Donec Egestas Scelerisque dolor:
DUNAMOCSI
Közéleti havilap
II. évfolyam. 22. szám
NK LU ! RÓ ÓL SZ
HÍRNÖK
2012. december
„Amit nem írnak le, az mindig elvész” Gál Sándor
Negyven év dalo s kedvvel 7. olda
l
Karácsonyi kup a 11. oldal
l 12. olda . . . r á v ra egy gól y n á e l s Száz ki namocsi is Zempléntől a du
koláig 5. oldal
Havonta megjelenő közéleti lap. Kiadja Dunamocs község önkormányzata. Szerkesztő: Rácz Kálmán PhD. Telefon: 0905 970 976. E-mail:
[email protected]. A szerkesztőség várja a polgárok cikkeit, hozzászólásait, javaslatait. www.facebook.com/DunamocsiHirnok
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
2.OLDAL
isztelt Dunamocsiak! Beköszöntött az Újév, s még nem tudhatjuk, mit hoz a 2013-as esztendő. Csak kívánjuk, hogy hozzon békességet, boldogságot, egészséget és tisztességes megélhetést mindannyiunknak. Egyetlen olyan új évre sem emlékszem, amelyikre azt mondták volna, hogy könnyű lesz, és egyetlen olyan búcsúztatott esztendőt sem tudok mondani, amiben ne lehetett volna találni valami szépet, valami jót és sikereset. Senki nem mondta 2012-ről, hogy az egy könnyű év lesz. Nem is volt az, de minden nehézségével együtt jött és elment, mi pedig továbbra is itt vagyunk. A falu, a benne élő közösségek, családok és egyes emberek is megvívták a maguk csatáit, így vagy úgy de mindannyian helytálltunk. Hiszen itt vagyunk, létezünk. Falunk egy élő, működő, erős közösség, amely a válság és minden gond ellenére is lassan, fokozatosan újra talpra áll és fejlődik. Ezért az önkormányzat nevében szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki az elmúlt évben munkájával, áldozatvállalásával, támogatásával segítette a községet, összetartásból, közösségi szellemből példát mutatott falun belül és kívül egyaránt. Nem mondhatom azt, hogy 2013 könnyű lesz. De kívánom, hogy a békesség, a boldogság és az egészség mindenkit megtaláljon. Ne legyünk kevesebben, csak többen, aki pedig dolgozni szeretne, kapjon végre lehetőséget. Soha ne adjuk fel a reményt, maradjunk optimisták!
„A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne.” (Paul Valéry) Sikerekben gazdag, békés, boldog Újévet kívánok Dunamocs minden lakosának!
Banai Tóth Pál Az Orange ügyfelei december 12-én valószínűleg nem hittek a szemüknek, amikor látták, hogy a telefonjukon a konyhában, az ebédlőben és a fürdőszobában is maximális erősségű a térerő, sőt a pincében is megcsörren a zsebben a telefon. Ezen a napon ugyanis a szolgáltató beüzemelte a kultúrház tetején elhelyezett jeladót. Remélhetőleg gyorsan elfelejtjük a sok félbeszakadt beszélgetést, vagy az udvarias hangon bemondott „a hívott szám jelenleg nem elérhető” jelentést – rosszabb esetben a kiérkező borsos telefonszámlát a roaming hívások miatt. A jeladó nem csak tökéletes térerőt biztosít a
falu egész területén, hanem a modern okostelefonok igényeinek megfelelő, nagysebességű adatátvitelt is. Az úgynevezett 3G technológiának köszönhetően a mobilinternet és a videohívás funkció is tökéletesen működik, aminek főleg a fiatalabb korosztályok veszik hasznát.
Néhány negatív vélemény is megfogalmazódott az üggyel kapcsolatban – nevezetesen, hogy a férfiembernek most már a borospince mélyén sincs nyugta, ott is bármikor elérhető. Sajnos ez most már így marad, a műszaki fejlődésnek bizony árnyoldalai is vannak…
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
3.OLDAL
Csaknem egy éve már, hogy a D u n a m o c s i Hírnök hasábjain beszámoltunk a Jednota építkezési szándékáról. A cég megvette a református templomkert és a főút közt elterülő háromszög alakú telket, és ide terveztetett egy parkolóval ellátott, egyszintes,
építése, a parkoló ingyenes használata a templom és a temető látogatói részére, valamint a létrejövő hat munkahelyre – amennyiben vannak megfelelő jelentkezők – dunamocsi lakosok alkalmazása. A Jednota mind a négy feltétel teljesítését elfogadta és ezt írásba is adta. Az építési engedély megszerzése során azonban komoly akadályokba ütköztek. A Járási Tisztiorvosi Szolgálat – közismert nevén a „higiéna” – az építkezés engedélyezését elutasította a temető közelsége miatt. A döntés ellen a cég fellebbezett, és a több fordulós fellebbezési eljárás után az
modern épületet, amelyben a Jednotától megszokott önkiszolgáló élelmiszerüzlet kap helyet. A kérvényt a képviselő testület megtárgyalta, és négy feltétellel jóváhagyta: a telek körül a járda rendbetétele, az üzlet és a temetőkert közé egy két méter magas, tömör kerítés
engedélyt végül novemberben megkapta. Mivel a téli időszakban az építkezést nem kezdik el, a megvalósítás egy évet csúszik. Az alapozást tavasszal kezdik, és a terv szerint 2013 ősz végén nyílik meg az új üzlet.
Válasz a Templom utcai lakók panaszára
Az előző számunkban olvashattak a Templom utca lakóinak panaszáról: a menetrend szerinti buszok – hogy elkerüljék a temető hátsó sarkánál lévő, veszélyesebb kereszteződést - az ő utcájukon járnak keresztül, ami zavarja az egyébként csendes utca nyugalmát és esetenként a házakban, lakásokban is kárt tesz.
Kérdésünkre a polgármester elmondta, hogy a helyzet rendezése érdekében kapcsolatba lépett az ügyben illetékes járási hivatallal (Okresný úrad pre cestnú dopravu a
pozemné komunikácie). Azt a javaslatot tette, hogy a Templom utca bejáratához kerüljön egy „3,5 t felett behajtani tilos” forgalmi tábla – ami csak a kisteherautók behajtását teszi lehetővé, ezzel egyidejűleg a temető hátsó sarkánál lévő kereszteződésbe egy tükör legyen kihelyezve, ami biztonságosabbá tenné a főútra történő kihajtást.
