Emelt Szintű etanácsadó Képzés

Emelt Szintű eTanácsadó Képzés Kulturális innováció az Észak-magyarországi régióban REKÉP Regionális Kultúra Építő Projekt TÁMOP 3.2.3/08/2 Eszterházy Károly Főiskola

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638

Tartalomjegyzék 1. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ALAPJAI ....................................................................................................3 1.1. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ALAPFOGALMAI ..........................................................................................3 1.1.1. A közösség................................................................................................................................3 1.1.2. Csoport és közösség .................................................................................................................3 1.1.3. A fejlődés..................................................................................................................................4 1.1.4. Lokalitás, szomszédság ............................................................................................................4 1.2. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ESZKÖZEI, MÓDSZEREI, GYAKORLATA ........................................................4 1.2.1. A fejlesztő munka fázisai..........................................................................................................4 1.2.2. A közösségfejlesztés módszerei ................................................................................................5 1.2.3. Aktivizáló módszerek ...............................................................................................................6 1.2.4. A helyi nyilvánosságot szervező módszerek.............................................................................9 1.2.5. Együttműködést fejlesztő módszerek........................................................................................9 1.2.6. Gazdaságfejlesztő módszerek ..................................................................................................9 1.2.7. A települések feltárására, megismerésére vonatkozó módszerek ............................................9 1.3. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI ......................................................................18 2. HELYI ERŐFORRÁSOK ÉS SZÜKSÉGLETEK ..................................................................................19 2.1. A TÁRSADALOMKUTATÁS ALAPFOGALMAI ......................................................................................19 2.1.1. Konceptualizálás és operacionizálás.....................................................................................20 2.1.2. Indukció és dedukció..............................................................................................................23 2.1.3. Felderítő, leíró és magyarázó jellegű kutatások ...................................................................23 2.1.4. Keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok........................................................................23 2.1.5. Kvalitatív és kvantitatív kutatások .........................................................................................23 2.1.6. Elemzési és megfigyelési egységek ........................................................................................23 2.1.7. Mintavételi eljárások .............................................................................................................24 2.2. A HELYI ERŐFORRÁSOK ÉS SZÜKSÉGLETEK FOGALMA .....................................................................25 2.3. AZ E-TÁRSADALOM TÉRKÉP ÉS SZÜKSÉGLETTÉRKÉP KÉSZÍTÉSÉNEK MÓDSZEREI. A HELYI INFORMÁCIÓGAZDÁLKODÁS FELTÉRKÉPEZÉSE ................................................................................26 2.3.1. A kérdőíves felmérés ..............................................................................................................27 2.3.2. Interjúk készítése....................................................................................................................31 2.3.3. Meglévő adatok másodelemzése ............................................................................................33 2.3.4. Dokumentum-elemzés ............................................................................................................33 2.3.5. Terepkutatás, megfigyelés......................................................................................................33 3. ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS .......................................................................................................35

1. A közösségfejlesztés alapjai 1.1. A közösségfejlesztés alapfogalmai1 1.1.1. A közösség A közösség fogalmát sokan, sokféleképpen használták már, a leggyakrabban pozitív felhanggal szerepel. Jelenthet embercsoportot, jelenthet valamit, ami nem individuális, utalhat arra, hogy valami minőségi, hogy helyi, lehetséges, hogy közös alkotás értelmében szerepel, vagy utalhat azonos értékrendre, sorsközösség vállalására vagy éppen kifejezhet adott politikai entitáshoz való tartozást. Talcott Parsons amerikai szociológus szerint a közösség nem más, mint „a társadalmi rendszer szerkezetének egyfajta megjelenése, amelyik vonatkozhat személyek területi elhelyezkedésére és cselekvéseire is”.2 Ebből a definícióból is nyilvánvaló, hogy a szóban benne foglaltatik a területi, lokális dimenzióból adódó összetartozás és a „közösség mint közösen cselekvő emberek összessége” jellegű megközelítés is. Vercseg Ilona és Varga Tamás Közösségfejlesztés című munkájukban az alábbi definíciót adják és tartják követendőnek a közösség vonatkozásában:17„a közösség valóban értéktartalommal bíró fogalom, s számunkra ez a minőség emberek közös és szabadon meghatározott tartalmú cselekvése önmaguk boldogulása, érvényesítése, helyzetük javítása érdekében, mely közvetve a közjót is gyarapítja”. A közösség társadalmi szerepét a szerzők a következőkben látják a mai Magyarországon. A közösségi munka jelentősége elsősorban abban áll, hogy a civil társadalom és a demokrácia alapintézményei minél gyorsabban kiépülhessenek. A demokrácia kiépülése és működése nemcsak azt jelenti, hogy működésbe lépnek a különféle szabadságjogok és formális intézmények, hanem hogy az egyének különféle közösségi tevékenységekben vesznek részt: csatlakoznak különféle kulturális, jótékonysági, önsegítő, környezetvédő szervezetekhez. A közösségek alkalmasak arra, hogy az emberek gyakorolják demokratikus jogaikat. A közösségek egyben „a hatalom alternatívái is”. Ez például megnyilvánulhat abban, hogy az önkormányzati választásokon egyre több helyi, civil kezdeményezés, mozgalom jut sikeresen helyi vezetői pozíciókhoz. A közösség hiánypótló funkciókat is ellát. A formális intézmények sokszor túlságosan merevek ahhoz, hogy rugalmasan reagáljanak újonnan felmerülő társadalmi igényekre, szükségletekre. Erre alkalmasak pld. a helyi közösségek, melyek informálisak, a helyi társadalomba beágyazottan hatékonyan tudnak a felmerülő igényekre válaszolni. A közösségek sokszor költségtakarékosan oldják meg a felmerülő problémákat. A különféle önszerveződő közösségek akár ingyen alkalmasak egy sor társadalmi probléma, hiány megoldására.

1.1.2. Csoport és közösség Robert K. Merton amerikai szociológus megkülönbözteti a közösséget és a csoportot egymástól. Úgy véli, hogy a csoport egyúttal közösség is, de nem minden közösség csoport, csak az, amelyben a tagok egymással interakcióban állnak. Az egy közösséghez tartozó embereket bár közös társadalmi normák tartják egyben, sok esetben nincsen közöttük valós társadalmi interakció, így nem tekinthetők csoportnak. Heller Ágnes filozófus éppen fordítva gondolja. Szerinte a közösség magasabb rendű, mint a csoport. „A csoport a társadalmi interakciók legalacsonyabb, legkezdetlegesebb, legprimití1 2

Ez a része a Közösségfejlesztés (Varga A. Tamás – Vercseg Ilona) című munka alapján készült. Varga, A. T. – Vercseg, I.: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1998. 49. old.

vebb foka”. A csoport azért is alacsonyabb rendű, mint a közösség, mert a csoporttagságot nem magunk választjuk, szemben a közösségi tagsággal.

1.1.3. A fejlődés A fejlődést a modern társadalmakban általában összekapcsolják a gazdasági fejlődéssel. Az az elképzelés áll e mögött, hogy ha megszüntetjük a szegénységet, akkor a különféle társadalmi problémák is megoldódnak. A mostani gazdasági válság is rámutat azonban arra, hogy a gazdaságot és gazdasági növekedést nem lehet túlértékelni. Lehetséges, hogy a gazdasági fejődés ellenére sem csökken a szegénység mértéke, valamint arra is több példát találunk, hogy a növekedés mellett a társadalmi egyenlőtlenségek is növekednek. Egy ország gazdasági fejlődése tehát sok esetben az egyes emberek életében nem jelent egyértelműen pozitív változást. A Varga – Vercseg szerzőpáros is felveti, hogy a modern társadalom problémáinak nagy része nem kizárólag gazdasági természetű. A fejlesztés helyi, közösségi szinten azt is jelenti, hogy a lokális közösségek erősödésével a mindenkori hatalom kontrollálása érdekében kiépülnek a társadalmi nyilvánosság civil keretei.

1.1.4. Lokalitás, szomszédság A szomszédság a közösségfejlesztési munka egyik kulcskategóriája, hiszen a „szomszédság a helyi közösségi munka fizika, de – mint viszonyrendszer – pszichikai tere is”. A szomszédság magában rejti az ismerősség fogalmát, azt az érzést, hogy az emberek szükség esetén számíthatnak egymásra. Amiatt pedig, hogy fizikailag is közel vannak egymáshoz, közös problémáik, közös megoldásaik lehetnek. A szomszédság kifejezés az angol és német nyelvben is a közelség fogalmára vezethető vissza. Azok az emberek, akik a szomszédjaink, sokkal inkább elérhetőek számunkra sok esetben, mint barátaink, rokonaink. A szomszédság jelentősége a modern társadalmi keretek között felértékelődik. Az emberek jelentős része ugyanis egyre több időt tölt otthonában életmódja, életkora vagy egy adott élethelyzete miatt. Növekszik a munkanélküliek száma, növekszik az idősek számának aránya a népességen belül, növekszik a korán nyugdíjazottak, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya. Az életképes közösségek képesek együttműködni a helyi társadalom szabályainak kialakításában, formálásában, helyi formális és informális szervezetek hozhatnak létre.

1.2. A közösségfejlesztés eszközei, módszerei, gyakorlata A közösségfejlesztés módszertana nagyon rugalmas, nincsen „kőbe vésve”. A közösségfejlesztő leleményességén, jártasságán, tapasztalatain múlik, hogy melyik módszert hogyan alkalmazza. A közösségfejlesztés első fázisa mindig a helyi lakosság megszólításával és bevonásával kezdődik, majd a szükségletek, hiányok és lehetséges fejlesztési irányok meghatározásával folytatódik. A folyamat során a tenni akarók egyre szélesebb köre kerül bevonásra, és a potenciális partnerek meggyőzése, a velük való együttműködés irányában folytatódik a munka a problémák megoldása érdekében, az ismeretek és képességek fejlesztésének segítségével.

