Építsünk bárkát Ígéret hava. A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot

Építsünk bárkát 2009. Ígéret hava

„A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.”

Építsünk bárkát

2009 - Ígéret hava

Anya és gyermeke

ugyan nem halmozta el őket ajándékokkal, mint ma szokás, de megtanította őket a munkára, felkészítette őket az életre, tapasztalataival, szeretetével. A régi édesanya nem vágyott városi dáma lenni, jó állásra sem pályázott, csak tette a dolgát. A férje tudta, hogy otthon a dolgok rendben mennek, és bár nem mindennap ettek húst, de mindennap meleg, főtt étel várta haza. És amikor a tisztaszobában új lélek érkezett a házba, arra büszke volt az egész család, és mindjárt áldomást is ittak a kis jövevény tiszteletére. Nevet pedig csak akkor kapott, amikor megkeresztelték. Akkor viszont a nevét kiáltozva vitték a templomból haza, hogy mindenki hallja, lássa, hogy új tagja lett a családnak. Bába a hagyományban Évszázadokon keresztül a szülésnél férfiak nem lehettek jelen, még orvosok sem: „…magyar asszonyok szemérme nem engedi, hogy a férfiak bábáskodjanak”. Helyettük bábák segítették a szülést, ápolták a gyermekágyas asszonyt és az újszülöttet a szülést követő hetekben. A bába lehetett tanult, cédulás, valamint parasztbába és felesketett bába. A tanult bábák előtanulmányaikat a Bábaképző Intézetben végezték, ahol 1902-től hivatalos tankönyvből tanultak. Az ún. cédulás bábák tanfolyamon vettek részt, valamelyik megye kórházi osztályán és engedélyüket a körzeti főorvostól kapták, általában egy-egy község területére. A parasztbábák képesítés nélkül, a tapasztalatok hagyományozása útján jutottak tudásuk birtokába, melyben a szülés és gyermekágy körüli hiedelmeket, mágikus eljárásokat is továbbvitték nemzedékről nemzedékre. A felesketett bába intézményes oktatásban nem részesült, anyáról leányra szállt tudása, a hagyomány és a tapasztalat alakította tevékenységét. A parasztbábánál több annyiban, hogy a helyi paptól oktatást, útmutatást kapott a keresztelés módjáról, és esküt tett arra, hogy betartja a bábákra vonatkozó írott és íratlan szabályokat. A bába általános tennivalói a következők voltak: előkészítette a szülést, megvetette a gyermekágyas asszony ágyát, a Boldogasszony ágyát, előkészítette a szülés helyét és ahhoz szükséges eszközöket, tárgyakat. A legkorábbi idõkben tejjel, liszttel, vagy gyolccsal szentelte meg a küszöböt, ahová a szülést megkönnyítendõ a vajúdó asszonyt ültette. A szülõ nõ régen Szülõboldogasszony oltalmába ajánlotta magát, az õ segítségét kérte a könnyû szülés érdekében. Szülõboldogasszony a természet erejét hordozó istenanya,

Május a legszebb tavaszi hónap. Minden csupa zöld és csupa virág, az erdők a madarak énekétől zengenek. És mikor lenne máskor, ha nem májusban, az anya és a gyermek napja. Sokaknak egy szál virág, egy iskolai ünnepség az anyák napja, körhinta, zajos forgatag a gyermeknap. Nekem az a két kis gombszem, aki a kórházban nézett rám először. Aki mélyen a szemembe tekintve megnézett magának. Vajúdás ölem ölel karom ölelne úgy távolodsz hogy közeledsz ne félj én se félek kilökésed ölelés lesz

Manapság a kórházakban orvosok és szülésznők segítenek a vajúdás és a szülés-születés óráiban. Epidurális érzéstelenítéssel, császármetszéssel jönnek a kisdedek a világra akkor is, ha nem indokolt. A mai nők közül sokan hiúsági kérdést csinálnak a várandósságból, a kismamaságból, nem esznek eleget és rendszeresen, sőt fogyókúráznak! A kilenc hónap alatt, aminek a végeredménye fejletlen, kis súlyú babák születése, akik az anyjuktól távol, inkubátorban kezdik életüket. Mások nem szoptatják a piciket addig, amíg szükségük lenne az anyatejre, nehogy megereszkedjen a mellük. Aztán amint lehet, bölcsibe rakják őket, mert „nem bírnak otthon ülni”. Hová fajult a világ? Pedig a gyermekek első órái, hetei, hónapjai, évei az egész későbbi életüket meghatározzák. És ne is beszéljünk a meg nem született gyermekekről, akik anyjuktól még esélyt sem kapnak az életre. Persze a modern szingli- és megvalósítom önmagam édes(?)anyák mellett létezik azért a régi anyamodellt követő másik oldal is, ahol még a szeretet uralkodik. A régi családban az édesanya otthon volt a gyerekeivel. Ma úgy mondanánk főállású anya, akit sokszor négy-öt, de volt, hogy még több csemetével áldott meg az Isten. A gyerekek az első perctől ott voltak édesanyjuk körül, aki

