Együtt Kıszárhegyért Közhasznú Egyesület

„Együtt Kıszárhegyért” Közhasznú Egyesület 8152 Kıszárhegy, Fı út 103. Tel: 06-22/588-054 Fax: 06-22/362-304 [email protected] www.koszarhegy.hu

Dátum: 2010.11.08 Ügyintézı: Borján Tamás

Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága Székesfehérvár Bregyó köz 2. 8000 Tárgy: 1. Tájékoztatás 2009. évi megemlékezésrıl. 2. Tájékoztatás 2010. évi megemlékezésrıl. 3. Tagdíj befizetéssel kapcsolatos észrevétel. Tisztelt Németh István Úr!

Egyesületünkhöz 2010. október 18-án megküldött „Gyertyagyújtási akcióhoz csatlakozás kérés” tárgyú és 2010. november 4-én megküldött „HáEmGo 101104” tárgyú e-mail-jeire válaszolva, valamint egy korábbi – 2009-ben végzett munkánkról szóló tájékoztatással kapcsolatos – ígéretemnek eleget téve az alábbiakról tájékoztatom. 1. Tájékoztatás 2009. évi megemlékezésrıl. Községünkben 1939-ben avatták fel az I. világháborúban elesett kıszárhegyi katonáknak emléket állító Hısi Emlékmővet. Az emlékmő felállításának 70. évfordulója alkalmából az eddigi hagyományoktól és szervezési elvektıl merıben eltérı megemlékezést tartottunk 2009. október 17-én. Több éves rendezvényszervezıi tapasztalataink azt mutatták, hogy történelmi eseményekkel kapcsolatos ünnepségekre is csak a személyes kötıdésekre való rámutatással lehet nagyobb számú résztvevıt mozgósítani. Ezért több mint egy éves kutató munkával felkutattuk a hısi halottak mai leszármazottait – unokákat, dédunokákat, ükunokákat, szépunokákat. Kutatásunkat messze nem tudtuk 100%-osan teljesíteni, hiszen mind az élı emlékezet, mind a levéltári anyagok, mind pedig az egyes személyek elérhetısége tekintetében sok-sok akadályba ütköztünk, de így is mintegy 120 családnak, ill. személynek tudtunk személyre szóló meghívót küldeni (1. sz. melléklet). Minden meghívottnak pontosan meghatároztuk az elesett katonával való rokonsági fokát, megrajzoltuk a családfájának ide vonatkozó részletét és mellékeltük a meghívóhoz (2. sz. melléklet). Megítélésem szerint a személyes kötıdés kézzel fogható megjelenítése óriási hatással volt az emberekre és csaknem minden meghívott család képviseltette magát. Borján Péter polgármester köszöntıje (3. sz. melléklet) után Balsay István, Fejér Megye Közgyőlésének alelnöke méltatta az I. világháborút megjárt katonák tetteit és egyben rámutatott a megemlékezés és a tiszteletadás jelentıségére és fontosságára. Az általam megtartott ünnepi beszédben (4. sz. melléklet) idıutazásra hívtam a megjelenteket, melyrıl Kıszárhegy község internetes honlapján az alábbiakat olvashatjuk: „Ezt követıen Borján Tamás idézte fel a kıszárhegyi hısi halottak háborúban és hadifogságban átélt megpróbáltatásait, melyeket évek óta folytatott saját kutatásaira alapozott. A Hadtörténeti Levéltár mellett más hiteles forrásokra támaszkodó áttekintésében elgondolkodtató képet festett a kilencven-kilencvenöt évvel ezelıtti eseményekrıl. Lélekben idıutazásra hívta a jelenlévıket. Felidézte egy mai család átlagos, zaklatott munkanapját, majd hirtelen lassítva visszacsöppentünk 1914 ıszének egy átlagos falusi napjába. Az idilli életképet beárnyékoló megdöbbentı történelmi tények felidézésével szinte a lélegzete is elakadt a hallgatóságnak. Néhány pillanatra azok is átélhették a háború robaját, a frontra induló vonatok zakatolását, akik az I. Világháborúról legfeljebb a tankönyvek lapjain láthattak képeket. A hadifogság alatt folytatott levelezések részleteinek felolvasása közben a résztvevık megborzongtak. Mindannyiunkat elgondolkodtatott, miben gyökereznek életünk értékei...”

