EMLÉKEZTETŐ
Mely készült: a Körösök Völgye Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület ausztriai szakmai tanulmányútjáról Időpont: 2014. október 14 – 17. Helyszín: Ausztria – Vulkanland LAG illetékességi területe (Feldbach, Kornberg, Riegersburg, Auersbach, Hatzendorf, Fehring, Stainz der Straden) Jelen vannak: az Egyesület tagjai és tagszervezetének tagjai, valamint a munkaszervezet dolgozói A tanulmányút célja: általánosságban a kapcsolatépítés és tapasztalatcsere, az ún. CCC (Cultural Capital Counts) módszer megismerése, direkt módon a helyi termékek előállítása/helyi termékek értékesítése a falusi turizmusban/falusi turizmus/együttműködés témában fellelhető jó gyakorlatok megismerése projektlátogatások és konzultáció révén. A programhoz kiegészítésként társult egy, a tanulmányutat követően megtartásra került fórum, egyrészt a résztvevők tapasztalatainak, véleményeinek, további fejlesztési terveinek, javaslatainak összegzése céljából, másrészt Makovecz Imre közösségépítési módszertanának bemutatása és a CCC módszerrel történő összehasonlítása érdekében. 1. nap de. 5 órakor indulás Békéscsabáról busszal, Szarvas – Budapest – Veszprém – Körmend – Szentgotthárd útvonalon du. 14 órakor érkezés Feldbachba, bejelentkezés a Hotel Lava Inn szállodába. 15.30-kor indulás Kornbergbe, a Régió Házába. A Régió Házában Dr. Beatrix Lenz, a helyi akciócsoport munkaszervezetének munkatársa adott átfogó tájékoztatást a 76 települést tömörítő csoport tevékenységéről. A menedzser kevés szót ejtett a program szervezeti hátteréről, a pályázati rendszer eljárásrendjéről, inkább a munkájukat irányító elvi szempontokra helyezte a hangsúlyt, melyek közül a következőket emelte ki: - a leader térségek, mint területi egységek nagyon hasznosak, mivel méretüknél fogva alkalmasabbak a helyi szereplők, és a lakosság elérésére és bevonására; - a településvezetőkkel mindenképpen együtt kell dolgozni, mivel e nélkül nem teremthető konszenzus, amire nagy szükség van, hiszen a forrásokból nem minden „kívánság” teljesíthető; - a Vulkanland régió 1998-ban sereghajtó térség volt, kedvezőtlen gazdasági és társadalmi kilátásokkal; - 2000-ben kezdték meg a közös munkát, első lépésként a közös adottságok feltérképezésére koncentráltak, melyekre építkezni lehet (pl. termálvíz); - nehéz és hosszú, de végül eredményes folyamat volt, mire a polgármestereket meggyőzték, hogy az egyéni települési érdekek helyett a regionális érdek legyen a legfőbb prioritás. A politika természeténél fogva a rövidtávon, 1-5 éven belül eredményeket felmutatni képes projekteket kedveli, a tényleges áttöréshez azonban hosszabb távú, 10-15-20 éves időtartamot átfogó projektekre van szükség;
- ezzel párhuzamosan a térség „lelkiállapotát” is javítani kellett, hogy a negatívumok helyett az erősségekre és lehetőségekre koncentráljanak, illetve a fejlesztés területén is új gondolkodásmódot tegyenek a magukévá; - a szemléletváltáshoz, a helyiek optimizmusának visszaszerzéséhez, a motiváláshoz szükség volt arra, hogy a korábbi ún. zászlóshajó projektek helyett (melyek jellemzően kis számban, de nagy támogatással megvalósuló beruházások voltak, viszont tovagyűrűző hatással nem bírtak) több kisebb, de nagyságrendekkel nagyobb számú helyi szereplőt érintő