E-Adóellenőrzési Tanácsadó

E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. augusztus

Szakmai folyóirat

IX. évfolyam 8. szám

Az Art, az Áfa, az Szja, a Tao, a Tb, az Eho és a Szocho törvények változásai

Tartalom

In-house szeminárium!

Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az [email protected] e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására!

Tisztelt Olvasónk!

A szakmai folyóirat előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Adózással kapcsolatos kérdését az [email protected] e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOGSZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2013 Az Ön jelszava: segedletek828 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. július 29. Üdvözlettel:

Szabó Attila Termékmenedzser

TRANSZFERÁR

1 TRANSZFERÁR •

Transzferár-szabályozást érintő változások, az ehhez kapcsolódó kötelezettségek, következmények

4 ART •

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2013. évközi módosításai

6 ADÓELLENŐRZÉS •

Fordított adózás szabályainak alkalmazása adóellenőrzések során

8 ÁFA •

Termék más tagállamba történő kiszállítása – az igazolás módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén

11 OLVASÓI KÉRDÉSEK

Transzferár-szabályozást érintő változások, az ehhez kapcsolódó kötelezettségek, következmények

• • • • • • •

Kültag bejelentése kisadózóként Tételes adó megfizetése Nyereményjátékok utáni adózás Áfamentes értékesítés Bejelentési kötelezettség készpénzben fizetett összeg után Üzletpolitikai engedmény Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás Munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatások teljesítési helye Személygépkocsi Közösségen belüli beszerzése Továbbértékesítési céllal magánszemélytől megvásárolt használt autó adózása

Írta: Morvai Edina

•

senior adótanácsadó, WTS Klient Adótanácsadó Kft.

•

A transzferár-dokumentációk ellenőrzése egyre nagyobb szerepet kap az adóhatóság ellenőrzési gyakorlatában. Továbbá a transzferár-dokumentációkkal kapcsolatos büntetések igen jelentős mértéke is egyre fontosabbá teszi ezt a szabályozást a vállalkozások életében.

Szerzőink:

•

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 172. § (16) bekezdése alapján az adózó a nyilvántartási kötelezettség megsértése esetén „nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő, ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (össze-

Bonácz Zsolt – adószakértő Botházy Béla – NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó Lepsényi Mária – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Matlné Kisari Erika – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina – senior adótanácsadó, WTS Klient Széll Zoltánné – NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály

1 E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

| 2013. augusztus, IX. évfolyam 8. szám

vont nyilvántartásonként) 4 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ugyanazon nyilvántartás vezetésének ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható”. Ugyanakkor ez utóbbi bírság a kötelezettség teljesítése esetén korlátlanul mérsékelhető. Mivel ezek a büntetések elég jelentősnek tekinthetők, ezért minden vállalkozásnak, aki kötött kapcsolt vállalkozásával ügyletet, valamint ez alapján történt teljesítés és a rendeletek alapján köteles dokumentáció készítésére, célszerű kiemelt figyelmet szentelni arra, hogy minden transzferárdokumentáció rendelkezésre álljon. Mivel az adóhatóság elévülési időn belül kérheti a transzferár-dokumentációkat a kapcsolt vállalkozással kötött ügyletekre, ezért több, ezzel kapcsolatos rendeletet is vizsgálni kell. A következőkben ezt tekintenénk át a lényegesebb elemekre koncentrálva.

A 18/2003 PM rendelet – hatályos 2003.09.01-jétől 2009.12.31-éig – főbb elemei A dokumentációkat szerződésenként kellett elkészíteni, de lehetőség volt a hasonló szerződések összevonására meghatározott feltételek fennállása esetén. Az 50 millió Ft-ot meg nem haladó ügyletérték esetén egyszerűsített nyilvántartás volt készíthető. 22/2009 PM rendelet – hatályos 2010.01.01-jétől (bizonyos rendelkezéseit már a 2009-es transzferár-nyilvántartásokra is lehetett alkalmazni) 2009-es adóévre alkalmazható Nem magyar nyelven is el lehetett készíteni a nyilvántartást, de az adóhatóság kérhette a dokumentáció magyar nyelvű fordítását (angol, német és francia nyelvek esetében nem szükséges fordítás a 2012. évtől az Art. módosításának következményeként). Egyszerűsített nyilvántartás abban az esetben volt készíthető, ha a teljesítés értéke a szerződéskötés

évétől az adóév végéig nem haladta meg az 50 millió Ft-ot. 2010-től már lehetőség van közös nyilvántartás készítésére is, melyet jelölni kell a társasági adóbevallásban. A 22/2009. PM rendelet 5. § (1) bekezdése definiálja a közös nyilvántartást. „A közös nyilvántartás két fő részből áll: a fődokumentumból, amely a vállalatcsoport valamennyi, az Európai Unió valamely tagállamában illetőséggel rendelkező (a továbbiakban: EU-n belüli) tagjára vonatkozó közös, szabványosított információkat tartalmazza, valamint a specifikus nyilvántartás(ok)ból, amely(ek) az adózó és kapcsolt vállalkozása(i) szerződésé(ei)t mutatja be.” Az OECD transzferár irányelveinek módosítása alapján módosítás történt a társasági adóról szóló törvényben is, ez alapján a profitalapú módszereket egyenrangúvá tették a tradicionális módszerekkel. 22/2009 PM rendelet – módosítása 2012.01.01-jétől (bizonyos rendelkezések már a 2011. évi nyilvántartásokra is alkalmazhatóak voltak) Ezen rendelet alapján a dokumentációt nem szerződésenként, hanem ellenőrzött ügyletenként kell elkészíteni. Továbbá kibővült a mentesíthető tranzakciók köre: a) nem főtevékenység keretében nyújtott szolgáltatások, termékértékesítés ellenértékének változatlan összegben történő átterhelése, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó, értékesítő fél az adózóval nem áll kapcsolt viszonyban, illetve ingyenes pénzeszköz átadás esetén; b) olyan tranzakciók esetén, amelyre vonatkozóan az árat az adóhatóság határozatban megállapította (APA) a határozat érvényességének időtartamára; c) 50 millió forint alatti ügyletek. Megjelent az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra (IT-szolgáltatások, ingatlankezelés, oktatási és adminisztrációs szolgáltatások, szállítmányozás, raktározás stb.) vonatkozó nyilvántartás, ha az adóévi teljesítés értéke nem haladja meg a 150 millió Ft-ot. Ezen tranzakciókra vonatkozóan az elismert piaci haszonkulcs 3% és 7% közötti tartomány.

2 2 0 1 3 . a u g u s z t u s , I X . é v f o l y a m 8 . s z á m | E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

2013. június 21-étől csökkennek az adózók adminisztrációs terhei

Az adózók a következő forrásokat használhatják fel a nyilvántartások elkészítése során:

A fenti 22/2009 PM rendelet szabályait a 20/2013 (VI. 18) NGM rendelet módosította, 2013. június 21-étől hatályos. A módosítás célja az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése volt.

a) független féllel kötött szerződés; b) kapcsolt vállalkozása és független vállalkozás szerződése; c) független vállalkozások egymás közötti szerződése; d) az összehasonlítható termékre, szolgáltatásra vonatkozó nyilvános, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt, vagy egyéb forrásból elérhető, nyilvánosan hozzáférhető, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatok; e) az összehasonlítható vállalkozásra vonatkozó nyilvános, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatbázisban tárolt, vagy egyéb forrásból elérhető, nyilvánosan hozzáférhető, vagy az adóhatóság által ellenőrizhető adatok.

