EGY ZENEI TEVÉKENYSÉG

STUDIA CAROLIENSIA

2007. 4 .

SZÁM

103–110.

SZARKA JÚLIA HOZZUNK A GYERMEKEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…, – NE CSAK AZ ÓVODÁBAN – ! A címben felsejlő Kodály-idézetet több okból is érdemes felidézni: − A zenei elkötelezettséggel kapcsolatos – egy korábbi számban kifejtett – gondolatok is felidézhetők és egyben összefoglalhatók e szavakkal. 1 − A következőkben mindenképpen a „játék – öröm – zene” tudatos átgondolását szeretném bemutatni egy-egy elképzelt zenei programban. Az elképzelés szót és az egyes szám első személyt is azért használom, mert ezeket a tevékenységeket a saját tanítói – tanári – oktatói (és szülői) élményeim alapján képzeltem el, a biztató szavaim pedig a kollegáknak szólnak, remélve, hogy így valóban élménnyé lehet tenni a zenét a gyerekek és a pedagógusok számára is (!). A vázolt feladatok talán az óvodai életben lehetnek gyakoribbak, ahol Forrai Katalin alapvető munkássága meghatározó volt, és jelenleg leginkább érvényes az Alapprogram (ÓNOAP) zeneiségére is: a gyermek „sokoldalú fejlődését sokféle tevékenység segíti elő, melyek sorában fontos szerepet tölt be a zenei nevelés.” 2 Mégis jó lenne az iskolában is találkozni ezekkel a tevékenységekkel, hiszen a Tanterv (NAT) kiemelt fejlesztési feladatai „áthatják, elősegítik a tantárgyközi kapcsolatok erősítését, a tanítás-tanulás szemléleti egységét, a tanulók személyiségfejlődését…. A tanterv műfaji sajátosságainak megfelelően a tantárgyakat egységben szemlélte, az átfogó kompetenciák pedagógiai megvalósítására törekedett….” 3 EGY ZENEI „TEVÉKENYSÉG” Az első tevékenységi forma „tervezete”, arra is utal, hogy bármilyen szervezeti formában szükség van tudatos-didaktikai átgondolásra is. A zenei anyagot olyan zenei szemelvényekből állítottam össze, hogy akár óvodában, akár alsó (bár felsőben sem ártana!) tagozatban előforduló kedvenc dalaink kerüljenek elő. Korcsoport: 3–10 évesek (ill. a feladatok bonthatók és kiegészíthetők egységes életkorúaknak, esetleg napköziben kialakuló többféle lehetőség szerint!) Helyszín: bárhol az ország óvodáiban és iskoláiban (ill. a helyi gyűjtéseknek, szokásoknak megfelelően alakítható a zenei anyag!) 1

vö. SZARKA Júlia: Zenei elkötelezettségünk az óvodában. In.: Studia Caroliensia, 2007. 2. 51–68. FORRAI Katalin (1993): Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest. 11. 3 GYÖRGYINÉ KONCZ Judit (2007): A zenei nevelés tantervi szabályozása. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest. 61. 2

