Emlékezés Lojze Kozarra
Szerző Dr. Gyürki László Lektorálta Mátyás Zsófia Kiadja Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadó 9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Telefon: 94/513-191, 30/864-5605 E-mail:
[email protected] Internet: www.martinuskiado.hu Felelős kiadó: Teklits Tamás igazgató Minden jog fenntartva! Jelen könyvet vagy annak részleteit bármely formában reprodukálni vagy közölni csak a kiadó előzetes írásbeli engedélyével lehet. Nyomdai munkák Kapitális Nyomdaipari Kft. Felelős vezető ifj. Kapusi József
HU ISBN 978-615-50910-3-2
GyürKI LáSzLó
EMLÉKEzÉS LOJzE KOzArrA
Martinus Kiadó Szombathely, 2011
ELőSzó „Ha hallanád szavam, tudom mit érzenél: Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!” (Tompa Mihály) Lojze Kozar atya élettörténetét olvasva Tompa Mihály gondolatai jutottak eszembe, aki Levél egy kibujdosott barátom után című versében a hazaszeretet mély érzéseiről írt. Bár a vers főszereplőjének és Kozar atyának az életsorsa egészen más, mégis éppen azért jutottak eszembe a vers sorai, mert az a hazaszeretet vezette Kozar atyát, amelyet Tompa Mihály, a költő hiányolt barátja magatartásában. Ha van sajátosan muravidéki papi sors, akkor Lojze Kozar életútja annak mondható. Születésekor még a szlovén nemzetiségű, de a magyarországi Magasfok (ma Martinje) lakója, szemináriumát viszont már mint szlovén állampolgár végezte Mariborban. A történelem furcsa fintoraként lett egy egészen rövid ideig 1941 és 1945 között a Szombathelyi Egyházmegye buzgó papja. Ugyanis Kozar atya lakóhelye, a Muravidék, 1941 áprilisában Jugoszlávia megszállásával és felosztásával visszakerült Magyarországhoz. A II. világháború végével azonban újra Jugoszlávia része lett, mivel a Párizsi béke a trianoni határokat állította vissza. E két esemény közti időben, XII. Pius pápa rendelkezése alapján (1941. május 15.) Grősz József szombathelyi püspök lett a terület adminisztrátora. Lojze Kozar rövid szombathelyi egyházmegyés tevékenysége csak ennek köszönhető. A háború borzalmai sajnos a lelkipásztori munkában is éreztették hatásukat. Grősz József 1941. évi nyári dispozíciója előtt levelet kapott a déli hadsereg katonai közigazgatási csoportjától. Ebben külön kitértek Lojze Kozar, akkori bántornyai káplán plébánosára, Jeric Ivánra, mint olyan személyre, aki elkötelezett szlovénsága 4
miatt az apostoli adminisztratúra területén nem kívánatos személylyé vált. Neki 1941. augusztus 9-én a püspök a következőket írta: A magyar királyi déli hadsereg katonai közigazgatási csoport parancsnoksága arról értesít, hogy nagytisztelendőséged magyarlakta területre helyezendő át, vagy az országból kiutasítandó, vagy internálandó. Jeric atya végül nem került áthelyezésre, káplánját, Kozar atyát viszont, aki feltehetőleg hozzá hasonlóan jó szlovénként élt, Grősz József püspök úr először Hosszúperesztegre, majd 1942-ben Körmendre helyezte káplánnak. Sajnos ebből az időszakból tevékenységével kapcsolatos írott forrásaink nincsenek. Kozar atya dispozíciójával szerencsésnek mondhatta magát, hiszen paptársai közül 1941 novemberében Jeric Mihályt, Camplin Ivánt és Halász Dánielt fegyházbüntetésre ítélték, ahonnan csak 1942-ben szabadultak. Sőt, 1945 tavaszán ismeretlen tettesek – feltehetőleg kommunisták – Halász Dánielt meggyilkolták. Kozar atya azonban aktív lelkipásztori munka közepette vészelte át az átvonuló frontot a Szombathelyi Egyházmegyében, s amiben tudott, képességeihez, lehetőségeihez képest igyekezett segíteni a reá bízott nyájat. Otthonának hívó szava, amely számára mindig is rendkívül fontos volt, hazahívta. Öt év után végre újra szeretett szlovénjai körébe térhetett meg, s kezdhette el építeni – a romokból felemelve – Krisztus Egyházát. Szombathely 2010. december 17. Dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök
5
TALáLKOzáSOM LOJzE KOzAr SzLOvÉN íróvAL – A KörMENdI ÉvEK
1942 óta 28 káplán és hitoktató működött hosszabb-rövidebb ideig Körmenden. A hívek elég hamar elfelejtik a nevüket, legfeljebb azok emlékeznek rájuk, akiknek hitoktatójuk volt, együtt játszott, kirándult velük. Talán papi jubileumok – ezüstmise, aranymise – alkalmával élednek föl a régi emlékek, és örömmel viszik haza a tőlük kapott emlékképeket. Felfigyeltem arra, hogy 70 év távlatából is milyen szeretettel emlegetnek a hívek egy káplánt, aki a II. világháború idején, annak vége felé működött Körmenden. Lojze Kozarról van szó, aki 1942. november 1-jétől 1945. május 1-jéig volt körmendi káplán, majd visszatért hazájába. Rendszeresen járt Horvátnádaljára és Felsőberkifaluba misézni, hittanórát tartani. Azért is emlegetik, mert szlovén nyelvtudásával a hívek segítségére volt a szovjet bevonulás alkalmával. Egy nádaljai hívő így emlékezik rá: „Szeretetét éreztük ittlétekor, és kedves mosolyára, amíg élünk, emlékezni fogunk.” 1993. május 23-án osztrák, magyar és szlovén hívek jöttek össze a szlovéniai Kancevciben – magyar nevén Felsőszentbenedeken – ünnepi szentmisére és baráti találkozóra. Itt találkoztam először az akkor már nyugdíjas Lojze Kozar odranci plébánossal, aki hazájában ismert és megbecsült író volt. Tolmácsoltam neki a körmendi hívek üdvözletét és jókívánságait. Arra kértem, küldjön egy rövid életrajzot és azt a könyvét, amelyről az a véleménye, hogy nálunk is ki lehetne adni. A könyv és az életrajz megérkezett, de nem találtunk alkalmas fordítót, így tervünk nem valósulhatott meg. 1997-ben Odranciban kerestem fel Kozar plébánost. Beszélgetésünk során azt ajánlotta, hogy Az elmozdítható gyertyatartó című könyvéből azt a részt adjuk ki, amelyért megkapta a Serra Internacional-tól a rövid prózáért járó II. Nemzetközi Irodalmi Díjat. 6
▲ Lojze Kozar ► A Lojze Kozar év logója ▼ Lojze Kozar Gyöngyös Ferenc kanonokkal és a horvátnádaljai leánykör tagjaival
Ehhez fordítót is találtunk, majd 1997-ben Lojze Kozar életrajzával és a körmendi káplánságára való emlékezéssel együtt a Szegények Orvosa Körmendért Alapítvány kiadásában megjelent a könyv ezen része. Lojze Kozar odranci plébános 100 éve született és 10 éve halt meg. Az odranci egyházközség rendkívüli ülése 2009 januárjában arról határozott, hogy a 2010-es év az odranci plébánián jubileumi Kozarév lesz. Az év jelszava: Minden szeretetem. Lojze Kozar egyházmegyénk területén született, gyermekkorát ezen a vidéken töltötte, és egy ideig káplánként is szolgált a Szombathelyi Egyházmegyében. A jubileum alkalmából körmendi éveire való visszaemlékezését, továbbá Az elmozdítható gyertyatartó egy részletét közöljük e kiadványban. A kiadvány előszavában dr. Veres András megyéspüspök úr ismertette a politikai helyzetet és azt, hogy hogyan került Lojze Kozar a Szombathelyi Egyházmegyébe. Dr. Jozef Smej maribori segédpüspök, Lojze Kozar műveinek egyik legjobb ismerője a Janez licenciátus című történelmi regény keletkezésével foglalkozik. Dr. Gyürki László pápai prelátus
