Üdvözlünk a weboldalunkon

Üdvözlünk a weboldalunkon Örülünk, hogy az oldalunkon jársz, akár csak idetévedtél, akár egy jó ismerősünk/barátunk vagy. Ezt a kis blogfelületet abból az okból hoztuk létre, hogy mindenkit informáljunk alakuló, majd - remélhetőleg - beinduló angliai életünkről. Célunk nem titkoltan az volt ezzel a kis weblappal, hogy minden barátunk/ismerősünk tudjon rólunk, merre járunk, hogy telnek napjaink ezen a távoli ködös kis szigeten. Mivel mindenkit szeretnénk kiszolgálni, tudván, hogy az információéhség korunk egy nagy betegsége, ezen a lapon mindenki akkor szerez rólunk tudomást, amikor csak akar, anélkül, hogy arra várna, mikor jutunk végre el odáig, hogy írjunk az illetőnek :) 1 szó mint 100, olvassatok minket, élvezzétek, ha tetszik az irományunk, gyertek vissza és ajánljátok másnak is! Nem ígérünk Agatha Christie regényt, inkább egy kis betekintést, hogy éljük meg amolyan "újoncként" ezt a kis angliai kalandot! A weblap lényegi részét a "blog" fül és a "fényképgaléria" alkotja, de aki olthatatlan kedvet érez, nyugodtan írjon vendégkönyvünkbe is! Üdvözlettel a 2 kalandor: Szandi & Laca

Rólunk Hogy kik is vagyunk? Egy átlag magyar pár, aki sok ezer honfitársához hasonlóan gondolt egy nagyot, és kiutazott az Egyesült Királyságba szerencsét próbálni. Persze a sztori nem ennyire egyszerű. Ezt a lépést több esemény előzte meg itthon (aki jól ismer minket az tudja), de az már a múlt, tehát nem foglalkozunk vele. Pár szó az előtörténetünkről: Eme sorok írója (Laca) fejében fogant meg az őrült ötlet úgy 2012 tavasza táján - akkor már 5 éve Magyarországon egy német cégnek dolgozó mérnökként - , hogy minekutána kissé motivációját vesztette, mi lenne,ha adna egy esélyt magának "álmai" szakmájában, a repülőgép-hajtómű iparban. Az ötletet tettek követték és az esélytelenek nyugalmával jelentkezett egy szakmájába vágó mérnöki pozícióba (repülőgép hajtómű kritikus forgó alkatrészeinek szilárdságtani elemzése) a világ második legnagyobb repülőgép hajtómű gyártójánál a Rolls-Roycenál. A céget nem kell bemutatni, világcég, egy brand, aminek ma már nem a luxusautók a zászlóvivői, hanem a vadász- és utasszállító repülőgépek, atomtengeralattjárók meghajtása és ehhez hasonló finomságok. 2 körös interjúsorozat után (egy telefonon, egy személyesen) a sorok írója lepődött meg a legjobban, amikor felvételt nyert a munkára Derby városkában, Angliában (Midlands, Derbyshire). Némi tanakodás és Szandi győzködés után megszületett a döntés: irány Anglia. Mindketten feladták fix munkájukat (Szandi az angoltanárit, Laca a mérnökit) és felkerekedtek augusztus elején. A további történéseket a "blog" fül alatt olvashatjátok... 2012.08.12 19:53

Első bejegyzés Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges. 2012.08.12 20:17

Szandi Pár képet feltöltöttem, (F11 gomb lenyomása a jobb megtekinthetőség érdekében,bár ez lehet függ a képnézegető programtól is) tudom a minőségük nem valami jó,mivel telefonnal készültek,de hoztuk a fényképezőgépünket is,és ígérem be fogjuk üzemelni. :) Persze köztudott,hogy Laca nem szereti,ha lencsevégre kapják,de hát most kénytelen lesz elé(m) állni. Amúgy az időnk még mindig jó. Ma esett először, de az is csak 10 perc volt, tehát a weather-re eddig nem panaszkodhatunk. A kellemes 22-24 fok eddig minden nap megörvendeztetett bennünket. És még egy fontos dolog: hála a youtube-nak tudunk filmet nézni, éljeeeeen! (és persze köszönet a feltöltőknek). 2012.08.13 16:48

Szandi Hiányoztok magyar kajááák!!!! :( Még nem mondtam,de bizonyos gátló tényezők miatt (lakótársak higiéniája) a konyhát igencsak elkerülöm, emiatt rákényszerülünk a brit félkész ételekre,melyektől minden átlag brit polc roskadozik (ugyanis, ők meg lusták főzni). Itt jegyezném meg,hogy a Spice Girls is egy átverés volt, ezeknek fogalmuk nincs arról,hogy mi is az a fűszer. (Akkor meg minek adtak maguknak ilyen nevet?!). Laca még dolgozik, vagy már úton van hazafelé, de szerintem ma már ő is fog blogbejegyzést írni,már tegnap is nagyon szeretett volna, de inkább az alvást választotta érthető módon. Épp erről beszélgettünk,hogy nagyon várjuk már,hogy saját albérletünk legyen,akkor aztán nekiállok főzni JÓ MAGYAR KAJÁKAT, mert az angolok gasztronómiából megbuktak. 2012.08.13 20:50

Laca No, 7 nappal megérkezésünk után én is veszem a fáradtságot és bejelentkezem...Nem is tudom hol kezdjem. Tudjátok, ha belekezdek, ebből litánia is lehet :) "Szerencsére" ma elég fáradt vagyok ahhoz (as usual), hogy ez megtörténjen. Szóval ebben a bejelentkező kis szösszenetben az elmúlt napokat foglalnám össze, inkább csak a tényekre szorítkozva és persze amiről Szandikám írt, arra nem fecsérelek sok betűt...Tehát 6án hajnalban (6:30 perc) felemelkedtünk Liszt Feri-hegyről és 20 perc múlva ki is léptünk kishazánk légteréből. Az út eseménytelen volt, a szokásos zsúfoltság a Ryanair B737-800as gépén, a szokásos pofátlanul magas árak a fedélzeten és még azt a hülye kaparós sorsjegyüket sem unják... Persze hogy semmit sem lehet nyerni vele, maximum még 1 kaparós sorsjegyet, amin már lekaparsz nyereményként 2.5 euró értékben szabad fogyasztást a fedélzeten. És tippeljetek, mit lehet venni 2 és fél euróért a gépen? Persze hogy a lehető legolcsóbb dolgot: 2 és fél decis pepsi kólát... (legalább a jobbik coca cola lenne)...

No, de nem ragadtatom el magam, biztos a mai hosszú nap hatása :) Szóval Stanstedre megérkezve a következő útvonalat teljesítettük málháink társaságában: Stansted-->London Tottenham Hale állomás (Stansted expressel), aztán London Tottenham Hale -->London St. Pancras Int. Railway Station (tube-ot használva) és végül London St. Pancras--> Derby Railway station (csendes nyugodt kellemes vonatút). Helyi idő szerint fél 2 körül már Derby belvárosában cibáltuk magunkkal a táskáinkat és a helyi gigaplaza (Westfield) jótékony üvegteteje alatt a mesterségesen megcsinált 22 fokban megpihentünk picit a hömpölygő nemzetközi tömegben. A bankba 3ra volt fix időpontunk, hogy megnyissuk a számlámat, ezért úgy döntöttünk addig, beugrunk a helyi T-Mobile-ba megkérdezni, tudunk-e valamit kezdeni Szandi nem bekapcsolt roamingjával a magyar T-Mobilos kártyáján. Első közös beszélgetésünk tehát egy helyivel (persze gyanítom, a szülei vagy nagyszülei még Calcuttában lehettek kézművesek...) tehát kezdetét vette. És együtt nevettünk Szandival, amikor kikeveredve a boltból túlzás nélkül mondhatom, a 80%-át sem értettük annak, amit a derby-i akcentusával a fiú ránkzúdított :D Az olvasó kedvéért: annyit tudni kell a helyi dialektusról, hogy itt hadarnak, és nem ejtenek mássalhangzókat... Azt hiszem minden oxfordi tankönyv mehet a kukába, ezt a nyelvet külön itt meg kell még tanulnunk :) Persze amint annak a rendje, a fiú félreértett minket, mi meg őt, így roaming bekapcsolás helyett ránk sózott 2 feltöltős T-Mobile angol SIM kártyát... Sebaj, gondoltuk, legalább Szandinak is van már angol száma, sőt: mindjárt 2 :) - jelenleg a magyaron úgy sem éritek el... No, aztán ha már ilyen jól megoldottuk ezt a telefon problémát, gondoltuk, legalább a bankszámla nyitás sima ügy lesz, hiszen oda már időpontom is volt. Sajnos az élet itt is közbeszólt, mivel privát embertől bérlünk szállást, és ebbe nincs beavatva ügynökség, a bank a jelenlegi angol lakcímem nem tudja elfogadni, mint garanciát. Ergo nincs bankszámla :) De még most sem :) Csak az mentett meg, hogy a RR alkalmaz, ezért ha velük lebulizom,hogy a szerződésemben a magyar címem írjuk át angolra, akkor mehet a számlanyitás... Még jó, hogy nem csirkét bontani jöttünk ki mi? :) Aztán helyi idő szerint 6kor találkoztunk a landladyvel, hogy átadja a kulcsokat.Ami itt fogadott minket,arról majd Szandi ír nektek, mert neki volt igazán döbbenet, én már láttam, amikor lefoglaltam a kéglit. Szóval erről majd ő ír nektek (persze ha lesz hozzá gusztusa):) További eseményekről, melóról, első napjaimról írok majd. Az már pozitívabb lesz, ígérem :) 2012.08.13 21:41

Laca Néhány fotót feltöltöttem a szakmának is. Akit ez annyira nem érdekel, azoktól elnézést :) Ezek a képek a Rolls egyik múzeum csarnokában készültek. Múlt pénteken megkaptam a hivatalos "agymosást" :) Minden új RR alkalmazott részt vesz egy "Corporate Orientation"

nevű 1 napos tréningen,ahol elsajátítja interaktív csoportmunka keretében a cég fő elveit, értékeit, tehát a sikerének titkát (persze ez titok, szóval nem beszélhetek róla:)).Némi történelem órán is részt vettem, ez a kis kiállítóterem pedig alátámasztotta az elmondottakat, hát, mit mondjak... Lehet hogy egy része propaganda, de akkor én megvezethető vagyok :) De hát kedves hajtómű őrült barátaim: lehet ezeknek ellenállni? :) 2012.08.14 21:24

Laca Szia Mindenki! Szokás szerint hosszú napom volt és elfáradtam, tehát ma sem eresztem litániára (vagy mégis? :)). Ma pár szót gondoltam leírni az első napomról. Szóval amint az a képeken látható,egy viszonylag "patinás" épületben vagyok (és most nagyon szépen fejeztem ki magam hehe...), de belülről valóban elég modern már. Egyébként ez az épület meggyőződésem, hogy már a világháború alatt állt (de lehet hogy még az első alatt is :D). Ahogy belépsz, érzed is azt a "fém szagot" ami már itt az évtizedek alatt beleivódott a falakba. De épp talán emiatt én nem úgy éreztem magam, mint egy elkényeztetett városi gyerek aki lekerül falura (mert a Siemenses épület és irodai körülmények után joggal érezhettem volna így), hanem inkább úgy, mint aki most lesz része 100 évnyi technika történelemnek. Talán maga Henry Royce is valahol az én asztalom környékén dolgozhatott, ki tudja :) A "beléptető rendszer" itt egy angolul írtó érthetetlenül beszélő bácsika, aki látásból ismer mindenkit, így ismeretlennek esélye sincs bemenni. CSak biccenteni kell neki. Nekem mint új fiúnak azért még bekészítette az átmeneti belépőkártyám, amit minden nap végén le kellett adnom. De állítom, ez az átmeneti időszak is csak azért van, hogy legyen ideje a portásbácsinak megjegyezni az arcom :) Szóval az épület az anyagtudomány csoport hazája (szerintem több mint 100 ember, anyaglaborokkal, mérőpadokkal, fárasztógépekkel, mindennel) és a CPL&I csoport otthona. Az vagyok én. Mi kb 30an vagyunk, összekeverve az anyagosokkal. És hogy mi is a CPL&I? Jogos kérdés, de majd később fejtem ki. Most csak a rövidítést fedem fel: Critical Parts Lifing & Integrity. Szerintem egykori kollégáim ebből már sokmindenre következtetnek. A csoportnak 3 alcsoportja van, kompresszor, turbina és flight safety. Én a kompresszor csoport tagja lettem. Megérkezésemkor egyik csoportvezető sem (akik egyébként annak idején interjúztattak) nem volt ott, így hát vártam,vártam, míg egy totál idegen 20adik beosztott kijött értem és elrabolt a portás bácsitól. Ott átadott egy spanyol kolegának, aki tök rendes volt, a kezébe volt nyomva egy protokoll, mit is kell tenni az új munkatárssal. Be is mutatott 10 perc alatt vagy 30 embernek, hát, gondolhatjáok hány nevet jegyeztem meg :) Aztán körbevitt, odavitt az asztalomhoz, stb stb. Persze még IT login és HR login híján mindenre képtelen voltam, csak hogy megismerkedjek az ő szoftvereikkel, megkaptam az ő felhasználónevét és jelszavát, hogy addig abból éljek. Egyelőre még mindig abból élek, de megnyugtatott, itt lehet, hogy 2 hónapot is várni kella saját loginodra, hiába, Anglia, senki nem siet sehova :) 2 felismerés égett belém elég hamar:

ad1: igaz,hogy a csoportomban az igazi angolok száma elenyésző (távol-keletiek, indiaiak többnyire , spanyol, olasz, amerikai és Kelet-Közép Európát szerény személyem képviseli) de az angol itt mindenkinek anyanyelvi szinten megy, hadarnak, és mindegyik másik akcentussal beszél... Hinnye... fel kell kötni a gatyát, a tankönyvi angol itt semmit sem ér, ideje rendesen megtanulni a nyelvet :) ad2: ha az ember 9re "esik be", még alig talál itt embert, a nép olyan fél 10 körül kezd gyülekezni yeeeah :) Ja és még 1 megjegyzés: minden munkaidőt egybevéve a napi limit 7 óra 40 perc, és utána itt szigorúan fel kell állni. yuppiiiiiiii (Mondjuk eddig másfél hét meló után már van több mint 3 óra túlmeló...) És aztán a jó és vegyes hírek után kis késéssel megérkezett a csoportvezetőm, Adam, akinél gyorsabban és artikulálatlanabbul beszélő angolt még nem hallottam.... Volt is döbbenet, amikor először beszélgettünk. De hát adott a feladat: tessék megérteni egy hadaró angolt real-time, aki sokszor annyira siet, hogy már a magánhangzókat is alig ejti :) Azért jelentem, másfél hét után kezdem érteni mit mond :) Persze az első nap mint mindenkinél, nálam is a kezdeti tapogatózásokkal telt, bevezető feladatokkal stb. De azt hiszem elmondhatom, hogy riadt emberként léptem ki a kapun úgy 5 PM magasságában egyre azt hajtogatva magamban: "Hova kerültem én?? Valaha be fogok én ide integrálódni?? Meg fogok valaha rendesen tanulni angolul?" Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amíg be nem hullottam Szandikám ölébe. 2012.08.15 14:46

Szandi Üdv néktek otthoniak,s most örvendezzetek,mert itt lészen a szigeten ama nagy eső,mely eddig rejtegette magát. Az még semmi,hogy esik,na de szél is van, s ezúton szeretnék megemlékezni az esernyőmről,amit Lacám anyukája adott nekem mielőtt kirepültünk. Ma használtam először és utoljára, ezért a mai gyalogutam - mert,hogy besétáltam a városba,gondolván,hogy ezzel is spórolok,mert nem kell buszjegyet vennem,ami 1.40-be kerül csak oda - az 1 fontos (nem tudom hol van a font jel a billentyűzeten) boltba vezetett, ahol vettem egy umbrellát. És a szokásos félkész kajákat is megvettem,mivel a konyhánk még mindig nincs abban az állapotban,hogy főzni tudjak, na de sebaj,amint lesz saját albérletünk kezdek egy nagy adag krumplistésztával (ha lesz őröltpaprikánk:) + ha lehet kapni normális tejfölt náluk,mert állítólag az sem olyan,mint nálunk. Tamás barátunk megkért,hogy írjak az angolok furcsa szokásairól,ha van nekik olyan. Nos, van. Azt nem kell megemlítenem,hogy a másik oldalon vezetnek,amit még mindig nehezen szokunk meg,hogy ,,melyik irányba is kell először néznünk?". Na de nézzük csak a többit: A helyijáratos busz nem áll meg minden megállójánál, néha integetni kell neki,akkor tudja,hogy te is fel szeretnél szállni. A buszjegyet nem a sofőr adja oda,hanem neked kell kitépned a kis gépből,ami kinyomtatja. A leszállók mindig megköszönik a sofőrnek, amikor az megáll egy "Stopping"-nál. Nem úgy köszönnek el,hogy "Bye", hanem úgy,hogy "Cheers" vagy "Cheers mate", de ez rendes köszönésnél is így van. A plázában lévő étkezős résznél nem öntik ki a szemetet a

tálcájukról a kihelyezett kukákba,hanem mindent otthagynak az asztalon,és majd a koreai vendégmunkások összetakarítják. Nem tesznek ketchupot a pizzára. A taxik sárgák és régi típusúak (olyan csőrösek,ezt nem tudom másképp mondani,bocsi fiúk,akik olvassátok:) A boltok 9-kor nyitnak és este 6-kor már be is zárnak. (A pláza is). Az éjszakai élet a pubokban zajlik. Éééés, egyetlen kreálmányuk,ami nagy pozitívum, az a: MUFFIN. Itt jegyezném meg,hogy Derbyben én még nem láttam cukrászdát, mivel sütiből van kb. 5-6 fajtájuk, inkább kávézók vannak,ahol lehet finomságokat is kapni. 2 sütijük nagyon fini - a Muffinon kívül - a Cheesecake és a Chocolate Fudge Cake. Na, ennyi volt a móka mára, zárul Szandi mesetára, holnap folyt.köv. 2012.08.15 21:36

Laca Sziasztok! Most csak egy gyors bejelentkezés: feltöltöttem egy képet a jelenlegi lakásunkról. Ez még egy google mapsról származó kép, azokból az időkből, amikor még Magyarországról rendeztem a lakásbérlést. Ugye azért biztosra akartam menni, tehát jóelőre megnéztem, hova is jövünk:) Belülről nincs fotó, de azt inkább ne is akarjátok látni :) Persze ezt ne úgy értsétek,hogy lerobbant, mert igazából egy tök új modern házikó. Lenne, ha a kedves lakótársaink (egy indus, egy koreai és egy ír) ne lakták volna már le teljesen... De többet majd máskor, ha lesz hozzá gusztusunk :) Üdv a mesés szigetről! 2012.08.16 11:18

Szandi Sziasztok! Töltöttem fel pár képet a házunkról,a konyhát direkt hagytam ki :) Ja, és hogy lássátok mennyire változik itt az idő, a hátsó kerti fotó egy időben készült azzal a képpel, ami a szobaablakunkból van. Egyik helyen még süt a Nap, feljöttem,addigra elborult. De a lényeg, hogy nem esik! :) 2012.08.18 23:18

Laca Hali a Kedves Olvasóknak. Túl vagyok a második hetemen. Szerintem most leírom a péntekem, ez úgyis egy mozgalmasabb nap volt. Szóval a szokásos 8:20 körül indultam el, 8:24kor már a 29es buszon nyomultam a belvárosba. Ott beugrottam a Greggsbe a szokásos 1£-os baguetteemet megvenni (ez ebéd gyanánt szokott szolgálni odabent, mert nincs az épületben kajálda, elmászkálni meg nincs kedvem a környékre, így inkább szendvicsezek...) no meg az elmaradhatatlan kis dobozos kólát, hogy végre felébredjek. Aztán 41es busz és már kint is vagyok a Rollsnál. Halál pontosan reggel 9re, mint minden nap (szinte). És ekkor is még csak egy gyenge fél ház van odabent. Kihasználva a reggeli uborkaszezont

felhívtam a helyi munkaügyi hivatalt (hogy minekutána végre-valahára nagy valószínűséggel jövő héten kedden lesz végre bankszámlám) bejelentkezzek a helyi TBhez. Persze a szokásos probléma: nem értek mindent, 3szor kell visszakérdeznem... De végülis kaptam egy időpontot egy személyes interjúra (mert itt így megy, csak interjú után vesznek fel a TB rendszerbe), és természetesen pont most nem üzemel a nottinghami irodájuk, így mehetek egy számomra ismeretlen városba szeptember 13án interjúzni, aminek még a nevét sem értettem, így hívhatom vissza őket, mert amilyen várost én hallottam, olyan nem létezik... És nem London nevét értettem félre :) Na, mindegy is, elkezdődött a meló. Végre van éles melóm yeeeeeeeah :) Kicsit untam már a példafeladatokat, meg az eljárás leírásokat olvasgatni (persze még rengeteg dolgot kell megtanulnom), és az egyik témában, amin átrágtam magam, máris kaptam éles dolgot. Csak a szakmának pár szóban: szóval a Trent 500as hajtóművet (az A340 hajtóműve azt hiszem) akarják picit felturbózni, és annak kaptam meg a nagynyomású kompresszordobját. Egy speckó tönkrementeli módra kell majd ellenőriznem. Csak akkor adja az aláírását hozzá az EASA. No, ennyit a szakmáról :) Érdekel a dolog, meg lelkes is vagyok, mert egy hajtómű egy lényegi alkatrészének virtuális mását látni a monitoromon megerősíti bennem, hogy a nehézségek ellenére jó helyen vagyok :) Aztán a mondjuk így a témában "mentorom" elvitt más testvér részlegekhez (az új hajtómű fejlesztés szilárdságtani csoportjához, kb 100 ember egy hodályban...) és ott is bemutatott pár embernek. Kedvesek voltak, meg megint láttam új dolgokat. Ja, csak hogy érezzétek: mivel egy kisebb város a rolls itt (11ezer embert foglalkoztat Derbyben kb 50 különböző épületben) külön belső buszjárat van, amire ingyen a pass-od bemutatásával felszállhatsz, mi is azt használtuk, így is vagy 10 perc volt az út a kérdéses épületbe. Szóval bent egy mozgalmas és élvezetes napot zártam. És jelentem: egyre többet értek mindenkiből, hát csak ki fog ez alakulni :) Most már nem parázok, ha valami nem egészen volt világos. Nem szégyen visszakérdezni, senki nem várja el, hogy úgy beszéljek, mint egy született angol. Szóval kezdem lazán kezelni a dolgot. Aztán munka után buszozás haza. Háááát....gyerekek... Én nem tudom, nem akarok általánosítani, de rengeteg a hülye angol. De szó szerint hülye! Ezeknek ott a fejükben nem okés sokszor valami. Bár lehet, hogy csak annyiról van szó, hogy itt az alja buszozik csak, nem tudom, de pénteken hülyé(ke)t kaptam. Az egyik buszon egy afró srác, akinek a hátsó fele szinte teljesen kint volt a gatyából, magával beszélgetett egész úton, de még mutogatott is... mintha valóban skizó lenne. Aztán a másik buszon egy srác, akinek fennakadtak a szemei, pislogni nem pislog és folyamatosan hörög út közben. Vele szemben egy csavargó kinézetű koma, aki tolószékben van, az egyik lábfeje pedig egy szatyorba csomagolva. Isstenem, nem is merek belegondolni mi lehet a szatyor alatt.... Szóval eltekintve attól, hogy minden busz az orrom előtt ment el, és a következő 20 perc vagy több mire jött, még ezek az agyoniskolázottak is keserítették az életem... Eléggé tajtékozva értem haza. Szóval aki eztán szidja a BKVt, azt kiinvitálom hozzánk csak buszon közlekedni :D Vagy csak az a bajom, hogy PEsten nem sokat használtam azt a szuper tömegközlekedést és a kis polom burkából ezek az undormány dolgok nem látszottak? :) No, 1 szó mint 100, csak az nyugtatott meg, hogy este bementünk a helyi plázába enni egy nagyonjó kínait, a csilis bundába tekert csirkefalatok pótolták az egész heti fűszerhiányom, és az életkedvem is visszahozták... :) Csók a családnak!

No, itt most abbahagyom, mert nem lesz kedvetek már ezt sem elolvasni :) 2012.08.20 15:26

Szandi Sziasztok! Kezdenék egy időjárás jelentéssel: Jelenleg Derby felett kék az ég, itt-ott 1-2 tejszínhabbal díszítve, de nyoma sincs esőfelhőknek. Kis szellő azért van, de ilyen napsütés mellett ez teljesen elviselhető, a hőmérséklet 22 fok körül alakul. Kb. 1 órája teregettem ki, hát szuper jó volt kint a napon, és azt hiszem hamar meg is száradnak a ruhák. Na,ennyit az időjárásról, és most gyorsan pár szó a hétvégénkről. Végre Laca kialudta magát szombaton. Ez azért nagy szó, mert ennél kényelmetlenebb matracon szerintem még egyikünk sem aludt eddig. Igazából teljesen mindegy hogyan fekszünk, hol deréktájon érezzük az egyik rugót, hol lábnál, aztán az oldalunkat nyomja,szóval...az eddigi amúgy is szakaszos alvásunkat most meghosszabbítottuk délig - hála a hétvégének. Szombaton este moziba mentünk, és megnéztük Stallone régi motorosokból álló bandáját (csak, hogy említsek pár nevet: Swarzenegger, Norris, Willis, Van Damme, Lundgren, Jet Li, Statham, Crews), hát érdemes volt elmenni. Ennyi, nyugdíjas akcióhőst 1 filmben nem sűrűn lát az ember :) Ja igen, a film címe : The Expendables 2 ( A feláldozhatók 2), nem tudom otthon mikor fogják vetíteni, de elsősorban az uraknak mondom,hogy nézzék meg,ha tehetik. Nem fognak csalódni az ,,elit kommandóban" :) És higyjétek el, van azért az öregeknek öniróniája, mert elcsattan benne pár poén,ami a korukat illeti, nagyon jófejek :) Kiérve a moziból, megtárgyaltuk a film lényegesebb jeleneteit, és kicsit megtapasztaltuk Derby városkánk éjszakai életét. Igazából itt csak szombaton max. még pénteken szórakoznak az emberek. Leginkább fiatalokkal volt tele a sétáló utca, épp diszkóba igyekeztek, az idősebbek a pubokat keresték fel, na ott aztán telt ház volt, szinte mindegyikben. Vasárnap ettünk egy traditional fish-and-chips-et (azaz,én ettem), Lacám meg egy kebab burger nevezetű csodát. Végre ettünk valami tartalmasat. Aztán a napunk nagy részét pihenéssel töltöttük, illetve az esti Bud Spencer-Terence Hill film nézéssel. Ma pedig nagytakarítást folytattam a fürdőszobában, mert....szóval ráfért. :) És azt hiszem rajtam kívül senki nem csinálná meg, vagy mondjuk úgy,hogy rajtunk kívül mást nem zavar(t). Holnap délután bankszámla nyitás, végre elindul a folyamat, legalább már van egy dolog ,ami megoldódott. Aztán Lacának NI szám (TB), és albi keresés, éljeeeeeen! 2012.08.20 20:30

Szandi Húhúúúú, láttuk a pesti tűzijátékot, éljeeeeeeeeeeeeen! :) Hála az m1-nek, kicsit néha szaggatottan ugyan,de végignéztük. Szép volt nagyon!! Na,most azért elég rendesen honvágyunk volt,de jövőre igyekszünk ezt élőben megnézni. 2012.08.20 23:47

Szandi Kicsit frissítettem az oldalunk arculatát, ez sokkal angolosabb ;-) Remélem tetszik mindenkinek! 2012.08.22 22:15

Szandi Csak ,hogy érthetőbb legyen,miért is mondjuk annyiszor,hogy nehezen értjük még a beszédet itt Derbyben :) http://www.youtube.com/watch?v=dABo_DCIdpM&feature=related A srác elmondja az elején,hogy nem az a lényeg,hogy mit mond (csak eljátszik légbőlkapott dialógusokat) hanem ahogyan mondja. 24 akcentust utánoz, az elején csak a UK-n belülieket mondja, aztán párat (from USA), és utána pedig kezdi azt hiszem a franciákkal. Érdemes meghallgatni, mi jókat nevettünk rajta, és valóban így beszélnek. :) Kb. 8 perces a videó. 2012.08.22 22:33

Laca Amúgy Szandi előző hozzászólásához csatlakozva, Adam, a csoportvezetőm a videón bemutatott akcentusok közül a liverpoolihoz áll a legközelebb... Hát, kellett némi idő mire ráállt a fülem. De igazából kiejt mindent, csak nem pazarol sok időt egy szótagra sem :) Gondoltam, hogy bejlentkezek már én is az éterbe valamikor, de olyan zúzósak a napok mostanság, hogy azt hiszem hosszabb beszámolót majd a hétvégére tartogatok... Azért most annyit,hogy tegnap megéltük első igazi esős délutánunkat Szandival. Elintéztük délután a bankszámlám (végre megvan yeeeeeeeaaaaah... jöhet a sok pénzecske :D) és aztán némi városban tengődés után indultunk volna haza, ha nem lep meg minket az angol időjárás... Olyan eső fogadott minket a pláza kijáratánál, hogy esernyővel sem lett volna esélyünk... A csatorna pár perc után nem bírta nyelni a vizet, az utca túloldalára is alig láttunk el és persze ferdén esett,elég rendes szél is volt... Szóval ezért fednek ezek be minden plázát, buszmegállót, átjárót meg amit csak lehet... Igazából már a csitult esőben indultunk haza és csak 5 percet sétálhattunk összesen, de a nadrágom szára így is felázott. És persze az angol nyár velejárója, hogy mire leszálltunk a buszról a ház előtt(kb fél órával később) már szikrázó napsütés fogadott minket :) És még dörgött is!! Pedig a zivatar erre ritka jelenség :) Huh, hosszú napom volt ma, egyre mélyebbre nyomnak abban a bizonyos mély vízben... Ma beleszagoltam, hogy amit mi a Siemensnél (kedves egykori kolegáim most előnyben) törésmechanikai ellenőrzésnek hívunk (itt failure damage tolerance a cucc neve) az itt a RRnál az ő 5 lépcsős és lépcsőnként bonyolódó eljárásuk első lépcsőjének az első fele :D Na, de elég mára a szakmából, alvásidő :) 2012.08.26 13:09

Szandi Sziasztok! Képzeljétek el, tegnap részt vettünk Derby éjszakai életében; Puboztunk :) Azt tudni kell, hogy itt a legtöbb szórakozóhely nem diszkó, nem klub, hanem pub, így a hétvégi mulatozások nagy része ezeken a helyeken zajlik. Este 8-kor elindultunk (szigorúan esernyővel), de innen a belváros is 15-20 perc, viszont már hamarabb találtunk egy jónak ígérkező helyet a 'The Fat Cat Cafe Bar' nevezetű egységet. Ami leginkább motivált minket, hogy ide térjünk be, az a hatalmas Heineken felirat volt, gondoltunk, ha már finom angol söröket nem lehet kapni, akkor maradjunk a már jól bevált holland minőségnél. Ülőhelyek csak kint voltak, bent amolyan talponálló volt csak, egy hosszú bárpult előtt kígyózott a tömeg, nagy nehezen mi is odafértünk. Laca bevállalósabb volt, ő kért egy John Smith névvel ellátott csapolt sört, én bátortalanabb voltam, maradtam a Fostersnél (ilyet otthon is lehet kapni). A zenék jók voltak, mai slágereket játszottak régiekkel vegyítve. Na de: ami a legfurcsább volt nekünk, hogy ezek az angol hölgyikék úgy járnak el egy sima pubba szórakozni, mintha legalább színházba készülnének. Nem vicc! Koktélruhákban, kisestélyikben, pici csillogós táskával a kezükben, kb. 15cm magas tűsarkú cipőkben, fél kiló sminkkel az arcukon. Nagyrészük borozott, vagy koktélozott. Azt gondoltuk talán mi mentünk be valami túl puccos pubba, de nem. Sörünk elfogyasztása után, továbbálltunk. A következő volt egy kisebb helység, karaokeval egybekötve. Ennek sokkal inkább pub hangulata volt, mint az előzőnek, régi fotók a falon, még az akkori Derbyről, belül fekete fagerendák és jó hangulat. Innentől Laca írja tovább..... :) 2012.08.26 17:22

Laca Akkor folytatom én. Huh, kicsit még hasogat a fejem a tegnap után... De megpróbálom összeszedni a gondolataim ja és visszaemlékezni :) No, szóval átmentünk ebbe a bizonyos sokkal inkább antik hangulatú pubba, a Wardwickba. A hangulatát Szandi már leírta, nem ecsetelem tovább. Minekutána ez nem az a modern klub vagy diszkó feeling, fiatalokkal sokkal kevésbé találkoztunk, annál inkább 40es középkorú párokkal és egyedülállókkal, de még egy 70 feletti párral is (!!) akik szintén bulizni jöttek. Az első italt még egy különálló blokkban fogyasztottuk el, felmérve a terepet, figyelve az akkor már félrészeg állapotba került vendégsereget. Pedig ekkor még körülbelül este 9-fél10 lehetett. Hiába, amikor náluk elérkezik a hétvége, valóban leeresztik a fáradt gőzt, és azt már a délutáni órákban el kell kezdeni :) Az eddigi nem túl jó tapasztalataink okán kissé ódzkodtunk az angol söröktől, de mivel itt akkora kínálat volt belőlük (több helyi érdekeltéségű sörfőzde termékét is csapra lehetett verni) adtunk még 1 esélyt. És Carlingot kértünk. Mit mondjak. Vannak még csodák. Az a csapolt Carling valami frenetikus volt! És itt valóban úgy van, ahogy ezt már nekem Szandi jelezte előre: a csapolt sörök sokszor jobbak, mint üveges társaik. Ez a Carlinggal is pont így volt. Aztán Szandikám kissé felpörögve a megivott alkoholtól lecsalt engem a "tűz közelébe" a tánctérhez, ahol már beindult az esti karaoke party. Még egy kis bátorságot merítettünk a kikért Malibu lehúzásával és közelebb lopóztunk az akkor már igen csak gyülekező néphez. Nos, és elindult a buli. Hát mit mondjak. Nagyon jóléreztük magunkat. Sokan mondták már, hogy itt a tolerancia az emberek vérében van, de magyarként mégis annyira furcsa volt látni, hogy az önjelölt karaoke sztárok énekére lázba jött közönség a 20-as 30as korosztály mellett az 50es-60as emberek önfeledt tánca közepette mulatott. Persze azt ne feledjük, hogy akkorra

már némelyek matarészegen ropva valószínűleg sokkal könnyebben oldódtak fel, nem számítottak a generációs különbségek. És ez a hangulat minket is magával ragadott, énekeltünk-táncoltunk. Persze voltak dalok, amiket nem ismertünk, és amikre fergeteges hangulat alakult ki, de a népies és country hangulatból arra következtettem,hogy ezek valami helyi nemzeti gyöngyszemek, amiket csak ők értenek, mint például amikor egy magyar karaokebuliban felharsan az elmaradhatatlan 8 óra munka opusz a 'Ricsétől... Természetesen fellelkesülve és az előadók nem túl nagy hangi képzettségén felbuzdulva, mármár az is megfordult a fejünkben, hogy éneklünk valamit, hadd halljanak végre tiszta és erős énekhangot is, de hát sajnos nem volt meg nekik a Bikinitől a Veri az élet, én meg enélkül nem tudok elkezdeni egy karaoke partyt :) Egy énekes lány valóban képzett volt, szép, és erős hangja volt, és minden elismerésem neki már csak azért is, mert az ő ittassága mellett az is csoda volt,hogy egyenesen meg tudott állni a színpadon mikrofonnal a kezében, nem hogy ilyen szépen énekelni :) Persze amikor már nagy volt a baj, letette a mikrofont, kiment az utcára üríteni gyomortartalmán és aztán újult erővel szórakoztatott minket :) Aztán hajnali 1 körül döntöttünk úgy, hogy elfáradtunk, amikor a táncoló tömegben a hölgyek nagyrésze minősíthetetlen állapotba került az alkoholtól és némelyek a tánctér közepét választották fekhelyül... :D Hazafele kínzó éhségünket még mindenképpen csillapítani kellett egy arab éjszakai gyorsétteremben, de jó döntés volt, mert életünk legfinomabb csirkeburgerét ettük, legalábbis akkor úgy éreztük... Aztán fél 2kor már ágyban voltunk, a fejem meg ma sajog, de nagyon... DE SEBAAAAAAAAAAAJ, HOLNAP BANK HOLIDAY!!! :) Azaz állami munkaszüneti nap, még 1 pihenős naaaaaap! Szeretek Angliában dolgozni :) 2012.08.28 17:30

Szandi Napsütés, Napsütés, Napsütés! :) 2 adagnyi ruha egy délután alatt megszáradt kint. Ez nagy szó. Ma tevékeny nap volt, bővítettem az angol szókincsem (kicsit már rámfért), 2 napra megtörtént a bevásárlás költséghatékony módon, a szokásos takarítás,de azt már meg sem említem inkább, NI számról információ gyűjtés. Tudjátok,ez kell a munkavállaláshoz, és lakásböngészés. + ma jön a 'Landlady', kedves indiai szomszédunk Prasoon, szeptember végén hazamegy, és Sue ki szeretné adni a szobáját gondolom ASAP (amint lehetséges). Yan is elmegy (ő a koreai), de neki okt.30-ig van szerződése a a 'híres nevessel' (Rolls-Royce), viszont borzasztó kicsi a szobája, nagyon nem szereti. Ő nem biztos,hogy itt marad október végéig,ebben a házban. Szóval Sue ma látogatást tesz nálunk,ami nem is baj,mert a szemetet nem viszi el a szemetes autó,és nem tudjuk miért. 3 féle kukájuk van, barna, kék, fekete. Megvan mindnek a funkciója, és mi próbáljuk rendeltetés szerűen használni,de valami oknál fogva, ma itt maradtak. Remélem ez is megoldódik,és tud rá valami magyarázatot. Jaj, majdnem elfelejtettem: Szeptember 01. RTL KLUB (21:15) Expendables - A feláldozhatók. Első rééééééész :) Aki teheti nézze meg. (meg aztán a másodikat is a moziban ;)

2012.08.29 22:34

Szandi Frissült a képgalériánk. Közkívánatra képek a városról - legutóbbi sétánkkor készültek étel,ital, és az én kis ajándékom,aminek nagyon örültem :) 2012.08.31 22:59

Laca Hali mindenkinek! No, eltelt egy újabb dolgos és picit kimerítő hét, így a hétvége előtt egy finom Carling társaságában már van erőm írni. No, hát sokminden történt. Ismertek, csak röviden :) Kezdjük a szívemnek egyik legmelengetőbb hírrel: A VIDEOTON BEJUTOTT AZ EURÓPA LIGA CSOPORTKÖRÉBE!!!!! Gratula a fiúknak! Tegnap öregedtem pár évet nem csak a meccs történései miatt, hanem mert csak streamelni tudtam a mérkőzést és természetesen az összes ilyen onlján oldal terhelése ilyenkor többszörös, ergo 4 másodpercenként fagyott... De nem ez a lényeg... Nyertüüüüüüüünk! Amúgy a hét annak a jegyében telt, hogy rövid hetünk lesz (hisz hétfőn bank holiday volt huráááá) és hogy kedden megkapom első itteni fizetésem. Nos, a fizu téma természetesen nem úgy alakult, ahogy elterveztem, a mai napig nem érkezett egy fillér sem az izzadságosan összehozott angol bankszámlámra. Az ok? Természetesen az, hogy a Rolls-Roycenál semmit nem sietnek el, így a bérszámfejtésnek a fizetésnap előtt 1 héttel már le kell zárnia, hogy minden fizut kiutaljanak. Mondjuk ez egy 40ezer embert foglalkoztató cégnél talán nem meglepő. És persze én a "cut-off date" után 1 nappal küldtem el nekik banki adataim. Következmény: dupla fizu szeptember végén. Sebaj, addig már csak kihúzzuk valahogy... Pár szó a benti dolgaimról is (közkívánatra - csak neked Peti :D). Szóval a héten Adam szerencsére szabin volt, így lazulhattam picit, nem volt mindig a nyakamon:) De azért nyomattam így is keményen, a trent 500as nagynyomású kompresszorának modelljét. A modell a hét végére összeállt, azért kedves szakmabeliek, azt mondanom sem kell, hogy egy teljes kompresszor-turbina 2D axiszimmetrikus forgórészének végeselemes modellje nem egy egyszerű feladat... Lapáterők, egy rakat nyomás-hőmérséklet adat, kontakt, csavarkötések stb... Még akkor sem, ha a termál és nyomás adatokat gyakorlatilag kézbe kapjuk, másik modellből másolgatjuk. Ja és a végeselemes szoftver, a belső fejlesztésű SC03 egy igen csak nehézkes és nem túl felhasználóbarát szoftver mondjuk egy abaqushoz képest, szóval becsüljétek meg az ABQt kedves barátaim :) Szóval a modell összeállt, indiai kolegám elismerő szavaira ma délelőtt, amikor első próbálkozásra futott a dolog, ezt nem gondolta volna :) Aztán tegnap este megérkezett koreai lakótársunk kedves barátnője egy hétre, azt hiszem nem kell mondanom, mitől nem aludtunk éjjel egy darabig... ;-) Hát ha a következő hét ilyen lesz, akkor kicsit le kell oltanom majd őket... No, mostanra zárom soraim, mert holnap irány Notthingham, végre egy szép antik város a koszos Derby után. Picit átruccanunk, majd érkeznek a fotók is :) Ja és egy kis időjárás jelentés errefelé: minden nap pici eső, reggel 10 fok alatt, délutánra azonban napos és felhős

időszakok váltják egymást, stabil 20 fok körüli maximumokkal, vékony kabáttal még ideális idő :) Na, jóccakát nektek! 2012.09.02 21:12

Szandi Megérkeztünk Nottinghamből! Tegnap volt egy kis kirándulásunk Robin Hood falván, hát nekünk nagyon tetszett. Szép város, már amennyit láttunk belőle, mert most nem volt sok időnk várost nézni, de ami késik nem múlik. Barátnőm Eszter megérkezett Angliába hétfőn, hogy ő is, mint sok magyar szerencsét próbáljon a zöld szigeten, és a tolvajok fejedelmének városkájában éli életét most, hát gondoltuk meglátogatjuk. 14:39-kor induló vonatunk érkezése előtt még ebédeltünk egy naaagyon finom baguettet, jól megtömve minden finomsággal, a pékség neve Upper Crust. Angliában szerintem minden felé vannak,szóval ajánljuk mindenkinek!! Aztán felszálltunk a "right on time" - mindig időben érkező - vonatunkra. 20 perc alatt Nottinghamben voltunk. Ott kicsit tátottuk a szánkat, és nevettünk egy hatalmasat a "Gresham Hotelen" :) (Nos, hát a pesti palota kicsit másképp néz ki) Aztán nagy nehezen megtaláltuk Esztert, mert hát ennek a városnak a belvárosa elég nagy, és térkép hiányában nehezebben tájékozódtunk. Emiatt a kis incidens miatt első dolgunk az volt,hogy egy Tourinform boltot keressünk és vegyünk egy Nottingham térképet. Ez meg is történt, persze a bolt tele volt mindenféle ajándékkal, bögrék, kulcstartók, hűtőmágnesek, párnák, pólók....na és ezek mind mit ábrázoltak? Na ná, hogy a híres-neves szegények jótevőjét. Robin Hood plüssmaci kulcstartók...stb. És még amit mi sem tudtunk eddig, hogy Nottingham a csipkéjéről is híres. Azt is lehetett kapni, nagyon szépek voltak. Gondoltuk sétálunk egyet a belvárosban, mert a terv a vár volt, de 19-kor indult vissza vonatunk és nem volt már annyi időnk, tudtunk, hogy ott sokat elidőznénk. Utunk egy kellemes középkori pubba vezetett, köszönhetően a melegnek, aminek nagyon örültünk, na és persze Laca már szomjas volt ;) Én a pub saját sörét próbáltam ki a Bell Inn-t, de csak pohárral, nem volt kedvem most pintet kérni. Laca egy Abbot Ale nevezetű krémes jellegű sört kért, de azt hiszem ezek a krémes sörök nem a mi ízvilágunknak lettek kitalálva. Szóval ezek elfogyasztása után lecsaptunk 1-1 Carlingra, ha már angol sör, abban az egyben nem csalódtunk. (lager) Itt elbeszéltük az időt, aztán már nem sok időnk maradt, gondoltunk megnézzük Eszterrel a kis csatornát, amin átjöttünk a vasútról jövet, de nem kockáztattunk. A központban elváltak útjaink, ő hazafelé, mi a vasútállomásra ballagtunk. 20 percig volt egy kellemes vonatozásunk a Cardiffba menő NEM kattogóssal. (Bár nekem hiányzik,annak azért van egy hangulata - mint a Kaposvár-Fonyód piroskának. ÓÓÓÓ szeretünk Balaton!) Hazaértünk még időben, mert hogy ugye tegnap adták az Expendables (A feláldozhatók) első részét, és végre én is láttam. Ismét köszönet a stream oldalnak, ahol tudjuk nézni a hazai csatornákat. Na mára ennyi volt, nézzetek fotókat! :) 2012.09.08 17:34

