EK rendelet

Dr. Búza László: Vonatkozó rendeletek bemutatása, a 178/2002/EK rendelet

- a Közösségi élelmiszerjog

Vonatkozó rendeletek bemutatása, a 178/2002/EK rendelet - a Közösségi élelmiszerjog

Az állati eredetű élelmiszerekre, a takarmányokra valamint a Trichinella vizsgálatra vonatkozó fontosabb jogszabályok:

Az Európai Unió joganyagának legnagyobb részét a mezőgazdasági jog teszi ki. Ezen belül a legnagyobb terjedelmű, és legtöbb jogszabályi rendelkezést felmutató terület az élelmiszerjog, és az állategészségügyi jog. A következőkben azokat a joghelyeket soroljuk fel, amelyek figyelembe vétele kiemelkedő fontossággal bír az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó különleges követelményeknek való megfelelősség ellenőrzésénél. A szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról szóló 64/432/EGK irányelv Az 1774/2002/EK Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról A Tanács 96/23/EK irányelve egyes anyagok és azok maradványainak élő állatokban és állati termékekben való megfigyelésére irányuló intézkedésekről, valamint a 85/358/EGK és 86/469/EGK irányelv és a 89/187/EGK és 91/664/EGK határozat hatályon kívül helyezéséről; AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 882/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 852/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) az élelmiszer-higiéniáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 853/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 854/2004/EK RENDELETE (2004. április 29.) az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról A Tanács 2005/1/EK rendelete (2004. december 22.) az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és a 1255/97/EK rendelete módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 183/2005/EK rendelete: a takarmány higiénia követelményeinek meghatározásáról A Bizottság 2073/2005/EK rendelete (2005. november 15.) az élelmiszerek mikrobiológiai kritériumairól A Bizottság 2074/2005/EK rendelete (2005. december 5.) a 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti bizonyos termékekre és a 1



854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti hatósági ellenőrzések megszervezésére vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról, a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettől való eltérésről, valamint a 853/2004/EK és 854/2004/EK rendelet módosításáról A Bizottság 2075/2005/EK rendelete (2005. december 5.) a húsban előforduló trichinella hatósági vizsgálatára vonatkozó különös szabályok megállapításáról A Bizottság 2076/2005/EK rendelete (2005. december 5.) a 853/2004/EK, a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó átmeneti szabályok megállapításáról, valamint a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendelet módosításáról A magyar jogrendben a fentieken túl mutató jogszabályok a következők: Az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvény 10/2002. (I. 23.) FVM rendelet az állati eredetű élelmiszerekben előforduló, egészségre ártalmas maradékanyagok monitoring vizsgálati rendjéről Az 1998. évi XXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei AZ ÁLLATOK VÉDELMÉRŐL ÉS KIMÉLETÉRŐL 2003. évi LXXXII. Törvény az élelmiszerekről 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről 24/2005. (III. 23.) FVM rendelet a vágóállatok levágásának és feldolgozásának Biztonsági Szabályzatáról 1995. évi LIII. Törvény a környezet védelmének általános szabályairól, 2000. évi XIII. törvény a hulladékgazdálkodásról 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1994. évi LV. törvény a termőföldről 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 178/2002/EK rendelet – a Közösségi élelmiszerjog A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak és jelentős mértékben

mely hazai jogszabályok vonatkoznak az élelmiszerekre? az állategészségügyre? az állatok védelmére? a hulladékokra, környezetvédelemre, állati eredetű melléktermékekre? a munkajogra, munkabiztonságra? mely közösségi jogszabályok vonatkoznak az élelmiszerekre? az állati eredetű élelmiszerekre? az állatok védelmére, az állati eredetű melléktermékekre? a hatósági, közigazgatási aktusokra? Trichinella vizsgálatra?

A közösségi élelmiszer és takarmány jog, valamint az európai élelmiszerbiztonsági hivatal létrehozásáról szóló jogszabály, a 178/2002/EK rendelet megjelenését, több irányelv és egyéb közösségi tevékenység előzte meg. A rendelet legfontosabb üzenete az élelmiszerbiztonság, és az azzal összefüggő vállalkozói felelősség megfogalmazásán túl a nyomonkövetési rendszerek kiépítésének kötelezettsége, mint a felelős élelmiszer/takarmányvállalkozói tevékenység alapja. A közösségi célok, amelyek az európai egységes élelmiszerjog, alapjának számító 178/2002/EK rendelet megalkotásához vezettek a következők: A biztonságos és egészséges élelmiszerek szabad mozgása lényeges eleme a belső piacnak és jelentős mértékben hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jó közérzetéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez. A Közösség 2


hozzájárul az állampolgárok egészségéhez és jó közérzetéhez, valamint szociális és gazdasági érdekeikhez. Az élelmiszer- és takarmányipar ban fel kell állítani egy átfogó nyomon követési rendszert, amelynek segítségével el lehet végezni a különböző termékek célzott és pontos kivonását a piacról, illetve tájékoztatni lehet a fogyasztókat vagy az ellenőrzéssel megbízott személyeket.


politikájának érvényesítése során folyamatosan gondoskodni kell az emberi élet és egészség magas szintű védelméről. Az élelmiszerek és takarmányok Közösségen belüli szabad mozgása csak úgy érhető el, ha a tagállamok élelmiszer- és takarmánybiztonsági követelményei között nincs jelentős különbség. A vízzel, mint élelmiszerrel kapcsolatos közösségi állásfoglalás a következő: A víz, egyéb élelmiszerekhez hasonlóan, közvetlen vagy közvetett úton jut a szervezetbe, ily módon a víznek is szerepe van abban, hogy a fogyasztó szervezete ki van téve a különböző elfogyasztott anyagok, többek között a vegyi és mikrobiológiai szennyeződések hatásának. Miután azonban az emberi fogyasztásra szánt víz minőségének ellenőrzéséről a 80/778/EGK és a 98/83/EK tanácsi irányelv már rendelkezik, (hazai megfelelője a 201/2001. Kormányrendelet) elegendő, ha a vizet a 98/83/EK irányelv 6. cikkének értelmében a megfelelőségi pontot követően veszik figyelembe. Helyénvaló, ha az élelmiszerjog tartalmazza a takarmányra, többek között a takarmány előállítására és felhasználására vonatkozó követelményeket, amennyiben a takarmányt élelmiszertermelésre szánt állatok etetésére használják. A takarmányokra vonatkozó előírások és tudnivalók a következőkben kerül összefoglalásra:: 1) Az élelmiszer-, és takarmánybiztonság megvalósításának jelentősége a takarmányiparban A globalizáció eredményeképpen az élelmiszerlánc (annak termékei, szereplői révén) egyre gyakrabban átível már az országhatárok, sőt akár kontinensek fölött is. Az utóbbi években jelentkező, a fogyasztók körében nagy nyugtalanságot, félelmet kiváltó „élelmiszer-biztonsági” események (pl. az Európai Unió több tagállamában is, vágómarhákban megállapított BSE; ragadós száj és körömfájás járvány az Egyesült Királyságban; vagy a Belgiumban ismertté vált dioxin botrány; salmonella jelenléte étkezési tojásban) tovább növelték és egyben a figyelem középpontjába állították az élelmiszer- és takarmánybiztonságot, annak gyakorlati jelentőségét. Szintén jó példa erre a madárinfluenzával kapcsolatban közölt pontatlan, ellentmondó hírek hatására bekövetkezett visszaesés a baromfi húsfogyasztás területén. Egyes, az élelmiszerekkel összefüggésben lévő esetekben a média által keltett hisztéria jelentős károkat (pl. gazdasági/anyagi kár, kereskedelem visszaesése, turizmus visszaesése, ország presztízsének rontása, vásárlók bizalmatlansága, stb.) okoz az országnak. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után teljes mértékben megvalósult az agrárgazdasági termékek (így az élelmiszerek, takarmányok) esetében is az áruk szabad áramlása az Európai Unió egységes belső piacán. A takarmányok minősége és biztonságossága ebben a gazdasági versenyben stratégiai, meghatározó tényező szerepét tölti be. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az állattenyésztés kiadásainak még mindig jelentős részét (mintegy 60-70 %) adja a takarmány költsége, és egyben meghatározza közvetve az élelmiszerek minőségét és biztonságát. Az élelmiszerlánc szereplőinek, de különösen az agrárgazdasági termékek előállítóinak folyamatosan nő a felelőssége. Az Európai Parlament és Tanács által kiadott, az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet, valamint a takarmányhigiénia követelményeinek meghatározásáról szóló 183/2005/EK rendelet bevezető része kiemeli, hogy az elsődleges felelősség az élelmiszer-, illetve a takarmányipari vállalkozót terheli. Alapvető a magyar mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.) és a 3



takarmányipar képviselőinek, szereplőinek, hogy e takarmányjogi követelmények teljesítésére, és egyben a teljesítés dokumentált bizonyítására szintén képesek legyenek. A fogyasztók bizalmának visszaszerzése érdekében a piaci szereplőknek és az ellenőrző hatóságoknak szoros együttműködésére van szükség (pl. oktatás, tájékoztatás, információcsere, hatékony, átlátható, tudományos és kockázati alapú ellenőrzési rendszer működtetése, megfelelő, arányos és visszatartó erejű szankciók alkalmazása révén, stb.), a média szerepéről nem is beszélve. A nem biztonságos, az emberi és állati egészségre káros, veszélyes takarmány kivonása a piacról, mint megelőző, egészségvédő lépés, igen nagy jelentősséggel bír, részét képezi egyben az állatok védelmének is, illetve gazdasági oldalról és a fogyasztói bizalom megőrzése szempontjából tekintve is előnyös a piac nagyobb mértékű megzavarása nélküli, időben történő gyors intézkedés. A takarmányok és élelmiszerek biztonságának garantálásáért felelősséggel tartozik a mindenkori kormány is, aki az illetékes hatóságok ellenőrző tevékenysége révén védi az állampolgárok mint fogyasztók „érdekeit”, egészségét, felügyeletet gyakorolva a teljes élelmiszerlánc szereplőire, biztosítja az előírások betartatását, a hamisítások és visszaélések megelőzésével és felszámolásával jelentős mértékben segíti a piaci verseny tisztaságát. 2) Takarmánybiztonsági alapelvek Az Európai Uniós jogszabályok előírásai és hazánk nemzeti szabályozása kimondja, hogy: - a takarmány az állat termelőképességét károsan nem befolyásolhatja, közvetlenül az állat vagy közvetve az ember egészségét nem veszélyeztetheti, illetve károsíthatja, a takarmány tiltott anyagot, illetve a külön jogszabályban meghatározott mennyiségnél nagyobb mértékben nemkívánatos anyagot nem tartalmazhat, a takarmány minőségét, illetve az állat termelőképességét károsan befolyásoló, valamint a takarmány minőséghibáját elfedő technológia vagy anyag nem alkalmazható [2001. évi CXIX törvény 6. § (1) bekezdés a), b) és c) pont], - takarmány-alapanyagok csak akkor forgalmazhatók a Közösségen belül, ha megbízhatóak és kifogástalan kereskedelmi minőségűek. Előírjak, hogy az ilyen takarmány-alapanyagok nem jelenthetnek veszélyt sem az állati, sem az emberi egészségre, és nem hozhatók megtévesztő módon forgalomba [Tanács által kiadott 96/25/EK irányelv 3. cikk], - az állatra és, vagy emberre nézve kórokozó mikroorganizmussal fertőzött takarmányt állatokkal feletetni tilos [115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet 799. § (1) bekezdés], - az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetve közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti [2005. évi CLXXVI. törvény 3. § (3) bekezdés], - a takarmány-termő területek használata, a takarmány-előállító, -tároló és forgalmazó helyek üzemeltetése, valamint a takarmány forgalmazása során biztosítani kell, hogy a takarmány mentes maradjon az állatra, valamint az emberre veszélyes anyagoktól [115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet 801. § (2) bekezdés], - a takarmány kórokozó mikroorganizmusokat - amelyek emberben és állatban közvetve, vagy közvetlenül betegséget okozhatnak, illetve okoznak - nem tartalmazhat. [43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 20. sz. melléklet 1. pont], - az érzékszervileg megállapíthatóan erősen penészes, dohos, romlott, rothadt, vagy avas takarmány-alapanyagok az előkeverékek, takarmánykeverékek, tápok, tápszerek előállításához nem használhatók fel [115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet 795. § 3. bekezdés], - a takarmány tiltott anyagot, illetve a külön jogszabályban meghatározott 4



