ekonyvtar.sk-szeged.hu

ge d.h u

SZEGEDI

ze

BÜNKRÓNIKA.

r.s

k-s

AZ ALFÖLDI RABLÓK KIIRTÁSÁNAK TÖRTÉNETE — VISSZAPILLANTÁSOK A MAGYARORSZÁGI KÖZBIZTONSÁG ÉS BŰNFENYÍTÉSÜGY MULTJÁRA, SZÉTTEKINTÉSEK AZOK JELEN ÁLLAPOTÁN, ÉS ELMÉLKEDÉS JÖVŐJÜK FELETT. - NEVEZETES BŰNESETEK ÉS BŰNTÁRGYALÁSOK. FEJTEGETÉSEK, ÉRTEKEZÉSEK, LEÍRÁSOK. - ADATOK ÉS OKMÁNYOK

yv ta

SZERKESZTI BUVÁR.

ek on

ELSŐ ELSŐ

KÖTET. FÜZET.

PEST 1870

KIADJA AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R. TÁRSULAT

(Nyom. az Athenaeum nyomdájában.)

ze g

Ezzel aztán bevégzettnek tekinthetjük a ma­ gyarországi rablótörténeteket. Nem mintha azt mérnök remélni, hogy ezen­ túl már nem lesz rablás, útonállás, talán gyilkosság is Magyarországon. Oly országban, mely csak most kezd kibontakozni évszázadok nyűgeiből, melv csak két éve kezdhetett hozzá az általános népneve­ lés nagy munkájához, melynek tömérdek, az elnyo­ matás, az üldöztetés, a ziláltság korszakaiból fenmaradt mulasztása van még helyrepótolni való : ily országban hogy lehetnénk mentiek a társadalom azon átkától, mely a világ leghíresebb városában. Párisban, a világ legjelesb rendőrsége közepett, Lon­ donban, az elénk mintaképül állíttatni szokott Bécs­ ben, alig múlik el egy nap, mely meg ne kívánja áldozatait. Mi csak azt hiszszük, hogy a szegedi bünperekkel bevégződött a magyarországi haramiaélet mint szabály ; hogy ezentúl a mennyiben lesz, csak kivétel lesz nálunk az idegen tulajdonnak erőszakos megtámadása; hogy ezentul jobban fogunk állani közbiztonság dolgában, mint akár Spanyol-, akár Olasz-. akár Görögország, a világfelfedezések, a művészet, a műveltség e három bölcsője, hol a legszentebb ürügyek alatt, a szűz Mária nevének segítségül hívásával, s a legmagasb hivataloknak úgyszólván támogatása mellett rabolnak, gyilkol­ nak ; jobban, mint az észak-amerikai EgyesültÁllamok, melyek déli államaiban egymást éri a gyilkosság; jobban, mint Mexico, hol a közbiztonság a kivétel; és olyanformán, mint azon minta államai a kedélyességnek, műveltségnek és közbiztonsági szervezetnek, melyek csinos indóházaiban örökös figyelmeztetésül áll kifüggesztve az: „Óvás a zsebmetszők ellen." A magyarországi közbiztonságügy ily stádiu­ mán, megérvén a szegedi bünperek a végtárgyalásra, mi is elérkezettnek látjuk az időt: oly irodalmi vállalat megindítására, mely hü képét nyújtsa a magyarországi rablóbandák kiirtásának.

ek

on

yv ta

r.s k-s

1869 fordulópontot képez közbiztonságunk történetében. Addig a Sobri Jóskák, Angyal Bandik, Zöld Marczik, Macsvánszkyk és Rózsa Sándorok hire hozzá volt tapadva a magyar névhez, mint szenny a ruhához, s habár többnyire túlozva adták is elő idegen utazók, magyar földön szerzett tapasz­ talataikat, annyit magunk sem tagadhattunk, hogy a közbiztonság nálunkrosszlábon áll. E gyalázattól meg kellett szabadulnunk min­ den áron. Es megmenekültünk. Az 1868. oct 23-ki országgyűlés egyhaugulag rendkívüli költséget sza­ vazott meg e czélra a kormánynak. A kormány telj­ hatalmú királyi biztost küldött Szegedre, ki a haramia szövevény szálait az egész országban össze­ szedje. Szegeden Összegombolyitsa és az igazság­ szolgáltatás kezébe adja. A feladat ma, tizenhét havi munkálkodás után, megoldottnak tekinthető. A szegedi királyi biztosság sok száz bűnöst szolgáltatott a szegedi, péterváradi stb. börtönökbe, kiderített több mint 500 bűnesetet, napfényre hozott soha nem sejtett bűnös viszonyokat, lerán­ totta alattomos gazembereknek évtizedeken keresz­ tül felemelt fővel hordott álarczát, nem csupán gyanitások vagy következtetések, de teljes hitelű okmá­ nyok és visszavonhatlan vallomások alapján, hatá­ rozottan megállapította a tényeket, kezében tartja és erősen fogja a még tisztába nem hozhatott tények üstökét, és kivitte azt, a miben évtizedeken át absolut és alkotmányos közegek hasztalan fára­ doztak, hogy ma már megtisztult a magyar alföld a haramiától, mist megtisztult már évek előtt a Ba­ kony és a Hortobágy, és aggodalom nélkül élhet a bennlakó, és félelem nélkül utazhatik az utazó egész Magyarországon. Az események ma már legnagyobb részt meg levén állapítva, foszlani kezd a fátyol a rémtitkokról, és a hivatali tapasztalások kezdenek közvagyonná válni. A szegedi bünperekből egy már letárgyaltatott, a többi pedig rövid idő alatt mindenesetre tár­ gyalásra kerül.

ed

PROGRAMMJA:

.hu

„SZEGEDI BŰNKRÓNIKA"

on

ek

.hu

ed

ze g

r.s k-s

yv ta

.hu ed ze g r.s k-s yv ta on ek

Ifj. gr. Ráday Gedeon.

.hu

S Z E G E D I

ze g

ed

BŰNKRÓNIKA.

AZ ALFÖLDI RABLÓK KIIRTÁSÁNAK TÖRTÉNETE. — VISSZAPILLANTÁSOK A MAGYARORSZÁGI KÖZBIZTONSÁG ÉS BÜNFENYITÉSÜGY MÚLTJÁRA, SZÉTTEKINTÉSEK AZOK JELEN ÁLLAPOTÁN, ÉS ELMÉLKEDÉS JÖVŐJÖK FELETT. — NEVEZETES BŰNESETEK ÉS BÜNTÁRGYALÁSOK. — FEJ­

r.s k-s

TEGETÉSEK, ÉRTEKEZÉSEK, LEÍRÁSOK. — ADATOK ÉS OKMÁNYOK.

BUVÁR

yv ta

SZERKESZTI

ek

on

ELSŐ KÖTET.

K I A D J A

PEST 1870. AZ A T H E N A E U M

I R O D A L M I

ÉS N Y O M D A I

(Nyom. az Athnnaeum n y o m d á j á b a n . )

R.

T A R S U L A T .

on

ek

.hu

ed

ze g

r.s k-s

yv ta

ge d.h u

A magyarországi rablók kiirtásának története.

ek on

yv ta

r.s

k-s

ze

vol eső lakházai a menedéket kínálva kí­ I. E l ő z m é n y e k . nálják a haramiának, — a szabadságharczra Minden országnak meg van a maga tár­ következett husz év nyomasztó viszonyai, üldözései, vérontása, ferdeségei s mulasztá­ sadalmi baja. London koldusai, az ir féniek, a fran- sai következtében, az egymást követett proczia munkások szegénysége, a német k i ­ visoriumok alatt nagyon elszaporodtak a vándorlási düh, a spanyolok örökös forra­ haramiák. — Más oldalon Sobri és Milfait dalma, az olasz királyság brigantaggiója, szülőföldén : a dunántúli részeken, Somogy­ az orosz paraszt mozgalom, megannyi vérző ban, Zalában, Veszprémben, a Bakony és a seb a társadalom testén, melyhez a mi tár­ Vértes rengetegeiben szintén burjánzott a társadalom e méregnövénye. Ugyanazon sadalmi bajaink alig hasonlíthatók. Magyarország társadalmi bajai közt a bajban szenvedtek Magyarország hegyes legnagyobbak közzé tartozik a vagyon és völgyes és sik vidékei, csupán a vidékek személy biztonságnak egyes vidékeken felszíne, s a rablóbandák eljárási módja megingattatása. — I l y bajban nem csak volt különböző. Magyar hírlapok sajnálat­ Magyarország szenved, közös az édes mind­ tal, külföldiek kárörömmel terjesztették a n y á j u n k k a l , habár forrásai merőben kü­ a rémhíreket, s bármenyire különböztek lönbözők. E g y i k országban a túlságos né­ egymástól felfogásban, megítélésben, azt pesedés s a nép legalsó osztályaira is k i ­ senki sem tagadhatta, hogy a dolog lé­ terjedő fél civilisatió, a másikban a sze­ nyegében van valami igaz. Nem tagad­ génység s neveletlenség! Megvan az min­ hattuk , hogy a baj meg v a n , de ne ta­ denütt, habár különböző okból és külön­ gadják kritikusaink sem, hogy azt, i l y alak­ jában, azoktól öröklöttük, a kik legszigo­ böző alakban. rúbbak megítélésünkben. Ott van Olaszország, hol a brigantik évek óta űzik gyalázatos mesterségüket, s Igaz, hogy nálunk a közbiztonság, kü­ a kormány folytonos katonai üldözéssel lönösen az 1868-ik év végén nagyon meg sem tudja Őket elnyomni, habár vakmerő­ volt ingatva, de azt minden elfogulatlanul ségük odáig terjed, hogy sokszor a főváros gondolkodó meg fogja engedni, hogy ennek közvetlen közelében űzik rablásaikat. Min­ nem mi vagyunk az okai. Öröklött baj ez, s denki ismeri a hires pantini rablógyilkossá­ leginkább a Bach rendszer hagyománya, got, a marathoni gyalázatos esetet, az Orosz­ mely a nép szokásai s erkölcseihez nem ország fővárosában egy idegen hatalmasság alkalmazott idegen törvényeivel, de külö­ képviselőjén elkövetett rabló gyilkosságot, nösen hanyag és ferde törvénykezésével a Bécs legnépesebb utczáin s egy nyilvá- első alapját veté meg népünk erkölcsi rom­ nyos intézet folyosóján fényes nappal elkö­ lottságának. Nem mi mondjuk ezt, hanem vetett rabló gyilkosságokat, s élénk emlék­ hangosan hirdetik azon bűntények, melyek ben lehet még a londoni kiállítás alatt mű­ Szegeden ujabb időben kinyomoztatván, ködött garotterek garázdálkodása, s midőn csaknem fele részben akkor követtettek el, ezekre gondolunk, szomorú vigasztalással midőn a Bach rendszer teljes díszben v i ­ mondhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, rágzott. s nem mi vagyunk legrosszabbul. A jól elkészített alapra aztán igen ked­ A magyar alföldön, melynek kevéssé vező idők voltak a gyakori provisoriumok, művelt sikjai a szabad tért, egymástól tá- melyek közül az 1861-ki rövid alkotniaSzegedi b ü n k r ó n i k a .

1

3

4

ed

.hu

ezredest Somogy és Zalamegyékbe, egye­ nesen a közbiztonság helyreállítására k i ­ rályi biztossá nevezte k i , — a képviselő­ ház ugyane napi ülésén pedig törvényja­ vaslatot nyújtott be, melyben póthitelt kér „az ország némely megyéiben és vidékén megzavart közbiztonság helyreállitására."

II. F o r g á c h utasításai.

ze g

A F o r g á c h grófnak adott utasítások, melyek szerint működését az emlitett két megyében rögtön megkezdendő volt, eképen szólnak: Ő cs. k. és apostoli kir. felségének f. hó 25-én kelt legmagasb elhatározásával nyert felhatal­ mazás alapján, a Somogy- ós Zalamegyékben vak­ merő rablások által komolyan veszélyeztetett közbiztonságnak, a rablók elfogatása vagy kiir­ tása általi helyreállitására, méltóságodat a neve­ zett két megyébe ezennel kir. biztosai kinevezem, s felhívom, hogy ebbeli működését jelen rende­ letem vételével r ö g t ö n megkezdvén, arról a kellőleg értesített és utasított megyék kormány­ zóit azonnal tudósítsa, s a teendők iránt azokkal közvetlenül is értekezzék. A kitűzött czélnak, vagyis a személy és va­ gyon biztonságának g y o r s elérhetése végett egyébként méltóságodat a következőkről érte­ sítem : 1. A főhg. Albrecht és Ernő magyar gyalog ez­ redek szabadságosaiból rögtön alakítandó s tel­ jes tiszti létszámmal ellátandó két zászlóalj, s addig, mig ezek rendelkezésre állandanak, a két megyében tényleg létező katonaság, továbbá a vármegye közbiztonsági fegyveres ereje (pandursága) a csendbiztosoktól kezdve — azon cseké­ lyebb rész kivételével, mely a többi közigazgatási teendőknél szükséges — méltóságodnak mint k. biztosnak kizárólagos és feltétlen parancsai alá helyeztetnek, akint, hogy a pandúrok felett is teljes fegyelmi hatalommal elláttatván, a meg nem bizhatókat, hanyagokat, gyávákat, vagy más ok­ ból hasznavehetleneket megbüntethesse, vagy ha a szolgálatból elbocsátás válnék szükségessé, ez iránt az alispánt megkereshesse, ki azt rögtön eszközlendő is. A rendes katonaság tekintetében szóbelileg már történt megállapodásunk alapján egyúttal irásban is megkeresem az ország katonai főparancsnokát, hogy méltóságodat, mint kir. biz­ tost a Somogy- és Zalamegyékben rögtön alakí­ tandó két zászlóalj, addig pedig a tényleg ott lévő összes katonaság parancsnokává kinevezvén, a katonai fegyelem igényeinek is elégtétessék; továbbá, hogy az Albrecht és Ernő nevet viselő ezredek szabadságosaiból egyegy zászlóalj képez­ tessék, mi iránt az előleges hadkészültségi szük­ séges parancsok már is kiadvák. — A pandúrok iránt Somogy- és Zalamegyék kormányzóit hivom

r.s k-s

nyos korszak, m á r csak rövid tartama miatt sem küzdhetett meg a mult öröklött bajai­ val, mig az u t á n a következő Schmerling alkotmányosság közegei, egyeseknek di­ cséretes kivitelével, a mult bajaival mit sem törődve, ideiglenes hivatalkodásukat inkább ö n m a g u k előnyének előmozdítására, minta közjó üdvére zsákmányolták k i . Midőn 1867-ben a magyar miniszté­ rium kinevezésével az a l k o t m á n y vissza­ állíttatott s a m e g y é k jogos örökségükbe visszaléptek, a közbiztonság terén csaknem tabula rasát találtak. A levéltárak tömve voltak b ű n ü g y i jelentésekkel, megszünte­ tett vizsgálati írásokkal, s a hivatal szobák le nem t á r g y a l t bünperekkel. Azon egyé­ nek k i k tudták, hogy alkalmaztatásuk ideig­ lenes, s hogy az alkotmányos korszak bekö­ szöntésével arról nem is álmodhatnak, hogy újra alkalmaztatnak, mint már mondám, egyes dicséretes kivételekkel hivatalos eljá­ rásukat á r u b a bocsájták, nem gondolva mit sem a k ö v e t k e z m é n y e k k e l ; — midőn pe­ dig az 1865. k i országgyűlés egybehivatott, a munka m á r c s a k ú g y isten nevében ment napról napra, m é g azok ellenében is, kik szegénységük miatt nem számíthattak arra, hogy ü g y ö k levéltárba vándorol vagy más uton elejtetik.

yv ta

í g y gyűltek halomra az a c t á k , s le­ számítva a minden hivatal változással kar­ öltve j á r ó nehézségeket, különösen az idő mulasztást, nem csoda, ha a krisis, melynek csirája évekkel előbb vettetett el, épen az alkotmányos korszak megkezdése idejére esik, s ha a kimutathatólag fokozatosan szaporodó s vakmerőbbé váló bűntények legsulyosabbjai épen ez időben követtet­ tek el.

ek

on

Igenis nem tagadjuk, hogy hazánkban a közbiztonság csaknem teljesen felforgattatott, de a beismerés már m a g á b a n hordja a segitni a k a r á s t is ! Igy volt ez nálunk is. Midőn az ország Dunántúli részén s az alföldön a közbiztonság, egyesek és egész b a n d á k szemtelen vakmerősége által ko­ molyan veszélyeztetett, a felriadt közvéle­ m é n y azonnal erélyes eljárást sürgetett. Minisztertanács tartatott tehát, és 1868. september 30-án b. Wenkheim Béla bel­ ügyminiszter , részletes utasítások mellett gróf Forgács Móricz nyug. cs. k. csendőr-

6

5

-sz

eg

ed .h

u

tóságod fogja kiszolgáltatni, s hogy a feljelentő neve, ha kívántatik, szoros titokban fog megőriz­ tetni. Egy rablófőnökre nagyobb dij is tűzethetik ki. A feljelentési dij kiérdemeltnek tekintendő, ha annak folytán a rabló vagy rablók valósággal fel találtattak, habár az elfogás vagy agyonlövetés nem sikerült is. A rabló-tanyák kipuhatolására, a rablók fel­ keresésére s feljelentésére megkívántató kémek kellő és közvetlen díjazását szintén méltóságod belátására bizom. 7. A fentebbi dijakban a katonák vagy pandurok szintúgy részesülhetnek mint bárki más. sőt ezeknek különösen eszélyes és buzgó működé­ sért további buzdításul, méltóságod által rendkí vüli jutalomdijak is engedélyeztethetnek. — A pandúroknak, munkaképtelenné tételük esetében a rólok, megöletésük esetében pedig özvegyeik és árváikról való állami gondoskodás iránt kiadott rendeletem továbbá is érvényben marad. Ha méltóságod elkerülhetlen szükségét látná annak, hogy a pandurok zsoldja, a rendkívüli szolgálat tartamára mérsékelten felemeltessék, ez­ iránt indokolt javalatát elvárom. 8. Méltóságod jogában álland a szükséges elő­ fogatokat kirendelhetni, s a nem engelmeskedöket a körülmények szerint büntethetni. 9. Az elfogott rablók biztos Őrizet alatt — mely a szökéstlehetetlennétegye — rögtön az illetékes megyei bíróság elé állitandók. Ügy szintén az illetékes bíróság elé állitandók : az orgazdák; továbbá: kik valamely rablót a nyomozó felsőbbség, a kirendelt üldöző fegyveres erő, vagy bármely köz biztonsági közeg elöl elrejtenek; — kik a rablók szökését szándékosan könnyítik, vagy azok összejövetelét vagy megélhetését bár­ mi módon elősegítik, vagy azokkal bármi nemű tiltott összeköttetésben vaunak ; — kik valamely rablási bűntény megakadályozá­ sát gonoszságból vagy közönyösségből elmulaszt­ ják anélkül, hogy ebbeli kötelességük teljesítése esetében magukat vagy hozzátartozóikat rögtön beállható súlyos veszélynek kitennék; végre kik a rablási bűntény vagy valamely rabló fel­ fedezésére vezető jeleket vagy körülményeket a nyomozás elöl eltitkolni, vagy azok nyilvánosságra hozását szándékosan akadályozni avagy legalább nehezíteni igyekeznek. Ezek azok, mikkel kir. biztos urnák ezen oly életbevágó ügybeni hatáskörét átalánosságban körvonalozni kívántam, melyeket méltóságodnak a közbiztonság terén szerzett dus tapasztalatai, személyi, helyi ismeretei s a körülmények és viszo­ nyok alapos számbavételével készített eljárási s működési tervei kiegészitendnek, g melyeknek erélylyel párosult meggondolással eszközlendö fo­ ganatosításuktól alaposan remélhetem, hogy mél­ tóságodnak, isten segedelmével sikerülend, a go­ noszok kézrekeritése és kiirtása által e két me­ gyében rövid idö alatt helyreállítani az állami együttlét egyik legfőbb czélját, a személynek és vagyonnak biztosságát.

ek

on

yv

tar .sk

szükséges

fel, hogy azokat, — a többi közigazgatási teendők nél nélkülözhetlenek kivételével — rögtön kir. biz­ tos árnak parancsai alá helyezzék. 2. A fegyveres erőn kivül mindabban, mi a rab­ lók feltalálására,elfogására, vagy kiirtására czélzó intézkedésekre vonatkozik, a két megye közigaz­ gatással foglalkozó tisztikara, különösen a szolgabirók és esküdtek, a kir. biztos rendelkezése alá bocsáttatnak akint, hogy a kir. biztosnak mindazon rendeleteit, melyek a rablások meggátlása indokából szükséges intézkedésekre vonat­ koznak, súlyos felelőség terhe alatt rögtön telje­ síteni s mindabban közreműködni tartoznak, mi hivataluk hatáskörében fekszik. 3. A kir. biztos ur rendelkezése alá bocsátom a két megye közönségének minden néven neve­ zendő elöljáróit, s ezek felett - - az ügyköréhez tartozó ügyekben — fegyelmi hatalommal látom el, melynélfogva a meg nem felelő, hanyag, erély­ telen vagy épen roszakaratu községi elöljárót vagy egyéb közegeket megfelelöleg megbüntet­ heti, söt az esetben ha a hivataltól felfüggesztés válnék szükségessé, ez, valamint helyettes kine­ vezése iránt az alispánhoz fordulhasson, ki a intézkedéseket rögtön megtenni tartozik. 4. Felhatalmazom kir. biztos urat, mindazon rendőri megelőző intézkedések megtételére, me­ lyeket a rablók tartózkodása helyeinek kitudására, a rablók felkeresésére, elfogására vagy üldözésére, vagy végre arra nézve szükségesnek ismerend fel, hogy a rablóknak étel és itallal ellátása lehetet­ lenné vagy legalább nehezebbé tétessék. E felhatalmazás alapján a többi között az az országos vagy élénkebb községi utakon kivül eső vagy egyéb körülményeknél fogva veszélyes csárdákat vagy ideiglenesen megszüntetheti, vagy legalább a bor- és egyéb ital-mérést ideiglenesen betilthatja, a pásztorok, kanászok stb. összeírását, kellő igazolványokkal leendő ellátását s szigorú felügyelet alatt tartását, a községekben a gyanús egyéneknek összeírását, esetleg éjjelen át bizo­ nyos helyeken vagy lakásaikban való tartózkodá­ sát elrendelheti, a lőfegyvereket, fegyver- és lőporárusokat összeirathatja, nyilván tarthatja, s az árulást bizonyos feltételekhez kötheti, stb. szóval mindazt rendelheti, mi kiküldetése czéljának mi előbbi elérését előmozdíthatja, magától értetvén, hogy a közrendészet minden egyéb, rablók gonosz üzelmeivel összeköttetésben nem levő ágazatai­ nak kezelése, az illetékes megyei közegeknél marad. 5. A megelőző szakasz alapján hozandó rend­ őri rendszabályok pontos és rögtön foganatosítá­ sának biztosítása czéljából, kir. biztos urat egyút­ tal felhatalmazom arra, hogy az áthágókra bünte­ tést szabhasson, s azt rövid rendőri uton végre is hajtathassa. 6. Továbbá felhatalmazom kir. biztos urat, hogy egy vagy több rabló, vagy egész rabló banda si­ keres leijelentésére, elfogására és kézrekeritésére, vagy ennek lényeges előmozdítására, bölcs belá­ tása szerint tetemes dijakat tűzhessen ki, s azokat közhírré tétethesse azzal, hogy a dijt rögtön mél-

7

8

u

d.h

eg e

III. A z országgyűlés.

azt környező vidékeken, daczára minden jó aka­ ratnak és az ottani megyei közegek erélyes intéz­ kedéseinek, épen azon vidéknek erdős és berkes voltánál és a nép demoralizátiojánál fogva, minden kísérlet meghiusnlt, oly annyira, hogy a rablások ott már csaknem napirenden vannak, és a szom­ széd megyékbe is elharapództak, ugy, hogy So­ mogy vármegye részéről az utolsó közgyűlés al­ kalmával megkerestettem a végett, hogy teljha­ talmú intézkedés által igyekezzem a bajon segíteni. Ekkép Somogy és a szomszéd vármegyékben a közbiztosság helyreállitását kormányilag kezembe vévén, és félszeg intézkedéseknek és fel rendsza­ bályoknak barátja egyáltalában nem lévén, rend­ kívüli eszközök felhasználását tartottam szüksé­ gesnek, s e tekintetben a czél elérésére a szükséges pénzeszközökről kellett gondoskodnom. Miután azonban az 1868-adiki költségelő­ irányzatban e tekintetbon nem gondoskodtam, bátor vagyok a t. házat felkérni, hogy a több vár megyében megingatott közbátorság helyreállítá­ sára szükséges és előre nem látott pénzmennyi­ séget — csupán e czélra fordítandó költségekre — utólagos, 100,000 frtig terjedő póthitelképen meg szavazni méltóztassék. Egyúttal megragadom az alkalmat: a t. kép­ viselőháznak kijelenteni, hogy a közbátorság fenn­ tartása czéljából ezen vidékeken és megyékben, némely rendkívüli eszközök életbe léptetését szük­ ségesnek tartottam. Ennélfogva ezen utólagos póthitel megsza­ vazását kérem.

-sz

Ha méltóságodnak a kitűzött czél sikeresb el­ érése indokából még kívánni valója volna, ha szükségét látná annak, hogy hanyagság, engedet­ lenség, vagy épen roszakarat miatt egész közsé­ gek büntettessenek, stb. felhívom, hogy indokolt javalatait rögtön tegye meg. Ugy szintén felhívom, hogy minden fontosb ese­ ményt rögtön hozzon a lehetségig távirati utón tudomásomra, azonkívül rendesen hetenkint a helyzetet előtüntetö jelentést tevén. Méltóságodnak kineveztetéséről egyúttal Vas-, Veszprém-, Tolna- és Baranya szomszédos megyé­ ket is értesítettem, felhiván azokat, hogy határ­ széleiket a lehetőségig őriztessék, s meghagyván nekik, hogy méltóságod esetleges felhívására készséggel és erélylyel segédkezet nyújtsanak. Úgyszintén felkértem a zágrábi helytartótaná­ csot, hogy a horvát-szlavón határszéki megyéket hasonló utasítással lássa el. — Budán 1868. sep tember 26.

.sk

Ugyanazon nap, melyen a Forgács­ nak adott utasítások a hivatalos Budapesti közlönyben megjelentek, a képviselőházban 6. Wenckheim belügyminiszter 100,000 frtig terjedő utólagos póthitelt kért a közbiz­ tonság helyreállítása czéljából az ország­ gyűléstől, kérelmét következő beszéddel támogatván:

ek

on

yv

tar

Ezen lépésre a t. ház tagjai által ugy is tudva levő rablások és rabló csapatok botrányos merényletei indítottak, melyek az ország némely megyéiben és vidékein a közbiztosságot, a sze mély- és vagyoni-bátorságot veszélyeztetik. Ezeket meggátolni és a rablásoknak elejét venni az il­ lető hatóságoknak mindeddig nem sikerült, és ez abnormis és botrányos viszonyok megszüntetését csak a legszigorúbb rendszabályok s rendkívüli eszközök alkalmazása által tartom lehetségesnek. Ily értelemben értekeztem az illető hatósá­ gokkal, javaslatba hozván egy királyi biztos ki­ küldetését, ki katonai s rendőri hatalommal fel­ ruháztatván, működését több megyére és vidékre kiterjeszsze, meg levén győződve, hogy ennek egységes és concentricus intézkedése által sike­ rülhet egyedül, a megingatott közbátorságot hely­ reállítani. Az illető hatóságok, a rendőri és közbiztossági ügyeket saját területökön hatóságilag kezelvén , ezen ajánlatomat optima fide elutasít­ ván, hona fide képeseknek tartották magokat: a közbátorságot megyéjükben, elegendő katonai és pénzerő nélkül föntartani és a közbiztosságot helyreállítani. Sikerült is ez az alföld némely vi­ dékén, hol a kedvező körülmények szerencsés ta­ lálkozása mellett, az ott garázdálkodó rabló csa­ patok annyira megsemmisíttetek, hogy ott rablá­ sok, kisebb tolvajlási esetek kivételével, elő nem fordulnak. Azonban Somogy vármegyében és az

Altalános „Elfogadjuk!" felkiáltás követte e beszédet a ház minden oldaláról, pártkülönség nélkül. — Ennek csilapodtával, a ház véleményének adva kifejezést, Bónis Sámuel arra kérte a belügyminisztert, hogy jelentését írásban adja be, Zsedényi Eduárd pedig ez ügyet a tanácskozási rend szerint a pénzügyi bizottsághoz utasitni kívánta, jelentéstétel végett. — Aztán Deák Ferencz emelt szót. A mai „Közlöny" hivatalos részében — úgy­ mond — megjelent egy rendelet, mely épen ezen közbiztonság fenntartására szükséges szabályokat tartalmazza, melyek kétségen kivül azon megyék­ ben, a hol a közbiztosság fel van dúlva, hasznosak, sőt valóban szükségesek is. Minden félreértés elkerülése végett azonban egy megjegyzést teszek. Az 5. szakaszban az van, hogy: „A megelőző szakasz alapján hozandó rendőri szabályok pontos és rögtöni foganatosítá­ sának biztosítása czéljából kir. biztos urat egy­ úttal felhatalmazom arra, hogy az áthágókra bün­ tetést szabhasson, és azt rövid rendőri uton végre is hajtathassa." Meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter ur ezt mindig a törvény korlátai közt értette, mind a kiszabandó büntetésekre, mind azok végrehajtására nézve; de én igen jónak tar­ tanám, hogy még az is meg lenne említve, hogy: a megyei közegek közbejöttével. (Helyeslés.)

9

10

ze g

ed

.hu

Ezen összeget maga a belügyminiszter is, ki a bizottság tanácskozásán jelen volt, a kitűzött czélra elegendőnek tartja, az időközben felmerült azon kedvező körülmény következtében, hogy már eddig jelentékeny számu rabló el lévén fogva, na­ gyobb katonai erőnek alkalmazása lehetőleg nem fog igényeltetni. E javaslat tárgyalása alkalmával az osztályok részéről előadott vélemény folytán, a központi bi zottság azon szempontból kiindulva, hogy mind­ azon esetekben — ha valamely vidéken rablók által a közbiztonság oly mértékben van veszélyez­ tetve és megzavarva, hogy annak visszaállítása az illető törvényhatóságnak rendelkezése alatt álló biztonsági személyzettől nem várható, — a katonaságnak egyik kötelességszerű feladatát ké­ pezi, a közbiztonság helyreállítása érdekében se­ gédkezet nyújtani és e czélra közreműködni, mig másrészről kétséget nem szenved az, hogy a ka­ tonaság, ebbeli alkalmazása következtében szük­ ségkép felmerülő költségeinek mérsékelt mennyi­ ségben való felszámítására igényt tarthat;

Tekintve, bogy a katonaságnak hasonló czélból való alkalmazása jövőben is felmerülhet, a köz­ ponti bizottság felszólittatni óhajtja a miniszté­ riumot arra nézve, hogy a rablók által eshetöleg veszélyeztetett közbiztonság helyreállítása érde­ kében jövőben alkalmazandó katonák fizetési dijjai és egyéb illetékeire nézve, egy állandó sza­ bály megállapítását eszközölje. Nem mellőzheti hallgatással a bizottság annak kijelentését, hogy a közbiztonság érdekében, a katonaság közreműködésétől a kivánt eredményt csak azon esetben reményli elérhetni, ha az e czélra felhasznált katonaság, az illető vidék és nép nyelvét beszéli, és azon vidék területi és helyi vi­ szonyai ösmeretével bir, mely ujabb körülménynél fogva a bizottság a t. képviselőház által megujitandónak véli azon, már törvényben is kifejezett kivánatát, hogy a magyar ezredek az országba visszahozassanak és itten helyeztessenek el. Végre a központi bizottság azon véleményben lévén, hogy a közbiztonság érdekében a megyék részéről erélyes és czélszerü intézkedést csak akkor várhatni, ha azok jelenlegi korlátolt pénz­ ügyi kezelése megszüntettetvén, a törvényható­ ságok saját beligazgatási költségeikre nézve, a házi pénztáraik felállítása és annak kezelése kö rül törvényszerülcg megállapított jogaikba visz-e szahelyeztetnek; Tekintve, hogy maga a képviselőház ebbeli óhajtásának kifejezést adott még a mult 1867. évi márczius 2-ki 96-ik ülésében 653 sz. a. hozott ha­ tározatának 3-ik pontjában, és törvényhozási in­ tézkedést helyezett kilátásba arra nézve, hogy a törvényhatóságok házipénztáraik körüli joggya­ korlata megállapittassék: A központi bizottság abbeli óhajtását fejezi ki, bogy a t. képviselőház ebbeli ígérete minélelébb beváltassék.

yv ta

r.s k-s

Ugy hiszem, ezt igy értette a miniszter ur; de mivel az már itt köztünk is nem találtatott egész világosnak, arra szólítom fel a miniszter urat, hogy minden félreértés elkerülése végett, minthogy már a rendelet ki van adva, pótrendelet által világosítaná fel a megyéket, hogy ezt igy értette, nehogy azt gondolják, hogy valami drákói hata­ lommal van a kir. biztos felruházva, s hogy a tör­ vények fel vannak függesztve. A törvények fel­ függesztésének csak ostromállapotban van helye, itt pedig csak kir. biztos küldetik ki, mert ostrom­ állapot néhány rabló banda miatt nevetséges volna. Mivel tehát ugy vagyok meggyőződve, hogy a miniszter ur maga is igy értette, a közönség és az illető megyék megnyugtatásául czélszerünek vél­ ném, ha a miniszter ur ezt pótló utasításban kije­ lentené. {Közhelyeslés.) Ghyczy Kálmán: Én e rendszabályokat átalában részemről is igen szükségeseknek tartom, és mi­ után csak most vagyok értesülve azokról, mik a „Közlönyében foglaltatnak, azok folytán, miket Pest belváros érdemes képviselője előterjesztett, azon véleményemet vagyok bátor kijelenteni, hogy nézetem szerint a kir. biztosnak birói hatalmat tu­ lajdonítani nem lehet, hanem azt hiszem, a correct eljárás az volna, hogy minden oly esetekben, me­ lyekben vétkes hanyagságot vagy rendeletei elleni ellenszegülést tapasztal a biztos, az illetőket megfenyités végett az illető törvényhatóságnak adja át, és ez által rendes bírósági uton eszközöltesse a megfenyitést. Én részemről igy óhajtanám a felvilágosítást a törvényhatóságokhoz intéztetni. Wenckheim Bála b. belügyér; Minden félreértés elkerülése végett ily értelemben mind az illető törvényhatóságoknak, mind az illető kir. biztos­ nak pótutasitást fog a minisztérium adni. (Átalános helyeslés.) A megbeszélés ekkép is történt, mert bizonyos rendőri szabályokat kellett neki adnom. Ezeknek áthágói a rendes közegeknek lesznek átadandók és ezek által megfenyitendök, a mit, minden félreértés elkerülése végett miud a királyi biztossal, mind a hatóságokkal tudatni fogok.

ek

on

Ezzel vége lőn az előleges t á r g y a l á s n a k . A törvényjavaslat országgyűlési szokás szerint átmenvén a pénzügyi, s aztán a köz­ ponti bizottság tárgyalásán, az utóbbi ok­ tóber 19-edikén terjesztette a képviselőház elé jelentését, mely egyes lényegtelen mó­ dosítások kihagyásával egész terjedelmében i g y szól: „Tárgyalás alá vévén a központi bizottság a fentebbi törvényjavaslatot, azon szerkezetben, a mint az a pénzügyi bizottságban megállapittatott, figyelembe véve., hogy a személy és vagyon biz­ tonság ott, hol az megzavartatik, rendkívüli erő felhasználása mellett is visszaállítandó, és hogy az ily kivételes rendszabályok alkalmazása uj és nagyobb költséget igényel, — a bizottság, kizá­ rólag a kivánt czélra, a póthitelt hatvanezer forint­ ban megadandónak véleményezi.

