e:\police cars\amerika\panama\help\amit_tudni.htm

Amit tudni érdemes Panamáról

Page 1 of 6

Panama, hivatalos nevén Panamai Köztársaság(spanyolul: República de Panamá), Közép-Amerika legdélibb állama. Természetes hidat képez Dél- és ÉszakAmerika között. Nyugatról Costa Rica, keletről Kolumbia határolja, északi partjait az Atlanti-óceán, déli partjait a Csendesóceán mossa. Földrajz: Az ország uralkodó domborzati formái a közép-amerikai Kordillerák összeszűkülő hegyláncai, melyek a kontinensválasztó földszoros területén dombokká alacsonyodnak. A térség 70%-át 700 méternél nem magasabb dombság borítja. Partvidékét, a Csendes-óceán, és a Karib-tenger mentén széles alföld kíséri, ahol a legnépesebb települések találhatók. Az alacsony tengerparti síkságok az ország déli részén terülnek el, melyek többnyire nem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Ezek a területek rendkívül értékesek, mert természeti adottságaik segítik a tengerparti kialakulását. A földszoros nem képezi részét az északamerikai hegyláncoknak és a dél-amerikai Andokhoz is csak a kolumbiai határhoz közel eső hegységek kapcsolódnak. A Kordillerák Costa Ricába átnyúló része a Talamanca-hegység, mely a csatornáig Tabasarái-hegységben folytatódik. Ez a hegységrendszer a vulkáni kitörések alatt felhalmozódott magmatikus kőzetből áll. Magassága 600 métertől 2000 méterig terjed, és trópusi erdő borítja, mely

file://E:\Police cars\amerika\Panama\help\amit_tudni.htm

2011.01.16.


Page 2 of 6

rendkívül alkalmas hegyvidéki túrákra. Panama legmagasabb csúcsa a 3500 méteren található Baru vulkán(spanyolul: Volcán Barú), mely évezredek óta inaktív, viszont a körülötte lévő területek rendkívül termékenyek. Az ország két különálló hegységrendszerből áll, melyet 100-tól 450 méterig magasodó dombságok és a Panama-csatorna választ el. Északról a Karib-tenger, délről a Csendes-óceán mossa partjait. Panamában több mint 150 folyó és 3 nagykiterjedésű tó van. Ezek hasznosítása az ország fő energiaforrását jelentik, és a vízierőműveken kívül a mesterséges Gátún-tó táplálja a Panama-csatornazsiliprendszerét. A folyók többsége a Csendes-óceánba ömlik, melyek sokkal lassabbak és gyűjtőmedencéjük sokkal kiterjedtebb, mint a Karibtengerieké. A legjelentősebbek: Chagres, mely a Gátún és Madden-tó feltöltéséért felel. A két tóhoz vízierőműveket is építettek, melyek az ország és a csatorna elektromos ellátásáért felelnek. Tuira viszont, a San Miguel-öbölbe folyva a kereskedelmi hajózásnak, kedvez. A tengerpart turisztikai hasznosítása az ország mindkét partszakaszán megjelenik. Panama éghajlatát trópusi egyenlítői éghajlat és kis hőmérsékleti ingadozás jellemzi, mely rendkívül kedvező az idegenforgalom szempontjából. Két évszak a száraz és az esős létezik Panamában. Az előbbi december végétől május elejéig az utóbbi viszont november végéig tart. Az összes évi csapadékmennyiség az esős évszakban lehullik, a száraz évszakban viszont napokig nem is esik az eső, mely néhány turizmusfajtát szezonálissá alakít. A Karib-tenger mentén elterülő parti síkság az egyenlítői kétperiódusú esőzónába tartozik, ahol a csapadék eléri az évi 3500 millimétert, melyet többnyire az észak-keleti szelek szállítanak. A csendesóceáni partvidékre a kedvezőbb szavanna éghajlat a jellemző, kevesebb csapadékkal és rövid száraz időszakkal. Ennek oka a földszoros hegyei, a Kordillerák, mely pajzsként védi a partot az esőzésektől. Naplemente után az ország egész területén egy hűvösebb szellős időszak veszi kezdetét, illetve a napfelkelte szinte minden évszakban napsütéssel kezdődik. A hőmérséklet évi átlaga meglehetősen egyenletes. A leghidegebb hónap az október (középhőmérséklet 26 °C). Legmelegebb, pedig az április (középhőmérséklet: 28 ° C). Legcsapadékosabb az október (21 csapadékos nap), amikor zivatarok gyakran előfordulnak. Legszárazabb, pedig a március (2 nap). A hőmérséklet relatíve alacsonyabb a magashegységekben. A nyugati oldali Talamanca-hegységben fagy is jelentkezik, azonban havazás nincs. Panama partjait nem érik el a hurrikánok, mely rendkívüli előnyt jelent, hiszen számos népszerű trópusi desztinációnál a hurrikánveszély majdhogynem mindennapos. A levegő páratartalma rendkívül magas (néha eléri a 70%-ot), mely az Atlanti- és Csendes-óceán felöl érkező áramlatoknak köszönhető. A legfontosabb turisztikai szezon általában a száraz időszakban van, amikor keveset esik az eső. A trópusi meleg és gyakori esőzések, okozta sűrű vegetációnak, és a kialakult különleges növényfajoknak fontos szerep jut a turisztikai kínálatban. Panama felszínét többségében trópusi őserdő borítja, melyet néhol bozótos és füves növényzet szakít meg. A Kordillerák 1500 méternél magasabb hegységeiben örökzöld