A hivatal Január első felére ígért állásfoglalást, amiben remélhetőleg jóváhagyják a javaslatot, és a probléma rövidesen megoldódik.
Új bérlakások épülhetnek! Az Állami Lakásfejlesztési Alap segítségével újabb bérlakások építésére nyílik lehetőség azokban a községekben, ahol erre igény van. Az önkormányzat kéri az érdeklődőket, hogy aki lakást igényelne egy újonnan épülő bérházban, ezt jelezze a polgármesteri hivatal dolgozóinak.
HÁZHOZ MEGYEK - MEGSZERELEK, BESZERELEK! Vízvezeték, fűtés, villany szerelése, javítása és átalakítása gyorsan és kedvező áron! Lakatos munkát is vállalok. DUNAMOCS, Belsőfalu 143. Tel: 0949 167 191 Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
4.OLDAL
Egykori esküjüket erősítették meg a konfirmandusok
Az idén advent első vasárnapján találkoztak Dunamocson az 50, 55, 60, 70 és 71 évvel ezelőtt konfirmáltak, akik hálaadó szívvel és szeretettel tettek eleget a hívásnak és jelentek meg a református templomban. 71, 70, 60, 55 és 50 év a történelemben is hosszú idő, hát még egy ember életében! Azok, akik eljöttek a hálaadó istentiszteletre, soksok év távlatából állták ismét körül az úrasztalát. Ötven, ötvenöt és hatvan évvel ezelőtt negyvenöten tettek bizonyságot hitükről. A mostani alkalomra tizennyolcan jöttek el, nemcsak a községből, hanem Komáromból, Nagyszigetről és Keszegfaluról. Ketten, - Kassáról és Svédországból jelezték, csak lélekben tudtak jelen lenni. A hetven és hetvenegy éve konfirmáltak közül
pedig négyen jöttek el fogadalomtételük megerősítésére.
A hálaadó istentiszteletre szinte megtelt a templom. A jubiláló konfirmandusokon kívül a hozzátartozók – gyermekek és unokák is – tiszteletüket tették. Az ünnepi alkalmon a gyülekezet lelkipásztora, Dobai Sándor esperes a Zsid 4. 1-5 alapján hirdette Isten Igéjét. Az „Isten élő lelke jöjj“ kezdetű 463. dicséret éneklése alatt pedig meghatottságukkal küszködve foglalták el helyüket az úrasztala körül, hogy megerősítsék egykor tett fogadalmukat.
A gyülekezet ajándékát – a névre szóló emléklapot és Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja című, az év minden napjára egy-egy áhítatot tartalmazó könyvét – a lelkipásztor
adta át a jubilánsoknak. Az ünnepelteket köszöntötte a gyülekezet ifjúsági énekkara is. A templomi alkalom a Vezess Jézusunk, S véled indulunk, 434. dicséret eléneklésével zárult. A fogadalmukat megerősítők ezt követően a 90. zsoltár eléneklésével a temetőben koszorút helyeztek el felkészítő lelkipásztoruk, Kossár András esperes sírján. Szeretettel idézték fel emlékét, aki ha kellett, kellő szigorral, de mindenkit eljuttatott a konfirmációra, lehetővé téve, hogy a református egyház tagjává válhassanak. Az egykori konfirmandusok felkeresték az elhunyt évfolyamtársak sírját is, ahol elhelyezték az emlékezés virágait. A közös ebéden már mindenki felszabadultan és örömmel emlékezett az eltelt évekre.
Takácsné Kovács Aranka
A résztvevők névsora 1962. május 31-én konfirmáltak : Kocsis István, Kovács
Aranka, Kuczman Mária, Nagy Katalin, Sóki Zsuzsanna, Szalai Anikó, Trenka Katalin 1957. május 30-án konfirmáltak : Egyeg Irén, Kele
Erzsébet, Kocsis János, Mocskos Margit, Papp Ferenc, Szalai Sarolta, Tóth Sarolta, Tücsök Jolán
1952-ben konfirmáltak : Bábi Erzsébet, Hollósi Lenke,
Rácz Rózsa, Takács Ida
1941-ben konfirmáltak: Bacskor Erzsébet, Fülöp Julianna,
Herceg Emília
1942-ben konfirmált: Kele Jolán
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
5.OLDAL
Zempléntől a dunamocsi iskoláig Azzal a céllal, hogy közelebbről is megismerhessük községünk ifjú pedagógusait, interjút készítettünk velük. A tavaly januári számban Sidó Emese mutatkozott be, most pedig Fözö Andreával beszélgettünk, aki 2011 óta matematikát és magyart tanít iskolánkban. A tantestületben te vagy a legmesszebbről jött ember...
Mikor Komáromban felszálltam a mocsi buszra, azt sem tudtam, hogy hova jövök, hol kell kiszállni. Ezért megkértem a sofőrt, szóljon az iskolához legközelebb eső megállónál. Nagyon kedves volt, külön nekem megállt a kultúrháznál, s még az utat is elmagyarázta. Az iskolába lépve óra folyt, ezért egy ideig a tablókat tanulmányoztam, s ennek köszönhetően Ilonka nénit már „ismerősként“ köszönthettem. Hamarosan a barátaim is eljöttek, együtt néztünk körül a faluban. Nagyon tetszett nekünk az aratás jelenet a kultúrház előtt, a Nehéz Ferenc idézet a főtéri szobron, irodalom tanárként a Lilla szobor, s különösen a Duna, maga a víz. Vízparti lány és rák vagyok, a víz látványa megnyugtat, s az otthonomra emlékeztet, hogy le tudok menni a folyó partjára.
Igen, Kelet-Szlovákiából, Zemplén nevű faluból származom. Kassa a mocsiak számára már az igazi keletet jelenti, de Zemplén még ettől is jóval messzebb van. Kicsi falu, lényegében egy főutcából, meg néhány kis mellékutcából áll, kb. 5-600-an lakják, leginkább öregek, mert a fiatalok többnyire elvándoroltak. Néhány éve még jól menő szövetkezete volt a falunak, komoly állattenyésztéssel, de mára az is tönkrement. Munkalehetőséget a közelben csak a 30 km-re lévő Királyhelmec – ahová gimnáziumba jártam – és a járási székhely, Tőketerebes nyújt.
