Emelt Szintű eTanácsadó Képzés Kulturális innováció az Észak-magyarországi régióban REKÉP Regionális Kultúra Építő Projekt TÁMOP 3.2.3/08/2 Eszterházy Károly Főiskola
Nemzeti Fejlesztési Ügynökség www.ujszechenyiterv.gov.hu 06 40 638 638
Tartalomjegyzék 1.
E-BEFOGADÁS........................................................................................................................................3 1.1. FELNŐTTSZOCIALIZÁCIÓ ....................................................................................................................3 1.2. A FELNŐTTEK TANULÁSA ...................................................................................................................4 1.3. MOTIVÁCIÓ ........................................................................................................................................5 1.3.1. A tanulási motivációk csoportosítása ......................................................................................6 1.4. AZ ISMERETTERJESZTÉS ÉS A KÉPZÉS HELYE AZ ETANÁCSADÓI TEVÉKENYSÉGEK SORÁBAN ............7
2.
DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁS MAGYARORSZÁGON .............................................................................9 2.1. ÉRTELMEZÉSEK ..................................................................................................................................9 2.2. A DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁS ÉS AZ OKTATÁS KÜLÖNBÖZŐ SZÍNTEREI (KÖZOKTATÁS, FELSŐOKTATÁS, STB.) .....12 2.2.1. Az eLearning és az eTananyag ..............................................................................................14 2.3. AZ ECDL JELENTŐSÉGE ..................................................................................................................15 2.4. KERESKEDELMI ÉS INGYENES SZOFTVEREK .....................................................................................17 2.5. A SZOFTVER-KONFIGURÁCIÓ ÉS -ÜZEMELTETÉS ..............................................................................18 2.5.1. A szoftverhasználati jog .........................................................................................................19 2.6. AZ INTERNET HASZNÁLATÁNAK SZÍNTEREI, AZ INTERNET, MINT KOMMUNIKÁCIÓS ESZKÖZ ...........20
1. eBefogadás Az eTanácsadó tudásközvetítő szerepének hatása az információs társadalom helyi megvalósításában egyik oldalról az internettel szembeni negatív lakossági attitűd enyhítése, a hétköznapi internet-használat előnyeinek széleskörű megismertetése, ezzel elősegítve a lehetséges felhasználók körének bővülését, a helyi információs társadalom fejlődését másik oldalról az érdeklődők elindítása a digitális szupersztrádán (a legszükségesebb elméleti tudás átadása, biztos gyakorlati ismeretek kialakítása az információkeresésben, az elektronikus levelezésben, a kapcsolattartásban, az eÜgyintézésben), harmadrészt a digitális kompetenciával rendelkező egyén továbbfejlődésre ösztönzése. Emellett természetesen tanácsaival, ötleteivel, a tevékenysége során megjelenő lakossági igényeket közvetítve is segít(het)i a helyi vezetést (önkormányzati, intézményi, stb.), a tartalomszolgáltatókat az IKT széleskörű elterjedését megkönnyítő – különös tekintettel a romák, fogyatékosok és idősek számára nyújtott – helyi online szolgáltatások, digitális tartalmak, közösségi oldalak létrehozásában, kialakításában. Mindezzel hozzájárulhat a helyi életminőség javításához, az esélyegyenlőség biztosításához. Úgy gondoljuk, hogy a felnőttkori tanulási folyamatoknak és ezzel együtt a tanácsadóioktatói tevékenységnek sikeresebbé válásához nélkülözhetetlen a felnőttkori tanulási képességek és motivációs tényezők sajátosságainak alaposabb megismerése. Ebben a fejezetben az oktatói munkát megalapozó legfontosabb elméleti vonatkozásokat gyűjtöttük össze, mely reményeink szerint segíti majd az eredményesebb oktatói tevékenységet. A szakmai felkészültségen túl szükséges az elhivatottság, a kreativitás, a megújulási és innovációs képesség, a motiváltság és természetesen a jó kommunikációs képesség. Képezni, tanácsot adni azonban csak akkor lehet, ha van kinek! Hogyan/milyen eszközökkel lehet a hálózati társadalomtól távol lévőket megszólítani, az érdeklődésüket felkelteni, és végső célként a tanulásra rábírni? A kulcsszó a bizalom: bizalom az eTanácsadó iránt és a technológia iránt, továbbá a bevonás-bekapcsolódás folyamatában nélkülözhetetlen útitárs a technológiáról (és itt elsősorban az internetre gondolunk), annak használati megtanulhatóságáról való pozitív gondolkodás!
1.1. Felnőttszocializáció A személyiség az egyén jellegzetes gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintái, mely mintázatok határozzák meg az egyén személyes stílusát és környezetével való interakcióját.
Nagyjából a ’60-as évekre tehető, amikor a szocializációt a szociális szerepek elsajátításaként kezdték értelmezni, illetve a szocializáció fogalma a felnőttekre vonatkozóan is megjelent. A felnőtt-szocializáció, vagy az egész életen át tartó szocializáció, mely az elsődleges szocializációt követi, a modern, nyílt, demokratikus társadalmak sajátossága, ahol a felnőttkori követelmények és feladatok alig láthatók előre, a konfliktusok új formái jelennek meg, a gyorsuló világ, az információrobbanás korszaka állandó kihívások elé állítja az egyént: újabb és újabb szerepváltásra kényszerül, illetve párhuzamosan több szerepnek (szereppluralitás) is meg kell felelnie. Nélkülözhetetlen tehát a változó világhoz való rugalmas alkalmazkodás képessége, annak kialakítása és megerősítése. Ekkor a döntő szociális tényező az önalakítás és az önkontroll.
1.2. A felnőttek tanulása A tanulási folyamat a viselkedésváltozás különböző formáit hozza létre (Günter Brandenburg): készségek megszerzése, szokások, beállítódások és reakciómódok szociálisan meghatározott szituációkra, a kognitív funkciók változásai, információk elsajátítása. A felnőttek tanulásának megértése, segítése és irányítása szempontjából meghatározó az egyén már meglévő kompetenciái (a tudás és alkotóképesség mennyisége és minősége), a megszerzendő tudás hasznosíthatóságának, praktikusságának mértéke (szubjektív értékítélet), illetve az egyén tanulékonysága, azaz nyitottsága, megújulási képessége. Ha ez utóbbit befolyásoló faktorokat vizsgáljuk, akkor a következőket kell megemlítenünk (Günter Brandenburg): a motiváció, a szocializáció folyamata (a megkívánt szociális viselkedések eltanulása), művelődés (a nyelv és a kultúra elsajátítása), a mindenkori szociokulturális környezet (az egyént körülvevő kulturális, társadalmi környezet, melynek része a család és a barátok is) A tanulási képességeinket befolyásolhatják tehát korábbi, a tanuláshoz kötődő pozitív élményeink (leegyszerűsítve: a sikerek üzenete ⇒ emocionális komfortérzet ⇒ jó tanulni, tanulási kedv) vagy negatív (a kudarcok üzenete ⇒ az elhárító, elkerülő motívumok erősödése ⇒ rossz tanulni, szélsőséges esetben a tanulási hajlandóság teljes megszűnése), az egyént körülvevő kulturális, társadalmi környezet minősítő reakciója, mely lehet támogató és bátorító, de ugyanakkor gátló is lehet, illetve a tanulási folyamatokban szerepet játszó belső viselkedések közül a legfontosabb a tanulási motiváció.
