Az EU Víz Keretirányelvből származó feladatok hatékony megvalósítása érdekében szakértői háttér biztosítása a veszélyes anyagokkal foglalkozó Munkacsoport által kibocsátott szakmai anyagok véleményezésére
Zárójelentés
Megbízó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium •
BUDAPEST, 2004. MÁJUS •
• •
MEGBÍZÓ:
KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM
Az EU Víz Keretirányelvből származó feladatok hatékony megvalósítása érdekében szakértői háttér biztosítása a veszélyes anyagokkal foglalkozó Munkacsoport által kibocsátott szakmai anyagok véleményezésére
ZÁRÓJELENTÉS
Munkaszám: 161111
Budapest, 2004. május 29.
Fehér János elnök-vezérigazgató
VITUKI Consult Rt. 1095 Budapest, Kvassay Jenő út 1. 2
A zárójelentés 7 példányban készült. A zárójelentést kapják:
3 pld. 2 pld. 1 pld. 1 pld.
KvVM Víz- és Talajvédelmi Főosztálya. VITUKI Rt. VITUKI Consult Rt. tanulmánytár témafelelős
Ezt a zárójelentést a VITUKI Consult Rt. készítette legjobb tudásával és gondosságával a vonatkozó „Az EU Víz Keretirányelvből származó feladatok hatékony megvalósítása érdekében szakértői háttér biztosítása a veszélyes anyagokkal foglalkozó Munkacsoport által kibocxsátott szakmai anyagok véleményezésére”című (Munkaszám: 161111) szerződésben foglaltaknak megfelelően, a Megbízóval egyeztetett mértékű munkaerő és egyéb ráfordítással. A VITUKI Consult Rt. elhárít minden olyan felelősséget a Megbízóval vagy bármely harmadik személlyel szemben, amely e jelentésre vonatkozó szerződésben foglaltakon kívül eső kérdésre vonatkozik.
Bármely harmadik fél e jelentést csak saját kockázatára használhatja.
3
ÖSSZEFOGLALÁS A Víz igazgatók 2002. június 10-én, Valenciában megtartott ülésen hozott döntések értelmében a Stratégiai Koordinációs Csoport különös figyelmet fordított arra, hogy a 10 csatlakozó új tagállam képviselőit bevonja a Csoport, illetve a munkacsoportok munkájába. A Munkacsoportokban minden tagállam képviselteti magát. A Stratégiai Koordinációs Csoport elvárása, hogy a munkacsoportokban résztvevő tagállamok képviselői rendszeresen és aktívan vegyenek részt az ott folyó szakmai munkában. A fentiek értelmében a veszélyes anyagokkal foglalkozó munkacsoport – melynek tagjai az időszakosan megrendezett üléseken találkoznak, illetve rendszeres e-mail kapcsolatban vannak egymással – speciális szakismereteket kívánó munka folyik. A munkacsoport munkáját éppen ezért – minden tagállamban – egy-egy háttér szakértői gárda támogatja, amelynek tagjai rendszeresen értékelik és véleményezik a munkacsoport által előkészített munkaközi anyagokat és dokumentumokat. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ezért igényt tartott néhány szakértő rendelkezésre állására, akiknek véleményére biztonsággal támaszkodhat. Mindezen túlmenően, veszélyes anyag témakörben a VITUKI Consult szakértői meghívást kapott az ENV B1 szakértői csoportba. A szakértői munkában való részétel közvetlen haszna, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetékes főosztálya ez által folyamatosan tájékoztatva van a jövő irányvonalairól, sőt potenciálisan ráhatással lehet az új leányirányelvek kialakítására. A VITUKI Consult által létrehozott szakmai csoportban részt vesz a VITUKI Rt. és az ENVIQUA Kft. képviselője.
4
TARTALOMJEGYZÉK ÖSSZEFOGLALÁS 1.
ELŐZMÉNY
2.
A ZÁRÓJELENTÉSBEN FOGLALT SZAKÉRTŐI MUNKAANYAGOK
2.1.
A 76/464/EGK kodifikációjára vonatkozó észrevételek
2.2.. A szennyezés csökkentő programok elvégzésének problematikája 2.3.
A Víz Keretirányelv megvalósításával kapcsolatos javaslatok. A
szennyező anyagok felmérésére vonatkozó feladatok. 2.4.
Víz Keretirányelv: 2004. évi feladatok. A diffúz felmérés folytatására
vonatkozó észrevételek és javaslatok 2.5.
Víz Keretirányelv: 2004. évi feladatok. Javaslatok a pontszerű
szennyezőanyag terhelések felmérésére vonatkozó módszertan vonatkozásában 2.6.
Programjavaslatok a felszíni vizek veszélyes anyagokkal szembeni
védelmével kapcsolatosan 2.7.
