Elszármazott Erdélyiek Névjegyzéke

EKOSZ - EMTE

Könyvbemut at ó

31

Elszármazott Erdélyiek Névjegyzéke Az elõzõ lapszámunkban közölt ismertetõ sajnálatos módon csonka maradt, az alábbiakban közöljük annak befejezõ részét.

lehetõségeirõl és megvalósításairól. Az elkövetkezendõkben nem ártana kidomborítani a mindenkori hatalom viszonyulását e szervezetekhez. Azt gondolom, hogy errõl sokat leAz elsõ kiadástól kezdve a szerkesztõk hetne írni. Ugyanakkor az erdélyieket képviarra törekedtek, hogy ne csak egy egyszerû selõ szervezetek a könyvben szereplõ inforcímlistát, hanem bõvebb ismereteket nyújtsamációk felhasználásával tudomást szerezhetnak az itt élõ erdélyiekrõl. A kiadványból nek egymásról, közösen szervezhetnek tevémegismerhetjük a Magyarországon mûködõ kenységeket, kiadhatnának lapokat. Sajnos az erdélyi szervezeteket, céljaikat, mûködési ilyen fajta összefogást, a szervezetek közös szabályzataikat, elért eredményeiket. Mamegnyilvánulását, együttmûködését nem gyarországon összesen 68 erdélyi szervezet igen tapasztaljuk. E szervezetek tevékenysémûködik. Budapesten 11 szervezet, vidéki gébõl hiányzik a közös tenni akarás, az egy székhelyû pedig, 57 létezik. Más országokból célért való munkálkodás. Ezt egy egyszerû, összesen három szervezet jelentkezett, habár de fontos példával is illusztrálhatjuk. Ma Matudjuk, hogy ennél sokkal több van. Nehéz gyarországon az Erdélybõl származóknak megbecsülni, hogy ezek a civil tömörülések összesen két mûködõ lapja van: az „Átalvetõ” az erdélyieknek hány százalékát takarják, de és az „Erdélyi Hívogató”. Sajnálatos, hogy az lehet játszani a gondolattal, hogy ha minden „Erdélyi Magyarság” címû negyedéves kiadszervezetnek „csak” húsz tagja van, akkor is ványt, amire nagyon nagy szükség lenne, egy már több mint ezer ember lehetne mozgósítilyen nagyszámú közösség, (minden túlzás ható egy-egy jó ügy érdekében. Elgondolkodnélkül mondhatjuk, hogy 500 ezres közösségtató az, hogy ez miért nem valósult meg eddig. rõl van szó) az összefogás hiánya miatt nem A szervezetek lehetõséget kaptak arra, képes fenntartani. Ennek a közösségnek szükhogy bõvebben bemutassák tevékenységüket. sége volna egy országos terjesztésû havonta Egyes szervezetek több alkalommal is éltek a lehetõséggel. A megjelenõ kiadványra is. könyvbõl a civil szervezetek mellett az alkalmi baráti társaságok Visszatérve a könyvre, már a 2003. kiadásban a szerkesztõk (kolozsváriak, váradiak, csíkiak, gyergyóiak stb.) éves összejöveteigyekeztek bemutatni az emigráns erdélyi sajtókiadványokat. leit, zenés táncos találkozóit is megismerhetjük. A könyv 2007-es Azokról a kiadványokról van szó, melyek Erdélyrõl és az erdélyiekkiadásában a „Domokos Alapítvány a Határon Túli Magyarságért” rõl szólnak, de nem Erdélyben adták ki. Ezt azért érdemes hangsúelnevezésû alapítvány mutatkozik be. Róluk tudni kell, hogy az Erlyozni, mert mindenki a gazdag és sokat elemzett erdélyi magyar délyi Magyarok Egyesületével karöltve adják ki ezt a kiadványt. sajtóra gondol. Az emigráns erdélyi sajtó feltérképezésére irányuló E szervezetek bemutatkozása által képet adhatunk a Magyarorkísérlet most történt meg elõször. Az anyag nem teljes, mert a kutaszágon és a világban élõ erdélyiek közösségi igényeirõl, vágyairól, tások még mindig folynak. A kiadvány második évétõl (2004) kezdve minden évben öt sajtótermék ismertetésére került sor. A válogatás esetleges, nem követ semmilyen sorrendet. Arra törekedtünk, Balla József hogy az olvasó képet kapjon az otthonról elszármazott erdélyiek mûvelõdési és kulturális törekvéseirõl. A bemutatott sajtótermékek között van olyan, amelyék még él, de sajnos a legtöbb már megszûnt A fecskéhez vagy halódik. Mivel ezek a kiadványok nagyon nehezen fellelhetõ kordokumentumok, a kutatás érdekében, ha valaki rendelkezik Itt már csak károgó varjú száll, ilyennel, vagy tud egy-egy ilyen gyûjteményrõl, az legyen segítsés hideg esõben dermed a táj? günkre és jelezze a forrást. Itt már sohasem kék az ég, nem hallik pacsirta s nyitnikék, itt csak ordas rabol a tájban - borzad tõle lélek az éjszakban -, itt az élet sirhalmok közt bolyong, s üszkös falak közt rontás oson? Itt már fészket nem rak élet, de menekül napsütötte délnek, kis szived, fecskemadár, értünk nem fáj már...? Pedig itt volt otthonod annyi langy, üde tavaszon, száz meg ezer harsogó nyáron csivitelt fiókád ereszaljakon. Suhantál, cikáztál a végtelen kék égen, s ámult, szállt veled lelkünk, megigézve... Jöjj, siess fecskemadár, ha tõled hangos a határ, tavasz lesz itt újra és nyár!

A könyv 2005-tõl kezdve arra törekszik, hogy interjúk segítségével neves erdélyi személyiségeket mutasson be. Így megismerkedhetünk Banner Zoltán mûvészettörténésszel, Erõss Zsolttal az elsõ magyarral aki felért a „világ tetejére”, vagyis megmászta a világ legmagasabb csúcsát, a Csomolungmát. Bemutatkozott Gál Kinga, európai parlamenti képviselõnõ. A késõbbi kötetekben Szabó József színházi rendezõvel, Szabó T. Anna költõvel, Dragomán György íróval, Bartis Attila íróval, Kádár Tibor festõmûvésszel, Márk Gergely rózsanemesítõvel ismerkedhet meg az olvasó. Ismertetõnkben az „áttelepedett”, „elszármazott”, „menekült” kifejezéseket felváltva használtuk, noha tudjuk, hogy ezek nem mindig fedik egymást. Ezekrõl már eddig is elég sok vita folyt. Az olvasóra bízzuk, hogy számára melyik a szimpatikusabb. A címjegyzék nem hibamentes. Jó volna újra átnézni és ellenõrizni a jelentkezési lapokat, hogy ne kerüljenek bele olyan helységnevek, mint: Perécseny, Szilágyoség vagy Gyergyófalu. Úgy gondolom, hogy e gazdag és évrõl évre bõvülõ kiadványt minden Erdélybõl elszármazott ember haszonnal forgathatja. A kiadvány megrendelhetõ a következõ e-mail címen: domokos@erdélyimagyarokhaza.hu. Bõvebb információ a www. erdelyimagyarokhaza.hu oldalon olvasható.

-

2007. szeptember

Spaller Árpád

Könyvbemut at ó

32

EKOSZ - EMTE

Ez év márciusi lapszámunkban közöltük Szekeres Lukács Sándor nyomdai elõkészület alatt álló könyvének szerzõ általi összefoglalását. Most, hogy a könyv megjelent, recenziót közlünk róla. Szekeres Lukács Sándor

Székely Mózes, Erdély székely fejedelme Székely Mózes különleges alakja a magyar és a székely történelemnek. Monográfiáját Szekeres Lukács Sándor, egy tudós székely írta meg és adta ki, az erdélyi körök és derék magyarok támogatásával. Székely Mózes az Erdélyi Fejedelemség egyetlen székely fejedelme. Személyisége, életútja és magára vállalt történelmi hivatása okán a magyarság megmaradásért folytatott harc legkiválóbb képviselõi közé tartozik. Legjobbjainkhoz hasonlóan a magyar állam intézményes kereteinek megvédésére tette fel az életét; mert csak a (legjobbjaink által vezetett) saját állam biztosíthatja megmaradásunk társadalmi, gazdasági és kulturális feltételeit. Az életérõl viszonylag kevesen írtak behatóan és alaposan. Ez annak tulajdonítható, hogy õ volt az egyetlen székely fejedelme Erdélynek, másrészt annak, hogy a legkisebb magyar történelmi egyháznak, az unitáriusnak volt a tagja, harmadsorban pedig annak, hogy mindössze három hónapig volt fejedelem. 1553-ban született Udvarhely városban, lófõszékely család sarjaként. Születésekor a Magyar Királyság már három részre szakadt. A Keleti Magyar Királyságot II. János magyar király halála után (1571) Erdélyi Fejedelemségnek nevezik. A XVI. század Európája nem csak a Török és Habsburg hatalom közötti, vagy az Újvilág meghódításáért folytatott harc története, hanem az új szellemi, egyházi megújhodás idõszaka is, amikor a lutheránus, református és unitárius egyház megszületik. Ugyanakkor élnek és hatnak még a székely-magyar õsvallás egyes eszméi is; ha máshol nem, akkor a nemzeti karakterben, legjobbjaink célkitûzéseiben, a szó-, jel- és jelképhasználatban. Például Székely Mózes jelképein (pénzén, címerén) az oroszlánok között álló függõleges helyzetû kard, vagy oszlop jelenik meg. Ez a több ezer éves hagyományra épülõ, több nép által használt szimmetrikus kompozíció megengedi annak feltételezését, hogy ismerhette a kõkori elõzményekre épült magyar õsvallásnak az égigérõ fához, vagy világoszlophoz (azaz a Tejúthoz) kötõdõ hiedelmeit. Ezt feltételezhetjük, mert Ipolyi Arnold évszázadok múltán is azt jegyezhette fel Magyar Mythologia c. kötetében, hogy a székelyek a Tejútra nézve emlékeznek meg Attiláról és Csabáról azaz a hun dinasztiáról, akitõl a védelmet és a megváltást várták mondáik alapján. Az õsvallási teremtéstörténet szerint ugyanis a világ teremtésekor az Istennel azonosított égigérõ fa támasztotta alá az ég boltozatát, ezzel akadályozva meg az ég visszazuhanását és a világ elpusztulását. Aligha értékelhetjük Székely Mózes jelképeit másként, mint a hivatástudat címerbe foglalt kifejezéseként. A világoszlopot (Tejútat, égig érõ fát) ábrázoló jelképek a hun-magyar királyi dinasztia (hatalmának, megbízatásának) isteni eredetét jelzik. A jelkép erejére jellemzõ, hogy a mai magyar címer kettõskeresztje is a Tejútat ábrázolja az énlakai “Egy Usten”, meg a tusnádi “Sarok (szár Óg) Usten” ligatúrához, a veleméri égigérõ fához és a székely tprus (tapar us, azaz “szabír õs”) jelhez hasonlóan. A székelyek a szkítáktól, hunoktól származtatják magukat (ugyanúgy, mint a magyarok), de nem a magyarokkal együtt jöttek be a Kárpát-medencébe, hanem jóval korábban. Csaba hun királyfi népéhez tartoztak. Errõl a népi és krónikás hagyományról ma már tudjuk, hogy valós történeti kapcsolat emlékét õrízte meg. Csaba királyfi neve ugyanis a szabír népnév perszonifikálódásával keletkezett. Azaz Csaba királyfi alakjában az Attila halála után önállóvá váló szabír-hunok uralkodó dinasztiájának történetét õrízte meg a hagyomány. Ezért “élte meg” Csaba királyfi a magyar krónikák sze-

rint legidõsebb fiának visszatérését. S ezért élt a Csabának megfelelõ hun királyfi a bolgár hagyomány szerint 108 évig. Mert a szabírok az avarokkal egyesülve, Baján alatt, Attila halála után 108 évvel térnek vissza a Kárpát-medencébe. Aszékelyek nem csak a külön történelmük, hanem számos egyéb tulajdonságuk miatt is különböztek a magyaroktól. Adómentességük úgy maradhatott fenn sokáig, hogy a magyar király védelmében fejenként kötelesek voltak saját költségükön, fegyveresen megjelenni, akárcsak a magyar nemesek. A székelyek hadserege jelentette az Erdélyi Fejedelemség legfõbb fegyveres erejét. A székelyek sajátos társadalomszervezete, sajátos intézményes jogaik, írott vagy a szóbeszéd alapján szokásjogként is érvényesültek a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség fennállása alatt, mint ahogy területi autonómiájukat is megõrizték egészen 1877-ig. A székelyek között õrzõdött meg legtovább a magyar nép által az õsvallás jelképeibõl kialakított székely, vagy székely-magyar rovásírás (egyik emléke éppen Székely Mózes siménfalvi udvarházában keletkezett). Közöttük maradt fenn legtovább a szántóföldek, legelõk, erdõk és altalajkincsek közösségi használata, a királyi jog – a jus regium – pedig a legkésõbb terjedt ki rájuk, stb. Székely Mózes fiatal korában édesapja mellett a székelyföldi só kereskedelmével foglalkozott, ugyanis édesapja Literáti Székely János volt az egyik elsõ székely sókamarás, miután II. János magyar király 1562-ben a székelyek sorozatos lázongása miatt fejedelmi tulajdonba vette, addig a székely nemzet közös tulajdonát képezõ sóbányákat. II. János magyar király korai halálát követõen a többségében protestáns erdélyi rendek, a katolikus Báthory Istvánt választották meg fejedelemnek. Erdélyben ugyanis már 1568-ben törvénybe foglalták – Európában elõször - a katolikus, református, unitárius és lutheránus vallások egyenjogúságát, vagyis a vallásszabadságot. Báthory István erdélyi fejedelem megválasztását követõen egy kisebb belháború tört ki. E belharcban tûnt ki Székely Mózes, aki mint Báthory István fejedelem testõrkatonája, 1575 nyarán a Maros melletti Radnótnál kardját a szájába fogva átúszott a folyón és olyan sikeres támadást hajtott végre, a többi katonával együtt, hogy a fejedelem kinevezte a testõrség parancsnokának és rábízta a testõrségi dandár vezetését is. Báthory István erdélyi fejedelmet a lengyel szejm Lengyelország királyává választotta 1575. december 14-én, Báthory pedig számos erdélyi magyar és székely katonát felkért arra, hogy kísérje el õt és segítse elképzeléseinek végrehajtásában. Ezek között az erdélyi katonák között találjuk Székely Mózest is. Báthory István lengyel királyként olyan békekötésre kényszerítette az oroszokat, hogy csak ezért a tettéért is a lengyelek a mai napig egyik legnagyobb királyukként emlegetik. Báthory több ezer erdélyi magyar és székely katonája mellett végig ott harcolt Székely Mózes is, akit a király vitézségéért „szentelt lovaggá” ütött, majd a háború befejezésével 1583-tól a székelyföldi Sófalva sóbányájának kamaraispánjává nevezett ki és jelentõs birtokokat adományozott neki. Két fiúgyermeke szültetett. Székely Mózes a törökellenes háborúban számos sikeres csatát vívott, de Facsád ostrománál megsebesült. Ekkor szabadították fel a teljes Havasalföldet a török uralom alól, mely háborúban az erdélyiek hadserege meghaladta az 50.000 fõt – ami európai mércével mérve is igen jelentõs haderõnek számított -, mely seregben a harc oroszlánrészét épp a székelyek vívták. A gyõzelmes hadjárat befejezése után Báthory Zsigmond visszavonta adott szavát, ami miatt lázongás tört

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Könyvbemu ta tó - Felhívá s

ki a székelyek között, amit megtorlás követett. Habsburg Rudolf császár biztatására Mihály havasalföldi vajda támadást intéz Erdély ellen. Báthory András fejedelem az erdélyi hadsereg vezetését Székely Mózesre bízta, de a fejedelem túl késõn kezdte megszervezni a hadsereget, másrészt a Habsburgok által felbíztatott székelyek egy része is Mihály vajda pártjára állt. Ilyen körülmények között 1599-ben az erdélyi hadsereg Schellenbergnél vereséget szenvedett, a csíki székelyek még a menekülõ bíboros fejedelmet is megölték. Mihály vajda Székely Mózest kinevezte az erdélyi hadsereg parancsnokának, de hamarosan szembefordultak egymással, Székely Mózes el is menekült Lengyelországba. Székely Mózes távollétében az erdélyi magyarság fegyveresei Miriszló mellett legyõzték Mihály vajdát, aki elmenekült. Az erdélyiek pedig visszahívták fejedelmüknek Báthory Zsigmondot. A vajda és Giorgio Basta generális Habsburg Rudolf pénzén felfogadott zsoldosokkal 1601. augusztus 3-i csatában Goroszlónál vereséget mért az erdélyi hadseregre, melyet Székely Mózes és Csáky István vezetett. Basta generális vallon zsoldosaival Mihály vajdát is meggyilkoltatta, majd folytatták az erdélyi lakosság pusztítását. Székely Mózes csapatai 1602. júliusában Tövis mellett vereséget szenvedtek Giorgio Basta generális zsoldosaitól, ami miatt az erdélyiek többsége a török hódoltságban lévõ Temesvárra menekült, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem pedig véglegesen lemondott az Erdélyi Fejedelemség trónjáról. Székely Mózes, Bethlen Gáborral és más erdélyi hazafiakkal együtt 1602-1603 telén megszervezte Erdély felszabadítását, elnyerte a Török Birodalom szultánjának III. Mohamed jóváhagyását arra vonatkozóan, hogy Erdély fejedelme lehessen. Székely Mózes 1603. márciusában elindította csapatait az Erdélyi Fejedelemség felszabadításának érdekében, 1603. április 15-i tábori országgyûlésen az erdélyi rendek megválasztották fejedelemnek, majd az ország fõvárosának felszabadítása után 1603. május 9-én ünnepélyesen be is iktatták. Székely Mózes fejedelem 1603. május és június folyamán az Erdélyi Fejedelemség nagy részét sikeresen felszabadította – néhány szász város kivételével -, Basta zsoldosait Erdélybõl kiûzte, de országépítõ munkáját nem tudta folytatni, ugyanis a Habsburg kormányzat megbízta Radu Serban havasalföldi vajdát, hogy támadja meg a függetlenségpárti erdélyieket. A Habsburgok felbíztatták a csíki és háromszéki a székelyeket is, hogy támadják meg a törvényesen megválasztott erdélyi fejedelmet, akiknek egy része csatlakozott is a havasalföldi vajdához, míg mások a székely fejedelem pártján harcoltak. Ilyen körülmények között 1603. július 17-én Brassó melletti csatában vereséget szenvedtek az erdélyiek, a véres csatában –melyet Erdély Mohácsának is neveznek- mintegy 4000 magyar és székely vesztette életét Székely Mózessel együtt. A XXI. század irtózik a nagy szavaktól, de mi azért ne féljünk kimondani, hogy Székely Mózes hõs volt. Sorsa összeköti a csak legendákból ismert múltat a jelennel, szolgálja a jövendõt. Segít megérteni a sztyeppi eleinket naggyá tevõ világnézetet. E szerint a hõsök kötelessége az önfeláldozás, a tömeg képviselete, védelme, megszervezése. Õ az, aki új hazát talál, aki várost alapít, aki törvényt fogalmaz meg, aki megöli a hétfejû sárkányt. Ahõs a kezdetek idején lép fel, amikor a szabályok még nincsenek megfogalmazva; vagy válságok idején, amikor a régi szabályokat újakkal kell felváltani, vagy vissza kell térni a kezdetek értéktisztelõ alapeszméihez. A hõsnek addig kell feszegetnie sorsa korlátait, amíg az istenekkel is szembeszállván szükségképpen elpusztul. Rendszerint szörnyû halála teszi nyilvánvalóvá halhatatlan voltát, törekvéseit az utókor valósítja meg. Életével és halálával jelöli ki az emberi cselekvés lehetséges irányát és korlátait. A tömeg számára a hõsök sora szabja meg a nemzeti paradigma kereteit, alkotja meg azt a szabályrendszert, amely lehetõvé teszi a megmaradást. A székely fejedelem tragikusan hamar veszítette el az életét. Példája azonban máig hat, mert a magyarság elpusztítására törõ gonosz hatalmak ma sem tétlenek, s ellenük csak a Székely Mózeshez hasonló elszánt vezetõk mutathatnak utat. Újra és újra eljön (a magyarság fogyása miatt most elérkezett) az idõ arra, hogy legjobbjaink - karddal a foguk között - átússzanak a túloldalra. A többiek pedig olvassák, értsék meg a róluk írt köteteket; és kövessék, támogassák a hõsöket!

-

Varga Géza írástörténész

A könyv iránt érdeklõdõk a következõ címek egyikéhez fordulhatnak: [email protected] vagy [email protected]

2007. szeptember

33

Felhívás

Támogassuk Koltay Gábor Wass Albert-filmjét! Tisztelt Hölgyem/Uram! Wass Albert (1908-1998) író a két világháború közötti erdélyi irodalom elismert személyisége, akinek írásait, regényeit, színpadi mûveit az anyaországban is jól ismerték. 1944-es kényszerû emigrációja után szinte teljeskörûen kiesett a magyar irodalmi köztudatból. Ma már tudjuk, hogy mindez nem a véletlen mûve volt, hiszen az 1945-90 közötti politikai berendezkedés a tevékenységét kényszerûségbõl Amerikában kifejtõ író mûveit teljes feledésre ítélte. Regényeinek többségét az amerikai emigrációban megalkotó író nevét Magyarországon az 1989-90-es politikai változások után ismerték meg szélesebb körben. A 90-es évek elejétõl rendre megjelentek regényei, versei, színpadimûvei, cikkei, tanulmányai. De nemcsak megjelentek ezek a mûvek, hanem egy író számára ritkán elérhetõ közönségsikert is arattak, hiszen munkáinak többségét tízezrek vásárolják, és ami ennél is fontosabb, olvassák. Az “Adjátok vissza a hegyeimet!” címmel tervezett dokumentum-játékfilm azt az írói-közéleti életutat mutatja fel, amelynek romantikus elemekben bõvelkedõ tartalma, emberi-alkotói szándékai ma is elismerésre méltók, sõt megkerülhetetlenül fontos írói-közéleti tanulságok levonását teszik lehetõvé. Az író életének és munkásságának korszerû mai üzenete is van, amely összefügg a XXI. század elején a világban helyét és szerepét keresõ Magyarország sorsával, benne az egyes ember lehetõségeivel és feladataival. A film nem egyik vagy másik Wass Albert-regény megfilmesítése, hanem az életút fontos eseményei mellett az írásokban, versekben és prózákban, regényrészletekben fellelhetõ legfontosabb motívumokból építkezik. A film alapvetõ gondolati-dramaturgiai keretét Wass Albert élete szolgáltatja, amely Erdélybõl indult és Amerikában végzõdött. Wass Albert üzenete, hogy a magyarság részt akar venni azokban a világfolyamatokban, amelyek alakítása ugyan nyilvánvalóan a nagy, erõs és befolyásos nemzetek privilégiuma, de ez a gyökereit, nemzettudatát átmenetileg elveszítõ közösség nem arctalan, tehetetlen kiszolgálóként, hanem több mint ezer éves államiságának legragyogóbb példáiból hitet és lelkierõt merítve, felemelt fejjel, öntudatosan összetartó nemzetté szervezõdve, lelki-szellemi vonatkozásban egyenrangú partnerként akar részt venni a folyamatok alakításában. A filmet a budapesti Korona Film Kft gyártja. Mivel a filmet egyetlen televíziós csatorna, de az ORTT és a Magyar Mozgókép Közalapítvány sem támogatja, ezért az anyagi lehetõségek függvényében az elmúlt két évben rövid idõtartamú forgatásokra kerülhetett csak sor. A film befejezõ forgatása a tervek szerint 2007. augusztusában esedékes Erdélyben, mivel azt tervezzük, hogy ez év õszén mindenképpen bemutatjuk az alkotást a mozikban. Mivel 2008. január 8-án ünnepeljük az író születésének 100. évfordulóját, ezért szeretnénk, ha ez az alkotás méltó módon emléket állítana az életútnak, s átalakuló világunkban segítséget nyújtana a sohasem mások ellenére való, hanem saját magunk lelki épülését szolgáló magyar nemzettudat megerõsödéséhez. Mivel a film befejezéséhez közel 10 millió forint még hiányzik, ezért segítséget kérve fordulunk a magyarországi önkormányzatokhoz, vállalkozásokhoz és személyekhez, kérve õket arra, amennyiben erõfeszítésünket fontosnak tartják, lehetõségeikhez képest támogassanak minket. Kérem, vizsgálja meg, lát-e lehetõséget arra, hogy támogatást nyújtsanak a produkciónak. Támogatásának tényét a film fõcímében szeretnénk feltüntetni, illetve a filmhez készült prospektusban és más nyomtatványban megörökíteni az utókor számára. Segítségében reménykedve tisztelettel köszönti

- Koltay Gábor, Tel/fax: 200-8403, [email protected]

Beszá moló

34

EKOSZ - EMTE

Ahol még természetes a magyar virtus… Riportúton egy kalotaszegi kis faluban

Három falusi grácia – akik Szegedrõl érkeztek…

ugyebár) kezdve a levesen, a fõétkeken keresztül a jellegzetes helyi, kemencében sütött, csaknem malomkõ nagyságú kenyérig és borokig lehetne regélni a gasztronómiai élvezetekrõl. Közben megy a regélés, ízes történetek, receptek kerülnek szóba és papírra. Este azután igazi csemegével rukkoltak elõ a szervezõk: a Jagamas János Mûvelõdési Ház nagytermében léptek fel a mérai, a kisbácsi, a szucsági, a türei, a kajántói, a magyarlónai néptáncosok. Igazi virtuózok. Látszott rajtuk, hogy nem csak erre az egy alkalomra készültek, hanem állandóan gyakorolnak, „formában” vannak. Miután a kalotaszegi tájegység területén vagyunk, értelemszerûen az erre szokásos táncokat járják az ottaniak. Egészen kicsik, a nagyobbak és a felnõttek is. Amúgy virtusosan. Közben énekkel kísérték táncaikat. A közönség pedig nem ült ölbe tett kézzel, hanem, ahogyan felénk fogalmazni szokás: aktív résztvevõje volt az elõadásnak. Õk is énekeltek, tapsoltak, különösen a katonanótáknak volt nagy „keletje”! Ebbe azután a messzirõl jött vendégek is bekapcsolódtak, s így együtt fergeteges hangulatot teremtettek a nem túl nagy mûvházban. Meg azon kívül is. Az ajtókat, ablakokat kinyitották a rendezõk és az utca népe is láthatta, hallhatta a bent történõ eseményeket. Nem volt belépõjegy, nem kellettek rendfenntartók – mindenki tudott viselkedni és önfeledten szórakozni, ünnepelni. Merthogy a néptáncosok fellépése után táncmulatság következett – hajnalig. No nem retro vagy punk, hanem ízes magyar népdal és csárdás, amelyet profik és amatõrök roptak nagy kedvvel, virradatig. Így is lehet szórakozni, tartalmasan, vígan, magyarosan. Másnap folytatódik a látványosságaiban sem elhanyagolható rendezvénysorozat. Vasárnap lévén, istentisztelettel kezdõdik a nap. A református templomban gyülekezik a falu népe. A férfiak általában komoly ünnepélyes feketében, kalappal a fejükön, a lányok-asszonyok pedig népviseletben. Szemet gyönyörködtetõ díszes kalotaszegi ruhaköltemények ezek, amelyeket egyaránt visel az óvodás csöppség és az õt kézen fogva, az Isten házába vezetõ nagymama is. A falu ilyenkor kinyílik. A fõutcán (igaz, ezen kívül alig van másik) kirakodóvásár és a helyi ételek bemutatója, egyben vására is. Meg lehet itt vásárolni e napon a különféle szõtteseket, varrottasokat, faragott tárgyakat, a méraiak által mûvészi szinten készített gyöngymunkákat (nyakláncokat, gyûrûket, karkötõket), de aki az éjjeli nagy táncmulatság után fokozott étvágyát csillapítani kívánja, õ az általános iskola elõtti téren ehet pörköltet házi kenyérrel, bálmost, juhsajtot vagy kürtöskalácsot és százféle süteményt. Az érdeklõdõk megnézhetik az állatkiállítást, amelyet ezúttal is a Fõ utcán rendeznek. A messzirõl jött embernek elsõsorban a bivalyok jelentenek újdonságot, hiszen az Alföldön efféle fekete jószágot ritkán látni, különösképpen akkor, ha városlakó az atyafi. Így azután

