Előbeszéd a 4. számhoz

A királyi központ lapja

3

Előbeszéd a 4. számhoz Volt idő, amikor az ember a világról alkotott képét az elődeitől – szülők s nagyszülők – tanultak és hallottak alapján formálta, majd, ha már iskolába kezdett járni a tanítók tudása húzott néhány új vonást a benne kialakuló világlátványba. Ha a hitet is örökségbe adták neki, akkor új aspektusok érkezhettek hozzá közösség lelki vezetőjétől is, legyen volt az bármilyen felekezetű pap is. Így az emberek hosszútávon, évezredeken át képesek voltak az utódaikra hagyni, hagyományozni mindazt, ami az emberi élethez szükségesnek látszott. Nem voltak feleslegességek és haszontalanságok, mert tudták, hogy azokkal csak elvesztegetik, és nem szentelik az időt és vele az életüket. Aztán később jöttek a külső véleményformáló hatások, amelyek már nem a közösségek életteréből, hanem távolról, idegen helyekről kezdtek hatni, beleszólni az életbe. Jöttek eleinte a vándor prédikátorok, majd megszülettek a XVI. században az első újságok, amelyek messzi vidékről hozták a híreket, és lassan, nagyon lassan az emberek elkezdtek a „nem létező”, de mégis „látott” után vágyódni. Kezdték magukat, hitüket, ősiségüket feladni valami talmi, csalfa vakreményben bizakodva. Itthon is és világ számos pontján. Aztán már el is érkeztünk a mához, ahol már minden van, minden szinten és kevesen tudják eldönteni mi a jó, mi a szép, mi a helyes. Az utóbbi 1-2 évben, köszönhetően több közösségi oldal hír-, kép-, és vélemény megosztási lehetőségének még szűretlenebbül árad ez meg az, jó is és rossz is. Persze ez szubjektív megítélés kérdése. Viszont az is nyilvánvaló, hogy ezzel a lehetőséggel élve, sőt visszaélve, feltűntek a „placcon” olyanok is, akikkel vigyáznunk kellene. Olyanok, akik valamilyen – akár hátsó, provokálási – szándéktól vezérelve olyan dolgokat hirdetnek, amelyek nem szolgálják az érdekünket, tétlenséget, homályos égi megmentőt hirdetnek, ezeknek mindenféle buta nevet, alakot adva, a hirdetők magukat ezek szószólójának kiadva. Ezek a lájkolt és továbbosztott előadás felvételek, írások, igehirdetések mögött egy cél van (amely többrétegű persze), összezavarni még jobban az embereket és főleg tovább mélyíteni azt a megosztottságot a nemzeten belül, amely már évszázadok óta rágja a lelkünket. Mondhatnánk azt, hogy a normálisan gondolkodó ember „átlát a szitán” és nem vesz be minden maszlagot, de valljuk be, hogy ez a tisztánlátás szinte teljesen kiveszett belőlünk. A legnagyobb baj, hogy a nemzeti szín mögé bújva, „sohanemvolt” ősiséget hirdetve történik mindez, minden történelmi, régészeti tényt és a mitikus hagyományunkat figyelmen kívül hagyva, zagyválják össze az embereket. Azokat pedig, akik évtizedek óta fáradoznak a múlt két évszázadban átrajzolt történelmünket helyreigazítani igyekeznek, maradinak, sőt már ott tartunk, megvetendőnek hirdetik. Ez az igazi „délibáb” és nem azok, akiket az akadémikus tudomány annak nevez! Eljutottunk oda, hogy zavart látomásokban, a világot és a magyarságot megmentő jegesmedvéket vizionálnak, elfeledve, hogy ez egy pár éve futott fantasy film (Arany iránytű) egyik szereplője. Valósnak hirdetik elmebajukat, de nagyon ravaszul, mert sokan – és ezért írok itt erről – a Pilist teszik meg hátterükül, onnan eredeztetik butaságukat, szellemi üzenetnek vélt agyszüleményeiket. Persze ehhez még

hozzá társul, hogy magukat mindenféle szentember reinkarnációjának vélik, nevüket kiegészítik olyan nevekkel, jelzőkkel, amelyektől hitelességet remélnek, vagy épp jó marketingfogásnak gondolják, hiszen egy Mária Magdolna, Csaba királyfi, vagy épp egy Szent akárki nagyon jól hangzik, ahogy az is, ha magát beavatónak, isteni küldöttnek nevezi az illető az út és gyökérkeresők előtt. Ezzel szemben a valódi tudás átadóira csökken az érdeklődés, mert ők nem hirdetik a „sosemvolt”, de nagyon romantikusnak látszó hazugságukat. Ha mi nem teszünk magunkért, a jövőnkért – amely a valós múltunkban gyökerezik –, nem fog minket megmenteni semmiféle légből kapott idea, sem jegesmedve! Ahogy a régiek mondták: „Segíts magadon, és az Isten is megsegít!” De ehhez az igaz történelmünk megismerésére van szükségünk! Ezt kívánom mindenkinek! ARADI LAJOS

AJÁNLOTT INTERNETES OLDALAK: www.kiralyikozpont.hu www.apilis.fw. hu www.orszagepito.hu www.albaregalis.hupont.hu www.osbuda.hu

Dobogókő

A királyi központ lapja (2. évfolyam 2. szám) Megjelenik negyedévenként az adott hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Aradi Lajos Kiadja: Két Hollós Könyvesbolt 1081 Bp. Kenyérmező u. 3/a. telefon: 06 (1) 299-0032 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081).

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető e-mail: [email protected] telefonon: 06-80/444-444 világháló: http://kiralyikozpont.hu e-mail: [email protected] ISSN 2063-0816 (nyomtatott) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4

Dobogókő

KILÁTÓ

Budapest – geomantiai szempontból MARKO POGACNIK Budapest városszerkezetét erős polaritás jellemzi. Ez a polaritás nem is olyan régen még két különálló város létében jutott kifejeződésre: a Duna egyik partján Buda, a másikon Pest. A polaritás sémája nemcsak az adminisztratív, politikai szervezetben jelenik meg, hanem a különböző tájképi minőségekben is. A Buda környéki hegyek fokozatosan mennek át a hátterét alkotó Pilis hegységbe, ami Budának férfias, jang karaktert ad. A város egykori, erődített magja maga is egy meredek falú magaslaton terül el. A folyó túloldalán fekvő Pest rányílik a nagy magyar alföldre. Ez a női karakter, a jin hordozója.

Az ellentétek alkotó együttműködésének törvényét követve a két város ma az egyesült Budapestet alkotja. A város magja egy gyűrűn belül helyezkedik el, amely egy erőteljes tengely körül jött létre. Ezt a kört az ellentétes karakterek folytonos kölcsönhatása hozta létre. A geomantiában a táj ilyen természetű egységét holonnak nevezzük. Budapest holonja a Gellérthegy déli lábától a Margitsziget déli csúcsáig terjed, magába foglalva a pesti városfal nyomvonalának déli részét és a budai vár falának legészakibb pontját. Közepén a tengely halad délről észak felé a Duna mentén a folyó mindkét partját érintve. Ez a tengely a város gerince. A gerinc egybeesik a városon keresztülhaladó erővonallal vagy Leyvonallal. A tapasztalataim szerint a tájakat keresztülszelő Leyvonalak megfeleltethetők az emberi testet behálózó akupunktúrás meridiánokkal. Ahogy a meridiánok, a Ley-vonalak is csatornák, amelyek az életerőt továbbítják. A tájban úgy érzékelem őket, mint 6-8 méter széles éterikus folyosókat, amelyeknek nagy hatásuk van a táj vitalitására. Fordítsuk most figyelmünket a város tengelyére, azaz Budapest gerincére! A Ley-vonal a Gellérthegy déli lejtőjén éri el a holont. A tengely talpa egy olyan helyen nyugszik, amit én a város archetipikus övezetének érzékelek. Összehasonlítva az emberi testtel, ez a hátunk mögötti terület, ami szimbolikusan azoknak az erőknek és emlékeknek az ősképével fejezhető ki, melyek nem jelennek meg a mindennapi életben, de meghatározzák azokat a kereteket, amelyekben az életfolyamatok kifejlődhetnek. Tehát a Gellért hegynek nincs meghatározott szerepe a város szövetében, de

barlangjaival és gyógyforrásaival mintegy a város életének biztos hátteréül szolgál. A tengely mentén továbbhaladva észak felé a következő fontos hely a Tabán, amely a Duna és a Szent Pál folyó (a mai Ördög-árok legrégibb ismert neve) találkozása körül épült. A folyó mára eltűnt a felszínről, és a föld alá kényszerített szennyvízcsatornaként torkollik a Dunába. Maga a városrész is eltűnt és egykori magja helyén egy hatalmas útkereszteződés található. A Tabán tragikus helyzete a hely különleges rendeltetésével van összefüggésben, amit a holonon belül betölt. Ismét az emberi test példáján: ez a város szexuális zónája, az a hely, ahol a föld mélyéből a felszínre törnek a természetet, az állatokat és a természet részét alkotó emberi lényeket tápláló erők. Az emberek ösztönösen félnek az ilyen helyektől, mert azok arra emlékeztetik, hogy ők is a Földanya gyermekei. Tehát a Tabánban a hely eredeti minőségét visszaszorították. Tavalyi és idei műhelymunkánk során erőfeszítéseket tettünk a hely regenerálására. Ha a Tabán ereje nem érvényesül, akkor Budapest holonja nem kapcsolódik a szükséges mértékben a földhöz és gyengévé válik. A Tabánt kiegészítő szerepet a Duna túlpartján álló Országház játssza. A testtel történő összehasonlításban a Parlament a fej területét képviseli. A Parlament természetesen a tudatos döntések színhelye, ahonnan az egész országot teljes tudatossággal irányítják. Az élet azonban arra tanít, hogy nem lehetséges tisztán gondolkodni, ha a másik póluson az érzelmek, a természetes ösztönök és az intuíciók nem működnek. A Parlament magasra emelt helye és a Tabán elnyomott erői egymásnak nélkülözhetetlen kiegészítői. A két pólus között van egy egyensúlyi pont is, ami a Duna fölé esik, de pont azon a helyen, ahol a Lánchíd áthalad rajta. Budapest holonján belül a Lánchíd képviseli a köldököt. A görögök a köldököt, mint a középpont helyét onfalos-nak nevezték. A Lánchíd tehát a holon középpontján halad át, az egyensúlyt, az onfalost képviseli. A gerinc legmagasabban elhelyezkedő pontját a Margitsziget testesíti meg. A hatalmas folyó közepén a Margitszigetet szent szigetnek tekintjük a középkor óta ott állt kolostorok miatt. Az emberi testen a Margitszigetnek a fejtetőn lévő korona felel meg. Ha a fej az emberi intelligencia székhelye, a korona annak a felsőbbrendű szellemi rendszernek a kifejeződése, amely a városba áramló kozmikus impulzusok közvetítéséért felel. Budapest nemcsak inspiráló erejű város, hanem egyúttal főváros is. A következő kérdésünk tehát az, hogy milyen szerepet játszik Budapest Magyarország holonjában. Ebből a szempontból érdektelen a politikai szerep, ami ugyan nyilvánvaló, de minket a geomantiai szerep érdekel. Úgy érzékelem, hogy Budapestnek valóban van egy különleges szerepe a Kárpát-medence holonján belül. Ez a terület valamikor tenger volt, és továbbra is megőrizte a női karakterét a medencét körülölelő hegységekhez viszonyítva. A Kárpátok és a többi hegység férfi minőséget mutatnak. Csakhogy a tenger, ami egykor táplálta ezt a jin minőséget, régen eltűnt. Hogy lehetséges, hogy a jin energia hatalmas tömege fennmaradt? Az atmoszférában érzékeltem a medence felett elterülő finom membrán jelenlétét. Budapest holonját tanulmányozva megfigyeltem, hogy az

5

A királyi központ lapja

keleti vonulatain. A hatalmas erőre, amely ezen az úton összegyűlt, nincs már szüksége a folyónak, átnemesítve tovább lehet adni azt egy magasabb szinten, hogy a Kárpát-medence membránját táplálja. Valóban a Gellérthegy az utolsó magaslat, mielőtt a Duna eléri a síkságot. Ami azt a kérdést illeti, hogy mi a szerepe a Kárpát-medence feletti membránnak Európa, vagy akár a Föld holonján belül, arra vonatkozóan azt hiszem, hogy a jelenlegi ökológiai válsággal összefüggésben lehet jelentős feladata. Olyan erők és minőségek hatalmas gyűjtőhelye ez, amelyeket a leginkább az értelem uralta civilizációnk veszélyeztet. Ismét költői kifejezéssel élve a szív erőinek nevezhetnénk őket. A jelenlegi planetáris állapot számára a legmegfelelőbb gyógyító erő, amelyből, remélem, mind többet és többet fog tudni meríteni az emberiség, hogy a fent leírt női természetű energia segítsen helyreállítani a békéjét és egészségessé tenni a fejlődését. (Országépítő folyóirat 2002/2.)

energiaátviteli funkciót lát el. A Duna jin energiája folyamatosan tölti fel, táplálja a Kárpát-medence feletti női karakterű energiamezőt. Költői szavakkal úgy tudnám ezt kifejezni, hogy Budapestnél meghal az ifjú Duna és egy magasabb szintre emelkedik, és ugyanakkor megszületik a síkvidék érett folyója. Mielőtt Budapestre érkezne, a Dunának át kell verekednie magát az Alpok

Borítónkon

Marko Pogacnik: Neves szlovén bioenergetikus, aki a radiesztéziás mérések alapján végzett földgyógyítással foglalkozik. A módszere röviden abból áll, hogy az akupunktúrás tűk mintájára különleges vésetekkel ellátott köveket szúr a földbe azokon a helyeken, ahol valamiféle zavart észlelt a táj energetikai rendszerében. A kövekbe vésett jelek valójában olyan kozmogramok, amelyek odavonzzák a gyógyító folyamatot támogató kozmikus erőket. Számos nyugat-európai város polgármestere személyesen hívta Pogacnikot hasonló városgyógyító munkára, s két alkalommal már Budapesten is járt.

A vörös vércse

A Pilisi len mellett a terület másik – ha nem is világritkasága, de mindenesetre – különlegessége a vörös vércse. Amikor meghalljuk a pilisben élő ragadozó madarak jellegzetes vijjogását, és meg is pillantjuk őket a magasban, az átlag Pilis-járó nem tudja megkülönböztetni mit is lát, hall. A királyi központunkban többféle ragadozó madár szeli az eget, de sokakat lehet, hogy most kiábrándítok, de nem minden sólyom, ami annak hallatszik. Persze a szakértő fül könnyen megkülönbözteti a hangjuk alapján is, de sajnos sólyomból már csak nagyon kevés él a Turul-nemzettség egykori birtokán, Kerecseny pedig végképp alig bukkan fel. Az inkább megjelenő vándorsólyom mellett, nagyszámban fordul elő ölyv és vércse, köztük a vörös ne-vet viselő is. A vörös vércse (Falco tinnunculus) hivatalos elnevezése szerint a sólyomalakúak rendjébe tartozik, ezért is té-

veszthető a sólyommal össze a laikus madármegfigyelő számára. Igen nagy elterjedési területe van. Európában, valamint Ázsia és Afrika jelentős területén honos. Előszeretettel a mezőkkel tarkított erdőkben, kisebb facsoportokban, a mezőgazdasági területek és legelők közelében él. A sűrű, zárt, összefüggő erdőket kerüli, mert a zsákmányszerzésben gátolja. Az ember közelsége nem zavarja, gyakran megjelenik a városokban, így rendre megfigyelhető a Pilis környéki nagyobb városokban is, kiváltképp, ha ott magas tornyú templom található. Így például vörös vércsék fészkelnek az esztergomi Bazilika kupolájában is. Gyakran látni, ahogy egy helyben lebeg (szitál), a zsákmányt kémlelve. Szárnycsapásai gyorsak, gyakran néhány szárnycsapás-sorozat siklórepüléssel váltakozik. Ritkán kapja el levegőben az áldozatát, általában sebes

zuhanás után a földön fogja meg a zsákmányát. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal, gyíkokkal valamint nagyméretű rovarokkal, főként bogarakkal és egyenesszárnyúakkal táplálkozik. Kiemelkedő, magasabb tereptárgyakon pihen. Többnyire varjaknak a fák tetején lévő, gallyakból álló fészkét foglalja el; amíg a fészek használható, nem keres másikat. Előszeretettel fészkel más madárfajok közelében. Ha nem fán fészkel, akkor gyakran választja a fák odvait, löszpartokat, sziklafalakat, kőbányákat, várromokat és a városok magasabb épületeit – főként templomtornyok – tetőzetét. Fészekalja 3-8 to-jásból áll, melyeken 28-30 napig kotlik. A fiatal madarak szintén 28-30 nap múlva repülnek ki. A 2012. januári madárszámlálás alapján 679 vörös vércse telelt Magyarországon, de a tavasz beköszöntével számuk emelkedik, mert többen közülük melegebb éghajlatra vándorol. A borítófotót Palotai Hédi készítette.

6

Dobogókő

Pilis – valaki van ott...

HALASY-NAGY ENDRE A Pilis szakrális vonzatának létezése nem a honfoglalók felfedezése. Ők csak elődeiket követve beleköltöztek. A hely különleges hatásait a korábban ott lakók már felismerték. Akikről tudunk, a kelták (azalusok, bojok, eraviszkuszok) már belakták a hegyek peremét. A rómaiak a Pilist átszelő, a hegység középső hegygerincére is felkapaszkodó utat építettek. A Dobogókő tetején őrtorony vigyázta a környéket. A pilisi hegyeket megkerülő, a Duna-parti erődöket és őrtoronyláncolatot összekötő hosszabb út rövidítéseként épült meg a Solva Mansióból (Esztergom) a hegyeken át – Susamana (Pilisszántó) és Artemisia (Üröm) érintésével csatlakozva a Gardellaca (Tokod) és Szentendre (Ulcisia Castra) közötti úthoz – a tartományi fővárosba, Aquincumba vezető út. A két pilisi út találkozásánál postaállomás-kiserődöt, négy belső pilléres burgust emeltek. (Pilisszántó–Kálvária-dombon.) Ez a hely még a magyar középkorban is megállító és vámoló állomás volt! Gyakorlatilag nincs a Pilisnek olyan települése, amelynek földjéből a rómaiak emlékét bizonyító lelet ne került volna elő. A rómaiak a szent ligetekben, kies berkekben oltárköveket állítottak. Majd bizonyos, hogy a Holdvilág-árok kultuszhellyé alakítása is a nevükhöz és/vagy korukhoz köthető. Ismert a visegrádi Sylvanus oltár, amelynek helyén épült szálloda róla kapta a nevét. Piliscsévről előkerült Jupiter Optimus Maximusnak, Neptunusnak, Serapisnak emelt oltárkövek is erről tanúskodnak. A kései korok aztán az erdők szent helyeire emelt oltárokat pogánynak bélyegezték és lerombolták, felszámolták, eltüntették, megsemmisítették. (Az egyik ilyen átalakított oltárkő mai napig visszaköszön az esztergomi bazilika egyik oszlopfőjéről, ahol az átfaragás ellenére néhány betűje a mai napig jól kivehető.) Már Valentinianus fia, Gratianus pacifikált gótokat és alánokat telepített be Pannóniába. Ők és a később utánuk szivárgók jó helyelőkészítőknek bizonyultak. A hunok itt-tartózkodása ma sem teljesen ismert, de teljesen félreismert. Aquincumot Atilla városának mondják, a Duna-kanyar római erődjét – Castra ad Herculem-et – pedig a sicamberek városának. Az a kevés hun királysír, amit feltártak, azok többnyire dombhajlatok közrefogta völgyekben vannak. Így a legkevésbé sem légből kapott elképzelés az, hogy Atilla mindmáig meg nem talált (de mindeddig rossz helyen keresett) sírja is a Pilisben lenne. Ahogy Árpád nagyfejedelem mindmáig meg nem talált (de mindeddig arrafelé keresgélt) sírja is Pilisben van. A hunokat követő mindenféle germán népek százegynéhány évig (454–568) inkább egymás irtásával voltak elfoglalva, így nem volt módjuk, hogy felfedezhessék a hely áldó szerepét. Abban a száztizennégy évben itt germán királyok uralkodtak, torzsalkodtak, házasodtak, szövetséget kötöttek és háborúztak egymással. (A germán, vagy manapság germánnak tulajdonított Kárpát-medencei népek tarka-barka sokszínűségére és szinte követhetetlen sokféleségére álljon itt egy korántsem teljes felsorolás: teutanusok, transiugitanusok, markomannok, svébek, quádok, vandálok, viktuálok, osztrogótok, vezegótok, herulok, longobárdok, gepidák, gothinok, lovas búrok, szarmata jazygok, kosto-

bokok, bastarnák, batávok, limigantok, amicensek, picensek, taifalok, amalok, alamannok, asdingok, kárpok, peucinok, juthungok, vandálok, roxolánok, chaibonok, lugiak(logionok), hermundurok, tervingek, thuringok, greuthungok, sicamberek.) Utánuk alig-alig maradt valami. Az ő el nem vándorolt, odébb nem állt helyben maradottjaik, függetlenségüket, katonáskodó rétegüket elvesztett, irányító családjaikat, fejedelmeiket kiirtott szolgaságba jutott maradékaik azok a bizonyos szlávok, akiket a Kárpát-medencében ismét rendet rakó avarok a gyepükre kitelepítettek. (Így került az elbai szorbok – a gens Surbiorum – egy része a déli gyepűre, ahol aztán szerbként szaporodtak tovább. Maradékaik – ma százhúszezren – ottmaradtak Lausitzban.) A világverő Baján kagán sírhelyét sem ismerjük, sem nagyszámú fiainak elhantolási helyét, és a többi avar fejedelem nyugvóhelyét sem. (Csak két avar nemzetségfőét Kunbábonyból és Bócsáról). (Megjegyzésként: a kor egyetlen ismert és felismert kagáni sírjában 25 kilónyi aranytárgy volt! A nagyszentmiklósi aranyedény-készlet alig tíz kilónyi.) Aztán jöttek a honfoglalók. A kevésből annyit tudunk, hogy a honfoglalást vezénylő, bánhidai csatát megnyerő, a pozsonyi ütközetben Európa főerői ellen győzelmet arató nagyfejedelmet valahol a Pilisben temették el, egy patak forrásánál, amelyik kőmederbe folyik alá Atilla városába. Innentől kezdve ez a vidék védettnek számított, amire senki sem telepedhetett rá. Így leszármazottai a nyugvóhely peremén építettek udvarházakat, de belülre csak később, az Árpád halálát követő tíz emberöltő múltával merészkedtek, akkor is elsősorban egyházi épületekkel, templomokkal, kolostorokkal. Nagy a gyanú, hogy a korábban arra a helyre (vagy annak közelében) eltemetett hajdani keleti, bizánci keresztény főemberek, a kereszténység római katolikus szentségében nem részesült fejedelmek sírhelyei fölé épültek. (Mert ki tudja, hogy hol van Árpád fiainak sírja, és a fejedelmi székben őt követő, Zolta fejedelem temetési helye, vagy hol van Fajsz főfejedelem sírja, vagy Mihály hercegé, Géza-István testvéréé?) A legnagyobb homálya mégis csak a honfoglalást követő évszázadoknak van. Pedig az első királyi udvarházak itt álltak, az ország fővárosa, az államirányítás központja is itt volt. Királyokat és királynőket temettek oda. (III. István, IV. Béla és felesége és fia, Gertudis királyné.) Követek fogadására, királyi találkozók színhelyéül szolgáló királyi palota épült. És közben idegent nemigen engedtek a területre. Egyedül – és éppen ez a gyanús – egyházi szerzetek kaptak engedélyt a területen belüli építkezésre. (Nyilvánvalóan azért, hogy figyeljék és felszámolják a pogánynak minősített tevékenységeket, az erdőkben tartott gyülekezéseket, a hegyek ormán várt fénybenézéseket, a meddőséget szüntetni szándékozó forrásfürdőzéseket, a varázsláshoz szükséges füvek keresgélését, gyógyhatású növények gyűjtését. A még megmaradt szabad kószák, az özbégek bolyongását. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ők az egykori sírőrzők leszármazottai lehettek.) Az addig épülteket kétségkívül a török háborúk emésztették el. De a nyomokat az azt követő Habsburg idők tüntették el. Még az alapfalakat is kibányászták, a hajdan fényes kor maradékát is eltüntették. Települések enyésztek el, az újratelepítettek segítették a régi