1.3. Motiváció A motiváció a mindennapokban cselekvésre, viselkedésre késztetést, indíttatást jelent. A motívumok hatásmechanizmusában együtt van jelen az érték, az érzelmi és az értelmi (kognitív) komponens. A legalapvetőbb motívumok között találjuk például a fiziológiai szükségletekhez, folyamatokhoz, az érdeklődési körhöz, a különféle egyéni érdekekhez és élethelyzetekhez kapcsolódókat. A motiváció – miért cselekszünk és miért pont úgy cselekszünk – a 20. század egyik legtöbbet kutatott pszichológiai fogalma. Számos modell született – tartalomelméleti modellek, folyamatelméleti modellek, dinamikus modell, stb. –, köztük az 1930-as években Abraham Maslow által kidolgozott szükséglet-elméleti modell, mely a tartalomelméleti modellek egyike. Maslow motivációs elmélete szerint az emberi organizmusnak egyik sajátos jellemvonása, hogy ha egy szükségleti szint kielégített, azonnal más, „magasabb rendű” szükségletek merülnek fel, amelyek uralni fogják az organizmust, amennyiben ezek az igények is kielégülnek, akkor ismét egy magasabb rendű szükséglet kielégítése iránti igény jelenik meg és így tovább. Az organizmuson csak kielégítetlen szükségletek uralkodnak, melyek szervezik annak viselkedését. A 30. ábra az emberi organizmus szükséglethierarchiáját mutatja.
A fiziológiai célok kielégülése megnyitja a kaput az egyén számára az egyéb, szociális célok megvalósításához: biztonság-igény kielégítése (állandó munka, jövedelem, lakás, vallás, stb.). Következik a szeretet, gyengédség és a valahova tartozás iránti igény, majd a tisztelet iránti igény (önbecsülés, önérzet, mások részéről megnyilvánuló tisztelet). Az önmegvalósítás csak ezután következhet, melynek alapvető feltételei: a cselekvési szabadság, az önkifejezés szabadsága, a kutatás-vizsgálódás szabadsága, az önvédelem szabadsága, stb.. A tudás és megértés iránti vágy pedig az önmegvalósítás eszköze. A felnőttkori tanulás – a tudás és a megértés iránti vágy – hatékonyságát meghatározó tényezők közül különösen fontos a „motiváció, amelyben a személyiség tanulás iránti érdekeltsége, érdeklődése, belső igényessége, beállítottsága és tanulási szándéka jelenik meg. Befolyásával képes a személyiség tanulásra való erőteljesebb ráhangolására és az életkorral esetleg ridegebbé váló képességek negatív hatásának ellensúlyozására is.” [2]
„A tanulási motiváció olyan tanulásra késztető belső feszültség, amely energetizálja, aktivizálja, irányítja, integrálja a tanulási tevékenységet.” [3] A tanulási motiváció a különböző dinamikus ösztönzők, valamint a külső hatótényezők kölcsönhatásában alakul ki. A tanulási motiváció az egyén által meghatározott folyamat, amely önszabályozó interakciókon keresztül valósul meg. Motiváció nélkül nem létezik tanulás! A motívumokat több szempont alapján is csoportosíthatjuk: a motívum forrása, a motivált személy viszonya, a motívum hatásmechanizmusa alapján. A motívumok összetétele és időbeli intenzitása a tanulási folyamat során változik.
1.3.1. A tanulási motivációk csoportosítása 1. A motiváció tartóssága szerint Tartós motiváció: az egész tanulási folyamatra kiterjed, mozgatórugója a tudásvágy, a tanulás öröme. Habituális motiváció: az adott téma iránti általános érdeklődés, kedv, elszántság, alapvetően a tanulás végcélja (ismeretszerzés, készég elsajátítás, kompetencia megszerzése, végzettség, bizonyítvány, képesítés) tartja életben. Aktuális motiváció: a személy- és szituációfaktorok közötti cserehatás, azaz a tanulási folyamat adott részmozzanatában (a foglalkozáson, vitában, csoportmunkában), adott időben való aktív közreműködésre való készség. 2. A motivációt kiváltó ok szerint Primer motiváció: a habituális motivációhoz hasonlóan a hajtóerő a tanulási cél. Szekunder motiváció: ahol a téma, az előadó, a személyes érintettségünk, vagy a kíváncsiság tartja életben a figyelmünket. 3. A motiváció iránya szerint Belső motivációk: a felnőtt egyén személyiségéből fakadnak, vagy érdekeit szolgálják ki o a tudásvágy, mely igen ideális motivációs tényező, o a becsvágy, melynek mozgatóereje lehet egyaránt a pénz, az elismertség vagy a társadalmi pozíció elérése is, o illetve a magány, az a kommunikációs szükséglet, mely leggyakrabban az idősoktatás kapcsán merül fel. (Itt elsősorban nem a tanulás célja, hanem a csoporthoz való tartozás igénye hajtja a felnőttet egy-egy tanfolyamon való részvétel felé.) Külső motivációk: a felnőttek körülvevő kulturális, társadalmi környezet határozza meg o kvalifikációs szükséglet: munkaerő-piaci helyzetünk javítása vagy munkahelyünk megtartása o jobb anyagi helyzet elérése o egzisztenciális motiváció: szűkebb társadalmi környezettől érkező elvárásoknak való megfelelés A felnőttek tanulási motivációiban a hangsúlyos a belső motiváció, melynek alapja a személyiség autonómiája. „Azok a stratégiák fokozzák legnagyobb mértékben az egyéni motivációt és teljesítményt, amelyekben szerepet kapnak az egyén autonómiára, önmeghatározásra, és személyes kontrollra irányuló szükségletei.” [4] Ezen szükségletek kielégülése feltételezi azt, hogy a személyiség képes az őt körülvevő környezet hatásaival megküzdeni, integritását megvédeni, azaz pszichológiai immunrendszere jól működik.