Megmagyarázhatatlan az érzés, amikor az ember egy már ismert környezetbe érkezik (vissza), és újra láthatja barátait, az ismerõsöket, az emlékezetébe jól belevésõdött utcákat, épületeket. Az öröm, a meghatódottság, a hála érzése kavarog ilyenkor benne, hogy újfent szemügyre veheti a lelkének oly’ kedves tájékot. Hát így vagyok én Mérával, a mindössze 1450 lakost számláló kis kalotaszegi faluval, amely alig 15 kilométerre fekszik Kolozsvártól, a Pataka erecske két partján, a Kolozsvár-Zilah fõút mellett. Néhány éve még sáros-poros kövesút vezetett a faluba, mára már szépen kiépített aszfalton gurul a buszunk Méra központjába, ott is az egyik jeles építmény, a helyi református templom és parókia elé. A VI. Mérai Napokra vagyunk hivatalosak. Idén csak két napig tartanak a falunapi rendezvények, mert az ismert romániai belpolitikai esemény – a köztársasági elnök újraválasztásával kapcsolatos referendum – miatt gyülekezési tilalom van, így rövidebbre kell fogni az ünneplést. De így is tartalmas, gazdag programot szerveznek a helyiek, amelynek lebonyolításában részt vesz szinte minden mérai, a falu apraja-nagyja. Jómagam immár másodszor élvezem a Papp-család vendégszeretetét. Három generáció lakik együtt a Fõ utcai családi házban, s a férfiak mindegyike Ferenc. Én most megfejelem ezt a statisztikát egy újabb azonos keresztnévvel, és a viszontlátás örömére elfogyasztott kisüsti mellett a nagymama, Erna asszony, Magdika, a fiatalasszony, valamint az alig kétéves Emília társaságában számolunk be egymásnak az eltelt idõszak eseményeirõl. (Igaz, közben a „középsõ” Ferenc járt Szegeden a mérai kórussal, de az is rövid volt, szinte álomszerû találkozás.) Nagy sajnálatunkra a legifjabb Ferenc, aki még a Ferike nevet viseli és általános iskolás, kezét törte focizás közben, így nem tudunk vele felmenni a hegytetõre a bivalycsordához, hogy segédkezzünk a fejésnél és az itatásnál. Majd legközelebb. Mindeközben elfogyasztjuk a finom ebédet, és máris indulunk a rendezvények megnyitójára. Mint mindig, idén is a helyi református templomban kerül sor erre az ünnepélyes ceremóniára. Az istentiszteleten Mezei Csaba lelkipásztor hirdet igét, külön hangsúlyozva az isteni szeretet sugallta összetartás és összetartozás fontosságát, nélkülözhetetlenségét. Az igehirdetést követõen a helyi iskola igazgatója köszönti a külföldi vendégeket: a budakeszi és a Szeged-Honvéd téri egyházi kórusokat, a holland, a német diakóniai szolgálat képviselõit. Ezután a magyarországi kórusok hangversenyében gyönyörködhet a zsúfolásig megtelt templom közönsége, majd a méraiakkal kibõvülve az összkar csodálatos produkcióját hallgatjuk meg, beleértve nemzeti imánkat, a Himnuszt is. A közös vacsora, amelyet a gyülekezet fõgondnokának és feleségének otthonában fogyasztunk el, külön élmény. Leírni viszont Kalotaszegi anziksz az útról: kõrösfõi lányok, legények szinte lehetetlen, hiszen a „mérai csorgóvíz”-tõl (ez finom pálinka, délutáni sétára indulnak. (A szerzõ felvételei)

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Beszá moló

nagy érdeklõdéssel szemléljük a korláthoz kötött és végtelen nyugalommal álldogáló állatokat, a méraiak büszkeségeit. Tudniillik ez a falu a bivalytenyésztés központja is egyben. Az állatok tartása egyébként különbözik a szarvasmarha-tartástól. mert míg ez utóbbit reggel kicsapják a legelõre, este fejésre beengedik a faluba, a bivaly tavasztól õszig állandóan a közeli hegyen lévõ legelõn illetve karámban van. Ennek az a magyarázata, hogy az állatnak így nem kell több kilométeres utat naponta megtennie, így több energiája marad a tejtermelésre! A kiállításra most leterelt bivalyok fényes szõrûek, látszik, hogy gazdájuk nagy gonddal foglalkozik velük, ezt az arra járók is konstatálják, szakértõi szemmel nagyokat csettintve az állatok láttán. Kissé távolabb a dús gyapjútól erõsen szuszogó juhokat látjuk egy ideiglenes karámban. Nyakukon, szarvukon piros-fehér-zöld pántlika, mintegy érzékeltetve, hogy ki is a tulajdonosuk. Aztán – ha van még kellõ energiája a látogatónak – megnézheti a Keljfeljancsi komédiás kompánia bábszínházas bemutatóját, a kézmûves foglalkozásokat a Tájház udvarán, a lovas fogatok felvonulását, a csíkszeredai vendég-íjászok produkcióit a helyi futballpályán, a fogathajtó versenyeket és a gyerekek ügyességi- és sportvetélkedõit. A végén pedig a mûvelõdési házban az ünnepélyes eredményhirdetést, amelyen Farkasné Major Annamária énekmûvész is fellép. Alig egy napba sûrített megannyi program, amelyre a kicsiny kalotaszegi falu mindig különös körültekintéssel és nagy lelki odaadással készül. Várja az anyaországi vendégeit, akikrõl immár elmondhatni, hogy úgy járnak Mérába, mintha haza mennének. Mert olyan szeretettel fogadják õket, hogy valóban otthon érzik magukat. Ezért nehéz a búcsúzás a barátoktól, az ismerõsöktõl. Amikor a városi embert „Isten veled”-del és érezhetõen szívbõl jövõ, testvéri öleléssel útjára bocsátják a háziak, az útipoggyászában ott lapul a mérai malomkõ nagyságú házikenyér, a friss sajt, a csonttá fagyasztott bivalytej, amelyet otthon azonnal fel kell forralni, meg fél oldalnyi szalonna, tájjellegû bor, a Szegedig tartó buszozás idejére pedig néhány óriás szendvics és hideg sör… A fél falu ott van a vendégek búcsúztatásánál. Idõsek, fiatalok egyaránt. Ki népviseletben, ki „civilben”. Amikor kigördül a busz a mérai templom elõl, arra gondolok: az igazságtalan trianoni határok miatt annyit szenvedett erdélyi magyarokban – hála Istennek — máig benne van az az õszinte ragaszkodás, amellyel saját véreikhez kapcsolódni, tartozni akarnak. De jó lenne, ha a határ „innensõ” oldalán is ugyanezt tapasztalhatnánk. - Kisimre Ferenc

Édes kicsi fiam! Te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok, és szabadon, és õszintén hozzád beszélve, és mégis magamhoz, valamirõl. Amirõl soha nem beszéltem. Amit magamnak sem vallottam be soha. Aminek a nevét soha ki nem mondtam. Iskolai ünnepélyeken tavasszal kiáltották hangosan! Azt mondták nekem, hogy szeressem! Kötelességem szeretni! Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. De nem mondtam ki azt a szót soha! És most már nem is tudom kimondani! Csak ennyit! Valami fáj, ami nincs! Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról. Arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd, Kolozsvár, és ezt, Erdély, és ezt, Kárpátok, meg fogod tudni mire gondoltam. Karinthy Frigyes

2007. szeptember

35

A romlás pörsenései Egyhetes, országon kívüli tartózkodás és többnapos kialvatlanság után itthon nem a Tokés—Markó európázó vita törülte ki az álmot a szemembol, és nem is a Magyar Gárda körül kialakult csinnadratta a szomszédban, hanem a magyar kormányfonek tartott Gy. F. autonómiával kapcsolatos, valamint a Szent Korona parlamenti elhelyezésérol elhangzott kijelentései. Bennünket, határokon kívüli magyarokat az elso téma szó szerint is életbe vágóan érint, a most felújított koronavita történelmi tudatunkat, históriai azonosságunkat, nemzeti érzelmeinket bántja. ,,Az az igazság, én mélyen ellenzem, hogy itt van. Szerintem ez a parlament a köztársaság parlamentje, és nem jó a királyság jelképét idehozni. A jobboldali konzervatív kormány döntött így, Orbán miniszterelnök úr" — hadovázta Gy. F. a Magyar Szent Korona bemutatása közben Angela Merkelnek. Az ember beleborzong e szavak olvastán abba, hogy a magyar miniszterelnök nem érzékeli és összeegyeztethetetlennek tartja a Magyar Köztársaság eszméjével és gyakorlatával azt, hogy az ország ezeréves fennállása, a Magyar Királyság és a Magyar Köztársaság azonos históriai láncszemekhez tartoznak, s a korona jelképi kisugárzása a mai ország múltját, erejét is szimbolizálja. Orcátlan és hebehurgya nagyotmondása az országok egész sorát is sérti: briteket, spanyolokat, hollandokat, norvégokat, az alkotmányos monarchiák mindenikét, ahol és amelyekben a korona mint nemzeti ereklye és szimbólum az államformától független megbecsülésnek örvend. És egyébként is, ha már a Magyar Szent Korona parlamenti ,,tartózkodásáról" szólunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az 1882-ben kiírt pályázatra készült Steindl Imre professzor épületremeke nem a Kun Béláék eszmerendszerére alapozott ,,köztársaságiak" számára épült, és nem azok országot rontó handabandázására, akik politikai ügyeskedésük révén megszerezhettek minden olyan értéket, amely akárcsak az ország háza, az ország népének a közös pénzébol létrehozott alkotás, s ahonnan ki szeretnének dobni minden olyasmit, ami az elozo évszázadokra és elsosorban a magyarságra emlékeztetõ tárgy vagy eszme. Emiatt gyulölik a Szent Koronát, s emiatt nevezték, nem sorolom fel, hogy minek. Tiszta szégyen. Az autonómia országok közötti viszonyt rontó-bontó ,,kókás" badarsága nem szégyen, hanem szégyenletes és példátlan nemzetárulás. Hatásában a Benes-dekrétumok újabb alkalmazása. Egyébként ez is, mint minden egyéb, ami kormányzati részen a szomszédban történik, beleértve a Magyar Gárda körüli ricsajt, figyelemelterelõ, a romlásba rohanó ország rosszindulatú kiütése. Pörsenések a nemzet testén. Orvosért kell kiáltani, még ha vizitdíjat kell is fizetni érte. - Sylvester Lajos

36

KAPTUNK MÉG EGY ESÉLYT!

EKOSZ - EMTE

Második népszavazás a magyar állampolgárság visszaadásáról "Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek."

u Ugyanakkor semmit sem bízunk a véletlenre. Ezúttal be kell kopognunk

Ady Endre

Ajelen lapszámunkba szórólapként behelyezett melléklet színes térképét három erdélyi ember ajánlja az Átalvetõ olvasóinak figyelmébe. Patrubány Miklós, András Imre és Hompoth Zoltán, a Magyarok Világszövetsége tisztségviselõi vagyunk. Azért keressük meg Magyarországra települt erdélyi honfitársainkat, mert nemsokára elkezdõdik a második népszavazás a magyar állampolgárság visszaadásáért. Kedves erdélyi honfitársunk, tarts velünk! Légy Te is társunk ebben a második próbában. Amennyiben részt vállalsz a munkából – ennek a színes térképes szórólapnak a terjesztése, majd aláírásgyûjtés – kérjük, jelezd a címen, vagy küldj SMS-t a 06-20-3137777-es telefonra. Legelsõ dolgunk a félelemoszlatás, második a pártoknak ettõl a nemzeti ügytõl való távoltartása, harmadik a részvételi szándék fokozása. Máris házról-házra kell járnunk a magyar falvakat, városokat. Kérjük, írd meg azon rokonaid vagy ismerõseid nevét és elérhetõségét is, akik nemzetünknek ebben a már zajló, nagy erõpróbájában házaló-hazafiként részt tudnak, és részt akarnak venni. A Magyarok Világszövetsége 2007 elsõ felében, sorozatos konzultációk után, négy lépcsõben döntött arról, hogy második népszavazást kezdeményez a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Az utolsó szót a Küldöttgyûlés mondta ki májusban a Székelyföldön. Tekintettel arra, hogy minden párt jóelõre ellene szegült a kezdeményezésnek, körültekintõen járunk el. A döntés szerint, amint az Alkotmánybíróság „zöld fényt” ad – várhatóan szeptemberben –, elkezdõdik az aláírásgyûjtés... A pártok és a magyar állampolgárság: beváltatlan ígéretek A „rendszerváltó pártok” – MDF, SZDSZ, Fidesz – 1989-ben az Ellenzéki Kerekasztal nyilatkozatában vállalták, hogy alkotmányba foglalják a külhoni magyarok magyar állampolgársághoz való jogát. De nem tettek semmit! Még 2004. december 5-e után sem! Fél évvel a népszavazás után módosították az állampolgársági törvényt. A módosító javaslatok között ott volt Körömi Attila független képviselõ indítványa is, amely a Magyarok Világszövetségével egyeztetve, a népszavazási IGEN-ek jegyében rendezte volna a magyar állam nagy adósságát. A 2005. május 30-án megtörtént szavazás eredménye lesújtó volt: 386 képviselõ közül csak 21 támogatta a javaslatot, köztük több MSZP-s, mint a fideszes. Ezzel a pártok bebizonyították:

minden magyar otthonába. Házaló hazafiakat keresünk. Végig kell járnunk minden falut, és a városok minden utcáját. A magyar nemzetnek errõl a sorsdöntõ vállalkozásáról minden magyarnak idejében értesülnie kell. u Ha meglesz az egymillió aláírás – akkor, és csakis akkor visszük népszavazásra a kérdést. Ám ekkor biztosak lehetünk abban, hogy legkevesebb hárommillió igen szavazat lesz!

Nem lesz második december 5-e, mert az akkor távolmaradó 5 millió magyar állampolgár közül nagyon sokan megbánták passzivitásukat, és várják annak a lehetõségét, hogy mulasztásukat jóvátehessék. Nem lesz második december 5-e, mert ezzel a második kezdeményezéssel a magyar nemzet kapott még egy esélyt a történelemtõl, és biztos, hogy élni fog vele. Rád is számítunk! Három kérdésre gyûjtünk aláírásokat Magyarország ma minden korábbinál mélyebb erkölcsi, politikai és alkotmányos válságban van. A válságból kivezetõ utat csak akkor találjuk meg, ha mindhárom vonatkozásban ébresztjük az emberek tudatát. Ezért mostani aláírásgyûjtésünk során három kérdésre kérjük a magyar emberek válaszát. u Akkor, amikor a csalással és hazugsággal hatalomra jutottak távozását kö-

veteljük, egy magyar erkölcsi minimumot szabunk meg.

u Akkor, amikor a külhoni magyaroknak a tõlük, akaratuk ellenére elvett

magyar állampolgárságot akarjuk visszaadni, a politikai válság meghaladását is megcélozzuk. u Akkor, amikor a Szent Korona értékrendjének, eszméjének jogfolytonosságba való visszahelyezését kérjük, az alkotmányos válságból akarunk kilábalni.

A három kérdés közül ma csak a magyar állampolgárságról lehet népszavazást kiírni. A másik két kérdésben csupán közvélemény-kutató, illetve akaratformáló szándékkal gyûjtjük az aláírásokat. Az állampolgársági kérdés szó szerint ugyanaz, mint 2004-ben. Így nem lehet majd újból elsütni azokat a megtévesztõ hazugságokat, amelyeket az idõ megcáfolt már. Hogy egyszerre dobbanjanak a szívek: Az egész világban gyûjtünk! Bár a külhoni magyarok aláírásai – de iure – ma még nem számítanak, mégis összegyûjtjük azokat a világ minden magyar közösségébõl. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar nemzetnek ebben a sorsdöntõ vállalkozásában egyszerre dobbanjon minden magyar szíve. Miért népszavazás? Mert Magyarországon a legfõbb hatalom a népfelség. u Ha a pártokon múlna, a külhoni magyarok soha nem kapnák vissza maMég a „mai” Magyarországon is, ahol a történelmi magyar alkotmány gyar állampolgárságukat. helyén még midig egy testidegen, a kommunista Moszkvából 1949-ben u A „rendszerváltó pártok” 1989-es ígérete annyit ért, mint Gyurcsány importált, és azóta toldozott-foldozott alkotmány a legfõbb törvény, a legfelsõ hatalom még itt is a népfelség. A népfelség bizonyos esetekben köz2006-os kampányígéretei. vetlenül fejti ki hatását, ügydöntõ népszavazás formájában. Pártsemleges népszavazást akarunk! Következésképpen: A külhoni magyarok magyar állampolgárságát visszaadni – becsületbeli kérdés. Ezer esztendõn keresztül az õ felmenõik vére, verejtéke és u Ha valaki ellehetetleníti, vagy lejáratja a népszavazás intézményét, az aladóforintjai ugyanolyan mértékben hozzájárultak a magyar állam fennmakotmányellenesen cselekszik. radásához, mint azoké, akik Trianon után ebben a kis hazában élnek. u Aki a népszavazást hátráltatja, vagy szükségtelennek nevezi, az diktatúrára tör. A magyar állampolgárság visszaadása egyedül MagyarországLejáratódott a népszavazás? tól függ, a magyar állam szigorú belügye. Ebbe nem szól bele sem A FIDESZ népszavazási kezdeményezései körül kialakult tragiEU, sem NATO, sem ENSZ, sem Szlovákia, sem Románia, sem Szerbia. Ezek az országok egyébként már valamennyien megadták komikus huza-vona leleplezi a politikai pártokat: u Ezek a pártok voltak azok, amelyek összekacsintottak, és kétharmados külföldre szakadt véreiknek az anyaország állampolgárságát. többséggel elfogadták ezt a gyalázatos népszavazási törvényt. A külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadása u A törvény azért ilyen, hogy lehetõleg, a pártok cinkos beleegyezése nélkorrektség kérdése! kül, senki se juttathasson, bármely kérdést népszavazásra. A pártok nem Felelõsséggel és körültekintõen: Nem lesz második december 5-e! szolgálják a népet, hanem csupán eszköznek használják. Egyszerûen hiNem lesz második kudarc, mert ma már tudjuk, hogy 2004. decemvatkozási eszköznek. ber 5-én sem 1,6 millió IGEN szavazat, hanem 2,2 millió volt, ami tulaju A magyarországi pártok most a másnak ásott veremben vergõdnek. Jobdonképpen azt jelenti, hogy már akkor is ügydöntõ eredmény született. ban mondva fetrengenek. Nem lesz második december 5-e, mert felelõsséggel és körülteAz Európai Unió semmit nem oldott meg! Se autonómiát nem kintõen járunk el. Csakis akkor visszük népszavazásra a kérdést, ha a törvény szerint szükséges 200.000 aláírást messze túlszárnyalva, kaptak a külhoni magyarok, se történelmi jussukat, a magyar államlegkevesebb 1.000.000 támogató aláírást tudunk Magyarország te- polgárságot nem kapták vissza! rületén összegyûjteni a törvényben elõírt 4 hónap alatt. Kaptunk még egy esélyt: Magyar állampolgárságot minden u Tudjuk, hogy ez csak akkor sikerülhet, ha van 100.000 olyan hazafi, aki felmagyarnak! adatot vállal a magyar nemzetnek ebben a sorsdöntõ vállalkozásában, és önként összegyûjt legalább 10 aláírást családjában, szomszédságában, baráti körében. Bízunk benne, hogy Ön is egyike lesz ennek a százezernek.

Patrubány Miklós az MVSZ elnöke

Hompoth Zoltán András Imre kampányigazgató a Kárpát-medencei régió elnöke

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

In memor iam

37

Nyolcvan esztendeje született Sütõ András Szájunk zugában még érezzük férfikönnyeink sós ízét, még zeng fülünkben a vártemplom Sütõ András kopjafájáig elhallatszó harangja, s máris ünnepelünk. Szükségünk van az ünnepekre a megmaradáshoz, az összekapaszkodáshoz, a jövõt erõsítõ múltba tekintéshez. A mai napon arra az óriásunkra emlékezünk, aki még mintha most is itt lenne mellettünk hús-vér mivoltában, s szárnyas paripáján nem röppent volna fel ama hegyre. Nyelvünk egyik legfõbb õrét ünnepeljük benne, annyiszor s most is éppen annyiféleképpen sárbatiport és sokfelé fogyó szavaink nagy gyógyítóját, feltámasztóját. Hiszen tudjuk jól, hogy Õ úgy szerette, és úgy szólította magához a szavainkat, mint megváltónk a kisdedeket. Így most a szórványban sínylõdõ magyar szónak e cintermében, Pusztakamaráson is véle imádkozunk a feltámadásért. E hely kitörölhetetlen lesz immáron a magyar nyelv történetébõl. Ez a község sokáig egy nagy halottunknak adott elõbb békés nyugodalmat, utóbb síron túli kínokat jelentõ otthont. Aztán megtanulhattuk, hogy Pusztakamarásnak nem csupán nagy halottja, de nagy szülöttje is van. Ünnepünk családias hangulatával visszaélve talán említést tennék az engem András bátyánkkal összekötõ kötelék néhány csomópontjáról is. Úgy kezdõdött, hogy 1850-ben, zord történelmi idõkben, egy, a Kárpátokon túl, majd álnéven a cintosi malomban bujkáló Bem-honvéd – szövérdi Szász Ferenc dédapám – a Kemények jóvoltából ide került, hogy itteni birtokaikat vezesse. Szövérd és Aranyosgyéres után így hajtott családunk itt Pusztakamráson hat új hajtást, keveredett rokonságba a Keményekkel, s lett örökre pusztakamarási gyökerû. Az újra meg újra porba döntött, ma végre talán védelmet lelt oszlop mellett áll dédapám síremléke, s megannyi õs és rokon porladozik a sírkertben. A hat Szász sarj közül, Ferenc nagybátyám 1927-ben egy kisfiút tartott a keresztvíz alá. Andrásnak hívták és a Sütõ nemzetségbõl származott. Egy évszázad különbséggel õ is zord idõket élt meg. Életünkben volt néhány hónap, melynek során – tudtunkon kívül – iskolatársak voltunk a Kolozsvári Református Kollégiumban. Õ, mint érettségizõ nagydiák, ki Nagyenyed tudós szentélyeibõl a Nagy Fejedelem kései pártfogoltjaként érkezett, én, mint betûvetést tanuló elemista. Aztán apámmal a Falvak Népe címû lapnál dolgozott együtt, a következõ évtizedekben pedig Sütõ-írásokat olvasgattunk, drámáinak nagyszerû elõadásain ámultunk egyre nagyobb figyelemmel, ha könnyíteni próbáltunk lelkünkön s vigaszt kerestünk a szellemnek. Elõször itthon, aztán egyre többen már az anyaországnak és nagyobbiknak csak szóban nevezett hazában. Felejthetetlen számomra az a Kossuth-téri napsütéses – könyvhéti – délután, amikor magához ölelt és családomról beszélt nekem nagy szeretettel, s további írásra ösztönzött. De Vásárhelyen is voltak szép találkozásaink, s így volt alkalom elpanaszolnia – bölcs méltósággal – a méltatlan sérelmeket, a közöttünk senyvedõ emberi kicsinység kormos és mindent beszennyezõ pernyéinek alattomos röptéit. Akkor jöttem rá igazán, mennyire fontos nagyjaink féltõ óvása, õrizése, még haló poraikban is, és hogy mindenkor az életmû beszél, s nem a történelmi kényszerek múló pillanatai. Esetünkben az az életmû, amelyik kapaszkodó lesz még számos nemzedéknek, a remélt feltámadás elérkeztéig vagy annak a közös sírgödörnek a szélig, melyet bizony jól tudjuk, hogy nem könnyeket hullató szomszédaink állanának körül. Mai jelek s bizonyságok szerint – legalábbis nem. De talán lehullik a hályog a szemekrõl, elenyésznek a feleslegesen kovácsolt ellenségképek, s rozsda lepi be az azokat készítõ hangosan csattogó szerszámokat is. Akit ma ünnepelünk, ezért is munkálkodott. Sütõ András Pusztakamarásról világot hódított. Mint író, és mint karizmatikus ember egyaránt, s e hódításáért tudatos vállalással szenvedett meg. Higgyünk abban, hogy felsorakozott azok közé a nagyjaink közé, kiknek géniusza és elrendelt sorsa elérheti nyelvünk megváltását.

2007. szeptember

Másik nagy halottunk, Páskándi Géza mondotta egyszer, hogy az anyanyelv egy áldozat. Úgy hiszem, igaza volt. Áldozatunk nyomán pusztult a magyar. S az Úr látszólag tûrte, nézte. De ennek a hitet és cselekvést egyaránt bizonyító ábrahámi magatartásnak eljõ a jutalma is. Akkor majd megszólal az Úr, és azt mondja: próbára tettelek titeket, de most már elég. Ti az én népem vagytok, menjetek tehát, éljetek és hirdessétek az én dicsõségemet tovább anyanyelveteken. És meg is fogjuk ezt érdemelni, hiszen évszázadokon át áldozták életüket anyanyelvünk hordozói, más anyanyelvek védelmében, és talán leginkább éppen ezen a tájon. Ezért, ha valahonnan még felszállhat a „kiáltó szó”, meg a bölcs felszólítás a „magunk revíziójára”, vagy akár a „nem lehet”, akár a „lehet, mert kell”, és ahonnan felröppenhet az utána remélt „könnyû álom” boldog sóhaja is, az a hely csak Pusztakamrás lehet. Próbáljuk meg hát ezt a helyet, a magyar nyelv cintermébõl, annak katedrálisává álmodni. Az önként vállalt áldozat figyelmeztetõ erejének és a hitnek tehát cselekvésre kell sarkalnia minket. Az a pont, ahol ehhez a munkához megvethetjük lábunkat, földrajzilag Pusztakamarás, szellemileg pedig a most 80 esztendeje született Sütõ András életmûve is lehet.

-

Szász István Tas

Elhangzott 2007. június 17-én a pusztakamarási református templomban tartott megemlékezõ ünnepségen Vári Attila

Változatok ütõ és védekezõ hangszerekre (lebontott emlékek) amikor a gyermekkor öregházai térdre esnek s egy reccsenéstõl mint az emberi bordák égre mered egy csonka háztetõ amikor a csákányok átütik a fekete kéménytorkot s a fogatlan kapuszájon ömlik a por s a romhalmaz tetején fölvisít egy barokk ablakkeret mire gondolsz ha az öregházak mint haldokló elefántok vagy hûségükben megbántott ebek világgá indulnának a bontócsákánytól való nagy iszonyatban s vinnék a padláson száradó ruhát pincéik fanyar zöldségszagát aztán egy ismeretlen téren bejárataikat egymáshoz szorítva végképp kizárnának minket ki merne csákányt emelni itt maradt társaikra nézd ezt a bábeli várost pincéit falait pálinkás hajnalok düheit hagyd most itt élt minden õsöm csontörlõ halálig salétrommá oldott kezük sírkövükön neveiket eltakarja

38

In memor iam

EKOSZ - EMTE

Kocsis István

B úcsú Gál El emértõl Diákjai, barátai, írótársai nevében búcsúzom Gál Elemértõl… És a nagy veszteséget felmérni se tudván, megpróbálhatom méltó szavakkal méltatni tanárként elért rendkívüli eredményeit, irodalomtörténészi, társadalomtudósi, újságírói, szerkesztõi, szervezõi és szépírói munkásságát, de rejtélyek erdejébe tévedek Elemér barátom hatalmas és szerteágazó munkásságát méltóképpen méltatni akarván, mert nemcsak hitelesen írt a magyar irodalom értékeirõl, az erdélyi magyarság kiszolgáltatottságáról, az egész magyarság mai és régebbi drámai helyzeteirõl, de mindig képes volt megvilágosítani az utat, amely a biztonságosabb magyar jövendõ felé vezet, amely a csodák, rejtélyek világába vezet… Azok közé a kevesek közé tartozott, akik nemcsak tudták, hogy a magyar történelem misztériumjáték, nemcsak tudván tudták, hogy Isten sajátos értelmet szánt a magyar létnek, de képes volt be is lépni abba a rejtélyes magyar misztériumjátékba… Ezért amikor én most kétségbeesett lélekkel búcsúztatom õt – vigasztalhatatlanul, hisz a hatalmas veszteséget valóban felmérni se tudom, jelenetek jutnak eszembe a nagy magyar misztériumjátékból, amelynek szereplõje volt, s amelybe Neki köszönhetõen mi, tanítványai már tizenéves korunkban bepillanthattunk… Csodák jutnak eszembe, varázslatok, történetek, amelyek csak misztériumjátékban történhettek meg… Legutolsó találkozásunkon is e történetek mélységes értelmét próbáltuk együtt megfejteni… Néhány esztendeje pedig arról beszélgettünk – akármennyire hihetetlennek tûnik –, arra a csak látszatra könnyû kérdésre kerestük a hiteles választ, mikor is volt õ nekem tanárom Szatmárnémeti gimnáziumában… És egyetértettünk abban, hogy nem a XX. század ötvenes éveinek közepén, nem bizony, hanem a XIX. században, annak is a nyolcvanas éveiben… Hogyan derült ez ki? Pontosan hat éve beszélgettünk elõször errõl, mégpedig 45 éves érettségi találkozónk alkalmával, amikor én eldicsekedtem, hogy egy tanácskozás utáni éjszakán az Egyesült Államokban, Lake Hope-on komoly versenyre került sor… A verseny tétje: a XX. század ötvenes éveiben, melyik magyar gimnázium volt a legjobb a világon… És én elmondtam egy 1954-ben játszódott történetet, melynek hõsei Gál Elemér tanár úr és tanártársai és én, a 14 esztendõs gyerek voltam, s a Lake Hope-i éjszakában az alkalmi bíráló bizottság azonnal a szatmári gimnáziumnak ítélte az elsõ díjat, azaz tanári karának, azaz Gál Elemérnek… Mi is történt? Az ötvenes évek közepén március 15-ét ünnepeltük magyartanáraink szervezésében… Én a Nemzeti dalt szavaltam… És büszke voltam arra, hogy a Nemzeti dalt szavalhattam. De az ünnepség után odajött hozzám Gál Elemér tanár úr, és komor arccal – legnagyobb meglepetésemre – kijelentette, hogy fegyelmi bizottság elé állítanak… Rettenetes volt az én lelkiállapotom, nem tudtam felfogni, miért kerültem ily drámai helyzetbe… Ott álltam a bizottság elõtt, Elemér is ott volt, az idõsebb tanáraink is… Elhangzott végre az elsõ kérdés: – Mi bajod van neked, fiam, Petõfi Sándorral? – Nekem? Hiszen én nagyon szeretem, az õ versét szavaltam… – Az õ versét… Hát… Ekkor hangzott el a következõ, még szigorúbb kérdés: – Mi bajod van neked, fiam, a Magyarok Istenével? – Nekem… Hiszen benne van a versben, minden szakasz végén, hogy „A Magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”… Ekkor mondta ki a vádat Gál Elemér tanár úr: – Hát éppen ez a nagy baj, fiam, hogy nem volt benne a te szavalatodban, ami Petõfi Sándor versében a legfontosabb, hogy a Magyarok Istenére… Kihagytad a vers legszentebb sorai legfontosabb szavait. Majd elsüllyedtem szégyenemben, s bizonnyal meg is nyílt volna alattam a Föld, ha én tudatosan követtem volna el a rettenetes bûnt… Csak dadogtam, hogy én nem tudtam, hogy kimaradt a szavalatomból, hogy a Magyarok Istenére esküszünk… Hát hogy képzelik azt, hogy én ezt szándékosan…