Szandi Voltunk ma sétálni! Új képek a városról a képgalériában! Laca majd leírja ,,röviden" a hét történéseit...:) 2012.09.09 18:35

Laca Üdvözlöm a Kedves Olvasót! Hát akkor belekezdek az eheti "rövid" összefoglalómba. Gondolom a hűséges erre járó észrevette, hogy ezen a héten meglehetősen kevés iromány érkezett a blogra (Szandi tegnapi 2 mondatát leszámítva úgy kb semmi) de ez nem feltétlenül annak tudható be szerintem, hogy elfogyott a lelkesedésünk, inkább annak, hogy ez mostan egy kevésbé mozgalmas hét volt... Persze ezt majd az idő eldönti. Azt azért továbbra is cserkész becsszavamra mondom, hogy a rendszeres informálásotok nem marad el, mégha az néha-néha heti bontásokban fog érkezni. Ja, nem is voltam ám cserkész soha :D Na, hagyjuk a mellébeszélést, foglaljuk össze a hetet. Szóval Nottinghamet nagyon élveztük, az időt is, meg hogy egy a derby-i koszfészeknél nagyobb, pörgősebb, szebb és talán tisztább várost látogathattunk (ó köszönjük Neked Eszter ;-)) és természetesen ha majd időnk és pénztárcánk engedi, ott gyakori vendégek leszünk, szeretnénk a várost picit felfedezni. Távolabbi eshetőségként még az is felvetődött, hogy talán pár év múlva oda is költözünk. De ezt még bátorság lenne most kijelenteni. Mindenesetre feltöltődve vetettem bele magam a dolgos hétbe. Az időjárás is partner volt a jó kedvben egész héten. 20 fok feletti hőmérsékletek, a hét vége felé felhőtlen ég, tűző napsütés! Teljesen komolyan mondom, hogy a másfél hónap alatt 1 (!!) reggelem volt, amikor szükségem volt az esernyőmre, mert annyira esett. Ez azért nem rossz! És nem is számítottam ilyen barátságos nyári klímára itt. Szóval Csabikám azt hiszem igazad volt, ez nem olyan barátságtalan itt, mint Skócia :) 1 dolog van, amivel nagyon nem tudok kibékülni, ez a kedves kimondhatatlan nevű asztalszomszédom jó szokása a cégnél, ugyanis ha kint 20 fok van, ő akkor is bőgeti a légkondit, 15 fokot csinálva...Én meg odafagyok. Amúgy a srác indiaiak leszármazottja, szóval neki épp hogy vacognia kéne ilyenkor... Nem értem. Annyira nem, mint a nevét sem, ami 2 nagyon hosszú szó, egyik J-vel, másik T-vel kezdődik, ezért bent mindenki csak így hívja: JT ("Dzséjtí")... Szóval a munkahelyen ezt leszámítva minden okés. Még mindig eléggé outsidernek érzem magam, a napi smalltalk-jaikban nem nagyon veszek részt, de hát az én dolgom most megmutatni, hogy nem véletlenül vettek fel, nyomom is a munkát, mint az őrült! De azt a részét élvezem is, szóval nem esik nehezemre. Hétfőn megérkezett a blokkunkba 1 hónapos szabijáról Marie, a francia kanadai lány kolégánk, aki amúgy állítólag nagy ész élettartam számításokból és végeselem módszerből. Őt most láttam először és azt már én is állíthatom, hogy nagyon aranyosan, amolyan franciásan pötyögi az angol szavakat :D De ezt sokszor legalább annyira nem értem, mint a helyi East Midland dialektussal hadaró angolokat... :) Még mindig a Trent 500as HPC számításait végzem, de az első kör a finiséhez közeledik, és ahogy lenni szokott,elég siralmas eredmények vannak kinézőben, szóval a számítást kissé finomítani és ezáltal majd bonyolítani kell.... Hiába, a mérnökök élete nem csak játék és mese, hallottatok már a gonoszról,a csúf-kopasz centrifugális erőről??? :) Ja, és még egy hír, amin

egykori siemenses kolegáim derülni fognak: Lacika kissé fellélegzett, amikor elhagyva a Siemenst azt gondolta, hogy bár nehéz szívvel szakad el, de legalább a Team Centerbe és ezekbe a nyalánkságokba már nem kell beletanulnia... Nos, jelentem, a RR is a Team Centert használja mindenféle adatbázis kezelésre az SAP mellett, és itt is most vezették be... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :) Szóval elkaptak a héten, hogy lehet, hogy decemberben egy 4 napos training Bristolban kinéz nekem... PErsze lehet, hogy sikerül kidumálnom magam belőle. És hála a jó égnek kedves koreai lakótársunk holdképű barátnője is távozott, így a hétvégén eljöttek a nyugodt éjszakák! JEEEEEEEEEEEE! Kellett is, a héten nagyon kimerültem, keveset sikerült aludni, így hát a szombat és a vasárnap nagyjából alvással telt. Sétáltunk egy kellemeset Derby belvárosában a szép időben, erre futotta energiánkból, ennek képeit már láthatjátok. Betértünk egy eredeti angol cukrászda féleségbe is, ahol mind a 6 híres angol sütemény kapható volt (muffin, cheesecake, chocolate fudge cake, mudcake, lemon pie, brownie) és ezekből ki is próbáltunk párat, kisebb csokimérgezéssel hagytuk el a helyszínt :) Képek erről is érkeznek majd. No, zárul mára Laca mesetára, a jövő hét mozgalmasnak ígérkezik,sok munka, csütörtökön megyek az NI számomért interjúra és még Szandi is meglátogatja a helyi munkaügyi hivatalt. Majd mesélünk! Pápá! 2012.09.10 12:27

Szandi A tegnapi pók kaland - írta Rábai Alexandra. Noh, képzeljétek el, tegnap este volt egy fééééélelmetes esetünk a szobánkban. Épp valamit mutattam a neten Lacának, amikor ezt mondja: ,,Úristen, ott egy hatalmas pók!" na, hát ez az incy-wincy spider épp a kis asztalunk alatt, a fal tövében ballagott szép lassan, a lábamtól kb. 30cm-re. Az volt a szerencse,hogy nem vagyok ijedős,ha pókot látok, szóval szép lassan felálltam, kerestem egy pici műanyag fedőt (történetesen egy kis méretű, átlátszó éthordó alját) és egy keményebb karton papírt, majd szépen megfogtam, eme óriási példányt, aztán kivittem a hátsó kertbe elengedni. Gyorsan utána olvastunk, hogy mi is lehetett ez, hát ez az úgynevezett, 'House Spider' ,otthon zugpóknak nevezik, aminek ősszel van a párzási ideje, és ilyenkor előszeretettel bejönnek az ablakon, keresve szívük hölgyét, nem ismerve akadályt, se félelmet, a lényeg, hogy a románc megtörténjen. Tudjuk,hogy egy Casanova volt a szóban forgó 8 lábú,mert azt írta a net,hogy a nőstény potroha sokkal szélesebb, míly meglepő,ugye?! :) Azért töltök fel egy képet is róla,csak hogy el tudjátok képzelni mi okozott meglepetést nekünk tegnap este! 2012.09.16 11:03

Szandi Üdvözletem! Azzal kezdeném,hogy a nagy pókunk után másnap is bejött egy látogató,de ő már kisebb volt és nőstény. Már nagyon szakavatottak vagyunk, ami a házi pókokat illeti. Szóval azóta az eset

óta, csak napközben merünk szellőztetni,mert amint besötétedik,ezek elindulnak befelé, ugyanis kint már egyre hűvösebb van, és érzik,hogy jobb lenne melegebb helyre húzódniuk, emiatt látogatják előszeretettel a szobákat. Noh, de ennyit a 8 lábúakról most. Ez a hét igencsak tartalmas volt,ami azt illeti. Belecsaptam a munkakeresésbe, hát azt gondoltam,hogy itt a bürokrácia kevésbé macerás,mint otthon,de tévedtem. Kedden bementem a munkaügyi központba (Job Centre Plus néven fut itt) megkérdezni,hogy hol kell nekem regisztrálni,ha külföldi munkavállaló vagyok. Kaptam 1 telefonszámot, mondta a hölgyike, hogy ezt kell felhívnom és időpontot kérnem hozzájuk. Mondom rendben. A keddi napon a géphanggal csevegtem 3x 20 percet ,mert mindenki nagyon elfoglalt volt, senkit nem kapcsoltak, na mondom,majd másnap. Szerdán korán reggel megpróbáltam, na akkor 10 perc után kapcsoltak egy ,,kellemesen" Derby angolt beszélő fiatal nőt, akivel 50 perc alatt ki is töltöttünk egy formanyomtatványt, tele kérdésekkel,mert hogy állítólag,én jogosult vagyok valami féle 'benefitre' (juttatásra),amíg munkát keresek. Na, hát ha már ilyen nagylelkűek az angolok,hogy csak úgy osztogatják a pénzt bárkinek,akkor gondoltam, jólvan,hát töltsük ki ezt a papírt. A végére már megbántam, mert még ezer féle dolog kellett volna,és ezek az iratok mind otthon voltak. Viszont kaptam időpontot csütörtökre (másnapra) a Job Centre-be. Na, gondoltam majd itt mindent megbeszélek az illetékessel,hogy inkább hagyjuk ezt a benefitet,én csak munkát szeretnék...stb. Szólított is egy hölgy, Karen, hogy menjek az ő asztalához, ő fog infót adni nekem. Első dolgunk az volt,hogy a tegnap telefonon kitöltött formanyomtatványt átnéztük a gépén, de kb. az 5. pontnál megállt a dolog,mert hogy én még nem dolgoztam a UK-ben, és a páromnak teljes munkaidős állása van,tehát nem vagyok jogosult semmi féle juttatásra. Aztaa, mondom ez klasz, és az 50 perces telefonbeszélgetés alatt ezt senki nem mondta? Elkezdett sajnálkozni (nagyon aranyos volt :) hogy elnézést kér,amiért be kellett mennem hozzájuk..stb. Mondom ne aggódjon,hát most örülök csak igazán, végre mehet a munkakeresés. Azt mondja igen,de előbb az NI számot (az itteni TB számot) el kell intéznem Nottinghamben. Tehát hívjam fel őket,és kérjek oda is időpontot,majd miután megvan a szám,már hivatalosan is mehet az álláskeresés. Jelentem: október 1-re kaptam időpontot. Addig meg neten böngészek, mi féle állásokra lehet itt pályázni. Remélem 1-jén már gördülékenyebben megy majd a dolog,és valami Oxford English-t beszélő emberkét kapok,azokat öröm hallgatni,az itteni emberekhez képest :) 2012.09.17 20:50

Laca Szervusz Kedves Olvasó! No, egy kicsit hosszabb idő eltelt, amíg végre le tudtam ide ülni összefoglalni a múlt hetet, elnézést ezért, de mindezt csak azért tettem, hogy felcsigázzam a bizonyára már nagyon kíváncsi olvasóközönséget :) Szóval a múlt hét. Ahogy Szandi már a korábbi hozzászólásban elkezdte, valóban mozgalmas volt neki is,nekem is. Kezdjük talán a bürokrácia vonallal, ha már Szandi is ezzel indított. Szóval múlt hét csütörtökre volt időpontom Stoke On Trentbe, azon belül is Hanley városrészbe egy kis 10 perces interjúra, ahol a helyi TB számomért (NI number) kellett folyamodnom. Csütörtökre tehát szabit vettem ki, és mivel nem akartam költeni, bíztam benne, hogy busszal az aktuális hetes bérletem használatával ingyen lejutok. Így is volt. Stoke On Trent amúgy egy Derbynél kisebb városka, a Trent partján, Derbytől nyugatra, talán picit

dél-nyugatra de erre nem esküdnék meg. Autóúton kb 60 km. Ezt a busz 2 óra alatt tette meg. Hja, ezek az angolok valóban nem sietnek sehova :) De nem mondanám, hogy szenvedtem az út alatt, egy piros double decker tetején utazva az East Midland zöld mezői és bájos kis falvai kellemes és megnyugtató látványt jelentenek. Az út végére majdnem kedvet kaptam leköltözni falura :) Stoke maga egy nagyon szép helyen van, dombokra épült és völgyekbe, szép zöld mezős dombok határolják, legalább ez már nem síkság, tetszett a vidék. Olyan Somogy megyés picit, csak erdő nélkül :) Stoke maga már nem annyira szép, hasonlóan mocskos mint Derby, csak kisebb és a belvárosa kissé lerobbant már. 70es-80as évekből visszamaradt belvárosa már felújításra szorulna, nem is túl történelmi :) Szóval megérkeztem kellemes napsütésbe de olyan hideg szélbe, hogy a meleg simogatását el is fújta hamar. Másfél órám volt az interjúig, gondoltam felfedezem picit a várost, de sajnos 20 perc után arra kellett rájöjjek hogy ott nincs nagyon mit felfedezni, így az éppen akkor tartott Tour de Britain biciklis verseny Stoke-i állomásának befutójára berendezett banzájt nézegettem és hallgattam a speakert, aki a várakozó tömeget próbálta picit életre kelteni, mert a versenyzők már közeledtek, már csak 40 kmre voltak a várostól... Na mondom, ez így nem túl élvezetes, várni egy elparavánozott útszakasznál 30 biciklisre, akik valahol az országúton tekernek, és előttem kb 2 másodpercet töltenek, miközben egy kissé túl exhibicionista hangulatfelelős berepeszti a dobhártyád az ordításával... :) Gondoltam, csendre vágyok,így hát bementema job centerbe. Ahol beinvitáltak egy hatalmas irodába, ahol kb 30-40 ügyintéző a legfinomabb modorban és ciklámen selyem ingben pecsételték a papírokat és interjúztattak. Némi várakozás után oda is hívott magához Shane, az én kopasz, kissé telt ügyintézőm. Feltette a szokásos kérdéseket (nationality, marital status, arrival date, work stb.) és amikor azt kérdezte hol dolgozok,az "in Derby at Rolls-Royce" rövid mondatomat 3szor kellett neki elmondanom,nem értette :) Utólag szabadkozott és az érdekes akcentusomra hivatkozott :) Persze aztán ahogy az interjúnak vége lett, kint az egyre szürkébb időben a ceremóniamester szakadatlan jókedvvel tartotta a lelket az addigra szépen megduzzadt tömegben, "only 20 kms to go" bíztató szavakat hangoztatva. Gondoltam, akármennyire is gyorsak ezek a bringás fiúk, én nem várom meg, míg 20kmt lekerekeznek, ezért elmentem a buszhoz, amiről persze kiderült,hogy épp lekéstem, és a következő 2 és fél óra múlva indul és 2 órába telik hazaérni. No,mondom, ezt én nem bírom, lehet, hogy ezek a britek sehova sem sietnek,de ez nekem már sok. Szóval a bringásokat meghazudtoló tempóban és kis telefonos GPSem használva letotyogtam az 1.5kmre lévő vasútállomásra, ahol éppen az érkezésem pillanatában gördült be a helyi "piroska" Derbybe. Ez valóban olyan kisvonat volt, 1 vagonos, még csattogott is (végre :))) csak sokkal gyorsabb volt, 55 perc múlva már East Midland stationon battyogtam a helyi járatos buszhoz hazafelé. Azért a nap végén összegeztem: 120kmt leutazni, 3 órát utazással és 2 órát várakozással tölteni egy 10 perces interjú miatt... Not bad, gondoltam, itt valóban meg kell kűzdeni a TAJ számodért... De 2 héten belül jön, ez azért megnyugtat. Képek Stoke-i élményemről coming soon... Aztán persze a bürokráciának nincs vége, amint megvan az NI szám, lehet hazaküldeni a TBnek a kérvényem, hogy vegyenek ki a hazai rendszerből és szűntessék meg a TAJ számom, aztán kérvény a magyar TBnek, hogy az angol TBtől kérje el az S1es igazolásom, ami arról szól,hogy UKba fizetek TBt, de mivel uniósok vagyunk, otthon is járni fog ingyen minden orvosi ellátás, és ezt tetézem majd egy nemzetközi TAJ kártya igényléssel itt Angliában. Jeeee, ez még vagy 1 hónap, mire ezek leperegnek. Szeretem,hogy mindig van mit csinálni :) Ez volt a hét fő kalandja. A másik a munkában történt. Megkaptam pénteken végre az email és számítógép hozzáféréseeeeeeeem!! Huh, erre sokat vártam... Persze ez még kevés... Még várok az SAP hozzáférésemre, a közös hálózati meghajtóinkhoz való hozzáférésre és a HRes MyLearning hozzáférésemre, hogy sok okosító képzésre végre jelentkezhessek. És persze

ezek mind külön jelszavak, imádom :) Ennyiben a Rolls semmiben sem jobb a Siemensnél. Talán annyiban, hogy a képzések itt nem csak felesleges hülyeségek,munkámhoz kapcsolódó szakmai oktatásokra is be leszek iratva, csoportvezetőm ígérete szerint. És ami még jobb: év végéig elhagyjuk az öreg épületet és Henry Royce szellemét, irány a nagy Rolls-Royce compound egyik modern épülete! A legjobb az egészben, hogy ott 30cal kevesebb hely van, mint ahány átköltöztetendő ember,ezért a csoportvezetőknek és főnöknek csak "hot desk"-jük lesz, ami röviden annyit tesz, oda ülnek, ahol épp hely van nekik, ők cirkulálnak majd folyamatosan :DD És ami még a hét eseménye volt, amint beléptem az emailemre ([email protected], azért nem rossz :)) a 2. kapott levél egy bizonyos Esztertől érkezett, aki meglepetten látta a magyar nevem a címlistában és mint szintén ide szakadt Rollsos hazánk fia, azonnal megkeresett, ki is vagyok én :) Szóval eddig mi 2en tudunk egymásról, mint magyarok, az itt dolgozó 11 ezerből. Valóban csak 2en lennénk??? Kizártnak tartom, de azóta levelezünk és majd időnként tartunk magyar ebédet, és elhatároztuk, hogy fekutatjuk a Rollsos magyarokat Derbyben :) Amúgy a hölgyeménynek nincs diplomája, 6 éve él Angliában, gyenge nyelvtudással, dobozokat pakolni jött ki. És most már a Rolls-Roycenál anyagbeszerző. Ezt nevezem kitartásnak. Ő a jó példa: soha sem szabad feladni, vagy ahogy a mottónk is tartja: "What doesn't kill you makes you stronger". Azt hiszem ez most stillszerű lezárása volt a mai bejelentkezésemnek. Üdv odahaza! 2012.09.23 23:07

Laca Hali Mindenki! Ez most csak egy gyors bejelentkezés: néhány kép felkerült a galériába a stoke on trenti kiruccanásomból. Nem túl komolyak, nem is adnak át sokat, de kivonatnak megteszik arról, mit is élhettem át NI szám igénylő interjúm napján... További blogbejegyzések elmúlt napjainkról rövidesen... Üdv 2012.09.24 10:22

Szandi Itt van az ősz itt van újra ... (kicsit másképp)... szeretném, de szeretném, ha nem szakadna az eső ennyire :) A múlt héten 1 napunk volt,amikor nem esett, azt hiszem végleg beköszönt - és itt is maradt - az igazi angliai időjárás. Szóval most már állandó társ az Umbrella ela ela ela....Viszont Lacáé is kezdi felmondani a szolgálatot :( ezért ezen a héten ismét esernyő vásárlás fog történni. 2 hónapunk alatt már a második. Fűtésünk továbbra sincs, DE a jóhír, hogy kedves indiai szobaszomszédunk felhívta Sue-t,hogy ha véletlenül erre tévedne,akkor ugorjon már be rápillantani erre a fali fűtésprogramozó kütyüre, mert mi akármit csinálunk vele, ez bizony nem akar beindulni. Éééés jelezte a Lady, hogy ezen a héten kedden érkezik,és meglesi mi is a probléma,mert állítólag ő tudja. Remélem! Addig marad a vastag pulcsi,

vastag zokni, és szerencsére Lacám pont azt a szobát választotta, amelyikben a melegvizes tartály is van (egy ajtó mögött) ezért jelenleg csak ezzel tudjuk bemelegíteni kicsit a szobát,hogy kinyitjuk az ajtaját. Ez is több,mint a semmi, de szegény lakótársak vacognak, kivétel az ír srác, mert ő már ehhez hozzászokott a zöld szigeten, gondolom. Keddtől megint többen leszünk 1 fővel, mert érkezik a koreai barátunk jövendőbeli barátnője pár napra. (Ez nem az, aki a múltkor itt volt.) Reméljük nem fog elfogyni megint a melegvíz, de talán tanult a múltkori esetből, mert elég csúnyán nézett rá a ház többi lakója. :) Lacának megérkezett az NI száma, én jövőhét hétfőn megyek Nottinghambe, addig meg nézem a Job Centre honlapját, de eddig nem sok eredménnyel. Na, de még az NI számig van 2 hét, addig hátha tesznek fel valami testhezállót. (vagy, ha nem is annyira azt, de valami elfogadhatót) A hétvégénk most pihenéssel telt, szegénykém eléggé elfáradt ezen a héten, ráfért az alvás. És szerencsére - talán az időjárásnak köszönhetően - lakótársaink is behúzódtak a szobájukba, ezért nem is volt nagy mozgolódás. Aztán ezen a héten talán a hét vége felé elmegyünk néhány ingatlan irodába, és elkezdjük az albi keresést, már összeírtuk, hogy pontosan milyet is keresünk, és ha sikerül, akkor október közepén már költözhetünk. :) Én most ennyi voltam, de Laca majd kiegészíti, ha szeretné. Puszi mindenkinek!!!! 2012.09.25 20:28

Szandi VAN FŰTÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS! :) 2012.09.25 21:15

Laca Szervusztok! Gondoltam bejelentkezek én is már egy picit. Szóval ahogy Szandi is írta, megjött az ősz ide a szigetre, nagyon úgy néz ki...Eljött az a pont, amikor holnap már sálat veszek fel a kabáthoz. No nem azért,mert már tombolnának a minuszok - valószínűleg itt még a tél közepén sem fognak - de az idő így is nagyon barátságtalan, hogy a hőfok 6-12 fok között ingadozik. A fő oka ennek a többnyire üvöltő szél. Sajnos ennek látja kárát az én esernyőm is, pedig otthon soksok esőt kiállt, de be kell látnom, hogy őt is a magyar körülmények közé tervezték :( Szóval lehet hogy közeledik a pillanat, amikor meg kell vállnom tőle... Jaj, de legalább mára megérkezett a fűtés!!!!!!! A történet amit most megosztok veletek meglehetősen szórakoztató lesz számotokra (és szegénységi bizonyítvány az itt lakókról...) de azt hiszem ez érdemes arra, hogy tudjatok róla :D Szóval ugye mint azt már olvashattátok, a fűtésünk napok óta nem működik. Sokadik közbenjárásunkra sikerült elérni, hogy a házinéni ezermester élettársával ma este meglátogasson minket (és akkor már kapva az alkalmon megint hozott magával potenciális bérlőket szobavizitre) és megnézze mért is rakoncátlankodik az a fűtés. Nos, hosszas vizsgálat után felfedezték a problémát. Szóval a tünetek ugye azok voltak, hogy hiába kapcsoltuk be a fűtést az elektromos szabályzó panelen,

az visszajelzett, hogy működik, de a radiátorok egyáltalán nem melegedtek. Nos, ennek 1 oka volt: A TERMOSZTÁT 10 FOKRA VOLT ÁLLÍTVAAAAAAAAAA!! És ezt senki nem vette észre csak a fejünket vakartuk, hogy mért nem megy ez az átkozott fűtés, ha látszólag minden működik... :DD Tudom, szégyen rám nézve, illetve minden itt lakóra nézve, hiszen a 4 itt lakó férfiből 3 a Rolls-Roycenál dolgozó mérnök :DD Az én mentségemre szóljon (ha van erre mentség), hogy fogalmam sem volt, hol a termosztát... Igaz, a lépcsőház falán van, szóval csak minden nap párszor mentem el mellette :) De én azt gondoltam, hogy ha a fűtés itt már annyira elektromos, akkor a fűtést bekapcsoló és programozó panel a termosztát is egyben. Ezért fura is volt nekem, hogy ha már annyi mindent lehet azon a panelen állítani, a hőfokot mért nem?? Hát azért, mert annak az állítója a lépcsőház falán volt :D Szóval rejtély megoldva, termosztát feltekerve :) A múlt hét soksok munkával és új dolgok tanulásával telt a cégnél. De élvezem, mert érdekel a dolog, soksok újat tanulok és minden alkalommal amikor új dolgot kell megnéznem tudatosul bennem,hogy az elmúlt mondjuk 60-70 év hajtóműfejlesztései nyomán mekkora tapasztalat és tudásanyag halmozódott itt fel. Olyan specifikus anyagviselkedési módokat és törvényeket ismerek meg, amiről eddig halvány lila segédfogalmam sem volt... Persze itt komoly anyagokkal,nikkel és titánötvözetekkel operálnak,amiknek a működése is sok tekintetben elüt a mezei acéltól. Mindenesetre érdekes nagyon. Jelenleg egy nagyon munkaigényes eljárás felgyorsításán dolgozom,ami megpróbálja a felhasználót tehermentesíteni egy excel makró által. Az igény erre már egy ideje fenn áll,de senki nem vette eddig komolyan a bátorságot, hogy egy módszert dolgozzon ki erre. Nos, én megtettem, a prezentáció kész, az excel program még sok időt venne igénybe, de előtte holnap bemutatjuk a prezentációt és megpróbálom meggyőzni a feletteseimet, hogy erre az eljárásra megéri pénzt és időt fordítani,csak adjanak nekem pár hetet és bebizonyítom. Eddig sok elégedett bólintást kaptam, szóval szerintem menni fog, mert érdekel mindenkit, mivel rukkolok elő :) Eszterrel is levelezgetünk, mint igazi Anglia fan folyamatosan kapom a lelki fröccsöt mennyire jó itt élni :) Egyelőre azért én még nem vagyok ilyen optimista, de ő már 6 éve van itt, adok a szavára. Pl egy jó dolog, amit a napokban tudtam meg: itt ha beteg vagy, 7 napig self assessment van, ami azt jelenti,hogy ha rosszul érzed magad, 7 napod van, amit nyugodtan otthon tölthetsz anélkül, hogy bármit is igazolnod kéne orvosi papírral. Azt hiszem, ha kell egy kis szabadságkiegészítés, majd nem leszek túl jól pár napig :) No, ennyi voltam mára. Hétvégi terveink? Jön a fizuuuuuuuuuuuuuuu!! Szóval egy kis lazítás, szombaton irány Nottingham, este pedig pubozááás :) Csók a családnak! 2012.10.02 11:12

Szandi Üdv az olvasóknak! Múlt hét óta nem jelentkeztünk, hát azóta történt pár dolog, megpróbálom röviden (rövidebben) összefoglalni. A fűtésről már tudtok, hogy van, hát ez öröm bódottág, már itt volt az ideje, mert a múlthét eléggé esős volt, de ez a hét eddig szuper. Most is szépen süt a Nap. Most hétvégén kicsit kirúgtunk a hámból, pénteken fizu nap volt, és elmentünk a kedvenc pizzériánkba, hmmm, aki jön hozzánk látogatóba majd azt oda elvisszük mindenképp. :) Aztán sörfogyasztás is volt hétvégén, mert a kedves indiai szobaszomszédunk

bejelentette, hogy vasárnap végleg hazaköltözik. November 1-jén amúgy is lejárt volna a vízuma, de mivel 5 hónapja nem látta a barátnőjét, ezért azt mondta, hogy elég, nem marad tovább most már. Megbeszéltük vele,hogy csapunk egy búcsú bulit, de lenyúlták tőlünk a kollégái, így nekünk kellett meginni a sört, nehogy ránkromoljon. Aztán jött a vasárnap,ment a nagy pakolás, és olyan dél körül a ház összes lakója lent a nappaliban összegyűlt, és beszélgettünk vele még egyet, amíg vártuk a taxit. Készült közös kép is, majd, ha Yang nem felejti el, akkor átküldi nekünk, és akkor feltöltjük. Azon rajta van mindenki. Koreai barátunk kicsit elérzékenyült mikor megnézte a képet, azt mondta olyanok vagyunk, mint egy nagy család :) Ő most azért lógatja az orrát, mert októberben mi is elköltözünk, az ír srác se marad tovább, csak ő, és nem akar új lakókat a házba, mert minket már megszokott. De azt hiszem ő sem fog túl sokáig maradni. Mi pedig ma elkezdjük megtámadni az ingatlan irodákat, délután 4-től, már tegnap is nézegettünk lakásokat, és van egy itt 2 utcával arrébb, annak nagyon örülnénk,mert csak át kéne húzni a bőröndöket. Bútorozott, nem is vészes az ára (ha tényleg annyiért adják....) úgyhogy arra pályázunk, remélem sikerül. Aztán szombaton még Nottinghambe is átugrottunk , megnéztük a várat, húú, de klasz volt, hát igen: ilyen zöld füvet nem sok helyen lát az ember. Én nem mertem rálépni, azt hittem nem szabad, Laca pedig megtapogatta,hogy biztos igazi-e :) Képek lesznek nemsokára róla a galériában. És szerencsére az idő is jó volt, nem kellett esernyővel sétálni a várkertben. Aztán a főtéren volt ételkiállítás, különböző nemzetek ételeit lehetett megkóstolni, volt afrikai sátor, kínai, német, indiai, ausztrál (ahol kenguru burgert árultak, nem viccelek :S fúúúúj), és hát mi a hozzánk legközelebbit választottuk, ami az ízlésvilágot illeti, a német sátrat. Ettünk dupla husis, pirított hagymás burgert, hmmm az nagyon finom volt. Aztán ugye: - mert sörivásra mindig lehet alkalmat találni - mivel fűszeres volt a husi, hát inni kellett rá valamit, így hát beültünk egy pubba, ahol épp Manchester United-Spurs (Tottenham) meccs ment. Azt tudni kell,hogy előtte 2 pubba néztünk be, de tele volt mind, egy gombostűt nem lehetett leejteni,ezért egy 10 perces séta után megtaláltuk ezt a helyet, ahol még volt 2 asztal szabadon. De ez a pub 2 szintes volt,fent tömeg szintén. Leültünk kicsit meccset nézni,és iszogatni egyet, amikor is, egy bátor angol,pirosarcú legény úgy gondolta, hogy 3 db pintes sört fel tud vinni egyszerre az emeletre,úgy,hogy összefogja őket: hát nem sikerült neki! Akkorát esett a lépcsőn, hogy a 3 korsó sör csak úgy repült ki a kezéből, és azzal a mozdulattal elindult egy sörzuhatag le a lépcsőn, hát hihetetlen látvány volt, ilyet nem sokszor tapasztal az ember :) Persze 1-2 delikvens máris aláállt a poharával,nehogy kárba vesszen az aranyló nedü :) (ja, közben a Spurs is rúgott 2 gólt az MU-nak az első félidőben). Az eseménydús sörözés után visszaballagtunk a vasútra, és döcögtünk Derby városkáig. Tegnap NI szám interjún voltam, elég gyorsan ment, nem volt fennakadás szerencsére,mert érthetően beszélt a hölgyike. Azt mondta 1 héten belül megkapom elvileg. Rajtam kívül voltak még lengyelek, indiaiak, olaszok, spanyolok. Na, hát ennyi történt velünk, most izgulunk kicsit a lakás miatt, hogy hamar találjunk árban és kinézetben is megfelelőt, ma estére már többet fogunk tudni. Na, nem szaporítóm a szót tovább, töltök fel képeket! Puszi nektek! 2012.10.05 11:21

Szandi Fotó a ház lakóiról a képgalériában :) De már csak hárman maradtunk, mert tegnap az ír srác is elköltözött, így már egész nyugis a házikó. Yang hétvégén Londonba megy, szóval miénk a ház, éljeeeeeen! (ha idő közben persze be nem költözik valaki...) A hetünk lakás keresgéléssel telt, hát tartalmas hétköznapok voltak. Közben az NI számomra még várok, vagy ma érkezik, vagy jövőhét elején, addig viszont keresgélek,hátha akad valami megpályázandó. Noh, tehát kedden délután Laca is eljött hamarabb a munkából, és a központban találkoztunk, mert megbeszéltük, hogy felkeresünk pár ingatlan irodát. Az elsőnél csak diákokkal foglalkoznak, azt kihúztuk. A másodiknál azt mondták,hogy mi keressünk neten, és ha tetszik valamelyik,akkor menjünk be időpontot kérni,és kaptunk egy névkártyát a csajszitól. Ballagtunk tovább, a harmadikig, ahol már foglalkozott velünk a hölgy. - De persze azt tudni kell,hogy a "legangolabb" időt fogtuk ki, szakadó eső, üvöltő széllel párosítva. Itt a hölgy mutatott nekünk pár bútorozott albérletet, ugye ez nálunk kikötés ,és az ár is az volt, hogy egy bizonyos havi bérleti díj fölé már ne menjünk. Talált nekünk három egész jónak tűnőt. Abból 2-re kértünk időpontot, mert a harmadik már nagyon öreg volt, óriási légtérrel, 3 szobával, az nekünk nem lett volna gazdaságos. Az egyik lakásra aznap estére volt már csak időpontja,ill. mondta,hogy mivel ez olyan jó lakás,tuti rábólintanak ,ha ma nem nézzük meg. Tanakodtunk mi legyen,na csak belementünk egy 18:45-ös időpontba. Gondolkodtunk,hogyan tudunk oda eljutni,mert ez a lakás nem a belvárosban van, nem tudtuk milyen buszok mennek,hát legyalogoltunk ebben a szuper időben a vasútig, ott fogtunk egy taxit,és 5 fontért levitt minket. Ez egy idén épült lakónegyed volt, hát csak pislogtunk,mert nem erre számítottunk. Csupa új házak, parkosított részek a házak előtt, itt-ott még a járdák se voltak befejezve. Na, mivel elég érdekesen épült ez a lakópark - az utcák szinte körbe mentek, nem egyenesen-ezért a taxis letett minket a park bejáratánál,onnan mi kerestük tovább, kb. 10 perc alatt megtaláltuk. Voltak előtünk,de mondta a srác - az ingatlanos -,hogy ha ő nekik tetszik,akkor el is viszik még ma, de rendesek voltak - egy indiai házaspárról volt szó - és előre engedtek minket. 2 szobás kis lakásról van szó, kicsi légtérrel, bútorozott a nappali is, szép a konyha, és a fürdőszoba is. Mondta az ingatlanos: Raza - mert ő is indiai volt - hogy ha a másikaknak nem kell,akkor szól nekünk. Mi mentünk szépen haza egy nagy double-decker busszal, de nem jött hívás. Lacával nyugtáztuk,hogy ezt elvitték az orrunk elől, na de van még egy,amit meg én nézek meg szerdán 14:30-kor. Aztán épp készülődtem másnap lakásnézőbe,amikor hívott Lacám,hogy miénk lehet a tegnapi,mert valami papírt nem tudnak beszerezni az indiaiak, és hogy döntsek én mi legyen. Gondoltam azért megnézem a másikat is,ami csak 20 fonttal volt olcsóbb,az új lakásnál,de kíváncsi voltam rá. Szerencsémre megint Raza volt,aki megmutatta, és beszéltük is,hogy mi a helyzet a tegnapiakkal. Ez a másik lakás,amit egyedül néztem, szintén jó helyen van, de óriási. A neten azt írták,hogy 2 szobás, kiderült,hogy 3. Hatalmas étkezővel, nappalival, konyha, kert hátul, és fent 3 szoba + fürdőszoba. Na gondoltam,mivel öreg is az épület és nagy is,ezt megint fűthetjük,mint a güzü, hát maradjunk a másiknál. - Megjegyzés: itt is voltak előttem, szintén egy indiai házaspár,akik egyébként ki is vették. Szóval bementem az ingatlan irodába gyorsan, és addig szóval tartottam a csajszit,aki közben lefoglalta nekünk a tegnapit. Aztán Laca is megérkezett, és kifizettük érte a foglalót, így már másnak nem mutatják meg. Jövőhétig kell a kauciót kifizetni, és ha minden jól megy, akkor okt.27-én átvesszük a kulcsokat, és költözhetünk. Persze még 2 hét,mert a tulaj leellenőrizhet minket, vagyunk-e büntetett előéletűek....stb. Ez itt szokás,de rajta is van írva a kérelmező lapon. Úgyhogy reméljük a legjobbakat! :) 2012.10.07 20:47

Laca Szervusz Kedves Olvasó! Nos, zajlanak az események ideát a szigeten is. Igyexem röviden összefoglalni. Tehát Szandikám ott fejezte be, hogy alakulnak a dolgaink az Ocean court-i lakással. Igen,akkor még az élet vidámnak látszott és minden úgy tűnt, a megfelelő kerékvágásban halad. Ebben a hitben pörgettük le a hátralevő munkanapokat egészen péntek délutánig. Amikoris az irodában ülve éppen a már korábban említett Trent500-as hajtómű nagynyomású forgórészének rim peel analízisén dolgozva gondtalanul (a virtuális modellem is készen állt a futtatásra) érkezett Szandi smse: "bad news. A landlord nem adja ki többet az Ocean Courti lakást". Tehát kiderült, Szandit felhívta az ügynökség és szörnyű sajnálkozások közepette közölte, hogy a tulaj visszaköltözik az ingatlanba így hiába foglaltuk le,sajnos az már tárgytalan. Eléggé kiakadtam, ráadásul 200 font foglalónk is bent volt, ami általában "non refundable" pedig ez a lakás nem a mi hibánkból ugrott... Ezt tetézve még fel is hívtak az ügynökségtől, hogy biztosítást kéne kötni a dolgainkra, mert csak így adják ki nekünk az ocean courti lakást... Picit kiakadtam, hogy most mit szivatnak, amikor az a lakás már nem is kiadó. Persze a csajszi erről mit sem tudott és ő is sajnákozva búcsúzott tőlem, hogy akkor ez egy félreértés, erről a fejleményről őt nem értesítették. Na mondom szép, ha már 1 iroda, legalább egymáshoz szóljanak már... No, akkor már kissé idegesen ültem vissza a géphez, miközben Szandival abban maradtunk, hogy nem tudok korán elszabadulni, menjen be helyettem és kérdezze meg az ügynökségtől, hogy ilyenkor mi van. Onnantól kezdve persze semmi sem volt olyan szép és jó, mint 15 perccel azelőtt, ráadásul a hajtómű modellem sem akart futni, ott is ki kellett találnom mi a baj. Aztán persze kiderült, hogy nincs behívva a modellbe plasztikus anyagadat, miközben plasztikus és kúszás számítást akartam futtatni... De hát abban az idegállapotban ehhez is idő kellett, mire rájöttem, pedig ez alap dolog a mi szakmánkban, ugye kedves Siemensesek? :) Na, ennyit a szakmáról... Szóval közben Szandi egyeztetett az irodával és ők is nagyon restellték a dolgokat, hiszen abszolut önhibánkon kívül csúsztunk le arról a lakásról. És cserébe egy másik, hasonlóan fiatal lakást ajánlottak amit másnap reggel megnézhetnénk, és bár itt is szabad verseny van és az nyer, aki előbb beér az irodába a lakás megnézése után, nekünk tesznek annyi engedményt, hogy ha tetszik a lakás, csak egy telefon nekik és foglalják a nevünkben. Természetesen azért az ingatlanért is voltak versenytársaink, ezért úgy döntöttünk, hogy nem bízunk semmit a véletlenre, kettéválunk. Szandi nézi a lakást, én ez idő alatt az ingatlan iroda bejáratánál várok, és ha tetszik neki, rámcsörög és én már megyek is be lefoglalni. Így történt, így mindenkit megelőztünk. Hiába, Derbyben így kell versengeni egy elérhető ingatlanért :) De az iroda becsületére válljon, mire Szandi hívása után 2 percen belül az irodában voltam, ők már tudtak rólunk, és nekünk tartották azt a lakást. Az ingatlanügynök azonnal értestette őket, miután Szandinak megmutatta a házat, és az irodában már vártak. Szóval ez rendes volt tőlük a történtek után. A papírmunka ismét elindult, de még mindig semmi sem biztos. Sajnos, az igazából akkor lesz biztos, ha a kezünkben lesz a kulcs, az pedig ha minden jól megy, november 10én történhet meg. De az eddig vezető úton az első lépés a tulaj válasza az irodának, hogy továbbra is szándékozza-e kiadni, ezt pedig az iroda hétfőn egyezteti vele, szóval hétfőig bizonytalanság. Addig várunk. Hétfőn visszaszólnak és ha pozitív a válasz, akkor jó esetben a többi formaság és lesz szép lakásuuuuuuuuuunk!! De még nem kiabálok el semmit. A lakás

meg egyébként ugyanolyan fiatal mint a másik volt,ráadásul hasonlóan szép környéken. Szandit első pillantásra megnyerte, szóval új, kényelmes és takarékos.2 hálószoba plusz amerikai konyhás nappali, és az egyik hálószoba külön zuhanyzóval is rendelkezik. Megátjuk... Szót se többet addig erről, mert nem akarunk addig idegeskedni, amíg nem tudjuk mi a tulaj szándéka a lakással. A sok idegesség miatt pedig szombat este egy kis biliárdozással és sörözéssel egybekötött pubos estét tartottunk. Túl jól sikerült,még mindig fáj a fejem :) És természetesen Szandikámat nem nézték 25 évesnek (egyem a szívét, a kis babaarcú... :)) szóval csak ID card ellenében adták neki oda a jól megérdemelt csapolt Carlingját :) (Angliában csak 25 év felett kapsz pubban alkoholt - a Szerk.). Amolyan ízelítőként pedig kipróbálhattuk, milyen is 2en birtkolni egy egész házat, mert Yan barátunk leruccant egész hétvégére Londonba. Hát mit mondjak, nem rossz dolog, hogy nem kell mindent idegenekkel megosztani és a magad ura vagy, nem kell feszélyezve érezned magad semmi miatt. Hát, az elmúlt 2 hónapban nem nagyon érezhettünk ilyet, szóval JÖJJÖN MÁR AZ A SAJÁT LAKÁÁÁÁÁÁÁÁS!Szurkoljatok nekünk!! Fejlemények majd nemsokára várhatók! Csók a családnak 2012.10.14 20:41

Szandi Ahoj! Megint egy tartalmas heten vagyunk túl ,,Középfölde" eme kisvárosában.....álláskeresés, lakással kapcsolatos dolgok intézése...stb. A hét közepén felhívtak az egyik munkára beadott pályázatom miatt. Megörültem, de kiderült, hogy nem itt lenne Derbyben a munka, hanem tizenvalahány km-rel távolabb, ami nem lenne gond,de nem fizetik a bejárást, és "split shift"ben kellene dolgoznom,ami azt jelenti,hogy reggel 4 óra + este 4 óra, tehát 1 nap 2x kellene beutaznom. Azt mondta a - gondolom főnök - hogy ha van kocsim,az még megoldható lenne,de busszal nem. Mondta,hogy neki jobb lenne,ha ott helyben tudnék lakni, kérdezte,hogy átköltöznék-e....megköszöntem,hogy hívott,de mondtam,hogy nem egyedül vagyok itt kint,és Lackómat pedig nem hagyom egyedül, szóval elköszöntünk egymástól, de legalább ő rendes volt,és érthetően beszélt , még telefonban is! :) Szóval Szandi tovább keres,és reméli hamarosan adódik valami neki való meló. Csütörtökön kifizettük a kauciót a lakásért, azt mondta a lányka,aki eddig vitte az ügyünket (Mia), hogy lecsekkoltak minket, és mindent rendben találtak,szóval szerinte minden oké lesz. És szorít nekünk,hogy november 10-ig ne történjen semmi gátló esemény. Mi is szeretnénk már nagyon, hogy végre legyen egy saját albérletünk, és ez egy nagyon szép kis lakás, itt hosszútávon el tudnánk éldegélni, akár egészen addig,amíg kint vagyunk. Megkaptam az NI számomat is ,éljeeeeen! Pedig már kezdtem aggódni, mert azt mondták 1 hét, és hétfőn kellett volna érkeznie,ehelyett csütörtökön jött,ami nem baj,csak hát izgultam kicsit. Ennek örömére, meg hogy a lakás ügy is alakulóban van, hétvégén elmentünk moziba.