1.2.1. A fejlesztő munka fázisai A fejlesztő munka az alábbi fáziskora bontható: 1. fázis: mozgások létrehozása; 2. fázis: a helyzet feltárása; 3. fázis: a közösség véleményének, cselekvési képességének, késztetéseinek feltárása; 4. fázis: a tervezés szakasza;

5. fázis: a közösségek létrehozása, közösségi projektek elindítása; 6. fázis: belső és külső partnerek megkeresése, aktivizálása; 7. fázis: a munka koordinálása, összefogása. Az egyes fázisokról röviden: 1. fázis: mozgások létrehozása Ez lényegében azt jelenti, hogy összehozzuk a helyi közösségi élet szereplőit (civileket, közösségeket, a helyi közélet szereplőit) és felébresztjük érdeklődésüket a helyi fejlesztések iránt, motiváljuk őket, hogy a helyi közösségi élet aktív részeseivé váljanak. 2. fázis: a helyzet feltárása A humán erőforrás feltárása tartozik ebbe a fázisba, valamint a gazdaság és az oktatás feltérképezése helyi szinten. Alapvetően gazdasági, társadalmi helyzetfelmérésről van szó, amelynek célja többek között a jelenlegi helyzetből kiindulva a várható jövő feltárása. 3. fázis: a közösség véleményének, cselekvési képességének, késztetéseinek feltárása A lakosság körében részlétes felmérésre van szükség annak érdekében, hogy feltérképezzük helyi lakosok bevonásával a fejlesztés lehetőségeit. 4. fázis: a tervezés szakasza Ebben a szakaszban el kell dönteni, hogy melyek azok a cselekvések, amiket rövid, melyek azok, amelyeket közép és melyek azok, amiket hosszú távon kell megvalósítani. Döntéseket kell arról is hozni, hogy ezeket milyen módszerrel fogjuk megvalósítani. Ebben a szakaszban készülhetnek különféle térképek (pld. adott városrész fejlesztésére, vagy szociális- és egyéb térkép), melyről folyamatosan lehet tájékoztatni a helyi lakosokat, és a bevonásukkal változtatni rajtuk. 5. fázis: a közösségek létrehozása, közösségi projektek elindítása Önmagában az a tény, hogy a helyi közösség készít valamit közösen, már eleve közösséget fejleszt, hoz létre, alakít. A projekt tervezése közben tehát már közösségfejlesztés történik. E közben pedig a közösség kialakítja, megtervezi a maga fontosnak tartott projektjét. 6. fázis: külső és belső partnerek megkeresése, aktivizálása A projektet, a terület fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket meg kell ismertetni a települési, a megyei önkormányzattal, más közösségekkel, lehetséges partnerintézményekkel és szervezetekkel. A feladatokat fel kell osztani a közösség tagjai között, és meg kell beszélni, hogy ki miért és hogyan lesz felelős; ki, kikkel és hogyan tartja majd a kapcsolatot. 7. fázis: A munka koordinálása, összefogása Mivel a projekt ekkorra már nagyon szerteágazó, kell egy szervezet, egy csoport vagy egy ember, aki összefogja, koordinálja a munkát.

1.2.2. A közösségfejlesztés módszerei A közösségfejlesztő munka módszerei az alábbiak szerint csoportosíthatók: 1. Aktivizáló módszerek 2. Helyi nyilvánosságot fejlesztő módszerek 3. Együttműködést fejlesztő módszerek 4. Gazdaságfejlesztési módszerek 5. A települések feltárására, megismerésére vonatkozó módszerek

1.2.3. Aktivizáló módszerek Ezek a módszerek a helyi lakosok ösztönzésére, mobilizálása vonatkoznak. Az egyik ilyen módszer a helyi önszerveződő körök módszere. Ezekre már az 1970-es években is volt példa. Ilyenek voltak kezdetben a különféle tanulókörök, városszépítő mozgalmak, vagy manapság pld. a virágosító mozgalmak. Példa az önszerveződő körök megszervezésére: A Mánfai Önkéntes Segítő Hálózat3 Felhívás Önkéntes Segítő Hálózatban való részvételre – Mánfa, 1996. (részlet) Tisztelt Mánfai Polgárok! Olyan kezdeményezéssel kapcsolatban kérem a figyelmüket, amely az Önök életére is jelentős hatást tehet. Kérem, olvassák el az önkéntes segítő hálózat ötletének leírását: A hálózat önkéntességen alapul. Bárki tagja lehet kortól, nemtől, iskolai végzettségtől függetlenül. A csatlakozás feltétele havi egyszeri alkalommal önkéntes segítés, munkavégzés. Ennek módja, helye, ideje az Önök képességeitől, időbeosztásától, hajlandóságától függ. A résztvevők köréből civil közösséget, esetleg egyesületet kívánunk létrehozni. Kérjük, jelezzék csatlakozási szándékukat! Név, foglalkozás Kíván-e részt venni a programban? Segítséget nyújtok Segítséget elfogadok Ezt a hét mely időszakában teszem Ide írják az ötletről alkotott véleményüket A család többi tagjának csatlakozási szándékai, adataik Köszönjük figyelmüket, tisztelettel: Schmidt Melinda közösségfejlesztő, Kovács Katalin családsegítő

A másik ilyen módszer amerikai-svéd mintára az úgynevezett párbeszéd körök módszere. A módszer lényege a párbeszéd, vagyis az, hogy minden résztvevő szóhoz jusson, mindenki elmondhassa saját álláspontját, és a résztvevők megpróbálják egymást megérteni. A célja az, hogy közös megoldások felé terelje a résztvevőket. Ennél a módszernél nincsenek vesztesek, mindenki nyerhet a közös megoldás segítségével. Harmadik lehetséges módszer az úgynevezett tankatalógus készítése. Ez a módszer abból indul ki, hogy mindenki tehetséges és jó valamilyen tevékenységben, mindenki hozzá tud tenni valamit a közösséghez. Ebben az esetben egyszerűen a következő kérdéseket tesszük fel a helyi lakosoknak: y Mit jelent önnek itt és itt élni? y Mit szeret ebben? y Min szeretne változtatni és hogyan? Az is segíthet, ha egyszerűen összeírjuk, hogy ki mit tanítana, mihez adna tanácsot, miben jártas, miben jó és mit tanulna? Példa tankatalógusra

3

Varga, A. T. – Vercseg, I.: Közösségfejlesztés. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 1998. 113. oldal

1. táblázat: Tankatalógus Tanítana Tanulna Állattenyésztés és háziállatok tenyésztése Állattenyésztéshez, szarvasmarha tenyészté- Háziállatok tenyésztése érdekel séhez tanácsot adok Állattenyésztésben tanácsot adok Állattenyésztésről szeretnék tanulni, olvasni, pl. sertés, csirke, nyúl. Ami a foglalkozásomat illeti (állattenyésztő), szívesen segítek minden rászorulónak. Falutörténet A régi aratásokról tudnék mesélni Többet szeretnék tudni a sváb nemzetiség múltjáról, népviseletéről, dalairól, táncairól, szerszámairól A volt Németfalu határában létező földek dűlőnevei németül (svábul), a két falurész települései és egyéb történelmi kérdések érdekelnek A paraszti múlt eseményei, helyi hagyományok, a közösségi élet elfelejtett formái, a falvakkal kapcsolatos minden visszaemlékezés érdekel. Főzés Bárkit szívesen megtanítok főzni – csoporto- Különleges étrendek receptjét szeretném kat is tanítok, ha helyet biztosítanak megismerni Gyümölcsfa, – telepítés, szemzés, oltás, kezelés Gyümölcsfa telepítéshez tanácsot adok Gyümölcsfa gondozásáról szeretnék többet tudni, s a gyakorlatban megnézni Gyümölcsfaoltásra bárkit szívesen megtanítok Gyümölcsfaoltáshoz, szemzéshez tanácsot adok Hímzés Hímzéshez tanácsot adok A gépi hímzés érdekel Szívesen átadom hímzési ismereteimet Madeirahímzés érdekel Japán kultúra A japán kultúráról ismertetést vállalok

Kosárfonás A kosárfonást megtanítanám Megtanulnám a kosárfonást Méhészet Nagyon szívesen segítek a méhészet iránt A méhészkedést szeretném megtanulni érdeklődőknek, indulásnál megsegítem méhekkel A méhészkedni kívánóknak szívesen adok tanácsot Szabás-varrás Varráshoz tanácsot adok A szabás-varrás iránt érdeklődőm Virágkertészet Rózsafák metszéséhez tanácsot adok A virágápolásról, cserjék gondozásáról (Az egyes rovatok alatt az eredeti anyagban szerepel az illető neve és címe) Az aktivizáló módszerek között lehet még interjú készítése, helyi lakossági fórum szervezése, valamint a közösségi felmérés, mint gyűjtőmódszer. Ez utóbbi módszer különféle módszereket kombinál. Első lépéseként interjúkat kell készíteni a helyi lakosokkal, illetve a helyi közélet szereplőivel, jelentős helyi polgárokkal. Az interjúk során az alábbi kérdésekre kell kitérni: y Milyennek látja saját települését? y Mit jelent számára e település polgárának lenni? y Mi a jó az itteni életben? y Mi a rossz az itteni életben? y Ha rajta állna, min változtatna és hogyan? y Vállalna-e tevőleges szerepet e problémák megoldásában? Ha igen, milyet? y Kit tartana arra alkalmasnak a településen, hogy bevonjuk ebbe a munkába? y Eljönne-e a (mondjuk) egy hét múlva rendezendő közös és nyilvános beszélgetésre, ahova minden beszélgetőpartnerünket meghívunk? A személyes interjúkat követően nyilvános beszélgetés következik, melyen az interjúk alapján levonható következtetéseket tárják a nyilvánosság elé. Közösen kezdenek el a fejlesztés lehetséges irányairól gondolkodni. Az ilyen nyilvános beszélgetéseken a jelenlévők megtárgyalhatják a település problémáit és lehetőségeit, kialakulhat egyfajta közös felelősségvállalás. A közösségi felmérés során lehet kérdőíves módszerrel adatokat gyűjteni. A módszer lényegét következő fejezetben ismertetjük, most azonban mutatunk egy mintát a kérőív lehetséges kérdéseire: Példa kérdéssorra „Hamarosan egy felmérést fogunk végezni annak érdekében, hogy feltárjuk településünk eleddig ismeretlen szükségleteit és megkeressük a továbblépés lehetőségeit. Összeállítottunk egy kérdéssort és szeretnénk megismerni az Ön elképzeléseit. Kérjük, mindegyiknél segítsen nekünk. 1. kérdés: Mi a véleménye a helyi FOGLALKOZTATOTTSÁGról? 2. kérdés: Mi a véleménye KÖRNYEZETÜK állapotáról? 3. kérdés: Mi a véleménye a helyi IDŐS KOROSZTÁLYok helyzetéről? 4. kérdés: Mi a véleménye a helyi SZABADIDŐS LEHETŐSÉGEKről? 5. kérdés: Mi a véleménye a helyi FIATALOK helyzetéről? 6. kérdés: Mi a véleménye a helyi EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSról? 7. kérdés: Mi a véleménye a helyi TÁRSADALMI ÉLETről? 8. kérdés: Mi a véleménye a helyi ÖNKÉNTES TÁRSADALMI AKTIVITÁSról? 9. kérdés: Mi a véleménye a helyi KÖZIGAZGATÁSról, az ÖNKORMÁNYZATról?