Va n n a k t e h á t e l t é r é s e k é s hasonlóságok is a két település között...
A falu a Bodrog partján, hasonlóan víz mellett fekszik, mint Dunamocs. Mikor kiderült, hogy ide kerülök, unokabátyám a térképre nézve meg is jegyezte: „Ez is vízparton van, itt nagyon jó helyen leszel!“ Sátorozók, fürdőzők, horgászok járnak a Bodrog miatt Zemplénbe, valójában csak ez jelenti a falu vonzerejét. Valamikor pedig jelentős hely volt Zemplén, de ma már csupán a föld alatt talált Árpádkori cserepek beszélnek a régi dicsőségről. A temető helyén az Árpádkorban vár állt, s az emberek ma is, mikor oda mennek, nem azt mondják, hogy a temetőbe, hanem, hogy a „Várra megyünk“ . A várnak már nyoma sincs, de van egy falumúzeum a régi magtár földszintjén, bár nem olyan nagy és gazdag, mint az itteni.
A gyerekek hogy fogadtak, milyen a kapcsolatotok?
venni. Én viszont ismeretlenül, egyedül a munkámmal akartam kivívni a tiszteletet, ezért tovább keresgéltem. Egy év után, mikor jött a dunamocsi lehetőség, félve álltam igazgatóm, s egyben régi tanárom elé, vajon mit fog szólni döntésemhez? Ő viszont – akinek két gyereke is Pestre került – csak annyit mondott: „Ki vagyok én,
hogy meggátoljam a fiatalok érvényesülését?“
Hogyan keveredtél ilyen messzire?
Nyitrán tanultam, s mikor elvégeztem az iskolát, elhatároztam, hogy teljesen a saját lábamra állok. Szerettem volna kipróbálni magam, képes vagyok-e teljesen önálló életet élni, megteremteni a magam kis birodalmát. Úgy voltam vele, hogy ehhez jó messzire kell mennem, bár nagyon szeretem a szülőföldemet. Első munkahelyem mégis a közelben volt, a bodrogszerdahelyi alapiskolában, ahová én is jártam. Itt mindenki ismert gyerekkorom óta, s ebből adódóan úgy éreztem, hogy sem a kollégák, sem a szülők nem tudnak igazán komolyan
A Bodrog folyó
A gyerekek felől érzem a ragaszkodást, pedig nem az az elsődleges célom, hogy szeressenek, hanem, hogy minél többet megtanítsak nekik és, hogy fogadjanak szót. Volt tanítóim nagyon jó példaképnek számítanak ebben! Matek tanárnőmre nagyon felnéztem, aki egy igazi jelenség volt. A következő napra mindig kijavította és kiosztotta a dolgozatokat, ám egyszer előfordult, hogy ez nem sikerült neki. Az osztály elé állt és bocsánatot kért: „Elnézést kérek, de megszületett az unokám.“ A lényeg az, hogy lerítt róla, amit csinál nagyon szereti és nagyon komolyan veszi. Na, ilyen szeretnék én is lenni, olyan aki át tud adni valamit, s akire majd évtizedek múltán is úgy emlékeznek, hogy sokat köszönhetnek neki. A tanár hatása nagyon-nagyon fontos a gyerekek fejlődésében!
Úgy hallottam van egy különleges, igen népszerű módszered a tanórákon!
Milyenek voltak az első benyomásaid, mikor ide érkeztél?
Valamikor agykontrollal is foglalkoztam, akkor tanultam ezt a módszert. Egyelőre csak a negyedikeseknél alkalmazom. Az óra itt úgy kezdődik, hogy ellenőrizzük a házi feladatokat, majd letesszük a tollat, s az intenzív pihenés néhány perce következik. Mindenki elhelyezkedik, ahogy neki kényelmes – könyököl,
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK! asztalra vagy a szomszéd székre dől – pihen egyet, aztán 2-3 perc után megdörzsölik a fülüket, hogy magukhoz térjenek, s egy kis agytorna következik, melynek során a jobb és bal féltekét is megmozgatjuk. Például egyik kezükkel a fejüket kopogtatják, másikkal a hasukat simogatják. Nem is olyan könnyű ezt a két mozdulatot egyszerre végezni! Ennek során felfrissülnek, feltöltődnek energiával, aktívabbak lesznek, s így jobban tudnak figyelni, több példát tudok megoldani velük.
6.OLDAL Érzel honvágyat az otthonod
iránt?
Zempléni falukép
Jól érzem itt magam, de a családomat nem lehet pótolni. Mindig számolom a napokat, mikor megyek haza. Különösen azóta, hogy tavaly januárban elveszítettem édesapámat, s anyukám egyedül maradt... Az itteni emberek egyébként nagyon kedvesek, jóindulatúak velem, de azért azt hiszem, hogy egy ideig még kicsit idegen, a „keleti tanító néni“ leszek számukra.
Járásunk galambászainak évzárója December 16-án Dunamocson rendezték a komáromi galambászkerület évzáró taggyűlését, melynek a kultúrház nagyterme adott otthont. A járás különböző pontjairól érkezett sporttársak meghallgatták a vezetőség beszámolóját az elmúlt versenyszezon jellemzőiről, a kerületi egyesület működéséről, gazdálkodásáról, valamint megvitatták a közeljövő terveit, tennivalóit. Az ülés hivatalos része díjkiosztóval zárult, melynek során a legeredményesebb kerületi tagokat jutalmazták. Óváry Antal , a járási egyesület elnöke beszámolójában megállapította, hogy a 2012-ben rendezett 19 verseny alapvetően rendben zajlott, mindössze a szállítás nehézségei okoztak a tenyésztőknek fordulóról-fordulóra ismétlődő bosszúságot. A komáromi körzet galambjait ugyanis egy korábbi megállapodás értelmében a szeredi egyesület autója szállította,
amely rendszerint órákat késett, így megnövekedett a várakozási idő, s ezzel együtt a galambok ketrecben töltött ideje. Célként fogalmazódott meg ezért, hogy a jövőben a szállítást az egyesület berkein belül szervezzék. Ehhez viszont egy 48 láda elhelyezésére alkalmas felépítményre van szükség, mégpedig a minimális szállítási összsúly érdekében tiszta alumíniumból, hogy a vontatás egy kisebb furgonnal is megoldható legyen. Az elnök tájékoztatása szerint a felépítmény várhatóan február végére készülhet el. Óváry Antal az országos szövetség tervezetét is felvázolta a tagság előtt, amely a szlovákiai galambász-sport szervezeti felépítésének átalakítását célozza. A tervezet szerint egy helyi egyesület csak akkor kaphatna működési engedélyt, ha minimum 15 regisztrált taggal és legalább 10 aktív
Az összetett verseny 3. helyezettje, Mitas Péter. Háttérben a kiosztott serlegek és Óváry Antal elnök.