A veszélyes anyagokkal foglalkozó szakértői csoportban végzett munka
5
1. ELŐZMÉNY Magyarország számára a nemzetközi víz- és környezetgazdálkodási együttműködés fejlesztésének rendkívül nagy a jelentősége. Az Európai Unió országai már évek óta nagy intenzitással végzik az „EU 2000/60/EK irányelve az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika terén” (a továbbiakban Víz Keretirányelv, illetve VKI) [1] bevezetésének előkészítését. A Keretirányelv a szubszidiaritás elvére épül, és nem helyettesíti a tagállamoknak a víz- és vízi környezetgazdálkodás teljes területére vonatkozó jogrendszerét. Csak olyan kérdéseket szabályoz EU szinten, amelyeket az emberi élet és egészség, az élővilág egészséges állapota és az EU gazdaságpolitikai elvei megkívánnak. Azoknak a kérdéseknek a szabályozását, amelyek az állampolgárok érdekei szempontjából kedvezőbben szabályozhatók a tagállamok szintjén, vagy helyi szinten, a tagállamokra bízza. Az európai víz igazgatók, köztük Magyarország Víz Igazgatójának feladata többek között a VKI végrehajtásának ellenőrzése a tagállamok körében, és az új jogi szabályozók előkészítése. Mindkét feladatkör meghatározó irányító szervezete a Stratégia Koordinációs Csoport (Strategic Co-ordination Group), mely az egyes szakterületekre specializálódott munkacsoportokon (Working Groups) keresztül tudja működését hatékonyan kifejteni. A Víz igazgatók 2002. június 10-én, Valenciában megtartott ülésen hozott döntések értelmében a Stratégiai Koordinációs Csoport különös figyelmet fordított arra, hogy a 10 új tagállam képviselőit bevonja a Csoport, illetve a munkacsoportok munkájába. A munkacsoportokban minden tagállam képviselteti magát. A Stratégiai Koordinációs Csoport elvárása, hogy a munkacsoportokban résztvevő tagállamok képviselői rendszeresen és aktívan vegyenek részt az ott folyó szakmai munkában. A fentiek értelmében a veszélyes anyagokkal foglalkozó munkacsoport – melynek tagjai az időszakosan megrendezett üléseken találkoznak, illetve rendszeres e-mail kapcsolatban vannak egymással – speciális szakismereteket kívánó munka folyik. A munkacsoport munkáját éppen ezért – minden tagállamban – egy-egy háttér szakértői gárda támogatja, amelynek tagjai rendszeresen értékelik és véleményezik a munkacsoport által előkészített munkaközi anyagokat és dokumentumokat. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium ezért igényt tartott néhány szakértő rendelkezésre állására, akiknek véleményére biztonsággal támaszkodhat. A KvVM a VITUKI Consult Rt.-ot bízta meg a szakértői háttér létrehozásával és működtetésével. A szakértők feladata a megbízás ideje alatt a KvVM számára rendelkezésére állni szóbeli szakmai tanácsadás és írásos vélemények elkészítésével. Jelen záródokmentáció ez utóbbiak tartalmazza.
2. A ZÁRÓJELENTÉSBEN FOGLALT SZAKÉRTŐI MUNKAANYAGOK
2.1. A 76/464/EGK kodifikációjára vonatkozó észrevételek A tervezett új direktíva a 76/464/EEC eredeti célkitűzései megtartva egy olyan változatot mutat be, amely bizonyos fokig kapcsolatot teremt a Vízvédelmi Keretirányelvvel (VKI). Ez utóbbi IX. számú melléklete ugyanis tartalmazza azokat a későbbiekben megjelentetett leánydirektívákat, amelyek az I. listás anyagok kibocsátási és vízminőségi határértékeit
6
szabályozzák. Ennek következtében a tervezett direktíva a VKI IX. mellékletére, vagy valamelyik cikkelyére való utalást használja a 76/464/EEC-tól eltérően. Új elemként megjelenik - a 11. cikkelyben szabályozott módon - a tagállamok három évenkénti adatszolgáltatási kötelezettsége a 91/692/EEC direktíva alapján. Az I. és II. listás anyagokra vonatkozó kötelezettségek nem változtak (I. listás anyagoknál a szennyezés kiküszöbölése, II. listásoknál a szennyezés csökkentése, a kibocsátások engedélyezése, határértékek stb.) Azzal, hogy a tervezett új direktíva kapcsolatot teremt a Vízvédelmi Keretirányelvvel, még nem oldja meg a két irányelv közötti anomáliát, az erre vonatkozó szövegrészek nem teljesen világosak: A (7) fejezet a II. listás anyagok esetében a szennyezés csökkentés szükségességről ír. Ehhez a tagállamoknak olyan programokat kell felállítaniuk, amelyek tartalmazzák a vízminőségi célkitűzéseket összhangban a VKI IX. mellékletével. A kibocsátási határértékeket ezekből a vízminőségi célkitűzésekből kell leszármaztatni. A VKI IX. melléklete viszont csak a konkrét 17 db I. listás anyagra vonatkozó leánydirektívákat tartalmazza - amelyeket a VKI céljaira kibocsátási határértékeknek és környezetminőségi célkitűzéseknek kell figyelembe venni amelyeknek nincs semmiféle kapcsolata a II. listás anyagokkal, tehát nem érthető miért van a IX. mellékletre utalás. Ugyanez vonatkozik a 6. cikkely 3. bekezdésére. Maga a 6. cikkely a II. listás anyagok szennyezés csökkentéséről, a kibocsátások engedélyezéséről, az emissziós határértékekről és azok leszármaztatási módjáról szól (vízminőségi célkitűzésekből). A vízminőségi célkitűzéseket a 3. bekezdés szerint is a VKI IX. mellékletével összhangban kell meghatározni. A 12. cikkely előrevetíti az I. és II. listás anyagok revízióját, kiegészítését, bizonyos II. listás anyagok I. listásba való sorolását. Ennek alapján úgy tűnik, mintha az I. és II. listás anyagok kijelölése folytatódna, függetlenül attól, hogy a VKI pont az elsőbbségi anyagok illetve az elsőbbségi veszélyes anyagok meghatározásával és a rájuk vonatkozó vízminőségi határértékek megállapításával kívánta korszerűsíteni az I. és II. listát. A 76/464/EEC és a tervezett új direktíva a szennyezés kiküszöbölését, és annak csökkentését az I. és