EREDMÉNYEK,,FELADATOK

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG LAPJA

2006. I-II. NEGYEDÉV

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

EREDMÉNYEK, ,FELADATOK

ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKLERAKÓ ÉPÜLT

VÍZ VILÁGNAPJA FÖLD NAPJA

Fotó: Dr. Kalotás Zsolt

EREDMÉNYEK, FELADATOK, CÉLKITŰZÉSEK A FELÜGYELŐSÉG ELMÚLT ÉVI TEVÉKENYSÉGÉT ÉS AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ MŰSZAKI, HATÓSÁGI ÉS GAZDÁLKODÁSI FELADATOKAT ÉRTÉKELTÉK PINTÉR ISTVÁN IGAZGATÓ ÉS VEZETŐ MUNKATÁRSAI 2006. ÁPRILIS 25-ÉN FELÜGYELŐSÉGI ÉRTEKEZLET KERETÉBEN.

Elsőnek Raisz Gyula műszaki igazgató-helyettes értékelte a szakmai feladatokat Az éves feladattervbe foglaltakat a szakértői iroda munkatársai teljesítették, múlt évben a tervezett 530 hatósági ellenőrzéssel szemben 618 helyszíni ellenőrzésre került sor. Kiemelten kezeltük a veszélyes anyagokat gyártó, feldolgozó, tároló és szállító tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek ún. „zöldkommandós” ellenőrzését. A szakmai sikerek között említette a KIOP pályázatán elnyert „Levegőszennyezés és zajterhelés mérése” c. projekt végrehajtását, az ennek keretében megvalósult műszaki fejlesztéseket. A szakmai ügyek közül kiemelte az évtizedek óta húzódó Gyöngyösoroszi Ércbánya bezárását és a terület rekultivációja kérdésében történt előrelépést. Számos rendkívüli környezeti esemény is bonyolította a napi feladatok végzését, így az extrém csapadékos időjáráshoz kapcsolódó soron kívüli vízügyi felügyeleti ellenőrzések. A külső ellenőrzések közül az Állami Számvevőszék és a KIOP ellenőrzését említette, melyek érdemleges hibát nem tártak fel. Felvázolta a 2006. évi kiemelt feladatokat, az elérendő céloknál a szakmai munka minőségének további javítását, az eljárási határidők tartását, a munkatervi feladatok színvonalas végrehajtásá, az integrált engedélyezés racionalizálását emelte ki. Balázs Tamásné gazdasági igazgató-helyettes a Felügyelőség gazdálkodásáról számolt be. Elmondta, hogy a Felügyelőség 2005. évi költségvetése megközelítette az 1 milliárd forintot. A kiadások közel 70%-át a személyi juttatások és a munkaadót terhelő járulékok adják, a dologi kiadásokra 19%, felhalmozásra alig 12% fordítható.

ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

2006-ban a legfontosabb feladat a likviditás, a napi működés biztosítása. Ebben meghatározó szerepe van a bevételek alakulásának, melyben az igazgatási szolgáltatási díjak (megállapítása kötelező) és a laboratóriumi szolgáltatások díja nem elhanyagolható. Dr. Kopácsi Éva hatósági igazgató-helyettes 2005. év legfontosabb eseményének az új egységes „zöldhatóság” létrejöttét, a természetvédelmi-, tájvédelmi és vízügyi hatósági, szakhatósági jogkörök átvételét, az új hatáskörökből adódó jogszabályok megismerését, az új eljárási rendek kidolgozását tartotta. Ez a Hatósági Iroda szervezeti átalakítását is igényelte: létrejött a Vízügyi Hatósági Osztály, valamint a korábbi Hatósági Osztályból Környezet- és Természetvédelmi Hatósági Osztály alakult. 2005-ben dereguláció következtében 65 korábbi hatáskör ugyan megszűnt, de ennek ellene hatott 5 új törvény, 18 új Kormányrendelet és 35 Miniszteri rendelet. A Felügyelőség ügyiratforgalma a korábbi 17.496-ról 21.967-re emelkedett (utóbbi 71.784 iratszámot takar). A postai küldemények száma közel 110.0000 volt. Dr. Lőrincz Orsolya osztályvezető a vízügyi hatósági tevékenység integrációját, az új ügymenet kialakítását, az „egységes” vízjogi engedélyezés gyakorlatának kialakítását, a korábban kialakult ügyhátralék ledolgozását, a szakágakkal való szorosabb együttműködést hangsúlyozta. Dr. Szamorodjuk Katalin osztályvezető előadásából elsősorban az új hatáskörből adódó természetvédelmi hatósági tevékenységet emelendő ki. Több, mint 400 engedély és közel 2000 igazolás került kiadásra az osztályon, amelyekhez az ex lege területek kihirdetése, hatósági ellenőrzések, panasz ügyek, engedély nélküli tevékenységek vizsgálata párosult. Elérendő célként a közigazgatási hatósági eljárási törvény (KET) és az EU jogharmonizáció szellemében megalkotott anyagi jogszabályok helyes jogalkalmazási gyakorlatának kialakítását, a határidőre történő, szakmailag megalapozott, jogszerű döntéshozatalt jelölte meg. Uramné Lantai Katalin osztályvezető a Levegőtisztaság- és Zajvédelmi Osztály 2005. évi tevékenységéről elmondta, hogy 125 hatósági ellenőrzés, több mint 100 panasz kivizsgálás mellett közel 200 levegővédelmi engedélyt adtak ki, kibocsátási határértéket állapítottak meg, 39 kibocsátóra csaknem 240 millió forint bírság került kivetésre. Ezen kívül mintegy 2500 szennyező forrás LAL és LM bevallás adatait is rögzítették. Az osztály szakági ügyiratfogalma meghaladta a 6500-at

22

A kiemelt feladatok között a levegőminőség javítása szolgáló intézkedési program végrehajtásának ellenőrzése, a KIOP pályázat keretében folyó stratégiai zajtérképezést és annak a napi munkában való hasznosítása, a térség immissziós állapotának felmérése (mobil mérőkocsival) szerepelt. Dr. Dernei Lászlóné a Vízvédelmi Osztály vezetője elmondta, hogy az osztály 2005-ben több mint 1200 engedélyezési eljárást folytatott le és további 6.600 ügyben működött közre. Helyszíni ellenőrzéseik meghaladták a 300-at. A speciális ügyek között az EU Víz Keretirányelv bevezetését, a felszíni víz monitoring rendszer átalakítását, a rendkívüli árvízi és belvízi helyzetből adódott soron kívüli ellenőrzéseket említette. Az osztály mintegy 6,5 millió forint értékű, a minisztériumtól átadott feladatot is elvégzett az év folyamán. Bese Barnabás osztályvezető beszámolójában utalt arra, hogy a Hulladékfelügyeleti Osztályon 2763 regisztrált hulladéktermelő telephelyet tartanak nyilván. Az éves ellenőrzési tervben viszont csak mintegy 150 helyszíni ellenőrzést tudnak számításba venni. 2005-ben kiemelt feladatként szerepelt az OHT felülvizsgálatában való közreműködés, a HIR működtetése, a PCB tartalmú berendezések, hulladékok nyilvántartásának a felülvizsgálata. Náluk is többletfeladatként jelentkezett a „zöldkommandós” ellenőrzésben való részvétel, a nagyprojektek szakmai ellenőrzése a szakrendszerek működtetése, az adatbázis karbantartása. Az ügyirat forgalom megközelítette a 8400-at. 2006-ban kiemelt feladat a Területi Hulladékgazdálkodási Terv felülvizsgálata, a felhagyott hulladéklerakók bezárásával és utógondozásával kapcsolatos hatósági feladatok ellátása, az egyedi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálatának jóváhagyása. Nehézségként említette az év közben elrendelt soron kívüli feladatokat, a jogszabályi dereguláció hiányát, az ügyek számának folyamatos növekedését, melyek csak az ellenőrzések rovására intézhetők el maradéktalanul. Dr. Palásthyné Arnóth Mária osztályvezető beszámolójában a táj- és természetvédelmi szakmai tevékenységgel kiegészült osztály megerősödését tette


első helyre. Problémaként az alacsony létszámot, az ügyek nagy számát, a területi jelenlét alacsony fokát említette. Elmondta, hogy a környezetvédelmi engedélyezéseknél hiányoznak az elérhető legjobb technika (BAT) referendumai, a feszített ügyintézés mellett nehéz a határidők betartása. Megvalósítandó feladatként az új jogszabályokból fakadó új eljárási rend kialakítását, az integrált megközelítés, komplex szemlélet kialakítását említette. Muránszkyné Mojoróczki Mária a Mérőközpont vezetője a laboratóriumi tevékenységnél a feladatok és a rendelkezésre álló erőforrás összehangolására helyezte a hangsúlyt, amelynek a legfőbb jellemzője a mobilitás, a változás, az átalakítás és a rugalmasság. A laboratórium fő tevékenységét a hatósági ellenőrző mérések, az emissziós és immissziós monitoring adja ( az elmúlt évben több mint 72 ezer vizsgálatot végeztek), melyben ez évtől az alaptevékenységként végzett szolgáltatás is jelentős szerephez jut. Patakiné Farkas Ágnes személyzeti vezető ismertette a felügyelőség humánpolitikáját. Elmondta, hogy 2005-ben 167 fő volt az engedélyezett létszám, ebből 11 fő vezető, 129 ügyintéző, 16 fő ügykezelő és 11 fő fizikai állományú volt. Felsőfokú iskolai végzettséggel 104 fő (67%), ebből 40 fő másoddiplomával rendelkezik. 50 fő valamilyen szinten beszél idegen nyelvet. Godáné Csutorka Andrea kommunikációs és jogi vezető arról beszélt, hogy a médiákkal hatékony a sajtókapcsolat, a Felügyelőség sajtómegjelenése, a közvélemény tájékoztatása jó. A civil szervezetekkel párbeszédindító fórumra került sor múlt év júniusában, ezt követően konzultációs megbeszélés volt, majd decemberben környezeti jogi klinika címmel tapasztalatcserére került sor. Az értekezleten elhangzottakat Pintér István igazgató foglalta össze: 2005. legfontosabb eredményének nevezte, hogy a Felügyelőség szervezeti egységét sikerült megőrizni, az integrált szervezet működőképes volt, a szakmai és hatósági munka „áthangolása” megvalósult. A határmenti együttműködés javítására sikeres PHARE CBC projektet valósítottunk meg. A Felügyelőség és munkájának megítélése javult. 2006-ban is a működőképesség fenntartása a fő cél, az alap- és ezzel összefüggésben a kiemelt feladatok ellátása, a szakmai, hatósági munka színvonalának megőrzése, emelése, az eljárási díjak megfelelő alkalmazási gyakorlatának kialakítása, a mérőközponti feladatok és a működés összehangolása. A gazdasági szempontok között az alapvető működés eszközeinek biztosítását, a hatékonyság és a takarékosság fontosságát, a szervezeti szempontok közül a jelenlegi struktúra megőrzését, az erőforrások összehangolását, átcsoportosítását emelte ki. A kiemelt feladatok között a már említetteken túl az ivóvízminőség javító program hatósági feladatait, a felszíni víz monitoring rendszer átalakítását előkészítő ökológiai állapotfelmérés folytatását, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló eljárási törvény anyagi jogszabályainak helyes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását hangsúlyozta. „Az elmúlt évi eredmények, a munkatársak felkészültsége, a kialakult csapatszellem kellő alapot ad a 2006. évi célkitűzések sikeres megvalósításához”mondta befejezésül az igazgató. /Sallai/ ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

A VÍZ VILÁGNAPJA - VÍZ ÉS KULTÚRA A víz évtizedében, vagyis 2005 és 2015 között Magyarország vízi-közműveit balkáni színvonalú helyett európaivá tesszük - mondta dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter a keszthelyi Festetics-kastélyban, a Víz Világnapja alkalmából tartott központi ünnepségen. „Áldás és átok, az élet forrása és örökös életveszély – a víz és az emberiség kapcsolata átszövi, meghatározza az emberi kultúra egészét. Még inkább igaz ez a Kárpát-medence közepén,”– kezdte ünnepi beszédét a miniszter. Az egészséges ivóvíz fontosságát hangsúlyozva rámutatott: szinte valamennyi nagyvárosunkban kivitelezési szakaszba jutottak hatalmas szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházások, melyek összköltsége mintegy 70 milliárd forint. A fejlesztések idén is folytatódnak, így számos újabb nagy projekt indul el. Az aktuális kérdésekre térve a miniszter beszélt a belvízhelyzetről. A belvízzel elöntött területek nagysága akkor 226 ezer hektár volt, vagyis az ország termőterületének közel 4%-a még mindig víz alatt állt, mely – mint mondta – nem éri el az elmúlt 10 év rekordját, hiszen a legrosszabb helyzet 1999ben volt, amikor 200 ezer hektárral nagyobb terület állt víz alatt, de még 2000-ben is 100 ezer hektárral nagyobb volt az elöntött terület a mostaninál. A miniszter kifejtette: 2001-ben nem sikerült a gátak között tartani a Tiszát, és nagy pusztítást végzett a Beregben. Ez azonban nem azért történt, mert nem tette az akkori kormány a dolgát,

vagy a szinte a maival azonos vízügyi vezetés nem értett volna eléggé a védekezéshez – mondta. Rámutatott: a védelmi rendszereken azóta sokat fejlesztettek. Elkészült a Szamos teljes védvonala, Vásárosnamény felett mindkét parton biztonságossá vált a védvonal egészen az országhatárig, ezen kívül a Bodrog, a Körösök és a Duna mentén is megtörtént az újjáépítés valamennyi olyan helyen, ahol 5-6 éve még kritikus állapotúak voltak a védművek. 2003-ban kormánydöntés, 2004ben pedig törvény született a Vásárhelyi-tervről. A munkák a politikai döntéstől rekordidő alatt jutottak el a kivitelezésig – hangsúlyozta Persányi Miklós. „Ezek a munkák nem nélkülözhetik a szakmailag fölkészült, erős, öntudatos és tenni akaró vízügyi szakmát. Mert a vizekkel kapcsolatos munka ma is az országépítés nélkülözhetetlen eleme. Beszéljünk erről, mutassuk meg, mit ér ez a hivatás, és hogy mekkora ez a feladat egy olyan országban, amelynek a területe közel felerészben nagy folyók ártere” – méltatta a vízügyi szakemberek munkáját a tárcavezető. „16 évvel a rendszerváltás után éppen ideje abbahagyni a vízügyi szakma boszorkányüldözését. Sosem érdemelte meg, ma még kevésbé érdemli.” – zárta beszédét Persányi Miklós. Ezt követően a miniszter Vásárhelyi Pál Díjat, Sajó Elemér Emlékplakettet és miniszteri elismerő okleveleket adott át a vízügy területén kiemelkedően dolgozó szakembereknek.

