Egyházközségi kirándulás

1. oldal

Felsővárosi Harangszó

2016. május

2. oldal


Egyházközségi kirándulás Május 7-én 6 órakor, teli várakozással és jókedvvel, és Szent Jakab apostolnak, a zarándokok és úton levők védőszentjének oltalma alatt, ismét útnak indult a különbuszunk. Lébény, Fertőd és Sopron volt az úti célunk. Közülünk már sokan megfordultak ezeken a helyeken, de ragyogó idegenvezetőink révén mindnyájunknak tartogattak meglepetést. Lébény az őskortól kezdve folyamatosan lakott hely volt, leletek kerültek elő az újkőkorból, a bronzkorból, a vaskorból. A rómaiaknak katonai tábora volt itt. Őket a hunok, keleti gótok, longobárdok, avarok követték. Az ásatások felszínre hozták a honfoglaló magyarok nyomait. Jelenkori jelentőségét jelzi, hogy keresztülhalad rajta az El Camino-zarándokút. Lébény története összefonódik az itteni Benedekrendi Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt kéttornyos, bazilikális elrendezésű, háromhajós, félkörívekben végződő apszisos nemzetségi templom és monostor történetével. Az okiratok tanúsága szerint 1212-ben készülhetett el az apátság, amely a román stílus reprezentatív példája. A szépen faragott kváderkövekből épült templom fő ékessége a főhomlokzat díszkapuja, amely egy befelé lépcsőzetesen szűkülő ún. rézsűs kapu, melynek oszlopai rendkívül gazdagon díszítettek dús növényi ornamentikával. A ma is látható kőfaragó jegyek a végzett munka minőségi ellenőrzésére és elszámolására készültek. A templomba a nyugati kapuhoz hasonló déli kapun léptünk be, amelyet a szerzetesek is használtak. Megérkezésünkkor József atya misét mutatott be, melyet egyik kiránduló társunk gyönyörű szólóéneke koronázott meg. A templom belseje tágas térhatású. Pillérek fejezetei a kapukhoz hasonlóan gazdag bimbós, leveles ornamentikájúak. A főoltár közepén Szt. Jakab szobra áll. A szószék mellvédjén a négy evangélista, a hangvetőn a négy egyháztanító, fenn a Jó Pásztor szobra. Az apszisok színes üvegablakain szentek ábrázolásai láthatók. Búcsúzóul beírhattuk imaszándékunkat az oltár előtt kihelyezett könyvbe, s egy nagy üveggömbből húzhattunk egy-egy lélekerősítő gondolatot. Fertődön az ízletes és bőséges ebéd után megtekintettük Magyarország leghatalmasabb, 1763 és 1784 között épült kastély-együttesét, a rokokó legtipikusabb, de szinte egyedülálló magyar emlékét, a magyar „Versalia”-t. A 126 szobás Eszterházy kastély építése Eszterházy „Fényes” Miklós herceg nevéhez fűződik. A hozzá csatlakozó, tőle jobbra és balra emelt istálló, pajta, mulatóházak, őrségházak egybeépítésével alakult ki a díszudvar, az ún. cour d’honneur, ahová először belépünk a gyönyörű, gazdagon díszített hármas rokokó rácsos, kovácsoltvas kapun. A díszudvart szökőkút díszíti, kerek medence közepén delfinnel játszó puttók szoborcsoportjával. A

