Energianyeréssel kombinált innovatív szennyvízkezelési eljárások

BAI Attila – GABNAI Zoltán

Energianyeréssel kombinált innovatív szennyvízkezelési eljárások Innovative waste water treatment methods with energy production

[email protected], [email protected] Debreceni Egyetem, GVK, 4032 Debrecen, Böszörményi u. 138.

Tartalmi kivonat

A gazdasági fejlődéssel és életszínvonal-növekedéssel párhuzamosan folyamatosan növekszik a termelődő szennyvíz és a felhasznált energia mennyisége, valamint szigorodnak a szennyvíz-tisztításra és energiafogyasztásra vonatkozó jogszabályok, ezért együttes alkalmazásuk vizsgálata feltétlenül indokolt. Hazánkban a szennyvíztisztítás során az összes szennyvíz-mennyiség háromnegyedének tisztítását a legkomolyabb elvárásoknak is megfelelő III. tisztítási fokozattal végzik, kiegészítve a mechanikai és biológiai tisztítási lépcsőt. A cikkben felsorolt természetbarát módszerek közül jelen tanulmányunkban a biogáz-eljárással kombinált zárt ciklusú alga-előállítással foglalkozunk részletesen. A többi, számításba vehető eljáráshoz képest az algaalapú szennyvíz-tisztítás ugyan költségesebb, de képes hosszú távon, a leginkább környezetbarát módon megoldani az ártalmatlanítást, egyúttal kellő rugalmasságot biztosít a végtermékek jövőbeni hasznosítására (biogáz-alapanyag, takarmány, bio-üzemanyag, esetleg ezek kombinációja) is. A biogázüzemi visszatáplálás a többi algahasznosítási lehetőséghez képest a legkisebb tőke- és energiaigényű, külön marketingmunkát nem igénylő, piaci kockázatokkal nem terhelt lehetőség, egy környezeti szempontból kiváló, gyakorlatilag hulladék nélkül üzemelő alternatíva, amelynek azonban gazdasági eredményei – hasonlóan a többi, kifejezetten hulladékkezelési eljáráshoz – szerények. 1 t átlagos összetételű nedves alga-biomasszából jóval több és nagyobb értékű biogáz (59,5 Nm3, illetve 4463 Ft) nyerhető ki, mint egy tonna átlagos szennyvízből (3,5 Nm3, illetve 263 Ft). A szennyvíz azonban értéktelen, sőt környezetre ártalmas anyag, míg az alga jóval értékesebb formában (biodízelként, elvileg takarmányként) is hasznosítható.

Bevezetés

25

Napjainkban a települési és üzemi szennyvíztisztító telepeknek egyre komolyabb elvárásoknak kell megfelelniük a szennyvíztisztítás- és kezelés terén. A vízkészlet állapota, annak minősége döntő fontosságú, amelyet a fokozódó emberi tevékenység igen komolyan veszélyeztet. A szennyvíz a tisztítási folyamat végén az élővízbe kerül, így megfelelő mértékű tisztítása kiemelt jelentőségű. Nagy fontossággal bír a megfelelő tisztító hatást kifejtő, hatékony, egyben környezetileg és energetikailag is előnyös technológiák alkalmazása, mint a fenntartható vízgazdálkodás felé tett lépések. A szennyvíz energetikai hasznosítása lehetővé teheti egyúttal a szennyvíztelep energia-igényének csökkentését, esetleg piacképes végtermékek előállítását. A téma aktualitását, jelentőségét a következő tényezők is alátámasztják:

A gazdasági fejlődéssel és életszínvonal-növekedéssel párhuzamosan folyamatosan növekszik a termelődő szennyvíz és a felhasznált energia mennyisége. A szennyvíz-tisztításra és energiafogyasztásra vonatkozó előírások, jogszabályok szigorodása országos és üzemi szinten is.

Szennyvízelvezetés és –tisztítás helyzete Magyarországon

Az Európai Közösség külön irányelvben fogalmazta meg a 2000 lakosegyenérték szennyezőanyag-terhelés feletti települések kötelezettségeit a szennyvíz-gyűjtésre és tisztításra vonatkozóan, illetve a gazdaságosabb működés elérésének érdekében szennyvízelvezetési agglomerációk kerültek lehatárolásra, amelyről a Nemzeti Település Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program szól, a vonatkozó rendelettel együttesen (VM, 2010).