7


Az ünnepi beszéd után Borján Péter polgármester virággal köszöntötte azokat a vendégeket, akik 1939-ben gyermekként vettek részt az emlékmő avatási ünnepségén, majd Barta Tibor plébános úr hívta közös imádságra a jelenlévıket. Az ünnepi mősor, melyet a fiatalok szavalatai gazdagítottak, koszorúzással fejezıdött be. Ezt követıen a Mővelıdéi Házba invitáltuk a jelenlévıket, ahol kisebb-nagyobb csoportokat alkotva idéztük fel azokat az emlékeket, melyek szüleink, nagyszüleink elbeszélése alapján még élnek a háborúról és az emlékmőrıl. A beszélgetés során mindenki megtekinthette azokat a kutatási eredményeinket, amelyekben az elesett katonák halálának körülményeirıl fellelhetı levéltári adatokat – mikor, melyik csatatéren esett el, hol van eltemetve, stb. – foglaltuk össze a Fejér Megyei Levéltárban, a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban és a bécsi Hadilevéltárban fellelhetı anyagok alapján (5. sz. melléklet). (Fotók: 6. sz. melléklet) 2. Tájékoztatás 2010. évi megemlékezésrıl. Fent említett, egyesületünkhöz 2010. október 18-án megküldött „Gyertyagyújtási akcióhoz csatlakozás kérés” tárgyú kérésének eleget téve a felhívást 17 kıszárhegyi e-mail címre továbbítottam. Tekintettel arra, hogy egyesületünk tevékenysége nem csupán a háborús emlékek ápolását foglalja magába, sok más elfoglaltságunk mellett idén nem szerveztünk önálló megemlékezést, de a kıszárhegyi temetıben felállított feszületnél november 1.-én 16 órakor az egyházi élet helyi vezetıi közös imádságra hívták a község lakóit. Ficzere László – világi lelkipásztori kisegítı – beszédében megemlékezett az idegen földön elesett és eltemetett magyar katonákról is. Mindeközben az esti órákra mindenféle szervezett ünnepség nélkül számos koszorú, virágcsokor, gyertya és mécses került a Hısi Emlékmő talapzatára… (7. sz. melléklet) Számos egyéb visszajelzésbıl is azt a következtetést vonom le, hogy az elmúlt évi kezdeményezésünk számos emberben elültette a háborús hısökre való emlékezés gondolatának fontosságát… 3. Tagdíj befizetéssel kapcsolatos észrevétel. 2010. május 18-án a HáEmGo 08/10.05.18 számú határozatával felvette egyesületünket a tagjai sorába. A határozatról e-mailben tájékoztatást kaptunk, de a befizetendı tagdíjról semmilyen írásos tájékoztatást – sem elektronikus, sem postai úton – nem kaptunk. Tagdíjat befizetni, vagy átutalni csak megfelelı számla ellenében áll módunkban, ezért kérem, hogy megfelelıen kiállított számlát egyesületünknek postai úton megküldeni szíveskedjék. A számla kézhezvétele után a tagdíj átutalásáról intézkedem. Üdvözlettel: Borján Tamás alelnök „Együtt Kıszárhegyért” Közhasznú Egyesület Melléklet(ek): 1. Személyre szóló meghívó 2009-ben megtartott ünnepségre (MINTA). 2. Rokonsági fok ábrázolása 2009-ben megtartott ünnepség meghívójához (MINTA). 3. Borján Péter polgármester köszöntıje (2009-ben megtartott ünnepségen). 4. Borján Tamás ünnepi beszéde (2009-ben megtartott ünnepségen). 5. Adatok az I. világháborúban elesett kıszárhegyi katonáról (MINTA). 6. A 2009-es megemlékezésen készült fényképek. 7. 2010. november 1-én készült fényképek.