A központi bizottság e véleményével ellátott törvényjavaslat, a képviselőház oc-

11

12

előteremteni. A múlt évben ily rablási esetek nem fordulván elő, az évi költségvetés előirányzatában nem is foglalhattak helyet. A pénzügyi bizottság az általam praeliminált Besze János. Én nem fogadom el átalánosság- százezer forintnyi összeget 60 ezer forintra szállí­ ban sem a törvényjavaslatot. Én a vagyon- és totta le; ebbe én is belenyugodtam azon remény személy biztosságot minden törvény alapjának te­ fejében, hogy e pénzerövel is sikerülni fog hely­ kintvén, természetesnek tartom, hogy a kormány­ reállítani a közbiztosságot. Azonban azóta vett nak kötelessége azt megvédeni; minthogy pedig hivatalos jelentések szerint, habár Somogy me­ kötelessége, nem tartom szükségesnek aj tör- gyében az ottani katonai erőnek és megyei kö­ vényczikket alkotni, s ezen alkotandó törvényczikk zegeknek sikerült számtalan rablót és bűntársat, által ezt a kivételes esetet — mert kivételes szo­ orgazdákat, 50-et 60-at elfogni, más vidékeken morú eset — törvényesíteni, örökíteni. Nem oly zavartatott meg a közbátorság, ott, hol ilynemű fontos dolog ez, hogy ennek a nemzetgyűlésnek rablások előbb nem mutatkoztak, és az ottani ha­ azért törvényezikket kellene hozni. Kötelessége a tóságok katonai erő adására szólították fel a ka­ kormánynak megvédeni vagyonunkat, személyün­ tonai hatóságot. Azt hiszem, e tekintetben, midőn ket, kötelessége a nemzetnek a pénzt megadni; a személy- és vagyonbátorság annyira veszélyez­ nyilatkozik az ország, hogy a kormány tegye meg tetve van, hogy azon vidékek lakossága remegve kötelességét, a szükséges pénzt megadja törvény néz egy napról a másikra és némelyek tűzhelyei­ nélkül is. (Zaj.) Ezért nem kell törvény, ezt ha­ ket is odahagyni készülnek, a túlságos fukarkodás tározatban is ki lehet mondani. (Zaj.) nem indokolható: hiszen azon pénzmennyiség, Patay István. Én az előttem szóló véleményét mely a posták kirablása miatt fizetendő, s mit az állam tartozik visszatéríteni, már felülmúlja a talán még soha sem pártoltam, de jelenleg min­ den esetre vele szavazok. Megígérték nekünk a 60,000 frtot Azt hiszem tehát, hogy ha azon összeggel ki nem jönnék, azon esetben, ha rend­ miniszter urak, hogy a magyar katonaságot be­ hozzák az országba ; eddig ezt nem teljesítették, kívüli pénzerő fog igényeltetni, azon felelősségnél fogva, mely engem terhel, jóváhagyás reményében s a katonaság, melynek kötelessége a nemzet fe­ lett őrködni, idegen levén, a lakosok nyelvét nem kötelességemben álland a szükséges pénzerőt elő­ teremteni. ismeri, így történik azután, hogy haramiák he­ lyett sokszor ártatlan parasztokat lőnek meg. Ez A mi azon elveket és javaslatot illeti, melyeket történik Csehországban is, és lelövetik az alkot­ a központi bizottság javaslatba hoz, és melyek, mányos jogaikkal élő cseheket. Tehát felszólítom ugy hiszem, a t. ház helyeslésével fognak talál­ a minisztériumot, hogy igéretét minél előbb váltsa kozni, azokat részemről szintén helyeslem, és ma­ be, és a törvényjavaslatot nem pártolom. (Zaj.) gam is azt tartom, hogy a katonai fegyveres erő­ Várady János. Nem szólaltam volna fel, hanem nek és a katonaságnak egyik feladata és hivatása, hallottam volna olyan elvet felállítani, mely az hogy a belbéke és közbiztosságnak helyreállítá­ alkotmányossággal ellentétben van. Én azt hiszem, sára segédkezet nyújtson s az állam rendelkezé­ az alkotmányosságnak fő kelléke az, hogy az or­ sére álljon, és én e részben nyugodt lélekkel je­ szág és az országgyűlés minden pénzkiadás, min­ lenthetem, hogy c tekintetben semmi nehézségek­ den uj teher felett intézkedjék. A kormánynak, kel nem találkoztam, hogy mindannyiszor, meny­ midőn rendes eszközökkel fentarthatja a kőzbá- nyiszer a katonai parancsnokságok akár általam, torságot, az kötelessége; de midőn rendkívüli akár az illető törvényhatóságok által felszólittateszközökre van szüksége, kötelessége ezt az or­ tak, mindannyiszor elegendő katonai erő bocsát­ szággyűléstől kérni. Tökéletesen rendesnek és tatott rendelkezésre. De miután, mint említem, helyesnek tartom az eljárást, s azért a törvényja­ ezen kiküldésre némely pótdijak és illetékek fel­ számittatnak, és ezekröl gondoskodva nem volt, vaslatot pártolom. (Helyeslés.) Wenckheim Béla b. belügyér.Már egy izben volt minden esetre ezek kifizetendők. Minthogy ez alkalmam a. t. ház előtt előadni azon okokat, szabályozva nincs, a központi bizottság véleménye melyek a megingatott közbátorság helyreállítá­ az, hogy az illető minisztériumok azt kellő taka­ sára rendkívüli eszközök alkalmazását igénybe rékossággal szabályozzák. E tekintetben a kor­ vették, s melyek engem ezen rendkívüli póthitel mány részéről kijelenthetem, hogy igyekezni kikérésére vezettek. Ezúttal csak röviden akarom fogunk, hogy ezen eddig szabálytalan dolog szaismételni, hogy némely törvényhatóságok közbiz­ bályoztassék. tossági eszközei, a megingatott közbátorság helyre­ A mi azon másik aggályát illeti a központi állítására elégteleneknek mutatkozván, a közbiz­ bizottságnak, hogy a magyar katonaság mielőbb tosság helyreállítására tetemes katonai erőt kellett az országba behozassék: erről a törvény intéz e hatóságok rendelkezésére bocsátani. Miután a kedik, éa a kormány a kellő intézkedést megtette, katonák által ily küldetésben pótdijak és némi és jövőre kötelességének ismerendi, hogy a tör­ jutalékok számittatnak fel, melyek az átalános vénynek ezen parancsát teljesítse. katonai költségvetésben előirányozva nem voltak, A mi a központi bizottságnak utolsó észrevé­ és miután a kémek, a kézrekeritők és feljelentők telét és figyelmeztetését illeti, a megyék házi jutalmakban részesülnek, különösen azoknak,kik a pénztárát illetőleg; én is azt tartom, hogy igen rablókkal való küzdelemben elesnek, özvegyei és kívánatos volna, hogy a törvényhatóságok már árvái kegydijt nyernek: tetemes összeget kellé egyszer valahára domestikával rendelkezhessenek

ek

on

yv ta

r.s k-s

ze g

ed

.hu

tober 23-adiki nyilvános ülésén került ál­ talános tárgyalásra. E t á r g y a l á s egész szövege következő:

14

13

ek

on

yv ta

.hu

ed

ze g

r.s k-s

és a magok költségeit kivethessék, és én átlátom és fel is fogom, hogy a törvényhatóságoknak ne­ hezen esik, ha a rendkívüli kiadások végett a kormányhoz kell fordulniuk; viszont nekem is nehezemre esik, kinek szerencsém van annyi tör­ vényhatósággal érintkezésben lenni, számtalan igen indokolt ésfigyelembeveendő kívánalmaik­ nak és felhívásaiknak eleget nem tehetni, miután eddig a megyéknek javadalma a budgetben k i van szabva, és nekem ezen tulmenni jogom nincs. Tanúsága ez ujból annak, mennyire kívánatos, hogy a megyék rendezése minél előbb életbe léptettessék; hanem ezt most per tangentem melléke­ sen czélszerüen elintézhetönek nem tartom. Ezek folytán kijelentem a kormány részéről, hogy a kormány a központi bizottság által elő­ adott elvek alapján kötelességének és hivatásá­ nak ismeri eljárni. Bónís Sámuel. T. ház! Hogy a belügyi minisz­ ter ott, hol rendkívüli esetek rendkívüli intézke­ dést igényelnek, és ez rendkívüli kiadást hoz ma­ gával, az együtt levő képviselőháznak arról, hogy rendkívüli költségekre van szüksége, jelentést tesz, azt én rendén látom; és az alkotmányos el­ járás is, hogy ezen rendkívüli költségeket a közbátorság tekintetéből a háznak szűkkeblűén meg­ tagadni nem lehet. Csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a bel­ ügyminiszter urat. A mint értésemre esett, azon rablások megakadályoztatására királyi biztos kül­ detik a megyékbe. Én azt hiszem, ha a főispánok, kik a megyék rendes elnökei, ruháztatnak fel ezen hatalommal, és a katonaság oda utasittatik, hogy a főispánok rendeleteinek engedelmeskedjenek, e tekintetben a czél el van érve, és akkor a kia­ dás is kevesebb, és azt tartom, alkotmányos for­ mák közt fog forogni a minisztérium. Másik észrevételem az, hogy a mennyiben a katonaság ép ugy a kül-, mint a belbékének főn­ tartására való, és a végett szavaztatik meg az ország által és zsoldoztatik, azon katonaságnak rendkívüli költségeket magának liquidálni véle­ kedésem szerint nincs helyén. Ha rendkivüli költségeknek van helye, azon rendkívüli költsé­ geket megállapítani a kormány kötelessége; de ez nem a katonaság liquidálásától függ. Ezeket megjegyezvén, a törvényjavaslatot el­ fogadom. Nyáry Pál. T. ház! Én egészen más szempont­ ból tekintem ezen kérdést, mint az előttem szólók. Én azon elvből indulok ki, bogy a minisztérium a köz biztosságot felelősség terhe alatt tartozik fentartani; de a törvény hozzáteszi, hogy a fele­ lősség csak addig tart, a mennyiben a közbiztosság fenntartása rendes eszközökkel eszközölhető. Már most a legelső kérdésnek annak kell lenni, vajon a Magyarországnak több megyéjében meghábo­ rított közbiztosság föntartható volt-e a miniszté­ rium rendelkezése alatt levő eszközökkel vagy nem? Ugy látszik, mindnyájan belátjuk, hogy ez nem volt fenntartható, és szükséges volt a rend­ kívüli intézkedés. Ha ezt belátja a t. ház, meg­ vallom, nem látom át, hogy midőn a miniszter azt mondja, hogy 100,000 frt. kívántatik, hogyan li­

mitálhatja a ház, hogy 60,000 frt. szavaztassák meg, ha csak a minisztert felelősség a alól fölmen­ teni nem akarja ? Én tehát azt tartom, miután a ház — mert senki sem szólt ellene — elismeri, hogy rendes eszközökkel a közbiztosság némely megyében nem volt föntartható, a miniszter kivánatát teljesíteni kell, és abból nem lehet levonni egy fél krajczárt sem, mert ha levonatik, akkor az következik belőle, hogy a miniszter fölmentetik a felelősség alól. Hanem midőn én ezen szempontból tekintem a szőnyegen levő ügyet, bátorkodom némileg egy interpellatiót intézni a t. miniszter úrhoz, mely abból áll, hogy tett-e oly intézkedéseket ezen rendkívüli összeg hozzájárultával, hogy a közbiz­ tosság ne csak egy - két megyében állíttassák helyre, hanem valósággal és gyökeresen kiirtas­ salak azon rablók, a kik igen mobilis portékák? Tudjuk, hogy azzal nincs elérve semmi, ha pél­ dául azokat megszalasztják Somogy megyében: mert vajon a szomszéd vármegyék nem lesznek-e általok fenyegetve? Már most az a kérdés, ugy intézkedett-e a miniszter ur, miután rendkívüli, azaz póthitel nyujtatik a miniszter ur rendelke­ zésére, hogy ezen összegnek segítségével biztosítva van italában azon környéken a közbiztosság? Hogy e megyében megszalasztassanak a rablók, nem lehet czélja sem a miniszter urnák, sem a t. háznak; hanem a fő kérdés az, biztosítva van-e átalában a közbiztosság ? Ha ez biztosítva nincs, akkor én nem 60,000, hanem 100,000 frtra sza­ vazok.

Berzenczey László. Én nem vagyok képes fel­ fogni, hogy valami 20, 30, 50 ember rendkívüli állapotba tehesse Magyarországot, s egynehány zsivány Magyarországot rendetlenségbe és rend­ kívüli állapotba ejthesse ; és nem értem, hogy oly roppant dicső hadsereg mellett, hogyan lehessen néhány rabló miatt azt mondani, hogy rendkívüli állapotban vagyunk. (Zaj.) Bátor vagyok hasonló értelemben, mint Bónis képviselő ur, arra figyel­ meztetni, hogy ha már egy pár rablás miatt mind­ járt a rendkívüli állapotot proclamáljuk, s mind­ járt királyi biztost küldünk, akkor nem értem, mire való a főispán. Vagy talán azt mondják erre, hogy a főispán működési kőre csak a rendes álla­ potokra terjed? De akkor kérdem, mi az a rendes állapot? A megye csak akkor intézkedjék, mikor nincs miről intézkedni? ha pedig valami előadja magát, akkor mindjárt rendkívüli eszközhöz kell nyúlni? mindjárt királyi biztost kell kiküldeni? Ha néhány rabló van, biztos kell, ha marbadög jön, biztos kell, szóval ha mindenre biztos kell, akkor ez nagyon sokba kerül. (Zaj. Helyeslés.)

Mire való akkor a katonaság? Miért fizetjük? Félek, nagyon drágán vásároljuk meg a katona­ ság segitségét Ha megyei embereket állítanánk fel, és a pandúroknak adnók a póthitelt, azt hi­ szem , sokkal hamarabb foghatnók el a rablókat, mert bizonyosan azok, kik a rablók nyelvét értik, szokásaikat ismerik, sokkal hamarabb végeznének velök. (Felkiáltások: Eláll!) A mi a pótköltségeket illeti, bátor vagyok meg­ jegyezni, hogy mint hallom s mint beszélik, ama-

15

16

eg

ed .h

u

ért venni katonát, hogy a rendkivülinek tartott belbátorságot fenntarthassa. Ez az egyik elvi kérdés, miért én ezen törvény­ javaslatot nem pártolhatom: mert ezzel, mint Besze képviselő ur helyesen mondotta, ne örökítsünk meg olyanokat, mik Magyarországra nézve sze­ génységi bizonyítványt szolgáltatnak ki. A másik ok az, hogy mintegy a kir. biztosok törvényesittetnének. Történt itt indítvány, hogy e jog a főispánokra ruháztassék. Bocsánatot kérek azoktól, kik ezen nézetben vannak, de még eddig Magyarországban a főispánoknak elnöki teendöjök tovább nem ter­ jedt, mint a közgyűléseken elnökölni. (Helyeslés.) Azon tul az elnöki teendő elintézésére ott voltak az alispánok, fontosabb esetekben a kisgyülések, még fontosabbakban a közgyűlések. Ezen elvet továbbra is fenn akarnám tartani. Hát ha, a mint eddig a gyakorlat mutatta, a szolgabíró megkeresésére is adtak katonai karha­ talmat, az úgynevezett brachiumot: most, uraim, a magyar minisztérium oly rendkívülinek tartja azon esetet, hogy egy két vármegyében a közbá­ torság meg van zavarva, hogy az már a képviselő­ ház teendői közé tartozzék? (Zaj.) Hisz azért fe­ lelős a magyar minisztérium, és azért van kezében az ország pénztára: hát 60,000 irtot nem vehet onnan? (Felkiáltások : Nem szabad ! Nagy zaj.) A budgetnek egy része sem vonatkozik e rendkí­ vüli kiadásokra? 60,000 frt. onnan nem kerül ki? (Nem!) Vagy ha még többet nem kívánna is a minisztérium, saját felelőssége alatt nem tud segiteni magán? Hisz következik az utólagos budget: nem lehet abba belevezetni ? Ez ismét egy elvbe ütköző dolog, hogy a magyar minisztérium csak azért, hogy a közbátorságot fenntarthassa, póthitelt kiván az országgyűlés által nyittatni. Hát 60,000 frtig nem terjed a minisztériumnak fe­ lelőssége alatti intézkedési joga ? (Nem bizony!) És bocsánatot kérek, én ezt elvből hoztam fel, mert hová fog akkor törpülni a miniszteri fele lősség, (Elég!) ha minden egyes esetben a házhoz folyamodik? Hisz akkor az országgyűlés egy köz­ gyűlés lesz, a minisztérium pedig megyei tisztviselöség, mely utasítás és meghatalmazás nélkül semmit sem tehet.

ek

on

yv

tar

.sk

-sz

gyar kormány nagyon kezd takarékoskodni, és ezt azon kezdi, bogy a pandúroknak dijából lehuz 10—10 frtot, s a póthitelt a katonaságra akarja fordítani, melytől semmit sem huzott le. Nézetem szerint jobb volna jobban fizetni a pandúrokat, és a megyéket oly helyzetbe tenni, hogy házi pénz­ táruk legyen, és hogy egy-két rabló ne hozhassa rendkívüli állapotba. Csanády Sándor. T. képviselőház! Én a tár­ gyalás alatt levő törvényjavaslat elfogadása ellen nyilatkozom. Nyilatkozom pedig azon oknál fogva, mert nem akarok a már is fizetésekkel túlterhelt nép vállaira ok nélkül nj adókat róni. (Ellen­ mondás.) Ok nélkül, igen is! a jelen körülmények közt azért, mert maga a t. belügyminiszter ur is azzal okadatolta a hitel megadását, hogy abból egy rész a katonaság fizetéseinek pótlására fordittassék, másik részével pedig a netalán üldözés közben elesettek árvái nyugdíjaztathassanak. A mi az első tételt illeti, azon meggyőződésben vagyok, hogy a nemzet azért adja, azért fizeti a rendes katonaságot, hogy az a belbékét és a közbátorságot megvédje, s következőleg ok nélküli költségnek tartom, midőn oly felülfizetéseket te­ szünk, melyek kikerülhetők. A miniszter ur nyilatkozatának második tételét illetőleg, hogy t. i. azért szükséges a pótlék, hogy azzal a netalán elesők özvegyei és árvái nyug­ díjaztassanak : ezt én „filius ante patrem"-féle eljárásnak tartom, mert meglehet, hogy üldözés közben egy sem fog elesni, kinek árváit tartani kellene. (Akkor megmarad a pénz!) Tehát jelenleg én, mint kimondottam, semmit sem szavaznék meg c czélból. Igenis . ha netalán a következmények be fogják bizonyítani, hogy az elesettek árvái gyámolitására szükség lesz, azon esetre akkorra hagynám fel az összeg megajánlását. (Folyto­ nos zaj.) lehetetlen meg nem emlitenem e helyütt azon eljárását a kormánynak, mit nézetem szerint nem helyeselhetek, hogy kir. biztosokat nevez ki a rablók üldözésére. Az én felfogásom szerint arra egyátalán szükség nincs; a megyék feladata, a megyék kötelessége intézkedni a közbátorság te­ kintetéből. Óhajtanám, hogy a megyékre ruháztassék azon jog, hogy az ö megkeresésök követ­ keztében a katonai hatóság adjon katonaságot. A czélt épen ugy el fogjuk érni, mint elérjük igy: azon ut alkotmányos ut, ezen ut alkotmányon kí­ vüli. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Halász Boldizsár. T. képviselőház! Valóban itt figyelemre méltó elvi alkotmányos kérdések van­ nak szőnyegen. Mindenekelőtt a t. belügyminiszter ur indokul hozza fel a katonák fizetési pótdiját. T, ház, kü­ lönös helyzetben van akkor Magyarország, miután a védrendszeri törvény 4-ik pontja igy szól: „A hadsereg hivatása ő felsége közbirodalmának külellcnség elleni megőrzése, és a belbéke és biztosság fenntartása," mindamellett a magyar kormány ily rendkívüli esetben, melyet különben magam sem tartok oly nagyon rendkívülinek, kénytelen pénz­

Ezek azok, t. ház, mik engem aggodalomban tartanak, s igy én a központi bizottság jelentésé­ nek csak azon részét pártolom, a mely jövőre a megyékre vonatkozik. Igenis, méltóztassanak mi­ nél előbb tárgyalni a megyék rendezését, hogy soha többé az országgyűlés elé ilyes ne jőjön, mi azt mutatja, hogy a megyék még csak arra sem valók, hogy 50 —60 rabló ellen a közbiztosságot fenntarthassák. (Folytonos zaj.) Én tehát azt gondolom, hogy legczélszerübb lenne, hu a t ház ezen törvényjavaslatot tudomásul véve, kijelentené, hogy megvárja a minisztérium­ tól, hogy a közbátorságot minden rendkívüli tör­ vényhozás utján való intézkedés nélkül, a maga felelőssége alatt fenntartsa, és azon katonaságot, melyet az ország fizet, nem tekinti kölcsön adott napszámosnak, kit még az országnak külön jutal­ mazni kelljen.

18

17

ze g

ed

.hu

tonának igen csekély fizetése elég arra, hogy a kaszárnyában, vagy az állomáson létekor belőle menageját megfizethesse; de nem elegendő akkor, midőn ugy küldetik ki, hogy nem tudja, melyik órában kell ott hagynia csekély ételét, hová és mennyire kell mennie, midőn ma itt eszik, holnap ott. Ily körülmények között a katona fizetésének néhány krajczárral való pótlása bizony szüksé­ ges. (Helyeslés.) Egy körülményt azonban kénytelen vagyok még fölemlíteni: hogy én sem helyeslem a sok királyi biztosnak kinevezését; de nem azon szem­ pontból, a mint itt említtetni hallottam Berzenczey képviselőtársam részéről, ki azt mondotta, hogy azért vannak a főispánok, hogy rendelkez­ zenek. Én a főispánoknak semminemű rendkívüli rendelkezési jogot adni nem akarok. Hiszen, hogy ha egyszer helyre fog állíttatni a megye hatásköre, és hogy ha a megye a domestika fölött rendel­ kezni fog, és oda fogunk jutni, a hol régibb idők­ ben voltunk, hogy a politikai hatóságoknak joguk lesz a katonai erőt igénybe venni, valahányszor a közbátorság háborittatik, akkor a megye fog tudni maga magáról gondoskodni, és ily esetek többé nem fognak előfordulni. (Helyeslés.) Miután azonban ez most nincs igy . . . (Felkiál­ tások: De igenis ugy van!) Bocsánatot kérek, a megyének domestikája nincs. (Felkiáltások : Igaz !) Miután, mondom, ez most még nincs igy, és a bel­ ügyminiszter a közbiztosság fentartására a 60, i l ­ letőleg százezer forintot szükségesnek tartja, én azt megszavazom. (Helyeslés.) Mihályi Péter előadó. T. képviselőház! A tör­ vényjavaslat értelme ellen felhozott ellenvetések, nézetem szerint több. előttem szóló képviselő által igen helyesen meg levén czáfolva. azok ismétlé­ sével a t. ház figyelmét igénybe venni nem szán­ dékom ; azonban bátor leszek két észrevételre válaszolni, a melyek még eddig itt megczáfolva nem voltak. Besze János t. képviselőtársam azt méltóztatott fölemlíteni, hogy a minisztériumnak különben is kötelessége a közbátorságra felügyelni és fentartását eszközölni. A törvényjavaslatnak nem az a czélja, hogy a belügyminisztert ezen kötelességé­ nek teljesítésére utasítsa, hanem itt csakis ezen kötelesség teljesítéséből folyó költségeknek meg szavazásr 1 van szó. Nyáry Pál képviselőtársam fölemlíteni méltózlátott, hogy nem 60,000, hanem a maga részéről 100,000 frtot vélne e czélra megajánlandónak.(Felkiáltások: Ha szükség lesz rá!) A központi bi­ zottság javaslatában indokolva van, miért nem 100, hanem csak 60,000 frtot vél a bizottság meg­ ajánlani; mivel t. i . a belügyminiszter ur a köz ponti bizottság ülésében maga is kijelentette, hogy eddig több rabló el levén fogva, azon nagy számú katonaságnak alkalmazása, mely kezdetben kilá­ tásba volt helyezve, szükségtelenné vált. Ennélfogva ajánlom a törvényjavaslat elfoga­ dását.

ek

on

yv ta

r.s k-s

Simonyi Lajos b. Senki e házban nem vonta két­ ségbe , hogy a kormány köteles őrködni a felett, hogy a személy- és vagyon bátorság e hazában fenntartassák. De valamint a kormány köteles erre felügyelni, ugy másrészt a törvényhozásnak feladata az, hogy a kormánynak az erre szük­ séges eszközöket nyújtsa, Ha e kiadások a rendes budgetböl nem volnának pótolhatók, akkor ok­ vetlenül rendkívüli megbízatásra van szüksége a kormánynak. E tekintetben nem helyeslem Ha­ lász t. képviselőtársam azon nézetét, hogy ezen összeg, L i . e hatvan vagy 100,000 frt a rendes budgetböl volna pótolható. Ku azt hiszem, a ház­ nak minden esetre feladata, hogy a kormány­ nak kezébe adja mindazon eszközöket, melyek által a magává vállalt felelősségnek eleget is tehet. (Helyeslés.) Egyik képviselő ur által mint fő érv hozatott föl, hogy ugy is fizetünk eleget, ne halmozzuk ez által adónkat még nagyobb összegig. Én elisme­ rem azt, hogy sokat tizetünk, de igen helytelen gazdálkodásnak tekintem azt, ha azon eszközöket vonnék meg az ország lakóitól, melyek által e rendkívül nagy költségeket előteremteni ké­ pesek. Épen ennek következtében igenfigyelembeve­ endőnek tartom azt, mit Nyáry t. barátom mon­ dott , minek folytán ha 60,000 frt a közbátorság fenntartására nem volna elég, én is részemről haj­ landó vagyok megszavazni a 100,000-et: mert ha e tekintetben bizonyos összeg a kormány részéről megtakarittatnék, az okvetetlenül be fog azzal számolni. Különösen figyelmébe ajánlom én is t. belügy­ miniszter urnák, hogy mindenütt, hol szükséges, oda utasittassék a katonaság, hogy a megye hatá­ rozata következtében segédkezet nyújtson, amint sok helyen megtörtént, a megyei közegeknek a rablók kiirtására. Ivánka Imre. T. barátom Halász Boldizsár be­ szélt valamit arról, hogy ott van az országos pénztár, menjen oda a miniszter, vegyen magának pénzt, és valami utólagos budgetet emlegetett, melyben azt fölszámolja. Én nem ismerem azt az országos pénztárt, a melybe az országgyűlés en­ gedelme nélkül a miniszter bele markolhatna, sem nem akarom ismerni az utólagos budgetet, melyben a megszavazott budgeten felül még nem tudom miféle felszámítások történjenek. (He­ lyeslés.) Én szerintem a dolog igy áll. A közbátorság meg van zavarva, s a miniszter felelős annak föntartásáért, ő ezen tekintetben szükségesnek tartja a póthitel nyitását, erről számot fog adni az or­ szágnak, és igy számtétel mellett kéri azt, hogy neki hitel nyittassék. Én tehát, ha nem elégséges a czél elérésére 60,0000 frt, igen szívesen meg­ szavazom a 100,000-et, mert szükségesnek tartom, hogy a közbiztosság helyreállíttassék. A mit pedig Csanády képviselőtársunk arra nézve mondott, hogy a katonákat úgyis fizetjük és így nem kellene azoknak pótdíjakat adni: bo­ csánatot kérek, ezen állítás a katonaság fizetésé­ nek nem ismeréséből eredhet. (Ugy van!) A kaSzegedi bünkronika.

Ezzel vége lévén az általános t á r g y a l á s ­ nak, elnök szavazásra bocsátotta a kérdést.

20

19

d.h u

2. §. Ezen összeg fedezésére az 1868-díki X X V I I I . törvényczikk 6-ik §-ban elősorolt rendkívüli bevételek jelöltetnek k i . 3. §. E törvény végrehajtásával a bel és pénzügyi miniszterek bízatnak meg.

ge

(A XXVIII. t. cz. hivatolt §-a, különféle rend­ kívüli kiadások fedezésére: az államjavak eladá­ sából, koronajószági úrbéri kötvények után és bordézsmavállságból, adóhátralékokból, pénzverési nyereményből, s némely liquidatio alatt levő kö­ vetelésekből 1868-ban befolyandó összegeket je­ löli ki.)

I V . A k o r m á n y intézkedései.

ze

A k o r m á n y utasításaival kezében, gróf F o r g á c h Móricz haladéktalanul lement a dunántúli megyékbe, és haladéktalanul viszsza is j ö t t onnan. L á t t u k , hogy azon utasitások teljesen szabad kezet engedtek neki. F o r g á c h megfelelt az utasításoknak. K i ­ pusztította az országszerte ismert Juhászféle rablóbandát, helyreállította a közbiztonsá­ got a dunántúli részeken, s méltán jelent­ hette nem sokára, hogy munkájával el­ készült.

r.s k-s

A jobboldal s a balközép majdnem kivétel nélkül a törvényjavaslat mellett szavazott, mely ennélfogva általánosságban, tetemes szótöbbséggel elfogadtatott. A ház m é g ugyanez ülés folytán hozzá fogott a részletes tárgyaláshoz, melynél a központi bizottság lényegtelen módosításait elfogadta. E tárgyalás végeztével a belügyminisz­ ter még egyszer szót kért, s ezeket monda: „Midőn a kormány a 60 ezer frtnyi póthitelbe a központi bizottság előtt belenyugodott, olyan je­ lentései voltak, melynek alapján azt hittem, hogy ezen összeggel a kormány beérheti; de azon idő óta ismét számos megyében követtettek el botrá­ nyos rablások. Ha az előirányzatban e czélra disponibilis pénz lett volna foglalva, akkorezenké­ réssel nem alkalmatlankodtam volna és nem for­ dultam volna a házhoz. De miután az 1868-ki budgetben ilyen rendkívüli kiadásról szó sem volt, és a rablások folyton ismétlődtek, kénytelen voltam ezt tenni. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy azóta 10—lő vármegye részéről ujolag azon ké­ rés intéztetett hozzám, hogy a régi fegyverek ki­ javítására vagy átalakítására legalább 4—5000 frtot küldjek. Mert az csakugyan lehetetlen, hogy a régi karabinokkal ellátott pandúrok szembe szálljanak a teljesen és hátulöltö fegyverekkel föl­ szerelt rablókkal. És ha csak 10 megyének 4000 rtot küldök, az is 40,000. Ha nem lesz szükség ezen összegre, ugy sem fog felhasználtatni; ha szük­ ség lesz rá, azt is tudtára fogom adni a t. háznak. És ha 200,000 írtra lenne is szükség, én azon felelősségnél fogva, mely szerint a polgárok min­ den áron követelhetik a kormánytól azt, hogy a személyes és vagyoni bátorságot biztosítsa, azt minden esetre elő fogom teremteni.

ek o

ny

vta

Ennélfogva felkérem a t. házat, hogy 100,000 frtot megszavazni méltóztassék.'' Rövid vita után a ház, szavazás által a százezer forint mellett nyilatkozik. A képviselőház october 28-adiki ülésén a törvényjavaslat végleg megszavaztatott. — Aztán átküldetett a felsőházhoz, mely azt hasonlókép elfogadta. — Innen ő fel­ sége a k i r á l y elé került, k i november 20dikán szentesitette. A z eképen t ö r v é n y n y é vált törvényja­ vaslat hiteles szövege következő: 1865/8d i k i X X X I I - i k tör v é n y c z i k k .

1. §. A z ország n é m e l y vidékein rablók által megzavart közbiztonság gyors helyre­ állítása végett szükségessé vált rendkívüli költségek fejében, kizárólag e czélra, a bel­ ügyminiszter rendelkezésére, a f. 1868-ik évre, százezer forintnyi rendkívüli póthitel nyittatik.

De F o r g á c h katona ember, ő szóról szóra vette az utasításokat, a dolog mélyébe nem ereszkedett. Kiirtván a rablókat, azt hitte, hogy kiirtotta a rablóéletet is, pedig csak elfojtotta azt ideiglenesen. Elmulasztván a gyökeres orvoslást, a lappangó baj k i tudja, nem fog-e újra k i t ö r n i ?

Még nem fejezte be Forgách Somogyban megbízatását, midőn a lapok a Szeged kö­ rül fekvő tájék közbiztonsági nyomorairól mindinkább szomorú híreket hoztak, A Tisza-Duna közt Babaj G y u r k a rabolt elszánt társaival, kegyetlen vakmerőségü tetteik hire bejárta az országot, mig végre Békés megyében a Csorvási csárdában, két más társával agyonlövetett. Azonban életben maradt többi társai nem adták fel a mesterséget, hanem folytatták azt a maguk kezére, több nyilvános rablást követvén el az azon vidék végtelen pusz­ táin elszórt falvakon és tanyákban. E tettek is felláziták ugyan a közvé­ leményt, de midőn 1868-ban mart. 21-ről 22-re virradón a szegedi indóház mellett álló postát kirabolták, midőn oct. 8-án az

29

21

.hu

meit e vállalat minden lapja tolmácsolja, kitől retteg a gaz, kit tisztel a becsületes ember, kinek neve a magyarországi rabló­ ság kiirtásának történetével egybeforrott, néhány szóban az olvasóval megismertetni.