versenyzővel rendelkezik, egy kerületi szövetségnek pedig legalább 100 tagot és 70 versenyzőt kellene felmutatnia. A komáromi egyesület vezetősége és tagsága rendkívül kedvezőtlennek és károsnak ítélte a szövetségi elképzeléseket, mivel egy ilyen szabályzat érvényesítése sok kis klub megszűnését okozná. A klub nélkül maradt galambászoknak át kellene igazolni egy nagyobb egyesülethez, ami viszont utazással és megnövekedett költségekkel járna. Félő, hogy ennek okán sokan abbahagynák a versenyzést. A díjkiosztón a kerület legeredményesebb tenyésztőit serleggel és elismerő oklevéllel jutalmazták. Örvendetes, hogy a dunamocsi egyesület tagja, Mitas Péter is elismerésben részesült, aki az év 19 versenyén gyűjtött pontszáma alapján a kerületi összetett verseny 3. helyét szerezte meg.
1 Zlatinsky I.
Ógyalla
5762 p.
2 Mokran M.
Komárom
5728
3 Mitas Péter
Dunamocs
5698
4 Gyurosi J. és Gy.
Ógyalla
5650
5 Bugyi G.
Komárom/Izsa 5564
6 Zajos G. 7 Kiszel M. 8 Kánai F.
Komárom Komárom Komárom
5180 4972 4898
9 Kiss J. 10 Laposa L. és Z.
Komárom Komárom
4762 4564
12 13 15 18 24
Dunamocs Dunamocs Dunamocs Dunamocs Dunamocs
4424 4344 3520 3334 2836
Dunamocs Dunamocs
2408 2374
Boros Zoltán Schulcze Róbert Roháček József Fülöp Zoltán Zajos Eduard és István
27 Lajos Gábor 28 Csontos János
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
7.OLDAL
40 éve dalos kedvvel A Csemadok égisze alatt működő Vadvirág éneklőcsoport 40. születésnapját ünnepelte az óév decemberében, melynek tiszteletére vacsorával egybekötött kis ünnepséget szerveztek az iskola éttermében. Volt mire visszaemlékezni, hiszen sok-sok jó hangulatú fellépés, sikeres verseny, számtalan hálás taps és elismerés jelzi megannyi mérföldkőként a máig megtett utat. 40 év hosszú idő, de aki részt vett az éneklés és hagyományőrzés folyamatos élményt nyújtó sodrásában, annak talán csak röpke pillanatnak tűnnek a hátrahagyott évtizedek. Számukra a 70-es évek elejének szárnybontogatása, a Tavaszi szél vizet áraszt hangulata, a régi szövetkezeti fellépések, az emlékezetes csárdai aratási ünnepségek, a pozsonyi, gombaszögi, budapesti és a többi számtalan megmérettetés – gyanítom, mintha csak tegnap történtek volna. A négy évtized alatt sokan megfordultak a csoport háza táján, s hosszabb-rövidebb ideig énekhangjukkal, ötleteikkel, tanácsaikkal segítették a szakmai munkát, s ami talán a legfontosabb: jókedvükkel, nevetésükkel járultak hozzá, hogy a próbák ne gyötrő kötelességnek tűnjenek, hanem vidám, baráti együttlétekké válhassanak. Ennek a jókedvnek és vidámságnak köszönhetően a csemadokosok igazi baráti közösséggé kovácsolódtak, s ez a vidámság máig a legerősebb szál,
Dunamenti kis falunkban, 71 telén gondolt egyet néhány nótás, dalos ajkú legény. Gyerünk pajtás énekeljünk népdalt, magyar nótát, vidítsuk fel ünnepekkor a falu lakosságát! A gondolatból hamar tett lett, s hogy szépen énekeltek, megirigyelték a menyecskék, menten összeültek. Öszesúgtak, tanakodtak, végül döntés született, nem ülünk mi sem tovább otthon a fakanál mellett. Gyermekeink, unokáink beálltak a sorba, pengették a citerákat, szorgalmasan tanulva. Szállt az ének sok-sok évig, hála a tanítóknak,
ami szilárdan összetartja ezt a nagyszerű csapatot. A fellépéseket mindannyian örömjátéknak, az élet ajándékának tekintik, melyek alkalmával szeretett falujukat képviselik, s nem csak szégyent nem hoznak a nevére, de jó hírét öregbítik, ismertségét növelik, amerre csak járnak. Lajos András, a helyi Csemadok elnöke ünnepi beszédében megemlékezett a csoport korábbi tagjairól is, a következőképpen fogalmazva: „Tisztelet azon tagok
emlékének, akik sajnos már nincsenek közöttünk, s azoknak is, akik már nem szerepelnek a csoportban, mert nélkülük most nem tartanánk itt, és köszönet mindazoknak, akik az évek során bármivel hozzájárultak ahhoz, hogy most a negyvenedik évfordulót ünnepelhetjük“ . Az ünnepségre a Vadvirág folklórcsoport jelenlegi tagjai kaptak meghívást, akik munkáját Banai Tóth Pál polgármester, Petheő Attila a Csemadok járási elnöke, valamint Polhammer László a Rákóczi Szövetség süttői csoportjának elnöke méltatta. Az összejövetel üde színfoltját jelentette az a vers, melyet Szegi Ilona a csoport lelke és mindenese írt és adott elő. Ica néni rímekbe foglalta a csoport történetét, s emellett azt a kitűnő hangulatot is sikerült megragadnia, ami miatt sem ő, sem a többiek nem tudják elképzelni életüket a Csemadok, illetve a Vadvirág nélkül.