KITÜNTETÉSEK MÁRCIUS 15. ALKALMÁBÓL Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter március 15-e alkalmából a tárca ünnepségén kitüntetéseket adományozott a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő munka elismeréseként. A kitüntetettek között ott volt dr. Szamorodjuk Katalin is, Felügyelőségünk osztályvezetője, aki Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át a minisztertől. Dr. Szamorodjuk Katalin 1991. június 1-jétől dolgozik a Felügyelőség hatósági irodáján. Az első időszakban jogi ügyintézőként, 2003. november 1-jétől osztályvezetővé nevezték ki. Jelenleg a Hatósági Iroda környezet- és természetvédelmi hatósági osztályát vezeti. Kimagasló szakmai ismeretekkel rendelkezik. Emberi kapcsolata kiváló, munkáját nagy szakmai hozzáértéssel, szorgalommal, rendkívül lelkiismeretesen, felelősségteljesen végzi. Munkája során mint vezető jól irányítja a rábízott feladatok végzését, munkatársait, jó kapcsolatot tart fenn a kollégákkal, ügyfelekkel, társhatóságok képviselőivel. Kitüntetéséhez szívből gratulálunk, további munkájához sok sikert kívánunk.

3


A SAJÓ VÍZMINŐSÉGE, HOSSZÚTÁVÚ VÉDELME A SAJÓ AZ AZ ÁLLATORVOSI LÓ, AMELYEN AZ ELMÚLT 5 ÉVTIZED VÍZSZENNYEZÉSEINEK VALAMENNYI TÜNETE JÓL TANULMÁNYOZHATÓ. A SAJÓ DEMONSTRATÍV VÍZFOLYÁS MA IS, DE MÁR NEM AZ AKUT (PL.: CIANID), VAGY A KRÓNIKUS (PL.: NEHÉZFÉM) SZENNYEZÉS TÜNETEIT, HANEM A GYÓGYULÁS EGYÉRTELMŰ JELEIT MUTATJA. HOGY MILYEN STÁCIÓKON MENT KERESZTÜL EZ A JOBB SORSRA ÉRDEMES FOLYÓ, AZ ELMÚLT 30 ÉV VÍZVIZSGÁLATI EREDMÉNYEINEK VÁLTOZÁSA, A VÍZI ÖKOSZISZTÉMA ÁLLAPOTA ÉS A FENÉKISZAP NEHÉZFÉM TARTALMA JELZI. A Sajó vízgyűjtője, hidrológiája A Sajó a Szlovákiai Érchegységben 1300 m B.f. magasságban ered. Vízgyűjtője a Kárpát-medence északi részén a Dunajec, a Bodrog, a Tisza, az Eger, a Zagyva, az Ipoly, a Garam, a Vág vízválasztója által közrezárt terület. Nagysága 12.708 km2, melynek egyharmada 4214 km2 esik magyar területre. A folyómeder hossza 223 km, ebből a hazai folyószakasz 131 km. A folyó az országhatárt Sajópüspökinél lépi át és Kesznyéten után torkollik a Tiszába. Jelentősebb hazai mellékvízfolyása a Bódva és a Hernád. A Hernád Ónodnál ömlik a Sajóba, amelynek vízgyűjtőterülete csaknem azonos a Sajóéval. A Sajó Qaug 80%-os vízhozama 5,7 m3/s. A folyó középszakasz jellegű, meanderező, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50-70 cm/km), onnan a torkolatig fokozatosan csökken. Az egységes beágyazott főmeder a Bódva és a Hernád torkolatánál felhalmozott hordalékkúpon bomlik fel és válik sekély mélységűvé. Ennek megfelelően morfológiailag két különböző típusú víztestre különül el. A Bódva torkolattól felfelé 6. típus: dombvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű folyó; a Bódva torkolattól lefelé 13. típus: Síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű folyó Az ország medence jellegéből adódóan a felszíni vízfolyások tekintetében is tranzit ország vagyunk. A Sajó és mellékvízfolyásai (Bódva, Hernád) vízgyűjtő területének kétharmada szlovák területre esik, így a vízgazdálkodás helyzete alapvetően mind mennyiségi, mind minőségi szempontból döntően a szomszédos (felvízi) országban tett beavatkozásoktól (készletelvonásoktól és szennyezésektől) függenek. Ipartelepítések, a folyó elszennyezése A Sajó az ’50-es évek elejéig az ország halban egyik leggazdagabb folyója volt, és mint a Tisza halbölcsőjét tartották számon. Az ötvenes évektől üzemek egész sorát telepítették a folyóvölgybe, Kelet-Szlovákiában épp úgy, mint nálunk. Ózdtól Tiszaújvárosig két nagy vaskohászat, két vegyipari üzem, gépgyár, drótgyár, papírgyár, üveggyár, hőerőmű, szénmosó, (hogy csak a legnagyobbakat említsük) vezette nem vagy alig tisztított szennyvizeit a Sajóba. A rendszerváltásig eltelt négy évtizedben a megyét a nehézipar hegemóniája jellemezte. A szocialista ipartelepítésre általánosan jellemző volt a magas fajlagos anyag- és energia-felhasználás, mely pazarló vízhasználattal, aránytalanul nagy hulladéktermeléssel és szennyező anyag emisszióval párosult. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

Ózdról a Hangony-patak közvetítésével magas olaj és vasreve, Kazincbarcika térségében magas só, ammónia és higanytartalmú szennyvíz mellett jelentős lebegőanyag és hő-szennyezés is érte a folyót. A Bábony-patakon keresztül szerves vegyipari eredetű és kadmium szennyezések jutottak a Sajóba, melyhez Miskolc térségében vaskohászati és gépgyári olajos, a drótgyári galván jellegű valamint papírgyári szennyvizek társultak. A nagyarányú ipari fejlődés addig soha nem tapasztalt városiasodással járt együtt. A vízigények ugrásszerű növekedésével sem a szennyvízcsatornázás, sem a szennyvíztisztítás nem tudott lépést tartani. Nyílt a közműolló. Miskolc kommunális szennyvizei például a kilencvenes évek közepéig biológiai tisztítás nélkül kerültek bevezetésre a folyóba, melynek mennyisége a ’80-as években megközelítette a napi 100 ezer köbmétert. A Sajó ilyen körülmények között rövid agonizálás után szinte a teljes hazai szakaszon „holt” vízzé vált. A folyó Európa egyik legszennyezettebb vízfolyása lett. Vízminőségi hossz-szelvény vizsgálat (1974) Hogy mennyire nem túlzóak ezek megállapítások, vizsgálatok támasztják alá. Egy 1974-ben (WHO segítséggel) elvégzett (vízszálkövetéses) vízminőségi hossz-szelvény vizsgálat alkalmával például a határszelvényt átlépő víz oldott oxigén tartalma nulla volt, és az Sajóecsegig, a Bódva-patak torkolatáig nem változott. A Bódva hígító hatására az oxigén koncentráció ugyan 3,0 mg/l érték közelébe emelkedett, de Miskolcnál az erősen szennyezett Szinva befolyásánál ismét jelentősen csökkent. Számottevő javulás csak a Hernád befolyásánál következett be. Azonban a torkolati szakaszon még így is csak alig 5 mg/l koncentrációt ért el. A határszelvényben a víz dikromátos oxigénfogyasztással (KOIcr) jellemezhető szerves szennyezettsége megközelítette a 300 mg/l értéket, ami megfelel egy közepesen szennyezett nyers kommunális szennyvíznek. A szerves szennyezettség csak a Bódva befolyása után csökkent számottevően, miután a víz oldott oxigén tartalma elérte a 2-3 mg/l körüli értéket. A javuló tendenciát Miskolc térségében, az erősen szennyezett Szinva-patak visszavetette. Az öntisztulási folyamatok, és a Hernád hígító hatása együtt eredményezte, hogy a KOI a torkolatig 40 mg/l körüli értékre csökkent. Az ammónium ion koncentráció a határszelvényben ekkor 7 mg/l volt, amely a BVK műtrágyagyári szennyvizeinek hatására 22 mg/l fölé emelkedett. A

4

vizet ezen kívül magas sótartalom (600-900 mg/l), lignin-szulfonsav tartalom és rostos lebegőanyag tartalom jellemezte. A Sajó ilyen (rendkívüli) mértékű szenynyezettségét elsősorban a Gömörhorkai Papírgyár (szlovákia) szennyvizei okozták, melyet a már említett hazai ipari szennyezések még tovább fokozták. A Sajó vízminőségében először a ’80-as években észleltünk jelentősebb javulást a vízminőségi beavatkozások (szennyvíztisztítók építése, ipari technológiák korszerűsítése stb.) hatására, melyet a magasabb rendű élő szervezetek, a halak elszaporodása is jelzett. A folyó hazai szakaszának vízminőségét elsősorban a határszelvénybe érkező víz minősége határozza meg. Ez igazolódott be, amikor 1990. decemberében a papírgyár leállítását követően szinte egyik napról a másikra ugrásszerű javulás következett be. A határszelvénybe érkező víz minősége ettől az időponttól a jellemző vízminőségi mutatók többségénél tartósan kedvező (I-II-III. o.) állapotot mutatott. Ebben az időszakban a hazai ipari üzemek többségére is a gyors leépülés volt jellemző. A korábbi szennyező iparágak fokozatosan megszűntek. Amelyek talpon maradtak szennyezőanyag kibocsátásukat azok is jelentősen csökkentették. A Sajó vízminőség-változása (1975-2005) A Sajó vízminőségének rendszeres vizsgálata a hatvanas évek elején kezdődött. 1990-től a felszíni vizek monitorozását az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség végzi jól felszerelt, akkreditált laboratóriummal az ún. törzshálózati vizsgálatok keretében. Az adatok 1975-től elektronikus adatrögzítőn vannak tárolva. Vizsgálati és értékelési módszer A vizsgálatok az 1994. január 1-jén hatályba lépett „Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés” című MSZ 12 749 szabvány alapján történik. A szabvány a vizsgált komponenseket mutatócsoportokba sorolja: A:oxigénháztartási jellemzők; B:tápanyag-háztartási jellemzők; C:mikrobiológiai jellemzők; D:mikroszennyezők és toxicitás (D1:szervetlen mikroszennyezők; D2: szerves mikroszennyezők; D3: toxicitás; D4: radioaktivitás); E: egyéb jellemzők. Minden egyes vízminőségi komponens éves adatsorát külön-külön kell értékelni a 90%-os összegzett relatív gyakoriságú (tartósságú) érték alapján. A szabvány öt vízminőségi osztályt különböztet meg: I. osztály: kiváló víz; II. osztály: jó víz; III. osztály: tűrhető víz; IV. osztály: szennyezett víz; V. osztály: erősen szennyezett víz. A szabvány a Sajó folyón törzshálózati mintavételi helyként a folyó 6 szelvényét: Sajópüspöki-, Sajókaza-, Sajószentpéter-, Miskolc-, Sajólád- és Kesznyéten közúti híd szelvényét jelölte ki. A mintavételek gyakoriságát évi 52-szeri (hetenkénti) alkalomban állapította meg. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

A Sajó vízminőségének részletes kiértékelése egységesen a jelenleg érvényes szabvány alapján történt három (Sajópüspöki, Sajószentpéter és Sajólád) szelvényre, melyek jól reprezentálják a folyó hazai szakaszának vízminőség változását. A vízminőség Sajópüspökinél OXIGÉNHÁZTARTÁSI MUTATÓK Az oldott oxigén tartalom és oxigén telitettség tekintetében 1986 előtt szennyezett, erősen szenynyezett (IV-V. o.) volt a Sajó, általában 2-4 mg/l éves koncentrációk voltak jellemzőek, de nullához közelítő értékek is előfordultak. 1986-tól folyamatos javulás figyelhető meg (III. o.), majd 1990. december végétől, a Gömörhorkai Papírgyár leállását követően folyamatosan kiváló (I. o.), volt a vízminőség (7-9 mg/l). (1. sz. grafikon) A biokémiai oxigénigény (BOI5) alapján a folyó 1990-ig erősen szennyezett volt. Ezt követően tűrhető (III. o.), majd 1995-től a biológiailag könnyen bontható szerves szennyezőanyag tartalom 6 mg/l alá csökkent, amely alapján jó minőségű II. o.) lett. A permanganátos oxigénfogyasztás (KOIps) tekintetében 1990-ig a folyó erősen szennyezett (V. o.) volt, a rothadóképes szerves anyag tartalom 50-100 mg/l között változott. 1991-től jelentős javulás volt megfigyelhető, a vízminőség jó és tűrhető (II-III. o.) értékek (10-22 mg/l) között változott. A dikromátos oxigénfogyasztás (KOId) értékei 1990-ig 100-250 mg/l között változtak (V.o.), ezt követően a 20 – 30 mg/l körüli koncentrációk már jó és tűrhető vízminőséget jeleztek. (2. sz. grafikon). A szaprobitási index értékei is hasonlóan alakultak, 1991-ig folyamatosan szennyezett (IV. o.) értéket mutatott, majd ezt követően tűrhető (III. o.) lett. Az oxigénháztartási mutatók egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a 80-as évek közepétől javulás volt tapasztalható a határszelvényben. 1990 végétől viszont a változás ugrásszerűen, egyik napról a másikra következett be. A javulás az eltelt 15 évben is tovább folytatódott.