A módosítás értelmében pontosításra került, hogy milyen esetekben nem kell transzferár-dokumentációt készíteni. Ezek alapján akkor nem kell transzferár-dokumentációt készíteni, ha a teljesítések értéke az adóévben nem haladja meg az 50 millió forintot. A korábban hatályos rendelkezések szerint kumuláltan kellett ezt vizsgálni, azaz a szerződéskötés kezdetétől az adóév végig. Az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások esetében a módosítás szerint „a szokásos piaci haszonkulcsnak az ellenőrzött ügylettel érintett kapcsolt fél által alkalmazott – 3% és 10% közötti tartományba eső – haszonkulcs minősül”. Ez a tartomány korábban 3–7% volt. Alapvetően nem terheli dokumentációs kötelezettség az adózót, ha a szolgáltatás, termékértékesítés változatlan összegben került átterhelésre, feltéve, hogy a társaság a másik féllel nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban. Korábban feltétel volt az, hogy ez az ügylet nem főtevékenység keretében valósuljon meg. A módosítás után ez már nem feltétel, viszont ez a rendelkezés kiegészül azzal, hogy ha az adózó az ügylet ellenértékét több kapcsolt vállalkozása részére terheli át, akkor az adózó köteles alátámasztani azt, hogy az alkalmazott megosztási módszer – az adott ügyletre jellemező tények és körülmények figyelembevételével – a szokásos piaci ár elvének megfelel. További kiegészítés, hogy ha az ügylet értéke külföldi pénznemben kifejezett, akkor azt a könyvviteli elszámolások során alkalmazott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani. A beszámolót, könyvvezetést devizában készítő adózóknak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos, az adóév utolsó napján érvényes devizaárfolyamának alapulvételével kell átszámítani forintra az ügylet értékét.

Az új elem a fenti felsorolásban az utolsó pont szerinti nyilvános, összehasonlítható vállalkozásokra vonatkozó adatbázis használata. A rendelet pontosítja az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások fogalmát is, mely szerint a módosítás 1. mellékletében felsorolt, TESZOR-kód szerint meghatározott szolgáltatások minősülnek alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak, amelyekre teljesül, hogy azt a csoport egyik tagja a csoport másik vagy több tagjának, vagy a vállalatcsoport valamennyi tagjának nem főtevékenysége keretében nyújtja. A tervezethez képest eltérés, hogy a tervezet alapján a nyilvántartásokat szerződésenként kellett volna készíteni, függetlenül attól, hogy egy szerződés alapján több ellenőrzött ügylet valósul-e meg. Ez a módosítás végül nem került be rendeletbe. Így továbbra is ellenőrzött ügyletenként kell rendelkezni transzferár-dokumentációval, az összevonhatóság lehetősége továbbra is fenn áll, ha a feltételek teljesülnek. A tervezetben a fentieken túl még egyéb módosítási javaslatok is voltak (kvalitatív és kvantitatív szűrési szempontok), amik végül nem kerültek be a rendeletbe. Elképzelhető, hogy ezek tájékoztatásképpen egy adóhatósági iránymutatásban fognak megjelenni, vagy az adóhatóság ezek alapján ellenőrizheti a transzferár-dokumentáció alátámasztását.



Eredetileg meghatározták volna, hogy melyek a kvantitatív és a kvalitatív szűrési szempontok (hangsúlyozzuk, hogy az alábbi szűrési szempontok most nem szerepelnek a rendeletben, de az ös�szehasonlítható vállalkozásokra vonatkozó szűrések során a helyes szűrés fontos kritériumai). A kvantitatív szűrés (mennyiségi szűrés) során a következő jelentősebb szempontokat kell figyelembe venni: • földrajzi régió meghatározása; • NACE Rev. 2. (TEÁOR 2008) szerinti besorolás figyelembe vételével a vizsgált tevékenység meghatározása; • kapcsolt vállalkozási viszony fennállásának kizárása; • adózó a vizsgált évet megelőző három, indokolt esetben négy év pénzügyi adatait veheti figyelembe; • kezdő vállalkozások kizárása (vizsgált évet megelőző két év folyamán alakulat vállalkozások); • azon vállalkozások kizárása, akik a vizsgált évet megelőző öt adóév közül legalább három egymást követő adóévben negatív adóalapot mutattak ki; • azon vállalkozások kizárása, amelyekre legfeljebb két évre nem áll rendelkezésre pénzügyi adat; • további kiigazításokat is végezhet az adózó az összehasonlíthatóság fokozása érdekében. A kvantitatív szűrési eredményt a rendelkezésre álló egyéb információk segítségével az adózó tovább szűkítheti. Ez a kvalitatív szűrés (minőségi szűrés). Ennek során az adózó valamennyi vizsgált év jövedelmezőségi mutatóit felhasználva statisztikai mutatószámot képez. Az új rendelet 2013. június 21-én lépett hatályba, így teljes bizonyossággal az ezt követően elkészítendő nyilvántartásokra, illetve módosításokra lehet alkalmazni az új szabályokat, tekintve, hogy a rendelet a 2012. naptári adóévre vonatkozó bevallási határidő után jelent meg a Magyar Közlönyben.

ADÓZÁS RENDJE Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2013. évközi módosításai Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő Bár az adótörvények általában év elején módosulnak a legnagyobb mértékben, több éve előfordul az is, hogy kisebb-nagyobb mértékben évközben is változnak. Nincs ez másként 2013-ban sem. Az Art.-ot 9 idei jogszabály módosította, illetve fogja módosítani. Jelen cikk a 2013. évi CXV. törvényben kiadott módosításokat részletezi. Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CXV. törvény két fő kérdéskörben módosította az adóeljárási törvény rendelkezéseit.

Stabilitási Megtakarítási Számlával kapcsolatos változtatás Stabilitás Megtakarítási Számla akkor nyitható, ha a számlatulajdonos a számlanyitással egyidejűleg legalább 5 millió forint befizetést teljesít a stabilitási megtakarítási pénzszámlára. Ugyanarra a megtakarítási számlára csak egy alkalommal lehet befizetést teljesíteni. A számlavezető ugyanarra a megtakarítási számlára több befizetést nem fogadhat el. Stabilitás Megtakarítási Számla akkor nyitható, ha a számlatulajdonos a számlanyitással egyidejűleg legalább 5 millió forint befizetést teljesít a stabilitási megtakarítási pénzszámlára. Ugyanarra a megtakarítási számlára csak egy alkalommal lehet befizetést teljesíteni. A számlavezető ugyanarra a megtakarítási számlára több befizetést nem fogadhat el. A Stabilitás Megtakarítási Számlára a természetes személy számlatulajdonos által befizetett összeget, valamennyi fizetési kötelezettséget, vagy fizetési kö-