fejlesztéseket valósítsanak meg. (pl. egy nagy volumenű turisztikai attrakció kialakítása helyett a kistelepülések múzeumait, gyűjteményes helyeit fejlesztették és kapcsolták össze, így a látogató számára közel azonos volumenű látványosságot kínáltak, de egyben a helyi örökséget is megóvták, és erősítették a helyi identitás tudatot.) Ez utóbbi tényező, az identitás formálásában a kulturális és gasztronómiai turizmust is szolgáló helyi rendezvények, fesztiválok is nagy szerepet kaptak. Kérdésre válaszolva elmondta, a programokat a települések összehangolják, közösen készítik el a térség rendezvény naptárát. Az egyeztetés teszi lehetővé, hogy a települések lakosai egymás rendezvényeit meg tudják látogatni, ne legyenek kiszolgáltatva a turistáknak; - a fejlődési folyamat a Vulkanland régióban a „Vulkanland” márkában manifesztálódott, ami a térséget jelöli, nem egy-egy típusú terméket, ezáltal elsősorban az önazonosságot szolgálja, másodsorban marketing eszköz. Az egyes termékek piacra jutásáról az adott termék előállítója gondoskodik, az akciócsoport a márka/védjegy széleskörű megismertetésében, elfogadtatásában segít, illetve ösztönzi a lakosságot a helyi termékek fogyasztására a tömegtermékek helyett. Elhangzott, a márka használata, az azzal járó minőségi elvárások teljesítése a már említett gondolkodásmódnak köszönhetően önellenőrzési folyamat, nincs szükség külső/szervezeti kontrollra, csak ha szakmai alapon (pl. hatósági előírás) szükséges.; - rendkívül fontos a folyamatos visszajelzés; - szintén hangsúlyos elem, hogy a LEADER csoport és munkaszervezetének tevékenységét sok „külső” partner segíti (pl. Spiritour iroda); - fontos, hogy a helyiekkel történő kommunikálás, kapcsolattartás ne merüljön ki az egyirányú tájékoztatásban, be is kell őket vonni a munkába. A helyieket a helyi médiumokon keresztül érték el, fórumokat, előadásokat tartottak, illetve motivációs céllal különböző versenyeket hirdettek. Mindezek mellett a polgármestereket folyamatosan tájékoztatták; - a 2000-ben megjelölt 3 fő prioritás: 1: gasztronómia/kulináris régió; 2: emberi erőforrás fejlesztés; 3: kézműves ipar fellendítése; - 4 év után jelentkeztek az első eredmények, és 9 év után ítélhették sikeresnek a programot; - az egyik legfőbb tapasztalat, hogy „a változást tanulni kell”, illetve hogy a projektek támogatásánál több szempontot figyelembe kell venni (pl. szakmaiság, finanszírozás stb.), de mindig a jövőkép elérése kell, legyen a cél, ezt meghaladó kompromisszumot nem szabad kötni; - a jövőkép sikeréhez alapvető, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokra kell tervezni, arra, amivel a térség rendelkezik; - 2025-re már megfogalmazták újabb 10 éves víziójukat: 1: emberi, 2: ökológiai, 3: gazdasági fenntarthatóság elérése;
- kérdésekre válaszul elhangzott még, hogy a Vulkanland név a térség geológiai adottságain alapul, az Akciócsoportnál 4 fős „munkaszervezet” dolgozik, ill. 1 fő régió koordinátor, és sok „külső” partnerrel dolgoznak, főleg a kommunikáció és programszervezés területén; - a támogatási projektek előfinanszírozását a vállalkozások jellemzően kedvező banki hitelekből oldják meg, illetve az Akciócsoport működési költségeihez lakosságarányosan járulnak hozzá a települések, kb. 200.000,- euro/év.