Tanáraim elfogadták a magyarázatomat, és Elemér megkönnyebbülten közölhette velem, hogy a tanári fegyelmi bizottság kimondta ártatlanságomat… És amikor egy évtizede az Egyesült Államokban, Lake Hope-on, azon a különös versenyen elmondtam ezt a történetet, a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnáziumnak ítélték az elsõ díjat, mondván, ha 54-ben egy romániai magyar gimnáziumban, a román fasiszta kommunizmus idején egy tanári kar azért idéz fegyelmi bizottság elé egy diákot, mert az kihagyta – akarva vagy akaratlanul – Petõfi Sándor versébõl, hogy a Magyarok Istenére esküszünk, akkor az a gimnázium a világ legjobb gimnáziuma volt abban a rettenetes idõszakban… Eddig meséltem a történetet 45 éves érettségi találkozónkon, amikor megszólalt Elemér, de nem büszke mosollyal, hanem töprengõ arccal: – Emlékszem… Azt is látom, ahogy ott álltál a Bizottság elõtt, mint Nyilas Misi a Légy jó mindhaláligban… Emlékszem, csak érteni nem értem… Azt nem értem, hogy lehettünk mi, tanáraid olyan bátrak?! Hát abban az esztendõben, ha résen lettek volna ellenségeink, ezért az egyetlen cselekedetéért az egész tanári kart úgy megkergetik, hogy a Duna deltájának halálos nádasáig meg sem állunk… Megfegyelmezni egy diákot, mert kihagyta a versbõl, hogy a Magyarok Istenére… Nem értem, ismételgette, honnan volt nekünk ehhez bátorságunk… S akkor hirtelen felderült az Elemér arca, és kimondta a kulcsmondatot: – Nem voltunk tudatában annak, mit cselekszünk, mintha el lettünk volna varázsolva… És akkor sokórás beszélgetésen – mert nekem Gál Elemérrel, tanárommal, írótársammal, barátommal csak sokórás, félnapos meg egész napos beszélgetéseim voltak – megfejtettük a titkot a kulcsmondat alapján, hogy „mintha el lettünk volna varázsolva”… Az én tanáraim, Gál Elemér és tanártársai, a tanári kar legjobbjai visszavarázsolták az idõt az elsõ világháború elõtti idõkbe, pontosan a XIX. század nyolcvanas éveibe, és amikor én lámpalázas versmondáskor kihagytam Petõfi Nemzeti dalából, hogy a Magyarok Istenére, akkor pontosan úgy viselkedtek, ahogyan bármelyik Magyar Királyságbeli tanári kar viselkedett volna 1880-ban… Visszavarázsolták bizony az idõt… És csodák történtek iskolánkban… Gál Elemérnek és méltó tanártársainak köszönhetõen ezért volt jobb a Szatmárnémeti Magyar Fiú Líceuma, a mai Kölcsey Ferenc Gimnázium 1954-ben, mint a mai Budapest legjobb gimnáziuma… Nem könnyû ezt megérteni… Nem könnyû még beszélni se az idõ és tér elvarázsolásának különös rejtélyérõl… De ez elvarázsolásnak köszönhetõen élhettük át a szatmári gimnáziumban a számtalan csodát. Elemérrel csak soroltuk, soroltuk tavaly nyáron is, ötvenéves érettségi találkozónkon ezeket a csodákat… Nagy titokról van szó – értettünk egyet. – 1954-et írtunk, tele voltak a tankönyveink hazugságokkal, életünkre törõ hazugságokkal… De akármi volt a tankönyvekben, mi csak azt voltunk képesek felfogni, ami 1880-ban is érvényes volt… Gál Elemér és méltó tanártársai bizony rejtélyes módon Szatmárnémeti magyar diákságát kimenekítették az elviselhetetlenül nehéz évtizedekbõl, abból a térbõl és idõbõl, amelyben élni lehetetlen is lett volna, visszavarázsolván az idõt a XIX. századba… A múltat varázsolták jelenné, a jelent pedig rossz álommá. Persze tudom azt is, Elemér, hogy nemcsak elvarázsoltan voltál bátor… Egyszer az ún. szocialista realista irodalom egyik nagynak kikiáltott, de természetesen olvashatatlan regényérõl tartottál elõadást – a tanterv szerint, és egyszer csak végtelen türelmednek vége szakadt, és ordítani kezdtél, hogy nem vagy hajlandó tovább beszélni errõl a hazug regényrõl, melyben kisemmizett földmûvesek rebegnek hálát azoknak, akik megfosztják õket földjeiktõl… Oly hangos voltál, Elemér, hogy saját kiabálásod ráébresztett arra, hogy mit is cselekedtél… És amikor kicsengettek, te nem mentél ki az osztályterembõl… És mi is ott maradtunk veled… és nagyon csendesen mondtad: Fiúk, lehet, hogy most tartottam utoljára magyar órát… Félek, bevallom nektek, hogy félek… Mert ha egy is van köztetek, aki elmondja valakinek, aki tovább jelenti, akkor bizony nem fogok én többet magyar irodalmat tanítani… És akkor hir-

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

In memor iam

telen felderült az arcod, és lelkesen mondtad: Megérte! Megérte kimondani az igazságot arról a hazug regényrõl! Ez lesz a próba, a tanítás és nevelés próbája!… Ha egy is van köztetek, aki nem fogja most fel, hogy nem szabad emlékeznie idegenek jelenlétében arra, hogy mi történt ezen a magyar órán, akkor az irodalomtanításnak nincs értelme! De ha én megtarthatom itt még jövõ héten is a magyarórát, akkor gyõzött a magyar irodalom… Akkor érdemes tanítani! Mert akkor eszményképetek Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Kölcsey Ferenc, Széchenyi István, Arany János lesz, és tanáraitok legtitkosabb gondolataikat is kimondhatják! Kiállta osztályunk a próbát, tanár maradhattál… És most nehéz helyzetben vagyok, mert a többi ezer beszélgetésünk is eszembe jutott… Ötvenéves találkozónkon találkoztunk utoljára, tavaly nyáron… A legfrissebb gondokról és bajokról is beszélgettünk… Arról, hogy alulmaradt a magyar nemzet a XX–XXI. század fordulója évtizedeiben lezajlott nagy küzdelemben, a rendszerváltozás éveiben, mert nem állította helyre a jogfolytonosságot, nem becsülte meg a Szent Koronát, nem védekezett méltóképpen, amikor valódi privatizáció helyett az ország kirablása kezdõdött el… Nem vált jelentõs nemzetté a magyar, amikor ismét jelentõs nemzetté válhatott volna… Nem engedték, hogy visszaforduljon a szakrális hagyományokhoz, az éltetõ hagyományokhoz… Beszélgettünk a Szégyen Napjáról, 2004. dec. 5-érõl, amikor a magyarellenességével tüntetõ magyar kormány ünnepelte a magyar nemzet vereségét. Miért nem éled fel a magyar önvédelmi ösztön? – kérdezted kétségbeesetten. Beszélgettünk nemzetünk múltjáról, nagy drámákról, Mohácsról, Trianonról… De magasztosabbnál magasztosabb dolgokról is, a Szent Korona misztériumáról és tanáról… Mondottuk: a régebbi korok magyar hagyományaiba, misztériumaiba mint bevehetetlen várba kell menekülnünk… Igen, a régebbi korok magyar hagyományai, misztériumai csodaköveibõl akartunk építeni bevehetetlen várat… Derûlátásunkat most – találgattuk az ötvenéves találkozó osztályfõnöki órája után is–, ha van okunk derûlátásra, minek is köszönhetjük? Éppen annak – értettünk ismételten egyet –, hogy a magyar történelem misztériumjáték… És a misztériumjátéknak van egy magasztos utolsó jelenete… A Feltámadás… És arról is beszélgettünk, hogy a misztériumjáték hõsei helyre tudják tolni a kizökkent idõt, azaz fel tudják éleszteni az éltetõ hagyományokat, a szakrális hagyományokat… Nagyon fontos ez, ismételgettük, mert ha az idõ „nem tolatik vissza a helyére”, a nemzethalál ellen nem tudunk már küzdeni, sem mi, magyarok, sem a többi keresztény népek… Soha ennyire nagy szükség nem volt bizony az erõfeszítésre, hogy helyretoljuk a kizökkent idõt, azaz hogy felélesszük a szakrális hagyományokat… És számtalan cikket, számtalan tanulmányt, sok novellát és egy rendkívül fontos regényt is írtál, Elemér, hogy méltóképpen segítsd azokat, akik helyére akarják tolni a kizökkent idõt! És most kimondom a legnagyobb titkot: aki földi életében képes belépni a misztériumjáték rejtélyes világába, aki élete minõségével csodákat teremt, aki a kizökkent idõ helyretolásáért folyó küzdelmét sose adja fel, azzal élete utolsó percében megtörténik a legnagyobb csoda: kinyílik felette az Ég kapuja… Kinyílt hát fölötted is az Ég kapuja, mert a legnemesebb küzdelem kinyitja a küzdõ fölött… E küzdelem teremtette Fény-hídon léphettél így be az Égi Világba, az Örökkévalóság Birodalmába… Ott vagy már azok mellett, akikrõl oly nagy szeretettel beszéltél magyarórákon, megfejtvén megfejthetetlen titkaikat… Ott vannak Balassi Bálint, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Petõfi Sándor – aki talán éppen ebben a percben köszöni meg neked, hogy a jaj de nehéz ötvenes években megvédted legfontosabb verse legfontosabb sorát… Beszélgess el velük a magyar nemzet mai gondjairól… Tanácskozzatok arról, miképpen folytathatjátok a küzdelmet érettünk, kiszolgáltatott erdélyi, csonka-magyarországi, egész Kárpát-medencei magyarokért – ott, az Örök Világosságban… Azzal búcsúzunk hát, barátaid, tanítványaid, írótársaid, hogy várjuk Tõled az újabb varázslatokat, csodákat – onnan, az Örök Világosság Birodalmából.

2007. szeptember

39

Fazekas Andrásra emlékezünk 2007. áprilisában búcsúztattuk a kolozsvári Házsongárdi temetõben Dr. Fazekas Andrásnak, a marosvásárhelyi Pathológiai Intézet krónikásának hamvait. Fazekas András, mindnyájunk Begyusa, 1920. október 26-án született a Kolozs megyei Magyarszarvaskenden; elhunyt 2006. augusztus hetedikén a bajorországi Regenstaufban. Baráti kapcsolataink korán kezdõdtek. Bár nem ugyanabban az iskolában tanultunk, de a három kolozsvári felekezeti: a református, piarista és unitárius gimnázium diákjai és tanárai közti baráti kapcsolat lehetõvé tette, hogy egymást megismerjük és közös programokon vegyünk részt. Barátságunk még szorosabbá vált, amikor 1940 õszén a Kolozsvárra visszatért Ferenc József Tudományegyetem orvosi karára beiratkoztunk. Ezen túlmenõen sokszor megfordultam a Kolozsvárra olyannyira jellegzetes, zöldségtermelõ Hóstát határát képezõ Csertörõ utcai házukban. De hol van ma már a Csertörõ utca? Hol van már a Hóstát? Csúnya beton embersilók tüntették el nyomukat is. Már mint egyetemi hallgató kitûnt sokoldalú érdeklõdésével és szorgalmával. A vizsgákra kézikönyvnek is beillõ német és angol könyvekbõl tanult. 1944. decemberében a magyarországi ortosi egyetemek diákjait és professzorait a németországi Halle a.d. Saale-ba irányították. Ott avatják õt orvosdoktorrá. Csak 1946. májusában tér vissza Erdélybe. Ekkor a kolozsvári Bolyai Egyetem már Marosvásárhelyre átköltöztetett orvosi fakultásának Beöthy Konrád, majd Haranghy László professzorok által vezetett Pathológiai Intézetébe nevezik ki gyakornoknak, majd tanársegédnek. Itteni munkássága katonai szolgálat, majd többszörös átszervezés miatt megszakadt. 1952-tõl a szászrégeni városi kórház laboratóriumát vezeti. 1955-tõl Marosvásárhelyen a Horváth Endre professzor által vezetett II.sz. Belgyógyászati Klinikán alorvos, 1957 végétõl Marosvásárhelyen körzeti orvos. Hallászavara miatt visszakerül a pathológiai intézetbe, ahol nyugdíjazásáig, 1989. március 31-ig dolgozik. Közben szakorvosi és fõorvosi vizsgát tesz. Lehetõsége nyílt rövid németországi tanulmányútra is. Kitûnik irodalmi tájékozottságával, szorgalmával és precizitásával. Jellemzõ, hogy rendszeresen, késõ estig az intézetben dolgozik, hogy a kórszövettani leletek idejében elkészüljenek. Közben vállalta az anyagok folytonos beágyazását is. Bekapcsolódott az intézet tudományos munkásságába. Dolgozatai jelentek meg a nyirokcsomó, emlõ daganatos pathológiájának tárgykörébõl. Természetszeretete nyomán idõt szakít arra is, hogy a Kelemen- és Görgényi-havasok völgyeit és bérceit járja. 1992. májusában hátgerinc-csigolya összeroppanása során csontvelõ daganatot (myeloma multiplex) állapítanak meg. A megfelelõ (és költséges) kezelés (interferon) hatására a betegség 14 éves lefolyása szokatlanul hosszú. Ez köszönhetõ Éva és Judit lányai, valamint férjeik áldozatos segítségének és hûséges felesége, Magda gondoskodó ápolásának. Betegsége nem akadályozza meg, hogy a legutolsó pillanatokig ne kövesse érdeklõdéssel a politikai és tudományos eseményeket. Különös érdeme, hogy hangyaszorgalommal összegyûjtötte a marosvásárhelyi Pathológiai Intézet munkásságára és munkatársaira vonatkozó adatokat. E terjedelmes munka összefoglalója az Átalvetõ hasábjain jelent meg; az eredeti kéziratot a Szegedi Orvosi Egyetem irattára õrzi. Mindnyájan, akik Dr. Fazekas Andrást ismerték és becsülték, szeretettel búcsúznak tõle és megõrzik emlékét. Élettörténete tükrözi az erdélyi magyarság és különösen az erdélyi magyar orvostársadalomnak a második világháborút követõ viszontagságos sorsát.

-

Gyergyay Ferenc

In memor iam

40

EKOSZ - EMTE

Az "Összes versek" kötet fülszövege Ebben az évben (2005) ünnepeltük édesapám, Bódás János születésének századik évfordulóját. Ez az alkalom adta az indíttatást, hogy költõi munkásságát összegezõ ÖSSZES VERSEK kötetet kiadjam. Élete során 12 kötete jelent meg, ezek a többszöri utánnyomás ellenére is gyorsan elfogytak, s ma már sehol nem kaphatóak. Ezt a hiányt kívánom betölteni ennek a könyvnek a közreadásával. Hála a korszerû nyomdatechnikának, ma már az utánnyomás sem jelent gondot, ezért bízom abban, hogy Bódás János versei a jövõben mindenkor, minden érdeklõdõhöz eljuthatnak. Édesapám nem szerette, ha papköltõként aposztrofálják. Õ minden jelzõ nélkül tartotta magát költõnek. Versei egyaránt szólnak hívõkhöz és nem hívõkhöz, értelmiségiekhez, munkásokhoz vagy a falvak népéhez. Lelkészi hivatásának gyakorlása során sok ember örömében és bánatában osztozhatott, és módjában állt sokféle egyházi vagy világi karitatív intézmény, kórház, segélyszervezet tevékenységével és gondozottainak problémáival megismerkedni. Ezek az élmények -néha torokszorító, megrázó formában-, verseiben sorra kifejezést nyertek. FGFGF

Néhány életrajzi adat Bódás János 1905. február 7-én a fejérmegyei Tácon, földmûves családban született. A gimnáziumot és a Teológiai Akadémiát jeles eredménnyel, Pápán végezte el. A lelkészi oklevél megszerzése után, 1927-tõl egy éven át segédlelkészként Vörösberényben szolgált, majd helyettes lelkészként három hónapra Enyingre került. 1929-ben Szombathelyre hívták meg vallásoktató lelkésznek, ahol ezt a feladatot 1934-ig látta el. Ekkor a szombathelyi gyülekezet rendes lelkészének választotta meg. 1939-tõl a Székesfehérvári Református Gyülekezet lelkésze, ahol 1974-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgált. Nyugdíjas lelkészként is Székesfehérváron élt egészen az 1987. május 1-jén bekövetkezett haláláig. 1929-ben kötött házasságot Báthory Évával aki a költõ haláláig szeretõ gondoskodással állt mellette. Házasságukból öt gyermek, négy fiú és egy lány született. Elsõ verseskötetét nagyon fiatalon, 21 éves korában adta közre, s ezt követõen sorra jelentek meg további verseskönyvei, 1926 és 1943 között öt kötet. Verseit szívesen fogadták a helyi lapok, késõbb az Élet címû irodalmi újság is. 1928-tól Herczeg Ferenc hetilapja, az Új idõk rendszeresen közölte verseit. Költõi pályájának indulásakor az akkor Pápán élõ Erdély József állt mellé, tõle kapott tanácsokat és bíztatást. A Magyar Rádiótól többször kapott versmondásra meghívást, s a már felsoroltakon kívül más folyóiratok és kiadványok is közölték verseit, többek között Németh László a Napkeltében, Vajthó László a Magyar Költõk c. antológiában. A háború után hosszú ideig hallgatásra volt kárhoztatva, új versekkel csak 1955 után jelentkezhetett. Hallgatásának feloldásában fontos szerepe volt a Fejér Megyei Könyvtár akkori vezetõjének, aki a Fehérvár c. antológiában a háború után elsõként adott helyt verseinek. Bódás János költõi felfogásában a lélek felemelése, a szépre, jóra, igazra való nevelés, a gyönyörködtetés, az örömszerzés és az érthetõség kapták a meghatározó szerepet. „Azt akarom, hogy az emberek, akár az egyszerû parasztok, vagy egyetemi tanárok, egyformán értsék, élvezzék verseimet, és épüljenek általuk. Szeressék az embert, népünket, hazánkat, az Istent és nemes érzésekkel teljen meg a szívük” mondta a költõ egyik nyilatkozatában. Nem volna teljes Bódás János életútjának ismertetése, ha nem számolnánk be a rá bízott gyülekezetek javaival való hû sáfárkodásáról, azok gyarapításáról.

Az õ költészetét azonban összességében mégsem a gondok, a tragédiák, hanem a veleszületett optimizmus, a természetes humor, az emberi és természeti szépség, a magyar táj, a haza, a család, az itt élõ emberek szeretete jellemezte. A most közreadott kötet Bódás János valamennyi nyomtatásban megjelent versét tartalmazza. Kronológiai sorrendjüket az indokolja, hogy a költõ stílusának, szemléletének, témaválasztásának fejlõdése, de az életmû egészének a huszadik század történéseivel való kapcsolata is könnyebben követhetõ legyen. A korábbi kötetekben egyes versek a kiadók vagy lektorok kívánságára különbözõ címmel, sõt módosított tartalommal, többféleképpen is szerepeltek. E gyûjteményes összeállítás minden verset eredeti címmel és tartalommal, és csak egy változatban közöl. Bízom abban, hogy az olvasó olyan szeretettel fogadja és veszi kézbe az itt közreadott verseket, mint ahogyan azt a kötet összeállításában, nyomdai elõkészítésében és megjelentetésében résztvevõk munkájuk során kinyilvánították. Budapest, 2005. november.

-

Bódás János, a költõ fia

Ébreszteni A faluban csak házasodnak, nincs születés éveken át. Kihal az iskola. A nép itt halálra ítélte magát. De jött egy bátor, ifjú káplán, s fogadkozott szilajon: “Adjanak nékem csak pár évet, majd segítek én a bajon!" S mit tesz Isten? Esztendõ múlva már mutatkoztak a jelek: mint kelõ kenyér, a menyecskék ígéretesen tellenek. Lett névadó, keresztelõ, sok paszita egymásután. “Jól imádkozott ez a kis pap!” - ámult a nép a nagy csudán. Az öreg pap meg is kérdezte: „Öcsém, ha meg nem sértelek, mondd már.. hm... hát hogy is... izélted? Hogyan lett ez a sok gyerek?" “Nem tettem én illetlenséget, ne gondoljanak rosszakat: csak fölzörgettem álmukból a fiatal házastársakat. Beszóltam nekik éjféltájban: ébren vagytok? S mentem tovább, másik ablakhoz. Ennyi volt csak. Rájuk bíztam a folytatást. Nem engedtem aludni õket. Ha már munkában telt a nap, legalább éjjel, testközelben egymással szórakozzanak. Ébreszteni kell, nem papolni! Meghal, ha alszik ez a nép. Forgassa, használja vitézül életteremtõ fegyverét."

1943

Átalvetõ

In memor iam

EKOSZ - EMTE

41

Gondolatok Kós Károly halálának 30. évfordulója kapcsán (1883–1977) Kós Károly 1977. augusztus 24-én halt meg, Kolozsváron. Temetésén hosszú sorokban vonultak fel a magyarok, egyfajta néma tüntetés volt a Ceausescu diktatúra magyarellenes intézkedései ellen. Népviseletbe öltözött kalotaszegi férfiak vitték vállukon a koporsóját; kalotaszegi asszonyok és lányok a pártájuk fölé emelve vitték a koszorúkat a Farkas utcai református templomból elindulva, az utolsó magyar polihisztort utolsó útjára kísérték a Házsongárdi temetõbe. Ki volt Kós Károly? Száz éve (1907) van annak is, hogy a budapesti Mûegyetemen építész diplomát szerzett. Író volt, mégpedig abból az erdélyi fajtából, aki mert kiáltani a két világháború közötti elnyomásban, tehát magyar politikus is volt, miközben megteremtette társaival együtt az erdélyi, kisebbségi irodalmat és szemléletet, amit transzilvanizmusnak nevezett el; közben tanárkodott, egyházi fõgondnok volt, könyvkiadó és nem utolsó sorban grafikus mûvész. Szászrégeni, strasburgi és bécsi nagyszülõk unokája, postai tisztviselõ fia volt Kós Károly (fiatal korában Kosch néven). Temesváron született 1883-ban, négy és fél éves volt, amikor apját áthelyezték Nagyszebenbe, újabb négy év után került a család Kolozsvárra. 1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi Sztánán, felépítette különösen szép nyaralóját, amely Varjúvár néven lakóháza lett. Feleségül vette a türei református lelkész leányát. Idézek Vallomás Kalotaszegrõl címû, 1958-ban papírra vetett írásából: „Kalotaszeg Kolozsvár tövében az egykori Erdély nyugati szögletében havasok alatt egy parányi hegyes-völgyes foltja a világnak, melyen két-három tucat kicsi faluban egy maréknyi ember éli a maga nem könnyû életét, ezer éve tanán már… Szeretem ezt a népet. Mert tõle kaptam, ingyen ajándékul mindazt, ami bennem, az építészben és az íróban, s jórészt az emberben is mûvészi érték, hit és eredmény. Az építésznek formákat, vonalakat és színeket adott és

Hozzászólás Az alábbiakban Tamás Gáspár Miklós hamisságaira reflektálok (Magyar Nemzet, 2007. augusztus 28., kedd Belföld 3. o. Levelek cikkeink nyomán) A Magyar Gárda hivatalos megalakulásának napján (aug.25.) Tamás Gáspár Miklós ellen-ellenzéki igaztalanságaival és a rabok micsodájával foglalkozott. Bocsánat, szónokolt az antifasiszta tüntetésen, ahol kijelentette a Magyar Gárdával kapcsolatban, hogy a fasizmus föléledése nemcsak a zsidókat és a cigányokat, hanem a palócokat, kunokat, székelyeket is sérti. Kinyílt a székely bicska, szerencsére csak a zsebekben és a Székelyföldön! Milyen alapon félti a székelyeket, amikor õk nem kérnek belõle, ilyen alapon a magyarokat is félthetné, ha nem lenne a magyarság naponkénti elárulója. Tamás Gáspár Miklós hányszor sértegetheti a magyarokat? Elõször a kolozsvári magyarok érdekeit sértette s árulta el, amikor elment Bukarestbe továbbtanulni. Késõbb a kolozsvári magyarok

2007. szeptember

azt a szellemet, amelyet az õ sajátos népi mûvészete sugároz viseletében, házaiban, falujában, templomában, kertjében, temetõjében. Az írónak adta az õ nyelvét, melyet szebben nem beszél magyar nép. Adta az õ lelki alkatát, erkölcsi magatartását, bátor életakarását… Kalotaszeg népe, a Varjú-nemzetség népe, az a csodálatos termõtalaj, amelyben az én életem munkájának nyomán néhány szál szerény virága a magyar mûvészetnek és irodalomnak kivirágozhatott.” Látnok zseni volt. Jobb híján mi wekerletelepiek nézhetjük egész alakos bronzszobrát a téren, és az általa tervezett 2-es és 3-as házat, mert aztán hazament Erdélybe, a látnok zseni érezhette, tudhatta, hogy ott nagyobb szükség lesz rá. De elõtte már építészirodája volt Budapesten, megtervezte az állatkert pavilonjait, egy jó pár templomot, IV. Károly koronázási ünnepségének díszleteit gróf Bánffy Miklóssal együtt, ezért megkapta a Ferenc József lovagkeresztet. 1919-ben a wilsoni önrendelkezési elvek alapján megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, pénzt, zászlót és bélyeget is tervezett. Mindent elfújhat a cudar szél? Ilyen precízen, pontosan, legalább életünk értelmét meg tudjuk-e fogalmazni? Mit adhat nekünk e magyar „tájék”? És meddig? Mit adhatunk mi Wekerletelepnek, hogy méltán lehessen a világörökség része, mielõtt leszerelik, vagy teljesen lerohadnak a spaletták? Hol, miben rejtõzik a mi lelki alkatunk? Mikor bukkanhat elõ abból a középkorú emberbõl a tudásszomj, akinek a kisfiaink közös hintázása közben feltûnt beszédem a nyugati ostorfáról, az agresszív aranyesõrõl és a dolmányos varjakról? „Önnek ez a szakmája?”, kérdezte csodálkozva, hiszen az újdonság erejével hatott rá mindez. Mondtam, hogy nem, csak szeretem a fákat, a virágokat s a madarakat. Szunnyad-e még bennünk elegendõ közösségi érzés, szellemi-erkölcsi magatartás, hit? Legalább bátor életakarás, életigénylés kellene…Mit szólnak ehhez a mai kalotaszegiek? (Még ma megkérdezem a bánffyhunyadi református paptól!)

nézetei és magatartása miatt kiközösítették, hiába jelent meg magyar csizmában, s hízelgett társaságukban. Aztán Csizmás Kandúrként bejárta a világot, professzor lett, de szerencsétlenségünkre, mégiscsak Budapestre jött vissza magyarokat gyûlölni. Nem is esne rosszul, ha mindezt Bukarestbõl hallanánk! Még hitelesebbnek is tûnne. A Magyar Gárda a románok érdekeit nem sérti? Visszatérve aranyköpésére, én még nem találkoztam, sem palóccal, sem kunnal, aki ugyanakkor ne magyarnak tartaná magát. Édesapám, ha élne, azt mondaná, hogy az Ön szaván nem lehet még a vécéig sem elmenni. Petõfi hány átkot szórna az ilyenre? „Átok reá ki elhajítja a nép zászlaját!” Tamás Gáspár Miklós a keddi Magyar Nemzet hasábjain pontosít, s bocsánatot kér Szarka Ágota újságírótól, akinek alapvetõ személyiségi jogait sértették meg a tüntetésen. Szarka Ágota, nagyon óvatosan, majdnem lenyelve sérelmeit, nehogy érdekeket sértsen, fogalmazta meg szóbeli bántását, de ha nincsenek ott a rendõrök, még meg is verik… årja Tamásunk, hogy még a csángókat, tirpákokat, cipszereket, bunyevácokat és svábokat is hozzátehette volna… Szerintem õk sem félnek, még akkor sem, ha erõszako-

-

Juhos-Kiss János

san lihegné a fülükbe, százszor szónokolná a szájukba! Fújj! Kedves Tamás Gáspár Miklós, szépíróként vetemedtem ilyen sorok írására, mert sok rendes magyar embert sértett meg ezúttal is. (Amikor a roma fiú szúrt meg egy másik romát a Moszkva téren, akkor is lefasisztázta az egész magyarságot!) Kikérjük magunknak! Miért nem õszinte! Nem érti-e jobban a Magyar Gárda az Ön által még utaltak helyett a mócokat, a moldovánokat, oltyánokat, dobrudzsai tatárokat, törököket, bolgárokat és a lipovánokat? Viccelek, mert az általam felsoroltak érdekeit sem sérthetik, mivel Bukarest fennhatósága alatt állnak, s zömmel már románokká asszimilálódtak, mint magyarrá a palócok és a kunok. Még a szlovákok sértõdékenységétõl is eltekinthetnénk, inkább az ott élõ ártatlan magyarokon csattan az ostor, elõször is az anyaországi puszta, hamis pofázásokért. Jó volna egy kicsit tartani a hunok ostorától és a magyarok nyilaitól. Mert így, a megannyi: Muszáj Magyar Herkulesként, nem fogunk soha meghalni. Budapest. 2007. augusztus 28.