telezettséggel összefüggő kötelezettséget jogkövetkezményt megállapító jogszabály alkalmazásában a befizetés időpontjában megszerzett – ha nemzetközi szerződés ettől eltérően nem rendelkezik –, belföldről származó jövedelemnek kell tekinteni. A befizetést teljesítő számlatulajdonos – amíg ennek ellenkezőjét nem bizonyítja, vagy ha nemzetközi szerződés ettől eltérően nem rendelkezik – e jövedelem tekintetében belföldi személynek minősül. A Stabilitás Megtakarítási Számlán jóváírt jövedelmet, az értékpapírok hozamát és ezen értékpapírokkal végzett ügyletek nyereségét személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség terheli, melynek mértéke megegyezik az adókötelezettség keletkezése évének első napján hatályos, a természetes személyek kamatjövedelmére vonatkozó adómértékkel. A jövedelem után a megállapított adóalapból az adót a Stabilitás Megtakarítási Számlát vezető hitelintézet állapítja meg, vonja le, fizeti meg és – magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként, bruttó módon – vallja be az állami adóhatóságnak. A jövedelmet az előzőekben meghatározott adófizetési kötelezettségen túl más fizetési kötelezettség nem terheli. Adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a számlatulajdonos részére a Stabilitás Megtakarítási Számláról a számlavezető kifizetést – ideértve a számlán található értékpapírok számláról történő kivonását is – teljesít. Ha az adófizetési kötelezettség keletkezése és a Stabilitás Megtakarítási Számlára történő befizetés között eltelt idő a) kevesebb, mint 3 év, az adó alapja a kifizetett összeg 200%-a; b) legalább 3 év, de kevesebb, mint 4 év, az adó alapja a kifizetett összeg 100%-a; c) legalább 4 év, de kevesebb, mint 5 év, az adó alapja a kifizetett összeg 50%-a; d) legalább 5 év, akkor a kifizetés után adófizetési kötelezettség nem keletkezik azzal, hogy kifizetett összegnek minősül a számlán található értékpapírok kivonásakor a kivont értékpapírok szokásos piaci értéke is. A Stabilitási Megtakarítási Számlához kapcsolódóan az Art. módosítása is szükségessé vált. Ez alapján a törvény új 31. § (8) bekezdéssel egészül ki (adóbevallási szabályok). Az új rendelkezés szerint a Stabilitási

Megtakarítási Számlával kapcsolatos adatszolgáltatás a levont adóról bruttó módon, magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként történik a havi adóés járulékbevalláson (08-as bevallás).

Felszámolási eljárás során kért kiutalás határideje, ellenőrzése Módosult az erre vonatkozó szabályrendszer is. E szerint abban az esetben, ha a felszámolás alatt álló adózóval szemben a költségvetési kiutalására határidő alatt az igényelt költségvetési támogatással összefüggésben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés indul, vagy ha folyamatban van, a költségvetési támogatás kiutalásának határidejét az ellenőrzés megállapításairól hozott határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni az általános forgalmi adóra vonatkozó speciális kiutalási határidő számításánál is. A felszámolási eljárás alatt eddig nem volt lehetőség a túlfizetés kiutalására. Ezt a korlátozást a módosítás megszüntette. Példa Tegyük fel, hogy az adóhatóság a felszámolási eljárás alatt álló adózónál 2013. július hónapra vonatkozó általános forgalmi adó tekintetében bevallások utólagos vizsgálatát folytatja. A bevallásban az adózó visszaigényelhető adót tüntetett fel. Ebben az esetben, mikor kezdődik a kiutalásra nyitva álló határidő? Lehetősége van-e az adózónak, hogy a társasági adó adónemben fennálló túlfizetéséről rendelkezzen (kiutalását kérje, vagy átvezettesse)? A fent említett példa esetén a következő képen kell eljárni. Az új rendelkezések alapján az ellenőrzés megállapításairól szóló határozat jogerőre emelkedésével indul a kiutalási határidő számítása. A túlfizetés vonatkozásában már nem fogalmaz meg kiutalási korlátot az Art., azt a felszámolási eljárás időtartama alatt is kérheti az adózó, vagy rendelkezhet az átvezetésről.



A felszámolási eljárás alatti ellenőrzési határidőkre speciális határidőket állapít meg a törvény. Az Art. új, 92. § (2a) bekezdése szerint a felszámolás alatt álló adózó esetében a költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés határideje 30 nap, ha a visszaigényelt általános forgalmi adó összege az 1 millió forintot meghaladja, és az adózó a rövidebb határidejű kiutalásra vonatkozó „megfizetettségi” nyilatkozatot tett, 45 nap, ha a költségvetési támogatás kiutalását megelőző ellenőrzés általános forgalmi adóra is kiterjed, és az adózó „megfizetettségi” nyilatkozatot nem tett, 75 nap.

Adófizetésre kötelezett személynek kell tekinteni – akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt – az Eva tv. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is.

E pontban részletezett rendelkezéseket a törvény hatálybalépését követően benyújtott költségvetési támogatás, illetve túlfizetés kiutalására vonatkozó kérelmekre kell alkalmazni. A törvény 2013. június 28-án lépett hatályba.

Belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak az a személy minősül, aki (amely) a magyar adóhatóság által kiadott adószámmal rendelkezik.

ADÓELLENŐRZÉS Fordított adózás szabályainak alkalmazása adóellenőrzések során Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Az Áfa tv. 142. § (1) bekezdése taxatíve meghatározza azokat az ügyleteket, amelyeknél az Áfa tv.-ben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője kötelezett adófizetésre. Az Áfa tv. szerint a fordított adózás alkalmazásának az is elengedhetetlen feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.

Adófizetésre kötelezett személynek minősül az Eva tv. hatálya alá tartozó személy, szervezet mellett az általános szabályok szerint adózó áfaadóalany, vagy kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany is.

Az említett rendelkezés alapján a fordított adózás alkalmazása csak abban az esetben jöhet szóba, ha • két jogilag elkülönült személy között az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet jött létre; és • mindkét személy belföldön adóalanyként nyilvántartásba vett, adófizetésre kötelezett személy. Az adóhatóság az áfaellenőrzések során kiemelten vizsgálja az ellenőrzés alá vont adóalany által befogadott számlák hitelességét. Jelenleg és a múltban is az áfaellenőrzések során az adóhatóság a számla hitelességét alapvetően a kiutalás előtti áfaellenőrzések elvégzésének elősegítésére vonatkozó 7006/2008. (AEÉ 12.) APEH irányelvben (továbbiakban: Irányelv) foglaltak alapján ítéli meg. Az Irányelv szerint fiktív számlának minősül, ha a számla kibocsátója nem adóalany, a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív, valamint a számlán feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre. Az Irányelv szerint a gazdasági esemény fiktív különösen akkor, ha: a) a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény; b) a beszerzés ún. értékesítési láncolat részét képezi, ahol a gazdasági láncolatban szereplő


árualap eredete nem lelhető fel, valamint ha a szállítási, illetve tárolási, raktározási kapacitás, a valós működéshez nélkülözhetetlen likvid pénzeszköz hiánya miatt megállapítható, hogy az adózó a tisztázatlan eredetű, nagy volumenű árut az általa megnevezett szállítóitól nem szerezhette be, melyből következően az esetleges továbbértékesítés(ek) ténye sem igazolt; c) a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással;

Abban az esetben, ha az adóhatóság ilyen értelmű döntését a c) pontban említett tényállásra alapozza, akkor az adóhatóságnak hivatalból fel kell tárnia, hogy a felek között ténylegesen milyen tartalmú ügylet jött létre. Amennyiben a felek között ténylegesen megvalósult ügylet az Áfa tv. 142. §-ában említett ügyletek valamelyike, akkor az ellenőrzés a számlabefogadó terhére fizetendő adót állapíthat meg, feltéve, hogy az adófizetési kötelezettség a vizsgálat alá vont időszakban keletkezik.

Milyen következményekkel jár a számlabefogadó szempontjából, ha az adóhatóság a nála lefolytatott áfaellenőrzés során a számlát az említett jogcímek valamelyike alapján fiktívnek minősíti, azt feltételezve, hogy a számlában az Áfa tv. 142. §-ában felsorolt ügyletek valamelyike került feltüntetésre, továbbá a számla kibocsátója és befogadója egyaránt belföldön nyilvántartásba vett adóalany?

