ELŐADÁSKIVONATOK GYŰJTEMÉNYE

CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66

S

A MAGYAR OBEZITOLÓGIAI ÉS MOZGÁSTERÁPIÁS TÁRSASÁG II. KONGRESSZUSA AZ ELHÍZÁS, MINT KARDIOVASZKULÁRIS RIZIKÓFAKTOR

PROGRAM

ELŐADÁSKIVONATOK GYŰJTEMÉNYE 2009. április 24-25. A MAGYAR OBEZITOLÓGIAI ÉS MOZGÁSTERÁPIÁS TÁRSASÁG II. KONGRESSZUSA, 2009. ÁPRILIS 24-25.

1


S

2

A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) II. Kongresszusa

Az elhízás, mint kardiovaszkuláris rizikófaktor

2009. április 24-25.

T-Com Székház, Budapest, I. Krisztina krt. 55.

FŐVÉDNÖK: DR. SÓLYOM LÁSZLÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE

VÉDNÖKÖK: A

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKE

DR. HABIL. KISS ISTVÁN A MOTESZ ELNÖKE

A MAGYAR OBEZITOLÓGIAI ÉS MOZGÁSTERÁPIÁS TÁRSASÁG II. KONGRESSZUSA, 2009. ÁPRILIS 24-25.


S

A Kongresszus elnöke: Dr. Bedros J. Róbert Ph.D. a MOMOT elnöke Pest Megyei Flór Ferenc Kórház 2343 Kistarcsa, Semmelweis tér 1. Tel: 06 28 506-800 A Kongresszus titkára és tudományos információ: Dr. Tóth Edit Ph.D. a MOMOT titkára Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Tel: 06 28 507-600 E-mail: [email protected] A Kongresszus Tudományos Bizottsága: Dr. Bedros J. Róbert Ph.D. Prof. Dr. Farsang Csaba Dr. Becske Miklós kandidátus Dr. Pécsvárady Zsolt kandidátus Dr. Meskó Éva kandidátus Dr. Vass László Ph.D. Szervező Bizottság: Dr. Simonyi Gábor Dr. Tóth Edit Ph.D. Németh Piroska Gémesiné Lőrincz Márta


3


S

A Kongresszus főrendezője: Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT)

Társrendező: Magyar Kardiometabolikus Centrum Hálózat

A Kongresszus szervezője: Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság Telefon: 06-28-507-645, Fax: 06-28-507-745 Szervező: dr. Simonyi Gábor, dr. Tóth Edit Ph.D. E-mail: [email protected], [email protected]

Akkreditáció: folyamatban

Regisztráció: Németh Miklósné E-mail: [email protected] Internet: http://www.momot.hu

Helyszíni regisztráció:

2009. április 24. (péntek) 2009. április 25. (szombat)

08.00 - 19.00 08.00 - 13.00


4


S

A KONGRESSZUS TÁMOGATÓI Kiemelt támogatók:

Támogatók:

HUNIKO KFT. A MAGYAR OBEZITOLÓGIAI ÉS MOZGÁSTERÁPIÁS TÁRSASÁG II. KONGRESSZUSA, 2009. ÁPRILIS 24-25.

5


S

6

TUDOMÁNYOS PROGRAM 2009. április 24. PÉNTEK 10.00

MEGNYITÓ dr. Bedros J. Róbert Ph.D., a kongresszus elnöke

10.30

KARDIOVASCULARIS KOCKÁZAT I. Üléselnök: prof. dr. Romics Imre prof. dr. Farsang Csaba prof. dr. Farsang Csaba A globális kardiometabolikus kockázat prof. dr. Préda István A szív-CT diagnosztikus lehetőségei és a visceralis és subcutan zsírszövet megoszlásának és a metabolikus rizikó krónikus gyulladással való összefüggésének jellemzése

11.45

SZÜNET

12.00

KARDIOVASCULARIS KOCKÁZAT II. Üléselnök: prof. dr. Préda István dr. Bedros J. Róbert Ph.D. dr. Kiss Róbert Gábor Ph.D. A gyulladás és a vascularis integritás kapcsolata prof. dr. Császár Albert A trigliceridcsökkentés lehetőségei és haszna metabolikus syndromában

13.15

EBÉD


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 14.30

S

7

KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATOT BEFOLYÁSOLÓ RIZIKÓK, AMELYEKRŐL KEVESEBBET BESZÉLTÜNK EGIS szimpózium Üléselnök: prof. dr. Gerő László prof. dr. Farsang Csaba prof. dr. Farsang Csaba Az emelkedett szérumhúgysav, mint globális kardiometabolikus rizikót meghatározó tényező. Az allopurinol szerepe a terápiában dr. Simonyi Gábor Maszkírozott (masked) hypertonia – a rilmenidin lehetséges helye a terápiában dr. Medvegy Mihály Ph.D. Az obezitás és a hirtelen halál; a fokozott sympatikus aktivitás szerepe prof. dr. Gerő László Új lehetőség a 2-es típusú DM kezelésében: DPP-4 gátlás. Szitagliptinnel szerzett tapasztalatok

15.50

SZÜNET

16.20

AZ ELHÍZÁS, ÉS KIALAKULÁSÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI üléselnök: prof. dr. Szabó András prof. dr. Bálint Géza prof. dr. Szamosi Tamás Az elhízás háttere, a beavatkozás lehetősége és buktatói gyermek- és serdülőkorban prof. dr. Szabó András A D-vitamin jelentősége kialakulásában

a

civilizációs

betegségek

prof. dr. Bálint Géza Zsírtömeg és a mozgásrendszer közti kapcsolat


S


POSZTER SZEKCIÓ (AULA) elnök: dr. Becske Miklós kandidátus Czeglédi Edit Intézeti súlycsökkentő kezelésben részt prospektív vizsgálata – előzetes beszámoló Ágoston Gézáné Az egészségügyi egészség”

dolgozók

egészsége

vevő

elhízottak

„Gyümölcs

illatú

dr. Bodor Márton Stroke és kezelése dr. Katona Zsuzsa, dr. Krémer Ildikó OBES beteg az ITO-n dr. Balogh Zsófia, dr. Körner Anna DSci Kardiometabolikus szindróma gyermekkori elhízásban

19.00

8

FOGADÁS



S

9

2009. április 25. SZOMBAT „A” SZEKCIÓ („A” TEREM) 09.00

Üléselnök:

prof. dr. Horváth Csaba prof. dr. Matos Lajos

prof. dr. Horváth Csaba Metabolikus csontbetegségek ellátása 2009-ben prof. dr. Matos Lajos Cardiologia gastronomica dr. Meskó Éva kandidátus Obesitas és endothel dysfunctio 10.00

SZÜNET

10.15

AZ ALVÁSI APNOE ÉS A KARDIOMETABOLIKUS SZINDROMA („A” TEREM) Üléselnök: dr. Mucsi István Ph.D. dr. Becske Miklós kandidátus dr. Mucsi István Ph.D. Az alvási apnoe és a kardiometabolikus syndroma dr. Ádám Ágnes Az OASAS szűrése a családorvosi gyakorlatban dr. Zoller Rezső, dr. Molnár Miklós, dr. Novák Márta, dr. Szentkirályi András, dr. Czira Mária Eszter, dr. Liondner Anett, dr. Dunai Andrea, dr. Mucsi István Ph.D. Obstruktív alvási apnoés betegek éjszakai vérnyomásának akut változása CPAP kezelés hatására pulzus-tranzitidő mérésével dr. Szentkirályi András, dr. Czira Mária Eszter, dr. Lindner Anett, dr. Remport Ádám, dr. Novák Márta, dr. Mucsi István Ph.D., dr. Molnár Miklós Zsolt Az obstruktív alvási apnoe (OSA) és a krónikus graft kilökődés kapcsolata vesetranszplantált betegekben



S 10

dr. Madarász Csilla Zita, dr. Zoller Rezső, dr. Dunai Andrea, dr. Becze Ádám, dr. László Gergő, dr. Kelemen Andrea, dr. Szentkirályi András, dr. Molnár Miklós, dr. Novák Márta, dr. Mucsi István Ph.D. Pulzus-tranzitidőből számított alvás alatti vérnyomás obstruktív alvási apnoés betegekben 11.35

SZÜNET

11.50

SZABAD ELŐADÁSOK („A” TEREM) Üléselnök: dr. Bedros J. Róbert Ph.D. dr. Medvegy Mihály Ph.D. dr. Simonyi Gábor, dr. Bedros J. Róbert Ph.D., dr. Medvegy Mihály Ph.D. A metabolikus syndroma és komplex kezelése dr. Medvegy Mihály Ph.D., dr. Simonyi Gábor, dr. Szűcs Endre, Szakolczai Krisztina, Trembickij Gábor, Szóró Júlia, dr. Bauernfeind Tamás, dr. Péter Emőke, dr. Bedros J Róbert Ph.D., prof. dr. Préda István A szignifikáns koszorúér léziók elektrokardiológiai lokalizálásának nehézségei angina pektoriszt követően dr. Kohut László A metabolikus szindróma és egyes komponenseinek az előfordulása a korai rehabilitációban részt vett betegek körében dr. Tóth Krisztina, dr. Farnady Ágnes Adrienne, dr. Babos Ö. Levente, dr. Sallai László, dr. Cseprekál Orsolya, dr. Magenheim Rita, dr. Tamás Gyula, dr. Járai Zoltán Mikrovaszkuláris reaktivitás vizsgálata túlsúlyos és normál testsúlyú fiatal nőkben dr. Szépkúti Sándor, dr. Bandur Szilvia, Kovács Beatrix A testsúlykontroll jelentősége terhességi diabétesz mellituszban dr. Pécsvárady Zsolt kandidátus A diabetes mellitus angiológiai vonatkozásai



SZÜNET

13.15

SZABAD ELŐADÁSOK („A” TEREM) Üléselnök: dr. Tóth Edit Ph.D. dr. Pécsvárady Zsolt kandidátus

S 11

dr. Tóth Edit Ph.D. Csontritkulás előfordulása elhízott egyénekben Nemesné dr. Sterba Gréta Elhízás, komplex anyagcserezavar, köszvény dr. Krémer Ildikó, dr. Mikó Angéla Túlsúlyos betegek laparoscopos műtéteinek anesztéziája dr. Gerő György Ph.D. Nőgyógyászati laparoscopos műtétek elhízott betegeken dr. Nagy András, dr. Csapó Zsolt Ph.D. Rekonstruktív verőérműtétek szövődményei túlsúlyos betegeknél 14.10

A KONFERENCIA ZÁRÁSA



S 12

SZAKDOLGOZÓI SZEKCIÓ I. („B” TEREM) Üléselnök: dr. Balogh Zoltán Gémesiné Lőrincz Márta Herczeg Anna hallg., Lelovics Zsuzsanna Az élelmiszermennyiségek és ételadagok nagyságának változása az elmúlt negyven évben Kovács Ildikó, Dobák Zita, Lelovics Zsuzsanna Az élelmiszercímkék információs értéke a túlsúlyosok és elhízottak táplálkozásában Lelovics Zsuzsanna, Völgyi Kitti, Farkas Csilla, Vági Zsolt, dr. Figler Mária A Nagy Fogyás eredményei és elemzése dietetikusszemmel Szegediné Varga Ágnes Az elhízás étrendi kezelése Románné Pázmán Ildikó A személyi edzés lehetősége az obesitas kezelésében Pápay Zsófia A subaqualis és a szárazföldi torna jótékony hatása obes betegeknél

10.00

SZÜNET

10.15

SZAKDOLGOZÓI SZEKCIÓ II. („B” TEREM) Üléselnök: dr. Balogh Zoltán Németh Piroska Kóczián Viktória A stroke utáni rehabilitáció speciális kivitelezési lehetőségei obez betegeknél Csirik Gyuláné, Balpataki Erzsébet A kórházi kezelés és ápolás során felmerülő problémák extrém obezitásban Balpataki Erzsébet, Csirik Gyuláné Az otthoni élet során felmerülő problémák extrém obezitásban Decsovné Dóczi Katalin, Margitháziné Szabó Emese BMI a mozgásszervi betegek Ápolási dokumentációjában


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 Puszti Attila A masszázs kezelésében

szerepe

az

obesitas

S 13

megelőzésében

10.55

SZÜNET

11.10

SZABAD ELŐADÁSOK („B” TEREM) Üléselnök: dr. Halász Adrienn Ph.D. dr. Horváth Sándor kandidátus

és

dr. Halász Adrienn Ph.D., dr. Cseh Károly A tumor necrosis faktor (TNF) rendszer, a bronchiális hyperreaktivitás és a testtömeg index összefüggése dr. Csajbók Éva, dr. Gavallér Henriette, dr. Csanády Miklós, dr. Forster Tamás, dr. Nemes Attila Az aorta tágulékonysága tovább javul a kalóriaszegény diéta mellé bevezetett, rendszeres fizikai aktivitás hatására dr. Szüle Endre Elhízott betegek, jó- és rosszindulatú vesedaganatok dr. Horváth Sándor kandidátus Elhízás és stroke dr. Barta Zsuzsanna A betegek testsúlyának hatása a stroke utáni rehabilitáció eredményeire dr. Bagaméri Andrea Az elhízás és a rák 12.10

SZÜNET

12.25

SZABAD ELŐADÁSOK („B” TEREM) Üléselnök: dr. Haraszti László dr. Nemes János Éder Katalin, Félné Semsei Á., Liko I., dr. Falus A. Elhízás kutatása genomikai módszerekkel dr. Kopcsányi Henriette Túlsúly és az elhízás okozta bőrbetegségek



S 14

dr. Nemes János, dr. Follát Györgyi, dr. Makay Ágnes A testsúly szerepe a komplikált szürkehályogműtétek kialakulásában dr. Haraszti László Metabolikus szindróma betegségekben

fokozott

kockázata

pszichiátriai

dr. Antal Albert, dr. Hamula János, dr, Dobi Sándor, dr. Deli Éva A chronikus psychotikus betegségek gyógyszeres kezelése és az elhízás Czeglédi Edit A motivációs interjú kezelésében

alkalmazási

lehetőségei

az

elhízás

dr. Hegyi Ilona, Boncz Ágota Súly(fel)ejtők Klubja: az elhízás non-pharmacológiai kezelésének módja dr. Medvegy Mihály Ph.D., dr. Szabó Judit, dr. Oswald Patricia, dr. Nagy Gyula, dr. Antusek Aliz, dr. Kiss Krisztián, dr. Bedros J Róbert Ph.D., dr. Vass László Ph.D. Kardiológiai profilú belgyógyászati osztályon elhunyt betegeknél a kardiovaszkuláris rizikófaktorok, az ischaemiás szívbetegség és a kórbonctani makroszkópos szívizomelhalás összefüggései 13.45