7

A királyi központ lapja nevek felejtését és felejtetését. A Pilis rengetege azonban hívta, vonzotta az új beköltözőket is. A régi helyek szakralitása itt-ott újraéledt, és kapott új szentségi minősítést, igaz Boldogasszony (vagy Kisasszony) helyett inkább, mint Mária-kútja, Mária forrása. Lásd a ma is látogatott pilisszentkereszti Szentkútnak Máriakegyhelyként ismert csodatévő forrását, vagy a ma már nem működő Csobánka fölötti Szentkút forrását. A Napot néző magaslati ponton emelt kereszt neve árulkodó. Az éjszaka a hegyoromra felkapaszkodottakat a hajnali harmat és a római kövek hűvöse okozta hideglelésből melegítette fel az áldott Nap fénysugara, s lett a hely neve Hideglelős-kereszt. A törökök alóli szabad dúlás eredményeként új népeket lehetett az országba, és így a Pilis hegyei közé is telepíteni. Kinevezett bírájuk volt, az oklevelekben a scultetus, eredeti németben a schultheiss, a magyar soltész. Ezeket a betelepülők katonai rendben, parancsnokok vezetésével érkeztek, előre meghatározott helyre, és kaptak egy vertel (kétszáz négyszögöl, 719 négyzetméternyi) háznak való területet, és szabad kezet bármi régi épület és rom bontására, az építőanyag kitermelésére, hiszen ősz végéig, a dér beköszöntéséig fel kellett építeniük a szállásukat, ha csak nem akartak megfagyni mindjárt az első télen. Amikor Mária Terézia idején az ország első katonai felmérését készítették, már csak az új lakók tudták megnevezni lakóhelyük környezetének terepalakulatait. Így lettünk elszlávosítva az elnevezésekben. Csak hébehóba köszönt vissza sok inye, vinye, nyica, ovica, stb. szláv szóvégű név közül egy-egy magyar nevű domboldal, amit a tréfás kedvű helyi betyárok lóingatónak hívtak, ahol névből az ef-fet utólag kiretusálták. Napjaink népi tarkasága, hagyományaink különbözősége, elvi sokszínűsége, és a hely szakrális értékeivel szembeni értetlenség innen eredeztethető. Az ébredéshez idő kell, az átéléshez több nemzedék. A megértéshez az ázsiainak csúfolt, pogánynak, nevezett, a világ megértésének természetalapú felfogása, ami a fűnek, a fának, a sziklának éppúgy isteni tulajdonságot tulajdonít, mint az embernek. Jézus még – emlékezzünk erről – első apostolát is a szikláról nevezte el, (ti. Péter annyi, mint szikla), a természetben adta tanítását (hegyi beszéd), füves domboldalakon, patakpartokon hirdette igéit, és természetes vizekben merítkeztette meg kereszteltjeit. Semmi városi templom, épített urbánus környezet, falak kirekesztette tömeg, katonák felvigyázta rend, papok ellenőrizte hit, adószedők által kirabolt nép, besúgók által megfigyelt emberek. Erre a két világégés közötti munkásturisták is rájöttek, akik gyűléseiket a pilisi erdők rejtekén tartották, csábító források vizénél gyűltek össze sört inni, és az internacionalizmus mákonyától megittasulni. A Pilis még ad a lombjai között letelepedőnek, a rétjein elidőzőnek, szikláin elcsodálkozóinak ilyes ihletést. Rávezetésül némi hajdani köveket, Pilis-oltárokat is felállíthatnánk, a már odagyökereztetett keresztfák után. Nem elsősorban megfeszülnünk kell, hanem mély levegőt venni, és kortynyi tiszta vizet inni a ránk váró nehézségek leküzdéséhez. A Pilis ösvényein talpalva erőt gyűjthetünk hozzá, a városi fényektől távol a szemünk tágabbra nyílhat. Mert a legközelebbi hongyűlésen is – Madách szavait idézve – nem annyira ragyogó tehetségekre lesz szükség, mint férfias kitartásra, melyet a hatalomnak sem mosolya meg nem bűvöl, sem ráncolt szemöldökje nem rettent vissza, s e két dologban erőnket próbálni elég alkalmunk volt a lefolyt időben.

Rómaiak a Pilisben – Renescere virtus Pannonica A római építmények legérdekesebb és legkülönlegesebb emlékei éppen a Pilisben, vagy annak vonzáskörzetében találhatók. Elég, ha csak Visegrád Sibrik dombi római erődre (Pone Navata) vagy a nemrég feltárt Gizella telepi kiserődre, Pilismarót (Castra ad Herculem) vagy a Hideglelős kereszt vagy Dunabogdány (Cirpi), Szentendre (Ulcisia Castra) castrumaira, castellumaira, és az őrtornyok, burgusok sorára gondolunk. Legérdekesebbek ezek között az úgynevezett négy belső pilléres burgusok, amelyekből a Pilisben találták a legtöbbet. Hely

Belső méret

Falvastagság

Külsőméret

DunabogdányKőszegtő

14,06x13,06

1,5 m

17,06x16,06

PilisszántóKálvária

14,1x14,1

1,7 m

17,46x17,46

Budakalász – Luppa csárda

16,3x15,5

1,5 m

19,3x18,5

LeányfaluBenzinkút

16,12x16,25

1,6 m

19,32x19,45

Óbuda Nánási út

16x16

1,6 m

19,2x19,2

A négy belső pilléres burgusok - minden hiedelemmel ellentétben nem erődök, várak, burgok, hanem – útellenőrző pontok és postaállomások voltak, a Cursus Publicus lóváltó helyei. Földszinti bejáratuk két méternél szélesebb, tehát nem ajtó, hanem kapu, ahol a korabeli postakocsik is befértek. A római kor útjain zajló forgalom korántsem volt egyhangú. Meglehetősen sokféle formájú, változatos kiképzésű és felépítményű kocsik közlekedtek a pilisi utakon. Kísérték a felvonuló hadakat, cipelték a légiós felszereléseket, bonyolították a kereskedelmet, továbbították a postát és szállították az utazókat. A reda vagy raeda, a gall eredetű, négy küllős kerekű, könnyű kocsin gördült a Cursus Publicus, az állami posta. A szegények petorritum-a szintén gallus eredetű nyitott kocsi, négy kerékkel, a sátoros pilentum, császári tisztviselők kocsija a carruca, vagy a tömörkerekű teherszállító plaustrum és a sarracum. A Carrus, azal nyelven kocsi (innen a kordé), a katonák poggyászát vitte a menetelő légiók után. A főnökséget és asszonyaikat vitte a carruca dormitoria, a hálókocsi, az Arcera, betegeket szállító kocsi. Velük zörgött, csikorgott, nyiszorgott, zötykölődött még a Cisium, kétkerekű, tető nélküli könnyű kocsi, két, vagy néha három lovas fogattal (a mai cséza), az Essedum, brit-kelta eredetű harci kocsiból fejlesztett könnyű kétkerekű, a Covinus, brit-kelta eredetű harci kocsiból tovább alakított könnyű kétkerekű és a Carpentum, két tömörkerekű, etruszk eredetű fülkés kocsi. Négykeréken gördült a Carruca, négykerekű nehéz kocsi, hosszú távolságokra, (volt külön hálókocsis változata is, a Carruca Dormitoria), a Petorritum, gall eredetű csomagszállító szekér (neve jelentése=négy keréken gördülő, mert a kelta petor=négy, a rit=kerék). A sokféle közlekedő eszköz forgalmát kénytelenek voltak törvényekkel szabályozni, mégsem lehetett hogy a hivatalból úton lévő magas rangú állami személyek leszoruljanak az utakról. II. Theodosius császár 438-ban közzétett törvénykönyve, a Codex Theodosianus pontos előírásokat tartalmazott a kocsik köz-

8

Dobogókő lekedésére, terhelésére. A jogszabály a már korábban érvényben lévő előírásokat foglalta össze, amikor például az egyes kocsifajták legnagyobb terhelésért megállapította. A könnyű, személyszállításra használt birota 200, a vereda 300, a currus 600 font terhet vihetett magával. A raeda és a carpentum ezer-ezer fontot szállíthatott, a lassú, áruszállításra alkalmas angariát és a clabulát pedig 1500-1500 fonttal lehetett megterhelni. Theodosius jogszabálya azt is meghatározta, hogy milyen jószágból mennyi vontathatja a meghatározott kocsifajtát, és a személyszállító kocsikon hány személy utazhat. (Például a carpentumok nem vihetnek többet, mint csak három személyt. (Cod. Theod. 361.)

Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében

Csobánka

Messze bent a budai hegyek között húzódik meg Szűz Mária csobánkai kegyhelye. Keletkezesének legendáját a környékbeli nép így adja elő: A mostani szent kút helyén régen mocsár volt, ahová egy pásztor járt itatni és delelni. Egyszer dél felé hirtelenül Mária alakja emelkedett ki a mocsárból és a kis Jézust tartotta a karján. A megdöbbent pásztor nem mert hinni a szemének, mégis elmesélte a faluban, hogy mit látott. Napról-napra kitódult a kíváncsi nép és mind többen vélték látni a mennyei jelenséget. Egy-két ember megmosta sínylődő tagjait a vízben, vagy egészen megfürdött benne és íme meggyógyult. Híre ment a csodának és mind messzebb vidékről sereglett össze a nép imádkozni és gyógyulást keresni. Később a mocsarat kitisztították, kutat ástak és föléje kápolnát. emeltek. A kápolna gyönyörű fehér falai között őrködő Mariahilfkegykép utal a csobánkai búcsújárás német eredetére, egyben azonban Közép-Európa megíratlan kultusztörténetének is jellegzetes dokumentuma. A képnek a régi Habsburg-birodalomban

ezernyi másolatával találkozunk mindenfelé. Története vetekszik a legizgalmasabb regénnyel. Megjelenik előttünk az eredeti kép mestere, Lukas Cranach, aki tudvalevőleg rokonszenvezett ugyan Luther tanításaival, de a keresztény festő legnemesebb kötelességéről, Szűz Mária megfestéséről nem tudott megfeledkezni. A kép később a szász választófejedelem ajándékaképpen egyik Habsburg főhercegé lesz és Innsbruckba kerül. Nemsokára csodatevő hírbe jut és ünnepélyesen az innsbrucki Szent Jakab plébániatemplom főoltárára helyezik. A kép másolatokban is terjedni kezd. (Egyik másolata a passaui kapucinusok templomában szintén kegyképpé válik. Bécs ostroma idején (1683) az udvar Passauban tartózkodik és Lipót király sokszor ájtatoskodik előtte. Fenyegetett birodalmát a Szent Szűz oltalmába ajánlja. A győzelmet, majd a török hatalom hanyatlását az uralkodó a Keresztények Segítsége közbenjárásának tulajdonította. Ettől fogva a kegykép másolata villámgyorsan elterjedt az egész habsburgi monarchiában. Akárhányszor a másolatok is csodatevő hírbe kerülnek, így Solymáron, az óbudai Máriakövön, Bodajkon, Szentantalon, Homokkomáromban, Tétszentkúton, Turbékon, Doroszlón és még sok más helyen. Ott voltunk egy Sarlós Boldogasszony-napi búcsún. A pünkösd csodája elevenedett meg a szemünk előtt, amikor magyar, német, szlovák parasztok sok nyelven, de egy szívvel magasztalták Mária örök dicsőségét. Korunk és hazánk egyik legégetőbb problémája, a nemzetiségi kérdés talált itt pillanatra megoldást a közös szülőföldhöz való ragaszkodás és az egyező istenélmény boldog igézetében. (Veritas Könyvkiadó, Budapest, 1944, 61-62.old.)

Bálint Sándor (Szeged, 1904. augusztus 1.–Budapest, 1980. május 10.) néprajzkutató és művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”, a XX. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, rövid ideig nemzetgyűlési képviselő. Fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak. A katolikus egyház kezdeményezte a boldoggá avatását.

9

A királyi központ lapja

Gyöngyösi Gergely: Szent Pál első remete rendje testvéreinek életét ajánlják (részlet az Összefoglalás, avagy rövid leírás, amely az öszszes szerzetes számára részletezi az előmenetel és haladás segédeszközeit, valamint a hibákat és a hibák ellenszereit (Epitoma) című művéből, ford.: Bellus Ibolya) Szent Pál első remete rendje tiszta, édes és kellemes. A közösség életéből hiányzik a keserűség és az unalom, de ott van az öröm és a derű, csend van náluk és nagy nyugalom. Távol áll tőlük, hogy „ez az enyém, az a tied”, kedvesen beszélnek és társalognak egymással, ennek gyönyörűségét annál nagyobbnak érzi az, aki egy vagy két napig közöttük él. Amikor felvirrad a nap, sőt napkelte előtt, amikor még a kakas sem kukorékolt, valami olyat látsz náluk, ami a világiak között nem szokás. Horkolnak a szolgák meg az egész család, zárva vannak az ajtók, s álmukban mindnyájan a halottakhoz hasonlítanak. Mihelyt azonban mindegyiküket felébreszti, vagy legalább figyelmezteti a sekrestyés, kitörlik az álmot a szemükből, szemérmesen fölkelnek, állva szent kórusba tömörülnek, és kezüket fölemelve szent himnuszokat énekelnek. Nincs szükségük hosszabb időre ahhoz, hogy felocsúdjanak álmukból és tompultságukból, mint a világ fiainak, akik miután kikászálódtak az ágyukból, egy óra hosszat ásítozva nyújtózkodnak és üldögélnek, majd az árnyékszékre mennek üríteni, aztán kezet és arcot mosnak, végül felöltöznek, és a cipőhúzásra is sok időt vesztegetnek. A remetéknél semmi ilyen nincsen, senki sem hív szolgát, mivel mindenki ellátja önmagát. Nincs szükségük sok öltözékre, sem áloműzőre, mert amint kinyitják a szemüket, fegyelmezettségük folytán mindjárt olyanok, mint azok, akik sokat és

hosszan aludtak. Mivel semmilyen étel nem terhelte meg gyomrukat és nem ittak túl sokat, hosszabb ideig tartó pihenésre sincs szükségük, sőt korábban kelnek föl. Az álmuk zavartalan és józan. Senki sem lát olyat, hogy valamelyikük részegen hortyog, vagy szuszog, vagy álmában hánykolódik meztelenül, hanem rendesen fekve fegyelmezettebben alszanak, mint ahogyan mások virrasztanak. Mindez valóban egy bizonyos önfegyelmezésből fakad. Az emberek között kétségkívül szenteknek és angyaloknak kell tartanunk őket. A nagy istenfélelem ugyanis nem engedi őket öntudatlanul nehéz és mély álomba merülni. Ezért mihelyt felébrednek, azonnal fölkelnek, és a prófétai himnuszokat olyan szép összhangban és dallamosan, olyan ritmusban és hangversenyszerűen zengik, mint a méhek, hogy sem lant, sem síp, sem egyéb hangszer nem ad ilyen hangot. Tehát mikor majdnem mindenki ásítozik, undorító módon bódult állapotban van, horkol, vagy hanyatt fekve csalárdságot forgat az elméjében, emezek (a remeték) énekelnek: „Dicsérjetek az Urat a mennyből” (Zsolt 148,1). Midőn pedig felkel a nap, az egyik a szentségházhoz megy, a másik pedig ahhoz a mesterségnek és munkának szenteli magát, amelynek ismerője. Itt a művészek, építészek, kőfaragók, szabok, vargák, kézmű-vesek, festők, szoboröntők, márvánnyal dolgozók, bognárok, kőművesek, ötvösök, mozaikkészítők, aranyozok, ezüstművesek, ércöntők, másolók, illuminátorok, ácsok, pékek és szakácsok munkálkodnak gondosan fáradozva. Amazok elkezdik a napi könyörgéseket, folytatják a reggeliekkel, majd a Szentírás olvasásával foglalkoznak. Vannak olyanok, akik jártasak az írás és a tanítás művészetében, és félrevonulva celláikba csöndesen könyveket írogatnak. Aztán imádságokat mondanak. Ilyen a prima, a tertia, a sexta, a nona, a vesperas, a halottak vigíliája, a hét bűnbánati zsoltár, a tizenöt magán imádság és a szemlélődések. Tehát mikor mások lakmaroznak, vigadoznak és pajzánkodnak, meg a sok étellel megtömve hasukat elvonulnak, s a világi emberek meg nappal is alszanak, emezek (a remeték) himnuszokat énekelnek. Sőt éjszaka is virrasztanak. Mellettük végül is nincs kibomlott hajú feleség, sem gyerekek, akik majdani árvaságukat siratják, szolgák sem vizslatják, hogy kilehelik-e lelküket, hanem szabad a lelkük, s csak arra az egyetlenegyre figyelnek, hogy utolsót lehelve az Úrnak kedvesen távozzék el.

(Gyöngyösi Gergely egy másik írását előző számunkban közöltük!)

10

Dobogókő

KILÁTÓ (ebben az új rovatunkban nem a Pilisben, de vele összefüggésben lévő, területekre szeretnénk a figyelmet felhívni)

Szent Pál és az ördög – a budai hegységben Dr. KUMLIK EMIL Hogyan jön össze Szt. Pál az ördöggel? Határozottan ellentétes világnézetük ellenére, különös módon mindketten figyelemre méltó szerepet játszanak a Budai Hegység földrajzában, – és minden bizonnyal annak történelmében is. A Szent István király által bajorországi „svábokkal” benépesített Solymár községtől alig félórányi járásra fekszik az Ördöglyuk nevű sziklabarlang. Lejárata az ottani kőfejtő felett nyílik. Belül több ágra szakad, és számos érdekes látnivalót nyújt a ritka természeti jelenségek iránt érdeklődő turisták számára. Hogy mi köze az ördöghöz, vagy a régi időkben mi köze lehetett, ma már nem tudjuk megállapítani. Nem messze a Nagyszénás nevű hegytől, ahonnan az út a pilisszentiváni szénbánya érintésével Pilisvörösvárra vezet, két Ördögtorony nevezetű dolomitszikla is látható. A kisebbik csupán hatméternyi, de a nagyobbik magassága eléri a 25 métert. Mindkettőjük alakja és vonásaik is, valóban valami ördögi jelleget mutatnak. A magasabbik, az emberhez való hasonlatosságában messze az életnagyságnál nagyobb sziklaördög meseszerű sisakot visel fején. A sziklát néhány évvel ezelőtt még – az uradalom engedélyével – hegymászó-iskolának használták. Ez természetesen válogatott életveszélyekkel jár együtt, és akinek kedves az élete és tagjainak épsége, annak számára testgyakorlás céljából egyáltalán nem ajánlható. Az 59-es villamos végállomásától meredek – és ugyancsak kényelmetlen – földút vezet az Ördögoromhoz. Az életveszélyen túl – amelyben a mászó kedvű turisták a többrendbelileg felhagyott kőfejtések meredek falain részesülhetnek, – ezek a sziklaképződmények semmi ördögit sem nyújtanak. Ellenkezőleg: a Duna völgyére és a Svábhegyre nyíló kilátást általában „mennyei szépként” dicsérik, nem is beszélve a közeli Ördögorom-csárdáról, ami a vasárnapi kirándulók számára bizonyára nagyobb vonzerővel bír, mint a Pokol Fejedelmének szóban forgó szószéke. A ma embere számára az eleven ördög, mint az ijesztgetés eszköze, teljesen elvesztette jelentőségét. Nem így a korábbi évszázadokban: akkoriban a keresztényi jámborság olykor babonává fajult, amelyben az ördög nagyon „fontos” szerepet játszott. Különösen így volt ez a száraz időben többnyire észrevehetetlen Ördögárok esetében, amely erősebb zivatarok alkalmával rohanó vízfolyássá növekszik, és sok-sok veszélyt rejteget. Az Ödögárok korábbi neve Szent Pál-árok volt. A Szent Pál-völgyben, a Zsíroshegyi menedékháztól indulva negyedóra alatt érhető el az Ördöglyuk-barlang, ami egy, a Szépvölgyben található Szent Pál-magaslat alatt függőlegesen a mélybe vezető üreg. Veszélyessége miatt elzárták a turisták elől. A Szent Pálról elnevezett helyek lehetőség szerint teljes listája: a Pálhegy, (ez a Hársheggyel azonos); alatta a Pálvölgye (Pasarét) a Pál-vendéglővel; majd a másik oldalon, Óbudával szemben a Pálvölgyi-magaslat, ugyanott az imént említett Ördöglyuk, amit Pál-lyukának is neveztek, és végül a korábban Szent Pál-ároknak hívott Ördögárok.

Az összes ilyen földrajzi objektum eredeti (nem-ördögi) elnevezése a Hűvösvölgyben egykor otthonos Pálos-rendi szerzetesektől és kolostoruktól ered. Utóbbit egyházi lakói Szent Lőrincről (Budaszentlőrinc) nevezték el. A kolostor épületének helye a Szépjuhászné közvetlen közelében lévő régi telken az ottani csekélyke rommaradványokról némi fáradozással még felismerhető. Lőrinc páter, akit utóbb szentté avattak, a magyar Pálos-rend 1301 és 1310 között épült kolostorának és a hozzátartozó templomnak negyedik „generálisa” volt. A kolostort és a templomot az Anjou-házbeli magyar királyok annyira kedvelték, hogy szinte zsúfolásig megtöltötték a királyi házból származó műkincsekkel, de azok egyébként is a Magyar Királyság legjobban támogatott egyházi alapítványai közé tartoztak. Nagy Lajos király Remete Szent Pál földi maradványait Velencéről Budára hozatta, és a hűvösvölgyi pálos kolostor Szent István-kápolnájában temettette el. Ezzel ott új zarándokhely jött létre. Kolostorát 300–500 szerzetes lakta, és hírét messze Magyarország határain kívül is ismerték. A kolostor remetéi közül a leghíresebbek egyike Báthory László volt. Húsz évet töltött a Nagy-Hárshegy utóbb róla elnevezett barlangjában, ahol ezen idő alatt a Szentírást magyarra fordította. Arról, hogy földalatti hajlékában volt-e valami tennivalója az ördöggel, nem tudunk, de valószínű…

11

A királyi központ lapja Egyedülálló a világon

A Pilisi len

Igen, a címben olvasható egyedülállóság nem valami újságírói túlzás, hanem valóság. A Pilis, és így az egész haza, büszkélkedhet egy olyan növénykével, amely csak itt a Pilis szélén, a Szénáson, Pilisszentiván határában lelhető fel, egy igen kicsi élőterületen. Így akár be is kerülhet a Dobogókő által meghirdetett, A Pilis 7 csodája játékunkba. Tessenek rá szavazni! Ennek a kicsike pilisi növénynek (Linum dolomitikum) rokonai, a mediterrán területen, Görögországban és Balkán-hegység sziklagyepein fordulnak elő. Mivel a Szénás ezen része klimatikailag hasonlatos a Balkánhoz, így lehetséges, hogy e világritkaság képes volt megtelepedni és túlélni évezredeket. Önálló fajtaként Borbás Vince 1897-ben írta le és foglalta rendszerbe, leírva azt a különlegességet is, hogy bár viszonylag kisterületen (mindössze 10 hektár) élő fajtáról van szó, mégis két változata szaporodott el, az ovális és a lándzsás levélformájú változat. Ez tovább fokozza kuriozitását. A növény alacsony, fásodó szárú „törpecserje”, jellemzően 10-15 centiméter magas, a növény méretéhez képest nagy, élénksárga többesével álló virágokkal. A levelek szürkés zöldek, tőlevélrózsát alkotnak. Termése tízrekeszes tok. Virágzási ideje május-júniusban van, ezért a fokozottan védett terültre tévedőket, mi is arra kérjük, hogy óvatosan és figyelmesen túrázzanak ezen a vidéken. A növény fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft, ami azt jelenti, hogy elpusztítása (letépése, eltaposása) esetén ennyi a büntetés.

A szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata (1526) után Buda és környéke a győztes törökök kezére került, akik porig rombolták a magyar pálosok kolostorát, és mind legyilkolták azt a huszonöt szerzetest, akik az utolsó leheletükig védekeztek a pogányok ellen. Szent Pál holttestét még időben biztonságba helyezték, éspedig a Felső-magyarországi Trencsénbe (Trentschin; Trencín) vitték, ahová a törökök soha nem jutottak el. Magyarország viszszafoglalása (1686) után a rend új keretek között folytatta működését, egészen 1781-ig, amikor II. József császár, sok más renddel és kolostorral együtt, feloszlatta. Boldogult gróf Apponyi Albert fáradozásainak köszönhetően az elűzött magyar pálosok, akik addig Lengyelországban éltek és működtek, 1924-ben a budai Gellérthegyen lévő új otthonukba költözhettek, ahol a Szent Iván-barlangban jól látogatott kicsiny templomuk volt, és buzgón munkálkodtak a katolikus hit elmélyítésén. A monda szerint az Ördögárok elnevezés az első magyar pálos kolostor egyik szerzetesétől származik. Hűvösvölgyi kertészem állítólag még boldogult nagyapjától hallotta, hogy egy bizonyos pálos barátnak, Innocentus páternek a kolostor kiterjedt környékén igen sok sváb lelki gyermeke volt. Tavasszal és nyáridőn, a nagy felhőszakadások idején mindig nyomatékosan figyelmeztette őket a gyakran kiöntő Szt. Pál árokra, amelybe egyszer valamelyik Pünkösdvasárnapon egy sváb szerelmespár belefulladt. Szegény emberek gyermekei voltak, akik már réges-rég úgy éltek egymással, mint férj és feleség, de nem házasodtak össze. Inno-

cent atya tudott erről, és megfenyegette őket, hogy megtagadja tőlük a feloldozást, ha a következő Pünkösdig nem kötnek házasságot. „A helyetekben a mostani árvíznél én nem merészelnék átkelni a Szent Pál-árkon. Ez az Ördög árka, ahogy azt inkább hív-ni kellene; már sokkal jobb keresztények életét is kioltotta, mint amilyenek Ti vagytok Ketten.” Megígérték neki, hogy megjavulnak, de ahogy át akartak kelni a legközelebbi, régóta korhadt fahídon, az leszakadt alattuk. Szorosan átölelték egymást, és belefulladtak a tajtékzó vad hegyi patakba. Még akkor is szorosan átölelve tartották egymást, amikor földi maradványaikat pár nappal később a mai Városmajor erdejében a víz partra vetette. (Sonntagsblatt, 1940.) Megjelent: Magyar Krónika (Kanada) 2002. július 12.

Ahol újságunk otthonra lelt

www.kiralyikozpont.hu és ahol mindig a Pilis a téma

12

Dobogókő

A Pilisben működő erők III. rész

Sárkány a Pilisben

SIMON TAMÁS Immár szokásunk szerint az előző rész zárómondatával kezdve: Teremtő Isten akaratából, Istenanyánk szeretetéből, ajándékuk gyanánt Földre szállt az Ember Isteni segedelme, a Sárkány.

SZENT MIHÁLY – SZENT GYÖRGY KERESZT Most nézzük meg, hogyan, milyen asztrálmítoszi szerke-zetben, milyen – szakrális történelem által megrajzolt – erővonalak mentén jelenik meg ez a Sárkány a Pilisben. Elöljáróban újra le kell szögezni, a Pilis és a Börzsöny a szakrális erők tekintetében szétválaszthatatlan egységet képez, melynek egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka éppen a Sárkány jelenléte. A Pilis a Börzsöny „tetejéről”, a szakrális működés északi irányából, a Sarkcsillag, a magyar néphit Bábamatullája, a legtöbb ősi kultúra világhegye – Ég és Föld közötti átjárója felől kapja működésének teremtő és megtartó erejét, az itt „rejtélyes ábrában” megmutatkozó Boldogasszonyunk és az innen kiinduló Sárkány minőségén keresztül. A Börzsöny legészakibb és a Pilis legdélibb pontját egy tengely köti össze, melyet nem csak a térkép tájolása szerint érzékelünk függőlegesnek, hanem az említett É–D irány okán is. Az északi irány a Sarkcsillagra mutat, melyen keresztül halad a tengely, világunk forgásának, éltető mozgásának, a Teremtő és Teremtett összeköttetésének tengelye. A magyar pásztor, mikor botját a földbe szúrja, ezt a tengelyt teremti saját mikrokozmoszában, ezen keresztül fog felsőbb világokba eljutni. Bárhonnan kerüli ezt a botot – a világfát, az égig érő fát – mindig északi irányba néz. Ettől hát az „előttem van észak, hátam mögött dél…” szakrális igazsága. Ezen irányhoz képest a merőleges tengely, a K–NY iránya a földi dimenzió. A keletkezés és elnyugvás, egy örök ciklus kezdő és végpontja, mely azonos pontot jelent, a földi lét meghatározó minőségének, az Időnek jelölője. A két tengely együtt alkotja a Teljességet, kereszteződvén tehát a Keresztet. Térjünk vissza az első részben felvetett hagyma-hasonlathoz. Az egymást fedő, követő, takaró, részben módosuló – rétegek végül is ugyanabba az irányba mutatnak, ha megfelelően értelmezzük a látszólag változó gondolat-szerkezeteket. A legkülső réteg, amely még koherensen értelmezhető, az elmúlt kétezer év során kialakult keresztény terminológia, természetesen nem mindig az éppen aktuális egyházpolitikai előírások értelmezési tartományában. Így hát a Teremtés pillanatával egyidős szellemi minőségek, a Hierarchiák, most ezen terminológia szerint neveztetnek. A vertikális, az Égi tengely Szent Mihály tengelye, a horizontális, a Földi tengely az ő földi „megfelelője”, Szent György tengelye. A két tengely kereszteződése az Ég és a Föld Egy-ségét felmutató Kereszt. Ahogy az első részben már leírtam, a Sárkány-gerinc

anyaméhet formázó területe a Pilisben Vénusz-i terület, kétszeresen is, mivel a Bika és a Mérleg zodiákus egyaránt jelöli. A Vénusz otthon, uralomban ebben a két állatövi jegyben van jelen. Szent György ünnepe április 24., azaz a Bika havában (Szent György Hava), Szent Mihályé szeptember 29., azaz a Mérleg havában (Szent Mihály Hava) jelölődik, ráadásul mindkettő az első dekádban, így még hangsúlyosabban képviselik az évkör ezen két pontjának szakrális minőségét. E két időpont keretezi az emberi élet külső, anyagi és belső, szellemi útjának időtartományát. Szent György napja Vénusz termékenység-varázslatának, a természet kirobbanó erejének ünnepe, a megújult vizek ekkor hatalmas erővel törnek föl, a tél szorításából felengedett föld termékenyítő erejét adva. Az ember az évkörben a kifelé fordulás, az élet anyagi teremtésének időszakát kezdi. A fű már kisarjadt, a régiek lovas hadseregei most indulnak hadba. Az állatokat ezen a napon hajtják ki a legelőkre, a havasi esztenákra. Szent Mihály napja ebben az értelmezési szerkezetben ennek ellentétes pólus-párja. A természet élete itt megszakad, bár még ennek nincs látszatja, a Nap fényében fürdő növények csodálatos színekben pompáznak, de profán hasonlattal élve ez a ravatalon fekvő, szépen felöltöztetett emberhez hasonlatos. A hadak most befejezik a hadjáratot, az állatokat visszaterelik téli szálláshelyükre, az emberek megköszönvén a Teremtő életet fenntartó ajándékait, megtisztítva elteszik földművelő szerszámaikat. Az utolsó betakarítás ünnepe, a szüreti mulatságok még ekkor zajlódnak, utána már a Nap elszentülése, az ember befelé fordulása, a sötétség lélektisztító idejére való felkészülés kezdődik. Mindkét „Szent” a Sárkány legyőzésének férfi minőségét jeleníti meg. Ha teljes pontosságra törekednék, a férfi és a legyőzés kifejezést is idézőjelbe kellene tennem. Szent Mihály angyal, és nem szent, elvben nem kötődik nemhez, a sárkány legyőzése pedig az előző részben leírtak szerint nem értelmezhető ebben a kifejezésben. Mihály arkangyal az angyali hierarchiában különleges helyet foglal el. Számos megnevezése közül csak a legjellemzőbbek: „Arkangyalok vezére”, „Mennyei seregek vezére”, „Merkúr angyalainak ura”, „Izrael védőszentje”, „Isten Hercege”, „Fény Hercege”. Iszlám hagyományban az ő könnyeiből születnek az angyalok. Illyés András szavaival élve „…azelőtt a Synagoga fejedelme volt, most pedig az Anyaszentegyházé.” Ezen a néven már az Ószövetségben szerepel, héberül „Mi ká él” – „ki olyan, mint az Isten?”, így, kérdő módban. Ott a Sátánnal Mózes holttestéért küzd, természetesen győzedelmesen. A keresztény ezoterika ebben az összefüggésben „facies Dei”, „Isten Arca”-ként említi, aki az isteni üzeneteket a prófétáknak álmukban közvetíti. Az Újszövetség a Jelenések könyvében Az Isten ellen lázadó angyal, a Sátán legyőzőjeként mutatják meg: „és vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki nevezteték ördögnek és Sátánnak, …a földre,…”. Az előző részben utalásszerűen már jeleztem, ez vulgáris értelemben nem fogadható el, eszerint a Föld ugyanis a Teremtés büntetőtábora, ahová a „selejt”, vagyis az Anyagba büntetésként zárt Ember, és a lázadó Angyalok egyaránt „levet-

A királyi központ lapja tetnek”. Ilyen értelmezés a hermetikus iratok között ugyan fellelhető, de már egy késői, görögök által átértelmezett változatban. A zsidó hagyomány azonban nem csak innen, hanem Zoroaszter tanaiból is merített ehhez szellemi muníciót, ami nem lenne számunkra különösebb probléma, ha a mai értelemben egzisztáló keresztény egyház nem ezt fogadná el hittételei fundamentumául. A magyar ősvallás „Szerelemvallás”, Isten és Ember között a Szerelem teremt kapcsolatot. A magyarság nevezi őt „Úr Szent Mihály” – nak, egyes kódexekben még fellelhető archaikus kifejezéssel „úr ar Mihály arkangyal”-nak. Vallási kultusza Bizáncban válik először hivatalossá, Rómában a VI. században kezdődik. Nálunk Szent László rendeli el hivatalos ünneplését, ez egészen a XVIII. századig tart. Egyik kezében kardot tart, lángpallost, melynek szimbolikus megjelenítője a hármas kereszt. Másik kezében mérleget, amellyel a földi létből távozó lelkeket méri, azonos módon az egyiptomi rítussal. Itt megint sántít a közvetlen értelmezés, hiszen a haldoklók segítőjeként, a lelkek hazakísérőjeként „Szent Mihály lován”, „Szent Mihály útján” (vagyis a Tejúton) nem feladata a megítélés. A mérleg a Mérleg zodiákusnak valóban megfelelő eszköze, de nem a kiegyensúlyozás, a harmónia megteremtése a célja, hanem az Ember számára az évkör elmúlt felében végzett munkájának saját mérlegelése, mit tett az isteni elrendelésnek megfelelően, és miben hibázott. Valódi feladatára az „Isten hercege” és a „Fény hercege” megjelölés világít rá. Égi dimenzióban király értelemszerűen csak a Teremtő Isten lehet, a herceg pedig az ő gyermeke. „Merkur angyalainak ura” – ként isteni megbízatásra ő kíséri a Fényhozó Sárkányt (aki itt Lucifernek neveztetik) a Földre, ahol az az Ember anyagi kereteinek megteremtésében és fenntartásában főszerepet játszik. Szent Mihály közvetítő és felügyelő a földi lét színpadán. „Isten hercege” – ként ő kíséri és támogatja Isten földre született fiát az anyagi lét keretei között, ő a Sárkány és Krisztus közötti viszony kiegyensúlyozója az Atya mindenkori elrendelésének megfelelően. Innentől kezdve ő „facies Christi”, „Krisztus arca”. A Pilisben megjelenő É-D irányú, vertikális Égi tengely tehát Úr Szent Mihály megjelenítője, Börzsöny tetejétől a Pilis aljáig érő hosszúságának épp a felénél, a mérleg közepénél a Szent Mihály hegy jelöli ezt a minőséget, a tengelyre merőleges hegygerinccel szelídítve, kézben tartva az időnként zabolátlan Sárkányerőt. Tengelyének pilisi felén megjelenik a Szent Mihály kereszt, mégpedig a szántói tövises kereszt Pilisre vetített rajzolatával tökéletesen egyezően (1. ábra, Váry István kutatása alapján). Ezen a tengelyfélen virágoznak ki azok a Mária-kegyhelyek, melyek Mária jelenések helyszínein épültek, gyógyító erejű források fakadásától kísérten. A Kárpát-medencében több ilyen hely van, mint a világon együttvéve, de az, hogy ezekből öt a Szent Mihály tengely pilisi, mintegy harminc kilométeres szakaszán helyezkedik el ilyen sűrűségben, ilyen egyértelműen jelezve ezen tengely kiemelkedően erőteljes szakrális voltát – nos, ez még itt sem jellemző. A vízszintes, Földi tengely Szent Györgyé. Nevének értelmezésben a legismertebb a „geos orge”, vagyis a földművelő. Ez teljesen kézenfekvő az évkör rá osztott időszakát nézvést. Másfelől ő Szent Mihály földi megfelelője, vagyis ugyanabban az üdvtörténeti rendben a Föld földi művelése a feladata, ugyanúgy, ahogy égi megfelelőjének a Föld égi művelése. Ikonográfiájában annyira hasonlít Égi társára (azonos, fehér, vagy ezüst

13

14

Dobogókő

alapon piros keresztet ábrázoló pajzs, katonai ruházat, a sárkányt megtipró póz), hogy csak az angyali szárny különbözteti meg őket (2. és 3.ábra). Mint földi szent, konkrét személlyel azono-

sítható, csak éppen ezen személyek többen voltak annál, mintsem az egyház ezt szokásos gyakorlatában tolerálni tudta volna, így törölték a szentek névsorából, de ünnepét megtartották, április 23-án, ez nálunk a „Béla”-ság okán 24-e lett. A már szokásos módon először a bizánci egyház szentje lett, majd később Rómáé, Európában viharos gyorsasággal terjed kultusza. Közös ikonként ő a Sárkányölő Szent György. Ábrázolásában innentől a sárkány ölése az alapvető mozzanat, amit azzal tetéznek, hogy a sárkány ebben a küzdelemben abszolút kiszolgáltatott helyzetben van, egy nálánál nagyságrenddel nagyobb méretű, tetőtől – talpig páncélozott, erőteljes lovon ülő lovag lándzsájával szíven szúrja (4. ábra). Az esemény innentől kezdve – minden

belemagyarázás ellenére – nélkülöz mindenféle szakrális mozzanatot, erősítve a sárkánnyal való együttérzésünket. És ez fontos, mert így ez az ábrázolás – szándékával ugyan ellentétben – mégis az igazság átélése felé terel minket. Szent György ugyanis nem öli meg a Sárkányt. Ha megtenné, vége lenne a földi létnek, ahogy ezt Illés isteni megfékezése is igazolja. A leggyakoribb mitológiai magyarázat a Napvitéz György küzdelme a Sötétség Saturnus – Sárkányával, győzelmével tehát az évkörben új erőre kap a Nap, minden mehet hát az Isteni rendben tovább. Valójában a Saturnus maga megtette már a legfontosabb kezdő lépést ebbe az irányba, az általa uralt (egyébként az életet

védő mozdulatlanságot generáló) Bak csillagjegyből a Vízöntőbe lépve (melyben nemcsak uralomban, de erőben is jelen van) szabadítja fel a természet újjászületéséhez, újjáteremtéséhez nélkülözhetetlen energiákat. Némileg leegyszerűsítve, itt átadja a stafétabotot a Marsnak, amely a Bakban még segítője a mozdulatlanságot fenntartó Saturnusnak (ehhez is ugyanolyan energia befektetésre van szükség, mint a mozgás fenntartásához), és amely a Kosban a Nap hathatós támogatásával már a Természet, az Élet mozgásának újraindító erejét adja. A Kost követő Bika havában a Sárkány közvetett úton vesz részt ebben a folyamatban. Itt a szűzi tisztaság már a meddőséggel szinonim minőséggé vált, ennek megszüntetését pedig provokációs technikával kényszeríti ki. Addig falja a szüzeket (szüzességet), amíg meg nem jelenik a felszabadító férfi, amelyik az ő önfeláldozása révén meg nem szünteti ezt – az ebben az időszakban – már visszahúzó erőként egzisztáló minőséget. Az emberek eleinte (jellemzően) megpróbálják kikerülni az elodázhatatlan változást, áldozatul juhokat ajánlanak fel a sárkánynak (a Juh a Bak keleti megfelelője), de ez nem lehet megoldás, hiszen ez a már túlhaladott Baknak az aktuális mozgás-minőséggel ellentétes erejét helyezné uralmi pozícióba. A juhok természetesen rövid időn belül elfogynak, elkerülhetetlen a szűz-esség feláldozása. A sárkány önfeláldozása magától értetődő a történések ismeretében. A legendárium szerint Szent György a Sárkánnyal való találkozás során így fordul a (még) szűz királylányhoz: „Bátorodjál immár, mivel nem esik semmi bántódásod! Most pedig vesd le övedet, tedd bátran a sárkány nyakára, meglátod, mely nagy csodákat művel Isten.” A sárkány ezután kezes bárányként követi őt vissza apjához, a királyhoz. A leányok övének leoldása szüzességük végét jelöli, a teremtett világ rendje helyreállt, a király (Teremtő Isten) végre újra keblére ölelheti lányát. A Sárkány pedig ott álldogál a háttérben, a jól végzett munka örömében. A szentek legendáriumában a történet azonban tovább folytatódik. Egyik változatban a város lakói annyira megrettennek a Sárkánytól, hogy kikövetelik Györgytől megölését. Ez a mozzanat tökéletesen leképezi az Ember és a Sárkány viszonyát, amelyben az Ember saját félelme-szülte démonait azonosítja vele, így önmagán kívül helyezvén azokat, a Sárkányt bűnbakként felhasználva próbálja mentesíteni magát a ráháruló felelősség alól. A másik változatban a megrettent embereket maga Szent György zsarolja imigyen: „Maradjatok veszteg, mert engem Jézus Krisztus küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket a sárkánytól. Higgyetek azért Istenben és vegyétek fel a keresztséget. Ha pedig ezt cselekszitek, halálra döföm én ezt a szörnyeteg sárkányt”. Az emberek persze azonnal megkeresztelkedtek, „ekkor Szent György Isten segedelmével halálra döfte a sárkányt”. Ha ezt a történetet készpénznek vennénk, Napvitézünk nevét ezentúl csak csupa kisbetűvel, szentgyörgyként írnánk le, mivel nem csak halálra döfte jótevőnket, de Jézus Krisztus nevét is a szájára vette, nem beszélve arról, hogy Istenhitünk is alapjaiban rendülne meg. A történet-változat nagyobb részt ugyan igaz, de épp a lényege eltérő ettől az értelmezéstől. Ahogy az előző részben utaltam rá, az Ember története időnként krízisbe torkollik (hangsúlyozottan saját hibájából), ekkor jelenik meg Isten küldötteként a Krisztus-hierarchia soron következő leszállása, Új-ra írni Isten és Ember szerződését, azaz szövetségét. Ez magával vonja a Sárkány működési keretének megváltozását, az átállás idejére pedig működésének felfüg-

A királyi központ lapja gesztését. Ha ezt a Sárkány megölésével visszavonhatatlanul véglegessé tesszük, valójában öngyilkosságot követünk el. A történet ilyen lezárása a kereszténység vallássá merevedésének következménye, melynek súlyát évszázadok óta húsunkba hatoló intenzitással éljük meg. Hogy még élünk, annak jele, hogy a Sárkány valójában nem halt meg, a Pilisben legalább is bizonyosan működik. A horizontális tengelyt itt a helynevek jelölik, az esztergomi Szentgyörgymezőt, a Visegrád melletti Szentgyögypusztát, és a Szent Andrásról elnevezett sziget Szent György dombját összekötő vonal mutatja meg helyét. Ez a tengely a Börzsöny Pilis korona csakrájába benyúló területén keresztezi a vertikális Szent Mihály tengelyt, „véletlenszerűen” egy Disznós nevezetű helyen. Égi felügyelőként két ponton Szent Mihály-i területen halad át, Zebegényen (ez az Árpád kortól Szent Mihály védelme alatt áll), és a váci Szent Mihály hegyen.

