Ejtõernyõs kiképzés. Az ejtõernyõ - mint mentõeszköz - az elsõ világháború idején kapott létjogosultságot a "légjáró csapatoknál" (megfigyelõ ballonoknál), majd a gyorsan fejlõdõ repülõgépes alakulatoknál. A háború utáni években a mentõeszköz-szerep egyre jelentõsebbé vált, majd a korai 30-as években megjelent, mint tömeges szállító eszköz, létrejöttek a légideszánt csapatok, az ejtõernyõs ugrás elterjedt a polgári életben is, mint katonai elõképzés és sport.
Magyarországon az ejtõernyõ katonai alkalmazásának problémájával kapcsolatban 1932-tõl már megjelentek a Magyar Katonai Szemlében elemzések a lehetõségekrõl, s a 30as évek végén a cikkek már szervezési elõkészületeket mutatnak be. Ezzel együtt - a légierõ javítóüzemébe besorolt ejtõernyõ-javítást - kiterjesztették ejtõernyõ gyártásra is. [1] A II Világháború küszöbén a haderõn kívüli ejtõernyõs képzés (elõképzés) szükségessége Magyarországon is felvetõdött, azonban megvalósítása a levente-szervezet keretei között ugrótoronyból végzett ugrásokig terjedt, repülõgépbõl nem ugrottak az önkéntesek - ejtõernyõs ugrás (néhány bemutató ugrástól eltekintve) csak a honvédségnél történt. [2] [3] 1945 után, az ujjászervezett ejtõernyõs alakulat a Szövetségesek katonai feleslegébõl származó kupolából felújított, 49.m.h.bk. jelzésû ejtõernyõvel lett ellátva, ezt késõbb kiegészítette a korábbi ejtõernyõ gyártó üzemben legyártott 51.m.h.bk. típusú ejtõernyõ. Az ejtõernyõs ugrást magába foglaló hadseregen kívüli ejtõernyõzés a Magyar Szabadságharcos Szövetség szervezeti keretei között kezdõdött el az ötvenes évek kezdetén, honvédségi ejtõernyõ-technikával, a korábbi ejtõernyõs zászlóalj kiképzõ tiszteseinek (akkor már a Néphadsereg tisztjei) közremûködésével. A polgári ejtõernyõzés amely rövid idõn belül megrendezte elsõ bajnokságát (1953.-ban) kialakította a sportkereteket - az ejtõernyõs szakelõképzés fontos bázisává vált. Az ötvenes évek második felére a rohamosan fejlõdõ ejtõernyõs sportban a honvédségen kívüli fiatal versenyzõk kerültek az élvonalba, a sportsikereik jelentõs vonzerõt gyakoroltak az új jelentkezõkre. Késõbb a Honvédség ejtõernyõs alakulatához, ejtõernyõsszolgálataihoz behívott ejtõernyõs sportolók élmezõnye a katonai hivatást választotta, õk adták évtizedeken keresztül a katona-válogatott zömét.
Az ejtõernyõs ugrás jelentõsége. Az ejtõernyõs ugrás pozitív hatása, amit a (72 évesként elsõ ugrását végrehajtó) ugró elmond ("…az utóbbi idõben lelki beszûkülési gondjai voltak, ezért elhatározta, hogy valamivel ki kell zökkenteni magát ebbõl az állapotból. Í gy merült fel az ejtõernyõs ugrás gondolata. Most, miután túl van az ugráson, újra nyitottnak érzi magát a világra1."), vagy a szépirodalomban ("Élet és halál!...de én kipróbáltam magamat. Még egyszer megbizonyosodtam róla, hogy ha kell, kész vagyok a harcra2.") megfogalmaz, igen jelentõs, különösen fiatal korban megváltoztathatja az életstílust, a megszerzett önbizalommal magabiztosabbá válik az ugró, sõt újabban felvetik szerepét a drog-függés megelõzésében is 3.
1
Nem csak két szív ereje, hanem az idõsek bátorsága is…(Fallschirm SPORTMAGAZIN, 1999.No. 8. - magyarul: Ejtõernyõs Tájékoztató, 1999/5.) 2 3
Zalka Máté: Ifjúság. (Zalka Máté: Ivanov és más elbeszélések. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954. p.383.) Ejtõernyõzés - kábítószer visszaélés megelõzõ? Ejtõernyõs Tájékoztató,..1997/3
1
Ez a nevelési hatás - együtt az ejtõernyõs kiképzés során természetessé váló fegyelemmel - kedvezõ hatással jár, mert bevonuló ejtõernyõs képzettségûeket gyakran más alakulathoz választottak ki - például határõrnek hívták be.
Az ejtõernyõs ugró egészségügyi kiválasztása. Az ejtõernyõs ugró elõzetes kiválasztása a kiképzést megelõzõ orvos-egészségügyi vizsgálattal történik jogszabály4 alapján. Az ejtõernyõs ugrást - közel száz évvel Garnerin ejtõernyõs ugrása után is - a XIX. század végén fantasztikusan veszélyes dolognak tartották. Jókai teljes meggyõzõdéssel írta le (Jövõ század regényében), hogy szabadesés közben az ember megfullad a légáramlástól. Az ember szabadesés közbeni tevékenységének korlátozott lehetõségeirõl még az ötvenes években is hatottak olyan nézetek, mint: •
megszûnik a mozgáskoordináció,
•
nem tud erõt kifejteni az ejtõernyõ nyitásához,
•
nem találja a kioldót,
•
egészségre káros a zuhanás, az ugrás,
•
túl nagyok a terhelések az emberi szervezetre, stb.