V . Ifjabb g r ó f R á d a y Gedeon.

ed

Irta Deák Farkas.

eg

Önálló állam - életünk megifjodásának egyik jelensége és eredménye is egyszer­ smind, hogy az eddig rejtve volt tehetsé­ gek napfényre kerülnek, s felnyilván a tettek mezeje, be tudjuk bizonyítani, hogy mi az önkormányzatra képesek is vagyunk. K i gondolta volna néhány év előtt, hogy az a szelid arczu, csendes véralkatú és v i ­ dám kedélyű ifjú, kivel a főváros társas köreiben gyakran találkozhatánk, nem sok idő múlva mint magyar Fouché fog előt­ tünk á l l a n i ! E z az ifjú, ifjabb gróf R á d a y Gedeon, 1829-ben június 16-án Pesten született. Atyja László gróf, kinek családjában a tudományos és hazafias irányú nevelés már századok óta szokásos volt, s kinek család­ jából több nevezetes politikai iró s költő került k i , fia nevelésére is kitűnő gondot forditott, s eltérve a házi nevelési rendszer­ től, mely a gyermekben az önállóság k i fejlését gátolja s a praeceptori intésre való támaszkodást fejti, m á r zsenge korában nyilvános iskolákra küldötte. Az ifjú előbb Pozsonban, majd Pesten, Selmeczen szor­ galmasan kijárván iskoláit, az akkori szo­ kás szellemében Kecskeméten a jogot is hallgatta, s azt 1847-ben bevégezvén, Pest­ megyében törvény gyakorlatra ment.

.sk -sz

Izsákról Kecskemétre m e n ő gyorskocsi öszszes személyzetét leölték, nov. 21-én Szeged mellett a postát megtámadva, a kisérő ka­ tonát s egy utast, Szeged egyik legnépesb országutján, a postakocsist meglőtték s a postát is csak a lovak gyorsasága mentette meg a kirabol tatástól, midőn továbbá előbb Kis-Telek és Péteri, később pedig Péteri és Félegyháza mellett a vastit megállitásával, a vasúti posta és utasok kirablására kísérletet tőnek, s midőn annyira meg volt semmisítve a közbiztonság, hogy a keres­ kedelmi miniszter, egy rendeletével némely vonalokon a pénz küldeményezést tökéle­ tesen megszüntetni, s a vasutat állandó ka­ tonai escorttal ellátni kénytelen volt, — akkor a közvélemény hangosan követelte, hogy a rend helyreállítására a k o r m á n y te­ gye meg a szükséges lépéseket.

tar

A kormány a maga részéről belátván azon véghetetlen anyagi és erkölcsi kárt, mely ugy az egyes polgárok, mint külö­ nösen a hazánkkal kereskedelmi összeköt­ tetésben álló külföld előtt nemzetünket éri, a maga részéről nem késett azonnal a szük­ séges intézkedéseket megtenni, felhiván a leginkább veszélyeztetett hatóságokat, ha nem látnák-e czélszerünek, hogy lemond­ va hatósági jogaiknak a közbiztonság fentartására vonatkozó egy részéről , azt a körülmények és viszonyok által sürgetőleg parancsolt egységes és több hatóság terü­ letére kiterjedő tevékenységet magában összpontosító k i r . biztos kezébe tennék le ?

ek

on yv

A felszólított hatóságok közül többen, szinte felismervén az őket fenyegető ve­ szélyt, s korlátolt s különben is csak saját kerületökre kiterjedhető intézkedéseiktől többé sikert nem várhatván, a felszólításra csaknem egyhangúlag igennel feleltek, kér­ Midőn 1848-ban a magyar minisztérium vén a kormányt, hogy erre vonatkozó in­ felállitatott, ő is államhivatalt v á l l a l t , s a tézkedéseivel siessen. pénzügyminisztériumban fogalmazó lett, de A k o r m á n y nem is késett intézkedései­ itt nem volt alkalma magát kitüntetni, mert vel. A félegyházi vasút felszedés után pár rövid idő múlva az alvidéken kitört lázon­ napra utasította ifj. gróf R á d a y Gedeont, a gás, a haza minden h ü fiát fegyverre szólit­ belügyminisztériumban az országos közren­ ván, R á d a y az elsők egyike volt, k i fegy­ dészet főnökét, hogy azonnal menjen le a vert ragadott. fenyegetett vidékre, s ott a hatóságokkal Majd az a szabad csapat, melyet Földérintkezve, a baj okairól magának tudomást váry Lajossal ő is segitett szervezni, felo­ szerezzen, s elhárításuk iránt a hatóságok­ szolván, R á d a y mint köz honvéd a rendes kal értekezzék. honvédcsapatokhoz lépett át, s mint ilyen Helyén látjuk itt, azt az egyént, kinek jelen volt a schwechati csatánál. Nemso­ arczképe a jelen füzetet díszíti, kinek érde­ kára mint segédtiszt előbb Mészároshoz, 2*

23

24

ze g

ed

.hu

tetünk szentélyeibe, tisztátalan czélokkal betolakodtak. Annálfogva R á d a y , az által hogy mint magyar főrangu és népszerű ember, az or­ szágos rendőrfőnökséget elvállalta, a leg­ mélyebb elismerésre érdemesítette magát. — Ezáltal mintegy kimutatta ő, hogy a ha­ zafiak legnemesebb és legjobb faja szüksé­ ges i l y nevezetes állomásra,—és más részt hogy nem csak a hazai ü g y e k elősegélését mindenkitől megkívánó általános kötele­ zettség érzetéből szolgál, de kész oly pá­ l y á r a is, mely nehéz, fáradalmas, és a tö­ meg előtt nem népszerű.

Rádayt a belügyminister a közbiztonság helyreállítása végett 1868 Szegedre küldöt­ te, ő azonban néhány napi ott m u a l a t á s a után meggyőződött, hogy a b ű n oly mé­ lyen g y ö k e r e z ő , az erkölcsök annyira el­ satnyultak s általában a viszonyok oly ked­ vezőtlenek, hogy a rendes orgánumok által semmi siker sem eszközölhető. Visszatérvén Szegedről s jelentését meg­ tévén , r é s z l e t e s u t a s i t á s n é l k ü l , t e l j h a t a l m ú királyi biztossá neveztetett ki, hatásköre alá helyeztetvén a jászkun kerületek, Csongrád, Csanád és Torontál vármegyék, később Pest, Bács, Békés és Aradmegyék a közben eső városokkal. 1869 j a n u á r közepétől 1870 márczius vé­ géig oly eredménnyel folytatta magas hi­ vatalát, hogy az idestova bevégzettnek te­ kinthető, és hogy bármikor a magyar al­ földnek a rablóktól való megtisztittatását egy névvel akarjuk kifejezni, csak ifj.gróf Ráday Gedeon nevét kell említenünk.

r.s k-s

majd Dembinszkyhez, s később Bénihez osztatott be, s i l y minőségben kisérte Be­ met a fegyver letétel után egész Déváig, hol az ifjú tisztet a sok kiállott fáradalmak á g y b a szegezték s Bemnek külföldre kisé­ résétől visszatartották. A szabadságharcz lezajlása után falusi m a g á n y b a vonult Gyömrőre, s ott 1854ben nőül vette mostani nejét Bárczay Annát. 1861-ben és 1865-ben elfoglalta helyét a főrendiházban, melynek egy ideig jegy­ zője is volt. És az 1 8 6 5 - 6 7 - i k i ország­ gyűlésen, mint a parlamenti rendszer hatá­ rozott b a r á t j a , nevezetes tevékenységet fej­ tett k i a főrendi ház ó konservativ elemei­ vel szemben ; s midőn a felirati viták al­ k a l m á v a l a többség a főrendek közt kétes lett, R á d a y sikeres működésének nagy ré­ sze volt abban, hogy a szabadelvűek, ha­ b á r csak 4 szavazat többséggel, győzelem­ re jutottak.

Nem csak e körülmények folytán azon­ ban, de különben szilárd jelleme s ked­ ves magaviselete és az emberekkel nyá­ jas bánása folytán is R á d a y Gedeon egyike azon ifjabb főrendieknek, kiket mindenki szeret, becsül és tisztel; a legerősb pártküzdelmek közepett is, pártfelei ugy mint az ellenpártiak, mindenkor bizalmat, ro­ konszenvet éreztek iránta, s Ő ismerői kö­ rében teljes népszerűségnek örvendett.

ek

on

yv ta

Midőn a magyar kormány 18G7 tava­ szán megalakult — a belügyminisztérium kebelében szükségesnek mutatkozott egy országos rendőri osztály felállítása is. E hi­ vatalhoz természetesen rendőrfőnök is kel­ lett. É s voltak olyanok, kik szükségtelen­ nek, s még többen, k i k lealázónak tekintet­ ték az országos rendőrfönökségi állomást. R á d a y azonban nem i g y gondolkozott. Érezve képességét, és nem gondolva a szo­ katlanság előítéletével, mint osztálytanácsos a belügyministeriumban, az országos rend­ őrség élére h i v a t v á n , tétova nélkül elfog­ lalta ott helyét. A rendőrfőnöki állás sehol sem tartozik a legnépszerűbbek közé, de teljesen nép­ szerűtlen volt nálunk, hol 20 év alatt alig ismertünk más rendőrséget, mint a mely a szabad szellemet és a hazafiságot üldözte, és más rendőröket, mint a kik érzelmünk v i ­ lágába, családi körünk titkaiba, hazaszere­

V I . A királyi biztosság. R á d a y maga mellé vévén Kormos Bélát, Pestmegyének akkor t. ügyészét, Félegy­ házára sietett, hol a kerület tisztviselői fe­ jöket vesztve, nemcsak semmi vizsgálatot nem tettek, hanem engedték, hogy még azon kevés nyom is, mely a rablókra ve­ zethetett volna, megsemmisüljön. Megtévén itt a szükséges intézkedéseket, Szegedre ment, hol szinte nem állottak job­ ban az ü g y e k , s az iratok megtekintése után visszasietett Pestre, hol a k o r m á n y n a k eljárásáról jelentést tett, s egyúttal ujabb megbízatást vett Szegedre menni, s ott a

36

25

ed

.hu

betyár már egyszer a futó életre adja ma­ gát, annak van annyi bűne, hogy a többit se igyekezzék nagyon titkolni, elfogatása esetére mindegy levén már ő reá nézve egygyel több vagy kevesebb. Ezért a futó b e t y á r soha sem rabol mázolt vagy bekö­ tött képpel, ő ha kell, a nevét is megmond­ ja, sőt vele dicsekszik i s , mert Ő nem azon igyekszik már, hogy meg ne tudják, miszerint egy vagy más rablást ő követett el, hanem csak azon, hogy el ne foghassák.

ze g

Ezekről tudva volt t e h á t , hogy h á n y a n vannak, milyenek, milyen lovakon s merre szoktak j á r n i ? tehát erélyes üldözés előbb utóbb megkerítette volna, a mint meg is kerültek. — Egészen más szempontból vol­ tak azonban megítélendők azon merényle­ tek, melyek ugy a kivitel merészségénél, mint a gondolat szokatlanságánál fogva azon következtetésre adtak okot, hogy azok elkövetői talán nem is egészen közönséges emberek, s hogy a megtámadás czélja ta­ lán nem is egyedül a pénz megszerzése volt, mint a vasúti és rendszeresített posta meg­ támadásokból bátran lehetett következtetni.

yv ta

r.s k-s

belátása szerint szükséges befogatásokat, a városi hatóság által eszközöltetni. E czélból R á d a y Kormossal újra Sze­ gedre utazott, s ott a városi k a p i t á n y n y a l egyetértőleg, néhány egyént, kikre vonat­ kozólag m á r első utja alkalmával biztos ér­ tesüléseket szerzett, befogatott. — Újévre visszajött Pestre. E z idő alatt már a hatóságok válasza legnagyobb részben beérkezvén, a kor­ m á n y alkalmas egyén után nézett. De hiá­ ba kinált meg egymás után n é h á n y erélyességéről, s az i l y kiküldetéshez szüksé­ ges jó tulajdonságairól már ismert egyént, a megbízást különböző okokból egy sem volt hajlandó elvállalni. I l y körülmények közt a k o r m á n y nem tehetett mást, mint hogy a mit máshol nem talált, otthon keresse, s igy jutott azon gon­ dolatra, hogy R á d a y , különben is a közren­ dészet országos főnöke, küldessék k i kir. biztosul. G r . R á d a y a megbízatást 'készségesen elfogadván, nemsokára megjött a kegyel­ mes leirat, melyben ő Pest, Bács, Békés, Arad, Toroutál, Krassó, Csongrád, Csanád megyék, a J á s z k u n kerület, Szeged, Sza­ badka, Zombor, Újvidék s Temesvár sz. k. városok területére kir. biztosnak nevez­ tetvén k i , feladatául adatott, a közrendet helyreállitani, a vakmerő rablókat kinyo­ mozni, s végre odahatni, hogy a jövőre ily­ nemű bajoknak eleje vétessék. R á d a y egy pillanatig sem lehetett kétség­ ben feladatának minősége felől. A z alföld­ re tett előbbi két kirándulásában szerzett tapasztalataiból tudhatta már, hogy kik­ kel lesz dolga.

ek

on

A Babajféle hires rablóbanda Csorváson megfeleztetvén, Babaj G y u r k a meglövetésével a két megmaradt tag is óvatosabb lett, s egy időre elhúzódott. Azon egyének pedig, kik — mint Szilágyi K á r o l y , Tóth J á n o s , Vajda Bandi—egy időben vele jár­ tak, tőle m á r régebben elválva, most kicsi­ ben maguk kezére űzték gonosz mestersé­ güket, s többnyire hárman, egyes utasok megtámadása vagy k i r a b l á s á b a n , s csak ritkábban több más, különben otthon falu­ j á b a n élő társsal szövetkezve, próbáltak há­ zaknál szerencsét. Az általok elkövetett bűntényeket már azért is tudhatta mindenki, mert a mely

Más rablásoknál, ha futó betyárok, vagy ismertebb rovott emberek követik el, majd mindig egész bizonyossággal tudva van az elkövetők neve, s ha j u r y ítélne felettök, okvetlen el is ítélné Őket; de itt mi sem hallatszott, mi csak legtávolabbról is nyo­ mukra vezethetett volna, s ezenkívül futó betyárok oly számban nem is existáltak, a többi ismertebb bandák pedig még eddig nem mentek annyira, hogy i l y merényle­ tekre merték volna adni fejőket. K i merte volna még akkor állítani, hogy a csak rö­ vid idővel előbb szabadult Rózsa Sándor vakmerősége s megromlottsága vetemedett ennyire!

A Szegeden s környékén szerzett észle­ letek folytán már csaknem bizonyos volt, hogy épen a legvakmerőbb rablásokat oly egyének követték el, kik faluk vagy váro­ sokban lakva, vagy pusztán gazdálkodva, színlett foglalkozással bírtak, s mint ilye­ nek t ö b b helyütt megfordulva, a j ó alkal­ mat kilesték, s midőn i g y a tervre nézve magukkal tisztába jöttek, egyik vagy másik társuknál e g y e n k é n t összegyülekezve in­ dultak el éjjeli gonosz munkájokra, s azt bevégezve, szintén egyenként oszlottak haza.

27

28

T o v á b b á azon körülmény, hogy a vas­ úti és posta megtámadásokat épen ezen tit­ kos banda m á r úgyszólván rendszeresítette, azon g y a n ú r a adott alkalmat, hogy e ban­ da feje vagy maga oly egyén, vagy pedig oly egyénnel áll Összeköttetésben, k i a posta és vasúti menetekkel ismerős, talán az épen a postával menő pénzösszegről is tudomása van, mert véletlenül a posta és vasúti megtámadások mindig akkor történ­ tek, midőn jelentékenyebb pénzösszeg szál­ líttatott rajtok.

yv ta

r.s k-s

ze g

ed

.hu

nyebben tehetők voltak, s végre mert a varosnak területén egy hajdani vár romjai is feküsznek, melynek n é h á n y ép kaszamatája 48 előtt az olasz foglyok börtönéül, 1850 óta pedig katonai tanyául, és rész­ ben a városi foglyok elhelyeztetésére hasz­ náltatott. Mindenekelőtt e v á r r a vetette tekintetét a kir. biztos, mint a mely n é h á n y kész bör­ tönhelyisége, elzárhatósága, erős falai ál­ tal egyelőre elég biztos helyiségnek látszott. E czélból tehát a városi foglyokat a város A kir. biztosi működésnek tehát ezen tit­ más helyiségeibe átszállásoltatván, azt a kos rabié banda felfedezése volt e l s ő r e n d ű már részben kiszemelt befogatandók részére föladata, melyet megoldani a kivitelben ép elkészíttette,—egyúttal pedig, hogy a biz­ annyi erély, körültekintő gyors eljárás és k i ­ tos helyiség mellett biztos őrizet legyen, tartás, mint szerencse kívántatott. A z ered­ az általában megvesztegethető hajdú börm é n y megmutatta, hogy a kir. biztos mind­ tönőrök helyett, k i k n é h á n y krajczárért a legfontosabb ügyet is készek levelek és üze­ ezekkel rendelkezett. A hogy a kir. biztos az időközben az Ő netek hordásával kijátszani, szigorú fegye­ kívánatára a megyétől átvett s ministeri lemnek alá vetett katonaságot kért, még titkárrá kinevezett Kormos Bélával megér- pedig olyanokat, k i k a magyar nyelv nem kezett, figyelmét először is azon körülmé­ értése miatt, kevésbbé voltak a sokféleké­ nyekre terjesztette k i , melyek több elfogu­ pen megkisérlett megvesztegetés és eskülatlan szemlélő s szakértő véleménye sze­ szegésre csábithatás veszélyének kitéve. rint első sorban okai voltak annak, hogy a Midőn mindezekkel rendelkezett, akkor b ű n ö k o l y nagy mértékben elszaporodtak. az illető hatóságoktól a legközelebb elkö­ A tapasztalás ugyanis azt tanúsította, vetett vakmerő rablások vizsgálati iratait hogy a legtöbb elkövetett bűntény, habár a átvévén, a szükséges befogatások iránt in­ tettesek tudva voltak is, azért nem derült tézkedett, s rövid idő alatt ugy Szegeden s ki, mert az illető tettesek, befogatásuk előtt a t a n y á k o n , mint a közel fekvő hírhedt m á r hamis tanúkról gondoskodtak, ezek Kis-teleken, továbbá Kecskeméten többen segítségével s sokszor mással is, m á r a biz- elfogatván, a vár börtönökbe szállíttattak, tosnál kivágták magokat, ha pedig mégis hol vizsgálatukat Kormos azonnal meg­ bekerültek, a laza börtön fegyelem, a bör­ kezdette. tönőrök megvesztegethetősége, czélszerü A vizsgálat folytán ujabb befogatások helyiségek teljes hiánya, a bírák hivatalbeli válván szükségessé, már j a n u á r hó végén a h a n y a g s á g a stb. makacs tagadásukkal pá­ foglyok száma mintegy 80-ra ment, s miu­ rosulva, mindig biztos utat képeztek a sza­ tán i l y nagyszámú foglyok vizsgálata egy badulásra. ember erejét, a legmegfeszitettebb munka

on

Minthogy a kir. biztos hatalma a sikeres eljáráshoz megkívántató nagyobb területen való rendelkezhetésre meg volt, a fentebb elősorolt vizsgálati akadályok elhárítására fordította mindenek előtt figyelmét.

ek

Működési központul legalkalmasabb helynek Szegedvárosa mutatkozott, nem­ csak azért, mert a legtöbb s legvakmerőbb bűnök kebelében s közvetlen környékén követtettek el, hanem mert a leginkább ve­ szélyeztetett vidéknek is központja volt, mert a vasúti és tiszai közlekedés kereszt­ be szelvén, a rendelkezések is legköny-

mellett is meghaladja, de különben is már tisztán volt l á t h a t ó , hogy a további vizs­ gálat alatt m é g többen fognak bekerülni, de leginkább ármunka gyorsítása végett, a kir. biztos m é g más vizsgáló birák után is nézett. I g y lett először Kelemen István szegedi ü g y v é d s nemsokára a már eddig is, a szé­ kesfehérvári Pinkász ügyből mint kitűnő vizsgáló biró ismert Lautsik Máté, székes­ fehérvári ügyvéd, vizsgálóbíróul alkalmaz­ va, k i k a foglyok egy részét átvévén, a vizs­ gálatot tovább hárman folytatták, s kiknek,

30

29

eg e

d.h

u

Szegeden voltak, csalták t ő r b e , s miután magát megadni nem akarta, de talán attól is félve, hogy boszújában majd reájok vall, agyonverték. Társát T ö r k ö l y Lajost, a Babaj banda utolsó tagját pedig egy ismerő­ se szintén feljelentvén, az álmában egy árokban elfogadott. Igy most m á r a futó betyárok is k i lé­ vén irtva, garázdálkodásaik végképen meg­ szűntek, 8 miután még a nagy befogatások által a bűnösök száma is nagyon megcsök­ kent, a kinn maradtak is nagyon elbátor­ talanodtak. A bűntények csaknem egészen megszűntek, ugy hogy ott, hol azelőtt, da­ czára a legnagyobb elővigyázatnak, min­ dennap uj meg uj bűntényekről lehetett hallani, most e hírek egészen elnémultak, s valóban o l y jó állapot állott be, minőről közbiztonság tekintetében, a most ott élő nemzedéknek, saját vallomása szerint, m é g fogalma nem volt.

-sz

előbb egyes bűnösök tetteit, majd később egyes bandákat felderitvén, utoljára a na­ gyon szövevényes s elterjedt bünhálózat egyes szálaira akadva, sikerült a mostani nagyszerű hálót felderíteni. Szegeden már j a v á b a n folyt a vizsgálat, s a kiderített bűntények számával s jelentékenységével a foglyok száma is mindegyre szaporodott, — de a tiszántúli részt még mindig folytonos rettegtetésben tartó futó betyárok még szabadon voltak, sőt egyes vakmerő rablásokat is követtek el. K tekintetből a kir. biztos több czélszerü rendelkezést tartalmazó rendeleteket bocsá­ tott k i a hatósága alá helyezett municipiumokhoz, melyeket azok teljesítettek ugyan, de melyek a kivitellel megbízott közegek lanyha eljárása miatt, sikerre nem igen ve­ zettek. Belátta ebből a kir. biztos, hogy a futó betyárok elfogatása, a nagyszámú betyár pártolók, számtalan orgazdák, s a minden­ nél rosszabb pásztoremberek ellenműködé­ se, a lakosság szenvedőleges magatartása, de különösen némely megyei közbiztossági közegeknek nyíltan kiabált és számos pél­ dákkal is bizonyitott megvesztegethetősége miatt, ez úton nem fog sikerülni, s miután a közbiztonsági közegek egypár jobb egyé­ néből a rablók üldözésére alakított repülő csapat sem juthatott eredményre a kényel­ mes eljárás miatt, elhatározta, a hosszas, de legbiztosabb módhoz nyúlni.

yv tar

.sk

I l y állapotban tehát a kir. biztosság minden működése a vizsgálatokra terjedt k i , s az általa saját belátásukra hagyott vizsgáló bírák, mintegy viszonzásául a bennök helyezett bizalomnak, megfeszített erő­ vel, kettőztetett szorgalommal, sokszor jó­ kor reggeltől késő éjjelekig, egymással ver­ senyezve dolgoztak. Nyáron a forró hőség, télen a szoba romlott levegője, a folytono­ san tisztátalan rabokkal való érintkezés, s a folytonos lankasztó munka, egészségűket nem birta tönkre tenni, mert e r ő t a d o t t ne­ kik feladatuk nagysága s fontossága!

ek on

E z nem volt m á s , mint hogy a rablók­ nak ismeretes rejtegetőit, elösegitőit, stb. összefogatván, Szegedre vitette, meg lévén győződve, hogy ha a rablók legbiztosabb emberei fogva vannak, azok más egyének­ hez kénytelenek fordulni, k i k mielőtt őket befogadnák, kétszer is megfontolják a dol­ got, s a többieket ért sorstól való félelmek­ ben sokkal hajlandóbbak lesznek a rabló­ kat feljelenteni, vagy máskép ártalmatlan­ ná tenni. Hogy még némi ingert is nyúj­ tson nekik, egyúttal a banda kiválóbb tagjai­ nak fejére jelentékeny jutalmat tűzött k i . E szer használt, Rövid idő alatt Vajda Bandi Makón feljelentetvén, egy házban kö­ rül fogták, s hoszasb védelem után magát agyonlőtte. Rinkó Kálmán Szerbiába való menekülése alkalmával Temesvárott elfo­ gatott. Tóth J á n o s t saját czimborái, a tordai felelős ő r ö k , kiknek elődjei szintén

Szeged és környéke, nemkülönben Kecs­ kemét, a kis Kunság s több tiszántúli me­ gye, m á r egész háboritlanul élvezte köz­ biztonságát, midőn az eddig még a kir. biz­ tos által nem igen érintett Bácsmegye terü­ lete uj veszélyeknek lett kitéve. Macsvánszky Maxim parabutyi illetősé­ gű egyén, egy nagyobb rablásért huzamo­ sabb időre elitéltetvén, a kir. kegyelem ál­ tal szabadon bocsájtatott Kiszabadulása után rövid időre előbb Pakson, majd Slavoniában több kereskedőt kirabolt, végre Palánkán többed magával a kamarális pénztárt ellopván, ezen bűntényéért elfoga­ tott s Palánkára vitetett. Itt az illető hivatal könnyelmű hanyag­ sága miatt, egy kisbíró őrizetére bízatván, azt megvesztegette, s börtön falát kiásván megszökött.

32

31

.hu

ed

.sk -sz

I l y körülmények közt Bácsmegye, Szerémmegyével s a katonai végvidékkel egye­ sülve, mindent megtett, hogy e vakmerő rabló üzelmeinek véget vessen ; s e czélból az egész alsó megyében úgyszólván álta­ lános felkelést rendezett, az Újvidéken, Zomborban és Szabadkán volt katonaságot a megye alsó részének felhajtására kiren­ delte, egyúttal Szerémmegye s a katonai végvidék egy része is hasonlót cselekedvén.

ben Hodzsákról elfogatta azon egyéneket, kik a még Szegeden tett összeírás szerint, mint Macsvánszky elősegitői, rejtegetői voltak ismeretesek. Midőn R á d a y Hodzsákon időzött, az alig 3/4 órányira fekvő Doroszlón követtetett el egy vakmerő rablás, melyet a kivitel merészségéről következtetve, csak Macs­ vánszky tehetett. Ő is volt, s ez volt utolsó rablása! Másnap Ráday Pivniczára sietett, s ott a községben ismert legvakmerőbb erőszakoskodókat, rablókat, útonállókat, k i k már fényes nappal sem átallották a községükön keresztül utazókat kirabolni, s a hatóság­ nak fegyveres kézzel ellenállni, összefogat­ ván, a m á r más községekben elfogottakkal együtt, a Pivniczán volt katonaság fedezete alatt Péterváradra indította, s ezek elindu­ lása után, a jelen volt Bezerédy főszolgabí­ róval e g y ü t t Csébre sietett.

eg

E szökés után nagyon természetes, hogy a bujdosó életre adta m a g á t s több méreg rablást elkövetvén, 3 társával Szerbiába ment, hol több hónapon át tartózkodott, Midőn h a z a j ö t t , újra előbbi életéhez látott, s egész déli Magyarországot n y u g a t t ó l kelétig bejárván, folytonosan rabolt, mig végre Horvátországban Várasd mellett Lubgreten elfogták. De még azon éjjel, a roppant szi­ gora őrizet daczára is megszökvén, Ma­ gyarországba visszajött, s ekkor kezdte az­ tán ismeretes rablógyilkosságait, melynek folytán az alvidék, de különösen Bács és Szerémmegye oly rettegésbe esett, hogy nemcsak a közlekedés jóformán fölakadt, de az egyesek is, házakba zárkózva élték át a napot.

tar

Igy folyt majd 4000 emberrel az üldö­ zés, illetőleg keresés siker nélkül, mig vég­ re azon hirre, hogy Maxim Szerbiába me­ nekült, a kifáradt üldöző sereg haza vonult.

yv

A kir. biztos másokkal is eléggé el lévén foglalva, a megyének szabad kezet hagyott, s csak akkor vette saját kezébe az ügyet, midőn a megye, belátván fáradozása sikeretlenségét, a további üldözéssel felhagyott.

ek

on

Ezen kivül volt más baj is. Bácsmegye alsó részében Pivnicza községben teljes anarchia uralgott, melyet még a vármegye kérésére oda rendelt katonaság sem birt megfékezni. Macsvánszky iránt intézkedni, s egyidejűleg a hirhedt községet is megfé­ kezni, tűzte k i legközelebbi feladatául a kir. biztos, s e czélból 1869 évi aug. 28-án, a még akkor meg nem nyitott alföldi vasút egy teherkocsiján Szabadkára uta­ zott; s ott a m á r az addigi vizsgálatok folytán szükségessé vált elfogatásokat tel­ jesítvén, még az nap Zomborba ment. Itt a szükséges értesítéseket megszerezve, azon­ nal intézkedéseket t ő n . hogy a már egy­ szer sikerrel használt eszközt újra megkí­ sértse. Nagy részben Zomborból s későb-

Útközben érte utól a kir. biztost a paragai jegyző azon hírrel, hogy Macsvánszky P a r a g á n , Zsivanov házánál tartózkodik. A grófot kisérő Kormos, a jegyzővel együtt azonnal Pivniczára sietett vissza, hol az ott maradt 10 k a t o n á t , n é h á n y pandúrt s az odarendelt egy szakasz uhlánust lóra ültet­ vén, P a r a g á r a sietett, hol csakugyan sike­ rült Maximot meglepni, s hosszas makacs védelem után, a kétszer is felgyújtott házból kiszorítani, mely alkalommal ő maga agyon­ lövetett, mig társa, Budics Tófa, a leégett házból k i h ú z a t v á n , nagy sebei daczára 4 napig élt. Macsvánszky halála s a pivniczaiak befogatása után a rend Alsó-Bácskában is helyreállt, s az ismeretesebb zsiványok Pé­ terváradra hozatalával, a vizsgálat itt is megkezdetett, melyet aztán nov. hóban Milassin J a k a b , szabadkai trvszéki ülnök szinte szép sikerrel folytatott.

Szegeden ez idő alatt folyt a vizsgálat, még pedig soha senkitől nem sejtett ered­ m é n y n y e l ! Mindennap uj meg u j , régen elkövetett s titokban maradt bűntény de­ rült k i , az egyszer megtalált fonalat csak gombolyitani kellett, hogy mindig több b ű n t é n y , s ezekkel együtt több bűnös de­ rüljön k i . A z eleintén három különböző pontról s három különböző bűntényből, u. m. a szegedi posta rablás s vasút felsze­ désből, az izsáki posta rablásból, s végre a

33

34

ek

on y

vta

r.s k-s ze g

ed .h

u

csongrádi uton elkövetett postai rabló gyil­ vizsgálatuk befejezéséig magán-fogságban kosságból kiindult vizsgálat, — melynél a tartassanak. tettesek mind külön, egymással összekötte­ De nemcsak a hely szűke gátolta m á r a tésben nem álló bandák tagjai voltak, las­ vizsgálatot. Volt még ezeken kivül más sankint annyira közeledett egymáshoz, hogy nagy akadály is. A várban többféle ka­ végre ugyanazon személyek majd minden tonaság lévén elszállásolva, ezek miatt az vizsgáló biró vizsgálatában előfordultak , s tökéletesen elzárható nem volt, s igy a ra­ i g y legbiztosabb jelét képezték annak, hogy bok az érintkezhetés veszélyeinek folyto­ a megtalált fonal az igazi, s a háló tökéle­ nosan k i voltak téve. T o v á b b á az eddigi tesen kiemeltetett, magába foglalván mind­ vizsgáló birák nemcsak a kihallgatásokat, azon számtalan gonosztevőket, k i k daczolva de a szükséges segédszemélyzet h i á n y a az isteni s emberi t ö r v é n y e k k e l , folytono­ mellett még a jegyzőkönyveket is k é n y t e ­ san gonosz tetteken törték fejöket. lenek voltak vezetni, sőt fontosabb kutatá­ Időközben a kir. biztos a kormányhoz, sokra s elfogatásokra is személyesen menni, eddigi eljárása eredményéről előterjesztést mi által nemcsak tömérdek idő veszteget­ tevén, kérte azt, miszerint a már eddig k i ­ tetek e l , de egyúttal a vizsgáló birák is derített bűnösök vallomásainak meghitele- szerfölött terheltettek. V é g r e , miután az sitésére egy megbízható, s az alföldi ese­ eljárás, a mintegy 400 rab ellátási költsé­ mények által közvetlenül nem érdeklett tör­ gével e g y ü t t , mintegy 54,000 frtba ke­ rült, ez által kimerittetett azon alap is, me­ vényszéket küldjön k i . lyet az országgyűlés a kormánynak, póthi­ Igy küldetett k i Pestmegye fenyítötör- telképen megajánlott. vényszéke Szilassy István másod alispán Ezen körülmények a vizsgálat további elnöklete alatt, mely törvényszék mint­ egy 1 havi működés alatti 34 főbb bűnös folytatását tökéletesen megakasztották. — vallomását hitelesítette, s elitélte azon két Hogy segíteni lehessen, Ráday rovatos kimu­ ifjú gonosztevőt, kik K i k i n d a és Basahid tatás kíséretében tüzetes jelentést tett a kor­ között, egy kikindai vendéglős kocsisát mányhoz, melyben a k i k ü l d e t é s eddigi ered­ orozva meggyilkolták s kirabolták. H o g y ményéről számot adván, második részében a meghitelesitett főbb bűnösöket is el nem kimutatja, hogy 15 havi működése alatt, a ítélték, ennek legfőbb s tán egyedüli oka roppant nehézségek daczára s a rendelke­ az volt, mert az általok elkövetett bűntény­ zésére álló csekély eszközökkel, egészen ben másod személyekként szereplő orgaz­ 1840-ig visszamenve, 554 b ű n t é n y t derí­ dák s elősegítők, helyszűke miatt még be tett k i , melyeket összesen 813 személy kö­ vetett el, kik közül 425 fogva van Szegeden nem fogathattak. és Pétervárott, sok pedig még szabadon A megtörtént hitelesítés után a vizsgáló van. A fentebb elsorolt bűntények közt bírák ujait erővel láttak a munka folytatá­ van 236 főben járó b ű n t é n y , mig a többi sához, s részint a hitelesítés által nyert ala­ is mind olyan beszámitásu, hogy elkövetőit pon s ugyanazon bűntényekben, részint uj évekre szóló börtönbüntetéssel sajtja a tör­ felfedezések folytán annyi befogatás esz­ vény. A z elkövetett károk s eljárási költ­ közöltetett, hogy a szegedi várnak szűken ségek fedezésére a befogottaktól annyi kimért börtönhelyiségei (36 börtön) nem vagyon foglaltatott l e , hogy remélhetőleg voltak képesek többet befogadni, s noha ugy az állam költsége, mint egyesek k á r a minden nap uj és uj bűntények derültek megkerül. k i , azok vizsgálatába többé bocsátkozni már azért sem lehetett, mert sem a szüksé­ A jelentés harmadik része azon intézke­ ges egyéniségek be nem hozathattak, sem désekről szól, melyek elkerülhetlenül szük­ pedig a már bennlévők szoros elkülönzése ségesekké váltak, ha a k o r m á n y azt akarja, kivihető nem volt, holott egy i l y vizsgálat­ hogy a kir. biztos a megkezdett uton ha­ nál a legelső kellék az, hogy mind az ujon ladva, necsak a már eddig kiderített b ű n behozottak a már bennlévőktől, mind a hi­ tények vizsgálata s a mellékszemélyek telesítettek a még hitelesitlenektől, s végre behozatala által tökéletesen befejeztessék, az egy bűnben létezők egymástól tökéle­ hanem a már az eddigi vizsgálatok folytán tesen elkülönittessenek, s a mennyire lehet, uj bűntények felfedezett nyomai, sőt mondSzegedi bünkrónika.