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartásai alapján évente 450-500 millió m3 kommunális szennyvíz tisztítása történik a közüzemi szennyvíztisztító telepeken. Az egyre szigorodó elvárásoknak és vízvédelmi törekvéseknek megfelelően elmondható, hogy az utóbbi években jelentős javulás volt megfigyelhető a tisztítási tevékenység minőségét illetően. Ezt bizonyítja az alábbi, 1. számú ábra, amelyen az utóbbi tíz év vonatkozásában figyelhetjük meg a tisztítási minőség javulását a tisztítási fokozatok arányában.

26

100% 90% 80% 70% III. tisztítási fokozattal is

60% 50%

Biológiailag is

40%

Csak mechanikailag

30% 20% 10% 0% 2002

2007

2012

1. ábra: Az alkalmazott tisztítási fokozatok alakulása Magyarországon Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, saját szerkesztés

A fenti ábrán jól megfigyelhető az utóbbi tíz évben bekövetkezett fejlődés a szennyvizek tisztításában. 2002-ben a szennyvíz-mennyiség 37%-a csak mechanikai, további 43%-a a mechanikai tisztításon (I. fokozatú tisztítás) túl biológiai tisztítási lépcsőn (II. fokozatú tisztítás) is átesett, és csupán körülbelül 20%-ánál végeztek III. tisztítási fokozatú tisztítást. Az arány az utóbbi évekre megfordult, a szennyvíztisztítás során az összes szennyvízmennyiség háromnegyedének tisztítását a komolyabb elvárásoknak is megfelelő III. tisztítási fokozattal végzik, az előző két tisztítási lépcsőt kiegészítve.

A korábbiakban említett, közel 500 millió m3-es éves szennyvíz-mennyiségen túl a nagyobb mezőgazdasági és ipari üzemek oldaláról is jelentős mennyiségű szennyvíz termelődik, szintén szigorú tisztítási kötelezettséggel.

A keletkező szennyvíz tisztítására, kezelésére napjainkban technológiák széles köre ismert és alkalmazott, a hagyományos, legszélesebb körben alkalmazott technológiáktól kezdve az innovatív, újszerű, illetve természetközeli szennyvíztisztítási megoldásokig.

Az alkalmazható technológiák rövid ismertetése

Hagyományos technológiák

27

27

Jelenleg hazánkban az aerob rendszerű eleveniszapos technológia a leginkább elterjedt, e tisztítási eljárás alkalmazásával történik a szennyvíz-mennyiség körülbelül 90%-ának tisztítása. Az eleveniszapos rendszer egy konkrét struktúrát jelent a biológiai szennyvíztisztító telepek felépítésére vonatkozóan. Az eljárás során – a mechanikai tisztítási lépcsőt követően – mikroorganizmusok segítségével történik a szerves anyagok eltávolításának meghatározó része, aerob környezetben. Az organizmusok szervesanyag-lebontást végeznek. Az eleveniszap pedig ezen mikroorganizmusok szuszpenziója, amely az előülepítőből származó iszaptól elsősorban abban különbözik, hogy nagy hányada olyan szervezet, amely az eleveniszapos medencébe vezetett szennyvíz tápanyagait hasznosítja. Az eleveniszap olyan vegyes biológiai kultúra, amelynek képesnek kell lennie megbirkózni a szennyvízzel érkező különböző kémiai összetételű, illetve molekula-, vagy részecskeméretű szerves anyagféleségek rendkívül széles skálájával. (Kárpáti Á., 2007).

Természetközeli megoldások

Az egyes természetközeli tisztítási megoldások a természet öntisztulási képességén, folyamatain alapulnak. Ezek lehetnek szárazföldi-, illetve vízi rendszerek, továbbá speciális mesterséges lápok. A szárazföldi rendszerek (szennyvíz-öntözés, csörgedeztetés, szikkasztás) a szigorú környezetvédelmi előírások, határértékek miatt elsősorban csak a szennyvíz utókezelésére, a tisztított szennyvíz elhelyezésére alkalmasak. A vízi rendszerek közül megemlíthetők a nyílt vízfelszínű, sorban elhelyezett lagúnák és tavak, valamint az úszónövényes megoldások. Következő csoport az ún. mesterséges lápok, amelybe a gyökérzónás rendszerek, illetve a szabad felszínű lápok tartoznak (KVVM, 2006). A nyugati országokban számos jól működő példa ismert. Magyarországon mintegy 120-130 db természetközeli telep létezik, amelyek közel fele már nem, illetve nem megfelelően üzemel (KVVM, 2005).