8
LOJzE KOzAr ÉLETúTJA Lojze Kozar 1910. november 11-én született Martinjében. A község akkor a felsőszölnöki plébániához tartozott. Felsőszölnökön részesült a keresztség szentségében, 1936. július 5-én szentelték pappá. Kezdetben intézeti lelkész és prefektus volt a maribori szemináriumban, majd káplánként szolgált a következő plébániákon: Trbovlje, Hrastnik, Brezice és Turnisce. Lojze Kozar a II. világháború idején került a Szombathelyi Egyházmegyébe: káplánként szolgált Hosszúperesztegen és Körmenden. A háború után visszatért hazájába, ahol öt hónapig Velika Polonán volt megbízott plébános, majd Odranci plébánosa lett 1945-től 1991-ig. Ezt a plébániát ő szervezte meg, és itt élt nyugdíjazása után is, egészen haláláig. Lelkipásztori szolgálatának legtevékenyebb időszakát Odranciban töltötte. A település Szentháromság kápolnája kicsinek bizonyult a hívek befogadására, és nem volt alkalmas plébánialakás sem, ezért először felépítette a lakást, majd előkészített mindent egy új templom építéséhez. A község kommunista vezetősége az építési anyagot elkobozta és faluház építésére használta fel, Lojze Kozart pedig börtönbüntetésre ítéltélték azzal a váddal, hogy „lelki terrorral” kényszerítette ki a hívek adakozását. A lendvai börtönbe került, ahová a lendvai plébános, Zver István gyakran küldött neki élelmet. A börtönből szabadulva visszatért Odranciba, ahol építőanyag híján ideiglenes, nagy fa barakkot állított fel – ott mutatták be a szentmiséket és az istentiszteleteket. Szorgalmas híveire támaszkodva azonban újra hozzákezdett a templom építéséhez. Sajnos tervezési hiba miatt az építés során tragikus halálesetek történtek, amiért szintén Lojze Kozart tették felelőssé, s az építész helyett újra börtönbe került. Ezt dolgozta fel később A megsemmisíthetetlen remény című könyvében. 9
◄ Lojze Kozar szülőháza Martinjében (Magasfok) ► Kápolna Martinjéban (Magasfok)
Lojze Kozar lelkipásztori tevékenysége mellett szociológiával is foglalkozott. A Maribori Egyházmegye a statisztikai adatok fényében című könyve évekig szolgált tankönyvként a Ljubljanai Teológián. Statisztika és vallásgyakorlatok évkönyvet adott ki, megjelent A Muravidéki plébániák kis csoportjai régen és ma című írása is. Emellett hosszú évekig főszerkesztője volt a Muravidék évkönyvének, a Stopinjének, valamint a Lendvai és Muraszombati Esperesi Kerület Potik Bogu (Istenhez vezető ösvények) című tájékoztatójának. Lojze Kozar számára az íróasztal is oltár volt, sok időt fordított arra, hogy a szépirodalom, az írott szavak ereje által is embereket toborozzon Isten országa számára. Többször panaszkodott: „Ha félbe kellett szakítanom valamilyen szépirodalmi munkát, utána milyen nehezen tudtam ismét hozzáfogni”. Mint írót, a szlovén vallásos hetilap, a Druzsina többször is bemutatta, de nevét megtaláljuk a szlovén irodalmi lexikonban is, s tagja volt a Szlovén Írószövetségnek. 10