II. listás anyagokra határozza meg, ugyanakkor a VKI a szennyezés kiküszöbölését a 33-as elsőbbségi anyagokon belüli elsőbbségi veszélyes anyagokra, míg a szennyezés csökkentését a 33-as lista többi anyagára irányozza elő. Az I. listás anyagok (17 db.), az elsőbbségi anyagok, illetve az elsőbbségi veszélyes anyagok között van átfedés, azonban az aldrin, dieldrin, endrin, isodrin, DDT, széntetraklorid, triklóretilén és a perklóretilén nem szerepel az elsőbbségi anyagok listáján, az 1,2-diklóretán és a kloroform nem tartozik az elsőbbségi veszélyes anyagok közé, a pentaklórfenol és a triklórbenzol pedig csak mint lehetséges elsőbbségi veszélyes anyagként van definiálva. A tervezett új direktíva ezeket az ellentmondásokat nem oldja fel, nem pontosítja az I. és II. listás anyagok, illetve az elsőbbségi- és elsőbbségi veszélyes anyagok kapcsolatát. Készítette: ENVI-QUA Kft. 2.2. A szennyezés csökkentő programok elkészítésének problematikája A 76/464/EGK irányelv a II. listába tartozó anyagok esetén előírja a tagállamok számára szennyezés csökkentő programok készítését. Ennek nyilvánvaló célja megfelelő jogi keret biztosítása a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, mivel ez tűnik leghatékonyabb módszernek ahhoz, hogy a vizek minőségének folyamatos javítását el lehessen érni. Ennek az intézkedésnek a végrehajtása azonban komoly problémát okozott
7
illetve okoz a tagállamok számára, amit jelez, hogy nem mindegyik tagállam hajtotta végre maradéktalanul a direktíva erre vonatkozó előírásait, e téren komoly hiányosságok tapasztalhatók. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a szennyezés csökkentő programok képezik a leghatékonyabb jogi eszközöket az ipari és mezőgazdasági eredetű vízszennyezés visszaszorítása érdekében. A végrehajtási nehézségek következtében 2000. szeptember 20-án a Bizottság részéről kiadásra került egy útmutató (Guidance Document on elements for pollution reduction programmes under Article 7 of Council Directive 76/464/EEC) abból a célból, hogy segítséget nyújtson a tagállamok számára a szennyezés csökkentő programok elkészítéséhez. Az útmutató nem tételes előírásokat, csupán ajánlásokat tesz a tekintetben, hogy a szennyezés csökkentő programoknak mit kell tartalmazniuk, milyen legyen a felépítésük ahhoz, hogy a Bizottság számára elfogadható legyen. Az útmutatóban szereplő főbb megállapítások, szempontok A dokumentum a bevezetőben megállapítja, hogy jelenleg 17 db. veszélyes anyag szabályozása történt meg közösségi szinten, ezáltal a veszélyes anyagok vízi környezetben történő szabályozásának főbb terhe a tagállamokra hárul. A 76/464/EGK keretdirektíva ugyanis mindazokat az I. listás anyagokat is a II. listába sorolja, amelyekre ez idő szerint még nem lett közösségi határérték megállapítva. Ennek eredményeként megállapítható, hogy az I. listából a II. listába kerül: Valamennyi I listába tartozó szennyező anyag, anyagcsoport, amely még nem lett kiválasztva a toxikus hatás, perzisztencia illetve bioakkumulációs képesség alapján, Valamennyi kiválasztott egyedi komponens (candidate List I.) amelyre nincs közösségi szintű szabályozás. Az első megállapítás arra utal, hogy számos anyagra illetve anyagcsoportra vonatkozóan amelyek tulajdonképpen az I. listába tartoznak - még nem rendelkezünk kellő információval ahhoz, hogy kiválasztásra kerüljenek, míg a második megállapítás azt jelzi, hogy az ismert veszélyességi jellemzőkkel bíró és e listába tartozó komponensek közül is csak néhány került oly módon kiválasztásra, hogy szabályozásuk valamennyi tagország számára egyformán kötelező legyen (közösségi szintű kibocsátási és/vagy vízminőségi határértékek). Végeredményben a II. lista több ezer konkrét szennyező anyagot tartalmazhat a 17 db. kiválasztott és közösségi szinten szabályozott anyag kivételével. Az útmutatónak a szennyezés csökkentő programok elkészítésével kapcsolatos javaslatait az alábbiakban foglalhatjuk össze: A szennyezés csökkentő programnak átfogónak, átláthatónak és összefüggőnek kell lennie és az egész országot fel kell ölelnie. A program különböző törvényi szabályozáson alapulhat, azonban ez esetben világos és közérthető formában be kell mutatni, hogy ezek az intézkedések hogyan kapcsolódnak össze, hogy egy megfelelő programot képezzenek. Tekintettel arra, hogy a II. listába tartozó veszélyes komponensek száma nem definiált, a tagállamoknak kell eldönteniük, hogy milyen anyagokat vizsgálnak annak érdekében, hogy megállapítható legyen a releváns szennyező anyagok köre, kivéve azt az esetet, ha valamilyen döntés születik a kötelezően vizsgálandó anyagokat illetően, vagy a program készítés kötelezettségét bizonyos kiválasztott II. listás anyagokra korlátozza. Az útmutató javaslatot tesz a fémek, fémvegyületek (különösen Cr, Zn, Cu, Ni, Pb, As, Ag ), aromás szénhidrogének (benzol, xilol, toluol), fenolok, ásványolaj eredetű szénhidrogének, cianidok, ammónia, nitritek, szulfidok, foszfor vegyületek, peszticidek vizsgálatára, illetve a Water Framework Directive (COM(2000) 47 final) és a különböző prioritási listák figyelembe vételére. Mivel a 76/464/EKG direktíva nem adja meg a releváns vízszennyező anyagok beazonosításának metodikáját, így számos módszer lehetséges. Egyik szóba jöhető megoldás az un. screening monitorozás, amelynek során valamennyi vízgyűjtő területen, reprezentatív
8
