ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Egészségügyi szakdolgozók számára

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Egészségügyi szakdolgozók számára

1. RÉSZ

ALAPFOGALMAK

2

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK A tananyag szerzői: Erdélyi Gábor Hornyák István Horváth Károlyné Mártai István dr. Mezőcsáti Melinda Mendrey Lászlóné Szabó Katalin dr. A tananyagot szerkesztette: Vízvári László A tananyagot véleményezte: Horváth Károlyné Márton Erzsébet dr. A felvételeket készítette: László Márton Szántai Károly

AZ „ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓK SZÁMÁRA ALAPFOGALMAK” CÍMŰ TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZET AZ E-LSŐSEGÉLY CÍMŰ TÁVOKTATÁSI TANANYAGBÓL KÉSZÜLT.

© EGÉSZSÉGÜGYI SZAKKÉPZŐ ÉS TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZET, 2005 FELELŐS KIADÓ: VÍZVÁRI LÁSZLÓ, FŐIGAZGATÓ

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változat kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS - ALAPFOGALMAK

3

1. Bevezetés 1.1. Követelmények 1.2. Tanulási útmutató

4 4 4

2. Alapfogalmak 2.1. A szaksegélynyújtás általános szabályai 2.1.1. A sürgősségi ellátást igénylő folyamatok jellemzői 2.1.2. A környezet szerepe 2.1.3. Leggyakoribb veszélyforrások 2.1.4. Baleseti helyzetek 2.2. Betegek vizsgálata 2.2.1. A helyszín 2.2.2. A sérült/beteg állapotának felmérése 2.3. Újraélesztés 2.3.1. Eszköz nélküli (alapszintű) újraélesztés (BLS) 2.3.2. Kiterjesztett alapszintű újraélesztés (X-BLS) 2.3.3. Emelt szintű újraélesztés (ALS) 2.4. Elsősegélynyújtás szervezeti keretei 2.4.1. Az egészségügyi ellátórendszer 2.4.2.A sürgősségi ellátórendszer

6 6 8 8 9 10 10 10 12 18 19 28 31 33 33 34

4


1. Bevezetés Engedje meg, hogy sok szeretettel üdvözöljük a sürgősségi ellátás világában. Ezt a jegyzetet elsősorban egészségügyi szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező szakemberek számára állítottuk össze, nagymértékben építve a korábbi tanulmányaik és eddigi szakmai működésük során megszerzett ismereteikre és tapasztalataikra. Megítélésünk szerint az oxyológia elsősorban szemléletmód, amely elengedhetetlen a progrediáló folyamatok megfordításához. Célunk az, hogy továbbképző programunk során megismertessük Önnel a sürgősségi ellátás leggyakoribb eseteit, és az egyes helyzetekben alkalmazott elsősegélynyújtó feladatokat, tevékenységeket. A jegyzetet olvasva elsősorban azokkal a panaszokkal, tünetekkel ismerkedhet meg, amelyek az akut folyamatokat jellemzik; a pontos diagnózisok helyett olykor pedig meg kell elégednie egy jóval általánosabb csoport vagy iránydiagnózissal is. Meggyőződésünk, hogy az itt szerzett ismeretek a napi – nem kifejezetten sürgősségi ellátásban végzett – tevékenységére is pozitív hatással, jó eredménnyel lesznek. 1.1. Követelmények Ön a program végére képes lesz: – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

szakszerűen tájékozódni a balesetek helyszínén, megállapítani a veszélyforrásokat és az elsődleges teendőket, a beteg állapotát felmérni és megítélni, újraélesztést (BLS) végezni, egyközös újraélesztésben (X-BLS) közreműködni, újraélesztésnél félautomata defibrillátort alkalmazni, segítséget hívni, a mentők számára megfelelő információk megadásával, elsődlegesen ellátni a sebek és vérzések különböző fajtáit, az áram okozta sérüléseket ellátni, izületi- és csontsérüléseket rögzíteni, több sérült esetén a prioritásoknak megfelelően tevékenykedni, a vízből kimentett beteg ellátását megkezdeni, a hőártalmak következményeit felismerni, és ellátását megkezdeni, eszméletlen beteg számára elsősegélyt nyújtani, nehézlégzéssel küszködő beteg panaszait csökkenteni, a nagy fájdalommal járó sérülések ellátásában segédkezni, mérgezés esetén az elsődleges ellátást megkezdeni előkészíteni a sérültet intubációhoz, segédkezni gyomormosásánál.


5

2. ALAPFOGALMAK Bevezetés Az elsősegélynyújtás – Mária Terézia óta – nemcsak morális elvárás, hanem kötelezettség is. Annak érdekében azonban, hogy a segítségnyújtás helyett nehogy ártsunk a betegnek, néhány alapszabályt be kell tartanunk. Ezek közül is a legalapvetőbb a „Nil nocere” (nem ártani) elve, amely minden egészségügyi dolgozó számára elsődleges követelmény, minden körülmények között be kell tartani, és ennek érdekében mindent el kell követni. Követelmények A fejezet végére Ön képes lesz: – szakszerűen tájékozódni a baleset helyszínét, – megállapítani a veszélyforrásokat, és megtenni a szükséges intézkedéseket, – a helyszínt felmérni és biztosítani, – a beteget kikérdezni, megvizsgálni, és az állapotáról tájékozódni, – eszköz nélküli újraélesztést (BLS) végezni, – eszközös újraélesztésben (X-BLS) közreműködni, – segítséget hívni, a mentést végzők számára megfelelő információk megadásával, – a sürgősségi ellátás rendszerében eligazodni Tanulási útmutató Ebben a fejezetben egyaránt talál elméleti és gyakorlati jellegű ismereteket. Célszerű először elolvasni az egyes alfejezeteket, tanulmányozni a képeket, organogramokat. Az alfejezetek mindegyikéhez tartozik önellenőrző kérdés, amelyet érdemes megválaszolni! Ne felejtse el a fejezet végén lévő feladatot megoldani! Az elméleti felkészülésre szánjon legalább 7-8 órát. 2.1. A szaksegélynyújtás általános szabályai Az egészségügyi szakembernek a beteggel és környezetével való sikeres együttműködés érdekében bizonyos alapszabályokat kell be tartania. Ezek részben magatartási szabályok, részben pedig olyan, a gyakorlat során kialakult általános szabályok, amelyek hozzájárulnak a sikeres segélynyújtáshoz. Ez Önnek bizonyára természetes, de gondolja csak végig, a beteggel néhány perc alatt kell elfogadtatnia magát, döntéseket kell hoznia, és a szükséges intézkedéseket megtennie. Nem mindenkor számíthat orvosi közreműködésre; Öntől, mint egészségügyi dolgozótól pedig a beteg és a környezet jóval többet vár el, mint a „civil” elsősegélynyújtóktól. Az elsősegélynyújtó személyiségjegyei Az első szaksegélynyújtás különböző, a mentés szempontjából nem éppen optimális helyszíneken és körülmények között zajlik, ellentétben az egészségügyi intézmények célirányosan kialakított feltételrendszerével. A baleset helyszínén általában nem csak a sérült személy tartózkodik, rajta kívül többen is jelen lehetnek, így a beteg csak nehezen izolálható. A sérült és környezete ijedt, olykor pánikban van a történtek miatt, ezért fontos a

6


segélynyújtó határozott, magabiztos fellépése. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a döntéseinket és intézkedéseinket feltétel nélkül elfogadják. A kritikus helyzetek megoldása során különösen nagy szerepet kap az empátia, a beteg, kiszolgáltatott helyzetben lévők iránt tanúsított emberséges bánásmód. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a sérültet minden körülmények között úgy kell tekinteni, mint segítségre szoruló embert, elvonatkoztatva társadalmi és egyéb helyzetétől, körülményeitől. A szituációból adódóan a sérült gyakran türelmetlen, ilyen helyzetben sokat segít, ha érzi, tisztában vagyunk az állapotával, uraljuk a helyzetet, és mindent megteszünk a gyógyulása érdekében. Saját magunk védelme A sürgősségi ellátás higiénés viszonyai nem összehasonlíthatók az egészségügyben megszokott higiéniai feltételekkel. Alapszabály, hogy minden beteget fertőzőnek kell tekinteni, és így gondoskodni kell a saját magunk védelméről is! Ez a gyakorlatban főként az átgondolt, önmagunkra is figyelő viselkedést jelenti, mint például a gumikesztyű használatát. A másik fontos szabály, hogy a helyszínt potenciális veszélyforrásnak kell tekinteni, ezért kiemelt körültekintéssel kell kezelni. A környezet felmérése Az ellátás megkezdése előtt tájékozódni kell a beteg környezetéről, és meg kell állapítani, hogy nincs-e újabb veszélyforrás. Gondoljunk a következményekre, és ne feledjük, nem javít a beteg állapotán, ha a mentőket is menteni kell. A helyszínt a lehetséges mértékben, változatlanul kell hagyni, segítve ezzel a későbbi helyszínelést. Részletesebben erről a témakörről „helyszín biztosítása” című fejezetben lesz szó. A sérült nyugalomba helyezése A sérültet minden esetben nyugalomba kell helyezni. Ez az állapotától függően különböző testhelyzetet jelenthet. Általánosságban elmondható, hogy a lehető legkevesebb mozgatással a sérültet olyan biztonságos és stabil pozícióba kell helyeznünk, amelyben – állapotának esetleges hirtelen romlása esetén – sem veszti el egyensúlyát, és nem szenvedhet újabb sérülést. Betegmozgatás A beteget csak abban az esetben szabad mozgatni, ha ezt az ellátás megköveteli, illetve a környezet valamely veszélyeztető tényezője miatt ez szükséges. A betegmozgatást lehetőség szerint eszközzel kell végezni (hordágy, tolószék, egyéb szükségeszköz). A szakszerű betegmozgatás fortélyait az egyes fejezetekben ismerheti majd meg. Törekedjünk arra, hogy több személy végezze a sérült mozgatását, de ne feledjük, a segítőink gyakran laikusok. Fontos tehát, hogy irányítsa őket, megmutassa, hogyan kell a beteget mozgatni, és annak érdekében, hogy mozdulataik szinkronban legyenek, szükség szerint koordinálnia kell a műveleteket. Tervezze meg, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel, a legkevesebb mozgással kerüljön a beteg a megfelelő pozícióba. Ez olykor nem könnyű feladat.