akik velünk sok száz népdalt sorban betanítottak. Az alapokra később már csak építeni kellett, s mi mindent beleadtunk, ami tőlünk tellett. Sokszor bizony minden munkát félre tettünk nyomban, s ha szerepelni hívtak felültünk a buszra. Nem kényszerből tettük, szerettük csinálni, dalos kedvünk nem hagyott el, jöhetett akármi. A névnapokat is rendre megtartottuk, s a finom pogácsákat sorban kóstolgattuk. Ha most e sok pogácsát össze lehetne szedni, Komáromig az utat vele ki lehetne rakni. (folytatás a következő oldalon)
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
8.OLDAL
Később aztán átálltunk a hagyományőrzésre, Abasártól Bakonyig, Gombaszögtől Börzsönyig megtapsoltak érte. Szálltak az évek, s a sikerek gyűltek a tarsolyba, kicsi falunk jó hírét vittük a világba. Beszél erről a sok fénykép, oklevél a falon, a 40 év úgy elszaladt, szinte csak átosont. Köszönjük a sorsnak, hogy ez nekünk osztályrészül jutott, bár volna, ki átvenné tőlünk majd a stafétabotot. Az évek múlásával közülünk sokan eltávoztak, de hiszem, hogy ez évfordulón ők is velünk vannak. Jóbarátok, dalos társak sokszor gondolunk rátok, névnapokon eldaloljuk egy-egy szép nótátok. No de nem akarok senkit elszomorítani, ünnepelni jöttünk össze, s egy kicsit mulatni. Az évek alatt a csoportban sokan megfordultak,
de a régi oszlopos tagok mindvégig maradtak. Köszönet illeti a csoportvezetőnket, ki e tisztet elvállalta a sok munkája mellett. De minden egyes tagnak köszönet és hála, mert ha a ház sarka égett is, jöttek a próbákra. Hisz egy fecske soha nem csinálhat nyarat, az egész csoport érte el azt, ami utánunk marad. Köszönet mindenkinek, akik segítettek, a csoport munkájához ők is hozzátettek. A sok szép régi hagyományt ápoljátok, szeressétek a magyar népdalkincset továbbvigyétek! „Mert akinek lelkében szépen szól az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.“ Mit is kívánhatnék a csoportnak most itt, énekeljünk így együtt még számtalan évig, s éltessen a jó Isten egészségben mindenkit!
A következő számban Lajos András beszámolója és Böszörményi Jánosné Csemadok krónikában található feljegyzései alapján a megalakítás körülményeibe, illetve a 70-es, 80-as évek eseményeibe nyújtunk bepillantást. A hőskor felidézésében korabeli fényképek is segítségünkre lesznek.
A II. világháború dunamocsi áldozatai 6. rész
Illés Ödön:
1904-ben
született, a Belső faluban lakott. Mestersége molnár volt, kezdetben a Bátorkeszi Ella malomban, majd a helyi, Bábi János féle malomban dolgozott. Heten voltak testvérek: József (a füzitői gyárban dolgozott, Magyarországon maradt), Kálmán (bognár volt Mocson a Fő utcán), Árpád (tüdőbajban fiatalon meghalt), Mária (Kele Sándorné), Piros (Zámbó Józsefné), Irén (Mocskos Kálmánné). Besorozása után a II. Magyar Hadsereg tagjaként a Don-kanyarhoz vitték, ahol a hadsereg pékségében dolgozott. Rendszeresen írta a tábori lapokat, egészen 1943. január 12-ig, amikor megindult a doni áttörésként elhíresült orosz offenzíva. A támadás idején alakulatával egy erdőben táborozott, ahol csak ideig-óráig tudták tartani magukat. Az oroszok kiverték őket állásaikból, s megkezdődött az egyre kétségbeesettebbé váló visszavonulás. Illés Ödönnek régóta problémái voltak a veséjével, már itthon is, mikor megfázott sokat panaszkodott fájdalmaira. Most, a -30 körüli fagyok nagyon megviselték szervezetét, de egy ideig tartani tudta a lépést társaival. Mikor azonban egy útjelző táblához értek, melyre ki volt írva, hogy
a következő vasútállomás még 70 km, feladta a küzdelmet. Leült, s közölte társaival, hogy ő ennyit nem bír megtenni. Azt mondta pihen egy napot, s másnap utánuk indul. Aki viszont ott megállt, annak a hatalmas hidegben nem volt sok esélye a túlélésre. Több ezer társához hasonlóan valószínűleg vele is a fagyhalál végzett. A történetet később egy szomódi katonatárs mesélte el a családnak. Négy félárvát – Irma, Rózsi, Ilonka, Ödön – hagyott maga után, özvegye Tóbiás Irma volt.
Adatközlő: lánya, Lajos Árpádné született Illés Irma.