2011.01.16.


Page 3 of 6

erdők találhatók. Ennél a magasságnál a leggyakrabban előforduló fafajták a tölgy és az éger. A hegyláncok lábától, egészen az Atlanti-óceán partjáig szubtropikus örökzöld erdő található. A tengerpart peremvidékét, 600 méteres tengerszint feletti magasságban szintén trópusi erdő borítja. Az ország keleti részén elhelyezkedő Darién tartomány ugyancsak említésre méltó régió, ugyanis az amerikai trópusok legváltozatosabb ökoszisztémájával rendelkező erdőség, mely a világörökség részét is képezi. Érintetlen trópusi esőerdő, mely egyfajta átmenetet képez a jellegzetesen trópusi és hegyvidéki területek között. Ezen felül számos veszélyeztetett és kihalófélben lévő állatfajnak ad otthont. Panama 40%-a fás terület, azonban az 1940 óta a mezőgazdaság és állattenyésztés szülte erdőirtások az ország faállományának több, mint 50%-t elpusztították. A rendszertelen fakivágások felbecsülhetetlen károkat okoznak az ökoszisztémában és, ezáltal a turizmusnak is. A mocsarak és az áradások sorozatos, problémát jelentenek a vidéki településeken. Ironikusnak tűnhet, hogy ma már az esőerdő turisztikai látványértéke éppen ritka előfordulásában rejlik. Történelem: Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az őslakosok körülbelül i.e. 11 000 és 1000 között népesítették be a Közép-amerikai földszoros területét. A négy elkülöníthető őskori fejlődési szakasz itt is jól definiálható. Számítások szerint a spanyolok érkezésekor az őslakosok száma kb. 600 ezerre volt tehető. Számos kiskirályságot (úgynevezett: cacicazgos) találtak saját kormányzattal és hadsereggel, melyek élén egy papokból álló elit állt. Ezen teokratikus állam hierarchiája a nemesekből, katonákból, az indiánlakosságból és rabszolgákból állt. 1502-ben Kolumbusz Kristóf negyedik útja alkalmával a mai Venezuelától északra lévő karib-tengeri szigetek között hajózva, majd megközelítve a mai Kuba és Jamaica szigeteit délre hajózott végig a közép-amerikai földszoros mentén, amikor is felfedezi a mai Panama nyugati területeit. Előtte Rodrigo de Batisdas sevillai hivatalnok, aki Kolumbusz Kristófot második útjára is elkísérte, párhuzamosan egy másik expedíciót indított a spanyol korona beleegyezésével 1501-ben. Az első európai volt, aki a földszoros szárazföldjére lépett és felfedezte a keleti területeket, ahol helyi őslakos indiánokkal a Kunákkal találkozott. A spanyolok érkezése előtt már négy nagyobb indián törzs – a Chibchan, a Chocoa a Kuna és a Cuva – népesítette be a kolóniát. Kolumbusz a királynőtől kapott utasítást követve, arany után kutat a földszoros Atlanti-óceán partjainál, melynek érdekében béketárgyalásokat folytat az indián törzsfőkkel. Ami azonban nem tart sokáig és később összetűzések alakulnak ki a gyarmatosítók és az őslakosok között. Időközben létrehozza az első kolóniát az újvilágban, melynek élére bátyját Quibinat teszi. Rodrigo de Bastidas hajóján utazó nemesi származású Vasco Nuñez Balboa 1513-ban felfedező útja alkalmával meglátja a Csendes-óceánt, melyet a gyarmati időkben déli tengernek neveztek. Ez a spanyol korona számára nagyon fontos felfedezés volt, hiszen lehetőség nyílt a Dél-Amerikából zsákmányolt aranyat a földszoroson keresztül az anyaországba szállítani. Panama őserdein keresztül utat is vágtak maguknak, mely a Camino de Cruces, átkelőhely nevet kapta (ma is látható). A földszoros egyfajta kereskedelmi csomópontként szolgált, mely a spanyol birodalom gazdasági virágzásának részét képezte. Azonban az aranykor árnyoldala az indián törzsek teljes kipusztulását jelentette. Példa erre a Cuva indián törzs, mely a legnagyobb és legnépesebb volt a földszorosban, akiket a gyarmatosítók az utolsó lélekig kiirtottak. Panama 300 évig (1538-1821) a spanyol birodalom része volt, de geopolitikai fontossága, már a 17. század végén kezdett csökkeni. A monarchia ereje fogyatkozni kezdett és befolyása a gyarmatokon


2011.01.16.