Michael Fend, menedzser az általuk alkalmazott CCC (Cultural Capital Counts/kulturális erőforrások tőkésítése) módszerről beszélt, majd bemutatott néhány, e módszer alapján kidolgozott és végrehajtott sikeres projektet. A CCC módszer első lépése, hogy azonosítsuk a kulturális – szellemi örökségünket, mint értéket. Kulturális és szellemi örökség alatt belső, nem megfogható, értékekre kell gondolni. Ezt az örökséget alapul véve kell kialakítani egy jövőképet, és megfogalmazni azokat a teendőket (lépéseket, feladatokat, mérföldköveket), melyek ennek az eléréséhez szükségesek. A példák között az alábbi projektek szerepeltek: a) Vulcano búza: 37 termelő működik együtt és üzemeltet egy malmot, a projekt elindulása óta a duplájára növelték a feldolgozott alapanyag mennyiséget, a következő évre már 100 termelő jelentkezett. A projekt eredményei: ellenőrizhető a búza eredete és feldolgozásának módja, ill. a termelők biztosak lehetnek abban, hogy a terményt garantáltan felvásárolják tőlük. b) A Vulkánok útja túraútvonalba a régió összes települése és túraútvonala bekapcsolásra került, egységesítették az útvonalak struktúráját és arculatát, közös információs anyagokat dolgoztak ki, és bekapcsolták az útvonalak mellett működő összes szolgáltatót (éttermek, szervizpontok, szállások stb.). c) Rengeteg szakmai, turisztikai, kulturális és ismeretterjesztő kiadványt jelentetnek meg. Ezek közül külön kell választani a turistáknak szóló, és a helyiek ismereteit, identitás tudatát fejlesztő kiadványokat. A kiadványok többsége online is elérhető. A weboldaluk igazi információforrás a térséget felkereső vendégeknek, a helyi lakosoknak, vásárlóknak, pályázóknak egyaránt, és nem utolsó sorban az elsődleges megjelenési lehetőség a termékeket, szolgáltatásokat kínálók számára. d) Vulkanland sertés alatt 150 termelő 2500 féle termékét kell érteni, melyek közös feldolgozó üzemekben készülnek. A kornbergi kastély szomszédságában a kastély egy melléképületéből alakították ki a Régió Házát, mely a Vulkanland LEADER Akciócsoport irodáinak is helyet ad, s számos szakmai és kulturális rendezvény, program helyszíne. A tökéletes állapotban lévő kastély egy szárnyát a mai napig lakja a család utolsó örököse. Az általa nem használt termekben folyamatosan zajlanak programok, főként kiállítások. Ott jártunkkor kézzel készült szőnyegek kiállítását és vásárát tekinthettünk meg, illetve a kézműves termékek boltjában nézelődhettünk, ahol élelmiszer termékek (olajok, lekvárok, gyümölcslevek, magvak) ékszerek, természetes alapanyagok felhasználásával készült ajándék és dísztárgyak, szépségápolási termékek vásárlására volt lehetőségünk.
Az előadások után utazás vissza Feldbachba, vacsora a Pfeiler’s étteremben.
2. nap Reggelit követően 8.45-kor indulás a Régió Házába, ahol Josef Ober, a Vulkanland Akciócsoport elnöke, Auersbach korábbi polgármestere tartott rendkívül szuggesztív előadást, mely a CCC módszer lelki/szellemi oldalát mutatta be nagyon érzékletesen. Beszámolt arról, javában készülnek a 2014 – 2020-as EU támogatási ciklus feladataira, épp a tegnapi napon választottak ki 140 db projektötletet, melyek megvalósításával a 2025-ös vízió eléréséhez járulnak hozzá, illetve több száz fővel bővítették az Akciócsoport tagságát. Az előadás legfontosabb üzenetei: - a térségben kb. 30-40 évvel ezelőtt még a lakosság 90%-a a mezőgazdaságból élt, ez az arány ma már csak 10%, ami a társadalom jelentős részének életminőség romlását hozta magával; - elszigetelődés és elmagányosodás kezdődött a társadalom tagjai között, mely a modern kori társadalmi folyamatokkal magyarázható. Az egyének előtt a választási lehetőségek sokasága áll, ami egy bizonyos szint fölött már megnehezíti a döntést. Ezért orientációra, méghozzá hosszú távú orientációra van szükség; - az orientáció kijelölésekor pedig nem szabad hagyni, hogy a gyorsaság kényszere a szakmaiság, a mennyiség pedig a minőség rovására menjen; - mókuskerék szindróma a stressz miatt; - szemléletformálás; - nem szabad kívülről, felülről várnunk a segítséget; - kevés nagy volumenű, rövid