Az ellenőrzés a megállapított fizetendő adót köteles levonható adóként is figyelembe venni abban a mértékben, amilyen mértékben a számlabefogadó a ténylegesen megtörtént gazdasági eseményt adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez hasznosította. Az ellenőrzés nem utasíthatja el a levonható adó megállapítását arra hivatkozva, hogy a befogadott számla fiktívnek minősült. Ugyanis a fordított adózás alapján megállapított fizetendő adó vonatkozásában az adólevonás lehetőségét az adófizetési kötelezettsége keletkezése teremti meg.

Elsőként feltételezzük azt, hogy az adóhatóság az áfaellenőrzés során azt az álláspontot képviseli, miszerint a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív. Amennyiben az adóhatóság ezt az a) vagy a b) pontban említett tényállásra alapozza, akkor az adóhatóság a számlabefogadó terhére fizetendő adót nem állapíthat meg. Abban az esetben, ha a számlabefogadó a számlára alapozva fizetendő adót állapított meg, akkor annak összegével az ellenőrzésnek a számlabefogadó által bevallott fizetendő adót csökkentenie kell. Az ellenőrzésnek nincs jogalapja a számlabefogadó terhére fizetendő adót megállapítania, mivel álláspontja szerint a felek között nem történt az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet. Fizetendő adó hiányában a számlabefogadót adólevonási jog sem illetheti meg. Ha a számlabefogadó a számlára alapozva megállapított fizetendő adót teljes egészében, vagy részben levonható adóként számolta el, akkor az ellenőrzés annak összegével a számlabefogadó által bevallott levonható adót jogosan csökkenti.

A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.411/2010/4. sz. ítéletében a következőket szögezte le. A 2006/112/EK tanácsi irányelvben foglalt kitétel szerint az adóalanyoknak az adólevonási jog érvényesítése érdekében be kell tartani az adott tagállam által meghatározott formai követelményeket, de ezek nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképpen szükségesek (C-95/07. és C-96/07. ügyben hozott ítélet 63. pontja, C-392/09. ügyben hozott ítélet 39. pont). Abban az esetben, ha a számlabefogadó az adóhatóság által fiktívnek minősített számlára alapozva fizetendő adót állapított meg, akkor az ellenőrzés a számlabefogadó terhére többletfizetendő adót nem állapíthat meg, továbbá az említett okok folytán a számlabefogadó által gyakorolt adólevonást sem vitathatja. Másodjára feltételezzük azt, hogy az adóhatóság az áfaellenőrzés során azt az álláspontot képviseli, miszerint a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.



Ebben az esetben az ellenőrzésnek akkor van jogalapja a számlabefogadó terhére fizetendő adót megállapítani, illetve akkor van jogszerűen lehetősége a számlabefogadó által bevallott fizetendő adót nem csökkenteni, ha feltárja a számlán feltüntetett gazdasági esemény tényleges teljesítőjének személyét, valamint megállapítja e személy belföldi adóalanyként történt nyilvántartásba vételének és adófizetéssel járó státusának tényét. Amennyiben az adóhatóság álláspontja szerint a számlabefogadó ténylegesen nem a számlán feltüntetett – adófizetésre kötelezett – belföldön nyilvántartásba vett adóalanytól, hanem ismeretlen személytől vásárolta meg az Áfa tv. 142. §-ában említett terméket, illetve vette igénybe az Áfa tv. 142. §-ában említett szolgáltatást, akkor a számlabefogadó terhére nem állapíthat meg fizetendő adót. Ha az ellenőrzés során a termék tényleges eladójának, illetve a szolgáltatás tényleges nyújtójának személye nem kerül megállapításra, akkor annak belföldi adóalanyisága sem tekinthető bizonyítottnak. Az ellenőrzés nem hivatkozhat arra, hogy a terméket ténylegesen értékesítő, a szolgáltatást ténylegesen nyújtó ismeretlen személy adóalanyisága fennáll, mivel nyilvánvalóan gazdasági tevékenység keretében járt el az Áfa tv. 142. §-ában említett termékértékesítés/szolgáltatásnyújtás teljesítése során, továbbá adófizetésre kötelezett személynek is tekinthető, mivel részéről alanyi adómentesség választásának bejelentése nem állapítható meg. Az Áfa tv. szerint a fordított adózás szabályai csak akkor lehetnek irányadóak, ha mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett adóalany. A fordított adózás alkalmazásához nem elégséges az a körülmény, hogy az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet teljesítője az Áfa tv. szerinti gazdasági tevékenységet folytatott, ha az adóhatóság által adóalanyként nem került nyilvántartásba vételre. Ezen indok alapján akkor sem alkalmazhatja az adóellenőrzés a fordított adózást, ha a számla kibocsátója az Irányelvben foglaltak alapján nem minősíthető adóalanynak [III/2/a/1-a/5. pontokban említett esetek].

ÁFA Termék más tagállamba történő kiszállítása – az igazolás módja Közösségen belüli adómentes értékesítés esetén Írta: Botházy Béla vezető főtanácsos NAV – Ellenőrzési Osztály Az adóhatóság honlapján iránymutatást adó tájékoztató jelent meg az adózók részére arról, hogyan igazolják az áfa-tv. 89. § (1) bekezdés szerinti adómentes („Közösségen belüli”) termékértékesítéseiket. Az áfa-tv. említett rendelkezése értelmében az adómentesség alkalmazásának feltétele többek között, hogy az értékesített termék Magyarország területét elhagyja, de azt a Közösség területére [áfa-tv. 4. § (2) bek.] szállítsák, és mindezt a termék értékesítője hitelt érdemlő módon igazolja. Fontos eljárásjogi szabály, hogy az Art. 99. §-ának (2) bekezdése alapján a bizonyítás az adózót terheli, amennyiben az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg. Ezekben az esetekben az adómentességet, adókedvezményt okirattal vagy más megfelelő módon kell bizonyítani.

Milyen okirat tekinthető bizonyítéknak, illetve milyen módon bizonyíthat az adózó? Bizonyára sokan kerültek már olyan helyzetbe, amikor az általuk bemutatott okiratot, okiratokat – pl. CMR-okmányt – az adóhatóság nem fogadta el megfelelő bizonyítékként, és ennek okán szankció kiszabására került sor. A jövőben számos vitás helyzet elkerülését segítheti az adóhatóság most megjelent tájékoztatója, bár


nem állítható, hogy a tájékoztató maradéktalanul meghatározza azon eljárásokat, okiratokat, amelyeket végrehajtva bemutatva az adóhatóság részéről nem kérdőjelezhető meg az értékesített áru más tagállamba történő kiszállítása. Az áfa-tv. közelebbről nem határozza meg a hitelt érdemlő igazolás módjait (a régi áfa-tv.-től eltérően a fuvarokmányt nem is nevesíti), a gazdasági élet diverzifikálása miatt a hiteles dokumentumokat taxatíve felsorolni a törvényben – a tájékoztató szerint – nem is lehetséges. A hitelt érdemlő igazolás módja – a helyzettől függően – változhat. Az adóhatóság elsősorban a harmadik személyektől származó igazolásokat fogadja el nagyobb bizonyító erővel. Ennek az a logikus indoka, hogy a felektől független harmadik személy jellemzően nem érdekelt a tények meghamisításában, illetve valótlan adatok igazolásában. Tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az adóhatóság azon harmadik személyek igazolásait tekinti nagyobb bizonyító erejűnek, amelyek a felektől független harmadik személyektől származnak. Az adóhatóság azonban nem szűkíti az igazolás lehetőségét harmadik személytől származó igazolásra. Elfogadhatónak tekinti az olyan igazolást is, amely az ügyletben résztvevő felektől származik, amennyiben az eset összes körülményeinek vizsgálata során látható, hogy a termék igazoltan átkerült más tagállamba: az adóhatóság az értékesítést – amennyiben annak áfa-tv. szerinti ös�szes feltétele fennáll – elfogadja adómentesként. Általánosságban azonban kijelentik, hogy az esetek legnagyobb hányadában a hitelt érdemlő igazoláshoz szükség van valamely harmadik személy(ek)től származó – a kiszállítás megtörténtét igazoló – hiteles dokumentumra. Azt kérdezheti az adózó, hogy miért? Mi van akkor, ha a vevő a saját járművével szállítja el az árut? Egyrészt a tájékoztató ezt speciális esetként kezeli, másrészt ilyen esetekben is lehet lehetőség harmadik személytől származó igazolás beszerzésére.

