Erdély állattenyésztésének vázlata. (Általános statistika.) Erdélynek 55.731 K/m2 terjedelmü földhátán, az 1884. évi állatszámlálás szerint, összesen 1,504.493 drb szarvasmarhára redukált (1 drb szarvasmarha = 1 drb ló = 5 drb sertés = 10 drb juh = 15 drb kecske) emlıs házi állat é1. Ezen állormányból 28.75 drb esik 1–1 K/m2-re, a 2,084.048 lakosból pedig 38 lélek. Ha tekintetbe veszszük továbbá, hogy Erdélyben a redukált állatállományból 1000 lakosra kerekszámban 700 drb esik, egész Magyarországot számítva pedig 31.09 drb jut 1 K/m2-re és 647 drb 1000 lakosra: a holt számok sokról felvilágositanak. Kivált ha az alábbi adatokat is figyelemre méltatjuk. A redukált állatállományból esik 1000 lakosra
1 K/m2-re
Ausztriában
499.54
36.87
Németországban
520.18
43.52
Francziaországban
502.18
35.46
Angolországban
477.37
53.19
Olaszországban
231.60
21.89
Oroszországban
579.73
8.94
Amerikai Egyesült Államokban
1266.65
6.64
Ausztráliában
5148.73
1.98
Eltekintve az amerikai Egyesült Államoktól és Ausztráliától, Erdélyben több (700-on felül) darab redukált állat esik 1000 lakosra, mint a kimutatásba fölvett országokban. Az 1 K/m2-re esı darabszámra pedig Francziaország, illetıleg egész Magyarország után következik Erdély, melynek egyes megyéiben azonban a redukált állomány sőrősége, Németországét túlhaladva, igen megközeliti Angolországét. A redukált állomány áll
1
K/m2-re esik 1. Besztercze-Naszód megyében
81306 drbból
20.45 drb
2. Csik
95893 „
21.40 „
„
3. Udvarhely
„
77107 „
22.66 „
4. Szolnok-Doboka
„
117260 „
22.86 „
5. Kolozs
„
117848 „
22.93 „
6. Maros-Torda
„
99313 „
23.00 „
7. Hunyad
„
183148 „
26.58 „
8. Alsó-Fehér
„
102393 „
28.67 „
9. Torda-Aranyos
„
97521 „
29.00 „
10. Háromszék
„
103133 „
29.35 „
1.1. Kis-Küküllö
„
49446 „
30.09 „
12. Szeben
„
112961 „
34.00 „
13. Nagy-Küküllı
„
112363 „
36.10 „
14. Brassó
„
65709 „
36.60 „
15. Fogaras
„
89074 „
47.56 „
Erdély állatállományának sőrőségérıl hőebb képet nyerünk, ha nem az egész terület 1 K/m2ére teszszük a számitást, hanem csak ama területre, mely az állattenyésztést, állattartást tényleg gyámolítja. Kihagyva tehát a kertekre, szılıkre és erdıkre esı területet, mely utóbbi sok megyében rengeteg nagy, csupán a szántók, rétek, legelık és nádasok területét veszszük számitásba. Mivel azonban igen nagy az a terület, mely legelınek és kaszálónak használtatik, de tényleg még mint erdı szerepel és mivel a lombtakarmány sokhelyt fölötte nagy szerepet játszik: mindezek fejében az erdık területének egyharmadát is hozzáadom a szántók, rétek, legelık és nádasok összegéhez. Ezt a területet 1 –holdakban véve – elosztottam az egyes megyék redukált állatállományával, megtudandó: hol esik több, hol kevesebb 1 drbra. A következı kimutatásban azonban nem csupán ezt a több szempontból érdekes eredményt közlöm, hanem a részleteket is fölveszem abból a czélból, hogy az egyes megyék állattenyésztésének bázisát megismertessem.