Ezen szennyvíztisztítási eljárások közös jellemzője, hogy általában a kisebb települések, üzemek keletkező szennyvíz-mennyiségének tisztítását hivatottak végezni, jellemzően ahol nincs kiépített csatornahálózat, vagy kis mennyiségű szennyvíz keletkezik. Fontos tényező, hogy viszonylag alacsony ráfordítással valósíthatók meg, üzemeltetési költségeik minimálisak és a tájba illeszkednek. A természetközeli rendszerek körültekintő tervezés és gondos működtetés esetén megfelelő, egyben fenntartható alternatívát jelenthetnek a kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő kis- és közepes települések számára (Grant N. –Moodie M. –Weedon C., 2009).

Energiatermelés és szennyvíztisztítás

28

A keletkező szennyvíz tisztítására, kezelésére napjainkban technológiák széles köre ismert és alkalmazott, a hagyományos, legszélesebb körben alkalmazott technológiáktól kezdve az innovatív, újszerű, illetve természetközeli szennyvíztisztítási megoldásokig. Ezek mindegyikét érdemes energetikai, illetve gazdaságossági szempontból is megvizsgálni, ugyanis a biológiai tisztítási eljárásokhoz számos energetikai megoldás kapcsolódhat.

A szennyvíztisztítási tevékenység egy olyan kötelezettség mind a települések, mind a mezőgazdasági és ipari üzemek számára, amelynek során a megfelelő tisztító hatás kifejtése mellett törekedni kell a hatékony működésre.

Így mindinkább előtérbe kerülnek az olyan megoldások és technológiák, amelyek egyrészt képesek az adottságoknak és körülményeknek megfelelően az elvárt tisztító hatásra, másrészt pedig lehetővé teszik a működési, üzemelési költségek csökkentését, vagy akár további megtakarításokat, bevételeket lehet velük elérni.

Fontos megemlíteni, hogy ezen különböző megoldások, technológiai elemek nem csak az újonnan épített, legmodernebb tisztító telepek rendszerébe építhetők be, hanem sok esetben a meglévő, hagyományos telepek esetében is érdemes lehet megfontolni alkalmazásukat a tisztítási folyamat előtt, közben vagy az azt követő szakaszban.

Az energiatermeléssel összefüggő megoldások a következők lehetnek:

1. szennyvíziszap-hasznosítás (szilárd frakció) biogáz-előállítás anaerob fermentáció útján felhasználás tüzelőanyagként (brikettálás) 2. algatermesztés a szennyvíz híg frakcióján biogáz-előállítás anaerob fermentáció útján felhasználás bioüzemanyag-gyártás céljából 3. utótisztítás energetikai célból: szikkasztás fás szárú energetikai ültetvényen tüzelési célú alapanyag előállítása 4. energetikai alapanyag-termesztés gyökérmezős rendszer által tüzelési célú alapanyag előállítása

29

29

Komoly figyelmet érdemel a visszamaradó szennyvíziszap mezőgazdasági talajerő-gazdálkodási célból történő hasznosítása. A komposztálást, illetve az iszap meghatározott anyagokkal történő keverését követően fontos szerepet kaphat a jövőben a keletkező szilárd termék földterületekre történő visszahelyezése. Amennyiben élelmezési célú területre nem engedélyezett a kihelyezés, úgy ismételten szóba jöhet az energetikai ültetvényeken történő hasznosítás, amellyel jelentős többlethozam érhető el.

Az előző módszerek közül jelen tanulmányunkban a biogáz-eljárással kombinált zárt ciklusú alga-előállítással foglalkozunk részletesen.

Szennyvíztisztítás anaerob fermentációval és algákkal

Egy biogáztelep képes lehet ellátni vízzel és tápanyaggal a szántóföldeket, feldolgozni bármilyen szervesanyagot, hővel ellátni a nagyfogyasztókat, a villamos áram – nagyméretű üzem esetén akár a földgáz minőségű biometán – pedig jogszabályilag garantáltan értékesíthető termékek hazánkban is. A biogáz-előállítás környezetvédelmi és energetikai szempontból is figyelemre méltó eljárás, melynek hatékonysága azonban – új módszerekkel és újszerű piacokkal – még jelentősen fokozható. A hazai biogázüzemek elsősorban hulladék-gazdálkodási céllal valósultak meg, a biogázból pedig szinte kizárólag villamos áramot és hulladékhőt állítanak elő. Ennek indokoltsága a közvetlen hőhasznosítással szemben egyértelmű: nagyobb méretekben és a nyári időszakban szinte lehetetlen kizárólag hőenergia-termelésre felhasználni a biogázt. Jelen cikkben az alga biogáz-üzemi rendszerbe illesztésére szeretnénk felhívni a figyelmet.