Egyrészt nem árt az angolunknak , másrészt jó kis kikapcsolódás. De mivel most rákaptunk az X faktorra :) ezért egy délutáni vetítést választottunk, és animációs mesét néztünk, a Hotel Transylvania-t. Én ajánlom mindenkinek, nagyon cuki mese. Igazából inkább felnőtteknek való,mint gyerekeknek,és nincs benne sok poén,de maguk a figurák már amúgy is eléggé nevetségesek. És a legjobb,hogy reklámozzák benne Budapestet is. Nem mesélem el miről szól,csak ezt a jelenetet, szóval van egy rész benne,amikor a vámpír lányka,és a srác nézik a napfelkeltét a kastély tetején,és azt mondja a srác,hogy innen egész Budapestig ellátni. Erre kérdezi a lányka,hogy az meg mi,hol van.....stb. És mondja a srác,hogy az a legkirályabb város,és most is onnan jött,egy zenei fesztiválon volt :)) Ez meeeeeeeeeeeedzsiiiiiiiiiik! :)) Szóval egy amerikai animációs rajzfilmben szerepel a mi kis fővárosunk, és ama híres fesztiválunk, hát legyünk büszkék rá. :) Jól telt a hétvégénk, soksok alvással, és hajnalig tartó beszélgetésekkel. (Biztos ezért aludtunk olyan sokáig.) Raktam fel 2képet,az egyiken egy róka ballag át az úton,Laca fotózta munkából hazafelé jövet. A másikon egy naaaagy Pikachu látható a Pokémon meséből, éppen számítógépes játékokat reklámoztak a Westfield plázánkban. :) 2012.10.21 15:45

Laca Szervusz Kedves Mindenki! Hu, de régen jártam erre... De mentségemre szóljon, zsúfolt napok voltak ezek,és mostanában a közérzetem sem volt túl jó. Aztán kiderült miért nem: valami nyavalyát elkaptam, ami már pár napja lappangott bennem. Aztán péntek reggelre megjött a menetrendszerű hőemelkedés és persze a manduláim is megdagadtak. De úgy döntöttem hero leszek, és bemegyek dolgozni, amúgyis halmokban áll a tennivaló odabent. Persze ez nem baj, legalább nem unatkozom, nézhetjük innen is a dolgokat:) Szóval bementem, aktív nap volt, de tulajdonképpen végig félig betegen, leütött állapotban pörgettem. Biztos vagyok benne, hogy állapotomhoz a már korábban említett kimondhatatlan nevű indiai (illetve azóta már kiderült: Sri Lankából való) kolegám, a kedves JT is hozzájárult, aki amikor kint 8 (!!) fok van, ő bent akkor is járatja a klímát... A félkegyelmüje, legszívesebben bezárnám egy hűtőszekrénybe, ha oda vágyik, de minket ne fagyasszon meg. Elegem is lett belőle pénteken, szóval léptem. Ha senki nem meri megtenni, majd én megteszem. Ahányszor felkapcsolta a légkondit, én azonnal mentem és lenyomtam. Vegye már észre magát...Ráadásul akkori állapotomnak kifejezetten nem tett jót az a hideg levegő. No, miután kidühöngtem magam, pár szó a benti állapotokról :) Jelentem, terhelnek rendesen :) Hú de szép csupa "e" betűs mondat volt :) A Trent család kompresszorainak csekkolása "Rim Peel" tönkremeneteli mód szempontjából rám vár. A Trent 500as nagynyomású forgórészét már csinálom 2 hónapja, de egyre csak bonyolódik, nem söpörhető ki a legegyszerűbb megoldásokkal. Viszont cserébe sok új dolgot tanulok. De úgy néz ki, vannak olyan titánium fokozatok,amiknek a tisztázása csak valós méréssel lesz kivitelezhető. Ezt szerette volna mindenki elkerülni, hiszen az idő, és pénzigényes, szóval lehet, hogy nem nekem kellett volna inkább adni ezt a számítási feladatot :) Aztán még vár rám ennek a T500asnak a nagynyomású turbinatárcsája, aztán a trent 700-800-900as család fan tárcsája. És ezek mind hasonló prioritású feladatok. Ha ehhez hozzáteszem, hogy jelenleg 2 másik feladat, ami egy eljárás továbbfejlesztése (titán anyagok öntés után bentmaradt HID zárványainak

tárcsaélettartamra gyakorolt hatása) most parkolópályán van, lehet, hogy már jövő ilyenkorig megvannak a tennivalóim, ergo a helyem biztosított :) Jövő hét utáni héten pedig irány a Moore Lane, oktatás következik. 1 hétig tanítják nekünk az új végeselem szoftvert, amit elvileg pár éven belül meg akarnak honosítani, bár mindenki tiltakozik ellene. A neve? Hát persze: Siemens NX :D Nem volt elég a Team Center, jön az NX is... Szóval Siemens,nem menekülök tőled :) A kolegáim pedig értetlenül állnak azelőtt, hogy itt egy fiú a Siemenstől és életében nem hallott erről a Siemens software-ről. Akkor milyen program lehet, ez ha a Siemens saját berkein belül be sem vezeti??? Én csak sunyítok :) Aztán pénteken, mielőtt ágybadugott Szandi, hogy gyógyuljak, meglátogattunk egy fodrászt,mert nem bírta már elnézni a loboncom. A céghez menet van egy arab-indiai városrész,nagyon dzsumbuj, de tele van olcsó arab borbélyokkal, hát 1 életünk 1 halálunk, bementünk Ahmedhez (Ahmed Barbers :D), ahol jó darabig az egyetlen fehérbőrű emberek mi voltunk, picit feszélyezve éreztem magam, nomeg féltem attól a borotvától, vajon barnabőrű barátunk allah nevében elvégez-e egy kisebb műtétet rajtam, vagy valóban csak a hajamra koncentrál. Ráadásul nem tudom milyen vallási időszakuk van, de egy vágás után a mester azonnal rohant egy fülhalgatóhoz és pár percig szent énekeket és dalokat hallgatott, csak utána folytathatta a munkát :) Szerencsére talán ez a spirituális feltöltődés vezette el a hajvágó mesteremet odáig, hogy nagyon pozitívan állt hozzám (bár eléggé meglepődött,amikor még egy fotót is kikaptam a zsebemből magamról, hogy na, ilyen frizurát szeretnék :)) és szuper munkát végzett! Szóval Szalam Alejkum :) És zárásként 1 jó hír: megvan a lakááááááááásuuuuuuuuunk:) Pénteken ezt a levelet kaptuk az ingatlan irodától:"Dear Laszlo and Alexandra ... further to your application regarding the above property, we are delighted to be able to confirm that you have successfully passed the required credit checks, financial profiles and references undertaken." Ergo megfeleltünk minden szempontból és november 10én várnak minket a központi irodájukban, hogy átadják a kulcsokat yeeeeeeeeeah!! Végre valami most már alakul. Fél évig nem lesz gond lakás szempontból. Az egyetlen kellemetlenség, hogy nov 10 előtt 4 éjszakával innen már ki kell költöznünk, de vettem már ki hotel szobát addigra, nomeg szabit is fogok, szóval lesz egy lazulós hotelban alvós pár napunk. Jobb lett volna egy ilyen "kiruccanást" mondjuk Londonban megtenni, de most az élet úgy hozta, hogy Derby lett az uticél :DD London még várhat. No, további fejleményekkel majd jön Szandi! Üdv az otthoniaknak PS: Komár Lacikám, RIP, a Siemenses fergeteges bulid sosem felejtem el, a lakkcipőd már odafent táncol (de ne engedd hogy Elvis használja) 2012.10.23 14:52

Szandi Először is, rövid, de velős október 23-ai megemlékezést kívánok mindenkinek,mi ebből most sajna kimaradunk, de neten azért követjük az eseményeket! :) Elmesélem kálváriámat az angol munkaerőtoborzó irodákkal, ami ma zajlott le délelőtt fél 10től 11-ig. Szépen, szorgosan kigyűjtöttük Lacával, hogy hova lenne érdemes bemennem,

leadnom az önéletrajzom a gyorsabb állástalálás érdekében. 3 irodát találtunk, a többi business területtel foglalkozott marketinggel, építészettel, kereskedelemmel. Első utam a Celsius Education nevű irodához vezetett, akik tanárokkal és tanár asszisztensekkel foglalkoznak. Mi is lehetne ennél testhezállóbb feladat nekem?! Itt volt egy 30 perces beszélgetésem az indiai származású Chezzel, aki elmondta,hogy ahhoz,hogy nekem munkát tudjanak találni át kell esnem egy nagy ellenőrzésen,ami kb. 6-8 hétbe is beletelik, mert kíváncsiak,hogy esetleg nem raboltam-e bankot otthon...stb.,stb. Mondom, ezzel nincs is gond,hisz otthon is működik ez a rendszer (erkölcsi bizonyítvány - 3 hónapra kb. 3000ftért,tudom,tapasztaltam párszor). Aztán kitalálta,hogy de mivel én tengerentúlról jövök, nekem kell VÍZUM. Mondom neki,hogy ,,na itt álljunk meg egy szóra", hát EU-s tagállam vagyunk mi is, nekem nem kell vízum. Azt mondja ,de igen, 2 ország esetében van erre szükség: Bulgária és Magyarország. Na, ott tágra nyílt a pupillám, mert erről semmit nem tudtam eddig. Az önéletrajzom elkérte, és adott egy névjegykártyát,hogy ha elintéztem a vízumot hívjam fel. Kicsit orrlógatva, de tovább mentem a következőhöz. A 'Best Connection' nevű iroda volt a soron, ott odajött egy ügyintéző hozzám, és szintén elkérte a CV-m meg az útlevelem is. Kérdezi,hogy nincs vízumom? Na, gondoltam ez is meg van buggyanva, mindjárt ezzel indít. Neki is elmondtam,hogy de hát EU-s tagállam vagyunk, nekem nem kell. Azt mondja,de igen. Az NI számom nem jogosít fel munkára, nekem vízumot kell igényelnem. Mondom oké. Onnan továbbmentem az otthon is jól ismert Adecco-hoz. Ott a pasi közölte,hogy ők csak adminisztrátori munkákkal foglalkoznak, és ha nincs referenciám, és tapasztalatom,akkor ők nem tudnak nekem segíteni,de ajnálott egy helyet, na azt nem találtam meg,pedig bejártam az egész belvárost. Szóval lejártam a 3 irodát, gondoltam bemegyek a munkaügyi központba, hátha tudnak erről a vízum őrületről valamit. Szegény nyuszifogú recepciós pasi semmit sem tudott,adott egy másik címet a Home Office nevezetű irodába kellett elmennem. Ott a srác az első emeletről leküldött a földszintre, mondván,hogy ők csak útlevelekkel foglalkoznak. Már mosolyogva szedtem a lépcsőfokokat lefelé,hogy hát ilyen a világon nincs,hogy senki nem tud semmit, ráadásul munkaközvetítő helyekről van szó,ahol azért sok külföldi is megfordul,aki itt akar dolgozni Angliában. Lent a kedves mosolygós hölgynek elmeséltem az egész napom, persze ő sem tudott 100%-os választ adni. Kaptam egy telefonszámot,hogy ott majd informálnak. Ezután fogtam magam és 15 perc buszra várakozás után (mert már nem volt kedvem hazasétálni) hazaértem. Leírtam e-mailben Lacámnak a sztorit,ő mondta,hogy az itteni ,,apeh" oldalán fent van, hogy 2011.04.30. óta csak két vízumköteles európai ország van, az egyik Bulgária a másik Románia. Talán megint összekvertek minket velük? Csak nem.... Kb. 1 órája kaptam egy hívást a 2. irodától,hogy utánajártak és nem kell nekem vízum,tehát várnak szeretettel holnap délelőtt 10-re. :) Háháááááááá, őrület a köbön! To be continued.....(Folytatjuk) 2012.10.28 14:15

Szandi Sziasztok!

Még mindig én írok, de a következő bejegyzést már nem én fogom, csak még maradt mesélnivalóm. Ott tartottam, hogy az egyik irodából visszaszóltak, hogy mégsem kell vízum és/vagy munkavállalási engedély. Bementem másnap, persze megint kaptam pár papírt, amit alá kellett írni, aztán volt délutántól egy előadás,mert kérdezte a pasi,hogy a virágcsomagolás érdekelne-e engem. Mondom persze, az jöhet. A többi munka mind férfiaknak való volt (állványozás, kőműves, építkezésen dolgozó segéderő, nehézgépjármű vezető....stb.) Úgy gondoltam, ezeket inkább kihagyom :) A délutáni előadás 2 dvd vetítésből állt, és 2db teszt kitöltésből,ahol a kedves előadó meg is mondta a válaszokat, de hozzá kell tenni,hogy pofon egyszerű kérdőív volt, ennek ellenére nem kockáztatott, inkább a 100%-os eredményre törekedett :) A Morrisons élelmiszer áruházat ellátó hatalmas gyáregységről volt a bemutató film, hogy milyen munkavédelmi és higiéniás előírásokat kell betartani...stb. Kicsit megijedtem, mert arról volt szó,hogy a FlowerWorld-nél kell majd dolgoznunk, és hát a filmekben egy darab virágot nem láttam, azt hittem valami félreértés történt. Aztán kiderült,hogy ez a FlowerWorld is a Morrisons-nak egy gyára,ahol csomagolt virágokat készítenek,amilyenek otthon is vannak a Tesco-ban, Lidl-ben is szerintem. Mivel ez a hely igencsak kiesik a belvárostól,ezért rajtam kívül még 2 litván lánykának felajánlotta az előadó,hogy Alan (aki a mi ügyintézőnk volt) majd levisz minket kocsival másnap reggel,és megmutatja,hol is van a gyár. Másnap reggel frissen , üdén, reggel 6:30-kor már ott voltunk az iroda előtt mi hárman, vártuk Alan-t. Közben persze ismerkedtem a 2 csajszival, aranyosak voltak, itt tanulnak pszichológiát Derbyben, de hát az angollal eléggé meggyűlt a bajuk, amikor elkezdtünk beszélgetni, de ettől függetlenül összebarátkoztunk. Alan levitt minket a gyárhoz,hát nagyon messze volt a belvárostól, nekem meg nincs olyan korán buszom, a legelső busz itt 6:25-kor indul. Odaértünk, és ott már azzal fogadtak,hogy lehet ma már dolgozunk, na azon kicsit meglepődtünk,mert nem úgy készültünk, nálam pl. semmi kaja nem volt,se innivaló. Apróm sem volt, csak egy 10fontos,amit nem vesz be az automata. 7 óra után odajött Alan és mondta,hogy 7:30-tól már dolgozunk. Képzeljetek el egy óriási raktár szerű épületet tele emberrel, virágokkal, targoncákkal, raklapokkal. Kb. 13-14 fok lehetett bent, amúgy kipurcannának szegény növénykék. Felvettük a kék melós köpenyt, és beálltunk dolgozni. A kezünk 30 perc után lefagyott,mert a virágok száráról le kellett szedni a felesleges leveleket, majd 15-ösével csokorba tenni őket, de persze vízben álltak,ami szintén marha hideg volt. Ezt csináltuk 1,5 óráig,aztán átmentünk a futószalagra, ahol krizantémokat kellett szintén kicsomagolni egy nagy dobozból,szétválogatni szín szerint, csokorba tenni, és rá a futószalagra, ami elég gyorsan ment, és nem volt mindegy,hogy melyik rekeszébe tesszük. Sőt, számolni kellett, mert kb. 3 fő állt a szalag előtt, a többiek,akik válogattak a szalag melletti asztalra pakolták a virágokat,és mi pakoltuk őket folyamatosan,de mindig 4-5 rekesznyi helyet ki kellett hagyni,mert oda megint más színű virágok kerültek,csak elég nehéz számolni miközben egy ember 2 különböző csokrot rak fel, aztán 4 rekeszt kihagy,de igazából az 8 rekesznyi,mert ami csíkos,arra nem lehet tenni semmit. Szóval 1 óra után már jojózott a szemünk,hogy most hol is tartunk épp. 2-2,5 óránként volt egy 15 perces szünet, ami nem sok dologra volt elég. Wc-re sem tudtunk mindig elmenni,ugyanis mindenkit akkor engedtek ki,ezért sorbanállás volt. A litván lányok megszántak és mivel nem tudtak nekem pénzt váltani,adtak 20 penny-t, mert annyiba került egy forró tea, nekem meg még maradt 50pennym, abból vettem kekszet, azt ettem egész nap. A tea tényleg olyan forró volt,hogy alig tudtam meginni 15 perc alatt. Így ment a napunk, a kezünk már szabályosan zöld volt, de a körmünk alatt is a sok levéltől. (amit még most sem tudtam lemosni rendesen). Azt mondták fél4-ig dolgozunk,de eredetileg még az irodában 7-től 2-ig vagy 3-ig tartott a munkaidő. Fél 4-kor volt egy szünet, aztán még

negyed 6-ig nyomtuk a szalag mellett megállás nélkül. A lábamat meg a derekamat már nem éreztem műszak végére, annyira fájt meg zsibbadt. Aztán közölték,hogy másnap reggel 6-ra kell menni és 12 órázni fogunk, és nagy eséllyel vasárnap is munka lesz, mert jön a karácsony és nagy a hajtás, időre kell csinálni a csomagolást. Szegény Lacám keresett már vagy 5x telefonon, kaptam vagy 4 sms-t, senkinek semmit nem tudtam reagálni,mert annyi időm sem volt,hogy a telefonon pötyögjek egy 3 szavas üzenetet. A műszak végén találkoztam egy magyar sráccal,aki a nagybátyjával dolgozik itt, és már 5 éve itt él. Ők vittek haza kocsival (ill. csak a belvárosig), de így is kérlelnie kellett a nagybátyját, mert ő nem akart elvinni. Inkább nem megyek bele milyenek voltak, azt hiszem nem kell nagyon itt kint otthoniakkal haverkodni,elég érdekesek. Lacával találkoztam a központban, még várt a buszra, így összefutottunk, és elmentünk vásárolni kaját, mert nekem kellett volna,csak hát nem tudtam sms-t írni neki,hogy ne várjon, és menjen be a boltba helyettem,mert még dolgozok. Elmeséltem neki a napom pár szóban,mert ahhoz sem volt erőm, aztán hazafelé a buszon el is aludtam kicsit. Itthon alig vártam,hogy leüljek, annyira fájtak a lábaim,meg a derekam. Az alvással nem volt gond aznap este, totál le voltam ütve,és ez még csak 9 óra álló munka volt ,nem 12, ami pénteken lett volna,amire már nem mentem. Pénteken írtam egy e-mailt Chas-nek,akiről már meséltem (a tanáros irodában dolgozó pasinak),hogy adjon időpontot és beszéljünk. Jövőhéten remélem tudnak fogadni,és akkor elindíthatják az oversea check-et (az ellenőrzést) és ha minden rendben,akkor januártól már tudnék tanár asszisztensként dolgozni,annak örülnék nagyon. Na, ennyi volt eddig a kinti munkám. Igazából csak a fizut bánom, de nem tudom ér-e annyit a minimálbér, hogy 12 órás talpalás után félhalottként érjek haza. Ja, és a srác közölte (a magyar),hogy tavaly ilyenkor volt,hogy 14-15 órát is dolgoztak,de az tök jó,mert több a fizetés. Hozzá kell tenni,ő dobozol egész nap,a csokorba tett , becsomagolt virágokat teszi be dobozokba. Persze csak 12 órát lehet dolgozni maximum, de hát ezt a Morrisons nem tartja be. Ja,és még azt hozzáteszem,hogy itt angol nem dolgozik. Csak lengyel, orosz, litván, lett, magyar. Aki itt angol,az csak coordinátor, vagy vezető, de 2 kezi munkások között csak külföldi van. 2012.10.30 21:44

Laca Hello Mindenki! Na, gondoltam én is bejelentkezek már, bár igazából velem most nem történik annyi minden, nem ért annyi új impulzus a közelmúltban, mint Szandikámat. De azért ismertek jól, a semmiről is tudok órákon át csacsogni, akkor most következzen ez :) Múlt hét végét itthon töltöttük rengeteg alvással. Tulajdonképpen ennyi volt a hétvégi program. De el is szállt hamar ez a két nap, hiszen tulajdonképpen alig emlékszem belőle valamire, mert nagyjából alvással töltöttük :) Szerintem egyfajta rekordot is döntöttünk (lehet szólni kéne a guinessnek is, ha már a szigeten vagyunk), ugyanis péntek estéről szombat "reggelre" virradó éjjel 13 (!!) órát sikerült egyhuzamban durmolnunk :)) Pedig péntek éjjel még izgalmas események szemtanúi is lehettünk, szóval semmiképp nem a nyugiságybazuhanós módon telt el az este. Ugyanis 10-11 óra tájban sok-sok egymás után érkező villogó járműre lettünk figyelmesek. Rendőrök sorban, aztán egy fekete audi, aminek a

belsejében volt egy villogó, aztán mentő... és mind ide a szomszéd utcába vonultak,ami a mi utcánból nyílik. Már a fél környék (megjegyzem,aki otthon volt, hiszen ezen a hétvégén volt az itteni haloween őrület hangoskodással, részeg emberekkel, tüzijátékkal, petárdákkal) kiment az utcára nézni, mi történik. Amikor már egy nagy villogó tűzoltó kocsi is megérkezett és eltorlaszolta az utcánkat,akkor már én sem bírtam a kíváncsiságommal és kimentem megnézni, vajon túszdráma zajlik, netán robbantottak, vagy csak simán Nagy Britannia legkeresettebb bűnözőjére leltek-e rá... De mire odaértem, csak bámészkodó embereket láttam, meg a közegek autóit feltorlaszolva, miközben a nyitott mentőbe belesve láttam 1 "eseményre" utaló jelet, hiszen egy bevándorló kinézetű fiatalembernek a hátán láttak el valamiféle sérülést... Hát, gondoltam, ezért ekkora hajcihőt?? Legalább akkor 1-2 fegyver elsülhetett volna... :) Na jó, csak vicceltem... Aztán elindult ez a hét is. ÉS nem munkával telik yeeeeeeeeah! Én úgy hívom, hogy ez a hét az elő-szabadságom, ugyanis egész időtartama alatt oktatáson veszek részt. Bemutatják nekünk a már korábban említett fergeteges Siemens NX szoftvert, mint a RR jövőben (kb szerintem ez a jövő 10 év...) hivatalossá váló végeselem programját... Mit mondjak... ez a Siemens végigkíséri az életem ezekszerint :) Ezek a sorok most a szakmának szólnak. Mit is mondhatnék a szoftverről. Így ránézésre már átmenet a PATRANos elavult világ és az ABAQUS új irányvonala között. De ebből fakadóan nekem a menürendszere kissé bonyolult, nem átlátható egyelőre. A gondolkodásmód ami egy modellgenerálás mögött van, az is a PATRANOS menürendszer és az ABAQUSos egymásra épülő "feature" -ös rendszere közti átmenet. Mindenesetre összességében, ha valaki ráérez az ízére, jól használható. A geometria manipulációs modulja számára nincs lehetetlen, ez tetszik, ebben szerintem üti az abaqust. De pl kvadratikus beam elemet nem ismer, hexa mesht is csak felületi hálóból való sweep-eléssel lehet előállítani. Viszont elég stabilnak tűnik. A solver szabadon választható, együtt tud dolgozni abaqus solverekkel is, bár alapban a NASTRANhoz találták ki. Beam elemeket alapértelmezetten a 3Ds profilnak megfelelően mutat, és ami nagyon tetszik, hogy postprocess során a beam 4 integrációs pontjára számolt eredményt és a tényleges profilt felhasználva eredmény plottolható az elméleti keresztmetszeten. Ez látványos dolog. De pl csak lineáris kontakt számításra képes, a kontakt önmagában is elég primitív, kevés paraméterrel befolyásolható. No, de még tanulom. Egy biztos, a képzés laza,mindenki akkor jön-megy amikor akar, az oktató úriember nem izgulja túl. Mindenkinek van egy laptopja, azon nyomjuk az oktató feladatokat egész nap, az instructor pedig jön és segít vagy éppen csak vállat vereget és osztja picit az észt:) A képzés maga egy teljesen külön épületben van,messze az én munkahelyemtől, az égőtér mérnökség csupaüveg ultramodern épületében. Elég impresszív.Már a jövőmet vizionálom, amikor végre talán még idén elhagyjuk mi is öregecske épületünket és behurcolkodunk valahova errefelé. Az már valóban Nyugat-Európa lesz :) És képzeljétek, megvolt az első nagy találkozásom egyelőre az egyetlen másik Rollshoz szakadt hazánk fiával, illetve ezesetben lányával, Eszterrel. Volt olyan jó fej, hogy mivel ő ugyanabban az épületben dolgozik, ahol a képzésem van, hétfőn reggel eljött értem kocsival. Ma is összefutottunk ebédelni. Kedves nő, értelmes is, és hát mögötte is elég kalandos élettörténet van, ahogy az újpalotai számviteli szakközépen éppen túlbukdácsolva és egy rossz párkapcsolat után kiköltözött Angliában szinte semmi nyelvtudással dobozokat pakolni, és 6 évre rá anyagbeszerző manager a Rollsnál... Szóval sok a közös témánk, sokminden van, amit érdemes tanulnom tőle. De azért még szokjuk egymást, hiszen ő már nagyon "angol". És ezt most a szó sem rossz sem jó értelmében nem mondtam, egyszerűen csak része annak az angol felfogásnak, amit itt minden ember képvisel, és nekem még ez picit idegen...

Na, folyt köv. Csók a családnak. 2012.11.05 10:53

Szandi Sziasztok! Most ez lesz az utolsó bejelentkezés egy darabig, mert holnap délután búcsút intünk eme házikónak és lakóinak :) 4 nap hotel, aztán nov.10-én délután már az új lakásban leszünk. Hurrrrááááááá! :) A hotelben csak fizetős net lesz, de majd valamelyik nap veszünk 1 órára, hogy tudjunk e-mailt olvasni-írni. Az új lakában nem tudjuk lesz-e net, ha igen,akkor azonnal írni fogunk,ha nem,akkor beletelik egy kis időbe, mire beüzemelik. Még gyorsan annyit,hogy lett 2 új lakónk (2 angol srác) az egyik eléggé anti-szoc. a másik jófej, és legalább szépen is beszél. Yang barátunk már próbál velük haverkodni,ugyanis a 3. srác,aki majd a mi szobánka jön,ő is haverja ennek a kettőnek,ezért most kedves ferdeszemű barátunknak kell alkalmazkodnia hozzájuk, de eddig elég ügyesen csinálja, bár amúgy is szeret barátkozni. Szóval holnap pakolunk egész délelőtt, takarítás, és 14 órától vár minket a hotel, aminek már most nagyon örülünk,mert az ágyunk egyre rosszabb,2 hete nem tudunk normálisan aludni, olyan kényelmetlen. (ha épp nem a bordánkat nyomja a rugó,akkor a térdünket, vagy a karunkat,na mindegy szóval nincs rajta egy egyenes felület sem.) És hiába alszunk hétvégén 12 órát,abból a rendes alvás kb. 6 óra,mivel egész éjszaka forgolódunk. És ígérem lefotózom a matracot holnap délelőtt nektek :D Na puszi mindenkinek otthon,legyetek jók,vigyázzatok magatokra és egymásra, aztán jelentkezünk, amint lehetőségünk lesz rá! 2012.11.09 21:35

Laca Hali Mindenkinek! Most ismét csak egy gyors bejelentkezés a Days Hotelből, Derbyből. Bár Szandi előző bejelentkezésekor már elbúcsúzott egy időre, azért úgy gondoltuk, hogy még innen a hotelből is jelentkezünk pár mondattal, mert ez után valóban nem tudjuk, mikor kerülünk megint net közelbe. Szóval bár alapban itt nincs net, vettünk 1 órányit, majdnem 5 fontért, ráadásul elég lassú is, elég rablás mi? Dehát nem bírjuk ki információ nélkül :) Szóval az eltelt napok gyors összefoglalója (még 10 percem van a netből...). Kedden kora délután sűrű könnyek közepette elhagytuk a Slack Lane-t, első angol címünket (persze a sűrű könnyekkel most csak erősen ironikus voltam khm) és elvitettük magunkat taxival ide, a Days Hotelbe. Azóta itt lazulunk...De azért aktívan, mert volt mit intézni ezekben a napokban is. A szoba nagyon szép, nagy, 2 embernek elég, mit mondjak, nagyobb mint a nappali volt a Slack Lane-en :) Modern bútor, picit gyenge fűtés, de hát Angliában vagyunk, ezen ne lepődjünk

meg:) Illetve ami picit idegesítő még, hogy zuhanyzás után bizony azonnal zárni kell a fürdőszoba ajtót, mert a gőz működésbe hozhatja a füstérzékelőt (ahogy az ma meg is történt,de tuti nem mi voltunk...), és ezért a fürdő kissé trópusi éghajlatú, rendes szellőztetés híján :) Viszont az ágy hatalmaaaaas, puha, kényelmes, hmmmmmmmmmmm:) Imádunk feküdni és aludni benne :) Persze ez nektek otthon apróságnak tűnik, de az eltelt 3 hónap után, és az után a gyehenna ágy után,amibe belekényszerültünk, ez bizony maga a menyország:) Szóval hatalmasakat alszunk. De még 2 ember simán beférne mellénk a King Bedbe, akkora:) Közben Szandinak is elindítottuk angliai tanári karrierjét, de erről majd ő beszél. Lényeg, hogy sok ellenőrzésen kell átesnie a múltját illetően, elvégre is gyerekek közé megy... Szóval csak rendőrségi szempontból teljesen tiszta ember jöhet szóba. Ennek az ellenőrésnek része egy magyar, lefordított friss erkölcsi bizonyítvány, de egy angol csekkolás is. Ezeken túl esve interjúztatják, és szerintem január végére készen fog állni a bevetésre, mint tanársegéd. Ilyen melóból pedig Dunát lehet rekeszteni, szóval bizakodunk:) Holnap délelőtt pedig irány az ingatlanügynökség, átvesszük a kulcsokat és beköltözüüüüüüünk!! Szurkoljatok, hogy minden simán menjen! Kicsit izgatottak vagyunk, nagyon várjuk. Szóval most ez van velünk, nem tudjuk, mikor tudunk részletesebben és fotókkal illusztrálva beszámolni, de amint lesz netünk, az első dolgunk a blog lesz :) Addigis csók a családnak!! 2012.11.23 11:33

Szandi Szia újra mindekineeeeek! :) Itt vagyunk ismét jelentkezünk, de most már az új albinkból, aminek nagyon örülünk. A hotelről írt Laca pár sort, hát volt 4 szuperjó pihenős napunk a hatalmas king bedben, azta, hát kívánom, hogy ilyen ágyban mindenki tudjon legalább 1x aludni életében. Nagyon kényelmes, nagyon nagy, nagyon minden :) Noh, hát szombaton könnyes szemmel elbúcsúztunk kedves kis hotelszobánktól, és izgatottan vártuk lent a taxit,hogy vigyen minket az ingatlaniroda elé. Meg is érkezett, bepakoltuk a nagy bőröndöket, az életünket, amivel ide kijöttünk, és legurultunk átvenni a új otthonunk kulcsait. Egy kedves, őzikeszemű csajszi fogadott minket, hozta a szerződést, amit persze szokásos 5millió helyen alá kellett írnunk, és kaptunk egy üveg rozé bort egyenesen California Napa Valley-ből, amit aznap este el is fogyasztottunk új fészkünk nappaliában. Tehát november 10-én délután beköltöztünk a más nációk képviselőitől mentes lakásunkba, hát a 3 hónapos szobában lakás után nagyon furcsa volt,hogy egy egész lakás a miénk :) Szinte már nagynak találtuk, az amúgy baráságos kis otthont. Viszonylag hamar elrendeztem a 4 bőröndbe csomagolt dolgainkat, hát nem tűnt ettől még nagyon belakottnak a hely, de hát nem bútorokkal érkeztünk ide ki. Ami furcsa volt, hogy az villany és a gáz kártyákkal működik. Nem kapunk számlákat hónap végén, hanem mi magunknak töltjük fel ezeket a kütyüket boltokban, ahol erre lehetőség van, és azzal kell gazdálkodnunk. Mondjuk ez jó, mert megtanít takarékoskodni, de ami a legjobb, hogy kicsi a rezsiköltsége a lakásnak, nem fogyasztunk sok áramot, és a gáz is nagyon jó. A gázóra a háztömbön kívül esik, amit kerestünk 1 órán át,mire megkértünk egy szomszédot,hogy legyen szíves megmutatni, ugyan hova dugták el, mert mi nem találjuk a lakásban. Akkor a hölgy kivezetett minket a háztömb

előtti kis ,,virágoskert" féleségbe, és ott vannak a földön kisebb doboz szerű dolgok, amiknek a fedele alatt ott figyel mindenkinek a gázórája. Onnan lehet tudni, hogy melyik doboz melyik lakáshoz tarozik,hogy az ablakod melletti falból kiinduló cső, melyik dobozba fut bele :) Háziállatunk nem lehet, benne van a szerződésben, viszont a gázóránk mellett van egy házipókunk, őt meghagyjuk kinti állatkának, és még fűtése is van, remélem átvészeli a telet :) Még nevet nem adtunk neki. A belváros innen gyalog 20 perc (nekem), amúgy 15. Tőlünk 2 percre van egy hatalmas park, nagyon szép, a végén van egy 1895-ben épült templom. A folyó is egy 8 perc sétára van tőlünk kb. Csendes környék,persze itt is van főút, de szerencsénkre, a mi lakásunk a ház mögötti parkolóra néz, nem az útra. Minden lakásnak van saját számozott parkolója, ahova más nem állhat. Egy ház 2 emeletből áll, de van földszint is, és 1 emeleten 4 lakás van. Mi az elsőn lakunk tehát felülről, alulról és oldalról is fűtenek. Ami az angolok egyik hülyesége, és itt is megtalálható,hogy mindenhová füstérzékelőket tesznek, ami azt jelenti,hogy főzés közben,ha nem megy a páraelszívó a tűzhely fölött,akkor bekapcsol a riasztó,aminek olyan hangja van,hogy a halottakat is felébreszti. Ez nap mint nap megtörténik a szomszédainknál, de valahogy ki lehet kapcsolni őket, majd nekünk is meg kell vizsgálni hogyan működnek. Nekem közben elindult a tanár asszisztensi dolog, voltunk Chas-nél, azóta már az erkölcsi bizim Magyarország felé tart postán, anyu feladja, az még 2 hét mire Pesten kiállítják, azt le kell még fordíttatni hivatalos fordítóval, utána vissza nekem, én meg beviszem a kedves indiai barátunknak. Aztán jön az ő ellenőrzésük, de már kicsit beelőztem őket, mert kitölöttem én a formanyomtatványt,amit adott,de csak mutatóban,mert ezt igazából ők fogják kitölteni. Aztán jön az interjú, és ha mindent rendben találnak, akkor mehet a munka az angol és egyéb más nációból származó gyerekekkel. A német és orosz tudásom is kicsit fel kell frissíteni, de leginkább az oroszt, mert sok olyan gyerek van,akik lettek,litvánok,vagy épp oroszok, és nem baj,ha megértem őket, hiszen angolul még nem beszélnek annyira. Szóval lesz dolgom, de ugye internetünk még csak most lett 3 napja, így csak netről tudok tanulgatni, de ez is jó,bár könybvől jobb lenne. Ó,és még ami fontos, hogy Dec.14-én repülünk haza a WizzAir egyik este 8-as járatával, kb. éjfélkor landolunk, ha pontos lesz. Január 5-ig leszünk otthon, szóval igyekszünk mindenkivel találkozni. Élménybeszámolni talán annyira nem is kell,mivel itt a blog, szóval ti fogtok most mesélni nekünk :) Na, zárom is most soraim, szerintem hétvégén Lacám is szeretne írni egy kis beszámolót, szóval hagyok neki is mesélnivalót! Puszi mindenkinek! 2012.11.27 20:55

Laca Halihó Mindenki! Akkor mivel megkaptam a szót Szandikámtól, most én jövök :) Mivel is kezdhetném... Elég mozgalmas volt az eltelt 1 hónap, de talán most a legfontosabbal kezdem és éppen ezért előre tekintek:szóval dec 14én irány hazaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa:) Jaj, hát, hogy mondjam, szóval igen, kezdünk itt megszokni, alakulnak a dolgaink, jól is érezzük magunkat helyenként, én úgy érzem, valóban a csúcson, illetve annak közelében vagyok, ami a

szakmámat illetve az azzal kapcsolatos álmaim illeti, de ez most másodlagos. Mert egyhuzamban lehúzott 4 és fél hónap után már jó lesz hazaruccanni pár napra :) Tehát, a tények: dec 14, UK idő szerint este fél 9kor emelkedünk a levegőbe és magyar idő szerint éjfélkor landolunk szeretett fővárosunkban. És lazulás, pihenés, ünneplés egészen január 5ig, akkor jövünk vissza újult erővel. Ebbe a kis időbe igyexünk majd minél többeteket belenyomorgatni :) Tehát, a lakás. Azt hiszem erről Szandi már leírta, amit tudni érdemes. Kettőnknek a 2 hálószoba+nappali elrendezés szinte hatalmas. Valóban az első pár napban csak ültünk egymásra nézve, hogy elveszünk egy ekkora hodályban. Igen, 3 hónap egy kis szobában összerántja az ember igényeit. Szóval szinte már azt sem tudtuk, hogy mit kezdjünk ezzel a fullosan felszerelt konyhával (persze csak bútor és gépesítés ügyileg, mert evőeszközök, edények nem voltak...). De azóta már rájöttünk, ennek szegény Szandikám látja kárát :) Viszont 3 hónap mocskos házban lakás és igénytelen emberekkel összezárva élés után, amikor higiéniás okokból nem mersz főzni és félkész shit kaján élsz, valóban megtanulsz értékelni egy szalonnás rántottát is... Az volt az első itt elkészített ételünk, és utoljára talán akkor éreztem ekkora boldogságot a rántottával a számban, mint amikor leállamvizsgáztam :D Szóval az ember megtanulja átértékelni a dolgokat. Amúgy itt ragadom meg az alkalmat, hogy megjegyezzem, a fotógyűjteményünk is bővült, feltöltöttünk pár fotót új hajlékunkról, ami - bízunk benne - sokáig az is marad. Már nem emléxem pontosan Szandi hogy jellemezte, így én is leírom amit én gondolok. Szóval az egész lakópark nem lehet több, mint 2 éves. Minden nagyon új, és annak ellenére, hogy fiatal az egész, szemmel láthatóan beköltözésünk előtt újrafestették a falakat, ez mégiscsak megnyugtató. Az előző lakók elsősorban a kisebb szoba szőnyegét lakták valamelyest le, de összességében valami ilyesmi tiptop lakás lebegett álmaimban. Persze picit üres, bútorokból a legszükségesebbek vannak, a falakon nincsenek képek, de majd azért ez ellen teszünk :) Persze azért a kezünk meg van kötve, mert minden az eredeti állapottól eltérő állapot létrehozásával járó költség, ami nem visszaállítható változásokat okoz, bizony levonásra kerül a depositból... Na, de túl hivatalos voltam, itt arra gondolok, hogy ha beverünk egy szöget a falba, annak a luknak a betömése és lefestése majd minket terhel költség szempontból... Szóval marad majd a poszter szerű képek felerősítése a híres blue-tack megoldással :) Most már 2 hét eltelével azt hiszem belaktuk a birodalmat, megszoktuk, szeretjük. Netet is beszereltettük, már nem is vagyunk többé elvágva a külvilágtól :) A környék szinte bántóan zöld, futball pályák és parkok mindenfelé, illetve a Derwent sem csordogál messze innen. Nagyon jókat lehet itt majd sétálni, ha legyőzzük lustaságunk,illetve ha kiélveztük a lakást:) Illetve javítom magam, a több napja tartó esőzés miatt jelenleg a Derwent sem csordogál, inkább hömpölyög :) A trent ki is öntött, az egyik közeli autópályát ezért 2 napra le is zárták... Szóval az új lakás megérkeztével mindketten lenyugodtunk picit. Érezzük, hogy haladnak a dolgok. Szandi intézi a tanársegédi munkát, ami jövő januárra szerintem be is indul. Én pedig napról napra magabiztosabb vagyok bent, egyre többen tudják már a nevem, hozzám szólnak, kolegának tekintenek, nem valami ismeretlen új gyereknek,akiről senki nem tudja mit keres itt. És nekem így az elején néhány ilyen gesztus is elég, hogy meghozza a kedvem és a lelkesedésem. És akkor most szakma. A Trent500as nagynyomású kompresszor rim peel analízise kész, szerencsére a jelentéssel ráérek jövőre is, elég volt egy rövid prezentáció, amit elő is adtam fejesek előtt egy review-n. Első nyilvános szereplésem volt fontos emberek előtt, és jól

sikerült, az eredményeim elég egyértelműek voltak,egyértelműen rosszak helyenként, ezért a végkifejlet egy teszt létrehozása lesz majd a közel jövőben ("rig test"). Mert csak így lehet majd a kérdéses titánium ötvözetből készült fokozatok megfelelését bizonyítani. Aztán a titán anyagban lévő HID zárványok számítási módszerének a kutatása is folyamatban van, ott is vannak ötleteim, amit majd megpróbálok átverni a csoportvezetőmön, aki szerencsére meggyőzhető :) Ja és akkor még 2 feladat parkolópályán van,miközben elsődleges prioritása a Trent 500 nagynyomású turbinatárcsájának a "rim peel" ellenőrzése. Szintén egy munkaigényes, de érdekes feladat. Szóval nem unatkozom :) Eközben részt vettem egy 1 napos tréningen a kúszás és plaszticitás modellezéséről szólt végeselemben. Be kell valljam kedves barátaim, a Siemensnél eltöltött 5 év alatt sok számítást végeztem ilyen anyagmodellekkel is ugye, de soxor a miértek tudása nélkül... Nos, ez a tréning nagyon sokmindenre rávilágított, és valóban más érzés így már plasztikus vagy kúszás számítást futtatni, amikor már tudod, mit miért csinálsz :) Ma pedig látogatást tettem a Trent hajtóművek nagynyomású/középnyomású kompresszorainak forgórész forgácsoló/hegesztő gyáregysgében. Be kell valljam, a forgácsolási technológia szerintem nincs a Siemens mülheimi gyára fölött (kivéve a pontosságot esetleg, hiszen ezek sokkal kisebb alkatrészek), de az automata hegesztőgépek, az NDI (roncsolásmentes vizsgálat) és maguk a használt anyagok (titán, egész sor nikkel ötvözet, tiszta acél csak elvétve...) és az az óvatosság, ahogy minden tárcsát a legkisebb karcolástól is védenek, az valóban impresszív volt... Szóval ilyenkor az ember valóban érzi, hogy valami nagyon nagy dolog létrejöttéhez járul hozzá. De egyben azt is érzi, hogy még rengeteget nem tud, és ha itt maradna 40 évig sem mondhatná, hogy a dolgok csínját-bínját tudja... Még 1 gyors hír: idén már költözünk, az új évet már az új irodában kezdem, ami kb 10 évvel fiatalabb az öregecske Elton Roadi épülettől... De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ahogy kilépek az épületből, azzal a csarnokkal találom magam szemben, ahol a Trent hajtóműcsalád (beleértve a csúcsmodern Trent 1000et és XWB-t) nagy/középnyomású forgó lelke születik, ez magasztos érzés :D No, de abbahagyom az ömlengést, meg lassan elérem a felső karakterhatárt (bár nincs ilyen, ez inkább csak a ti tűrőképességetek... :D) szóval mára ennyi voltam, pááááááááááááá! PS: a plaszticitás tréningen összehaverkodtam egy kínai sráccal, aki azt állította, tud itt több magyar mérnökről is!! Yupeeeee!! Szóval nemsokára Eszter mellett lehet hogy további magyarokba belefutok? Alakul a magyar community a Rolls-Roycenál:) 2012.12.06 16:47