Ezeket a hiteket, feltételezéseket a gyakorlat cáfolta meg, s az ejtõernyõs sport nemzetközivé válása óta - közel 40 év alatt - bebizonyosodott, hogy szabadesés közben nemcsak gondolkozni, cselekedni, de testhelyzetének irányításával, végtagjai segítségével forgás- és szaltókombinációból álló gyakorlatokat tud végezni, változtatni tudja a szabadesése sebességét, vízszintes irányba elmozog, azaz testével "repülni" tud, sõt új versenyfajta alakult ki: mintegy égi balett szabadesés közben. Hajtottak végre ejtõernyõsök 24 óra alatt ötvenet-száz ugrást, huszonnégyezer méteres és ötven méteres magasságból, szikláról, a müncheni TV-toronyról és egészségkárosodás nélkül kibírtak tízezer ugrást is. Az ismeretek, tapasztalat és a technika jellegében megváltoztatta az ejtõernyõs ugrást, az ejtõernyõs ugróval szemben támasztott egészségügyi követelményeket - külföldön. Kitûnt, hogy a korábbi szemléletnek megfelelõ "ûrhajós" egészségi alkalmassági követelmények túlzottak, illetve vitathatóan kerülnek alkalmazásra. Az ejtõernyõs ugróknál bevezetett EEG vizsgálatok lehetõsége például olyan következménnyel járt, hogy több száz ugrásos, nemzeti válogatott sportolóról "megállapították" hogy, epilepsziás. Az aggódó családnak lehetõsége volt más vizsgálati helyen kontrollt végeztetni - ahol készülékhibára tudtak csak következtetni. Végeredményében az információk terjedése következtében az EEG vizsgálatra utalás teljes stresszhelyzetet teremtett. Az elõzetes alkalmassági vizsgálatok - a ROB keretein belüli - 1982-1986-os évekre terjedõ statisztikája5 érdekes képet mutat. Ebbõl az összefoglalóból kitûnik, hogy 1982-ben az újraszabályozott6 Repülõorvosi Bizottságok (ROB) munkája közel egyenletesen oszlott meg, az összes repülõtiszt jelölt (649 fõ) 46,2%-át vizsgálták vidéken. Az elemzett öt év alatt a Budapesten vizsgáltak száma 4
1/1982. (I.1.) EüM rendelet a sportrepülõk egészségi alkalmasságának orvosi megállapításáról és a Repülõorvosi Bizottságok mûködésérõl, illetve 7/1996. (VII. 30.) HM-NM együttes rendelet a katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság elbírálásáról. 5
Barcza Ida, dr.: Az elõzetes alkalmassági vizsgálatokról. Honvédségi Szemle, 1987. No.7. p.30-31.
6
1/1982.(I.1.) EüM. rendelet a sportrepülõk egészségi alkalmasságának orvosi megállapitásáról és a Repülõorvosi Bizottságok müködésérõl.
2
fokozatosan csökkent évrõl-évre, miközben az összlétszám 580 és 815 között mozgott. Az 1983. és 1986. évi magasabb összlétszám (850 és 815) mellett a vidéki vizsgálatok aránya 60,1, illetve 66,8% volt, így adódott az ötéves átlag 55,65%-ra. Az adatok jellegére magyarázatot ad a hivatkozott cikk másik táblázata, a Központi (budapesti) ROB négy éves beválási adatsora:
ÉV Jelentkezettek száma (100%) Azonnal alkalmas Nem alkalmas
1983
1984
1985
1986
339
308
301
270
34,8%
20,4%
39,5%
22,2%
45,72%
54,5%
38,2%
34,8%
Nyilvánvalónak látszik egészségügyi okkal nem összefüggõ magyarázat a saját magát jó egészségi-fizikai állapotúnak tartó jelentkezõk ilyen alacsony - és szembeötlõen hirtelen változó beválási/elutasítási arányára. A jelöltek "védekezését" jelzi, hogy megnõtt a vidéki vizsgálatok arányszáma. A budapesti Központi ROB és a vidéki ROB-ok adatai közötti eltolódás összefüggése nyilvánvaló: a sportolók vállalták a vidéki utazást a kedvezõbb eredmény érdekében - hasonlóan az EEG vizsgálatokra történt reagáláshoz. A légügyi hatóság hazai és külföldi tapasztalatok, gyakorlat alapján7 - saját hatáskörben - az úgynevezett páros ugrásnál (amikor az ejtõernyõs oktató-ugróhoz rögzített külön hevederzetben helyezkedik el az "utas") eltekintett az "utas"-nál a kötelezõ orvosi vizsgálattól.8 Az ejtõernyõs ugrás (és a megelõzõ kiképzés) természetesen megterheli az ugrót fizikailag és pszichikailag - mert rendkívüli, szokatlan körülmények közé kerül, amikor elhagyja a repülõgépet. (Ezt egyes pszichológusok "halálvággyal" jellemzik.) Ezáltal az ugró fizikuma is lényeges változásokon megy át, ami végeredményében ugyancsak hasznos az egészség, edzettség szempontjából.