1.4. Az ismeretterjesztés és a képzés helye az eTanácsadói tevékenységek sorában Hogyan hasznosítható Maslow szükséglet-piramisa az eTanácsadó munkája során? A maslowi-piramist értelmezzük az informatikai környezetre:
Az informatika szükséglet-piramisát tekintve, ahhoz hogy a tanulási-tanítási folyamat eredményes legyen, először is egy komfortos környezetet kell kialakítani (hardver-, szoftverés mikro-környezet), továbbá magas szintű informatikai biztonságot kell létrehozni és működtetni. Motiválás: az egyén/csoport szükséglet-térképének elkészítése („Mi fontos nekem?” kérdésre adott válaszok alapján – beszélgetésekből, kérdőívből, korábbi tapasztalatokból, segítségkérésekből), vagy az adott közösségben az általa fontosnak ítélt probléma felvetése vagy a bemutatni kívánt szolgáltatás, kompetencia célként való megfogalmazása (plakát, helyi hírközlési lehetőségeket felhasználva vagy szóbeli közlés formájában), vagy egy előadás(sorozat) tartása az internet nyújtotta szolgáltatásokról, vagy erről szóló film vetítése, jó gyakorlatok bemutatása az adott közösség gyakorlott felhasználói által, stb. Az egyén/csoport meglévő ismereteinek, tapasztalatainak feltérképezése: személyes beszélgetés, feladatmegoldás egyénileg vagy csoportosan, esetleg teszt alkalmazása Közvetlen ismeretnyújtás: monologikus előadás (kevésbé hatékony, de javítható prezentáció és egyéb infó-kommunikációs eszközök segítségével és a szociális interakciók lehetőségének meghagyásával), sokszorosított jegyzet (pl. a prezentációk emlékeztetők formájában történő kinyomtatása), egyéb információhordozók bemutatása A megismerési folyamatok irányítása: problémákra adott lehetséges válaszok, megoldások együttes keresése, szolgáltatások működésének bemutatása (levelezés, böngészés, keresés, stb.) szemléltetése, esettanulmányok, ismert élethelyzetek újszerű, az infó-kommunikációs technológiára épülő megoldásának bemutatása, sokoldalú aktivitásra késztetés. Rögzítés, begyakoroltatás, alkalmazás: előadói összefoglalás, csoportos összefoglaltatás, egyéni jegyzetelés, megtanult ismeretek gyakorlati kipróbálása, önálló gyakorlás, ismétlés – új szempontok szerinti felidézés, alkalmazható feladatok, esetleg teszt. Ellenőrzés és értékelés: beszélgetés, az egyén/csoport munkájának figyelése, a feladatokra adott megoldási módok elbírálása, a csoport által megfogalmazott újabb problé-
mák, továbblépési lehetőségek felvetése (önálló problémamegoldás esélyei), kérdőív, esetleg teszt alkalmazása
2. Digitális írástudás Magyarországon 2.1. Értelmezések Az információs társadalomról sokféleképpen gondolkodhatunk: tekinthetjük az ipari társadalmat felváltó korszaknak, jelenthet információs és kommunikációs technológiai forradalmat, fejlesztési programokat, gazdasági szerkezetváltást, digitális kulturális környezetet, vagy a mindennapi életünket megváltoztató – segítő vagy éppen kirekesztő – világot. Freeman korunk új információs-technikai paradigmáját így jellemezte: 1. Az információ nyersanyag. Az új technológiák az információ létrehozására szolgálnak, és az információn dolgoznak. 2. Az új technológiák képesek behatolni az emberi tevékenység összes egyéni és kollektív formáiba. 3. Ezek az új technológiák bármely rendszer sokoldalú kapcsolatainak logikájára vagy viszonyaik rendszerére épülnek. A hálózatba rendeződés, az új technológiák működésének tipikus jellemzője, és legalább annyira befolyásolja a szervezeti felépítését, mint a kommunikáció és a munka dinamizmusát. 4. A rugalmasság. Nemcsak a folyamatok fordíthatók vissza, hanem a szervezetek, intézmények is képesek átalakulni, és az átalakuláshoz szükséges alapvető feltételeket is meg tudják változtatni. 5. A speciális technikák nagyon magas szinten integrálódnak. A mikroelektronika, az optoelektronika, a telekommunikáció és a számítógép ma integrált információs rendszerekben jelenik meg. (In: Szabóné, 2004)
Az információs társadalomban a hátrányos helyzet már nemcsak egészségügyi, szociális vagy foglalkoztatási kérdés, hanem információs kérdés is, hiszen az info-kommunikációs eszközök fejlődése, a felhasználási területek bővülése következtében egyre szélesebb körű a magán-, a köz- és a gazdasági élet hálózati hozzáférése. Így az IKT eszközökre vonatkozó használati képesség elengedhetetlenül fontos feltétele a társadalmi bevonódásnak, az információs társadalomba integrálódásnak. Az információs társadalmat leginkább az internettel azonosítjuk. Azzal az internettel, amelyről eltérően vélekedünk, amelynek hasznosságát eltérően értékeljük, és amellyel szemben több-kevesebb előítéletünk is lehet/van. A két szélsőséges eset: az internet nélkülözhetetlensége – az internet teljes elutasítása. Ez utóbbi csoportba tartozók internetre vonatkozó negatív attitűdjeinek forrásai többek között a következő indokok lehetnek: a nem kívánatos tartalmak sokasága (pornó, gyűlöletkeltés, bombagyártás, stb.), elmagányosítja és függővé teszi az internetezőt, agresszióra késztet, a tartalmak hitelessége megkérdőjelezhető (manipuláció lehetősége), információs dömping, stb.. Ám, ha ezeket az okokat sorra vesszük, azt kell látnunk, hogy az internet nem más, mint a való világ digitális környezetben való visszatükröződése! Az elutasítás legfőbb indoka mégis a gyakran nem is tudatosuló félelem, amely annak az új technológiának szól, amely az eddigi megszokott életünket átformálásra kényszeríti, és amelyet inkább előbb, mint utóbb, de meg kell (és lehet) tanulnunk használni. Az internet társadalmiasulásában az egyénekre vonatkozó digitális megosztottságot kell vizsgálni, mely a teljes diffúziós folyamatra nem adható meg egyetlen egy értelmezéssel. Röviden tekintsük át újra a diffúziós szakaszokat, illetve az egyes digitális megosztottságot csökkentő lehetséges beavatkozási területeket! A korai digitális megosztottságot a fizikai hozzáférés esélyének mértékével jellemezhetjük. A lehetséges beavatkozások között említhetjük a közösségi internethozzáférési pontok létrehozását (Rogers általános diffúzió elmélete szerint: az innováció kockázatmentes kipróbálása), az infrastrukturális fejlesztését, a különböző társadalmi rétegeknek szóló, hozzáférést segítő programokat, támogatási formákat. Az elsődleges digitális megosztottság szakaszban (használja, nem használja az internetet) dől el, hogy kiből lesz elkötelezett hálózati polgár és ki az, aki kívülállóként végleg lemarad.
