ÉLELMISZERIPARI KISFELDOLGOZÓK KÖZELRÔL

FALU VAROS REGIO

1. oldal, összesen: 6

2000/04/* Dombai Lászlóné: ÉLELMISZERIPARI KISFELDOLGOZÓK KÖZELRÔL

Dombai Lászlóné építészmérnök és szervezô szakmérnök

ÉLELMISZERIPARI KISFELDOLGOZÓK KÖZELRÔL "Élni annyi, mint vállalkozni". (Örkény I.)

Az élelmiszeripari kisfeldolgozók létesítésének kérdése éppen most vált idôszerûvé, mivel a 6/2000 (II.26.) FVM rendelet jelentôs támogatással járó pályázati felhívást tett közzé egyes élelmiszeripari beruházások megvalósításához. Most nyílik meg a lehetôség arra, hogy a helyi gazdaságok valamiképpen bekapcsolódhassanak az élelmiszerfeldolgozás nagy hazai rendszerébe. Most lehet választ kapni arra a kérdésre, hogy a mára kialakult nagy élelmiszeripari mamutcégek árnyékában egyáltalán meg tud-e élni és milyen feltételek mellett egy-egy kisebb feldolgozó. Nagyon reméljük, hogy igen. Ez az írás ezt a kérdést feszegeti. A sikeres élelmiszeripari kisvállalkozásnak alapfeltétele a megvalósítás gondos elôkészítése. Igazi segítséget jelenthet az új pályázóknak és vállalkozóknak minden, idôben adott információ. Ez a fejtegetés az elôkészítô munka néhány fontosabb és kritikus pontját szeretné érínteni, megerôsítve, hogy a kisvállalkozásnak sikeressége érdekében legalább a kezdeti idôszakban folyamatos mûszaki, gazdasági és szervezési tanácsadási segítségre van szüksége, térben és idôben számukra könnyen és egyszerûen elérhetô formában. FALU, VÁROS, RÉGIÓ... A választott téma helye: a kistelepülés, ami a falu és a város között van. Még nem város, de talán a falunál nagyobb az a település, amely megvalósítható és gazdaságosan üzemeltethetô otthont adhat egy-egy élelmiszeripari kisfeldolgozónak. Ahhoz azonban, hogy indokolni lehessen létesítésének létjogosultságát, nem lehet megkerülni a mostanra kialakult élelmiszeripari feldolgozói állapot legalább érintôleges elemzését. Háttér-információ A magyar élelmiszeripari üzemek nagy részét fôleg az 1990-es évektôl kezdôdôen sorra privatizálták. Köztudomású, hogy ezen üzemek között nem is egynek a mûszaki állapota majdnem újszerû volt. A megvalósításuk óta ugyanis nem telt el sok idô, hiszen az élelmiszeripar igazi nagy mûszaki fejlesztése a 70-es és a 80-as évekre esett. Ez az idôszak az élelmiszeripar vonatkozásában szinte korszakváltás volt, mert ekkor épültek fel országszerte, igen nagy ütemben többnyire a nagyobb városokhoz tartózóan azok a modern, zöldmezôs, nagykapacitású feldolgozó gyárak, melyek a nyugati korszerû üzemek igényszíntjének már minden szempontból megfeleltek. A nagyarányú mûszaki fejlesztést és beruházást, exportképes üzemek létrehozását azonban a nyugati országokból importált modern feldolgozó gépek és berendezések nélkül nem lehetett volna megvalósítani. Ez, a magyar viszonylatban újnak ható,

file://V:\Informatika\WEBRA\VATI-webre\20070711\cikkek\138\00-04-02.HTM

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


általánosan magas igényszint a szigorú higiéniai követelmények maradéktalan teljesítésével ugyanis a nyugatra irányuló élelmiszer exportunknak elengedhetetlen feltétele volt Az új korszakot jelentô nagy élelmiszeripari mûszaki fejlôdésnek a hátterében gyakorlott, értékes mûszaki erôt képviselô, a nyugati országok hasonló üzemeit jól ismerô, összeszokott mûszaki tervezô gárda állt, akik fôleg nagy szaktervezô vállalatok keretén belül dolgoztak és elsôsorban a gépimport révén állandó munkakapcsolatban voltak a vezetô nyugati cégekkel (gépvásárlások, könnyûszerkezetes épületek stb.). A hazai gyárak többsége tehát külföldi tulajdonba került, és a magyar élelmiszeripar fejlesztésére hivatott mûszaki szakemberek többsége a nagy szaktervezô vállalatok megszûnésével szétszóródott! Ez igazából rendkívül nagy mûszaki és fejlesztési veszteséget okozott, amit azonban csak sokkal késôbb lehetett és ma is lehet! érzékelni.

Mára már a szakemberek és a média is egyre inkább annak adnak hangot, hogy ez a fajta privatizáció, ami nálunk lezajlott, nem a legszerencsésebb megoldás volt, minthogy hazánkban az élelmiszeripar stratégiailag az egyik legfontosabb ágazat. Miért stratégiai iparág? Mert mögötte áll a legszorosabb, állandóan élô kapcsolatrendszerrel az egész magyar mezôgazdaság! Ezen túlmenôen az élelmiszeripar olyan iparágazat, amely a mezôgazdasági alapanyag árához a folyamatban szervesen következô feldolgozás útján jelentôs többletértéket képes hozzátenni, és ez a hozzáadott érték és haszon már a privatizált üzem területén jelenik meg. Az új tulajdonosok a privatizáció során az eredetileg is nagykapacitású üzemeket még tovább bôvítették, nemcsak az épület vonatkozásában, hanem több, még nagyobb kapacitású gép beállításával is, miközben az üzemek egy részét egymással összevonták. Ma ezek az óriáscégek uralják a hazai élelmiszeripart, erôs hatást gyakorolva a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


mezôgazdasági alapanyagok felvásárlási körülményeire. A megmaradó kisebb feldolgozóknak egy része nem bírta a versenyt, elsorvadt, vagy csôdbe ment. A mezôgazdaság és élelmiszeripar kapcsolatrendszere A mezôgazdaság és az élelmiszeripar összetett és szoros kapcsolatrendszerben áll egymással, ami a mellékelt ábrán szemlélhetô. A kapcsolatokat nyilak jelzik. Az ábra bal oldala a mezôgazdaságé. Itt található maga a termôhely, a növénytermelés és az állattenyésztés. Amennyiben csak mezôgazdasági alapanyag-termeléssel foglalkoznak, élelmiszeripari feldolgozás nélkül, akkor itt meg is áll a termelési lánc, és a termelôk az alapanyagot feldolgozatlanul adják el a piacon vagy egyéb felvásárlóknak. Míg ha akár egy helyi kisüzem is létesül, a termelési lánc folytatódhat egészen a feldolgozottan értékesíthetô termékig, és ez jelenti a feldolgozás következtében létrejövô, jelentôs hozzáadott értéket, ami most már a települést gazdagítja. Az ábra jobb oldalán vannak a mezôgazdasági alapanyag feldolgozásával foglalkozó iparágak. A fô terület az élelmiszeriparé, ugyanakkor szoros kapcsolódásokkal megjelennek az egyéb, nagyon fontos iparágak bôr, gyógyszer stb. , melyek egyrészt közvetlenül a mezôgazdaságból, illetve az egyes élelmiszeripari feldolgozás során keletkezett termékekbôl, melléktermékekbôl nyerik alapanyagukat. Fontos kapcsolat van azonban az egyes élelmiszer-iparágak között is, mint pl. cukor- és édesipar, hús- és konzervipar stb. Ez a széles körû horizontális és vertikális kapcsolatrendszer , amely az iparágakat halmozottan összeköti is aláhúzza az élelmiszeripar stratégiai jellegét és jelentôségét.

"Mûszaki-technikai segítség az az alap, melyre a segítség minden más formája épül". (UNIDO konferencia) Kis élelmiszer-feldolgozók jelentôsége telepítési kérdések A nagykapacitású feldolgozó üzemek alapanyag-felvásárló hálózata ma nagyrészt lefedi az országot. Vannak azonban olyan kiesô területek, ahol már nem érdemes felvásárolni a nagyobb szállítási távolság vagy a rossz utak miatt. Ez a cikk elsôsorban ezeket a területeket segítené lehetôségeik felismeréséhez, céljaik eléréséhez. Mi is történik itt szervezett felvásárlás hiányában? A családi gazdaságok nem képesek kihasználni termelési lehetôségeiket, megszûnhet az érdekeltségük, az ösztönzô erô a többlettermelésre, és csak saját ellátásra, illetve bizonytalan piaci értékesítésre termelnek. De felvásárlás hiányában a már egyszer megtermelt alapanyag is tönkremehet. Hallottunk már arról, hogy a gyümölcs egy része le sem kerül a fákról, vagy a tejet állatokkal itatják fel. Ez sajnos egyszerûen kárt okoz, az elmaradt hasznot jelenti pontosan ott, ahol arra a legnagyobb szükség lenne: a kistelepüléseken.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A vidéki települések kis és középnagyságú élelmiszeripari feldolgozóinak jelentôségét a nyugati országokban már régen felismerték. Nem kell messzebb menni, mint Ausztria, ahol számos kistelepülésen megtalálhatóak a kiskapacitású tejüzemek, húsfeldolgozók, gyümölcsfeldolgozók stb, melyek nem tucatterméket, hanem valamilyen tájjellegû, helyi specialitású készítményt állítanak elô. Ha nem lennének rentábilisak, már bezárták volna ôket. Ez a kérdés nem érdektelen a helyi turizmus szempontjából sem! Érdemes közelebbrôl is áttekinteni, hogy milyen kisebb-nagyobb, helyben maradó haszonnal járhat egy-egy kisüzem létesítése: -- a település boltjaiban és a környéken megjelennek az egészen friss termékek; -- a gazdák termelési kedvét növeli a kisüzem alapanyag felvásárlása; -- a helyi feldolgozás miatt elmarad az élelmiszer árát jelentôsen növelô szállítási költség; -- az elôállított tájjellegû termékek a helyi turizmus fontos tényezôivé válhatnak; -- az üzem munkahelyet teremt ott, ahol arra a legnagyobb szükség van; -- a kisüzem felépítése munkát ad a helyi építési vállalkozóknak; -- a többlethaszon helyben marad, és ez is növeli a település megtartó erejét. Csak a legfontosabb szempontok kiemelése esetén is látható, hogy egy-egy kisüzemnek milyen nagy szerepe lehet a vidék fejlesztésére irányuló törekvéseknél. Ez a cikk a telepítéssel azaz a beruházás elôkészítésével összefüggésben csak néhány fontosabb szempontot szeretne felvetni. A sikeresen mûködô kisüzem feltétele: a minden paraméterében gondosan megválasztott telepítés. Ez jórészt a település mezôgazdasági termelésével összhangban meghatározott üzemfajtát és a gazdasági számításokon alapuló optimális üzemnagyság meghatározását jelenti. Az optimális üzemnagyság kérdéséhez tartozik az egyes gépek, berendezések kapacitásának optimális megválasztása, azok egymással való gondos "összehangolása". De éppen ilyen alapvetô fontossága van annak, hogy a kis feldolgozóüzem telepítési helyének megválasztása is optimális legyen: ennek a termôhely és a készáruterítés helyének súlypontjába kell kerülnie, a szállítási távolságok minimalizálása érdekében. A jó telepítés egyik kulcskérdése a megfelelô infrastruktúra kialakítása és biztosítása is. Általában az élelmiszeripari feldolgozókra jellemzô a nagy mennyiségû, kezelt víz igénye és az üzemfajtánként változó szennyvízkérdés. Az egyik legnagyobb gondot és költséget általában a szennyvíz elvezetése és megfelelô, szigorú higiéniai elôírások alapján meghatározott tisztítása jelenti. Ennek a kérdésnek a rendezése azonban az egész település hasznára lehet! Ugyancsak a beruházási költségeket befolyásoló tényezô a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


megfelelô úthálózat, elektromosenergia-ellátás, fûtô- és hûtôenergia biztosítása. A sikeres üzem létrehozásánál alapvetô szerepük van a gyakorlott és élelmiszeripari tervezésben jártas tervezôknek. A költségcsökkentés egyik forrása az, ha a technológiai, építész-, szerkezettervezô és egyéb tervezôk szoros összhangját sikerül biztosítani. Minden költségcsökkentésre egyszeri beruházás és folyamatos üzemelés! itt igen nagy szükség van, mert köztudomású, hogy az élelmiszeripari üzemek de a kisüzemek is fajlagosan nagyságrenddel drágábbak a más iparági üzemekhez képest (drága gépek és berendezések, szigorú higieniai követelmények teljesítése stb.). Csoportos telepítésû feldolgozók A beruházási költségek területén további jelentôs költségmegtakarítást lehet elérni különbözô kisfeldolgozók csoportos telepítésével, meggondolt sorrendben. Ebben az esetben 2 vagy több kisüzem települhet egymás mellé, esetleg amennyiben az elôírások lehetôvé teszik össze is épülhetnek. Fôleg az infrastruktúránál jelentkezik a megtakarítás, mint a közös úthálózat kiépítése, közös transzformátorház építése, közös víz, vízkezelés, szennyvízelvezetés és -tisztítás területén jelentkezô elônyök. De van lehetôség azonos rendszerû épületszerkezet kialakítására is. Érdemes lenne ezzel a kérdéssel bôvebben foglalkozni, mert jelentôs megtakarítást eredményezhet. Itt kell megemlíteni a Kovászna megyei Illyefalván történt "csodát". Igen jó érzékkel, rögtön az 1990-as évek elején példa nélküli mezôgazdasági és helyi élelmiszerfeldolgozási fejlesztésbe kezdtek. A vállalkozásnak kezdetben egy külföldi alapítvány adott mûszaki és gazdasági segítséget. Ebbe beletartozott az is, hogy a gazdák több hónapos elméleti és gyakorlati képzésre nyugatra utazhattak, és az alapítvány folyamatosan gondoskodott a helyszíni termelési-üzemeltetési ellenôrzésrôl, tapasztalatátadásról is. Ma élelmiszeripari kisüzemek egész sorát valósították meg, és a hozzátartozó mezôgazdasági területet is figyelembe véve, több ezer embernek adnak folyamatos munkát ott, ahol azelôtt erre nem volt lehetôség. Egyedül vagy együtt Az élelmiszeripari kisüzemek kevés kivétellel általában rendkívül drága beruházást jelentenek. Fôleg a hûtôenergiát, hûtôtárolót igénylô üzemek költségesek. Kevés az a vállalkozó, aki egyedül neki mer vágni egy-egy beruházásnak. A szakemberek egyre gyakrabban emlegetik a dán példát, ahol a gazdák magántulajdonon alapuló gazdaszövetkezetek keretén belül a teljes termelési láncot a beszerzés, mezôgazdasági termelés, feldolgozás, értékesítés az informatika nyújtotta széles körû segítséggel, helyben megszervezik és megvalósítják. A szövetkezésnek egyik haszna az, hogy a drága fejlesztéseket nem egyedül, hanem közösen, költségmegosztással végzik, megtalálva az optimális üzemelés feltételeit. Az értékesítés folyamatát is maguk irányítják, ennek következtében nem kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe. Minden folyamatnak a haszna pedig helyben marad, megfelelô jólétet biztosítva a gazdák számára. A probléma nálunk az, hogy a "szövetkezet" szónak nem jó a csengése. Túl közeliek még a szövetkezetekkel kapcsolatos tragikus történéseink ahhoz, hogy az újszerû, magántulajdonon, alapuló szövetkezetek elônyeit vidéken könnyen felismerjék, úgy, mint a vidékfejlesztésnek az egyik járható és kipróbált útját. Biogazdálkodás biotermékek bioélelmiszerek Egyre nagyobb mértékben ismerjük fel a biokultúra, a biogazdálkodás és a bioélelmiszerek jelentôségét. E cikk keretében most csak a kis, helyi élelmiszerfeldolgozókkal kapcsolatos néhány gondolatot lehet érinteni. Ma sokan foglalkoznak, illetve szeretnének foglalkozni biotermékek termesztésével és