SZÜNET

14.10

A KONFERENCIA ZÁRÁSA („A” TEREM)


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A SZÍV-CT DIAGNOSZTIKUS LEHETŐSÉGEI, ÉS A VISCERALIS ÉS SUBCUTAN ZSÍRSZÖVET MEGOSZLÁSÁNAK ÉS A METABOLIKUS RIZIKÓ KRÓNIKUS GYULLADÁSSAL VALÓ ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK JELLEMZÉSE Préda István Állami Egészségügyi Központ Kardiológiai Osztály, Semmelweis Egyetem Kardiovaszkuláris Központ és Pozitron Diagnosztikai Központ, Budapest A szív multidetektor computer tomográfiás (MDCT) vizsgálata 2005-től hazánkban is hozzáférhető eszköz a coronaria–rendszer és szív morfológiai/ funkcionális rendellenességeinek vizsgálatában. A szerző és munkatársai 2005 és 2008 között Siemens Biograph 16-szeletes CT készülékkel elvégzett 496 vizsgálat, valamint a 2008-ban beállított Siemens Definition Dual Source 64 szeletes CT készülékkel végzett több mint 1000 vizsgálat eredményei alapján számol be a diagnosztikus lehetőségekről. A coronaria betegség diagnosztikájában az MDCT elsődleges indikációja az ischaemiás szívbetegség alacsony és közepes probabilitása a mellkasi fájdalom differenciáldiagnosztikája (62%). Ezt követi a bizonytalan terheléses EKG lelet (9%), a korábbi perkután koronaria intervenció (PCI) ellenőrzése (7%), megelőző coronaria bypass műtét (3%), illetve stabil angina pectoris (3%). Az összes beteg 19,8%a szenvedett coronaria betegségben és 3,4%-ban találtunk coronaria eredési, vagy lefutási anomáliát. Csupán a coronaria meszesedést és ennek mértékét kifejező Ca-score vizsgálat alapján a betegek 61%a alacsony, 18%-a közepes, 13%-a magas és 8%-a igen magas rizikócsoportban volt. A szív CT ambulánsan elvégezhető mintegy 30 perces vizsgálat, kevéssé megterhelő, fajlagosan olcsóbb, mint az invazív coronarográfiás vizsgálat. A betegség nagypontosságú koszorúér diagnosztikára (negatív prediktív érték 99-100%), valamint a betegek után követésére egyaránt alkalmas. Az újabb irodalmi adatok szerint az MDCT a subcutan zsírszövet (SAT) és viscerális zsírszövet (VAT) pontos karakterizálására is alkalmas. A SAT és VAT értékek szignifikáns összefüggést mutatnak a systémás vérnyomással, az éhomi vércukor értékkel, a diabetes mellitus és metabolikus syndróma fennállásával és ez az összefüggés erősebb, mint a jelzett paraméterek az antropometriai adatokkal (BMI, derékkörfogat) való összefüggése. Ugyanezen a Framingham populáción szerzett eredmények arra is utalnak, hogy a SAT és VAT érték összefügg a CRP, interleukin-6, TNF-alfa és másgyulladást jellemző paraméterekkel, azaz a SAT és VAT a kardiometabolikus syndróma stabil jellemzője.

S 15

KARDIOVASZKULÁRIS KOCKÁZAT I. Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 16

AZ EMELKEDETT SZÉRUMHÚGYSAV, MINT GLOBÁLIS KARDIOMETABOLIKUS RIZIKÓT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ. AZ ALLOPURINOL SZEREPE A TERÁPIÁBAN

KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATOT BEFOLYÁSOLÓ RIZIKÓK, AMELYEKRŐL KEVESEBBET BESZÉLTÜNK EGIS szimpózium

Farsang Csaba Fővárosi Szent Imre Kórház, Kardiometabolikus Centrum

Jegyzet:

Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a hyperuricaemia szoros kapcsolatban áll számos cardiovascularis megbetegedéssel, így a hypertoniával, a 2-es típusú diabétesszel, a metabolikus szindrómával, a veseelégtelenséggel, az ischaemiás szívbetegséggel, a stroke-kal és a szívelégtelenséggel. A hyperuricaemia a hypertonia független rizikófaktora, 4-12 év alatt 2-3-szorosára emeli a hypertonia megjelenési valószínűségét. A hypertonia kialakulásának mechanizmusai: • a hyperuricaemia okozta vascularis NO termelés csökkenés és a következményes glomerulopathia által előidézett RAS aktiváció intrarenalis vazokonstrikciót okoz és csökkent nephron filtrációs rátához vezet • a hyperuricaemia vascularis inzulin rezisztenciát okoz, következményes nátrium és vízretencióval A hyperuricaemia a coronaria betegség és az agyi vascularis események megjelenésének ugyancsak független rizikófaktora. Elsősorban az NO termelés csökkentésével endothel diszfunkciót előidéző hatása révén, másrészt az oxidativ stress elősegítése és az érfal simaizomzatában a simaizom proliferáció stimulálásával serkenti az atherosclerotikus folyamatok kialakulását. A NHANES 2000-ben történt értékelése során az is igazolódott, hogy a hyperuricaemia a halálos és nem halálos ischaemiás szívbetegség, valamint az összhalálozás erélyes független kockázati tényezője. A koronária mortalitás fokozódása hyperuricaemia esetén férfiakban 77%-os, nőkben 300%-os volt. A losartan ismerten uricosuriás hatású angiotenzinreceptor blokkoló. A LIFE vizsgálatban hypertoniás balkamra hypertrophiás betegekben a szérum húgysav szint szignifikánsan csökkent a losartan kezelési ágon az atenolol kezeléshez képest és a multivariáns analízis szerint ez volt felelős a losartan kezelés okozta CV kockázatcsökkenés 29%-áért. A szérum húgysavszint csökkentésének alternatív útja a szintézis csökkentése a xantin-oxidáz gátlása útján. A xantin-oxidáz gátló allopurinol bizonyítottan javítja az endotél diszfunkciót dohányosokban, diabéteszesekben, koszorúérbetegekben, és főként krónikus szívelégtelen betegekben. Az allopurinol kezelés szignifikánsan csökkentette a CV események kockázatát koronária bypass műtét és dilatatív cardiomyopathia esetén.

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A MASZKÍROZOTT (MASKED) HYPERTONIA – A RILMENIDIN LEHETSÉGES HELYE TERÁPIÁJÁBAN Simonyi Gábor Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, V. BelgyógyászatLipidológiai Osztály, Kardiometabolikus Centrum, Kistarcsa Közismert, hogy a hypertonia az egyik leggyakoribb megbetegedés a világon, így Magyarországon is. A hypertonia az egyik legfontosabb kardiovaszkularis kockázati tényező, ezért fontos, hogy idejében felismerjük. Kevéssé ismert a hypertonia egy sajátos, rejtőzködő formája, amelyet maszkírozott, álcázott, vagy reverz fehérköpeny hypertoniának (masked hypertension) hívunk. Jelentősége az, hogy nehéz felismerni, mert ebben az esetben normál a rendelői vérnyomás, de az otthoni vagy ambuláns vérnyomás-monitorozással hypertoniás értékeket találunk. A hypertonia e rejtőzködő típusa a „valódi” hypertoniához hasonlóan, kardiovaszkuláris- és célszerv károsodást okozhat. Egyes vizsgálatok szerint gyakorisága kb. 10%-os, azaz jelentősen növeli a nem diagnosztizált hypertoniások táborát. Főleg fiatal, mozgásszegény életmódot élő elhízottak, vagy nagy a kardiovaszkuláris kockázattal rendelkezők, cukor-, vesebetegek és proteinuriások esetében nagyobb előfordulásának gyakorisága. Több tényező játszhat szerepet az álcázott hypertonia kialakulásában. Ezek közül szerepet tulajdonítanak a nemnek, az életkornak, a munkahelyi stressznek (a szimpatikus aktivitást fokozza), bár ezek pontos szerepe máig sem teljesen tisztázott. A fokozott szimpatikus aktivitás befolyásolására számos antihypertenzív gyógyszercsoport áll rendelkezésünkre. Ide tartoznak a perifériásan ható alfa- és béta-blokkolók, továbbá a centrálisan ható vegyületek. Ez utóbbiak első generációját (pl. clonidin, guanfacine, alfa methyldopa) - jelentős mellékhatás profiljuk - miatt jelenleg nem, vagy csak szűk indikációs körben alkalmazzuk. A második generációs, centrálisan ható vegyületek közül a rilmenidine, az imidazolin-1 receptorok stimulációjának útján fejti ki kedvező hatásait a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitásával járó enyhe vagy mérsékelt hypertoniában.

S 17

KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATOT BEFOLYÁSOLÓ RIZIKÓK, AMELYEKRŐL KEVESEBBET BESZÉLTÜNK EGIS szimpózium Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ OBEZITÁS ÉS A HIRTELEN HALÁL; A FOKOZOTT SYMPATIKUS AKTIVITÁS SZEREPE Medvegy Mihály Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Már Hippokratész állította: kövér emberekben gyakoribb a hirtelen halál. Mai ismereteink szerint ennek több oka van: a malignus ritmuszavarokra való fokozott hajlam, illetve a több szervre kiterjedő következményes kórfolyamat és azok szövődményei. Malignus ritmuszavarra több ok miatt is hajlamosít az obezitás: 1) a szív strukturális átépülése miatt az aktivációs sorrend megváltozása (erre utalhat a megnyúlt QT idő és a normálhoz képest magasabb arányú pozitív late-potenciál: >50 BMI esetén a late potenciál 100 %-ban mutatható ki); 2) az obezitás miatt megváltozott szívcsúcs pozíció az egész szív vongálásához vezet (már EKG-val is megítélhető a megváltozott tengelyállás); 3) a sympatikus aktiváció fokozódás (erre utalhat a heart rate variabilitás csökkenése). A sympatikus aktiváció fokozódásának oka obezitásban: a stressz mellett a túlzott kalóriabevitel is a sympatikus idegrendszer fokozott aktivitásához vezet. Az obez emberek noradrenalin szintje szignifikánsan magasabb a soványakénál (230 versus 180 pg/ml, p<0,05, Grassi 2002) – a magasabb plazma és szív noradrenalin szint rontja a túlélést (Kaye et al 1995). Az obezitás és a fokozott sympatikus aktivitás mechanizmusa a kardiovaszkuláris funkciók romlásában: hypertonia kialakulása a vérvolumen növekedés (+20-30 ml/testzsír kg) és a perifériás resistencia fokozódás (NO felszabadulás csökkenés, vasoconstrictio, endothelkárosodás) miatt. Ehhez társul a frekventia növekedés majd a szívüregek kitágulása, funkciójuk romlása, illetve ISZB kialakulás. A gyógyszeres terápiának a fentiek miatt egyik fontos lehetősége a sympatomimetikus aktivitás gátló imidazolin I1-receptor agonista rilmenidin. Csökkenti a perifériás resistenciát, a tenziót, s ezáltal csökken a bal kamra hypertrophia (Schmieder 1996 szerint 13,7 %-kal). Mivel diabetesben, vesekárosodásban is előnyös az adása, obezitásban különösen ajánlható.

S 18

KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATOT BEFOLYÁSOLÓ RIZIKÓK, AMELYEKRŐL KEVESEBBET BESZÉLTÜNK EGIS szimpózium Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 19

ÚJ LEHETŐSÉG A 2-ES TÍPUSÚ DM KEZELÉSÉBEN: DPP-4 GÁTLÁS. SZITAGLIPTINNEL SZERZETT TAPASZTALATOK

KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZATOT BEFOLYÁSOLÓ RIZIKÓK, AMELYEKRŐL KEVESEBBET BESZÉLTÜNK EGIS szimpózium

Gerő László Semmelweis Egyetem, I .sz. Belgyógyászati Klinika

Jegyzet:

A DPP-4 gátló gyógyszerek „karrierje” 1964-ben indult, amikor német és amerikai munkacsoport (egymástól függetlenül) egészséges önkéntesek egy csoportján ismételten glukózterhelést végzett. Az egyik alkalommal per os, a másik alkalommal intravénásan végezték a terhelést, úgy kalkulálva a bevitt glukóz mennyiségét, hogy a vércukorszint a két terhelés során azonos mértékben emelkedjen. Azt várták, hogy az inzulin válasz is hasonló lesz. Meglepetésre, nem így történt: a per os terhelés során csaknem kétszer több inzulin választódott el, mint az intravénás terhelés során. Ennek a meglepő jelenségnek egyetlen lehetséges magyarázata az, hogy a gastrointestinumban a glukózterhelés hatására olyan anyag (ok) keletkeznek, amelyek jelentősen fokozzák a vércukorszint emelkedése által kiváltott inzulin szekréciós választ.

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 OBESITAS ÉS ENDOTHEL DYSFUNCTIO Meskó Éva Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa A zsírszövet endokrin szervként működik, számos olyan anyagot termel, mely a kardiometabolikus funkciót szabályozza. A termelt anyagok hatása összetett, a vascularis remodelling szabályozásában részben pozitív, részben negatív szerepet töltenek be. Kiemelendő az adipokinek endothelfunkcióra gyakorolt hatása. A hyperleptinaemia endotheldysfunctiot idéz elő, az adiponektin fékezi a diabetes kialakulását, mérsékli a kedvezőtlen vascularis remodellinget. A vaszpin védő hatású hormon, mérsékli a kövérséget. A PAI-l főleg a visceralis zsírban termelődik, proatherogen, prokoagulans hatású. A CRP az elhízás gyulladásos faktora, obesitasban a CRP szintje magasabb, rontja az endothelfunkciot. Lényegében az obesitasban kialakult endothedysfunctio felismerésével magyarázható a vascularis károsodás, következményes szervi functioromlás.

