2007. 11. 26.
20:14
Page 2
A SZENTMISÉK RENDJE TEMPLOMUNKBAN Advent ideje alatt (december 3-tól 22-ig) hétköznaponként CSAK REGGEL 6-tól van szentmise! Vasárnap: 7.00, 9.30, 18.00 SZENTSÉGIMÁDÁS Advent ideje alatt Kedd reggel mise után 8-ig. Péntek este 18-19.30-ig Elsõvasárnap du. 17-18-ig. IRODAI SZOLGÁLAT PLÉBÁNIÁNKON: hétfõ és péntek 16-18 kedd és szerda 9-11
A következõ számunk megjelenésének tervezett idõpontja: február 3. Az ebbe a számba szánt írásokat, cikkeket január 20-ig kérjük eljuttatni a szerkesztõségbe. Köszönjük!
ELED ÉS ELÉD
AZ IMAAPOSTOLSÁG DECEMBERI SZÁNDÉKAI - Hogy az emberi társadalom törõdjön azzal, hogy gondját viselje mindazoknak, akiket az AIDS sújt, különösen a gyermeknek és a nõknek, az Egyház pedig éreztesse velük az Úr szeretetét. - Hogy Isten Fiának megtestesülése, amelyet Karácsonykor az Egyház ünnepélyesen megül, segítse az ázsiai világrész népeit abban, hogy Jézusban elismerjék Isten küldöttjét, a világ egyetlen Üdvözítõjét.
KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja templomunkat, plébániánkat, közösségünket! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma: IEB 11100104-19819246-36000001
A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep XVII évfolyam, 9. (160.szám) - 2007. december
- ADVENT -
VefBor160.qxd
Szeretettel köszöntjük elsõáldozóinkat!
VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelõs kiadó: Tóth Bertalan (
[email protected]) A lapot szerkeszti a Média Munkacsoport
A tartalomból: - Új egyházi évet kezdtünk - Szent Imre zarándoklat
-
Örök értékeink: az Eucharisztia Interjú egy kispappal II. Tanúságtételek Szent Erzsébet koncert
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 2
ADVENT
Kedves Testvérek! Mócsy Imre atya beszél a Szentírás megértésének titkáról. Mint többek elõtt ismeretes, jövõre a Szentírás éve lesz. Ahhoz, hogy Isten írásba foglalt üzenetéhez közelebb kerüljünk és jobban megértsük, érdemes e három titkot szemügyre vennünk: jó kapcsolat a Szentlélekkel, az emberi szerzõvel, s az Egyházzal Miután a Szentírás könyveit a Szentlélek sugalmazta, elsõrendû feladatunk, hogy elmélyítsük imaéletünket és megtanuljunk figyelni a Szentlélek Isten indításaira. Az egyes könyvek emberi szerzõi, vagyis a szent írók a saját koruknak, körülményeiknek és történelemszemléletüknek megfelelõen írták le a könyveket, így ezek ismerete nélkül könnyen a fundamentalizmus (a Szentírás mindenben szó szerinti értelmezése) hibájába esünk. Hogy ne így legyen, ez bizony tanulást, a dolgoknak való utánajárást, Szentírás magyarázatára készült könyvek olvasását jelenti. Mert a szent szerzõ nem eszköz, hanem szabad társ, aki Isten szavát töredékes, véges emberi szavakba önti. Öröm lenne, ha ebben az esztendõben közösségeinken belül afféle önképzõ körök alakulnának, amelyeken az egyes alkalmakkor egy-egy könyv történelmi hátterébõl felkészülve közelebb kerülnénk az emberi szerzõkhöz. A Szentírást nem érthetjük meg anélkül, hogy az Egyházzal együtt ne éreznénk,hiszen Krisztus az Õ Evangéliumát e közösségre, az Egyházra, az apostolokra bízta. Csakúgy, mint az Ószövetségben a szövetséget és az ahhoz való hûséget egy választott népre. Nem célravezetõ, ha a Szentírás tanítását mindenki egyéni elképzeléseinek megfelelõen magyarázza. Mert a Szenthagyomány fontosságára leginkább a tartalomjegyzék utal: honnan tudnánk, hogy mely könyvek sugalmazottak és hordozzák hitelesen Isten
Veled és Feléd 2
üzenetét, ha azt az Egyház hagyománya nem tárta volna elénk? Az üzenet tehát nemcsak az egyénnek, hanem az Egyház egészének is szól. Mócsy Imre atya gondolataival élve tehát szorgosan ápoljuk e három kapcsolatot - a Szentlélekkel, a szent szerzõvel és az Egyházzal -, hogy a Szentírás olvasása valóban gyümölcsözõ legyen mindannyiunk életében. ---------------------------------------------------Örömmel tapasztaltam, hogy a Testvérek túlnyomó többségében megértik a liturgiával kapcsolatos kéréseket - melyeket az elõzõ számban megfogalmaztam -, és ezáltal még szebb közös szolgálatunk a templomban. Gondolok itt a szentáldozásra, a templomban való mozgásra, a csend és az áhítat megõrzésére. Továbbra is szeretettel kérem, hogy törekedjünk a teljességre, és buzdítsunk erre másokat is. ---------------------------------------------------Mint a Testvérek észlelhették, bizonyos biztonsági eszközök kerültek beszerelésre a templom és a plébánia értékeinek és békéjének megõrzése okán. Ám tudnunk kell, hogy ezek a mi odafigyelésünk nélkül nem képesek megvédeni közös értékeinket. Figyeljünk oda, hogy rossz szándékú emberek ne okozhassanak kárt.