10. kérdés: Mi a véleménye a helyi OKTATÁSRÓL, MŰVELŐDÉSRŐL? 11. kérdés: Mi a véleménye a helyi SZOLGÁLTATÁSOKról? 12. kérdés: Mi a véleménye a helyi LAKÁSKÉRDÉSről? 13. kérdés: Van-e a fentieken kívül mással kapcsolatos mondanivalója? 14. kérdés: Részt venne-e az egész település véleményét feltáró közösségi munkában? A kérdőíves felmérés során a válaszadókra vonatkozó kérdéseket is fel kell tenni, mint pld. életkor, foglalkozás, iskolai végzettség, mióta él a településen, stb. Rá lehet kérdezni a helyi identitásra, azaz például arra, hogy mi a jó és a rossz a településen, mit szeret vagy nem szeret benne, vagy mi az, amit egy ide érkező turistának megmutatna. Fontos része a kérdőívnek a jövőképre vonatkozó kérdés. Ennek során rá kell kérdezni arra, hogy milyennek szeretné látni a települést 10-20 év múlva, min lehetne változtatni, mit tudnának tenni a helybeliek a településért, mit tehetne a megkérdezett személyesen. A kérdőív tartalmazhat kérdéseket a civil társadalom és a helyi nyilvánosság működésével kapcsolatosan, valamint részletesen rákérdezhet az egyes szolgáltatásokra, az egészségügyi, oktatási, kulturális és szociális intézményekkel való elégedettségre, a fejlesztés lehetséges területeire. A kérdőíveket nemcsak a település véleményformálóinak kell kiosztani, hanem a lakosokkal is ki kell töltetni, majd kiértékelni. Az értékelés alapján cselekvési tervet kell készíteni a település fejlesztésére vonatkozóan.

1.2.4. A helyi nyilvánosságot szervező módszerek A helyi nyilvánosság megszervezése, erősítése, hírek indukálása és a közösség eseményeinek különféle médiumokban való tartása fontos eszközök a közösségfejlesztők kezében. Ilyen eszköz lehet például az, ha a helyi médiumokban tudatosan is segítjük a közösségi eseményekről szóló hírek keletkezését. Törekedni kell a külső kapcsolatok ápolásának keretében a helyi vonatkozású külső hírek gyűjtésére. Fontos a helyi információs csatornák, fórumok kiépítése, megszervezése. A helyi nyilvánosság megszervezésére különösen alkalmas lehet például egy hírlevél elindítása, vagy akár egy közösségi rádió létrehozása, megszervezése.

1.2.5. Együttműködést fejlesztő módszerek Ezek a módszerek elsősorban a kormányzati, a magán és a civil szektor közötti együttműködést segítik elő. Ezek között együttműködési- és fejlesztési terveket lehet készíteni vagy például megszervezni, hogy havi egy alkalommal a civilek és az önkormányzati képviselők találkozhassanak. Ezen módszerek között lehetnek a nyomásgyakorlás (pld. aláírásgyűjtési akció vagy tüntetés) különböző technikái, vagy ülések előkészítése és levezetése, beszámolók készítése.

1.2.6. Gazdaságfejlesztő módszerek Forprofit (azaz nyereségorientált, piaci alapon működő) és nonprofit (azaz nem nyereségközpontú) formában olyan közösségi társaságokat lehet létrehozni, melyek a helyi nyersanyagokat, helyben termelt javakat tudják értékesíteni, hasznosítani. Az ehhez kapcsolódó módszerek elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a munkanélküliség csökkenjen, a családi vállalkozások fellendüljenek a térségben.

1.2.7. A települések feltárására, megismerésére vonatkozó módszerek Ezek a módszerek nagyon sokrétűek lehetnek és alapvetően a szociológia, területfejlesztés és társadalomkutatás eszköztárából táplálkoznak. A következőkben elsősorban a területfejlesztésben használt módszereket mutatjuk be, mivel a szociológia egyéb módszerei a következő fejezetben részletesen ismertetjük.

SWOT elemzés készítése A SWOT elemzés módszerét eredetileg a közgazdaságtan használta, majd innen terjedt tovább széles körben. Jelenleg a területfejlesztésben alkalmazzák leggyakrabban, területfejlesztési stratégiák készítésekor. A módszert leggyakrabban az úgynevezett veszteségtérképek készítésével együtt tárgyalják.4 A veszteségtérkép az adott terület, település vagy kistérség gyenge pontjaira koncentrál, azaz ennek alapján megrajzolható a térség probléma térképe, és kerülnek felszínre a térség neuralgikus pontjai. A SWOT elemzés éppen abból a felismerésből táplálkozik, hogy nem elegendő kizárólag a gyenge pontok figyelembe vétele, hanem célszerű számolni a kistérség, település vagy terület erősségeivel, lehetőségeivel és veszélyeivel is a problémák komplex feltérképezése érdekében. A SWOT valójában egy mozaikszó, amely az alábbi angol szavak kezdőbetűiből áll: S – Strenghts (erősségek) W – Weaknesses (gyengeségek) O – Opportunities (lehetőségek) T – Threatings (fenyegetettségek) Az elemzés általában az alábbi formátumban készül el területfejlesztési projektek esetén: 1. ábra: A SWOT formátuma és logikája

Egyes vállalatok, intézmények elemzésekor az alábbi formátumban jelenhet meg: 2. táblázat: Vállalatok, intézmények SWOT elemzésére használt forma Erősségek Gyengeségek Lehetőségek Veszélyek Kínálat Szervezet Kommunikáció Humán erőforrás Gazdálkodás Eszközök Kapcsolatok Az elemzés egyik fontos ismérve annak őszintesége.5 Ez ahhoz járul hozzá, hogy a térség problémáit a maguk valóságában láthassuk. Második előnye az, hogy általában független szakértők készítik el, így azok mintegy kívülről látják a térséget, miáltal garantálható az ob4 5

Bakos, I.: Területfejlesztési stratégiák és programok tervezésének módszertana. Jegyzet, ME., 2001. Barótfi, I.: Környezettechnika kézikönyv. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 2000.

jektivitás. A SWOT elemzés harmadik jellemző vonása az, hogy jól megfogalmazott, tömör jellemzőket takar, melyek kellőképpen konkrétak ahhoz, hogy kijelöljék a fejlesztés lehetséges konkrét irányait. Mindig valamihez viszonyítva adják meg a fő jellemvonásokat, így válik világossá, hogy milyen irányban és milyen mértékben szükségesek a fejlesztések. További jellemvonása az, hogy nem célok és tevékenységek kerülnek bele. Az erősségek és gyengeségek a jelenre és a belső jellemzőkre vonatkoznak. A lehetőségek és veszélyek pedig a jövőre koncentrálnak, és külső jellemzőkre építenek. A területfejlesztésben alkalmazott SWOT elemzés általában az alábbi három területre koncentrálva készül el:6 1. A gazdaságfejlesztés A gazdaságfejlesztésen belül az iparra, a mezőgazdaságra, az innovációra, a vállalkozásfejlesztésre, a kereskedelemre, az idegenforgalomra, a pénzügyi szolgáltatásokra, a marketingre és a foglalkoztatásra koncentrál. 2. Az infrastruktúra Az infrastruktúrán belül a közlekedésre, a közműellátásra, a szilárdhulladék kezelésre, a szennyvízkezelésre, a lakossági intézményrendszerre és a területrendezésre helyezi a fő hangsúlyt. 3. A társadalmi környezet A társadalmi környezet részen belül pedig az egészségügy, a szociális ellátás, az oktatás, a közművelődés, a humán erőforrás fejlesztés a sport-rekreáció, illetve a kistérségi kohézió erősítése kerül kidolgozásra. A SWOT analízis sokszor a brainstorming, azaz ötletroham segítségével készül el. Ezen munka során a SWOT részeinek definiálása után kerül sor az előkészítő szakaszra, melyben 15-20 fő kerül meghívásra, akik előzetesen tájékoztatást kapnak a témáról. A végrehajtási szakasz maga a brainstorming folyamata, melynek során ismertetik a csoportszabályokat, a megoldásra váró problémát, majd következik az ötletek összeírásának folyamata. A harmadik, értékelési fázisban, megtörténik az ötletek minősítése, melyet rangsorképzésnek neveznek. Ennek a folyamatnak a végén kerül sor magának a SWOT elemzésnek a konkrét elkészítésére. Példa SWOT elemzésre: 3. táblázat: Egy kistérség szociális ellátórendszerének elemzése Erősségek Gyengeségek 1. A fogyatékkal élők ellátórendszere álta1. A szociális intézmények, szolgáltatások lában hiányos; innovatív képessége; 2. a megye településszerkezetéből adódóan 2. a szociális innovációra való törekvés a az intézményrendszer a szociális kistérség részéről; mikrotérségekben csak részben épült ki; 3. a probléma-felismerés képessége, a meg3. az ellátottak és a gondozottak zártsága, oldás szándéka; bizalmatlansága; 4. a pontos helyzetkép és tapasztalat a kis4. a Dobroda- és Ménes-völgyi mikrotérség térség szociális helyzetéről; lakosainak többsége (55,3%) szerint hi5. az együttműködési készség (települések ányzik valamilyen szociális szolgáltatás közötti partnerség, intézmények együttazon a településen, ahol él. A 8 palóc teműködése – főleg a családsegítő szolgálat lepülésen minden harmadik ember volt – területén); ezen a véleményen; 6. a nagyobb településeken szakképzett, 6

Bakos, I.: Területfejlesztési stratégiák és programok tervezésének módszertana. Jegyzet. ME, 2001.

diplomás szakemberek foglalkoztatása a szociális területen; 7. a szakdolgozók rendszeres, folyamatos továbbképzése; 8. az ágazati képzés központja Salgótarjánban van; 9. a ma meglévő intézmények bázist képeznek a családgondozásban és az idősellátásban; 10. a Dobroda- és Ménes-völgyi Mikrotérség lakosai közül a működő szociális szolgáltatásokat általában közepesre (33%), illetve jóra (32%), a 8 palóc településen inkább jóra, illetve nagyon jóra (47%) értékelték a megkérdezettek, tehát a már meglévő ellátások minőségével viszonylag elégedettek; 11. a szükség kényszerítő ereje (a népesség elöregedése, a népesség szegénysége, migrációja, egyes településeken a magas gyermekvállalás); 12. az emberközeli, szép táji környezet.