Szépirodalmi műveiben szívesen idézi fel a Goricskót (a Mura és a Rába közti szlovének lakta dombvidéket), és ebbe szövi az Ezüsthegy körüli világot, ami az Ilyen küszöb (1962) és a Pókháló (1968) című elbeszéléseiben jelenik meg. A szlovén vidék leírását megtaláljuk az Anyai kendő (Klagenfurt, 1971; Koper, 1973) és a Jánez licenciátus című műveiben is, utóbbit két kötetben adták ki. Ebben leírja az 1664-es szentgotthárdi csata körüli eseményeket, a katolikusok és az evangélikusok egymás közti kapcsolatát. A táj fájdalmát és problémáját, a kenyérért idegenbe való menekülést az Oldás és kötés (1979) című könyvében mutatta be. Németből fordított egy nevelési könyvet Levelek a szülőknek címmel, lefordította Pável Ágoston Vak völgy ölén így zsolozsmázok című első verseskötetét – ez 1999-ben jelent meg –, s több karcolat és két májusi litánia is fűződik a nevéhez. Lojze Kozar nyugdíjazása után továbbra is segített unokaöcsének a lelkipásztori munkában, de nem feledkezett meg a szomszédos plébániákról sem, ahol szintén rendszeresen segített a plébánosoknak. Munkásságáért több kitüntetésben részesült: 1965-ben pápai káplán, monsignor, 1990-ben pedig a Szlovén Püspöki Konferencia Szent Cirill és Metód kitüntetését kapta meg. 1999. április 29-én halt meg Odranciban, másnap ugyanott temették el. A temetési szertartást dr. Franc Kramberger megyéspüspök és dr. Jozef Smej segédpüspök végezte 85 pap részvétele mellett.
11
SzENTBESzÉd LOJzE KOzAr SzüLETÉSÉNEK 100. ÉvFOrdULóJáN Ha igazi életet szeretnél élni, áhítattal végezd az első péntekeket, tedd lehetővé a betegek szentáldozását. Tisztelt msgr. dr. Štumf Peter, muraszombati Püspök úr! Kedves Helynök úr! Lojze Kozar Esperesplébános úr! Paptestvérek, diakónus, Szerzetes Nővérek! Kedves vendégek! Kedves odranci Hívek! Egész évben – amely Lojze Kozar éve volt – visszhangzik szívünkben egy refrén, de nem az ismert sorok, „Goricskóról Piranba”, hanem „Goricskóról, Odrancin keresztül a mennybe”. Ez néhai plébánosotok életrefrénje, amely megénekli, hogy ő, mint „mozdítható gyertyatartó” örömmel sietett – Trbovlje, Hrastnik, Brežice, Turnišče és a háború alatt, négy éven át Magyarország – megszentelni a híveket, majd öt hónap gondolkodás után Velika Polanán, mielőtt „felszabadultunk” volna, Odranciba ért. Nagy lelki jótevőtök életének visszhangja, „Goricskóról, Odrancin keresztül a mennybe”, olyan magasztos, hogy azt senki sem szégyellhetné, és csak azt kívánhatjuk, bárcsak mi is hasonlóan, sajátosan eldalolhatnánk mindezt. Id. Lojze Kozar, aki állhatatos ember és pap volt, az evangélium szavai szerint elnyerte az örök életet: „Állhatatossággal nyertek örök életet.” (Lk 21,19) Ehhez az állhatatossághoz új módon hív bennünket a templom előtti szobra. Tekintete a közúti zűrzavarra néz, és az élet zűrzavarára figyelmeztet, amikor már nincsenek szilárd értékek, az életelvek változnak, a fogyasztás és a kíméletlen anyagi jövedelem csalogat. A szoborban megörökített magatartása a Szent34
háromsághoz hív, aminek szeretetében mindnyájan otthont találunk. Id. Lojze Kozar állhatatos ember volt. Írott és kimondott szavai a katolikus realizmusról tanúskodnak. A háború alatti és utáni években is állhatatos maradt. Malakiás próféta szavai: „Íme elérkezik az a nap, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket. Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja.” (Mal 3,19) Malakiás szavai már magvalósultak és ma is megvalósulnak. Sokan, akik id. Kozar életét megkeserítették, és akadályozták a vallásgyakorlást, eltűntek. Azonban nemcsak az ő, hanem nagyon sok odrianci hívő állhatatossága miatt, a Szentháromság magasztos temploma mellett tevékeny plébániai közösség van korunk lelki sivataga felett. „Felragyog az igazság napja, és sugarai üdvösséget árasztanak.” (Mal 3,20) Id. Lojze Kozar lelkipásztor állhatatos ember volt. Amikor ma az evangéliumban Jézus szavait hallottuk a