8


1. sz melléklet

MEGHÍVÓ Jubileumi emlékmősor a kıszárhegyi I. világháborús emlékmő felavatásának 70. évfordulóján. Helyszín: Kıszárhegy, Hısi Emlékmő Idıpont: 2009. október 17. (szombat) 10:00 óra. Tisztelt Horgos Ferencné Borján Mária! Ön az I. világháborúban hısi halált halt magyar katona, Borján Lajos unokája. Ezért tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját a kıszárhegyi Hısi Emlékmőnél tartandó jubileumi emlékmősorra. Rendezvényünk célja, hogy az áldozatok leszármazottai – unokák, dédunokák, ükunokák – méltóképpen és együtt emlékezhessenek a Nagy Háború harcterein, tábori kórházaiban és fogolytáboraiban elhunyt magyar katonákra. Célunk az is, hogy felelevenítsük az I. világháborúban elesett katonákra való emlékezés hagyományát, hogy a szürke hétköznapokon is mindannyian emelt fıvel haladjunk el az emlékmő elıtt, melyrıl nagyapánk, dédapánk és ükapánk neve köszön vissza ránk. Büszkén vessünk rá egy pillantást és az emlékezés gondolatát gyermekeinknek is továbbadjuk…

Tervezett program: Himnusz Köszöntı Szavalat Megemlékezı beszéd Egyházi megemlékezés Koszorúzás Szózat Az emlékmősor után személyes beszélgetési lehetıség a Petıfi Sándor Mővelıdési Ház nagytermében, ahol szívesen megosztjuk Önnel az I. világháborúban elesett kıszárhegyi katonákról eddig felkutatott ismereteinket és örömmel fogadjuk az Ön által ismert – szülık, nagyszülık által elmesélt – emlékeket, történeteket. A rendezvény támogatója: Kıszárhegy Község Önkormányzata. Parkolási lehetıség:

Petıfi Sándor Mővelıdési Ház, Fı utca 105. Coop ABC, Fı utca 107. Kıvirág Vendéglı, Fı utca 116. Csemetekert Óvoda, Fı utca 140.

9


2. sz melléklet

Így vagyok az I. világháborúban hısi halált halt kıszárhegyi katona leszármazottja

Ükszülı

Miklós István

Dédszülı

Nagyszülı

Szülı

Sabar Mihály

Fodor Imre

Major Sándor

Miklós Mária

Sabar Mária

Fodor Mária

Major Sándor

10

Nánási Zsófia


3. sz melléklet Borján Péter polgármester köszöntıje (2009-ben megtartott ünnepségen). Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket a Hısi Emlékmő avatásának hetvenedik évfordulója alkalmából rendezett emlékmősorunkon. Külön tisztelettel köszöntöm Balsay Istvánt, Fejér Megye Közgyőlésének alelnökét; Barta Tibor plébános urat; Némethné Jenei Éva jegyzı asszonyt. Tisztelt vendégeink! Kedves barátaim! Nem lehet nagyobb öröme egy polgármesternek annál, mint látni, hogy a falu közössége egy emberként mozdul meg egy ügy érdekében. Egy filozofikus kérdésen szeretnék önökkel közösen gondolkozni. Vajon emlékeznek-e a fák? Igen, ezt a furcsa kérdést teszem fel: emlékeznek-e a fák? A fák látszólag egyszerő teremtményei az Istennek, a Természetnek. Gyökerük van, törzsük, ágaik, leveleik, némelyiknek termése, gyümölcse. Az embernek múltja van, jelene, és gyermekei szerteágazó életében ott rejlik munkájának gyümölcse. Egy százéves fa öt emberöltıt megél. Öt emberöltı után egy embernek ötven-, vagy akár száz leszármazottja: gyermeke, unokája, dédunokája, ükunokája, szépunokája láthatja meg a napvilágot. A Természet e láncolatát hívjuk családfának. A magyar nyelv e szófordulatából kiindulva teszem fel ismét a kérdést: emlékeznek-e a fák? Egy kivágott fa évgyőrői évre-évre megmutatják, hogy milyen éveket élt a fa. Az évgyőrők tulajdonságaiból szakemberek sok mindent meg tudnak állapítani arról, hogy mennyire volt kegyes a Természet egy-egy évben a fához: mennyire tudott növekedni, gyarapodni. A viharok nyomai is meglátszanak: tetten érhetık a fa rostjainak sérüléseiben, vagy az ágak törésében. Az igazán nagy viharok tövestül képesek kicsavarni még a nagyobb fákat is. De ha a fa gyökere csak egy kicsit is kapcsolatban maradhat a termıfölddel, akkor kicsavarva, kitépve is képes élni, gyümölcsöt nevelni, életet adni. A legkisebb gyökérszál is erıt ad a fának és újra növekedik, gyarapodik. Új ágak sarjadnak, gyümölcsöt érlel. Szerényebben, kisebb erıvel, mint fénykorában mielıtt a vihar kicsavarta, de teszi a dolgát, amit az Isten, a Természet rászabott: építi a jövıt. Az modern tudományok álláspontja szerint az Ember az egyetlen olyan élılény, amely tudását képes generációkon keresztül továbbadni. Az Ember az egyetlen élılény, aki képes olyan dolgokra is emlékezni, amelyeket ısei tapasztaltak meg. Az állatvilág egyetlen más