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


bioélelmiszerek elôállításával. Van piaca az országban is, külföldön egyenesen keresett cikk a biotermék, és lényegesen magasabb áron lehet értékesíteni. Biotermék csak speciálisan és folyamatosan ellenôrzött biogazdálkodásból kerülhet ki, ahol az egész termelési folyamat a mezôgazdaságtól az élelmiszeripari feldolgozáson át az értékesítésig szabályozott és ellenôrzött. Az élelmiszer-feldolgozásnál speciális elôírásokat kell teljesíteni, és a biofeldolgozó vonalakat megfelelô módon el kell különíteni az egyéb termeléstôl. A bioélelmiszer gyártásánál halmozottan létrejövô hozzáadott értékrôl lehet beszélni. A bioélelmiszer magasabb áron értékesíthetô, nem beszélve a biotermék kedvezô táplálkozási elônyeirôl. A egyik legfontosabb teendô az, hogy jól szervezett felvásárlási láncot kell biztosítani a hazai és külföldi értékesítéshez. A magyar biotermékeket az európai normák szerint a Magyar Biokultúra Egyesület minôsíti, és igény szerinti folyamatos tanácsadással segít a biogazdálkodásra és bioélelmiszer elôállítására irányuló törekvéseknél.

"Aki eleget téve a maga korának, az minden következônek élt." (Kazinczi F.) Összefoglalás Remélhetô, hogy az ország kisebb településein a közeljövôben létrejönnek a nagyon várt élelmiszeripari kisvállalkozások. E cikknek a fô törekvése az, hogy felhívja a figyelmet a kisüzemek létesítésének jelentôségére. Több oldalról vizsgálja a gazdaságossági szempontokat, fôleg a feldolgozás során keletkezett "hozzáadott érték" képzôdésének helyét. Felhívja a figyelmet arra, hogy a beruházás elôkészítésénél de késôbb is milyen nagy szükség van a vállalkozások szervezett segítésére. Érinti az optimális telepítés feltételeit, a csoportos telepítés elônyeit, a magántulajdonon alapuló gazdaszövetkezetek kérdését és a biokultúra jelentôségét.

Megjegyzés: A cikk szerzôje élelmiszeripari tervezéssel foglalkozó építész, aki szaktervezô vállalaton belül vezetô tervezôként vett részt az élelmiszeripar hazai nagy fejlesztési-tervezési munkáiban.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* JENEY LAJOS: HÁTRÁNYOS HELYZETÛ TELEPÜLÉSEK KÖZINTÉZMÉNYEINEK FEJLESZTÉSE

JENEY LAJOS ügyvezetô igazgató, TTI EUROVIA Kft.

HÁTRÁNYOS HELYZETÛ TELEPÜLÉSEK KÖZINTÉZMÉNYEINEK FEJLESZTÉSE Az ország életének utolsó évtizedében kevés olyan kérdéskör volt, amirôl annyit és annyiszor, folyton-folyvást hallani lehetett, mint a hátrányos helyzetû térségek fejlesztése. Országgyûlés és kormány, különbözô fôhatóságok, intézmények, szövetségek, újság, rádió és televízió mind-mind hangsúlyosan, nyomatékosan, mindig központi kérdésként kezelte ezeknek a térségeknek az ügyét. A kérdéskör fontosságával párhuzamosan nôtt a vele foglalkozó intézmények, fejlesztési tanácsok, programirodák száma. Ma már nemcsak hazai pénzbôl, hanem európai pénzbôl is nagyon sokan foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, s élnek belôle nem is rosszul. Ezzel a fejlôdési folyamattal párhuzamosan, ha figyelmesen, rendszeresen és türelmesen járjuk ezeket a térségeket, azt tapasztaljuk, hogy a fentebb leírt nagy intézményes gondoskodás eredménye ezeken a térségeken alig-alig érezhetô. Igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk számos és jelentôs központi és helyi erôfeszítéssel megvalósult nagy programot, amelyek ezeket a térségeket is nagyon jótékonyan érintették. Ilyen volt különösen a gázprogram, az ivóvízbázisok fejlesztése, a szennyvízkezelés, a közlekedés és hírközlés fejlesztése, bizonyos térségekben a gazdasági szerkezet átalakítására tett kísérletek, vagy a természeti környezetben rejlô adottságok kihasználása az idegenforgalom fejlesztésében. Az intézményhálózat fejlesztése terén kiemelkedett az 19911995 között lebonyolított országos tornaterem-építési program. Ebben a programban 1991-ben 315 millió forint 1992-ben 2235 millió forint 1993-ban 1294 millió forint 1994-ben 1149 millió forint 1995-ben 725 millió forint összesen öt év alatt 5668 millió forint támogatást kaptak az önkormányzatok oktatásinevelési létesítményeik hiányzó tornatermeinek a megépítésére. A program keretében mintegy 600 létesítmény valósult meg. Felvetôdik a kérdés: ha ilyen óriási erôfeszítéseket tesznek a kormányok és az önkormányzatok, miként lehetséges mégis az a siralmas állapot, amely a hátrányos helyzetû térségekben fogadja az embert? A teljesség igénye nélkül néhány fontos tapasztalati tényt érdemes megfontolni: 1. Ha az ország társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedése az önkormányzatiságra, az önkormányzati önállóságra épül, akkor a mindenkori központi kormánynak a felelôssége, hogy ezeket az önkormányzatokat ellássa szellemi, szakmai útmutatással, segítséggel. Nem elég azt mondani az egymást követô valamennyi az országgyûlésben, hogy a dolgokat ott kell elintézni helyben, ahol keletkeznek. Ez elvileg igaz és helyes, de ha helyben nincs meg az ismeretanyag, a szaktudás, a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


tájékozottság, akkor a dolgok elintézésében a végeredmény csak véletlenül lehet jó. Nem lehet az önkormányzatok tanult "igazgatójára", a jegyzôre rábízni több tucat komoly szakmai támogatást igénylô hatósági ügy intézésének jogosítványát akkor, amikor a rendeletek és törvények által számára támogatásul biztosított felsôfokú szakirányú végzettségû szakember a települések nagy részénél hiányzik. E tekintetben természetesen nemcsak a mintegy 1200 hátrányos helyzetû településrôl van szó, hanem ilyen helyzetben van az ország 3200 településének nagy része. Tehát hiába hangoztatjuk immár 10 éve a hangzatos és igen tetszetôs elvet, hogy az ügyeket ott kell elintézni, ahol keletkeznek, és ott helyben hiába van meg hozzá a tiszta emberi, politikai szándék, ha hiányzik az ismeret, a szaktudás, akkor a rendszer csak véletlenül mûködik jól. Az önkormányzatok nagy része így, de a hátrányos helyzetû települések valamennyien az önállóságot magukra hagyatottságként élik meg, és leszakadásuk az ország fejlôdô térségeitôl egyre nô.

Szentgyörgyvölgy Általános iskola Közösségi Központ Tervezô: TTI Eurovia Kft. Építész: Jeney Lajos és Németh Tamás

2. Az elmúlt évtizedben az országban épült és épülô közintézmények áttekintése egyértelmûen bizonyítja, hogy az országnak jelentôs kára származik hosszú távon abból, hogy intézmények épülnek alapvetô mûszaki szabályozások nélkül. Ez a helyzet természetesen az ország valamennyi településére igaz, de különösen a hátrányos helyzetû településeket sújtja. Az országos településrendezési és építési követelményekrôl szóló rendelet (253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet) természetesen szabályozza az alapvetô kérdéseket, de ennek alapján sem egy jó óvodát, iskolát vagy sportcsarnokot nem lehet sem megtervezni, sem megépíteni. Természetesen nem normák, mûszaki-gazdasági normatívák (szerencsére a fiatalok nem is hallottak róluk) vagy típustervek kellenek, hanem olyan tervezési elôírások, segédletek, amelyek alapján egy közintézményt jól meg lehet tervezni, jól meg lehet építeni és jól lehet üzemeltetni. Ezt az egyértelmû társadalmi igényt ma már több fôhatóság felismerte, és kezdeményezi a szakmai felügyelete alá tartozó intézmények mûszaki-gazdasági szabályozásának az elkészítését.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Ilyen kezdeményezéseket tett az Oktatási, valamint az Ifjúsági és Sport Minisztérium. Ennek a két fôhatóságnak a területén várható, hogy az elômunkálatok befejezése és a hatósági egyeztetések lebonyolítása után az ország rendelkezik majd korszerû mûszaki elôírásokkal, útmutatókkal. Ilyen központi támogatás elengedhetetlen ahhoz, hogy az önkormányzatok szakmai kérdéseket ne szavazással, hanem korszerû elôírások alapján döntsenek el. 3. A hátrányos helyzetû települések fejlesztése, ezen belül közintézmény-fejlesztése a jelenlegi fejlesztési elvek alapján gyakorlatilag lehetetlen, vagy alig megvalósítható. A különbözô fejlesztési programok (hazai és európai) mind-mind jelentôs önrészt írnak elô a települések részére. Ez a megkövetelt saját erô általában a beruházási összköltség 4060%-át teszi ki. A hazai hátrányos helyzetû térségek és ezek települései olyan helyzetben vannak, hogy fenti fejlesztési lehetôségekrôl kénytelenek lemondani, mert egyszerûen hiányzik az önerô, és távlatban sem látszik lehetôség annak elôteremtésére. Az, hogy a helyzet valóban tragikus voltát érzékelni lehessen, csak egyetlen példát említsünk meg. Az 1997. évi LXXVIII. Étv. kötelezi a települések önkormányzatait a település rendezési terv szerinti fejlesztésére. Ennek az elôírásnak a teljesítéséhez viszont a településeknek rendezési tervre lenne szükségük. A hátrányos helyzetû települések 95%ának viszont semmilyen rendezési tervük nincs. A kormány 1999-ben jelentôs támogatást irányzott elô a hátrányos helyzetû települések rendezési tervei elkészítésének támogatására. Ennek a támogatásnak sorsa a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint az alábbiak szerint alakult: "A településrendezési feladatok központi támogatási elképzelése 1999. évre vonatkozóan szerepelt a költségvetési törvény elôkészítô szakaszában. E központi célelôirányzat kialakítását a Belügyminisztérium a szakminisztériummal együtt támogatta. A költségvetési törvény javaslatában azonban sajnos nem került be a szóban forgó elôirányzat. Ennek megfelelôen jelenleg az említett településrendezési feladatok központi pénzügyi támogatására nincs lehetôség." Igaz ugyan, hogy a 40/1999. (III. 3.) Korm. rendelet alapján a kistérségek települései rendezési tervek támogatásáért fordulhatnak a megyei területfejlesztési tanácsokhoz, s amennyiben kérésüket elutasítják, akkor fenti rendelet alapján támogatásért közvetlenül a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez fordulhatnak. Ennek ellenére hátrányos helyzetû települések nem kaptak segítséget rendezési terveik elkészítéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ez az egyetlen példa is világosan mutatja ezeknek a településeknek az anyagi helyzetét és jövôjük sorsfordító gondjait. Ilyen körülmények között tehát önerôt feltételezni közintézmény-fejlesztéseikhez ezeknél a településeknél alapvetô tévedés. Ebben a lehetetlen helyzetben a hátrányos helyzetû települések esetében az egyetlen kivezetô út a központi támogatás rendszerének módosítása lehetne az alábbiak szerint: -- a hazai fejlesztési pályázatoknál a települések önrészét törölni kellene; -- az európai pályázatoknál a települések saját hozzájárulására a magyar kormánynak kellene garanciát vállalnia. Ezt a segítséget minden nyitott, demokratikus rendszerben az állam adja a nehéz helyzetben lévô településeknek, mert enélkül nem tudják mozgósítani saját önfenntartásukra irányuló erôfeszítéseiket. 4. A hátrányos helyzetû településeken az alapfokú intézmények kérdése, a közintézmények léte vagy nem léte nem úgy vetôdik fel, mint az ország többi településén. Itt ugyanis a település népességmegtartó ereje jelentôsen függ attól, hogy a település rendelkezik-e legalább elfogadható szintû közintézményekkel. Ha ugyanis ezeken a településeken olyan állapotok uralkodnak, hogy a községháza fala lassan rádôl a bent ülôkre, vagy az óvoda mennyezetén ki lehet látni az égboltra, vagy a véradókra rászakad a közösségi ház födéme, akkor ezekrôl a településekrôl, aki teheti


