Emelt Szintű etanácsadó Képzés

Emelt Szintű eTanácsadó Képzés Kulturális innováció az Észak-magyarországi régióban REKÉP Regionális Kultúra Építő Projekt TÁMOP 3.2.3/08/2 Eszterházy Károly Főiskola

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638

Tartalomjegyzék 1. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ALAPJAI .....................................................................................3 1.3. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM FOGALMA, ÉRTELMEZÉSEI .....................................................................3 1.4. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEI ..................................................................3 1.5. A TÁRSADALMI NYILVÁNOSSÁG ÉS A CIVIL TÁRSADALOM .......................................................................4 1.6. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM HELYZETE AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON....................4 1.7. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM FEJLESZTÉSÉNEK EURÓPAI ÉS HAZAI PROGRAMJAI, STRATÉGIÁI ...........8 1.7.1. Európai programok és stratégiák ....................................................................................................8 1.7.2. Hazai programok és stratégiák ........................................................................................................9 1.7.3. A Magyarország információs társadalom stratégiája ...................................................................10 1.7.4. A MITS végrehajtásának programterve.........................................................................................11 1.7.5. Az ágazatai stratégiák összefoglalója ............................................................................................13 1.7.6. Neten a Cégem – sikeres magyar vállalkozások az interneten ......................................................13 1.8. A KOMMUNIKÁCIÓ ALAPFOLYAMATAI....................................................................................................14 2. HÁLÓZATOK SZEREPE A HÉTKÖZNAPOKON ...............................................................................17 2.3. A HÁLÓZATISÁG PARADIGMÁJA ..............................................................................................................17 2.4. AZ INFORMÁCIÓ MINT TERMÉK ...............................................................................................................17 2.5. INFORMÁCIÓS IPAR, INFORMÁCIÓS GAZDASÁG .......................................................................................19 3. A „DIGITÁLIS SZAKADÉK”...................................................................................................................22 3.3. A „DIGITÁLIS SZAKADÉK” FOGALMA ......................................................................................................22 3.4. KUTATÁSOK A „DIGITÁLIS SZAKADÉKRA” VONATKOZÓAN ....................................................................22

1. Az információs társadalom alapjai 1.3. Az információs társadalom fogalma, értelmezései Daniel Bell 1973-as „The coming of post-industrial society” című könyvében vizionálta az információs társadalom eljövetelét. Szerinte az információs társadalom a tudás köré szerveződik, azért, hogy kezelni tudja a változást, az innovációt és a társadalmi kontrollt.1 Bell szerint a posztindusztriális társadalom információs társadalomnak is nevezhető, mert az információ ebben a társadalomban kulcsfontosságúvá válik. R. Stonier 1983-as „The wealth of information: A profile of the post-industrial economy” című könyvében az információs társadalmat egyfajta megvalósítható utópiaként festi le, amelyben minden társadalmi egyenlőtlenség megszűnik, az oktatás mindenkire kiterjed, mindenki számára hozzáférhetővé válik és megszűnik a harc és a háború. Maga az információs társadalom kifejezése 1961-ben született meg. Egészen a hetvenes évekig azonban párhuzamosan használták pld. a tudástársadalom terminussal, valamint mindazokkal a fogalmakkal, melyekkel a posztindusztriális társadalom jellegzetességeit szemléltetni akarták. Használata az 1980-as években vált egyre dominánsabbá. Az információs társadalom fogalma alatt Manuel Castells a téma ismert kutatója azt érti, hogy ez egyfajta új módja az emberi együttélésnek, ahol az új kihívás az információ előállítása és tárolása lesz. Yoneji Masuda 1981-es meghatározása szerint az információs társadalomban nem az anyagi, hanem az információs javak termelése a fő cél, és emiatt ez a társadalom az emberi intellektuális kreativitásra épít.

1.4. Az információs társadalom elméleti megközelítései Az információs társadalom négy modell alapján a következőképpen írható le:2 Közgazdaságtani modell szerint az információ: áru, amivel kereskedni lehet. Az 1970-es években terjedt el az a fajta elképzelés, hogy a gazdaság három hagyományos szektora mellé kell sorolni az információs gazdaságot is, mivel a gazdaság nagymértékben függ a tudástól. A technológiai modell képviselői szerint a társadalmi változásokat a technológiai fejlődés indukálja. Ebben a megközelítésben az információs társadalom az információs technológia által átalakított gazdaság. A szociológiai megközelítés szerint (Manuel Castells) mindennek alapjai a kommunikáció és az információtárolás új eszközei. Szerinte a társadalom az információ mentén fog átalakulni: kialakul a szakadék az információban gazdagok és szegények között. Kialakul egy információtól elzárt alsó réteg. A gazdaság teljes mértékben átalakul – szolgáltatások és tudások átadását helyezve a középpontba. Bizonyos típusú munkák el fognak tűnni vagy perifériára szorulnak ebben a társadalomban. Az infokommunikációs technológiák térnyerése átalakítja az emberek egymáshoz való viszonyát is. A történeti modell szerint azt mondhatjuk, hogy az emberi társadalom mindig kommunikációfüggő volt. Ami történetileg változott, az az információhoz való hozzáférés, valamint az információs rendszerek kiterjedtsége. Ebből a megközelítésből az információ átadása, gyűjtése, tárolása történetileg vizsgálandó.

1

Kovács, G.: Az információs társadalom: gyakorlati és politikai vonatkozások. http://nyitottegyetem.philinst.hu/Tarsfil/kg_inftars.htm 2 Feather, J. P.: Theoretical perspectives on the information society. In: Challenge and change in the information society. Ed. by Susan Hornby and Zoë Clarke. London: Facet, 2003. 3–17.

1.5. A társadalmi nyilvánosság és a civil társadalom Jürgen Habermas német szociológus „A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása” című könyvében3 kifejti, hogy a nyilvánosság magánszemélyek világa, amely a közhatalommal szemben jött létre azzal a céllal, hogy a magánszemélyekből összeállt közönség beleszólhasson közügyekbe. A nyilvánosság feltétele az, hogy kialakuljon a közhatalomtól elkülönített magánszféra (ezen belül pedig a privát szféra és a nyilvánosság). A nyilvánossághoz hozzátartozik az is, hogy a vita korlátlan, és nem köti a vita szereplőit a társadalmi státuszuk, valamint megfelelő információ áll az érintettek rendelkezésére, és ezáltal garantálható a racionális érvelés. A nyilvánosság közvetít a közhatalom és a közönséggé alakult magánszemélyek között. A nyilvánosság keretei között tudnak a polgárok eszmecserét folytatni a politikáról és a kultúráról. A nyilvánosság a demokrácia feltétele és alapja. A társadalmi nyilvánosság keretei Habermas szerint a 17-18. században teremtődtek meg, a korai kapitalista társadalom kialakulásával. A technológiai vívmányok térnyerésével, az egyház hatalmának gyengülésével, a polgárság hatalmának megerősödésével jöttek létre a társadalmi kontroll feltételei. Sajnos, a társadalmi nyilvánosság aranykora nem tartott sokáig, mert a kapitalizmus erősödésével érezhetővé váltak annak negatívumai. A modern jóléti juttatások például elmossák a köz- és magánélet közötti határokat. A munkások megerősödése pedig azt hozza magával, hogy ők is nagyobb beleszólást követeltek maguknak a demokráciába, ami Habermas szerint szintén nem tesz jót a nyilvánosság eredeti funkciója megmaradásának. A 20. századra a nyilvánosság újra-feudalizálódik Habermas szerint. Ez azt jelenti, hogy a politikai döntéseket a közvélemény már egyre kevésbé kontrollálja, a döntések jelentős részét a köz valódi megkérdezése nélkül hozzák, és a köznek csak a formális szavazásokon van lehetősége azokba beleszólni. Habermas „A kommunikatív cselekvés elmélete” című művében kifejti, hogy a civil társadalom az állammal szembeni ellenállás terepe, az „uralommentes kommunikáció” lehetőségét rejti magában. Ralf Dahrendorf szerint4 a civil társadalom feltétele az állampolgárok aktív részvétele a társadalom életében. Gordon White5 angol politológus a következő pontokban emeli ki a civil társadalom szerepét: 1. A civil társadalom alkalmas a hatalom egyensúlyának megváltoztatására a társadalom javára az állammal szemben. 2. A civil társadalom alkalmas az állam ellenőrzésére és felügyelésére közéleti és politikai kérdésekben. 3. Az állam és a társadalom között fontos közvetítő szerepet játszik a civil szféra. 4. A civil társadalom segít abban, hogy a demokrácia megmaradjon, fejlődjön.