Ejtõernyõs ugrók toborzása. Az ejtõernyõs sport és kiképzés ingyenessége (Magyarországon 1989-ig) a fiatalok jelentõs számára jelent elfoglaltságot. (80-a évtizedben évi 400-500 fõ végezte el a kezdõkiképzést) és ez kedvet biztosított az ejtõernyõs katonai hivatáshoz. Ezzel a módszerrel a hadrendben lévõ ejtõernyõk élettartamát (ugrásszámát) ki lehetett használni, biztosított volt a folyamatos karbantartás, tárolás honvédségre háruló költségek nélkül és nem utolsó sorban folyamatos gyakorlatban maradt a mozgósítható, magasan képzett ejtõernyõs oktató állomány is.
A biztonság. A hadseregen kívüli ejtõernyõzésben az ejtõernyõs balesetek okának elemzése egy sor technikai- és szervezeti- és oktatási intézkedéssel járt, ami bizonyos típusú balesetek csökkenéséhez (például a bukósisak használatával megszûnt a földetérésnél gyakori agyrázkódásos baleset) vezettek. Miközben tendenciájában csökkent a balesetek arányszáma, (javult a biztonság szintje) az ugrásszámok, résztvevõk számának növekedése - és az újabb technikai eszközök és ugrásfajták megjelenése - újfajta biztonsági problémákat hoztak felszínre.
7
A Brit Ejtõernyõs Szövetség (BPA) üzemeltetési Kézikönyve. (Teljes forditás) Ejtõernyõs Tájékoztató. 1991. évi 2. és 3-4. szám 8
Légügyi Fõigazgató 760114/1997. számon hagyta jóvá az MRSZ felterjesztésére a páros-ugrás feltételeit.
3
Hazánkban markánsan jelentkezett a 60-as években egy tipikus, kis gyakorlatú csoportnál a "lefagyásos" típusú baleset - azaz az ugrók elmulasztották az idõben való cselekvést vészhelyzetben valamilyen okból. A szélesebb körben végzett elemzések alapján arra a következtetésre lehetett jutni, 120000 hogy a "lefagyás" nem a 100000 személyiségtõl függ, tehát nem 80000 "veleszületett" tulajdonság, 60000 megfelelõ módszerekkel 40000 kiküszöbölhetõ, tudatosan 20000 felkészíthetõk az ejtõernyõs 0 ugrók a vészhelyzet-szituációban 19481958196819781988való cselekvésre - nemcsak az 1957 1967 1977 1987 1997 ugrásszám növelésével. Ennek értelmében a légügyi hatóság és év az MHSZ szakmai vezetése szervezeti intézkedéseket tett (kiképzési idõtartam meghatározása, táborszerû kiképzés egységes bevezetése), illetve különbözõ információs anyagokat tett közzé, szélesebb szakmai körökben. Ennek helyességét a 80-as években statisztikailag kimutatható radikális biztonsági szint-javulás jelezte, nemzetközi összehasonlításban9 a magas biztonságú "élmezõnybe" kerültünk. ugrásszám
Egy halálesetre jutó ugrásszám
A bevezetett intézkedéseket alátámasztották a már világszerte [5] ismert vizsgálatok köztük a CISM10 egyes konferenciáinak anyagai is 11.
Az ejtõernyõzésben való megmaradás. A biztonsággal összefüggésben jelentkezett a sporton belüli megmaradás kérdése. [4] Megfigyelhetõ, hogy az ejtõernyõs ugrásra/kiképzésre jelentkezõk elhatározására jelentõs mértékben hat az ejtõernyõzés "mítosza" és ez a környezet (szülõk, barátok) valamint a kiképzéssel kapcsolatos élményanyag hatására a kezdõkiképzés megszakításával jár, különösen akkor, amikor az ugrásokat szünetekkel hajtják végre. A következõ kiválási pont a magasabb szintû tudás elsajátításának fázisa, de ma már a polgári életben az anyagi kérdések (ugrások, ejtõernyõk költségei) is fontos tényezõként mutatkoznak. A "megmaradás" kérdésében megszerzett tapasztalatok azt mutatják, elsõsorban a tizenévesek azok, akik képesek úgy megtanulni az ejtõernyõzést, átesni az otthagyásra ösztönzõ kríziseken (könnyebben alkalmazkodnak az új közegben való tevékenységhez), ezért viszonylag rövid idõ alatt (ugrásszám után) olyan ugrókká válnak, akik az ugrást feszültség nélkül hajtják végre. (Ezért a késõi hetvenes években - az ötvenes évekhez hasonlóan - az ejtõernyõs ugrás életkori feltétele 15. életévre került leszállításra). A hivatásszerûen végzett ejtõernyõzésben - a polgári életen kívül - az ejtõernyõsök díjazása vált olyan stimulánssá, amely stabil megmaradást biztosított a nem "örömbõl" ugróknak. Ez az alapvetõ különbség megmutatkozik a kétféle típusú ugró-csoport sportaktivitásánál, a polgári életben való - díjazás nélküli - ugrásokban való részvételénél és leginkább az új módszerek kipróbálásánál, bevezetésénél - azaz az innovációs hajlamnál.
