ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK. ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS

ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK. ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS

1


2


Szerkesztők: Kiss Tamás – Barna Gergő

NEMZETI KISEBBSÉGKUTATÓ INTÉZET

KRITERION

Kolozsvár, 2011

3

ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK. ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS Cím: Erdélyi magyar fiatalok. Összehasonlító elemzés Szerkesztők: Kiss Tamás – Barna Gergő Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Kriterion Könyvkiadó Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României SZÉKELY, ISTVÁN GERGŐ Erdélyi magyar fiatalok : összehasonlító elemzés / ed.: Kiss Tamás, Barna Gergő. - Cluj Napoca : Editura Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale : Kriterion, 2010 Bibliogr. ISBN 978-606-92744-0-8 ISBN 978-973-26-1023-7 I. Kiss, Tamás (ed.) II. Barna, Gergő (ed.) 323.14(=511.141)(498) Sorozatszerkesztők: Horváth István, Jakab Albert Zsolt Lektor: xxx Fordítás: László Noémi, xxx Korrektúra: Demeter Zsuzsa, Papp Attila Zsolt Borítóterv és tipográfia: Könczey Elemér Számítógépes tördelés: Fogarasi László Nyomda: IDEA és GLORIA, Kolozsvár © Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale A kötet megjelenését támogatta:

A kötet tartalmáért a szerzők vállalnak felelősséget, a kifejtett vélemények nem feltétlenül tükrözik az NKI és Románia Kormánya álláspontját.

4

Cuprins KISS Tamás – BARNA Gergő Erdélyi magyar fiatalok 2008. A vizsgálatról és a kötetről

7

Két ifjúságszociológia Romániában Sorin MITULESCU Az utóbbi évtizedek romániai ifjúságkutatásának vázlata

29

GÁBOR Kálmán – VERES Valér Ifjúsági korszakváltás Kelet-Európában. Az erdélyi magyar fiatalok helyzete

37

Erdélyi magyar ifjúság 2008. Egy összehasonlító vizsgálat tanulságai VERES Valér A fiatalok munkaerő-piaci helyzete, a társadalmi közérzet és a problémaérzékelés rétegspecifikus eltérései

55

Iulian N. DALU Oktatás és munka a román és a magyar fiatalok értékrendjében

85

BARNA Gergő Szabadidő, kultúra, média, internet – román és magyar fiatalok fogyasztási szokásai

91

BOKOR Zsuzsa Retradicionalizálódás? Erdélyi fiatalok a családról, gyermekekről, főzésről és munkáról 151 Sorin MITULESCU A fiatalok és a család

171

VERESS Ilka A romániai fiatalok értékrendjéről

181 5


KOZÁK Gyula Az erdélyi magyar fiatalok fogyasztási szokásai

193

Gina ANGELESCU Külföld 3D-ben. Hasonlóságok és különbségek az erdélyi magyar fiatalok és a román fiatalok migrációs viselkedésében 213 Pillanatképek. Válogatás az ezredforduló utáni erdélyi ifjúságvizsgálatokból ERCSEI Kálmán – KISS Zita – SZABÓ Júlia Fiatalok szabadidős fogyasztása, önállósodása és jövőképe a marosvásárhelyi Félsziget-vizsgálatok alapján

233

SÓLYOM Andrea Politikai kultúra és társadalmi értékek

261

PATAKFALVI Ágnes Sounds of Cluj. A kolozsvári elektronikus zenei szcéna tíz éve

293

Abstracts

305

A szerzők névsora

311

6

ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK 2008. A VIZSGÁLATRÓL ÉS A KÖTETRŐL

KISS Tamás1 – BARNA Gergő

Erdélyi magyar fiatalok 2008. A vizsgálatról és a kötetről Kötetünk alapját egy, a 18–35 év közötti erdélyi magyar fiatalokat megcélzó, reprezentatív mintán elvégzett szociológiai adatfelvétel képezi. A kutatást 2008 szeptemberében az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) kezdeményezte,2 és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) hajtotta végre a TransObjective Consulting KFT és a Kvantum Research KFT közvélemény-kutató cégekkel együttműködésben. A nevezett vizsgálat mellett fontos előzmény az a 2009 szeptemberében megrendezett konferencia, amelyen – a vizsgálatban érintett egyes tematikákat feldolgozó szerzők mellett – a Romániában ifjúságkutatással foglalkozó román, illetve magyar anyanyelvű kutatók vettek részt. A kötetben megjelenő tanulmányok többsége előadás formájában elhangzott a nevezett konferencián.

1. Előzmények, kapcsolódási pontok, elméleti keret (1) Ifjúságkutatás Bukarestben. A vizsgálat egyik újdonsága az volt, hogy egyszerre próbált a román és a magyar ifjúságkutatáshoz kapcsolódni. Kísérletet tettünk arra, hogy bukaresti (román anyanyelvű) és a 1 2

Kiss Tamásnak a kötet szerkesztési munkálatai közben MTA Bolyai Ösztöndíja volt. Köszönet illeti Kovács Pétert az Országos Ifjúsági Hatóság akkori elnökét, aki felkarolta a magyar fiatalokra vonatkozó reprezentatív adatfelvétel ötletét.

7


kolozsvári (magyar anyanyelvű és elsősorban a magyarországi szakmához kapcsolódó) vizsgálatok közötti nagyfokú párhuzamosságot enyhítsük, feloldjuk. Magyar és román nyelven egyaránt megjelenő kötetünk egyik fontos célja szintén ez. Mint az a Sorin Mitulescunak a kötetünkben megjelenő tanulmányából kitűnik, Romániában az ifjúságkutatásnak 30 éves előtörténete van. Bár a pártállami igények nagyban meghatározták a kutatási tematikát, az ifjúságkutatás azon szerencsés területek közé tartozott, amelyek már a rendszerváltást megelőzően is jól meghatározott és stabil intézményes keretben működhettek.3 Ez az intézményes keret, amely az ifjúságkutatást (változó alárendeltségben) kormányzati keretben működtetette, 1989 után is fennmaradt. Ezzel függenek össze a román ifjúságkutatás fő jellemzői: (1) az erős közpolitikai kapcsolódás és megközelítés, (2) a problémás csoportokra, illetve az ifjúsággal kapcsolatos problémákra (a deviancia különböző formái, munkaerő-piaci helyzet, társadalmi integráció) való fókuszálás. Emellett az empirikus adatfelvételek nagy volumenét kell kiemelnünk. A kormányzati alárendeltségbe tartozó ifjúságkutató központ 1996 óta évente végez vizsgálatokat, amelyek a teljes fiatal népesség mellett sok esetben régiókra vagy egyes ifjúsági rétegekre (pl. falusi fiatalok) is reprezentatívak. A 2008 szeptemberében az erdélyi magyar fiatalokra vonatkozóan (Kiss–Barna–Sólyom 2008) végzett vizsgálat a különböző ifjúsági rétegekre reprezentatív minták sorába illeszkedik. Ezzel párhuzamosan 2008 június-júliusában az Országos Ifjúsági Hatóság a teljes Romániai fiatalságra reprezentatív, 1205 elemszámú mintán végzett felmérést. Az Országos Ifjúsági Hatóság egy, a romániai vizsgálathoz hasonló tematikájú, magyar mintán lefolytatott vizsgálat elvégzésére kért fel bennünket. Az összehasonlíthatóságot szem előtt tartva, a romániai vizsgálat kérdőívéből indultunk ki. Mivel a két kérdőív közel hetven százalékban fedi egymást, lehetőségünk nyílik megválaszolni a kérdést, hogy az erdélyi magyar fiatalok különböznek-e román kortársaiktól, és ha igen, miben mutatkozik meg ez a különbség? Az elemzés során a magyar fiatalokat a

3

Szemben más kelet-európai országokkal, Romániában a társadalomtudományok státusa – miután a hetvenes évek elején felszámolták a szociológusképzést – igen kedvezőtlen volt (lásd Lőrincz 2001; Kiss–Sólyom 2001).

8


romániai,4 illetve az erdélyi5 mintán végzett felmérésből kapott átlaggal hasonlítottuk össze. (2) Ifjúságkutatás Kolozsváron. Erdélyben a kilencvenes évektől egy, a bukarestiekkel nagymértékben párhuzamos ifjúságkutatás bontakozott ki. Jellemző, hogy a kilencvenes évek végén, illetve az ezredfordulót követő néhány évben a kolozsvári BBTE Szociológia Tanszéken messze a legtöbb államvizsga dolgozat ebben a témában született. A kutatásokat elsősorban a magyarországi ifjúságszociológia – kiemelten a nemrég elhunyt Gábor Kálmán – inspirálta. Gábor a kilencvenes évek közepén székelyudvarhelyi, illetve kolozsvári diákok körében végzett adatfelvételt.6 A vizsgálat középpontjában a jövőtervezés, státusreprodukció állt. Ezt követően a Max Weber Szociológiai Szakkollégiumban Veres Valér vezetett négy erdélyi nagyváros román és magyar középiskolásainak identitásárára, etnikumközi percepcióira irányuló felmérést (Veres 2000). 2003-tól indult a marosvásárhelyi Félsziget Fesztivál vizsgálata, amely a Gábor Kálmán által 2000-től vezetett Sziget-vizsgálatok erdélyi adaptációja.7 A Magyarországhoz kötődő vizsgálatok sorában a budapesti Nemzeti Ifjúságkutató Intézet által kezdeményezett MOZAIK 2001 című kutatás volt a legnagyobb szabású vállalkozás.8 A vizsgálat egy 8000 fős magyarországi ifjúsági mintán végzett kutatás határon túli adaptációja volt, amelynek során reprezentatív minta keretében négy Magyarországgal szomszédos országban (Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában) kérdezték meg az ottani magyar, illetve a velük egy régióban élő többségi fiatalokat. Romániában a kutatást a Székelyföldön, illetve a Székelyföldön kívüli (közép-erdélyi, partiumi, bánsági) régiókban külön szervezték. Az előbbivel a csíkszeredai KAM-ot, az utóbbival a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Központot bízták meg, a felhasznált kérdőívek azonban egységesek voltak. Mi a MOZAIK 2001 két adatbázisából is létrehoztunk egy súlyozott, az erdélyi magyar fiatalok 2001-es állapotát 4

5 6 7 8

Az ANSIT 2008 vizsgálat a 14–35 év közöttiekre terjedt ki. Ezért az összehasonlításkor a 14–18 éveseket ki kellett választanunk a mintából. A vizsgálat során 998 18–35 év közötti romániai fiatalt kérdeztek meg. Mi az összehasonlítások során ezzel az esetszámmal dolgoztunk. Erdély alatt azt a 16 megyét értjük, amelyre a mi vizsgálatunk is kiterjedt. A 16 megyében az ANSIT-vizsgálat során 331 18–35 év közötti fiatalt kérdeztek le. Lásd a Korunk 1998/6 lapszámát (Gábor 1998; Veres 1998; Cseke 1998). Erről a vizsgálatról ad számot a Web 2006/1–2. száma (Gábor et alii 2006; Veres 2006; Ercsei 2006; Kiss et alii 2006; Balla 2006). Az eredményekről lásd (Gábor 2004; Veres 2004; Gábor–Veres 2005; Szabó et alii 2002).

9


reprezentáló adatbázist.9 Ez alapján lehetőségünk volt az erdélyi magyar fiatalok helyzetében 2001 és 2008 között bekövetkezett változás néhány elemének a megragadására. Az erdélyi magyar ifjúságkutatókat a bukarestiekétől nagymértékben különböző elméleti keret orientálta. Itt a kutatások közpolitikai indíttatása szinte teljes mértékben hiányzott. A problémás csoportok és a társadalmi problémákra való fókuszálás helyett a fiatalok elsősorban a társadalmi változás hordozóiként jelentek meg. Így a vizsgálatok olyan címszavak köré összpontosultak, mint civilizációs korszakváltás, középosztályosodás, (poszt)modernizáció vagy fogyasztói státus. A leginkább Ulrich Beckhez (2003) és Jürgen Zinneckerhez (1992) köthető elméleti keret egy markáns metanarratívaként működött, amely az posztindusztriális társadalomba, a későmodernitásba vagy a „perifériáról a központba” történő átmenet bizonyítékaként értelmezi az empirikus eredmények igen széles skáláját. A kötet összeállítása során törekedtünk arra, hogy ez a vonulat is helyet kapjon. Ezért került be a kötet első blokkjába a Gábor Kálmán és Veres Valér által jegyzett összefoglaló jellegű tanulmány, amely jól megvilágítja a szóban forgó elméleti keretet. Hasonlóképpen a kötet utolsó blokkjában Ercsei Kálmánnak, Kiss Zitának és Szabó Júliának a Félsziget-kutatásokat bemutató anyaga is erre az elméleti keretre épül. Ugyanakkor az empirikus anyag elemzésére olyan szerzőket kértünk fel, akik nem feltétlenül ennek a metanarratívának a keretei között mozogtak. Az is célként lebegett a szemünk előtt, hogy az egyes területek (rétegződés, nemi viszonyok, migráció, fogyasztás, kulturális fogyasztás, értékrend) vizsgálati és elméleti horizontja hangsúlyosabban jelenjen meg az ifjúságkutatásban.

2. Minta, reprezentativitás, terepmunka Az Ifjúság 2008-kutatás földrajzi hatóköre Románia 16 megyéjére (Fehér, Arad, Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó, Krassó-Szörény, Kolozs, Kovászna, Hargita, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy, Szeben és Temes megyére) terjedt ki. A 2002-es népszámlálás szerint ezekben a megyékben él a romániai magyarok 98,9 százaléka. 9

Ez a vizsgálat a 15–29 évesekre fókuszált, így az összehasonlításhoz a 15–17 éveseket itt is ki kellett szelektálnunk, illetve a saját adatbázisunkból is a 18–29 évesekkel kellett dolgozzunk. A MOZAIK 2001 összevont súlyozott adatbázis elemszáma 1598 fő.

10


A mintát úgynevezett többfázisú, rétegzett, véletlen kezdőpontú, léptékes-kvótás eljárással alakítottuk ki. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy elsőként egy településmintát alakítottunk ki. A fiatal magyar népességen belüli arányukból adódóan önreprezentáló települések (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Csíkszereda) a nekik megfelelő esetszámmal kerültek a mintába. A többi települést régió (Székelyföld, Partium, Középe-Erdély és Bánság), településméret (100 ezer feletti, 10–100 ezer közötti, 2–10 ezer közötti, 2 ezer alatti) és a település etnikai összetétele (magyar többségű, nem magyar többségű) szerinti rétegekbe soroltuk, majd az egyes rétegeken belül véletlenszerűen választottunk, a mintába kerülés esélyét az adott településen élő magyarok számával súlyozva. Második lépésben a nem folyamatosan számozott települések esetén utcamintát alakítottunk ki. Az utcákat véletlenszerűen választottuk, a mintába kerülés esélyét itt az utcában található háztartások számával súlyoztuk. Az utcán (illetve a folyamatos házszámozás esetében a településen) belül a háztartásokat megadott kezdőpont és lépték segítségével kellett kiválasztani. A kérdezést természetesen csak azokban a háztartásokban folytathattuk le, amely háztartásban 18 és 35 év közötti, magát magyarnak valló személy élt. Emellett a kérdezőknek a nem (férfi/nő) és életkor (18–24/25–35) szerinti kvótákat is be kellett tartaniuk. Mintavételi eljárásunk gyakorlatilag azonos volt az ANSIT 2008 vizsgálatéval, illetve nagyon hasonlított a MOZAIK 2001-vizsgálat Közép-Erdélyben és Partiumban használt eljárásához. Ez az elem növeli az összehasonlíthatóságot.

3. A kötet szerkezete A kötet három tematikus blokkot tartalmaz. Az elsőben a már érintett Mitulescu-, illetve Gábor–Veres-tanulmányok kaptak helyet. Ezekből a tanulmányokból a román, illetve a magyar ifjúságszociológiai vizsgálatok keretével ismerkedhetünk meg. A második blokk az Ifjúság 2008-vizsgálatra épülő tematikus elemzéseket tartalmazza, amelyeket a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, illetve a bukaresti ANSIT kutatói készítettek. Mivel úgy véltük, hogy a romániai magyar fiatalok helyzetét elsősorban az országos, ro-

11


mániai trendek viszonylatában értelmezhetjük, kutatásunkban az összehasonlíthatóság kiemelt szempont volt. Kérdőívünkkel együtt a vizsgált tematika is nagymértékben azonos az ANSIT 2008 vizsgálatéval. Elsőként azt szükséges kiemelni, hogy mindkét vizsgálat – műfaját tekintve – közvélemény-kutatás, vagyis a legtöbb kérdés a fiatalok különböző témákról alkotott véleményét, attitűdjeit, értékeit, terveit igyekszik felfedni. Emellett, egy fokkal tényszerűbb szinten, a közéleti cselekvés, a fogyasztói szokások, a szabadidő-használat, a migrációs gyakorlatok különböző modelljeire kérdeztünk rá. Egy harmadik szinten az anyagi és társadalmi helyzetet meghatározó tényszerű adottságok állnak (pl. a nyelvtudás, a lakáskörülmények). Alá kell húznunk ugyanakkor, hogy a vizsgálatból nyert anyag mélysége ezen a szinten, vagyis a tényszerű társadalmi mutatószámok tekintetében a legkisebb. Így a tanulmányokban, habár néhány esetben a tényszerű társadalmi mutatószámokról is szó fog esni, alapvetően a véleményekre, attitűdökre, illetve a társadalmi/fogyasztói praxisokra fognak koncentrálni a szerzők. Végül a harmadik blokk az ezredforduló követően Erdélyben végzett, de az Ifjúság 2008-hoz nem kapcsolódó kutatásokból ad ízelítőt. Sólyom Andrea a fiatalok politikai kultúrájáról, az Ercsei–Kiss–Szabó szerzőhármas a marosvásárhelyi Félsziget-kutatásokról, míg Patakfalvi Ágnes a kolozsvári zenei szcénáról számol be. Ezek a módszertanilag különböző megközelítést használó írások jól kiegészítik a magyar fiatalokra vonatkozó, a reprezentatív vizsgálatból származó ismereteinket.

4. Válogatás az ezredfordulót követő vizsgálatokból Már érintettük, hogy az ezredfordulót követően a MOZAIK 2001-vizsgálat volt az erdélyi ifjúságszociológia legjelentősebb vállalkozása. Ennek nyomán több összefoglaló kötet született.10 Ez a vizsgálat egyrészt az öszszehasonlító elemzésekben hasznosul, másrészt a Gábor–Veres-tanulmányon keresztül jelenik meg. Úgy gondoltuk azonban, hogy emellett az ifjúságkutatás más jellemző irányait is be kell mutatnia a kötetnek. Sólyom Andrea tanulmánya a politikai kultúrával, politikai szocializációval kapcsolatos vizsgálatok egyikére épül. Ez a téma a kolozsvá10

12

Lásd 7. lábjegyzet.


ri szociológusok körében az ezredforduló környékén volt igen népszerű. Elsősorban a Péter László által kezdeményezett Civilkurázsi-vizsgálatot érdemes kiemelni, amely a kolozsvári egyetemisták11 politikai kultúráját kutatta. Sólyom Andrea ennek a kutatásnak is részese volt, majd jelen kötet egyik szerkesztőjével közösen egy, a demokráciával kapcsolatos attitűdökre fókuszáló vizsgálatot kezdeményezett. Sólyom tanulmánya, amely a rendszerváltást követően népszerű „tranzitológia” fogalmi keretéhez kapcsolódik, ezt a kutatást (illetve annak továbbfejlesztett változatát) dolgozza fel. Az Ercsei–Kiss–Szabó-tanulmány amellett, hogy a Félsziget-kutatások szintézisét adja, jól reprezentálja azt a vonulatot, amely a fiatalok fogyasztói státusának erősödésével, középosztályosodásával foglalkozik. A Félsziget Fesztivál résztvevőin keresztül a kutatók az erdélyi magyar fiatalok olyan dinamikus rétegét kívánták megragadni, akik úgymond a kialakuló piacgazdaság nyertesei közé tartoznak. A szerzők Gábor Kálmán alapján a fesztiválok ifjúságáról/generációjáról beszélnek, akik – egy poszt-fordista berendezkedésű gazdasági rendben – elsősorban a fogyasztáson és szabadidő-használaton keresztül teremtik meg saját társadalmi identitásukat. A fiatalok ezen szegmense alapvetően bizakodó, saját lehetőségeit pozitívan ítéli meg. Ugyanakkor a szerzők arra is felhívják a figyelmünket, hogy – munkaerő-piaci pozíciójuk ingatagságából kifolyólag – ezeket a fiatalokat a marginalizáció, a lehetőségek beszűkülése is fenyegeti. A blokk harmadik tanulmánya, a Patakfalvi Ágnesé, a szubkultúrakutatást reprezentálja. A tanulmány a brit szubkultúra-kutatás elméleti keretein belül mozogva mutatja be a kolozsvári elektronikus zenei szcénát. Patakfalvi szerint az elektronikus zenei szcéna fogyasztói egy sajátos szubkultúrát alkotnak, amit a bourdieu-i értelemben vett mezőként foghatunk fel. Ez egy olyan hierarchikus rendszer, amelyben más társadalmi mezőkhöz kapcsolódóan a társadalmi/szimbolikus tőke mennyisége határozza meg a résztvevők pozícióját. A kolozsvári zenei szcénán belüli pozíció szempontjából releváns társadalmi tőkét a szabadidő-eltöltésben való jártasságként, tapasztalatként határozhatjuk meg. Patakfalvi egyik lényeges állítása, hogy a mezőn belüli pozíciót nem befolyásolja az etnikai hovatartozás vagy a születési osztályhelyzet. Ebből a szempontból a bourdieu-i fogalmi rendszerben a mező autonómiafokának van kiemelt szerepe. Ugyanakkor Patakfalvi azt is hangsúlyozza, hogy ez az autonó11

Lásd a WEB 10. számát (2002. október).

13


mia nem jelenti azt, hogy a társadalmi változások (sajátos áttételeken keresztül) ne jelennének meg a mezőn belül. A tanulmány végső soron azt írja le, hogy a mezőn belül hogyan jutnak érvényre a piaci viszonyok, illetve, hogy a kialakuló szubkulturális vállalkozói réteg a szubkulturális tőkét hogyan konvertálja üzleti sikerre.

5. Az Ifjúság 2008-vizsgálat legfontosabb általános következtetései A kötetben megjelenő tematikus írások nem térnek ki az Ifjúság 2008-vizsgálat összes kérdésére. Ezért érdemesnek tartottuk a vizsgálat főbb eredményeit összefoglalni.12 5.1. Közhangulat. Általános elégedettség Fontos adalék, hogy a felmérés 2008 szeptemberében, vagyis a gazdasági válságot megelőzően készült. Ekkor a romániai magyar fiatalok elégedettebbek és optimistábbak voltak az országos átlagnál. 38 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy az életszínvonaluk javult az egy évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva, ami valamivel magasabb a 36 százalékos romániai átlagnál, és jelentősen kedvezőbb a 30 százalékos erdélyinél. Hasonló volt a helyzet a jövőbe vetett hittel is. A válság előtt a megkérdezett magyar fiatalok 47 százaléka válaszolta, hogy egy év múlva jobban fog élni, míg a romániai mintában a megkérdezettek 43 százaléka mondta ugyanezt. Azoknak az aránya, akik saját anyagi helyzetük romlását érzékelik, csupán 12, míg a jövőbeli romlást prognosztizálóké csupán 9 százalék volt. Az anyagi helyzet javulásának az érzékelése és a jövőbe vetett bizalom összefüggésben állt az országot – és ezen belül a magyar fiatalokat – a 2000 és 2008 közötti években ténylegesen érintő életszínvonal-növekedéssel. Az általános közhangulat mára teljesen megváltozott, amit jól mutat az is, hogy 2010-ben a (teljes) magyar népesség 48 százaléka gondolta azt, hogy rosszabbul és csupán 12 százaléka, hogy jobban fog élni egy év múlva. 12

14

Az adatsorok gyorsjelentés formájában hozzáférhetők (Kiss–Barna–Sólyom 2008).


5.2. Életminőség, anyagi helyzet A fiatalok anyagi helyzetét, az életminőséget, illetve a mobilitási esélyeket alapvetően meghatározó fogyasztói javakhoz való hozzáférésen keresztül mértük. Rákérdeztünk, hogy van-e az illetőnek saját mobiltelefonja, személyi számítógépe, otthoni internetcsatlakozása, saját autója, a használatában (de más tulajdonában) lévő személygépkocsija, illetve saját lakása. A magyar fiatalok közül legtöbben mobiltelefonnal (91,6 százalék) rendelkeztek, de a többségnek volt személyi számítógépe (63 százalék), illetve otthoni internetcsatlakozása (53 százalék) is. A fiatalok 43 százaléka rendelkezett saját lakással. Az autótulajdonosok aránya 35 százalék volt, további 19 százalékuknak azonban volt a használatában más tulajdonában lévő személygépkocsi. Ha az ANSIT 2008-méréssel hasonlítjuk össze az adatokat, kiderül, hogy a magyar fiatalok anyagi helyzetüket tekintve semmiben sem maradtak el román társaiktól. Mobiltelefont, számítógépet, otthoni internetcsatlakozást és személygépkocsit százalékra pontosan az országos átlaggal megegyező arányban birtokoltak. Emellett az országosnál nagyobb arányban voltak lakástulajdonosok, illetve nagyobb arányban rendelkeztek nem saját tulajdonú autóval. Ezek az adatok, amelyek a magyar fiatalok országos átlagnál valamivel jobb anyagi helyzetére utalnak, ellentmondtak a kutatás kezdetekor felállított hipotéziseinknek. A kutatás kezdetekor abból indultunk ki, hogy Romániában is léteznek a kisebbségek szempontjából hátrányos státusaszimmetriák, amelyek azzal függenek össze, hogy a társadalmi reprodukció (illetve mobilitás) folyamata nem független az etnikai/nemzetiségi hovatartozástól. Ez Kelet-Európában legtisztábban a roma etnikum esetében látszik, akik esetében az etnikai származás egyértelmű szegénységi kockázatként jelenik meg. Ennek kapcsán egyes szerzők (Emigh–Szelényi 2000; Ladányi–Szelényi 2006) a szegénység etnicizálódásáról beszélnek. Gyurgyík László a szlovákiai magyar népesség vonatkozásában mutatott ki hasonló, bár korántsem a romákéhoz hasonlóan végletes folyamatokat. A szerző a kisebbségi magyarok torz társadalomszerkezetéről beszél, amely alatt azt érti, hogy körükben alacsonyabb a magasan képzettek, a vezető beosztásban dolgozók, a felső jövedelmi kategóriákba tartozók aránya, és magasabb az aluliskolázottak, az alsó jövedelmi kategóriákba

15


esők, a rossz munkaerő-piaci pozíciókkal rendelkezők, illetve a munkanélküliek aránya (Gyurgyík 2004). A romániai magyarok esetében a 2002-es népszámlálási adatok hasonló folyamatokra engednek következtetni. A (12 év fölötti) magyarok körében 4,4 százalékot tettek ki a felsőfokú végzettségűek, szemben a 6,7 százalékos országos átlaggal (INS 2004). A különbségek minden egyes korcsoporton belül megvoltak. Hasonlóképpen alacsonyabb volt a magyarok aránya a vezető beosztásban, a közigazgatásban és a pénzügyi szektorban dolgozók között.13 A felmérés adatai ugyanakkor arra utalnak, hogy ezek a különbségek az átlagok szintjén – és az általunk használt mutatókkal mérve – nem jelennek meg. A fiatal népességen belül 2008-ban a magyar nemzetiség nem jelent meg a szegénység vagy az átlagnál rosszabb anyagi helyzet kockázataként, akkor sem, ha a magyar fiataloknak a társadalom csúcsán lévő pozícióhoz valószínűleg kisebb a hozzáférési esélyük. A MOZAIK 2001-gyel összehasonlítva kiderül, hogy a 2001 és 2008 közötti hét évben valóságos fogyasztói expanzió zajlott le (amit a gazdasági válság minden bizonnyal megtört). A mobiltelefonnal rendelkezők aránya a 18–29 évesek között (a MOZAIK 2001 ezeket célozta meg) 30-ról 94, a személyi számítógéppel rendelkezőké 15-ről 71, az autót használóké pedig 15-ről 43 százalékra ugrott. A számítógép és a mobiltelefon terjedése természetesen részben a technikai fejlődésnek tulajdonítható. Az autóhasználat ilyen arányú megugrása viszont egyértelműen a fiatal középosztály számbeli növekedésére utal. 5.3. A fiatalok problémái Az ifjúság problémái közül a legtöbb említést a munkanélküliség, a pénztelenség, az alacsony keresetek, a lakáshelyzet megoldatlansága és a kábítószer elterjedése kapott. A munkanélküliséget elsősorban az alacsonyan iskolázottak, a Székelyföldön élők, a vidékiek és a szakképzetlen munkások minősítették égető problémának. A lakáshelyzet megoldatlansága inkább nagyvárosi körében, a közép-erdélyi régióban, a felsőfokú végzettségűek és a szakmunkások között jelentett problémát. A kábítószer elterjedését elsősorban a partiumi fiatalok tekintették problémának, 13

16

Az IPUMSI jóvoltából egy, az 1992-es és 2002-es népszámlálások 10%-os mintáját tartalmazó adatbázissal dolgoztunk.


és ezt viszonylag sokan jelölték meg a szakiskolát végzettek, illetve a jelenleg tanuló diákok közül is. Az általunk használt válaszlehetőségek megegyeztek a MOZAIK 2001 vizsgálatban használtakkal. Az eredményeket összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a két vizsgálat között eltelt hét évben a 18–29 évesek szerint bizonyos problémák visszaszorultak vagy csökkenőben vannak, míg mások előtérbe kerültek. Jelentősen csökkent azok aránya, akik szerint a „kilátástalan jövő” a fiatalok fő problémája lenne (24-ről 11 százalékra). A munkanélküliséget, a pénztelenséget, az alacsony kereseteket – bár továbbra is ezek vezetnek a problémarangsorban – kevesebben nevezték meg fő problémaként, mint 2001-ben. Ez a kép természetesen az azóta bekövetkezett gazdasági visszaesés nyomán jelentősen változhatott. Előtérbe került viszont a kábítószer elterjedésének problémája. Az ezt említők aránya 7-ről 22 százalékra nőtt. Szintén emelkedett a lakáshelyzet megoldatlansága miatt panaszkodók aránya, ezt 14 százalékkal többen jelölték meg fontos problémaként, mint 2001-ben. Növekedett azon fiatalok aránya is, akik a „kulturálatlanságot”, az igénytelenséget, a családi értékek megrendülését, az erkölcsi romlást tartják napjaink fontos problémáinak. 5.4. Család, gyermekvállalás, jövőtervezés Annak ellenére, hogy a családnak az erdélyi magyar fiatalok értékrendjében kitüntetett szerepe van, a jövőtervezés szintjén a gyermekvállalás, illetve a házasságkötés a jobb munkahely megszerzésével, a továbbtanulással és a szakmai előmenetellel szemben háttérbe szorul. Egy olyan kérdésre, ahol csak egy válaszlehetőséget adtunk, a magyar fiatalok 27,5 százaléka jelölte meg legfontosabb jövőbeli célként a (jobb) munkahely megszerzését, 20,1 százaléka a továbbtanulást, 15,7 százaléka a szakmai továbbképzést, 9 százaléka a saját vállalkozás alapítását, 7,9 százaléka a saját lakás építését/vásárlását jelölte meg, a gyermekvállalást csupán 6,2, a házasságkötést pedig 5,7 százaléka jelölte meg. Emellett 5,6 százalék jelölte meg a szórakozást és 1,3 százalék a kivándorlást. A romániai fiatalok az erdélyi magyar fiataloknál nagyobb arányban jelölték meg a lakásépítést, -vásárlást és kisebb arányban a(z új) munkahely keresését, illetve a továbbtanulást. A házasság és a gyermekvállalás tekintetében e kérdés szerint nincs különbség a romániai és az erdélyi magyar fiatalok között.

17


A családtervezést tekintetében a magyar fiatalok esetében a romániai átlaghoz hasonló modellek érvényesülnek. 55 százalékuk szerint ahhoz, hogy az ember teljes életet éljen, meg kell házasodnia, és 59 százalékuk szerint gyereket kell vállalnia. A kérdésekre adott válaszok a kor függvényében változnak. A 18–24 évesek között többségben voltak azok, akik szerint a házasság nem feltétele a teljes életnek (54%), és a népesség fele azon a véleményen van, hogy nem a gyermek teszi azt teljessé. Mind a házasságot, mind a gyermeket a falusi, székelyföldi, alacsonyabban képzett és gyengébb anyagi körülmények között élő válaszadók érzik szükségesebbnek, és ez fordítva is érvényes: ugyanezeket kevésbé érzik szükségesnek a jobb körülmények között élő, modernizáltabb rétegek. A válaszadók több mint kétharmada (67,5%-a) szerint a nők esetében ideális, ha első gyermeküket 25 éves koruk előtt világra hozzák. Ugyanez vonatkozik az apaságot vállaló férfiak életkorára is: a válaszadók 84 százaléka úgy véli, a gyerekvállalásnak meg kell történnie a 29. életév betöltése előtt. Ezek a vélemények nincsenek összhangban a jelenlegi tényleges demográfiai trendekkel, amelyek azt mutatják, hogy a nők esetében a termékeny életszakaszon belül a 25. év utáni periódus értékelődik fel, a férfiak esetében pedig a gyermekvállalás egyre inkább a 30. életév utánra tolódik (Mureşan 2007). Az adatok arra utalnak, hogy a vélemények és elvárások szintjén tovább él – a tényleges demográfiai viselkedést már nem irányító – múlt rendszerre jellemző modell, amely korai gyermekvállalást irányozott elő (Gheţău 1981, 1987; Trebici–Ghinoiu 1986; Kligman 2000). A kívánt gyermekszám tekintetében az országoshoz viszonyítva egy lényeges eltérés van, mégpedig az, hogy nagyobb arányt képviselnek azok, akik három vagy több gyermeket szeretnének (16 százalék az országos 8 százalékkal szemben), és ezzel összefüggően kevesebben vannak azok, akik csak egy gyermeket szeretnének (16 százalék az országos 26 százalékkal szemben). Amúgy a romániai és az erdélyi magyar fiatalok esetében egyaránt azok vannak többségben, akik két gyermeket szeretnének (59, illetve 58 százalék), azok aránya pedig, akik nem szeretnének gyermeket, elenyésző (3 százalék). A különbség magyarázata a felsőfokú végzettséggel rendelkezők eltérő viselkedése. Míg a romániai minta esetében az iskolai végzettséggel párhuzamosan nő az egy gyermeket tervezők aránya, és csökken a három gyermeket tervezőké, a magyarok esetében a képlet árnyaltabb. A három vagy több gyermeket akarók aránya a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, illetve a jelenleg egyetemen tanulók

18


között a legmagasabb (22 százalék). Vagyis a magyar fiatalok esetében – szemben a románokkal – a felsőfokú végzettségűek között jelen van egy olyan csoport (az egyetemet végzett fiatalok negyede), akik nagy családot szeretnének. Ez azzal állhat összefüggésben, hogy a népességcsökkenés, illetve a gyermekvállalás magyar kultúrkörben hagyományosan nemzeti sorskérdésként tematizálódik. A teljes romániai mintán – a tervek szintjén – a sok gyermeket vállaló magatartás az alsó rétegere korlátozódik. 5.5. Családon belüli nemi szerepek A családon belüli nemi szerepekkel foglalkozó kérdésblokkban 9 különböző szerepkört soroltunk fel, amelyeket, legalábbis hagyományosan, többé-kevésbé férfi vagy női nemi szerepként ismerünk. Ilyenek voltak: a fontosabb döntések meghozatala, a gyermekek nevelése, a jövedelemszerzés, a gyermekek felvigyázása, a jövedelmek beosztása, a bevásárlás, a takarítás, a főzés, illetve a javítások elvégzése. A romániai mintával összevetve kiderült, hogy a magyar fiatalok az országos trendekhez mérten (is) jobban ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez. A magyar fiatalok mintegy kétharmada gondolja úgy, hogy a házimunkák elvégzése (a főzés és a takarítás) a nők dolga. Ebben ráadásul konszenzus is van a nemek között, vagyis a nők/lányok és fiúk/férfiak válaszai között nincs eltérés. Az országos mintában a főzést és a takarítást női feladatként megjelölők aránya ennél jóval alacsonyabb, 47–47 százalékos volt. A gyermekek felvigyázása, illetve a bevásárlás tekintetében pedig az országos mintában a többség (83, illetve 63 százalék) már a nemi munkamegosztást tartja ideálisnak. A magyarok ezeket is az országos átlagnál nagyobb arányban nevezték női feladatnak. A férfi feladatának tartják ezzel szemben a különböző, ház körüli javítások elvégzését (73 százalék). A fiatalok 18 százaléka gondolja úgy, hogy a jövedelemszerzés a férfi dolga, 81 százalék szerint ehhez mindkét félnek hozzá kell járulnia. Továbbá figyelemre méltó, és a gyermekvállalással kapcsolatban mondottakkal némileg analóg, hogy az országos és az erdélyi magyar minta közötti különbségek a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, illetve a jelenleg is egyetemista státusban lévők eltérő viselkedéséből adódnak. Az alacsonyan iskolázottak mind a romániai, mind a magyarországi mintában egyformán ragaszkodnak a hagyományos nemi szerepekhez. Az egyemet végzett (illetve az egyetemista) román fiatalok viszont egyértelműen a nemi szerepek liberálisabb felfogása fele mozdulnak el. Ez

19


az, ami a magyar fiatalok esetében nem feltétlenül történik meg. Bár a tradicionális mintákhoz való ragaszkodás tekintetében valamivel kisebb arányt képviselnek a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, mint az alacsonyan iskolázottak, de közöttük is többségben vannak azok, akik szerint a főzés női munka, és a népesség felét teszik ki azok, akik szerint a takarítás is az volna. Vagyis, míg a román fiatalok esetében a felsőfokú végzettség a hagyományos nemi szerepektől való egyértelmű eltávolodással jár, addig a magyarok esetében van egy markáns értelmiségi minta is, amely ezeket támogatja. Ez annak a reményét hordozza, hogy az erdélyi magyar társadalmon belül a hagyományos nemi szerepek nem válnak az elmaradottság szinonimájává, ezek a szerepek szerencsés esetben a modernizáció körülményei közepette is működtethetők. 5.6. Értékrend A kérdőívben két, az értékrendre utaló kérdésblokk volt. Az első arra kérdezett rá, hogy a válaszadó életében mennyire játszik fontos szerepet a család, a jövedelmi szint, a munka, a barátok, a szabadidő, a kultúra/műveltség, a vallás, illetve a politika. Miután a válaszadók egy 1-től (nagyon fontos) 4-ig (egyáltalán nem fontos) tartó skálán értékelhették az egyes tényezők fontosságát, a fontos és nagyon fontos válaszok együttes aránya – a politikát és a vallást leszámítva – az összes tényező esetében 80 százalék fölött volt. Ezen belül legkiemeltebb szerepet a családnak tulajdonítanak, ebben az esetben a nagyon fontos válaszok aránya 87, a fontos és nagyon fontos válaszoké pedig 99 százalék volt. A második kérdésblokk alapján, ahol egy 15-ös listából (család, biztonság, jólét, béke, önmegvalósítás, béke, Istenbe vetett hit, esélyegyenlőség, környezet állapota, emberi és szabadságjogok, bizalom az emberekben, kötelességtudat, demokrácia, tolerancia, hazaszeretet, közéleti részvétel) kellett a kérdezetteknek hármat kiválasztaniuk, az értékek hierarchiája jobban kirajzolódik. A család itt is egyértelműen kiemelkedik, ezt a válaszadók 84 százaléka említette. Az ezt követő legfontosabb érték az életben való biztonság/stabilitás, a jólét és a béke (30 százalékkal). A válaszadók 20 százaléka említette az önmegvalósítást, 18 az Istenben való hitet, 15 a környezet állapotát és az esélyegyenlőséget, 12 az emberi és szabadságjogokat, 11 az emberekben való bizalmat és kötelességtudatot. A demokrácia, a tolerancia, a hazaszeretet és a közéleti részvétel 10 százaléknál kevesebb említést kapott.

20


Bár a romániai fiatalok is messze legnagyobb arányban (77%) a családot említették, a magyarok esetében ennek az értékhierarchián belüli jeltősége még nagyobb. A magyarok az országos átlagnál jóval nagyobb arányban említették a békét (30 százalékban, míg a romániai fiatalok 18 százalékban) és a jólétet (30 százalékban, a romániai 14 százalékos átlaggal szemben). Jóval kisebb viszont azoknak az aránya, akik a vallásos hitet (csupán 18 százalék, a romániai 41 százalékkal szemben) és az önmegvalósítást (20 a 39 százalékkal szemben). Hogyan értelmezhetjük az értékrendre vonatkozó adatokat? Egyértelműnek tűnik, hogy az értékhierarchia csúcsán a magánélethez, privát szférához kapcsolódó dolgok állnak. A magyar fiatalok számára saját családjuk a legfontosabb, illetve saját és környezetük biztonsága, jóléte. Ezzel szemben az olyan értékek, mint a közéleti részvétel, a demokrácia, a tolerancia, amelyek a nyilvános, közszférához kapcsolódnak, az értékhierarchia alján vannak. Megpróbálhatjuk egy tágabb történeti kontextusban – és legalább a hipotézisek szintjén – vázolni, hogy az elmúlt 18 év fejleményei miként vezethettek a privát szféra ilyen mértékű felértékelődéséhez, illetve a közszféra ilyen mértékű leértékelődéséhez. A korábbi kolozsvári ifjúságszociológiai vizsgálatokban kulcsszerepet játszott az individualizáció hipotézise, amely, magyarországi közvetítéssel, Ulrich Beck vizsgálataihoz kapcsolódik. Beck (2003) alapművéről, a Kockázat-társadalomról írott recenziójában Axel Honneth (1997) kritikaként azt hozta fel, hogy a szerző az individualizáció kulcsszó használatával egymástól alapjaiban különböző folyamatokat mos össze. Ez a kolozsvári (illetve magyarországi) ifjúságszociológia vonatkozásában is elmondható. Honneth (Foucaultra támaszkodó) javaslata, hogy az individualizációs tendenciákon belül három dimenziót válasszunk külön. Ezek a reflexivitás növekedése, az egyéni autonómia növekedése és a privát szféra felértékelődése. A három folyamat nem ugyanabba az irányba mutat, és nem feltétlenül jár együtt. A mostani és korábbi eredmények (vö. Kiss 2000) arra utalnak, hogy az erdélyi magyar fiatalok esetében, amennyiben individualizációs folyamatokról beszélünk, ez alatt leginkább egyfajta privatizációt kell értenünk. A folyamat okai a múlt rendszer jellemvonásaiban keresendők. A keleteurópai kommunista diktatúrák (ha a hatvanas évektől követően nem is nevezhetők totális rendszereknek) minden esetben valamilyen mértékben átpolitizálták a privát szférát, illetve kötelezővé tették a közéletben való részvételt. Ezt követően Erdélyben a kilencvenes évek legelején az etnopolitikai mozgósítottság egyfajta hőskorát tapasztalhattuk meg (pl.

21


az 1990-es marosvásárhelyi gyertyás tüntetés14 vagy az ezt követő márciusi események). A kilencvenes évek közepétől azonban – a generációváltással összefüggésben – a privátszféra depolitizálódása és a közélethez kapcsolódó értékek háttérbe szorulása figyelhető meg, amelyet az individualizáció sajátos formájaként is értelmezhetünk (annak ellenére, hogy nem biztos, hogy a folyamat egyéb dimenziói is jelen vannak). Ez azzal jár, hogy a fiatalokat kevésbé érdekli a közéleti részvétel és kevésbé lelkesednek a demokráciáért, a toleranciáért vagy a hazáért.15 5.7. Politikai részvétel A fentiekkel nagymértékben összevágnak a politikai részvételre/érdeklődésre vonatkozó kérdésre adott válaszok is. Az értékek vonatkozásában az első kérdésblokk esetében a politika képezte az erdélyi magyar fiatalok életében legkevésbé fontos aspektust, a második blokkban pedig a közéleti részvételt választották ki a legkisebb arányban. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érdeklik az európai, országos, illetve helyi politikai történések, a magyar fiatalok mintegy 6–13 százaléka adta a nagymértékben választ. Ez – a román fiatalokéval összevetve – a magyarok fokozottabb politikai érdektelenségére enged következtetni. A politikai érdeklődés elsősorban az iskolai végzettséggel mutat összefüggést, a kvalifikálás csökkenésével egyenes arányban gyengül a közéletre figyelés. Az alacsony érdeklődés annak lehet a következménye, hogy a fiatalok jelentős része – az előbb tárgyalt privatizációs tendenciákkal összefüggésben – nem érzékeli azt, hogy a központi vagy a helyi adminisztráció döntései jelentős befolyással bírnának a mindennapi életére. Ebben a kérdésben a román fiatalokhoz viszonyítva is nagyobbak a különbségek. Az országos mintába került fiatalok 35 százaléka gondolja azt, hogy a helyi önkormányzat döntései nagymértékben befolyásolják a mindennapokat, míg a magyar fiatalok 24 százaléka vélekedik hasonlóképpen. A központi adminisztráció döntései esetében a távolság még jelentősebb, az országos 34 százalékhoz képest a magyar fiatalok 20 százaléka gondolja azt, 14 15

22

Marosvásárhelyen 1990 februárjában mintegy 100 000 ember vett részt az RMDSZ által rendezett, a magyar nyelvű oktatásért zajló tüntetésen. Ma elképzelhetetlen lenne, hogy egy politikai megnyilvánuláson ennyien vegyenek részt. A haza fogalma az erdélyi magyarok számára ráadásul teljes mértékben diffúz. Veres Valér (2008) ezt nem veszi figyelembe, amikor az e fogalommal kapcsolatos válaszok alapján próbál határozott kijelentéseket megfogalmazni az erdélyi magyarok identitásstruktúrájával kapcsolatban.


hogy ezek a történések fontos szerepet játszanak saját és családjuk mindennapjaiban. A helyi politika megítélése nem különbözik regionálisan. A Székelyföldön vagy a magyarok által többségben lakott településeken a fiatalokat ugyanúgy nem érdekli a helyi politika, és ugyanúgy nem gondolják azt, hogy a helyi adminisztráció döntései kihatnak a mindennapjaikra, mint a kisebbségben vagy szórványban élők. 5.8. Fogyasztási szokások A fogyasztási szokásokra vonatkozó kérdésblokkunkban arra is rákérdeztünk, hogy a fiatalok milyen gyakran fogyasztanak friss zöldséget, gyümölcsöt, tartósítószer nélküli ételeket, fast-food típusú ételeket, kávét, alkoholt, cigarettát, illetve valamilyen hangulatjavító szert (drogot). Az országos mintával összevetve, a magyarok több kávét, illetve gyorsétkezdéből vásárolt élelmet fogyasztanak, egyéb tekintetben a válaszaik hasonlóak a román fiatalokéihoz. Az alkohol, illetve a cigarettafogyasztás mértékét a 2001-es adatokkal össze tudtuk hasonlítani. Eszerint mindkettő fogyasztása visszaszorult az utóbbi hét évben. 2001-ben a 18–29 év közötti erdélyi magyar fiatalok 25, 2008-ban már 31 százaléka mondta, hogy soha nem iszik alkoholt, míg a nemdohányzók aránya 50-ről 55 százalékra emelkedett. 5.9. Szabadidő, kulturális fogyasztás A szabadidő-használatra, kulturális fogyasztásra vonatkozóan két kérdésblokkot használtunk. Az első segítségével eredményeinket az országos trendekkel (Ifjúsági Barométer 2008), a második segítségéve a 2001-es állapotokkal (MOZAIK 2001) vethettük össze. Az első kérdésben arra kértük a válaszadókat, hogy 11 szabadidős tevékenységről mondják meg, hogy milyen gyakran végzik azokat (naponta, 2–3 alkalommal hetente, 2–3 alkalommal havonta, 2–3 alkalommal évente vagy soha). Ennek alapján megállapítható, hogy a magyar fiatalok leginkább a következő szabadidős tevékenységeket gyakorolják (valamilyen időközönként): tévézés (96 százalék), barátokkal való együttlét (95 százalék), kirándulás (85 százalék), kávézók, bárok látogatása (81 százalék), könynyűzenei koncerteken való részvétel (66 százalék), sport (66 százalék), szépirodalmi művek olvasása (64 százalék), diszkók látogatása (56 százalék), színház-, hangverseny-, balettprogramokon való részvétel (48 százalék), mozilátogatás (43 százalék). A magyar fiatalok a románoknál ritkábban

23


néznek tévét, ritkábban járnak bárokba és diszkókba, és ritkábban olvasnak szépirodalmat is. Gyakrabban vannak viszont együtt a barátaikkal, és valamivel többet kirándulnak, többen járnak moziba és színházba. A második kérdésben arról érdeklődtünk, hogy a kérdezett mikor volt utoljára színházban, moziban, könyvtárban, diszkóban, hangversenyen, művelődési házban, bálban, házibulin, múzeumban. Amennyiben a válaszokat a 2001-es eredményekkel vetjük össze, kiderül, hogy a magyar fiatalok minden egyes szabadidő-eltöltési/kulturális fogyasztási formát ritkábban gyakorolnak romániai kortársaiknál. Ez megítélésünk szerint a fogyasztási expanzió visszája vagy ára. Láttuk, hogy a fiatalok anyagi helyzete, életszínvonala javult, azonban olyan áron, hogy – bár erre vonatkozó kérdésünk nem volt, de valószínűsíthetően – többet dolgoztak, és kevesebb volt a szabadidejük. Ennek következtében a kulturális fogyasztás különböző (populáris és magaskultúrához kapcsolható) módozatai egyaránt visszaszorulnak. 5.10. Etnikumközi viszonyok, tolerancia A magyar fiatalok a romákat a homoszexuálisokhoz, drogfüggőkhöz és AIDS-fertőzöttekhez közel azonos arányban utasítják el: 63 százalékuk nem fogadna a családjába romát. A homoszexuálisok esetén ez az arány 67, az AIDS-fertőzöttek esetében 64, a drogfüggők esetében 66 százalék. Felmérésünk igazolta a 2007-es Kárpát-Panel adatfelvétel azon következtetését, miszerint az erdélyi magyarok a legkülönbözőbb – a másságot megtestesítő – csoporttal szemben intoleránsak (Papp Z.–Veres 2007). Nem állja meg azonban a helyét Papp Z. Attila ezzel kapcsolatban tett kijelentése, hogy ez olyan, mint „amikor a kisebbség hirtelen intoleráns többségként kezd viselkedni” (lásd http://itthon.transindex.ro/?cikk=6451). Amennyiben ugyanis a többséggel (vagyis a romániai fiatalokkal) hasonlítjuk össze, kiderül, hogy az még inkább intoleráns. Minden egyes felsorolt kategóriát (roma, fogyatékos, homoszexuális, AIDS-fertőzött, drogfüggő) a magyar fiatalok szignifikánsan nagyobb arányban fogadnának el szomszédként, barátként vagy akár családtagként is. A magyar fiatalok a többségiekkel szemben is elfogadóbban vélekednek, mint azok velük szemben. A román fiatalok 43 százaléka nem látna szívesen magyart a családjában, míg a magyarok esetében ez az arány csupán 18 százalék. A magyar fiatalok 32 százaléka szerint van a magyarok és románok között együttműködési kapcsolat. A romániai fiatalok esetében ez

24


az arány 23 százalék, és ami még inkább meggondolkodtató, az az, hogy a magyarokkal együtt élő erdélyi fiatalok esetében csupán 12 százalék. A magyarok 38 százaléka jellemezte a magyar–román kapcsolatot konfliktusosként. Ez a teljes romániai mintán valamivel kevesebb, 31 százalék, de az erdélyi fiatalok körében 51 százalék. Vagyis ebben az esetben nem igaz, hogy az együttélés, a közvetlen kapcsolat közelebb hoz egymáshoz, és az előítéletek mérséklődése irányába hat. 5.11. Migrációs tapasztalat és gyakorlat A kilencvenes évek elején/közepén az etnikai és vallási kisebbségek tagjai nagyobb arányban vettek részt a migrációs folyamatokban. A kilencvenes évek legelején a rokonsági, baráti kapcsolatra épülve, a magyarlakta települések Magyarország fele mutató migrációs hálózatai igen gyorsan kiformálódtak (Oláh 1994). Ez azzal járt, hogy a magyar nemzetiségűek a románoknál nagyobb arányban vállaltak munkát külföldön, elsősorban Magyarországon. Az ezredfordulót követően azonban több jel mutatott arra, hogy a románok ugyanolyan vagy akár magasabb arányban vállalnak külföldön munkát, mint a magyarok (Sandu 2000, 2005). Ebből kiindulva azt vártuk, hogy a migrációs tapasztalat és potenciál tekintetében magyar és román fiatalok között ne legyen különbség. Ezzel szemben a különbségek a 2008-as vizsgálatban jelentősek voltak. A magyar fiatalok a romániai és az erdélyi átlagnál jóval nagyobb arányban vállaltak már külföldön munkát, voltak külföldi tanulmányúton, de bevásárolni, barátokat, rokonokat látogatni, illetve turistaként is jártak már külföldön. A migrációs szándék tekintetében az eltérés kisebb, de az minden migrációs forma esetében nagyobb arányban jellemzi a magyar fiatalokat. Ha a MOZAIK 2001-hez hasonlítjuk az eredményeinket, kiderül, hogy a külföldi munkavállalási szándék nem csökkent jelentős mértékben. 2001-ben a magyar fiatalok 41, 2008-ban 38 százaléka akart külföldön munkát vállalni. Nagymértékben megváltoztak viszont az utóbbi hét évben a célországok. 2001-ben a külföldön munkát vállalni szándékozó magyar fiatalok 75%-a említette Magyarországot, ez 2008-ra 38%-ra esett vissza. Ennél többen, mintegy 41%-uk említette Németországot, illetve Ausztriát. Ezt Anglia és az Egyesült Államok követik. A magyarok célországai nagyban különböznek a román fiatalokéitól, akik elsősorban Olasz- és Spanyolországban szeretnének dolgozni.

25


Szakirodalom ANSIT 2007 Starea tineretului şi aşteptările sale. Diagnoză 2007. Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativelor Tinerilor, Bucureşti 2008 Starea socială şi aşteptările tinerilor din România. Barometrul de opinie publică. Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativelor Tinerilor, Bucureşti BALLA Réka 2006 Politikai attitűdök a Félsziget fesztivál résztvevői körében. Web 14– 15. 73–78. BAUER Béla – LAKI László – SZABÓ Andrea (szerk.) 2002 Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest BECK, Ulrich 2003 A kockázat-társadalom – Út egy másik modernitásba. Századvég Kiadó–Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, Budapest CSEKE Péter (ifj.) 1998 Székelyudvarhelyi fiatalok – korszakváltás küszöbén. Korunk 6. (IX) 37–45. EMIGH, Rebecca Jean – SZELÉNYI Iván (ed.) 2000 Poverty, Ethnicity and Gender in Eastern Europe During the Market Transition. Praeger, London ERCSEI Kálmán 2006 Félsziget fesztivál ifjúsága: fesztiválok ifjúsága? Az iskolázottság és továbbtanulás összehasonlító vizsgálata az ifjúsági korszakváltás kontextusában. Web 14–15. 47–61. GÁBOR Kálmán 1998 Társadalmi egyenlőtlenségek – a fiatalok esélyei. Korunk 6. (IX) 12–19. GÁBOR Kálmán 2004 MOZAIK 2001 – A perifériáról a centrumba. Tézisek a határon túli magyar fiatalok helyzetének az értelmezéshez. Erdélyi Társadalom 2. (2) 9–23. GÁBOR Kálmán – GAUL Emil – SZEMERSZKI Marianna 2006 Trendek a sziget-kutatásban. Az új fiatal középosztály kialakulása. Web 14–15. 9–34.

26


GÁBOR Kálmán – VERES Valér (szerk.) 2005 A perifériáról a centrumba. Az erdélyi fiatalok helyzetképe az ezredforduló után. Belvedere, Szeged GHETĂU, Vasile 1981 O abrodare longitudinală a fertilităţii din România. Viitorul Social 1. 102–117. 1987 Fertilitatea unor generaţii feminine în România. Viitorul Social 6. 548–557. GYURGYÍK László 2004 A szlovákiai magyarság társadalmi szerkezetének alakulása 1980– 2001 között. Korall 18. 155–176. HONNETH, Axel 1997 Az individualizálódás aspektusai. In: Uő: Elismerés és megvetés. Tanulmányok a kritikai társadalomelmélet köréből. Jelenkor, Pécs INS 2004 Recensământul populaţiei şi a locuinţelor. Institutul Naţional de Statistică, Bucureşti KISS Tamás 2000 Ifjúsági életszakasz és jövőstratégiák az észak-erdélyi nagyvárosok középiskolásai körében. In: VERES Valér (szerk.): Nemzeti vagy nemzedéki integráció. Erdélyi középiskolások átalakulásban. Limes–Új Mandátum, Kolozsvár, 109–141. KISS Tamás – BARNA Gergő – SÓLYOM Zsuzsa 2008 Erdélyi magyar fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyarok társadalmi helyzetéről és elvárásaitól. Összehasonlító gyorsjelentés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 12. műhelytanulmány, Kolozsvár KISS Zita – PLUGOR Réka – SZABÓ Júlia 2006 Értékrend és ifjúsági szabadidő-kultúra a Félszigeten. Web 14–15. 63–72. KLIGMAN, Gail 2000 Politica duplicităţii. Controlul reproducerii în România lui Ceauşescu. Humanitas, Bucureşti LADÁNYI János – SZELÉNYI Iván: 2006 Patterns of Exclusion. Constructing Gypsy Etnicity and the Making og an Underclass in Transitional Societies of Europe. Columbia University Press, New York MUREŞAN, Cornelia

27


2007 Family Dynamics in Pre- and Post-transition Romania: a Life-table Description. Max Planck Institute for Demographic Research, WP 2007–018 OLÁH Sándor 1994. Egy székely falu vendégmunkás-potenciálja (1990–1993). In: SIK Endre – TÓTH Judit: Jönnek? Mennek? Maradnak? MTA PTI Nemzetközi Migráció Csoport Évkönyve, Budapest, 163–174. PAPP Z. Attila – VERES Valér (szerk.) 2007 Kárpát-panel 2007. A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzete és perspektívái. MTA – Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Budapest SANDU, Dumitru 2000 Migraţia transnaţională a românilor din perspectiva unui recensământ comunitar. Sociologia Românească 3/4. 5–52. 2005 Emerging Transnational Migration from Romanian Villages. Current Sociology 53. 555–582. TREBICI, Vladimir –GHINOIU, Ion 1986 Demografie şi etnografie. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti VERES Valér 1998 Pénz vagy tudás? Korunk IX. (6) 26–36. 2004 A Kárpát-medencei magyar fiatalok életeseményei, társadalmi-gazdasági helyzete és közérzete. Erdélyi Társadalom 2. (2) 24–58. 2006 Középosztályosodási tendenciák vizsgálata a marosvásárhelyi Félsziget fesztivál résztvevői körében. Web 14–15. 35–45. 2008 Analiza comparată a identităţii minorităţilor maghiare din Bazinul Carpatic. A Kárpát-medencei magyarok nemzeti identitásának összehasonlító elemzése. Studii de Atelier. Cercetarea Minorităţilor Naţionale din România 2, Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale, Cluj-Napoca VERES Valér (szerk.) 2000 Nemzeti vagy nemzedéki integráció. Erdélyi középiskolások átalakulásban. Limes–Új Mandátum, Kolozsvár ZINNECKER, Jürgen 1992 A fiatalok a társadalmi osztályok terében (Új gondolatok egy régi témához). In: GÁBOR Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és ifjúság, Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága, Szeged, 5–28.

28

AZ UTÓBBI ÉVTIZEDEK ROMÁNIAI IFJÚSÁGKUTATÁSÁNAK VÁZLATA

Sorin MITULESCU

Az utóbbi évtizedek romániai ifjúságkutatásának vázlata 1990-ig a romániai ifjúságkutatás egy erősen átpolitizált intézményhez kötődött, ahol a kutatási tematikát az határozta meg, hogy a hatóságok akkoriban mit vártak el a fiataloktól és sokkal kevésbé (vagy egyáltalán nem) az, hogy mik voltak a fiatalok igényei vagy elvárásai. Bár a szóban forgó intézetben dolgozó kutatók igyekeztek bizonyos fokú távolságot és a viszonylagos tudományos objektivitást megtartani, kezdeményezőkészségüknek merev határokat szabtak. Az ifjúságkutatás a közpolitikai szereplőknek való alárendeltsége bizonyos mértékben 1990 után is fennmaradt, miután az Ifjúságkutató Központot (Centrului de Studii şi Cercetări pentru Tineret) konzerválták és az Ifjúsági és Sport Minisztérium hatásköre alá helyezték (Schiferneţ 1999: 139). Az új körülmények között a kutatóközpont megpróbálta az ifjúságkutatás tematikai stabilitásának belső feltételeit megteremteni, amit alapvetően sikerrel vitt végbe. Schiferneţ például megjegyezte, hogy „amennyiben 1989-ig a szakmával, munkával kapcsolatos kérdésfelvetés központi helyet foglalt el a Központ kutatási programjában, ezt követően – a társadalmi, gazdasági, illetve a fiatalok érdeklődési körében bekövetkezett változás nyomán – ez a kérdésfelvetés, bizonyos új témák javára háttérbe szorult” (Schiferneţ 1999: 142). A támogatási és döntési mechanizmusok azonban nem biztosították a kutatók függetlenségét. Az előző korszakhoz viszonyított változás mind nyilvánvalóbbá vált, ahogy a kilencvenes évek közepéhez közeledtünk. Egy 1996-ban publikált összefoglaló kötet jól tükrözi, hogy a kilencvenes évek első felében milyen tematika uralta a Központ kutatási horizontját (CSCPT 1996): a társadalmi életnek a fiatalok helyzetére hatással lévő vetületei, törvényhozás, szakmai/munkaerő-piaci integráció, okta-

29


tás, bűnözés, elvándorlás, etnikumközi viszonyok, a kreativitás fejlesztése, vallásosság, értékrend, attitűdök, életmód, társas kapcsolatok (lásd CSCPT 1996). A kötetben bemutatott vizsgálatok empirikus alapja meglehetősen szűkös (az Ifjúsági Barométer csak 1996-ban indul), a tanulmányok nem alapszanak semmilyen közös elméleti bázisra/paradigmára. A kötet érdeme, hogy hét év szünet után nyilvánosan kifejezésre juttatta a kutatók ifjúsági tematika iránti érdeklődését. Ugyanebben az évben publikálta az Életminőséget Kutató Intézet (ICCV – Institutul de Cercetare pentru Calitatea Vieţii) a fiatalokra vonatkozó kutatási eredményeit (Marginean coord. 1996). Ez utóbbi kötet – amely elméleti szempontból kidolgozottabb, rendszeresebb és homogénebb, empirikus alapjai pedig sokkal meggyőzőbbek – a „posztkommunista átmenet folyamatára” helyezi a hangsúlyt, amely úgymond meghatározza a fiatalok életkilátásait. Az elemzésekben a társadalmi-gazdasági dimenzió dominál, az adatok forrását pedig a legtöbb esetben országos mintán végzett mérések jelentik (ifjúsági, az oktatási rendszerben résztvevőkre, 18 év fölöttiekre, illetve háztartásokra reprezentatív minták). Az átmenet fogalma központi helyet foglalt el a kilencvenes évek ifjúságkutatásában. Dumitru Sandu (1999) kötete, ha nem is minden, a tárgykörünkben tevékenykedő kutató figyelmét hívta fel magára, a kilencvenes évek ifjúságkutatásban is érvényes paradigmát adott. Annak ellenére, hogy a szerző az ifjúság problematikáját nem tárgyalja explicit módon, felhívta a figyelmet a vidéki fiatalok jellemzőire, amelyet a reformok, illetve a modernizációs folyamatok által súlyosan érintett társadalmi csoportnak tekinthetünk. A kolozsvári kutatók figyelme ugyanebben a periódusban a fiatalok etnikai identitására, a román és magyar fiatalok közötti viszonyrendszerre, illetve a generációs viszonyokra irányult. Ezek az elemzések az erdélyi középiskolás diákok egyes csoportjaira reprezentatív mintákon alapultak, a korabeli társadalmi és politikai kontextusban, amit a „túlzások és gyúlékonyság” jellemzett. A látens társadalmi átalakulás és a generációs viszonyok átalakulása szintén az elemzések fókuszát képezte, az „ifjúságcentrizmusra” irányítva a kutatók figyelmét (Veres 2000). Az ifjúságra vonatkozó vizsgálatok a legfontosabb társadalmi problémák mentén bontakoztak ki. A kutatók egyik kérdése, hogy a társadalmi és gazdasági folyamatok milyen reakciókat és véleményeket szülnek, hogyan csapódnak le a fiatal népességen belül. Annak ellenére, hogy a fiatalok láthatóan kevésbé kötődnek a gazdaság és a politikai élet alakulásához, tá-

30


volról sem érzéketlenek azzal kapcsolatban, ami körülöttük történik. Az ANSIT 2004-es kötete az 1996 és 2003 közötti periódus, a „késői átmenet” ifjúsági mintán végzett közvélemény-kutatásaiban tükröződő változásokat mutatja be. (Mitulescu coord. 2004). A vonatkozó periódusban a fiatalok elégedettségének növekedése mutatható ki (különösen a városi fiatalok körében). Másrészről azonban a fiatalok munkahelyi körülményeikkel való elégedetlensége csökkent, hasonlóképpen az őket körülvevő társadalmi környezettel, különösen a kormányzattal szembeni bizalomhoz. Növekedett az országot elhagyni szándékozók aránya is. A 20. század végén, illetve a 21. század elején a romániai fiatalok politikával szembeni attitűdjei nagyon hasonlónak tűnnek az Európában általában tapasztalt tendenciákhoz (még ha ez egy attól különböző változási folyamat eredménye is). Az Európai Bizottság (2001) által összeállított ifjúságpolitikai jelentés szerint a fiatalok elveszteni látszanak a fennálló döntéshozatali mechanizmusokkal szembeni bizalmukat, eltávolodni látszanak a politikai részvétel hagyományos formáitól, illetve szervezeti kereteitől, és ezzel párhuzamosan a közönybe, illetve a magánszférába vonulnak vissza, vagy a demokratikus akaratnyilvánítás határán lévő részvételi formákat választanak. A román szociológusok is hasonló következtetésekre jutottak, megállapítván, hogy a fiatalok különböző területek iránt megnyilvánuló érdeklődése között hatalmas szakadék tátong. Egyrészt a szórakozás, illetve a zene iránt igen magas (90 százalékos), másrészt az ellenkező végleten a politika iránt igen alacsony a fiatalok érdeklődése.1 Más szóval a fiatalok érdeklődése arra irányul, ami könnyen érthető, szenzációízű, és kevésbé arra, ami racionális, absztrakt és bonyolult. Megfogalmazódott az a hipotézis is (CSCPT 1998), hogy a fiatalok közéleti passzivitása nem pusztán az érdeklődés hiányának tudható be, hanem annak is, hogy egy olyan társadalmi és politikai közeggel szembesülnek, ami nem támogatja az önkifejezésüket és érdekeik érvényesítését. A politikai részvétellel szemben – legalábbis a demokratikus társadalmak által a „jövőbeni polgároknak” kínált formákat illetően – megmutatkozó érdektelenséget az ezredfordulót követő adatfelvételek is igazolták. Ugyancsak az ezredfordulót követő években kezdődött az Európai Bizottság ifjúságért felelős biztosának az irodájával való együttműködés. Az Európai Bizottság az ifjúsági biztoson keresztül Románia számára is egy saját országjelentés kidolgozását javasolta. A nemzetközi szakértőkből álló 1

A vizsgálatot a Laboratorul de Cercetări pentru Media (Médiakutató Műhely) végezte Ioan Drăgan vezetésével. Az eredményeket a Dilema 513. száma mutatta be 2003-ban.

31


csapat, amely ezt a jelentést kidolgozta, azt a veszélyt állította középpontba, hogy a gazdasági fejlődés és a demokratizálódás közepette egyes társadalmi csoportok (adott esetben a fiatalok) a peremre szorulnak (Helsingius 2001). Egy, a 2003-ban újonnan létrejött ANSIT (Agenţie Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativei Tinerilor – Az Ifjúsági Kezdeményezéseket Pártoló Országos Hatóság) által publikált kötetben az a javaslat fogalmazódott meg, hogy az ifjúságkutatást közelítsék az ifjúságpolitikai döntéshozatalhoz és a konkrét ifjúságpolitikai tennivalókhoz (ANSIT 2002). A szerzők igyekeztek a szociológiai kutatást az ifjúságpolitika megalapozásában hasznosítani. A kötet második felében ez az újszerű törekvés az ifjúság számára nyújtott szolgáltatások elemzésén keresztül nyilvánul meg. A kötet kitér arra a fontos szerepre is, amit a szakértők játszhatnak az ifjúsági szolgáltatásokban, és egyben sorra veszi az ifjúsági kezdeményezések pártolásának legfontosabb formáit. Az ANSIT 2004 és 2006 közötti vizsgálatai rámutatnak, hogy a fiatalok által legfontosabbnak tartott értékek a tolerancia, a civilizált viselkedés, a felelősségtudat és a munka. Ezzel szemben leginkább az individualizmust, az alávetettséget és az anyagi haszonszerzést utasítják vissza. Mégis a standard, illetve „divatos” viselkedéseken (a divat a fiatal generációk viselkedését fátumként alakítja mindenhol, hisz az ennek való ellenállás képessége fiatalkorban igen csekély), a már-már egyenruhaként viselt öltözeten, a kirívó és az ismétlésen keresztül unalmas nyelvezeten túl a fiatalok igen sokszínű kategóriát képeznek. A sokszínűség a származás, az önkifejezés és az önmegvalósítás, a teljesítmény és a célok sokféleségében nyilvánul meg. A kutatások legfontosabb következtetése, hogy amikor a fiatalokról beszélünk, helyesebb, ha elkerüljük a felületes általánosításokat. Az ANSIT felmérései szerint, amikor olyan általános kijelentéseket fogalmazunk meg, mint „viselkedését és kinézetét mindenki szabadon határozhatja meg”, vagy „tolerálandó a nem szokványos életmód”, a fiatalok körében egyetértő többséget (60–70%), illetve az ezeket elutasító kisebbséget (10–15%) találunk. Ha azonban konkrétabb és vitatottabb témákat érintünk, mint például a homoszexualitás elfogadottságát, már nem beszélhetünk többségről és kisebbségről, hanem sokkal inkább két egymással megegyezésre jutni nem tudó véleményszegmens együttélését érzékelhetjük. Az Európai Unióhoz való csatlakozás pillanata nem múlhatott el az integráció terheit viselő generáció helyzetére vonatkozó vita nélkül. Az ta-

32


pasztalható, hogy a globalizációt a fiatalok ellenzik a leginkább, holott ők a technikai és informatikai fejlődés haszonélvezői is. Az Erfurti Egyetem munkatársai által végzett vizsgálat (Leisse–Leisse 2005) szerint Románia „a fiatalok nézőpontját, értékorientációit, vízióit és reményeit tekintve készen áll az integrációra” (Leisse–Leisse 2005: 117). Ugyanez az érdeklődési kör a Babeş–Bolyai Egyetem kutatócsoportjánál egy jóval komplexebb módszertani eszköztárral párosult (Micşoiu et alii 2007). A Romániában fiatalként elnevezésű, a British Council által megrendelt vizsgálat olyan tényezőkre összpontosít, mint a tolerancia, a konzervativizmus, a voluntarizmus, az új technológiákhoz való hozzáférés vagy a média iránti érdeklődés. A kutatás nyomán egy posztmodern ifjúság képe bontakozik ki. Nem véletlen, hogy a felmérést nagyvárosi ifjúsági mintán valósították meg. 2007-ben került középpontba egy országos ifjúságkutatói hálózat kezdeményezése és kialakítása. Nagyszebenben olyan átfogó összejövetelre került sor, amihez hasonlót az Ifjúságkutató Központ szervezett közel húsz évvel azelőtt (lásd Mitulescu coord. 2007). Ez utóbbi összejövetelre azonban a kort jellemző kötelező érvényű retorika nyomta rá a bélyegét, ami megakadályozta, hogy ezzel ellentétes ötletek is feltűnjenek. A nagyszebeni szeminárium résztvevői között többeket találunk jelen kötet szerzői közül is, a résztvevők többsége mégis a kutatók legfiatalabb nemzedékéből került ki, akik az ország legkülönbözőbb kutatóintézeteiből és egyetemiről gyűltek össze. Képviseltette magát a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a szebeni Lucian Blaga Egyetem, a Bukaresti Egyetem, a Dimitrie Cantemir Keresztény Egyetem, a Spiru Haret Egyetem, a iaşi-i Petre Andrei Egyetem, a Nagyváradi Állami Egyetem, ami az ANSIT képviselőivel egészült ki. A szeminárium iránti érdeklődés bebizonyította, hogy az ifjúságkutatás a román kutatótársadalom intellektuális érdeklődésének fókuszában van, illetve, hogy a vizsgálatok elsősorban a fiatalok várakozásaira összpontosítanak. A kötet, ami a konferencián elhangzott előadások és viták kivonatát adja, az egész országra kiterjedő ifjúságkutató hálózat létrejöttének egyik fontos mérföldkövét próbálta jelezni. A kötetben megjelent szövegeket elsősorban az köti össze, hogy a modernizálódó társadalomnak a minél gyorsabb megértésében érdekeltek a fiatalok kutatását mint az ilyenfajta változásokra érzékeny rengésmérőt használják, legyen szó a technikai innovációról, a közszolgáltatásokról, az oktatásról, a fogyasztásról vagy a társadalmi rétegződésről. A reflexió domináns irányát

33


2007-ben a globalizáció és a szupranacionális integráció által generált folyamatok szabták meg. A 2008-as évben az ifjúsággal foglalkozó kutatók újabb találkozására került sor, amikor a résztvevők már tematikus javaslatot kaptak kézhez. Ez az ifjúsági biográfiák és életstílusok kérdéskörét ölelte fel, amelyet az átmenet generálta sokféleség kontextusában vizsgálhatunk. A résztvevők között ismét sok fiatalt találunk, szociológus diákokat, mi több, egy bukaresti líceumi tanulót, ami azt jelzi, hogy a fiatalok mind markánsabban hallatják hangjukat ezen a területen. Az elemzések tárgyaként tanulókkal, diákokkal, deviáns fiatalokkal (drogfogyasztókkal), migráns fiatalokkal, sajátos életutat bejárt, sőt saját életstílust kialakítókkal találkozhattunk. E rövid (nem feltétlenül teljes körű) bibliográfiai eligazító fő következtetése, hogy az elméleti és intézményes korlátok ellenére az ifjúságkutatás felhalmozásokban bővelkedő utat járt be, és olyan tudományos örökséget képvisel, amely nem megkerülhető. A létező adatbázisok, illetve az ezekből született szövegek az ifjúság által zaklatott történelmi periódusban megtett út dokumentumai. Ez az út nem volt nehézségektől és kudarcoktól mentes, de esélyt adott a húsz éve olyannyira vágyott szabadság kiteljesítésére is.