mennyiségnél nagyobb mértékben nemkívánatos anyagot nem tartalmazhat - a 44/2003. (IV: 26.) FVM rendelet 3. mellékletében felsorolt tiltott anyagokat, illetve ilyen anyagokat tartalmazó takarmányokat takarmányozási célra felhasználni tilos [43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 14. § (1) bekezdés], - a 44/2003. (IV: 26.) FVM rendelet 2. mellékletében foglalt megengedhető mennyiségeknél nagyobb mértékben nemkívánatos anyagot tartalmazó takarmányt tilos hígítási célból összekeverni ugyanolyan vagy más takarmánnyal [43/2003. (IV. 26.) FVM rendelet 15. § (1) és (4) bekezdés], - ún. nem biztonságos takarmány (amely az emberek vagy az állatok egészségére ártalmas, illetve az élelmiszer-termelő állatokból előállított élelmiszer emberi fogyasztásra alkalmatlan) nem hozható forgalomba, nem importálható, illetve nem használható fel élelmiszer-termelés céljára tartott állatok takarmányozására [Az Európai Parlament és a Tanács által kiadott 178/2002 EK rendelet 15. cikk (1) bekezdés]. 3) A takarmányártalmakról (az embert is veszélyeztető kémiai és biológiai veszélyek, példákkal, peszticidek, toxikus elemek, gyógyszer maradékanyagok, salmonella, TSE, dioxinok) A takarmány-higiénia magában foglalja a veszélyek ellenőrzéséhez, valamint egy takarmány állati fogyasztásra való alkalmasságának biztosításához szükséges intézkedéseket és feltételeket, figyelembe véve a takarmány felhasználásának szándékát [Az Európai Parlament és a Tanács által kiadott 183/2005 EK rendelet 3. cikk (a) pont]. A veszélyek a takarmányban található azon biológiai, kémiai vagy fizikai hatóanyagok, amelyek az állat, közvetve az ember egészségére károsan hathat [Az Európai Parlament és a Tanács által kiadott 178/2002 EK rendelet 3. cikk (14) pont]. Élelmiszerekben, illetve takarmányokban előfordulható/lehetséges biológiai, kémiai vagy fizikai veszélyek Biológiai/mikrobiológia Kémiai Fizikai i Salmonella sp. Mérgező gombák Fémdarabok, szilánkok Campylobacter sp. toxinjai Üvegdarabok, szilánkok Kórokozó E. coli sp. Mikotoxinok Fa szálkák Yersinia enteocolitica Mérgező növények, Műanyag szilánkok Shigella sp. gyommagvak toxinjai Lepattogzott festék Listeria monocytogenes Egyéb természetes darabok és Bacillus cereus tartalomként előforduló zománcszilánkok Staphylococcus aureus vegyi anyagok (pl. Lepattogzott csempe és Kórokozó clostridiumok ciánhidrogén) egyéb burkolat darabok Kórokozó vibriók Növényvédő-szer Kődarabok Hepatitis A vírus maradványok Zsineg és egyéb anyag Ételfertőzést okozó Rovarés szálak egyéb vírusok (pl. rágcsálóirtószer Csomagolóanyag rotavírusok, calicivírus) maradványok maradványok Trichinella spiralis és Hormonok, Csontszilánk egyéb élősködők hozamfokozók és Fogyasztásra Toxintermelő állatgyógyászati alkalmatlan növényi mikroszkopikus gombák készítmények részek Prion (TSE kórokozó) maradványai Az élelmiszerekkel Élő szervezetek, Nehézfém szennyezések foglalkozó személyektől (rovarok és rágcsálók) Adalékanyagok, származó idegen Egyéb kórokozók színezékek anyagok Nem engedélyezett Sütés során keletkező Takarítóeszközökből 5


GMO termékek (genetikailag módosított szervezetekből származó élelmiszerek, takarmányok)


vegyi anyagok (pl. PAH, akrilamid) Élelmiszerek, takarmányok romlása (pl. avasodás) során keletkező vegyi anyagok Tisztítóés fertőtlenítőszer maradványok Gépzsír és egyéb kenőanyagok

származó serték, foszlányok Élő szervezetek (pl. rovarok és rágcsálók) maradványai Radioaktív anyagok Egyéb fizikai veszélyek

Egyéb kémiai veszélyek Néhány gondolat az ismertebb, illetve a kiemelten kezelt élelmiszerláncbiztonsági veszélyekről. A poliklórozott szerves vegyületek (pl. peszticidek, dioxinok) erősen lipofil vegyületek, a táplálékláncban feldúsulnak, az élő szervezetek zsírszöveteiben raktározódnak, átjutnak a placentán, kiválasztódnak a tejjel és széles toxikológiai hatásspektrummal rendelkeznek. Takarmányok dioxin, PCB szennyezettségét vizsgálva megállapítható, hogy: - a halliszt és a halolaj a legsúlyosabban szennyezett takarmány-alapanyag, - a következő legsúlyosabban szennyezett alapanyag az állati zsiradék, - a szálastakarmányok dioxin szennyezettsége széles skálán mozog, a helyszíntől, a talajjal való szennyezettség mértékétől és a légszennyezési forrásoknak való kitettségtől függően, - minden más állati és növényi eredetű takarmány-alapanyag általában viszonylag kis mennyiségben tartalmaz dioxin szennyezést. Az Európai Unióban gyártott szárnyas húsban lévő szennyeződés visszavezethető volt az erdőtüzekben elégett fa granulátumból/porból készült alomanyag csirke állományokban való felhasználására. A peszticidek mérgezést okozó hatásai mellett kiemelendő a mutagen, karcinogen és teratogen hatásuk. A bioszférában (víz, talaj) történt akkumulációjuk miatt még az évtizedekkel ezelőtt betiltott vagy korlátozott peszticid hatóanyagok esetében is ki vagyunk téve ezek hatásának, az élő szervezetekben pl. a DDT és a β-HCH hajlamos hosszú ideig történő kumulációra, különösen a tejzsírban. A mikotoxinok az állati termékekben is megjelenhetnek, így az állatok takarmányozására felhasznált alapanyagok, takarmányok révén az élelmiszerbiztonság is közvetetten érintett, hiszen az állati termékekben jelenlévő/megjelenő toxinok az állati eredetű élelmiszerek minőségét, biztonságosságát is negatívan befolyásolhatják, és a végső fogyasztó megbetegedését okozhatják. A mikotoxin szennyezésnek általában leginkább kitett termények: gabonafélék, illetve gyümölcsök, diófélék, kávé, gyapot, földimogyoró, szója. 1) A deoxinivalenol, a zearalenon, a fumonizin B1 és B2 csak korlátozott mértékben kerül a takarmányból a húsba, a tejbe és a tojásba, ezért az állati eredetű élelmiszerek csak kis mértékben járulnak hozzá az embereknek az említett toxinok által okozott ártalmaknak való teljes kitettségéhez. 2) Az ochratoxin-A átkerülhet a takarmányból az állati eredetű élelmiszerekbe, a toxinoknak való kitettség értékelése azonban azt mutatja, hogy az állati eredetű élelmiszerek csak kis mértékben járulnak hozzá az embereknek az ochratoxin-A által okozott ártalmaknak való étrendi kitettségéhez. 3) Az aflatoxin kumuláció a szervekben, állati termékekben (pl. tej, tojás) lehetséges! Az élelmiszeripari állati eredetű (pl. vágóhídi) melléktermékek felhasználásával előállított, hőkezelt/feldolgozott állati eredetű lisztek (pl. húsliszt, halliszt, 6



csontliszt, stb.) mikrobiológiai állapota általában megfelelő, azonban a hőkezelés utáni fázisban, az utószennyeződés veszélye, lehetősége fennáll, ezért akár kórokozó baktériumokat, pl. salmonellákat is tartalmazhatnak az előállító üzem, a személyzet illetve a szállítás higiéniai viszonyaitól függően. Jelenlegi ismereteink szerint - feltételezve, hogy a vonatkozó előírásokat maradéktalanul betartják - az állati hulladékokból készült fehérjelisztek nem fenntartói és nem terjesztői a háziállatok elsődleges salmonellózisainak és így csak elhanyagolható mértékben járulnak hozzá a salmonellózisra visszavezethető emberi ételmérgezésekhez. A tudományos adatok bizonyítják, hogy a nem előírásszerűn, nem megfelelő dózisban és kezelési időtartammal alkalmazott állatgyógyászati készítménnyel (gyógyszer hatóanyaggal), kokcidiosztatikumokkal szemben fennáll a rezisztencia kialakulásának veszélye, rezisztens mikroorganizmusok elterjedése, illetve a maradékanyagaik az állati termékben megjelenve allergén, daganatkeltő hatást, egyéb károsodást válthatnak ki az emberben. Bizonyos állati fehérjék használata a haszonállatok takarmányozásában tiltott, mert ezek a fehérjék az emberre is veszélyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak /TSE/ fertőzést hordozhatnak. 4) Takarmányipari létesítmények - Engedélyezés, nyilvántartásba vétel takarmányhigiénia, HACCP, nyomonkövethetőség 2006. január 1-jétől valamennyi tagállamban kötelezően alkalmazandó a takarmány-higiéniáról szóló 183/2005/EK rendelet, mely a takarmányelőállítás, forgalmazás és felhasználás valamennyi fázisában meghatározza az egyes létesítményekre vonatkozó takarmány-biztonsági és higiéniai minimumkövetelményeket. A megállapított új higiéniás szabályok fő célkitűzése, hogy az élelmiszer- és a takarmány-biztonság szempontjából magas szintű védelmet biztosítsanak a végső fogyasztók, azaz az ember számára. A takarmányipari vállalkozók és a mezőgazdasági termelők csak olyan létesítményekből szerezhetnek be és használhatnak fel takarmányt, amelyeket e rendelet értelmében nyilvántartásba vettek és/vagy engedélyeztek [183/2005/EK rendelet 5. cikk (6) pont]. A takarmányipari vállalkozók nem működhetnek a jogszabályban előírt nyilvántartásba vétel, vagy engedélyezés nélkül [183/2005/EK rendelet 11. cikk]. A takarmányipari vállalkozások engedélyeztetésének vagy nyilvántartásba vételének feltétele, hogy a létesítményeik rendelkezzenek a szennyeződésektől mentes, homogén, a minőségi követelményeknek megfelelő és biztonságos takarmányok előállításának, kiszerelésének, tárolásának, szállításának, forgalmazásának feltételeivel, valamint a takarmányok nyomon követhetőségére alkalmas nyilvántartással, termékvisszahívás és panaszkezelés rendszerével, megfelelő minőség- és biztonságellenőrzéssel, valamint a tevékenység jellegétől függően a HACCP alapelvein kidolgozott eljárások rendszerével. Az élelmiszerlánc-biztonság részét képező takarmány-biztonság esetében is, az élelmiszer-előállításhoz hasonlóan, a takarmány-előállítás, tárolás, szállítás és felhasználás alapját a jó higiéniai gyakorlat, illetve abban foglaltak pontos betartása képezi. A takarmányipari vállalkozások, melyek a „takarmányhigiéniai” rendelet 5. cikk (1) bekezdésében említett [„az elsődleges takarmány-termelés és az utána következő kapcsolódó tevékenységek szintjén kifejtett tevékenységek”] tevékenységeken kívüli tevékenységeket végeznek, kötelesek a veszélyelemzés és kritikus ellenőrzési pontok (HACCP) alapelvein alapuló állandó írásos eljárást, vagy eljárásokat bevezetni, megvalósítani és fenntartani [183/2005/EK rendelet 7



6. cikk]. A 178/2002/EK rendelet 18. cikk (2) és (3) bekezdései értelmében, a takarmányipari vállalkozóknak gondoskodniuk kell arról, hogy azonosítani tudják azon személyeket, akiktől a takarmányt, valamilyen takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagot kapják, valamint a takarmányipari vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéb vállalkozásoknak az azonosítását, ahová termékeiket szállítják. Ennek érdekében a vállalkozóknak rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik az ilyen információk eljuttatását az illetékes hatóságokhoz azok kérelmére. A 178/2002/EK rendelet a takarmányra vonatkozó kötelezettségekről szóló 20. cikk (3) és (4) bekezdései szerint a takarmányipari vállalkozó haladéktalanul tájékoztatja az illetékes hatóságokat, amennyiben úgy véli vagy okkal feltételezi, hogy az általa forgalomba hozott takarmány nem felel meg a takarmánybiztonsági követelményeknek. A takarmányipari vállalkozó bejelenti az illetékes hatóságoknak a takarmány felhasználásából származó veszély megelőzésére tett intézkedéseket. A 183/2005 EK rendelet II. mellékletének Dokumentáció címszó alatti szakaszának (1) bekezdése szerint valamennyi takarmányipari vállalkozónak, beleértve azon vállalkozókat is, akik kizárólag kereskedőként járnak el anélkül, hogy a terméket bármikor saját létesítményeikben tárolnák, nyilvántartást kell vezetniük a vásárlásra, termelésre és értékesítésre vonatkozó adatokról az átvételtől a leszállításig történő hatékony nyomon követés érdekében, beleértve a végső rendeltetési helyre való exportálást is. A takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény végrehajtásáról szóló 43/2003 (IV. 26.) FVM rendelet 10. § (1) bekezdése értelmében a takarmány-előállítás feltétele a rendelet 4. számú mellékletben felsorolt nyilvántartások (pl. keverési napló, mosatóanyag nyilvántartás) pontos vezetése. A 183/2005 EK rendelet II. mellékletének Panaszok és Termék visszahívása címszó alatti szakaszának (2) bekezdése szerint, a takarmányipari vállalkozóknak szükség esetén a termékek elosztási hálózatból történő azonnali visszahívására alkalmas cselekvési programot kell kidolgozniuk. Írásban rögzíteniük kell a visszahívott termékek tárolási helyét, és mielőtt az ilyen termékeket ismét forgalomba hoznák, azokat újra minőségellenőrzési értékelésnek kell alávetni. Fentiekkel összhangban, a 43/2003 (IV. 26.) FVM rendelet 10. § (3) bekezdése szerint a forgalomba hozatal céljából takarmányt előállító üzemnek és a közvetítőnek a nyomon követhetőség biztosítására olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelynek segítségével a termék súlyos minőséghiba, illetve takarmány biztonsági probléma esetén a forgalomból azonnal visszahívható. A visszahívott termék további sorsát, az azzal kapcsolatos hatósági intézkedéseket dokumentálni kell. A visszahívott terméknek ismételt forgalomba helyezése előtt hatósági minőség-ellenőrzési és biztonsági felülvizsgálat alá kell esnie. 5) A takarmányellenőrzés és vizsgálat területe (létesítmények, takarmányok, dokumentumok) biztonsági és minőségi vizsgálatok A takarmányellenőrzés kiterjed a takarmányozási létesítményekre: takarmányelőállítókra, forgalmazókra (közvetítők), tárolókra, szállítókra, felhasználó állattartó- és tenyésztőtelepekre, valamint az importőrökre, behozatalért felelős képviselőkre. 8