Kostorják József:
A
dunamocsi legenda szerint az I. világháború első falubeli áldozata az 1915ben elesett apa, id. Kostorják József, a II. világháború első dunamocsi áldozata pedig az 1942. szeptember 22-én elhunyt fia, ifj Kostorják József volt. Az apa soha nem láthatta meg 1916-ban született fiát, akit az édesanya, Herceg Mária nevelt tovább Molnár utcai házukban. Herceg Mária ezzel kétszeres özvegységre jutott, mivel első férjét is tragikus körülmények között veszítette el néhány évvel korábban. Első férje egy Kántor nevezetű férfi volt,
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK! aki a Monarchia idején sok más falubelijéhez hasonlóan a süttői kőfaragó iparban dolgozott. Csónakkal közlekedtek, azzal hordták át időnként a helyiek megrendelésére a célnak megfelelően kifaragott vörösmárvány tömböket, melyeket a mocsiak leggyakrabban itatónak, vályúnak, tornácok oszlopfőjének használtak. Ezek az átcipelt márványtömbök ma is sokak udvarán megtalálhatóak a faluban. Az említett tragédia egy ilyen cipekedés során történt, mikor a férj a több mázsás kövek csónakba rakásakor „megemelte magát”, majd belső sérüléseibe belehalt. Kostorják József idővel magas, erős, barna bőrű legénnyé cseperedett, kitanulta a hentes mesterséget, s Komáromban helyezkedett el. A II. világháború kitörése után három évvel, 1942 nyarán kapcsolódott be Magyarország a harci eseményekbe, mikor német nyomásra felállították az ún. 2. magyar hadsereget, és az orosz frontra küldték. Ott voltak kötelékében a mocsi fiatalok is, köztük Kostorják Józseffel, aki büszke volt rá, hogy besorozták a győzni induló nemzeti hadseregbe. Együtt örült falubeli társaival, hogy megállták a helyüket a sorozóbizottság előtt, s szégyenszemre nem lettek polozsnák, ahogy a katonának alkalmatlanokat akkoriban csúfolták. A bevonulás előtt Bellabás Andrással, Kinczer Pistával és a többi berukkolóval, piros-fehér-zöld szalaggal a kalapjukon mulatták végig a falut, nótákat énekelve: „Császárkörte nem
vadalma, Árvából lesz jó katona. Árvából lesz jó katona, Mert nincs néki pártfogója” . Ez volt az egyik legnépszerűbb. Lobogott a szalag kalapjukon, gyerekek szaladtak a nyomukban és kíváncsiskodók figyelték őket, köztük
t e P Traf z ez+a
féltestvérével, az 1927-ben született Herceg Emmával. A fronton aztán hamarosan megismerte a háború igazi arcát. A gyors, győztes hadjárat itthon táplált illúziójának helyébe a valóság, a gyilkos háború pokla lépett. Túlélni mindenáron, s minél hamarabb hazajutni szeretteihez! Az illúzió elmúltával, sok ezer társához hasonlóan már csak ez a cél lebegett a szeme előtt. Felderítőként szolgált, sorra írta haza a tábori lapokat, míg egyszer aztán örömhírről számolhatott be: a harcok során az ellenfél egyik golyója éppen az ő térdében kötött ki! Egy térdlövés persze nem jelent túl nagy örömöt – kivéve, ha az sebesültként való leszereléssel, a vérfürdőből való meneküléssel jár együtt! Csakhogy a túlélés esélyei a sebesüléssel nemhogy nőttek volna, hanem – ahogy erre néhány napon belül ő is rájött – egyenesen minimálisra A képek id. Szalai csökkentek. A front körülményei között, megfelelő orvosi ellátás hiányában a sebet nem tudták rendesen kezelni, s az csúnyán elfertőződött. Kocsin vitték a sebesülteket, mikor vonulás közben a térdét fájlaló, egyre gyengülő magyar honvéd még egy földijével is összetalálkozott. Ifj. Tóth József került az útjába, a hatházai Tóth-féle vendéglő tulajdonosának a
9.OLDAL fia. Meleg, szeptemberi vénasszonyok nyara volt, s a beszélgetés közben folyamatosan hajtotta a legyeket egy kendővel a véres kötésről. Tóth József beszámolóját a család csak később ismerte meg, a halálhírt hozó levél megelőzte a földit. Soltész Pál, tábori lelkész fogalmazta a szomorú szöveget, melyből kiderült, hogy Kostorják József Stary Oskol közelében hunyt el, 1942. szeptember 22-én. Soltész Pál hozzátette, hogy a legjobb vitézek közé tartozott, aki mindig elöl járt a kötelesség teljesítésében.
Édesanyja 1967-ben hunyt el, aki derűjét, vidámságát a sorscsapások ellenére is végig megőrizte. A tragédiák
János hagyatékából származnak. nem tették keserűvé lelkét, szerette az embereket, s a szerencsésebb sorsúakra sem irigységgel nézett. „Ne szólj
meg senkit kislányom, mert sose tudod, hogy téged is milyen sors ér” – mondogatta gyakran Emma lányának, aki édesanyjához hasonló életörömmel, a tőle kapott útravalót megfogadva éli azóta is életét. Adatközlő: testvére,
Mellék Emma.
- tápok és állattenyésztési kellékek boltja Tápok, eledelek és vitaminok kutyáknak, macskáknak, sertéseknek, csibéknek, tyúkoknak, halaknak, nyulaknak, galamboknak, lovaknak, halaknak, rágcsálóknak és teknősöknek. Kellékek: póráz, nyakörv, samponok, bolhanyakörv, szalma és alom.
ÚJÉVI AJÁNLAT! Aki befizeti a 2013. év ebadóját a községi kasszába, annak egész évben 5 százalékos engedmény jár minden kutyatápra és tenyésztési kellékre!