S 20

Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 OBSTRUKTIV ALVÁSI APNOE ÉS KARDIOMETABOLIKUS KOCKÁZAT

Mucsi István Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika és Magatartástudományi Intézet Az obstruktív alvási apnoe (OSA) fokozott kardiovaszkuláris kockázattal jár és számos kardiovaszkuláris betegséghez társul. A kórkép fő jellemzője a felső légutak ismétlődő részleges vagy teljes elzáródása alvás alatt, melyet oxigéndeszaturáció és ébredés követ. Az apnoés epizódok több olyan kardiovaszkuláris patomechanizmust indítanak el, melyek szerepet játszhatnak a szívérrendszeri betegségek kialakulásában. Az eddigi epidemiológiai, klinikai és kísérletes vizsgálatok alapján az alvási apnoe kardiovaszkuláris rizikófaktornak tekinthető és indirekt bizonyítékok állnak rendelkezésre, arra vonatkozóan, hogy az OSA szerepet játszik a kardiovaszkuláris betegségek etiológiájában és progressziójában. Az obstruktív apnoe több fokozott kockázatot jelentő állapottal társul: az OSA betegek körében gyakori az elhízás, a csökkent glükóz tolerancia, a magasvérnyomás és a hiperlipidaemia. Az OSA terápiájában alkalmazott CPAP kezelés megszünteti az apnoét, helyreállítja a kóros alvásmintát, és megelőzheti, illetve megszünteti a kóros hemodinamikai, neuroendokrin és vaszkuláris változásokat, javítja a nappali aluszékonyságot és a betegek életminőségét. Egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan is, hogy az OSA megfelelő kezelésével hosszútávon a betegek kardiovaszkuláris rizikója csökkenthető, javul a betegek túlélése és csökken a kardiovaszkuláris mortalitás. Az OSA a felnőtt népesség jelentős részét érintő betegség, s ennek ellenére az esetek döntő többségében nem kerül felismerésre. Fontos, hogy hipertónia, obezitás és kardiovaszkuláris betegségek fennállása esetén rutinszerűen szűrjük a betegeket alvási apnoe irányába és szükség esetén poliszomnográfiás alvásvizsgálatot végeztessünk. Az előadásban áttekintjük az OSA és a kardiovaszkuláris betegségek közötti kapcsolat kórélettani alapjait, valamint a legfontosabb klinikai vizsgálatok eredményeit.

S 21

AZ ALVÁSI APNOE ÉS KARDIOMETABOLIKUS SZINDROMA „A” TEREM Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


A

CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ OSAS SZŰRÉSE, ÉS GONDOZÁSA A CSALÁDORVOSI PRAXISBAN Ádám Ágnes Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszék Szemléletváltásra van szükség. Arra, hogy mint a páciensek, mint az orvosok megtanulják, azt hogy panaszaik, betegségeik hátterében az alvásuk alatt történtek is állhatnak. Ez a szakterület az alvásmedicína. Az alvásmedicína egy olyan új diszciplína, amely az éjszaka élettani folyamatait vizsgálja. Kóros esetben beavatkozik, gyógyulást nyújt. Interdiszciplináris szakterület, akárcsak a családorvoslás. A családorvos találkozik legtöbbet pácienseivel, ismeri életüket, mindennapjaikat. Ismeri szociális és családi hátterüket, betegségeiket. De, a családorvosok is legtöbbször csak a nappal történtekkel foglalkoznak, mintha éjszaka nem is léteznénk, mintha akkor és ott nem is történnének életfontosságú folyamatok. Pedig igen történnek! Az alvászavarok szűrése alapellátási feladat. A szerző 2002 óta szűri praxisában az obstruktív alvási szindrómát (OSAS). Az OSAS-t lehet szűrni kérdőívekkel, ambuláns vérnyomás monitorozással (ABPM), és mobil alvásdiagnosztikus készülékekkel (ApnoeLink). Az előadásban e módszerek részletes ismertetésre kerülnek. A nagyszámú diagnosztizált eset minta, mely mutatja a betegség gyakoriságát. Az obstruktív alvási apnoe szindróma a leggyakoribb alvászavar. Jelentőségét egyre több tudományos bizonyítékként elfogadott vizsgálat erősíti meg. Rizikófaktor és társbetegség a magas vérnyomás, a szív-érrendszeri betegségek, a stroke, a metabolikus szindróma és obesitás tekintetében.

S 22


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


A


S 23

OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOÉS BETEGEK ÉJSZAKAI VÉRNYOMÁSÁNAK AKUT VÁLTOZÁSA CPAP KEZELÉS HATÁSÁRA PULZUS-TRANZITIDŐ MÉRÉSÉVEL


Zoller Rezső1, 2, Molnár Miklós1, 2 Novák Márta1, 2, Szentkirályi András2 Czira Mária Eszter 2 Liondner Anett 2 Dunai Andrea1, 2 Mucsi István1, 2 1, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest, 2Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi intézet, Budapest

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

Előzmény: Az OSA a hipertónia független rizikótényezője. Az éjszaka során gyakran ismétlődő apnoés epizódok hypoxiával, a szimpatikus idegrendszeri aktivitás növekedésével és vérnyomás kiugrássokkal járnak. Számos tanulmány szerint a folyamatos pozitív légúti nyomású (CPAP) kezelés csökkenti a beteg éjszakai és nappali vérnyomását. Célunk a súlyos OSA-ban szenvedő betegekben a CPAP kezelés szisztolés vérnyomásra gyakorolt akut hatásának vizsgálata, a kezelés megkezdésének első éjszakáján. Módszerek: A SE. I. sz. Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratóriumában vizsgált súlyos OSA-ban szenvedő betegeknél egy éjszakán keresztül diagnosztikus poliszomnográfiás alvásvizsgálatot végeztünk, a következő éjszakán pedig CPAP kezelés mellett ismételtük meg a vizsgálatot. Kontrollcsoportnak 44, egymás után két éjszakát benntöltött, de CPAP kezelést nem kapott beteget választottunk. A szisztolés vérnyomás folyamatos monitorozását a pulzus tranzit idő (PTI) mérésével végeztük. Eredmények: 58 súlyos apnoéban szenvedő beteg és 44 kontroll személy adatait elemeztük. Az átlagéletkor 51±11 év, a férfiak aránya 76%, az apnoe-hypopnoe index 48/h (IQR:40) és a BMI 32,9±7,3 kg/m2 volt. Az első éjszaka mért átlagos szisztolés vérnyomás nem különbözött szignifikánsan a CPAP kezelés mellett mért értékhez képest (129 IQR: 30 vs. 126 IQR:20 Hgmm p=0,075 Wilcoxon teszt). A maximális szisztolés vérnyomás szignifikánsan csökkent a CPAP kezelés alatt (168 IQR: 34 vs. 157 IQR: 30 Hgmm p=0.001, Wilcoxon teszt). Hasonlóan a vérnyomáskiugrások óránkénti száma szintén szignifikáns csökkenést mutatott a CPAP kezelés során (11/h IQR: 21 vs. 4/h IQR:6, p<0,001, Wilcoxon teszt). A kontrollcsoportban nem volt szignifikáns különbség egyik változóban sem. Következtetés: Súlyos OSA-ban szenvedő betegekben a CPAP kezelés már az első éjszaka során képes csökkenteni az éjszakai maximális szisztolés vérnyomást, az óránkénti vérnyomáskiugrások számát. Az átlagos szisztolés vérnyomás nem csökkent szignifikánsan. További vizsgálatok szükségesek a kérdés pontos megválaszolásához.


A

CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE (OSA) ÉS A KRÓNIKUS GRAFT KILÖKŐDÉS KAPCSOLATA VESETRANSZPLANTÁLT BETEGEKBEN Szentkirályi András1, Czira Mária Eszter1, Lindner Anett1, Remport Ádám2, Novák Márta1, 3, Mucsi István1, 3, Molnár Miklós Zolt1, 2 1 Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, 2 Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika, 3Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Háttér és hipotézis: Az obstruktív alvási apnoe (OSA) a hypertonia, az atherosclerosis és egyéb szív- és érrendszeri megbetegedések rizikótényezője. Feltételeztük, hogy az OSA a dialízisre visszakerülés szignifikáns, önálló prediktora vesetranszplantált betegek körében. Módszerek és betegek: Prospektív kohorsz vizsgálatunk kezdetén 1067 vesetranszplantált beteget kértünk fel a vizsgálatban való részvételre. A Berlin kérdőív segítségével mértük fel az OSA rizikóját. A szocio-demográfiai és anamnesztikus adatokat, a labor paramétereket, valamint az öt és fél éves kimenetelre vonatkozó adatokat a kartonokból és a kórházi elektronikus adatbázisból nyertük. Eredmények: Összesen 823 beteg töltötte ki teljesen a Berlin kérdőívet és fejezte be a vizsgálatot. Az átlagéletkor 49±13 év volt, 59%-os volt a férfiak aránya. A kezdeti felméréskor a betegek 28%-a volt OSA-ra nézve magas rizikójú. Öt és fél év során a betegek 11%-a került vissza dialízisre. Többváltozós Cox modellben az OSA magas rizikója a graft elégtelenség független és szignifikáns prediktorának bizonyult életkorra, társbetegségek számára, vesefunkcióra, és egyéb laborparaméterekre történt korrekció után is nők körében (esélyhányados = 2,0; 95% konfidencia intervallum: 1,4-6,2; p=0,003). Az OSA és a graft elégtelenség közötti kapcsolat nem volt szignifikáns férfiak között. Következtetés: Az OSA magas kockázata a vesetranszplantált nők graft túlélésének független és szignifikáns rizikótényezője.

S 24


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


A


S 25

PULZUS-TRANZITIDŐBŐL SZÁMÍTOTT ALVÁS ALATTI VÉRNYOMÁS OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOÉS BETEGEKBEN


Madarász Csilla Zita, Zoller Rezső, Dunai Andrea, Becze Ádám, László Gergő, Kelemen Andrea, Szentkirályi András, Molnár Miklós, Novák Márta, Mucsi István SE. Magatartástudományi Intézet Budapest Alvásmedicina Munkacsoport, SE. I. sz. Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratórium

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

Bevezetés: Az obstruktív alvási apnoe (OSA) jellemzően nondipper hipertóniához vezet; a vérnyomás a légzéskimaradások miatt, főleg alvás alatt emelkedik. A szisztolés vérnyomás folyamatos monitorozásának egyik lehetséges módja, a pulzus tranzit idő mérése, mely jól korrelál az artériás vérnyomással. Cél: Az alvás alatti átlagos szisztolés vérnyomás és a vérnyomás-kiugrások számának mérése OSA-s betegekben összehasonlítva nem OSA-s kontroll személyekkel. Módszer: A Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratóriumában OSA gyanújával beutalt betegeken poliszomnográfiás alvásvizsgálatot végeztünk, amivel egyidőben folyamatosan monitoroztuk a pulzus tranzitidőt (PTI) Rögzítettük az apnoe-hypopnoe indexet (AHI), illetve a PTI alapján az éjszakai átlagos szisztolés vérnyomást és a vérnyomáskiugrások óránkénti számát (legalább 12 Hgmm-es emelkedés). Eredmények: 108 beteg adatait elemeztük, ebből 42 % volt a nők aránya. Az OSA-val diagnosztizált betegek (AHI>15/óra) aránya 40% volt a vizsgált populációban (férfiakban 46%, nőkben 29%). Az átlagos szisztolés vérnyomás szignifikánsan magasabb volt az OSA csoportban, mint az OSA nélküli csoportban férfiaknál: 132±19 vs 120±18 Hgmm (p<0.01) de nem volt statisztikailag szignifikáns különbség nőknél 127±22 vs 119±21 Hgmm. A szisztolés vérnyomás kiugrás alvásóránkénti száma szintén szignifikánsan magasabb volt férfiaknál az OSA csoportban, mint a nem OSA csoportban: median (interkvartilis tartomány): 12 (15) vs. 2 (6) p<0.001). Az OSA-s vs. nem apnoés nők között nem mutatkozott szignifikáns eltérés a vérnyomás kiugrások számában (1 (3) vs. 1 (3)). Következtetés: Az OSA-ban szenvedő betegek körében a PTI-ből számolt szisztolés átlag vérnyomás, szignifikánsan magasabb volt az OSAban nem szenvedő betegekhez képest, férfiakban. Az óránkénti vérnyomáskiugrások száma jóval magasabb volt az OSA csoportban férfiaknál, míg a nőknél ez nem volt megfigyelhető.


A

CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A METABOLIKUS SYNDROMA ÉS KOMPLEX KEZELÉSE Simonyi Gábor, Bedros J. Róbert, Medvegy Mihály Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kardiometabolikus Centrum, Kistarcsa Közismert, hogy az elhízás nem csak kozmetikai probléma, hanem járványszerűen terjedő betegség, amely egyben az egészségügy egyik legnagyobb kihívása. Az elhízás már a leggyakoribb metabolikus betegség a világon, és nemcsak a felnőttek, hanem sajnos már a gyermekek körében is járványszerűen terjed hazánkban is. A terjedési sebességére jellemző, hogy a legtöbb európai országban gyakorisága az elmúlt 30 évben megháromszorozódott, és az előrejelzések szerint 2010-re 150 millió felnőttet és 15 millió gyermeket érint majd világszerte. Az elhízás gyors terjedéséért a genetikai tényezők helyett leginkább táplálkozási- és életmódváltozások tehetők felelőssé. Fontos tudni, hogy a túlsúlyosok többsége az évek során elhízottá válik. A testtömegindex növekedésével exponenciálisan nő a mortalitás és a kísérő betegségek kialakulásának kockázata. Az elhízáson belül a nagy haskörfogattal járó intraabdominalis elhízás a legveszélyesebb forma. A hasi típusú elhízás az alapja a metabolikus syndromának. Az intraabdominalis zsír felszaporodása számos kedvezőtlen metabolikus hatást eredményezhet: hypertrigliceridaemia, magas LDL-koleszterin szint, alacsony HDL-koleszterin szint, insulin resistentia, hyperinsulinizmus, csökkent glukóz tolerancia, pro-inflammatorikus és prothrombotikus állapot, hyperuricaemia továbbá hypertonia, alvási apnoe. A metabolikus syndroma fokozza a kardiovascularis szövődmények kockázatát is. A metabolikus syndroma kezelése összetett, amelynek fontos eleme az életmód megváltoztatása: mérsékelt, 5-10%-os testtömeg csökkentés, a fizikai aktivitás fokozása, az össz-zsírbevitel (ezen belül a saturált zsírok) csökkentése, a rostbevitel növelése és a só-fogyasztás csökkentése útján. Metabolikus syndromában minden már kialakult betegséget kezelni kell (pl. diabetes mellitus, hypertonia, elhízás, dyslipidaemia) a betegre szabott gyógyszereléssel, illetve figyelmet kell fordítani a további kórfolyamatok kialakulásának megelőzésére is. Az új gyógyszeres lehetőségek alkalmazása az eddigi tapasztalatok alapján csökkenteni fogja az obezitás szövődményeinek súlyosságát.