módon kiválasztott mérőhelyen, nagy számú lehetséges szennyező anyag egy bizonyos ideig (pl. egy év), történő vizsgálata történik. Egyéb megoldás lehet emissziók felmérése pont és diffúz forrásoknál, helyettesítő indikátor anyagok és expozíciós modellek alkalmazása. A releváns szennyező anyagok köre eltérő lehet vízgyűjtő területenként. Amikor a beazonosított releváns vízszennyező anyagokra vízminőségi célkitűzések kitűzésére kerül sor, fontos, hogy azok II. listás anyagokra vonatkozzanak. Ez azt jelenti, hogy olyan általánosan megfogalmazott célkitűzés mint pl. a jó ökológiai állapot elérése nem fogadható el. A minőségi célkitűzések és/vagy származtatott emissziós határértékek szumma paraméterek is lehetnek ha azok valamennyi egyedi komponensre nézve is megfelelően szigorúak. Az útmutató javasolja a vízminőségi célkitűzések leszármaztatásával kapcsolatban a „Water Framework Directive”-ban szereplő (Annex V.) metodika alkalmazását, ezen túlmenően a CSTE (Scientific Committee on Toxicity and Ecotoxicity of Chemicals of the European Commission) javaslatait a II. lista vonatkozásában. Számos esetben - pl. fémek - megfelelőbb a vízminőségi célkitűzéseket nem magára a vízre, hanem más összetevőre (pl. üledék, lebegő anyag, vízi szervezetek) meghatározni. A program igen fontos eleme megfelelő monitorhálózat megtervezése a releváns szennyező anyagok beazonosítási illetve megfelelőségi vizsgálata céljából, annak ellenére, hogy a 76/464/EKG direktíva 7. cikkelye nem specifikálja az erre vonatkozó kötelezettséget, mivel megfelelő monitoring nélkül a vízminőségi célkitűzések nem fogalmazhatók meg. Ezen túlmenően a monitoring eredményeit kell felhasználni a terhelés csökkentés céljának (%-os emisszió csökkentés) felállítására és ellenőrzésére. A monitoring hálózat tervezéséhez és a mintavételi pontok meghatározásához a „Water Framework Directive (Annex V.)”-ben szereplő iránymutatás ajánlott. Világos jogi háttér szükséges, amely biztosítja, hogy a II. listás anyagok kibocsátása engedélyhez legyen kötve és, hogy az emissziós határértékek a vízminőségi célkitűzésekkel összefüggésben lévő releváns komponensek tényleges koncentrációin alapuljanak. A 76/464/EKG direktíva alapján minden kibocsátás, akármilyen kicsi, és akár pont vagy diffúz forrás engedélyhez kötött. Természetesen ez nem mindig teljesíthető, Ebben az esetben olyan kötelező jogi intézkedéseket kell hozni, amely egyenértékű az emissziós határértékekkel. Ilyen intézkedés lehet pl. bizonyos tisztítási technikák kötelező használata, amelyet a megfelelő hatóság rendszeresen ellenőriz. Ez esetben az engedélyeztetés helyett elegendő a regisztrációs kötelezettség. Ilyen intézkedések alkalmazása esetén azonban meg kell indokolni, hogy miért nem az emissziós határértékeken alapuló engedélyeztetést választotta a tagország. Minden olyan megfelelő intézkedést meg kell tenni, amely biztosítja az emissziók csökkentését. Ezek az intézkedések vonatkozhatnak az anyagok vagy termékek felhasználására, összetételére. A 76/464/EKG direktíva utalást tesz azokra az esetekre, ahol szennyezés történik, de emissziós határértékek felállítása nem célszerű. Ilyen esetekben kiegészítő intézkedések megtétele szükséges. Tipikus példa erre a peszticidek felhasználásából származó diffúz szennyezés. Ilyen intézkedés lehet pl. bizonyos anyagok felhasználásának korlátozása, a kereskedelmi termékben lévő anyagtartalom limitálása, vagy a BEP (Best Environmental Practice) alkalmazása. A szennyezés csökkentő programot adott időn belül teljesíteni kell. Ez azt jelenti, hogy a teljesítési határidőt és lehetőség szerint a teljesítés menetrendjét is meg kell adni. Ez egy nagyon fontos előírás mivel azt jelenti, hogy konkrét emisszió csökkentési célt kell felállítani, amit teljesíteni is kell adott időn belül. Ugyan a határidő nincs megszabva, de a Bizottság 5 évet javasol a tagországok részére.
9
A program összefoglalóját a Bizottság részére be kell nyújtani, olyan formában, amely megkönnyíti az értékelést és az összehangolt végrehajtást. Az összefoglalónak tartalmaznia kell, hogy miként lettek a specifikus intézkedések kiválasztva és összerendezve a programon belül, abból a célból, hogy elérhető legyen a II. listás anyagok szükséges szennyezés csökkentése. Főbb szempontok a szennyezés csökkentő programok kidolgozásához Ahogy a tagországok számára készült útmutató alapján kiderült a programok fő elemeiben a következőket kell, hogy tartalmazzák: A program típusa és hatóköre A releváns komponensek meghatározása Vízminőségi célkitűzések Monitoring hálózat és ellenőrzés Engedélyeztetés Specifikus előírások egyéb jelentős kibocsátásokra Határidők Összefoglaló a Bizottság részére A program típusa és hatóköre E tekintetében az útmutató úgy fogalmaz, hogy a szennyezés csökkentő programnak átfogónak, átláthatónak és összefüggőnek kell lennie és az ország egész területét fel kell ölelnie. A program különböző törvényi szabályozáson alapulhat, azonban ez esetben világos és közérthető formában be kell mutatni, hogy ezek az intézkedések hogyan kapcsolódnak össze, hogy egy megfelelő programot képezzenek. Úgy gondoljuk, hogy ennek alapján a program tartalmazhat olyan jogi szabályozási eszközöket is, amelyek közvetve szolgálják a kívánt célok elérését, de bizonyíthatóan összefüggésbe hozhatók a vízminőségi célkitűzésekkel. Ezt alátámasztja az útmutatóban szereplő kitétel, miszerint minden olyan megfelelő intézkedést meg kell tenni, amely biztosítja az emissziók csökkentését. Ilyen formán a program részei lehetnek olyan törvényi szabályozások pl. amelyek a veszélyes anyagok felhasználásának, behozatalának vagy gyártásának korlátozásáról illetve veszélyes anyagtartalom limitálásával kapcsolatosak, vagy