templomról, „jönnek majd napok, amikor abból, amit most láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak”, ki ne gondolt volna arra, hogy ehhez hasonlót Kozar is átélt az építkezés alatt, amikor a szerencsétlenség nyolc áldozatot követelt. Ő akkor sem engedte magát félrevezetni. Állhatatosságával az életnek adott előnyt, állva maradt és megmaradt. Állhatatosságát nem a gazdagságra, a hatalomra és a dicsőségre alapozta, még kevésbé az élvezetre, hanem a reményre és a lelkekért égő szeretetre. Id. Lojze Kozar állhatatos ember volt, és az maradt akkor is, amikor az evangélium szavai másképpen is megvalósultak: „Nemzet, nemzet ellen támad /…/Nagy földrengés lesz itt is, ott is /…/éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények /.../ kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket /…/helytartók elé hurcolnak az én nevemért.” (Mt 21,10-12) Mindez megtörtént vele is. Szemtanúja volt a szlovének, magya35
rok és németek egymás elleni harcának. Számtalan alkalommal állították a hatóságok elé üres kézzel, de a szívében igazság és szeretet lángolt. Mindez azért történt, „hogy tanúságot tegyetek rólam”. Id. Lojze Kozar mindezt megértette, és tanúságot tett az írott betűk által és élőszóval a szószékről, a fatemplomban vagy a magasztos katedrálison keresztül. Id. Lojze Kozar állhatatos ember volt, ezért tanítónk és példaképünk lehet abban, hogy hogyan valósítsuk meg Krisztus evangéliumát. Az evangélium azt hirdeti, hogy az emberiség történelme nem megsemmisülés, hanem egy új világ megvalósulása. Jézus hirdeti, hogy a világnak van kezdete és magasztos vége a szerető Atyánál, az égben. Erre utalnak templomotok magasztos tornyai is. Jézus meg akarja váltani az emberiséget a haláltól való félelmétől. Meg akar tanítani arra, hogy felismerjük az idők jeleit, megérteti velünk Jézus halálának és feltámadásának titkát. Az Atya szeretete fog győzedelmeskedni, nem a félelem és a gonoszság. Amint Lukács evangélista Jézus jövendölését leírta, az napjainkban is sorra megtörténik. Az Egyházat ma is üldözik, szenved a belső nyugtalanságok és sajnos még a pásztorok közötti viszálykodás miatt is. Ahogy a megpróbáltatásokat elfogadta id. Lojze Kozar, ha köztünk lenne, ma is elfogadná azokat, és így szólna hozzánk: „Mindez azért történik, hogy tanúságot tegyetek rólam! Ő ad majd nektek bölcsességet és ékesszólást.” (Lk 21,13.15) Mindezt elhiszitek? Ha igen, akkor készek vagytok az új evangélium hirdetésére. Kedves Százesztendős, esdje ki számunkra az állhatatosságot! Ámen! Odranci, 2010. november 14. Dr. Marian Turnsek maribori koadjutor püspök 36
▲ Az odranci Szentháromság-templom
TArTALOMJEGyzÉK Előszó ..................................................................................................
4
Találkozásom Lojze Kozar szlovén íróval – A körmendi évek ...
6
Lojze Kozár életútja ..........................................................................
9
A Janez licenciátus című történelmi regény keletkezése ............ 12 Körmendi káplánkodásom emlékei ............................................... 15 Az elmozdítható gyertyatartó ........................................................ 19 Szentbeszéd Lojze Kozar születésének 100. évfordulóján .......... 34 A jubileumi Kozár-év rendezvénynaptára .................................... 38 Tartalomjegyzék ................................................................................ 40
40