MIKROBIOLÓGIA

TÁPANYAGHÁZTARTÁS

A Sajó mikrobiológiai értékelése a coliformszám alapján történik, 1994-től. A Sajó ennek alapján folyamatosan szennyezett (IV. o.). Ez azt mutatja, hogy a Sajót már a határon túl jelentős fekáliás szennyvíz-szennyeződés éri. SZERVES- ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj szennyezők tekintetében a Sajó 1988-ig folyamatosan erősen szennyezett volt, koncentrációja többszörösen meghaladta az V. osztály (250 µg/l) határértékét. 1988-1994. között még mindig magas (100 – 200 µg/l) volt az olaj koncentrációja (IV. o.). 1995-től viszont jelentős javulás következettbe (II-III. o.), az olaj tartalom 100 µg/l alá csökkent. A fenolok alapján a folyó 1990-ig III. osztályú volt. 1990-től gyakorlatilag megszűnt a fenol szennyeződés. Az ANA detergens (tenzidek) szempontjából a folyó folyamatosan I. osztályú. A szervetlen mikroszennyezők (fémek) rendszeres vizsgálata 1994-től kezdődött. Az oldott cink tartalom alapján a víz minősége szinte folyamatosan szennyezett (IV. o.), az oldott alumínium tartalom alapján általában tűrhető (III. o.), míg a többi vizsgált nehézfém (Hg, Cd, Cr, Ni, Pb, Cu) tekintetében I. osztályú volt a vízminőség. EGYÉB PARAMÉTEREK Egyéb paraméterek közül a pH és a vezetőképesség alapján a vízminőség folyamatosan I-II. osztályú, oldott vas és a mangán tartalom alapján 1993-ig IV-V osztályú, majd 1994-től jelentős javulás történt (II-III. o.). A vízminőség Sajószentpéternél A Sajószentpéter közúti híd szelvényében végzett vizsgálatok eredményei már az Ózd, Kazincbarcika és Sajószentpéter térségi ipari és kommunális szenynyezések hatását is mutatja.

Az ammónium-ion (NH4+-N) értékek alapján 1990-ig erősen szennyezett (V. o.) volt a víz ebben a szelvényben. 1975-1983 között 10-25 mg/l között változott a folyó ammónium ion koncentrációja. Ezek az értékek a határszelvényhez képest közel 8-10-szeres növekedést mutatnak, amely a BVK-ból elvezetett műtrágyagyári szennyvizek következménye. 1983-tól ugyan folyamatosan és meredeken csökkent a szenynyezettség, azonban 1996-ig még szennyezett (IV.o.) volt. Számottevő javulás csak 1997-ben következett be, amikor is a BorsodChem. Rt. nitrogéncsökkentő beruházásainak a hatására jelentős mértékben csökkent a bevezetett szennyvíz ammónium tartalma. Az utóbbi 10 évben az ammónium ion koncentrációk (0,2-0,5 mg/l) már folyamatosan II-III. osztályú vízminőséget mutatnak (3. sz. grafikon). A nitrit-ion (NO22--N) tekintetében lényegében ugyanez mondható el azzal az eltéréssel, hogy itt 1996 után sem mértünk III. osztálynál jobb vízminőséget. A nitrát-ion (NO3--N) alapján a vízminőség megegyezik a határszelvénnyel, folyamatosan jó (II. o.) minőséget mutat. Az ortofoszfát-ion (PO43-) koncentrációk alapján 1993-ig általában IV. osztályú, ezt követően folyamatosan tűrhető (III. o.) volt a vízminőség. A klorofil-a tartalom a határszelvényhez hasonlóan egy-egy kivételtől eltekintve jó vízminőséget jelez. A coliform-szám ebben a szelvényben korábban is és ma is IV-V. osztályú értéket mutat. SZERVES ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj tartalom alapján 1994-ig itt is szennyezett (IV. o.) volt a víz. 1995-től már javuló III. osztályú. A fenolok alapján a vízminőség megegyezik a határszelvénnyel. A vizsgált fémek ebben a szelvényben is többségében I-II. osztályt jeleztek. EGYÉB PARAMÉTEREK

TÁPANYAG-HÁZTARTÁSI MUTATÓK OXIGÉNHÁZTARTÁS Az ammónium ion (NH4+-N) tekintetében a határszelvénybe érkező víz 1989-ig IV-V. osztályú volt (1,53,0 mg/l). 1990-től 1995-ig tűrhető (III. o.), az ezt követő tíz évben már folyamatosan II. osztályú, jó minőségű volt. (3. sz. grafikon) A nitrit ion (NO22--N) koncentráció alapján (mely friss fekáliás szennyeződésre utal) 1993-ig folyamatosan szennyezett (IV. o.) volt a Sajó, majd 1994-től csaknem folyamatosan tűrhető (III. o.). A nitrát ion (NO3--N) koncentrációja a Sajóban mindig alacsony volt (1-5 mg/l), ami II. osztálynak, jó vízminőségnek felelt meg. Az ortfoszfát ion (PO43-) koncentrációi 1993-ig III-IV. osztálynak feleltek meg, ezt követően viszont folyamatosan III. osztályú vízminőséget jeleztek. Ez azt mutatja, hogy a foszfátszennyezés döntően kommunális szennyvíz bevezetésekből és mezőgazdasági bemosódásokból származik, az ipari termelés visszaesése itt nem eredményezett ugrásszerű változást (4. sz. grafikon). Az klorofill-a tartalmat csak 1989-től vizsgálják. Ennek alapján I-II. osztályú, alacsony trofitási szintet mutatott. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

A vízminőség az egyéb paraméterek alapján is a határszelvényhez hasonlóan alakult.

Az oxigénháztartás mutatói közül az oldott oxigén tartalom 1987-ig - hasonlóan mint a határszelvényben - IV-V. osztálynak felelt meg. Meg kell jegyezni viszont, hogy olyan alacsony oxigén koncentrációk mint a határszelvényben itt nem fordultak elő. 1991től (egy-egy évtől eltekintve) a vízvizsgálatok itt is kiváló (7-9 mg/l) vízminőséget jeleztek. (1. sz. grafikon). A többi mutató (BOI, KOI) esetében a vízválasztó 1990. Ezt megelőzően IV–V. osztályú volt a víz. Ezt követően jó és tűrhető (II. és III. o.) minőségnek megfelelő koncentrációkat mértek. A kémiai oxigénigény eredményeit összehasonlítva a határszelvényben mértekkel, a ’70-es, ’80as években 30-40 mg/l csökkenés mutatkozott Sajószentpéterig (2.sz. grafikon). Mindez jelentős öntisztulásra enged következtetni, sőt a hazai szakaszon bevezetett szennyezőanyag terheléssel is meg tudott birkózni a Sajó. 1991-től a két szelvényben mért értékek között már számottevő különbség nem mutatkozott.

5

Összegezve: a jellemző komponensek tekintetében Sajószentpéternél a vízminőség hasonló mint a határszelvényben, kivéve az ammóniumot, melynek koncentrációi Kazincbarcika térségében gyakran a 20 mg/l-t is meghaladták (3. sz. grafikon). A vízminőség Sajóládnál Ebben a szelvényben az összes Sajószentpéter alatti szennyezők hatása érvényesül. A Miskolc térségi ipari üzemek mellett az egyik legjelentősebb szennyező a Miskolc városi szennyvíztisztító. OXIGÉNHÁZTARTÁS Az oldott oxigén tartalom és az oxigén telítettség ebben a szelvényben egészen 1994-ig rendkívül alacsony volt (1-3 mg/l). 1994-től, a Miskolc városi szennyvíztisztító biológiai tisztító műtárgyainak üzembe helyezésétől kezdődően jelentősen javult az ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

elvezetett szennyvíz minősége, mind a biológiailag bontható szerves szennyezőanyag, mind a szerves eredetű tápanyagok (KOI, BOI, NH4, NO2) tekintetében. 1995-től már 7 mg/l fölé emelkedett az oxigén koncentráció a befogadóban, a vízminőség kiváló. (1. sz. grafikon) A biokémiai oxigénigény (BOI5), a káliumpermanganátos oxigénfogyasztás (KOIps) és a kálium-dikromátos oxigénfogyasztás (KOId), szaprobitás index tekintetében is a ’90-es évek eleje volt a vízválasztó. Míg 1991 előtt erősen szennyezett, addig 1994-től már II-III. osztályú volt a Sajó (2. sz grafikon).

A Sajó vízminőségváltozása (1975-2005)

TÁPANYAGHÁZTARTÁS Az ammónium ion (NH4+-N) tartalom 1994-ig igen magas volt. Ez elsősorban a már említett BVK szennyvíz terhelésének volt a hatása. Azt követően viszont már itt is tűrhető volt a vízminőség (3. sz. grafikon). A nitrit ion (NO22--N) tartalmat vizsgálva is hasonlóan rossz eredményeket találunk. 1994-ig erősen szennyezett, szennyezett, 1995-től már tűrhető volt a vízminőség. A nitrát-ion (NO3--N) koncentrációja ezen a folyószakaszon is folyamatosan jó minőséget mutat. A ortofoszfát-ion (PO43-) koncentrációja folyamatosan magas (esetenként az 1000 µg/l értéket is meghaladja), a víz erősen szennyezettnek minősül. Ezt nagyobb részben a Miskolc városi szennyvíztisztítóból befolyó szennyvizek okozzák (4. sz. .grafikon). Ez azt támasztja alá, hogy egy ilyen nagy kapacitású (70 ezer m3/nap) szennyvíztisztítónál indokolt a tápanyag eltávolítás (elsősorban a foszfáté, mivel limitáló tényező). A klorofil-a tartalom általában jó és tűrhető (II-III. o.) vízminőségről tanúskodik. MIKROBIOLÓGIA A coliform-szám ebben a szelvényben is IV-V. osztályú vízminőséget mutat. SZERVES ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj tartalmat figyelembe véve 1994-ig itt is szennyezett, erősen szennyezett volt a folyó. Az utóbbi 10 évben már III. osztályú, tűrhető a víz. A fenol, az ANA-detergens és a fémek hasonlóan alakulnak mint a többi vizsgált szelvényben. EGYÉB PARAMÉTEREK A pH érték alapján folyamatosan I-II. osztályú, a vezető képesség szerint néhány évet leszámítva III. osztályú, az oldott vas és mangán tartalom alapján 1993-ig szennyezett, majd ezután II. osztályú, jó minőségű a folyó. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Sajó minősége ebben a szelvényében a jellemző komponensek tekintetében – a KOI és az ammónium ion kivételével - minden más szelvényben mért értéknél roszszabb képet mutatott egészen 1994-ig. Ez egyrészt a Miskolc térségi ipari és kommunális szennyvízkibocsátásoknak, másrészt a Miskolc feletti terhelések szuperponálódásának, és annak a következménye, hogy a folyó öntisztító képessége ezen a szakaszon ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

6


már nem volt képes minden időszakban megbirkózni a szennyezésekkel. Az oldott oxigén koncentráció például a 1994-ig olyan alacsony volt, hogy gyakran mértek nulla vagy nullához közeli értéket, szinte alig volt olyan év, amikor a 90 % tartósságú értékek meghaladták volna a 2 mg/l-t. 1994 után a Miskolc városi szennyvíztisztító telep korszerűsítése, a biológiai tisztító egység üzembe helyezését követően az oxigénháztartási mutatók jelentősen javultak. A Sajó vízminőség változását 1975-1991-2005. években (az MSZ 12749 szabvány alapján osztályozva) az 1. sz. táblázat tartalmazza. Sajólád után a folyót pontszerű szennyező forrás már nem éri, egyedül a Hernád az, ami a torkolati folyószakaszon a vízminőséget befolyásolhatja. A ’70-es években a Hernádnak jelentős hígító hatása volt, ma viszont a két folyó vízminőségében nincs lényegi különbség. Sajóládtól Kesznyétenig, ill. a torkolatig számottevően nem változik a vízminőség, ezért külön részletesen nem értékeltem. (A vízminőség változását 1975-1990-2005. évekre vonatkozóan az 1. sz. táblázatban foglaltam össze, a szennyező anyag terhelések csökkenését az 5. sz. táblázat mutatja.) A Sajó vízminősége ma SAJÓPÜSPÖKINÉL Az oxigénháztartási mutatók közül az oldott oxigén tartalom I. osztályú, kiváló vízminőséget jelez,

a többi paraméter (KOI, BOI, szaprobitási index) III. osztályú, tűrhető. A tápanyag háztartás mutatók közül az ammónium,- a nitrát- és az ortofoszfát ion II. osztályú tűrhető, a klorofill-a I. osztályú, kiváló, a nitrit ion III. osztályú tűrhető vízminőséget mutat. Mikrobiológiai (coliform szám) szempontból viszont jelenleg is V. osztályú, erősen szennyezett. A szerves és szervetlen mikroszennyezők küzül az olaj és az oldott cink koncentrációi II. osztályú jó, a többi paraméter I. osztályú kiváló vízminőségre utal. Az egyéb paraméterek a pH kivételével I. osztályú, kiválóak. Összességében a határszelvényt átlépő víz a coliform szám kivételével tűrhető vagy annál jobb minőségű volt 2005-ben. SAJÓSZENTPÉTERNÉL Az oxigén háztartás mutatói nem mutatnak eltérést a határszelvényhez képest. A BOI egy osztályt romlik, de így is III. osztályú. A tápanyag háztartási mutatók összességében tűrhető minőségűek, az ortofoszfát tartalom növekszik, ez egy vízminőségi osztály romlást jelent (III. o.). A coliform tartalom alapján szennyezett a víz. A mikroszennyezők szintén megegyeznek a határszelvényben mértekkel. Az egyéb paraméterek közül a vezetőképesség tűrhető, a többi paraméter jó, ill. kiváló.