Ádventi éjszaka Fehér hótakaró, Ezüst fénytakaró, Valót eltakaró. Mintha nem volna más, Csak ez a ragyogás: Titokzatos, csodás. Hiszen így volna jó. De nem ez a való. Csal a fénytakaró. Alatta szenvedés, Szenny, sár… elfödni és elrejteni kevés a hó és holdsugár. De Valakire vár A holdfényes határ. S ez az ádventi, mély, Havas és holdas éj Titkot tud: Jön!... Ne félj!
(részlet Túrmezei Erzsébet versébõl)
- TBpl -
Veled és Feléd 3
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 4
SZENT IMRE ZARÁNDOKLAT Szeles, hûvös reggelen indult velünk az autóbusz egykori koronázóvárosunkba, Székesfehérvárra megemlékezni az idén 1000 éve született nagy magyar szentrõl, Imre hercegrõl. A nap minden perce tartalmasan telt. Már a buszon megismerhettük a Székesfehérvári Egyházmegye történetét, püspökeinek életét. Odaérkezésünkkor elõször a Prohászka emléktemplomnál álltunk meg, ahol a fõpap sírja található. Itt szentmisén vehettünk részt. A prédikációban Bertalan atya felvillantotta három szent életû magyar példáját. Szent Imrében a bátor, tettrekész, Istenért önmagát legyõzni képes fiatalembert ismertük meg. Prohászka Ottokár püspök, népünk lánglelkû tanítója bátran kiállt magyarságunk védelmében. Kaszap István példát adott arra, hogyan fogadjuk el minden körül-mények között Isten akaratát. Miután imádkoztunk Kaszap István sírja elõtt is, kisebb csoportokban a városközpontban sétálgattunk, ismerkedtünk Fehérvár nevezetességeivel. Ebéd után megtekintettük a Szent Imre kiállítást. Miközben idegenvezetõnk megismertette velünk a gyönyörû alkotásokat, nem csak Imre herceg alakját hozta közelebb hozzánk, mély hitébõl is átsugárzott ránk. Az épület másik részén a Prohászka kiállítást is megnézhettük. Valóban a város nagyjainak hatása alá kerültünk. A kiállítás végére többünkben megfogalmazódott: csak így érdemes élni. Életünk csak úgy válik értelmessé, ha teljesen Isten kezébe tesszük. Hazafelé még megálltunk a Velencei tónál. Megtekintettük a Don-kanyarban elesett világháborús magyar katonák tiszteletére emelt kis kápolnát, majd a pákozdi csata emlékét õrzõ szobrot. A buszon játékos formában átismételtük, mit tudtunk meg Szent Imrérõl, majd imával, énekkel köszöntük meg az Úrnak a nap kegyelmi ajándékait. Magyar szentjeink! Kérünk, segítsetek minket, hogy példátokból erõt merítve mi is Isten dicsõségére, nemzetünk javára éljünk! Csörgõ Kriszta
Veled és Feléd 4
Október egyik szombatján közel ötvenen indultunk zarándokolni Székesfehérvárra. Spányi püspök atya hívta meg Bertalan atyát a Szent Imre kiállítás megtekintésére (a Szent Erzsébet év mellett Szent Imre év is van, aki kereken 1000 éve született). A rövid buszút alatt kicsit felkészültünk a várossal való találkozásra: szemelvényeket hallhattunk az egyházmegye és püspökeinek életébõl, majd a város történelmébõl. Megérkezésünk után a Prohászka templomban szentmisénk volt, majd imádkoztunk a szentéletû püspök és Kaszap István sírjánál. Kértük nemzetünk megújulását, példamutató életû papokat és fiatalokat Egyházunk megerõsödésére. Mielõtt a megbeszélt idõpontban megnézhettük az Egyházmegyei Múzeum kiállítását, volt idõ kis városnézésre is a gyönyörû napsütésben. A múzeumban idegenvezetõt is kaptunk, egy nagyon felkészült, átütõ hitû hölgy személyében, akinek léleképítõ elõadását Szent Imre életérõl, életszentségérõl, örömmel hallgattuk. Hazafelé még benéztünk Pákozdra, ahol a híres csata és a Don-kanyarban elesettek emlékmûve mellett egy új "minimúzeumban" (kb. családi-ház méretû kiállítóhelyiség, ahol nagyon kellemes kávézó is van, a hivatalos neve "katonai emlékhely") a magyar békefenntartó missziók kiállítását bejártuk. Nemcsak fegyverek és hadifelszerelések vannak a tárlókban (amikbõl párat fel is lehet próbálni! :) , hanem mindenféle személyes tárgy, például egy lepkeszárnyakból készült kép, amit az egyik békefenntartó készített Afrikában. Egy nagyon kedves