Szandi Sziasztok! Kapott mindenki a kiscsizmájába ajándékot a Mikulástól? :) Nálunk is járt, hát jó sokat kellett utaznia, mert ugye az angolokhoz majd karácsonykor érkezik. Lackóm kapott Heinekenes zoknit, csokit, én is kaptam finomat, sőt még kindertojást is,az mindig jöhet :) Éééés, igen, itt is beköszöntek a mínusz fokok, illetve a sűrű köd is gyakori vendég most már. Hó még nem volt, de reméljük mire hazamegyünk, az fog fogadni minket. Szeretnénk fehér

karácsonyt! Én legalábbis ezt kérem a Jézuskától, ja meg egy biztonságos hazautat,mert hát szépek a repcsik,és tényleg lenyűgözőek, na de hát még mindig a ,,szokni kell a repülést" fázisban vagyok. Na, és képzeljétek el van már karácsonyfánk! :) Olyan kis aranyos, majd töltünk fel képet róla. Csúcsdísz még nincs rajta, mert hát ezek az angolok csak nagyban gyártanak ilyet, hát a mi fenyőnkön meg elég hülyén nézne ki egy hatalmas csillag,amikor az egész fa csak 91cm. Sőőt, még az ablakunkon is van égősor, úgyhogy nálunk már kellemes karácsony hangulat van. Hosszú az ajándéklista, még mindig nem végeztünk vele, be kell még szereznünk pár dolgot, de rajta vagyunk az ügyön, még van 1 hetünk a hazaútig - amit már nagyon várunk! Az erkölcsi bizim már a fordítóirodában van (köszi, apu és anyu), az is megérkezik ide jövőhéten, remélem utána is minden gördülékenyen fog menni. Lacám egyre fáradtabb már, ő is nagyon várja a 14-ét, de jövőhéten már készülődhetünk. A város nagyon felpezsdült most, gyönyörűek a kirakatok, embertömeg mindenhol, mindenki nagy ajándéktasakokkal járkál, és minden bolt karácsonyi daloktól zajos, pl.: White Christmas, All I Want for Christmas is You, So This is Christmas, Jingle Bells, Rockin Around the Christmas Tree, Let it Snow....stb. És mindenki halkan énekelget magában, aranyosak :) Jövőhétre tervezünk egy vacsit valamelyik kis étteremben, hogy átbeszéljük ezt a 4 hónapot, és koccintsunk arra, hogy nem menekültünk haza 1 hét után :) Lacám is be fog jelentkezni valamelyik nap, ezért nem írok többet most, de addig is, mindenkinek kellemes ünnepi készülődést kívánok!!! :) 2012.12.11 14:21

Szandi Tudom azt ígértem,hogy Laca fog írni,de most muszáj bejelentkeznem kicsit....(ő is fog még ezen a héten). Na, hát ugye már csak hármat kell aludnunk és megyünk hazaaaaaa :) Már annyira izgatottak vagyunk, aludni sem tudunk rendesen,de valahogy kihúzzuk péntekig. Képeket is akarok még feltölteni, de azok telefonon vannak (sajnos), remélem az is sikerül még 14-ig. Lényeg a lényeg, hogy tegnap volt egy negyedórás telefoninterjúm kedves angol-indiai barátommal, Chas-zel, és ha még az angolra lefordított erkölcsi bizi nem lenne elég, kért még 2db referencia levelet az előző munkahelyeimről + 1 ajnálólevél féleséget az egyik volt kollégámtól. Tegnap s.o.s. szétküldtem egy halom e-mailt, hogy ha tudnak, akkor segítsenek, ma már az egyik helyről kaptam is egy levelet, hát teljesen meghatódtam, olyan szépeket írtak rólam. Úgyhogy innen is sok puszit küldök nekik!!! Ha minden sikerül,akkor januártól már tanár asszisztensként dolgozhatok - hacsak nem csinálok valami nagyon nagy bakit, de talán nem fogok. :) Másik dolog: tegnap megtörtént ama rettegett esemény kis otthonunkban, azaz beindult a füstjelzőnk 2-szer is. Hogy miért? Mert sültkrumplit csináltam, és hát ugye ,,okos módon" hová szerelik a smoke alarm-ot? A gáztűzhely fölé! Hiába ment a páraelszívó (kettő is van a

konyhában belőle), ráadásul nem égettem oda semmit,de hát ismerjük milyen nagy mennyiségű olajjal tevékenykedni. Na, elkezdett kiabálni ez a kis vacak,hát a halottak is felébredtek szerintem. Én meg hirtelen 5 évet öregedtem tőle! Nincs olyan nap,hogy valakinél ne indulna be, hát most mi sem maradtunk ki. Mivel a nappali egybe van a konyhával, és ebben a térben 2 füstjelző is van, kitaláltuk,hogy a konyhait kiiktatjuk,mert felesleges pont a tűzhely fölött, tehát marad csak a nappaliban. Elvileg tilos leszedni,de így meg nem tudok semmit sem csinálni olajon,mert azonnal vinnyogni kezd. Harmadik dolog: itt kint versírásra vetemedtem (ahogy mesélte Bendegúz is az Indul a bakterházban). Valójában már gimnázium alatt is írtam párat, de ők még nagyon gyerekcipőben jártak. Na, hát van néhány mappába rendezve, illetve van egy weboldal, ahová fel lehet tölteni költeményeket, én is így tettem. Akit érdekel, az meglesheti a www.poet.hu oldalon. A szerzők között keressen rá az R betűre, és a névlistában már megtalál. (2 vers van fent,ma este kerül fel a harmadik). Puszi nektek,és nemsokára tali!!!!!!!!!!!!!!!! :) 2012.12.13 22:49

Laca Üdvözlöm a Kedves Olvasót! Amikor ezeket a sorokat írom, akkor már eléggé be vagyunk zsongva, azt is mondhatnám: izgatottak vagyunk... Már csak pár óra választ el minket attól, hogy levegőbe emelkedjünk és célba vegyük Budapest Liszt Ferihegy repülőterét. A karácsony közeledtével amúgyis egyre melankólikusabb (szinte már mondhatni érzelgősebb) hangulatunkra a tény, hogy szeretett hazánk fele tartunk csak ráerősít. Többször tartottunk számvetést az elmúlt kicsit több mint 4 hónapról. Mit mondhatnék? Hosszú volt. Kicsit hullámvasút szerű, de az biztos, hogy ha az apróbb kilengésektől eltekintünk, akkor egy szépen, lankásan, de monoton növekvő függvényről beszélhetünk, aminek az x tengelyén az idő, az y tengelyén az előmenetelünk/elégedettségünk szerepel. Jaj, bocsánat, ha picit matematikásra sikerült ez a kis metafora :) De most ez a kis bejelentkezés nem is a nosztalgiáról akar szólni. Mindenesetre nem gondoltuk volna, hogy több mint 4 hónap múlva látogatunk haza először. És ezen a héten nem is egyszer emlegettük fel a Slack Lane-re való megérkezésünket aug. 6-án, azt a döbbenetet, amikor tudatosult bennünk, hogy 3 vadidegennel kell majd megosztanunk mindent egy mocskos, szemétszagú házban... Ezúton is szeretném megköszönni Szandikámnak azt a türelmet, amit aban a nehéz 3 hónapban tanusított és az erőfeszítéseit,hogy azt a romhalmazt tisztábbá, otthonosabbá tette. Ahhoz képest a mostani életünk, a szép új lakás, az, hogy egyre jobban beilleszkedek a munkahelyen, kezdenek ismerni, a főnököm számít rám komolyan, nem csak töltelék embernek vett fel, valamint, hogy amint olvashattátok, Szandinak is beindult a tanárrá válása itt Angliában is, azt hiszem a mostani életünk nagy lépés... És hasonló nagy lépésekben gondolkodunk az elkövetkező hónapokban is. Vár is ránk sok feladat, de ez most egyelőre nem érdekel. Az érdekel, hogy holnap nagyjából ebben az időben az A320as gépünk betont fogjon Ferihegyen :) Szóval senki ne feledje: HOLNAP JÖVÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜNK!! :)

Ez a hetünk még a karácsonyi ajándékok és egyéb kellékek beszerzésével ment el, valamint kedden úgy éreztük, megérdemlünk egy kis kikapcsolódást, és egy lazítós kellemes vacsorázós estét töltöttünk egy olasz étteremben a Derby katedrális tövében, valóban exkluzív helyen. Egy patinás régi házikóban, ahol maga a tulaj fogad mindenkit egy amolyan olaszos Hellóóó welkááámmmm harsány felkiáltással, és egy kedves olasz bácsika a pincér, akinek minden kissé nehezen megjövő angol szaván hallani az olasz akcentust :) Kellemes volt nagyon, mennyei vacsora és egy finom szicíliai fehérbor társaságában köszöntük meg egymásnak, hogy a kezdeti elég nehéz időkben is hősiesen, kiborulásmentesen tartottuk magunkat. És ez a vacsi egyértelmű jel volt számunkra, hogy elindult a visszaszámlálás :) Ez a visszaszámlálás a munkahelyen is meglátszott és az én hozzáállásomon is. Nagyobb keddvel dolgoztam, és talán az elmúlt 3 hónapban nem csacsogtam annyit a kolegáimmal, mint ezen a héten :) Persze ez nem csak az én érdemem, érezni bent is a karácsony közeledtét, mindenki múlatná már valahogy az időt, és az nem feltétlenül a munka :) Még egy 4 órás megállás nélküli meetinget is nagy lelkesedéssel tűrtem el a héten, ahol én voltam az aláírási joggal rendelkező mérnök kolléga asszisztense. Gyártás során felmerülő tűréseken kívül eső alkatrészek revüzése folyt, a tapasztalt kollégának el kellett döntenie, hogy az eltérés jelent-e kockázatot az alkatrész élettartama szempontjából. Persze az esetek 99 százalékában sikerül olyan argumentációt kitalálni, amely végeredményképpen megfelelőnek találja az alkatrészt:) Közben pakolunk is, ugyanis a januárt már az új helyen kezdjük. Mit mondjak: az épület nem szebb, mint az eddigi volt, de legalább közelebb leszünk a többi Rolls-os részleghez és a gyártáshoz is, azt pedig mindig lelkesítő látni :) Szóval még holnap van egy 3 órás jelenésem odabent (fél nap szabit kivettem), amikor is még befejezem az éppen futó számításom (ha tudom), értesítem az érintett szakember és manager urakat az eredményemről, aztán villámgyorsan pakolok ládákba, hogy elvihessék majd a cuccaim az új épületbe, és délben már Szandival találka a Derby vasútállomáson. Szegénykém kitaxizik és hozza a 3 bőröndünket. Onnan egy 20 perces vonatozás Nottinghambe, ahol vár majd minket a közvetlen buszjárat London - Luton Airportra. 3 óra utazás után ott is leszünk, ahol még újabb 4 órát kell majd várnunk WizzAir-es járatunkra, de szerintem már azt is boldogan viseljük majd holnap, ha 2szer ennyit kell várni a gépre :) Szóval holnap magyar idő szerint olyan fél 10 tájban tessék ránk gondolni, akkor rugaszkodunk el az Angol földről... Érthető okokból újabb blogbejegyzés nagy valószínűséggel 2013 januárjában fog következni, türelmeteket és megértéseteket előre is köszönjük :) Pápá 2013.01.12 20:03

Szandi & Laca Üdv az olvasónak! Bejelentkezés ismét a ködös Albionból egy sikeres repülőút után :) Ezt a bejegyzést most ketten szerkesztjük, nagyrészt én írom, Lackóm meg felügyelősködik :) Na, kezdjük azzal, hogy nagyon jó volt az otthon tölött 3 hét, itt szeretnénk megköszönni mindkét szülőpárnak a gondoskodást és, hogy úgy megtömtek minket minden földi jóval, mint a libát. :) Köszönjük a

barátoknak is a támogatást, a találkozókat, hogy időt szántak ránk, és elnézést kérünk azoktól, akikkel már nem tudtunk összefutni. Mindenkivel szerettünk volna találkozni, de mi sem gondoltuk, hogy 3 hét ennyire gyorsan elszalad. Üzennénk Z.Tamásnak, hogy köszönjük a túlélőcsomagot!! Rengeteget jelentett nekünk itt az első hétben. A túrórudikból még van 2db, illetve még maradt egy Kőbányaink is :) A 2013-as évbe nagy lendülettel vágtunk bele, persze nem a visszaérkezésünk napján. Pár dolgot megfogadtunk, elsősorban a fogyókúrával kapcsolatosan. Tehát az idei év fő feladata a sport és az egészséges táplálkozás. Ennek legfőbb elemei: a fallabda (squash) elsajátítása, és mesterfokon űzése heti rendszerességgel, valamint a sör és a szénhidrátok elhanyagolása (legalábbis ameddig bírjuk :) Az évet egy makacs megfázással indítottuk, Laca már jól van, én még küzdök a náthával. Hó az itt nincs, ehelyett kellemes 10 fok fogadott minket, azóta helyreállt a világ rendje: köd és fagypont körüli hőmérséklet. Az első héten Laca újult erővel belépett a nagy Rolls-Royce kapuján, bár a lelkesedése még nem érte el a maximumot. Idei cél magyar honfitársak felkutatása, ami már megkezdődött a Rollsnál. Eszter is nemsokára látogatóba jön hozzánk, e héttől már ő is Derbyben lakik. Én pedig túl vagyok a személyes második körös interjúmon. Chas-zel volt egy 1 órás csevegésem a szakmai tapasztalataimról, és miután leadtam minden hivatalos papírt,ami kell a munkához, közölte,hogy még 2-3 hét az angol ellenőrzésnek az átfutási ideje, addig ők bemutatják a referenciámat az összes sulinak itt Derbyben, tehát, ha nem találnak semmi kivetnivalót, akkor január végétől mehet az asszisztenskedés. Februárban szeretnénk ellátogatni Londonba is, kb. a hónap közepén, hogy kicsit kimozduljunk, de csak egy hétvégére mennénk. Péntek estétől vasárnap délelőttig lenne városnézés, bár biztos nem lesz elég mindenre, de hát reméljük még az itt eltöltött pár évünk alatt lesz még alkalom rá, hogy tüzetesebben szemügyre vegyük a fővárost. Képeket fogunk majd feltölteni, és nemsokára Laca is bejelentkezik, ti pedig olvassatok minket nagy lelkesedéssel 2013-ban is! :) 2013.01.13 19:28

Laca Hello-Bello Mindenkinek! Na, akkor így utólag is boldog BUÉKot mindenkinek, akinek nem sikerült eddig átadnom jó és mégjobb kívánságaim. No, elkezdődött egy új év, amit nagy valószínűség szerint már egy bázison fogunk eltölteni, nevezetesen itt Angliában... De mielőtt belefognék a blogba, egy közérdekű közlemény: TÖLTÖTTÜNK FEL ÚJ KÉPEKET: 2012 utolsó napjaiban a városban töltött bojongásaink során örökítettünk meg pillanatképeket. Ezeket találjátok (a régebben feltöltött képekkel együtt) a HÉTKÖZNAPOK DERBYBEN mappában. Nem nagy szám képek, de egyelőre nem jártunk olyan nagyon érdekes helyen... Ez változni fog február közepén, mert akkorra időzítettünk egy londoni hétvégét. Ideje lesz már megismerni UK fővárosát személyesen is, és nem csak repterei révén.

Szóval, 2013. Nem tudom milyen évünk lesz, csak 1 biztos: elkezdődött :) Nem ismétlem Szandikám gondolatait, valóban nehéz volt otthagyni a hazánkat, de nem lehetett sokáig búslakodni, nekünk most itt van dolgunk. És komoly feladatok várnak ránk: nekem most már be kell teljesen integrálódnom a bandába, valamint a feladatok sokaságából, ami vár most a CPL&I csoportra (ez az én részlegem - Critical Part Lifing & Integrity) nekem is ki kell majd vennem a részem elég rendesen, ezt már meglobogtatták. De én állok elébe, reszkessetek Trent óriáshajtóművek :) Szandikám pedig, ahogy olvashattátok, jó úton van a tanársegéddé válás felé, szóval előtte is nagy feladatok állnak. Eközben azért szeretnénk majd elkezdeni Anglia megismerését (London, tenger, repülőmúzeum, egy MU meccs stb...), és a szülők is érkeznek látogatóba, őket is nagyon fogjuk várni :) Nos, igazából most csak szemezgetek az elmúlt napok eseményeiből, amik beugranak hirtelen az elmémbe. Lehet, hogy nem is írok mindent időrendi sorrendben, de ezt most nézzétek el nekem, most csak olyan Mikszáthosan anekdotázok nektek gyármekeim :)) Szóval azért, hogy érezzük, az élet nem fenékig tejfel, és a fapados légitársaságok mért is ennyire olcsók, már a visszaúton szembesültünk azzal a tömeggel és közelharccal, ami a kapuzárás előtti csomagleadásért és aztán a gépre való feljutásért, valamint jó helyek elfoglalásáért megy. Kevésbé nyomakodós és konfliktuskerülő emberekként sikerült a komolyabb konfrontációkat elkerülni, melynek eredményeképp a Wizzair A320-as gépére majdnem utolsóként sikerült felkapaszkodnunk. Mondanunk sem kell,ekkor már 2 egymás mellett lévő hely nem létezett, korai keléstől pedig kissé besavanyodott személyzet nem is nagyon akart segíteni nekünk, merre találnánk olyat, csak leparancsolt minket valahova. Ezen kiakadva letámadtuk közvetlenül legelső sorban lévő ráfizetős üléseket (nevezzük ezt amolyan fapados első osztálynak...), úgysem utaztam még első sorban :) Ennyit megért az a +18 font. És még így beleshettem a kabinba is, amikor a másodpilóta kijött, mert sürgősen 2 betűs kitérőt kelett tennie :) Persze visszamenetelkor úgy takarta a kezével a panelt, ahova az ajtónyitó kódot pötyögte, hogy nem sikerült leolvasnom, így nem tudtam a srácoknak beköszönni a cockpitben. Mindenesetre ahogy letette a gépet Lutonon, úgy én is le tudtam volna szállni, a gép eleje egyszer visszapattant eléggé erősen, hát nem jó érzés gumilabdának lenni...:) De végül a repülés és a visszabuszozás Nottinghambe, továbbá az onnan Derbybe vonatozás is simán ment. A hétvégén még picit riadtan kapaszkodtunk egymásba a lakásunkban, és a nagy csendben, hogy most egy időre megint magunkra maradtunk, de aztán eljött a hétfő, és idei első munkanapom. Ahol természetesen totális káosz fogadott új irodánkban. A cuccaimat tartalmazó ládát úgy elkeverte a költöztető cég, hogy fél óráig kerestem a 100 ember befogadására alkalmas hodályban, és persze az asztalomtól 10 percnyi járásra volt. De végül meglett, és odavonszoltam az asztalomhoz, ahol persze ültek. Az illetőt is ki kellett ebrudalnom, majd letakarítanom a teljesen mocskos asztalom, és berendezkednem. De végül minden sikerült, mehet a termelés :) Amúgy az asztalom kisebb mint a korábbi, viszont végre benne vagyok a "main streamben", ott ülök, ahol a csoportom többi tagja, nem száműzve az iroda végében. Így talán arról is jobban fognak tudni, hogy létezem :) A csoportvezetőm mellett ülök közvetlenül, valószínűleg azért rendezte így, hogy könnyebben felzárkóztasson most már a többiek szintjére. Az elmúlt 4 és fél hónapban nagyon magamra voltam hagyatva, ha kellett Adam (a csopvezetőm) és felálltam az asztalomtól, hogy megnézzem, a helyén van-e, szinte el sem láttam odáig... :) Most ez nem így van, ennek örülök. Azt még nem tudom, hogy örüljek-e vagy kiakadjak, hogy Adamen kívül a környékemen lévő emberek közül (másik Adam, Mat, Jae és Lim) 2 is igazi angol, akik amikor elkezdenek egymással beszélgetni, gyönyörű artikulálatlan derby stílusban, gyakorlatilag semmit nem értek... Ez picit elszomorít, de ha a

másik oldalát nézzük, hol tanuljak meg rendesen angolul, ha nem ezek közt? :) Mindenesetre most még eléggé kilátástalannak érzem ezt a projektet... De persze nekem nem is a csillogó nyelvtudásommal kell majd bizonyítanom, hanem a munkámmal. Amire viszont nagyon számítanak, mert már 2 naponta kapom a kedves érdeklődést, hogy hogyan áll a Trent 500 nagynyomású kompresszorának és turbinájának rim peel analízise, mert még meg kéne csinálni a fan fokozat tárcsáját is, és mindezt már 2012 év végén ki kellett volna söpörni, mert idénre más feladatok várnak rám. De mindenkit megnyugtattam, hogy készen vannak a számítások, mégha természetesen mindegyik esetben a leghosszabb és bonyolultabb utakon sikerült bebizonyítanom, hogy jó a cucc, persze ebből is tanultam. Jelenleg a jelentéseket írom, de azok olyanok lesznek, hogy még a lábkörmüket is megnyalják utána :) Az új helyünk amúgy nekem szimpatikusabb, közelebb van a gyártáshoz és a többi testvér részleghez is. Az iroda is sokkal inkább modern mérnökirodára hasonlít, mint pl a nagy hodályok Mülheimben, kedves siemenses egykori kolegáim :) Nekem az ilyen "alkotó" mérnök miliő mindig is tetszett, csak még ahhoz kell hozzászoknom, hogy még ha dolgozik is 100 mérnök egyidőben,annak akkor is mindig van alapzaja. Ezek ráadásul szeretnek gyakran kimenni teáért-kávéért, közben minden második asztalnál megállni parolázni és hatalmasakat kacagni. Valamint éjjel-nappal meetingekre rohannak kisebb csapatokban (mint a költözőmadarak úgy vonulnak), és még sokat telefonálnak is. Szerencsére engem ez a fajta mókuskerék még nem kapott el, mert aktivan eddig csak a Trent500 rim peel projektjében vagyok benne, így én azért még tudok dolgozni is és termelni. A meetingelő kolegák annyira már nem, de ez ismerős jelenség, ugye siemenses barátaim? :) Eszterrel már lett volna a héten egy közös ebédünk, de meghiúsult egy érdekes vírus miatt, amit bekapott az itthoni gépünk. De erről talán majd egy másik bejegyzésben. Mindenesetre egyik reggel elég sokáig ezzel küzdöttem, hogy kiírtsam, ami nagyjából sikerült is, de ez az idő pont az Eszterrel közös ebédidőnk volt, így le kellett mondanom a találkát, mert aznap még dolgoznom is kellett. A kis RR-os magyar community ötletéről még nem tettünk le, idén igyekszünk minden ide szakadt magyart megtalálni és picit magyarkodni velük :) Én pénteken rá is akadtam egy újabb honfitársunkra, bizonyos Szabolcsra, aki nagyon örült, amikor ráírtam, mert eddig ő is azt hitte, hogy az egyetlen magyar a cégnél. Az egyetlen szépséghibája,hogy hónap végén másfél év rolls és 6 év Anglia után elköltözik Svájcba, az Alstomnál folytatja... Na bumm, gondoltam, így is alig vagyunk, aki van, az is most lép le... Amúgy az égőtér tervező részlegen dolgozik, a saját értékrendemben ők az egyik csúcs. Ők valóságos művészek, az égőterek valóban az áramlástan és a hőtan nászából megszületett műremekek, tőlük lesz igazán különb egy hajtómű a másiktól. Hozzájuk képest az én tengelyeim meg forgódobjaim és tárcsáim faékek...De nem áradozok tovább, bocsánat a szentimentalizmusomért :) Mindenesetre Szabolcs tehát elúszott...Mindegy, nem adjuk fel, keresünk tovább :) Amint újabb fejlemények vannak, jelentkezem! Csók a családnak! Laca 2013.01.14 19:51

Szandi Kedves ismerősök! Azt hiszem ilyen blog bejegyzést ritkán fogtok látni: Leesett a hó Angliában! :) Bizony! Lencsevégre kaptam, a "Hétköznapok Derbyben" mappában megtekinthetitek + a "Lakás,Magnus Court" mappánk is bővült pár képpel. 2013.01.21 11:35

Szandi Sziasztok! Kezdek mindjárt egy hójelentéssel: apróbb pelyhekben esik, mára elérte a 10cm-t, a gyerekek nem mennek iskolába, a buszok késnek. A parkolóban még mindig gyanúsan sok autó áll, ami ilyenkor majdnem teljesen ki szokott ürülni egy átlagos hétköznap. Bejöttek a lakóházakhoz a sirályok, ami ritkaság, mert a folyópartot sose hagyják el. Az angolok nem tesznek téli gumikat az autójukra, mert úgy gondolják nincs szükség itt rá, ezért most a lassabbnál is lassabban vezetnek. Hólapátjuk nincs, így sem az utak, sem a járda nincs takarítva. Röviden ennyi, és most pár szó a múlthétről. Megérkezett küldemény,amit csomagoltunk még otton karácsony után, szóval lett végre ruhaszárítóm, vasalódeszkám, edények....stb. és még sorolhatnám. Kezd otthonos lenni a kis lakás, sőt, már könyveink is vannak :) Megkezdtük a fogyókúrát, és a squash ütőink is megérkeztek, szóval,ha sikerül Lacámnak időpontot foglalnia szombatra, akkor megyünk délután játszani. Kedden jön hozzánk Eszter látogatóba, most már én is megismerem személyesen. Aztán elvileg szerdán lesz egy közös ebéd, mert van még egy magyar srác a Rolls-nál, Szabolcs, de sajna ő meg hónap végén megy 6 év Anglia után Svájcba. Viszont egy ebédre összefut velünk. Én majd csak akkor tudok menni, ha nem kell még kedves indiai barátomat, Chas-t meglátogatnom. Ha megérkezik az angliai ,,erkölcsi bizonyítványom", akkor be kell mennem szerződést kötni. Holnap telik le a 2 hét, hát végülis 2-3 hetet mondott, de szerintem 1-2 napon belül megkapom, hacsak nem találtak valami nekik nem megfelelő dolgot. Egyébként Chas lesz az egyik főnököm, őt legalább már ismerem, a másik Matt, ő totál Derby szülött, és borzasztóan nehéz megérteni. Azt hiszem vele elsősorban marad az e-mail kapcsolat :) Laca múlthete eléggé húzós volt, sok meetingre kellett mennie, sőt még át is utaztak Burtonon-Trentbe, az itt van Derbytől kb. 25km-re. De, ezt majd ő elmeséli, hogy miért is mentek oda pontosan. A hétvégénk jól telt, pihentünk, moziba mentünk, megnéztük a Pi életét 3D-ben. De azt hiszem itt nem is adják máshogy. Ajánlom mindenkinek, gyönyörűszép film, jó történettel, fantasztikus képi világgal. Beteszem a linket, ha valaki még nem hallott róla,akkor itt megnézheti az előzetesét: http://www.youtube.com/watch?v=mp26HX5TeFQ Mindig libabőrös leszek a bemutatójától, nagyon passzol hozzá a Coldplay-Paradise dala. Szóval remek film, és szuper élmény 3D-ben. :)

Tehát a szombat esténk filmelemzéssel telt, illetve pókerezéssel, végre megtanultam. :) Illetve kihoztunk egy csomó filmet is ,köztük az Így jártam anyátokkal sorozat 3 évadját, amit már Pesten elkezdtünk nézni, de még sok van vissza. Hú, és akkor most itt megragadnám az alkalmat kedves Siemens-esek, hogy továbbítsátok légyszi Csötinek,hogy köszönöm a megírt filmeket!!! Nem tudom az e-mail címét, ezért ide írom. Na,most zárom soraim, majd bejelentkezek még,ha eszembe jut valami egetrengetően fontos! :) Puszi mindenkinek!!! 2013.01.26 00:35

Szandi Sziasztok, Derbyben jelenleg szakad a hó, hatalmas pelyhekben, ezért pókerezés után úgy döntöttünk,hogy éjfélkor lemegyünk egyet sétálni. Hihetetlen szép, aki még ezt nem próbálta, tegye meg! Lementünk a házunk mögötti focipályára (+ park). Hógolyóztunk is, angyalkáztam is :) Sehol senki (legalábbis volt 20 perc nyugtunk,amíg a tinik nem jöttek...) és olyan világos van....gondolom a város fénye + a nagy fehér hótakaró miatt... Kellemes csend van, szinte hallani ahogy lepottyannak a hópelyhek...Laca épp fotózik az ,,erkélyünkről". Éjfél előtt videót is csináltunk róla, majd amit tudunk, feltöltünk a galériába. Annyira nincs is hideg, és ami a furcsa,hogy kemény hógolyó gyúrható a frissen leesett hóból. Nem vicc! Még a baglyok is ébren voltak a parkban, huhogtak,de még ők is barátságosan hangzottak ilyen szép hóesésben :) Tudom késői a bejelentkezés,de ezt muszáj volt megosztanom veletek! :) Szép estét mindenkinek otthon! 2013.01.26 00:43

Laca Szia Mindenki! Csatlakoznom kell Szandikámhoz gyorsan! Ez a kis séta valóban feltöltött... 3-4 óra alatt leesett 7-8 centi hó, annyi mint ami az elmúlt 1 hétben összesen... És ez itt nagy szó. Az előző heti nagy havazás után mindenki azt gondolta, hogy véget ért az idei kemény tél itt a szigeten. De tévedtek. Szerencsére, mert ez állat:) Sehol senki, autók sehol, természetesen az út nincs takarítva, mert itt minden havazás váratlanul éri a közterületeseket, de most ez a jó ebben :) Akár az út közepén is sétálhattunk volna a lábszárig érő hóban... Nagyon szép. ÉS nyugodt. És kellemes. No stressz. Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz: ha otthon szakad a hó éjjel, menjetek ki és éljétek át, ahogy szinte nappali a világosság, és mégis kicsit túlvilági.

És hallani a csendet, azokat a neszeket, amit egy átlagos napon biztos nem fogna fel a füled. ÉS ez feltölti a lelket... Na, elég az érzelgősségből... Hihetetlen, hogy 7-8 centi hó mit ki nem tud váltani az emberből :) De valóban, amiből kevés van, azt hamar megtanulod értékelni :) Na, csók a családnak! 2013.01.26 19:42

Szandi Havas képek a 'Hétköznapok Derbyben' mappában,és tettem fel képet a tulipánjaimról is a lakásos mappánkba:) Azt csak úgy.... Voltunk ma először squasholni! Hmmm, hát mivel is kezdjem...izomlázam van. Fáj a karom, a combom, a vádlim, és az a rohadt labda alig akar pattogni. Nem rossz játék, és megmozgatja az embert, az tény. Jövőhéten is megyünk,hát van még mit gyakorolni. De a lényeg,hogy fogyjunk kicsit :) Utána farkaséhségünket enyhítettünk egy Subway-ezéssel (szigorúan egészséges dolgokkal megtömött szendót ettünk), de mivel itt a hétvége, és ilyenkor kicsit elengedi magát mindenki, hát az 1 hónapos tisztítókúránk után,most vettünk sört. Bezony! Ja,én meg egy kis pici belga csokit,hmmmm! Szóval most megint egy darabig semmi édesség a mai nap után. Mindenkinek jó hétvégét otthon! 2013.02.03 21:22

Laca Hello Kedves Olvasó! Itt a február, végre a tél utolsó hava. Bár itt szerintem a tél utolsó hava már leesett a múlt heti hóval amiről olvashattatok eme blogon is. Szóval, miről is írjak. Talán arról, hogy zajlik az életünk itt mostanság. Talán olyan angol módra kezdek az időjárással. A hideg, fagyos, havas időnek már se híre-se hamva. Amiről olyan lelkesen írtunk legutóbbi bejegyzésünkben, az tulajdonképpen már másnapra eltűnt :) Azóta inkább tavaszba hajló 10 fok, néha szemerkélő eső, de múlt héten erős, hideg szél volt, ami meghatározta a sziget eme részének időjárását. És ez nem jó, utálom a szelet, inkább esseeeen!! Még az is jobb! Amúgy ez a januári időszak egészen Valentin napig a hajtás jegyében telt-telik. Én ezerrel belevetettem magam a munkába, nincs is más választásom, mert bent nincs lazsálás... Az év eleji nyitóbeszédében Tom, a kisfőnökünk bejelentette, hogy jelenleg a ránk kiszabott munkák 86%-át voltunk képesek leszállítani, ami nem jó szám... És akárhogy tervezik-szervezik az embereket, még 4-5 fő kéne a csoportba, hogy akkora kapacitásunk legyen, mint amire szükség lenne... Szóval feletteseim nyitottak bárki CVjére... No, Siemenses egykori kolegáim? Valakit nem érdekel a dolog? :)

Az idei évre 2 fontos projekt fogja kitenni a munkám, illetve mindezek mellett igyekszem kisöpörni a múlt évről maradt Trent 500 rim peel számításokat is, mert még egy T500, T700 és T800 fan disc analízis is vár rám. Ebben az évben 3 asztalom is lesz. Az egyik a normál asztalom az irodánkban. De terv szerint mostanában ott fognak a legkevesebbet megtalálni, mert az egyik fő projekt kapcsán (titán kompresszordobok HID zárványok okozta tönkremenetelének valószínűségi analízise) az egyik testvérirodában fogok leledzeni, mert ott van olyan gép, amire egy, az én gépemen nem található szükséges szoftver fel van telepítve. A hét 5 napjából pedig 3at Burton on Trentben leszek megtalálható a másik fő projektem kapcsán. Ez a másik projekt elég magas prioritású, de nem beszélhetek róla sokat, mert elég titkos is. Gyakorlatilag egy külsős mérnök-szolgáltató cég közreműködésével csináljuk (az ő székhelyük Burton, ez Derbytől kb 15 perc autóval) és ők rendeztek be nekünk egy elzárt irodát, ahol majd dolgozunk (illetve múlt héten már el is kezdtük). Az alapötlet az volt, hogy mivel fontos a projekt, és Derbyben képtelenek vagyunk csak erre koncentrálni, kiemelnek minket a megszokott környezetünkből egy izolált helyre, ahol semmi mással nem tudunk majd foglalkozni, csak azzal a projekttel. Az alap ötlet nem rossz, de valóban így a napi munka elég ingerszegény, hiszen valóban minden más elől el vagyunk zárva. Csak 1-2 szó a biztonsági intézkedésekről:az iroda teljesen zárt. Csak nekünk van hozzá belépőkártyánk, és csak az mehet oda be, aki benne van a projektben. Az épületen belül, ezt az irodát leszámítva csak WCre mehetünk el. Ha kaját hozunk, a hűtőhöz is mással vitethetjük el a kaját, mi nem közelíthetjük meg. Senkivel nem érintkezhetünk ott, aki nem a projekthez tartozik, valamint az iroda gépei egy minden mástól elkülönített hálózaton vannak, ahova semmilyen más gép nem kapcsolódhat. Az irodában nincs internet, csak 1 ellenőrzött gépen, és még a GPRS alapú telefon internetezés sem működik... Mit mondjak, kemény :) Mintha valami helyi 51es körzetben dolgoznék :) A projektről magáról inkább nem beszélnék, hátha akkor eljön értem a fekete autó :) Szóval ezekben a napokban munka és munka van. Mivel a feladatok, amik előttem állnak, elég nagy horderejűek, mostanában haza is kell vinnem némi tanulnivalót, hogy minél hamarabb felzárkózzak háttértudást is illetően. Ennek szegény Szandikám nem nagyon örül, de ez most csak egy átmeneti időszak... Sebaj, február 15i hétvégén vár minket London!! Az egy kellemes kikapcsolódás lesz, már lefoglaltam a szállodai szobát Greenwichtől nem messze egy Temze parti hotelben... Kiruccanunk, megnézzük a kötelező látnivalókat és picit pihenünk. Ránk fog férni. Szerintem a következő feltöltendő fotósorozat az ott megörökített élményeinket fogja tartalmazni :) Szandi még mindig a rendőrségi csekkolásának eredményére vár, szerintem már csak 1-2 hét kérdése, hogy aláírja a szerződését, és ő is munkába álljon. Reszkessetek brit nebulók!!! :) Közben már vérprofi squasholókká váltunk, csak egyelőe még a szerva nem megy, de ezt leszámítva lelkesen zúzzuk a labdát a falra. Csak valahogy ez nekem fura, minden squashlabda hibás lehet, mert nincs bennük elég levegő, így nem pattannak fel. De tűszelep meg nincs rajtuk, így hogy fújom majd fel őket? :)) Legyetek jók otthon, mi is azok leszünk! Következő bejelentkezés Szandikámé lesz.

Üdv 2013.02.11 13:07

Szandi Üdv mindenkinek! Próbálom összegezni röviden az elmúlt napok eseményeit, de először azzal kezdem, hogy ma megint leesett a hó Derbyben. Reggel 8-kor a parkolók tele voltak az autójukról havat kaparó emberkékkel, emiatt gondolom senki nem ért be időben dolgozni, de ez itt nem is lényeges. A múlt héten megörvendeztetett minket az igazi angliai szél (kb. 45-50km/h), hát nem volt kellemes időnk. Lacám nyakig van a munkában, és most még bejött ez a Burton-i projekt is, ami miatt 3 napot a ,,szigorúan titkos bázison" tölt. Nekem azzal teltek a napjaim, hogy aggódtam a csekkolásom miatt, mert csütörtökön volt 2 hete, hogy kedves barátom, Chas visszaküldte nekik a pótpapírokat. A péntekünk kellemes volt, egyrészt mert a munkás napok utolsó napja, másrészt pedig megünnepeltük egy finom, vékonytésztájú olasz pizza társaságában, hogy másfél éve hűségesen kitartunk egymás mellett :) A szombat délelőtt alvással telt, délután squasholással...bár, őszintén szólva most kicsit le voltam ütve, de Laca egész jól pörgött. Persze nem elhanyagolandó tényező,hogy előtte bereggeliztünk elég alaposan, ami nem túl praktikus sportolás előtt. És kipróbáltuk a keményebb labdát, ami sokkal jobb, úgyhogy átszokunk arra. A szombat estét itthon töltöttük izomláz keretében + az idő sem volt kellemes, mert megérkezett az eső. Ma e-maileztem Chasnek,hogy mi a helyzet már ezzel a papírozással, és jó hírekkel szolgált, mert állítólag febr. 8-án már kipostázák, holnap megérkezik. Ma volt még egy borzasztó telefon beszélgetésem egy bérszámfejtős hölgyikével Skóciából (ők bedolgoznak az én munkáltatómnak), hát kedves volt meg minden,de remélem vele legközelebb elég lesz emailen keresztül társalogni. Szóval itt tart most az ügy, és persze agybaj a köbön, mert a kishölgy is kért pár papírt még,amit a.s.a.p (sűrgősen) el kell küldenem neki, persze nyomtatónk nincs itthon, így megint Lacát terheltem le ezekkel a nyomtatnivalókkal. Most már keresni fogok egy nyomtatós boltot, bár eddig még sehol nem láttam, de nem igaz,hogy mindenkinek van otthon,tutira kell lennie valahol a belvárosban... Na, most ennyi, aztán folyt.köv. pár nap múlva...Puszi nektek! 2013.02.18 18:25

Szandi Londonban jártunk....képek a 'London' galériában , és a blog bejegyzés is érkezik hamarosan! :) Üdv! 2013.02.22 14:02

Szandi Szerintem 2 bejegyzés lesz Londonról, mert biztos vagyok benne, hogy Laca is mesélni szeretne majd kicsit róla :) Na,de akkor kezdem én: 02.15. (péntek) -ekkor már kiderült, hogy megkezdhetem tanár asszisztensi pályafutásom,csak a gyerkőcöknek szünet volt ez a hét, tehát majd a jövőhéttől,addigra kipihenik magukat. Na,tehát szép időben elindultunk a ,,ködös Albion" fővárosába, várt ránk egy közel 4 órás busz út,merthogy sajnos a vonat most nagyon drága lett volna (nem vettünk rá jegyet időben). Mivel előző este még legalább hajnali 1-ig azt szerveztük,hogyan fogunk majd Londonban közlekedni,ezért a kevés alvás miatt a fél utat végigaludtuk a buszon. Már London közelében jártunk, amikor felbukkant a Wembley stadion híres félköríve (inkább kicsit ovális). Már a buszból kattogtattam a fényképezőgépet, mint állandó fotófelügyelő igyekeztem jól végezni a ,,munkám" remélem sikerült valamennyire. Szegény kis hobbi gépünk gyötörve volt éjjel-nappal, hát ennyit tudott. Egyszer majd talán lesz komolyabb gépünk is, én legalábbis szeretnék majd. Beértünk a Victoria Station-re, ott 'Good-Bye'-t intett a sofőr, és ballagtunk a metróhoz, vagyis az underground-hoz, elnézést :) A rövidség kedvéért maradok most a metrónál. Ott vettünk napijegyet ( 8 font, és mindent lehet vele használni), szerencsére off-peak (nem csúcsidő) időszakban érkeztünk, tehát így olcsóbban megúsztuk az utazgatást. Idén 150 éves a londoni metróhálózat (15 vonaluk van), és nagyon klasz ám, aki Londonban jár, az mindenképp metrózzon, mert borzasztó jól vannak a vonalak összekapcsolva, és pillanatok alatt eljut az ember A-ból B-be. A tömeggel nem kell foglalkozni, hiszen nagyváros, ezzel jár a tömegközlekedés. Elmentünk a szállásunkra, amit szintén tök jó árban sikerült foglalnunk (2 éjszaka), és akkora mákunk volt, hogy a mi szobánk pont a Dockland-re nézett, ráadásul 8. emelet, ááááá, tök jó volt a kilátás. Volt egy nagy asztallap ráfogatva az ablak alá, azon üldögéltem, és nézelődtem, nagyon szép volt! Mellettünk meg ott volt a London City Airport, ahonnan folyamatosan szálltak fel a nagy vasmadárkák totál közel a hotelhez. (készült róluk 2 videó is,majd megpróbáljuk feltölteni). Miután belaktuk a kis szobánkat, elindultunk városnéző körútra délután fél 4 körül. A London Bridge-ig mentünk, ott volt valami kirakodó vásár a Southark katedrális mögött (kép a galériában), ahol vettünk Boston hot-dog-ot (grillezett virsli pirított hagymával),és azt falatozva indultunk tovább. Épp a hídon nézelődtünk - 4 sávos híd,jó széles - amikor Laca szólt,hogy nézzek el jobbra, na és mi volt előttem?? - Naná,hogy a Tower Bridge! Ott kifolyt a könnyem kicsit, annyira hihetetlen volt,hogy amit eddig csak képeken láttam, meg angol könyvekben, az most ott van előttem élőben. Ugrándozva áttrappoltam a hídon,hogy jobban lássam. Csináltunk pár képet, aztán ballagtunk tovább a business negyedbe, Laca kedvenc része volt szerintem :) Csupa üveg épület, nagyon magasak, sok öltönyös fazon siet, és persze forgalom a köbön. Volt egy elég nagy pubokkal teli kis utca, ahol Kovács Úr elfogyasztott egy frissen csapolt Carling-ot az utcán a londoni üzletemberek között. Ekkor már igencsak sötétedett,és kis fényképezőnk küzdve a fényhiánnyal igyekezett még elfogadható fotókat csinálni, de egy idő után megsajnáltam,és inkább eltettem másnapra pihenni. Szóval ballagtunk tovább egészen a Tower-ig,és annak hídjáig. Szintén kötelező éjszaka megnézni a kivilágított Tower Bridge-et, hihetetlen szép! Átballagtunk rajta, de ekkor már lehetett este 7 körül. Kezdtünk éhesek lenni, gondoltuk beülünk egyet fish & chips-ezni, hát tömve volt minden vendéglátó egység, ezért vártunk egy darabig a piros 188-as doubledecker buszra, de mivel nem volt a felső szintjén hely, ezért nem akartam azzal hazamenni. Elmentünk a legközelebbi metrómegállóhoz,és hazadöcögtünk azzal. Bevásároltunk a hotel

melletti kisboltban, és elfáradva, talpunkat fájlalva kidőltünk....másnap 9-ig aludtunk. Innen Laca folytatja.....:) Ja,és ezen a napon volt a libegős utazásunk is,de azt is meghagyom neki :)) Folyt.köv. 2013.03.02 13:01

Szandi Megint én...ugyanis kb. 5 perce szállt el az 1 órája gépelt szöveg,amit Laca írt, most morog, hogy nem fogja mégegyszer begépelni. Majd,ha lenyugszik akkor megírja a londoni út második részét. Közben én gyorsan elmesélem a kacsás sztorit. Rövid,de aranyos, és egy félreértésen alapul az egész. Alíz barátnőmmel - akivel szombaton találkoztunk, és jött velünk kirándulni - épp a Buckingham palota előtti parkban néztük a madarakat. Laca kicsit lemaradva tőlünk, épp egy szárcsa lábát elemezte, addig mi ketten az érdekes tollazatú kacsákat figyeltük. Mögöttünk jött egy spanyol nőkből álló kisebb csapat, akik szintén megálltak a kacsáknál. Mi Alízzal diskuráltunk,hogy milyen szép a színük...stb. Erre a spanyolok: ,,What is your language?" Erre én hátrafordulok: ,,Hungarian!" Erre ők: ,,Ahh , Hungarian birds." Ekkor furcsán összenéztünk Alízzal, mire Laca mondta mögöttünk,hogy nem nekünk beszéltek,hanem a kacsáknak magyaráztak. Kitört a nagy nevetés, de a spanyolok is nevettek,szerintem ők is megértették a félreértést. Na,hát ennyi a története a ,,magyar madaraknak":) Más, ami érdekes még, hogy beindult a munka végre. A múlt hetet végigdolgoztam, és a jövőhét is a munka jegyében fog telni. Van egy elsős osztályom, 29-en vannak, kis apróságok. 4 tanár van,és általában 2 asszisztens,de most a hét feléig egyedül voltam, aztán jött egy angol csajszi,aki 2 nap múlva már nem volt ott,de nem is törte össze nagyon magát, hogy dolgozzon. Tegnap jött hozzám az ügyintéző a suliból,hogy,ha oké nekem, akkor számítanak rám a jövőhéten is. Van 3 problémásabb gyerkőcöm, de lehet velük is dolgozni,csak több energiabefektetést igényelnek,mint a többiek. Eddig jó,majd jövőhéttől rákapcsolok kicsit,mert sajna csütörtök reggel már fájó torokkal mentem dolgozni,pénteken meg jött a nátha része meg a köhögés,de hát első héten kidőlni nem lett volna szerencsés. Ó,köszönöm neked C vitamin, és méz! Na mára ennyi voltam,megpróbálom Lacát lenyugtatni, hogy újult erővel lásson neki a blogírásnak :) Puszi mindenkinek!