KÉT „SÁRKÁNYOS” NŐI SZENT A Sárkánysággal összefüggésben még két női szent is megjelenik a Sárkány-gerinc működésében, Antiochiai Szent Margit és Árpádházi Szent Margit. Földrajzilag mindketten a gerinc anyaméh alakú területének bejáratánál, a Pilis „fej-ér” pontján Dömösön. Antiochiai Szent Margit a magyar Turul nemzetség kiemelkedően tisztelt szentjei közé tartozik. II. András szentföldi hadjárata befejeztével hozza haza fejereklyéjét. Megkapja a „Patrona Regni” címet, IV. Béla Istennek ajánlott lányát róla nevezik el. Neve a görög „margerita”-ból eredeztethetően gyöngyöt jelent, ez a magyar hagyományban (is) a tisztaság és a szüzesség fehér drágaköve. Névünnepe a népi emlékezetben július 13., a katolikus naptárban július 20. Kódexekben megörökített története a legtöbb női szentéhez hasonlatos, amennyiben Jézus–hitét megvallja, ahhoz minden megpróbáltatás és kísértés ellenére ragaszkodik, a pogány uralkodó, bíró, helytartó, stb. házassági ajánlatát visszautasítja, kínzásokat erős hittel tűri, állhatatossága következményeként kivégzik. Ami lényegileg eltérő, hogy ábrázolásában a sárkány vele egyenrangú főszereplőként jelenik meg (5. ábra). A leírtak szerint a börtönben (vagyis a „pusztában”) arra kéri Istent, mutassa meg szemmel láthatóan ellenségét, akivel meg kell küzdenie, ekkor a sárkány jelenik meg, aki elnyeli (újra megjelenik az a jellegzetes momentum, melyet az előző részben taglaltunk). Őt a kereszt jelével szétpukkasztja. A sárkány ezután ember alakban kísérti, le-

15

lepleződése után kiderül, a prefektus érdekében, házasságszerzői céllal. Mellesleg a prefektus nem a Gonosz megtestesülése, kezdetben tisztelettudóan, szinte szeretettel közelít Margithoz, a jézusi történetet is ismeri, csak jelentését nem ismeri fel. Margit mind a négy elem beavatását megkapja, fáklyával kínzatása és kiömlő vére a Tüzet, megkötözése a Földet, ilyen állapotában vízbe vetése a Vizet, a sárkány „szétpukkanása”, másodszor „elpárolgása” a Levegőt idézi meg. Itt valójában a Sárkány megigazulásáról, megkereszteléséről van szó, ebben a misztériumban Margit és a Sárkány egyek. Az őket ábrázoló kép inkább emlékeztet családi idillre, mint a legendáriumok szövege által sugallt élet-halál küzdelemre. Margit lefejezése a Sárkány népmeséikből ismerős fővesztésével azonos, ebben a történetben a racionális gondolkodás akadályozó szerepét mutatja fel az új, Krisztusi szövetség szeretet-parancsával szemben. Antiochiai Szent Margit magyarországi kultuszának látványos jeleit számtalan neki szentelt, az ő védelme alá helyezett templom mutatja. Ezek közül legjelentősebb a dömösi prépostság, melyet 1107- ben Álmos herceg, II. Béla királyunk édesapja alapít. Dömös nevét a fennmaradt írásos dokumentumok közül elsőként Szent László oklevele említi, de tudvalevően itt már korábban is királyi palota áll, amely fontos gyűlések színhelye. A Képes Krónika tudósítása szerint itt kap halálos sebet I. Béla király, egy fontos gyűlés alkalmával, beomló trónja alatt. Különböző vonatkozásokban mind a négy Béla királyunk kötődik ehhez a helyhez. Mind a négyen koronázásuk, vagy haláluk időpontja okán a Bika csillagjegyhez tartoznak, névünnepük, április 23., Szent György napja előtti nap. Sorsuk és működésük összefonódása a Hellyel, a Sárkánnyal, a Vénuszi ősprincípiummal törvényszerű. A Béla név a Bél, a Belső minőség jelölője. A Pilis jelentéskörének egyik fontos eleme a „BeLSő”. A Pilisben számos helyhez kötődnek egyenként Béla királyaink, de így, mindnyájan együtt, csak itt. Mintha a „Bél” minőségnek itt valamilyen gócpontja jött volna létre. Meg kell tehát néznünk ennek különböző szintű megnyilvánulásait. Dömös neve sokfelől értelmezhető. Korai magyar névváltozata „Demes”, latin nyelvű oklevélben „Dimis”. A döm gyök a dem, dom, gom, csom, tem gyökökkel is kapcsolatos. Sumér szóból eredően Bobula Ida „kikötőcölöp”- ként értelmezi. Röviden összefoglalva, egy minőség összesűrösödött (tömör) csomópontját jelenti, amely egy kanyarnak (spirituális irányváltásnak) fontos állomása, kikötője. Az eddigiek alapján egyértelműen a pilisi Sárkány-minőségről van szó, amely ezen a ponton a tájban, látvány szinten is megjelenik. A magyar királyok a Turul – nemzetség Kárpát – medencei megjelenése óta élet-halál harcot vívnak Nyugat-Európa meghatározó hatalmával, a Német-Római császársággal, annak elődeivel és utódaival egyaránt. A magyarságot végül csak a török megroppantó erejű támadása után, 1541-ben sikerül uralmuk alá vonni. A németek elleni küzdelem végigkíséri a középkori magyar történelmet, fizikai – szellemi szinten sokkal nagyobb veszélyt jelent, nemcsak a magyarság, de minden nép számára, mint a keletről hódító tatár és török. Dömös a két említett forrásban olyan alapvető fontosságú királyi gyűlés helyszíne (I. Béla és Szent László irányításával), ahol fenyegető német támadás elhárítása, ennek megszervezése, illetve elindítása a feladat. És itt a konkrét történelmi eseményeket nyugodtan tágíthatjuk a spirituális értelmezési tartomány felé, ahogy ez szakrális királysá-

16

Dobogókő

gunk működésében természetes folyamat. Ettől válik talán érthetőbbé, miért kapcsolódik ide negyedik szentként IV. Béla leánya, Szent Margit. Nevét Antiochiai Szent Margitról kapja, aki a „Patrona Regni” címet viseli, a magyarság „égi patrónájának” földi társa. Az 1241. év hatalmas veszedelmében ennek a patrónának újra kellett születnie szent nemzetségünk királyi sarjában. De miért éppen most, amikor korábban is fenyegette országunkat hasonló vész? Erre az eddigi legvilágosabb válasz Szántai Lajos „Örök Királynak leánya” című művéből sugárzik. A tatárjárás aktuálpolitikai tényező, amelynek több helyen előforduló magyarázata, hogy „bűneink miatt” következett be. De lenyomata egy kozmikus szintű romlásnak, a kozmikus sötétség eljövetelének is. A két Margit története látszólagos eltéréseket mutat. Antiochiai Szent Margitnak meg kell kapnia az elemek beavatását, táltos királylányunk már születése pillanatában beavatott. Legendáriumában sárkányról közvetlenül nem esik szó, annál több küzdelmeiről. Míg Antiochiai Szent Margit küzdelme a leírtak szerint (látszólag) a külső világban, a földi létsíkon zajlódik, Margitunk nincs külső kényszernek alávetve, az ő küzdelme tisztán spirituális dimenzióban folyik. Valójában a két történet lényegileg azonos, eltérő időtartományban, ennek megfelelően eltérő hangsúlyokkal. Az emberiség mindkét időben végveszélyben van, Krisztus földre szállásának célja ennek elhárítása. Az Ember anyagi világban való Létét megteremtő és fenntartó Sárkány további működését egy „új szövetség” keretei között kell folytatnia. Meg kell őt keresztelni, és ezt Antiochiai Szent Margit a Sárkánnyal egyesülve, belülről el is végzi. Börtön – pusztáját Fény tölti be, amelyben a Diadalmas Krisztus jelenik meg. Árpád-házi Szent Margit feladata a „bűneink miatt” bekövetkező kozmikus katasztrófa elhárítása. Itt az Ember bűneiről van szó, melynek egyenes következménye a pusztító erők, a Sötétség térnyerése. Margit a Fényben a Szenvedő Krisztust látja, leszáll tehát a növekvő Sötétségbe, hogy bűneinkkel szembenézve elérje a tisztulás azon szintjét, ahol a Fény már valódi királyát, a Diadalmas Krisztust mutatja meg. Ez hatalmas küzdelem, amelyet minden embernek meg kell vívnia egyenként és együttesen. A sötétség a gyógyulás terepe, az ember itt képes meglátni az általa teremtett Sötétséget, innen képes – szembenézve vele, megtisztítván azt – a Fénybe emelni. Asztrálmítoszi keretben rátekintve erre, Margit az évkör legsötétebb időszakában, a Bak csillagjegyben a szaturnuszi Sárkányminőséget marsi energiával segíti a következő stáció, a Vízöntő felé. A Bak jegyben a Sárkány megmerevít, „kővé változtat” minden életet, mert ekkor költi ki tojását, a Világtojást. Így védi az Isteni terv szerint újjászülető Élet csíráját, a minden évben ekkor megszülető Fény – Krisztust. A Vízöntőben a Sárkány a mozdulatlanságba merevedett Anyagot a mozdulás Energiájává változtatja. Ha ez a lépés nem történik meg, az Élet megszűnik. Itt van Margit üdvtörténeti feladata, az égi Sárkánnyal földi minőségében egyesülve továbbvinni az Ember-i életet, a Fény mag-állapotából a tetőpontig, amelyet az évkörben a téli és a nyári napforduló mutat meg. A zodiákus évköri ábrájában az Új Idő megteremtésének kardinális keresztje, annak függőleges tengelye jelenik meg itt (6. ábra). Egyik végén Rák jegyben, a Diadalmas Krisztus stációján Antiochiai Szent Margit, másik végén a Születő Fény – Krisztus helyén Árpád-házi Szent Margit. Ezt a tengelyt vízszintesen keresztezi a Vénusz

két minőségét jelölő Bika és Mérleg jegy, Szent György és Szent Mihály. Így együtt a Keresztet jelenítik meg.

BOLDOGASSZONY A BÖRZSÖNYBEN Térjünk vissza a cikk elején említett Pilis-Börzsöny konstellációra. A Börzsöny tetején megjelenő, áldott állapotban levő női alak értelmezése az eddig „hagyma-analógia”-ként emlegetett jelenség-körbe tartozik. Vagyis nem egy, és megmásíthatatlan jelentést hordoz, hanem egy olyan minőséget, melynek időben és térben több „héja”, rétege van. Ez pedig az Istenasszony, a magyarság Boldogasszonyának minősége. Méhében ikerpár növekszik, minden ősi hagyomány Istengyermek-ikrei. A magyar hagyományban ez az ikerpár Hunor és Magor, ezen a rétegen elindulva Enéh-ről, Nimród feleségéről van szó, ezt erősíti, hogy a pilisi pólus Férfi minősége (a Koponya a hozzátartozó testtel) a legegyértelműbb értelmezés-síkon a magyarság ősapja, Nimród. Ennek a pólus-párnak a Pilis-Börzsönyi megjelenése nagyon izgalmas téma, de jelen keretek között említése csak a Boldogasszony–Sárkány kapcsolat szempontjából történik. A rajzolaton megjelennek a „beszédes” nevek (7. ábra). Hogy a látvány nem képzeletünk csalfa szüleménye, egyértelmű eligazítást nyújt a szív helyén feltűnő Szívszakasztó-gerinc, a domborodó anyaméhben a Kis-Pulya és Nagy-Pulya bérc, felettük, már a testen kívül, a születést vigyázó Bába-hegy. Az anyaméh bemeneti folyosója a Rakottyás-orom, utána a Rakottyás-völgy nevet viseli, felettük a Baglyas-tető teszi egyértelművé a születendő magzat-minőséget (a Bagoly az Ikrek csillagjegy második holdháza). A Sárkánnyal való kapcsolat ezek után valóban izgalmas összefüggésekre mutat. A fej korona csakráját a Tábor-tető fedi. Egy másik tanulmány teljes feladatát adná ennek felfejtése, most azonban csak a tábor szó Tab-Tűz jelentéskapcsolatára utalnék. Felette a „fej-ér” koronáját Drégelyvár adja. Ez a hely különleges energiák pontja, ez jószerivel egyetlen magyarázata azon történéseknek, amit a tények szintjén mindenki ismer, az 1552. év török ostromának, Szondi György várkapitány hősies,

17

A királyi központ lapja

A láb felett közvetlenül terülnek el a csitári-földek, a Csitár-puszta a Csitárkereszttel. A csitár szó „csatár”, „fegyverko-vács”, „pajzskészítő” jelentésű.

A SÁRKÁNY – FAROK

ám reménytelen ellenállásának. Ebben a történetben szinte minden mozzanat megmagyarázhatatlan a ráció szintjén, itt olyan erők működtek, amelyek nem csak Szondi György, de a török előtt is ismertek lehettek. Ebben az időben és helyszínen nem a katonai megfontolások, hanem szakrális tényezők döntöttek. Most elégedjünk meg a hely nevének szemügyre vételével. Sumér szálon a „Daragul” szó feleltethető meg Drégelynek, ez pedig Enlil istenségre utal. Ő örökletes ágon az „Istenek apja”, a szél, a levegő ura – más szóval a kifejezés megfejtése: viharisten vára. Ez egyértelműen a Sárkány-minőségre utal, ha mégis kételyek merülnének fel, meg kell nézni a korábbi térképeken olvasható latin név-változatokat, melyek jelentése: Sárkányvár. Az arc vonalán lefelé haladva, a száj helye Kecske-bérc (Bak –Saturnus). A torok helye Sárkánytörés. A mellek helye Kőkapu (Saturnus anyag-minősége), a pocak teteje pedig Dobogó-hegy. Itt most csak utalásképpen említem, hogy a pilisi Nimród felett levő Dobogókő és Nimród köldök (teremtő) – energiájának vonalával megegyezően Istenasszony köldökenergia – vonala is megjelenik, ugyanúgy Turult nemzve, mint Férfi-párja. A dobogókői megjelenéssel azonos pozícióban a Magas-bérc, Bábahegy és Nagy-hegy hármasa az Orion csillagkép övcsillagait formázza. Zárójel most bezárva. A Boldogasszony testi és szakrális működésének pontjain fellelhető Sárkány-elemek arra utalnak, mintha ezeket maga Boldogasszony hozta volna létre, és a szintén beszédes nevű Dorottyával indította volna el a Pilis irányába, olyan szellemi erőként, amely majd a vertikális Szent Mihály tengely felső, északi végén „testesül” meg. Ezek az elemek közvetlen védőburkot alkotnak a felső részeken, hasonlóan a már említett Sarkcsillag (Boldogasszon matullája) körül elhelyezkedő Draco, azaz Sárkány csillagképhez (8.ábra). Ez a védelem „földi” síkon is megjelenik, az arc feletti részen Csitár nevű terület a csitári kápolnával, amely meglehetősen távol esik a lakott területektől, szakrális ereje mégis működővé teszi. Innen kezdődik az a mesterséges alagútrendszer, amelynek egyik végpontja Drégelyvár.

A Sárkány tehát Dorottyán („Istennő ajándékán”) keresztül „testesül” meg, vagyis válik (a térképen) láthatóvá, energetikai-lag érzékelhetővé (9. ábra). Ő áll a tengely csúcsán (Dorottya-bérc, Dorottya-lápa, Dorotyin), alatta, pontosan a tengelyen a Sátán-bérc a kiinduló pont, ő a Sárkány farka. Körülötte, mintha a Dömös alatti területen néznénk körül, sorjáznak ugyanazon nevű pontok: Disznós, Vadalmafa-lápa, Vadálló. A „boldogasz-szonyi” indíttatásból a Szívfájó-bérc és újra a Sárkánytörés. Az indulás ősprincípiumi erői a fenti nevek által jelölt Vénusz és Hold mellett a Jupiter és a Saturnus. Utóbbi kettő csak az indítás energia-impulzusát adja, a Sárkány erővonalán már csak egyegy pontján, kísérő minőségként tűnnek fel, hogy azután a pilisi végpont Dobogókő-irányú kisugárzásában újra felbukkanjanak a Szer-köveknél és a Zsivány sziklánál. A Jupiter-i teremtő erőt Dorottya közvetíti, történetében forró ónnal (más forrásokban olajjal) teli kádba vetik, ahonnan szebben lép ki, mint valaha volt. Ezután kilenc napra börtönbe zárják, éheztetik, de még szebben áll elő. Az ón Jupiter ősprincípium féme (a börtön, a kilencesség és a kínzás, szétdarabolás utáni újjászületésről az előző részben tettem említést), így együttesen tehát jupiteri beavatásról van szó. A Sárkány Saturnus-i energiáját itt nem csak a Sátán-bérc elnevezése mutatja, de a táj is. A tágabb környék tekintetében is egyedülálló módon ez a hely olyan kőtengerrel borított, hogy növény a környékén sem terem. A „Sárkány-törés” elnevezés ezen a két helyen fordul elő. Ennek jelentését kutatva két kézenfekvő változatra gondolhatunk, a Sárkány megtöretésére, vagy arra, hogy zabolátlan erőként törzúz. Mindkettő logikus, és más összefüggésben valóban előfordul. Azonban itt másról van szó. Boldogasszony torok csakrájánál (e csakra funkciójának megfelelően) ad anyagi-szellemi formát a Sárkánynak, egyúttal kijelölve annak útját és feladatát. A „Pilis” szó jelentései közül a talán kevésbé ismert a sumér Pilsu, jelentése: „törés”. Az út tehát a Pilisbe vezet, a feladat pedig a Föld szív csakrájának energiaellátása, védelme. A Sárkány végig a Szent Mihály tengelyen halad a keserűsi végpontig. Kígyózó mozgása néhol kiszélesíti a tengelyt, néhol

18

Dobogókő

– szűk tartományban – az erővonal ágakra szakad, hogy azután újra egyesüljön (ez csak a Börzsönyi részen van így, a Szent Mihály hegytől kezdve, ahol a gerinc kezdődik, már osztatlanul halad tovább). Ha a Sárkány erővonaláról beszélek, ez nem a Szent György vonalat jelenti, hanem csak a Sárkány útját jelölő, máshol elő nem forduló energiavonalat. Az út következő jellegzetes pontja a Csóványos, itt „megcsóválja” farkát, „csóvát” vet vele, vagyis itt csatlakozik be látványosan a Mars ősprincípium, amely a Vénusz–Hold minőséget marsi energiával telíti, támogató erőként innen végigkísérve a Sárkányt az úton. Következő pont a Nagy Hideg-hegy, melyet félkörben a Hideg-hegy, Kis-Hideg-hegy, Hideg-kút, Fagyosasszony szegélyezi. Ez a minőség – kör bukkan majd fel a már említett Zsivány szikla melletti Hideg-lyuk és Fagyoskatona (a „Fagyos” férfi–női pólusa) pontjain. Rögvest ezután ennek ellentétes erő-pólusán, a Korom-bércen halad keresztül, párhuzamosan marsi erők kíséretében (Nagy-Vasfazék, Kis-vasfazék, Vasfazék-völgy, Vörös-bérc, Vörös-haraszt). A Pokol-völgy következik, hogy ez miért éppen itt van, most nem szorul magyarázatra. Nem véletlenül, itt keresztezi az a vízszintes tengely, amelyet három község: Márianosztra, Kóspallag és Szokolya fémjelez. Szakrális tengelyről van szó, ebben sűrűsödik össze a Börzsöny számtalan szent helyének ereje. A börzsönyi pálosok jelenléte is szemléletesen jelzi a hely minőségét, 1352-től már bizonyíthatóan itt működnek, ezen a tengelyen koncentrálva kolostoraikat. Márianosztrai kolostorukat az ifjú Nagy Lajos alapítja, itt épül föl a Magyarok Nagyasszonyának (Maria nostre – a mi Máriánk) szentelt kegytemplom. Hozzájuk tartozó terület Toronyalja, itt – romjaiban még ma is látható kolostort építenek az elmaradhatatlan halastóval, a felette levő területet ők művelik, akkor még lakatlan, „kos-parlag”-nak nevezik el, teljesen bizonyosan nem az esetlegesen ott legeltetett juhnyáj után. Ezen a helyen az 1700-as években épül falu, tót telepesekkel, a Szűz Máriának szentelt templom a tőle kissé távolabb létesített kálváriával érdekes módon éppen a Sárkány erővonalán épül meg. A falu mellett két Vaskapu nevű terület között találunk egymás mellett egy Kis-Vaskapu és egy Nagy-Vaskapu nevezetű hegyet, olyan kis területen, ami a Nimród-koponya alatti „vaskapus” területegységre utal. Közvetlenül alatta a Piroska-hegy erősíti Kos-parlag marsi energiáit. Néhány kilométerrel odébb, Szokolyán, a mai református templom helyén pálos templom állt, a falu határában levő Pap-hegyen szintén pálos kolostor épül. A hely jelentőségére utal, hogy Szent Margit vezeklő imái itt szökkennek szárba, az akkor még Szokol nevű falu „vadászkastélyában”, tehát pálos kolostorában békül össze IV. Béla István fiával. Szokolya címere pedig Szent György ismert ábrázolása. Ezek után nem szorul magyarázatra, miért éppen itt működnek a pálosok olyan koncentráltan, ami még a Pilisben is szokatlannak számít. A Sárkány-út ezután, már szinte monoton ismétlődésként KisCsitár és Nagy-Csitár nevű területen folytatódik, talán már nem meglepő módon Kis-Vadálló és Nagy-Vadálló hegyek kíséretével. Számos Pilis-kutató foglalkozott már a Pilisben egyetlen helyen előforduló „Vadálló” nevű hegygerinccel, sokféleképpen közelítve annak jelentését és jelentőségét. Tény, hogy ez a figyelem nem érdemtelenül, nem csak látványossága okán fordul felé. A Börzsönyben még két helyen jelenik meg, a pilisivel

együtt ugyanazon az É–D irányú Szent Mihály tengelyen, a Sárkányt kísérve. Ezek tehát egy rendszert alkotnak, érdemes tehát a Sárkány rendszerében újra átgondolni összefüggéseiket, akkor is, ha úgy tűnik, hogy a Vadálló kövek gerince ettől a rendszertől függetlenítve, önállóan is képes funkcionálni (talán éppen a Sárkány-erő okán).