9
J. H. Johnsen: IPC biztonsági áttekintés (Nemzetközi Repülõ Szövetség - FAI - Nemzetközi Ejtõernyõs Bizottsága - IPC) 1990. Magyarul: Ejtõernyõs Tájékoztató .1992/5. 24 10 11
CISM kongresszus Varsóban. (Új Honvédségi Szemle, 1995.No.2.p. 149-151.) CISM Symposium of parachuting. CAF and mental training. 1990. p.53.. Brochure No.42.
4
A hadseregen kívüli ejtõernyõs sportban 1989 elõtt az ugrás ingyenes volt, a kezdõk képzéséhez használt technika pedig azonos volt a Magyar Néphadseregben rendszeresített ejtõernyõkkel. A professzionalitás kényszere (beosztáshoz, hivatáshoz kötõdés, elõmeneteli várakozások) nélkül végzett szabadidõs ejtõernyõs ugrás megmutatta az ejtõernyõs ugrás hatásának különbözõségét.[4] [5] Az ejtõernyõs ugrás jelentõségét katonai alkalmazás szempontjából általában különleges szakképzettségként értelmezik, a kijuttatási (bevetési-) lehetõség egyik formájának tekintik, amit azért fontosnak kell tekinteni. A megbecsülés külsõleges formája az eltérõ egyenruha, vagy annak egy része (barett), a jelvények, jelzések alkalmazása. A tartalmi forma pedig az elõmeneteli elõny,12 a szak-képzés,[8] amely közvetlen anyagi elõnnyel is jár (a megszerzett ejtõernyõs teljesítmény jelvényért külön fizetnek [6]).
Az ejtõernyõs kiképzés módszertana. A hazai - nem katonai - ejtõernyõs (kezdõ-) kiképzés elsõ tematikája (Magyar Szabadságharcos Szövetség, 1951) a korábbi katonai kiképzésnek felelt meg. Az ötvenes évek elsõ felében azonban a tematika nem fedte a kiképzés tényleges tartalmát, alacsony éves ugrásszámot biztosítottak az átlagos ugrónak (évi 2 ugrástól) és a rendszeres részvétel (heti 2-3 alkalommal) tornatermi foglalkozás volt. EJTÕERNYÕS KIKÉPZÉSI TEMATIKÁK ÉS ELÕÍRT ÓRASZÁMAIK. Tematika kiadásának éve
Elméleti óraszám
Földi elõkészítés óraszáma
Torna (sport) óraszám
Hajtogatás óraszáma
Összes óraszám
1951.
6
25
26
4
60
1952.
1
33
30
20
84
1954
15
11
16
14
56
1955
20
-
21
-
41
1957
16
11
19
14
60
1962
-
19
-
16,5
35,5
1973
21
18
14
20
73
1994
Nincs bontás
30
1995 [9]
Nincs bontás
35
A katonai keretek között végzett kiképzés óraszámait nem lehet közvetlenül összehasonlítani a hadseregen kívüli képzés óraszámaival, mivel lényeges különbség van a tanulási folyamatban otthoni- és zárt katonai feltételek között, különös tekintettel arra, hogy az ejtõernyõs kiképzést megelõzi másfajta alapkiképzés. Jellemzõen a katonai képzés közel azonos idõszükségletû: •
Egyesült Államokban - 3 hét [7], [8],
• Angliában - a kiképzés 14 hete után, 3 hét [6] • Magyarországon - 3 hét [9]. 12
Dorosenko V.: Deszantnyiki Izrailja: Jih isztyinnoje lico. Krilja Rogyinü, 1988. No.7. p.33. (Magyarul - rövidített fordítás: Izrael deszántosai - az igazi arcuk Ejtõernyõs Tájékoztató.1988/5. p.40)
5
Az ejtõernyõs kiképzés tartalmában szembeötlõ eltérésnél jelentkezik az általános, elméleti jellegû oktatás különbözõsége. A sportkiképzésnél az elméleti ismeretek oktatási óraszámának (és ezzel együtt tudnivalóinak) fokozatos emelésének célja az ejtõernyõzéssel összefüggõ kérdések olymértékû megismertetése, amely könnyebbé teszi a változások (fejlõdés) befogadását, megértését, megalapozza a képzettségben való elõrelépést. A Varsói Szerzõdés keretei között a katonai felkészítés annyiban tért el a sportkiképzéstõl, hogy az általános elméleti ismeretek kisebb hangsúlyt kaptak, de a tankönyvben [11] kiemelt helyet foglaltak el. Az Egyesült Államok alapvetõ kiképzési tematikája [10] általános elméleti ismereteket és hajtogatást nem tartalmaz, ezzel szemben részletesen tartalmazza a megkívánt erõnlétiteljesítmény feltételeket és nagy hangsúlyt kap az egyes ugráselemek begyakorlása [8] (földi elõkészítés).