Szakirodalom CSCPT 1996 Tineretul în România actuală. Sinteze de cercetare. Centrul de studii şi Cercetări pentru Probleme de Tineret, Bucureşti CSCPT 1998 Starea tineretului. Sinteză. Decembrie 1998. kézirat Európai Bizottság (Comisia Europeană) 2001 Carta Albă a Comisiei Europene. Un nou elan pentru tineretul Europei. HELSINGIUS, Ulla (coord.) 2001 La Politique de la jeunesse en Roumanie. Raport d’un group international d’experts nomme par le Conseil de l’Europe. Consiel de l’Europe, Strassbourg LEISSE, Olaf – LEISSE, Utta-Kristin 2005 Barometrul de aderare: România. Domino, Bucureşti MĂRGINEAN, Ioan (coord.) 1996 Tineretul Deceniului Unu. Provocările anilor 90. Editura Expert, Bucureşti

34


MICŞOIU, Sergiu – BRAD, Mirel – NABĂR, Loredana (coord.) 2007 Percepţii şi atitudini ale studenţilor Universităţii „Babeş–Bolyai” faţă de Uniunea Europeană, Editura EFES, Cluj-Napoca MITULESCU, Sorin (coord.) 2004 Tinerii în dinamica sondajelor de opinie. Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativei Tinerilor, Bucureşti 2007 Studii în domeniul tineretului. Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti SANDU, Dumitru 1999 Spatiul Social al Tranzitiei. Polirom, Iaşi SCHIFERNEŢ, Constantin 1999 Treizeci de ani de cercetare ştiinţifică a tineretului. Sociologie românească 1. 137–143. VERES Valér (szerk.) 2000 Liceenii ardeleni în tranziţie. Integrare naţională versus generaţională. Limes, Cluj-Napoca

35


36

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS KELET-EURÓPÁBAN

GÁBOR Kálmán – VERES Valér

Ifjúsági korszakváltás KeletEurópában. Az erdélyi magyar fiatalok helyzete 1. Elméleti kérdések Alapvető kérdésként vetődik fel, hogyan lehet a nyugat-európai és a kelet-európai ifjúságot összehasonlítani. Kétségtelen, hogy a nyugat-európai fiatalok azáltal, hogy az ipari kapitalista társadalmi fejődés centrumaiban élnek, sokkal inkább ki vannak téve a modernizációs nyomásoknak. Az a drámai modernizációs válság, amely az államszocializmus összeomlásával most érinti az egész kelet-európai társadalmi rendszert, újra világosan felszínre hozza azokat az alapvető különbségeket, amelyeket a háború utáni évtizedek kelet-nyugati konfrontációi eddig elfedtek: Kelet-Európában élni annyit jelent, hogy az európai gazdasági fejlődés perifériáján élni. Egyes teoretikusok a centrum és periféria polarizálódásának genézisét Európában – nem minden alap nélkül – egészen a 16. századig, a kapitalista világrend kezdetéig vezetik vissza. Wallerstein szerint a szovjetorosz és kelet-európai kommunizmus és szocializmus rövid története csak egy lehetséges válasz Európa e részének gazdasági-társadalmi peremhelyzetére és történelmi fejlődésére (Wallerstein 1983). Ha a periféria történelmi-társadalmi feltételeit figyelembe véve vizsgáljuk az ifjúság intézményét, akkor legalább két elméleti csapdát el kell kerülnünk: (1) Torzképet kapunk, ha egy lineáris fejlődésvonalat feltételezve, a kelet-európai ifjúságot a jelenlegi nyugat-európai ifjúság korábbi mo-

37


delljének tekintjük. (Az empirikus adatok felületes értelmezésekor kézenfekvőnek látszik ilyen perspektíva felvázolása.) A „cultural lag”, azaz a kelet-európai modernizálódás pusztán időbeli megkésettségének tézise, azt ignorálja, hogy a perifériaországok és ifjúságuk társadalmi és életfeltételei specifikus eltéréseket mutatnak. (2) A másik csapdát a statikusságra és a dinamizmusra történő polarizálás jelenti: azaz a centrum az állandóan változó, a perifériaországok számára viszont modernizálódásból csak válságok és stagnáló periódusok maradnak. A centrum ifjúsága áll a napfényes, a perifériáé viszont az árnyékos oldalon. Ezen nézethez közelálló víziók az államszocializmus összeomlása után egyre gyakrabban fogalmazódnak meg a kelet-európai ifjúság jövőjével kapcsolatos különböző szcenáriókban. Ezeket az aggodalmakat Magyarországon Stumpf István fogalmazza meg legpregnánsabban: „Félő, hogy az ifjúsági kihívás, megjelenési formáját tekintve újabb válaszvonalat húzhat Európában. Megítélésünk szerint két szcenárió körvonalai vannak kibontakozóban: az ifjúság mint társadalmi szereplő (Nyugat-Európa), illetve az ifjúság mint szociális válság hordozója (Kelet-Európa)” (Stumf 1994: 11–12). Ami az első szcenáriót illeti, a folyamat értelmezése Bourdieu kibővített tőkeelméletének az ifjúságra történő adaptálásán alapul. A posztindusztriális társadalomban a modern technológiák fejlődése, a számítógépek megjelenése, hírközlés és a tömegkommunikáció forradalma felértékelte a tőketípusok közül az ún. kulturális tőkét, mint a történelem folyamán felhalmozott kulturális javak birtoklásának ismeretét (Bourdieu 1984, 1997). A kulturális tőke megszerzése azonban időigényes folyamat, ezért bír kiemelt jelentőséggel, hogy a nyugati országokban egyértelműen nyomon követhető az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának a trendje. A gyermek korosztályok a számítógépes és tömegkommunikációs technikák felfutásának következtében már nagyon korán olyan ismeretek, tudás birtokába jutnak, amellyel sok helyütt atyáik generációja sem rendelkezik. Ezzel szemben az ifjúsági életszakasz alapvetően más jellegzetességgel bír a kelet-európai régió országaiban, ahol az ifjúság mint a szociális problémák foglalata jelenik meg. Kelet-Európa számos országában az ifjúság igen jelentős részének esélye sincs arra, hogy bekapcsolódjék a kulturális tőkéért folytatott harcba. Ezekben az országokban az ifjúkor viszonylag rövid és kevés szociális-kulturális önsúllyal rendelkező életszakasz. Olyan átmeneti léthelyzet, amelyben a fiatal erősen kötődik a felnőtt társadalom intézményrendszeréhez, különösen a munka világának szervezett rendszeréhez és a családi struktúrához. Ahelyett, hogy a fiatalkor önálló életszakaszként

38


funkcionálna, tulajdonképpen felkészítő periódusként jelenik meg, ahol a fiatal társadalmi pozícióját tekintve alárendelt, sok szempontból kiszolgáltatott helyzetben van (Stumpf 1994: 11–12). Ezzel a napjainkban divatos állásponttal éppen úgy nem értünk egyet, mint azokkal a nézetekkel, amelyek szerint a kelet-európai ifjúság a nyugati-európai ifjúság egyszerű utánzata. Vizsgálataink alapján igen szembetűnő ismérvként jelenik meg a hagyományok széthullása és az ifjúság megszakított átalakulása felett érzett ijedtség. Ez a típusú átalakulás nem írható csak a nyugat-európai centrumok ifjúságmédián keresztül érvényesülő mintáinak rovására. Nem értelmezhetjük a kelet-európai ifjúság „elnyugatosodásaként”, hanem bizonyos mértékben „házi készítményeknek” tekinthetjük, amelyek a kelet-európai perifériák saját társadalmi fejlődési dinamikájának termékei. Napjainkban elgondolkodtató, hogy az európai perifériaországok ifjúságának változásairól lehet-e hozzáértő elemzést végezni anélkül, hogy ne foglalkozzunk a lengyel, cseh, román, szerb vagy a magyar ifjúság nemzeti-kulturális sajátosságainak kérdésével, vagy anélkül, hogy – megfelelő iróniával – olyan elemzési „pótlékokhoz” ne nyúljunk vissza, mint a „harmadik út” (Szelényi 1990). Jürgen Zinnecker a kelet-európai országok helyzetének értelmezésére a „szelektív modernizálódás” meghatározást javasolja.1 Zinneckerrel öszszhangban a „szelektív modernizálódásnak” négy dimenzióját emeljük ki, amelyek az ifjúsági életszakasz kialakulásában döntő szerepet játszanak (Zinnecker, 1992b). Először: A szűkös források és a kevésbé fejlett infrastruktúra oda vezetnek, hogy a modernizálódás nem széles fronton és nem időben elhúzódva zajlik le, mint az ipari kapitalista fejlődés centrumaiban, hanem szelektíven és viszonylag rövid idő alatt. Ez éppen úgy érvényes a gazdasági szférára, mint a mindennapi viszonyok átalakulására. Hankiss Elemér jól jellemzi például azt a folyamatot, hogy az ötvenes években a szétrombolt mikrohálózatok, közösségek, egyesületek romjain a hatvanas évektől meginduló anyagi gyarapodásért folyó versenyfutás hogyan hozta létre a modern individualizációnak a szociális és közösségi értékektől mentes lecsupaszított változatát, az „üres” individualizációt (Hankiss–Manchin–Füstös–Szakolczai 1982). 1

A szelektív modernizálódás tartalmazza mindazokat az ismérveket, amelyeket a gazdaságtörténészek (mint pl. Gerschenkron 1984) a „gazdasági elma radottság történelmi távlatából” kidolgoztak.

39


Másodszor: Ezt a szelektív modernizációt központi hatóságok, mint például a túldimenzionált párt/állami bürokrácia hozza mozgásba, amely a szűkös eszközöket összpontosítja meghatározott modernizációs célok érdekében. A párt/állami bürokrácia helyettesíti a hiányosan fejlett infrastruktúrát, mint pl. az árukereskedelem piacát vagy „helyettesíti”/korlátozza a polgári nyilvánosságot. Harmadszor: A szelektív modernizációt erőteljes gazdasági és társadalmi ideológiák kísérik, amelyek a modernizációs folyamatnak a periféria és a hátramaradottság feltételei között különleges hajtóerőt kölcsönöznek, és alkalmasnak tartanak arra, hogy a kapitalista-ipari fejlődés túlerejével szemben védelmet jelentsenek és modernizáljanak. Erre szolgált a kelet-európai „államvallássá” avanzsált marxizmus-leninizmus. (Az államszocializmusok alatt, illetve összeomlásuk után ezen térségben a marxizmus-leninizmus ideológiáját egyes, illetve ugyanazon hatalmi körök etatista, nacionalista ideológiával próbálják helyettesíteni.) Negyedszer: A második gazdaság térhódítása különösen a vidéki Magyarországon és Erdélyben is szorosan összekapcsolódik a családi, lokális tradíciók széles skálájának (a parasztpolgáriaktól a rendi alávetettségig) újraélesztésében (Kemény 1991; Szelényi 1992). A centrum és a periféria fejlődési dinamikáját a globális Európa léptékéről kitágíthatjuk a világtársadalomra, de az ifjúság belső társadalmi differenciálódási folyamatának elemzésére is leszűkíthetjük. Az ifjúság modernizálódása szempontjából paradigmaszerűen a középpontban állnak az ifjúsági elitek. A szelektív modernizáció egy formáját reprezentálják a nyugat-európai fiatalok között az alsóbb képzési rétegek – deklasszált német fiatalok vagy a vendégmunkások utódainak egy része. Gondoljunk arra a differenciálódási folyamatra, amelyek a „kétharmados társadalom”, avagy a „két ország” formájában a nyugat-európai fiatalokat szociálisan, illetve regionálisan csoportosítják. A szelektív modernizáció feltételei között az ifjúsági életszakaszra meghatározott strukturális jellemzők vonatkoznak. Először: A foglalkozás irányultsági változást kvázi ifjúsági életszakaszként erőltetik. Az ifjúkor az állami beavatkozáson keresztül válik az iskolai/képzési „jogosítványok” megszerzésének szakaszává. A fiatalok foglalkozási státuszszerzési törekvéseinek átalakulása az inkább kooptáló modellről a teljesítményben konkuráló modell irányába – a „sponsored mobility”-től a „contest mobility”-re – együtt jár a származási család és a származási miliő mint ifjúsági szocializációs fórum gyengülésével. A szelektív modernizáció folyamata azt jelenti, hogy a hagyományos szocia-

40


lizációs fórumok kompetenciájuk, befolyásuk és társadalmi ellenőrzési lehetőségeik egy részét az iskolai/képzési intézmények olyan rendszerének adják át, amelyek (legtöbbször) állami fennhatóság alatt az ifjúság félautomata társadalmi tereként funkcionálnak. Ennyiben lehet az ifjúsági életszakasz közös változását a nyugat-európai és a kelet-európai társadalmi térben, különösen az 1960-as évek óta leírni. A szelektív modernizáció tehát azt jelenti, hogy a munkához vezető státuszátmenetnek meghosszabbodott és jelentőségében megnőtt tere mellett nem több, mint egy államilag ellenőrzött ifjúsági tér jött létre. A munkához vezető státuszút iskolaivá válása és újjászerveződése a fiatalok életében meglehetősen izolált fejlemény marad, amelynek nem felelnek meg további szabad terek. Ezért Kelet-Európában a képzés megszerzésére és a képzési időre korlátozott és feleződött moratóriumról beszélhetünk. A munkához vezető státuszút megváltozásához képest a másik két életpályaút, amely a felnőtt családszerephez és a polgári személyiséghez vezet, háttérben marad. Az ifjúságnak nem alakult ki az átfogó életmódja, amelyet iskolai moratóriumnak neveztünk. Az állam iskolai/képzési státuszútnak a kontrollja azzal a következménnyel jár, hogy a gazdaság érdekében, a gazdaság nyomására előre leosztja a lapokat, például a hetvenes évek elején az oktatási rendszerrel kapcsolatban a szakmunkásképzést részesítette előnyben, melynek következménye napjainkban az ifjúsági munkanélküliség problémájában jelentkezik. A munkanélküliség, ezen belül a fiatalkori munkanélküliség oka már előre látható volt, lényege a tanulatlan munkaerő újratermelődése. „A szegénység következményei alighanem a gyerekek iskoláztatása terén a legsúlyosabbak. A Pest megyei munkások körében például, ha a középiskolába járó gyerekekhez hozzáadjuk az ipari tanulókat is, öszszeadjuk mindazokat is, akik egyáltalában tanulnak az általános iskola után, akkor a szakmunkások gyerekeinek fele, a segédmunkások gyerekeinek pedig csak 30%-a tanul tovább. Ez véleményünk szerint annyit jelent, hogy néhány évtized múlva a legsúlyosabb társadalmi problémával találjuk magunkat szemben. A technika fejlődése ugyanis néhány évtized alatt kiszorítja azokat, akiknek nincs több képzettségük az általános iskola 8 osztályánál. Azok a gyerekek, akik 14 éves koruk után nem járnak középiskolába és szakmát sem tanulnak, húsz, harminc év múlva

41


a legnagyobb gondot jelentik önmaguknak és az egész országnak” (Kemény 1991: 82). Az idézet azontúl, hogy rávilágít arra, hogy a fiatalkori munkanélküliség problémája nem újkeletű, és nem az arányok és a jelenlegi gazdasági visszaesés problémája, kifejeződik benne az újratermelésben szerepet játszó oktatási rendszer, valamint a falvak és városok társadalmi struktúrája, végső soron a társadalom teljes szövevénye. Következésképpen az államszocializmus olyan „házi készítményével” kell szembe néznünk, melynek megváltoztatása a társadalom minden szféráját érinti az intézményektől az egyénekig. A szakmai státuszszerzés átalakulása ugyanis az individualizált képzési pályafutások modellje szerint a nyugat-európai fiataloknál azt váltja ki, hogy korábban és szélesebb körben válnak ki a családból és származási környezetükből. A kelet-európai fiatalok részéről viszont inkább az a tendencia mutatkozik, hogy a származási miliőből való korai és erőteljesebb kiszakadásnak egyetlen módja, hogy korábbi életszakaszban lépnek be a családalapítás fázisába. A házasság és a gyermekvállalás integrálódik az ifjúság normáléletrajzába. Azaz a szelektív modernizáció szelektív jellege az ifjúsági életszakasz korlátozását jelenti. Például az NDK-ban az 1970-es évek óta szinte társadalmilag elismerve és államilag támogatva kialakult egy olyan minta, hogy az egyetemisták családalapításra veszik igénybe az egyetemi tanulmányok idejét. Egész más a helyzet az ifjúsági életszakasz nyugat-európai modelljénél, ahol az ifjúsági életszakasz a családon kívül bontakozik ki. Az individualizált életmód nyílt tematizálódásával szemben a családalapítás státuszútvonala rejtett, háttérjellegűvé válik. Ez az életpálya-feladat csak mint az informális párkapcsolatok struktúrája és tapasztalata tér vissza. Ha a munka és a családalapítás két státuszútvonalának különböző alakulását vesszük számba, akkor szinte önmagától feltárul a kelet-európai szelektív modernizáció paradoxona: a modernizáció számos jegye mellett (öltözködés, táncok stb.) a tradicionális értékek és normák igen erőteljes szerepe. [A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a tradicionalitás meghatározó szerepére számos tanulmányban világít rá Kemény István (1991).] Különösen jól érzékelhető a tradicionális nemi szerepek rendkívüli mértéke és szívóssága az ifjúsági életszakaszban is. Ez teljesen ellentmondott a nemek társadalmi egyenlőségéről és egyenrangúságáról vallott politikai értelmezéseknek. Míg például a nyolcvanas években nyugat-német fiataloknál az ifjúsági kultúrában elmosódottak

42


voltak a származási, iskolázottsági, nemek közti különbségek, addig a magyar fiatalok körében a társadalmi hierarchizáltságok még jelentős szerepet játszottak. A civilizációs fejlődés például a hagyományos, rövidített idejű munkás ifjúsági kultúra2 időbeli csökkenésével jár. A magyarországi fiatalok körében viszont ezen típus aránya kevésbé csökkent, és 1985-ben is még 21% volt, a német fiatalok 6%-ával szemben. Ezen típus képviselői többségükben falusiak és nők, akiknek legfontosabb jellemzője az anyagiakat középpontba állító privatizált életforma, amely a szociális izoláltsággal jár együtt. Azaz a nyugat-európai ifjúsági modell lányai sokkal emancipáltabbak, noha ideológiai síkon – a nyilvánosság előtt zajló vitában – éppenséggel számos konzervatív-tradicionális elképzelés él a nemek közötti különbségről. Egy megfelezett iskolai moratóriummal, amely a munkastátusz hagyománytalanítására specializálódott, a női adoleszcenc reprodukció – figyelmen kívül hagyva az erre vonatkozó támogató programokat és az ideológiai erőfeszítéseket – nyilvánvalóan döntően nem kérdőjeleződik meg. A női képzési moratórium genézisében a státuszút modernizálódása a családalapítás területén mérvadó jelentőségű. Ebben az értelemben tézisként fogalmazhatjuk meg: csak egy olyan kibővített képzési moratórium kialakulása mellett modernizálódik a nők adoleszcence a férfiakéval párhuzamosan, amely a munka státuszútvonal újjászervezése mellett a másik két útvonalát: a polgári státuszt és a családi státuszt is megváltoztatja. A lányok iskolázását önmagában, sőt még a lányok egyenrangú részvételét a privilegizált képzési pályafutásokért vívott konkurenciaharcban is csak mint a szelektív női modernizáció modelljeként értelmezhetjük. Ez a korlátozott jelentés Nyugat-Európában a 20. század kezdete óta egybeesik a lányok beintegrálódásával a iskolai/képzési és a jogosultsági rendszerbe. A fiúk életmódjával összehasonlítható és egyenrangú ifjúsági életmód a lányok számára a nyugat-európai térségben csak az ’50-es évekkel bontakozott ki a kibővített képzési moratórium modelljében. Csak ezek között a feltételek között jött létre az a női életszakasz, amely egyaránt mentes a kötelezettségektől mind a származási környezet, mind a családalapítás vonatkozásában. Az ifjúság szelektív modernizációjának harmadik ismérve a fiatalok státuszútja a felnőtt személyiséghez, az önmagáért felelős jogi alanyisághoz, a vásárló, fogyasztó és politizáló polgári léthez. Az ifjúsági életszakasz2

Jellemzője, hogy az első szexuális tapasztalatok 17 éves kor után, de a munkába állás 17 éves korig következik be.

43


ra Kelet-Európában az volt a jellemző, hogy hiányzott, illetve csak keskeny szektorokban mutatható ki az évtizedek alatt kialakuló, relatíve önálló széles szociokulturális infrastruktúra kapcsolódása az ifjúsági moratóriumhoz. Különösen hiányoztak a kibővített iskolai moratórium gazdasági előfeltételei, a városi szolgáltatások és a sokrétű fogyasztói piac. A piacok helyére állami intervenciók léptek, amelyek újra elosztják a társadalmi forrásokat az ifjúsági moratórium részére. A kelet-európai hiánygazdaság és a kompenzáló állami tevékenység alapján – ahol az egységpártok az államapparátus részei – szelektív úton jöttek létre az ifjúsági életmód elemei. Ez egy irányított párt- és állami ifjúság jelképe alatt zajlik le. Az állami gondoskodáson alapuló moratórium egyik szimbóluma volt a diákotthon. A nyugat-európai ifjúsági modell részére az 1960-as évek óta túlnyomórészt a privátszféra biztosít szállást a tanulók, ipari tanulók és egyetemisták részére. Nem véletlenül ott robbannak ki tiltakozások és társadalmi mozgalmak gyakran a privát lakótér szimbolikus és valós elfoglalása kérdése körül, ami az autonómnak képzelt ifjúsági moratórium velejárója. A kelet-európai diákok, ipari tanulók és egyetemisták elsősorban a kollégiumokra voltak utalva, ami a lakásnak kontingenshez kötött és csoportvonatkozású formája. A fiataloknak az iskolai intézmények általi állami kontrolljai a privát szférára és a szabadidő terére is kiterjednek: a lakókörülmények vonatkozási terének lehatárolódása a mindenkori státuszcsoportokra és a partikuláris egyedi intézményekre megakadályozza azt, hogy egy általánosabbá váló ifjúsági nyilvánosság jöjjön létre. Az eredmény tehát: ifjúsági moratórium kaszárnya formában. A szabadidő-tevékenységeknél a szelektív modernizáció az ifjúság támogatásának bürokratikus formájában jelentkezett. Például az egységes állami ifjúsági szervezetek, mint a korábbi FDJ az NDK-ban, vagy a hajdani KISZ Magyarországon monopolizálták a fiatalok számára elérhető szabadidő- és szolgáltató kínálatot. A hiánygazdaság és a politikai kontroll az ifjúsági moratórium kirakatszerű kultúráját és autonómiáját segítik elő. A nyugat- és kelet-európai fiatalok ifjúsági életszakaszának különbözőségét – tekintettel a szelektív modernizációra – a következő sematizált vázlatban foglalhatjuk össze:

44


1. táblázat. A státuszútvonalak alakulása Nyugat- és Kelet-Európában. A kibővített és a szelektív moratórium Az életeseményeket befolyásoló, meghatározó státuszútvonalak 1. munka státuszútvonal

iskolai ifjúsági korszak; kibővített moratórium; nyugat-európai ifjúsági életszakasz nyitott és kevésbé tervezett képzési idő; a munkaintézmény rendszerébe való kevésbé szabályozott átmenet, az útvonal bizonytalansága

2. család státuszútvonal

korai leválás a szülői háztól; saját család késői alapítása; a párkapcsolat és a szex korai kipróbálása (társas magány) a piac és az ipar által biztosított infrastruktúra; aktív fogyasztói ifjúság; közvetett kontroll

3. polgár státuszútvonal

átmeneti ifjúsági korszak; szelektív moratórium; kelet-európai ifjúsági életszakasz tervezett és korlátozott meghosszabbodása a képzési időnek; tervezett átmenet a munkaintézmény rendszerébe, az útvonal behatároltsága korai leválás a szülői háztól; saját család korai alapítása; családi ellenőrzés a szűkös lakáskörülmények miatt az állami (párt) beavatkozás révén biztosított infrastruktúra; állami (párt) ifjúság; közvetlen kontroll

2. Az ifjúsági korszakváltás felgyorsulása Kiinduló tételünk az erdélyi magyar fiatalok helyzetének vizsgálatakor, hogy a kilencvenes években, a kommunizmus összeomlása után a fiatalok a perifériáról a centrumba kerültek. Ez azt jelenti, hogy mind a magyar, mind pedig a román fiatalokra (éppen úgy, mint a nyugat-európai fiatalok vállára) többféle nyomás nehezedik: a munkanélküliségtől, az iskolai versenyig, a korai önállósodástól, a piaci szereplővé válástól a feszültségoldó technikák használatáig. A kelet-európai fiatalok számára a centrumba kerülés az erősödő versenyben növekvő esélyeket jelent, de mindenekelőtt a nyugat-európai fiatalokkal azonos, illetve közel hasonló kihívásokra való válaszok kényszerét.

45


A kisebbségi magyar fiatalok vizsgálatakor is a társadalmi átalakulás és az ifjúsági korszakváltás összefüggéséből indulunk ki. Az ifjúsági korszakváltás problémájával foglalkozva Magyarországon azt láttuk, hogy az ifjúsági korszakváltás a nyolcvanas években késleltetett volt. Ennek több oka volt. A rendszerváltásig nem történt meg az oktatás expanziója, a piac hiányában nem alakult ki az a társadalmi környezet, amely a fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, és egy ifjúságközpontú, szabad médiát feltételez. Ennek ellenére megfigyelhető volt a fiatalok korai önállósodása és a kulturális értékváltás, de a lényeges fordulat mégsem következett be, megmaradt a fiatalok elit csoportjai és fiatalok többsége közötti mély szakadék az esélyektől az értékorientációkig. Magyarországon a kilencvenes években azt láttuk, hogy a piaci rendszer és a demokratikus viszonyok kiépülésével az ifjúsági korszakváltás felgyorsult, amely egyszerre jelentett előnyöket és hátrányokat a fiatalok számára. A kilencvenes években bekövetkezett a piac kiépülése, illetve az oktatás expanziója, amivel együtt kiépült a fiatalok fogyasztói és kommunikációs státusa. A magyarországi IFJÚSÁG 2000-vizsgálat azt mutatta, hogy a korszakváltásban korcsoportonként jelentős eltérések figyelhetők meg: a 25–29 éveseknek több mint egytizede csak 8 általánost végzett, tehát korán fejezte be az iskolát, és korán állt munkába, és inkább jellemzi a korai házasodás, gyermekvállalás. A 20–24 évesekre ezzel szemben már az iskolai idő meghosszabbodása, a házasodás, gyerekvállalás késleltetése jellemző. Megindul a „lavírozás” az iskola és munka világa között: ez a két életesemény gyakran felcserélődik, egymásba fonódik. Az IFJÚSÁG 2000 arra hívta fel a figyelmet, hogy felgyorsult a fiatalok individualizálódása, növekedett az iskolai, munkaválasztási és családi életutak különbözősége és sokfélesége, ugyanakkor fennmaradtak a származási, területi – regionális, iskolázottsági és nemek közötti – egyenlőtlenségek. Azaz az egyéni életutak a társadalom egyenlőtlenségi rendszerébe ágyazottak maradtak. Ahhoz, hogy a magyarországi és a kisebbségi magyar fiatalok átmenetét a centrumból a perifériára értelmezni tudjuk, figyelembe kell venni az ifjúsági korszakváltás forgatókönyveit – a munkanélküliségi és szabadidős forgatókönyveket, illetve, hogy ezek a forgatókönyvek milyen mértékben valósultak meg, helyesebben, hogy az átmenet során melyiknek milyen mértékű a dominanciája. A munkanélküliség szcenáriót, Chisholm fogalmazta meg a Nagy-Britanniában a hetvenes évek során megfigyelt állapotok alapján. Ennek lényege, hogy a „két ország” modell fennmarad egy, a

46


hátrányos helyzetűek alkotta rugalmas munkaerő-tartalékokkal, amely a kettős munkaerőpiac másodlagos szektorát képezi. Az ehhez kapcsolódó társadalmi kockázatok nyilvánvalóak. Az ifjúsági zavargások lehetősége ezek közül csak az egyik, az etnikai zavargásokkal való összekapcsolódás pedig robbanó hatású, mivel az etnikai/faji kisebbségek ifjúsága egyre inkább hajlamos kedvezőtlen helyzetét az intézményesített rasszizmusnak tulajdonítani. A másik, a szabadidő megnövekedésének szcenáriója letörölné a stigmákat a nem-foglalkoztatottakról, akik egy új „dologtalan” szabadidős osztály alapját képeznék. Ennek az elmozdulása a munkaszcenárió felé a tanulás felértékelődéséhez és a fiatalok középosztályba integrálódásának felgyorsulásához vezet (Chisholm, 1992). Napjaink kelet-európai társadalmainak átalakulásában mindkét – fiatalokat érintő – szcenárió benne rejlik. A kérdés különösen aktuális a kelet-európai társadalmakban, ahol az ipari társadalmak úgy követték az elmúlt negyven évben a nyugat-európai ipari társadalmakat, hogy társadalmi berendezkedésükben a kelet-európai mintákat kényszerültek követni. Azaz: a társadalmi egyenlőtlenségek értelmezésekor a különböző társadalmak történeti öröksége fontos szerepet játszik.

3. A tradíciók és az ifjúsági korszakváltás lassítása: erdélyi magyar fiatalok 1997 és 2008 között végzett több vizsgálat3 fontos tanulsága, hogy az eltérések mögött igen fontos szerepet játszanak a civilizatórikus, illetve kulturális tényezők. Ezt jól mutatja, hogy egyfelől 1997-ben még igen erőteljes szerepet kap a vallásosság a kolozsvári és a székelyudvarhelyi magyar fiataloknál, szemben a magyarországi fiatalokkal. Másfelől pedig, hogy a nagy származási különbözőségek ellenére általában nagy szerepe van a tradicionális norma- és értékrendszernek, nevezetesen mind a kolozsvári, mind a székelyudvarhelyi fiatok élettervezésének meghatározója a hagyományos élettervezés (késői személyi önállóságra épülő rövidített 3

1997-ben kolozsvári és székelyudvarhelyi tanuló fiatalok körében, 1999-ben erdélyi középiskolások körében (Veres 2000), 2001-ben erdélyi reprezentatív felmérést (Gábor–Veres 2005) végeztünk. 2006-ban a kolozsvári Babeş-Bolyai-s diákok körében végeztünk reprezentatív survey felmérést 600 fős mintán (Veres et alii 2007).

47


ifjúsági életszakasz), amelyben meghatározó szerepe van a nemek közötti különbségeknek (a családok a fiúknak és lányoknak eltérő életutat szánnak). Szembetűnő a „protestáns etikán” alapuló élettervezés, és mint már a fentiekben utaltunk rá, ettől a hagyományos élettervezéstől lényegében csak az elithez tartozó csoportok térnek el: az elit csoportok hosszabbra tervezik az ifjúsági életszakaszt, inkább terveznek, gondolkodnak hoszszabb ifjúsági életszakaszban. Azaz azt mondhatjuk, hogy az átalakulás, amely ebben a szakaszában a történeti és kulturális tradícióknak a felerősödésével jár a kolozsvári és székelyudvarhelyi fiataloknál, lelassítja az ifjúság körében történő korszakváltást, helyesebben fogalmazva a magyarországitól eltérő pályára tereli. Ez azt jelenti, hogy az élettervezésbe még kevésbé épülnek be az ifjúsági korszakváltáshoz kapcsolódó elemek (ez bizonyos szempontból érthető: az oktatási rendszer nem épült még át, bizonyos értelemben a redisztribúciós rendszer folytatódott), és csak bizonyos „törésvonalak” mentén hat ez a korszakváltás. Ez elsősorban a fogyasztói kultúra az ifjúsági kultúra deviáns, ill. agresszív formáinak (különösen Székelyudvarhelyen) átvételében nyilvánul meg, más szóval a tradíciók ellenére növekszik a drog, a fogyasztói minták és az előítéletesség szerepe a fiatalok körében. Ez nem jelenik meg „vegytisztán”, hanem nagyon sok esetben összekeveredik a tradicionális mintákkal, például az előítéletek esetében egyaránt szerepet játszanak a tradicionálisan megtanult viszonyulások (román–magyar viszony), illetve az agresszív ifjúsági kultúra mintáinak megjelenése például a székelyudvarhelyi magyar fiatalok esetében. Ezt a felemásságot mutatja az is, hogy az ifjúságcentrizmus elég gyengén jelenik meg, különösen a székelyudvarhelyi fiatalok körében. (Az ifjúságcentrizmussal azt mérjük, hogy a fiatalok önállósodása nyomán hogyan alakul a fiatalok és felnőttek viszonya, mennyire fordulnak szembe a felnőtt társadalom intézményeivel. Azokat a fiatalokat, akik szembekerülnek a felnőtt társadalommal, annak intézményeivel, illetve akik számára felértékelődik a kortárscsoportok szerepe, ifjúságcentristáknak nevezzük.) Az ifjúságcentrizmus az ifjúsági identitás igen fontos mérőeszköze.

48


4. Az ifjúsági korszakváltás felgyorsulása (román fiatalok) Már 1997-ben látható volt, hogy más kép körvonalazódik a kolozsvári román fiatalok, különösen az egyetemisták esetében. Két tényezőt emelünk ki. Az egyik, hogy a román tanuló fiatalokra is éppen úgy jellemző a származási különbségek meghatározó szerepe, mint a romániai magyar fiatalokra, viszont kevésbé érvényesülnek/gyengébben hatnak. Az ifjúsági státus fogalmának használatakor abból indultunk ki, hogy a fiatalok értékorientációi, kulturális és politikai cselekvési mintái nem ragadhatók meg csak a szülők társadalmi státusa, illetve az iskola státusa mentén. Az a változás, amely a fiatalok körében már az 1990-es évek közepére bekövetkezett, éppen azzal függ össze, hogy a család, az iskola ellenőrző szerepe csökkent, többek között az iskolai státus kiszélesedése következtében (korábban kerülnek el otthonról a fiatalok). Ez összefügg azzal is, hogy az iskolában a figyelem inkább az oktatásra irányul, a nevelés szerepe pedig háttérbe szorult. Az iskolában eltöltött idő viszont relatíve megnövelte a fiatalok autonómiáját, és tevékenységüknek igen nagy része, különösen szabadidős tevékenységük kikerült a család, illetve az iskola ellenőrzése alól. Az ifjúsági státus kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a fiatalok egyre fontosabb célpontjává válnak a fogyasztói iparnak és a tömegkommunikációnak, amelyek a fiatalok számára egyre fontosabb mintaközvetítő tényezők, a felnőtt-társadalom számára pedig közvetetten ellenőrző szerepet töltenek be a tradicionális civilizatórikus, illetve kulturális tényezők. Első ránézésre ugyan úgy tűnik, hogy az erdélyi román fiataloknál is igen nagy szerepe van a vallásosságnak. Értékorientációjukat, illetve élettervezésüket nézve viszont kutatásaink azt mutatták, hogy a román fiatalok közelebb állnak a magyarországi magyar fiatalokhoz, mint a romániai magyar fiatalokhoz, másképpen fogalmazva a román fiatalok körében igen erőteljes modernizáció zajlik le. Ezt a folyamatot felgyorsult/felemás modernizálódásnak nevezhetjük. Többek között azért, mert a tradicionális mint külsőség megjelenik ugyan (például a vallásosság), de kevésbé befolyásolja a fiatalok élettervezését. Ha a fiataloknak a kulturális mintáit, cselekvési mintáit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy az ifjúságcentrizmusnak igen erős a hatása az erdélyi román fiatalok körében, másképpen fogalmazva a román fiatalok erőteljesebben konfrontálódnak a felnőtt társadalom intézményrendszerével, a család-

49


jukkal, és nagyobb szerepet tulajdonítanak a kortárs csoportoknak, mint a romániai magyar fiatalok. A kortárs csoportok esetében meghatározó a fogyasztói, illetve a vállalkozói minták követése. Ha viszont azt néztük meg, hogy ez milyen mértékben jelenik meg az élettervezésükben, akkor azt tapasztaltuk, hogy ez elsősorban a személyi önállósodásukban (önállóan szórakozni menni, korai szexuális tapasztalat) realizálódik, azaz maga az ifjúságcentrizmus egy felgyorsult individualizációt jelent a fiatal kor kezdetén, de nem realizálódik az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásában, illetve csak egy szűk rétegre korlátozottan – elit – figyelhető meg az iskola későbbi befejezése, a későbbi munkába állás, illetve házasodás. Az ifjúsági korszakváltásnak felemás, ellentmondásos jellege ragadható meg a magyarországi fiatalokhoz képest, különösen Magyarország fejlettebb régióihoz viszonyítva (például Győr esetében). Azaz a romániai magyar és román fiatalok közötti leglényegesebb különbség, hogy a román fiataloknál igen erőteljes individualizáció következik be, az átalakulás inkább megkérdőjelezte a román fiataloknál a tradíciókat, és saját ifjúsági identitásuk kialakításával próbálják a nyugati mintákat követni. Ezzel szemben a székelyudvarhelyi magyar fiataloknál a prekommunista múltból merített tradíciók újulnak fel, és ezzel összhangban kísérlik meg a társadalmi változást lereagálni.

5. Új irányok, konvergencia4 A 2001. évi MOZAIK 2001 Kárpát-medence kontextusában vizsgálta a kisebbségi magyar és többségi, román, szlovák fiatalok helyzetét. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az életvezetést egyrészt a régió általános társadalmi-gazdasági állapota, másrészt pedig a régión belüli társadalmi réteghelyzet határozza meg. A jobb helyzetben levő régiók fiataljai körében – legyenek azok magyarok vagy többségiek – megfigyelhetjük az ifjúsági életszakasz meghosszabbodásának jeleit, az iskolai ifjúsági korszak meghosszabbodását és az oktatás expanzióját. E változások a van de Kaa-féle második demográfiai átmenet hátterét képező posztmateriális értékrend elterjedését is elősegítik, amelyek aztán a családtervezésben, gyermekvál4

A tanulmány befejező része az első társszerző, Gábor Kálmán 2009. évi halála után íródott a társszerző Veres Valér által.

50


lalásban játszanak szerepet. A kelet-közép-európai változások a gyermekvállalásban és a családtervezés, a házasságkötési életkor kitolódásában nem elsősorban a rendszerváltás „vesztes” régióiban, hanem éppen a gazdaságilag fejlettebb, „nyertes” régiókban figyelhetők meg, különösen a délnyugat szlovákiai fiataloknál, akiknek nagy része a prosperáló Pozsonyban és környékén él. A regionális sajátosságok mögött viszont jelentős modernizációs eltérések figyelhetők meg, amelyek már hosszú ideje kialakultak. A fiatalok élettervezésében a társadalmi-származási háttér is igen jelentősen artikulálja a jövőstratégiákat. Különösebben az urbanizált régiókban, mint Erdély nyugati és déli részében (Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben), valamint Délnyugat-Szlovákiában figyelhető meg jelentősebb differenciálódás a társadalmi háttér szerint. Elkülöníthetők az élettervezés szerint eltérő ifjúsági csoportok, amelyek bizonyos mértékig összecsengenek a Zinnecker-féle Németországban megfigyelt osztályspecifikus habitusokkal és ifjúsági ideológiákkal (Zinnecker 1992). A legjobb gazdasági és kulturális háttérrel rendelkező, „elit” fiatalok a gazdasági osztályfrakciókra jellemző vállalkozói pályát, a kulturális osztályfrakciók a továbbtanulást vagy az elvontabb önálló életvitelt választották, ami az ifjúsági életszakasz önállósodásának, és mint ilyen, az ifjúsági korszakváltás folyamatának a kifejeződése. Székelyföldön és Kárpát-Ukrajnában, mivel ezek dominánsan rurális-kisvárosi térségek, e változások még gyengébben mutatkoznak, de itt is a városi fiatalok körében figyelhetők meg ennek jelei. Nem tekinthető etnokulturális sajátosságnak, de megfigyelhető, hogy már 2001-ben a külföldi munkavállalási szándék Erdélyben a fiatalok körében kiemelkedően magas: minden második fiatal külföldre telepedne. Ennek fő okát abban látjuk, hogy a fiatalok jelentős része az oktatás expanziója és a családtervezéssel kapcsolatos attitűdök átalakulása mellett a korlátozott anyagi lehetőségekkel szembesül, ezért máshol próbálja megvalósítani a lehetőségekhez képest „igényes” jövőterveit. Ez a kényszerítő erő KözépEurópában máshol is megfigyelhető, de kisebb mértékben. Ebben az időszakban (2000–2002) a fiatalok még nem vállalhatnak legálisan munkát az Európai Unióban, ezért nyelvi-kulturális okokból a külföldi munkavállalási lehetőségek az erdélyi magyar fiatalok számára könnyebben megvalósíthatók voltak a szomszédos Magyarországon, mint a románok számára, így az eddigi trendeknek megfelelően a magyarok közül többen vándoroltak ki a tárgyalt időszakban. Ez a trend a schengeni vízumkényszer felemelését követően fokozatosan kiegyenlítődik, mivel a román fiatalok tömegesen ván-

51


dorolnak ki főleg Olasz- és Spanyolországba, és a romániai magyar fiatalok is már nagyobb mértékben arra irányítódnak. Románia 2007. évi Európai Uniós csatlakozása újabb impulzust jelentett a romániai román és magyar ifjúság élettervezésének egyaránt. Tulajdonképpen ez az erőteljes változás már a csatlakozási folyamat felerősödése, 2002 óta tetten érhető. A 2006. évi kolozsvári egyetemi hallgatói vizsgálat5 rámutatott, hogy az elit és a középosztály fiataljai erőteljesen individualizálódtak, anyagi helyzetük javult és élettervezésük térben kitágult, az Európai Unióban gondolkodnak életterveik megvalósításában. Ugyanakkor megnövekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek is. A fiatalok élettervezése erősen differenciálódik a társadalmi származási háttér szerint. A közép- és felsőosztálybeli tanuló fiatalok tervezik leghosszabbra az ifjúsági életszakaszukat, és egyben ők azok, akik az iskolai diplomák legmagasabb fokozatait, így a doktorit is megcélozzák. A 2000-es évekre kiteljesült az oktatás expanziója Romániában, és ez a romániai magyar fiatalokat is elérte. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen ugyanolyan arányban tanulnak magyar fiatalok, mint amilyen a felnőtt társadalomban Erdélyben a magyarok aránya (19%). Ám megfigyelhető egy rétegződés, aszerint is, hogy milyen felsőoktatási intézményeket választanak a fiatalok. Az Erdélyben legrangosabb Babeş–Bolyai Tudományegyetemre a segédmunkások és földművelők gyermekei nagyon alacsony arányban kerülnek be, a nem fizikai foglalkozásúak, értelmiségiek és a vezető elit gyermekei adják a hallgatók nagy többségét. Nagyobb arányban tanulnak alacsonyabb társadalmi státuszúak gyermekei a vidéki kis, új egyetemeken, ez a differenciálódási jelenség az erdélyi román fiatalok körében hangsúlyosabb. Az oktatás expanziója következtében a mobilitási esélyek is változnak, már nem a puszta iskolai szinthez, hanem a felsőoktatási intézmény presztízséhez kötődnek, részben pedig mesteri és doktori fokozat megszerzése szükséges (ami csak a nagyobb, rangosabb egyetemeken kapható meg). Eltérés van továbbá abban is, hogy milyen pályák felé orientálódnak a különböző származású fiatalok. Ezen a téren hangsúlyosabb a különbség a 5

Az „Atitudini şi percepţii ale studenţilor Universităţii „Babeş-Bolyai” faţă de Uniunea Europeană” c. kutatást a Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatói végezték. A mintakeret 600 nappali tagozatos hallgatót foglalt magába. A kiválasztás kvótás mintavételi módszerrel történt, a kiválasztott hallgatók száma arányosan megegyezett a BBTE nappalis hallgatók összetételével karok, nyelvi tagozatok, nemzetiség, évfolyam és nemi hovatartozás szerint.

52


kulturális és a gazdasági osztályfrakciók választásai között, mutatva azt, hogy a Bourdieu által a nyugat-európai fiatalok körében megfigyelt pályaválasztási opciók érvényesülnek, mindinkább, ahogy a piacgazdaság kiépült és működőképessé vált (Veres 2009). Megfigyelhető, hogy az erdélyi román és magyar tanuló fiatalok értékrendjében kisebb eltérések figyelhetők meg, mit tíz évvel korábban. Hangsúlyosabb szerepet kapnak a posztmateriális értékek: a 2006-os vizsgálat szerint az EU-csatlakozással kapcsolatos legfontosabb értékek a BBTE hallgatói számára az utazás szabadsága, és ezt távolról követik a gazdasági jólét, a demokrácia és a kulturális sokszínűség. Továbbra is maradnak eltérések, így a tolerancia, a többnyelvűség és a kisebbségek védelme a magyar hallgatók számára jóval fontosabbak, mint a többségi román fiatalok számára (Veres et alii 2007).

Szakirodalom WALLERSTEIN, Immanuel 1983 A modern világgazdasági rendszer kialakulása. Gondolat, Budapest STUMPF István 1994 Politikai szocializáció – generációs kihívás – választói magatartás. Századvég, Kiadó, Budapest BOURDIEU, Pierre 1984 Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste. Routledge & Kegan Paul, London 1997 Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: ANGELUSZ Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok. Új Mandátum, Budapest, 156–177. SZELÉNYI Iván 1990 A kelet-európai új osztály stratégiai távlatai és korlátai: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz önkritikus felülvizsgálata. In: Uő: Új osztály, állam, politika. Európa, Kiadó, Budapest, 51–99. ZINNECKER, Jürgen 1992a A fiatalok a társadalmi osztályok terében. In: GÁBOR Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged

53


1992b Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a Német Szövetségi Köztársaságban. In: GÁBOR Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged GERSCHENKRON, Alexander 1984 A gazdasági elmaradottság történelmi távlatból. Gondolat, Budapest HANKISS Elemér – MANCHIN Róbert – FÜSTÖS László – SZAKLONCZAI Árpád 1982 Kényszerpályán? A magyar társadalom értékrendjének változásai 1930 és 1980 között. MTA Szociológiai Intézet, Budapest SZELÉNYI Iván 1992 Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest KEMÉNY István 1991 Két könyv egy kötésben. In: Kemény István: Közelről és távolból. Gondolat Könyvkiadó, Budapest CHISHOLM, Lynne 1992 Élesebb lencse vagy új kamera? Ifjúságkutatás, ifjúság és társadalmi változás Nagy-Britanniában. A kutatás jelenlegi állása és megalapozott feltételezések a gyermekkorról és az ifjúságról. In: GÁBOR Kálmán (szerk.): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szeged VERES Valér – KISS Zita – PLUGOR Réka – SZABÓ Júlia 2007 Értékorientációk és jövőstratégiák a kolozsvári egyetemi hallgatók körében az Európai Uniós csatlakozás kontextusában. Új Ifjúsági Szemle 2007, 2. 52–66. VERES Valér (szerk.) 2000 Nemzeti vagy nemzedéki integráció? Erdélyi középiskolások átalakulásban., Új Mandátum–Limes, Budapest–Kolozsvár 2009 Studenţii clasei de mijloc? Provenienţa socială şi situaţia materială al studenţilor Universităţii Babeş–Bolyai din Cluj. Revista Romana de Sociologie 5.

54

A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE

VERES Valér

A fiatalok munkaerő-piaci helyzete, a társadalmi közérzet és a problémaérzékelés rétegspecifikus eltérései Ebben a fejezetben a romániai és a kisebbségi magyar fiatalok társadalmi helyzetét és közérzetét vizsgáljuk a társadalmi struktúrában elfoglalt helyük szerint. A tanulmány első részében a fiatalok munkaerő-piaci és iskolázottsági helyzetét, a foglalkozási státusz szerinti eloszlást, valamint a kulturális tőkével való ellátottságukat vizsgáljuk meg. A második részében a fiatalok társadalmi rétegződését hasonlítjuk össze egy gazdasági és kulturális tőkeformák alapján kialakított index segítségével. A tanulmány harmadik részében – a második részben kialakított társadalmi rétegződési kontextus alapján – megvizsgáljuk a fiatalok társadalmi közérzetét és társadalmi problémaérzékelését. Egy ország általános társadalmi-gazdasági helyzete behatárolja és meghatározza az ország ifjúságának életszínvonalát, mozgásterét, társadalmi közérzetét. Ugyanakkor az ifjúsági életstílusnak megvannak a maga autonóm terei. Az ifjúsági fogyasztói kultúra, a sajátos ifjúsági habitusok elterjedése olyan globális trendek, amelyek a fiatalokat hasonlóan érintik, függetlenül attól, hogy a világ mely tájékán élnek. Ennek következtében a romániai fiatalok egy részének életmódja hasonló a centrumországokban tapasztalthoz. Ulrich Beck (2005) a globalizáció értelmezésekor kitér a globalitás fogalmára. A globalitás azt jelenti, hogy már régóta világtársadalomban élünk, és a zárt térségek képzete már csak fikció. Egymástól egyetlen or-

55


szág és egyetlen társadalmi csoport sem tud elzárkózni. Egymással ütköznek a különböző gazdasági, kulturális, politikai formációk, és az eddig magától értetődő dolgoknak a jogosultságát, még a Nyugat modelljét is újra kell értelmezni. Ebben a megközelítésben a „világtársadalom” alatt a társadalmi kapcsolatok összességét kell érteni, melyek nem integrálhatók a nemzetállami politikába vagy azzal nem definiálhatók. Manuel Castells (1996) a globalizáció egy másik, hálózatelméleti megközelítését adja. Az információ korszakában alapvetően átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idő szerkezete, a társadalmi tér megkettőződik. Ez a megkettőződés a globális hálózatok kiépülésével függ össze. Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat, valóságosan létező helyeket kötnek öszsze, ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át, hálózathelyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással; éppenséggel a geográfiai távolság jellemző rájuk. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemző „fekete lyukak”. Castells szerint az információs „fekete lyukak” az ún. negyedik világot, az abszolút vesztesek világát konstituálják: őket még csak ki sem zsákmányolják, egyszerűen diszfunkcionálisak, nincsen rájuk szükség. Azok a társadalmi kihívások, amelyek a romániai fiatalokra is vonatkoznak, egyrészt a globalizáció és ezzel összefüggésben a félperifériáról a centrumba kerülés által alakultak ki (erről lásd még Gábor–Veres 2005), másrészt történelmi örökség eredményei, a kommunista gazdasági-társadalmi rendszer következményei, és annak felemás átalakításával járó problémák. Castellst alapul véve: a centrumba kerülés szelektíven érintette a társadalmat, kialakultak azon csoportok, amelyek az információs társadalom előnyeit élvezik, akik pedig ebből kimaradnak, azok elszigetelődnek és helyzetük még rosszabb lesz. A Furlong és munkatársai által megfogalmazott ifjúsági sebezhetőségelmélet – amelyre az Európa Tanács Ifjúsági Trendek jelentése is alapul – rámutat, hogy az európai fiatalok a társadalmi struktúrában elfoglalt hely szerint válnak sebezhetővé. A sebezhetőséget úgy határozzák meg, mint súlyosan korlátozott lehetőséget a biztos munkára, a társadalmi és gazdasági előmenetelre, illetve a személyes elégedettségre vonatkozóan. A fogalmat konceptualizálva több dimenziót határolhatunk el. Egyrészt az egyéneket és a társadalmi csoportokat különféle módon érheti károsodás, sérülés, objektív és szubjektív faktorok együtthatásaképpen. Ebben az esetben a sebezhetőség a társadalom tagjainak a különböző kihívások-

56


ra vonatkozó csökkent reakcióképességére utal. A másik dimenzió a szegénységhez kapcsolódik. A források hiányára adott kulturális válaszokhoz köthető itt a sebezhetőség, amelyek – különösen a társadalmi struktúra alsó szegmenseiben elhelyezkedők számára – felerősítik a hátrányos életkörülményeket. A sebezhetőség fogalmának harmadik dimenziója a diszkriminációhoz és a kisebbségi helyzethez kötődik. A nemi, etnikai, nyelvikulturális és politikai kisebbségek, a hátrányos anyagi helyzetű lányok, a hátrányos helyzetű etnikai csoportok fiataljai, a bevándorló fiatalok diszkrimináció veszélyének kitett csoportok, némelyek pedig többszörösen sebezhető helyzetben vannak (Furlong et alii 2003: 185–189). Az oktatás és a munkaerőpiac összefüggésében a szerzők rámutatnak arra, hogy Közép- és Kelet-Európában a képzési helyek csökkenésének orvoslásába az állam közvetlenül is beavatkozik, viszont legtöbbször túl kevés pénz jut a képzésre, amely rosszul illeszkedik a munkaerő-piaci lehetőségekhez. Mindegyik európai országban meghatározhatók a különösen sebezhető fiatalok csoportjai. Ezek munkavállalási esélyei korlátozottak, amelynek makrotársadalmi és individuális szinten egyaránt káros következményei lehetnek (Furlong et alii 2003.: 214–216). Az elemzés fő kutatási kérdése, hogy a fiatalok sebezhetősége Romániában mennyire általános, milyen mértékben alakul osztályspecifikusan? Feltevésünk szerint a fiatalok társadalmi osztályhelyzet szerint más és más problémákat érzékelnek. A fiatalok azon része, amely a társadalmi struktúra felső részébe tartozik, a globális hálózati társadalom részeként inkább szembesül a globalizációval járó problémákkal, ám az EU-integráció kiteljesedésével a sebezhetősége is növekedik. A rétegződési struktúra alsó részéhez tartozó fiatalok problémái lokális jellegűek, közelebb állnak a Castells-féle fekete lyukak világához, őket inkább a leszakadás veszélye fenyegeti azokról a trendekről, amelyek a munkaerőpiacra való tartós bekerülésre és a jóléti életvitelre nagyobb esélyt adnak.

1. Gazdasági aktivitás, foglalkoztatottság Az adatfelvétel pillanatában Románia nyolcéves intenzív gazdasági növekedési periódus után volt, ekkor Románia GDP-je több mint háromszorosára emelkedett euróban számolva is, a 2000. évi 40 milliárd euró-

57


ról 136 milliárd euróra 2008-ra.1 Ez a fiatalok munkaerő-piaci helyzetét is meghatározta. Az ifjúsági életszakasz egyik meghatározó formája az iskolai ifjúsági korszak. Ebben az időszakban a fiatalok egy része már bekapcsolódik a munkaerőpiacra, de a munkaerőpiacra való belépésük véglegesen a tanulás befejezése után következik be. A két ifjúságkutatás eredményei szerint Romániában a 18–35 éves népesség 16,8 százaléka az erdélyi magyar fiataloknak pedig 19,5 százaléka tanul, a többi befejezte tanulmányait. A nemi eloszlás szerint országos szinten ugyanannyi fiú tanul, kissé több, mint 18 százalék mindkét populációban, viszont a lányok körében az eltérés számottevő: amíg a fiatal romániai nők 14,8 százaléka tanul csupán, a romániai magyarok több mint 20 százaléka tanul a 18–35 éves korcsoportban. 1. táblázat: Az oktatási rendszerben résztvevők aránya nemek szerint

Tanul Férfi Nő Összesen

Románia Magyarok Románia Magyarok Románia Magyarok

18,7 18,3 14,8 20,8 16,8 19,5

Befejezte tanulmányait 81,3 81,7 85,2 79,2 83,2 80,5

Bár az eredmények szerint jelenleg arányaiban több magyar nemzetiségű nő tanul, mint a romániai átlag, ez az állapot eléggé újkeletű. Ha megvizsgáljuk a népesség eloszlását a befejezett legmagasabb iskolázottság szerint, látható, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya országos szinten 28 százalék, amíg a magyarok körében csupán 23 százalék. Jelentős eltérés van a magyarok körében a tanuló fiatalok előzetes iskolázottságát illetően is, 20 százalékuknak már van felsőfokú diplomája, míg országos szinten csak 9 százalékban. Ez azt mutatja, hogy a magyar népesség körében van egy sajátos habituális jellemző, ami arányaiban elterjedtebb, mint országos szinten, és ami az iskolai ifjúsági korszak jelen1

Saját számítás, a forrásokhoz lásd www.insse.ro/Comunicate de presa, árfolyamokhoz www.bnr.ro/curs valutar.

58


tős meghosszabbítását célozza meg. Ez azt is jelenti, hogy a magyar tanuló fiatalok relatíve nagyobb aránya nem fogja teljes mértékben gyarapítani az egyetemet végzettek számarányát. Egy másik sajátosság, ami a 2002-es népszámlálás eredményei szerint is jellemző, hogy a középfokú végzettségűek aránya néhány százalékkal magasabb a magyar fiatalok esetében, mint az országos átlag (lásd 2. táblázat). 2. táblázat: A fiatalok iskolai végzettség szerinti megoszlása Alapfok Tanul

Szakiskola Középiskola

Felsőfokú

Románia

16,9

0,6

73,5

9,0

Magyarok

11,5

0,9

66,7

20,9

Befejezte a tanulmányait

Románia

19,9

13,4

34,7

31,9

Magyarok

24,6

13,2

38,5

23,7

Összesen

Románia

19,4

11,3

41,3

28,0

Magyarok

22,1

10,8

44,0

23,1

Romániában a 18–24 éves korosztály 43 százaléka tanul, míg az erdélyi magyarok körében ez mintegy 5 százalékkal magasabb (48,4). Ugyanebben a korosztályban az aktív foglalkoztatottak aránya 41,9, illetve 35,3 százalék. A munkanélküliek és egyéb inaktívak aránya nagyjából megegyezik: 15, illetve 16 százalék. A 25–29 éves korosztályban már mindöszsze 3 százalékra zsugorodik a tanulók aránya, 74, illetve 78 százalék az aktív foglalkoztatottak aránya. Eltérés van viszont a munkanélküli és egyéb inaktívak arányát illetően, országos szinten többen, 22,3 százalékuk van ilyen helyzetben, a magyarok esetében kevesebben, 17,7 százalékuk. A 30–35 éves korosztálynál országos szinten még az 1 százalékot sem éri el tanulók aránya, míg a magyarok körében egy százalék. A munkanélküliek és inaktívak aránya 16,8, illetve 21,2 százalék. A 18–35 éves korosztályon belül a munkanélküli és egyéb inaktív népesség aránya hasonló, országos szinten 17,8, a magyarok körében pedig 18,4 százalék.

59


3. táblázat: A fiatalok munkaerő-piaci helyzete korcsoportok szerint Aktivitási helyzet Aktív Munkanélküli, foglalkoztatott egyéb inaktív 41,9 15,1

Tanul 18–24 éves 25–29 éves 30–35 éves Összesen

Románia

43,0

Magyarok Románia Magyarok Románia Magyarok Románia

48,4 3,1 3,5 0 1,0 16,9

35,3 74,7 78,8 83,2 77,9 65,4

16,3 22,3 17,7 16,8 21,2 17,8

Magyarok

19,4

62,3

18,4

A két populáció foglalkozás szerinti eloszlását illetően megfigyelhető, hogy Románia-szinten a 18–35 éves fiatalok 6 százaléka vállalkozó, 11,4 százaléka értelmiségi és diplomás vezető beosztású. Az erdélyi magyar fiatalok esetében ezek aránya hasonló, szignifikáns különbségek nincsenek. A hivatalnokok, szolgáltatásbeli, nem fizikai dolgozók aránya országos szinten 27 százalék, a magyar fiatalok körében viszont közel 10 százalékkal kevesebb, mindössze 16,9 százalék. A szakmunkások és technikusok aránya országos szinten 15,3 százalék. Az erdélyi magyarok esetében ez több, 18,7 százalék. Jelentős az eltérés a szakképzetlenek, napszámosok és gazdálkodók esetében: országos szinten mindössze 3,4, az erdélyi magyarok esetében pedig 9,9. 4. táblázat: A fiatal népesség eloszlása foglalkozási státusz és nemek szerint Magyar Foglalkozási státusz Vállalkozó, kisiparos, egyéni vállalkozók értelmiségi, diplomás vezető hivatalnok, szolgáltatásbeli szakmunkás, technikus

60

Románia

Férfi

Nő

Összes

Férfi

Nő

Összes

8,6

2,2

5,5

7,3

4,7

6,0

10,7 14,0 26,5

13,6 20,0 10,5

12,1 16,9 18,7

11,1 25,9 19,5

11,7 27,9 11,3

11,4 27,0 15,3


Szakképzetlen, gazdálkodó, napszámos Tanuló, diák Munkanélküli, munkát keres Háztartásbeli, egyéb

12,8

6,7

9,9

4,0

2,8

3,4

18,2 8,1 1,0

18,8 7,9 20,3

18,5 8,0 10,4

20,6 7,5 4,0

15,4 4,1 22,2

17,9 5,8 13,3

Nemek szerinti eltérések országos szinten egyrészt a vállalkozók körében figyelhetők meg (a férfiak 7,3, míg a nők csupán 4,7 százaléka tartozik ebbe a státuszcsoportba), másrészt a szakmunkások arányában (akik a férfiak körében 19, a nők körében pedig csupán 11 százalékot képviselnek). A nők a háztartásbeliek és inaktívak csoportjában múlják messze fölül a férfiakat (22,2, illetve 4%). Megvizsgáltuk a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének szubjektív értékelését is. A válaszok a munkahelyi körülményekre, a bérezésre, a főnökkel való viszonyra, előrelépési lehetőségek meglétére vonatkoznak. A romániai válaszadók 47 százaléka úgy ítéli meg, hogy jól fizetett, 85 százalékuk szerint kellemes kollegiális környezetben dolgozik, 62 százalékuknak van biztos, stabil munkahelye, 73 százalékuk használni tudja képességeit, 50,3 százalékuknak van előrelépési lehetősége, 59,8 százalékuk szerint figyelembe veszik a kezdeményezéseit, 14,5 százaléknak vezetői funkciója van, és 75,8 százalékuk elégedett a feletteseivel való viszonnyal. Az erdélyi magyar fiatalok válaszai nem térnek el szignifikánsan a romániai átlagtól, kivéve a következőket: munkahelyüket nagyobb, 70 százalékos arányban érzik biztosnak, 65,7 százalékuk értékeli úgy, hogy figyelembe veszik a kezdeményezéseit, 21,1 százaléknak van valamilyen vezető funkciója és 81,6 százalékuk elégedett a feletteseivel való viszonnyal. Megvizsgáltuk, hogy a magyarok az erdélyi románoknál is elégedettebb-e a munkahelyi körülményeikkel? Az erdélyi románok válaszai a legtöbb tekintetben nem különböznek szignifikánsan a romániai átlagtól, viszont a vezetőkkel való nagyobb fokú elégedettség az erdélyi válaszokban is 81,5 százalékos.

61


5. táblázat: A munkahelyére gondolva milyen mértékben igazak a következő kijelentések?

Kijelentések Jó a fizetésem Kellemes, kollegiális környezetben dolgozom Ez egy biztos munkahely Használni tudom képességeimet, ismereteimet Van előrelépési lehetőségem Figyelembe veszik a kezdeményezéseimet Vezetői funkciót töltök be Elégedett vagyok a feletteseimmel való viszonnyal

Románia Igen Nem 47,1 52,9 85,1 14,9

Erdély Igen Nem 46,5 53,5 85,4 14,6

Magyarok Igen Nem 45 55 86,6 13,4

62,9 73,5

37,1 26,5

66,4 70,9

33,6 29,4

70,2 74,9

29,8 25,1

50,3 59,8

49,7 40,2

48,7 60,3

51,3 39,7

49,6 65,7

50,4 34,3

14,5 75,8

85,5 24,2

15,7 81,5

84,3 18,5

21,1 81,6

78,9 18,4

2. Kulturális tőke és rétegződés A társadalmi státus mérésének egyik dimenziója a kulturális tőke. A bourdieu-i értelemben vett kulturális tőkét egyrészt az intézményesült tőkével (iskolai diplomákkal) mérhetjük (Bourdieu 1984, 1997). Ám a fiatalok esetében ez nem elegendő, mert a tanuló fiatalok esetében ez nem „végleges” állapot. Továbbá a jelenleg nem tanulók is visszatérhetnek az iskolapadba, mint ahogy ezt a jelenséget a régióban máshol is megfigyelték (Gábor 2004). Ezért a kulturális tőkét a kulturális fogyasztási formák, a kulturális habitus oldaláról próbáljuk megragadni. Az ifjúság kulturális fogyasztása azonban nem egydimenziós jelenség. A bourdieu-i értelemben vett magaskultúra fogyasztása mellett (Bourdieu 1997) a könnyűzene, az internethasználat, a klubkultúra is a kulturális habitus része. A fiatalok kulturális fogyasztási formáinak mérésére faktoranalízis segítségével alakítottunk ki négy fogyasztói csoportot. Az eljárás során a rotált faktormátrix megtartott faktorai a teljes variancia 61,5 százalékát magyarázzák (KMO értéke 0,782). (1) Az első faktort „screenagerek”-nek neveztük el. Ők azok, akik a

62


számítógép és internet segítségével fogyasztják a kultúrát, onnan tájékozódnak, azon keresztül kommunikálnak. Ez az összvariancia 22,9 százalékát magyarázza. (2) Ezt követik a „klubkultúra-fogyasztók”, akik az összvariancia 16,2 százalékát teszik ki. (3) A harmadik csoport a „magaskultúra-fogyasztók”, akik az variancia 13 százalékát tömörítik. Ezek a színház-, opera-, koncert- és mozilátogatást jelölték, valamint ide sorolták a modernzenei-koncertek látogatása is. (4) Végül a negyedik faktor az „otthoni irodalomolvasók csoportja”, akik elkülönülnek az előbbiektől, a variancia 9 százalékát magyarázva (lásd az 6. táblázatot). 6. táblázat: A kulturális fogyasztási szokásokból kialakított faktorok (rotált faktorsúlyok). Románia Faktorok (faktorsúlyok) Kulturális fogyasztási Klubkultúra- Magaskultúra- Otthoni forma (milyen gyakran…) Screenegerek fogyasztók fogyasztók olvasók ...használ internetet 0,810 ...használ Ön számítógépet

0,960

....játszik vagy hallgat zenét számítógépen ...sportol, végez fizikai erőkifejtést ...olvas szépirodalmat

0,702 0,352 0,982

...megy moziba

0,776

...megy színházba, hangversenyre, balett- előadásra, klasszikuszene-koncertre ...megy könnyűzenei koncertre ...megy klubba, diszkóba ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra

0,605

0,489

0,403

0,867 0,585

Ugyanazzal az eljárással az erdélyi magyar fiatalok kulturális fogyasztása három csoportba tömörült, kissé eltérő struktúrában, mint Románia fiataljai esetében. A faktorstruktúra itt is jól illeszkedett (KMO értéke 0,747). (1) Az első és legfontosabb csoport továbbra is a „screenagerek”. Ez a faktor a rotált faktormátrix varianciájának 20,5 százalékát magyarázza. (2) Ezt

63


követik a „magaskultúra-fogyasztók”, akik az otthoni irodalomolvasást is magukban foglalják (eltérően a többségiektől) 19,7 százalékkal. (3) Majd a „klubkultúra-fogyasztók” következnek 17,5 százalékkal. Összesen pedig ezek a faktorok a variancia 62 százalékát magyarázzák (a faktorstruktúrát lásd a 7. táblázatban). 7. táblázat: A kulturális fogyasztási szokásokból kialakított faktorok (rotált faktorsúlyok). Erdélyi magyarok Kulturális fogyasztási forma (milyen gyakran…) ...használ internetet ...használ Ön számítógépet

Faktorok (faktorsúlyok) KlubkultúraMagaskultúraScreenegerek fogyasztók fogyasztók 0,796 0,922

....játszik vagy hallgat zenét számítógépen ...sportol, végez fizikai erőkifejtést ...olvas szépirodalmat

0,503

...megy moziba

0,364

...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre ...megy könnyűzenei koncertre ...megy klubba, diszkóba ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra

0,556

0,321

0,853 0,393 0,797

0,608 0,796 0,922

Foglalkozási státushelyzet szerint Anova-teszttel megvizsgáltuk, hogy milyen sajátosságokat mutatnak e faktorok átlag- és szórásértékei. A romániai minta esetében a Screenager-factor értékei pozitívak (0,4 körül) a nem fizikai foglalkozású csoportok esetében és a tanuló fiataloknál, és negatívak a fizikai munkásoknál és a munkanélkülieknél. A klubkultúra a diákok és a munkanélküliek esetében bír pozitív értékekkel, a „magaskul-

64


túra” értékei csupán az értelmiségieknél magas viszonylag, 0,5 körüli, és mindössze a vállalkozók és a diákok körében pozitív (0,2 körüli értékekkel). A többi réteg esetében negatív, átlag alatti értékek figyelhetők meg. Ennek értelmében a faktorok közül csak a magaskultúrát lehet használni a kulturális tőke operacionalizálására, mert a többi faktor a bourdieu-i kulturális legitimitási hierarchia két alsó szintjén helyezkedik el (Bourdieu 1978).

3. Társadalmi rétegződés A társadalmi rétegződést a fogyasztás módjával operacionalizálható életstílus oldaláról is megközelíthetjük. Goldthorpe és mások ezt úgy vizsgálták, hogy az életmód egyes elemeire kérdeztek rá a szakképzetlen munkások, a modern szakmákban dolgozó munkások és az irodai foglalkozású szellemiek körében. Kimutatták, hogy a modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőjét, tehát nem „középosztályosodnak” el (Goldthorpe et alii 1969). Magyarországon Utasi Ágnes az életstílust a következő dimenziókkal operacionalizálta: 1. háztartási fogyasztási szokások, 2. lakásberendezés (függöny, festmény), 3. lakáskultúra (komfortfokozat), 4. tárgyi környezet (könyvek, bútorok állapota), 5. második gazdaságbeli tevékenység, 6. intellektuális tevékenység, 7. rekreáció formái, 8. szokások (karácsony, születésnap), 9. emberi kapcsolatok intenzitása. Ezek alapján határolta le az alsó, felső és középosztályokat (Utasi 2000). Számunkra a kérdőív adta korlátok alapján nem álltak rendelkezésre mindezek a lehetőségek, ezért kevesebb dimenziót vettük figyelembe és másképp operacionalizáltuk az életstílust, leszűkítve az anyagi fogyasztási javak meglétére, a magaskultúra-fogyasztás mértékére és a munkahely és javadalmazás jellegére-milyenségére. A fiatalok társadalmi rétegződésének vizsgálatához első lépésben egy olyan összetett mutatót hoztunk létre főkomponens-elemzéssel, amely az anyagi és kulturális fogyasztás formáját és mértékét, valamint a munkakörülményeket tartalmazzák. Második lépésben pedig a fogyasztást mutató faktorértékeket kombináltuk a foglalkozási státussal. Az így kialakított, úgynevezett státusindexet a következő összetevőkből hoztuk létre:

65


1. Az anyagi fogyasztási javak indexe, amelyet a következő egyenlet alapján alakítottunk ki: 3 × saját lakás + 2 × saját autó + mobiltelefon + számítógép + otthoni internet + használatban lévő autó 2. A „magaskultúra-fogyasztás faktor” amely a kultúra bourdieu-i legitim formáinak fogyasztási gyakoriságán alapul és az előbb ismertetett faktorelemzés eredményeként létrejött faktorsúlyokat tartalmazza. 3. A jövedelem és a munka jellege, minősége: amely a következő feltételek bekövetkezését vagy elmaradását 1, illetve 0-val mérve, ezek kumulált értékéből lett kialakítva: 1. Jó a fizetésem 2. Kellemes, kollegiális környezetben dolgozom 3. Van előrelépési lehetőségem 4. Figyelembe veszik a kezdeményezéseimet 5. Vezetői funkciót töltök be Ezen változókat z-szkórrá standardizáltuk, és főkomponens-elemzéssel egy komponenssé alakítottuk át, státusindexnek nevezve. Ezt követően alakítottuk ki a társadalmi osztálysémát a foglalkozási státus és a státusindex decilis értékei alapján, öt osztályhelyzetet különítve el. A csoportosításban figyelembe vettük a Kolosi Tamás és Róbert Péter által használt felosztást (Kolosi–Róbert, 2004), viszont az osztályhelyzetek megnevezésében és a foglalkozási csoportok státusindex decilisei szerinti besorolásban számos ponton másképp jártunk el. A népességet Bourdieu osztálysémája alapján soroltuk felső, közép- és alsó osztályba. A középosztályt viszont kétfele bontottuk felső és alsó középosztályba, mert ott nagy különbségek észlelhetők a tőkevolumen szerint. Végül a társadalom osztálystruktúrájáról mint leszakadt réteget különválasztottuk a depriváltakat. Ez a leválasztás abból a meggondolásból történt, hogy véleményünk szerint az underclass elméletek a közép- és kelet-európai viszonyokra is adaptálhatók. Domanski – az 1989-es rendszerváltás utáni évekre vonatkozó kutatásai alapján – rámutat, hogy még korai, de azért már jól körvonalazható az a következtetés, hogy ebben a térségben is underclass-szá alakulnak a szegények bizonyos csoportjai. Az underclass-szal kapcsolatos vita legfontosabb eleme az, hogy vajon tagjai a fő foglalkoztatási struktúrán kívül tevékenykednek-e. A klasszikus underclass-elméletek úgy írják le ezt a csoportot, mint amely a legális munkaerőpiacról tartósan kiszorult,

66


munkanélküli és/vagy alkalmi munkákból él, a többszörös depriváció és a szegénység kultúrája jellemző rá (Domanski 2001: 40–-65). Ezeket mi depriváltaknak nevezzük, mivel jelen tanulmány keretei között nem áll módunkban az underclass-jelleget a leszakadás szempontjából kielégítően megválaszolni. Az osztályokba való besorolás az alábbi módon történt: 8. táblázat: A népesség osztályokba sorolása a foglalkozási státus és a státusindex decilis értékei szerint (1=felső osztály; 2=felső közép; 3=alsó közép; 4=alsó; 5=deprivált)

Foglalkozási státus

Státus-index 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

Vállalkozó, felső vezető

3

3

3

2

2

2

2

1

1

1

Alkalmazott értelmiségi

3

3

3

3

3

2

2

2

2

1

Tanuló, diák

3

3

3

3

3

2

2

2

2

1

Nem fizikai, diploma nélkül

3

3

3

3

3

3

3

3

3

2

Munkanélküli

5

5

5

5

5

4

4

3

3

2

Szakmunkás

4

4

4

4

4

4

3

3

3

3

Háztartásbeli, egyéb inaktív

5

5

5

5

4

4

3

3

3

3

Segédmunkás, napszámos, alkalmi munkás

5

5

5

4

4

4

4

4

4

4

1. A felső osztályba (elit) soroltuk a felső vezetők és a vállalkozók közül azokat, akik a státusindex felső 3 decilisébe kerültek, az értelmiségiek és a diákok közül pedig azokat, akik a státusindex legfelső deciliséhez tartoztak. 2. A felső középosztályba soroltuk azon felső vezetőket és vállalkozókat, akik a státusindex 4–7. decilisébe kerültek, az értelmiségiek és a diákok közül azokat, akik a státusindex 6–9. decilisébe sorolódtak, valamint azon irodai és nem fizikai dolgozókat, inaktívakat vagy munkanélkülieket, akik a státuszukat tekintve a legfelső decilisbe kerültek. 3. Az alsó középosztályba sorolódtak az értelmiség és diákság alsó, 1–5. deciliséhez tartozók, a vállalkozók 1–3. deciliseihez tartozók, irodai és nem fizikai dolgozók 1–9. decilisei, a szakmunkások és a háztartásbeli-

67


ek közül azok, akik a státusindex felső négy (7–10.) decilisébe sorolódtak, valamint azon munkanélkülieket és inaktívakat akik a 8–9. decilisbe kerültek. 4. Az alsó osztályba soroltuk az alsó- és művezetők, valamint a szakmunkások azon részét akik az index 1–6. decilisébe sorolódtak, az alkalmi munkások, segédmunkások közül azokat, akik a státusindex felső öt (6–10.) decilisébe kerültek, a munkanélküliek közül pedig akik a 6–7. decilishez tartoznak, és a háztartásbeliek és inaktívok közül azokat akik az 5–6. decilishez sorolódtak. 5. A depriváltakhoz2 sorolódtak azon alkalmi és segédmunkások, akik a státusindex alsó három decilisébe, a munkanélküliek közül azokat, akik az index alsó öt és a háztartásbeliek és inaktívok közül azokat, akik az alsó négy decilisbe kerültek. Az osztálystruktúrába történt besorolás során a 18–35 éves romániai fiatalok eloszlása a következő: a fiatalok 8,5 százalékát az elitbe soroltuk, 15,4 százaléka a felsőközép osztályhoz sorolható, közel 45 százalékuk az alsóközép osztály része, 17,4 pedig százalék az alsó osztályt (Kolosi és Róbert Magyarországon ezt munkásosztálynak nevezi) képezi, 17,4 százalék sorolható a depriváltak osztályához. Az erdélyi magyarok körében hasonlók az értékek, 8,6 a felső, 16,3 a felső közép-, 37,3 az alsó közép- és 21,1 százalék az alsó osztályhoz tartozók, 16,6 százalék pedig a depriváltak aránya. 9. táblázat: Osztályhelyzet szerinti eloszlás a romániai és az erdélyi magyar mintán

Felső osztály Felső közép Alsó közép Alsó osztály Depriváltak

Romániai fiatalok (N=870) 8,5 15,4 44,9 13,8 17,4

Erdélyi magyar fiatalok (N=1066) 8,6 16,3 37,3 21,1 16,6

A besorolás alapján kialakított osztálystruktúra némiképp „mesterséges”, mert a státusindex decilis értékeinek másféle besorolását is adhattuk 2

A fogalom jelentéséről és meghatározásairól lásd Spéder (2002: 29-31).

68


volna, ezért a következő, inkább „elméleti” osztályok közötti határvonalak nem tekinthetők merevnek vagy egyértelműnek. Mégis a kialakult osztályséma néhány következtetésre ad lehetőséget. Egyrészt a romániai, valamint az erdélyi magyar fiatalok között egy így kialakított komplex rétegződési struktúra szerint sincsenek jelentősebb eltérések, különösen ami a struktúra alsó és felső részét illeti, az eltérések a hibahatáron belül vannak, és 1 százaléknál kisebbek. Az alsóközép osztály és az alsó osztály arányai között figyelhető meg számottevő eltérés, országos szinten nagyobb, mintegy 7 százalékkal az alsó középosztályhoz soroltak aránya, mint a magyar fiatalok körében. Ennek a sajátosságnak a magyarázatára a harmadik részben vizsgált kérdések alapján kísérelünk meg választ adni. Az így kialakult társadalmi osztályhelyzetet jellemezve szocio-demográfiai változók szerint elmondható, hogy a romániai fiatalok felső osztálya 85 százalékban felsőfokú végzettségű, 60 százalékban férfi, átlagosan idősebb, 43 százaléka 30–35 év közötti, több mint 80 százalékban városlakó, mi több, 45 százalék fölötti arányban 200 ezer lakosnál nagyobb városokban él, 95 százalékban aktív foglalkoztatott, regionálisan Erdélyben és Bukarestben felülreprezentált. Ezzel szemben a depriváltak közel felének mindössze 8 vagy még kevesebb osztálya van, 60 százalékban nők alkotják, minden korosztályban arányosan előfordulnak, 68 százalékban falun élnek, több mint 90 százalékuk munkanélküli és inaktív, regionálisan Moldvában és Olténiában vannak felülreprezentálva. A középosztály az ifjúsági társadalom modális többségét adja, és virtuálisan az elitet képező felső osztály és a depriváltaknál jobb helyzetű alsó vagy munkásosztály közé helyezhetők. De a két középosztálybeli kategória között is jelentős eltérések vannak: a felső középosztály közelít a felső osztálybeliekhez, de azért attól jelentősen lemarad, például felsőfokú végzettsége „csak” 56 százalékának van, az alsó középosztálybelieknek viszont mindössze 26,2 százaléka végzett egyetemet. Több mint háromnegyedük, illetve kétharmaduk városi, a felső középosztálybeliek közel fele nagyvárosban él (200 ezer lakos fölött). Az alsó osztálybeliek átlagosnál rosszabbul iskolázottak, többségében falun élnek, illetve kisebb városokban, viszont a depriváltaktól eltérően nagy többségükben (80%) a munkaerőpiacon belül vannak, foglalkoztatottak.