A SÁRKÁNY-GERINC Továbbhaladva, a tengely – kereszteződés már említett Disznós nevű pontján keresztül jutunk el a Sárkány gerincéhez, amely szakrális értelmezésben az ősi hagyomány Életfája, ami a Földben gyökerezik, és az Égig ér, és amelynek kezdőpontja a Szent Mihály-hegy. Innen indul az Út, amelynek létezéséről csak keveseknek volt tudomása, ereje valamilyen homályos borzongással, egyben felemelő érzéssel töltötte el lelküket, annak ellenére, hogy nem lehetett pontosan tudni, milyen célból, és hogyan működtették. Nincs jelzett turistaút, semmilyen leírás, de még csak célzás sem található róla, miközben végig szentélyek, oltárkövek szinte teljesen elporladt maradványai szegélyezik. A kevesek, akik végigjárták mégis, úgy emlegetik, mint a régiségben is titkos, csak beavatottak által működtetett zarándokutat. Így most megismerni csak az erő-érzékelés útján, belső intuíciókra, nyitott szellemi állapotban fogadott égi útmutatásokra hagyatkozva lehet. A Sárkány valóságosan élő mivolta itt mutatkozik meg igazán. Felfedezhetőek a gerinccsigolyák tetején szentély-maradványok és erőpontok által megjelölt stációk, melyek (kettő kivételével) a hetes csakra rendszer pontjai is egyúttal. Az egyes stációk zarándok-feladatait ezen csakrák energetikai funkciói mutatják meg. A gyökér csakra a Szent Mihály hegy teteje, a gerinc kiinduló pontja, az életfa gyökere, az ősökkel való találkozás, kapcsolat helyszíne. Ezt a Nagymaros és Zebegény közé eső teljes területet az első olyan térképek, amelyek a Börzsöny egyes pontjait névvel ellátva tüntetik fel (az 1700-as évek második felében), Teufelbergnek, azaz Ördög-hegynek nevezik. A mai térképeken persze cizelláltabb a kép, de az Ördög-hegy, egyes helyeken Ördög-gerinc itt is jelen van, a Sárkány-erővonal ezen a gerincen fut le a Dunához, hogy azon keresztül Dömösön át folytatódjon. A gyökér csakra helyét az 1. ábrán látható tövises kereszt kehely alakú talpazata is megjelöli, mivel ennek a csakrának egyik szimbóluma a kehely, az életfa gyökerének hordozója. A tövises kereszt pedig Váry István kutatásában szintén életfaként jelenik meg (Váry István tövises kereszt-kutatása és a Sárkány gerinc kutatása egymástól függetlenül, de egy időben folytak, egy ponton törvényszerűen kapcsolódva, mivel az eredmények a két erőrendszer szimbiotikus összefüggéseire utalnak). A csakra rendszer következő pontja a szex csakra, az élővíz erőközpontja, a nemi szervek finomtesti irányítója. Ez a tájban szent erők által áthatott területen, általam Tündér-mezőnek nevezett helyen található. Itt a gerinc kiszélesedik, a női minőségű tisztás férfi-párja az erővonalat keresztezve mutatkozik meg a másik oldalon, Mars-mezőként. A hely szakrális termékenységi szertartások helyszíne, a szellemi megtermékenyítés otthona. A következő stáció egyben a plexus solaris, a napfonat, a köldök csakra helye. Egy kőmedence maradványai sejlenek fel ezen a ponton, ahol az alámerülés szertartása folyhatott, a meg-

A királyi központ lapja termékenyítés aktusa után a megtermékenyülésé. A nem túl régi hagyományban a Sárkány-gerinc térképeken is megjelölt elnevezése: Alsó-, Középső- és Felső Keresztes-kő, ami a három emberi létsíkot jelöli ki. Ez a rendszer nagyjából illeszthető a Sárkány-gerinc működési szerkezetébe, de utóbbi lényegesen öszszetettebb szakrális rendszert mutat. Ez a stáció az Alsó Keresztes-kő helye. A Sárkány-gerincen végig a Vénusz, a Hold és a Mars ősprincípiumok kísérik a zarándokot. Az út során azonban mind a héttel találkozhatunk, igaz, csak egy-egy ponton. Ezek a pontok „ügyfélszolgálati irodák”-ként működnek, ahol az egyes ősprincípiumok energia-minőségével találkozhatunk. Ismereteim jelen állása szerint ezek a pontok kötetlenül illeszkednek a rendszerbe, szemben a stációk és csakrák meghatározott haladási sorrendjével. Vagyis csak azokat keressük föl, amelyekre az adott úton éppen szükségünk van. Az úton ez a Nappal kezdődik, és a Holddal fejeződik be, az Ég Király-párja keretezi ezt a vonulatot. A szív csakra kőoltár és kapu is egyben (10. ábra), igazi énünk, legbelsőbb lényegünk megtalálásának helye – lehetősé-

ge. Ha az oltárra áldozat gyanánt le tudjuk tenni alsó világunk gátló erőit, átléphetünk a lélek kapuján a szellem felső világába. A Szív Kapuja fizikai megjelenésében azonos A Rám-hegy oltárkövével (Ferenczy szikla), amely egyébként a Nimród csillagkép középső övcsillagának pontja, a Pilisre vetült csillagkép kellős közepe, a Szív-csakrája. A Pilisben még található ilyen kő, ezek mindegyike egy erőrendszer Középpontját, Szívét jelölik. Hogy ezek a rendszerek mi módon alkotnak teljes egységet, további kutatások témája. A Szív Kapuját elhagyva a Középső Keresztes-követ érintjük, a Sárkány-gerinc és az Üstök-hegy gerincének találkozásánál. Innen az erővonal már a Sárkány Üstökének Üstökös-energiájával kiegészülve folytatódik. Ezen a ponton szemmel láthatóvá válik a Vadálló kövek jelentése a Sárkány erőrendszerén belül. A börzsönyi Sátán-bérctől elindulva a Sárkány-erő a különböző ősprincípiumi erőktől kísérve, erősítve, vagy szabályozva, de hatalmas lendülettel zúdul pilisi végpontja felé. Ezt a kereszteződést elérve, magunk is úgy érezzük, mintha most hagytuk volna el a síugró sáncot, és röpülnénk az előttünk váratlanul kitáruló pilisi belső magba, a végén valahol a Rám-hegybe, vagy a Szer-kövekbe csapódva. Itt magunkon kívül kárt semmi sem szenvedne, de elképzelhetjük, hogy rombolná szét a Sárkány-erő a Pilis szívének finomenergia hálózatát, melynek éppen táplálása lenne feladata. Felidézve a néphagyománynak azon moz-

19

zanatát, miszerint a vadon élő állatok nem vadállatok, ilyen névvel csak egyet illet, a „fenevadat”, adódik a következtetés: a Vadálló kövek jelentése, és feladata ezen Sárkány-erőnek moderálása, kijelölt mederbe terelése. Innen nézvést fedezhetők fel azok nyomok, amelyek a Keserűsre felvezető nyugati gerincek és a közöttük lefutó völgyek összefüggő rendszerét még sejtetik, a mai állapotukban kézzelfoghatóan, a legmagasabb Üstök gerinctől a Disznó-szállásig. A gerincek felső két harmadán markánsan megjelennek a hajdanvolt építmények kőlenyomatai. Ez egyben arra is utal, hogy több gerincen is utak, ezeken azonos szakrális minőséget képviselő stációk sorakoztak, melyek az egyes gerinceken azonos szintvonalon helyezkedtek el. Ezeket vízszintesen, a csúcsot körbe ölelő koncentrikus körívek mentén összekötötték, a völgyek felett átívelő völgyhidak segítségével. A hidak gerincről indított pillérei a Vadálló kövek némelyikénél még jól kivehetők, a beomlott hidak hatalmas kőelemei, mintegy megalitokként fedezhetők fel a völgyekben. Így horizontálisan és vertikálisan egyaránt bejárható erővonal rendszert alakítottak ki, melynek funkciója sokkal inkább szakrális jellegű volt, mintsem a fizikai védelmet szolgálta. A derékszögű fordulat után a Felső Keresztes-kőhöz, a torok csakra pontjához érünk, amit a Prédikálószék jelöl ki. Ez a szellemi tartalmak formába öntésének, a kimondott szóval, a hanggal történő teremtésnek a helye. Innen már temetői csöndben, hátrahagyott anyagi létének temetőjében, kiüresedett elmével halad tovább a zarándok, aki teljesítette az eddig rá rótt feladatokat. Így éri el a kőkörrel körbeölelt Boldogasszony mezejét, a fény felszabadulásának helyét, a homlok csakra pontját, ahol teljes Önvalónkat égi Dimenzióba helyezve teremthetünk kapcsolatot Teremtőnkkel (10. ábra). A Fénymező mellett közvetlenül álló szentély, a Sárkány-gerinc főtemplomában zenghetjük magunkban, vagy hangosan Ég és Föld egyesülésének dicséretét,

mert ez az Út vége, a korona csakra, az éggel való egyesülés, az Egy-ség megtalálásának pontja. A Sárkány-erő, amely ezen az egyetlen keskeny ösvényen, az ŐSFÉNY útján áramlott felfelé, most a Keserűs-hegy tetejéről hömpölyög a gerinceken és völgyeken lefelé minden irányba, a Pilis rezgéséhez igazodva az erők csomópontjai, a szent helyek irányába, teremtő és megtartó minőségével éltetni azokat. Ahogy ezen a ponton a Sárkány visszatér az őt teremtő Boldogasszonyhoz, itt, az Út végén, mint ahogyan majd földi Út-unk végén is, megtérünk Boldogasszony anyánkhoz, mindannyiunk Édesanyjához, Krisztus testvérünkkel együtt ölébe hajtva fejünke

20

Dobogókő

Kis-Gallia, avagy Szikambria a Kárpátok koszorújában VETRÁB JÓZSEF AKDOCSA „Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat, megilleti az elnézés. Azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak, nem szabad megbocsátanunk.” (Polybius Kr.e. 146) Nem feledhetjük, hogy kik vagyunk és hogy honnan jöttünk azért sem, mert ha ez megtörténne, akkor egy nép, egy nemzet elveszejtené önazonosságát, elszakítaná az Istentől rendelt köteléket, mely ősei hitéhez, szokásrendjéhez, életmódjához, gondolatvilágához, s nyelvében is örök világképéhez kapcsolja. Léteznek erők, melyek lazítják, rostjaira tépik, és éles eszközökkel szabdalják e köteléket és kendőzetlen törekvéseik révén tetten érhetők a társadalomtudományok lápos talaján; így a történetírásban is, mely történelem néven ismert korunkban. Az alábbi sorokban két testvérnép történetében követhetjük nyomon ezen erők ártalmas munkáját az eredetkutatás terén. Az Úrnak MDCC és XIV. esztendejében (1714), Franciaország Párizs városában megjelenik nyomtatásban egy forradalmi mű, melynek címe: Discours érudit et critique Sur l’origine des Francs. Ebben a munkájában Nicolas Fréret (1688-1749) francia nyelvész és történész szembeszáll a francia krónikás hagyományban jelentős szerepet élő primordiális trójai származástudattal és azt állítja, teljes meggyőződéssel, hogy a frankok Germánia déli részén törzsszövetséget alkottak, innen már csak egy lépés az az általánosan tanított tétel, hogy a száli frankok tulajdonképpen germánok voltak. – A frankok germán voltának igazolása mellé felsorakoztak a nyelvészek is, akik egy francique-nak nevezett glottát hoztak létre, melyet a frankok kihalt nyelvének tartatnak és több nyelvjárás is restituáltak, azaz helyreállítottak. Ezt a francique (ejtsd; franszik) nyelvet a nyugat-germán nyelvcsaládhoz sorolják és hangzásában a Német-alföldi, holland nyelvhez teszik hasonlatossá, amely a német és angol nyelv együttes sajátosságait ötvözi. A germán származáselmélet bevitele és erősítése olyanynyira zavart okozott a középkori származás tudatban, hogy Velly abbé Francia Történetének (1775, Paris) első fejezetében (Discours préliminaire – L’Origine des François) már bizonytalan sorokban emlékezik meg az eredetről. Egyes franciák – mint írja – a trójai királyoktól, mások a galloktól, állítják azt is, hogy Skandináviából érkeztek. Tours-i Gergely püspök jegyzése szerint; a francia nép bölcsője Pannóniában ringott és ez volt valódi hazájuk, itt megvetették egy bizonyos erkölcs alapjait lelkükben, állítván, hogy ez a közösség a szabad szkíta, vagy franc nemzet része, akik a Palus-Meotis partjairól jöttek volt be a Kárpátok koszorújába, - mint ahogy Hérodotosz is tanúsitja; „{…} Grégoire de Tours, imaginent que la Pannonie eſt leur véritable berceau: ceux-là, fondés sur certaine reſſemblance de mœrs, prétendent que c’eſt une colonie de ses fameux Scythes libres, ou Francs, qui ſuivant le témoignage d’Hérodote, habitoient sur les bords des Palus-Méotide.”

A germán eredet mítosza Iulius Caesar: De Bello Gallico (A Gall háborúról) című feljegyzéseiből eredeztethető, amelyben a frankok eleinek tartott szikamberek három törzséről tesz említést a Rheno azaz Rajna forrását illetve középső részét jelölvén meg lakóhelyeikül (Sicambri qui proximi sunt Rheno). Caesar nem állította, hogy a Szikamberek (Sicambri) három törzse; a Bructere, a Teuctere, az Usipete germán népek lennének ellenkezőleg, e népekről fennmaradt feljegyzések nyomán, éles elkülönülés mutatkozik Germánia többi lakosait illetően. A szikamberek lovas kultúrájú népek voltak. Már Homérosz is megemlékezik a ló nevelő Trószokról (trójaiakról) Iliászában. Hérodotosztól származik egy másik feljegyzés a Kr. e. V. századból, amely a szikánokra vonatkozóan sokat elárul életmódjukról és viseletükről; „Csupán annyit tudtam meg, hogy az Isztroszon túl vannak még emberek, akiket Sigunnoknak hívnak és méd ruhát hordanak. Lovaik teste bolyhos, a sörényük öt ujj hosszú, azonban kicsik, tompa orrúak és túl gyengék arra, hogy embert vigyenek, azonban kocsi elé fogva nagyon gyorsak, ezért az ottani emberek kocsin utaznak. Országuk egész közel az Adria mellett lakó Enétekig terjed. Úgy hírlik, Médiából származnak> de hogy miként jöttek Médiából ide, azt nem tudom elgondolni. Az idők folyamán minden lehetséges, a liguroknál, akik Massalia fölött laknak, sigunnoknak hívják a szatócsokat, a ciprusiaknál pedig a lándzsát (szigony).” A rajnai szikamberek, akik elhagyván ezt a népnevet, egyik első királyukról Francusról, francoknak kezdték nevezni magukat szintén kiváló lovasok hírében álltak. A ló nevelés, idomítás és a lovak katonai célra való használata, gyors hatékony haderőt biz-

Gallia részeinek térképe

A királyi központ lapja tosított számukra, amelyet a gall háború ideje alatt (Kr.e. 58-52) a Caesar vezette római sereg is igyekezett hadműveleteiben felhasználni bár ez nem járt sikerrel. Erre mutat egy XVIII. századi feljegyzés, mely szerint Caesar magas rangú tisztjét a Rajnán túlra küldi követként, hogy seregéhez való újracsatlakozásra bírja az Usipete lovasságot, akik megunván a római gőgöt, – és feltehetően azt, hogy a kelta gallok ellen vetették volna be őket, arra kényszerítvén az usipeteseket, hogy testvérharcot vívjanak –, visszatértek szülőföldjükre a Rajna jobb oldalára. A követet a következő büszke üzenettel bocsájtják vissza Caesarhoz; A Római Birodalom határa véget ér a Rajnánál és Iuliusnak nincs semmi keresni valója Germániában. Caesart vérig sértette ez a válasz, hidat veretett a Rajna folyón, ami tíz nap alatt elkészült. A római sereg felvonult a szikamberek ellen, akik visszahúzódtak az erdő rejtekébe. Caesar határozottan megtiltotta katonáinak, hogy az erdőbe nyomulva megtámadják az ellenséget. Nem elégedett meg annyival, hogy elpusztította földjeiket, de az általa épített hidat is leromboltatta. – (on sait la réponse fière qu'ils firent à l'officier que César leur avoit envoyé, pour leur demander qu'ils lui livraſſent la cavalerie des Usipetes qui s'étoit retirée ſur leurs terres. Ils lui dirent que l'empire romain finiſſoit au Rhin, & qu'il n'avoit rien à voir dans la Germanie. César outré de cette réponse, fit faire un pont ſur ce fleuve. L'ouvrage fut achevé en dix jours. L'armée romaine marcha contre les Sicambres, qui se retirerent dans les bois, résolus de s'y défendre s'ils y étoient attaqués. César n'ayant osé l'entreprendre, se contenta de ravager leurs terres, après quoi il repaſſa le Rhin, & fit rompre le pont qu'il y avoit fait construire.) Egy másik szikamber törzs lovasairól is megemlékezik egy forrás, mely szerint a Tectuereket tartották Germánia legjobb lovasainak, szenvedélyük volt a lovaglás és megjegyzi, hogy annyira szerették lovaikat, hogy a család legidősebb gyermeke előjogaként apja istállójából maga választhatta ki a neki legjobban tetsző lovat, aki társa lett hadi életében. Les Teucteres, Ils paſſoient pour les meilleurs cavaliers de la Germanie. C'étoit leur paſſion, & on remarque dans l'histoire qu'ils aimoient tellement les chevaux, que l'aîné des enfans avoit le privilège de choisir le cheval qui lui plaisoit dans l'écurie de son père. A francia mitikus hagyományt tisztelő, a krónikás hagyományt elfogadó történészek, akik alternatív történészeknek ott nem neveztetnek, bár a hivatalos történeti irányzattal nem megegyező vonalat képviselnek tudományos munkáikban, a trójai származás elmélet mellett emelik fel szavukat. Alain Demurger írja, hogy a francia történetírás kötelező jelleggel a gallokat jelöli meg a francia nép ősének, de a legfontosabb kérdés az, hogy honnan jöttünk. Erre a kérdésre változatos válaszok születtek az elmúlt századok folyamán, míg a középkor franciáinak csak egyetlen válasza létezett a nép eredetére utalva; <<Őseink a trójaiak>> (pour les Français du Moyen Age, nos ancêtres étaient... les Troyens). Alain Demurger az a történész, aki a Francia Krónika leírásai alapján vállalkozott arra, hogy Trója (TRUWIŠAŠ v. TRUIA) görög törzsek katonai ostromműveletének következtében felégetett városát népeikkel elhagyó trójai hercegek exodusát térképre rajzolva szemléletesen bemutassa. A trójai eredetmondára – mint létező hagyományra – utal a Méroving korszak VII. századi krónikása Frédégaire, aki lejegyzi a maga korában Priam király, a frankok első királyának, történetét

21

Helénával (Homérosznál Priamosz helyett Párisz szerepel ebben a történetben, ebből is látható, hogy Frédégaire a népemlékezet útján fennmaradt mondát közöl függetlenül a görög történetírótól). Leírja; – „Priam után Friga idejében két csoportra oszlottak a „frankok”és az egyik csoportjuk Macédoniában telepedett le, és az őslakosokkal összeolvadva együtt alkották a makedón népet. A frankok másik csoportja kijővén Phrygiából, űzetvén régi hazájukból, számos területen vonultak át asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben. Maguk közül királyt választottak, akit Francionak neveztek. Az ő neve után neveztettek „Frankoknak” Ez a Francio, elhagyva a Kis-Ázsia-i részeket, a ma Európának nevezett földrész belsejébe vezette népét és a Tengermellék – Rajna – Duna által határolt területen telepedtek meg.” Gérard de Sède (1921-2004) francia író, történész, a középkori mitikus történelem nagyszerű ismerője egyik érdeklődésre számot tartó könyve fejezetében (Les Errants) leírja a Trójai háború következményeként kiteljesedő népvándorlás menetét és útvonalát.

Benoît de Sainte-Maure: A trójai tűzvész – Le Roman de Troie

A lakosság nagy része elmenekült és a Kis-ázsiai pelazgok népcsoportjával egyesülve új népet alkotott; a bebrysz népet, akik erőt gyűjtvén átkeltek a Boszporuszon és Thrákián keresztül elérték a mai Makedónia területét, ahol a Kis-ázsiai pelazgok egy része a görögországba már korábban beköltözött pelazgokkal elegyedve letelepedett. A szikánok, ismertebb nevükön szikamberek, vagy, ahogy Francio (Francion) nevű királyuktól nyert későbbi népnevükön nevezték; „frankok”, két nagy csoportra válva folytatták vándorlásukat. A szikamberek első csoportja tengeri úton elérte Itália legnagyobb déli félszigetét, Sicaniát (Sziciliát), majd északnak tartva a félszigeten Rómát, Trevisot majdan átkelvén a déli Alpok láncán jutott be Gallia déli részeire. Érthető okokból minden területen, ahol útjuk folyamán elidőztek várost alapítottak – emlékezve az ősi városra - a Trója nevet adták neki. Ezért is követhetjük nyomon a térképen az exodus útvonalát; Trogir a napfényes dalmát tengerparton, Trèves (Németország), Treviso (Olaszország), Trogen (Svájc), Troyen a Meuse folyó partján, az Aube-on Trouan és Troyes. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Pireneusokban még mindig létezik a bébriszeknek egy kis népcsoportja, mely közösség területén fekszik a Trója (Troie) nevű falucska. A szikamberek népnevei a történetírók lejegyzései szerint a következőek: Julius Caesar feljegyzéseiben általánosan a Sicambri (szikamber) megnevezést használja, azonban más kéziratokban Sigambri alakban fordul elő. Svetonius, Florus, Horatius, Sidonius, Apollinarius és Claudius stylus-ai a Sicambri szót karcolták viaszba, míg Starbon, Plutar-

22

Dobogókő

kosz és Tacitus Sigambri-ként írják le a népnevet történeti munkáikban. A franciák nép neveinek és alakjainak változásai történelmük évszázadain keresztül; szkíták, trójaiak, bébrycek, brycek, kelták, galaták, gallusok, sicambrik, sigumbrik, francok, Francois (ebből származik a két keresztnév: François és Françoise), Français-Française. A francia nép identitását, történelmi léte folytonosságának tudatát már a XVIII. század elejétől tudatosan rombolják. Így születhetnek meg olyan véleményformáló, minden más véleményt kizáró mondatok, mint azt alább olvashatjuk; „A frankok tehát hamarosan kitalálnak maguknak egy történetet; Ők a szikamberek leszármazottai, akik viszont a trójaiaké.” (Les francs vont donc s’inventer une histoire: ils descendraient des Sicambres ; ils descendraient aussi des troyens.) A francia nép trójai eredetéről magyar írók és tudósok is megemlékeznek így Eckhardt Sándor 1943-ban kiadott munkájában; „De Sicambria a Sans-Souci Histoires et légendes franco-hongroises Les Presses Universitaires de France, Paris, 1943.” továbbá Sebestyén László is szentel egy fejezetet „Kézai Simon védelmében” című könyvében e témakörnek, mint írja: „A trójai eredet sem tekinthető különben puszta tudós kitalálásnak elfogadható: róla az a felfogás, hogy a galliai latin és ellatinosodott kelta lakosságtól élő hagyományként örökölték a velük összevegyült, egy néppé formálódott frankok. A középkori franciák Magyarországot őshazájuknak tekintették. Ez őshaza fővárosa volt Sicambria (a magyar Ó-Buda). A felfogás első ismert műve 727-ben keletkezett, s egy neustriai (Ausztria) szerzetes írása: Liber Historiae Francorum. Igen valószínűtlen, hogy e művel a trójai históriát is megíró Anonymus Párizsban ne találkozott volna. Mellőzve a sok érdekes részletet, csak arra térünk ki, hogy a XIII. század végén írják meg az első nagy francia nemzeti krónikát, a saint-denis-i Grandes Chroniques de France-ot, s ez nagy tekintélyével már véglegesíti a sicambriai óbudai eredet-teóriát: e helyet a Trójából, a későbbi végleges hazába, Franciaországba kerülő frankok átmeneti hazájának tekinti, hasonlóan, ahogyan mi a magunkénak Lebédiát vagy Etelközt.{…} További írásos fejlemény, hogy a frank származási monda, benne Sicambriával, a testvérnépnek tekintett magyarokat is belefoglalva, egy nagyszabású műre ihlette Ronsard-t, a nagy francia költőt.” – Sebestyén László a XVI. század utolsó harmadában született eposzra Ronsard „Franciadé”-jára gondolt. Így ír erről Jaques Revel; „Az is ismert tény, hogy a legendát szintén felelevenítő Ronsard a római nép sorstörténetében meghatározó jelentőséggel bíró Aeneis francia változatát akarta megalkotni Franciadé-jával. A trójai menekültek, útban egy más végzet és egy biztosabb dicsőség felé, állítólag megálltak a Duna-mentén, és megalapították a XIII. századtól Óbudával azonosított Sicambriát. Maga a Sicambria név a sicambrinak nevezett frank törzsre utal és, úgymond, a frank nép egészének megnevezésére is használták, amint arra a Klodvig megkeresztelése alkalmával (496?) elhangzott és Saint-Réminek tulajdonított kijelentés is emlékeztet: „Hajtsd le fejed büszke sicamber! Égesd el, amit eddig imádtál és imádd, amit eddig elégettél!” (Mitis depone colla Sicamber. Adora quod incendisti! Incende quod adorasti !) „Abban a birodalomban állunk, amely elrejti önmagát” – Heidegger, Martin Összegezve a fent olvasottakat elmondhatjuk, hogy a francia

történetírásnak létezik egy a középkori krónikás hagyományon alapuló eredettudata, amely a népemlékezet útján öröklődött és a messzi évezredek távolába mutatva bizonyítja a folytonosságot a helyben maradó gallok továbbá és a belőlük kiváló Kis-Ázsiában letelepedő Tróját alapító gallokkal (gálokkal), akik városállamuk lerombolása után, különböző útvonalakon visszatérnek, évszázadok viszontagságai múltán, őshazájukba: Gall földre, és erősítvén testvérnépeiket, erős kezű uralkodóik révén (merovingok /Roys Criniti/, capetingek) a középkorban a száli törvényeken alapuló szilárd jogállamot hoznak létre; a Frank birodalmat.