A. csoport Oldott oxigén Oxigén telitettség Biokém.oxigény (BOI5) Kémiai ox.igény (KOIps) Kémiai ox.igény (KOIk) Szaprobitás B. csoport Ammónium (NH4-N) Nitrit (NO2-N) Nitrát (NO3-N) Ortofoszfát (PO4-P) Összes foszfor a-Klorofill C. csoport Coliform szám Fekál D. csoport Olaj Fenolok (fenolindex) anionaktív detergensek Cr (oldott) Zn (oldott) Cd (old.) Ni (old.) Pb (old.) Cu (old.) Al (old.) Hg (old.) Össz ß E. csoport pH Fajlagos vezetés Vas Mangán

Sajó Sajószentpéter 1975 1991 2005

IV IV IV V V IV

I II III III III

I I II III III III

IV IV V V V IV

I II III III III

I I III III III III

IV IV V V V IV

IV IV III III III

I I II III III IV

IV III II II

III IV II IV III II

II III II II II I

V V II II

IV IV II IV III II

III III II III III I

V IV II III

IV IV II IV IV II

III III II IV III II

V

I I IV IV


IV I I

I I IV

Vízminőség

határszelvény

torkolat

I. osztályú II. osztályú III. osztályú IV. osztályú V. osztályú

54 % 28 % 14 % 0% 4%

39 % 25 % 21 % 11 % 4%

1975

Sajuó Sajólád 1991

Biológiai vízminőség

Sajó Sajópüspöki 1975 1991 2005

V III I

Az oxigénháztartási mutatók közül az oldott oxigén tartalom kiváló, a BOI jó, a KOI tűrhető, míg a szaprobitási index IV. osztályú vízminőséget mutat. A tápanyag háztartási mutatók többsége jó és tűrhető vízminőséget jeleznek. Az ortofoszfát tartalom tovább növekszik, ami IV. osztályú, szennyezett vízminőséget eredményez. A szerves és szervetlen mikroszennyezők közül az olaj tartalom III. osztályú tűrhető, míg a többi paraméter I. osztályú kiváló minőségű. Az egyéb paraméterek közül a vezetőképesség tűrhető, a többi paraméter kiváló és jó vízminőséget mutatnak A 2005. évi vizsgálatok alapján a hossz-szelvény mentén az ammónium, az ortofoszfát és az olajtartalom alapján is növekedés figyelhető meg. A Sajó 2005. évi vízminőségének osztályozását mind a 6 mintavételi szelvényre elvégezve, a folyó jelenlegi vízminősége a vizsgált 28 paraméter arányában az alábbi képet mutatja:

Ez azt jelenti, hogy a határszelvényt átlépő víz minősége a vizgálatok 96 %-ában tűrhető értéken belül marad. A torkolatig a vízminőség romlik, de még így is a mért paraméterek 85 %-ában tűrhető minőségű.

1. sz. táblázat A Sajó vízminősége (1975 -1991 -2005) MSZ 12749 szabvány szerint

Vízfolyás megnevezése

SAJÓLÁDNÁL

IV

II I I I II I I I I I I

V II I

II I I I

I II IV IV

IV I I

II II IV

2005

IV

II I I I II I I I I II I

V III I

II III I II

I III IV V

7

IV II I

I III IV

III I I I I I I I I I I

II III I II

A Sajó trofitására télen alacsony érték a jellemző, amikor is a folyó szűken termő oligotróf. Jelentősebb növekedés a tavasz végén, nyár elején (június, július) figyelhető meg, a víz mezotróffá válik, bőven termő lesz. Ez az állapot fokozottabban a folyó alsó, szakaszára jellemző. A téli, tavaszi időszakra az apró termetű kovaalgák a jellemzőek, míg nyáron a bőséges színanyagú kovaalgák és a zöldalgák uralják a víztestet. A szaprobitást tekintve a Sajó teljes szakaszán kiegyensúlyozott, a szerves-anyag tartalmat jelző mutatók (KOI, BOI, összes formált foszfor, szapróbia index) alapján a folyó szerves tápanyagban gazdag. A Sajó toxicitásáról annyit, hogy az elmult 20 évben halpusztulás nem fordult elő a folyón. A biológiai vízminőséget a klasszikus mutatók (halobitás, trofitás, szaprobitás, toxicitás) mellett az EU Víz Keretirányelv gyakorlatához igazodó mutatók (fitoplankton, fitobentosz, makrofiton, makroszkópikus vízi gerinctelenek, halfauna) alapján is jellemezzük a Felügyelőség 2005-ben végzett vizsgálatai (Nagy Katalin biológus) alapján. FITOPLANKTON ÁLLOMÁNY A Sajó-6 víztest (a Bódva torkolat feletti szakasz) fitoplankton állományára jellemző az euplanktonikus fajok nagyszámú jelenléte. Az algaflórát elsősorÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

ban a kovamoszat dominancia jellemzi, Pennales fajok vannak túlsúlyban (Navicula lanceolata, Fragilaria crotonensis, Nitzschia sp.). A nyári időszakban nagyobb százalékban jelennek meg a zöldalgák is (Crucigenia tetrapedia, Scenedesmus sp., Selenastrum sp.). A Sajó-13 víztest (Bódva torkolat alatt) fitoplankton állományára is a kovamoszat dominancia és magas fajszámú zöldalgák jelenléte jellemző. Az általános mikroszkópikus képen jól érzékelhető a Bábonypataknak és a Miskolc városi szennyvíztisztító szennyvíz kibocsátása, de a szennyezéseket a folyó még képes tolerálni, nem kerülnek túlsúlyba a szennyvizet jelző fajok (pl Sphaerotillus natans). MAKROSZKÓPIKUS GERINCTELENEK A Sajó-6 víztestben a makroszkopikus vízi gerinctelen fauna kiemelkedő diverzitású, a kérész- és álkérészfauna számos ritka, veszélyeztetett faja mellett a piócák is jellegzetes karakterfajokkal vannak jelen. A típus specifikus fajok mellett relatíve nagy számban képviseltették magukat a kérészek (pl.:Ephemera ignita, Ephemera danica, Ephemera vulgata) és különböző tegzesfajok (pl.: Limnephilidae, Hydropsychidae). Az előforduló fajok a korábbiakhoz képest javuló vízminőséget jeleznek. A Sajó-13 víztest mintavételi helyein még nagyobb faji diverzitás jellemző. A típus specifikus fajok mellett említésre méltó, hogy a Gammarus (bolharák) fajok összetétele itt már dominánsabb (Gammarus fossarum). Emellett ezeken a szakaszokon, az előbbi típustól eltérően, nagy számban jelentek meg a szitakötő-genus (Calopteryx), illetve a kérész-genus (Caenis) fajai. Nagyobb számban fordultak elő ezekben a mintákban a kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) illetőleg a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) egyedei, amik az előző víztestípushoz képest rosszabb vízminőséget indikálnak. FITOBENTON A Sajóból a két víztestből öt szelvényben történt mintavétel. Ezekből összesen 82 taxont (fajok és változatok) határoztak meg. Többségük gyakori fajnak tekinthető. Leggyakoribb faj az Amphora pediculus volt, mely kozmopolita faj, béta-alfamezoszaprób szennyezettségű vizekig előfordul. A fajok többsége eutróf, alkalikus vizekre jellemez. Közülük néhány a szerves szennyezéseket jól tolerálja (pl. Gomphonema parvulum, Nitzschia paleacea), mások csak tiszta alkalikus vizekben fordulnak elő (pl. Achnanthes biasolettina). Ez utóbbi valamennyi mintavételi helyen megtalálható, jelentős egyedszámban. Az OMNIDIA adatbázisa - amely minden fajhoz két rendszámot rendel: egy érzékenységi értéket (S) és egy indikátorértéket (V) – a Sajót jó állapotminőségű osztályba sorolja.

keznek. A nemes halak közül a ponty, csuka, harcsa, süllő, sebespisztráng is szép számban akadt a vízben. A magyar halfauna 20 védett halfaja közül már 15 visszatelepült a folyóba. Így például a petényi márna, halványfoltú küllő, kurta baing, vágócsík, sulytásos küsz, selymes durbincs, magyar bucó, tarka géb. A MEDERÜLEDÉK ÁLLAPOTA Felszíni vizeink szennyezés-története a mederüledékben érhető tetten! Korábban az ipari szennyvizekkel kibocsátott és a fenéküledékben felhalmozódott kadmium, higany és ólom jelentett krónikus környezeti problémát, részben a z üledékben lejátszódó redox folyamatok hatására történő vízbeoldódás, másrészt az üledéklakó szervezetektől induló táplálékláncban történő feldúsulással. Az utóbbi 20 évben a kibocsátott szennyvizekben ezek a szennyezők megszűntek, ill. határérték alá csökkentek. Az ismétlődő árvizek pedig az üledékből fokozatosan kimosták (tovább szállították és szétterítették) ezeket a toxikus anyagokat. 1997 – 2001 között a VITUKI Rt. Vízminőségi Intézet által végzett vizsgálatok már elfogadható koncentráció értékeket mutattak. A mederüledék környezeti állapotának minősítésére hazai határérték rendszer nem áll rendelkezésre. A kanadai ökológiai határérték-rendszer alapján megállapítható, hogy a vizsgált fémek koncentrációja eléri a „legalacsonyabb határszint”-et, de már csak időnként haladja meg a „súlyos határszint”-et. A vízminőség hosszú-távú vízvédelme Az EU direktívák hazai jogrendbe illesztésével a felszíni vizek védelmével kapcsolatosan is új jogszabályok egész sora jelent meg. Az új vízvédelmi jogi szabályozás alapvető változásokat hozott elsősorban a vizek szennyezésének a megelőzésében, a vizek minőségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében. Folyik az EU Víz Keretirányelvének hazai jogrendbe illesztése. A VKI alapvető célja a vizek jó ökológiai állapotának elérése 2015 –ig, és ezt az állapotot fenntarthatóvá kell tenni. A tagállamoknak 2009-

ig el kell készíteniük a vízgyűjtő gazdálkodási terveiket. 2007-től új vízminőségi monitoring rendszert kell bevezetni. (Ennek az előkészítése második éve folyik.) A felszíni vizek hidrológiai, morfológiai jellemzőik alapján víztípusokba kerültek besorolásra (tipizálás), az egyes víztípusokhoz meg kellett határozni a jó állapot eléréséhez szükséges követelményeket (típus-specifikus referenciák). Valamennyi víztípusnál az elérhető legjobb ökológiai, kémiai állapothoz kell viszonyítani az ugyanazon víztípusba tartozó víztesteket. Ezért van különös jelentősége az un referencia helyek kijelölésének, az interkalibrációs hálózat létrehozásának. Mindezek jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy a jövőben hatékony vízminőség-védelmet folytassunk és hosszú távon biztosítsuk a vízminőség megóvását, javítását, megvalósítsuk a víz kíméletes használatát (a vízzel való takarékos gazdálkodást), a víz újra használatát, a vízi öko-rendszerek (ökoszisztémák) védelmét, a teljesebb körű, megbízható monitorozást (a biológiai paraméterek előtérbe helyezését), s nem utolsó sorban a vízzel kapcsolatos (helytelen) közgondolkodás megváltoztatását. Feladatunk, hogy megvalósítsuk a vízkészletek, a vízminőség és a vízi környezet védelmének egységes, holisztikus szemléletű szabályozását, az egységes vízgyűjtő gazdálkodást, melynek alapja a vízminőségi adatok vízgyűjtő szintű, nemzetközi összehasonlítása, interkalibrációs és referencia laboratóriumok létrehozása. A határokon átterjedő vízgyűjtők esetében az egységes szennyező-forrás felmérést, terhelés-csökkentést, a szennyezések megelőzését, két és többoldalú szabályozását kell következetesen érvényesíteni. Azt hiszem, hogy ezek azok a legfontosabb kérdések, melyeket semmiképpen nem kerülhetünk meg itt a Kárpát–medencében, ha el akarjuk érni, és hosszútávon fenn akarjuk tartani vízkészleteink jó ökológiai és kémiai állapotát.