5. a szolgáltatások iránti fizetőképesség alacsony volta; 6. az alapellátás hiányos kiépültsége, szűkre szabott szolgáltatások, a szankciók hiánya; 7. a helyi források bevonhatóságának hiánya; 8. a személyre szabott házi gondoskodás elégtelensége; 9. a helyi hivatalok nem minden esetben elég felkészültek a pályázat írásra, forrásteremtésre; 10. a hétvégi ellátás megoldatlansága 11. az ápolási otthon és az otthoni ápolás megoldatlansága; kevés a férőhely, hoszszú a sorban állás; 12. az intézmények felszereltségének gyengesége, az eszköz- és járműállomány elavultsága; a falugondnoki buszok időbeni cseréjének megoldatlanága; 13. szakemberek hiánya az alapellátásban; 14. a szakmai kiégés veszélye a dolgozók körében; 15. a motiváltság hiánya a dolgozók részéről az alulfizetettség miatt; 16. a nonprofit szervezetek alacsony aktivitása; 17. az egyházak jelenlétének hiánya a szociális ellátásban 18. a falugondnoki ellátás beszűkülése; 19. a lakosság elszegényedése; 1. 20. kiépületlen az emeltszintű elhelyezést nyújtó intézményes ellátás.

Lehetőségek 1. A kistérségben élő emberek döntő többsége szerint az állam, a helyi önkormányzat, valamint a megyei önkormányzat teheti a legtöbbet a helyi foglalkoztatási és egyéb problémák enyhítéséért. 2. A jelenlegi – és a készülő – jogszabályi módosítások keretet adnak a kistérségi innovációnak. 3. Jogszabályi kötelezettségekből adódóan az alapellátás teljes körű kiépítése csökkenti a meglévő feszültségeket. 4. Az előírt szakmai létszám biztosításával munkahelyteremtés valósítható meg a településeken. 5. További, magasabb iskolai végzettség,

Veszélyek 1. A növekvő elszegényedés, elöregedés megterheli a szociális szférát, irreális igényeket támaszt a szociális szférával szemben. 2. A szociális szférában jellemző a normatív támogatás elégtelensége, a forráshiány. 3. A külső támogatások, források kihasználatlansága miatt megszűnhetnek ezek a lehetőségek. 4. Előfordulhat a szociális alapnormatíva más célú felhasználása. 5. A szektorok között koordinálatlanság léphet fel. 6. Az elszegényedési folyamat kezelése túlzott megterhelést jelent a városi költ-

illetve szakképzettség megszerzése válik lehetővé az alkalmazottak számára. 6. A szociális munka nagyobb mértékű elismerése növelhetné a város szakembermegtartó képességét, illetve fokozná az innovációt. 7. HEFOP-pályázatok keretében szakemberképzés folyhatna a mikrotérségben. 1. A projektekhez kapcsolódó képzések helyben valósulhatnak meg – kihelyezett képzések útján. 8. HEFOP-pályázatok keretében fejleszteni lehet a térség szociális gazdaságát, ezáltal a nőhet a foglalkoztatottak létszáma. Öszszefogásban kistérségi szintű ellátási formák pályázati úton történő megvalósítása lehetséges. 9. A szociális ellátórendszer bővítéséhez elegendő munkaerő és elegendő tettrekészség található a kistérség lakosaiban. 10. A kormányzati és az Európai Uniós programokban megmutatkozik a szociális és esélyegyenlőségi érzékenység. 11. Adottak a megyei szociális szakképzési lehetőségek. 12. Az egyházak szociális törekvéseire is építeni lehet. 13. A civil szervezetek közreműködnek a tájékoztatásban, információ-nyújtásban. 14. Várható a karitatív szervezetek megerősödése. 15. Megjelenik a vállalkozói tőke a szociális minőségi ellátás területén. 16. Megfelelő szakértő háttér vonható be a pályázatok írásába és megvalósításába.

ségvetés számára, így az alapszolgáltatásokon túli speciális igények kielégítése a kötelezettségi határidők végére szorul. 7. Szigorodnak az EU-s követelmények az intézményekkel szemben. 8. A külső források bevonása lehetetlenné válhat. 9. A EU-s pályázatok finanszírozásnál – a saját forrás hiánya miatt – likviditási problémák lépnek fel: az első 30, ill. 60 napon. 10. A projektek megvalósításához szükséges szakembergárda – a főállású projektvezetők és a projektek szakmai munkatársainak – hiánya nehezíti a folyamatokat. 11. A szállítási és energiaköltségek árnövelő hatásúak. 12. Képzések csak a megyeszékhelyen folynak. 13. A képzett szakemberek elhagyják a kistérséget. 14. Olyan szereplők is megjelenhetnek a szociális szférában, akik alkalmatlanok az általuk vállalt feladat teljesítésére.

Problémafa – célfa készítése A települések helyzetének feltárására alkalmas módszer. A módszer lényege: A módszer lényege röviden az, hogy ok-okozati logika mentén először megkeressük a településfejlesztés során az alapproblémát és kiváltó okait (problémafa) majd pedig azokra megoldásokat javaslunk (célfa). Íme, a problémafa és a célfa struktúrája:

2. ábra: Problémafa sablon

3. ábra: Célfa sablon

Íme, egy példa a problémafára és célfára. 4. ábra: Problémafa a támogató szolgálat kiépítésének szükségességére vonatkozóan Salgótarjánban

5. ábra: Célfa a támogató szolgálat kiépítésének szükségességére vonatkozóan Salgótarjánban

Stakeholder elemzés készítése A következő módszer alkalmas arra, hogy összeszedjük a településen azokat, akik egy adott projekt kapcsán érintettek lehetnek, azaz partnerként vagy akár projektgazdaként bevonhatók. A stakeholder elemzés célja az, hogy beazonosítsuk a projekt által érintett személyeket, szervezeteket. Az érintettek azok a személyek, szervezetek:7 y akik befolyásolhatják a projekt megvalósítását; y akik érdekeltek a célok elérésében; y akik döntenek a beavatkozásról vagy/és finanszírozzák azt; y akik végrehajtják a projektet, y akik a projekt végső kedvezményezettjei; y a projekt célcsoportja. y Az érintettek elemzése az alábbi szisztéma szerint történik: y az érintettek azonosítása; y az érintettek jellemzése (céljaik meghatározása, erős és gyenge pontjaik meghatározása, 7

Bakos István: Projekttervezési technikák. Kézirat. 2005, Európai uniós szakértő képzés, ME, Gazdaságtudományi Kar.

y y

stratégiájuk, viselkedésük elemzése); az érintettek jellemzése alapján rangsorolást készítünk róluk az alábbi három dimenzióban: ƒ egzisztenciális érintettség (kicsi, közepes, nagy); ƒ a támogatás mértéke (blokkoló, semleges, támogató); ƒ befolyás a változásra (kicsi, közepes, nagy). Az alábbi táblázatban bemutatjuk a korábbiakban bemutatott Támogató Szolgálat projekt stakeholder analízisét.

1.3. A közösségfejlesztés lehetőségei és korlátai A közösségfejlesztés sikere vagy kudarca egy adott településen nagyon sok tényezőtől függ. Az alábbiak mindenképpen befolyásolhatják: y A településen élő emberek motiváltsága, motiválhatósága. y A település adottságai. y A település pénzügyi, gazdasági helyzete. y A település civil szerveződéseinek helyzete. y A település állami, magán, egyházi és civil szervezeteinek együttműködési hajlandósága, lehetőségei. y A település helyi erőforrásai. y A település humán-erőforrása. A közösségfejlesztés lehetőséget teremt a következőkre: y Egy élhetőbb, civil szerveződésekre aktívan építő településre. y Munkahelyeket tud teremteni. y Civil szervezetek számának, aktivitásának erősítésére. y Társadalmi kontroll erősítésére. y Összefogás megteremtésére az állami, a magán és a civil szféra között. y Új kihívásokra való gyors és rugalmas reagálásra. y A település népességmegtartó erejének növelésére. y A társadalmi kohézió növelésére az adott településen.

2. Helyi erőforrások és szükségletek 2.1. A társadalomkutatás alapfogalmai A körülöttünk lévő világ megismerésének számos tudományos és kevésbé tudományos módszere lehet. Nagyon leegyszerűsítve az alábbi ábra szemlélteti ezeket a megismerési módokat:

Az ábra alapján elmondható, hogy a világ megismerhető a vallás, a tudomány illetve a művészet segítségével. Ha a tudományos megismerésnél maradunk, akkor ezt a megismerési formát is kettébonthatjuk, a természet- illetve a humán tudományokra. Érdemes megjegyeznünk azonban azt a tényt, hogy a szociológia atyjaként elhíresült Auguste Comte az 1830-as években társadalomfizikának szerette volna elnevezni a szociológiát, mert úgy képzelte, hogy a szociológia, mint tudomány alkalmas lesz a társadalom aprólékos, pontos, szisztematikus leírására – olyan módszerekkel, mint ahogyan azt a természettudományok teszik. Azóta is számos vita zajlott és zajlik a társadalomtudósok körében arról, hogy vajon mire és hogyan alkalmasak ezek a tudományok, mennyire lehet például objektivitás, szakszerűséget elvárni tőlük. A társadalomtudósok számos olyan jelenséget vesznek nagyító alá, amit egy hétköznapi ember is „kutat”, vizsgál, méricskél nap mint nap. Ilyenek például a párkapcsolatok, a csoportok működése, különféle kisebbségek helyzete, a munkanélküliség, stb. Feltehetjük a kérdést, hogy akkor vajon miben más a tudományos megismerés, mint a hétköznapi? A társadalomtudományok célja lényegében a társadalom megismerése tudományos módszerek segítségével. Andorka Rudolf szociológus szerint a szociológia segíthet abban, hogy az ember jobban meg tudja ismerni és érteni azt a társadalmi valóságot, amelyben él. Andorka úgy vélte, hogy a szociológus feladata az (is), hogy hozzájáruljon egy kedvezőbb, jobb társadalom létrehozásához.

A társadalomtudományi kutatás célja lehet konkrét társadalmi problémák megoldása, társadalmi/demográfiai előrejelzések készítése, tervek, koncepciók, stratégiák készítése, oksági viszonyok feltárása, a társadalmi önismeret elősegítése.