Irodalom: Ivlivs Cæsar: De Bello Gallico Grandes Chroniques de France, selon quelles sont conservées en église de Saint-Denis en France (éd. Paris 1886.) Frédégaire, Historia Francorum Yvan Matagon: Les Merovingiens, rois chevelus, rois scalpés OBSERVATIONS SUR L' H I S T O I R E DE FRANCE. Par M. l'Abbé DE MABLY, ^ GENEVE, Par la Compagnie des Libraires. M, DCC. LXr. Légende de l'origine troyenne des Francs -Un article de Wikipédia, l'encyclopédie libre. Jean de Paris, Historiae francorum scriptores, éd. Paris, 1636. Guillaume Cousinot, Les gestes des nobles français. Colette Beaune, Naissance de la nation France, Paris, éd. Gallimard, coll. « Folio Histoire », 1985 Jean Lemaire de Belges: L’ histoire générale des Gaulois Jean Lemaire de Belges: Ilustrations de Gaule et Singularitez de Troye (1512). Guillaume Le Breton et Rigord, Œuvres complètes, éd. H.F. Delaborde, 1882. Gérard de Sede: La race fabueuse…éd.Paris,1973. Louis de Jaucourt: Sicambres Histoire-Geographie ancienne Abhé Felly: HISTOIRE DE FRANCE, DepuîsTétabliffement de la Monarchie, jufqifau règne de Louis XIV. (1775) Alexandre Eckhardt: De Sicambria a Sans-Souci Histoires et légendes franco-hongroises Les Presses Universitaires de France, Paris, 1943. Jacques Revel: Idegen tükörben Eckhardt Sándor ma

Taranis-gall fémdomborítás

A királyi központ lapja

23

Castrum Dragol, a Sárkányvár... A Nimród zarándoklattól Drégely váráig Váry István, akit olvasóink kiadványunk cikkeiből (A Pilis régi térképeken) és előadásaiból, túravezetéseiről már ismerhetnek, új, a Pilis-kutatással is összefüggő zenei CD-vel jelentkezik ismét. A. L.: Talán kevesen tudják, hogy a Pilis kutatásán és több más tevékenységen túl zenész is vagy, billentyűs hangszereken, zongorán játszol. Két éve már megjelent két zenei anyagod, amelyek egyikének – érdekes módon – a Pilis a témája illetve ihletője. Hogyan született meg az ötlet a Pilis „megzenésítésére”? V. I.: Kamasz koromban és húszas éveimben komoly zenei tanulmányokat folytattam, klasszikust tanultam, majd jazz-tánczene szakon végeztem egy magániskolában. Annak az oka, hogy nem lettem főállású zenész, összetett dolog, az életem más irányba haladt. De voltak időszakok, „próbálkozások”, amikor valamilyen szinten előtérbe került a zenélés, de életem fő vonalát nem ez határozta meg. A 2000-es évek elején zenekarokban is játszottam, fél évig – az akkor még más vonalon haladó – Ismerős Arcok billentyűse is voltam. 2009 év végén alakultak úgy a körülmények, hogy meg tudtam teremteni egy stúdió és egy magánkiadó alapjait. Több hangszert tudtam venni, és előkerültek a „fiókból” azok a zenei anyagok, melyek hosszú évek alatt keletkeztek és aludták csipkerózsika álmukat. Ezek felhasználásával már dolgoztam egy zenei anyagon (Lakshmi ösvényein címmel), amikor egy napon a pomázi Magyar-vár táborban éppen veled beszélgettem erről. Ekkor – biztosan emlékszel – megjegyezted, hogy miért nem csinálok zenét a Pilisről? Ez igen nagy szöget ütött a fejembe, és még aznap ráébredtem, hogy a Nimród zarándoklat – melyet többször végig járhattam – milyen jó téma lehet egy ilyen CD elkészítéséhez. Ebben az időben már pár év kutatás és számtalan pilisi út állt mögöttem, bőven volt olyan meghatározó élmény, amit zenei formába lehetett önteni. Három hónap stúdió-munka után 2010-ben meg is jelentettem magánkiadásban „A Nimród zarándoklat” c. CD-t. Ha valaki a művészetek valamelyik ágát műveli, és ha életében van olyan kimagaslóan erős lelki-szellemi hatás, élmény, mely meghatározó (számomra ez a Pilis), akkor a kettő „találkozása” elkerülhetetlen. A. L.: Még kísérleti stádiumban volt a „Nimród”, amikor egy részletet leadhattunk egy velem készített Pilisről szóló rádióműsor keretein belül. Érdekes visszajelzések érkeztek szinte azonnal... V. I.: Valóban, sokaknak tetszik. Vertráb József Kadocsa (szintén lapunk szerzője, a szerk.) barátunk ennek a zeneanyagnak a felhasználásával készíti csodás pilisi képsorozatait, a költő Szőke István Atilla is merített már belőle ihletet. A. L.: Július elején újabb CD-d megjelentetését tervezed. Gondolom, hogy ennek az anyaga is hasonló megélésnek köszönheti létét. V. I.: Igen, és még inkább! A Pilis kutatásának területén számomra a pilisszántói Kereszteskő, és annak ábrája az, ami első helyen szerepel. Előadásaimban szoktam kifejteni azt a különös és igen jelentős tényt, hogy ez a tövises kereszt, mint ábra, rajta fekszik a Pilisen. Az elmúlt év vizsgálódásai közben világossá vált számomra, hogy ettől az ábrától délre, ahova a Töviskereszt mutat, vagyis a Budai-hegységben is jelentős összefüggések tárhatók

fel a szakrális geográfia területén, de ettől északra, amerre a Töviskereszt tengelye „meghosszabbodik”, a Börzsöny hegyei között még több rejtélyes és szimbolikus kapcsolat mutatkozik meg. Így került „képbe” ennek egyik „elemeként” Drégely vára, ahova a Börzsönyt járva többször felmentem, és egy ideig még magam sem sejtettem, hogy a következő meghatározó élmény, amely bennem zeneként is megjelenik, ez a hely lesz. Első ottlétemkor olyan megrázó, benső megtapasztalás ért, hogy elkezdtem a Drégellyel kapcsolatos történelmi eseményeket kutatni, és ezekből meggyőződhettem arról, hogy a helynek – a történelmi szerepén jóval túlmutatóan – jelentős szakrális szerepe volt, és van. Mindebből egyenesen következett, hogy zenében megszülessen a „Castrum Dragol” című CD anyaga, mely feldolgozza ennek a szent helynek a történetét, és megemlékezik Szondy György személyéről és harcáról. (Castrum Dragol volt a vár neve Anonymus idejében, ami Sárkányvárat jelent, s éppen ez az egyik momentum, mely – a Börzsönyben „jelenlevő” Sárkány és „sárkányság” vonatkozásában – jelentőssé teszi a helyet.) A. L.: Mit érdemes tudnunk a zeneanyagról? V. I.: A 12 darabból, részből álló zenét szintetizátorokkal készítettem, ének nincs benne, instrumentális anyag, mint a többi kiadványom is. A „Castrum Dragol” talán kissé keményebb, nehezebb, hiszen maga a téma is ilyen, de nem nélkülözi a dallamos, könnyebb elemeket sem. Sajátosan megszólaló zene, melyben népi ihletésű elemeket – egy részt kivéve – szándékosan nem alkalmaztam. A. L.: Most, hogy elkészült a mű, mi lesz a „sorsa” a kiadványnak? V. I.: Július 6-án, az 1552-es ostrom kezdésének emléknapján, a Békásmegyeri Közösségi Házban egy előadást tartok a témával kapcsolatban, és ez alkalommal a CD bemutatójára is sort kerítünk. Nem koncert lesz, mert annak megvalósítását még – több okból – nem tudom felvállalni; több részlet megszólaltatását tervezzük. Az előadás hosszú lesz, szeretném minél részletesebben kifejteni a Börzsöny – és azon belül Drégely – ez idáig feltárt szakrális vonatkozásait, melyeknek a ma emberéhez is komoly üzenete lehet. És természetesen a korábbi CD-immel együtt a „Castrum Dragol” is megvásárolható lesz a helyszínen. (Egy másik zenei anyagom is ott lesz kapható először „Angelos” címmel, mely az elmélyedni, elcsendesedni vágyó, szellemi úton járó zenehallgatóknak szól.) Hogy ezek után hol lesznek kaphatóak a CD-k, még nem tudom, tárgyalások függvénye a dolog. A július 6-i előadással egybekötött lemezbemutató belépőjegyeinek árát (500 Ft), Drégelyvár felújítására szánják a szervezők, amelyről az érdeklődők úgynevezett téglajegyet kapnak emlékül.

Dobogókő az interneten http://kiralyikozpont.hu

24

Dobogókő

„Szakrális helyek, szent energiák” tábor Visegrádon két hétvégén! 2012. június 21-24. és június 28-július 1. Hagyományos, minden év júniusában megrendezendő, táborunkba hívunk Téged is, amely keretében nemcsak az egészségmegőrzés titkaiba, hanem a Pilis rejtelmeibe, energetikai különlegességeibe is bepillantunk! A tábor elsősorban azoknak szól, akik már valahol – így az általunk szervezett tanfolyamokon is – tanultak a világunkat körül vevő „láthatatlan” energiákról, az emberi test erőteréről, a különböző, akár gyógyító, rezgésekről. De természetesen várjuk azokat is, akik csak most szeretnének megismerkedni ezekkel, szeretnék megtudni mi is az a radiesztézia, mi a homeopátia, mi a kineziológia, vagy épp a szellemvilág titkaira kíváncsi! A táborban lehetőség nyílik bepillantani s elmélyülni ezekben a titokzatosnak tűnő rejtelmekben a szakemberek segítségével. A gyakorlati foglalkozásokon ismételjük a korábban tanultakat, de számtalan új tudást is megszerezhetünk! Mind a négy napon neves előadók, témájuk szakértői lesznek a vendégeink, akik szívesen osztják meg a tudásukat az érintett témakörökben. A kötetlen, közös beszélgetések, vagy a személyes, elvonult konzultációk során egyéni kérdésekre is megkaphatjuk a válaszokat. A korábbi táborok tapasztalatai alapján a legnépszerűbb események idén sem maradhatnak el, így a legizgalmasabbak egyike is; az éjszakai (beavató) túra idén is vár rátok az Apátkúti-völgyben! Előadóink: Dr. Sári Erzsébet, Székely Katalin, Molnár László, Váry István, Deák Ferenc és a házigazdák Kováts Ildikó, Aradi Lajos

A NÉGY NAP (TERVEZETT) PROGRAMJA: Június 21. és június 28. csütörtök: – a szállás elfoglalása után (délig érkezzen meg mindenki!), tábornyitás, majd az újoncok és radisztéziás ismereteiket felfrissíteni kívánok számára, összefoglaló a földsugárzások hatásairól és gyakorlati érzékelésük Aradi Lajos vezetésével… – 14 órától rövid, bemelegítő kirándulás Visegrád környékén, a szent helyek és energiák megismerése… – kb. 16 órától Székely Katalin sorselemző beavat minket a különböző sorselemző fortélyokba, főleg a Tarot- és cigánykártya használatába, jelentésébe, majd lehetőség nyílik személyes kártyarakásra (amely tavaly is nagy siker volt) kedvezményes „tábori áron”! Ennek díja (4000 Ft) külön fizetendő, az elemzés végén… – kb. 17 órától, ahogy elkezdődnek a személyes konzultációk Kováts Ildikó kineziológus, a rajzainkban megbújó titkos személyiségjegyekről beszél, majd mindenki készíthet (névtelenül is) egy-egy rajzot, amelyet közösen vagy kérésre személyesen, Ildikó kielemez, rávilágítva, hogy a tudatalattink mily módon fejezi ki ezekben a megoldásra váró problémáit. Ennek segítségével és megértésével még könnyebben összhangba hozható a Test-lélek-szellem egysége! – Este részt veszünk (ha lesz) visegrádi Nyári Napfordulós máglyagyújtáson…

Június 22. és június 29. péntek: – 10 órától ismerkedés a Pilis különleges tájaival, szenthelyeivel… Kirándulás a Dunabogdányi Kálvária-dombhoz és templomhoz, az ott található szakrális energiák megismerése, érzékelése, összefüggésben a Pilis egyéb fontos, gyógyító erővel is rendelkező helyeivel… (Aradi Lajos vezetésével, az időjárás függvényében)

A királyi központ lapja – kb. 14,30-tól Molnár László kineziológus Férfi titkok, férfi szemmel címmel tart előadást azokról lelki okokról, amelyek a férfiak esetében okozhatnak egészségi és lelki problémákat, csak a „macsó” nem szeret róla beszélni. Persze a hölgyek sem maradnak ki az előadásból! Az előadást követően lehetőség van személyes problémák megbeszélésére is! – kb. 16 órától Dr. Sári Erzsébet belgyógyász-természetgyógyász lesz a vendégünk, aki a testi-lelki gyógyításról, a homeopátiáról, akupunktúráról tart előadást, hangsúlyozva az egészségmegőrzés és betegség megelőzés fontosságát, lehetőségét a mai korunkban! – Este kb. 21 óráig szabadprogram, majd ezt követően lesz az éjszakai túra, amelyet idén is az Apátkúti-völgyben tartunk. A túra célja magunk minél jobb megértése és a félelmeink leküzdése! Emellett soha nem tapasztalt energetikai titkokra is Fény(ünk)-derülhet!

Június 23. és június 30. szombat: – Kirándulás Dömösre, ahol feltárjuk azokat a titkokat, amelyekből kiderül, hogy milyen hatással vannak az emberi erőre, aurára a szent energiák! Megtapasztaljuk azt is, hogy miként tudjuk ezt tartósan megőrizni, „hazavinni”. Megtanuljuk a környezetünket (ételeinket, italainkat) energetizálni az egészségünk érdekében! – Ezt követően délutántól kora estig, Váry István bioszakács-tanár gyakorlati bemutatóval egybekötött előadása az élelmiszerek energetikájáról. Mindenkinek lehetősége lesz letesztelni a saját elemózsiáját is! – Este sötétedés után táborzáró tűzgyújtás a sátras helyszínen, a Visegrádi Sportcentrum területén…

Június 24. és július 1. vasárnap: – Az egésznap (kirándulással, előadással) a legkíméletesebb gyógymód, a Szellemgyógyászat jegyében telik kint a szabadban. Az elmúlt időszak tapasztalatait összegezve a gyógyítók jövőbeli feladatairól Deák Ferenc szellemgyógyász tart kötetlen hangvételű beszélgetéssel egybekötött előadást, gyakorlatok ismertetésével, a mai korszak legfontosabb egészséggel kapcsolatos problémáinak bemutatásával. Szó lesz hitről, emberről, Istenről. Ennek helyszíne a varázslatos, misztikus Nagytölgyfa melletti tisztás. Szentiván (Szent János) napján az egyik legszentebb helyen a Pilisben! A táborban az étkezés, a hagyományoknak megfelelően, önellátó módon történik. A Pillangós-ház környékén néhány percre minden igénynek megfelelő éttermek, büfék, pizzériák találhatók, de a helyi boltokban (CBA, hentes, zöldséges) is minden beszerezhető. A Pillangósban, ahogy eddig is, az ott lakóknak a tea, kávé, kakaó és a forrásvíz ingyenes, a szállásdíj fedezi ennek költéségét. A sátras helyen, a Visegrádi Sportcentrumban, olcsó büfé vár mindenkit, ahol kérésre, ahogy a tavalyi Pilis-táborban is, reggelit és vacsorát is lehet kérni rendkívül kedvező áron! De természetesen lehetőség van bográcsozásra, szalonna és egyebek sütögetésére, hozott anyagból, közösen! A tábor díja: Szállással a Pillangós-házban 3-4 ágyas szobákban, fürdővel 24,000 Ft/fő, sátorral érkezőknek a Visegrádi Sportcentrumban: 16,000 Ft/fő (mindkét díjban az étkezésen kívül minden költség benne van). Bejelentkezés: Kováts Ildikónál a 06-20-927-4150 számon http://pillangos-haz.hu

25

26

Dobogókő

A Pilisben található nevek magyarázata... Sokan gondolkodtak már el egy-egy, a Pilisben található földrajzi egység (hegy, rét, patak, stb.) nevén, hogy vajon miért hívják ennek vagy annak? A kérdések nem új keletűek, évtizedes, sőt akár évszázados „problémának” is tekinthetjük. Mivel egy névből igen nehéz 100% biztonsággal megállapítani a névadás okát, ezért egy-egy helynévre akár tucatnyi magyarázat is található, amelyek között időnként igen furcsa kicsavart okfejtés is felbukkan. Most egy olyan „névmagyarázkodást” közlünk, amelyből jól kitűnik a hivatalos magyarázatok (akár történészi, akár szakmai, mint pl. erdészeti) kényszerei. A kényszer abból is fakadhat(ott), hogy muszáj volt a furcsának tűnő nevekre hivatalos megfejtést adni, még akkor is, ha az a józan paraszti ésszel ellentétes is. Ritkán vették figyelembe a krónikás, mondai és helyi hagyományokat, a legtöbbet a nyelvészet (finnugrista) irányából közelítették meg, mint az alábbi, szakmainak számító írás bizonyos részeiből is jól kitűnik. Míg máskor ezen közlések nélkül félrevihet minket a gondolkodásunk és olyanban is misztikusat keresünk, amiben nincs (lásd Ezüst-hegy elnevezésének itt is közölt, jól dokumentált forrása). Néha bosszantó, néha szórakoztató egy-egy ilyen okfejtés, kinek-kinek vérmérséklete szerint. De mindenesetre meg kell ismernünk, hogy aztán saját tudásunknak és hitünknek megfelelően saját véleményünket is ki tudjuk alakítani! Ezt szolgálja az alábbi írás is, közel három évtized távolából. Aradi Lajos

DOBAY PÁL A Délnyugat-Pilis helyneveinek magyarázata (megjelent az Erdészeti Lapok 1985. februári számában) A helynév: egy-két szóba sűrített történelem. Régen volt esemény, személy, tragédia, néha vidámság emlékét őrzi akárhányszor évszázadok óta. Nagyon közel áll a közmondáshoz, hiszen – tömör lényegre törő, – szerzőjét nem ismerjük és – az erdei ember logikája, természetes bölcsessége tükröződik valamennyiben. Nyelvünk kevésbé mutatós, de értékes gyöngyszemei. Ha jobban szemügyre vesszük és vizsgálni kezdjük eredetüket: elámulunk valódi tartalmukon. Keletkezésük idején és az azt követő néhány emberöltő alatt nem szorultak még magyarázatra. Mindenki tisztában volt értelmükkel és születésük körülményeivel. A mindent elkoptató idő azonban a helynevet is kikezdi. Hol vannak már a hajdani barátok, akik a ma is meglévő Barátkútról hordták a vizet? Régen nem legelnek már postalovak a Postaréten és a valamikor messze földöm híres Klastrom romjait is sok évtizedes bozót fedi. A legtöbb helynév tehát már semmit sem mond a ma élő embernek. Pedig sorsok, tragédiák, nevezetes események örvénylenek mögöttük vagy a természet kis és nagy csodáit mondják ki emberi szóval; olykor ritka tüneménynek állítanak emléket. Mégis legtöbbször már földbesüllyedt kincsek. De ha felszínre hozzuk: akkor csillognak csak igazán! Ilyen kincs-kiásás szeretne lenni az alábbi néhány helynévmagyarázat, amely szűkebb működési területem, a Délnyugat-Pilis „amatőr” helynévkutatása során jutott a tudomásomra. Szívesen adom közre – korántsem a teljesség igényével –, kérve minden kedves kollégámat a munka további folytatására és óhatatlan, de jóhiszemű tévedéseim kijavítására.

Községhatáronként haladok, a pontosság kedvéért a jelenleg érvényes erdőgazdasági üzemterv területbeosztását is minden esetben feltüntetve. Bizonyára nem szó¬szaporítás, ha az illetékes község nevének eredetét is röviden érintem. Alkalmazott rövidítések: tag = erdőtag . j. = jelű er. = erdőrészlet k. = közlése

1.0 ESZTERGOM Az Árpádkori főváros, később sokáig megyeszékhely, ma csupán járási jogú város nevének eredetére több magyarázatot ismerünk: a) A Duna (alsó szakaszának régi görög neve: Iszter (tőzeg); a várossal szemben beleőrülő Garam folyócskát Grananak hívták a germán népcsoporthoz tartozó – és honfoglaló őseinket ugyanitt megelőző – quádok. E két szó összevonásából is eredeztethető a mai Esztergom szavunk. Az olasz származású Bonfini Antal – Mátyás király „irodavezetője” – Is-tergranum néven említi. b) A szláv sztrega = őrhely szintén elfogadható magyarázat. c) A legújabb kutatás szerint a X. század második felében Géza (vagy Taksony?) fejedelem bolgár bőrpajzs-készítő mesterembereket telepített ide a Balkánról. Ezek bolgár neve: esztrogén esz-trügén, esztrogin, esztrigin). Tehát sem görög, sem quád. sem szláv, hanem bolgár eredetű lenne a mai Esztergom szavunk.

1.1 SZAMÁRHEGY (1. 2. és 3. tag) A lábánál lévő néhány kisebb település közül a Szamára (Zamard, Zamardfelde) nevű falut (közvetve) egy Szent László király nevében készült – a Tihanyi bencés apátság szabadalmait és birtokait megerősítő – 1092. évi (hamis?) oklevél említi először. A falu elpusztult a török időkben. Emlékét a hegy neve őrzi. 1.2 HIDEGLELŐS KERESZT (LÁZKERESZT) (78. tag. Ma a Sárisápi ÚJ ÉLET MGTSZ, használatában áll) A szájhagyomány szerint s XVIII. században egy szentgyörgymezei gazda fakeresztet állíttatott a legmagasabb pontra fogadalomból, valószínűleg a pestis-járványtól való szerencsés megmenekülése emlékére. Az 1940-es évekig minden májusban rendszeresen búcsújárást vezettek ide. Ennek résztvevői gyakran szenvedtek utólagos hideglelésben (megfázásban), mivel kimelegedve érkeztek a mindig széljárta hegytetőn álló kereszthez. A régi fakereszt helyén ma vaskereszt áll. 1.3 Ó ÚT (17. és 18. tag közös határát képező földút) A régi időkben a Pilisszentlélek-Szentgyörgymező közötti „főközlekedési” útvonal volt. Egy alkalommal fahordó ökörfogat kerékkötő lánca szakadt el itt. A fával megrakott szekér – maga

A királyi központ lapja

A Hideglelős-kereszt

előtt „hajtva” a két igásállatot – az út alján összetörött, ám az ökrök – mindössze kisebb zúzódásokat szenvedve – békésen legeltek már, mire a kárvallott gazda „Ó, út! Ó, út!” jajveszékeléssel leért hozzájuk (Berkesi István ny. erdész elbeszélése; ő is idős emberektől hallotta az 1930-as évek elején). 1.4 MEXIKÓI DÉZSMAHÁZ (18. ÉP) Néhány éve lebontották a hajtani iker-erdészházat. A mexikói jelző eredeti értelme: „megszökő”, mivel olyan messze esett a várostól, hogy az itt lakó erdészek szerettek volna megszökni. A dézsma szó a múlt századiban még gyakorolt tized- vagy dézsmaszedés emlékét őrzi (tized latinul: decima, ebből a magyar dézsma szavunk). 1.5 VASKAPU (51. 52. és 53. tag) E helynév két magyarázatát is ismerjük: a) Egyik régi erdőbirtokos kerítéssel védte a város felől az ott lévő erdejét. E kerítésen lévő egyetlen vaskapun át volt csak lehetőség belépni a szóban lévő ingatlanba (Berkesi I. k.). b) Nyári zivataroktól és jégesőktől sok alkalommal vaskapu módjára védi meg a szomszédos szőlőket és a várost a felette magasodó hegy (Pózna János ny. erdész k.). A török idők utáni évekből származó okmányokon többször szerepel már a Vaskapu, szó helymegjelölés céljából (Ortutai András – a Komárom Megyei Levéltár igazgatója – szíves közlése alapján). 1.6 FÁRI KÚT (50/A j. er.-bein lévő forrás és környéke) A monda szerint itt lett öngyilkos egy Fári nevű, nagyon szép és gazdag török leány, mivel nem mehetett feleségül az erre legeltető, de más hiten lévő („gyaúr”) magyar juhászlegényhez (Berkesi I. k.).