1.6. Az információs társadalom helyzete az Európai Unióban és Magyarországon Magyarországon és az Unióban számos kutatás készül információs társadalom témakörében. A kutatási eredmények egy részét a modulfüzet „digitális szakadék” című részében ismertetjük. Ebben a részben azokkal a kutatási eredményekkel foglalkozunk, melyek nem kifejezetten a digitális egyenlőtlenségekkel kapcsolatosak. A TÁRKI 2005-ben készítette el „A digitális jövő térképe” című tanulmányát.6 3

Budapest, Századvég Kiadó, 1993. Idézi Varga, Cs.: Új civil társadalom – intelligens civil társadalom, kézirat 2004–2005. 5 Idézi Uő. 4

A tanulmány alapján elmondható, hogy 2004-ben az EU régi (15 országos) tagállamaiban a heti rendszerességgel internetezők aránya 41% volt. A legkedvezőbb helyzetben lévő skandináv országokban ez az arány megközelítette a 80%-ot. 2006-os adatok alapján az EU-27 országainak lakosai körében a rendszeres internethasználók aránya 45% volt. A 65 évnél idősebbek 10%-a, a gazdaságilag inaktív személyek 17%-a, az alacsony iskolai végzettségűek 25%-a volt rendszeres internethasználó. 2009-es adatok alapján az uniós háztartások 65%-a rendelkezik internettel (56%-nál szélessávú), míg 2008-ban csupán 60%-a rendelkezett (49%-nál szélessávú). Az uniós országok között nagy eltérések tapasztalhatók internetkapcsolattal való rendelkezés tekintetében is. A hollandiai háztartások 90%-ában van internetkapcsolat, Svédországban ez az arány 86%, Dániában 83%, Németországban 79%, Finnországban 78%, Nagy Britanniában, pedig 77%. Kedvezőtlen helyzetben van e tekintetben Bulgária, Románia és Görögország. Bulgáriában a háztartások 30%-a rendelkezik internet-hozzáférhetőséggel, Romániában és Görögországban, pedig 38%-uk. Magyarország a legfrissebb adatok alapján a középmezőnyben helyezkedik el, 55%-os aránnyal. Az internetet Unió-szerte főképp a fiatalok használják. A TÁRKI 2005-ben készült tanulmányából kiderül, hogy a magyar háztartások 85%-a nem rendelkezett otthoni internettel 2005-ben. Akiknek nem volt otthoni internete (85%), azok közül 16%-nak volt számítógépe és ismét 16%-nak volt mobiltelefonja. Ezeket az adatokat mutatja a következő táblázat (%-ban): 1. táblázat: Információs technológiai eszközökkel való ellátottság: Nincs otthoni internet Ebből: Van számítógép Ebből: Van mobil Van vezetékes telefon Van kábeltelevízió Nincs számítógép Van otthoni internet

85 16 16 10 11 69 15

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf A TÁRKI kutatása alapján készült alábbi ábrán látható, hogy hogyan változott 1992 óta az otthoni számítógéppel, valamint otthoni internettel való ellátottság.

6

http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf

1. grafikon: Otthoni számítógéppel, illetve otthoni internettel való ellátottság

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf A következő táblázat mutatja, hogy az egyes társadalmi és demográfiai változók mennyire és hogyan befolyásolják az otthoni számítógéppel való ellátottságot, valamint az otthoni internet-hozzáférést. 2. táblázat:

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf A táblázatból is látható, hogy mindhárom tényezőre a legnagyobb hatással a háztartásfő iskolázottsága, a háztartás jövedelmi helyzete, valamint a háztartás mérete van. A háztartásfő iskolai végzettsége alapján elmondható, hogy a felsőfokú végzettségű háztartásfővel rendelkező háztartások 27-szer kedvezőbb helyzetben vannak a szélessávú kapcsolattal való rendelkezés, 40-szer kedvezőbb helyzetben vannak internet hozzáférést tekintve, 8szor kedvezőbb helyzetben vannak az otthoni számítógéppel való rendelkezés tekintetében, mint a maximum általános iskolai végzettséggel rendelkezők. A település szerkezetét tekintve a fővárosban élők mindhárom fenti dimenzióban kedvezőbb helyzetben vannak, mint az egyéb városokban vagy falvakban élők. Az életkor alapján elmondható: minél idősebb egy háztartásfő, annál kisebb eséllyel részesedik a háztartás az információs társadalom nyújtotta előnyökből. A következő ábra a TÁRKI korábban említett, 2005-ben készített tanulmánya alapján azt mutatja be, hogy az emberek hol használják általában az internetet.

2. grafikon: Internethasználat

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf Ennek alapján látható, hogy az otthonukban internetet használók vannak a legtöbben, ezt követően pedig azok, akik a munkahelyükön interneteznek. „Végezte-e az elmúlt 3 hónapban magánemberként az alábbi tevékenységeket az interneten?” – hangzott az egyik kérdés a TÁRKI által készített kutatás során. Ennek eredményeit mutatja a következő grafikon. 3. grafikon: Az internetes tevékenységek típusai

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf A legtöbb esetben adott termékről kerestek információt, majd ezt követte az internetes újságolvasás, valamint a közintézmények oldalainak böngészése. Ugyanezt a kérdést mutatja be a következő grafikon – a kérdezett iskolai végzettségét is figyelembe véve.