7

A tömeg távoltartása Valószínűleg Ön nem szokott hozzá eddigi tevékenysége során, hogy munkáját tömegek figyeljék. Ám a baleset helyszínét gyakran kíváncsi tömeg állja körül, amely egyrészt újabb veszélyforrást jelent, másrészt nagyban akadályozza az ellátást. A bámészkodókat, a jóakaró járókelőket lehetőleg távol kell tartani a betegtől, erre jó megoldás, ha valamilyen feladatot adunk számukra, pl. figyeljék a mentő érkezését, segítsenek irányítani a forgalmat stb. Persze, néha elkerülhetetlen, hogy határozottan lépjünk fel a beteg érdekére hivatkozva. Komoly segítséget jelent az egyenruhás testületek segítsége (rendőrség, tűzoltóság stb.) Bátran támaszkodhatunk rájuk! Jogi és etikai szempontok A segélynyújtás kapcsán messzemenően figyelembe kell venni a jogi és etikai szempontokat is. A betegjogok érvényesítése, a beteg személyes vagyontárgyainak védelme ugyanolyan fontos rendkívüli körülmények között is, mint a betegellátó intézményekben. Lehetőség szerint mindig tanú(k) jelenlétében kezeljük a beteg értékeit, hangosan tájékoztatva a beteget arról, hogy tárgyait biztonságba helyeztük. Az etikai szempontoknak olykor nem könnyű érvényt szerezni. A vizsgálathoz olykor el kell távolítani a beteg ruházatát, amely során tekintettel kell lenni a beteg szeméremérzetére. Az orvosi rendelőben történő vizsgálatokra a beteg készül, tiszta ruhát vesz, megmosakszik. Egy utcai vagy egyéb baleset azonban mindig váratlanul és készületlenül éri a sérültet. Egy lyukas zokni, vagy egy avítt ruhadarab is igen kellemetlen lehet a beteg számára. Figyelemmel kell lennünk tehát arra is, hogy a beteget ne hozzuk megszégyenítő helyzetbe, érzékelni kell a probléma súlyát. 2.1.1. A sürgősségi ellátást igénylő folyamatok jellemzői Hirtelen kezdet (akuitás) A sürgősségi ellátást igénylő állapotokra, akár külső okból (pl. mechanikai erőbehatás), akár akut belső kórtényezők (pl. érelzáródás) miatt alakulnak ki, jellemző a hirtelen kezdet. Folyamatjelleg (processzivitás) Az elsősegélynyújtást igénylő állapotokra jellemző, hogy a háttérben gyors kórfolyamatok zajlanak, vagy ehhez vezetnek. A beavatkozás mellett mindig figyelni kell a folyamat jellegét (tendenciáját) is, amire a beteg panaszai, tüneteinek változása utalhat. Súlyosbodás (progresszívitás) Azt jelenti, hogy a kiinduló kórfolyamat az idő előrehaladtával folyamatosan súlyosbodik, esetleg más folyamatok is kapcsolódnak hozzá. Ezek egymásra hatva erősíthetik egymást. 2.1.2. A környezet szerepe A környezet döntő szerepet játszik a segélynyújtásban. Meghatározza a teendőket, ennek sorrendjét, illetve egyfajta keretet ad az ellátásnak. Biztosíthat továbbá olyan eszközöket, segítséget is, amelyek megkönnyítik a szakszerű beavatkozást.

8


A helyszín biztosítása A segélynyújtónak elsődleges feladata a baleset helyszínére érkezéskor a „helyszín biztosítása”. Ez magában foglalja a baleseti helyszín felmérését, a potenciális veszélyforrások megállapítását, és amennyiben lehetséges, megszüntetését. Amennyiben nem rendelkezik megfelelő eszközökkel a veszélyforrás megszüntetéséhez, műszaki mentők (pl.: tűzoltóság, áramszolgáltató) riasztása is szükséges, ezt a bejelentéskor jelezni kell. 2.1.3. Leggyakoribb veszélyforrások Tekintsünk át néhány helyzetet, és potenciális veszélyforrást! Közúti baleset Közúti baleset esetén az egyik legfontosabb feladat a további ütközések és gázolások megakadályozása. Az elakadásjelző háromszöggel jelezni kell – mindkét irányban – a többi gépkocsivezető számára a potenciális veszélyt. Célszerű a jelenlévők segítségét kérni a forgalomirányításban. A veszélyhelyzet elhárításán túl biztosítanunk kell a kiérkező mentőegység számára a helyszín megközelíthetőségét is. Közúti baleseteknél az üzemanyagtartály sérülése miatt számolni kell robbanásveszéllyel is, ezért mindenképpen el kell távolítani az indítókulcsot a sérült gépjárműből, ezzel megszüntetve a gyújtást, azaz a robbanás veszélyét. Lehetőség szerint az akkumulátorról is el kell távolítani az érintkezőket. Áramütés A segélynyújtó épségének védelmében, áramütés esetén, elsődleges a feszültség–mentesítés, ezután szabad csak megkezdeni a mentést. Lehetőség szerint az áramellátást a kapcsolónál vagy a biztosítéknál kell megszakítani, amennyiben ez nem lehetséges, alkalmi eszközzel (száraz seprűnyél, vastag textília) kell kiszabadítani a sérültet az áramkörből. 1000 V feletti nagyfeszültség esetén alkalmi eszközzel sem szabad a mentést végezni. Műszaki mentést (áramszolgáltató, tűzoltóság) kell kérni. Vízből mentés Vízből mentésnél gondoskodni kell arról, hogy a segélynyújtó elkerülje a fulladás veszélyét. Általánosságban elmondható, hogy a mentést az alábbi sorrendben kell megkísérelni: • partról eszközzel, • partról eszköz nélkül, • vízből eszközzel, • vízből eszköz nélkül. A felsorolt eseteken túl még számtalan helyzetet és veszélyforrást lehetne ismertetni (pl. építkezési balesetek, omlásveszély, lezuhanás stb.). Minden esetben a legfontosabb a környezet gondos felmérése, és a veszélyforrások áttekintése. Ha a segélynyújtó higgadtan, józan ítélőképességére támaszkodva felméri a környezetét, az esetek döntő többségében el tudja hárítani a fennálló veszélyeket.


9

2.1.4. Baleseti helyzetek Az alábbiakban néhány tipikus baleseti helyzetet, és annak következményeit ismertetjük. A felsorolás közel sem teljes, csak arra alkalmas, hogy megismerjenek néhány példát, és elsajátítsák a szükséges gondolkodásmódot. Elesés, lezuhanás Elesésnél a leggyakoribb sérülés az alkar ún. bajonett–törése. A védekező reflex következtében ugyanis a sérült automatikusan kinyújtja a karját, és így csapódik a földhöz Magasból történő leesésénél mindig gondolni kell a gerincsérülés lehetőségére. 1. Alkar törés

Gázolás Amikor motoros gázol el gyalogost, legtöbbször az alsó végtag törésével kell számolni. Amennyiben az ütközés a test középső részét éri, és a gyalogos hanyatt esik, gyakori a koponya-agy sérülése. Ha gépkocsi üt el gyalogost, általában az alsó végtag térd alatti törése következik be. Ha a sérült a motorházra zuhan, akkor a betörő szélvédő okozhat koponyasérüléseket. Ha a gyalogost a lökés a levegőbe repíti, akkor gyakori a polytraumatizáció. Gyakori továbbá a medence, illetve a koponya-agy sérülése is. Mint láthatják, a baleseti mechanizmusból (a jármű sérüléséből) legtöbbször kikövetkeztethető a várható sérülés. Különösen nagy jelentőségű ez abban az esetben, amikor a sérült nem tud kommunikálni, és az segélynyújtónak a körülményekből kell következtetni a sérülésekre. 2. Lábszártörés

2.2. A betegek vizsgálata 2.2.1. A helyszín A segélynyújtónak a baleseti helyszínre érkezés után az alábbi legfontosabb teendőket kell elvégeznie: - gyors helyzetfelmérés, helyszíni körülmények vizsgálata, - sérült/beteg és a segélynyújtó védelme az esetleges veszélyforrásoktól. A helyzetfelmérés során tisztázni kell: - van-e további veszély, - van-e valaki közvetlen életveszélyben, - tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül, a szükséges feladatok megoszthatók-e, - szükség van-e műszaki mentésre, - szükség van-e a rendőrség segítségére? Bizonyos körülmények között a baleset okai nem feltétlenül derülnek ki azonnal, de következtethetünk rájuk. Ennek tipikus példája a gázmérgezés (CO, CO2) vagy az elektromos baleset.