2013.03.02 Laca Akkor még egyszer üdvözletem mindenkinek. Sikerült kidühöngnöm magam, miután az 1 órán át alkotott, és a vért izzadva a legjobb írói vénámmal magamból kipréselt szerintem

pulitzer díjas írásomat 1 mozdulattal kitöröltem… Akkor azt mondtam, soha többé nem írok erre a hálátlan blogra, De hát valahol ez is egy függőség, szóval nehéz tőle megszabadulni ☺ Szóval itt vagyok, remélem legnagyobb örömötökre. Csak hogy végleg megnyugodjak, ezt még el kell mondanom a blogról: a jó************************************************************** te *********************** blog!!!!!! Na, remélem most már megembereli magát!! És akkor most leírom londoni kiruccanásunk második felét. Remélhetőleg többször már nem kell megpróbálnom. De mielőtt elkezdeném, bocsánatot szeretnénk mindenkitől kérni, hogy aktivitásunk mostanában talán kicsit alábbhagyott, de így, hogy már mindketten dolgozó állampolgárok vagyunk, sajnos a blogra is kevesebb időnk jut… De ezen igyekszünk javítani!! Szandikám bejegyzéséből bővebb infót kaphattok angol oktatásban eltöltött első napjairól ☺ Sajnos ennek az elfoglalt időszaknak az is következménye, hogy az aktuális eseményekről adott esetben 2-3 hét csúszással kaptok infót, de a lényeg, hogy kaptok. Reklamációt nem fogadunk el ☺ Tehát. London. Európa egyik legizgalmasabb városa. Ezt bátran állítom 2 és fél ott töltött nap után is. Aki nem járt itt, az nem tudja, milyen egy igazi kozmopolita város, aminek évszázados gyökerei vannak… Tehát akkor a szombati nap. De mielőtt rátérnék, nem hagyhatom ki a pénteki nap számomra egyik legizgalmasabb történését: az Emirates Airline-t. Ezt Szandikám szándékosan hagyta ki az ő beszámolójából, mert át akarta adni nekem a lehetőséget, hogy én áradozzak róla☺ Ahogy pénteken elindultunk felfedezni a belvárost, észrevettük, hogy valami durván nagy libegő dobja fel Délkelet-London látképét. Ez az Emirates Airline. 2011 júniusára, tehát éppen az olimpia előtt gördült ki az első kapszula. A szállodánk félszigetét (Docklands Peninsula) kötötte össze North-Greenwich városrésszel. Hossza 1.1 km, a Temze egyik partjáról visz át a másikra, és a folyó felett csúcson 90 m magas. Csak összehasonlításképpen, ez kb 3 darab 10 emeletes panel egymásra téve. Bár nagyon messze voltunk London belvárosától, a látkép így is leírhatatlan,amit onnan átéltünk. Nem is próbálom meg leírni. Tessék fotókat nézni, illetve átélni az egészet☺ No, de akkor jöjjenek a szombati események végre. Tehát a nap egy nagy találkozással indult. A szombatot Szandi régi barátnőjével, Alízzal terveztük együtt tölteni, mert jelenleg ő is London mellett egy kistelepülésen próbál szerencsét. Mivel ő hozzánk képest gyakori vendég a fővárosban, hát örültünk, hogy lesz valaki, aki amolyan idegenvezetőként végigvisz minket a város érdekesebb pontjain. Persze ahogy az később kiderült, ő is ugyanannyira el volt veszve ebben a forgatagban mint mi ☺ Tehát a találkozás Európa legmagasabb felhőkarcolójának lábánál (the Shard – 309m) és a nagy összeborulás után indultunk valami reggelit-ebédet keresni,mert aznap még nem volt szilárd táplálék a gyomrunkban. Egy hangulatos pubban eltöltött 15 perc után, észrevéve, hogy a konyha még nincs nyitva, tovább indultunk a Temze partján a sétányon, hogy lássuk még egyszer a híres-neves Towert és Tower Bridge-et nappali fényben is és közben étkezésre alkalmas helyet találjunk, ami nem is üríti ki pénztárcánkat azon nyomban. Igazából azt kell, hogy mondjam, a Tower Bridge ugyanolyan lenyűgöző nappal is, mint éjjel… Csattogtattuk a fényképezőgépet tisztességgel. De ez a monumentális építmény meg is érdemli az érdeklődést. Közben, a technika iránt fogékonyabb olvasónak ajánlom figyelmébe a már hadrendből kivont HMS Belfast nevű rombolót, hadihajót, nem tudom mi volt, de hatalmas vasdarab, ami még a vízen is úszik ☺ Számomra, tengertelen országból jövő földi halandó számára egy ilyen hadihajó is hatalmas élmény. Akinek pénztárcája és megszállottsága engedi, még fel is mehet a fedélzetre 13 fontért. Mi ezt most kihagytuk. De műszaki énem magasztos hangulatát tovább emelte, amikor a hajóban való gyönyörködésem közepette a levegőből egy Heathrow felé közeledő

A380as utasszállító libegett el a Temze felett olyan maximum 100 méter magasan. Tény, hogy a világ legnagyobb utasszállító repülőgépe ilyen magasról is döbbenetes látvány, főleg, hogy szinte hangtalanul suhan el a fejed felett… Na, de haladjunk tovább… A Tower Bridge és a Temze menti csupa üveg épülő és már elkészült felhőkarolók sajátos hangulatát magunk mögött hagyva egy pubba vezetett utunk, amit már pénteken kinéztünk magunknak, csak akkor még a csilláron is lógtak. Kicsit hezitálva hagytam magam mögött a modern városrészt, mert számomra nagyon szimpatikus dolog, hogy Londonban bátran mernek teljesen új,rendhagyó, időnként meghökkentő modern épületeket felhúzni szinte méterekre csak akár a több száz éves történelmi emléképületektől. És még is harmónia van, ez a sajátos egyveleg semmit nem ront a látképen. Sőt. Talán a mai rohanó, modern ember számára időnként picit unalmas történelmi emlékek is kapnak egy érdekes, mozgalmas díszletet a modern építészet vívmányai által. Nekem ez 10 pont. Tehát, a pub. Most azért befértünk, ezért ki is használtuk a lehetőséget és elfogyasztottunk egy kellemes ebédet. A hölgyek klasszikus fish&chips-t választottak, én inkább egy báránysült mellett tettem le a voksom feketeszeder mártással. És ezt a teljesen eredeti angol étkezést a híres, melegen tálalt chocolate fudge cake-kel zártuk, mint desszert, mellé hideg vaníliafagyit fogyasztva. Érdekes a harmónia, ahogy a 2 édes íz találkozik a szádban, miközben az egyik le akarja fagyasztani a fogaid, és a másik ezt ellensúlyozza… Aztán gasztronómiai élményeinket magunk mögött hagyva, már csak vizuális élményre éhesen mentünk tovább, London további hírességeit kutatva. Következő állomáshelyünk a Houses of Parliament, Big Ben és a Wesminster Apátság monumentális épületegyüttese volt. Azt hiszem szóismétlésbe kell bocsátkoznom, amikor azt írom, hogy döbbenetes és lenyűgöző épületek amellett, hogy az angol és a világtörténelem terül el a szemeid előtt, és ez is hoz magával egy fura (talán magasztos? Nem tudom…) hangulatot. Mindig is állítottam – és ezt tartom most is – hogy a magyar országháznál nem sok díszesebb és szebb parlament van a világon. De a Londoni biztos, hogy hasonló szinten van. Talán nem annyira díszes, de hatalmas és monumentális. A Temze túlpartjáig kellett sétálnunk, ha azt akartuk, hogy kis hobbigépünk objektívjébe az egész beleférjen. És csak hasonló szépeket tudok mondani a Big Benről is. Az, hogy ez a 96m magas torony valójában mekkora alkotás, csak élőben lehet megtapasztalni. Döbbenetünket az is erősítette, hogy a metróból egy fedett boltíves, árkád szerű feljárón keresztül jön itt ki az ember. Ami takarja, mi is vár kint az emberre, épp csak az épületek lábazata látszik. Ezért fel sem fogod, mi van melletted, amíg ki nem lépsz a boltívek alól és ez az óriási torony feltűnik előtted. Szinte rád akar dőlni, ahogy veti rád óriási árnyékát. Miközben naposabb időben a tetején az aranyozott díszítés vakítóan csillog. Tetszett ☺ A Westminster Abbeyről már azért nem tudok hasonló lelkesedéssel beszélni, igaz, hogy a falak itt is tudnának mesélni, de ennek ellenére az „outfit” elég egyszerű, az akkori kreatív szakemberek, akik részt vettek eme csoda megépítésében, nem lehettek túl ötlet dúsak ☺ A Parliament hídja és a szomszédos Waterloo Bridge között magasodott a híres-neves óriási biciklikerék, a London Eye is. Ennek megközelítéséről letettünk, amikor megláttuk már a Temze túlpartjáról a kerékhez kígyózó kilométeres sort. Igazából nem értettük az embereket, mért erre a túlméretezett bringakerékre dobják ki az emberek a pénzüket, amikor hasonló, ha nem nagyobb élménybe van részük ennek az árnak a töredékéért, ha az Emirates Airlinet veszik igénybe… De gondolom a megszokás… Mindegy, ezúttal mi nem álltunk be a sorba ☺ Kissé elfáradva estünk be ezután egy kellemes kis parkba, ahol meg kellett, hogy pihenjünk egy kis padon, mielőtt a nap másik fő célja felé, a Buckingham Palota felé indultunk. Látva,

hogy az idő repül, eredeti tervünkről, miszerint látogatást teszünk a British Museumba is, már letettünk. Majd legközelebb, úgy sem most jártunk Londonban utoljára. Szóval ezt eldöntve felkerekedtünk és egy kisebb szárnyasokból álló farm kíséretében indultunk el a királynő vityillója felé. Időpontunk volt egy sörözésre az öreg hölggyel, szóval ezt nem hagyhattuk ki ☺ Közben a parkban az emberek látványától már nem visszarettenő, sőt már szinte arrogánsan ételt követelő libák, vadludak, kacsák, szárcsák és kisebb csivava méretűre hízott mókusok társaságban folytattuk utunk. Itt történt a magyar kacsák esete is, amiről Szandikám már beszámolt nektek ☺ A palota előtt egy kisebb népünnepélybe keveredtünk, de azt hiszem ez az egyik olyan hely a világon, ahol az emberek tömege sosem fogy el. Mindenki epekedve várja,hogy a Brit Nemzetközösség feje legalább csak pár másodpercre kinézzen és jelezze: még él. Sajnos ez ezúttal sem történt meg, így elmaradt a közös sörözés is vele ☺ De legalább a Bobbyk azért tartottak egy kisebb menetelő bemutatót. Így próbálták meg az órákon át mozdulatlan álldogálásban elgémberedett végtagjaikat kicsit átmozgatni a szabályok adta keretek közt. Miközben a helyi biztonsági erők árgus szemekkel figyeltek mindenkit, aki a kerítés közelébe merészkedett, hiszen engedély nélkül a kerítésen belülre jutni criminal offence és ezt halálosan komolyan is veszik. Kissé csalódottan indultunk innen tovább. A lányok azért, mert nem látták a királyi családot, én azért, mert elmaradt a sörözés ☺ De az optimizmusra adott okot, hogy az utóbbi dolgot még lehetett pótolni ☺ Időközben Alíz 2 másik magyar sorstársa is bejelentkezett, akik szintén 1 városban dolgoznak. Ők is átruccantak Londonba. Így hát úgy döntöttünk, keresztezzük egymás útját, minél több magyar együtt, annál jobb a hangulat☺ Szóval a Piccadily Circus New York Time Square-jéhez hasonló nagykivetítőjét megnézve majd a Soho városrész fergetegét és a spontán utcabálokat érintve (itt azért előjöttek a régi pesti bulik szombat este a belvárosban – Blaha, Astoria, Körút, Zichy utca stb…-, amik a lemenő nap fényében már alakultak, tovább indultunk egy külvárosi, már inkább „magunk fajta” negyedbe, ahol találkoztunk az előbb említett 2 másik honfitársunkkal. Mindenki kissé elcsigázva egyetértett, hogy ezt a tartalmas napot 1-2 finom aranysárga nedű kíséretében kell közösen feldolgoznunk. Így a belvárosba indultunk, ahol lehetetlennek tűnő küldetésre vállalkoztunk: találjunk egy pubot, ahol 5 embernek van szabad asztal foglalás nélkül, szombat este. Erőnk már fogytán volt, amikor legalább a tizedik sikertelen hely után már lassan a hazaindulás gondolatát fontolgatva megpróbáltuk az utolsó pincehelyiséget, ami végre teljes siker volt☺ Onnan már nem is mozdultunk éjszakáig, az este hátralevő része barátkozással-élménymeséléssel, magyarkodással telt. Jól éreztük magunkat ☺ Másnap délelőtt már csak arra maradt időnk a hotelben, hogy még egy pillantást vessünk 8. emeleti szobánkból a kicsit ködbe-szmogba burkolózott városra, majd összepakoljunk és célba vegyük a buszállomást. Természetesen sok mindent csak felületesen tudtunk érinteni és sok híres helyet ezúttal ki kellett hagyni még, de ezen kiruccanás célja csak az volt, hogy kapjunk egy érzést, miért is a világ egyik leghíresebb városa London. Most már azért sejtjük ☺ Visszaérve a vidéki Derby élettelen kis belvárosába picit úgy éreztük magunkat, hogy megint visszasüllyedünk az unalomba… Nem csoda, ha még napokig Londonnal álmodtunk ☺ Azt hiszem Londonról ennyi elég. Nézzétek a fotóinkat! Újabb naprakész bejegyzéseink jönnek hamarosan! Üdvözlet.

2013.03.09 18:44

Szandi Üdv mindenkinek, 2 hete megkezdtem munkás hétköznapjaim én is végre :) Szerencsére az első helyen már maradhattam is, sőt most pénteken mondták, hogy húsvétig biztosan számítanak rám, ha nekem is megfelel. Én tovább is maradnék, mert nagyon jó kis iskola, de hát ez nem rajtam múlik már. Azért is jó, mert közel van a Rolls-hoz, ezért reggel Lacával együtt tudunk menni dolgozni. Ennek előnye az, hogy így rá tudtam venni a korábbi kelésre minek következtében hamarabb hazaér ő is :) Nekem fél 9-től fél 4-ig tart a munkaidőm. A gyerkőcökért 15:10-kor jönnek a szülők, és kb. 5 perc alatt kiürül az osztályterem általában. Aztán már csak takarítás van, rendrakás és előkészülés a következő napra (füzetek kipakolása...stb.) Az oktatási rendszerük totál más, mint a miénk otthon, ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Kevesebb nekik a tananyag, bár szerintem még simán lehetne őket terhelni kicsit. Első osztályosokkal dolgozok (itt ez a Year 1, illetve Year 2, de nevezik Key Stage 1-nek is) összesen 29-en vannak, vagyis csak 28-an,mert most pénteken volt utoljára egy kislány, aki másik suliban kezd hétfőn, mert elköltöztek a környékről. A 28 pöttömre van 4 tanár és 1 asszisztens (Én). 2 csoportra vannak osztva, 1 csoporttal van 2 tanár, én pedig hol az egyik csoportnál segítek be, hol a másiknál. Van 3-4 problémásabb gyerkőc,akikkel külön kell foglalkozni, de alapvetően nem rosszak, tudnak viselkedni, és ami tetszik, hogy borzasztóan elfogadják egymást, nincs csúfolódás, gúnyolódás azért, mert valaki gyengébb képességű vagy félénkebb. Sőt, inkább felkarolják azokat, akiknek problémáik vannak a tanulással. A pénteket közös tánccal zárjuk a tornateremben, az jó kis buli szokott lenni. 10 perc táncikálás hazamenetel előtt, általában nagyon élvezik. Mi tanárok is,legalább elengedjük magunkat mi is kicsit :) A szülők nem jöhetnek be a tanterembe, kint várakoznak az ajtó előtt, reggel pedig az udvaron, és a pöttömök sem jöhetnek be a terembe 9 óra előtt. Ha esik,akkor a tornateremben gyülekeznek, ha jó idő van, akkor szaladgálhatnak az udvaron. Van egy iskola macskánk is, nagyon szép. Kb. 7kg-s brit rövidszőrű és Maine Coon keverék. Állandóan ott lábatankodik a suli ajtajában, borzasztó szelíd, sőt intelligens is, mert pénteken a tűzriadó próbakor kijött velünk felsorakozni az udvaron. Hétfőn indul a 3. hetem a suliban, mostmár a gyerekek is tudják, hogy Miss Rabai vagyok :) Itt senkit nem szólítanak a keresztnevén, mindenki Miss vagy Mrs. Mikor elmennek haza a picik, akkor persze én is Alexandria vagyok :) Igen, jól olvastátok, nem írtam el. Valamiért nem állt rá a fülük az Alexandrára, nekik az Alexandria jobban tetszik, hehe, én mindig jót mosolygok rajta,de már megszoktam. Kedves barátom Chas az irodából meg csak simán Alexnek hív. Ami még érdekes,hogy nem becézik a gyerekeket, sem a gyerekek egymást. Ha pl. van egy Jayden-ünk, ő nem lesz Jay, vagy pl. Bethany sem lesz Beth. Ezért furcsa volt nekem,hogy mindig a teljes nevem mondják, de egyszer mondtam ,hogy nyugodtan hívjanak Szandrának,de nem értették, hogy miért,amikor Alexandra vagyok :) A múltkori megfázásból felgyógyultam, bár még azért körül vagyok véve zsepikkel, ja és most esett le,hogy pár dolgot már leírtam a 03.02-ei bejegyzésemben, elnézést kérek!Elköszönök, jó hétvégét nektek, pihenjetek amennyit csak tudtok,és várjátok a tavaszt, én már nagyon várom! Ma már hóvirágokkal fotózkodtam a parkban :) Puszi!

2013.03.17 Laca Hello Mindenki! Már jó pár hete nem írtam (utolsó bejegyzésem az a kisebb regény volt Londonról), szóval gondolom bejelentkezek megint. Előrebocsátom, ez most nem lesz sem olyan hosszú, sem annyira érdekfeszítő bejegyzés, mint a korábbi, de csak hogy mindenkit informáljunk, írok egy amolyan helyzetjelentést. Szóval beindultak a robotolós hétköznapok, most az elkövetkezendő 1-2 hónapban különösebb kalandot-kirándulást nem is szeretnénk szervezni. A következő nagy kaland a szüleim látogatása lesz április közepén (jaj de várunk már benneteket!!! ☺). Ezen a szombaton még volt egy életre szóló élményünk egy bizonyos „Old Trafford” stadionban, ahol 75004 társunkkal egyetemben megtekintettük a Manchester United – Reading angol Premier League mérkőzést. A hangulatot így szavakban leírni nem lehet, a meccs is nagyon élvezetes volt, ráadásul az egyik legnagyobb sztár Wayne Rooney megtisztelt minket egy góllal is, így a MANU behúzta ezt a meccset is, gyakorlatilag már az idei szezon angol bajnokának tekinthető. Képek hamarosan. Többet erről a kalandról majd Szandikám ír. Az ezelőtti heteink a munkáról szóltak. Eldöntöttük: 2 hét múlva itt a húsvéti szünet (nekem 5 nap, Szandinak 2 hét), akkor majd pihenhetünk, márciusban addig viszont hajtsuk le a fejünket és termeljünk Angliának☺ Szóval a napok így csendesen, de annál gyorsabban le is peregnek. Én egyre mélyebbre ásom magam a 2 fő projektem kapcsán, amibe idén beledobtak. Főleg a burtoni a jóval fontosabb jelenleg, így most szinte minden időt arra szánok. Sokat vagyunk lent Burton on Trentben is. Koreai barátom, egyik tanítómesterem, aki ennek a témának talán az egyetlen igazi tudora volt, besokallt (4 éve megállás nélkül ezen a projekten agyalt) és elhagyta csoportunkat, másik RR részlegbe igazolt. Döntése eléggé váratlanul ért mindenkit, így hát szinte minden most az én nyakamba szakadt. 2 hetünk volt rá,hogy 4 év munkáját, illetve annak az alapjait, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tovább vigyem a dolgokat, átvegyük egy olyan emberrel, aki már megcsömörlött az egésztől és nincs is nagyon kedve beszélni a témáról. Ez okozott jó pár álmatlan éjszakát számomra, de lassan úgy érzem, a lényeget kezdem érteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeim (elsősorban a matematikai háttere a feladataimnak sajnos hiányos az én részemről – de igyekszem behozni a lemaradásom…), de szerencsére a terület szerintem a világon egyik legnagyobb tudora, Steve, aki összefogja ezt a projektet lent van velem Burtonben és mindenben segít. Tulajdonképpen így, hogy a koreai fiú lelépett, ketten maradtunk Steve-vel. Ő nagyon korrekt ember, a RR ezen részlegének egyik legnagyobb tudású szakembere, de a különleges fémötvözetek (elsősorban magas nikkel tartalmú szuperötvözetek) nagyon magas hőmérsékletű viselkedésének (kúszás-repedésterjedés, plasztikus tönkremenetel, LCF, ezek egymásra hatása stb stb) a világon egyik legnagyobb tudója. Nagyon nagy becsben is tartják a cégnél, ennek ellenére nagyon közvetlen, türelmes velem, és mindenben segít, türelmesen elmagyaráz mindent, rávezet az összefüggések megértésére. Ezért hálás vagyok neki. Bár sok nehézségem volt és van a mai napig is a cégnél, ez elsősorban tudásbeli és nyelvi hiányosságokat jelent, a nap végén azt kell hogy mondjam, hogy olyan szintű tudásra teszek itt szert, amit máshol nem tudnék megszerezni, ebben biztos vagyok. És ez a végén a

hasznomra kell, hogy váljon. Hiába, ez a repülőgép hajtómű ipar egy nagyon különleges terület, örülök, hogy ide sodort az ár ☺ Egy kis szakma még: kedves Siemenses kollegák, részt vettem egy 1 hetes Siemens NX+Team Center tréningen is pár hete. Most az NX geometriai modellező, valamint draft moduljait vettük át, és egy kis Team Center használatot (adatok kezelése, keresése, adatstruktúra, workflow process), és lehet, hogy most kitagadtok, de mindkettőt kezdem egyre jobban élvezni, érteni és szeretni ☺ Sok időbe telt, meg 2 Siemenses és 2 Rollsos képzésbe, de már belátom, hogy a TC valóban megkönnyíti az ember életét, ha tudja kezelni, akkor már nem futhat bele az ember abba a hibába, hogy már nem aktuális adatot, modellt, rajzot használ. És ha egyszer megérted a kezelését, akkor gyerekjáték dokumentumokat fellelni benne. Most már én is csak ott keresek modellt vagy rajzot magamnak, ha kell egy adott számításhoz. A „released” státuszú modellt megnyitom, és mivel Rich Client vagyok, nem is kell a rajzokkal szenvednem, egyenesen megnyitom a master modellt a TCből (nálunk az NX be van ágyazva, automatikusan indítja a TC a Siemens NX-t) és azt a méretet mérem le magamnak közvetlenül a modellből NXben, amelyiket csak akarom. Nagy segítség és idősporolás ez ám ☺ Az NX pedig egy nagyon modern és felhasználóbarát tervezői környezet, idő kell, hogy az ember megtanulja, de alapvetően nem különbözik a mai többi tervezőszoftvertől, mint pl. a ProE. Talán annyiban más, hogy igyekeztek itt több funkciót összetömöríteni gyorsparancsokba, amik „intelligensen” a kattintások és az egérmozdulatok figyelésével megpróbálják „kitalálni”, hogy mit is szeretne a felhasználó, ezzel egyszerűbbé tenni az életét. Mondanom sem kell, hogy azért az esetek jó százalékában a program rosszul gondolja, hogy én mit is szeretnék csinálni, ezért mást kínál fel, és ilyenkor ez viszont pont, hogy lassítja a modellgyártási folyamatot ☺ De egy biztos, ha valaki megismeri ezeket a szoftvercsomagokat, akkor könnyű őket használni, nem alkottak rossz dolgot Siemenses programozó kollegáitok☺ Na, ennyit a Zímensz istenítéséről, pedig még pénzt sem kapok most ezért… ☺ Megismerkedtem itt egy mexikói fiúval is, Alfonsoval, aki új fejlesztésű RR hajtóművek koncepciótervezésével foglalkozik, elsősorban a fanlapátok és a fantárcsa, illetve az ahhoz kapcsolódó elemek szakértője. Nem rég kezdett itt Derbyben, számot cseréltünk, azt hiszem vele néha összeülünk 1-1 sörre majd. Szandi is dübörög a suliban. 3 hete van ott, de már meghosszabbították a mandátumát. Húsvétig biztosan számítanak rá, de nagy valószínűséggel egészen tanítási szezon végéig. Utána pedig meglátjuk. Bár csak asszisztens, már olyan feladatokat bíznak rá jövő héttől, ami tanári feladat lenne, a tanárok meetingjein ott kell lennie, amikor tervezik az előttük álló feladatokat, mert őt is már a tanári kar részének tekintik. Szeretik, becsülik őt, és ennek nagyon örülök. Azt hiszem Magyarországról jövő tanárként nem hiszem, hogy ezt sok ember elmondhatja magáról, hogy 3 hét alatt bedolgozza magát egy teljesen angol személyzetű iskola tanári karába. Nagyon büszke vagyok rá☺ Ő pedig élvezi az egyre több előtte tornyosuló feladatot, a tanárok bizalmát és a gyerekek rajongását, mert bizony a legtöbb kisfiú szerelmes belé ☺ Na, de többet erről majd ő ír! Lassan zárom soraim azzal, hogy nemsokára következik a manchesteri beszámoló, és képek a nagy mérkőzésről. De friss képeket így is találtok (ezt elsősorban neked ajánlom FM), az 1 hetes tréningemet az itteni Karrier és Tréning Központban töltöttem, ami a RR egy amolyan kirakat részlege is. Itt fogadják a külsős fontos látogatókat is, nagyon modern épületkomplexum előadótermekkel, étteremmel (ez itt nagy szó ☺), állandó kiállítással, ami felöleli a Rolls-Royce történelmét. És itt láttam azt a bizonyos Trent 1000es hajtóművet, ami

(nem vicc!) legóból lett összerakva. Persze az eredeti hajtómű kicsinyített mása, de nagyon komoly. Tavaly a farnborough-i repülőnapra készült. Le is fényképeztem nektek. A „RollsRoyce” mappában találjátok a fotókat. Akit érdekel, hogy is készült ez a szerkezet itt egy videolink: http://www.youtube.com/watch?v=F9uf99bQvLU Zárom most soraim, olvassátok a blogot bőszen!

2013.03.17 15:15

Szandi Üdv néktek! Én is bejelentkezek, de egy kicsit rövidebb bejegyzéssel, mint Lacám :) Nos, a helyzet az, hogy megint lebetegedtem. Hihetetlen, hogy amióta elkezdtem dolgozni a létező összes nyavalya kijött rajtam. Kezdtem torokfájással, aztán nátha jött, persze ehhez társult a fejfájás. Na nem baj, gondoltam, mivel nemrég kezdtem el dolgozni, csak nem hiányozhatok már az elején. Erre pénteken mikor hazaértünk - még squasholni is voltunk munka után egyből - jött a felfázás, amit sikerült másnapra helyrehoznom. Most vasárnap van, és lázasan fekszem, illetve ülök az ágyban, sál a nyakamon és küzdök a szárazköhögéssel, ami tegnap este óta nem hagy békén. Szerencsére találtam valami csillapító gyógyszert, amit még otthonról hoztunk, abból bevettem egyet, talán segít majd. Holnap hétfő, és mennem kellene dolgozni, főleg, hogy péntek délután volt egy meetingünk a kollégáimmal, és közölték,hogy nagyon meg vannak velem elégedve,és hogy szeretnék, ha maradnék náluk tovább, húsvét után is, ezért rámbíznának mégtöbb feladatot, mert azt szeretnék,ha én is oszlopos tagja lennék a csapatuknak. Ez mind szép is jó,csak ez a fránya betegség ne lenne. Most minden jól alakul bent a munkahelyen,erre most azon gondolkodok,hogy hétfőn reggel vajon lesz-e lázam. :( Persze még arról sem meséltem,hogy tegnap Manchesterben voltunk focimeccsen. Annak ellenére,hogy nem éreztem magam 100%-osnak, mivel megvettük a jegyeket, csak nem maradok már itthon, főleg,ha ilyen csapatról van szó. Élőben láttuk az Old Trafford-ot vagy máshogy nevezve a Theatre of Dreams-et (Álmok színházát), és megörvendeztetett minket Rooney is egy szép góllal. Manchester United-Reading 1:0. Hihetetlen érzés volt nemcsak látni a világhírű csapatot, hanem ott lenni abban a stadionban, ami focitörténelem. 2010-ben volt 100 éves, hát ezt nem sok focistadion mondhatja el magáról. A befogadóképessége 76212 fő, ha jól tudom, és a tegnapi meccsen 75006-an voltunk. Fent ültünk egészen, ennek előnye az, hogy az esőből, ami a meccs 24. perce körül kezdett rá, mi nem kaptunk. Bár igazából egész jól le van fendve az egész, szóval max. lenti kb. 10 sor kaphatott belőle, de nem volt olyan nagyon durva eső. Odafelé a Peak District-en keresztül ment a vonatunk, és most először láttunk Angliában dombokat, tök szép volt! Oda érdemes lesz egyszer elmenni kirándulni. Készítettünk videókat is meccs alatt, előtt, meg sok fotót, azokat feltöltöm nemsokára. Na, de egy szó,mint száz:

nagyon megérte elmenni, még akkor is,ha most küzdök kicsit a torkommal (ami nem fáj megjegyzem,csak néha köhögök). Erről Lacám is fog írni még szerintem , én mára most ennyi voltam, még a képeket felteszem,aztán bebújok a paplan alá, lehet alszok egyet. Olvastuk, meg mondta is a család,hogy otthon hóhelyzet van, nektek kitartást hozzá, nemsokára jön a tavasz :)

2013.03.22 14:47

Szandi & Laca Megemlékezünk mi is, oly nagyon kedvelt együttesünk frontemberére, Cipőre! Nyugodj békében! http://www.youtube.com/watch?v=4Iw6U9r-U8A

2013.03.31 12:26

Szandi Érkezik majd blogbejegyzés is,de először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk mindenkinek! Sajnos egy gyászhírrel kell folytatnom, tegnap a délelőtti órákban kedves törpehörcsögöm, Mogyoró jobb létre szenderült 2 év 3 hét után. :( Vidám hörcsögélete volt velünk, sokat mókázott, mindig mosolyt csalt a család arcára. Nyugodj békében kicsi állatkám! :( Emlékére: http://www.youtube.com/watch?v=p3G5IXn0K7A 2013.04.03 Laca Szia Mindenki! Gondolom mindenki nagyon várta már, hogy valami rövidke bejegyzéssel én is feltűnjek már, amit majd 2 napig olvashattok, szóval kávét, 2 napi hidegélelmet és hálózsákot bekészíteni ☺ Nem ígérek semmit, csak elkezdem írni, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Szóval, először talán, bár kicsit megkésve, de kezdeném azzal, hogy túl vagyunk a húsvéti nagy pihenésen, és az ünnepeken. Így utólag mindenkinek boldog, nyugis húsvétot kívánok, a lányoknak sok locsolót, a fiúknak pedig sok tojást a meglévők mellé ☺ Mi húsvétra semmi komolyabb kiruccanással nem készültünk, eléggé kipurcantunk az ünnepre. Előtte 2-3 hétig megállás nélküli munka, korán keléssel (még én is, rendszeresen 8 körül már a munkahelyen

voltam!!), ráadásul én szinte minden napot Burtonben töltöttem, oda lebuszozni reggel a hidegben is elég megterhelő volt, főleg, hogy a hajnali órákban igazából még csak testileg szoktam ébren lenni ☺ Szóval a fő program az ALVÁS volt, csupa nagybetűvel. Pénteken este még tartottunk egy virtuális kocsmát ZT barátunkkal, ahol röpke 4 órán át megbeszéltük az élet nagy dolgait. Köszönöm Tom, hogy összehoztuk ezt a virtuális sörözést, a másnap reggelért pedig elnézést, de jó volt megint dumálni egy nagyot ☺ Azért a sok pihenés közepette egy szombati nottinghami kiruccanásra futotta az erőnkből Eszterhez (ő Szandi barátnője, nem a RRos Eszter), akivel felfedeztünk egy nagyon szép és kellemes hangulatú arborétumot nem messze a belvárostól, dagadt galambok és édes mókusok társaságában. Ami a szívemnek különösen jól esett, hogy hetek (talán hónapok?) óta most először sütött a nap órákon át, csak 1-2 pofátlanabb felhő ütötte bele fehér orrát az örömünkbe, de összességében nagyon jól esett a napon sétálgatni, friss levegőt szívni, kergetni a mókuskákat és csak lenni az azért még picit csípős késő márciusi időben. Természetesen a napot egy lightosabb pubozással zártuk, és valami csoda folytán ezúttal nem borult ki sör ☺ Aztán azért – bár csak kettesben, távol a családtól, életünkben először – de mi is megtartottuk a magunk kis húsvétját. Mivel a helyiek azt a frankó megfőzött füstölt kötözött sonkát nem ismerik, amit mi eszünk, megpróbáltunk valami hasonlót keresni. Az eredményt nemsoká a „hétköznapok Derbyben” mappában megtaláljátok ☺ Igazából mi is disznósonkát vettünk, de a fűszerezésnek és magának az alapanyag állagának köszönhetően inkább egy fenséges disznó steak készült húsvéti sonka gyanánt ☺ A briteknél ez a „carvery”, amit húsvétkor nagy kedvvel fogyasztanak. A carvery nem más,mint egy nagy darab kérgesre kisütött pulyka/marha/disznóhús (húsvétkor inkább disznó), ami aztán egyben kisütés után frissen szeletelendő (faragandó = carving) a vendégnek, aki aztán gravyvel és egyéb ízt adó hozzávalókkal ízesíti magának. Nálunk most ezt a feladatot a mézes barbeque szósz, illetve a méregerős „mild” (=enyhe – enyhe???) mustár látta el, amit bátran használhattunk tormaként ☺ De több szót nem pazarlok itt, a képek magukért beszélnek ☺ Nekem a húsvéti szünet 5 nap volt (nagypéntektől húsvét hétfő utáni keddig, ez átlag az angoloknál), Szandiéknál viszont még tombol a húsvéti szünet, jövő hét végéig. Szóval a kis „Piroska” most otthon lazulgat. Tehát lesz ideje írni is nektek. Hogy mért nevezem Piroskának? ☺ Erről is inkább fotók formájában beszélek. Majd lessétek meg a „hétköznapok Derbyben” mappát, ha van kis időtök! Akinek nincs, annak csak röviden: mesehősök hete volt a kicsiknek a suliban (itt még ilyenre is futja, csupa játék és szórakozás az alsó tagozat nemde? ☺), és ennek megfelelően a gyerekeknek be kellett öltözniük mesefiguráknak. De természetesen, mivel a tanár jár mindig elől a jó példával, ez a sors a tanári kart sem kerülte el, Szandikám lett „Little Red Riding Hood” , azaz Piroska. Érdemes megnézni a képeket, annyit mondhatok ☺ Nekem alakul a burtoni projekt, a határidők szokás szerint nagyon szűkösek, de a munka engem illető részét becsülettel teszem, és haladok is azt hiszem. Jelenleg az én számításaimhoz (bocsánat a nem szakmabelieknek, egy kicsit megint belemegyek a munkába ☺) a szoftverünk legújabb, még nem is hivatalos verzióját használom, ami olyan „plug-in” alapú modellalkotást igényel, ami szintén még amolyan úttörő fázisban van, de ez a jövő útja, legalábbis ezt a fémötvözetet illetően, amit most analizálunk. És jelenleg én töröm az utat. Ez azzal is együtt jár, hogy a nevemet egyre több beszélgetés kapcsán hallom felharsanni, mert koreai kolégánk távozása után az egyetlen vagyok, aki teljesen ismeri a módját a gyakorlatban, hogy is kell egy modellt felépíteni ezzel az új módszerrel. Nő a

megbecsültségem? Talán ☺ De a nevemet igazán megtanulhatnák már leírni… Voltam már Lázló, Laslo, Laszo…Csak normálisan leírni nem megy nekik. Igaz, nem panaszkodom, kimondani azért tudják ☺ Egy kis statisztika: az elmúlt 3 hónapban több, mint 1700 (nem írtam el!!) végeselemes számítást futtatam végig. Más ennyit egy élet alatt nem csinál meg. Ezt a szakma tudja. Persze ez így elég hihetetlenül hangzik. Automatizálás nélkül nem is ment volna, de mi itt ismerjük a trükköket ☺ És végül, sajnos most nekem is szomorúan kell zárni soraim: Mogyóka,nyugodj békében! Nagyon szerettünk téged, te voltál az első közös kisállatunk, gyermekünként szerettünk. Még akkoris, ha én csak „örökbe fogadtalak”, de sajátomként szerettelek ☺ És meggyőződésem, hogy boldog kis állatkaként vonultál el az örök sztyeppékre mennyei magokat pofikádba tömni! RIP! És még annyit, hogy 14én itt vannak Anyuék, a program már összerakva, 1 hét szabi kivéve, yeeeeeah! Csak jönnétek már! Csók a családnak!

2013.04.06 14:44

Szandi Ma kaptunk egy levelet az ingatlanos barátainktól, és közölték,hogy ha szeretnénk meghosszabbítani a lakásszerződésünket, akkor hívjuk fel őket a hét elején telefonon. :) Éljeeeeen! Tehát ez azt jelenti,hogy maradhatunk még 1 évet itt Chester Green-ben, hurráááá :)) Hétfőn megy nekik a telefon! 2013.04.07 00:07

Laca Hello Mindenki! Most valóban csak egy pár mondatos bejelentkezés. De ezt nem bírom magamban tartani. Az elmúlt 2 napban összesen kb 155 millió forintnyi értéket láttunk 12 keréken elgurulni az orrunk előtt... Pedig csak fodrászhoz mentünk meg hazafelé... :) Ez a 12 kerék összesen kb 1600 lóerőt vitt a hátán... Csak hogy értsétek, ez totális sokk: kijött a jóidő és a tehetősebb (többnyire arab etnikumhoz tartozó suhancok) elővették a "játékszereiket", és egy ilyen koszfészekben is, mint Derby, egy időben látható egymástól nem is olyan messze egy (és most akkor tételesen mondom, autószakértők előnyben, aki meg nem ismeri ezeket a típusokat, tessék kiguglizni): -Mercedes Benz SLS AMG -Audi R8 Spider -Mclaren mp4-12c

Ja és az utóbbi a házunk előtti parkolóban mosolygott ránk... Fotók a "Hétköznapok Derbyben" mappában erről az ezüst szörnyetegről... Még 1-2 SLS és R8as Audi csak-csak rohangál egyidőben Budapest utcáin, de egy Mclarent már kizártnak tartok, hogy társulna hozzájuk. Nos, itt, a világ végén ez is megtörténhet... Remélem nemsokára szembejön velem egy Lamborghini is, ha már egy üzlet így beindul :) Szóval tessék ámulni-bámulni :) Üdv mindenkinek!