Page 4 of 6

fokozatosan elveszni látszott. A földszoroson keresztül a szállítás gyorsabb volt, ugyan de ugyanakkor drágább is és sok munkaerőt igényelt. Ezen felül az Atlantióceán partszakaszai sebezhetőek voltak, számos kalóztámadásnak voltak kitéve. Ezek közül a legjelentősebbek Francis Drake 1573-as ostroma, amikor keresztülmenve a szoroson a Csendes-óceán mentén lévő gyarmatokat támadta meg. A híres angol kalóz (őfelsége kalóza) Henry Morgan 1666-ban teljesen kifosztotta és felgyújtotta Panamavárost. Az 1821-es év Panamán kívül Közép-Amerika és Dél-Amerika gyarmatainak is elhozta függetlenségét. Panama akkoriban Ecuadorral, Peruval, Bolíviával és Venezuelával együtt Kolumbia egy provinciájaként Nagy-Kolumbia (GranColombia) néven nyerte el függetlenségét, melyet hivatalosan Új Granada alkirályságának neveztek el. José Domingo Espinar tábornok, akit a földszoros irányításával bíztak meg fellázadt a központi kormányzat ellen ezért Panama – ha kis időre is –, de elvált Nagy-Kolumbiától. A vezetés később Simón Bolívart kérte fel, hogy vegye át a földszoros irányítását. Ennek eredményeképpen Bolívar az újbóli csatlakozást tanácsolta, a már politikai csatározások színterévé vált és felszabdalt Új-Granadához; 1831-ben külső nyomásra újból csatlakozott a még megmaradt területekhez. Mivel Venezuela és Kolumbia kiszakadt Nagy-Kolumbiából és elnyerte függetlenségét, Panama is várt a sorára, mely az 1840-ben lezajlott polgárháborút követően sikerült is, de megint csak rövid ideig, egy évig. A politikai bizonytalanságok közepette Egyesült Államok és Franciaország a Csendes és az Atlanti-óceán közötti utazás meggyorsítása céljából vasutat illetve csatornát szeretett volna építeni Közép-Amerikában. 1846ban USA szerződést írt alá Kolumbiával, mely szerint joga van egy transzkontinentális vasút megépítésére panamai területen, ahogy egy fegyveres beavatkozás jogával is élhet az esetleges függetlenségi felkelés leverése céljából. A szerződés a panamaiak nem kis mértékű ellenérzését váltotta ki és olyan konfliktusokhoz vezetett, mint az 1856-ban bekövetkezett „Dinnyeárusok háborúja”. Az amerikaiak a felkelést később leverték. Eközben 1855-ben megépítették az újvilág első kontinenst, átszelő vasútvonalát, mely Panamavárostól Colón városáig működött. A vasútnak rendkívüli szerepe volt az aranyláz idején (külföldi látogatók kereskedelmi célból érkeztek), mivel a Kaliforniában kitermelt aranyat a földszoroson keresztül szállították az Egyesült Államok keleti partjáig. A kolumbiai kormány koncessziót engedményezett a francia Ferdinand De Lessepe diplomatának, aki részt vett a Szuezi-csatorna építésében is. A két óceán közötti távolság nem több mint 70 km, és a Chagres-folyó körülbelül 30 km-re behatol Panama területére, ezen kívül a Karib-tengerbe ömlik. A franciák terve abból állt, hogy ezt a 30 km-es szakaszt kimélyítsék, hogy azon a nagyméretű hajók is át tudjanak menni. A fennmaradó 30 km-es részen, pedig egy mesterséges csatornát építettek volna. A terv nagyban hasonlított a Szuezi-csatorna megépítéséhez, viszont a fő problémát a két ország teljesen eltérő domborzata jelentette. Mialatt a Szuezi-csatornánál egy sík sivatagos terepen folyt a munka addig a Panamában egész hegyekbe ütköztek. A francia vállalkozás hatalmas pénzeket emésztett fel és 1889-re teljesen kudarcba fulladt, ami az állítólagos sikkasztásoknak is köszönhető volt, mindezek mellett több mint 22 ezer munkás halt meg sárgalázban vagy maláriában. De Lessepe egyik mérnöke Banau Varilla szerezte meg a koncessziót, aki ezáltal a harmadik tulajdonossá vált. Az építéshez pénzt próbált szerezni azonban ekkora befektetéshez egyedül az USA-nak volt fedezete.