Sallai Ferenc

HALFAUNA Az elmúlt években végzett halfaunisztikai felmérések (Hoitsy György halászati felügyelő) egyre biztatóbb eredményeket mutatnak. A legutóbbi, 2004. március-október között végzett próbahalászat szerint már 49 halfaj települt vissza a Sajóba. A fajlista élén - népességi arányukat tekintve - a szinttájban őshonos küsz, szivárványos ökle után a domolykó, fenékjáró küllő, márna, bodorka, paduc és keszeg félék követÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

8


IN MEMORIAM CSERNOBIL 1986. ÁPRILIS 26. Húsz éve, 1986. április 26-án következett be a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-balesete. A Kijevtől 130 kilométerre létesített erőműben 1000 megawattos, ún. könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. (Ezek a típusú atomerőművek már a létesítésük időpontjában elavultak voltak.) Április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva két robbanás vetette szét. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, s tíz napon keresztül égett a reaktor. A robbanáskor és azt követően nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe (több százszor annyi, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után). A Szovjetunióban a balesetről az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a Pravda csak május 5-én számolt be először a tragédiáról. A katasztrófát egy félresikerült kísérlet okozta. „Az atomerőművekben dízelmotoros áramfejlesztők állnak készenlétben, hogy a reaktor irányítórendszerét és üzemzavari hűtőrendszerét a villamos hálózat üzemzavara esetén is működtethessék. A dízelmotorok üzemzavarkor önműködően beindulnak, ám csak néhányszor tíz másodperc múltán érik el az üzemi fordulatszámukat. Ezt a rövid időszakot általában a lendületből tovább forgó turbógenertárok mozgási energiáját hasznosítva hidalják át. A csernobili atomerőmű IV. reaktoránál ilyen esetben azt tapasztalták, hogy a generátor kapcsain a kívánatosnál gyorsabban csökken a feszültség. Ezt helyrehozandó, a generátor mágneses terének a szabályozására új módszert dolgoztak ki, s azt 1986. április 25-én – a reaktor tervszerű leállítása előtt – szándékoztak kipróbálni. A kísérletre négy órát szántak, s úgy tervezték, hogy eközben a reaktor üzemzavari hűtőrendszerét kikapcsolják. A kísérletet a reaktor 700 és 1000 megawatt közötti hőteljesítményén engedélyezték. Az előírások szerinti kísérleti programot készítettek, és elvégezték a program biztonsági elemzését. Ez azonban csak formális volt. Április 25-én, hajnali 1 órakor – a programnak megfelelően – csökkenteni kezdték a reaktor teljesítményét, s 14 órakor 1600 MW-nál tartottak (a reaktor üzemszerű teljesítménye 3200 MW). Ekkor a központi teherelosztó felfüggesztette a kísérletet, és a teljesítmény további csökkentésére csak 23 óra után adott engedélyt. Időközen a reaktorban olyan mértékben felhalmozódott a xenon 135-ös izotópja, hogy azt április 26-án, hajnali 1 óra után csak 200 MW-on sikerült állandósítani, több biztonsági rendszer kiiktatása árán. Mindeközben a reaktor olyan állapotba került, hogy az operátor 1 óra 23 perckor jobbnak látta a leállító gombot megnyomni. De ezzel már elkésett: az energiatermelő folyamat – a láncreakciót – szabályozó rudak nem estek bele a reaktorba. A reaktor teljesítménye gyorsan nőtt, s előbb gőz-, majd vegyi robbanás történt, és tűz keletkezett. A reaktorépület összedőlt, s a környezetében nagy mennyiségű radioaktív anyag szóródott szét. A balÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

esetben és a mentési munkálatok során harmincegy ember vesztette életét. Az erőmű közvetlen környezete nagy mértékben elszennyeződött, s a szétszóródott radioaktív anyagokat az erőműtől igen nagy távolságban is detektálták. A tüzet tíz nap alatt sikerült megfékezni. A szarkofágként emlegetett betonburkolat 1986. novemberében készült el.” Eddig az atomerőmű rövid katasztrófa-története. Arról, hogy valójában mennyi radioaktív anyag szóródott szét az erőmű szűkebb és tágabb környezetében, máig megoszlanak a vélemények. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első hullám Csernobiltól észak-északnyugati irányba indult el, Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett az országba április 29-én, és zömmel az északi, északnyugati részén mosódott ki. A második, nagyobb felhő déli irányba indult, Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én ért hozzánk, ezt az adagot a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelést a volt Szovjetunión kívüli európai mezőnyben enyhe-közepes jelzővel minősítették. Szakemberek szerint Csernobil következtében a többletterhelés 50 év alatt körülbelül annyi, mint az átlagos természetes háttérsugárzásból származó 1-3 hónapi terhelés. A kiszóródás hatása annak idején szűkebb térségünkben, Észak-Magyarországon is mérhető volt. Központi utasításra (OVH) 1986. április 30. és május 26. között elődszervezetünk, a Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában naponta végeztük a Sajó, a Bódva, a Bodrog és a Hernád folyók, a Lázbérci-, a Köszörűvölgyi- és a Csórréti ivóvíztározók, valamint a kapcsolódó vízművek, továbbá a sajóecsegi és a mátrafüredi ivóvízművek vizének radiológiai (radioaktivitás) vizsgálatát. Az elvégzett összes ß-aktivitás vizsgálatok azt mutatták, hogy a felszíni vízfolyásokban a radioaktivitás május 8-án ugrásszerűen megemelkedett, 9-én és 10-én érte el a csúcsértéket (4-15 Bq/l), majd 12ig meredeken csökkent és 20-ára érte el a korábbi szintet. (mellékelt ábra). A felszíni ivóvíztározókban a radioaktivitás lefutása (éppen a tározásból eredően) nem volt ilyen meredek, időben elnyújtottabb volt.

9

A szolgáltatott ivóvíz radioaktivitás vizsgálatai azt mutatták, hogy az aktivitás-változás követte a tározó, illetve a vízfolyás radioaktivitását, de lényegesen alatta maradt a nyersvízben mért értékeknek és mindenütt alatta maradt a megengedett értékeknek. A balesetet követően május 9-én hullott csapadék először. Az összegyűjtött csapadékból szintén végeztünk radioaktivitás vizsgálatot. A közvetlen (kiterített fóliára hullott) csapadék radioaktivitás vizsgálata az eső kezdetén mutatott magasabb aktivitás értéket (62 Bq/l). A laborépület tetőfelületekről az első órában lefolyt csapadékban 1500 Bq/l radioaktivitást mértünk. 1986. május követően a felszíni vízfolyásokban és víztározókban a radioaktivitás értékek már a korábbi alacsony szinten maradtak, kisebb ingadozásokkal. (A radioaktivitás vizsgálatokat a laboratórium 1986ban és 1987-ben is folyta meghatározott gyakorisággal. Kiugró értékek később nem jelentkeztek.) Húsz év telt el a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete óta. Azonban Csernobil még ma is veszélyforrás. Az atomerőmű igazgatósága nemrég a világ tudomására hozta, hogy a robbanás után sebtében épített betonkoporsó veszélyeztetheti az ott dolgozókat és a környék lakosságát is. Szakérték szerint a szarkofág jelenleg olyan állapotban van, hogy bármikor összeomolhat, ezért sürgősen egy újabb védőburkolat megépítésére lenne szükség, erre azonban Ukrajnának nincs pénze. Csernobil árnya ma is kísért. Számos kérdésre a mai napig sincs válasz. Emlékezni és emlékeztetni kötelesség. Akkor, amikor a katasztrófa közvetlen és közvetett következményeiről, a megsérült reaktor bezáró szarkofák műszaki állapotáról, Csernobil biológiai utóhatásairól, potenciális áldozatairól mind a mai napig újabb és újabb (elhallgatott vagy eltitkolt) adatok látnak napvilágot, jogunk van tudni, van-e még a világban és hány „Csernobil”, s vajon megismétlődhet-e a húsz évvel ezelőtti súlyos katasztrófa?

/Sallai/


ÚJ SZABÁLYOZÁS A HULLADÉKLERAKÁS TERÜLETÉN A hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X.10.) KöM rendeletet a közelmúltban új jogszabály váltotta fel, melynek kidolgozását a szaktárca elsősorban az Európai Unió szabályozásának változásával, részletes szabályok megalkotásával, ill. ezen keresztül szakmai okokkal indokolta. Az új rendelet a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999131/EK tanácsi irányelvnek, valamint a hulladékok hulladéklerakóban történő átvételének kritériumairól és eljárásairól szóló, az irányelvet kiegészítő, 2002. december 19-i 2003133/EK tanácsi határozatnak való megfelelést szolgálja. 2006. április 13-tól a hulladéklerakók építésének, üzemeltetésének, be-, illetve lezárásának részletes szabályait a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet tartalmazza. A szabályozáshoz 5 melléklet tartozik, melyek részletesen meghatározzák a hulladéklerakó kialakításának és üzemeltetésének, a hulladékok átvételének, a monitoringrendszernek, a lerakó lezárásának, utógondozásának, rekultivációjának, valamint a mintavételi és vizsgálati módszereknek a követelményeit. A rendelet lényegi elemei - elsősorban az új szabályozásokra koncentrálva - az alábbiak: A rendelet a hulladék átvételi szabályozása terén háromszintű hulladékvizsgálG.i rendszert (alapjellemzés, megfelelőségi vizsgálat és helyszíni ellenőrző vizsgálat) ír elő, amelyen belül meghatározó szerepet játszanak a kioldási vizsgálatok. Ezek eredményei ismeretében lehet a hulladékok rövid és hosszú idejű kioldódási sajátságait megismerni, végső soron az eredmények kioldási határértékekhez való viszonyításával meghatározni, hogy az adott hulladék megfelel-e a különböző típusú hulladéklerakókra előírt feltételeknek, azaz a hulladék az adott hulladéklerakón lerakható-e, vagy sem. A szigorú határértékek és átvételi követelmények teljesítése a rendelet hatálybalépésétől kötelező, felkészülési időt nem biztosít a szabályozás. Fontos követelmény, hogy - néhány kivételtől eltekintve - lerakással kizárólag előkezelt hulladék ártalmatlanítható. A korábbi - 22/2001. (X.10.) KöM - rendelet csak a lerakók lezárására és utógondozására tett előírásokat, nem ismerte a rekultiváció fogalmát, s nem is tartalmazta a régi, illetve bezárt, vagy a hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépésekor még működő, legkésőbb 2009-ig bezárandó hulladéklerakok rekultivációjának előírásait. Ezt az új rendelet pótolja, definiálja - többek között - a rekultiváció és a hulladéklerakó felszámolásának fogalmát is. Előírja a rekultiváció, a lezárás, az utógondozás és a felszámolás tervezését, ezáltal biztosítva a szakszerű és jogilag megalapozott kivitelezést is. A hulladéklerakó lezárására a lerakott hulladék ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

szervesanyag-tartalmától függően két ütemben kerülhet sor. A hulladékban lévő szerves összetevők biológiai lebomlásának meggyorsítása és a hulladéktest stabilizálódása érdekében indokolt esetben átmeneti felső záró-réteg rendszer alkalmazása szükséges. Ez esetben a végleges felső záró-réteg rendszer kialakítására akkor kerülhet sor, ha a stabilizálódási folyamat a hulladéktestben gyakorlatilag befejeződött. A lezárásra, rekultivációra vonatkozó kérelemnek tartalmaznia kell a teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentációt, a felülvizsgálat alapján a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket, valamint a lezárásra, utógondozásra, rekultivációra vonatkozó tervdokumentációt. Lényeges elem, hogy a hulladéklerakással, hulladéklerakókkal kapcsolatos ügyekben az elsőfokú hatósági hatáskört (engedélyezés) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség gyakorolja. Ehhez szükség volt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítására, amit a 2003.évi XII. törvény tett meg. E törvény 52. §-ának (6) bekezdése alapján az építésügyi hatósági jogkört - hulladéklerakók vonatkozásában - a felügyelőség gyakorolja. A lefolytatandó hatósági engedélyezési eljárásokban az építésügyi hatóság szakhatóságként működik közre. Az új rendelet szerinti hulladéklerakó kategóriák: • inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó („A” kategória); • nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó („B” kategória); • szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó („B1 b” kategória); • vegyes összetételű (jelentős szerves és szervetlen anyagtartalommal egyaránt rendelkező), nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó („B3” kategória); • veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó („C” kategória).