2013.05.04 14:30

Laca Hello Kedves Olvasó! Kissé megkésve érkezik következő bejegyzésünk, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben nincs egy kis szándékosság. Innen-onnan kapott visszajelzésekből arra a következtetésre jutottam, hogy némileg megterhelő számotokra 2 kilométeres bejegyzéseimet olvasni, ezért tulajdonképpen mindenki feladta. Tehát nagy a lemaradás, így most hagytam nektek időt magatokhoz térni ☺ De eddig tartott a türelmem, most már nem menekültök. De ígérem: megpróbálom rövidebbre fogni ezúttal, igaz, 1 hónap eseményeit kéne leírnom, de azt hiszem egy részét Szandikámra hagyom, ő valahogy lényegre törőbben tud fogalmazni ☺ Tehát eltelt egy hónap utolsó bejelentkezésünk óta. Szerintem a hónap „highlight-ja” szüleim 1 hetes látogatása volt. Ezért most erről számolnék be egy kicsit. Először is, bár már párszor megköszöntük nektek Anyuék, hogy jöttetek, nagyon jó volt veletek lenni, és az eddigi egyik legfelhőtlenebb 1 hetem volt itt Angliában! Köszönjük nektek, és remélem, hamar jöttök megint! Tehát, április 14én, vasárnap reggel landolt szüleim gépe Luton repterén. Megbeszéltük, hogy sajnos a vonatcsatlakozás miatt egy picit késünk, de ne mozduljanak, megyünk, ahogy tudunk. Terv szerint a gyorsvonatunkról Luton állomáson le kellett szállni, aztán egy helyi vasúttársaság szerelvénye várt ránk, amellyel még 1 megállót kellett menni Luton Airport Parkway állomásig, ami gyakorlatilag már a reptér tőszomszédja. Minden gördülékenyen is ment Luton állomásig, ahol le is szálltunk a vonatunkról. De felületességem eredményeként – ami, mint tudjátok nem jellemző rám, de ezúttal megesett – az internetes vonatjegyem nem olvastam végig, ebből kifolyólag nem tudtam, hogy Luton Parkway megállóig már másik vonat visz. Tehát leszállva az expresszünkről kissé tanácstalanul vakartuk a fejünket, hogy azért ez az állomás még nincs annyira a reptér közelében, és nem is úgy hívják, hogy Luton Airport Parkway. Tehát egy rövid tanácskozás után arra jutottunk, hogy ez nem a jó állomás, és minden bizonnyal az expresszről a következő megállóban kell leugrani. Tehát gyorsan visszaugrottunk a már tovább induló expresszre. Vesztünkre… Az expressz következő megállója ugyanis London St. Pancras vasútállomás volt, ami a végállomása, és már körülbelül 20 kmre, valamint 15 perc vonatra van Lutontól. Tehát útközben, ahogy szépen átrobogott a vonatunk Airport Parkway állomáson, tudatosult bennünk, hogy bizony Anyuéknak a beígértnél sokkal többet kell ránk várniuk, valamint nem érünk vissza a reptérre

délelőtt 10re, amikor is az előre lefoglalt buszjegyeink szóltak vissza Derbybe. Szóval a helyzet kész katasztrófa volt. Anyuék vártak ránk, még azt sem tudtuk, hogyan jutunk vissza gyorsan Lutonba, hogyan megyünk onnan tovább Derbybe, és még az előre – nem túl olcsón – megvett buszjegyeinket is dobhattuk ki a kukába… És arról még nem is beszéltem, hogy itt Angliában majdnem minden állomáson beléptető rendszer van, ami azt jelenti, hogy egy kis kapu csak akkor enged be a peronra és enged ki onnan, ha az érzékelője által leolvasott jegyeddel minden rendben. Na most, a mi jegyünk csak Lutonig szólt, tehát még azt sem tudtuk, hogy magyarázzuk ki magunkat az állomáson, amikor leszállunk Londonban. Szóval volt gond nem kevés… Az első szerencsésen megoldódott magától, ugyanis ezúttal kivételesen a beléptető rendszer nem működött, így ellenőrzés nélkül szabadon átcsusszantunk a kapukon. Szóval megtörtént az első kisebb bliccelésünk itt a Szigeten, igaz, nem volt szándékos ☺ Aztán lóhalálában rohantunk az információhoz megtudni, mikor megy vissza vonat Lutonra. Sajnos beigazolódott, amitől féltünk, a 10 óra a következő vonattal teljesíthetetlen cél volt. Gondoltuk, egy megoldás van, a taxi. De a taxis 120 fontot (40000 HUF!!) kért volna egy lutoni útért. Ezért arról letettünk. Maradt a vonat, és a belenyugvás, hogy ezt bizony elszúrtuk, nagyon. Szóval rezignáltan döcögtünk vissza Lutonra, várva a fejmosást szüleimtől és számolgatva, mennyibe fog kerülni újra megvenni a buszjegyeket. Végül odaértünk, de a viszontlátás öröme legyőzte szüleim fáradtságát és idegességét, nagyon jó volt őket újra megölelni ☺ Ráadásul a busztársaság pultjánál érdeklődve kiderült, hogy ilyen esetekben, amikor lekéssük a buszt, a következővel elmehetünk nyugodtan, csak a jegyár különbözetét kell megfizetni, ha van egyáltalán. Volt egy kevés, de ez semmi ahhoz képest, amennyit fizetnünk kellett volna, ha újra meg kell minden jegyet venni. Szóval végül minden szerencsésen megoldódott. Hiába, most kaptunk egy kis ízelítőt abból, hogy az angol szolgáltatók valóban szolgáltatnak, és nem csak azt lesik, hogy lehet lehúzni a szegény szolgáltatást igénybevevő honpolgárt. Szóval még várt ránk 3 és fél óra buszozás, és egy kis taxi hazáig, de ezt már átvészeltük gond nélkül, boldogan, mert megint együtt volt a „banda” ☺ Még annak ellenére is vidáman szálltunk le Derbyben, hogy jó angol szokás szerint 15 fokos zimankót csinált a sofőr az utastérben, mert meglátta a napot, és elrettent, hogy jön a forróság ☺ Nos, a következő napok nagyon kellemesen teltek, sokat sétáltunk a környéken, megmutattam szüleimnek Derby összes látványosságát. Sajnos Szandikám csak délutánonként tudott hozzánk csatlakozni, mert neki azon a héten már elkezdődött az iskola. Derby látványosságai beleférekt 1 napba, mert a Derwent folyó, a környékünk rengeteg zöld parkja, a Katedrális, a fő sétáló utca és a központi nagy pláza (Westfield) mellett más nagyon nincs is ☺ Ja meg persze a Rolls-Royce. Egy nap elmentem velük a munkahelyemre is, persze nem az irodába, hiszen ott titkok vannak, de a Heritage múzeumba, ami feldolgozza a cég lassan 100 éves történetét, minden fontosabb állomás (autók, repülőgépmotorok és sugárhajtóművek) ki vannak állítva. Apu, mint bennfentes ezt nagyon élvezte ☺ Ráadásul láthatta azt a hajtóművet (RR Nene), amelynek szovjet verziójával (a szovjet ipar ezen remeke az angol hajtómű pontos másolata volt) ő is kezdte sugárhajtású korszakát, mint új generációs vadászpilóta ☺ Szóval talán szíve mélyén könnyeket is csaltam a szemébe ☺ Egy napot szántunk Nottinghamre, és Londonra is. Egy repülőmúzeumot is megnéztünk volna a közelben található East Midlands repülőtér mellett, de az sajnos zárva volt. Így is nagyon tartalmas itt lét volt, gyakorlatilag minden este úgy zuhantunk az ágyba. Agyilag teljesen kikapcsolt ez az1 hét, már kellett is, mert a szupertitkos burtoni projektünk agyonnyom lassan (1 határidőt sem tudunk tartani…), de testileg még fáradtabban érkeztem vissza a munkába ☺

A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy szüleim nagyon jól érezték magukat, és folytatás következik majd jövőre valamikor. Akkori fő célpont Manchester vagy Skócia, majd kiderül. Boldogok voltak, feltöltődtek, de az angol időjárás miatt azt hiszem nem költöznének ide ☺ Még akkor sem, ha azon a héten az ég is nagyon kegyes volt hozzánk, eső nem volt, sok napsütés simogatta arcunkat, miközben az lobogott a sokszor üvöltő szélben… Ez az, amit magyar ember nehezen szokik meg, nekik is meggyűlt vele a bajuk ☺ Azóta munkába álltam megint. Szandi is tovább oktatja az ifjúságot, dolgos hétköznapjaink vannak, egyre melegedő időben és sajnos betegeskedő Szandikámmal. De erről majd ő beszél bővebben, ezennel átadom neki a szót ☺ Pár fotó a „Szülők Látogatása” mappában megtekinthető itt létükről. Még egyszer köszönöm nekik, erőt adtak, és lelkesedést ahhoz a hajtáshoz, amiben most benne vagyunk. És akkor most Szandi jön. Üdvözletem

2013-05-04 Szandi Szia mindenkinek! Na, én is jelentkezek ma pár sorral. Lacám ma belevetette magát a főzés rejtelmeibe, amíg én lábadozok. Tegnap már muszáj volt orvoshoz mennem, mert 38 fokos lázzal már csak nem megyek gyerekek közé, így is az egész hetet betegen dolgoztam végig. Akkor itt megragadnám az alkalmat, és köszönetem fejezném ki azon ,,kedves és okos” angol szülőknek, akik nem viszik el a hörögve köhögő, állandóan náthás gyerekeiket orvoshoz. Botrányos, hogy az orrát a pulóvere ujjába törlő gyerek még a hét vége felé is ugyanabba a pulcsiba jön iskolába, mert anya otthon képtelen kimosni, vagy egy másikat adni rá. Na, de inkább nem is bosszantom fel magam rajtuk. (ettől függetlenül a gyerkőcök aranyosak, csak sajnálom, hogy betegen kell suliba járniuk). Jaj, még azért a múltkorit elmesélem, ezt nem lehet kihagyni. Egyik kislánykánk tavaszi szünet után begyulladt szemmel érkezett reggel. Én már hamar összeraktam a képet, hogy mi is lehet a probléma, na, anyukája csak nem vitte el orvoshoz, és minden nap csak rosszabb lett. Persze kötőhártya gyulladása volt, amivel 4 nap után el is vitte orvoshoz, de délután már vissza is hozta. Javítsatok ki, ha tévednék, de én úgy tudom, hogy a kötőhártya gyulladás fertőző betegség, és ezzel nem árt otthon maradni, amíg ki nem kezelik. Na, a mi kislánykák nem maradt otthon, hanem ugyanúgy jött suliba, igaz, hogy alig látott valamit, mert úgy folyt a könnye, és tiszta vörösek voltak a szemei, de hát… Még pár szót a suliról: ezen a héten szerdán kaptunk egy új kisfiút. Szlovák. Azon belül még mondjam, hogy melyik népcsoporthoz tartozik? Nem kell szerintem. Lényeg, hogy szegényke semmit nem beszél angolul, de hát hogy is beszélne, amikor anyukával is tolmács érkezett a suliba reggel, és úgy próbáltak vele kommunikálni. Na, a kollégáim egyből hozzám jöttek, hogy értem-e a kisfiút, hát mondom nem igazán, mert ez nem hasonlít a magyarra. Persze fogalmuk sincs, hogy mi magyarok, kilógunk a szomszédos országaink közül, ami a

nyelvünket illeti, de hát nem is magyarázom ezt nekik. Na, de csak rám bízták a lurkót, hogy kezdjek vele valamit, hát először csak megpróbáltam a magyart, de az nem működött. Akkor jött az orosz, na, ott egy kérdésemre bólintott, amitől felcsillant a szemem, hogy ezt érti. Aztán kiderült, hogy azért nem mindent ért, mert van jó pár szavuk, ami nem hasonlít az oroszra, hát így úgy voltam vele, hogy kezdjünk számolással. Szóval félig szlovákul, félig oroszul elkezdtünk számolni, aztán ahhoz kapcsoltam neki az angolt. Jöttek a színek, és pár hang (hangkártyák segítségével, meg persze képekkel). Így, mivel valami kis sikert elértem vele, ezért azt mondták a többiek, hogy akkor délutánonként foglalkozzak vele. Kaptam 1 szlovák-angol szótár jellegű füzetet, de inkább alap mondatok, kifejezések voltak benne, és azzal haladtam tovább vele. Azt mondták, én jobban ki tudom ejteni ezeket a szavakat, nekik fogalmuk sincs, hogy kell mondani. Na, hát ez történt a suliban, tehát most összesen 3 gyerkőc van a szárnyaim alatt, a többit meg csak meghallgatom, hogy halad az olvasással, milyen az írásuk… stb. Én meg most próbálok magamhoz térni a kellemes kis légcsőgyulladásomból, amit valamelyik tökmagtól szedtem össze. Hétvégén jöttek volna a barátok London mellől, hát azt is le kellett fújnunk így, de majd a következő hosszú hétvégén eljönnek, ami május végén lesz. (megint 1 bank holiday). Azt még nem is mondtam, hogy múlthét szombaton aláírtuk a lakásszerződést még 1 évre, szóval 2014. május 9-ig fix a címünk, lehet jönni látogatóba ☺ Mi majd június 7-én érkezünk kis hazánkba, de sajnos csak 1 hetet tudunk maradni, 15-én repülünk vissza. Lacámnak a szabadságait szét kellett most osztani, így lesz most 1 hét otthon, remélhetőleg 1 hét Rómában majd augusztus elején, és akkor karácsony előtt 1 héttel haza tudunk még menni, és lesz megint egy hosszú téli szünetünk otthon. Éljeeen! Hallottuk nálatok most 30 fok van, kellemes nyári meleg (NEM tavaszi), hát itt még 20 fok fölé nem nagyon ment, de jövő hét közepére már mutatott 22 fokot is, de még mindig nem az igazi, mert utána megint lehűlés. Na, elköszönök, mert itt az újabb antibiotikum, és köptető ideje még gyorsan kaja előtt, mert, ahogy látom, az is készülőben van, Kovács séfnek köszönhetően ☺ 2013.05.12 18:18

Szandi Üdv mindenkinek!

Na, örömmel jelentem,hogy már alig köhögünk-mert,hogy természetesen Lacám is elkapta tőlem kicsit a hét elején - és mindketten teljes erőbedobással dolgozunk még 3 hetet. Miért 3 hét? Mert nemsokára megyünk hazaaaaaaa! :) Éljen!!! Május utolsó hete, az olyan fél hét lesz csak Lacának, én meg nem is dolgozok akkor,mert a suliban 1 hét szünet lesz. Amúgy megint szünnap lesz hétfőn (bank holiday) és a Rolls-osok megkapják a keddet is, szóval azon a héten csak 3 napot dolgoznak. 7-én repülünk Lutonból az esti géppel, reméljük nem fog késni, és tényleg le tudunk szállni éjfélkor.

Ja, és az időjárás: hét elején végre itt is kettessel kezdődött a hőmérséklet, 21 fok volt hétfőn meg kedden is, aztán persze hét közepétől jött a hidegfront esővel, széllel. Még most is tart, de jövőhét közepe körül már mondja a felmelegedést, hát remélem megint lesz 20 fok felett,az elég kellemes volt. Na,most csak ennyi voltam, puszi nektek, vigyázzatok magatokra! 2013-05-26 Laca Hello Kedves Olvasó! Már eltelt 1-2 hét mióta utoljára szórakoztattunk titeket bejegyzéssel, szóval most itt az ideje. Ráadásul most Angliában bank holiday van a héten. Nekünk nem volt pünkösdhétfőnk, de cserébe 1 hétre rá itt a bank holiday, ráadásul egy Rolls-Royce-osnak most szép az élet, mert a keddet is megkaptuk pihenőnapnak. Persze a legjobb tanárnak lenni ilyenkor, mert nekik az egész jövő hét szünet. Szóval miről is írjak ezalkalommal. Talán összefoglalom röviden, milyen is volt az elmúlt 2 hét. Ezt elég könnyen, és röviden fogom tudni megtenni: sz*r… Kicsit mindketten összezuhantunk Szandival. Talán az időjárás (ezen a hétvégén kezdődött először 2essel a hőmérséklet, persze csak csúcson,a nap felénél…), talán a sok munka, talán a honvágy, talán minden együtt? Nem tudom. De 1 dolog tény. Én (és ez igaz Szandira is), 6 hónapot még nem voltam egyhuzamban távol szeretett Magyarországunktól. Mert igen, bármi is van otthon, bárki is kormányoz, és akárhány bőrt húznak le az emberről, MI szeretjük. És haza fogunk költözni egyszer, ez is biztos. Akármennyire is jó itt nekünk bizonyos értelemben, ez itt nem OTTHON van, és ez néha nagyon ránk tör. Persze mondhatjátok, hogy mit dumálnak ezek ott a jólétben, de ez nincs így. Az ember alapjában egy olyan lény, aki akkor érzi jól magát, ha érzi, hogy tartozik valahova. És ez az, amit itt sosem fogunk érezni… No, de szentimetális dumát félretéve, valóban picit megcsömörlöttünk, elfáradtunk. Mindketten benne voltunk a mókuskerékben, és nem tudtunk igazán kikapcsolni a hétvégén sem. Ez főleg rám jellemző, mert nagy nyomás alatt voltam az elmúlt 2 hétben. Egy jelentést kellett megírnom (150 oldal lett végül), amin elég feszített tempóban kellett dolgoznom, mert kb 2 hét csúszásban voltam, és az egész Trent 1000-es Pack C fejlesztőcsapatának szüksége volt rá. De azért 150 oldalt hibamentesen összehozni, ami gyakorlatilag az elmúlt 3 hónap, és az azelőtti fél év munkásságát foglalja össze (amiben én még benne sem voltam), szóval nem egyszerű… De a héten, szerdán csak kiment a dokumentum. És ezzel azt hiszem sikerült picit előlépnem a szürkeségből. Bár nem tudom, akarom-e ezt. Mindenesetre sűrűsödnek az emailek és a telefoncsörgések az óta. Steve, a projekt managerem és Jae, a koreai volt kolega, aki az óta elhagyta a csoportot, meglehetősen elismerően köszönték meg a munkám, Steve meg is jegyezte, hogy a Rolls-Royce-nál az ember tapasztalatával és tudásával arányosan szoktak nőni a kiadott jelentések méretei, de nálam úgy tűnik ez fordítva van, én a csúcson indítok. : ) Mindenesetre ez a nyomás alatti feszített riportírás engem is teljesen kimerített. Szandival a betegeskedés és a problémás gyerekek tették ugyanezt. Így hát az elmúlt hetekben legkritikusabb napjainkat elemzéssel és hosszú beszélgetésekkel töltöttük, hogy kitaláljuk, miért is vagyunk ennyire nyomottak, és rezignáltak. De végül arra jutottunk, hogy nyakunkon a hazaút és itthon aztán nagyon igyekszünk majd feltöltődni. De ehhez a ti segítségetekre is szükségünk lesz, szóval aztán nagyon tessék velünk találkozni : )

Kitört tehát május második hosszúhétvégéje itt a szigeten. És ami a legmeglepőbb: nagyon kellemes idővel!!! Felhő alig van az égen, nagyon gyenge szél lengedez és már közeltjük, néha-néha át is lépjük a 20 fokot napközben : ) Most vasárnap éjjel van, amikor írok, de a város pörög, a pubok tele, ja, amúgy éjjel fél 11kor még sárga volt a horizont, nem ment le teljesen a nap. Őrület. A múlt hétvégénk és a mostani is egészen kellemesen telt. Alexandra nap volt múlt szombaton (aki elfelejtette Szandit felköszönteni, azzal többet nem állunk szóba : D), és felköszöntésképpen elvittem a kishölgyet mozizni. Nagyon lázba hozta az új DiCaprio film, a Grat Gatsby (ami amúgy már egy sokadik filmfeldolgozása F. Scott Fitzgerald regényének). Egy nagyon jól megkomponált, hollywoodi filmdráma, a 20as években gyorsan meggazdagodott new yorki felső tízezer léha és pazarló-fényűző életébe enged egy kis betekintést. Nem annyira a mozgalmas story (mert az nincs), hanem inkább a színészi játék, illetve a film alapját adó konfliktushelyzetekből eredő feszültség viszi el a filmet és teszi valóban élvezhetővé. Mindenkinek ajánljuk, akár angolul is, mert Dicaprio és társai szép, érthető angolt beszélnek. Ez a hétvége pedig eddig a squashról szólt, illetve ma egy kis kiruccanásról East Midland repülőtérre, illetve, inkább a reptér mellé, ugyanis található ott egy kisebb repülőmúzeum. Nem nagy, de a brit sugárhajtású korszak néhány igen híres gépmadara kiállításra került. Számomra felemelő élmény volt ezeket a nagyvasakat látni, mert ezek a már hadrandbőlkivont vadászgépek magyarországról elérhetetlenek, mégis legendák a maguk nemében. Csak pár gépet sorolnék fel: Blackburn Buccaneer, BAC TSR1 Lightning, Avro Vulcan, Nimrod, Hawker Hunter és még sorolhatnánk… Mindenesetre repülésszerető, elsősorban a katonai repülés iránt érdeklődő embernek (mint én is) nagy élmény volt ezeket a gépmadarakat látni. De még az annyira nem benfentes Szandit is öröm volt nézni, ahogy ezek a monstrumok elvarázsolták őt is : ) Még visszaindulásunk előtt picit csodáltuk a felszálló utasszállítókat East Midlands repteréről, mert a géppark a repülőtér északnyugati végén van, pontosan a kifutópálya mellett. Így az öreg kivont vasak megcsodálása után még spotterkedni is lehet. Szép időben ideális program, nemigaz? : ) Képeket töltünk fel természetesen. Az új mappa neve: East Midlands Aeropark. Végül a napot egy mozizással zártuk, mégpedig a nagy dirrel-durral behrangozott másnaposok „trilógia” záró részét tekintettük meg. Kicsit csalódás volt, őszinte leszek. De más részről pedig annyi meghökkentő és egyenesen gyomorforgató dolgot elsütöttek az első két részben, hogy itt már nehéz volt meglepni a bármire felkészült nézőt : ) Egy biztos, nem volt akkora durranás, mint az első 2 rész. Csak annak ajánlom továbbra is, aki elég erős idegzetű és tisztában van az előtörténettel. Azért nem hazdutolták meg magukat a fiúk, az utolsó pár perc magáért beszél : ) Többet nem mondhatok! Ja, és az angoljuk sem volt olyan szörnyen érthetetlen, mint gondoltuk! Szerencsére még 2 nap van a hosszú hétvégénkből, most azt élvezzük : ) Holnap barátnőlátogatás a program a kellemes Nottinghamben. És aztán júni 7én irány hazaaaaaaaaaaa!! Készüljetek : ) Az érintetteknek a napokban mennek ki a meghívók és a felhívók a betervezett találkozókra. Megjelenés kötelező!!! Jó munkát odahaza : )

Szandi 2013.05.30 17:07 Üdv mindenkinek!

Ma születtem meg 26 éveeeee! :) Bizony, most már én is közelebb a 30-hoz, mint a 20-hoz, de kicsit sem zavar. Kaptam szép ajándékokat, sőt még tortát is. Nem beszélve a sok köszöntésről, amik képeslap, e-mail és bejegyzés formájában érkeztek a mai nap során. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki ma gondolt rám! :) Aki meg nem, arra fújni fogok egész évben ;) (vicc volt) Ma Lacám nagyon meglepett. Reggel elment dolgozni - gondoltam én - aztán délelőtt 11 körül kopogtatnak az ajtón. Gondoltam biztos a postás az, és valami olyan dolgot hozott, amit nem lehet postaládába tenni. Gyanútlanul ajtót nyitottam, erre ott állt az én kedves - állítólag munkában lévő - párom egy nagy virágcsokorral a kezében, meg még legalább 2 ajándékszatyorral. Volt nagy meglepetés! Sőt, nagyon büszke vagyok rá, mert az ünnepi vacsiról is ő gondoskodott ma, ami isteni finom lett. Olíva bogyóval és feta sajttal töltött, göngyölt csirkemell zöldségkörettel. Nyammmm! Képeket mindjárt töltök fel a tortámról, illetve a fini étekről is a Hétköznapok Derbyben mappánkba. (Ja, még annyit, hogy én ezen a héten nem dolgozok, mert itt most szünet van a suliban, majd jövőhét hétfőtől kezdünk.) Az időnk eddig nagyon rossz volt, ami igencsak lehangolt, de ma végre kisütött a Nap kicsit. :) Hétvégén - vasárnap - vidámparkozás lesz Alton Towers-ben, hát arra kíváncsi leszek. Remélem viszonylag jó időnk lesz. Ééééés már csak 1 hét, és megyünk hazaaa, hurrá! Várjuk már! Puszi mindenkinek!

Szandi 2013.06.15 19:47 Az oldal fejlesztés alatt.... :) Szandi és Laca 2013. 06. 16. 11:57 Sziasztok! Először is azzal kezdjük, hogy az olvasói visszajelzések alapján módosítottuk a blogunk kinézetét, hogy jobban látszódjon, azaz szemkímélőbb legyen (így már jobb, Eszterke? : ) ). Ha valakinek van még javaslata az alakításokkal kapcsolatosan, azokat szívesen fogadjuk email formájában.

A mostani blogbejegyzés közös alkotás lesz. Csak hogy megkülönböztessük gondolatainkat (bár eléggé egy húron pendülünk…), amit dőlt betűvel láttok, az tőlem, azaz Lacától származik, az egyenes betűk és gondolatok pedig újdonsült menyasszonyomtól, Szanditól (részletek később). A bejegyzés fonalát többnyire most Szandikám fogja vinni, én csak időnként beleugatok : ). Úgy döntöttünk, hogy a mai bejegyzést közösen szerkesztjük, hiszen ebben lesz élménybeszámoló az otthon töltött 1 hétről, illetve köszönetnyílvánítás is. Kezdjük először a tegnapi visszautunkkal. Egész eseménytelen volt, Ferihegyen minden gyorsan ment most, nem volt fennakadás. És még 2 hírességgel is sikerült együtt utaznunk. Aki szokta nézni a Showder Klubot az tudni fogja, kikről van szó: az egyik illető Lorán Barnabás volt (alias Trabarna) a másik Rekop (sokan Prekopnak mondják) György, őt inkább a Comedy Centralról ismerhetitek. Szóval egy eseménytelen repülőút után még a Burger Kingbe is beültek velünk. Persze nem együtt ültünk, csak a szomszédos asztalnál foglaltak helyet. Szerintünk ,,showderelni” jöttek a londoni magyaroknak kicsit. Aztán vártunk Lutonon 2 órát a buszunkra, de elütöttük az időt, mert még Katihoz (egy kedves lutoni ismerősünkhöz) is betértünk egy cappuccino-ra, és egy kis beszélgetésre. A buszon aludtunk amennyit csak tudtunk, mert ez a reggel 6-os WizzAir gép nem éppen emberi időben megy, így nem is tudunk eleget aludni előtte. 3-kor megérkeztünk a ,,napsütéses” Derbybe, ott fogtunk egy taxit a nagybőrönd miatt, és gyorsan hazarobogtunk. A lakás szerencsére úgy volt, ahogy hagytuk, csak a kicsi bazsalikomunk sínylette meg a távollétünket, de egy kiadós locsolás után 1 óra múlva újra életjelet mutatott, szóval most már rendben van ő is. Az út valóban eseménytelen volt. Természetesen a jó kis A320-as Airbuson egy gombostűt nem lehetett leejteni, annyira tele volt. Megnyugtató érzés volt mindenféle sietség és izgalom nélkül a priority lane-ből nézni, ahogy a nem elsőbbségi beszálló utasok mellettünk tobzódtak és vártak a sorunkra, miközben mi kényelmesen, negyedik emberként sétáltunk fel az akkor még ürességtől kongó gépre és azt a helyet választottuk ki, amelyiket csak akartuk : ). Szerintem megéri a +8 fontot! Természetesen Trabarnáék is a priorityn jöttek, mögöttünk 2vel. Gondoltam, hogy meg kéne velük ismerkedni, hiszen, ahogy Szandi írta, még a leszállás után is követtek minket, de fáradt voltam most a barátkozáshoz. Pedig biztos, hogy ez az út egy Showder klubos sztori része lesz, mi is azzá váltunk volna : ). Azt hiszem, meg is kértem volna Trabarnát, hogy a 2 ütemű világ összes gépjárműve után már egy jó kis Rolls-Royce V2500-as hangját is vegye fel a repertoárjába : ). Jelentjük, hogy a Köbcsik, és a túró rudik már a hűtőben hűsölnek, és próbáljuk őket beosztani egészen addig, amíg Tamásék nem jönnek ki látogatóba : ) (ez nem célzás volt) Köszönjük Balinak is a Derby csokikat, és Máténak az Everest sört, ami kérdéses, hogy mikor lesz elfogyasztva, mert annyira kuriózum, hogy azt még őrizgetni fogjuk egy darabig : ) Továbbá megköszönjük Hofinak és Eszterkének a pirospaprikát, de különösen a kis üveget, amiben kaptuk, nagyon aranyos : ) A Merci már fogyóban van, már tegnap megkezdtük.

Szóval ami engem illet, nagyon jól éreztem magam itthon, még akkor is, ha „szokás szerint” ilyenkor az angliai alvásmennyiségem kb felét tudom csak kitölteni. Volt ebben az egy hétben minden: barátokkal találkozás, szülőkkel együttlét, kis pihenés, személyi igazolvány megújítás, hivatalos ügyben rohangálás, egy kis Budapest látogatás, állatkertezés, és egy leánykérés is, bizony : ). Szóval, az úgy volt, hogy 8án, szombat kora délután, néhány óra alvás után (mivel hajnali fél 3ra érkeztünk Kaposvárra a repülőút után). Vártuk Kaposvárra Szandi szüleit egy ismerkedős, beszélgetős estére. A találkozó elsődleges apropója az volt, hogy a 2 szülőpár élőben még nem találkozott, és úgy éreztük, ennek lassan már itt az ideje. Persze azt csak az én szüleim és én tudtuk, hogy egy kisebb összeesküvés áldozata lesz a Rábai család, elsősorban Szandikám : ). Szóval az este nagyon kellemesen telt, a két család nagyon hamar egy hullámhosszra került, a kellemes beszélgetések és italozgatások közepette Anyukám gondoskodott arról, hogy mindenki gyomrában minden apró kis hely és járat is teljesen fel legyen töltve étellel : ). Én persze kissé feszengve diskuráltam, mert közben próbáltam megérezni a legjobb időpontot, amikor egy picit mindenkibe bele tudnám folytani a levegőt… Ez végülis kisebb nővéri nyomásra sikerült, aki már szinte bezavart engem a gyűrűért, virágért és egyéb kellékekért : ).Szerencsére senki nem vett észre semmit. Sőt, Szandikám az egész eseménysort valójában csak akkor fogta fel könnyek közepette, amikor ott térdeltem előtte a virággal és a gyűrűvel és feltettem a „nagy kérdést”. A válasz pedig legnagyobb örömömre IGEN volt. Sőt, ezt kb háromszor mondta el szegénykém, mert Apu, aki közben operatőrködött, nem értette Szandim válaszát, ezért kétszer még ő is megkérte a „most már menyasszonyom” kezét. Tehát a következő angliai etapunkat már kissé más minőségben kezdtük meg. De most átadom a Hölgynek a szót. Akikkel most nem tudtunk találkozni – idő hiányában – azokkal mindenképp fogunk legközelebb. Sajnos ez az 1 hét nagyon kevés otthon. Látom a lánykérést már Lacám kifejtette bővebben, én csak annyit fűzök hozzá, hogy tényleg meglepi volt, és nagyon örültem neki. Lagzi szervezés még nincs, de mindenki időben lesz tájékoztatva az eseményről ígérjük. : ) Na, egy szó, mint száz, jó volt otthon nagyon, köszönjük a szülőknek is a sok finomságot, a beszélgetéseket, az ajándékokat (ezt a barátoknak is köszönjük), és nemsokára újra találkozunk! u.i.: Fotótárunk is frissülni fog hamarosan. A képek még válogatás alatt!

Szandi 2013.06.19 18:26 A képgalériánk bővült egy új mappával "Kis hazánkban készült képek" címmel, ott találtok pár fotót, de van még pár kép, ami feltöltésre vár....

Laca – a mai poén 2013.06.29 14:10

Hello Mindenki!

Ez most csak egy villámszösszenet. Egy képet találtok eme bejegyzés alján. Ez egy kis poén, az egyik kolegám küldte, de szívemből beszélt vele :) A vicc címe: "I'm a Rolls-Royce Engineer!" Angolul gyengébben tudóknak a képek alatti szöveg balról jobbra és fentről lefele soronként haladva: "Amit a barátaim gondolnak a munkámról" "Amit a média gondol a munkámról" "Amit én gondolok a munkámról" Enjoy :)

"Amit anyukám gondol a munkámról"

"Amit a munkatársaim gondolnak a munkámról"

"Amit igazából csinálok amikor dolgozom"

Szandi Üdv! Nyitottam egy új fotóalbumot "Szandi konyhája" címmel, melyben finomabbnál finomabb étkekről találhattok képeket, amiket én készítettem. Aki érdeklődne recept iránt,az szóljon nyugodtan :)

Laca – az a bizonyos 3x 2013.07.13 15:50 Sziasztok Kedves Olvasók! Jó rég írtunk már ide is, de hát az igazat megvallva, amióta fészbúk tag vagyok, még kevesebb időm jut erre : ) Ugyanis a hír igaz: Laca is megadta magát és hagyta elsodorni magát a 21. század virtuális hír- és ismerős folyama által, amit úgy hívnak: arckönyv, azaz facebook, vagy magyarsan, fészbúk : ) De ígérem: függő nem leszek, egyelőre csak lájkolgatok, és figyelem ismerőseim-barátaim közlendőit a hírfolyamon : ) No meg azért egy futball manager alkamazást el kellett indítanom, a huszad osztályból indulva menedzselek egy klubot, a László FC-t a sok fészbúkos résztvevő csapata ellen, egyszer remélhetőleg a BL döntőig : ) De egy szó, mint száz, ha az ember tudja, hol a határ, akkor egy kifejezetten élvezhető kis alkalmazás ez az arckönyv. Nem beszélve arról, mennyi rég nem látott ismerőst fedeztem megint fel, és meglepődve tapasztaltam, hogy élnek-virulnak : ) Szóval még1x: üdv mindenkinek az éterben, Laca visszatért : ) Sőt, új módit vezetek mostantól be: hogy tudjatok róla, hogy új bejegyzés van, a fészbúkra is felteszem az infót majd!! No, akkor kezdjük a legnagyobb élménnyel: bizony betöltöttem július 2án a 30at. Ezt elsőre valóban nagyon szomorú leírni, mert bizony, megöregedtem én is : ) Aki gratulált, annak nagyon köszi (Siemenses gazemberek, rátok még kitérek eme bejegyzésben : )), aki nem, annak meg biztos oka volt rá, szóval nem haragszom : ) Ahogy közeledett a nagy nap, bizony kezdtem egy kisebb apátiába süllyedni… Nem mintha a 30 olyan óriási nagy szám lenne (most sokan megmosolyognak biztosan az olvasók között), de azért ha az ember életkora már 30-cal kezdődik, az automatikusan maga után vonzza a tudatot, hogy 30 felett már meg kell komolyodni, családot kell alapítani, és a sok-sok ezzel járó felelősséget nyakba kell venni. Nos, a család és a megkomolyodás (persze csak bizonyos határok között) nem is rettentene el, mert ez az, amire már én is vágyom – szerencsére ebben partnerre is leltem – de az a sok felelősség… áááá… az néha megijeszt, hogy én kész vagyoke már erre. Nos, ilyen gondolatok foglalkoztattak a szülinapom előtti napokban. Aztán eljött a nagy nap reggele. Ugyanolyan munkanapnak indult, mint az elmúlt pár évben, ugyanis az elmúlt időszakban minden szülinapom munkanapra esett, amelyik meg nem, azon én mentem be túlórázni hétvégén. Szóval ez a tény annyira nem ütött szíven. Az picit rossz volt, hogy a munkahelyen senki nem tudott a szülinapomról, én meg nem akartam közzé tenni, mert olyankor valamit vinni kell, amivel megtömöd a potyázók hasát, mondván, hogy jönnek gratulálni. Nekem ez nem hiányzott, így inkább elhallgattam a dolgot. A másik oldalról viszont ez rossz érzéssel töltött el, mert az a nap mégiscsak egy különleges nap, ráadásul pont a 30, ennek ellenére mindenki úgy tette a dolgát, mint egy átlagos napon… Mindegy, nem magyarázkodom, bonyolult vagyok : ) Persze ekkor még nem tudtam, micsoda meglepetés készülődik a hátam mögött : ) Végül hazaértem, picit nyomottan, fáradtan. Nem mehettem haza túl korán, erre parancsot kaptam Szanditól : ) Szóval, kicsit nyomottan, lehangoltan beléptem a lakásba, ahol „happy

birthday” és „30” feliratú lufik garmadája és egy kirohanó csupa mosoly teremtés fogadott, hogy a nyakamba ugorjon : ) Azért ez már rendbehozta a hangulatom, és akkor még nem tudtam róla, mi vár a nappaliban… Az ünnepi menü finom illata és a család ajándékai mellett (egy új bőr kártyatartó, piperedolgok és egy 30 feliratú zokni illetve még más is, de erről majd később…) az igazi sokk a falon fogadott. Ugye Siemenses gazemberek : ) Ők tudják, miről beszélek, aki nem tudná, annak elmondom: Ezek az urak, Szandikámmal összeszövetkezve egy hatalmas hegesztett gőzturbina rotor tervrajzot küldtek nekem egyenesen a Siemenstől (ami megjegyzem, a fő alkotásom volt a cégnél) a következő felirattal: „Nagyon Boldog 30. Születésnapot Kívánunk! One more drink Lacikám? Egészségedre : )” ÉS még egy közös aláírt csapatfotót is mellékeltek… Mit mondhatnék? Teljesen váratlan volt, életemegyik legnagyobb ajándéka volt… Már párszor megtettem, de ezen a fórumon is meg kell köszönnöm még egyszer. Nagyon szép gesztus volt srácok, én tényleg majdnem megkönnyeztem : ) Köszönöm! A nap elején egy tragédiának éltem meg a 30. szülinapom, a nap végére azonban életem legjobb szülinapja lett : ) Szóval egy ilyen ajándék után érdekli az embert, hogy megöregedett?? Dehogy, sokkal jobban örül annak, hogy ilyen barátai vannak : ) És ráadásként Szandikám fő ajándéka is előkerült, ami 2 belépőjegy szeptember 7-re egy Airshow-ra a világhírű Duxford repülőmúzeumba. Aki repülőgép őrült, az tudja, hogy ez a hely egy szentély, a világ rengeteg ikonikus repülőgépe ki van itt állítva, ráadásul repülőnap is lesz,szóval mit mondhatnék? Boldog ember vagyok, és egy újabb álom vált valóra, köszönöm Szandim! És azt már mondanom sem kell, hogy torta is volt, és egy 3, illetve egy 0 formájú csillagszóró pompázott a tetején : ) Ennél nem lehet egy születésnap teljesebb! Képek természetesen nemsokára feltöltésre kerülnek, és akkor az itt leírtakat egy picit talán tudom majd vizualizálni! Ez a kis buli rendbehozta a hangulatom a hét hátralevő részére. A héten még meglátogatott minket Eszter is, végre, fél év egyezkedés után sikerült egy mindenkinek megfelelő estét összehozni. A menü természetesen magyar volt: rakott krumplival vártuk, nekem úgy tűnt, ízlett neki, még a gyerekeknek is vitt haza. Jó kis este volt, folyt köv, ugye Eszter? : ) No, ez a bejegyzés szerintem így teljes. Elrontanám, ha a benti céges káoszról, vagyaz új svéd kolegáról írnék, akit a héten én tanítottam be, és aki apám lehetne, szerintem közelebb van az 60hoz, mint az 50hez… : ) Ezekről majd legözelebb. Szandi pedig arról fog írni, hogy letöltötte kiküldetését a mostani sulijában, és könnyek közt búcsúzott, annyi ajándékkal árasztották el a gyerekek : ) Képek majd jönnek, tessék minket olvasni! Pápá

Blog Szandi 2013.07.14 13:44 Halihóóó, Laca üzeni, hogy a fotók a bejegyzéséhez a 'Hétköznapok Derbyben' mappában találhatók. No, hát hol is kezdjem én, talán a szülinapjával egy pár mondatban. Már régóta ment a szervezkedés - a beavatott emberek ezt tudják - igyekeztem egy emlékezetes szülinapot összehozni, főleg, ha már ilyen szép kerek számot kell ünnepelni. A nagy nap előtti napokban már kezdett kicsit alábbhagyni a lelkesedésem, ugyanis a morgások száma megnövekedett, ha meghallotta,hogy szülinap. Valaki ezt nehezebben fogadja el, én azért próbáltam lelket önteni

belé,hogy ez jó dolog, meg szép szám, ezt meg kell ünnepelni...stb. Lényeg, hogy a duzzogás nem igazán akart szűnni, de gondoltam biztos örülni fog, ha hazaér, és meglátja a meglepiket. Így is lett, végülis jól végződött a nap, és ettünk egy finomat is. Kb. 1,5 órám volt,hogy megfőzzek, megcsináljam a lakást - lufifújás, Siemenses ajándék falra plakátolása... (ami nem volt egy egyszerű dolog egyedül,de megoldottam)...stb. Na,de egy szó, mint száz, jól sikerült a nagy nap. 12-én volt az utolsó napom a sulimban, ahol február vége óta dolgozok (ez így jobban hangzik, mint a március eleje), és hát megleptek a gyerkőceim. Készített mindegyikük egy kis papírlepkét, amit kidíszítettek, ráírták a nevüket, és egy nagy kartonra ráragasztották. Az osztályfőnökök kicsinosították a borítóját, és a nap vége felé átadták nekem. Kaptam egy szép virágcsokrot is, a kollégáimtól karkötőt, fényképtartót (ami nagyon jópofa, és emlékeztetni fog az illetőre, akitől kaptam), meg baglyos díszgyertyát, mivel tudják,hogy szeretem a baglyos dolgokat. Nagyon megható volt, és hiányozni fognak, de majd talán szeptembertől újra látom őket, még ha nem is az ő évfolyamukban leszek. Ha meg nem úgy alakul, akkor majd másik suliban kell újrakezdenem, és ott is biztos lesznek aranyos gyerkőcök. Tegnap úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk Derby éves nagy eseményét, ami július 10-től 14-éig tart: a sörfesztivált. Ennek az érdekessége az, hogy itt nem csak 4-5 féle sör közül választhat az ember, hanem Anglia minden sörfőzdéjéből, a kontinentális sörök közül Németországból, Hollandiából, Belgiumból, Csehországból, Ciprusról, és az U.S.A.-ból hozott sörök közül lehetett kóstolni. Összességében közel 150-200 féle különlegességbe lehetett belekortyolni. Belépéskor volt egy külön poharas sátor, ahol lehetett bérelni, illetve megvenni a korsót. Mi vettünk egy pint-osat, és egy fél pint-osat. Az angol sörök nagyrésze Ale volt, hát aki arra azt mondja,hogy finom, az életében ne igyon mást :) Akárhányat kóstoltunk, mind egyformán keserű, és szénsavmentes. Maradtunk inkább a külföldi söröknél, hát ott talán az amerikaiak az elsők nálam, aztán a belgák, bár ők elég erős söröket készítenek. Sajnos Kőbányait nem találtunk :) Maradtunk volna tovább is, de a vendégzenekar egy a pályája csúcsán már túl lévő cowboy legény volt a bandájával, hát nem a mi zenei világunkat képviselték. Inkább hazajöttünk, és a házunk mögötti mezőre kiülve - feküdve - néztük az eget, mert hogy itt még este fél 11-kor még szürkület van. Ja, és ami még lényeges, hogy Angliában is ,,dübörög a nyár", tegnap 29 fok volt. Aztaaaa! Ma már csak 26 lesz, de július 22-ére, előrejelzések szerint, mond 32 fokot. Na, arra kíváncsi leszek! Üdv nektek,és jó pihenést annak,aki már nyaral valahol!!!