Továbbá kiterjed a takarmányokra (hazai, EU tagállambeli és import termékek) és a takarmányozással kapcsolatos technológiákra, berendezésekre, szállítóeszközökre, személyzet kikérdezésére. Az ellenőrzés kiterjed az összes olyan dokumentumra (irat, bizonylat, igazolás, nyilvántartás, eljárás, utasítás, napló), beleértve a minőségirányítási, takarmánybiztonsági és nyomonkövethetőségi rendszereket, amelyeket a felsorolt területeken alkalmaznak. Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzés lehet: - iratellenőrzés (a takarmányjog által előirt dokumentumok vizsgálata), - azonossági ellenőrzés (szemrevételezéssel ellenőrzés annak megállapítására, hogy a szállítmányt kísérő bizonyítványok vagy egyéb dokumentumok megegyeznek-e a takarmány szállítmány címkéjével és tartalmával), - fizikai ellenőrzés (magának a takarmánynak az ellenőrzése, amely magában foglalhatja a szállítóeszköz, a csomagolás, a címkézés és a hőmérséklet ellenőrzését, az elemzések és laboratóriumi vizsgálatok céljára történő mintavételt és bármely egyéb ellenőrzést, amely a takarmányjog betartásának felülvizsgálatához szükséges). A laboratóriumi vizsgálatok céljára történő mintavétel – a vizsgálat céljai: A biztonsági vizsgálatok főként az állati eredetű fehérjék, a GMO-k (pl. extrahált szójadarákban, kukoricában), valamint az állatgyógyászati készítmények és kokcidiosztatikumok, „hozamfokozó” antibiotikumok (pl. sertés és baromfi takarmányokban), a mikotoxinok (pl. aflatoxin gabonában), dioxinok és nehézfémek/toxikus elemek (pl. kadmium tartalom adalékanyagokban), salmonella, peszticidek jelenlétére irányultak az ellenőrzés során. A minőségi vizsgálatok főbb paraméterei a következők voltak: nyersfehérje, nyers olajok és zsírok, makro- és mikroelemek, aminosavak és vitaminok. Kiemelhetők még érzékszervi, valamint az avasság megállapítására irányuló vizsgálatok. Fentiek mellett mindenképpen meg kell említeni a takarmányhamisítás felderítésére irányuló vizsgálatok körét is (pl. melamin növényi fehérjekoncentrátumokban, toll-liszt, ammónium-szulfát hallisztben, stb.), ami a hamisításra felhasznált alkotó élő szervezetben kiváltott hatásaitól függően részben minőségi, részben biztonsági kérdés. 6) Az állattartó és a telepi állatorvos feladatai, kötelezettsége takarmányozási oldalról legeltetés, etetés Állattartó - Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni [1998. évi. XXVIII. törvény 3. § (8) pont és 4 § (1) bekezdés]. [jó gazda gondossága: az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)] - Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni, így különösen az állatot nem szabad kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból való kényszerű táplálás esetét [1998. évi. XXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés c) pont]. - Külön jogszabályokban foglalt feltételekkel tilos az állat tartása során, 9



különösen az állat szaporodási vagy termelési eredményeinek növelésére, meghatározott hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni (pl. zearanol,17 β ösztradiol, thyreostaticumok), amely az ember vagy az állat egészségére káros [2005. évi CLXXVI. törvény 3. § (5) bekezdés]. Az élelmiszertermelő állatok takarmányozását (etetés, itatás, legeltetés) előírásszerűen, a 183/2005/EK rendelet III. számú mellékletében foglaltak szerint kell végezni. Kiemelve a helyes állatetetési gyakorlatból néhány előírást: LEGELTETÉS A réteken és szántókon való legeltetés során az állati eredetű élelmiszerek fizikai, biológiai vagy kémiai eredetű fertőződését a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Szükség esetén megfelelő pihentetési időszakot kell tartani, mielőtt az állatállományt legelőre, szántóföldre, vagy learatott szántóföldre engednék ki legelni, valamint a legelői rotációk között is annak érdekében, hogy a trágyából származó biológiai átfertőződés veszélyét – amennyiben egy ilyen probléma felmerülhet – minimálisra csökkentsék, és annak biztosítása érdekében is, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák lebomlási időszakát betartsák. ETETÉS 1. Tárolás A takarmányt a kemikáliáktól és az állati etetés céljából tiltott egyéb termékektől elkülönítetten kell tárolni. A tárolóhelyeket és konténereket tisztán és szárazon kell tartani és szükség esetén megfelelően fel kell lépni a kártevők ellen. A tárolóhelyeket és konténereket rendszeresen tisztítani kell a szükségtelen átfertőződés elkerülése érdekében. A vetőmagot rendeltetésszerűen és az állatoktól elzártan kell tárolni. Az állatok különböző kategóriáinak vagy különböző fajtáinak etetésére szánt gyógyszeres takarmányt és gyógyszernélküli takarmányt oly módon kell tárolni, hogy csökkentsék annak veszélyét, hogy nem azokkal az állatokkal etetik azt meg, amelyeknek a takarmányt szánták. 2. Elosztás A mezőgazdasági egységen belüli takarmányelosztási rendszer segítségével kell biztosítani, hogy a megfelelő takarmány a megfelelő rendeltetési helyre eljusson. A takarmányt az elosztás és etetés során oly módon kell kezelni, hogy biztosítani lehessen azt, hogy ne forduljon elő fertőződés fertőzött tárolási helyről és berendezésről. A gyógyszer nélküli takarmányt a gyógyszeres takarmánytól elkülönítetten kell kezelni a fertőzés veszélyének megelőzése érdekében. A létesítményen belüli takarmányszállító járműveket és etetőberendezéseket rendszeresen tisztítani kell, különösen amikor gyógyszeres takarmány szállítására és elosztására használják őket. TAKARMÁNY ÉS VÍZ Az itatáshoz és a haltenyésztéshez használt víznek a tenyésztett állatok számára megfelelő minőségűnek kell lennie. Amikor fennáll annak a veszélye, hogy az állatok vagy az állati termékek a víz által fertőződhetnek, intézkedéseket kell hozni a veszélyek értékelése és minimálisra csökkentése érdekében. Az etető- és itatóberendezéseket oly módon kell megtervezni, megépíteni és elhelyezni, hogy a takarmány és a víz fertőződésének veszélye minimális legyen. 10


Az itatórendszereket karbantartani.

lehetőség

szerint


rendszeresen

kell

tisztítani

és

- Az állatnak a vágóhídra vagy kényszervágásra, valamint az állat, az állati eredetű termék és az állati eredetű élelmiszer értékesítésre történő szállítása alkalmával az állattartó köteles az eljáró állatorvost a forgalmazást befolyásoló körülményekről, így különösen az állat egészségi állapotáról, gyógykezeléséről, takarmányozásáról megfelelően tájékoztatni [2005. évi CLXXVI. törvény 5. § (3) bekezdés]. Telepet ellátó állatorvos - Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával, takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni [2005. évi CLXXVI. törvény 6. § (2) bekezdés]. A nagy létszámú állattartó telepeken az állatok takarmányozását, a felhasznált takarmányokat, továbbá azok kezelését, tárolását a telepet ellátó állatorvosnak figyelemmel kell kísérnie. Állat-egészségügyi hatósági intézkedést igénylő esetekben az állattartó telepet ellátó állatorvos haladéktalanul értesíteni köteles az illetékes hatósági állatorvost [115/2004. (VII. 9.) FVM rendelet 802. § (1) bekezdés]. Vissza az élelmiszerekhez: A Közösség az egészségvédelem magas szintjét tartotta szem előtt az élelmiszerjog kidolgozása során, amelyet diszkrimináció nélkül alkalmaznak függetlenül attól, hogy az élelmiszert vagy takarmányt a belső piacon vagy a nemzetközi piacon forgalmazzák. Az élelmiszer- és takarmányvállalkozásokkal kapcsolatosan, szükségesnek találták a vállalkozók által működtetett élelmiszerbiztonsági rendszerek bevezetését. Az akkori események (BSE, dioxin stb.) rávilágítottak arra, hogy szükség van olyan intézkedések bevezetésére, amelyek garantálják, hogy a nem biztonságos élelmiszerek ne kerülhessenek a piacra, és biztosítják, hogy legyenek olyan rendszerek, amelyek felismerik az élelmiszerbiztonsági problémákat és a belső piac megfelelő működése, illetve az emberi egészség védelme érdekében megteszik az ellenintézkedéseket. A takarmánybiztonsággal kapcsolatos hasonló problémákat is hasonló képen kell megoldani. A jogszabály megalkotói rávilágítottak arra is, hogy az élelmiszerbiztonság kellően átfogó és egységes megközelítése érdekében szükség van az élelmiszerés takarmánybiztonságot közvetlenül és közvetve befolyásoló rendelkezések, többek között az élelmiszerekkel érintkező anyagokra és árucikkekre, állati takarmányra és egyéb mezőgazdasági alapanyagokra az elsődleges termelés szintjén vonatkozó rendelkezések széles körét átfogó élelmiszerjogra. Az előállítás helyszíneitől a végső fogyasztásig terjedő lánc kiemelt, egységes élelmiszerbiztonsági felügyeletével kapcsolatban megfogalmazásra került, hogy az élelmiszerbiztonság érdekében figyelembe kell venni az élelmiszertermelési folyamat minden aspektusát, az elsődleges termeléstől, az állati takarmány előállításától az élelmiszerek értékesítéséig és fogyasztóhoz jutásáig, hiszen a lánc minden elemének hatása lehet az élelmiszerbiztonságra. Éppen ezért került megfogalmazásra az, hogy a tapasztalatok alapján szükséges ellenőrizni az élelmiszertermelés céljából tenyésztett állatok takarmányának termelését, feldolgozását, szállítását és forgalmazását, hiszen a takarmány véletlen vagy szándékos szennyezése, a takarmányhamisítás vagy csalárd és egyéb helytelen gyakorlatok alkalmazása közvetlen vagy közvetett hatással lehet az élelmiszerbiztonságra. (pl. melamin) Ugyanezen oknál fogva szükséges 11



mérlegelni az elsődleges termelés szintjén alkalmazott módszereket és ellenőrizni a felhasznált mezőgazdasági inputanyagokat, és ezek potenciális hatását az élelmiszerek széleskörű biztonságára. Ebben a munkában az élelmiszerbiztonság folyamatos ellenőrzését végző (regionális) szaklaboratóriumok hálózata fontos szerepet játszik, főként az állampolgárokat veszélyeztető potenciális egészségügyi kockázatok megelőzésében. A magyarországi laboratóriumi vizsgálatokról a következő információk adatok megemlítése fontos: Trichinella vizsgálatok rendelkezésünkre álló adatai Sertés, ló és vadállományra jellemző monitoring vizsgálatok eredményei Trichinella vizsgálatok eljárási rendje Trichinella vizsgálatok környezetvédelmi előírásai 1. Trichinella pozitivitás szemléltetése Magyarországon

év

2004 2003 2002 2001 2000 1999 1998 1997 1996 1995

Trichinella pozitív esetek száma Magyarországon sertés (db) ló (db) vaddisznó (db)

-

-

5 2 3 -

14 2 2 -

2. Sertés és vaddisznó hús maradékanyag monitoring vizsgálati rendjéről: Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló, egészségre ártalmas maradékanyagok országosan egységes megfigyelő vizsgálatait és ellenőrzését a 10/2002. (I. 23) FVM rendelet szerint kell végezni. A maradékanyagok jelenlétének kimutatását élő állatokból, azok takarmányából és ivóvizéből, testnedveiből, ürülékéből, állati szövetekből és állati eredetű termékekből kell elvégezni. 2. 1. A monitoring definíciója: A „monitoring” szó jelentése: monitor, -oris (lat.): figyelmeztető, intő. Valamely folyamat vagy terület folyamatos megfigyelésére létesített mérési, illetve információs rendszer, jelen esetben: az élelmiszerlánc megfigyelésére, felügyeletére létrehozott rendszer. 2. 2. Monitoring vizsgálatok célja: 12



Adatgyűjtés az élelmiszerek és takarmányok biztonsági állapotáról, a veszélyként azonosított ágensek jelenlétéről, elterjedtségéről, gyakoriságáról. Az adatok felhasználási területe: hazai és nemzetközi kockázatbecslési rendszerek működéséhez a hatósági ellenőrzések céljainak meghatározásához a hangsúlyos /veszélyes/ ellenőrizendő területek felméréséhez a hatósági kockázatkezelő tevékenység eredményességének felméréséhez 2. 3. Nemzeti reziduum monitoring vizsgálati rendszer: A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium felelős: a nemzeti reziduum monitoring rendszer működéséért, az éves vizsgálati terv kiadásáért a végrehajtásért összehangolásáért

felelős

intézmények

tevékenységének

a monitoring vizsgálati terv végrehajtásának értékeléséhez szükséges adatok összegyűjtéséért a végrehajtás felelőse a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer és Takarmánybiztonsági Igazgatóság 2. 4. Monitoring vizsgálati terv tartalmazza: a kimutatandó anyagok jegyzékét, a beküldendő vizsgálati minták megnevezését, számát, vizsgálati módszereket, szabványokat az eredmények értelmezéséhez, a tolerancia - határértéket (MRL) és a beküldendő minták vételi gyakoriságát, a szám megválasztásának indoklásával együtt a beküldendő hatósági minták számát az adott állatfajhoz tartozó, előző években levágott állatok számától, a határérték-túllépés gyakoriságától illetőleg egyes termékek esetében a termelési adatoktól – függően valamint a hatósági minták összegyűjtésére vonatkozó részletes szabályokat és a hatósági mintákon, illetőleg azok kísérőiratán feltüntetendő adatokat a vizsgáló laboratóriumok jegyzékét a jogszabályban megállapított tűrési szinteket a hatósági intézkedés jellegét az olyan állatokra vagy termékekre vonatkozóan, amelyekben maradékanyagot mutattak ki 2. 5. Hatósági ellenőrzés: A gazdaságok ellenőrzését végző hatósági állatorvosok feladatköre és felelősségi köre kiterjed a tartási körülmények és kezelések formáinak ellenőrzésére is. Az állatokat ellátó állatorvos (a saját nyilvántartásán felül) köteles a gazdaságban vezetett nyilvántartásba bejegyezni minden elrendelt vagy elvégzett kezelés módját és időpontját, az alkalmazott szer/készítmény nevét, dózisát, valamint a kezelt állat vagy állatcsoport azonosító adatait és a várakozási időt.