Ejtõernyõ-technika és kiképzés. Az alkalmazott ejtõernyõtechnika két fontos oldalról is érinteti a kiképzést. Egyrészt az ejtõernyõrendszer konstrukciója (hajtogatási metodika, vagy metodikák, speciális kezelési tulajdonságok) másrészt az ejtõernyõ-rendszer mûködési paraméterei (nyílási tulajdonságok, süllyedési sebesség és annak zavarmentessége, biztonsági színvonala) befolyásolják döntõ mértékben a kiképzés formáját, terjedelmét. Az ejtõernyõ kupola világszerte, közel kétszáz éven keresztül megõrizte alakját (szimmetrikus körkupola), s alapvetõen kétféle nyílási/nyitási rendszert alkalmaztak: a bekötött- és a kézikoldásos nyitást. A bekötött rendszerek alap formája a nálunk Heinecke-rendszerként13 ismert: a rövid belsõzsákot a légijármûhöz rögzített kötél húzza ki, és a zsinórzat/kupola kihúzódása után az a légijármûvön marad. Ezt a rendszert kizárólagosan használták a második világháborúban Németországban, illetve az angol- és amerikai légideszánt csapatok. A rendszer nálunk a 49.m. és az 51.m. ejtõernyõtípusok kifutásáig maradt meg, illetve az Egyesült Államok légideszánt csapatainál rendszeresített T-10 típusú ejtõernyõnél napjainkban is alkalmazásban áll. (Ezért például a földi elõkészítés hangsúlyozottsága az Egyesült Államokban az alkalmazott ejtõernyõ-technikával függ össze: a rendszerben lévõ T-10C típusú ejtõernyõ nyílási rendszere miatt nagy az ugró testére ható nyílási terhelés, továbbá a földetérési sebesség is magas 14.) A kézikioldásos rendszer a második világháború során csak ott jött számításba, ahol a kiképzés szélesebb körben történt, nagyobb ugrásszámmal - Szovjetunióban - itt jelent meg az újszerû, négyszögletes alaprajzú ejtõernyõ is, amely további fejlesztések alapjául szolgált ilyen volt jelenleg nálunk is alkalmazott stabilizátoros nyitási rendszer. A stabilizátoros nyitási rendszer (amely a kézikioldásos nyitás egyszerûsített, katonai célra fejlesztett változatának tekinthetõ) elõnye abban mutatkozott, még, hogy a légideszánt csapatok áttérését a nagyobb sebességû szállítógépekre könnyebbé tette, meghosszabbította a nyílási folyamatot - nem terhelte az ugrókat a jelentõs nyitási terhelés. Az ötvenes évek elsõ felében megkezdõdött a sportejtõernyõzés rohamos fejlõdése, határozottan kezdett eltérni egymástól a sport- és a katonai technika.
13
S.Ruff., M.Ruck., G.Sedlmayr: Sicherheit und rettung in der luftfahrt (Bernard und Graefle Verl. Koblenz)
14
"Belga vizsgálatok kimutatták, hogy a T-10 típusú ejtõernyõvel ugró katonák sérülési aránya 3,7-szeresen múlja felül a 6,04 m/s-os merülõ sebességû ejtõernyõvel ugrókét." T-10: megszûnik a használata; PARACHUTIST, 1990.No.1. (Magyarul: Ejtõernyõs Tájékoztató.1990/4. p.24.)
6
A katonai deszant-technika az állandóságra törekedve lassan változott, miközben a sport- és polgári kiképzõ ejtõernyõk gyorsabban változtak, piaci igényekhez igazodtak súlyukban, színeikben és teljesítményükben. És a teljesítménynövelés, korszerûsítés olyan dolog volt, ami hatott a katonai alkalmazásra is. A sport ezáltal a katonai alkalmazás kísérletezõ mûhelyévé vált. A 70-es években már a negyedik sportejtõernyõ-generáció - a légcellás ejtõernyõ hódított tért. A nem ejtõernyõs ugró célra kifejlesztett légcellás ejtõernyõ elsõ formáinál irányítási és megbízhatósági problémák mellett jelentõs korlátot jelentett a magas nyílási terhelés, ezért a kezdeteknél nem jött számításba a katonai alkalmazás. A sportban végzett nagyszámú ugrás, a kísérletek és módosítások miatt javult az irányítási tulajdonság, a megbízhatóság olyan mértékben, hogy már tartalékejtõernyõként való alkalmazása is lehetõvé vált. A nyílási terhelést többféle, újszerû nyitási/nyíláskésleltetési rendszerrel, illetve stabilizátoros nyitási módszerrel olymértékben lecsökkentették, hogy ma már különlegesen képzett katonák használhatják15, sõt lehetõvé vált képzetlen utas "szállítása" is. A légcellás ejtõernyõt a 80-as években - fõleg az alpesi országokban - lejtõn, nekifutással való felszállásra és repülésre kezdték el jelentõs számban használni. Az ilyen repülés