Szandi 2013.08.08 12:37 Üdv mindenkinek! Utolsó bejelentkezés hazaút előtt, merthogy holnap induláááááás! Dél körül hagyjuk el Derbyt, innen átrobogunk Nottinghambe a Red Arrow nevezetű "comfy coach"-csal (ahogy hírdetik magukat), aztán onnan a 14:40-es National Express-szel száguldunk Luton Airport

felé. Reméljük nem késik a gép,akkor megeshet,hogy még éjfél előtt le tudunk szállni kis hazánkban. Lacám csak 1 hetet tud megint otthon lenni, ezért előre elnézést kérünk azoktól, akikkel nem tudunk találkozni,mert ez az 1 hét nem sok dologra elég. Pestre nem is megyünk most. Igazából ez az idei nyaralásunk csak, ebből lesz 1 ottalvós Balatonos napunk, és ennyi. Aztán én még maradok egy hetet Makón, és 24-én száguldok vissza Angolföldre én is. Ma van a 2 éves évfordulónk, ennek örömére (tényleg jól jött ki a dátum), amit már facebookon is írtam, 2 tiszteletkört repült a British Airways Boeing 787-es Dreamliner-e a Rolls felett, megköszönve az őt hajtó hajtóműveket a sok-sok szorgalmasan dolgozó Rollsosnak.....hát, nagyon büszke voltam az én legényemre,hogy ő is segédkezett abban,hogy a Trent 1000 nevű ,,kis" csoda megszülethessen. Tényleg döbbenetes volt. Amin jót mosolyogtunk, hogy az őt kísérő Spitfire zaját hallottuk csak, ennek a nagy vasmadárnak szinte alig van hangja, komolyan! A beköszönés után elköszöntünk Lacával, ő ment dolgozni, én meg a buszhoz befelé a városba, elintézni,amit még kell utazás előtt. Álltam a megállóba, egyszer csak hallok valami tompa morajlást, és ahogy felnéztem, a nagy gép szállt el totál alacsonyan felettem, mellette a kis prütyögővel :) Úgyhogy ameddig tudtam, futottam vele egy vonalban az utcán,hogy lencsevégre kapjam. Sikerült, de sajnos a mi kis hobbigépünk nem tud olyan frankó képeket csinálni. Azt hiszem tudom mit kérek köv.szülinapomra :) Aug. 6-án megünnepeltük az 1 éves kintlétünket egy üveg pezsgővel, na meg a jó, hazai szilva pálinkával. Elég gyorsan eltelt ez az egy év, reméljük a többi is így fog repülni,és nemsokára akkor mi is repülhetünk haza ;) Mi volt még, mi volt még......július közepén voltunk moziba megnézni a Pacific RIM-et, hát, nem rossz, olyan Transformers és Csatahajó keverék meg Godzilla. Látványosnak látványos, főleg 3D-ben, szerintem simán nézhető, de nagy storyt nem kell tőle várni. Többet is ki lehetett volna hozni belőle, azért nem jöttünk ki csalódottan. Egy dolog volt borzalmas, de hát ez nem a film hibája, a szereplők nagy százalékának az angolja valami katasztrófa volt. Vagy a miénk nem elég jó még? :D Igazából az volt a baj,hogy iszonyatosan gyorsan, kiabálva beszéltek bizonyos részeknél, elharapva a szavak végét, tele olyan szlenggel,amiket még nem ismertünk. A sztori összeállt persze,de szerintem még egyszer nézhető lesz számomra felirattal is :) Jaj, még valami (aki szereti a meséket): a Despicable Me 2-t csak angolul,aki teheti,mert állati jó Gru hangja (Steve Carell). Na, akkor viszlát otthon, és elérhetőek leszünk telefonon is,de csak délután,mert legalább 11ig aludni fogunk minden nap! :D

Szandi 2013.08.08 13:22 Még valami......képek a Rolls-Royce mappában,és a fini étkem a kajás mappában!

Laca – hurrá nyaraltunk 2013.08.18 Hello Mindenkinek! Gondoltam itt az idő, hogy hosszabb hallgatás után végre én is írjak valamit Néktek : ) Nos, az idei nyaralószezonnak számomra vége. Ennek azért nem túlzottan örülök, valamint, tekintve, hogy ez a kijelentés egyelőre csak rám igaz (mert Szandi még 1 hétig otthon van, így hát ezúttal egyedül vagyok itt kint és ez 1 hétig egészen biztosan így is marad), kissé melankólikus hangulatban vésem fel ezeket a sorokat elektronikus pennámmal…Na, mindegy, lépjünk tovább, ahogy az Apollo 23 fantasztikus magyar fiúzenekar is megénekli. Úristen, ezt talán nem kellett volna leírnom, a kelleténél is jobban leégetem magam : ) Tehát, eltelt egy nagyon kellemes 1 hét otthon. Azt hiszem sok olvasó tapasztalta, hogy nem tapasztalt belőlünk semmit ezúttal. Igen, beismerem, most picit elbújtunk a világ elől, pihenni, lazulni, családdal együtt lenni szerettünk volna a legtöbbet. Most erre volt nagy szükségünk, csak ez sütötte ki az agyunkból a mindennapok mókuskerekét és a fásultságot. Ez az 1 hét egy amolyan nagy lélegzetvétel volt a következő 3 hónapos etap előtt, amit most egyben ledolgozunk. Volt ebben az1 hétben is azért sokminden. Wizzair-es A320-asunk csak kis késéssel, hajnali negyed 1 körül landolt Liszt Ferihegyen elég mostoha körülmények közepette. Akkor már alakult az akkorra beharangozott jókora zivatar, villámok kísérték az utunkat mindenfelé és helyenként elég ijesztő légörvényekbe kerültünk. A repülőgép néha elég merész hullámvasútként viselkedett, persze Szandikám ijedten kapaszkodott belém ilyenkor, én pedig bárgyú mosollyal próbáltam őt megnyugtatni, miközben bevallom, odabent picit azér nekem is tele lett az a bizonyos alsónadrág : ) . De aztán ilyen körülmények és viharos oldalszél közepette a kapitányunk életem egyik legsimább leszállását produkálta, taps neki! Ezt meg is kapta, az ijedt utasok egyöntetűen tapsolták meg Borsos Attila kapitányt. Utána a szokásos éjszakában hazavezetés következett Kaposvárra, a család már a reptéren várt minket. Fél 3-ra sikerült is begurulni a kapun, aztán a szokásos közös családi „reggeli” következett. Ilyenkor hiába hullafáradt mindenki, túllendülünk egy holtponton, és nincs alvás egészen napfelkeltéig. Nomeg örülünk egymásnak, sok a megbeszélni való : ) Nem csoda, hogy másnap, illetve aznap délután 3kor ébredtünk… Egy nap otthonpihenés után másnap a család egyik fele (szüleim) Budapest felé vették az irányt (vízumigénylés az orosz nagykövetségen – szeptemberben meglátogatják a 90 éves nagyapám a születésnapján!), mi pedig Szandival átszeltük az ország déli részét és meg sem álltunk Makóig. Természetesen a makói familia is nagy örömmel fogadta kicsi lányukat és persze a vőlegényt is : ) Itt családlátogatással és pihenéssel-élménymeséléssel teli 2 napot töltöttünk, de kedden már rohannunk kellett Budapestre felkapni a nővéremet és megint Kaposvár felé vettük az irányt, mert este egy családi összejövetelre voltunk hivatalosak Kovácséknál. Nem pihent a kis ezüst kocsikám, több mint 500 km-t fogyasztott el 2 nap alatt, de természetesen óramű pontossággal működött : ) A családi összejövetel (aminek célja a családtagokat érintő elmaradt ünneplések 1közös partyvá összegyúrása volt) nagyon jól sikerült, talán túl jól is (if you see what I mean… : ) ). De aludni megint nem volt sok időnk, a forgatag sodort tovább: másnap reggel harcsázni indultunk egy Kaposvár melletti kis falu maszek horgásztavára. Kicsit nehezen indult a reggel, de a fogás végül kb 7 afrikai harcsa volt. Persze ebből csak 2-t vittünk el, mert mindegyiket ki kellett volna fizetni. Harcsát fogni külön élmény. Mégha ezek csak 2 kiló körüliek is voltak. Akkora elánnal kűzdenek az életükért, hogy a horgásznak jókora kondival és türelemmel kell rendelkeznie, hogy megakassza ezeket a hatalmas szájból és farokból álló halakat, amik kifogásuk után a földön az úszóikat kúszásra használják és automatikusan

elindulnak vissza a víz felé! Nagyon érdekes halacskák, sajnos Magyarországon jelenleg nagyon kevés helyen foghatók. Akinek van egy kis affinitása a horgászathoz, az feltétlenül menjen el egyszer harcsázni!! Aztán még aznap este volt egy kis kerti bográcsozás néhány baráttal, ami természetesen éjszakába nyúlott : ) És természetesen sok alvásra megint nem volt idő, mert másnap indultunk az idei „valódi” nyaralásunkra, másfél napra Balatonboglárra strandolni, sörözni, lángost enni, főni a napon, pancsolni a picit hűvös Balatonban, naplementét nézni, hattyúgyűrűzést élőben végignézni, hangulatos balatoni étteremben vacsorázni stb stb. Ezekből egyik sem maradt el, csak úgy, ahogy a magyarok szokták ezt a Balcsin : ) Még belefért egy boglári gömbkilátó látogatás is (VIGYÁZAT! MÁR BELÉPŐS A HELY! 250 FORINTOT ELKÉRNEK EZÉRT A VASSZERKEZETÉRT, RABLÁS!!). Egy hangulatos kis panzióban vettünk ki egy szobát éjszakára. Jól éreztük magunkat, még pénteken egy kiadósat strandoltunk, aztán vettük az irányt megint Kaposvár felé, ahol este a tiszteletünkre játszott a Pécsi úti Stadionban a Rákóczi FC. És bár megszakadtak a fiúk (és Prukner Mester is, bár ő elsősorban idegileg…), egy nagyon nekünk álló meccsen sajnos csak a 2-2-es döntetlen jött össze a nagynevű Újpest FC ellen. De én büszke voltam a fiúkra, ilyen hozzáállás mellett bent maradhatunk idén is a magyar NB1-ben, mintmár oly sokszor! Hajrákóczi! És már csak 1 napunk maradt, a szombat, aminek nagyrészét Keszthelyen töltötte a család egy Festetics Kastély-látogatással. Érdemes mostanában elmenni, egy új szárny is megnyílt, valamint számos egyéb kiállítás is megtekinthető felárért a Kastély területén ezúttal. Nekem a hintókiállítás volt egy nagy élmény. Csoda kis konflisokat tudtak eleink fabrikálni már 100200-300 évvel ezelőtt is! Aztán nem sok alvás után hajnali 2kor indultunk Kaposvárról egyenesen a reptérre, hogy a család engem felrakjon a repülőgépre. A repülőút sima volt, aztán terv szerint egy közvetlen Luton-Derby buszjárattal érkeztem volna ide vissza, helyi idő szerint dél tájban. Ehelyett, számomra nem igazán érthető okból, a buszom Nottinghamból nem ment tovább, ami a Derby előtti utolsó megálló. A sofőr szerint ez most egy egyedi eset, mert a buszt átvezényelték máshova és mivel az egyetlen Derbybe utazó ember én voltam, engem beáldoztak : ) Persze ez Anglia, ez nem jelenti azt, hogy otthagytak Nottinghamben, módosították a jegyem, és elméletben a következő járattal, ami fél óra múlva érkezett, ingyen mehettem Derbybe. Igen ám, ez szép és jó, csak azt senki nem közölte, hogy az a járat sem megy tovább azonnal Nottinghemből Derbybe, hanem kb 1 órát várakozik… Ekkor lett elegem és egy helyi járatra vettem jegyet, hogy végre-valahára hazaérjek. Persze én is bele tudok nyúlni a leglassabb buszba, ami minden kis faluban megállt, így a 30 kmes távot több mint 1 óra alatt tette meg. De addigra már, 11 óra utazás után a rezignáltság olyan fokára jutottam, hogy ezen is csak nevettem. De egy a lényeg, itt vagyok, írom nektek a blogot, holnap meg indul a Rolls-Royceos robotzombi üzemmód : ) Azt hiszem ennyi olvasnivaló elég mára. Szandi biztos bővebben ír élményeiről a nyaralás alatt, persze az ő bejegyzésére szerintem picit várnotok kell, hiszen ezen a héten ő még nyaral otthon. Szombaton megyek érte ki a buszállomásra. Remélem, az ő útja simább lesz, mint az enyém : ) Természetesen a nyaralás nem is lett volna nyaralás temérdek mennyiségű kép nélkül (elsősorban a Balatonon készült sok), amit Szandikám majd feltölt ide, de aki fészbúk követő, szerintem ott is láthat majd ezt-azt : ) No, mára ennyi voltam, csók a családnak! PS: még egy kis megjegyzés: akit érdekel a B787 vs Spitfire áthúzás a Rolls felett (amiről Szandikám már beszámolt korábbi blogbejegyzésében), az lapozza fel a Rolls-Royce mappát. Pár hivatalos fotót is felraktam az eseményről, ami sokkal jobban sikerült, mint a mieink!

Szandi 2013.08.28 09:37 Üdv mindenkinek, Én is megérkeztem a szó szerint ködös Albionba, ugyanis tejködben és szakadó esőben landoltunk 24én Luton Airport-on. Ennyi volt a nyaralás otthon, még mindig fáj a szívem érte, de hát nemsokára kezdődnek a dolgos hétköznapok egészen karácsonyig. De, ma vagy holnap már megvesszük a repjegyeket, mert 1-2 ismerős már nézte, és azt mondták nagyon hamar le kell most foglalni, mert igen magas repjegy árak várhatóak decemberre. Noh, hát nekem remek 2 hetem volt szeretett kis hazánkban, még a meleget sem viseltem olyan rosszul, mint pl. tavaly. Az itteni 19-20 fokok után egész jól esett, bár azt azért bevallom: örülök, hogy nem a 40 fokba mentünk haza :) Kellemes volt a Balatonozás is, nekünk ez volt most a közös nyaralásunk, ez az 1 nap Balatonbogláron, de amit lehetett belezsúfoltunk, és így is van, ami sajnos kimaradt. Na,de majd legközelebb. Fotók is lesznek feltöltve, ezeket azoknak ajánlom, akik még nem unják nagyon a Balcsit :) Keszthelyen is voltunk, én még nem láttam a kastélyt, hát nagyon szép, és aki még nem volt, az tegyen arra egy kört,ha teheti. Megéri. Még egy Rákóczi meccset is sikerült beiktatni a zsúfolt heti programba (és egy horgászatot is), amíg Lacám is Magyarföldön tartózkodott, ez most kimondottan tetszett, egész jól küzdöttek a fiúk. Én még egy hetet töltöttem Makón, nagyrészt rokonlátogatás és pihenés volt a program, de ez így pont jó volt. Ettem sok dinnyét, végreeeeee! :) itt kint is lehet kapni kb. 1000ft-os áron és akkorák, mint egy sárgadinnye. Jaj Istenem, a hazai ízeket semmi nem pótolja! Ez a súlyunkon is meglátszott, mikor kíváncsiságból ráálltunk a mérlegre, mert anyuéktól kaptunk egyet, azt kihoztuk ide. Van mit leadni, de most nagy lendülettel csaptunk a felhalmozódott zsírpárnák közé, majd meglátjuk mennyit sikerül leadni karácsonyig. (amit aztán újra vissza szedünk, a töltöttkáposztának meg sütiknek köszönhetően.....jááájjj). Derbyben a helyzet változatlan: 22 fok fölé még nem ment a napi hőmérséklet, de legalább esőnk nincs. Még kicsit szokom az ittlétet, furcsa volt most megint itt 2 hét után, de maximum még 2 évet (ha nem 1-et) adunk még ennek a városnak, aztán ha Isten is úgy akarja (remélem igen), akkor még lesz egy állomásunk itt Angliában,és onnan már csak haza egyenesen. "Fingers crossed" :) Na, gyors átméretezek pár otthoni fotót, ezek a kis hazánkban készült képek mappában lesznek + már töltöttem fel finomságokat a Szandi konyhája mappában, jó kis paleo-s nyamik, akinek kell recept, küldöm!!! Puszi nektek! u.i.: mivel kevés volt Lacának az otthon töltött idő,és nem tudtunk mindenkivel találkozni, ezért igyekszünk majd a karácsonyi otthonlétkor úgy alakítani, hogy össze tudjunk futni. Elnézését kérjük mindenkinek, de decemberben majd rajta leszünk az ügyön! ;)

Laca – Duxford, erre megérte 30 évet várni 2013.09.19 Köszöntöm a lelkes és kitartó olvasót, aki annak ellenére is látogatja oldalunkat, hogy mostanában nem igazán kényeztetjük el rendszeres bejegyzésekkel. Sebaj, tudjátok, ha Laca egyszer beindul… : ) Mindenesetre az elmúlt hetekről nagyon nem is lett volna mit írni. Nekem ment a robot üzemmód odabent, Szandi pedig egyelőre várakozó állásponton van, ugyanis az ügynökség egyelőre nem talál neki tartós pót-asszisztensi munkát egy iskolában sem. Persze aggodalomra semmi ok, tartósabb terveink szerint úgyis valami állandó munkahely fogja a végső megoldást jelenteni, lehetőleg az ő munkakörében. Így nyitott szemmel járunk és a szemünket rajta tartjuk a City Council álláshírdetésein, ugyanis az összes iskolai munkát itt kötelesek az önkormányzaton keresztül hirdetni. Szóval Szandikám mostani napjait itthon tölti, de erről majd ő ír részletesebben. Én a munkára igazán nem szeretnék most sok szót vesztegetni, érdekesebb témáról is be tudok számolni. Jelenleg a RRnál 3 fontos projekt része vagyok 1 időben, ami teljesen felemészti az energiáim, ráadásul egyik projekt managere sincs igazából tekintettel a másikra, szóval minden egyformán fontos. Ezek a projektek a következők: egy bizonyos nikkel bázisú porkohászattal készülő szuperötvözet finom és durvaszemcsés változatainak élettartam görbe előállítása egy vagon mérési eredmény alapján beleillesztve az új károsodáselméletbe, amit most fejlesztettünk ki. A másik pedig továbbra is a titánium ötvözetből készülő komponensek HID zárványok miatti tönkremenetelét célzó gyakorlati autmatizált eljárás kidolgozása. Ennek egy alfeladata az enyém: bedolgozni a HCF hatását a repedésterjedés egyenletbe. HCF threshold, Siemenses rotorszámítóknak ismerős kell, hogy legyen ez a kifejezés : ). Akit jobban érdekelnek ezek a témák, csak jelezzen, most nem untatok velük senkit… És most jöjjön bejegyzésem lényege: A duxfordi IWM , azaz az Imperial War Museum és a repülőnap,aminek Szandikám jóvoltából részesei lehettünk szeptember 7én. Ugyanis a sok nagyon kellemes meglepetés mellé az egyik fő ajándék 2 belépő volt a szeptember 7-i air showra. Szóval nem volt kérdés, hogy azon a hétvégén irány Cambridge, ahol megszállunk és a szombatot a szomszédban lévő régi II. világháborús katonai reptéren töltjük, ami ma a világ egyik leghíresebb repülőmúzeuma, és a repülőnapja is rendhagyó: többnyire korabeli, második világháborús legendák szelik az eget… És számomra még 1 dolog miatt volt igazán kuriózum Duxford: amennyire én tudom, a Európában csak itt található a világhrű Blackbird névre hallgató, 3-szoros hangsebességgel egykor repülni képes felderítő repülőgép, az SR71 egy példánya. Szóval kellő izgalommal vártam a napot, ahogy közeledett. Egy hétvégét töltöttünk a helyszínen. A szállásunk egy vendégház volt Cambridge-ben. Nem gondoltam volna, hogy a híres egyetemi városban ilyen nehéz a belvárostól nem nagyon messze eső, kifizethető árú szállást találni. Végül sikerült ezt a szobát megcsípni, ami az utolsó kiadó volt a vendégházban. Talán a közelgő Airshow miatt volt így telítve a város összes szállása, vagy itt mindig így van, nem tudom, de nagy megkönnyebbülés volt, amikor a helyről visszajeleztek, hogy a szoba a mienk. Ami a hely érdekessége volt: ha az ember meg akarja nézni az épületet kívülről a Google Maps utcanézet szolgáltatását használva (csak hogy mégis tudja, mire számítson), az csak egy világos homályt lát az épület helyén… Talán a tulaj nem járult hozzá, hogy az épületét mindenki láthassa, nem tudom. De azért ez némi

aggodalomra adott részünkről okot: ha ez egy jól menő vendégház, akkor mért rejtegeti a tulaj a világ elől?? Végül eljött az utazás napja. A pénteki káoszban én már nem is tudtam hazamenni, szóval Szandival a buszállomáson találkoztunk, ő hozta a csomagunkat, aztán elkaptuk az első Nottinghambe menő buszt. Onnan indult az expresszvonatunk tovább Ely városába, ami már Cambridge szomszédsága. Elyben már csak egy 15 perces vonatútunk volt az egyetemi városig. Az utazás nagyjából eseménytelen volt, Szandi és 2 doboz Fosters sör társaságában gyorsan elment az idő. A tájban igazán nem tudtam elmerülni, mert tulajdonképpen ugyanúgy nézett ki az egész út alatt, mint ahonnan elindultunk : ). Begurulva Cambridge-be már besötétedett,és gyalog kb fél órára voltunk a szállástól, így taxit fogtunk, aki útközben kissé eltévedt, de csak sikerült a fent említett házat megtalálni. Ímélben megkaptam a belépési kódot, ugyanis recepció péntek este már nincs, így magunknak kellett bejutnunk valahogy a házba és felmarkolni szobánk kulcsát. Végül kellemesen csalódtunk: a szállás megfelelt egy 3 csillagos szálloda berendezésének, tiszta volt, nagyon nagy, kényelmes ággyal. Csak a hűvös idő tett kicsit próbára minket, hiszen ilyenkor Angliában még nem fűtenek, de hajnalban már nem ártott volna, kint 4-5 fokig is lehült a levegő. Aztán elérkezett a nagy nap, a szombat. Reggel 10 óra tájban terveztünk leérni Duxfordba. Egy fél órás kellemes séta után a vasútállomáson voltunk, ahonnan legjobb tudásunk szerint buszokat indítottak az Airshowra, persze az állomáson a Customer Service ilyenről nem is hallott… Persze rutinos Angliában utazóként én mindenre fel voltam készülve, így tudtam, milyen menetrend szerinti busszal tudunk lejutni Duxford faluba, ahonnan azonban még egy kellemes séta lett volna a reptér. Végül begurult a helyi járat, akinek a sofőrje arra a kérésünkre, hogy adjon jegyet Duxfordban addig a megállóig, amihez a legközelebb van a reptér, egyből kapcsolt, és kedvesen elirányított minket az átellenes megállóban parkoló buszokhoz, hiszen azok voltak a repnapra induló ingyenes járatok. Csak a szemünket nem szúrták ki : ). Aztán a buszra felpattanva (ahol angol beszédet szinte nem hallottunk, csak külföldivel volt tele a járat), 15 perc alatt a múzeum bejáratánál voltunk. Ekkor azért már emelkedett bennem az adrenalin, hiszen életem nagy álma volt éppen beteljesülőben… Bebocsátás után picit elidőztünk az ajándékboltban, mondván valami szuvenírt hát csak kell innen vinni, há nem? : ) Végül egy hűtőmágnesre és egy Duxford reptér történetét feldolgozó kiadványra, valamint egy katonai szlengszótárra esett a választás. De én már tűkön ültem, enyhén nyomás alatt tartottam Szandikám, hogy talán már a lényeg felé kéne vennünk az irányt : ). A reptéren már nagyban zajlottak a gyakorló és sétarepültetések, de az igazi sztárok, a második világháborús, illetve az 50-es évek repülői még a statikus soron pihentek. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere (és ezt a feltöltött fotókon láthatjátok is): B17, Spitfire, Bearcat, Hellcat, BF-109, B25, F-86, F-84, Vampire, Gloster Meteor és még sorolhatnám… Aki szereti a repülést, ezekre felkapja a fejét. És számomraaz elképesztő tudat az volt, hogy órákon belül ezek a legendák, de mégiscsak 60-70 éves aggastyánok az égbe fognak emelkedni : ). Végül egy könnyed reggeli (hamburger) mellett megvártuk a légibemutató egyik főszereplő csapatának,az Aerostars-nak az érkezésével egybekötött kis demot (Jak-52esekkel repülnek), és az 1-es számú hangár, az „Airspace” felé vettük az irányt. Ami ott várt, az a repülés szerelmesének a mekkája. Egy ilyen irományba nem is lehet azt a tömény élvezetet belezsúfolni, amit ez a kiállítóterem kínált, hiszen csak az az 1 hangár felemésztene 1 napot, ha valaki tüzetesen végig akarná nézni… Szóval csak felsorolásra szorítkozom itt: Harrier, Eurofighter Typhoon, Handley Page Victor, Jaguar, TRS1 Arrow, Comet,

CONCORDE (azztaaaa…döbbenet egy gép), Avro Lancaster, Panavia Tornado stb stb… Nem is folytatom, mert ez még estig menne : ). Közben a karzaton a repülés teljes történetéről olvashat a látogató gazdag fotók társaságában és rengeteg szemléltető eszköz ébreszti rá a laikust, hogy is működik a repülő és fedélzeti rendszerei, mi a hatás-ellenhatás törvénye, stb. Volt itt mini léggömb, kis szélcsatorna, kormányozható repülőgépmodell, szimulátor, de ami még számomra kedves volt: a repülőgépeken használt anyagok összevetése (elég furcsa egy ugyanakkora méretű titánrúd megemelése után egy sima acélrudat felemelni…) és még egy éppen zajló fárasztóvizsgálat is, ahol a próbatestre a látogató egy gombnyomással vihette rá a terhelést, egy számláló pedig feljegyezte, hány ciklust „élt eddig túl” a próbatest. Én nagyon jól szórakoztam, talán jobban, mint a minden helyet megszálló gyerekek : ). Talán a fő látnivaló itt a Concorde volt. Nem csak lenyűgöző mérete és szépsége miatt, hanem az utastere miatt is. Számomra megdöbbentő volt, mennyire puritán és szűk volt a belső tere… És ezért emberek csillagászati összegeket fizettek ki annak idején. Persze a hangsebesség 2szerese biztosan kárpótol ezért : ) Végigfutottuk még azt az egész sor Rolls-Royce hajtóművet, ami a hangárban volt megtalálható, bár nekem nem voltak igazából újkeletű látványosságok. A Trent-800 fő büszkeségünk előtt viszont nem mehettem el fotó nélkül, amin természetesen a RR belépőmmel pózolok : ) Már ettől a hangártól kissé megfáradva levegőztünk egyet, aztán meglátogattunk egy VC10 egykori utasszállító belső terét is, amit a számomra sokkal ismerősebb Tu-154 típushoz hasonlítanék. Mindenesetre már a mai igényeket tükrözte az utastere, a Comettel való összevetésben mindenképpen. Bár számomra a Comet függönyei (a lehúzható sötétítő helyett) és a patenttal felfogott fa étkezőasztalai sokkal családiasabb hangulatot teremtettek odabent: ) Aztán elérkeztünk az amerikai légierőt feldolgozó hangárhoz, a döbbenet hangárához. Hiszen tudtam mi-ki vár ott rám : ) És igen. És ott volt. A világhírű SR-71 Blackbird. A sebességi és magassági világrekorder, ami az egykor rendszerben lévő repülőgépeket illeti. Lenyűgöző látvány volt. A mérete, a formája, és az a miliő, amit ez a szerkezet a puszta jelenlétével teremtett. Nekem földbe gyökerezett a lábam. Engedtessék meg az írónak egy kis szubjektivitás ebben a kis szócikkben, ami lehet, hogy néha picit túlzásokba csap át, de én erről a repülőgépről nem tudok elfogultság nélkül beszélni : ) Már egészen kölyök korom óta, amikor édesapám megajándékozott első repülőgépes képeskönyvemmel (és természetesen a feketerigó sem hiányzott belőle), ez volt a kedvenc „jepüjőm” : ) Aztán ahogy cseperedtem és komolyabb szakmai témájú folyóiratok és könyvek akadtak a kezembe, mindig elidőztem hosszabb-rövidebb ideig az SR-71-ről szóló fejezeteknél és irígykedtem azokra a kivételesen szerencsés emberekre, akiknek megadatott ezen a gépen repülni, vagy akik annyira tehetséges mérnökök voltak, hogy tagjai lehettek a Lockheed „Görényműveknek” (Skunk Works), akik ezt a csodát 22 (!!) hónap alatt a semmiből megteremtették. Nem akarom túlmisztifikálni ennek a gépnek életemre gyakorolt hatását, de abban biztos vagyok, hogy amikor 15 évesen elhatároztam, hogy mérnök leszek és repülőgépekkel akarok foglalkozni (de legalább a hajtóműveikkel), akkor talán éppen egy cikket olvastam a nagyszerű „Kelly” Johnsonról, aki ennek a csodának (és még sok másik szuper repülőgépnek, mint pl F104, U-2) főkonstruktőre volt… No, de térjünk vissza a jelenbe : ) Egy szó,mint száz, én ott álltam a gép előtt földbe gyökerezett lábakkal, Szandikámnak kellett felráznia, hogy „Elhiszed? Itt állsz előtte! Gyerünk, járd körbe!” : ) Tovább nem fényezem ezt a gépet, aki teheti, menjen el Duxfordba és nézze meg. És a slusszpoén csak ezután jött. Körbejártuk, körbefényképeztük a gépet, és a hajtóművét, ami kiszerelve ott volt a repülő mellett (Pratt & Whitney J-58 – csak ez a szerkezet is megér egy misét), miközben arra lettünk figyelmesek, hogy egy kisebb tömeg a

gép mellett hallgat egy idősebb, de nagyon jó formában lévő úriembert, aki a gépről tart előadást. És a végén tapssal búcsúztatták. Utána vettük észre, hogy ő bizony Richard H. Graham, egykori SR-71 pilóta és századparancsnok, aki az Airshow egyik fő eseménye volt aznap. Több könyvét hozta bemutatni erről a fantasztikus gépről és aznap dedikálta is. Szóval olyan szülinapi ajándékom volt, amire talán Szandi sem számított. Megvettük Graham egyik könyvét, ami kulisszák mögötti történetekret tartalmaz az SR-71-en dolgozott emberektől első kézből, és amit a fent említett úriember saját kézírása díszíti a következő szöveggel: „To Laszlo, Good meeting you at Duxford 2013. All the best! Rich Graham” És kezet ráztam egy olyan emberrel, aki számára valaha olyan természetes dolog volt 3-szoros hangsebességgel repülni a világ felett, mint másnak lemenni a boltba : ). Meghatódtam, szó szerint. Ezek után már igazából meg sem hatott, hogy élőben láttam egy B-29-est is, ami a történelem egy része szintén, miután (sajnos) ledobta az atombombát Hiroshimára és Nagaszakira. És már igazából azon sem lepődtem meg, hogy milyen apróság vagyok egy B-52 bombázó mellett (fotók mellékelve)… Aztán mire felocsúdtam a „nagy találkozásból”, jött az airshow. Számomra mindenképpen rendhagyó volt látni repülni 60-70 éves dugattyús motoros gépeket, illetve vadászgépeket a sugárhajtású korszak hajnaláról. A teljesség igénye nélkül egy kis felsorolás, ha nem unja még az olvasó, mik repültek a szemünk láttára: B-25 Mitchel, Spitfire (azokból elég sok), Messerschmidt BF-109, Hellcat, Bearcat, F-84 Shooting Star, Vampire és még sokan mások. A két legkülönlegesebb „highlight” mégiscsak a British Airways Cargo egy Boeing 747 Jumbojának 2 alacsony áthúzása volt és a B-17 Flying Fortress kisebb bemutatója. A 4 db, egyeként 1100 lóerős dugattyús motor dübörgése a levegőből mai fülnek már szinte ismeretlen… Talán a szöveges részből ennyi elég is volt, képeket már találtok a „Duxford Air Show, Cambridge 2013_09_07/08” mappában. A nap végén úgy tértünk be egy cambridge-i pubba vacsorázni, hogy „erre megérte 30 évet várni”. Másnapi kiruccanásunkról Cambridge-ben Szandi ír majd. Csók a családnak!

Üdv az olvasónak, Most már én is bejelentkezek,miután felocsúdtatok kedves Lacám kisregényéből :) Nehogy azt gondoljátok, hogy bántani akarom ezzel, sőt, szeretem a lelkesedését, ahogy elektronikus papírra veti az eseményeket, de azt hiszem ezt ti is érzitek. Duxfordról én nem is mesélek,mert kimerítő beszámolót láthattatok, de hozzáteszem én is: nagyon jó volt! Én azért laikus szemmel nézem ezeket a vasmadarakat,de még számomra is lenyűgözőek,és hogy ezt mind élőben láthattuk......no komment. :) Őszintén bevallom, még nekem is megjelent egy kis könnycsepp, amikor megláttam az SR-71-et. Döbbenet az a repcsi, és főleg az, hogy egész Európában ez az egyetlen darab (javítsatok ki, repülősök, ha tévednék), na meg hát a pilótáját látni személyesen....csak jól sikerült ez a szülinapi ajándék :) Na, hát kevésbé boldog hír rólam,hogy nagyon pang a tanár asszisztensi piac jelenleg, csak 1-2 napos megbízások vannak, az meg szinte semmi. Szandi gondolt egyet, és kicsit kezébe vette az irányítást. 2 iskola keres most szerződéses asszisztenseket, mindkettőt megpályáztam egy 11 oldalas CV-vel, mert ez itt a követelmény. ( ne tudjátok meg mennyit szöszöltem vele,mire szakszerűen sikerült kitölteni,

gyöngybetűkkel...ami nekem nincs). Aminek nagyon örültem, és most tényleg dicséretes dolog ez az angoloktól, hogy mind az ügynökséges emberkém, mind az előző sulim kontakt embere segítőkész volt, és biztosítottak nekem elég jó referenciákat. Az ügynökséges állásom jelenleg is megvan, eszem ágában sincs otthagyni. Ha netán - valami isteni csoda folytán - sikerülne bekerülni szerződéssel valamelyik sulihoz,még akkor is mondtak egy olyan lehetőséget,hogy addig inaktívvá tesznek, és ha újra tőlük szeretnék munkát kapni, akkor újra aktiválnak. Tehát most ez a helyzet, ami sajnos a hangulatomon is érződik. Ami azért egy kis reményt ad,és talán önbizalmat is, hogy az első fél évem tanár asszisztensi pályán egész jó volt. Szerettem csinálni, hát nem beszélve a végéről, ahogy elbúcsúztattak. Minden tanár kollégának legalább olyan búcsúztatót kívánok,ha munkahelyet váltana. Jaj, képzeljétek, itt már kezdődik az igazi angol ősz: már vagy 3 napja olyan este 8 és 10 között elég masszív köd ereszkedik le a parkunk felől,ami olyan 11-re felszáll. Tegnap későn mentem be a városba, végig szitáló ködben ballagtam,bár még nem volt olyan összefüggő azért. Amúgy most nem panaszkodunk a hőmérsékletre, jelenleg 17 fok van, és ma elég sokat sütött a Nap. Tudom,ez nem szenzáció nektek, de én állatira tudok értékelni 1-2 napsugaracskát is :) Derby: ,,kedves, oly nagyon szeretett" városunk semmit nem változott. ,,Szép, tiszta, rágó és hányásfolt mentes" a belváros, csupa bizalomgerjesztő emberekkel, szóval öröm , boldogság :) Na, de nézzük a pozitív oldalát, a város plázájába érdemes betérni, hiszen ott van a világ legjobb cukrászdája most, nem beszélve a kínai étterméről, nem kihagyva az olasz pizzériát a felső emeleten. Deee,most nekem nem is erről kéne beszélnem,ugye? Igen, azt hiszem Lacám azt mondta,hogy majd én élménybeszámolok Cambridge-ről. Oké! Tehát Cambridge: nagyon szép, nagyon jó, érdemes meglátogatni. Mindenki bringázik, gondolom ez a sok-sok egyeteméből adódik. Az egyetemi épületek történelmiek, ezekről láthattok fent képeket is a galériában. Szerintem büszke lehet magára az,aki ott tanulhat, tényleg nagyon klasz. A város tele van parkokkal, mi is megpihentünk a university-k felé ballagva, gyorsan elmajszoltuk a "tecsóba" vett fahéjas csigáinkat. Még galambokat is etettünk, bár nem volt nehéz, mivel szinte ráálltak a lábunkra. Na igen,és a lángosos-kürtőskalácsos stand. :) Felcsillant a szemem, mikor Lacám felhívta rá a figyelmem. Lángost nem akartam enni, mert utána mentünk már a vonatunkhoz,és ugye az elég zsíros étek, nem akartam mindent összekenni, így maradtam a vaníliától illatozó fííííííííííííííííínom chimney cake-nél. Kicsit szóba elegyedtünk a sráccal, amíg a párja serényen nyújtotta a tésztát a kalácshoz. Ők már kint vannak egy ideje, és mostmár a hét minden napján kint árulnak a piacon. Szerintük az angolok még kicsit idegenkednek a lángostól, de a kalácsot szeretik. Mondjuk a "deep fried flat bread" hallatán én sem tudnám hirtelen mire is gondoljak pontosan.... :) de még nem tudják mi a jó. Na, zárom soraim,mert most én is egy kisebb regényt írtam,ahogy látom,lesz mit olvasgatnotok,ha épp unatkoznátok egy hűvös őszi estén ;) Puszi-puszi mindenkinek otthon, és üzenem,hogy nagyon hiányoztoooooook!!!!!! ,

Szandi 2013.10.14 10:00 Sziasztok, Jobbulást azoknak, akik szintén forró teával és zsepikkel veszik most körbe magukat otthon. Ennek előzménye 2 hét munka volt gyerekek között. Erről kicsit bővebben: a megpályázott két állás elúszott, nem is kaptam hívást, de már nem is foglalkozok ezzel, továbbra is nézem a lehetőségeket. Eközben szólt 2 hete az ügynökségem, hogy lenne munka az egyik speciális iskolában. Ez egy olyan suli, ahová nagyrészt autista gyerekek járnak. Abban az épületrészben - ahol én is dolgoztam - súlyosabb autizmussal ,,megáldott" gyerkőcök voltak. Itt összesen 2 osztályterem van - ezek inkább csoportok mindkettőben 8-8 fős kis csoport. A korosztály változó, 8 évestől a 10-11 évesig. 1 tanár van, vele 2-3 tanár asszisztens. Kell is ennyi melléjük szerintem. Tehát itt dolgoztam 2 hetet, amíg pénteken az egyik lurkó sikeresen arcon tüsszentett, hát nem sokat segített a fertőtlenítő mosakodás utána. Délután már rossz közérzettel mentem haza. Hozzá kell tenni, hogy nagyon vacak időnk volt múlthéten, és ilyen időben vittük a gyerekeket játszani, meg sétálni, hát a fejem majd levitte a szél. A lurkókról még annyit, hogy egyébként nagyon szeretnivalóak, de mivel én még életemben nem foglalkoztam ilyen fokú autista gyerekekkel, időbe telt mire a sűrű érzelmi hullámzásaikat megtanultam kezelni. Talán múlthét szerdán volt a mélypontom. A köv. 2 nap már teljesen jól lement. Pénteken úgy jöttem ki a suliból, hogy minden tiszteletem azoknak a gyógypedagógusoknak, akik ilyen gyerekekkel foglalkoznak nap, mint nap. Az egyik legnehezebb munka pedagógia területen szerintem. És nagyon örülök, hogy kicsit ebbe is beleláthattam. Remélem még megyek oda vissza - majd miután nem használok el egy nap alatt 50 zsepit. A poén még az volt,hogy első nap, amikor bementem, a tanár is hiányzott,és ugyanattól az ügynökségtől jött egy helyettesítő tanár. Kb. 40 év körüli pasi lehetett. Megkérdezte, hogy hívnak,és honnan jöttem. Mikor mondtam neki, hogy magyar vagyok, felcsillant a szeme, és kiderült, hogy ő félig magyar. :) Az apukája anno kijött ide dolgozni, itt találkozott a későbbi feleségével , aki nem mellesleg olasz. Szóval kedves kollégám félig magyar félig olasz, de ő már itt született Derbyben. Elég hamar összebarátkoztunk, csomót beszélgettünk Magyarországról, faggatott,hogy miket szoktam főzni otthon, van-e még szaloncukor karácsonykor nálunk, esszük - e nyáron még a főtt kukoricát...stb. :) Nem beszél magyarul, csak 4-5 szót ismer, sajnos az apja nem tanította, ezt ő is bánja. Közel 40 éve nem volt Győrben - győri család - és kitalálta, hogy most október végén hazautazik, és megkeresi a családját. Csütörtökön mondta,hogy megvette a jegyeket, halottak napja előtt repül haza. Feladott a győri újságban egy hírdetést, hátha valaki jelentkezni fog rá,és tud találkozni majd a magyar rokonokkal ennyi év után. Szerintem tök jó dolog, remélem sikerül neki :) Lacám kolleginája Eszer, írt egy sms-t hét közepén,hogy szombaton menjünk el Stoke-on-Trentbe a magyar boltba bevásárolni,és legyen nála magyaros délután. Mivel úgysem volt még programunk,meg amúgy is szerettünk volna már elmenni oda, így felkerekedtünk, és elgurultunk Stoke-ba bevásárolni. Egy nagyon pici boltot képzeljetek el, ami úgy nézett ki,mintha félig üres lett volna. Volt húspultja is sajtokkal, szalonnákkal, párizsi, zsír....stb. Örültünk,hogy végre látunk magyar termékeket, hát elkezdtük megpakolni a kosarakat. Meg is teltek szépen, amikor is kértük az eladó hölgyet,hogy lehessen kártyával fizetni. Ez megoldható lett volna, ha a kis kütyü, amibe a kártyát tesszük bele, nem lett volna lemerülve. Így Laca meg Eszer elmentek egy cashpoint-hoz,és visszajöttek készpénzzel, addig én őriztem a szatyrokat a boltban, és beszélgettem az eladóval, aki közölte, hogy akkor megy a bolt jobban, amikor a magyarok megkapják a segélyt. Őőőőőő.....no komment. Aztán kérdezte,hogy mi is gyárban dolgozunk - e futószalag mellett....na, akkor gondoltam,hogy talán nem kéne elmondani melyikünk milyen területen tevékenykedik, szóval végülis beérte egy nemleges válasszal. Fizetés után távoztunk, és már a kocsiban Eszter felbontotta az egyik zacskó túrórudit, aminek lejárt a szavatossági ideje. Igaz ,,még csak" egy hónapja, de ekkor még nem tudtuk,hogy a mi túrórudink meg

már 2 hónapja. Vettünk krémtúrót, ami szintén lejárt, ill. Lacám Eperjó nevű csokija is. Az igazság az, hogy egyébként mindig megnézzük a szav. idejét a termékeknek, ha vásárolunk - ez főleg rám jellemző - de annyira megörültünk a magyar dolgoknak, hogy eszünkbe nem jutott, hogy esetleg lejárt szavatosságú dolgokat árusítanak. Visszaérve Derbybe kicsit lelombozódtunk, de kárpótolt a marhapöri, amit készítettünk Eszternél - bár én nem eszek marhahúst, de a szaftja fini volt. Illetve az utána készült szilvásgombóc. A magyar vacsora egy 3D-s Pókember film nézéssel zárult. Van egy óriási nagy flat tv-jük, amihez külön tölthető szemüvegek vannak, és állati jó 3D-s hatásban lehet nézni a letöltött filmeket. (Persze 3D-ben letöltötteket). Na, hát ezek történtek az elmúlt napokban, hetekben. Ma is kellett volna mennem dolgozni egy oviba(reggel hívtak), de hát nem akarok ennyire náthásan, torokfájósan picik közé menni. Ma még megiszok 3 liter mézes, citromos teát, hátha segít meg este jöhet a neocitran. A következő bejegyzés mostmár Lacámé lesz, ő a soros. Na, zajlanak az események: ezt még gyorsan leírom, most kaptam egy hívást szintén az ügynökségtől,hogy vissza kéne mennem hosszabb időre a suliba dolgozni. Jeeeeeee! :) Mondtam nekik,hogy kéne még 2 nap, hogy meggyógyuljak teljesen, aztán megyek. Ha jól értettem november végéig mondta,de most felhívják a sulit mégtöbb infóért. Na, ezek klasz hírek, azt hiszem most dupla adagban kell szednem a Béres cseppet, hogy minél hamarabb rendben legyek. Puszi nektek otthon, öltözzetek fel jól!!