Tücsök Alfréd, Dunamocs 178 – a diszkont élelmiszerrel szemben. Mobil: 0905 863 025. Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
10.OLDAL
Én így láttam a Balkánt - szubjektív élményeim délszláv maratonok kapcsán – 2. rész Elhelyezkedtünk, majd irány ismét a város – a maraton expo. Bejelentkeztünk a versenyre. A rendezők, mikor megtudták, hogy Szlovákiából vagyunk, azonnal felemelték számunkra a nevezési díjat hatról húsz euróra. Nem értettük miért, így hát reklamáltunk és kérettük a versenyigazgatót. Jött is hamarosan. Félrehívott bennünket és tíz euró nevezési díjban meg is állapodtunk. A pénzt szépen zsebre tette, mi pedig megkaptuk a rajtcsomagot. Kísérőnk szerint így működik minden az egész országban, nagy a korrupció. Á r o n barátunk nemrég forgatott a városban egy dokumentumfilmet a fegyvertartási szokásokról. Újvidéken ugyanis csak a tavalyi évben 60 ezer fegyvertartási engedélyt adtak ki. Minden harmadik embernek van fegyvere. Ha valaki elmúlt 18 éves, csak egy tesztet kell kitöltenie, valamint kilőnie az adott fegyverből hetven golyót. Ha háromszor célba talál, megkapja az engedélyt. Ám a 60 ezerből a vizsgát csupán 4 ezren tették le, a többiek egyszerűen megvették a papírokat. Korrupció magas fokon! Hát ilyen helyen fogunk mi holnap maratonit futni?! Bevallom kicsit megijedtem. A város főtere nagyon szép. Itt-ott fura arcok álldogáltak. Nem voltak zsúfoltak az utcák, pedig nagy bevásárlóközpont nincs a közelben, ami elszívná a tömeget. Sőt, Szerbiában egyáltalán nincs nyugati üzlethálózat, mint a Tesco vagy a Kaufland. Csak a hazaiak, hazai termékekkel. Keresni kell az üzletekben a nálunk ismert csokoládé vagy kávé márkákat. De ez nem is baj, mert a szerb élelmiszer és csokoládé is nagyon ízletes. A buli utcában a főtéren – mert ilyen is van – a fiatalok hasonlóan szórakoztak, mint felénk. Megkóstoltuk
a nemzeti eledelnek számító Burek ételt. Ez egy lángoshoz hasonlító, rétes tésztás finomság, ami hússal vagy túróval van megtöltve. Nagyon kiadós és jóízű! A szerb sör is ízletes. Másnap reggel tíz órakor volt a
leszakadt tőlem, s én egy szerb futóhoz csatlakoztam, hogy könnyebben tartsam a tempót. Futás közben kérdezek-felelek beszélgetést folytattunk vagy fél órán keresztül, majd meguntam az egyoldalú társalgást és belegyorsítottam. Rengeteg kóbor kutya kószált a városban, huszonötöt számoltam meg! Ilyet még nem láttam! A hangulat is érdekes volt, a más nagyvárosokban megszokott buzdításnak itt nyoma sem volt. Pedig sok ember álldogált az utcákon, de csak néztek egykedvűen.
A célban tapssal fogadtak, 3 óra 52 perc volt az időm. Nagy volt az örömöm, mert ezzel a 4. helyet szereztem meg szenior kategóriában. A híres újvidéki óratorony, amelynek nagymutatója jelzi az órákat, hogy a dunai hajósok jobban lássák. rajt a főtéren. Célkapu, pódium, kommentátor, minden a helyén volt. Sok ember várta a rajtot. De ebből a tömegből csupán úgy 150-en futottuk le a teljes 42 kilométert. A többiek rövidebb távokat választottak. A futás útvonala a városban és a dunaparti sétányon volt kijelölve. Sík terep, és nagyon hangulatos volt végig. Egyenletes tempót választottam. Jól ment a futás, nagyon kellemes hűvös idő volt. Minden ötödik kilométeren frissítő állomás várta a futókat, annak rendje módja szerint. Igaz, csak egy helyen kínáltak izotóniás italt, a többi helyen csupán sima vizet, ami nem szokványos maratoni versenyeken.
A célban az újvidéki TV stáb is várt rám. Rögtönöztünk egy gyors interjút, amit aznap este a TV híradóban adtak le, s a neten ma is megtekinthető. A vajdaságiak nagyon kedvelik a felvidéki magyarokat, tudtam meg a tévésektől. Tisztálkodás, ebéd majd a fogadás és a díjkiosztó következett. Este hatkor indultunk el hazafelé. A határon simán ment minden. Magyar oldalon autópálya van szinte hazáig, így éjfél körül már itthon csodáltam a Szerbiában megszerzett érmet. Közben azon elmélkedtem, hogy biztonság ide vagy oda, nem volt semmilyen gond. Nagyon szép két napot éltünk át Szerbiában, és jövőre is elmegyek erre a versenyre. Azonban előttem állt még a következő tartalmasnak ígérkező kihívás Szlovéniában: a Ljubljana Maraton. Ha
sikeresen teljesítem azt is, akkor a ljubljanai lesz a 99. maratoni Elérve a fél távot, 21 kilométernél már v e r s e n y e m . B a l k á n i b e s z á m o l ó m a t t u d t a m e z a z é n n a p o m – j ó ezzel folytatom! Kele Géza eredménnyel fogok célba érni! Akkor még a spártai hős, Bögi Sándor ultrafutóval futottam. Később Sanyi
Házhoz megy a készpénz gyorsan és diszkréten! Tel: 0944/606 272.
!
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
!
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
11.OLDAL
Bravúr a listavezető otthonában és sikeres karácsonyi kupa
Megszerezte első döntetlenjét a dunamocsi pingpong csapat, s a bravúrt éppen a tabellát vezető Pokrok B Komárno otthonában érte el! A két csapat a szezon elején találkozott először egymással, s az akkori dunamocsi összecsapáson még hatalmas különbség mutatkozott játéktudásban a két gárda között. Ebből a tapasztalatból kiindulva két ifistát is bevetettek otthonukban a komáromiak, úgy gondolván, a fiatalok is simán hozzák majd ellenünk meccseiket. Nagy meglepetésükre azonban borult a forgatókönyv, s az alábecsült ellenfél borsot tört a túlzottan magabiztos házigazda orra alá. Csodálkozva nézték egyenrangú játékunkat, majd a mérkőzés végén bevallották, nem számoltak azzal, hogy ennyit fejlődünk néhány hónap alatt. Tücsök Gyula, Vasas Péter, Banai Tóth Pál és Boros Zoltán egyaránt 1-1 győzelmet aratott, valamint a Tücsök-Boros összetételű páros is hozta mérkőzését, így alakult ki a 9:9-es döntetlen. A heti két edzésnek, rendszeres gyakorlásnak tehát már pontokban is megmutatkozik az eredménye, s a jelek arra mutatnak, hogy tavasszal szoros és izgalmas meccseket játszunk majd ellenfeleinkkel. Játékosainknak most már arra is van bátorsága, hogy a nagyrabecsült helyi publikumnak megmutassák tudásukat, ezért a sportkedvelők figyelmébe ajánljuk: látogassanak ki csapatunk mérkőzéseire! A focihoz hasonlóan a pingpongban is sokat jelent a buzdítás, itt is szárnyakat adhat a szurkolók támogatása! A tavaszi szezon első meccsét január 12-én, 18 órai kezdettel rendezik a kultúrházban. Az új idényre való felkészülést szolgálta az a remek hangulatú torna, melyet „Dunamocsi Karácsonyi Verseny“ néven rendeztek december 22én. A sportbarátság jegyében búcsi és radványi pingpongkedvelők is meghívást kaptak, így végül öt, alkalmilag létrehozott gárda mérte össze erejét. Kora délutántól estig pattogott a labda a kultúrházban, s a versenyt végül magabiztos játékkal a Nagy Sándor, Boros Zoltán, Gáspár Gyula, Tücsök Gyula összetételű Dunamocs II . csapata nyerte meg. A második helyen Dunamocs III. (Banai Tóth István, Banai Tóth Pál, id. Rácz Kálmán, Lajos Tamás), a harmadikon Dunamocs I. (Vasas Péter és Krisztián, Tallósi Zoltán, Danázs Krisztián, Bábi Tibor), a negyediken Dunaradvány (Hornyák László, Hajabács János, Komlósi László, Takács Richárd), és az ötödiken Búcs (Csenger Árpád, Kerekes András, Bielokostolsky András, Kele Géza) gárdája végzett. Csapatverseny lévén az egyéni játékot nem értékelték, de megjegyezzük, hogy a torna legjobbja egyértelműen a búcsi Csenger Árpád volt, aki hosszú évek óta igazolt játékosként forgatja az ütőt, s akinek tudása előtt a versenyen illetve a versenyen kívül rendezett barátságos összecsapásokon a mi legjobb játékosaink is meghajoltak.