havária illetve rendellenes működés következtében előálló szennyezés megelőzését szolgálják stb., mivel ezek szerepet játszanak a vízszennyezés csökkentésében, azonban igazolni kell tudni, hogy általuk milyen módon, ütemben és összefüggésben érhetők el a vízminőségi célkitűzések. A programoknak az egész országot átfogóan de vízgyűjtő területre lebontva kell a szükséges intézkedéseket tartalmazniuk. A releváns komponensek meghatározása Az útmutató – mivel a II. listás anyagok konkrétan nem definiáltak - a különböző listák alapján csak ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozólag, mely anyagokat illetve anyagcsoportokat célszerű vizsgálni, a ténylegesen releváns komponensek körét maguknak a tagországoknak kell megállapítaniuk. Erre többféle módszer lehetséges. A leginkább célszerűnek látszik a vízminőségi oldalról való megközelítés, amelynek lényege, hogy vízgyűjtő területenként megfelelően kiválasztott mérőhelyeken egy adott ideig viszonylag nagy számú komponens monitorozását el kell végezni, majd az így nyert adatok feldolgozását követően kerülne sor a vízi környezetben kimutatható komponensek kiválasztására, amelyek első közelítésben a releváns komponensek körét határozzák meg. E szennyező anyagok csoportja azonban tovább szűkül, mivel számunkra csak azok a ténylegesen releváns komponensek, amelyek kibocsátása teljes mértékben- vagy főleg hazai forrásból
10
származik. A továbbiakban erre a szűkített szennyező anyag csoportra prioritási sorrendet kell felállítani és a kibocsátók és kibocsátások beazonosítását el kell végezni. Ez az alapja a szennyezés csökkentő programok elkészítésének. Az itt röviden vázolt tevékenység valójában rendkívül bonyolult és több évig tartó vizsgálatok sorozatát jelenti, amelynek során az alábbi főbb szempontokat célszerű figyelembe venni: Speciális helyzetet jelent az a tény, hogy Magyarország vízgyűjtő területei a szomszédos országokkal közösek, így a szennyezés nagy része külföldről ered. Így nagyon fontos annak megkülönböztetése, hogy mely szennyező anyagok származnak kizárólag külföldi kibocsátásokból, melyek kizárólag hazaiból illetve melyek mindkettőből. Mivel közvetlen ráhatásunk a külföldi kibocsátások esetén nincs, számunkra azok a releváns komponensek, amelyek kibocsátása vagy csak hazai forrásból vagy hazai és külföldiből egyaránt származik. Ezért rendkívül fontos egy olyan monitorhálózat megtervezése, amely alkalmas az országhatárokon bejövő szennyezések hazaitól történő megkülönböztetésére, a hazai pontszerű kibocsátások illetve diffúz források beazonosítására illetve későbbiek során a vízminőségi célkitűzések megvalósításának ellenőrzésére. A monitorhálózatnak eszerint nemcsak a szennyezés csökkentő programok megalapozását szolgáló felmérésre, hanem a későbbi ellenőrzésre is alkalmasnak kell lennie. Az előző munkafázis – nevezetesen a II. listás anyagok kibocsátóinak kérdőíves módszerrel történő felmérése – igazolta, hogy ez a módszer csak korlátozottan alkalmas a tényleges vízszennyező anyagok meghatározására, az erről szóló jelentésben említett nehézségek és bizonytalanságok miatt. A ténylegesen vízi környezetben jelen lévő szennyező anyagok köre bizonyára tágabb, mint amit a felmérés alapján valószínűsíteni lehet. A felmérés ráadásul nem terjedt ki a diffúz forrásokra, holott adott környezetben ezek is jelentős vízszennyezők lehetnek (pl. peszticidek, műtrágyák stb.) Ezért csak egy országos monitorhálózat keretében történő vízminőségi vizsgálatokkal lehetséges a ténylegesen jelen lévő szennyező anyagok beazonosítása és releváns komponensek kiválasztása. Felmerül a kérdés, hogy milyen agyagokra terjedjenek ki a vizsgálatok. Az a tény, hogy egy bizonyos anyag felhasználása, behozatala, gyártása már be van tiltva, vagy az előbb említett felmérésünk nem jelzett ilyen anyag vízi környezetbe történő kibocsátást, még nem jelenti, hogy nincs jelen felszíni vizeinkben. Egyrészt származhat külföldi forrásból, de lehetséges illegális felhasználásból eredően, korábbi szennyezés eredményeként, vagy különösen a vegyiparban többlépcsős szintézisek közbenső vagy melléktermékeként keletkezve. A felmérésünk tehát csak valószínűsíti, de nem teszi bizonyossá ezen anyagok jelenlétének kizárását illetve megkönnyíti bizonyos anyagok legfőbb kibocsátóinak beazonosítását. Mint ahogy a korábbi jelentésünkben jeleztük, a veszélyes anyagok felmérése viszonylag megbízható eredményt produkált a fémek és a szervetlen komponensek tekintetében, legkevésbé volt megbízható viszont a szerves mikroszennyezőknél. Ugyanakkor az un. prioritási listákban (lásd. pl. a 132-es lista) szereplő veszélyes anyagok zöme ilyen szerves mikroszennyező. Javasolt tehát az un. 132-es lista komponenseinek vizsgálata, amely egyúttal magába foglalja az I. listás anyagokat is, amelyek monitorozása szintén szükséges ahhoz, hogy a szennyezés megszüntetését hosszabb távon el lehessen érni. A monitorhálózat screenelési mérési eredményeinek (vízminőségi alapállapot felmérés) kiértékelése képezi a további feladatok alapját. A következő lépés azon komponensek kiválasztása amelyek nem hazai forrásból származnak, mivel e szennyező anyagok kibocsátására nincs közvetlen ráhatásunk. Szintén kiszűrhetők azok a szennyező anyagok amelyeknél a terhelés csak kis mértékben származik hazai forrásból, mivel ebben az esetben is csak csekély eredmény volna elérhető az emissziók csökkentésével. A fent maradó komponensek azok, amelyekre a prioritási lista felállítását illetve a kibocsátó források beazonosítását el kell végezni. A releváns komponensek meghatározása természetesen