13



Az állattartó köteles az általa vezetett nyilvántartásba bejegyezni az elvégzett kezelés módját és időpontját. Köteles meggyőződni a várakozási idők betartásáról és gondoskodni az ezt bizonyító iratok három évig tartó megőrzéséről. Az állattartó és az ellátó állatorvos köteles a hatósági állatorvosnak minden tájékoztatást megadni arról, hogy az adott gazdaság, illetve üzem, mennyiben felel meg a követelményeknek. A monitoring vizsgálati tervek végrehajtásával kapcsolatban elvégzett ellenőrzésektől függetlenül az állat - egészségügyi hatóságok szúrópróbaszerű ellenőrzést végezhetnek. A sertés, ló, vad illetve tenyésztett vadra vonatkozó 2006. évi reziduum toxikológiai illetve mikrobiológiai monitoring adatokat az 1; 2; 3; 4. melléklet szemlélteti. 2. 6. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszer és Takarmánybiztonsági Igazgatóság feladatkörébe tartozik: a monitoring ellenőrző rendszer megszervezése, a maradékanyag vizsgálatokért felelős laboratóriumok munkájának koordinálása, elsősorban az egyes maradékanyagokra és maradékanyag - csoportokra vonatkozó vizsgálati módszerek és szabványok összehangolása javaslattétel a validált módszerek döntő módszerként jóváhagyására és módszergyűjteményekbe foglalására

való

szakmai hozzájárulás a maradékanyag - vizsgálatra kijelölt vizsgáló laboratóriumok számára a helyes laboratóriumi gyakorlat és a mindenkor érvényes szabványsorozat előírásain alapuló minőségbiztosítási rendszer kiépítéséhez a vizsgáló laboratóriumok számára a szakemberképzés és a vonatkozó analitikai módszerek és a tervezett összehasonlító (kör) vizsgálatok minősítő mintáinak és leírásának átadása, valamint tájékoztatás az összehasonlító vizsgálatok eredményeiről összehasonlító vizsgálatok szervezése az illetékes laboratóriumok számára az állomások által szolgáltatott adatokat is tartalmazó éves jelentés készítése és megküldése a Minisztériumnak Betartja a nemzeti referencia laboratórium működésére vonatkozó követelményeket A kijelölt laboratóriumoknak részt kell venniük a nemzetközileg elismert külső minőségbiztosítási és akkreditációs rendszerben. A reziduum vizsgálatot végző laboratóriumokat akkreditáltatni kell. Ezeknek a laboratóriumoknak az MgSzH Központ - ÉTbI által szervezett körvizsgálatokban rendszeresen és eredményesen bizonyítaniuk kell a vizsgálati jártasságukat és az alkalmasságukat A mintákat hatósági állatorvosnak kell vennie. Ennek keretében gondoskodnia kell a hamisítástól védett, szakszerű csomagolásról, az előírás szerinti mintavételi jegyzőkönyvről, a kísérőiratról, valamint a mintáknak az illetékes vizsgáló laboratóriumba történő haladéktalan 14



elszállításáról 3. Sertések és lófélék mintavételi stratégiája: 3. 1. Sertések: A minimális állatszám, amelyet évente az összes anyagra és maradékanyagra nézve vizsgálni kell, legalább annyi legyen, mint az előző évben levágott sertések 0,05%-a, az alábbi lebontásban: "A" csoport: 0,02% A vágóhídon végzett mintavétel mellett a gazdaság szintjén is el kell végezni az ivóvíz, a takarmány, az ürülék vagy minden más megfelelő jellemző vizsgálatát. Ilyen esetben a gazdaságot évente, az előző évben egy gazdaságból levágott minden 100 000 sertés után - hatósági mintavétel céljából - meg kell látogatni. Az "A" csoport minden alcsoportjára legalább az "A" csoport céljára begyűjtött összes minta 5%-át meg kell vizsgálni. A fennmaradó minták vizsgálatait a rendelkezésre álló tapasztalatok, és információk szerint kell elosztani. "B" csoport: 0,03% A fennmaradó minták vizsgálatait a helyzetnek megfelelően kell elosztani. 3. 2. Lófélék: A minták számát a Minisztérium az észlelt problémáknak megfelelően határozza meg. 3. 3. Tenyészett vad: A minta mennyisége a vizsgáló módszertől függ. A mintákat a feldolgozóüzemben kell venni. Az állatok, illetőleg húsuk származási gazdaságának minden esetben visszakereshetőnek kell lennie. A mintavételi tervben a Minisztérium előírhatja, hogy a gazdaságban ivóvíz - és takarmánymintákat is vegyenek kiegészítésül, a tiltott anyagok ellenőrzésére. A mintavétel szintje és gyakorisága: Évente legalább 100 mintát kell venni, az alábbi felosztás szerint: Az "A" csoportra az összes minta 20%-át kell megvizsgálni. A minták többségét az "A" (5) és az "A" (6) alcsoport anyagaira kell megvizsgálni. A "B" csoportra az összes minta 70%-át kell megvizsgálni. = A minták 30%-át a "B" (1) alcsoport anyagaira kell megvizsgálni. = A minták 30%-át a "B" (2) a) és b) alcsoport anyagaira kell megvizsgálni. = A minták 10%-át a "B" (3) csoport anyagaira kell megvizsgálni. A fennmaradó mintákat (10%) a helyzetnek és az információknak megfelelően kell elosztani. 3. 4. Vadhús: Mintavételi követelmények: A minta mennyisége a vizsgáló módszertől függ. A mintákat a feldolgozóüzemben vagy a vadbegyűjtő helyen kell venni. Az állatok kilövési helyének minden esetben visszakereshetőnek kell lennie. A mintavétel szintje és gyakorisága: Évente legalább 100 mintát kell venni. A mintákat kémiai szennyezőkre kell megvizsgálni. 3.

5.

A

Mezőgazdasági 15

Szakigazgatási

Hivatal

Élelmiszer

és



Takarmánybiztonsági Igazgatóság Központ monitoring programjai: Kémiai – biztonsági monitoring Radioanalitikai monitoring Reziduum toxikológiai monitoring Mikrobiológiai monitoring GMO monitoring 4. Trichinella - vizsgáló laboratóriummal szemben támasztott környezeti feltételek: A trichinellavizsgáló laboratóriumnak vágó helyiségek közvetlen közelében kell lenni és a 69/2002. (VIII. 15.) FVM rendelet szerint az alábbiakat kell tartalmaznia (a rendelet ugyan már nincs hatályban, de szakmailag teljesen megalapozott, és indokolt kitételeket tartalmaz) Kellően berendezett helyiség, a preparátumok elkészítése céljából. A fal felülete sima legyen, a fal felületét 2 méter magasságig világos mosható burkolattal vagy festékbevonattal kell ellátni. Amennyiben több trichinella vizsgálati módszert is alkalmaznak, akkor minden egyes vizsgálati módszer számára külön vizsgálati helyiséget kell biztosítani Szükséges egy kellően vizsgálóhelység, amely a elsötétíthető

berendezett, trichinoszkóp

kulccsal zárható használata esetén

Megfelelő szellőző-berendezés, klímaberendezés biztosítása, hogy a hőmérséklet +25 C fölé ne emelkedjen Kielégítő természetes, vagy mesterséges világítás, amely a színhatásokat nem változtatja meg Megfelelő berendezéssel kézmosás és kézfertőtlenítés céljára Amennyiben szükséges, hűtőberendezés a húsminták tárolása céljából Mosogató vizes helyiséggel a vizsgálati berendezések tisztítására és fertőtlenítésére (pl. mintagyűjtő – edények, ülepítők, kések, ollók) Öltözőhelység, pihenőhelység, vízöblítéses toalettekkel és mosdóval történő kialakítása Hideg és meleg folyóvízzel, kézmosó berendezéssel, ellátva a tisztálkodáshoz és fertőtlenítéshez szükséges anyagokkal, valamint eldobható papírtörölközővel Víz át nem eresztő, nem korrodáló edényzet, légmentesen záródó fedéllel a vizsgálat utáni minta gyűjtésére úgy kialakítva, hogy annak tartalmát illetéktelenek ne tudják eltávolítani A vágóhidak előírásainak megfelelő szennyvíz elvezetése A helyiség kártevők elleni védelemmel való ellátása

16



A trichinella vizsgálathoz felhasznált C osztályba sorolható, maró hatású sósav biztonsági előírásainak megfelelő kezelése. 5. Fertőzött állati testek kezelésére vonatkozó intézkedések: Amennyiben a trichinella vizsgálat során beigazolódott a pozitivitás, a hatósági állatorvos kobzási határozattal fogyasztásra alkalmatlannak minősíti a húst, melynek kezeléséről, elszállításáról a 71/2003.(VI. 27.) FVM rendelet szerint kell eljárni. A 2075/2005/ EK rendelet szerint minden trichinella fertőzésre fogékony, tenyésztett és vadon élő állatot post - mortem vizsgálatnak kell alávetni. A hatósági állatorvos rendelkezhet a fertőzött hús szakszerű, biztonságos becsomagolása, megjelölése, elkülönítése mellett, oktatási célra történő felhasználás mellett. A vonatkozó előírás szerinti megsemmisítésről is rendelkezhet a hatósági állatorvos. A hatósági állatorvos minden esetben nyilvántartást vezet a hús nyomon követhetősége érdekében. Trichinellával fertőzött hús kobzásáról készült határozatot a hatósági állatorvos megküldi az MgSzH területileg illetékes helyi szervének. Az izolátum a nemzeti parazitológiai referencialaboratóriumba kerül verifikálás és fajmeghatározás céljából. A trichinellózis megállapításáról az MgSzH illetékes területi szerve köteles haladéktalanul értesíteni az illetékes ÁNTSZ - t és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc – biztonsági, Állat és Növényegészségügyi Főosztályát. A bejelentést 24 órán belül írásban is meg kell erősíteni. Trichinella pozitív háziállat felderítésekor azonnal értesíteni kell a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Élelmiszerlánc – biztonsági Elnökhelyettesét, aki haladéktalanul tájékoztatja az országos főállatorvost. A trichinella járványügyi vizsgálat befejezéséről a pozitív vizsgálati eredményt észlelő állategészségügyi szolgálat köteles zárójelentést készíteni, és azt megküldeni valamennyi, a vizsgálatban érintett állategészségügyi szolgálatnak és az MgSzH Élelmiszer és Takarmánybiztonsági Igazgatóságra. Az MgSzH – ÉTbI a vizsgálati adatokat összesíti, értékeli, elemzi és az adatokat a járványügyi intézkedések, megelőzési stratégiák kidolgozása érdekében felhasználja és humán- állat és járványügyi fórumokon szakmai képviseletek számára közzé teszi.