1
L. „A kolozsvári és nagy-szebeni kataszteri kerület összeállitása.”
Minthogy könnyen belátható, hogy ahol az állattenyésztésnek és állattartásnak alapúl szolgáló területbıl kevés hold esik 1 drb állatra, ott az állatállomány sőrőbb; az eredményként kapott fenti számok alapján kimondhatjuk, hogy Brassómegyében legsőrőbb, Csikmegyében legritkább, Udvarhelymegyében pedig közepes sőrőségő az állatállomány. A most közölt kimutatásból az egyes megyék állattenyésztését közelrıl érdeklı más egyéb körülményekre is vonhatunk következtetést. Föltéve ugyanis, hogy úgy Brassó-, mint Csikmegyében – csak e kettıt hozom fel példának – az állatállomány az adott viszonyok között sőrőbb nem lehet, mivel Brassómegyében a számitásba vett terület 174.370 holdján 65.709 drb redukált állat él, Csikmegyében pedig 575.764 holdon 95.893 drb, tehát háromszor akkora területen csak félszer annyi állat; Brassómegyében a takarmánytermı talaj vagy ısereje s a klimatikus viszonyok folytán, vagy pedig a cultura folytán nagyobb hozamu kell hogy legyen, mint Csikban. Tovább okoskodva, kevés számitással arra a következtetésre is rájöhetünk, hogy Brassómegyében a földmívelésnek belterjesebbnek kell lennie, mint Csikban, s ezzel együtt bizonyára az állattenyésztés is belterjesebb leend. S mind ez tényleg csakugyan így van. Bebizonyitandó, hogy milyen nagy mértékben függ ma még az állattenyésztés Erdélyben a természetes rétektıl és legelıktıl, az alábbi táblázatban a hivatalos adatok alapján három sorba állitottam a megyéket: a redukált állományból 100 hold rétre, 100 hold legelıre és 100 hold szántóra esı darabszám szerint.
Nem akarva a részletekbe bocsátkozni, az olvasóra bizom, hogy az I. és II. táblázat adataiból az egyes megyékre a tanulságot levonja. Egész Erdélyre vonatkozva, megtudjuk ezekbıl, hogy az állattenyésztést és állattartást fentartó és gyámolitó összes területbıl a redukált állatállomány 1 drbjára átlag 4.5 hold jut; továbbá, hogy Erdélyben 1 hold rétre 1.04 drb, 1 hold legelıre 1.44 drb és 1 hold szántóra pedig 0.62 drb redukált állat esik. Sokkal elırehaladottabbak a viszonyok Erdélyben annál, hogy az állatállomány nyáron csak a legelıkre és télen csak a rétek termésére lenne utalva, az éppen most közölt átlagszámok értéke nagyon is kétséges. A rétekrıl alább még lesz szó, ezért itt csak az 1 hold legelıre esı 1.44 drb állatról kivánom megjegyezni, hogy ez sok. Erdélyben ugyanis – önként érthetıen tág határok között, a legelık minısége szerint – átlagosan 3 kat. hold legelıt számitanak 2 drb számosmarhára; a fenti számok szerint pedig éppen fordítva: 3 drb redukált állatra jut 2 hold. Az egyes megyékre esı átlag megbirálásakor, a rétre és legelıre egyaránt, tekintetbe veendık a hozamot nagyban befolyásoló égalji viszonyok, melyek a sok havassal biró és magasan fekvı Udvarhely, Csik stb. megyékben sokban eltérnek a szelidebb égalju Hunyad, TordaAranyos stb. megyékétıl.