Olyan esetekben, amikor a fuvarokmány kiállítására nincs lehetőség, például ha az eladó vagy a vevő a terméket saját fuvareszközével viszi ki más tagállamba, illetve ha a mögöttes jogszabály a fuvarokmány kiállítását kötelezővé vagy lehetővé teszi, de annak megszerzése a vevőtől csak különös nehézségek árán lehetséges, vagy indokolatlanul nagy költséggel jár, akkor ezekben az esetekben is lehetőség van más hitelt érdemlő igazolásra. A kivitel hitelt érdemlő igazolásaként elsősorban a CMR fuvarokmány szolgálhat, ha a mögöttes jogszabály a fuvarokmány kiállítását kötelezővé vagy lehetővé teszi. Természetesen amennyiben a közösségi értékesítést teljesítő fél CMR nélkül is egyéb módon, hitelt érdemlően igazolni tudja, hogy a termék az értékesítést követően más tagállamba átkerült, akkor az is elfogadható. A tájékoztatás nem említi, azonban álláspontom szerint a jelenleg már könnyen kivitelezhető és elektronikus úton a vevő vagy még inkább a fuvarozó – mint harmadik személy – által (akár már a fuvar közben mobiltelefonon is) megküldhető fénykép- és/vagy videofelvételek is hitelt érdemlő bizonyítékként szolgálhatnak. Természetesen kizárólag abban az esetben, ha azok nem manipuláltak. Tehát akár már az országhatárt elhagyva, de a Közösség más tagállamának területén készült felvétel bizonyítja az áfa-tv. 89. § (1) bekezdés azon feltételének megvalósulását, hogy a termék igazoltan másik tagállamba átkerült. Az áfa-tv. azt nem rendeli, hogy a vevő székhelye/ szokásos tartózkodási helye vagy gazdasági letelepedési helye szerinti tagállamba is el kellene jutnia a terméknek ahhoz, hogy az adómentes értékesítés feltétele megvalósuljon. A tájékoztatásban mégis többször feltételként említik, hogy az áru a rendeltetési helyre megérkezzen, vagy pl. a vevő raktárába az áru beférjen. Az áfa-tv. 89. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés másik feltétele, hogy az értékesítés olyan másik adóalanynak történjen, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Kö9

E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó


zösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személynek. Tehát azt bizonyítani kell – leginkább a vevő átvételt igazoló nyilatkozatával –, hogy a vevő az árut átvette. Azt gondolom, hogy amennyiben van lehetőség annak bizonyítására, hogy a termék a vevőhöz (székhelyére, raktárába stb.) is megérkezett, akkor az adózók inkább azt válasszák, mert azzal komoly vitákat kerülhetnek el. A tájékoztatás leszögezi, hogy a fuvarokmány megléte pusztán azt a körülményt támasztja alá, hogy a fuvarozó az árut a feladótól átvette. Azonban ez ne tévesszen meg senkit, a vevő átvételt igazoló nyilatkozata szerepelhet a CMRre felvezetve, de nincsen akadálya annak, hogy a vevő külön dokumentumban nyilatkozzon arról, hogy a termék a rendeltetési helyre megérkezett. Azokban az esetekben, amikor a fuvarokmány kiállítására nincs lehetőség – pl. saját fuvar esetén – szóba jöhet más hitelt érdemlő igazolás. A fuvarokmányon kívüli más igazolás elsősorban abban az esetben igazolja hitelt érdemlően a kivitel tényét, ha az a felektől eltérő személytől származik.

A kiviteli igazolásokat két csoportba lehet sorolni:

Különös méltánylást érdemlő esetekben a vevő – a termék más tagállamba történő megérkezés tényét igazoló – nyilatkozata is elfogadható. Ez esetben is az eset összes körülményeinek figyelembe vételével értékelhető a bizonyíték. (Például az eladó maga szállította el az árut, és ezt menetokmányokkal is igazolja, a vevő közösségen belüli beszerzését jelenti és bevallja.) Nagyon fontos! Nem fogadható el a vevő azon szándéknyilatkozata arról, hogy az értékesítést követően a terméket más tagállamba kívánja kiszállítani. Nem fogadható el kiszállítási igazolásként, mert az nem a tényleges kiszállítást, hanem csupán annak szándékát igazolja. A kiszállítás tényét kell igazolni!

Ha rendelkezésre áll az összes szükséges igazolás, akkor kijelenthető-e, hogy az értékesítés biztosan adómentes? Azt gondolom, hogy a tájékoztató megjelenését követően is lesznek vitás helyzetek. Kétségtelen, hogy a tájékoztatásban leírtak szerinti eljárás lényegesen csökkentheti az adómentes értékesítés alátámasztásának adójogi kockázatát. Mit jelent az, hogy a bizonylat, irat hitelt érdemlő módon igazolja a termék kiszállítását?

1. hivatalos okmányok vagy közokiratok (a kivitelt vagy a más tagállamba történő megérkezést hatóság vagy közjegyző igazolja) 2. kereskedelmi okmányok (különös tekintettel a felektől eltérő személy által kibocsátott kereskedelmi okmányok)

Ennek a kritériumnak az igazolás – a tájékoztatás szerint – akkor tesz eleget, ha az formailag megfelelő, azaz szabályosan kitöltött, az abban szereplő adatok egyértelműen azonosíthatóak, ellenőrizhetőek, valóságtartalmuk alátámasztott, és más igazolások adattartalmával egybevethetőek, alátámasztottak.

Léteznek azonban olyan helyzetek is, amikor nemcsak a fuvarokmány, de a harmadik személytől származó igazolás beszerzése is nagyobb nehézségekbe ütközik, illetve aránytalanul nagy költséggel jár a felek számára.

A tájékoztatás felsorolja a kereskedelmi okmányok kötelező tartalmát, a kiegészítő igazolások lehetséges fajtáit.

A tájékoztatás leginkább az eset összes körülményeinek figyelembe vételére hivatkozik a hitelt érdemlő bizonyításra vonatkozóan. Valóban a koherens bizonyítékok tanúsítják legmegbízhatóbban a tényeket.

Az eladó miként követelheti a kiszállítást igazoló okmányokat a vevőjétől? Nos, ez a valóságban talán nem midig olyan egyszerű, mint ahogyan azt a tájékoztatás megfo-


galmazza, de tény, hogy a szerződésben célszerű rendelkezni az igazolás átadásának módjáról és garanciális feltételeiről. A legbiztonságosabb mód valóban az áfa összegének megfelelő óvadék átvétele, már ha arra a vevő hajlandó.

társaság, közkereseti társaság kisadózóként be nem jelentett tagja kizárólag munkaviszony keretében működhet közre, valamint e szabály megsértésével a kisadózó vállalkozás tevékenységében részt vevő tag közreműködését be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatásának kell tekinteni.