17


6. Állati hulladékok osztályba sorolása hulladékok): 6. 1. I. osztályba sorolt állati hulladékok:

- a Közösségi élelmiszerjog (kiemelten

a

legfontosabb

A TSE-ben beteg vagy betegségre gyanús állatok hullái, ide értve azokat az állatokat is, amelyeket a TSE - ben beteg vagy TSE - re gyanús állatok ártalmatlanítására vonatkozó intézkedésekkel összefüggésben levágtak A mezőgazdasági haszonállatoktól és a vadon élő állatoktól különböző állatok hullái, különösen a kedvtelésből tartott állatok és a cirkuszi állatok hullái Kísérleti állatok hullái Az emberre vagy állatokra átvihető betegségekkel fertőzött, vagy fertőzésre gyanús vadon élő állatok hulláinak minden testrésze, beleértve a bőröket és az irhákat is Meghatározott veszélyes anyagok (SRM), ideértve az ilyen anyagokat tartalmazó elhullott állatokat is Olyan állati eredetű termékek, amelyek a kémiai biztonságról szóló törvény szerint veszélyes anyagokat külön jogszabály szerint határérték feletti mennyiségben tartalmazzák Az I. osztályba sorolt állati hulladékokat kezelő és feldolgozó üzemek, valamint a szarvasmarha és juhvágóhidak szennyvizének kezelésekor összegyűjtött valamennyi állati eredetű anyag, beleértve a rácsszemetet, a zsír és az olaj keverékét, a szennyvíziszapot, valamint csatornaiszapot, feltéve, ha a nevezett anyagok nem tartalmaznak meghatározott veszélyt jelentő anyagot, vagy ilyen anyag elemeit 6. 2. A II. osztályba sorolt állati hulladékok: Trágya, hígtrágya Valamennyi állatfajból származó bendő és béltartalom A vágóhidaktól eltérő, vagy a II. osztályba sorolt állati hulladékot kezelő és feldolgozó üzemekből származó szennyvíz kezelésekor összegyűjtött valamennyi állati hulladék, beleértve a rácsszemetet, a homoktalanításból származó anyagot, a zsír és olaj keverékét, szennyvíziszapot, valamint csatornaiszapot Elhullott, lelőtt, halva született, az I. osztályba sorolt állati hulladékoktól különböző állat, vetélt magzat, magzatburok, vagy bármilyen okból meg nem született állat Normál vágással levágott kérődzők vére Más jogszabályban meghatározott vegyi szennyezettségek, vagy állatgyógyászati készítmények maradványait határérték feletti mennyiségben tartalmazó élelmiszerek

18



6. 3. A III. osztályba tartozó állati hulladékok az alábbiak: Rendes vágásból származó hús, emberi fogyasztásra egyébként alkalmas állati termék, melyet kereskedelmi okokból emberi fogyasztásra szánnak Vágóhídon levágott egészséges állatoknak valamennyi része, amelyeket hatósági állatorvos emberi fogyasztásra alkalmatlannak minősített, de emberre vagy állatra átvihető fertőzési kockázatot nem jelentenek A levágás előtt ante – mortem vizsgálatra szánt, hatósági állatorvos vizsgálata alapján alkalmasnak minősített állatok irhája, bőre, patája, szarva, sertés sörtéje, valamint nem kérődző állatok vére Emberi fogyasztásra szánt termékek gyártásából származó állati hulladékok, amelyek magában foglalják a zsírtalanított csontokat és töpörtyűket Állati eredetű élelmiszerek vagy állati eredetű termékeket tartalmazó élelmiszerek, amelyeket eredetileg emberi fogyasztásra szántak, de kereskedelmi okokból gyártási problémák, csomagolási hibák vagy más hibák következtében, nem hoztak kereskedelmi forgalomba, amelyek nem jelentenek kockázatot az emberek vagy az állatok számára. 6. 4. A trichinellával fertőzött húsra vonatkoztatva kiemelten az I. osztályba sorolt állati hulladékok kezelése: A fertőzött hulladékot külön jogszabály szerint égetőműben történő égetéssel vagy, az MgSzH Központ ÉTbI által engedélyezett kezelő és feldolgozó üzemben történt hőkezelést követően égetéssel vagy együtt égetéssel kell ártalmatlanítani A bizonyítottan pozitív állati hulladékokat keletkezésüket követő 24 órán belül össze kell gyűjteni, ártalmatlanításig megfelelően zárt tartályban tárolni, majd hulladék égető műben történő megsemmisítésre el kell szállíttatni. 7. Élelmiszeripari vállalkozók kötelezettségei: A vállalkozó bizonyíthatóan minden gyakorlati elővigyázatossági lépést megtesz az épület építése során és annak karbantartása tekintetében annak megakadályozására, hogy rágcsálók, bármely másféle emlősök és nagy húsevő madarak bejuthassanak abba az épületbe, ahol az állatokat tartják. A vállalkozónak kártevő elleni védekezésre irányuló programot kell kidolgozni, különösen a rágcsálók tekintetében, hogy biztosított legyen az állatok fertőzés mentessége. A vállalkozónak a hatáskörrel rendelkező hatóság részére megfelelő dokumentációt kell vezetni a kártevő mentesítési programról és biztosítani annak gyakorlati megvalósulását. Az élelmiszeripari vállalkozó köteles a takarmányt olyan létesítménytől beszerezni, amelyet a takarmányok higiéniájára 19



vonatkozó 2005. január 12-i 183/2005/EK európai rendelet előírása szerinti összhangban állítja elő. A trichinellára fogékony fajok részére szánt takarmányt zárt silókban vagy más, a rágcsálók számára hozzáférhetetlen tartályban kell tárolni. Minden más takarmánykészletet hőkezelni kell, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság számára megfelelő módon kell előállítani és tárolni. A vállalkozónak biztosítani kell, hogy a gazdaságba máshonnan érkező malacok és megvásárolt sertések ellenőrzött állatszállítási feltételek között, integrált tenyésztési rendszerekben születtek, és azokat ilyen feltételek mellett tenyésztették. Biztosítani kell a sertések azonosítását, hogy minden állat nyomon követhető legyen. 8. Trichinella fonalféreggel fertőzött gyűjtési, szállítási előírások:

húskészítményre

érvényes

Állati hulladékokra vonatkozó általános követelmények: Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a trichinella pozitív hulladékok jól azonosíthatók legyenek, és azonosíthatóságukat a gyűjtés és szállítás során is megőrizzük Minden körülményt biztosítani kell a pozitív állati húsok szelektív gyűjtésének érdekében Zárt, csorgástól, csepegéstől mentes tartályokban, járműveken kell szállítani a hulladékot Az elkülönített gyűjtőhely és a szelektív tároló tartályok fertőtlenítését folyamatosan nyomon kell követni. A vállalkozó belső eljárás rendjében lefekteti a hulladék kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozó üzemi szabályozási rendet. A vállalkozó a hulladék nyomon - követhetősége érdekében dokumentációt vezet és a hulladék elszállításának rendjét előíró szabályok szerint végzi a hulladékgazdálkodást. 9. Hatósággal történő kommunikáció: Trichinellától mentesnek elismert gazdaságok, élelmiszeripari vállalkozóinak tájékoztatni kell a hatáskörrel rendelkező hatóságot, amennyiben a trichinella mentes követelmények bármelyike már nem teljesül, vagy bármilyen olyan változás következett be, amely érintheti a gazdaság trichinella – mentes státuszát A hatósági állatorvos informálja az élelmiszeripari vállalkozót az esetleges változások bekövetkezéséről. Véleményt, irány mutatást adhat a trichinella mentes státusz fenntartására vonatkozóan. Tájékoztatásul álljon itt néhány számadat egy éves vizsgálati mennyiségről:

20



MgSzHK ÉTbI 2006. évi monitoring eredményei Monitoring típusa

Terv

Teljesítés

Határérték felett

GMO Mikrobiológia Reziduum-toxikológia

2006. 360 17˙995 26˙436

2006. 355 17˙906 18˙487

2006. 0,28% 2,30% 0,06%

Radioanalitika Takarmány Kémiai biztonság

1730 6311 5796

1755 7975 5469

0 1,00% 0,67%

Mikrobiológiai monitoring

Termékcsoport Húsipar

O rs zá g os m in ta sz á m

T el je s ül t m in ta sz á m

7 3 0 1 friss hús (valamennyi 0 9 állatfaj, kivéve az 2 5, 0 4 alábbiak) Vadak+egyéb 1 Vad 1 0 1 6 9 0 2 1 juh,ló,kecske,strucc 2 (összesen) 1 4 2 0 1 21

Kór oko zó mik rob ák Sal mon ella Ca mpy loba cter

Kórokozó miatt kifogásolt (%) Li ste ri a C m a on m oc py Sa yt lo lm o- on ge ba ell ne ct a s er

Ve ro to xi nter m elő E. col Indikátor i mikrobák

Kif ogá solt Tec hn oló giai kri téri um mi att

13 5

69

18, 5 -

9, 5 -

-

3,6 -

-

-

-

-

Sal mon ella 3 2,4 -

-

-

-

-

-

Sal mon ella 4


sertés féltest

1 0 0

0 0 1 2 0 1 0 0

szarvasmarha féltest

5 0

4 5 1 0 0


Sal mon ella

0

-

-

-

enterobacteriaceae mikrobaszám

0

-

salmonella, enterobacteriaceae, mikrobaszám

0

Sal mon ella

0

-

-

darált és előkészített húsok

Darálthús, előkészített MSM (sertés)

4 hús, 8 0

3 8 3 1 0 0 1 6 3 9 2

darált és előkészített 2 húsok, MSM 4 0 (szarvasmarha) húskészítmények 2 7 7 7 2 Érleléssel, szárítással 0 tarósított termékek, 8 0 kolbász , hazai

burok füst

nélküli

4 főtt, 0 0

1 0 0 5 3 9

1 0 0 22

18

27

Sal mon ella 4,7 Sal mon ella és vero toxi nterm elő E. coli 0 Sal mon ella, List eria mon ocyt oge nes Sal mon ella, List eria mon ocyt oge nes

-

-

Mikrobaszám, E.coli (MSMnél csak E.coli) -7

8

-4,9

-

0

Mikrobaszám, E.coli (MSMnél csak E.coli)

-

-

-

-

-

-

-

-

76 6 0, 2,7 2

8

0

1, 5


2 8 0

nyers burok nélküli

vákuumcsomagolt főtt

vákuumcsomagolt nyers

hőkezelt, töltött

4 0 0

4 8 0

4 8 0

2 burokba 4 0

belsőséggel készült

2 4 0

9 4 3 7 3

1 0 0 3 3 9

9 4 8 0 9 1 0 0 2 4 4 1 0 0

Sal mon ella, List eria mon ocyt oge nes 0 Sal mon ella, List eria mon ocyt oge nes 0 Sal mon ella, List eria mon ocyt oge nes 0

1


5

1, 8

-

-

-

-

-

-

C. perfringens

0

-

-

C. perfringens

0

-

-

-

-

-

-

-

-

2

0, 5

15

4, 4

1

Sal mon 0, ella 0,1 1

1 Sal mon ella 0,4 -

*: A monitorig terv 2006. április 1- től indult, így a %-os értékek az időarányos, 2006. december 31-ig esedékes mintaszám alapján kerültek meghatározásra

Reziduum-toxikológiai monitoring eredmények - 2006. - sertés, ló, tenyésztett és lőtt vadra vonatkozóan

NC = non megfelelőség)

conformity

23

(nem


Faj

Sertés

Ló

Farm Vágóhíd Csopo MintaMintart szám NC szám NC 194 0 4938 0 A+B 194 0 1558 0 A 34 0 211 0 A1 27 0 107 0 A2 34 0 366 0 A3 34 0 211 0 A4 34 0 270 0 A5 31 0 393 0 A6 0 0 3380 0 B 0 0 2222 0 B1 0 0 745 0 B2 0 0 189 0 B2a 0 0 73 0 B2b 0 0 117 0 B2c 0 0 270 0 B2d 0 0 93 0 B2e 0 0 3 0 B2f 0 0 413 0 B3 0 0 195 0 B3a 0 0 92 0 B3b 0 0 75 0 B3c 0 0 0 Cd 2 0 0 51 0 B3d 0 0 0 0 B3e 0 0 0 0 B3f Faj Tenyésztett vad Farm MintaCsoport szám 0 A+B 0 A 0 A1 0 A2 0 A3 0 A4 0 A5 0 A6 0 B 0 B1 0 B2 0 B2a 0 B2b 0 B2c 0 B2d 0 B2e 0 B2f 0 B3 0 B3a 0 B3b


Vágóhíd Mintaszám 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

NC 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 24

Farm Mintaszám 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

NC 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Faj Vágóhíd MintaNC szám NC 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Lőtt vad Mintaszám 210 0 0 0 0 0 0 0 210 0 0 0 0 0 0 0 0 210 98 14

NC 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Csopo rt A+B A A1 A2 A3 A4 A5 A6 B B1 B2 B2a B2b B2c B2d B2e B2f B3 B3a B3b B3c Pb B3d B3e B3f