10

A lerakó üzemeltetése és utógondozása alatt ellenőrzéseket, megfigyeléseket kell végeznie az üzemeltetőnek, s ennek eredményeit, ill. megállapításait minimum évente egyszer meg kell küldeni a felügyelőségre. Lényeges változás, hogy a lerakott hulladék biológiailag bomló szerves anyag tartalmának csökkentése, ill. annak ellenőrzése érdekében konkrétumok is meghatározásra kerültek. Az üzemeltetőnek negyedévenként meg kell határoznia a települési hulladék összetételének jellemzésére szolgáló 13 frakció tömegarányát a lerakott hulladék összes tömegéhez képest. Amenynyiben a vizsgálatok azt mutatják, hogy a csökkentési követelmények nem teljesülnek, a hulladéklerakó a továbbiakban csak olyan hulladékot fogadhat, amely biztosítja a csökkentési előírások teljesülését, ill. gondoskodni köteles az átvett hulladék utóválogatásáról. Részletes összetételvizsgálatokat a 13 frakció összetételére évente egy alaklommal, mindig az őszi időszakban szükséges végezni. Az új rendelet megerősíti azt a korábbi előírást, miszerint a nem megfelelő műszaki védelemmel kialakított lerakókat - amelyek nem felelnek meg a rendelet előírásainak - 2009. január 01-ig be kell zárni. A hulladéklerakókhoz kapcsolódó tevékenységekkel (beruházás, üzemeltetés, bezárás, lezárás és utógondozás, valamint rekultiváció) összefüggő önkormányzati, tervezői és kivitelezői, valamint hatósági feladatok egységes szakmai színvonalának biztosítása érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 3 részletes tervezési segédlet (útmutató) kiadását tervezi: • hulladéklerakó tervezése, üzemeltetése, • hulladéklerakó rekultivációja, • hulladék lerakására és átvételére vonatkozó vizsgálati követelményrendszer. A segédletek a tervek szerint 2006. I. félévében elkészülnek, s az elkészülést követően a minisztérium honlapján elérhetők lesznek. Bese Barnabás osztályvezető


ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK FELDOLGOZÓ LÉTESÜLT Az üzemben beton, vasbeton, tégla, cserép, kőzetek, bánya meddők, vegyes bontási hulladékok, törmelékkel kevert termőföld és aszfalt hulladékok kerülnek feldolgozásra. Az így előállított alapanyagot út- és mélyépítésre, építőipari termék előállításra, aszfalt előállításra, transzportbeton és betonelem gyártásra használják fel. A feldolgozó üzem jelenleg 66 abaújzempléni település, 2010-re várhatóan 100-120 település ilyen típusú hulladékainak feldolgozását végzi. A létesítmény elméleti feldolgozó kapacitása 150.000 tonna/év, a dolgozói létszám 8-20 fő között változik a mindenkori feldolgozási kapacitástól függően. A termelési folyamat automatizált, teljes körű számítógépes vezérléssel. Az üzemcsarnok hangszigetelt, belső porelszívással és zsákos porleválasztással ellátott. A telephelyen belül közvetlenül az építési törmelék feldolgozóhoz tartozó technológiai, logisztikai terület 13 000 m2. A beruházás gesztora Tokaj Város Önkormányzata, partner Bodrogkeresztúr Önkormányzata. Az üzem létesítését közös nyilatkozattal további 64 abaúj-zempléni önkormányzat támogatta. A beruházás a Strukturális Alapok, Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében került megvalósításra. Teljes beruházási költség: 500 millió Ft, támogatási intenzitás: 95 % (75 % uniós, 20 % költségvetési forrás). A pályázat 2004. június végén került benyújtásra. Ebben a szakaszban a mintegy 30 értékelt pályázatból 6 részesült támogatásban. A 6 nyertes pályázat közül 2 irányult építési-bontási hulladék kezelési technológia megvalósítására. A támogatási döntés 2004 őszén született meg. A közbeszerzési eljárások 2004 decemberében kezdődtek, a tényleges kivitelezés 2005. áprilisban indult. A beruházás a Depona Mélyépítő és Kereskedelmi Kft. kivitelezésében, ütemterv szerint, 2006. március 31-re készült el. Ünnepélyes átadására 2006. április 14-én került sor. Az üzem az abaúj-zempléni térség hulladékgazdálkodási önkormányzati összefogásának eredményeként jött létre, a 2001-ben megkezdett, európai szintű, komplex hulladékgazdálkodási rendszer kiépítését célzó folyamatnak részeként. Az üzem megépítésével már 1,7 milliárd forintra emelkedett a térségi hulladékkezelés fejlesztéséAz Észak-magyarországi régióban elsőként Bodrogkeresztúrban épült meg és a közelmúltban került átadásra (üzembe helyezésre) építési és bontási hulladékokat feldolgozó, azok hasznosítását lehetővé tevő korszerű, nagy kapacitású hulladékkezelő berendezés, melyet remélhetőleg több is követ a közeljövőben.


re az elmúlt 5 évben fordított beruházási összeg. Korábban, 2001-ben felépült egy az uniós normáknak megfelelő hulladéklerakó, kiépült a korszerű hulladékkezelés logisztikai, tárgyi és informatikai háttere, bevezetésre, illetve bővítésre került a lakossági szelektív hulladékgyűjtés rendszere. A felépült üzem az első lépés a tényleges hulladékgazdálkodás irányában, hiszen így megteremtődött a lehetősége a térségben keletkező hulladékok feldolgozásának és az azt követő hasznosításának is. Tervek szerint a fejlesztés tovább folytatódik a hulladékok hasznosítását biztosító létesítmények, ill. a bezárásra kerülő hulladéklerakók rekultivációjának irányában, de most már az abaúj-zempléni önkormányzatok

(Tokaji, Sárospataki, Szerencsi, Sátoraljaújhelyi, Abaújhegyközi, Encsi kistérségek, valamint a két nyertes megyei ISPA projektben nem szereplő önkormányzatok) összefogásával megalakuló hulladékgazdálkodási társulásának keretében és vezetésével. Az Abaúj-zempléni Hulladékgazdálkodási Rendszer teljes kiépítésének tervezete szerepel a második Nemzeti Fejlesztési Tervben, így várhatóan hamarosan benyújtható az önkormányzati társulás 10 milliárd forintot meghaladó támogatási kérelme Brüszszelbe is. Bese Barnabás osztályvezető

Gombos András a KvVM politikai államtitkára átvágja a szalagot

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ELKERÜLHETETLEN, DE A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉST LEHET LASSÍTANI ÉS A KÖVETKEZMÉNYEKRE IS FEL LEHET KÉSZÜLNI

– ÁLL A VAHAVA (VÁLTOZÁS-HATÁS-VÁLASZADÁS) KUTATÁSI PROJEKT LEZÁRÓ DOKUMENTÁCIÓJÁBAN. Az éghajlatváltozás az időjárás szeszélyesebbé válásában nyilvánul meg. Évtizedeken belül még gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események. A várható hatásokra adott válaszokhoz olyan szakmailag megalapozott javaslatok szükségesek a döntéshozók számára, amely a társadalom támogatottságát élvezik. A lehetséges válaszok: a mezőgazdaságban fajtaváltásokra van szükség, egyre inkább szárazság- és melegtűrő növények termesztésében kell gondolkodni. Az egészségügyben a hőséghullámokkal és a bőrrákos megbetegedésekkel összefüggő cselekvési programok kidolgozása a feladat. A közlekedésben az alternatív üzemanyagok és a takarékosság tekinthetőek fő szempontoknak, de szükség van a hideg-melegre kevésbé érzékeny útburkolatok alkalmazására.

11

Az utak meghibásodásából adódott az elmúlt években a legnagyobb olyan kártétel, amelyet összefüggésbe lehet hozni az időjárással. Évente 150-180 milliárd forintot tettek ki az olyan károk Magyarországon, amelyek szélsőséges klimatikus eseményekhez, például viharokhoz, aszályhoz kötődtek. Az éghajlatváltozásnak leginkább az öregek, betegek, gyerekek és általában a szegények vannak kitéve. Ezért a szociális ellátórendszert is javítani kell, hiszen ezekből a társadalmi rétegekből egyre fokozódó igényt lehet majd tapasztalni a jövőben. Egy olyan nemzeti éghajlat-változási stratégia kialakítására van szükség, amely a tudomány javaslataira épül. Amennyiben a klímaváltozás üteme nem lassul, akkor alapvető társadalmi és gazdasági rendszerek rendülnek meg. A világban ma a legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti. Megindult ugan az éghajlatváltozást előidéző, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a mérséklés jelenlegi tempója azonban nem elegendő, radikálisabb lépések szükségesek. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

§ JOGSZABÁLYFIGYELŐ

56/2005. (XI. 29.) EüM-KvVM-BM együttes miniszteri rendelet a veszélyes anyagok és a veszélyes készítmények tulajdonságainak vizsgálati módszereiről és a vizsgálatok eredményeinek értékeléséről szóló 54/2003. (IX. 1.) ESZCSM-KvVM-BM együttes rendelet módosításáról. 2005: CXXXI. tv. egyes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladat- és hatásköröket megállapító törvények szervezetváltozással összefüggő módosításáról. 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt- és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról.

28/2005. (XII. 7.) KvVM rendelet az 50 MW és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet módosításáról.

270/2005. (XII. 15.) Korm. rendelet a mosó- és tisztítószerek hatóanyagai biológiai bonthatóságának ellenőrzéséről és az információszolgáltatás rendjéről. 30/2005. (XII. 15.) KvVM rendelet az egyes természeti területek védetté, valamint helyi jelentőségű természetvédelmi területek országos jelentőségűvé nyilvánításáról, továbbá természetvédelmi területek határának módosításáról szóló 7/1990. (IV. 23.) KVM rendelet módosításáról.

3/2006. (I. 13.) KvVM rendelet a környezetvédelmi és a vízügyi előirányzatok felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól szóló 3/2004. (II. 24.) KvVM rendelet módosításáról. 24/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a veszélyes áruk közúti szállításának ellenőrzésére vonatkozó egységes eljárásról szóló 1/2002. (I. 11.) Korm. rendelet módosításáról.

25/2006. (II. 3.) Korm. rendelet egyes festékek, lakkok és járművek javító fényezésére szolgáló termékek szerves oldószer tartalmának szabályozásáról. 27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

6/2006. (II. 7.) KvVM rendelet a 2006. évi lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatás igénylésének és elbírálásának részletes feltételeiről, valamint az egészséges ivóvízzel való ellátás ideiglenes módozatainak ellentételezéséről.

30/2006. (II. 8.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról.

16/2006. (III. 31.) KvVM rendelet a Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület kezelési tervéről. 17/2006. (III. 31.) KvVM rendelet a Dévaványai, a Vértesi Tájvédelmi Körzet, a Balatonkenesei tátorjános Természetvédelmi Terület bővítéséről, valamint a Bodrogszegi Várhegy és Szendrőládi-rét természeti terület védetté nyilvánításáról és természetvédelmi kezelő megnevezéséről szóló 6/1990. (VI. 18.) KöM rendelet módosításáról.

31/2006. (II. 8.) Korm. rendelet a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet módosításáról.

18/2006. (III. 31.) KvVM rendelet az Uzsai Csarabos erdő Természetvédelmi Terület természetvédelmi kezeléséről.

7/2006. (II. 8.) KvVM - GKM együttes rendelet az egyes kültéri berendezések zajkibocsátásának korlátozásáról és a zajkibocsátás mérési módszeréről szóló 29/ 2001. (XII. 23.) KöM-GM együttes rendelet módosításáról.

20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet számon a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről.

8/2006. (II. 8.) KvVM rendelet a Liget-patak menti Természetvédelmi Terület létesítéséről. 2006: XVI. tv. a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény módosításának kihirdetéséről szóló törvény. 36/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet módosításáról. 37/2006. (II. 20.) Korm. rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló 94/2002. (V. 5.) Korm. rendelet módosításáról.

66/2006. (III. 27.) Korm. rendelet a 2005–2007 közötti időszakban az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmére vonatkozó Nemzeti Kiosztási Terv és Nemzeti Kiosztási Lista kihirdetéséről, valamint a kibocsátási egységek kiosztásának részletes szabályairól.

12

19/2006. (III. 31.) KvVM rendelet az éti csiga gyűjtéséről és hasznosításáról.

21/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet egyes védett természeti területek természetvédelmi kezelőjének megállapításáról. 99/2006. (IV. 25.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről szóló 264/2004. (IX. 23.) Korm. rendelet módosításáról. 25/2006. (IV. 28.) KvVM rendelet a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995.évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995.(IX. 28.) KTM rendelet módosításáról. 26/2006. (IV. 28.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól szóló 15/2004.(X. 8.) KvVM rendelet, valamint az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 16/2004. (X. 8.) KvVM rendelet módosításáról. 27/2006. (IV. 28.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek illetékességi, valamint a nemzeti park igazgatóságok és a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok működési területéről szóló 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet módosításáról.