1.
2.
3.
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
DUNAMOCSI HÍRNÖK!
12.OLDAL EREDMÉNYEK
DUNAMOCS I. - DUNAMOCS II. 0:4 Danázs - Gáspár 0:3 Vasas - Nagy 0:3 Bábi - Boros 0:3 Tallósi - Tücsök 0:3 DUNAMOCS I. - BÚCS 3:1 Danázs - Kerekes 3:0 Vasas - Bielokostolsky 3:0 Bábi - Csenger 0:3 Tallósi - Kele 3:1 DUNAMOCS I. - DUNARADVÁNY 2:2 Danázs - Hornyák 1:3 Vasas - Takács 0:3 Bábi - Komlósi 3:0 Tallósi - Hajabács 3:1 DUNAMOCS I. - DUNAMOCS III. 1:3 Danázs - Rácz 1:3
Vasas - Banai T. I. 0:3 Bábi - Banai T. P. 3:1 Tallósi - Lajos 0:3 DUNAMOCS II. - BÚCS 3:1 Gáspár - Kerekes 3:0 Nagy - Bielokostolsky 3:0 Boros - Csenger 0:3 Tücsök - Kele 3:0 DUNAMOCS II. - DUNARADVÁNY 4:0 Gáspár - Hornyák 3:0 Nagy - Takács 3:2 Boros - Komlósi 3:0 Tücsök - Hajabács 3:0 DUNAMOCS II. - DUNAMOCS III 3:1 Gáspár - Rácz 3:1 Nagy - Banai T. I. 1:3 Boros - Banai T. P. 3:0
Tücsök - Lajos 3:0 BÚCS - DUNARADVÁNY 2:2 Kerekes - Hornyák 2:3 Bielokostolsky - Takács 0:3 Csenger - Komlósi 3:0 Kele - Hajabács 3:0 BÚCS - DUNAMOCS III. 1:3 Kerekes - Rácz 0:3 Bielokostolsky - Banai T. I. 0:3 Csenger - Banai T. P. 3:0 Kele - Lajos 0:3 DUNARADVÁNY - DUNAMOCS III. 1:3 Hornyák - Rácz 3:0 Takács - Banai T. I. 0:3 Komlósi - Banai T. P. 0:3 Hajabács - Lajos 0:3
Száz kisleány egy gólra vár…
Zácsik Szandra és én Még csak 14 éves leszek, de már van egy örök szerelmem: a Ferencváros! Apunak köszönhetően sokszor eljuthatok a Fradi meccseire, és hatalmas élményt jelent minden mérkőzés, amit a helyszínen nézhetek, szurkolhatok végig. Az első meccsem egy Fradi-Honvéd volt, két éve, de már azelőtt is kaptam Fradista nevelést. Még az óvodai jelem is egy zöld-fehér labda volt. De igazán csak az első élőben látott mérkőzés után tudtam meg, mi is az a
Fradizmus. Egy életforma. Kívülállók nem tudhatják milyen érzés, ezt belülről kell átélni, megtapasztalni. Olyan állapot, hangulat, érzés, melyben a szurkolók, a játékosok és az edzők egyé válnak és szemük előtt mindig csak a győzelem lebeg. Az tartozhat közénk, aki bátran állítja, hogy a zöldek táborát erősíti, aki nem fél egy újpestinek a szemébe mondani, hogy ő a Fradinak szurkol. Akinek az ereiben zöld vér folydogál, és aki ha bekerül a stadionba, magával ragadja a hangulat. Ilyen szurkolótábor nincs még egy a világon! Mostanában leginkább női kézilabdára járunk, de focimeccseken is voltam már bőven. Aki még nem látta egy meccsüket sem, annak csak ajánlani tudom! Kedvenc sportolóm Zácsik Szandra, aki Imelyről származik, és Tomori Zsuzsanna, aki a legutóbbi EB-n is bizonyította klasszisát. Eszméletlenül jó volt a helyszínen látott FTCViborg mérkőzés, amikor Zácsik góljával 33-32-re nyertünk. Egyszerűen nem is lehet szavakban kifejezni! A szurkolás fenomenális volt. Idén, bár még újoncként, de bent vagyunk a női kézilabda BL legjobb nyolc csapata között, és bizakodva várjuk a nagy tavaszi hadjáratot. Ott leszünk minden meccsen, szurkolunk és biztatjuk a lányokat! Meg is érdemlik, hiszen mindig beleadnak apaitanyait
Egy igazi fanatikus él-hal szeretett klubjáért, mint az igaz hazafi a nemzetéért. Mi mások vagyunk, különlegesek, de nem különcök – mi a FRADI vagyunk, így, csupa nagybetűvel! KÖSZÖNÖM ISTENEM, HOGY FRADISTÁNAK TEREMTETTÉL!
Nagy Emese
Dunamocsi Hírnök, Közéleti havilap | II. évfolyam 22. szám | 2012. december