sajátosságainak megfelelõen rohamosan kialakultak a magasabb siklószámot biztosító konstrukciók, amelyek kis magasságvesztéssel nagyobb vízszintes távolság elérésére lettek képesek - kialakult egy új sportág, a siklóejtõernyõs repülés - és ennek katonai alkalmazása16. Az ejtõernyõk üzemeltetése során - különösen a hosszú ideig gyártott típusoknál - mint a T-10, az RS-4/4, BE-8 típusok is - a különbözõ elemzések, használati adatok alapján változtatásokat javasolnak (vagy vezetnek be) a használók, illetve ilyeneket rendelnek el a gyártók. Például az RS típusnál a polgári ejtõernyõzésben a gyártó vállalat által magyarul (1965-ben, 1969-ben, majd 1973.-ban) kiadott dokumentumot17 használták. A Honvédségnél e típus dokumentuma 1976.-ban került elõször kiadásra,18 ez tartalmazta az RS-4/3 típusnak a polgári használatnak is megfelelõ dokumentumát. A továbbiakban a két dokumentumrendszer lényegesen elvált: az MHSZ/MRSZ szervezeti keretei között folyamatosan, kiegészítõ rendelkezések formájában bevezetésre kerültek a gyártó által elrendelt változtatások (1977, 1989), illetve a polgári légügyi hatóság által elõirt változtatás. Ezáltal az RS-4/4 típusváltozat kibocsátásakor a polgári életben továbbra is érvényben maradt a kezelésre vonatkozó RS-4/3 Kézikönyv a korábbi kiegészítésekkel, mivel az újonnan bevezetet nyílási módszer (módosított stabilizátoros változat) nem került polgári céllal alkalmazásra. Az MHSZ megszüntetésével a hivatásos ejtõernyõs kiképzésvezetõi állomány különbözõ területeken helyezkedett el, meggyorsult a klubok, szakosztályok vezetõ állományának, oktatóinak cseréje, ezzel együtt az összefûzött dokumentumok használhatatlanokká váltak. Ezt felismerve, az MRSZ szakmai vezetése, figyelembe véve az MH által elõirt stabilizátoros ugrás követelményét, korszerûsített, egységes szerkezetbe foglalt és bõvített formában kiadta az RS-4/4 típus új kézikönyvét19. Ez egységes szövegében tartalmazza mindazon változtatásokat, amit a gyártó, illetve az illetékes légügyi hatóság elrendelt. Ezzel a polgári ejtõernyõzésben pontosan, egységesen körvonalazott fõejtõernyõ hajtogatási elõírással rendelkeznek, amely minden egyes ejtõernyõpéldányhoz mellékelnek, (gyártási számhoz csatolnak), s tartalmazza az összes üzemeltetéssel kapcsolatos bejegyzést, adatot is.
15 16
Távolfelderítõk tandem ejtõernyõn. Ejtõernyõs Tájékoztató, 1989/6. p.20. Longerai P.: Hadijáték Ejtõernyõs Tájékoztató, 1992/5. p.71.
17
Az RS-4, RS-4/1 és az RS-4/3 tipusu ugróejtõernyõ Müszaki leirás és csomagolási, ill. használati utasités. NDK/BEWES 1973. 18 19
Ejtõernyõk szerkezeti leirása és üzemeltetési utasitás I.kötet. RE/691. HM.1976. p.345. Az RS-4/4A tipusu ejtõernyõ leirása és üzemeltetési utasitása. MRSz. 1993. Budapest. p.96.
7
A tartalékejtõernyõ típusnál (BE-8 változatai) is hasonló a katonai és polgári feltételek közötti különbség. A változtatások során konstrukciós- és nyílási problémákból adódóan többféle módon próbálta meg a gyártó az ejtõernyõ nyílási rendszerét módosítani (végeredményében új erõsítõszalagok elhelyezése oldotta meg a fõbb problémákat). A nagyobb légsebességek melletti nyitás biztonságossá tétele céljából bevezetett egyik változtatás volt az összehajtogatott kupola egy részének lefogása a tokfenékre, azonban megnött az úgynevezett szálátcsapódásos típusú nyílásrendellenességek aránya. Ez a megoldás a polgári légialkalmassági feltételeknek sem felelt meg, mert a "nagysebességû" nyílásrendellenességnél (amikor az ugró nem szabadesésében, hanem kissé fékezett, 20-30 m/s sebességgel süllyed), a tartalékejtõernyõ a kioldó meghúzása után csak speciális segítséggel, az ugró további célszerû beavatkozásával mûködik tovább, nyílik ki. Ezért a polgári ejtõernyõzésben elvégzett vizsgálatok után a tartalékejtõernyõ hajtogatása - légügyi hatósági intézkedésre (a Honvédség egyidejû tájékoztatása mellett) eltér a gyártó által korábban meghatározott (és a Honvédségnél alkalmazott) metodikától. (Ugyanilyen alapvetõ különbség van a megbízhatatlan mûanyag kioldófogantyú20 használatával kapcsolatban is.)