-

Juhos-Kiss János, újságíró, tanár 1192 Budapest, Kábel u. 4. Mobil: 30 310 5957

In memor iam

42

Az alábbi megemlékezést szerzõje elõzõ lapszámunkba szánta, miközben Irodalom rovatunk is Gyóni Gézára emlékezett, így közlése kényszerûségbõl elmaradt. A téma amattól eltérõ megközelítése, a benne foglalt számos érdekes adat arra készteti a szerkesztõt, hogy jelen írásnak most mégis helyt adjon.

Gyóni Géza (1884. június 25. – 1917. június 25.)

EKOSZ - EMTE

ezek megrendítõ ellenpontozásai a háborúval való határozott szembefordulás jegyében írott versei. Életének utolsó állomása a krasznojárszki* fogolytábor, ahol testben-lélekben megtörve, 33. születésnapján, 90 évvel ezelõtt elhunyt. Költészetét sokan és sokféleképpen elemezték, bírálták, elismerték, vagy elutasították. Tény azonban, hogy egyetlen költeményének köszönheti irodalmi továbbélését: a Csak egy éjszakára c. versének, amit számos nyelvre lefordítottak, s 1934-ben elnyerte a brit irodalmi társaság nemzetközi díját. Gyóni tehát az ún. ”egy mûves” szerzõk sorába állítható. [Ilyen egy-mûvesek pl. Carlo Levi (1902-1975) Krisztus megállott Ebolinál; Kuncz Aladár (1886-1931) Fekete kolostor; Gustave Flaubert (1821-1880) Bovaryné; Vittorio Monti (1868-1922) Monti-csárdás; Pietro Mascagni (1863-1945) Parasztbecsület és Ruggiero Leoncavallo (1857-1919) Bajazzók – , hiszen valamennyien többett alkottak, mégis, a nevezett egyetlen mû révén lettek halhatatlanok.] Ez a vers a háború poklának és a szenvedésnek megrázó ecsetelése, és itt az ecsetelés szó, a költõi leírás megnevezésére az egyedül megfelelõ kifejezés; továbbá vádírat az otthon maradt szájhõsök és a háború haszonélvezõi, valamint a pártpolitikai csatározók, a ködevök ellen. A vers nem lázító hangvételû, nem jut tovább az ”Istenem ne többet” vagy a ”Krisztusom mi kell még”-en, és mégis nagyobb hatású, mint a nyílt lázítás. Ez emeli a háborúellenes irodalom maradandó alkotásai közé. Csöndes, kimért léptékû kadencia hordozza a sorsukba beletörõdötteknek a kiúttalanság hátterébõl felpanaszolt fájdalmas valóságát; azok nevében írva, akik mást nem tehettek, mint vállalni és végigjátszani a rájuk kiosztott tragikus szerepet: meghalni, úgymond a hazáért, amirõl irreális elgondolásaik, leginkább romantikus elképzeléseik lehettek csupán. Szemünk elõtt elevenedik meg egy olyan dráma, melynek rendezési regulái a császári és királyi alattvalónak, a hûség és a kötelesség teljesítésének kódexében foglaltakhoz igazodtak, miszerint meghalni kétféleképpen lehet, becsülettel és becstelenül. Abecsületnek azonban nem lehet(ett) alternatívája. Minekutána magunk is nagyapai kort értünk meg, elmondhatjuk: igen, a háború ma is aktuális, még akkor is, ha számunkra egyelõre csak mediális esemény. Rendhagyó megemlékezésre vállalkozott egy költemény okán egy nem-irodalmár, jóllehet manapság ugyancsak megcsappant a lírát kedvelõk száma. Ennek oka kétségtelenül korunk elektronikus-digitális- és kép uralta médiumának mindent legyürõ egyeduralmában nevezhetõ meg, amit kiegészít az erõszak térhódítása minden társadalmi síkon. Ilyen körülmények között tegyük fel mégis a kérdést: mi egy költemény, egy vers? Csikszentmihályi Mihály szerint »a költészet a nyelv használatának egyik legkreativabb formája«. Szükebb szülõföldemen egyik ötödik osztályos falusi gyermek magyar anyanyelvén adott válaszát idézem, arra a kérdésre: mi a vers? A válasz így hangzott: »Vers az, amit mondani kell!« Egy zabolátlan ífjú lélek, tömör, archaikus színezetû válasza. Nos, a »Csak egy éjszakára« c. Gyóni-vers ilyen! Mondani kell! Az olvasó úgy érzi, nem maradhat magának az olvasott, ki-kivánkozik a nyílvánosságba: nem hangosan, hanem fel kell mondani szépen, hogy az isteneknél is meghallgatásra találjon. *** D-67433-Neustadt a. d. W. 2007. március 15-31

1914. július 28. kedd és aratás ideje volt erdõvidéki szülõfalumban. Délután lovashírnök száguldozott keresztül-kasul a mezõn, hírül adva az aratóknak, hogy ”hadat üzentünk Szerbiának.” Nagyapám erre nagy ívben, jó messzire elhajította a sarlót és elindult hazafelé, hogy meg sem várva a behívót, másnap önként jelentkezzen katonának. Úgyanígy cselekedett a faluban a többi hadköteles férfi is. Tudjuk, milyen nagy hazafias lelkesedés kerítette hatalmába az akkori Európát, az Északi-tengertõl le a Biscayai-öbölig, s át a Kárpát-kanyarig. A német szociáldemokraták, akik a július 23-i, a Szerbiához intézett ultimátum 48 órájának lejárta után, július 25-én még háborúellenes tüntetésre mozgósítottak Hamburgban, a hadüzenet után felfüggesztették az osztályharcot, és a kormány hadi politikájának támogatása mellett döntöttek. Párizsban meggyilkolták a szocialista Jean Jaures-t (1859-1914), aki határozottan a háború ellen foglalt állást, gyilkosát pedig, mint ”valódi francia hazafit” fel is mentette a törvényszék! Az írók közül Thomas Mann és Anatole France is hagyta magát elragadtatni a háborus eufóriától; nem így azonban Bernard Shaw. A háború minden fronton heves harcokkal kezdõdött. Az ismételten rohamra küldött gyalogság soraiban rendet vágtak a védõk gépfegyverei; szeptemberben elakadt a német offenziva a Marne mellett, és állóharc kezdõdött, majd Verdun-nél az egymillió halottat követelõ ún. ”Materialschlacht”, a hadban álló felek anyagi kimerülését jelentõ esztelen hadviselés következett. Az orosz hadsereg ostromzár alá vette a lengyel Przemyœl erõdjét, amelyik Verdun és Antwerpen után az akkori Európa harmadik legnagyobb katonai létesítménye volt, és ahol a védõsereg zömét magyar honvédezredek alkották. Hasonló állóharc kezdõdött az olasz fronton is. Nagyapáink háborús emlékeinek színhelyei: Piave, Doberdo és Isonzo, majd a szibériai hadifogság helységei. Przemyœl védõinek erejét és morálját felmorzsolta az ostromzár és a cári tûzérség fölénye. Miután élelmiszertartalékaik is kimerültek, a harci eszközök megsemmisítése után, 1915. március 28-án kapitulált a Hermann Kusmanek altábornagy erõdparancsnok és nyolc tábornok parancsnoksága alatt álló hadsereg teljes állománya: 2 593 tiszt, valamint 117 000 katona. A k.u.k. monarchia elszenvedte legnagyobb vereségét, aminek jelentõség nélküli kozmetikája volt a romokban álló Przemyœl visszafoglalása 1915. június 3-án. A hadifogságba indulók között volt Gyóni Géza (tkp. Áchim Géza), aki a Pest megyei Gyónon született. Elõbb evangélikus lelkésznek készült, majd köztisztviselõi pályára sodródott, késõbb újságíró volt. A háború elõtt több verseskötete jelent meg, de ezek nem keltettek különösebb feltünést. Háborús lelkesedéstõl fûtve önként vonult be katonának. A háború elején közölt versei ennek a pátosznak a jegyében születtek; nemsokára az elszenvedett események hatása alatt A Przemysl-emlékmû a Margit-híd budai hidfõjénél

-

Dr. Szõcs Károly

* Krasznojarszk, oroszul: Êðàñíîÿðñê (neve: Êðàñíûé ßð – vörös part jelentésû) nagyváros Szibériában a Jenyiszej partján

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Mû hely

43

Miért élnek Gyímesben a csángók és kik terjesztették el ezt a elnevezést más népekre és vidékekre érdemtelenül? (Ajánlom ezt az írást nagyapám emlékének, id. GI-nak, aki Csíkajnádból a gyímesvölgyi Barackosra gyalogolt és az út fáradalmaiba belehalt, így a csángálás egyik áldozata lett 1916-ban) A Parajdon született költõ ismerte a csángálni és csángó szavak értelmét, miként az „Álom a vár alatt” c. költeményében írja: - Ugyan biza merre felé csángáltok a háztól? - Öreg, mit törõdik avval, hogy mi mit csinálunk? Én is gyakran elcsángáltam gyermekkoromban a háztól, és a Hidegség pataka meg a Tatros által kialakított porondon csámborogtam. A magyar nyelv szókincsének legalaposabb ismerõi, Czuczor Gergely és Fogarasi János is ismerték a csángálás fogalmát, amelyet a „c s a n” elvont gyök szóbokrából fejtettek ki, így: csámpa, csámpás (kifelé görbült láb), csámp(b)orog, (eredeti iránytól eltér), csandarog (ide-oda forog), csang (görbeség), csank, csánk (négylábú állatok hátsó görbe lába) és csangó, csángó (csapongó, ide-oda vagy félre járó). Amikor a csángókat emlegetik, egyes tudósaink nem a fenti fogalmakat tartalmazó 145 éves Czuczor-Fogarasi szótárra hivatkoznak, hanem a kommunista éra szegényes gyûjtögetõire és félreértelmezõ szótáraira, olyan szerzõkre, akik nem találták meg a csángó szót a hanti-manysi határokon, de még olyan erdélyi tájakon sem, ahol csánkos négylábúakat csámborogtatnak cammogó pásztoraik. Tévedéseiket ezek a csángológusok leírták, és megsárgult folyóiratokból ezek visszaidézhetõek. Ilyen áldatlan elõzmények után is megtaláltam a Czuczor-Fogarasi szótárban szereplõ csángó szó legtöbb rokonát a Magyar Értelmezõ Kéziszótárban (Budapest, 1972.). Losonczi Zoltán a csángál, csánzáz szavakat Szekszárd-Kiskörös-Kiskunhalas-Kalocsa környékén találta meg a 20. sz. elején. Olyan nyelvészt is találtam, aki azt állította, hogy a csángó azért nem hozható kapcsolatba a cammogással, mert a legelõrõl-legelõre vándorlás nem egyenlõ a cammogással. Uram Isten! Hát mivel egyenlõ? Marci hegynek rohanásával? Az ilyen nyelvész nem járt juhnyáj közelében. De akkor miért beszél? A gyímesi nótában ez áll: Mert a juhnak igen rövid a lába, Sokat kell a hegyre járni utána. A hegyre járás az bizony cammogás és külön tudomány. Elõször is, amikor kialakult és utána sokáig, úgy az 1950-es évek végéig, bocskorban történt, nem hegyivadász felszerelésben. Bocskorban nem lehet a hegynek egyenest nekivágni, mint az említett kis Márton, hanem srégen felfelé jobbra, majd srégen felfelé balra, és ezt kellett ismételni a hegy tetejéig. A hegyre járás másik fontos eleme a lépés technikája. Az elõre lendített és földre letett lábat fokozatosan hátra rugózva ki kell egyenesíteni, a lábizmokat, a térdet és a horgas inakat használva. A haladás folyamatában ebbõl a kiegyenesített lábból lesz a támasztó láb. Közben a másik láb, térdbõl hajlítva, elõre lép és hátra rugózva kiegyenesedik! Na, így kell a hegyre járni a juhok után. A cammogó haladás így folyamatos és sokkal kevésbé fárasztó. Én ezt a módszert a város-

2007. szeptember

ban lépcsõmászásra használom. Ki lehet próbálni! Eredményes cammogást kívánok! A csángó szó, a fogalom tehát valamikor létezett a magyar nyelvben, de hol volt a nép? a csángó nép? Egyesek azt állítják, hogy létezett egy besenyõ csángó nép, amelyet a mitikus korban, 1000-1400 között a szent királyok kiüldöztek, vagy Fogaras környékén bujkáltak a románok között. Mikecs László azt állítja, hogy a kunok között kell keresni a csángókat és a Magyarországtól elszakadókban, mint a moldvai, szereti, etelközi, vagy a Sacuieni megyei magyarokban. A csángóságot így félremagyarázó szerzõ óriási tévedésben van, mert a Moldvába telepített magyarok, akár a tatárok ellen, akár a Milkói Püspökséghez vagy a Sacuieni megyébe települtek, nem elszakadtak a magyar királyságtól, ellenkezõleg, expanziót, terjeszkedést hajtottak végre. Miért nem kérdezte meg Mikecs László ezt a románoktól, mielõtt ilyen súlyos dolgot állított? Ezért ezek az „elszakadók” nem csángósodtak el, még Mikecs László szerint sem. Nem értem, hogy csángológusaink miért nem vetnek egy pillantást az oroszul Kisinyovnak, románul Chisinaunak, magyarul Kisjenõnek nevezett nagyvárosra. Vajon nem a mi jenõ törzsünknek kistestvére a kisjenõk székhelye ez, mint a kiskunok a nagykunoknak? Én mégsem nevezném csángóknak õket, mert az erdélyi Kisjenõ nem csángó. A székelyeknek sincs csángó ága, törzse vagy széke, és utálom az olyan minden bizonyíték nélküli spekulációkat, hogy miért nincs ha nincs, és lehetett-e, ha volt lehetõség. A mitikus királyi kor tehát lecsengett, de csángó népet nem találtunk. A 18. sz. végén jelent meg bizonyítottan egy néptöredék, amelyet csángónak neveztek, és amely ezt önmegjelölésként alkalmazta, elfogadta. Ezek a gyímesi csángók és senki más! Szilágyi M. Sándor néhány elképesztõ spekulációba bocsátkozott a csángó névvel kapcsolatosan úgy 30 évvel ezelõtt. (A Hét c. hetilapban.) Azt kérdezte ugyanis: „Mi magyarázhatja a csángó név ilyen késõi felbukkanását, ha egyáltalán magyarázhatja valami azon kívül, hogy maga a szó sem olyan korai keltezésû, mint feltevésünkben véljük”. És: „Össze kellene számlálni, hogy korábban hányszor (és mikor) említik a régi szövegek a régi magyarokat. Mert ha hétszer-nyolcszor (!-az én felkiáltójelem- G.M.) említik, de nem csángóként, az egészen más dolog, mintha hét-nyolcszáz szöveg nem hívta õket csángóknak!” Ezután Szilágyi M. Sándor okosan kifejti, hogy az sem jelent semmit, ha a szövegek a moldvai magyarokat nem hívták csángóknak, mert hiszen az olaszokat sem taljánoknak hívják az iratokban. Puff! Akkor minek számolni? Így olvad össze a szezon a fazonnal, és így lesz lehetetlen az igazságot kideríteni a csángókról, ha minden relatív. De mi errõl így mondjuk el az egy igazat. A csáng, a csánkság fogalma még nagyállat-tartó korunkból, nagyon régóta benne van a magyar nyelvben, mert a szarvasmarhák hátsó görbe lábát és a görbeséget egyaránt je-

44

Mû hely

lenti. Tehát ennek a lexémának igenévi formáját bármikor elõ lehetett hívni a magyar nyelv csodálatos kincsesházából, amikor erre szükség volt. És máris elõttünk áll a csáng(k)álás és a csáng(k)ó. A Gyímes völgyében megjelent egy sajátos havasi gazdálkodást ingázással folytató néprész, megjelent utána a neve is. Úgy, ahogy manapság, ha megjelenik valami új dolog, megjelenik a neve is. Egyéb spekuláció fölösleges, mert újabb spekulációba visz és zsákutcába. Amíg ennek a gyímesi népnek csángó neve nem vált közismertté, senkit a világon nem neveztek csángónak, beleértve a moldvai magyarokat is. A csángó nevet nagyon népszerûvé tette a Gyímesi vadvirág c. népszínmû, amelyet Blaha Lujzának ajánlott a szerzõt a 19. sz. végén. A moldvai magyarokat õk maguk és mindenki más is, még a románok is magyaroknak és katolikusoknak hívták, Domokos Pál Péterig. A csángó nevet utólag ragasztották rájuk. Csak amióta egyes politikusok és közírók kezdik összemosni az elrománosodást a csángósággal, azóta szaporodtak meg a csángó népek és vidékek egész Erdélyben és Moldvában. Idézet: „A nyolcvanas években már az egész erdélyi magyarságot a diktatúra , minden magyar csángó lett”. (A moldvai csángó magyarokról, Kozma Mária füzete.) Tiltakozom a csángó név ilyen elferdítõ jelentése ellen, és leszögezem, hogy az elrománosodás a nyelvvesztés egyik formája, míg a csángó egy sajátos havasi életforma és gazdálkodás, eredeti, archaikus magyar kultúrára és nyelvre alapozva, amelyhez a gyímesi csángók megjelenésük óta ragaszkodnak. Egyesek gátlástalanul csángósították a dévaiakat, hétfalusiakat, sõt olyan is volt, hogy csángó tárgyú megbeszélésen egyesek elégedetlenkedtek, amiért nem nyilvánították csángóknak a zsombori székelyeket és alsórákosi bazaltbányászokat. L. Mikecs L. Mostanában a délerdélyi elrománosodó magyar szigetek „csángósítása”folyik. Ezáltal a csángó nép eredeti jelentése, a legelõváltós gazdálkodás és önálló kultúra vész el, és így inkább elõtérbe kerül a csángó szó pejoratív értelme. Az ilyen írókákat meg kell „nénikézni” (Horn Gy.). A 18. sz. közepéig a Gyímes völgyén hadseregek, katonák, rablóbandák és tatárok jártak. A völgy folyójának neve is a tatáros szóból ered. (Tatáros-Tatros.) Ebbe a lakatlan völgybe jöttek be a felcsíki székelyek a 18. sz. közepétõl határõr szolgálatot teljesíteni. Az érintetlen természettõl pompázó völgy valóságos tündérkert volt akkor, megtarolva még ma is gyönyörû. Nemcsak szépsége, hanem juhtenyésztésre alkalmas volta is fontos volt. Magától adódott a lehetõség, hogy a Gyímes völgyével szomszédos székelyek ezekre az „ingyen” legelõkre hajtsák nyájaikat. Elõbb kevesen jöttek, aztán többen. Mivel nem volt lehetõség a völgyben való telelésre, õsszel ezeket a nyájakat („cammogó” járással) vissza kellett hajtani Felcsíkra. Aztán ezek a pásztorok és családtagjaik elkezdtek kalyibákat, ideiglenes szállásokat építeni, és végül a kaszálókat megmûvelték és szénát termeltek. Ez lehetõvé tette a juhnyájak áttelelését és az ideiglenes letelepedést. A szükséges árucikkekért vissza-vissza kellett csángálni Felcsíkra. Ebbõl lett a végleges letelepedés és a völgy benépesítése. Ezen székely ingázó juhászok neve az iratokban elõbb „vagi”, csavargó, ami inadekvát volt, mert õk nem csavargók voltak, hanem pásztorok, de késõbb õk lettek a csángók. Elsõ említésük 1783.ban Zöld Péter egyik levelében történt, így: „A lonkán lakó magyaroknak, akiket csángóknak hívnak, bérbe adták Hegyeshavast” (Úgy látszik, jövedelmezõ volt a gyímesi juhtartás). Teleki Domokos Utazások c. írásában azt mondja, hogy a „Gyémes-Lunkai lakosokat a csíkiak csángóknak nevezik”. Nicsak, milyen érdekes! Ez az utazó itt, és nem másutt találkozott a csángókkal. Teleki József 1799-ben írta: „A Gyímes-Lunkai lakosokat a csíkiak csángóknak nevezik, mivel õk vándorló emberek, lakhelyeiket gyakran elhagyják. Közel a Passzushoz (a Gyímesi szorosi határhoz- G.M.) lakosokra találsz, házaik széjjel vannak, székelyek, csíkból vonták meg magukat. Ezen lakosokat csángóknak szokták nevezni.” Megjegyzem, a Passzuson túl, nem messze keletre, a Tatros moldvai részén magyarok éltek elõbb is és akkor is. Az utazó nem nevezi csángóknak ezeket a moldvai magyarokat.

EKOSZ - EMTE

A csíkszentmiklósi plébánián 1818-ban jegyzik be az anyakönyvbe, elsõ alkalommal, a csángó jelzõt egy gyímesi házaspár neve mellé. Jól sejtette az általam nem ismert Portik Imre (Hét, 12.sz.) , hogy a csángóság a pásztorkodással kapcsolatos, hiszen magában Gyímesben is kialakult egy helyi, legelõváltós gazdálkodás az u.n. nyárolókban. Az is világos, hogy a Gyímes völgyébe Moldvából történt szórványos visszavándorlásnak nem volt hatása a gyímesi csángókra, egyébként Moldvából nem volt tömeges visszavándorlás. Még a csángó viselet, a „csángós gúnya” sem származik teljes egészében a moldvai románságtól. Amikor a gyímesi csángósodás nyomai ily világosak, addig Erdélyben, Moldvában, Bukovinában és sehol a világon nem lehet beszélni csángó névrõl. Nem lehet beszélni a magyar királyság határain túl történt csángósodásról, ahogy Mikecs László tette egy hatalmas mûben, ami teljes egészében azon a félreértésen alapul, hogy az „elszakadó” magyar népesség csángósodik. Az õ könyvében szereplõ adatok lehet, hogy helyesek, de a címe és a következtetése (Csángók!) egy nagy tévedés, mert akikrõl szó van, azok csak magyarok. Budapest, 2007. augusztusában

-

Gál Mihály

A szerzõ és a szerkesztõ következtetései Értjük és megértjük a tanulmány fontosságát, mert kimondja: nincs moldvai csángó magyarság és nincs moldvai csángó magyar nyelv. Moldvában élt és élõ magyarság van, amelynek Isten és ember elõtt megvannak az elidegeníthetetlen jogai magyar anyanyelvének használatához, a gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területén. Nemcsak magyar miséhez van joga, hanem magyar képviselethez a helyi és országos népképviseleti fórumokban, a gazdaságban és az oktatás minden fokán. Nem csángó misére, vagy csángó oktatásra van szüksége, hanem a magyar nyelv szabad használatára, ahogy eleik mindig is kérték. A Vatikán képviselõi felajánlották, hogy tartanak õk csángó misét kedves katolikus és csángó híveiknek, de kérték, adjanak nekik a Tridenti Zsinat szerinti, vagy a régi római liturgia szerinti csángó liturgiát. Ekkor döbbenten felelték a csángó, hogy ilyen nincs, mert az vagy román, vagy magyar liturgia. Nincs tehát csángó nyelv sem, hanem van egy egyre elrománosodó moldvai magyar nyelv. Amoldvai magyarok további csángosítása nem jelent mást, mint további elrománosításukat. A csángó fogalmat a korai romániai kommunizmus vezette be nemzetiségi politikájába, hogy a moldvai magyarokat hamarabb és könnyebben vezesse át a román nyelv és román nép karjaiba. Tovább „csángózni” nemcsak a kétértelmûséget növeli, hanem ostobaság és egyenesen káros. Ezért folyóiratunk a továbbiakban a moldvai magyarság megjelölést fogja használni, Domokos Pál Péter nyomán. Szõke István Atilla

Trónusodra vágynak, lesnek Isten, kufárok vágynak trónusodra, mint kiszikkadt föld a friss esõvizet, oly’ habzsoló-mohón szívnák véredet s csorogna szakállukon habos sodra az acsarkodó, az eltorzult kéjnek s taszítanának, hogy helyedre ülve, nem szégyenkezve, nem is szemlesütve, urai legyenek nappalnak és éjnek, a gondolatnak, hitnek, a Törvénynek, bitorlói az örök égi fénynek. Pedig a gyûlölet prófétái õk, más nyelven mondva, mind szánalmas “ripõk”, haszonlesõk s pénzért egymásnak esnek, trónusodra, Isten, kufárok lesnek.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Mû hely

HÛSÉGBEN Tamási Áron szentenciáiról, szentenciáiból Szeptember 20-án 110 éve született Tamási Áron, a Székelyföld küldötte, a XX. századi egyetemes magyar irodalom egyik legjelentõsebb képviselõje. Ez alkalomból közöljük a 2006-ban Virrasztás Tamási Áron Pedagógia-díjban részesült székelyudvarhelyi szerzõ írását. Száztíz éve annak, hogy Tamási Áron, az egyetemes magyar irodalom jeles képviselõje megszületett. Farkaslakán, a Hargita alji székely faluban, 1897. szeptember 20-án, hajnali öt órakor, amikor a felkelõ nap elsõ sugarai a fény gyõzedelmét kezdték hirdetni. Kiváló szószóló fia született a székelységnek, akit a sors azért küldött, hogy népe derûs és balladás életét mûveiben megörökítse, felmutassa. Bûvös erõvel, tudással ruházta fel õt az ég, hogy megértse a madarak énekét, a vadak bömbölését, a füvek suttogását, a vizek csobogását, – és mindenekfelett megértse az emberek örömét és bánatát. Ki tudja fejezni papíron és szóban kis népe sorsának nagyszerûségét. Élt 69 évet. Azóta halhatatlan. Mûvei teszik azzá – s nekünk illik olvasni, megismerni azokat, hisz ránk testálta õket: ,,És rátok bízom az itt maradó kincseket”. A halála utáni évtizedekben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy klasszikus értékû írásait érdemes olvasni. Figyelemre méltó az, ahogyan megvalósította a modernséget a népiségben, az egyetemességet a sajátosra alapozva. A világ nagy kérdéseire szülõföldje, népe valóságát faggatva keresett, és tudott érvényes válaszokat adni. Tamási Áron gondolkodó, töprengõ alkat volt. Csak az utóbbi két évtizedben figyeltek fel, pontosabban, figyeltem fel az író szentenciaalkotó hajlamára, sokat mondó, bölcs gondolataira. Böngészve az életmûvet kezdtem gyûjteni õket, közölni belõlük. Szinte hihetetlen, hogy több mint háromszáz szentenciát, szentenciaszerû vallomást találtam írásaiban. Kellõ igéknek nevezném ezeket a magvas gondolatokat, jelezve, mennyire a pozitív értékek körébe tartoznak. Az író olyan szellemi energiát hagyott ránk általuk, amely segít minket jövõt gerendázni, födni. A szentencia kifejezés a latin sententia, vélemény, - vélemény a világról, önmagunkról – jelentésû szóból ered. A szentencia a világirodalmi lexikon szerint, eredeti szövegkörnyezetbõl kiemelt vagy kivált, tömören megfogalmazott, általános vonatkozású megállapítást, fõleg életbölcsességet tartalmazó kijelentés. Közérthetõ, külön kis „mûvé” önállósult szövegrész. Többnyire elvet, hozzáállást fejez ki szellemes, mûvészi v. kevésbé mûvészi megfogalmazásban. Nemegyszer nevelni akar. Honnan eredhet Tamásinál a szentenciázó kedv, hajlam? Elsõsorban évszázados írói hagyományt folytat, amelynek megismerésére igen sok alkalom nyílt az udvarhelyi gimnáziumban, ahol tanult. Bizonyára az õsi és népi kultúra helyzetés létértelmezõ elemei is hatottak rá szülõfalujában. A közmondások, (gyerek-és ifjúkorában még igen gazdag volt egy-egy személy közmondáskincse), s a lakodalomban megismerhetõ menyasszony- és võlegényintelmek úgyszintén. Amúgy a székelyek egyik fõ jellemzõje az állandó szellemi készenlét, a „bölcsködés”, hogy ötletesen fûzött szavakkal, mondatokkal, sziporkákkal fûszerezik, teszik érdekessé beszédüket. Vagy bölcs, frappáns, sokatmondó elméleteket költenek, frappáns ötletekkel, válaszokkal lepik meg, ugratják