35

36

ge d.h u

neti nehézségek mellett még a múltnak hagyományaival is kénytelenek legyenek küzdeni, akkor ez intézkedések elkerülhetlen szükségesek.

E czélból mindenekelőtt a szegedi vár­ nak teljes átengedését, a Szegeden lévő ide­ gen zászlóaljnak kielégítését, kezelői sze­ mélyzetet s különösen 6 vizsgáló bírói tollnokot, s végre a vizsgálat folytathatására nagyobb pénzösszeg utalványozását kérte.

ze

A kir. biztos jelentése ugy a közvéle­ ményt képviselő napi sajtóban p á r t k ü l ö n b ­ ség nélkül, mint a kormány kebelében is tökéletes elismerésre t a l á l v á n , ennek k ö ­ vetkeztében a k o r m á n y a kért intézkedések megtételére el is határozta magát, s azokat részben m á r teljesítette is. Ily állapotban van jelenleg ez ü g y , s ez a kir. biztosság eddigi történetének dió­ héjba szorított hű vázlata. Itt csak általá­ nosságban van az vázolva, a részleteket és e sikeres munkálkodás eredményeit a jelen vállalat további folyamában veszik olva­ sóink.

r.s

k-s

hatni uj szálak követése által mindazon b ű n t é n y e k is kiderittessenek, melyek régibb időben s távolabb cső területen követtetvén el, az eddigi vizsgálatok azoknak is n y o m á r a vezettek! Ilyen pedig számtalan volt már a vizs­ gáló bíráknál jegyzékben. A kimutatott bűntények több mint két harmada legin­ k á b b a Szeged és Kecskemét közti vidéken s az alsó Bácskában követtetett e l , s igy jóformán csak ezen vidék volt megtisz­ títva, mig egyes bandák, melyek több tagja már Szegeden ült. az egész országot szél­ tében hosszában b e b a r a n g o l v á n , bűnté­ nyeiket a legtávolabb vidéken. sőt más országokban is követték el. Szerbia, Hor­ vátország, E r d é l y s a határőrvidék a déli részen, Marmaros-Sziget, Kassa, Debreczen, Trencsén az éjszakin. — mind ilyen rabló b a n d á k működéseinek voltak szín­ helyei. H a tehát a k o r m á n y azt akarja, hogy valahára a burján tökéletesen, töves­ től kiirtassák, hogy egyetlen elkövetett bűntény se maradjon büntetlenül, ha végre nem akarja azt, hogy az igazszolgáltatás­ nak újonnan kinevezendő közegei, az átme-

yv ta

Közbiztonsági állapotok az alföldön a szabadságharcz előtt, alatt és után.

I. 1848

előtt.

Írta: S z e g e d i . radt meg. Hasztalan ámitgatjuk a történeti igazságot, a tények világosan bizonyítják: hogy ha a magyar, faj büszkeségből gyak­ ran győzni tudott is a császári zászlók alatt, épen nem lelkesedett, kivált a szegény nem nemes fiú, azon császárságért, a melyben neki semmi jogai nem lehettek. Ennélfogva ugy a fogdosás, mint a sorshúzás idején egyiránt nagy számban kerültek k i olyan szilaj véralkatú ifjak, a kik inkább futóbetyárok lettek, mint hogy alávetették volna magokat a katonarabságnak.

ek on

Volt egy időszak, mely nemcsak politi­ kailag , de közbiztonságilag is nevezetes marad a magyar nép életében: a katonai fogdosások kora, a mely korszakot az 1840diki első' sorshúzás csak igen hiányos nép­ jogi orvoslatokkal fejezett be. A katonafogdosásnak leginkább a sze­ g é n y fiuk estek áldozatul, de elfogták a csavargókat is, m á r t. i . ha megcsíphették Őket. A sorshúzás igazságosabb volt; de minthogy a helyettesítések és kiigazolások Azonkívül, minthogy a magyar nép más által szintén kijátszatott, és a suly ismét a népeknél sem jobb, sem roszabb nem volt, szegényebb osztály n y a k á b a tolatott: mind­ ennek kebelében is voltak salak emberek, két rendszer lejárta magát, csak átka ma- a kik hajlam, rosz példa vagy neveltetés-

38

.hu

ed

A k i ilyen dolgok fölött józan Ítéletet akar alkotni, annak nem szabad, soha sem szabad más szempontból kiindulni, mint egyedül a bűnös helyzetébe képzelve ma­ gát ; s ezen oda képzelésnek oly alaposnak kell lenni, hogy az ember egész énjével átérezze az illető helyzetének minden foko­ zatát. Mert valamint igen bajos vaknak a színekről, dúsnak a szegénységről, lakmározónak az éhségről beszélni: ugy a k i m é g életében soha nem tapasztalta a társadalmi rend őreinek állítólag jogosult, de lelkében jogtalannak ismert üldözését, az ilyen nem tudhatja: milyen az a lelkiismereti megren­ dülés, midőn az egyén vagy tömeg elsza­ kítja az állítólag jogosult társadalomhoz fűző kötelékeit, s midőn a bűnös alább­ merül, a nemes lélek pedig haragra, boszura lobbadoz, az emberi igazságnak önmaga személyében történt meggyaláztatásától.

yv ta

r.s k-s

De végre, miként a j á m b o r T y r o l is megérte, hogy szenvedélyfékező isteni he­ gyei között sem állt hiában a bitó, s hogy az ötvenes években (Botzen és Brixen között) bár emberemlékezet óta először, de fájda­ lom ! ott is levelet hajtott az emberiség szé­ gyenfája, ugy nálunk is m e g t ö r t é n t : hogy a negyvenes években, a sik pusztákon is fordult elő olyan bűntény, a miért a bün­ tetőigazság, rut szokásához, akivégeztetés­ hez fordulni tartotta kötelességének. Azon­ ban ezen kivégeztetések, 18—15 év alatt 3—4 esetre szorítkoztak Szeged határában, s midőn egy ilyen eset előadta magát, a jók társadalma elborult lélekkel ült gyász­ ünnepet.

Az igazságszolgáltatásról a czélszerütlen alkalmazás által szerzett fogalom, s a méltatlankodásokból származott boszuérzet sok bűnöst vezetett javulás helyett a nagyobb megátalkodottság útjára. Az emberi társadalom osztályainak egy­ más ellen méltatlankodásai ép olyan megrontólag hatnak az elnyomottak és gyen­ gébbek közerkölcseire, mint az egyéni ha­ talmaskodás vagy méltatlankodás az egyé­ ni erkölcsökre ; i g y a társadalom egy-egy egész osztályát lehet olyan káros bár, de természetes daczba hozni a másik osztály ellen, hogy néha talán a legbünösebb cse­ lekményben a büntető igazság vétkesebb téren áll, mint a büntengerbe merült egyén vagy néposztály.

ze g

37 nél fogva erős v á g y g y a l bírtak a dologta­ lan, portyázó, uratlan, szabados életre; melyre az eredeti hajlamot úgyis minden ember szülésével kapja, s mivel a sík puszta uratlan tért kinált az üldözött bujdosóknak: megnépesedett a társadalom önkénytes számüzöttjeivel. Mindamellett habár felállították is a vá­ rosok és megyék fehérre meszelt bitóikat, az ezek. mellé telepedett n é m e t hóhérok­ nak, a szegény legények hurokra kerítésé­ ből száraz kenyere is alig lett volna, ha ez a diszes hivatal a gyepmesterség egyéb ágaival nem lett volna összeköttetésben; minthogy a nagyszámú futó b e t y á r o k alig követtek el valami erőszakos rablást vagy gyilkosságot, a melyért halálra Ítélhetők lettek volna.

ek

on

Nem lehet ezen időszaktól oly gyorsan távoznunk, mint tárgyunkhoz képest óhaj­ tanok; a tolvajság és orgazdaság széles ter­ jedelmű üzéséről nem szabad hallgatnunk. H o g y ezekről kellő fogalmunk legyen, s hogy ezen rut métely okainak megitélésében alaposak legyünk: ama kor társadal­ mi viszonyaiból kell egy kis vázlatot me­ rítenünk, a mely kulcsot ad a dolog nyit­ jához. Példák bizonyítják, hogy még a mago­ kat értelmesnek tartó emberek között is sokan vannak, a kik fogalommal sem bír­ nak azon igazságról, hogy mint jégeső és napsugár a vetésekre, ugy a jó vagy rosz példák a társadalom gyengébb rétegeire néz­ ve áldásthozólag vagy rombolólag hatnak.

A legkorlátoltabb elméjű embereknek is bizonyos ösztönei vannak, a m e l y e k é p e n ugy, mint a föntirt bün-ösztönök, tért bír­ nak azemberikebelben; ilyen a j ó r a törekvés ösztöne, a melynek ápolása a társadalom és a törvények feladata volna, ha t. i . a törvények és a társadalom oly mértékben törekednének az emberiség javítására, mint a mily mértékben hordozzák kezökben a büntető igazság pallosát. De h i á b a ! né­ hány ábrándozónak gúnyolt poétán kívül nem sok ember van, a kinek figyelme odáig terjedne: hogy talán jobb volna az eré­ nyek őrzésére és jutalmazására fordítani több gondot, mint a mennyi a bűnök bün­ tetésére szükséges.

40

39

ze g

ed

.hu

S még az is, a k i kénytelen volt az igaz­ ság templomában megjelenni, ugy iparko­ dott, hogy ritkán forduljon arczczal az egytornyos nagyharangos városházára, mely­ ből a hang éjente messze kong a sik pusz­ tában. A város és a puszta közt csupán a vá­ rosi pandúrok, „perzekutorok" (üldözők!), „zsarók" (zsarolók!!) tartották fenn a nyil­ vános összeköttetést. később a pusztai ka­ pitányok, megannyi képviselői egy, körül­ ményeink közt máig is k i nem fejlődhetett közrendészeti rendszernek. A jótékony törvények áldásai nem ter­ jedtek k i a puszta távolába, de a rosz tör­ vények átka kihatott mindenfelé. A fogdosások és a sorshúzás elől meg­ szökött szegény legényeket a tanyai lakosok egész tiszta lelkiismerettel, sőt roszul felfo­ gott emberiségi kötelességérzettel fogadták vendégszeretetükbe. I l y n e m ű bujdosások szine alatt azután a szomszéd megyék ül­ dözött gonosztevői is lebarangoltak az al­ földi t a n y á k közé. Nem volt becsületbeli dolog az ilyen bujdosónak származását és nevét tudakolni. Az ilyen tudakolódásokra különben is az lett volna a válasz: „nem le­ het azt firtatni!"

ek

on

yv ta

r.s k-s

A magyar sik puszta, „a szabadság képe" csak nem rég oly néposztályt ölelt kebe­ l é b e , a melynek semmi névleges polgári j o g a , semmi jogos társadalmi s z a b a d ­ s á g a nem volt, de mely annál több tény­ leges s z a b a d o s s á g g a l birt. E g y egész üldözött fajnak képzelte ma­ gát a tanyai pórnép, melynek a mily „szi­ laj volt vére és e r é n y e , " ép oly nagy volt gyűlölete a városi belső társadalmi élet iránt A begyek között is vannak szétszórt ta­ n y á k , Salzburg nagyherczegség déli része és F e l s ő - A u s z t r i a egyes tájai nagyrészt szétszórt t a n y á k a t képező falvakból álla­ nak, csakhogy ott épen oly korlátoltak az emberi v á g y a k , mint a milyen szük a k i ­ látás, mely gyakran csak a legközelebbi mohos szikláig terjed, mig a sik föld lát­ h a t á r a a végtelenségig kinyúlik. A síkföldi t a n y á s n é p büszke, bátor, nagylelkű volt a m ú l t b a n , mig fel nem dulattak házi istenei s meg nem rontattak szilaj bár, de nem bűnös érzelmei. A mint terjedtek a civilisatió hódításai, az ujabb kor igényei, a X l X - i k század első negyedében érvényre jutó polgárság ural­ m a , oly mértékben nőttek a pusztai nép bajai, melyeknek részben ő maga, de nagy részt az érte mit sem tevő társadalom volt az oka. Nem csak hogy mit sem tőn a városi polgárok társadalma e pusztai népért, de igen sokat tön ellene. A z éles ellentét, mely a jogtalan, de sza­ bad tanyai, és az előjogára b ü s z k e , de tényleg mégis rab életű városi polgárzat között mutatkozott, nemcsak a térdig érő h a r i s n y á b a n ós a fekete kolbásznadrágban, valamint másoldalt nem a gyolcs ing- és g a t y á b a n s kordován csizmában nyilatko­ zott; meg lehetett ezt ismerni minden alka­ lomkor a n é p és polgárság magaviseletében. A l i g volt r á alkalom, hogy bucsu, vásár, vagy valami országos ünnepély kivételével, ezen elemek a rideg piaczi alkudozáson kívül érintkeztek volna: s egész a 48-iki nagy napokig voltak a sik pusztának vén emberei, a kik a városban soha meg nem fordultak megkereszteltetésök óta. Sok pusztai ember kész volt pört nem kezdeni és nagy értéket vesziteni, csak a városba be ne kelljen mennie.

De nemcsak csavargók, hanem más­ fajta sorsüldözött emberek is, kiket a világ megbántott, kik iránt a társadalom kiméletlen volt, gyakran t ö r t é n t , hogy holtig megvonultak a téres puszta valamely zu­ gában, hova ut sem vezetett. — Hisz hogy egyebet ne keressünk, a Szeged város vá­ rosházát megépíttető nagyeszű és szilárd jellemű Vólford polgármester családja is (okkal vagy ok nélkül) kivonult a pusztára, és annyira elpóriasodtak, hogy 60 év után ma m á r alig juthatna eszükbe , hogy Őseik egykor Bajorországból Reichenhall mellől származtak. A számos tót, magyar, német vérvegyülék, habár egész eredeti telepitvé­ nyekben került is e pusztába, mint az Ön­ álló Kistelek község, eredeti jellegéből oly gyorsan kivetkőzött s a magyar jelleget oly gyorsan öltötte fel, hogy félszázad még emlékét is eltörölte eredetüknek. Mindamellett, hogy i l y módon népese­ dett be ez a sik puszta, nem kell gondolni, hogy valami emberfaló csoportok alakultak volna rajta; sőt ellenkezőleg a legszelídebb természetű harisnyás német nyárspolgárok

41

42

.hu

II. A s z a b a d s á g h a r c z alatt.

ed

1845-től 1848-ig tökéletes szélcsend állt be a szegedi tanyai pusztai életben. Midőn az 1848-iki mozgalmak m á r az elő­ re kimért határokon tulcsaptak, midőn már a reactió ördögei a poklok tüzét minden ol­ dalról felgyújtották, az általában készü­ letlen magyar k o r m á n y n a k , melynek kü­ lönben is semmi baja nem volt a betyárok­ kal, k i k ezúttal érezni látszottak, hogy a magyar földet az egész nemzet, a becsüle­ tesek és a becstelenek lába alól k i akarják húzni, a magyar k o r m á n y ilyen körülmé­ nyek között semmi esetre sem láthatott az után, hogy az Őt megelőző bécsi k o r m á n y utasításai szerint, a kanczelláriák utján k i ­ adott katonaüldözési és szökevény-nyomo­ zási munkálatot folytassa. A szabadságharcz alatt eltűnt a haramiákat üldöző fegyveres erő, és csodálatosképen eltűnt ugyanakkor a haramia is a magyar föld színéről.

yv ta

r.s k-s

A fogdosások alkalmával egy kissé szük lett a puszta azon városi polgárfiaknak, k i k a katonáskodástól mentek maradván, he­ lyettök az úgynevezett paraszt fiakat ül­ dözték. A 40-diki sorshúzás nagyszámú bujdo­ sót hozott e vidékre, k i k k e l ugy a szegedi, mint a kisteleki s vásárhelyi t a n y á k kö­ zött i s , a pandúrok meglehetős harczot vivtak. E közben azonban az igazságszolgálta­ tás a táblabírói fontolva haladással és né­ metes pedanteriával ment; a lassúsághoz hozzájárult a kényelmesség, a n a g y p i p á j u , kevés d o h á n y u teins uraskodás. a minden mozdulatot pénzért tevő atyáskodás, a vá­ ros ügyeinek a hatósági rendszer által rú­ tul kinyújtott hosszadalmassága. A szegedi 60 „komenitás," k i k többnyire német szár­ mazású polgárok voltak, tökéletes minta­ példányai voltak a nagy sárga nádpálczás kornak, és az ódon lassúságnak. Igaz, hogy a legtöbb „semmit" k é t szószólójuk végezte.

ok nélkül elébb-utóbb a nép ellen fordul­ tak, meghasonlottak vele.

ze g

egész bátorságban mertek közöttük jószá­ got szerezni, lakni és mulatni. Mutatják a Rieger, Knaller stb. példák, hogy mily bé­ késen össze lehetett e néppel szokni. Hajók szála sem görbült meg. A szegény legények ha jöttek, csak szállást és ennivalót kér­ tek tőlök.

ek

on

Boldog kora a tespedő e g y ü g y ü s é g n e k ! midőn Wöberék s Baurnfeind gondolkod­ tak s beszéltek az egész város helyett, a melyet került és gúnyolt a tanyai pór sza­ bad pusztájában. De ha ők kerülték is e 2 szál ember alakjában élő városi társadal­ mat, ez rendelkezett fölöttük, és felnevelt fiaiból fejük fölé egy bölcs, szelíd, törvény­ tudó sereget a régi ügyvédek és diploma­ tikus emberek képében, kiknek egy jó ré­ sze olyba vette a kevésbé képzett néposz­ t á l y t , mint ez birkáját, a melyet először nyirni, azután fejni, nyúzni s végre (vagyonilag) megenni lehet. M i g Kossuth nagy alakja meg nem jelent, Rákóczy regéinél egyéb jó emléke nem lehetett e népnek az u. n. „ u r a k " felől. Jöttek e közben s ezután valódi felvilá­ gosodott férfiak, igaz, hű emberbarátok is, de ezekben nem volt kitartás; okkal vagy

Itt-ott egy ismeretlen szegény legény felcsapott katonának. A forradalom nem ért rá, hogy az ajánlkozók „obsitját" elő­ kérje , vagy erkölcsi múltját vizsgálja; szükség volt akkor (Széchenyi szerint) „az apagyilkosra" is. — De mindenesetre ked­ vező jelenség, hogy oly időkben, mikor a tulajdon csaknem kizárólag a jóisten gond­ viselésére volt bizva és a haramiák előtt szabadon állt az egész ország, a haramiák nem hogy szaporodtak volna, de végkép el­ fogytak Magyarországon.

A megátalkodott futó betyárok ezen idő­ tájban, Rózsa Sándor vezetése alatt nagy tanakodásban voltak, hogy megadják e ma­ gokat az emberi társadalomnak, vagy sem ? hogy be álljanak-e a rendes hadcsapatok közé ? mig végre abban állapodtak meg, hogy kegyelmet kérnek, és a szabadságharcz érdekében szabad portyáz ókul ajánlkoznak. Csakhamar összefutott hét vármegye be­ tyárja, s Rózsa vezetése alatt megalkották a haza ellenségei ellen indulandó portyázó csapatot. ő r ü l t lett volna a magyar k o r m á n y , ha nagy harczai közepett ezen, neki ez idő-

44

43

ze g

ed

.hu

A sok ezerre menő alföldi tanyai lakos, kiket a 48-iki szabadság polgárosított, nagy hálával volt a szabadság hősei iránt. J ó l tudhatják ezt Szeged akkori népszerű fiai, tudja a történelem is. Ne nevezzük tehát romlottnak e n é p e t , és kivált ne vádoljuk őt, mert bebizonyitotta, hogy a népek jelle­ me, alapjában soha nem fordul fel, hogy világrázó események alkalmával a népek ősi, valódi jellegei napfényre jönnek. A szegedi tanyai nép, daczára annak, hogy közötte orgazdák és „jött-ment" kóborgók, duhajok, szegény legények tanyáz­ tak, habár sokat veszített Ősi erényeinek zamatjából, birja egész előbbi erkölcsi kin­ cseit. Szegénység, üldözés, kémrendszer, zsarnokság, provisoriumi kétszinüség tar­ tózkodóvá tették e n é p e t ; de kedvező k ö ­ r ü l m é n y e k mindannyiszor ujra felvirágoz­ tatják ősi erényeit.

r.s k-s

szerint semmi kellemetlenséget nem okozó csapat fogadatlan szolgálatát fegyverrel verte volna vissza; mit ha akart volna, sem tehetett, mert egy kezdődő forradalom kö­ zepett, egy kilencz oldalról megtámadott nemzet nem kezdhet harczot saját kebe­ lében o l y elemek ellen , a melyek legalább pihenni látszanak. Azonban mi türés-tagadás, a magyar k o r m á n y n a k ez a portyázó csoport sok kellemetlenséget okozott; s miután nem lett volna tanácsos a 130 főre menő vén b e t y á r o k csapatját üldözés alá venni, he­ lyesen tette a m. k o r m á n y , hogy őket csak eltűrt, de fel nem fogadott emberei közé s z á m o l t a ; a kiknek mindig magokviseletüktől függött: vajjon meddig, hol és m i ­ k é n t fognak megtüretni V Fájdalom! a m i l y kevés kárt tettek utóbb a pusztában, jobb lett volna ottmaradniok, mint hogy a becsületes hadsereg között lábatlankod­ tak , a hol sokkal több erkölcsi kárt, mint anyagi hasznot okoztak.

yv ta

A harczok m é g be sem fejeztettek, a korm á n y kénytelen volt e portyázó martalóczokat az összes táborokból kitiltani; s mi­ dőn a haza napja legsötétebb volt, midőn a nemzet drága élete egyedül fiai harczos kitartásától függött, ez embereknek egyet­ len táborban sem volt maradása, a magyar hősök szégyelvén rabokkal egy sorban harczolni, E vén betyárok között—mint mondtuk — igen sok volt a szomszédos városok és me­ g y é k határaiból; ezek haza bujdostak s otthon boszut forralva és szégyennel tele elrejtőztek, nehogy az asszonyok és gyer­ mekek is kigúnyolják őket.

ek

on

N é h á n y nagy telkes gazda, jómódú jó­ szágbirtokos is volt közöttük. Ezek voltak a legelvetemedettebb betyárok. A magyar hadsereg még le sem tette fegyverét, ezek már ellene fordultak a főbb tisztek vagyo­ nának , k i k i r á n t , mint a társadalmi rend fentartói iránt, mély ellenszenvet éreztek. A z oroszok jövetelével gyorsan hátráló ma­ gyar k o r m á n y marháját is megtámadták egy alkalommal, és 30 darabot elraboltak belő­ le. Azután a bujdosó honvédeket is kirabol ták. Ilyen elvetemült azonban még e go­ nosztevők között sem sok találkozott.

III. 1849 ó t a .

Midőn a császári osztrák és muszka csa­ patok Szegedre s vidékére beköszöntöttek, a t a n y á k között gyakran lehetett közülök egyeseket agyonverve, kirabolva találni. A mondott hadsereg tisztjei ezt a tanyai népnek tulajdonították. Néhányszor azonban az 1850-iki őszön, az egész szegedi cs. helyőrség fellármázta­ tok, s mintegy háromszázad gyalogos, ko­ csikon s a szomszéd falvakból sokkal több lovas ment a p u s z t á r a , hol állítólag egész tábor alakult rablókból, k i k ezúttal az ül­ dözött hazafit játszották. Igaz is, hogy volt soraikban néhány bujdosó szegény legény, a k i inkább az osztrák katonáskodástól me­ nekülő s z ö k ö t t h o n v é d n e k , mint bet y á r n a k volt nevezhető; azonban hogy ezek jutottak a rabló b a n d á k b a , azért a felelősség legnagyobb része a véruralom terhére esik. E g y nap heves csatája volt a császári katonaságnak a rablókkal. Ezután megkezdődtek a befogatások és akasztások, megnépesült a ,bitó. A z osz­ trák igazságszolgáltatás satyrát csinált a legmagasb személy nevében, egy időben kötöztetvén a bitóra a magyar haza büsz­ keségeit s a magyar társadalom szennyét, salakját. A rablóktól a becsületes embe­ rekhez is átszármazott a d a l : "Akasztófa szép halál, Boldog, a ki rátalál"

45

46

A legtöbb b e t y á r Kistelek szláv szárma­ zású, de elmagyarosodott népe közül, Sze­ ged pusztáiról, a szomszéd Halas, Félegy­ h á z a h a t á r á b ó l való volt; de igen számosan az ország többi részeiből is.

u

S milyen emberek kezébe adatott az ily otromba kezekkel igazgatott „rendhelyreállitási" kísérletek fővezénylete! ? Egyes kerületekbe nem kevésbé g ő g ö s , mint tu­ datlan magyar, magukat ó-conservativnek nevező gépemberek tolattak, a kik midőn ezen csúfos szerepre vállalkoztak, a becsü­ letes embereket és nőket megvirgácsoltatták, bebörtönözték, felköttetek, mig a nagy gonosztevőket nem érte utói gyarló kezűk. Álljon itt egy példa a purificatió, pacilicatió és civilisatió ama korának jellemzé­ sére. E g y általánosan ismert alföldi kirá­ lyi biztost nem egyszer fejszével kergette saját, általa tönkretett fia. É s e magas állású férfiú közbecsülést követelt m a g á n a k még akkor is, midőn saját leányát kocsisának kellett körmei közül kiszabaditni, mely kocsis aztán börtönre vettetett merény­ letéért. Nem civilizálta: barbarizálta a g y ö n g é b b erkölcsi erejű embereket a Haynau-cultura. Hát az alárendelt közegek? Ezek egy része engedelmes bábokból, más része ebhű rabszolgákból állt. Kicsapott cseh pinczérből lett szolgabíró-segédek versenyez­ tek a konczért mellőztetés vagy kétségbe­ esés miatt dühössé vált magyar beamterekkel. A z elfogott becsületes honvédeket, midőn ezek a hídon átkísértettek, köpdöstek, „Kossuth-kutyáknak" nevezték; mig a betyárok nem egyszer ezen híres becsület­ őrök tanyáján jöttek össze, s nyertek tőlük hol elnézést, hol szabadítást. A becsületes ember élete terhesebb lett, mint az üldözött gonosztevőé. A zsandár kivette tárczánkból pénzünk felét, a rabló a másik felét. A becsületes ember fegyve-

yv

tar

.sk

-sz

M i g a fiatal betyárokat 3 — 4 évig szedte össze a mindenható hatalom, azalatt az or­ szág szine, virága egy nap alatt letaroltatott. A rablók ezalatt a haza üldözött fiai­ ként bujdostak, és sok rövidlátó ember ál­ tal e minőségben fogadtattak. A vén, tapasztalt betyároknak . kik ez­ előtt s ezalatt annyit össze raboltak, hogy Bach zsoldosait megfizethették, sikerült nagy hetykén pipálgatva nézni a kisebb bűnösök felkötését, kiknek egy része csak azért került bitóra, mivel a fegyverülalom ellenére „ k e z ö k b e n f e g y v e r r e l fo­ g a t t a k e l . " A valódi rablók, a megrög­ zött gonosztevők, a kitanultabbak szaba­ don j á r t a k , vagyont s családot alapítottak ; s nem is mindig a javulás eltökélt szándé­ kával, hanem inkább a megunt bujdosás önön megnyugalmázasával.

ed .h

A betyárok egy nemével a büszke öntu­ datnak, és arczukon betyár szemtelenség­ gel léptek a bitó a l á ; az itélő tehetségében megzavart nép részvéte kisérte őket a ha­ lálra, magát a jók társadalmát félrevezette a keserű igazságszolgáltatás zűrbe veszett bölcselete.

Nincs isteni vagy emberi hatalom, amely letörölhetné ezen irtózatos szégyenfoltot a bécsi kormány gazdálkodásáról, a melyre mi még Bem hivatkoznánk, ha most, miután az erény meggyaláztatott s a b ű n vele egyenlővé tétetett, elő nem állna a centra­ lista had, és az őt illető szégyent a mi sze­ münkre nem vetné. Thun minden tanyai iskolájával sem képes helyreütni azon szörnyű durva sérel­ met, a mit a magyar társadalmi rend rová­ sára, Haynau uralma alatt a reactió elkö­ vetett.

eg

A társadalom jobb része sem borzadt többé az osztrák igazságszolgáltatás által kivégeztetett gonosztevők alakjától, mert fájdalom! ez időben a bitó hősök vérével volt felszentelve.

on

Igy teltek a „ m a g y a r - g y á s z " szomorú évei. A rablások, az akasztások még inkább szaporodtak; sőt mondhatni: hogy a va­ lódi rablók csak azután merészkedtek még előbbre tolakodni (?), „ártatlan, bujdosó martyrtársaikért" boszut állandók!

ek

A z erény és bűnhalmaznak leggyalá­ zatosabb összekeverése volt e korszak fő jellemvonása. A gaz rablócsapat 20 — 30-ra menő számban is összesereglett, s kirabolt áldo­ zatát a haza nevében gyilkolta meg. „Halj meg, schwarzgelb k u t y a ! " A gaz azonosította m a g á t a vértanukkal, mert azonosította őket a büntető igazság boszuló keze a bitófa alatt.

47

48 munkás, egyszerű volna, mint a szegedi és vidéki nép nagy része.

Midőn a zsandárok és mindenféle üldö­ zések j a v á b a n virágoztak, midőn legnépe­ sebb volt a bitó, fényes nappal, a város tő­ szomszédságában 7 — 8 rabló ötven-hat­ van vásáros kocsit, rajta száz vagy több embert rakásra hajtott s kifosztott. Bízvást tehették ezt a r a b l ó k , mert jól tudták, hogy a kirabolandóknál nem lehet fegyver.

A Szegeden lakó hetvenezer lélek közül 47 ezer nem tud sem irni, sem olvasni; irni 50 ezer nem tud. A Haynau-Bach-cultura tiz esztendeig uralkodott h a z á n k b a n , s milyen eredmé­ nyeket vívott k i ? A katholikus vallás, és ennek sáfárai a szent királyok óta uralgnak városunkban, s ime az eredmény ? A Thun-féle nevelési buzgalom váro­ sunk határán számos tanyai iskolát állított; — demivolt-e tanodák czélja? a k o r m á n y részéről germanisatió, az egyház részéről bigottismus terjesztése. Ilyen fokú felvilágosodottság közepett a fentirt körülmények folytán nem csoda, ha a demoralisatió mind nagyobb kiterje­ dést vett. S mit tettek eközben a városban csopor­ tosult, magukat értelmiségnek nevező ujon települt idegen elemek? Alkottak maguknak idegen műveltséget, idegen erényeket , körülvonták magukat idegen szokások chinai falával; azt gon­ dolták, hogy mint az amerikai indián, e szilaj síkföldi magyar is creol lesz vagy kivész. S mit folytatnak mai napig a város be­ folyásos férfiai? Alkotnak-e egy pártkü­ lönbség nélküli g y ú p o n t o t a közerkölcsiség, közvagyonosodás, közművelődés ter­ jesztésére? Van-e az ország népességre nézve második városának o l y intézete vagy egyetlen egyesülete, a mely lefelé a köz­ jó terjesztésére törekednék ?

ed

r.s k-s

É s épen ezek a tehetlen bérenczek, kik nem birták vagy nem akarták a társadalom érdekeit megoltalmazni, terjesztették kül­ földi lapokban és könyvekben az általuk teremtett „ a l f ö l d i b e t y á r - é l e t " rémhireit, a melyekben minden magyar ember vád alá helyeztetett, csupán az igazság zsebmetszői vitték el szárazon, holott ők voltak a legfőbb bűnösök.

ze g

A város alatt kezdett rablások beszivá­ rogtak aztán a városba, s végre fényes nappal kurjongva, lövöldözve vonultak á t a rablók a v á r o s o n ; sőt egy, a városban szintén nappal végrehajtott rablás után épen a kir. biztos lakása előtt tették be a rablott kocsiból kiesett kereket.