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


elsôsorban a fiatalok elköltöznek. (Fenti helyzet kialakulásánál az árvíz és belvíz okozta károkat nem is vettük figyelembe.) A hátrányos helyzetû településeken tehát ha egyébként van munkalehetôség, akkor a népességmegtartó erô szempontjából nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e a családoknak lakásuk, hanem az, hogy van-e megfelelô színvonalú, használható közintézményük. Súlyos hiba lenne természetesen azt gondolni, hogy a hátrányos helyzetû települések fentebb elemzett gondjai, fejlôdési rendellenességei az utóbbi évtizedek termése. Több baj gyökere évszázados fejlôdési sajátosságokra nyúlik vissza. A segítség viszont az európai csatlakozás közeledtével egyre sürgetôbb. Befejezésül egy, a hátrányos helyzetû települések megsegítésére irányuló kezdeményezésrôl számolunk be. Fenti súlyos gondok enyhítése céljából 1990-ben kezdeményezésemre 15 szakember (építész, szociológus, pedagógus, népmûvelô) vállalkozott önként arra, hogy a rendelkezésünkre álló szaktudással segítséget adjon a hátrányos helyzetû településeknek, amelyek saját erejükbôl az általunk felkínált szakmai segítséghez nem juthattak volna hozzá. Ez a 15 szakember mind hazai, mind nemzetközi szinten saját szakmája elismert képviselôje (például a csoportban négyen dolgozunk Ybl-díjas építészek). Cégünk a TTI-EUROVIA Kft. eredeti célkitûzését a mai napig fenntartva több mint 1200 hátrányos helyzetû településnek kíván segítséget adni a társadalmi, valamint gazdasági felemelkedéshez. Ezek a települések mint fentiekben láttuk sürgôs szakmai támogatásra, segítségre szorulnak a település infrastrukturális, népességmegtartó, gazdasági, valamint az épített és a természeti környezet alakítását, fejlesztését szolgáló tevékenységükhöz. A segítség sürgôs, mert a hosszú távú programok hatása olyan késôn érkezik a települések többségéhez, hogy addigra a települések nagy része elnéptelenedik. Segítségünk lényege A fenti komplex szakembercsoport a helyi szakemberekkel együttmûködve felméri a település jelenlegi és várható társadalmi igényét, s ennek alapján a helyi adottságok figyelembevételével megalkotja a település ütemezhetô fejlesztési javaslatát és közintézmény-fejlesztési tervét (M = 1 : 200 léptékben), valamint ajánlások formájában megadja a közintézmények fejlesztéséhez, építéséhez és közvetlen környezetük formálásához, kialakításához szükséges terveket. A több mint 1200 hátrányos helyzetû település közül a megyei és területi fôépítészek javaslata alapján az alábbi települések kapták meg közintézmény-fejlesztési tervüket. Baranya megye: Sellye, Hosszúhetény, Beremend Békés megye: Kertéssziget, Hunya, Ecsegfalva, Geszt, Csabaszabadi, Pusztaottlaka, Kisdombegyház Borsod-Abaúj-Zemplén Krasznokvajda, Kéked, Jósvafô, megye: Tiszabábolna, Csobaj, Révleányvár, Viss, Dámóc Hajdú-Bihar megye: Biharnagybajom Somogy megye: Szulok, Böhönye, Igal Szabolcs-Szatmár-Bereg Tarpa, Rétközberencs, Gégény, megye: Milota, Mezôladány, Szabolcs Zala megye: Szentgyörgyvölgy, Rédics, Molnári, Kustánszeg, Resznek Vas megye: Gersekarát, Alsószölnök, Csehimindszent, Magyarszombatfa, Gödörháza, Ivánc


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A segítség várható eredménye A korszerû, szakszerû közintézmény-fejlesztési tervek hozzájárulnak a település épített és természetes környezetének fejlesztéséhez és megmentik a településeket a szakszerûtlen tervek alapján megépült közintézmények nyomasztó társadalmi, gazdasági terhétôl (például a tornaterem-építési kormányprogram elsô évében megépült 65 épület 26%-a selejt!). Az elkészült közintézmény-fejlesztési tervek megvalósítása során a településeken -- megnô a lakosság képzettségi, valamint egészségügyi, szociális ellátásának színvonala; -- megerôsödik a gazdasági tevékenység hatékonysága; -- megnô a település népességmegtartó ereje; -- az alapfokú közintézmény-ellátás területén megvalósul településeink európai uniós felzárkóztatása. 19901994 között az OMFB, 1994-tôl napjainkig "Az Építés Fejlôdéséért Alapítvány" nyújt évente szerény támogatást a segélyprogramhoz, amelyet cégünk és a programban részt vevô munkatársaink áldozatvállalása és tényleges anyagi hozzájárulása egészíti ki. Nyilvánvaló, hogy itt jelentôs központi beavatkozásra lenne szükség. A program indításától (1990) napjainkig összesen 39 település részesült a segélyprogramban. Jellemzô, hogy a mintegy 250 megtervezett épületbôl 10 év alatt négy épült meg. Ezekbôl mutatunk be kettôt: a szentgyörgyvölgyi kis általános iskolát és a gégényi nevelési központot. Befejezésül álljon itt azoknak az áldozatkész társainknak a neve, akik vezetésemmel részt vettek, illetve részt vesznek ebben a segítô munkában: Bocsarov András, Brjeska Gábor, Brjeska István, Fehér Gábor, Kiss István, Makk István, Németh Tamás, Nyiri Péter, Sipos Éva, Szentai Judit, T. Tarján Mária, Puskás Balázs, Schäffer Géza, Tornallyay Miklós, Feith Bence, Eszik Zoltán, Horváth Attila, Kovács László, Németh István, Trencsényi László.

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* SZÁNTÓ KATALIN: BÁNYÁSZFALU BÁNYA NÉLKÜL

SZÁNTÓ KATALIN építészmérnök

BÁNYÁSZFALU BÁNYA NÉLKÜL A természeti erôforrások és a tájgazdálkodás összefüggései Mogyorósbánya a Keleti-Gerecse északi határán, a kistáj jellegzetes eróziós völgyeinek egyikében fekszik. A község északnyugati pereme átnyúlik az AlmásTátiDuna-völgy löszös síkjára. Határának csekély mezôgazdasági hasznosíthatósága miatt már a korai idôkben szükségessé vált, hogy a falu lakói egyéb tevékenységekkel is foglalkozzanak, a kétlakiság közel 180 éves múltra tekint vissza. Elszigeteltségének köszönhetôen a község szinte csak az aktív természetjárók számára ismert, mivel az egyetlen táti bekötôút kivételével kizárólag turistaúton közelíthetô meg. Az éltetô víz A Gerecse általában a vízhiányos térségek közé tartozik, a mészkôhegységekre jellemzô karsztforrások inkább a hegység peremén törnek a felszínre. Mogyorósbánya elhelyezkedését is a forrásvíz jelenléte magyarázza. Közigazgatási területét más településrôl, ipari létesítményektôl érkezô felszíni vizek nem érintik, forrásvizeinek minôségét tehát a község szinte teljesen ellenôrzése alatt tarthatja, amely ritka és igen kedvezô ökológiai adottság. A helyi források és az esôvíz által táplált Mogyoróspatak a vízrajzi térképeken fel sem tüntetett ideiglenes vízfolyásnak minôsül, korábbi medreit ma esôvíz-elvezetô ároknak használják. A bizonytalan vízjárású patakhoz képest óriási fejlôdést jelenthetett az ivóvízellátásban a felszín alatti vízkészletek ásott kutakkal történô hasznosítása. Az állattartás következtében azonban a község alatti vízkészletek fokozatosan elszennyezôdtek. A 20. század hatvanas éveiben a bánya jóvoltából más kisközségekhez képest már igen korán megjelent a faluban a távolról szállított vezetékes ivóvíz, egyúttal levéve a vízminôség iránti közvetlen felelôsség terhét a helyiek válláról. Figyelemre méltó, hogy a kerekes kutakat a legtöbb udvarban megtartották, nitrátosodás miatt ivóvíznek alkalmatlan vizüket ma öntözésre használják. A település csatornázása a biológiai víztisztítóval együtt csak a kilencvenes években készült el. A patakban összegyûlt esôvizet és a (csatornázás elôtt közvetlenül beleengedett, ma tisztított) kommunális szennyvizet a Dunába vezetik, a patak medrének mesterséges kivezetésével. A csatornázás csak a kommunális szennyvíz elvezetésére és tisztítására szolgál, az állattartásnál keletkezô szennyvíz ártalmatlanításáról a gazdáknak maguknak kell gondoskodniuk. Közösségi ellenôrzés ezen a téren még nem alakult ki. A mezôgazdálkodás és a természetföldrajzi feltételei Mogyorósbánya területét a térség átlagánál valamivel zordabb mikroklíma uralja. A viszonylag sok északi kitettség, meredek lejtô a kedvezô talajadottságok ellenére tovább korlátozza a mezôgazdasági termelés lehetôségeit. Az élelemtermelésre használt területeken a szántóföldi termelés és a szôlômûvelés dominál. Szántóként a 18. században még csak az ártérre nézô területeket használták, de a 19. század végén már a településtôl délre fekvô lankásabb területeket is mûvelésbe


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


vonták. A terület lejtése, tagoltsága és mérete azonban nem tette lehetôvé a nagyüzemi jellegû termelés kialakulását. A termelôszövetkezet felszámolása óta a szántók egy része parlagon marad. A szôlôtermesztés jelentôségére már a legkorábbi katonai térkép és a hagyományos földrajzi nevek: "Öreg-szôlô", "Szôlô-sor" is utalnak. A településtôl távolabb fekvô szôlôhegyen a termôterületek kiterjedése jelentôsen csökkent a 19. század végére, és a súlypont áthelyezôdött a belterülettôl északra fekvô, déli kitettségû lejtôkre. A 20. század második felében azonban vélhetôen a területhiány okozta kényszer következtében a korábban feladott szôlôket újra beültették. A magyorósbányai szôlôk jellegzetessége, hogy csak kisebb foltokban jelennek meg tisztán: gyümölcsössel, vagy a szôlôben elszórtan gyümölcsfákkal keverve mûvelik, ami a háztáji jellegre utal. Felfedezésre váró erôforrások: az erdô és a gyep A modern európai civilizáció általános jellemzôje, hogy az erdô kínálta javak közül erôforrásként csak a fa, és az erdô egésze, mint természetjárásra alkalmas terület jelenik meg, Mogyorósbányán még ezek is csak igen korlátozott mértékben. A rendszerváltás elôtt a tsz erdészeti tevékenysége néhány embernek még megélhetést biztosított (csemeteültetés, karbantartás), ma önálló erdészeti tevékenység nem mûködik a községben. Az épületfát már a század elején a szomszédos községektôl szerezték be. Tüzelôfára azonban mind a mai napig igény van: a kilencvenes évek közepéig a település egészében vegyes tüzelésû kazánt használtak, amelyet részben a helyi erdészet által biztosított fával, részben helyi barnaszénnel fûtöttek. A lakóházak többségében a vezetékes gáz megjelenése után is megtartották a vegyes tüzelésû kazánt, amelyet a leghidegebb napokon, takarékossági okokból, kiegészítô fûtésként használnak. Az erdôvel fedett területek között az erdôirtás következtében pusztafüves lejtôk, kisebb foltokban karsztbokorerdôk, cserjések alakultak ki, amelyek egy részét legelôként hasznosították. A 18. századi népszámlálás (ekkor az állatállományt is összeírták) viszonylag jelentôs juh- és szarvasmarha-állományról számol be. A juhtartás a 19. század végén országosan visszaesett, a település csekély szarvasmarha-állományát továbbra is extenzíven tartották. A volt legelôk egy részén szántóföldi gazdálkodás indult. Jelenleg Mogyorósbányán csak sertés- és baromfitartás és, szinte elenyészô mértékben, méhészeti tevékenység folyik. A legelôhasználat tehát teljes mértékben megszûnt. Mogyorósbánya bányák nélkül Az élelemtermelés szûkös lehetôségeiért a múltban a hegység ásványi kincsei kárpótolták a lakosságot. A bányászat már a szén felfedezése elôtt is jelentôs szerepet játszott a község életében: Mogyorósbányán a különösen értékes, kaolinban gazdag fazekasagyagot bányászták. Építôanyag- és mészkôbányászat a település területén nem volt jelentôs, csak a helyi szükségletek kielégítésére szolgált. Mivel a mészkô a közvetlen közelben korlátozottan fordul el, így a legújabb kori téglaépítkezés elôtt fôleg vályogból építették a község házait. Az épületek jelentôs részét mind a mai napig a vályogházak alkotják. Az építési anyagot az épületek saját telkérôl vagy a patakpartról termelték ki. Kô a falakban csak szórványosan erôsítésként, az alapokban, illetve a pincék építésénél fordul elô.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Erózióra hajlamos, löszös. agyagos talaj A szenet a múlt század tizes éveiben, a fazekasagyag bányászata közben fedezték fel Szarkás-pusztán, a falu északi határában. 1829-ben indult Mogyorósbányán a jó minôségû barnaszén felszín alatti fejtése, de a legnagyobb arányú termelés a múlt század végére és a 20. század elsô évtizedeire esett. Virágzó korszakában a bánya a Dorogiszénmedence termelésének 80 százalékát adta. 1938-tól a bányát tanbányává alakították, amely csak a rendszerváltáskor szûnt meg. A szénbányászat a megélhetésen túl számos elônyhöz juttatta a falut. Más kistelepüléseknél korábban kapott vezetékes ivóvizet, a bánya támogatta a szabadidôs sportot és a közmûvelôdést (mûvelôdési ház, zenekar). A bányászat megszûnése tehát a lakosságot rövid távon mindenképpen károsan érintette.

Következtetések Mogyorósbánya életképességét jórészt a nemzetiségi és foglalkozási szerkezet szempontjából is vegyes, földmûvelésben, ipari és szolgáltató tevékenységben


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


hagyományosan járatos lakosságának köszönheti, amely újra és újra alkalmazkodni tudott a változó körülményekhez. A hagyományos társadalmi szerkezet azonban az utóbbi években bomlani kezdett: Egyfelôl mind nagyobb arányban vannak jelen a kisjövedelmû, olcsó ingatlant keresô, nagyobb településekrôl érkezô betelepülôk. Ugyanakkor a helyi fiatalok egyre csökkenô hajlandóságot mutatnak a kétlaki életmód fenntartására. Mogyorósbánya hosszú távon az ipari térségekhez kapcsolódó, kertvárosszerû alvótelepüléssé, településrésszé válhat, amelybôl a falusi lét lényegét jelentô mezôgazdasági tevékenység fokozatosan kihalt. Egy urbanizálódó térség falusi településén e folyamatok korábbi tapasztalatokból kiindulva törvényszerûnek tûnnek, de egyúttal azzal járnak, hogy fokozódik a lakosság függôsége a térségben folyó ipari tevékenységek konjunkturális viszonyaitól. Úgy vélem azonban, hogy a posztindusztriális társadalmi, gazdasági közegben nem szükségszerû, hogy az ipari társadalmat jellemzô településfejlôdési folyamatok ismétlôdjenek meg. A falusi települések jövôje nyitott könyv, és különösen egy viszonylag prosperáló, de változásoknak kitett térségben a választás lehetôsége is adott. Egyik választható alternatíva a kétlakiság fenntartása, ahol az információs társadalomra jellemzô távmunka, bedolgozói rendszer növekvô szerepe mellett a helyi természeti erôforrásokra támaszkodó gazdasági tevékenységeknek is lehet jövôjük. Érdemes lenne vizsgálni a helyi karsztbokor erdôkre, cseres tölgyesre, cserjésekre jellemzô erdei gyümölcsök, gyógynövények, gombák és a belôlök készült termékek piaci lehetôségeit. A pusztafüves lejtôk és a település egyéb északi kitettségû, kertészeti tevékenységre kevésbé alkalmas területei lehetôséget kínálnak a legeltetéses állattenyésztés felújítására: a legeltetés elterjedésének gazdasági és természetvédelmi elônyeivel ma már Magyarországon is számos tanulmány foglalkozik. További lehetôségek rejlenek az erdô javainak szélesebb körû hasznosításában, valamint a felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó, kisléptékû feldolgozói vállalkozásokban. Vizsgálat tárgya lehet, hogy a helyi fazekasagyag mennyisége és hozzáférhetôsége jelenleg lehetôvé teszi-e a fazekasság mint kisipari tevékenység felújítását. Kisebb mértékben fokozódhat a vendéglátás jelentôsége a település életében: a zsákfalu jelleg pozitív oldala, hogy viszonylag kevéssé sérült a történeti településszerkezet, és a közlekedésbôl adódó környezeti terhelés minimális. A turizmus fejlesztéséhez jó alapul szolgál a község attraktív fekvése, bortermelése, jellegzetes présházai, pincéi, a gyalogosan is könnyen elérhetô péliföldszentkereszti búcsújáróhely és az országos védelem alatt álló Jankovich-barlang, valamint általában a Gerecse mint az egyik leglátványosabb hazai kirándulóhely. A meglévô attrakciók mellett különös vonzerôt jelenthetne a volt tanbánya látogathatóvá tétele.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A település fekvése, lakóinak rugalmassága kedvezô feltételeket biztosít arra is, hogy a nem túl távoli jövôben energia- és vízgazdálkodását, ökológiai alapokra helyezve, legalább részben függetlenítse a nagy ellátó rendszerektôl. Az erdôgazdálkodás és a hozzá kapcsolódó feldolgozó tevékenységek során keletkezô faipari hulladékokkal, erre alkalmas mezôgazdasági hulladékokkal és napenergiával mûködtetett helyi távfûtômû kiépítésével az egyre dráguló földgáz szerepe jelentôsen korlátozható. Mogyorósbánya vízrajzi elszigeteltsége a településrôl kikerülô szennyvíz minôségének nagyfokú ellenôrizhetôségéhez, tisztítás utáni biztonságos másodlagos felhasználáshoz nyújt jó alapot. A teljes önfenntartás jövôképe belátható idôn belül természetesen utópisztikus, ráadásul nehezen indokolható, hiszen a környékbeli városok munkahelyei kis távolságra vannak, a tömegközlekedés fejlesztése esetén rövid idô alatt elérhetôk. Az önálló települési létnek azonban, amennyiben Mogyorósbánya ezt a jövôt választja, hosszú távon mindenképpen feltétele, hogy a lakosság nagyobb része helyben keresse kenyerét, hogy gazdasági eredményeivel saját települését erôsítse.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A lejtôre merôleges utcák teraszos jelleggel, egy-egy házsort tárnak fel