69


10. táblázat: A társadalmi osztályhelyzet a fontosabb szocio-demográfiai változók szerint. Romániai fiatalok Társadalmi osztályhelyzet

Alapfokú Szakiskola Középfokú Felsőfokú Férfi Nem Nő Város Településtípus Falu 200 ezer fölötti város 100–200 ezer Település- közötti város méret és 30–100 ezer közötti város típus 30 ezer alatti város Falu Tanuló/diák Aktív foglalGazdasági koztatott aktivitás Munkanélküli, inaktív Moldva Munténia Dobrudzsa Olténia Régió Bánság Erdély Körösvidék– Máramaros Bukarest

Iskolai végzettség

70

Összesen

Felső osztály 0 0 15,1 84,9 59,5 40,5 81,1 18,9

Felső közép 3,7 0,7 38,8 56,7 51,5 48,5 78,4 21,6

Alsó közép 10,3 7,7 55,9 26,2 49,7 50,3 67,9 32,1

Alsó osztály 27,5 33,3 34,2 5,0 50,8 49,2 45,4 54,6

Depriváltak 49,3 14,7 28,0 8,0 39,7 60,3 31,8 68,2

45,9

48,1

27,9

13,3

7,3

27,0

13,5

11,9

13,8

8,3

4,0

11,0

12,2

5,9

10,8

4,2

3,3

7,9

9,5

12,6

15,4

20,0

16,7

15,3

18,9 4,1

21,5 32,8

32,1 27,7

54,2 0

68,7 0

38,7 17,9

95,9

67,2

70,5

79,8

8,6

62,7

0

0

1,8

20,2

91,4

19,5

6,7 18,7 6,7 6,7 5,3 33,3

19,5 16,5 6,0 6,8 3,0 19,5

19,2 20,7 5,6 9,2 3,3 21,5

29,4 17,6 3,4 10,9 4,2 18,5

27,2 23,8 6,6 14,6 5,3 13,9

20,9 20,0 5,6 9,8 3,9 20,5

5,3

6,8

8,4

9,2

7,9

7,9

17,3

21,8

12,0

6,7

0,7

11,3

17,5 10,7 42,0 29,8 49,3 50,7 61,3 38,7


11. táblázat: A társadalmi osztályhelyzet a fontosabb szocio-demográfiai változók szerint. Erdélyi magyar fiatalok

Felső osztály


Nem

Életkor Településtípus

Településméret

Gazdasági aktivitás

Régió

Társadalmi osztályhelyzet Felső Alsó Alsó közép közép osztály

Depriváltak

Összesen

Alapfokú

5,5

7,5

12,8

28,1

55,9

21,7

Szakiskola Középfokú Felsőfokú Férfi Nő 18–24 év 25–29 év 30–35 év

4,4 22,0 68,1 60,9 39,1 7,6 38,0 54,3

3,4 31,6 57,5 55,7 44,3 43,1 26,4 30,5

7,3 61,0 18,9 48,9 51,1 51,0 22,1 26,9

24,1 42,0 5,8 61,6 38,4 28,1 33,0 38,8

11,3 27,7 5,1 34,8 65,2 37,3 27,1 35,6

10,6 43,3 24,4 51,4 48,6 38,9 27,3 33,8

Város

72,8

67,8

65,1

42,7

28,2

55,3

Falu Nagyváros (>30 000) Közepes település (4 000– 30 000) Kistelepülés (<4 000)

27,2

32,2

34,9

57,3

71,8

44,7

47,8

48,9

44,7

26,8

14,7

36,9

31,5

21,8

25,1

21,4

21,5

23,8

20,7

29,3

30,2

51,8

63,8

39,3

Tanuló/diák

2,2

32,2

39,9

,9

97,8

67,8

55,0

83,0

22,5

61,3

5,0

16,1

77,5

18,2

Aktív foglalkoztatott Munkanélküli, inaktív Székelyföld Partium KözépErdély

20,5

47,8 26,1

37,9 25,9

50,3 24,1

48,7 28,6

53,1 24,9

48,2 25,6

26,1

36,2

25,6

22,8

22,0

26,2

71


Az erdélyi magyarok osztályhelyzete követi az országos trendeket, ám itt a felső osztály kevésbé koncentrálódik csupán a felsőfokú végzettekre (csak 68), és az egész populáció kisebb városokban él, arányaiban kevesebb a nagyvárosban lakó magyar, ez minden osztály esetében előjön. Meglepő módon erdélyi regionális különbségek a magyarok osztályhelyzetét illetően alig vannak, csupán a felső középosztálybeliek vannak Közép-Erdélyben felülreprezentálva, ami arra utal, hogy e réteg jelentős része Kolozsváron mint nagyvárosban koncentrálódik.

4. A társadalmi közérzet osztályspecifikus különbségei A romániai fiatalok társadalmi közérzetét és problémaérzékelését több kérdéssel mértük. A legfontosabb tendenciákra már a korábban kiadott gyorsjelentés is rámutatott (Kiss–Barna–Sólyom 2008), ezért mi itt elsősorban azokra a sajátos tendenciákra kívánunk rávilágítani, amelyek a társadalmi réteghelyzet szerint kimutathatók, és amelyek a felvetett elméleti kontextusban értelmezhetők. Első lépésben megvizsgáltuk azokra a kérdésekre adott válaszokat, amelyek a válaszadók életkörülményeire vonatkoztak. Arra a kérdésre, hogy „hogyan él most az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva?” a két mintán az alábbi válaszokat kaptuk: 12. táblázat: Ha visszagondol, hogyan él most az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva? Társadalmi osztályhelyzet

Rosszabbul Romániai Hozzávetőleg fiatalok*** ugyanúgy Jobban

72

Összesen

Felső osztály

Felső közép

Alsó közép

Alsó osztály

Depriváltak

4,0 46,7

3,1 52,3

9,9 52,3

14,5 53,8

24,0 44,0

11,5 50,5

49,3

44,5

37,9

31,6

32,0

38,0


Rosszabbul Erdélyi Hozzávetőleg magyar ugyanúgy fiatalok*** Jobban

6,7 45,6

6,4 42,2

9,9 52,9

13,1 51,1

20,7 49,4

11,5 49,6

47,8

51,4

37,2

35,7

29,9

38,9

***A Chi-négyzetpróba szignifikáns összefüggést mutat: p<0,001 szinten.

A romániai fiatalok 38 százaléka értékelte úgy, hogy jobban él, mint egy évvel korábban, mintegy fele, hogy ugyanúgy él, és csupán 11,5 százalékuk mondta, hogy rosszabbul él. E válaszok tekintetében nincs szignifikáns különbség az erdélyi magyar fiatalok és az országos átlag között. Az osztályhelyzet viszont mind a magyar, mind a román válaszadók esetében erős differenciáló tényező a társadalmi közérzet tekintetében. Az országos mintán a felső osztályhoz tartozók közel fele érezte úgy, hogy jobban élt az adatfelvétel időpontjában, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanez az arány a felső középosztály esetében 44,5, az alsó középosztály esetében 37,9, az alsó osztálynál 31,6, a depriváltaknál pedig 32 százalék. A depriváltak negyede érezte úgy, hogy rosszabb volt a helyzete, mint egy éve. A magyarok esetében az arányok nagyon hasonlóak, az osztályhelyzet itt is az egyik fő meghatározója a társadalmi közérzetnek. Arra a kérdésre, hogy „hogyan fognak élni egy év múlva?” a következő megoszlásokat kaptuk: 13. táblázat: Mit gondol, jobban vagy rosszabbul fog élni egy év múlva? Társadalmi osztályhelyzet

Rosszabbul Romániai Hozzávetőleg fiatalok*** ugyanúgy Jobban Rosszabbul Erdélyi Hozzávetőleg magyar ugyanúgy fiatalok*** Jobban

Összesen

Felső osztály

Felső közép

Alsó közép

Alsó osztály

Depriváltak

1.6 42.2

4.2 37.5

6.0 41.5

12.6 50.5

20.5 34.6

8.6 40.9

56.3 2.3 35.6

58.3 3.1 33.3

52.4 7.0 36.4

36.8 15.5 37.7

44.9 20.8 49.0

50.5 9.9 38.0

62.1

63.5

56.6

46.9

30.2

52.1

***A Chi-négyzetpróba szignifikáns összefüggést mutat: p<0,001 szinten.

73


Az eltérések a romániai és az erdélyi magyar fiatalok között ebben a vonatkozásban sem jelentékenyek. A bizakodók aránya 50,5, illetve 52,2 százalék, míg 8,6 és 9,9 százalék gondolja úgy, hogy egy év múlva rosszabbul fog élni. Osztályhelyzet szerint a válaszok az előbbi kérdésnél megfigyelt tendenciát követik, a felső és a felső középosztályhoz soroltak legnagyobb arányban várnak javulást a jövőtől mindkét populáció körében, míg a depriváltak a legkevésbé derűlátók a jövőjüket illetően. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy 2008 szeptemberében a depriváltak között is többen voltak a bizakodók, mint a pesszimisták. A válaszadók társadalmi közérzetével kapcsolatban – a fenti kérdések mellett – különböző életterületekre kérdeztünk rá. 14. táblázat: Mennyire elégedett Ön... Társadalmi osztályhelyzet

Romániai fiatalok*** Erdélyi magyar fiatalok***

Romániai fiatalok***

Erdélyi magyar fiatalok***

74

Felső Felső Alsó Alsó osztály közép közép osztály A saját iskolázottsági szintjével? Elégedetlen 2,7 2,3 5,9 16,1 Semleges 8,1 4,5 13,1 25,4 Elégedett 89,2 93,2 81,0 58,5 Elégedetlen 9,8 12,7 16,9 27,9 Semleges 14,1 21,4 28,0 34,7 Elégedett 76,1 65,9 55,1 37,4 A munkahelyével? Elégedetlen 1,4 6,8 8,2 19,2 Semleges 13,5 10,6 14,2 25,0 Elégedett 85,1 65,2 50,0 37,5 Tárgytalan 17,4 27,6 18,3 Elégedetlen 3,3 9,3 7,9 15,2 Semleges 13,0 11,6 13,7 26,0 Elégedett 82,6 56,4 39,4 40,8 Tárgytalan 1,1 22,7 38,9 17,9

Depriváltak

Összesen

13,2 24,5 62,3 37,9 25,4 36,7

7,7 15,0 77,3 21,4 26,7 51,9

12,8 3,4 5,4 78,5 6,2 7,3 10,7 75,7

9,7 13,2 45,9 31,2 9,0 14,9 41,4 34,7



Elégedetlen Semleges Elégedett

A jövedelmével? 8,3 13,7 31,1 25,0 45,5 35,8 15,2 25,5 13,0 21,5 20,1 23,9 23,3 22,4 63,0 33,7 20,4 0,0 21,5 37,2 Az egészségével? 1,4 0,7 2,8 4,1 6,7 8,5 94,6 92,5 88,7 6,5 7,6 4,3 10,9 17,4 12,9 82,6 75,0 82,5 0,3 A lakáskörülményeivel? 2,7 4,5 6,2 6,8 12,7 13,1 90,5 82,8 80,7


Elégedetlen Semleges Elégedett Tárgytalan

7,6 13,0 78,3 1,1



Romániai fiatalok*** Erdélyi magyar fiatalok***

Elégedetlen Semleges Elégedett Tárgytalan Elégedetlen Semleges Elégedett Tárgytalan Elégedetlen Semleges Elégedett Elégedetlen Semleges Elégedett Tárgytalan

9,5 12,2 78,4

17,0 17,0 66,1

13,7 16,7 69,6

40,0 24,2 20,8 15,0 35,9 26,9 20,6 16,6

29,6 7,2 8,6 54,6 14,1 9,6 7,3 68,9

18,9 21,6 34,1 25,4 22,0 21,5 24,1 32,4

3,4 16,0 80,7 6,3 15,2 78,5

10,6 13,2 76,2 10,2 14,2 75,0 0,6

3,8 9,7 86,5 6,4 14,2 79,2 0,2

7,5 15,0 77,5

11,8 19,1 69,1

6,8 13,8 79,4

11,2 26,5 61,9 0,4

25,0 23,3 51,7

15,0 19,6 65,2 0,2

*A Chi-négyzetpróba szignifikáns összefüggést mutat: p<0,05 , **p<0,01, illetve ***p<0,001 szinten.

A saját iskolázottsági helyzetével a romániai fiatalok 77,3 százaléka, az erdélyi magyar fiatalok 51,9 százaléka elégedett. Jelentős tehát az eltérés a két populáció között: az erdélyi magyarok jóval elégedetlenebbek az iskolázottságukkal. A kisebbségi helyzet lehet az eltérést magyarázó egyik legfontosabb faktor. Magyar nyelven jóval kisebb a felsőoktatási, de még kisebb a szakoktatási kínálat. Sok esetben az oktatás színvonalával kapcsolatos problémák is közrejátszhatnak. Egy másik tényező a magasabb elvárási szint is lehet. Az elégedetlenek arányát nézve látható, hogy bár

75


mindkét populációban növekedik az elégedetlenség az osztályhierarchiában lefele haladva, de amíg a romániai deprivált fiatalok 13,2 százaléka, addig a magyar deprivált fiatalok 37,9 százaléka elégedetlen az iskolázottságával. A munkahellyel való elégedettség az egyik leginkább osztályspecifikus jelenség: amíg a romániai fiatalok felső osztályának 85,1 százaléka elégedett a munkahelyével, az osztályhierarchia alsóbb szintjein jelentős eltérések észlelhetők. A felső középosztálybeliek 65,2, az alsó középosztálybeliek 50 százaléka elégedett, ezt követik az alsó osztálybeliek 37,5 százalékkal. Kimutatható, hogy a depriváltak rétege munkaerő-piaci szempontból valóban leszakadt a többi osztályokról, hiszen csupán 5 százalékuk elégedett a munkahelyével. Ennek fő oka, hogy 78,5 százalékukra nem is vonatkozik a kérdés, nem lévén stabil munkahelyük. Az erdélyi magyarok esetében az országos átlagtól az a jelentősebb eltérés figyelhető meg, hogy az alsó középosztálybeli fiatalok mindössze 39,4 százaléka elégedett a munkahelyével, még kevesebb, mint az alsó osztálybeli fiatalok esetében, akiknek 40 százaléka elégedett. Míg a romániai fiatalok 34,1 százaléka elégedett és 18,9 százaléka elégedetlen, addig az erdélyi magyarok 24 százaléka elégedett és 22 százalékuk elégedetlen a jövedelmével. A jövedelemmel való elégedettség is erősen osztályfüggő. Osztályhelyzet szerint az eltérések jelentősek mindkét mintában: amíg a felső osztálybeliek többsége elégedett a jövedelmével, az alsó osztálybeliek és a depriváltak többsége esetében ez nem áll fenn, vagy nincs is saját jövedelmük. A romániai válaszadók 86, az erdélyi magyarok 79 százaléka elégedett az egészségi állapotával. Még ebben a kérdésben is megfigyelhető az osztályhelyzet hatása, a felső osztálybeliek mintegy 10 százalékkal átlagosan elégedettebbek az egészségi állapotukkal, mint a depriváltak, az erdélyi magyaroknál kisebb a különbség a rétegek között, mint országos szinten. A lakáskörülményekkel való elégedettségben ugyancsak számottevő eltérés figyelhető meg az erdélyi magyarok és a romániai átlag között: amíg a romániai fiatalok 79,4 elégedett, addig a magyaroknak kevesebb, mindössze 65,2-a. Az osztályhelyzet szerint megfigyelhetők eltérések, de nem akkorák, mint a munkahely vagy jövedelem esetében. A fiatalok társadalmi helyzetének szubjektív értékelésére alkalmas módszerként megkérdeztük, hogyan ítéli meg családja jövedelmeit a szükségletekhez viszonyítva.

76


15. táblázat: Ön hogyan ítéli meg a családja jövedelmeit a szükségletekhez viszonyítva? Társadalmi osztályhelyzet Felső Felső osztály közép

Alsó Alsó Depri- Összes közép osztály váltak

Az alapvető szükségletekre sem elegendő

1,3

,8

4,5

9,2

26,7

8,2

Csak az alapvető szükségletekre elegendő

4,0

13,0

17,1

45,0

34,0

22,2

Elfogadhatóan élünk, de nem tudunk megvásárolni drágább dolgokat Meg tudunk vásárolni drágább dolgokat is, ha megszorítunk más kiadásokat Meg tudunk vásárolni mindent, amire szükségünk van, megszorítások nélkül Az alapvető szükségletekre sem elegendő

37,3

41,2

46,7

35,8

28,7

40,4

50,7

39,7

27,0

8,3

9,3

25,3

6,7

5,3

4,7

1,7

1,3

4,0

1,5

4,0

14,9

4,0

Csak az alapvető szükségletekre elegendő

4,4

4,1

10,7

13,9

26,9

12,4

Elfogadhatóan élünk, de nem tuErdélyi dunk megvásárolni magyar drágább dolgokat fiataMeg tudunk vásárollok*** ni drágább dolgokat is, ha megszorítunk más kiadásokat Meg tudunk vásárolni mindent, amire szükségünk van, megszorítások nélkül

18,7

35,1

39,7

55,2

41,1

40,6

47,3

50,9

42,7

23,8

14,9

35,8

28,6

9,9

5,3

3,1

2,3

7,1


1,1

77


A válaszok alapján meglepően kevés igazán rossz jövedelmű családot azonosíthattunk be. Országos szinten mindössze 8,2 százalék, a magyarok esetében pedig csupán 4 százalék válaszolta, hogy a jövedelmek még az alapvető szükségletekre sem elegendők. A válaszadók mintegy 40 százaléka mindkét populációban úgy értékelte, hogy elfogadhatóan élnek, de nem tudnak megvásárolni drágább dolgokat. Jó anyagi helyzetűnek értékelhető a romániai fiatalok 25,3 és a magyar fiatalok 35,8 százaléka, akik azt válaszolták, hogy „meg tudunk vásárolni drágább dolgokat is, ha megszorítunk más kiadásokat”. Végül a válaszadók 4, illetve 7 százaléka szerint meg tudnak vásárolni mindent, amire szükségük van, megszorítások nélkül. A válaszok természetesen a jövedelmek szubjektív értékelésére vonatkoznak, így az összehasonlítás nem a megkeresett összegek objektív összevetésén alapul. Ezért azt megállapíthatjuk, hogy az erdélyi magyar ifjúság „modális többsége” ugyanúgy értékeli a családja jövedelmi helyzetét, mint a romániai fiatalok, de a szegények és gazdagok aránya közötti különbségekre nem vonhatunk le egyértelmű következtetést. Osztályhelyzet szerint várható módon szignifikáns különbségek vannak a családi jövedelem értékelését illetően. A magasabb osztályhelyzetűek érthető módon nagyobb arányban értékelik jónak és nagyon jónak a jövedelmi helyzetüket. Meglepőek az eltérések a romániai fiatalok és az erdélyi magyar fiatalok között osztályhelyzet szerint. Amíg a romániai felső osztálybeli fiatalok mindössze 6,7 százaléka értékelte úgy, hogy mindent meg tud venni, amire szüksége van, az erdélyi magyar felső osztálybelieknél ezek aránya 28,6 százalék. Ezek az eltérések tendenciaszerűen megfigyelhetők mindegyik osztály esetében.

5. A társadalmi problémák érzékelésének osztályspecifikus különbségei A fiatalok társadalmi közérzete mellett a fiatalok társadalmi problémákkal szembeni érzékenységét is megvizsgáltuk. A válaszokat négyfokú skálán adták meg. A továbbiakban a „súlyos problémát” és a „problémát” (probléma), illetve a „nem probléma” és „egyáltalán nem probléma” (nem probléma) válaszokat összevonva jelenítjük meg:

78


16. táblázat: Ön szerint az alábbiak mennyire jelentenek problémát az országban? Társadalmi osztályhelyzet Felső Felső Alsó Alsó osztály közép közép osztály A fiatalok esélye, hogy munkát találjanak

Depriváltak

Probléma 75,3 76,7 83,9 87,5 91,4 Romániai fiatalok** Nem probléma 24,7 23,3 16,1 12,5 8,6 Erdélyi Probléma 46,7 52,6 62,0 65,0 72,7 magyar Nem probléma 53,3 47,4 38,0 35,0 27,3 fiatalok*** A fiatalok esélye, hogy megfelelő lakáshoz jussanak Románia Probléma 95,8 97,0 96,1 95,8 95,4 Nem probléma 4,2 3,0 3,9 4,2 4,6 Romániai Probléma 78,3 85,1 79,1 84,8 85,9 magyarok Nem probléma 21,7 14,9 20,9 15,2 14,1 A fiatalok esélye, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek Románia Probléma 42,3 34,1 37,0 47,4 44,5 Nem probléma 57,7 65,9 63,0 52,6 55,5 Romániai Probléma 19,6 21,8 31,8 36,3 47,6 magyaNem probléma 80,4 78,2 68,2 63,7 52,4 rok** A családalapításhoz szükséges feltételek megléte Románia* Probléma 90,4 72,2 74,9 73,5 73,8 Nem probléma 9,6 27,8 25,1 26,5 26,2 Romániai Probléma 53,8 62,8 67,4 67,4 72,7 magyarok Nem probléma 46,2 37,2 32,6 32,6 27,3 Korrupció a társadalomban Románia Probléma 100,0 98,5 96,1 93,0 94,7 Nem probléma 1,5 3,9 7,0 5,3 Romániai Probléma 82,4 84,8 88,6 89,6 88,2 magyarok Nem probléma 17,6 15,2 11,4 10,4 11,8

Összesen

83,9 16,1 61,5 38,5

96,0 4,0 82,3 17,7 39,7 60,3 32,6 67,4

75,4 24.6 66,3 33,7 96,1 3,9 87,6 12,4

*A Chi-négyzetpróba szignifikáns összefüggést mutat: p<0,05 , **p<0,01, illetve ***p<0,001 szinten.

79


Első látásra megállapítható, hogy a romániai fiatalok minden területen nagyobb arányban látnak problémát és súlyos problémát, mint az erdélyi magyar fiatalok. A fiatalok munkába állásának esélyét a romániai fiatalok 83,9 százaléka problémának, az erdélyi magyaroknak viszont „csak” 61,5 százaléka látja így. Ez utóbbi is magas arány, de jelentősen elmarad a romániai átlagtól. Osztályhelyzet szerint mindkét mintán erős összefüggés figyelhető meg a munkahelyhez jutás problémaként észlelésében. A hátrányos osztályhelyzetűek majdnem egyhangúlag problémának látják, a felső osztályokban ez alacsonyabb, de ott is 75 százalékos. Az erdélyi magyarok esetében ugyanez a tendencia, de alacsonyabb arányban mindegyik társadalmi osztály esetében. A fiatalok esélyét, hogy megfelelő lakáshoz jussanak, a romániai fiatalok 96, a magyar fiatalok 82 százaléka tartja problémának. A magas arány miatt az eltérések osztályhelyzet szerint nem szignifikánsak. A megfelelő oktatásban részesülés esélyét tartják a legkevesebben problémának a felsorolt területek közül. Az oktatást illetően a legkisebb az eltérés a két populáció között: a romániai fiatalok 39,7, míg az erdélyi magyarok 32,6 százaléka látja problémának. Ez a romániai fiatalok esetén nem különbözik szignifikánsan az osztály-hovatartozás szerint. A magyarok esetében viszont igen, ott a depriváltak és az alsó osztálybeliek 47, illetve 36 százalékban tartják problémának, a felső és felsőközép osztálybeliek pedig csak 20 százalékban. A családalapításhoz szükséges feltételek meglétét a román fiatalok 75,4 százaléka, míg a magyarok 66,3 százaléka tartja problémának. A romániai fiatalok körében a jobb osztályhelyzetűek tartják nagyobb arányban problémának, a magyarok esetében nem szignifikánsak a különbségek. A korrupciót a országos szinten a fiatalok több mint 96 százaléka, a magyarok 87 százaléka tartja problémának, így a magas arány miatt nincsenek eltérések osztályhelyzet szerint. A válaszokat megvizsgáltuk történelmi régiók szerint is. Azt teszteltük, hogy az erdélyi románok válaszai mennyire állnak közel az erdélyi magyarokéhoz. A válaszok szerint az erdélyi román fiatalok valamivel kisebb mértékben látnak problémát a különböző területeken, de még mindig jóval nagyobb arányban, mint a magyar fiatalok. Például, a megfelelő munkahely megtalálását Erdélyben 80,4, az ország többi részében 85,6 százalék tartja problémának, az erdélyi magyar fiatalok körében pedig 61,5 százalék. A megfelelő lakáshoz jutást pedig az erdélyi fiatalok 92,9 a többi régiók fiataljainak 96,3 százaléka tartja problémának.

80


Az erdélyi magyar kérdőívben felvettünk egy olyan kérdéssort is, amelyet a MOZAIK 2001 kutatásban használtunk. Ez hierarchizálva kérdezett rá az első és a második legfontosabb társadalmi problémára, amely a fiatalokat foglalkoztatja, egy viszonylag hosszú, 17 problémát tartalmazó listából. 17. táblázat: Ön szerint mi a legsúlyosabb probléma az országban. Erdélyi magyar fiatalok Társadalmi osztályhelyzet

Munkanélküliség Lakáshelyzet megoldatlansága Pénztelenség, alacsony keresetek Szegénység, létbizonytalanság Kábítószer elterjedése Kulturálatlanság, igénytelenség Kilátástalan jövő, céltalanság A család válsága, morális romlás Egyéb Összesen

Összesen

Felső osztály

Felső közép

Alsó közép

Alsó osztály

Depriváltak

22,0 13,2

21,1 21,1

28,1 16,2

29,8 19,1

46,6 11,8

29,9 16,6

12,1

18,9

12,2

19,6

16,3

15,5

8,8

4,6

8,4

6,7

7,9

7,3

11,0 14,3

10,3 6,3

14,7 3,0

12,4 2,7

9,6 1,1

12,3 4,1

6,6

8,0

5,1

4,9

2,8

5,3

4,4

5,1

4,8

2,2

2,2

3,9

7,7 100,0

4,6 100,0

7,6 100,0

2,7 100,0

1,7 100,0

5,1 100,0

A válaszok alapján a legsúlyosabb probléma az erdélyi magyar fiatalok 29,9 százaléka szerint a munkanélküliség, ezt követi a lakáshelyzet megoldatlansága 16,6%, a pénztelenség és az alacsony kerestek 15,3 százalékkal, valamint a kábítószer elterjedése 12,3 százalékkal. A többi problémákat külön-külön kevesebb mint 7 százalék tekintette a legsúlyosabbnak. Osztályhelyzet szerint szignifikánsak az eltérések. Először is a depriváltak közel fele esetében a munkanélküliség a legsúlyosabb probléma, ezt követi a pénztelenség és a lakáshelyzet. Az alsó réteghez tartozók közel 30 százaléka a munkanélküliséget nevezte meg, ezt követően 19 száza-

81


lék körül következtek a pénztelenség és a lakáshelyzet. A közép- és felső osztályok esetében kissé átalakul a problémák szerkezete. Itt is a munkanélküliség a leggyakrabban említett probléma, de már csak 21–22 százalékos arányban. A lakáshelyzet második helyre kerül a legsúlyosabb problémák rangsorában a középosztálynál, 16,2 és 21 százalékkal, ám az alsó középosztálybelieknél ettől nem sokkal elmaradva már a kábítószer elterjedése következik, 14,7 százalékkal (a felső középosztálynál ez kevesebb, 10,3 százalék). A felső osztály esetében a legszembetűnőbb, hogy az anyagi természetű problémáknál (pénztelenség és lakáshelyzet) többen tartják súlyosabbnak a kulturálatlanságot, igénytelenséget. Ugyancsak a felső és a felső középosztályokhoz sorolt fiatalok tartják nagyobb arányban problémának az ún. „posztmateriális” természetű problémákat, mint a kilátástalan jövő, a céltalanság és a család válsága, a morális romlás és egyebek. E három választ a felső és felső középosztályok körében összesen a válaszadók 17 százaléka jelölte a legsúlyosabb problémának. A problémák leltárát a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely szerint igen eltérően értelmezik a fiatalok. Ugyanakkor a munkaerőpiacra való belépés vagy bennmaradás minden osztály fiataljait első helyen foglalkoztatja: ez réteghelyzettől függetlenül sebezhetővé teszi a fiatalokat.

6. Következtetések A romániai fiatalok társadalmi rétegződési helyzetének és problémáinak vizsgálata alapján levonhatunk néhány következtetést. Romániában az Európai Unióhoz való csatlakozás az utolsó jelentős globalizációs hatás, amelynek eredményeként a fiatalok problémái is globalizálódtak, de nem egységesen. Vannak a fiatalokat általánosan sújtó problémák, és itt a Furlong-féle jelentést figyelembe véve a munkaerő-piaci sebezhetőséget említhetjük, amit osztály-hovatartozástól függetlenül a fiatalok legnagyobb arányban súlyos problémának tekintenek. Hazai specialitás viszont a korrupció, amelyet a romániai fiatalok majdnem egyhangúan problémának látnak. A Castells-i elméleti keretben értelmezve a depriváltak helyzetére kell kitérnünk. Nekik mintegy háromnegyedük kikerült az oktatási rendszerből, de a munkaerőpiacra sem sikerült tartósan bekerülniük. A munkanélküliséggel mint állandóan az életükben jelen lévő problémával találkoznak.

82


Ha van is átmenetileg munkájuk, a munkahelyi viszonyaik, perspektíváik és a bérük nem kielégítő és nem stabil. A központi kutatási kérdésünket megválaszolva a fiatalok sebezhetősége a munkaerőpiac vonatkozásában társadalmi háttértől függetlenül fennáll. Ez kiegészül minden társadalmi pozíció esetében a lakásvásárlás nehézségeivel, amelyet a fiatalok túlnyomó többsége problémának tekint. Ezen túlmenően a többi problémát a fiatalok a társadalmi osztályhelyzet szerint eltérően érzékelték. Különösen az erdélyi magyar felmérés alapján volt kimutatható, hogy azon fiatalok, akik a társadalmi struktúra felső részébe tartoznak, az információs társadalom és a globalizációhoz köthető nem materiális problémákat helyezik előtérbe, legyen szó a céltalanságról, kulturálatlanságról, morális válságról, esetenként a családi értékek válságáról. A depriváltak és az alsó osztálybeliek viszont az anyagi helyzethez és a szegénységhez kapcsolódó problémákat említik. A társadalmi változások perspektívájában, különösen az erdélyi magyarok vonatkozásában kimutatható, hogy a fiatalok problémaérzékelése sokat változott, minden társadalmi osztály fiataljai esetében megnövekedett a globalizációhoz köthető problémák említése 2001-hez képest, ilyen a drogfogyasztás problémája, de nagyot csökkent a céltalanság, kilátástalanság említése. Társadalmi háttér szerint a változások még nagyobbak, különösen a felsőfokú végzettségűek körében, ahol a céltalanság, kilátástalan a jövő problémája szorult vissza, helyette más, non-materiális értékek kerültek előtérbe. Az erdélyi magyar fiatalok esetében megfigyeltünk néhány sajátosságot is a romániai fiatalok átlagához képest. Általános jelenség, hogy körükben az országos átlaghoz képest alacsonyabb az elégedetlenség a fiatalok általános helyzetét illetően. A saját helyzetüket illetően viszont az elégedettségük arányaiban megegyezik a román fiatalokéval.

Szakirodalom BECK, Ulrich 2005 Mi a globalizáció? Belvedere Kiadó, Szeged BOURDIEU, Pierre 1984 Distinction. A Social Critique of the Judgement of Taste. Routledge & Kegan Paul, London

83


1978 A legitimitások hierarchiája. In: Uő: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése. Gondolat, Budapest, 129–135. 1997 Gazdasági tőke, kulturális tőke, társadalmi tőke. In: ANGELUSZ Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Válogatott tanulmányok. Új Mandátum, Budapest, 156–177. CASTELLS, Manuel 1996 The Information Age – Economy, Society and Culture I–III., vol. I.: The Rise of the Network Society. Blackwell Publishers, Oxford DOMAN´SKI, Henryk 2001 A szegénység társadalmi meghatározói a posztkommunista társadalmakban. Szociológiai Szemle (4) 40–65. FURLONG, Andy – STADLER, Barbara – AZZOPARDI, Anthony 2003 Sebezhető ifjúság. Sebezhetőség az oktatásban, a munkavállalásban és a szabadidőben Európában. Belvedere Kiadó, Szeged GÁBOR Kálmán – VERES Valér (szerk.): 2005 Perifériából a centrumba. Belvedere Kiadó, Szeged GÁBOR Kálmán 2004 Globalizáció és ifjúsági korszakváltás. In: GÁBOR Kálmán – JANCSÁK Csaba (szerk.): Ifjúsági korszakváltás. Ifjúság az új évezredben. Belvedere Meridionale, Szeged, 28–72. GOLDTHORPE, John H. – LOCKWOOD, David – BECHHOFER, Frank – PLATT, Jennifer 1969 The Affluent Worker in the Class Structure. Cambridge University Press KISS Tamás – BARNA Gergő – SÓLYOM Zsuzsa 2008 Erdélyi magyar fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetéről és elvárásairól. Összehasonlító gyorsjelentés. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Working Paper 12, Kolozsvár KOLOSI Tamás – RÓBERT Péter 2004 A magyar társadalom szerkezeti átalakulásának és mobilitásának fő folyamatai a rendszerváltás óta. In: Társadalmi Riport. TÁRKI, Budapest SPÉDER Zsolt 2002A szegénység változó arcai. Századvég, Budapest UTASI Ágnes 2000 Alakuló magyar középosztályok. In: Uő. (szerk.): Középosztály kapcsolatok. Új Mandátum, Budapest

84

OKTATÁS ÉS MUNKA A ROMÁN ÉS A MAGYAR FIATALOK ÉRTÉKRENDJÉBEN

Iulian N. DALU

Oktatás és munka a román és a magyar fiatalok értékrendjében Ha nagyon általánosítva szeretnénk jellemezni a fiatalok társadalmi kategóriáját, akkor az ezt meghatározó tényező nem lehetne más, mint a jövő felé fordulás, ellentétben a felnőttekkel, akiknek figyelme inkább a jelen felé irányul, illetve ellentétben az idősekkel, akik inkább a múlt felé fordulnak. A jövő felé fordulás határozza meg az átmenetet az emancipáció felé, melyet minden fiatalnak el kell viselnie, hogy társadalmilag elismert helyzetbe juthasson – hogy identitásának jogosultságát elnyerhesse, mely függetlenséget és fejlődést biztosít számára. Ezért a „fiatalság” elsősorban a társadalmi élet két nagy pólusa, az oktatás és a munka közötti átmenet szempontjából érdekli a társadalomtudományokat. Ilyen értelemben ez a tanulmány átfogó munka része, melynek célja az ifjúsági értékrend országos léptékű vázlatának elkészítése, a tőketípusok, a vágyak, szándékok, indítékok, stratégiák feltérképezése, de hasonlóképpen a fiatalok munkaerőpiacra való beilleszkedési nehézségeinek bemutatása is. Az elemzés közben olyan társadalmi, demográfiai és területi szempontokat kell figyelembe vennünk, mint a kor, az etnikum, a vallás, a régió, amelyben a fiatalok élnek. A rendelkezésre álló elsődleges adatok alapján a tanulmány három, az oktatáshoz és a munkához kapcsolódó jellemző elemzését kísérli meg az erdélyi magyar és az erdélyi román fiatalok vonatkozásában: a. Az oktatási rendszer megítélése b. Munkaviszony és foglalkoztatottság c. Munkahellyel kapcsolatos attitűdök A tanulmány alapját három adatfelvétel képezi a 2007 és 2008-as Ifjúsági Barométer, illetve a 2008-as Erdélyi Magyar Fiatalok-vizsgálat.

85


A 2007-es Ifjúsági Barométert azért vontam be az elemzésbe, mert az – a nagyobb elemszám okán – az egyes fejlesztési régiókra is reprezentatív.

1. Az oktatási rendszer megítélése Mind a román, mind a magyar fiatalok egyetértenek abban, hogy az iskola elveszítette az oktatási/nevelési folyamatban betöltött centrális helyét. E tekintetben a magyar fiatalok véleménye radikálisabb a románokénál. Míg a román fiatalok 43 százaléka szerint az iskola alapozza meg általános műveltségüket, addig a magyar fiataloknak csak közel 20%-a osztja ezt a nézetet. Hasonlóan, míg az erdélyi román fiatalok harmada (33%-a) ért nagymértékben egyet azzal, hogy az iskola felkészít az életre, a magyar fiatalok esetében csak 13% ez az arány. 1. ábra: Ön mit gondol, a jelenlegi oktatási rendszer, az iskola megfelel-e az alábbiaknak? Az „igen, nagymértéken” válaszok aránya (%). Erdélyi román fiatalok (2007) és erdélyi magyar fiatalok (2008) összehasonlítása

86


Az iskola a munkaerő-piaci kereslethez történő alkalmazkodását illetően a fiatalok nagy része – nemzetiségtől függetlenül – szkeptikus. Így a románok 19%-a gondolja úgy, hogy az iskola nagymértékben megfelel a munkaerőpiac szükségleteinek, míg a magyaroknak csak 12%-a nyilatkozza ezt. Egyértelmű, hogy Romániában az oktatási rendszer – különösképpen a közoktatás – a centralizált forráselosztás következtében (a válaszadók véleménye szerint) nem képes a munkaerő-piaci keresletre reagálni, amit az okozhat, hogy bizonyos szakmák hiányoznak az iskolai curriculomokból, vagy hogy a képzés nem eléggé gyakorlatias. A munkaerőpiac és az oktatási rendszer közötti megfelelő kapcsolódás hiánya egy bűvös körként ható oksági láncolat eredménye.

2. Munkaviszony és foglalkoztatottság A kutatások érdekes adatokkal szolgálnak a magyar és román fiatalok foglalkoztatottsági helyzetét illetően. Az eredmények szerint a románokat érzékenyebben érinti az alulfoglalkoztatottság jelensége, körükben a napszámosok, a háziasszonyok és a saját gazdaságukban dolgozó mezőgazdasági munkások aránya mintegy 16 százalékra tehető, a magyarok körében ez az arány 11 százalék. Valószínűleg a román fiatalok hagyományosabb, háztartásfüggőbb életmódot folytatnak. Ezzel szemben a magyarokat érzékenyebben érinti a munkanélküliség, az általunk vizsgált adatok szerint 8 százalékuk munkanélküli a románok 5 százalékával szemben.

87


2. ábra: Foglalkoztatottsági jellemzők (%). Erdélyi román fiatalok (2007) és erdélyi magyar fiatalok (2008) összehasonlítása

Egyéb jellemzőket tekintve is tapasztalunk jelentős különbségeket. Az alkalmazottak aránya a magyar fiatalok körében 54 százalékos a románok 45 százalékával szemben. Ez valószínűleg a munkaerőpiacra való korábbi belépésüknek köszönhető, ami azzal jár, hogy a magyarok családjuktól függetlenebbek. A magyarok a vállalkozók, önfoglalkoztatók között is felülreprezentáltak: 7 százalékuk tartozik ehhez a kategóriához, a románok százalékával szemben. Másfelől a románok a magyaroknál hajlamosabbak másodlagos jövedelmező tevékenységekben részt venni: 16 százalék a 9 százalékhoz képest, ami talán a munkaerőpiachoz való jobb alkalmazkodóképességről és sokoldalúságról tesz tanúbizonyságot. A foglalkozások és szakmák térképének aprólékos elemzése során más jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Eszerint úgy néz ki, hogy a magyar fiatalok korábban hagyják el az iskolát, mint román társaik, a magyaroknak mintegy 18 százaléka diák vagy egyetemista, a románok 21 százalékához képest, tehát jobban hajlanak a személyes és anyagi autonómia felé.

88


3. ábra: Foglalkoztatottsági és szakmai viszony (%). Erdélyi román fiatalok (2007) és erdélyi magyar fiatalok (2008) összehasonlítása

Az egyéb foglalkozásokat tekintve a különbségek nem jelentősek: a szakmunkások, a szakképzetlenek, a kereskedelemben/szolgáltatásokban dolgozók, illetve a felsőfokú végzettséggel rendelkező alkalmazottak aránya megközelítőleg egyenlő.

3. A munkahellyel kapcsolatos attitűdök A munkával kapcsolatos elégedettség elemzése során a fiatalok által a legjobban értékelt tényező a szakma normális körülmények között való gyakorlása, a kedvező munkatársi környezet volt, melyet a felettesekkel való pozitív kapcsolat követett (a fiataloknak körülbelül a fele vélekedett így). A fentebbihez hasonlóan, a fiatalok közül soknak (40 és 50 százalék között) jelent elégtételt a saját kompetenciáinak és képességeinek a munkahelyen való kamatoztatása, a kezdeményezési lehetőségei, a munkahely biztonságával egybekötve. Ugyanakkor az előmenetel esélye a fiatalok egyharmada esetében tűnik reális lehetőségnek, és csak egynegyedük gondolja úgy, hogy munkahelyükön jól fizetik őket.

89


4. ábra: Munkahelyére gondolva, a következők közül ön melyik helyzetben van? (%) Erdélyi román fiatalok (2007) és erdélyi magyar fiatalok (2008) összehasonlítása

A magyar és román fiatalok közötti különbségek nem jelentősek. Mégis megfigyelhetjük, hogy a magyar fiatalok általában elégedettebbek a munkahelyükkel, mint a román fiatalok, főleg képességeik és ismereteik felhasználását és munkahelyük biztonságát illetően.

4. Következtetések A fiatalok többsége – legyenek románok vagy magyarok – azon a véleményen van, hogy az iskola már nem számít a tanulási folyamat kizárólagos támpontjának vagy kiváltságos központjának. Nagyon kevés fiatal gondolja azt, hogy az iskola megfelel a munkaerőpiac igényeinek. A foglakozásokat illetően a románokat hagyományos és a háztartástól a magyarokénál nagyobb mértékben függő életmód jellemzi. Úgy tűnik, hogy a magyar fiatalok korábban lépnek ki az iskolából, mint a románok, feltehetően inkább hajlanak a személyes és anyagi függetlenség felé. Egészében véve a magyarok munkával való elégedettsége magasabb szintű a románokénál.

90

SZABADIDŐ, KULTÚRA, MÉDIA, INTERNET

BARNA Gergő

Szabadidő, kultúra, média, internet – román és magyar fiatalok fogyasztási szokásai 1. Módszertani, elméleti és nemzetközi kontextus Jelen tanulmány az erdélyi magyar fiatalok szabadidő-használatát, kulturális fogyasztását, illetve média- és internethasználati szokásait vizsgálja. Egyrészt a vizsgált jelenségek időbeni dinamikáját próbáljuk meg bemutatni, másrészt a magyar fiatalokra vonatkozó adatokat az országos trendekkel vetjük össze. Az elemzés három empirikus adatfelvételre épül: a 2001 őszén készült Magyar fiatalok a Kárpát-medencében (MOZAIK 2001) Erdélyre és Székelyföldre vonatkozó részére (1598 eset, 18–29 éves magyar fiatalok); a 2008 júniusában lekérdezett, az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT-ANSIT) által készített romániai adatfelvételre (998 eset, 18–35 éves fiatalok); illetve a 2008 szeptemberében, erdélyi magyar fiatalokra reprezentatív mintán a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet végzett kutatásra (1202 eset, 18–35 éves magyar fiatalok). Az elemzés során helyenként az egyes kutatások almintáira is kitérünk. Az időbeni összehasonlítás alapjául a 2008-as magyar fiatalokra reprezentatív kutatás 18–29 év közötti korosztályait vesszük figyelembe (786 eset). Az etnikumok menti összehasonlítás finomítására – elsősorban a regionális különbségek kiküszöbölése céljából – az erdélyi magyar fiatalokat több esetben az erdélyi román nemzetiségű fiatalokhoz hasonlítjuk, az ANSIT 2008-as adatbázisa alapján (253 eset).

91


Az empirikus vizsgálatok középpontjában a fiatalok szabadidős tevékenységeinek szerkezete áll, a kutatások nem tartalmaztak időmérleg-típusú kérdéseket, így az elemzés során is az egyes tevékenységek gyakoriságára kell szorítkozzunk. Ugyanakkor nem kerülhetjük meg, hogy keretbe helyezzük ezeket a tevékenységeket, áttekintve a nemzetközi szakirodalom ide vonatkozó értekezéseit. A szabadidő értelmezése széles skálán mozog a különböző megközelítésekben. Elemzésünkben a Joffre Dumazadier által használt meghatározásból indulunk ki, amely megközelítés a tevékenységekhez köti a szabadidőt. Dumazadier szerint „a szabadidő az a tevékenység – a munka, a családi és társadalmi kötelezettségeken túl –, amit az egyén szándékosan választ pihenés, szórakozás vagy tudásának szélesítése és spontán társadalmi szerepvállalás, kreatív kapacitásának szabad gyakorlásának céljából” (Azzopardi 2004: 223). Az elmúlt két évszázadban az időfelhasználás gyökeresen megváltozott. Általánosságban elmondható, hogy a szabadidő folyamatos növekedése figyelhető meg. A szabadidő intézményesedése az iparosodással és az urbanizációval együtt ment végbe. A premodern agrártársadalmakban nem beszélhetünk intézményesedett szabadidőről, mivel nincs intézményesített munkaidő sem. A háztáji gazdálkodás nem szünetel sem vasárnap, sem pedig ünnepnapok alkalmával (Roth 2002: 146). Egy emberi élethossz időmérlegét 1800-ban 43% fiziológiai tevékenység (alvás, pihenés stb.), 14%-át a gyermek és iskoláskor, 5%-át a közlekedés, utazás, 30%-át a munkaidő és 8%-át a szabadidő tette ki. 1800 és 2000 között a várható élettartam duplájára nőtt, 36-ról 72 évre, a szabadidő hossza pedig több mint hatszorosára, 3-ról 19 évre. Arányaiban tekintve a szabadidő 2000-ben az emberi élettartam 26%-át képezte. A munkára fordított idő 30-ról 11%-ra csökkent az elmúlt két évszázadban, a felsorolt tevékenységek közül az egyetlen, amely abszolút értékben is csökkent, 11-ről 8 évre (Angelescu–Jula 1997: 32). Az egyik legnagyobb összegző kiadvány a világ fejlett országainak (Ausztrália, Kanada, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Honkong, Izrael, Japán, Új-Zéland, Lengyelország, Spanyolország) időmérlegkutatásairól 1996-ban jelent meg World Leisure Participation. Free Time in the Global Village1 címmel. Az elemzések alapján meglehetősen egyöntetű 1

A kötet szerkesztői Grant Cushman (Új-Zéland), A. J. Veal (Ausztrália) és Jirˇ i Zuzanek (Kanada).

92


felelet kapunk arra, hogy a fejlett országok lakossága szabadidejében milyen tevékenységekkel milyen arányban foglalkozik. Az időkeret általában mindenütt úgy oszlik meg, hogy a heti 168 órából körülbelül 68 órát tölt ki az alvás és az evés, 40-et a munka, 40-et a szabadidő és 20-at a félszabad (a közlekedéstől az intimitásig). A televíziót mindenütt a lakosság 90–95%-a nézi, ezt követik a baráti társaságok 55–70%, bevásárlás, olvasás 25–30%, mozi 10–20%. A színházak, a múzeumok és kiállítások látogatottsága már kisebb (Vitányi 2006: 157). Azt is érdemes áttekinteni, hogy a kulturális fogyasztás intenzitásának mérőszámai hogyan alakultak a közelmúltban egy európai szintű összehasonlításban. Ezt a következő táblázat a 2007-es Eurobarometer alapján teszi meg. 1. Az Európai Unió polgárainak részvétele kulturális tevékenységeken, 2007. Azok aránya, akik az elmúlt 12 hónapban legalább egyszer:

Könyvet olvastak

Moziban voltak

Múzeumot, kiállítást látogattak

Koncertre jártak

Könyvtárban voltak

Színházba jártak

Balettre vagy operába jártak

EU27

71

51

41

37

35

32

18

Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia

79 65 58 56

56 54 22 38

39 42 20 25

43 40 28 29

24 37 19 13

42 33 21 25

18 17 9 10

82

53

44

45

32

44

20

83

69

65

58

68

40

27

82

53

49

40

53

41

20

79 79 71 59 84

34 52 63 46 62

48 51 43 25 62

62 51 35 21 56

51 72 33 15 51

49 48 23 30 58

23 23 19 12 26

93


Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

75 64 75 64 72 78 45 81 63 50 58 59 87 80 72

66 41 36 33 62 36 49 53 54 39 22 56 71 50 47

38 32 47 33 54 39 34 48 34 24 27 38 62 40 39

49 29 59 52 53 31 32 42 31 23 28 34 53 37 49

47 37 39 32 21 33 24 28 29 24 22 29 70 42 53

33 18 41 27 40 31 25 37 26 19 20 25 47 37 36

13 12 21 20 27 16 28 19 20 9 8 12 26 16 16

Forrás: Eurostat News Release, 146/2007 – 2007. október 29.

A fenti ábra jól mutatja, hogy a romániai lakosság (15 év felettiek) az elemzett hét kulturális tevékenység fogyasztási gyakoriságában a 27 tagállam közül minden aktivitás esetében az utolsó öt ország között helyezkednek el (a fogyasztás csökkenő sorrendjében). A listavezetők az északi államok, Svédország, Dánia, Hollandia, Észtország és az Egyesült Királyság, a legkevésbé kultúrafogyasztók Bulgária, Románia, Portugália, Ciprus és Görögország. Érdemes kiemelni, hogy ebben a sorrendben Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, nyilván ez abból a szempontból fontos, hogy feltételezéseink szerint a Romániában elő magyar etnikumú kisebbség valamilyen arányban magában hordozza mind az anyaország, mind pedig a többség kulturális jegyeit.

94


2. Romániai fiatalok és erdélyi magyar fiatalok szabadidő-használata 2.1. A szabadidő fontosságának megítélése Azt megelőzően, hogy megvizsgáljuk a különböző szabadidős aktivitások gyakoriságát, érdemes megnézni, hogy a romániai, illetve az erdélyi magyar fiatalok miként vélekednek az élet fontosabb aspektusairól. 2. Az Ön életében mennyire fontosak a következő dolgok? A „nagyon fontos” válaszok aránya.

Mind a román, mind pedig a magyar fiatalok esetében a család a legfontosabb a vizsgált területek közül, ezt követi a munka, bár a magyar fiatalok ezt kevésbé tartják lényegesnek román társaiknál. A harmadik legfontosabb dolog a romániai fiatalok körében az iskola, a magyar fiatalok esetében ez viszonylag hangsúlyosan háttérbe szorul. A barátok és a szabadidő többnyire hasonló fontossággal bír. A magyar fiatalok az országos átlagnál kevésbé tartják nagyon

95


fontosnak a szabadidőt, viszont úgy tűnik, ennek hátterében inkább regionális különbségek állnak, hisz az erdélyi román fiatalok értékelése megegyezik a magyarokéval. A vallás terén a legjelentősebb az eltérés, azon román fiatalok tábora, akik a vallást nagyon fontosnak tartják, mintegy kétszerese a hasonlóan vélekedő magyar fiatalokénak. A vizsgált aspektusok közül mindkét etnikumhoz tartozó fiatalok számára legkisebb fontossággal a politika bír, a magyar fiatalok esetében a politika iránti passzivitás még hangsúlyosabbnak tűnik. 2.2. Szabadidős tevékenységek A szabadidő-töltési szokásokat egy tizenegy elemből álló kérdésblokkal tártuk fel, mind a magyar, mind pedig a romániai fiatalok esetében. Mindenik szabadidős tevékenységet 1-től 5-ig terjedő skálán kellett, hogy értékelje a válaszadó, annak függvényében, hogy naponta, hetente (2–3 alkalommal), havonta (2–3 alkalommal), évente (2–3 alkalommal) vagy egyáltalán nem végzi az adott aktivitást. 3. Ön a szabadidejében milyen gyakran...? Arányok.

1 2 3 4 5 6 7 8 9

10

96

Románia fiatalok (N=998) ...nézi a TV-t? ...tölti az idejét a barátokkal? ...olvas újságot, folyóiratot? ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...megy klubba, diszkóba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba?

NaHeHa- Éven- Egyálponta tente vonta te talán 77,9 17,1 1,8 1,3 1,8 14,5 39,6 29,8 8,1 8,0 18,6 37,8 21,1 8,7 13,7

Átlag 4,68 3,44 3,39

4,5

25,2

41,6

13,5

15,3

2,90

10,8

20,8

21,0

11,4

36,0

2,59

0,4 0,9

2,4 6,9

13,9 32,6

53,7 23,2

29,6 36,4

1,90 2,13

0,2

1,0

11,3

46,0

41,6

1,72

0,0

0,5

4,9

22,6

72,0

1,34

0,2

1,1

7,1

24,8

66,7

1,43


1 2 3 4 5 6 7 8 9

10

1 2 3 4 5 6 7 8 9

10

Erdélyi román fiatalok (N=253) ...nézi a TV-t? ...tölti az idejét a barátokkal? ...olvas újságot, folyóiratot? ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...megy klubba, diszkóba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba?


Erdélyi magyar fiatalok (N=1202) ...nézi a TV-t? ...tölti az idejét a barátokkal? ...olvas újságot, folyóiratot? ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...megy klubba, diszkóba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba?


Átlag 4,62 3,55 3,34

4,7

33,9

41,2

10,4

9,7

3,13

11,3

25,0

25,2

13,7

24,9

2,84

1,0 0,6

1,6 6,5

20,8 30,6

52,3 27,5

24,3 34,8

2,03 2,10

0,0

0,8

10,1

48,2

40,9

1,71

0,0

1,0

4,4

24,1

70,5

1,36

0,4

0,4

4,8

26,6

67,8

1,39

Átlag 4,53 3,53 3,41

3,8

26,5

31,8

19,2

18,8

2,77

11,8

23,3

19,1

11,8

34,1

2,67

0,3 0,1

4,7 8,5

30,3 23,4

56,8 23,6

8,0 44,4

2,32 1,96

0,1

1,1

11,9

53,1

33,8

1,81

0,1

0,7

8,4

39,0

51,8

1,58

0,2

1,5

6,2

35,5

56,6

1,53

97


A vizsgált tevékenységtípusok közül a televíziózás a legelterjedtebb szabadidős foglalkozása a 18–35 éves fiataloknak. A romániai fiatalok mintegy 78%-a naponta tévézik, valamivel kisebb ez az arány Erdélyben, itt a román fiatalok 73%-a, illetve a magyar fiatalok 72%-a néz televíziót napi rendszerességgel. Az erdélyi magyar fiatalok körében a legnagyobb azok aránya – 3,4% –, akik egyáltalán nem tévéznek. A fiatalok túlnyomó többsége hetente legalább néhányszor bekapcsolja a készüléket. A barátokkal együtt töltött idő következik a legkedveltebb szabadidős aktivitások listájában, az általunk vizsgált fiatalok több mint fele legalább hetente néhányszor a barátokkal közösen tölti idejét. A kortárscsoportok találkozási intenzitása terén szintén regionális különbséget figyelhetünk meg, az erdélyi fiatalok körében az országos átlag feletti arányt regisztráltunk. Etnikai vonatkozásban azonban nincsenek különbségek, az erdélyi román és magyar nemzetiségű fiatalok ebben a tekintetben nagyon hasonlóak, mindkét esetben 57,5% azoknak az aránya, akik hetente többször is a barátokkal közösen töltik szabadidejüket. Az írott média fogyasztása esetében valamivel erőteljesebb etnikai különbséget figyelhetünk meg. A magyar fiatalok – bár összességében kisebb arányban, mint román társaik – de intenzívebb újságolvasók. Érdemes megfigyelni, hogy a magyar fiatalok esetében a naponta olvasók tábora emelkedik ki (26%), míg a román fiatalok esetében a heti és havi gyakoriságok dominálnak. Ebből arra következtethetünk, hogy nagy valószínűséggel a magyar fiatalok jelentősebb arányban olvasnak napilapokat, míg román társaik inkább nagyobb periódusokban megjelenő magazinokat, folyóiratokat olvasnak. Feltehetően ennek okait a kínálati oldalon keresendők, azaz a magyar fiataloknak kisebb a választási lehetőségük a különböző ifjúsági és szakmagazinok terén, mint román társaiknak. Ez azzal függ össze, hogy a médiafogyasztást nagymértékben meghatározza a nyelvhasználat. A kávézók, bárok, teraszok látogatottsága részben regionális különbséget mutat, az erdélyi román fiatalok körében kiemelkedően népszerűek ezek a találkozóhelyek (39%-uk hetente többször betér ezekbe), a magyar fiatalok esetében mind az országos, mind pedig az erdélyi átlag alatt marad e terek kedveltsége. Az erdélyi magyar fiatalok esetében kétszer akkora az aránya azoknak, akik egyáltalán nem látogatják ezeket a helyeket (18,8%), mint az erdélyi román fiatalok esetében (9,7%). A sportolás az erdélyi román fiatalok körében a leginkább elterjedt, a magyar fiatalok hozzájuk hasonló arányban sportolnak (36%, illetve 35%

98


a hetente többször is fizikai gyakorlatokat végzők aránya). Jelentősnek mondhatók a regionális különbségek, Erdélyben többen és intenzívebben sportolnak a fiatalok, mint országos szinten. Az országos arányokat tekintve az látszik, hogy a romániai fiatalok közel 11%-a sportol naponta, ugyanakkor a 18–35 évesek több mint egyharmada egyáltalán nem végez fizikai gyakorlatokat. A kirándulás a magyar fiatalok körében jóval kedveltebb szabadidőtöltési elfoglaltság, mint a román társaik körében. A vizsgált tevékenységtípusok közül itt találhatjuk a legnagyobb eltérést a két etnikum között. A kérdés regionális eltérést is mutat, az erdélyi románok is nagyobb arányban kirándulnak, mint az országos átlag. A magyar fiatalok több mint egyharmada, az erdélyi románok egynegyede, a Romániában élő ifjak öszszességének pedig csupán 17%-a megy kirándulni legalább havi rendszerességgel. A diszkózás az ország keleti és déli részén közkedveltebb, de etnikai téren is van különbség. A teljes ifjúsági populáció 40%-a, az erdélyi román fiataloknak pedig 38%-a jár klubokba, diszkóba legalább havi rendszerességgel, és kicsivel több mint egyharmaduk nem látogatja ezeket a szórakozási helyeket. Ehhez képest a magyar fiatalok csupán 32%-a diszkózik legalább havonta, és majdnem felük (44%-uk) egyáltalán nem keresi fel ezeket a helyeket. A könnyűzenei koncertek látogatottsága nem mutat jelentős eltéréseket, vizsgálatunk azt tükrözi, hogy az erdélyi magyar fiatalok enyhén az átlag felett vettek részt koncerteken, mint román társaik. A teljes, illetve az erdélyi román populációban mintegy 41% azok aránya, akik egyáltalán nem voltak koncertelőadáson, a magyar fiatalok körében ez az arány kisebb, 34%-os. A színházak, hangversenyek látogatottsága a második olyan tevékenység – a kirándulás után –, amelyben szembetűnők az etnikai különbségek. A magyar fiatalok jelentősen nagyobb arányban és gyakrabban is látogatják ezeket a kulturális eseményeket, mint román társaik. A romániai, illetve az erdélyi román fiatalok 5%-a vesz részt színházi előadáson vagy hangversenyen havi rendszerességgel, ehhez képest a magyar fiataloknak mintegy 9%-a. Ugyanakkor, míg a román fiataloknak több mint kétharmada nem vett részt egyáltalán ilyen művészeti előadásokon, addig a magyar fiataloknak csak fele van ebben a helyzetben. A mozizás az általunk vizsgált tevékenységtípusok közül a legkevésbé jellemző aktivitás az erdélyi magyar fiatalok körében. A romániai min-

99


tán megelőzi a színházak, hangversenyek kedveltségét. A magyar fiatalok valamivel többen járnak moziba, mint a romániai vagy az erdélyi román ifjak, de kisebb intenzitással, mint a teljes ifjúsági populáció. A legalább havonta moziba látogatók aránya a romániai fiatalok esetében 9%-ra, az erdélyi magyarok körében 8%-ra, az erdélyi román fiatalok körében pedig 6%-ra tehető. 2.3. A szabadidő-eltöltés regionális különbségei A magyar fiatalok esetében azt is vizsgáljuk, hogy az erdélyi régiókon belül vannak-e jelentős eltérések a szabadidős tevékenységek tekintetében. 4. Ön a szabadidejében milyen gyakran...? Erdélyi magyar fiatalok. Arányok.

...nézi a TV-t? ...tölti az idejét a barátokkal? ...olvas újságot, folyóiratot? ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...megy klubba, diszkóba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...megy színházba, hangversenyre? ...megy moziba?

Székelyföld

Partium

4,50 3,51 3,43 2,74 2,77 2,32 1,99 1,79 1,54 1,44

4,67 3,51 3,74 3,00 2,55 2,15 2,12 1,95 1,62 1,66

KözépErdély 4,47 3,57 3,07 2,63 2,58 2,49 1,78 1,69 1,62 1,57

Erdélyi magyar fiatalok 4,53 3,53 3,41 2,77 2,67 2,32 1,96 1,81 1,58 1,53

Az tapasztalható, hogy a partiumi2 magyar fiatalok több területen is aktívabbak, nagyobb arányban és gyakrabban olvassák a sajtót, valamivel gyakrabban járnak moziba, koncertekre, kávézókba-bárokba, illetve diszkóba. Bár nem annyira hangsúlyos a különbség, a Partiumban a legna-

2

Partium: Bihar, Szatmár és Szilágy megyét soroltuk ebbe a régióba.

100


gyobb a televíziózás intenzitása is. A három megye fiataljai a sportolásban és a kirándulási szokásokban maradnak jelentősen el a többi régiótól. A Közép-Erdély régióba3 sorolt fiatalok a legkevésbé aktívak a szabadidőtöltés vizsgált tevékenységeiben, a magyar mintán belül. Itt a legkisebb arányú az írott médiát olvasók aránya, kevesebben és ritkábban járnak diszkóba és könnyűzenei koncertekre, kávézókba-bárokba, illetve a tévézők aránya is itt a legalacsonyabb. A közép-erdélyi régióban élő fiatalok járnak ugyanakkor a leggyakrabban kirándulni. A Székelyföld régióban4 csoportosul a magyar fiatalok legnagyobb hányada, ennek is köszönhető, hogy itt átlagértékhez közeli eredményeket kaptunk. A székelyföldi magyar fiatalok esetében a legkisebb a mozilátogatás. Az egyetlen szignifikánsan kiemelkedő szabadidős tevékenység Székelyföldön a sportolás, az itteni fiatalok 7–8%-kal többen végeznek fizikai gyakorlatokat, mint az ország nyugatibb megyéiben élő magyar fiatalok. 2.4. A szabadidős tevékenységek típusai: faktorelemzés A vizsgált aktivitások jelentős száma arra késztetett, hogy betekintsünk az egyes tevékenységek hátterébe. Faktoranalízis segítségével mind a romániai, mind pedig az erdélyi magyar mintán négy mögöttes változót sikerült definiálni. A faktorok elemzése során kirajzolódó kép nagyon hasonló mintázatot mutat a két populáció esetében. 5. Faktoranalízis – erdélyi magyar fiatalok Erdélyi magyar fiatalok ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...megy klubba, diszkóba? ...tölti az idejét a barátokkal? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba? ...megy könnyűzenei koncertre? 3 4

1 0,825 0,771 0,737

Faktorok 2 3

4

0,303 0,840

0,796 0,310 0,574

Közép-Erdély: Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Kolozs, Krassó-Szörény, Máramaros, Szeben, Temes megyék. Székelyföld: Hargita, Kovászna, Maros megyék.

101


...megy kirándulni? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...nézi a TV-t? ...olvas újságot, folyóiratot? Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization.

0,861 0,560

0,295

0,841 0,582

0,398

6. Faktoranalízis – romániai fiatalok Romániai fiatalok ...megy kávézóba, bárokba, teraszokra? ...megy klubba, diszkóba? ...tölti az idejét a barátokkal? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...olvas újságot, folyóiratot? ...nézi a TV-t? Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization.

1 0,787 0,768 0,728

Faktorok 2 3

4

0,259 0,847

0,830 0,393 0,538 0,388 0,798 0,294 0,544 0,362 0,816 0,290 0,374 0,688

A jobb áttekinthetőség kedvéért a 0,25 alatti parciális korrelációs együtthatókat elhagytuk a faktorstruktúrákból. Látható, hogy a négy komponenst ugyanazon változók határozzák meg mindkét minta esetében. Az első faktort a barátokkal közösen végzett, leginkább szórakoztató tevékenységek határozzák meg. Ennek alapján nevezhetjük el társaságvagy szórakozásorientált szabadidőtöltésnek. Megfigyelhetjük, hogy mindkét mintában ennek a háttérváltozónak vannak kapcsolódási pontjai a sportolással és a kirándulással, illetve a romániai populáció esetében a könnyűzenei koncertek látogatottságával. A magyarázat kézenfekvő, egyrészt mindenik tevékenység társas időtöltést feltételez, a szórakozás is közös elemként lehet jelen, illetve mindenik aktivitás házon kívül, többségük a szabadban történik.

102


A színházba, hangversenyre, moziba, koncertre járás határozza meg a második faktorunkat, amelyet értelemszerűen kultúraorientált szabadidőtöltésként határozható meg. A könnyűzenei koncerteken való részvétel a leggyengébb meghatározó változó, abban az értelemben, hogy ez öszszefügg mind a társas-szórakozási időtöltéssel, mind pedig a szabadtéri tevékenységekkel. A harmadik faktort esetében a mozgásorientált időtöltést tételezhetjük meghatározónak, legyen szó a sportolásról vagy a kirándulni járásról. A negyedik, médiaorientált tevékenységeket magába foglaló faktort a televíziózás és az újságolvasás határozzák meg. A magyar fiatalok esetében az újságolvasás részben kapcsolódik a kulturális aktivitásokhoz, a romániai minta esetében a televíziózás részben társas időtöltést is jelenthet a faktorstruktúra szerint, és mindenképpen negatívan korrelál a mozgásorientált elfoglaltságokkal.

3. A szabadidős tevékenységeket befolyásoló tényezők A faktoranalízisek eredményei szerint kialakult változó-csoportokból összevont mutatót készítettünk.5 Minden egyes szabadidő-töltési típus három kódot kapott, annak függvényében, hogy nagyon, kevésbé vagy egyáltalán nem jellemző az adott esetre. Az így nyert változókat egyrészt a két mintán (romániai fiatalok és erdélyi magyar fiatalok), illetve az erdélyi román fiatalok almintáján hasonlítjuk össze a továbbiakban. Második lépésben a faktoranalízis során kialakult szabadidő-használati orientációkat megvizsgáljuk a fogyasztók demográfiai-társadalmi háttérváltozói szerint. Összesen nyolc profilváltozóval dolgozunk: település mérete, nem, korcsoport, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, családi állapot, gyermekvállalás, jövedelem szubjektív megítélése.

5

Az összevonás nem a faktorsúlyok, hanem egyszerű összeadás és átlagolás segítségével történt, annak érdekében, hogy a két mintán nyert eredmények teljes mértékben összehasonlíthatóak legyenek.

103


3.1. Médiaorientált szabadidőtöltés: tévézés, újságolvasás Mint az eddigiek során láttuk, az általunk vizsgált szabadidős tevékenységek közül a televíziózás a leggyakrabban végzett aktivitás, mind a romániai, mind pedig az erdélyi magyar fiatalok körében. Szintén médiaközpontú foglalatosság közé soroltuk az írott média fogyasztását is, amely a barátokkal töltött idő után a harmadik legkedveltebb foglalatosság. 7. Médiaorientált szabadidőtöltés (tévézés/újságolvasás)

A médiacentrikus szabadidőtöltés regionális különbözőségeket mutat, úgy tűnik, hogy erdélyi fiatalok valamivel kevésbé médiafogyasztók, mint az országos átlag. Az erdélyi fiatalok ritkábban tévéznek, és ezen belül a magyar fiatalok a legkevésbé. Az írott médiafogyasztási szokásokban az etnikai különbségek inkább tetten érhetők, a magyar újságolvasó fiatalok kevesebben vannak, viszont ők relatív gyakrabban olvasnak.

104


3.1.1. Televíziózás Annak érdekében, hogy a háttérváltozók befolyásolási súlyáról képet kapjunk, lineáris regressziós modell segítségével vizsgáltuk ezek hatását. Bár az alapváltozók szerinti megoszlás minden esetben jelentős és szignifikáns különbségeket mutat, a magyar mintán futtatott regressziós modell arra világít rá, hogy az iskolai végzettség és a megkérdezettek kora általános befolyásoló tényezőként viselkedik. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált demográfiai-társadalmi csoportokon belül is az iskolai végzettség növekedésével csökken, az életkor növekedésével pedig nő a tévézési hajlandóság. Az erdélyi magyar fiatalok körében az tapasztalható, hogy elsősorban a tanulmányaikat végzők, a magasan kvalifikáltak, a 25 évnél fiatalabbak, az egyedülállók és a gyermektelenek, az anyagilag jól szituáltak, illetve a férfiak körében a legnagyobb azok aránya, akik szinte egyáltalán6 nem tévéznek. A napi gyakorisággal tévét nézők körében nincsenek az átlaghoz képest jelentős kiemelkedések, ami azt is jelenti, hogy az előbb sorolt kategóriák ellentétjei leginkább a hetente 2–3 alkalommal tévézők körét gyarapítják. A romániai fiatalok mintáján az figyelhető meg, hogy itt a különböző társadalmi csoportokon belül kisebbek az eltérések, ami annak is tulajdonítható, hogy ebben a populációban általában kisebb azok aránya, akik legalább havonta ne ülnének le a készülékek elé. Az országos mintán az anyagi gondokkal küzdők, a nagyon alacsonyan képzettek, a gyerekkel rendelkezők emelkednek ki jelentősebben azok közül, akik ritkábban vagy egyáltalán nem televízióznak.

6

Az egyáltalán kategóriába soroltuk azokat is, akik havonta vagy évente 2-3 alkalommal kapcsolják be a készüléket.

105


8. Televíziózás háttérváltozók alapján7

Magyar fiatalok Változó

Értékek

Egyál- GyakBeta talán ran 1. – általános 11,4 77,8 2. – szakiskola 5,9 80,3 Iskolai -0,12 végzettség 3. – középfokú 9,5 71,4 4. – felsőfokú 15,8 61,5 1. – 18–24 év 14,8 65,3 Korcsoport 2. – 25–29 év 8,3 72,7 0,09 3. – 30–35 év 7,7 77,9 1. – tanuló, diák 17,3 64,1 Gazdasági 0,04 aktivitás 2. – gazdaságilag aktív 8,4 72,1 1. – anyagi gondokkal 9,4 68,8 élnek Jövedelem 2. – beosztással ki8,0 76,6 -0,02 szubjektív jönnek megítélése 3. – elfogadhatóan, 13,0 68,8 jól élnek 1. – nincs 13,0 66,9 Van-e 0,03 gyermeke? 2. – van 6,4 79,4 1. – < 4 000 lakos 8,4 75,8 2. – 4 000–30 000 10,5 69,9 lakos 3. – 30 000–100 000 19,2 60,0 Település lakos -0,02 mérete 4. – 100 000–200 000 9,3 81,4 lakos 5. – 200 000 lakos 11,4 64,9 felett 1. – egyedülálló 13,3 66,3 Családi 0,02 állapot 2. – házas, élettárssal él 7,0 78,7

7

Romániai fiatalok Egyál- GyakSig. talán ran 7,2 80,2 3,6 80,4 0,00 4,6 81,3 5,1 71,0 4,0 77,8 0,07 5,2 76,3 6,0 79,2 2,4 75,6 0,31 5,1 78,1

0,51

0,58

0,60

0,71

7,9

77,2

3,0

81,3

3,6

75,3

4,2 6,4 5,0

77,3 78,7 81,4

5,4

73,0

3,6

88,0

3,8

75,5

5,1

73,6

4,6 5,3

76,6 79,5

A táblázat a standardizált regressziós együtthatók és szignifikanciaértékük mellett tartalmazza a gyakoriságok megoszlását is. A gyakoriságok esetében az átlagtól 15%-kal nagyobb eltérések vannak kiemelve. R2=0,041

106


Neme

1. – férfi 2. – nő

12,5 8,4

70,5 73,0

TELJES MINTA

10,5

71,7

0,01

0,75

4,2 5,7

79,6 76,3

4,9

77,9

3.1.2. Újságolvasás Az újságolvasási szokásokra szintén általános befolyásolással van az iskolai végzettség, minél magasabban képzett valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy újságokat, folyóiratokat olvas. A romániai és az erdélyi magyar fiatalok különbségei nem számottevőek a háttérváltozókon belül, mindkét populációban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a városokon élők körében kiemelkedő a lapolvasók aránya. A gyerekvállalás függvényében is van eltérés, a gyerekkel rendelkezők kisebb valószínűséggel olvasnak újságot. Ez a különbség az országos mintán hangsúlyosabb, mint a magyar fiatalok esetében. 9. Újság- és folyóirat-olvasás háttérváltozók alapján8


Értékek

1. – általános 2. – szakiskola Iskolai végzettség 3. – középfokú 4. – felsőfokú 1. – anyagi gondokkal élnek Jövedelem 2. – beosztással kijönszubjektív nek megítélése 3. – elfogadhatóan, jól élnek

8

Egyál- GyakBeta talán ran 49,4 34,0 38,2 43,7 0,19 22,3 63,5 12,3 71,0 42,4

39,4

24,3

59,0

22,4

63,3

0,05

Romániai fiatalok Egyál- GyakSig. talán ran 53,6 25,5 30,8 49,2 0,00 15,8 58,4 13,8 70,7

0,11

33,4

41,1

16,8

64,0

17,1

63,6


107


1. – férfi 2. – nő 1. – egyedülálló Családi 2. – házas, élettárssal állapot él Gazdasági 1. – tanuló, diák aktivitás 2. – gazdaságilag aktív 1. – 18–24 év Korcsoport 2. – 25–29 év 3. – 30–35 év 1. – < 4 000 lakos 2. – 4 000–30 000 lakos 3. – 30 000–100 000 Település lakos mérete 4. – 100 000–200 000 lakos 5. – 200 000 lakos felett 1. – nincs Van-e gyermeke? 2. – van Neme

TELJES MINTA

28,4 24,9 24,3

55,8 59,2 60,8

29,2

53,5

24,3 23,7 27,7 23,8 28,2 32,6 21,9

63,3 59,0 55,4 62,0 55,7 48,1 63,9

22,5

62,5

0,05

0,15

-0,06

0,21

0,03

0,44

0,02

0,60

0,01

0,65

21,9 22,9 20,4

57,9 55,0 57,3

24,6

55,3

16,4 18,2 24,8 23,0 19,3 26,1 33,6

58,2 61,1 51,7 58,4 59,8 48,6 50,3

7,1

80,0

27,8

59,5

14,2

63,2

20,5

67,6

18,8

61,6

24,9 30,1

59,5 53,8

19,7 27,0

59,1 51,9

26,7

57,4

22,4

56,4

-0,01

0,82

3.2. Társaságcentrikus szabadidőtöltés A faktoranalízis alapján készült szintetikus változónk arról árulkodik, hogy a társaságorientált szabadidős tevékenységek leginkább az erdélyi román fiatalokra jellemzőek. A regionális különbség ellenére megfigyelhető, hogy a szintén ebben az országrészben élő magyar fiatalok eltérő viselkedésmóddal jellemezhetők, azaz kevesebben és ritkábban járnak kávézókba, bárokba, klubokba, diszkóba. Ugyanakkor általában a barátokkal együtt töltött idő gyakoriságát tekintve nem jelentős a különbség az erdélyi régióban élő román és magyar fiatalok között, az erdélyi fiatalok általában sűrűbben találkoznak barátaikkal az országos átlaghoz viszonyítva. A látszólagos ellentmondás egyik magyarázata az lehet, hogy a magyar fiatalok más típusú intézmények keretén belül ápolják baráti kapcsolataikat. A magyar fiatalok által kedveltebb találkozóhelyek lehetnek a kulturális vagy egyéb közösségi terek, avagy azt

108


is feltételezhetjük, hogy ezek az összejövetelek a nem nyilvános helyeken történnek (szomszédolás, barátlátogatás, házibulik). 10. Társaság- (szórakozás)orientált szabadidőtöltés (kávézó/klub, diszkó/barátok)

A különböző társadalmi rétegváltozókon belül jelentős különbségeket figyelhetünk meg a szabadidőtöltés szórakozásra, társasági tevékenységekre vonatkozó faktorában. A regressziós modellt is figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a különböző társadalmi státusok többsége általánosan befolyásolja a társaság- és szórakozáscentrikus aktivitásokat. A leginkább meghatározó elem a gyerek jelenléte a családban, a gyermeküket nevelő fiatalok háromszor ritkábban járnak kávézókba, klubokba, diszkóba, barátokhoz. Jelentős az eltérés a nemek között is, a férfiakra inkább jellemzőek e tevékenységek. Hasonlóképpen a nagyon fiatalok, az anyagilag jobban szituáltak, a tanulmányaikat folytatók aktívabbak a szórakozás- és társaságcentrikus szabadidőtöltésben.