TAL LÓZÓ Ö

Az EUA európai környezetvédelmi TEZER ÉV ügynökség jelentése szerint ötezer év LEGNAGYOBB óta a legsúlyosabb klímaváltozás elé KLÍMAVÁLTOZÁSA néz Európa. A globális átlaghőmérséklet az elmúlt száz évben 0,7 Celsius fokkal emelkedett. Európa átlaghőmérséklete földrajzi elhelyezkedése és viszonylag kicsi talajtömege miatt 0,95 Celsius fokkal emelkedett. A 2003-as kánikulai évben az Alpok gleccsereinek tíz százaléka olvadt el. A folyamat „hatékony, évtizedekre előre tekintő” beavatkozások nélkül csak gyorsulhat. A következmény az északi jégtakaró elolvadása és Európa déli területeinek sivatagosodása lehet. A kontinens népessége egyre inkább a közép-európai területekre koncentrálódik majd. Az EU reményei szerint a kiotói klímaegyezmény előírásainak betartásával sikerülhet a globális felmelegedés mértékét két fok Celsiusra korlátozni. A klímakutatók szerint azonban ez is túl sok, ezért a globális felmelegedésért hibáztatott üvegház hatást okozó gázok kibocsátásának a jelenleginél jóval nagyobb mértékű korlátozását tartanák helyénvalónak. Európa lakosságának még akkor is szembe kell nézni szélsőséges időjárási viszonyok kialakulásával ha sikerül két fok Celsiusban korlátozni a globális felmelegedés mértékét. A koppenhágai székhelyű EUA ötévente adja ki jelentését a 25 uniós tag, valamint Bulgária, Izland, Liechtenstein, Norvégia, Románia és Törökország környezetvédelmi állapotáról. (APA/AFP)

S

A föld légkörének felmelegedéséZÉNDIOXID ért elsősorban felelős széndioxid-gáz szintje a légkörben ma 27 százalékkal REKORD magasabb, mint az ipari forradalom kezdetén, és magasabb, mint elmúlt 650 ezer év során bármikor - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport, amely ezt a tényt az ember tevékenységének tulajdonítja. A tudósok az Antarktisz jégtakarójából, mindmáig a legmélyebbről kiemelt mintákat elemezték, s megállapításaikat a Montréalban hétfőn kezdődő nemzetközi klímakonferencia előtt tettek közzé Párizsban. A francia Atomenergia Hivatal és a CNRS tudományos kutatási központ tudósai a fehér földrész keleti részén lévő Concordia kúp térségében fúrtak la a jégbe, s kiemelték az eddigi leghosszabb hengert, az úgynevezett jégrépát, amely 650 ezer évre visszamenőleg tartalmazta a lehullott hóból képződött jégrétegeket. A kutatók igen mostoha körülmények között, hóviharok közepette, -54 fokos átlaghőmérséklet mellett végezték el a mintavételt a nehezen megközelíthető térségben. A 10 cm vastagságú jéghengerben található levegőbuborékok elemzéséből megállapítható, milyen volt a múltban a levegő összetétele. A vizsgálat kimutatta, hogy a széndioxid-koncentráció sohasem volt olyan magas, mint jelenleg. A légkör által tartalmazott széndioxid mennyisége az ipari forradalommal, a szénnek mint fűtőanyagnak tömeges alkalmazásával kezdett nőni. (AFP)

-

Mini-jégkorszak fenyegethet Nyugat-Európában, ha leáll a Golf-áram, márpedig bizonyos vizsgálatok arra utalnak, hogy lassulóban van a nagy körforgás, amelyben az Atlanti-óceánon a mélyben az északi hideg víz délre, és a felszínen a déli meleg északra áramlik. Az Atlanti Óceán északi medencéjét a Golf-áram uralja, ez hozza fel a trópusokról a meleg vizet. Portugália és New York magasságában kettéoszlik, s egy része visszafordul délre - ez a szubtrópusi körforgás, a maradék pedig továbbhalad északra, és a felmelegített szelek 5-10 fokkal megemelik Európa hőmérsékletét. Nem lehet tudni, mi romlott el. Egyesek szerint olvad a sarki jég, mások szerint több vizet szállítanak a szibériai folyók északra. Így is, úgy is több édesvíz

MINI

JÉGKORSZAK FENYEGET


13

jut az óceán felszínére, könnyebb lesz a víz, és nem tud lesüllyedni, s ezért a délről jövő meleg víz is kevesebb lesz. Mindkét esetben az ember okozta klímaváltozás van a háttérben. Normális esetben Európa felmelegítése után az áramlat megáll Grönlandnál, lesüllyed az Óceán aljára, és visszatér délre. A délről érkező víz jelenleg sósabb és sűrűbb, mint a sarki vizek, és a jég kifagyás miatt tovább sűrűsödik. Grönland kanadai oldalán ez rendben is van, az európai oldalon viszont részben leállt a folyamat, és az áramlat csak fele annyi vizet küld délre, mint régen (a két délre tartó áramlatot meg lehet különböztetni, mert más mélységben haladnak). A brit óceánkutató központ (National Oceanography Centre) kutatócsoportja a Nature című tudományos folyóirat beszámolója szerint a nyáron a Kanári Szigetektől a Bahamákig méréseket végzett az Atlanti-óceánon, és úgy találta, hogy az 1957-ben 1981-ben és 1992-ben végzett hasonló mérésekhez képest az észak felé haladó meleg víz mennyisége kb. 30 százalékkal csökkent, sőt, más adatokkal egybevetve az is látszott, hogy a lassulás 1992 és 1998 között következett be. Régóta jósolják, hogy a globális felmelegedés miatt megváltoznak a tengeráramlatok. Még nem lehet tudni, hogy ideiglenes változásról van-e szó, nincs rá bizonyíték, hogy teljesen le fog állni az áramlat, bár vannak ilyen jóslatok is. A legutolsó leállás az utolsó jégkorszak végén, 12 ezer évvel ezelőtt lehetett, és Nyugat Európában 5-10 fokos hőmérséklet süllyedéshez vezetett. Valószínűleg az 1300-tól 1850-ig hullámzó kis jégkorszak alatt is lassabbak voltak az áramlatok, mindenesetre annyira lehűlt az idő, hogy Londonnál befagyott a Temze.

Negyedik éve egyfolytában zsugorodik az Északi-sark jégtakarója állapította meg egy amerikai éghajlat kutató intézet. Mint az amerikai National Snow and Ice Data Center (nemzeti hó és jégkutató központ) munkatársai közölték, vizsgálataik arról tanúskodnak, hogy az Északi-Sark térségét borító jégpáncél több mint egy évszázad távlatában ma a legkisebb. „2005 szeptembere - a műholdas felvételek tanúsága szerint - abszolút minimumot jelent az északi-sarki jégtakaró kiterjedésének tekintetében”. Mint mondta, a felvételeken tapasztalt jelenség a kutatók számára nem jelentett meglepetést, hiszen a jégtakaró zsugorodása immár negyedik éve folyamatos. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA is hasonló megállapítást tett. E szerint az Antarktisz három év alatt több mint 150 köbkilométernyit vesztett jegéből. Állításuk szerint 2002. áprilisa és 2005. augusztusa között az óceánok vízszintje 1,2 milliméterrel emelkedett. Az Antarktisz „jégvesztése” a fenti időszakban a globális vízszintemelkedés 13 százalékának felelhet meg - állítják a kutatók. A víztöbblet megfelel az Egyesült Államok három havi vízfelhasználásának, évente 0,4 milliméterrel emelkedhet a globális vízszint emiatt. A kutatók szerint a jégtakaró veszteségének műholdas méréséből lehet a legnagyobb biztonsággal következtetni a világóceánok vízszintemelkedésére, ami eddig nem folyt ilyen közvetlen megfigyelési módszerekkel és ez magában rejtette a bizonytalansági tényezőket is a változásokkal kapcsolatos következtetésekben. A kutatásokban résztvevő GRACE műholdak egészében mérik fel az Antarktisz jégtakaróját. Megfigyeléseik alapján állapíthatták meg a kutatók, hogy a jégfelület az Antarktisz nyugati oldalán csökkent elsősorban. (Reuters)

AZ ANTARKTISZ JEGE GYORSAN OLVAD

TIBETBEN IS

A világ tetejének tekintett tibeti fennsíkon évente hét százalékkal zsugorodnak a gleccserek a klímaváltozás következtében. A tibeti Meteorológiai Intézet megállapítása szerint Tibetben az átlaghőmérséklet 0.9 Celsius-fokkal emelkedett a 80-as évek óta. Dong Guang-rong, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársa a jelenséggel kapcsolatban rámutatott, hogy a gleccserek zsugorodása aszályokhoz, újabb sivatagok képződéséhez és a homokviharok számának növekedéséhez fog vezetni. (AP)

OLVADNAK A GLECCSEREK


KÖNYVÚJDONSÁG

Moser M. – Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai A közelmúltban megjelent Moser Miklós egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora és Pálmai György egyetemi docens a kémiai tudományok kandidátusa: A környezetvédelem alapjai c. egyetemi tankönyv (1992) korszerűsített kiadása, melynek előzménye a környezetvédelmi szakmérnök képzés kezdeteire, 1974-re nyúlik vissza. Ekkor került ugyanis kiadásra az első kétkötetes szakmérnöki jegyzet (Moser M. : A környezetvédelem alapjai (Budapesti Műszaki Egyetem 1974), mely ezután folyamatosan korszerűsítve immár az ötödik kiadást érte meg. A 30 éves szakmai tapasztalatot és tudományfejlődést tükröző tankönyv részletes helyzetfelmérést ad a környezetvédelem globális problémáiról, a fenntartható fejlődés aspektusából nézve. Figyelemre méltó újdonsága a könyvnek „a természet – társadalom – ember” egymásra épülő rendszerének a felismerése, a körforgások, szabályozókörök összefüggő rendszereinek bemutatása, az önszabályozó mechanizmusok felbomlásának vizsgálata, a problémák komplex szintézisén alapuló megoldásának felvázolása, mely önálló fejezetet kapott a könyvben. (Ezt egyébként Moser M.: Körforgások a természetben és a társadalomban (1998) c. könyvéből már megismerhettük.) Ezután komplex gyakorlati szempontból tárgyalja a könyv a levegőtisztaság-védelem, vízminőség-védelem, talajvédelem, hulladék-szennyezés és -kezelés, a zaj- és rezgésártalmak környezetvédelmi szakterületeit, a korábbi kiadásokban megismert módon, de aktualizált jogi, műszaki tartalommal. Néhány mondat az 1992. évi első kiadás bevezetőjéből: „A természet és az emberiség a 20. század végére kaotikus, életveszélyes helyzetbe került.” „Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az egész emberi kultúra került válságba, mely válság mibenlétét a kultúra egyik részterülete sem foghatja fel. Az atomizálódott, áttekinthetetlenné vált kultúrát, annak problémáit csak annak magasabb rendű szintézise, korunk természettudományos-humánus világképének felismerése oldhatja meg. Mely a természet és az emberiség egységét, összetartozását, egymásrautaltságát is demonstrálja.” Ahogy a szerző is megjegyzi, sajnos a korábbi könyv bevezetőjének egyetlen mondata sem avult el az eltelt több mint egy évtized alatt, ami azt is mutatja, hogy a remélt áttörés, nem következett be. Az 1992. évi (addigi legnagyobb), Rio de Janeiróban megrendezett Föld Csúcstalálkozó éppúgy nem hozott átütő sikert, mint a tíz évvel később 2002-ben összehívott johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világkonferencia is csak tovább odázta a problémák megoldását. Az utóbbi tíz év gyors és kedvezőtlen folyamatai egy alapjaiban új globális helyzetelemzést tettek szükségessé, melyet nagyobb részt a Worldwatch Institute (Világhelyzet-vizsgáló Intézet) jelentéseinek legjobb kutatói által irt tanulmányokra alapozva ad meg a szerző (Sandra Postel: Tagadás a döntő évtizedben; Alan Durning: Mennyi az elég?; Lester R. Braun: Új világrend; Chrirtopher Flavin: Riótól Jochannesburgig ). A mérleg rendkívül rossz, de még nem kilátástalan. ÚJ KÖR-KÉP • 2006. MÁJUS

A szerző a kiút lehetőségét is felvázolja, melynek „előfeltétele az alapos helyzetelemzés. A természet és az emberiség „fekete dobozát” az eredetig (ősrobbanás) visszamenve kell új módon kiértékelni, és még a gyermekek számára is érthetővé tenni, hiszen a mai vesztesekből kell a jövő győzteseit kiképezni. A jelenlegi győzteseknek, e helyzet haszonélvezőinek két döntő fegyvere van, a pénz és a hiányos környezetvédelmi tömegtájékoztatás, melynek segítségével a jelenleg mindenki számára vesztésre álló helyzetet, még ha mind nagyobb erőfeszítések árán is, de leplezni tudják. Egyre világosabban látszik már, hogy a 20. század sorsdöntő tévedéseivel egyre nehezebben tudnak megbirkózni. Itt van a lehetőség az áttörésre. Ehhez az ezredforduló legkorszerűbb természettudományos fegyvertárára is szükség lesz. A rész és az egész rendszerösszefüggésének tudományos bázisán le kell leplezni azt a 20. századi konkrét ember-, család- és társadalomtípust, mely gyermekeink, unokáink jövőjén élősködve okozója a pusztulásnak. A kiutat, a jövőt jelentő ember-, család- és társadalommodell megismerése, amely egyúttal egy magasabb rendű fejlődés lehetőségeit világítja meg.” A már citált „Körforgások a természetben és a társadalomban” c. könyv recenziójában annak idején azt írtam, hogy a teremtett világ sorsának alakulásáért aggódó, a közgondolkodás, a társadalmi-gazdasági cselekvésért tenni akaró, de a környezetvédelem tudományában jártas olvasó is az utóbbi időben e témakörben írt egyik legjelentősebb könyvet veheti kézbe”. Most azt mondhatom, hogy egy olyan egyetemi tankönyvet vehet kézbe az olvasó, melyből a környezetvédelem műszaki, szakmai kérdésein túl a bajok gyökeréig hatolhat, megismerheti a természet-társadalom-tudomány-technika-gazdaság összefüggéseit, és nem utolsó sorban választ kap a megoldás egyik, vagy éppen egyetlen lehetőségére. Számára is nyilvánvalóvá válik az, hogy a természet és a társadalom működésében alapvető minőségi különbségek vannak. A szerző az általa felismert szintéziselmélet segítségével kézenfekvő, közérthető példákon foglalta egységes rendszerbe a természet működésének legalapvetőbb tényezőit, szembeállítva a társadalom kaotikus működésével. Míg a természet működését a célszerűség, és a nagyfokú rendezettség jellemzi, részletében és egészében is magasabb rendű rendszert képez, mint az immár kaotikussá vált emberi társadalom. A könyvben egy új típusú „egyesített elméletben” gyökerező, az ősrobbanás természettudományos technológiai modellezéséből kiinduló, a történelmikulturális mozaikok tervszerű elrendezésével felépülő, közérthető, konkrét, kézzelfogható természeti-társadalmi-emberi világkép bontakozik ki. A könyvet ajánlom egyetemi oktatók és hallgatók, a középiskolai tanárok, a környezettudományok iránt érdeklődők számára.