10


Egyes esetekben az azonnali beavatkozás lehetetlen (beszorult sérült, nem megközelíthető beteg), tehát még nagyobb hangsúlyt kap a gyors helyzetfelismerés, és a sürgős segélyhívás. Nem szabad elfeledkeznünk a segélynyújtót és környezetét érő pszichés hatásokról sem. A helyszín biztosítása Szükséges és fontos a helyszín biztosítása, illetve a helyszínen talált körülmények megtartása. A helyszín biztosításakor óvjuk magunkat és a sérültet a további veszélytől, megfelelő módon jelezzük a veszélyt (vészvillogó, elakadásjelző háromszög, lámpával történő jelzés stb.) A baleset körülményeinek kivizsgálása érdekében nagyon fontos lehet a körülmények megtartása. Ezért a lehető legkevésbé változtassuk meg a talált helyzetet. Közlekedési és üzemi balesetnél, ön- és idegenkezűség gyanúja esetén, keressünk a beteg/sérült állapotára utaló jeleket, jellegzetes körülményeket (pl. baleseti mechanizmus, gyógyszer, fecskendő, betegnél lévő feljegyzés, betegkártya, dokumentáció). 3. Elakadásjelző háromszög

Erőforrások felmérése Fel kell mérni, hogy elméleti és gyakorlati ismereteink, valamint az adott szituáció alapján milyen teendők elvégzésére vagyunk képesek. Mindenképpen tartózkodnunk kell a veszélyes körülmények közötti „hősies viselkedéstől”. Gondoljunk arra, hogy nem kórházi körülmények között vagyunk, a szükséges erőforrások, úgymint szakembergárda, eszközpark stb., nem állnak a rendelkezésünkre, és további számos külső körülmény és veszélyforrás is korlátozza, ill. behatárolja tevékenységünket, lehetőségeinket. A veszélyes körülmények egy része a helyszínen könnyen felismerhető: - nagyszámú sérült, - extrém időjárási viszonyok, - égő jármű, épület, égő sérült, mérgező anyag jelenléte (veszélyes anyagot szállító jármű, füst, irritáló gáz, gőz), 4. Baleseti helyszín biztosítása - vízbefulladás, vízből mentés szükségessége, - elektromos baleset, villámcsapás, - további sérülésveszély a helyszínén, pl. közlekedési baleset - nagy forgalmú úton, rossz látási viszonyok között, épület omlásának veszélye stb. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor további szerepünket és beavatkozási lehetőségeinket egyértelműen akadályozza, vagy akár lehetetlenné is teszi a talált helyzet:

5. Tömeges baleset helyszíne

-

földdel, omladékkal betemetett sérült, nehezen megközelíthető beteg, pl. szikláról esés, mély aknába, kútba zuhanás esetén beszorult sérült.


11

Ezekben az esetekben a konkrét beavatkozás szinte lehetetlen, tehát még nagyobb hangsúlyt kap a gyors helyzetfelismerés és a sürgős segélyhívás.



2.2.2. A sérült/beteg állapotának felmérése A sérült, beteg vizsgálatának elsődleges célja annak a megállapítása, hogy fennáll-e az életveszély. Egy beteg esetében ennek eldöntése egyszerűnek tűnik, de több vagy sok beteg/sérült egy időben történő helyszíni ellátásakor ez komoly problémát jelenthet. Az elsősegélynyújtónak rendkívül gyorsan fel kell ismernie, hogy melyik sérült állapota a legsúlyosabb, melyik szorul azonnali ellátásra. A vizsgálat alatt lehetőleg ne mozdítsuk el a sérültet, ha az nem feltétlenül szükséges. A beteg állapotának megítélése több lépésben történik: Gyors tájékozodás Elsődleges szempont az életveszély felismerése. A gyors tájékozódás lépései - Éber-e a sérült, szemét nyitva tartja-e, kérdéseinkre megfelelő választ kapunk-e tőle, (az eszméletvesztés kizárása, az állapot a beteg felé közeledésünkkor hamar kiderül)? - Hangra reagál-e a sérült? Ha nem találtuk éber állapotban, szólításra kapcsolatot tudunk-e teremteni vele? - Válaszol-e, végrehajtja-e utasításainkat (tudat vizsgálata)? - Fájdalomra reagál-e a sérült? - Kiváltható-e mozgás? Az első kapcsolatteremtésen túl alkalmazhatjuk ezeket a lépéseket a sérült/beteg állapotváltozásának többszöri gyors vizsgálatára is. Amennyiben az előbbi ingerekre nem reagál, akkor nem reakcióképes, tehát eszméletlen, így el kell kezdeni az első állapotfelmérést. Ha reagál a beteg, akkor a második állapotfelméréssel folytatjuk a vizsgálatot Első állapotfelmérés Célja: annak kiderítése, hogy igényel-e azonnali beavatkozást a beteg állapota. Az első állapotfelmérés egyes lépései: az eszméletlenség mélységének vizsgálata, a légutak átjárhatóságának vizsgálata,

12


légzésvizsgálat, keringésvizsgálat.

Nem reakcióképes, mélyen eszméletlen betegnél a fenyegető fulladásveszély mindenképpen beavatkozást igényel, melynek célja, a légutak átjárhatóságának biztosítása, stabil oldalfektetéssel, vagy garattubusok alkalmazásával. A légutak, a légzés és a keringés vizsgálatának részletes leírása a következő fejezetben (BLS) található, mivel ez szervesen kapcsolódik az újraélesztéshez. Második állapot felmérés Amennyiben meggyőződtünk arról, hogy a sérült nincs közvetlen életveszélyben, feladatunk: - a beteg és környezetének a kikérdezése, - részletes betegvizsgálat, - eszközös betegvizsgálat (amennyiben lehetőségünk van rá). Beteg kikérdezése A segélynyújtó kommunikációja a beteggel az alábbiakra terjedjen ki: - mutatkozzon be, közölje a segítés szándékát, - közölje, hogy egészségügyi dolgozó, - beszéljen a beteghez kedvesen, de célratörően, megfelelő empátiával, - kérdéseinek célját és szükségességét a későbbiekben elvégzendő vizsgálatokra és beavatkozásokra hivatkozva közölje a sérülttel, - lehetőség szerint maradjon a beteg mellett, válaszoljon a kérdéseire, enyhítse jelenlétével a beteg félelmét, kiszolgáltatottság-érzetét, - amennyiben erre lehetősége van, dokumentálja az esettel kapcsolatos információkat. A környezet kikérdezése Az elsősegélynyújtó segítőkész, de határozott fellépésével csökkentheti a környezet ijedtségét, bizonytalanságát, ezt még inkább segíti, ha bevonja munkájába a jelenlévőket is (pl. segélykérésre). A betegtől és a sérülés körülményeiről igyekezzünk minél teljesebb képet kapni. Ennek megfelelően ki kell derítenünk: - hogyan történt az eset, - milyen panaszok, tünetek előzték meg, - jelenleg milyen panaszai vannak a betegnek, - van-e ismert betegsége, - betegség esetén volt-e már hasonló rosszulléte. Általános szempontok Törekedjünk arra, hogy a beteg a kérdéseinkre adott válaszokkal minél pontosabban fogalmazza meg panaszait. Fontos annak a kiderítése is, hogy milyen panaszok, tünetek állhatnak a jelen helyzet előterében. Alapelv, hogy a beteg panaszai, tünetei és azok vizsgálata alapján a megállapítható legsúlyosabb betegségverziót tekintsük kiindulópontnak.


13

A beteg és környezete vizsgálata során külső jelek is segíthetik munkánkat, illetve vezethetik vizsgálatunk irányát. Ilyenek: - a feltalálási helyszín, feltalálási testhelyzet, - a sérülés körülményei, a sérülés mechanizmusai, - a beteg ruházata (szennyezettség /vér, testváladék/, sérült ruházat) - egyértelmű panasz, tünet megléte (pl. mozdulatlanság, nagy fájdalom, erős vérzés). A betegtől és a környezettől megtudható jellegzetes panaszok A betegtől: - fájdalom - mozgásképtelenség - mozgási nehezítettség - fulladásérzés A környezettől: - görcsroham - eszméletvesztés - beszédzavar

- szédülés - egyensúly zavar - ájulásérzet - hidegrázás

- hányinger, hányás - szomjúság - gyengeség - érzékzavar -

emlékezetkiesés baleseti mechanizmus sérülés lehetősége

Amennyiben a sérült/beteg gyermek, lehetőleg ne válasszuk el a környezetétől, tekintsük partnernek, tájékoztassuk arról, hogy mi fog történni vele, maradjunk feltétlenül mellette, beszéljünk hozzá, éreztessük segítő szándékunkat. Részletes vizsgálatok Célja: a jellemző panaszok, tünetek minél teljesebb felismerése. Ehhez az alábbi vizsgálati lehetőségek állnak rendelkezésre: Megtekintés Jellemző tünetek:

- légzés hiánya - mozdulatlanság - sápadtság - verejtékezés - kipirult bőr - égés - görcsroham

- sérülések - deformitás - duzzanat - testváladék - vérzés - kóros végtagmozgás - tűszúrás nyomai

14


Tapintás Jellemző tünet lehet a pulzus hiánya, hűvös, verejtékes bőr, sérülésre utaló jel (duzzanat, deformitás, tapintási érzékenység, fájdalom). Hallgatózás Eltérésre utaló jel lehet, ha a nehézlégzést hangjelenség kíséri, ill. a beszéd, az érintésre, tapintó vizsgálatra adott válasz az elvárható reakciótól eltérő. Szaglás Jellemző eltérés lehet füst, irritáló gáz, gőz, vizelet, széklet szaga A részletes vizsgálathoz szükségessé válhat a ruházat legalább részleges eltávolítása. Az egyes testtájak vizsgálata Fej Tapogassuk végig a hajas fejbőrt, keressünk deformitást, haematomát. Tekintsünk be a szájüregbe, orrba és mindkét fülbe. Észleljük az esetleges vérzést, liquorcsorgást. A beteg szemének vizsgálatakor figyeljünk az anisocoriára, conjugalt deviációra. Vegyük észre a kialakulóban lévő pápaszem haematomát. Nyak Nézzük meg, hogy van-e rajta sérülés, vizsgáljuk meg a nyaki erek teltségét, figyeljünk a nyaki gerinc mozgathatóságára (tarkókötöttség!). Mellkas Hasonlítsuk össze a két mellkasfél formáját és a légzés alatti mozgását. Ítéljük meg, van-e köztük különbség. A sternumra ill. a bordákra gyakorolt kétoldali enyhe nyomással győződjünk meg a mellkas statikájáról, érzékeljük az esetleges crepitatiot! Has A has megtekintésekor figyeljünk a keletkezett külsérelmi nyomokra, puffadtságra (ascites), az esetleges bőrelváltozásokra (csillag naevus). Betapintáskor egyetlen dolgot kell tisztáznunk: a has betapintható-e, van-e defense (izomvédekezés). Medence A medence vizsgálata – hasonlóan a mellkaséhoz – a statikai állapot megítélésére szolgál. A symphisisre, ill. a két csípőlapátra gyakorolt enyhe nyomás (crepitatio, fájdalom) segíthet a medencesérülés bekövetkezésének igazolásában. Gerinc A gerinc vizsgálatának kitüntető szerepet kell szánnunk, ezért fájdalmat, ill. esetleges deformitást keresve, a gerinc minden szakaszát óvatosan tapintsuk át. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a gerinc állapotának megítélésében, ill. a baleseti mechanizmus alapján ennek akár a gyanúja is felmerül, tekintsük a beteget gerincsérültnek!