bácsi kalauzolt végig minket, aki a kérdéseinkre is szívesen válaszolt. Eddig a tényszerû beszámoló… Már ezért is megérte eljönni, de volt egy légköre a napnak, ami minden látnivalónál többet ért. Amikor hazafelé a buszon el lehetett mondani benyomásainkat, a megszólalók többsége is ezt emelte ki: jó volt együtt! Jók voltak a "kalandok", a közösen megoldott helyzetek. Jó volt a kényelmes tempó, amiben végre volt idõnk fontos kérdéseket megbeszélni egymással, jó volt az egymásra való folyamatos odafigyelés… Tavaszra biztosan lesz újabb zarándoklat, új lehetõség! Török Betti
Veled és Feléd 5
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 6
ÖRÖK ÉRTÉKEINK: A SZENTSÉGEK
OLTÁRISZENTSÉG = EUKARISZTIA Ki tudna megfelelõen beszélni / írni Istennek errõl a semmihez sem fogható ajándékáról, az Õ irántunk való végtelen szeretetének bizonyítékáról?? Vélhetõleg senki nincs, aki egészen szavakba tudná önteni, hiszen Isten teljességét hordozza, amely emberi szavakkal csak tökéletlenül fogalmazható meg. Ettõl függetlenül természetesen sokszor kísérletet tettünk már bontogatni Istennek ezt a különleges ajándékát, a fölmerülõ kérdések alapján válaszolni, hogy mit is rejt ez a szentség. Tudjuk, hogy meghívás számunkra a Jézussal egyesült életre, és az tud gyümölcsözõen élni vele, aki felkészült a találkozásra, aki vágyik egyesülni Jézussal, aki megpróbálja úgy szeretni embertársait (az ellenségeit is beleértve), mint ahogyan Õ szeretett, aki szívébe fogadja azokat a titkokat, melyeket az Eukarisztia jelez: - a kenyér és bor titkát, amely jelzi a Jézussal való 'táplálkozást', egyesülést, - a test és vér titkát, amely jelzi Jézus értünk adott életét, keresztáldozatát, - a közös táplálkozás titkát, amely jelzi, hogy Jézus e szentség által testvéri közösséggé, eggyé akar tenni minket. Azért kaptuk, hogy Krisztus jelenléte valóságos legyen népének életében, jelen legyen hozzáállásunkban és értékrendünkben, gondolkodásunkban, beszédünkben és választott életstílusunkban. Fontos, hogy tiszteletet tanúsítsunk Krisztus iránt az Eukarisztia szentségében, de az még fontosabb, hogy engedjük, hogy jelenléte valóságos legyen az életünkben, hiszen ezért adta nekünk az Eukarisztiát. "Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg" (Jn l3,l5). Mindnyájan egyetlen szõlõtõnek vagyunk ágai, egyetlen testnek vagyunk sejtjei: Krisztusnak. Jelenléte valóságának meg kell mutatkoznia abban a módban, ahogyan kommunikálunk egymással, közös gondoskodásunkban és törõdésünkben, öltsön az akármilyen formát is. Krisztus jelenléte nem valóságos egy olyan közösségben, - legyenek benne az egyének bármilyen vallásosak is - amelynek tagjai idegenek maradnak, sõt, ami még rosszabb, ellenségei egymásnak. Egy olyan közösségben sem tud valóságosan jelen lenni, amelynek energiái és érdekei saját tagjaira összpontosulnak, ahol sem egyénileg, sem testületileg nem tanúsítanak érdeklõdést és együttérzést a közvetlen környezet szükségletei iránt, és ahol nem lelkiismereti kérdés az, hogy a közösség, mint keresztény csoport, azért létezik, hogy másokat szolgáljon. Mihelyt Krisztus jelenléte valóságossá lesz egy közösségben, ez a nyitottságában fog megmutatkozni minden ember iránt, tartozzon az akármelyik valláshoz vagy legyen vallástalan, legyen akármelyik faj, nemzet vagy társadalmi osztály tagja, és a közösségnek különös gondja lesz azokra,
Veled és Feléd 6
akiket a társadalom többi része nem vesz figyelembe vagy lenéz. Így a közösség valóban Krisztus jelenlétében, szenvedésében, halálának és föltámadásának erejében fog élni. Az ígéret, a meghívás 2000 év óta folyamatosan szól: "Veletek vagyok minden nap a világ végéig" (Mt. 28,20) "Aki eszi az én testemet…az bennem marad" (Jn. 6,57) "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék" (Jn. 7,37) - akár naponta is… (Az összeállítás Tomka F. és Gerard W. Hughes gondolatai alapján készült.)