11


teremtménye sem ismeri a dédapját vagy az ükanyját, és ezért természetesen tanulni sem tud tıle. Az Ember az Isten egyetlen teremtménye, amely családfát tud rajzolni. De vajon tudnak-e a fák emlékezni? Vajon az Ember ismeri-e ıseit, ismeri-e családfáját? Az Ember az Isten egyetlen teremtménye, amely ismerheti családfáját. Mi vagyunk e Világon az egyetlen élılények, akiknek megadatott az a képesség, hogy megérthetjük, milyen fontosak a gyökerek. Ha hajlandók vagyunk rá, megérthetjük, hogy munkánk, életünk minden eredménye, gyümölcse gyökereinkbıl táplálkozik. De vajon hányszor állunk meg egy-egy pillanatra elmélázni azon, hogy mit köszönhetünk ıseinknek? Sokan már szüleikrıl sem tudnak tisztelettel és hálával beszélni. Ez régen egy kicsit más volt. Sıt nagyon is más volt. Az emberek fel tudták sorolni száz évre visszamenıleg az ıseiket. Sıt azok erényeit, de még betegségeit is. Lassan húsz évet töltünk iskolapadban azért, hogy a rohanó Világ minden ember alkotta szabályát megismerjük annak érdekében, hogy létezhessünk. De mintha rövidülne a generációs emlékezet, egyre kevesebbet tudunk ıseinkrıl. Pedig gyökerek nélkül elveszünk. Vajon tudnak a fák emlékezni? Vajon mi Emberek tudunk emlékezni? Nekünk emlékeznünk kell ıseinkre, akik életüket áldozták Hazájukért, szeretteikért, a szebb és jobb jövıért, az új ágak sarjadásáért. És emlékeznünk kell azokra, akik túléltek, akik gyermekük, férjük, édesapjuk elvesztése után is táplálták a hitet, a reményt és a szeretetet a családokban, hogy újra gyümölcsöket érleljen a fa. Egy százéves fa látott két Világháborút, és más nemzeti tragédiákat. Ha a fák mesélni tudnának, sokat tanulhatnánk tılük. Ha a fák mesélni tudnának, biztos, hogy elmondanák: nincs gyümölcs gyökerek nélkül; nincs jövı múlt nélkül. Meggyızıdésem, hogy ha a fák mesélni tudnának azt is elmondanák, hogy csak azok számíthatnak tiszteletre és megbecsülésre leszármazottaiktól, akik tisztelik és becsülik ıseiket. Legyen a mai nap a Hısi emlékmő felavatásának hetvenedik évfordulója mellett a közösségi emlékezet megerısítésének napja is! Kedves barátaim! A falufejlesztésrıl elmélkedtünk, a jövıt építettük, amikor valaki azt mondta, hogy elıször a múlttal legyünk tisztában. Ez a valaki nem más, mint bátyám, Borján Tamás, aki hihetetlen energiákat fektetett abba, hogy felderítse az Emlékmőre vésett hısök ma élı leszármazottait. A személyes meghívón egy-egy családfa részlettel mutatta meg, hogyan vagyunk rokonai az elsı Világháború kıszárhegyi hıseinek.