15

Végtagok A végtagokat alkotó csöves csontok áttapintásával, az izületek átmozgatásával tájékozódhatunk a rejtett sérülések meglétéről. Eszméleténél levő betegnél ezt lehetőleg felszólításra a beteg végezze. A fenti felsorolás inkább példának, mint teljes protokollnak tekinthető, hisz az egyes tünetek, csak együtt értékelhetők. Az alaposság segít a diagnosztikus tévedések elkerülésében. Mérhető paraméterek A mérhető paraméterek segítségével jól nyomon követhető a beteg állapotváltozása a feltalálási helyzettől a szaksegítség megérkezéséig. Eszköz nélkül vizsgálható paraméterek: A légzésszám és a légvétel mélysége: megítélésekor mindenkor vegyük figyelembe a beteg életkorát (pl. csecsemő, gyermek), és az egyéb olyan tényezőket, amelyek a légzésszámot befolyásolhatják (pl. láz). Természetesen a légzés megfigyelésekor ne csak a mennyiségi paraméterekre fókuszáljunk, hanem vegyük észre a dyspnoet, az esetleges periodikus légzésformákat. A pulzus tapintása: annak a megítélésére kell törekednünk, hogy a pulzusszám a normális, a tolerábilis vagy az intolerábilis (40/min alatti ill. 150/min feletti) tartományban van-e. Itt is feltétlenül figyelembe kell venni az életkori eltéréseket. A számszerűség megítélése mellett a ritmus, ill. az elnyomhatóság is differenciált diagnosztikai jelentősséggel bír. Az eszméletlenség egy folyamat a felületes eszméletzavartól a mély eszméletlenségig. Az aktuális állapot felmérésére, illetve az időközi állapotváltozás mértékének megítélésre alkalmazható az ún. Glasgow-kómaskála (GCS). Ennek segítségével a szemnyitáson, szóbeli válaszon és mozgási válaszon keresztül értékeljük a beteg aktuális állapotát. Eszméletlen állapotban (GCS <=8) az elsősegélynyújtó feladata a légutak átjárhatóságának biztosítása, lehetőleg a talált helyzetben, illetve stabil oldalfektetés kialakításával.

16


3.

GCS táblázat

Eszközzel vizsgálható paraméterek A vérnyomás mérése: hozzátartozik az alapvizsgálati protokollhoz, amelyet –hasonlóan az eszköz nélkül mérhető paraméterekhez – számos külső és belső körülmény befolyásol. Általában kórjelző a 90/Hgmm alatti szisztolés vérnyomásérték, hypertoniás betegnél a 210/120 Hgmm, ill. az e feletti érték. Ennek megfelelően a mért értékek megfelelő óvatossággal kezelendők. A hőmérséklet mérése: a sürgősségi ellátásban gyakran háttérbe szorul, pedig jó néhány kórképben komoly segítséget jelenthet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tűző napon, vagy hóban mért köpenyhőmérséklet nem ad reális értéket. 9. Vérnyomásmérő

A mérhető paraméterek segítségével objektív képet kaphatunk a beteg aktuális állapotáról, valamint állapotváltozásáról, melyet az ellátás során lehetőség szerint rendszeresen kell kontrollálnunk! Nem szabad elfelejteni azonban azt a tényt, hogy egy-egy paraméter kiragadása sokszor megtévesztő lehet, ezért valamennyit komplexen, a beteg állapotával együtt szabad értékelni.


17

2.3. Újraélesztés Esetismertetés K. J. 58 éves ügyvezető irodájában hirtelen rosszul lett, erős mellkasi fájdalmat érzett, majd elveszítette az eszméletét, és az asztalára borult. Munkatársai észlelték a rosszullétet, mentőt hívtak, és aggódva várták a mentők megérkezését. Bevezetés Magyarországon évente több mint 15000 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében. A halálesetek jelentős része kórházon kívül (a betegek otthonában, illetve közterületen) történik. Nem ritka a hirtelen halál balesetek következtében sem. A hirtelen meghalt betegek egy része biztosan megmenthető lenne, ha a környezetében lévők közül valaki azonnal el tudná kezdeni az élet fenntartására irányuló megfelelő beavatkozásokat, azaz az alapszintű újraélesztés algoritmusában foglalt teendőket. Anatómiai, kórtani háttér A két alapvető életfunkció, az ún. vitális funkciók: a légzés és a keringés. A légzés során a tüdőkön keresztül oxigén jut a szervezetbe, és eltávozik az anyagcsere során keletkezett széndioxid. A szív pumpafunkciója révén fenntartott keringéssel jutnak el a sejtekhez az anyagcseréhez szükséges tápanyagok, az anyagcsere során keletkezett széndioxid pedig a keringéssel jut vissza a tüdőkbe és a kilégzés során távozik a szervezetből. Ha a vitális funkciók közül az egyik súlyosan károsodik vagy megszűnik, az a másik megszűnéséhez vezet. Az alapvető életműködések bármelyikének megszűnése lehet elsődleges. A keringésmegállás formái A keringésmegállás hátterében állhat: - kamrafibrilláció (a szív igen heves, remegő összerendezetlen mozgása, amely nem eredményez szívösszehúzódást), vagy pulzus nélküli, kamrai eredetű, nagyon szapora szívműködés

10. Kamrai fibrilláció EKG-képe

18


-

asystolia (elektromos tevékenység nélküli szívmegállás), pulzus nélküli elektromos aktivitás, amely szintén nem eredményez vér kilökődését a szívből.

11. Asystolia EKG-képe

A keringésmegállás legtöbbször kamrafibrilláció következménye (ún. „sokkolandó ritmus”), melynek egyetlen hatásos terápiája a defibrillálás (a szív elektromos árammal történő ingerlése). Korai defibrillálással a betegek legtöbbször megmenthetők; az időben defibrillált betegek alkotják a túlélők legnagyobb csoportját, azonban a túlélés esélye defibrillálás nélkül rohamosan csökken! Asystoliában és pulzus nélküli elektromos aktivitás (ún. nemsokkolandó ritmus) esetén az újraélesztés sikeressége a kamrafibrilláló csoporténak 10-15%-át sem éri el. Fenyegető keringésmegállásra utaló, hirtelen fellépő jelek Fenyegető keringésmegállásra utaló, hirtelen fellépő jelek (az újraélesztésre való felkészülésre sürgetnek): - hirtelen eszméletvesztés, - a légzés kifejezett romlása és/vagy jellegének, típusának megváltozása, - sápadtság vagy szederjesség, - hideg verejtékezés, a bőr hűvössé válása, - a pulzus gyengévé, szabálytalanná, esetleg igen gyérré vagy nagyon szaporává válása, - nagy mellkasi fájdalom, vagy tűrhetetlen fejfájás, - halálfélelem, nagy gyengeségérzet; a megsemmisülés érzése, - görcsroham, (lényeges, hogy hol, és milyen jellegű). Tévedési lehetőségek Az eszméletlen beteg felületes vizsgálattal klinikai halottnak tűnhet, és fordítva! 2.3.1. Eszköz nélküli (alapszintű) újraélesztés (BLS) A BLS célja bármilyen eredetű keringés–légzésleállás esetén az életfontosságú szervek oxigénellátásának pótlása befújásos lélegeztetéssel, és a mellkas külső összenyomásával fenntartott mesterséges keringéssel.


19

Minden esetben törekedni kell – még az ellátás megkezdése előtt – a járulékos veszélyforrások megszüntetésére, amelyek a segélynyújtót és a segítségre szorulót egyaránt fenyegetik. Bár a kiterjedt nemzetközi vizsgálatok megállapítása szerint a súlyos fertőzés veszélye nem áll fenn újraélesztés során, lehetőség szerint a beteg testnedveivel való érintkezést mégis jobb elkerülni (legalább az arcra terített textília, ideális esetben szelepes lélegeztető arcmaszk, ill. gumikesztyű használatával). A BLS elemei A beteg reagáló képességének vizsgálata Hangosan szólítsa meg a beteget, kérdezze meg, hogy van, és egyidejűleg vállainál fogva óvatosan rázza meg! Minden további erre irányuló vizsgálat, „élesztési kísérlet”, fájdalominger alkalmazása felesleges és káros! A légutak felszabadítása Nyissa ki és tekintsen bele a beteg szájába. Ha a légzést akadályozó idegentestet észlel (hányadék, felgyülemlett nyál, vér, kimozdult műfogsor stb.), távolítsa el azt. A beteg homlokára tett kezével hajtsa óvatosan hátra a fejet, másik kezével tolja előre az állkapcsot — ezzel megszüntetheti a nyelv hátracsúszásából fakadó akadályt. Ha fennáll a nyaki gerincsérülés lehetősége (pl. magasból esés, nagy sebességű járműbaleset, direkt nagy erőbehatás a vállak szintje felett, a gerincoszlop tengelyirányú túlterhelése) lehetőleg tartózkodjon a fej hátraszegésétől, helyette csupán a sérült állát próbálja előreemelni. A légzés vizsgálata Felszabadított légutak (esetleges idegentest eltávolítása után hátrahajtott fej, előretolt áll) mellett ellenőrizze a beteg légzését: hajoljon a beteg arca elé úgy, hogy miközben látja a légzőmozgást, a közvetlen légzőnyílások előtt lévő arcán érezze, fülével hallja a légáramlást. A vizsgálatot legfeljebb 10 másodpercig végezze. 12. A légzés vizsgálata

Lélegeztetés Az eszköz nélküli lélegeztetésre két, közel egyenértékű módszer: a szájból–szájba, ill. a szájból–orrba lélegeztetés-technika ismeretes. A fej lehetőség szerinti hátrahajtásával szüntesse meg a nyelv hátraesését; majd a választott légzőnyílás felszabadításával egyidejűleg a másikat megfelelő módon zárja le (orrba történő befújáskor a szájat kell zárni, szájba történő befújáskor az orrnyílásokat szorítsuk össze) 1 13. A légzés vizsgálata

Vegyen mély lélegzetet. Száját illessze olyan szorosan a beteghez, hogy ne maradjon rés ajkai és a beteg arca (szája vagy orrnyílásai) között. Fújjon határozottan, de nem túl gyorsan a betegbe. Ezután fejét oldalra fordítva vegyen mély lélegzetet, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve kiáramlik-e az előbb befújt levegő.