OLVASÓI KÉRDÉSEK

Az említett rendelkezések alapján a bt. kültagja munkaviszonyt létesíthet a bt.-vel. Ebben az esetben nem minősül kisadózónak, és a bt.-t tételes adó fizetése nem terheli. Azonban a kültag által megszerzett osztalékjövedelmet 16%-os szja terheli, valamint az osztalék után fennállhat a %-os eho fizetésének kötelezettsége is.

Kültag bejelentése kisadózóként Kérdés: A következő kérdésben szeretném igénybe venni a tanácsadói szolgáltatásukat. A kisadózók tételes adója alá bejelentkezett bt. beltagja kisadózóként lett bejelentve. A vállalkozás egyik kültagja időszakosan részt kíván venni a tevékenységben 1-2 hónapra. A bt. bejelentheti-e a kültagot kisadózóként vagy csak munkaviszonyban? Megengedett-e egy bt.-n belül, hogy a beltag is, és a kültag is (mindketten aktívan részt vesznek a tevékenységben) kisadózóként legyen bejelentve? Van-e jelentősége az időtartamnak, mivel csak időszakos, 1-2 hónapos közreműködésről lenne szó a kültag részéről?

Válasz: A Kata tv. (2012. évi CXLVII. törvény) 2. § 11. pontja alapján a kisadózó fogalmát a következők szerint határozza meg: „a kisadózó vállalkozások tételes adóját jogszerűen választó egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozó mint magánszemély, egyéni cég esetén annak tagja, közkereseti társaság és betéti társaság esetén a társaság kisadózóként bejelentett tagja”. A Kata tv. 7. § (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: 1. A vezető tisztségviselői feladatokat nem munkaviszony keretében ellátó, a kisadózó vállalkozással megbízási jogviszonyban álló és a személyes közreműködésre köteles tagokat a kisadózó vállalkozás köteles bejelenteni kisadózóként. 2. A kisadózó vállalkozás tevékenységében a betéti

Amennyiben a kültag a társaság tevékenységében nem munkaviszony keretében működik közre, akkor a közreműködés időtartamától függetlenül a közreműködés első napjától kezdődően a bt. őt kisadózóként köteles bejelenteni, azzal, hogy a bejelentést mindenképpen a közreműködés megkezdése előtt kell megtenni (a Kata tv. a bejelentés határidejét konkrétan nem határozza meg, de az előzetes bejelentés javasolható). A személyes közreműködés befejezését követően az időpont megjelölésével a kültag kisadózói státusát meg lehet szüntetni az adóhatósághoz történő változásbejelentés útján (a Kata tv. a bejelentés határidejét konkrétan nem határozza meg, de minél előbbi, de legfeljebb 15 napon belül bejelentés javasolható). A Kata tv. 8. § (4) bekezdése alapján minden olyan hónapra a tételes adót meg kell fizetni, amelyben legalább 1 napon a kültag kisadózói státusa fennállt, és valamely jogcímen nem mentesül a tételes adó megfizetése alól. Tehát a kisadózói státus a Kata tv. rendelkezéseiből adódóan keletkezik, valamint szűnik meg, s nem az érintett tag által választható státus. A Kata tv. értelmében a kisadózói státus keletkezése és annak megszűnése bejelentendő tényállás. Ebből adódóan, ha a kültag csak az adott év bizonyos időszakában működik közre tagi jogviszonya alapján a bt. tevékenységében, akkor a kisadózói státus keletkezését és megszűnését minden évben be kell jelenteni az adóhatóság felé. Ha a bt. beltagja és kültagja ugyanazon időszakban kisadózóként működik közre a társaság tevé11



kenységében, akkor mindkét személyt a bt. képviselője által tett bejelentés alapján az adóhatóság kisadózóként tartja nyilván, s mindkét személy után a bt.-nek meg kell fizetnie a tételes adót. Meg kell jegyeznem, hogy a Kata tv. tételesen nem szabályozza a kültag által megszerzett osztalékjövedelem adózásánál a kérdésben vázolt helyzetet. Tehát a jelenleg hatályos Kata tv. alapján nem dönthető el, hogy a kültag a 2013. évre vonatkozó osztalék megszerzésénél figyelembe veheti-e azt, hogy 2013. év bizonyos időszakában bejelentett kisadózóként működött közre a társaság tevékenységében, s ha igen, akkor ezt milyen módon lehet megtenni.

Tételes adó megfizetése Kérdés: Egy bt. 2013. január 1-jétől kata szerint adózik. A beltag 25 000 Ft-tal (van főállása), a kültag 50 000 Fttal adózik. 2013. június 30-ával elérik a 6 000 000 Ft bevételt. Nem szeretnének 40%-kal adózni. Kérdéseim a következők: a beltagnak továbbra is 25 000 Ft-ot kell fizetnie ebben az évben, hogy a 6 000 000 Ft adózható legyen éves szinten kata szerint? A kültag, aki 50 000 Ft-ot fizetett mint katás biztosított, 2013. augusztus 1-jétől egyéni vállalkozóként bejelentkezhet-e a kata adózási formába, hiszen ő kültag volt a bt.-ben, vagy ebben az évben már nem katázhat.

Válasz: A bt. akkor nem köteles 6 millió forintig 40%-os adót megfizetni, ha a hónap minden egyes napján köteles tételes adó fizetésére. A Kata tv. (a 2012. évi CXLVII. törvény) 8. § (6) bekezdése a kérdésben említett helyzetet nem szabályozza egyértelműen, mindössze annyit rögzít, ha a bt. az év minden hónapjára vonatkozóan köteles tételes adót fizetni, akkor „csak” a 6 millió forintot meghaladó bevétele után köteles 40%-os adót fizetni. A Kata tv. 8. § (6) bekezdése szövegezése alapján kialakítható olyan jogértelmezés, hogy ehhez a bt.-

nek elégséges az év minden hónapjában legalább 1 kisadózó után a tételes adót megfizetni (feltételezve, hogy a bt. 2 kisadózóval rendelkezik). Nincs annak törvényi akadálya, hogy a bt. kültagja egyéni vállalkozóként a kata alá bejelentkezzen, feltéve, hogy a bejelentkezés törvényi feltételei fennállnak. Azonban ettől függetlenül a kültag továbbra is kisadózónak minősül, ha nem munkaviszony keretében közreműködik a társaság tevékenységében, s emiatt a bt. továbbra is 50 000 Ft tételes adót köteles fizetni. Amennyiben a kültag az egyéni vállalkozói tevékenységének megkezdésétől vagy más időponttól kezdve nem működik közre a bt. tevékenységében, akkor mindenképpen javasolt ezt a cégiratokon is átvezetni. Továbbá az adóhatóság felé be kell jelenteni, hogy a kültag mely időponttól nem minősül kisadózónak. Arra a hónapra meg kell fizetni az 50 000 Ft tételes adót, amely hónapban legalább 1 napig is a kültag közreműködött a társaság tevékenységében. Ezen túl 13T1041 sz. nyomtatványon be kell jelenteni azt is, hogy tagi jogviszonyával összefüggésben már nem minősül biztosítottnak.