4. grafikon: Az internetes tevékenységek típusai – iskolai végzettség alapján

Forrás: http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a880.pdf

1.7. Az információs társadalom fejlesztésének európai és hazai programjai, stratégiái 1.7.1. Európai programok és stratégiák Az Európai Bizottság 1999-ben hozta nyilvánosságra az „e-Európa – információs társadalmat mindenkinek” című tervezetet.7 Az Európa Tanács lisszaboni közgyűlésén a dokumentum alapján határozták meg a következő évtized fejlesztési prioritásait. 2000 júniusában fogadták el az eEurope 2002 című dokumentumot, mely az uniós országok információs társadalom terén fejlesztendő területeit határozta meg két évre. A célok eléréséhez három területet jelölt meg a dokumentum, melyeken változtatást kell alkalmazni: 1. az információs társadalomnak megfelelő jogi környezet fejlesztése 2. információs infrastruktúra kialakítása és fejlesztése, valamint új információs szolgáltatások létrehozása 3. olyan új indikátor- és mérési rendszer kialakítása és összehangolása Európa-szerte, melyek a változások előrehaladásának mérésére alkalmasak A dokumentum a tagállamok számára számos feladatot fogalmazott meg, többek között azt, hogy az állampolgárokkal megismertessék és megszerettessék az információs technológi7

Komenczi, B.: Elektronikus Európa – Az Európai Unió akcióterve 2002-ig. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-eeu-komenczi

át, valamint, hogy akadályozzák meg a digitális szakadék, a digitális írástudatlanság terjedését. Az eEurope 2002 akciótervben három fő célkitűzést fogalmaztak meg: 1. Olyan internethálózat kiépítése, amely olcsó, gyors és mindenki számára hozzáférhető. 2. A humánerőforrás fejlesztése. 3. Az internet használatára való ösztönzés. „eEurope+” néven 2001 júniusában az Európai Tanács göteborgi ülésén akciótervet fogadtak el, amelyben az unióhoz csatlakozni kívánó országok elkötelezték magukat az információs társadalom fejlesztésére és lemaradásuk csökkentésére. Ennek részeként sor került a csatlakozni kívánó országokban a számítógépekkel való ellátottság és az internethasználat bővítésére, a vezetékes hálózatok modernizációjára, a távközlési piacok liberalizációjára, az uniós jogszabályoknak megfelelő jogharmonizációra, az e-kormányzati lehetőségek kiépítésére. A tagállamok az eEurope 2002 akcióterv lezárulását követően fogadták el az eEurope 2005 akciótervet – annak folytatásaként. Ehhez egy évvel később az akkor az Unióba belépő új országok is csatlakoztak. Az eEurope 2005 akcióterv fő célkitűzése az volt, hogy az új technológiai vívmányok minél jobban hozzájáruljanak a versenyképesség növeléséhez, a munkanélküliség csökkentéséhez, a társadalmi kohézió és az állampolgári részvétel növeléséhez, valamint az életminőség javításához. Az eEurope 2005 a következő alapelvekre épült: 1. A szélessávú és multi-platform infrastruktúra és az ezeken alapuló szolgáltatások gyorsabb kiépülésének ösztönzése. 2. A tudásalapú gazdaság ösztönzése irányába mutató politikák támogatása. 3. Az akciótervnek kellőképpen rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy garantálni lehessen az új tagállamok 2004-es csatlakozását követő bekapcsolódását a programba. Az akcióterv a következő négy cselekvési területet határozza meg: y politikai intézkedések nemzeti és uniós szinten; y a megszerzett tapasztalatok kicserélése; y benchmarking, azaz információcsere vállalatok, cégek között annak érdekében, hogy közösen a leghatékonyabb megoldásokat megtalálják; y az érvényben lévő politikák koordinációja az együttműködési lehetőségek kihasználása érdekében.

1.7.2. Hazai programok és stratégiák 1. világossá tenni, azt, hogy Magyarországnak be kell lépnie az információs korba olyan gyorsan és intenzitással, ahogyan azt az ország kapacitása megengedi; 2. operatív programok adása a tudásalapú információs társadalom számára; 3. a magyar gazdaság versenyképességének növelése a Stratégia által; 4. az információs ágazat presztízsének megteremtése; 5. egy a kormány által elfogadott program megalkotása az információs társadalom hazai fejlesztésére; 6. a MITS alaptervként kíván szolgálni az információs társadalom fejlesztésére vonatkozóan. A Stratégia szorgalmazza: y a szélessávú hálózatok kiépítését; y a hozzáférés/elérés fejlesztését; y közcélú, közhasznú adatok, szabványok és szoftver eszközök biztosítását. A dokumentum három nagy fejezetből áll: 1. a Magyarország információs társadalom stratégiája;

2. a MITS végrehajtásának programterve; 3. az ágazatai stratégiák összefoglalója.

1.7.3. A Magyarország információs társadalom stratégiája Az első részben az információs társadalom hazai helyzetét tekinti át a dokumentum, majd felvázolja az információs társadalommal kapcsolatos jövőképet és ennek eléréséhez szükséges stratégiát. „Az információ mind szélesebb körű és könnyű elérése, fokozott termelése és átalakítása segíti a társadalom megújulását, mobilizációját; utat nyit az egyéni kezdeményező készségnek, vállalkozó kedvnek; szélesíti a civilizációs termékek, kulturális javak fogyasztását, továbbá globálissá teszi az emberi tudás megszerzését és megosztását, és soha nem látott mértékben sokszorozza meg azt.” Célként egy versenyképes információs társadalom képét jeleníti meg. A célt az „eMagyarország” jelszó szimbolizálja. Ez alapvetően a következő két pillérre épül: Első pillér: a folyamatok informatizálása; a folyamatok korszerűsítése az információs és kommunikációs technológia alkalmazásával. Második pillér: az elektronikus szolgáltatások megvalósítása; a szolgáltatások korszerűsítése az információs és kommunikációs technológia segítségével. A Stratégia az eMagyarországot az alábbi szerint definiálja: „eMagyarország: tudatos és szervezett országfejlesztés informatizált folyamatok alkalmazásával, elektronikus szolgáltatások megvalósításával; ezek tömeges elérhetővé tételével és sokszínű, formagazdag információs kultúra kialakításával.” 3. táblázat: A beavatkozás lehetséges pontjai és formái a Stratégia szerint Beavatkozási terület Folyamatok informatizálása Elektronikus szolgáltatások y üzleti tartalomszolgáltaTartalom és szolgáltatások y Üzleti folyamatok újratás, a tartalomipar fejleszszervezése (BPR); tése; y a távmunka és a távoktay közcélú, közhasznú intás elterjesztése; formációk nyújtása; y az elektronikus munkamegosztás, a vállalkozá- y online (köz)szolgáltatások megsok klasztereinek kiépítévalósítása, az se; eközigazgatás bevezetése y elektronikus bizonylatok, stb. elektronikus elszámolási és fizetési rendszer használata; y a kultúra digitalizálása, az egészségügyi, oktatási, közigazgatási folyamatok átalakítása stb. y országos szélessávú háló- y központok; Infrastruktúra y alapinformációk, alapzat kiépítése; szoftverek biztosítása stb. y közösségi szolgáltató y országos szélessávú hálóközpontok; zat kiépítése; y alapinformációk,

y Tudás és ismeret

y

Jogi és társadalmi környe- y y zet y

alapszoftverek biztosítása y stb. a döntéshozók, szakem- y berek, állampolgárok isy mereteinek bővítése stb. y

informatikai biztonság; hitelesség, megbízhatóság, minőség; információs és kommunikációs ajánlások, szabványok, szakmai és etikai kódexek kidolgozása

Horizontális cél Kutatás és fejlesztés

Folyamatok informatizálása y információ- és kommunikációtechnológiai kutatás, fejlesztés; y nemzetközi kutatási együttműködés; y a kutatóhelyek és a vállalkozások kapcsolatának fejlesztése stb.