12


Nyugtassanak meg, nyugtassatok meg, hogy tudnak a fák emlékezni! Kedves Tamás! Mindannyiunk nevében, sıt veszem a bátorságot, és azt mondom, hogy Kıszárhegy nevében köszönjük. Bebizonyítottad, hogy létezik a közösségi emlékezet, tudnak emlékezni a fák. Köszönetet mondok mindazoknak, akik az emlékmővel együtt, hıseink emlékét is ápolták, gondozták az elmúlt évtizedekben. Szent elhatározásunk, hogy az emlékmővet eredeti formájában helyreállítjuk. Idén januárban egy pályázatot is beadtunk ennek érdekében, de sajnos máig nincs eredménye. Nem vártunk, mert nem várhattunk. Egy kicsit feljavítottuk, megszépítettük, de van még teendınk. Az emlékmő adta szellemiséget nem lehet pályázati pontokra váltani. Nem lehet évekig bírálati rangsorokra várni. Legyen ez a mi közös munkánk gyümölcse! Segítségüket, segítségeteket kérem ehhez. Köszönöm.

13


4. sz melléklet Borján Tamás ünnepi beszéde (2009-ben megtartott ünnepségen).

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit, aki eljött ma erre a megemlékezésre és azokat is, akik meghívásunk után jelezték, hogy nem tudnak itt lenni, de gondolatban velünk vannak. 2009-et írunk. Itt állunk egy emlékmő körül Magyarországon Kıszárhegy községben. Kényelmes öltözékben, meleg cipıben, lábunk alatt aszfaltozott mőút. Körülöttünk kényelmes, komfortos, sokszor többszintes lakóházak. Tegnap dolgozni mentünk a munkahelyünkre személyautóval, vagy autóbusszal. Elıttünk számítógép által vezérelt munkagép ontotta a fogyasztói társadalomnak szánt tömegcikkeket vagy éppen hatalmas daru emelte a helyére a következı pláza 2. emeletének vasbeton tartószerkezetét. Munka után bevásároltunk egy hipermarketben. Este a mikrohullámú sütıben megmelegítettük a vacsorát, a mosogatnivalót betettük a mosogatógépbe, s amíg az automata mosógép kimosta a ruháinkat, addig leültünk a tv elé és megnéztünk egy filmet. A gyermekünk edzésen volt, vagy táncolni tanult, majd este leült a számítógép elé internetezni. Amerre jártunk a lakásban, felkapcsoltuk a lámpát, hogy nappali fényben lássunk az éjszakában is. És most gondolatban lépjünk vissza az idıben 95 évet. 1914-et írunk. Itt állunk az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Kıszárhegy, mint önálló település még nem létezik. Hátunk mögött a hegyoldalban a Szabadbattyánhoz tartozó Szárhegy szılıhegy pincéi és présházai. A hegy délkeleti lejtıjén elszórtan tömésfalból épült alacsony lakóházak kicsi ablakokkal. Szombat van. A férfiak tegnap ugyanúgy, mint ma a szılıben dolgoztak egyszerő kéziszerszámokkal. Az asszonyok tyúkot vágtak, levest fıztek, kenyeret sütöttek a kemencében. A gyerekek a földúton mezítláb elgyalogoltak a legközelebbi iskolába, Szabadbattyánba. Délután elıvették a rongylabdájukat és fociztak vele egyet a porban. Este meggyújtottak egy gyertyát, vagy a petróleumot a lámpásban, álmodoztak kicsit a szebb jövırıl, majd lefeküdtek a szalmazsákra aludni egyet. Mindeközben a világ nagyhatalmainak vezetı politikusai háborúra készültek és csak a megfelelı alkalomra vártak, hogy területszerzı álmaikat megvalósíthassák. A megfelelı ürügyrıl egy szerb terrorista gondoskodott. 1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolta Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst és feleségét. A bécsi kormány hadat üzent Szerbiának és augusztus 12-én az osztrák-magyar haderı általános támadásba lendült Szerbia ellen. Az 5. és 6. hadsereg Boszniából támadott, a 2. pedig a Száván keresztül Šabac irányában. Most 2009-ben a Hadtörténelmi Levéltárban ırzött egyik tábori elhalálozási anyakönyvben a következıket olvastam: Az elhunyt csapatteste: Székesfehérvári Császári és Királyi 69. Gyalogezred A haláleset idıpontja és helye: 1914. augusztus 19-én Sabacnál Szerbiában.