20


14. 9 hónapos csecsemő légzésvizsgálata

15. Eszméletlen nőbeteg légzésvizsgálata

A szabályosan végzett technikával a lélegez-tetésnél a befúvások- egyenként kb. 2 másodpercig tartanak, és kb. 700–1000 ml-nyi (a mellkast szemmel látható mértékben megemelő mennyiségű) levegőt juttatnak a betegbe. A hatásos lélegeztetés következtében látható mellkas-mozgás egyaránt igazolja a technika helyességét és a légutak átjárhatóságát. 16. Nyaki ütőér tapintásának kimérése

Nem emelkedő mellkas esetén elsősorban a lélegeztetés hibájára gondoljon, és a továbbiakban igyekezzen azt korrigálni. (Ha úgy találja, hogy képtelen a beteget lélegeztetni, gondoskodjon legalább a keringés pótlásáról; mivel rövidtávon a csupán kompresszióval végzett BLS is mutat hatékonyságot.) A keringés vizsgálata Laikus segélynyújtó esetében a vizsgálat a meglévő keringés közvetett (indirekt) jeleinek keresését jelenti. Ezek azok a jelenségek, melyek működő keringés nélkül sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem lehetségesek: hatékony légzés, köhögés, nyelés és mindenfajta célzott végtagmozgás. Ezek észlelésekor a keringés is megtartott, hiányuk esetén kimondható a keringésleállás. Azok a kiképzett egészségügyi ellátók, akik kellő biztonsággal képesek annak megítélésére, a fentiek mellett továbbra is ellenőrizhetik a nyaki verőér lüktetését, a vizsgálat azonban ekkor sem tarthat tovább 10 másodpercnél! Ha nem egyértelműen biztos a pulzus tapinthatóságában, kezdjen újraélesztést!

17. Nyaki ütőér tapintása

18. A nyaki ütőér tapintása


21

A keringés pótlása mellkas-kompressziókkal A szív a mellkasban helyezkedik el, jelentős részben a szegycsont és a gerincoszlop között. Ha a mellkast összenyomjuk, ezzel a szív üregeit is összenyomjuk, így az üregekben lévő vér a nagyerek felé áramlik. A mellkas felengedésével a szívüregek ismét vérrel telődnek. A ritmusosan, folyamatosan végzett mellkas-kompressziókkal és felengedéssel tehát mesterséges keringést lehet fenntartani. Figyelem! A mesterséges keringés hatásfoka még jó technika esetén is csak a normál keringés 25-30 % –át éri el. A mesterségesen fenntartott keringés viszont megteremti a lehetőséget a spontán keringés visszaállítására, mert a spontán keringés visszaállításáig az életfontosságú szervek vérellátását – minimális szinten – biztosítja, így azok nem szenvednek végleges károsodást. A keringéspótlás technikája A megfelelő kompressziós kéztartás és helyének megkeresése, a mellkas-kompresszió technikája: - A kompresszió során az egymásra helyezett tenyerek kéztői részével közvetítse az erőt a beteg mellkasára. - A megfelelő kompressziós hely a mellkas középvonalában, a szegycsont alsó felén van. Figyelem! A kompressziós hely meghatározásakor két harántujjnyit mérünk a bordaívek találkozásától a fej irányába, és közvetlenül efölé helyezzük a kompressziót végző kezünket. - Ügyeljen arra, hogy a nyomás csak erre a körülírt területre korlátozódjon. Mindkét kar végig maradjon nyújtva a kompresszió során. Helyzetük végig legyen merőleges a mellkasra (a segélynyújtó válla legyen a beteg mellkasa közepe felett) — így kerülhető el a tenyerek bármely irányba csúszása, ami sérüléshez vezethet. A kompresszió mélysége igazodjon a mellkas ellenállásához (irányérték: a mellkas kb. ⅓- a vagy 3–5 cm mélység) .

19. Mellkaskompressió helyének kimérése

-

-

A kompresszió frekvenciája kb. 100/perc legyen. A helyes kompresszió során a mellkas körülbelül egyformán rövid ideig van összenyomva, illetve felengedve. (A kellően gyors és harmonikus mozgást a tapasztalatok szerint segítheti, ha a kompressziót végző hangosan és megfelelő módon számol magának, pl. e-gyet, ket-tőt, hár-mat, né-gyet, ö-öt.) A szabályos és legkevésbé fárasztó mozgás összességében egy, a csípőizületben végzett előre-hátradőlő, harmonikus és monoton mozgás. A felengedés során a mellkasnak vissza kell térnie eredeti magasságára, anélkül, hogy a komprimáló elvenné kezét a mellkasról.

20. Mellkaskompersszióhoz kéz felhelyezése

21. Mellkaskompresszió

22


Segélyhívás A BLS önmagában ritkán vezet teljes sikerhez, ezért szükséges emelt szintű (kiemelten a defibrillátorral felszerelt) segítség mielőbbi hívására. Ez optimális esetben úgy történhet, hogy valakit elküld a telefonhoz, míg folytatja a beteg ellátását. Segítséget kell kérnie, ha: - úgy látja, hogy az eszméletén lévő ellátásához további szakember szükséges, - a beteg eszméletlen (függetlenül attól, hogy légzése és keringése esetleg megfelelő). Ha a segélyhívás a mellkas-kompressziók megkezdése előtt elmarad, a korai emelt szintű segélynyújtás lehetőségei, és ez által a beteg életkilátásai romlanak. Ezért általában az azonnali segélyhívás követendő; azaz, ha senkit nem lehet segítségért küldeni, akkor a segélynyújtónak magának kell arról gondoskodnia, akár úgy is, hogy az áldozatot arra az időre magára hagyja, s csak ezt követően kezdi meg az újraélesztést. (Természetesen a döntés meghozatalánál számításba kell venni a segélykérés helyi lehetőségeit). Néhány speciális helyzet kivételt képez. Ha a keringésleállás hátterében: - súlyos sérülés, - vízbefulladás, - fuldoklás, - gyógyszer-, kábítószer- vagy alkoholmérgezés sejthető, - illetve csecsemő–gyermek áldozat esetében inkább célravezető, hogyha a segélyhívást rövid (1 perces) újraélesztés előzi meg (korai segélyhívás). 1. Ellenőrizze a beteg reagáló képességét. 1.1. Ha a beteg reagál, és helyzete alkalmas a további tájékozódásra (nem áll fenn járulékos veszély), hagyja a feltalálási helyzetben, ellenőrizze állapotát, ha szükséges hívjon segítséget (más jelenlévő segítségével vagy a beteg időleges magára hagyásával). A magasabb szintű segítség érkezéséig maradjon a beteg mellett, és rendszeresen ellenőrizze állapotát. 1.2. Ha nem reagál, eszméletlennek tekintendő. Kiáltson segítségért! 1.3. Ha szükséges, fordítsa óvatosan a hátára, kemény alapra. Helyezkedjen el szorosan mellette, körülbelül a válla magasságában úgy, hogy kényelmesen elérhesse a fejét és a mellkasát is. 2. Szabadítsa fel a beteg légutait (esetleges idegentest eltávolítása után a fej hátrahajtásával és az áll előretolásával). 3. A fenti helyzetben ellenőrizze a beteg légzését! A vizsgálatot legfeljebb 10 másodpercig végezze!


23

BLS – ellátási sorrend

22. A felnőtt alapfokú újraélesztése. Folyamatábra 3.1 Ha kielégítő légzést észlel (légzőmozgás észlelhető légáramlás mellett), az eszméletlen beteg légzése kielégítő, a fulladásveszély kivédéséhez azonban a légutak átjárhatóságáról továbbra is gondoskodni kell a fej hátrahajlított, az áll előretolt helyzetben tartásával. Folyamatosan ellenőrizze a légzés meglétét; mérje fel a beteg állapotát. Ha eddig még nem történt segélykérés, gondoskodjon róla. Ha a segélyhíváshoz a beteget időlegesen magára kell hagynia, illetve hogyha a beteg

24

TOVÁBBKÉPZÉSI FÜZETEK öklendezik vagy hány, fordítsa stabil oldalfekvő helyzetbe, ami biztosítja a légutak nyitva maradását. 3.2 Ha nem észlel légzést, a betegnél légzésleállás lépett fel. Ha eddig még nem történt segélykérés, gondoskodjon róla. Küldjön valakit, vagy, ha nincs senki a közelben, maga menjen el segítségért. Ezután kezdje meg a beteg lélegeztetését két lassú, mély befújással.

4. A két lélegeztetési kísérlet után vizsgálja a keringést (legfeljebb) 10 másodpercig. 4.1

Ha tíz másodpercen belül észlel hatékony keringésre utaló jelet, annak fenntartásához a beteget lélegeztetnie kell kb. 2–3 másodpercenként (saját légzése ütemében), egyenként befújva. Tekintettel a beteg instabil állapotára, percenként ellenőrizze újra a keringést, és gondoskodjon segélyhívásról, ha eddig még nem történt meg.

4.2. Ha tíz másodperc alatt nem észleli a keringés jeleit, a betegnél keringésleállás alakult ki, haladéktalanul kezdje meg a mellkas-kompressziók végzését, majd a lélegeztetéssel váltakozva folytassa. Felnőtt újraélesztés során a lélegeztetés és kompresszió aránya minden esetben — a segélynyújtók számától függetlenül — 2:15. Törekedni kell a váltások során az időveszteség minimalizálására.