B3c Pb B3d B3e B3f

0 0 0 0

0 0 0 0

0 0 0 0

0 0 0 0

- a Közösségi élelmiszerjog 85 0 13 0 0

0 2 0 0 0

Reziduum-toxikológiai monitoring eredmények - 2006. -importból származó sertés, ló, tenyésztett és lőtt vadra vonatkozóan Tenyésztett Faj Sertés Ló vad Lőtt vad Csopo MintaMintaMintaMintart szám NC szám NC szám NC szám NC 16 0 4 0 0 0 5 0 A+B 4 0 0 0 0 0 0 0 A 0 0 0 0 0 0 0 0 A1 1 0 0 0 0 0 0 0 A2 0 0 0 0 0 0 0 0 A3 0 0 0 0 0 0 0 0 A4 0 0 0 0 0 0 0 0 A5 3 0 0 0 0 0 0 0 A6 12 0 4 0 0 0 5 0 B 5 0 1 0 0 0 0 0 B1 3 0 0 0 0 0 0 0 B2 2 0 0 0 0 0 0 0 B2a 0 0 0 0 0 0 0 0 B2b 0 0 0 0 0 0 0 0 B2c 0 0 0 0 0 0 0 0 B2d 1 0 0 0 0 0 0 0 B2e 0 0 0 0 0 0 0 0 B2f 4 0 3 0 0 0 5 0 B3 0 0 0 0 0 0 0 0 B3a 0 0 0 0 0 0 0 0 B3b 4 0 3 0 0 0 5 0 B3c 0 0 0 0 0 0 0 0 B3d 0 0 0 0 0 0 0 0 B3e 0 0 0 0 0 0 0 0 B3f A Trichinella-vizsgáló laboratóriumok akkreditálása hamarosan kötelezően meg kell, hogy történjen. Ehhez néhány speciális ismeretre van szükség: Állati eredetű élelmiszerek trichinella vizsgálatára vonatkozó speciális követelmények Laboratóriumi minőségirányítási rész I. fejezet A laboratóriumokkal szemben támasztott általános szakmai követelmények A hatósági minták elemzésében részt vevő laboratóriumoknak nemzetközileg jóváhagyott eljárások vagy kritériumalapú teljesítményszabványok 25



alkalmazásával kell dolgozniuk, és olyan analitikai módszereket kell alkalmazniuk, amelyeket – amennyire lehet – már jóváhagytak. Az ilyen laboratóriumoknak különösen a szabványok által meghatározott megfelelő vizsgálatra alkalmas berendezésekkel kell rendelkezniük. A vizsgálólaboratóriumoknak célszerűen megfelelő minőségirányítási rendszerben kell működniük (ISO Guide 25, illetve MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány) megbízható vizsgálati eredmények elérése céljából. A közösségi és nemzeti referencialaboratóriumoknak az analitikai eredmények jó minőségét és egységességét kell szolgálnia. Ez a célkitűzés olyan tevékenységekkel valósítható meg, mint például a jóváhagyott analitikai módszerek alkalmazása, a referenciaanyagok hozzáférhetőségének biztosítása, a jártassági (összehasonlító) vizsgálatok megszervezése és a laboratóriumi személyzet képzése. II. fejezet Minőségirányítási irányelvek Trichinella lárvák vágóhídi, illetve kapcsolódó laboratóriumok számára

kimutatását

végző

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés 2. Cél és alkalmazási terület 3. Személyzet 4. Környezet 5. A vizsgálati módszerek validálása 6. Eszközök 7. Vegyszerek, anyagok, reagensek 8. Referencia-anyagok és –minták 9. Mintavétel 10. Az eredmények minőségbiztosítása, a teljesítőképesség minőségellenőrzése 11. A vizsgálatot végzők oktatása és értékelése 12. Trichinella spiralis lárvákkal szennyezett húsminták készítése 13. Kritikus ellenőrzési pontok III. Egyéb kérdések, információk Nemzeti és nemzetközi referencia intézmények (laboratóriumok) Fogyasztói képzés 1. Bevezetés A fertőzött hús fogyasztása miatt jelentkező humán trichinellózis megelőzése céljából az Európai Bizottság rendeletben rögzítette a friss hús Trichinella kimutatásánál alkalmazott különleges szabályokat (2075/2005/EK Bizottsági rendelet). A rendelet az illetékes hatóságokra és a gyártókra kötelezettségeket határoz meg a következő területeken: állati testből való mintavétel, a vizsgáló személyzet oktatása, vizsgálati módszerek, Trichinella-mentes készletek felügyelete/ellenőrzése, ellenőrzési programok, az importált termék egészségügyi követelményei. A Trichinella-lárvák húsban való kimutatásának ajánlott rutin referenciamódszere az egyesített minta emésztéses módszer. A módszer akkor tekinthető elfogadhatónak, ha a vizsgálatok 75%-ánál elérjük a 3 lárva/100 g hús kimutatási határt. Kivételes esetekben más módszerek is használhatók, így pl. az 26



emésztéses/ülepítéses technika a trichinoszkópos módszerrel együtt. Az emésztéses módszert sertés- és lóhúsra egy akkreditált kanadai laboratórium validálta (Forbes és Gajadhar, 1999), szemben a többi módszerrel, amelyeknek validálásáról nincs adat, így a módszerek teljesítményjellemzői nem összehasonlíthatók. A nemzeti referencia laboratóriumok (NRL) feladata olyan elemzések készítése, amelyek a validálási eredmények alapján, összehasonlítják a különböző vagy módosított vizsgálati módszerek teljesítőképességét, lehetővé téve így a hús vagy az állatállomány tudományosan megalapozott, megbízható vizsgálatokon nyugvó bizonylatolását. 2. Cél és alkalmazási terület A fejezet célja, hogy speciális útmutatást nyújtson a megfelelő Trichinelladiagnosztikai módszer alkalmazásához minőségirányítási rendszerben működő, illetve ISO/IEC 17025:2005 Vizsgáló- és kalibrálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei szabvány (honosított változata: MSZ EN ISO/IEC 17025:2005) szerint akkreditált vizsgálólaboratórium számára. Az emésztéses vagy hasonló vizsgálatokat végző és minőségirányítási rendszerben működő laboratóriumokra vonatkozó követelményeket az EA-04/10:2002 Mikrobiológiai laboratóriumok akkreditációja nemzetközi szabvány (honosított változata: NAR-EA-4/10) határozza meg. Ez a szabvány a mikrobiológiai vizsgálatokat folytató laboratóriumok számára nyújt kiegészítő útmutatást (lásd a szabvány 1.2. szakaszát) , így egy Trichinella-vizsgáló laboratóriumnak a szakértelemmel szemben támasztott követelmények tekintetében ezt a szabványt kell követnie, jóllehet az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány irányadó dokumentum marad. Ahhoz, hogy ennek az útmutatónak a tanácsait könnyen beépíthessük a laboratórium minőségirányítási rendszerébe, feltüntetjük az említett két szabvány adott tárgyhoz kapcsolódó fejezetét. Azokban a laboratóriumokban, ahol végeznek ugyan Trichinella vizsgálatot, de a laboratórium nem elégíti ki az MSZ EN ISO/IEC 17025:2005 szabvány követelményeit (nem akkreditált), a hiányosságokat ésszerűen megszabott határidőn belül kell megszűntetni a rutinvizsgálatok fenntartása mellett, és a vizsgálat érzékenységét, reprodukálhatóságát, ismételhetőségét, rubusztusságát lépésről-lépésre kell javítani. Ezekben a folyamatokban az NRL nyújthat segítséget, kialakítva egy olyan vizsgálólaboratóriumi hálózatot, amelynek egyben országos szintű irányítását és felügyeletét is gyakorolja. 3. Személyzet (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.2. szakasz; NAR-EA-4/10, 2. szakasz) 3.1. Alkalmassági követelmények 3.1.1. Szakember: A Trichinella-lárvák emésztéses módszerrel való kimutatását húsból olyan szakember végezze, aki ezen a területen széleskörű gyakorlattal rendelkezik. A szakember rendelkezzen a Trichinella-parazitákra vonatkozó alapvető ismeretekkel, a mikroszkóp használatában való jártassággal, a Trichinella-lárvák morfológiájának ismeretével, hogy a Trichinella-lárvákat más férgek lárváitól, illetve az emésztetlen alakos elemektől meg tudja különböztetni. A szakember legalább kétévente szakképzésen vegyen részt, és legalább évi egy alkalommal vegyen részt jártassági körvizsgálatban is. 3.1.2. Oktatás, képzés: A megfelelő képzés (szakképzés) foglalja magában az összes módszertani szempontot, így az eljárást, az elő-, utó-vizsgálat követelményeit, az eredményközlést, a Trichinella biológiáját és az élelmiszerbiztonságot. Mindegyik képzésnek legyen elméleti és gyakorlati része. A képzéseket képesített előadó tartsa (pl. az NRL munkatársa, vagy az NRL felügyelete alá tartozó gyakorlott személy). Az elsajátított szaktudást kontroll minták sikeres vizsgálatával kell bizonyítani (lásd a 11. szakaszt). 27



4. Környezet (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.3. szakasz; NAR-EA-4/10, 3. szakasz) A NAR-EA-4/10 3. szakaszában az épületekre, helyiségekre és a higiéniára vonatkozó rendelkezések kiegészítés nélkül alkalmazhatók a Trichinellavizsgáló laboratóriumokra. 5. A vizsgálati módszerek validálása A vágóhidakon alkalmazott kimutatási módszer(eke)t validálni kell, objektív módon bizonyítani kell, hogy a Trichinella-lárvák izomból való kimutatásának tekintetében a 2075/2005/EK Bizottsági rendeletben jóváhagyott valamelyik módszernek megfelelő követelményeket kielégíti(k). A kimutatási módszer validálásához a vizsgálat(ok) érzékenységét, specifikusságát, ismételhetőségét, közbülső ismételhetőségét, reprodukálhatóságát és robusztusságát kell értékelni és dokumentálni. Az érzékenység nagyobb vagy egyenlő legyen 3-5 lárva/100 g egyesített húsminta (1 g X sertés X 100 állat). A húsmintákhoz ismert számú lárvát tartalmazó mintákat kell keverni az emésztés előtt, majd az emésztést követően felismert lárvák száma alapján értékelni kell a kísérletet. A specifikusságot olyan képzett személynek kell értékelnie, aki különbséget tud tenni az emésztés után kapott üledékben lévő Trichinella-lárvák és az egyéb lárvák, illetve alakos elemek között. Bármi kétely esetén a lárvákat, illetve feltételezett lárvákat az NRL-be kell küldeni azonosítás céljából. Az ismételhetőséget legalább két ugyanabban a rendszerben (azonos vizsgáló, azonos eszközök, azonos nap stb.) elvégzett két vizsgálat alapján kell értékelni. A közbülső ismételhetőséget a vágóhídon rutinszerűen vizsgált sertésből és/vagy lóból és/vagy vaddisznóból gyűjtött különböző izom-mintákból különböző vizsgáló, különböző napon végzett eredményeinek összevetésével kell értékelni. A reprodukálhatóságot körvizsgálattal kell értékelni, amelyet szakképzett laboratóriumok részvételével és legalább 10 körvizsgálati mintával kell megszervezni; a 10 minta 1 db negatív mintából, 3 db 3-5 lárvát tartalmazó mintából, 3 db 10-20 lárvát tartalmazó mintából és 3 db 20-50 lárvát tartalmazó mintából álljon. A robusztusságot a működési körülmények irányított megváltoztatásával kell értékelni, hogy információt kapjunk arra nézve, hogy a vizsgálati körülmények milyen mértékben változtathatók meg anélkül, hogy az az eredményre hatással lenne. 6. Eszközök (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.5. szakasz; NAR-EA-4/10, 6. szakasz) 6.1. A 2075/2005/EK Bizottsági rendelet 1. mellékletében felsorolt eszközök mennyisége a laboratórium méretével és a naponta megvizsgált mintamennyiséggel legyen összhangban. Mindegyik eszköztípusból legalább egyet vészhelyzetre kell tartalékolni, célszerű azonban ezeket a tartalék eszközöket is a vizsgálatra alkalmas állapotban tartani (kalibráció!). 6.2. A használati eszközöket (pl. kések, ollók, csipeszek, keverők, darálók, mágneses keverők, sziták, üvegedények) időközönként cserélni kell, belőlük 28



raktárkészletet érdemes fenntartani. 6.3. A sósavas palackokat megfelelő, jól záródó szekrényben kell tárolni. A sósavat az emésztőfolyadékhoz vegyifülke alatt kell hozzáadni, azért, hogy megakadályozzuk a sósavgázok levegőbe jutását. A sósavval dolgozó személyzetnek arc- és kézvédő felszereléssel kell rendelkeznie. 6.4. A fogyóanyagokat (egyszer használatos anyagok, eszközök, vegyszerek) megfelelő tárolókban kell tartani, és célszerű azokból megfelelő raktárkészlettel rendelkezni. 7. Vegyszerek, anyagok, reagensek (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 4.6., 5.5. szakasz; NAR-EA-4/10, 7. szakasz) Mivel a vizsgálat szempontjából a pepszin alapvető fontosságú anyag, tárolására különös gondot kell fordítani: a por pepszint zárt edényben, száraz, sötét helyen, +4 C és +15 C között kell tárolni. Az Európai Gyógyszerkönyv szerint ilyen feltételek mellett az enzimaktivitás legfeljebb 2 évig állandónak tekinthető. Tekintettel arra, hogy a por pepszin emberre nézve rákkeltő és allergén lehet, a vele való műveleteket vegyifülkében vagy jól szellőző asztalon kell végezni, védőmaszk és védőkesztyű használatával. Használhatunk kereskedelmi forgalomban lévő pepszin oldatot is, amelyet a gyártó előírásainak megfelelően kell tárolni. A por pepszinből laboratóriumban oldatot készíteni, majd napokig/hetekig tárolni nem szabad. A gyártónak a tárolási körülményekre vonatkozó utasításait a szakszemélyzetnek szigorúan be kell tartania. Minden újabb pepszin tétel hatékonyságát tesztelni kell a hús emésztése és a lárváknak a kollagén burokból való kiszabadítása szempontjából. 8. Referencia-anyagok és –minták (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.6.3. szakasz; NAR-EA-4/10, 8.1. szakasz) Az NRL-nek minden vizsgálólaboratórium számára biztosítania kell a következő referencia-anyagokat: 8.1. Trichinellával fertőzött friss hús. A minták származhatnak kistestű kísérleti állatokból (pl. egér és patkány), nagyobb testű állatokból (pl. sertés) vagy természetes úton fertőződött állatokból (házi vagy erdőben élő). Ezeket a húsmintákat +4 C-on 7-10 napig lehet eltartani. Fontos hangsúlyozni, hogy az izomszövetek emészthetősége állatfajonként különböző. Az egér és a patkány húsa könnyebben emészthető, mint a sertésé, a sertés húsa könnyebben emészthető, mint a vadhús. 8.2. Emésztést követően etil-alkoholban tartósított Trichinella-lárvák. Legalább két lárvaalakzatot kell etil-alkoholban vagy speciális mikroszkóp tárgylemezen tartani: spirál alakút vessző alakút 8.3 Különböző alakú Trichinella-lárvákat ábrázoló ábrák és képek izomszövetben emésztés után 9. Hús mintavétel (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.7. szakasz; NAR-EA4/10, 10. szakasz) 9.1. Az állat azonosítása Minden levágott állatnak illetve állattestből származó darabnak egyértelműen azonosíthatónak kell lenni; az azonosító kódnak lehetővé kell tennie a farmig 29