109


11. Társaság- (szórakozás)orientált szabadidőtöltés a háttérváltozó alapján9


Értékek

1. – nincs Van-e gyermeke? 2. – van 1. – férfi Neme 2. – nő 1. – 18–24 év Korcso2. – 25–29 év port 3. – 30–35 év 1. – anyagi gondokkal élnek Jövedelem 2. – beosztással szubjektív kijönnek megítélése 3. – elfogadhatóan, jól élnek 1. – egyedülálló Családi 2. – házas, élettársállapot sal él 1. – tanuló, diák Gazdasági 2. – gazdaságilag aktivitás aktív 1. – általános 2. – szakiskola Iskolai végzettség 3. – középfokú 4. – felsőfokú

9

Nem Nagyon jeljellem- Beta lemző ző 16,2 69,4 -0,24 65,8 14,6 26,2 60,0 -0,14 44,9 36,1 17,3 71,1 29,9 49,4 -0,18 59,2 22,8 54,6

27,3

37,4

47,1

26,0

57,3

15,8

71,5

59,3

20,2

8,8

85,2

35,9

43,7

50,6 46,1 29,4 28,6

34,6 35,7 56,0 52,5

0,13

Romániai fiatalok Nem Nagyon Sig. jeljellemlemző ző 15,7 72,4 0,00 58,3 24,7 24,2 64,0 0,00 39,7 44,5 13,2 77,6 0,00 29,6 53,0 54,7 29,4

0,00

-0,15

0,00

-0,11

0,00

0,06

0,02

48,7

38,7

26,0

62,4

22,4

59,9

11,4

78,7

52,6

29,7

7,4

87,1

32,8

50,9

52,7 38,7 25,7 27,4

35,5 50,0 63,1 52,2


110


Település mérete

1. – < 4 000 lakos 2. – 4 000–30 000 lakos 3. – 30 000–100 000 lakos 4. – 100 000–200 000 lakos 5. – 200 000 lakos felett

TELJES MINTA

42,6

40,7

36,2

52,8

26,3

58,5

42,2

38,8

30,8

55,6

36,6

51,2

43,8

41,4

27,4

62,3

26,4

53,3

19,0

63,9

35,3

48,4

31,8

54,4

-0,03

0,28

Mint láttuk, a társaságorientált szabadidőtöltés mintázata jelentős eltérést mutat a demográfiai és társadalmi háttérváltozók szerint a magyar fiatalok és a romániai fiatalok esetében. Habár hasonló háttértényezők befolyásolják a román és magyar fiatalok társaságcentrikus időtöltését, azt figyelhetjük meg, hogy a romániai fiatalok esetében nem olyan nagyok a szakadékok az egyes rétegváltozókon belül. Míg a gyermeküket nevelő magyar fiatalok alig 15%-ára jellemzők a kávézóba, klubba, diszkóba, barátokhoz járás, addig országos szinten a gyerekkel rendelkező fiatalok egynegyede rendszeresen részt vesz ilyen tevékenységekben. Ugyanígy, míg a fiatal magyar nők alig több mint egyharmadára jellemző ez a típusú szabadidőtöltés, országos szinten ez az arány majdnem a nők felét képviseli. Mi állhat mégis a társasági élet eltérő mértékű intenzitása mögött a két etnikum esetében? Jelentős eltérés tapasztalható a két minta között a települések mérete szerinti megoszlásokban, abban az értelemben, hogy a nagyvárosokban (százezer, illetve kétszázezer lakos felett) a romániai fiatalok társas aktivitása kiemelkedően átlag feletti (62–64 százalékos). A magyar fiatalok esetében ez nem érvényes, ott azt tapasztaltuk, hogy a közepes nagyságú településeken jellemzőbb a szabadidőtöltés e mintázata. Első ránézésre azt gondolhatjuk, hogy strukturális meghatározottság áll a háttérben, ugyanis a romániai fiatalok nagyobb aránya él nagyvárosokban (jelentős befolyásoló tényező Bukarest). Ugyanakkor, ha külön megvizsgáljuk a román fiatalokat Erdélyben, az ő esetükben is az ország egészére jellemző társasszabadidőtöltési mintázatot figyelhetjük meg településméret szerint, ami arra enged következtetni, hogy a magyar fiatalok esetében más meghatározó tényezőkkel állunk szemben.

111


Egyik ilyen összetevőt feltételezésünk szerint az adott településeken élő magyarok etnikai aránya képezi. A nagyvárosokban élő magyar fiatalok jelentős többsége szórványban (Kolozsvár, Temesvár, Brassó, Arad, Nagyszeben, Nagybánya) vagy kisebbségben (Nagyvárad, Szatmárnémeti) él. Ha ezeken a településeken megvizsgáljuk a társaságorientált szabadidőtöltés mértékét, azt figyelhetjük meg, hogy ez az átlagos érték körül alakul a szórványvárosokban (49 százalék), illetve átlagon aluli azokban a nagyvárosokban, ahol a magyarok kisebbségben élnek (38 százalék). Ehhez képest az ország teljes fiatal népessége esetében azt láttuk, hogy a nagyvárosokon élőkre jóval átlag felett (64%-ukra) jellemző a gyakori társas időtöltés. 12. A társaság- (szórakozás)orientált szabadidő-fogyasztás gyakorisága százezer fölötti nagyvárosokban. Erdélyi magyar fiatalok

Magyarok aránya Egyforma arány (40%-60%) Kisebbség (20%-40%) Szórvány (<20%) Összesen (nagyvárosok) Összesen Erdély

N (esetszám) 60 98 153 311 1,171

Nem jellemző 21,7 46,9 29,4 33,4 35,3

Valamenynyire jellemző 15,0 15,3 21,6 18,3 16,3

Nagyon jellemző 63,3 37,8 49,0 48,2 48,4

Ebből a feltételezésből kiindulva egy újabb változót kreáltunk, amely magába foglalja az összes olyan társas tevékenységet, amelyeket a kutatás során mértünk, illetve amelyek alapállásban nem feltételeznek bizonyos intézményi hátteret. Az intézmények általi függőség kiszűrése két okból is fontos: egyrészt nem rendelkezünk a kulturális vagy közösségi helyek infrastruktúrájának mértékéről képet adó változóval, másrészt pedig azt gondolhatjuk, hogy a szórványban, kisebbségben magyar településeken az intézményi háttér leépülőben van (Vetési 2000), vagy legalábbis szegényesebb, mint a többségben magyarok által lakott régiókban. Így az új változóban – amit nevezhetünk a társasági vagy közösségi élet fokmérőjének – olyan tevékenységek kerültek be, mint: sportolás, koncertre, klubba, diszkóba, kávézóba, bárokba, teraszokra járás, kirándulás, együttlét a barátokkal.

112


13. A társasági időtöltés intenzitása a települések magyararánya szerint

A fenti ábrán az x-tengely a magyarok arányát jelzi az adott településeken, az y-tengely pedig a társas időtöltés változójának átlagát. Szemléletes, amint az átalagértékek egy fordított „S” alakú görbét rajzolnak ki. Az etnikai sűrűség, illetve a társasági élet intenzitása szerit négy szakaszt különböztethetünk meg: a) Etnikai heterogenitás, átlagos társasági élet: azokon a szórványtelepüléseken (elsősorban nagyvárosokban), ahol a magyarok aránya 10– 15% alatt van, a társas élet átlagosnak mondható. Feltételezhetjük, hogy ennek egyik oka az, hogy ezeket a kapcsolatokat az etnikai heterogenitás jellemzi, azaz magyar és román fiatalok közösen vesznek részt a közösségi élet tevékenységeiben. b) Etnikai homogenitás, depresszív zóna: azon települések tartoznak ide, ahol a magyarok aránya körülbelül 10 és 40% között van. Nyilván az etnikai homogenitást a társas kapcsolatokban épp azok alacsonyabb intenzitása miatt feltételezhetjük. Ezeken a településeken a magyar fiatalok inkább magyarokkal találkoznának, viszont ebben az etnikum alacsony létszáma, sűrűsége jelentős gátként jelentkezik.

113


c) Etnikai homogenitás, intenzív zóna: az etnikai arány növekedésével együtt, 35–40% fölött erősödik a közösségi aktivitás, egészen a 70–80%-ig magyarok által lakott településekig. Feltételezhetően az etnikumnak és az identitás megélésének kiemelkedő szerepe van a magyarok és románok által hasonló arányban lakott településeken, a magyar fiatalok társasági élete és annak kifejeződése a nyilvános terekben itt átlagon felülinek mondható. d) Etnikai homogenitás, átlagos társasági élet: a görbe vége visszatér egy normál, átlagos állapotba azokon a településeken, ahol a magyarok jelentős többségben vannak. Sejthetjük, hogy ennek éppen az az oka, hogy az etnikai hovatartozás nem befolyásolja semmilyen irányba a közösségi élet intenzitását. A felvázolt modell nyilván feltételezés, bizonyítására és finomítására további kutatások szükségesek. Viszont két érdekes kérdést mindenképpen érdemes felvetni e gondolatmenet kapcsán. Az egyik kérdés a szórványosodás problematikája, itt mindenekelőtt azt lenne érdemes vizsgálni, hogy melyik az a pont, ahol a közösségi kapcsolatok iránti igényt még felülírja az etnikai hovatartozás (a depresszív zóna és a heterogén kapcsolatok közötti átmenet folyamata). A modell arra is rávilágít, hogy ezeken a településeken a magyar intézményrendszer meglététől vagy hiányától függetlenül egyfajta erózió megy végbe a társas kapcsolatok intenzitásában, amelyet bourdieu-i megközelítésben a társadalmi vagy kapcsolati tőkét jelenti (Pokol 1995: 87). Az is érdekes felvetés lehet, hogy a depresszív zónákban élő magyarok kapcsolati tőkéjének szűkösségét lehet-e, és ha igen, milyen formában kompenzálni? Hasonlóan izgalmas lehet annak vizsgálata is, hogy a társas kapcsolatok intenzitása ebben a megközelítésben hogyan befolyásolja általában véve a közösségi élet, a társadalmi aktivitás mértékét. Ez részben abból a szempontból kérdéses, hogy a közösségi, magyar intézményrendszer milyen esélyekkel építhető, tartható fenn a depresszív zónákban. Másrészt az erdélyi magyarok politikai aktivitásában tapasztalt eredmények szintén összefüggésben vannak a települések magyar arányával: az RMDSZ leginkább a 40–60 százalékban magyar települések lakóit (intenzív zóna), és legkevésbé a szórványban élőket (depresszív zóna) tudja megszólítani (Kiss 2009: 51). Ez utóbbi megállapítás egyben igazolja a modell helyességét is.

114


3.3. Mozgásorientált szabadidőtöltés A mozgáscentrikus időtöltés leginkább a magyar fiatalokra jellemző. Az erdélyi fiatalok általában intenzívebben sportolnak, mint az országos átlag, ugyanakkor a magyar fiatalok többen és gyakrabban járnak kirándulni, mint román társaik. 14. Mozgásorientált szabadidőtöltés (kirándulás/sportolás)

A sportolási és kirándulási szokásokat számos tényező befolyásolja. Általános hatást tapasztalhatunk az iskolai végzettség, a gazdasági aktivitás, az anyagi helyzet megítélése, a korcsoportok és a megkérdezettek neme szerint. Az átlagnál többet mozognak a magasan kvalifikáltak, a tanulók és az egyetemisták, az anyagilag jól szituáltak, a nagyon fiatalok, a férfiak. A település mérete szerint kisebb aránybeli különbségek vannak a romániai és a magyar fiatalok között, viszont úgy tűnik, hogy mindkét etnikum esetében általában a kis- és közepes városok fiataljai a legaktívabbak ezen a téren.

115


15. Mozgásorientált szabadidőtöltés az alapváltozók szerint10



Gazdasági aktivitás

Jövedelem szubjektív megítélése

Korcsoport

Neme

Település mérete

10

Értékek

1. – általános 2. – szakiskola 3. – középfokú 4. – felsőfokú 1. – tanuló, diák 2. – gazdaságilag aktív 1. – anyagi gondokkal élnek 2. – beosztással kijönnek 3. – elfogadhatóan, jól élnek 1. – 18–24 év 2. – 25–29 év 3. – 30–35 év 1. – férfi 2. – nő 1. – < 4 000 lakos 2. – 4 000–30 000 lakos 3. – 30 000–100 000 lakos 4. – 100 000–200 000 lakos 5. – 200 000 lakos felett

Nem Nagyon jeljellem- Beta lemző ző 46,5 27,4 39,5 32,6 0,20 21,4 50,1 12,8 55,7 7,7 70,5 -0,12 27,3 41,5 40,6

29,4

27,1

43,7

20,2

52,3

16,9 24,2 38,2 22,0 31,0 31,9

56,4 45,8 31,9 49,5 40,0 38,0

17,9

56,4

17,5

49,2

38,3 21,9

Romániai fiatalok Nem Nagyon Sig. jeljellemlemző ző 62,4 15,6 49,7 23,1 0,00 34,8 34,1 23,4 34,3 14,8 56,8 0,00 37,0 27,4 51,0

19,7

33,9

33,4

27,7

36,7

24,7 39,4 50,5 31,2 44,2 43,0

44,4 25,3 17,9 36,9 23,0 28,6

43,2

20,9

36,6

32,9

35,2

23,6

43,4

49,7

31,6

31,2

0,08

0,01

-0,10

0,02

-0,07

0,03

-0,05

0,14


116


1. – egyedülálló 2. – házas, élettárssal él 1. – nincs Van-e gyermeke? 2. – van Családi állapot

TELJES MINTA

18,7

54,0

35,3

34,0

18,3 40,0

52,3 32,5

26,3

44,9

-0,06

0,23

-0,05

0,32

24,6

42,8

50,7

17,4

26,8 55,3

39,3 14,8

37,5

30,1

3.4. Kultúraorientált szabadidőtöltés Összességében a kultúracentrikus tevékenységek a legkevésbé jellemzőek a négy szabadidőtípus közül, a fiatalok 10–15 százaléka vesz részt számottevő gyakorisággal a vizsgált tevékenységekben. A kultúraorientált szabadidőtöltés faktora is jelentősnek mondható eltéréseket mutat a Romániában élő fiatalok és az erdélyi magyar ifjak között. A színházak, hangversenyek látogatottsága számottevően kiemelkedik az erdélyi magyar fiatalok esetében, ugyanakkor a mozik és a könnyűzenei koncertek látogatása is intenzívebb a román fiatalokéhoz képest. 16. Kultúraorientált szabadidőtöltés (színház, hangverseny/mozi/koncert)

117


A kulturális fogyasztást nagymértékben meghatározzák a rétegváltozók. Ez a típusú szabadidőtöltés elsősorban a felsőfokú végzettséggel rendelkező, anyagilag jól szituált, nagyvárosi, egyedülálló fiatalokra jellemző. Nemek szerint nincsenek jelentős eltérések, a nagyon fiatalok populációja pedig annak köszönhetően emelkedik ki, hogy a munka világába még nem bekapcsolódott fiatalok esetében ez a típusú szabadidőtöltés is nagyobb intenzitást mutat. A fiatalok anyagi helyzete ebben a faktorban bír a legnagyobb meghatározó erővel. Érdemes ugyanakkor megfigyelni, hogy a magyar fiatalok esetében kisebb az eltérés az anyagi helyzet szubjektív megítélésének pólusai között. Ezzel szemben a romániai mintán sokkal mélyebb szakadékot tapasztalhatunk, itt azok, akik anyagi gondokkal élnek, háromszor kevesebben vesznek részt kulturális tevékenységeken, mint jobban szituált társaik. 17. Kultúraorientált szabadidőtöltés háttérváltozók alapján11


Értékek

1. – általános 2. – szakiskola Iskolai végzettség 3. – középfokú 4. – felsőfokú 1. – anyagi gondokkal élnek Jövedelem 2. – beosztással szubjektív kijönnek megítélése 3. – elfogadhatóan, jól élnek 1. – tanuló, diák Gazdasági 2. – gazdaságilag aktivitás aktív 11

Nem Nagyon jeljellem- Beta lemző ző 82,7 7,7 85,7 3,9 0,29 58,3 15,1 37,6 23,6 76,4

10,3

69,6

11,8

49,6

17,1

41,7

22,7

63,7

13,9

0,11

-0,13

Romániai fiatalok Nem Nagyon Sig. jeljellemlemző ző 92,7 2,8 90,8 4,1 0,00 75,1 10,6 58,0 15,0

0,00

0,00

85,8

4,6

73,7

9,5

65,7

15,5

62,5

18,1

73,4

10,0


118


1. – < 4 000 lakos 2. – 4 000–30 000 lakos 3. – 30 000–100 000 Település lakos mérete 4. – 100 000–200 000 lakos 5. – 200 000 lakos felett 1. – egyedülálló Családi 2. – házas, élettársállapot sal él 1. – nincs Van–e gyermeke? 2. – van 1. – férfi Neme 2. – nő 1. – 18–24 év Korcsoport 2. – 25–29 év 3. – 30–35 év

72,4

8,4

85,7

3,8

64,0

16,2

87,8

2,0

52,9

19,3

79,3

12,2

44,0

17,6

70,5

10,5

50,5

19,0

52,2

22,9

53,3

18,7

69,0

15,1

72,5

8,3

81,5

4,5

54,1 75,3 63,2 61,1 54,9 60,6 71,2

17,9 7,3 14,4 13,3 18,4 13,5 9,4

67,2 88,6 75,2 75,1 69,6 71,2 84,8

14,0 3,0 10,9 8,7 14,4 9,7 4,9

TELJES MINTA

62,1

13,9

75,2

9,8

0,09

0,00

-0,09

0,05

-0,07

0,11

0,02

0,51

0,02

0,71

A kultúraorientált szabadidőtöltés esetében szintén a települések mérte szerint figyelhetők meg jelentősebb eltérések a romániai és a magyar fiatalok között. Bár a település méretének növekedésével nő azok aránya, akikre jellemző ez a fogyasztási mintázat, a magyarok esetében ez nem annyira egyértelmű, mint a román ifjúsági társadalom egészére nézve. Egyrészt a kisebb településeken élő magyar fiatalok relatív kevésbé passzívak, mint román társaik. Másrészt, míg az országos minta esetében a százezer fölötti városok fiataljainak 19,4 százalékára (a 9,8 százalékos átlag kétszerese), addig a nagyvárosi magyar fiataloknak csupán 18,2 százalékára (a 13,9 százalékos átlag fölött nem sokkal) jellemző a kulturális intézmények gyakori látogatása. Feltehetően szintén a települések etnikai aránya játszik ebben meghatározó szerepet, amint a társaságcentrikus szabadidőtöltés esetében is megfigyelhettük: a magyarok arányának csökkenésével egyenes arányban csökken a kulturális terek látogatottsága is a magyar fiatalok esetében. Ebben nyilván szerepet játszik a szórványban tapasztalható szegényesebb intézményi háttér.

119


18. A kultúraorientált szabadidő-fogyasztás gyakorisága százezer fölötti nagyvárosokban. Erdélyi magyar fiatalok

Magyarok aránya Egyforma arány (40%–60%) Kisebbség (20%–40%) Szórvány (<20%) Összesen (nagyvárosok) Összesen Erdély

N (esetszám) 58 96 154 308 1,174

Nem jellemző 44,8 33,3 58,4 48,1 62,1

Valamenynyire jellemző 24,1 47,9 28,6 33,8 24,0

Nagyon jellemző 31,0 18,8 13,0 18,2 13,9

Az elitkultúra tereinek látogatottságában a két etnikum eltérő intenzitású fogyasztási mintázata két okra vezethető vissza. Egyrészt – amint a bevezetőben láthattuk a 2007-es Eurobarometer adatokból – a magyarországi lakosság általában nagyobb arányban és gyakrabban vesz részt kulturális aktivitásokban, mint a romániai lakosság. A magyarországiak kétszer akkora aránya jár balettelőadásra vagy operába, mint a romániai lakosság (16%, versus 8%, aki az utóbbi évben részt vett), másfélszer annyian járnak színházba (31%, versus 20%), moziba (36%, versus 22%), könyvtárba (33%, versus 22%), múzeumba, kiállításokra (39%, versus 27%) – a 2007-es Eurobarometer adatok alapján. Azt feltételezhetjük, hogy itt egy általános etnikai sajátossággal állunk szemben, ebben az erdélyi magyarok valahol a két pólus, a magyarországi és a romániai kulturális habitusok között helyezkedhetnek el. Ehhez szervesen kötődik egy másik megállapítás is, amely szerint az erdélyi magyar politikai és társadalomszervezési tevékenységek kiemelten kezelik a kulturális örökség megőrzését, a művelődés támogatását. Ezek a tevékenységek hangsúlyosan megjelennek az erdélyi magyar civil szféra egészében és az ifjúsági szervezetek szintjén is (Horváth 1995: 55).

120


4. A kulturális fogyasztás változása 2001 és 2008 között az erdélyi magyar fiatalok körében A MOZAIK 2001 és ERDÉLYI FIATALOK 2008 adatfelvételek alapján lehetőségünk nyílik tizenegy kulturális tér látogatottságának időbeni változását nyomon követni a 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok körében. Azt tapasztalhatjuk, hogy a kulturális fogyasztás általánosan csökken, az általunk vizsgált terültek közül egyedül a könnyűzenei koncertek látogatásának gyakoriságában figyelhetünk meg enyhe növekedést. 19. Mikor volt Ön utoljára... 18–29 éves magyarok, 2001 Könyvesboltban? Bálban, mulatságon? Házibuliban, partin? Diszkóban? Moziban? Művelődési házban? Könyvtárban? Könnyűzenei koncerten? Kiállításon, múzeumban? Színházban (nézőként)? Hangversenyen?

az utóbbi két hónapban 51,0 46,2 45,4 41,4 29,3 29,1 27,5 20,6 16,1 14,2 5,3

régebben 40,4 49,7 48,3 51,9 64,1 57,7 61,7 60,5 64,1 71,2 40,0

soha 8,5 4,1 6,2 6,7 6,6 12,9 10,7 18,9 19,9 14,6 54,7

18–29 éves magyarok, 2008 Könyvesboltban? Bálban, mulatságon? Házibuliban, partin? Diszkóban? Moziban? Művelődési házban? Könyvtárban? Könnyűzenei koncerten? Kiállításon, múzeumban?

az utóbbi két hónapban 27,1 30,9 39,1 38,0 11,4 17,2 15,4 22,1 12,2

régebben 59,5 58,7 53,6 49,9 72,7 67,6 71,9 64,5 71,8

soha 12,3 9,8 6,5 11,2 15,2 14,2 11,8 12,2 14,8

121


Színházban (nézőként)? Hangversenyen? Eltérés aránya (2008–2001/2008) Könyvesboltban? Bálban, mulatságon? Házibuliban, partin? Diszkóban? Moziban? Művelődési házban? Könyvtárban? Könnyűzenei koncerten? Kiállításon, múzeumban? Színházban (nézőként)? Hangversenyen?

9,9 3,6 az utóbbi két hónapban -88,3 -49,8 -16,1 -8,8 -158,2 -69,6 -79,3 6,9 -31,4 -43,6 -48,0

75,4 46,5 régebben 32,0 15,4 9,9 -4,0 11,9 14,6 14,3 6,3 10,8 5,6 13,9

14,3 48,6 soha 30,8 58,7 3,8 39,8 56,8 8,6 8,8 -54,9 -34,0 -2,1 -12,4

A tizenegy kulturális tér látogatottságának intenzitását faktoranalízissel megvizsgálva – amelyet itt nem részletezünk – három típusba sorolhatjuk az egyes tevékenységeket. A Mozaik 2001-es adatbázison végzett faktorelemzés alapján elkülöníthetjük az elitkultúra tereit: könyvesbolt, színház, múzeum, hangverseny és könyvtárlátogatás, a tömegkultúra (diszkó, házibuli, mozi, könnyűzenei koncert) és a népi kultúra (bál, mulatság, művelődési ház) találkozóhelyeit. A 2008-as adatok hasonló módszerrel végzett elemzése változást hozna az egyes típusokon belül, azt tapasztalhatjuk, hogy a mozilátogatás az elitkultúra komponensévé válik, a házibulik, partik pedig a populáris kultúra faktorához kerülnek közelebb. A továbbiakban sorra vesszük az egyes fogyasztási típusok változóit, illetve az elmúlt hét év változásait nyomon követjük a legfontosabb demográfiai, társadalmi háttérváltozók alapján is. A rétegváltozókon belüli vizsgálatban a 2001-es modell alapján összevont változók ötös skálán12 mért átlagaival számolunk.

12

5 - az utóbbi hónapban volt, 4 - egy-két hónapja, 3 - hat hónapja, 4 - ennél régebben, 5 - soha nem volt

122


20. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Erdélyi magyar fiatalok (18–29 év). Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

2001 és 2008 között a népi kultúra intézményeit látogatók átlagos csökkenése mondható a legjelentősebbnek. Míg 2001-ben ez a típusú kulturális terek örvendtek a legintenzívebb forgalomnak, 2008-ra a tömegkultúra terei kerülnek az első helyre, azaz itt regisztrálható a legalacsonyabb mértékű csökkenés. A népi kultúra terei látványosan visszaszorulnak a 18–29 éves fiatalok körében 2001 és 2008 közötti időszakban. Jelentősen csökken a művelődési házak és a bálok, mulatságok látogatottsága. A rendszeresen, legalább kéthavonta bálba, mulatságokra járók aránya kétharmadára (46-ról 31%-ra), a művelődési házak gyakori látogatóinak aránya majdnem felére csökkent (29-ről 17%-ra). Az összevont faktor mentén a tömegkultúra színtereinek frekventálásban találkozhatunk a legkisebb arányú apadással. A típust képező változók közül egyesek jelentősen mérséklődtek (a mozilátogatás), mások akár enyhe növekedést is mutatnak (koncertre járás), ami arra enged következtetni, hogy a tömegkultúra terei időben jelentősen megváltoznak. Az összevont változó esetében Közép-Erdélyben a férfiak, alacsony és

123


középfokú végzettségűek, a jelenleg tanulmányaikat folytatók, az anyagi helyzetüket közepesnek megítélők körében jelentősebb a látogatások intenzitásának csökkenése. A vizsgált tizenegy változó közül a mozilátogatók körben tapasztalható a legnagyobb arányú csökkenés az elmúlt hét évben, majdnem egyharmadára csökkent a filmszínházakat rendszeresen látogatók aránya. 2001-ben a 18–29 éves fiatalok 29%-a volt a megkérdezést megelőző két hónapban moziban, ugyanez az arány 2008-ra 11%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan megkétszereződött azok aránya, akik soha nem voltak moziban, az erdélyi magyarok fiatalok 15%-ról mondható ez el 2008 őszén. Jellemző módon a mozilátogatást a 2008-as faktorelemzés már az elitkultúra színterei közé sorolja. A fiatalok körében továbbra is kedvenc időtöltési szokás maradt a házibulikba és a diszkókba járás. E két változó esetében tapasztalhatjuk a legkisebb arányú csökkenést, a fiatalok 38–40%-a továbbra is részt vesz ezeken a társas összejöveteleken. A tömegkultúra színterei közül a könnyűzenei koncertek látogatóinak tábora bővül az utóbbi néhány évben az erdélyi magyar fiatalok körében, 20,6-ról 22,1%-ra nőtt azok aránya, akik az elmúlt két hónapban részt vettek koncerten. Az elitkultúra terei közül a könyvesboltok és a könyvtárak látogatottságában figyelhetünk meg jelentős mérséklődést, mindkét esetben majdnem felére csökkent az ezeket felkereső fiatalok aránya. Míg 2001-ben a megkérdezettek fele rendszeresen járt könyvesboltba, 2008-ban a fiataloknak kevesebb mint egyharmadáról mondhatjuk el ugyanezt. Részben a virtuális könyvesboltok elterjedésével is magyarázható lenne ez a csökkenés, viszont a könyvtárak esetében tapasztalt hasonló mértékű apadás arra enged következtetni, hogy az olvasási hajlandóság mérséklődésével állunk szemben – legalábbis a hagyományos, papíralapú könyvek esetében. A múzeumok, színházak, hangversenyek a legritkábban felkeresett kulturális intézmények, ezek látogatottsága időben is csökkent, majdnem másfélszer kevesebben látogatják ezeket a fiatalok 2008-ban. A fiatal populáció 10–12%-a volt az elmúlt két hónapban színházban, illetve múzeumban. A múzeumlátogatás esetében érdemes kiemelni viszont azt, hogy csökkent azok aránya is, akik soha nem voltak kiállításokon, tehát a mérséklődés inkább a gyakoriság esetében érhető tetten. A hangversenyre rendszeresen járó fiatalok aránya 3,6-ra tehető 2008-ban, a 18–29 évesek fele nem volt soha komolyzenei előadáson.

124


21. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Régiók és településtípus szerint. Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

Az erdélyi régiókon belül Közép-Erdélyben figyelhetjük meg a legmeredekebb csökkenést mindhárom kulturális fogyasztási típus esetében, a fogyás mértéke nagyjából hasonló nagyságú. A Partiumban a legkisebb arányú az egyes színterek látogatottságának mérséklődése. Székelyföldön a népi kultúra tereinek frekventálási intenzitása csökken látványos arányban, úgy tűnik, ebben a régióban is a tömegkultúrához sorolt kulturális intézmények látogatása veszi át a vezető pozíciót. A településtípusok szerinti bontásban a városokon figyelhető meg a nagyobb arányú mérséklődés mindhárom kulturális fogyasztási típus esetében, a vidéki településeken a népi kultúra helyszíneinek látogatottsága esik meredekebben, de ennek ellenére ezek maradnak a leginkább frekventált intézmények falun.

125


22. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Nem és korcsoportok szerint. Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

A fiatal férfiak esetében meredekebbek a csökkenési görbék, a nők körében továbbra is a népi kultúra terei jelentős érdeklődésnek örvendenek, valamivel nagyobbnak, mint a tömegkultúra helyszínei. Korcsoportok szerint a nagyon fiatalok, a 18–24 évesek körében hangsúlyosabb a tömeg- és a népi kultúrát célzó fogyasztás mérséklődése, a 25–29 évesek körében jelentősebb az elitkultúra frekventálásának csökkenése. Az idősebb korosztályban a populáris kultúra helyszínei továbbra is őrzik vezető helyüket.

126


23. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Iskolai végzettség szerint. Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

Iskolai végzettség szerint az alacsonyan képzettek körében őrzi meg vezető pozícióját a népi kultúra, ugyankkor ezen a csoporton belül a legjelentősebb mindhárom fogyasztási típus mérséklődése az elmúlt hét évet tekintve. Ez arra enged következtetni, hogy ezek a rétegek fokozottan lemaradnak a kulturális fogyasztásban (is), erősödnek a társadalmi különbségek – legalábbis egyre kevésbé veszik ki részüket az általunk vizsgált kulturális tevékenységekben. A képzettség növekedésével lineárisan fokozódik a kulturális fogyasztás. Megfigyelhetjük, hogy a tömegkultúra tereinek népszerűsége háttérbe szorítja a népi kultúra helyszíneit a közepesen kvalifikáltak körében. A felsőfokú végzettek körében szembetűnő változást figyelhetünk meg a vizsgált periódusban, az elitkultúra színtereinek látogatottsága elveszíti vezető szerepét, itt is a tömegkultúra intézményei örvendenek 2008-ban nagyobb népszerűségnek. Ennek hátterében a felsőfokú oktatás expanziója játszhat jelentős szerepet – a két időpont között majdnem megkétszereződött az egyetemet végzettek aránya a minták alapján –, abban az értelemben, hogy az egyetemre járás nem jelent kötelező módon, automatikusan életmódbeli változást.

127


24. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Gazdasági aktivitás szerint. Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

Mindhárom kulturális fogyasztási típus legnagyobb mértékben a még tanulmányaikat folytatók körében mérséklődik. Amennyiben összevetjük a korosztályok és a településtípusok szerinti eredményekkel, egyre plauzibilisebbé válik az a feltételezés, hogy a nagyon fiatal, még tanulmányaikat folytató városi fiatalok kulturális fogyasztásának általánosan csökkenése mögött új típusú intézmények és tevékenységek népszerűsödése állhat (amelyeket az adatfelvétel figyelmen kívül hagyott). Ennek következményeként regisztráljuk az általunk mért, „hagyományosnak” nevezhető kulturális terek látogatottságának univerzális mérséklődését ezeknél a rétegeknél.

128


25. Kulturális terek látogatottságának változása: 2001–2008. Családi állapot és a jövedelem szubjektív megítélése szerint. Az y-tengely a látogatás intenzitásának átlagát reprezentálja

Az egyedülálló fiatalok az előbbi megállapításunk körében illeszkednek, mindhárom fogyasztási típusban jelentősen mérséklődik az arányuk. A családosok esetében a népi kultúra színtereinek frekventálása csökken a legjelentősebben, a legkevésbé pedig a tömegkultúráé. Az anyagi helyzetüket közepesnek megítélők körében a legjelentősebb a vizsgált fogyasztási típusokhoz tartozó intézmények igénybevételének intenzitásbeli csökkenése. Azt feltételezhetjük, hogy ebben a feltörekvő csoportban mérséklődött leginkább a szabadidő mennyisége az elmúlt évek során.

129


5. Médiafogyasztási szokások változása az elmúlt években A tömegkommunikációs eszközök igénybevételét a 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok körében nyílik lehetőségünk megvizsgálni, figyelembe véve a 2001 és 2008 közötti változásokat. Az elemzésben csupán a jelentős változásokat volt alkalmunk nyomon követni, ugyanis a két adatfelvétel módszertanában (elsősorban a kérdések szintjén) jelentős eltérések vannak, amelyek nem teszik lehetővé minden esetben a részletek összevetését. Az összehasonlítást nehezíti az a tény is, hogy a Romániában élő magyarok médiafogyasztási szokásai regionálisan jelentős eltérést mutatnak, elsősorban a nézett, hallgatott, olvasott médiumok szintjén. Ennek következtében a 2001-es és a 2008-as minta nagyságai is nagymértékben torzíthatnak, kiváltképpen a regionális rádióadók és újságok szintjén, azon túlmenően, hogy az erdélyi megyék mindenikében nem terjesztett médiumok esetében ezek a minták nem tekinthetőek reprezentatívnak. 5.1. Televíziózás Az elmúlt hét évben nem történt jelentős változás a tévét nézők arányába, az enyhe csökkenés a hibahatárokon belül helyezkedik el. 26. Szokott-e Ön TV-t nézni?

130


Az egyes adók nézettségére vonatkozó táblázatban is jelöljük, hogy a megkérdezés különféleképpen történt. 2001-ben a válaszadóknak fel kellett sorolniuk az általuk leggyakrabban nézett öt tévéadót, 2008-ban zárt kérdésben soroltunk fel tizenkét adót, és mindenik esetében rákérdeztünk a nézés gyakoriságára (naponta, hetente, ritkábban, egyáltalán), majd nyílt kérdésben kitértünk azokra az adókra, amelyekre nem vonatkozott a listánk. 27. TV-adók nézettsége, 2001 és 2008. Az első húsz adó nézettsége a teljes populációban 2001

2008

Kérem, sorolja fel azt a – legfeljebb öt – TVcsatornát, melyet a leggyakrabban néz.

Az alábbi TV-adók közül melyiket milyen gyakorisággal nézi?

A leggyakrabban nézett adók. % a teljes TV-adó mintában Duna TV 40,9 ProTV 40,4 MTV2 29,1 RTL Klub 22,9 TV2 22,3 Antena 1 22,1 Prima TV 19,8 RTV1 19,4 MTV1 18,5 Discovery 15,4 SatElit 14,0 Eurosport 9,0 HBO 8,7 Atomic 8,2 Acasa 7,1 Animal Planet 4,5 National Geographic 3,9 RTV2 3,4 Viva 3,4 ATV 3,3

Az adót naponta nézők aránya. % a teljes TV-adó mintában RTL Klub 60,3 TV2 49,7 ProTV 34,0 Duna TV 26,9 MTV1 19,9 MTV2 18,1 Antena 1 13,3 Discovery 10,4 Realitatea TV 9,5 RTV1 8,6 Hír TV 7,9 RTV2 6,5 Viasat (3, Explorer, History) 5,5 Film+ 4,0 Antena 3 3,9 Eurosport 3,5 Music TV (MTV) 3,0 Kiss Tv 2,8 HBO 2,3 Sport Ro 2,1

131


Az ábrán a legnagyobb arányt elért 20–20 adót mutatjuk be. A módszertani eltéréseket figyelembe véve is elég nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok körében a kereskedelmi és elsősorban a magyarországi kereskedelmi csatornák váltak a leginkább népszerűbbekké az elmúlt hét évben. Míg 2001-ben a román nyelvű ProTV mellett két magyarországi közszolgálati adó képezte a három leggyakrabban nézett televíziót, 2008-ra az RTL Klub és a TV2 átvette a vezető szerepet. A román nyelvű ProTV továbbra is jelentős nézőtáborral rendelkezik, minden valószínűség szerint azokban a szórványrégiókban a legerősebb, ahol a magyar adók kisebb eséllyel kerülnek be a kábelszolgáltató társaságok kínálatába. A két listavezető magyarországi csatorna előretörésének okai is a kínálati oldalon keresendők, ugyanis az elmúlt években terjeszkedtek Erdély keleti részeire. A 2001-es adatfelvétel idején mind az RTL Klub, mind pedig a TV2 korlátozottan volt fogható például a székelyföldi megyékben. A magyar nyelvű kereskedelmi adók mellett a szintén magyarországi közszolgáltai adók (a Duna TV, a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornája) is jelentős nézettségnek örvendenek. 28. TV-adótípusok nézettsége, 2001 és 2008. Az adókat említők körén belüli arányok.

132


A fenti ábrán – amely az összes említett adó típusok szerinti megoszlását mutatja – jól nyomon követhető a televíziózás céltermékeinek változása: a magyarországi kereskedelmi adók térhódítása a többi adó-típus rovására. Mindezek következtében az is nyilvánvaló, hogy a magyar etnikumú fiatalok egyre nagyobb aránya és egyre nagyobb mértékben anyanyelvét használja tévézés közben. Erre külön kérdés is vonatkozott a 2008-as adatfelvételben, amely értelmében a 29 évnél fiatalabb erdélyi magyar fiatalok 52%-a nagyrészt vagy kizárólag magyarul tévézik, és csupán 7,5% az, akik többnyire román nyelvű adókat néznek, ők többnyire a közép-erdélyi régió lakói. 29. Milyen nyelvet használ tévénézéskor? 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok, 2008

32,7

Székelyföld 37,3

33,2

KözépErdély 24,0

19,4

17,4

29,3

14,2

37,8

39,4

29,9

42,2

3,4

2,1

3,8

5,4

4,2

1,1

2,2

11,8

2,4

2,7

1,6

2,5

100,0

100,0

100,0

100,0

Erdély csak a magyart nagyrészt a magyart, de valamennyit a románt is fele-fele arányban magyart és románt nagyrészt a románt, de valamennyit a magyart is csak a románt más helyzet (más nyelvet használ) Összesen

Partium

5.2. Rádióhallgatás A rádióhallgatók aránya sem változott számottevően 2001 és 2008 között, a megkérdezett fiatalok háromnegyede szokott rádiót hallgatni. A pontos arányokat tekintve 2001-ben a 18–29 év közöttiek 78%-a, 2008ban pedig 75%-a mondta azt, hogy rádiózik.

133


30. Rádióadók hallgatottsága, 2001 és 2008. Az első húsz adó hallgatottsága a teljes populációban 2008

2001 Kérem, sorolja fel azt a – legfeljebb öt – rádióadót, melyet a leggyakrabban hallgat. A leggyakrabban hallgatott adók.

Rádióadó Europa FM Danubius Mix FM Marosvásárhelyi rádió Kossuth

%a teljes mintában 18,2 16,8 13,5 11,4 10,8

Sláger rádió

9,6

Contact Pro FM Impuls Radio 21 Uniplus Transilvania Star rádió Kolozsvári rádió Bukarest (RRA, Tineret, Cultural) Prima rádió Gaga Rádió Petőfi rádió Radio Brasov Samtel

7,8 7,0 6,6 6,1 5,6 5,1 4,9 4,8 4,3 4,0 3,9 3,8 3,3 2,6

134

Ha visszagondol az elmúlt hétre, mely rádióadókat hallgatta? És milyen gyakorisággal? A legalább hetente néhány órát hallgatott adók. %a teljes Rádióadó mintában Europa FM 16,8 Kiss FM 14,9 Paprika rádió (Kolozsvár) 10,0 Marosvásárhelyi rádió 7,5 Pro FM 6,1 City rádió (Szatmárnémeti, 5,7 Nagykároly) Radio 21 România 5,5 Danubius (Magyarország) 5,5 Sláger (Magyarország) 5,1 Kolozsvári rádió 4,9 Mix FM (Sepsi Rádió) 4,1 Gaga rádió (Marosvásárhely) 3,8 Fun FM (Csíkszereda) 3,1 Mix FM (Gyergyószentmiklós) 2,8 Vox FM (Székelykeresztúr) 2,7 Prima rádió (Székelyudvarhely) 2,7 Juventus rádió (Magyarország) 2,5 Sláger rádió (Sepsiszentgyörgy) 2,5 Star Rádió (Székelyudvarhely) 1,8 Mix FM (Csíkszereda) 1,3


A rádiózás esetében is érvényesek ugyanazon módszertani fenntartások, mint a tévézés esetében, a két adatfelvétel során eltérően voltak megfogalmazva a kérdések. A leggyakrabban hallgatott adók listáját vizsgálva azt mondhatjuk, hogy 2001-hez képest mind a magyarországi, mind pedig a román nyelvű adók valamelyest háttérbe kerülnek a romániai magyar nyelvű rádióadókkal szemben. A fiatalok körében továbbra is a legnépszerűbb adó az Europa FM, 2001-hez képest 2008-ban a második legkedveltebb adó is egy román kereskedelmi rádió, a Contact rádió utódjaként létrejött Kiss FM. A két rádió előnye, hogy ezek országos szinten foghatók, nagy valószínűséggel ezek hallgatottsága a magyarok által szórványosan lakott területeken magasabb, ahol nincs lehetőség magyar nyelvű rádióadók vételezésére. Ugyanakkor több, kisebb hallgatottsággal rendelkező román kereskedelmi adó lekerült az újabb népszerűségi listáról (Impuls, Uniplus, Transilvania). A 2008-as rádiók sorában jelentős helyet foglalnak el a 2005-ben létrejött szatmárnémeti City rádió, illetve a 2006 őszén indult kolozsvári Paprika rádió, maguk mögé utalva a 2001-ben kiemelkedő népszerűségnek örvendő Danubius és Sláger rádiókat. A Székelyföldön magyar műsorokkal jelentkező, amúgy az ország több régiójában hallgatható Mix FM továbbra is jelentős hallgatottságnak örvend, a három székelyföldi városban sugárzott adó összevetve 8,2%-os hallgatottsággal rendelkezik. Összességében azt mondhatjuk, hogy az erdélyi magyar kereskedelmi adók köre bővült az elmúlt években, ezek megerősödése pedig a román nyelvű és a magyarországi kereskedelmi rádiók rovására történt. A rádiótípusok hallgatottságát bemutató ábra jól szemlélteti ezeket a változásokat – annak ellenére, hogy az arányok önmagukban nem vethetők össze a lekérdezések eltérő módszertana miatt.

135


31. Rádiótípusok hallgatottsága, 2001 és 2008. Az adókat említők körén belüli arányok

Megfigyelhetjük ugyanakkor a magyarországi és a román nyelvű közszolgálati rádiók hallgatottságának a teljes visszaszorulását is a fiatalok körében. Ennek ellenére a magyar nyelvű műsorokat sugárzó erdélyi közszolgálati adók (elsősorban a marosvásárhelyi és a kolozsvári) továbbra is hasonló közkedveltségnek örvend, mint 2001-ben. A rádiózás nyelvét tekintve az tűnik valószínűnek, hogy a román és a magyar nyelvű adókat vegyesen hallgatják az erdélyi magyar fiatalok. Az erre vonatkozó 2008-as kérdés azt mutatja, hogy a tévénézéshez hasonlóan a magyar fiatalok valamivel több mint fele (55,8%) nagyrészt vagy kizárólag magyarul rádiózik, viszont itt nagyobb azok aránya (13,8%), akik inkább román adókat hallgatnak. Ez minden valószínűség szerint a magyar adók hiányának köszönhető a közép-erdélyi régiók bizonyos területein.

136


32. Milyen nyelvet használ rádióhallgatáskor? 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok, 2008

41,7

Székelyföld 49,4

37,6

KözépErdély 30,7

14,1

15,0

16,8

9,9

29,2

27,8

28,9

32,3

5,4

2,8

8,1

7,8

8,4

3,9

7,5

17,7

1,2

1,1

1,2

1,6

100,0

100,0

100,0

100,0

Erdély csak a magyart nagyrészt a magyart, de valamennyit a románt is fele-fele arányban magyart és románt nagyrészt a románt, de valamennyit a magyart is csak a románt más helyzet (más nyelvet használ) Összesen

Partium

5.3. Újságolvasás Az újságolvasási szokások összehasonlítása bizonyulhat a legkevésbé pontosnak, abban az értelemben, hogy az erdélyi magyarok körében a helyi (regionális, megyei) lapok olvasottsága a legnagyobb, és az általunk használt országosan reprezentatív minták eredményei lényegesen torzíthatnak egy-egy újság olvasási gyakoriságának megítélésében. Az írott média fogyasztásának intenzitását tekintve nem összehasonlíthatóak a 2001-es és a 2008-as adatok. 2001-ben a kérdőív arra vonatkozott, hogy milyen gyakran olvasnak napilapokat (!), 2008-ban pedig azt kérdeztük, hogy az elmúlt héten olvasott-e valamilyen lapot (napilapot, hetilapot, folyóiratot). 2001-ben a 18–29 éves magyarok 62%-a mondta azt, hogy hetente legalább egyszer olvas napilapot, 2008-ban 56% számolt be arról, hogy a kérdezést megelőző héten olvasott valamilyen lapot. A két adatot összevetve feltételezhetjük, hogy hét év alatt némileg csökkent a lapolvasók aránya, viszont ez a mérséklődés nem számottevő.

137


33. Leggyakrabban olvasott napilapok, hetilapok, folyóiratok, 2001 és 2008. A leginkább olvasott harminc lap aránya a teljes populációban 2001

2008

Kérem, sorolja fel azt a – legfeljebb öt – napilapot, illetve – legfeljebb öt – hetilapot, folyóiratot, melyet a leggyakrabban olvas. % a teljes Lap mintában Krónika 17,6 Hargita Népe 11,2 Háromszék 10,5 Nők Lapja 9,0 Bihari Napló 8,6 Heti Hirdető 6,6 Szatmári Friss Újság 6,2 Népújság 6,1 Szabadság 5,0 Udvarhelyi Híradó 4,8 Európai Idő 4,7 Nyugati Jelen 3,8 Romániai Magyar Szó 3,3 Pro Sport 3,2 Tina 2,9 Kiskegyed 2,8 Jurnalul Bihorean 2,4 Adevarul 2,4 Informatia Zilei 2,4 Tudás fája 2,3 Evenimentul Zilei 2,2 Brassói Lapok 2,2 Bravo, Bravo Girl 2,1 Erdélyi Napló 1,8 Székely Hírmondó 1,7 Agenda 1,5

Az elmúlt héten olvasott-e Ön valamilyen lapot? (napilapot, hetilapot, folyóiratot)? Legtöbb három említés. % a teljes Lap mintában Háromszék 8,4 Szatmári Friss Újság 5,0 Krónika 4,9 Szabadság 3,9 Székely Hírmondó 3,3 Nők Lapja 3,2 Bihari Napló 3,0 Csíki Hírlap 2,9 Népújság 2,9 Heti Hirdető 2,8 Vásárhelyi Hírlap 2,6 Udvarhelyi Híradó 2,5 Informatia Zilei 2,2 Hargita Népe 1,6 Pro Sport 1,5 Cluj Express 1,5 Erdővidék 1,3 Reggeli Újság 1,2 Brassói Lapok 1,1 Libertatea 1,0 Nagykároly és vidéke 1,0 Jurnalul Bihorean 0,9 Flash 0,9 Új Magyar Szó 0,8 Gazeta Sporturilor 0,7 Heti Új Szó (Temesvár) 0,7

138


Glasul Maramuresului Cosmopolitan Szilágyság Story

1,5 1,3 1,3 1,1

Bravo, Bravo Girl Szatmári Magyar Hírlap Ziarul Financiar Agenda Zilei

0,7 0,7 0,6 0,5

Az írott média piaca sokkal szerteágazóbb és fragmentáltabb a tévézéshez és a rádiózáshoz viszonyítva. Egyértelműen nagyobb a kínálat, sajtóorgánumok sokasága versenyez a piacon. A leggyakrabban olvasott napilapok, hetilapok, magazinok leltárát csupán a szemléltetés kedvéért tesszük közre – mint már jeleztük, a mintáink alapján nem lehetséges a fogyasztói táborok méretére reprezentatív állításokat megfogalmazni. A könnyebb eligazodás kedvéért a különböző laptípusok olvasottságát érdemes megvizsgálnunk. Öt kategóriát alakítottunk ki: országos magyar lapok (közéleti napi- és hetilapok), helyi magyar lapok (napi- és hetilapok), román nyelvű országos terjesztésű lapok, román nyelvű helyi, regionális terjesztésű lapok, illetve az ötödik kategóriát a folyóiratok, magazinok, szaklapok alkotják, függetlenül azok nyelvétől. A laptípusok olvasási gyakorisága jól szemlélteti, hogy mind 2001ben, mind 2008-ban a helyi érdekeltségű magyar napilapok és hetilapok a leginkább népszerűek az erdélyi magyar fiatalok körében. Úgy tűnik, hogy a helyi magyar újságok dominanciája időben fokozódott, ez abból is kitűnik, hogy csökken az országos terjesztésű magyar lapok, illetve a különböző magazinok „piaci részesedése”. A rendelkezésünkre álló adatokból arra nem következtethetünk, hogy abszolút számba nőtt a helyi lapok olvasóinak tábora és csökkent az országos lapoké, viszont ez a leginkább plauzibilis forgatókönyv. Ezt támasztja alá, hogy az elmúlt években újabb helyi lapok jelentek meg (Csíki Hírlap, Szatmári Magyar Hírlap, Vásárhelyi Hírlap), illetve az országos terjesztésű magyar lapok valamelyest visszaszorultak (a két országos napilap, a Krónika és az Új Magyar Szó olvasótábora szűkült, a hetilapok pedig 2008-ra lekerültek a harmincas népszerűségi listáról). A magazinok, folyóiratok olvasottsága nagyon alacsony, a Nők Lapja, a Bravo és a sportújságok jelennek meg ebben a kategóriában. A „piaci részesedésük” csökkent az elmúlt hét évben, jelenleg a laptípusok olvasottságán belül 9%-os arányt képviselnek, ami nagyságrendileg a magyar országos terjesztésű, illetve a helyi román nyelvű lapok olvasótáborával összehasonlítható arány.

139


34. Laptípusok olvasási gyakorisága, 2001 és 2008. A lapokat említők körén belüli arányok

A tömegkommunikációs eszközök közül leginkább az újságolvasás során emelkedik ki az anyanyelvhasználat, a fiatalok kétharmada szinte kizárólag magyar nyelvű újságokat olvas. Székelyföldön ez eléri a 80%-ot. 35. Milyen nyelvet használ újságolvasáskor? 18–29 éves erdélyi magyar fiatalok, 2008

54,6

Székelyföld 70,3

45,3

KözépErdély 32,6

11,2

8,9

18,0

9,1

22,3

17,3

25,0

29,7

4,3

0,9

5,2

10,3

7,3

2,3

6,4

18,3

Erdély csak a magyart nagyrészt a magyart, de valamennyit a románt is fele-fele arányban magyart és románt nagyrészt a románt, de valamennyit a magyart is csak a románt

140

Partium


más helyzet (más nyelvet használ) Összesen

0,1

0,3

100,0

100,0

100,0

100,0

6. Internethasználat 6.1. Az internetet használók aránya és általános jellemzésük Az elmúlt hét évben a leginkább látványos változás a világháló használatában regisztrálható. 2001 és 2008 között a 29 évnél fiatalabb erdélyi magyarok körében háromszorosára nőtt azok aránya, akik saját bevallásuk szerint internetezni szoktak. 36. Szokott internetezni? 2001 és 2008, az „igen” válaszok aránya.

Az elmúlt hét évben jelentősen csökkent a digitális írástudatlanok aránya, azoké a fiataloké, akik sem számítógépet, sem internetet nem használnak. Míg 2001-ben az erdélyi magyar fiatalok 59%-a volt ebben a helyzetben, 2008-ra a megkérdezettek csupán 14%-a nem használ sem számítógépet, sem internetet.

141


A 18–35 éves korosztályban az erdélyi magyar fiatalok 21%-a nevezhető digitális analfabétának, országos szinten a 18–35 év közötti fiatalok 26%-a nem használ sem számítógépet, sem internetet. 37. Sem számítógépet, sem internetet nem használók aránya (2008, 18–35 évesek) Teljes minta Romániai fiatalok Erdélyi román fiatalok Erdélyi magyar fiatalok

Város Falu 26% 14% 37% 20% 21% 10% 33%

Az internethasználat helyeit tekintve kijelenthető, hogy a kávéházi netezést felváltotta az otthoni használat. Míg 2001-ben szinte mindenki internetkávézóba járt és a világhálót otthon használók aránya csak a netezők 18%-a volt, ez az arány hét év alatt a négyszeresére növekedett, az internetet használó fiatalok többsége (76%-a) rendelkezik otthoni kapcsolattal. A teljes mintában a 18–29 éves fiatalok 57%-ának van otthoni világhálós összekötetése. 38. Hol szokott internetezni? A világhálót használókon belül. Több válasz volt lehetséges

142


A romániai 18–35 éves fiataloknak kétharmada szokott internetezni, az erdélyi magyar fiatalok ezzel azonos arányban használják a világhálót. Az Erdélyben élő román nemzetiségű fiatalok almintáján valamivel nagyobb arányt tapasztalhatunk, a megkérdezettek 73%-a mondta azt, hogy szokott valamilyen gyakorisággal netezni. 39. Milyen gyakran használja Ön az internetet...? Romániai, erdélyi román és erdélyi magyar fiatalok 2008 (18–35 év)

A naponta világhálót használók aránya is az erdélyi román fiatalok esetében a legnagyobb, ennek a populációnak majdnem fele minden nap internetezik 2008-ban. A magyar fiatalok esetében ugyanez a megkérdezettek 41%-áról, a teljes romániai ifjúságnak pedig 39%-áról mondható el. 40. Internethasználók aránya (2008, 18–35 évesek) Teljes minta Romániai fiatalok Erdélyi román fiatalok Erdélyi magyar fiatalok

Város Falu 66% 82% 44% 73% 66% 80% 49%

A világháló-használatot érdemes megvizsgálni a társadalmi háttérváltozók szerint. A bemutatott eloszlások mindenike szignifikáns különbséget

143


mutat. Az látható, hogy leginkább a nagyvárosi, nagyon fiatal, magasan képzett vagy éppenséggel tanulmányait folyatató, anyagi helyzetét jónak megítélők körében a legintenzívebb az internethasználat. Ezen társadalmi rétegek esetében a netezők aránya 85–95% között mozog. Az erdélyi régiókon belül Székelyföldön a legalacsonyabb a világhálót használók aránya, legmagasabb pedig a Közép-Erdélyi régióban. Ennek okát elsősorban a településnagyság szerinti eltérések képezhetik, a különböző régiók közötti szerkezeti különbségek révén. A teljes romániai, illetve a magyar fiatal populáció között nem mutathatók ki jelentős eltérések. Úgy tűnik, hogy a román fiatalok esetében a nemek közötti eltérés nem annyira hangsúlyos, mint a magyar fiatalok esetében, bár mindkét etnikum esetében a fiúk neteznek gyakrabban. Hasonló módon a településméret esetében tűnik úgy, hogy a kisebb településeken élő magyar fiatalok gyakrabban kapcsolódnak a világhálóra, viszont ennek hátterében regionális különbségek húzódnak meg. Ha a magyar fiatalokat az Erdélyben élő román fiatalokhoz hasonlítjuk, akkor éppen fordított arányt tapasztalunk, azaz a falusi környezetben élő magyar ifjaknak csupán 23%-a, az erdélyi falvak román fiataljainak pedig 33%-a internetezik naponta. 41. Az internethasználat intenzitása alapváltozók szerint. Erdélyi magyar és romániai fiatalok (18–35 év)

Régió

Település mérete

144

Székelyföld Partium Közép-Erdély < 4 000 lakos 4 000–30 000 lakos 30 000– 100 000 lakos 100 000– 200 000 lakos 200 000 lakos felett

Erdélyi magyar fiatalok Napon- Ritkáb- Egyálta ban talán 38,8 22,7 38,5 40,2 24,1 35,7 46,9 25,2 27,9 20,9 25,6 53,5

Romániai fiatalok Napon- Ritkáb- Egyálta ban talán

20,4

23,9

55,6

43,7

24,2

32,1

31,7

27,6

40,7

57,1

19,3

23,5

54,8

31,0

14,3

65,9

20,2

14,0

49,1

38,7

12,3

64,2

23,0

12,8

61,7

28,5

9,8


Férfi Nő 18–24 év Korcso25–29 év port 30–35 év Általános Iskolai Szakiskola végzettKözépfokú ség Felsőfokú Tanuló, diák Inaktív (házGazdasági tartásbeli, aktivitás munkanélküli) Gazdaságilag aktív Anyagi gonJövedelem dokkal élnek szubjektív Beosztással megítékijönnek lése Elfogadhatóan, jól élnek Teljes minta Neme

48,1 34,2 56,4 41,0 25,5 12,1 20,2 42,2 74,5 77,0

20,2 27,3 23,9 22,1 24,5 9,6 19,7 31,1 20,9 20,7

31,7 38,5 19,7 36,9 50,0 78,3 60,1 26,7 4,7 2,3

43,5 33,6 49,5 38,1 27,1 5,4 11,9 45,3 60,9 61,8

26,4 29,3 28,6 26,0 28,6 15,3 25,3 29,2 33,0 32,1

30,2 37,1 21,9 36,0 44,4 79,3 62,9 25,5 6,2 6,1

15,0

20,5

64,5

10,9

17,8

71,3

38,4

25,5

36,1

40,1

29,7

30,2

19,7

16,3

64,0

17,2

22,5

60,3

34,4

26,2

39,5

41,1

31,4

27,6

56,3

24,3

19,4

58,4

28,0

13,6

41,3

23,7

35,0

38,7

27,8

33,5

6.2. Az internethasználat hatása a szabadidős tevékenységekre A szakirodalom szerint az internetezés negatívan hat a hagyományos médiahasználatra. Mi azt vizsgáljuk, hogy általában milyen a kapcsolat a világhálót használók és a különböző szabadidős tevékenységek intenzitása között. Azt tapasztalhatjuk, hogy a médiafogyasztás változóin kívül mindenik más szabadidős tevékenység esetében pozitív összefüggés van. Azaz a naponta internetezők nagyobb gyakorisággal vesznek részt a mért szabadidős aktivitásokban. Kiemelkedő eltérés figyelhető meg a klubokba, diszkókba, illetve színházba, hangversenyekre járók és a mozilátogatók esetében is, a gyakran netezők nagyobb intenzitással látogatják ezeket a szabadidős, kulturális tereket.

145


42. Szabadidős tevékenységek intenzitásának átlaga a világháló-használat függvényében. 18–35 éves erdélyi magyarok

Ön a szabadidejében milyen gyakran...? ...nézi a TV-t? ...hallgat rádiót? ...olvas újságot, folyóiratot? ...tölti az idejét a barátokkal? ...megy kávézóba, bárokba, teraszkora? ...sportol, végez fizikai gyakorlatokat? ...megy kirándulni? ...megy klubba, diszkóba? ...megy könnyűzenei koncertre? ...megy színházba, hangversenyre, balettelőadásra, klasszikuszene-koncertre? ...megy moziba?

Szokott-e Ön internetezni? Igen, Nem, Igen, Összeritkáb- egyáltanaponta sen ban lán 4,39 4,61 4,65 4,53 3,75 3,80 3,42 3,65 3,65 3,66 2,95 3,41 3,80 3,60 3,15 3,53 3,17 2,80 2,28 2,77 3,07 2,85 2,06 2,67 2,46 2,40 2,12 2,32 2,30 1,99 1,53 1,96 1,99 1,87 1,54 1,81 1,85

1,68

1,20

1,58

1,79

1,57

1,19

1,53

Az internetezésnek a médiafogyasztásra gyakorolt hatását külön megvizsgáltuk. Azt figyelhetjük meg, hogy egyedül a televíziózás esetében áll fenn negatív összefüggés, minél inkább netezik valaki, annál ritkábban néz televíziót. A napi rendszerességgel tévézők aránya a naponta világhálót használók körében 64%-os, a nem netezők esetében 79%-os. A rádiózás és az újságolvasás esetében azt figyelhető meg, hogy azok rádióznak és olvasnak kevesebbet, akik a világhálót sem használják rendszeresen.

146


43. Médiafogyasztók aránya a világháló használatának függvényében. 18–35 éves erdélyi magyarok

7. Összegzés Érdemes néhány gondolat erejéig visszakanyarodnunk olyan lehetséges következtetésekhez, amelyek figyelembe vétele közpolitikai szinten is érdekes lehet. A kutatások eredményei arra világítanak rá, hogy a szabadidős és kulturális tevékenységek frekventálása elsősorban nem nemzedéki kérdés, abban az értelemben, hogy nem önmagában az életkor befolyásolja ennek mértékét. Sokkal inkább a társadalmi státus megváltozása, a gyerekvállalás, a családalapítás, a munkába állás van kihatással a szabadidő-töltési szokásokra. A megállapítás fordítottja is igaz lehet: a fiatalok nehezen hajlandók megválni a nagyfokú szabadságot biztosító életmódjuktól, ez lehet az oka az egyre kitolódó ifjúsági korszaknak vagy éppen a csökkenő gyermekvállalási hajlandóságnak. A fiatalok tudatában vannak, hogy a családosok és főképp a gyerekesek szabadidő-szerkezete radikálisan megváltozik. Ezen egy család- és gyerekbarátabb környezet megteremtése

147


változtathatna, amennyiben folytatódik a bölcsődei rendszer kiépülése, az iskolai foglalkozások napi idejének kinyúlása. A plázákban, bevásárlóközpontokban már nálunk is felfedezhető gyerekmegőrzők, játszóházak arról tanúskodnak, hogy a szabadidőipar ebben az irányba való elmozdulása várható. Nyilván kívánatos lenne hasonló megoldások meghonosítása a közösségi és kulturális élet egyéb intézményei által is. A magyar fiatalok esetében, a szórványban és kisebbségben élők sajátos helyzetben vannak a társasági, közösségi életük tekintetében. A magyar intézmények létén vagy hiányán túl a szerényebb kapcsolati hálójuk nagy valószínűséggel versenyhelyzetük gyengülését is jelenti, elsősorban a szegényesebb társadalmi tőkéjük révén. A kulturális intézmények, illetve a kisebb közösségi programok támogatásán túlmenően a társadalmi helyzetüket, piacképességüket az oktatási rendszeren keresztül lehetne erősíteni, kiemelkedő szakmai képzések, idegennyelv-tudásuk gyarapítása által. A médiahasználat terén egyértelműen kétpólusú kép rajzolódik ki az erdélyi magyarok körében. A helyi (megyei magyar lapok és rádiók) és a távoli (magyarországi tévék) között hiányzik az erdélyi szintű médiatér, amely az erdélyi magyar társadalmon belül ellátná a tájékoztató, szórakoztató, értékhordozó funkciókat. Ennek áthidalására továbbra is az Erdély egész területén fogható magyar nyelvű televízió és rádióadó megteremtése lehet a megoldás. A magyar fiatalok médiafogyasztásában ugyancsak a fent leírt folyamatoknak köszönhetően egyre erőteljesebbé válik a magyar nyelv használata. Ez önmagában szerencsés dolog, azonban felveti a nyelvtudás kérdését. A magyar nyelvű televíziózás térhódításával visszaeshet a magyar fiatalok románnyelv-tudása, mi több – miután a magyar tévéadók szinkronizált filmeket közvetítenek – az idegennyelv-tudásra is negatívan hathat ki. A világháló használata a kutatási eredményeink szerint nem egyéb szabadidő-töltési vagy kulturális tevékenységek kárára történik, sokkal inkább azt figyelhetjük meg, hogy ezek az aktivitások egyenes arányban állnak egymással (kivétel képez a tévézés, amely kevésbé gyakori az internetezők körében). Nyilván ez egyéb háttérváltozók által befolyásolt, mint az urbanizáltság, iskolai végzettség, jó anyagi helyzet. Értelemszerűen így az

148


internet – a jelenlegi hozzáférési arányok mellett – hangsúlyosabbá teszi az amúgy is létező társadalmi-gazdasági különbségeket. Ebből a megfontolásból továbbra is kiemelt kérdésként kezelendő a vidéken élők hozzáférési lehetőségeinek bővítését célzó programok támogatása.

Szakirodalom ANGELESCU, Coralia – JULA, Dorin 1997 Timpul liber. Condiţionări şi implicaţii economice. Editura Economica, Bucureşti, AZZOPARDI, Anthony 2004 Szabadidő: kockázati tényezők és a sebezhetőséghez vezető utak. In: GÁBOR Kálmán – JANCSÁK Csaba (szerk.): Ifjúsági korszakváltás. Ifjúság az új évezredben. Belvedere Meridionale, Szeged, 223–239. HORVÁTH István – DEÁK SALA Zsolt 1995 A romániai magyar egyesületek és alapítványok szociológiai leírása. Korunk (11) 23–58. KISS Tamás 2009 Az RMDSZ és az erdélyi magyar választók. Pro Minoritate tavasz, 34–57. POKOL Béla 1995 Modern francia szociológiaelméletek. Budapest ROTH, Andrei 2002 Modernitate si modernizare sociala. Polirom, Bucureşti VETÉSI László 2000 Szórványstratégia – nemzetstratégia. Magyar Kisebbség (2) 172– 214. VITÁNYI Iván 2007 A magyar kultúra esélyei. MTA, Budapest

149


150

ERDÉLYI FIATALOK A CSALÁDRÓL, GYERMEKEKRŐL, FŐZÉSRŐL ÉS MUNKÁRÓL

BOKOR Zsuzsa

Retradicionalizálódás? Erdélyi fiatalok a családról, gyermekekről, főzésről és munkáról A fiatalok nemi szerepekhez, a család és gyerekvállalás problémájához való hozzáállása több szempontból is érdekes lehet számunkra. Azon kívül, hogy a fiatalság szociálisan és kulturálisan önmagában is sajátos rétegspecifikus elemeket hordoz, több irányba is képes „tekinte(t)ni”. Egyrészt egy retrospektív tekintet révén azt mutatja meg, a családból hozott értékek miként élnek túl, illetve devalválódnak. Másrészt ezek a vélemények mintegy előrevetítenek, jelezve, hogy a felnövőben lévő új generáció milyen szemléletmóddal rendelkezik, magyarán kik azok, akik a jövő felnőttgenerációját képviselni fogják. Nyilván egyik tekintet sem „tiszta”, egyrészt mert a (kérdőíves) kérdezés során nem lehet tiszta képet nyerni az amúgy rendkívül intimnek számító, nemegyszer tabuként kezelt problémákról, másrészt, mert a változás folyamatának vizsgálatában számos olyan ismeretlen elem van (mind a múltból, mind a még nem látható jövőből), amelyek kérdőjeleket hagynak a következtetéseinkben. A szociológiai felmérés összesítése után kíváncsian keresgéltünk a gyorsan összehozott kereszttáblákban: vajon milyenek is ezek a fiatalok? Egy-egy összefüggés már ismerősen csengett, mások megdöbbentettek és újabb megoldáskeresésre serkentettek. Ebben a tanulmányban a felmérés családra és nemi szerepekre vonatkozó kérdéseit és problémáit szeretném röviden ismertetni, ebből a problémacsokorból is főként azokat, amelyek megadják egy lehetséges értelmezés lehetséges koordinátáit. Nyilván ezek a problémák nem különíthetők el ilyen mereven, bár látszólag a tudományos felosztás más-más területe foglalkozik velük, hiszen az egyiket a demográfia, a másikat a gender studies uralja. Ezek a kérdé-

151


sek alapjában véve összekapcsolódnak, és úgy gondolom, együttesen kell őket vizsgálnunk, és ezzel talán azt az egyoldalúságot is megelőzhetjük, hogy a házasságról és a gyermekről csupán számokban beszéljünk, másrészt pedig azt, hogy a nemi szerepekkel kapcsolatos nézetek formálódását kizárólag a modern-tradicionális ellentétpárban láttassuk, anélkül hogy figyelembe vennénk a változók számbeli alakulását.

1. Tradicionális vagy modern? Ha a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdöket vizsgáljuk társadalmunkban – jóllehet vannak generációkon átívelő, „mozdulatlannak tűnő” tényezők, amelyek stabilnak láttatják az adott megnyilvánulásokat – ezekről mégsem mint csak statikus, évtizedek óta uralkodó tendenciákról kell beszélnünk. Látnunk kell az értékek elmozdulásait is: meg kell említenünk – bár jelen tanulmányban nem kerül sor ezek részletes elemzésére – azokat a változásokat is, amelyek az utóbbi években számottevően módosították a nemek családon belüli, illetve munkaerő-piaci helyzetét Romániában. Itt olyan tényezőkre gondolok, mint a felsőfokú oktatásban részt vevő nők számának növekedése, a női munkanélküliségi ráta férfiakénál alacsonyabb volta, az első házasságkötési idő kitolódása a munka, a karrier érdekében és a gyermekvállalási hajlandóság mérséklődése stb. De ezekkel szemben olyan tényezőket is láttatnunk kell, amelyek nem feltétlenül a nemek családon és munkahelyen belüli egyenlőségét bizonyítják, hanem ellenkezőleg: ilyen a pay gap, azaz a juttatások közötti különbözet, amely még mindig az európai átlag fölött van Romániában, a női vezetőknek a férfiakhoz képest elenyésző arányát (még az oktatásban is, ahol az alkalmazottak majdnem 73%-a nő, csupán 20% a női vezető), illetve azt, hogy a nők továbbra is legszívesebben part time alkalmazásban dolgoznak, és jóval kevesebb a szabadidejük, mivel a munkahelyen töltött időn kívül az idő nagy részét a családtagok ellátására fordítják stb. (lásd EUROSTAT 2008). Nem minden írható le azonban a modern-tradicionális dichotómia mentén, holott ezt a kategorizálást egyes szakértők előszeretettel használják kelet-európai társadalmi jelenségek leírásakor. Ez a felfogás, amely jellemzően Nyugat-Európában alakult ki, tradicionálisnak (konzervatívnak, hagyományosnak) azt a 20. század elejéig uralkodó mintát tekinti, amely a nőt háziasszonyként és anyaként láttatja, helyét pedig a bölcső és

152


a fakanál mellett jelöli meg, a férfit pedig kizárólag keresőként tartja számon. Ezzel szemben minden, ami ettől eltérő és amely a partnerek közötti (többé-kevésbé) egyenlő munkamegosztáson alapszik, modernnek láttat. Hasonló elméletek alapján vált közismertté a retradicionalizálás (retraditionalization) és detradicionalizálás (detraditionalization) fogalma is, főként Katherine Verdery (1996), illetve Susan Gal és Gail Kligman (lásd pl. Gal–Kligman 2000) írásai nyomán, akik azt állítják, hogy a Ceauşescuféle rendszer után a nők – többek között a kommunista hatalmi ideológiával való leszámolás eredményeképpen – ismét visszaálltak a tradicionális szerepeikbe. Legnagyobb problémája ennek az elméletnek, hogy sablonos, és emiatt gyakran nem is igazán használható a mi körülményeink leírására, másrészt pedig kategorikusan negatív, illetve pozitív fényben állítja be egyiket-másikat. Ezek a szakértők a tradicionális értékeket negatív, míg a moderneket pozitív fényben olvastatják, holott például a háziasszony kifejezés meglehetősen differenciált és társadalmi csoportonként eltérő jelentést kapott, az eltérő jelentésekhez pedig eltérő értékelések kapcsolódhatnak (lásd ehhez még Blaskó 2005: 160), amelyeket nem lehet egyértelműen a tradicionális jelzővel minősíteni és egyértelműen a fejlődésben való „visszalépésként” értelmezni. Sokkal inkább „strukturális kényszerekre adott racionális válaszként” kell látnunk ezeket, amint azt Blaskó Zsuzsa is hangsúlyozza a magyarországi helyzetet vizsgáló tanulmányában. Melyek ezek a strukturális kényszerek? Romániában a 21. század elején a lakosságnak még mindig több mint 46%-a él falun, ez az életmód valóban egyfajta tradicionális családszemléleti modell továbbélését jelenti, amely szerint a nő „kiszolgálja” a férfiakat és gyerekeket, míg a férfi mozgástere sokkal szélesebb, ő a mobilisabb (lásd Verdery 1996: 61–82). Ceauşescu családmodellje és az ezt éltető pronatalista politika is gyakorlatilag ebbe a koncepcióba illeszkedett, de úgy, hogy közben megduplázta a női munkát, elviselhetetlenné téve a nők életét. Romániában a rendszerváltás után is a korábbihoz hasonló szocializációs minták érvényesültek, amelyek eltérő módon kezelték a fiúkat és lányokat. Az előbbiek, mondják a szakértők, sokkal inkább kapnak egyfajta túlélőkészletet, és önbizalomra sarkallják, mint a lányok, akiket eleve emocionálisabb lényeknek tartanak és az alárendelődő pozíciót tartják fenn számukra (Popescu–Roth 2002: 468). Ennek eredményei a fiatal lányok körében tapasztalható öngyilkossági kísérletektől egészen a nők politikai szerepvállalásának mellőzéséig fellelhetők. Ugyancsak ennek köszön-

153


hető az is, hogy a nők jelentős számban még mindig a gondozói, ápolói munkakörökben tevékenykednek (egészségügyben, tanügyben, szociális munkásként) és sokkal kevesebben vállalnak vezetői munkát.

2. Mit kérdez a kérdőív? Mivel egyrészt a felmérés nem kifejezetten a nemi és családon belüli problémákra koncentrált, hanem átfogó képet akart kapni a magyar fiatalok helyzetéről, másrészt a kérdőív a román ANSIT-kutatás kérdőívére támaszkodott, ezért nem várhatjuk el azt a – nemi viszonyokra és családon belüli állapotokra vonatkozó – részletes kérdéscsomagot, amit pl. a 2000-es Gender Barométer (Barometrul de gen) nyújtott. Ez viszont azt is jelenti, hogy nem tudunk minden tényezőre kiterjedő jelentést adni a magyar fiatalok helyzetéről, és esetünkben a társadalmi nemet mint elemző kategóriát csak részben tudjuk alkalmazni. Nem szerepeltek a felvételben ugyanis olyan kérdések, amelyek épp ezt az árnyalt problémavezetést tennék lehetővé, amelyek a szexualitásra (pl. házasság előtti párkapcsolatokra, együttélési formákra, válásra, homoszexualitásra, abortuszra stb.), a családon belüli erőszakra, a szocializációs mintákra vonatkoztathatóak lennének. Talán a későbbiekben egy, ezt a kutatást kiegészítő, kvalitatív kutatással már sokkal differenciáltabb képet kaphatnánk ennek a populációnak a családról szóló elképzeléseiről és a családon, valamint a társadalmon belüli nemi szerepekről. Ráadásul azért sem végezhetünk komplex társadalmi nemi elemzést, mert ezek a nemiséggel kapcsolatos direkt kérdések elsősorban a háztartásban, a családban való nemi szerepekre kérdeznek rá, a véleménynyilvánítások tehát nem vonatkoznak a társadalom más szegmenseire, a munkaerő-piaci pozíciókra vagy akár a politikai szerepvállalásra, ezek jó részéréről csupán indirekt módon kapunk képet. A kérdőívben van néhány kérdés, amelynek mentén elindultam, és amely valamennyire körvonalazott képet ad a vizsgált problémákról: – Ön a következők közül melyiket szeretné leginkább megvalósítani a közeljövőben (az elkövetkező 2–3 évben): szakmai előremenetel, szakképzettség gyarapítása, tanulmányaim folytatása, (jobb) munkahely keresése, saját vállalkozás indítása, fejlesztése, házasságkötés, gyerekvállalás, saját lakás (vásárlása, építése), külföldre telepedni, szórakozás, utazás? (K18)

154


– Ön szerint ahhoz, hogy az ember sikeresnek, révbe érkezettnek mondhassa magát, fontos-e, hogy megházasodjék/gyermeket vállaljon? (K19) – Ön hány gyermeket szeretne (a meglévőkkel együtt)? (K24) – Mit gondol, egy családon belül az alábbiak a nő vagy a férfi feladatát képezik? jövedelemszerzés, kereső tevékenység; az ennivaló elkészítése, főzés; takarítás; bevásárlás; javítások; a jövedelmek beosztása, a pénzzel való gazdálkodás; gyermekek felvigyázása; gyermekek nevelése; fontosabb döntések meghozatala? (K20)

3. Családdal vagy anélkül? A jövőbeli tervekre (K18) vonatkozó kérdésre adott válaszokból az látszik elsőre, hogy a családalapítási szándéknak és gyerekvállalási kedvnek látszólag nincs prioritása az erdélyi fiatalok körében. 1. táblázat: Ön a következők közül melyiket szeretné leginkább megvalósítani a közeljövőben?