2.1.1. Konceptualizálás és operacionizálás A társadalomtudományi kutatások kezdetén a kutató konceptualizálja a kutatás során kutatni kívánt jelenséget, folyamatot. A konceptualizálás lényegében azt jelenti, hogy a kutatás kezdetén definiálnunk kell azt, amit kutatni fogunk. Ez a definíció többféle forrásból származhat, de a legtöbb esetben korábbi kutatásokra építve alakulhat ki. Példa a konceptualizálásra: Vizsgált probléma: Az eTanácsadói szakma ismertsége, megítélése az adott településen. Mit értünk az „eTanácsadói szakma” kifejezésen? Megkérhetjük a kutatásban résztvevőket arra, hogy ők adjanak definíciót szabadon a szakmával kapcsolatosan. Mit értünk ismertség és megítélés kifejezésen? – mennyire tudják az emberek, hogy milyen tevékenységet végez egy ilyen szakember? – mennyire veszik igénybe az általa nyújtott szolgáltatásokat? – hogyan ítélik meg a tevékenységét, mennyire elégedettek vele? A konceptualizálást követően kerül sor a kutatni kívánt jelenség operacionizálására. Az operacionalizálás leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ki kell találnunk, hogyan fogjuk mérni, vizsgálni a korábban definiált kutatási jelenséget. Tudományosabban ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy meg kell határoznunk a kutatás dimenzióit és indikátorait. A kutatás dimenziójának a jelenség azon szegmensét értjük, ami a vizsgálatunk szempontjából fontos, minket érdeklő szegmens, más szóval a kutatott jelenség aspektusa, oldala. A dimenzió(k) meghatározása után kerül sor a kutatás indikátorainak kialakítására. Az indikátor jelzőt jelent, azaz lényegében azt jelenti, hogy hogyan, milyen kérdések mentén mérhető az adott dimenzió. Az előző példánál maradva az operacionalizálás a következő módon képzelhető el: Az eTanácsadói szakma ismertsége, megítélése az adott településen A kutatás dimenziói lehetnek: 1. Az eTanácsadói szakma kutatási alanyok általi definiálása 2. Az eTanácsadó tevékenységének ismertsége 3. Az eTanácsadói szakma fontosságának, hasznosságának megítélése a településen Az egyes dimenziók az alábbi indikátorok segítségével mérhetőek: 1. Az eTanácsadói szakma kutatási alanyok általi definiálása: – mennyire képesek a lakosok pontos és megfelelő definíciót adni. 2. Az eTanácsadó tevékenységének ismertsége: – tevékenységek, szolgáltatások felsorolása; – mennyien vették/veszik igénybe az egyes szolgáltatásokat. 3. Az eTanácsadói szakma fontosságának, hasznosságának megítélése a településen: – mit gondolnak a településen élők a szolgáltatásokról; – esetleg milyen szolgáltatások hiányoznak az eTanácsadók által végzettek közül.

Az indikátorok tovább alakíthatóak: a kutatás során feltett kérdésekké formálhatóak, melyek akár kérdőívkérdések, akár interjúkérdések lehetnek a későbbiekben. A konceptualizálás és operacionalizálás egyben azt is jeleneti, hogy döntéseket hozunk a kutatás esetleges hipotéziseivel kapcsolatosan. Azért írjuk, hogy esetleges, mert nem minden kutatás indul hipotézissel, bár kétségtelen tény, hogy a társadalomtudományi kutatások nagyrészt a hipotézisnek nevezett vezérfonal mentén zajlanak. A hipotézis egy arra vonatkozó feltételezés, hogy a vizsgált jelenség milyen, hogyan működik. A hipotézis származhat korábbi kutatásokból, tapasztalatainkból, sejtéseinkből. Az előbbi példánál maradva a kutatás hipotézisei lehetnek például: y A hajléktalanná válás mögött sok esetben a korábbi munkahely elvesztése, deviáns életmód kialakulása, család széthullása miatti lakásvesztés állhat. y A hajléktalanok egy része számára a társadalomba való visszailleszkedés nehézkes. Ennek oka lehet esetenként az, hogy a több éve hajléktalan ember számára a hajléktalan lét egyfajta életformává válik, melyen nehéz változtatni. Példa konceptualizálásra és operacionizálásra:

2.1.2. Indukció és dedukció A társadalomtudományi kutatás logikája alapján lehet induktív vagy deduktív jellegű. Dedukcióról akkor beszélhetünk, ha a kutatás kezdetekor vannak különböző kiindulópontjaink, melyek meghatározzák a kutatás menetét. Úgy is mondhatjuk, hogy van egy általános elmélet, van hipotézisünk és ezt szeretnénk tesztelni, vizsgálni. Általában ezt a logikát alkalmazzák a kérdőíves adatfelvételre épülő társadalomtudományi kutatások. Az indukció esetén a megfigyelésekből következtetünk a kiváltó okokra, azaz a kutatás kezdetén nincsenek hipotéziseink, az elmélet és a hipotézis a kutatás során formálódik. Ez a logika inkább a terepkutatásra illetve az interjúkra épülő egyéb kutatásokra jellemző.

2.1.3. Felderítő, leíró és magyarázó jellegű kutatások A vizsgálat célja alapján a kutatás lehet felderítő, leíró és magyarázó jellegű – bár a gyakorlatban eléggé nehéz ezeket egymástól elkülöníteni. A felderítő jellegű kutatás során a kutatás célja a vizsgálni kívánt jelenség jobb megismerése. A leíró kutatások azt célozzák meg, hogy a vizsgálni kívánt jelenséget részletesen megismerjék. A magyarázó jellegű kutatások pedig arra alkalmasak, hogy egyes jelenségek közötti kapcsolatokat vizsgáljanak, összefüggéseket magyarázzanak meg.

2.1.4. Keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok A kutatásokat az időtényező alapján is jellemezhetjük. Ennek alapján a vizsgálatok két nagy csoportja a keresztmetszeti és a longitudinális vizsgálatok. A keresztmetszeti vizsgálat során lényegében egyfajta pillanatfelvételt készítünk a vizsgált jelenségről, egyszeri alkalommal. A longitudinális kutatásoknak három altípusa ismert: a trendvizsgálat, a kohorszvizsgálat és a panelvizsgálat. Ezen kutatások jellegzetessége, hogy időben kiterjednek, azaz általában több időpontban kerül sor a kutatásra. A trendvizsgálat során az időben bekövetkező változásokat kutatjuk. Ilyenek például a népszámlálások, melyek 10 évenként követik a lakosság szerkezetének, a háztartások összetételének, jellegzetességeinek alakulását. A kohorszvizsgálat lényege az, hogy azonos életkori csoportot vizsgál különböző időpontokban. Például megvizsgálhatjuk a rendszerváltáskor született generáció életmódját, jövőképét 10 évente vagy a rendszerváltáskor fiatal felnőttek politikai attitűdjének változásait bizonyos időközönként. A panelvizsgálat során rendszeres időközönként (pld. évente, kétévente) ugyanazon a mintán ugyanazokat a családokat, egyéneket, háztartásokat kérdezzük meg hasonló kérdésekről. Ez esetben az időben bekövetkező változásokat tudjuk kutatni.

2.1.5. Kvalitatív és kvantitatív kutatások A társadalomtudományi kutatások jellegűk alapján lehetnek kvalitatívak vagy kvantitatívak. A kvalitatív típusú kutatásokat a jelenségek mélyebb, elemzőbb megértése motiválja. Ilyen típusú kutatások pld. a terepkutatások, melyek lehetőséget adnak az adott környezet, faluközösség vagy városrész alaposabb, mélyebb megismerésére. Módszerükben elsősorban interjúkat illetve megfigyeléseket alkalmaznak. A kvantitatív típusú vizsgálatok esetében a számosság, a mennyiségi jelleg és a változók közötti kapcsolatok dominálnak. Ilyen típusú kutatások vizsgálati módszere elsősorban a kérdőív. Ezek a vizsgálatok hipotézisek tesztelésére és statisztikai adatok elemzésére épülnek.

2.1.6. Elemzési és megfigyelési egységek A társadalomtudományi kutatások során az elemzés irányulhat egyénekre, különböző csoportokra, szervezetekre valamint társadalmi produktumokra (emberek által alkotott tárgyakra,

művészeti alkotásokra vagy társadalmi képződményekre pld. szerelem, válás stb.). Ez azt is jeleneti egyben, hogy nem biztos, hogy elemzési egység és az úgynevezett megfigyelési egység egybeesik. Lehetséges például, hogy a megfigyelési egység egy személy (őt kérjük meg pld. egy kérdőív kitöltésére), de az elemzési egység a háztartás (azaz a személytől a háztartásra vonatkozó információkat kérünk).

2.1.7. Mintavételi eljárások A társadalomtudományi kutatás során általában nincs lehetőség és nem is kell mindenkit lekérdezni, akik érintve vannak a kutatási probléma által. Ha megfelelő módon mintát veszünk a kutatás alapsokaságából (azon elemek összessége, akik körében a kutatást végezzük illetve akikre, vagy amikre vonatkozóan szeretnénk általánosítható következtetéseket levonni), akkor relatíve kis elemszámú minta esetén is tudunk majd mit mondani a kutatni kívánt jelenség vonatkozásában. A társadalomtudományi kutatásokban alapvetően fontos a reprezentativitás kérdése. A reprezentativitás azt jelenti, hogy a minta jól tükrözi az alapsokaság bizonyos paramétereit. A minta csak bizonyos populációs paraméterekre lehet reprezentatív. Például fontos lehet az, hogy a nemi vagy életkori arányokat jól tükrözze, azaz amilyen arányt képviselnek a nők/férfiak illetve a fiatalok/középkorúak/idősek az alapsokaságon belül, olyan arányt kell, hogy tükrözzenek a mintán belül is. Ebben az esetben azt mondhatjuk, hogy a minta az említett két paramétert tekintve reprezentatív. A mintavételi terveknek két fajtája van: a valószínűségi és a nem valószínűségi mintavételek. Akkor mondhatjuk, hogy a mintavétel valószínűségi, ha az alapsokaság minden tagjának egyforma esélyt biztosítottunk a mintába való bekerülésre. A valószínűségi mintavétel egyik módszere az egyszerű véletlen mintavétel. Ennek során pld. egy kalapból kihúzzuk a neveket, azaz teljesen véletlenszerű, hogy kit választunk ki. A következő típus a szisztematikus mintavétel. Ennek során az alanyokról listát készítünk, azokat beszámozzuk, majd a minta nagyságától függően minden x-edik elemet választjuk ki a listáról. A harmadik formája a valószínűségi mintavételnek a rétegzett mintavétel. Ebben az esetben az alapsokaságot homogén részcsoportokra bontjuk, és ezekből vesszük a mintát úgy, hogy az egyes részcsoportok alapsokaságbeli arányait a mintában is betartjuk. Végül meg kell említenünk a többlépcsős csoportos mintavételt. Ez esetben az alapsokaság összes eleméről nem áll rendelkezésünkre lista vagy azt nehéz beszerezni, így a mintába kerülendő elemekhez több lépcsőn keresztül jutunk el. Ennek első lépéseként az elemek egy csoportjából veszünk mintát majd ezt követően a kiválasztott csoportokon belül veszünk mintát és így tovább. Például ha középiskolás tanulók körében szeretnénk kutatást végezni, akkor az első körben mintát vehetünk az ország középiskoláiból, majd második körben a kiválasztott középiskolákon belül veszünk mintát, hogy eljussunk a tanulókhoz. A nem valószínűségi minták esetében nem biztosítunk minden egyes elemnek egyforma esélyt a mintába való bekerülésre, mivel nem áll rendelkezésre lista az alapsokaságról és nem tudjuk pontosan, kik is tartoznak a vizsgálni kívánt populációhoz. Az ilyen típusú mintavételi eljáráshoz tartozik például a hólabda mintavétel. Ezt a mintavételi típust akkor érdemes használunk, ha az alapsokaság rejtőzködő, vagy kényes témáról szeretnénk kutatást végezni. Ilyen lehet például az, ha heroinfogyasztók körében tervezünk kutatást. Ebben az esetben a mintavételt úgy indítjuk el, hogy megkeressük a heroinfogyasztókhoz való eljutáshoz a megfelelő személyt, aki eljuttathat a vizsgálni kívánt emberekhez/emberhez és így haladunk egyik embertől a másikig sorban. A mintát célszerű több szálon elindítani, azaz nemcsak egy lehetséges ismerősön keresztül, hanem egy szervezeten keresztül is, stb. A másik lehetséges altípusa a nem valószínűségi mintavételnek az egyszerűen elérhető alanyok módszere. Ez esetben például egy oktató megkérheti az óráin jelen lévő