Mogyorósbánya településökológiai vizsgálata a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájtervezési, -rendezési és -védelmi karának doktori képzése során egy féléves tantárgy keretében készült (konzulens: Mezôsné Szilágyi Kinga). A cikk a tanulmány átdolgozott változata.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* TÓZSA ISTVÁN: TERMÁLTURIZMUS ÉS (TERMÉSZETI-TÁRSADALMIGAZDASÁGI) KÖRNYEZETI HATÁSAI

TÓZSA ISTVÁN tanszékvezetô egyetemi tanár, BKÁE Államigazgatási Kar, Szervezési, Vezetési és Településtani Tanszék

TERMÁLTURIZMUS ÉS (TERMÉSZETI-TÁRSADALMIGAZDASÁGI) KÖRNYEZETI HATÁSAI A köznyelvben és az idegenforgalmi szaknyelvben termálturizmusként ismert tevékenység részben a pihenô (rekreációs) turizmus, részben a gyógyturizmus része, hiszen az ezt igénybe vevôk nem mindegyike tart igényt vízgyógyászati kezelésre. A balneológiára rászorulók családtagjai pl. általában strandolás, nyári üdülés céljából veszik igénybe a termálturizmus szolgáltatásait (1. táblázat). Az 1950-es évek végén, az 1960-as években Miskolctapolcán egy, a világon szinte egyedülálló idegenforgalmi kínálat volt: egy aktív hidrotermális barlang fürdôje, a Hejôpatak forrásainál, a Bükk-hegység lábánál, egy délrôl nyitott kis völgykatlanban. Ennek az egykor mocsaras, ma szépen parkosított katlannak a mikroklímáját a termálvizes forrásokból kialakított, magas páratartalmat nyújtó kis tavacskák (Görög-tó, Kis-tó, Csónakázó-tó, Tavifürdô, strandmedencék, Hejô-patak) és a környezô tölgyesek révén az "Isten is a gyógyturizmus célállomásának teremtette" ahogy ezt már az 1400-as években felismerte a miskolci városi tanács, amikor az "orvoserejû Tapolczának" a még ma is idôszerû hasznosítását javasolta. Az egykori Barlangfürdô kaviccsal borított medrében az ember a talpa alatt érezhette a feltörô forrás vizét, az egykori Tavifürdô kristálytiszta termálvizében tavirózsák között úszkálhatott a vendég. Csodálatosképpen ez az egyedülálló élmény nem vonzott tömegeket a "vasfüggöny" mögötti Magyarországra. A turisztikai kereslet abban az idôben fordista volt, mint a gazdaság minden más ágában. Aki abban az idôben strandolni akart, az úszni, napozni, lángost enni, sört inni és fagylaltot nyalni kívánt. Ezt sem a Barlangfürdô sekély vizének természetes sötétségében, sem a termálforrásra épült apró Tavifürdô körmedencéjében nem tehette meg: így a strandra ment. Az 1970-es, 80as évektôl kezdve elkezdett nôni a kereslet a posztfordista gazdaság áruvá váló immateriális értékei (az érintetlen természet szépsége, a testkultúra, az egészséges életmód) iránt is. Így tömegek kezdték elárasztani a Barlangfürdôt, a Tavifürdôt is. Higiéniai okok miatt kicsempézték hát a barlangot, hangulatvilágítást, dögönyözôket, lépcsôket, korlátokat, folyosókat építettek bele: kényszerûen megfosztották a természetességétôl. A Tapolca arculatát meghatározó Tavifürdôt pedig, amely kabinjai korlátozott számánál és kis medencéjénél fogva a még ekkor is fordista turisztikai kínálat szemében nem volt gazdaságosan üzemeltethetô, egyszerûen bedózerolták. A termálturizmus vízgyógyászati szolgáltatásai (termál- és kádfürdô, iszapkezelés, súly- és szénsavas fürdô, gyógy- és víz alatti sugármasszázs, víz alatti gyógytorna és gyógyúszás) iránti tömeges igény a posztfordista gazdasági környezet terméke, így nálunk mintegy két évtizedes késéssel jelentkezett Nyugat-Európához képest (2. táblázat).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az ország egyedülálló geotermális adottságai miatt a termálturizmus magyarországi kínálata egyre jelentôsebb a gyógyturizmuson és a rekreációs turizmuson belül. Ez óhatatlanul felszínre hozza az iparág környezeti kapcsolatainak kérdését. Nézetem szerint Magyarországon a termálturizmus környezeti kapcsolatai 6 típusba sorolhatók: úgymint a geotermális adottságokat jól kihasználó (1), az azokat nem kihasználó (2), az azokat túlhasználó (3), az azokat csak spontánul hasznosító (4), az azokat valamilyen tekintetben szakszerûtlenül hasznosító (5), s végül a geotermális adottságokat valamely erôs gazdasági ellenérdek mellett hasznosító (6) típus. A sorrend egyben az adottságok létének veszélyeztetettségi fokát is reprezentálja. A környezetet nem szabad csak a természeti környezetre korlátoznunk, környezetünk része a természeti mellett a gazdasági és társadalmi szféra is. A termálturizmus környezeti kapcsolatainak feltárásánál a gazdasági szférában egyrészt a vendégéjszakák száma, másrészt a kereslet lehet a mutató. A társadalmi környezeti hatások között a termálturizmus rendelkezésére álló mûszaki infrastruktúra s a humán infrastruktúra szolgáltatásai a meghatározók, míg a természeti környezet szempontjából az adottságot védeni hivatott területrendezés és a környezet fizikai állapotát védô környezetvédelem a legfontosabb mutató. 1. A jól mûködô kihasználás típusa Példák: Hajdúszoboszló, Gyula, Harkány, Balf, Bükfürdô, Zalakaros A fürdôhely külföldön és belföldön ismert, sok vendég keresi fel, nagy a kereslet, mind a mûszaki, mind a humán infrastruktúra jól szolgálja a termálturizmus igényeit. A helyi területrendezés felismeri az ágazat fontosságát, és mindent megtesz a természeti kincs védelméért is. A termálturizmus marketingje és a településirányítók stratégiája jó, a tevékenység eredménye a fürdôvárosi arculat. Veszélyforrás lehet az, ha a fürdô részvénytársaság ugyan, de nem áll a helyi településirányítás kontrollja alatt. Ezért a városnak/településnek többségi tulajdonának kell lennie a fürdôben, s emellett a fô részvényesek között lennie kell szállodának, utazási irodának, kórháznak, biztosítónak, nyugdíjpénztárnak vagyis olyanoknak, akik érdekeltek a termálturizmus prosperálásában. 2. A kihasználatlan adottság típusa Példák: a lezárt, illetve hasznosítatlan hévíz- és termálkutak. A környezetet ezek a kutak látszólag nem veszélyeztetik, hiszen idegenforgalom és kiszolgáló infrastruktúra nem kötôdik hozzájuk. A területrendezés sem számol velük, de éppen ezért a környezetvédelem sem védi vizüket, vízgyûjtôjüket, környezetüket. A


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


hatvanas években fúrt szénhidrogén kutatófúrások nagy része meddô, ami szinte minden esetben átforrósodott, hévízzé vált artézi vizet ad. Számos kút van, melynek bôséges és forró vize évtizedek óta elfolyik. Ezek illegális megnyitása, használata pedig a terület rendezetlensége és az infrastruktúra hiánya miatt erôs környezetszennyezést okozhat. Több száz, elvileg jól hasznosítható, "parlagon heverô" kihasználatlan geotermális adottságunk van az országban. A hasznosítás akadálya a vízvizsgálati költség, az évtizedek óta lezárt kút részbeni újracsövezésének és üzembe helyezésének igen magas költsége, valamint a fürdôberuházás milliárdos költsége. A befektetett eszközök igen lassú megtérülése is lohasztja a termálturizmus beruházás terén a vállalkozási kedvet. 3. A "túlhasználás" típusa Példák: Bükkszék, Cserkeszôlô, Parádfürdô, MezôkövesdZsóry-fürdô, Nagyszénás Az ilyen fürdôkbe sok vendég érkezik, nevük ismert, gyógyhatású vizük vonzó, tehát minden adott a nagy gazdasági haszon realizálásához. A fürdôhely mûszaki infrastruktúrája azonban fejletlen, viszont szolgáltatásokban nem szûkölködik. Ennek a következménye az, hogy építészetileg és a területrendezés szempontjából nem kellôen fejlett környezetben bódé- és sátorvárosok nyújtják a szolgáltatásokat kiábrándító módon. Ezeknél a fürdôknél valamilyen oknál fogva a helyi településirányítás kiengedte kezébôl a termálturizmus ágazatot, nem folytat megfelelô marketinget, a területrendezésben nem képviseli eléggé a fürdô érdekeit, a termálturizmussal kapcsolatos bevételekbôl nem tud elegendô összeget visszaforgatni a fürdôbe. Ezért a vendég nemcsak az egyébként bôséges szolgáltatások szegényes megjelenését, de a fürdô mint fô attrakció lepusztulását, illetve a fejlesztés hiányát is tapasztalhatja. Ennek az a következménye, hogy a látszólag szegényes attrakcióra (a termálvízre) látszólag igen dinamikus szolgáltatások települnek (sátrak, bódék, kirakodó árusok). Marketing szempontjából ez az "üdülôhelyi cápák" és a turistakopasztás nem szerencsés jelenlétét sugallja, és azt, hogy a kevés geotermális adottság túlságosan ki van használva. 4. A "spontán" használat típusa Példák: Egerszalók, Csisztapuszta Ebben a típusban ami a 2. típusú, lezárt kutak illegális megnyitásából, illetve az elfolyó víznek a helyi területrendezésben nem szabályozott módon való hasznosításából adódik a gyógyhatásáról elhíresült víz iránt nagy kereslet mutatkozik, de ez a vendégéjszakák számában helyileg nem realizálódik, mert az infrastruktúra nincsen kiépítve, a spontán termálturizmushoz megfelelô szolgáltatások sem kapcsolódnak. A kút területének tulajdonviszonya nem tisztázott, illegális bódék, üdülôkalibák épülnek, nincsen csatornázás, vezetékes infrastruktúra. A helyi településirányítás nemhogy profitálna ebbôl az adottságból, de a rendezetlen terület inkább terhet jelent neki. A rendezetlenség és a kiépítetlenség a fürdôhely környezetterheléséhez, tönkretételéhez vezet. 5. A szakszerûtlen hasznosítás típusai Példák: Miskolctapolca, Pesterzsébet, Kelenföld, a hajdúsági és a jászsági strandfürdôk, valamint a kiskunsági szikes tavak. A lehetôségekhez képest kevés a vendégéjszaka és a kereslet, ami a marketing rovására írható. Az infrastruktúra és a szolgáltatások a szikes tavak kivételével megfelelôek lennének a termálturizmus céljára, de nincsenek kihasználva. A helyi településirányítás is számol a fürdôkkel rendezési tervében, de a termálvízkincs környezeti védelmét valamely fel nem ismert prioritás miatt nem képes szavatolni. Következésképpen a vizet a termálturizmus mellett másra is használják, pl. öntözésre vagy ivóvíznek. A termálturizmus nem elsôdleges, ezért más ágazat (pl. regionális vízmû) veszélyeztetheti az adottságot (pl. a kôbányászat robbantásai által keltett rezgések hatására a hideg karsztvíz beáramlásával csökken a miskolctapolcai termálvíz hôfoka). A kelenföldi városközpont építésével párhuzamosan az egykori fürdô 15 forrásából mára egy sem


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


maradt. A minôsített gyógyvizekkel megegyezô vizû alföldi strandfürdôk sem profitálnak geotermális adottságaikból (marketing és infrastrukturális hiányosságaik miatt). Idetartoznak a magas sótartalmú és ezért ásványvizesnek tekinthetô, gyógyhatású kiskunsági szikes tavak (pl. Kunfehértó, Kakas-tó, Szelidi-tó, a "székek") is. Vendégéjszaka, kereslet nincsen, így az infrastruktúra és a szolgáltatás is hiányzik. A területrendezés is kaotikus, hiszen ezek leginkább külterületen fekszenek. A tavak használata ezért környezetvédelmi szempontból veszélyes, és igen erôs ellenérdekelt fél a természetvédelem, mert ezek legtöbbje oltalom alatt áll (pl. a Fehér-tó). 6. Gazdasági ellenérdekeltség melletti hasznosítás típusa Példák: Hévíz, Buda (Lukács, Gellért, Király, Rácz, Rudas) Az ilyen településen minden adott: a nagy vendégforgalom, hírnév, infrastruktúra, szolgáltatások, sôt a területrendezés is számol a termálturizmus ágazattal. Van azonban egy erôs gazdasági ellenérdek, ami a termálvízkincs meglétét alapjaiban veszélyezteti. (Az elôzô típusnál, a szakszerûtlen használatnál az ilyen veszélyt fel sem ismerik. Ennél a típusnál felismerik ugyan a veszélyt, tudják is, hogy mi a teendô ennek elhárítására, de a másik érdekeltség olyan erôs, hogy csak kivételes esetben gyôzhetô le.) Ez Hévíz esetében az alumíniumipari lobby volt. Ennek hatására a bakonyi bauxitbányászat a karsztvíz kiemelésével minden lelkiismeret-furdalás nélkül megszüntette volna a világ legnagyobb hévizes forrástavát Hévízen. Szerencsére közbejött a rendszerváltás Buda már nem ilyen szerencsés. A budai termálturizmus geotermális kincsét létében mind mennyiségében, mind minôségében veszélyezteti vízgyûjtôjének, a budai hegyvidéknek a megállíthatatlan beépítése.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Miskolctapolca arculatépítô termálturisztikai kínálatának a Tavi-fürdônek a lerombolása a fordista igények jegyében 1969-ben (Fotó: Varga János)