.hu

rét elvették, mivel odaadta ; a gonosztevőt m e g h a g y t á k , mert azt monda: „Jöjjetek s v e g y é t e k el, ha bírjátok!" Ilyen volt a zsandárvilág közbiztonsága.

on

yv ta

H a volt is a Bach-rendszer szolgái kö­ zött egy-két jólelkű hivatalnok, maga e rend­ szer a kémrendszer által a j ó hivatalnokok jóságát egészen megsemmisité ; s ha talán lettek volna olyanok, a kik kényszerűség­ ből j u t v á n e helyzetbe, e rendszer mellett is szerették volna az emberiség örök igaz­ ságú törvényeit is k ö v e t n i : ezt azért nem tehették, mivel legott nyomukban volt a rendszer szaglásza, melynek figyelme leg­ i n k á b b azok felé irányult, kikben felebaráti szeretetet, emberi érzelmeket sejtettek. E z a rendszer behozta a városokba a kétszinüsködés szellemét, s ha e téren a vá­ rosi magyar nem érte is utói a nyugati né­ peket, de megdöbbentő haladást tett.

ek

Mindezekhez j á r u l t még a nyomasztó közviszonyokkal és megbirhatlan terhek­ kel karöltve járó elszegényedés, a civilisatióval járó urhatnámság, csillogni vágyás, s az ezekből származó munkaszégyen, do­ logkerülés ; a melyre nézve ismét k i kell jelentenünk, hogy általában az ország szám­ talan vidéke örvendhetne, ha népe o l y

A fentebbi keserű igazságok elmondása után előttünk állnak a postarablások, ház­ feltörések, utonállások, erőszakos rablások és a rablógyilkosságok hajmeresztő és nagy­ számú esetei. É s jegyezzük meg jól, hogy e vidék tős­ gyökeres népének e bűnök nagy számában kevés része van, sőt kis a r á n y esik belőlük még a futó betyárokra is. A bűnök nagyját nem ezek k o h o l t á k : városi proletárok a bünszerzők, egészen uj individuumok a magyar alföldön. Azelőtt csikósokból, j u -

50

49

ze g

ed

.hu

ember, úgynevezett uri proletárok értek meg. A merészebb utonállások és pusztai rab­ lások a külső tanyai nép közt bujdosó futó betyárokra esnek ugyan, de ezek koholása szintén a városi proletárokat terheli. Hisz a pusztai betyár nem tud a városi nélkül el lenni. Ezen proletárok között minden inkább feltalálható, mint fajunk b á r m e l y jellege. Ezek az igazi európai rabló-cultus szín­ vonalán állanak, és ha nem oly nagy tudományuak is, mint London, Berlin, Bécs, Paris világvárosok zsebmetszői, r a b l ó i , s ha a népesség arányához képes nincsenek is oly nagy számban : mindemellett elegen vannak arra nézve, hogy bennünket elundoritsanak a politikai rendszerektől és azon társadalmi viszonyoktól, a melyek a dolgooda h a g y t á k érlelődni, a hol jelenleg állnak. H a valamire, bizonynyal jogosan alkal­ mazni lehet a magyarországi rablótörténe­ tekre, hogy: „deleatur intra muros et extra."

r.s k-s

hászokból, kanászokból kerültek k i nálunk a haramiák, az uj fajt Bach és Schmerling rendszere, és a rosz példa és rosz nevelés szülte. A tanyai nép, bármennyire kényte­ len volt is az utonállókkal és naplopókkal megférni, általában örömmel üdvözli a meg­ tisztult leget, s megkönnyebbülést érez, mióta az orgazdák „szem alatt," a haramiák pedig „lakat alatt" vannak. Világos, hogy az a nép nincs erkölcsi alapjában megren­ dítve. Még egyet. E sorok irója sokat ismerni vél a gonosztevőkből s ugy találja, hogy nagy részök faj-, lakhely-, származás- és foglalkozásra nézve egészen különbözők, hogy ha bár Szegednek nagy része van a rablók szülésében, a r á n y l a g más városok­ ból is nagy szám van közöttük, hogy a leg­ jobban kitervezett gyilkosságok nem anynyira a tősgyökeres szegedi betyárokat, mint inkább az egyéb vidékekről valókat terhelik, s hogy a büntető igazság keze alá nem egy álmüvelt, ú r h a t n á m . naplopó

Rhapsódiák az igazságszolgáltatás köréből.

yv ta

Irta: Törs Kálmán.

I. A n é p n e v e l é s m i n t a b ü n ó v s z e r e és g y ó g y s z e r e .

ek

on

Századokon keresztül elhanyagolt or­ szágban, melynek a létezhetésért folytatott küzdelem nem engedte, hogy megerősbödj é k s belterjes fejlődést nyerhessen, hol a külháboruk nemcsak folyton akadályozák a belreform megkezdését, de még a nemzet létfeltételéül szolgáló s m á r fennállt intéz­ ményeket is folyton végveszélylyel fe­ nyegetek, oly országban, mely századok óta csak rövid pillanatokra s csak részben juthatott lélekzetvételhez, i l y országban semmi Bem nehezebb, mint — ha m á r egy­ szer a közszellemnek utja n y í l i k : a bel­ ü g y e k r e fordítani figyelmét — meghatá­ rozni azt, melyik számtalan reform között a legsürgetőbb, a legégetőbb. Nagy ember volna, a ki k i bírná mutatni, Szegedi bünkrónika.

minek a javításához , vagy ha kell: ujjáteremtéséhez kellene szükség szerint leg­ először l á t n u n k : a személy- és vagyon­ biztonság fenntartására szükséges intézmé­ nyekhez-e (rendőrség)? az igazság kellő kiszolgáltatásához-e (codificatio, törvény­ kezés, bírói szervezet stb.) í vagy a meg­ hozott bírói határozatok végrehajtása k ö ­ rül elharapózott visszaélések javításához? hogy ne is említsem a nemzet é r t e l m i , er­ kölcsi, gazdasági stb. érdekeit előmozdító intézkedéseket. Nem tagadhatja senki, hogy minden más reformnak alapja , minden visszaélés­ nek villámhárítója a népnevelés. A k i tanul, az megtanulja a jó és rosz közti különb­ séget is, s felébred benne az erkölcsi ösz­ tön : mindi- az előbbit választani a kettő közül. A k i tanul, az megtanulja az önural­ mat i s , a parancsolást indulatjai felett A 4

51

62

u

d.h

.sk

-sz

Rendkívüli körülmények kellenek ahhoz, hogy iskolázott ember bűnössé legyen. Mert hiszen a legtöbb esetben módjában áll tisztességes uton elégíteni k i szükség­ leteit, miért választaná tehát p l . a lopás, rablás ú t j á t ? Szerezhet m a g á n a k valamit, a mit aztán „ e n y é m n e k " mondhat, s mi­ helyt az „ e n y é m n e k " öntudatára jutott, felébred benne az erkölcsi parancsszó: tisz­ telni a „tiéd"-et. A z i l y embernek aztán nem kell pandúr, mogyorófapálcza, börtön, k ö t é l ; megmarad ő becsületesnek, ha mind­ j á r t minden tömlöczöt templommá, minden porkolábot sekrestyéssé varázsolnak is á t ; mert a tapasztalás megmutatta, hogy nem a büntetéstől való félelem tartja az embereket vissza a bün elkövetésétől, ha­ nem az erkölcsi ösztön, melyből egy-egy szikra minden emberrel veleszületik, s mely nevelés nélkül elalszik, de nevelés által Vesta-lángra gyul.

Mit csináljon ezekkel az ország? Tartsa, mig aprónkint kihalnak, s becsületes nemzedéket nevel helyettük a népiskola? Sír­ nak tekintse a börtönt, a hova az embert elevenen temetik el? Ne gondoljon velük t ö b b é , mintha a börtönbe j u t á s által meg­ szűntek volna emberek lenni? Világos, hogy legjobb volna, ha az or­ szágnak nem lennének gazemberei. De ha már egyszer vannak: velük szemben le­ rázhat-e magáról az állam minden kötele­ zettséget, melylyel minden gyermeke iránt, még ha bűnös is, tartozik? Bizonyára nem! A társadalom bűnösei — a társadalom betegjei, kiknek ápolása kötelessége a társadalomnak. A társada­ lom végrehajtó eszközei a törvényhozás és a törvényszolgáltatás. Törvényhozásnak és törvényszolgálta­ tásnak tehát halaszthatlan feladata: a fog­ ságban tartott rabokat a kor igényeinek megfelelő helyes börtönrendszer által oly helyzetbe tenni, hogy megjavulhassanak. És itt uj tért talál tevékenységének a népnevelés. Be kell azt hoznia börtönökbe mielőbb. Felnőtt embert is lehet „nevel­ n i , " nemcsak gyermeket. Ügyesség és j ó ­ akarat kitalálja annak a módját. Felolva­ sások, társalgás, jó k ö n y v e k és rendithetlen türelem, ezek kellenek hozzá! A munka­ v á g y és munkakedv aztán nyomon követi a szellemi fejlődést. I l y eljárás lehetővé tenné a tévedettnek, hogy helyes útra térjen, a rögzöttnek pedig, hogy javuljon. É s ha i l y eljárás Száz közül csak egyet mentene is meg a társadalomnak, már megérdemelné a fáradságot.

eg e

k i tanul, az megtanul élni i s , mert meg­ szerzi m a g á n a k azon ismereteket, melyek neki a mindennapi kenyeret biztosítják, s tudva, hogy csak akarnia kell s tisztességes élete lehet: felébred benne a munkakedv. A munka pedig — mint a régi latin köz­ mondás tartja — nemesit.

ek on

yv tar

Kérdést sem szenved tehát, hogy a cultusminiszter budgetjének növelése által aránytalanul megfogyatkoznék az igazság­ os belügyminiszter budgetje, mert a felvi­ lágosodás nagy mértékben csökkentené a bűnre hajlandók vagy bűnre kényszerül­ tek számát. Csakhogy a népnevelés nálunk oly mag, melynek sok idő kell, hogy gyümölcstermő fává növekedjék. H a ma léptetjük életbe a gyökeres népnevelési reformot, annak j ó hatását csak akkor fogjuk teljes mértékében élvezhetni, mikor az oktatásban most ré­ szesülendő gyermekek meglett férfiakká v á l t a k , mikor a mai iskolásgyermekek lesznek a — nemzet. A d d i g évek múlnak, s mennyire vagyunk még a népnevelés kellő alkalmazásának még csak kezdeté­ től i s !

E z alatt a bün fekélye folyvást emészti a nemzet testét, a bűnösök teremnek, mint a gomba. A z ország haj tó vadászatokat kénytelen rájuk tartani. E g y részük elesik, másikat felakasztják, s a legtöbb — bör­ tönbe kerül.

II. B o t és b ö r t ö n . Sajátságos egy helyzet a z , midőn egy ország, m é g az esetben is, ha elfogta s kellő vizsgálat után annak rendje és módja sze­ rint igazságosan el is ítéltette a társadalmi rend ellen bűnözőiteket, a szabályszerüleg s az igazságosság kívánalmaihoz képest kimondott ítéletet — nem képes végre­ hajtani. Pedig szegény h a z á n k , — eltekintve a t t ó l , hogy kellőleg szervezett rendészete, mely a bűntetteket megelőzné vagy az elkövetett büntettek okozóit és részeseit

54

53

u

fogháza összesen 3,598 fegyencz számára van berendezve, pedig ugyanazon évben nem kevesebb, mint 4,842 fegyencz volt beléjök zsúfolva. Tehát 1,244-gyel több, mint a mennyi belefért.

Börtöneink tehát valóságos heringhordók. E g y m á s hátán hál ott a rab éjszaka, s egymás öléből ebédel nappal. A zsúfolt együttlét — nem is említve a romlottabb ele­ meknek a m é g javithatókkal való érintke­ zéséből eredő erkölcsi hátrányt — káros az egészségre, a tisztaságra, a k e d é l y r e ; az i l y börtönben való tartózkodás valóságos hóhérkötél, mely lassan fojt, a annyival kínosabb, mert nem egyszerre, de éveken át minden nap. A halálbüntetésnek i l y fog­ ságra enyhítése minden e g y é b , mint eny­ hítés. É n legalább az i l y fogságot minősí­ tett halálbüntetésnek tartom, s ha enyhí­ tésről van szó, az ily börtönbüntetést ítélném halálra enyhíthetőnek , nem pedig megfor­ dítva.

ed .h

gyorsan kézrekeritené, nincs is ; nincs pedig nem az erdős, lápos, ingoványos részeken, melyek annyi búvóhelyet szolgáltatnak a zsiványoknak, hanem még az ország szi­ vében, a fővárosban sem (lásd a Beniczkyesetet, melynek gyilkosait még most sem birják m é g gyanítani sem); h a z á n k , hol még az igazságszolgáltatás is oly rosz lábon áll, hogy g u n y t á r g y u l szolgál a világnak: szegény hazánk abban a szomoru helyzet­ ben van, hogy a nagy ü g y gyei-bajjal el­ fogott, igy-amugy megvizsgált a nagyjából elitélt bűnösön a kimondott ítéletet sem tudja végrehajtatni.

ek

on

yv

tar

.sk

-sz

eg

Miért? Mert nincs, hol végrehajtsa. Mert hiszen minden kapczabetyárt, min­ den csirkefogót, minden bicskatolvajt csak nem lehet rögtön vesztőhelyre itélni! A halálbüntetés m á r csak nagy ritkán fordul elő s remélhető, hogy nem sokára egészen kimegy „a divatból." Melyik büntetésnem marad tehát még hátra ? A pénzbírság és a — fogság. E l nem mulaszthatom e helyütt felhozni, Igen, de a pénzbírság csak ott szabható hogy m i volt legerősebb, egyetlen érve k i , a hol practikus eredménye van, a hol azoknak, a k i k országgyűlésünkön a heves, t. i . a kiszabott bírságot be is lehet hajtani. hosszas viták után még most is függőben Templom egerét hiába ítéljük pénzbirságra ; levő kérdésnek: a testi fenyítéknek, spe­ a kinek semmije nincs, attól ugyan nincs ciálisabban : a botbüntetésnek eltörlése ellen olyan emberfia, a k i egy polturát elvegyen. szólaltak fel. Már pedig a bűnösök legnagyobb száma a Hogyan? hát a botnak, az emberi mél­ mások vagyona ellen törőkből kerül k i ; tóság e hóhérjának, mely az embert a ba­ mások vagyona ellen pedig leginkább azok rommal helyezi egy kathegoriába, sőt annál törnek,a kiknek maguknak vagyonuk nincs. is alább, mert hisz olyan egyletek is van­ Koldusokra hogy legyen tehát alkalmaz­ nak, melyek m é g a barmot is védik a boható a pénzbírság büntetése ? tozás ellen, — a botnak, durva hajdúk, kérgesszivü porkolábok e korlátlan királyi Marad tehát a fogság. E z a büntetés neme az, mely a bűnözői­ jogarának fenntartása mellett még érv is tekre legnagyobb mérvben alkalmaztatik. volna felhozható, a melylyel indokolni le­ Hozzávetőleges számitás szerint nálunk hessen, hogy Magyarország még a X I X . 8,000 fogságra szóló ítélet esik egy halálos század vége felé is ott áll, a honnan a culturállamok m é g a múlt században kibon­ ítéletre. Már most a fogságra szóló itéletet, ha takoztak ? nem akarjuk csupán zsákkal ijesztésnek te­ Igen! pirulva kell elismernünk, hogy kintetni, végre is kell hajtatni. De hogyan? igy állunk. Nálunk még van a mogyoróEltekintve a törvényhatóságok börtönei­ pálcza mellett egy é r v , mely másutt már től, melyek a kaloda eltörlése óta sokszor nem existál. S ez érv az, hogy képtelenek kocsiszínből, fáskamrából, sertésólból stb. vagyunk, teljes lehetetlenség a bűnösöket állanak, ha ugyan a rabokat hely szűke, büntetnünk — máskép. vagy teljes hiánya miatt szabadon nem Mert h á t melyik büntetés az, a mely a eresztik, magának az országnak sincs józan ész, a korszellem, a természet intő elég helye a fegyenczek beszállásolására. szava szerint mindenesetre eltörülendő botA mint az 1867-ik évről szóló hivatalos je­ büntetést pótolni fogja? Újra csak a fogság. lentésből értesülhetünk, az ország öt férfi­ Igen, de hová helyezzük el azokat, a 4*

56

55

ek

on

yv ta

r.s k-s

ze g

ed

.hu

kiket eddig 6—12 suhintással „elintéztünk", den szakavatott észrevételt, s óhajtását femikor a hely azoknak is szük, a kik m á r jezé k i , vajha e közzététel eredményekben ezelőtt ia nem pálczára, de börtönre Ítél­ gazdag eszmecserére nyújtana alkalmat. tettek? Szomorú, hogy az igazságügyminiszter­ E z ellenvetés helyes, az anomália vilá­ nek két egész év alatt e czélok egyikét gos. Csakhogy abból nem az következik, sem sikerült kellő mérvben elérni. Miért? hogy tehát tartsuk fel a botbüntetést, ha­ annak bonczolásába most nem ereszkedünk. nem hogy t e g y ü k a fogságra szóló Ítéle­ A n n y i bizonyos, hogy a közzététel ál­ teket végrehajthatókká — mielőbb. tal nagy szolgálatot tett a közügynek. L e ­ Történik-e e tekintetben valami? nem emelte a takarót a nemzet egy mély, egy tudjuk. A n n y i á l l , hogy a botbüntetés a iszonyú sebéről, s rámutatott, hogy felis­ felsőházi renitentia folytán mindnyájunk merjük egész borzadalmasságában azon fe­ gyalázatára még most sincs eltörülve s fenn kélyt, mely eddig a nemzet legnagyobb fog alkalmasint állani mindaddig, m i g a része előtt eltakarva maradt. méltóságos főrendek nem capacitáltatnak az i r á n t , hogy van már elég börtön. M i pedig ugy tudjuk, hogy a libapásztor-leányI I I . R é g i b b é s ujabb n é z e t e k . ka még annak a czigánynak az anyja, a k i a szükségesnek declarált börtönhöz az első A bűnösök büntetésének k é t czélja van. téglát megvetendi. E g y i k az, hogy a k i megsérté az embert Az igazságügyminiszter ur is beismerte, jogaiban, megsérté a társadalmat, a k i az mindjárt kormányzása kezdetén, e hely­ állam s a társas együttélés törvényeivel zet tarthatatlan voltát. De miután a g y ö ­ nyilt ellenszegülésben á l l : elvegye méltó k e r e s r e f o r m o t nem hitte egyhamar büntetését. A másik, a magasabb és szen­ keresztülvihetőnek, egyelőre a fennálló tebb czél az, hogy az állam midőn büntet, rendszer hiányainak pótlására s a szomorú midőn megszenvedtél i azt, a k i a közbiz­ állapot palliativ szerekkel való enyhítésére tonság és köznyugalom ellen sikra szállt: igérte figyelmét fordítani. egyszersmind javítson. Nem tudjuk, mennyiben felelt meg ez E z korunk és századunk vivmánya ; igéretének, mert ez i r á n y b a n netán tett hosszú századok küzdelmei érlelék meg üdvös működéséről feleslegesnek tartotta ezen elvet. A bűnösnek megbüntetése, de értesíteni a nyilvánosságot. egyszersmind megjavítása irányadó azon H o g y a bajon, a mennyire lehet, segí­ ujabbkori törvényhozásokra nézve, melyek teni komoly szándéka volt, azt mindjárt a börtönügygyei foglalkoztak. K e l l , hogy hivataloskodása kezdetén bebizonyította. az állam necsak büntetni tudjon; kell, Kiküldé ugyanis Csillag László osztály­ hogy megjavítsa a bűnöst, s hogy a z t , a k i tanácsos és Tauffer E m i l tiszt, fogalmazó előbb hadat üzent vala a társadalomnak s urakat az országos fegyházak megvizsgálá- a k i erre nézve veszélyessé vált, mint megsára, s vizsgálatuk eredményének beter­ javultat s mint használható tagot adja viszsza a társadalomnak. jesztésére. A vizsgálat megtörtént, s a két kiküldött R é g e b b e n , századok előtt csak a bün miniszteri hivatalnok jelentése 1868-ban megtorlására volt a suly fektetve. A fŐegy kötetben meg is jelent. elv, mely a büntető eljárást jellemzé, ez A z igazságügyérnek e közzététel által, volt: „szemet szemért! szeget szeggel!" A bűnös megbüntetése régebben az el­ mint előszavában mondja, két czélja volt. Az egyik, hogy a börtönügy iránt mi­ rettentés eszköze volt. Lakolnia kellett el­ nél szélesebb körökben érdeklődést keltsen, követett hibája miatt, hogy mások lássák : hogy a nemzet hozzászokjék ez ügyet is mily szigorúan sujtatik a bűnös és elmen­ ép o l y országos fontosságú kérdésnek te­ jen a kedvök hasonló cselekedetektől. kinteni, mint e g y é b fontos ügyeinket. Vannak, kik ma is védik még ezen elvet. A másik, hogy alkalmat nyújtson a je­ Nevezetesen a halálbüntetés eltörlésének el­ len rendszeren eszközlendő javítások meg­ lenzői szállnak k i sikra mellette. Ők a vitatására. Köszönettel igért fogadni min­ bün megtorlása által akarják megakadá-

57

58

ek

on

yv

tar

.sk

-sz

eg

ed .h

u

lyozni, vagy legalább lehető csekély szám­ törzsei közt ma is még az a szokás, hogy ra reducálni a b ű n ö k e t a törzs legkiválóbb egyéniségein végzik a A haladás, a józan fogalmaknak s a hu­ vérboszut, ha ez maga teljesen ártatlan is. manitásnak térnyerése azonban magaszto­ A vérboszu hazai törvényhozásunkban sabb elvet állított fel a büntetésre nézve: is szerepelt. Ebből fejlett k i a vérdíj, mely nem megtorlás, nem elrettentés legyen, ha­ a megsértett családjának kiengesztelését nem oly eszköz, mely ezekkel egyetemben képviselte. A k i valakit megölt, családjá­ egyesíti, és főczélul tűzi k i a javítást. nak fizette a vérdijat engesztelésül; s ez A politikai és jogi viszonyok fejlődése a intézmény késő századokon át is szerepel legkülönfélébb népeknél, sok tanulságot hazai tőrvény hozásunkban. nyújt a vizsgálónak. Látjuk ebből azt, hogy De a vérboszu kielégitése s a vérdíj ami már korunk szempontjából mint határo­ megállapítása egy, azon kor fogalmainak zottan rosz és káros elitéltetik, az egy idő­ megfelelő eljáráshoz köttetett. Párbaj és ben természetes viszonyokból fejlődött va- istenitéletek kiegészítő részei voltak a bűn­ la k i , s jogosultságát és indokoltságát ta­ ügyi eljárásnak. Ezek segélyével dőlt el, lálta az akkori viszonyokban. hogy bűnös volt-e a vádolt, vagy sem. A z ész és jogfogalom csak lassan győze­ A vallásos felfogásnak megszilárdulása delmeskedhetett az emberi társulás primi­ nagy befolyással volt arra, hogy a vad er­ tív intézményein. kölcsök s a féket vesztett szenvedély kissé A z emberi társasélet legősibb korszaka korlátok közé szoríttassanak. A boszu kielégitése helyett szelídebb már megteremte a következő fogalmakat: Önsegély, önvédelem, boszu és háború. eszközök jöttek divatba; engesztelő áldo­ zatok, töredelmes búcsújárások, tisztulás „Minden élet, még a legsötétebb is—mond­ j a egy jeles jogtudós — önfentartást köve­ és kimosakodás a bűnből. E z kétségkívül tel ; és követeli ezt j o g á n a k hangsúlyozá­ nagy befolyással volt azon vad szokások sával." ö n v é d e l e m és boszuvágy képezé fékezésére, melyeket a népek jogfogalmai az oltalmat a megtámadásokkal szemben. szentesitének; oly jogfogalmak, melyek A megtorlási v á g y az önfentartási ösztön­ ezen jogelvben culmináltak : „vér mossa ből származik; a pusztán érzéki ember fáj­ a vért, halál a halált." „A megsértett fáj­ dalmát akarja megtorolni azon, k i azt rajta dalmát enyhiti a sértő fájdalma." „Édes és o k o z á ; ég a boszuállás v á g y á t ó l ; ma­ kedves a megsebzett szívnek a g y ó g y í t ó gasabb szempontból tekintve a dolgot, a boszu." „A halál fájdalmát csak halál boszuállás a megsértett egyéniségnek és enyhítheti." becsületnek helyreállítása, s azon érzelem­ A gyöngédebb érzelmeknek azon kifejből foly, hogy ez szent és sérthetetlen. É s lése, mely csak lassan következett be, egy ezen tekintetben a boszuállás még a leg­ mély és meggyőződésszerü vallás befolyá­ újabb törvényhozásokban is szerepel; i l y sa alatt még más eszközök által is szelidité értelemben szerepel hazai büntető-eljárá­ a boszuállás eszközeit és eljárását. Szelisunkban. dité az által, hogy úgynevezett menhelyek Az egyes ember gyenge levén az ellene létesíttettek, melyek azon joggal ruháztat­ elkövetett igaztalanságok megtorlására, se­ tak fel, hogy a k i falaik közé menekült, gédek után nézett. A megbántottnak csa­ azt a boszuálló kéz cl nem érhette. Köz­ ládja vagy közelállói egyesültek a megtor­ vetlen jótékony hatása volt ezen menhe­ lásra. E z a vérboszu. A k i valamely lyeknek az, hogy védelmet nyújtottak a család tagját megsérté, az megbüntettetett talán ártatlan, vagy legalább is nem roszugyanazon családnak tagjai á l t a l ; ez volt akaratu üldözöttnek a megsértett első vak az alap, melyen a vérboszu kifejlett. K é ­ dühe ellen. S a menhely szelidité a szo­ sőbb szélesebb alapot vett. A sértés meg- kásokat az által is, hogy mintegy önkénytoroltnak tekintetett, ha a sértő maga nem tes száműzetés helyévé vált az üldözöttnek, lakolt is meg miatta személyesen , hanem ki mindaddig, mig e falak közt tartózko­ hozzátartozó valamelyike. Ez a kölcsönös dott, védve volt. solidaritás átment idővel egész néptörzsek­ re , s egész n é p e k r e ; a beduinok különféle

A megváltási dij, a vérboszu tényleges végrehajtása helyett nem kevésbé szelidi-

60

59

.hu

De az önsegélynek, vérboszunak , men­ helynek, megváltási díjnak, solidaritásnak és párbajnak, valamint az istenitéleteknek, — melyek egyidöben jogosultak valának —vissza kelle vonulniok, vagy megváltoz­ niuk azon mérvben, a mint meggyőződés­ sé kezdett válni az, hogy a büntetés, mint jogi intézmény, csak általánosan elismert észszerű jogelvek alapján állhat meg.

eg

ed

tőleg hatott; továbbá összes családok, tör­ zsek és községek solidaritása, a párbaj és istenítéletek kétes igazságkideritési ereje daczára: mintegy közvéleményt teremtett, mely egész súlyával sujtá a bűnöst, k i a közvélemény ezen előzetes itéletével szem­ ben csak ritkán folyamodott aztán a pár­ baj és istenitéletek igazságkiderítő ere­ jéhez.

M i l y állapotban v e t t ü k á t fegyintézeteinket a provisoriumoktól. Irta - Lukács Béla.

on yv

tar

A börtönök még a X V I I I - d i k század vége felé is Európa valamennyi, még legművel­ tebb államaiban is szomorú, elhanyagolt állapotban valának. Az ujabbkori elv, mely u. bűnös javitásál emelte k i főelv gyanánt, csak lassan érlelődött. S a mint ez az elv fokonként tért nyert, történtek reformok a börtönügy terén. Kezdték elválasztani a vizsgálati fogságot a fenyitési fogságtól. Később az elitélteket kezdték elválasztani egymástól kor, nem, műveltségi állapot s a bűn és büntetés nemei szerint. De még ekkor is a börtönök tunya tétlenség men­ helyei v a l á n a k ; az elitéltek hasznos foglal­ koztatása csak nagykésőn nyert alkalma­ zást a börtönöknél. S a szerint, amint vala­ mely a művelődés és haladás magasabb fokán volt, a szerint, a mint a nemesebb és nagy eszmék iránt több fogékonysággal b í r t , folytonosan több javítás történt a b ö r t ö n ü g y s a büntetési eljárás körül.

Ily nevezetes reformnak nevezhető a bör­ tönök osztályozása. Vannak egyszerű fog­ házak, a melyeknek czélja: rövid ideig biz­ tos helyen tartani azt, a k i még nem mint bűnös vagy fegyencz itéltetett el. Vannak vizsgálati fogházak, melyekben elitéltetés előtt őriztetik a vádlott vagy g y a n ú s , de a melyek még nem bélyegzők, nem becstelenitők. Végül vannak fegyházak, összekap­ csolva különféle más intézményekkel, me­ lyek a szerencsétlen elitélt faj számára szánvák.

ek

De e börtönök közt is száz meg száz különbség létezik. Általában korunkban több állam nevezetes buzgalmat tanusitott a fegyenczek érdekében ; méltó figyel­ met fordítottak e szivrenditő tárgyra, s el­ mélet és gyakorlat vállvetve iparkodott megközelíteni a főczélt: megjavítását azok­ nak, k i k hadat üzentek a rend s a társada­ lom törvényei ellen. Mint külön rendszerek a következők ismeretesek: 1. A z a u b u r n i r e n d s z e r , mely sze­ rint a fegyenczek éjjel elkülönittetnek, nap­ pal közös kényszermunkára vitetnek, de hallgatniuk kell itt is. Divatozik ez a rendszer Auburnban, Amerika t ö b b fegyinté­ zetében, Genf, Lausanne és Sz.-Gallenben stb. 2. A p e n s i l v á n i rendszer, teljes elkü­ lönítéssel, s némasággal éjjel-nappal; di­ vatozik Philadelphiában, A m e r i k á s Anglia több fegyintézetében. 3. A z e l e g y e s r e n d s z e r , közösség­ gel, de bizonyos időszakok szerint, és bizo­ nyos bűnösökre alkalmazott elkülönitéssel. Valamennyi rendszer külön iskolával bír; mindnyájan a legtökéletesebbnek azt hiszik, a mely rendszernek maguk hivei. Általános véleményt azonban egyik felett sem lehet mondani; a hatás és eredmény — mint a j ó s á g ismérve — viszonyok és körülmények szerint változik. Annyit azonban bátran lehet állitani, hogy az e rendszerek szerint épült külföldi fegyintézetekkel hazai börtöneink össze sem hasonlíthatók. És valamint általában bör-

.sk -sz

I.

6 2

6 1

.hu

szagnak tekintették közügyeinket, melyet elhasználni nem tartották bűnnek, s mely­ nek javára valamit tenni nem tartották kö­ telességnek.

ze g

ed

Hazánkban most összesen hét országos fegyintézet van. Ezek közül csak egy, a n a g y - e n y e d i épült eredetilege czélra, a többi erőd, váracs, klastrom vagy más inté­ zet volt, és csak később alakittatott át. E hét országos fegyintézet a következő : Munkács, Szamos-Ujvár, Vácz, L i ­ p ó t v á r , I l l a v a , N a g y - E n y e d és M á r i a - N o s t r a , a két utóbbi kizárólag női fegyintézet. II.

M u n k á c s a hajdan híres sasfészek, Ár­ pád bejövetelének történeti emléke, jelenleg mint fegyintézet, a társadalom által elitélt egyének befogadására van szánva. Vár még ma is, a régi bástyákkal s régi falak­ kal ; s fegyintézetnek is j ó lehetett talán még azon időben, midőn a börtönnek az volt hivatása, hogy a kit bevezetett szerencsét­ len sorsa, az ne lássa soha többé a napot; de czélszerü javító fogház berendezésére tel­ jesen alkalmatlan. 35 hálószoba van ben­ ne, melyek 670 egyént fogadhatnak be. Ezen kívül vannak a dolgozó-szobák.

r.s k-s

toneinkre nézve, ugy büntető-eljárásunk­ ban még igen messze állunk a külföldtől. Azon helyek, melyek az elitélt bűnösök be­ fogadására szánvák, fájdalom! h a z á n k b a n korántsem állnak azon színvonalon, melyet korunk egy börtöntől kivan. Sokat általá­ ban nem mondunk, midőn állítjuk, hogy hazánkban a börtönök egyáltalán nem fe­ lelnek meg hivatásuknak, s az azokban divó „közös rendszer" mellett inkább iskolái, mint javítói a rosznak. Természetes, hogy b ö r t ö n ü g y ü n k ezen elhanyagoltságának főoka azon viszonyok sajátszerűségében rejlik, melyek között ha­ zánk hosszú időn át létezett, s melyeknek átokszerü bilincseiből m é g ma sem birt k i ­ szabadulni. Ritkán foglalkozhatott törvényhozásunk belső reformokkal. Azon sebeknek enyhí­ tése, melyek a nemzet életén rágódtak, bármily kívánatos vala is minden hazati előtt, a kisebb érdekeket mindig alá kellett rendelni a nagyobbaknak. A nemzet poli­ tikai küzdelmei kiszorítottak minden belső reformkérdést. S ha ezek sürgősségüknél fogva néha-néha elővétettek i s , irott ma­ laszt maradt minden, s t e s t t é , vérré nem vált, mert mindig akadt valamely oly gátló körülmény, melynélfogva a törvényhozás leghazafiasabb irányú törekvései jogerőre nem emelkedhettek.

yv ta

Hosszú, nehéz küzdelem után most va­ gyunk azon helyzetben, hogy a sürgősebb bel reformoknak is szentelhessünk kis fi­ gyelmet. A d d i g azzal kell m e g é r n ü n k , a mi van, s a mint azt a húsz év alatt egy­ mást nyomon követett provisoriumoktól átvettük.

ek

on

H o g y mit és miképen vettünk át azon kormányoktól, melyek egyénei minden mu­ lasztásért minket akartak vádolni, az irtó­ zatosan kitűnik azon hivatalos jelentés­ ből, melyet az igazságügyminiszteriumnak mindjárt a magyar k o r m á n y megalakulása után kiküldött tisztviselői: Csillag László és Tauffer E m i l urak, beható vizsgálódásuk eredményeképen a miniszter elé terjesztet­ tek. Terjedelmes munkálatukból alig adunk többet az alábbi sorokban, mint ismerte­ tést, de ez is elég arra. hogy elborzadjon az olvasó börtönügyünk elhanyagoltatásán, S a menthetlen könnyelműség méltó vádját bocsássuk azon férfiak u t á n , kik bitang jó-

A rendszer — a mennyiben rendszernek nevezhető - itt is az, a m i hazánkban min­ denütt a legczélszerütlenebb, a közös rend­ szer. E g y ü t t van itt kisebb és nagyobb bűnös, a kit kétségbeesés vagy emberi szá­ nalmat érdemlő gyengeség vezetett a bűn­ re, s a k i megátalkodottságában hivatásszerüleg üzé a bűnöket. — A kedély és szív kisebb vagy nagyobb romlottságára, a műveltség magasabb vagy csekélyebb fokára nincs itt semmi tekintet. S i g y vá­ l i k további iskolájává a bűnnek az az in­ tézet, melynek javítás volna hivatása, melynek meg kellene akadályozni a továb­ bi sülyedést és romlást; melynek meg kel­ lene ugyan a gonoszságot t ö r n i , de fel­ emelni s felébreszteni egyszersmind a két­ ségbeesett, elsülyedt lelket.

A fegyenczek osztályozásában e fegy­ intézetben nem a romlottság kisebb vagy nagyobb foka határoz, hanem — a vallás.