103

SZARKA JÚLIA

Időpont: olyan (nem létező!) dátum, amikor nem készülődünk semmire (de az egész év során a szemelvények helyettesíthetők az alkalomhoz anyaggal!) Tartalom: Ismert mondókák gyakorlása (pl. Badacsonyi rózsafán…,) Ismert dalok gyakorlása (pl. A kállói szőlőbe…) Új dal megismerése (pl. De jó a dió…) Zenehallgatás (pl. Ugyan édes komámasszony…) A tevékenység fejlesztő feladatai: Zenei szempontok − Akusztikus hallás: a magasabb-mélyebb fogalmának tudatosítása, gyakorlása a mondókák és dalok megszólaltatásával (a kiemelt zenei feladat is egyben!); − Belső hallás: a mondóka ritmusáról vagy a dal dallammotívumáról való felismertetése − Tiszta éneklési képesség: a dalok megfelelő magasságú kezdése (lehetőleg a gyermeki hangmagasságához illő Á-ról), szükség esetén a dallamvonal–szolmizáció előkészítésének, javításának játékos–mozgásos lehetősége, a „morgó” gyermekkel való egyéni bánásmód, stb.; − Ritmikai képesség: az egyenletes lüktetés folyamatos gyakorlása, ill. a ritmus kiemelése a mondókák és dalok hangoztatása során játékos mozdulatokkal; − Zenei alkotókedv alakítása: mozdulatok kitalálása a mondókákhoz, dalokhoz, dallam komponálása mondókához, az énekes beszédre biztatás, stb.; − Zenehallgatóvá nevelés: lehetőleg és elsősorban a pedagógus éneke és hangszerjátéka, ill. audio-eszközökkel a témához kapcsolódó zenei anyag bemutatása. Általános – nevelési szempontok: − Az egészséges életmódra neveléshez a testi- és mozgásfejlesztés a dalosjátékokban (a nagymozgástól a finommotorikáig), a hangképzés, légzéstechnika, helyes tartás stb. járul hozzá; − Az érzelmi nevelés és szocializáció biztosításához a körjátékok közösségi jellege, a társadalmi szokások megismerése, a baráti érzések, a pedagógus és gyermek kapcsolat, a szabálytudat és alkalmazkodó képesség alakulása, a gátlások feloldása, a zenei másság elfogadása járul hozzá; − Az értelmi fejlesztéshez a zenei anyagban rejlő anyanyelvi fejlesztés (szókincsbővítés, ritmikus szótagolás), a figyelem koncentrációja (magasabb-mélyebb), az analizáló emlékezet és gondolkodás a kiemelt motívum felismerésével, majd a teljes dal – mondóka szintetizáló hangoztatásával járul hozzá.

104

HOZZUNK

A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

A tevékenység előzménye: − az ismétlendő játékok és mondókák ismeretének felmérése; − a kiemelt zenei feladat gyakorlása más játékokkal, esetleg más tevékenységi formákban (testnevelés, környező világ megismerése stb.); − vizuális tevékenységen bábok készítése (pl. kövér és sovány asszonyt formáló fakanálbáb) A tevékenység típusa: vegyes (gyakorló és új ismeretet közlő) A tevékenység módszerei: szemléltetés, magyarázat, megbeszélés A tevékenység szervezési módjai (munkaformái): frontális, egyéni, páros, csoportos A tevékenység eszközei: hangszerek, bábok, auditív eszközök A tevékenység várható menete Kezdő szakasz 1. Motivációs lehetőségek: − Óvodában az egész fogadás – reggeliztetés – játék időszakot átható zenéléssel is jelezhetjük az aznapi énekes tevékenységet! − Az iskolai órákon is jó lenne találkozni, pl. névsor-olvasással egybekötött ritmus vagy dallam- motívum-visszhangjának játékával. − Gyakorta örülök olyan motivációnak, amikor a pedagógus mintegy beénekléssel, légző gyakorlattal (lufi-fújás, tollpihe levegőben tartása, stb.), játékba hívogató dalainkkal (Ki játszik ilyet…, Kör, kör… stb.) hívja fel a figyelmet a zenei tevékenységre, és megpróbál minél több gyermeket bevonni, különös tekintettel a fiúkra! 2. Szervezési feladatok, hely és eszközök biztosítása: − A motivációban tervezett zenei anyag hangoztatása mellett olyan helyszín keresése, ahol a tervezett játékok megvalósíthatók; − A pedagógus előkészíti a szükséges eszközöket, hogy ezek hiánya ne szakítsa meg a folyamatot. Bár napjaink óvodáiban már ritka, de semmiképp sem elítélendő, amikor a kollegák az ún. hagyományos L vagy U-alakban ültetett gyerekeknek terveznek zenei tevékenységet (ha ők ebben a formában képesek hatékonyabb munkára). Az iskolában a gyakori frontális padsorokat időnként jó lenne az énekórán egy kicsit megváltoztatni, helyet biztosítani a mozgáshoz, játékhoz. A lényeg, a gyerekek a többsége ne unatkozzon hosszú perceken át, amíg a „vezérénekesek” mindent megoldanak helyettük. A cél, hogy minél több gyermek tevékenységét átlássa, ellenőrizze és dicsérje a pedagógus. Könnyebb a szervezés, ha csak átvonulunk a ’zeneszobába’, szaktanterembe, de a legfontosabb a zeneszeretet sugárzó pedagógus! A következőkben néhány zenei anyagon érdemes végiggondolni a zenei és a speciális fejlesztési feladatokat.