2



Boldogasszony anyát pártfogoló „arca”, aki az anyát szülésekor segíti, majd aki mint természetfeletti gondviselõ védi õt és gyermekét. A csángók Babba Máriának nevezik. Az újszülött világrajövetelekor megkezdõdtek a jósló, varázsló, névadó praktikák. Amikor elvágta és lekötötte a köldökzsinórt, azt mondta az új életet kezdõnek: – Légy te egy nagy… – és itt azt a foglalkozást mondta, amit a szülõk óhajtottak. Korábban valószínûleg nem a szülõk kívánságára hagyatkozott, hanem a születésnél minden részletre odafigyelve igyekezett például a burokból, a méhlepénybõl („másából”), a köldökzsinórból (annak csomóiból) a jövevény jövõjére következtetni. A köldökzsinór maradványát azután a bába csomóra kötötte, amit hétéves korában bontattak ki a gyermekkel. A gyermek fürdetése után fontos szertartás volt a létezõk közé fogadása, amit a bába a kisded földre tételével, a Földanyával megteremtett kapcsolattal jelzett. A bábának valószínûleg az is feladata volt egykor, hogy megállapítsa, vajon az újszülöttel a család, a nemzetség egy elhunyt õsének lelke tért-e vissza, akár hetedíziglen, azaz hét nemzedékre visszamenõleg, s ha igen, akkor melyik õs az, mert a névadásnál a gyermeknek az õ nevét kellett kapnia. A bába általában kiszabott pénzösszeget kapott szolgálataiért, ezt terményben, élelmiszerben is megválthatták. Egyes helyeken a bábának szánt pénzt a gyermek első fürdővizébe dobták, másutt a keresztelői lakoma alkalmával szedtek bábapénzt, bocskorpénzt. A keresztelő alkalmával ivott áldomást pedig bábapohárnak nevezték. A hagyományok elhalványulásával a tündért is jelentõ bábát és a boszorkányt jelentõ vasorrú bábát összekeverték: az idõs gyógyító szülésznõ alakja összemosódott a rontó, varázsló és kuruzsló boszorkány alakjával. Valószínûleg mind gyakrabban tulajdonított a népi hitvilág boszorkányos szerepet bábának, mint aki szemmel ver, megrontja a gyermekágyast és az újszülöttet, még ha ugyanakkor gyógyítani is tud. A bábákat egy ideig csupán a boszorkányok segítõinek, „fõ cimboráinak” tekintették, majd mind többet tartottak kifejezetten boszorkánynak. A XVI–XVIII. századi boszorkányperek során nagyon sok asszonyt vádoltak meg boszorkánysággal. A vádlottak legnagyobb része ma javasasszonyok, „tudósasszonyok”, bábák közül került ki. Tudásukat roppant veszélyesnek tekintették: „Többet tud, mint hat bába”, „Ne tudj olyan sokat, mert bába lesz belõled!” – mondták. Mindebben igen valószínûleg szerepe volt annak is, hogy a férfiak számára titokzatos, tehát félelmetes dologgal foglalkoztak.

Ma már tudjuk, hogy a születéssel kapcsolatos tudás nem titokzatos, nem félelmetes, talán nem is természetfölötti. De a bábák mindmáig a szülés és születés, mint a létezés, a teremtés egyik legnagyobb csodájának szakavatott segítõi. Bábák napjainkban Napjainkban tanúi vagyunk a folyamatnak, ahogyan a szülésznõi, bábai mesterség önálló, megbecsült szakmává válik; méltó helyére kerül. Ma már választható a régi hagyományokon alapuló otthonszülés is, bábák közreműködésével. Az Országos Bábaszövetség 2002. március 28-án alig több mint tíz fővel alakult meg. 2002 novemberében megjelent Bábák, szülésznők című új folyóiratuk, amelyet szülésznők szerkesztenek, és jórészt ők is írnak. Folyamatosan bővülő taglétszámuk mára már meghaladja a hatvan főt, és húsz külföldi szülésznő is csatlakozott szövetségükhöz. Az alapító szülésznők és a hozzájuk csatlakozó tagok már évekkel korábban elkezdték tanulmányozni a bábamesterség történetét, a születés szokáskörét és a hagyományok mibenlétét. Önmagukat bábának nevezik, és számukra a bába szó választása többet jelent, mint egy régi mesterség tiszteletét. A hagyományok, a folytonosság, a mesterséghez kapcsolódó értékek vállalását jelenti. Azt a törekvésüket, hogy minél inkább közelítsenek az egyén és a közösség érdekeit és igényeit figyelembe vevő, a születés egyediségét kifejező segítségnyújtásra. Bábák, szülésznők c. folyóirat nyomán

3



Madaraink A fehér gólya „Gólya, gólya hazaszállj! Fél lábon ne álldogálj! A fészekben feleséged gólyafiakat nevelget.”

A magyar népnek régóta kedves madara a gólya, többféle névvel illeti (gilice, eszterág, Boldogasszony madara). Ezt tükrözi az a számtalan gyermekdal és mondóka is, amelyet hazánk minden táján ismernek, mondókáznak, énekelnek még ma is gyermekeink.

tojó megérkezéséig nem mozdul el a fészek mellől, hogy megvédje azt, és hogy a megérkező tojó észrevegye őt és az elfoglalt fészket. A tojók 8-10 napos késéssel érkeznek. Azok, amelyek már az előző évben is költöttek, az előző évi fészküket keresik meg. A köztudattal ellentétben tehát nem a párjukhoz, hanem a fészkükhöz hűségesek. A tojó általában április második felében rakja le tojásait, a fészekalj három - öt, de leggyakrabban négy tojás. Felváltva kotlanak 31-34 napon át. A fiatal gólyák igyekeznek üresen álló fészekbe beköltözni. Nincs vész, ha véglegesen elhagyott fészket foglalnak el, de kitör a verekedés, ha megkésve megérkezik a régi tulajdonos. Hegyes csőrükkel keményen vagdalkoznak, szárnyaikkal nagy ütéseket osztogatnak. A legyőzött gólya, ha nem talál elfoglalható fészket, munkához lát, vadonatúj fészket épít. Hazánkban a mai „gólyahelyzet” nem a legrózsásabb. Ötven-hatvan évvel ezelőtt 15-16 ezer pár gólya fészkelt Magyarországon, ma csak ennek harmada, 5000-5 500 lakott fészek található. A gólyák fő táplálékát rovarok, elsősorban sáskák alkotják, de nagyon sok kétéltűt, hüllőt, rágcsálót, sőt madárfiókát is fogyasztanak, vizes élőhelyeken pedig nem vetik meg a halat sem. A vizes- és füves élőhelyek állapotának leromlása, autóutakkal, autópályákkal történő felszabdalása, és egyéb módon történő tönkretétele miatt folyamatosan csökken a gólyák táplálkozó területe, a települési elektromos hálózat kiépülése után pedig a villanyoszlopok váltak legfontosabb fészkelőhelyeivé. Természetvédelmi Egyesületek kezdeményezésére a belterületi középfeszültségű oszlopokat átalakították és leszigetelték, hogy legalább a fészkek környékén csökkenjen az áramütés miatti sérülés és elhullás.