11
vízgyűjtő területi bontásban értendő, ugyanúgy a prioritási lista is erre kell, hogy vonatkozzék. A releváns komponensek ugyanis eltérők lehetnek vízgyűjtő területenként. A releváns komponensek kiválasztása illetve a prioritási lista felállítása más szempontból is fontos. Egyrészt szükségtelen és költséges a későbbiek során - az ellenőrzési fázisban minden komponens valamennyi mérőhelyen történő vizsgálata, másrészt a kibocsátók beazonosításához szükséges emisszió vizsgálatok is ennek alapján történnek. Ez kell tehát, hogy a további vizsgálati- illetve ellenőrzési program alapját képezze. Vízminőségi célkitűzések A vízminőségi célkitűzéseket a releváns komponensekre a prioritási lista alapján vízgyűjtő területi bontásban kell meghatározni. A vízminőségi célkitűzésnek konkrétnak kell lennie, olyan általános megfogalmazás pl. mint a víz ökológiai állapotának javítása nem fogadható el. A másik kritérium ami a 76/464/EGK direktívából következik, hogy vízminőségi célkitűzések II. listás anyagokra vonatkozók legyenek. Az I. listás anyagokat illetően ugyanis a keretdirektívára épülő leánydirektívák közösségi szinten, vízminőségi határértékekkel definiálják a vízi élet védelme szempontjából szükséges minimális követelményeket. A vízminőségi célkitűzések megfogalmazásához a vízminőségi követelményeket kell először rögzíteni. Ez tulajdonképpen egy vízhasználathoz rendelt, a jó vízminőségi állapotot tükröző kritériumrendszer, amely a vízminőséget befolyásoló paraméterek együttese. Esetünkben ez a releváns vízszennyező veszélyes anyagok olyan koncentrációját jelenti, amelynek elérése hosszabb távon a cél. Vízminőségi követelmény vonatkozhat magára a vízben lévő szennyező anyagokra (oldott szennyező anyag koncentrációja), vagy egyéb paraméterekre, de ugyanúgy az üledékre, vízi faunára vagy flórára (pl. a szennyező anyag megengedhető koncentrációja halhúsban). A vízminőségi követelményrendszer függ természetesen a vízhasználattól, általában az ivóvízbázisként használt vizekre szigorúbb előírások vonatkoznak. Az egyik legfontosabb kritérium - a szennyező anyagok ökotoxikus hatása - szempontjából a PEC/PNEC arány megállapítása a fontos. A PNEC (predicted no effect concentration) laboratóriumban meghatározott, vagy irodalomból nyerhető érték, amely azt a koncentrációt jelenti, amelynél káros hatás még nem lép fel, míg a PEC (predicted environmental concentration) ugyanabban a környezeti elemben, vagy összetevőben mért vagy számított koncentráció. Ha PEC/PNEC vagyis a kockázat < 1, akkor károsító hatással nem kell számolni, ellenkező esetben viszont igen. Minél nagyobb ez az érték annál nagyobb a valószínűsége a károsító hatás bekövetkezésének illetve annál nagyobb mértékű kár prognosztizálható. Ökológiai szempontból, vízminőségi követelményként ezen PNEC koncentrációk lehetnek irányadók, másként fogalmazva ahhoz, hogy elkerüljük a vízi ökoszisztéma károsodását ezen célállapot elérése szükséges. Természetesen az előzőekben elmondottak alapján a vízminőségi kritériumrendszer felállításában más szempontok is szerepet játszanak (vízhasználatok), amelyek ettől eltérő kívánatos koncentrációkat határozhatnak meg. A már említett prioritási lista felállításánál a PEC/PNEC arány meghatározó jelentőségű. Minél nagyobb az arány, annál nagyobb a veszélyeztetettség, annál előbbre kell sorolni a szennyező anyagot. Ahol ez az arány < 1, ott- mivel károsító hatással nem kell számolni csak időszakos ellenőrzés szükséges, azonban beavatkozásra nincs szükség. Ennek alapján a releváns komponensek köre ismét tovább szűkül azon szennyező anyagokra, amelyekre a további vizsgálatokat el kell végezni, illetve amelyekkel a szennyezés csökkentő programokban potenciálisan foglalkozni kell. A fent vázolt vízminőségi követelmények ideális állapotot jelentenek, amelyeknek elérése csak hosszabb távon lehetséges. Adott esetben a befogadó terhelése lehet olyan mértékű, hogy
12
csak irracionális emisszió csökkentéssel lehetne megfelelni e követelménynek, ami viszont a kibocsátók ellehetetlenüléséhez vezetne. Ilyen esetekben a vízminőségi célkitűzésnek szerényebbnek kell lennie, mindenképpen a gazdasági lehetőségekhez kell igazodnia. A vízminőségi célkitűzéseknél a célállapot elérését az emissziók csökkentésével lehet mind a pont- mind a diffúz forrásoknál elérni. Minden intézkedésnek, akár közvetlen akár közvetett, végső célja az emissziók csökkentése. Amennyiben a monitoring hálózat mérőpontjai megfelelően lettek kiválasztva, akkor a szennyező források környezetében kiszámítható a terhelés ( a koncentráció és vízhozam adatokból) illetve ennek ismeretében meghatározható a célállapot eléréséhez szükséges emisszió csökkentésének százalékos értéke. A vizsgálat további fázisát a szennyező források beazonosítása képezi. A monitoring hálózat mérőpontjainak telepítése feltételezi a nagyobb kibocsátók ismeretét, azonban számos kisebb kibocsátó illetve ismeretlen diffúz forrás okozhat szennyezést amely mért koncentrációkban jelentkező anomáliaként mutatkozhat. További nehézséget jelenhet, hogy a kibocsátások nem állandók, szezonális ingadozások illetve lökésszerű terhelések jelentkezhetnek. E jelenségek felderítése, a kibocsátók beazonosítása nagyon fontos, mivel az emisszió csökkentő intézkedések rajtuk keresztül valósulnak meg. A további vizsgálatok tehát már kibocsátók felé irányulnak. A kibocsátott szennyvízben lévő komponensek beazonosításán kívül, a szezonalitás, a terhelés ingadozása illetve a nem megfelelő