27

Egy korhadó tölgyfakereszt jelzi a régi tragédia helyét és őrzi Enyedi István kerületvezető erdész emlékét. A kortárs Berkesi I. és Pózna J. egybehangzó elbeszélése szerint Enyedi István nőtlen erdész a ma is lakott barátkúti házat kapta szolgálati lakásul a várostól. Közvetlen közelében – a mai melléképületek helyén – élt vele egy időben egy Kierer nevű nős vadőr. A két szomszédos erdei ember rossz viszonyban volt egymással. Kierer goromba, kegyetlen férfi hírében állott, aki gyakran meg is verte a feleségét. Az örökös rettegésben és szomorúságban élő asszony többször keresett oltalmat férje durvasága elől a szomszédos Enyedinél. A féltékeny Kierer ezért 1928. nagyhetén agyonütötte a fenti helyen Enyedit, aki szomszédos pilismaróti erdészkollégájától (Stubnyától) vadásztöltényt átvenni érkezett ide, mivel szalonkázás ideje volt. A gyanú elhárítása végett a községhatárút pocsolyájába dobta ezután a vadőr az erdészt, mintha vízbefulladás okozta volna halálát. A tragikus sorsú Enyedi István az Esztergom-belvárosi temetőben nyugszik. (Ma azonban – rátemetés folytán – már Szamecz Anna neve olvasható a sírján lévő emlékművön). 1.9 UGRÓ ÚT (23. és 24. tag közös határát képező földút) Középső, meredek szakaszán lépcsőszerű, nagy kövek voltak, amelyeken csak ugrálva, zökkenőkkel haladhatott át a fogat. Az 1970-es években Perlaki Kornél erdész technikus robbantással tehergépkocsi részére is járhatóvá tette az Ugró utat. 1.10 BRANDT VILLA (27. ÉP és KG) Brandt Vilmos zsibói főszolgabíró az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után került Erdélyből Budapestre. Politikai pályafutása csúcsán a Magyar Egységes Párt országos elnöki székében találjuk. Egyidejűleg a képviselőház elnöki tisztét is betöltötte. Az 1930-as évek elejétől 1944. évig vadászbérlője volt a városi erdő jelentős részének. Kisebb vadászházának „villájának” romjai még fellelhetők a mai 27. KG j. földrészlet DNY-i sarkán. Vadőre – állandó jelleggel – ugyanitt lakott, de kissé lejjebb, a mai KPM-út mellett. Brandt Vilmosnak, a nyilas hatalomátvétel után rövidesen nyoma veszett, de a Brandt villa helynév környék szerte közismert (Pózna J. k.). 1.11 RÁRÓ (25. és 28. tag K-i része) Horváth Ernő erdei munkás tájékozottsága szerint egy régi erdész nevéről elnevezve. Pózna J. ezzel szemben valószínűsíti, hogy a szomszédos pilisszentléleki legelőt első ízben 1287–1526. évek között birtokoló pálos szerzetesek ménesének volt ez a környék állandó tartózkodási helye (A ráró – akárcsak a turul – őseink mitologikus ma-dara volt. A honfoglalás utáni századokon lett e szóból gyakori lónév.)

1.7 BARÁTKÚT (BARÁTKÚTI VÖLGY) (22. SZ és a környező tagok gyűjtőneve) A ma is lakott barátkúti erdészházzal szemben lévő magaslaton hajdani kolostor-alapok faragott köveit veti ki az eke. A hagyomány szerint fehér barátok – ciszterek vagy pálosok? – lakták e helyet és használták a ma is működő kutat (Megerősíti Dr. Horváth István, az esztergomi BALASSA BÁLINT Múzeum igazgatója).

1.12 TARTALÉK ERDŐ (27/C-D, 28/A és D j. er.) A régi térszakozás idején nem mindig jött össze az évenkénti azonos nagyságú vágásterületről azonos mennyiségű fatömeg. Ha hiány mutatkozott: e tartalék területről pótolták a még szükséges fatömeget. E célból ezt az erdőt kikapcsolták a gazdasági beosztásból és tartalékként kezelték (Berkesi I. k.).

1.8 ENYEDI HALÁLA (24/A j.er. – a 11. és 12. községhatárhalom között)

1.13. NAGY CSEREPES (28/B j. er.) E talajvédelmi rendeltetésű erdő felső térszínén lapos andezit-

28

Dobogókő

kövek sokaságát találjuk. E kövek háztetőcserép módra fedik a hegytetőt (Pózna J. k.). A népi hiedelem szerint ugyanitt állt Árpád vezér földvára is. Innen a hely másik neve: Árpádvár. Ezt azonban egy régészeti kutatás sem erősíti meg. 1.14 SZALMA HÍD (Az Esztergom-Pilisszentlélek-Dobogókői KPM.-út és a Szent János (Szentlélek) patak metszéspontján) A mai kőboltíves műtárgy „elődje” az útépítést megelőző időkben mintegy 100 m-rel lejjebb „állott”. Nem is volt híd, hanem egyszerű gázló. Fagyos téli időben szalmával töltötték fel, hogy könnyebben átjuthasson rajta a fogat. A szalma és a közéje fagyott víz biztosította a téli forgalmat. A mai KPM.-út 1936-37. évi megépítése folytán feleslegessé vált a szóban levő gázló, de a kö¬zeli híd neve azóta is Szalma híd (Berkesi I. k.). 1.15 TÜZKÖVES ÁROK (30/A j. er.-ben levő völgy, ül. völgyi út) Rendkívül köves, fogattal nehezen járható földút, ahol a bekötött kerék abroncsa tűzkő módjára szikrázott a köveken (Berkesi I. k.). 1.16 SZÁRAZ FARKAS (30/A j. er.) A nagyon régi – de bizonyára nem alaptalan – szájhagyomány szerint egy erre járó szlovák ember Y-alakú fa ágai közé szorult, eleven farkassal találkozott itt. Ijedtében elfutott és csak egy év múlva merészkedett megint erre. Ekkorra azonban már csupán a farkas száraz tetemét találta a két ág között. (A régi Pilisben – a medve kivételével -– minden vad megtalálható volt, tehát a farkas is, egészen az 1700-as évek közepéig.) (Berkesi I. k.). 1.17 HÁROMSZÁZ GARÁDICS (31/A j. er. K-i fele) A Feketehegy É-i oldalában húzódó, keskeny, erősen köves, meredek turistaösvény olyan a rengeteg sziklakibúvástól, mintha sok lépcsőn – garádicson – haladna az ember (A latin gradus jelentése: lépcső; a gradus elmagyarosodott alakja: grádics, ill. garádics.) 1.18. JAKUS FA (Fajel a 37,'F j. er. k-i csúcsán) E vastag, öreg, ma is fajéiként fenntartott bükkfához kötözték asszonyruhába öltözött kesztölci vadorzók(?) büntetésképpen Jakus János városi erdészt, az 1920-as években, mivel kegyetlen, a szegényekkel együtt nem érző, népszerűtlen ember volt. Állítólag csak harmadnapra szabadította ki egy arra haladó kesztölci ember az éhségtől, szomjúságtól, rengeteg szúnyogcsípéstől halálra, vált erdészt, aki – hála helyett – erdei kihágás alapos gyanúja címén feljelentette megmentőjét (Berkesi I. k.). 1.19 CSIPKEVÖLGY A völgy mélyén húzódó út két oldalán termelték ki a közeli pilisszentléleki üveggyártás alapanyagát, a kvarcot, az 1700-as évek első harmadában. Az 1-2 m3-es alkalmi kvarcbányák sokasága olyan képet mutat, mintha kicsipkézték volna a völgyet (Pózna J. k.). 2.0 PILISSZENTLÉLEK A mai falu helyén levő völgyet Bend völgyének hívták az Árpádkorban. Egy 1265(?) évi – IV. Béla királytól származó – adománylevél Benedek-völgy néven említi. Megtudjuk ebből,

hogy a hallgatag és szorgalmas pálos barátokat nagyon kedvelő király a mai pilisszentléleki rommal azonos vadászkastélyát a pálosoknak adományozta újabb kolostoralapítás céljából. Ez azonban csak jóval később valósult meg, amikor IV. (Kun) László király 1287. évben végrehajtotta nagyapja rendelkezését és ténylegesen át is adta a vadászkastélyt kolostorrá alakítás végett a szomszédos Kesztölc-Klastrompusztai (1. 3.2 pont) pálosoknak. A szerzetesek a Szent Lélek tiszteletére (Sanctus Spiritus de Pilisio) szentelték fel új – immáron második – kolostorukat. Ettől kezdve Szentléleki völgy a helység – de még nem falu! – neve. Az 1700-as évek első három évtizedében – ismét pálos égisz alatt – üveggyártás folyt ugyanitt. Ezért Hutaszentlélek a kis erdei település új neve. Az üveggyártás megszűnte után – jóval később – alakult ki a ma hivatalos Pilisszentlélek szó, ám idős emberek ajkán még mindig gyakori a rövidebb, egyszerűbb Huta kifejezés. 2.1 NÉGY HOLDAK (8., 9. és 12. tag közös határpontja körül) A nagyon szerény és kevés szántóval rendelkező hegyi kisközség határában igen nagy szó volt. ha valaki négy hold – egy tagban levő – szántóingatlannal rendelkezhetett itt. E hajdani „nagybirtokos” nevét már nem ismerjük. A szántók jó része parlagon lever, ill. beerdősítésre vár. 2.2 HREBEN (23/C j. talajvédelmi er.) Az itt magasodó, messziről feltűnő, dolomit-sziklacsoport a fésű fogaira emlékeztet. A fésű szlovákul hreben. A turistatérképek és útikönyvek Fekete fésű néven említik ugyan, ám a helyi lakosság és a környező falvak népe az előbbi Hreben szót ismeri és használja (György Béla ker. vez. vadász k.). 2.3 HUSZTINA (15. tag) E szlovák szó magyar jelentése: sűrű fiatalos, sűrűség. Nyilván néhány emberöltővel ezelőtti, jól sikerült természetes felújítás emlékét őrzi. 2.4 KÉTBÜKKFANYEREG (33. tag) A valamikori Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Esztergom vármegye határán – határjel gyanánt – két idős és méretes bükkfa állt egymással szemben. Közöttük húzódott a tényleges közigazgatási határvonal. A nyereg szó a domborzatra utal. 2.5 SIMON HALÁLA (39. és 40. tag) A szájhagyomány szerint egy Simon nevű, bölcs és öreg remete élt itt. Sziklához támasztott, egyszerű kunyhója és szíve mindig nyitva állt a szomszédos hegyi falvak betegei vagy tanácskérői számára. Mivel itt érte a halál is, ugyanide temették. Élete és mindenkin segítő jó szíve emlékét évszázadok óta jobban őrzi e két szó, mintha „nagy” ember lett volna - kőbe vésett és elfelejtett hőstettekkel (György B. és Minczér Ferenc gkv. k.). 2.6 HLAPEC (41. és 46. tag) E szlovák szó magyar jelentése: kisgyermek. A nagyon régi – és nagyon szegény – időkben a falutól ilyen messze eső, távoli helyre is eljárt a nép sarlóval(!) füvet vágni, ill. takarmányt készíteni. Egy fiatalasszony (akkor még, nem volt bölcsőde) kénytelen volt magával hozni ide is beteges kisgyermekét, akit itt ért a halál (György B. k.).

A királyi központ lapja 2.7 LEÁNY- ÉS LEGÉNYBARLANG (42. tag D-i részén) A hagyomány szerint a török térhódítás idején idemenekült, a közeli Kesztölc fiatalkorú lakossága az elhurcolás és rabszolgasors elől. Egyikben a leányok, másikban a legények húzódtak meg. Itt lakott a rendalapító Özséb esztergomi remete-kanonok is az 1240-es évek második felében, akiről részletesebben a 3.2 pontnál szólunk. Ma turistalátványosság, illetve kirándulóhely. 3.0 KESZTÖLC A szó legkorábbi írásos előfordulása 1075. évből való. A szláv eredetű kosztelec (kosztolec) eredeti jelentése: kis (erőd) templom. Lakosai hajdan magyarok voltak. Ezt a régi dűlőnevek bizonyítják: Cseresznyéshát, Csurgó, Gerlekút, Bence-kút, Tatárszállás stb. A törökök távozása után szlovák telepesek népesítették be ismét a falut. Egy itt maradt és eléggé kiterjedt Kara nevű török család utódai mind a mai napig élnek ugyanezen a néven, fiziognómiai megjelenésükben is hordozva a török nemzet jellemzőit. 3.1 POSTÁS ÜT (1. TN-2 - 2/A - P.szentlélek 11. és 12. tag) Pilisszentlélek „utolsó postája” egészen az 1950-es évekig Kesztölc volt. Ezen a gyalogúton járt a mindenkori postás (legutoljára Bodacz István, külterületi kézbesítő). Idestova 30 éve autóbusz viszi-hozza már Pilisszentlélekre a postai küldeményeket, de a szóban levő út végérvényesen Postás út néven ismeretes környék szerte. 3.2 KLASTROMPUSZTA (A zárványszerűen elhelyezkedő üdülőtelep és a környező er-dő) A mai-menedékház bejáratával szemben levő – bozóttal fedett – rommező az egyetlen magyar alapítású szerzetes közösség, a pálos rend (fehér barátok, keresztes barátok) bölcsője. A rendalapító Özséb (Eusebius; 1200 körül – 1270. jan. 20.) jómódú és nagy tudományú esztergomi kanonok (püspöki tanácsadó, püspöki megbízott) – miután IV. Béla király mellett alaposan kivette részét a tatárjárás utáni „második honalapításból” – 1246 táján, vagyonáról és rangjáról lemondva, a közeli Hármas barlangba (Leány-, Legény- és Bivak barlang – vö. 2.7 pont) vonult remetéskedésre. Itt rövidesen maga köré gyűjtve a környéken élő többi pilisi remetét, 1250 körül a mai rommezővel azonos templomot és monostort alapítottak a Szent Kereszt tiszteletére és közösségüket „Szent Pál első remete rendjének” nevezték el. A rend igen gyors virágzásnak indult. Tagjai magas fokon művelték a tudományt, a művészetet és a leggyakorlatiasabb ipari foglalkozásokat. Kódexmásolót, bibliafordítót, orvost, orgonaépítőt, kőfaragót, építőmestert, ácsot, üvegfúvót, kertészt, haltenyésztőt éppúgy megtalálunk a szerzetesek között, mint politikust, szobrászt, festőt vagy művészi fa/aragót. 1250-től 1304-ig e hely volt a rend központja. Ekkor tették át székhelyüket a lassan fővárossá válni kezdő Buda közelébe, Budaszentlőrincre. Ez a mai Budapesti Erdőfelügyelőség és – erdészet területével azonos, illetve szomszédos rommező. A rend ma főleg Lengyelországban működik, de – többek között – Svédország, sőt Amerika területén is van tudomásunk létezésükről. Ma csupán a hely Klastrompuszta elnevezése utal az egykori monostorra. A feltáró munkák – sajnos – befejezetlenül abbamaradtak. Így továbbra is a föld mélye rejti az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend első monostorának maradványait. Ezek között ott nyugszik valahol Varsányi István pálos barát kőbe vésett, szép hexameteres verse is a kolostor alapításáról:

29

Egykor az úttalan pusztáknak útjain járva Nagy hegyek alján, kis kunyhókban laktak atyáink, S barlangok rejtették őket el a világtól. Boldog Özséb, ez a szent ember, remete, pap, emelte Itt a Keresztnek tiszteletére ezt a monostort. Jöttek is ide hozzá a testvérek seregestől. S elhagyva a magányt, kezdtek közös életet élni. Innen terjedt szét a világra Remete Szent Pál Rendje, amelynek hófehér a ruhája, s a lelke. Nagy folyamok is ilyen kicsi forrásból fakadoznak. 3.3 BENCE KÚT (12. tag K-i fele) Ma néhány dagonyával tarkított 1-2 ár területű posvány jelzi az egykor kiépített forrás helyét. Zsarnóczay nevű községi jegyző 1864. febr. 28-án kelt jelentése szerint a közelben levő hajdani bencés kolostor emlékét őrzi e helynév. A környéket ismerő régészek valóban tudnak egy itt valahol épült bencés klastromról, amely nyom nélkül eltűnt a tatárjárás alkalmával. Talán ennek köveiből és romjaira építették monostorukat a 3.2 pontnál részletesebben említett pálosok? 4.0 PILISCSÉV A középkorban nem volt a mai falu helyén és határában jelentős település. A középkori Csév a mai Kiscsévpuszta mellett feküdt. A jelenlegi falut szlovák telepesek alapították a XVIII. sz. elején. Csév – 1954-rtől Piliscsév – etimológiája (szófejtéstana) nincs kellőképpen tisztázva. Brühl Antal községi jegyző 1864. ápr. 2-i jelentésében hivatkozik egy régi mondára, amely szerint a „Civitas Strigoniensis – Esztergom vármegye” (Esztergom vármegye esztergomi polgársága) négy szó kezdőbetűjének összevonásából keletkezett a szó. Más – valószínűbb – vélekedés szerint honfoglaláskori, sőt ezt megelőző ősi magyar névvel állunk szemben. 4.1 KOPANYICA (1. tag) E szlovák szó magyar jelentése: kapáló hely. A múlt század második feléig itt levő, de a Filoxéra következtében elpusztult szőlők – mint tudjuk – nyitástól takarásig sok kapálást igényeltek (Dévényi Antal erdészetvezető k.). 4.2 CIGÁNYPUSZTA (6. tag környéke) A múlt század folyamán sem a falu sem a szomszédos Pilisszántó nem fogadta be az erre vetődő vándorcigányokat, akik ezért itt – a két falu között – verték fel sátraikat és telepedtek le hosszabb időre (Dévényi A. k.). 4.3 SOMLÓ (SOMLYÓ) (39-40. tag magasabb térszíne) A legvalószínűbb feltevés szerint a somlik, somlyik (= a dió, vadgesztenye, szelídgesztenye a zöld héjából kifejlik) ige folyamatos melléknévi igenévi alakjából származik. Itteni értelme: zöld erdőövezetből kiemelkedő, kopasz, sziklás hegytető. 5.0 PILISCSABA A legelső írásos emlék 1274-ből való, amely Chaba néven említi. Valószínűleg török eredetű ősi magyar személynévvel állunk szemben. (Caba törökül ajándékot jelent). A legújabbkori Piliselőtag a Pilis hegységre utal.

30

Dobogókő

5.1 DÉVÉNYI STAND (2/C j. er. ÉK-i sarka) Itt lőtte az első vaddisznóját Dévényi Antal, ma is aktív erdészetvezető, 1935 szeptemberében. Drexler Waxl nevű apai dédapját 1802. évben József nádor hozta itteni birtokaira Bajorországból (nádor = az osztrák császár – egyszersmind király – magyarországi megbízottja, személyes képviselője). Dévényi A. 1927. máj. 16-tól mind a mai napig megszakítás nélkül egy helyen – Piliscsabán – teljesít szolgálatot. Nevéhez fűződik mintegy 1000 hektár piliscsabai- pilisvörösvári dolomit- és mészkőkopár újraerdősítése. Ezért kapta meg – elsőként az erdészeti középkáderek közül – a „Bedő Albert”-díjat. Ö az ország legidősebb erdészetvezetője. 5.2. POSTARÉT (2.. 5., 9. és 10. tag érintkezési pontja körüli, ill. az ettől D-re eső térség) A Bécs-Buda között közlekedő postakocsi egyik lóváltó-állomása Piliscsabán volt. A pihenőidőben – tavasztól őszig – itt legeltették a postalovakat (Dévényi A. k.). 5.3 TEMPLOM KŐBÁNYA (8./B j. er.) A helybeli templom (és a szomszédos Klarissza zárda), majd később az ún. Schönek-kocsma, ma presszó és étterem) építése alkalmából – mintegy 200 évvel ezelőtt – itt bányászták a követ (Dévényi A. k.). 5.4 SZÁLLÁSOK (15. tag) Az 1860-as évektől kezdődén – ,,Csaba-egység" néven – katonai táborhely (szálláshely) volt e környék. Ezért létesült az itteni lőtér és épült a mai napig fennálló laktanya (Dévényi A. k.). 6.0 PILISVÖRÖSVÁR E helynév vagy téglából épült, vörös színű, vagy pedig Vörös nevű személy által emelt várszerű erősséggel kapcsolatos.

7.1 MAGAS ERDŐ (2-3. tag) A Kis- és Nagykevély lábánál uralkodó kedvezőbb fatermesztési viszonyokra utal e helynév (Szimeth Tihamér erdészeti műszaki vezető k.). 7.2 EZÜST HEGY (5. tag) A - ma már feketefenyő állománnyal borított – messziről ezüst színű dolomitkopárt nevezte így el Becker Róbert miniszteri tanácsos az 1937. évi üzemtervezés alkalmával (Dévényi A. k.). 7.3 FEHÉR HEGYEK (12. tag) Ma fekete fenyves borítja az egykor fehér színű, kopár dolomitkúpokat (Szimeth T. k.). 7.4 MANDULÁS (7/D j. er.) Kopár fennsík, sziklás, köves váztalajjal. József főherceg birtoka volt. Az uradalom mandula-telepítéssel hasznosította e szélsőséges termőhelyet. Az ültetési anyagot a Tihanyi-félsziget hasonló termőhelyű részéről adta az ottani bencés apátság. A mandula-liget alatt ma 7-8 éves feketefenyő második szintet találunk (Dévényi A. k.).

IRODALOM Horváth István: Klastrompuszta – a pálos rend bölcsője VIGÍLIA 1374. 9. szám Horváth István–Horváthné Kelemen Márta–Torma István: Komárom megye régészeti topográfiája Esztergom és a Dorogi Járás. Akadémiai Kiadó, Bp., 1979. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Bp., 1978. Pesty Frigyes: 1864. évi helynévgyűjtése – Komárom megye. Közzéteszi Pastinszky Miklós és Tapolcainé Sáray Szabó Éva – Tatabánya, 1977. Dr. Prokopp Gyula: A pilisszentléleki üveghuta. SZÁZADOK 1974. 1. szám. Kollégák és idős emberek elbeszélései.

6.1 ILLYÉS FENYVES (7/C j. er. csúcsán) A most 52 éves feketefenyő-foltot saját kezűleg ültette ide annak idején Illyés Gyula, irodalmi életünk jelentős egyénisége. Az emlék-fenyves helyén parcellázás is volt, de hétvégi házat nem építtetett ide. Számos cikkét is tanulmányát írta meg itt. (Plestyák Károly, erdészeti műszaki vezető k.). 6.2 FEHÉR ÚT (7-8. tagon keresztül) A falu és az Iluska forrás között húzódó – gépkocsival is járható – út jó részét fehér dolomitmurva fedi. Ezért az út messziről is jól látszik és légi felvételen azonnal szembeszökő. 6.3 VÖRÖS BÁNYA (15 ID j. földrészlet, újraerdősítve) A század elején vörös színű dolomitmurva és ugyancsak vörös színű samott lelőhelye volt itt. Egy része erdészeti rekultiváció alatt áll (Dévényi A. k.). 7.0 PILISBOROSJENŐ Az első oklevél 1254-ben említi Burs-Jenew néven. A magyar Jenő törzsnévi elnevezés törzsbeliek településére utal. A „boros” névelem a bortermeléssel kapcsolatos. Német neve: Weindorf (= Borfalu). A falu határát szőlők borították a múlt század második feléig. Ezek azonban kipusztultak a filoxéra-járvány következtében.