2016. június

kastély mögött hatalmas, végtelenbe vesző sugárutakkal francia kert van, óriási nyírt örökzöld bokrokkal. A kastély belseje újonnan restaurált. Egyszerűen lenyűgöző a gazdag rokokó dísszel ékes, gyönyörű pasztell színekben pompázó falfestés nemcsak a szobákban, hanem a lépcsőházakban is. Centruma az emeleti díszterem és a hozzá csatlakozó zeneterem – melyben Joseph Haydn oly sokat alkotott és vezényelt –, amelyek a középrizalit mögött két emelet légterét foglalják le. Ezektől jobbra és balra különböző változatos festéssel, aranyozással, ezüstözéssel, stukkókkal, tapétával, damaszttal, olajfestéssel, lakkozott fatáblákkal díszített szalonok, fogadószobák nyílnak korhű berendezésekkel, freskókkal, vázákkal, csillárokkal, tükrökkel. Lélegzetelállító látvány, amikor két szembeeső tükörben a középen lógó csillár vagy tízszer megjelenik. A díszterem alatt helyezkedik el az ún. Sala Terrena, amely átmenetet képez a kert és a belső terek között. Különlegesség a földszinten az ún. kínai szoba, melynek egyetlen festett fekete fatáblája is hihetetlen összegbe került. A restaurálás még most is folyik, főleg pályázati pénzek és a volt tulajdonos leszármazottjának támogatása révén, hogy a kastély újra teljes pompájában bemutatható legyen. Sopronban dottó vitt minket körbe a Lővérekben, majd bevitt minket a várkerületen belül a városmagba. Főleg az 1811-ben született Liszt Ferenc életéről hallottunk sokat. A XIX. századi romantika legjelentősebb magyar zeneszerzője, minden idők legnagyobb zongoraművésze, karmester és zenetanár édesapja, Liszt Ádám Esterházy herceg hivatalnoka volt Eszterházán (ma Fertőd). A gyermek Sopronban zongorázott 9 éves korában, s ezer szállal kötődött Sopronhoz. Ma Konferencia és Kulturális Központ őrzi a városban a nevét. Amit csak itt tudtunk meg róla: Liszt szinte állandóan úton volt (Párizs, London, Róma, Oroszország, Bécs, Budapest), emiatt soha nem tudta jól kialudni magát, másrészt zongora sem állt mindenhol rendelkezésére. Ezért olyan lakókocsit csináltatott magának, amiben e számára oly fontos dolgok benne voltak. A városmagban Hévei Ágika vezetésével rohantunk körbe. Sopron, amit a rómaiak Scarbantiának hívtak, a németek Ödenburgnak neveztek, az első világháborút lezáró békeszerződés után tartott népszavazás eredményeként Magyarország része maradt, s ezzel kiérdemelte a Hűség Városa címet, s a Tűztorony, más néven Várostorony alatti átjárót Hűség kapunak hívják. Fölötte Kisfaludy Stróbl Zsigmond szoborcsoportja örökíti meg a népszavazást. A Fő téren állva, a pestisjárványtól való megmenekülésük emlékére emelt fogadalmi Szentháromság szobornál láthatjuk az eklektikus Városházát, a reneszánsz Storno-házat, ahol Mátyás király szállt meg, a klasszicista erkélyű Lackner vagy Tábornok házat, a

3. oldal


gótikus részletekkel rendelkező barokk Fabricius házat, ami ma múzeum, a klasszicista Vármegyeházat, a középkori Gambrinus és Patika házat, s végül a bencés (korábban ferences) templomot, amit a köznyelv csak Kecsketemplomnak hív. Szájhagyomány szerint egy kecske által kikapart kincsből épült. A monda alapja a kapu fölött és a hajóban is látható címerpajzs ábrája. A címer a Kecskési családé volt, s vezeklésül adományozta vagyonát a ferenceseknek. A Boldogságos Szűznek szentelt templom a 13.sz. végén épült, s a hozzá tartozó kolostor, azon belül is a káptalanterem a soproni gótika egyik legszebb emléke. A Templom utcán végigsétálva szinte minden épület egy-egy műemlék. Itt található a Bányászati Múzeum Esterházy címerrel és a fölötte levő kis fali fülkében a máriacelli kegyszobor másolatával, valamint az Erdészeti Múzeum is a 17. században készült Madonna szoborral, a kismartoni kegykép másolatával. Érdekességként: a barokk Bezerédjkúriában 1840-ben adott hangversenyt Liszt Ferenc, amikor a jelenlévő dámák széttépték a kesztyűjét,