Esélyegyenlőség

y y

y

az informatikailag hátrányos helyzetű szolgáltatók esélyének növelése; a régiók és kistérségek modernizálása az információs kor lehetőségeivel, az információs és tudásbeli esélyegyenlőtlenség mérséklése stb.

közösségi hozzáférés stb.

a digitális írástudás széleskörű elterjesztése; élethosszig tartó tanulás; az információs és kommunikációs technológiák ismeretterjesztése; y az információ „tudássá” alakításának képességére való felkészítés stb. y a felhasználó-védelem megoldása; y az informatikai biztonság növelése; y az informatika társadalmi elfogadtatása, népszerűsítése; y az információs alapjogok rögzítése az alkotmányban stb. Elektronikus szolgáltatások y technológiai kutatás és fejlesztés; y (információs) társadalomtudományi kutatás; y az információs társadalom elméleti és gyakorlati kutatása; y speciális információtechnológiai szakmai (oktatás, egészségügy stb.) kutatások stb. y az informatikailag hátrányos helyzetek, közösségek, térségek kezelése a felhasználók oldalán stb.

1.7.4. A MITS végrehajtásának programterve A második részben a Stratégia meghatározza a legfontosabb programokat, azok főirányait és céljait:

4. táblázat (1)

4. táblázat (2)

4. táblázat (3)

1.7.5. Az ágazatai stratégiák összefoglalója A Dokumentum harmadik részében részletesen kitér az egyes ágazatai stratégiák bemutatására. 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium vette át a stratégia gondozását. Áttekintette a megvalósulás állapotát, illetve létrehozta az eTanácsadói rendszert. Az eTanácsadók szakértőként nyújtanak segítséget az eMagyarország pontokon. Az eMagyarország pontok 2003-as évet követően (a Stratégia által meghatározva) alakultak az országban, több mint 3000 helyen abból a célból, hogy a digitális szakadékot csökkentve minél több ember számára közösségi internet-hozzáférést biztosítsanak az ország számos pontján.

1.7.6. Neten a Cégem – sikeres magyar vállalkozások az interneten8 A Neten a cégem program célja, hogy minden magyar vállalkozás számára lehetőséget nyújtson az internetes megjelenés kipróbálására és olyan eszközöket biztosítson, amelyek segítségével bárki ingyen és könnyedén hozhat létre honlapot, kipróbálhatja az internetes hirdetést, díjmentesen intézheti utalásait az adóhatóság felé az interneten. A program fő elve, hogy ezeket az eszközöket egy próbaidőszak erejéig ingyenesen biztosítja bármely vállalkozásnak, amennyiben az regisztrál a Neten a cégem honlapon. A kezdeményezés – azon felül, hogy az Ön kezébe adja azokat az eszközöket, amelyek által sikeres lehet – további segítséget is nyújt. A honlapon különböző olyan oktatási anyagokat talál, amelyek biztosítják, hogy könnyedén vegyen bármilyen akadályt. Emellett a Neten a cégem rendezvényein további hasznos információkat hallhat, illetve olyan ingyenes oktatáson vehet részt, amely által még könnyebben és hatékonyabban lehet jelen az interneten. „Tudta Ön, hogy Magyarországon több mint5,5 millió lakos használja az internetet? Ők átlagosan hetente 15 órát töltenek el online, ami megfelel a tévénézéssel töltött órák számának. Azonban ne feledjük, míg a televíziózás passzív időtöltés, így sokszor a készülék csak be van kapcsolva, de a néző mással foglalkozik, internetezés közben a fogyasztók figyelme teljes egészében a számítógép képernyőjére irányul. Az internetezők 88%-a vásárlási döntés előtt az internetet használja információgyűjtésre, tájékozódásra, ajánlatok begyűjtésére, még akkor is, ha maga a vásárlás később személyesen, 8

forrás: www.netenacegem.hu

egy hagyományos üzletben történik. 1998-ban még csak 70 millió internetező volt a világon, ez mindössze a Föld lakosságának 2%-át jelentette. 12 évvel később, 2010-ben már 1,8 milliárd felhasználója volt a világhálónak. Sőt, ez a szám évente további 150 millióval bővül, vagyis az internet forradalma a mai napig nem fejeződött be! A jövőben azok a vállalkozások lesznek sikeresek, amelyek felismerik a változásokat, követik fogyasztóikat és kihasználják az internetben rejlő egyre nagyobb lehetőségeket. Mindezek ellenére a magyar kis- és középvállalkozások 55%-ának nincs saját honlapja. A „Neten a cégem” kezdeményezés minden magyar cég számára ingyenesen lehetővé teszi az első internetes lépéseket, hogy azok még sikeresebbek lehessenek! Az akció keretében minden cég ingyenesen regisztrálhat saját domain nevet az interneten, elkészítheti első honlapját, létrehozhatja névjegyét a GoogleTérképen, valamint kipróbálhatja az internetes hirdetés előnyeit.”9

1.8. A kommunikáció alapfolyamatai10 Az irodalomban nagyon eltérő meghatározásokat találunk arra, mi is a kommunikáció. Az alábbiakban három, egymástól eltérő leírását fogjuk adni a kommunikációnak, kezdve egy nagyon elemi és általános meghatározással, s egy összetett, csak az emberi fajra jellemző kommunikáció fogalommal zárva. (1) A kommunikáció legelemibb formájában a jeladó rendszer vagy szervezet kibocsát egy fizikai jelet, amely egy másik rendszer vagy organizmus viselkedését valamilyen módon befolyásolhatja. A „jeladás” itt nem feltétlenül akaratlagos. Gondoljunk példaként a sejtek közötti kommunikációra vagy egy, az állatvilágban előforduló jelenségre, a mimikrire.

1. ábra: A szemre emlékeztető folt elterelő jelzésként szolgál a bagolylepke számára, aki ezzel értékes pillanatokat nyer a meneküléshez egy esetleges ragadozó támadása esetén (http://rainforests.mongabay.com/0306.htm) Mindössze kémiai anyagok, illetve az organizmus fizikai jellemzője az, ami „kommunikál valamit” egy másik sejt vagy élőlény számára. Hasonló kommunikációt embereknél is találunk, hiszen például a feromonok szexuális viselkedésre gyakorolt hatása nemcsak állatoknál 9

forrás: http://www.scribd.com/doc/47991936/Neten-a-Cegem-Kezikonyv A fejezet Oláh Attila: Pszichológiai alapismeretek című művének felhasználásával készült. (Oláh Attila: Pszichológiai alapismeretek. Kiadta a Bölcsész Konzorcium, ISBN 963 9704 73 3) 10

mutatható ki. Ez a nagyon általános meghatározás a következő két, specifikusabb kommunikáció fogalmat is lefedi. (2) A kommunikáció egy szorosabb, a fentinél kevésbé általános értelemben véve egy olyan folyamat, amelyben az információ vagy üzenet fizikai átvitele egy feladótól egy címzetthez valamilyen közös jelrendszeren vagy kódon keresztül történik. A kommunikációnak itt sem feltétele az akaratlagosság, így ebbe a definícióba tartoznak például az olyan nem nyelvi emberi kommunikációs formák is, mint a gesztusok, a mimika, vagy az állati kommunikáció számos esete, például a méhek tánca, vagy a lovak bizonyos viselkedései.