(Jobb) munkahely keresése Tanulmányaim folytatása Szakmai előremenetel, szakképzettség gyarapítása Saját vállalkozás indítása, fejlesztése Saját lakás (vásárlása, építése) Gyerekvállalás Házasságkötés Szórakozás, utazás Külföldre telepedni Más NV

Erdélyi magyar fiatalok Összesen Férfi Nők 26,8% 26,9% 26,8%

Romániai fiatalok Összesen Férfi Nők 22,8% 21,7% 23,8%

19,6% 15,4%

17,5% 17,6%

22,0% 13,0%

13,9% 17,1%

14,0% 16,6%

13,8% 17,5%

8,7%

11,3%

5,9%

9,4%

12,1%

6,7%

7,4%

6,3%

8,5%

12,1%

11,9%

12,4%

5,9% 5,6% 5,4% 1,3% 1,1% 2,8%

4,2% 6,6% 5,3% ,8% 1,3% 2,1%

7,8% 4,5% 5,5% 1,7% ,9% 3,5%

2,9% 6,1% 5,1% 3,6% 3,6% 3,3%

2,0% 8,9% 4,0% 4,3% 1,8% 2,8%

3,9% 3,3% 6,3% 2,9% 5,5% 3,9%

155


Az erdélyi magyar fiatalok jövőbeli terveik közt nem szerepel első helyen a családalapítás. Sokkal inkább prioritása van a munkahely keresésének, a tanulmányok folytatásának, szakmai továbbfejlődésnek, üzlet beindításának, lakásvásárlásnak. Csupán 6,2%-uk akar a közeljövőben gyereket, valamint 5,7%-uk akarna megházasodni. Ebben azonban nem igazán különböznek a romániai fiataloktól, mint az kiderül az ANSIT-felméréséből is. Mindez nyilván egyrészt a fiatalok jelenlegi anyagi helyzetével, a rendszerváltás utáni Románia nyújtotta gazdasági lehetőségekkel, másrészt a fiatal generáció sajátos státusával (helykeresésével) függ össze. Legalábbis az első helyre sorolt célok azt jelzik. Ez ugyanakkor megegyező tendenciát mutat azzal, amit a szakirodalom az ifjúság korszakváltásának nevez (lásd pl. Gábor 2004). Egy másik lényeges kérdés, hogy a megkérdezettek mekkora hányada tartja a családalapítást a kiteljesedett élet feltételének (K19). A megkérdezettek nagy többsége számára – sikerességük, révbe érésük érdekében – fontos mind a házasság (54,7%-uknak), mind a gyermekvállalás (58,7% esetében).1 2. táblázat: Ön szerint ahhoz, hogy az ember sikeresnek, révbe érkezettnek mondhassa magát, fontos-e hogy...? Erdélyi magyar fiatalok Romániai fiatalok Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Meghá- Fontos 54,5% 55,3% 53,5% 58,2% 58,8% zasodNem fontos 43,8% 42,9% 44,8% 38,9% 37,7% jon? NT/NV 1,7% 1,8% 1,7% 2,9% 3,6% 58,5% 58,4% 58,7% 58,2% 58,8% Gyerme- Fontos ket vállal- Nem fontos 39,7% 39,8% 39,6% 38,9% 37,7% jon? NT/NV 1,7% 1,8% 1,7% 2,9% 3,6%

Nő 57,6% 40,1% 2,2% 57,6% 40,1% 2,2%

Tehát míg a közeljövő tervei között háttérbe szorul a házasság és gyerekvállalás, majdhogynem konszenzus van arról, hogy mindkettő nagyon fontos az ember életében a sikeresség eléréséhez. Ugyanezt, a tradicionális értékekhez való ragaszkodást tapasztaljuk annál a kérdésnél is, amely a megkérdezettől az értékek rangsorolását kéri: mind a nők (67%), mind a 1

Itt megjegyezném, hogy, mivel a kérdőív a sikerességre kérdez rá, ezért megtévesztő lehet. Ha például az emberi élet normális lefolyására és nem a sikerességre hivatkoztunk volna, valószínűleg még magasabb lenne az igen válaszok aránya.

156


férfiak (56,3%-ának) esetében egyértelműen a család pozícionálódik első helyre. A válaszokból eredő diszkrepancia jól mutatja, hogy különbség van a vélemény és életvezetés között. A fentiekben vázolt helyzet úgy is értelmezhető, hogy az egyéni célok elérése után az erdélyi magyar fiatalok csatlakoznának azokhoz a tradicionális normákhoz, amelyekben szocializálódtak. De a véleménynyilvánítás szintjén tapasztalt ellentmondásosság egyik fő oka lehet a – politikában, egyházban és közvélemény szintjén nagyon erős – család- és gyermekvállalás-centrikus diskurzus is, amely akkor hallszik erőteljesebben a válaszadás során, amikor általánosságban „az emberre” kérdezünk rá, ugyanis az individuum magánéletében (amikor az egyéni életpályára vonatkozó terveiről nyilatkozik), háttérbe szorul. Az értékek rangsorolásából, illetve a házasság, gyermekvállalás fontosságát tárgyaló kérdésekre adott válaszokból kitetszik, hogy még mindig döntően fontosak a tradicionális értékek, de az is, hogy ezekkel szemben életbe léptek, előretörtek, ha lehet így mondani, valami újfajta, a tradicionálissal szembenálló normatívák is. Ezt jelzi például a populáción belül azon válaszadók jelentős aránya is, akik „nem fontosként” jelölték meg a házasságkötést, gyerekvállalást. Ugyanez vonatkozik a házasságkötés korát tárgyaló kérdésre is. A házasságkötési időnek a megkérdezettek általi definíciója azt bizonyítja, hogy már nem a tizenéves kor végére teszik ennek a kezdetét: szerintük egy nőnek 22 és 25 év között kell lennie a családalapításkor, míg a férfinak 26 és 29 év közöttinek. Ez nagyjából megegyezik a Romániában tapasztalt demográfiai jelenségekkel is, hiszen Romániában az átlagéletkor a házasságra lépő férfiak esetében 27,5, illetve a nők esetében 24,1 év (lásd EUROSTAT 2008), tehát ez – bár még mindig jóval alulmarad a többi európai uniós államban mért átlagértéknek – a romániai fiatalok esetében is egyre inkább kitolódik.2

2

Az EUROSTAT jelentése szerint egyre idősebb korban történik a házasságkötés az EU országaiban. Ezt két tényező is befolyásolja: egyrészt létezik egy tendencia a tanulási idő mind hosszabb kitolására, amely ideálisan a munkahely megtalálásáig és a jövedelemszerzésig tart. Másodsorban azzal függ össze, hogy amint a fiatalok elkezdenek dolgozni, igyekeznek szakmai karrierjüket megalapozni, és – ezáltal – egyben hosszú távú bevételeiket is. A férfiak átlagéletkora az EU-ban házasságkötésnél 29,8, míg a nőké 27,4 év.

157


Látható tehát, hogy van egy jól kivehető ellentmondás a „hogyan kellene” és „hogyan szeretném” között, illetve, hogy ez a generáció bizonyos kérdésekben normakövetőnek, másokban meg úgymond modernnek tekinthető. Erről a szintről továbblépve elmondható még, hogy nemenként, korcsoportonként, iskolázottság és foglalkozás szerint, valamint regionális tekintetben egyaránt eltérések vannak. Ezek az eltérések néhol igencsak látványosak, máskor pedig egészen finomak. Lássuk tehát, milyen színfoltok rajzolónak ki az adatbázisból a családhoz, családalapításhoz mint a tradicionális értékek fő őrzőjéhez való viszonyulás tekintetében.

4. Életkori sajátosság? A válaszok megoszlása életkorcsoportok szerint is változik. A fiatalabbak inkább gondolják úgy, hogy nem szükséges a tradicionális normákhoz felzárkózniuk: a 18–24 éves korosztály többsége (54%) úgy véli, hogy a boldoguláshoz nem szükséges a házasságkötés, de ez a korosztály a gyermekvállalásról való vélekedésében is formabontónak tekinthető, hiszen e kérdés esetén is 47–50%-os az igen-nem arány. 3. táblázat: Ön szerint ahhoz, hogy az ember sikeresnek, révbe érkezettnek mondhassa magát, fontos-e hogy megházasodjon? Erdélyi magyar fiatalok Romániai fiatalok Összesen Férfiak Összesen Férfiak Nők Nők 18-24 Fontos 44,0% 42,6% 45,4% 50,4% 49,5% 51,5% évesek Nem fontos 54,0% 55,7% 52,3% 46,1% 46,6% 45,6% NT 25-29 Fontos évesek Nem fontos

2,0% 60,9% 37,3%

1,7% 63,6% 34,7%

1,8% 58,0% 40,1%

3,5% 58,9% 37,3%

3,9% 62,2% 33,6%

3,0% 55,7% 40,9%

NT 30-35 Fontos évesek Nem fontos

1,8% 60,3% 38,2%

1,7% 62,0% 36,2%

1,9% 58,6% 40,4%

3,7% 65,9% 32,0%

4,2% 67,5% 29,3%

3,4% 64,4% 34,5%

NT

1,4%

1,9%

1,0%

2,2%

3,1%

1,1%

158


4. táblázat: Ön szerint ahhoz, hogy az ember sikeresnek, révbe érkezettnek mondhassa magát, fontos-e hogy gyermeket vállaljon? Erdélyi magyar fiatalok Romániai fiatalok Összesen Férfiak Összesen Nők Férfiak Nők 18-24 Fontos 47.8% 50.5% 49.1% 49.5% 55.6% 52.3% évesek Nem fontos 50.0% 48.2% 49.1% 46.6% 41.4% 44.3% NT 2.2% 1.4% 1.8% 3.9% 3.0% 3.4% 25-29 Fontos 65.5% 63.0% 64.3% 65.5% 58.0% 61.6% évesek Nem fontos 32.8% 34.6% 33.6% 31.0% 38.7% 34.9% NT 30-35 Fontos évesek Nem fontos

1.7% 63.7% 34.4%

2.5% 63.9% 34.7%

1.8% 63.8% 34.5%

3.5% 68.4% 29.1%

3.3% 69.9% 28.9%

3.4% 69.2% 29.0%

NT

1.9%

1.5%

1.7%

2.5%

1.2%

1.8%

Az országos minta esetében – az erdélyi magyar fiatalokon végzett felméréshez képest – kis mértékben eltérő kép rajzolódik ki. Itt az életkorral fokozatosan emelkedik a házasságot, illetve a gyermekvállalást fontosnak tartók aránya. Mindkét minta esetében elmondható, hogy az életkor sokkal fontosabb magyarázó változó, mint a nem. A fiatalabbak általában kevésbé tartják fontosnak a családalapítást, míg fiúk és lányok között a különbség nem szembeszökő. A „fontos-e a sikerességhez, ahhoz, hogy valaki révbe érjen a házasság, a gyermekvállalás” kérdésére adott válaszok a foglalkozási csoportok szerint is differenciálódnak. A tanulók és a diákok esetében látványos az eltérés: az ő esetükben nem fontosak az ún. „tradicionális” minták: 43% gondolja úgy, hogy fontos a gyerekvállalás, míg 53,81% nem tartja azt fontosnak, a házasságot pedig csak 39,8% tartja követendő mintának, 56,6% pedig nem. A román anyagban nincs ilyen jellegű eltérés, ők – más foglalkozási csoportokhoz hasonlóan –, fontosnak tartják mindkettőt. A házasságnál az országos mintában is nagyon közeliek az értékek, de a mérleg mégiscsak a „fontos” javára dől el. (49,4, illetve 46,4%).

159


5. Egyetemet végzettek és a tradicionális minta? Romániában a rendszerváltást követően nagymértékben lecsökkent a termékenységi ráta, ami annak köszönhető, hogy a fiatalok kevesebb gyermeket vállaltak, illetve halasztották a gyermekvállalást. Ezzel öszszefüggésben érdemes kiemelni, hogy a magyar fiatalok között az országos átlagnál magasabbnak mutatkozott a gyermekvállalási kedv. Öszszességében 16,5 százalékot képviseltek közöttük azok, akik 3 vagy több gyermeket szerettek volna, míg ugyanez az arány az országos mintában 8,2 százalékos volt. A nemek szerinti eltérés egyik mintán belül sem volt meghatározó. 5. táblázat. Ön (a meglévőkkel együtt) hány gyermeket szeretne? Erdélyi magyar fiatalok Egyáltalán nem akarok gyereket Egyet Kettőt Hármat vagy többet NT, NV

Összesen 3.1%

Férfiak 1.8%

16.1% 58.6% 16.5% 5.7%

15.5% 59.6% 16.0% 7.1%

Romániai fiatalok

Nők Összesen 4.5% 2.6% 16.7% 57.6% 17.1% 4.1%

23.0% 58.2% 8.2% 7.9%

Férfiak 3.4%

Nők 1.8%

20.3% 58.8% 7.7% 9.9%

25.9% 57.6% 8.8% 5.9%

A háttérelemzések szerint a magyarok és a romániai átlag közötti különbség leginkább az egyetemet végzettek (illetve egyetemisták) eltérő válaszaiból adódtak. Az országos mintában az egyetemisták között a három vagy több gyermeket vállalók csupán 7 százalékot tettek ki, míg a magyarok között ennek a tripláját, 21 százalékot.

160


1. ábra: A három vagy több gyermeket vállalók aránya iskolai végzettség szerint

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők lennének az a réteg, akik esetében a retradicionalizáció működik (vagy az országos trendekhez viszonyítva inkább működik)? Ez az a kérdés, amelynél a családhoz és gyerekvállaláshoz való attitűdök vizsgálatán túl kell néznünk, és meg kell vizsgáljuk azt, hogy ugyanez a réteg más, a nemiséggel, nemi szerepekkel kapcsolatos kérdésekben miként vélekedik. A kérdőív – mint érintettük – arra is rákérdezett, hogy a különböző családon belüli feladatok (mind a kereső tevékenység, az ennivaló elkészítése, a takarítás, a bevásárlás, vagy a gyermekek felvigyázása) a nő vagy a férfi dolgát képezik-e.

161


6. táblázat: Mit gondol, egy családon belül az alábbiak a nő vagy a férfi feladatát képezik? Erdélyi magyar fiatalok MindA férfi A nő kettő NT/NV dolga dolga dolga Férfi 21,4% 0,5% 77,9% 0,2% JövedeNő 14,3% 0,5% 84,7% 0,5% lemszerzés Összes 17,9% 0,5% 81,2% 0,3% Férfi 0,2% 65,5% 34,1% 0,2% Az enniNő 0,5% 67,5% 31,8% 0,2% való elkészítése Összes 0,3% 66,5% 33,0% 0,2% Férfi 0,8% 59,1% 40,0% 0,2% Nő 0,3% 60,7% 38,8% 0,2% Takarítás Összes 0,6% 59,8% 39,4% 0,2% Bevásárlás

Javítások Jövedelmek beosztása Gyermekek felvigyázása Gyermekek nevelése

Férfi

4,7%

31,3% 63,7%

0,3%

8,5%

27,5% 62,8%

1,2%

Nő

2,8%

32,9% 64,2%

0,2%

8,1%

20,0% 71,5%

0,4%

Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes Férfi Nő

3,8% 74,1% 71,1% 72,6% 8,1% 4,1% 6,2% 0,3% 0,2% 0,3% 0,3% 0,2% 0,3% 7,0% 3,8%

32,1% 2,3% 1,9% 2,1% 13,1% 18,7% 15,8% 21,6% 22,2% 21,9% 15,5% 17,4% 16,4% 1,1% 1,0%

0,2% 8,3% 23,8% 67,1% 0,8% 0,3% 70,4% 0,4% 27,6% 1,6% 0,2% 65,2% 1,0% 33,0% 0,8% 0,3% 67,8% 0,7% 30,3% 1,2% 0,3% 16,0% 7,1% 75,4% 1,4% 0,9% 5,7% 14,9% 79,2% 0,2% 0,6% 10,9% 10,9% 77,3% 0,8% 0,5% 0,8% 29,6% 68,4% 1,2% 0,2% 0,4% 19,7% 79,9% 0,0% 0,3% 0,6% 24,7% 74,1% 0,6% 0,2% 1,0% 14,4% 83,4% 1,2% 0,2% 0,6% 10,6% 88,6% 0,2% 0,2% 0,8% 12,5% 86,0% 0,7% 0,2% 7,9% 0,6% 88,4% 3,1% 0,2% 3,1% 0,6% 95,5% 0,8%

Fontosabb döntések meghoÖsszes 5,4% zatala

162

Romániai fiatalok MindA férfi A nő kettő NT/NV dolga dolga dolga 27,0% 1,0% 71,0% 1,0% 16,7% 1,0% 82,3% 0,0% 21,9% 1,0% 76,6% 0,5% 0,6% 52,8% 45,5% 1,2% 0,8% 40,5% 58,7% 0,0% 0,7% 46,7% 52,0% 0,6% 1,0% 50,7% 47,1% 1,2% 0,8% 42,4% 56,6% 0,2% 0,9% 46,6% 51,8% 0,7%

63,9% 23,3% 26,9% 25,0% 78,4% 76,3% 77,4% 77,6% 77,5% 77,6% 84,0% 82,3% 83,2% 91,7% 95,0%

1,1% 93,3% 0,2%

5,5%

0,6% 91,9% 2,0%


Megfigyelhető, hogy a magyar fiatalok román társaiknál jobban ragaszkodnak a hagyományos női szerepekhez. Ez tükröződik abban, hogy az ennivaló elkészítése 66,5 százalékuk szerint, a takarítás pedig 59 százalékuk szerint a nő dolga. Ugyanezek az arányok a romániai fiatalok esetében 46,7, illetve 46,6 százalék. A másik érdekes különbség, hogy a magyarok esetében a nők és férfiak válaszai nem tértek el egymástól, míg a román fiatalok esetében a nők a férfiaknál kisebb arányban igenlik a hagyományos nemi szerepeket. Ez egyben arra utal, hogy a román fiataloknál a családon belüli nemi szerepek kialakítása konfliktusosabb. Miután a gyermekvállalás tekintetében a magas iskolai végzettségűek esetében volt jelentős különbség a magyarok és a románok között, felvetődik a kérdés, hogy ez a nemi szerepek esetében is így van-e. A következő táblázat a hagyományosan nemileg elosztott családon belüli szerepeket iskolai végzettség szerinti bontásban mutatja be. 7. táblázat: Mit gondol, egy családon belül az alábbiak a nő vagy a férfi feladatát képezik? (Iskolai végzettség szerint) Erdélyi magyar fiatalok Romániai fiatalok Iskolai MindMindvégzett- A férfi A nő A férfi A nő kettő NT kettő NT ség dolga dolga dolga dolga dolga dolga Általános 37,6% 1,3% 61,1% 0,0% 41,4% 0,0% 58,6% 0,0% Szakiskola 20,7% 0,0% 78,9% 0,4% 33,5% 1,0% 64,9% 0,5% JöveKözépdelem15,6% 0,6% 83,8% 0,0% 17,5% 1,5% 80,3% 0,7% fokú szerzés Felsőfokú 9,4% 0,0% 89,5% 1,1% 12,2% 0,7% 86,7% 0,4% Összesen 18,1% 0,4% 81,2% 0,3% 21,8% 1,0% 76,7% 0,5% Általános 0,0% 81,6% 18,4% 0,0% 0,0% 65,2% 34,8% 0,0% Szakiskola 0,0% 71,7% Ennivaló Közép0,6% 65,8% elkészífokú tése Felsőfokú 0,0% 55,0% Összesen 0,3% 66,6%

27,8%

0,4%

1,5%

64,4% 33,0%

1,0%

33,7%

0,0%

0,7%

46,2% 52,3%

0,7%

44,6% 0,4% 33,0% 0,2%

0,7% 26,7% 72,2% 0,4% 0,8% 46,5% 52,1% 0,6%

163


Általános 0,6% 80,4% Szakiskola 0,0% 66,7% Takarí- Közép0,9% 57,5% fokú tás Felsőfokú 0,4% 46,6% Összesen 0,6% 59,8% Általános 0,0% 43,7% Szakiskola 0,4% 29,1% GyerKözépmekek 0,4% 17,8% fokú felvigyázása Felsőfokú 0,0% 11,2% Összesen 0,3% 21,9%

19,0% 32,9%

0,0% 0,4%

0,0% 0,0%

72,1% 27,9% 64,1% 33,8%

0,0% 2,1%

41,6%

0,0%

0,2%

44,7% 54,4%

0,7%

52,7% 0,4% 39,4% 0,2% 56,3% 0,0% 70,0% 0,4%

2,5% 27,1% 70,0% 0,4% 0,8% 46,6% 51,8% 0,8% 0,0% 48,6% 51,4% 0,0% 2,1% 37,4% 59,5% 1,0%

81,8%

0,2%

0,0%

87,8% 1,1% 77,5% 0,3%

21,8% 77,2%

0,7%

0,4% 10,1% 89,2% 0,4% 0,6% 24,6% 74,2% 0,6%

Ha a válaszokat a megkérdezettek végzettsége szerint bontjuk, azt látjuk, hogy a fiatal populáció számára, minden csoport esetében, az egyik tipikusan női munka a főzés, de még a felsőfokú végzettek esetében is leginkább a nő dolga (bár a diplomás férfiak 52%-a úgy gondolja, hogy inkább mindkettő dolga, a nők esetében az arány fordított, a diplomás nőknek csupán 44%-a látná a férfit is a tűzhely közelében). A takarításról is legtöbb csoport úgy véli, hogy a nő dolga, s csak ezután mindkettőé. Csupán a felsőfokú végzettségűek körében van elmozdulás e tekintetben, a férfiaknak kicsivel több mint fele (55%-a), míg a nőknek majdnem fele mindkét fél feladatának tekintik. Ezen „munkakörök” esetében nyilvánvalóan látható, hogy olyan tudáskészlet birtoklásáról van szó, amelyet az erdélyi magyar gyerekek szocializációs folyamataiban is feladatként leginkább a nőknek osztanak ki, ezért a válaszok jól visszatükrözik ezt a struktúrát, magyarán: míg a lányokat otthon megtanítják főzni és takarítani, addig a fiúkat nem, és nem is várják el tőlük ezt a képességet. A mintázat csak részben hasonló ahhoz, amit a gyermekvállalás alapján prognosztizálhatnánk. A hagyományos női nemi szerepekhez való ragaszkodás a magyar fiatalok esetében minden iskolázottsági szint esetében magasabb, ugyanakkor a különbségek itt is a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél a legnagyobbak. Másrészt azonban, ha megvizsgáljuk a felsőfokú végzettséggel rendelkezők hagyományos nemi szerepekhez való hozzáállását, azt látjuk, hogy éppen az ő esetükben van igen nagy elmozdulás az úgymond modernebb szerepvállalás irányába. Bár a tradicionális háziasszonyi felada-

164


toknak való megfelelést (elsősorban főzés, takarítás) valamennyi dolgozó nőtől elvárja az erdélyi magyar fiatal populáció – és ebben a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők és férfiak egyetértenek – a legtöbb feladatról a többségük úgy látja, hogy az a családon belül mindkét nem feladata. Ha nem-specifikus attribúcióval látják is el az egyes feladatokat, akkor a másik foglalkozási csoportokhoz képest is jelentős különbséget tapasztalunk. Tehát a sok gyerek vállalásakor nem a hagyományos értékeket teljes mértékben (re)adaptáló csoportról van szó, hanem inkább arról, hogy ez az a foglalkozási csoport, amely leginkább fogékony azokra a Magyarországról beáramló, de helybéli politikai programok által is felkarolt pronatalista ideológiákra, amelyek a magyarság szaporodását sürgetik és fogyásának kórképét rajzolják meg. 6. A szabadidő-eltöltés társadalmi-nemi különbségei A nők és férfiak közötti társadalmi egyenlőtlenségek egyik markáns megnyilvánulása az időfelhasználásban, a munkaidő-szabadidő arányban érhető tetten. 8. táblázat: Ön milyen gyakran…

Férfi Nő „sportol?” Összes Férfi Nő „nézi a TV-t?” Összes Férfi Nő „hallgat rádiót?” Összes Férfi ”olvas szépiroNő dalmat?” Összes

Naponta

2-3 alkalommal egy héten

2-3 alkalommal egy hónapban

13,8% 9,5% 11,7% 70,4% 73,1% 71,7% 44,1% 39,1% 41,6% 2,8% 6,6% 4,6%

26,2% 20,1% 23,3% 17,0% 18,6% 17,8% 22,4% 24,2% 23,3% 7,4% 17,0% 12,0%

20,8% 17,4% 19,1% 7,3% 4,5% 5,9% 9,2% 13,3% 11,2% 14,4% 23,6% 18,9%

2-3 alkalommal Egyáltalán egy évben 12,0% 11,6% 11,8% 1,5% 1,0% 1,3% 6,0% 5,6% 5,8% 29,8% 26,3% 28,1%

27,2% 41,3% 34,1% 3,9% 2,8% 3,3% 18,3% 17,7% 18,0% 45,6% 26,5% 36,3%

165


Férfi Nő Összes Férfi Nő „megy moziba?” Összes Férfi „megy színházNő ba, hangversenyre?” Összes Férfi „megy könnyűNő zenei koncertre?” Összes „olvas újságot, folyóiratot?”

Férfi „megy klubba, diszkóba?”

27,6% 24,6% 26,1% 0,2% 0,2% 0,2% 0,2% 0% 0,1% 0% ,2%

28,2% 34,4% 31,3% 0,7% 2,4% 1,5% 0,7% 0,9% 0,8% 1,0% 1,4%

15,8% 15,9% 15,8% 7,3% 5,1% 6,2% 6,9% 10,0% 8,4% 15,4% 8,1%

11,5% 10,4% 11,0% 36,7% 34,3% 35,5% 35,7% 42,6% 39,1% 50,1% 56,3%

16,9% 14,7% 15,8% 55,2% 58,0% 56,6% 56,6% 46,6% 51,7% 33,6% 34,1%

0,1%

1,2%

11,8%

53,1%

33,8%

0,3%

11,9%

28,1%

23,6%

36,1%

4,9%

18,4%

23,7%

53,0%

8,5% 32,4% 20,1% 26,4% 3,6% 5,9% 4,7% 46,7% 38,6% 42,8%

23,4% 32,0% 31,4% 31,7% 29,9% 30,8% 30,4% 24,1% 31,7% 27,8%

23,6% 16,0% 22,5% 19,2% 57,9% 55,6% 56,8% 7,3% 12,4% 9,8%

44,4% 13,6% 24,4% 18,8% 8,3% 7,6% 7,9% 3,4% 6,4% 4,9%

Nő

Összes Férfi „megy kávéNő zóba, bárokba, teraszkora?” Összes Férfi „megy kiránNő dulni?” Összes Férfi „tölti az idejét a Nő barátokkal?” Összes

0,2% 6,0% 1,5% 3,9% 0,3% 0,2% 0,3% 18,4% 10,9% 14,7%

A férfiak jóval nagyobb arányban járnak sportolni, újságot olvasnak, klubba, diszkóba, kávézókba, teraszokra járnak és a barátokkal is több időt töltenek, mint a nők (a férfiaknak 18%-a tölti naponta szabadidejét barátokkal, a nőknek csak 11, a nők 6,3%-a pedig egyáltalán nem találkozik a barátaival, míg ez a férfiaknak csupán 3,4%-ára jellemző). A nők inkább „otthoni” szabadidős tevékenységeket folytatnak, tévét néznek, olvasnak. Sajnos a kérdések nem vonatkoztak a szabadidő időtartamára, ezért ezt nem tudjuk összehasonlítani. A szabadidő-eltöltésre adott válaszokból azonban kiderül, hogy a kapcsolatfenntartók, a mobilisabbak a férfiak, ők uralják a publikus szférát, míg a nők szabadidejüket a magánszférában töltik.

166


7. Jövedelemszerzés, munkaerő-piaci helyzet Bár a kérdőív nem kérdez rá konkrétan az egyének jövedelmére, csupán a saját megélhetési körülményeiket értékelteti a megkérdezettekkel, ezekből a kérdésekből egy-két következtetést a munkahelyhez, jövedelemhez való viszonyulásukból mégis levonhatunk. A pay gap-re, azaz a férfiak és a nők bére közötti különbségre utal, hogy sokkal több férfi elégedett a jövedelmével, mint ahány nő (az „elégedettek” 60,7%-a férfi). 9. táblázat: Ön mennyire elégedett a fizetésével?

Férfi Nő Összesen

Inkább elégedett

Se nem elégedett, se nem elégedetlen

Inkább elégedetlen

37,2% 32,6% 35,2%

34,6% 27,0% 31,4%

28,2% 40,4% 33,4%

A férfiak csoportján belül pedig ugyanakkor jelentősen nagyobb arányban vannak azok, akik elégedettek a fizetésükkel. A kereső nők nagy része pedig elégedetlen jövedelmével.

8. Összefoglaló Látjuk, hogy létezik egyfajta diszkrepancia a tendenciák és a megvalósulások között. Az EU-hoz való csatlakozással és a társadalmi nemekre vonatkozó nemzetközi törvények, irányelvek elfogadásával Románia is „követi” az európai normákat, évente jelentések készülnek a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségekről, amelyeket a nemzetközi szervezetek elvárnak tőlük. Ha pedig a számokat tekintjük, azt látjuk, hogy az európai országok többségében ezek a változások egy irányba, a modernizálódás felé tartottak. Ezek az – amúgy erőteljesen mediatizált – új normák, trendek egyfajta tükröt állítanak a romániai egyének elé, így a fiatalok elé is. Éppen ezért nem tudjuk, hogy a véleménynyilvánítások szintjén milyen

167


erősen működnek ezek, milyen mértékben beszélhetünk egyfajta tényleges modernizációs tendenciákról. A felmérés alapján elmondható azonban, hogy a tradíciók nem tűnnek el, de ezt a folyamatot akkor sem nevezhetjük retradicionalizálásnak. Itt a Heelas (1996) által említett re- és detradicionalizálás együttes jelenlétére utalnék. A tradíciók mint ismétlődő és ritualizált mindennapi praxisok beépülnek a mindennapi tevékenységekbe és társadalmi szerepekbe, így a re- és detradicionalizálás valójában reflexív folyamatok. Például míg a házasság konvencionális diskurzusa veszített hegemóniájából, amint azt láthattuk, a különböző szegmensekre bontott elemzés során a gyermekvállalás mint ideál terén nem indult be a nézetek „modernizálódása”. A vélemények liberalizálódása nem azonos intenzitással zajlott le a különböző társadalmi csoportokban. Az általános tendenciáktól való, leginkább figyelemre méltó eltérés leginkább a fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező korosztályban figyelhető meg, itt ugyanis jóval kisebb mértékben nyert teret a házimunka női munkaként történő elfogadottsága, ugyanakkor érdekes módon ők azok, akik a sokgyermekes családmodellt ezzel egyidőben újra éltetik. Ezzel szemben, úgy tűnik, felnövekvőben van egy olyan fiatal férfigeneráció, amely a nőt újra visszahelyez(né) a tűzhely mellé (a 30–35 éves korosztály után a 18–24 éves férfiak tekinthetők ugyancsak a patriarchális nézetek követőinek). Kérdés azonban, hogy a még többé-kevésbé életben lévő tradicionalizmus valóban a szocializmus ideológiájára adott válasznak, valamint a rendszerváltozás utáni munkaerő-piaci változásoknak tudható-e be, és ez idővel, „természetes módon” gyengülni is fog-e, amint azt magyarországi szakértők optimistán elővetítették. Jelen felmérést azért is tartom rendkívül fontosnak, mert kicsit más megvilágításba helyezi ezeket az amúgy a mindennapi politika szintjére emelt problémákat. Láthatjuk, hogy valóban eltérés van az attitűdökkel és a nemi szerepekkel, a családdal kapcsolatos felfogások között, és ez nem feltétlenül egyirányú (tehát tradicionális vagy a modern úton haladó) folyamatot jelöl. Az eredmények egyszerre mutatják egy premodern, tradicionális és patriarchális társadalom képét és egy modern, az európai társadalmak sorába illeszkedőét is.

168


Szakirodalom BAROMETRUL DE GEN 2000 Gallup – Fundaţia pentru o Societate Deschisă BLASKÓ Zsuzsa 2005 Dolgozzanak-e a nők? A magyar lakosság nemi szerepekkel kapcsolatos véleményének változásai, 1988, 1994, 2002. Demográfia 2–3. 259–287. EUROSTAT 2008 The Life of Women and Men in Europe. A Statistical Portrait. GÁBOR Kálmán 2004 Globalizáció és ifjúsági korszakváltás. In: GÁBOR Kálmán – JANCSÁK Csaba (szerk.): Ifjúsági korszakváltás – Ifjúság az új évezredben. Belvedere–Meridionale, Szeged, 28–73. HEELAS, Paul 1996 Detraditionalization and its Rivals. In: HEELAS, Paul – LASH, Scott – MORRIS, Paul (ed.): Detraditionalization. Blackwell Publishers POPESCU, Livia – ROTH Mária 2002 Variabila gen în analiza dezvoltării umane în România. In: COSMA, Ghizela – MAGYARI-VINCZE Enikő – PECICAN Ovidiu (ed.): Prezenţe feminine. Studii despre femei în România. Editura Fundaţiei Desire, Cluj, 453–476. GAL, Susan – KLIGMAN, Gail 2000 The Politics of Gender after Socialism: A Comparative-Historical Essay. Princeton University Press, Princeton, New Jersey VERDERY, Katherine 1996 What Was Socialism, and What Comes Next? Princeton University Press, Princeton

169


170

A FIATALOK ÉS A CSALÁD

Sorin MITULESCU

A fiatalok és a család A család a társadalmi változás „barométerének” tekinthető, még ha ez a barométer bizonyos késéssel reagál is a gazdasági és társadalmi folyamatokra. A román társadalomban a család vonatkozásában végzett kutatások alapján úgy tűnik változásokra következtethetünk – annak ellenére, hogy a család viszonylag független a társadalmi-gazdasági környezettől (Ghebrea 2000). Az európai szintű összehasonlítások (melyek adatforrásai az Eurobarométer adatfelvételek) azt bizonyítják, hogy a családmodellek tekintetében elsődleges (és sokszor a gazdasági tényezőknél fontosabb) a kulturális hagyomány (Popescu 2002). A két etnikai csoport (románok és magyarok) családi jellemzőinek összehasonlítása rávilágíthat arra, hogy ezek mennyire vannak kitéve a társadalmi-gazdasági nyomásnak, és hogy szelektíven reagálnak-e a társadalmi változásokra. A fiatalok országos mintáin 2008-ban végzett kutatások a családi élet néhány vetületére kérdeztek rá: 1. A család fontossága a fiatalok értékrendjében 2. A fiatalok jövőbeli családalapítási szándékai 3. A nemek szerepe a családon belül

1. A családnak tulajdonított jelentőség A család mindkét etnikum fiataljai között az értékrangsor elején helyezkedik el. Túlnyomó többségük (a románok 86 és a magyarok 84 százaléka) gondolja azt, hogy a család az élet nagyon fontos része. Az élet ezen aspektusát sokkal fontosabbnak ítélik a munkánál, az iskolánál, a vallásnál, a barátoknál, a szabadidőnél.

171


1. ábra: Az Ön életében mennyire fontosak a következő dolgok? (nagyon fontos válaszok aránya)

Mégis, ha a jövőbeli tervekről van szó, a gyermekvállalás és a házasság iránti vágy – mindkét etnikumnál – jóval elmarad a munka vagy a tanulmányok folytatása iránti érdeklődés mögött. 2. ábra: Ön a következők közül melyiket szeretné leginkább megvalósítani a közeljövőben? (egy válasz lehetséges)

172


A gyermekvállalást és a házasságot a magyar fiatalok 6–6, a románok 3, illetve 6 százaléka választotta. Ezek az arányok a leginkább érintett 25–29, illetve 30–35 éves népességen belül sem túlzottan magasak. A románoknál a saját lakást prioritásnak tekintők aránya magasabb (13 százalék). Ezt a különbséget elsősorban a román fiatalok lakhatási feltételeinek rovására írhatjuk: a házasságban élőknek 63 százaléka még legalább három személlyel él együtt egy házban (tehát valószínűleg nincs saját lakása) és az egyedülálló fiataloknak csak 2,8 százaléka él egyedül. 1. táblázat: Ön a következők közül melyiket szeretné leginkább megvalósítani a közeljövőben? (egy válasz lehetséges) – a családalapításhoz kapcsolódó prioritások

Korcsoport Nemzetiség 25-29 30-35

magyarok románok magyarok románok

Házasság 10 7 4 4

Prioritások Gyermekvállalás 6 3 10 6

Saját lakás 9 16 11 9

Mégis, ha azt kértük, hogy értékeljék azt, hogy mennyire elégedettek a lakhatási körülményeikkel, a román fiatalok elégedettebbnek mutatkoztak, mint magyar társaik (a román minta 20 százaléka elégedetlen, szemben a magyar minta 42 százalékával). 2. táblázat: Mennyire elégedett Ön a lakáshelyzetével?

Elégedett Se nem elégedett, se nem is elégedetlen Elégedetlen

Románok

Magyarok

60 20 20

38 20 42

Ennek a paradox helyzetnek a magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a kérdezés pillanatában, amikor azt nyilatkozták, hogy elégedettek (vagy elégedetlenek) lakhelyükkel, a fiatalok inkább a lakás komfortjára, kényelmére, modernségére és egyéb funkcionális szempontjaira

173


gondoltak, és nem elsősorban a rendelkezésükre és partnerük rendelkezésére álló térre. A magyarok és románok közötti különbség valószínűleg nem kimondottan a lakások kényelme vagy nagysága közötti különbségeknek, hanem inkább a kulturális csoportnak a kényelemre vonatkozó jellegzetes elvárási szintjének tulajdonítható. A korcsoportok összességét tekintve a házasság és a gyermekvállalás prioritása hangsúlyozottabb a magyarok esetében, mint a románok esetében, míg a saját lakás prioritása nagyobb arányú a románoknál, akár az alacsonyabb korúak esetében is.

2. A család dinamikája A magyar fiatalok számára a családalapítás feltételei kisebb mértékben jelentenek problémát (65 százalék a román fiatalok 70 százalékával szemben). Következésképpen több magyar fiatal él házasságban, mint román: 3. ábra: A házasságban élők aránya korcsoportok szerint

174


A házasok és egyedülállók arányának összehasonlítása nagyobb különbséget eredményez a 25–29 éves korcsoportban a magyar fiatalok javára, míg az alacsonyabb, illetve az ennél magasabb korúak esetében az arány megközelítőleg azonos. A magyar fiatalok hajlamosak növelni a házasságkötési rátát 25–29 éves kor között, míg a román fiatalok alig érik őket utol a következő korsávban. 24 éves korig a házasok aránya mindkét etnikai csoport esetében megközelítőleg azonos. A válások aránya, úgy tűnik, nagyobb a románoknál (de csak 30 éves kor után). Az elvált személyek aránya a mintában rámutat erre a különbségre. 4. ábra: Az elváltak és özvegyek korcsoportonként

Annak ellenére, hogy a házasságban élők aránya a román és a magyar mintán eltérő, a házasodás ideálisnak tartott életkorában a két etnikumhoz tartozó fiatalok között nem találtunk eltérést.

175


5. ábra: Mit gondol, egy nő esetében milyen kor a legmegfelelőbb a házasságkötésre?

6. ábra. Mit gondol, egy férfi esetében milyen kor a legmegfelelőbb a házasságkötésre?

176


4. A nemek szerepe A románok nagyobb mértékben hajlanak a feladatok házastársak közti megosztása felé, a pénz kezelését kivéve, mely téren a magyar családok, úgy tűnik, jobban együttműködnek. 7. ábra: Mit gondol, egy családon belül az alábbiak a nő vagy a férfi feladatát képezik? (a mindkettő dolga válasz aránya)

Úgy tűnik, a magyarok közelebb állnak a hagyományos szerepmodellhez, és a nő főként az élelem elkészítését és a háztartás pénzének kezelését intézi. Ellenben mindkét etnikum esetében nagyon nagy arányban tartják elfogadottnak a férfiak háztartási javításokra való szakosodását.

177


8. ábra: Mit gondol, egy családon belül az alábbiak a nő vagy a férfi feladatát képezik? (a nő dolga válasz aránya)

Másképp szólva beigazolódik az, hogy „a hagyományos munkamegosztás a családon belül változóban van” (Popesu 2003). Még ha a szerepek továbbra is elkülönülnek, a partnerek rugalmassága növekvőben van képzettségi szintjük növekedése függvényeként. Ez a folyamat lassabban megy végbe a magyar fiatalok esetében.

5. Tervezett és vállalt gyerekek A közvélemény számára nagyon fontos problémának tűnik a születési arányszám. Amikor a fiatal családról szóló előadásom tartottam egy, 2009 őszén, Kolozsváron rendezett szeminárium keretében, a helyi sajtó lerohant a két etnikum demográfiai viselkedésével kapcsolatos kérdésekkel. Nem tudtam akkor egészen világos választ adni, mert nem elemeztem elég alaposan a kérdést. Most megpróbálom kiegészíteni akkori előadásomat azzal, amit akkor nem mondtam el, és nem mutattam be.

178


Az összehasonlító elemzés kiemelte a magyarok nagyobb gyermekvállalási kedvét, méghozzá két vagy három gyermek vállalásáét, a románoktól eltérően, akik inkább az egygyermekes termékenységi modellt részesítik előnyben (Kiss–Barna–Sólyom 2008: 202). A diagnózis beigazolódik a minta fiataljainak tényleges gyermekvállalása terén is. Míg a magyar mintában azok aránya, akiknek vannak gyermekeik 41%, a román mintában ez az arány csak 31%. A korcsoportonkénti helyzet pedig a 3. táblázatban látható: 3. táblázat: A gyermekkel rendelkezők aránya életkor és etnikum szerint Korcsoport 18–24 20–24 25–29 30–35 Összesen

Etnikum magyar román magyar román magyar román magyar román

A gyermekesek aránya 8% 11% 35% 42% 71% 37% 41% 31%

A két etnikum termékenységi modellje kor szempontjából vizsgálva különbözőnek tűnik. A románok esetében a gyermekvállalás átlagosan hamarabb történik, de alacsonyabb szintű, míg a magyar etnikum esetében a gyermekvállalás később történik, de nagyobb arányú. A román család kissé hangsúlyosabb modernizálódása, úgy tűnik, idővel a termékenység csökkenését vonja maga után, míg a magyar családok hagyományhű volta nagyobb demográfiai gyarapodáshoz vezet.

179


Szakirodalom GHERBEA, Georgeta 2000 Regim social-politic şi viaţă privată (Familia şi politica familială în România). Editura Universităţii din Bucureşti KISS Tamás – BARNA Gergő – Sólyom Zsuzsa 2008 Tinerii maghiari din Transilvania. ISPMN. Studii de Atelier Cercetarea Minorităţilor Naţionale din România 12. POPESCU, Raluca 2003 Familia tânără în societatea românească. Calitatea vieţii XIV. (1)

180

A ROMÁNIAI FIATALOK ÉRTÉKRENDJÉRŐL

VERESS Ilka

A romániai fiatalok értékrendjéről 1. Ifjúsági értékrend A fiatalok értékrendjére vonatkozó eddigi vizsgálatok a különböző ifjúsági alcsoportok értékpreferenciáinak bemutatására vállalkoztak. Jelen írás – az eddigi vizsgálatoktól eltérően – azt szeretné megválaszolni, hogy a romániai magyar és román fiatalok értékbeállítódása milyen mértékben követi a felnőtt társadalomra jellemző irányvonalakat? Ugyanakkor az elemzés célja a román és magyar fiatalok értékbeállítódásainak feltételezett különbségeinek megragadása. A kérdés megválaszolása az Országos Ifjúsági Hatóság, illetve a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2008-ban végzett kvantitatív felmérései alapján történik. A két kutatás esetében mind a többfázisú, rétegzett mintavételi eljárás, mind pedig az alkalmazott kérdőív jelentős része azonos. A különböző folyamatok, kiváltképpen az értékrend alakulásának nyomon követésére, valamint a hiányos információk pótlására két további, az említett kutatásokat időben jóval megelőző felmérést használok. Hangsúlyos szerepet kap az European Value Survey 1999-es adataiból elkülönített ifjúsági alminta, valamint a MOZAIK 2001-es felmérés eredményei. Ez utóbbi esetében a kutatást egy erdélyi román fiatalokat vizsgáló alminta is kiegészíti, amely nyilván rendkívül hasznosnak bizonyult az effajta vizsgálódás során. Az értékrend-kutatás egyik nagy irányvonala az értékek változását a modernizációs elméletekkel magyarázza. A premodern vagy tradicionális társadalmakban az egységes értékrend alapja az azonos szükségletek, a társadalmat szegmentáló egyértelmű hierarchiák, az érvényes, mindenki által elismert közös igazságokban vetett hit, valamint a vallásos

181


magyarázat felsőbbrendűsége. Ezzel szemben a modernitás elsősorban a rációra, a világ értelmezésében pedig elsősorban a tudományra alapoz. A szekularizáció folyamata mellett az individualizáció a másik markáns jellemzője e kornak, az egyének fokozottan nyitottakká válnak a változás/ változtatással járó kockázatokkal szemben. Ugyanakkor az értékorientációk kiindulópontja az azonos emberi szükségletek létén alapul, feltételezvén egy egységes és főképpen normatív emberképet. A társadalomtudományokban különböző fogalmakkal (posztindusztriális, kockázati, késő modern, reflexív modernitás, posztmodern) jelölt posztmateriális társadalom ezen a normatíván túllépve a kulturális sokféleség és tolerancia értékei köré szerveződik. Bár a tudomány továbbra fontos szereplője a világ értelmezését célzó gyakorlatoknak, a környezetre gyakorolt káros hatásai szintén az érdeklődés középpontjába kerülnek. A posztmodern értékrend kulcsfogalmai a hedonizmus, az önmegvalósítás és önkifejezés, valamint maga a tudás, az ismeret mint érték. A modernitás elméletei három alapértékrendet különítenek el: ezek a tradicionális, a modern és a posztmodern értékek rendszerei. Az értékek prioritásának változásai természetesen nem önmagukban, hanem a társadalom különböző alrendszereinek fejlődése következtében mennek végbe. Inglehart a posztmodernitás központi értékének a posztmaterializmust tartja. Abból a feltételezésből indul ki, hogy az emberek aspirációi és preferenciái az aktuális társadalmi és gazdasági helyzetüknek vannak alárendelve. A maslowi szükségletek piramisának elméletéből kiindulva, a magasabb rendű aspirációk, mint amilyen az önmegvalósítás például, alapvetően a bőség társadalmában élő ember jellemzője. Az értékrendnek ezt a típusú átrendeződését a nyugat-európai társadalmakban az „értékek csendes forradalmának” nevezi (Inglehart 1986). Az Inglehart elméletét ért kritikák egyik legfontosabb gondolata az, hogy az előbbiekben felvázolt „értékek forradalma” zéróértékű játszma, míg ezzel szemben kritikusai érték-koegzisztenciák létéről beszélnek. Eszerint a tradicionális értékek ugyanolyan megbecsülésnek örvendenek, mint az individuális értékek (Matiscsák 2001). A magyar és erdélyi magyar fiatalok értékrendjéről rendszerint az ifjúsági korszakváltás kontextusában hallhatunk. Ennek megfelelően az ifjúság egyfajta „modernizációs termékként” tekintendő, amely csoport Közép-Kelet-Európában elsősorban a rendszerváltást követő években, a piacgazdaság fellendülésével egyidejűleg alakul ily mértékben át. A fejlett nyugat-európai társadalmakban erre a folyamatra természetesen már a

182


hatvanas-hetvenes években felfigyeltek, pontosan az értékrend átalakulásának kérdéskörét vizsgálva. Azok a társadalmi-gazdasági folyamatok, amelyek olyan fogalmakkal ragadhatóak meg, mint a posztindusztrializáció, posztfordizmus, posztmodern, kockázati, késő modern társadalom, reflexív modernitás az ifjúság sajátos társadalmi csoportként való intézményesedésének a feltételei. E csoport mint új, különálló, jól megragadható értékrenddel, sajátos életstílussal, osztálypozícióval és sajátos fogyasztási szokásokkal rendelkező társadalmi réteg jelenik meg. A különböző életesemények időpontjai kitolódnak, az oktatási intézmények keretén belül eltöltött idő jelentősen meghosszabbodik, a szabadidő és a személyes szabadság jelentősen felértékelődnek (egyre fiatalabb életkorban kezdenek el azelőtt kizárólag felnőttekre jellemző intenzív szórakozási formákat kipróbálni), továbbá meghatározó a fokozott kulturális fogyasztás. Az iskolai tudás felértékelődésének és az oktatás expanziójának következményeképpen a társadalmi reprodukció megváltozik: gyakorlatilag csak az aluliskolázott, az általános oktatásból kihulló vagy azzal megelégedő fiatalok képeznek veszélyeztetett osztályt (Gábor 2004: 28). Romániában a fent említett piacszerkezeti átalakulás, valamint az oktatási rendszer expanziója közel sem zökkenőmentes, így a fenti folyamat értelemszerűen lassabban halad és alapvetően osztályspecifikus (Ercsei 2009: 210). Az a kritika, amely Inglehart elméletét érte, és amely szerint célravezetőbb érték-koegzisztenciákról beszélni, kiválóan példázódik az erdélyi fiatalok esetében is. Gábor Kálmán szerint – a Félsziget-kutatásokból kiindulva – az erdélyi magyar fiatalok esetében az előnytelen gazdasági körülményeken túlmenően olyan egyéb kulturális tényezők is hatnak, amelyek eltérő irányba befolyásolják értékrendjüknek alakulását. Ilyenek például a hagyományos nemi szerepek továbbélése vagy a valláshoz való eltérő viszony (Ercsei 2009: 210). Különböző kisebb (kvalitatív és kvantitatív) kutatások eredményeképpen megtudjuk a fiatal népességről, hogy az erdélyi magyar középiskolások értékrendje a továbbtanulási szándék függvényében alakul. Azok a fiatalok, akik nem terveznek továbbtanulást, értékopcióikban a materiális értékekhez állnak közel, míg továbbtanulni készülő társaikat a mindennapokon túlmutató értékorientáció jellemzi (Miklós 2002). Egy következő értékvizsgálat szerint az erdélyi magyar (szintén középiskolás) népességet alapvetően immateriális értékrend jellemzi. Legfontosabb értékeik a családi biztonság, belső harmónia, békés világ, szabadság és az igaz barátság (Covrig–Rat 2000).

183


Abból a feltételezésből indulok ki tehát, hogy a fiatal népességet – életmódjának milyenségéből, megváltozott társadalmi státuszából adódón és kiszélesedett életterének köszönhetően – a román felnőtt társadalom értékrendjétől eltérő értékorientáció jellemzi. A román társadalom és annak értékrendjének fejlődését szintén egy modernizációs paradigmában értelmezi Bogdan Voicu. Az 1999-es European Value Survey Romániát is érintő értékkutatás eredményei alapján fogalmazódik meg Voicu álmodernitás-elmélete. Románia esetében kulturális szempontból részlegesen modernizált társadalomról van szó, amely folyamatosan anyagi problémákkal küzd, de ugyanakkor kapcsolatai vannak a posztmodern kultúrákkal is. Álmodern társadalom, melyet feszült modernizálási törekvések jellemeznek, és nem utolsósorban állandó ingadozás a tradicionalitás és a posztmodernitás között (Voicu 2001). Posztmodern elemek „fertőzés” útján kerülnek be a román társadalom értékrendjébe, mely a különböző nyugati kultúrákkal való érintkezés következtében válik lehetővé. A tíz évvel ezelőtti román társadalomra elmondható, hogy a vizsgált népesség alapvetően materialista, valamint kevert értékrenddel írható le. A népességnek mindössze 5,7%-a nevezhető posztmaterialista beállítottságúnak, ebben a csoportban a 15–24 éves korcsoportnak egyértelműen hangsúlyozott szerep jut. A román 25–34 éves fiatalok nagyjából a kevert értékrenddel jellemezhető típusba tartoznak. A román társadalom értékirányultságát tekintve első helyen a vallásos magyarázat autoritását említi a szerző. Európában itt éri el a legmagasabb értéket, ennek magyarázata a szerző szerint abban rejlik, hogy az egyház mint társadalmi stabilitást és egyéni biztonságot megtestesítő intézmény él az emberek tudatában, így érthető a vallás mint érték prioritása. A kockázatvállalással szembeni attitűddel kapcsolatban elmondható, hogy Romániában a legalacsonyabbak a mért értékek. A román társadalom alapvetően szegényként definiálja magát, a kockázatkerülés a globális bizonytalanság csökkentésének az eszközévé válik. A román társadalmat azonban nem jellemzi sem egy egyértelműen konzervatív magatartás a kockázatvállalással szemben, sem pedig egy változást szorgalmazó ideológia, amely a kockázatok bevállalására vagy kezdeményezésre ösztönözne. A romániai társadalom értékrendjének másik sarkalatos pontja a „tervezés és fatalizmus” kérdése. A tervezés jelen esetben a pénz elköltésének módozatait jelenti. A modernitás egyik alappillére a tervezés, az

184


esetlegesség visszautasítása. A románok kétharmada tartja képesnek magát arra, hogy a saját sorsát irányítsa, és fontos megjegyezni, hogy ez az arány itt a legmagasabb a posztkommunista országok között. Továbbmenve, a szerző a posztmodern értékorientációnak olyan elemeit veszi számba, amelyeknek alacsony szintje egyértelműen azt bizonyítja, hogy ezek az értékek nem a román társadalom gazdasági-társadalmi fejlettségi szintjének egyenes következményei (ahogyan azt a nyugati társadalmak kapcsán Inglehart leírja), hanem csupán a nyugati világgal való érintkezés eredményei. E posztmodern indikátorértékeknek a népszerűségét fogom megvizsgálni a következőkben a romániai magyar és román fiatalok esetében. Az European Value Survey adatai azonban a 10 évvel ezelőtti állapotokat tükrözik. Használatát azonban két ok is indokolja. Egyrészt az ezen adatok által kirajzolódó irányvonalak egyrészt a más európai (és főként posztkommunista) országokban mért trendekkel összevetve irányadóak. Másrészt amint az a fentiekben említett kutatásokban is láthattuk, a fiatal korosztály eltérő értékpreferenciái a posztmateriális-materiális mérőskála alkalmazásakor is kirajzolódnak. Így jogossá válik az a feltételezés, hogy kiszélesedett mozgástere, megváltozott társadalmi státusza, különböző kompetenciái (nyelvtudás például) következtében ez az a társadalmi csoport, amely a szerző által megnevezett posztmodern értékeket képviseli. A felnőtt román társadalom értékbeállítódásának bemutatásakor a továbbiakban Bogdan Voicu erre vonatkozó elemzését használom. Az értékek rangsorolásának eredményeképpen jelentős különbségek mutatkoznak a román és magyar fiatalok között. A fentiekben is említett korábbi kutatások alapján nem meglepő, hogy általánosságban a család, a biztonság és a privát szféra értékei állnak az értékrangsor legelején. Két lényeges eltérés a vallás és az önmegvalósítás terén észlelhető. A román fiatalok számára az Istenbe vette hit a második legfontosabb érték. Figyelembe véve azonban Voicunak a fentiekben megfogalmazott állítását, miszerint a román népesség körében a vallásos magyarázat autoritása a többi európai országhoz képest is rendkívül magas, ez az eredmény nem meglepő. Az 1999-es adatok szerint egyház nem csak a felnőtt népesség számára az egyik legfontosabb intézmény, hiszen a fiataloknak átlagosan kétharmada véli úgy, hogy az egyház megfelelő válaszokat nyújt az egyén különböző morális és családi problémáira. Az önmegvalósítás szintén előbb került a ranglistán, mint a magyar fiatalok esetében, ahol a stabilitás, a béke és a jólét értékei bizonyultak fontosabbnak.

185


1. táblázat: Kérem, válassza ki, hogy a következő értékek közül melyek a legfontosabbak az Ön számára? 1. Ifjúsági értékrend

Magyar fiatalok (%)

Román fiatalok (%)

Család

84,4

77,2

Biztonság, stabilitás az életben

30,8

32,7

Jólét

29,6

14,0

Béke

29,6

18,0

Esélyegyenlőség

14,9

14,5

Önmegvalósítás

20,3

39,1

Környezet állapota

14,7

9,7

Emberi- és szabadságjogok

11,9

15,3

Hit Istenben

18,2

41,3

Demokrácia

8,9

12,5

Bizalom az emberekben

10,7

7,5

Tolerancia

7,9

5,1

Kötelességtudat

10,5

10,8

Közéleti részvétel

2,2

0,7

Hazaszeretet

4,0

0,7

NT/NV

1,4

0

Forrás: Erdélyi fiatalok 2008, Ifjúsági Barométer 2008

2. Tolerancia Európa többi országához képest Románia ama 3–4 olyan ország csoportjába tartozik, amely a legintoleránsabbnak mutatkozik, sőt egyike a legnormatívabb társadalmaknak. 24 százalék nem akar más nemzetiségű szomszédot. A magyar és román fiatal népességre vonatkozóan az első három legfontosabb érték beazonosítása kapcsán elmondható, hogy bár a magyar fiatalok körében magasabb ez az érték, mindkét értékrangsor esetében azonos helyre kerül a tolerancia, majdnem a legvégére.

186


1. ábra: Milyen mértékben ért egyet azzal, hogy barátja, szomszédja, családtagja legyen a következő csoportokhoz tartozó személy (Összesített átlagok: 1 – teljes mértékben; 5 – egyáltalán nem)


A különböző csoportokkal szembeni előítéletességről elmondható, hogy amint azt a fenti ábra is mutatja, a magyar fiatalok kivétel nélkül minden tekintetben toleránsabbnak mutatkoznak a román fiataloknál. Továbbmenve megemlíteném, hogy a román fiatalok esetében az egyértelmű elutasítást jelző válaszok aránya is jelentősen magasabb, mint a magyar fiatalok esetében. Feltételezésem szerint ebben az esetben ez a román fiataloktól eltérő fokú tolerancia nem egy posztmodern értékirányultságot jelez, hanem inkább a kisebbségi helyzetértelmezésnek a következménye. Ezt igazolja az is, hogy a magyarok esetében a toleranciaszint történelmi régiónként változó. Az etnikai szempontból homogénebb Székelyföldön jóval alacsonyabb az elfogadó válaszok aránya, mint Partiumban vagy Belső-Erdélyben.

187


3. Posztmateriális értékek fele való irányultság Az önkifejezés és életminőség iránti aspiráció, bár létezik a felnőtt romániai lakosság esetében is, erőteljesen az anyagi biztonság megléte vagy hiányának függvénye. Románia népessége alapvetően materialista beállítottságú (45 százalék). A bevezetőben említett kutatások eredményeinek tükrében már körvonalazódott az az elgondolás, miszerint a posztmateriális értékbeállítódás az ifjúkor korai szakaszait jellemzi inkább, a tanulmányok befejezte, a különböző fokú önállósodás pedig a materializmus irányába tolja el az értékpreferenciákat. A következő táblázat szintén ezt igazolja, összehasonlításképpen a felnőtt népesség értékbeállítódásával. A posztmateriális értékek alapvetően a fiatal korcsoportokat jellemzik, de a többség a két szélsőséges értékrend kevert változata által jellemezhető. Ugyanez az „érték-koegzisztencia” jellemzi a román fiatalokat is, ahogyan az az általános értékrangsort megjelenítő ábrán is megjelenik, az istenhit mint tradicionális érték az első helyeken áll az önmegvalósítás és a család értékeivel együtt. 2. táblázat: A román népesség különböző korcsoportjainak értékbeállítódása Korcsoportok 15–24 25–34 35–44 45–54 55–64 65 fölött

Materiális 35.4% 39.0% 48.8% 53.8% 52.5% 45.2%

Forrás: European Value Survey 1999

188

Kevert értékrend 50.7% 52.8% 46.1% 42.1% 45.2% 47.8%

Posztmateriális 13.9% 8.2% 5.1% 4.1% 2.3% 7.1%


4. A környezet védelmével való törődés Romániában a környezet védelmével való törődés viszonylag alacsony a többi európai országhoz képest. Az ez irányban való érdeklődés csak addig a pontig érvényes, amíg nem kerül az egyénnek személyes plusz kiadásokba. Mind a román, mind pedig a magyar fiatalokról elmondható, hogy a környezet állapota mint érték fontossága szignifikánsan összefügg a fiatalok anyagi helyzetével, iskolázottsági szintjével, valamint a településtípussal. Az ökológiai problémákkal való foglalatoskodás alapvetően a magasan képzett, városi környezetben élő középosztálybeli fiatalokra jellemző.

5. Politikai érdeklődés és közéleti részvétel A teljes népességre elmondható, hogy közepes politikai érdeklődés és viszonylag alacsony közéleti részvétel jellemzi. A népességnek csupán egynegyedét nem érdekli egyáltalán a politika. 3. táblázat: Mennyire fontos a politika az Ön életében? Magyar fiatalok (%) Román fiatalok (%) Nagyon fontos

1.2

4.1

Elég fontos

10.5

13.2

Kevésbé fontos

33.9

44.2

Egyáltalán nem fontos

54.0

38.5


Az értékek rangsorolása (1. számú ábra) alapján a magyar fiatalok körében valamivel fontosabbnak bizonyult a közéleti részvétel, valamint abban is jelentős a különbség a két népesség között, hogy a magyar fiatalok esetében az emberi és szabadságjogok, valamint az esélyegyenlőség értékei jobb helyet foglalnak el a ranglistán, mint a román fiataloknál. Jóval kevésbé érdekli azonban őket a politika, mint román társaikat, a

189


magyar fiataloknak több mint fele egyáltalán nem tartja fontosnak a politikát. A 2001-es MOZAIK-felmérés eredményeihez képest jelentősen megnőtt azoknak a magyar fiataloknak az aránya, akik egyáltalán nem tartják fontosnak a politikát (Csata–Magyari–Veres 2002: 176). 1

6. A civil szféra kiemelt szerepe A román népesség érdeklődése és részvétele a különböző civil szervezetekben igen alacsonynak mondható, ha összehasonlítjuk a nyugateurópai állampolgárokkal. Az ilyesfajta magas fokú állampolgári aktivitás a társas környezet ellenőrzésének, befolyásolásának, alakításának eszköze. Azonban, amint azt az előbbiekben is láthattuk, a demokrácia például mint érték meglehetősen hátraszorult a rangsorban a privát szféra értékeivel szemben. Ebben a tekintetben még mindig érvényes Stanculescunak ama megállapítása, miszerint a tipikus romániai fiatal a privát szféra értékeit részesíti előnyben és a civil szférában gyengén integrált (Covrig–Rat 2000). Gábor Kálmán a civil szféra fontosságát elsősorban a piac erősödésének kontextusában tartja fontosnak. A civil szférával való kapcsolat hiányában ugyanis a fiatalok erőteljes fogyasztástól való függőségével kell számolnunk, ami elsősorban a tömegfogyasztói minták kritikátlan elfogadását jelenti (Gábor 2004). Amint az az előzőekben kiderült, mindkét csoport esetében rendkívül alacsony arányban jelölték meg a közéleti részvételt mint számukra fontos értéket. Arról nincs adatunk, hogy a magyar fiatalok milyen arányban tagjai vagy voltak tagjai valamilyen civil szervezetnek, a jelenlegi román fiataloknak azonban mindössze 11,2%-a rendelkezik ilyen téren tapasztalatokkal. Azonban a MOZAIK 2001-kutatás alapján elmondható, hogy az erdélyi román fiatalok jóval kisebb arányban voltak tagjai valamely civil szervezetnek, mint az erdélyi magyar fiatalok. A legnépszerűbb szervezetek azonban az erdélyi magyar fiatalok körében a különböző politikai, ifjúsági, valamint egyházi szervezetek (Csata–Magyari–Veres 2002: 176). 1

A belső-erdélyi magyar fiatalok 43% százalékát nem érdekelte egyáltalán a politika. Ugyanilyen alacsony volt az érdeklődés a székelyföldi minta esetében is.

190


7. Következtetések Tanulmányunkban arra kerestük a választ, hogy egy alapvetően materiális, értékorientált, posztkommunista társadalomban valóban a fiatal, 18–35 év közötti népesség-e az, amely révén a posztmodern társadalmi berendezkedés első indikátorértékei felbukkannak? Vizsgálódásunk alapvetően a két különböző nemzetiségű és státusú (többségi-kisebbségi) csoport értékpreferenciái közötti eltérésekre irányult. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy mind a román, mind pedig a magyar fiatal népesség esetében inkább beszélhetünk érték-koegzisztenciáról, mint letisztult, ideáltipikus, posztmateriális, materiális vagy tradicionális értékbeállítódásokról. A hagyományos nemi szerepértelmezések (mindkét esetben) és az istenhit (mint alapvetően tradicionális érték) kiemelkedő szerepe a román fiatalok esetében kiválóan megférnek az önmegvalósítás és az ifjúsági korszakváltás jelenségének megfelelő, kitolódott ifjúsági életszakasz jellegzetes értékeivel. A magyar fiatalok értékrendjének sajátossága a biztonság, a stabilitás és a béke felértékelődése, szemben román társaikkal. Ugyanakkor toleránsabbnak is mutatkoznak román társaikkal szemben. Mindez azonban a tényleges, fizikai kisebbségi helyzet, a szűkebb környezet, a régió etnikai heterogenitásának függvénye. Az elemzés gerincét a két csoportnak négy jellegzetesen posztmodern értékkel szembeni attitűdje képezte. Bár több esetben is hiányosak vagy nem összehasonlíthatóak az adatok, a legfontosabb irányvonalak kirajzolódtak. Létezik ugyan egy réteg, amely a nyugati mintáknak megfelelően aktív, környezettudatos és posztmateriális értékrend jellemzi, de ez szorosan anyagi helyzet, környezet (urbánus vagy rurális), iskolázottság és nem utolsósorban korcsoport függvénye.

Szakirodalom CSATA Zsombor – MAGYARI Tivadar – VERES Valér 2002 Belső-Erdély. In: BAUER Béla – SZABÓ Andrea – LAKI László – NEMESKÉRI István (szerk.): Mozaik 2001. Gyorsjelentés – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest, 141–186.

191


COVRIG, Anca – RAŢ, Cristina 2000 Erdélyi középiskolások értékrendprofiljai. In: VERES Valér (szerk.): Nemzeti vagy nemzedéki korszakváltás. Limes–Új Mandátum, Kolozsvár–Budapest INGELHART, Ronald – ABRAMSON, Paul R. 1986 Generational Replacement and Value Change in Six West-European Societies. American Journal of Political Science, 30. 11–25. ERCSEI Kálmán 2009 Az ifjúsági korszakváltás szabadidős szcenáriója Romániában. Megállapítások és tézisek a Félsziget-fesztivál fiataljai kapcsán. In: JANCSÁK Csaba (szerk.): Fiatalok a Kárpát-medencében. Belvedere Meridionlale Kiadó, Szeged GÁBOR Kálmán 2004 Globalizáció és ifjúsági korszakváltás. In: GÁBOR Kálmán–JANCSÁK Csaba (szerk.): Ifjúsági korszakváltás-ifjúság az új évezredben. Belvedere Meridionlale Kiadó, Szeged MATISCSÁK Attila 2001 Értékorientációk és értékváltozások a német fiataloknál. Educatio 3. 599–601. MiKLÓS István 2002 Középiskolások értékorientációi. In: SORBÁN Angella (szerk.): Szociológiai tanulmányok erdélyi fiatalokról. Scientia Kiadó, Kolozsvár VOICU, Bogdan 2001 România pseudo-modernă (Az ál-modern Románia). Sociologie Românească 1–4. 35–69.

192

AZ ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK FOGYASZTÁSI SZOKÁSAI

KOZÁK Gyula

Az erdélyi magyar fiatalok fogyasztási szokásai Bevezetés A fogyasztási szokásokat a posztszocialista Románia általános kontextusában kétfajta változási folyamat alakítja. Egyrészt számot kell vetnünk egy sor strukturális változással, amelyeket tüntető jelenlétük miatt nehéz nem észrevenni. A tárgyak rendszere általában és ezen belül az élelmezési rendszer a nyolcvanas évekhez képest radikálisan átalakult. Az élelmezési láncolat, illetve a javak és szolgáltatások rendszere összes elemében radikálisan átalakult. Az élelmiszer-ipari javak és termékek termelését igen nagymértékben privatizálták. Továbbmenve, az árusítás vonatkozásában új eladási formák megjelenését, illetve a meglévők átalakulását figyelhetjük meg. Amennyiben követjük a termékek láncolatát a termeléstől az eladáson át a beszerzésig és a fogyasztásig, elkerülhetetlen, hogy végül – a társadalmi struktúra differenciálódásával egyidejűen – a fogyasztás területén is változások következzenek be. Azok a nyilvánvaló strukturális változások, amelyek a tárgyak rendszerét, illetve a termelést és az eladást meghatározó társadalmi viszonyokat érintették, arra a területre is befolyással voltak, amit általában fogyasztói kultúraként szoktunk meghatározni. A leginkább jellemző változást a fogyasztók válasza határozza meg, amit a termékek posztszocialista korszakban megjelenő sokaságára adnak. Ahhoz képest, hogy nyolcvanas években gyakorlatilag mindenfajta termék ritkaságnak számított, elképesztőnek tűnik a javak kilencvenes években tapasztalt változatossága és mennyisége. Az ínység relatív bőséggé alakult, míg a hiány

193


kultúráját – ha lehet így mondani – a bőség kultúrája váltotta fel. Ennek a változásnak többféle hatása volt a fogyasztói viselkedésre. Egyrészt, ha a szocializmusban a fogyasztás problematikája a javak szűkösségéhez kapcsolódott (Chelcea–Lăţea 2004; Mazur–Stommen 2003; Verdery 1994), jelenleg a problémát az anyagi források/pénzeszközök szűkössége jelenti, ami a javakhoz való egyenlőtlen hozzáférést eredményezi. Másrészt az állhatatosság, mint a szocialista periódus fogyasztójának szükséges jellemzője, olyan sajátos kvalitásoknak adta át a helyét, mint az áruk közötti szelekció képessége (Humphrey 1995), vagy az ár összehasonlításának a készsége, amit különböző, gyakran egymásnak ellentmondó ajánlások mentén vagyunk kénytelenek megtenni (Warde 1997). Ez utóbbiak végső soron a javak jelentésének és a választást motiváló tényezőknek a kérdését vetik fel. A fentiek egy olyan – szükségképpen vázlatos – keretet képeznek, amelyben elhelyezhetők a tanulmányban bemutatásra kerülő empirikus adatok. A következőkben a romániai magyar fiatalok fogyasztási gyakorlatát és a fogyasztási javakhoz való hozzáférését fogom leírni. A kötet bevezetőjében említett vizsgálatokból származó adatokat két különálló fejezetbe rendeztük. A vizsgálatban a magyar fiatalok fogyasztására vonatkozóan két kérdésblokk szerepelt. Az első kérdésblokk az élelmiszerek fogyasztására vonatkozik és a következő formában volt megfogalmazva: „Ön általában milyen gyakran fogyaszt: friss zöldséget, gyümölcsöt, természetes (tartósítószer nélküli) ételeket, fast-food típusú ételeket, kávét, alkoholt, cigarettát?” A másik blokkban megfogalmazott kérdések, amelyek különböző javakkal való rendelkezésre vonatkoznak, a következőképpen hangzottak: „Az alábbiak közül melyek azok a dolgok, amelyek megvannak Önnek, és melyek, amelyek nincsenek: mobiltelefon, személyi számítógép, Internet-csatlakozás otthon, saját autó, használatában levő autó (más tulajdona), saját lakás (teljes vagy résztulajdon)?” Az eredményeket háromfajta metszetben tárgyalom: (1) Egyrészt önmagukban, vagyis a teljes romániai magyar fiatal népesség szintjén mutatom be az adatokat. (2) Másrészt tárgyalom a fogyasztói szokások különböző háttérváltozók szerinti különbségeit az említett népességen belül. (3) Végül azt vizsgálom meg, hogy a 2008-as eredmények milyen eltérést mutatnak a 2001-es ifjúsági minta megoszlásaihoz, illetve az országos, romániai tendenciákhoz képest. A fogyasztói viselkedés leírását és kiváltképp az értelmezési kísérleteket nagymértékben behatárolja a rendelkezésre álló adatok mennyisége

194


és jellege. Egyrészt, strukturális szempontból tekintve az adatok túlságosan vázlatosak ahhoz, hogy a posztszocialista Románia fogyasztási szokásait árnyaltan értelmezhessük a segítségükkel. Lehetséges viszont, hogy a különböző folyamatokat legalább nagyvonalakban vázoljuk, illetve, hogy olyan kutatási kérdéseket fogalmazzunk meg, amelyekre – ha relevánsnak bizonyulnak – az elkövetkezendő kutatások adhatnak választ. Másrészt pontosan az adatok vázlatos jellegéből adódik, hogy számtalan értelmezés felépíthető (anélkül, hogy azokat empirikusan ellenőrizni tudnánk), így képzelőerőnknek egyéb – az adatfelvételen kívüli, de a témához kapcsoló – források felhasználásával kísérünk meg határt szabni. Így reménykedhetünk abban, hogy a fogyasztói gyakorlatokat egy olyan releváns kontextusban mutatjuk be, amit az empirikus adatok mellett társadalmunk dinamikája határoz meg. Ennek jegyében, egyfajta szimbolikus elemzésre támaszkodva, az élelmiszerek jelentését az írott sajtóban megjelent szövegeken keresztül próbálom megközelíteni. A tartós fogyasztási cikkekkel való rendelkezést kizárólag a rendelkezésemre survey-adatok alapján tárgyalom.

Élelmiszerfogyasztás Érdekes módon az élelmiszer-fogyasztási szokások a romániai fiatalok körében meglehetősen homogén képet mutatnak. Ellentétben a nyilvánosságban elterjedt konvencionális vélekedésekkel, a romániai fiatalok közös fogyasztói mintán osztoznak, ami az élelmiszerek meglehetősen szokványos skáláját részesíti előnyben, illetve a káros szenvedélyekkel szembeni elutasító attitűdöt, egyfajta „meglepő mértéktartást” foglal magába. Mi több, legalábbis a magyar fiatalok esetében, az adatok arra engednek következtetni, hogy az utóbbi évtizedben ez a mintázat hangsúlyosabbá vált, letisztult, kikristályosodott. A magyar fiatalok a természetes élelmiszereket, a zöldségeket és gyümölcsöket részesítik előnyben, míg a fast-food típusú élelmiszer fogyasztásában mértéktartást tanúsítanak vagy kerülik azt. Az 1. táblázatban látható, hogy túlnyomó többségük (68,5%) naponta fogyaszt zöldséget, gyümölcsöt és szintén kétharmad (66,4%) azok aránya, akik naponta fogyasztanak friss zöldséget és gyümölcsöt. Igen alacsony (1% alatti) azok aránya, akik nem fogyasztanak egyáltalán ezekből a termékekből, míg

195


a mérsékelt fogyasztók aránya 26 százalék a friss zöldség és gyümölcs, illetve 21 százalék a tartósítószer nélküli élelmiszer esetében.1 Míg e két élelmiszertípus fogyasztása hasonló megoszlásokat mutat, ettől jelentősen eltér a fast-food típusú élelmiszerek fogyasztása. A megkérdezett magyar fiatalok 22 százaléka válaszolta azt, hogy egyáltalán nem, több mint fele pedig, hogy ritkán fogyaszt fast-food típusú ételeket, és csupán 4,9 százalék azok aránya, akik naponta esznek gyorsétteremben. A táblázat azt mutatja, hogy a fiatalok a friss zöldségeket, gyümölcsöket, illetve a természetes élelmiszereket preferálják, ami alapján ezeket a fiatalok étrendjét meghatározó alapélelmiszereknek tekinthetjük. Másrészt a fastfood típusú élelmiszert sok fiatal kerüli, a kirajzolódó általános tendencia pedig, hogy ezek csak alkalmanként szerepelnek a fiatalok étrendjében. 1. táblázat: Milyen gyakran fogyaszt…? (romániai magyar fiatalok 2008)

Friss zöldséget, gyümölcsöt Természetes (tartósítószer nélküli) ételeket Fast-food típusú ételeket

26,1

Ritkábban 5,3

Egyáltalán nem 0,1

66,4

21,2

10,8

1,0

0,7

4,9

20,2

51,9

22,3

0,7

Naponta

Hetente

68,5

NT/NV 0

A magyar fiatalok tehát hangsúlyosan az egészségesként2 címkézhető étkezést preferálják. Az „egészséges étkezés” címkét a nyilvános diskurzusban megjelenő jelentések indokolják, amelyek az egészséges étkezéssel kapcsolatos percepcióból és klasszifikációs rendszerből fakadnak. Ez utóbbi abban nyilvánul meg, hogy a különböző szakkiadványok, illetve a napilapok szakcikkei bizonyos élelmiszereket általában egészsé1

2

Nincsenek arra vonatkozó adataink, hogy mekkora a tartósított élelmiszereket fogyasztók aránya. Ez az arány azonban lehet, hogy a tartósítószer nélküli élelmiszerek fogyasztásához hasonló nagyságú, hisz a természetes (nem tartósított) élelmiszerek fogyasztása egyáltalán nem zárja ki a tartósítottak hasonló gyakorisággal való fogyasztását. Az „egészséges étkezés” kifejezést nem a válaszadók (illetve a kérdőív) használta, hanem magam vezettem be, a médiatérben forgalmazott jelentések alapján. Ugyanakkor amikor ezeket az élelmiszereket egészségesnek nevezzük, valószínűleg a válaszadók által tulajdonított jelentéstől sem állunk messze. Arra azonban, hogy a kimutatott fogyasztási mintázatot az egészséges étkezésre való törekvés motiválja-e, a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudunk válaszolni.