2016. június

hogy legyen emlékük a zeneszerzőtől. Az Orsolya téren a zárdájuk mellett áll a Szeplőtelen Szűznek szentelt templomuk. A tér közepén Mária-kút. A Szent György utcában a barokkosított gótikus, jezsuita Szent György- vagy „Dóm”-templom a kuruc ostrom után kapta gazdag stukkó díszítését. E rövid séta után, gondolom, hogy mindenkiben megfogalmazódott a visszatérés gondolata, hiszen ennyi idő alatt csak épphogy belekukkanthattunk Sopron látnivalóiba. A gyönyörű, kulturális értékekben, műemlékekben oly gazdag város megérdemli, hogy alaposan megismerjük. Kirándulásunkat a Harrer cukrászdában fejeztük be. Hálát adunk a Jóistennek, hogy ennyi szépséget engedett látni és épségben hazaértünk. Rendkívül tartalmas, szép kirándulásunkat hálásan köszönjük az értelmi szerzőknek és szervezőiknek: Józsi Atyának, Hévei Áginak és Szabó Csillának. Minden gördülékenyen, ragyogóan megszervezett volt. Szeretettel Bereczkiné Edit

Kirándulás 2016, tavasz Plébániai közösségünk május elején ismét kirándulni indult. A program sok szép élményt ígért, várakozással néztünk elébe a napnak. Első állomásunk Lébény volt. A Győr közelében lévő települést méltán teszi ismertté temploma: a román kori katedrális számtalan tűzvész és újjáépítés után is megőrizte eredeti szépségét. A tiszta román stílus egyik hazai példájában gyönyörködhettünk. Utunk következő állomása Fertőd volt. A kastély látványa mindnyájunkat elvarázsolt, és sokunkat fotózásra késztetett. Megismerkedtünk a Festetics család és a kastély történetével. Pazarul berendezett szobákban nézelődhettünk, láthattuk a híres hangversenytermet is. Idegenvezetőnk az érdekesség kedvéért megmutatta a kastély azon részét, ahol az időközben hazatelepült idős Festetics gróf lakosztálya van. Ebéd után Sopron felé vettük utunkat. A várost nyitott kisvasúton jártuk be a szélétől a belvárosig, majd végül a Lővérekben is tettünk egy kört. Az egész út alatt nagyszerű idegenvezetésben volt részünk. Ezután kis séta keretében meglátogattunk néhány belvárosi templomot, majd pedig egy cukrászdában hódolhattunk az édességek iránti szenvedélyünknek. Napunkat lelki tartalommal töltötte meg a szentmise Lébényben és a közös imádkozás: reggeli ima és Úrangyala, hazafelé pedig az irgalmasság rózsafüzérének elimádkozása. Köszönjük a szervezők fáradozását, és ne felejtsük el megköszönni Istennek, hogy megadta nekünk ezt a szép napot! Kálmán Gabi

4. oldal


Úrnapja Az Úrnapja Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott ünnep. A nagycsütörtöki ünneplés a nagyhét hangulata miatt nem tudja az öröm hangulatát méltó módon kifejezni. Ennek az Oltáriszentségben köztünk lévő megtestesült Krisztusnak a lelkes ünneplését szolgálja az Úrnapja. Az ünnepi szentmise után körmenettel folytatódik a liturgia. A XII. században nagyon elterjedt Berengar Tours-i kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta. Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el gyóntatójának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először Úrnapját Lüttich városában. IV. Orbán pápa (1261–64) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen

2016. június

bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére a Népi jámborság és liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe. Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Vannak országok, ahol lovas felvonulással, máshol csónakokkal viszik körül az Oltáriszentséget. Nálunk az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap viszi díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozik. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítenek, és négy oltárnál állnak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvas fel a pap, majd áldást ad; utána folytatódik a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza. Milyen öröm, hogy Egyházközségünkben 4 kisgyermek járult Szentháromság ünnepén első áldozáshoz. Az Ő tiszta lelkük lesz Jézus számára a legszebb ajándék az Úrnapi ünnepen is. Adja Isten, hogy életük folyamán sokszor éljenek ezzel a csodálatos, csak a léleknek fenntartott táplálékkal. Szeretettel: Herczegné Marika