Milyen lesz a katonai ejtõernyõs képzés, kiválasztás? Mi is az az "ejtõernyõs szakszolgálat", amire fel kell készíteni a jelentkezõket? Az ejtõernyõs ugrók/ejtõernyõsök - katonai szempontból - fõbb csoportjainak a következõket tekinthetjük - amelyek kiképzése, képzése lényegesen különbözhet: Professzionális szakszemélyzet, akik jelentõs szakmai képzettséggel és folyamatos gyakorlattal rendelkeznek 1. az ejtõernyõk kezelésére (hajózó személyzetek mentõrendszerei, fékernyõk, egyéb ejtõernyõk hajtogatása, javítása, karbantartása, minõsítése) 2. kiképzõk és sportolók21, beleértve a propaganda feladatot ellátó bemutató csapatot is. Ejtõernyõs ugrást végrehajtók, amely feladatuk szempontjából a következõ fõbb csoportokba tartoznak: 1. deszant feladatokat végrehajtó, 2. különleges feladatot rendeltetésû-),
végrehajtó
(antiterror-22,
kommandó-23,
különleges
3. kutató-mentõ feladatot végrehajtó. Tudomásul kell venni, hogy az ejtõernyõs kiképzés napjainkban már nem olyan emberek felkészítésére irányul, akik ki mernek ugrani a légijármûbõl (mert már próbálták) és nagy valószínûséggel a kívánt helyen, harcképes állapotban földet tudnak érni, hanem az, hogy pszichológiailag megedzõdjenek az ejtõernyõs ugrás által, azaz idõkényszeres stressz
20
Szakértõi vélemény ejtõernyõ nyitására szolgáló müanyag kézikioldófogantyu törésének okairól. Ejtõernyõs Tájékoztató, 1987. No.6. p.21. 21
A sport- és bemutató csapatok szerepe rendkívül fontos a nemzetközi kapcsolattartásban - nem hivatalos tapasztalatcserének - az olyan szervezetekben, mint az említett CISM, nemzetközi hadseregversenyek, vagy Európai Katonai Ejtõernyõs Szövetség (European Military Parachute Association) 22
Belgian Air Force starts antiterror group. Flight International, 1987. march. 29. p.12.
23
Meszjacev, E.: Commandos in action. Armes and Weapons. 1977.15.Feb. - 15.March. p.22-25., Az USAF speciális rendeltetésü erõi. Honvédségi Szemle, 1986. No.9. p.99-101., Special Forces. Flight International 1988.Sep.10. p.41-48., Warner P.:The SAS. (Sphere books, 1986. UK.) p.304.
8
szituációban képesek legyenek önállóan gyors és jó döntést hozni24. (És ennek a készenlétnek a fenntartásához, fejlesztéséhez tovább ugranak!) Természetesen az ejtõernyõ-technika fejlõdése rendkívüli mértékben megváltoztatta az egyes tevékenységfajták képzési módszereit, részben a biztonság szintje érdekében, részben a feladathoz (a sport által!) feltárt módszerekkel, lehetõségekkel a hajózószemélyzeteknél25, a különleges csapatoknál26, különleges felhasználási célból nagy teher szállitására27, motoros ejtõernyõvel28, siklórepülõ (gyalogstartos) ejtõernyõvel29, vagy akár négyszemélyes(!) ejtõernyõvel30. Belátható, hogy az ejtõernyõ- és deszánttechnika fejlesztése újabb lehetõségeket teremtett és ezzel együtt napról-napra újabb felkészítési módokat/célokat és kiválasztási követelményeket hozott és hoz létre. Ennek követése - hazai viszonyok között - kétféle módon lehetséges: •
a legjobb katonai ejtõernyõsök aktív sport-jelenlétével, ahol megismerik a legkülönbözõbb próbálkozásokat és ennek adaptációjánál már ismeretekkel rendelkeznek, vagy
•
koncepcionális befogadással, amikor a tapasztalatok megszerzése jelentõs költséggel és/vagy vesztességgel történik.