196


gesként kategorizálnak. Ezen kiadványokban a friss zöldség és gyümölcs általában az egészséges étkezést jeleníti meg, míg a fast-food típusú ételek ártalmasként jelennek meg. A kéznél lévő példák megszámlálhatatlan3 sorából ezt a jelentéstartományt néhány idézettel fogom illusztrálni, amelyeket két országos napilapból vettem. A vizsgált médiatérben a zöldség- és gyümölcsfogyasztás két szempontból is egészségesként jelenik meg. Bizonyos betegségek esetében orvosságként jelennek meg, másrészt pedig a betegségmegelőzésben ruháznak rájuk fontos szerepet. „Az orvosok szerint ezen betegségek közül sok megelőzhető lenne, amennyiben több természetes élelmiszert, kiváltképp zöldséget és gyümölcsöt (szőlőt, áfonyát, gránátalmát, sárgarépát, paradicsomot stb.) fogyasztanánk.” (Adevărul, „Consecinţele unei alimentaţii haotice” [A kaotikus táplálkozás következményei], 2008. 06. 28), vagy „Az étrend zöldséggel és C-vitaminban gazdag friss gyümölccsel való kiegészítése 62 százalékkal csökkenti a magas vércukorszintből fakadó kockázatokat” (Jurnalul Naţional, „Vitamina C scade glicemia” [A C-vitamin csökkenti a magas vércukorszintet], 2008. 08. 01). Hasonló megfogalmazások: „A táplálkozás vonatkozásában, ha el akarják kerülni a cukorbetegség megjelenését, a románoknak törülniük kell étrendjükből a fast-food típusú ételeket és több zöldséget, illetve gyümölcsöt kell enniük” (Adevărul, 2008.08.28), vagy „Egy vitaminokban gazdag étrend, amit természetes úton, zöldségeken és gyümölcsön keresztül juttatunk a szervezetbe, minden korosztály számára ideális. Ugyanakkor szükséges, hogy a gyermekeket megszoktassuk azzal, hogy csökkentség az étrendjükben a zsiradékok, a koncentrált édességek, illetve a szénsavas üdítők mennyiségét. A gyermekeket bátorítani kell, hogy kiegyensúlyozott étrendet alakítsanak ki és mondjanak le a fast-food termékekről, ami növeli az elhízás kockázatát. Egy természetes üdítő, ami otthon néhány friss gyümölcsből elkészíthető, naponta elfogyasztva vitaminok forrása és a méreganyagoktól való megszabadulás útja.” (Jurnalul Naţional, 2007.10. 22.). Az utóbbi két szövegrészlet néhány jellemvonását 3

Másfelől az élelmiszerekről, illetve az élelmezésről szóló diskurzus valóságos robbanáson ment keresztül az elmúlt két évtizedben. A könyvesboltok és újságárus standok roskadoznak a szakácskönyvektől (amelyek különbözőképpen strukturálhatók: egyes országok vagy régiók konyhaművészete, étkezési alkalmak, ünnepek, dietetikus vagy vegetáriánus konyha stb.), míg a folyóiratok (különösképpen a nőkhöz szólók) és a napilapok többsége kisebb vagy nagyobb felületet szentel a témának. A diskurzus természetesen nem egynemű és nem is teljes mértékben medikalizált, vagyis nem csupán az egészséges táplálkozás szempontja jut szóhoz.

197


érdemes külön is kiemelni: a test iránti törődés, a nevelés szerepe az étrend kialakításában, az otthon, illetve azon kívül készített élelmiszerek közötti rejtett szembeállítás. Most azonban megelégszünk azzal, hogy nyugtázzuk a friss zöldség-gyümölcs, illetve a fast-food között feszülő ellentétet. A friss zöldség és gyümölcs, illetve a tartósítószer nélküli élelmiszer rendszeres fogyasztása, a gyorséttermektől való tartózkodás, illetve azok alkalmankénti igénybe vétele, a fent vázolt jelentés-összefüggésen belül az egészséges(nek tartott) élelmiszerek tudatos, reflektált választását sugallja. Úgy tűnik, hogy az „egészséges” és „nem egészséges” vagy „káros” élelmiszerek szembeállítására épülő médiadiskurzus lecsapódik a fiatalok élelmiszer-fogyasztásában is.4 A 2. és 3. táblázat adatai azt mutatják, hogy az „egészséges” és „egészségtelen” élelmiszerek fogyasztásának gyakorisága fordítottan arányos. Vagyis minél konzekvensebben, tervszerűbben és gyakrabban fogyaszt valaki friss és természetesen élelmiszereket, annál inkább kerüli a fast-food típusú ételeket, ami az „egészséges táplálkozásra” irányuló fogyasztói praxis tézisét erősíti.

4

Azzal, hogy a médiadiskurzus vázlatos elemzésével megteremtettem a fenti jelentés-összefüggést, nem szeretném azt sugallni, hogy a médiadiskurzus az, ami közvetve vagy közvetlenül meghatározza a fogyasztói magatartást. Legalábbis a rendelkezésre álló adatok alapján sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk ezt a tételt. Csupán annyit állítok, hogy egyes élelmiszerek az egészséges, mások egészségtelen táplálkozást jelenítik meg, illetve, hogy az erre vonatkozó meghatározások tekintetében létezik egyfajta konszenzus, ha máshol nem, az általános keret tekintetében, ami a táplálkozásról való diskurzust az egészség kérdésével kapcsolja össze. Mi több, a médiában megjelenő ajánlások nem feltétlenül váltják ki a propagált elvekhez való csatlakozást. Példaként felhozható, hogy az egészséges táplálkozás mai médiadiskurzusa mellett létezik egy, a hetvenes évektől induló próbálkozás, ahol a szocialista rezsim a „racionális táplálkozást” promoválta (Mincu 1978). Az ajánlások (hogy ne használjuk a propaganda kifejezést), amelyek a racionális táplálkozást hirdették, finoman fogalmazva is ambivalens viszonyulást váltottak ki. Ugyan az egészség és a táplálkozás közötti összefüggés ismert és elismert volt, feltételezhetjük, hogy a lakosság jelentős része a racionális táplálkozásra vonatkozó ajánlásokat az élelmiszerhiányt leplező propagandának tartotta. Nem zárhatjuk ki, hogy a népesség egy része felsorakozott a racionális táplálkozás mögé, de az nem tűnik valószínűleg, hogy ez a szegmens többséget képezett volna, hisz általában a rendszerrel, illetve annak élelmezési politikájával szemben kiváltképpen elterjedt volt a gyanakvás a nyolcvanas években. Az étkezéssel kapcsolatos attitűdök az intézményekhez (piachoz, államhoz) való viszony (Humphrey 1995) és a szakértői véleményekhez (Warde 1997) való viszony függvényét képezik. Ha a médiadiskurzus nem is hat közvetlenül az attitűdökre, a fogyasztási szokások, döntések egyfajta értelmezési keretét adja. Vagyis a média bizonyos fogyasztói praxisokat magasra értékel, amit az egyéni fogyasztó elfogadhat vagy elutasíthat.

198


2. táblázat: A friss zöldség, gyümölcs és a fast-food fogyasztása közötti viszony (%)

Friss zöldség, gyümölcs

Naponta Hetente Ritkábban

Fast-food Ritkáb- EgyáltaNaponta Hetente ban lán nem 4.15 19.51 52.20 23.41 5.45 22.12 51.92 19.87 9.38 20.31 50.00 20.31

NT/NV 0.73 0.64

Összesen 100.00 100.00 100.00

3. táblázat: A természetes (tartósítószer nélküli) élelmiszer és a fast-food fogyasztása közötti viszony (%)

Természetes Naponta (tartósítóHetente szer nélküli) Ritkábban élelmiszer

Fast-food Ritkáb- EgyáltaNaponta Hetente ban lán nem 3.53 18.39 52.64 24.43 8.73 22.22 51.98 17.06 6.92

25.38

50.00

17.69

NT/NV 1.01

Összesen 100.00 100.00 100.00

Amennyiben a fent körvonalazott fogyasztói mintázat egy tudatos választáson alapszik (nem véletlenszerű), feltételezhetjük, hogy az egészséges életmódra való törekvés egyéb javak fogyasztását is meghatározza. Például az alkohol, a dohány, illetve a kávéfogyasztásnak szintén fordítottan kellene aránylania az „egészséges élelmiszerek” fogyasztási gyakoriságához. Más szóval azoknak, akik az egészséges táplálkozást választják, vagyis gyakran fogyasztanak friss gyümölcsöt és zöldséget, illetve természetes élelmiszereket, tartózkodniuk kellene az alkohol, a dohány és a kávé fogyasztásától. A 4. táblázat arra utal, hogy a magyar fiatalok nem utasítják el az élvezeti cikkek (Warde 1997) fogyasztását, amely egy olyan fogyasztási gyakorlat, ami ugyan ellentétes az egészséges táplálkozással, de élvezetforrásnak tekinthető. A kávé, az alkohol és a dohány (bár nem tekinthetők élelmiszereknek) olyan fogyasztási javak, amelyek az egészség és az élvezet közötti értékkonfliktus fókuszában vannak.

199


Amennyiben a kapott válaszok szerkezetét az élelmiszer-fogyasztással vetjük össze, azt látjuk, hogy az alkoholfogyasztás esetében az alkalmankénti fogyasztás a jellemző, hasonlóan a fast-food típusú ételekhez. A válaszadók 44 százaléka ritkán fogyaszt alkoholt, míg majdnem egyharmaduk absztinens. A dohány és a kávé esetében a megoszlások ettől nagymértékben különböznek. A kávé esetében a domináns (modális) mintázat a mindennapi fogyasztás, míg a dohány esetében a fogyasztástól való tartózkodás. Ami még érdekesebb, hogy a válaszok a két szélsőértéknél sűrűsödnek, míg az alkalmi fogyasztás gyakorisága igen alacsony. A válaszadók 60 százaléka fogyaszt naponta kávét, míg a heti vagy ennél ritkább rendszerességgel fogyasztók aránya 19 százalék. Hasonló megoszlás figyelhető meg a dohány esetében (egyharmad a rendszeres és 10 százalék az alkalmi fogyasztók aránya). A megoszlások arra utalnak, hogy szemben az alkohollal, a dohány és a kávé fogyasztása rutinszerű, vagyis a rendszeres fogyasztás és a fogyasztástól való tartózkodás a jellemző. Más szóval ritka az alkalmi dohányos, illetve kávéfogyasztó. Úgy tűnik, hogy a kávé és a dohány olyan termékek, amelyek látványosabb függőséget okoznak, fogyasztásuk vagylagos, szemben a jellemzően alkalmi alkoholfogyasztással. 4. táblázat: Milyen gyakran fogyaszt…? (erdélyi magyar fiatalok 2008)

Kávét Alkoholt Dohányt

Naponta 59,4 3,5 35,1

Hetente 6,4 19,8 2,2

Ritkábban Egyáltalán nem 12,4 21,7 44,4 32,3 7,5 55,2

NT/NV 0,2 0,0 0,0

Visszatérve az egészségre, mint a konzekvens és reflektált választást meghatározó alapelvre, látható, hogy az összefüggések nagyvonalakban várakozásainknak megfelelően alakultak, vagyis a dohány, az alkohol és a kávé fogyasztása hasonlóképpen viszonyul az egészséges táplálkozáshoz, mint a fast-food típusú élelmiszerek fogyasztása. Vagyis itt is igazolódik, hogy minél gyakoribb az egészséges ételek fogyasztása, annál ritkább az egészségtelen vagy káros fogyasztás. Például az absztinensek aránya magasabb azok körében, akik naponta fogyasztanak friss zöldséget, gyümölcsöt (35%), mind azoknál, akik hetente fogyasztanak (22,7%). Megfordítva, a napi rendszerességgel ivók aránya azok között magasabb,

200


akik csak hetente, mint azok között, akik naponta fogyasztanak friss zöldséget-gyümölcsöt (3,8, illetve 2,8%) (5. táblázat). A leginkább egyértelmű összefüggés a dohányfogyasztás esetében mutatkozik meg. A zöldség-gyümölcsöt csupán heti rendszerességgel fogyasztók között magasabb arányt képviselnek a dohányosok, míg a zöldséget-gyümölcsöt napi rendszerességgel fogyasztók nagyobb eséllyel tartózkodnak a füstöléstől (6. táblázat). Ezek az adatok szintén megerősítenek bennünket mind az egészség kérdéskörére kihegyezett fogyasztói mintázat léte, mind az egészségesnek, illetve egészségtelennek tekintett fogyasztási javak közötti ellentét tekintetében. A kereszttáblákban azonban olyan adatokat is találunk, amelyek nincsenek összhangban a fent vázoltakkal. Egyrészt látható, hogy a fogyasztástól való tartózkodás nem azonos mértékű a szóban forgó termékek esetében. A 4. táblázatból látható, hogy a dohányzás elutasítása a legnagyobb mértékű, 55 százalékos, míg az alkoholtól tartózkodók a kérdezettek egyharmadát teszik ki, a kávé egyáltalán nem fogyasztók aránya pedig 21 százalékos. Másrészt az 5., 6. és 7. táblázatok azt mutatják, hogy a friss zöldség és gyümölcs fogyasztásához mindegyik termék sajátosan viszonyul. Így a dohányzás esetén a domináns fogyasztói mintázat módosul a zöldség- és gyümölcsfogyasztás gyakoriságával, míg a kávé- és alkoholfogyasztás esetében ez nem történik meg. Itt a kávé naponkénti, illetve az alkohol alkalmankénti fogyasztása gyakorlatilag ugyanolyan mértékben domináns minta marad a különböző gyakorisággal zöldséget és gyümölcsöt fogyasztók között. Az, hogy az alkohol-, illetve kávéfogyasztás gyakorlatilag nem módosul a zöldség- és gyümölcsfogyasztás függvényében, arra int, hogy a táplálkozási gyakorlatot irányító mögöttes tényezőkről mondottakat árnyaljuk. Az árnyalás alatt jelen esetben egy, az egészségre való törekvés melletti második tényező bevezetését értjük, nevezetesen az élvezethajhász, vagy önkényeztető fogyasztásét. Az alkohol- és kávéfogyasztás gyakorisága arra utal, hogy az előbbi egy alkalmanként, míg az utóbbi egy rendszeresen fogyasztott elvezeti cikknek tekinthető.

201


5. táblázat: A friss zöldség, gyümölcs és az alkoholfogyasztás összefüggése (erdélyi magyar fiatalok)


Naponta

Naponta Hetente Összesen

2,8 3,8 3,5

Alkohol RitkábHetente ban 16,6 45,0 28,8 44,7 6,4% 12,3

Egyáltalán nem 35,6 22,7 21,8

Összesen 100,0% 100,0% 100,0%

6. táblázat: A friss zöldség, gyümölcs és a dohányzás összefüggése (erdélyi magyar fiatalok)


Naponta


32,6 37,5 34,9

Dohány RitkábHetente ban 1,7 8,2 2,9 6,7 2,2 7,6

Egyáltalán nem 57,5 52,9 55,3

Összesen 100,0% 100,0% 100,0%

7. táblázat: A friss zöldség, gyümölcs és a kávéfogyasztás összefüggése (erdélyi magyar fiatalok)


Naponta


59,9 57.8 59.3

202

Kávé RitkábHetente ban 6,5 11,2 6.1 15.0 6.4 12.3

Összesen Egyáltalán nem 22,1 21.1 21.8

100,0% 100.0% 100.0%


8. táblázat: Milyen gyakran dohányzik? (18–29 éves magyar fiatalok)

2001 2008

Naponta

Ritkábban

Egyáltalán nem

37 33

13 11

50 56

9. táblázat: Milyen gyakran iszik alkoholt? (18–29 éves magyar fiatalok)

2001 2008

Naponta

Ritkábban

Egyáltalán nem

5 3

70 66

25 31

Míg a szimbolikus vagy szemantikai elemzés a fogyasztási magatartást strukturáló elvekre és értékekre (jelen esetben az egészségre, illetve az élvezetre) mutat rá, addig a táplálkozási gyakorlatok szociokulturális megközelítése a táplálkozási preferenciák és fogyasztási szokások csoportfüggőségét sugallja. Egyes elméletek az etnikai és regionális eltérések (Appadurai 1988; Mintz 2006), mások a „finom megkülönböztetések” (Bourdieu 1984) vagy a generációs hovatartozás (Humphrey 1995; Warde 1997) jelentőségét emelik ki. Ezen megközelítések alapján a fogyasztói szokások jelentős regionális, végzettség, anyagi helyzet vagy életkor szerinti eltéréseit várhatnánk. A teljes táplálkozási struktúra szintjén azonban ezen elvárásainkban csalódnunk kell. A fent leírt domináns fogyasztói mintázat az összes fontosabb társadalmi és demográfiai csoporton belül reprodukálódik (lásd a 10. táblázat), vagyis a társadalmi csoportok különböző preferenciáit és fogyasztási gyakorlatait feltételező szokványos elméletek a magyar fiatalok esetében nem rendelkeznek magyarázóerővel. Legalábbis a kérdőívben megfogalmazott kérdések szintjén a táplálkozási struktúrát nem befolyásolják a regionális, anyagi helyzetben vagy végzettségben, illetve életkorban meglévő különbségek.

203


10. táblázat: A fogyasztásszerkezetet meghatározó háttérváltozók

Kor


Családi állapot Gyermekek Régió

Anyagi helyzet

18–24 25–29 30–35 Alapfokú Szakiskola Középfokú Jelenleg egyetemista Felsőfokú Nőtlen, hajadon Házas Nincs gyermeke Van gyermeke Székelyföld Partium Közép-Erdély Anyagi gondok Megszorításokkal Megszorítások nélkül Összesen

TerméFastDohány Zöldség Alkohol Kávé szetes food (egyál(napon(ritkáb- (napon(napon- (ritkábtalán ta) ban) ta) ta) ban) nem) 67 64 53 46 41 58 68 66 53 44 65 53 70 69 49 43 74 54 63 66 39 30 66 48 62 68 56 45 70 44 73 70 53 47 65 54 74

69

50

47

39

61

65 65 73 65 74 71 62 69 63 68

56 63 69 63 72 54 80 76 56 70

58 49 57 50 55 53 53 49 49 52

46 47 42 47 40 47 37 46 38 44

59 49 72 51 73 60 59 58 62 60

65 55 56 54 58 52 57 59 50 53

71

68

54

47

58

59

69

66

52

44

59

55

A fogyasztási mintázat általános szintjén meglévő hasonlóság ellenére egyes termékek esetén érdemes a különbségekre is kitérni. A leghangsúlyosabbak a kávéfogyasztás különbségei. A kor, a végzettség, a családi állapot, illetve a gyermekek megléte befolyással van a kávéfogyasztásra. A természetes élelmiszerek fogyasztásának gyakoriságát szintén meghatározzák egyes szocio-demográfiai változók. Itt a régió és az anyagi helyzet bír a legnagyobb magyarázóerővel. A feltárt fogyasztói mintázat nem csupán a magyar, de nem is csupán a román fiatalokat jellemzi, hanem a posztszocialista Románia álta-

204


lános fogyasztási trendjeihez kapcsolódik. Az Ifjúsági Barométer 2008vizsgálat adatai szerint5 a romániai fiatalok nagyvonalakban ugyanazt a táplálkozási mintázatot követik, mint magyar társaik. Összevetve az adatokat láthatjuk, hogy az „egészséges és természetes” élelmiszereket soha nem fogyasztók aránya gyakorlatilag megegyezik a két mintán. A gyakoriságok értéke 0 és 1,4 százalék közötti (11. táblázat). A dohányzástól és alkoholfogyasztástól tartózkodók aránya szintén hasonló. Annak ellenére, hogy két termék, a fast-food típusú ételek, illetve a kávé esetében a nem-fogyasztók gyakorisága némileg eltér, ezen termékek fogyasztási struktúrán belüli helye azonos. Vagyis az eltérések nem jelenik azt, hogy a magyar fiatalok táplálkozási (illetve fogyasztási) struktúrája eltérne az országostól. Ez annál is inkább kijelenthető, hogy ezen termékek esetében nem a tartózkodás, hanem az alkalmankénti fogyasztás jelenti a domináns mintázatot. 11. táblázat: A nem-fogyasztók aránya az egyes fogyasztási cikkek esetében (%)

Zöldség, gyümölcs Természetes élelmiszer Fast-food Kávé Dohány Alkohol

Egyáltalán nem fogyaszt Román fiatalok Magyar fiatalok 0,6 0,1 1,4 1,0 14,6 22,3 16,5 21,7 54,6 55,2 33,9 32,3

Vagyis a magyar fiatalok esetében egy igen jól kirajzolódó fogyasztói mintázat figyelhető meg. Feltételezhetjük, hogy ez a struktúra az egész5

Az Ifjúsági Barométer 2008 a teljes romániai fiatal populációra vonatkozó adatai nem hasonlíthatók egy az egyben a magyar fiatalok adataival. A magyar nyelvű kérdőívben a válaszalternatívák konkrétabb formát öltöttek, mint a román verzióban. Így a magyar kérdőívben a lehetséges alternatívák a következők: „naponta”, „hetente”, „ritkábban”, „soha”, míg a román változatban „nagyon gyakran”, „gyakran”, „ritkán”, „soha”. Így az a paradox helyzet áll elő, hogy míg a fogyasztás gyakoriságára vonatkozó kérdéseket nem áll módunkban hasonlítani, addig a nem-fogyasztók aránya összevethető. Így a tanulmány a következőkben a nem-fogyasztókon keresztül hasonlítja össze a román(iai) és a magyar fiatalok válaszait.

205


séges és egészségtelen közötti megkülönböztetésre épül, miközben találtunk egy olyan terméket, a kávét, ami nem sorolható be egyértelműen ezen ellentétpárok szerint. Úgy tűnik, hogy a fenti ellentétpár meghatározza egyes javak fogyasztási gyakoriságát, illetve befolyásolja a tőlük való tartózkodást. A regionális, anyagi helyzet, iskolai végzettség és életkor szerinti különbségek mentén, általános szinten, nem különbözött a vázolt struktúra. A magyar fiatalok fogyasztási gyakorlata az országos trendektől sem mutat eltérést.6 Az eredmények láthatólag igazolják Mennell (Mennell 1995) plasztikus megfogalmazását: „nagyobb változatosság, kisebb különbségek”. 7 A fenti megjegyzéseket és értelmezési kísérletet további kutatásokon keresztül kell majd árnyalni. Az adatok jellege, illetve a másodlagos irodalom hiánya nem engedik meg, hogy a vizsgált fogyasztási gyakorlatokra vonatkozó megfigyeléseinket a táplálkozási szerkezet átfogó leírásába illesszük. Egy ilyen leírásnak jóval több termékre kellene kiterjednie, ami alapján természetesen egy sokkal átfogóbb és árnyaltabb kép lenne kibontható. Másrészt az értelmezéseink mélyülhetnének, amennyiben nem csupán arról lennének adataink, hogy mit fogyasztanak a fiatalok, hanem a fogyasztás társadalmi kontextusáról is tudnánk valamit. „Kivel”, „mikor”, „hol” történik a fogyasztás? Ezek ugyanannyira fontos kérdések, mint az, hogy „mit” és „milyen gyakran” fogyasztanak a kérdezettek. Ebben az értelemben minden bizonnyal a fogyasztás mikéntjére vonatkozó különbségeket is találnánk, ami megengedné, hogy az élelmiszerek jelentésére vonatkozó szemantikai mező mellett a társadalmi struktúrához kössük a fogyasztási gyakorlatokat.

Tartós fogyasztási cikkek birtoklása Szemben az élelmiszer-fogyasztással, a tartós fogyasztási javak birtoklását mérő változók hajlamosak arra, hogy az anyagi helyzet, a gazdasági tőke, ezen keresztül pedig az egyének vagy csoportok társadalmi struktúrában elfoglalt helyét leíró mutatókká szerveződjenek. Ezzel egyidőben, a szóban forgó javak birtoklását a társadalmi és demográfiai 6 7

Lásd ezzel kapcsolatban: Stanciu (2004) vagy a Statisztikai Hivatal fogyasztásra vonatkozó idősorait (Anuarul Statistic 2008, 4.28 táblázat). Eredetiben “Increasing variety, diminishing contrast”.

206


háttérváltozók nagyobb mértékben határozzák meg. Így az anyagi javak birtoklása strukturális különbséggé válhat, ami végül meghatározza a lehetőségeket és az életkilátásokat. Más szóval, a tartós fogyasztási cikkek birtoklása képet ad a társadalmi egyenlőtlenségek „kemény magját” alkotó javakhoz való hozzáférésről. Míg az élelmiszerfogyasztás esetében a fogyasztási praxis eltéréseit kis mértékben határozzák meg az anyagi különbségek, addig a tartós fogyasztási cikkek birtoklása az osztálykülönbségek alapját képezi. A vizsgálat során felmért anyagi eszközöket pénzbeli értékük alapján két kategóriába oszthatjuk. A mobiltelefon, a számítógép, illetve az internet-hozzáférés viszonylag kisebb mértékű anyagi eszközöket feltételez. Ezek a javak egy olyan osztályába tartoznak, amelyek meglétét nem csupán az anyagi eszközök határozzák meg. A személygépkocsi, illetve a saját lakás ezzel szemben jelentős pénzbeli értéket képviselnek. A birtoklásuk minden kétséget kizáróan az osztály-hovatartozást, illetve az ezeket birtoklók anyagi tőkéjét jelzi. Másrészt ezek birtoklása szorosan összefügg az egyén jó anyagi helyzetével. 12. táblázat: Az egyes tartós fogyasztási cikkeket birtoklók aránya (erdélyi magyar fiatalok) Mobiltelefon 92

Számítógép 68

Internet 54

Személygépkocsi 35

Saját lakás 44

A kisebb anyagi értéket képviselő javak elterjedtsége magasabb. Ahogy az várható volt, a fiatalok túlnyomó többsége (91,6%) rendelkezik mobiltelefonnal. Magas azoknak az aránya is, akik rendelkeznek személyi számítógéppel (63%), illetve otthoni internet-csatlakozással (53%). A saját lakással rendelkezők a magyar fiatal népesség 43, a saját kocsival rendelkezők pedig 35 százalékát teszik ki. A megoszlások érdekessége, hogy nem bontakozik ki a javak elvárható hierarchiája, amire az egyes javak csere- és pénzértéke alapján számíthatnánk. Ebből a szempontból világos, hogy a saját lakás képviseli a legnagyobb értéket, amit a kocsi, a számítógép és a mobiltelefon követ. Várható lenne, hogy az adott javakat birtoklók aránya azok pénzbeli értékével fordított arányban álljon. Ehhez képest a hierarchia megfordul, hisz nagyobb azoknak az aránya, akik saját lakást, mint akik saját személy-

207


gépkocsit birtokolnak. Ez azt is jelentheti, hogy a lakáshoz való hozzáférés nagyobb mértékű, de azt is, hogy a saját lakás nagyobb társadalmi értéket képvisel. 13. táblázat: A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságot befolyásoló háttérváltozók

18–24 25–29 30–35 Alapfokú Szakiskola Jelenleg tanuló Iskolai végzettKözépfokú ség Jelenleg egyetemista Felsőfokú Alkalmazott értelmiségi Vállalkozó Szolgáltatásokban dolgozik FoglalSzakmunkás kozás Szakképzetlen munkás Tanuló Munkanélküli Egyéb inaktív Családi Nőtlen, hajadon állapot Házas Gyerme- Van gyermeke kek Nincs gyermeke Kor

208

Mobilte- SzámítóSzemélyInternet lefon gép gépkocsi 95 76 62 18 93 64 51 42 87 63 47 49 75 21 13 20 88 51 28 32 97 93 79 14 94 67 49 47

Saját lakás 21 46 67 43 52 28 48

99

92

82

14

16

96

92

82

52

57

98

90

78

54

59

95

80

63

62

69

94

79

66

46

55

89

51

33

38

43

90

41

27

21

38

99 70 85 94 90 94 88

92 44 44 74 62 73 61

82 27 25 62 44 61 41

13 22 35 22 51 27 49

16 42 53 24 68 29 68


A javak fent vázolt hierarchiája két fontos kivételtől eltekintve az öszszes társadalmi csoport esetében megtalálható. Ezek: a szakképzetlen munkások, illetve a diákok/tanulók. Másrészt látható, hogy a legegyenetlenebb struktúrát a diákok, a 18–25 év közöttiek, a szakképzett és szakképzetlen munkások, a nőtlenek/hajadonok, illetve a gyermektelenek közt találjuk. Ezekben az esetekben mutatható ki az egyes javak értéke szerint a legnagyobb különbség a birtoklók arányában. A 2001-es adatokkal összevetve kijelenthetjük, hogy az anyagi javak birtoklása tekintetében javult a magyar fiatalok helyzete. Így a 18–29 évesek között 30-ról 94 százalékra emelkedett a mobiltelefonnal és 15-ről 71 százalékra a számítógéppel rendelkezők aránya. A számítógépet, illetve mobiltelefont birtoklók arányának növekedése részben az e javak piacán lezajlott folyamatok következménye. A technikai fejlődés mindkét esetben látványos volt az elmúlt évtizedben. Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy a hozzáférés általánossá vált, azzal párhuzamosan, hogy a piaci árak jelentős mértékben csökkentek. Az autóval rendelkezők arányának növekedése ezzel szemben már sokkal inkább a fiatal középosztály bővülésének tudható be. Ahhoz, hogy ezt az állatást ellenőrizzük érdemes megvizsgálni, hogy a növekedés mely rétegek esetében realizálódott egy olyan kontextusban, amikor Romániában általában növekvőben volt az e javakat birtoklók száma. Amennyiben a növekedés a diplomás szakemberek, a cégtulajdonosok esetében mutatkozik meg (amely rétegek a legnagyobb arányban rendelkeznek saját lakással és személygépkocsival), akkor a középosztály számbeli növekedésének tézise (legalábbis a vagyoni helyzet alapján) fenntartható. Ha nem, akkor a felhalmozás egyéb mechanizmusait is fel kell térképeznünk (amilyen például az öröklés vagy az ajándék, amiben nehezen láthatjuk a magyar fiatalok középosztályosodásának a jelét). Lássuk, hogyan alakul az anyagi javakkal való rendelkezés az országos mintához viszonyítva. Látható, hogy a viszonylag csekély anyagi értéket képviselő javak (mobiltelefon, számítógép, internet) esetében az értékek gyakorlatilag megegyeznek. Ezzel szemben a saját lakás és a személygépkocsi tulajdonlásában vannak különbségek. Bár a különbségek viszonylag alacsonyak, a szóban forgó javak jelentősége miatt mégis figyelemre érdemesek. A lakást és személygépkocsit birtokló magyar fiatalok aránya meghaladja az országos átlagot.

209


14. táblázat: A tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság a magyar és a román fiatalok esetében

Mobiltelefon Számítógép Románok Magyarok

90 92

68 68

Internet 51 54

Személygépkocsi 29 35

Saját lakás 31 44

A magyar fiatalok az országos átlaghoz hasonló helyzete az anyagi javak birtoklása terén egy gazdaságilag integrált kisebbség képét tárja elénk. Ez a helyzet cáfolja azokat az elméleteket, amelyek az etnicitás és a társadalmi struktúra meghatározott viszonyára vonatkoznak. A szóban forgó elméletek azt feltételezik, hogy a kisebbségek általában alacsonyabb társadalmi státussal bírnak, így a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésük korlátozott. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar fiatalok vonatkozásában nem ez a helyzet. Ebből a nézőpontból a magyarok társadalmilag integráltak, az etnicitás pedig nem jelenik meg társadalmi a társadalmi differenciáció tényezőjeként. Mindezzel együtt az eredmények meglepőek, hisz a 2002-es népszámlálás adatai alapján tudjuk, hogy a magyarok körében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 4,4 százalék a 6,7 százalékos országos átlaghoz képest (INS 2004; Kiss et al. 2008). Hasonlóképpen a vezető pozíciókban, a közigazgatásban, illetve a pénzügyben dolgozó magyarok aránya is alacsonyabb az átlagnál (Kiss et al. 2008). Mégis, a tartós fogyasztási javak birtoklása tekintetében a többséghez viszonyítva azonos vagy magasabb értékeket találtunk, ami a fogyasztásban való azonos részvételükre utal.

Következtetések Az élelmiszer-fogyasztás tekintetében a magyar fiatalokat egy meghatározott struktúrájú, minimálisan különböző mintázat jellemzi. Ezt a mintázatot a napi rendszerességgel való friss zöldség és gyümölcs, természetes (tartósítószer nélküli) élelmiszer és kávéfogyasztás jellemzi, a fast-food típusú ételek és az alkohol fogyasztása alkalomszerű, míg a dohányzás tekintetében a fogyasztástól való tartózkodás a domináns. Úgy

210


tűnik, hogy ezt a struktúrát nem az élelmiszerekhez való egyenlőtlen hozzáférés határozza meg. Az osztály- vagy a státushovatartozás helyett a fiatalok választásait az egészséges-nem egészséges szembeállítás alakítja. Másrészt azonban az osztályhovatartozás meghatározza a tartós fogyasztási cikkek birtoklását. Ebben a vonatkozásban az iskolázottság, a foglalkozás, illetve az életkor már differenciáló tényezőként jelenik meg. Mind a magyar fiatal népességen belüli, mind az országos átlagokhoz viszonyított különbségek figyelemre méltóak. A fogyasztáskutatást érintő általános következtetés az lehetne, hogy szem előtt kell tartanunk a vizsgált javak jellegét. Az élelmiszer-fogyasztás és a tartós fogyasztási cikkekkel való rendelkezés ebből a szempontból nem ugyanaz a társadalmi jelenség. Vizsgálatunk azon eredményeket erősíti meg, amelyek szerint a fogyasztói magatartásra vonatkozó általános elmélet nem alakítható ki anélkül, hogy a fogyasztott javak jellegére tekintettel lennénk. Bár itt olyan hangsúlybeli kérdésekről van szó, amelyekre jelen empirikus adatfelvétel nem tért ki, az élelmiszer-fogyasztás és a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság eltérő struktúrája ezen belátások relevanciáját húzzák alá.

Szakirodalom APPADURAI, Arjun 1988 How to Make a National Cuisine. Cookbooks in Contemporary India. Journal for Comparative Study of Society and History 30. (1) 3–24. BOURDIEU, Pierre 1984 Distinction. A Social Critique of the Judgement of Taste. Routledge and Kegan Paul, London CHELCEA, Liviu– LĂŢEA, Puiu. 2004 Cultura penuriei: bunuri, strategii şi practici de consum în România anilor ’80. In: NECULAU, Adrian (ed.): Viaţa cotidiană în comunism. Polirom, Iaşi, 152–174. HUMPHREY, Caroline 1995 Creating a Culture of Disillusionment. Consumption in Moscow, a Chronicle of Changing Times. In: MILLER, Daniel (ed.): Worlds Apart: Modernity Through the Prism of the Local. Routledge, New York, 43–68.

211


KISS Tamás– BARNA Gergő–SÓLYOM Zsuzsa 2008 Erdélyi magyar fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetéről és elvárásairól. Összehasonlító gyorsjelentés (Tinerii maghiari din Transilvania 2008. Anchetă sociologică despre starea socială şi aşteptările tinerilor maghiari din Transilvania. Dimensiuni comparative). Studii de atelier. Cercetarea minorităţilor naţionale din România 12. MAZUR-STOMMEN, Susan 2003 Christmas Foodways and Ritual in Northern Germany. Distinctions East and West of the former Border. Eastern European Anthropology Review 21. (1). MENNELL, Stephen 1995 All Manners of Food: Eating and Taste in England and France from the Middle Ages to the Present, University of Illinois Press MINCU, Iulian 1978 Alimentaţia raţională a omului sănătos. Editura medicală, Bucureşti MINTZ, Sidney 2006 Food at Moderate Speeds. In: WILK, Richard (ed.): Fast Food/Slow Food. The Cultural Economy of the Global Food System. Altamira Press, New York, 3–11. STANCIU, Mariana 2004 Caracteristici definitorii ale modelului de consum mediu românesc actual. Calitatea vieţii XV. (1–2) 1–19. VERDERY, Katherine 1994 Compromis şi rezistenţă. Cultura română sub Ceauşescu. Humanitas, Bucureşti WARDE, Alan 1997 Consumption, Food and Taste. Culinary Antinomies and Commodity Culture. Sage, London

212

KÜLFÖLD 3D-BEN

Gina ANGELESCU

Külföld 3D-ben. Hasonlóságok és különbségek az erdélyi magyar fiatalok és a román fiatalok migrációs viselkedésében Bevezető Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy miként viszonyulnak a külföldhöz az erdélyi magyar, a romániai, valamint erdélyi román fiatalok. Mennyire elterjedt a kivándorlási szándék? Hogyan jellemezhetjük a vándorolni szándékozó fiatalokat strukturális szempontból? Milyen sajátosságok mentén írhatók le azok, akik már rendelkeznek külfölddel kapcsolatos tapasztalatokkal? Az empirikus adatfelvétel során két kérdésblokkot fogalmaztunk meg. Az első a migrációs tapasztalatra vonatkozott, vagyis arra, hogy a kérdezettek voltak-e már külföldön, tanulmányi, munkavállalási, rokon- és barátlátogatási, turisztikai vagy üzleti/bevásárlási célból. A második kérdésblokk a migrációs szándékokra (migrációs potenciálra) vonatkozott. Ahhoz, hogy kontextusba helyezhessük megállapításainkat, fontos megvizsgálnunk a Romániából kiinduló nemzetközi vándormozgalmak néhány részletét. 2006-ban a külföldön dolgozó román állampolgárok számát minimum 777 200-ra becsülték (Sandu 2006). Más források szerint ez az érték 1,2 és 2 millió közötti (CNPD 2006; IOM 2008). A hivatalos statisztikák az 1990–2006 közötti periódusban 386 827 olyan román állampolgárt regisztráltak, akik külföldre telepedtek. Ez a szám nem sokban különbözik

213


az előző periódus (1975–1989) adataitól, amikor 361 463 román állampolgár emigrált. Nem tudjuk, a két kategória milyen mértékben fedi egymást, illetve hányan mentek el dolgozni és döntöttek utólag úgy, hogy kinn telepednek le, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy hányan telepedtek le külföldön, anélkül, hogy ez szerepelne a hivatalos romániai statisztikákban. 1. ábra: Az 1975–2006 között hivatalosan külföldre telepedett román állampolgárok

Forrás: INS

Reméljük, hogy a következő népszámlálás tisztázza majd a két forrás közötti eltéréseket,1 addig pedig a Dumitru Sandu által készített Ideiglenes külföldi tartózkodás (LTS) vizsgálatra fogunk támaszkodni, mely szerint 1

A migrációra vonatkozó információkhoz való hozzáférés egyszerűbb az intervallum végleteinél: az egyik véglet azon személyekből áll, akik dolgoztak külföldön, de hazajöttek, a másik végletnél azok a személyek találhatóak, akik hivatalos források szerint külföldre telepedtek. A háztartás minden tagjáról adatokat szolgáltató tanulmányok és a román emigránsokról a célországban végzett tanulmányok éppen a köztes kategóriákra vonatkozó információs űrt pótolták.

214

KÜLFÖLD 3D-BEN

2006-ban Románia háztartásainak 30%-ban volt legalább egy olyan személy, aki már volt külföldön, vagy éppen ott tartózkodott. A külföldön való munkavállalás kor, nem és állandó lakhely függvényében változik. A külföldi munkavállalás inkább a fiatalokra, mint a felnőtt és az idős lakosságra, és inkább a férfiakra, mint a nőkre volt jellemző. A fiatal (18–29 éves) nők között nagyobb arányban voltak érintettek a vidékiek, mint a városiak. Ezzel szemben felnőtt (30–59 éves) nők között a városiak nagyobb eséllyel mentek külföldre dolgozni, mint a vidékiek. Jelentősek voltak a regionális különbségek is, úgy a migráció intenzitása, mind a célországok tekintetében (Sandu 2006: 18–19). A hivatalosan külföldre telepedők kor és nem szerinti profilja eltérő attól, ami Sandu tanulmányában a külföldi munkavállalókkal kapcsolatban körvonalazódik. 2002 és 2006 között minden évben magasabb volt a külföldre telepedett nők száma a külföldre telepedett férfiakénál, a korösszetétel szempontjából pedig a 26–40 év közöttiek vannak felülreprezentálva. Arra számítunk, hogy ezek a tendenciák a fiatalok körében végzett kutatásokban is fellelhetőek lesznek,2 annak ellenére, hogy új viszonyítási alapokkal bővítjük a kutatást, és ebből kifolyólag az eredmények is árnyaltabbakká válnak. A fiatalok külföld iránti érdeklődése együtt nőtt a lehetőségek terének újraértelmezésével: a határon átívelő kereskedelemre vonatkozó visszajelzésekkel, vagy az arra vonatkozó meggyőződéssel, hogy külföldön többet lehet keresni, az egyetemistáknak szóló ösztöndíjprogramokkal, a turisztikai irodák ajánlataival. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a külföldre utazás mint lehetőség milyen mértékben differenciált. 2003-ban az Ifjúsági Barométer szerint a 15–29 éves fiatalok 36 százalékának állt szándékában elmenni az országból, 11 százaléka pedig e tekintetben határozatlan volt.3 Nem vizsgáljuk, hogy ezek közül hányan voltak turizmusban vagy ideiglenes munkában érdekeltek, hanem a teljes mintát fogjuk viszonyítási alapul venni: a fiatalok 8 százaléka turisztikai céllal, 5,5 százaléka tanulmányi céllal akart utazni, 30 százaléka dolgozni szándékozott, 6 százaléka pedig szeretett volna véglegesen kitelepedni. 5 év múltán, 2008-ban ugyanazon korosztály helyzete a következő: 52 2 3

2006-ig az Ifjúsági Barométerek a 15–29 éves populáció reprezentatív mintáján készültek. 2007 és 2008 között ez kibővült a 14–35 év közöttiekre. A minta 1100 személyből állt, az eredmények 95 százalékos megbízhatósággal +/-2.9%-os konfidencia-intervallummal érvényesek. Rétegezési szempontok: régió (7 történelmi régió és Bukarest) és a település típusa (4 városi és 2 vidéki). A településeket és azon belül a személyeket véletlenszerűen választották ki.

215


százalék turisztikai céllal hagyta volna az országot, 14 százalék tanulmányi céllal szándékozott elmenni, 33 százalék dolgozni akart külföldön, 11 százalék pedig szeretett volna véglegesen kitelepedni.4

A romániai fiatalok migrációs viselkedése – elsődleges elemzés A magyar fiatalokat egyrészt az erdélyi, másrészt a romániai román fiatalokkal hasonlítjuk össze.5 18–35 éves fiatalokból alkotott mintákkal fogunk dolgozni, mivel az erdélyi magyar minta az említett korosztályra reprezentatív. 1. táblázat: Kor szerinti megoszlás a három mintában

18–24 év 25–29 év 30–35 év Összesen

4

5

Az erdélyi magyar fiatalok 448 37,2% 339 28,2% 416 34,6% 1202 100%

Az erdélyi román fiatalok 192 43,1% 103 23,1% 150 33,7% 445 100%

A romániai román fiatalok 372 43,9% 214 25,2% 262 30,9% 848 100%

A minta a 14-35 éves romániai fiatalokra reprezentatív. A hibahatár +/-2,8% 95 százalékos valószínűséggel. Rétegezési szempontok: régió (7 történelmi régió és Bukarest) és a település típusa (4 városi és 2 vidéki). A háztartásokat a véletlenszerűen, léptékes módszerrel választották ki. Ebből a mintából viszonyítási alapnak a 15-29 éves korcsoportot választottuk, amely 859 személyt eredményezett. A 2008-as, illetve 2007-es évi Ifjúsági Barométerek megfelelő adatbázisaiból kiválasztottam egy-egy, a Erdélyi magyar fiatalok 2008 vizsgálatéval összehasonlítható mintát (18-35 éves korosztály). A magyar fiatalok mintája Bihar, Brassó, Kolozs, Kovászna, Hargita, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy és Temes megyei fiatalokat tömörített, így megőriztük ugyanezeket a koordinátákat az erdélyi román fiatalok esetében is. Viszont a Kovászna és Hargita megyében lakó román fiatalok képviselete gyenge. A minták a következők: romániai román fiatalok mintája (848 személy 2008-ban), erdélyi román fiatalok mintája (445 személy 2007-ben), és természetesen a magyar fiatalokat is magába foglaló minta (1202 személy).

216

KÜLFÖLD 3D-BEN

A migrációs tervek elsősorban a külföldi munkavállalási szándék szempontjából mutatnak hasonlóságot: azok aránya, akiket ez foglalkoztat, a magyar fiatalok esetében 32, a román fiatalok esetében pedig 29 százalék. A turizmust, a külföldi tanulást, illetve a letelepedést illetően, úgy tűnik, jelentős regionális különbségek vannak az országon belül. Jól látható, hogy az erdélyi fiatalok – nemzetiségtől függetlenül – kiemelkedő arányban érintettek. 2. táblázat: Ön tervezi-e, hogy külföldre menjen...? Az „igen” válaszok aránya.

Romániai fiatalok ...turisztikai célból? ...tanulni? ...letelepedés céljából? ...időszakos munkavállalás céljából?

50,0 9,1 9,4 28,8

Erdélyi román fiatalok 66,5 16,9 13,4 30,1

Erdélyi magyar fiatalok 65,2 15,4 13,5 32,6

A múltbeli gyakorlatot vizsgálva rákérdeztünk az érintett korosztályok migrációs tapasztalatára is. 3. táblázat: Az utóbbi években...? Az „igen” válaszok aránya.

14,2 27,7 1,2 14,9

Erdélyi román fiatalok 15,0 39,9 2,3 26,0

13,3

23,3

33,4

39,3

Romániai fiatalok Dolgozott Ön külföldön? Volt-e turistaként külföldön? Tartózkodott-e külföldön tanulás céljából? Látogatta-e meg külföldi rokonait, barátait? Volt-e külföldön üzleti úton? Volt-e külföldön vásárlás céljából? Valaki más a családból dolgozott-e / dolgozik-e külföldön?

Erdélyi magyar fiatalok 23,6 57,9 9,1 41,0 11,1 25,7 40,4

217


A migrációs formák közötti viszony – másodlagos elemzés Az elemzés következő szintjén azt a kérdést tettük fel, hogy a fiatalok egyes csoportjain belül a migrációs formák hogyan függnek össze egymással. Ennek vizsgálatára faktorelemzést végeztünk (Főkomponenselemzést Equamax forgatásos módszerrel). 4. táblázat: A migrációs potenciál és tapasztalat formáira vonatkozó faktorstruktúra

Turistaként járt külföldön Rokonokat vagy barátokat látogatott meg külföldön Turistaként szándékozik külföldre menni Tanult már külföldön Tanulmányi célból szándékszik külföldre menni Munkavállalás céljából szándékszik külföldre menni Véglegesen külföldre szándékszik telepedni Munkavállalás céljából tartózkodott külföldön Valaki a családból dolgozott külföldön Vásárolni vagy üzleti célból járt külföldön Magyarázott variancia Szignifikancia

218

Az erdélyi magyar fiatalok 0,77

Az erdélyi román fiatalok 0,86

A romániai román fiatalok 0,77

0,53

0,44

0,65

0,41

0,37

0,32

0,41

0,57

0,76

0,58

0,64

0,58

0,54

0,36

0,45

0,51

0,34

0,65

0,39

0,41

0,54

0,46

0,48

31% 34% 35% Determináns = 0,21 Determináns = 0,27 Determináns = 0,23 KMO = 0,67 KMO = 0,66 KMO = 0,68 χ2= 1656 df 55 χ2= 534 df 45 χ2= 1078 df 45

KÜLFÖLD 3D-BEN

Magyarázat

F1 (szabadidő) = 13% F2 (elszakadás) = 10%

F1 (szabadidő) F1 (szabadidő) = 14% = 17% F2 (szakmai képzés) F2 (elszakadás) = 10% = 9% F3 (elszakadás/ F3 (pragmatizmus) F3 (pragmatizmus) pragmatizmus) = 8% = 9% = 9%

* kiemelve jelöltük az illető tényezőt leginkább érintő mutatót

A magyar fiatalok esetében adott először is az a kategória, amelyik turistaként, vagy rokoni, illetve baráti látogatás céljából már járt külföldön, majd azok következnek, akik távozni szándékoznak az országból (tanulmányok miatt, munkavállalás céljából, végleg), és végül azok, akik dolgoztak már külföldön, illetve vásárolni jártak ott. Ezeket szabadidő, elszakadás és pragmatizmus faktoroknak nevezhetjük. Az erdélyi román fiatalok esetében is létezik az a kategória, amelynek tagjai turistaként jártak már külföldön, az utóbbi két kategória viszont a tanulás iránti érdeklődés vagy más nyereség, illetve jobb életszínvonal iránti vágy függvényében épül fel (dolgozni menne, van rokona, aki már dolgozott külföldön, véglegesen külföldre szándékozik telepedni). Itt a szabadidő, a szakmai képzés és a pragmatizmus/elszakadás faktorokat különböztettük meg. Országos szinten elkülöníthetjük azoknak a kategóriáját, akik turistaként jártak külföldön, majd azokét, akik dolgoztak már külföldön, és végül azokét, akik munkavállalás vagy kitelepedés céljából szándékoznak külföldre menni. A faktorok a szabadidő, a pragmatizmus és az elszakadás. A modellek illeszkedését elsősorban a külföldhöz való viszonyulás szempontja adja; utána következik a tanulmányi lehetőségek iránti érdeklődés, ami mind a magyar, mind az erdélyi román fiatalok esetében megnyilvánul. Végül fontos szervezőelv a külföldi munkavállalás iránti érdeklődés (mely inkább a magyar fiatalok esetében valósul meg, az erdélyi román fiatalok esetében pedig inkább a hajlandóság szintjén létezik).

219


A mobilitást előidéző tényezők – harmadik elemzési szint Kik azok a fiatalok, akiknek az életstratégiáiban megjelenik a migráció? Vannak-e nem, kor, állandó lakhely, foglalkozási státus és jövedelem szerinti különbségek közöttük és azok között, akik nem rendelkeznek migrációs tapasztalattal, és nem mennének más országokba? Ebben a szakaszban néhány modellt mutatunk be, amelyek segítségével azonosítottuk az egyes migrációs típusok gyakoriságát meghatározó strukturális változókat az említettek közül. A multinominális regresszió módszerét választottuk, hogy információt nyerjünk mindegyik alkategóriának a végső modellhez való hozzájárulásáról. A modellek kialakításában a kérdőívben szereplő háttérváltozókat használtuk. Az alábbi táblázatokban azokat a változókat tüntettük fel, amelyek valamelyik ifjúsági csoport esetében szignifikáns hatást mutattak. Eredményeink szerint mind a magyar, mind a román fiatalokra érvényes az, hogy a magas jövedelmű városiak azok, akik turisztikai célból jártak külföldön.6 Az országos minta esetében elkülönültek még a nyugati régióban élő fiatalok, az északnyugatiak, a Bukarest–Ilfov térségben élők és a szakmailag aktívak. A magyar fiatalok esetében megmarad a régiók szempontja szerinti rétegeződés7 (Nyugat és Észak-nyugat), viszont foglalkozási viszony szempontjából vizsgálva elkülönülnek a diákok/ egyetemisták. A turisztikai célból külföldre távozni szándékozó fiatalok (magyarok, románok egyaránt) esetében nagyobb az aránya a nagy jövedelmű városi fiataloknak, akikhez csatlakozik a diákok/egyetemisták és a szakmailag aktív fiatalok kategóriája. Az országos minta esetében elkülönültek a 6

7

Újracsoportosítottam a „Hogyan ítéli meg családja jövedelmét szükségleteikhez viszonyítva?” kérdésre adott válaszokat a következőképpen: 1) „nem elegendőek/elegendőek a legszükségesebbek fedezésére”, 2) „elegendőek a tisztességes életvitelhez, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy drága dolgokat vásároljunk” és 3) „sikerül drágább dolgokat is vásárolni, de csak egyéb téren eszközölt áldozatok árán”, a „mindent be tudunk szerezni, amire szükségünk van, anélkül hogy valamilyen téren nélkülöznünk kellene”-vel együtt. Ahhoz, hogy közös nevezőre jussunk az országos mintával, a fejlesztési régiókat vettük viszonyítási alapul. Így, a mintába foglalt megyék függvényében a központi régió magába foglalja Brassó, Kovászna, Hargita és Maros megyéket; az észak-nyugati régió magába foglalja Bihar, Kolozs, Szatmár és Szilágy megyéket; a nyugati régió pedig csak Temes megyét foglalja magába.

220

KÜLFÖLD 3D-BEN

nyugati, észak-nyugati, központi és Bukarest-Ilfovból származó fiatalok, a két, elsőként említett régióban pedig marad a rétegeződés a magyar fiatalok mintája esetében is. 5. táblázat: A turistaként külföldön járt fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Járt-e már külföldön turistaként? Jövedelmek Szakmailag inaktív Diákok/egyetemisták Szakmailag aktív Vidék Város Nyugat = 0 Nyugat = 1 Északnyugat = 0 Északnyugat = 1 Bukarest– Ilfov = 0 Bukarest– Ilfov = 1

Az erdélyi magyar fiatalok B Wald Exp(B) ,663 48,253 1,884**

Az erdélyi román fiatalok B Wald Exp(B) ,551 13,796 1,734**

A romániai román fiatalok B Wald Exp(B) ,864 50,392 2,373**

-,589 11,678 ,555**

-,178

,420

,837

,505

-,617

7,180

,540**

0

.

.

0

8,273 1,656** .

.

-,794 37,553 ,452** -1,087 16,794 ,337** -,601 9,165 ,548** 0 . . 0 . . 0 . . -2,672 15,688 ,069** -1,268 18,050 ,281** 0 . . 0 . . -,394

9,065

,674**

-1,292 24,108 ,275** 0

.

.

-1,304 26,045 ,272** 0 R2 Nagelkerke = 0.20 N= 1178 χ2= 196.496 df=6

R2 Nagelkerke = 0.13 N= 436 χ2= 44.193 df=2

.

.


221


6. táblázat: A turistaként külföldre utazni szándékozó fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Szándékozik-e turistaként külföldre utazni? Jövedelmek Szakmailag inaktív Diákok/egyetemisták Szakmailag aktív Vidék Város Nyugat = 0 Nyugat =1 Északnyugat =0 Északnyugat =1 Bukarest– Ilfov =0 Bukarest– Ilfov =1 Központ = 0 Központ = 1

Az erdélyi magyar fiatalok

Az erdélyi román fiatalok

A romániai román fiatalok

B

Wald Exp(B)

B

Wald Exp(B)

B

Wald Exp(B)

,648

46,207 1,912**

,619

19,120 1,858**

,704

44,609 2,022**

-,293

2,851

-,621

7,211

,836

16,317 2,306**

,344

2,928 1,410*

0

.

,746

.

0

.

,538**

.

-1,146 69,479 ,318** -1,100 23,988 ,333** -,334 3,996 ,716* 0 . . 0 . . 0 . . -1,613 8,645 ,199** . . . -,930 10,752 ,394** 0 . . 0 . . -,282

4,112

,754*

0

.

.

-1,598 31,384 ,202** 0

.

.

-1,480 28,894 ,228** 0 . . . . . . R2 Nagelkerke = 0.23 N= 1157 χ2= 211.410 df=6

. . . . . . R2 Nagelkerke = 0.17 N= 436 χ2= 60.231 df=2

.

.

-1,120 15,967 ,326** 0 . . R2 Nagelkerke = 0.26 N= 813 χ2= 176.504 df=8

Habár a faktoranalízis szerint a turizmus korrelál a külföldön élő barátok, rokonok látogatásával, a háttérváltozókat elemző modell nem azonos a turizmusra vonatkozóéval. Mind a magyar fiatalok, mind a romániai fiatalok mintája esetében csak a nyugati és az észak-nyugati magas jövedelműek emelkednek ki.

222

KÜLFÖLD 3D-BEN

7. táblázat: A rokoni vagy baráti látogatás céljából külföldön járt fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Járt-e külföldön Az erdélyi magyar Az erdélyi román A romániai román rokon vagy fiatalok fiatalok fiatalok barát meglátoB Wald Exp(B) B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) gatása céljából? Jövedelmek ,584 43,918 1,793** ,377 7,538 1,458** Nyugat = 0 -2,125 25,814 ,119** -1,151 17,781 ,316** Nyugat = 1 0 0 . . Északnyugat = 0 -,665 28,049 ,514** -,918 8,171 ,399** Északnyugat = 1 0 . . 0 . . R2 Nagelkerke = 0.11 R2 Nagelkerke = 0.06 N= 1176 χ2= 100.340 N= 826 χ2= 28.767 df=3 df=3

Az Ifjúsági Barométer-vizsgálat kérdőívében a bevásárlásra és az üzleti útra egyazon kérdés vonatkozott, szemben az Erdélyi magyar fiatalokvizsgálattal. Így az alábbi táblázatban a magyar fiatalok vásárlási, illetve üzleti céllal történő utazásait mindkét esetben a románokra vonatkozó összevont változóval hasonlítjuk össze. 8.1 táblázat: A vásárlás céljából külföldön járt fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Az erdélyi magyar Az erdélyi román A romániai román Járt-e külfölfiatalok fiatalok fiatalok dön vásárlás céljából? B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) Jövedelmek ,771 48,544 2,163** ,421 5,901 1,523* ,713 20,396 2,040** Vidék . . . -,750 6,140 ,472* . . . Város . . . 0 . . . . . Nyugat = 0 -1,256 68,836 ,285** -1,410 29,143 ,244** -1,391 22,571 ,249** Nyugat = 1 0 . . 0 . . 0 . . Északnyugat -3,359 58,747 ,035** -1,632 24,624 ,195** =0

223


Északnyugat =1

0

.

.


0 R2 Nagelkerke = 0.17 N= 435 χ2= 50.762 df=3

.

.


8.2. táblázat: Az üzleti ügyben külföldön járt fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Az erdélyi magyar Az erdélyi román A romániai román Járt már üzfiatalok fiatalok fiatalok leti ügyben külföldön? B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) Jövedelmek 1,089 40,838 2,972** ,421 5,901 1,523* ,713 20,396 2,040** Férfiak 1,418 38,337 4,127** Nők 0 . . Vidék -,750 6,140 ,472* Város 0 . . Nyugat = 0 -1,781 21,022 ,169** -1,410 29,143 ,244** -1,391 22,571 ,249** Nyugat = 1 0 . . 0 . . 0 . . Északnyu-1,632 24,624 ,195** gat = 0 Északnyu0 . . gat = 1 R2 Nagelkerke = 0.19 R2 Nagelkerke = 0.17 R2 Nagelkerke = 0.14 N= 1174 χ2= 118.455 N= 435 χ2= 50.762 N= 848 χ2= 63.642 df=3 df=3 df=3

Azok a magyar fiatalok, akik vásárolni voltak külföldön, magas jövedelemmel rendelkeznek és a nyugati és észak-nyugati régiókból származnak. Országos szinten a modell azonos (ebben azok is benne vannak, akik üzleti ügyben jártak külföldön). Az erdélyi román fiatalok, akik vásárolni vagy üzleti ügyben jártak külföldön, nyugatról származnak, városiak és pozitívan ítélik meg jövedelmeiket. A külföldi üzleti ügyeket illetően a modell jellegzetes, és nem mutat hasonlóságot az országos és a makro-regionális szintű elemzés eredményeivel: a nagy jövedelmű, a nyugati régióból származó férfiak emelkednek ki.

224

KÜLFÖLD 3D-BEN

A mintába került román fiatalok között jelentéktelen azok száma, akik tanulmányi célból külföldön jártak. Úgy gondoltuk, hogy esetükben a magyarázó modell felállítása értelmetlen. A magyar fiatalok között, akik tanulmányi célból jártak külföldön, a magas jövedelmű városiak felülreprezentáltak. 9. táblázat: Azon fiatalok profilja, akik tanulmányi célból jártak külföldön (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Járt-e tanulmányi céllal külföldön? Jövedelmek Vidék Város

Az erdélyi magyar fiatalok B Wald Exp(B) ,863 24,001 2,371** -,631 7,833 ,532** 0 . . R2 Nagelkerke = 0.17 N= 1174 χ2= 41.670 df=2

Az erdélyi román A romániai román fiatalok fiatalok B Wald Exp(B) B Wald Exp(B)

A külföldön való tanulás iránti érdeklődés felépítése különböző. A külföldön továbbtanulni vágyó fiatalok mindegyik kategóriája különböző tőke-volumennel jellemezhető. A külföldi tanulmányokban érdekelt magyar fiatalok becsült jövedelme az átlag feletti, és felülreprezentáltak közöttük a fiatal, 18–24 év közötti, északnyugatról származó, városi egyetemista lányok. Az erdélyi román fiatalok esetében a hasonló foglalkozásúak és állandó lakhelyűek lelhetőek fel a külföldön továbbtanulni szándékozók között. Országos szinten csak az északnyugati régió 18–24 évesei emelkednek ki.

225


10. táblázat: A tanulás céljából külföldre távozni szándékozó fiatalok profilja (multinominális regressziós modell, szignifikáns hatást mutató változók) Szándékában áll tanulás céljából külföldre távozni? Jövedelmek Szakmailag inaktív Diákok/egyetemisták Szakmailag aktív Férfiak Nők Kor Vidék Város Északnyugat = 0 Északnyugat = 1

Az erdélyi magyar fiatalok

Az erdélyi román fiatalok

B

B

Wald

Exp(B)

,255

3,617 1,291**

,231

,723

1,260

-,250

Wald Exp(B)

,145

A romániai román fiatalok B

Wald Exp(B)

,779

1,303 30,939 3,679** 2,058 32,545 7,828** 0

.

.

0

.

-,671 13,130 ,511** 0 . . -,537 16,058 ,585** -,880 20,563 ,415** -1,294 7,607 0 . . 0 .

.

-,800 22,539 ,449** ,274** .

-,616 11,571 ,540** 0

.

-1,365 20,687 ,255**

.


0 R2 Nagelkerke = 0.24 N= 429 χ2= 54.366 df=3

.

.


Azokat a magyar fiatalokat illetően, akiknek rokonai dolgoztak már külföldön, nem rögzítetők érvényes értelmezőmodellek. Az erdélyi román fiatalok mintájában csak a városi állandó lakhely mérvadó ezen kategória esetében, országos szinten pedig kiemelkednek a szakmailag inaktívak, az északnyugati, északkeleti és a központi régióból származó fiatalok. Az értelmezőmodellek inkongruenciája jellemző azon fiatalokat illetően is, akik már dolgoztak külföldön: a magyar fiatalok körében a magas jövedelmű férfiak; az erdélyi román fiatalok közül a szakmailag aktív, nyugati

226

KÜLFÖLD 3D-BEN

régióból származók; országos szinten pedig a nyugati és északkeleti régiókból származó, szakmailag aktív vagy inaktív fiatalok emelkednek ki. 11. táblázat: Azoknak a fiataloknak a profilja, akiknek rokonai dolgoztak már külföldön Dolgozott-e már valaki a családból külföldön? Szakmailag inaktív Diákok/egyetemisták Szakmailag aktív Vidék Város Északnyugat = 0 Északnyugat = 1 Központ = 0 Központ = 1 Északkelet = 0 Északkelet = 0

Az erdélyi magyar fiatalok B Wald Exp(B)

Az erdélyi román fiatalok B Wald Exp(B)

A romániai román fiatalok B Wald Exp(B) ,444 5,001 1,560** ,204 1,155 0

.

1,226 .

-,552 6,610 ,576** 0 . . -,963 16,014 ,382** 0 . . -,522 4,511 ,593* 0 . . -,480 5,653 ,619* 0 . . R2 Nagelkerke = 0.02 R2 Nagelkerke = 0.04 N= 442 χ2= 6.808 N= 828 χ2= 24.914 df=1 df=5

12. táblázat: Azoknak a fiataloknak a profilja, akik dolgoztak már külföldön

Dolgozott-e már külföldön? Jövedelem Szakmailag inaktív Diákok/egyetemisták

Az erdélyi magyar fiatalok B Wald Exp(B) ,260 9,885 1,297**

Az erdélyi román fiatalok B Wald Exp(B) -,046

,021

,955

A romániai román fiatalok B Wald Exp(B) ,651

7,587 1,918**

-1,924 9,919 ,146** -1,638 11,935 ,194**

227


Szakmailag aktív Férfiak Nők Nyugat = 0 Nyugat = 1 Északkelet = 0 Északkelet = 1

0 ,978 0

.

.

0

.

.

45,211 2,660** . .


-,723 6,162 ,485** -,763 5,103 ,466* 0 . . 0 . . -,894 13,012 ,409** 0 . . R2 Nagelkerke = 0.08 R2 Nagelkerke = 0.11 N= 830 χ2= 51.706 N= 432 χ2= 22.542 df=4 df=3

A külföldi munkavállalás tekintetében jól körvonalazott rétegeket tudunk elkülöníteni a vizsgált csoportokon belül. Ez a probléma foglalkoztatja a 24 évesnél fiatalabb magyar fiúkat. Ugyanezen koordinátákat figyelhetjük meg a romániai román fiatalok mintájának esetében, azzal kiegészítve, hogy e szándék megjelenési esélye nő a vidéki, észak-nyugati, nyugati, központi és északkeleti lakosok esetén. Az erdélyi román fiatalok közül inkább a nyugati és a központi régióból származó férfiakra jellemző az, hogy külföldön szeretnének munkát vállalni. 13. táblázat: Azoknak a fiataloknak a profilja, akik külföldön szándékoznak munkát vállalni Szándékában áll külföldön munkát vállalni? Kor Vidék Város Férfiak Nők Északnyugat =0 Északnyugat =1

228

Az erdélyi magyar fiatalok B

Wald Exp(B)

Az erdélyi román fiatalok B

-,588 57,213 ,555**

,472 0

13,209 1,603** . .

,395 0

Wald Exp(B)

A romániai román fiatalok B

Wald Exp(B)

-,396 16,222 ,673** ,498 9,184 1,645** 0 . . 4,045 1,485* ,468 8,244 1,598** . . 0 . . -,647 6,353 0

.

,524* .

KÜLFÖLD 3D-BEN

Nyugat = 0 Nyugat = 1 Központ = 0 Központ = 1 Északkelet = 0 Északkelet = 1 R2 Nagelkerke = 0.08 N= 1138 χ2= 72.649 df=2

-,660 7,394 ,517** -,631 4,886 ,532* 0 . . 0 . . -,694 8,545 ,502** -,605 3,837 ,298* 0 . . 0 . . -1,381 36,635 ,251** 0 . . R2 Nagelkerke = 0.04 R2 Nagelkerke = 0.13 N= 438 χ2= 15.685 N= 769 χ2= 75.320 df=7 df=3

A kitelepedni szándékozó erdélyi román fiatalok főleg 25 és 35 év közötti, a nyugati régióból származó városiak; az ilyen szándékú magyar fiatalok inkább észak-nyugati városiak. Országos szinten nem körvonalazódott semmilyen értelmezhető modell. 14. táblázat: Azoknak a fiataloknak a profilja, akiknek szándékában áll külföldre telepedni Szándékában áll-e külföldre telepedni? Kor Vidék Város Északnyugat = 0 Északnyugat = 1 Nyugat = 0 Nyugat = 1

Az erdélyi magyar fiatalok B Wald Exp(B)

Az erdélyi román A romániai román fiatalok fiatalok B Wald Exp(B) B Wald Exp(B) ,455 6,445 1,576* -,701 14,793 ,496** -,911 5,957 ,402 0 . . 0 . . -,446 6,742 ,640** 0 . . -,864 7,046 ,421** 0 . . R2 Nagelkerke = 0.03 R2 Nagelkerke = 0.08 N= 1197 χ2= 23.295 N= 439 χ2= 19.155 df=2 df=3

229


Összegzés Az eredmények értelmezésekor szem előtt kell tartanunk, hogy adataink egy közvélemény-kutatásból származnak, ami természetszerűen azokra terjed ki, akik a kérdezés időpontjában otthon tartózkodtak, így azok, akik a migrációs folyamatokban érintettek, jó eséllyel kimaradtak az adatfelvételből. A távollévőkre vonatkozóan esetleg a háztartás otthon tartózkodó tagjaitól nyerhettünk volna információt. A külföldi utazás, legyen annak célja akár turisztikai, akár tanulmányi, akár üzleti, csak azoknak jelenik meg reális alternatívaként, akik megfelelő forrásokkal rendelkeznek. Az összehasonlítás során majdnem minden migrációs forma esetében találtunk közös meghatározó tényezőket. A turizmusban való részvétel a jövedelem és lakhely függvénye (vidék/város), a külföldi bevásárlás jövedelemfüggő, a külföldi munkavállalás szándéka pedig a nemtől függ. Ehhez a következőket tehetjük hozzá a romániai és az erdélyi magyar fiatalokra érvényesen: a turizmusra való hajlandóság a foglalkozási viszonytól és az állandó lakhelytől is függ, a külföldi látogatás a jövedelemtől és az állandó lakhelytől függ, a külföldi bevásárlás az állandó lakhely függvénye, a külföldi tanulmányi vagy munkavállalási szándék pedig korfüggő. Az erdélyi magyar fiatalok és az erdélyi román fiatalok között újabb közös pontokat találunk: a külföldön tanulás szándéka a munkaviszony és lakhelytípus függvénye, a kitelepedés pedig szintén a lakhelytípustól függ. A magyar fiatalok esetében jellemző a nemek közötti különbség a külföldön tanulás szándékát (lányok esetében intenzívebb) és külföldi munkavállalási tapasztalatot (a férfiak esetében intenzívebb) illetően. Ez utóbbi esetben hozzátehetjük a korkülönbségeket is (25–35 év). A romániai román fiatalok esetében jellemző, hogy azok, akik bevásárolni voltak külföldön és akik dolgoztak külföldön, munkaviszony függvényében is besorolhatók (aktív az első, inaktív és aktív a második esetben). Ez a helyzet elgondolkodtató az iskolából kikerültek autonómiájára és társadalmi kötelezettségeire vonatkozóan. Egy másik jellemző tényező az állandó lakhely környezete azoknak a fiataloknak az esetében, akik külföldön szándékoznak munkát vállalni. Következésképp, a magyar fiatalok körében jellemzőek a nemtől függő mobilitási stratégiák is, míg a román fiatalok esetében az a jellemző, hogy a mobilitási stratégiák a társadalmi helyzettől is függenek, ami a foglalkozási státusnak is függvénye.

230

KÜLFÖLD 3D-BEN

Szakirodalom SANDU, Dumitru 2006 Locuirea temporară în străinătate – migraţia economică a românilor: 1990–2006. OSI, (LTS) Raport de cercetare Bucureşti CNPD 2006 Cartea verde a populaţiei. Comisia Naţională pentru Populaţie şi Dezvoltare, Bucureşti IOM 2008 Migration in Romania. A Country Profile 2008. International Organization for Migration, Migration

231


232

FIATALOK SZABADIDŐS FOGYASZTÁSA, ÖNÁLLÓSODÁSA ÉS JÖVŐKÉPE

ERCSEI Kálmán – KISS Zita – SZABÓ Júlia

Fiatalok szabadidős fogyasztása, önállósodása és jövőképe a marosvásárhelyi Félsziget-vizsgálatok alapján 1. Bevezető Írásunk hármas indíttatású: a 2005 óta végzett Félsziget-vizsgálat adatfelvételeire támaszkodva a fiatalok szabadidős szcenáriójának bemutatására teszünk kísérletet. Egyrészt – a szabadidős fogyasztás vizsgálata révén – a fiatalok fogyasztói státusát körvonalazzuk, másrészt bemutatjuk a fiatalok ezen szegmensének önállósodási folyamatát, végül pedig jövőterveik és jövőképük feltérképezésére teszünk kísérletet. Vizsgálatunkat – a korábbi munkák során (ld. Veres 2000; Ercsei 2002, 2007; Kiss–Plugor–Szabó 2006) már ismertetett paradigma mentén – az ifjúsági korszakváltás kontextusában látjuk felépíthetőnek, amelyről úgy gondoljuk, hogy igencsak megfelelő keretet ad egyrészt a fiatalokat érintő globális kihívások, másrészt a rendszerváltással beköszöntő társadalmi változás, tehát a lokális folyamatok vizsgálatában.

233


2. Oktatási expanzió és szabadidős fogyasztás Az ifjúsági korszakváltásnak több megközelítésmódja létezik, jelen esetben az ifjúsági korszakváltást – mechanikus megközelítéssel – úgy fogjuk fel, mint két civilizációs ifjúsági korszak (a rendszerváltás előtti átmeneti ifjúsági korszaka és a posztindusztriális társadalom iskolai ifjúsági korszaka) közötti váltást, átmenetet. Ez esetben az átmeneti ifjúsági korszak az egyén számára egy kevésbé önálló, a kenyérkereső és családi életre való felkészülés életszakaszát jelenti, egy, már az előző nemzedékek által bejárt út megtétele. Az átmeneti korszak olyan jellegű periódust jelent, amelyet egyirányú mintaadás, a fiatalok felnőtt társadalomhoz való igazodása jellemez. A fiatalok szorosan kötődnek a felnőttek intézményeihez (munkahely, család, szomszédság, egyházi közösség és mások), a társadalmi élet terén az újoncok, a kezdők társadalmi pozícióját foglalják el, a munkában, a családban, a társadalomban alárendelt szerepet játszanak, kevésbé jelentős felelősséggel. A nemek közötti viszonyok pedig alapvetően tradicionálisként tarthatók számon. Mindezekkel szemben az iskolai ifjúsági korszakot a kulturális tőke, az iskolai tudás megszerzésének felértékelődése jellemzi,1 ami a tanulási idő meghosszabbodását vonja maga után. Ennek következtében bizonyos életesemények (munkába állás, házasodás, gyerekvállalás) időben kitolódnak, míg mások előbb következnek be (szexuális tapasztalatok, önálló szórakozás, utazás, sajátos fogyasztói státus). A fiatalok felelőssége nagyobb lesz. Változnak a szocializációs közegek (a tradicionális szocializációs közegek helyét átveszi a média, fogyasztói ipar, kortárscsoportok), a mintaátadás iránya is megváltozik (az egyirányú felnőtt-fiatal mintaátadás kétirányúvá, azaz felnőtt-fiatal és fiatal-felnőtt mintaátadássá alakul). Amint azt már jeleztük, az iskolai ifjúsági korszakváltás lényege, hogy kitolódik az ifjúsági életszakasz, megnövekedik az iskolában eltöltött idő, csökken a család és más intézmények kontrollja, ezzel egyidőben a fiatalság egyre nagyobb önállóságot vív ki magának. Ez a fajta önállóság újfajta értékrendet és kulturális mintát alakít ki, mely elsősorban fogyasztás- és szabadidő-orientált. Ezzel párhuzamosan, illetve erre rea1

Az ifjúsági korszakváltás felgyorsulásának egyik legmarkánsabb mutatója a felsőoktatás expanziója. (Romániában 1990–2007 között a felsőoktatásban résztvevők száma ötszörösére – mintegy 190 000 fős létszámról mintegy 900 000 főre – növekedett).

234


gálva a piac, felismerve a fiatalok óriási fogyasztói potenciálját, az ifjúság fele fordult (ld. Gábor 2006). Mindez számos közös vonást mutat a nyugat-európai országokban – hetvenes-nyolcvanas években – lezajlott folyamatokkal. Az ipari társadalomról a posztfordista társadalomtípusra történő átmenettel a hangsúly a termelésről a fogyasztásra helyeződött át, ami maga után vonta a szabadidő társadalmi fontosságának felértékelődését, s ezt követően a szabadidő mint társadalmi probléma kezdte el foglalkoztatni az alkalmazott társadalomtudományokkal foglalkozó kutatókat. A Birminghami Iskola szerint az ifjúsági kultúra látványos megjelenése szorosan kapcsolódik a fogyasztói kultúra megjelenéséhez, arra hívják fel a figyelmet, hogy megváltoznak a szabadidő-eltöltés és szórakozás feltételei (ld. Clarke–Jefferson 1973). A kilencvenes évek magyar, illetve kelet-európai ifjúsági korszakváltása során a piac és a fogyasztás szerepe válik meghatározóvá. Míg a korábbi kapitalizmusokat a szűkösség, a korlátozott lehetőségek és az erős társadalmi hierarchia határozta meg, a bőség társadalmát a kényszer helyett az élmények keresése, a tág lehetőségek és kapcsolatok választása, a vertikális és horizontális hierarchiák keveredése jellemzi. A társadalmi átalakulás és a globalizáció a szabadidő szcenárióját is megteremtette a fiatalok számára. A szabadidős forgatókönyv kialakulását segítette a kilencvenes években a közép- és felsőoktatás expanziója, a fiatalok fogyasztói státusának kiépülése, a kereskedelmi rádió- és tévécsatornák fiatalok körében történő teljes térhódítása, valamint a szabadidőipar kiépülése. Ennek látványos megjelenési helyszíneként foghatók fel a különféle ifjúsági rendezvények, fesztiválok, amelyek ilyen mód igen jó lehetőséget nyújtanak az (elsősorban mintaadó) fiatalok vizsgálatára (ld. Gábor 2009). Meglátásunk szerint tehát a Félsziget fesztivál kiemelten alkalmas terepnek minősül a fiatalokat érintő problémák vizsgálatához, a rendezvény populációjának szisztematikus vizsgálata révén továbbá nemcsak keresztmetszeti megállapítások megtételére adódik lehetőség, hanem egyszersmind – az idősoros adatok alapján – trendekre is rá lehet mutatni.