14


Az elhunyt neve: Vörös János Születési helye: Szabadbattyán-Szárhegy, Fejér megye, Magyarország Született: 1891-ben Családi állapota: nıs Foglalkozása: földmőves Halál oka: Halálos sebesülés Eltemetve: 1914. augusztus 19-én Sabacnál Szerbiában. Alig hét nappal az osztrák-magyar hadsereg hadba lépése után elesett az elsı kıszárhegyi katona. A Monarchia tehát megindította azt a háborút, amelyrıl Kossuth Lajos Deák Ferenchez írt Kasszandra-levelében megjósolta, hogy „tüzében elhamvad a történelmi Magyarország”. S a tőz lángjai valóban egyre magasabbra csaptak. Novemberre Európa majd minden országa hadban állt valamelyik oldalon. Az Osztrák-Magyar Monarchia haditerve leegyszerősítve a következı volt: Szerbia gyors lerohanása után az oroszok feltartóztatása a galíciai határon, míg a németek lerohanják Franciaországot. Csakhogy egyik elképzelés sem válik be. 1914. szeptember 25-én az Uzsoki hágónál elıretörı orosz csapatok magyar földre lépnek. A monarchia hadserege hısies küzdelmet folytat az orosz csapatok ellen és december közepére visszavonulásra kényszeríti az orosz haderıt. Az átmeneti sikernek azonban hatalmas ára van. Az (1914-es) év végére a Monarchia hadseregének fele elpusztul. A keleti harctéren súlyos harcok folynak Galíciában és Bukovinában is. A magyar katonák hóban, fagyban, -20 Celsius fokos hidegben küzdenek minden dombért, völgyért, faluért, minden talpalatnyi földért. Bognár Ferenc kıszárhegyi katona kitüntetési javaslatában ez áll: „1915. január 7-én Rarancze-nél a 298-as magaslatnál folyt ellentámadáskor súlyosan megsebesült. Ennek ellenére összeszedte minden erejét, a géppuska állványát elırevitte az álláshoz, így az ellenséget azonnal nagyon eredményesen tudták lıni.” Bognár Ferencet késıbb vitézi renddel tüntették ki. 1915-ben Olaszország is hadba lép, ettıl kezdve a Monarchia hadseregének egy része az olasz fronton harcol az Isonzo folyó völgyében és a Doberdo fennsíkon. És közben ne feledkezzünk meg az itthon maradottakról sem. Az ı életük is egyre keservesebbé válik. Kiss Mária 6 gyermekét nevelve küzd és dolgozik. A legkisebbet, aki még nincs 2 éves két faág közé kifeszített lepedıbe bugyolálva altatja, amíg ı a hegyoldalban egy kıfejtıben csákányolja és töri a követ néhány filléres napszámért. Miközben a férje orosz géppuskákkal és szuronyokkal néz farkasszemet. A halálhírt hozó postai levelezılapok pedig egyre gyakoribbá válnak. .