Ekkor fontos a motiválás, az érdeklődés felkeltése az internet mindennapi hasznosságára. A motiváció hiánya miatt távol maradók megszólítása a „Mire lehet nekem jó az internet?” kérdésre adott releváns válaszok felkínálásával lehetséges. Különösen igaz ez a halmozottan hátrányos helyzetűek esetében, akiknél az új kompetencia (digitális kompetencia, interaktív eszközhasználat) nagy gyakorlati haszonnal kecsegtető tudásként értékelhető. Ehhez többek között szükséges: a felhasználók számára releváns anyanyelvi online (helyi is) tartalmak és szolgáltatások (eKözigazgatás, eEgészségügy, eBankolás, eTanulás, eGazdaság, stb.) fejlesztése (Rogers általános diffúzió elmélete szerint: az innováció relevanciája), a használati képesség megszerzése, fejlesztése lehetőleg ingyenes képzések biztosításával (Rogers általános diffúzió elmélete szerint: az innováció elsajátíthatósága), a közösségi hozzáférési pontokon megfelelő szakképzettséggel rendelkező humánszolgáltatás biztosítása (Rogers általános diffúzió elmélete szerint: lokális kommunikációs csatornák). A másodlagos digitális megosztottság szakaszban a digitális megosztottság értelmezése a használók körében tapasztalható azon képességre utal, mely a „ki mire használja az internetet” kérdésre ad választ. Ezt nevezzük a használat minőségéből fakadó egyenlőtlenségnek (webes interaktivitási képesség, problémamegoldó készség, használati hatékonyság, kapcsolati háló bővítése, egyéni társadalmi tőke növelése). Ebben a szakaszban is kiemelt szerepe van a további szemléletformálásnak, a helyben szervezett képzéseknek, ismeretterjesztő programoknak. A megismertetésben, illetve a szolgáltatások eléréséhez nyújtanak segítséget az eTanácsadók, akik munkájukkal elősegíthetik az internet minőségi használatának növekedését, az információs társadalomban való részvétel esélyét. A számítógép és az internet nyújtotta szolgáltatások összekapcsolása a különböző élethelyzetekkel segíti a „személyre szabott” tanácsadást is és a lakossági oktatási, ismeretterjesztési tevékenységet is. 2007-ben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Infokommunikációs és E-Gazdaság Főosztálya kidolgozta és meghirdette a digitális írástudás területén tapasztalható társadalmi különbségek csökkentését célzó Digitális Írástudás Akciótervet (DIAT). „Az akcióterv két pillére a motiváció erősítése és a képességek fejlesztése, a tanulás ösztönzése volt. Ezen belül a szemléletformálás, az érdeklődés felkeltése, a bizalom erősítése, valamint a tudás- és információátadás került a középpontba.” (ITHAKA tanulmány) Az Információs Társadalom-Hálózatkutató Központ (ITHAKA Kht.) megvizsgálta a kitűzött célok megvalósítását, a megvalósítás eredményességét a 2008-2010 között időszakaszra vonatkozóan, továbbá vizsgálta az elmúlt két év lakossági digitális írástudási szintjének változását is. A vizsgálati eredményeket a Digitális Írástudás Akcióterv (DIAT) Monitoring tanulmányban jelentette meg. A kutatás főbb megállapításai: „az elmúlt három év során jelentős mértékben nőtt a digitálisan írástudók aránya Magyarországon”, „a digitálisan írástudók és írástudatlanok, az eszközök használói és az azzal kapcsolatba nem kerülők egyre távolabb kerülnek egymástól”, „a digitális esély alakulásában egyre lényegesebb szerepe van az eddig is meghatározó első kézből való tapasztalatnak”, „a távolmaradás okai közt továbbra is a motivációs jellegűek a legfontosabbak”, „a használóvá válás esélyeit leginkább a közvetlen, személyes tapasztalatok lehetősége növeli”, „a másodlagos digitális egyenlőtlenség nagyon is jelen van a hazai internethasználók táborán belül”, „helyi beágyazódottság ... a helyi szintű, közvetlen kapcsolatokat feltételező kezdeményezésekkel .... az eTanácsadók „helyzetbe hozása”,
„párhuzamosan továbbra is van létjogosultsága a szemléletformáló, kommunikációs kampányoknak ....”, „a helyben ... megvalósuló képzések, oktatások lehetnek sikeresek, kiegészülve az ezeket támogató kommunikációval és szemléletformálással”. Minden korban fontos volt az információ, de egyetlen egy korábbi társadalomban sem volt annyira meghatározó erőforrás, mint jelenünkben. Információközpontú korban élünk, ahol az információnak, az azon végzett tevékenységek (értelmezés, feldolgozás, tárolás, közlésfogyasztás, továbbítás) összességének kulcsfontosságú szerepe van az egyének, a közösségek, a szervezetek, a nemzetek életében. Ebből következik, hogy az információs társadalomban az információs írástudás képességének birtoklása meghatározó versenyképességi tényező. Ez alatt röviden az információ elérésének és értékteremtő felhasználásának képességét értjük, bővebb meghatározására az alábbi idézet és táblázat szolgál: „Ez a kulcskompetencia az önálló, mások segítsége nélküli információ- és ismeretszerzés és értelmezés képességével függ össze, és feltételezi az információ jellegét, technikai infrastruktúráját, társadalmi, kulturális, sőt ideológiai kontextusát és hatását érintő kritikai reflexiót. Az információs kompetencia nélkülözhetetlen a választási lehetőségek felismeréséhez, a véleményformáláshoz, a döntéshozáshoz és a tájékozott és felelős cselekvéshez. Ennél fogva a tudás és információ interaktív használata eljárások és képességek sorozatának alkalmazását foglalja magában: a nemtudás felismerésével és meghatározásával kezdődik, ezt követi a megfelelő információforrások azonosítása, felkutatása és felhasználása (a számítógép segítségével történő ismeret- és információgyűjtést is ideértve). A források felkutatását és az információ megszerzését követően mind az információ, mind az információforrás minőségét, alkalmasságát és használhatóságát kritikai értékelésnek kell alávetni. Ugyancsak ehhez a kompetenciához köthető követelmény az információk rendszerezésére (a kiválasztott információk tudásalapba történő beépítésére) és az információk tájékozott döntés és következetes cselekvés céljára történő hatékony felhasználására való képesség, valamint – bizonyos mértékig – az információ felhasználására vonatkozó gazdasági, jogi, társadalmi és etikai kérdések ismerete.” Az információs írástudás készségei
Forrás: Eisenberg, M. – Berkowitz, L., 1990
Az információs írástudás „tanulni tudás”, fejlesztése egyben a kritikai gondolkodás fejlesztését is jelenti. A 21. században információs írástudónak lenni annyit tesz, hogy rendelkezünk az egész életet átfogó, az egész életen át tartó tanulási képességgel. Ez a képesség és akarat az egyén életminőségét jelentősen befolyásolja, mely végső soron az egyén társadalmi státuszát is alakítja. Az információs írástudás lehetséges összetevői: irodalmi írástudás: értelmező szövegolvasás, a szöveg interpretálása; dokumentáló írástudás: űrlapok használata, információs források használata, idézés; numerikus írástudás: grafikonok alkalmazása, táblázatok készítése, számítások; nyelvi írástudás: idegen nyelv használatának képessége (főként angol), anyanyelven a szöveg stilizálása – nyelvkultúra; számítógépes (és internetes) írástudás: az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásának képessége.
2.2. A digitális írástudás és az oktatás különböző színterei (közoktatás, felsőoktatás, stb.) Az információs korban a digitális kompetencia a digitális kultúra értékteremtő használatának képessége, birtoklása az egyént önfejlesztésre is alkalmassá teszi, mely egyben korunk állandósult változásaival szembeni alkalmazkodás-érzékenységet és képességet is fejleszt. Az internet nyitott tanulási környezetével szélesíti az ismeretszerzés, de a képességek fejlesztésének lehetőségeit is, így válik a harmadik évezred polgára számára az informális tanulás természetes közeggé.