S 26

SZABAD ELŐADÁSOK „A” TEREM Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A SZIGNIFIKÁNS KOSZORÚÉR LÉZIÓK ELEKTROKARDIOLÓGIAI LOKALIZÁLÁSÁNAK NEHÉZSÉGEI ANGINA PEKTORISZT KÖVETŐEN Medvegy Mihály, 1Simonyi Gábor, 2Szűcs Endre, Szakolczai Krisztina, 4Trembickij Gábor, 4Szóró Júlia, 2 Bauernfeind Tamás, 1Péter Emőke 1Bedros J Róbert, 2 Préda István 1 Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa 2 Honvédelmi Minisztérium, Állami Egészségügyi Központ, 3 Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete, 4Semmelweis Egyetem, Tudományos diákkörös hallgató, Budapest 1 3

Cél: megvizsgálni, milyen diagnosztikai értékkel képes a testfelszíni potenciál térképezés (BSPM) a koronarográfiával bizonyított szignifikáns koszorúér léziók lokalizálására angina pektoriszt követően, amikor a BSPM vizsgálat idejében nincs nekrózis jel vagy akut ischaemiás eltérés az EKG-n. Módszer:Az izopotenciál térképeknek a depolarizáció alatti jellegzetes minőségi és mennyiségi eltéréseit értékeltük 228 magas rizikójú betegnél (164 férfi, kor: 31-86, átlag 61,6±9.5 év). Közülük 23-nak a vizsgálatot megelőzően volt az első anginája, 79nek régebbi anginás panasz, 57-nek régebbi instabil angina, 69-nek régebbi NSTEMI is szerepel az anamnézisében. Kontroll: 59 egészséges egyén (32 férfi 53.3±12.2 év). A koronarográfiás ér-lokalizációt és a BSPM eltéréseket többszörös logisztikus regresszió segítségével értékeltük. Eredmények: ≥85% valószínűségi küszöb mellett a CAL lokalizáció 125 betegnél (55%) volt előre jelezhető. A proximális léziók detektálása (főtörzs, bal anterior leszálló ág /LAD/) nagyon magas specificitással, de alacsony szenzitivitással volt lehetséges. Az egyéb CAL detektálása jó szenzitivitással történt, de a specificitás alacsony volt olyan lézióknál (pl. LAD distalis lézió), amikor az ellátott terület (pl. szívcsúcs) vérellátása más koszorúérből is származhatott. Obes betegeknél (BMI>30) az eltérő szív pozíció miatt a CAL lokalizáció az alkalmazott algoritmussal nem volt lehetséges. Következtetés: A CAL elektrokardiológiai lokalizálása akut ischaemiás EKG eltérések nélkül csak megszorításokkal lehetséges.

S 27


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A METABOLIKUS SZINDRÓMA ÉS EGYES KOMPONENSEINEK AZ ELŐFORDULÁSA A KORAI REHABILITÁCIÓBAN RÉSZT VETT BETEGEK KÖRÉBEN Kohut László HM ÁEK BKRI, I. Kardiológiai Rehabilitációs Osztály Az elmúlt néhány év során az életmódban bekövetkezett változások jelentősen módosították a kardiovaszkuláris megbetegedésekhez vezető rizikótényezőket. A tanulmányban az akut koronária történést követő II. fázisú intézeti rehabilitációban részesülő betegek között vizsgáltuk a metabolikus szindróma prevalenciáját. A metabolikus szindrómát az IDF kritériumai szerint határoztuk meg. A korai rehabilitációban részt vett 345 beteg közül 248 betegnek (72%) volt metabolikus szindrómája. A nők körében a metabolikus szindróma szignifikánsan gyakrabban fordult elő, mint a férfiaknál (58% vs. 42%, p<0,05). A metabolikus szindróma kritériumai közül a centrális elhízás mellett a hipertónia 86%ban, az atherogén diszlipidémia 79%-ban, valamint a szénhidrát anyagcserezavar 34%-ban fordult elő. Külön elemeztük a hármas és a négyes kombinációk előfordulását férfiak és nők körében. A férfiaknál a hármas kombináció közül az obesitás+ hipertónia+hi pertrigliceridémia, a nőknél az obesitás+hipertónia+ alacsony HDL szint fordult elő. A négyes kombináció mind a nőknél, mind a férfiaknál az obesitás+hipertónia mellett a lipidabnormalitás különböző konstellációi voltak megfigyelhetők. Ezek a betegek globális kardiometabolikus kockázat szempontjából multidimenzionális ellátást, valamint multifaktoriális kardiológiai rehabilitációs szemléletet igényelnek. Következtetések: az akut iszkémiás történésen átesett betegek körében gyakori a metabolikus szindróma prevalenciája; a metabolikus szindróma komponensei közül az obesitás és hipertónia mellett a harmadik - a férfiaknál a magas szérum triglicerid, a nőknél - az alacsony HDL szint; a kardiológiai rehabilitációs programban szükséges kifejleszteni és integrálni megfelelő multifaktoriális stratégiát, mely többdimenziós kezelést biztosít az akut rehabilitációban részesült betegek körében.

S 28


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 MIKROVASZKULÁRIS REAKTIVITÁS VIZSGÁLATA TÚLSÚLYOS ÉS NORMÁL TESTSÚLYÚ FIATAL NŐKBEN Tóth Krisztina, Farnady Ágnes Adrienne, Babos Ö. Levente, Sallai László, Cseprekál Orsolya, Magenheim Rita, Tamás Gyula, Járai Zoltán Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Előzmény: Az endothelium kóros működése a vaszkuláris károsodás korai eltérése. Az obesitas fontos kockázati tényezője a kardiovaszkuláris megbetegedéseknek. Hipotézis: Túlsúlyos betegekben laser doppler vizsgálattal kimutatható korai vaszkuláris károsodás összefügg az inzulinrezisztenciával. Betegek és módszerek: 17 normál testtömeg indexű, 13 túlsúlyos, illetve elhízott nőt vizsgáltunk. A mikrovaszkuláris reaktivitást és az endothel funkciót laser Doppler áramlásméréssel vizsgáltuk. Meghatároztuk a postocclusiv reaktív hyperaemia (PORH) és két vasodilatator anyag (acetilkolin, natrium nitropussid) által kiváltott vasodilatatio mértékét. Eredmények: A két csoportban szignifikáns különbséget találtunk az LDL koleszterin szint (2,87±0,5 mmol/l vs 2,16±0,8 mmol/l, p<0,05) és az acetilkolinra adott válasz (134±96 % vs 340±298 %, p<0,05) között. Többszörös regressziós analízis során az acetilkolinra adott vasodilatatio mértékét legnagyobb mértékben a testtömeg index határozta meg. Lineáris regressziós analízis alapján szignifikáns negatív összefüggést találtunk mind a BMI mértéke (r = -0,51, p<0,001), mind az inzulinrezisztencia mértéke (r = -0,53, p<0,006) és az acetilkolin indukálta vasodilatatio között. Következtetések: Túlsúlyos, egyébként egészséges nőkben már fiatal korban kimutatható az endothel működésének károsodása, melynek mértéke a BMIvel arányos.

S 29


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A TESTSÚLYKONTROLL JELENTŐSÉGE TERHESSÉGI DIABÉTESZ MELLITUSZBAN Szépkúti Sándor, Bandur Szilvia, Kovács Beatrix Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Diabetológiai Ambulancia A terhesség fiziológiásan inzulinrezisztenciával járó állapot. Az inzulin-érzékenység 30-60%-os csökkenése a második és harmadik trimeszterben alakul ki. Létrejöttében számos faktor játszik szerepet. Diabetológiai ambulanciánkon a múlt évben 153 gesztációs diabéteszes beteget gondoztunk. A bevezetett terápia célja a közel normoglycaemiás állapot mellett a megfelelő testsúly elérése, valamint a magzat megfelelő fejlődéséhez szükséges tápanyag-, és energia-bevitel biztosítása volt. Cél: 30 beteg adatainak a feldolgozásával megvizsgáltuk, mennyire sikerül a megfelelő vércukor- és testsúlykontrollt megvalósítani. Alkalmazott módszerek: A betegeket hetente hívtuk ambuláns kontrollra, amelyek kapcsán az éhomi és posztprandiális vércukorértékek meghatározása, valamint a testsúlyadatok rögzítése történt. A vizitek kapcsán határozzuk meg az aktuális diétát. Testsúlyfelesleggel rendelkező betegeinknél (terhesség előtti BMI>25) célként tűztük ki a testsúlygyarapodás mértékének csökkentését is. Eredmények: A terhesség kezdetekor fennálló testsúly alapján 19 beteg normál testsúlyú (BMI átlag: 22,99±1,24), 11 túlsúlyos, illetve obez (BMI átlag: 30,09±3,67 kg) volt. A testsúlygyarapodás a normál testsúlyú csoportban a gondozásbavétel előtt heti 0,26±0,12 kg volt, mely gondozásunk alatt is hasonló ütemű maradt (0,25±0,26 kg). A testsúlyfelesleggel rendelkező betegcsoportban a kezdeti heti 0,15±0,12 kg-os növekedést sikerült csökkenteni (-0,08±0,3 kg-ra). Az átlagos éhomi (3,57±0,86mmol/l) és posztprandiális (5,00±1,04 mmol/l) vércukorértékek a céltartományban voltak. Következtetések: Gesztációs diabéteszben, testsúlyfelesleggel rendelkező gravidák esetén, a kitűzött cél-vércukorértékek mellett, testsúlyredukció is megvalósítható a terhesség alatt, ami az inzulin iránti érzékenység lényeges javulásával jár. Ugyanakkor a normál testsúlyú gravidáknál, a szénhidrát-, és energia-bevitel tudatos megtervezésével csak fiziológiás (6-10 kg-os) testsúlygyarapodás következik be.

S 30


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A DIABETES MELLITUS ANGIOLÓGIAI VONATKOZÁSAI Pécsvárady Zsolt Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, II. Belgyógyászat – Angiológiai Osztály Jól ismert tény, hogy a diabetes mellitus accelerált atherosclerosist okoz és annak egyik legfontosabb rizikótényezője. Jelen előadás ismerteti a diabeteses angiopathia pathomechanizmusának új ismereteit, azokat az epidemiológiai adatokat, melyek a diabetes mellitus és a perifériás érbetegség kapcsolatát igazolják és a specifikus diagnosztikai és terápiás lehetőségeket.

S 31


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 CSONTRITKULÁS ELŐFORDULÁSA ELHÍZOTT EGYÉNEKBEN Tóth Edit Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Reumatológia és Fizioterápiás Osztály Az elmúlt évtizedekben az elhízott egyének száma világszerte növekedést mutat. Hatásaként nemcsak kardiovaskuláris és metabolikus betegségek gyakorisága emelkedik - csökkentve a várható élettartamot-, hanem statikai eltérések, ízületi kopások és metabolikus zavarokkal társuló reumatológiai kórállapotok is bizonyosan kialakulnak. Eddigiekben úgy véltük, hogy az obez egyének osteoporosissal szemben védettek. Magyarázatként a nagyobb testsúly biomechanikai előnyös hatása szolgált. A két betegség kapcsolatára vonatkozóan napjainkra olyan vizsgálatok láttak napvilágot, amelyek megváltoztathatják eddigi nézeteinket. 2006-ban ázsiai, majd 2007-ben kaukázusi és ázsiai populáción, majdnem 20.000 elhízott egyénen lefolytatott vizsgálat arra a következtetésre jutott, ha nem a testtömeg, hanem a zsírtömeg csonttömegre kifejtett hatását vizsgáljuk, akkor a két paraméter közötti kapcsolat negatív. A túlsúlyos egyénekben kialakuló csontvesztés patológiai alapját a zsír,és a csontsejtek fejlődésében egyaránt szerepet játszó és egymással kölcsönhatásban lévő lokális mediátorok, a visceralis zsírszövetben termelődő adipokinek, valamint a pancreas biológiai aktív hormonjai teremtik meg. Az obezitás és osteoporosis kérdéskör tisztázása azért is fontos, mert mindkét betegség külön-külön is életet veszélyeztető állapot. Az osteoporosis és a következtében kialakuló csigolya-és combnyaktörések hatása az egyébként is magas kardiovaskuláris kockázatú elhízott egyénen súlyosabb, mint a normál testsúlyúaknál. Jelen előadás célja figyelemfelkeltés. A népbetegségnek számító osteoporosis valószínűleg az elhízott egyéneket is érinti, különösen, ha osteoporosis egyéb kockázati tényezői is fennállnak. A túlsúlyos betegek ilyen irányú vizsgálata és kezelése életkilátásaik növelése szempontjából alapvető fontosságú.

S 32


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 ELHÍZÁS, KOMPLEX ANYAGCSEREZAVAR, KÖSZVÉNY Nemesné Sterba Gréta Flór Ferenc Kórház Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály Az elhízottaknál a hyperurikaemia vagy önálló entitás vagy komplex anyagcserezavar része. A hyperurikaemiához társulhat izületi gyulladásos folyamat. A hyperuricaemia terápiájának alapját az urin analóg allopurinol képezi, mely a xantin oxidaz kompetitív inhibitoraként csökkenti a képződött húgysav teljes mennyiségét, így a legtöbb beteg számára biztonságos és hatékony választás. A szérum húgysav szint az eddigi terápiás lehetőségekkel megfelelően csökkenthető, a monovagy polypolyarticularis folyamatokban nem minden esetben érhető el az uratkristályok feloldódása. Jelen előadás a köszvényes betegek eddigi terápiáját és a közeljövőben forgalomba kerülő febuxostat terápiás hatásának bemutatását tűzte ki célul. Randomizált, kettős vak vizsgálatok során (APEX, FACT) kedvező eredmények születtek a febuxostat allopurinolnál szignifikánsan hatékonyabb szérum húgysavszint csökkentő-és fenntartó hatásáról.

S 33


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 TÚLSÚLYOS BETEGEK LAPAROSCOPOS MŰTÉTEINEK ANESZTÉZIÁJA Krémer Ildikó, Mikó Angéla Pest-megyei Flór Ferenc Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Kistarcsa Napjainkban tankönyvi adat, hogy a posztoperatív szövődmények, különösen a posztoperatív hypoventillatio elkerülése miatt a laparoscopia előnyösebb a laparotomiánál. Felmerül azonban a kérdés, hogy túlsúlyos betegek esetében az egyébként is megnövekedett aneszteziológiai kockázatot milyen mértékben emeli a laparoscopos technika? Kórházunkban sebészeti és nőgyógyászati laparoscopos műtéteket végeznek: sebészeti beavatkozásként elsősorban cholecystectomiát, nőgyógyászati indikációval a művi sterilizálástól a hysterectomiáig a műtétek széles skáláját. A két műtéttípus a laparoscopos alaptechnikát illetően azonos, de a nőgyógyászati műtétek és a cholecystectomiák intraoperativ fektetése különböző: az előbbiek 35-40 fokos Trendelenburg, az utóbbiak fordított Trendelenburg helyzetben történnek. 2007-2008-ban 804 laparoscopos cholecystectomiához és 409 nőgyógyászati laparoscopiához végeztünk műtéti anesztéziát, 206 esetben 35, 18 esetben 45 feletti BMI-vel rendelkező betegnél. Az összesen 224 súlyosan elhízott betegnél vizsgáltuk az intraoperativ keringési és lélegezetési paramétereket, az ETCO2 és az O2 saturatiót, valamint a szövődményeket. A szövődmények intraoperativ szövődmények voltak, a 2 év anyagában sem respirátorkezelést igénylő posztoperativ légzési elégtelenség, sem hypoxiás eredetű kardiális szövődmény nem fordult elő. Retrospectiv vizsgálatunkkal megállapítottuk, hogy megfelelő aneszteziológiai technika és felkészültség mellett laparoscopos technikával a túlsúlyos betegek is biztonságosan operálhatók.