diákokat egy kérdőív kitöltésére. Ez a módszer azonban leginkább a kutatási módszer tesztelésére alkalmas, nem pedig a teljes, valódi kutatás lebonyolítására. Harmadik altípust képvisel a szakértői mintavétel. Ennek során a kutatás vezetője, mint szakértő keres meg olyan embereket, akik a vizsgálat szempontjából fontosak lehetnek. Ilyen mintavétel esetében nem tudjuk megint csak, hogy kik tartozhatnak az alapsokasághoz, de néhányukat könnyebb beazonosítani és belőlük a mintát összeállítani. Ilyen mintavétel lehet az is, amikor például bal- és jobboldali szervezetek kutatásához a kutató önkényesen választ ki egy-egy ilyen szervezetet. Lehetséges altípust képvisel a kvótás mintavétel. Ez egy úgynevezett kvótamátrix segítségével történik. Például ha a kutatás szempontjából fontos lehet, hogy nem és életkor alapján a minta reprezentatív legyen.

2.2. A helyi erőforrások és szükségletek fogalma Az erőforrás összetett fogalom. Általában valami olyasmit jelölünk vele, ami felhasználható, alakítható, formálható, gyarapítható és ahhoz szükséges, hogy az emberi társadalom fennmaradjon, fellendüljön. Az erőforrásoknak többféle típusa van: – természeti erőforrások – emberi erőforrások – pénzügyi erőforrások – fizikai erőforrások – technológiai erőforrások – társadalmi tőke, mint erőforrás (meglévő kapcsolatok) – presztízs, hírnév, mint erőforrás A helyi erőforrások esetében számításba vehetjük az alábbiakat: – a település természeti erőforrásai – a településen élők humán potenciált jelentenek – a település gazdasági, pénzügyi helyzete – a településen meglévő épületek, építészeti elemek – a településen rendelkezésre álló technológia – a település és a településen élők külső és belső kapcsolati hálója – a település hírneve, presztízse A szükséglet egyfajta igényként, hiányérzetként fogható fel. Abraham Maslow pszichológus szükségletekre vonatkozó elméletét 1943 és 1954 között dolgozta ki. Pszichológusként az a kérdés érdekelte, hogy mi az emberi viselkedés hajtóereje. Elméletében megkülönbözetett hiány alapú és növekedés alapú szükségleteket.

Maslow abból indult ki, hogy az emberi szükségletek egyfajta hierarchiába rendeződnek. Az alacsonyabb rendű szükségletek kielégítése után az ember egy lépcsővel feljebb léphet. A végső cél az önmegvalósítás, mely minden ember számára elérhető. Hiány alapú szükségletek: – fiziológiai szükségletek; – biztonsági szükségletek; – szeretet, valahova tartozás szükséglete; – elismerés iránti igény. Növekedés alapú szükségletek: – kognitív szükségletek; – esztétikai szükségletek; – önmegvalósítási szükséglet. A fizikai szükségletek közé tartozik az éhség, a szomjúság és a szexuális szükségletek. A biztonsági szükségletek sorába tartoznak a fizikai védelem (pld. lakhatás) valamint a kiszámíthatóság, stabilitás. A szeretet illetve valahova tartozás szükségletéhez a viszonzott érzelmek, szerelem, gyengédség. Az elismerés iránti vágyhoz tartozik egyrészt az önbecsülés, másrészt a mások általi elismerés. A kognitív szükségletek arra vonatkoznak, hogy az emberek vágynak a tudásra, valamint arra, hogy dolgokat megértsenek, megismerjenek. Az esztétikai szükséglet megnyilvánul a szépség, a harmónia utáni vágyban. Végül az önmegvalósítási szükséglet azt jelenti, hogy kibontakoztathassuk képességeinket, elérjük azt, amire képesek vagyunk. Ezek a szükségletek nemcsak egyéni szinten, hanem a helyi társadalom szintjén is felmerülnek és különféle fejlesztések alapját képezhetik.

2.3. Az e-társadalom térkép és szükséglettérkép készítésének módszerei. A helyi információgazdálkodás feltérképezése Az e-társadalom térkép és szükséglettérkép készítése valamint a helyi információgazdálkodás feltérképezése azt jelenti, hogy az adott településen feltérképezzük a következőket:

– információs és kommunikációs technológiai eszközök megléte/hiánya, használata a településen; – információs és kommunikációs technológiai eszközökhöz való hozzáférés lehetőségei a településen; – információs és kommunikációs technológiai eszközök iránti igények a településen; – információs és kommunikációs technológiai eszközök használatára való képesség a település lakosainak körében; – információs és kommunikációs technológiai eszközökre vonatkozó tudás a településen; – a helyi információgazdálkodás feltérképezése: a jelenlegi rendszer feltérképezése, a költséghatékonyság áttekintése, a lehetséges és szükséges fejlesztésekhez szükséges ráfordítások elemzése. A jelenlegi helyzet, a szükségletek és igények feltérképezésére alapvetően az alábbi társadalomkutatási módszerek alkalmasak: – kérdőíves felmérés; – interjúk készítése; – meglévő adatok másodelemzése; – dokumentumelemzés; – terepkutatás, megfigyelés.

2.3.1. A kérdőíves felmérés A kérdőíves kutatás abban az esetben célszerű, ha nagyobb elemszámú mintán viszonylag rövid idő alatt szeretnénk kutatási eredményeket produkálni. Kérdőíves kutatásra alkalmasak általában azok a témák, melyek esetében viszonylag kimunkált kérdésstruktúrával rendelkezünk. A kérdőíves kutatás változók közötti kapcsolatokat vizsgál és alkalmas hipotézisek tesztelésére. A kutatás célját tekintve használható leíró, magyarázó és felderítő típusú kutatásokra. A kérdőív nyitott és zárt kérdéseket tartalmazhat. Zárt kérdések esetén a válaszok előre rögzítve vannak, nyitott kérdések esetében azonban nem, ez esetben a válaszokat szabadon lehet megfogalmazni az erre a célra szolgáló helyen. A kérdőív szerkesztésének vannak általános szabályai. A kérdések esetében törekedni kell a pontosságra, illetve világos megfogalmazásra, valamint a rövidségre. Törekedni kell arra, is, hogy egy kérdésen belül csak egy gondolatot fogalmazzunk meg, valamint kerülnünk kell a tagadó kérdések feltevését. A kérdezés során fontos, hogy a kérdezett érezze magát kompetensnek a témában. A kérdőíven jól olvashatónak és esztétikusnak kell lennie. A kérdőívek tartalmaznak bevezető jellegű kérdéseket, melyek a kapcsolatteremtést szolgálják. A kérdőíves kutatás elején a válaszadót feltétlenül informálni kell arról, hogy a kérdezésben való részvétel önkéntes és név nélküli. A kérdőív tartalmaz statisztikai jellegű kérdéseket, melyek a következők lehetnek: a megkérdezett személy életkora, neme, lakóhelye, foglalkozása, jövedelme stb.). A kutatás tárgyára vonatkozó kérdések alkossák a kérdőív legnagyobb részét. A kérdések sorrendjénél törekedni kell arra, hogy ne logikai, hanem valamiféle pszichológiai sorrend legyen. A kérdések sorrendje hatással lehet a válaszokra, ugyanis kialakíthat egyfajta elvárást, gondolatmenetet a kérdezettben. Önkitöltős kérdőív esetében a kérdőív elejére kell kerülnie a tárgyra vonatkozó kérdéseknek és célszerű a személyes adatokra vonatkozó kérdéseket a kérdőív végére tenni. A kérdezőbiztossal felvett kérőívek esetében a sorrend lehet fordított, ebben az esetben a statisztikai kérdések segíthetik a témára való ráhangolódást. A kérdések egyik típusa a feleletválasztós kérdés. Ez esetben előre megadott kérdésekből kell kiválasztani a megfelelő választ, vagy válaszokat. A kérdések másik típusa a rangsorolós kérdés, mely esetében vagy sorrendbe kell állítani az előzetesen megadott kategóriákat vagy

kiválasztani az első párat, vagy egy értékelő skálán kell az egyes megadott lehetőségeket értékelni (a skála ez esetben általában 4 vagy 5 fokú). Vannak úgynevezett feltételes vagy ugratós kérdések. Ezek azok a kérdések, melyek megkérdezése az azt megelőző kérdésre adott választól függ. Léteznek még táblázatos vagy mátrix kérdések. Ezekre akkor kerül sor, amikor több olyan kérdést sorolunk fel táblázatos formában, melyet pld valamilyen skálán értékelni kell. A következőben egy kérdőívre (pontosabban annak egy részletére) mutatunk egy lehetséges mintát. (A mellékletben egy további, teljes kérdőív található!)