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* SZÛCS MIKLÓS: PASSZÍV NAPENERGIA-HASZNOSÍTÁS

SZÛCS MIKLÓS tudományos munkatárs Szent István Egyetem, Építészeti és Környezettervezési Tanszék

PASSZÍV NAPENERGIA-HASZNOSÍTÁS Beszámoló a Falufejlesztési Társaság építész tagozatának III. Országos Vándorgyûlésérôl Nagykovácsi, 2000. január 2122. A napenergia passzív hasznosítása során épületgépészeti berendezések alkalmazása nélkül az épületek saját szerkezeteit használjuk fel a napenergia begyûjtésére és épületfûtési célú hasznosítására. Tekintettel Magyarország kedvezô napsugárzási adottságaira, az alkalmazott megoldástól és a benapozás mértékétôl függôen a fûtési költség 3040%-a takarítható meg jelentôsebb többletberuházási költség nélkül, és további elôny, hogy a passzív hasznosítású, jó természetes megvilágítású terek építésbiológiai szempontból is igen kedvezô hatásúak. A passzív szolár tervezési szemlélet szellemi ráfordításban igényel elsôsorban többletet, hiszen az épület és környezete kapcsolatának elemzése ebben az esetben igen nagy körültekintést igényel. A módszer alapötlete nem új, hiszen az ókori görög világban Szókratész és tanítványa, Xenophon is említést tesz arról, hogy a napsugárzás melegét hasznosítani kell. Szókratész "napház-elve" ma is korszerû (1. ábra).

1. ábra Szókratész napházelve 1. a déli homlokzaton nyáron bejutó napsugarak, 2. a déli homlokzaton télen bejutó napsugarak, 3. fedett terasz, 4. lakóhelyiség, 5. raktárhelyiség (egyben termikus védôzóna), 6. északi tájolású hôszigetelô fal Az épület a déli irány felé "kitárulkozik", így a hideg évszakokban az alacsonyabb


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


napmagasság mellett a lakótér nagy tömegû belsô falait és burkolatát a napsugárzás "eléri" és felmelegíti, és e szerkezetek hôtárolása révén a belsô teret kellemesen temperálja. A nyári magasabb napállásoknál a lakóhelyiség elôtti fedett terasz védi a lakóteret a túlmelegedéstôl. Vitruvius "De Architectura" ("Az építészetrôl") címû munkájában azt írja, hogy az épületeinket "...akkor helyezzük el helyesen, ha elôször arra figyelünk, hogy milyen vidéken, illetve milyen éghajlaton építkezünk" úgy, hogy "...a tájaknak is az ég változatossága szerint kell irányítani az épületek elhelyezését. Északon az a helyes, hogy az épületek boltozatosak és a lehetô legzártabbak legyenek, s ne nyitottak, hanem forduljanak a meleg égtájak felé. Ezzel szemben pedig a nap heves támadásának kitett déli tájak alatt, mivel ezeket nyomasztja a hôség, nyitottabb és észak vagy északkelet felé forduló épületeket kell emelni." Részletes tanácsot ad továbbá az egyes helyiségek tájolására vonatkozóan is. A középkor és újkor napenergiafelhasználással kapcsolatos kutatásai e nagy építészeti stílus korszakokra nem voltak jelentôs hatással. Az alapvetô szolár elvek helyi környezetre adaptált sajátos változatai a környezet klimatikus adottságaihoz való alkalmazkodás kényszere következtében elsôsorban a népi építészetben öltöttek testet. Példaként említhetjük a Mesa Verde déli sziklafalainak hasadékaiban láncszerûen elhelyezkedô indián településeket, melyeknek teraszos vályogházait az eltérô téli-nyári benapozási adottságokra szerkesztették (2. ábra). A magyar népi építészetben a régi porták hagyományos beépítése olyan volt, hogy az épületek egymásra a legalacsonyabb napállásnál sem vetettek árnyékot, és a tornácok szélességi és magassági méretezésével a legkedvezôbb téli és nyári benapozási viszonyokat biztosították a belsô terek számára (3. ábra). A XX. század közepétôl egyre több helyen üvegezték be a tornácot, mely megoldás az épülethez csatolt napterek elôdjének tekinthetô. Jóllehet 1881-ben az amerikai Morse már egy üvegfedéssel és közbensô fém abszorberlemezzel ellátott homlokzati légkollektoros rendszert szabadalmaztatott, 1931ben M. Wagner német építész üvegréteggel körülvett háztervét mutatta be egy tervpályázaton. A 40-es években már több túlméretezett üvegfelületû "szolár"-ház valósult meg, igazi áttörés azonban csak a XX. század közepétôl fedezhetô fel. Az elsô szolár házat, amelyben a fûtôenergia-szükséglet mintegy 80%-át napenergia fedezte, 1948-ban Telkes, Raymond és Peadoby építették Doverben (Massachusetts állam). Európa legismertebb passzív napenergia-hasznosítású középületét 1959-ben A. Morgan tervezte a közép-angliai Wallesey iskolájának bôvítéseként, gondos hôszigetelés és hôtárolóként alkalmazott falak, födémek alkalmazásával. A különféle passzív szoláris rendszerek kifejlesztésének fontos állomása volt az 1962-ben Trombe, 1968-ban Michel által a Pireneusokban megépített szolárházak csoportja, melyek déli falai a tömegfalak továbbfejlesztett, (késôbb róluk elnevezett) átszellôztetett változatát jelentették. Ezt követôen több új passzív szoláris rendszert is kifejlesztettek. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon is több olyan tudományos alapokon tervezett passzív napház épült, melyek a már rendelkezésre álló tapasztalatok alapján igazolták a passzív rendszerek hazai gazdaságos mûködésével kapcsolatos korábbi számításokat. A passzív napenergia-hasznosítás alapvetô építészeti eszközei Mérsékelt égövünkben a szoláris szemlélettel tervezett épületeinkben télen a szoláris hônyereség-áramok növelését (passzív fûtést), nyáron a természetes szellôzés révén a hôveszteség-áramok növelését (passzív hûtést) kívánjuk elérni, ezért a tervezés során következô szempontok alapos mérlegelése szükséges: Új épület építésekor kedvezô (lehetôleg DDKDNy) fekvésû építési telek kiválasztása, a lehetô legjobb benapozást lehetôvé tevô telekméret és domborzati adottságok biztosítása, a szomszédos beépítés meglévô, illetve késôbbi várható beépítésének figyelembevétele az optimális benapozási viszonyok érdekében. A benapozott homlokzatok elôtt kedvezô a nyári hôterhelést mérséklô, a napenergia-hasznosítást nem gátló mértékben lombhullató, az északi, északnyugati oldal felôl szélvédô örökzöld


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


növények telepítése, illetve meghagyása. A benapozás-vizsgálat elvégzése alapvetôen fontos a passzív házak tervezése során, hiszen csak ennek segítségével tudjuk megállapítani, hogy valamely homlokzati felület milyen idôintervallumban és mennyi ideig részesül napsugárzásban, illetve azt, hogy az adott tájolású homlokzati felület vizsgálati pontjából az égbolt melyik részét takarja valamely szemközti épület vagy tereptárgy. A gyakorlatban többféle szerkesztési módszert is alkalmaznak (pl. a sztereografikus nappályadiagram, illetve a Waldramdiagram). A lakóépületekben a kisebb fûtési igényû, a tájolásra kevésbé érzékeny helyiségeket (szélfogó, közlekedô, fürdôszoba, kamra, gardrób, külön WC) a funkcionális szempontoknak megfelelôen célszerû úgy elhelyezni, hogy minél jobban védjék a nagyobb fûtési igényû és jobb természetes megvilágítást igénylô helyiségeket a kedvezôtlen tájolási irányok felôl, ezáltal mintegy átmeneti, "puffer"-zónát alkossanak a külvilág és a lakóterek között (4. ábra). Többszintes épületek esetén a zonális tervezés vertikális értelemben is értelmezhetô (a pince- és a padlásszint jelenti ekkor az átmeneti teret). Az épület tömegformálását a tájolás, és a benapozás határozza meg. Magyarország földrajzi helyzetébôl adódóan a déli égtáj felôl várható éves szinten a legnagyobb energianyereség, ezért ebbe az irányba lehetôség szerint az épület funkciójának, a hôtechnikai méretezésnek és a bioklimatikus adottságoknak megfelelô méretû üvegezett homlokzati, illetve tetôfelületet kell biztosítani. Kisebb épületeknél a kompakt tömegformálást legfeljebb csak részben vagy csekély mértékben kell feladnunk, a nagyobb alapterületûeknél a természetes megvilágítás biztosítása érdekében kell tagolni az épületet. Az épülethatároló szerkezetek geometriai jellemzôinek tervezése során figyelembe kell venni a jelenleg érvényes MSZ 04-140/2-91 hôtechnikai méretezés szabványelôírásait. Az állattartó épületek általában horizontálisan kialakított hosszhomlokzatait markánsan különbözô módon kell kialakítani. A déli benapozásra tájolt homlokzatot meg kell nyitnunk, az északit pedig be kell zárni, ügyelve arra, hogy a nyári csúcsidôszakban a déli homlokzat leárnyékolható, és az északi oldal is átszellôztethetô legyen. A homlokzat leárnyékolását egyszerû építészeti eszközökkel (pl. megfelelô mértékû tetôkinyúlás vagy növényzettelepítés segítségével) biztosíthatjuk. Télen a déli homlokzaton esetleg nyitható és fényáteresztô fóliázott keretek is alkalmazhatók, de az épület téli átszellôztetését a déli homlokzat felôl a tetôgerinc szellôzôi irányába biztosítani kell. A téli állapotban zárt homlokzati felületek fokozott téli hôvédelme pl. bálázott alomszalma "hôszigeteléssel", a tetôfelület felé pedig alomtároló (szénapadlás) alkalmazásával oldható meg. Az állatok almozott pihenôterét téli idôszakban elérô napfény nemcsak felmelegíti, hanem szárítja és bizonyos mértékig fertôtleníti is, ezáltal az állatok számára kedvezôbb környezeti feltételek biztosíthatók és az alomfelhasználás is jelentôsen csökkenthetô (5. ábra). Az épületek tömör határoló falait hatékonyan kell hôszigetelnünk, annak érdekében, hogy a szoláris hônyereséggel gazdálkodni tudjunk. (A külsô falszerkezet hôátbocsátására a k = 0,4 W/m2K érték mint felsô határ tekinthetô megfelelônek.) Tekintettel arra, hogy a hagyományos egyrétegû, jó hôtároló falszerkezetek vastagsági méretének túlzott növelése (talán csak a hagyományosan nagy szerkezeti vastagságú növényi eredetû rostos hôszigetelô adalékkal készített földfalak kivételével) nem gazdaságos megoldás, ezért célszerû a réteges (többrétegû) falszerkezetek alkalmazása. A réteges falszerkezet rétegei kívülrôl befelé haladva a következôk: külsô burkolati réteg (pl. faburkolat vagy féltégla vastag homlokzati téglaburkolat), átszellôztetett légtér, méretezett hôszigetelés, teherhordó és egyben hôtároló falszerkezet (pl. min. 25 cm vastag tömör téglafal vagy min. 20 cm vastag betonfal). Külsô és belsô téglafal és kis tömörségû átszellôzô ásványgyapot hôszigetelés esetén az átszellôzött légtér elhagyható (hô- és páratechnikai ellenôrzés alapján). A közbülsô réteg átszellôztetése érdekében a külsô falazati réteg alsó és felsô vonalában rovarhálóval ellátott szellôzô légréseket kell kialakítani. A falszerkezet e réteges kialakítása egyenletes belsô felületi