„Tanulásra, tudásra ismeretek szerzésére és alkalmazására irányuló nem intézményi szervezeti keretekben megvalósuló tevékenység. A családban és kortárscsoportokban, valamint infokommunikációs eszközök segítségével egyéni módon is megvalósuló informális tanulás a képességek alakításának, a személyiségfejlődésnek (szocializáció) alapvető feltétele, eszköze. Az informális tanulás nem azonos az objektív tartalmak rendszerének, logikai struktúrájának merev követésével, hanem jellegéből adódóan rugalmasságot feltételez. Jellemzője a tanulásban résztvevők életkori sajátosságainak, egyéni különbségeinek differenciáltsága, a különböző információs források igénybevétele, az élet különböző színterein szerzett tapasztalatok felhasználása. A résztvevők életkorát tekintve az informális tanulás egyre fiatalabb korban kezdődik és egyre idősebb korig tart. Az informális tanulás technikai feltételrendszere az informatika térhódításával, a szélessávú internet és mobil hálózatokhoz való hozzáférés bővülésével folyamatosan átalakul. A számítógép segítségével megvalósuló egyéni tanulás mellett egyre nagyobb szerepet kap a mobil telekommunikációs eszközökkel, s a vizualitás új technológiáival (vizualitás az oktatásban) történő kognitív megismerés.” Az informális tanulás számtalan lehetőségét nyújtja az internet. Íme, néhány példa! ekönyvek (e-Book, digikönyv, vitruális könyv, interkönyv) olvasása. Az elektronikus könyv nem a hagyományos értelemben vett könyvek elektronikus változatát jelenti. A fogalomra több alternatív elnevezések is született:, illetve ezen fogalmak mögött kettős tartalmat látunk: egyrészt jelenti az elektronikusan elérhető tartalmat, dokumentumot, illetve másrészt azt a hardver- és szoftverkörnyezetet, amellyel ezek a könyvek olvashatók. Az elektronikus könyv tartalmát tekintve leginkább szöveges formátumú, de tartalmazhat táblázatokat, ábrákat, képleteket, animációkat, grafikonokat, képeket, hangokat, navigációs lehetőséget, különböző belső és külső tartalomra, weblapokra mutató hivatkozásokat, a teljes szövegre vonatkozó keresési funkciót, a tartalomjegyzékbe beépített ugróhivatkozásokat, könyvjelző használatot, tsb.. Az ekönyvek formátuma meghatározza, illetve korlátozza az előbbiekben felsorolt jellemzők beépítési és interaktivitást kínáló lehetőségét. Az ekönyvek formátuma lehet „hagyomnányos” formátum, jellemzően a .pdf. E formátum előnye a széleskörű használhatóságában van, mely a jó tárolhatóságának, hordozhatóságának, a különböző környezetben való változatlan megjelenésének (védelem a módosítások ellen, illetve számítógép és nyomtató független megjelenés), az állományok viszonylag kis méretének köszönhető (további formátumok még: .rtf, .doc, .htm, .xml). Ugyanakkor számos speciális eBook formátum is alakul, elsősorban a szellemi tulajdon védelme érdekében (DRM), a másolhatóság, terjeszthetőség korlátozásának szándékával. Ilyen formátumok pl. Amazon kindle: .azw ; Open Electronic Package: .opf ; Arghos Diffusion: .aeh ; NISO Z39.86: .dtb ; FictionBook: .fb2 ; Compressed HM: .chm ; Microsoft LIT: .lit ; eReader (korábban Palm Digital Media/Peanut Press): .pdb ; Desktop Author: .dnl ; Newton eBook: .pkg ; EPUB: .epub ; Broadband eBooks (Sony): .lrf, .lrx ; Tome Raider: tr2, tr3 ; stb. online szótárak, enciklopédiák használata: idegenszavak szótára, szinonimák gyűjteménye, helyesírás ellenőrzése, idegen nyelvtanuláshoz keresési, kiejtési funkciókkal, stb. online játékokban való részvétel – kialakuló közösségek közösségi tartalomfejlesztésben, -megosztásban való részvétel – wikik online tanulást segítő közösségi oldalakhoz csatlakozás, pl. nyelvtanulás szoftverhasználat tanulása weblapok, súgók, video tutorialok segítségével online tanfolyamokon való részvétel elektronikus tananyagok megküldésével/letöltésével eProjektekben való részvétel. Az eTwinning program az Európai Unió Comenius iskolai programjának részeként működik, célja az európai iskolák diákjai, tanuló csoportjai,
tanárai közötti együttműködések fejlesztése közös projektek IKT-alapú megvalósításával. digitális gyűjtemények használata (lsd. korábban) kompetencia fejlesztése oktató programmal: gépírástanulás, digitális írástudás fejlesztése, prezentációkészítés.
2.2.1. Az eLearning és az eTananyag Az egész életen át tartó tanulás egyik formája az atipikus tanulás, melynek során az egyén dönt a tanulási környezet megválasztásáról, a tanulás ütemezéséről, az elsajátítandó ismeretek, kompetenciák köréről. Az eLearning (elektronikus tanulás) az egyik formája, mely az IKT interaktív használatán alapszik. Az eLearning tananyagok (1.0) első generációja számítógép használatát igényli, ahol a tananyagok CD-n, DVD-n érhetők el. Az eLearning tananyagok (2.0) második generációja már internet-hozzáférést is igényel. Az eLearning tananyagok nem a hagyományos offline (nyomtatott) tananyagok digitalizált változatai, hanem a tananyagok fejlesztése során az infokommunikációs technológia nyújtotta lehetőségeket széleskörűen kihasználják és alkalmazzák, a tanításról a tanulásra tevődik át a hangsúly: a tanulók önálló munkájára épít, ebből következően az eLearning környezet interaktív elemekben gazdag a hagyományos lineáris tananyag-feldolgozást felváltja a tananyag különböző útvonalon történő bejárási lehetősége – hipertext különböző belépési pontokat kínál a tanuló előzetes tudásának megfelelően tananyagot, jegyzeteket, kiegészítő anyagokat, szó-, tétel-, definíció- és egyéb jegyzékeket, internetes hivatkozás eléréseket kínál fel a felhasználónak, mindezeket hibamentesen és naprakészen a tartalomban való keresést biztosít a megértést segítő multimédiás elemeket tartalmaz – videók (szimulációk), animációk, stb. támogatja a web 2.0 szolgáltatások használatát: online közösségi tanulás, a saját wiki-k fejlesztése, chat, fórum, belső üzenetküldés, videokonferencia az elsajátítást segítő gyakorló feladatokat tartalmaz egyéni és csoportos formában az önellenőrzés/ellenőrzés különféle módjait kínálja fel – választós, kitöltős, adaptív a tananyag strukturálásával segíti a tanuló önértékelését és támogatja a tananyagban való továbbhaladást a tartalom nyomtatására is van lehetőség Az eLearning tananyagok egy (integrált) eLearning-es keretrendszerben érhetők el. A keretrendszer nemcsak a tartalmat szolgáltatja, hanem a tanuláshoz kapcsolódó adminisztrációt is végzi: kurzusok, tanfolyamok, oktatók, tanulók nyilvántartása, hozzáférési jogosultságok szabályozása. A hagyományos, jelenléti oktatói szerepet felváltja a személyre szabott motiváló, segítő, támogató, együttműködő tutorálás. A tutor a kapcsolat a tanuló és a „képző” intézmény között, ezért a személyisége a tanulás-tutorálás folyamatának eredményességében meghatározó. Az eLearning keretrendszer biztosítja mind a tanuló mind a tutor számára a tanulási intenzitás, haladás, teljesítmény nyomon követését. Az egyik legismertebb eLearning keretrendszer a Moodle, mely nyílt forrású GNU/GPL licenc alatt fejlesztett, integrált – tartalommenedzsment és tanulásmenedzsment rendszert is magában foglaló – webes alkalmazás. Számos felsőoktatási intézmény az eLearning kurzusaihoz Moodle-rendszert működtet. A közoktatásban jól ismert Sulinet Digitális Tudásbázis tartalom-menedzsment rendszer és digitális taneszköz adatbázis jelenleg több mint 11 000 db tanórai foglalkozásnyi digitális
tartalmat és összességében több mint 1.000.000 db önállóan is felhasználható és gyűjteménybe foglalt tananyagelemet tartalmaz.