105

SZARKA JÚLIA

A kidolgozás szakasza Ismert mondóka: Badacsonyi rózsafán… Akár a pedagógus, akár ügyesebb gyermek vezetésével „kirándulás Badacsonyba” egyenletes járással, (alkalmasint a gyerekek „begyűjtése” érdekében a szoba lehetséges útvonalain, székek, játszóhelyek között) majd guggolással. ZENEI FEJLESZTÉS: − Az egyenletes lüktetés (mérőzés) gyakorlása járással és tapssal (de nagyobb-ügyesebb gyerekek megpróbálkozhatnak a ritmus tapsolásával is)

− Halkabb-hangosabb fogalompár gyakorlása SPECIÁLIS FEJLESZTÉS: A feladat A mondóka hangoztatása közösen Tapsolás a „rop-rop-rop” szavakra Hangoztatás és járás az utasításnak megfelelően halkan és hangosan

A fejlesztés Verbalitás (pl. az „r” javításánál a „rop” artikulált képzésével egyéni fejlesztés is) Finommotorika és verbalitás összekapcsolása Auditív észlelés és hallási küszöb edzése

Ismert dal gyakorlása: A kállói… A képzeletbeli kirándulás során elindulunk a „szőlőbe” az ismert dalosjátékkal. ZENEI FEJLESZTÉS: − Egyenletes lüktetés gyakorlása járással; − A dallam ritmusának kiemelése a lábmozgásban; − A tiszta éneklés képességének javítása a dallamfordulatok javításával, ismétlésével. SPECIÁLIS FEJLESZTÉS: A feladat

A fejlesztés

A dal felismertetése szövegéről Esetleg jellegzetes dallammotívumáról felismertetés

Verbális memória Audítív memória, hallási észlelés Analízis – szintézis – absztrakció

A dal felelevenítése, játékszabályok megbeszélése és éneklése játékkal

Memória, mozgások

Általában körbenjárás után befelé fordulva előre-hátra haladás

Téri tájékozódás, egyensúlyérzék, személyi zóna alakítása

Dobbantás és lépés

Nagymozgások, mozgáskoordináció

106

HOZZUNK

A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

Dallambújtatás (vagy annak előkészítése esetén a halkabb-hangosabb) játéka a jól ismert dal segítségével: A kállói…, de előkerülhetnek más dalok is, melyek jól tagolhatók motívumokra és biztosan ismerik a gyerekek. Az alaposan megmozgatott gyerekekkel egy statikusabb (ülő) helyzetben énekeltetjük az előző dalt, amivel most „mást játszunk”: széttárt karjelzéssel hangosabban, összezártabb kezek esetében halkabban énekeljük a dalt, egészen a dallam elbújásáig („annyira halkan énekeljük, hogy már csak belülről követjük és halljuk a dalt”). ZENEI FEJLESZTÉS: − Önmagában a feladat a belső hallás játékai közül szinte a legnehezebbnek számít (sajnos nem is gyakorta vállalkoznak rá – tisztelet a kivételnek –, mert a jó jelzés adása nem könnyű feladat még a zeneileg képzettebbek számára sem!) SPECIÁLIS FEJLESZTÉS: A feladat Figyelés a kar mozdulataira A jel, legtöbbször taps „kiszűrése” Éneklés halkabban és hangosabban

A fejlesztés Figyelemkoncentráció Vizuális és auditív ingerszelekció Hangdifferenciálás

Új dal megismerése: De jó a dió… A „sétánkat folytatva találunk újabb őszi terméseket, pl. a diót, amiről az új dalunk is szól”. ZENEI FEJLESZTÉS: − Tiszta éneklési képesség az új dal nehéz fordulataival − Egyenletes lüktetés a mozdulatokban − Szünet érzékeltetése SPECIÁLIS FEJLESZTÉS: A feladat

A fejlesztés

A pedagógus bemutató éneke a még minAuditív memória, figyelemkoncentráció dig ülő és figyelő gyerekeknek, akár dióból készített „kasztanyett” kíséretével, a belső és sorvégi szünetek érzékeltetésével Többszöri bemutatás, a bekapcsolódó éneklők biztatása a gyerekek által kitalált mozgással kísérve (pl. diószedés-törés, „verése”a fáról); Közös éneklés, még álló helyzetben végzett mozgással

107

SZARKA JÚLIA Játék kitalálása a második versszakra („gyere te rigó…”), akár párválasztóvá alakulhat, melyben a táncoló párt tapsoló gyerekek kísérik; Közös éneklés és játék igény szerint