63

h4

u

ed .h

-sz

Ily k ö r ü l m é n y e k közt van elég ronda­ ság és piszok, több, mint a mennyi elég arra, hogy undort gerjeszszen. A fegyenczek teljesen a bérlő kezébe vannak adva. Ugyanis az állam fizet a bérlőnek minden fegyencz eltartásaért na­ ponkint 28 k r t ; de a bérlő kizsákmányol­ hatja azonfelül a fegyenczek munkáját is, a nélkül, hogy ezeknek a legcsekélyebb haszon engedtetnék véres verejtékük után. A bérlő oly munkára használhatja a fegyenczeket, a minőre akarja. S többi közt az is munka, melyet a fegyintézet! kut mel­ lett kell elvégezniök. E g y 47 ölnyi mély kut van a várban, melyből csigával húz­ nak vizet. A kereket 16 fegyencz tartja folytonos mozgásban, felváltva napestig taposván egész erővel a kerék belső kerü­ letében levő lépcsőket. A m u n k á n a k ezt a nemét civilisatoraink több helyen (például Péterváradon is) alkalmazták. Ezt neve­ zik a bűnös megjavításának.

frtnyi nem használt építési készlet fekszik és rothad ma is a raktárakban. 38 külön terem van, melyekben 1028 egyén férhet el, t. i . egymás hátán. K ü n n elég rend és tisztaság uralkodik, de benn a szobákban annál több a piszok és rondaság; árnyékszék egyetlen egy sincs az egész épületben; a helyett cseb­ rekben végzik a lakó-szobában a fegyenczek természeti szükségüket; képzelhetni aztán ennek ártalmas és kellemetlen befolyását a levegőre! Templom nincs, valamint fürdőszobák sincsenek. Pedig az utóbbi kölönösen élet­ feltétel oly intézetben, hol annyi ember egybe van szuszakolva; például 1866-ban 931 fegyencz volt az intézetben. A z ellátás a fegyenczek munkájával együtt itt is bérbe van adva. De e tekin­ tetben a szamos-ujvári foglyok m é g roszabbul állnak, mint hazánk más fegyinté­ zeteiben.

eg

Elég nevetséges , s elég képtelen intézke­ dés : de t é n y . Ezenkívül még elválasztat­ nak a többiektől a czigányok (számszerint 50 — 60), mivel állitólag „más emberekkel nem tud megférni ez a faj." 80—90 egyént szuszakolnak egy háló­ szobába. A termek hosszában a falak mel­ lett deszkaágy (prics) vonul végig, ezen fekszik minden fegyencznek a szalmazsák­ ja, de oly közel egymáshoz,, hogy a fe­ gyenczek testileg is érintkeznek. Szelelő nincs, az üritő-csebrek benn vannak a szo­ bában : képzelhetni, hogy minő mulat­ ság lehet csak belépni is egy szobába, melyben éjjelenként 60—-80 ember alszik. A rabokra rácsukják az ajtót, s aztán lás­ sák, mit csinálnak benn annyian.

on

yv

tar

.sk

A józanul gondolkozó ész felismerte ugyanis, hogy az intézetben a fegyencz életének nem szabad henyélésből állni. Dolgoznia kell, marosak azért is, hogy szó­ rakozzék, hogy kedélye el legyen foglalva, hogy rendes foglalatossághoz szokjék. S ennek igen sok jó oldala van. A z egyik fegyencz nem felejti el mesterségét, ha­ nem folyton halad és tanul. A másik, k i talán semmi mesterséggel nem bir, s k i , ha majd ideje leteltével szabad lábra bo­ csáttatik, a világban becsülettel nem bírna megállni , megtanul oly mesterséget, melylyel utóbb mint becsületes ember is fenntarthatja magát. S kell továbbá, hogy a fegyencz, munkájának mérsékelt díjazása által, munkakedvre ösztönöztessék. A di­ jat, mit munkája után huz, hadd fordítsa a maga állapotának csekély javítására ; de szükséges főleg az, hogy szerzeménye tőkésittessék, hogy midőn kibocsáttatik a fegyintézetből, az első napokban vagy he­ tekben legalább fenntarthatja magát, a nél­ kül, hogy ismét rabolni vagy lopni volna kénytelen.

III.

ek

S z a m o s - U j v á r r szintoly czélszerütlenül épült fegyintézettel bir. A z egész intézet 3600 ölnyi területet foglal el. Sánczárkai­ ban, a hajdan bevezetett Szamos vize he­ l y é n , most kert van. II. Rákóczy G y ö r g y és Martinuzzi ú g y n e v e z e t t váraihoz hozzá­ járult az ujabb épités, mely noha a lehető legczélszerütlenebb, s daczára, hogy a fe­ gyenczek verejtékével fedeztetett, 451,500 frtba került. Jellemző adat az állami építések körüligazdálkodáshoz,hogy mintegy 26,000

Erre a szamos-ujvári fegyintézetben m é g kevesebb gond van fordítva, mint más he­ lyen. A fegyenczeknek dolgozni kell, vé­ gezniük terhes munkákat, de majd mi dijt sem húznak érte, s legkevésbé sincs gon­ doskodva róluk olyformán, hogy ha mint

65

6G

ed

.hu

délyben — végkép kivesztek. Ezen épüle­ teknek fegyházzá átalakítása a Bach-uralom alatt 1855-ben, kezdetett meg és 1858ban lön bevégezve; került pedig 920,000 írtba, a mi, az akkori gazdálkodást (melyet híressé tett a n y a k á t metszett Bruck minisz­ ter) véve tekintetbe, m é g nem ís sok. E fegyintézetben is reá találunk arra a calamitásra, mit a többieknél kénytelenek valánk kiemelni: a tisztátlanság- és ronda­ ságra, és arra, hogy az ürítő helyekre, me­ lyek a levegő megrontásának első okai itt sem voltak figyelemmel, daczára, hogy

on

yv ta

r.s k-s

ze g

„megjavultak" ismét kilépnek a világba, ne kénytelenittessenek ismét lopni és rabolni. E g y i k szép tulajdona e fegyintézetnek az is, hogy nincs ivóvize. A szükséges viz a Szamos folyóból merittetik, mely m é g ide ér, magába veszi a város minden k i ­ folyását; ezenkívül közel oda, a hol merí­ tenek, fekszik a város vágóhídja, szemben pedig egy szemétdomb. Csak csekély eső­ zés alkalmával valóságos sárié ez az ivó-viz. Osztályozva a bűnösség s romlottság fo­ ka szerint itt nincsenek a bűnösök.

IV.

ek

Illava Trencsénmegyében fekszik, mér­ sékelt magaslaton a V á g folyó mellett. Igen regényes, imposans látványt nyújt a tájra. E helyre szállítják Magyarország legsúlyosabb büntetésre ítélt fegyenczeit. E g y része kastély vott hajdanában, más része a trinitariusok zárdája, kik hajdan e helyen folytatták kegyeletes m u n k á j u k a t ; de ma m á r — daczára, hogy hazánkban t ö b b helyen volt telepük, nevezetesen E r Szegedi bünkrónika.

majdnem egy millió frtot pazarolt az ak­ kori absolut k o r m á n y e fegyintézetre. A fegyintézet el van látva fürdőkkel is, melyekkel gőzgép áll kapcsolatban ; azon­ ban a fürdőintézet — az ősi szokás szerint, mely a német rendszertől vétetett át, nem használtatik ; ha őszszel megy be a fegyencz, daczára, hogy ott a kész fürdő, megfürösztése a jövő n y á r r a marad. E k k o r a für­ désre egy, az udvaron levő nagy vizmedencze szolgál, mely a Vágból kapja a vizet, s oda adja vissza. De ez a czélszerüség, 5

68

67

.hu

raktárfelügyelő 1, szekérkenőcs-skatulyaszegezö 19, a fát furó s gyaluló fürész ke­ rekeit hajtotta 50, lakatos 3. gyufadoboz­ ragasztó 41, mosó 12, szakács és pék 13, házimunkás 18, küldöncz 6, vegyes mun­ kás 7. Elfoglalva tehát el volt valamennyi, s egészben véve szép képet is nyújthat ez a g y á r ; de ha a fegyintézetek czélját te­ kintjük, ugy sok kifogás férhet e rendszer­ hez is. A fegyenczek ugyanis nagyrészt oly m u n k á r a használtatnak, oly mesterségre tanittatnak, melynek később nem veszik semmi hasznát, ha ismét kijönnek az életbe. A g y á r i m u n k á n a k tényezője a munka aprólékus felosztása, s bizony az, a k i tiz éven át most sem tett egyebet, mint szekérkenőcsös skatulyákat szegezett , az, ha s z a b a d l á b r a állíttatik, alig lesz hasznos tagja a társadalomnak, de meg azzal a mes­ terséggel csupán alig fogja megszerezni mindennapi kenyerét a világban.

.sk -sz eg ed

melylyel a többi fegyintézetek alig dicsekedhetnek, nem alkalmaztatik kellőleg a fegyenezek tisztasága és egészsége érdekében. A z intézettel czélszerüen berendezett kó­ roda áll kapcsolatban. Á g y a k vannak itt, mig a börtönökben csak prics van; tiszta á g y n e m ű , éjjeli szekrény s egy közös asz­ t a l , ez a különbség börtön és kóroda k ö z ö t t ; és helyesen, mert ha a sír kiengesz­ tel ellenséget és barátot, ha a kripta szélén állva, az iránt, a k i m á r kiszenvedett, csak szánalmat érezünk, ugy a beteg irányá­ ban, k i elérte már az első fokot a sír felé, mindenkinek, a kiben a humanitás érzése él, csak kiméletet szabad táplálnia, m é g akkor is, ha az a szomorú kötelessége, hogy büntessen.

ek on

yv tar

A k ó r o d a mellett külön konyha is van, hol a betegek, kik rendcsen nagyszámunk, e n y h é b b élelemben részesíttetnek. Mikor a magyar felelős k o r m á n y ez in­ tézetet átvette, az a lehetőleg hanyagon kezel­ tetett. A z orvosnak hetenkint csak egyszer volt szabad b e j á r n i ; az igazgató a fegyen-Meg kell jegyeznünk, hogy e rendsze­ czekre semmi gondot nem fordított; azok ren, mely i l y tökélyben m é g hazánk egy osztályozva nem voltak; a bérlő munka­ fegyintézetében sincs alkalmazva, már erejüket tetszése szerint zsákmányolhatta 1867 óta is sok lényeges javítás történt, k i , s ellenőrzés nem volt; amennyit a bér­ és hogy uj, lelkiismeretes igazgató alatt e lő bevallott, annyit fizetett; az őrük pedig fegyintézet a legalkalmasabb arra, hogy lehetőleg romlottak valának, a mennyiben mintájává váljék a többinek. mindenre meg lehetett őket vesztegetni. Elmondtuk, hogy e fegyintézet a legsú­ H o g y a vallási oktatás és lelki nevelés lyosabb büntetésekre ítélt fegyenczek szá­ milyen volt ez intézetben, tanúsítja az, hogy mára való. Befogadhat összesen 634 feitt egy egész uj vallásfelekezet fejlődhe­ gyenczet. Ide csak azok hozatnak, k i k 10 tett, hasonló a nazarenusokhoz. „ U j h i t ü - évi fogságnál súlyosabb büntetésre itéltetek-nek nevezték magukat. Mikor a ma­ tek. Főleg azok küldettek ide, k i k bankjegyar kormány átvevé a fegyintézetet, még gyek s más értékpapírok hamisítása miatt öt ujhitü volt benne; az ő hitük az volt, ítéltettek el. hogy semmit sem kell hinni; minden bo­ Ezek aztán e g y ü t t vannak a legmegröglondság, a k á r katholikus, akár protestáns, zöttebb gonosztevőkkel; e g y ü t t a gyilko­ a k á r ó-hitü pap mondja. sokkal, utonállókkal. Iskola is van a fegyintézetben, de az ok­ E z volt az absolutismus alatt a s z o k á s ; tatás teljesen hiányzik. K ö n y v t á r is van, ez az eljárás szentesittetett. Pedig sok ne­ de túlnyomó része imádságos könyv, kate- vezetes kára van a társadalomra nézve. Köz­ chismus és kalendáriom. tudomású ugyanis, hogy azok, kik közérE fegyintézetben a bérlő egész gyárt ál­ tékü jegyek hamisitására adják fejüket, lított. V a n sürgés-forgás, zaj és munka, s nem tartoznak épen a műveletlen alsóbb van a fegyenczekben munkakedv is. 1867- néprétegek közé. Talán nyomor, szegényben összesen 488 fegyencz közül 405 volt ség és más, i l y erkölcsileg mentő indokok itt foglalkoztatva, még pedig a czipögyár- kényszeritik őket i l y bűnre. A büntetés ban 153, házi-czipész 9, szabó 10, gyufa­ súlya, mely őket e miatt éri, mindenesetre gyaluló 14, esztergályos 4, asztalos 18, igazságos; de leiköket, kedélyüket és szifestő és fénymázoló 7, szalmaszékfonó 20, vöket nem kell ugyanazon mérték szerint

70

69

.hu

A z elemi oktatásra most kiváló gond fórdittatik e fegyintézetben. A fegyházi iskola egy földszinti épületből á l l , mely 345 egyént képes befogadni; az oktatás két osztályban foly. A fegyenczek különféle m u n k á k r a alkal­ maztatnak ; e fegyintézetben négy kézipar űzetik: katonai ruhák varrása, szövés, kö­ télverés és asztalosság. H o g y e mellett a fegyenczek egyéni képességei nincsenek kimerítve, világos, s alkalmaztatnak hiva­ t á s u k r a való tekintet nélkül. E z a fegyintézet évenkint 120,000 írt­ jába kerül az á l l a m n a k ; egy fegyencz évi eltartására körülbelül 150 frt esik.

r.s k-s

Lipótvár 1665-ben építtetett I. Lipót király á l t a l ; katonai erősség volt 1856-ig, s ekkor fenyítő czélokra átadatott a polgári hatóságnak. E z a börtön is a absolut uralom mun­ kája, attól örökültük mi. A bécsi k o r m á n y terve szerint készült 1000 fegyencz szá­ m á r a , kik 38 háló-, és 17 munka-teremben vannak felosztva. Várformáját megtartá ma is. Igazgatói lak, a fegyintézet! hivatal helyiségei, elég tágas templom, lelkészi lak, őrségi kaszár­ nya, hivatalnokok s a bérlő lakása mind egy csoportban van; ezen belül van a tulajdonképeni börtön, kóroda, konyha, rak­ t á r a k s az iskola épülete. A z intézet bir fürdőszobákkal is. n y á r o n át pedig a V á g folyóhoz vitetnek osztályonkint a fegyenczek.

ed

V.

ellenszegülésre is került a dolog a fegyen­ czek közt, a szomszéd béliek izgatásai és makacskodásai folytán. A lelkésznek a fegyenczekkel való érint­ kezésben meg van hagyva a maga illeté­ kes k ö r e ; s egy értelmes, h u m á n u s ember­ ben e nagy, bar földi jutalmakkal nem ke­ csegtető hivatás valóban csodákat mivelhet. A fegyenczek számára mindennap mise mondatik, felváltva a vallásfelekezetek sze­ rint; az isten igéje vasárnapon kint megniagyaráztatik nekik; gyónásra nem k é n y ­ szeríttetnek, ez az illető fegyencz s papja buzgalmára van bizva. A protestáns hitfelekezetüek és izraeliták szintén részesittet' nek hitoktatásban.

ze g

megítélnünk, melylyel a közönségei fe­ gyenczekét, k i k bűneik ismétlése, vagy jól, előre átgondolt s megátalkodottsággal vég­ hez vitt — tehát erkölcsileg sem menthető —bűneik miatt jutottak Illavára, tíznél több évre. A mióta a felelős k o r m á n y vevé át a bürtönügyet, e tekintetben is történt némi javítás.

on

yv ta

A fegyenczek osztályozásáról itt sem le­ het szó; legfölebb kor, ritkán műveltségi különbség szerint helyeztetnek el a közös szobákban, melyeknek némelyikébe néha 38 fegyenczet is beszuszakoltak. E g y ü t t vannak itt, k i k 1—10 évi szabadságvesz­ téssel büntettettek. A romlottság különbö­ zősége ezek közt még nagyobb, mint azok közt, k i k súlyosabb büntetésre ítéltettek ; nem lehet tehát közönyös kérdés a társa­ dalomra nézve, hogy vájjon javulást vagy teljes elromlást eredményez ezeket illető­ leg valamely fegyintézet.

ek

1867-ben még számos fegyencz volt ez intézetben, kik Ausztria szomszédos tarto­ mányaiból szállíttattak ide. Ezeknek rom­ lottsága jóval nagyobb a magyarországiaké­ n á l ; legnagyobb része állandó lakói a fegy­ intézeteknek , 8—15-szörös visszaeső. S tekintve a közös rendszert, mely e fegyin­ tézetben is divik, a fegyenczek közt a fő­ szerepet ezen ausztriai tartománybeliek vitték, annyira, hogy 1867-ben tettleges

VI.

Vácz az ország központjához legkö­ zelebb eső fegyintézet. Vácz városának északi részén fekszik a Duna balpartján, s a gőzhajón utazónak már messziről feltű­ nik a colossális épület, elzárkózó falaival, mely nagyban emeli e dunai vidék szép­ ségét. Mint fegyintézeteink legtöbbje, ez sem volt kezdettől fogva fegyintézetnek szánva. Mária Terézia királynő kezdé építtetni, ere­ detileg nemes ifjak növeldéjének. Csak az 50-es években alakíttatott át fegyintézetté. Külsejére nézve elég csinos épület, de a magyar k o r m á n y megalakulásakor igen el­ hanyagolt állapotban volt. Minden könyv­ vezetés, minden ellenőrzés hiányzott, ugy, hogy még a szükséges statistikai tabellá­ kat sem lehetett összeállítani. Fekvésénél fogva a váczi fegyintézet

72

71

ezen intézet körül. Az előbbi hanyag igaz­ gató elmozdittatván, rendszerető s pontos, hivatásának színvonalán álló igazgató al­ kalmaztatott oda, a k i helyes felfogással hajtá végre azon reformokat, melyek fegy­ intézeti állapotunkon némi időleges, sürgős javítást czéloztak addig is. mig az egész, a börtön- s büntetőügy egész reformja mun­ kába vétethetnék.

1867-ben aznapon, midőn a magyar k o r m á n y által kiküldött börtönvizsgáló bi­ zottság Váczon megfordult, 561 fegyencz volt benne, 56 hálóteremben elhelyezve, bűneik, k e d é l y ü k , szivük romlottsága s mű­ veltségi állapotukra való tekintet nélkül. De az évenkint itt elhelyezett fegyen­ czek összes számára nézve a fentebb idé­ zett szám nem lehet irányadó, mert rende­ sen a kisebb bűnösök, tehát enyhébb Íté­ letekben részesült fegyenczek szállíttatnak Váczra, kiknek száma folyton váltakozó, szaporodik és fogy, a szerint, a mint ujabb meg ujabb rajok küldetnek be és bocsát­ tatnak k i . A tisztaságra és humánus ellá­ tásra akkor nem volt valami különös gond forditva. Természetes, hogy ennek aztán nagyszámú betegség volt az okozatja; anynyira, hogy például 1866-ban 1042 egyén­ re 1208; 1867-ben pedig 8 7 0 e g y é n r e 859 betegség esett

VII.

ed .h

u

szintén igen alkalmas arra, hogy a magyar birodalom mintabörtönévé alakittassék át. Közel fekszik a fővároshoz (vasuton3/4óra), s igy a fegyintézeti élet azon á g a volmi benne l e g i n k á b b fejleszthető, mely talán többi fegyintézeteink egyikében sem : a hasznos és jól fizető m u n k a é s i p a r . A szükségesekkel eléggé el van látva a váczi fegyintézet. Iskola, vallási oktatás s elemi nevelésről igen k ö n n y e n tehet ben­ ne gondoskodni, mivel oly városban fek­ szik, mely mindebben hiányt nem szenved, s mindezekhez k ö n n y e b b e n és olcsóbban juthat, mint többi fegyintézeteink, melyek egvrészt elzárkózott, magános helyeken fekszenek, elhagyott, a közlekedéstől, for­ galomtól s a kultúrai élettől távol eső he­ lyeken.

-sz

eg

Meg kell említenünk, bár korántsem tar­ tozik e rovat alá, hogy Váczon van a saj­ tóvétségek miatt elitéltek fogháza is. Szem­ ben fekszik, de egészen külön választva a tulajdonképeni fegyintézettől, tiszta és csi­ nos, mint a mely nem bűnösöknek, hanem meggyőződésből s bátran, nyilt sisakkal harczolóknak van szánva.

yv

tar

.sk

A m á r i a - n o s t r a i női fegyintézet Hont­ megyében fekszik, hasonló nevü faluban, egy óra járásnyira a vasúti vonaltól, szép kis völgy közepén emelkedő dombon. Hajdan ez sem volt fegyintézet. A pá­ losok kolostora volt, azon egyedüli szer­ zeté, mely kizárólag magyar jellegű, s me­ lyet II. József császár a többi szerzetekkel együtt eltörölt s kitiltott a monarchiából, a nélkül, hogy ez a magyar szerzet ismét feltámadt volna, mint feltámadt II. József császár halála után a többi. Elvétetvén a pálosoktól, a vallási alap tulajdonát képezé; ettől bérelte k i a kor­ m á n y fenyítő czélokra, s e szerződés 1897-ig bir érvény nyel. Átalakíttatván, jelenleg 28 hálóteremben 600 fegyencznőt fogad­ hat be. 1868-ban csak 160 fegyencznő volt benne. E fegyintézetet egy női szerzet, a gráczí sz. Pálról nevezett keresztény szeretet leá­ nyai vezetik. E g y évi felmondás van mind­ két részről megállapítva a szerződési ok­ m á n y b a n , mely 1858-ban köttetett a po­ zsonyi helytartósági osztály s e szerzet igazgatója között. E szerzet elég szépen, rendben s elég humanitással vezeti a fegyintézetet. A há­ lótermek jól vannak berendezve, a tiszta­ ságra gond van forditva. A gyermekes nők számára külön szobák vannak berendezve ; de a romlottság fokára az elhelyezésben itt sincs kellő tekintet; pedig ha valahol, ugy

ek

on

E betegségi esetek közül 1866-ban 157, 1867-ben 59 halállal végződött, a mi — te­ kintve a fegyenczek számát — óriásilag aránytalan viszony. Bérleti rendszer levén behozva itt is, az ellenőrzés nélküli gazdálkodás minden bűnei mutatkoztak. A z illető fegyenczek czélszerü munkafelosztására szintén nem volt semmi figyelem fordítva; arra sem, hogy o l y mesterségre taníttassanak, mely­ ből aztán tisztességesen megélhessenek; hanem a bérlő egyéni haszna és zsákmányló szelleme szerint alkalmaztattak. 1867 óta több nevezetes reform történt

73

74

ze g

ed

.hu

A fegyintézet a város északkeleti részén fekszik, tágas földszinti épület, tágas kör­ fal által övedzett udvarral. Tisztán fenyitő czélokra készült az 50-es évek k o r m á n y a alatt; épittetése 1858-ban fejeztetett be. Egyedüli fegyintézet a magyar hazában, mely alapjaiban már e czélra volt szánva. 210 fegyencznő számára készült. 6 háló­ teremmel, melyeknek azonban az a hiánya, hogy nem birnak kellő szelel ők észlettel, pedig ez igen szükséges oly szobában, mely 50 egyénnek van szánva. Minden szobában egy felügyelőnő van. A fegyintézeti ko­ ródában elfér még husz á g y . 1866-ban a fegyencznők összes száma 118-at tett; a bűnök legnagyobb része a tolvajságra esik, s ezek elkövetői ismét tulnyomólag czigánynők. Ezenkívül a k i válólag női bűnök : gyermekölés, mag­ zatelhajtás , gyermekkitevés birnak leg­ nagyobb számú áldozatokkal.

on

yv ta

r.s k-s

mindenesetre a nőnél kell különbséget ten­ n ü n k bűne indokai k ö z ö t t , szemlét kell tartanunk szive romlottsága felett, s a gyermekgyilkos és közönséges tolvajnőt nem szabad ugyanazon mérleg szerint meg­ ítélnünk. A munkaszobák külön vannak. Minden szobában két „néne" tart felügyeletet, kik egyszersmind oktatást adnak a m u n k á b a n . Ritkán fordul elő ennélfogva munka- és rendzavarás. A z ebédet ugyanitt kapják a fegyencznők, s az ebéd elköltése alatt épü­ lésre egyoldalú vallásos felolvasások tar­ tatnak. 1867-ben Összesen 291 nő volt e fegyin­ tézetben, kiknek kora a következő sorozatba esik: 16—20 éves 33, 2 1 — 2 5 é v e s 96, 26 —40 éves 119, 41—50 éves 27, 51—60 éves 12, 60 éven felül 4. 291 fegyencznő közül 42 volt visszaeső, s ez igen nagy a r á n y ; dönthetlenül bizo­ nyltja annak igazságát, bogy a nő ha egy­ szer sülyedni kezd, sülyed menthetlenül, mert nem bir annyi erkölcsi erővel, mint a férfi, s mert bűne is, mint nőé, társadalmi fogalmaink szerint nagyobb. A z elemi oktatás tekintetében azonban méltán kifogás férhet a mária-nostrai nénék eljárásához; többet vesződnek ugyanis fantastikus s a képzeletet elbóditó mystikus dol­ gokkal, mint az oktatás valódi elemeivel, irás-, olvasással, szófüzéssel stb. Bilincset nem viselnek itt a fegyenczek. A fegyelmi büntetések végrehajtására 8 m a g á n k a m r a van a fegyintézetben, elég sötétek, s nem fűthetők. A külső őrizetet négy, a nénék zsoldjá­ ban álló férfi viszi. A fegyencznők az inté­ zetbe hozott gyermekekért fejenkint napjá­ ra 14 krt fizetnek. VIII.

ek

A n a g y - e n y e d i fegyintézet. Nagy-Enyed egyike E r d é l y legrégibb városainak, s Alsó-Fehérmegyének központ­ ja. A z 1848-iki oláh pusztítás nyomait viseli még, de azért épül s emelkedik folyton s a közlekedési nehézségeken is segíteni fog a keleti vasut, mely érinteni fogja, Összeköt­ vén a többi erdélyi és magyarországi vas­ úti vonalakkal.

A vallási buzgóságról gondoskodva van az intézetben; három kápolna van benne, a róm. kath., ágostai és helvét, s a gör. egyesült és nem egyesült, görög vallásúak számára. A kóroda nem rendelkezik azzal a ké­ nyelemmel, melylyel a többi fegyintézetek betegápoldái a humanitás szempontjából ellátvák. Szintúgy hiányosnak mondható a konyha berendezése. Fürdőszoba vagy kádak teljesen h i á n y o z n a k ; s nyáron m é g lehet ezen segíteni, mert közel egy tiszta vizű patak, de télen át lehetetlen a nőkre nézve különösen egészségi szempontokból kivánatos fürdés.

A fegyelmi büntetések végrehajtására rendelkezik e fegyintézet fegykamrával is, mely azonban 1868-ig a hivatalnokok által használtatott — fészernek. A fegyencznők elkülönítése csak a czi­ g á n y n ő k elkülönítésére szorítkozik, kik itt elég nagy számmal vannak, s kiknek leg­ nagyobb részét Erdély szolgáltatja a maga kóborló czigányrajával. Az intézetben a felügyelet, a fegyencznőkkel való közvetlen érintkezés s a munkábani oktatás ez ideig csak férfiakra volt bizva. E z anomálián, melyre talán Európa egy fegyintézetében sem találunk, már se­ gítve van.

76

Szegedi büntárgyalások s itéletek. I . A basahidi r a b l ó g y i l k o s s á g .

.hu

75

ed

(BogárFerenczés Karsai László rablógyilkosok. — Özv. Kársai Lászlóné és Kársai Pál orgazdák ós bünrejtegetők. — Itélőszék : Pestmegye törvényszéke mint igazságügyminiszteri rendelettel kiküldött bíróság. Tagjai : Szilassy István alis­ pán elnök ; Gánóczy FIóris, Karlovszky Gusztáv, Somogyi Ferencz, Szily Barnabás ülnökök; Illés Károly tiszti alügyész közvádló; Hindy Kálmán aljegyző tollvivő. — A per fölvétetett Szegeden 1869. decz. 22-én.)

ek

on

yv ta

r.s k-s

ze g

Mélyen elszomorító jelenteket tárt fel a szegedi rel együtt, a vasut-épitésnél. A munkát azonban megunták, felkerekedtek, és egy harmadik társuk­ tragédia ez első felvonása. A két föbünös mindenike csak 17 éves. Az egyik kal együtt világgá indultak. Már előbb is el­ ily korban már megátalkodott gonosztevő, ki hi­ szöktek, de akkor visszavitték őket. Útközben egy degvérrel gyilkol, a bün súlyát bánat nélkül vise­ darabig kéregettek; aztán társuk szűrét ellopták, li, szégyen nélkül vall, s a halálos ítéletet megil­ 3 frtért eladták s az útitárstól elszöktek, a szürletődés nélkül hallgatja; nem hiába viseli azt a káron kivül nyakában hagyván ennek még 3 frt Bogár nevet, mely már máskor is volt halálos bo­ 50 kr. korcsmai adósságot. nok bevezetése a büntető igazságszolgáltatás Nagy-Becskereken tul találkoztak a csárdában előtt. az öreg szerb Bartulovval, ki jobb fuvar hiányában A másik fő bűnösnek családja is a sorompó előtt 40—40 krajczárért s egy iteze borért beleegyezett, áll; édes anyja, azelőtt már büntetett csavargó, hogy kettöjöket Basahidjáig elviszi. Útközben a rablott pénz egyrészét tudva elköltötte, s vele összebeszélt a két suhancz, hogy az öreg fuvarost együtt fia, a bűnösnek testvérbátyja , rejtegette megölik, pénzét elveszik, s a lovakat kifogják, a bűnösöket s a rablott holmit. Maga a fattyú kész hogy útjukat azontúl lóháton folytathassák. gazember, ki nemcsak tétova nélkül taszítja ál­ Ez elhatározással érkeztek Basahidjára, hol dozatát a halálba, de maga is tervez gyilkosságot, 60—60 krért és egy meszely borért újonnan meg­ s ezt nagy óvatosan ily szavakkal adja társának egyeztek a kocsissal, hogy őket Nagy-Kikindáig tudtára : „Ha te abban a szándékban volnál, mint vigye. Elindulás előtt a két fattyú két iteze bort én, akkor nem mennénk gyalog haza.'' fizetett, s egyet a kocsis, egyet pedig ők azzal Végre az áldozat egy szegény, öreg cseléd, ki­ együtt megittak. „Fizessünk az öregnek egy itcze nek azért kellett meghalni, hogy gazdája lovain bort, — monda Bogár, — hadd igyék még utol­ a rablók, neány forint zsákmány nyal elmenekül­ jára." Ittak azonfelül pálinkát is, és útra is vit­ tek magukkal, és azt a kocsissal együtt megit­ hessenek. ták. A vinczehidi csárdában újra két itcze bort it­ tak meg közösen, útközben pedig ismét egy me­ Fischer, nagy-kikindai csapláros kocsisa, a 60 szely pálinkát. Képzelhetni, hogy ennyi ital mind a háromnak éves Bartulov János, 1869. decz. l-jén egy asszony­ ságot szállított Nagy-Becskerekre, hol azt letévén, fejébe szállt, az öreget elgyengitette, a fiatalokat visszafordult. Útközben egy útszéli fogadónál pedig vakmerőkké tette. megeteti a lovakat, maga azalatt egy ital borra Mire Nagy-Kikinda közelébe értek, beesteledett, betér a korcsmába. Ott megismerkedik két gyalog s a haramiák elérkezettnek látták az időt tervük suhanczczal s felvállalja, hogy gazdája kocsiján kivitelére. Előleges megegyezésükhöz képest Kár­ továbbszállitja őket. sai a kocsis mellé ült, Bogár pedig a kocsi belse­ E két suhancz egyike Bogár Ferencz (igazab­ jében maradt, s igy elhelyezkedve, Kársai a ko­ ban Berkes), barna arczu, fekete hajú, sötét képű csist egyszerre a kocsiban hanyatt taszította, mely erős ficzkó, ki tanult ugyan betűt, ugy, hogy nevét pillanatban a hátul ülő Bogár, társa segítségével elég csinosan tudta a jegyzőkönyvben aláirni, de öt lefogván, a kocsis csizmászárában levő kést ki­ nem tamilt tisztességet, csavargással töltötte ide­ rántotta, de miután a kocsis a gyeplőt a hátra ta­ jét, és apró lopásokért több ízben büntetve volt. szítás alkalmával elbocsátotta s a lovak a kocsi­ Társa a fehér arczu, szőke hajú, alattomos Kar­ val az árokba zökkentek, ezen zökkenés folytán a sai László, hasonlókép ismeretes volt a várme­ kirántott kést elejtvén, a Kársai által zsebéből gyén ; írni, olvasni nem tudott agyán, de hivatalt elővett zsebkéssel a fej jobb oldalán a fül tövébe, viselt: csikósbojtár volt. „Az apja is börtönben továbbá nyakába és torkába szúrt, azután torkát halt meg — monda Bogár a vizsgálatnál — ő elmetszette, minek következtében a kocsis, rövid küzdelem után meghalt. maga is egész életéhen zsivány volt." Az egész alig néhány percz műve volt. Könnyen Mindkettő Nagy-Körösön született rém. kath. hiten, mindkettő korán és erősen fejlett. A tanuk elbántak a beteges, gyönge, meglepett öreggel, ki mindenike jóval többre becsülte mindegyiket 20 gazdája állítása szerint két itcze bortól rendesen pityókos szokott lenni. A gyilkosságot biztos kéz, évesnél. A suhanczok napszámban dolgoztak Pancsován, szilárd erővel követte el, mert az orvosi látlelet még vagy ütvén kecskeméti és nagy-körösi ember­ szerint a nyakseb már maga absolute halálos volt.