Szennyvíz-tisztítási szempontból igen hatékony rendszerként működhetnek az algák. Napjainkban az oxidáció hagyományos folyamata jelentős mechanikai energiát igényel, ami az algák esetében a nap energiájával valósítható meg, amelyek számára egyes szennyezőanyagok tápanyagként is hasznosíthatók.

A károsanyag-megkötésben is jelentős szerepük lehet. Az algafajok magas fotoszintetikus aktivitása lehetővé teszi a többi szántóföldi növényhez képest kiemelkedően magas hozamok elérését is, amennyiben a fotoszintézishez és a növekedéshez szükséges feltételek (fény, hőmérséklet, makro- és mikro-tápanyagok, valamint szén-dioxid) rendelkezésre állnak. Mivel a levegőben normál esetben mindössze 0,039 térf% (390 ml/l) a széndioxidkoncentráció és ebből is mindössze 0,7 ml (1,4 g)/l diffundál a vízbe egyensúlyi állapotban, ezért terméskorlátozó tényezőként sok esetben a széndioxid hiánya jelentkezik, ezért ennek pótlására akár a biogázüzem által kibocsátott CO2-gáz is alkalmas lehet. A biogáz erre önmagában alkalmatlan, mert a szén-dioxid mellett képződő metán és kén-hidrogén az algákra káros hatással van.

30

A biogáztelepen megvalósított alga-előállítás több szempontból is indokolt lehet:

•

Kogenerációs eljárásnál a gázmotorok füstgáza az algatavakban megtisztítható, a hulladékhő pedig az algatavak fűtésére hasznosítható.

•

Biometán előállításánál a leválasztott széndioxid közvetlenül a tavakba vezethető.

•

A kierjesztett trágyából származó nitrogén, foszfor és nyomelemek (megfelelő hígításban) szintén algává nemesíthetők.

•

A megtermelt algatömeg egy része, vagy egésze a fermentorban is hasznosítható.

A többi, számításba vehető eljáráshoz képest az algaalapú szennyvíz-tisztítás ugyan költségesebb, de képes hosszú távon, a leginkább környezetbarát módon megoldani az ártalmatlanítást, egyúttal kellő rugalmasságot biztosít a végtermékek jövőbeni hasznosítására (biogáz-alapanyag, takarmány, bio-üzemanyag, esetleg ezek kombinációja) is.

Biogáz előállítása algából

A biogázüzem részeként működő algatelep lehetővé teszi a biogázüzem egyébként veszendőbe menő, vagy káros végtermékeinek teljeskörű hasznosítását és ártalmatlanítását, valamint hogy a kierjedt szennyvíz/hígtrágya saját földterület hiányában is problémamentesen elhelyezhető legyen. Megfelelő félintenzív, vagy intenzív technológiával elérhető az is, hogy egész évben, tárolás nélkül biztosítsa a folyamatosan képződő kierjedt szubsztrát ártalmatlanítását. A hatékony tisztítás előfeltétele a szennyvíz szeparálása, hiszen a sűrű állagú szennyvíz átvilágításának hiánya akár teljesen meg is akadályozhatja az algák szaporodását és ezen keresztül a szennyezőanyagok beépítését az alga-biomasszába.

A biológiai elgázosítás tehát két szempontból is indokolt lehet az alga-felhasználásban: mineralizálja az algában található N és P mennyiséget és emellett biometánt is termel, ami a CO2-kibocsátás és a gazdaságosság szempontjából is lényeges lehet. Az algák biogáz-hozamára vonatkozó egyéb szakirodalmi adatok:

•

210-280 Nm3/t sze.a.

•

300 Nm3/t sze.a.

•

420-500 Nm3/t sze.a.