Finommotorika, nagymozgás

További ismert dalok gyakorlása: Az őszi gyümölcsök kapcsán még előkerül(het) az alma és a hozzá tartozó kedvenc dal is (pl. Hej, a sályi piacon…, Itt ül egy kis kosárba’…, stb.) Nem szeretném ismételni a hasonló feladatokat és szakkifejezéseket, csak a hangszín-felismerő játékok kapcsán emelném ki az „auditív diszkrimináció” feladatát, egymás hangjának hallása és megkülönböztetése csak ezekben a dalokban kerül elő. (Feltéve, hogy még néhány „idősebb” kollega szívesen előveszi a ’Hol szólsz kispajtás’ játékát is!) Befejező szakasz Zenehallgatás Az „Ugyan édes komámasszony…” c. dal előadása a kövér és sovány asszonybábokkal (a báb mellett igazán élményszerű akkor lesz, ha a pedagógus a saját hangszíneivel is érzékeltetni tudja a két szereplő sajátosságait). De eljátszhatjuk hangszeren az új dalt is, hallgathatunk igényes gépzenét (pl. természetről, virágról szóló népzenei anyagot, a korábban énekelt Gryllusdalt, rövid klasszikus zenét stb.). Nyugodtan tervezhetünk többször és bármikor zenehallgatást egy „tevékenységben”, de, ha időben másképpen alakulnak a feladatok, akkor ezt kezeljük rugalmasan. Egyéb tevékenységek felajánlása a zenei után (Pl. Egy kettéhajtott 12 x 5 cm-nyi kartonra felragaszthatunk fél-fél dióhéjat, és máris alakulhat csattogós-zenekar a dalokhoz!) A következőkben röviden szeretném bemutatni további tapasztalataimat és elképzeléseimet a pedagógus folyamatos zenei feladatairól, melynek tudatossága és tervszerűsége szintén nagyon fontos eleme zenepedagógiai munkának. ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „NAPONTA” A gyakorta látott és javasolt ötletek: Az érkező gyermekek fogadása időnként (!) énekes köszöntéssel, amire a gyermek gyakran válaszol hasonlóan, akár énekes beszélgetés is kialakulhat. Dallami-ritmikai visszhangjátékra, ill. kitalálásra törekedjünk, és ne hagyjuk „idétlenkedéssé fajulni! Konfliktusok megoldása egy tréfás kiszámolóval, a helyzethez illő dal éneklésével.

108

HOZZUNK

A GYERMEKNEK JÁTÉKOT, ÖRÖMÖT, ZENÉT…

Zenehallgatás nap bármely szakában, elsősorban a pedagógus éneklésével, hangszerjátékával, de az ettől ódzkodók tartsák a lejátszó-eszközöket testközelben, és hallgatassák a népi, klasszikus, igényes gyermekvers-zenésítések kazettáit, ha a légkör megengedi. Lehetőleg olyan zenét „tálaljunk”, ami máshol ritkán, sőt egyáltalán nem kerül a gyermek környezetébe, és ne engedjünk annak a könyörgésnek, hogy ők mindig ugyanazt szeretnék hallgatni. Egyéb tevékenységekhez is érdemes háttérzenét adni, ez nem feltétlenül kell, megfeleljen az adott témának, csak ha erre tudatosan készülünk (időnként lépjünk túl a „Négy évszak” és a „Moldva” slágerein). ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HETENTE” A helyi lehetőségektől függő, hogy milyen sűrűséggel és rendszerességgel tervezitek a zenei tevékenységeket, de a heti egy-két alkalom szinte mindenhol megtalálható. Ezeket ne hanyagoljuk el, ha mégis úgy alakul, hogy valami más program felborítja a tervezést (pl. az első hó élménye, egy séta a zenélés elé kerülhet), akkor valamikor érdemes azt pótolni. Módszertani szempontból érdemes arra törekedni, hogy a kiemelt zenei képesség (hallási, ritmikai, éneklési stb.) fejlesztése minél többször és változatos formában kerüljön elő a hét folyamán, de több héten keresztül még hatékonyabb lehet, főleg „egyéni bánásmód” alkalmazásával (vagyis egy-egy megfelelő pillanatban vonuljunk el egy-egy gyermekkel, és foglalkozzunk vele külön is!) ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „HAVONTA” Egy-egy képesség kiemelt fejlesztése akár egy hónapig is előtérbe kerül (de a tervezetmintából is kiderül, hogy az egymástól csak elméletileg elválasztott területek együtt és egymásért fejlődnek. Nem lehet önmagában a tiszta éneklést fejleszteni a hallás- és ritmusérzék fejlődése nélkül, de heteken át érdemes az énekléshez szükséges helyes testtartásra, az artikulációra, a dallamvonal „javítására”, a megfelelő hangmagasságon való éneklésre törekednünk. Havi rendszerességgel lenne jó hallani olyan zenei programokról, ahol a zenehallgatásról a szülők gondoskodnak. A legtöbb csoportban akadnak hivatásos zenész, vagy csak hangszeren játszó apukák és anyukák. Az általuk megszólaltatott hegedű, cselló, fuvola, klarinét, oboa, de a „becipelt” bőgő, cimbalom, kürt stb. egy életre szóló élményt és tanulást jelentenek a gyermekek számára. Véleményem szerint, jobban megmarad bennük, mint a sokszor meghallgatott „Péter és a farkas”, bár a zenehallgatással együtt kezdenek eltűnni a „szokásos” zeneműveink is, így a leendő tanítók sem ismerik fel pl. a tipikus hangszerek hangjait. Eredményes lehet a pedagógusok és a zeneiskolai tanárok együttműködésével, akár havonta létrehozott kis „koncert-sorozat”, neveltjeink gyakorta ilyenkor választják ki, hogy ők majd melyiken szeretnének játszani.