S 34


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 NŐGYÓGYÁSZATI LAPAROSCOPOS MŰTÉTEK ELHÍZOTT BETEGEKEN Gerő György Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Szülészetnőgyógyászati Osztály Az elhízás számos ismert hátránya mellett a gyakorló sebész azzal a kérdéssel találja szemben magát, hogy a már kialakult túlsúly esetén melyik technikát válassza. Az előadó az elhízás azon aspektusával foglalkozik, hogy befolyásolja-e az elhízás - amennyiben igen, akkor mely irányban - a hasműtétek laparoscopos technikával történő végzését. Abból indul ki, hogy korábban a súlyos elhízás a laparoscopia alkalmazásának relatív kontraindikációját jelentette. Ezért először irodalmi áttekintést ad az elhízott nők elektív nőgyógyászati laparoscopos műtéteinek, legfontosabbnak ítélt szempontjairól és példákkal illusztrálja, hogy azok összevethetőek. Az előadó elemzi azokat a nehezítő tényezőket, amelyek figyelembe vétele leginkább ajánlott, majd azokat is, amelyek a laparoscopia előnyei mellett szólnak. Ezután kitér olyan technikai, infectológiai, stb. szempontokra, amelyek a laparoscopos eljárás biztonságosságát fokozzák. Kiemelt hangsúlyt kap a hasfali behatolás hatékony és szövődménymentes kivitelezése.

S 35


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 REKONSTRUKTÍV VERŐÉRMŰTÉTEK SZÖVŐDMÉNYEI TÚLSÚLYOS BETEGEKNÉL Nagy András, Csapó Zsolt Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Sebészeti Osztály Verőéren végzett rekonstruktív érműtétek száma emelkedik. A betegek kísérő betegségei a hosszú sebzéssel járó műtétek szövődményrátáját szignifikánsan emelik. Az érsebészeti tevékenység egyik legnagyobb kihívása a szeptikus szövődmények kezelése, melyek előfordulásában a betegek tápláltsági állapotának meghatározó szerepe van. A szerzők a rekonstruktív verőérműtétek lehetséges szövődményeit (reocclusio, vérzés, szeptikus) mutatják be, kiemelve a túlsúlyos betegeknél halmozottabban előforduló szeptikus típusokra. Egy különösen súlyos eset bemutatásán keresztül érzékeltetik a szeptikus szövődmények ellátásának nehézségeit.

S 36


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ ÉLELMISZERMENNYISÉGEK ÉS ÉTELADAGOK NAGYSÁGÁNAK VÁLTOZÁSA AZ ELMÚLT NEGYVEN ÉVBEN Herczeg Anna, Lelovics Zsuzsanna Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Budapest Bevezetés: Feltételezések szerint a túlsúlyos emberek karcsú társaiknál kevesebb örömet találnak a zsíros/cukros ételek fogyasztásában, ezért kompenzációképpen többet esznek. Az 1970-es évekre teszik az adagok robbanásszerű növekedésének kezdetét. A szerzők célja az volt, hogy nyomon kövessék a felvett energiát (KSH) és a változásokat az adagok méretében és a kereskedelmi élelmiszermennyiségekben, melyek alapján tendenciák fogalmazhatók meg. Vizsgálat alanyai és módszer: A szerzők tíz élelmiszercsoportot kvantitatív vizsgáltak, valamint az elmúlt negyven évben megjelent magyar nyelvű szakácskönyveit (n=9). Az adatelemzést egy- és kétmintás t-próbával, valamint a 95%-os konfidenciaintervallumok összehasonlításával végezték. Eredmények: A felnőtt korú lakosság napjainkban átlagosan fejenként 3282 kcal/nap energiát és 702 kg/év élelmiszert fogyaszt hazánkban (1970ben: 3103 kcal/nap és 609 kg/év), a méretváltozás értékelésében szignifikáns eltéréseket tapasztaltak a kiszerelt/ fogyasztási mennyiségben és energiatartalomban: fánk, hamburger, üdítőitalok, sör, csokoládé, sznekkek a korábbiakhoz képest (p<0,05), nem szignifikáns eltéréseket: tejtermékek, pizza. Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy a legtöbb éttermi és kereskedelmi adag mérete jelentékeny mértékben növekedett (pl. egy fánk energiaértéke 150%-kal, egy hamburgeré 77%-kal, egy kisüveges szénsavas üdítőitalé 165%-kal, egy tányér spagettié 105%-kal). Következtetések: Az adagok mérete szinte minden – különösen a népszerű ételek – esetben nőtt, az ebből származó energiafelvétel lényegesen meghaladja a 35 évvel ezelőttit, még az öt–tíz évvel korábbi ételadagokhoz képest is észrevehető a növekedés. Vitathatatlan, hogy csomagolásnál, az árnál (kereskedelemben) előnyösek a nagyobb kiszerelések, azonban ez kihat az otthoni adagok méretére, így arról feltétlenül tájékoztatni szüksé-ges a betegeket – egészségeseket és elhízottakat egyaránt. A túlméretes étel- és italadagok kedvező hatással vannak a pénztárcánkra, de a derékbőségünkre annál kevésbé.

S 37

SZAKDOLGOZÓI SZEKCIÓ „B” TEREM Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ ÉLELMISZERCÍMKÉK INFORMÁCIÓS ÉRTÉKE A TÚLSÚLYOSOK ÉS ELHÍZOTTAK TÁPLÁLKOZÁSÁBAN


Kovács Ildikó , Dobák Zita , Lelovics Zsuzsanna 1 Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest 2 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs, 3 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs 1

2

S 38

3

Bevezetés: Az elhízás megelőzésében és kezelésében az élelmiszer-választásnak nagy szerepe van, a választáshoz a címkék információi is hozzájárulnak. Célunk az volt, hogy az élelmiszercímkén felelhető információk olvasottságát felmérjük és összehasonlítsuk egy testtömegindex (BMI) szempontjából (WHO, 2007) egészséges (18,5
_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 39

A NAGY FOGYÁS EREDMÉNYEI ÉS ELEMZÉSE DIETETIKUSSZEMMEL


Lelovics Zsuzsanna1, Völgyi Kitti BScS1, Farkas Csilla1, Vági Zsolt BScS1, Dr. Figler Mária1, 2 1 Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Pécs, 2Pécsi Tudományegyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum, Pécs

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

Előzmények: Modern világunkban egyre nagyobb szerepet kap a média, benne a különféle show- és reality műsorok is. Hazánkban 2007-ben új valóságshow-t sugárzott a tévé, ami megosztotta a közvéleményt és szakembereket egyaránt, megkérdőjelezve valódi célját és eredményét: (The Biggest Loser) A nagy fogyás címmel. A műsorban – többnyire nagyon, extrém mértékben – elhízott emberek versenyeztek csapatban majd egyénileg, és az nyert, aki a műsor végére a legtöbbet fogyta. Hazánk már a sokadik ország, ahol képernyőre vitték az emberek küzdelmét a kilókkal. A műsorok alatt nagyon sok kérdés vetődött fel, ez alól hazánk sem kivétel. Sokan tiltakoztak azért, hogy az a maratoni fogyás – amit a tizenkét résztvevő folytatott –, mennyire egészségkárosító; valamint hogy a műsor valójában nem a trénerek harcára összpontosult-e. Cél: Az előadók előadásukban dietetikusszemmel vizsgálják a műsort és eredményeit, választ keresnek az alapvető kérdésre: valóban az nyert-e, aki a legtöbbet veszítette. Módszerek: Az adatok elemzéséhez meghatároztuk az egyes csoportok átlagait, szórásait, minimum és maximum értékeit valamint az utóbbiak alapján variáció terjedelmüket. Az adatelemzést a 95%-os konfidenciaintervallumok összehasonlításával és kétmintás t-próbával végeztük. Kutatás alanyai: A két csapat 6-6 fő résztvevője (n=12). Eredmények: A kiindulási testtömeg átlaga 138,2±37,8 kg (n=12) volt. A 10 hét alatt a legtöbb súlyt veszítő testtömege 90,6 kg-mal lett könnyebb. Az átlagos fogyás mértéke: 43,6±20,6 kg (n=11) volt, a műsor végén elért testtömeg átlaga 98,8±27,7 kg volt. A hétről hétre elért testtömegcsökkenés átlaga 3,2±0,8 kg volt. A két csapat étrendjének dietetikai (kvantitatív, kvalitatív) elemzése során számos lényeges különbséget tapasztaltak (energiabevitel, zsír- és szénhidrát-bevitel, zsírsavbevitel, rost). Következtetések: A vetélkedő a különböző szakmában is vegyes érzelmeket keltett. Más körülmények között A nagy fogyás jó felhívás lett volna a nézők számára az optimális testtömeg és – ha szükséges – az egészséges fogyás érdekében, miközben az sem elhanyagolható, hogy pozitív értékeket képviselhetett volna – a táplálkozási szakemberek nagy örömére. A műsor – hiányosságai ellenére – felhívta a figyelmet arra, hogy akaraterővel és kitartással az elhízás mérsékelhető, a túlsúlytól meg lehet szabadulni, s mint ahogy az a műsorban is látható volt, ehhez nem szégyen szakember segítségét igénybe venni. Rámutatott arra, hogy bár mindenkinek a saját küzdelmét kell megvívnia a zsírpárnák ledolgozása érdekében, e csatában nincsenek egyedül az emberek: társsal könnyebb, s bár sok izzadságcseppnek kell végigfolynia a testen, a mozgásprogram egyszer csak öröm és a napi rutin és életmód része lesz.



S 40

AZ ELHÍZÁS ÉTRENDI KEZELÉSE


Szegediné Varga Ágnes Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Központi Dietetikai Szolgálat

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

Az elmúlt néhány évtized és napjaink legnagyobb egészségügyi kihívását a táplálkozással összefüggő nem fertőző betegségek rohamos terjedése okozza. A soha nem látott bőségű élelmiszerkínálatnak, a túlfogyasztásnak, a mozgásszegény életmódnak, a káros szenvedélyeknek, stresszel teli életünknek igen nagy szerepe van mindezek kialakulásában. Magyarország is a túlsúlyos emberek hazája, lakosságának mintegy fele túlsúlyos vagy elhízott, az elhízás már gyermekkorban és fiatal felnőttkorban egyre gyakoribbá vált. Az elhízás következményeként számos egészségügyi probléma, betegség felléphet. Sok okú betegségnek tekintendő, ezért a kezelése is komplex szemléletmódot igényel. Komoly életmódbeli változtatásokra, többek között az étkezési szokások megváltoztatására, a fizikai aktivitás növelésére, esetleg gyógyszeres kezelésre is szükség van. A diétás kezelés célja a testtömeg csökkentése, az elért eredmény, a kisebb testtömeg megtartása, a szükséges ismeretek elsajátítása, alkalmazása. A dietetikus feladata: táplálási terv meghatározása, individuális táplálkozási tanácsadás. A rendellenes étkezési szokások felderítése fontos része az életmód terápiának. A dietetikai tanácsadás célja a táplálkozási szokások befolyásolása, a táplálkozási ajánlásokban szereplő számok gyakorlatba történő átültetése, a beteg/kliens érthető nyelvezetű tanácsokkal való ellátása. Az előadás részletezi az energiaszegény étrend összeállításának szempontjait, a nyersanyagok, élelmiszerek kiválasztásának irányelveit, a megfelelő konyhatechnikai módszerek alkalmazását. A terápia célkitűzése a mindennapi életben megvalósítható 5-10%-os testsúlycsökkentés, melynek üteme lassú, <0,5kg/hét. Az egészséges táplálkozás alapelvei mentén kialakított megfelelő energia szegény étrend és a hozzá kapcsolódó rendszeres fizikai aktivitás olyan életmódbeli változást eredményez, amivel tartós súlycsökkenés érhető el, s amivel hatékonyan lehet csökkenteni a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának valószínűségét.


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A SUBAQUALIS ÉS A SZÁRAZFÖLDI TORNA JÓTÉKONY HATÁSA OBES BETEGEKNÉL Pápay Zsófia Pest megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály Napjaink egyik vezető népbetegsége a kóros elhízás, ami mellett nem mehetünk el csukott szemmel, hiszen már a gyerekeket is egyre nagyobb számban érinti. Gyógytornászként fontosnak tartom a megelőzést, és a már kialakult „rossz szokásokon” való változtatást is. A probléma megoldásához szükség van egy személyre szabott gyógyszerelésre, diétára, mozgásformára, és természetesen az illető elhatározására! Az én feladatom megtalálni az egyén számára a megfelelő mozgástípust - figyelembe véve a páciens társbetegségeit - és ha ez megtörtént, akkor azzal a tornával kapcsolatban teljes körű tájékoztatást, edzéstervet és tanácsokat adni. A különböző mozgásfajták között bőven van választék a túlsúlyos betegek számára is. A subaqualis tornán résztvevők kiélvezhetik a víz adta fizikai tulajdonságok előnyeit (pl.: felhajtóerő, turbolencia, hidrosztatikai nyomás, viszkozitás, hőmérséklet különbség, stb.), amik különböző módon hatnak a szervezetre, néhol könnyítve, néhol pedig nehezítve a mozgást. Ilyen subaqualis mozgásforma az aquajogging és az aquafittness, de aki az egyéni sportokat részesíti előnyben, annak az úszás az ideális választás. Aki pedig a szárazföldön marad, annak is van miből választania. A paletta talán itt még szélesebb is: nordicwalking, kerékpározás, kirándulás, speciális gyógytorna csoportban vagy egyénileg, különböző fittness gépek használata otthon vagy teremben. Természetesen, az indikációkra és a kontraindikációkra minden esetben figyelemmel kell lenni! Ha tehetjük, a legjobban akkor járunk, ha mindkét mozgásformát ötvözzük, mert akkor a jótékony hatások is összeadódnak.