23. A csecsemő és gyermek alapfokú újraélesztése. Folyamatábra

25

26


24. A csecsemő és gyermek emelt szintű újraélesztése. Folyamatábra


27

Újraélesztők Ha az elsősegélynyújtók laikusok, abban az esetben egy segélynyújtó végezze az újraélesztést. Két segélynyújtó csak akkor végezzen újraélesztést, ha összeszokott teamet alkotnak. Ha két segélynyújtó tevékenykedik, ők a beteg ellenkező oldalán helyezkedjenek el, így nem zavarják egymást, és a kifáradás miatt szükséges csere is zavartalan lesz. Folytassuk az újraélesztést mindaddig, amíg - szaksegítség érkezik, és folytatja a tevékenységet, - a beteg életjelenségeket nem mutat, - az egyetlen segélynyújtó kimerül. 2.3.2. Kiterjesztett alapszintű újraélesztés (X-BLS) Az újraélesztés megkezdése – kevés kivétellel – eszköz nélküli tevékenység. A cél az, hogy az eszköz- és gyógyszer nélküli eljárások egyre szélesebb körben ismertek és alkalmazhatók legyenek. BLS-nek tekinthető az egyszerű eszközök használata esetén végzett tevékenység is. Ilyenek: 25. Oxigénpalack – oxigén adása (ha lehetőség van rá, minden esetben indokolt), – egyszerű légúti leszívó (a légutakban lévő bennék eltávolítására), – kézi lélegeztető eszköz („lélegeztető ballon”), – lélegeztető maszk (ezen keresztül a lélegeztetés hatásosan végezhető, az aspiráció veszélyét csak endotrachealis intubációval lehet elhárítani), – elektroterápia, azaz elsősorban defibrillálás (AED), minél szélesebb körben indokolt, a túlélés esélyét növeli, – vérnyomásmérés a keringés visszatérte után.

26. Defibrillátor 27. Leszívópumpa

30. Komplett AMBU típusú lélegeztető ballon

28. Laerdal motoros szívó

31. Komplett gyermek szilikonballon

29. Kézi hányadékleszívó

32. Komplett csecsemőszilikonballon

28


Maszkos-ballonos lélegeztetés A mesterséges lélegeztetés legegyszerűbb eszköze az öntelítődő lélegeztető ballon. Számos változata létezik a világban, de részei hasonló felépítésűek: • • • • •

gumival bélelt ballontest, (1250-1300 ml térfogatú), oxigén-bevezető cső, levegőbeszívó szelep, visszalégzést gátló lélegeztető-szelep, arcmaszk.

A ballont összenyomva a levegő pozitív nyomással áramlik a légutakon át a tüdőbe, ha az arcmaszkot megfelelően a beteg arcára szorítottuk. Ha a ballont elengedjük, rugalmasságánál fogva kitágul és a levegőbeszívó szelepen keresztül friss levegővel telik meg. Ez alatt a beteg tüdejébe nyomott levegő passzívan, a mellkas és a tüdő rugalmassága révén, a külvilágba áramlik. A kilégzett levegő nem jut vissza a ballonba, mert a visszalégzést gátló szelep megakadályozza. A ballonhoz közvetlenül, illetve bizonyos típusoknál ún. reservoiron keresztül oxigént lehet csatlakoztatni és ezzel a belélegzendő levegőt oxigénnel dúsítani. A belélegzendő levegő oxigéntartalmát az oxigén beáramlás növelésével tudjuk fokozni. Ha az oxigén beáramlás megegyezik a percventillációval, a belélegzett gáz 100% oxigént tartalmaz. A lélegeztető ballon alkalmas kontrollált és asszisztált lélegeztetés kivitelezésére. A kontrollált lélegeztetést nem légző betegnél alkalmazzuk, meghatározva a belélegeztetett levegő mennyiségét és nyomását, valamint a frekvenciát is. Asszisztált lélegezetés alkalmazható, ha a beteg spontán légzése elégtelen (volumen, frekvencia). Mindkét esetben a belégzést pozitív nyomású levegő befújásával érjük el, a kilégzés a mellkas rugalmassága következtében passzív folyamat. A ballonnal arcmaszkon vagy endotracheális tubuson keresztül lélegeztethetünk. Maszkos lélegeztetés A beteget hanyatt fektetjük, a száj-garat üregből az esetleges váladékot leszívjuk. Bal kezünket az állcsúcsra helyezzük, a szájat zárjuk, jobb kezünket a fejtetőre tesszük. Két kezünk együttes mozdulatával a fejet hátra hajtjuk. Bal kezünk III-IV-V. ujjával az állcsúcsot tartjuk, jobb kezünkkel a lélegeztető eszköz szelepét megfogva, a maszkot a beteg arcára felhelyezzük. Bal kezünk hüvelyk- és mutatóujjával C-alakot formálva, körbe fogjuk a maszkot, és enyhe nyomással az arcra szorítjuk. Eközben az állcsúcsnál fogva a szájat továbbra is zárjuk. A lélegeztetés csak akkor lesz sikeres, ha a maszk a beteg száj-és orrnyílását teljesen fedi, valamint a párnázott rész résmentesen az archoz illeszkedik. Jobb kézzel a ballontestet összenyomva végezzük a lélegeztetést. Tisztítás, fertőtlenítés. A szennyeződések mértékétől függően a ballont és részeit folyóvíz alatt mechanikusan megtisztítjuk. Ha a ballontest belseje is szennyeződött, úgy alkotóelemeire szedve végezzük el a tisztítást. A fertőtlenítést a szabályoknak megfelelően végezzük el.

33. Maszk tartása a beteg arcán


29

Az automata külső defibrillátor használata Az automata külső defibrillátor (AED) használatával újraélesztés esetén a túlélés esélye növelhető. Ezért hirtelen halál gyanúja esetén az első teendő a segélyhívás, annak érdekében, hogy az AED minél hamarabb a rendelkezésre álljon. Kórházban a sürgősségi szolgálatot riasztjuk. Az automata külső defibrillátor (AED) a keringésleállás hátterében álló kamrafibrilláció felismerésére, és ennek megszüntetésére, elektromos kezelésére alkalmas készülék. Hangés/vagy szöveges utasításokkal segíti a segélynyújtót a mindenkori ajánlásoknak megfelelő újraélesztési folyamatban. Használata nem feltételez egészségügyi ismereteket, működtetéséhez alapszintű újraélesztési ismeret elegendő. Az AED működési elve A készülék – bekapcsolás után – a mellkasra ragasztott öntapadó elektródpáron keresztül analizálja a szív elektromos tevékenységét, két csoportot különböztetve meg: sokkolandót, illetve nem sokkolhatót. Sokkolandó ritmus érzékelésekor elektromos sokkot javasol, melyet a segélynyújtó gombnyomással – a biztonsági utasítások betartásával – ad le. A készülékkel csak indokolt esetben (sokkolandó ritmus) lehet elektromos sokkot leadni. Az AED az előre programozott algoritmusnak megfelelően hang- és/vagy szöveges utasításokkal irányítja az újraélesztés folyamatát. A készüléket 8 év feletti betegek újraélesztésénél használjuk. Az X-BLS teendői időrendi sorrendben 1) A beteg vizsgálata a BLS-nél leírtak szerint történik. a) Ha a beteg nem lélegzik, riasszuk a mentőszolgálatot/helyben illetékes újraélesztő szolgálatot újraélesztéshez. 2) Ha a keringés jelei nem észlelhetők: a) kezdjünk el az újraélesztést, és kérjünk AED-t a beteghez. Ha két segélynyújtó tevékenykedik, az egyikük a lélegeztetést maszkkal-ballonnal végezheti, ha a lélegeztető ballon időveszteség nélkül elérhető. b) amint az AED rendelkezésre áll, azonnal kapcsoljuk be, c) csatlakoztassuk az elektródokat a rajzos utasításnak megfelelően, d) kövessük a hang- és/vagy szöveges utasításokat, e) biztosítsuk, hogy senki ne érintkezzen a beteggel, amíg az AED ritmusanalízist végez. 34. AED algoritmus

30


2.1. – – – –

Ha „sokk szükséges/ indokolt” parancsot ad a készülék Biztosítsuk, hogy senki ne érjen a beteghez. Utasítás szerint nyomjuk meg a “SOKK” gombot. Ha időközben bármikor “sokk nem indokolt” parancs jelenik meg, akkor a 2.2. pontban leírtak szerint járjunk el. Utasításra keressük a keringés jeleit.

Amennyiben a defibrillálást követően a keringés jelei nem észlelhetők: – végezzünk egy percen keresztül újraélesztést a következő utasításig, – az AED 1 perc eltelte után utasít az újraélesztés leállítására, és ismételt ritmusanalízist végez, – kövessük az AED készülék szóbeli és vizuális útmutatásait, a továbbiakban is. Amennyiben a defibrillálást követően a keringés jelei észlelhetők, spontán légzés hiánya esetén lélegeztessünk, és ellenőrizzük percenként a keringés jeleit. 2.2.

Ha „sokk nem indokolt” parancsot ad a készülék – –

Keressük a keringés jeleit. Ha nincs keringés, végezzünk újraélesztést. Ha ez idő alatt nem hangzik el újabb szóbeli utasítás, (a CPR időtartamát AED készülék méri), 1 perc után a CPR-t parancsra megszakítjuk, hogy ismételt ritmus-analízis történhessen. – Kövessük az AED készülék szóbeli és vizuális útmutatásait.

A helyszínen sikeresnek nevezhető az újraélesztés, ha legalább a keringés (mellkaskompressziótól független nagyér-pulzáció) visszatér (primer sikeresség). 2.3.3. Emelt szintű újraélesztés (ALS) Az emelt szintű újraélesztés (ALS) mindig team-munka, melyet a helyszínen a roham-, illetve esetkocsi személyzete, kórházon belül pedig a kórházi reanimációs team végez. A team szervezett, összehangolt munkája nagyon fontos tényező az időveszteség csökkentése, és az újraélesztés sikeressége szempontjából. Az ALS az alapszintű újraélesztést az alábbi beavatkozásokkal egészíti ki: - defibrillálás „manuális” defibrillátorral, - gyógyszerek adása elsősorban adrenalin (endotrachealis tubuson, illetve intravénásan), - vénabiztosítás, infúzió bekötése, - eszközös légút-biztosítás, ideális esetben endotrachealis intubatioval, - a beteg folyamatos monitorozása. 35 ROKO rohamkocsi

A defibrillálás lehetőségének megteremtése után az újraélesztés során legfontosabb gyógyszer, a Tonogen bejuttatásának útját kell biztosítani (perifériás véna, endotrachealis tubus); a protokoll szerint 3 percenként kell adandó. Bemosását vénán keresztül, krisztaloid oldattal biztosítjuk.