(Sukias-Craggs, 2011) (Oswald-Golueke, 1960) (Kaltwasser, 1983)

31

31

Az algákból kinyerhető biogáz mennyisége igen nagymértékben függ az adott algafaj összetételétől, az előkezelés módjától, valamint és az adott receptúra alkotórészeitől függ. Általában igaz, hogy minél nagyobb az adott anyag szerves szárazanyag tartalma, annál nagyobb az alapanyagból termelődő biogáz mennyisége is – és az egyes alapanyagok gázkihozatalát nagymértékben meghatározza a fehérje-, zsír- és szénhidrát tartalom. Ezen vegyületeknek nemcsak az elméleti biogáz-hozama, de ennek metántartalma is eltérő (Barótfi, 1996): •

zsír:

•

fehérje: 0,7 m3/kg biogáz,

•

szénhidrát:

1,4 m3/kg biogáz,

80-90 % metántartalom

60-70 % metántartalom

0,6 m3/kg biogáz,

40-60 % metántartalom

Az egyes algafelhasználási változatok (biogáz, biodízel, takarmányozás, eltüzelés) között a legnagyobb különbségek az alga értékében (a helyettesített termékektől függvényében), valamint a biogázcélú hasznosításon kívül minden esetben szükséges szárítás mértékében és módjában jelentkeznek. A biogázüzemi visszatáplálás a többi algahasznosítási lehetőséghez képest a legkisebb tőke- és energiaigényű, külön marketingmunkát nem igénylő, piaci kockázatokkal nem terhelt lehetőség, egy környezeti szempontból kiváló, gyakorlatilag hulladék nélkül üzemelő alternatíva, amelynek azonban gazdasági eredményei – hasonlóan a többi, kifejezetten hulladékkezelési

eljáráshoz

–

szerények.

Amennyiben

a

szilárd

biotrágya

és

az

öntözővíz

értékesítése/felhasználása megoldható, akkor már az első évtől kezdve szerény pénzforgalmi többletekkel és adómegtakarítási lehetőségekkel segíti a beruházó vállalkozás működését.

Részben önellátó algás biogáz-rendszer

Az iszapok a szennyvíz mennyiségének 0,5-1 %-át teszik ki (Kocsis, 2005), a szárazanyag-tartalmuk 65-75 %-a szerves anyag (Bai et al, 2007). A víztelenített iszapok beltartalmát összevetve az istállótrágyával a nedvesség- és a szárazanyag-tartalom hasonlóan alakul, a nitrogén és foszfor mennyisége közel kétszeres a víztelenített iszapban, a káliumtartalom pedig közel azonos (Loch, 1999). Számításunknál feltételeztük, hogy a szennyvíz, illetve hígtrágya szeparálását követően képződő híg fázis elegendő NPK-t tartalmaz az algák adott környezeti feltételek közötti termesztéséhez, egyúttal megfelelő átvilágítást tesz lehetővé. Az algák ilyen módon a szervetlen anyagokat szervesanyaggá alakítják át, így növelik a képződő biogáz mennyiségét az algatermesztés nélküli változathoz képest. Fontos hangsúlyozni, hogy

a már meglévő műtárgyak (szennyvíz-tárolók) ideálisnál nagyobb

vízmélységük (akár 1,5-2 m) miatt nem alkalmasak a teljes ártalmatlanításra, csak algatermelésre. A szennyvizekből kinyerhető gázmennyiséget az alkalmazott technológia (egy-, illetve kétlépcsős, mezofil, illetve termofil erjesztés) nagymértékben befolyásolja, a szélsőértékek Bai et al (2007) szerint a következők:

32

•

biogáz mennyisége:

72-849 Nm3/t szervesanyag

•

biogáz minősége:

52-63 % metán

Számításainkban a kétlépcsős, mezofil-termofil erjesztés esetén tipikusnak tekinthető 500 Nm3/t biogázhozamot és 60 %-os metántartalmat vesszük alapul a szennyvíz erjesztésekor és 350 Nm3/t szervesanyag biogázhozamot, 60 %-os metántartalommal az alga elgázosítása esetén a biogáz-hozamtöbblet megállapításához. Az alapesetben az algahozam a vegetációs időszakban, extenzív körülmények között, 15 napos rotációval: 43 t/ha szárazanyag, 85 %-os szervesanyag-tartalommal. Az algatermesztés 4 darab 20 m átmérőjű tóban történik, melynek összfelülete 1256 m2. A naponta kezelendő szennyvíz 40000 m3, mely megfelel Debrecen város adatának (www.debreceni-vizmu.hu/szennyvizszolgaltatas). A számításba vett bruttó földgázár 125 Ft/Nm3. Mindezekkel az alapadatokkal a következő eredményekre jutottunk: •

1 t átlagos összetételű nedves alga-biomasszából jóval több és nagyobb értékű biogáz (59,5 Nm3, illetve 4463 Ft) nyerhető ki, mint egy tonna átlagos szennyvízből (3,5 Nm3, illetve 263 Ft). A szennyvíz azonban kezelés nélkül értéktelen, sőt környezetre ártalmas anyag, míg az alga jóval értékesebb formában (biodízelként, takarmányként) is hasznosítható.