78

77

eg

ed

.hu

rögtön a méneshez sietett s ott csakugyan meg is találta a másik gyereket, kit elfogatván, az még útközben bevallotta, hogy a kocsist előre feltett szándékkal ők ölték meg, s a gyilkosságot körül­ ményesen el is beszélte. A büntény ekképen kiderítve lévén, minthogy időközben az összes bűnjelek is megkerültek, az épen Szegeden volt pestmegyei törvényszék a tette sek önvallomását azonnal hitelesítette, s miután ezen büntéuy semmi más bünténynyel kapcsolatban nem átló, egyes s igy azonnal elítélhető tény volt, a tárgyalást is megtartotta. S igy ellenük a főben­ járó per elhatároztatván, a tiszti Ügyész annak azonnal megkezdésérc utasíttatott, a vádlottak ré szére is védő rendeltetvén. Oly tárgyalásnál, melyen a tettesek a bünt be­ vallották, a megállapított körülmények, tanuk és a bűnjelek pedig minden kétséget eloszlatnak, kiváló érdeke csupán a vád- és védbeszédnek lehet. A basahidi rablógyilkosságnál a vádló köte­ lességeit Illés Károly, pestmegyei tiszti alügyész teljesítette, a védelmet pedig Bogár Ferencznél Nagy Sándor, Karsai Lászlónál Zombory Antal választott, végre ennek anyjánál és bátyjánál Csermelényi Iván kinevezett védők vállalták ma­ gukra.

on yv

tar

.sk -sz

Ezután a két gyilkos a kocáiban befogva volt há­ rom ló közül kettőt kifogott, és a kocsis pénztár­ cáját, melyben 10—11 frt volt, továbbá egy pokróczot, egy pamut-gallért, melyet a Becskerekre átállított nő feledt a kocsiban, egy kantárt és kö­ tőféket magukhoz vévén, a kifogott két lóra felül­ tek s Kikindán át az ezzel szomszédos faluba mentek, hol meghálva, másnap, azaz decz. 3-kán Szegeden keresztül, a szegedi szülök alatt levő szatymazi csárdába értek, s ott ismét megháltak. Minthogy azonban itt már a korcsmáros sietsé­ gük s a lovak sárossága miatt gyanúba vette s bekisértetni szándékozott őket, ezt megelőzték, s 4-én korán hajnalban a lovakra kapván, elvágtat­ tak, mely sietség közben Karsai szűrét az istálló­ ban felejtette. Innen a péteri vasútállomáshoz mentek; mielőtt azonban oda értek, a lovakat elcsapták, s gyalog bemenve a pályaudvarba, miután előbb még a ma­ gukkal elhozott pamut-gallért 80 krért egy vasúti tiszt szakácsnőjének eladták, a vasúton N.-Kö­ rösre decz. 4-kén alkonyat tájban megérkeztek. Megérkezésük után mindketten özv. Karsai Fal­ uéhoz mentek ; midőn ez fia szürének hiányát ész­ revette, ez iránt kérdést tett. A fiu akkép monda el a történteket, hogy ők lovat raboltak, s a ko­ csisnak is vége lett, és szűrét menekülése közben kénytelenittettek elhagyni, mert (saját szavai sze­ rint) „ha a szűr el nem maradt volna, akkor ő maradt volna el." Ez eseményt ugyanaz nap estve Karsai László Karsai Pálnak is elmondván, ez — daczára annak, hogy a történtek tudomására jutottak — Bogár Ferenczet elfogatása napjáig, azaz decz. 6-ig magá­ nál tartotta, s a hatósági kutatás elöl elrejtette. Özv. Karsainé mindamellett, hogy fia nyilatko­ zata után világos tudomása volt arról, miszerint fia rablógyilkosságot követett cl, mégis nemcsak a bűn elrejtésén működött, hanem fiától a rablott pénzből származó 2 frtot is átvett, s azt másnap a piaczon el is vásárolta, sőt a rablott kantárt és kötőféket magánál is rejtegette.

ek

Az esetet Stefanovics Lázár, kikindai rendörbiz tos a királyi biztosnak feljelentvén, a csárdások­ nál rögtön megindított nyomozásból kitűnt, hogy a gyilkosságot csak az a két suhancz követhette el, ki náluk a kocsissal együtt megfordult. Anynyit tudtak felölök, hogy Pancsováröl jöttek, és alkalmasint Nagy-Körösre valók. Lautsik vizsgáló-bíró átment N.-Körösre, és rá­ jött, hogy Karsai Pálnál egy Bogár Fercncz nevű subancz tartózkodik, ki előtte való nap jött meg Kársai Pál testvérével, Laczkóval, és az éjjel ott hált az istállóban. A suhancz épen öltözködött és menni készült az istállóból, midőn elfogták, s rög tön megkerült egyik lényeges bűnjel is : a kocsi­ ról elhozott lópokrócz, melyet Bogár takaróul használt. Ezután a vizsgálóbíró Karsai László holléte iránt tudakozódván, az anyjához utasítta­ tott, kinél szinten találtatott egy kantár, de fia nem volt honn, hanem kinn volt a ménesnél. Itt nem volt veszteni való idő, miért is kocsira ülve,

A szokásos eljárás végeztével, a vizsgálatok s a vallomások alapján, a vádló tiszti ügyész Bo­ gár Ferenczet és Karsai Lászlót, mint közvetlen tetteseket kötél által való halálra s 40 frt vérdijüzetésre, özv Kársai Faluét és Kársai Fáit pedig mint orgazdákat, illetőleg rejtegetöket, előbbit kél, utóbbit hamm évi börtönre itéltetni, s mind­ nyájukat az eljárási költségben elmarasztalui kéri. Bogár védője megczáfolhatlannak látván a bűntényt, kijelenti, hogy ily esetben nézete szerint a józan védelemnek nincs más terc, mint annál nagyobb buzgalommal kutatni az enyhitö körül menyeket; s ilyeneket igen nyomatékosakat talál védenczére nézve. Vádlott korán jutott árvaságra, s nevelése anynyira elhanyagoltatott, hogy jelen állapotát az őserdők félvad lakóiéhoz hasonlíthatni. Az ily embert csak a vad ösztön vezeti tetteiben, öt abban szelídebb erkölcsök nem fékezik, ö azok követke­ zéseit megfontolni nem képes, neki tehát azokat teljes szigorral nem is számithatni be. Fontos enyhitö körülmény vádlottnak a bűn­ tényt minden részleteiben felfedező önvallomása, mely határos a bűnbánattal és arra mutat, hogy lénye nincs alapjában megromolva, a hogy bűn­ ténye inkább az említett külső okok behatásának, mint a megromlott természetnek tulajdonítható. Ezekhez járul a vádlottnak rendkívül ifju kora Ily kor tetteit még müveit egyénnek is bajos be számitani, annál kevésbé egy teljesen művelet­ lennek. Biztosan feltehetni, hogy ö a tett elkövetésénél nem birt annak teljes öntudatával. Ezeknélfogva nemcsak halálbüntetés nem érheti öt, melyet hazai törvényeink és törvényes gyakorlatunk 90 éven alól levő tettesre kiszabni

80

T9

ze g

ed

.hu

Vádlott boros állapotát bizonyítja Vertyik Má­ tyás tanú, azt állítván, hogy a vádlottak dalolva érkeztek a vinczehidi csárdához. Ott njra ittak és pálinkát töltettek az utra, még pedig „erőset." Az italokat a két vádlott itta meg; egy tanú sem állítja, hogy a kocsis is ivott volna belőlök. Hogy ittasságát Karsai maga nem emliti, azt védő abból magyarázza ki, hogy a részegség megbé­ lyegző vádját mindenki elháritni iparkodik ma­ gáról. De eltekintve a részeg állapottól, egyéb körül­ mények is oda mutatnak, hogy Karsai nem sza­ bad akaratból cselekedett. Egész uton a Bogár alárendeltjeként tűnik fel. A gonoszságok indí­ tásában ugy, mint végrehajtásában mindenütt Bo­ gár játsza a főszerepet. Bogár szűrt lopott már az első faluban; a csárdákban Bogár volt a fizető ur; ő volt a bűnténynél a főtettes, ő vette ki a holt kocsis zsebéből a tárczát, ő fogta ki a lova­ kat, s ő tartotta meg a pénznek nagyobbik részét. Mikor Karsainak azt parancsolta Bogár, hogy a gyilkosság elkövethetése végett a kocsis mellé ül­ jön, az nem mert ellenszegülni. E körülmény nem csak azt bizonyítja, hogy Bogártól eredt a bün­ szerzés, hanem azt is, hogy e lelki kényszerűség­ ben Kársai nem volt ura meggondolásának. Hiány­ zik tehát nála mind az eltökélés, mind a szabad cselekvés tényálladéka. Kársai László csak rab­ lási emberöléssel vádolható. De még igy is sok az enyhitö körülmény. Elő­ ször is a vádlott ifjú kora, továbbá nevelésé­ nek elhanyagoltsága. Apja börtönben halt meg, anyja többször állt fenyíték alatt, képzelhetni, milyen volt tehát azon gyermek házi nevelése, ki később a pusztán hasonlókép nem sok jót tapasz­ talhatott. Enyhitö körülmény a csábítva kínál­ kozó alkalom is, mely Kársainak mint utasnak, váratlanul jött. A szegénység is gyötörte öt azzal a gondolattal, hogy pénz nélkül, éhezve kell 25 mértföldet hazáig gyalogolnia. Ez lehetett egyik föoka a terv elkövetésének, s bátran elhihetni, a mit mind a két fiu állit, hogy a kocsist nem pénzéért ölték meg, hanem lovaiért, hogy ne kelljen gyalogolniuk. Föfigyelmet érdemel azon körülmény, hogy Karsai a gyilkosság alatt csak a kocsis kezeit tartotta. Ez a gonoszság kisebb fokát bizonyítja, mint maga a késszurás, melyet Bogár cselekedett, de mutatja az egyén félénkebb voltát is, mely a kegyetlenkedéstől irtózott. Eny hitö körülmény végre a tettnek azonnal rész­ letes bevallása, mit megrögzött gonosztevő nem szokott cselekedni. Karsai egyébiránt oly együgyű, hogy a szaty­ mazi csárdában, idegen emberek előtt elbeszélni kezdte az általuk elkövetelt büntettet, mit csak Bogár intésére hagyott abba. Tehát nem ismerte fel a bűntett egész nagyságát. Végre enyhitö körülmény, hogy Karsai előbb sem büntetve, sem megróva nem volt egyéb, mint kisebb kihágásokért, melyeket a gyermekkornak lehet felróni. Védő ügyvéd annálfogva védencze büntetését halál helyett börtönben kéri kiszabatni. Karsainé védője felhozza, hogy nincs határo-

ek

on

yv ta

r.s k-s

ugy sem engednek, de a fogságbüntetés is lehe­ tőleg csekély mérvben alkalmazható reá. Figyelembe veendő továbbá, hogy a vádlott bűntársával s a később meggyilkolt kocsissal együtt, alig félórával a tett elkövetése előtt boro­ zott, minélfogva valószínű, hogy a rablógyilkossá­ got ittas állapotban követte el. Ezekhez járni végre a vádlott teljesen ínsé­ ges állapota, a bünszerzés bizonytalansága, a vizsgálat alkalmával tanúsított bünbánása s a tiszti ügyész által is elismert őszinte vallomása, mely egyenesen arra a feltevésre jogosít, hogy mintán csupán a bünszerzést, de azt határozottan tagadja, a bünszerzés vádja nem öt, de bűntársát sújtja. Mindezeknél fogva védő ügyvéd kéri a törvény­ széket, hogy ezen, bár igen nagy, de első büntet­ tet ne torolja vissza a legborzasztóbb büntetés­ sel s a szigorú igazság mellett a méltányosságot és a törvény által megengedett kegyességet is szem előtt tartván, a vádlevélben kért halálos büntetést Bogár Ferenczre nézve szállítaná le, őt börtönbüntetésben marasztalná, és ekképen öt, mint még megjavítható bűnöst, a társadalomnak mentené meg. Karsai László védője sem tagadja védencze bűnös voltát, de erős meggyőződéssel állítja, hogy nem oly mértékben az, mint a vádlevél feltüntetni iparkodik. Nincs például a vádlevélben egy szóval sem ál­ lítva az előre eltökélt s megfontolt szándék, mely főkellék rablógyilkosságnál. Nem is lehetne azt állítani, mert Karsai részeg állapotában sem aka­ ratának szabad elhatározásával nem birt, sem előre megfontolt szándék rá nem bizonyítható. A vádle­ vél is azért állapodik meg a közös elhatározással s egyetértéssel lett végrehajtásnál. Négy itcze bornak és egy itcze pálinkának, 3 óra eltelte alatt közösen összeivása és elfogyasz­ tása után Karsainak oly állapotban kellett lennie, melyben, tekintve ifju korát, józannak nem volt nevezhető. Ily állapotban bűnt sem előre jól meg­ fontolni, sem szabad akarattal végrehajtani nem lehet. Feltéve azonban, hogy az elhatározás józan ál­ lapotban történt, ennek ideje és az ittasan végre­ hajtott bűntény ideje közt oly válaszfal áll, mely a szándék és a tett közt az összefüggést végkép megszakítja. De tagadja védő ez elhatározást is. Mert ha igaz is, a mint Bogár állit, hogy Karsai Basahidnál azt mondta, hogy: „ha te ugy gondolkoznál, mint én, akkor nem mennénk gyalog haza:" ez még nem bizonyít gyilkossági szándékot, hanem inkább csak azt, hogy a kocsival elillanjanak. Sokkal közelebb az összefüggés a gyilkosság és Bogár azon szavai közt, hogy: „Igyál, hisz úgyis utoljára iszol, a ha­ sad istenét!" Kétségen kivül helyezi ez azt, hogy a gyilkosságot Bogár indítványozta. Kársai Basahidján körülményesen elbeszélte Obradovits Dosisej pinczérnek, hogy hová valók s honnan jönnek, még mielőtt ittak volna. Ezt nem tehette, ha a gyilkossági szándék nála már meg­ fogamzott.

81

82

1

ed .hu

meny a tett beszámítását nem hogy enyhítene, de súlyosbítja. Nem bir nyomatékkal a beismerés körülménye sem, mert a hol a tények oly világosan bizonyíta­ nak s a vizsgálat oly tapintatosan vezettetik, mint itt, ott nem bünbánásból, hanem kényszerű­ ségből vall a bűnös. Fősúlyt fektetnek a védők ara, hogy a vádlottak útközben bort és pálinkát ittak, s annálfogva ittas állapotban voltak. Ez utóbbi állítást a vádlot­ tak határozottan tagadják. De eltekintve is ettől, az ittasság csak akkor lehet enyhitö körülmény; ha véletlen, és az elhatározást megelőzi. Ezt pedig a jelen esetnél, még ha felteszszük is, hogy a vádlot­ tak mámorosak voltak, nem mondhatni, mert Kar­ sai már az első ivás előtt megpendítette a rablógyilkosság eszméjét, Bogár pedig még mielőtt Basahidjáról eltávoztak, hasonlón nyilatkozott. Ha tehát a vádlottak boroztak, csak bátorságot akar­ tak azzal szerzeni. Egyébiránt a vádlottak nem annyira maguk akartak inni, mint az áldozatot leitatni s tehetlen állapotba juttatni. Ezt mutatja a Bogár nyilatkozata Basahidján, mikor a ma­ gyarul nem értő kocsist kínálta; azt azon kö­ rülmény, hogy uton-utfélen itatták a kocsist; azt végre az is, hogy a vallomás és az orvosi látlelet szerint Bartulov gyengén védte magát. Épen e sok ivás mutatja a vádlottak kiszámított készülődését, s megromlott lelkületüket.

ek

on

yv

tar .sk -sz eg

zottan megállapítva, hogy fia bünös voltát tudta. De ha meg volna is állapítva, a polgárisuk világ minden törvényhozásában elfogadott elvek szerint ő, mint anya, a hozzátartozók vagy épen oltalma alatta állók bűntényének feljelentésére nem köte­ lezhető. A kantárt és kötőféket azért tartotta magánál, mert e csekély értékű tárgyakról csak nem tehette fel, hogy rablógyilkosságból eredt zsákmányok. A két forintot azért fogadta el, mert azt hitte, hogy fiának hiányzó szűre árából van; azt egyébiránt nem költötte magára, hanem fiának pruszlit vett rajta, s élelmi szereket. Karsai Pált — folytatja ugyanazon védő — men­ ti az a körülmény, mit ö állit s a minek ellenkezője nincs ellene kellően bebizonyítva, hogy ö nem tudta, mit csinált a két fiu. De ha tudta volna is, az egyik föbünös neki testvére volt, s azt feladni nem lehetett kötelessége; ha pedig a másikat fel­ jelenti, csak annyi, mintha saját testvérét jelen­ tette volna fel. Mindezeknél fogva védő ügyvéd mindkét védenczét egyszerűn fölmentetni kéri. A felperes vádló tiszti ügyősz, a két főbünös védelmére felhozott enyhitö körülményeket egy­ befoglalván, azokat a tett nagysága s a tettesek elvetemültsége által ellensulyozottaknak látja. Nem tagadja, hogy az ifjúkor enyhitö körül­ mény. De e szabály alól — mondja — kivételnek van helye oly esetekben, mint a jelenlegi, midőn a tettesek előélete és a tett minősége s elköve­ tése módja szokatlan lelki romlottságra és hideg megfontolásra mutat, midőn „malitia supplet aletatem." Ez elv uralkodik más rendszeres igazságszol­ gáltatásoknál, nálunk pedig nincs törvény, mely a halálbüntetést korhoz szabná. Az egyetlen ide vonatkozó intézkedés csak a rögtön bíróságokra, s nem a rendes törvényszéki eljárásra vonatkozik. Amott azért szükséges, mert a rögtönbiróság cse­ kély tettekért, például egy font hus elrablásáért is halálra ítélhet egy embert, az pedig fiatal egyé­ neknél puszta meggondolatlanságból is előfordul­ hat. A nevelés hiánya nem lehet enyhítő körül­ mény, mert vannak büntettek, például a rablógyil­ kosság, melyek ellen maga a velünk született em­ beri érzelen is fellázad, s melynek elkövetése nem a nevelés hiányából, hanem az emberi neme­ sebb érzelem teljes megsemmisüléséből magyaráz­ ható ki. A felemlitett „kínálkozó alkalom" épen súlyos­ bító körülmény, mert vádlottak, megunván a gya­ loglást, keresték az alkalmat. Meg volt náluk a czél és érdek, melynél fogva oly helyzetet és al­ kalmat idéztek elő a kocsin, mely a bűntett terv­ szerű elkövetésére vezetett. Egyébiránt rablógyil­ kosságnál a kínálkozó alkalom felhasználása is a büntetés legnagyobb fokára érdemes. A szegénységre nézve a vádló kiváló figyelembe kéri venni, hogy nálunk mainapság a dologkereső és munkabíró ember szükséget nem szenved­ het. Egyébiránt a vádlottak épen tisztességes munka elöl szöktek meg, s igy ha szükségben vol­ tak, azt már a maguk bűne idézte elő, mely körűlSzegedi bűnkrónika.

Hogy a védők mindegyike a másik védenczére akarja a bűntett nagyobb súlyát hántani, az egyik vádlottnak sem szolgálhat javára, mert csak közös bünjöket bizonyítja. Az elhatározás súlya egyenlőn terheli Őket, s a kivitelt illetőleg sincs a vádlottak közt különbség. Minthogy közös megegyezéssel osztották ki a sze­ repeket, és minthogy a terv kivitelénél mindegyik közremunkálása egyiránt szükséges volt, a kü­ lönböző tevékenységet egyébnek, mint az előleges elhatározásból folyó munkafelosztásnak nem te­ kinthetni. Karsainéra és Karsai Pálra vonatkozólag vádló tiszti ügyész helyreigazítja a védő azon állítását, mintha ö az anyától s a testvértől a fiu és a test­ vér feljelentését követelte volna. Ő Karsainét azért vádolja, mert tudva részesült a zsákmányban, Karsai Pált pedig, mert egy idegen rablógyilkost rejtegetett. Mindkét körülményt kétségbevonhatlanul bebizonyultnak állítja a vádló.

A védő ügyvédek rövid és semmi lényeges uj eszmét fel nem hozó viszonválaszai befejeztetvén, a törvényszék, rövid tanácskozás után, meghozta az Ítéletet, mely lényegében következő: Bogár Ferencz és Karsai László ellen a vádban foglalt bün tényálladéka ugy anyagilag, mint tárgyilag világosan megállapítható. Felhozatik ugyan védelmi okul azon enyhitö körülmények látszata, hogy mindkét vádlott, az életviszonyok nyomasztó körülményei közt, nem­ csak a legszükségesb nevelést is nélkülözé, de sőt kitaszítva a világba, nem volt mentő lény, mely őket a bün ösvényéről leterelte volna, hogy elha6

84

83

ze g

ed

.hu

ink különösen az 1486 : 51., 1492. 82. III. k. 1. r. 15., 1563 : 38. és 1723. 11-ik törvényczikk értel­ mében. Bogár, igazabban Berkes Ferencz és Karsai László kötél általi halálra itéltetnek, ugy a meggyilkolt örökösei részére 42 frt vérdíj megfizetésében, az eljárási költségeknek pedig egyetemleges, és a rabtartási költségeknek fejenkint megtérítésében elmarasztalnak. Az özv. Karsai Pálné és Karsai Pál ellenében felállított vádbeli bűntény, mindamellett, hogy a védelmi okokul felhozott szülői és vérségi kötelé­ kek állíttatnak előtérbe mentő körülményül, e körülmények figyelembe vételével ugyan, de nem mellőzhetve azon, mégis őket terhelő bebizonyított tényállást, hogy ők tudva a két elsőrendű vád­ lott bűnös tettét, akkor, midőn az már azok által mindkét utóbb vádolt alperesnek elbeszéltetett, nem iszonyodtak, különösen Karsainé, fia véres kézzel rablott martalékát önjavára kizsákmányol­ ni, s ez által a rablott érték orgazdájává aljasod­ ni, mely tette elpalástolására és enyhítésére még a törvények által figyelembe vétetni szokott anya és fiu közötti vérségi viszony sem ad mentséget; Karsainé ellenében, Karsai László önvallomá­ sa és az ő önbeismerése alapján is, melyekben határozottan és világosan jelezve van az, misze­ rint Karsai László anyjának az általa elkövetett bűntényt mindjárt hazajövetele után felfedezte, s az mégis a rablott tárgyak őrizet alá véte­ lével és a rablott pénzből a maradt 2 frt elvásárlásával fia orgazdájává aljasitotta le magát, ezen bebizonyított körülmények alapján az orgazda­ ság vádja bíróilag megállapíttatik, s elkövetett vétkéért 6 havi,

ek

on

yv ta

r.s k-s

nyagolt nevelésük következtében, a megfontoltság öntudatával nem bírhattak, hogy zsenge fiatalsá­ guk reményt nyújt arra, miként egykor megja­ vulva, a társadalom részére megmenthetők lenné­ nek, mely feltevésnek töredelmes bünbánatuk által már egyik kiváló jelét adták, hogy bűnük elkö­ vetése pillanatában a megivott szeszes italok be­ folyása alatt kisebb beszámítás alá eső állapotban követték el borzasztó tettüket, és végre, hogy a rögtönitélő bírósági szabályok szerint a husz évet meghaladó egyénekre alkalmaztathatik csak a törvény teljes szigora. De ezen védelmi pontok a körülményekből kifejlett eseményekkel és tények­ kel akkép czáfoltatnak meg: miszerint a legelha­ nyagoltabb nevelés mellett is a bűnök higgadt elkövetése az emberi nemesebb érzelem teljes megsemmisüléséből és legaljasabb elvetemültségéböl, nem pedig a neveléshiányból magyarázható meg; hogy az általuk órákon keresztül közegyetér­ téssel s határozott kiszámítással kitervezett véres tett igen is világosan feltünteti meggondolásukat,meiy meggondoltság tanusitja azt is,hogy éveik kevés száma a beszámítás súlyát csak neveli, mert korukhoz mérve ritka érettség és megfontolás jelét adták, mihez járul azon, a beszámítást csak fokozó nyilatkozata Bogár Ferencznek, mit ezen szavak­ kal : „Egyszer születik az ember, egyszer mégis kell halni!" az elkövetett bűnténynek Karsai Pál előtt elmondása alkalmával tett s a mi nyíltan azt tanúsítja, hogy az elkövetett bűntény következ­ ményeit is kellőleg megfontolni tudták; hogy az általuk megivott' szeszes italok nem a bűnös terv fogamzása előtt fogyasztattak el, hanem in­ kább a tett elkövetésére történt elhatározás megérése után önbátoritásukra s ugy a meggyilkolt áldozatnak elmámoritására voltak számítva, an­ nál is inkább, mivel a tanúvallomásokon kívül maguk is beismerik, hogy mámoros állapotban nem voltak. Nem vétethetik mentő körülményül azon védelmi ok sem, mely két elsőrendű vádlott javulásának bizonyítékán! azok töredelmes beis­ merését tünteti fel; mert a hol annyi bizonyíték s oly gyors nyomozás hálózza körül a vádlottakat, beismerésükkel nem annyira a töredelmes megbá­ násnak, mint inkább érett ítélő tehetségüknek s józan belátásuknak adták kétségtelen bizonyíté­ kát. Ugyszintén nem szolgálhat mentő körülmé­ nyül a védelem azon része sem, mely a rögtönbirósági szabályokra hivatkozva, a törvény teljes szigorát csak a 20 éven fölüli bűnösökre véli al­ kalmazhatónak, mert eltekintve attól, hogy a rögtönbirósági eljárás a törvényhozás utján törvény­ be igtatva hazánkban nincs, hanem csupán mint az igazságügyi minisztérium által egyes esetekre kibocsátott szabályzat van gyakorlati alkalma­ zásban , kétségtelen tény , hogy hazai törvé­ nyeink sehol sem állapítják meg az életkor azon fokát, melyben a törvény teljes szigora alkalmaz­ ható nem lenne. Mindezen körülmények figyelembe vételével azért a vádlottak ellenében felperesileg felállított rablógyilkossági vád bíróilag megállapittatván, s felette terhelő körülményül számítva be vádlot­ tak megrovott előéletét, fennálló hazai törvénye­

végre Karsai Pál, ugyancsak a reá alkalmaz­ ható fentebb elősorolt körülmények alapján, hoz­ záadásával azon súlyosító körülménynek, mikép saját beismerése szerint és a Karsai Lászlónak még decz. 4-én este, megérkezésük alkalmával tett nyilatkozataiból gyanította, hogy ezek nagyobbszerü büntettet követtek el, holott Bogár Ferencz a lovak iránt hozzá intézett kérdésre adott azon feleletének, hogy: „Ha a lovakat nálunk meg­ találták volna akkor életünknek vége lenne," va­ lamint e szavak után Karsai László szemintésé­ nek, hogy tovább ne beszéljen, a puszta gyanút bizonyos tudássá kellett érlelnie, s mégis a ható­ sági kutatást is hazugságaival tévútra vezetni, s e szerint azt meghiúsítani törekedett, s igy az egyik tettes befogadása és elrejtése által az or­ gazdasággal azonos bűnpártolást követett e l : enyhitö körülményül tekintve büntetlen előéletét, egy évi, mindketten hetenkint kétszeri böjttel szigorított és jelen ítélet jogerejüvé váltától megkezdendő súlyos börtönre ítéltetnek, s egyszersmind az eljá­ rási költségeknek mind a három elsöbbrendü vádlottal egyetemlegesen, a rabtartásiaknak pe­ dig személyökre nézve külön-külön megfizetésé­ ben elmarasztaltatnak.

86

85

ed

.hu

elnöklő alispán felhasználván, néhány alkalmi szót intézett az összes vádlottakhoz, rámutatván a szomorú példára, az anyai oktalan szeretet s el­ hanyagolt nevelés következményére s javulásra intvén őket. Ez ítélet felolvastatván, s vádlottak felebbezési jogukról felvilágosittatván, Bogár Ferencz és Kar­ sai László felebbezésöket jelentették be, özv. Kar­ sainé és Karsai Pál ellenben, s rájuk vonatkozó­ lag a tiszti ügyész is, az ítéletbe belenyugodtak. Karsainé és Karsai Pál azóta Czegléden üli fog­ ságát, Bogár Ferencz és Karsai László felebbezése folytán pedig az összes iratok, bővebb megvizsgá­ lás végett a kir. ítélő-táblához felterjesztettek.

ze g

Ez egész tárgyalás alatt a jóformán még gye­ rek-vádlottak semmi megindulást nem matattak s Karsai Lászlónak csak akkor perdült ki szeméből egy pár könycsepp, midőn anyjának vallomása felolvastatott, de Bogár Fer. mindvégig daczosan tekintett maga körül. Ha tekintetbe veszszük e két gyerek múltját, talán nem alaptalan azon véle­ mény, hogy e büntényökkel, ha idejekorán rajta nem kapatnak, talán a nagyobb bűnök hosszú so­ rát kezdették volna meg. Az ítélet kimondásakor is az elitélteken semmi meghatottság sem látszott, s Karsai László csak akkor törült k i egy könyüt a szeméből, midőn mellette zokogó anyjára tekintett. Ez alkalmat az

A p r ó s á g o k .

1. Egy börzejátékos pályája és vége. fizetés mellett a folyó számlakönyvet s a brouil lardt. Az igazgatóval való előleges érintkezés nélkül a berni főbankigazgatóság Schärr Emilt pénztárnokul alkalmazta, 2700 frank fizetéssel. Jótállott érette 20,000 frankig öt mümlyswyli polgár Solothurn cantonból, közttik apja, egy tisztességben álló községi hivatalnok. E hat hivatalnokon kivül volt még a fiókbank­ nál két Lütgers-testvér, néhány díjtalan gyakor­ nok, és a bank szolgája, 900 frank fizetéssel. A zürichi fíókbanknál a főigazgatóság rendele­ tére franczia könyvvitel volt, melyben csak Schärr Emilnek, ki félévig Parisban, a „Credit industriel" irodájában dolgozott, volt kellő jártassága. Scharr a legnagyobb mérvben meg tudta nyerni Stadler igazgató bizalmát, ki többször dicsérte a derék pénztárnokot, kit nem annyira alárendeltnek, mint hivatalnoktársnak tekintett. Az irodában alkal­ mazottak minden fennakadásnál Schärrtöl kértek tanácsot, kit főnöküknek tekintettek. Noha Schärr lenézőleg bánt velük, ragaszkodtak hozzá, mert később apró speculatiókban és nyereségekben ré­ szeltette őket. Maga a berni főbankigazgatóság néhányszor Stadler igazgató mellőzésével közvet­ lenül érintkezett vele. A franczia könyvvezetésnek az az előnye van, hogy ismétléseket és irkafirkákat, időt és munkát megtakarít; hátránya azonban, hogy valamennyi számlának a „Correspondents" rovat alatt egye­ sítésével, a legfontosb számlák, mint p. o. obligok, acceptatiók, effectek és diversik a szemlélődő fi­ gyelmét kikerülik, — s épen ezeknél követte el Schärr két hó alatt a legnagyobbszerü hamisítá­ sokat A zürichi fiókbank működése eleitől kezdve igen sikeres volt, miről tanúskodnak a következő számok. Egymillió frank alaptőke mellett, 1866-ban 6*

ek

on

yv ta

r.s k-s

1870. febr. 2-án Schärr Emil, a zürichi bank pénz­ tárnoka, 22 éves, 3.250,000 frank elsikkasztásaért 11 évi fegyházi börtönre Ítéltetett." E hir, mely nem rég Európa valamennyi hírlapját át­ járta, az összeg roppant nagyságánál s az elitélt fiatalságánál fogva majdnem tündérmesének lát­ szik. Az angol vagy orosz aristocratia legkicsapongóbb tagja is aligha költött el 22 éves koráig 31/4millió frankot. „ A németek execntricusok!" — mondják a külföldön; — „ugy látszik: azok még bűntényeikben is." Schärr Emilen nem is tett tul soha csak egyetlen ember, bizonyos Carpentier, ki az ötvenes években urát, a párisi Rothschildot 6 millió frankig megkárosította, természetesen megugrott, de külön gőzhajón Üldöztetve, Ameri­ kában elcsipetett. Schärr bűnesete még a nagy közönségnek is, mely a banküzleteket nem ismeri, annyi neveze­ test, annyi hallatlant nyujt, hogy a törvényszéki iratok egy kivonata nemcsak érdekes, de a ben­ ne foglalt tapasztalásoknál fogva hasznos is lehet. Az 1864-ben Bernben alapított „svájczi szövet­ ségi bank," az arra következett években négy fiók­ intézetet alakított St.-Gallen, Lausanne, Genf és Zürich városokban. Ez utóbbi, mely 1866 nov. l-jén nyilt meg, egy ideig a legvirágzóbb volt ez anya négy leánya közt, mígnem gyilkosává lön. A zürichi bank igazgatójává Stadler Károly ur neveztetett ki, 10,000 frank fizetéssel, kinek előbb magának banküzlete volt Zürichben. Ügyes üzleletember hírében állt; neve mocsoktalan volt: Wysz Henrik volt mellette, 4000frkfizetéssel.Stad­ ler igazgató a főigazgatóság beleegyezésével követ­ kező három ifjút alkalmazta: a 22 éves Bollinger, 2000 frank fizetés mellett a svájczi váltók rova­ tát vezette; a 19 éves Baltensperger 1200 frank fizetéssel a fő- és a naplókönyvet, s a külföldi vál­ tókat ; a 22 éves Simmler Károly végre, 800 frank '