15


1915. márc. 12-én Galíciában a Jablonka hegy melletti tábori kórházban meghal Berta József a 69. gyalogezred kıszárhegyi katonája. Közben több száz magyar katona eleste ellenére március 22-én elesik Przemysl városa, és 120 000 kiéhezett védı esik orosz hadifogságba. Az 1915. április 2-a és 13-a között vívott „húsvéti csatában” az osztrák-magyar haderı kiszorítja az oroszokat Magyarország területérıl, de ezt Nagy János kıszárhegyi katona már nem érheti meg, a csata második napján a Zemplén megyei Felsıalmád mellett éri halálos lövés. 1916 júniusában az oroszok hatalmas offenzívát indítanak keleten, melybe az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege megroppan. A halált hozó orosz lövedékek a kıszárhegyi katonákat sem kímélik. Július 28-án Volhíniában elesik Szekeres Vince a 17. honvéd gyalogezred katonája. A Bécsi Hadilevéltár adatai szerint Szeliwowtól keletre a völgyben a falu szélétıl 700 lépés távolságra hantolták el. De hány lépés ez Kıszárhegytıl? Augusztus. 9-én haslövés következtében a galíciai Lukovicze mellett elesik Kis István a 69. gyalogezred kıszárhegyi katonája. İt a helyi temetıben temették el még azon a napon a 22. számú sírba. 1916-ban Románia is belép a háborúba azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Erdélyt elhódítja Magyarországtól. Most már 4 fronton, a szerb, az olasz, a román és az orosz harctéren küzdenek katonáink. 1916. augusztus 18-án a bukovinai Magura melletti csatatéren elesik Magyar Mihály. Burján Lajos ırvezetı mellett gránát robban. Mindkét lába olyan súlyosan megsérül, hogy szörnyő fájdalmak közepette belehal sérüléseibe. Bajtársai a besztercei központi temetıben helyezik örök nyugalomra. Az olasz harctérrıl a Görz melletti csatatérrıl Czimer János halálhírét hozza meg a posta. Így telik el 4 év, amely 20 millió katona életét követeli, és 20 millió sebesült marad életben. 1918-ban véget ért a háború, de ezzel még korántsem értek véget a magyar katonák megpróbáltatásai, az itthon maradottak küzdelmei, és korántsem volt még teljes az elhunytak névsora. Százezrek várták sorsuk jobbra fordulását idegen körházakban és fogolytáborokban. Gansler István a 4. árkászezred kıszárhegyi katonája fél évvel a háború befejezése után tüdı tuberkolózisban halt.meg Olaszországban egy katonai kórházban. Itthon folytatódott a várakozás. Potesz Józsefnek, aki 3 évig raboskodott egy Szicíliai erıdben, testvére 1919 szeptemberében a következıket írta itthonról: „Szeretett Kedves bátyám! Kívánjuk az jó Istentıl, hogy ezen pár sorunk jó egészségben találjon téged. A Gyuszi már itthon van. De te mikor jössz? Azt a percet szeretnénk már látni, hogy téged megláthatnánk.

16


Most már más hiányt nem látunk, csak hogy te nem vagy köztünk. Bár csak a Jó Isten téged is segítene már közibénk. Sokszor sírva eszünk, mert te jutsz eszünkbe, hogy te hogy lehetsz a távol idegenben. Nehezen várjuk, hogy mikor jöttök már haza. Üdvözlünk és csókolunk, igaz szeretettel. Isten Veled!” Így teltek a kıszárhegyiek napjai a háború után. Munkával, küzdelemmel, sírással, keserőséggel és várakozással. Aztán az életben maradt foglyok lassan hazajöttek. Potesz József is. Kendi Zsófi néni, községünk legidısebb asszonya még emlékszik, hogy amikor édesapja 6 éves távollét után leszállt a vonatról Szabadbattyánban, akkor elsétáltak egymás mellett, mert nem ismerték meg egymást. Hogy is ismerhetett volna rá az édesapa a 8 éves kislányra, akit 2 éves korában hagyott itthon és hogyan is ismerhetett volna rá a kislány az édesapjára, akit 2 évesen látott utoljára. S persze volt, akit hiába vártak itthon. Scheffer Ferencet 1924-ig várta a családja. Vélhetıen Szibériában halt meg a tomszki földbarakk-hadifogolytáborban valamikor 1916 és 1920 között. Szibériában, egy földbe vájt kunyhóban… Hát ilyen és ezernyi hasonló sorsot és történetet zár magába ez az emlékmő. Ezért én azt kérem Önöktıl, hogy amikor ránéznek, ne csak a hideg köveket lássák, és ne csak a betőket olvassák. A kövek között nagyapáik, dédapáik és ükapáik dicsısége, de egyben szenvedése és nyomorúsága is rejlik. Azoké az embereké, akiknek mi a leszármazottai vagyunk, akiknek a létünket köszönhetjük. Ha ık nem lettek volna, mi sem azok lennénk, akik vagyunk. Akiknek a neve az emlékmőre került, azok egy szörnyőségek közepette befejezett életet hagytak maguk mögött. A hazatért katonák lelkében pedig mély nyomot hagyott a háború. Becsületbeli kötelességüknek érezték, hogy elesett bajtársaik emlékét kıbe véssék. Vitéz Szabó István néptanító vezetésével – akit hıstetteiért 4 alkalommal tüntettek ki parancsnokai a háború idején –, példás összefogással elıteremtették a szükséges anyagiakat, és 70 évvel ezelıtt felkérésükre Bory Jenı szobrászmővész megalkotta ezt az emlékmővet. Az emlékmővet, amely számunkra az egyetlen összekötı kapocs a tılünk több 100, vagy több 1000 km-re nyugvó ıseinkkel, magyar katonáinkkal. Nekünk nem maradt más feladat, „csak” a méltó emlékezés. És az a felelısség, hogy az emlékezés gondolatát megırizzük és gyermekeinknek is továbbadjuk. Amikor az emlékmővet 1939-ben József fıherceg jelenlétében felavatták a falu minden lakója részt vett az ünnepségen. A fiatal férfiak levente egyenruhában, a fiatal lányok pedig díszes magyar népviseletbe öltözve hallgatták az ünnepi beszédet és énekelték a magyar himnuszt. Közülük négyen, Borján Borbála, Czimer Mária, Lencsés Margit és Scheffer Teréz 70 év után ma is köztünk vannak. Nagyon nagy szeretettel köszöntöm İket és kérem, hogy İk is fogadják tılünk ugyanilyen szeretettel ezt a kis virágcsokrot, melyet a 70 éves évforduló alkalmából a polgármester úr nyújt át Önöknek.