A klastrompusztai pálos kolostor alaprajza

A királyi központ lapja

31

A Pilis titkai régi térképeken Szemelvények a Magyarországot ábrázoló térképek történetéből (3. rész) VÁRY ISTVÁN Mielőtt – a következő számunktól kezdődően – konkrét régi térképek alapján szemügyre vennénk egyes pilisi területeket, településeket, szót kell ejtenünk a turistatérképekről, hiszen azok a mai természetjáró ember legfontosabb eszközei a terepen történő eligazodás tekintetében. Egészen a XIX. század közepéig nem merült fel annak a gondolata, hogy olyan célból készítsenek térképeket kisebb tájegységekről, melyek – úgymond – a korai idegenforgalmat szolgálnák, hiszen – a mai értelemben – ilyen igény még nem merült fel. A természetjárásnak, mint az ország, a haza megismerését, a táj értékeinek személyes feltárását és az egészséges szabadidős tevékenység kibontakozását szolgáló, sokakat megmozdító ténykedésnek a lehetőségét a történelmi, politikai és gazdasági változások teremtették meg. Elsősorban a közlekedés fejlődése, az úthálózatok kiépítése, a vasút és a motorizáció megjelenése, másodsorban maga az utazás lehetősége és anyagi feltételeinek megléte volt az, mely az átlagember számára nyitást jelentett ebbe az irányba, és ez rövid idő alatt szervezett, mozgalomszerű megnyilvánulássá duzzadt. Az 1800-as évek második felében Magyarországon is beindultak az egyéni és a szervezett természetjárás feltételeinek megteremtését célzó törekvések, melyek élén – többek között – nem kisebb személyiségek, mint dr. báró Eötvös Lóránd (18481919), dr. Téry Ödön (1856-1917) és dr. Thirring Gusztáv (1861-1941) álltak. (Ismert még Cholnoky Jenő geográfus, Hunfalvy János, Tirts Rezső, vagy Téry Ödön veje, Déry József munkássága. Nevüket a Pilisben számos forrás, szikla, ösvény, kilátó őrzi.) Az első turista egyesületet 1873. augusztus 10-én alapították Ótátrafüreden, Magyar Kárpát Egyesület néven. (A Pilissel kapcsolatos adalék, hogy ennek az egyesületnek volt budapesti osztálya is, melyet – 1881-től történő szüneteltetése után – Pilisszentkereszten, a Klastrom-kertben, a romoknál szerveztek újjá 1888-ban.) [1] Ennek és az ezt követő szervezeteknek összetett célkitűzéseik voltak: utak, pihenők és ösvények kiépítése, turista-útvonalak jelzése, menedékházak, illetve később turistaházak építése, ismeretterjesztő kiadványok szerkesztése, útleírások, turistakalauzok és térképek kiadása. Ne feledjük, hogy ebben az időszakban a teljes magyarországi területet kell figyelembe vennünk; a mozgalmak első időszakában ezen okból leginkább a Magas-Tátra területe került előtérbe. A természetjáró mozgalmak tevékenységi körében azonban a Pilis is hamar első rangú szerepet kapott. Téry Ödön és csapata itt is elkezdte a turista-utak jelzését, felfestését, melynek vonatkozásában nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy már évszázadok óta meglévő, kitaposott ösvényeket jelöltek ki a természetjárók számára. Ennek jelentősége később a régi ösvények térképeken való megjelenésével bontakozott ki, hiszen ekkor váltak láthatóvá azok az „ábrák”, melyeket elődeink „tapostak”

(rejtélyes okból, és még rejtélyesebb módon) a pilisi tájba. Ez a titokzatos, de minden bizonnyal szakrális megjelenítés lett a jelenlegi Pilis-kutatás egyik alapja és elindítója. A természetjárás ilyen kibontakozása természetesen a térképészet átalakulását, szelekcióját is beindította: a korábban elsősorban katonai célú térképészet mellett megjelent – és hosszú ideig attól függetlenül működött - a polgári célú térképkiadás is. (Számtalan remek térképészünk dolgozott korábban a négy katonai felmérés anyagán. Az első és a második felmérés [2] titkos anyagát akkor nem adták ki, a harmadik felmérés térképeit kis példányszámban már kinyomtatták. [3]) Az alapok kiválóak voltak, hiszen – amint előző számunkban röviden szóltunk róla – Bél Mátyástól, Müller Ignáctól és Mikoviny Sámueltől kezdve Vásárhelyi Pálon, Görög Demeteren és Budai Ézsaiáson át Lipszky Jánosig, vagy Karacs Ferencig [4] számtalan remek, és európai mércével mérten is nagyot alkotó térképészünk gondoskodott arról a fejlődésről, mely végül a turistatérképek megszületésében is realizálódhatott. A háromszögelés, a csillagászati helymeghatározás, a pontos tájolás, a szintezés, a trigonometrikus magasságmérés, a magassági pontok és földrajzi koordináták meghatározása, a síkrajz, a domborzati rajz és a névrajz, a domborzat-árnyékolás kidolgozása, a fokhálózat és a szintvonalak megjelenítése, a precíz nyomdai sokszorosítás: mind-mind az ő munkájukat képezte. A magyar térképrajzolás ezen eredményei tették lehetővé azt, hogy 1887-ben megjelent az első turistatérkép a Tátráról, melyen már több színnel turistautak is jelezve voltak. A Pilis jelentőségét fémjelzi, hogy két évvel ezután, 1889-ben (!) másodikként jelentették meg „Budapesti Turista-térkép” címmel azt a kiadványt, melyen a Pilis és a Börzsöny egy része látható. (Ezt tekinthetjük az első turistáknak készült Pilis-térképnek.)

32

Dobogókő

Ennek a térképnek a szerzője és rajzolója Kogutowicz Manó (1851-1908) volt [5], aki a korábban említett Klastrom-kerti rendezvényen, az MKE budapesti osztályának megújításán is részt vett. A fiatal éveit nagyrészt Bécsben töltő Kogutowicz már korán bizonyította rajztehetségét. Kalandos évei után, melyek alatt dezertálás miatt a börtönt is megjárta, 1882-ben Vas Vármegye térképének elkészítésében kapott először feladatot. Ezek után számtalan térkép elkészítésére kapott megbízást. Az említett első Pilis-térkép 1:150 000-es méretarányban készült, a legkorábbi jelzett turistautak nyomvonalai már rajta vannak, szintvonalas rajzolattal bír (mely némely részletében „hamis”). Színes kőnyomatként 45x58 cm-es lapon sokszorosították 2000 példányban, mely akkor igen rövid idő alatt el is fogyott. A térkép jellemzője még az, hogy két szélén Thirring Gusztáv által írt kirándulóhely útikalauzokat olvashatunk menetrendekkel. Ez az úttörő munkának számító kiadvány, mely valóban mérföldkő volt a magyar térképészetben, nagy szolgálatot tett akkor a turisták körében. A következő jelentős térkép az akkor már működő Magyar Királyi Térképészet gondozásában, 1920-ban jelent meg a Pilisről, mindjárt két változatban: az egyiken a Pilis és a Börzsöny együtt látható, a Nagykovácsi és a Királyháza közötti terület megjelenítésével, a másik egy részlet: „A Pilis és Dobogókő környéke” címmel a Pilisszántó-Dömös szakasz ábrázolásával. Ezeket korábbi katonai felmérések felhasználásával készítették, tervezőik Magaziner Pál és Dr. Vigyázó János voltak. Természetesen magukon hordozták a Monarchia jellemzőit: több helységnév még németül van feltüntetve (Hegyes-tető = „Spitzkopf”). Ez a „szokás” még a 3. katonai felmérés feliratozásából maradt meg a térképeken /Pl.: Prédikálószék: „Predigerstuhl”). Ezek a térképek elődei voltak az 1922-től kezdődően megjelent sorozatnak, melyeken már csak magyar feliratokat találunk. Ezek az úgynevezett „angyalos” térképek.

A Magyar Királyi Állami Térképészeti Intézet 1922-től kezdődően a második világháborúig szinte az összes jelentős Kárpát-medencei hegységet lefedő turistatérkép sorozatot adott ki folyamatosan, melyeket a mai természetjárók – a kiadványt fémjelző, két angyal között megjelenített Szentkoronás címer okán – neveztek el „angyalosnak”. A katonai precizitás és a légifényképezés nyújtotta pontosság jellemzi ezeket a kiadványokat. Egy 1929-es Pilis-Börzsöny térképhez külön turista útmutató füzetet is adtak ki, helységleírásokkal, a természeti látványosságok felsorolásával, menetrendekkel. A térképek nagy részét a közelmúltban reprint kiadásban ismét kiadták, így azok ma is élvezettel tanulmányozhatóak. A számtalan remekbe szabott térkép közül, melyek sorában 1922 és 1934 között természetesen a Pilis térkép is több kiadást megért, egyet szeretnék kiemelni: 1928-ban, első sorban a vízi sportokat kedvelőknek megjelent az „angyalos” sorozatban egy „Duna, Vác-Esztergom” című térkép. Ez a 1:25.000-es léptékű (!) munka a Duna – és benne a Duna-kanyar – 38 km-es szakaszát és annak környezetét ábrázolja, így számos pilisi részletet is; a kihajtva közel 165 cm (!) hosszú térkép csodálatos grafikai megjelenítéssel bír és aprólékos pontossággal van kidolgozva. A szintvonalazás későbbi térképeket is felülmúló módon jelenik meg. (Az itt mellékelt képek között érdemes ennek a térképnek a Dömösi részén a Prépost hegy ábrázolását megfigyelnünk: ezután évtizedekig nem ábrázolták ilyen pontossággal sem ezt, sem az egész pilisi területet…)

A Pilissel kapcsolatos térképkiadás újabb fejezetét egy 19301940 között kiadott munka jelenti: Stoits György térképész, aki évtizedekig dolgozva számtalan, első sorban Budapestre és környékére vonatkozó, saját rajzolású térképet és atlaszt jelentetett meg magánkiadásban, „Szentendre-Visegrád-Pilis hegység turista térképe” címmel adott ki térképet. Ez az 1:75.000-es léptékű, 48x32 cm-es kőnyomatú kiadvány több érdekességgel bír. A pilisi területnek csak a Szentendre és a Pilisszentlélek közötti részét ábrázolja. A jelzett turistautak „színei” az ösvény vonalai mellett feliratozva vannak (pl.: „kék-fehér-sárga”), az utak mellett írásos eligazítások találhatók (pl.: „meredek”), sőt, a Pilis-

A királyi központ lapja csaba előtti autóút szakaszon, ahol egyébként számtalan baleset történt már, az „Autó vigyázz! Éles kanyar” feliratot találjuk. Ez a térkép hosszas tanulmányozásra méltó, hiszen több száz hegyés helységnév szerepel rajta, köztük olyanok, melyek ma már nem azon a néven vannak feltüntetve, és olyanok, melyek azonosítása ma is problémás lehet. (Példák különös névváltozatokra: a Prépost hegy „Prépos”-ként, a Keserűs hegy „Keserűslánc”-ként van feltüntetve. A Dobogókőtől délnyugatra lévő területen „Űzömtöltés” elnevezést találjuk… Figyelemre méltó a Duna-kanyarba „belógó” börzsönyi terület elnevezése, melyet ma Hegyes-tetőként és Szent Mihály hegyként ismerünk: ez utóbbi elnevezés ezen a térképen nem szerepel, viszont az egész terület Ördöghegyként van feltüntetve. Izgalmas, hogy a Dömös határából felfutó Sárkány-gerincet Stoits térképén nem találjuk, viszont azon a helyen „Sárkánylyuk f” /=forrás?/ feliratot igen. Ezekkel kapcsolatban utalnék Simon Tamás jelen számunkban is folytatódó sorozatának témájára!) Különlegessége a kiadványnak még az, hogy a szentendrei HÉV vonalának Visegrádon átmenő meghosszabbítása, egészen a Dömös előtti – az akkori – Horthy fürdőtelepig, tervezett szakaszként fel van tüntetve [6]. A második világégés a térképkiadásban is megtorpanást okozott, sőt, az azt követő „átkos” rendszer egyenesen agyontaposta a turistatérképek világát; s utalnék az iménti zárójeles megjegyzésemre: az ötvenes évektől kezdődően – az „angyalos” sorozat minőségével összevetve – brutálisan lebutított térképek jelentek meg, melyeket a felületesség, a pontatlanság, és nem egy esetben a torz, összenyomott vagy széthúzott vetület jellemez. (Ezek a jelenségek már az akkori gondolkodó természetjárók szerint is a szándékosság jegyeit hordozták magukon, s erről még inkább meggyőződhetünk akkor, ha belegondolunk, hogy hány pilisi terület volt a rendszer lezárt katonai objektuma!) [7] 1954. december 1-én megalakult a Kartográfiai Vállalat, mely mindjárt monopolhelyzetbe is került. Az általuk 1954-től kiadott Pilis-térképek (felsőbb „nyomásra” megvalósított /sicc!/) rossz minősége arra késztetett némelyeket, hogy saját térképeket (!) rajzoljon. Egy 1955-ben megjelent Pilis útikalauzban – noha hátsó betétként tartalmaz egy (finoman fogalmazva) egyszerű térképet – a könyv szerkesztői saját kézzel rajzolt térképrészleteket helyeztek el az útvonalleírások mellé. [8] 1956-ban már színes, domborzatárnyékolással készült Pilis térképet ad ki a Kartográfiai Vállalat, ez kb. (!) 1:51.700-as léptékben készült (mivel ez nincs a térképen feltüntetve), ezek után (vagy ennek ellenére) a hatvanas évektől kezdődően (1972-ig) 1:65.200-as léptékre „megy össze” a kiadvány, mely szinte változtatások nélkül jelent meg évekig. Ezek ma már – hiányosságaik ellenére - az idősebb túrázó korosztály féltve őrzött kincsei közé tartoznak, és természetesen nincsenek „használatban”. (Kézbevételükkor egy letűnt kor nosztalgikus érzése szakad az emberre, amikor még furcsa szerzetként néztek a bakancsos, hátizsákos erdőjáróra.) A térképekkel párhuzamosan útikalauzok is napvilágot láttak: a fentebb említett kiadványt követően pl. a Sport kiadó 1967-es Pilis könyve; majd a Panoráma kiadó foglalkozott a hegységgel: a hatvanas évek második felében – ismét egy furcsaság – nem önálló pilisi anyag formájában, hanem a Vértessel és a Gerecsével „közösködő” kiadványban (térképmelléklet nélkül…). De hasznos oldala is van mindennek: aki több tekintetben korrekt információkat keres a Pilissel kapcsolatban, az a mai napig „búj-

33

ja” ezeket a könyveket, mert sok, mára már megváltozott vagy elfeledett információt „rejtenek”. Azonban a fejlődésnek, a térképek pontosításának egy idő után nem szabhatott gátat holmi ideológiai-politikai tényező. A 80-as évek elejétől szép megjelenésű, már 1:40.000-es (az azóta már megszokott) léptékű térképekkel találkozhatunk. Megjelenésük, külsejük egy-egy időszak tipikus formáit hordozzák magukon, tartalmukat, minőségüket pedig kétségtelenül meghatározza a Kartográfiai Vállalat egyre magasabb szintű munkája, melyet az egyéb kiadványaik világszintű elismerése, díjai bizonyítanak. Természetesen ezekben is megjelennek pontatlanságok, de a térképészet munkája mindig is nehéz, és „két tűz közé szorított” ténykedés volt: a felgyorsuló tájformálást, az erdőgazdaságok és más település-szervezetek terepen végzett „átformáló” munkáját nehéz a térképi megjelenítésben naprakészen követni, főleg akkor, ha a kiadó évente csupán csak egy „frissített” kiadást engedhet meg magának. [9] A 90-es években ez a tendencia erősödött, a Kartográfia Kiadóból Cartographia lett, és a rendszer-változás nyomán a „konkurencia” megjelenését sem lehetett elkerülni: a Freytag & Berndt vállalta fel az alternatívát a térképhasználók számára, s ez mind külsőben, mind tartalomban valóban újat jelentett: 1:30.00-es („lepedő-nagyságú”) térképekkel rukkoltak elő, melyek ugyan nem domborzat-árnyékoltak, de a megszokottnál nagyobb részletességgel ábrázolják a tájat. De a dologban azért van egy „furmány”: ez a kiadó „nem a kisujjából szopta ki” térképeit: a háttérben egy igen kiváló térképész áll: Faragó Imre, aki – tudomásom szerint – maga is a Kartográfiánál „kezdte”, majd önálló útra lépett. Szakértelméhez és precizitásához nem fér kétség, tudását a Szarvas András vezette Térképészeti Ügynökség kiadványiban is kamatoztatja. Faragó Imre egyébként hely- és helységnévkutatással is foglalkozik, így pl. a Pilis térképeiken megjelenő – korábban ott még nem szereplő – feliratok korrekt kutatások eredményeképpen tűnnek fel. Térképeiket – kezdetben a hátoldalukon, majd a térképtokban külön mellékletben – átfogó ismertetőkkel látják el. Közben a Cartographia sem tétlenkedett: elindította a már nagy népszerűségnek örvendő, és valóban használható, spirálfűzött térképes turista-kalauz sorozatát, melyen belül természetesen – a mi érdeklődési területünknek megfelelően – a Pilisről szóló kiadvány kötelező darab. Végül néhány megjegyzést tennék még ebben a témában. Aki nincs ismeretében a térkép használatának, annak mindegy, hogy jó vagy rossz térkép van a kezében. Vagyis: mindazoknak, akik az erdőt járják – történetesen a Pilist –, bizony jó, ha alaposan „kitanulják” a térképhasználatot. Azt is meg kell jegyeznem, hogy azok, akik gyakran járják térképpel a kezükben a Pilist, ma is találkozhatnak a terepen olyan tényezőkkel, melyek eltérnek a térképen ábrázoltaktól. De nem szabad a térképészet felett ezek okán mindjárt pálcát törni: a pontatlanságoknak számos oka lehet. És fontos, hogy tudjuk: meg vannak a lehetőségek arra, hogy a kiadót a fellelt problémáról értesítsük. Például Szarvas András és Faragó Imre kifejezetten kéri is kiadványaiban ezt, mert amint tehetik, terepen ellenőrzik a kérdéses helyszint, és elvégzik a szükséges korrekciót. Ez itt természetesen nem a reklám helye, és nem a fentiek megerősítésének szánom, de tapasztalataim szerint valóban a Szarvas-Faragó térképek a leghasználhatóbbak a Pilisben is.

34

Dobogókő

(Csak egy adalék: több hajdani földvár a Pilisben, pl. a Maróti hegyekben, melyek egyéb térképekről „eltűntek”, a Szarvas-féle kiadványokon még fel vannak tüntetve…) Térképes-sorozatunkat a következő számban folytatjuk. Többek között számba vesszük majd a pilisi települések neveinek megjelenését és változatait – több száz év térképészeti anyaga alapján.

mert, madarat ábrázoló ösvény több térképi ábrázolása indokolatlanul torzult képet mutat. De ide tartozik a Déry (ipszilonnal!) „kontra” Boldogasszony-forrás helyének és nevének problematikája, mely szinte minden térképen (!) más névvel és más helyen jelenik meg. Ez utóbbinak nyilván a kiadók e helyről birtokolt információinak különbözősége lehet az oka. (Ezekre a kérdésekre egy későbbi cikkben majd még visszatérünk.)

Web: A természetjárás története: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/tvok01.htm

JEGYZETEK [1] Több mint 40 egyesületből jött létre 1913-ban a Magyar Turista Szövetség. [2] A második felmérést a Milánóban székelő Katonai földrajzi Intézet végezte, mely 1839-ben Bécsbe költözött, és 1918-ig működött. [3] A negyedik katonai felmérést az első világháború félbeszakította. A bécsi katonai intézetből munka nélkül hazatérő magyar térképész tisztek az Állami Nyomda térképészeti osztályának dolgozóival 1919-ben megalakították a Katonai Térképező Csoportot. (A számukra készültek ebben az időben először – katonai parancsra – „felderítési és térkép-helyesbítési célokból” az első magyarországi légi fényképek, melyeket hivatalosan térképészeti célokra hasznosíthattak.) Ez a csoport Trianon után 1922-ben Magyar Állami Térképészeti Intézetté alakult (melyen belül 1927-ben új felmérés elvégzését kezdték meg). Érdekesség, hogy mivel a trianoni diktátum lehetővé tette az antanthatalmak számára, hogy a magyar katonai intézményeket ellenőrizzék, ezt kijátszandó, a Pénzügyminisztérium látszólagos irányítása alatt szerveződtek és működtek. 1938-ban Honvéd Térképészeti Intézet lett a nevük. A második világháború után Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézeteként működött tovább az intézmény. Ez ma a Magyar Honvédség Térképészeti Hivatala. [4] Karacs Ferenc 1813-ban (!) megjelent ország-térképe egészen elképesztő teljesítmény: közel 8000 helységnevet tüntetett fel, a nagy városoktól a pusztákig, de postákat, fürdőket és utakat is ábrázolt munkájában. [5] Kogutowicz, miután 1884 és 1890 között elkészítette 30 vármegye falitérképét, javaslatot tett egy önálló térképészeti intézmény létrehozására, mely Hölzel és Társa Magyar Földrajzi Intézet néven meg is valósult 1890-ben. (Itt volt munkatársa Cholnoky Jenő térképész-tervező.) Cégtársa, Eduard Hölzel halála után önállósította magát Kogutowicz és Társa Magyar Földrajzi Intézetként, majd 1901-ben részvénytársasággá alakulva Magyar Földrajzi Intézet Rt. néven működött tovább. Munkáját fia, Kogutowicz Károly folytatta. [6] Köztudott, hogy az Óbudáról induló vonalat vasútként eredetileg a Duna mentén akarták Esztergomig elvinni. [7] Ha valaki az 1920-2011 közötti Pilis térképek egy konkrét részletét kivágva (digitális technikával) gyorsan és folyamatosan egymás után vetítve meg tudja nézni (én megtettem), azt bizony bőven érik meglepetések. Nem egy útvonal, forrás, hegycsúcs, hely „vándorlását” lehet így megfigyelni. Az ötvenes években és a hatvanas évek első felében megjelent Pilis térképek „összenyomott” torzulata feltűnő: egy – a valóságban – kb. 5 km-es átmérőjű terület 4700 méterre „zsugorodik”, mely a terepen megjelenő 300 méteres „hiány” okán sok turistát megtéveszthetett… „Tájékozódásra korlátozottan alkalmas térképek.” – mondták akkoriban. [8] Dr. Mezei Iván – Páli Tivadar: Pilis útikalauz, Sport Lap- és Könyvkiadó, 1955. A könyvben szereplő kézzel rajzolt térképeket Gönczi Tamás „Piliscsillag, Napcsillag” c. könyvében kivonatosan leközli. Az 1957ben megjelenő harmadik, „bővített” kiadásban már csak a „buta” térképmelléklettel találkozunk… [9] A 90-es évek Pilis-térképein is meg-megjelentek furcsaságok, melyek bizonyos utak, útvonalak „megváltozásában” mutatkoztak meg. Pl. az Aradi Lajos által feltárt, Dobogókő alatt ma Turul ösvényként is-

Eötvös Lóránd: http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s _Lor% C3%A1nd Cholnoky Jenő: http://hu.wikipedia.org/wiki/Cholnoky_Jen%C5%91 Thirring Gusztáv: http://hu.wikipedia.org/wiki/Thirring_Guszt%C3%A Téry Ödön: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9ry_%C3%96d%C3 %B6n_(turistamozgalom-szervez%C5%91) „Angyalos” térképek: http://www.topomap.hu/webshop/index.php? menu=2&kid=142 (A cikkben szereplő térképek és kiadványok jó részét alkalmasint, kis szerencsével és kitartással még be lehet szerezni, antikváriumokban, az Axio-Art vagy a Darabanth internetes árverésein, esetleg a Book-line antikvárius kínálatából. Ezeken a fórumokon ezek szerepelhetnek filléres tételként, de nem egy esetben az értékesebb darabokhoz csak kemény pénzekért lehet hozzájutni. Pl. egy közelgő árverésen Kogutowicz Manó megyetérképei eredeti kiadásának kikiáltási ára 80.000 forint…)