Az elõképzés és kiválasztás - elvi - lehetõségei a következõk: a) Centralizált szervezet (MRSZ31) állami támogatása, (a korábbi MHSZ-nek megfelelõen) és a kiválasztás a már kiképzettek közül történik. Ez kétségtelenül a legjobb elõszelekciót jelenti, de koncepcióváltáskor a kialakítás meghaladhatja egy kormányzati ciklus idejét. b) Önkéntesek kiképzési bázisokon, vagy szerzõdéses kiképzési egységeknél történõ képzése - ez a hatékonyságot csökkentheti azzal hogy a beválási arány nyíltan (abbahagyja a kiképzést, vagy nem vállalja a szolgálatot), vagy rejtetten (feszültséggel ugrik, megkeresi az áthelyezési lehetõséget egészségügyi panasszal) alacsonyabb. c) Az MRSZ keretei közé tartozó kluboknál jelentkezõk kiképzése (reklámmal támogatott önkénességgel) - elõnye az lehet, hogy a biztonságra vonatkozó információ egységesen, szakszerûen terjed, szakmai kifogások gyanúja esetén a feladatmegvonás nem jár együtt szerzõdésmódosítással, illetve ezt szükségszerûen igazoló/alátámasztó eljárással. A b) pontban rejtettként körülírt beválási arány a sportszervezet (MRSZ) országos keretei között végzett kiképzésnél jól módosítható kedvezõ irányba abban az esetben, ha a képzettséget nem meghatározott számú és fajtájú ugrásban határoznák meg, hanem egy, vagy több vizsgaugrás komplex feladatában (pl. hajtogatás ideje, felszerelés pontossága, egyes ugráselemek minõsége32, stb), mert ez lehetõséget nyújt nagyobb minõségi 24
Ezt úgy fogalmazzák meg az angol Special Air Service-nél, hogy ez a katonai nem a tiszt nyakában liheg, hanem képes önálló cselekvésre is - akár az egész csoport feladatát teljesíteni tudja egyedül. 25
Hall G.W.: Study of PFT (parasail) in air training command. Aviation Space and Environmental Medicine. 1977.Febr. p.164168. 26
És nem lesz semmi formaugrás! Ejtõernyõs Tájékoztató .1978/5. p.9., Rey: Légzõkészülékes ugrások a svájci hadseregben. Ejtõernyõs Tájékoztató .1992/5. p.69., Távolfelderítõk tandem ejtõernyõn. Ejtõernyõs Tájékoztató .1989/6. p.20. 27 28 29 30 31 32
D. Waye: Aerodinamikai fékezõ eszközök. Aerospace America 1995.dec.) Ejtõernyõs ugrás ultrakönnyû légijármûvel. Ejtõernyõs Tájékoztató .1986/6. p.27. P. Longerai: Hadijáték. Ejtõernyõs Tájékoztató .1992/5. p.71. 495 kg tömeget szállitó légcellás kupola. (Aviation Week & Space Technology 1996, április 1) Magyar Repülõ Szövetség - kiemelten közhasznú szervezet. Ilyen minõsítést tartalmaz az MRSZ kezdõ tematikája, vagy a [10] jelzésû szakirodalom is.
9
követelményekkel járó kiképzés végrehajtására (pl. kézikioldásos ugrás), ami növeli az ugró önbizalmát, illetve a visszatérés "egyszerûbb" ugráshoz (bekötött, stabilizátoros) csökkenti a lélektani terhelést. Tudomásul kell venni azt is, hogy a "civil" körülmények közötti kiképzés nem jár akkora lélektani teherrel, mint a laktanyai bevonulás, az ottani körülményekhez való igazodás, a szükséges alap kiképzés - és csak ezt követõ ejtõernyõs képzés, továbbá azt, hogy a kifejezetten katonai célú kiképzéshez jelentõs költségkihatású reklámtevékenység kell (beleértve a tematikájuk alapján támogatott játékfilmeket is), illetve egyéb módon kell megnyerni a jelentkezõket. Ilyen módszer a már említett díjazás a teljesítmény jelvényért, s a különbözõ toborzó-ismertetõ programok végrehajtása,[6]33 melyek költsége hozzáadódik a kiképzés alatti elhelyezési-ellátási és szakszemélyzeti költségekhez.
Összegezve. Az ejtõernyõs képzésnek természetesen még sok aspektusa van. A célok és módszerek, a lehetõségek és szükségszerûségek fogják a megfelelõ döntést megalapozni, itt inkább a döntést motiválni képes tapasztalatokból adódó ismeretek összefoglalása volt a cél.
IRODALOM. [1] Hehs Á.: Az új rendszerû ejtõernyõk gyártása és használata. Magyar Katonai Szemle, 1935. 1.füzet p.129-133. [2] A haderõn kívüli ejtõernyõs kiképzés. MKK.1942. 3. füzet p.132-140. [3] Az elsõ ejtõernyõs levenetetábor és az ugrótorony. MKK. 1943. 12. füzet. p.593-600. [4] Pákozd Mariann: Az ejtõernyõs sportolók tudatos kiválasztásának lehetséges módszere, motivációs háttere. (Szakdolgozat, Ho Si Minh Tanárképzõ Fõiskola, Eger, 1989.) [5] Jens-Henrik Johansen: Személyiség és elõrejelzése a légi tevékenység területén tevékenység fenntartás, siker és balesetre hajlamosság. (Doktori disszertáció, 1985. Magyarul: Ejtõernyõs Tájékoztató, 1995/5-6.) [6] http://www.army.mod.uk/army/organise/infan/para/basic_training.htm [7] http://192.153.150.25/usmc/webpageairborne.htm [8] Murinko A.: Airborne. Az amerikai hadsereg ejtõernyõs kiképzése. Top Gun, 1995. No.10, 11,12. [9] Kósa A.: A honvédelmi szakelõképzés reformja (Új Honvédségi Szemle, 1996. No.7).p.82-93. [10] FM.57_220 STATIC LINE PARACHUTING TECHNIQUES AND TRAINING, 19 AUGUST 1996. (Field Manual) [11] Légideszant kiképzés. (tankönyv) Re 37. HM Kiadás, 1963. p.479. -.-
33
" PARACHUTE REGIMENT ‘INSIGHT’ WEEKEND" 10