„Amúgy szép madár. Nagy! De azt nem gondúnám, hogy elbírja a gyerököt…ámbár elég nagy szája van.”

A gólya költöző madár, ősszel elhagyja Európát, és Afrikában telel. Március végén-április elején tér vissza, ezért más vándormadarakkal együtt a tavasz hírnökének is tekintik. Hazatérése nagyjából kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21.) utánra esik, ez az ünnep a termékenységet, házasságot élteti, sok gyermek fogant ezidőtájt. A gólya érkezése tehát sokszor egybeesett a kisbaba érkezésével, és a fejekben összekapcsolódott a két esemény. Egy másik legenda szerint a még meg nem született gyermekek lelke vizes területek, tavak, lápok, mocsarak fölött lebeg. Mivel a gólya eredetileg a folyó menti ligetes erdők, sárrétek zsombékos lápok madara volt, kialakult az a vélekedés, hogy visszatérve magukkal hoznak néhány születendő lelket. „Nekem valamennyi között legkedvesebb Madaram a gólya, Édes szülőföldem, a drága szép alföld Hűséges lakója. Tán ezért szeretem annyira, mert vele Együtt növekedtem; Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor Kerepölt fölöttem.”

Elsőként a hímek, közülük is a legöregebbje jön meg legkorábban a régi fészekre, ő a fészek igazi gazdája. Ő a fészekfoglaló, ő keresi meg a régi fészket, épít újat. A hím a

Huszár Katalin

4



MÁJUS ELSEJE

A lányok számára állított májusfa korábbi jelentéstartalma elhomályosulóban van. A májusfa a komoly udvarlási szándék jele volt. Volt olyan falu is, ahol csak az eljegyzés előtt állók vagy eljegyzettek vittek májusfát. A májusfa másik típusa a közösségi májusfa, melyet középületek, kocsmák elé állítanak. A közös májusfák kidöntése együtt járt általában nagyobb ünnepélyességgel, táncmulatsággal. A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek. A hagyományos paraszti életben a májusfa jellegzetes példa az egyén és közösség kapcsolatára. A fa kivágása, a faluba való behozatala, többnyire még annak a megbeszélése is, hogy ki kinek viszi, az egy korosztályba tartozó legények, legénybandák feladata volt. Amennyiben a fát a lányoknak vitték, ez egyéni érzelmet fejezett ki, de egyúttal a közösség számára is jelzés volt. Jelezte a lány magaviseletét, a legények értékítéletét. A lányok számára az udvarlás jele és szerelmi ajándék volt, amit megfelelő módon kellett viszonozni. Ez a nap a közös mulatság alkalmát is jelentette.

A magyar nyelvterület nagy részén május l-jére virradó éjszaka állították, illetve állítják a májusfát, amelyet pünkösdkor bontanak le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A magyar nyelvterületen a májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa. Az Alföldön többnyire kisebb, egészében felhasznált fákat állítottak. Egyes helyeken díszítették a fákat szalaggal, üveg itallal, esetleg különféle ajándékokkal, másutt azonban díszítetlenül helyezték el. Helyi hagyományok alakították azt a szokást is, hogy csak egyes lányok kaptak, vagy a falu minden leánya. A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata volt, akik a lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állították fel. A legény éjszaka ottmaradt a májusfára vigyázni, nehogy ellopják bosszúból vagy tréfából. Egyes vidékeken ilyenkor szerenádot adtak a lánynak, aki másnap megvendégelte a legényt.

PÜNKÖSD

mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik.” Pünkösdi királyné járás E házról házra járó pünkösdi szokás még az 1960-as években is élő népszokás volt az Alföldön. A lányok fehérbe öltöztek, a legények gyolcsinget, gyolcsgatyát vettek fel, árvalányhajas kalapban, kislajbiban mentek a lányok után. Táncoltak és énekeltek a házaknál. A pünkösdi szövegekben feltűnnek személynevek: András és Szent Erzsébet. Feltételezések szerint András II. Endre királlyal azonosítható, Szent Erzsébet pedig a rózsacsodával kapcsolatos legendája miatt került a pünkösdi szövegekbe, miután a pünkösd közismert jelképe a pünkösdirózsa.

Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Mozgó ünnep, a május 10-e és június 13-a közötti időszakra esik. A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, melyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz. Ilyen például a pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. Rövid, mint a pünkösdi királyság A többnyire lóversennyel vagy más ügyességi próbával választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be. “A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre,

5



„Máma van, máma van Piros pünkösd napja. Holnap lesz, holnap lesz A második napja. András, bokrétás jól megfogd Lovadnak a zabláját, Hogy ne tapossa, hogy ne tapossa A pünkösdi rózsát.”