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


hômérsékletet, ezáltal kellemes belsô klímát biztosít a belsô tér számára. A különféle üvegezett szerkezetek a passzív szolár házak meghatározó szerkezeti elemei. Az üvegfelületekkel határolt belsô terek "mûködése" az ún. "hôcsapda"-elven alapul, melynek lényege az, hogy a helyiségbe az üvegezésen keresztül bejutó, majd a belsô felületeken elnyelôdött napsugárzás az üvegezésen keresztül hullámhosszának megváltozása miatt sugárzás formájában nem tud távozni, ezért a belsô tér levegôjének hômérséklete megemelkedik. Az üvegezett szerkezetek tervezése, beépítése során általában összetett, olykor egymásnak ellentmondó követelményeket kell kielégíteni (pl. a kitekintés, a megfelelô mértékû természetes megvilágítás, a természetes szellôzés és a szezonális hônyereség biztosítása, légzárás, jó hôszigetelés, zajvédelem és a tisztíthatóság). A passzív szolár házak fokozott hôszigetelését szolgáló üvegszerkezetek leggyakoribb változatai: a kétés háromrétegû üvegezés, a nemesgáztöltésû és az üvegrétegek légréseinek belsô tér felöli oldalain alkalmazott alacsony emissziós tényezôjû optikai bevonatok alkalmazása, valamint újabban transzparens hôszigetelésû üvegezett szerkezetek mindazokon a helyeken, ahol a jó, egyenletes, káprázás mentes megvilágítás alapvetô követelmény, de a zavartalan kitekintés nem szükséges. Különleges megoldást jelentenek ma még az ún. "intelligens" üvegek, melyek a napsugárzás idôben változó teljesítményéhez alkalmazkodó hô-, illetve sugárzásvédelmet biztosítanak igen változatos technológiával (termotrop, elektrokromogenikus, elektroforetikus üvegezések). A passzív napenergia-hasznosítás alapvetô szoláris rendszere (6. ábra) A passzív napenergia-hasznosító rendszerekben a hasznosítás három részfeladatát: a napenergia begyûjtését, az energia legalább egy részének tárolását, valamint az energia célba juttatását az épület, illetve annak szerkezetei látják el. Amennyiben a passzív napenergia-hasznosítás mindhárom feladatához közvetlenül a fûtendô tér szerkezeteit használjuk fel, direkt (közvetlen hasznosítású) rendszerrôl, ha az energiagyûjtô, -hasznosító, illetve tárolótér térben elkülönülnek indirekt (közvetett hasznosítású) rendszerrôl beszélünk. A bevilágító szerkezetek fényáteresztése, valamint a fényáteresztés módja szerint a direkt rendszerek fô csoportjai: a szóródásmentes rendszer, a szóródásos rendszer, valamint a direkt nyereségû napterek. Míg a szóródásmentes rendszerben a hôtároló tömegeket csak a közvetlen napsugárzással besugározható felületen helyezzük el, a szóródásos rendszer alkalmazása esetén az összes belsô felületet elnyelô felületként alakítjuk ki. Direkt nyereségû naptereknek a napterek azon változatait nevezzük, melyek esetében a naptér mögötti fûtött tér elnyelô felületeit is eléri a napsugárzás, például a belsô üvegfalon keresztül. (Egyes források önálló direkt rendszerként említik a tetôablakot és a szoba belsô falfelülete mellé állított hôtároló falszerkezetet is, de ezek tágabb értelemben a szóródásmentes és a szórt rendszerek speciális alkalmazásainak is tekinthetôk.) Az indirekt rendszerek fôbb csoportjai: energiagyûjtô fal- és födémszerkezetek (tömegfal, Trombe-fal, transzparens hôszigetelésû fal, "fekete padlás" rendszer), az indirekt hasznosítású napterek, valamint a levegô hôhordozós rendszere (falkollektor, a falkollektorhoz zárt áramkörrel kapcsolódó légjáratos hôtároló rendszerek (BarraConstantini), valamint a kihelyezett kollektoros rendszer). A tömegfal általában déli tájolású, nagy osztatlan felületû, nagy tömegû, külsô felületükön termikusan sötét abszorber bevonattal ellátott falszerkezetek, amelyek elé a külsô oldalon a hônyereség fokozására jó fényáteresztésû, illetve hôszigetelô üvegezést helyeznek el.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A Trombe-fal lényegében alsó légbevezetô és felsô légkivezetô nyílásokkal épített tömegfal. A transzparens hôszigetelésû fal esetében a tömegfal külsô síkját nagy fényáteresztésû és jó hôszigetelésû anyaggal burkoljuk (üvegezett szerkezetbe beépítve vagy anélkül, a falfelületre ragasztva és áttetszô vakolattal ellátva). A transzparens hôszigetelô anyagok négy alapvetô csoportja különíthetô el: az abszorberfelülettel párhuzamos, illetve arra merôleges, durva pórusú, illetve finom pórusú struktúrák. (A Szent István Egyetem Fizika és Folyamatirányítás Tanszékén 1996-ban kísérleti és demonstrációs célú transzparens hôszigetelésû fal épült egy mezôgazdasági célú, integrált napenergiahasznosító rendszer részeként.) A "fekete padlás" rendszer olyan üvegezett tetôtér, melynek belsô felületeit abszorber


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


felületekként alakítják ki, hôtárolóként a födémszerkezetet hasznosítják. Az indirekt napterek általában az épület tömör külsô falához illesztett napterek, melyekben felmelegedô levegô légfûtésként melegíti a mögöttes lakóhelyiséget. A Magyar Napenergia Társaság támogatásával a családi házakhoz utólag is csatlakoztatható napterek tervcsaládja is elkészült. A falkollektor a Trombe-faltól abban különbözik, hogy a nagy tömegû tároló fal helyett könnyû, hôszigetelt falszerkezetet alkalmazunk, melyben a felmelegedô levegô közvetlen légfûtésként hasznosul. A Barra-Constantini rendszerben a falkollektort zárt áramkörben csatlakoztatott, a falés födémszerkezetekben elhelyezett, elôre kiépített légcsatornák egészítik ki, melyekben a légkollektor felmelegedett levegôjét áramoltatjuk, ezáltal ezeket az épületszerkezeteket hôtárolóként hasznosítjuk. (Leggyakrabban ventillátorral kell elôsegíteni a vízszintes irányú légáramlást, mely már hibrid változatot jelent.) A kihelyezett kollektoros rendszer a hasznosító lakótértôl külön, annak padlószintje alatt elhelyezett levegôs kollektorból, valamint azt a hasznosító térrel összekötô légcsatornából áll. Közvetett légfûtésként alkalmazott megoldásban a nagy tömegû padozatot fûtô, a padlószint alatt elhelyezett hôtárolón keresztül áramoltatják a meleg levegôt. A kollektorfelület kedvezô tájolása déli, hajlásszöge 4045 fokos. Irodalom 1. P.R. Sabady: A napenergia építészeti hasznosítása. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1980. 2. B. Faskel: Die Alten bauten besser. Eichborn Verlag, Frankfurt am Main, 1982. 3. Dr. Reischl G.dr. Ruda Gy.dr. Ónodi G.dr. Horváth M.-né: Mezôgazdasági építéstan ábragyûjtemény. Gödöllô, 1986. 4. Dr. Zöld András: Energiatudatos építészet. Mûszaki Könyvkiadó, Bp., 1999. 5. Dr. Kuba Gellért: Passzív napenergia-hasznosítás. Fiorentini Hungary Kft., Alternatív energiák, 5. Füzet, Bp., 1998.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* TÓZSA ISTVÁN, TÉCSY ZOLTÁN: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG AZ EU KIRAKATÁBAN

TÓZSA ISTVÁN tanszékvezetô egyetemi tanár, BKÁE TÉCSY ZOLTÁN tanszéki mérnök, Miskolci Egyetem

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG AZ EU KIRAKATÁBAN Tájékoztató az IN-VEST EAST (az Európai Unió interregionális kooperáció kínálat-keresleti) információs rendszerrôl* Az OKTK (Országos Kiemelésû Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány) által finanszírozott projekt keretében az Államigazgatási Fôiskola Szervezési, Vezetési és Településtani Tanszékén, valamint a Miskolci Egyetem Földrajz - Környezettani Tanszékén elkészült egy olyan információs rendszer a három megyét magába foglaló észak-magyarországi EU-régióról, amely kibôvítve a többi hazai EU régió adataival hozzájárulhat az Európai Unión belüli és a magyar települések, régiók közötti együttmûködés erôsítéséhez, a kapcsolatfelvétel elôsegítéséhez. Az EU területfejlesztési politikájában elsôbbséget élvez a régiók közötti együttmûködés támogatása. Az unió határán a cseh, lengyel, magyar "régiós" felzárkóztatást idôrôlidôre uniós pénzalapok segítik elô (pl. ECOS, SAPARD). Az uniós területfejlesztési pénzalapokra pályázó nyugati egyetemek, cégek és helyhatóságok, illetve az ôket képviselô "projektvadász" cégek csak lengyel, cseh vagy magyar partnerrel közösen esélyesek. Az uniós pályázók legnagyobb problémája információ hiányában a megfelelô keleti partner megtalálása, s ez az információhiány nekik is, nekünk is hátrányt jelent. Az ilyen hátrány leküzdésének egyik eszköze lehet az OKTK támogatásával létrehozott információs rendszer Észak-Magyarország példáján. Ez a rendszer mintegy kirakatba helyezi az észak-magyarországi EU-régió három megyéjének 30 városát, ahonnan a partnert keresô uniós projektvadászok kiválaszthatják a projekthez, pontosabban a kialakítandó együttmûködéshez nekik leginkább megfelelô magyar várost. Olyan ez, mint egy társkeresô hirdetés.

A 30 város mindegyikérôl térkép, látkép, statisztikai adatsorok és diagramok (kínálati oldal), meglévô uniós és unión kívüli európai testvérvárosi kapcsolatok jellemzése


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


(referencia), valamint a magyar oldalról igényelt uniós együttmûködés konkrét területeinek jellemzése (keresleti oldal) szerepel. A kínálati oldal részletes tájékoztatást nyújt a városok népességérôl, gazdasági, szociális, társadalmi, földrajzi helyzetérôl, míg a keresleti oldal arról tudósítja az uniós projektvadászokat, hogy az illetô város az EU melyik országából, régiójából, konkrétan milyen tevékenységben, milyen közvetítô nyelven szeretne partnert fogadni. Így a fogadókészség, a referenciaként felhasználható létezô együttmûködések adatai és a környezeti-gazdasági adottságok együttesen egy-egy városról a világhálón közzétéve jelentôsen lerövidítik, egyszerûbbé teszik a partnerkeresés folyamatát, illetve a magyar városok bemutatkozását.

A jövôben Magyarország (valamint Csehország és Lengyelország) összes EUrégiójának városairól hasonló, angol, német, francia, spanyol vagy olasz nyelven megjelenô, CD-n vagy Interneten terjeszthetô információs rendszer elôállítása lehetne a cél. Észak-Magyarország ennek a prototípusa. Egy ilyen jellegû (gyors tájékoztatást nyújtó, kezeléséhez semmilyen különleges szakértelmet nem igénylô, korszerû adathordozókon hozzáférhetô) térinformatikai rendszer hasznos lehet a külföldön nyitó magyar, lengyel, cseh együttmûködési irodákban vagy a területfejlesztési ügyekben tárgyaló politikusok kezében. * Az Országos Kiemelésû Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány (OKTK) 1598/III.b. nyilvántartású projektje


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* Dr. Csuth Sándor: TÓZSA ISTVÁN: A GALYASÁG A HARMADIK ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

TÓZSA ISTVÁN: A GALYASÁG A HARMADIK ÉVEZRED KÜSZÖBÉN A kedvezôtlen, periférikus fekvésû falvak elkeserítô helyzete kapcsán a magyarszlovák határ szlovák oldalán egy kiútkeresô elôadássorozattal egybekötött könyvbemuta-tóra került sor.

"Kérjetek és kaptok mert aki kér, az kap" idézte a bibliai sorokat (Mt. 7,7) Benyhe István, a Miniszterelnöki Hivatal fôosztályvezetô-helyettese 2000. május 6-án a szlovákiai Plesivecen (Pelsôcön), a Sajó völgyében, a Szilicei és a Pelsôci karsztfennsík lábainál meghúzódó, egykori gömöri vármegyeszékhelyen, az aggteleki határátkelôhelytôl mintegy 10 km-re. A "civilben" geográfus szakember arra utalt, hogy a kormány, az alapítványok, az EU területfejlesztési alapokat szétosztó intézmények csak azokon a régiókon, település-szövetségeken tudnak segíteni, amelyek képesek még


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


a helyi erôforrásaik mozgósítására, akik pályáznak, kérnek, akik kiadványokkal, konferenciákkal, újságcikkekkel, együttmûködési megállapodások kötésével deklarálják, hogy ôk is léteznek és élni akarnak. Akik viszont kivárnak, akik megelégszenek a kevéssel is, a vegetálással, a normatív támogatásokkal, azok az emberek és települések hosszú távon azt is elveszítik, amijük még megmaradt, elveszítik az egzisztenciájukat, illetve a népességmegtartó képességüket, mert az írás úgy folytatódik: "Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van" (Lk. 19,27). A tôkeáramlás irányától, az autópályáktól és az európai "folyosóktól" távol esô, a még mindig nehezen átjárható szlovák, román, szerb, horvát határ mentén fekvô aprófalvas kisrégiók sorsa ma látszólag a határ mindkét oldalán meg van pecsételve. A kihalófélben lévô, 100, 50, 10 fôs (!) állandó lakosú törpefalvak ezeréves történelemmel a hátuk mögött most, a harmadik évezred küszöbén kényszerüljenek végleg eltûnni a történelem színpadáról? Dr. Tózsa Istvánnak, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem településtani tanszékvezetô tanárának a Britannica Stúdió gondozásában megjelent könyve, "A Galyaság a harmadik évezred küszöbén" címmel az AggtelekSziliceTorna karsztvidék aprófalvainak túlélési esélyeit latolgatja a területfejlesztés szempontjából. A Sajótól keletre, a Bódvától nyugatra, a Torna-pataktól délre, valamint a Szuhától északra fekvô 18 magyar és 6 szlovákiai galyasági település jól reprezentálja a magyar határmentiség reménytelenségét. A nehézipar és a nagyüzemi mezôgazdaság felbomlását kísérô munkanélküliség miatt népességmegtartó képességüket vesztett települések hiába reménykednek a szennyezetlen, vonzó természeti környezeti adottságaikban. Sem a falusi turizmus, sem mint a Galyaságban az ENSZ Természeti Világörökség cím nem elegendô népességük megtartására. Az immateriális értékekre vevô posztfordista kereslet nem jelentkezik még a magyar perifériákon, vagyis a csend, a jó levegô, a madárfütty, egy-egy ritka és védett növény megpillantásának az öröme még nem vált eladható áruvá. A könyv szerzôje arról beszélt Pelsôcön, hogy létezik-e kiút ebbôl a helyzetbôl, milyen stratégiát célszerû követnie a periféria falvaiban a településirányításnak, ha kérni és élni akar (lásd a táblázatot).

A periferikus, határ menti elnéptelenedô régiók magára találásának legnagyobb akadálya a szakemberhiány. Elsô lépésként térségfejlesztési, térségmenedzser irodát kell létrehozni helyben, a faluban, mert a nagy eurorégiók központjaiban, pl. Kassán és Miskolcon az ilyen irodák nem jelenthetnek garanciát az aprófalvak túlélésére. Ahhoz, hogy az ilyen iroda EU-forrásból létrejöjjön a faluban, nemzetközi településszövetségre van szükség. A határ két oldalán fekvô kis térségek összefogva, egy nyugat-európai partnerrel közösen pályázhatnak közvetlenül Brüsszelben. A nemzetközi együttmûködés szükségességérôl beszélt Pelsôcön dr. Török Pál fôorvos, a Független Kisgazdapárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnöke, a Galyasági Településszövetség alapító tagja. Válaszában Ing. Juraj Ronec, Pelsôc polgármestere elmondta, hogy Szlovákiában az EU-régiók igaz mind a nagy központokban szervezôdnek, de 6 település (Pelsôc, Pelsôcardó, Hosszúszó, Borzava, Kecsô és Szilice) létrehozza a magyarországi, Perkupa


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


központú Galyaságnak megfelelô mikrorégiós formációt: a Domica Szövetséget. Dr. Kórodi József, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, területfejlesztési szakember üdvözölte a galyasági mikro-eurorégió megalakításának gondolatát. A térség elôtti három út jelenleg egyrészt a kihaló falvak házainak városiak által történô felvásárlása (víkendház, illetve vendégház céljára), másrészt a természeti értékek áruba bocsátása, de erre még nincsen igazán kereslet. A népességmegtartó képesség visszanyerése érdekében a legjárhatóbb út a munkahelyteremtés lenne, s ez, lévén a térség távol a tôkeáramlás irányától, elsôsorban a profi térségmarketing feladata, mely során az Interneten való aktív jelenlét elengedhetetlen feladat. Tózsa István "A Galyaság a harmadik évezred küszöbén" címû könyvét, dr. G. Fekete Éva, az MTA Regionális Kutatások Központja Észak-magyarországi Osztályának igazgatónôje lektorálta. Dr. Rechnitzer János, az MTA Regionális Kutatások Központja Észak-dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója ajánló sorai szerint: " olyan könyvet vehet az ember e kötettel kézbe, mely országunk azon határ menti területének kutatásáról készült, amellyel eddig keveset és kevesen foglalkoztak. Nemcsak tudományos értékkel rendelkezik e könyv, hanem széles körû témaválasztásával, illusztrált képanyagának jól sikerült összeállításával a szakmai körön kívüliek számára is olyan betekintést nyújthat, mellyel e térséget jobban megismerhetik." A könyvet a miskolci Bíbor Könyvkiadó, a perkupai Galyasági Településszövetség és az edelényi Városi Könyvtár terjeszti. Dr. Csuth Sándor a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem docense


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* KSH ELEMZÉSEK: A LAKÁSÉPÍTÉSEK ALAKULÁSA A KÖZÉPDUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN, 19701998

KSH ELEMZÉSEK

A LAKÁSÉPÍTÉSEK ALAKULÁSA A KÖZÉPDUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN, 19701998 Országosan a lakásépítés a 70-es évek második felétôl tartó csaknem folyamatos csökkenése és az 1993. évi mélypont után némileg emelkedett ugyan, de 1998. évben már az 1993. évinél is kevesebb 20 323 lakást vettek használatba. (Az 1994. év végén életbe lépett támogatási rendszer amely jelentôs szociálpolitikai kedvezményeket nyújtott a családoknak csak 199596-ban lendítette fel a lakossági építkezéseket. A feltételrendszer szigorítása miatt 1997-ben nem bôvült számottevôen az építkezôk köre, 1998-ban pedig már nem volt érzékelhetô a hatása.) A magas hitelkamatok sem ösztönözték az építkezést, az önkormányzatok kivonulása szintén jelentôs csökkenést okozott. Az építési és használatbavételi engedély kérelmek elhalasztásában szerepet játszott az új központi intézkedések iránti várakozás, azonban 400 ezer Ft-os ÁFA visszaigénylési lehetôség csak az 1999. január 1-je után kiadott építési engedélyekre vonatkozik.