17


5. sz melléklet Czimer János 1

Csapattest vagy parancsnokság

2

Az elhalálozás ideje (év, hó, nap) és helye (község, megye, ország): Alosztály Rangfokozat Az elhalt neve. Asszonyoknál vagy özvegyeknél: a férj neve, foglalkozása; a nı atyjának neve és foglalkozása. Gyermekeknél: az atya neve és foglalkozása. Születési és illetıségi hely (község, megye, ország) Vallás Életkor / Született Férfi vagy nı Családi állapot Polgári foglalkozás Halotti szentségekkel elláttatott-e A halál oka és az anyakönyvezés alapját képezı okmány megjelölése Az eltemetés ideje és helye A temetést végzı vagy anyakönyvezı lelkész neve és rangfokozata A külsı anyakönyvezı hatóság megnevezése; az anyakönyv kötet- és lapszáma Megjegyzés. Az elhalálozást igazoló tanúk neve

3 4 5

6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

Csász. És Kir. 69. hindenburgi népf. Gye. 1917.08.20. Monte Santo Görz mellett honv. Czimer János

Szabadbattyán., Fejér megye rk. 1880 ffi nıs földm. gránáttalálat (fejlap sz.) 1917.08.20.Britov közt.Görz mellett -

(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár; Németrıl fordította: Borjánné Markó Márta) Czimmer János a 69. népfelkelı gy.e. 10. századának katonája (1880) 1917. aug. 21-31. között esett el a 611. sz. magaslatnál Monte Santo-nál (Görz). (MK. 201. dob.) (Forrás: Kriegsarchiv – Bécsi Hadilevéltár) 1 2 3

9 10

A bejegyzés ideje: Az elhalálozás ideje: Az elhalt családi és utóneve, állása (foglalkozása), lakhelye: Az elhalt vallása: Az elhalt életkora: Az házastársának családi és utóneve: Az elhalt szüleinek családi és utónev: Az elhalálozás helye, ha az elhalálozás nem az elhalt lakhelyén történt: A halál oka: Aláírás elıtti esetleges megjegyzések. Aláírások.

11

Utólagos bejegyzések. Kiigazítások.

4 5 6 7 8

(Forrás: Fejér Megyei Levéltár)

18

1918. dec. 17. 1917. aug. 29. Czimmer János népfölkelı a cs. És kir. 69. gyalogezredben r. kath. 36 éves Unyi Juliánna Czimmer Sándor, Kis Rozália Monte Santó körüli csatatér A hazáért hısi halált halt katona halálesete bejegyezve a B.M. által közölt adatok alapján. (:118202/1918. B.M sz.)


6. sz melléklet

19


7. sz melléklet

20

Együtt Kıszárhegyért Közhasznú Egyesület

Recommend Documents