Zöld ág, tánc és szokások Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat, leggyakrabban bodzát tűztek ki. Általában a gonosz, rossz szellemek elhárításával magyarázzák, vagy egyszerűen az ünnep jelképezésével, néhol pedig a lányos ház jeleként értelmezik. A májusfa a pünkösdi ünnepeken is fontos szerepet kapott. Egyes vidékeinken ilyenkor állították a májusfát, míg ott, ahol május elseje volt a felállítás hagyományosan megszabott ideje, az ünnepélyes kidöntésére került sor pünkösdkor. A magyar nyelvterületen mindenütt kedvelték a pünkösdi bálokat. Kalotaszegen a fiatalságnak jeles ünnepe volt, mert háromnapos táncot rendeztek ilyenkor. A gazdasági jellegű szokások közül pünkösdhöz fűződik sokfelé a pásztorok megajándékozása. A helyi szokásoknak megfelelően bizonyos ünnepélyes formák közt a pásztorok bort és kalácsot szoktak kapni a gazdáktól a kihajtott állatok számának megfelelő mértékben. Úrnapi hiedelmek A pünkösd utáni második hét csütörtökén úrnapi sátrakat készítettek az oltárak fölé a falu különböző pontjain, újabban csak a templom körül. Az úrnapi sátrakat zöld gallyakkal, virágokkal díszítik. Az úrnapi sátrak díszítményeit, mint

szentelt növényeket később mágikus célra használták – a földművelésben, állattartásban, sőt az ember- és állatgyógyításban: Az úrnapi virág szirmából főzött teát torokgyulladás, kézés lábfájás, szemgyulladás ellen is hasznosnak tartották. Ha a kisgyerek rontásban volt, akkor azt az úrnapi sást és pókhálót tették a parázsra és ezzel megfüstölték. Az úrnapi gallyak a káposzta közé szúrva elűzik a bogarakat. Az úrnapi koszorút az istállóba tették, hogy az állatok egészségesek maradjanak. Úrnapi sással füstölték meg a rúgós tehenet. A szemmel vert baromfi, aprójószág gyógyítására is használták a sátorfüvet. A hiedelem szerint úrnapi kakukkfűvel kell a tejesköcsögöket kimosni, hogy el ne vigyék a tehén hasznát.

Tavaszi gyógynövényeink

enyhíti a köhögést. A gyomorsav túltengése ellen is hatásos. A kozmetikumokban pedig ráncsimító hatása miatt alkalmazzák. Kényeztethetjük magunkat szépítő fürdővel is, jó sok akácvirág közé elmerülve. Tea: 2 dl forró vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi szárított akácvirágot, majd 5 perc elteltével leszűrjük. Íze kellemes. Akácvirág palacsintatésztában: Készítsünk sűrű tésztát 3 tojásból, 100 g teljes kiőrlésű lisztből , 100g mézből, s annyi tejből, amennyit felvesz a tészta. Ebbe a tésztába keverjük bele az akácvirág szirmokat (kb. annyit, ami megtölt egy másfél literes edényt). Süssük ki forró olajban.

Akácvirág Az akác édeskés virágát még a gyerekek is szívesen fogyasztják, talán ez a legismertebb ehető virág. Fogyasztás előtt azért nem árt bekukkantani a virág belsejébe, mert a rovarok is kedvelik. S természetesen forgalmas úttól jó messze szedjünk belőle! A frissen szedett vagy szárított virágszirmokból főzött tea csökkenti a hurutos tüneteket,

6



fél mokkáskanál bazsalikomot, negyed mokkáskanál őrölt borsot, és alaposan összedolgozva forraljuk fel. Végül a megmaradt lével engedjük fel a tejfölös rántást, és adjuk a főzelékhez. Gyakran megkeverve főzzük még 5 percig, hogy besűrűsödjön. Melegen, feltéttel tálaljuk. Galagonya A tavaszi domboldalak legszebb fehér ruhás menyasszonya a galagonya, amely a népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike. A növényt évszázadok óta ismerjük. Háborúk és nagy nélkülözések idején virágaiból és leveleiből teát készítettek, őrölt termésével a kávét helyettesítették. A növény serkenti a szívizomzat vérellátását, jótékony hatással bír a túlterhelt, stresszben élő szívre. Értágító, a vérnyomást és pulzusszámot csökkenti. Nyugtató hatása miatt krónikus álmatlanság kezelésére is alkalmazzák. A galagonya fehér virágait, zsenge tavaszi leveleit május közepétől szedjük. Árnyékos, szellős helyen szárítsuk meg, így egész évben készíthetünk belőle teát. Bogyóját októberben kell szedni, amiből ízletes lekvár is készíthető. Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított galagonyalevelet, majd 15 perc elteltével szűrjük le. Naponta 2-3 csésze tea fogyasztása javallott. Mivel semmilyen mellékhatása nincs, és a szervezetben felhalmozódni sem tud, ezért tartósabb, akár folyamatos fogyasztásra is alkalmas. Galagonyalekvár: A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön állandóan kevergetve, sűrítsük. Pásztortáska A pásztortáska minden kertben megtalálható, a gyerekek szívesen készítenek belőle a táskás terméseket félig lehúzva „csörgőt”. A népi gyógyászatban orrvérzésnél, anyaméhvérzésnél, vizelési nehézségnél, hasmenésnél használták. Aranyér elleni kenőcs is készíthető belőle. Magas