Fölemlitésre méltónak tartom azt a körülményt is, hogy az 1885-ki hivatalos aratási statistika adatai alapján készitett III. és IV. táblázat szerint Erdélyben 1 drb redukált állatra 0.91 q vetett takarmány (répa, lóher, luczerna, baltaczím, zabos bükköny) és 12.08 q réti és gyepszéna jut, mely mennyiség –kivált a vetett takarmányból – bizony fölötte kevés. Egész Erdélyben tehát átlagosan kerekszámban 13 q téli takarmány áll 1 drb redukált állat rendelkezésére. Azaz, hogy ennél kevesebb, mert a rétek sokhelyt legeltetve lesznek és a szálas takarmányból sok zölden etettetik fel. Hogy ez mennyit tesz ki, nem tudom kiszámitani, de mivel a kikapott 13 q-nyi összegben a réti és gyepszéna játsza a fıszerepet, ebbıl pedig az országszerte szokást véve tekintetbe, aránylag nem sok használtatik zölden fel:
talán nem lesz sem sok, sem kevés, ha 2 q-val megapasztom a fenti összeget, melyben a répa, 1 drb redukált állatra számítva, körülbelül 0.5 q-val szerepel.2 Ebbıl a 11 q téli takarmányból csak 150 napra terjedı istállózást véve fel 1 drb redukált állatra, egy napra 7.3 k/g esik. Ez kevés még akkor is, ha 1 drb redukált állat átlag-élısúlyát csak 400 k/g nak veszszük fel. Mert szénában értve, ekkor is legalább 13 k/g-ra lenne szükség egy napon át. No de a hiányt pótolja a szemes takarmány, a gyári hulladékok és – ami a fı – a szalma!? Ez, egész Erdélyt véve, azonban nem áll s ezért mondhatjuk ki egész határozottan: hogy átlagos viszonyainkat tekintve, elıbb takarmánytermelésünket kell fokozni és csak ezután – vagy ezzel szorosan karöltve – lehet az igényes idegen állatfajták behozatalát általánosabbá tenni. Hogy mennyi szemes takarmányt és gyári hulladékot fogyaszt el állatállományunk, megközelitıleg sem lehet kiszámitani. A szalmára vonatkozva, azonban használható adatokat kaphatunk, ha a mindenütt a jászolba kerülı tavaszi vetések termését veszszük a számitás alapjául. Erészben – minthogy nem akarom egy részletes táblázattal a helyet elfoglalni – csak annyit közlök, hogy a 15 erdélyi megyében az 1885. évi termés-statistika szerint: volt bevetve kat. hold ıszi és tavaszi búzával
462641
tönkölylyel
1956
kétszeressel
89601
ıszi és tavaszi rozszsal
248885
ıszi és tavaszi árpával
70369
zabbal
215589
kukoriczával
639160
kölessel
2634
magbükkönynyel
9905
A búzát, rozsot és kétszerest számitáson kivül hagyva, ha az árpából 10, a tönkölybıl 12, a zabból 12, a kukoriczából 15, a kölesbıl 18, a magbükkönybıl pedig 12 q szalmatermést veszünk fel, kikerekitett számokkal 10,640.000 q feltakarmányozható szalmát kapunk. Ezen mennyiségbıl kerekszámban 7 q esik 1 drb redukált állatra, a 150 napra számitott istállózás egy napjára tehát 4.5 k/g. A fentebb kikapott összeggel együtt (7.3 + 4.5) 11.8 k/g az eredmény, amihez még 2.2 k/g kell az egy napra szükségesnek fölvett 13 k/g-hoz. Ha most a redukált állományban az egyes állatnemekre esı százalékokat tekintjük, igazoltnak fogjuk találni az általános átnézetben emlitett ama körülményt, hogy állattenyésztésünkben a szarvasmarha-tenyésztés játsza a fıszerepet. Ezen állatnemre ugyanis 69.2 %, tehát nagyobb százalék esik, mint a többiekre együtt véve (a 69.2-ben a bivalok 10 %-kal szerepelnek); a lovak százaléka 11.4, a juhoké 10.7, a sertéseké 7.8, a fenmaradó 0.9-beli pedig a szamarak, öszvérek és kecskék osztozkodnak. Erdély szarvasmarha-százaléka messze túlhaladja Magyarország többi vidékeinek ugyanezen százalékát, 11.6-del lévén nagyobb a szarvasmarhában leggazdagabb „Tiszántúl”-énál is és az 56.1-re rugó „országos átlagot” 13.1-del mulva felül. A lovakra, szamarakra és öszvérekre, 2
A III. táblázatba a rövidség kedvéért nem vettem külön-külön fel az egyes vetett takarmányféléket. Így 1885-ben 3688 kat. holdon 538.861 q terméssel szerepel a répa.