2007. szeptember

45

egymást. Ebbõl a hajlamból nõhetett ki az író Tamási stílusának az a jellemzõje, nyelvi virtusa, hogy a szavakat egyedien teszi egymás után, valamint szentencia alkotó készsége is. Ahogy egyszer megfogalmazta: „Az irodalom azon múlik, hogy miképpen tesszük a szavakat egymás mellé”. Kétségtelenül hatással volt rá a liturgiából, a Bibliából megismert szentenciák sokasága. Tanulhatta a szentenciaírást nagy elõdjétõl, egyik példaképétõl, Mikes Kelementõl is, akinek könyvét, a Törökországi leveleket negyedik gimnazista korában színjeles tanulmányi eredményéért jutalmul kapta. A hagyomány, a kihívásokat jelentõ történelmi-társadalmi helyzet, hallgatag, töprengõ, igazságkeresõ hajlama predesztinálták, késztették a szentenciateremtésre. S hogy magának is új meg új léthelyzeteket kellett értelmeznie, 1910-ben a városba, a gimnáziumba kerüléskor, zsenge ifjúként, katonaként a háborúban, Kolozsváron, Amerikában, - magánéletben, irodalomban, politikában egyaránt. Innen szépirodalmi alkotásaiban, publicisztikájában, nyilatkozataiban, vallomásaiban – de még naplójában, magánéleti levelezésében is a sok magvas gondolat, szentencia. Bethlen Gábor óta hagyománya volt Erdélyiben a reálpolitikának a megmaradás szolgálatában. Ezt a hagyományt vitte tovább Tamási is. Hitvalló író volt, írói, emberi követeléseit gyakran fogalmazta meg mûveiben, beszédeiben, program-cikkeiben. Ezek a népet, nemzetet, emberséget megtartó követelések csendülnek ki szentenciáiból. „Az írónak is az a végsõ célja, hogy a világ titkát kutassa. Addig iparkodik ebben a munkájában, míg végül eljut a földnek egy titokzatos nyílásához, amelyet sírnak nevezünk” – nyilatkozta egy interjúban 1948 körül. Kutatásaim alapján ma már bátran állíthatom: Tamási szentenciáinak rendszere igen gazdag, színes, változatos. Már a megfogalmazás módja szerint is: közmondásszerû megnyilatkozások, létértelmezések, intelmek, cselekvésmodellek, vallomások néprõl, nemzetrõl, szülõföldrõl, ars poeticák. Hitvalló, céltudatos író volt, szentenciáiban ott van egész létértelmezése, mûvészi felfogása, szellemi univerzuma. Kutatva írásait, megvizsgálva szentenciáit a következõ kulcsszavakat, kulcsfogalmakat találtam: föld, szülõföld, székely, székelység, Erdély, erdélyi, nemzet, magyar, magyarság, haza, világ, ég, föld, író, igazság, becsület, bátor, bátorság, hit, tehetség, hûség, érték, cél, törvény, hivatás, tisztesség, rend, remény, jóság, egyenes, keresztény, szellem, szellemi, ember, emberi, lélek, lelkiismeret, sors, nép, népi, európai, harc, eszmény, eszme, írás, irodalom, szó, tartalom, forma, cselekvés, tett, élet, halál, cél, szabadság, õrség, virrasztás, tanítani, nevelni, szolgálni, európaiság. Tizenötször fordul elõ a gyûjtött szentenciákban a hûség, a székely szó, több mint ötvenszer a magyar, magyarság. Gyakori jelzõi: népi, magyar, erdélyi, szellemi, szókapcsolatai: magyar szó, szellemi ember, szellemi õrség stb. Nem hiába végzett jogi tanulmányokat, készült törvénybírónak, érték-univerzumának fõ kulcsszava volt az igazság, olyan körülmények közt, amikor tudta, a hazugság is igaz lesz könnyen, ha nincs ellene bizonyítékod, vagy ha gyenge vagy, kiszolgáltatott. Egy hagyományok által is szentesített magyar sors-értékrend rajzolódik ki a szentenciákból. Ha a minõségi embert Németh László tervezte meg, a magyar jellemet, a nemzeti karaktert – intelemszerû szentenciái által - Tamási Áron. Ezek megvalósításáért tettértékû alkotásokkal küzdött, népét is önértelmezésre késztetve. A közösségi élet buktatóira éberen figyelõ hajós, az igazságkeresés Szküllája és Kharübdisze között hajózó Odüsszeusz volt Õ, aki sikerrel került ki ama zöld örvény, a fasizmus sodrásából is. Igazsághiányos, tragikus magyar sorsot próbált értelmezni, amelyben „az igazságot is meg lehet szokni”. Amikor a politikai helyzet kusst parancsolt vagy böjtöt

46

Mû hely

rendelt, alku nélkül vállalta a kimondással járó hátrányokat is. Szókimondó bátorsága szellemi életünk egyik hõsévé avatja, hisz nemcsak az író szûkebb pátriájában, de a „puha diktatúrában” se szerették hallani az igazságot. A föld számára a szülõföld volt, az örök ihletõ forrás, népe életérõl szólva fogalmazott meg egyetemes értékû igazságokat, szabadsága kötõdés szülte szabadság volt. Elkötelezetten „vallott és vállalt”: „Veletek együtt Erdély szótlan fájdalmában születtem […] Jussomat ne vitassátok, mert az én szavam a székelyek bajától nyerte hatalmát[…] És ne rejtsétek el a szíveteket, mert én Istennek meghagyása szerint a vállaimon hozom elétek egy kicsi népnek a terhét[…]Aki pedig magyar, annak kétszer szólok, hogy míg a világ, megérje szavaimmal”. Vagy:„Bármelyik dombon áll is a pásztor, mindig ugyanazon a nyájon van a szeme” (Magánlevél Kovács Imrének). Bárhol is volt a nagyvilágban, mindig csak szülõhazájára, szülõföldjére, Farkaslakára gondolt. Õ a Hûséges Mártonka, aki szülõföldjéhez annyira ragaszkodik, hogy még a mesei jólétbõl, boldogságból is visszakívánkozik a szülõfalujába. Különös tehetsége volt: „meg tudta nyitni a földnek száját”, megörökíteni, mûvészi módon szülõföldje, népe életét, érzékeltetni sorsosai érzelem- és gondolatvilágát, a sajátos székely szellemiséget, felébreszteni a nép önmegtartó ösztönét, még csak virtusból is helytállni. Jellemzõje volt a magyarság, az erdélyi magyar közösség, a székelyek iránti hûség és felelõsség. Így fogalmazta meg e kötõdés lényegét: „A madárnak s a melegnek szárnya van s szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülõföldje és számtalan kötelessége.” (Ábel a rengetegben) Ahûség, a szülõföldhöz, nemzethez, néphez való hûség apostola volt. Példaképe Mikes Kelemen, a hûséges, akirõl gyönyörû esszénovellát is írt, ajánlott – édesanyjának. „Voltak esztendõk, amikor a magyar irodalom Mikes Kelemenje voltam. Annyi különbséggel mégis, hogy az én fejedelmem nem egy új Rákóczi volt, hanem a lelkiismeret, melyet az emberi gondolkodás, Erdély nemes hagyományai és a mai idõk vajúdó eszményei tápláltak” (Bevezetõ) - vallotta. Mint ahogy a következõ gondolatokból is kitûnik, a hûség fogalma nála egyet jelentett a nép és a nemzet sorsa fölötti õrködéssel, a székelység és a magyarság szerencsecsillagaként való virrasztással. „A sors úgy rendelte, hogy a magyarság egyik töredékének fia lettem, s a történelem úgy fordult, hogy ez a néptöredék más állam határai közé került. A vér, a hûség és az erkölcsi érzék egyaránt azt parancsolják nekem, hogy ennek a töredéknek életéért és szellemi erejének fenntartásáért harcoljak. Székely vagyok, és ott van a helyem, ahol az övék” (Magyar sorskérdések); „Hordoztam a székelyek örökségét: a helytállást és a virrasztást” (Emberi szavak). Erdély, erdélyiség, ezek is központi kategóriái Tamási szentenciarendszerének. Az író igen fontos céljai voltak a szellemi önvédelem, az önazonosság-õrzés: „Mint maga az élet: olyan természetes, hogy vallom és hirdetem, és mindig hirdetni fogom: az országhatárok felett van egy lelki és szellemi egység, egy erkölcsi közösség, amely a világon szétszórtan élõ magyarokat egybekapcsolja, és lelki impériumban egyesíti. Ez a felfogás pedig nemcsak megengedi, hanem egyenesen kötelességemmé teszi, hogy Erdélyben és itt is, minden helyén a világnak: nyílt és becsületes módon munkása és ápolója legyek ennek a szellemi-lelki közösségnek” - vallotta A magyar szellem harmadik rendje címû írásában. És így is:„Mindig magyar öntudattal, de mindig nyíltan és tiszta szellemi eszközökkel küzdöttem az erdélyi magyarság emberi és nemzeti jogaiért”(A jó magyar béke ügyében); „Mint erdélyi ember, az erdélyi népek együttes és békés életéért hevültem, melyben mindegyik fél számára virágoznak a nemzeti és emberi jogok”(Zöld ág). Jó pár szentencia a bátorsággal kapcsolatos, hisz kellet ebbõl a kvalitásból annak a személynek, annak a népnek, nemzetiségnek, amely a Trianon utáni elnyomó, megsemmisítéssel fenyegetõ hatalom árnyékában élt. Az erdélyi magyarság félelmek erdejében élt (Ábel a rengetegben), szorongások árnyéka hullt mindennapjaira. Az emberek homlokára írták, hogy „hazátlan”, megsokszorozódott gyökerekkel kellet kapaszkodniuk, tehát, a szülõföldbe, önmagukba. Ne félj! Légy reménységgel! Maradni! Megmaradni! Egyetlen gondolat tartalmazza a fél szót, de annak mégis nagy a jelentésudvara: „Az ember nem fél, ha csak lehet”(Kiemelés tõlem – L. J.). Ábel fogalmazta meg ezt nagy szorultságában, a Rengetegben. Abban a léthelyzetben, kulturális közegben értelmezve ezt a szentenciát, amelyben született, jelentése, jelentõsége felerõsödik. Bizony, Tamási Áron is félelmek közepette küzdött sorsosaiért, az élen, s egy

EKOSZ - EMTE

lehetséges, megérzett erõszakos megsemmisítés elõl távozott 1944-ben Erdélybõl, Kolozsvárról Budapestre Származásából adódóan világérzékelése, társadalomszemlélete néppárti jellegû volt. Hitt a demokrácia mindenhatóságában Akárcsak hõse, Ábel, a szegények szószólója, zászlóhordója kívánt lenni. Az maradt, szellemi emberként is, haláláig. A népi írók mozgalmában találta meg a helyét a húszas évek végétõl, az azonos helyzetértelmezés és cél kötötte hozzuk. „Az új népi írók a népi szellemet a legmûvészibb s a legmodernebb formában fejezik ki. Nincs szükségük magyarkodásra, a magyarságot az emberen keresztül látják, éppen ezért õk a legeurópaibbak” – tartotta. Egy megújuló Európában a magyarság megreformálása érdekében emelte fel szavát az író a lillafüredi írókonferencián: „Õrködjünk az élet és az irodalom színvonala fölött, és õrködjünk a magyar ember emberies élete fölött.” A szolgálat a nép szolgálatát jelentette számára: „Az író az az ember, akit mindig megkérdez bajában a Nép; jobban mondva az író az az ember, aki meg is hallja, amikor kérdezi õt bajában a Nép” (Ajánlom magam). A nép és a nemzet szószólói tisztét vállalta magára, akkor is, amikor 1956-ban a magyarság gondjait közvetítette a nagyvilág felé megszövegezve a Gond és hitvallást, a Magyar Fohászt. A magyar szellem nagyjai mindig népben, nemzetben gondolkodtak – mérlegelve az európai esélyeket. Ez jellemezte Tamásit is, aki többször nyilatkozott az európaiságról mint a pennás ember számára mércét jelentõ szellemi horizontról. „Az európaiság számomra, - vallotta - az író és a szellemi ember számára, semmi egyéb, mint érték és szellemi magatartás. Az értéket mindenekelõtt a mûvészi forma adja meg, a szellemi magatartást a nemes mondanivaló. De nem ismerem el a forma mûvészi értékét nemes mondanivaló nélkül, és a mondanivalót nem ismerem el nemesnek a forma mûvészi értéke nélkül. Együtt állnak, vagy együtt buknak. Az alkotásnak ez a színvonalas összhangja az európaiság” (Idõszerû írói vallomás). Pályája kezdetét leszámítva, amikor a sajátos székely, erdélyi valóságot igyekezett mûvészetté lényegíteni, arra törekedett, hogy a helyi színek, a sajátos ábrázolásával egyetemes értékeket mutasson fel, egyetemes érvényû üzeneteket fogalmazzon meg. Ez sikerült is neki, ez teszi nagy íróvá, írónkká. Virrasztott az erdélyi, a székely, az egyetemes magyar értékek fölött. Virrasztott, azaz elõkészítette azok felvirradását. „Az irodalom szerepe, a legfelsõ fokon mindig ugyanaz: a kort jellemzõ mûveket szülni, s olyan embereket nevelni, akik a jobb jövõre is alkalmasak” – vallotta egy interjúban. A magyar nyelv bûvöletében élt. Egyik legmagyarosabban író alkotónk volt, akit már középiskolás korában jutalmaztak stílusáért. A székely tájnyelv virágos, metaforikus, tömör, kifejezõ világát tette összmagyar tulajdonná. A nyelvet kiemelten nemzetmegtartó erõnek tartotta: „A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe: hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hûség és becsület illeti õt” - írta A magyar szó becsülete címû publicisztikájában. Létértelmezõ irányulása közel állt a természeti környezetben élõ székelységéhez. Feltételezhetõen innen adódik végtelen természetszeretete és panteizmusa. A természet részének tekintette az embert, - állatok, növények egyenrangú testvérének. Így a lét határait a végtelenbe tágította, rokonszenvet érzett minden élõ iránt. „Életünk, mely jótékony csalással egyéninek mutatja magát, valójában közös minden élõvel; az állatokkal is közös, a növényekkel és az elemekkel, s közös a nappal, a holddal és a csillagokkal. Mert egy a világ”vallotta a Zöld ágban. Így ötvözte a buddhizmust, a lélekvándorlás elméletét a panteizmussal. Az elidegenedés, a pesszimista, tragikus, egzisztencialista világértelmezés korában õ egy céltudatos létet, egy derûs világot mutatott fel, melynek legnagyobb értéke a harmónia. Feltétlenül hitt az igazság, a jóság erejében. Mûveiben a lét negatív elemei fölött gyõzedelmeskedik a hit, a jóság, a szeretet, a szépség. Szolgálatkész szellemi ember volt, a kor kártékony tényezõi ellenében az emberiség szolgálatára kész magyar szellemi ember, aki tudva tudta, hogy az író körül gyûrûznie kell a víznek. A cselekvõ irodalom volt az eszményképe, a szellemi õrség mindennemû értékek fölött. Tevékeny részt vállalt az irodalmi életben, és a tágabb közéletben is, a békés építõmunkát és a nemzetiségek békés egymás mellett élését hirdette. Mûvészete biztatás arra, hogy éljünk kiegye-

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Mû hely

47

nesedett gerinccel és kiegyenesedett lélekkel, mindennél fonto- részben éppen a mûvészi formáért folytak, s tudom azt is, hogy a sabbnak tartva az emberi méltóságot. Mûvei, szentenciái korokon soha át nem hidalható különbséget igaz író és kontár között éppen a átzengve hirdetik a reményt, hogy van értelme nemzeti, emberi, mûvészi forma jelenti. S mégis egyre és makacsul azt mondja bennem egy hang: a tartalom! Nevelni kell és tanítani. Eszméket adni, egyéni létünk nagy kérdésein töprengeni, megoldásokat keresni. Tudatos író volt, szentenciáinak egynegyede mûvészi hitvallás. melyekért érdemes élni, s amelyeket itt hagyni e földön szívfájdaTamási Áront inkább õstehetségként, ösztönös mûvészként tartot- lom. Feltámasztani a hitet, hogy csak emberségesnek és igazságszetuk számon, az utóbbi idõben azonban több kötetben is megjelent retõnek érdemes lenni. És elhitetni: magyar légy kibúvó nélkül, eddig kevésbé ismert beszélgetéseinek, vallomásainak, naplójegy- mert ha kibújsz, a végén idegen dombon fogod sebeidet vakargatzeteinek gyûjteménye, amelyekbõl egy tudatos, céltudatos mûvészt ni”(Magyar Könyv). A népéhez, hazájához, nemzetéhez való tragiismerünk meg. Nem lehetsz író, a mások szószólója, - tartotta - csak kus kötõdés jó kifejezõje a következõ idézet: „Az eszmék dagálya ha jól tudod, mi a világ és néped elvárása az irodalom iránt, megis- idején, vagy a borúlátás apályában, mindig és mindenkor egy hajót mered az örök mûvészi értékeket, amelyek segítenek, hogy monda- kerestem, amely fedélzetére fölvegyen. Egy hajót, melynek a zásznivalód közösségi, egyetemes jelleget kapjon. Errõl az állandó ön- laja piros-fehér-zöld. Köszönöm személytelen Hazám, hogy hajódképzésrõl, érdekes, szemérmesen hallgatott az író. Állandóan olva- ra fölvettél”(Gondolatok hazatérés idején). Felelõsségének tudatásott – nemcsak írt – hogy otthon legyen abban a világban, amit úgy ban vallotta: „Az író a nemzet lelkiismerete […] nemcsak kötelesséhívnak: irodalom. Olyan, a népszolgálatot vállaló, egyetemes em- ge, hivatása, hanem joga is, hogy a szellem világában olyan rendet beriben gondolkodó mûvész volt, aki irodalomelméleti kérdések- teremtsen, amelybõl kívánatos nemzeti jövendõ és vidám emberi ben is igen jó iránytûvel rendelkezett. „Íróban alkusz, aki csak az élet sarjad”(Zöld ág). Mûveinek súlypontját képezik a szentenciák, amelyek szellemi idõszerût tanítja; s ártatlan álmodozó, aki csupán az idõtlent. Foglalkozást ûznek ezek: az alkusz a jövedelmezõt, s az álmodozó a kilá- nehezékké válva biztosítják azok maradandóságát, segítenek netástalant. Mennyire más az igazi szellem, ki a hivatás ritka ruhájá- künk is megmaradni „a meglódult idõben”, bármely értékrontó ár ban küszködik, hogy valamiképp egységbe foghassa az idõszerû ellenében. Az író közismert szentenciáját parafrazálva azt is mondfelismerést és az idõtlen eszmét!”(Gondolatok hazatérés idején); hatnók, hogy az volt a mûvészi hitvallása: Azért vagyunk a világon, „Nem tartozom semmiféle stílusirányzathoz. Legközelebb talán a hogy szétszórjuk benne létünk igazságmagvait. Tamási Áron mûverealizmushoz állok. De a valóság számomra nemcsak társadalmi ibõl az igazság- és szabadságszeretet, a jóság, a szülõföldhöz való vonatkozásaiban él, hanem az emberi lét egész tudományos és köl- kötõdés érzése, a népi és egyetemes emberi értékek iránti ragaszkodás árad felénk. Rohanó világunkban mûveibõl így, kiemelve jobtõi világára kiterjed” (Vázlatos írói arckép) – vallotta. Gondolatainak fókuszában az a gondolat áll, hogy õ magyar író. ban felfigyelhetünk megtartó gondolataira. Sáfárkodjunk jól ezek„Magyar írónak lenni mindig harcot jelent” – hirdette. És hogy: „Az kel a javakkal, amelyek a posztmodern korban sem veszítik becsüírónak, aki lelkiismerete és nemzete elõtt nemcsak azért felelõs, ket: lényeglátásuk, találó mûvészi megfogalmazásuk, egyetemes amit írásban és szóban hirdet, hanem azért is, amit mások az õ hall- emberi jellegük karátja teszi õket idõtállóvá. Nagy írónk gondolatagatása fölött népével cselekednek: elsõsorban kötelessége, hogy inak nem árthat az idõ vasfoga gondolatai gyõztes fényként ragyogminduntalan számadást csináljon önmagával” (Divatos népiség). ják be földünket, mûvészetének piros gyümölcsei beérve tündökölValamint: „Furcsa nyugtalanság él bennem, ha arra gondolok, hogy nek. Pihenjen békében, és még soká éljen bennünket éltetõ, megtara mûvészi forma kizárólagos törvényét magamra nézve elismerjem. tó szelleme. Kissé felelõtlennek és némileg haszontalannak is érezném magam. - Lõrincz József Annál különösebb ez, mert az írásért folytatott küzdelmeim nagy GFGF Az alábbiakban Tamási Áron szentenciáiból az itt rendelkezésünkre álló hely arányában közlünk, következõ lapszámainkban rendre visszatérve rájuk.

Közmondásszerû gondolatok, példabeszédek A törvén nem cifraság.(Székely legény levele Amerikából) A szívnek semmi sincs messze.(Énekes madár) A jó úton is lehet tévelyegni.(Ragyog egy csillag) Az ember nem fél, ha csak lehet. (Ábel a rengetegben) Szegény embernek muszáj bátornak lenni. (Ábel a rengetegben) A gyõzelmet nem adják ingyen.(Harmat és vér) Ördögnek ördög a szolgája.(Ördögölõ Józsiás) Nagy a vitézség, mert kicsi az ellenség.(Ragyog egy csillag) A gyermek valójában a világé.(Világló éjszaka) Õz a farkast s nép a zsarnokot megismeri.(Szegénység szárnyai) A bátor sasmadár sincs vasból. (Székely legény levele Amerikából) Nem sírni kell, hanem megküzdeni a világgal. (Õsvigasztalás) Mindenkinek jólesik a szabadság. (Jégtörõ Mátyás) Legyõzi a jó a rosszot,/ S a tiszta szív a gonoszot. (Énekes madár) A tûz nem pusztításra van, hanem világításra.(A tûz világossága) Ki nagyot akar, nagyot kell annak szönvedni.(Magyari rózsafa) Ha fa virágozzék, ha leán, vágyakozzék!(Ha igazság, harmatozzék) Reggel is igaz, ami este igaz volt.(Zöld ág) Ember egyengeti az Isten útját.(Vitéz lélek) Nemcsak kenyérrel, hanem igével is él az ember. (Ábel a rengetegben) c A ház hit és becsület bölcsõje, öröm és boldogság koporsója.(Vitéz lélek) c Nem küsasszony a törvény, hogy ha kell, ha nem, hát kedvibe járjon az ember.(Õsvigasztalás) c Egy kicsi faluban is születhetik olyan ember, aki a bolha lábát meg tudja számlálni.(Szirom és Boly)

c c c c c c c c c c c c c c c c c c c c

2007. szeptember

c Létértelmezések, erkölcsi normákat, cselekvésmodellt rögzítõ szentenciák c Aki az igazságot akarja, a legnagyobb terhet akarja. (Jégtörõ Mátyás) c Az igazságnak és a jóságnak gyõzelemre kell jutni, de miképpen juthasson gyõzelemre, ha mi magunk is megtántorodunk néhanapján. (Jégtörõ Mátyás) c Aki az igazság szolgálatában forgolódik, annak a hatalmak külön fegyvereket adnak. (Jégtörõ Mátyás) c Aki hisz és reménykedik, annak félig gyõzelme van már a jóban. (Ragyog egy csillag) c Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. (Ábel Amerikában) c Embernek is nagyobb az, aki fajtáját el nem hagyta, hanem vele és általa él a világnak. (Erdély békességet fog találni) c Ha elvünk az igazság, akkor azt mégsem lehet egészen feladni. (Csalóka szivárvány) c Az igazságtalan ítélet egyszer visszaszáll arra, aki cselekszi.(Vallomás) c Tiszta és nagy célokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.(Tündöklõ Jeromos) c Amíg embernek hitvány, magyarnak nem alkalmas. (Piros alma) c Egyedül a cselekvõ ifjúságban hiszek. (Cselekvõ erdélyi ifjúság) c Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után. (Jégtörõ gondolatok) c Minden embernek õrködnie kell a világ felett. (Ábel a rengetegben)

Mû hely

48

EKO SZ - EMTE

Dr. Szõcs Károly írásaiból

Hypatia – egy tudósasszony borzalmas halála Alexandriai Hypatia (~ 370 - 415) görög matematikus és filozófusnõ Alexandriai Theon görög matematikus és csillagász leánya volt és Epiphanius gr. matematikus húga. Apja tanította matematikára, és az alexandriai Museionban részesült filozófiai oktatásban; késõbb maga lett az alexandriai neoplátonikusok vezetõje. Hypatia oktató tevékenysége átfogta az egész filozófiát, és az akkori szûkebb értelmezés szerint a hozzá tartozó matematikát, mechanikát és asztronómiát, majd késõbb zenét is. Sok tanítványa volt, saját lakásán tanított. Rendkivüli tekintélyre tett szert Alexandriában, így a Museionban a plátoni fizlozófia tanszékének vezetõje volt; a város politikusaihoz és vezetõihez igen csak jó

kapcsolat fûzte – ami talán hozzájárulhatott halálához is. A történelem elsõ filozófus és matematikus asszonyának bestiális meggyilkolásával kialudt az alexandriai matematikai iskola. Halálának körülményeirõl mindmáig rendkívül sok feltételezés látott napvilágot. Tény azonban, hogy a fellázított csõcselék Hypatiát útban hazafelé az utcán elfogta, ruháit letépte, a Caesarion templomba hurcolta, ahol agyonütötték, majd darabokra tépve elégették. Manapság valamennyi kultúrtörténész azon véleményt képviseli, hogy Hypatia volt a II. Constantinus császár törvénykezése szerinti elsõ jeles áldozat; a szóbanforgó rendelet szerint a babonát kiírtandó, valamennyi varázsló vettessék a vadállatok elé, vidéke-

A tánc és a táncos dícsérete avagy német laudáció egy magyar táncosra Barbay Ferenc (Miskolc, (*1943- ) 1969-ig a bp-i Operaház tagja, 1969-óta a Müncheni Operaház vitathatalan szólótáncosa, 2006. október 25-én München fõpolgármestere átnyújtotta neki a város Táncdíját, a balettegyüttes most 63. éves, volt elsõ szólótáncosának. Eddig tehát a rövid, a futtában olvasásra szánt német sajtóhírek egyike. A FAS (Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung) mai, október 29-i számában azonban rendkívûli laudáció olvasható, Wolf Wondratschek tollából. (Feuilleton, 31. old.: TANZEN Es ist Gebet, Liebe und letzte Einsamkeit) Nem célom ismertetni az egész írást, csupán néhány szép gondolat közvetítésére vállalkozom: Kezdetben volt a ritmus – ezzel a mondattal kezdõdik, ami biblikusan hangzik, hiszen parafrázis a „kezdetben volt pediglen a szó, Istennek szavá“-ra – de, helyénvaló! Aki úgy táncolt, hogy semmi

Hypatia – Gasparo rajza, 1908 ken pedig vashoroggal tépessék szét testük; ebbe pedig beletalál Hypatia halála. Az elsõ boszorkányüldözési áldozatnak is tekinthetõ. Legalább ennyit tudhatunk róla.

másra nem gondolt, talán nem is tudta, mit cselekszik, de ahogyan azt tette, az maga a tökéletesség volt. Magamban mindig feltételeztem, hogy így néznek ki a boldog emberek. Táncolni: ez imádkozás és kárhozat, szerelem és az utolsó magány. Senki nem tudja ezt jobban, mint Barbay – írja Wondratschek. És tovább: Táncolni, az istenek és a szellemek felidézése, és – egészen földi történés, a nemek talákozása és szótlan párbeszéde, vérnélküli párbaj, két alapelv találkozása: a nõi, a dallamé, és a férfi, a ritmusé. A színpadi tánc, a balett, ahogyan a nagy koreográfus, Balanchine véli: „..., a tánc királynõje a nõ és a férfi az õ apródja.“ „És még pár személyes szó hozzád, Ferenc, Te, az én magyarom, ahogyan téged mindig neveztelek, mikor egymást köszöntve összeölelkeztünk. Mein Ungar!“ „Szerencsém, hogy téged láthattalak táncolni. Fülemben cseng még a neked szóló taps. Sõt, azt is tudom, amit akkor gondoltam; az én dícséretem hozzád így hangzik: »Wer so tanzt, kann auch ein ungesatteltes Pferd reiten.« – vagyis: aki így táncol, az meg tudja ülni nyereg nélkül is a lovat. 2006. október 29.

Sappho (Kr.e ~ * 630 - 612 – † 570) Görög költõnõ, az ókor legjelentõsebb lírikusa. Lesbos szigetén élt. Összes mûveinek – mai megítélések szerint – csupán 7%-a maradt fenn. Életrajzi adatai bizonytalanok, késõi legendákra támaszkodik; eszerint nemesi családból származott és politikai okból Sziciliára kellett menekülnie, ahonnan ~ 591-ben tért vissza Lesbos szigetére. Itt egy csoport fiatal lányokból álló tanítvány gyûlt köréje, akiket zenére, énekre, költészetre és tánca tanított. Az istenek tiszteletére rendezett ünnepeken léptek fel. Mûvei istenes hymnusok, esküvõi- és szerelmi dalok, összesen kilenc kötetre rúgott; valamennyi eltûnt. Az ókor legjelentõsebb lírikusának számít, tiszta és kifejezõ erejû nyelvezete a római Horatiusnak is példaképûl szolgált. Halála után két évszázaddal Platon oly nagyra becsülte líráját, hogy Sapphot a tizedik múzsának nyílvánította. Férje egy gazdag kereskedõ volt; egyetlen leánygyermekének haját „szõke fáklyafény“-ként írta le egyik versében. Férjének neve állítólag Kerkylos volt, ami talán kései sikamlós szójáték is lehetett, ti. a férj valószínû származási helye Andros, ami jelentése: férfi, Kerkos pedig a pénisz görög megnevezése. Több éneke homo-erotikus kicsengésû lévén, ma a nõi homoszekszualitás leszbikus szerelem megnevezése Sappho lakhelyétõl, Lesbos sziget nevébõl származik. Halálának körülményei pontosan nem ismertek; állítólag a nálánál egy 20 évvel fiatalabb, iránta viszonzatlan szerelmi bánatában egy szikláról vetette magát a mélybe. Metszet a 19. századból Sappho, a klasszikus kultúránkhoz tartozó ismeretanyag marad továbbra is.