88

87

ze g

ed

.hu

cza és a letéteményezett értékpapírok revideálására szorítkozott, a könyvek nem vizsgáltattak. A revisió fél, olykor egész napot vett igénybe. 1869. jan. 22-én Beck igazg.-tanácsos mindent kielégítő rendben talál, megdicséri az igazgató te­ vékenységét s Ügyességét, csak az ellen tesz ki­ fogást, hogy a pénztárhelyiség k í v ü l r ő l jövő betörés ellen nincs eléggé biztosítva, 1869. év május 24-én a revisorok ismét megelégedésüket fejezik ki az iroda üzleti állapotáról. Szerencsét­ lenségre májustól oct. l-ig, midőn a pénztár üre­ sen találtatott, nem tartatott vizsgálat, és Stadler igazgató a juliusi vizsgálat ez elmaradását végze­ tesnek mondja, minthogy Schärr későbbi vallomá­ sai szerint a tartaléktöke júliusban már erősen meg volt támadva. A zürichi disconto és felügyeleti bizottság Duder, Heim és Rüsch zürichiekböl állt, kik e hiva­ taluk után egyenkint 1000 frank fizetést húztak. Duder kijelenti, hogy sohasem foglalkozott pénztárügyekkel; Büsch minden évnegyedben meg­ vizsgálta a tárczát; Heim hasonlókép gyakran a pénztárt, mindhárman szerdán és szombatonkint a disconto-üzletet. Heim 1869. júliusban „pénztárt és mindent rendben talált." A könyveket és szám­ adási lezáratokat a censorok soha sem vizs­ gálták. Jellemző Schärr birálata a revisiók felett. „A berni revisorok Zürichbe jövetelét.— mondja — mindig előre tudtam, előre készültem a pénztár vizsgálatára, és azt bevételek kihagyása vagy ha­ mis kiadási tételek bevezetése által mindig rendbe hoztam. Heim ur mindig négy-öt nappal előre érte­ sített, hogy mikor fog revideálni, s annálfogva könnyű volt a pénztárt rendbe hoznom. Heim ur­ nák s e m m i t u d o m á s a nem l é v é n a tar­ t a l é k t ö k é r ő l , olykor a tartalékot egysze­ rűen felhoztam a pinczéből, s a pénztárba tettem a deficit fedezésére." Summa summarum: évenkint néhány pénztár­ os tárczavizsgálat volt a zürichi fiókbanknál, s minden alkalommal minden rendben találtatott. Augustus és september hóban 1869. a zürichi fiókintézet virágzásának tetőpontján állt, s a társ­ intézeteknek mintaképül mutattatott fel. Augustus hó utolsó hetében Stadler igazgató üdülés végett Genfbe utazott. Itt azt beszélte neki barátja Largin, a genfi fiókbanknak igazgatója, hogy utóbbi időkben gyakran kérdezősködtek tőle egy Schärr nevü zürichi „igazgató" felöl, mit ma­ gának nem tud megfejteni. Stadlernak eszébe ju­ tott pénztárnoka, s megvillant elméjében, hogy Schärr tán kéz alatt egy más intézet igazgatójává választatott. — Larginnak megígérte, hogy e fe­ lől Zürichben magának bővebb felvilágosítást fog szerezni.Zürichbe visszatérve, augustus 31-én Largintól levelet kapott, melynek végén az odavető­ leg ismét „Schärr igazgató" után kérdezősködött, Stadler a dolognak nem tulajdonított fontosságot, és september 3 án körülbelül igy felelt: „Schärr igazgató felöl semmit sem tudtam meg; csaknem azt gyanítom, hogy névcsere forog fenn." Sept. 19-től 25 kéig Stadler szenvedő nejénél időzött Aargau-Badenben és hétfőn, sept 27-kén

ek

on

yv ta

r.s k-s

mindkét tárcza és a nettó commissiók után bevétel volt 142,626 frank, levonatván a passivkamatok és a költségek 72,771 „ maradt7 % tiszta nyereség, vagyis 69,855 „ A zürichi üzlet egész forgalma volt 1869. jan. l-jétől jun. 30-ig egyszerüsitett számokban: Pénztár 32 mill. naponkint átlag 200,000 fr. Váltók 43 „ „ „ 280,000 „ Folyószámla 46 „ „ „ 290,000 „ Chcques 10 „ „ „ 70,000 „ Összesen 131 „ , 800,000 „ Szakértők kedveért legyen megemlítve, hogy e nagyszerű forgalmat ily csekély alaptőke mellett az oblighi és cheqnes-forgalom rendkívüli kifejlő­ dése, és más, a vevőknek engedett kedvezmények idézték elő. — De mit ér tevékenység és ügyesség, ha az ember fáradalmas munkájának gyü­ mölcsét orra elöl ellopni hagyja? E kérdést nyo­ mon követi az a másik kérdés, hogy hát soha sem revideálták a könyveket, hát nem volt a zü­ richi banknál ellenőrség ? De igenis. Erre nézve ezeket olvassak. Ellenörködés tekintetéből Zürich következő kimutatáso­ kat tartozott Bernbe küldeni: n a p o n k i n t a pénztár és a tárcza állásáról és forgalmáról; h e t e n k i n t a tizenkét főkönyvi számla állá­ sáról és saldóiról; h a v o n k i n t ugyanezeket, a folyószámlák le­ zárásával ; n e g y e d é v e n k i n t ugyanezeket, s azonfe­ lül a tárcza, anyercség, a commissiók lezárásával s elörevitelével; f é l é v e n k i n t és é v e n k i n t ugyanezeket, valamennyi számla, kamatszámadás, üzleti kiadá­ sok stb. teljes lezárásával s elörevitelével. A pénztárhoz egy-egy kulcsa volt az igazgató­ nak s a pénztárnoknak. Amaz ugyan ritkán hasz­ nálta a magáét, a pénztárt sem verificálta soha, ha­ nem annak állását hozzávetőleg a napi kimutatá­ sokból ismerte; feltétlenül bízott a pénztárnok­ ban. Scbärr elbeszélt az igazgatónak némely apró tévedéseket, ártatlan pénztári hiányokat; sőt mi­ dőn egy másik banknak 100 frankkal kevesebbet fizetett s az pénzét reclamálta, azt mondta Stadlernek, hogy a pénztár ama fizetés napján nem vágott össze; 100 frankkal több volt benne, mint lenni kellett. A bank tartaléktőkéje: 250,000 frank szövetségi bankjegyekben,a pénztárhelyiség u. n. pinczéjében hevert, e helyiség kulcsa pedig a p é n z t á r b a n , mi tudomásul volt a berni revisoroknak 1869. májusban, de nem tettek ellene kifogást. Schärr nem vitt a tartaléktőkéről számlát, hanem — go­ nosz szándékból — csak egy régi könyvbe vezette azt be. Az üzlet revisiójának előbb az igazgatótanács tagjai által negyedévenkint, s aztán a zürichi disconto- és felügyelő bizottmány által kellett történni. Az igazg.-tanács revideálási munkája évenkint 40,000 frankba került; meglehetős ren­ desen történt Zürichben, de csak a pénztár, a tár­

90

89

ze g

ed

.hu

volt bizalma a pénztárnokhoz, hogy következő reggel, mielőtt az irodába ment volna, nyugtalan nejének Vitznauba ezt irá: „Mindeddig semmi fontost nem fedezhettem fel, és a hir mindenesetre nagyon túlzott. Schärr nekem csupán azt monda, hogy mást állást keresett. Ez lehet a hir kútfor­ rása." Egy órával később Stadler keserűen kiábrándult. Midőn 8 órakor az irodába ment, első pillantása a pénztárra esett — Schärr nem volt ott. Szállá­ sára küldtek, Schärr ott sem volt A bankhelyiség cselédjétől megtudák, hogy Schärr azon reggel 1/2 6 órakor csöngetett s monda, hogy nyissa ki az ajtót, mert el kell utaznia és az irodából még egyet-mást kihoz. Nyolcz-kilencz perczet tölthetett az irodában, s a pályaudvar felé gyorsan eltávo­ zott. E közben Stadler reszkető kézzel kinyitotta a pénztárt — nem volt benne több 20,000 frank­ nál. A pénztár pinczekulcsát nem találták ; laka­ tost hozattak, a tartalék eltűnt a pinczéből. Most sürgönyök siettek az eltűnt madár után minde­ nekelőtt Bern- és Baselbe, és a rendőrség felszólittatott a szökevény üldözésére. Még az napon a bank elnöke, igazgatója és az igazgató-tanácsosok Bern- és Baselből Zürichbe érkeztek. — A pénztár s a könyvek vizsgálata megkezdődött. A kezdetbcli százezrekből hózuhatagképen nőtt a deficit milliókra; october kezdetének minden napja uj félelmet hozott a svájczi kereskedő-világnak. Schärrnek hallatlan sikkasztásai képezték kizárólag a beszéd tárgyát nemcsak Zürichben, hanem az egész Svájczban, s a helyett, hogy az emberek találkozáskor egy­ másnak „jó napot!" kívántak volna, azt kérdez­ ték: „mekkora már a deficit?" mignem az 3 1/4 millióban megállapittatott. A 15 milliónyi névle­ ges alaptőkéből befizetett 9 milliónyi valóságos alaptökét ért egész egy harmadrésznyi roppant veszteség közvetlen eredménye az lett, hogy a részvények árkelete 467-ről 320 frankra lebukott. Stadler igazgatónak keserű pohár jutott. Lehetlennek tartották, hogy tudomása nélkül milliókat el lehetett volna lopni. A fö-bankigazgatógág el­ vonta tőle és czégvezetőjétől az aláírás jogát, s ezt hirlapokban közzétette. Sőt egy párisi levél alapján fogságba tették; 80,000 frank biztosíték mellett másnap szabadon bocsátották ugyan, de levelezését figyelemmel kisérték és csak 1870. januárban, midőn tisztán állott, hogy Schärr bű­ nében nem részes, általában bün rá nem nehezül, f ü g g e s z t e t t é k f e l az ellene indított kere­ setet. Schärr Emil augustus végén, midőn a hamisí­ tás közönséges eszközeivel nem tudott magának elég pénzt szerezni, heroicusabb eszközhöz nyúlt, s a pénztárkönyv „követel" oldalára egy egysze­ rűen levegőből vett 700,000 frankos tételt vete­ tett be. BaltenspergerfigyelmeztetteSchärrt, hogy e tétel nem helyes. Schärr nyugodtan azt felelte, hogy : „majd kisül az!" és Baltensperger megnyu­ godott e famózus feleletben. És akkortájon Schärr 3 nap alatt egy millió frankot sikkasztott el. Schärr a genfi s a párisi börzén tett speculatióinak alapokául azt mondja, hogy 20,000 frankot

ek

on

yv ta

r.s k-s

vele Zürichen át Vitznauba-a vierwaldstadti tó mellé utazott. Ugyazon nap délután Stämpflitól, Bernből, Stadlerhez Zürichbe levél érkezett, melyet neki Wysz czégvezető felbontatlanul Vitznauba utána küldött, hol az kedden reggel jutott Stad­ ler kezébe. A levél igy hangzik: „Stadler ur! Hi­ teles kutforrásból bizalmas utón értesültem, hogy ottani pénztárnokunk, Schärr, valószínűleg más rovására, a genfi börzén játszott s egy, Genfben az utóbbi héten tönkre jutott alkusznál több, mint 300,000 fr. differentiát fizettetett ki. A genfi piaczon ismételten kérdezősködtek egy „Directeur Schärr de la banque fédérale" felöl. Kérjük önt : e felől Schärr pénztárnokot szigorúan kérdőre von­ ni, s tőle tiszta és nyílt feleletet kívánni; mert hogy az ügy intézetünkre nézve igen fontos, nem szükség magyaráznom." Stadler azonnal elküldé Wysz igazgató-társhoz a levelet Zürichbe, megírván neki egyúttal, hogy a pénztárnokra szigorúan ügyeljen fel, s egyide­ jűleg Stampflinek is irt, hogy nem sokára ismét Zürichbe haza megy. Wysz, az „egyhangú, zárkó­ zott férfi — mint a tudósítás mondja — a levelet szerdán, sept. 29-én kapta meg, de arról senkivel sem beszélt." Azon nap este Stadler is Zürichbe visszaérkezett. Wyszszel való tanácskozás után, ki hasonlókép nem akart Scharrnck hűtlenségére még csak gondolni sem, azt határozták, hogy a legközelebbi reggel a pénztárnokot interpellálni fogják. Ez kedden, sept. 30-án Stadler által történt, ki a Stämpflitöl kapott megbízásra hivatkozott. Schärr nyugodtan felelé, hogy a dologról mit sem tud, a tévedés onnan eredhet, hogy ő már rég más állást keres. A nap folytán kérdést tett Stadler a pénztárokhoz a jegy tartalékról. Schäarr azt fe­ lelé, hogy a pénztárban van. Stadler nem nézett utána. Délután újból tanácskozott igazgató-társá­ val, ha vajjon még akkor nap megtartsák-e a pénz­ tárvizsgálatot. Ez sem igent, sem nemet nem mon­ dott; de mivel Stadler a pénztárvizsgával a ne­ gyedévi mérleg vizsgálatát akará összekötni, a Schärr iránti rendithetlen bizalomban az ügy octob. l-re halasztatott. Mintán Schärr az irodából el­ távozott, Stadler egy kulcscsal kinyitá a pénztárt, hogy a tartalék után nézzen, de a pincze kulcsát nem találván tüstént, a pénztárt újra bezárta! Ugyanazon este Largintól egy levél érkezett Genfből Stadlerhez, melyben jelenti, hogy „Schärr valószínűleg saját rovására, de lehet, hogy vala­ mely cliens vagy consortium megbízásából ját­ szik a genfi börzén, s utóbb 300,000 frkon felül fi­ zetett a tönkre jutott Ch. Rochnak." Folytatja tovább : „Ezt velem közvetve közölték ; valószínű­ leg Bernbe is eljutott a hir, mi reám nézve nagyon kellemetlen dolog. Az egész történet oly kényes, hogy nem mertem a távirdát használni, nehogy Schärrt talán méltatlanul megsértsem." Roch azt mondta nekem, hogy Schäarr neki még 5000 frkkal adós. A legszigorúbb elővigyáza­ tot és diseretiót ajánlom önnek. Schärrt szigorúan fürkészsze ki, s ha lehet, hagyjon ki engem egészen a játékból." E levél sem változtatott semmit Stadler meggyőződésén, és oly végzetteljesen vak

91

92

ed

.hu

akart mozdulni a börzén. Ha vásárolt, akkor bi­ zonyosan esett a papír. Ha átok van néha a pén­ zen : az övén, mely lopott volt, mindenesetre az fe­ küdt. Oly merészek, oly kétségbeesettek valának gyakran megbízásai, hogy még a párisi rablóma­ darak is vonakodtak azokat teljesíteni, és sze­ mére hányták őrült tetteit. Néha épen ellenkező­ jét tették megbízásainak, de a veszteségeket mégis az ő nyakába dobták ; néha pedig nem teljesítet­ ték megbízását, s emiatt egy alkalommal 480,000 frank nyereségtől esett el. Ez az eljárás abban leli magyarázatát, hogy ezen urak jól tudták: honnan veszi Schärr pénzét, s hogy kezekben van életre-halára.

ze g

A per egy következő epizódja igen érdekes. A „Figaro" 1869. aug. 9-iki száma a „chronique financiére" rovatban ezt az intést tartalmazta : „Igazgató-tanácsosok és igazgatók, verificáljátok pénztáraitokat! Mi ismerjük egy külföldi bank pénztárnokát, k i több, mint 300,000 frankkal já­ rult azon zsákmányhoz, melyet a syndikátus zseb­ re rakott." E titokteljes czikk szerzőjében Dubois, Halley s Monterossi kölcsönösen egymást gyaniták, hogy Schärrt valamelyik közülök hálójába kerítse. Monterossi leszámítolási számadása kö­ vetkező óriási számokat mutat k i : tartozik 1869. követel május hó 30,375 frank 31,000 frank. junius 121,506 „ 129,000 „ julius 477,862 , 478,460 „ aug. 555,412 „ 556,997 , Összeg 1.185,055 frank 1.195,457 frank. S ezt az óriási számlát Schärr készpénzben egyenlítette ki. Monterossi, szolgálatának fejében, csak 1869. augustusban 29,190 frkot rakott zsebre. Képzelhetni tehát, hogy ang. és sept. hóban Sch. száz meg száz milliót vitt forgalomba. A párisi ügynök u r a k — kik néha-néha Zü­ richben meglátogatták Schärrt— igen kitünö, ele­ gáns párisiak gyanánt említtetnek. — Ha nem maguk vitték el e ragadozó keselyük pénzüket Schärrtől, akkor postán küldte el nekik s többnyire zürichi 500 frkos bankjegyekben. Oly nagyszáma küldeményeket tett, hogy midőn a zürichi bank­ jegyek természetesen ismét a Svájczba folytak vissza, 1869 nyarán a zürichi bankok csodálatu­ kat fejezték ki a felett, hogy ily nevezetes fizeté­ sek tétetnek Parisból zürichi bankjegyekben. Kül­ deményeinek összegét a levelekre nem tette ki Schärr soha, annyira hogy, egyszer egy tiz-, más­ kor egy húszezer frankos levele — egyszerűen el­ veszett. Az irodaszolga adta fel Schärr táviratait Parisba; s ez oly nagy mérvben folyt, hogy a távirdai tiszt csodálkozva monda a szolgának: „Ugy látszik, hogy a ti pénztárnoktok több üzletet csinál, mint a bankotok." A per folyamában ha­ tározottan állíttatik, hogy Zürichben senki sem tudott semmit Schärr speculatióiról, pedig három hó alatt 356 táviratot kapott Parisból. Nagyon csodálatos, hogy Schärr csak september utolsó napjaiban vette észre, hogy „el kell tűnnie."

ek

on

yv ta

r.s k-s

akart nyerni, hogy biztositékát az illetőknek viszszaadhassa, és aztán senkitől se függjön. Az el­ rabolt pénzből alig tartott meg magának vala­ micskét, a 31/4millió frankot eljátszotta, visszahozhatlanul. Schärr nem sokat költekezett, elvo­ nultan élt, kevés férfival társalgott, növel pedig épen nem, s határozottan azt állítja, hogy fizetése elég volt kiadásainak fedezésére. Első börzekisérleteit 1867 őszén tette majlandi sorsjegyekkel Genfben. Deczemberben már Paris­ ban is játszott Credit Mobilier részvényekkel, s már akkor 50—100 frank fedezetet adott darabonkint. 1868 elejére esik első sikkasztása. Pénzt vett ki a bank pénztárából, hogy a tőzsért kifizet­ hesse, és egy 500 frankos tételt elkönyveletlen hagyott. Ez a pont a fordulópont Schärr életében. Maga megvallja, hogy rettenetesen félt, mikor a pénz­ tárba először benyúlt. Figyelemre méltó vallomás. „Csak az első lépés nebéz." — Ez első hozzányulás a rábízott pénztárhoz: alapja Schärr egész bű­ nének. Ha csak egy tallért vett volna is ki, a belső biró előtt, mely számokat nem ismer, bűne ugyan­ az lettes maradt volna. E lépéssel átlépett a Rubiconon, mely az erényt a bűntől elválasztja; nem érzett többé irtózatos félelmet, nem lelkiismeretfurdalást ; a megkezdett utón nem haladt, de futott azontúl. Játékdüh foglalta el. 1868. februártól kezdve a pénztár sohasem volt többé rendben, de azon évről mégis csak két na­ gyobb sikkasztás : egy tiz- és egy ötvenezer forintos fordul elö, sőt 186/ első hónapjaiban sincs további sikkasztás; hanem megkezdődik aprilban, emel­ kedik május, június, júliusban, ésaugustus és septemberben hajmeresztővé, irtózatossá, megfoghatlanná lesz. Nem fog ártani, ha megismerkedik a világ azon vampyrokkal, kiknek Schärr, a börzén körmei közé jutott. Ott találjuk Delrue párisi bankárt, ki még a javá­ hoz tartozik. De 1868. octoberben Halley és Dubois — egy újonnan alapított bankház tulajdonosai — Zürichbe jövének s ott külön intézetet alapítottak, semmi más okból, csak hogy Schärrel játszhassanak,a ki már akkor maga is képes volt egy ügynökséget foglalkoztatni.Schärr 1869. aprilisben 50,000 frankot adott üzletükbe mint vállalkozó-társ. Ugyan­ ezen hóban Schärrnél bizonyos Monterossi jelent­ kezett Parisból, a k i szintén ajánlkozott ügynö­ kül. Igen érdekes alaknak rajzolják ezt valóságos Napoleon-fővel. Továbbá említtetik még egy igen gazdag párisi ur is, a ki szintén személyesen be­ mutattatta magát Schärrnek Zürichben. Hogy minő elvek szerint játszott Schärr utóbb; nem lehet megmondani; tulajdonkép nem vol­ tak elvei. A la hausse a a la baisse egyre-másra, néha egy időben. Minél többet veszített, annál dü­ hösebbé vált játéka. Megkettőztette, tizszerezte, százszorozta betéteit. 1860. augustusban Monterossit azzal bizta meg, hogy vásároljon 600,000 frank áru franczia évjáradékot, mi mintegy 14 milliónyi tökét képviselt; s ily megbízás számta­ lan fordul elő. Septemberben — midőn Napóleon beteg lett — eladáshoz látott de az évjáradék nem

September utolsó napján még rendes helyein ét­ kezett Schärr, s Bollingerrel a„Circus Antony -ba u

94

93

ek

on

yv ta

r.s k-s

ze g

ed

.hu

ment. Haza érkezvén, megsemmisített néhány le­ urak?" A tiszt azon megjegyzésére, hogy „alkal­ velet, kevés lim-lomot egy útitáskába dobott, masint mindkettő megbukik, s a bank liquidáláaludt nyugodtan, reggel 6 órakor még egyszer az sáról beszélnek," Schärr, nagyon megilletődve, irodába ment, a pénztárból egy csomó pénzt számo­ székére rogyott. latlanul zsebébe tett s egy Baselbe szóló jegy­ Az osztrák kormány csak nov. 24-kén egyezett gyei odahagyta Zűrichet. Miután azonban a vona­ Schärr kiszolgáltatásába, minek folytán Forrer ton egy zürichi ismerősével találkozott, Walds- hadnagy azonnal vasútra tilt foglyával, és nov. hutban kiszállt, s Constanzon, Ulmon, Münchenen, 26-kán vele Zürichbe érkezettt. Az ut előtt és Kuftensteinon, a Brenneren s Veronán át Velen- alatt Schärr csendesen viselte magát, ugy hogy czébe ment. Paduában megismerkedett Strozzi hg. bilincs nélkül volt tovaszállitható. titkárával, kivel együtt volt a vendéglőben 14 naSchärr üldözése és foglyul hazaszállítása, a fe­ pig, együtt nézték meg a város nevezetességeit. jére tett dijat is oda számítva, a szövetségi bank­ Nov. 8-kán Bécsbe akart utazni, hogy ismét ját­ nak mintegy 14,000 frankjába került, mely össze­ szék börzén, de az uton elérte az igazság boszuló get legalább meg lehetett volna takarítani, ha keze: elfogatott. Stadler igazgató sept. 90 kán erélyesen fellép. A Zürichből ugyanis oct. l-jén valamennyi európai többi roppant pénz persze már akkor helyre pótoltengeri kikötőbe, és minden főváros rendörhiva- hatlanul el volt veszve. talához távsürgönyöket röpittettek szét, kérvén Schärr védője, dr. Kyf az által nyert védenczé­ a szökevény elfogatását. A szövetségi bank 10,000 nek aránylag igen csekély büntetést, hogy a leg­ frank jutalmat tűzött fejére, arczképét egy fény­ komolyabban következőket fejtegette: „Minden kép után kőre nyomatták, és 6000 példányban, felügyelet s ellenőrzés nélkül kezelt Schärr tö­ az eset és a személy angol, franczia, német s olasz mérdek összegeket. A berni és zürichi felügyelő ha­ leírásával együtt a világ minden részébe szét­ tóságok épen oly bűnösek, mint ö. Egy fiatal em­ küldték. A franczia, angol és osztrák kormányo­ bert erős kísértésnek tettek ki, úgyszólván provokat megkeresték, hogy ha kézre kerül, szolgáltas­ cálták bűnét. Ha Schärr börzespeculatiója sike­ sák ki, mit azonban az angol megtagadott. rülni talál: lángészképen dicsérték volna öt, — Azontúl valami öt hétig egymást érték a hamis most bünösül gyalázzák. Más helyen, ellenörség hirek Schärr felöl, s már-már kétségbeestek Zü­ mellett, Schärr szép pályát csinált volna, — itt, richben kézre kerithetése fölött, midőn nov. 9-kén most fegyház vár reá. Triestböl távsürgöny érkezik, mely szerint Schärrt Scharr 11 évi fegyházi börtönre ítéltetett. Görz mellett a cormonsi vasútállomáson elfogták. 33 éves lesz, midőn a fegyházból kikerül. E hir, melyet eleinte kétkedéssel fogadtak, való­ Mi lesz vajjon belőle ? A börtönészetnek nagy nak bizonyult be. dicsőségére szolgálna, ha javultan térne vissza az Azon rövid idö alatt, mig az Olaszországból é r emberi társadalom kebelébe. kező vonat rendőri megvizsgáltatás végett Cor2. A z a m e r i k a i b ö r t ö n ö k . Az északamerikai monsban szünetelt, Engelhard osztrák írnok egy fegyházak kényelmesen vannak berendezve, csi­ ifjút latolt egy első osztályú kocsiból kinézni, ki­ nosak, tiszták; teljes élelmezés, még üdítő esz­ nek hasonlósága a körzött könyomatu arczképpel, közök is, mint: bor és dohány, fürdők, sétahelyek, a hivatalnoknak nagyon feltűnt Közelebb lépett a könyvtárak, lapok, társalkodó- és játszótermek ál­ kocsihoz, a csakugyan felfedezte a kitekintőn a lanak a tolvajok, csalók és gyújtogatok rendelke­ nyulszájforma különös ismertető jelt. Útlevelét zésére ; sőt a fogházakban még az emberi nem kérték az utasnak; nem volt; azt mondta hogy szaporítására is gondot fordítanak, a mennyiben a Saller Jakabnak hivják s Mühlhauseube való. Az fegyenczeknek meg van engedve házasságot köt­ oda érkezett rendőr kijelentette, hogy fatális ha­ ni. Bizonyos Rowking James nevű, 1850. évben sonlósága van az üldözött Schärr pénztárnokkal, Baltimoréban mérgezés miatt halálra ítélt, de az ennélfogva a rendőrségi hivatalszobába kell öt enyhitö körülményeknél fogva hosszú évekig tar­ követnie. A szobába érvén Schärr, észrevehetöleg tó fogságban marasztalt egyén, nyugalmas fogházi zavartan keresgélt zsebében; a hivatalnok fegy­ napjait arra használta fel, hogy nemcsak háziasán vert gyanított és elrendelte, hogy a fogoly ruháit bútorozta he magát és hat fiút adott a világnak, kutassák ki. Ekkor Schärr roppant izgatottan egy hanem hasznos felfedezésekkel is szolgált az em­ csomag papirt dobott az asztalra s felkiáltott hogy: beriségnek. Ő azon csizma-féle készülék feltalá­ „Elvesztem !" és megvallotta, hogy ő csakugyan lója, melynek segélyével a viz tükrén ép oly ké­ Schärr. A csomagban és Schärr bőröndjében kö­ nyelmesen lehet járni, mint a szárazföldön; kivált­ rülbelül 41,000 frankot találtak, mely összeget a ságot kapott továbbá egy oly műzárra, mely min­ szökés reggelén vett ki a pénztárból. — Schärr dennemű betörésnek ellentállt, és 14 évi fogsága oly izgatott volt elfogatása után, hogy akkor nap alatt 20,000 dollár értékű vagyont szerzett. nem lehetett kihallgatni; másnap reggel azonban Egy ifjú hölgy, miss Kewart Katalin, a philadel­ mindent bevallott. phiai börtönben egy hölgylapot szerkesztett bárom Nov. 9-kén Forrer rendőrtiszt egy tizedessel Zü­ éven keresztül, melyet egészen ő maga állított richből Triestbe utazott, Schärrt az osztrák ható­ ki, s a mely annyira tetszett, hogy fogságideje ságtól átvenni. Midőn Forrer a bőrtönbe lépett, leteltével fegyencztársaitól, kiknek kedvencze volt, Scbärr igy szólt hozzá: „Gondoltam, hogy ön ma­ annyi pénzt kapott, hogy abból petroleumforrást ga fog eljönni, az eset fontossága miatt." Az­ vett és néhány év alatt milliomos lön. Hasonló tán kérdezte: „Mit csinálnak Stadler és Stämpfli esetet többet is sorolhatnánk elő.

95

96

ze g

ed

.hu

Maidstone-ban nagyapja ellen követe't el gyilkolási kísérletet egy unoka: S u f f o l k me­ gyében egy fiatal nő ellen történt gyilkos merény; W o l v e r h a m p t o n vasúti állomásának váróter­ mében egy megfojtott csecsemő találtatott; csü­ törtökön délutáni 2 órakor, egy 40 év körüli aszszony ugrott le a (londoni) Waterloo-hidról, de a viz helyett az oszlopzat aljára esett, hol szörnyet halt. H i g h b u r y-ben (London egyik külvárosá­ ban) egy festő bukott le egy első emeleti ablakból a ház vasrácsozatának lándzsás hegyzetére, hon­ nan félholtan vitetett a kórházba; C a r l o w szomszédságában (Irlandban) egy bőszült szamár halálra rugdalt egy fiúcskát; B r a d f o r d-ban egy 14 ujjnyi hosszú viperát talált a vizvezeték mellett egy városi tanácsnok s ártalmatlannak tartván azt, felvette a kurta kígyót, mely ugy megmarta, hogy majdnem beleveszett; L u d g a t e - h i l l - e n , egy ember leverte Bensőn órás kirakatának nagy üvegtábláját, kivett két órát s aztán várt, míg el­ fogták, midőn elmondá, hogy Liverpoolból gyalo­ golt Londonba, hiában keresett munkát, nincs egy fillére és éhezett; Cardiff-ben egy asszony — kit el akart fogni a rendőrség—látván, hogy nem menekülhet a börtöntől, felrohant lakháza lépcső­ zetén, kimászott a fedélzetre, itt elcsúszott, leesett az 50 lábnyira fekvő udvar kövezetére, s összetörte magát.

r.s k-s

A legszigorúbb büntetések a hazaárulásra Tan­ nak szabva. Az egyesek irányában elkövetett bün­ tettek a törvényhozók előtt kevesebb fontosságuaknak látszottak, mint azok, melyek az összes állam ellen intézvék. De ily eset a háború kitörése előtt csak ritkán fordult elö. Az úgynevezett pennsylva­ niai elszigetelt fogházi rendszert ritkán használ­ ták, s akkor is csak megrögzött és javithatlan bű­ nösöknél. Előttünk fekszik a bostoni fogház egy lelkészé­ nek könyve 1860-ból, melyben majdnem hihetet­ len dolgok vannak elbeszélve. Egy ismeretes, Hawking nevű tolvaj, ki nyolcz évig tartó fogságából épen a harmadik évet töltötte el. egyszer azon kérelemmel járult a fogház-intézet főnökéhez: adnának neki három heti szabadság­ időt, hogy 18 éves leányát férjhez adhassa. Becsü­ letszóra teljesítek e kívánságát. A vén gonosztevő e kimenekülését fontos magán-üzlet végrehajtásá­ ra használta fel, s mintán leányát férjhez adta és nászhozományul néhány ezer dollárt tett le kezébe, a kitűzött órára pontosan megjelent börtönében. Gyanút keltett az, hogy honnét vette a vén gaz­ ember e sok pénzt; utána kutattak és betöréssel párosult rablógyilkosság vádja alá került. Mr. Hawking természetesen tagadott mindent, és hi­ vatkozott néhány barátjára — ezek is mind ismert tolvajok voltak — kik Öt pénzzel segiték; végtére is a bűntény nem bizonyult be, és Mr. Hawking tovább lakott a fogházban, mint „tiszteletben tar­ tott gentleman." Egy év multán Mr. Hawkingra nagyapai örömök várakoztak, megint szabadság­ időt akart kérni, hanem igen is fontos okokból megtagadták ezt tőle. Ő pedig, minthogy ez által becsületérzése szerfölött meg lön sértve, czellájában felakasztotta magát.

ek

on

yv ta

3. Angol bűnkrónika. A londoni „Observer" f. évi május 15-kén következő h e t i bünés szerencsétlenség krónikát közli:

Mindezt csak egy rovatból idézzük. A barbár állapot többi eseteit más rovatokban sorolta elő az angol lap, terjedelmes részleteket adván jelesen azon kettős gyilkosságról, melynek áldozatai egy 70 éves pap s egy öreg nőrokona, London egyik legszebb — C h e 1 s e a nevü — külvárosában. És feljegyzi azon hivatalos kimutatást is, miszerint Londonban, april utolsó napján 1870-ben köz­ ségi alamizsnából élő szegények száma 142,873 lélekre ment, a kóborló koldusok és tébolydában tartott szerencsétlenek külön számítás alá esvén.

A „Szegedi bünkrónika" tartalma:

d.h u

A "Szegedi bünkrónika" nem pusztán érdekfeszitésre, hanem egyszersmind tanulságra számított vállalat. — K o m o l y , n y o m a t é k o s f e j t e g e t é s e k , é r t e ­ k e z é s e k é s l e í r á s o k az igazságszolgáltatás, a rendészet, a börtönügy, a társadalmi élet köréből; v i s s z a t e k i n t é s a m ú l t r a , t a n u l s á g a j ö v ő r e , b e h a t o l á s a d o l g o k m é l y é r e : k i f ü r k é s z é s e az o k o k n a k , m e g b i r á l á s a az eljárá­ s o k n a k , m é l t a t á s a az e r e d m é n y e k n e k : á l t a l á n o s é s s p e c i á l i s tár­ g y ú c z i k k e k fogják emelni vállalatunk értékét a s z a k e m b e r e k előtt; az általános ér­ dekeltség (és egyszersmind a szakférfiak érdekeltsége) kielégítésére pedig ott lesznek a z egyes b ű n e s e t e k és t á r g y a l á s o k hiteles l e í r á s a i .

r.s k-s

ze

ge

Közöljük az 1840-ig felmenő b ű n e s e t e k e t , kivétel nélkül mindet, kisebb-nagyobb terjedelemben, a szerint a mint e borzasztó tények kisebb vagy nagyobb érdekességet igényelnek. Közöljük a t ö r v é n y s z é k i t á r g y a l á s o k a t , hiteles o k m á n y o k és gyorsírói jegyietek alapján, azonban folyóirati kerek czikkekké alakítva. Megismertetjük gondosan készített eredeti k é p e k b e n é s é l e t r a j z o k b a n , a bűnesetek kiderítésénél oly sikerrel működött férfiakat a nemzettel, a világgal. Hozunk r a j z o k a t a b ű n e s e t e k s z i n h e l y e i r ő l , a r a b o k b ö r t ö n e i ­ r ő l , az e l ő f o r d u l t v a g y e l ő f o r d u 1 an d ó r é s z l e t e k r ő l . Hozzuk a n e v e z e t e s e b b z s i v á n y o k a r c z k é p e i t , egyenkint vagy cso­ portokba szedve, eredeti felvételek után. Hozunk végre apró ismertetéseket i d e g e n b ű n e s e t e k r ő l , melyek az alföl­ diekkel nincsenek ugyan közvetlen összeköttetetésben, de a maguk idején általános érdekelt­ séget költöttek.

vta

A „Szegedi b ü n k r ó n i k a " előfizetési

feltételei:

ek o

ny

A „Szegedi b ü n k r ó n i k a " 3 i v e s k i s n e g y e d r é t ü f ü z e t e k b e n fog megje­ lenni, időhöz nem kötve, a tárgyalások menetéhez alkalmazva, azonban gyorsan egymásután. — Minden füzetben legalább is két k é p lesz. T i z f ü z e t k é p e z e g y f o l y a m o t . A z első folyamot még ez év folytán kiállí­ tani ígérjük, csupán az esetben késnénk vele (lehetőleg rövid ideig), ha a tárgyalások vagy a közelebbi h ó n a p o k b a n meg nem kezdetnének, vagy félbeszakadnának. E g y füzet e l ő f i z e t é s i á r a e g y e n k i n t 40 kr., e g y e g é s z f o l y a m é , vagyis 9 6 0 hasábra terjedő és körülbelül 20 képpel ellátott 10 f ü z e t é e g y ü t t 4 frt. Vidéki előfizetőknek, h a e g é s z f o l y a m o t m e g r e n d e l n e k , az egyes füze­ tek mindjárt a megjelenés után d í j m e n t e s e n küldetnek meg. Egyes füzetek előfizetői azonban minden egyes füzetnél 10 krt mellékeljenek az előfizetési árhoz posta- és kezelési dij fejében. Gyűjtőknek minden tiz példányra egy tiszteletpéldányuyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az "Athenaeum" kiadó hivatalához [(barátok-tere 7. szám.) czímezendők. A beküldésnek legczélszerübb módja a postai utalványozás.