való visszavezethetőséget. Nagyobb vágóhidakon elektronikus adatbázis álljon rendelkezésre a levágott állatokig és az állatfarmig való visszavezethetőség céljából. 9.2. Az állattest eredetére vonatkozó visszavezethetőségi eljárások Az állat levágásakor a testet illetve a különböző részeket egyedi kóddal egyértelműen azonosítani kell, hogy pozitív vizsgálati eredmény esetén megállapítható legyen a származás. Ez az egyik legfontosabb kritikus pont. A pontos eljárás hiánya az elmúlt években súlyos humán trichinellosis járványt okozott. 9.3. A minta elfogadásának/visszautasításának kritériumai Egy minta vizsgálatra akkor elfogadható, ha mindegyik állatból származó izomminta mennyisége megfelel a hatályos 2075/2005/EK Bizottsági rendelet 1. mellékletének; a húsminta kötő- és zsírszövettől mentes, mivel ezek emészthetetlenek és nem tartalmaznak Trichinella-lárvákat; minden egyes minta egyértelműen megkülönböztethető a többi mintától, és olyan egyedi kóddal van ellátva, amely biztosítja a test vagy testrész visszavezethetőségét. Egy minta tétel vizsgálatra akkor elfogadható, ha mindegyik állatból származó izomminta mennyisége megfelel a hatályos 2075/2005/EK Bizottsági rendelet 1. mellékletének; a húsminta kötő- és zsírszövettől mentes, mivel ezek emészthetetlenek és nem tartalmaznak Trichinella-lárvákat; valamelyik minta Trichinella pozitív: ekkor az állatállományból újabb mintákat kell venni a hatályos 2075/2005/EK Bizottsági rendelet 1. mellékletének megfelelő módon; Egy mintát vissza kell utasítani, ha az izomminta mennyisége kevesebb, mint a hatályos 2075/2005/EK Bizottsági rendeletben előírt mennyiség; a húsminta kötő- és zsírszövetet tartalmaz; a minta nem különböztethető meg egyértelműen a többi mintától, illetve nincs ellátva olyan egyedi kóddal, amely biztosítja a visszavezethetőséget. 9.4. Mintavétel A mintákat a 2075/2005/EK Bizottsági rendeletben a vizsgálandó állatfajra meghatározott jellemző helyekről kell venni. Ha nem ismerjük az adott állatfajra jellemző helyeket, akkor célszerűen vagy a nyelvből, vagy a rekeszizomból vesszük a mintákat. A mintamennyiséget a vizsgálat érzékenységi követelményeinek megfelelően kell kiválasztani: az egy állatból származó egyedi minta mennyisége lehet 100 g, vagy készíthetünk több állatból származó részmintákból összesen 100 g egyesített mintát. A vizsgálat érzékenysége az irodalmi adatok alapján a következő: 1 g vizsgálati anyag esetén az érzékenység 3 lárva /g szövet; 3 g vizsgálati anyag esetén az érzékenység 1,5 lárva /g szövet; 5 g vizsgálati anyag esetén az érzékenység 1 lárva /g szövet. Megjegyzés: Számos országban a sertésenként 1 g-os vizsgálati anyag (nyelv vagy rekeszizom) alkalmazása bizonyult hatékonynak a humán trichinellózis 30



gyakoriságának csökkentése szempontjából. Mindazonáltal kisebb vágóhidak esetében, ahol feltételezhető, hogy a hús nem kap megfelelő hőkezelést vagy egyéb, vágást követő kezelést, az érzékenység növelése céljából célszerűen sertésenként 5 g-os vizsgálati anyagot kell alkalmazni. 9.5. Mintaelőkészítés A mintákat meg kell tisztítani az összes zsír- és kötőszövettől, mivel ezek emészthetetlenek és nem tartalmaznak Trichinella-lárvákat. Ezt követően az emésztés megkönnyítése céljából a mintákat meg kell darálni. Az elégtelen aprítás csökkenti az emésztés hatékonyságát, viszont a túlzott mértékű aprítás roncsolhatja az izomszövetben található lárvákat. Az aprítást addig kell végezni, amíg szemmel látható húsdarabok már nincsenek az anyagban. A húsdarálóval végzett mintaelőkészítés akkor elfogadható, ha a tárcsán lévő lyukak átmérője nem nagyobb, mint 3 mm. 10. Az eredmények minőségbiztosítása, a teljesítőképesség minőségellenőrzése (MSZ EN ISO/IEC 17025:2005, 5.9. szakasz; NAR-EA4/10, 12. szakasz) 10.1. Belső minőségellenőrzés A laboratóriumnak bizonyos időközönként (félévente) a vizsgálati eredmények egyöntetűségét párhuzamos vizsgálatokkal és referenciaanyaggal vizsgálnia kell. 10.2. Külső minőségellenőrzés A jártasság folyamatos igazolására a minőségirányítási rendszerben működő laboratóriumoknak rendszeresen részt kell venniük a referencia laboratórium által szervezett jártassági körvizsgálatokban. A jártassági körvizsgálatok eredményeit a vizsgálati módszer tudományos adatokkal alátámasztott várható teljesítőképességének figyelembe vételével kell értékelni. A jártassági körvizsgálatra kiosztott anyag legalább 10 mintából álljon, amelyből 1 legyen negatív, 5 legyen 3-5 lárvát, 4 pedig 10-20 lárvát tartalmazó minta. A kisebb érzékenységű vizsgálati jártassági tesztelésére alkalmazhatók 20-50 lárvát tartalmazó minták is. Elfogadhatók a vizsgálati eredmények, ha: a vizsgálat érzékenysége a 3-5 lárvát tartalmazó minták esetében 75% (95%-os konfidencia szintnél); a 10-20 lárvát tartalmazó minták esetében legalább az összes lárva 75%-át kimutattuk. 11. A vizsgálatot végzők oktatása és értékelése A vizsgálatot végzők oktatása az NRL, vagy az NRL által hivatalosan megbízott, arra alkalmas másik laboratórium feladata. Az oktatás tárgyköre magában foglalja a parazita biológiát, a vizsgálatot, a minőségirányítási kérdéseket, feljegyzéseket, vizsgálati eredményközlést, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból történő véleményezést. Az oktatáson résztvevőknek írásbeli elméleti és jártassági mintákkal történő gyakorlati vizsgát kell tenniük. A résztvevőknek sikeres eredménnyel kell megvizsgálni két jártassági mintacsoportot, amelynek mindegyike három pozitív és egy negatív mintát tartalmaz. Az első mintacsoport vizsgálata a tanfolyam részeként az NRL laboratóriumában vagy a megbízott laboratóriumban történik. A második mintacsoport vizsgálata az oktatáson résztvevő laboratóriumában történik. A pozitív minták ismert mennyiségű élő Trichinella-lárvát tartalmaznak, és ezek 75%-át kell tudni kimutatni minden egyes minta esetében. A minták validált 31



eljárással készülnek (lásd a 12. szakaszt). A megfelelő jártasság illetve az akkreditált státusz fenntartása érdekében évente részt kell venni az NRL (vagy megbízott laboratórium) által szervezett jártassági körvizsgálatban. A jártassági körvizsgálatokban a résztvevőknek váltakozva osztanak ki mesterségesen fertőzött húsmintákat (lásd a 12. szakaszt), illetve tisztított, kollagén-tokjuktól megszabadított, PBS-ben tartott lárvákat. Az értékelés kritériumai azonosak. 12. Trichinella spiralis lárvákkal szennyezett húsminták készítése Az eljárás elsősorban az NRL (vagy megbízott laboratórium) számára fontos, de belső ellenőrzés szempontjából a vizsgálólaboratóriumok számára is fontos lehet. A részletes leírást a Parazita Közösségi Referencia Laboratórium (Laboratorio Comunitario di Riferimento per i Parassiti, Istituto Superiore di Sanità) útmutatójának (lásd a 14. szakaszt) 3. melléklete, valamint a Vallée I, Macé P, Forbes L, Scandrett B, Durand B, Gajadhar A, Boireau P. (2007). Use of proficiency samples to assess diagnostic laboratories in France performing a Trichinella digestion assay. J. Food Prot. 70. 1685-1690. cikk tartalmazza. 13. Kritikus ellenőrzési pontok és ajánlások Az emésztéses módszer pontos végrehajtása szempontjából az alábbi pontok kritikusak: 13.1. Oldatkészítés (a sósav vízzel való hígítása a pepszin hozzáadása előtt); 13.2. Inkubálás (45 2 C 30 percig); 13.3. Az emésztés teljessége (a szitán nem láthatók emésztetlen izomrostok). A Trichinella lárvák izomból való kimutatásánál alapvető szempont, hogy az izomminták emészthetősége az izomtípustól, az állat fajától és korától függően változó. Az emésztetlen izomrostok jelenléte gátolhatja a Trichinella-lárvák kimutatását az üledékben, a rostok eltömíthetik a szitát, megakadályozva a lárvák kiszabadulását az izomszövetből és így jelentős mértékben csökkenthetik a módszer érzékenységét. Kevésbé gyakorlott vizsgálók az izomrostokat lárvaként azonosíthatják. Ha az emésztés nem teljes, az azt jelenti, hogy az eljárás során nem jártak el kellő gondossággal. Új eljárásoknál megfelelő eredmények esetében a módszert validálni kell. Ezt követően a vizsgálati eljárást nem szabad megváltoztatni, illetve változtatás esetén újból validálni kell. 13.4. Eszköz-stabilitás (az emésztett anyag 30 percen keresztül történő ülepítése); a stomacher módszernél ajánlott az ülepítő edény/tölcsér tartalmát 1 percenként felrázni, elősegítve ezzel a lárvák elmozdulását az ülepítő edény alja felé.

32



13.5. Az eszköz helyes működése (pl. a választótölcsér csapjának szivárgása); 13.6. Az eszközök helyes használata (gyors folyadékleengedés a csapon keresztül); Az összes eszköz jó minőségű legyen, és professzionális célra készüljön. A kereskedelemben háztartási célra árusított eszközök nem használhatók. Az eszközöket megfelelő módon karban kell tartani, használat után tisztítani kell. A fontosabb eszközöket (pl. mérlegek, termosztátok, hőmérők, pipetták) megfelelő kalibráló laboratóriummal rendszeresen kalibráltatni kell. Az eszközök mennyisége a laboratórium méretével és a naponta megvizsgált mintamennyiséggel legyen összhangban. Mindegyik eszköztípusból legalább egyet vészhelyzetre kell tartalékolni, célszerű azonban ezeket a tartalék eszközöket is a vizsgálatra alkalmas állapotban tartani (kalibráció!). A használati eszközöket (pl. kések, ollók, csipeszek, keverők, darálók, mágneses keverők, sziták, üvegedények) időközönként cserélni kell, érdemes belőlük raktárkészletet fenntartani. 13.7. Az aprító eszköz professzionális használatra készüljön, és rendelkezzen kapcsolóórával, amelynek segítségével a megfelelő aprítási időt be lehet állítani, mivel az aprítás ideje alapvető fontosságú az emésztéses eljárás esetében. 13.8. Javító eljárás (további üledék gyűjtése, ha az üledék mennyisége előszörre nem elegendő); 13.9. További javító eljárások szükség szerinti alkalmazása (az üledék koncentrálása, ha az összegyűjtött térfogat túl nagy); 13.10.Időtartamra vonatkozó követelmények (vizsgálat előtt az összegyűjtött üledéket legalább 1 percen keresztül állni kell hagyni); 13.11. Az üledék minősége (a vizsgálatra szánt üledék tisztasága). Fontos hangsúlyozni, hogy az élő és a holt lárvák ülepedési ideje eléggé különböző, következésképpen, ha mesterségesen fertőzött minták alkalmazásával az emésztéses vizsgálat érzékenységét akarjuk meghatározni, akkor kizárólag élő lárvákat, vagy pedig kísérleti állatok élő lárvákat tartalmazó izomszöveteit kell használnunk. A fertőző minták felhasználása a laboratóriumvezető szigorú felügyelete alatt történjen. Az összes fertőző mintát fel kell használni az emésztéshez, illetve a maradékot hőkezeléssel (1 perc, 60 C-os maghőmérséklet) vagy fagyasztással ártalmatlanítani kell, hasonlóképpen az élő lárvákat tartalmazó üledéket is, a vizsgálat végén. A fertőző anyaggal érintkezésbe került valamennyi eszközt és berendezést gondosan meg kell tisztítani. 13.12. A vizsgálat időtartama (a lárvák kinyerését követő 30 percen belül meg kell vizsgálni a lárvák jelenlétét, és semmiképpen nem szabad ezt a vizsgálatot másnapra hagyni); 13.13. Megfelelő eszköz (megfelelően karbantartott sztereomikroszkóp, amely 10-szeresnél nagyobb nagyítást biztosít); 13. 14. A nem megfelelő minőségű üledék újbóli feldolgozása (nem megfelelő tisztaságú üledék derítése); 13.15. Öblítés, dekantálás (az üledék egyik edényből egy másikba való átvitelekor dekantálás alkalmazása az összes lárva átvitele céljából); 13.16.