távú projekt helyett hosszú távú projektek, melyek kis volumenű, de egymáshoz szorosan illeszkedő és egymásra épül; - az anyagi lehetőségeink ma sokszorosan jobbak, mint 100 évvel ezelőtt, de a fogyasztói társadalomban a kulturális kötődések és a lelki kapcsolatok elvesztek; - konklúzió: a valódi sikerhez az anyagi és emberi fejlődést össze kell kapcsolni; - 1998 – tól 2000-ig dolgozták ki a 2010-re szóló jövőképet; - a Vulkanland határrégió Ausztria leszakadt térsége volt, változtatni kellett, mert a nélkül a jövő kilátástalan volt, de a változásnak először a fejekben, lelkekben kellett végbemennie, mert az a térség, mely nem hisz magában, nem tud fejlődőképes és innovatív lenni; - az embereket motiválni kell; - fel kell ismerni a helyben meglévő értékeket; - sikertörténet, amit elértek, vezető térség, és mindez lényegében egy saját márkának köszönhető; - új jelentéssel töltötték meg a helyi identitást;
- nem arra a kommunikációra kell gondolni, amit a turisták felé alkalmaznak, teljesen más azonosításról van szó, amely az öntudatot erősíti; - a pozitív szemlélet és gondolkodás az alapja a fejlődésnek, illetve hogy visszavegyünk a tempóból; - az infrastrukturális beruházások/fejlesztések a hardware, az emberi/belső tényezők a software; - legyen kevesebb, de jelentősebb fejlesztés; - új kultúrát alakítottak ki az étkezésben, borászatban, rendezvényeken; - elvándorlás folyamatának megállítása; - 1998 – 2002 között több ezer Mrd Ft-nak megfelelő eurót használtak fel; - a jövőkép kidolgozásához önvizsgálat kell; - a jövőképből adódik az eléréshez szükséges lépések, állomások köre; - a 2025-ös jövőképük: 1: emberi, 2: ökológiai, 3: gazdasági fenntarthatóság, ez utóbbi a kulináris régióra, a kézműves iparra és az emberi vitalitásra épül. Továbbá 100%-os megújuló energia felhasználás; - csak együttműködésben működik, ehhez sok idő, türelem kell, de egy kritikus pont elérése után a rendszer fejleszti/gerjeszti önmagát; - fontos, hogy a folyamat mindenki számára nyitott legyen, azoknak is, akik korábban nem akartak részt venni benne; - az eredmény: 117 ausztriai térségből mára Vulkanland a 2. legélhetőbb vidéki régió; - minden régiónak, a Körösök völgyének is megvannak a saját értékei, amire jövőképet lehet építeni! Ebéd Stainz der Stradenben, azt követően találkozó Karl Lenz úrral, a kisváros polgármesterével. A településnek kevesebb, mint 1000 lakosa van. 2015. január 1-től a racionalizálás jegyében a települési önkormányzatok összevonására kerül sor, 13 ezer lakosonként. A polgármester az önkormányzat vidékfejlesztés keretében végzett lépéseit mutatta be: - beszélgettek a lakosokkal, az azonos elképzelésekkel rendelkezőket megpróbálták egy asztalhoz ültetni; - elsődleges céljuk az volt, hogy a saját térségük számára teremtsenek értékeket, azok ne kerüljenek ki a térségből; - a komplex szolgáltatások kialakítására törekedtek: pl. egy szálláshely ne csak szállást nyújtson, hanem étkezési lehetőséget is, és rendezvény központként is funkcionáljon; - pl. a térség híres a Buschenschankokról. Ezek olyan, taverna szerű vendéglátó egységek, melyekre speciális szabályok vonatkoznak. A Buschenschankokban a tulajdonosok a saját maguk által előállított élelmiszereket kínálhatják fogyasztásra (nem melegkonyhás!). Pl. saját hízlalású sertésekből készült élelmiszerek, saját termelésű gyümölcslé, bor, kiegészítésként szintén helyi
termékeket kínálnak, melyeket a környékbeli termelőktől szereznek be (pl. kenyér, sajt stb.). Évente összesen legfeljebb 6-9 hónapot tarthatnak nyitva, melyet saját naptárban, előre közzétesznek; - a helyiek a helyi termékeket fogyasztják! - a legtöbb a kis-és középvállalkozás, 1-20 fő foglalkoztatottal; - kevés a nagyvállalat, ami van, az főként a szállítmányozás, szerszámkészítés, kertészet ágazatban tevékenykedik; - a kézműipar a hangsúlyos; - nem rövidtávon gondolkodnak, nem az a fontos, hogy a következő 2-3 évben mi fog történni, hanem hogy 10 éves távlatban hova tudnak elérni; - egy nagy sikertörténet a helyi kosárfonó vállalaté, mely mára már az UNESCO örökség része, holott