S 41


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A STROKE UTÁNI REHABILITÁCIÓ SPECIÁLIS KIVITELEZÉSI LEHETŐSÉGEI OBEZ BETEGEKNÉL Kóczián Viktória Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsa Háttér: Az obezitás nemcsak sokféle betegség alapja, de a speciális kezeléseket is komplikáltabbá teszi. Cél: Az akut stroke utáni fizioterápiás kezelés során az obez betegnél is alkalmazható módszerek keresése. Módszer: Egy obez beteg (61 éves nő, 140 kg, 169 cm, BMI: 49 kg/m2) stroke utáni (hemiplégiát okozó) rehabilitációs folyamatának elemzése: milyen optimális esetben alkalmazható módszereket milyen változtatásokkal lehetett a konkrét obez betegnél kivitelezni. Eredmények: A szükségszerű módszerbeli változások obez páciensnél: pozicionálási, mobilizálási nehézségek az ágyban, felültetés az ágyban, kiültetés ágy szélére, az érintett végtagok párnákkal történő pozicionálása (reflexgátló helyzetek), optimális ágyméret beállítása, önsegítő mozdulatok megtanítása (BOBATH), érintett végtagok passzív mozgatása, szinkronkezes gyakorlatok kivitelezése, Proprioceptiv Neuromuscularis Facilitatio (PNF), medencekontroll-törzskontroll fejlesztése. Következtetések: Az obez beteg komplex mozgásszervi rehabilitációját személyre szabottan kell megtervezni. Legfontosabbnak ítélem meg, hogy az idejében elkezdett, adaptált módszerekkel a páciens mielőbb képes legyen önállóan ülni, részben ellátni önmagát, mivel így folytatódhat további fejlesztése mozgásszervi rehabilitációs osztályon.

S 42


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A KÓRHÁZI KEZELÉS ÉS ÁPOLÁS SORÁN FELMERÜLŐ PROBLÉMÁK EXTRÉM OBESITÁSBAN Csirik Gyuláné, Balpataki Erzsébet Pest Megyei Flór Ferenc Kórház III. Belgyógyászat-Kardiológiai Osztály, Kistarcsa Háttér: Az extrém obesitás sokszor előre nem várt nehézséget jelent a kórházi kezelés, ápolás során. Cél: Megoldási javaslatok keresése a kezelés kivitelezhetősége érdekében. Módszer: A kórházi kezelés és az ápolási folyamatok áttekintése egy extrém obes betegünk (210 kg. 171 cm magas 71,82 BMI) esetbemutatásán keresztül. Eredmények: Az extrém obesitás sokféle nem várt orvosi és ápolási problémát vetett fel. Orvosi problémák: az obesitás általában is sokféle szövődmény előfeltételét teremti meg, így esetünkben a visszatérő kardiális dekompenzáció miatt szorult a beteg gyakran hospitalizációra; a gyógyszerek adagjának megválasztása komoly gond, ha a testsúly arányában akarnánk a gyógyszer dózisát megállapítani, háromszoros adagokat kellene adni; egyes vizsgálatok kivitelezhetősége nehézségbe ütközött (pl. ultrahang: az igen vastag zsírszövet miatt nem lehetett a belső szervekről értékelhető képet kapni), másokat egyáltalán nem lehetett elvégezni (pl. mellkas rtg.: nem fért be a beteg a vizsgáló helyre); a laboratóriumi vizsgálatok értékeléséhez nincsenek viszonyítási alapjaink. Ápolási problémák: komoly gondot jelentett a toalett használata; nem használhattuk kórházunk új, korszerű elektromos ágyát, mert annak súlykorlátját (180 kg.) a beteg testsúlya messze meghaladta; folyamatos bőr-ápolásra volt szükség a decubitusok megelőzésére; segítség nélkül a beteg nem tudott öltözködni, tisztálkodni sem. Következtetés: A kórházaknak legalább egy-egy olyan ágyat, WC-t fenn kell tartani, melyek alkalmasak az extrém obez betegek ellátására. Mindenképpen nagyobb idő-ráfordítással kell számolni ápolói szempontból.

S 43


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ OTTHONI ÉLET SORÁN FELMERÜLŐ PROBLÉMÁK EXTRÉM OBEZITÁSBAN Balpataki Erzsébet, Csirik Gyuláné Pest Megyei Flór Ferenc Kórház III. Belgyógyászat-Kardiológiai Osztály, Kistarcsa Háttér: Az obezitás sokféle betegség alapja, az extrém obezitás pedig jelentősen képes rontani az életminőséget. Cél: A mindennapi élet során adódó nehézségek feltárása, ezek megkönnyítését célzó megoldások keresése Módszer: Egy extrém obez betegünk (42 éves férfi, 210 kg, 171 cm, magas71,82.BMI, mellkas körfogat: 185 cm haskörfogat: 181 cm) részletes bemutatása, a családi, szociális anamnézis elemzése. Eredmények: A lakás speciális berendezései: megerősített ágy, egyedi, nagyméretű szék, illetve fotel, egyedi WC. Tisztálkodás: Csak segítséggel végezhető. Zuhanyt használ, de segítség nélkül csak elöl a mellkasát képes lemosni, megtörölni. Nem tudja egyedül a lábát sem ápolni. Öltözködés: Egyedi, méretre készített ruházat, de a felöltözéshez segítség kell. Mozgás: néhány tíz m-nél nem képes többet gyalogolni. Sexuális élet: nincs, nem is volt. Közlekedés: a hozzátartozók nagy méretű személyautóval szállítják, a jobb első ülés ki van véve, így a hátsó ülésre elölről be tud szállni. A vizsgált betegnek van egy anyai ági nő unokatestvére, aki szintén extrém obezitásban szenved (61 éves, 126 kg, 141 cm, 63,38 BMI). (Ezen kívül diabéteszes, inzulinnal kezeli magát, illetve hypertonia miatt szed gyógyszereket). Ő úgy érzi, önmagát el tudja látni, de ez nem valósul meg, emiatt súlyosabbak a higiénés nehézségek következményei (scabies, cystitis). Csak nehézkesen, kapaszkodva tud néhány lépést megtenni, a balesetveszély nagy. Következtetések: Legfontosabbnak ítéljük a lakáson belüli biztonságos közlekedés (megfelelő lábbeli, kapaszkodók, rögzített bútorok, szőnyegek) és a tisztálkodási lehetőségek (bidé, falra szerelt, több, különböző magasságú zuhanycsap) megszervezését. A diétás tanácsok betartatása és a javasolt testsúlycsökkentés sajnos csak nehezen és többnyire csak átmenetileg valósítható meg.

S 44


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 BMI A MOZGÁSSZERVI BETEGEK ÁPOLÁSI DOKUMENTÁCIÓJÁBAN Decsovné Dóczi Katalin, Margitháziné Szabó Emese Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály, Kistarcsa A nagyobb testsúly nagyobb kockázatot jelent nemcsak a kardiometabolikus betegségekre, hanem a mozgásszervi kórképekre is. A betegek ápolását a két betegség együttes előfordulása több szempontból módosíthatja. Vizsgálatunk célja: az elmúlt időszakban osztályunkon ápolt betegek hány százalékban fordult elő elhízás vagy kóros elhízás, milyen a nemek közötti megoszlása, az egyes mozgásszervi betegségtípusok megjelenése milyen megoszlást mutat körükben, hány százalékban és milyen típusú diéta vált szükségessé. A kardiovascularis kockázatot jelentő diabetes mellitus és magas vérnyomás betegség gyakoriságának tanulmányozását másodlagos célként jelöltük meg. Betegek és alkalmazott módszer: aktív reumatológiai osztályon kezelt 300, nő- és férfibeteg adatainak retrospektív elemzése. A két éve kidolgozott és bevezetett új Ápolási dokumentáció Ápolási anamnézis szakaszának, BMI és egyéb adatainak összevetése a betegdokumentáció orvosi diagnózisaival. Statisztikai módszer: leíró statisztika Következtetés: Eredményeink azt mutatják, hogy BMI érték meghatározása ápolásszakmai téren is fontos tényező. A testsúlynál pontosabb képet ad a páciens tápláltsági fokára, várható mozgásszervi eltéréseire, szükséges diétájára nézve. Az elhízás következményeként kialakuló kardiovascularis kórképek nagyobb ápolói odafigyelést igényeknek. A mozgásszervi kórképekre kockázatot jelentő tényezők közül nem változtatható meg a beteg genetikai adottsága, neme és az életkora. A megfelelő táplálkozás, testsúly kontroll, testmozgás, a dohányzás elhagyása a morbiditási kockázat csökkenését eredményezi. Az ápolók jelentős szerepet vállalhatnak ebben a harcban.

S 45


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A MASSZÁZS SZEREPE AZ OBESITAS MEGELŐZÉSÉBEN ÉS KEZELÉSÉBEN Puszti Attila Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa Reumatológiai és Fizioterápiás Osztály A masszázs, mint a testkultúra egyik alapköve, mindig az intelligens társadalmak eszköze. Az obesitas a „civilizált” társadalmi lét statisztikailag is súlyosan kimutatható hozadéka. Felvetődik a kérdés, ha 10 páciensből 2 még nem részesült egyszer sem masszázskezelésben élete során, és a 10 páciensből 7 az elhízás kezdeti, vagy kiteljesedett szakaszában van, milyen mértékben beszélhetünk intelligens társadalomról? Riasztó a tény, hogy a terápiára szorulók között egyre több a fiatal! A masszőr szerepe az obesitas prevenciójában ott kezdődik, hogy pusztán megjelenésével hitelt ad szavainak, ha az elhízás következményeiről beszél. Folytatódik addig a pontig, mikor a kezelőlapot betöltő diagnózisokkal a túlsúlyos, idős beteg masszázskezelésre érkezik. A két pont között sok állomás van, ahol teammel, vagy önállóan a masszőr segítséget nyújthat. A kezelések technikai repertoárja színes, legyen szó egészségügyről vagy szépségiparról. Az új módszerek, kiegészítő eszközök sokasága között azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül alapszabályokat, és a célt, hogy miért is kezeljük a pácienst. Az egészségügyben tevékenykedő gyógymasszőr munkájának gerincét a svédmasszázs elméleti és gyakorlati része képezi. A szépségiparban alternatív lehetőségek is helyet kapnak. A kezelőnek attól függetlenül, hogy cellulitisz kezelést végez egy szalonban vagy hátmasszázst kórházi keretek között, minden esetben szakmailag felkészültnek kell lennie, kompetenciájának határai ismeretével. A szakmának egységesen ki kell állnia amellett, hogy az obesitas megelőzése és kezelése elsősorban egészségi és másodsorban esztétikai feladat. Meg kell érteni, és el kell fogadtatni, hogy az egészséges, hosszú élet a legfontosabb mindenki számára.

S 46


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A TUMOR NECROSIS FAKTOR (TNF) RENDSZER, A BRONCHIÁLIS HYPERREAKTIVITÁS ÉS A TESTTÖMEG INDEX ÖSSZEFÜGGÉSE Halász Adrien, Cseh Károly* Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Csecsemő és Gyermekosztály, Kistarcsa, *Károlyi Sándor Kórház, I. Belosztály, Budapest Az asztma bronchiale hátterében gyulladásos reakció igazolt.Avizsgálat tünetmentes gyermekkori asztmás felnőtteknél, bronchiális hyperreaktivitás hátterében értékelte a tumor necrosis faktor (TNF) rendszer szerepét, valamint a citokinszint és a testtömeg index összefüggését. A résztvevők gyermekkori asthma bronchiale miatt kezelt tünetmentes felnőttek (n=39). Az egyéneket metacholin hörgőprovokáció után hyperreaktív (n=22) és nem hyperreaktív (n=17) csoportba osztottuk. Tumor necrosis factor alfa (TNFα), valamint 55kDa (sTNF-R1) és 75kDa (sTNF-R2) szolubilis receptorainak szérum szintjét mértük ELISA módszerrel. A hyperreaktív csoportban szignifikánsan magasabb TNFα (átlag 5,18 + SD 0,83 vs. 4,11 + SD 0,43 pg/ml, p< 0,0001), sTNF-R1 (átlag 1,44 + SD 0,30 vs. 1,21 + SD 0,14 pg/ml, p= 0,0149), sTNF-R2 (átlag 0,85 + SD 0,38 vs. 0,56 + SD 0,55 pg/ml, p= 0,0081) szinteket mértünk, mint a nem hyperreaktív csoportban. Bronchiális hyperreaktivitás mellett szignifikáns negatív korreláció volt a szérum TNFα és sTNF-R2 szintek, valamint a PD20 FEV1 metacholin érték között. Szignifikáns pozitív összefüggés igazolt, a TNFα, valamint az sTNF-R1 és a testtömeg index (BMI átlag: 25,48 + SD 4,30 kg/m2) értékek között. Az eredmények megerősítik, hogy a bronchiális hyperreaktivitás hátterében tünetmentes asztmásoknál is perzisztáló inflammáció zajlik. TNFα és receptorai a zsírszövetben is termelődnek. Túlsúlyos egyének magas BMI értéke jelentősen megnövekedett TNF szintekkel jár. A TNFα, sTNF-R1 és a BMI közötti korreláció valószínűsíti, hogy a zsírszövet által termelt citokinek additív módon hozzájárulnak a bronchiális hyperreaktivitás kialakulásához.

S 47

SZABAD ELŐADÁSOK „B” TEREM Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ AORTA TÁGULÉKONYSÁGA TOVÁBB JAVUL A KALÓRIASZEGÉNY DIÉTA MELLÉ BEVEZETT, RENDSZERES FIZIKAI AKTIVITÁS HATÁSÁRA Csajbók Éva*, Gavallér Henriette**, Csanády Miklós**, Forster Tamás**, Nemes Attila** *Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Endokrinológiai Osztály **Szegedi Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Az elhízás napjaink egyik legnagyobb kihívást jelentő egészségügyi problémája, mely korai kardiovaszkuláris eltérésekhez vezet. A túlsúly az artériák és így az aorta strukturális (falvastagság növekedés) és funkcionális (csökkent tágulékonyság) károsodását okozza. Myaki és mtsai. eredményei szerint a csökkentett kalóriatartalmú diéta az artériák tágulékonyságának javulását okozta középkorú elhízott férfiakban. Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon a csökkentett kalóriatartalmú diéta mellett alkalmazott rendszeres fizikai aktivitás tovább javítja-e az artériák tágulékonyságát. Betegek és módszerek: 16 beteget követtünk 6 hónapon keresztül (átlagéletkor: 48 ± 13év, 6 férfi, testtömeg index (BMI): 39.2 ± 10.1 kg/m2) Diétájuk az alapanyagcsere (BMR) -600 kcal, a fizikai aktivitás professzionális edzők által vezetett heti 3x1 óra személyre szabott torna volt. Az aorta tágulékonysági indexét (β index) a transthoracalis echocardiographia során szisztolésban illetve diasztoléban mért aorta átmérőből és a vérnyomásértékekből számítottuk. Eredményeink: a diéta – és tréningprogram következtében a BMI (39.2 ± 10.1 vs. 35.5 ± 11.0 kg/m2, p <0.17) és β index (10.5 ± 9.7 vs. 4.5 ± 4.9, p <0.02) javulását észleltük. Következtetések: A testsúlycsökkentő programban a diéta mellett bevezetett rendszeres testmozgás additív hatást gyakorol az artériák „alkalmazkodóképességre” középkorú populációban is. Ez arra enged következtetni, hogy életkortól függetlenül is érdemes elkezdeni a diéta mellett a rendszeres testmozgást, hiszen ez tovább javítja a kardiovaszkuláris adaptációs készséget.