31

A beteg folyamatos monitorozásához és a manuális defibrilláláshoz a rendelkezésre álló készülék használatát kell ismerni, a defibrillálás az orvos utasítására történik. Előkészítés az intubációhoz: ld. az eszméletzavar című fejezetben. Vénabiztosítás: lehetőleg perifériás vénát kell biztosítani, vénás kanüllel. A bekötendő infúzió általában Ringer laktát, vagy fiziológiás sóoldat. Az újraélesztés során adandó gyógyszerek (orvos utasítására) pl. Tonogen, Atropin, Amiodaron (hiányában Lidocain), Na-bikarbonát . Az újraélesztés befejezése Abba kell hagyni az újraélesztést, ha: • visszatér a spontán keringés (legalább a carotis lüktetése tapinthatóvá válik). Erre utal, ha az alapvető életműködések visszatérésének közvetett tüneteit észleljük, pl. a beteg védekezik beavatkozásunk ellen. Vigyázat! Ez lehet csupán a jó mesterséges keringés következménye is. • az egyedül dolgozó segélynyújtó annyira kimerült, hogy tovább ténykedni nem képes. Újraélesztés rendkívüli körülmények között Általános szabály, hogy az újraélesztést a beteg fellelésének helyén azonnal el kell kezdeni, és addig kell végezni, amíg legalább a spontán keringés vissza nem tér, illetve magasabb szintű segítség a helyszínre érkezik. Kivétel, ha a helyszín újraélesztésre alkalmatlan, ill. veszélyes. A kimentés az első teendő, ha: – a beteget közvetlen veszély fenyegeti (tűz, omlás, mérgező vagy hipoxiát okozó gáz stb.), – a beteget szűk helyen találjuk, ahol nem férhetünk hozzá (pl. járműben); ez a leggyakoribb nehézség, – a beteg teste elektromos feszültség alatt áll, – a klinikai halál vízben következett be (amint azonban a légzőnyílások a felszín fölé kerültek, nincs nyilvánvaló légúti akadály, és a víz elég sekély a beavatkozáshoz, lélegeztetni már lehet és kell). A kimentést végezhetjük Rautek-műfogással, amely viszonylag nagysúlyú sérültek mozgatására is alkalmas. Ha a helyszín nem veszélyes, de a beavatkozások végigvitelére alkalmatlan, a beteg mozgatása lehetőleg a következőképpen történjék: – hatásos újraélesztést végzünk, néhány percig, – közben előkészíttetjük (másokkal) a beteg mozgatását, helyet és eszközt biztosíttatunk a szállításhoz és a további újraélesztéshez, – az előkészületek befejezése után, adott jelre, indulunk el a beteggel a lehető leggyorsabban. Ilyenkor az újraélesztés legfeljebb fél percre szakítható meg! – a kívánt helyre érkezve az újraélesztést haladéktalanul folytatjuk, – a felsoroltakat szükség esetén több lépésben ismételjük.

32


2.4. AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS SZERVEZETI KERETEI 2.4.1. Az egészségügyi ellátórendszer Az elsősegélynyújtás az egészségügyi ellátórendszer több elemét érinti, ezért az alábbiakban ezeket a sürgősségi ellátás szemszögéből tekintjük át. Alapellátás A WHO definíciója szerint alapellátásnak minősül minden olyan ellátási forma, ahová bármikor közvetlenül fordulhat a beteg egészségügyi problémájával. Szakmai értelmezésben az alapellátás többek között magában foglalja a háziorvosi, házi gyermekorvosi szolgálatot, az alapellátási orvosi ügyeletet. A háziorvos a gyógyítómegelőző ellátás keretében a szolgáltatásokat rendelőjében, indokolt esetben, a beteg otthonában, vagy közterületen végzi, és részt vesz az ügyeleti ellátásban. Magyarországon az egészségügyről szóló törvény (1997. évi CLIV. 88.§. /1/) pontosan rögzíti az alapellátás társadalmi és szakmai kritériumait: „A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön”. Szakmai értelmezésben az alapellátás a következő területeket foglalja magában: -

háziorvosi, házi gyermekorvosi szolgálat, alapellátási orvosi ügyelet, fogorvosi alapellátás, védőnői ellátás, iskola-egészségügyi ellátás, foglalkozás-egészségügyi ellátás.

Az orvosi ügyelet Az orvosi ügyelet feladata szervezési formájától (készenlét, összevont ügyelet, központi ügyelet) függetlenül a rendelkező törvény értelmében a napi munkarend szerinti munkaidő befejezésének időpontjától a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig a beteg vizsgálata, egészségügyi állapotának észlelése, alkalomszerű és azonnali sürgősségi beavatkozások elvégzése, illetőleg fekvőbeteg gyógyintézetbe történő beutalása, valamint a külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel. „Az ügyeleti ellátás célja az egészségügyi szolgáltatók napi munkarend szerinti munkaidő befejezésének időpontjától a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig a beteg vizsgálata, egészségügyi állapotának észlelése, alkalomszerű és azonnali sürgősségi beavatkozások elvégzése, illetőleg fekvőbeteg gyógyintézetbe történő beutalása, valamint a külön jogszabályokban meghatározott eljárásokban való részvétel.” (az egészségügyről szóló törvény 1997. évi CLIV. 93.§.)


33

Az elsősegélynyújtás az alapellátásban Társadalmi szempontból az alapellátás részét képezi mind a laikus, mind a szervezett elsősegélynyújtás, melynek részei: - laikus elsősegélynyújtás, - egészségügyi képzettséggel rendelkező személy által végzett elsősegélynyújtás, - munkahelyi elsősegélynyújtás, - elsősegélynyújtó családok, - elsősegélynyújtó helyek tevékenysége. Számos fejlődő országban szervezetten is építenek erre az ellátási formára, akár bizonyos közegészségügyi feladatokra is megbízást kaphatnak. Mentés, mentőszolgálat A mentés, mint speciális ellátás, külön egységet képez az egészségügyi ellátás rendszerében. A mentés a sürgősségi ellátás része, akkor válik szükségessé, ha a beteg/sérült azonnali ellátást igényel. A mentés folyamata egészen a beteg megfelelő egészségügyi intézményben történő átadásáig tart, tartalmazza tehát a szállítás alatti megfigyelést és ellátást is. Hazánkban a mentés állami feladat, melyet az Egészségügyi Minisztérium közvetlen irányítása alatt álló Országos Mentőszolgálat lát el. Alapelvárás, hogy a mentők a sürgős, életveszélyes esetekhez orvossal, vagy mentőtiszttel, és magas fokú technikai felszereltséggel ellátott roham-, vagy esetkocsival a hívástól számított 15 percen belül a helyszínre érkezzenek. Sürgős esetben bárki hívhatja a segélynyújtó központot. (Tel: 104.) Szakellátás A szakellátás az alapellátás szakmai jártasságának és alkalmasságának szintjét meghaladó szolgáltatásokat jelenti. Szervezés szempontjából járóbeteg (ambuláns) és fekvőbeteg szakellátást különítünk el. A járóbeteg szakellátás formái: - általános szakorvosi rendelőintézet, - szakorvosi gondozóintézet, - kórházi-klinikai szakambulancia, - otthoni szakápolás. A fekvőbeteg szakellátásban az ellátási szintek alapján általános kórházat, szakkórházat, regionális központot, valamint egyetemi klinikát és országos intézetet különítünk el. 2.4.2. A sürgősségi ellátórendszer A sürgősségi betegellátás egyes elemeinek ábrázolására – nemzetközileg elfogadottan – a Konstantin-kereszt használatos. Az egyes ágak szimbolizálják a sürgősségi ellátás egyes mozzanatait. Más megnevezésben az egyes elemeket mentési-láncként említi a szakirodalom. 37. Konstantin-kereszt

34


A mentési lánc minden egyes láncszeme azt a célt szolgálja, hogy a bajbajutott minél gyorsabban, minél szakszerűbb ellátáshoz juthasson, ezáltal a baleset, vagy betegség gyógyulása a lehető legnagyobb mértékben bekövetkezhessen. A mentési lánc első három láncszeme képezi az elsősegélynyújtást. Súlyos állapotú betegek/sérültek állapotát jelentősen befolyásolhatja, ha az elsősegélynyújtó által végzett első teendők nem, vagy csak részlegesen történnek meg. Az egészségügyről szóló törvény a következőképpen rendelkezik valamennyi állampolgárra vonatkozóan az egyén szerepéről: „kötelessége – a tőle elvárható módon – segítséget nyújtani, és a tudomása szerint arra illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgős szükség, vagy veszélyeztető állapot fennállását észleli, illetve arról tudomást szerez.” (1997. évi CLIV tv. 5.§. e pont.) A sikeres megvalósuláshoz azonban meghatározott szintű és mélységű elméleti és gyakorlati ismeret szükséges. Kívánatos tehát, hogy egy hirtelen bekövetkezett egészségkárosodáskor a helyszínen jelenlévők közül minél többen rendelkezzenek megfelelő elméleti és készség szintű gyakorlati ismerettel. Az elsősegélynyújtás az alábbi részekből áll: felismerés, segélyhívás, segélynyújtás. Felismerés Az első észlelés fontos része a veszélyhelyzet felmérése, a befolyásoló külső körülmények, valamint a beteg állapotára vonatkozó riasztó tünetek felismerése. Riasztó tünet többek között: -

eszméletlenség/tudatzavar, igen gyér/szapora/szabálytalan légzés, nagyfokú sápadtság, szederjesség, bő vérzés, heves fájdalom, görcsroham, terjedő bénulás, magas láz, agresszív behatás nyomán kialakult bármely tünet.