2.3.2. Interjúk készítése Az interjúkészítést elsősorban kvalitatív módszerként tartják számon. Alkalmas arra, hogy inkább kisebb mintaelemszám esetén aprólékos, pontos, puha, elmélyült információkat szerezzünk az adott témáról. Az interjúkat különféle szempontok alapján lehet tipizálni: 1. Az interjúk strukturáltsága alapján Az egyik típus a teljesen strukturált interjú. Ez esetben az interjúkérdések alapos átgondolás után, a kérdezés előtt összeállnak egy úgynevezett interjúvázlat vagy interjú vezérfonal formájában, majd az interjút készítő az interjút az interjúvázlatnak megfelelő sorrendben és szövegezéssel kérdezi le az interjú alanyától. Akkor kerül sor teljesen strukturált interjú készítésére, ha például több kérdező is van a kutatás során, viszonylag nagyszámú interjú készül (pld. 50-nél több) vagy/és nem a kutatás megtervezője, vezetője hajtja végre a kérdezést. A félig strukturált interjú esetében adott az interjúvázlat ugyan, de az leginkább csak orientálja a kérdezőt. Több és más kérdéseket is fel lehet az interjú során tenni, illetve a kérdések sorrendjét is meg lehet változtatni attól függően, ahogyan az interjú menete megkívánja. Ebben az esetben az interjú alanyának nagyobb szabadságot biztosítunk a tekintetben, hogy mit szeretne és milyen sorrendben elmondani. A strukturálatlan interjút lehet mélyinterjúnak is nevezni. Ebben az esetben csak 1-2 kérdést vagy egy indító kérdést adunk az alanynak és hagyjuk, hogy az általa elmondottaknak megfelelően, azáltal vezetve folyjék a beszélgetés. Ezt a típust alkalmazhatjuk például abban az esetben, ha valakinek a véleményére vagyunk kíváncsiak az adott téma kapcsán, vagy valakinek az érdekel bennünket. Az is elképzelhető, hogy újszerű témában kutatunk, olyanban, amiben nem áll rendelkezésünkre elegendő információ. Ebbe a típusba tartozhat a spontán beszélgetés, például egy terepmunka során. 2. Az interjúalanyok számát tekintve A legtipikusabb az egy interjúalany, egy interjúvoló típusú felállás. Ez a legkézenfekvőbb olyan témák esetén, amikről, amiről az alany nem szívesen beszél, úgynevezett kényes téma. Ez esetben szerencsés, ha nincs jelen más a beszélgetéskor. Egy következő altípust képvisel az, amikor kettő-három interjúalany vesz részt egyszerre, egy időben a beszélgetésben. Erre sor kerülhet pl. családok vagy házaspárok meginterjúvolása

során. Ez esetben fontos lehet a családtagok közötti kommunikációs és metakommunikációs stílus feltérképezése amellett, hogy mit mondanak, miről beszélnek az interjúalanyok. A harmadik altípust a csoportos interjú vagy más néven fókuszcsoport képviseli. Ez általában 5-6 emberrel egy időben zajló beszélgetés – ezek az emberek egy fizikai vagy virtuális térben (pl. internetes fókuszcsoport), egy időben vannak. A csoportos interjút általában akkor célszerű használni, ha gyorsan szeretnénk bő információkhoz jutni a témában, és úgy gondoljuk, hogy az emberek csoportos keretek között szívesen beszélnek az adott témáról. Ilyen lehet pl. az, amikor a település formális és informális döntéshozóit kérjük meg egy csoportos beszélgetésre. 3. Az interjú témáját tekintve Lehet témája valamiféle tényszerű információra való rákérdezés. Ilyen lehet például az, ha egy polgármestert faggatunk a település jellegzetes adataival kapcsolatosan. Lehet, hogy az interjú a megkérdezettek véleményére, attitűdjére vonatkozik. Lehetséges, hogy az interjú témája a megélt történelem, azaz az, ahogyan ők egy adott történelmi eseményt láttak, átéltek (oralhistory-interjú). Lehetséges az interjú témája alapján életútinterjút készíteni az alany életéről. Ez esetben az alanyt megkérjük, hogy mesélje el az élettörténetét, majd a felkínált eseményekre kérdezünk rá az interjú második szakaszában. Az interjú készítése folyamán elkövethető hibák: A hibák egyik csoportja a szakmai hibák, a másik magatartásbeli hiányosságok közé sorolható. Szakmai hiba lehet például az, ha valaki egy kérdésen belül több kérdést tesz fel, vagy befolyásolja az interjúalanyokat a válaszaikban. Magatartásbeli hiba lehet az, ha például nem figyel kellőképpen az interjúalanyra, elbeszél mellette, nem empatikus, nem olyan nyelvezetet használ, amit az interjúalany megértene. Az alábbiakban egy példát mutatunk be strukturált interjú vázlatára. Az interjúvázlat a korábban a konceptualizálásra bemutatott példa folytatása. Interjúvázlat Strukturált interjú elnökkel, vezetőkkel regionális illetve helyi szinten Szervezeti struktúra: 1. Milyen szervezeti egységekből, és milyen hierarchikus rend alapján épül fel a Televízió az adott szinten (vezető személye, hány vezető van, alvezetők megléte, milyen csoportok, osztályok, részlegek vannak, közöttük milyen a struktúra pld. Alá vagy mellérendelt?) 2. Ön szerint hogyan kellene akár az adott szinten a szervezet struktúráját modernizálni? A szervezeti működés belső világa: 1. A fent említetteken és Önön kívül van/vannak-e más olyan, akár csak informálisan befolyásos emberek, akik részt vesznek a döntéshozatalban? 2. Kérem, röviden ismertesse, miként került a szervezet élére. 3. Most arra kérem, egytől tízig osztályozza, Ön szerint milyen mértékben van befolyással Ön, mint vezető a szervezetben? 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 4. Most arra kérem, egytől tízig osztályozza, Ön szerint milyen mértékben fogadják el Önt, mint vezető a szervezetben? 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

5. Miként magyarázná az osztályzatait? 6. Hogyan nevezete ki az alvezetőket, illetve munkatársakat? Mi alapján? 7. Általában milyen szempontokat vesznek figyelembe egy-egy tevékenység értékelésekor? Ha valaki nem teljesít egy feladatot, van-e ennek következménye? És ha valaki kiemelkedően teljesít? 8. Vannak-e konfliktusok, és ha igen, általában milyen ügyekben? Kérem, konkrét példát is említsen. Akár a konkrét ügyben, akár általánosságban hogyan sikerül feloldani ezeket a helyzeteket? 9. Véleménye szerint miként kellene a szervezet működését modernizálni a hatékonyabb és sikeresebb működés érdekében? A külvilág felé irányuló szervezeti működés: 1. Kikkel, milyen szervezetekkel és milyen rendszerességgel van kapcsolata a TV-nek az adott szinten? 2. Miért és mennyire tartja az egyes kapcsolatokat hasznosnak, hatékonynak? 3. A nézőkkel hogyan tartják a kapcsolatot? Milyen rendszerességgel? Általában milyen kommunikációs eszközöket, technikákat alkalmaznak? 4. Ön szerint miként kellene a szervezet külső kapcsolatait és kommunikációját modernizálni?

2.3.3. Meglévő adatok másodelemzése Meglévő adat elsősorban olyan statisztikai adatokra vonatkozik, melyek az adott témában, vagy adott település vonatkozásában fellelhetőek. Lehetséges korábbi kutatások eredményeinek másodelemzése is. Ennek a módszernek számos előnye van, többek között az, hogy költségtakarékos, gyors, hátrány azonban az, hogy mivel meglévő adatok elemzésére épül, az adott adatbázison kell dolgozni, korrekcióra nincs lehetőség.

2.3.4. Dokumentum-elemzés Dokumentum-elemzés alapjául nagyon sokféle anyag szolgálhat. Ilyenek például személyekről szóló leírások, anyagok, személyek által írt naplók, fényképek, intézményekről szóló leírások, vagy akár az adott intézményre vonatkozó szabályzatok. Dokumentum-elemzés céljára alkalmasak különböző újságcikkek is. Ezek elemzése többnyire tartalomelemzéssel történik. Ennek során megvizsgálhatunk egy szöveget stilisztikai szempontból és/vagy tartalmi szempontból, figyelhetjük az adott jelenségek előfordulását, megjelenését, azok gyakoriságát, azok „tálalását”.

2.3.5. Terepkutatás, megfigyelés A terepkutatás esetén az adott jelenségeket a maguk természetes közegében figyeljük meg. A terepkutatás alapvetően kvalitatív módszer és sokszor társul hozzá a megfigyelés és az interjúk készítése. A terepkutatást alaposan elő kell készíteni. Ennek során általában többször felkeresi a kutató leendő kutatásának helyszínét és felveszi a kapcsolatot néhány potenciális informátorral. Behatárolja a kutatás terepét, időtartamát és célját, a megfigyelni és leírni kívánt jelenséget. A kutatás kivitelezésének szakaszában a kutató jegyzeteket készít, terepnaplót ír. Megfigyelési során rögzíti a helyszínt, az ott lévő személyeket, a tevékenységet, amit végeznek, annak időtartamát, gyakoriságát, célját. A megfigyelés során lehet részt vevő megfigyelő, mely esetben a kutató maga is résztvevője lesz az eseményeknek. Egy másik lehetséges szerepe a kutatónak a nem résztvevő megfigyelés, ahol megőrzi kívülállását. A terepkutatás és a megfigyelés számos etikai kérdést vet fel. Ilyen például annak a kérdése, hogy mennyire avassa be a kutatottakat a kutató a kutatás részleteibe, mennyire vonódjon bele ő maga a kutatott jelenségbe, stb. Általános szabály, hogy a terepkutatás végeztével a

terepet úgy kell elhagyni, ahogyan oda érkeztünk, azaz például nem szabad olyan konfliktust gerjeszteni, amit nem tudunk kezelni, nem tudunk lecsillapítani.