a mesterség majdnem kihalt, úgy kellett a régi öregek tudására alapozva fel eleveníteni; - a napenergia és a fa szén a legjelentősebb megújuló és bioenergia forrás, de az energia racionalizációhoz országos szinten komoly nagyságrendű támogatást nyújtanak; - a közintézményeket a megfelelő technológiával szerelték fel; - meg adják a szakképzés becsületét; - céljuk, hogy 2025-re önellátó legyen a régió energiából; - a Vulkanland túraútvonalról szólva elmondta, 10 éves munka eredménye, a cél az volt, hogy az útvonalak során a túrázók a lehető legtöbb témával és tartalommal találkozzanak, az útvonal melletti szolgáltatókat is érdekeltté tették a projektben; - az ünnepeket is megpróbálják a saját képükre formálni, egységes megjelenés és programok a szomszédos településeken, hagyomány és művészet együtt; - „15 év a vidékfejlesztés szempontjából” nagyon rövid idő - korábban jellemző volt az elvándorlás, amit sikerült megállítani; - a szemléletformálás, motiválás sokkal könnyebb kicsi, de jó példákkal.
Bernd Wieser az étterem kertjét képező telken kialakított tanösvényen vezette végig a csoportot, bemutatta a térség földrajzi kialakulásának történetét, a legismertebb állat-és növény fajokat. Külön szólt a Natura 2000 területeken megvalósított természetvédelmi projektekről, melyek célja a helyi élővilág (növények, állatok) megőrzése, s olyan gazdálkodási formák megvalósítása, melyek mindezen célok elérését nem akadályozzák. Elmondta, a Natura 2000 területeken a gazdálkodást jellemzően magántulajdonban lévő, ill. magánadományokból gazdálkodó egyesületek végzik. Busszal rövid kirándulást tettünk a környéken, szemléltetve az elhangzottakat (fő gazdálkodási formák, termelt növények, tartott állatok stb.).
Projektlátogatás keretében elsőként Sabine Putz helyi termék boltját és házi lekvár készítő üzemét, majd biokertjét kerestük fel. A bolt rendkívül látványos, k. 80m2-nyi széles választékból válogathatnak a vevők. A termékek részben Sabine által előállított termékek, de a hölgy 80 másik termelővel/beszállítóval áll kapcsolatban, így tudja gazdaságosan fenntartani az üzletet. Vacsora egy helyi Buschenschankban.
3. nap Reggelit követően projektlátogatások következtek. A Sonnenhaus Grandl kapcsán Gabrielle Grandl házigazda elmondta, az EU csatlakozás óta 12 régi parasztházat újítottak fel együttműködésben, a csatlakozáshoz kritériumokat határoztak meg: - legalább 100 éves épületek, azokat és környéküket rendben kell tartani, az autentikus képet megőrizve, a korszerűsítés mértéke egyéni döntés; - a belső berendezés korabeli bútorokkal történjen, a helyi asztalos mesterekkel dolgoztattak; - 2002 óta van közöttük formális együttműködés is, minimum árlimitet vezettek be, havonta kb. 400 vendégéjszakájuk van; - a környék házaihoz is tartoznak általában vendégszobák; - a működés során tapasztalták ki, hogy nem elég csak szállást nyújtani, étkezési lehetőséget is kell biztosítani, valamint szolgáltatásokat kell kínálni; - ez újabb fejlesztéseket követelt; - az egyes szolgáltatásokat a más háznál megszállt vendégek is igénybe vehetik (pl. masszázs); - a reggeli biztosításához együttműködnek a helyi mg-i iskolával és a környékbeli farmerekkel, és csak helyi terméket szolgálnak fel, ez kritérium; - biomassza hasznosítás az energia ellátáshoz szintén kritérium, ebben a közeli erdőkre támaszkodnak; - további kritérium, hogy minden vendégháznál kell legyen bérelhető kerékpár; - a Vulkanland túraútvonal összesen 800 km hosszú, 50 település van benne, a nagy körtúrához a településeken belüli kis túrák is csatlakoznak, mindegyik rész túra egy-egy témához kapcsolódik, egységes táblarendszerrel; - hangsúly a szemléletformáláson és a fenntarthatóságon; - weboldalon előre lehet programot rendelni/foglalni; - a vendégek kb. 70%-a német, kevesen érkeznek Mao-ról, Olaszo-ból, illetve K-Európából; - a legtöbben nyáron vannak, de igyekszenek kiegyenlíteni a szezont, télen pl. az adventhez kapcsolódó kézműves vásárokra és művészeti programokra építve, ill. a vidéki/tanyasi élet bemutatása (állattartás, befőzés stb.)