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Görbetükör

49

Az öregember és a bankok Miután a bergengóciai öregember nagy kínnal-keservvel felépítette félkacsalábon forgó vityillóját, háza körül kivirágzott az átkozott parlagfû is. Jószomszédja disznajának taknya-nyála összefolyt, a környékbeli tehenek meg úgy bõgtek tõle, hogy szemükbõl patakzott a könny. Rosszakarói feljelentése folytán a bergengóciai önkormányzat elrettentõ példát statuálva félmillió rézpénzre bírságolta az öregembert. Mivel hogy apelláta nem volt, az építõmesterek pedig az utolsó fillérig kizsebelték, naív hittel úgy kalkulált az öreg pozdorja, hogy majd a jóságos bankok kisegítik hitellel. Elõször a kamatos bankokat hírbõl sem ismerõ Róbert Bácsi Bankintézetbe totyogott, hogy jelzálog-kölcsönt markoljon fel a szabálysértési bírság kiegyenlítésére. Az ügyintézõ sandán nézett az öreg õsz hajára és egyenesen a szívének szegezte a kérdést: - Ugyan hány évesnek tetszik lenni, kérem? - Hetvenhét – felelte büszkén az öregember és dicsekvõn a mellkasára ütött - , de orvost még a közelemben sem láttam. - Túl korosnak tetszik lenni, sajnos. - Hát bizony így múlik az idõ. Aki fiatalon nem krepál be, az egyszer megöregszik – filozófált az öregúr. - Hát igen, ez igaz – bólogatott a bankos ember - , de szabályaink szerint hatvanöt év feletti korú egyénnek nem adhatunk semminemû kölcsönt. Ez nálunk szigorú belsõ utasítás.

2007. szeptember

A naívan gondolkodó szegény öregember ezt a vadkapitalista tézist nem értette. Dehiszen, ha a kölcsön visszafizetése elõtt hirtelen feldobná a talpát, ott marad nekik az alulértékelt, betáblázott háziingatlana és még a nevetõ örökös keresztfia képérõl is lehervad a mosoly, amikor potom pénzért elárverezi, elkótyavetyéli azt a pénzintézet. Akkor hát hol a rizikó? Mirõl beszélünk? - Megmondom õszintén – világosította fel a hitelcsoport-vezetõ -, bankunk nem szívesen foglalkozna ilyesmivel. A szívünk mélységesen fájna, ha erre sor kerülne. Mi az ügyfelünket szent embernek tartjuk. Dehogy mernénk holtában is megsérteni egy ilyen piszkos aktussal, mint az árverés. A Rosta Bank patinás épületében az öregember már tanulsággal felvértezve lépett az illetékes ablakához. Rögvest a lényegre tért. -Tessék mondani, a hatvanöt éven felüli koros ember már le van szarvasbõrrel takarva? – kérdezte a szemüveges csinos kisasszonyt. - Miért tetszik ilyen csúnyán beszélni? – húzta fel a szemöldökét a hölgy. - Hát csak azért kedves nagysága, mert más hasonló helyen már úgy értesültem, hogy hatvanöt év felett leírják maguk az ügyfelet. Egy fitying nem sok, de annyi kölcsönt sem folyósítanak az ilyen halandónak. Hol itt az esélyegyenlõség, asszonyom? Tudja azt a közmondást, hogy öregember nem vénember…? Miután a kedves hölgy ártatlan boci szemekkel mustrálta az öregurat, az botjának erõteljes koppantásával követelte, vezesse õt a fiókigazgató színe elé. - Ha tegyük fel, nem állampolgári kötelességem teljesítésére, azaz szabálysértési bírság kifizetése végett kellene a kölcsön, hanem multimilliárdos létemre márványköves kristálypalotám volna Budán a Rózsadombon, jachtot vásárolnék hetvenhét évesen, hogy ifjú mátkámmal kapuzárás elõtt még egyszer kései nászutat tegyek a Karibikon, kapnék jelzálogkölcsönt vagy sem? – kérdezte a nagyfõnököt és szájtátva várta a választ. A fiókigazgatót meglepte a szokatlan érdeklõdés. Zavarában krákogott kettõt-hármat, megnézte, hogy jól be van-e csukva az ajtó, majd bizalmasan, hangját lehalkítva az öregember fülébe súgta: Akkor a helyzet egészen más lenne, de errõl jobb, ha nem beszélünk, mert még a csillárnak is füle lehet… Az öregembernek sírni való kedve volt. Igazságérzetét mélyen bántották ezek a szavak. Tehát a tények mégsem hazudnak. Ebben a rohadt betyár világban kétféle mércével mérik az embert. Ha gondos, szeretõ felesége lenne, most a vállára borulva pityeregné ki magát. De csak egy pulija van, az meg olyan izgága, hogy nem tûri sokáig gazdája fejét válla fölött. Az ördögi kör tehát végleg bezárult. Kár tovább próbálkoznia. Megélte, hogy vénülõ fejjel másodrendû állampolgárrá deklarálódott. Életében elõször páni félelem fogta el. Rémálmaiban briganti kinézetû állami vég-

rehajtók verték bilincsbe és vigyori képû, kaján brókerek mértek huszonöt botütést a fenekére... Egyik éjjel álmából felriadva eszeveszett gondolat szállta meg. Szekercét ragadott és sorjában betörte Róbert Bácsi Bankjának utcai ablakait. Egy, az új kocsiját nulla fitying kölcsönnel használó diszkóbeli kába ficsúr, aki éppen százzal tekeredett fel a bank elõtti ecetfára, életének búcsúperceiben még hallani vélte az öregember fülrepesztõ káromkodását: - Hogy az a kirekesztõ álnok istenetek rogyassza rátok a kékszínû eget! Pár nap múlva a Csigabiga Televizió arról adott hírt, hogy egy al-Kaidához közelálló bergengóciai öngyilkos merénylõ „Allah hatalmas, Allah rettenetes” – felkiáltások közepette saját fejével verte be Róbert Bácsi Bankjának összes ablakait. Mielõtt még a mindenre elszánt terrorista az épületbe hatolt volna, a szemfüles õrzõ-védõ szervek ártalmatlanná tették… A hír csak annyiban sántított, hogy nem ezek a szervek, hanem a kihívott mentõk csavarták ki az õrjöngõ öreg kezébõl a szekercét, majd a bolondokházába szállították, ahol a stressz okozta gutaütés végzett vele. A bergengóciai kormányt állandóan fricskázó ellenzéki lapok azt is tudni vélték, hogy a bûnbánatot gyakorló önkormányzat, továbbá Róbert Bácsi Pénzintézete, valamint a Rosta Bank idõs Nefelejcs Eleket saját hõsi halottjának tekinti. Temetésérõl késõbb – majd ha fagy – történik intézkedés.

-

Z. Zwada András

História

50

EKOSZ - EMTE

Gerendás Lajos

Kisebbségi lét erdélyben 1920-1990 között (vázlatos számbavétel) (Folytatás elõzõ lapszámunkból) 1948. március 8. Jelentés a magyar érdekeltségbe tartozó erdélyi pénzintézetekrõl: (…) Udvarhelymegyei Takarékpénztár, Székelyudvarhely. (23%-ban. a Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár Egyesület Bp. IV. -ma V. ker. G. L.- Deák Ferenc u. 5. érdekeltségi köréhez tartozott.) 1948. március 21-23. A Román Kommunista Párt egyesítõ kongresszusa. 1948. március 28. Nemzetgyûlési választások Romániában. 1948. április 12. A Román Népköztársaság alkotmányának elfogadása. 1948. április 13. Megalakult a legfelsõbb államhatalmi szerv, a Nagy Nemzetgyûlés, amely megszavazta az ország alkotmányát. 1948. április 14. Ideiglenes megállapodás és aktajegyzék született a romániai magyar bankok helyzetének rendezésérõl. 1948. április 17. Érvénybe lépett az alkotmány. 1948. június 11. Az államosítás kezdete. 1948. június 12. Iklódi Dezsõ követségi tanácsos jelentése Molnár Erik külügyminiszternek a romániai államosításokról: „A Román Népi Köztársaság Nagy Nemzetgyûlése a tegnapra összehívott ülésén egyhangúlag szavazta meg „az ipar-, bank-, biztosítási-, bánya és szállítmányozási vállalatok államosításáról szóló törvényt, mely a román népi demokráciának ezideig legfontosabb gazdasági rendelkezése. (…) talán lehetséges volna a magyar állami érdekeltségû vállalatok államosításával kapcsolatosan a román kormánnyal külön megállapodást létesíteni, tekintettel arra, hogy a magyar államnak abszolúte és a többi államhoz viszonyítva is rendkívül nagy az érdekeltsége.” 1948. június 21. A nemzetgyûlés határozatot hozott a bankok, vasutak, bányák, iparvállalatok államosításáról. 1948. augusztus 3. A 176. kormányrendelet értelmében az iskolákat államosították. Az általános iskolakötelezettség 4-rõl 7 évre emelkedett. 1948. augusztus 30. A 221/1948. számú rendelettel létrehozták a Népbiztonsági Fõigazgatóságot (Directiunea Generala a Securitatii Poporului), a hírhedt Securitatét. (A csendõrséget a 25/1949. rendelettel szüntették meg.) 1948. október 21. A gyulafehérvári ortodox katedrálisban hivatalosan kimondták a görög katolikus egyház megszûnését, beolvadását az ortodox egyházba. 1948. október 26. A szovjet mintára készült felsõoktatási törvény megjelenése. 1948. november. A kolozsvári Bolyai Egyetem orvosi kara Marosvásárhelyre költözött. 1948. november 7. Az 1944 óta Székelyudvarhelyen polgármesterként dolgozó Dobos Ferencet menesztették. 1948. december 8.-i magyar – román vízumegyezmény után gyakorlatilag a közönséges útlevelek kiadása megszûnt. Vasfüggöny gördült le Románia és Magyarország közé… 1948. december 12. Megnyílt Kolozsváron az Állami Magyar Népopera. 1948-ban Romániában 2 089 alsó fokú iskola és óvoda, 145 középiskola, és 4 felsõfokú oktatási intézmény mûködött. Megszûnt az Erdélyi Tudományos Intézet és az Erdélyi Múzeum Egyesület. 1949. A munkások jegyre kapták a húst. Az „A” jegyre 500, a” B1”-re 450, a „B”re 400, a” C”-re 300, a „D1”-re 150 gramm húst osztottak – havonta… 1949. március 1. A magyar földbirtokosok „buletinjébe” D. O. betûket bélyegeztek. ”Domiciliu Obligatoriu (kényszerlakhely). Megkezdõdtek a kitelepítések. „A Földmûvelésügyi Minisztérium 10 126/1949 számú rendeletével a legeltetési díjakat a következõképpen állapította meg állatonként: a dolgozó szegényparaszt 300 lej, a középparaszt 450 lej, jobb gazdák 600 lej, zsíros gazdák 800” 1949. március 2.-rõl 3-ra virradó éjszaka. Az államosítás. E napon hajnali két és három óra között, a 83/1949-es törvényre hivatkozva történtek meg a székelyudvarhelyi kitelepítések. 1949. március 3-5. Párthatározat a mezõgazdaság szocialista átszervezésérõl.

1949. március 19. A Mezõgazdasági Minisztérium 556. 484/1949. sz. rendelete „lehetõvé tette” hogy a földjét nem saját kezûleg mûvelõ mérnök, tisztviselõ az államnak „ajándékozza” földjeit. 1949. április 10. Romániában bevezették a tanácsrendszert. 1949. május. Újságcikk: „A közoktatásügyi minisztérium közölte, hogy május 15. és 25. között tartják meg országszerte a vállalatok, üzemek, gyárak és katonai egységek mellett mûködõ alfabetizáló tanfolyamok záróvizsgáit A legutolsó népszámlálás adatai szerint az országban 3 197 278 írástudatlan volt, az elmúlt rendszerek e gyászos emlékének felszámolására egy év alatt 14 163 alfabetizáló tanfolyamot indítottak be.” 1949. július 24-én megalakult Románia elsõ öt kollektív mezõgazdasági társasága. 1949. õszére megemelték a beadandó tej mennyiségét. „A Földmûvelésügyi Minisztérium 105 298/1949 és 105 300/1949 sz. rendeletére hivatkozva újra felhívjuk a figyelmüket a kukorica leszedésére, nyomban megérésük után. A kukoricát beérésével egyidejûleg mindjárt le kell szedni, még akkor is, ha a beérés csak kisebb területen történt, nem várva azt, hogy az egész kukorica terület leérjen. Stancu miniszter” 1949. szeptember 1. A Román Munkáspárt Központi Bizottsága elhatározta „Munkás-hadtest” felállítását. Ez a katonai kényszermunka kezdete Romániában. 1949. október. Hazaárulás vádjával bíróság elé állítják és elítélik a Magyar Népi Szövetség vezetõit. (Balogh Edgár, Csõgör Lajos, Demeter János, Jordáky Lajos, Kurkó Gyárfás, Méliusz József. (1955-ben szabadultak.) 1950. Romániában létrehozták a néptanácsokat. Az ügyosztályokat (mezõgazdasági, pénzügyi, gazdasági és ipari, tanügyi, kulturális és sport, közellátási, valamint népjóléti és munkaügyi) 1951-ben szervezték meg. 1950. január 13. A Román Honvédelmi Minisztérium és az Építkezési Minisztérium 58. számú közös beadványának címe: „A munkaszolgálat szervezésére és mûködésére vonatkozó határozat.” Ettõl kezdve egészen 1962-ig Nikolski tábornok vezette a Securitatét. Segédei Dulgheru és Sepeanu ezredesek voltak. 1950. április 27. Értekezlet, melynek célja, hogy a papok és a hívek határozatban követeljék, hogy a katolikus egyház az: ”alkotmány szellemében illeszkedjék be a törvényes keretek közé.”, mivel a többi egyházak már „bekapcsolódtak a Népköztársaság törvényes kereteibe.” 1950. Pünkösd. Ettõl kezdve folyamatosan akadályozták a hívek részvételét a csíksomlyói búcsún. Hadgyakorlatokat tartottak, a Csíksomlyóra vezetõ utakat lezárták, a székely körvasúton a mozdony csak egyetlen kocsival közlekedett a búcsú elõtti két napon, és Csík felé nem adtak ki jegyet, rendszeresítették az utakat lezáró kerékpárversenyeket, kifejezetten pünkösd szombatján, stb.… 1950. szeptember 8. Az 5. számú törvény alapján Romániában felszámolták a megyerendszert, helyette a rajonfelosztást vezették be. 28 tartomány alakult, ebbõl Erdélyben 11. A Székelyföld Maros tartományhoz tartozott. Brassó neve ekkor Orasul Stalin. 1950. szeptember 22. A háromszéki Gidófalván a tüntetõk közé lõnek. Két halott. 1950. december 3. Az elsõ helyi tanácsválasztások Romániában. 1950. december 15. Törvény az elsõ ötéves tervrõl Romániában. 1951. Udvarhely Rajon Néptanácsa Végrehajtó Bizottságának 14 108/1951. számú rendelete alapján augusztus 20. és szeptember 10. közötti idõt (a legnagyobb dologidõ! G. L.) jelölték ki a „dolgozók téli tûzifakészletének biztosítására.” „A falusi dolgozó parasztság családonként az alábbi mennyiséget fogja kapni: 3 szekér gallyfát, vagy ahol vágtér van ott 2 ürm. fát vagy két rakás ágfát. A kulákok részére kiadandó famennyiség a következõ: 2 szekér gallyfa, vagy ahol az erdészet által 1951-52-ben kitermelt régi rakás ágfa van ott két rakás ágfát kaphatnak (…) a lakosság tûzifaellátása folyó év október 20.-ig bezárólag meg kell történjen, mely határidõn túl erdõzárlat lesz (sic! G. L.) elrendelve és az erdõben szekérrel vagy gyalog járni tilos lesz.”

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

História

1951. július 20. Bukarestben megkezdõdött Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök pere, mely még aznap ítélettel zárult. A püspök urat 10 év „nehéz börtönre” és 5 év polgári jogvesztésre ítélték. 1952. január 24. A várható pénzbeváltás miatt a pénzforgalom megszûnt. 28-án a pénzbeváltás értelmében 1000 lejért tizet, 3000-ért húszat, e felett minden 400 lej után 1 lejt. 1952. február 1. Az adók a tízszeresükre, a termés-beszolgáltatás 50%-al nõtt, és megkezdõdött a húsbeszolgáltatás is. A marhahús kilójáért 60 banit, a sertéshúsért 1,50 lejt fizettek a beszolgáltatásnál. A pénzbeváltás után a leggazdagabb embernek is alig 50 leje maradt. 1952. február 21. Román-magyar tárgyalások az Erdélyben maradt magyar érdekeltségekrõl. Antos István, a magyar delegáció vezetõje leszögezte: „Akármelyik tételét vesszük elõ ezeknek a román igényeknek, mi hasonló magyar igényeket tudunk támasztani, sõt (…) ezek az igények sokszorosan meghaladják a Román Népköztársaság által támasztott igényeket." 1952. június 17. Magyarország és Románia hosszúlejáratú árucsere-forgalmi megállapodást kötött. 1952. július 18. AScinteiában megjelent a Román Népköztársaság új alkotmányának tervezete. 1952. július 29. A Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsának ideiglenes Végrehajtó Bizottsága bõvített ülése. 1952. augusztus 22. A „Vörös Zászló” cikkébõl (I.Luchian):” „Székelymúzsna és Archita (Erked, G.L.) a múltban egyaránt szenvedett a román és magyar kizsákmányolók miatt; ma közöttük húzódik a Magyar Autonóm és Sztálin tartománynak a határa, de mivel mind a két faluban kollektív mûködik, és a kollektivisták egymást eddig is sokat segítették, a határ nem választóvonal lesz, hanem a testvériség és bizalom olyan jele, mely összeköt.” 1952. szeptember 21. A 331. számú törvénnyel ismét átszervezték a közigazgatást. A 28 tartományból csak 18 maradt meg. A Magyar Autonóm Tartomány 13. 550 négyzetkilométeren jött létre, 731 000 lakossal, melynek 78 %-a magyar volt, 20 %-a román, és 2 %-a egyéb. A tartományon belül létrehozott 9 rajonból csak kettõ, a régeni és a maroshévízi volt román többségû. Temesvár környékén Jugoszlávia felé erõdvonal építését kezdik meg: „Olyan hatalmas betontesteket tettünk a földbe, amelyek kétezer zsák cementet is magukba nyeltek.” 1952. szeptember 28. Alkotmánytörvény a Magyar Autonóm Tartomány megszervezésérõl. 1952. november 3-12. Román-magyar pénzügyi tárgyalások. Nagy Antal pénzügyminisztériumi elõadó elkészítette a Romániával szemben fennálló követeléseink és tartozásaink kimutatását. Néhány tétel: 340 kh. megvásárolt erdõ, 1900 lakóház, 930 kh. házhely, 25 125 kh kert, szántó, 13 765 kh. szõlõ, gyümölcsös, stb., stb. 1952. december 17. A Végrehajtó Bizottság 16554 sz. rendelete alapján a községek névváltoztatására létrehozott bizottság 1952. január 8-án alakult. A rajon 15 (Székelyudvarhely környéki) községének, illetve falujának névváltoztatására tett javaslatot: „Szentábrahám-Leányhalom, Szentlélek-Nyikófalva, Szentmihály-Ligetújfalu, Szentmiklós-Somospatak, SzenterzsébetErzsébetfalva, Bikafalva-Nagyküküllõfalva, KápolnásfaluHomoródfõ, Szentegyházasfalva-Fenyõmezõ, SzenttamásSzilváskert, Szentkirály-Rezalja, Homoródszentmárton-Új Élet, Homoródszentpál-Sósmezõ, Homoródszentpéter-Péterfalva, Homoródkarácsonyfalva- Kis Homoród, Szentlászló-Lászlófalva, Hodgya-Józsafalva. (Itt született a kommunista mozgalom késõbb kivégzett harcosa Józsa Béla.) Az eredeti javaslaton egy ismeretlen kéztõl származó bejegyzés található: „Borzalmas”… 1953. Ez az év volt a legnehezebb ebben az idõszakban Egy katolikus pap havi fizetése 168 lej volt. A 308/1953. számú minisztertanácsi határozat megtiltotta idegen kéz alkalmazását a földmûvelésben. Aki nem képes egyedül azt megmûvelni, köteles az államnak felajánlani 1953. július 7. Antos István és Emanoil Vinea pénzügyminiszter - helyettesek aláírták a két ország között „függõben lévõ egyes pénzügyi és gazdasági kérdések végleges rendezése” tárgyában készült egyezményt, mely – Antos szavaival élve - „lemondott minden (magyar) igényrõl, és fennmaradt miden, ami román igény”… 1954-ben Nyárádszeredában 1972-ig helyi rádióadó mûködött, melyet 24 településen lehetett hallgatni. Bevezették Romániában az ingyenes orvosi ellátást.

2007. szeptember

51

1954. április. A 261 méteres hullámhosszon megkezdte mûködését a kolozsvári kétnyelvû, magyar-román rádiómûsor. 1954/1955-ös tanév. A marosvásárhelyi református kollégium 398 éves története során elõször indult román tagozat… 1955. február 2. Kiengedték a börtönébõl Márton Áront. A Közoktatási Miniszter 229/1955. számú rendelete azokat a VIII-X. osztályos tanulókat, akik 3 tantárgyból bukásra állnak, azonnali hatállyal a termelésbe irányítják át, de biztosítva a továbbtanulás késõbbi lehetõségét is. 1955. március 25. A letartóztatása után szabadult Márton Áron püspök átvette az egyházmegye vezetését. 1955. szeptember 1. Fennállásának 85. évében az Oktatásügyi Minisztérium megszüntette (áthelyezte Székelyudvarhelyre) a Székelykeresztúri Tanítóképzõt. Az intézet helyén Gyermekotthon létesült. 1956. január 4. 12. számú rendelet szerint a közigazgatást ismét átszervezték. 1956. február 21. Népszámlálás. 1 653 700 magyar anyanyelvû lakott Romániában, ez 9. 5%. 1956. június 13. A bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, román és szovjet kormányok közti megállapodás értelmében ezen országok polgárai e naptól kezdve útlevél nélkül utaznak egymás országaiba. (?!. G. L.) 1956. szeptember 9. Pándi Pál Közös dolgainkról. c. cikkének magjelenése Budapesten a Szabad Népben. Ez a cikk bírálta elõször a kommunista Romániát Budapestrõl. A cikk elsõ mondata: „Hazudik az a magyar, aki Biharkeresztesnél átlépve a határt „külföldön” érzi magát.” S még egy mondat: ”A Román Népköztársaság magyar kultúrája a magyar kultúra része – erkölcsileg – szellemileg felelõsek vagyunk tehát érte mi is.” A Román Munkáspárt Központi Bizottsága haladéktalanul tiltakozott, és a magyar párt Központi Vezetõsége „haladéktalanul” kifejezte sajnálkozását… 1956. október 23. Abudapesti román nagykövetség távirata Bukarestbe 21 óra 20 perckor:„Jelenleg a lengyelekkel rokonszenvezõ hatalmas naggyûlés zajlik. Az élen az egyetemisták állanak, a tömeg nemzeti zászlókkal és jelszavakat skandálva tüntet az utcákon. Bem szobrához eddig több mint 100 000 tüntetõ gyûlt össze és arra lehet számítani, hogy a munkaidõ lejártával (17 órakor) a résztvevõk száma megnõ. Pillanatnyilag a tüntetésnek nacionalista jelei tapasztalhatók.” Éjjel 22 óra 35 perckor riadóztatták az országban állomásozó 33. gépesített szovjet gárdahadosztályt, amelynek elsõ egységei már másnap átlépték a román-magyar határt. 1956. október 24.-rõl 25.-re virradó éjszaka. Bukaresten összeült a Román Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Bürója: „Cenzúrázni kell a Magyar Népköztársaságból érkezõ vagy a Magyar Népköztársaságba címzett teljes levelezést, a gyanús küldeményeket vissza kell tartani, (…) a postaigazgatóság figyelmesen ellenõrizzen minden, A Magyar Köztársaságból érkezõ sajtókiadványt, és tájékoztassa az RMP KB titkárságát azokról a kiadványokról, amelyeknek leállítását indokoltnak tartja, (…) a BM kötelékeibõl meg kell erõsíteni a Magyar Népköztársasággal közös határszakaszt, s amennyiben szükséges, a Fegyveres Erõk egységeibõl is kell a határra küldeni. (…) a Magyar Népköztársaság kormányának javasoljuk, (nálunk azonnal intézkedni kell) a szabad mozgás felfüggesztését a határzónában és az útlevélrendszer alkalmazását szigorú vízumkényszerrel. Vissza kell vonni minden kiutazási engedélyt a Román Népköztársaságból Magyarországra.” 1956. november 4. A Magyarország ellen indított szovjet támadást egy, akkor még Romániában állomásozó szovjet alakulat is támogatta. (Nem megerõsített hírek szerint katonái között voltak orosz egyenruhába öltöztetett román katonák is… Minden bizonnyal a 35. Gépesített gárdahadosztállyal érkez(het)tek.) A hadosztály állomáshelye az Odesszai Katonai Körzetben volt, és e napon Románia felõl érkeztek Magyarországra. 1956. november 5. Az „Elõre” un. „hétfõi különszáma” hírül adta „a magyarországi ellenforradalmi összeesküvés erõinek szétzúzását.” A második oldalon „Felzárkózunk a Román Munkáspárt oldalán” címmel a kolozsvári magyar írók nyilatkozata jelent meg. Aláírói: Asztalos István, Balogh Edgár, Bartalis János, Csehi Gyula, Földes László, Horváth Imre, Horváth István, Kacsó Sándor, Kiss Jenõ, Létay Lajos, Marosi Péter, Salamon László, Szabó Gyula, Szabó István, Szabédi László, Szentimrei Jenõ, Tamás Gáspár. (Folytatjuk)

52

Irodalom B. Osvát Ágnes rovata

Eleven Hagyomány

EKOSZ - EMTE

„(…) – mint az arabs szamár, Ki megszagolván honni földjét, új ösvényre fordul hirtelen,Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. És nem az öröm útját választottam én sem, - ám a kopár Sivatagét, Hol vörös a földek szintje s nem legelész semmiféle nyáj,De hol majd megpróbáltatik, ki mit bír el?” „Miért kell alamizsnát kérnem tõled Átkozott Utókor?” (F. M.)