2. ábra: A lovak egymáshoz dörgöli az orrukat, vonzalmuk jeleként (http://www.factmonster.com/ipka/A0768578.html) Erre a kommunikáció fogalomra épül az 1940-es években népszerű kódmodell (Shannon és Weaver, 1949), amely szerint a kommunikáció úgy megy végbe, hogy az adó, jeladó kódolja az üzenetet, amely nyelvi vagy nem nyelvi csatornán keresztül eljut a vevőhöz, aki dekódolja ezt az üzenetet, megkapva így annak jelentését.

3. ábra: A kommunikáció kódmodellje (Sperber és Wilson, 1986 nyomán) Ez a látszólag egyszerű kommunikáció modell igen sok jelenséget segít jól megragadni, számos területen és jelenség kapcsán megfelelő. Kézenfekvő módon, megpróbálták alkalmazni az emberi nyelvi kommunikáció magyarázatában is – hiszen mi magunk is úgy beszéltünk a nyelvről, mint kombinatorikus, szabályvezérelt jelrendszerről, azaz kódról. A kérdés most az, hogy az emberi kommunikáció, legyen nyelvi vagy nem nyelvi, több-e, mint kódalkalmazás? A kommunikáció kód-modellje, úgy tűnik, nem tud megmagyarázni egy fontos jelenséget: hogyan történik a kommunikáció akkor, amikor a jelentés nem szószerinti. Ebben az esetben ugyanis a nyelvi üzenet jelentése – az, amit a „nyelvi kódfejtés” elénk tár, a szó szerinti jelentés – nem azonos a „valódi” jelentéssel. Ha például valakitől azt a kijelentést halljuk, hogy „Ma igazán szép idő van” akkor ezt érthetjük szó szerint, ha az idő tényleg szép, vagy ironikusan, ha közben fúj a szél és esik az eső. Ez utóbbi esetben tehát a szószerinti jelentés éppen ellentettje a valódi jelentésnek. Ha a kommunikáció pusztán a nyelvi kód alkalmazása lenne, nem tudnánk eljutni a valódi jelentésig (Sperber és Wilson, 1986).

Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy a két jelentés közül melyik az érvényes, tudnunk kell, hogy mi volt a beszélő szándéka. Ennek megfelelően a kommunikáció harmadik, s egyben legmagasabb szintű definíciója a kommunikációs szándékot is figyelembe veszi. (3) A kommunikáció egy további, sajátosan emberi értelemben szándékok hatékony kifejezése végtelenül változatos viselkedésekkel (köztük, de nem szükségszerűen: nyelvi viselkedésekkel), ahol a szándék a másik személy „gondolkodásának” megváltoztatásán keresztül irányul a másik viselkedésének megváltoztatására; a „hallgató” oldaláról pedig e kommunikatív szándékok felismerésének képessége a viselkedés alapján, változatos helyzetekben.

4. ábra: Kommunikáció anya és gyermeke között (http://www.nald.ca/mothergooseprogram/newslet/05sept/5.htm) A sikeres kommunikáció kulcsa e szerint a definíció szerint tehát a szándéktulajdonítás: a hallgató célja, hogy felismerje a beszélő szándékolt jelentését; a fent említett példában, hogy tényleg azt akarta mondani, hogy szép az idő (Grice, 1957). A mai kommunikációelméletek (elsősorban a Relevanciaelmélet; Sperber és Wilson, 1986) arra is rávilágítanak, hogy a hétköznapi kommunikációban mennyire gyakoriak a nem szószerinti kijelentések. Vagyis a fentiekhez hasonló esetek (természetesen nemcsak az irónia tartozik ide, hanem a metafora, hasonlat és még számtalan nem szószerinti megnyilvánulás is) egyáltalán nem marginális jelenségei a kommunikációnak, hanem meglehetősen központiak. Gondoljunk például az indirekt felszólításra pl. „Ki tudnád nyitni az ablakot?”. Világos, hogy a megfelelő válasz erre a megnyilvánulásra, ha az ember feláll, és kinyitja az ablakot, nem pedig az, ami a kódmodell alapján várható lenne, hogy szó szerint véve a kérdést, igennel válaszolunk, és nem teszünk semmit. Gondoljuk végig, hányszor használunk túlzásokat „Te vagy a legkedvesebb ember, akivel életemben találkoztam!” vagy apróbb pontatlanságokat „5 éve dolgozom ennél a cégnél.” (pedig csak 4 éve, 10 hónapja és 2 hete). Nemcsak megfigyelések alapján, hanem adatokkal is alá tudjuk támasztani ezt a feltevést; ezek azt mutatják, hogy az emberek a beszélgetés minden percében 1.80 új és 4.08 régi metaforát használnak. Ez azt jelenti, hogy ha személyenként mindössze napi 2 órányi beszélgetést számolunk, akkor is összesen egy személy 4,7 millió új és 21,4 millió régi metaforát használ élete során (Gibbs, 1994). Valójában tehát inkább azok az esetek ritkák, amikor egy kijelentés teljesen szószerinti. Mindebből az is következik, hogy az emberi kommunikációban a nyelv egy lehetséges eszköz a kommunikációra. Ez az eszköz önmagában egy sajátos kód segítségével végzi a kommunikációt, de az emberi kommunikáció több, mint a nyelvi kód alkalmazása: a nyelvhasználat mögötti szándékok érdekelnek bennünket igazán a hétköznapi nyelvi kommunikációban.

2. Hálózatok szerepe a hétköznapokon 2.3. A hálózatiság paradigmája11 A hálózatiság paradigmája Manuel Castells: „Informational age” című trilógiájából származtatható. Castells szerint a hálózat nem egy meghatározott irányban növekszik: a hálózat nyitott végekkel rendelkezik, így akármelyik irányba képes növekedni korlátlanul. A hálózat nem strukturált, hanem sokféle, sokszínű. Az információs társadalomban lényegében a legtöbb intézmény maga is hálózatként működik. A hálózatiság paradigmája arra is vonatkozik, hogy a 21. században a hálózatiság átszövi a kulturális, politikai és gazdasági élet minden szeletét. A globális pénzügyi folyamatok, az internetes társkereső portálokon kialakított hálózati struktúra lényegében hasonló elvek alapján szerveződik és hasonlóképpen működik. Hálózatok már a modernitás előtt is léteztek, de nem lehettek dominánsak olyan körülmények között, amikor a szervezetek alapvetően a hierarchiára épültek. A hálózatból való kirekesztettség ugyanakkor objektív valóság azok számára, akik kívül rekedtek. A digitális szakadék kifejezés arra a jelenségre utal, hogy vannak olyan „digitális analfabéták”, akik nem tudják használni az infokommunikációs eszközöket. Castells szerint a hálózat alkalmas az információs kor három tartományának modellezésére. 1. Az egyik ilyen tartomány a hatalom. Az információs társadalom korában a kommunikációs tér kitágulásával a hatalom klasszikus struktúrái meggyengülnek. Ennek példája lehet a globális civil szervezetek térnyerése miatt bekövetkezett kontroll funkció erősödése, valamint a nemzetközi terrorista hálózatok fokozatos térnyerése. 2. A másik tartomány a termelés. A termelés esetében is tapasztalható a globális piacok kialakulása, a hálózatok térnyerése, a korábbi hagyományos struktúrák eltűnése. 3. Végül a harmadik tartomány a tapasztalat. Castells ez alatt a kultúra, a mikrovilág vagy az interperszonális tudás intézményeit érti. A családok szerepe meggyengül, különféle alternatív együttélési minták terjednek el, az ember elmagányosodik.