- közös, saját forrásból finanszírozott marketing tevékenységet valósítanak meg. A Vulcano Ham Company öt helyi sertéstenyésztő együttműködésére épül. A saját hizlaldákban tartott sertéseket közösen kialakított üzemben dolgozzák fel, és közös márkanév alatt értékesítik. A cég különlegessége az általuk alkalmazott sertéstartásban keresendő, ill. a cég védjegyének számító különleges sonkában, melyet megfelelő fűszerezést követően levegőn legalább 15 hónapig, majd még 3 hónapig érlelnek, és papírvékonyra szeletelve fogyasztanak. A sertéseket különleges mélyalmon tartják, jó körülmények között (tágas tér a mozgáshoz, korszerű etető és itató rendszer, hátvakaró, játszótér stb.) Az üzemet a higiéniai előírások miatt sajnos nem tekinthettük meg, helyette a cég rendkívül látogatott, de kétségkívül rendkívül informatív látogatóközpontjába mentünk el. Ott kisfilm és tárlatvezetés keretében megismerkedtünk a feldolgozott sertésfajtákkal, az általuk keresztezett fajok előnyeivel és hátrányaival, megismerhettük a sonkaérlelés folyamatát, és ebéd gyanánt széles körű kóstolót fogyaszthattunk el. (Megjegyzés: távozásunkkor a buszból sajnos láttuk azon sertések tartási helyét és körülményeit is, akik nem voltak a szerencsés, látogatóközponti kiválasztottak között, és kevesebb helyük volt a mozgásra… bízunk benne, a játszóterüket éppen takarították, ezért voltak időlegesen úgy, mint heringek a konzervdobozban…) A Wollgenuss csoport juhtartók partnerségére épül. Az egymással együttműködő hölgyek saját birtokukon viszonylag kevés, 5-12 juhot tartanak, melyek gyapját egy közös kis üzemben dolgozzák fel, és közös akciókon (vásárokon stb.) értékesítik. A partnerség különlegessége, hogy nem szokványos használati tárgyakat készítenek gyapjúból (pl. ékszereket). A Gölles család ecet és pálinka üzemében többféle étkezési ecetet és likőrt kóstolhattunk, ill. megismerkedtünk a családi vállalkozás történetével, valamint az általuk alkalmazott gyártási módszerekkel is, különös tekintettel a snapsz és a pálinka között különbségre. Vacsora a Riegersburgi Wippel étteremben. 4. nap Reggelit követően kijelentkezés a szállodából, 8.45-kor indulás a Zotter csokoládé gyár és látogatóközpontba. A Zotter család, miután kisvállalkozásuk tönkrement, az alacsony ingatlanárak miatt költöztek a nagyvárosból a térségbe, és kezdték újra a családi cukrászatot. Mára már 150 alkalmazottjuk van, összesen 18 millió euróból valósítottak meg fejlesztéseket, a világ 8 legjobb csokoládégyára között tartják őket számon. Mindez egyebek között annak köszönhető, hogy a minőséget totális kontrollal biztosítják, saját indiai kakaóbab ültetvényről szállítják az alapanyagot. A gyár energiaellátását 50%-ban napenergia biztosítja, a napelem telepek a gyár melletti több hektáros területen vannak telepítve. A gyárban a teljes gyártási folyamattal megismerkedhetnek az érdeklődők. A szakmai programot követően sor került a helyi vár megtekintésére. Ebéd a hatzendorfi Malerwinkl étteremben, mely különleges art elemeinek köszönheti hírnevét, Pazar konyháján kívül. (Általánosságban elmondható, hogy a megtekintett/megkóstolt termékek mind jó, esetenként kiváló minőségűek voltak, de a legfontosabb tényező mindenhol az élmény faktor volt, vagyis egy-egy termék esetében nem is feltétlenül az íz, vagy a forma stb. volt az érték, mely a megvásárlására buzdított, hanem a vele járó plusz érzelmi impulzus. Hazautazás a Szentgotthárd - Körmend – Veszprém – Budapest – Szarvas – Békéscsaba útvonalon.