Csalán A csalán régóta használatos reumás bántalmak gyógyítására. A gyógykezelést, melynek során a fájdalmas végtagokat a csalán friss hajtásaival csapkodják meg, ma is alkalmazzák. A benne található méreganyag órákon át melegérzést adva dolgozik, így a fájdalmat okozó lerakódások és gyulladások belülről szüntethetők meg. A régi parasztasszony elővette a csalánt akkor is, ha a tyúk nem kotlott rendesen. Mezítelen mellüket és combjukat veregette vele, amitől azután, a csalán égésétől felzaklatott vérrel újból kotlani kezdtek. Gyógyteaként rendkívül sokrétű a felhasználási köre. Általános erősítő, vértisztító, vizelethajtó, továbbá hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomorhurut ellen is bizonyítottan jótékony hatással bír. Ülőfürdőként aranyeres bántalmak kezelésére, borogatóként pedig bőrkiütésekre használják. Mosóvizes változatban kiválóan alkalmas hajhullás és korpásodás megelőzésére, valamint hajzsírosodás ellen. A növény fiatal leveleit arcgőzöléshez használják, míg a belőlük készült krém bőrtisztító. Klorofill tartalma miatt az élelmiszeripar és a gyógyszeripar gyakran használja színező anyagként. Érdekesség, hogy régészeti kutatások során bronzkori sírokban találtak csalánszövetet, ami csaknem olyan erős, mint a vászon. Az első világháborúban kialakult pamuthiányt is ezzel az anyaggal pótolták. A csalán zsenge leveleit és gyökerét hasznosítják gyógyászati célra. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokták gyűjteni. Tea: Csészénként 3 teáskanálnyi drogot öntsünk fel forrásban lévő vízzel, majd 10 perc után szűrjük le. Vértisztító kúrákhoz javasolják, mert alaposan átmossa a veséket. Nagyon jó a csalánleves. A levest a sóskaleveshez hasonlóan főzzük. A csalánt először egy-két percig lobogva fövő vízben puhítsuk, csak azután vágjuk apróra. Csalánfőzelék: A mosókesztyűvel szedett friss növényről szakítsuk le a leveleket, majd mérjünk ki belőle 40 dkgot, és váltott vízben alaposan mossuk meg. Utána a szár nélküli leveleket tegyük egy fazékba, öntsünk rá 4 dl vizet, és főzzük 10-15 percig, amíg megpuhul. Közben 2 evőkanál liszthez adjunk annyi olajat, amennyit felvesz, és élénk tűzön habzásig hevítve készítsünk belőle rántást. Vegyük le a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, majd keverjünk bele 1 dl tejfölt. Ezután a puhára főtt leveleket húsdarálón hajtsuk át, a visszamaradt lébe pedig áztassunk be 1 vékony szeletekre vágott zsemlét. Melegítsük fel a csalánpürét, adjuk hozzá a jól kinyomkodott zsemlét, szórjunk rá 1 mokkáskanál sót,

7



C-vitamin és kálium tartalmú természetes gyógyszer. Leveleit felhasználhatjuk salátákba, levesekbe, főzelékekbe. A növény virágos, leveles szárának felső részét gyűjtik a nyári hónapokban.

borsikafüvet is belekeverni.

Krumplisaláta pitypanglevéllel: A krumplit meghámoz-

zuk, felkockázzuk és puhára főzzük enyhén sós vízben. Mikor kihűlt összekeverjük a megmosott zsenge levelekkel, felszeletelt lilahagymával, vagy metélőhagymával. Leöntjük a salátaalappal. Krumpli helyett nyers csicsókával is elkészíthetjük a salátát. Gazdagíthatjuk sajtdarabkákkal, felkockázott almával is. Turbolya A turbolya elfeledett fűszere a mai konyháknak. Értékét és érdekes aromáját azonban ismét kezdik felfedezni. Vadon sok helyen találkozhatunk vele már március legelején, de bokrok, épületek, kerítések tövében is tömegesen terem. Az árnyékos, nedves helyeket kedveli, kertünkbe magról könnyen termeszthetjük. A turbolya könnyen felismerhető csipkeforma, páfrányra emlékeztető, többszörösen osztott, világoszöld leveléről. Sajátos illata az ánizsra emlékeztet, íze pedig a petrezselyemhez hasonlítható. Főzés során sokat veszít zamatából, ezért levesekbe, mártásokba, főzelékekbe csak az utolsó 10 percbe tegyük. Ízvilága nagyon jól illeszkedik a fehér szárnyasok és fiatal bárány húsához. Öreg juhászok még ma is szórnak belőle a bográcsban fővő birkapörköltbe. Jó nyálkaoldó, emésztést elősegítő, vesetisztító és vizelethajtó. Levelei sok A-, és C-, vitamint, vasat és magnéziumot tartalmaznak. A népi gyógyászatban arcráncok kezelésére is számon tartott. Frissen szedett leveleit tavasszal, még virágzás előtt érdemes fogyasztani, mert később rágóssá és keserűvé válnak. Ilyenkor ajánlott a föld feletti részét kiszárítani, majd apróra törve eltenni, hogy a későbbiekben is fel tudjuk használni fűszerként. Turbolyaleves: fél liter vízbe szárított zöldségkeveréket szórunk, és felforraljuk. Másik edényben vajon megfuttatunk 2 evőkanál lisztet, rádobunk kb. 1 marék összevágott turbolyalevelet. Állandó keverés mellett felöntjük előbb 1 dl tejszínnel vagy tejföllel majd a zöldséglével. Összeforraljuk, sózzuk, pirított zsemlekockával tálaljuk. Turbolyasaláta: a főtt tojást felkockázzuk, hozzáadunk főtt krumplit (vagy csicsókát), összevágott turbolyát, metélőhagymát és leöntjük olajos-ecetes öntettel. Gazdagíthatjuk összevágott medvehagyma levelekkel és pitypang levelekkel is.