S 48


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 ELHÍZOTT BETEGEK, JÓ- ÉS ROSSZINDULATÚ VESEDAGANATOK Szüle Endre Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Urológiai Osztály, Kistarcsa A MOMOT I. Kongresszusán ismertetett vesetumoros férfi történetét folytatjuk, beszámolunk a beteg jelenlegi állapotáról. Új esetet ismertetünk, ahol kényes elkülönítő kórismével kerülünk szembe. Két beteg kapcsán szervezési és működési kérdések, feladatok merülnek fel (műtéti kockázat, onkológiai elvek, stb.)

S 49


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 50

ELHÍZÁS ÉS STROKE


Dr. Horváth Sándor Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Neurológiai Osztály

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

A stroke a halálokok közül a világon a harmadik, egyúttal a legtöbb rokkantsággal és gondozási feladattal járó betegség. A stroke-betegek között hazánkban jellemző a többszörös rizikóterheltség. A stroke legjelentősebb, és kezelhető rizikó tényezői általánosságban nem különböznek más atheroscleroticus eredetű vascularis betegség rizikó tényezőitől: a hypertonia, a diabetes és a hyperlipidaemia a legjelentősebb és a leggyakoribb. Ezek gyakran találhatók meg elhízott egyénekben, ami részben magyarázza a túlsúlyosak jelentősebb stroke veszélyeztetettségét. Bár az obezitás per se és a stroke közötti direkt kapcsolat nehezen igazolható, részben az egyéb stroke-rizikó tényezők egyidejű fennállása miatt, több vizsgálat során mégis sikerült ezen változók kiszűrése után stroke szempontjából az elhízás és a túlsúlyosság önálló rizikófaktor-voltát igazolni. Az abdominális elhízás szoros kapcsolatot mutat a stroke veszélyeztetettséggel. A Physicians’ Health Study 28 643, 40-84 év közötti férfi orvosának sorsát 5 éven át követve 118 stroke eset következett be. A derék/csípő arány szerint a legfelső és legalsó ötödbe tartozók között a rizikókülönbség 2,33-szoros volt (CI 1,25-4,37). Más vizsgálatok idős férfiakban mind az abdominális, mind a testtömegindexben megmutatkozó obesitas esetén 1,6-1,7-szeres strokerizikónövekedést észleltek, miután statisztikailag kiszűrték a diabetes, a hypertonia, a dohányzás, koronáriabetegség, össz-cholesterin rizikónövelő hatását. Idős nőkben hasonló rizikó-növekedést statisztikailag nem sikerült bizonyítani.


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A BETEGEK TESTSÚLYÁNAK HATÁSA A STROKE UTÁNI REHABILITÁCIÓ EREDMÉNYEIRE Barta Zsuzsanna Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály Előzmény: a fizikai aktivitás csökkenésével és a kalóriadús, alacsony tápanyagtartalmú ételek fogyasztásával napjainkban fokozott az elhízás kialakulásának valószínűsége. Hipotézis: a nagyobb testsúlyú betegek korai rehabilitációja kevésbé eredményes. Alkalmazott módszerek: retrospektív, összehasonlító tanulmány. A rehabilitáció eredményeit a betegek felvételekor és távozásakor rögzített Funkcionális Függetlenség Mértéke (Functional Independence Measure, FIM) skálával és Barthel Index-szel mértük. Kísérleti csoportok: a vizsgálatban 190 friss stroke-beteg vett részt, akiket 2008-ban kezeltünk osztályunkon. A BMI alapján soroltuk a betegeket normál testsúlyú, túlsúlyos és obes csoportba. Tanulmányunkban a három csoport eredményeit hasonlítottuk össze. Eredmények: a normál testsúlyú csoport eredményei a FIM skála és a Barthel Index esetén is kedvezőbbnek bizonyultak a másik két csoporténál, azonban a különbség csak az obes betegek esetén lett szignifikáns (p<0,01). A túlsúlyos és az obes betegek eredményei között a FIM skálával mutattunk ki szignifikáns eltérést (p<0,05). Következtetés: az eredményes rehabilitáció szempontjából is kiemelt jelentőségű a betegek testsúlya.

S 51


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 52

AZ ELHÍZÁS ÉS A RÁK


Bagaméri Andrea Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Onkológiai Osztály

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

Az előadás témája az obesitas onkológiai vonatkozásainak összefoglalása irodalmi adatok alapján. Az elhízással kapcsolatos rosszindulatú daganatok (például az emlő-, vastagbél-, endometrium- és prosztatarák) a vezető daganatos megbetegedések közé tartoznak a fejlett és a felzárkózóban lévő ipari országokban. Az ok-okozat összefüggéseket vizsgáló tanulmányok felderítették a zsírsejtek termelte adipokinek szerepét mind az inzulin resistentiában, mind a rák keletkezésében. Más tanulmányok az adiponectin protektív szerepét bizonyították. A daganatos betegek másik csoportját azok képezik, akiknél – onkológiai szempontból – az elhízás kísérőbetegség. Ezen esetekben az elhízást és a rákot egymással egy időben ható etiológiai faktorok váltják ki. Mindkét esetben a túlsúly számos technikai nehézséget jelent a diagnosztikában. Mind a sebészeti ellátás, mind a kemoterápia, mind a sugárkezelés során a legtöbb esetben el kell térnünk a protokolltól, azonban ezek, a beteg érdekében alkalmazott rövidtávú előnyt biztosító kompromisszumok rontják a beteg túlélési esélyeit. A túlsúlyos beteg kezelésére fordított költségek meghaladják az átlagot.


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 ELHÍZÁS KUTATÁSA GENOMIKAI MÓDSZEREKKEL Éder K., Félné Semsei Á., Liko I., Falus A. SE, Genetika, Sejt-és Immunbiológiai Intézet, Richter Gedeon. Nyrt. Az elhízás Magyarországon, mint ahogy a világ számos más országában népbetegség. Kialakulásának patomechanizmusa intenzíven kutatott terület. Ma már tudott, hogy a zsírszövet, főként a hasi típusú elhízásnál felgyűlő zsírszövet nem csak energiaraktározó szervként működik, hanem az étvágyat befolyásoló hormonokat (leptin, adiponektin) és gyulladásos faktorokat is (TNF, IL-6) termel. Ezek a faktorok a gyulladásban fontos szerepet játszó fehérvérsejteket, makrofágokat vonzanak a zsírszövetbe, melyek hozzájárulnak, ill. fokozzák krónikus gyulladás kialakulását. Termelt gyulladásos faktoraik hozzájárulnak egyéb elhízással összefüggő betegségek, mint 2-es típusú cukorbetegség, illetve a szív és érrendszeri betegségek kialakulásához. Az OBEKON 3 éves konzorciumi program keretében ezt a krónikus gyulladást és kialakulásának genetikai okait kutatjuk több intézettel közösen. Vizsgálataink során több mint 1400 ember DNS profilját vizsgáljuk meg, illetve a betegek egy részének fehérvérsejtjeinek, illetve zsírszövetének működését, gyulladásos aktivációját vizsgáljuk RNS és miRNS szinten. Vizsgálataink során 55 génben összesen 120 polimorfizmus vizsgálatára terveztünk vizsgálatot. Első statisztikai számítások szerint 7 génben 10 SNP hozható kapcsolatba az obezitás kialakulásával. Emellett végeztünk humán génexpressziós microarray vizsgálatot is, ahol elhízott, magas vérnyomású diabeteses és nem diabeteses betegek mintáit használtuk. Nemtől függetlenül 88 gén változott a diabeteses és nem diabeteses betegek között. Továbbá miRNS array vizsgálatot is végeztünk 8-8 normál súlyú és elhízott páciens mintájából. 15 miRNS-t találtunk, ami legalább 2-szeres változást mutat. Reményeink szerint a kapott eredmények alapján közelebb kerülhetünk az elhízás patomechanizmusának felderítéséhez.

S 53


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 TÚLSÚLY ÉS AZ ELHÍZÁS OKOZTA BŐRBETEGSÉGEK Kopcsányi Henriette Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Bőrgyógyászati Osztály, Kistarcsa Obesitas jelentős mértékű egészségi probléma a nyugati világban. Számos dermatológiai betegség kötődik obesitashoz, mint acanthózis nigricans, fibrómák hiperandrogenismus, striák, stasis pigmentáció, periferiás vascularis betegség következményeként lymphoedema, mely gyakran bakteriális, gombás felülfertőződéssel jár. Az obesitas krónikus, multifactorialis megbetegedés számos bőrszövődménnyel jár. Bőrgyógyászati tünetek skálája az enyhén zavarótól a kórházi kezelést igénylőig tartanak. Korai felismeréssel és megfelelő kezeléssel az elhízás okozta dermatológiai betegségek és szövődményeik elkerülhetőek és csökkenthetőek.

S 54


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A TESTSÚLY SZEREPE A KOMPLIKÁLT S Z Ü R K E H Á LY O G M Ű T É T E K KIALAKULÁSÁBAN Nemes János, Follát Györgyi, Makay Ágnes Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Szemészeti Osztály A szürkehályogműtétek egyik gyakori intraoperatív komplikációja a hátsó tok szakadása. Kialakulásában számos szemészeti ok mellett a betegek testalkata is szerepet játszik. A Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Szemészeti Osztályán a 2008-as évben 967 szürkehályogműtét történt, és 45 esetben alakult ki hátsó tok szakadás. Retrospektív vizsgálat során összehasonlításra kerül a szövődményes és a nem szövődményes műtétek esetében a testtömeg index az ismert szemészeti kockázati tényezők mellett.

S 55


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 METABOLIKUS SZINDRÓMA FOKOZOTT KOCKÁZATA PSZICHIÁTRIAI BETEGSÉGEKBEN Haraszti László Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Pszichiátriai Osztály, Kistarcsa Schizophren betegek diabetes prevalenciája kezeletlenül is magasabb, a metabolikus szindróma előfordulása pedig kétszerese a nem diabetikus populációnak. Ez nem csak az életvezetés és genetikai okok következménye. Állatkísérleti adatok utalnak arra, hogy a neuroleptikumok csökkentve az inzulin-felismerési potenciált, inzulin rezisztenciát okozhatnak. Rendszeresen kezelt major depressziósok esetében is hasonló adatok jelzik a pszichiátriai betegségek ko-morbiditását. Ennek háttértényezőit elemzi az előadás, valamint kitér a megelőzés és kezelés lehetséges módszereire.

S 56


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A CHRONIKUS PSYCHOTIKUS BETEGSÉGEK GYÓGYSZERES KEZELÉSE ÉS AZ ELHÍZÁS Antal Albert, Hamula János, Dobi Sándor, Deli Éva IMEI Az antipsychotikumok alkalmazásakor - az irodalmi adatok tükrében - gyakori kísérő jelenség a betegek testsúly növekedése. Megfigyeléseink szerint ez a megfogalmazás nagyon leegyszerűsíti a probléma kört. Figyelembe kell venni, hogy a psychozis alatt gyakran észlelhető az élénk psychomotilitás étkezési zavarral. A psychozis lezajlása után a betegségből következő mozgás hiányt, a motiváció csökkenését tapasztaljuk. Önmagában ezek a változások kóros testsúlynövekedéssel járhatnak. Így válik érthetővé, hogy az első generációs antipsychotikumok mellett - nem a gyógyszer mellékhatásakénttestsúlynövekedés jön létre. A második generációs szerek alkalmazásakor a testsúly növekedése, mint mellékhatás jelentősebb. A hosszan tartó hospitalizáció, a kényszerű mozgás hiány is ebben az irányba hat.

S 57


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 A MOTIVÁCIÓS INTERJÚ ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI AZ ELHÍZÁS KEZELÉSÉBEN Czeglédi Edit ELTE PPK, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék Az elhízott személyek súlycsökkentésének problémaköre jól beilleszthető a változás transzteoretikus modelljébe (Prochaska és DiClemente, 1984). E modell szerint minden viselkedésváltozás az alábbi szakaszokon megy keresztül: töprengés előtti fázis, a töprengés, az előkészület, a cselekvés és a fenntartás fázisa. Mindegyik szakasz más-más pszichológiai jellemzővel bír, amit figyelembe kell venni az intervenciók megtervezésénél. A motivációs interjú (Miller és Rollnick, 1992) a töprengés előtti és a töprengés fázisához illeszthető intervenció. A motivációs interjú (MI) a probléma felismerését és kezelését segíti elő olyan embereknél, akik nem ismerik fel az adott problémát, vagy ambivalensek a változással kapcsolatban. Az MI-t arra tervezték, hogy segítsen az embereknek szavakba foglalni a személyes okokat, amelyek miatt a változás kívánatos lehet; megérteni és feloldani a változással kapcsolatos ambivalenciát; elővételezni a változás során potenciálisan fellépő akadályokat és nehézségeket; továbbá azonosítani és mobilizálni azon személyes forrásokat, amelyek segítségével felül lehet kerekedni ezeken. A motivációs interjú kifejezetten hatékony az addiktív megbetegedésekben, de népszerűsége növekszik a tanácsadás és az egészségügy többi területén is. Az elhízás kezelésének kontextusában végzett kutatások eredményei szerint az MI pozitív hatással van az életmód változtatásra való törekvéssel kapcsolatos motiváció növelésére; javítja a diétát, a testgyakorlást, az előírt étrend betartását és az elért fogyás megtartását. Tekintettel arra, hogy a rövid, 5-15 perces MI is igen hatékony lehet a pozitív változások előidézésében, érdemes lenne megfontolni a motivációs interjú gyakorlatának bevezetését az elhízott páciensek orvosi ellátása során.