FÜST MILÁN (1888. július 17. Budapest – Budapest 1967. július 26.) Élete vége felé mindinkább a lassan legendává finomuló és eszmévé távolodó Nyugat-nemzedék egyik utolsó, köztünk maradt alakjaként szoktuk tisztelni Füst Milánt, õ lett a „nagy öreg” és az „utolsó mohikán”. S õ maga is egyre meghatottabban ragaszkodott indulása hõsi és valóban mind legendásabb társainak, az „áldott fiúk”-nak emlékéhez, versben és prózában idézve alakjukat, „emlékezetül” azokét, akiket szeretett, s azokét is, akiket szeretett volna szeretni. Egyiknek külön a nevetését is, másiknak ifjúkori „édességét”, a harmadik ragyogó férfiasságának egy felejthetetlen pillanatát: az egészet és a részleteket együtt. Becsesebb, átéltebb és gazdagabb emlékezést a modern magyar irodalom e hõskorára senkitõl sem bírunk, s nem is igen bírhatunk már senkitõl, hiszen oly kevesen érték meg közülük az emlékezés életkorát. És Füst Milán mégis magános vulkáni képzõdmény a mellett a minden szintkülönbség ellenére is egységes vonulat mellett, amely Móricztól Nagy Lajoson át, Tersánszkyig, Adytól Babitson át Tóth Árpádig és Kosztolányiig ível. Bár egyik tagja volt az induló Nyugat törzsgárdájának, a folyóirat szellemét sokáig meghatározó Osvát felfedezettjeinek egyikeként, s neve késõbb egy évtizeden keresztül hónapról hónapra ott szerepelt a folyóirat fejlécén felsorolt fõmunkatársak között, voltaképpen kezdettõl fogva rendhagyó jelenség volt irodalmunkban, s az is maradt haláláig. Külön jelenség lett volna az európai irodalomban is, ha jelentkezése idején vehet részt benne mûveivel, de mégis másképpen: egy széleskörûen megindult új irodalmi földmozgás részeként. Amirõl ugyancsak nem volt tudomása, mert – újabb ellentmondás – e nagy újító mindvégig az irodalom klasszikus értékeinek szerelmese volt és maradt, legfõként annak a XIX. századnak, amellyel az õ mûvének is élesen szembe kellett fordulnia. A vele rokon kortársi világirodalmi jelenségeket vagy kevésre becsülte, vagy egyáltalán nem is ismerte. 1888. július 17-én születik meg Budapesten, a Hársfa utca 6. számú házban, Fürst Milán Konstantin néven. Édesapja, Fürst Ignác 1896-ban bekövetkezõ halála után, anyja (Weisz Jozefa) dohánytõzsdéhez jut a Dohány utca 63. számú házban. Itt élnek, a trafik mögötti szobában, közel húsz évig, igen nehéz körülmények között. Füst életének egyik legmeghatározóbb, legellentmondásosabb kapcsolata, az édesanyjához való viszonya. Az õ halála után, 1916-ban költözik az Angyal utcába. De már 1904-ben elkezdi a naplóírást, melyet 1944-ig folytat. Elragadó öniróniával szerkesztett vallomásaiban sorozatosan idézi fel, - kissé eltérõ árnyalatokkal – azt a sorsdöntõ mozzanatot, amikor elõször állított be Osvát Ernõhöz, az induló Nyugat kiszemelt szerkesztõjé-

hez, az általa frissen felfedezett bécsi költõrõl, Peter Altenbergrõl írt tanulmányával és azzal a megjegyzéssel, hogy azért õ a világért sem akar író lenni, még kevésbé pedig költõ, mert megveti az irodalmat, meg nem is tudna az lenni. A többféle emlékezésekben a párbeszéd különféleképp zajlik le, nyilván a valóságosnak különféle oldalát domborítva ki itt és ott, de lényegében mindegyik ezzel indul, és oda torkollik, hogy a filozófiát, azt mégiscsak becsüli és ezt feleli Osvát egyre türelmetlenebb faggatására: „Gondolkodni tudok, akarok és szeretek.” És ezt aztán, ahogy késõbb hozzáfûzi: „véglegesen”. A költészet ellen ilyen „véglegesen” s ilyen oda nem illõ helyen – az új irodalom felszentelt papjának színe elõtt -, ilyen szenvedélyesen tiltakozó fiatalembernek akkor már nyilván a zsebében lapult egynéhány azok közül a versek közül, amelyekkel nem sokkal késõbb már ki is rukkolt, teljes fegyverzetben, feltûnést keltve még a feltûnõ sokasággal jelentkezõ új meg új hangok között is. Meg kell tehát kérdõjelezni az emlékezéseknek azt a mozzanatát, amely szerint e hányaveti kérdésére: „ Ne próbáljak meg mégis verseket írni?” – Osvát nem kevésbé hányavetien adott felelete: „Bánom is én, próbálja meg!” – indította volna el költõi munkásságát. Már tizenöt éves kori naplójában Vergilius hatodik énekének az akkori viszonyokhoz képest kitûnõ hexameteres fordítása olvasható. S a költészetrõl, kedves költõirõl szóló feljegyzései, kétséget kizáróan egy készülõ író, egy írónak készülõ ifjú gondolatai. Elsõ verse – még nem igazi Füst Milán-vers – 1909 elején jelenik meg a Nyugat egyik elsõ számában, de néhány hónapra rá már egyszerre öt, a legigazibbak közül. A megszólaló Füst Milánban olyan kifejeznivalók tolongtak, amelyek nem csupán a magyar nép-nemzeti irány minden hangjában korszerûtlen epigonvonulatának skáláján nem találhatták meg a maguk összhangzattanát, hanem az európai szimbolizmus és impresszionizmus ama csodálatos utózengésében sem, amely ugyanakkor a legaktuálisabbnak látszó irodalmi kórusként hangzott fel magyarul, éppen a Nyugat körül. Õbenne már a költészetnek azok az újabb tektonikus katasztrófái jelezték roppant feszítõerejüket, amelyek azóta valóban fel is forgatták a költészet földrajzát világszerte. Az õ versei, már a legelsõk is, egy semmi azelõttihez nem hasonló, egyedülálló alakzatot mutattak. A költészetnek egy új modelljét képviselték, vagy inkább: a költészet világszerte kialakuló új modelljének egyik teljesen eredeti változatát. Amelyrõl késõbb Vajda Endre egy tanulmányában találóan írja: „Az irodalomba belépõ Füst Milán újszerûsége éppen abban áll, hogy elsõ pillanatban minden réginek, sõt ódonnak tetszik nála, a történelmi színezetû környezet-

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Irodalom

53

tõl a már archaizálónak ható félmúlt igealakig – és mégis minden új.” Kosztolányi nemhiába idézte egyik legkoraibb Füst-tanulmányában Valérytõl: „Az újban csak a legrégibb a jó.” Valóban, ez a Füst Milán-i költészet egyik fõ sajátossága. S egyben éppen az, amiben néhány, már említett európai kortársával érintkezik. S mindvégig ez is marad egyik legváltozatlanabb vonása, ódonság és újdonság egyszeri, soha azelõtt nem ismert ötvözete,amelyben egy új világtörténelmi felismerés igyekszik testet ölteni, az emberi múlt korunkban feltáruló teljessége, amely egyszerre csábítja és kötelezi a szellemet: arra, hogy nagyobb távlatokban gondolkozzon, s a költõt: hogy ne a maga személye s a körülhatárolt jelen, hanem az idõben kibontakozó egész emberi fejlõdés nevében beszéljen. Mert csak akkor beszélhet immár a saját kora nevében. Ennek a költõi felismerésnek Saint-John Perse-i, elioti, kavafiszi változata mellett teljes értékû és eredetiségû lírai változata a Füsté is, amely fölött az oszthatatlan idõ roppant égboltját egy nagyon is meghatározott idõ – a miénk – emberi fenyegetettségének mennydörgése és villáma hasogatja. S mindjárt ez új költészet elméleti megközelítését is olvashatjuk legelsõ, 1908 Csontvári: Magányos cédrus decemberében megjelent tanulmányában, a ladoz a szélben, nem jajong,/ De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyePeter Altenbergrõl szólóban: „Hála istennek, megyünk elõre a té- dik nagy évezredben/ Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. (…) mátlanság útján, a csinált dolgoktól a létezõ tiszta költészetéig, a kõ (A magyarokhoz) hangulatáig, a virág hangulatáig,a jelentéktelenségek költészetéig, Füst Milán jelentkezése oly erõteljes volt, hogy ennek leszögea tiszta költészetig.” zésével, ünnepi fogadtatásával elsõ kötetének megjelenéséig sem Füst Milánt a magyar irodalomban kezdettõl fogva hosszú ideig, vártak. Meg kell mondani, hogy e nagy meg nem értett feltûnése csaknem végig, fõként költõként ismerték, becsülték és ismerték el. elsõ pillanataiban a legteljesebb megértéssel találkozott, amivel inHiába jelentkezett már verseivel egyidõben, (sõt azokat kevéssel duló mûvész csak találkozhat. A késõbbi értetlenség ezért is hathamegelõzve) tanulmányokkal, hiába folytatta késõbb elbeszélések- tott rá oly súlyosan. Gondoljuk meg mai irodalmi életünk perspektíkel, drámákkal és regényekkel, hiába írt élete különbözõ szakaszai- vájából, hogy a még kötettel sem, csupán néhány folyóiratban megban jelentõs, lélektani értekezéseket. Elsõ verseskötetének alkal- jelent tanulmánnyal, kritikával és verssel rendelkezõ, huszonéves mából Nagy Zoltán mindjárt kimondja róla a Nyugatban a máig is Füst Milánról elsõ írásának megjelenése után nem egész három eszlegtalálóbb szót, amely hatvan éven keresztül fogja meghatározni tendõvel az ugyancsak huszonéves Karinthy olyan, tanulmánnyal ”szituációját”: Füst Milán senkihez sem felérõ cikket írt az ország elsõ folyóirahasonlít, messze áll mindenkitõl, mint a tába (igaz, hogy ez az õ folyóiratuk), sivatag fája…anachoréta az élet pusztaamilyet ma egy pályája csúcsára érkeságán… A kifejezés módjában, a mûvézett jelentõs író is megirigyelne. A kritiszi elõadás eszközeiben is különbözik kai éleslátás, ha nem azt kell ezúttal minden más mûvésztõl, legfõképpen mondanunk: zsenialitás, lényegében kortársaitól…” S ugyanakkor Kosztolámindazt elmondatja Karinthyval e korai nyi a Világban: „… az igaziakból való, pillanatban Füst Milán költészetérõl, akik nagyon különböznek másoktól, és ami véglegesnek mondható, s abban is azt keresik, azt látják, azt markolják ki azt, ami a legfontosabb. Nem csupán az életbõl , ami a világtól elválasztja azt, ami összeköti, elsõsorban azt, ami õket. Ez nemcsak a színeire vonatkozik, megkülönbözteti együtt induló társaitól. az életfelfogására,de a mûvészetszemléAdy üstökösszerû lobogásának, amely a letére is.” Messze áll – különbözik – más messinaisztikus énlíra egyik világcsú– állapítja meg a kritika, s íme, csocsa, legforróbb percében azt az ezzel eldák-csodája, nem el-, sõt kiutasításul lentétes, a lírának még újabb tájait kutaabból a világból, amelytõl annyi minden tó költõi magatartást ismeri fel és ünelválasztja õt, ellenkezõleg: a legfõbb nepli Füst Milánban, amely „minden érelismeréssel teli jellemzésül. S Nagy zése mögé az objektív világról való Zoltán szinte profetikusan tapint rá haösszes megismerését odakényszerítve” sonlatul a „sivatag fájára”, hiszen nem alkot. ismerhette még sem Csontváry MagáFüst Milán sem könnyen törõdött nyos cédrusát, sem azt a másikat,amely, bele abba a szerepbe, amelyet vállalnia részben ennek sugallatára, majd Füst adatott, s amelynek irodalomtörténeti Milán versében tárja ki türelmes pártáfeladatáról – akár a felderítõk a maguk ját, egybefogva e hatalmas képben a stratégiai szerepérõl – maga sem alkotmaga sorsát és a magyar nyelvét: „(…) hatott magának helyes képet. Önvallovedd a Libanon/ Õs cédrusát, e más a pálya végén címû, talán legfontoháromezeréves szûzet, - rá hivatkozom, sabb vallomásában számol be arról, mert onnan vándoroltam egykor erre/ hogy a lírai véna kiapadtával – vagy inTekintsed õt, - türelmes pártájával hajkább annak érzésével, igazíthatjuk ki Néma kiáltás

2007. szeptember

54

Irodalom

most már a teljes mû ismeretében – milyen tudatos erõfeszítéssel igyekezett „átképezni” magát prózaíróvá, s milyen példaképek alapján. „A Tolsztoj nagy csendjét akartam én magamévá tenni mindenáron, húsz teljes évig tanulmányoztam ezt a csendet. De általában véve az egész klasszikus orosz elbeszélõ irodalmat.” Füst Milán is, mint minden igazi elhivatott, keservesen küzdött elhivatottságával: mint minden igazi próféta, „rühellé a prófétaságot”, mint minden különbözésre kárhoztatott, õ is hasonlítani szeretett volna. Amilyen elégtételére szolgálhatott olykor mûvének senki máséhoz nem hasonlító, határozott karaktere, oly keserûséggel viselte, hogy nem képes hasonlóvá válni azokhoz a nagyokhoz, akiket mindenekfelett csodált és példaképül választott. Amikor az elsõ lírai periódus végén a próza meghódítására indult, s három év alatt közzéteszik három elsõ kisregényét, melyek közül a középsõ, Az aranytál 1921-ben elnyeri az Athenaeum frissen meghirdetett regénypályázatának elsõ díját is. De fontosabb ennél, hogy mind a három kisregény, legalábbis egy-két kritikában megkapja ugyanazt az értõ elismerést, amelyet versei kaptak: kritikusai egyelõre még bámulatosan ráéreznek nemcsak intenzív mûvészi hatására, hanem azokra az elõzmény nélküli mûvészi módszerekre is, amelyekkel e hatást eléri, s amelyeket versei után most már prózája is bevezet a magyar irodalomba. A kedvezõ és értõ fogadtatásnak ez az elsõ korszaka, lezárásként, még a Boldogtalanok 1923-ban tartott bemutatója alkalmából is tart. Kilenc évvel megírása és elsõ megjelenése után, az Eskü téri Helikon színházban alakult Irók Színpadán néhány matiné elõadáson látható lesz a különös darab, amelyrõl Osvát elsõ meghallgatásakor azt mondta volt az összegyûlt baráti társaság elõtt: „A legjobb magyar drámát hallották itt, uraim…” S megint Kosztolányié a legfeltételnélkülibb elismerés: „Meggyõzõdésem, hogy ilyen egyedülálló alkotás sorsáról nem egyesek rokonszenve dönt, hanem korok ítélete.” Ezután Füst Milán munkásságára egy teljes évtizedes hallgatás borul. Alkotóerejének talán legsûrûbb, legtermõbb évtizede – külsõ írói pályájának legsötétebb, legrejtezõbb évtizede lesz. A Catullus, a Henrik, A néma barát, a Szakadék, az Amine emlékezete s megannyi, máig kiadatlan, befejezetlen regénykísérlet, a kiteljesedõ Napló, az elveszett s késõbb más formában rekonstruált Esztétika s a legjelentõsebb új Füst Milán síremléke versek megírásának idõszaka – egyben olyan idõszak, amelyben egyetlen új könyve sem jelenik meg, a régiek mindinkább feledésbe merülnek, a Nyugatban közzétett írásai, a felsoroltak közül is nem egy, szinte semmi visszhangot nem keltenek, legalábbis nyilvánosat nem. A régi emberek, értõk és rajongók ott vannak körülötte – az idõ azonban megváltozott. Ha Füst Milán irodalma „magányos bolygó” volt már a két forradalomra készülõ Magyarország szellemi életében is, érthetõ, hogy még idegenebb és magányosabb lett a politikailag és szellemileg szûk határok közé szorult, Trianon utáni Magyarország új szellemi orientációi között, ahol éppen a haladó mozgalmak, a helyzet természeténél fogva, nem a sokféleség és egyetemesség, hanem a sorsszerûen sürgetõ belsõ, legbelsõbb nemzeti kérdések felé fordultak érdeklõdésükkel. 1942 után Füst Milán meditatív korszaka következett, indulata rezignációba fordult, tragikus látása elégikusba. Fõleg prózát írt, sokat és változó színvonalon: mesét, elbeszélést, öt kisregényt (kiemelkedõ : Pilli története 1954 és az Õszi vadászat, 1955), s újraírta korábbi kisregényeit is. Harmadik korszakának legértékesebb mûvei teoretikusak. 1957-ben Ez mind én voltam egykor fõcímmel erkölcsfilozófiai nézeteit fejti ki. Kései verseiben a magyar irodalomban páratlan erõvel szólal meg az idõskor, a közelgõ halál keserve (Öregség). Költészete az utána következõ nemzedékekre nagy hatást gyakorolt, a fiatal Illyés Gyula kibontakozása elképzelhetetlen nélküle, Radnóti Miklós és Weöres Sándor is sokat köszönhet neki. Füst Milán irodalmunk rendhagyó jelensége. ’”Az új magyar költészetnek nincs csoportja vagy iskolája, ahová Füstöt be lehetne állítani, sõt ebbõl a nézõszögbõl az új európai költészetben sem tudnánk a helyét bejelölni… Füst részben semlegesen, részben elutasí-

EKOSZ - EMTE

tóan viselkedik a mai élettel szemben, egy másik, nem teljesebb, csak más, az õ énjéhez hasonult világkép megteremtésén fáradozik” – jellemezte õt Kassák Lajos 1927-ben. Szépprózája, szemben más mûfajaival, oldottabb, realisztikus. Stilizált környezetrajza és a lét feloldhatatlan ellentmondása azonban még konkrét helyzetképeit is meghatározza. Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története (1942), egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékûen sokrétû, sokértelmû mítoszainak. Füst itt szokványos féltékenységi történetbõl teremt fausti mûvet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne is életmûve legsajátabb esztétikai minõségét: a fenségest a nevetségessel elegyítõ groteszk öniróniát. A felszabadulás után sietve adták ki újra A feleségem történeté-t, verseit, legjobb kisregényeit, kötetben még meg sem jelent elbeszéléseit és újonnan rekonstruált esztétikáját. S ezek a sajtóban kevés kivétellel mindenütt a sokáig elnyomott nagy írót megilletõ, „kedvezõ fogadtatásban” részesültek – ám életmûve valóságos, lényegi értelmezésében és értékelésében nemigen vittek elõbbre. Kevés volt hozzá az idõ is. Az élõ írók közül elsõként kapta meg 1948-ban a demokratikus Magyarországtól a Kossuth-díjat –de e magas elismerés elnyerése után alig két esztendõvel már sem egyetlen könyve, sem kisebb írása nem jelenhetett meg. Több mint fél évtizedre újból a teljes némaság és magány várt rá, talán még kínzóbb, mert még az elõbbinél is méltatlanabbnak és elfogadhatatlanabbnak érzett, amelyet csupán egyetemi elõadásai s a fiataloknak azokon megnyilvánuló szeretete és érdeklõdése enyhített. 1955-tõl kezdõdõ újabb „feltámadása” már töretlenül folytatódott haláláig, meghozva számára az ugyancsak késõi, de mégsem egészen elkésett elégtételt, a kedvezõ döntést élete legfájdalmasabb pereiben: oly méltatlanul útfélre hányt nagyregénye kijutott a nagyvilágba, s francia és német kiadása egy év alatt több és értõbb bírálatot kapott, mint amennyit itthon egy negyedszázad juttatott számára. Még életében eljutott a Drámákkal a hetedik kötetig, s ezek a színpadról oly sokáig számûzött drámák is sorra színpadra kerültek, eseményt és komoly közönségsikert is jelentve a magyar színházi életben. Füst Milán, mint Lengyel Balázs megállapítja,”elképesztõ korán, a tízes években felfedezte a XX. századi modern költõ nagy találmányát: a személytelenséget”, s Orbán Ottó szavai szerint „a drámai és lírai közti határvonalat korunk elõörseként átlépte… ebben a minõségben csakugyan páratlan jelensége századunk magyar költészetének. Az a magyar irodalmi jelenség, amelyet Weöres Sándor tanúsága szerint „leginkább érez olyannak, ami átolvadhat a világirodalomba”. Kortársai és kritikusai elmondták már Füst Milánról – egymásnak szinte kézrõl kézre adva – az alapigazságokat. Azt, hogy általa szólal meg elõször a magyar szabadvers: hogy költészetének külön természeti törvénye, égalja, szókincse van. Hogy sötét nézésû és mélyen látó, középkori lélek, látásának csak a festészetben van mása: Brueghel holland kísértetképein. Hogy a tudatos intellektus és a vizionárius lélek kettõssége mindig jelen van munkáiban, nem alakít, hanem csak alkot, hogy antiimpresszionista, hogy költõi képei nem hasonlatok, hanem látomások. Hogy nem sok témája van, versei egyazon érzésáradásnak egyazon formában való kifejezõdései. S végül, hogy külön színként és külön fejezetként áll az új magyar költészetben: a költõk költõje. Csodálatos hangulatteremtõ erejét bizonyítsuk néhány idézettel, az Egy bánatos kísértet panaszának vége egyike a leggyönyörûbb Füst Milán-i remekléseknek: „Mihály volt nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp’/ S útban valék éjfél után s õk elgázoltak engem,/ S meghaltam ott, világos-szürke fellegek alatt./ S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék:/ S a téli fagyban elszállt põre lelkem s most bolyong,/ S meghaltam egy világos kõszobor tövében, zord országuton,/ Míg a várúr drága s habos húsú almákat evett,/ S amíg egykedvûen kártyázott egy bús lovaggal,/ S fehér macskája lustán nyújtózott egy színes szõnyegen.” Füst Milán 1967 július 26-án hunyt el, Budapesten. (Összeállította: BOÁ)

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Irodalom

B. Osvát Ágnes

DANIKA

55

„10. És imé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre. 12. És monda nékem: Ne félj, Dániel: mert az elsõ naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened elõtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 5. És széttekinték én, Dániel, és imé másik kettõ álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.”

(Dániel könyve 10.11.)

Amikor felnyitotta a szemét, tekintetével a zuhogó, sötét esõfátylat kereste, de csak világossárga falakat látott köröskörül, és mintha egy föléje hajló arc aggódó hangját hallaná. Aztán lassan bomlani kezdett az érzékeire nehezedõ szürke gomolyfelhõ, s a résen át meglátta a felé közeledõ böhömnagy autótrént. Rémülten kapta félre a kormányt, de a vastagon ömlõ, éjszakai esõben nem látta az útviszonyokat és már csak a saját sikolya visszhangzott a fejében. A többi néma csönd. Próbált volna mozdulni, de rádöbbent, hogy nem érzi a tagjait, tulajdonképpen semmijét, egyetlen porcikáját nem érzi. – Akkor hát vége, mindennek vége… - nyilallt belé a felismerés. -Akkor hát nekem mégsem szabad…Ó, Istenem, miért?Most, amikor már éppen elért élete elsõ autójának megvételéig, a vezetés, a száguldás semmihez nem hasonlító mámoros érzéséig. Amikor meg tudta volna mutatni mindenkinek, hogy neki is sikerülhet és sikerült is. - Igen, sikerült…. mi is?… Jaj, a fejem…a fejem, s szemhéját fáradtan felemelve, megpróbálta elrebegni a föléhajló alaknak: „Tudom, hogy nekem már végem van.” Újból becsukta a szemét s már csak pillái rezdülésén látszott, hogy a gondolatok gátlástalanul rajzanak mögötte, akár gyermekkorában, a folyó, partszélen sekély vizében a pár milliméteres halacskák, villámgyorsan ide-oda cikázó tömege. Dániel már az anyaméhben megérezte, hogy senkinek nem kell. Valami õsi ösztönbõl érzi ezt a szegény magzat, az anya vérével áramlik belé a sejtés, ami késõbb aztán fájdalommá izmosul, hogy õ a nemkívánt gyermek. Emiatt az örökös szorongás, félelemérzet egész életén át végigkisérte, bizonyos formában, - talán csak a zsigereiben élõ sejtelemként, - mindig kirekesztettnek érezte magát valamibõl, maga se tudta, hogy mibõl. A szülõk szeretetébõl? Testvérei ragaszkodásából? Gyermekkorában elfogultan és félelemmel, de túláradó tisztelettel nézett szigorú, nagytudású apjára, szerette volna, ha néha az õ fejét is megsimogatja, netán megdícséri valamiért, de valami okból képtelen volt teljesíteni, lehetetlenségnek tûnt megfelelnie a követelményeknek, így aztán többnyire ostobaságokat mûvelt, amiért verést, jobb esetben büntetést kapott. Szerette volna elfogadtatni magát õ is, ami a két bátyjának könnyedén ment, neki azonban a kínok kínját kellett elszenvednie, rá úgy nézett mindenki, mint teljesen fölösleges teremtményre, aki ráadásul gyengébb képességekkel rendelkezik, mint a testvérei. Talán, ha lánynak születik, - tûnõdött néha a meddõ lehetõségen, hiszen sokszor hallotta, amint az anyja sóvár hangon panaszolta a családban, mennyire szeretett volna egy kislányt. Pontosabban, elsõ gyermeknek egy kislányt, másodiknak egy fiút, többet azonban semmi esetre. De hogy a két fiú mellé egy harmadik fia is lett, hát ezt már egyenesen a sors merényletének minõsítette. Dániel kisebb korában, hogy rá is figyeljenek, elképesztõ dolgokat mûvelt, amiért természetesen csak szidást kaphatott, s ahogy telt az idõ, egyre jobban elmagányosodott. Igazán jól csak az anyai nagyszüleinél érezte magát, igen, ott szerették, sõt nagyanyja a leglehetetlenebb viselt dolgaiért is neki adott igazat, mert okkult módon, az õ születése elõtt hat évvel meghalt, - akkor tizennégy éves – fia reinkarnációját látta benne. A nevét is errõl a nála húsz évvel idõsebb nagybátyjáról örökítették rá, s tényleg, a fényképek alapján rendkívüli hasonlóságot lehetett felfedezni kettõjük között. Ez a tény, amennyi elõnyt biztosított neki a nagyanyja felõl, másrészt éppúgy nyomasztotta a lelkét. Sokat bolyongott a kertjük végénél kezdõdõ réten, ahol - a családi legenda szerint - a másik Dániel játék közben, rég elásott pisztolyra lelt, annak berozsdázott csövébe kandikálva, kíváncsian meghúzta a ravaszt, s a golyó átfúrta a koponyáját. Ablaknagyságú olajkép lógott róla a nagyanyja ágya fölött a falon, õ pedig esténként

2007. szeptember

mintha sajátmagát látta volna abban a nem is olyan régen élt – neki viszont borzasztóan távolinak tûnõ – fiúképben. Danika jobbára a nagyszülõknél idõzött, csakhogy a nagyapja, aki – dacára számtalan csínytevésének, sokat foglalkozott vele, oktatta, tanítgatta – hirtelen meghalt és neki attól kezdve végleg a szüleivel és testvéreivel kellett laknia, egy számára elutasító, szinte ellenséges világban. Pedig õ reménytelen és kétségbeesett nagy ragaszkodással szerette a szüleit, a távol élõ apai nagyszüleit is, meg a testvéreit, módfelett büszke volt arra, hogy hozzájuk tartozónak mondhatja magát. Hogy õ a nagy professzor fiának mondhatja magát, és tagja ennek a köztiszteletben álló családnak. Késõbb a szakiskolába sem az általánosban elért eredményeiért, hanem az apja tekintélyéért vették fel, ahol – becsületére váljék -, egyszer sem bukott meg és a harmadik év végén kézbevehette a szakmunkás-diplomáját. Arról nem õ tehetett, hogy a lelke mélyérõl újból és újból felszakadt a keserûség, valahányszor arra gondolt, hogy a család minden férfitagja egyetemi diplomával rendelkezett és rendelkezik, fel egészen az ükapákig. Ráadásul a mûhelyben, ahova iskola után kihelyezték, az alacsonyabb társadalmi rétegbõl jövõ munkatársai kinézték maguk közül s ezzel folyamatosan mérgezték a tisztességesen elvégzett munkája örömét. Hiába iparkodott, bármit tett, nem illett õ sehova és senkihez, s mindenütt felfedezte az enyhe sajnálkozást az emberek szemében. Kisebb korában a fiúk, akik játszópajtásai lehettek volna, hamar felismerték sebezhetõségét és kórusban kiáltották felé, ha közelíteni akart hozzájuk: „Dugó Daniii! Dugó Daniiii!!!” Õ ilyenkor dûhrohamot kapott, olyan is történt, hogy bebújt a kályha alá és csak órák múlva volt hajlandó kijönni onnan. Aztán megsûrûsödtek a dûhrohamok, néha a fejében már elviselhetetlen visításoknak érezte a fiúk csúfolódásait, egyszer a konyhában, - bordóvörösre gyúlt arccal és füllel - ahány pohár csak a keze ügyébe akadt, mind földhöz csapta. Persze, meg is kapta érte a maga verését az apjától, s ettõl kezdve a verések is rendszeresebbé váltak. Ilyenkor az anyja, ahelyett, hogy védelmére kelt volna, inkább kiment a lakásból, hogy ne hallja az üvöltését, ne lássa a kínjait, aztán amikor az apja már elment otthonról, elõkerült és sírva borogatta a Danika kékre-zöldre vert tagjait. Végül úgy érezte, õt csak az állatok és a természet szereti, bolondulásig oda volt a kutyákért, ha meglátott az úton egy kóbor kutyát, képes volt órákig követni, magához csalogatni és beszélgetni vele, amíg csak lehetett. Úgy kilencéves korában történt, december elején, hogy reggel, iskolába menet meglátott egy fejét leszegve tartó, imbolygó fehér kutyát, s addig füttyögtetett feléje, amíg az melléje szegõdött. Csak ment, ment mellette, az iskolát már régen el is feledte, beértek a sétatérre, ahol aztán a kutya egyszercsak rásandított, majd hátat fordítva neki elõbb oldalogva, majd egyre gyorsabban eltalpalt mellõle. Még füttyentett néhányat, s iramodott volna utána, amikor eszébe jutott az iskola. Igenám, de nyolc óra már régen elmúlhatott, látta ezt jól, mert a járdára kiérve egyetlen iskolást sem látott már semerre. Elballagott hát az iskolával átellenben fekvõ templom lépcsõjéig, ott álldogállt egy ideig, majd a szorongástól hatalmas bágyadtság tört rá, hát kapta magát és leült a templom széles lépcsõfokára, majd lassan az iskolatáskájára dõlve, szép lassan elszenderedett. Még szerencse, hogy mielõtt egészen áthült volna, a tanítónõ meglátta a szemközti ablakból és kirohanva, kétségbeesetten szedte fel Danikát a hideg lépcsõrõl, majd telefonált az anyjának, hogy jõjjön utána. Akkor nem kapott verést, de csak azért nem, mert az apja elõl sokáig elhallgatták ennek a napnak a történéseit, majd amikor hónapok múlva mégis felszínre került a dolog, a testi fenyítés már okafogyottá vált. A természettel tehát igen-igen jó viszonyban volt mindig. Úgy vélte, hogy a természetben létezõ vagy élõ jelenségektõl egyáltalán nem kell félnie, azok megvédik az emberek bántásaitól, rájuk mindig lehet