A kilencvenes évek elején az országoshoz hasonlóan a nyolcvanas években tapasztalt


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


mértéket meghaladóan a közép-dunántúli régióban is erôteljesen csökkent a lakásépítések száma. Az évtized elsô felében az építések évenkénti 20% körüli visszaesése 199394-ben megállt, ezt követôen három évig stagnált. 1993. évben mindössze 2248 lakást építettek a régióban, ennek következtében az ezer lakosra jutó építések száma 2,0 volt, az 1980. évi 8,7-del szemben. Az 1994. évben bevezetett szociálpolitikai kedvezmények hatására növekedett ugyan az építési kedv a régióban, de ez nem volt tartós, s 1998-ban ez elôzô évhez képest már 20%-kal visszaesett a használatba vett lakások száma. A régión belül a legnagyobb arányú 25%-os csökkenést Fejér megyében regisztrálták. Ennek ellenére az ezer lakosra jutó építések száma (1,6) magasabb a KomáromEsztergom megyei, de alacsonyabb a Veszprém megyei 2,1-es mutatónál, amely az országos (2,0) átlagot is meghaladta. A lakásépítések alakulása a közép-dunántúli régióban 19851998 Megnevezés 1985 1990 1995 1997 1998 Épített lakások száma Fejér megye 2765 1791 939 895 669 Komárom-Esztergom megye 2335 963 441 464 445 Veszprém megye 3068 1968 980 1007 785 Régió összesen 8168 4722 2360 2366 1899 Épített lakások 100 lakosra jutó száma Fejér megye 6,6 4,3 2,2 2,1 1,6 Komárom-Esztergom megye 7,3 3,1 1,4 1,5 1,4 Veszprém megye 7,9 5,2 2,6 2,7 2,1 Régió összesen 7,2 4,2 2,1 2,1 1,7 Az építôipari vállalatok felszámolása, átalakulása és tôkehiánya miatt az évek folyamán jelentôsen csökkent a piaci értékesítésre szánt lakások száma. A régióban 1998. évben a használatba vett lakások 10%-át Fejér megyében csupán 2,2%-át építették értékesítés céljából. Az elôzô évtizedek gyökeres változása után amikor a folyamatos visszaesés következtében a tanácsi, majd önkormányzati lakásépítés minimálisra csökkent az utóbbi években ismét változott az új lakások építtetôk szerinti megoszlása. Az otthonok több mint négyötödét természetes személyek (lakosság) építették, ugyanakkor némileg emelkedett a gazdasági szervezetek által átadott lakások aránya. Az épített lakások számának alakulása az építtetôi kör szerint a régióban, 19701998 Ebbôl Év Összesen állami természetes gazdasági építkezôk* személy szervezet által épített lakások száma 1970 9 852 4 917 4 935 1975 11 811 4 912 6 899 1980 9 835 2 967 6 868 1985 8 177 1 348 6 829 1990 4 726 308 4 418 1991 3 392 132 2 817 440 1992 2 749 57 2 415 250 1993 2 248 18 2 045 132


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1994 2 300 143 2 074 79 1995 2 360 6 2 290 58 1996 2 332 2 2 248 79 1997 2 366 171 2 135 52 1998 1 899 37 1 612 241 * 1991. évtôl önkormányzatok és a központi költségvetési szervek által épített lakások Az országban egyedülállóan a Székesfehérvári Önkormányzat Képviselôtestülete 1997. évben úgy döntött, hogy öt év alatt, négy lakóépületben összesen 416 szociális bérlakást építtet, a mai áron számolva közel egymilliárd forintos költséggel. 1998. évben ötvenkettôbe az épület ideiglenes használatbavételi engedélyével már beköltöztek a lakók, akik legfeljebb négy évre vehették bérbe az otthonokat, abban az esetben, ha volt rendszeres jövedelmük, és elôszerzôdést kötöttek valamelyik lakás-takarékpénztárral. Veszprémben pedig 1998. évben egyéb gazdasági szervezetek a volt szovjet laktanyában lévô lakóházak átalakításával 109 új otthont hoztak létre. Az építési költségek jelentôs növekedése miatt a kevésbé tôkeigényes megoldások egyre nagyobb szerephez jutottak a régióban. Az 1998. évben átadott lakások egynegyede 431 darab a már meglévô épületek bôvítésével, lakások átalakításával, eddig más célra használt épületek lakássá alakításával készültek. Ezek közül leggyakrabban a tetôtér-, padlástér-beépítés 45,7% és a lakássá alakítás 50,1% fordult elô. Az új építkezések és épület-helyreállítások összességében 1899 lakóépületet jelentettek a régióban, ennek 82,5%-a családi ház volt. Az új otthonok alapterülete folyamatosan nôtt, az átlagos lakásnagyság a régióban 1998. évre 99,2 m2-re emelkedett. Új építkezéseknél átlagosan 111,3 m2-es, épületbôvítéssel 80,6 m2-es, lakásátalakítással már jóval kisebb, 66,4 m2-es lakások készültek. (A régión belül Veszprém megyében vették birtokba a legnagyobb alapterületû lakásokat.) A négy és félszobás és ennél nagyobb lakásokban már átlagosan 156,7 m2-en éltek az ott lakók, az egyszobás lakások átlagosan 43,4 m2-esek voltak. A felépített lakások közmûvesítése 1998-ban az elôzô évihez hasonlóan alakult a régióban; 98,9%-át bekapcsolták a közüzemi vízellátásba, 56,1%-át a szennyvízcsatorna-hálózatba és 69,5%-át a vezetékes gázellátásba. Az épített lakások felszereltsége a régió megyéiben 19971998 Megnevezés Az épített Ebbôl lakások hálózati közüzemi szennyvíz- közszáma gázzal víz- csatorna- pontos hálózattal hálózattal fûtéssel* ellátott lakások aránya, % 1997 Fejér megye 895 83,9 97,7 33,6 86,1 Komárom-Esztergom megye 464 65,1 99,1 60,6 83,4 Veszprém m. 1 007 43,7 100,0 48,2 88,9 Régió összesen 2 366 63,1 98,9 45,1 86,8 1998 Fejér megye 669 80,0 98,1 36,8 81,2 Komárom-Esztergom megye 445 61,6 98,4 74,2 91,0 Veszprém m. 785 65,0 100,0 62,4 92,1 Régió


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


összesen 1 899 69,5 98,9 56,1 88,0 * Tartalmazza a táv-, egyedi kazános-, termál- és etázs fûtéssel ellátott lakások számát. Az új lakások fûtési rendszerénél az etázsfûtés dominált: az otthonok 77,8%-ára ez volt jellemzô. A lakások kétharmadában már a környezetkímélô gázt, egynegyedében még a korszerûtlen szilárd fûtôanyagot használták energiaként. A régióban a lakások 77,8%-ában külön WC-helyiséget építettek, és minden negyedik lakás dupla komforttal a lakásban két vagy több fürdôszoba, illetve fürdôszoba és zuhanyzóhelyiség is van rendelkezett. Az új épületek falszerkezetének 84,6%-a kézi falazóelembôl és téglából épült, mindössze 7,1%-ánál használtak panel vagy blokkfal, öntött, elôregyártott és helyszínen készült szerkezeteket. (Az építkezéseknél megváltozott az építési technológia, a sok lakást magában foglaló panelszerkezetû házak helyett családi házak házilagos építése lett jellemzô.) A régióban az összes lakás 59,2%át Fejér megyében 62,8%-át a lakosság építette házi kivitelezésben, 37,85-át jogi személyiségû vállalkozás vagy egyéni építési vállalkozó megbízás alapján. A Közép-Dunántúl lakott lakásállománya a legutóbbi mikrocenzus 1996 április 1. idején 392 ezer volt, ennek közel egynegyedét a lakótelepi lakások képezték. E lakások 46,5%-a a hetvenes, 29,4%-a a nyolcvanas években épült. A kilencvenes években épült lakótelepi lakások aránya mindössze 1,0%, jellegükben és építési formájukban már eltérnek a korábbiaktól: korszerûbbek, nagyobb alapterületûek, a szintek száma kevesebb és kevésbé tömbszerûen helyezkednek el. A lakótelepi építkezés a városokra ezen belül is a megyeszékhelyekre volt jellemzô. A Közép-Dunántúlon a felvétel idôpontjában Közép-Magyarország kivételével a többi régiót és az országos átlagot jelentôsen meghaladó volt a lakótelepi övezetben lévô lakások aránya. A több lakást magában foglaló panelszerkezetû házak építése gyakorlatilag megszûnt, ezért egyre nagyobb problémát jelent a támogatottság elégtelensége és a magas hitelkamat miatt az elsô lakáshoz jutás, ugyanakkor komoly gondokat vet fel a már meglévô házgyári épületek felújítása. A most bevezetett lakásfinanszírozási módszer várhatóan sokat fog segíteni a probléma megoldásában.

A lakott lakások megoszlása a környezet lakóövezeti jellege szerint területenként 1996. április 1. Megnevezés Fejér Komárom- Veszprém Közép- Ebbôl: Országosan Ebbôl: megye Esztergom megye Dunántúl megye- megyemegye összesen székhely székhely Lakótelepi lakások 35 213 32 899 24 626 92 738 50 671 751 140 283 468


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Nem lakótelepi lakások 111 362 78 708 109 387 299 457 35 824 3 015 967 392 811 A lakások száma összesen 146 575 111 607 134 013 392 195 86 495 3 767 107 676 279 Megoszlás, % Lakótelepi lakások 24,0 29,5 18,4 23,6 58,6 19,9 41,9 Nem lakótelepi lakások 76,0 70,5 81,6 76,4 41,4 80,1 58,1 ebbôl: hagyományos (városias) beépítésû 8,5 9,3 11,5 9,8 10,8 15,4 21,1 társasházi és villanyegyed 1,2 1,6 3,4 2,1 3,4 3,0 3,4 családi házas lakóövezet 24,6 23,5 29,3 25,9 23,7 31,0 26,7 falusias jellegû lakóövezet 39,6 33,3 35,2 36,3 2,1 27,1 3,8


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


2000/04/* FORMAN BALÁZS: ELÔZETES A SAPARD-PROGRAMRÓL

FORMAN BALÁZS egyetemi adjunktus, BKÁE

ELÔZETES A SAPARD-PROGRAMRÓL A Phare-program (Pologne, Hongrie Aide á la Restruction Économique) és az ISPAprogram mellett a SAPARD-program (Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development) a harmadik elôcsatlakozási program, amely 10 csatlakozásra váró közép-európai ország támogatására szolgál. A SAPARD célja a mezôgazdaság és a vidék fejlesztése, támogatásai lényegében a közös agrárpolitikára való felkészülést szolgálják a csatlakozásig hátralévô idôszakban a 10 közép-európai tagjelölt országban. A közösségi támogatásnak a csatlakozási partnerség keretében hozzá kell járulnia a közös agrárpolitikával és a hozzá kapcsolódó részpolitikákkal kapcsolatos közösségi jog átvételéhez és az ahhoz történô alkalmazkodáshoz, valamint a mezôgazdaság és a vidéki területek fejlesztési prioritásainak és speciális problémáinak megoldásához. A közösségi programoknak a nemzeti programokat ki kell egészíteniük és hozzá kell járulniuk azokhoz. Az együttmûködésben a közösség részérôl a bizottság, annak illetékes fôigazgatóságai, jelölt országok, a programban érdekelt önkormányzatok, valamint a gazdasági és szociális partnerek vesznek részt. Az együttmûködés magában foglalja az elôkészítést, a végrehajtást, a finanszírozást, az elôzetes értékelést, a monitoringot, valamint a megvalósításra elfogadott intézkedések értékelését. A kezdeményezett országoknak az általuk benyújtott tervekben prioritást kell biztosítaniuk a piaci hatékonyságot javító, a minôségi és egészségügyi szabványokat betartó, a vidéki területeken új munkalehetôségeket teremtô és a környezet védelmére hozott intézkedésekkel összefüggô intézkedéseknek. A közösségi támogatás a csatlakozási partnerségben ajánlott, illetve a közösségi jog átvételével összhangban álló feladatokkal, a Társulási szerzôdésben meghatározott intézkedésekkel, a közös agrárpolitika céljaival, különösen a közös piaci intézményekkel és strukturális intézkedésekkel összhangban álló intézkedéseket finanszíroz csak. A SAPARD-program elindításáról az Európa Tanács berlini ülésén döntöttek és 2000. január 1-jén kezdte meg mûködését. A program hét évre szól a 20002006 közötti idôszakban. Az unió közös költségvetésén belül évente 520 millió eurót különítettek el a SAPARD-programok számára, amelyekbôl Magyarország évente 38 millió euróra számíthat.1 A jelentkezô országok között a következô adatok figyelembevételével osztották el a támogatásra szánt közösségi forrásokat: a mezôgazdasági termelésben részt vevô népesség száma, a mûvelt mezôgazdasági területek nagysága, az egy fôre jutó GDP vásárlóerô-paritása, továbbá figyelembe vehetôek a különleges területi helyzetben lévô hegyvidéki, határ menti területek. A SAPARD-program elsôsorban a magánszektor és a helyi önkormányzatok kezdeményezéseibôl megvalósuló beruházásokat támogatja az Európai Mezôgazdasági Garancia és Orientációs Alap elôcsatlakozási alapjaként, ugyanakkor nem különíti el annak orientációs és garancia részét. A SAPARD-program alapján az alábbi célok támogathatók az agrárgazdaság fejlesztésének területén az idevonatkozó közösségi jogszabályok figyelembevételével: -- Mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása. -- Gazdálkodó szervezetek támogatása. -- Farmer gazdaságokat és azok menedzsmentjét támogató szolgáltatások felállítása. -- Termelôi csoportok támogatása.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