S 58


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 SÚLY(FEL)EJTŐK KLUBJA: AZ ELHÍZÁS NON-PHARMACOLÓGIAI KEZELÉSÉNEK MÓDJA Hegyi Ilona, Boncz Ágota Kardirex Egészségügyi Központ, Győr Az elhízásnak és a mozgásszegény életmódnak az emberi szervezetre kifejtett káros hatásait számtalan tanulmány támasztja alá. Az is köztudott, hogy járványszerű terjedése komoly népegészségügyi kihívást jelent. A fogyasztói társadalom, az informatika robbanásszerű fejlődése nem kedvez az egészséges életmód két alappillére az egészséges táplálkozás és a rendszeres fizikai aktivitás széles körű elterjedésének. A gyógyszergyárak ígéretes fejlesztései a fogyasztó és a szív érrendszeri kockázatot csökkentő tabletták nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. A naponta megjelenő új divatdiéták és fogyasztószerek a jo-jo effektusnak köszönhetően tovább rontanak a helyzeten. A Kardiex Egészségügyi Központban 2002. óta folyik testsúly redukciót elősegítő csoportos torna program. A korábban Duci Torna elnevezésű programunkat 2004–től továbbfejlesztve Súly(fel) ejtők Klubja néven hirdettük meg. A program állapotfelmérő orvosi vizsgálatot, tájékoztató előadást, diétás előadást és gyakorlati foglalkozást, heti 3x 1 óra tornát, egyéni edukációt, rendszeres vérnyomás és testsúlyellenőrzést, a három hónap letelte után értékelést, jutalmazást tartalmaz. A csoportos foglalkozásokban kihasználjuk a közösség rendszerességre és eredményességre kifejtett pozitív hatását. 2004 óta 311 fő jelentkezett a programba, jelenleg 2009-ben 42 aktív résztvevője van. A 3 hónap alatt elért átlagos fogyás 6 kg, a legnagyobb testsúlycsökkenés 22 kg volt. A programban részvevőkre jellemző az egészségtudatosság, hiszen időt és pénzt fordítanak az egészségükre, egyetértve szlogenünkkel: „Ép testben ép lélek, Megőrzése közös érdek”

S 59


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 KARDIOLÓGIAI PROFILÚ BELGYÓGYÁSZATI OSZTÁLYON ELHUNYT BETEGEKNÉL A KARDIOVASZKULÁRIS RIZIKÓFAKTOROK, AZ ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉG ÉS A KÓRBONCTANI MAKROSZKÓPOS SZÍVIZOMELHALÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI


Medvegy Mihály, Szabó Judit, Oswald Patrícia, Nagy Gyula, Antusek Aliz, Kiss Krisztián, Bedros J Robert, Vass László Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa Háttér: A kardiovaszkuláris rizikófaktorok fokozzák az ischaemiás szívbetegség (ISZB) incidenciáját, de az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb a szekcióval történő bizonyítás. Cél Megvizsgálni, milyen mértékben manifesztálódott klinikailag ISZB, illetve kórboncolással igazolt szívizomelhalás a kardiometabolikus syndromához kapcsolható rizikófaktorok esetén. Módszer: 2008. jan.1-2009. márc. 1. között kórházunk kardiológiai osztályán 112 elhunytnál (49 ffi, 49-97, átlag 74 év) vizsgáltuk az összefüggést az egyes rizikófaktorok (hypertonia, diabetes mellitus, magas koleszterin, obezitás), a klinikailag bizonyított ISZB (angina infarktus nélkül, Q hullámot mutató /QMI/, vagy nem mutató /NQMI/ infarktusok), valamint a kórboncolás során észlelhető eltérések (friss, illetve régi szívizomelhalás) között. Eredmények: Az összes elhunyt 52 %-ában volt klinikailag bizonyított ISZB, ill. 25 %-ában szekcióval igazolt makroszkópos szívizomelhalás. A makroszkópos szívizomelhalás QMI-ben 69%ban, NQMI-ben 50%-ban, anginában 11 %-ban volt észlelhető. Az egyes rizikófaktorok fennállása esetén észlelt klinikai és kórbonctani ISZB diagnózisokat táblázatban adjuk meg. Klinikum: ISZB Eset

An- NQ gina MI

Szekció: szívizomelhalás

QM RéI gi

He- Mindveny kettő

Hypertonia

86

24% 6% 21% 8% 13%

5%

Diab. mell.

54

24% 2% 22% 9%

4%

9%

S 60

Koleszterin 24

33% 4% 50% 25% 17%

-

Obezitás

36

28% 6% 31% 14% 14%

-

A 4 együtt

15

27% 7% 60% 33% 27%

-

Következtetések: A rizikófaktorok közül önmagában a magas koleszterinszint volt a legerősebb ISZB prediktor.

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 INTÉZETI SÚLYCSÖKKENTŐ KEZELÉSBEN RÉSZT VEVŐ ELHÍZOTTAK PROSPEKTÍV VIZSGÁLATA – ELŐZETES BESZÁMOLÓ Czeglédi Edit ELTE PPK, Pszichológiai Intézet, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék Az egy éves időtartamra tervezett kérdőíves vizsgálat azon tényezőkre fókuszál, amelyeket az elhízás etiológiai faktoraként, pszichológiai korrelátumaként és a testsúlykarbantartás potenciális akadályaként illetve elősegítőjeként azonosítottak a szakirodalomban. Az első adatfelvétel 2008. októberében kezdődött, jelenleg is tart. Jelen összefoglaló célja néhány előzetes eredmény bemutatása. Módszertan: Vizsgálati személyek: A Szent Imre Kórház Lipid Részlegének bent fekvő páciensei (n=221, 51 férfi és 170 nő). BMI átlag 38,5 kg/m2 (szórás 8,13; terjedelem 25,1-79,3). Mérőeszközök: Háromfaktoros táplálkozási kérdőív (TFEQ-R21-H); Bulimia skála; Elhízással kapcsolatos hiedelmek skála (Obesity Beliefs Scale, OBS; jelen kutatás során adaptáltuk magyar nyelvre); Depresszió skála (CES-D). Elemzés: konfirmatív faktoranalízis (CFA), khi négyzet próba, parciális korreláció, összetartozó és független mintás t-próba. Eredmények: Komorbid betegségek: A résztvevők 15 %-ánál nincs jelen, 61 %-ot 1-3, 24 %-ot 4 vagy annál több kísérőbetegséggel kezelnek. A leggyakoribb kísérőbetegség a magas vérnyomás (60 %), a legritkább a daganatos megbetegedés (2 %). Bulimiás hajlam a férfiak 29 %-ánál, a nők 44 %-ánál van jelen (χ2(1)=3,4; p=0,065). Egészségkárosító viselkedések:Aminta 9 %-a rendszeresen, 8 %-a alkalmanként dohányzik; az alkoholfogyasztás tekintetében 4 % rendszeres alkoholfogyasztó. Fizikai aktivitás: a résztvevők 33 %-a rendszeresen végez testedzést, 50 %-a nem végez, de tervezi annak elkezdését, 16 % nem végez rendszeres testedzést, és nem is tervezi az elkövetkezendő hat hónapban. A CFA alátámasztotta a TFEQ-R21-H faktoriális struktúráját (χ2(187)=428,5, p<0,001; CFI=0,979; TLI=0,974; RMSEA=0,077). Skálák: kontrollálatlan evés, az evés kognitív korlátozása, érzelmi evés. A nők hajlamosabbak az érzelmi evésre, mint a férfiak (t(214)=3,1, p=0,002; Cohen d=0,51). A depresszió – a nem, az életkor és a BMI kontrollja mellett – gyenge kapcsolatot mutat az alkalmatlan táplálkozási mintázatokkal (bulimia: r=0,23, p=0,002; érzelmi evés: r=0,20, p=0,009). Az OBS faktorszerkezete is alátámasztást nyert (χ2(87)=272,4, p<0,001; CFI= 0,977; TLI=0,968; RMSEA=0,098). Az egészséggel kapcsolatos (t(199)=24,3; p<0,001) illetve a szociális és esztétikai hiedelmek (t(199)=13,9; p<0,001) erősebbek, mint az ideális testsúly költségeire vonatkozó gondolatok. Következtetés: A vizsgálat során alátámasztást nyert két, elhízással kapcsolatos mérőeszköz magyar nyelvű változatának konstruktum validitása. Noha a bemutatott eredmények előzetesek, fontos implikációik vannak az elhízott páciensek kezelésében részt vevő szakemberek számára.

S 61

POSZTER SZEKCIÓ „AULA” Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK EGÉSZSÉGE „GYÜMÖLCS ILLATÚ EGÉSZSÉG” 1 Ágoston Gézáné Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Központi Műtő A Flór Ferenc Kórházban egészségnapot rendeztünk melynek keretében szűrővizsgálatokra, életmóddal kapcsolatos kérdőív kitöltésére és a vízitorna megismertetésére került sor. A szív-érrendszeri megbetegedések kialakulásában szerepet játszhat a munkakörrel járó kiégés, az úgynevezett burn out és stresszforrás lehet még, hogy a magánéleti elvárásoknak is meg kell felelni. A holisztikus szemléletű orvoslás szerint az egészségért tenni kell. Az egészségnap célja, hogy képet kapjunk a dolgozók életmódbeli szokásairól, felhívjuk figyelmüket az eseteges életmód változtatására. Ebben nyújtott segítséget az újdonságnak számító arteriográf, egy új diagnosztikai módszer, amelynek segítségével képet kaphatunk az erek állapotáról. A szív és érrendszeri kockázatbecslés érdekében végzett vizsgálatok, testsúly-, testmagasság-, haskörfogat-, vérnyomás-, vércukor-, koleszterin-, triglicerid-, vizelet albuminszint mérése, testzsírszázalék, BMI index kiszámítása, melyek számszerű eredményt adtak arra vonatkozóan, hogy egy-két éven belül milyen kockázata van súlyos szív vagy érrendszeri események (pl. infarctus, stroke, végtag-amputáció) előfordulásának. Életmóddal kapcsolatos tanácsokat adunk szakember bevonásával (étkezés, mozgás, tápanyagtáblázatok). A szűrővizsgálatok tárgyi feltételeit pályázat útján biztosítottuk. Fontosnak tartottuk az állóképesség a fizikai kondíció megtartását, illetve javítását. További programként életmódra vonatkozó kérdőívek kitöltése után a kiértékelt eredmények függvényében prevenciós megoldások keresése az intézmény vezetőinek bevonásával közösen (pl. újabb egészségnap szervezése, életmódbeli tanácsadás stb.). A szűrés eredményeinek értékelése alapján a kimagaslóan eltérő eredményeknél újabb vizsgálatok elvégzését javasoltuk, ajánlottuk, hogy keressék fel a dietetikust étkezési tanácsokért. Az életmóddal kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat értékelve, megállapíthatjuk, hogy a testmozgás és a megfelelő étrend összeállítása terén vannak feladatok.

S 62


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 63

STROKE ÉS KEZELÉSE


Bodor Márton Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, I- Belgyógyászati Osztály, Kistarcsa

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

WHO: Az agyműködés globális vagy fokális zavara, gyors kialakulású klinikai tünet együttes A stroke népbetegségnek számító kórkép. A halálozási statisztikák harmadik helyét foglalja el a szív- érrendszeri betegségek, illetve a daganatos betegségek után. Magyarországon a betegség éves prevalenciája kb. 40 ezer új beteget jelent, akik közül minden harmadik azonnal, minden hatodik pedig egy hónapon belül meghal. A szélütésen átesett betegek közül a túlélők fele is a következő öt évben életét veszti, ismétlődő agyi katasztrófa következtében. Az agyi érkatasztrófák makrogazdasági következményei sem elhanyagolhatók, ez a betegségcsoport okoz leggyakrabban rokkantságot. Felelősségünk ezen kórkép korai ellátásában és rehabilitációjában, primer és szekundér prevenciójában kiemelkedő fontosságú.


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 OBES BETEG AZ ITO-N Katona Zsuzsa, Krémer Ildikó Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Kistarcsa Kórházunk Intenzív osztályán 2008. évben 31, obesitas (BNO: E6620; E6680; E6690;) kísérőbetegséggel bíró beteg kóranyagát tekintettük át egy általunk összeállított adatlap szerint. A kapott adatokat összevetettük az osztályunkon 2008-ban kezelt összes beteg ugyanezen adataival. A betegek felvételi diagnózisai az intenzív osztály profiljának megfelelőek voltak. Az alábbi adatokat találtuk és hasonlítottuk össze:

betegszám Átlagéletkor ITO-s áp. nap Exit

31 59,32 7,5 31 betegből 7 – 22,5%

Össz ITO-s beteg 398 65,25 5,1 398 betegből 143 – 35,9%

Lélegeztetett beteg

31 betegből 28 összesen 146 nap

389 betegből 304 összesen 1090 nap

1 betegre jutó lélegeztetési nap

4,7

2,7

Tracheostoma

28 lélegeztetett betegből 7 esetben

304 lélegeztetett betegből 49 esetben

38,5 (32-45)

nem ismert

Obes csoport

BMI

Az összehasonlításból kiemelendő: az alacsonyabb átlagéletkor ellenére hosszabb intenzív osztályos kezelés, a lélegeztetési napok száma magasabb – ennek megfelelően magasabb kezelési költségek és kifejezett ápolási nehézségek. De alacsonyabbnak tűnik ezen betegcsoport mortalitása. A jelenlegi fekvőbeteg finanszírozási rendszerben nem érvényesíthetők a magasabb ráfordítások.

S 64


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


CARDIOMETABOLICA HUNGARICA 2009; 2 (SUPPL. 1) S 1 - S 66 KARDIOMETABOLIKUS SZINDRÓMA GYERMEKKORI OBEZITÁSBAN Balogh Zsófia*, Körner Anna** *Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, I. Belgyógyászati Osztály, Kistarcsa, **SE I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest Ametabolikus szindróma (MS) szoros összefüggésben áll a kardiovaszkuláris morbiditással. Vizsgálatunk célja az MS prevalenciájának megállapítása és a szindróma különböző definícióinak (WHO, IDF) összehasonlítása volt. Betegek és módszer: A SE I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán 2004 és 2007 között obezitás miatt kezelt betegeket vizsgáltuk (n=196, átlagéletkor 13,5±2,9 év, nem: 97 fiú, 99 lány). A következő vizsgálatokat végeztük: antropometriai mérések, (BMI, derékkörfogat), szénhidrát-anyagcsere (OGTT, szérum inzulin szint, HOMA-index) és lipid státusz felmérése valamint 24 órás vérnyomás monitorozás. Eredmények: MS előfordulása: a WHO meghatározása alapján 91 fő (46,4±7%), az IDF definíciója szerint 94 fő (48±7%), (NS.) mindkét definíció kombinált figyelembevételével 82 fő (41,8±4,3%). A négy fő kritérium (krit) előfordulásának eloszlását a táblázat tartalmazza: Az MS kritériumok előfordulása % (konfidenciaszint 95%) 1 krit.

2 krit.

8,2 (4,4-12)

35,7 (29-42,2)

3 krit.

4 krit.

39,8 16,3 (32,9-46,7) (11,1-21,5)

Következtetés: A kövér gyermekek mintegy fele metabolikus szindrómában szenved. A különböző kritériumrendszerek alapján megállapított MS prevalencia egymástól szignifikánsan nem különbözik.

S 65


_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________



S 66

Jegyzet:

Jegyzet:

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________

_________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________ _________________________


ELŐADÁSKIVONATOK GYŰJTEMÉNYE

Recommend Documents