3. Élethosszig tartó tanulás8 A 20. század utolsó harmadának információ-központú, gyorsütemű technológiai fejlődése először a gazdaság szerkezetét formálta át, majd a társadalomban is változásokat indukált. A 21. század tudásgazdaságának és tudásalapú társadalmának legnagyobb értéket hordozó csereeszközévé a tudás vált. Az egyre nagyobb arányt képviselő, tudáshoz kötött értékteremtő folyamatokban jelentősen megnövekszik az egyén műveltségének, képzettségének a szerepe. Az „egy életre szóló képzettség és munkahely” szemléletét szükségszerűen felváltja a foglalkoztatott-munkanélküli státuszváltások elfogadásának és az egész életen át tartó megújulásnak, tanulásnak a szemlélete. Ahhoz, hogy az egyén munkaerő-piaci versenyképességét megtartsa, illetve a hétköznapokat tartalmasan és „zökkenőmentesen” élje meg, számos tudástípust kell birtokolnia. Jacques Delors 1996-os „Az oktatás – rejtett kincs” című tanulmányában az ember életét szervező 4 tudástípust említ: ƒ megtanulni tudni, mely feltételezi a tanulás megtanulásának képességét (lásd információs írástudás), ƒ megtanulni cselekedni, ƒ megtanulni együtt, másokkal élni, ƒ megtanulni élni. A tudásgazdaságban a releváns tudás behatárolása, illetve a hozzá kapcsolódó tevékenységek professzionális menedzselése nélkülözhetetlen. Mivel a munka egyre inkább elveszti rutinjellegét, a munka maga is tanulási környezetté válik. A gazdaság számára fontos tudáskategóriák az alábbiak:

E tudások megszerzése, folyamatos frissítése, bővítése áll az életet átfogó-életen át tartó tanulás középpontjában. A 21. században az egész életen át tartó tanulási képesség és akarat az egyén életminőségét jelentősen befolyásoló tényezőjévé vált, és végső soron az egyén társadalmi státuszát is alakítja. Az egyén munkaerő-piaci versenyképességének meghatározó eleme a globálisan elérhető tudás adaptálásának képessége, mely ugyanakkor a nemzetgazdaság versenyképességét is erősen befolyásoló tényező. A rendszerváltozás Magyarországon is jelentős gazdasági-társadalmi változásokat hozott. A piacgazdaság megjelenésével szembesültünk a foglalkoztatási szerkezet átalakulása következtében megjelenő jelentős munkanélküliséggel, a munkaerő-piaci elvárásoknak nem megfelelő munkavállalói képzettségi szinttel, az oktatási-képzési rendszerünk új kihívásokhoz alkalmazkodó modernizálási kényszerével. A gazdaság szerkezetváltozása a piacképes szakmákat is felülírta és általános érvénnyel elmondható, hogy a tartós foglalkoztatás minimális követelménye a középfokú iskolai vagy szakmai képzettség, továbbá a szakképzettség jelentősen növeli a munkavállaló munkaerő-piaci értékét és ebből következően mobilitását is. 8

A fejezet a KSH alábbi jelentésének felhasználásával készült: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/lifelong_learning.pdf

Az egész életen át tartó tanulás (Lifelong Learning) integrált megközelítése magában foglalja a foglalkoztathatóságot, az állampolgárképzést, a társadalmi kohézió erősítését szolgáló tanulási formákat. Az egész életen át tartó tanulási paradigma jellemzői: ƒ beletartozik az oktatás és képzés horizontális terei: formális, nem-formális és informális tanulás egyaránt, ƒ minden életkorra vonatkozó tevékenység (nem tehető egyenlőségjel a felnőttképzéssel) sokszínű intézményrendszerrel, ƒ a tanulásra való képesség elsajátítása az óvodában és az alapfokú oktatásban, ƒ a tanulás iránti vágy és motiváció kialakítása, ƒ általános, szakmai, személyes készég fejlesztése, ƒ a tanulási lehetőségekhez való hozzáférés megteremtése (tér-idő), ƒ korszerű oktatási – képzési – tanulási módszerek, információs és kommunikációs technológiák használata. Az egész életen át tartó tanulás (más kifejezéssel az élethosszig tartó tanulás) gondolata már az 1970-es években megszületett, de igazán központi témává és fontos célkitűzéssé csak az ezredforduló környékén vált. Akkor azonban már annyira hangsúlyos szerepet szántak neki, hogy 1996-ot egyenesen a lifelong learning évének kiáltották ki Európában. Mit is jelent ez a manapság is sokat hangoztatott kifejezés? Röviden annyit, hogy a tanulás, ismereteink bővítése, saját magunk képzése nem ér véget sem az első szakma, sem az első diploma megszerzésével. Ahhoz, hogy a modern munkaerőpiacokon hasznosítható, versenyképes tudással rendelkezzünk, folyamatosan fejlesztenünk kell képességeinket, bővítenünk kell ismereteinket. Az egész életen át tartó tanulásnak az is fontos eleme, hogy önmagunk képzése (és így munkaerőpiaci esélyeink javítása) nem csak az iskolapadokban és nem csak különböző bizonyítványok megszerzésével lehetséges. Hasonlóan fontos a kevésbé szervezett és szabályozott keretek között (non-formális formában) megszerzett tudás, illetve a mindennapi élet és a munka során (informális formában) felcsipegetett ismeretek is. 2000 márciusában az Európa Tanács lisszaboni ülése egyebek mellett a következő stratégiai célt fogalmazta meg: „2010-re Európa legyen a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasága, amely képes fenntartható gazdasági növekedés elérésére, egyre több és jobb munkalehetőség, nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére”. Ezért az államok külön-külön és a nemzetközi szervezetek is kiemelt figyelmet fordítanak az oktatás és a szakképzés fejlesztésére, a résztvevők körének bővítésére, valamint az erre vonatkozó információk gyűjtésére és értékelésére. Az oktatás és a szakképzés, illetve az iskolázottság, a szakképzés szintje, a résztvevők és végzettek népességen és főként a foglalkoztatottakon belüli arányai minden ország társadalmi-gazdasági fejlettségének meghatározó jellemzőivé váltak. Különböző eszközökkel, módszerekkel vizsgáljuk az egyes társadalmi csoportok, rétegek iskolázottságát, a képzésben való részvétel mértékét, az ezekre ható egyes oktatáspolitikai intézkedések hatását. A fejlett piacgazdaságokban az oktatás-képzés egyre kevésbé fejeződik be az iskolarendszerből való kilépéssel, a szakképesítés megszerzésével. A folyamatos technológiai fejlődés szükségszerűvé teszi a képzésbe való többszöri bekapcsolódást, rendszeres továbbképzést, a gazdasági szerkezet átalakulásával járó szakmaváltást. Az egyén egész életen át tartó tanulási folyamata a munkaerőnek a gazdaság által megkövetelt változó igényekhez való alkalmazkodását szolgálja. Az élethosszig tartó tanulás fontosságának növekedésével a tanulás fogalma is változott, bővült. Míg korábban ez jellemzően az iskolarendszerű oktatásra korlátozódott, addig az élethosszig tartó tanulás átfog minden olyan tervszerű tanulási tevékenységet, legyen az formális, nemformális vagy informális, melynek célja ismeretek szerzése, illetve készségek és kompetenciák fejlesztése. A tanulás eme kibővített fogalma minden egyes emberre értelmezhető,

életkortól, munkaerő-piaci státusztól, intézményi és társadalmi keretektől függetlenül. Elvileg magában foglal mindenfajta tanulási tevékenységet, kezdve a gyermekkori készségfejlesztéstől, egészen a nyugdíjasok szellemi frissességet megőrző tanulási tréningjéig. Formális (iskolarendszerű) oktatás folyik az oktatási és képző intézményekben, aminek a végeredménye elismert diploma, bizonyítvány vagy képesítés. Nemformális (iskolarendszeren kívüli) oktatás történik a fő oktatási és képzési rendszerek mentén, és ez nem mindig jár formális bizonyítvánnyal. Az ilyen típusú tanulási lehetőséget biztosíthatja a munkahely is, illetve olyan szervezeteken és szolgáltatásokon keresztül is nyújtható, amelyeket az iskolarendszerű oktatás kiegészítése érdekében hoztak létre. Az informális tanulás a mindennapi élet természetes velejárója. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzéssel ellentétben, az informális tanulás semmiféle szervezeti keretet nem igényel. A tanulási tevékenység szélesebb értelmezése a korábbi, részben a megszerzett iskolai végzettségre, részben pedig az iskolarendszerű oktatás struktúrájára koncentráló intézményi statisztikai megfigyelések kereteit is szétfeszítette. Az oktatási statisztika elvi célterülete egyaránt az iskolarendszerű, az iskolarendszeren kívüli oktatás és az informális tanulás (és az ezekben érintett csoportok), de a komplex vizsgálati módszerek még meglehetősen kialakulatlanok. Az egyik első kísérlet erre éppen a jelen kiadvány tárgyát képező „Élethosszig tartó tanulás” (vagy ahogy az angol rövidítésből a köztudatba átkerült, az LLL) felvétel és a hozzá kapcsolódó fogalomrendszer kialakítása volt, mely azonban természetesen nem mentes a kezdeti hibáktól sem. A KSH az európai uniós előírások szerinti, a munkaerő-piaci helyzetet vizsgáló lakossági felvétele, a munkaerő-felmérés (MEF) keretében 1997 óta gyűjt adatot a 15–74 éves népesség tanulási, továbbképzési aktivitásáról. Jóllehet a MEF ún. oktatási blokkja – melynek éppúgy része a megszerzett iskolai végzettségre vonatkozó információ, mint a kikérdezést megelőző négyhetes időszakban folytatott tanulási tevékenység megfigyelése – nemzetközi kezdeményezésre folyamatosan bővült, 2003. II. negyedévben az alapfelvételhez az oktatási részvétellel foglalkozó külön kiegészítő felvétel is csatlakozott. Mivel a felvétel a kötelező modulprogram része volt (CLFS/LLL, CR11313/2002 számmal elrendelve), így azonos ismérvkörrel hajtották végre valamennyi uniós tagországban, illetve a csatlakozó országok többségében is. Az adatgyűjtés főbb kérdéskörei a következők voltak: ƒ a képzésben való részvételi arány; ƒ a képzés célja; ƒ a képzés módja, típusa, területe; ƒ a képzések szervezői; ƒ a képzésben eltöltött idő; ƒ az informális tanulás típusai. A nem intézményi háztartásban élő 15–74 éves népességre kiterjedő felvétel fontosabb eredményeit közreadó kiadvány elsődlegesen tehát azt mutatja be, hogy a lakosság különböző csoportjai, rétegei milyen mértékben kapcsolódtak be a különböző típusú képzésekbe, melyek azok a tényezők, amelyek alapvetően meghatározták a tanulásban való részvételt. A felnőtt lakosság képzését elősegítő intézkedések megalapozottabbá tétele érdekében az iskolarendszeren kívüli oktatásról és az informális tanulásról is megpróbáltunk részletesebb információkat nyerni. Az elemzés a képzésben való részvételt befolyásoló következő tényezők szerepének számszerűsítésére koncentrál: ƒ nem; ƒ életkor; ƒ iskolai végzettség; ƒ gazdasági aktivitás; ƒ lakóhely.

A fenti tényezők és a felnőttkori tanulás összefüggéseinek vizsgálatakor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ƒ o az ok-okozati kapcsolatok még nem kellően tisztázottak, egyes tényezők okként és okozatként is szerepelhetnek; ƒ o az összefüggések komplexen, az összes magyarázó tényező függvényében értelmezhetők csak, mivel maguk a tényezők is összefüggnek. Természetesen a vizsgált változókon kívül egyéb ismérvek is közvetve vagy közvetlenül befolyásolják a tanulási kedvet, illetve meghatározzák az egyén lehetőségeit. Valószínűsíthető, hogy meghatározó szerepe van – többek között – a jövedelmi viszonyoknak, az iskolai végzettség megszerzési módjának (nappali/egyéb), a családi állapotnak, a háztartás típusának is.