Így történt… Akkoriban cserkészek helyett úttörõkké avatták a gyerekeket. Hét éves voltam, és a suliév után, a nyári szünetben szüleim az unokatestvéremékhez vittek nyaralni pár hétre. Kiderült, hogy unokatestvérem augusztus15-én elsõáldozó lesz. Hamar engem is elkezdtek fölkészíteni - ha már úgyis ott vagyok - ami a három alapima megtanulásából állt, aztán már ott is találtam magam a fényképésznél fehér ruhában, kesztyûben, talán még fátyol, fehér virágok is voltak a hajamban. Vallásról, hitrõl elõzõleg nem nagyon volt szó otthon, bár vidéken élõ nagymamámról tudtam, hogy templomba jár. Ezzel együtt, nem gondolom, hogy bármit is fölfogtam volna az egész ünnepi eseménybõl. Hazatérve a nyaralásból minden a 'régi kerékvágásban' folytatódott tovább - napirendre tértem a történtek fölött, mintha mi sem történt volna. Valami azonban mégis történhetett… Több mint harminc év után úgy alakult, hogy kisebbik gyermekünket egy olyan iskolába írattuk be, ahol a tanárnõ kérése a vasárnapi miselátogatás volt. A miséken érdeklõdve figyeltem, hogy mirõl is van szó, mi történik. Kb. egy év után a misébõl egy mondat vasárnapról vasárnapra bennem maradt: "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus…" Szerettem volna ezt a boldogságot - tudtam, hogy lépnem kell, tennem kell érte. Karácsony közeledett. Döntöttem, és egy hajnalon összeszedtem minden bátorságomat, elindultam gyónni. Ahogy emlékszem, hatalmas megkönnyebbülés után Örömvasárnapra megtapasztalhattam Jézus asztaltársaságának boldogságát, és ez azóta is újra és újra örömmel tölt el. Szõcs Éva
Veled és Feléd 7
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 8
ELSÕÁLDOZÁS 2007. október 28-a. Régóta vártuk ezt a napot, amikor gyermekeink elõször vehették magukhoz Jézus testét és vérét. Reméljük, életük végéig Belõle táplálkoznak majd. Kb. egy héttel az elsõáldozás elõtt templomunk új üvegablakkal gazdagodott, egy új arc figyel minket a magasból. A hozzám oly közel álló boldogunk, Batthyány-Strattmann László születésnapja is éppen október 28-ára esett. A 11 gyermekét nevelõ édesapa nagy gondot fordított legkisebb fiának elsõáldozására. Mozgósította egész családját, sõt mások imáját is kérte: "Hanem Karli igazán szerencsegyerek! A bencés kolostorban 103 rendtag fogja a szentáldozását érte ajánlani, a nádasdi erdõben 40 kongreganista ugyanezt... aztán egész családunk." - olvashatjuk naplójában. Aki annyi szeretettel, figyelemmel, jó példával és imával vezette gyermekeit az Isten felé, arra mi is rábízhatjuk gyermekeinket. Laci bácsi, kérünk, járj közben értük az Úr elõtt, és minket, szülõket is segíts a nevelésükben, hogy Istennek tetszõ földi élet után õk is az örök dicsõségbe jussanak! - K.„Nagyon vártam a találkozást Jézussal. Kicsit izgultam, hogy el ne rontsak valamit. Azóta már szívesebben megyek a szentmisékre, és rendszeresen áldozok.“ - Molics Dorottya Hajnalka „Köszönöm Uram, hogy elsõáldozáshoz járulhattam. Köszönöm azoknak, akik felkészítettek, hitoktatómnak, Bertalan atyának és a régi papoknak, Károly és Gyula atyáknak is.“ - Galicza Gábor „Köszönöm Istenem, hogy magamhoz vehettelek és hogy erõt adsz nekem.“ - Pintér Réka „Köszönöm Uram, hogy találkozhattam Veled. Kérlek, segíts úgy élnem, hogy mindig örömmel jöhess hozzám. „ - Daróczi Dorottya „Köszönöm Jézusom, hogy eddig szeretetben, boldog családban élhettem, hogy megismerhettem a Hozzád vezetõ utat. Továbbra is légy szívemben, gondviselõ szemed óvja testemet-lelkemet, és szeretteimet. „ - Sisa Nikoletta-
Veled és Feléd 8
Veled és Feléd 9
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 10