2.4. Az információ mint termék12 Mivel egyre több vállalkozó próbálja ki a szerencséjét az Interneten, felvetődik a kérdés: Milyen terméket éri meg leginkább online úton értékesíteni? A válasz igen egyszerű: információt. Nincs más olyan termék, amit ilyen könnyű lenne előállítani, ilyen gyorsan piacra lehetne vinni, könnyebben és költséghatékonyabban lehetne elosztani, többszörös haszonnal lehetne értékesíteni, stb. Az információs termékek számos formában létezhetnek. Lehet egy digitális könyv (ebook), egy tanulmány, jelentés, formanyomtatvány, szoftver, weboldal vagy akár egy hírlevél is. Minden olyan termék, amely információs értéket hordoz információs terméknek tekinthető. Az alábbiakban következzen néhány érv a mellet, hogy miért is az információ a legjobban értékesíthető termék az Interneten. Gyors előállítás és gyors piacra vitel. El lehet felejteni a hosszú évekig tartó termékfejlesztési ciklust, a költséges gyártást. Egy információs terméket akár pár óra alatt is összelehet állítani, ami aztán rövid idő alatt már profitot is tud termelni vállalkozásunknak. Ha van egy jó témánk és egy számítógépünk, már rendelkezünk is minden, az információs termék előállításához szükséges eszközzel. 11

Poór, J.: Telekommunikációs hálózatok elemzése. Budapest, 2005. http://www.nhit.hu/data/93387/NHIT_belsotan_POOR_Halozat.pdf 12 http://www.netpreneur.hu/content/view/14/33/

Nincs szükség nagy raktárkészletre. A vállalkozásunk raktárának kartondobozokkal való feltöltését akár el is felejthetjük, hiszen, ha információt értékesítünk, nincs szükségünk raktárkészletet fenntartani. A termékünk digitális formában van jelen, nem igényel helyet a garázsban vagy a boltunkban, csak a merevlemezen. Ha a sikeres termékünk egy pár MB helyet foglaló elektronikus könyv, azt hiszem nem szorul magyarázatra a különbség! Alacsony indulási költségek. Információ értékesítésekor, majdhogynem a semmiből állíthatjuk elő a terméket. Az elektronikus könyv példájánál maradva, az előállításához szükséges beruházás a megfelelő szoftver megvásárlásából és a digitalizálás költségéből áll (ami lehet a gépíró díja, vagy a digitalizálással eltöltött idő költsége). Ám amennyiben a könyv, vagy bármilyen más információs termék közvetítő értékesítője szeretnénk lenni, úgy ez a költség akár nulla is lehet. Az értékesítés és a szállítás folyamata teljesen automatizált. Az Internet technológiájának köszönhetően a nap 24 órájában értékesíthetünk információs termékeket anélkül, hogy a kisujjunkat is megmozdítanánk. Valójában nem szükséges az irodánkban lennünk, hogy a termékünk bevételt termeljen a vállalkozásunk számára. Vannak internetes vállalkozók, akik annak dacára, hogy napi egy órát fordítanak a vállalkozásukra, nyereségesek tudnak lenni. Ellenőrzik a honlapjukat, átnézik az e-maileket, majd a nap többi részét a hobbijuknak és családjuknak szentelik. Mivel az értékesítés és a szállítás teljesen automatizált, a honlapon keresztül bonyolódik minden ügylet. Egy automatizált honlap elárusítóhelyként funkcionál: fogadja a megrendeléseket, kezeli a fizetés folyamatát, „kiszállítja” a terméket e-mail útján, míg a tulajdonosának nem marad más feladata, mint az ügyfelek elégedettségének figyelése, esetleg a kapcsolódó termékek ajánlása. Azonnali rendelkezésre állás és szállítás. Az online fogyasztók egy rendkívül türelmetlen szegmens, hiszen azonnal meg akarják kapni azt, amit szeretnének. Egy információs termék, vagy szolgáltatás nyújtása a legjobb módja annak, hogy egy fogyasztói szükségletet mihamarabb kielégítsünk. Mint azt korábban említettük, egy automatikusan működő honlap esetében ez természetszerűen adott. Nincsenek szállítási és kézbesítési terhek. Egy tartós fogyasztási cikk esetében az áru rendelése manuálisan történik, a fizetéseket (legyen az készpénzes, vagy kártyás) a pénztáros rendezi, a készlet feltöltése pedig szintén emberi munkaerővel történik. Az árukat ki kell rakni a polcokra, esetleg be kell őket árazni, postai kézbesítés esetén pedig el kell vinni azt a postahivatalba. Az ezen tevékenységek kiesése esetén nyert időt fordíthatjuk vállalkozásunk fellendítésére is, ahelyett, hogy cipekednénk. Egy információs termék esetében a szállítás és kézbesítés e-mail útján, vagy egyszerű letöltéssel is történhet, méghozzá egyazon időben. Hogy hol is tudjuk értékesíteni információs termékünket? Jóllehet néhány elektronikus könyv szerzője a hagyományos utat választja és CD formátumban a könyvesboltokba viszi, a legnagyobb piactere az információs termékeknek azonban az Internet. Egy adott pillanatban az információs termékek ezreit kínálják megvételre az Interneten működő webáruházak (pl.: eBay, Yahoo!, Amazon.com). A marketing szemszögéből vizsgálva a témát, szükséges elmondani, hogy amennyiben úgy döntünk, hogy információs termékünket saját magunk szeretnénk értékesíteni, nem elegendő várni, hogy a fogyasztók megtaláljanak minket, mi magunknak kell a terméket a fogyasztóhoz „elvinni”. Meg kell tudnunk találni azokat a potenciális vevőket, akiket érdekelhetik a termékünk. A reklámok helyett néha érdemes ingyenes részletet ajánlani, mivel így könnyebben meggyőzhetjük a fogyasztót, hogy értékes megoldást kínálunk a számára. Egy elégedett vásárló segíthet újabbakat szerezni.