2.3. Az ECDL jelentősége Az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány - European Computer Driving Licence) az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói bizonyítvány, amely nem elsősorban az informatikai, hanem a felhasználói ismereteket, az informatikai írástudás meglétét hivatott igazolni. Az ECDL finn ötlet alapján 1996. óta létezik. Az ECDL gyártófüggetlen, minőségbiztosított, decentralizált módon megszerezhető és világszerte kellőképpen elterjedt, ezáltal az egyetlen, amely minden szempontból megfelel az EU e-Europe akcióterveknek. A bizonyítványt az EU csaknem valamennyi kormánya elismeri. Az ECDL célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy minél több ember az Információs Társadalom teljesértékű tagjává válhasson. Számokban kifejezve a cél, hogy Magyarország lakosságának 6-8%-a igazolt módon informatikai írástudóvá váljon. Az ECDL megbízható (a PC használatához szükséges valamennyi ismeretet garantálja), egyszerű (konkrét követelményrendszere van, moduláris formája számos előnyt jelent), minőség-orientált (az EU által támogatott, és a nemzetközi ECDL Alapítvány által felügyelt vizsgarendszer), végül, de nem utolsósorban pedig független, azaz készségeket alakít ki, amelyek a hardver és szoftver típusától függetlenül biztosítják az alapvető alkalmazásokban való jártasságot. Az ECDL előnyt jelent mind a munkavállalók és munkáltatók, mind pedig a munkanélküliek, illetve pályakezdők számára. A munkavállalók szempontjait az alábbiakban foglalhatjuk össze: A vizsga moduláris jellegű: adott esetben nem szükséges valamennyi modulból vizsgázni, elegendő a munkakör betöltéséhez alapvetően szükséges modulvizsgákat letenni (például elegendő lehet a szövegszerkesztő, a táblázatkezelő és az információs hálózati szolgáltatások ismerete), ugyanakkor lehetőség van a tanulás folytatására is. A megszerzett tudás konvertálható, azaz a tanulttól eltérő hardver és szoftverkörnyezetben is egyaránt alkalmazható: a számítógép funkcióit a hallgatók készség szintjén sajátítják el. Egyszerű, konkrét követelményrendszere révén az ECDL ismeretek könnyen elsajátíthatók munka melletti önálló vagy tanfolyami keretek között történő tanulással is. Nemzetközileg elismert bizonyítványról van szó, amely jelentősen növeli a bel- és külföldi munkaerő-piaci esélyeket. Pályakezdők és munkanélküliek hasonló előnyöket élveznek: Az ECDL széles körű, megalapozott tudással felkészít a várható munkaerő-piaci kihívásokra. A megszerzett tudás készségszintű ismereteket jelent, tehát specializálható, azaz a leendő munkaadó bármilyen hardver-, ill. szoftver-környezetében könnyűszerrel alkalmazható. Moduláris jellegénél és konkrét követelményrendszerénél fogva az ECDL megszerzése történhet akár más, önálló szakma elsajátításával párhuzamosan. Az információs társadalom elvárásai alapján munkaerő-piaci esélyeket teremt. Végül, de nem utolsósorban vizsgáljuk meg a munkáltatók ECDL-ből származó előnyeit: Mivel az ECDL (vagy annak egyes modulvizsgái) garantálják a számítógép használatát igénylő munkakör betöltéséhez szükséges ismereteket, ily módon a dolgozók munkája hatékonyabbá válik, ami elősegíti az IT beruházások gyorsabb megtérülését is.
A munkáltató maga határozhatja meg, mely modulokból kell a dolgozóknak vizsgát tenni (vagy felvételkor mely modulvizsgákat várja el): a feladatokhoz igazodva a tudás folyamatosan bővíthető. Új munkavállaló nem igényel külön betanítást, a már sokszor említett felhasználói szintű ismeretek meglétének köszönhetően, amely lehetővé teszi az ismeretek alkalmazását bármilyen hardver-, ill. szoftver-környezetben: ez a munkáltatónak jelentős idő- és pénzmegtakarítást jelent.
Egyre több szakképesítő és felsőoktatási intézmény ismeri el az ECDL-t. A 2006/2007-es tanévtől kezdve a különféle szakképesítések megszerzésében, valamint egyre több felsőoktatási intézményben ismerik el valódi vizsgaként az Európai Számítógéphasználói Jogosítványt (ECDL). Az alapvető számítástechnikai ismeretek meglétét igazoló dokumentum megszerzésére az utóbbi években egyre több középiskolában ösztönzik a tanulókat, akik azonban későbbi tanulmányaik során szembesülnek azzal, hogy a jogosítvány legfeljebb egy újabb vizsgára "jogosít fel". Az ECDL magyarországi koordinátori szervezete, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tájékoztatása szerint viszont az új, fokozatosan életbe lépő moduláris rendszerű Országos képzési jegyzékben (OKJ) a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinél a jövőben már figyelembe veszik, illetve beszámítják az ECDL moduljait, beleértve az önálló, fakultatív modulokat - képszerkesztés, kezdő szintű web, CAD, haladó szintű szövegszerkesztés,táblázatkezelés, illetve adatbázis-kezelés - is. Így például egy adótanácsadónak a szakképesítéshez szüksége lesz az ECDL valamennyi moduljában meghatározott ismeretekre; egy autószerelőtől az alapvető számítógép-használati ismereteket, vagyis az operációs rendszerek, a szövegszerkesztés és az internetes modul fortélyait kérik számon, míg egy mélyépítő technikus esetében jól jöhet az ECDL CAD modulja is. Egyre több felsőoktatási intézmény számítja be a tantárgyi követelményekbe az ECDL-t, így a hallgatók teljes vagy részleges felmentést, jeles kollokviumi vagy zárthelyi jegyet kaphatnak ECDL-bizonyítványukért. Magyarországon az ECDL a Magyar Közigazgatási Kollégium által (2002-ben újra) minősített, így központi költségvetési forrásból támogatható köztisztviselői képzéssé vált, miután 1999 áprilisában kormányhatározat jelent meg az ECDL kiemelt szerepéről a köztisztviselői képzési programban: „…a közigazgatási munka hatékonyságának javítása céljából a szervezetrendszer minden szintjén növelni kell a személyi állomány számítástechnikai-informatikai, elméleti és gyakorlati ismereteit. Ezen belül ösztönözni kell, hogy minél többen szerezzék meg az Európai Számítógép-használói Jogosítványt.” (részlet az 1999/33. sz. Magyar Közlönyben megjelent 1035. sz. kormányhatározatból) Az ECDL része a nemzeti pedagógus-továbbképzési programnak, valamint a kulturális szakemberek továbbképzési programjának is. Hazánkban 2010. áprilisig mintegy 365 ezren regisztráltatták magukat, és 235 ezren pedig már a bizonyítványt is megszerezték. Ezzel hazánk az ECDL országok rangsorában a nyolcadik. Magyarország képviseletében a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság 1997 júniusában csatlakozott a mozgalomhoz. Az NJSZT ügyvezető igazgatójának személyében tagja a nemzetközi ECDL Alapítvány minőségbiztosítási bizottságában. A vizsgarendszer felelőse és jogtulajdonosa Magyarországon a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság. A becslések szerint Nyugat-Európában az irodai környezetben dolgozók 70%-a használ számítógépet a munkahelyén, és ez az arány – legalább is ami a hivatali PC-ellátottságot illeti - hazánkban is egyre magasabb. Tehát megközelítőleg 60 millió európai munkavállalónak kell megfelelő felhasználó szintű információ-technológiai (IT) ismeretekkel rendelkeznie ahhoz,
hogy hasznosítani tudják az információ-technológiába -és rendszerekbe eddig befektetett és a jövőben befektetendő hatalmas összegeket. Tény, hogy ennek a sokmillió dolgozónak a jelentős része nagyon gyorsan kezdte alkalmazni az információ-technológiát, és többségük csekély vagy semmilyen IT- képzésben nem részesült a tanulmányai során. Az európai munkaerő előtt tehát most azaz óriási feladat áll, hogy átképzési és felnőttoktatási programok keretében sajátítsa el az informatikai írástudást. Az ECDL (Európai Számítógép-használói Jogosítvány) mozgalom ennek a kihívásnak akar megfelelni azzal, hogy meghatározza az IT ismeretek szabványos szintjét, és olyan mechanizmusokat kínál, amelyek arra ösztönzik a felhasználókat, munkaadókat és egyéb szervezeteket, hogy emeljék a dolgozók egyéni tudásszintjét. Magyarországon ECDL-vizsgát bármely akkreditált ECDL-vizsgaközpontban lehet tenni. A vizsgák megszerzéséhez vizsgakártyát kell váltani, a kártya bármelyik vizsgaközpontban megvásárolható. A vizsgákat az első sikeres vizsgától számított (legfeljebb) három éven belül kell teljesíteni. Az egyes vizsgák természetesen Magyarországon kívül is, bármely ECDLtagország vizsgaközpontjaiban letehetők, ehhez csupán egy érvényes vizsgakártyára van szükség. A vizsgakártyát a vizsgázónak minden vizsgára magával kell vinnie: sikeres vizsga esetén a vizsgaközpont a kártyán a modulvizsga teljesítését igazolja. Amikor a vizsgázó valamennyi vizsgáját letette, a vizsgaközpont a kártyáját megküldi az NJSZT ECDL irodájába, ahol ennek alapján kiállítják az ECDL bizonyítványt. Fakultatív modulok (Képszerkesztés, Webkezdő, CAD) esetén vizsgakártya nincsen, sikeres vizsga után a bizonyítványt a vizsgaközpont bocsátja ki. Vizsgára bármely akkreditált vizsgaközpontnál lehet jelentkezni. Minden vizsga 45 perc. Mivel az ECDL gyártófüggetlen program, a gyakorlati vizsgákat a vizsgaközpontnál rendelkezésre álló akkreditált szoftverek bármelyikén le lehet tenni. Egy napon több vizsga is tehető, azonban sikertelen vizsgát ugyanazon a napon megismételni nem lehet.