MEGKÉRDEZTÜK: BESZÉLGETÉS EGY KISPAPPAL II. Elõzõ (159.) számunkban olvashattuk a közösségünkben jól ismert Tampu Marius Pavellel készült interjú elsõ részét. Íme a folytatás: - Miért jó szerinted papnak lenni? A papságra való vágyakozás nem jön magától. A papságra való vágyakozásnál - hasonlóan a családalapításra való vágyakozáshoz - két fél vágyakozása kell. Úgy gondolom, ha beteljesül ez a vágyakozás mindkét oldalról, és mindkét oldalról kölcsönös örömöt okoz a vágy teljesülése akkor jó, és ezért jó papnak lenni. Ennek megtörténte, abban válik teljessé, hogy a pap nyitott lesz az emberek felé, rajta keresztül Isten mutatkozik meg a világnak. Mivel még nem vagyok pap, azt tudnám elmondani, hogy miért jó szeminaristának lenni. Azért jó, mert ez egy olyan készülõdési folyamat, egy olyan út, mint két szerelmes útja a házasság felé. Az ember tudatában van annak, hogy azt a vágyát készül beteljesíteni, ami legmélyebben ad értelmet életének, ami az élete. - Hányan vagytok az évfolyamon? Mi a kedvenc 'tantárgyad'? Négyen vagyunk az évfolyamon. Kedvenc tantárgyam a fundamentális teológia, ebbõl készülök szakdolgozatot is írni. Hogy miért? Összetett kérdés. Úgy gondolom, hogy mindennek van egy fundamentuma, és fontos az alapoknál kezdeni az építkezést.. Egy háznak, ha nincs alapja, összeomlik. A teológiának is, ha nincs meg kellõen az alapja, nem marad meg. Magam részére ezért ezt tartom fontosnak elsajátítani. A tanáraink kedvesek, figyelmesek, próbálják életformánkká tenni a teológiát. - Várhatóan mikor lesz a szentelésed? Most vagyok 4. éves, várhatóan három év múlva. - Szenteléskor a végleges igent készülsz kimondani Istennek. Hogyan készülsz erre? Nem könnyen. Egyik nagy igen a belépésem volt a szemináriumba, a másik látványos nagy igen, a beöltözéskor. A harmadik nagy igen a szenteléskor lesz. Ezek az igenek csak a mindennapok kis igenjeibõl tudnak megvalósulni. - Mit gondolsz, bennünket, világi híveket mi segíthet teljesen Istennek szentelt életet élni? A mottóm egy tömör mondat: "Senki sem szeret jobban annál, mint aki életét adja barátaiért."(Jn 15,13) Ez mindent magába foglal, és nem csak
Veled és Feléd 10
papokra vonatkozik, hanem minden emberre. A szeretetrõl könnyû beszélni, de nehéz megvalósítani. Papoknak és híveknek kötelessége, hogy, ha megérzik miben áll a szeretet, azt maradéktalanul, maximálisan teljesítsék. Ha a szeretet törvényei szerint cselekszünk, abban minden benne van, ami Krisztushoz tudja segíteni a világi híveket is. - Egyházunk életében nagy esemény a Városmisszió. Szerinted mik a feltételei a hatékony evangelizációnak, missziónak? Milyen saját tapasztalataid vannak errõl? El sem tudom képzelni, hogy mi lesz ezen a városmissziós héten. Nincs túl sok tapasztalatom. Amit azonban gondolok: ha minden keresztény úgy viszonyulna embertársaihoz, a külvilághoz, a nem keresztényekhez, ahogy kell - megértéssel, szeretettel - akkor nincs kizárva, hogy mindenki fölismerje azt a szeretetet, ami Istentõl jön. És ezt csak rajtunk keresztül tudják megismerni. Mindennap legyünk az emberek között. A munkahelyen ne ordítsak rá a másikra, legyek mellette, vele. Például, ha hozzám szól valaki, válaszoljak, akkor is, ha nincs kedvem, stb. Jó lenne, ha több pozitív dolgot tapasztalnának tõlünk az emberek. Ez az igazi misszió, a szürke hétköznapok kis eseményeibe egy kis lelket vinni azzal, hogy éljük Krisztus programját. Van reménye az Egyháznak kiterjedni, megérinteni nagyon sok embert. Ha van megfelelõ imaháttér, hit, bizalom, akkor nyugodtak lehetünk. Ha egy angyal teljesítené három kívánságodat, mit kérnél tõle a kispapok számára? Elsõsorban szeressenek, a világ felé nyitottak legyenek, Istent közvetítsék a világnak. Zárszóként még mit mondanál? Bíztatásként, bátorításként a fiataloknak: Sokan úgy vannak, mint én is voltam. Amikor megszületett a gondolat, hogy pap legyek, elõször féltem tõle. Sokukban meglehet ez, és dönthetnek ellenében is. Ezzel kapcsolatban egy idézet: "Mindenki abban a hivatásban lehet boldog, amelyre hivatott". Ha valakinek van egy mély vágya, akkor az a hivatása. Arra nem kell félni igent mondani. Nehéznek tûnhet, de aki ezt kéri tõlünk, az gondoskodik, hogy a megfelelõ eszközeink, és erõnk meglegyen ahhoz, hogy teljesítsük és kimondjuk az igeneket. Az interjút készítette: Szõcs Éva Máriusz azóta újabb állomáshoz érkezett a papi hivatás felé vezetõ úton: az õsz folyamán akolitussá (állandó áldoztatásra felhatalmazott személy) avatták.