Úrnapja – Krisztus Szent Teste és Vére „Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az isteni természet részeseivé legyenek. Ezen felül pedig, amit természetünkből fölvett, azt egészen átadta áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket. Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk maradjon, testét eledelülés vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.” (Aquinói Szent Tamás) Ezt a nagy misztériumot ünnepeljük Úrnapján, és fontos ezt tudnunk. Jóval régebben festés volt nálam. Egyszer csak a festő megkérdezte, hogy mit ünnepelnek a katolikusok Úrnapján. És mi, édesanyámmal együtt, akik számtalan körmenet is részt vettünk, hirtelen leblokkoltunk, és nem tudtunk érdemleges választ adni. Meg kell fontolnunk szívünkkel és értelmünkkel, hogy a teljes Krisztust vesszük magunkhoz minden szentáldozásban. Ezért figyelmeztet Szent Pál: „Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és

5. oldal


2016. június

igyék a kehelyből, mert aki méltatlanul eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné az Úr testét, tulajdon ítéletét eszi és issza.” (1Kor 11,27-29) Hogyan is tanultuk az elsőáldozásra való felkészülésünkkor: készülünk lelkileg és készülünk testileg. Lelkileg: a halálos bűnöket megbánjuk és meggyónjuk. Itt nagyon fontos az Úr Jézus figyelmeztetése: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb felebarátoddal, aztán térj vissza...” Ez azt jelenti, hogy haraggal, kiengesztelődés nélkül nem járulhatunk szentáldozáshoz; ez szentségtörés lenne. Testileg: illendő öltözetben, összeszedetten, egy órás szentségi böjt után. Egész tartásunkkal fejezzük ki szeretetünket és tiszteletünket az Oltáriszentség iránt. Nagy bánatom volt, hogy hiába kértem a gyerekeket, a padba visszatérve térdeljenek le, és saját szavaikkal imádkozzanak a szívükbe tért Úrhoz… Egyházunk legnagyobb kincse az Oltáriszentség: a „csúcs és forrás”. Ha igazán szeretjük Urunkat, sokszor engeszteljünk mindazok helyett is, akik tiszteletlenek Vele szemben, talán ezzel a fohásszal: „Dicséret, imádás, hála és szeretet nyújtassék be Neked, Urunk, minden szentostyával a világ végezetéig. Ámen.” Szeretettel: Hatásné Anikó

Márti Lélek született a Földre, és hozzánk megérkezett. Testet öltött egy szép álom, láthatsz arcot, kis kezet. Lényében az ősbizalom, nem érte még csalódás, megható és felemelő e nagy ráhagyatkozás. Elhiszi neked, hogy jó vagy, s övé szíved közepe, azért van a Nagyvilág is kedvét hogy lelje benne. Minden egyes mozdulata olyan puha, olyan lágy, mint ahogyan szirmát bontja fény felé nyíló virág.

Sokat alszik, van, hogy mélyen, máskor meg csak szendereg, míg sejtjei beépítik az édes anyatejet. Olykor mosolyog álmában s eltűnődöm én azon angyalkákkal játszik tán épp fent az égi színpadon? Vagy a földi lét öröme, ami benne szétárad, mint befűtött kályha hője melegítvén szobánkat? Szeme, mint a mély vizű tó világot felölelő, benne csillog múlt és jelen és a rejtelmes jövő. Előtte van még az élet tárva minden kapuja, nem tudni, a Nagy Rendező mit pakolt a batyuba.

Új taggal egyházközség

Lehet orvos, nagy tudású, művész, világ-utazó, vagy feleség, édesanya, szerető-gondoskodó. Közbe-közbe az Élettől leckét kap, mint mindenki, hogy ezeket jól kiállja segítsünk szívből neki. Nap ragyogja be az útját űzvén sötét felleget, legyenek hű kísérői: hit, remény és szeretet. Ajándék a földi létünk, soha el ne feledje, s adja tovább ezt a kincset Isten tervét követve. Gilyénné dr. Hofer Alice (Alice nagymama)

gyarapodott

az

Április 3-án, az ifjúsági mise után József atya megkeresztelte legkisebb gyerekünket, az idén januárban született Gilyén Márta Piroskát (három gyerekünk közül a két kisebbet már itt kereszteltük – négy éve költöztünk a plébánia területére). Utána agapét tartottunk a díszteremben, ahol édesanyám külön verssel köszöntötte az újdonsült keresztényt. Ezt a verset, gondoltam, megosztom a testvérekkel is. Gilyén Péter

6. oldal


2016. január

Egyházközségi kirándulás

Recommend Documents