2011.01.16.


Page 5 of 6

Az amerikaiakat már régóta foglalkoztatta egy csatorna terve és Nicaragua mellett Panama jött számításba. A kolumbiai kormány visszautasította az Amerikai Egyesült Államokat. A panamai nép még mindig küzdött függetlenségéért olyan vezetőkkel az élen, mint Victoriano Lorenzo és Belisario Porras, akik gerillaháborút folytattak a kolumbiaiak ellen. Ahogy a történelem során mindig, az Egyesült Államok taktikát váltott. Függetlenségükért harcoló panamaiak mellé állt és rávette a nagy befolyással bíró földbirtokos családokat Kolumbiától való elszakadásra. Panama 1903. november 3-án kikiáltotta függetlenségét, amit az Amerikai Egyesült Államok elismert és csatahajói megakadályozták a kolumbiai katonák beavatkozását. Bunau Varilla ekkor már Panama USA nagyköveteként tevékenykedett és 15 nap múlva tet alá is hozták az első csatornaszerződést, mely sokkal bővebb jogokat adott az USA az a terv, amit a kolumbiai kormány visszautasított. Tulajdonképpen Egyesült Államokhoz tartozott a csatorna mindkét partja és egy 10 km széles és 80 km hosszú sáv is. Habár a szerződésben bérbe adás szerepel az USA–nak joga volt katonai erővel is fellépni, ha érdekei sérülnek. Immár a francia próbálkozásokból okulva el is kezdték a Panama-csatorna építését. Mivel a két óceán között 27 méteres szintkülönbség van, ezért elhatározták, hogy ezt a problémát gátakkal és hajók emelésére alkalmas zsiliprendszerrel oldják meg. A munkások halálát okozó sárgaláznak és maláriának, nagymennyiségű rovarirtó és szúnyogháló behozatallal sikerült véget vetni. Az első hajó 1914. augusztus 15-én haladt át a csatornán egy évvel a tervezett befejezés előtt. Panama, mint saját alkotmánnyal rendelkező állam működött, viszont egyeduralomra törő vezetőkkel. A panamai hadsereg az ötvenes években próbált véget vetni ennek a hatalmi fölénynek és a kétszer egymásután megválasztott Arnulfo Arias Madrid elnököt katonai puccsal megbuktatták. A katonai junta átvette a kormányzást élén Omar Torrijos tábornokkal (a jelenlegi panamai elnök Martín Torrijos apja). Torrijos rezsimje szigorú volt és korrupt. Azonban a karizmatikus vezet populista törvényei és nacionalista gondolkodásmódja hamar szimpátiára talált a panamai köznép körében. Népszerűsége tovább nőtt, amikor 1977-ben aláírta a Szerződést miszerint az Amerikai Egyesült Államoknak 1999. év utolsó napján vissza kell adnia a csatornát és, katonáit teljesen ki kell vonnia a csatorna területéről. 1981–ben Torrijos meghal és egy Noriega nevű, tiszt nevezi ki magát elnöknek, és a következő választáskor egyik jelöltje nyer, azonban ő nem követte politikáját, ezért megoldották hivatalos menesztését. Fényt derült Noriega és a kolumbiai drogkartellek közötti együttműködésre, ami pénzmosásban és drogszállításban nyilvánult meg, amire az USA gazdasági megszorító intézkedésekkel reagált. 1989 májusában újra választásokat tartottak és Noriega jelöltje vesztett. A választást meg nem történtnek nyilvánították és kinevezte magát ismét államfőnek, amire az Egyesült Államok hadat üzent. Az 5 napos akcióban milíciák ereje teljes mértékben elfogyott és a vatikáni követségre menekült, ahonnan 13 napig tartó “önkéntes szám után” feladta magát. Most 40 éves börtönbüntetését tölti az USA-ban drogkereskedelem miatt. Az amerikaiak újból elnöki székbe ültették a korábban demokratikus módón megválasztott jelöltet és attól kezdve Panama demokratikus államberendezkedéssel


2011.01.16.


Page 6 of 6

rendelkezik. 1999-ben Mireya Moscoso nyeri a választásokat, aki Latin-Amerika történelmének második női elnöke. Martin Torrijos szociális reformok bevezetését sürgető programjával 2004-ben megnyeri a választásokat. Közigazgatás: Panama 9 tartományból (provincias) és 5 Territoriumból (comarcas) áll: Tartományok:

1. Bocas del 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Toro Chiriquí Coclé Colón Darién Herrera Los Santos Panamá Veraguas

Autonóm indián territorium

C1 Emberá C2 Kuna Yala C3 Madugandí C4 Ngöbe-Buglé C5 Wargandí


2011.01.16.

e:\police cars\amerika\panama\help\amit_tudni.htm

Recommend Documents