Veled és Feléd 11
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 12
’ÉLETIGÉS’ TAPASZTALATOK
LEVÉL PÁL MÁRIA TESTVÉRÜNKTÕL
Tisztelt Városmisszió Szervezõk! Testvéreim! Hálás köszönetemet fejezem ki a Szent László Plébánia plébánosai, Károly és Bertalan atyáknak, Simongáti Györgynek és a kedves hívõseregnek, hogy a Városmisszió programjai közé beiktatták képeim kiállítását is. Sajnos csak telefonon és vendégkönyvbõl értesültem a sikeres rendezésrõl. Nagy meghatódottság-gal olvastam a kedves hívek véleményét a képekrõl. Sajnos csak a Lõrincen levõket állít-hatták ki. A többségük velem vannak
Mendén, az Idõsek Otthonában. Igyekeztem azért, hogy Lõrincen is maradjon mindenfajta képzõmû-vészeti technikával készült képbõl. Képeim többsége akvarell (ez kedvenc technikám) és ezek keret nélkül vannak velem itt az Otthonban. Tanterveimben mindig szerepeltek a különféle technikák, ezeket a tanórákon elsajátították a tanulók, a szakköri foglalkozásokon is. Így a kevesebb rajzkészséggel rendelkezõ tanulók is sikerélményhez jutottak. Külön köszönettel tartozom a Hagymási házaspárnak, hogy a húsz éve, fényképrõl rajzolt Salkaházi Sára képét kiállításra adták, hiszen errõl készült a boldoggá avatása alkalmából az egész országban megjelenõ, különféle folyóiratokban megjelenõ illusztráció. A Szent László zászlón lévõ kép restaurálását végzõ Hinkelmann Peregrinnek õszinte szívbõl hálámat fejezem ki, köszönöm. A plébánia minden egyes tagjának, hívõtestvéreimnek hálás köszönettel tartozom. Mindenható Isten áldását kérem erre a szép szeretetben összetartó hívõ közösségre.
A megélt Ige gyümölcseibõl - Október "Hirdesd az igét! Állj elõ vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!.." A szomszédunk nem hívõ, így néha ugrat vallásos témákkal. Múltkor is jöttem haza és kérdezte, hogy: "Hogy vannak Az istenek?" Elõször gondoltam csak mosolygok ezen, replikázok valamit, és megyek tovább. Aztán eszembe jutott "Hirdesd Az evangéliumot!" Megálltam és elkezdtem vele beszélgetni, kezdtem azzal, hogy egy Isten van stb. Meglepõdött, mert eddig nem beszéltem vele, ha hasonló megjegyzéseket tett. Elindult egy párbeszéd közöttünk majd tovább szövõdött. Mondtam neki, hogy a másnapi közös kerítésfestésen én nem leszek csak a többiek a családból. - Miért, hova mész? - Lelkigyakorlatra. Tovább kérdezõsködött. Mi Az, mit csinálunk ott… Örültem, hogy megálltam és komolyan vettem. "Állj elõ vele akár alkalmas, akár alkalmatlan!" Látszott rajta, hogy elgondolkodott azokon, amiket mondtam…, és azóta még nem ugratott.
"ha tanúságot tudunk tenni az evangélium lényegérõl, (…) hogy szeretettel vagytok egymás iránt" . Férjemhez eljött látogatóba egy gyerekkori barátja. Zenélgettek (férjem vett egy szintetizátort) - hozzám meg megérkezett 6 bõrig ázott kiránduló. Reggel ugyanis rájuk telefonáltam induláskor, csak úgy köszönteni õket. Egyikük viccbõl bekiabálta a telefonba, érkezésükkor teát, palacsintát kérnek. Akkor hirtelen beugrott, hogy most nincs senki, aki a szokásos befejezõ vendéglátással szolgálna a fáradt kirándulóknak és meghívtam õket hozzánk. Kölcsönösen nagy öröm volt - és ami még fontos, férjem nem hívõ barátjának is bemutatkozhatott a vidám társaság, ill. bemutathattam barátaimat a plébániáról, akik által a Feltámadott arca mutatkozhatott meg!
Szívélyes üdvözlettel: Pál Mária
Veled és Feléd 12
Veled és Feléd 13
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 14
NYUGDÍJAS TEADÉLUTÁN
CSERKÉSZET Már felnõttként mint vezetõ kapcsolódtam be a cserkészetbe a 90-es évek elején. A Kõbányán mûködõ 306-os csapatban tevékenykedtem, míg felsõfokú tanulmányaim miatt vidékre nem kerültem. Azt megelõzõen a turista egyesületben már elsajátítottam számos hasznos ismeretet (tájolás, növény felismerés, csomózás), de a cserkészet volt az, ami ezt (mivel maga is tanítja tagjainak) nagyon profi módon, strukturálva kezembe adta, mintegy elmélyítve azt a tudást is, amivel már rendelkeztem. Barátságok és közösségi élmények százait szereztem meg a cserkészmozgalomba való bekapcsolódásommal, legyen szó evezésrõl a Dunán, vagy KÉK túráról, - teljesítmény túráról vagy épp a magas-hegyek világáról, de sorolhatnám a rádiózást, a jamboree-kat, akadályversenyeket, amiért nagy hálával gondolok azokra, akik ehhez áldozatos módon hozzájárultak.
Elszaladtak az évek felet-tünk… - énekelte a Karitász által rendezett teadélutánon, a szép számmal megjelent "koránszülöttek" csapata. Bertalan atya üdvözlõ, a rendezvényt megnyitó szavai és ima után, kezdetét vette a kedves mûsoros délután.