A tanulmányút szakmai programjához kapcsolódóan 2014. október 28-án sor került egy értékelő megbeszélésre, melyen a résztvevők a hallottakkal, ill. látottakkal kapcsolatos észrevételeiket, véleményeiket összegezték. A legfontosabb megállapítások között elhangzottak: - valóban a szemléletformálás a legfontosabb feladat, hiszen Magyarországon a közös mezőgazdasági termelésnek és értékesítésnek a rendszerváltás előtti időszak erőszakos téeszesítései miatti negatív beidegződések még erősen élnek a termelőkben, generációváltásra is szükség lesz; - a térségben élők rosszabb jövedelmi különbségeire is tekintettel kell lenni, hiszen a leggazdaságosabb termelés esetében is drágább a helyi termékek előállítása, mint a tömegtermékeké; - figyelembe kell venni a termőföldi, ill. földrajzi adottságokat. Míg Ausztriában kevésbé jó termőföldek találhatóak, mint Békés megyében, az állattenyésztés és a kézműves ipar könnyebben „teret hódíthatott”, azonban térségünkben a „leggazdaságosabb” hasznosítás a szántóföldi növények termesztése, ill. míg Ausztriában sűrűbb a településszerkezet, szűkebb hazánkban akár 20-40 km is lehet a távolság az egyes városok/falvak között, mely pl. az egyes túraútvonalak összeköttetéséhez kevésbé előnyös; - amint azt Josef Ober, a Vulkanland HACS elnöke is megfogalmazta a kapott helyi termék ajándékkosár láttán, térségünkben is széles palettája van a helyi hagyományokra, tudásra és alapanyagokra épülő helyi termékeknek (kosár, szőttes, kolbász, húskészítmények, pálinka, lekvár, méz, savanyúság, szörp). A következő lépés e termékek „eladási módszerének” megtalálása, ill. a gazdaságos üzemméretek és az egymással partnerkapcsolatra lépő felek megtalálása; - a kívánt eredmények elérése 3-4 év építkező munkát követel meg, már a folyamat elején el kell fogadni, hogy közép és hosszú távú időszakokról beszélhetünk csak; - a Körösök Völgye Akciócsoportnak támogatnia kell az egyes termelők közötti – egyelőre nem intézményesült – együttműködéseit, de mindenekelőtt a kapott információkat, a látott jó gyakorlatokat kell terjesztenie a térségben, és fel kell kutatnia a potenciális partnereket.