Szárítva teaként alkalmazható: forrázzunk le 2 dl forrás-

ban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított, apróra vágott növényt, hagyjuk állni negyedórára, majd szűrjük le. A menstruációs ciklus ideje alatt napi 2 csészényi tea fogyasztása ajánlott. Pásztortáska-főzelék: Olívaolajon, vagy vajon megpirítunk 1 fej vöröshagymát, rádobunk 2-3 marok apróra vágott pásztortáskalevelet, 1 -2 evőkanál lisztet, majd felöntjük 2 dl zöldséglével. Folyamatosan kevergetve, sűrűsödésig főzzük. Tehetünk bele 2-3 evőkanál tejfölt is. Fűszerezhetjük borsikafűvel, majorannával, szerencsendióval. Főtt krumplival, csicsókával, zsemlegombóccal tálaljuk. Pongyola pitypang (gyermekláncfű) Tipikusan gyomnövényként tartják számon, pedig vannak országok, ahol a leveleit ilyenkor a primőr saláták mellett árusítják. Salátákba zsenge leveleit kell leszedni, még mielőtt a bimbók megjelennének. Később is fogyaszthatóak, bár keserűbbek lesznek. A keserű anyagok segítik az epehólyag és a máj működését. Leveleit leforrázva, székletlazításra, méregtelenítésre, cukorbajra, ekcémára (külsőleg) is használhatjuk. Jelentős C-, A-, B-vitamin tartalmával járul hozzá a tél végére kiüresedett raktáraink feltöltéséhez. Leveliben inosit található nagy mennyiségben, amely szerepet játszik a zsírok lebontásában, a vér koleszterin szintjének csökkentésében. Némely vidéken gyökerét megpörkölik, ez igen jó pótkávét szolgáltat. Állatgyógyászatban a friss füvet, mint tejszaporítót adják. Levelét tavasztól őszig, gyökerét októberben gyűjtik. A friss leveleket ehetjük salátaként magukban, vagy más, kevésbé markánsabb ízű növényekkel együtt. Tea: Tegyünk egy marék levelet 1l vízbe, forraljuk fel, majd hagyjuk 10-15 percig állni a főzetet. Szűrjük le, tetszés szerint mézzel édesíthetjük. A leszűrt, még meleg leveleket tehetjük a májunk fölé, testünkre pakolásként. Ezzel is segítjük a májat méregtelenítő munkájában. Salátaalap: Hidegen sajtolt olívaolajból (3 egység), almaecetből (1 egység), vagy citromléből kevés só és méz hozzáadásával készítjük. Ízlés szerint lehet még mustárt,

8



A búbos kemencék kialakulása, története A ma ismert alföldi kemencéink kialakulása a 15. század második felében kezdődött el. Természetesen kemencéket már korábban is használtak. Elődeink földbe mélyített veremházakban laktak. Ez utóbbiaknak elmaradhatatlan velejárója volt a sarokba épített, kissé a földbe nyúló tűzterű kemence. A korai kemencék mind belülről fűthetők voltak, azaz a szájuk abba a helyiségbe nyílt, amelyet fűtöttek. Az ilyen szobák természetszerűleg füstösek voltak, mivel a kemencék semmilyen kürtővel nem rendelkeztek. A török hódoltság utáni gazdasági és társadalmi fellendülés nyomán változások állnak be az alföldi ház fejlődésében. Az épületek lakórésze kívülfűtős kemencével felszerelt szobából és szabad kéményes, oldal- és középpadkával ellátott konyhából áll. Az Alföldön a boglyakemencét egyaránt, lényeges eltérések nélkül használta a mezővárosi polgár, a falusi zsellér vagy a tanyasi gazda. A kemence falát vesszővagy nádvázra, sárból építik fel, a készítési módnak megfelelően alakítva a korábban használatos kályhaformákat. A 19. század második felében indul hódító útjára a magyar parasztházakban a takaréktűzhely. Sárból, vályogból vagy téglából készül, és a konyhában vagy a szobában helyezik el. Leggyakrabban a kemence ajtó felőli oldala mellé építik, de előfordul, hogy a kuckó előtti részen kap helyet. Használata nem szünteti meg a kemencéket, mivel a kenyérsütés miatt azokra továbbra is szükség van. A múlt század vége felé kezdett gyakoribbá válni a padka nélküli kemence. Előnyét abban látták, hogy a melegedők nem piszkolták úgy össze, meszelését nem rugdosták le, mint a padkásokét. Az öregek és a szegények azonban még sokáig ragaszkodtak megszokott ülőhelyükhöz. A 19. század végén a hagyományos lakáskultúra bomlásnak indul. A változások elsősorban a tüzelőberendezéseket érintik, amelyek közül a legtovább a boglyakemencéket használták. Egyik lényeges momentum, hogy a szabad kéményes füstelvezetést felváltó zárt kémények elterjedésével a kemence kezelését és a kürtős füstelvezetést sikerült műszakilag jól összehangolni, a kemence külső fűtését és egyben a konyha füstmentességét egyidejűleg megoldani. A