2.5. Információs ipar, információs gazdaság13 Akárcsak az információs társadalom esetében, az információs gazdaságnál is többféle értelmezéssel találkozhatunk. A társadalom és a gazdaság közötti különbséget alapul véve a fentebb említett információs társadalmi fogalmi megközelítések mellett legtöbb esetben megtalálhatjuk a gazdaságra kivetített értelmezéseket is. Az így kialakított meghatározások azonban nem fedik le az információs gazdaság létező értelmezéseinek teljes körét. Az információgazdaság már korán kialakult, nem technológiai alapú tágabb értelmezése szerint a gazdaság két, egyre jobban elkülöníthető, bár egymással elválaszthatatlanul összefonódó területre osztható: az egyik az anyag és az energia, a másik pedig az információ egyik megjelenési formájából a másikba való átalakításával foglalkozik (Varga L. 1986). Az információs szektor – ahogyan ezt Varga Lajos is említi – tulajdonképpen a gazdaság és a társadalom információs szükségleteinek kielégítésére szerveződött, az információ kezelésével, átalakításával, pontosabban előállításával, feldolgozásával és elosztásával foglalkozik, továbbá e tevékenységek műszaki feltételeit megteremtő szervezeteket, tevékenységeket és foglalkozásokat tartalmazza. „Az információgazdaság első közelítésre felettébb heterogén tevékenységeket ölel fel, az oktatás egészen más, mint a kutatás-fejlesztés, a számítógépes adatfeldolgozás nem azonos az adatátvitellel, a rádió és a televízió elkülönül a könyv- és lapkiadástól. Mégis ezek a tevékenységek mind, ilyen vagy olyan formában, információt nyújtanak és határaik egyre inkább öszszemosódnak, különösen az új technikai eszközök, a telekommunikáció és a számítógép nyújtotta lehetőségek kihasználása révén” (Varga L. 1986). Az információgazdaságon belül ez az irányzat megkülönböztet egy úgynevezett első információs szektort, amelybe a közvetlen információs kibocsátásokat sorolják, azaz azokat a foglalkozásokat, amelyek célja az információ előállítása, feldolgozása és továbbítása. A nem információs javakat termelő gazdasági egységekben is jelentős információs tevékenység folyik, amelynek teljesítménye a nem információs javakban jelenik meg. Ezt a gazdasági tevékenységet nevezik másodlagos információgazdaságnak. Varga 1982-re elvégzett számításai szerint az ország hozzáadott értékének kb. 12%-a eredt az elsődleges, 20%-a pedig a másodlagos információgazdaságból, így az információs tevékenységek az ország összteljesítményének összesen 32%-át adták. (A fejlett országokban azon termékek részaránya a GDP-ben, amelyekben közvetve vagy közvetlenül megjelenik az informatika, meghaladja az 50%-ot (Nemzeti Informatikai Stratégia, 1999), ha ehhez még hozzávesszük az információgazdaság kimaradt elemeit, akkor az ezredforduló környékén az információgazdaságnak a GDP-ből való részesedését egyértelműen dominánsnak tekinthetjük). A szélesebb értelmezés szerint tehát fel lehet fogni az információs gazdaságot úgy is, mint bármely gazdasági tevékenység információt igénylő, felhasználó és termelő részét. Végső soron minden tevékenységi formához, foglalkozási ághoz meghatározhatjuk azt a hányadot, amelyhez az információ valamilyen szintű kezelése szükséges, majd ezek alapján sorba rendezve a tevékenységeket kialakítható az információ-intenzív és az információt nemigen használó ágak köre, sorrendje. Ezt a koncepciót továbbgondolva jutunk el az információgazdaság szűkebb értelmezéséhez. „Klasszikus” megközelítésnek tekinthető az információgazdaság azonosítása az információs eszközöket termelő és információs szolgáltatásokat nyújtó ágazatok körével. E nézetből tehát kimarad az egyéb tevékenységekben „belső felhasználásra kerülő” információ figyelembevétele, másrészt némiképp gyakorlatiasabban bekerül az információs technológiai eszközöket gyártó iparágak teljes egésze a termék fizikai elkészítésével együtt. Ugyancsak gyakorlatiasabbnak tekinthetjük azt is, hogy nem az egész halmazzal van dolgunk a szolgáltatások körében sem. Az úgynevezett információs szolgáltatások nem tartalmazzák azokat az ágazato13

http://geogr.elte.hu/ref/REF_Cikkek/JA_infotars.pdf

kat, amelyek nem növelik a fogyasztó információ-ellátottságát, tudásszintjét. A kilencvenes évektől megjelenő új tevékenységi formák hatására tovább szőkült az információgazdaság definíciója, pontosabban újabb nézetek is napvilágot láttak. Információgazdaság név alatt így a legújabb informatikai tevékenységeket (telekommunikáció, hálózati informatika stb.) és a kapcsolódó szolgáltatásokat, legfőképpen a tartalomszolgáltatáshoz kötődő gazdasági ágakat értik (elektronikus kereskedelem, internetes tevékenységek, médiaipar). Egyre jelentősebb súlyt képviselnek a témakörön belül a metainformációkat feldolgozó és termelő tevékenységek, azaz az információról szóló információkat szolgáltató tevékenységek. A KSH szakértőinek elfogadott véleménye szerint (KSH 2001) az információs társadalom (IT) az információgazdaság (IG) és annak társadalmi-, gazdasági hatásai (T+G) együtteseként értelmezhető. IT =IG + (T+G) hatások Az információs társadalom legfontosabb alrendszere, az információgazdaság. A különböző meghatározások közös vonása, hogy az Információs társadalomnak azt az alrendszerét sorolja ide, amely a növekedés és konvergencia eredményeként létrejövő új termékek és szolgáltatások, azaz információs javak tömeges termelésével, forgalmazásával, felhalmozásával és fogyasztásával érintett. Az információgazdaság tehát egyrészt az információs és kommunikációs technológiai körbe tartozó termékeket előállító és szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokból, azok tevékenységéből, másrészt az előbbi termékek és szolgáltatások segítségével elektronikusan megjelenített információs tartalmakat és szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokból és azok tevékenységéből, vagyis a tartalomszektorból (TA) tevődik össze. IG =IKT+TA A két alrendszer közül egyelőre csak az IKT szektorra vonatkozóan áll rendelkezésre nemzetközileg elfogadott definíció, a tartalomszektor definíciója még egyeztetési stádiumban van. A tartalomszektor-definíció fejlesztésének jelenlegi fázisában azokat a szakágazatokat sorolják ide, melyekre jellemző, hogy a szerzői-kiadói tevékenységet főtevékenységként végzik és tevékenységük elsődleges eredményeként kommunikációs terméket hoznak létre. A kommunikációs termék két alapvető összetevője a szerzői input (a tartalom) és egy IKT szektorba tartozó közvetítő eszköz (médium), melynek segítségével a tartalom eljut a felhasználóhoz. A tartalomszektor és az IKT szektor közötti összefüggés szoros, nevezetesen az ez utóbbiban előállított termékek és szolgáltatások jelentik azt az infrastrukturális alapot, amelyre a tartalomszektornak épülnie kell. Az IKT-szektor biztosítja azokat a termékeket, melyeken az információtermelés, -feldolgozás, -továbbítás és -megjelenítés, elektronikus folyamatirányítás történik, azokat az alkatrészeket, melyek a felsorolt tevékenységeket elsődlegesen szolgálják, és azokat a szolgáltatásokat, melyek az elektronikus eszközökkel megvalósuló információfeldolgozás és kommunikáció működését teszik lehetővé. A definíció egyelőre tevékenységi alapú meghatározás, a termékalapú nemzetközi definíció még elfogadás előtt áll. Az IKT szektor konkrét definíciójába azok a szakágazatok (főtevékenységek) kerültek, melyek olyan termék előállítására irányulnak, amely eleget tesz az alábbi kritériumok valamelyikének: 1. feldolgozó ipari tevékenység esetén − az előállított termék elsődleges funkciója információ feldolgozás és kommunikáció, beleértve az információáramlást és megjelenítést, vagy az előállított termék elsődleges funkciója fizikai folyamatok elektronikus − adatfeldolgozás segítségével történő érzékelése és/vagy mérése és/vagy regisztrálása és/vagy ellenőrzése, szabályozása, − az előállított alkatrész elsődleges funkciója, az előbbi termékekbe való beépítés 2. szolgáltatások esetén − a szolgáltatás célja,