Mint cserkész, és mint vezetõ nagyra értékelem azt a célt, amit a cserkészet zászlajára tûzött. A haza, a természet és az ember szeretetét. Ezeknek az elveknek a szellemében igyekeztem kialakítani a saját magashegyi csoportomat is, és igyekszem akár az éves fiútáborok, akár egyéb túrák kapcsán a fiatalabbak társa, segítõje, nevelõje lenni. Nagy szeretettel bíztatok minden szülõt és ifjút, hogy kóstoljon bele ebbe a világba, mely engem oly igézõen jóllakatott! Hományi András Ferenc
Cserkészek! Cserkészek! Legyetek minden jóra készek, Ne hagyjátok a munkát félbe, Végezzétek el az egészet. Egész munka és egész ember, Ezért küzdjetek fegyelemmel, Becsülettel és türelemmel.
Jó cserkészbõl jó férfi válik, Hû barát lesz õ mindhalálig. Az igazi magyar cserkészet Nem is egyéb: lélek-kertészet. Legyetek minden szépre-jóra készek, Cserkészek!
Kemény Simon
Veled és Feléd 14
Kovács Erzsike és Annácska rövid, de igen sikeres hang-versenye után meghatóan szép verseket szavalt Hortobágyi Marika és Fazekas Lívia, majd Fazekas István, aki vidám verseivel igen jó hangulatot keltett. A nagy rutinnal megáldott rendezõ csapat, kedvesen kínál-gatta a sok finomságot, a sós süteményeket, finom gyümölcs-teát, forró virslit, majd a vendégek által hozott sokféle édes süteményt. Közös szereplésben volt részünk, amikor is lelkesen népdalokat és magyar nótákat énekeltünk, szinte visszafia-talodtunk iskolás és boldogabb, fiatalabb éveinkre. Köszönjük a Karitász vezetõ-ségének ezt a szép és lélekeme-lõ, szeretetben töltött délutánt, a kedves, de fárad-ságos munkát azért, hogy minden vendég jól érezze magát. Isten áldását kérjük a közremûködésükre és kérjük az Urat, tartsa meg e jó szokásukat. Sz-né
Veled és Feléd 15
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 16
SZENT ERZSÉBET-KONCERT
VENDÉGEINK VOLTAK... November 10-én szombaton Bertalan atya elõzõ állomáshelyének hívei voltak plébániánk vendégei. Négy településrõl (Annavölgy, Dág, Nagysáp, Sárisáp) érkeztek délután 1 óra körül, mintegy 50 fõ. Elõször a templomban ültünk le imádkozni: énekelt litánia, majd rövid szentségimádás volt. Az imádság után Simongáti György ismertette templomunk történetét és berendezését, majd én tartottam rövid összefoglalást plébániánk életérõl, közösségeinkrõl. Ezt követõen az emeleti terembe vonultunk, ahol a Karitász munkacsoport terített asztallal várta a társaságot. Az enni- és innivaló mennyisége azonnal megduplázódott, ugyanis a vendégek is hoztak magukkal finom házi süteményeket, s bort. Érdemes megjegyezni, hogy a bor a dági plébánia hívei által termelt szõlõbõl készült. Az agapé közben beszélgettünk, vetített képeket néztünk a plébániai életünk régebbi eseményeirõl és a szeptemberi városmissziós hétrõl. Ennek végeztével Bertalan atya - mint a "régi idõkben" - abc-sorrendben szólította a négy település egy-egy képviselõjét: mondják el, mi történt a legutóbbi találkozásuk óta. Természetesen a fõ téma az ottani plébános váltás lett. Sok érdekes és tanulságos megjegyzés hangzott el. Számomra a leginkább kiemelendõ, és a mi plébániánkon is ajánlom mindenki figyelmébe: TÜRELEM. Egyébként vendégeink örömmel állapították meg, hogy Bertalan atya "jó helyre került" hozzánk, a havannatelepi közösségbe. A beszámolók után még egy ideig folytatódott a kötetlen beszélgetés, ismerkedés, majd 1/2 5 körül kísértük ki a vendégeket az autóbuszhoz, s búcsúztunk el tõlük. Nagy élmény volt számomra e találkozó kapcsán az is, hogy testközelbõl megéreztem, mi az, hogy történelem. Közvetlenül megtapasztaltam, azt, hogy Bertalan atya nem a "semmibõl" jött hozzánk, hogy a múltban is szeretõ közösség vette körül, s ahogy e közösség tagjai ezen a késõ õszi szombat délutánon beszéltek az elmúlt évekrõl, az maga volt a történelem. Köszönjük, Urunk, hogy lehetõvé tetted ezt a találkozást! Csörgõ István
Veled és Feléd 16
November 17-én este 6 órai kezdettel hagyományainkba rejtett ifjúsági koncert volt. Szentírás köré épültek a dalok… emlékszem Imi hozott két történetet, melyet közösen olvastunk fel és beszéltünk meg. Ezek a koncerten is hallhatók voltak dalaink között. Sokat készültünk rá, fõleg a hangszeresek! Volt, hogy kevesen voltunk, máskor pedig rengetegen : ez is türelmet követelt tõlünk és megértést! Élmény volt számomra, hogy ismert dalokat énekeltünk eddig ismeretlen szólamokban, bár ez néha nehéz is volt! Elõfordult, hogy a hideg templomban próbáltunk ez különösen a gitározók ujjainak volt áldozat. Általunk szeretett dalok vidámmá tették hangulatainkat "együtt fog ujjongni fiatal és öreg is" aznap este ez történt. A résztvevõk mustármagot kaptak ajándékként, és énekeltük: Hogyha csak mustármagnyi hitetek is volna.. Örültünk, hogy velünk volt Károly atya és Márton atya is! Sõt annyi év után a mikrofon problémája is megoldódott! Jól lehetett hallani az énekeket! A koncertet imával fejeztük be, utána pedig finom agapé várt mindenkit! Hála neked Istenünk az együttlétért és hívok, buzdítok mindenkit, hogy gyertek ünnepeljünk közösen mint plébániánk nagy családja. "Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!" (Zsolt. 100,2) L.A
Veled és Feléd 17
VEF 160.qxd
2007. 11. 26.