Dekontaminációs

eljárások. 33

Pozitív

minták,

illetve

jártassági



körvizsgálatok mintái esetén a fertőzött hússal érintkező összes eszközt csapvízzel és súrolószerrel alaposan meg kell tisztítani, mivel a Trichinellalárvák nagyon könnyen rátapadnak az eszköz felületére, és pusztán sterilezési eljárással nem lehet azokat eltávolítani. A tisztítás hatékonyságát Trichinellamentes húsminták alkalmazásával ellenőrizni kell. III. Egyéb kérdések, információk Nemzetközi és nemzeti referencia laboratóriumok Közösségi referencia laboratórium (CRL): Laboratorio Comunitario di Riferimento per i Parassiti, Istituto Superiore di Sanità, Viale Regina Elena 299, I-00161 - Roma, telefon:+ 39 06 4990 2304/2310, Fax: + 39 06 4990 3561, email: [email protected] Nemzeti referencia laboratórium (NRL): Parazitológiai, Hal, Méh Laboratórium, Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság, Tábornok utca 2, H-1142 Budapest, +36 1 460 6300, fax: +36 1 252 5177, e-mail: [email protected] A laboratóriumról szóló kitérő után újra visszatérünk a címben foglaltakhoz: Már az akkori tapasztalatok is azt igazolták, hogy az élelmiszer és takarmány belső piacának működését veszélyezteti, ha az élelmiszerek és takarmányok útja nem követhető nyomon. Ezért az élelmiszer- és takarmányiparban fel kell állítani – áll a rendelet bevezető részében -, egy átfogó nyomon követési rendszert, amelynek segítségével el lehet végezni a különböző termékek célzott és pontos kivonását a piacról, illetve tájékoztatni lehet a fogyasztókat vagy az ellenőrzéssel megbízott személyeket. Ennek okán a vállalkozóknak gondoskodnia kell arról, hogy az élelmiszer- vagy takarmányipari vállalkozások, beleértve az importőröket is, azonosítani tudják legalább azt a vállalkozást, ahonnan az adott élelmiszert, takarmányt, élőállatot vagy az élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő anyagot kapták, annak érdekében, hogy egy esetleges vizsgálat során minden szakaszban biztosítani lehessen a nyomon követhetőséget. Ezen előzmények alapján, az addig, tagországonként eltérő gyakorlatok egységesítésével fogalmazták meg azt az alapelvet, miszerint az élelmiszeripari vállalkozó van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy felépítse az adott élelmiszervállalkozás élelmiszerbiztonsági rendszerét, és gondoskodjon arról, hogy az általa előállított, vagy szállított élelmiszer biztonságos legyen; ezért az ő elsődleges jogi felelőssége az élelmiszerbiztonság biztosítása. Azonnal megfogalmazódott, hogy hasonló követelményeket kell alkalmazni a takarmányok és a takarmányipari vállalkozók esetében is. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA), kapcsán kerültek megfogalmazásra a rendelet megalkotása során azok a követelmények, melyeket a nemzeti hatóságok tevékenysége és működése során figyelembe kell venni, így például azt, hogy az élelmiszerjog alapján engedélyezett bizonyos termékek, pl. peszticidek, vagy takarmány-adalékanyagok veszélyeztethetik a környezetet vagy a munkavállalók biztonságát, a Hatóságnak a vonatkozó szabályozással összhangban bizonyos környezetvédelmi és munkavédelmi kérdésekre is ki kell terjesztenie tevékenységét. Munkabiztonsági előírások: Munkavédelmi szabályok a trcihinella-fertőzések vizsgálata során

34



A trichinella vizsgálatát post mortem végzik a fertőzésre hajlamos fajok egyedeinél. A vizsgálat során elsősorban az általános laboratóriumi munkavédelmi szabályok betartása és betartatása szükséges, de a speciális módszerek további előírások figyelembevételét is igénylik. 1. A vonatkozó általános laboratóriumi munkavédelmi szabályok Az MGSZH ÉTbI elfogadott Munkavédelmi Szabályzata tartalmazza azokat az általános munkavédelmi szabályokat, amelyeket a mintavételezésnél, a minták szállításánál, tárolásánál, darabolásánál, a laboratóriumban és a mérések után be kell tartani az emberi élet és egészség veszélyeztetésének elkerülésére. A trichinella fertőzések vizsgálatánál ezek közül fokozottan figyelembeveendők: - a fertőző anyagok tárolására vonatkozó előírások; - a fertőző és maró hatású anyagok kezelésénél (sósav, pepszin) az egyéni védőeszközök: védőszemüveg, védőkötény, gumicsizma és gumikesztyű használata kötelező; - az éles, hegyes tárgyak okozott veszély elhárításának szabályai; - a fertőtlenítő közömbösítő anyagok és mérgek tárolásnak szabályai; - izzító-, szárítókemencéket, melegítőket asztalon csak hőszigetelő alátét alkalmazásával lehet használni; - üvegcsövekkel való munkáknál különös gondossággal kell eljárni: csak leömlesztett végű üvegcsövek használhatók, ne erőltessék dugón keresztül az üvegcsövet - üvegeket, üveglombikokat, főzőpoharakat szélüknél felemelni és vinni tilos, - tilos a működő darálóba belenyúlni, kézzel igazítani, tolni a darálandó anyagokat. 2. Speciális laboratóriumi munkavédelmi szabályok a tricinella mérésekor A trichinella mérését különféle módszerekkel lehet végezni, ezekre külön-külön speciális munkavédelmi szabályok érvényesek. a. Gyűjtőminták emésztéses módszere mágneses keverő alkalmazásával Különösen veszélyes: kés, olló, csipesz, éles pengés húsnyitó, darálókészülék, a főzőlap és az üvegedények, valamint a sósav és a pepszin használata. A mágneses keverő közelében nem szabad a mágneses térre érzékeny eszközöket (mágneskártya, digitális mérőműszerek, pacemaker stb.) tárolni, tartani. b. Gyűjtőminták mechanikailag támogatott emésztéses módszere / ülepítéses technika Különösen veszélyes: kés, olló, csipesz, éles pengés húsnyitó, daráló- és keverőkészülék, a főzőlap és az üvegedények, valamint a sósav és a pepszin használata. Vigyázni kell a jég darabolásakor a mechanikai sérülések elkerülése érdekében. c. Gyűjtőminták mechanikailag támogatott emésztéses módszere / szűréses izolációs technika Különösen veszélyes: kés, olló, csipesz, éles pengés húsnyitó, daráló- és keverőkészülék, a főzőlap és az üvegedények, valamint a sósav és a pepszin használata. Vigyázni kell a jég darabolásakor a mechanikai sérülések elkerülése érdekében, valamint a vízlégszivattyú működtetésekor a Gelman-tölcsér és az Erlenmeyer-lombik pontos illesztésre. d. Automata emésztéses módszer maximum 35 g tömegű gyűjtőmintához Különösen veszélyes: kés, olló, csipesz, éles pengés húsnyitó, daráló- és keverőkészülék, a főzőlap és az üvegedények, valamint a sósav és a pepszin 35



használata. A Trichomatic készülék kezelésekor figyelni kell, hogy használat előtt a reakciókamra alatt elhelyezett szelepet ki kell nyitni, majd be kell zárni. A készülék fertőtlenítése minden pozitív minta mérése után szükséges. A munka végeztével egy teljes programot végig kell végezni tiszta vízzel. Ha az emésztés nem volt teljes mértékű a mérés megkezdése előtt, a reakciókamrában visszamarad hab vagy emésztőfolyadék. Ekkor új szűrő behelyezése után tiszta vízzel feltöltött állapotban kell egy programot elindítani. e. Trichonoszkópos vizsgálat Különösen veszélyes: kés, olló, csipesz, éles pengés húsnyitó, daráló- és keverőkészülék, a főzőlap és az üvegedények, valamint az ecetsav és a káliumhidroxid-oldat használata. Vigyázni kell a kompresszórium használatakor. Egy vizsgáló személy egy nap 840 darab mintánál (15 házisertés vagy 10 vaddisznó) többet nem vizsgálhat! 3. Speciális laboratóriumi fagyasztásos kezelésekor

munkavédelmi

szabályok

a

trichinella

Fagyasztott állapotban érkezett mintákat ebben az állapotukban, más mintáktól elkülönítetten, zárva kell tárolni, - 25 oC alatti hőmérsékleten. A fagyasztó helyiségek, alagút stb. kezelésekor a munkavégzés során vigyázni kell a fagyásos betegségek elkerülésére (lásd MT hatályos rendelkezései). A fagyott állapotban levő mintákat vastag kesztyűben vagy fogóeszközzel szabad a hűtőhelyre/ről mozgatni, a hűtött légtérben pedig a törvény által szabályozott időtartamban szabad tartózkodni. 4. Speciális munkavédelmi szabályok a trichinellával fertőzött minták szállításakor, tárolásakor, megsemmisítésekor Tároláskor, szállításkor vigyázni kell a csomagolás sértetlenségének biztosítására. A sérült csomagolású mintákat azonnal el kell különíteni, a vele érintkező anyagokat, felületeket vegyszerrel (pl. formalinnal) fertőtleníteni kell. Tilos a fertőzött vagy fertőzés-gyanús anyagokat, mintákat, ezekkel érintkező csomagolóanyagokat stb. a lefolyóba juttatni, kommunális hulladék közé keverni. A fertőzött vagy fertőzés-gyanús anyagok ártalmatlanítása egész tömegükben 60 oC-ra melegítéssel törtéhet. Az esetlegesen mégis előforduló balesetek miatt a munkavégzés ideje alatt a mérőhelyiségben kell lenni min. 10 liter tiszta víznek, a laboratórium egészségügyi csomagjában pedig kell lenni fertőtlenítő folyadéknak, sebkötöző eszközöknek és az égési sérülések elsődleges kezelésére szolgáló készítményeknek. A szabályzatot képzések anyagának tartalmazni kell, ellenőrizhető módon meg kell ismertetni azt a vizsgálatokban résztvevő valamennyi személlyel, a. Meg kell győződni arról, hogy az érintettek értik a szabályokat, és rendszeresen ellenőrizni kell, hogy be is tartják azokat. Rendkívül fontos, hogy a közösség intézményei, a közvélemény és az érdekelt felek bizalommal legyenek a Hatóság iránt. Ezért létfontosságú a Hatóság függetlenségének, tevékenysége magas tudományos színvonalának, átláthatóságának és hatékonyságának biztosítása. A Hatóságnak rendelkeznie kell a megfelelő eszközökkel, hogy elláthassa szerepe betöltéséhez szükséges minden feladatát. Így a Hatóság – a függetlenség és átláthatóság alapján elfogadott működési elvein túl – olyan szervezet, amely nyitott és folyamatos 36



kapcsolatban áll a fogyasztókkal és az egyéb érdekelt csoportokkal. A közösség egyes tagországaiban jelentkező élelmiszer- és takarmánybiztonsági események, melyek az árúk szabad mozgása miatt nem ismernek „határt”, szükségessé vált a tagállamok és a Bizottság napi operatív tájékoztatásában egy információs rendszer kialakítása, melynek alapjai, elődjei már korábban megvoltak. Az általános termékbiztonságról szóló, 1992. június 29-i 92/59/EGK tanácsi irányelv szerint már létrejött egy sürgősségi riasztórendszer. Ez a rendszer élelmiszerekre és ipari termékekre vonatkozik, takarmányokra nem. A közelmúlt élelmiszerválságai felhívták a figyelmet az élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó hatékonyabb és szélesebb körű sürgősségi riasztórendszer felállításának szükségességére. A felülvizsgált rendszert a Bizottság működteti, a hálózat tagjai pedig a tagállamok, a Bizottság és a Hatóság. A rendszer nem terjed ki a 87/600/Euratom tanácsi határozatban meghatározott radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásra. 1. melyik jogszabály foglalja össze a közösségi élelmiszerszabályozás alapjait? 2. miért van egységes élelmiszerszabályozásra szükség? 3. fogalmazza meg mit jelent az élelmiszerbiztonság? 4. milyen irányú vizsgálatokkal lehet igazolni egy élelmiszer megfelelősségét? 5. milyen okból hozták létre az EFSA-t? 6. mit jelent a nyomonkövetés? 7. mi az oka annak, hogy valamennyi vállalkozás esetében szükséges nyomonkövetési rendszerek kiépítése? 8. mi az indoka annak, hogy a nyomonkövetési rendszerek az adott vállalkozás valamennyi fázisában szükségesek? 9. a csomagolóanyagok, élelmiszeradalékok vonatkozásában is szükségesek a nyomonkövetési rendszerek? 10. tapasztalatai szerint, a friss húsok, hasított félsertések, negyedelt marha húsok esetében milyen nyomonkövetési rendszerek működnek? 11. a takarmányiparra vonatkozó 178-as előírások? 12. milyen szoros összefüggés mutatkozik a takarmánybiztonság és az élelmiszerbiztonság között? 13. milyen munkabiztonsági előírások vonatkoznak az állati eredetű élelmiszerek ellenőrzésében résztvevő dolgozókra? 14. az élelmiszerek ellenőrzésében résztvevő ellenőrző szervezetekre vonatkozó előírások? 15. az élelmiszerek ellenőrzésében résztvevő ellenőrökre vonatkozó előírások? 16. az élelmiszerek ellenőrzésében résztvevő laboratóriumokra vonatkozó előírások? 17. milyen környezetvédelmi aspektusai vannak az élelmiszer-előállításnak? 18. milyen környezetvédelmi aspektusai vannak az élelmiszerellenőrzésnek? 19. minek alapján helyezte az élelmiszerjog az elsődleges felelősséget az élelmiszer- és takarmányvállalkozókra? 20. meglátása szerint milyen felelősség terheli az ellenőrző hatóságot?

37

EK rendelet

Recommend Documents