235


3. A Félsziget-vizsgálat fő kérdései és módszertana A Marosvásárhelyen immár 2003 óta megszervezésre kerülő – a Sziget-fesztiválhoz képest lényegesen kisebb, országos-regionális hatókörű – Félsziget fesztiválon végzett első vizsgálatra 2005-ben került sor, mely arra törekedett, hogy – részben a budapesti Sziget-fesztivál, részben korábbi romániai fesztiválkutatások2 mintájára – körvonalazza a fesztiválozók (pontosabban fesztiválozó fiatalok) társadalmi és fogyasztói profilját, feltárja, hogy milyen anyagi-gazdasági, iskolázottsági, családi háttérrel rendelkeznek, milyen fogyasztói preferenciák, stílusok jellemzi őket, miként alakul ki esetükben a privát/egzisztenciális önállósodás, milyen jövőterveik vannak, milyen politikai preferenciákkal és kultúrával rendelkeznek, mennyire toleránsak, milyen értékrendet vallanak magukénak. A kutatás módszertanilag két pillére támaszkodott. Első pillére a kontaktlapos adatfelvétel volt, mely a hetijeggyel belépők szocio-demográfiai profiljának körvonalazását tűzte ki célul. A második pillér a kérdőíves adatfelvétel, amely a fentebb említett kérdések megválaszolásához szükséges adatgyűjtést jelentette kérdőíves interjúk formájában, s amelynek során egyaránt törekedtünk a hetijegyes és napijegyes résztvevők elérésére. 2006-ban sor került a 2005-ös vizsgálat (mind tartalmi, mind módszertani tekintetben történő) megismétlésére. A lényeges különbséget 2005-höz képest a nagyobb esetszám jelentette. 2007-ben és 2008-ban újabb vizsgálatra került sor, ezúttal – a korábbi vizsgálatokhoz képest – új kérdéskörökre fókuszálva, s egyben tartalmilag szorosabban kapcsolódva a budapesti Sziget-vizsgálatokhoz. 2007-ben a – korábbi módszertani kereteken belül – vizsgálat a fiatalok globalizációhoz, az Európai Unióhoz való viszonyulásának mérésére, a fiatalok problémaérzékelésének és civil státusának vizsgálatára (a civil szervezetekhez való kötődéssel és civil szférában történő szerepvállaláshoz kapcsolódó kérdésekre) koncentrált, 2008-ban pedig – a kontaktálási 2

2001-ben a fesztiváljellegű ifjúsági diákrendezvényen, a Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban került sor adatfelvételre. A kutatás eredményeiért ld. az Ercsei–Kriza–Papp (2002), illetve az Ercsei–Geambaşu (2004) munkákat.

236


technika átgondolása mellett3 – a fiatalok szabadidős tevékenységére, fogyasztására esett a hangsúly.4 1. táblázat: A kontaktlapos és a kérdőíves kérdezés esetszámai, valamint az interjúk átlagos hossza

2005 2006 2007 2008

Kontaktlapok esetszáma* 2071 (2059) 3237 (2907) 2380 (1994) 1875 (1040)

Kérdőíves interjúk száma 645 932 945 751

Kérdőíves interjúk időtartamának átlaga 36 32 37 40

Forrás: Félsziget-kutatás 2005–2008 * Megjegyzés: a zárójelben a mintán belüli, hetijegyes résztvevők száma látható.

A kérdőíves adatfelvételek során rétegzett véletlenszerű mintavétel elvét követve a fesztivál területét 4 területi zónára és 3 időzónára (1. időzóna: 10– 14; 2. időzóna: 14–18; 3. időzóna: 18–22) osztottuk fel. A két dimenzió által létrehozott terület- és időzónákban készültek a kérdőíves interjúk véletlenszerű kiválasztással. A kérdezés a rendezvény mindenik napját lefedte.5

3

4

5

A második pillérként működő kontaktlapos adatfelvétellel 2005–2007 között a hetijegyes résztvevők teljes körű elérésére törekedtünk, ennél fogva a fesztivál nulladik és első napján kértük meg a fesztiválra belépőket a kontaktlap (a legfontosabb szocio-demográfiai adatokra rákérdező, ún. regisztrációs ív) kitöltésére. Az ilyen módon gyűjtött adatok célja a kérdőíves mintába kerülő hetijegyes résztvevők alapadatainak ellenőrzése és adott esetben azok súlyozással való korrigálása. Annak érdekében, hogy a kérdőíves vizsgálat során gyűjtött adatokat nemcsak a heti-, hanem a napijegyes résztvevők esetén is ellenőrizni és adott esetben korrigálni tudjuk, mindez által pedig mérésünket megbízhatóbbá tegyük, 2008-ban a kontaktálási adatfelvételre a rendezvény során történő kérdőíves adatfelvétellel párhuzamosan került sor. Továbbá megjegyzendő, hogy additív korrekciós eszközként mind 2007-ben, mind pedig 2008-ban a kontaktálási adatfelvételen túlmenően lehetővé vált a kérdőívvel felvett adatok jegyeladási statisztikák szerinti felülvizsgálata. Ennélfogva a kérdőívvel gyűjtött adatokat tekintve mindkét esetben sor került egyrészt a heti- és napijegy-eladási arányok, másrészt pedig a kontaktadatok alapján jegytípus, életkor és etnikum szerinti súlyozására. A kutatócsoport tagjai: Ercsei Kálmán, Kiss Zita, Plugor Réka, Szabó Júlia és Veres Valér voltak. A kérdőíves adatfelvételek a BBTE szociológia és antropológia szakos hallgatóinak segítségével történt. A munkájukat ezúton is köszönjük! Mindemellett köszönet illeti a Félsziget Szervezőirodát, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemet, to-

237


A következők során három, az ifjúsággal kapcsolatos problémakörre fókuszálunk, melyeket az eddigi Félsziget-kutatások során adódott alkalmunk foglalkozni: először a fiatalok szabadidős kultúrájának/fogyasztásának komponenseit tekintjük át, majd a fiatalok önállósodását vizsgáljuk meg, végül pedig a fiatalok jövőképének feltérképezésével foglalkozunk.

4. A fiatalok szabadidős fogyasztása A fiatalok körében különösen fontos szerepet játszanak az élményt hordozó fesztiválok. A fesztiváloknál igen jól megfigyelhető az ifjúsági életszakasz kitolódása, azaz hogy a fiatalok részvétele a legfiatalabb ifjúsági korosztálytól a legidősebb ifjúsági korosztályig terjed. A fesztiválozó ifjúság kiszélesedése összefügg az oktatási expanzió növekedésével: ez, illetve a fiatalok növekvő fogyasztói státusza, középosztályosodása teremti meg a fiatalok egyre nagyobb „szabadidős osztályát” (leisure class) (ld. Gábor 2009). A következők során arra törekszünk, hogy bemutassuk, az ifjúsági korszakváltás miként hat az ifjúsági fogyasztói kultúra alakulására: milyen helyet foglal el a fesztivál és a zene a résztvevők életében, hogy a különböző szórakozóhelyeket és helyszíneket milyen gyakorisággal látogatják, illetve hogy a különböző szolgáltatásokat milyen gyakorisággal veszik igénybe, szem előtt tartva az erre vonatkozó kiadásaikat. 4.1. Szabadidős kultúra Mielőtt megvizsgálnánk, hogy a fiatalok milyen gyakorissággal járnak különböző szórakozóhelyekre, illetve milyen fogyasztói kultúra jellemzi őket, érdemesnek tartjuk rávillantani anyagi helyzetükre, ugyanis ez a tényező nagymértékben meghatározza szabadidős fogyasztásukat: a „Félsziget-lakók” 85 százaléka rendelkezik saját pénzösszeggel, amellyel önállóan gazdálkodik. Ez az összeg részben a szülő után vagy szülőktől kapott, ami havi átlagban 176 lejt jelent, illetve saját pénzforrás, ami ennek több mint háromszorosa, 559 lej. Egy átlagos hónapban a jövedelmük legnagyobb részét szórakozásra fordítják. Ezt követi a ruházatra fordított pénzösszeg és csak harmadikként jelenik meg az élelmiszer. A lakás fenntartása szintén magas kiadásként jelevábbá az Illyés Közalapítványt és a EuroTrans Alapítványt, akik támogatása nélkül a vizsgálatok nem váltak volna lehetségessé.

238


nik meg, ugyanis ezen fiatalok nagy része albérletben lakik. Amire a legkevesebb pénzt fordítanak, az a sport, könyvek vásárlása és a testápolás. 1. ábra: Mennyit/hány lejt költöttél az alábbiakra átlagosan egy hónapban az elmúlt félév során? (N=751)

Forrás: Félsziget-kutatás 2008

Egy átlagos esti szórakozás során a fiatalok közel 50 lejt költenek el. Megítélésünk szerint a fiatalok anyagi helyzete, életszínvonala javult, ugyanis a korábbi években jóval kevesebbet költöttek, például 2007-ben 29 lejt, 2006ban 27 lejt költöttek egy átlagos este, amikor szórakozni mentek. A fesztivál fiataljainak kulturális fogyasztási szokásai nagyon összetettek. A magas kultúrát megjelenítő intézmények látogatottsága (színház, hangverseny, opera) csak kis százalékban fordul elő, a fiatalok 26,8 százaléka jár havonta színházba és 52,2 százalék csak ritkán. A hangverseny és az opera látogatottsága ennél is kisebb látogatottságnak kedvez, a fiatalok ritkán vagy soha nem látogatják ezeket a kulturális helyszíneket. A legkedveltebb és egyben leggyakrabban űzött szabadidős tevékenységek: a zenélés, festés, rajzolás, filmnézés, illetve a kirándulás. A könyvtár látogatottsága, annak ellenére, hogy az alappopulációnk leg-

239


nagyobb része középiskolás és egyetemi hallgató, nem mondhatjuk, hogy a leggyakrabban látogatott helyszínek közé tartozik. A fiatalok csak 13,5 százaléka jár hetente és 26,1 százaléka havonta könyvtárba. 2. táblázat: Kulturális tevékenységek gyakorisága (Milyen gyakran ... ?) (N =746) HetenHete többtente ször 10,4 16,0 1,2 4,4 1,3 2,0 1,2 3,5 4,6 13,5 18,6 14,0 4,9 4,3 10,8 23,8

...jársz művészmoziba ...jársz színházba ...jársz hangversenyre, operába ...jársz táncházba ...jársz könyvtárba ... zenélsz, festesz, rajzolsz ...verset, prózát írsz ... kirándulsz a természetbe

Havonta 19,6 26,8 13,9 7,1 26,1 10,3 6,2 40,1

Ritkábban 34,4 52,2 42,5 33,6 35,9 19,9 21,8 23,3

Soha

Összesen

19,6 15,4 40,3 54,7 19,9 37,2 62,8 2,0

100 100 100 100 100 100 100 100


A fiatalok leggyakrabban kocsmába járnak, a megkérdezettek közel fele (46,8%) hetente többször is jár pubjellegű szórakozóhelyre. A második leglátogatottabb helyszínek a kávézók, teázok, ahova a fiatalok 35 százaléka megy el heti rendszerességgel. Az utóbbi években megnyílt plázák újabb alternatívát jelentenek a szabadidő eltöltésére, amelyet elég nagy gyakorisággal látogatnak, 17 százalékuk hetente, 26 százalékuk pedig havonta megy bevásárlóközpontba. 3. táblázat: A szabadidős tevékenységek gyakorisága (Milyen gyakran jársz…?) (N =744)

... sörözőbe, borozóba ... moziba ... plázába

240

HetenHetenHate többte vonta ször 46,8 31,6 9,5 1,9 4,3 22,8 7,1 16,9 26,0

Ritkábban 9,3 48,1 34,6

Soha

Összesen

2,8 22,9 15,4

100 100 100


... diszkóba 3,6 ... házibuliba 4,1 ... klubokba 6,0 ... partykra 5,6 ... kávézóba, teázóba 34,9 ... könnyűzenei koncertekre 2,6 Forrás: Félsziget-kutatás 2008

17,5 17,7 23,3 24,4 29,9 4,3

16,5 38,3 24,2 30,9 15,7 26,2

24,6 35,2 31,3 28,7 13,3 48,6

37,8 4,7 15,2 10,4 6,2 18,3

100 100 100 100 100 100

Azt mondhatjuk, hogy fiataljaink nem kezelik prioritásként a sportolást, testápolást. A következő táblázat eredményei is azt mutatják, hogy a fiatalok 65,3 százaléka soha nem jár fitneszterembe, 61,1 százalék szintén soha nem veszi igénybe a kozmetikai szolgáltatásokat. Az uszoda és szauna szintén csak kis arányban látogatott helyszínek. 4. táblázat: Milyen gyakran jársz...? (N = 743)

... kozmetikushoz/szoláriumba ... uszodába, szaunába ... fitneszterembe ... biliárdozni, dartsot játszani, tekézni ... gyorséttermekbe

HetenHetenHate többte vonta ször 0,8 2,1 16,5 2,1 6,2 17,7 4,0 3,0 5,5

Ritkábban 19,5 36,1 22,2

Soha

Összesen

61,1 37,9 65,3

100 100 100

5,7

14,3

19,9

30,5

29,6

100

7,1

26,5

20,1

34,3

12,0

100


Az ifjúsági kultúrának és a szabadidős fogyasztásnak immár elmaradhatatlanul részét képezik a feszültségoldó technikák (alkohol, cigaretta, drog) alkalmazása, ami a fiatalok sebezhetőségének jelentős tényezőjeként tételeződik. A szabadidős tevékenység és fogyasztás intenzívebbé válása pedig a kockázat és a sebezhetőség növekvő faktorát jelenti. A szabadidő-tevékenységek piacfüggő átalakulása azt jelenti, hogy a fiatalok egyre korábban végzik mindazokat az intenzív szabadidő-tevékenységeket, amelyeket a felnőttek. Ez igen komoly veszélyt jelenthet számukra pl. a dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat területén. A fiatalok sebezhetősége a kockázati társadalom kiépülésével összefüggésben vetődik

241


fel. Ez az egyre korábban kialakuló önálló fogyasztási státuszt ösztönző differenciálódással jár, a generációs szakadék, a növekvő piacfüggőség miatt a társadalomban meglévő gazdasági egyenlőtlenségek révén növekszik a fiatalok egyes csoportjai között a társadalmi távolság, és a szabadidő-tevékenységben is jelentősen differenciálódnak. A fiatalok sebezhetősége a társadalmi integráció közvetítői válságának az eredménye és az individualizmus új formájának a következménye (ld. Gábor 2009). Az alkoholfogyasztás intenzitását vizsgálva a Félszigeten azt mondhatjuk, hogy a fiatalok majdnem fele (47,2%), rendszeresen fogyaszt valamilyen alkoholt. A megkérdezettek 14 százaléka hetente egyszer, 25 százalék hetente többször, és 8 százalék ennél is gyakrabban. Ugyanebben az arányban jelennek meg (47,5%), akik egyszer-kétszer ittak alkoholt az elmúlt hónapban. 2. ábra: Alkoholfogyasztás: Milyen gyakran ittál alkoholt az elmúlt hónapban? (2006 - N =928, 2007 - N =943; 2008 - N =750)

Forrás: Félsziget-kutatás 2006–2008

A dohányzási szokásokat vizsgálva szintén magas fogyasztást vélünk megállapítani. A Félszigeten jelen lévő fiatalok több mint fele heti rendszerséggel dohányzik, csak 34 százalék az, aki egyáltalán nem dohány-

242


zik. A dohányzási szokások nemek szerint szignifikáns eltérést mutatnak, a fiúk nagyobb gyakorisággal dohányoznak, mint a lányok. 3. ábra: Dohányzás gyakorisága (2006 - N =931, 2007 - N =945; 2008 N =745)


Amennyiben visszatekintünk a 2007, illetve 2006-ban végzett felmérés eredményeire, azt látjuk, hogy az alkoholfogyasztás intenzitása kissé csökkent, ezzel szemben megnőtt a dohányzók száma. 2008-ra 10 százalékkal csökkent a nemdohányzók tábora, míg 2005-ben a Félsziget Fesztivál fiataljainak 45 százaléka nem dohányzott, ez 2008-ra számottevően lecsökkent, 34 százalékra. A feszültségoldó technikák további vizsgálata a drogfogyasztás intenzitására vonatkozott. A kérdés először a „Fesztivál-lakók” ismerőseire, barátaira irányult. A fiatalok 62,5 százaléka válaszolta azt, hogy van olyan ismerőse, barátja, aki már kipróbált valamilyen drogot, és a megkérdezettek egyharmada (35,3%) ő maga is kipróbálta. Ebben az esetben a korábbi felmérések hasonló eredményeket mutatnak, egy-két százalékos eltéréssel. A kipróbált drogok közül a leggyakrabban említett a ma-

243


rihuána, ezenkívül egy elenyésző százalék említette az Extasy-t, illetve a kokaint és az LSD-t. 4.2. Fesztivál-kultúra mint a szabadidő-kultúra része A fesztiválra belépők mintegy kétharmada hetijegyes résztvevő, és ugyanúgy a fesztiválozók mintegy kétharmada részt vett már más rendezvényen, fesztiválon. A vizsgálat során megnevezett rendezvények közül legnagyobb arányban a Tusnádfürdői Szabadegyetemet említették, a félszigetesek több mint egynegyede járt ezen a rendezvényen. Ezt követi a Szejkefürdői Rockmaraton (20,9%), majd a budapesti Sziget Fesztivál (12,4%). 10 százalék körüli értéket ér el a verespataki FanFest (Szénafesztivál), ehhez közelít 9 százalékkal a Vama Vechen szervezett Stufstock fesztivál. A többi rendezvény látogatottsága 10 százalék alatti. A tervek szintjén sokkal nagyobb arányokat találunk. A résztvevők szinte kétharmada (59%-a) tervezi, hogy ellátogasson a 2009-es Sziget fesztiválra, 35 százaléka tervez részt venni a 2009-es Tusnádfürdői Szabadegyetemen és mintegy harmada (32%) a Vama Veche-i Stufstockon. A résztvevők hozzávetőleg 30 százaléka tervez ellátogatni a nagyszebeni Artmania fesztiválra, a Szejkefürdői Rockmaratonra, a verespataki Szénafesztiválra, illetve a bukaresti Bestivalra. 20% körül mozog azok aránya, akik a soron következő bukaresti Cokelive-ra, a Temes megyei Periamban szervezett Rock la Mureş (Rock a Marosnál) fesztiválra szeretnének elmenni. A hátramaradó rendezvények látogatottsági szándéka 10–20 százalék között mozog. Ezek esetében jellemzően inkább külföldi rendezvényekről van szó. A zene a fiatalok életében fontos szerepet tölt be, különösen a fesztiválok alkalmával, ahol hosszabb-rövidebb ideig mondhatni „a zenének, a zenével élnek”. A Félsziget legkedveltebb zenei irányzatai a rock (17%), drum n’ bass (16%), metal (11%), hip-hop (7%), jazz (5%) és house (5%). A nagy érdeklődés a rock és a drum n’ bass iránt azzal magyarázható, hogy a Félsziget volumenében sokkal kisebb rendezvény, értjük alatta a területet és kulturális színezetet is, mint például a Sziget Fesztivál, tehát egyértelműen kevesebb zenei irányzatot tud megjeleníteni, és kevesebb érdeklődőt tud magához vonzani. Ennek ellenére a Félsziget és a Sziget Fesztivál zenei stílusai között ugyanúgy a rock és a drum n’ bass vezet, de a Sziget Fesztiválon kialakultak úgynevezett csoportkultúrák, amelyek a zene mentén szerveződnek (vö. Gábor–Gaul–Szemerszki 2006).

244


A Félsziget Fesztiválon még csak egy jól elkülöníthető csoportkultúrát véltünk felfedezni, nevezetesen a rockereket, viszont arra következtettünk, hogy ha nő a zenei kínálat, akkor itt is megjelennek a különböző csoportkultúrák (vö. Kiss–Plugor–Szabó 2006).

5. Fiatalok önállósodása A fiatalok önállósodását a megtörtént/előre láthatóan bekövetkező biográfiai életesemények révén tesszük megragadhatóvá. A „Hány éves korodban élted meg/mit gondolsz hány éves korodban fogod megélni?” kérdéssel beazonosított biográfiai eseményeket két csoportba oszthatjuk: az egyik csoportot a privátszféra-autonómia terén, azaz a szabadidő eltöltésben, fogyasztásban, magánéletben való önállóság fokára, a másik az egzisztenciális autonómia terén. Második pedig a munkába állás, saját család alapítása stb. – elért/elérendő önállóságra vonatkozik. Az életesemények egymás mellé rendezése alapján megrajzolhatóvá válik a fiatalok önállósodási folyamata, képet kapunk arról, hogy milyen korban sikerül kialakítaniuk privátszféra-, illetve egzisztenciális autonómiájukat. A következők során először az életesemények szerinti mintaátlagokat vetjük össze, majd ezt követően nemek szerinti bontásban is megvizsgáljuk a biográfiai eseményekhez kapcsolódó életkorátlagokat. Az átlagok alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a fiatalok privátszféra-önállósodása átlagosan 15 éves kortól kezdődően (21–22 éves korig) alakul ki. Első mozzanata az önálló szórakozás és otthonról való (szülőktől) kvázi-független kijárás. Ezt követi az első szexuális tapasztalat (17 évesen) és első önállóan szervezett nyári utazás (18–19 évesen), majd az első komolyabb párkapcsolat (19 év körül). Jól látható tehát, hogy átlagosan 21–22 éves korig nem beszélhetünk egzisztenciális önállósodásról, hiszen az első szakmai tapasztalatszerzés 21 éves korban következik be, ami nagyrészt megfelel a felsőoktatás vége/ ideje alatt szerzendő első szakmai munkatapasztalatok időpontjának.6 Az egzisztenciális önállósodás kezdete tehát 21–22 éves korra tehető, amikor 6

A szakmai tapasztalat ilyen korban történő megélése nem meglepő, mivel Félszigetrésztvevők igen nagy arányban (75–80%-ban) tanulmányokat folytatnak. A tanulmányokat folytatók magas aránya (90%-a) legalább felsőfokú iskolai szint megszerzését tűzik ki célul (ld. Ercsei–Veres 2005; Ercsei 2007, illetve ld. lentebb). A 21 éves

245


a fiatalok elköltöznek a szülői házból, illetve amikor (22–23 évesen) teljes munkaidős állást vállalnak. Az egzisztenciális önállóság ezen foka nem jár együtt a családalapítással, a stabilabb párkapcsolat kialakítására ezt követően (23–24 évesen) kerül sor. A fiatalok 24–25 évesen gondolnak saját lakásra (amely esetén megjegyzendő, hogy nem feltétlenül saját tulajdonú lakás értendő), ami egybeesik a tanulmányok befejeztével, tehát egy konszolidáltabb munkaerő-piaci és ezzel járó jövedelmi státust jelent. A házasság és a gyerekvállalás, e kettő nagyrészt azonos időpontban, de az előző, legutóbbi mozzanathoz képest három évvel később (27–28 éves korban) kerül a fiatalok látóterébe, ami egyben a felnőtté válást is jelenti. 5. táblázat: Az életeseményekhez kötődő életkorok átlaga

Először önállóan szórakozni menni Akkor jönni-menni, amikor akarok Az első szexuális tapasztalatot szerezni Eldönteni, hogy milyen szakmám, foglalkozásom lesz Saját szakállamra nyári utazást szervezni/megtörtént Először komoly párkapcsolatot kialakítani Az első szakmai tapasztalatot megszerezni Elköltözni a szülői házból Először teljes állást vállalni Állandó partnerrel együtt élni Először saját lakásba költözni Befejezni tanulmányaimat Házasságot kötni Először apa/anya lenni

2005 15,4 16,5 17,5 17,6 18,6 19,1 21,6 22,3 23,6 23,9 25,1 25,4 28,6 28,6

7

Félsziget 2006 2007 15,5 15,2 16,5 16,3 17,0 16,8 17,7 17,8 18,7 18,5 18,8 18,8 21,7 21,3 21,6 21,2 23,3 22,6 23,9 23,8 25,0 24,3 25,0 24,6 28,1 28,0 28,7 28,3

2008 15,4 16,5 16,6 18,2 19,0 18,8 21,3 21,4 22,4 23,5 24,1 24,2 27,6 27,6


Továbbá a nemek szerinti összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a férfiak és nők között csak a családalapítás időpontja tekintetében

7

életkorban történő szakmai tapasztalatszerzés ennélfogva vagy az egyetemi tanulmányok végén vagy eközbeni tapasztalatszerzést jelent. Az esetszámokat, illetve a szórásértékeket lásd a függelék táblázataiban.

246


van relevánsabbnak tekinthető különbség, ez esetben ugyanis a nők esetén a férfiakhoz képest valamelyest korábbi időpontra tevődik egyrészt az állandó, stabil párkapcsolat létrejötte (hozzávetőleg 1 évvel), a házasságkötés, gyerekvállalás időpontja (hozzávetőleg 2–3 évvel). 6. táblázat: Az életeseményekhez kötődő életkorok átlaga nemek szerint 8

2005 FérNők fiak Először önállóan szórakozni menni Akkor jönni-menni, amikor akarok Az első szexuális tapasztalatot szerezni Eldönteni, hogy milyen szakmám, foglalkozásom lesz Saját szakállamra nyári utazást szervezni/megtörtént Először komoly párkapcsolatot kialakítani Az első szakmai tapasztalatot megszerezni Elköltözni a szülői házból Először teljes állást vállalni Állandó partnerrel együtt élni Befejezni tanulmányaimat Először saját lakásba költözni Először apa/anya lenni Házasságot kötni

Félsziget 2006 2007 FérFérNők Nők fiak fiak

2008 FérNők fiak

15,3

15,5

15

16

15,1

15,4

15,1

15,6

16,3

16,9

16

17

15,9

16,8

16,1

17,0

17,6

17,4

17

17

16,3

17,3

16,3

17,1

17,6

17,6

18

17

17,8

17,7

18,2

18,2

18,5

18,9

18

19

18,3

18,8

18,5

19,4

19,5

18,6

19

19

19,1

18,5

19,1

18,6

21,3

22,2

21

22

21,0

21,7

20,7

21,9

22,6 23,1 24,5 25,1 25,5 29,5 29,7

21,9 24,3 23,0 25,8 24,4 27,3 26,9

22 23 24 25 25 30 29

21 23 23 25 24 28 27

21,4 22,4 24,3 24,8 24,5 29,2 28,8

20,9 22,8 23,2 24,5 24,0 27,4 27,0

21,9 22,1 23,7 24,4 24,5 28,5 28,8

20,9 22,8 23,2 24,1 23,8 26,7 26,2


8

Az esetszámokat, illetve a szórásértékeket lásd a függelék táblázataiban.

247


6. Jövőtervek és jövőkép A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a fiatalok milyen elképzeléseket szeretnének megvalósítani, milyen jövőképük, illetve jövőstratégiáik vannak, milyen a világhoz és önmagukhoz való viszonyulása. A fiatalok jövőterveiben elsősorban a saját lakás építése, vásárlása, cseréje (31,3%) a legkiemelkedőbb, ezt követi a tanulás, szakmaszerzés (21,5%) és az autóvásárlás (12,7%). Másodsorban a legfontosabbként említett tervek az autóvásárlás (13,5%), családalapítás (11,5%), szakmaszerzés (10,8%), illetve saját vállalkozás indítása (10,7%). Ez alátámasztja az életesemények kapcsán tapasztaltakat, vagyis azt, hogy a fiatalok először egy biztos egzisztenciát szeretnének megteremteni maguknak, és csak azután gondolkodnak családalapításon. Talán azt is mondhatjuk, hogy válaszadóinkra fokozott materiális szemlélet a jellemző, egyes fogyasztási cikkek megszerzése nagyon fontos számukra. 7. táblázat: Milyen elképzelést szeretnél megvalósítani az elkövetkező öt évben?

Saját lakás: építés, vásárlás, csere Tanulás, szakmaszerzés Autó, új autó Önálló életvitel megteremtése Szakmai sikerek Elhelyezkedés, munkahely Vállalkozás indítása, saját vállalkozás Családalapítás Lakásfelújítás, bővítés, modernizálás Gyerekvállalás, gyerek felnevelése, iskoláztatás Megfelelő, jó, jobb munkahely Utazás Egyéb külföldi tanulás Egyéb külföldi munkavállalás Magyarországi tanulás

248

Elsősorban N = 731 31,3 21,5 12,7 5,1 4,7 4,4 4,2 3,9 3,4 2,4 2,3 1,9 1,1 0,6 0,4

Másodsorban N = 730 8,7 10,8 13,5 9 6,4 6,4 10,7 11,5 1,8 4,5 5,5 5,6 3,3 1,7 0,4

Harmadsorban N = 720 7,9 4,3 8,7 8,6 14 5,7 4,9 15,2 1,6 3,6 7 11,7 3,1 1,9 1,1


Magyarországi munkavállalás Összesen

0,2 100

0,1 100

0,6 100


6.1. Továbbtanulási szándék A fentiekben láthattuk, hogy a fiatalokat legelsősorban a továbbtanulásuk foglalkoztatja, a továbbiakban azt nézzük meg, hogy konkrétabban hogyan is néz ki ez a kérdéskör. A rendszerváltás után Romániában is egyre összetettebbé vált a munkaerőpiac, az üzleti világ, szolgáltatások világa egyre inkább megköveteli azt, hogy a bennük részt venni óhajtók magas iskolai végzettséggel rendelkezzenek, ugyanakkor az ide tartozó foglalkozások azok, amelyek a leginkább elterjedtekké váltak. Így az egyetemi szintű oktatás csaknem mindenki számara elérhető. Ugyanakkor megjelenik egy olyan oktatási forma is, amely korábban szinte elképzelhetetlen volt: a munka melletti tanulás. Így tehát Románia is felsorakozik azon országok mögé, amelyekben az oktatás tömegesedésén túlmenően egyre inkább az oktatás általánossá válásának a kérdése lesz aktuális. Mindezek kapcsán fontos megemlítenünk az oktatási inflációt, vagyis azt a tényt, hogy a diplomának számtalan esetben nem munkaerő-piaci, hanem szimbolikus értéke van. Ugyanakkor a tanulás a fogyasztás egyik formájaként jelenik meg (ld. Hrubos 2000). 8. táblázat: Tervezed-e, hogy (jelenlegi tanulmányodat követően) továbbtanulj?

Igen Nem Összesen

2005 N = 570 80,5 19,5 100

2006 N = 932 77,7 22,3 100

2007 N = 945 76,7 23,3 100


Jelenlegi tanulmányaik befejezése után a fiatalok legnagyobb része, több mint a háromnegyedük, mindhárom kérdezés alkalmával tovább szeretett volna tanulni. A diákok csaknem fele egyetemen szeretne továbbtanulni (48,2%), ezt követi a magiszteri képzés 37,6 százalékkal. Ki

249


kell még itt emelnünk a Ph.D.-képzéseket: ezek aránya 5,8 százalék. Az érintettek alig 3,9 százaléka határozatlan a továbbtanulása terén. 6.2. Migrációs tervek A fesztiválozó fiatalok jövőképe kapcsán úgy gondoljuk, hogy a földrajzi mobilitásra vonatkozó tervek és törekvések, a migrációs elképzelések sem hagyhatók figyelmen kívül. Arra a kérdésre, hogy az elkövetkező két évben terveznek-e tanulás vagy munkavégzés céljából külföldre menni, némi eltérést figyelhetünk meg a három összehasonlított évben. 2005ben a válaszolók 45,9 százaléka tervezett külföldre menni, ehhez képest 2006-ban csaknem 10%-kal nőtt ez az arány, elérve az 55,3 százalékot, viszont 2007-ben 43,9 százalékra esett vissza. A külföldre utazásuk során két cél közül választhattak a fiatalok: tanulás és munkavégzés. Talán kissé meglepő módon inkább munkavégzés céljából mennének a fiatalok külföldre, mintsem tanulni. A három összevetett év arányai között nem beszélhetünk releváns eltérésekről. 4. ábra: Milyen célból tervezel az elkövetkező két évben külföldre menni? (N2005 = 584; N2006 = 913; N2007 = 929)


250


A külföldre való kitelepedés tekintetében számottevő különbségek mutatkoznak a három adatfelvétel eredményeiben. 2005-ben a fiatalok csaknem fele (40%) mondta azt, hogy nem telepedne ki külföldre. 19,5 százalékuk gondolt már a kitelepedésre, de konkrét elképzelései nincsenek, viszont 12,1 százalékuknak már konkrét elképzelései is vannak. 2006-ban azoknak az aránya, akik nem telepednének ki, 30 százalékra csökkent, emellett pedig növekedett azok aránya akik nem is gondolkodtak ezen a témán (12,6%-ról 16,6%-ra). 2006-ban a válaszolók 13,4 százalékának volt konkrét elképzelése a kitelepedéssel kapcsolatban, és mintegy 37,7 százalékuk gondolkodott már rajta, konkrét tervek nélkül. 9. táblázat: Gondoltál-e már arra, hogy kitelepedj külföldre?

Igen és konkrét elképzeléseim vannak Igen, de még nem tudom pontosan, hová és hogyan Igen néha, de nincsenek konkrét elképzeléseim Nem telepednék ki Nem és nem is gondolkoztam ezen Összesen

2005 N = 637 12,1 15,9 19,5 40,0 12,6 100

2006 N = 932 13,4 17,0 22,7 30,3 16,6 100

2007 N = 942 16,0 21,0 19,5 25,2 18,3 100


6.3. Önmegvalósítási percepciók, jövőkép és problémaérzékenység A felmérésben rákérdeztünk arra is, hogy a Félsziget-lakók hogyan ítélik meg személyes életterveiknek a megvalósulási esélyét. A válaszolók nagy többsége (53,4%) inkább optimistán viszonyul ehhez a kérdéshez, egyértelműen optimista 30,3 százalék, a fennmaradó arány pesszimistán látja a jövőjét.

251


10. táblázat: Hogyan ítéled meg általában személyes életterveidnek megvalósulási esélyét?

Egyértelműen optimistán Inkább optimistán Inkább pesszimistán Egyértelműen pesszimistán Összesen

2005 N = 636 31,3 51,9 14,9 1,9 100

2006 N = 922 29,4 54,1 15,0 1,5 100

2007 N = 933 30,3 55,3 13,4 1,0 100

2008 N = 744 36,4 53,4 9,6 0,5 100


Amennyiben évek szerint hasonlítjuk össze a személyes tervek megvalósulási percepcióit, megállapíthatjuk, hogy a trendek ugyanazok, a fiatalok leginkább optimisták e tekintetben. Míg a saját jövőjüket illetően a fiatalok sokkal inkább optimisták, addig a társadalom jövőjét ehhez képest pesszimistábban látják. 11. táblázat: Szerinted milyen irányba haladnak a dolgok Romániában?

Inkább jó irányba Inkább rossz irányba Összesen

2006 N = 885 53,1 46,9 100

2007 N = 885 67,5 32,5 100

2008 N = 707 64,1 35,9 100


Ahhoz, hogy a fesztiválozó fiatalok attitűdjeiről teljes képet kaphassunk, megvizsgáltuk azt is, hogy szerintük melyek azok a legfontosabb problémák, amelyek az ifjúság egészét érintik. A válaszolók 19 meghatározott kategóriából kellett válasszanak úgy, hogy az első három legfontosabbat fontossági sorrendben jelölik meg. Az ifjúságot érintő legégetőbb problémaként a munkanélküliséget (16,5%) és az ezzel összefüggésben álló pénztelenséget, az alacsony kereseteket (16,3%) definiálták a fiatalok. A káros feszültségoldó technikák, az alkoholizmus (12,6%), illetve a kábítószer-használat (10,7%) úgyszintén

252


hangsúlyozott problémaként jelenik meg a fiatalok válaszaiban, annál is inkább, mivel a másodsorban említett problémák közül ez a két legkiemelkedőbb érték (alkoholizmus 13,2%; kábítószer 11,6%). Végül a harmadsorban legsúlyosabb problémaként a saját jövőjük kilátástalanságát (10,2%), illetve a céltalanságot (10,2%) határozták meg. 12. táblázat: Véleményed szerint melyek az ifjúságot érintő legfontosabb problémák?

Munkanélküliség Pénztelenség, alacsony keresetek Alkoholizmus Kábítószer elterjedése Kulturálatlanság, igénytelenség Lakáshelyzet megoldatlansága Bűnözés Szegénység, létbizonytalanság A család válsága, a családi értékek megrendülése Erkölcsi romlás Céltalanság Kilátástalan jövő Értéknélküliség Rossz családi körülmények Elvándorlás Tanulási lehetőségek beszűkülése anyagi okok miatt A megfelelő iskolázottság, képzettség hiánya Szórakozási, ismerkedési lehetőségek hiánya Növekvő társadalmi egyenlőtlenségek Egyéb Összesen

Elsősorban N = 720 16,5 16,3 12,6 10,7 7,1 6,3 4,6 3,8 3,3 3 3 2,9 2,7 2,6 1,3

Másodsorban N = 713 3,7 8,2 13,2 11,6 6,6 6,7 8,2 7,4 3 6,7 6,5 7,1 2,6 2,9 1,4

Harmadsorban N = 702 3,6 6,9 8,1 5,5 7,2 3,1 8,7 3,3 3 7,8 10,2 10,2 5,3 6,2 3,7

1,2

1,5

2,7

1,2 0,5 0,3 0,1 100

1,3 0,4 0,8 0,4 100

2,1 0,2 1,5 1 100


253


A problémák érzékelése a román és a magyar etnikumú fiatalok között részben eltérő. Míg a magyarok elsősorban a munkanélküliséget (17,4%), a pénztelenséget, alacsony kereseteket (14,8%), az alkoholizmust, illetve a kábítószerek elterjedését (13,9%, illetve 10,7%) említik, addig a román résztvevők számára a legnagyobb problémát jelentő pénztelenség (21,9%) mellett fontos helyet foglal el a magyarok körében kisebb arányban említett kulturálatlanság, igénytelenség (10,9%/6,0%), illetve a kilátástalan jövő (6,3%/2,1%). A magyar résztvevők ugyanakkor nagyobb arányban említik problémaként a lakáshelyzet megoldatlanságát (6,8%), amit a románok mintegy feleakkora arányban (3,2%-ban) említenek. 13. táblázat: A fiatalok legfőbb problémái

Munkanélküliség Pénztelenség, alacsony keresetek Lakáshelyzet megoldatlansága Kábítószer elterjedése Alkoholizmus Kulturálatlanság, igénytelenség Szegénység, létbizonytalanság Kilátástalan jövő Bűnözés Céltalanság Erkölcsi romlás Értéknélküliség A család válsága, a családi értékek megrendülése Rossz családi körülmények Elvándorlás Tanulási lehetőségek beszűkülése anyagi okok miatt Növekvő társadalmi egyenlőtlenségek A megfelelő iskolázottság, képzettség hiánya Szórakozási, ismerkedési lehetőségek hiánya Összesen Forrás: Félsziget-kutatás 2007, 2008

254

2007 N = 935

2008 N = 720

22,1 15,6 11,2 9,8 7,4 6,9 3,6 3,5 3,2 3,2 2,7 2,7 2,2 2,1 1,3 1,1 0,6 0,5 0,2 100

16,6 16,3 6,3 10,7 12,6 7,1 3,8 2,9 4,6 3 3 2,7 3,3 2,6 1,3 1,2 0,3 1,2 0,5 100


A 2007-es és 2008-as év viszonylatában nem találunk számottevő különbségeket. Az első öt legszámottevőbb probléma közül egyetlen – a lakáshelyzet megoldatlansága – kivételével a problémák sorrendje nem változott. Mindkét évben a munkanélküliség, illetve a pénztelenség és az alacsony kereseteket említették a két legfontosabb problémaként. A 2007-ben harmadikként említett lakáshelyzeti probléma kisebb súlyt kapott (a hatodik helyre szorult), ezt követően 2007-ben a negyedik és ötödik legfontosabb problémaként említett alkoholizmus, illetve kábítószerek terjedése a harmadik és negyedik „helyre lépett előre”, melyet 2007-hez hasonlóan változatlan módon a kulturálatlanság, igénytelenség mint probléma követ. Mindezek mellett fontos megjegyezni, hogy noha a jelentősebb problémák rangsora mintegy változatlan maradt, a problémák rangsoron belüli súlya valamelyest változott. E tekintetben legszámottevőbb – a rangsorban is helyet változtató, a fentiekben már említett lakásproblémán kívül – a munkanélküliség súlyának mint említett problémának (22%-ról 17%-ra történő,) mintegy 5%-os csökkenése, továbbá az alkoholizmus mint említett probléma 5%-os növekedése (7%-ról 12%-ra).

7. Összegzés A fentiek során a globális világ folyamatai által átmetszett országos trendek kontextusában vizsgáltuk a fiatalok egy regionális csoportjának szabadidős fogyasztását és kultúráját, önállósodási jellemzőit, illetve jövőterveit és jövőképét. Az eredmények alapján olyan társadalmi részt sikerült körvonalaznunk, amely a tudás felértékelődése hatására az iskolai ifjúsági korszak szabadidős kultúráját éli meg. Láthattuk, hogy a fesztiválozó fiatalok számára a szabadidős tevékenységekre fordított költségek a legmagasabb kiadást jelentik a fiatalok havi kiadásai között. A tevékenységek között pedig viszonylag gyakoriak a heti rendszerességgel történő kiruccanások, továbbá van egy önmagát kreatívan megvalósítani próbáló (zenéléssel, festéssel, rajzolással próbálkozó) szegmens, végül pedig látható, hogy a fesztiválozó fiatalok – az egészségmegőrzést, szépségápolást magába foglaló – ifjúsági kultúrájának, a szépség és egészség nem képezi részét, sőt viszonylag magas arányban és gyakoriságban jellemző rájuk egyes feszültségoldó technikák használata. Ugyanekkor a fiatalok ezen szegmense megalapozottan

255


tekinthető a fesztiválok ifjúságának, mivel a nyár folyamán több fesztiváljellegű rendezvény látogatását is tervezik. Mindez olyan fiatalokra jellemző, akik a privátszféra-önállóság azon fokán vannak, amelyen lehetővé válik az ilyen jellegű szórakozás. A fesztiválozó fiatalok privátszféra-önállósága viszonylag korán, 15–18 éves korban alakul ki, tehát már a középiskolás kortól lehetővé válik az iskolai ifjúsági szakasz megélése, amely 22–23 éves korig, vagyis az első teljes munkaidős állás vállalásáig, de akár 24–25 éves korig, a tanulmányok befejezéséig is eltart. A jövőbeli célokat tekintve is igen erőteljesen jelen van a tanulás, tudásfelhalmozás, szakmaszerzés. Látható, hogy az életben való boldoguláshoz a leginkább problémaként érzékelt munkanélküliség és pénztelenség elkerüléséhez szükséges tudás, illetve a jó szakma megszerzése a biztos materiális környezet, a saját család alapját jelenti. A fiatalokat továbbá meglehetősen nagymértékű (a határok kinyílásával, az EU-csatlakozással növekvő) nemzetközi földrajzi mobilitási szándék jellemzi, amely tanulásra és külföldi munkavégzésre egyaránt vonatkozik, ami összefonódhat a kivándorlás és a külföldi letelepedés tervével, szándékával, ugyanis a fesztiválozók mintegy harmada gondolja komolyan a kitelepedés tervét, ami 2005-ről 2007-re valamelyest növekedést mutatott. Mindez pedig azzal együtt/annak ellenére történt, hogy a fiatalok az ország dolgainak alakulását alapvetően pozitívan ítélik meg. A fentiek alapján a romániai fiataloknak egy olyan szegmensét sikerült megragadnunk, amely saját jövője felől alapvetően bizakodóan vélekedő, illetve lehetőségeinek szempontjából is pozitívan megítélhető szegmens. Ifjúsági kultúra szempontjából korai privátszféra-önállósodása, – a tudásfelhalmozás fontosságának tudatában – hosszú tudásfelhalmozási folyamat és késői felnőtté válása következtében egy hosszú gyeplőre eresztett ifjúsági életszakaszt él meg a rendelkezésére álló szabadidő viszonylag intenzív kihasználásával, s ezáltal akár a fesztiválok ifjúságának/generációjának is tekinthető. Noha valójában ez a forgatókönyv tekinthető leginkább a nyertesek forgatókönyvének, mindvégig jelen van a kockázat és sebezhetőség faktora, amely mellett csak a sikeresség valószínűsíthetőségéről beszélhetünk, továbbá – mindezekkel együtt – úgy gondoljuk, hogy nyilvánvalóan nem hagyhatók figyelmen kívül a fentitől eltérő forgatókönyv mentén játszódó életutak, amely számos esetben éppen a lehetőségek korlátozottságát, a nélkülözést, a marginalizációt és a kirekesztettséget jelentik.

256


Szakirodalom CLARKE, John – JEFFERSON, Tony 1973 Working Class Youth Cultures. Stenciled Papers by CCCS ERCSEI Kálmán 2002 Tőkeeloszlás és jövőstratégiák az erdélyi magyar tanuló tizenévesek körében. In: SORBÁN Angela (szerk.): Szociológiai tanulmányok erdélyi fiatalokról. Akadémiai Kiadó–Scientia Kiadó, Budapest–Kolozsvár, 33–48. 2007 Schimbări legate de autonomia tinerilor: de la tinereţea de tranziţie la tinereţea de educaţie şi loisir (Fiatalok korai önállósodása. Fiatalok az átmeneti ifjúsági korszakból az iskolai korszak irányába). In: MITULESCU, Sorin (szerk.): Studii în domeniul tineretului. Ed. Didactică şi Pedagogică, R. A., Bucureşti, 8–31. ERCSEI Kálmán – KRIZA Borbála – PAPP Z. Attila 2002 Számokba fojtva: „Tusványos”. In: BODÓ Barna (szerk.): Erdélyi Magyar Évkönyv 2002., Polis Kiadó, Temesvár–Kolozsvár, 88–96. ERCSEI Kálmán–GEAMBAŞU Réka 2004 A „tusványosi táborlakók” ifjúsági státuszának és politikai beállítottságának vizsgálata. Erdélyi Társadalom (2) 113–133. ERCSEI Kálmán – VERES Valér 2005 „Félsziget fesztivál – Marosvásárhely – 2005”. Korunk (11) 103–109. GÁBOR Kálmán 2009 Magyar fiatalok a világkockázati társadalomban. Korunk (2) 76–85. 2006 Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás. In: GÁBOR Kálmán – JANCSÁK Csaba (szerk.): Ifjúságszociológia. Belvedere Kiadó, Szeged, 384–426. GÁBOR Kálmán – GAUl Emil – SZEMERSZKI Marianna 2006 Trendek a Sziget-kutatásban. Az új fiatal középosztály kialakulása. WEB (14–15) 9–34. HRUBOS Ildikó 2000 Új paradigma keresése az ezredfordulón. Educatio (1) 13–26. KISS Zita – PLUGOR Réka – SZABÓ Júlia 2006 Értékrend és ifjúsági szabadidő-kultúra a Félszigeten. WEB (14–15) 63–72. VERES Valér (szerk.) 2000 Nemzeti vagy nemzedéki integráció? Limes–Új Mandátum, Kolozsvár–Budapest

257

258

Először önállóan szórakozni menni Akkor jönni-menni, amikor akarok Az első szexuális tapasztalatot szerezni Eldönteni, hogy milyen szakmám, foglalkozásom lesz Saját szakállamra nyári utazást szervezni/megtörtént Először komoly párkapcsolatot kialakítani Az első szakmai tapasztalatot megszerezni Elköltözni a szülői házból 590 577 529 561

563 553 573 548

16,5

17,5

17,6

18,6

19,1

21,6

22,3

5,2

3,8

7,0

4,5

4,3

11,3

3,5

3,8

21,6

21,7

18,8

18,7

17,7

17,0

16,5

15,5

Átlag

765

819

783

770

807

767

874

876

4,0

3,1

3,6

4,1

4,0

2,6

3,1

2,9

ÁtlagEsettól való szám eltérés


15,4

Átlag

2006

2005

21,2

21,3

18,8

18,5

17,8

16,8

16,3

15,2

Átlag

789

806

748

789

786

747

886

868

3,8

3,2

3,8

3,7

3,6

2,4

3,0

2,2


2007

21,4

21,3

18,8

19,0

18,2

16,6

16,5

15,4

Átlag

575

595

613

602

591

602

679

670

3,7

2,8

4,0

3,8

3,6

1,9

2,5

2,0


2008

1. táblázat: Az életeseményekhez kötődő életkorok átlaga, illetve az átlagtól való eltérés


Függelék

Először teljes állást vállalni Állandó partnerrel együtt élni Először saját lakásba költözni Befejezni tanulmányaimat Először apa/anya lenni Házasságot kötni 548 484 510 533 486 427

23,6

23,9

25,1

25,4

28,6 28,6

4,5 6,3

11,1

5,3

6,6

9,5

28,7 28,1

25,0

25,0

23,9

23,3

670 628

804

735

693

792

4,6 3,9

5,7

4,7

4,0

4,4

28,3 28,0

24,6

24,3

23,8

22,6

665 610

755

760

681

787

3,5 3,8

5,0

4,4

4,1

3,4

27,6 27,6

24,2

24,1

23,5

22,4

434 414

566

510

481

589

3,3 4,7

5,7

3,6

4,2

3,8 FIATALOK SZABADIDŐS FOGYASZTÁSA, ÖNÁLLÓSODÁSA ÉS JÖVŐKÉPE

259


2, táblázat: Milyen elképzelést szeretnél megvalósítani az elkövetkező öt évben?

Tanulás, szakmaszerzés Saját lakás: építés, vásárlás, csere Autó, új autó Önálló életvitel megteremtése Családalapítás Elhelyezkedés, munkahely Vállalkozás indítása, saját vállalkozás Megfelelő, jó, jobb munkahely Utazás Lakásfelújítás, bővítés, modernizálás Szakmai sikerek Gyerekvállalás, gyerek felnevelése, iskoláztatás Magyarországi munkavállalás Egyéb külföldi tanulás Egyéb külföldi munkavállalás Magyarországi tanulás Összesen

260

2005 N = 616 33,2 15,6 9,4 7,3 6,8 4,9 4,6 4,2 3,6 2,4 2,4 1,8 1,1 1,1 1 0,6 100

2006 N = 921 34,1 21,4 7,5 5,8 4,8 3,6 4,2 1,8 2,8 2,9 4,8 2,6 0,3 1,3 1,4 0,7 100

2008 N = 731 21,5 31,3 12,7 5,1 3,9 4,4 4,2 2,3 1,9 3,4 4,7 2,4 0,2 1,1 0,6 0,4 100

POLITIKAI KULTÚRA ÉS TÁRSADALMI ÉRTÉKEK

SÓLYOM Andrea

Politikai kultúra és társadalmi értékek 1. Bevezető Jelen írás egy nagyobb terjedelmű értekezés részét képezi, amely empirikus források alapján hasonlítja össze két ifjúsági csoport – a székelyudvarhelyi középiskolások és a kolozsvári egyetemisták – politikához való viszonyát. A kutatásnak az volt az alapkérdése, hogy milyen sajátosságok figyelhetők meg a vizsgált populációk politikai kultúrájában. A téma aktualitását leginkább a rendszerváltás után felgyorsuló politikai kultúrabeli változások és a szakirodalom által megválaszolatlanul hagyott kérdések indokolják. Az empirikus források két kutatáson alapultak. Emellett figyelembe vettük a hasonló témájú magyarországi és romániai kutatások eredményeit is.1 Az általunk végzett vizsgálatok során jelentős mértékben támaszkodtunk az elmúlt másfél évtized kutatási előzményeire. Az eredmények értelmezésében a nemzetközi szakirodalom legfontosabb megállapításaira is támaszkodtunk. 1

A felnőtt lakosság körében több ismétlődő, a demokrácia konszolidációjának állampolgári percepcióját célzó vizsgálat zajlott a kilencvenes évek során, nemzetközi öszszehasonlító kutatások keretében. A fiatalok politikához való viszonyát célzó kutatások közül a Civil kurázsi elnevezésű vizsgálatsorozatot emelnénk ki, amely kolozsvári egyetemisták körében zajlott. Továbbá előzménynek tekinthető és egyben összehasonlításra alkalmas néhány hazai és nemzetközi ifjúságkutatás. Ezek között említhető a Minoritás Alapítvány által 2000-ben végzett, romániai és magyarországi középiskolások összehasonlító vizsgálata, valamint a MOZAIK 2001-kutatás, illetve egy, az erdélyi nagyvárosok középiskolásait több nagy témakör mentén vizsgáló program.

261


Az Egyetemista vizsgálatot 2002-ben végeztünk kollégáimmal, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar és román anyanyelvű hallgatóinak reprezentatív mintáján (a kutatás elnevezése: Demokrácia?!). A minta 802 fős volt, ebből 446 magyar tagozatra járó, 356 pedig román tagozatra járó diák. A Középiskolás vizsgálatot 2004 május-júniusában végeztem a székelyudvarhelyi nappali tagozatos végzős középiskolások körében. A két vizsgálat kérdőíve megegyezett. A város hét középiskolájában működik magyar tannyelvű középfokú oktatás. Egy iskolában csak román tagozat van, két kis létszámú párhuzamos végzős osztállyal, ezt kihagytam a vizsgálatból, lévén, hogy a magyar anyanyelvű, magyar tagozaton tanuló végzősök képezték célcsoportomat. Továbbá kimaradt az egyházi iskola egyetlen végzős osztálya. Összesen 27 osztály töltötte ki a kérdőíveket. A megcélzott populáció teljes egészére irányult a kutatás, a kapott elemszám 373, csak a felmérés időpontjában hiányzó diákok nem kerültek be az adatfelvételbe. Mindkét kutatás megtervezése során arra törekedtem, hogy mind a politikához való viszonyt, mind a politikai kultúra tartalmát feltárjam. A következő öt dimenziót vizsgáltam: politikai érdeklődés, tájékozódás, tájékozottság, vélemények, cselekvések. A politikai kultúra összetett jelenségvilágából e tanulmány egy úgynevezett kiegészítő dimenzióra koncentrál: a társadalmi értékek világára, szerepére. Előtte azonban vázolom azokat az elméleti, módszertani, fogalmi és értelmezési problémákat is, amelyekkel a középiskolás és egyetemista fiatalok politikai kultúrájának összehasonlító vizsgálata során szembesültünk az elmúlt években.

2. Elméleti problémák Két főbb problémakört fogunk érinteni, amelyek meghatározzák az elemzés menetét. Az első az egyes fogalmak meghatározásának problémája. A fogalmi kereteknek ugyanis jelentős szerepük van mind a módszerek megválasztásában, mind azok operacionalizálásban és az eredmények értelmezésében. A második a kelet-európai sajátosságok problémaköre. Ezek közül három olyan jellemzőt tárgyalunk röviden, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a nemzetközi szakirodalom megközelítései – a helyi sajátosságok folytán – csak korlátozottan alkalmazhatók.

262


2.1. Bizonytalanság vagy mozgástér? Mi (nem) tartozik a politikai és állampolgári kultúra fogalmába? Az elmúlt évtizedekben sok kutatás foglalkozott a politikai kultúrával. A nagyszámú kutatás ellenére azonban a szakirodalomban található megközelítések számos kérdést nyitva hagynak. A fogalom néhány évtizedes története alatt még nem született konszenzus a politikai és állampolgári kultúra mibenlétéről. Ez megnehezíti az elemzést. Ugyanakkor a választás szabadságát is magában hordozza. Ki-ki azokat az elemeket emeli be elemzésébe, amelyeket saját modelljében leginkább hasznosíthat. Almondék munkája nyomán a politikai kultúrát több aspektusból közelítjük meg. Egyrészt vizsgáljuk mint folyamatkultúrát, amely a törésvonalak érzékelésével operacionalizálható, másrészt mint policy kultúrát, azaz a választói preferenciákat, az intézmények megítélését, a mozgósíthatóságot. Harmadrészt beszélhetünk rendszerkultúráról is, amennyiben a demokrácia, illetve a romániai demokrácia elfogadottságát mérjük (Almond–Powell 1996). E tanulmány empirikus részében a rendszerkultúráról lesz szó részletesebben, de a folyamatkultúra és a policy kultúra egyes, a politikai értékek világához tartozó dimenzióit is tárgyaljuk. 2.2. Kelet-európai sajátosságok A kelet-európai társadalmak egyik sajátos kérdése, hogy állampolgárként, egyénként, csoportként hogyan lehet berendezkedni a rendszerben jelen lévő bizonytalanságokra, képlékenységekre, a folyamatos változásokra? Milyen állampolgári stratégiák születnek a változó valósággal való együttélésre? Feltételezésünk és eddigi kutatási tapasztalataink alapján az egyik ilyen stratégia az eligazodás mellőzése. Egy másik, saját energiaráfordítást kímélő alternatíva lehet a kínálat egyes „hozzáférhető, emészthető” elemeinek felhasználása (pl. retorikai elemek, így a nemzeti és nemzetiségi retorika). Az alábbiakban három alapvető különbségre, sajátosságra hívjuk fel a figyelmet, amelyek a nyugati, „felnőtt” demokráciákkal való összehasonlításban a romániai demokratikus rendszer jellemzői. Ezek a következők: a politikai kultúra nyugat-európaitól eltérő történelmi meghatározottsága, a politikai pártok által közvetített értékvilág inkonzisztenciája és a törésvonalak elszakadása a pártok politikai önmeghatározásaitól.

263


2.2.1. Kelet–nyugat, kelet–kelet különbségek a politikai kultúrában Bár a szakirodalom elsősorban az európai politikai kultúrák között fellelhető kelet–nyugat különbségeket hangsúlyozza, a posztkommunista országokban készült összehasonlító vizsgálatok révén egyre többet tudhatunk meg arról, milyen különbségek vannak az átmenetben lévő mikro- és makrorégiók között is. A politikai kultúra különböző szintjein beszélhetünk kelet–nyugat különbségekről. Így a politikai szokások, diskurzusok, szubkultúrák, az ideológiák és intézmények szintjén egyaránt vannak eltérések. A politikai szokások szintjén fellelhető különbségre példa a politikailag némák csoportjának nagyobb aránya Kelet-Európában. A politikai diskurzusok többfélék és sokkal változatosabbak, mint a nyugat-európai térségben. Kelet-európai sajátosság az egymás mellett elbeszélő, egymást kiszorító politikai szubkultúrák léte is. Ezek fragmentált politikai kultúrához vezethetnek, veszélyeztetve a rendszer stabilitását. További keleti–nyugati különbségek ragadhatók meg a politikai intézmények szintjén is. Juan Linz szerint ezek az intézmények keleten nem folytonosak. A szerző egyfajta eltorzuló körforgásról beszél, amelyben az új intézmények helyét életre keltett, de átformált régiek veszik át. Ugyanakkor, állítása szerint, a szubkultúrák folytonosak, tehát az „intézménycsinálók” azonosak maradnak (Linz–Stepan 1996). Végül az elitek politikai stílusában fellelhető eltérések is megemlíthetők. Ebben az értelemben, Pye és Verba kifejezésével, némileg leegyszerűsítve, ideologikus politikai stílussal jellemezhetjük a kelet-európai politikai elit jelentős részét. Ugyanakkor arra is van példa, hogy mások hiányolják az ideológiát. Kelet felől tekintve a korábbi összehasonlításokat, ennél árnyaltabb a kép. a kilencvenes évek első felétől több kutató igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy túlzott leegyszerűsítés lenne a nyugat és kelet között húzni meg a határt, a posztkommunista társadalmakat ezáltal homogéneknek tekintve (Enyedi 2004; Enyedi 2005). A közép- és kelet-európai térség társadalmaiban négy évtizeden keresztül fennálló rendszerek nem voltak azonosak. A korábbi történeti hagyományok, illetve a rendszerváltozások sajátosságai további diverzifikálódást eredményeztek a közép- és kelet-európai térségben. Ugyanakkor hasznunkra lehet a térséget jellemző politikai kultúrák között meghúzódó hasonlóságok figyelembe vétele is. Bár az alábbi két

264


megállapítás a magyarországi politikai kultúrára vonatkozik, azt gondoljuk, hogy a saját vizsgálataink helyszínét képező tágabb térségben szintén érvényesek. Az egyik Ágh Attila észrevétele, aki szerint a túlpártosodás veszélyezteti a civil társadalom kibontakozását. Szerinte ugyanis a politikai kultúrát elsősorban a társadalmi mozgalmak alakítják, ezek pedig rövid életűek, korán intézményesednek és elvesztik rugalmasságukat (Enyedi 2004). 2.2.2. A pártok politikai orientációi és értékközvetítésük változásai Elemezésünk során számolnunk kell azzal a nem csak romániai sajátossággal, hogy a politikai pártok közötti eligazodás problémákba ütközik. Maga a romániai pártrendszer ugyanis önmagában sajátos: több pártprogram tartalmaz mind jobboldali, mind baloldali értékeket. Ezért a pártok elhelyezése a hagyományos baloldal–jobboldal skálán sem egyszerű. Nem könnyű a pártok változásait – önmeghatározásuktól való eltéréseiket –nyomon követni. A kampány időszakában ezek a „kilengések” felerősödnek, részint a bizonytalan szavazók szimpátiájának megszerzéséért folytatott harcban, részint a többséginek vélt közhangulat rezdüléseihez való igazodási kísérletek során. Tehát a pártok értékközvetítő mechanizmusaival nem jár feltétlenül együtt az értékek következetes képviselete. Mivel erre nem hagyatkozhat a választó, más eszközökhöz kell folyamodnia a választónak választási stratégiáinak kialakítása során. Kapaszkodót jelenthetnek a pártok által közvetített retorikai üzenetek, például a gazdaságpolitikai üzenetek. A román nemzetiségű diákok – egy 2000-ben végzett felmérésünk alapján – úgy tűnik, leginkább a különböző gazdaságpolitikai kérdések mentén tagolódtak. Ugyanakkor a pártok is mindig új eszközöket keresnek választótáboruk növelésére. Igyekeznek olyan címkéket használni az önmeghatározásban, amelyekkel új törésvonalakat képezhetnek a választók között. E tevékenység eredményeképpen a választók önbesorolásában is megjelennek ezek az új, a pártok által képzett törésvonalak mentén történő önbesorolások. A romániai politikai paletta fontos sajátossága, hogy a román és a magyar nemzetiségű választók számára két, egymástól gyökeresen eltérő struktúraként jelenik meg. Míg a román nemzetiségű diákok pártok között választhatnak, addig a magyar nemzetiségűek a parlamentben való etni-

265


kai képviseletre mondhatnak igent vagy nemet. Mivel valamennyi román párt hangsúlyozza nemzeti jellegét, azt gondoljuk, hogy a román fiatalok előtt is csak formálisan áll a választás lehetősége abból a szempontból, hogy ők inkább pártok között, mint ideológiák között választhatnak.2 2.2.3. Az emberek közötti törésvonalak nem a politikai bal-jobb oldalak mentén húzódnak (szelektív demokratizálódás) Több tényezővel is összefügghet, hogy a törésvonalak nem a politikai bal-jobb mentén húzódnak. Az egyik sajátosság, hogy az átmenetben lévő társadalmak legégetőbb problémáit nem a politikai, hanem a szociális, társadalmi, etnikai feszültségek képezik. Egy másik ilyen jelenség, hogy a pártok is igyekeznek új törésvonalakat képezni a megcélzott szavazóbázisok között, illetve, hogy retorikájuk egyaránt tartalmazhat, hangsúlyozhat hagyományosan baloldalinak és jobboldalinak minősült értékeket. Ez utóbbi jelenség egyre több társadalom politikai pártjainak általános jellemzője. Egy további tényező a szelektív demokratizálódás. Ez olyan politikai tudatbeli sajátosság, amely több szerző szerint a kelet-közép-európai, átmenetben lévő társadalmak jellemzője (Kéri 1999; Lázár 1993). Azt a folyamatot nevezem szelektív demokratizálódásnak, melynek során az állampolgárok egy része a múlt rendszer facilitásait (például: az anyagi biztonság, foglalkoztatottság, lakáshelyzet, munkahelyi előrejutás területén jellemző kiszámíthatóság) ötvözné az új rendszer kedvező elemeivel. Itt említjük meg azt a módszertani következményekkel is járó problémát, amelyet a politikai bal-jobb mérőskála működési deficitje is kifejez. Bár ennek módszertani problémája több évtizedes múltra tekinthet vissza, a skála a felváltására felkínált alternatívák mellett a mai napig használatban maradt.

3. Módszertani problémák

2

Ezt az erős megfogalmazást, éles helyzetértékelést finomíthatjuk, amennyiben más nézőpontból közelítjük meg a kérdést. Valószínűleg a pártok értékközvetítése igazodik a potenciális közönség igényeihez. Tehát ha számottevő lenne az a csoport, amelynek nem fontos a nemzeti identitása, akkor valószínűleg megjelent(ek) volna ennek „megfelelő” párt(ok).

266


Legfontosabb módszertani problémánk abból adódott, hogy két, az aktív állampolgárság szempontjából különböző csoportot hasonlítottunk össze. A problémát, amint arra az alábbiakban visszatérek, az képezte, hogy ezek a populációk életkori és oktatási szintbeli különbségeik mellett térbeli eltérésekkel is jellemezhetők. Az egyik csoport még első szavazása, tehát politikailag felnőtté válása előtt áll, az úgynevezett prepolitikai fázisban van. A másik csoport, életkorát tekintve, már potenciálisan aktív állampolgár. A potenciális kifejezés használatát indokolják azok a francia fiatalok körében gyűjtött vizsgálati eredmények, amelyek a 18–28 év közöttiek politikai tétlenkedéséről, bizonytalankodásairól számolnak be (Percheron 1999a; Muxel 1999). Politikai szocializációs nézőpontból is érdemes végiggondolni a vizsgált populációk demokráciához való viszonyát. Ugyan a rendszerváltás időpontjában a szóban forgó fiatalok többsége óvodai vagy elemi, illetve általános iskolai életszakaszát „töltötte”, a szocializáló intézményeket, elsősorban a családot és az iskolát olyan szereplők testesítették meg, akik nem demokratikus rendszerben szocializálódtak, és az új berendezkedéshez való alkalmazkodás nem minden esetben zökkenőmentes számukra. Gondolunk itt elsősorban az intézmények változásokkal szembeni rugalmatlanabb válaszaira, arra a tehetetlenségi erőre, amely a több évtizedes rutin kialakulása nyomán halmozódhatott fel. Ebből a szempontból tehát a fiatal generációk közvetetten ugyan, de magukon viselhetik a pártállami rendszer örökségének egy szeletét, amely befolyásolhatja politikai kultúrájukat. A közvetített örökség hatását feltételezhetjük a politikától való távolmaradásban, a politikai tanácstalanságban, a tekintélyelvűséghez való viszonyban, az intézményekhez fűződő bizalom tekintetében stb. Ez a hatás a két különböző csoportot minden bizonnyal különböző intenzitással érte el. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy mi indokolja a középiskolások és egyetemisták összehasonlítását? A tizenkettedikesek és az egyetemisták közötti alapvető különbség életkori sajátosságaikból adódik. A korkülönbség azonban nem pusztán „mennyiségi” kérdés. A két korcsoport között minőségbeli választóvonal is húzódik. A kutatás egyik alapkérdése ugyanis az, hogy miben térnek el és miben mutatnak hasonlóságokat a formális aktív állampolgárság előtt álló és a politikai értelemben már nagykorúvá vált csoportok. A két alapsokaság ugyanakkor az életkori sajátosságain kívül más, a kutatás szempontjából releváns megkülönböztető jegyekkel is rendel-

267


kezik. Ezek közül két jellemző tisztázását tartjuk elengedhetetlennek. Az egyik az oktatási szintbeli eltérés: nem pusztán két korcsoportot hasonlítottunk össze, hanem egy középfokú és egy felsőfokú oktatásban részt vevő csoportot.3 A másik jellemző az alapsokaságok eltérő térbeli elhelyezkedése: míg a középiskolások egy székelyföldi kisvárosban töltik mindennapjaikat, addig az egyetemisták egy közép-erdélyi nagyvárosban tanulnak. A két helyszín között számos más különbség is felmerül (pl. a lakosság nemzetiségi összetétele), így leginkább ezek a lokális sajátosságok teszik szükségessé az összehasonlítást. Azt a kérdést azonban, hogy mennyiben érhetők tetten lokális sajátosságok az egyes csoportok politikai kultúrájában, nem választhatjuk külön az oktatási szint és az életkor hatásától.4 A székelyudvarhelyi középiskolások és a kolozsvári egyetemisták öszszehasonlíthatósága mellett szól, hogy a kolozsvári egyetemisták többsége nem Kolozsvárról származik, hanem kisvárosi környezetből került az oktatás időszakára a nagyvárosba. Többségük csak ideiglenesen, a felsőoktatásban való részvétel ideje alatt tartózkodik Kolozsváron. Így a két populáció származási közege nem tér el nagymértékben egymástól. Mivel az újabb vizsgálatok időbeli eltérést is eredményeznének, melyek a problémák egy részét feloldanák, más részét gyarapítanák, az összehasonlítás során a kutató nem tehet mást, mint hogy figyelembe veszi azokat a módszertani korlátokat, amelyek abból adódnak, hogy az életkori, oktatási szintbeli és lokális sajátosságok nem függetleníthetők egymástól. További három módszertani kérdés tisztázását tartjuk elengedhetetlennek annak eldöntéséhez, hogy (a) kik körében, (b) milyen módszerrel és (c) milyen alapvető módszertani kritériumok betartása mellett kutatható a politikai kultúra. Ezek a következők: Milyen szinten vizsgálható

3

4

Ezzel kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy az oktatási szint hatása nem függetleníthető az életkor hatásától, tehát nem tudjuk meg, melyek azok a jellemzők, amelyek az egyetemista, illetve középiskolás státusból fakadnak, és melyek azok, amelyek a 18 év alattiak és fölöttiek közötti eltérésként értelmezendők. Ennek kivédésére rendelkeznünk kellene egy-egy, az oktatási rendszerből már kikerült, hasonló korú populáció körében készült vizsgálat eredményeivel. Ennek ellenőrzésére további vizsgálatokra lenne szükség ugyanabban a városban, különböző oktatási szinteken tanuló diákok körében. Erre azonban korlátozottak a lehetőségek, ugyanis a két városban működő felsőoktatási intézmények különbözősége újabb problémákat eredményezne.

268


a politikai kultúra? Milyen módszerekkel kutatható a politikai kultúra? Elkerülhető-e a normativitás csapdája? 3.1. Milyen szinten vizsgálható a politikai kultúra? A politikai kultúra tartalmára vonatkozó elemzések között egyéni és csoport- vagy közösségi szintű vizsgálatok egyaránt vannak. Egyesek szerint egy minél teljesebb kép kialakításához e szintek együttes vizsgálatára van szükség. Oskar W. Gabriel – parafrazálva Almond és Verba definícióit – viszont amellett érvel, hogy a politikai kultúra közösségek, államok, nemzetek sajátossága, egyéni szinten beállítottságról beszélhetünk (Gabriel 1997). A kollektív és az individuális politikai kultúra megközelítéseinek vitáját a politikai szocializáció fogalma oldja fel. Ugyanis a szocializáció feltételezi az egyén aktív befogadói szerepét, aki ismeret-, attitűd-, mintaelsajátítással jellemezhető, illetve a közösség átadói szerepét, amely a kollektív tudáskészletét hagyományozza át a következő generációkra. Elemzésünkben a politikai kultúrát mi is a politikai szocializációban tovább élő és átalakuló jelenségegyüttesként fogtuk fel. 3.2. Milyen módszerrel kutassuk? A kvantitatív módszerekkel végzett politikaikultúra-kutatások számos kritikája látott napvilágot. Ezek között említhető az, hogy a mennyiségi vizsgálat túlságosan statikus, normatív, és leszűkíti mind a politikai kultúra, mind a demokrácia fogalmát. Nem kevésbé fontos az a probléma, hogy az egyes fogalmak nem ugyanazt jelentik a kutató és az egyes megkérdezettek számára. Kérdés, hogy mennyire képezhetők le a hétköznapi megismerés számára az egyes fogalmak? A kvantitatív kutatásoknak tehát számolniuk kell azzal is, hogy ugyanazokon a fogalmakon mást-mást értenek az emberek. További problémát jelent, hogy a megkérdezettek cselekvési mintáit csak hipotetikus helyzetekre adott válaszaikból ismerhetjük meg. A kritikák ellenére a politikaikultúra-kutatások többsége továbbra is mennyiségi módszerekkel zajlik. A kvantitatív módszert választó kutató annyit tehet, hogy figyelembe veszi a módszertani korlátokat, illetve körültekintően jár el mind a konceptualizálás és operacionalizálás, mind az értelmezés során.

269


3.3. A normativitás csapdája Körültekintően kell kezelnünk azokat a szakirodalomban elterjedt megközelítéseket, amelyek az állampolgári részvételnek túlzott jelentőséget tulajdonítanak, illetve azokat a tipológiákat, amelyek az egyes állampolgári kultúrafajtákat hierarchikusan helyezik el egymáshoz viszonyítva. Ugyan a részvétel szerepe a demokrácia működésében elengedhetetlen, hiszen akkor esélyesebb a többség igényeinek megfelelő képviselet biztosítása, ha a képviselet megvalósulásáról nem egy kisebbség dönt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy „fejlettebbnek” lehetne tekinteni a részt vevő aktív állampolgárokat, a távol maradó passzív állampolgároknál. A normatív szemléletmód kísértésével a politikai kultúra általunk vizsgált dimenziói közül a politikai érdeklődés, a politikai tájékozottság és a politikai cselekvések értelmezése során egyaránt szembe kellett néznünk. Mivel a politikai tájékozódást az egyes médiaorgánumok használatának gyakoriságaként operacionalizáltuk, úgy gondoljuk, a normativitás csapdáját ebben a dimenzióban sikerült elkerülnünk. A jelen tanulmány tárgyát képező politikai véleményalkotás a legszubjektívebb dimenzió: a rendszer, az intézmények, valamint az egyes társadalmi csoportok közötti konfliktusok megítélését foglalja magába. Ehhez kapcsolódóan itt egyetlen megfeleltetési kényszer elkerülésére hívjuk fel a figyelmet: ha a demokráciával való elégedettséggel mérjük a rendszer stabilitását, akkor Romániában stabilabb a rendszer, mint a nyugat-európai országokban.