Az értékelő megbeszélés részeként Molnárné Dr. Tarkovács Márta tartott előadást Makovecz Imre közösségépítő módszertanának bemutatása céljából. Az előadásból kiderült, az elsődlegesen építésztervezői tevékenysége révén ismert Makovecz Imre közösségfejlesztő volt, tervezői munkája során – kiváltképp a vidéki kistelepülések esetében – gyakorlatilag mindazon közösségszervezési módszereket, ill. tervezési elveket alkalmazta, melyekre a CCC módszer épül. Ezek: helyi igényfelmérés arról, az adott közösségnek van-e igénye/szüksége a tervezett épületre, ha igen, annak milyen funkciókat kell betöltenie (ehhez folyamatos kommunikációra van szükség a lakosság, a helyi szereplők, a településvezetők és a szakemberek között), ill. azon funkciók működtetéséhez milyen erőforrásokra és tevékenységekre van szükség. Az előadás legfontosabb üzenetei: - a helyi társadalmat érintő bármilyen fejlesztés esetén organikus gondolkodásra van szükség; - az építés olyan hosszan tartó folyamat, melyben a döntéshozók, a helyi lakosság és a szakértők együtt keresik az adott feladat optimális megoldását;
- a települési megújító-tervező munkában a bevonás, a részvétel segítése sajátos hozzáértést igénylő, összetett tevékenység; - szükség van külső közösségi szakemberekre, mindenkit a saját szakértelmében kell bevonni a folyamatba; - helyi anyagokból, olcsón, a közösség céljainak és szépre épüljön a ház - meg kell küzdeni a „nincs itt semmi!, nincs jövőképünk, ha lenne pénzük, csak akkor tudnának előrelépni” hozzáállással; - helyi szintű párbeszéd kialakulása kell, akkor és azután merül fel a kérdés, hogy ezeket a szükségleteket milyen épület, mesterségesen létrehozott tér tudja a legjobban szolgálni; - a hagyományt tehát úgy lehet a szerves építészetbe beleépíteni, hogy egy rendkívüli mélységű népművészeti emlékezés anyagát kell szervesíteni, megjeleníteni a huszadik század végén… Ha valamit kell tenni a huszadik században, akkor az éppen az emlékezet újfajta felélesztése, abszolút pontos feltámasztása; - Makovecz szándéka a kultúra alapjait erősítő, annak közösségmegtartó erejét fokozó kézzel fogható példák állítása volt; - kultúra= a „hétköznapi” életünket meghatározó szokások, cselekvési módok (beszédkultúra, viselkedéskultúra), közösségi kapcsolatok, valamint a helyhez, a közösséghez kötődő hagyományok értékeinek megőrzése; - településfejlesztési koncepció: a múlt és a jelen helyzet feltárásán nyugvó jövőképet fogalmaz meg,+ célokat tűz ki. A koncepció kibontása az integrált településfejlesztési stratégiában valósul meg, kidolgozásában a helyi társadalomnak (lakosoknak, civil szervezeteknek, szakembereknek, intézményeknek, gazdasági szereplőknek) hangsúlyos szerepet kell kapnia; - széleskörű és aktív részvétel szükséges; - a fejlesztési célok megfogalmazásának kiindulópontja az a tudás, amelyet a település helyzetéről annak lakóitól szereztünk; - első lépés a múlt, második a jelen helyzet és a vágyak megismerése, feltárása, harmadik a település jövőjéről szóló nyilvános beszélgetéssorozat, amelynek célja az, hogy a jelenlévők feltárják egymás előtt nézeteiket, vágyaikat, reményeiket, hogy nyilvánosságot kapjon minden kritika, vélemény, megfogalmazódjanak az álmok és szembesüljenek a valósággal, hogy e kettő összegéből kirajzolódjanak a szükséges és lehetséges lépések; - kreativitás, a lehetséges megoldások, újdonságok keresésében mutatott bátorság; - racionalitás, az akadályok számbavétele; - visszacsatolás, a mérlegelési szempontok és a döntések indoklása; - a beszélgetések célja kettős: együttműködésre kész emberek csoportjainak kialakítása és a jövőkép, a cselekvési tervek megfogalmazása; - az a polgármester, aki a pályázati rendszerben és a kapcsolatok immár többszintű, akár nemzetközi építésében tájékozott, az a testület, amely békében van egymással, és amelyben az
emberi viszonyok rendezettek, a jogkörök tisztázottak és elhatároltak, az az önkormányzat, amely a helybéli társadalmi kapcsolatokat keres, és munkájában azokra épít, hosszú távon éppen a településfejlesztés eredményeiben fog kiemelkedni a máshogyan munkálkodók közül. A testületbéli megértés és tolerancia, a civil szervezetekkel való jó együttműködés nemcsak a véletlen dolga, hanem tudatos fejlesztő munka eredménye is.