2.4. Kereskedelmi és ingyenes szoftverek Szoftver: a hardver egységeket működtető, vezérlő programok összessége. A szoftver (software) mesterséges szó, azokat a szellemi javakat hívják összefoglalóan így, amelyekkel kihasználhatjuk a hardverben rejlő teljesítményt és lehetőségeket. A szoftvert egyrészt a gépet működtető programok, másrészt a számítógéppel való feldolgozásra előkészített adatok alkotják. A szoftvereket többféleképpen is csoportosíthatjuk: funkciójuk szerint licence szerint Funkciójuk szerint Megkülönböztetünk rendszer szoftvereket, alap szoftvereket és alkalmazói szoftvereket. Az alapszoftverek közé tartozik például a firmware amely egy olyan szoftverfajta, ami a hardvereszközbe van beépítve, és a hardver működtetéséhez szükséges legalapvetőbb feladatokat látja el. Rendszerszoftverek: a gép és perifériái kommunikációját lebonyolító programok, beleértve a felhasználó oly mértékű kiszolgálását, amely lehetővé teszi más szoftverek elkészítését és üzembe helyezését is. Ide tartoznak az operációs rendszerek (pl.: Linux, Windows Mac-os), a szövegszerkesztő programok, a driverek – azaz meghajtó programok –, a tömörítők, a hibakeresők és még egyéb programok is. Alkalmazói szoftverek: alkalmazásoknak is nevezik őket, a felhasználót a számítógép használatán túl mutató céljainak elérésében támogató specifikus programok. Ide tartoznak például az irodai alkalmazások például a Microsoft Office, számlázó és könyvelő programok,
képszerkesztők, média szerkesztő/lejátszók, levelező- és csevegő programok, webböngészők, tűzfalak, kémprogram keresők, vírusellenőrzők is. Ide tartoznak még a rosszindulatú alkalmazások is amiken a vírusokat és a kémprogramokat értjük. Licence szerint A szoftvereket a használhatóságuk (licence) alapján is csoportosíthatjuk. Így léteznek freeware, shareware, kereskedelmi, ingyenes, és nyílt forráskódú szoftverek is. Shareware programok: Ingyenesen, de csak korlátozott mértékben és/vagy ideig terjeszthető, birtokolható és felhasználható szoftver. A shareware modell lényege, hogy a potenciális felhasználók számára lehetővé teszi a szoftverek kipróbálását annak megvásárlása előtt is, azonban különböző korlátozásokat szab a felhasználásra vonatkozólag. Ezek közül a legelterjedtebb az időbeli vagy a funkcionális korlátozás (pl. telepítéstől számított 30 napig használható a szoftver, vagy egyes funkciói csak a kereskedelmi változatban működnek, stb.), amelyet a szoftver gyakran technikai eszközökkel is kikényszerít (pl. megtagadja a futást a 30 nap eltelte után). Ha a szoftver a tesztidőszak alatt megtetszik a felhasználónak, úgy a gyártótól illetve a forgalmazóktól megvásárolhatja annak az ingyenes változat korlátozásaitól mentes, kereskedelmi változatát, míg egyéb esetben a licenc a birtokolt kópiák törlését illetve megsemmisítését szokta előírni. A „shareware” fogalom az angol „share” (megosztás) és „software” (szoftver) fogalmak összevonásából alakult ki. Freeware program: Szabadon terjeszthető és felhasználható szoftverek jelölésére használt gyűjtőfogalom. A freeware licencek lényege, hogy azokban tulajdonos korlátozás és díjfizetési kötelezettség nélküli terjesztési és felhasználási jogot biztosít mindenki számára, bizonyos értelemben "közkinccsé" téve azt. Ugyanakkor a freeware szoftverek legtöbbjéhez alkotója nem mellékeli a program forráskódját, illetve nem engedélyezi módosított, derivált változatok létrehozását és terjesztését sem. A kereskedelmi szoftvereket nem elég csak megvenni vagy megrendelni, hanem mellé esetenként még külön licence-t is kell vásárolni és azt időnként meg is kell újítani. Ilyen szoftvereket iskolákban, irodákban használnak. Az ingyenes szoftver mint a nevében is benne van ingyen lehet használni mindenféle korlátozás vagy határidő. Rengeteg ilyen programot be lehet szerezni, melyik között találunk például ingyenesen használható képszerkesztő programokat vagy akár számlázó programokat is. A nyílt forrású szoftver egy olyan csoport amely a program forráskódjához történő hozzáférést mellett annak szabad módosítását, terjesztését, valamint ugyanezen jogok továbbadását is biztosítja és megköveteli a jogos felhasználók számára és azokkal szemben.
2.5. A szoftver-konfiguráció és -üzemeltetés Az eMagyarország Pont szoftvervagyonáért, szoftvereszköz-gazdálkodásáért annak üzemeltetője a felelős. Egy jól átgondolt, tervezett szoftvereszköz-gazdálkodás és egy naprakész nyilvántartás az informatikai rendszerek biztonságos, jogszerű és költséghatékony működését segítik. Költségkímélő megoldást jelent az ingyenes szoftverek használata. Közösségi szolgáltatóként egy szoftver informatikai hasznossága, használhatósága mellett kiemelten kell kezelni a szoftverhasználati jogokat is, be kell tartani és tartatni a szellemi alkotások felhasználására vonatkozó szerzői jogi szabályokat. A szoftverek telepítése előtt mindig ellenőrizni kell a szoftverhasználat típusát (szoftvergyártó weblapja), továbbá szabályozni kell a felhasználók szoftvertelepítési (felhasználói profil) és szoftverletöltési jogát is, illetve tájékoztatni kell a felhasználókat a szoftverhasználati felelősségről és a jogtalan szoftverhasználat következményeiről (Házirend).
A fejezetben ezért először összefoglaljuk a szoftverhasználati jogokat, majd az ePontok ajánlott (minta) szoftver-konfigurációjával foglalkozunk.