4. A társadalmi értékek világa A normakövető viselkedés, tehát az egyéni cselekvés mögött értékek állnak. Az értékek feltárása által tehát többet tudhatunk meg a vizsgált cselekvések vezérelveiről. „Az egyén értékeinek kialakulása folyamatában ezen értékekbe integrálódik a társadalomról való tudása is, maguk az értékek nem függetlenek az egyénnek a társadalomról, »a világról« kialakult képétől” (Csata 2005: 134). Ugyanakkor nem minden cselekvés történik az illető személy, csoport által preferált értékeknek megfelelően. A cselekvések ugyanis helyzetfüggően is változhatnak. „Az értékek megnyilvánulnak a cselekvésben, de nem konstitutív elemei a cselekvésnek,

270


mert a konkrét szituáció definiálása felülírhatja ezek hatását” (Csata 2005: 135). Továbbá azok az értékek, amelyeket az egyes személyek, csoportok preferálnak, nem feltétlenül vannak összhangban, nem feltétlenül függenek össze egymással, illetve a cselekvéssel. Ezzel kapcsolatban a politikai értékorientációk területéről említettem példát egy korábbi fejezetben, a politikai baloldal és jobboldal jelentésváltozásának tárgyalása során. További példa lehet az értékpreferenciáknak ellentmondó attitűdök gyakorlása, mint a keresztény értékrend és a másokkal szembeni elutasító magatartás összeegyeztethetősége, illetve a toleráns liberalizmus, valamint a más álláspontokkal szembeni bezárkózó attitűd együttes előfordulása. Az értékrend a szocializáció során stabillá formálódó képződmény, e stabilitás pedig a változás példájával támasztható alá, egy változás ugyanis módosíthatja a magatartásokat, de nem semmisíti meg a korábbi magatartások mögötti értékrendet (Spiro nyomán Percheron 1999b). Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy átmeneti időszakokban, amikor az egyénnek megváltozott szerkezethez és életvezetéshez kell alkalmazkodnia, ezek a stabil képződmények felbomlanak. A vizsgált életszakasz pedig, átmeneti lévén, változással jellemezhető. A demokráciák hátrányai közé sorolják az értékek és a struktúra inkoherenciáját az intézmények szintjén, ezek között említhető az egalitárius értékek preferálása és az egyenlőtlenség, valamint az egyes csoportokkal szembeni diszkrimináció közötti egyensúly hiánya (Karstedt 2006). A következő részből az is kiderül, hogy a vizsgált populációk milyen mértékben tartják fontosnak az olyan egalitárius értékeket, mint az egyenlőség vagy a tolerancia, illetve milyen mértékben preferálják az individualisztikus értékeket. 4.1. Részhipotézisek Abból a szempontból, hogy melyik csoport milyen típusú értékeket tart inkább jelentősnek, életkor, etnikum és kulturális tőkeellátottság szempontjából különbséget feltételezek a diákok opciói között. Korábbi kutatásaink során (például az 1999–2000-ben végzett Civil Kurázsi I.) a politikai értékorientációkra vonatkozóan egy politikai és gazdasági tengelyen elhelyezhető értékrendvizsgálat szolgált. Ennek egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a romániai magyar és román nemzetiségű fiatalok egymástól eltérő koordinátarendszerben gondolkodnak. Utóbbiak közelebb állnak a klasszikus politológiai felosztás liberális,

271


szocialista, konzervatív orientációihoz. Ennek alapján most is etnikai különbségeket feltételezek a politikai értékorientációk terén a vizsgált egyetemisták között. A hatvanas években végzett nyugat- és közép-európai, valamint amerikai vizsgálatok a politikai értékorientációk rétegspecifikus változásáról számoltak be. Az újabb empirikus vizsgálatok eredményei szerint ma már kevésbé rétegspecifikusak az értékorientációk, és ez a tendencia keleten hangsúlyosabb, mint nyugaton (Enyedi 2004). Az úgynevezett felvonóeffektus következtében minden társadalmi réteg a korábbinál kedvezőbb helyzetbe került (Beck 1997, 2003), továbbá az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek nem mutatkoznak meg szisztematikusan sem a politikai véleményekben, sem a pártpreferenciákban, sem a szavazási magatartásban. Azt feltételezem azonban, hogy a nemzetközi szakirodalomban cáfolt rétegspecifikusság tovább él a romániai fiatalok körében. Azt is gondolom, hogy az alacsony státusú szülők gyermekei hajlamosabbak a tekintélyelvűség elfogadására. 4.2. Az értékorientációk vizsgálata A fontosnak tartott társadalmi értékek több dimenzióban is vizsgálhatók. Egy ilyen dimenzió lehet, hogy milyen rendszerekké állnak össze a fontosnak ítélt értékek. A társadalmi értékek mellett célom a politikai értékekből kikristályosodó orientációk vizsgálata is. Ez utóbbiak elemzése a politikai kultúra policy kultúraként történő operacionalizálása szempontjából is jelentős. A policy kultúra eredeti megközelítésben a választói preferenciákat, az intézményekhez való viszonyt, illetve a mozgósíthatóságot foglalja magába. Azonban, amint a politikai cselekvésekről szóló fejezetből kiderült, a választói preferenciák szerepe a modellben több szempontból problematikusnak bizonyult. Egyrészt azért, mert a magyar nemzetiségű diákok döntő többsége az RMDSZ-re szavaz, így őket ez a tényező nem differenciálja. Másrészt, amennyiben a preferenciák helyett a részvételi hajlandósággal próbálkozunk, szintén arra a következtetésre jutunk, hogy a vizsgált populációk magas szavazási szándéka miatt ez az elem sem hasznosítható hatékonyan a policy kultúra elemzésében. Úgy gondolom, hogy a politikai értékorientációkkal lehet a legoptimálisabban közelíteni a választói preferenciákat, amelyek ugyan az értékorientációktól függetlenül alakulhatnak, de a pártok által közvetített világképekhez hasonló tartalmú és irányú rendszereket fedezhetünk fel a diákok kör-

272


ében. Ebből a megfontolásból, az értékorientációk elemzése során, viszszatérek a policy kultúrára is. A normák, értékek, attitűdök kérdőíves vizsgálatának két elterjedt módja a rangsorba rendezés, illetve a Lickert-skála segítségével történő mérés. Mi ez utóbbi mellett döntöttünk. A nemzetközi szakirodalomban több értékskála vált elterjedté. Ezek közül az egyik a Rokeach által 1968ban kidolgozott rendszer. Rokeach megkülönböztet tudatosabb cél- és rutinszerűbb eszközértékeket. Célérték az egyéni életvezetéshez kapcsolódó életcélok, mint a szabadság, a változatos, érdekes élet, az eszközértékek pedig a viselkedést és a cselekvést irányító, szabályozó értékek, mint a türelem stb. Inglehart materiális és posztmateriális értékekről beszél. Materiális értékekhez sorolható a pénz, a tulajdon, posztmateriálisokhoz a tudás, a művészetek. Az értékskála összeállításánál szempont volt az összehasonlíthatóság, így korábbi felmérések alkalmával már „tesztelt” értékekből álló skálát állítottunk össze, melyek többségükben a Rokeach-féle tesztből származó célértékek. A felsorolt értékek egy része a privátszférához kötődő individuális érték, mint a család, szerelem, barátság, másik részük közösségi, például a hazaszeretet, nemzeti kisebbségek védelme. Az egyetemista vizsgálatban huszonnégy, döntő többségében közösségi, politikai érték szerepelt, ezt a középiskolás vizsgálatban harmincnyolcra egészítettem ki, köztük egyéni értékekkel. A felsorolt értékek közül igen kiemelt helyen szerepel a szabadság, barátság, tudás, család, szabadidő, erkölcsösség, haladás, jogvédelem, egyenlőség, becsületesség, szerelem, munka, szórakozás, tulajdon, a nemzeti érdekek és kisebbségek védelme. Az alanyok 90%-a nagyon fontosnak vagy inkább fontosnak minősítette ezeket. Legkevésbé fontosnak ítélt értékek: a politika, a radikalizmus, az államosítás, a rasszizmusellenesség, vallásosság, tekintélyelvűség, szigor, hírnév. A válaszok alapján úgy tűnik, hogy vannak fogalmak, amelyekkel kevésbé vannak tisztában a középiskolások. A következő táblázat az egyes értékek átlagait szemlélteti fontossági sorrendben, illetve egy további táblázatban feltüntettem a szignifikáns eltéréseket nem, származás, kulturális, anyagi tőke, vallásosság és a képzés típusa alapján. Legfontosabb értékeknek tehát egyrészt a barátság, család, szerelem értékcsoport, valamint a szabadság, becsületesség, egyenlőség értékcsoport, harmadrészt a tudás, haladás, szabadidő, munka értékcsoport bizonyultak. Legkevésbé fontosnak a politika, államosí-

273


tás, radikalizmus, rasszizmusellenesség (ezek közül nem minden érték átlagát tartalmazza a táblázat, például a politikát csak a középiskolások értékelték, és úgy tűnik, hogy ebben a prepolitikai életszakaszban a tizenévesek a felsorolt értékek között utolsó helyre sorolták). Ezek az eredmények egybecsengenek a MOZAIK 2001-kutatás 15–29 év közötti fiatalokra vonatkozó adataival. A társadalmi értékek világának vizsgálata során szintén lehetővé válik az etnikai, életkori, valamint a társadalmi starthelyzetbeli különbségek tárgyalása, mind az átlagértékek, mind a kialakuló faktorstruktúrák összehasonlítása révén. Lássuk előbb, melyek azok az értékek, amelyek preferenciája etnikai és melyek azok, amelyek életkori különbséget mutatnak, illetve milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel a három vizsgált populáció körében. Vannak olyan értékek, amelyek mindhárom populációban egyaránt prioritást képeznek. Ezek között említhető a szabadság, a haladás, a becsületesség, a jogvédelem, az erkölcsösség, a társadalmi igazságosság, a nemzeti érdekek védelme. Lényeges, ugyanakkor természetes etnikai különbségként értelmezhető, hogy a nemzeti kisebbségek védelme kisebbségi nézőpontból prioritást élvez, míg többségi szemmel a kevésbé fontos értékek sorába kerül. Életkori, ám a lakhelytől és az oktatási szinttől nem függetleníthető különbség a tolerancia és a rasszizmusellenesség preferenciája. A középiskolások értékrendjében ezek a liberalizmushoz tartozó értékek kisebb súllyal vannak jelen, mint az egyetemistákéban. Ennek hátterét mind a tömbmagyar területekhez tartozás versus új tapasztalatok, mind az egyetem mint szocializációs ágens szerepében kereshetjük. Összességében azonban az a következtetés vonható le, hogy egy-két kivételtől eltekintve az egyes politikai értékek preferálása nagymértékben megegyezik a különböző etnikumokhoz és életkori kategóriákhoz tartozó csoportokban.

274


1. táblázat: A fiatalok által fontosnak tartott társadalmi értékek, átlagértékek5 összehasonlításban (1 – egyáltalán nem fontos… 4 – teljes mértékben fontos)

Barátság Szabadság Család Tudás Haladás Becsületesség Szerelem Szabadidő Egyenlőség Munka Jogvédelem Erkölcsösség Szórakozás Nemzeti kisebbségek védelme Tulajdon Társadalmi igazságosság Pénz Nemzeti érdekek védelme Tolerancia Hazaszeretet Hagyományok tisztelete A másság elfogadása Románia európai integrációjának támogatása Szakszerűség Szociális háló Hírnév

5

Középiskolások (N=368)

Egyetemisták (N=792)

3,9

n.a.

3,8 3,8 3,7 3,7 3,7 3,7 3,7 3,6 3,6 3,6 3,6 3,5 3,5 3,5 3,4 3,4 3,2 3,1 3,1

n.a. n.a. 3,6 3,5 n.a. n.a. 3,3 n.a. 3,7 3,5 n.a. 2,8 n.a. 3,4 n.a. 3,2 3,3 2,7 2,7

Magyar egyetemisták (N=174) n.a.

Román egyetemisták (N=620) n.a.

n.a. n.a.

n.a. n.a.

3,8

n.s. n.s. n.a. n.a. 3,5 n.a. 3,7 3,3 n.a. 3,6 n.a. 3,5 n.a. 3,3 3,6 2,6 2,9 2,7

3,0 3,1

3,2

3,0

3,6

2,8

n.a.

n.a. n.a. 3,2 n.a. 3,5 n.a. 2,6 n.a. 3,4 n.a. 3,2 3,3 2,8 2,6 3,1 n.s.

3,2

3,6

n.a.

n.a.

2,9

Az F az üresen hagyott cellák kivételével szignifikáns

275


Vallásosság Szigor, szigorúság Rasszizmusellenesség Tekintélyelvűség

2,8 2,7 2,7 2,7

2,6 3,1 2,2

n.s. n.s. 2,4

2,2

A társadalmi starthelyzet alapján több kérdésben tér el a középiskolások egyes alcsoportjainak véleménye. Azokban a kérdésekben, ahol találunk nemek szerinti szignifikáns eltéréseket, a lányok ítélik fontosabbnak az egyes értékeket. A falusi-városi származás szerinti eltérések egy kivétellel azt jelentik, hogy a faluról származók számára bizonyulnak fontosabbnak az egyes értékek. A tulajdon kérdésében változik a helyzet, ugyanis ezt az értéket a városiak preferálják inkább. Vallásosság alapján 14 értékkel kapcsolatban találunk szignifikáns eltéréseket. A nemzet, a pénz és a hírnév a kevésbé vallásosak számára bírnak nagyobb jelentőséggel. Inglehart nyomán McCutcheon összefüggést feltételez a vallásosság és a materializmushoz kapcsolódó értékek preferenciája között, éspedig abban az irányban, hogy a vallásosabbak materialistábbak. Ez a hipotézis a volt nyugat-német lakosság körében beigazolódik, míg a volt kelet-német mintán elvethetőnek bizonyul, mivel a vallásosabbak nem bizonyulnak materialistábbaknak, mint a kevésbé vallásosak (McCutcheon 1993). A pénz preferenciája és a vallásosság öszszefüggése alapján a vizsgált fiatalok körében e hipotézis megcáfolódik. Kulturális tőkeellátottság szempontjából azok tartják fontosabbnak a vallást, a szigort, a becsületességet és a születési előjogokat, akik alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező falusi családok tagjai. A birtokolt anyagi tőke mennyisége alapján koherens elkülönülést találunk: a szociális háló az anyagilag kevésbé jó helyzetben levők számára fontos, míg a fogyasztáshoz kapcsolódó értékeket – mint a szórakozás, a tulajdon és a hírnév – a kedvezőbb helyzetben lévők ítélik fontosabbnak. Amint a táblázatból látszik, a hírnév, a vallásosság és a szigor, szigorúság megítélésében találjuk a legtöbb szignifikáns eltérést alcsoportonként.

276

6

2,94

3,28

3,34

3,62 3,57

3,75 3,75

3,52

3,76

3,87

3,55 3,56 3,51

3,73 3,71

3,80

Fiú

3,58

3,79

Falu

3,67 3,69

3,75

Vallás+

3,67 3,59

3,71

3,33 3,30

3,33

3,67 3,65 3,63

3,30

3,48

3,48

3,78

3,61

3,30

3,30 3,28

Val- Kult. Kult. Anyalás- tőke- tőke+ gi-

3,56 3,40 Tradicionális és posztmateriális értékek 3,31 3,51 3,59

3,75 3,72 3,72

Város

Mérsékelt Privátszféra és jogállamiság 3,89 3,87 3,87 3,90 3,86 3,85 3,84 3,82 3,78

Lány

Az F az üresen hagyott cellák kivételével szignifikáns

Pénz Nemzeti érdekek védelme

Barátság Szabadság Család Tudás Haladás Becsületesség Szerelem Egyenlőség Munka Erkölcsösség Szórakozás Tulajdon

ElSzakméiskola leti

3,45

3,63 3,51

3,69

3,71 3,69

Anyagi Anyaközegi+ pes

2. táblázat: A középiskolások által fontosnak tartott társadalmi értékek, átlagok iskolatípus, nem és a származási család által birtokolt tőkék mennyisége alapján (1 – egyáltalán nem fontos… 4 – teljes mértékben fontos6, N=368)


277

278

Szociális háló Születési előjogok Hírnév Vallásosság Szigor, szigorúság Tekintélyelvűség Államosítás Politika

Tolerancia Hazaszeretet Hagyományok tisztelete A másság elfogadása Tekintélytisztelet Románia európai integrációjának támogatása Művészetek

2,37 2,12

2,62 2,32

3,23

2,97

2,71 2,62

2,99

3,22

3,02 2,87

3,46 2,94

3,08 3,28

2,28

2,77 2,94 2,59 2,57

3,25

3,14

3,13 3,16

3,11

3,19

3,20

3,21

2,69

2,98 2,62 2,85 2,85

3,05 2,98 2,94 2,85 2,73

2,80 2,61 2,62 2,61 2,41

2,61 3,15 2,84

2,84 2,72 2,73

Premodern és modern értékek

3,04

3,06

3,07 1,64 2,37

2,71

2,67

2,80

2,92 2,91

3,07

2,65 2,65

2,78

2,49

2,25

3,26

2,15

2,84

2,90

2,33

3,07

2,90



A származási család által birtokolt anyagi tőke nem befolyásolja az egyetemisták értékpreferenciáit. Az egyetlen kivétel az erkölcsösség, amelynek preferenciája csökken a magyar egyetemisták véleményalkotásában az anyagi tőke mennyiségének növekedésével. A nemek szerinti eltérések döntő többségükben azt jelentik, hogy az egyes értékeket a lányok ítélik fontosabbaknak a fiúknál. Kivételt a román egyetemisták értékpreferenciái között találunk, éspedig a szigornak tulajdonítanak kisebb jelentőséget a lányok. Különbséget feltételeztem az értékpreferenciák között a család által birtokolt kulturális tőke alapján. Ez a hipotézis csak részben, egyes értékek esetében igazolódott be, a több kulturális tőkével rendelkező csoport az általános morális értékeket kevésbé tartja fontosnak. Az átlagosnál kedvezőbb helyzetben lévő magyar egyetemisták a toleranciát, a kultúrát és a szakszerűséget ítélik jelentősebbnek társaikhoz viszonyítva. 3. táblázat: Az egyetemisták által fontosnak tartott társadalmi értékek, átlagértékek nem és a kulturális tőke mennyisége alapján (1 – egyáltalán nem fontos… 4 – teljes mértékben fontos) Magyar egyetemisták (N=174) kult. kult. fiú lány tőke tőke közepes sok Becsületesség Erkölcsösség Társadalmi igazságosság Kultúra Tolerancia Szakszerűség Születési előjogok Vallásosság Szigor, szigorúság Rasszizmus-ellenesség Tekintélyelvűség Radikalizmus Államosítás

3,18 3,39 3,43 3,60 3,48 3,62

1,67 2,08 2,57 2,80

3,82

3,77

3,50 3,47 3,10

3,62 3,63 3,34

2,91 2,69

2,57 2,50

2,46

2,28

Román egyetemisták (N=620) kult. kult. fiú lány tőke tőke közepes sok 3,38 3,54 3,39 3,58

2,64 2,87 2,72 2,49 2,93 3,20

2,05 2,97

1,85 2,68

2,13 2,39 1,53 1,87

279


Faktorelemzéssel vizsgálva a középiskolások által fontosnak tartott értékeket, 6 faktort hoztam létre. A kapott faktorok elnevezése nem bizonyult problémamentesnek, mivel összetételük nem teljesen homogén. Az elsőbe az általános morális értékek kerültek. Az ebben az életszakaszban természetes módon körvonalazódó szabadidő-eltöltési -fogyasztási faktorba bekerült a szintén ide kapcsolódó pénz. A privátszféra-faktorba a család és a szerelem mellett, bár kisebb súllyal, de a munka világa is helyet kapott. Az autoriterizmus mint modell vélhetően a családi és iskolai szocializáció során alakul ki a diákok egy kisebb részében. A kisebbségvédelem a szakszerűséggel párosul egy faktorban, végül az utolsó faktor a feudalizmus elnevezést kapta, mivel ebben a születési előjogokra kerül a hangsúly, illetve a jogvédelem elutasítására. 4. táblázat: A székelyudvarhelyi diákok által fontosnak tartott társadalmi értékek faktorokba rendeződése. Módszer: maximum likelihood Faktorsúlyok Általános morális értékek (12%) Erkölcsösség ,697 Jogvédelem ,630 Becsületesség ,609 Szabadság ,474 Vallásosság ,332 Emberi tartás ,307 Hedonizmus, individualizmus, fogyasztás (9%) Szabadidő ,820 Szórakozás ,795 Pénz ,391 Privátszféra (8%) Család ,774 Szerelem ,604 Munka ,331 Autoriterizmus (7%) Tekintélyelvűség ,635 Tekintélytisztelet ,601 Radikalizmus ,515 Kisebbségvédelem (5%)

280


Nemzeti kisebbségek védelme ,568 Szakszerűség ,485 Feudalizmus, premodern értékek (3%) Születési előjogok ,342 Jogvédelem -,320

A továbbiakban azt a huszonnégy politikai értéket fogom csoportosítani, amely az egyetemista vizsgálatban maradéktalanul szerepelt. A három populáció faktorstruktúráinak összehasonlítása során az egyetemistákra vonatkozóan, egy-két kivételtől eltekintve, a Kiss Tamás által bevezetett elnevezéseket fogom használni (Kiss 2000). A toleráns liberalizmus faktora mindhárom populációban közel azonos tartalommal kristályosodik ki, és a variancia hasonló arányát magyarázza. Az általános morális értékek faktora hasonló tartalommal a középiskolások és a román egyetemisták közös eleme. A pragmatikus liberalizmus, a társadalmi igazságosság és a konzervatív nacionalizmus értékeinek faktorba rendeződése az egyetemisták preferenciáit jellemzi. A középiskolások és a magyar egyetemisták válaszainak elemzése további két hasonló faktor kialakulását mutatja: a konzervatív etatizmus és a kisebbségvédelem. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben érvényesül az etnikai vagy az életkori kritérium a politikai értékpreferenciákban, nem egyszerű a válasz. Ha a faktorstruktúrák alapján síkban kellene elhelyezni a három populációt, akkor egymáshoz legközelebb az egyetemisták csoportja foglalna helyet, valamivel nagyobb lenne a távolság a magyar egyetemisták és a középiskolások között, végül egymástól leginkább távol a román egyetemisták és a középiskolások foglalnának helyet, egy nem szabályos háromszög csúcsaiként. Így a válasz úgy fogalmazható meg, hogy bár az életkori–oktatási szintbeli–lakóhelyi kritérium bizonyul elsődlegesnek, az etnikai hovatartozás szintén jelentős súllyal bír.

281


5. táblázat: A székelyudvarhelyi diákok által fontosnak tartott politikai értékek faktorokba rendeződése. Módszer: maximum likelihood Általános morális értékek (10%) Erkölcsösség Jogvédelem Becsületesség Vallásosság Társadalmi igazságosság Konzervatív etatizmus (6%) Születési előjogok Államosítás Tekintélyelvűség Toleráns liberalizmus (5%) Tolerancia A másság elfogadása Rasszizmus-ellenesség Pragmatizmus (5%) Szakszerűség Radikalizmus Szigor, szigorúság Szociális háló Románia európai integrációjának támogatása Konzervatív nacionalizmus (5%) Hagyományok tisztelete Kultúra Nemzeti érdekek védelme Hazaszeretet Liberalizmus (4%) Szabadság Egyenlőség Kisebbségvédelem (4%) Nemzeti kisebbségek védelme

282

Faktorsúlyok ,714 ,639 ,622 ,374 ,323 ,531 ,506 ,468 ,765 ,582 ,266 ,534 ,409 ,315 ,280 ,276 ,710 ,540 ,268 ,263 ,856 ,355 ,815


6. táblázat: A magyar egyetemisták által fontosnak tartott politikai értékek faktorokba rendeződése. Módszer: maximum likelihood Konzervatív nacionalizmus (8%) Vallásosság Erkölcsösség Hagyományok tisztelete Hazaszeretet Nemzeti érdekek védelme Társadalmi igazságosság (7%) Szabadság Egyenlőség Becsületesség Társadalmi igazságosság Konzervatív etatizmus (7%) Államosítás Születési előjogok Tekintélyelvűség Radikalizmus Pragmatikus liberalizmus (5%) Szakszerűség Románia európai integrációjának támogatása Haladás Kisebbségvédelem (5%) Nemzeti kisebbségek védelme Toleráns liberalizmus (4%) Tolerancia Kultúra Rasszizmusellenesség Törvénycentrizmus (3%) Jogvédelem Szigor

Faktorsúlyok ,721 ,546 ,537 ,519 ,369 ,694 ,578 ,462 ,349 ,643 ,613 ,581 ,365 ,611 ,496 ,273 ,880 ,636 ,355 ,344 ,556 ,446

283


7. táblázat: A román egyetemisták által fontosnak tartott politikai értékek faktorokba rendeződése. Módszer: maximum likelihood Általános morális értékek (7%) Becsületesség Erkölcsösség Jogvédelem Pragmatikus liberalizmus (7%) Szakszerűség Románia európai integrációjának támogatása Haladás Kultúra Konzervatív nacionalizmus (6%) Hazaszeretet Hagyományok Vallásosság Nemzeti érdekek védelme Feudalizmus (6%) Radikalizmus Születési előjogok Szigor Toleráns liberalizmus (5%) Tolerancia Rasszizmusellenesség Másság keresése Nemzeti kisebbségek védelme Tekintélyelvű etatizmus (5%) Tekintélyelvűség Egyenlőség Államosítás Társadalmi igazságosság (4%) Társadalmi igazságosság Szociális háló

Faktorsúlyok ,644 ,584 ,510 ,578 ,513 ,419 ,391 ,685 ,506 ,476 ,400 ,711 ,636 ,372 ,611 ,389 ,370 ,359 ,638 ,481 ,406 ,924 ,269

A faktorsúlyok átlagának összehasonlításából megtudhatjuk, hogy mely értékstruktúrák jellemzik inkább a lányokat és melyek inkább a

284


fiúkat. Az általános morális és a toleráns liberális értékrenddel mind a román egyetemisták, mind a középiskolások közül inkább a lányok jellemezhetők. Hasonlóan inkább kiemelkedik a konzervatív etatista és a konzervatív nacionalista értékrend a magyar egyetemista és középiskolás lányok körében, az egyetlen értékrend, amely szignifikánsan a középiskolás fiúk körében elterjedtebb, a kisebbségvédelem. A származási család által birtokolt anyagi tőke mennyisége kevéssé befolyásolja az értékek faktorba rendeződését. A magyar egyetemisták mintáján kikristályosodó konzervatív nacionalizmus faktor negatívan függ össze az anyagi tőkéve,7 a román egyetemisták mintáján tekintélyelvű etatizmusként értelmezett faktor pozitívan korrelál a materiális tőkével,8 a középiskolás populációban az anyagi tőke és a politikai értékek faktorba rendeződése független egymástól. A kulturális tőke hasonlóan kevéssé hat a kialakuló faktorokra. A középiskolások körében a konzervatív etatizmus faktor negatívan korrelál a kulturális tőke menynyiségével,9 a magyar egyetemisták mintáján a konzervatív nacionalizmus negatívan, a toleráns liberalizmus pozitívan függ össze a birtokolt kulturális tőkével.10 A román egyetemisták körében a faktorok függetlenek a kulturális tőkétől. A középiskolások vallásossága két faktorral függ össze negatívan, mégpedig az általános morális értékek és a konzervatív etatizmus faktorával. Itt az ideje megválaszolni az életkori és etnikai különbségekre vonatkozó részhipotézist az értékpreferenciák alapján. A populációk között az általános morális értékekből kialakuló orientáció kivételével szignifikánsak a különbségek. A konzervatív etatizmusként, valamint a konzervatív nacionalizmusként definiált értékrendek elfogadása jellemzi a középiskolásokat és azok elutasítása az egyetemistákat. A toleráns liberalizmus leginkább a magyar egyetemistákat és legkevésbé a román egyetemistákat jellemzi, a pragmatikus liberalizmus pedig leginkább a román egyetemistákat és legkevésbé a középiskolásokat. Ugyanezek a tendenciák olvashatók ki kor és etnikum alapján. A továbbiakban arra keresem a választ, hogy milyen viszonyban állnak egymással a politikai értékek preferenciái és a politikai kultúra más dimenziói. Vizsgálom tehát a politikai érdeklődés, tájékozódás és tá7 8 9 10

korrelációs együttható: -0,136 0,123 korrelációs együttható: -0,173 -0,167, illetve 0,183

285


jékozottság viszonyát az értékpreferenciákkal, a szignifikáns korrelációs együtthatókat a következő táblázat szemlélteti. A középiskolások politikai tájékozódása nem függ össze a politikai értékekből kialakuló faktorszkórokkal. A táblázatból kiolvasható, hogy a konzervatív etatista és a román egyetemisták mintáján kialakuló feudális értékrend preferálása a politikai tájékozottság mértékének növekedésével csökken. Ezzel szemben más értékrendek pozitív összefüggésben állnak a politikai kultúra dimenzióival, például a toleráns liberális és a pragmatikus liberális értékrend preferálása a politikai érdeklődés és tájékozottság mértékének növekedésével szintén nő. 8. táblázat: A politikai értékek faktorainak összefüggése a politikai érdeklődéssel, tájékozódással és tájékozottsággal (szignifikáns korrelációs együtthatók) Középiskolások (N=368) értájédek- kolőzottdés ság

Magyar egyetemisták (N=174) érdeklődés

tájékozódás

tájékozottság

Román egyetemisták (N=616) érdeklődés

tájékozódás

tájékozottság

Egyetemisták (N=790) érdeklődés

tájékozódás

tájékozottság

Konzervatív -,213 -,231 -,187 etatizmus Pragmatikus ,152 ,206 ,202 ,161 ,166 ,234 ,099 ,153 ,217 liberalizmus Toleráns libe,165 ,149 ,182 ,112 ,159 ralizmus Konzervatív ,129 ,135 ,131 nacionalizmus Kisebbségvé-,145 ,149 ,162 ,137 delem Morális értékek ,130 ,139 Társadalmi ,110 igazságosság Törvénycent,153 rizmus Feudalizmus -,213

286


A válaszok egybehangzóságának ellenőrzéseképpen a társadalmi távolság és a toleráns liberalizmus értékeinek összefüggését vizsgáltam. Az átlagértékek alapján a toleránsabb fiatalokat – előítéletesebb társaikhoz viszonyítva – mindegyik populációban fokozottabban jellemezi a liberalizmus értékeinek preferálása. A társadalmi távolság és a kialakuló toleráns liberalizmus faktor hasonló összefüggést mutat. A toleráns klasztercsoportba tartozó fiatalok felülreprezentáltak a toleráns liberális értékrendet vallók között, míg az előítéletesebb klasztercsoportba tartozók kevésbé tartják fontosnak ezeket. Számottevő életkori különbségeket nem találunk ebben a tekintetben. 9. táblázat: A toleranciával kapcsolatos értékek megítélése a társadalmi távolság alapján elkülönülő klasztercsoportok körében, átlagértékek (1 – egyáltalán nem fontos, 4 – nagyon fontos)

Középiskolások (N=267) Egyetemisták (N=591) Magyar egyetemisták (N=150) Román egyetemisták (N=441)

toleráns előítéletes toleráns előítéletes toleráns előítéletes toleráns előítéletes

Tolerancia 3,51 3,23 3,40 3,22 n.s. 3,37 3,18

Rasszizmusellenesség 2,93 2,65 3,17 2,96 3,36 3,09 n.s.

A társadalmi távolság és az értékrend összefüggésében azt feltételeztem, hogy a tekintélyelvűség előítéletességgel párosul. Ennek ellenőrzéseképpen azt is vizsgáltam, hogy a toleráns és előítéletes klasztercsoportokba tartozó fiatalok hogyan viszonyulnak a tekintélyelvű, illetve konzervatív etatizmus értékrendekhez. A román egyetemisták és a középiskolások körében tekintélyelvű értékrendtől független a társadalmi távolság. A tekintélyelvűség csak a zsidókkal szembeni viszonyban jár együtt szignifikánsan nagyobb társadalmi távolsággal (korrelációs együttható: 0,160). A középiskolások körében az előítéletesség független a tekintélyelvűségtől. A konzervatív nacionalista és a konzervatív etatista értékrendhez a magyar egyetemisták körében illeszkedik az előítélete-

287


sebb attitűd, de a kisebbségvédelmet fontosnak tartókat is a más nemzetiségek tagjaival szembeni nagyobb társadalmi távolság jellemzi, ami az a kisebbségvédelmet kisebbségi helyzetből preferálók etnocentrizmusára vall. A magyar egyetemisták tekintélyelvűsége mind a regáti románokkal, mind a magyarországi magyarokkal, mind a zsidókkal szemben előítéletesebb magatartással párosul. Milyen viszonyban állnak egymással az értékpreferenciák és a posztkonvencionális politikai cselekvés, melyik értékrenddel jár inkább együtt az aláírás-gyűjtési akciókban való mozgósíthatóság és a civil aktivitás? A faktorsúlyátlagok részt vevő és kezdeményező csoportok szerinti összehasonlítása alapján a középiskolások körében az általános morális értékek, a konzervatív etatizmus és a toleráns liberalizmus preferenciájával együtt jár a megfelelő női parlamenti képviseletért történő aláírásgyűjtésben való részvétel. A morális értékek és a toleráns liberalizmus esetében ez az együtt járás beleillik a jogegyenlőség fogalmába. A konzervatív etatizmus ezen kívül a nők arányos parlamenti képviseletéért történő aláírásgyűjtéssel is összefügg. A konzervatív nacionalista értékrend a diákok szociális helyzetének javítását és a szennyező vegyi üzemek bezárását célzó aláírásgyűjtéssel függ össze. A magyar egyetemisták értékrendjei közül a konzervatív nacionalizmus a diákszervezetek által kezdeményezett aláírás-gyűjtési akcióktól való távolmaradást erősíti, míg a törvénycentrista értékorientáció a részvételt, a toleráns liberalizmus pedig a kezdeményezést. A konzervatív nacionalizmus a nők arányos parlamenti képviseletének ügyében való részvétellel függ össze és a hadkötelezettség eltörlését célzó akciótól való távolmaradással. A társadalmi igazságosság értékeit fontosnak ítélő fiatalok kezdeményező szerepet vállalnának a környezetvédelem ügyében. A pragmatikus liberális értékrendbe nem illeszkedik az arányos női parlamenti képviseletért történő aláírásgyűjtéstől való távolmaradás. A konzervatív nacionalista értékrendet valló román egyetemisták részt vennének a diákok szociális helyzetének javítását, a szennyező vegyi üzemek bezárását és a hadkötelezettség eltörlését célzó aláírásgyűjtésben, míg a társadalmi igazságosság értékeit fontosnak tartók inkább távol maradnának a diákszervezetek által kezdeményezett akciótól, de aláírást gyűjtenének környezetvédelmi ügyben. A születési előjogoknak jelentőséget tulajdonítók természetesen távol maradnának mind a diákok szociális helyzetének javítását, mind a szennyező vegyi üzemek bezárását elősegítő aláírásgyűjtési akciótól.

288


Míg a középiskolások és a román egyetemisták szervezeti tagsága független értékrendjüktől, a magyar egyetemista szervezeti tagok felülreprezentáltak a konzervatív nacionalizmus és a kisebbségvédelem értékeit preferálók körében és alulreprezentáltak a konzervatív etatisták között. A politikai aktivitás (a konvencionális és nem konvencionális politikai cselekvésekből kialakított összevont mutató) nem független az értékrendektől. A passzívakat leginkább a konzervatív nacionalista értékorientáció elutasítása, az aktívakat pedig a toleráns liberalizmus elfogadása jellemzi. A romániai magyar és román politikai paletta sajátosságainál11 és a választási részvételi hajlandóság magas arányánál fogva a választási magatartás nem bizonyult differenciáló tényezőnek, ezért a továbbiakban a policy kultúráról kialakítandó képhez a mozgósíthatóság és az intézményekhez való viszony mellett a politikai értékorientációk elemzése révén próbálok közelebb jutni. A liberális értékrendeket (toleráns és pragmatikus) ki kellett hagynom a modellből. Három klasztercsoport alakult ki, amelyek különböző arányban fordulnak elő a vizsgált populációkban. Az első két típus egymás ellentétpárjait képezik. Míg az első, legnépesebb csoport nem bízik az intézményekben, nem mozgósítható és elutasítja a konzervatív értékrendeket, addig a második az intézmények iránti bizalommal, non-konvencionális politikai cselekvésekben való részvétellel és a konzervatív értékrendek elfogadásával jellemezhető, a harmadik, legkisebb csoportot az általános morális értékek preferenciája, a nem hagyományos politikai cselekvésekben betöltött kezdeményezői szerep, valamint az intézmények iránti közepes mértékű bizalom jellemzi. Az etnikai különbségek nem törvényszerűek.

11

Itt arra az elméleti fejezetben említett problémára gondolok, hogy két egymástól eltérő struktúrával van dolgunk, amelyben a román egyetemisták pártok között választhatnak, a magyar diákok pedig (akik magyar pártra szavaznak) a parlamenti képviseletre mondhatnak igent vagy nemet.

289


10. táblázat: A policy kultúra klasztercsoportjai (%-ban)

Középis- Egyetekolások misták Passzív, bizalmatlan, nem konzervatív Résztvevő, bízik, konzervatív Kezdeményező, közepesen bízik, morális Cramer V és esetszám

42 62 37 19 21 19 ,207*** (N=845)

Magyar Román egyete- egyetemisták misták 61 62 24 18 15 20 ns. (N=541)

Szignifikanciaszintek: *** < 0.01, ** < 0.05

A policy kultúra alapján elkülönülő klasztercsoportok mérete különbözik a szocio-ökonómiai státus néhány jellemzője alapján, a falusiak és az átlagosnál kevesebb kulturális tőkét birtoklók alulreprezentáltak az első- és felülreprezentáltak a második és kis mértékben a harmadik csoportban. Az anyagi tőke, a politikai érdeklődés, a médiafogyasztás és a politikai tájékozottság nem differenciálja a policy kultúra klasztercsoportjait. Összefoglalva a dolgozatrészben bemutatott eredményeket több fontos megállapítás tehető. Az értékpreferenciák különböznek a társadalmi starthelyzet egyes elemei, valamint életkor és etnikum alapján. A középiskolások a konzervatív (etatista és nacionalista) értékeket preferálják, a magyar egyetemistákat a toleráns liberális, a román diákokat pedig leginkább a pragmatikus liberális értékrend jellemzi. Ez az eredmény arra mutat, hogy a politikai értékorientációk szintjén az életkori különbségek hangsúlyosabbak az etnikaiaknál. A konzervatív értékrendek általában inkább a falusiakat és a kisebb mennyiségű kulturális tőkével rendelkezőket jellemzik, valamint a politika iránt kevésbé érdeklődőket, ritkán tájékozódókat, illetve a demokrácia és a politikai bal-jobb fogalmáról kevésbé tájékozottakat. A politika iránti érdeklődés, tájékozódás és tájékozottság a toleráns liberális értékrenddel jár együtt. Az a részhipotézis, mely szerint a politikai értékorientációk rétegspecifikus jegyeket mutatnak, nem igazolódott. A politikai értékorientációk és a társadalmi távolság viszonya visszaigazolta azt a részhipotézist, mely szerint a más nemzetiségek tagjaival szembeni elfogadó, illetve elutasító attitűd együtt jár a liberális, illetve a konzervatív értékrenddel.

290


A mozgósíthatóság és a politikai értékorientációk több ponton kapcsolódnak egymáshoz, mind a konzervatív, mind a liberális értékrendek az aláírásgyűjtési akciókban való részvétellel járnak inkább együtt, kevésbé a kezdeményezéssel. Végül e tanulmány legjelentősebb eredménye az, hogy a választási preferenciák helyett a politikai értékorientációkat a mozgósíthatósággal és az intézmények iránti bizalommal együtt vizsgálva újra megpróbáltam képet alkotni a policy kultúráról. Három típus körvonalazódik e klaszterelemzés nyomán. A legnépesebbnek a passzivitással, bizalmatlansággal és a konzervatív értékek elutasításával jellemezhető csoport bizonyult. A következő típus ennek ellentéte, részt vesz aláírásgyűjtési akciókban, bízik az intézményekben és a konzervatív értékeket preferálja. Végül a harmadik csoportot az általános morális értékek elfogadása, kezdeményezői szerep és az intézmények iránti közepes mértékű bizalom jellemzi. A policy kultúra alapján kialakuló csoportok méretét tekintve, úgy tűnik, az életkori különbségek szintén számottevőek.

Szakirodalom ALMOND, Gabriel – POWELL, Bingham G. 1996 Összehasonlító politológia. Osiris, Budapest BECK, Ulrich 1997 Túl renden és osztályon? In: ANGELUSZ Róbert (szerk.): A társadalmi rétegződés komponensei. Új Mandátum, Budapest, 418–468. 2003 A kockázat-társadalom, út egy másik modernitásba. Századvég, Budapest CSATA István 2005 Az erdélyi magyar fiatalok értékeiről. In: VERES Valér – GÁBOR Kálmán (szerk.): A perifériáról a centrumba. Belvedere – Max Weber Társadalomkutató Alapítvány, Budapest, 133–161. ENYEDI Zsolt 2004 Pártpolitika a posztkommunista világban és Nyugat-Európában, Politikatudományi Szemle (3) 121–141. 2005 Párhuzamos és széttartó tendenciák. Ezredfordulós pártpolitika a posztkommunista világban és Nyugat-Európában. In: GAZDAG Ferenc (szerk.): A kibővített Európai Unió. Hatalom, választások, külpolitika. Kodolányi Főiskola, Székesfehérvár, 22–33.

291


GABRIEL, Oskar W. 1997 Politikai beállítódás és politikai kultúra, Szociológiai Figyelő (1–2) 53–85. KARSTEDT, Susanne 2006 Democracy, Values, and Violence. Paradoxes, Tensions, and Comparative Advantages of Liberal Inclusion. In: The ANNALS of the American Academy of Political and Social Science 50–81. KÉRI László 1999 A politikai szocializációról. In: BAYER József – A. GERGELY András – KULCSÁR Kálmán (szerk.): A politikatudomány arcai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 324–346. KISS Tamás 2000 Az ifjúsági életszakasz és jövőstratégiák észak-erdélyi nagyvárosi középiskolások körében. In: VERES Valér (szerk.): Nemzeti vagy nemzedéki integráció? Limes – Új Mandátum, Kolozsvár – Budapest, 109–143. LÁZÁR Guy 1993 Jólét vagy szabadság? Közvélemény-kutatások a rendszerváltásról. Mozgó Világ (8) 39–51. LINZ, Juan – STEPAN, Alfred 1996 Problems of democratic transition and consolidation. Johns Hopkins University Press, Baltimore MCCUTCHEON, Allan L. 1993 Religiozity and Support for Democracy in the Old and New Bundesländer. American Statistical Association Conference 1166–1172 . MUXEL, Anne 1999 Az ifjúkor politikai moratóriuma. In: SZABÓ Ildikó – CSÁKÓ Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Új Mandátum, Budapest, 100–124. PERCHERON, Annick 1999a A politikai szocializáció fogalmának története. In: SZABÓ Ildikó – CSÁKÓ Mihály (szerk.): A politikai szocializáció., Új Mandátum, Budapest, 57–73. 1999b Szocializáció és politikai szocializáció. In: SZABÓ Ildikó – CSÁKÓ Mihály (szerk.): A politikai szocializáció. Új Mandátum, Budapest, 9–17.

292

SOUNDS OF CLUJ. A KOLOZSVÁRI ELEKTRONIKUS ZENEI SZCÉNA TÍZ ÉVE

PATAKFALVI Ágnes

Sounds of Cluj. A kolozsvári elektronikus zenei szcéna tíz éve Kolozsvár poszt-funári1 időszakának legfontosabb hozadéka a nekilendülő, gyors városfejlődés-fejlesztés.2 Egyes szerzők amellett érvelnek, hogy a kilencvenes évek óta a város fejlődését a moderntől a posztmodern fele mutató irány szabja meg (Pásztor–Péter 2006). A posztmodern város jellemzője elsőként a fogyasztás. A post-funari időszakot ennek az átmenetnek a felgyorsulása jellemzi: „2004 után a városvezetés által adoptált neoliberális gazdaságpolitika következtében a külföldi direkt tőkebefektetések értéke hirtelen és szemmel láthatóan megugrott, talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy megnőtt Kolozsvár szívóhatása a befektetésekre nézve” (Pásztor–Péter 2006: 48). A fejlődés látványosan mutatkozik meg egy sor infrastrukturális befektetésben: járdákat, utakat újítottak fel, a gyalogos- és az autósforgalom világos elválasztását eredményezve, hangsúlyt fektettek a sétálóutcák kialakítására, a központ leglátogatottabb utcáinak házait tatarozták, egy kellemesebb, fogyaszthatóbb város kialakítására törekedve. Kolozsvár gazdasági profiljának átalakulása egy új szakaszt jelentett a város fejlődésében, amelyben a piacosítható „Kolozsvár-márka” tudatos felépítése nagy szerepet kapott, kap (Pásztor–Péter 2006). A 90-es évek során végbemenő gazdasági folyamatok nyomán, az addig monopóliumot élvező iparral szemben, erősödtek a szolgáltató, kereskedelmi, IT és az akadémiai szekto1

2

Gheorghe Funar 1992-től 2004-ig volt polgármestere a városnak, magyarellenes és nacionalista kijelentései és megnyilvánulásai miatt vált híressé. A város vezetésének politikájában – Gheorghe Funar mandátumának lejártával – új elvek érvényesültek, amelyek elősegítették a gyors fellendülést. Lásd bővebben: http://www.capital.ro/articol/span-class-marcat-cluj-span-ul-devine-aspirator-de-investitii-in-transilvania-23669.html

293


rok. A gazdasági fejlődés talán leglátványosabb indikátorai a gombamód szaporodó bevásárlóközpontok, plázák a szabadidős fogyasztás népszerű terei.3 A Kolozsvár-márka felépítésében az elsődleges cél a város, belváros olyan típusú átalakítása, amely által a fogyasztás maximalizálható (Pásztor–Péter 2006). A fogyasztók köre egyrészt abból a társadalmi rétegből származó egyénekből áll, akik a város kialakulóban lévő, az országos átlagnál jobban kereső „középosztályához” tartoznak, másrészt az ide látogató turistákból, valamint az itt tanuló egyetemistákból tevődik össze. Kolozsvár Románia harmadik legnagyobb egyetemi városa, ezen belül hagyományosan a magyar diákok elsődleges egyetemi célvárosa is. 1990 óta a városban tanuló egyetemisták száma majdnem megháromszorozódott, számszerűen a hatvanötezret is meghaladta (vagyis hozzávetőlegesen a város lakosságának egyötöde egyetemista). A fiatalokhoz kapcsolódó sokszínű igények leginkább a szórakozás színtereire hatnak.4 A szórakozóhelyek főleg ennek a rétegnek igényeire reagálva alakulnak. Ezen „közösségi terek” kulturális és zenei kínálata különböző, általában már létező ízlésvilágok mentén fejlődik. A város éjszakai körforgásába minden évben újabb diákok kapcsolódnak be, új információkkal, ízlésvilágokkal hatva a már kialakult kínálatra. A Kolozsváron körvonalazódó ízlésvilágok egyrészt külföldi hatásra, vagyis az adaptált zenei műfajok nyomán, másrészt az internet által közvetített információk nyomán, harmadrészt pedig a város egyetemistáinak ciklikus „cserélődésének” hatására változnak.

A vizsgált szcéna Tanulmányomban a már létező ízlésvilágok közül a breakbeat − drum’n’bass – zenei stílushoz, tágabb értelemben az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó kolozsvári szcénát, valamint az azzal összefüggő fogyasztói réteget vizsgálom. Kutatásom tárgya a fiataloknak egy olyan 3 4

A két újonnan megépült bevásárlóközpont, a Polus Center befektetési értéke 140 millió euró, míg a Julius Mallé 45 ezer euró. Lásd: http://www.capital.ro/index.php A Capital hetilap 2009-es felmérése szerint (amelyben a százezer lakos feletti romániai városokat hasonlították össze 12 kritérium szerint: munkaerőpiac, gazdasági versenyképesség, infrastruktúra, egészségügyi rendszer, oktatási rendszer, életszínvonal, szabadidő-eltöltés, gazdasági fejlesztés, környezetszennyezés, közbiztonság, klíma, helyi adók mértéke) Kolozsvár első helyen végzett a szabadidő eltöltése, valamint a kulturális tevékenységek adta lehetőségek terén.

294


rétege volt, amely főleg a zenei fogyasztás szempontjából képez csoportot. A fókusz a kolozsvári elektronikus zenei szcéna alakváltozásaira vetül, némi utalással a romániai zenei szcéna egészére. A szcéna alakváltozásait, valamint a változások tartalmát, irányait megpróbáltam egy tízéves időintervallumba elhelyezni.5 Ez a tíz év magán hordozza a város egészén érzékelhető változások hatását, a szcéna intézményesülésének kerettörténeteit, valamint a folyamatosan átalakuló közönséget. Magán hordozza a város szórakoztató iparának a bővülését, az országszerte beinduló, alternatív szervezetek megjelenését, az azokkal való együttműködések lehetőségét, valamint a hasonló zenei irányzat köré szerveződő szcénák hálózataiba, kapcsolatrendszerébe való beépülési törekvést is. A kutatás alapjában véve két részre bontható, és a szcénában történő nagyobb alakulások vonalait próbálja bemutatni. A kutatási folyamat első fázisában a szcéna szubkulturális jellegének megragadására törekedtem.6 A szubkulturális jelleg alkotórészeinek vizsgálata kapcsán azokra a jelenségekre figyeltem, amelyek lokalitásuknál fogva tűntek érdekesnek. A szubkulturális tőke szerepére, működésének mechanizmusaira és annak felhasználási stratégiáira figyeltem, a szcénán belül húzódó erővonalak, distinkciók fontosságát, a belső és külső határképzés módját próbáltam megragadni. Összességében véve a szubkultúra belső rendszerének feltérképezése volt a cél. Ebben az első fázisban a terep átláthatósága, ugyanakkor a szubkulturális jelleg körvonalazhatósága miatt a „szubkultúra” terminust leíró fogalomként használtam, amely a vizsgált zenei szcénához kapcsolódó szereplők ideiglenes közösségére utalt. Ez a szubkultúraként konceptualizálható ideiglenes közösség jól meghatározható szabályrendszer szerint működött. Az ízlésbeli kérdések körülírható distinkciós mechanizmusok mentén artikulálódtak (ld. Patakfalvi Czirják 2007). A kutatás első fázisában feltérképezett közösségi alapú szerveződés, szabály- és normarendszer 2008-ra megváltozni látszik. Egyrészt a szcéna folyamatos és gyors bővülésének hatására kicserélődtek a szereplők, és egyre nehezebbé vált fenntartani a kialakult, kikristályosodott szabály- és normarendszer alapját képező elveket. Másrészt a szcénán belül szervezett események mára csupán kis szeletét adják a város egyre 5 6

A tíz év ebben az esetben nem egy kerek számhoz való ragaszkodás, hanem az első kolozsvári helyszínre utal, vagyis általánosabban a szcéna kezdeteire. Kolozsváron 1998 körül voltak az első megszervezett breakbeat−dum’n’bass-partik. A kutatás első fázisa 2003–2007-ig tartott, a második fázist 2008-ban kezdtem.

295


gazdagabb és bonyolultabb szabadidős és szórakoztatóiparának. Mivel a széles közönségek bevonása megfogalmazott célként szerepel, a szcéna szervezőinek a szórakoztatóipar szabályai szerint versenyre kellett kelnie konkurens szervezetekkel. A tanulmányomban ennek az integrációnak és piaci versenynek a szcénára gyakorolt hatásaira próbálok reflektálni. A kolozsvári elektronikus zenei szcéna alakváltozásai jól megragadhatóak a szcéna intézményesülésének fázisain keresztül. Ezek a fázisok hozzávetőlegesek, szemléltető jellegűek. A szcéna kialakulásának első fázisát kisebb csoportok, baráti körök zenei preferenciája határozta meg. Ekkor még ritkának számítottak az elektronikus zenei partik. Ezekből a baráti körökből alakult ki egy kisebbfajta közönség, valamint belőlük verbuválódott a partikat megszervező csoport is. 2003-ban alakult meg az első szervezet, amely az adott zenei irányzat képviselőjeként, kitüntetett fogyasztójaként és helyi termelőjeként lépett fel. A szervezetek létrejöttét értékelhetjük a szcéna fejlődésének második fázisaként. Ezt követően egyrészt folyamatos létszámbeli növekedés volt megfigyelhető, másrészt a szcéna megszervezésében központi szerepet játszó kolozsvári DJ-k ismertségének megalapozása. Mostanra a kolozsvári színtér ezen szervezetek és DJ-k által képviselteti magát az elektronikus zene transznacionális hálózataiban is. A szcénában artikulálódó folyamatokkal összefüggő transznacionális hálózatokat csak az adott szcénában általánossá vált vélekedések, tapasztalatok és elképzelések szintjén vizsgáltam.7 A szervezetek és a hozzájuk kapcsolódó közönség egymással folyamatos kapcsolatban lévő csoportokként működtek. Ezek a csoportok, a közös zenei ízlésen túl, értékközösséget alkottak. Az értékközösség szintjén pedig próbálnak a transznacionális hálózatokba beletagozódni. A lokális színtér, fejlődésének egy jelentős szakaszában, a thorntoni szempontok szerint értelmezett szubkultúraként működött. Sarah Thornton a szubkultúra fogalom alatt olyan ízléskultúrákat ért, amelyeket a különböző médiák szubkultúrákként reprezentálnak, a szubkulturális jelzőt pedig olyan praxisokra alkalmazza, amelyet a szubkultúrához tartozó 7

A kolozsvári szcéna zenei ízlésében meghatározó tengely az angliai irányzatokhoz való hűséges „ragaszkodás”. Létezik egyfajta feltétlen, sokszor kritikátlan elköteleződés, akár tisztelet az angliai szcénákkal, valamint művészekkel kapcsolatban. Ez a viszonyulás sok esetben az angliai szcénákról szóló mítoszok keringésében csúcsosodik ki, másrészt abban a vágyban, hogy a kolozsvári szcéna képes lesz „utolérni”, „felfejlődni” az ottani „szintig”.

296


tagok undergroundnak neveznek (Thornton 1996: 8). Az általa bevezetett „klubkultúrák” terminus a szubkultúrák lokalitását, lokális beágyazottságát emeli ki, a szubkultúrák olyan elemeire összpontosít, amelyek az egyes regionális vagy helyi színtereken artikulálódnak. A klubkultúrákban részt vevő egyének kapcsolathálóinak fő szervező tengelyét a beazonosítható klubok és az ezek által szervezett események alkotják (Thornton 1996: 3). A kolozsvári színtér annyiban tér el ettől a képtől, hogy a szcénához kapcsolódó egyének elsősorban nem adott klubokhoz, hanem az eseményeket szervező csoportokhoz kapcsolódnak. A helyszínek a tíz év alatt állandóan változtak. Ez az állandó változás furcsa módon a szubkulturális jelleg megőrzéséhez is hozzájárult, mivel a szcénában szervezett események színhelye főleg azok számára volt egyértelmű, akik részt vettek a szcéna mindennapjaiban vagy a szcénához kötődő fórum „mindennapjaiban”. A zenei stílushoz társított helyszín hiánya elősegítette, hogy a szcénában részt vevő egyének, a szubkultúra megszervezői és „fogyasztói” egy kis közösséget alkossanak, amely a meghatározott értékeken keresztül szervezőerővel bírt. A klubkultúra, szcéna, neo-törzs és szubkultúra fogalmak mind aszszociálhatóak a populáris zenekutatásokkal, ugyanakkor az ifjúsági kultúrák kutatásával. Hesmondhalgh (2007) megpróbálja összefoglalni azokat a fogalmakat és a hozzájuk fűződő koncepciókat, amelyek az ifjúsági kultúrakutatást meghatározták. Rámutat a fogalmak jelentésváltozásaira, a zene vagy zenei stílusok és a fogyasztók, fiatalok kapcsolódási pontjainak vizsgálatai, kérdésfelvetései kapcsán.8 Támadja az Andy Bennett által megfogalmazott, a szubkultúra fogalmához kötődő kritikát, rámutatva annak gyengéire. A bennetti szubkultúra-kritika elsősorban azt az elképzelést támadja, amely szerint a szubkultúrák jól körvonalazhatóan, beazonosíthatóan vannak jelen, másrészt úgy, mint kultúrák a kultúrában, mint alrendszerek: a szubkultúrát az ifjúsággal, zenével és stílussal kapcsolatban használható tanulmányok alapvetése – hogy a szubkultúrák a társadalom alegységei, avagy kultúrákon belüli kultúrák – empirikusan nagyon nehezen igazolható határvonalakat és társadalmi kategóriákat teremt. Ez a kritika azonban a strukturalista értelemben vett szubkultúra fogalmából indul ki. A neo-törzs terminus ehhez képest érthető meg, amely értelmében a hangsúly az individuumok fogyasztási szokásain, az 8

Lásd még Kacsuk, (2005), Muggleton (2005).

297


életstílus alapján vizsgálandó „csoportok” instabilitásán, időlegességén van. Az új fogalom az identitás és ízlés közötti kapcsolat kombinációi által létrehozott csoportosulásokra használatos. A fiatalok ezen ízléscsoportok kombinációi között mozognak, és bármikor válthatnak egyikről a másikra. A hangsúlyozott fogyasztásbeli szabadság jelen van a kolozsvári szcénákban is, de ettől függetlenül a kutatásban vizsgált színtérben a szubkulturális jelleg mindezek mellett fennmaradt. A Bennett által hangsúlyozott élmény- és hangulatközpontúság a kolozsvári szcéna velejárója, azonban ennek interpretálása, a hozzá fűzött értelmezés, az erről való beszéd a szubkulturális hitelesség, valamint a szubkulturális tőke megerősítésében kap szerepet. Vagyis a szubkulturális jelleg nem kizárólag a választás szabadságának felismerése és az élménykeresés vágya nyomán volt jellemző. Inkább igaznak látszik az a feltételezés, hogy a szcéna azért nem tudta megőrizni erős csoportalapúságát, mivel a szcéna aktorai „cserélődtek”, és ezzel párhuzamosan megsokszorozódott az új résztvevők száma. A kutatásom az adott globális zenei műfaj Kolozsváron megjelenő változatának és az eköré szerveződő szcéna kontextusában folytattam. Azokra a trendekre voltam kíváncsi, amelyek mentén a szcéna változni látszik. A folyamatszerű vizsgálat által a popularizálódás nyomán fennmaradó, kutatásom első fázisában jól körvonalazódó szubkulturális jelleg szerepének változására, a megváltozott viszonyok által befolyásolt legitimizációs mechanizmusokra fektettem hangsúlyt. Thornton szerint az erő, amely különböző embereket egy-egy ilyen klub vagy esemény mentén spontán közösségekké szervez, az ízlés: a zenei ízlés, a hasonló médiatermékek fogyasztása. Az ízlés mentén artikulálódó közösségeket ízlésközösségeknek tekinthetjük, amely terminus meghatározására Herbert Gans jó alternatívát nyújt: „Meghatározásom szerint az ízléskultúrák értékekből, az értékeket kifejező kulturális formákból (zene, képzőművészet, iparművészet, irodalom, dráma, vígjáték, kritika, hírek) és hordozóikból (könyvek, folyóiratok, újságok, hanglemezek, filmek, televíziós műsorok, festmények és szobrok, építészet), továbbá az esztétikai értékeket és funkciókat ugyancsak megjelenítő közönséges fogyasztási javakból (lakberendezés, ruhák, háztartási gépek, gépkocsi) tevődnek össze” (Gans 2003: 118). A szcénában a zenén kívül más típusú, az értékeket kifejező fogyasztási javak, kulturális formák preferálása is megfigyelhető. Mint például egyfajta márkahűség a szcéna aktorainak öltözködése, a ze-

298


nekészítésben használatos eszközök kiválasztása. A fogyasztás kapcsán nemcsak a különböző javak szintjén létezik egyfajta értékhűség, hanem a különböző események (fesztiválok, partik) „fogyasztása” kapcsán is. A más típusú partikhoz képest a szcénához kapcsolódó szórakozási lehetőségeknek nincs jól meghatározott periodicitása. A kolozsvári szórakozóhelyek legtöbbje a profit maximalizálás céljából előre meghatározott beosztással működik, a hét minden napján szervez partikat, különböző zenei felhozatallal (a hét napjaihoz különböző zenei ízlést rendelnek, így az állandó közönség esetenként estéről estére változik). Az elektronikus zenei szcéna által szervezett események főleg a hétvégékre korlátozódnak, de bizonytalan periodicitással. Másrészt megfigyelhető, hogy a város szórakoztatóiparának ezen szegmense főleg az egyetemisták által preferált, ennek megfelelően nyaranta a szcéna által szervezett partik Kolozsváron – egy-két este kivételével – szünetelnek. Az ízléskultúrákként értelmezett szubkultúrák hierarchizáltak. Thornton a szubkultúrán belüli státus és ízlés kapcsolatát a Bourdieu-féle tőkeelmélet segítségével világítja meg. A „szubkulturális tőke” fogalma arra a privilegizált státushelyzetre utal, amelyre a szcéna tagjai egy distinkciós praxison keresztül tesznek szert (Thornton 1996: 11−12; Muggleton 2005: 215). Ez a megközelítési mód a terep vizsgálata során kézzelfogható fogódzókat biztosít. A kolozsvári szcénához tartozás „bizonyítékai”, „bizonyíthatósága” az adott körben presztízsképző szereppel bír. A partik megszervezésében, a hozzá kapcsolódó honlapok működtetésében való részvétel egyrészt a szcénához való tartozás ékes bizonyítéka, másrészt az adott szereplő a szcénában elfoglalt pozíciójának erősítésére szolgál. A partikon való részvétel, a szcénában felhalmozódott tudás, az egyes eseményekhez kötődő történetek ismerete, a szervezésben való részvállalás mind hozzájárul a szubkultúrán belüli magasabb státus eléréséhez. Az ízléskultúra alapját képező értékek által meghatározott fogyasztás mértéke, összefüggésben áll a szubkultúrában elfoglalt hellyel. Az ízléshierarchia csúcsán lévő egyének jól meghatározott csoportot alkotnak. Ebbe a csoportba azok a szereplők tartoznak, akik beavatottságuk, szubkulturális tőkéjük és technikai hozzáértésük révén meghatározzák a lokális kulturális termelést, szelektálják a „beáramló” információt, vagyis az ő zenei hozzáértésük ad referenciapontot a szubkultúra tagjai számára (Patakfalvi Czirják 2007). Mivel a szcéna mérete folyamatosan növekedett, felértékelődött a szcénához való tartozás idejének hossza is. Ez egyfajta megkülönbözte-

299


tő jegy is, amelynek funkcióját a szcéna felkapottságával indokolhatjuk. Mivel a szcéna szélesebb köröket kezdett el vonzani, a szcénához való tartozás ideje határvonalat húzott a régi és az új tagok között. A „régiség” a színtéren belül elfoglalt pozíciót is befolyásolja, mivel értelmezés szerint aki már a kezdeti fázisban szerepet vállalt, sokkal több információval és kiterjedtebb kapcsolathálóval rendelkezik, ugyanakkor elhivatottsága is bizonyított. Interjús helyzetekben sokszor találkoztam azzal, hogy az alany megpróbálta meghatározni, hogy mióta tagja a szcénának. Azok, akik „zöldfülűnek” érezték magukat, hangsúlyosan reflektáltak azokra a tevékenységekre, amelyekkel bizonyítható az elhivatottságuk vagy olyan barátaikra, akiket „veteránnak” tartanak. Az elmúlt tíz év távlatából vizsgálva jellemző egyfajta instabilitás a szcénában résztvevők számát tekintve, ami a maga során a szcéna határainak elmosódását eredményezi. A fent említett trendek, úgy tűnik, átírják a szcéna szubkulturális jellegét, a csoportban való gondolkodás sémáit. A csoport dinamikája mellett, a választott ízlést meghatározó zenei műfaj szcénán belüli definíciója is megváltozott. A szcéna fejlődésének első fázisára jellemző volt, hogy a szcénatagok által kedvelt zenei műfajokat, a mindennapi beszédben egy-egy gyűjtőfogalommal fejezték ki (erre voltak használatosak a „drum’n’bass”, „breakbeat” és a szcéna által elutasítandó zenei ízlésre a „techno”, „manele”). Ahogyan nőtt a szcéna mérete, és valamelyes reprezentálttá vált a nyilvánosságban is (plakátok, matricák vagy programajánló füzetek révén), fontossá vált a pontos műfaji besorolás. Fontossá vált, hogy ki milyen stílust játszik. Ez egyrészt a színtér jól körülhatárolhatóságát segítette elő, másrészt a szcénán belüli pozíciók leosztásában szerepet játszó pontos zenei tudásmennyiség felértékelődését mutatta, harmadrészt a DJ-k, szervezők ízlésére gyakorolt ellenőrzését mélyítette. A szcéna folyamatos növekedésével párhuzamosan a különböző virágzásnak induló műfajok köré szerveződő, kisebb ízléscsoportok alakultak, amelyek nem váltak ki szervesen a szcénából. Egyelőre még nem nőtték ki magukat újabb szcénákká. A jövőre nézve azonban valószínűnek tűnik, hogy ezekből a kisebb csoportokból virágzó szcénák alakulnak majd ki. A szcéna popularizálódása, valamint a szcénán belüli határvonalak állandó alakulása mellett a mai napig is fontos szerepet kap a hierarchikus rendszer. Ez a hierarchikus rendszer sokrétű és különböző formában mutatkozik meg. Ebben a rendszerben a tagok pozíciójára hatással lehet

300


a szcénában eltöltött idő hosszúsága, vonatkozhat a kapcsolódó szabadidős tevékenységekhez szükséges készségekben való kifinomult jártasságra: például csocsó, extrém sportokban való jártasság vagy graffiti, stencilezés stb., valamint a zenéhez való viszonyulásra, általánosabban a megszerzett szubkulturális tőke volumenére. Ami érdekesnek tűnhet, hogy a hierarchikus besorolást nem befolyásolja a nemzetiség. Mivel a kolozsvári színtér kétnyelvű (román és magyar), óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy milyen szinten játszik szerepet az etnikai hovatartozás. Etnikai alapú ellentéteket nem tapasztaltam sem a szcéna belső struktúrájában, sem a szcéna „mindennapjaiban”. A működő fórumok, amelyek a szcéna fontosabb információnak terjesztésére szolgálnak, ennek a kérdésnek a fényében különösen izgalmasak. A fórum alapjában véve háromnyelvű, azonban főleg a román és az angol nyelv használata domináns, bár van rá példa, hogy magyarul is keletkeznek bejegyzések. Általánosságban a fórumot és a szcénát is az etnikai kérdésekkel kapcsolatban tolerancia, egyfajta semlegesség jellemzi. Nem ritka, hogy beszélgetések alatt mindhárom nyelvet keverve használják.9 A szcéna hierarchikus rendje az adott időintervallumon belül sok változáson ment át, azonban a hierarchia csúcsán helyet foglaló szereplők státuscsoportja átalakult a szubkulturális vállalkozók rétegévé. A szcéna életét megszervező réteg szerepe a kutatás időtartama alatt megváltozott. A legmagasabb státusszal rendelkezők csoport szerepe főleg a zenéhez, szubkultúrához tartozó distinkciók fenntartása volt, másrészt a határok ellenőrzése. Mivel a szubkultúra tagjainak száma folyamatosan nőtt és cserélődött, egyre nehezebbé vált a közös tudás és tapasztalatok súlyának megtartása, átadása. A hitelesség és a szubkulturális identitás megszerzéséről eltolódott a hangsúly a szcéna státushelyeinek megtartása fele. A szubkulturális jelleg fenntartása nehézségekbe ütközött. Az a tudáskészlet (a zenei stílusokban való eligazodás, az egyes zenei termékekhez való hozzáférés stb.), amelyre a szubkulturális jelleg többek között alapult, az internet segítségével nagyrészt bárki számára hozzáférhetővé vált. A lokális történetek mozzanatai, mint a szubkulturális elköteleződés egyes megnyilvánulásai, veszítettek jelentőségükből. Az elköteleződés, a hitelesség új formákat öltöttek, valamint elaprózódtak. 9

Több ízben voltam tanúja olyan beszélgetéseknek, amelyben a kérdés románul hangzott el és az azt követő válasz folyamán mindhárom nyelvet keverték. A zenekészítéshez kapcsolódó fogalmaknak legtöbb esetben az angol megfelelőjét használják.

301


A „szubkulturális” elköteleződést, valamint a hitelességet a kisebb, egymás mellett létező csoportok új értelemmel töltötték fel, és ezek az új értelmek nem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz. Megfigyelhető tendencia, hogy az elköteleződés és hitelesség adott városból származó szcénatagoknál mutat egyfajta konzisztenciát, és ezen a módon és tartalmon a kolozsvári szcénában való részvétel kevéssé változtat. A szcéna egyre differenciáltabbá válik, a jövőben valószínűnek látszik, hogy kisebb alszcénákra bomlik szét, amelyek önálló módon „kelnek életre”. A szcéna a város szórakoztatóiparának egy kicsi szeletében foglal helyet, eleinte minimális erőforrással rendelkezve, ebből kifolyólag fennmaradása érdekében, anyagi megfontolások alapján, belépett a széles közönségért, közönségekért folytatott versenybe. Ennek fényében óhatatlanul felmerül, hogy a kolozsvári elektronikus zenei szcéna a közösségi szerveződéstől a piaci szerveződés felé mozdul(t) el, ennek nyomán feloldódni látszik a szcéna szubkulturális jellege. A szubkulturális tőke volumenének szerepe átalakulni látszik, nem kizárólag a szubkultúrában megszerezhető presztízst határozza meg, hanem piaci értéke lett. A kiemelt változások erővonalainak vizsgálata nyomán nem lehet prognózisokat felállítani a szcéna jövőjét illetően, továbbra is kérdés, hogy az adott lokális közösségben mennyiben tarthatóak fenn az ízlés mentén meghatározott, kialakított distinkciók.

Szakirodalom BENNETT, Andy 1999 Subcultures or Neo-Tribes? Rethinking the Relationship Between Youth, Style, and Musical Taste. In: Sociology. Sage, London, 599– 617. GANS, Herbert J. 2003 Népszerű kultúra és magaskultúra. In: WESSELY Anna (szerk.): A kultúra szociológiája. Osiris Kiadó, Budapest, 114–149. HESMONDHALGH, David 2007 Recent Concepts in Youth Cultural Studies. Critical Reflections from the Sociology of Music. In: HODKINSON, Paul – DEICKE, Wolfgang (ed.): Youth Cultures. Scenes, Subcultures and Tribes. List of Chapters. Routledge, New York, London

302


http://www.capital.ro/articol/cele-mai-bune-orase-din-romania-in-care-sa-locuiesti-127332.html http://www.capital.ro/articol/span-class-marcat-cluj-span-ul-devineaspirator-de-investitii-in-transilvania-23669.html http://www.capital.ro/index.php KACSUK Zoltán 2005 Szubkultúrák, poszt-szubkultúrák és neo-törzsek. A (látványos) ifjúsági (szub)kultúrák brit kutatásának legújabb hulláma. Replika 53. 91–110. MUGGLETON, David 2005 From Classlessness to Clubculture. A Genealogy of Post-war British Youth Cultural Analysis. Young 13. (2) 205–219. PATAKFALVI CZIRJÁK Ágnes 2007 Going Under. A kolozsvári drum and bass színtér bemutatása. In: JAKAB Albert Zsolt – KESZEG Vilmos (szerk.): Csoportok és kultúrák. Tanulmányok szubkultúrákról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár PÁSZTOR Gyöngyi – PÉTER László 2006 Kolozsvár mint márka – útban a posztmodern város felé? Szociológiai tanulmány egy erdélyi város jellegének és arculatának a változásáról. Erdélyi Társadalom 4. (2) 41–57. THORNTON, Sarah 1996 Club Cultures. Music, Media and Subcultural Capital. Wesleyan University Press, London

303


304

ABSTRACTS

Abstracts Sorin MITULESCU An Outline of Youth Research in Romania in the Past Decades The article shows that youth research in Romania has a 30 years long history. Although during socialism research topics were defined by party needs, youth research had been a fortunate domain that could function in a well-defined and stable institutional environment even before the change of regime. The institutional frame given by the government has been preserved after 1989. The main features of youth research in Romania owe much to this structure: (1) a powerful relation to policy and a policy approach; (2) a focus on problems related to youth or specific groups (different forms of deviance, labor market, and social integration). Besides we should highlight the great volume of empirical data. The center for youth research, being a governmental institution, has been carried out annual survey since 1996. The samples are representative for the youth and in many cases even for some regions and strata (for example rural youth). GÁBOR Kálmán – VERES Valér Youth Lifecycle in Eastern Europe: Hungarian Youth in Transylvania Hungarian researches in Transylvania have been working in a different theoretical frame than researchers in Bucharest. They do not approach youth from social policy perspective, and instead of focusing on social problems related they see young people as carriers of social change. Thus, analyses center on terms like civilization change, embourgeoisment, (post)modernity or consumer status. The theoretical framework related especially to the work of Ulrich Beck and Jürgen Zinnecker provided the meta-narrative for these researches, which interprets the wide range of empirical data as evidence for transition from “periphery to center”, to postindustrial society or late modernity. The article signed by Gábor and Veres illustrates this strand research.

305


VERES Valér Youth in the Labor Market, Perception of Social Environment and Problems The article analyzes the social condition and the perception of the social environment among Romanian and Hungarian youth according to their position in social structure. The first part of the study provides a description of young people’s occupational status, educational level, and cultural capital. In the second part the author analyzes the social stratification of youth using an index constructed from their economic and cultural capital. Based on the context of stratification described in part two, the third part of the article presents youth’s perceptions regarding social environment and problems. Iulian N. DALU Education and Work in the Value System of Romanian and Hungarian Youth The majority of young people – Hungarians and Romanians alike – think that school has ceased to be the exclusive reference or privileged center in the learning process. Few think that school provides what labor market demands. Regarding occupation, Romanians’ way of life is more dependent on tradition and household than that of Hungarians. It seems that Hungarians leave school at an earlier age than Romanians. Supposedly, they are more inclined to personal and material autonomy. Overall, Hungarians are more satisfied with their work than Romanians are, shows the article. BARNA Gergő Leisure, Culture, Media, Internet – Consumer Habits among Hungarian and Romanian Youth The study compares cultural consumption – including differences in lifestyle, media consumption and surfing the internet – of Hungarians in Transylvania, Romanians and Romanians in Transylvania. According to the main conclusions of the study Hungarians consume less media, spend less time in the company of others, but in the same time they exercise more, and more of them visit spaces of high culture than their Romanian peers. The article presupposes that the intensity of cultural consumption for Hungarians in Transylvania is located somewhere

306

ABSTRACTS

between the trends in Hungary and Romania. Results show that leisure and cultural activities are not primarily related to generation in the sense that age does not determine their frequency and intensity. Instead, leisure habits are related rather to changing social status, family planning and occupational status. BOKOR Zsuzsa Retraditionalization? Transylvanian Young People on Family, Children, Cooking and Work The study analyzes young people’s attitude toward gender roles, family and family planning. Young people form a specific social and cultural category in itself since it carries particular traits given by age. It can also look and make us look in different directions. On one hand, it shows in retrospect what values transmitted by family are preserved or abandoned. On the other hand, their opinion provides a glimpse on the future, on the perspective of those who will represent adult generations. Of course, none of perspectives are pure firstly because a survey does not provide a clear image on topics regarded as personal matter or even taboos and secondly because change is replete of unknown elements of past and the future yet to come. All these leave some question marks regarding our conclusions. Sorin MITULESCU Youth and Family Family can be considered a “barometer” of social change, even if this barometer reacts to economic and social trends with some delay. Comparing family characteristics of the two ethnic groups (Romanian, Hungarian) shows the extent to which these groups are exposed to social and economic pressures and their selective reaction to social change. Surveys conducted on national samples of youth in 2008 included indicators related to certain aspects of family life: the importance of family in the value orientations of young people, family plans, and gender roles within the family. One of the findings of the article shows age and ethnicity produces different model of birth rate. Romanian women give birth earlier, but birth rate is lower. In contrast, giving births comes later in the life of Hungarian women, but birth rate is more consistent. The somewhat stronger modernization of Romanian family seems consistent with a reduction in fertility, while the slightly increased family

307


traditionalism of the Hungarian population leads to a more consistent reproduction. VERESS Ilka On the Values of Young People in Romania The study seeks to answer the following question: do the indicators of postmodern society occur because of the young population aged 18-25 in the explicitly material postcommunist society? One of the findings of the article is that both in the case of Hungarians and Romanians one cannot talk about crystallized, ideal type, postmaterial, material or traditional value-orientations but about the coexistence of values. Thus the article finds side by side traditional gender roles (in both populations), religious faith (as fundamental traditional value), and essentially postmaterial values. There is a highly active strata characterized by postmaterial value system consistent with western models. However, such a value system is dependent on material condition, educational level, environment (urban or rural) and age groups. KOZÁK Gyula Consumption practices among Hungarians in Romania The study discusses consumption practices among young Hungarians. The data shows that the dominant pattern of food consumption includes daily consumption of vegetables, fruit, natural food and coffee, occasional consumption of fast-food dishes and alcohol and avoidance of cigarettes. It seems that the pattern is not determined by access to food but by principles regarding health/unhealthy foods and rational self-indulgence. However, class and social status seems to govern consumption of durables, notably in the case of goods having high pecuniary value. The article, beside description suggests some areas of further research in the domain of consumption in Romania. Gina ANGHELESCU Foreign Countries in 3D: Dispositions, Distinctions and Similarities Regarding Hungarian and Romanian Youth The study describes the manner in which young Hungarians, Romanians and Romanians in Transylvania relate to migration. How widespread is the interest to go to another country, why, how can we describe them from a structural perspective and how different are those

308

ABSTRACTS

who have already had experience in migration? Results show that direct experience with migration, be it for travel, shopping, or study is a real possibility only for those who have resources. In terms of comparisons, for almost every indicator we used we found common determinants. However, there are also differences: for Hungarians migrations strategies are structured also according to gender while for Romanians the determinant factor seems to be occupation. ERCSEI Kálmán – KISS Zita – SZABÓ Júlia Leisure, Autonomy and the Image of Future among Participants at Peninsula Festival Besides an overview of Peninsula researches, the study stands as representative of studies dealing with the consolidation of consumer status and formation of middle class in the case of young people. Concentrating on participants at the festival, the authors studied a dynamic stratum of Hungarian young people, a stratum that comprises the winners of the so-called nascent market economy. Following Kálmán Gábor the study speaks about the generation of festivals, who in the context of post-fordist economy creates its identity primarily through consumption and leisure. This segment of youth is optimistic, confident, and has positive feelings regarding opportunities. In the same time the authors state that due to their unstable position on the labor market, young people are vulnerable in case of marginalization and decreasing opportunities. SÓLYOM Andrea Political culture and social values The article builds on a survey related to political culture and socialization. The topic was indeed very popular among sociologists in Cluj around the turn of the millennium. First, we have to mention Civilkurázsi, a survey initiated by László Péter. Sólyom Andrea participated in this research and later initiated together with one of the editors of the present volume a research on attitudes regarding democracy. The study builds on the survey mentioned above, and using the conceptual framework of “tranzitology”, gives a refined version of it.

309


PATAKFALVI Ágnes Sounds of Cluj. A Decade in the Scene of Electronic Music in Cluj The study is part of research in subcultures. In the frame of British theory of subcultures the paper describes the scene of electronic music in Cluj. According to the author members of the scene form a particular subculture that can be seen as a field in the sense defined by Bourdieu. It is a hierarchical structure within, which the relative position of members is defined by social and symbolic capital in relation to other social fields. The relevant social capital in the scene in Cluj is defined as competence, experience in leisure activities and musical knowledge. The author states that position in the field is not determined by ethnic belonging or class. In this perspective the degree of autonomy, in the sense of Bourdieu is crucial. In the same time Patakfalvi stresses that autonomy does not mean that social change does not permeate the field. In fact, the study describes the way in which market relations appear in the field, and how the subculture’s entrepreneurs convert social capital in successful business.

310

A SZERZŐK NÉVSORA

A szerzők névsora ANGHELESCU, Gina – kutató, Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativei Tinerilor, Bukarest BARNA Gergő – kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár BOKOR Zsuzsa – kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár DALU, Iulian N. – kutató, Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativei Tinerilor, Bukarest ERCSEI Kálmán – az ELTE PHD-hallgatója, Budapest GÁBOR Kálmán – az ELTE egyetemi tanára, Budapest, elhunyt 2009-ben KISS Tamás – kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár KISS Zita – igazgató, „Max Weber” Társadalomkutatásért Alapítvány, Kolozsvár KOZÁK Gyula – kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár MITULESCU, Sorin – kutató, Agenţia Naţională pentru Sprijinirea Iniţiativei Tinerilor, Bukarest PATAKFALVI Ágnes – PTE BTK Kultúratudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója, Pécs SÓLYOM Andrea – egyetemi adjunktus, Sapientia Egyetem, Csíkszereda SZABÓ Júlia – a Corvinus Egyetem Phd- hallgatója, Budapest VERES Valér – egyetemi docens, Szociológia Tanszék, BBTE, Kolozsvár VERESS Ilka – kutató, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár

311


312

ERDÉLYI MAGYAR FIATALOK. ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS

Recommend Documents