másik ok, hogy a fűtés mellett a kemencében házilag sütötték a kenyeret - és erről még hosszú ideig nem mondhatott le a paraszti lakosság. A kemencék megtartását segítette elő a kis fűtőértékű, de nagy mennyiségben rendelkezésre álló tüzelőanyag (szalma, nád stb.), amelynek hasznosítására a búbos kemencék voltak a legalkalmasabbak. Lassú háttérbe szorulásuk azonban előbb-utóbb kikerülhetetlenné vált. A húszas évektől a városi, polgári lakóházakban hagytak fel használatukkal, majd a harmincasnegyvenes években a középparaszti rétegek lakásaiból is kiszorultak. Végső eltűnésüket siettette a mezőgazdaság átszervezése is, amelynek során a korábban bőségesen rendelkezésre álló fűtőanyagok (szalma, nád, kóró stb.) már csak nehezen voltak beszerezhetők. Hozzájárult ehhez a gyári kenyér elterjedése és vele párhuzamosan az otthoni kenyérsütés megszűnése. A funkciójukat vesztett kemencéket a legtöbb helyen terjedelmességük miatt lebontották, de sok alföldi településen még fellelhetők utolsó példányai. Idős tulajdonosaik megszokásból, szeretetből ragaszkodnak hozzájuk. Szabadon álló kemencéink története változatos képet mutat. Egyes korszakokban jelentős szerepet töltenek be a paraszti háztartásokban, máskor szerepük elhalványul, háttérbe szorul. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az udvari kemencék valamilyen módon kapcsolatban vannak a lakóház tüzelőberendezésével. A szabadon álló kemencék a régészeti leletek tanúsága szerint nagy számban fordultak elő Árpád-kori falvainkban. A külső kemencék rendszerint nagyobbak voltak, mint belső társaik. Tűzterük a talajszint alá nyúlt le, ezért szájuk elé süllyesztett előteret ástak. A kemencék között három típust lehetett megkülönböztetni. Az egyik fajtát sütésre-főzésre használták, aljába hőszigetelés gyanánt cserépdarabokat tapasztottak. Szárításra, pörkölésre szolgálhattak azok a kemencék, amelyeknek tűztere alá szalma-, illetve gazréteget terítettek. A harmadik csoportba a füstölőkemencék tartoztak. Ezek feneke tapasztás nélküli, egyenetlen volt, és az előbbi kettőénél jóval nagyobb átmérővel készült.

9



A kemencékben talált hamuból megállapították, hogy sütésre és aszalásra alkalmas változataikat fával fűtötték, míg a füstölésre használtakat szalmaszerű, könnyen égő anyagokkal. Kecskemét környéki falvak régészeti ásatásaiból tudjuk, hogy szabadban álló kemencéjük csak azoknak a házaknak volt, amelyek nem rendelkeztek konyhai sütőkemencével. A szabadon álló kemencék előnye, hogy nyári időszakban nem melegítették fel a lakást, ha sütöttek-főztek bennük. Télen viszont a belső kemencéket használták, mert így védve voltak az időjárás viszontagságaitól, és a sütéskor keletkezett meleg a szobát is felfűtötte. Ezért a külső kemencéket csak időszakosan, jobbára nyáron használták. A 19. században a külső kemencék szerepe lényegesen nem módosult: kiegészítő sütőhelyekként használták őket. Jelentőségük a 19. század végén, még inkább a 20. század első felében nő meg, amikor a szobai kemencék lassú vis�szaszorulása megkezdődik. Az átalakított lakóházak udvarán a kenyérsütést, de gyakran a húsfüstölést is a külső kemencékben végzik. A századforduló tájékán az ország egyes területein még élt az a gyakorlat, hogy a falu szélén közös használatú kemencéket építettek. Ezekben a sütés meghatározott rend szerint történt, karbantartásukra általában tavasszal került sor. Ilyen kemence együttesek a Szigetköz, a Csallóköz és az Ormánság falvaiban fordultak elő. A külső kemencék leggyakrabban sárkemencék voltak, de építettek kemencéket vályogból, cserépből és téglából is. A kemence alapját téglából vagy valamilyen időtálló anyagból

felfalazták olyan magasra, hogy a kemence használata kényelmes legyen. Ezután ezt feltöltötték homokkal vagy földdel és jól ledöngölték. Az utolsó húsz centit megtöltötték törött üveggel. (Az üveg a hő hatására összeolvad, ami egyenletes hő visszaverést okoz, a nagy tömegű homok pedig sokáig tartja a meleget.) Erre került egy vékony agyagréteg, majd a sütő felület. Az lehetett samot tégla, sima égetett tégla, de a sós sárral tapasztott kemencefenék is kemény és tartós felületet ad a kiégetés után. Amennyiben kéményt is építünk a kemencéhez, akkor ez következik. A kémény a kemence szája előtt van tehát a füst a kemenceszájon keresztül távozik a tűztérből. A külső kemencék épülhetnek kémény nélkül is. Ezek az úgynevezett banyakemencék. (Fotónkon egy kiskunhalasi banyakemence látható.) Kezdő kemenceépítőknek ajánlott, mert sokkal könnyebb megépíteni és tökéletesen tud működni. A búb építése a leglátványosabb és leginkább munkaigényes része a kemenceépítésnek. A sárkemencék építésének a lényege, hogy valamilyen anyagból (vékony ágak, vesszők, napraforgó, vagy kukoricaszár összekötözve, összefonva, stb.) vázat építenek, majd ezt a külső oldalról betapasztják szalmás sárral 10-15 cm vastagon. Száradás után kiégetik a kemencét, a vázszerkezet elég és csak az átégett sárfala marad. Az egyéb anyagból épített kemencetest esetén az építőanyaghoz átgyúrt agyagot használtak kötőanyagként és így falazták fel a kemence búbját a kívánt formára amelyet kívül-belül vékonyan betapasztottak.