19:58
Page 18
NAPTÁR
MOZAIK Ne feledjük, 2008. jan. 26-án, szombaton lesz plébániánk farsangja a templomunk melletti Kondor Béla Közösségi Házban. Továbbra is szorgalmazzuk a jelmezekkel, jelenetekkel való készülést, de hozzátennénk, hogy természetesen a részvételnek ez nem feltétele. Ha valaki csupán szórakozni, kikapcsolódni szeretne, szeretettel és örömmel várjuk. Legyen ez valóban plébániánk közös mulatsága. Szeretnék pár sort írni arról, hogy kiket várunk az esti farsangra. Az esti farsang az ifjúságé és a felnõtteké. Hagyományaink szerint a legalább középiskolás korúakat (tehát kb. 14 éves kortól kezdve) várjuk. Felsõ korhatár nincs. Indokolt esetben az általános iskola felsõ tagozatosai is jöhetnek, de kérjük, hogy nekik legyen felnõtt kísérõjük (a szülõ, vagy a szülõ megbízottja). Kérdésként szokott még felmerülni a rendezvény nyitottsága. Nos errõl annyit, hogy farsangunk elsõsorban a plébánia híveinek szól, ilyen értelemben zártkörû. Nyitott viszont abban az értelemben, hogy plébániánk tagjai meghívhatnak rá rokonokat, barátokat. Természetesen ezekkel a "külsõs" vendégekkel elsõsorban annak kell foglalkoznia, aki meghívta õket. Köszönjük az eddig beérkezett ötleteket, javaslatokat, ezeket továbbra is várjuk. Csörgõ István Eltelt egy év, ismét közeleg a farsang napja. A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretnénk egy hangulatos nyitótánccal megörvendeztetni a testvéreket. Idén teljesen más stílussal készülünk. Várjuk a táncos lábú testvéreket, hogy minél hamarabb eltudjuk kezdeni a próbákat. jelentkezni e-mailben egyszerûbb.
[email protected]. November közepe vége felé kezdenénk tehát jelentkezek !!!!!!
Kezdetben van a Nekiveselkedés. Mit vegyek fel? Jó lesz ez a cipõ? Hová is megyünk? Uzsonna a hátizsákban. Térkép. Elemlámpa, hátha eltévedünk. Találkozások. De jó, Te is jössz? Végre az erdõ. Zöld. Ezerféle árnyalatban. És sárga. Piros. Barna. Rõt. Ragyognak a színek a napfényben. Majd esõ. Belül szivárvány. Hegynek fel, hegyrõl le. Ez vajon milyen fa? Fû. Virág. Madárdal. Léptek egymás mellett. Hogy vagy? Lélektõl lélekig. Illatok. Panoráma a hegytetõrõl. Vitorlázó repülõk az égen. Egy kirándulás címszavakban. Aki nem jön, hogyan is érhetné?
Honlapunk decembertõl megújult formában és tartalommal várja az érdeklõdõket. Szeretettel várjuk Testvéreinket az Interneten keresztül is!
Decemberi naptár: Dec.2.
---------------------------------------------------------------------------------------------
Advent elsõ vasárnapja
Dec. 5. Házas hittan
Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy egyházmegyénk új segédpüspököt kapott, dr. Székely János atya személyében. Szentelésére imádkozva készüljünk!
Dec. 9. A 1/2 10-es Szentmise után jön a Mikulás! ------------------------------------------------------------------------------------------Dec. 13. Luca napi jótékonysági vásár és kézmûves délután lesz az alsó hittanteremben 15-17 óráig. Sok szeretettel várunk mindenkit, nem csak ovisokat. A vásáron befolyt összeget az óvodánk alapítványa kapja.
Veled és Feléd 18
Köszönjük a Veled és Felédbe küldött írásokat, a továbbiakat is szeretettel várjuk! Minden kedves Olvasónknak kegyelemteljes Adventet kívánunk! A szerkesztõség
Veled és Feléd 19