úgyszintén a sertésekre esı százalékok ellenkezıleg Erdélyben a legkisebbek az egész országban s az „országos átlag”-okon is alul maradnak. Áll ez a juhok százalékáról is, mely azonban a „Tiszántúl”-énál mégis nagyobb 0.4-del. A kecskékre esı százalék – fájdalom – ismét Erdélyben a legnagyobb és 0.5-del nagyobb az „országos átlag”-énál is. A redukált állatállomány óriási része egész Magyarországban a parasztbirtokosok kezén van. Erdély erészben legelöl jár, amig a „Tiszáninnen” 67.50, a „Dunántúl” 67.60, a „Dunáninnen” 71.60, a „Tiszántúl” pedig 77.90 % esik a parasztbirtokosságra, „Erdély”-ben 80.80 % az övék. Ha egyfelıl a parasztbirtokosok, másfelıl pedig a közép- és nagybirtokosok tulajdonában levı redukált állománynak az egyes állatnemek között való eloszlását tekintjük, Erdélyben sokban mások a viszonyok, mint hazánk többi vidékén. Ugyanis:
Erdélyben tehát, épúgy mint hazánkban mindenütt, a szarvasrnarhatenyésztés viszi a vezérszerepet a közép- és nagybirtokosok s a parasztbirtokosok tenyésztésében. Amig azonban Erdélyben a közép- és nagybirtokokon a szarvasmarha után a ló, ezután a sertés és utolsó helyen a juh áll, a parasztbirtokokon pedig a szarvasmarha után a juh és csak azután következik a ló és utolsónak a sertés: addig Magyarország többi vidékein az egyes állatnemek sorrendje egyfelıl a parasztbirtokokon, másfelıl a közép- és nagybirtokokon sok részben más. A közép- és nagybirtokokon t. i. a szarvasmarha és ló után mindenütt a juh következik és csak ezután a sertés, a parasztbirtokokon a szarvasmarha után mindenütt a lovat találjuk és csak ezután következik a sertés, illetıleg utolsó helyen a juh. Állatállományunk összesen 104,171.076 frtra van becsülve s így az egész Magyarországra szóló 688 millió forintnak körülbelül 1/6-a esik Erdélyre. A 104 millióból 70.5 millió a szarvasmarhák, 14.5 millió a lovak, 10 millió a juhok, 8.5 millió pedig a sertések értéke; a kecskék 652.600, a szamarak és öszvérek végre 31.092 frtot érnek meg. Hogy a fenti összeg nem egyenlıen oszlik meg egyfelıl a paraszt- és másfelıl a közép- és nagybirtokosok tulajdonában levı állatok között, az elıbb közölt százalékokból önként következik. Az elıbbiekre 77 millió, az utóbbiakra pedig 27 millió forint esik. A parasztbirtokosok állatállománya tehát háromszornál valamivel nagyobb összeget képvisel annál, mely a közép- és nagybirtokosok kezén van. Mivel azonban darabszám szerint az elıbbiek állománya négyszer akkora, mint az elıbbieké: következik, hogy ezeké értékesebb amazokénál. Megválva a redukált állománytól, az egyes állatnemek statistikájával külön-külön kellene most foglalkoznom. Ezt azonban az egyes állatnemekrıl adandó külön vázlatokra hagyom fenn. Csupán a fıösszegeket közlöm itt egy kimutatással arról, hogy megyénkint hány szarvasmarha, bival, ló, sertés és juh esik Erdélyben ama (az I. táblázat szerint) 6,816.072 kat. hold terület 100 holdjára, melyre állattenyésztésünk és állattartásunk támaszkodik. Az 1884-ki számláláskor találtatott Erdélyben:
ló szamár és öszvér szarvasmarha bival
172012 drb 1471 „ 945543 „ 98041 „
tyúk pulyka
2723684 drb 63989 „
lúd
384690 „
kacsa
220901 „
juh
1606079 „
galamb
kecske
127210 „
méhcsalád
sertés
591672 „
74321 „ 118554 kas.
100 holdra esik az alábbi adatok szerint: ló legtöbb 7.72, legkevesebb 1.10, átlagosan 3 drb; szarvasmarha legtöbb 17.38, legkevesebb 11.01, átlagosan 16 drb; bival legtöbb 5.70, legkevesebb 0.30, átlagosan 2 dvb; juh legtöbb 47.40, legkevesebb 14.24, átlagosan 24 drb; sertés legtöbb 11.87, legkevesebb 4.79, átlagosan 9 drb.