56

Irodalom

számítani. A kertben órákig elnézte a bogarak mozgását, piszkálta, tanulmányozta a földbõl elõbújó kis gilisztákat, de soha nem bántotta õket. Ebbõl a bogarakkal való nagy barátságból kifolyólag történhetett meg úgy négy éves korában, hogy amikor a tél beálltával végre sikerült a szüleinek egy jó meleg, erõs bõrbakancsot szerezniök neki, õ egy este elmélázva ült a konyhában a kisszéken, miközben a kályhában finom meleget árasztva, vidáman pattogva égtek a fahasábok, Dani elõrenyújtotta a lábát a kisszékrõl és bedugta a kályha hamuzójába, ahova úgy látta, szép piros bogarak szállnak alá, majd fokozatosan elszürkülve bevegyülnek a hamu közé. Ült tehát és melengette a lábát, s amikor vacsorához szólították, felállt, de csak anyu rémült kiáltására tért vissza a való világba. „Szent isten, ez a gyermek kiégette az új bakancsát!” – sikoltotta anyu. Hogyne sikoltott volna szegény, hiszen a háború utáni években csak nagy nehezen lehetett ilyen lábbelihez jutni. „Mit csináltál már megint, te gyermek!” – nézett rá szomorúan nagytata, „hát benned nem lehet megbízni egy pillanatig sem? Mi az ördögnek dugtad be a lábad a hamuzóba?” Danika csak nézte a bakancs kiégett orrát, eltûnõdött egy picit, majd nagy alaposan rákezdte: „Hát, én láttam, hogy jön egy nagy piros bogár, rámászott a cipõmre és elkezdte rágni, rágta, rágta, s egyszercsak kirágta.” A felnõttek összenéztek, ezzel a fantáziadús gyermeki logikával nem volt mit kezdeniük és a veszteség ellenére is ellenállhatatlanul tört ki belõlük a nevetés. A Dani élete folyamán nagyon sokszor emlegették még, hogy mondaná már el, hogy is mászott az a nagy piros bogár a bakancsára, ami aztán addig rágta, amíg kirágta. A víztõl sem félt, egyszer, nyáron, egy forró kánikulai nap délutánján, a vihar elõl egyenesen a folyóba menekült, azzal a gondolattal, hogy ha már úgyis vizes, akkor mit árthat neki a zápor.Egyébként is, amikor játszás közben meglátta az ég alján gomolygó felhõket, ahogy feketén és iszonyú gyorsan közelítenek, s hogy a hirtelen támadt széltõl szinte felnyögtek a folyóparti fák és bokrok, a vadvirágok pedig reszketve hajoltak a földig, õ pedig villámszagot érzett a szélben és a rét ezernyi színe fényét vesztve, pillanatok alatt szeme láttára sötétedett ijesztõen morddá, csak a folyóban csobbantak egyet-egyet barátságosan a halak, õ azonnal hozzájuk menekült. Ott ült nyakig bújva a folyó védelmezõ ölelésében és eszébe sem jutott, hogy valami nagy baja is eshetne. Ez a nagyanyjáéknál történt, még élt a nagyapja is, akkor órákig kereste az egész család mindenfelé, s amikor elállt az esõ és már végképp kétségbeesett mindenki, nem sokkal sötétedés elõtt, csuromvizesen, de diadalmasan vigyorogva besomfordált a kapun Danika. Attól kezdve sokat és sokszor bolyongott a folyóparton, s élvezettel szívta magába annak jellegzetesen fanyar, bürök- és egyéb növények illatával keveredett halillatát. Sok évvel késõbb, amikor megismerte a jövendõbeli feleségét, egy forró nyárestén az elsõ gyermeküket is a folyóban hozták össze. De bármennyire is szeretett volna, nem vált igazán jó apa belõle soha. Az elsõ gyermek után még született kettõ, és Dániel tekintélyt követelõen igyekezett szigorú lenni hozzájuk. Példakép csak egy volt elõtte, a saját apja, - akit a rettegések és a rengeteg elszenvedett verés dacára, kétségbeesetten tisztelt és szeretett. És nem értette, hogy nem minden esetben lehet az erõltetett szigorúsággal és veréssel tiszteletet és szeretet kivívni, s hogy õ sem ez utóbbiakért nézett fel az apjára, hanem bizonyára a tudásáért meg a társadalomban elfoglalt helyzetéért. Daninak igazából csak sejtelmei voltak a dolgok rendjérõl, mindig szerette volna megérteni, sõt alkalmazni a helyes sorrendet, de aztán az többnyire túlságosan bonyolultnak bizonyult számára és mindannyiszor összezavarodott. A folyó túlzott szeretete egyszer nagy bajt is hozott rá, ez abban az idõben történt, amikor már végképp a szüleivel lakott, s egy napon iskola után nem haza indult, hanem a folyópartra. Késõ õszi, már szinte télbehajló idõ járta, s Danikára reggel ráadta az anyja az új télikabátját, ami – az akkori viszonyokhoz képest – irigylésreméltóan szép darab volt. Csakhogy az órák végén Daninak eszébe jutott, hogy jó lenne egyet kószálni a folyó mellett, úgysincs még otthon senki, a szülei csak késõbb kerülnek haza a munkahelyükrõl. Ráérõsen, szépen felballagott hát szinte a város végéig, ahonnan leereszkedett a folyópart strand-felõli részére és hosszan elnézte a hideg, sötét vizet. Arra gondolt, hogy nyáron

EKOSZ - EMTE

milyen jó barátságos itt minden, most pedig szinte ellenségként viselkedik vele a folyó, csak úgy árad belõle a hideg elutasítás. Lemondóan legyintett, miközben egy kerítéshez ért, ami a parttól felfele húzódott, s ami mellett csak úgy lehetett elmenni vízbeesés nélkül, ha a szélébe kapaszkodva, óvatosan átteszi az ember egyik lábát a másik után a kerítés túlsó felére. De ehhez két kézre van szükség, így Danika hóna alá csípte a táskáját, s a télikabátját, amit eddig a karján vitt, a hátára borította. Megfogta a kerítés végét, de a mozdulattól a kabátja a vízbe esett, s miközben utána akart kapni, a táska is belepottyant a folyóba. Dermedten nézte, mint veszik a hullámok a hátukra takaróként szétterült kabátját és könyveivel, füzeteivel tele táskáját. Úsztak, lebegtek egyre bennebb és egyre messzebb tõle, majd szép lassacskán eltûntek a szeme elõl. Õt pedig iszonyú félelem fogta el, elsõ gondolata az volt, hogy õ mostmár többé soha haza nem mehet. Egyszerre egészen csöndes lett körülötte minden, a levegõ is megállt fölötte, mintha az egész világ visszafojtaná a lélegzetét. Addig is csönd volt, de csak most vette észre magát a csöndet. Végül valahogy átkászálódott a biztonságosabb helyre és a hideg földre rogyott. Nem tudja, mennyi ideig kucorgott ott, gondolatok nélkül, már szinte elaludt, amikor rádöbbent, hogy nagyon fázik és az egyre sötétedõ felhõk is mind mogorvábban néztek le rá. Felállt hát, s elindult a parton, a város felé. Félóra múlva a régi, romos vár alá jutott, ahol körülnézett, hogy hova húzódhatna az egyre fokozódó hideg elõl. Közben ezalatt otthon mindenki már rég hazaért, megebédeltek, Danika pedig sehol. Arra gondoltak, hogy talán valamelyik osztálytársánál idõzik, de aztán ahogy sötétedni kezdett, az anyja mind nyugtalanabbul nézett ki az ablakon. Végül elküldte a két nagyobbik fiút, néznének utána, hogy merre járhat már megint az a tekergõ. Mentek is a fiúk, bejárták a Dani közelben lakó osztálytársait, de senki nem tudott róla. Végül a mellékutcákat kezdték róni, közben folyamatosan kiáltották a nevét, hátha elõjön valahonnan. Amire a régi várhoz értek, már egészen besötétedett. Tanácstalanul néztek körül, idõnként elkiáltották magukat: „Daniii!!! Gyere elõ, akárhol vagy!!! Nem kapsz verést, gyere elõ nyugodtan!!”. Danika meglapulva hallgatta egy darabig õket, aztán kidugta a fejét a várfal mellõl, rögtön vissza is lépett volna, de azok már meglátták. Odarohantak és bármennyire is kapálózott, bármennyire is nem akart menni, õk ketten erõsen fogták és vitték. Ami otthon következett, azt jobb nem részletezni. Dani reményei, hogy talán mégsem kap verést, - az elúszott télikabát és iskolatáska hírére -, rövid idõn belül romokban hevertek. Az anyja kirohant a lakásból, apja pedig úgy elverte egy hasábfával, hogy még két hét múltán is tele volt lila-sárga folttal, és olyan keserves fájdalmat addig soha életében még nem érzett, mint azokban a napokban. Mindene fájt, teste, lelke, és soha többé nem hitt el semmit a bátyjainak, akik azt ígérték neki, hogy nem fog verést kapni. Az a nap, valamilyen formában rányomta bélyegét az egész eljövendõ életére, valami akkor végképpen összetört a lelkében. Tulajdonképpen egész életében rettenetesen vágyott arra, hogy elismerjék, hogy valaki komolyan vegye õt. Szeretett volna fõnök lenni valahol, igen, nagyfõnök, ahol mindenki tisztelettel néz reá és szót fogad neki. Ennek a vágynak a beteljesülését, - úgy vélte, - úgy hat-hét éves korában érte el leginkább, amikor vasárnaponként, kis fehérruhás ministránsként megrázta a templomi csöngettyût és mintegy varázsszóra az emberek mindannyian térdreborultak elõtte. Ezt nagyon élvezte. S most hirtelen mintha a piciny kis ezüstcsengettyûk énekét hallaná újból, igen, az õ kezében van az egyik csengõ, újra az övében és boldogan meghimbálja, majd rázza, rázza önfeledten…A templomablakon át hatalmas fénysugár özönlik be, szinte rázuhan, és látja magát lassan felemelkedni a sugárban, a tenyérnyi csipkével diszített, bõ, fehér ministránsruha picit szétterül rajta, s a csengettyûk szava mellett még hallja a térdeplõ, lehajtott fejû emberek mormolását: „Harmadnapon halottaiból föltámada, fölméne a mennyekbe, ott ül az atyaisten jobbja felõl, onnan lészen eljövendõ ítélni eleveneket és holtakat ... .”

Átalvetõ

Irodalom

EKOSZ - EMTE

57

„Mulasztott, messze paradicsomok/ álma leng körül. Tenger; s viharok,/ melyek ijesztve hívtak./ (…) A sok veszett táj, a sok de, a ha,/ süllyedt aranyszigetek, a tova-/ kéklõ ifjúság: rettenetesen/ fáj néha, hogy egy, csak egy életem/ volt a földön!” (Szabó Lõrinc)

50 éve hunyt el Szabó Lõrinc Baráth Judith festményeivel …A NAGY, KÉK RÉTEN… hisz máris az vagy, csupa suhogás a föld s az ég, álomtánc, tûzvarázs, s szemed lehúnyod, szél csókol megint, egymásba szédûl a bent és a kint és zeng a hang és zsongva ring a rét, s ahogy szíved átveszi ütemét, mintha egy gömb fénytág felületén robbanna rólad, úgy hagy el az Én, úgy rohan, úgy nõ az egeken át, és csak mikor már benne a világ, csak amikor már õ a burka, csak akkor látod meg újra magadat, az eltûnt parányt, mikor kerete vagy már mindennek s minden csak a te belsõséged... egyszerre isteni biztonságba hal földi tudatod, s a nagy, kék réten kezdik mennyei tücsökzenéjüket a csillagok.

ERDEI CSÖND Az erdõ arcot cserélt. Tájai vonzottak már, színváltozásai s nem a képzelt kalandok. Ami csak gyönyörû volt benne és ami nagy, sorra tárúlkozott. Legjobban a nyár tetszett, a fény százezer nyila a sötét bozót alján, fent meg a zöld lomb végtelen hullámtorlasza, a rab gomolygás. A vén fák alatt néha kísérteties hangulat állított meg, fõleg, ha egymagam s túlmesszi mentem: még Valaki van itt, éreztem, s vártam az Idegent, és féltem tõle, s oly nagy lett a csend, mintha valami isteni titok készült volna rámszólni: vacogott a testem-lelkem - kihátráltam a szekérútra, s igyekeztem haza.

HOLDFOGYATKOZÁS Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók. Sugársokszögön körben ráng a pók. Öreg ezüstben öreg topolyák. Ünnepély ma a megbûvölt világ s nagy némajáték: éjfél s egy között Árnykúpunk hegye lassan átsöpört az égi Gömbön, s úgy üzent felém, hogy van a Földön túl is esemény. De, lám, a csillag újra gyúl s tovább hinti az ûrbe halk álomporát. Bár meg se moccan, rohan minden út. Kúszik rólunk is a fekete kúp. Búcsuzót gügyög a fülemüle. Álommá zsongul a tücsökzene. Majd a legpuhább lepke is elül, a Hold a szomszéd kertbe menekûl s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény, a pók sokszögû tündérlemezén.

2007. szeptember

58

Óvodásoknak, iskolásoknak

EKOSZ - EMTE

A boldog szegényember Élt egyszer egy szegényember, aki nagyon szeretett volna beszélgetni a királykisasszonnyal. El is indult, de amikor a palota kapujához jutott, egy õr azonnal megállította. - Hová mégy te ember? Ide nem szabad csak úgy bejönni – mondotta az õr. - Én csak a királykisasszonnyal szeretnék beszélni. - No hát, ha neked ez olyan fontos, akkor ki kell állnod három próbát. Le kell szedj egy aranyalmát, egy ezüstvirágot meg három darab bronz bogyót. De ha ötöt le tudsz szedni, talán a lány keze is a tied lehet. - Ó, ez könnyû feladat, hiszen itt van elõttem az egész. - Hóhó, nem olyan egyszerû ez, mert egy láthatatlan ördög bújkál a bokorban és ha közben háromszor le tud köpni, akkor én levágatom a fejedet. Egy életem, egy halálom, én megpróbálom – gondolta a fiú. Azzal odaállt az aranyalma fához és sikerült is leszednie a ragyogó almát. Abban a szent pillanatban az ördögnek letört az egyik szarva. Utána sietett gyorsan az ezüst virágokhoz, de azoknak úgy össze volt gabalyodva a szára, hogy a szegény ember alig tudta kioldani, s ezalatt az ördög egyszer leköpte. A fiú azért valahogy csak le tudott tépni egy virágot, amitõl az ördögnek a másik szarva is letört. Nem félek, - biztatta magát a fiú -, még van két lehetõségem. Rögtön ment is a bronz bogyókhoz és leszedett egyet-kettõt, de a harmadiknál az ördögnek sikerült másodszor is leköpnie. Nagy gyorsasággal leszedett még hármat és akkor hirtelen olyan hatalmas forgószél kerekedett, hogy az ördögöt felkapta és úgy elvitte, hogy azután többé soha nem került elõ azon a vidéken. - Ilyen még soha nem fordult elõ, hogy valaki egyszerre le tudjon szedni öt bronzbogyót – álmélkodott az õr. – Most már bemehetsz a királykisasszonyhoz és megbeszélheted vele amit akartál, sõt ha tetszik neked és te is neki, feleségül is veheted. Bement a fiú a palotába, ahol a királykisasszony egybõl a karjaiba ugrott, mert mindent hallott, ami kint történt. Még aznap nagy lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Irta és rajzolta: Nagy Imola Dóra, IV. osztályos, Sancta Maria (Angolkisasszonyok) Katolikus Leánygimnázium, EGER

Nagy Imola Dóra rajzai

H O L D V I L Á G T É S Z TA A kis Sanyi édesanyja beteg lett, kórházba kellett vinni. A Másnap este labdáztak. Sanyi jó magasra felhajította a labdát, a fiucskát elküldték a nagymamához. hold meg mindannyiszor visszadobta. Sanyi meg is dícsérte ügyességéért. Nagymama egész nap tett-vett, serénykedett, Sanyika pedig a A hold jó pajtás volt. Nem unt bele az ugrálásba, és nem ült félre kertben játszott egy piros labdával,egy fakarikával és egy pihenni a kéményre. Sanyinak csak az nem tetszett, hogy napról ugrálókötéllel. Sok öröme nem telt a játékban, mert itt az idegen fa- napra késõbb jelent meg az égen. luban nem voltak barátai. - Látod, most már csak öt percig játszhatunk - duzzogott, - mert Egyik este játékait a kertben felejtette. Vacsora után kiment kilenc órakor le kell feküdnöm. Nem tudnál máskor korábban jönösszeszedni. Szép fehér holdfény volt. A kisfiúnak kedve szottyant ni? még egy kicsit hintázni. Ellökte magát a földtõl, s egykettõre magasMásnap azonban hiába várta a holdat. Sötétben maradt a kert. ba lendült. Csodálkozva látta, hogy a hold az égen szintén vele Kilenc órakor a kisfiú szomorúan ment aludni. Vetkõzés közben elegyütt lendül elõre-hátra. panaszolta nagymamának, hogy a hold becsapta, nem jött el játszani. - Ha én hintázom, hintázik a hold is! - állapította meg. - Vajjon, Éjszaka nagy világosságra ébredt. Kidörgölte szemébõl az álha kötélen ugrálok, ugrál-e velem? mot, és meglátta a holdat, amint az ablakpárkányon ugrált a zöldfoLeszállt a hintáról, és hajtani kezdte az ugrálókötelet. Az égre nású kötéllel. Vékony lábacskái csetlettek, botlottak. nézve látta, hogy a hold is ugrál föl meg le, föl meg le. Ezután kari- Mi történt veled? - kérdezte a kisfiú. - Olyan sovány vagy, mint kázni kezdett, mert kiváncsi volt, tud-e a hold szaladni? Ó, hát a hold a kifli, amit uzsonnára ettem. Megártott, hogy olyan sokat ugráltunk ä az égen éppen olyan gyorsan gurult, mint a karika a kert útjain. és futkostunk együtt?

Átalvetõ

EKOSZ - EMTE

Óvodásoknak, iskolásoknak

59

Tanulók aranymondásai (1962-2006/07)

Diákdolgozatokból

Rembrandt híres festménye a Noszthy fiú u Erzsébet királynõ szeretett ölni, különösen hazatérése Tóth Marival. embert ölni. u A matriarchátus idején a nõ nevelte a gyer- u A pápák avignoni fogságát Nagy Károly meket, fõzött, mosott, kapásföldmûvelést alapította meg 1307 és 1778 között. végzett és származtatta az utódokat. u Amikor V. Károly az egyik birodalmában u Ekkor feltalálták a lovat is. elvégezte a dolgát, ment a másik birodalu A harmadik világ akkor jött volna létre, ha mában, hol már nappal volt és ezért mondkirobbant volna a harmadik világháború. ták róla, hogy birodalmában a Nap soha le u Ha az asszony férjes ember lett volna, aknem nyugszik. kor a neolitikum is másként alakul. u A gyaloghintó egy hordozható WC-szerû u Napoleont számûzték Szent Anna szigetétalálmány volt, amit vállon vittek. re, ott is meghalt. Ráffaello Sanzio egyik leghíresebb festu u 1849-ben esett el a fõtéren Petõfi Sándor. ménye a Szixtuszi Maradonna. u A pénz elõször aranyból, ezüstbõl, majd A pokol kapujában az van kiírva:”Isten u nemesfémbõl készült. hozott!” u Az újítás nem tévesztendõ össze a felfedezéssel, mert az újítással valami újat fede- u Amikor Magellán hajósai a Csendes zünk fel. Óceában értek, csendesen folyt az óceán és u Napoleon 1812-ben feleségül megy és lesz ezért nevezték el Csendes Óceánnak. egy gyermeke, II. Napoleon. u Spartacus megparancsolta az embereinek, u Napoleon célja az volt, hogy egész Európát hogy aki érzi, hogy meg van halva, az ne magáévá tegye. ordítson. u George Washington egy extrateresztrális volt. u Caesar híres mondása: „A kocka el van u A nemzetség az, amikor nemcsak egy nõ meg veszve!” egy férfi külön éltek, hanem amikor egybe. u Az erdélyi mongolokat tatároknak nevezték. u A hegytetõn a perzsák a füstöt meggyújtotu A vénasszonyok gyûlését még úgy is neták és így jeleztek a másik hegytetõre. vezték, hogy vénasszonyok nyara: ez a u Magellán bebizonyította, hogy a Föld frankfurti parlament volt. gömb alakú, s innen van a Földgömb. u 1513-ban felfedezték a Déli tengert, aki u A restauráció az egy régi királyi dinasztia újbóli üzembe helyezése. felmászott az Andokba. Szemelvények Rokaly József, gyergyószentmiklósi nyugdíjas tanár, A kocka el van veszve c. kötetébõl. u

Az orleansi szûz (1951) Jeanne D’Arc, az orleansi szûz, otthon született. Hangokat hallott. Azt mondták neki, hogy teljesítse katonai kötelességét. Chinonban megismerte a királyt, mert már azelõtt látta fényképen. Elõször úgy beszélt vele, mint egy bolond nõvel. De õ nem engedett. Ezért adott neki egy férjet. Compiegne-ben felszabadította Reimst azt ellenségtõl. 1429-ben elfoglalta Orleans városát. Szûz csak sokkal késõbb lett belõle. Az angolok elfogták. Rouenben egy nagy máglyarakásra ültették. Borzasztóan kínoszták és elégették. Elevenen halt meg. A franciák kétségbe voltak esve, most már nem volt semmilyen szûzük. (Képes Újság, Uo.)

A történelem elõtti korszak (1965) Az õsemberek barlangokban éltek. Mások a barlang mellett laktak. Az emberiségnek három nagy korszaka volt: a kõkorszak, a bronzkorszak és a nyugdíjas korszak. Abban az idõben a mi õseink úgy öltöztek, mint a szegény állatok. Ennek következtében viskókban laktak. Nem volt ruhájuk, ingük, csak egy lyuk, amint kiment a füst. Ezenkívûl a családalapításhoz csak nagyon primitív eszközeik voltak. (Képes Újság, Uo.)

- Ó dehogy! - válaszolt a sovány, görnyedt holdacska. - Mostanában sok dolgom van, azért is nem értem rá este korábban jönni. Erdõntúli házacskámat minden hónapban ki kell meszelnem. A felhõfüggönyök is borzasztó hamar elpiszkolódnak, ki kellett õket mosnom. És ha látnád, mennyi kerek sajt szárad kamrám polcain, megértenéd, miért nem értem rá mostanában veled játszani. Még a Holdújságot olvasni sem volt idõm. Most azonban már elvégeztem minden munkát, és majd meglátod, napról-napra gömbölyübb leszek. - Mit eszel te tulajdonképpen? - kiváncsiskodott a kisfiú. - Ó, még azt sem tudod? Hát holdvilág-tésztát. Tudod, olyan kis félholdalakú sütemények. - Ó az finom, ismerem! - kiáltott Sanyika. - Aranysárgák, tetejükre porcukrot hintenek. Édesanyám szokott olyat sütni születés-

napomra. De most beteg, és nem süthet, pedig holnap lesz a születésnapom! Ezen annyira elbúsult, hogy pityeregni kezdett. Arcocskáját a párnába fúrta, és addig sirdogált, míg el nem elaludt. Mikor másnap reggel felébredt, az ablakpárkányon nagy tál aranysárga holdvilág-tésztát talált. - Nagymama, Nagymama - Nézd, anyukám helyett a hold sütött nekem holdvilág-tésztát! És milyen sokat! Egyedül nem is bírom megenni! - Ha akarod, délután meghívom az utcabéli gyerekeket születésnapi uzsonnára -mondta Nagymama. - Nem mondom, a hold jó pajtás, tiszta, rendes, de azért az igazi kisfiúkat és kislányokat mégis inkább szeretem körülötted látni. Délután vidám gyerekzsivaj verte fel a kertet. Szállt a hinta, repült a labda, fogyott a kakaó, a kalács, de legjobban fogyott a holdvilág-tészta.. Sanyika ugyanis unos-untalan körülhordozta a nagy, kerek tálat, és kínálgatta új barátait: “Tessék, vegyetek, ezt maga a hold sütötte születésnapomra!” - Igazán? - álmélkodtak a gyerekek. - Azt gondoltuk, nagymamád sütötte! - Hát az is lehet - mondta Sanyika eltûnõdve. - De akár õ sütötte, akár a hold, majdnem olyan finom, mintha anyukám sütötte volna!

Bálint Ágnes meséje

Leveleiteket és észrevételeiteket továbbra is várom:

B. Osvát Ágnes

540.477 Marosvásárhely (Targu Mures), str. Armoniei nr. 22 ap. 13, jud. Mures, Románia. Telefon: 00 40 265/249.918 vagy 00 40 365/803.670 E-mail: [email protected] [email protected] [email protected]

2007. szeptember

60

EKOSZ - EMTE

Tisztelt Olvasóink!

Támogatások

(Az elõfizetõi díjakat meghaladó Elõzõ, júniusi lapszámunkhoz elõfizeté- befizetéseket tekintjük támogatásnak.)

si emlékeztetõt csatoltunk azon olvasóink számára, akik elõfizetésüket a tavalyi év óta nem újították meg. Számítottunk a tévedés lehetõségére, jött is néhány, ilyen értelmû visszajelzés, esetükben ismételten elnézést kérünk. Felhívásunkra néhányan elõfizettek, a többség sajnos nem. Számukra – és ezt õszintén sajnáljuk - nem áll módunkban a lapot tovább küldeni, lehetõségeink nem engedik ezt meg. (Elsõsorban nagylelkû támogatóinknak köszönhetõen viszont Erdélybe továbbra is ajándékképen küldjük a lapot mindazoknak, akik ezt kérik). Olvasóink lemorzsolódása különösen fájdalmas azon nyugati olvasóink esetében, akiknél nyilvánvalóan az elõfizetõi díj megküldésének körülményessége okozta ezt. Többen érdeklõdtek, miképpen utalhatnák át a jelzett összeget. Eddig nem közöltük ennek módját, mert úgy értesültünk, hogy az átutalás díja magasabb, mint maga az elõfizetési összeg, ezért továbbra is a Felhívás elõfizetésre címszó alatt, a 60. oldalon közölt módozatokat ajánljuk elsõsorban, viszont itt most közzé tesszük az átutaláshoz szükséges adatokat is: 1. Kedvezményezett: Erdélyi Körök Országos Szövetsége, 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. 2. IBAN szám: HU 63 71900065 10090129 00000000 3. Kedvezményezett bankja: Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. Magyarország, Budapest, 1122 Pethényi köz 10. Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet. 4. BIC kód: TAKBHUHB Számítunk önökre, miként önök is számíthatnak ránk!

Dr. Patrubány Miklós, Medgyes 50 CHF Ördög István, Budapest 6.000 HUF Dr. Úry Elõd, Sopron 10.000 HUF Dr. Pázmány Elemér, Pilis 1.500 HUF Dr. Toró Árpád, Inárcs 1.500 HUF Gruber Gyula, Szekszárd 2.500 HUF Tolnai Pál, Vecsés 3.500 HUF Dr. Szilágyi András, Bamag 9.500 HUF Dr. Opra B. István, Mór 11.500 HUF Gyapjas Mihály, Csongrád 500 HUF Dr. Bige Szabolcs Csaba, Püspökladány2.500 HUF Dr. Bencsik József, Cegléd 1.500 HUF Dr. Puskás Zoltán, Budapest 500 HUF Dr. Bordy László, Szekszárd 3.500 HUF Dr. Újlaky Ildikó, Szedres 1.500 HUF Dr. Zsigmond Elemér, Németország 2.700 HUF Dr. Gyurkovits Kálmán, Mosdós 9.000 HUF Dalmay Árpád, Nyíregyháza 500 HUF Dr. Orbán Csaba, Nagyatád 3.500 HUF Dr. Vánki Farkas, Svédország 7.700 HUF Orsós István Zoltán, Budapest 3.500 HUF Pável László, Szekszárd 500 HUF Székely Gyöngyi, Vecsés 500 HUF Szelba Vilmosné, Gödöllõ 500 HUF Szûcs Lajos, Kozármisleny 1.500 HUF Weil Ottó, Németország 1.300 HUF Czire Dénes, Pilisjászfalu 1.500 HUF Dr. Somay Gergely, Paks 1.500HUF Ladislau Filipp, Németország 1.700 HUF Filipp István, Budapest 1.500 HUF Szentlõrinci Erdélyi Kör 375 HUF Gallov Edit, Budapest 2.000 HUF Dér József, Ausztrália 50 AUD Dr. Péter István, Medgyes 20 EUR Dr. Asztalos Béla, Medgyes 4.000 HUF Pelle László, Ausztrália 3.500 HUF Dr. Wágner Rózsa, Németország 8.000 HUF Prof. Dr. Gyergyay Ferenc, Németo. 10.000 HUF Köszönjük

Felhívjuk támogatóink figyelmét, hogy a támogatásként küldött összegrõl kérésükre az adóalap csökkentésére felhasználható APEH-igazolást állítunk ki. Ehhez kérjük megadni az adóalany nevét, címét, adószámát.

Õszi mosoly Hogy hívják? u u u u u u u u u u u u u

A vámpírok adminisztrátorát? Vérelszámoló Magyarul a sexshop-ot? Ivarcikk bolt Az okos kisfiú nagyszülõjét? Agymama A 3 dimenziós szekeret? Térfogat Az V. kerület orvosát? Dr. Oetker A tréfás kávéfõzõt? Mokka mester Az olvasó juhászt? Nyájas olvasó A hortobágyi rendõr kutyáját? Pulice Az átlátszó kutyát? Nejlon tacskó Az elsõ osztályú birkát? Juh ász A borostás papot? Szõrzetes A törött lábú cigányt? Gipszi A mozigépész feleségét? Matiné

ÁTALVETÕ ONLINE Lapunk az interneten a

www.erdelyikor.hu

címen olvasható, és az új lapszám megjelenésével cserélõdik.

F elhívás az elõf izet ésére Belföldi éves elõfizetési díj 1.500 HUF Külföldre: Európában. . . . . 10 EUR Tengeren túlra . . . . . . . . . . . 20 USD Az éves elõfizetéseket egyszerû (rózsaszínû) postai utalványon kérjük feladni a következõ címre: EKOSZ 7101 Szekszárd 1. A székelyzsombori vár alatt Fotó: SzK

Postafiók: 480 (Külföldi olvasóink eddig is megtalálták a módját a valuta elküldésének, vagy itteni rokonaik, barátaik révén juttatták el a megfelelõ összeget forintban.)

Elpusztuló kert ott a vár alatt,

Elhúnyt vitézek sírja az a vár,

Elpusztuló vár ott a kert felett...

S élõ szerelmem bölcseje a kert.

/.../

Átalvetõ, 2007. szeptember

(Petõfi )