Laca – az esős október 2013.10.31 Halihó Mindenki! Duxfordi élményeim óta nem nagyon osztottam meg veletek magasröptű gondolataim, szóval most már nagyon itt az ideje, hogy valamivel megint csak leterheljelek benneteket : ) Előrebocsátom: talán a tőlem megszokott szó- vagy mondatáradat picit elapad ezen írás keretein belül, ezt tudjátok be annak, hogy picit betegséggel kűzdök épp (némi nátha és torokfájás), ami kissé kimerített, illetve annak, hogy az utóbbi időben valóban nem történt annyi érdekfeszítő velünk. Mindenekelőtt a mai napról: ugye mindenki tisztában van vele, hogy ma megszállják a szellemek és mindenféle túlvilági szörnyetegek a materiális világot? : ) Ugyanis itt a haloweeeeen! : ) Természetesen az angolszász területeken ilyenkor megőrül mindenki. A kicsik azért, mert lehet menni kopogtatni a szomszédokhoz csokiért („Trick or Treat”), a kicsit nagyobbak meg azért, mert lehet legálisan megőrülni, ilyesztő gúnyát venni, és hatalmasat bulizni a hétvégén : ). Azt látni kell, mekkora őrület kezdődik ilyenkor, és napokon át tart. A boltok tele felesleges, de valóban nagyon vicces és egyedi félelmetes gúnyákkal (csontváz, szellem, szörnyeteg, scream álarc, vámpír jelmez és ami szem s szájnak ingere…) és napokon át (főleg hétvégén) petárdázás és részegeskedés várható : ) A csoportom „titkárnője” és hangulatfelelőse, Rebecca (aki valójában ugyanolyan mérnök mint mi, csak mellette céljául tűzte ki, hogy mi egymás mellett dolgozó emberek helyett egy baráti társasággá is alakuljunk) természetesen Haloween partyt hirdetett péntek estére a lakásukban. És ide természetesen a belépés csakis „spooky” és „fancy” álruhában lehetséges. Az ötlet szuper, mi is örömmel elfogadtuk a meghívást. Sajnos azonban Szandikám a napokban éppen belefutott egy felfázásba és én sem vagyok a toppon, szóval még nem tudjuk, hogy tényleg elmegyünk-e.

És ha már megemlítettem Rebeccát, akkor pár szót írok róla, mert mégiscsak azt, hogy a csoportunkban azért lassan-lassan alakulóban van egy „kemény mag” azt neki köszönhetjük. Szóval a hölgyemény indiából költözött át 16 éves korában. India északi vidékén laktak valahol a hegyek között, ahol villanyuk és TV sem volt. Számomra, a 4G, a net és a digitális televíziózás korszakában ez sokkoló, de ő le tudott így élni 16 évet : ) Aztán átköltözött a Szigetre, itt járt iskolába, aztán egyetemre, és mérnök lett, több helyen dolgozott és élt,míg aztán tavaly, előttem 2 hónappal kezdett ő is a RR Rotatives CPL csoportjában. Angliában töltött évei alatt hozzáment Maxhez, aki egy nagyon laza, vicces és igazi „party arc” srác, szintén Indiából. Ők minden összejövetel mozgatórugói, velük nem lehet rossz hangulatú találkozót tartani. Őszintén szólva szükség is van a lazaságukra, mert még sokszor érezni, hogy egy ennyire nemzetközi csoportban egyszerűen nehezen oldódnak az emberek, mert senki nem tudja, hogy közeledjen a másik kultúrából jött emberhez, és akkor még a kisebbnagyobb nyelvi nehézségekről nem is beszéltem. Nos, Rebecca születésnapja a napokban volt. Általában csoporton belül nem kerítünk nagy feneket egyes kolégák születésnapjának, hiszen rengetegen vagyunk, ha mindent megünnepelnénk, nem lenne bent munka : ). De ő más, vele volt tortázás az irodában, üdvözlő lap, és tekintve, hogy időközben kiderült, hogy gyermekáldás köszönt rájuk, 2 indokunk is volt, miért köszöntsük fel az irodában. Köszönet képpen a rákövetkező péntek estére elhívta a kemény magot a város egyik leghangulatosabb olasz éttermébe egy kicsit ünnepelni. Én gyakorlatilag meg lettem fenyegetve, hogy ez az utolsó esélyem, annyiszor mondtam vissza már meghívást korábban különböző okokból (vagy mert egyszerűen nem volt kedvem, vagy mert fizikailag nem voltam Derbyben), hogy ha most sem mondok igent, akkor Rebecca leveszi rólam a kezét. : ) Szóval nem volt más választásom, hiszen valóban a kemény mag szélére kerültem... Valamiért engem nem hagyott sosem békén Rebecca, mástól nem veszi rossz néven, ha visszamond egy találkozót, de úgy látszik fejébe vette, hogy minket Szandival a kemény magban akar tartani. Nos, akkor állunk elébe : ) Tehát, egy szó,mint 100, elmetünk arra a bizonyos péntek esti közös vacsorára, ami egy igazi nemzetközi kavalkádnak sikeredett. Volt köztünk (a teljesség igénye nélkül) angolír, indiai, spanyol, olasz, lengyel, orosz, magyar, német, portugál… és mindannyian egy olasz étteremben gyűltünk össze : ) A hangulat nagyon jó volt, én is rég voltam ilyen felszabadult, persze ez lehet, hogy az elfogyasztott söröknek is betudható volt : ). A vacsora fél 12ig tartott, utána a kemény mag kemény magja (aminek természetesen mi is tagjai vagyunk), még tovább állt egy közeli egységbe, ahol még némi sörital elfogyott. Végül hajnali 1 után kerültünk ágyba, úgy érzem, ez az este megint kicsit közelebb hozta egymáshoz a csoport tagjait, KÖSZÖNJÜK REBECCA : ) Ez volt talán az elmúlt időszak „highlight”-ja. Közben a dolgos hétköznapok gyorsan telnek, gyakorlatilag képtelen vagyok tartani a határidőket, annyira lelassít, hogy egyszerre több dolgot kell csinálnom, amik egyforma fontosak, de akkora a fejetlenség az irodán belül, hogy ez a legkisebb gond… Azért haladgatok. A korábban említett HCF threshold eljárást sikerült bedolgoznom a titánium ötvözetekben található HID zárványok élettartamra gyakorolt hatását számító valószínűségi eljárásba, és meg is lettem dícsérve a szép munka miatt. Már csak jelentést kell írnom. Hiába, azért van, amikor segít a Siemenses múlt : ) Az élettartam görbék levezetése a 2 magas nikkeltartalmú porkohászattal készülő szuperötvözetre (RR1000, finom és durvaszemcsés változatai) nagyon kínkeservesen halad, még a supervisorom, a 25 év tapasztalattal rendelkező Steve is izzad rendesen… Talán ezekben a percekben is gépel, mert akárhogy is állunk, holnap le kell adnia egy jelentést, ami az elmúlt fél év eredményeit részletezi a projekt tulajdonosoknak, akik között pl ott van a Brit Védelmi Minisztérium is… Már most látni, hogy jövőre 150%-os túlterheltsége lesz a csoportomnak, miközben Rebecca születésnapi partyján tudtuk meg, hogy a spanyol mókamester kolegám, Eduardo besokallt és tovább áll egy másik RR lokációba, ami éppenséggel Tokioban van, tud élni a fiú nemigaz? : )

Szóval ha Siemenses barátaim az egyik fejetlenségből a másikba ugranátok, de kicsit több pénzért, csak bátran szóljatok : ) De legalább márciustól visszamenőleg mindenkinek megszavazott a szakszervezet 3.5% fizetésemelést, ami azért visszahozta picit a munkakedvem : ) Év végén harcba indulok az újabb emelésemért! Az október szürkén telt, 3 hétig nem láttunk napsütést és minden nap esik. Hiába, beköszöntött az angol ősz, a hőmérő higanyszála már nagyon vonakodva kúszik fel 10 fok fölé. Talán még egy említésreméltó esemény részesei lehettünk az elmúlt időszakban: moziban voltunk : ). Igaz, nem erre a filmre készültünk, de sajnos az űrben játszódó 3Ds nagy durranásra, a „Gravity”-re még várni kell itt a Szigeten Sandra Bullock és George Clooney főszereplésével. Nagyon dícséri minden kritikus, szóval okvetlenül nézzétek meg! De mi most „jobb híján” a Jackass-es fiúk új alkotását néztük meg, a „Bad Grandpa”-t ahol a csíntalan nagyapó természetesen Johnny Knoxville, és természetesen megint gyanútlan civileket sokkol. Betegre nevettem magam a filmen, de csak erős idegzetűeknek ajánljuk : ) Mindenesetre nem bántuk meg, és Johnny Knoxville sminkje olyan jól sikerült, hogy én csak a végén döbbentem rá, hogy ő játszotta a nagyapót : ) A további hetek programja is sűrűnek ígérkezik: jövő hétvégén nálunk töltenek 3 napot kedves barátaink otthonról, ugye készen álltok Hofi? : ) Várunk titeket nagyon!! Aztán alakul már egy magyar találkozó az itteni értelmiségiekkel, Eszterrel, velünk és Mariannal és a férjével (innen üdvözöljük Marika néni! : )), továbbá az új svéd kolegánk, Niklas is meghívta a társaságot egy Luca napi forraltborozásra, mert elmondása szerint azt a svédek is ünneplik. Igaz ez Máté? : ) Mariannékról még talán nem is számoltunk be, hogyan ismerkedtünk meg. De ezt már Szandikám fogja leírni, ezen a héten úgyis pihenget, nincs iskola. Amúgy neki is nagyon beindult az ipar, volt olyan nap, hogy több helyre is hívták egyszerre, de hát nem tud szétszakadni szegénykém… De erről majd bővebben ő. Köszi türelmeteket! Csók a családnak! Laca

Én jövök most: Sziasztok! Azzal kezdem, hogy 2 hete vendégeink voltak Magyarországról: Hofi, Eszterke és Csabi. Szupi volt, már nagyon hiányoztak, egy kis magyarságot csempésztek ide nekünk ebbe a szürke esős Angliába. Köszönjük :) Voltunk velük Londonban - szerencsére száz ágra sütött a Nap azon az egy vasárnapon,így tényleg jót kirándultunk,még ha hideg is volt. Másnap már nem volt kegyes hozzánk az idő: Nottingham, eső (a hajam már nem tart). Derbyt is bemutattuk nekik röpke fél órában, mert hát ennél több látványosság nem igazán van kicsi városkánkban. Jöttünk, mentünk , vásároltunk, és pálinkáztunk is!! Köszönjük a mentő csomagot Laca szüleinek. Kaptunk túró rudit, 2 féle pálinkát is (barack, szilva), kinder pinguit

(nyammm), magyar kolbászokat, és még sokmindent, ami itt kint nem kapható. Bár most megtaláltuk ezt a lengyel boltot,ami kicsit azért kárpótol minket, de azért ott sem lehet mindent kapni. A múltkor találtunk szotyit,hát soha nem gondoltam volna,hogy ennyire tudok majd neki örülni. Itt kint nem ismerik, legalábbis én még nem láttam polcon sehol. A hét második fele munkával telt, hétvégén megy nagy-nagy pihenésekkel. A munkáról pár szó essék: tanár asszisztensi pályám továbbépítése megfontolandó lett számomra, miután másodszor dolgoztam együtt a múlthéten egy bizonyos 2. osztállyal és annak 2 ,,kiváló" tanulójával. Az osztályfőnökről tudni kell,hogy kb. 1,5 éve tanít, és hát finoman fogalmazva is kaotikus a csapata. Elvileg 2 asszisztense van, abból az egyik rejtélyes módon 2 hete lebetegedett,bár egyesek állítása szerint ez nem teljesen igaz. Na, én az ő helyére kerültem oda,mint helyettesítő tanár asszisztens. (mostmár csak rövidíteni fogom: T.A.) Ugye a TA-k mindig viselkedészavaros gyerkőcökkel dolgoznak, lényegében próbáljuk őket tanítani (ami néha lehetetlen) ill. lekötni a figyelmüket,hogy a tanár tudjon nyugodtan tanítani. Ebben a ,,kedves" osztályban van 2 elég komolyan problémás fiú. Az egyik címkéje: hiperaktivitás , szociális beilleszkedési problémák. A másik szintén ehhez hasonló viselkedészavarral küzd,csak még mellé nincs is azon a szinten agyilag,mint kellene. Az egyik fiút nevezzük C-nek (ő a jobban kezelhető) a másikat D-nek. Én D-vel foglalkoztam többet. Tudni kell továbbá azt is, hogy itt aki bármiféle "disorder"-rel (rendellenesség) rendelkezik, annak mindent szabad, mert ő ,,beteg" címszóval. 2009 óta vagyok tanári pályán ezalatt sokféle diákkal foglalkoztam (korosztály, származás....stb.) Még,ha a 4 évemmel nem is számítok annyira tapasztaltnak, azért láttam már ezt-azt, és körülbelül tudom mire mivel és hogyan reagálnak a gyerekek. Na mármost, itt Angliában nem divat gyereket nevelni, azt majd megteszi a tanár,vagy épp a babysitter. Anya,apa nem foglalkozik vele, mert mondjuk van még mellette 4 másik gyerekük. Lényegében a nagyobb neveli a kisebbet, aztán majd felnőnek valahogy. Fegyelmezés nem igazán létezik. Szóval van ez a D. nevű gyerkőc, akivel nekem kell matekozni, nyelvtanozni (ezek kb. 5 perces műveletek,annál többet nem bír egy helyben ülni). Ő múlthét szerdán dührohamot kapott,mert valamelyik gyerek beszólt neki. Megrúgott egy másikat, elkezdett futni a teremben, felmászott a radiátorra, onnan le, onnan át az ajtóhoz,miközben én vele párhuzamosan futottam. Odaálltam az ajtó elé,mondván,hogy nem szabad kifutni a folyosóra. Ugye nekem az a dolgom,hogy vigyázzak rá,főleg ha tombol,akkor nyugtassam le. Mivel következetesen mindenre a válasza "No", ezért elég nehéz lenyugtatni ész érvekkel. Tehát, állok az ajtóban, erre elkezdi húzni a karom,hogy menjek

el onnan, aztán belekapaszkodik a lábamba, azt húzza. Utána a pulcsimat kezdi el kinyújtani a 30 kilójával,merthogy másodikos létére csak fél fejjel alacsonyabb nálam. Ugye nekem nem szabad erősebben megfognom őt, nehogy sérüljön stb. Rászólni lehet hangosabban,de ez sem hatásos,mivel a saját tanárával is leáll vitatkozni. Szóval a kölyök olyan erőset rántott a karomon (már csúszott a lábam a padlón) ,hogy mire hazaértem, egy kellemes kék folt éktelenkedett a felkaromon. Ez a kék folt egyre csúnyább lett, mostmár múlik szerencsére. Lényeg,hogy ennek 1 egész osztály és 2 tanár volt a szemtanúja (ők ilyenkor nem szólnak,majd megoldom én),és ennek semmi következménye nem lett. Én próbáltam magamban 10ig számolni mielőtt olyat csináltam volna,amit később megbánok. 4 éve tanítok,de még soha ilyen nem fordult elő. Más. Előtte dolgoztam (csak 1 napra ugrottam be) egy másik suliban, ott egy szellemileg visszamaradott, egyébként nagyon aranyos fiúra vigyáztam. Ő 4. osztályos volt. Negyed 4-kor mennek haza, de a speckó gyerkőcöket ki kell kísérnünk a főbejárathoz,és ott megvárni a szülőt,aki értük jön. Én is így tettem, vittem a srácot az előtérbe, ahol már várta 2 másik tesója. Az egyik 1 évvel fiatalabb (fiú) a másik idősebb (lány). A fiú tesója folyamatosan bántotta ezt a szegény srácot,az se zavara,hogy ott vagyok. Na, meguntam,kicsit leszidtam,hogy ez nem egészen így működik. Akkor lenyugodott,aztán ő úgy gondolta,hogy hirtelen a hátam mögött majd beleharap a tesójába. Ezt meg is próbálta,nem sikerült neki. Második ilyen villám kísérleténél odakaptam a kis sráchoz,hogy magam mögé toljam,hogy ne bántsa,ééés: olyan szerencsém volt,hogy az én kezembe harapott bele. Ennek szemtanúja volt a srác osztályfőnöke,aki akkor lépett be az előtérbe, illetve egy másik TA. A fognyom még másnap is látszott a kézfejemen , és megint az ,,ejjj, ilyet nem szabad,hát hogyan viselkedsz" című előadáson kívül más nem történt. Na, hát emiatt kezdtem el átértékelni az asszisztenskedést itt kint,hogy én tényleg akarom-e ezt csinálni. A baj,hogy egyik gyerek sem kapott még életében egy nagy ,,ijesztést" (ahogy Hofi Géza mondta) a szülőtől,hogy tudja hol a helye. Persze mindet elkönyvelik hiperaktívnak,és akkor így minden érthető,meg elfogadható. A D. nevű gyerekre visszatérve: csütörtökön közölte velem az osztályfőnőke,hogy 3 évvel ezelőtt a srác benne volt a Derby hírekben,mert egyik reggel a családjára gyújtotta a házat. Lement a konyhába, talált egy öngyújtót,meggyújtott valamit,és miközben már kezdtek égni a dolgok, ő leült egy tál műzlivel a konyha asztalhoz és reggelizett. A családot ki tudták menteni, a háziállatok elpusztultak. Ez a gyerek gyógyszeres kezelés alatt

állt, amit 1 hete az orvos megszüntetett, mondván,hogy már nincs szükség rá. Ezek után nem volt több kérdésem.... Na szóval, ilyen izgi napok mögött vagyok, úgyhogy hétfőn már körül néztem más területen is, ahol talán senki nem harap meg,és senki nem rángatja a karom :) Lassan 1 éve dolgozok az ügynökségnél, hát egy komplett könyvet tudnék írni mostmár róluk,de inkább nem teszem. :) A jóhír az,hogy December 20-án vár minket East Midlands Airport,és este 6 körül Ferihegy. Reméljük nem lesz köd!! (olvastam egy origo-s cikket, onnan jutott eszembe). Na, hát ennyi történt,ó és elkezdtünk fogyózni kőkeményen,hogy karácsonykor legyen mit visszahízni :) Üdv mindenkinek,öltözzetek fel, itt kint már mínusz fokok is repkednek! Jáj!

Szandi 2013.12.03 09:34 Nemsokára Lacám következik, ezt még gyors elmesélem: Kezdem azzal,hogy megint beteg vagyok. Ugye senki nem lepődött meg?! :) Múlthét pénteken már torokfájással jöttem haza, hétvégén hőemelkedés,most még tart a torokfájás (enyhébb),és érkezik a nátha. Na,de hogy miért is lettem beteg,mindjárt kiderül. Múlthét szerdán kaptam egy telefont reggel,hogy be kéne mennem egy belvárosi suliba ennek örültem,mert közel van,nem kell sokat buszozni - csakhogy ez az iskola egy muszlim iskola. Mondom sebaj, nincsenek előítéleteim, tőlem akármilyen lehet, menjünk. Mikor beértem, kiderült, hogy rajtam kívül még összesen van 2 európai az összes többi pakisztáni meg ki tudja még honnan. Bemegyek a 3. osztályosok termébe, teszek-veszek, mire kérdezik tőlem a tanárok,hogy ugye én is tanárként dolgozom az ügynökségnél. Mondom nem,én asszisztens vagyok. Erre közlik, hogy elvileg jön egy helyettesítő tanár,de még nem érkezett meg, szóval lehet nekem kell ma tanítanom a gyerekeket. (hozzáteszem: attól,hogy engem egy iskola megkér,hogy tanítsak egy napot,az ügynökség nem fog tanári fizetést adni arra az egy napra). Na,akkor kezdtem már kicsit idegesebb lenni,hogy hát ilyen szitu még nem volt eddig egyik suliban sem,na meglátjuk hogyan alakul a továbbiakban. Lényeg,hogy nem érkezett meg a tanár 9-re. Közlik velem,hogy akkor ez meg az volt a tananyag,és folytassam tovább. Ezt mind úgy, hogy nem volt óraterv biztosítva, sem semmiféle feladat, esetleg segédanyag,amit ki lehetett volna adni a gyerekeknek, könyveim sem voltak. Úgy képzeljétek el,hogy semmi. Tegyük hozzá,hogy ebben az osztályban még volt legalább 3 súlyosan viselkedészavaros gyerek,és nem kaptam magam mellé segítséget. Ugye itt szabály,hogy 1 osztályban minimum 1 tanár és egy asszisztens,ha nem 2 asszisztens van bent. Na, aznap én voltam az egyszemélyes hadsereg. A gyerekek akkor láttak életükben először, az osztály 85%-a fiúkból ált, és hát miután elkezdtek nekem arabul beszélni,ott bennük is tudatosult,hogy

én nem értem mit mondanak, innentől kezdve előszeretettel használták a saját nyelvüket. Egész délelőtt 1 órára tudtam fellélegezni, amikor is iszlám órájuk volt, és jött egy tanár,hogy olvassa velük a Koránt. Persze voltak feladatok is, amikor is hozzám jöttek segítséget kérni egy keresztrejtvénynél, ami tele volt arab szóval. :) Teljesen jól éreztem magam. Időközben kb. háromszor kértem meg a szomszéd teremben lévő asszisztenst,hogy intézzen mellém valakit,mert nem lehet így normálisan tanítani,ha a három viselkedészavaros állandóan felborítja a rendet. A válasz az volt,hogy elvileg nemsokára megérkezik a helyettes tanár. Dél előtt kicsivel már kezdett kisebb káosz kialakulni,az egyik srácot szekálták, a másikat épp a tanári asztal alól húztam ki,mert ő az a típus volt,aki 10mp-ig sem tud a fenekén ülni. Na,és délben megérkezett Nottinghamből a helyettes,akit már fél 10-kor hívtak,csak ő menet közben eltévedt. :) Másnap szintén ebbe a suliba mentem vissza. A reggelt a recepción kezdtem azzal a kérdéssel,hogy van-e tanár, mert ha nincs,akkor most megfordulok és hazamegyek. Szerencsére volt, de emellé társult egy anyuka is,akinek a fiát már hónapok óta szekálják a többiek,és most bejött kiverni a balhét,hogy tegnap is piszkálták,és miért nem szólt a tanár a gyerekeknek. Na, mehettem magyarázkodni,hogy is történt a dolog, szerencsére sikerült lenyugtatni. Pénteken -és egyben utolsó napomon - tesi óra volt, ahol az egyik viselkedészavarosunknak dührohama lett, és a nálam fél fejjel nagyobb srácot nekem kellett lefogni, hát megúsztam egy megszorított piros csuklóval. Délután már hívtam az ügynökömet,hogy oda többet vissza NEM megyek! Ha tetszik nekik,ha nem. Már van egy tombolós osztályom egy másik suliban, az bőven elég,nem kell mellé még egy. Na,hát így telnek itt a napok,és sajnos egyre nehezebben viselem,de mindig mondogatom,hogy csak karácsonyig bírjam ki,aztán januártól váltás lesz, mindegy mi,csak ne ez, mert ezt sem fizikailag sem lelkileg nem viselem már jól. Ja a betegség! Szintén ez a muszlim suli: az egyik nagyon csúnyán köhögő kislány sikeresen arcon köhögött,mert itt nem teszik a szájuk elé a kezüket,és zsepit sem használnak. A harmadikos gyereknek ugyanúgy folyik az orra (most szépen mondtam) ,mint egy ovisnak. És ami a legjobb: az egész iskolában 1 helyen lehet kezetmosni a tanároknak. Nincs a tanáriban sem mosdó,sem mosogató, a tányérokat sem lehet elmosni,hanem gyűjteni kell egy nagy műanyag tálcán. Nincs evőeszköz,ahhoz a konyhára kell átszaladgálni,ami az épület totál másik végén van,bár menet közben,ha épp nem foglalt az az egy wc,ami van, akkor kezet is lehet mosni,mert a mosdó egy helyiségben van a wcvel. Hozzá kell tenni,hogy a gyerekek mindent a szájukba vettek, a vonalzótól kezdve a ceruzákig minden nyálas volt,és most nem túlzok. Persze kinek kell elpakolni óra után,és kihegyezni a ceruzákat? :) Szuper higiénia. Két kislánynak az osztályból, olyan súlyos ekcémája volt (főleg a tenyerükön), hogy úgy nézett ki a bőrük,mint egy 80 éves mamának,aki egész életében két kezi munkás volt. Persze a szülő nem foglalkozik vele, annak ellenére sem, hogy a tanár már többször szólt nekik,hogy legalább valami krémet adjanak a gyereknek az iskolába. A pad éléhez dörzsölte a tenyerét a lányka, mert annyira kellemetlen volt neki. Azt hiszem mára ennyi mesélés elég volt, ilyenkor mondja Laca,hogy ezek után otthon ha netán tanítani mennék vissza - már nem sok meglepi érhet.

Tegnap dolgoztam - mert itt nem értik,hogy minek maradnál otthon azért,mert beteg vagy - ma viszont kivettem egy napot regenerálódásra. Persze nem szabad azt mondani,hogy betegség miatt,hanem valami nyomósabb indok kell. Most a ,,bojlerünket javítják délelőtt", és valakinek itthon kellett maradni. Ezt legalább így elfogadják.

Laca- december, a szeretet hava 2013.12.08 17:00 Hello Mindenki! No, rávettem magam, hogy ide üljek a blog elé és körmöljek végre valamit, hiszen biztos hiányoljátok már izgalmas és szórakoztató történeteim, ami mindenkit a gép elé szegez : ) Persze ha ez nincs is így, akkor is én jövök. Szóval, miről is írjak, miről is… Igazából telnek a napok, van is miről mesélni (mert azért valami mindig történik velünk) meg nincs is, mert ezek az események most nem akkora horderejűek. De hogy a minket otthon olvasó sok (?) „rajongóban” tartsam a lelket, a mai bejegyzésem kifejezetten pozitív lesz jó? ; ) Kezdeném november „highlightjával”, mert azt hiszem én Hofiék látogatásáról még nem írtam. Igaz, Szandi már leírt mindent, én is csak annyit tudok hozzátenni, hogy nagyon örültünk nektek, kielégítettétek „magyar hiányunkat”, és a ti pozitív kisugárzásotok, és fiatalos lendületetek újra visszahozott minket az élők sorába : ) Szóval köszönünk nektek mindent, és reméljük, hogy Ti is jól éreztétek magatokat, kaptatok egy kisebb ízelítőt a kint létből, Anglia közepéből, és talán Csabikám, neked is sikerült újat mutatnunk! És egy szavatok sem lehet, Londonban még a királyi családot is lerendeltük nektek : ) Ez valóban nagy dolog, mert eddigi 2 látogatásom során a Buckingham Palace-nál esélyem sem volt látni a királynőt. És most jöttök (igaz, pont nemzeti ünnepen, ez azért picit emelte az esélyeket), és a teljes család ott gurul el a szemünk előtt a fekete Rolls-Royce-ban, illetve Jaguarban és egyéb limuzinokban. Ezért külön köszönet : ) És azt hiszem szemtanúi lehettünk egy életreszóló találkozásnak: Hofi és a muffin… Azt hiszem ezt hívják úgy hogy „Love at first sight” azaz szerelem első látásra, igaz Hoffin? : ) Persze ezesetben ezt a szólást inkább így módosítanám: szerelem első kóstolásra. Szóval egy szó, mint száz, köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk és felvillanyoztátok hétköznapjaink egy picit. Várunk vissza titeket! És Eszterke, nem felejtettük el a legnagyobb vágyad, amit itt nem sikerült megszerezned, de mi rajta vagyunk az ügyön ; ) A látogatás után a november számomra viszonylag eseménytelenül telt, már nem terveztünk semmi különösebb kalandot az év végéig, csak néhány kisebb összejövetelt itteni magyar barátainkkal. A munkahelyen lecsökkent a nyomás rajtam, elfogadta mindenki, hogy gyakorlatilag semmit nem fogok tudni befejezni idén a rámszabott feladatok közül, de ez legkisebb részben az én hibám, nagyobb részben a túl optimista projekt managelés és a váratlan technikai problémák okolhatók. Ettől függetlenül

van mit tenni, de én is nyugodtabban ülök minden nap a gép elé, hogy tudom, senki nem okol engem és csak annyival kell haladnom, amennyivel idén még megbírkózom. Így jövő év elejére tolódott el 2 nagy jelentés, és a már sokat emlegetett nagy nikkeltartalmű szuperötvözet élettartam görbéinek megalkotása. Ez elég komoly feladat, állandó konzultációban vagyok ezügyben a már 25 éve a témával foglalkozó nagytapasztalatú kolegámmal, Steve-vel, aki amúgy a csoport hierarchiájában a második helyen áll, és hamarosan ő lesz az első, mert az előtte álló úriember hamarosan nyugdíjba megy. Megtisztelő Stevevel dolgozni, tanulni tőle és élvezni a bizalmát. Néha, amikor abba belegondolok, hogy én épp az általános iskolát végeztem el, amikor ő már a Rollsnál jelentéseket írt a nagy nikkeltartalmú ötvözetek kúszásának vizsgálatáról, akkor megborzongok, és el sem hiszem, hogy egyszerű kaposvári gyerekként én itt lehetek és az ő jelentésén ott a nevem, mint társszerző : ) Szóval a munkahely és a munka megvár a jövő évben is, nagyon úgy néz ki. Közben kaptam a kezem alá egy egyetemista gyakornok fiút is, Christ, aki segít nekem az élettartam görbék felállításában, ami valóban nagy segítség, és nekem elismerés valahol, hogy Steve már rám mer bízni egy egyetemistát, aki egyébként kúszás témakörben (Siemensesek, ti tudjátok, miről beszélek) igazán jó szakember. A minap egy kanadai kolléga járt nálam Montrealból, neki is „el kellett adnom” ezt az új élettartamgörbe alkotó módszert. És ami a legfrissebb: a mikulás a cégnél is hozott nekem „ajándékot”: én lettem a csoportom „future FE software implementation” képviselője. Nem megyek most bele a részletekbe, mit takar ez a pozíció (de nem túl sokat… : D), lényeg, hogy a jövőben bevezetendő új végeselem szoftverrel kapcsolatban az én csoportom szempontjából támasztandó követelmények beépítéséért kell majd küzdenem, amikor eljut a cég oda, hogy a jelenlegi szoftvert lecseréli egy újabbra. Izgi mi? : ) De valahol el kell kezdeni… Szóval a cégnél jól érzem magam, sok a feladat, több a felelősség napról napra, de több a megbecsülés is és én is napról napra komfortosabban érzem magam, és ez jó : ). Szerintem jövőre már aktuális téma lesz a jelenlegi szintem elhagyása és egy szinttel feljebb lépés (advanced-ről principal-ra), de addig sok prezentáláson és meetingen kell még átesnem… De most hagyjuk a céget. Szóval amúgy hogy vagyunk? Azt tudom mondani, hogy egyre jobban, pozitívabban, nyugodtabban. Ez valószínűleg abból is jön, hogy az idei évünket is lassan letudjuk itt, nomeg talán abból is, hogy egyre jobban megszokunk itt kint is. Gondolok akár az időjárásra, akár a kinti akcentusra, akár a kolegákra-barátokra. Hiszen egy a lényeg: csak pozitívan : ) Egyik szombat ebédidőben megtörtént a nagy találkozás Mariannékkal is. Tudjátok, a fiatal pár a kisgyerekkel, Bencével, akik itt élnek Derbyben szintén, és a blogunkon keresztül kerestek meg minket. Szandi már korábban találkozott Mariannal és nagyon szimpatikusak voltak egymásnak, de mindenki elfoglalt volt, egy nagy közös találkozást addig a szombati napig nem sikerült összehozni velük.

Nos, ezúttal az egész család jött a megbeszélt helyre: Mariann, a kicsi (Bence), az apuka (Endre) és Endre édesapja, aki látogatóban volt a gyerekeknél. Egy hozzánk közeli pubba invitáltuk meg őket, ahol ebédeltünk egyet közösen. Nagyon jó volt a hangulat, pillanatok alatt sikerült közös témákat találni, megismertük egymás történetét és sokat beszélgettünk kinti tapasztalatainkról is. És az egész beszélgetéshez Bence adta a szórakozni valót, annak ellenére, hogy 1 éves a kisfiú nagyon talpraesett és bár beszélni még nem tud, de így is egyértelműen a szülei tudtára hozza, ha valamit szeretne, valami nem tetszik neki, vagy valamit éppen nagyon „komál”. Nagyon kedves és szimpatikus család. Várjuk a következő találkozást velük. És decemberben, ha Endre odaér, akkor vele repülünk haza. Örülök, hogy azért ez a pár magyar itt a környéken összetart és támogatjuk egymást, és mindenki nyitott a másik felé. Ez mindenkinek segít egy kicsit otthonosabban érezni itt magát. És ha már az itteni magyar barátainkról és az összetartásról beszélek, meg kell, hogy említsem, hogy most hétvégén pedig mi voltunk, azok, akikre lehetett számítani, ugyanis Eszter kolegám költözött a saját nagyon szép vidéki kis házába. Sikerült elintézni mindent, megkapta a kulcsokat, csak segéderő kellett a bútorok átköltöztetéséhez. Így hát a lerendelt litván tehertaxis mellé mi és a vőlegénye, valamint Eszter barátai voltak a rakodómunkások. De hát ez csak természetes, segítjük egymást, ahol tudjuk, és pillanatok alatt meg is voltunk a költözködéssel. Nagyon szép házat vett Eszter, és a környék is szinte bántóan csendes és zöld, gratulálunk neki : ) Ami mostani napjainkat illeti, pénteken megjött a Mikulás : ) Mindketten nagyon jó gyerekek lehettünk, mert elég sok csokit és üzeneteket is kaptunk a nagy piros ruhástól, amiben nagyon megdicsért minket az idei évünkért, a kemény munkánkért, a kitartásunkért, de közben azért is, mert nem felejtkeztünk el egymásról és a kapcsolatunk csak erősebb lett. Szóval péntek óta csokimajszolás van : ) És a kis karácsonyfánkkat is feldíszítettük már, hiszen itt már december elején ezt megteszik. És mivel karácsony idején nem leszünk a kis lakásban, mi is előre hoztuk. Nagyon szép a kis fa, idén a piros szín jegyében lett díszítve, képek majd jönnek : ) A további menetrend a következő: a jövő hetet még végigdolgozzuk, mint a kisangyal, aztán pénteken a csoportom évet zár. Elmegyünk közös ebédre, aztán következik a svéd kolegámnál egy esti forraltborozás amolyan évzárás és Luca napja jegyében. Utána meg a bátrabbak még belevethetik magukat az éjszakába, majd meglátjuk mi lesz : ) Az azután következő hét számomra még 2 és fél munkanapot jelent, és szerda kora délután 2013-ra búcsút mondok a Rolls-Roycenak, elintézzük még a karácsonyi bevásárlások visszamaradó részét, pakolunk és DECEMBER 20-ÁN IRÁNY HAZAAAAAA! Ünnep, pihenés, család, barátok stb… Ez vár ránk majd 2014 január 6-ig, amikor majd repülünk vissza. De az otthoni időszaknak már ti is részei lesztek kedves barátok (remélhetőleg), szóval még

nem szaladok ennyire előre. Mindenkit időben értesítünk találkozási szándékunkról majd : ) Most repülünk előszür East Midlands repteréről a Jet2 légitársasággal. Kiváncsi vagyok rájuk, bár elsősorban vigyenek haza, csak ez érdekel. És nem kell végre 3 óránál is többet utazni a reptérig, hiszen East Midlands itt van a szomszédban YEAAAAAAAAAH!! Szóval nemsokára találkozunk, lehet, hogy még egy elköszönő bejegyzés jön idén tőlem, majd meglátjuk, szóval olvassatok minket serényen : ) Csók a családnak!

Szandi - Mariann blogbejegyzése :) 2014.01.08 13:31 Üdv mindenkinek! Van egy kis elmaradásom,amit szeretnék most pótolni. Ígértem nektek,hogy írunk Mariannékról. Ebben a blogbejegyzésben ő is segítségemre lesz, mert hozzájárulásával közzétehetem nektek történetüket: olvassátok szeretettel! :) Mariann blogbejegyzése: "Kisbabámmal töltöm az időmet már tavaly november óta, és egyetlen pillanatot sem cserélnék el egy babamentesre. A legjobb dolog, ami valaha a családunkkal történt, az ez a fiú. Ehhez fogható csak a kistestvér érkezése lesz majd...egyszer...reméljük hamarosan. Endrével 2007 óta vagyunk együtt, 2009-ben házasodtunk össze. Debreceniek vagyunk, éltünk egyszerre Angliában, de csak Budapesten találkoztunk először, azóta tart a csoda. :) Endre egy multinacionális cégnél dolgozik, Celanese a neve. Én az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének dolgoztam egészen idén októberig. Dolgoztam Afrikában, Endre is beutazta a munka során a fél világot. (Ázsiában még nem jártunk.) Egyik nap, a boldog babás napok egyikén, felhívott Endre, hogy Kanada vagy Anglia? Előléptetés, áthelyezés, dönteni kell. Angliát választottuk, nagyon sok apró részlet miatt. Nem döntöttünk rosszul. A cég átköltöztetett bennünket Fótról. (addigra már meguntuk Budapestet, és vidékre költöztünk, onnan jártunk be dolgozni) Júliusban érkeztünk meg Derbybe, két hét szállodaszoba után megtaláltuk az otthonunkat Chellastonban. Édesanyáméknak azonnal vettünk repjegyet, és ő bőszen neki is állt tervezni az utazást. Így talált rá a google segítségével a blogra, ahol ügyesen le volt írva, mennyire kalandosan is el lehet jutni Lutonból Derbybe. Én pedig miután elolvastam a bejegyzések egy részét, úgy döntöttem, hogy ezek aztán biztosan nagyon értelmes,

kedves emberek...szóval miért is ne írhatnék nekik néhány sort. Talán még barátokra is találnánk. "

Köszönjünk Mariannak, és az anyukájának is,hogy ránktaláltak! :) Szandi - BUÉK 2014! Sziasztok! Azzal kezdeném, hogy ez ma már a második blogbejegyzésem, szóval a kíváncsibb olvasók hajtsanak kicsit lejjebb, ott található az mai első írás: Szandi - Mariann blogbejegyzése címmel. Na, hát rég jelentkeztünk, de hát gondolom ti is el voltatok foglalva így az ünnepek alatt. Reméljük mindenkinek jól telt! Amit érdemes tudni,hogy úgy indultunk haza, hogy az utazás előtt 4 héttel elkezdtünk kicsit fogyózni (egészséges ételek, mozgás...stb.) Egész jól ledolgoztuk a felesleget, de hát ugye jöttek az ünnepek, és finoman szólva ismét kikerekedtünk, hála a sok fini otthoni ételnek (süti, bejgli minden finomság). Új évi fogadalom: több mozgás, egészségesebb étkezés,kockásabb has :) Majd meglátjuk mi lesz ebből megvalósítva, remélem mindegyik! Mivel csak 16 napot voltunk otthon, emiatt nem tudtunk mindenkivel találkozni sajnos, tőlük elnézést kérünk itt is, de igyekszünk pótolni majd a következő alkalommal. Köszönjük a barátoknak, hogy időt szántak ránk, és az ajándékokat,amikkel megleptek. :) A családnak pedig köszönjük a sok finomságot,és meglepit is,amiben részünk volt ebben a kicsit több,mint 2 hétben. A fotók is nemsokára érkeznek, még átméretezésre várnak, de bővíteni fogjuk a képtárat is. Annyira sok kép most nem készült,de ha minden jól megy, akkor idén karácsonyra talán meglepjük magunkat egy nagyon klasz fényképezőgéppel, aztán majd művészkedhetek nyakra-főre :) Gondolom mindenki lógatja kicsit az orrát,hogy nem volt fehér karácsonyunk, de sebaj, majd tavasszal szánkózhatunk, úgy,mint tavaly. Itt Angliában is elég enyhe idő volt, bár Eszter azt mondta,hogy nagy szelek voltak. Erről jut eszembe: Köszönöm Istenem,hogy épségben leszálltunk! Életem legrosszabb leszállása volt a 6-ai, de legalább landoltunk. Akkora szél volt, hogy páran felsikítottak (és nem jókedvükben), annyira dobálta a gépet. Az utolsó 10-15 perc volt a legkritikusabb, én már gondolatban elköszöntem mindenkitől (bár én amúgy is félős vagyok repüléskor), de Lacám nyugtatott,hogy nem lesz baj, leteszi rendesen,csak kicsit fúj a szél kint. ,,Kicsit" fújt! Na, de még mindig jobb,minta hóviharban kellett volna leszállni. A reptérről Eszter vitt minket haza kocsival, mert a gyerkőcei is velünk utaztak, szóval egy negyed órás bőröndrendezgetés után el tudtunk indulni Derby irányába. (2 kb. 20kg-s nagybőrönd, 1 kézi gurulós, 1 laptoptáska, és a gyerekek 2 megtömött kézipoggyásza,ami több volt,mint 10kg, mert a nagyszülők szeretete is benne volt különböző finomságok formájában :)

Kb. 21:30-22:00 között értünk haza, és aminek a legjobban örültem: túlélte a bazsalikomooooom! :) Nagyon izgultam,hogy a 16 napot nem fogja kibírni, pedig jól nyakonöntöttem vízzel. 3 opció volt a fejemben: vagy kirohad a sok víztől, vagy kiszárad,mert nem elég neki, vagy túléli. És szerencsémre az utolsó eset történt, éljeeeen! Sőt, hozza a friss hajtásait is, büszke vagyok rá! 2014-et írunk, reméljük mindenkinek jól telt a szilvesztere,és fogadott sok be nem tartható dolgot az új évre ;) Nekem munkakereséssel fog telni most ez a hónap, mellette persze még megvan a tanár asszisztensi állás,csak jó lenne valami állandó, ezért nekiláttam keresgélni. Lacám ma ment először, de már írt emailt,hogy 2 meetinggel fogadták, ahogy beért, szóval nem igazán sikerült az álmoskás újévi kezdés. Az itteni kis karácsonyfánk még megvan, majd a hétvégén lebontjuk, most még nem volt kedv hozzá, még jó nézegetni :) Idén május elején lejár a lakásszerződésünk is, de nagyon reméljük, hogy lehet még hosszabbítani, és nem kell újat keresnünk. Egész jól berendezkedtünk itt, nem szívesen költöznénk, de hát majd áprilisban szólnak, ha netán mégis terve van a tulajnak vele, akkor legyen időnk másikat találni. Na, akkor mindenkinek Boldog Új Évet mégegyszer, aztán előre a tervek megvalósításának rögös útján :) Mindenkinek kívánjuk a legjobbakat, hajrá, hajrá!