A VÍZ ÉVTIZEDE A Víz Világnapját ünneplik immár 14. alkalommal szerte a világon. A dublini Víz Világkonferencia felhívására az ENSZ 47. közgyűlésének határozatával 1992-ben március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította. Azóta ezen a napon minden évben különböző rendezvényekkel emlékeztetik az emberiséget arra, hogy a víz a Föld egyik legnagyobb kincse. A Föld vízkészletének kevesebb, mint három százaléka édesvíz. De még ennek is csak tizede vehető közvetlenül igénybe, a többi ugyanis sarki jégsapkákba, gleccserekbe zárva található. Jelenleg a Föld egymilliárd lakója nem jut egészséges ivóvízhez, kétmilliárd ember lakóhelyén pedig nincs megfelelő szennyvíztisztítás. Becslések szerint húsz éven belül már az emberiség kétharmadát fogja fenyegetni ez a veszély. Az ENSZ Közgyűlése a 2005 és 2015 közötti időszakot a „Víz az életért” cselekvés nemzetközi évtizedének nyilvánította. A világszervezet célként határozta meg, hogy a jövő évtized közepére a tiszta vizet ma még nélkülöző fejlődő világbeli lakosságnak több mint fele egészséges ivóvízhez juthasson.

* * * Magyarországon az utóbbi hat-hét évben a vízzel kapcsolatos legaktuálisabb probléma az ismétlődő árvizek, belvizek és helyi vízkárok jelentik E mellett kihívást jelent az ivóvízminőség javítása és a szennyvízcsatornázás-szennyvíztisztítás megoldása. 1994-ig megvalósult a lakosság teljes körű egészséges ivóvízzel való ellátása, de arra, hogy az ivóvizek megfeleljenek az Európai Unió (számunkra új) szigorú szabványainak, 2009-ig összességében 90 milliárd forintot kell az ivóvízminőség javító program végrehajtására fordítani. A kormány Nemzeti Szennyvízprogramja alapján a csatornázottság a jelenlegi mintegy 60-65 százalékról 2015 végére 87 százalékra nő. A program 17 ezer kilométer gyűjtővezeték, 6 ezer kilométer bekötővezeték építését, továbbá 4,2 millió lakosra vonatkozóan szennyvíztisztító kapacitás fejlesztését tartalmazza. A fejlesztésekből mintegy 700 milliárd forint a csatornázás és 252,6 milliárd forint a szennyvíztisztítás költségigénye. Mindemellett az EU Víz Keretirányelv bevezetése további feladatok mielőbbi elvégzését teszi halaszthatatlanná, így többek között a felszíni víztestek ökológiai állapotfelmérését, az új monitoring rendszer kidolgozását és bevezetését, a vízgyűjtőgazdálkodási tervek 2009-ig történő elkészítését. És ezzel még közel sem értünk a sor végére.

Sallai Ferenc

14


A VÍZ VILÁGNAPJA VÁROSI ÜNNEPSÉG MISKOLC MJ VÁROS KÖZGYŰLÉSE KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS ENERGIAÜGYI BIZOTTSÁGA A MISKOLCI ÖKO-KÖR KÖZHASZNÚ KÖRNYEZETVÉDŐ SZERVEZET AZ IDÉN IMMÁR HARMADIK ALKALOMMAL SZAKMAI KONFERENCIÁVAL EMLÉKEZETT MEG MÁRCIUS 22-ÉN A VÍZ VILÁGNAPJÁRÓL. A RENDEZVÉNYNEK IDÉN IS AZ MTA MISKOLCI TERÜLETI BIZOTTSÁGA SZÉKHÁZÁBAN ADOTT OTTHONT.

Az ünnepség résztvevőit Balog Ákos az ÖKO-KÖR elnöke köszöntötte. Elmondta hogy a konferencia idei témája a megelőző vízvédelem, a környezeti nevelés, oktatás, szemlélet- és tudatformálás témáját tűzte napirendre. Őt követően T. Asztalos Ildikó önkormányzati képviselő, a környezetvédelmi bizottság elnöke mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a környezetvédelem területén csak a közgondolkodás gyökeres megváltoztatásával, a környezettudatos neveléssel lehet sikert elérni. Példaként említette a Szinvát, mely évtizedeken keresztül a város ipari és kommunális szennyeit szállította, ma pedig jó esély van arra, hogy ismét élő, éltető vízfolyása legyen. S ebben nem kis sze-

repe van a környezeti nevelők köré szerveződött általános iskolás, középiskolás fiataloknak, a közülük felnőtt szakembereknek, biológusoknak, környezetmérnököknek, akik több mint egy évtizede tanulva-tanítva végzik azt a természetvédelmi, vízvédelmi, környezetvédelmi munkát, amely mára a demonstráló környezetvédelemből, aktív megelőző, megfigyelő, terepi mérést, elhárítást szolgáló, rendszeres tevékenységgé fejlődött. Pintér István a felügyelőség igazgatója „Szemléletváltás a vízgazdálkodásban” c. nyitó előadásában rámutatott arra, hogy a Kárpát-medence vizekben rendkívül gazdag, központi védelme pedig már a XII. századi királyi dekrétumokban is tetten érhető. Az elmúlt 40 év vízgazdálkodási, vízvédelmi elmélet és gyakorlat fordulóponthoz érkezett. Az EU Víz Keretirányelv a felszíni és felszín alatti vizek védelmét új alapokra helyezi, mely elsősorban a vizek szennyezésének megelőzésében, a vizek minőségének tartós és hatékony védelmében jelent szemléletváltást. A VKI a korábbi kémiai paraméterekre alapozott megítéléssel szemben, a jó ökológiai állapot elérésére helyezi a hangsúlyt.

Az elnökség: T. Asztalos Ildikó képviselő és Pintér István igazgató

Ezt követően Brassói Sándor az Oktatási Minisztérium főosztályvezető helyettese „A környezeti nevelés iskolai lehetőségei, kapcsolódások a vízvédelemhez” címmel, dr. Viktor András a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület társelnöke „Lépések a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia megvalósítása felé” címmel, Fűzné Kószó Mária a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar adjunktusa „Környezeti nevelés a pedagógusképzésben” címmel tartottak előadást. Végül „Civilek a vízért, természetért, környezetért” összefoglaló címmel hangzott el három előadás: Grúber Tamás WWF Magyarország: Nemzetközi együttműködés a Dráva védelmében; Dukay Igor elnök, Élő Táj Egyesület Szentendre: A környezeti nevelés szerepe a kisvízfolyások természetes állapotának megőrzésében; Polák Péter Miskolci ÖKO-KÖR Diákok közreműködése Miskolc város vízvédelmi programjában.

/Sallai/

A konferencia résztvevői

FÖLD NAPJA AZ ÖKOISKOLÁBAN A Szinyei Merse Pál Általános és Alapfokú Művészeti Iskola – mely a KvVM által 2005-ben első alkalommal adományozott ökoiskola címet viseli – idén akciónappal emlékezett a Föld Napjára. Ezen a napon Felügyelőségünk szakemberei évek óta rendhagyó foglalkozások (Föld-tanoda) keretében találkoznak az iskola tanulóival, hasznos tudnivalókkal bővítve az érdeklődő kisdiákok ismeretét. A környezetvédelem ügye az óvodákban, iskolákban folyó oktató-nevelő munka hatékonyságán áll, vagy bukik, s ebben kitüntetett szerepe lehet a jeles napok méltó megünneplésének. Erről tanúskodik a szirmabesenyői iskolából érkezett alábbi levélidézet is: „Hálásan köszönjük a Föld napi rendezvényünkhöz nyújtott segítségüket. Tervezett programjaink környezeti témákkal, feladatokkal mélyítették a szinyeis diákok tudását, emlékezetessé tették számunkra a környezetvédelmi akciónapot.


Az iskolalakók (tanulók és pedagógusok) örömét fokozta, hogy az idei tanévben folyamatosan végzett szelektív hulladékgyűjtési verseny korosztályonkénti díjazására, jutalmazására is ezen a napon került sor. Ökoiskolához méltóan tudtunk újabb lépést tenni a környezetvédelem terén. A színes programok felejthetetlenné tették gyermekeinknek ezt a napot. Tanulóifjúságunk és nevelőtestületünk nevében köszönjük, hogy támogató jelenlétükkel, segítettek minket céljaink elérésében.

Nagyné Pavlik Olga koordináló pedagógus Hrabovszkiné Kozák Jolán mb. igazgató

15

A csapatok környezetvédelmi totót oldanak meg


HOGY A FÖLD ZÖLD MARADJON AZ IDÉN IMMÁR 12. ÉVE KERÜL MEGRENDEZÉSRE „HOGY A FÖLD ZÖLD MARADJON” CÍMMŰ VÁROSI SZINTŰ FÖLD NAPI MEGEMLÉKEZÉS ÉS VETÉLKEDŐ ISKOLÁNK, A MISKOLCI NEBULÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG KÖZÖS SZERVEZÉSÉBEN. Rrendezvénysorozatunk idén négynapos volt (április 19-24.). Az első két napon a Holocén Egyesület munkatársai, Kuthi Adrienn és Farkas Gyula tartottak előadást a Bükki Nemzeti Parkról és Miskolcról. A harmadik napon szülőkkel, gyerekekkel tavaszi nagytakarítást végeztünk az iskola udvarán. A korábbi évekhez hasonlóan fákat, virágokat ültettünk, a sziklakertet szépítettük. Az Északerdő Rt.-től facsemetéket és szerszámokat kaptunk, a szabályos ültetést erdész segítette. Április 24-én az óvodás, alsó és felső tagozatos korosztálynak hirdettünk játékos vetélkedőt. Idén a korábbinál is több óvoda vett részt vetélkedőkön. A kisebbeknek kerettörténettel tettük még érdekesebbé a feladatokat. Összesen mintegy 150 gyerek kapcsolódott be a játékos vetélkedőkbe. A Föld napi rendezvényt Pintér István úr, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatója nyitotta meg. Ezután egy iskolánk tanulói által bemutatott mesejáték következett. Ennek üzenete: a szeretet fontos ahhoz, hogy megismerjük és védeni tud-

juk az élőlényeket. A megnyitó után a résztvevőknek az életközösségekkel, védett növényekkel, állatokkal kapcsolatos tudásukról kellett számot adniuk korosztályonként. A csapatok pontgyűjtő és pecsétgyűjtő állomásokon haladtak végig. Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek állomásai ének-zene, ügyességi, matematika, természetismeret, szenzitív feladatok, erdészeti ismeretek voltak. A felsős állomások kiegészültek magyar, idegen nyelv, kémia ismeretekkel.. A feladatok többségében az elméleti tudásnak gyakorlatban való alkalmazásáról szerettünk volna meggyőződni. Sokmozgásos, saját kísérlet végzésével kapcsolatos feladatot kaptak a résztvevők. Pl. rejtőszin fontossága az állatoknál, vízszennyezés hatása a vízi életközösségre, állatok közös megjelenítése, mozgással, „csoport szobor” készítése, faültetés . A pecsétgyűjtő állomások szervesen kapcsolódtak a nap témájához: mikroszkópos vízvizsgálat, zajmikrofon kipróbálás, minilaboros vízvizsgálat (ebben a Felügyelőség munkatársai segítettek), kőzetkiállítás, számítógépes természetismereti játékok, videó

Ismerkedés a zajmérő műszerekkel

ill. DVD filmek megtekintése, állatsimogató házi kedvencek. Minden csapat kapott egy Tippelj című feladatsort is, melyben a környezet és természet védelmében előforduló adatokra lehetett tippelni. Az egész napos vetélkedő végén a következő eredmények születtek: Óvodák: 1. Stadion úti óvoda 2. Református óvoda- Sas csapata 3. Lórántffy úti óvoda 4. Hétszínvirág óvoda 5. Református óvoda – Delfin csapata Alsó tagozat: 1. Természetvédő Csapat- Nebuló Á.I. 2. Vándorrigó csapat- Fazekas Ált. Isk. 3. E.T. –k csapata – Nebuló Ált. Isk. Felső tagozat: 1. Mogyorós pelék csapata- Bulgárföldi Ált. Isk. 2. Totálgáz csapat- Nebuló Ált. Isk. 3. Vaddenevérek csapata – Nebuló Ált. Isk.

Bobcsákné Berzi Ibolya Szervező tanár

Feladatmegoldás a természetismeret-állomáson

AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG LAPJA SZERKESZTŐSÉG: MISKOLC, MINDSZENT TÉR 4. • TELEFON: 46/517-300 FŐSZERKESZTŐ: SALLAI FERENC • FELELŐS KIADÓ: PINTÉR ISTVÁN

EREDMÉNYEK,,FELADATOK

Recommend Documents