− elektronikus eszközök útján megvalósuló − információ feldolgozó és kommunikációs képesség biztosítása a megrendelőnél.

3. A „digitális szakadék” 3.3. A „digitális szakadék” fogalma Közhelyesen hangzik, de igaz: minden társadalom tagolt valamilyen szempontból. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a társadalom rétegződik különféle ismérvek mentén, azaz alá-, fölérendeltségi viszonyok alakulnak ki benne. A társadalmi rétegződés dimenziói lehetnek: jövedelem, anyagi helyzet, iskolai végzettség, foglalkozás, munkahely léte/nem léte, lakóhely, stb. Pierre Bourdieu francia szociológus szerint alapvetően háromféle tőketípus létezik, melyek szintén alapjául szolgálhatnak a különféle egyenlőtlenségeknek. Ezek a pénztőke, a kulturális tőke és a társadalmi tőke. A kulturális tőke jelenti az egyén műveltségét, iskolázottságát. A társadalmi tőke pedig az egyén kapcsolati hálóját jelöli. Az információs társadalomban az egyenlőtlenség dimenziói átalakulnak és egyre fontosabb szemponttá válik az információ megléte/hiánya. Aki jól informált, képes kezelni az infokommunikációs eszközöket és rendelkezik ilyenekkel, az ebben a társadalomban jelentős előnyöket könyvelhet el magának. Bourdieu elméletét felhasználva azt is mondhatjuk, hogy az információs társadalomban a kulturális tőke szerepe felértékelődik, és ebbe beletartozik a digitális írástudás, azaz az információs technológiai eszközök (TV, rádió, telefon, internet, PC, egyéb eszközök) használata, birtoklása, ismerete. A társadalmi egyenlőtlenségi rendszer tehát átalakult és ezzel együtt újfajta kifejezések jelennek meg az újfajta egyenlőtlenségi rendszerek leírására. A digitális szakadék, digitális megosztottság és digitális egyenlőtlenségek fogalmait használják annak leírására, hogy egyrészt az infokommunikációs eszközök használatában, másrészt pedig az azokhoz való hozzáférésben, azok birtoklásában is különbségek vannak országok és azokon belül társadalmi csoportok között. Egyre inkább előtérbe kerül annak vizsgálata is, hogy ezek használatában milyen minőségi és mennyiségi különbségek észlelhetők.

3.4. Kutatások a „digitális szakadékra” vonatkozóan Az unió lakosságának több mint fele nem tudja élvezni az infokommunikációs technológia nyújtotta előnyöket.14 Ebből a felismerésből ered az, hogy az Unió számára az egyik legfontosabb célkitűzés a digitális szakadék csökkentése, angolul e-inclusion megvalósítása. A World Association of Newspapers (WAN) minden évben elkészíti a világ digitális „hőtérképét.” 15

14 15

http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek

5. grafikon: Digitális hőtérkép

Forrás: http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek A térkép digitálisan hűvös területként jelzi azokat a részeket, amelyeken az internethasználat 40% alatti, a mobiltelefon-használat pedig 65% alatti. Vörös színnel jelölik azokat a területeket, amelyeken mind az internet, mind a mobil használata magas, sárgával azokat, amelyeken a mobil használat magas, rózsaszínnel azokat, amelyeken az internethasználat magas, és kékkel, melyeken mind a kettő alacsony szinten van. A digitális szakadék kialakulásnak okai: y gazdasági, anyagi okok (drágák az eszközök, az ország gazdasági fejlettsége alacsony stb.); y társadalmi okok (iskolázottság-beli, lakóhelybeli különbségek stb.); y kulturális okok (nem tartja fontosnak az adott eszköz használatát, mert a kultúra nem támogatja); y érdeklődés (nincs olyan tartalom, ami érdekelné stb.). 2003-ban a magyar felnőtt lakosság körében készült felmérés adatait mutatja be az alábbi ábra a digitális szakadék, digitális egyenlőtlenségek szemléltetése érdekében.16

16

Angelusz, R. – Fábián, Z. – Tardos, R.: Digitális egyenlőtlenségek és az infokommunikációs eszközök válfajai. In: Társadalmi Riport, 2004. Budapest, TÁRKI.

6. grafikon: Technikai eszközökkel való ellátottság

Látható, hogy a színes televízióval szinte valamennyi háztartás rendelkezik, míg otthoni internet hozzáféréssel csak körülbelül minden tizedik. A kutatásból az is kiderült, hogy a lakosság 2%-ának van asztali és hordozható számítógépe egyaránt. A kutatás során a digitális egyenlőtlenségeket a rendszeres otthoni internethasználat segítségével is vizsgálták. Ennek alapján kimutatták, hogy a roma származásúak, az idősek, valamint az alacsony iskolázottságúak a leginkább elmaradottak – digitális írástudás tekintetében. Az országos átlagtól jelentősen elmarad a falvakban élők internethez való hozzájutásának esélye, ez az országos átlag 40%-a. A nők esetében is kimutató hasonló lemaradás, ez az arány az országos átlag 75%-a. A legkedvezőbb helyzetben a felsőfokú végzettségűek vannak, akikről elmondható, hogy a rendszeres otthoni internethasználók aránya 27%. A következő ábrák a számítógép-, valamint az internethasználók arányát mutatják be a jövedelmi helyzettel összefüggésben. 7. grafikon

Forrás: http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek

8. grafikon

Forrás: http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek Az ábrák alapján is látható, hogy a két legfelső jövedelmi csoporthoz tartozók körében a legmagasabb mind a PC, mind az internet használata. Az alsóbb jövedelmi csoportban azért találunk viszonylag magas értékeket, mert ők a legtöbb esetben még fiatalok, akik tanulók, és az oktatási intézetekben férnek hozzá az internethez és a számítógéphez. A következő két ábra a számítógép és internethasználatot iskolai végzettség alapján mutatja be. Ezeknek alapján is látható, hogy főképp a magasan iskolázott réteg élvezi az információs társadalom előnyeit. 9. grafikon

Forrás: http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek

10. grafikon

Forrás: http://homodigitalis.hupont.hu/25/digitalis-szakadek