Építsünk kemencét!

lassan, fokozatosan kiégettük. Nem szabad vastag fával, csak vékony rőzsével, kukoricaszárral, kukoricacsutkával tüzelni benne egy-két napig, amíg az agyag nedvességtartalma elpárolog. Jártak már úgy emberek, hogy megrakták akácfával, mint a kazánt szokás, és szétnyílt az egész, ami a kemence pusztulását okozta. Később is inkább hirtelen ellobbanó vékony anyagokkal fűtsük fel. A mi esetünkben kenyérsütéshez két-két és fél óra szükséges, majd fél óra pihenő a parázs kihúzása előtt, és két óra kell a kenyér-

Forrás: Sabján Tibor A búbos kemence c. könyve

A mi kemencénk vályogtéglából készült. Ennek megépítése kicsit munkaigényesebb volt, mert a téglákat formára kellett vágni. Kötőanyagnak és a tapasztáshoz a tégla anyagát használtuk, amit összetörve beáztattunk és jól átdolgoztunk. Körülbelül két hét alatt épült meg a kemencénk, hétköznap délutánokon és hétvégén csináltuk. Száradás után

10



Tabi László:

Játék Úgy hallom, hogy még mindig sok baj van a gyermekjátékokkal: nem várják be, amíg tulajdonosaik annak rendje és módja szerint elrontják őket, hanem elromlanak maguktól, jókora bosszúságot okozva ezáltal a gyermekeknek. Eszembe jutott ez a kérdés tegnapelőtt, amikor egy nagy játéküzlet előtt haladtam el. Odafurakodtam hát a kirakathoz, hogy megszemléljem: mivel játszanak a mai gyerekek tulajdonképpen? Hallom, hogy a gumilabdák gyakorta leapadnak. Ilyet a rongylabda nem tett. Házilag készült a rongylabda, nem kellett hozzá más, mint néhány rongydarab, egy fuszekli és spárga. Mestere voltam a rongylabdák készítésének. Olyan feszes rongylabdákat tudtam tömni, hogy még ugrottak is, ha a földhöz vertem őket. A ligeti fáskörben csak rongylabdával fociztunk. Azzal aztán el lehetett sajátítani a legmagasabb technikát is. Nem én mondom, labdarúgó edzőtől hallottam, hogy akkor volt a magyar futball a zenitjén, amikor a gyerekek rongylabdával tanulták a futball alapelemeit. Ma már minden hatéves taknyos igazi döngővel játszik; nem is fogjuk megnyerni a világbajnokságot. A lófelszerelés sem tudott elromlani. Viaszosvászonból készült piros hám volt ez csengőkkel, hozzá ostor. Az egyik gyerek magára vette a hámot, a másik ostorral hajtotta, és a gyeplőt tartotta. Kifogástalanul működött; egyetlen esetre sem emlékszem, hogy vissza kellett volna vinni a gyárba. A diabolót fiú nemigen vette a kezébe, de a lányok kedvelték. Orsó volt ez, melyet két kis botra kötözött spárgán kellett pörgetni, és időnként fel-feldobva elkapni. Nincs. Pedig elromlani nem tudott. Nem volt baj a színes nádkarikákkal sem, melyeket egy bot segítségével hajigáltunk egymásnak. Ma már ismeretlen. A gombozás kiállta az idők viharát. De hová fajult? Kész gombcsapatokat árulnak, még fényképek is vannak rajtuk. Tulajdonképpen nem is gombok, erre a célra gyártott műanyag-micsodák. Mi még annak idején magunk szerveztük meg a csapatot, igazi gombokból, melyeket télikabátról vágtunk le, többnyire titokban. (Én másodikos gimnazista koromban egyszer negyven osztálytársam kabátjáról vágtam le valamennyi gombot, egyetlen tízperc alatt.) Facsiga, golyó, karika, rongylabda... Hol vagytok, ti régi játékok? És hol vagytok, ti régi játszótársak?

nek, hogy megsüljön. Tehát az egész szertartás 5 órát vesz igénybe, de megéri, mert a saját kenyér íze egészen más, mint amit a boltban lehet kapni. Nem beszélve a mellérakott kalácsról, rétesről, lepényről. Mindenkinek ajánlom, hogy bátran fogjon hozzá az építéshez, hiszen régen átlagos kézügyességgel is meg tudtak építeni egy kemencét. Persze az összetettebb formákhoz komolyabb gyakorlat kell, ezért érdemes egy egyszerű, udvari, kémény nélküli banyakemencével kezdeni. Az egyik leghasznosabb segítség a kemence építéséhez, Sabján Tibor A búbos kemence című könyve, melyben részletes leírások, fényképek, rajzok, méretezett tervrajzok segítik a kezdő kemenceépítőket. De érdemes megnézni pár kemencét élőben is, mert akkor kap az ember teljes képet. Ha pedig megszületett az elhatározás, akkor el kell kezdeni csinálni. A legrosszabb, ami történhet, hogy újra kell rakni a búbot. Viszont ha sikerül, az nagy örömet okoz a „mesternek”. Maga a munka is jó kikapcsolódás lehet a rohanó világból, főleg, ha van jó társaság is. Nyakig sárosan gyúrni és simítani az agyagot, egy kicsit visszarepíti az embert a Bús József gondtalan gyermekkorba.

11



Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! Dsida Jenő

Szerkesztette: Búsné Béda Szilvia Levélcím: 6400 Kiskunhalas, Alsóöregszőlők 40183. Drótposta: [email protected] Megjelent számok megtekinthetők: www.barka.halas.net Tördelés: www.sodiz.hu Szabadon másolható és terjeszthető ingyenes, időszakos kiadvány.

12

Építsünk bárkát Ígéret hava. A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot

Recommend Documents