2.5.1. A szoftverhasználati jog A szoftver és a hozzá kapcsolódó dokumentáció szellemi termék, a létrehozó személyt vagy vállalatot illeti a tulajdonjog. A szellemi tulajdont a szerzői jogi törvény védi. A szoftverlicenc a szoftver tulajdonosának és a felhasználónak a szoftverhasználat módjára vonatkozó jogait és kötelezettségeit tartalmazza, a szoftver tulajdonjoga továbbra is a szerzőt illeti meg. A szoftverlicenc többek között vonatkozhat: a termék megnevezésére; a felhasználási jogok kiterjesztésének szabályozására (végfelhasználók száma; névre szóló); a felhasználás idejére (pl. időkorlát nélküli: perpetual; előfizetéses: subscription); a felhasználás helyére; a felhasználás céljára; a szoftverhez kapcsolható hardver eszköz megnevezésére; a garancia feltételeire; a szoftvertulajdonos felelősségvállalására; a szoftver másolásának szabályozására (általában csak egyetlen biztonsági másolat készítése engedélyezett); a szoftver terjesztésének szabályozására; a szoftverfrissítésekhez való jogosultság szabályozása (downgrade, upgrade verzió-, termék-, nyelvi frissítés); a szoftverhasználat támogatásának szabályozása (support – tanácsadás, oktatás stb.). Az üzemeltetőnek a szoftverhasználat szoftverpéldányonkénti jogosságát kell tudnia igazolni. Ebben segít egy szoftvernyilvántartás és annak naprakész vezetése, illetve a vásárlási és felhasználási dokumentumok, adathordozók megőrzése: a vásárlást igazoló számla; eredeti telepítőkészlet (pl. CD-ROM); Végfelhasználói Licenc-megállapodás (End User Licence Agreement)/interneten vásárolt szoftver licenc-megállapodásának nyomtatott példánya; eredetiséget bizonyító tanúsítvány; használati útmutatók – kézikönyvek. A szerzői jogot megsértő szoftverhasználati tevékenységek: szoftver jogosulatlan másolása, illegális szoftverhasználat, hamisítás, szoftverkalózkodás. Licenctípusok: egy felhasználós licenc – Végfelhasználói Licenc-megállapodás (End User Licence Agreement), papíralapú vagy elektronikus: • OEM (Original Equipment Manufacturer) – a hardvertermékkel együtt szállított szoftver; • FPP (Full Packege Product) – dobozos szoftver ; mennyiségi (több felhasználós) licenc; felhasználó/szerver licenc – hálózatokra; szerverenkénti („per server”) licenc; felhasználónkénti („per seat”) licenc; betűkép licenc; párhuzamos licenc; helyszíni („site”) licenc; alkalmazás szolgáltatói licenc; oktatási és kormányzati licenc; fejlesztői és partner licenc; béta licenc; szoftverbérlés.
A szoftverek típusai 1. Tulajdonosi szoftver: a szoftver használata, terjesztése vagy kódjának hozzáférése valamilyen mértékben korlátozott 1.1. Kereskedelmi (commercial) szoftver: üzleti céllal létrehozott, csak kereskedelemben vásárolható meg, zárt forráskódú (kizárólag a fejlesztők férhetnek hozzá), végfelhasználói licencszerződés igazolja a használati jogot, a telepítőkészletről csak egy biztonsági másolat készíthető, a szoftverhez dokumentáció is tartozik. 1.2. Trial (próba) szoftver: a kereskedelmi szoftver időben és/vagy funkcióiban korlátozott, ingyenesen elérhető változata, nem terjeszthető szabadon. 1.3. Limited edition (korlátozott kiadású) szoftver: a trialhoz hasonló, a program működését korlátozzák, nem terjeszthető szabadon. 1.4. Freeware: szabadon felhasználható és szabadon terjeszthető, ingyenes, a forráskód hozzáférési és módosítási lehetősége esetleges. 1.5. Reklámmal támogatott (ad-powered) szoftver: szabadon felhasználható, az ingyenességet a kezelőfelületen elhelyezett reklám jelenti. 1.6. Shareware: szabadon terjeszthető, ingyenes, nem üzleti célokra korlátozással (funkció és/vagy idő) használható, végleges használatra a kereskedelmi változatot a felhasználó megvásárolhatja. 1.7. Abandonware: a licencfeltételek megváltoznak, a tulajdonos a nem-üzleti célú felhasználást és másolást már nem korlátozza (elavult, és kereskedelemben már nem kapható). 1.8. Demo: szabadon másolható, a szoftver bemutatására alkalmazható, üzleti célra nem használható. 2. Szabad szoftver: ingyenes; továbbá a szabad szoftver felhasználójának négy szabadságjoggal kell rendelkeznie (Free Software Foundation): a program futtatásának szabadsága; korlátlan terjesztésének szabadsága; fejlesztésének és a fejlesztések nyilvános elérhetővé tételének szabadsága; a működésének megismerésére és ez alapján a program igény szerinti módosítására vonatkozó szabadság. 3. Félszabad (semi-free) szoftver: a tulajdonosi és a szabad szoftver közötti választás a felhasználó személyétől és a szoftver felhasználásának céljától (magán-, oktatási-, üzleti cél) függ.
2.6. Az internet használatának színterei, az internet, mint kommunikációs eszköz1 A számítógép és az internet-használat legjellemzőbb színterei a munkahely és az iskola mellett az otthon. Az otthoni helyszín különösen kiemelkedik: a felhasználók 73 százaléka otthon (is) használja a gépet, de sokan számítógépeznek ismerőseik, barátaik lakásán is. A közösségi elérési pontok viszont kevésbé látszanak népszerűnek: könyvtárban a használók 9 százaléka, teleházban pedig csupán 3 százaléka szokott számítógépezni. Ezek szerint az otthoni hozzáférés hiánya – a munkahelyi, iskolai használattal élni tudók kivételével – predesztinálja az egyént arra, hogy kimaradjon az információs technológiák használata nyújtotta előnyökből. A számítógéppel és internet kapcsolattal odahaza nem rendelkező, alacsonyabb iskolázottságú, hátrányos helyzetű, valamint az idősebb emberek jó része számára a közösségi helyeken történő internet-használat az egyetlen járható út. Az e-learningben rejlő lehetőségek optimális hasznosításához szélessávú internet kapcsolat szükséges. Az alábbi grafikonból leolvasható trendek alapján még mindig majdnem felerészt a modemes használat a meghatározó, azonban az ISDN, a kábel, valamint az ADSL szélessávú elérések aránya növekedni látszik. Néhány éven belül a szélessávú elérés lesz az uralkodó 1
https://www.nive.hu/konyvtar/content/edoc/files/03_komenczi.pdf
internet hozzáférési forma a háztartásokban, ugyanis az új belépőkre a szélessávú internet kapcsolat megrendelése a jellemző.
Az Internet eléréséhez használt technológia (internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások körében, (%)) Azoknak a tényezőknek a sorában, amelyek a magyar társadalom többségi részét visszatartják az internetezéstől, a korábban igen hangsúlyos materiális okok szerepe folyamatosan csökken. Különösen a „nincs számítógépe” indok esetében drámai a változás: az erre hivatkozók aránya két év alatt kevesebb mint felére, 44 százalékról 21 százalékra esett vissza. Ezzel párhuzamosan – kisebb mértékben ugyan –, de a „túl drága” választ adók aránya is csökkent. Szintén csökken a digitális írástudás hiányára, vagy alacsony szintjére utaló érvek jelentősége: 2004-ben már csak a válaszok 13 százaléka utalt arra, hogy a kérdezett azért nem használja az Internetet, mert nem ért hozzá. Mindezzel párhuzamosan azonban folyamatosan nő az érdektelenségre utaló érvek aránya. 2004-ben már a nem használók 46 százaléka érvelt azzal, hogy azért nem használja a világhálót, mert nincs rá szüksége, ami 10 százalékos növekedést jelent 2003 óta. A nem érdekli válaszok aránya szintén igen magas: 25 százalék.