•

Amennyiben nagyvárosi méretű szennyvíztisztító telepen történne az algatermesztés, akkor külön beruházás nélkül a kinyerhető energiahordozó mennyisége (4,6 t szervesanyag/210 nap) és értéke (mintegy 120 eFt/210 nap) elenyésző az algatermesztés nélküli fermentációhoz képest, jelentősége elsősorban a kezelt szennyvíz NPK-tartalmának csökkentésében, a környezetvédelmi paraméterek javulásában keresendő, minimális pótlólagos beruházással. A kiegészítő jellegű algatermelés a téli üzemben nem alkalmazható és nem alkalmas a hígfázis teljes ártalmatlanítására sem.

•

Az előállítható alga mennyisége nagymértékben növelhető lenne, ehhez azonban költséges beruházás (egész évben folyamatosan alkalmazható algatermesztési technológia, több, kisebb mélységű algató építése) lenne szükséges. A számításban szereplő szennyvíz-mennyiség algás ártalmatlanításához – 15 napos rotáció és évi 210 napos vegetációs időszak esetén – 101 darab, 10 m sugarú és 40 cm mélységű algató lenne szükséges, melynek beruházási költsége elérhetné a 3-4 Mrd Ft-ot a biogázüzem nélkül. A kinyerhető biometán értéke (9,6 MFt/év) önmagában nem teszi indokolttá a beruházást, bár az ártalmatlanított szennyvíz elvileg öntözővízként is hasznosítható. Intenzív technológia alkalmazása, illetve takarmányozási célú hasznosítás a hozamértéket elvileg nagyságrenddel is képes megnövelni.

Felhasznált források

33

33

1. BAI A. (szerk.): A biogáz. Szakkönyv. Társszerzők: Bagi Z., Dr. v. Bartha I., Dr. Fenyvesi L., Hódi J., Dr. Kovács K., Mátyás L., Mogyorósi P. Dr. Petis M. Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht . ISBN 978 963 7024 30 6. Budapest, 2007. pp. 1-284 2. CHISTI, Y: Biodiesel from microalgae. Review Article. Biotechnology Advances, Volume 25, Issue 3, May–June 2007, Pages 294-306 3. GRANT N. – MOODIE M. – WEEDON C. (2009): Szennyvízkezelés. Élőgépek – Gyökérmezők – Komposztvécék. Cser Kiadó. 4. KALTWASSER (1983) in Bai A. (szerk.) et al (2007): Biogáz-előállítás és –hasznosítás. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, pp. 1-127 5. KÁRPÁTI Á. ET AL. (2007): A szennyvíztisztítás alapjai. Társszerzők: Ábrahám F., Bardóczyné Székely E., László Zs., Szilágyi F., Thury P., Vermes L. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar. pp. 18-45. 6. KOCSIS I. (2005): Komposztálás. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, pp. 1-235 7. KVVM (2005): Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Segédlet a korszerű egyedi szennyvízkezelés és a természetközeli szennyvíz tisztítás alkalmazásához. Budapest. pp. 19-20. 8. KVVM (2006): Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Természetközeli szennyvíztisztítási eljárások. Kézikönyv. Budapest. pp. 2-8. 9. LOCH J. (1999): Agrokémia. DE ATC, Debrecen., p. 23 10. OSWALD, W.J., GOLUEKE, C. (1960): Biological transformation of solar energy. Adv. Appl. Microbiol. 2:223–262. 11. SUKIAS J P S, CRAGGS R J (2011) Digestion of wastewater pond microalgae and potential inhibition by alum and ammoniacal-N. Water Sci. Technol. 63:835–840 12. VM (2010): Tájékoztató: Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Programjáról. Magyar Köztársaság, Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Államtitkárság. pp. 8-13. 13. Internet: www.ksh.hu, www.debreceni-vizmu.hu/szennyvizszolgaltatas

34