109

SZARKA JÚLIA

ZENEI TEVÉKENYSÉGEK „ÉVENTE” Az eddig áttekintett programok bőven kimeríthetik az éves zenei lehetőségeket, így ide már csak néhány megjegyzést tennék: Tartsunk néha „énekes szülői értekezletet”, ismertessük meg és daloltassuk el a szülőkkel azokat a szemelvényeket, amiket a gyerekekkel is veszünk! A szülőkben is fontos tudatosítani, hogy miért fontos a zenélés, hogyan érvényesül a más területekre gyakorolt transzferhatása (nyelvi, matematikai stb., de leginkább érzelmi és szocializációs). Az oktatási intézmények és a család segítse elő azt a folyamatot, hogy a gyermekek az iskolába lépéshez a koruknak megfelelő érettséghez jussanak el. Ha már azt elérjük, hogy ne intse le a dalolgató, mondókázó gyermeket, hogy ne csak a médiából áradó zenével találkozzon szülő és gyerek egyaránt, akkor már nem volt hiábavaló a munkánk! A közoktatási intézmények zenei nevelésében is az „élmény, a gyakorlati megvalósítás” létrehozására van szükség az elmélet előtt, amiben természetesen a pedagógusnak is le kell küzdenie a zenei megnyilatkozásoktól, énektőlmozgástól való félelmét, amelyben segíthetik a pedagógus-továbbképzések elvárásai, a fejlesztés és differenciálás célkitűzéseinek eszközei. 4 A jelen eszmefuttatás címében Kodály Zoltán egyik legfontosabb gondolatára való utalás nem mentesít bennünket – a nagy zenepedagógus iránti tiszteletből sem –, hogy további gyönyörű gondolataival zárjuk mondanivalónkat: „… a zenével nem csak zenét tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre–fegyelemre szoktat. Hogy egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét… Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti, csírájában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a műveltség alapját, amivel eztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.” 5 Irodalom: Forrai Katalin (1993): Ének az óvodában. Editio Musica, Budapest Györgyiné Koncz Judit (2007): A zenei nevelés tantervi szabályozása. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest. Kodály Zoltán (1982): Visszatekintés. I. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Szarka Júlia (2007): Zenei elkötelezettségünk az óvodában. In.: Studia Caroliensia, 2007. 2. 51–68. Szarka Júlia (2007): „Ősz szele zümmög…”, avagy fejlesszünk zenével! In.: Óvodai Nevelés, 2007/8. Urbánné Varga Katalin (2007): A művészeti nevelés a paradigmaváltás küszöbén. in.: Projektpedagógia. VII. kötet, 102–114. Kecskeméti Főiskola, TFK Kiadó. 4

URBÁNNÉ VARGA Katalin (2007): A művészeti nevelés a paradigmaváltás küszöbén. in.: Projektpedagógia. VII. kötet, 102–114. Kecskeméti Főiskola, TFK Kiadó 5 KODÁLY Zoltán (1982): Visszatekintés. I. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest. 304.

110