-- A mezôgazdasági termékek közösségi szabványoknak származási bizonyítványok, higiéniai, környezetvédelmi, egészségügyi való megfelelésének biztosítása. (Konkrétan ilyen projekt lehet az állategészségügyi laboratóriumok felállítása.) -- A mezôgazdasági termelés olyan eljárásainak támogatása, amelyek összhangban vannak a környezetvédelem és a vidéki táj megôrzésének követelményeivel. -- Talajjavítás és termôföldek újraparcellázása. A tájképpel és a természetes környezettel összhangban a szántóföldi és erdôparcellák újratagosítása. -- A föld- és az ingatlan-nyilvántartás felállítása és naprakésszé tétele. -- Szakképzés javítása. -- Mezôgazdasági vízkészlet-gazdálkodás, az öntözôrendszerek és víztározók javítása, felújítása, racionálisabb vízfelhasználás ösztönzése, csatornahálózat javítása és felújítása. -- Erdészeti tevékenységek: telepítés, újratelepítés, fakitermelô eszközök vásárlása, a közös agrárpolitika reformjával összhangban állóan az erdôségek fejlesztése és kitermelése, erdészeti termékek értékesítésének, marketingjének finanszírozása. A vidékfejlesztés témakörében a fô cél a vidéken élô népesség helyzetének stabilizálása, folyamatosan fenntartható foglalkoztatásuk biztosítása. A vidék fogalmának, meghatározásának változása természetesen maga után vonta a vidékfejlesztés céljainak, beavatkozási eszközeinek megváltozását is. A vidék a 2. Célkitûzés kiválasztási kritériumai szerint az a terület, ahol a népsûrûség a 100 fô/km2 alatt van, és csökkenô a népessége, vagy a közösségi átlagnak legalább kétszerese a mezôgazdaságban foglalkoztatottak aránya. Az új meghatározás tükrözi azt a felismerést, hogy a "vidék" mint térség egyre kevésbé köthetô a mezôgazdasághoz, hiszen ezekben a térségekben is a szolgáltatószektorok adják a foglalkoztatottak több mint 50%-át. Tehát már a foglalkoztatási gondok megoldását is egyre kevésbé lehet csak a mezôgazdaságtól várni. A népesség elvándorlása pedig épp a munkaalkalmak hiányára és/vagy az alacsony jövedelemszintre vezethetô vissza. Érdemes áttekinteni, hogy mik a vidékfejlesztésnek a SAPARD által támogatott eszközei: -- A gazdasági tevékenységek, a termelési potenciál ideértve a nem mezôgazdasági termelést is átalakítása, diverzifikálása, újrastruktúrálása és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodása, mezôgazdaságon kívüli alternatív gazdasági tevékenységek és jövedelmi források fejlesztése, amelyek kiegészítô tevékenységként növelhetik a mezôgazdaságból élôk életszínvonalát. Többek között ilyen programok lehetnek a falusi turizmusba történô beruházások, beleértve a szállásadók életkörülményeinek javítását is. -- A helyi mezôgazdasági és erdészeti fejlesztésekkel összhangban álló vidéki infrastruktúra javítása és fejlesztése, a helyi piacok növelése, a telekommunikációs feltételek javítása. -- A falvak helyreállítása és fejlesztése, a vidéki örökség védelme és megôrzése, a közösségi fejlesztéssel párhuzamosan. A SAPARD-program nagy hangsúlyt helyez azon szolgáltató szektorok fejlesztésére, amelyek kiegészítô tevékenységek meghonosításával vagy a mezô- és erdôgazdasági termékek hozzáadott értékének növelésével kívánják a vidéken élôk életszínvonalát emelni. A jelölt országoknak mezôgazdasági és vidékfejlesztési programot kell készíteniük, amely egy vagy két stratégiai fontosságú prioritás alapján határozza meg a program által támogatható intézkedéseket. Valamennyi jelentkezô ország által a bizottsághoz benyújtandó nemzeti mezôgazdasági és vidékfejlesztési programokban foglalt projektek közül választják ki azokat, amelyeket az országos SAPARD-programokba illesztenek és részfinanszíroznak. Ezekrôl a tervezett intézkedésekrôl a bizottságnak hat hónapon belül kell döntést hoznia, amennyiben az összes szükséges információ rendelkezésre áll. A programokat, ha szükséges, újra lehet tervezni, ha a gazdasági-társadalmi


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


fejlettségben, a megjelent új információkban, a programok végrehajtása során megfigyelt eredményekben, monitoringban megjelenô információk, trendek a segélyek hozzáférhetô összegének módosítását igénylik, vagy ha a csatlakozási partnerség keretében a közösségi jog átvétele során ez szükségessé válik. A SAPARDprogramoknál nincsen az elfogadható projektek költségvetésének alsó határa, csupán a maximális támogatások összegét határozzák meg. A SAPARD-programban prioritást kell kapniuk a piaci hatékonyságot, a minôségi és egészségügyi standardokat javító, a vidéken munkahelyeket teremtô, és környezetvédelmi projekteknek. A terv a 20002006 közötti hétéves periódust öleli fel. A tervet az egyes érintett országoknak 1999 vége elôtt kellett benyújtani a bizottsághoz. A SAPARD-program keretében beadott pályázatok az alábbi fejezeteket tartalmazzák. 2 1. A régió helyzetének leírása A SAPARD-programban részt vevô régiók jellemzése. A régió jellemzô adatainak az unió hasonló adataival való összevetése, komparatív elemzése fejlettségbeli rések, diszparitások, hiányosságok és fejlôdési potenciálok leírásával más szóval, az erôsségek és gyengeségek elemzése pl. a SWOT-elemzés módszerével. A korábbi, a közösség által is finanszírozott támogatások tapasztalatainak, a felhasznált pénzügyi forrásoknak és a hozzáférhetô eredmények értékelésének feldolgozása. 2. A Fejlesztési Terv célkitûzést stratégiája, földrajzi lehatárolása A javasolt fejlesztési stratégia leírása, ami tartalmazza a kiválasztott, mennyiségi mutatókkal meghatározott célokat, a kiválasztott prioritásokat és a tervezett intézkedések földrajzi lehatárolását. 3. Elôzetes hatásvizsgálatok A kiválasztott prioritások elôzetes értékelése a valószínûsíthetô gazdasági, társadalmi és környezeti hatások, ideértve a foglalkoztatásra gyakorolt hatások bemutatásával. 4. Pénzügyi terv Az elôzetes pénzügyi terv összegzi a nemzeti, a közösségi és ahol van, a magánberuházóktól származó pénzügyi forrásokat prioritásonként, a terv összefüggéseiben részletezve. Fel kell tüntetni azt is, ha a program finanszírozásában az EIB vagy más nemzetközi pénzügyi intézmény is részt vesz. A pénzügyi tervnek rendelkezésre álló forrásokat és tervezett kiadásokat évenkénti bontásban is tartalmaznia kell. 5. Szaktanácsadás Ahol szükséges, ott a programok elôkészítésével, végrehajtásával vagy alkalmazásával kapcsolatban szaktanácsadás, tanulmányok készítése vagy képzés is finanszírozható, amit a programban is fel kell tüntetni. 6. A megvalósításért felelôs intézmények A program kivitelezéséért felelôs menedzsment leírása. 7. A végsô kedvezményezettek megnevezése Minden esetben meg kell nevezni a végsô kedvezményezetteket, amik lehetnek


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


szervezetek, közintézmények vagy magánvállalkozások. 8. A Fejlesztési Program tervezett intézkedéseinek bemutatása A SAPARD-támogatások elemzése és kiválasztása a Fejlesztési Terv prioritásainak megfelelôen. A Fejlesztési Program tervezett intézkedéseinek bemutatása a hozzájuk tartozó magyarázatokkal együtt, ismertetve a programhoz való hozzájárulásaikat, a célok összhangját. Elemezni kell a közösség más intézményeivel és politikáival fennálló összhangot. A versenyjog és a közbeszerzések vonatkozó szabályainak betartását is dokumentálni kell. 9. Az ellenôrzés, értékelés és a monitoring folyamata és felelôs szervezetei A tervezett programok korrekt végrehajtását biztosító intézkedések meghozatala magában foglalja a monitoringot és az értékelést, valamint a program ellenôrzését és értékelését lehetôvé tevô mennyiségi indikátorok definiálását. A program végrehajtása hatékonyságának érdekében a programhoz csatolni kell az elôzetes, a félidejû, az utólagos és a folyamatos értékelések végrehajtására tervezett intézkedéseket. A monitoringnak ki kell dolgoznia a program szempontjából releváns környezeti és mûszaki jelzôszámokat. Magyarország SAPARD-terve 2000 és 2006 között3 A program legfontosabb, általános céljai közé tartozik a mezôgazdasági termelés sokoldalúságának növelése, a termelési struktúra korszerûsítése, a minôségi termékek arányának növelése a mezôgazdaságban és az élelmiszeriparban, a mezôgazdasági termelôk érdekeinek hatékony képviseletét lehetôvé tevô termelés-feldolgozásértékesítés vertikumok és piaci struktúrák létrehozása. A SAPARD-program célja még továbbá a hátrányos helyzetû vidéki települések fejlesztése, gazdasági bázisuk megerôsítése az infrastruktúra, az emberi erôforrás fejlesztése és a gazdasági tevékenységek diverzifikációja , amely lehetôvé teszi a vidéken élôk elfogadható szintû életszínvonalának elérését. A SAPARD lehetôséget nyújt arra is a magyarországi program készítôinek szándéka szerint , hogy a hazai mezôgazdaságot felkészítsék a közös agrárpolitika kihívásaira. A program által finanszírozott támogatások révén a ma még csak önellátásra berendezkedett gazdaságokat is szeretnék olyannyira életképessé tenni, hogy azok is beléphessenek a versenyszférába. Végül, de nem utolsósorban, a SAPARD-program olyan tanulási folyamat megtestesülése, amely majd lehetôvé teszi az eredményes programkészítés és végrehajtás tennivalóinak elsajátítását. A magyarországi SAPARD-program által megfogalmazott speciális célok a következôk: -- a mezôgazdasági termelés hatékonyságának növelése; -- a közösségi élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi és állategészségügyi elôírások követelményeinek betartása; -- a jobb minôségû és magasabb feldolgozottsági fokú termékek arányának növelése; -- a mezôgazdaság által okozott környezetterhelés csökkentése; -- a piacra jutás megkönnyítése érdekében létrehozott termelôi csoportok támogatása; -- a munkahelyek teremtése és megôrzése a vidéki térségekben; -- a vidéki területek népességmegtartó képességének erôsítése. A SAPARD-program végrehajtása révén remélt hatások: -- a mezôgazdaság több lábra állítása; -- az állattartás feltételeinek javulása; -- a magasabb minôségû termékek arányának növekedése;


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


-- a termelôi csoportok kialakulásával az egyéni gazdaságok termelésével biztonságosabbá tétele; -- a gazdasági tevékenységek diverzifikálása révén a foglalkoztatottság és a népességmegtartó képesség stabilizálása; -- a környezeti szempontokat is szem elôtt tartó agrárgazdaságok számának növelése. A vidéki térségek lehatárolását a következô szempontok4 alapján végezték el: demográfiailag kedvezôtlen helyzet; elöregedés és tartós elvándorlás; gazdasági elmaradottság; infrastrukturális elmaradottság; népsûrûség. A SAPARD-terv általános stratégiája három nagy prioritásra épül: -- az agrárgazdaság versenyképességének növelésére; -- a környezetvédelem szempontjainak elôtérbe helyezésére; -- a vidéki térségek adaptációs képességének megôrzésére. A SAPARD-terv, amely magyar és külföldi szakértôk együttes munkája nyomán készült, még nem nyert Brüsszelben végsô jóváhagyást. Az idôkorlátokra tekintettel azonban párhuzamosan folyik a SAPARD -- rendeletek megalkotása, -- pályázati felhívás megfogalmazása, -- részletes útmutató a pályázatok készítéséhez, -- irányelvek a pályázatok értékeléséhez, -- módszertani útmutató az ellenôrzéshez, értékeléshez. Magyarország SAPARD-programjának második, javított, az unió ajánlásait figyelembe vevô változata van jelenleg a közösség dontéshozatali fórumai elôtt. Az országos terv végleges elfogadása elôtt teljes bizonyossággal bemutatni a programot nem lehet. Zárszó helyett azonban azt meg kell jegyeznünk, hogy a mezôgazdaságban a magyar és az uniós érdekek nem esnek egybe. Magyarország a mezôgazdasági termelését, annak kilencvenes években történt visszaesése miatt, mindenképpen növelni szeretné, hogy a potenciális termelési lehetôségeit kihasználhassa. Az EU a mezôgazdasági túltermelésre és rendkívül magas közösségen belüli támogatási igényekre hivatkozva, a magyar mezôgazdasági termelés korlátozásában és az agrárium fejlesztése helyett a komplex vidékfejlesztésben érdekelt.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Jegyzetek 1. Az 1999. októberi állapot szerint még nincs döntés a SAPARD országok közötti allokációjáról. 2. A SAPARD pályázati felhívás készítése most van folyamatban, tehát az 19. felvázolt fejezetek cím szerint és tartalmilag is változhatnak a közeljövôben. 3. Az alfejezet az FVM által készített Magyarország SAPARD-terve 20002006 dokumentum alapján készült. 4. Az alkalmazott mutatók konkrétan a következôk voltak: Demográfiailag kedvezôtlen helyzet: természetes szaporodás, népsûrûség. Elöregedés és tartós elvándorlás: vitalitási index, vándorlási különbözet. Gazdaságilag elmaradott vagy átlagos: 1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek és egyéni vállalkozók száma. Infrastrukturálisan átlagos vagy elmaradott: vízhálózatra jutó csatornahossz, 1000 lakosra jutó személygépkocsik és telefonfôvonalak száma. Dinamikában átlagos vagy elmaradott: egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó. Általában átlagos vagy elmaradott: munkanélküliek aránya, mezôgazdasági keresôk aránya.


2007.07.11.

ÉLELMISZERIPARI KISFELDOLGOZÓK KÖZELRÔL

Recommend Documents