Nyereményjátékok utáni adózás Kérdés: Az egyik általunk könyvelt cég nyereményjátékot szervez, és mivel többlépcsős a dolog, nem tudom, milyen adózás alá esik, illetve engedélyköteles-e. Az ügyfél egy cukorkákat gyártó cég, amely részére az alábbi játékot szervezik egy könnyűzenei fesztiválon: 1. Mindenki, aki rész vesz a fesztiválon, és tizennyolc év feletti, az részt vehet a játékban. 2. Ehhez le kell tölteni a mobiltelefonjára egy játékalkalmazást, és ebben a telefonos játékban egy pályát, feladatot kell megcsinálnia, ahol cukorkákat gyűjt össze pontok helyett. Ha valaki három cukrot ös�szegyűjt a játékban, garantált nyereményt kap, egy nyakba akasztható mobiltokot. 3. Ha öt cukrot is sikerül összegyűjtenie, akkor bekerül a lehetséges nyertesek közé. A promóciós időszak végén mindazok között, akiknek sikerült ötöt összegyűjteni, kisorsolnak tíz db jegyet a következő évi fesztiválra.


Tehát a nyeremény a mobiltok és belépőjegy, amelyet a cég vesz meg és biztosítja a nyerteseknek, ezért a számlák után a nyereményadót a cégnek kell megfizetni. Vásárláshoz nem kötött nyereményjáték ez, mert a játékosnak nem kell venniük semmilyen terméket a részvételhez, de a fesztiválon ott kell lennie, ahova viszont jeggyel jut be. Nem tudom, ez befolyásolja-e a dolgot. A másik kérdésem az lenne, hogy a harmadik lépcsőben már sorsolásról van szó, de elvileg ez nem engedélyköteles a szerencsejáték-törvény szerint, ez valóban így van?

Válasz: A kérdésben leírt promóció nem eshet a szerencsejáték-törvény hatálya alá, mert a résztvevők részéről a nyereményjáték szervezője felé tétfizetés (pénzbeli befizetés a játékban való részvétel fejében) nem történik. Álláspontom szerint a kérdésben részletezett esetben az Szja tv. 70. § (3) bekezdés d) pontja az irányadó. A promóció szervezőjének a nyeremények értékének 1,19-szerese [Szja tv. 69. § (2) bekezdés] után 16% szja-t és 27% ehót [Eho tv. 3. § (1) bekezdés ba) pont] kell fizetnie.

Áfamentes értékesítés Kérdés: Egy flottakezelő kft. két fő tevékenysége a következőkből áll. 1. Speratív jutalék: személygépjárművek finanszírozásához kapcsolódó hitel és lízingszerződések közvetítése. 2. Személygépjárművek beszerzése továbbértékesítési céllal. Személygépjárműveket szereznek be belföldi és EU-n belüli magánszemélyektől és cégektől, majd ezeket értékesítik belföldi cégeknek vagy bankoknak (akik általában lízingügylet keretében kihelyezik ezeket az autókat). A kérdéses ügylet tehát a következő: személygépjárművet szereznek be belföldi magánszemélytől adásvételi szerződés keretében. Ezután értékesítik a) belföldi cégnek, b) belföldi pénzintézetnek (aki nyílt vagy zárt lízingügylet keretében továbbértékesíti majd). A fenti két esetben alkalmazható-e az Áfa tv. 87. § c) pontja, miszerint a flottakezelő kft. értékesítése áfamentes?

Válasz: Eseti ingó értékesítést végrehajtó magánszemély eladótól történő beszerzés esetén előzetesen felszámított adó nem merül fel. A személygépkocsi továbbértékesítése során az Áfa tv. 87. § c) pontjának alkalmazásánál az a döntő körülmény, hogy a beszerzés milyen célból történt meg. Amennyiben a beszerzés kifejezetten továbbértékesítési céllal történt, akkor az Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pontja alapján az előzetesen felszámított adó felmerülése esetén annak levonása biztosított lett volna, ezért az Áfa tv. 87. § c) pontja nem alkalmazható. Abban az esetben, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történt, akkor a beszerzést terhelő adó az előzetesen felszámított adó felmerülése esetén annak levonása az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem biztosított, ezért az Áfa tv. 87. § c) pontja – függetlenül a vevő személyétől – alkalmazható. Az a körülmény, hogy a vevő milyen konstrukció keretében értékesíti tovább a személygépkocsit az eladó adózása szempontjából nem releváns.

Bejelentési kötelezettség készpénzben fizetett összeg után Kérdés: Cégünk 1 500 000 Ft felett viszont 2 000 000 Ft alatti bruttó értéken állított ki készpénzes számlát (termékértékesítés). Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 17. § (9) szerint 2 000 000 Ft felett kell a vevőnek tizenöt napon belül jelentenie a készpénzszolgáltatást, ez esetben elkerüli a mulasztási bírságot. Viszont az Art. 38. § 3a) pontja szerint 1 500 000 Ft összeg feletti készpénzfizetés esetén a 1 500 000 feletti rész 20%-a után mulasztási bírságot kell fizetni mind a vevőnek, mind az eladónak. Kérdéseim a következők lennének: 1 500 000 és 2 000 000 Ft készpénzfizetés esetén semmiképpen sem kerülhető el a mulasztási bírság? Mi a teendő ez esetben? Hogyan jut a NAV tudomására, hogy 1 500 000 és 2 000 000 Ft készpénzfizetés történt, ha nincs 13



bejelentési kötelezettség? Így hogyan fogja kivetni a mulasztási bírságot? Vagy „önbevallás” alapján befizetem? Vagy várok, míg a NAV kijön ellenőrizni, és évek múltán kiveti a mulasztási bírságot a késedelmi pótlékkal együtt?

Válasz: Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 38. § (3a) bekezdése szerint egy naptári hónapban szerződésenként (ügyletenként) legfeljebb 1 500 000 millió forintig lehet készpénzfizetést teljesíteni. A kérdésben leírt esetben elkerülhető lett volna a jogsértés, ha a vevő az áfával növelt ellenértéket július és augusztus hónap folyamán két egyenlő részletben fizeti meg (a kérdésben leírtak alapján egy összegben történt készpénzfizetés megvalósulását feltételezem). Ha ezt a szabályt a felek megsértették, akkor a mulasztási bírság elkerülésére nincs mód. Az Art. 17. § (9) bekezdése szerint valóban nincs bejelentési kötelezettség, ha a készpénzben fizetett összeg nem haladta meg a 2 000 000 forintot. A kérdésben leírt esetben az Art. 38. § (3a) bekezdésében foglalt szabály megsértését bejelentési kötelezettség hiányában az adóhatóság ellenőrzéshez kapcsolódóan tárhatja fel. A mulasztási bírság kiszabására is az ellenőrzés megállapításai alapján hozott elsőfokú határozatban kerülhet sor. A mulasztási bírság mellett késedelmi pótlék kiszabására nem kerülhet sor.

Üzletpolitikai engedmény Kérdés: Egy nagykereskedelmi cég utólagos árengedményt ad azon termékek értékesítése után, melyet a kiskereskedelmi cég bizonyos vevőkörnek értékesít. Kérdésük az lenne, hogy helyesen járunk-e el, ha a kiskereskedelmi cég jutalékot számláz nekünk? A nagykereskedelmi cég teljes áron kiszámlázza a termékeket. A kiskereskedelmi cég kimutatást készít ezen termékek értékesítéséről, és ez alapján számlázza vissza a jutalékot.

termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába nem tartozik bele a korábban beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás mennyiségére tekintettel a teljesítésig adott árengedmény vagy más, szintén a teljesítésig adott üzletpolitikai célú árengedmény. Az üzletpolitikai engedmény fogalmát az Áfa tv. 71. § (2) bekezdése szabályozza. Az Áfa tv. 77. § (3) bekezdése szerint az adó alapja utólag csökkenthető, ha a teljesítést követően adnak a 71. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint árengedményt. E rendelkezés alapján az adóalap utólagos csökkenése nem kötelező a teljesítő fél részéről, a felek úgy is megállapodhatnak, hogy az utólagos adott engedménnyel az áfa alapját nem csökkentik. A kérdésben leírt eljárás jogsértő. A kiskereskedőnek nincs jogalapja számla kibocsátására, mivel nem értékesített terméket, illetve nyújtott szolgáltatást a nagykereskedő részére. Jutalék számlázására akkor lehetne lehetősége, ha ügynökként eljárva a nagykereskedő nevében és javára működött volna közre értékesítések létrejöttében. Azonban a nagykereskedőtől beszerzett termékhez kapcsolódóan utólagos engedményben éppen azért részesül, mert saját nevében és javára értékesített termékeket a nagykereskedő által preferált vevőkör részére. A kérdésben leírt esetben az utólag adott engedménnyel a nagykereskedőnek kell módosítania a kiskereskedő részére kibocsátott azon számláit, amelyek ellenértékéből utólagosan üzletpolitikai célú engedményt kíván adni a kiskereskedőnek. Ha a felek döntése szerint az utólag adott engedménnyel nem kívánták az áfa alapját csökkenteni, akkor pedig a nagykereskedő a kiskereskedő által készített kimutatás (nem számla!) alapján fizetheti ki az utólag adott engedményt, de ekkor a nagykereskedő nem csökkentheti fizetendő adóját, illetve a kiskereskedő levonható adója sem csökken.

Válasz: Az Áfa tv. 71. § (1) bekezdés b) pontja alapján a 14 2 0 1 3 . a u g u s z t u s , I X . é v f o l y a m 8 . s z á m | E - A d ó e l l e n ő r z é s i Ta n á c s a d ó

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás

Munkaerő-kölcsönzés mint szolgáltatások teljesítési helye

Kérdés:

Kérdés:

A termék bértárolásakor az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése határozza meg a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét, azaz az adóalany részére nyújtott szolgáltatás esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett. Helyes-e ez a megközelítés, vagy ezek a szolgáltatások ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak minősülnek, és a teljesítés helyét az ingatlan helye határozza meg?

Ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó [az Áfa tv. 39. § (1) bekezdése alá tartozó] szolgáltatásnak minősül-e a munkaerő-kölcsönzés abban az esetben, ha a kölcsönzött munkaerő egyébként ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó munkát fog végezni?

Válasz: A raktározás során a szolgáltatás igénybevevője terméket bíz a szolgáltatás nyújtójára, azzal, hogy tárolja azt, amíg azt nem kéri, hogy a terméket neki vagy másnak szolgáltassa vissza/ki. Amennyiben a terméket raktárban vagy hasonló helyen tárolják, ez egyes esetekben hasonló lehet az ingatlan bérbeadáshoz. Azonban a raktározás csak abban az esetben minősülhet ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatásnak, amennyiben az ingatlan központi és lényeges eleme az ügyletnek. Az ingatlan lényeges és központi eleme az ügyletnek, amennyiben a termékben bekövetkezett károkért a felelősség a szolgáltatás igénybevevőjénél marad, akárcsak a helységbérlet során. Ez az elv érvényesül abban az esetben is, ha a terméket a raktár meghatározott részében tárolják, amelyet az ingatlan tulajdonosa jelöl ki az igénybevevő használatára. Jóllehet a használat joga korlátozott lehet, azonban kétségtelenül az ingatlan jogi megváltoztatását foglalja magában. Ezekben az esetekben a raktározás ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak minősül, a teljesítési helye pedig az Áfa tv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján az a hely, ahol az ingatlan van. Ahol nincs kijelölve a raktár meghatározott része a tárolásra, vagy ha az igénybevevőnek nincs hozzáférési joga a termékhez a tárolás ideje alatt, az ingatlan nem központi és lényeges elem, így a szolgáltatás nem tekinthető ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnak, s a raktározás teljesítési helyének megállapítására az Áfa tv. 37. §-át kell alkalmazni.

Válasz: A munkaerő-kölcsönzés a kérdésben szereplő esetben önállóan minősülő szolgáltatásnyújtásnak minősül, amely nem kapcsolódik közvetlenül ingatlanhoz, függetlenül attól a ténytől, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretén belül kölcsönbevett munkavállalók ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó munkát fognak végezni. A teljesítés helyét ebből következően adóalany igénybevevő esetén a 37. § (1) bekezdése alapján kell meghatározni.

Személygépkocsi Közösségen belüli beszerzése Kérdés: Kft. személygépkocsit szerzett be Közösségen belülről. Megfizette a beszerzés után az áfát. Levonásba a törvényi tiltás miatt nem helyezte. Később eladja a személyautót. Alkalmazható-e ebben az esetben az Áfa. tv. 87. § b) pontja? Tekinthető-e a közösségen belüli termékbeszerzés után bevallott és megfizetett áfa a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adónak?

Válasz: Az Áfa tv. 87. §-ának b) pontja szerint mentes az adó alól a termék értékesítése abban az esetben, ha az értékesítést megelőzően a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó a 124. és 125. § szerint nem vonható le. Az Áfa tv. 120. §-ának b) pontja szerint abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást 15



adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is –, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti – kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított. A személygépkocsit terhelő előzetesen felszámított adó a 124. § (1) bekezdésének d) pontja értelmében levonási tilalom alá esik. Tekintve, hogy a 120. § végén az Áfa tv. kimondja, hogy az a)–e) pontokban meghatározott, akár más adóalany által áthárított, akár az adóalany által felszámított adó előzetesen felszámított adónak minősül (tehát a közösségen belüli termékbeszerzés után bevallott és megfizetett áfa a termékhez kapcsolódó előzetesen felszámított adónak minősül), a 87. § b) pontjában meghatározott valamennyi feltétel teljesül, így a kérdéses esetben a személygépkocsi értékesítése a 87. § b) pontja alapján adómentesen történik.

Továbbértékesítési céllal magánszemélytől megvásárolt használt autó adózása Kérdés: Használtautó-kereskedő a továbbértékesítési céllal magánszemélytől megvásárolt használt autón apróbb javításokat végez (pl. fék-, visszapillantótükör-csere). Ezek a költségek a beszerzési ár részét képezik-e az árrés számításánál?

Adóellenőrzési Tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal.

Válasz: A beszerzési ár fogalmát az Áfa tv. 215. §-a (1) bekezdésének b) pontja határozza meg. Eszerint beszerzési ár az ugyanezen bekezdés a) pontjában meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a részére értékesítőnek megtérít. E fogalommeghatározás szerint tehát a beszerzési ár részét csak az az összeg képezi, amelyet a viszonteladó a használt termékért a terméket részére eladónak megfizet. Ebből következően a használhatóság érdekében történő javítások költsége nem tartozik bele a beszerzési árba. A 222. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében – amely kimondja, hogy az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult – a viszonteladó a javításokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított adóra levonási jogot nem alapíthat. Transzferár specialista képzés 8 hetes kombinált (online és tantermi) szeminárium cégvezetők, gazdasági vezetők, főkönyvelők, könyvelők részére Kiváló előadóink: Fotiadi Ágnes - osztályvezető, NAV, Kiemelt Adózók Adóigazgatósága / Szokásos Piaci Ár-megállapítási Önálló Osztály Lakatos Mária – adjunktus, BME Üzleti Tudományok Intézet, Pénzügyek Tanszék Repka Hajnalka – QualiDat Kft. További részleteket a honlapunkon: http://forumakademia.hu/ component/virtuemart/?page=shop.product_details&flypage=flypage_ default.tpl&product_id=116

E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat IX. évfolyam, nyolcadik szám, 2013. augusztus Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: [email protected] Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.


E-Adóellenőrzési Tanácsadó

Recommend Documents