A jellemző tünetek egy része gyorsan, akár azonnal felismerhető (pl. bő vérzés, nagy fájdalom), bizonyos tünetek észleléséhez azonban a beteg vizsgálata szükséges (pl. légzéshiány). Segélyhívás A segélyhívás alapelve, hogy minél korábban, de a szükséges korrekt információk birtokában végezzük. A megfelelő segélyhívás alapján kerülnek riasztásra az adott feladat ellátásához szükséges mentőerők, valamint egyéb szervezetek (tűzoltóság, rendőrség, katasztrófavédelem) egységei.

38. OMSZ Központi Irányító Csoport, Budapest (KICS)


35

Fontos szempontok segélyhíváskor: - Ki a bejelentő? – a bejelentő neve, telefonszáma, az esetleges visszahívhatóság, pontosítás miatt. - Mi történt? – az esemény jellege, amely lényeges információt hordoz, iránymutató lehet a sérültek számára, a sérülések súlyosságára és a helyszínre vonatkozóan egyaránt. - Hol történt? – az esemény helyszíne, a lehető legpontosabban meghatározva. - Hány sérült van? – a sérültek számának bejelentése jelentőséggel elsősorban akkor bír, ha egyszerre több személyt ért egészségkárosodás, tehát több, vagy sok sérült ellátásával kell számolni. - Milyen a sérültek állapota? – a sérültek állapotára vonatkozóan legalább az életveszélyes, súlyos, könnyű behatárolás megbecsülése kívánatos. - Műszaki mentés szükséges-e? – külső veszély, nehéz megközelítés, vagy kimentés szüksége esetén fontos erről is tájékoztatást adni. Segélynyújtás Látható, hogy az elsősegély első két eleme lényegében széles körben elvárható, és a laikusok által is elvégezhető. Egyes esetekben a konkrét beavatkozást nem tudjuk elvégezni, ekkor az általunk nyújtható elsősegély a felismerésre és segélyhívásra korlátozódik. Rendkívüli helyzetet jelenthet a veszélyes helyszín (CO2, mérgező anyag, irritáló gáz, tűz stb.), illetve a nem, vagy csak korlátozottan megközelíthető helyszín (tűz, aknába zuhanás, beszorult sérült stb.). Elsősegélyt nyújthat laikus, illetve egészségügyi ismeretekkel rendelkező személy is. Az esetek döntő részében a szolgálaton kívüli egészségügyi dolgozó tevékenysége is csak eszköz nélkül végzett, illetve minimális eszközháttérrel bíró vizsgálati és beavatkozási lehetőségre korlátozódik. Alapelv, hogy az elsősegélynyújtást végző személyek képzésében előtérbe kerüljön a mindig, minden körülmények között – tehát eszköz nélkül is - elvégezhető segélynyújtó tevékenységek és lehetőségek. Orvosi ellátás Az ügyeletes orvos, háziorvos, mentők kiérkezésével lehetőség nyílik magasabb szintű helyszíni ellátásra, további eszközös, gyógyszeres beavatkozások végzésére. Ennek sikere nagymértékben függ a korábbi szakszerű segélynyújtástól. Szállítás A helyszíni ellátás, állapotstabilizálás után kerül sor a megfelelő egészségügyi intézménybe történő szállításra. A szállítás alatt egészségügyi személyzet kontrollálja a beteget, illetve elvégzi a szükségessé váló vizsgálatokat és ellátást. 39. OMSZ szállító jármű

36


Kórházi ellátás Mind a mentési, mind a sürgősségi betegellátó lánc utolsó, és egyben gyógyintézeti szakasza. A beteg/sérült kórházi elhelyezése, felvétele, ellátása optimális, és szakmailag korszerű esetben a sürgősségi betegellátó osztályon történik. A kórházi ellátás első lépései: a betegvizsgálat és osztályozás, a felvételi kórisme felállítása, az oki kezelés megkezdése, illetve folytatása. Összefoglalás Íme máris az első fejezet végére értünk, és Ön számos fontos és talán érdekes információval lett gazdagabb. Összegezzük a tanultakat a segélynyújtás egyes lépéseinek sorrendje szerint, majd ennek megfelelően kell cselekednie: – Minden esetben az elsődleges feladat tájékozódni a baleset helyszínén. Ennek kapcsán tisztázni kell, hogy mi történt, fennáll-e továbbra is a veszélyhelyzet, hány sérült van, milyen állapotban vannak a betegek, milyen lehetőségeink vannak az ellátás végzésére. – Minél előbb gondoskodni kell a segélyhívásról. Lehetőleg a legképzettebb elsősegélynyújtó maradjon a helyszínen, hiszen a betegek érdeke ezt kívánja. A segélyhívónak, bejelentőnek tájékozottnak kell lennie a történtekről. – Az ellátás során minden esetben a betegvizsgálat az első lépés, akkor is, ha pl. a klinikai halál esetében ez csak az eszméletlenség, és a vitális paraméterek észlelésére szorítkozik. – Az eszközöket, amelyek – ha korlátozott számban is – a helyszínen a rendelkezésünkre állnak, használjuk szakszerűen és bátran. – A betegvizsgálat után tudunk ellátási prioritásokat felállítani, mely olykor (főként több sérült esetén) nem is olyan könnyű! Mindig azt kell mérlegelni, hogy melyik betegnél, és milyen beavatkozással tudunk a legtöbbet segíteni, melyik a legsürgetőbb feladat. – Próbáljuk meg a nyugalmunkat minden esetben megőrizni, nem kapkodni, határozott, megfontolt döntéseket hozni. Néha nem könnyű feladat.


37

Önellenőrző kérdések 1. Ön szerint az alábbi megállapítások körül melyik a helyes? – A sérültet minden körülmények között a talált helyzetben kell hagyni. – A sérültet minden esetben, több elsősegélynyújtó segítségével kell mobilizálni. – A sérültet lehetőleg eszközök segítségével kell mozgatni. – A sérültet csak mentőknek szabad a helyszínről elmozdítani. 2. Rakja sorrendbe a vízből mentés alternatíváit a biztonság szempontjából! a. b. c. d.

Vízből eszköz nélkül Partról eszköz nélkül Partról eszközzel Vízből eszközzel

A helyes sorrend: 3. Válassza ki az alábbi kérdések közül, azt, amelyet a helyzetfelmérés kapcsán nem kell tisztáznia a segélynyújtónak! -

Van-e további veszély? Van-e valaki közvetlen életveszélyben? Van-e a betegnek biztosítása? Tud-e valaki segíteni a jelenlévők közül? Hívtak-e már mentőt?

4. Rakja sorrendbe az első állapotfelmérés egyes lépésit! A. B. C. D.

keringésvizsgálat eszméletlenség vizsgálata légzésvizsgálat légutak átjárhatóságának vizsgálata

A helyes sorrend: 5. Mit vizsgálunk a Glasgow-kómaskála segítségével? Válassza ki az alábbi felsorolásból a helyes megállapításokat! a szemnyitást a keringést a mozgási választ

a verbális választ a beteg bőrének turgorát pupilla reflexét

légzését pulzusát patella reflexét

6. Melyik testrészen vizsgáljuk az alábbi eltéréseket? Párosítsa a fogalmakat! a.) défense b.) ascites c.) csillag naevus d.) anisocoria

Has: Szem:

38


7. Válassza ki az alábbi felsorolásból a vitális funkciókat! – – – – –

Légzés Keringés Mozgás Emésztés Szaporodás

8. Válassza ki az alábbi megállapításokból az egyetlen helyes választ! − − −

Hirtelen halál esetén a keringésmegállás legtöbbször kamrafibrilláció következménye! Az asystole a legpontosabban diagnosztizálható szívmegállási forma! A pulzus nélküli elektromos aktivitás esetén nem kezdünk újraélesztést!

9. Tegye sorrendbe a BLS lépésit! a.) Végezzen mellkaskompressziót. b.) Nyissa ki a beteg száját. c.) Hívjon segítséget. d.) Lélegeztesse a beteget. e.) Ellenőrizze a beteg légzését. f.) Szólítsa meg a beteget. g.) Ellenőrizze a beteg keringését. A helyes sorrend: 10. Válassza ki az alábbi felsorolásból a helyes lélegeztetés/kompresszó arányt! 11. Az alábbi mondatok közül válassza ki a helyes megállapításokat tartalmazókat! a.) Az AED-t a beteg lélegeztetése kapcsán alkalmazzuk! b.) Az AED készülék 8 év feletti betegek újraélesztéséhez használható. c.) A félautomata defibrillátor hangutasításai csak hibás működés esetén hallhatók. d.) Az AED a kamrafibrilláció megszüntetésére szolgál. e.) Az AED-et használatához egészségügyi végzettségre van szükség. 12. Rakja sorrendbe a túlélési esély növelése érdekében kialakult beavatkozási (kompetencia) szinteket! … ALS … BLS … X-BLS


39

Gyakorlati feladat 1. Hívjon mentőt az alábbi esethez, írja le, hogy mint bejelentő mit mondana a 104es telefonszámon bejelentkező diszpécsernek! Személygépkocsijával este Budapestről az M7 autópályán halad Siófok irányába mikor a 78-as km közelében az Ön előtt haladó gépkocsi hirtelen megpördül és kivágódik az útról, és egy cserjés terepen felborul. Ön az eseményt észlelve megáll, bekapcsolja a vészvillogóját és a bajbajutottak segítségére siet. A gépkocsiban három utas tartózkodik, egyik halkan nyögdécsel, a többiek nem reagálnak az Ön kérdéseire. A gépkocsi ajtói beszorultak, érzi a szivárgó benzin szagát. Csak Önnél van mobil telefon. 2. Ismertesse, hogy az alábbi szituációban milyen veszélyforrásokkal kell számolnia! Mit kell tennie a helyszín biztosítása érdekében? Személygépkocsi a korlátot átszakítva a villamosmegállóban várakozó emberek közé hajtott. Az autó jelenleg a síneken áll. 3. Korábbi tanulmányaira támaszkodva gondolja végig, egy stroke-ban szenvedő betegnél milyen vizsgálati eltéréseket fog találni!

ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Egészségügyi szakdolgozók számára

Recommend Documents