működésből vagy haváriából származó emissziók lehetőségét, annak bekövetkezési valószínűségét is elemezni szükséges. A lökésszerű terhelések illetve a haváriás eredetű kibocsátások akut károsodást okoznak, így azok kiküszöbölése ugyanúgy szükséges mint a krónikus hatásoké, és a szennyezés csökkentő programok részét kell, hogy képezzék. Az emisszió források feltérképezése, a szennyező komponensek kvalitatív és kvantitatív vizsgálata és a terhelések időbeli sajátosságainak ismerete alapján határozhatók meg azok a szükséges intézkedések, amelyekkel a kívánt vízminőségi cél eléréséhez szükséges emisszió csökkentést meg lehet valósítani. Monitoring hálózat és ellenőrzés A monitoring hálózat szükségességéről és feladatáról már a releváns komponensek meghatározása fejezetben szóltunk. Itt csak néhány főbb szempontra hívjuk fel a figyelmet. A monitorhálózat megtervezéséhez útmutatást ad az EU vízvédelmi keretdirektíva V. sz. melléklete. Eszerint a monitorhálózatnál a mérőpontokat úgy kell felvenni, hogy alkalmas legyen az országhatárokon átmenő szennyezések beazonosítására, valamint lehetővé tegye a toxikus anyagok (listás anyagok) legfontosabb kibocsátói (pont és diffúz források) által okozott vízszennyezés nagyságának és hatásának kiértékelését. Alapvetően a meglévő monitorhálózatra érdemes támaszkodni és ezek közül kijelölni azokat a mérőpontokat, amelyek az alapállapot felmérési- illetve a vízminőségi célkitűzések megvalósítását ellenőrző program teljesítéséhez szükségesek. A felmérési szakaszban, mindenképpen egy hosszabb időintervallum (min. 1 év) vizsgálata kell ahhoz, hogy reális képet kapjunk a vizek szennyezettségéről. Vannak iparágak, amelyeknél a gyártás, ezáltal a szennyvízkibocsátás kampányszerű és bizonyos időszakhoz kötődik (pl. élelmiszeripar, cukorgyárak, konzervgyárak) illetve melyeknél a technológiák sokrétűségéből kifolyólag az anyagfelhasználás és technológia időben változik (pl. finomvegyszer gyártás, gyógyszeripar), így a szennyvíz minőség sem állandó. Természetesen a szennyező komponensek vizsgálatán kívül egyéb vízminőségi és hidrológiai paraméterek vizsgálatára is szükség van. A mintavételek közötti időintervallum max. 1 hónap. Az ellenőrzési szakaszban célszerű az ellenőrzést bizonyos szinten fenntartani azoknál a komponenseknél is, amelyeknél a kockázat alacsony szintje miatt a további vizsgálatokból kiestek. Erre azért van szükség mivel az 1 éves mérési periódus illetve a mintavételi gyakoriság nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy reális képet nyerjünk a kibocsátásokról,
13
másrészt a kibocsátó létesítmények, technológiák időben változnak, így elképzelhető, hogy az addig nem kockázatosnak ítélt anyag a terhelés növekedése miatt kockázatos lesz. Az országhatárokon átmenő szennyező anyagok monitorozása szintén szükséges, mivel egy vízminőségi célkitűzés megvalósítása adott esetben – a külföldről származó szennyező anyag miatt - ellehetetlenülhet. Az ellenőrzés legfontosabb feladata annak kontrollálása, hogy a szennyezés csökkentő programokban lefektetett vízminőségi célkitűzések megvalósítása a terveknek és az időbeli ütemezésnek megfelelően folyik-e. Megfelelő monitoring esetén, ha az eredmények nem a várakozásnak megfelelően alakulnak, az intézkedések időközben módosíthatók. Azt, hogy a ellenőrzési szakaszban mely komponenseket milyen gyakorisággal és melyik mérőhelyen szükséges vizsgálni, a vízminőségi állapotfelmérés, a kibocsátók és kibocsátások beazonosítását és vízminőségi célkitűzések meghatározását követően lehet megállapítani. Engedélyeztetés A listás anyagok kibocsátását a 76/464//EGK keretdirektíva alapján - pont és diffúz forrás esetén egyaránt - engedélyhez kell kötni függetlenül a kibocsátott mennyiségtől. Eszerint világos jogi háttért kell biztosítani ahhoz, hogy ez a kritérium teljesüljön, továbbá, hogy az emissziós határértékek a vízminőségi célkitűzésekkel összefüggésben lévő releváns komponensek tényleges koncentrációin alapuljanak. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az emissziós határértékek és a mért vízminőségi paraméterek (szennyező anyag koncentrációk) között korrelációnak kell lennie. Ennek gyakorlati megvalósítása azonban nagy nehézségekbe ütközik és az egész folyamat leggyengébb láncszeme. Az emissziók határértékekkel történő szabályozása általában területi alapon, vagy a kibocsátó technológiára vonatkozóan történik. A még jelenleg érvényben lévő hazai szabályozás területi alapon, a terület érzékenységétől és a vízhasználatoktól függő általános érvényű kibocsátási határértékeket tartalmaz amely az emittált szennyező anyag koncentrációjában van megadva. A tervezett új hazai szabályozás már a területi és technológiai határértékek kombinációját alkalmazza, ami azt jelenti, hogy ahol lehetséges az adott kibocsátó technológiára, tevékenységre speciálisan meghatározott határértéket határoz meg, amely lehet szintén koncentrációban kifejezett, de lehet a felhasznált anyag vagy termék egységére vetített szennyező anyag mennyiségében megadva. A vízminőségi célkitűzések megvalósítása viszont a - vízgyűjtő területenként eltérő szennyező komponensek kibocsátásának csökkentésén alapul, amely elméletileg azt igényelné, hogy területenként minden egyes releváns komponensre meg kellene határozni az időegység alatt kibocsátható mennyiséget, illetve az abból leszármaztatható egyedi emissziós határértéket. Az ellentmondás tehát abban van, hogy míg a szennyezés csökkentő programok vízgyűjtő területi szemléletet tükröznek, a jogi szabályozás - amely döntően határértékeken keresztül valósul meg - országos, vagy egyéb területi (a terület érzékenysége, vagy vízhasznosítás), de nem vízgyűjtő területi alapon működik. Ráadásul még további nehézséget jelent, hogy míg a szennyezés csökkentő programok kidolgozása a jövő feladata, addig a vízszennyező anyagokkal kapcsolatos új szabályozás hamarosan kiadásra kerül, amelyben a határértékek értelemszerűen még nem tükrözhetik ezt az új igényt. Ez az ellentmondás úgy oldható fel, ha a törvényi szabályozás kellő rugalmasságot biztosít a határértékek módosításával kapcsolatosan, illetve a környezetvédelmi felügyelőségek részére tágabb lehetőséget teremt az egyedi kibocsátási határértékek bevezetésére. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a lokális problémák csak ezen keresztül oldhatók meg. Annyi bizonyos, hogy ez a probléma - csakúgy mint a gazdasági megfontolások - további gátat jelent a kívánatos vízminőségi célállapot elérésének folyamatában. A 76/464/EKG direktíva értelmében minden kibocsátást, akármilyen kicsi, és akár pont vagy diffúz forrás, engedélyhez kell kötni. Természetesen ez nem mindig teljesíthető, Ebben az
14
esetben olyan kötelező jogi intézkedéseket kell hozni, amely egyenértékű az emissziós határértékekkel. Ilyen intézkedés lehet pl. bizonyos tisztítási technikák kötelező használata, amelyet az illetékes hatóság rendszeresen ellenőriz. Specifikus előírások egyéb jelentős kibocsátásokra A specifikus előírások lehetnek helyettesítő illetve kiegészítő szándékúak. A helyettesítő előírásokra abban az esetben van szükség, ha a kibocsátások nem szabályozhatók emissziós határértékekkel. Ez tipikusan diffúz forrásoknál jelentkezik, ahol emissziós határértékek megadásának nincs értelme. Ilyen esetekben olyan intézkedéseket kell hozni, hogy általuk megvalósítható legyen a vízminőségi célkitűzésben meghatározott terhelés csökkentés. Ez általában valamilyen korlátozást vagy tiltást, illetve piaci eszközökkel történő ráhatást jelent. Ilyen lehet pl. bizonyos növényvédőszerek vagy egyéb vegyi anyagok behozatalának, gyártásának, felhasználásának tiltása, vagy adott időn belül más korszerűbb anyagokkal történő kötelező kiváltása, megfelelő árképzéssel a környezetbarát termékek felhasználásának ösztönzése stb. Ezen intézkedések alkalmazása esetén azonban be kell tudni mutatni, hogy elérhető velük a kívánt terhelés csökkentés. A kiegészítő intézkedések nem helyettesítik az emissziós normákat, csupán hatékonyabbá teszik a célok megvalósítását. Ilyenek lehetnek pl. az olyan intézkedések, amelyek egy baleset, havária bekövetkezésének valószínűségét csökkentik vagy az okozott kár mérséklését szolgálják, de az ellenőrzéssel, nyílvántartással kapcsolatos egyedi előírások is tulajdonképpen ebbe a körbe tartoznak. Határidők A kitűzött célok megvalósítását a direktíva értelmében határidőhöz kell kötni. Ezzel kapcsolatban tételes előírás nincs, csak az útmutatóban ajánlott időintervallum, amely 5 év. A határidőn kívül ajánlott még a feladat megvalósításának ütemezése is, amely nyilvánvalóan valamilyen intézkedési menetrend illetve az emisszió csökkentés időbeli megosztását mutatja be. Összefoglaló a Bizottság részére A program összefoglalóját a Bizottság részére be kell nyújtani, olyan formában mely lehetővé teszi annak kiértékelését. Az összefoglalónak tartalmaznia kell mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel elérhető a II. listás anyagok szükséges szennyezés csökkentése, illetve annak bemutatását, hogy miként lettek a specifikus intézkedések kiválasztva és összerendezve a programon belül, hogy a kívánt cél általuk elérhető legyen. Egyéb észrevételek A szennyezés csökkentő program készítésével kapcsolatos javaslatok arra az esetre érvényesek, amelynél a kibocsátások zöme, vagy teljes mennyisége hazai forrásból származik. Ez esetben ugyanis a program kidolgozásához és megvalósításához elegendő a hazai jogszabályi, gazdasági környezet. Természetesen lehetőség van azon komponensek emissziójának csökkentésére is, ahol a kibocsátás kisebb része származik tőlünk, azonban egy ilyen program lebonyolítása már nemzetközi együttműködés keretében valósítható csak meg, ami ezt a kérdést tovább bonyolítja. Ezzel a kérdéskörrel így nem is foglalkoztunk, mivel úgy ítéljük meg, hogy a szennyezés csökkentő program kezdeményezőjének mindenkor a legnagyobb terhelést okozó országnak kell lennie. Készítette: ENVI-QUA Bt.
15
2.3.A Víz Keretirányelv (VKI) megvalósításával kapcsolatos javaslatok. a szennyező anyagok felmérésére vonatkozó feladatok. A VKI előírja a felszíni és felszín alatti vizek állapotát befolyásoló hatótényezők és hatások kvantitatív felmérését a tagországok vízgyűjtő kerületeire (IMPRESS). Ennek teljesítési határideje 2004 év vége. A figyelembe veendő hatótényezők, illetve a potenciális hatások köre igen széles, magába öleli a: • Pont- és diffúz források • A vízkivételek • A vízszabályozás • Morfológiai változtatások • Mesterséges talajvíz utánpótlás vizsgálatát. Javaslataink a fentiek közül a pont és diffúz források hatásának felmérésére vonatkoznak. A javaslatokat két csoportba osztottuk, az első az elvégzendő feladatokat, míg a második ennek módszerét és a szükséges feltételeket adja meg.
Elvégzendő feladatok: Megjegyzés: az alábbi felsorolás nem jelöli szükségszerűen a sorrendiséget, mivel számos feladat párhuzamosan is végezhető. 1. A potenciálisan lehetséges szennyező anyagok számbavétele (jelölt lista felállítása). VKI VIII. függelék, illetve egyéb listák (76/464/EGK irányelv I. és II. listás anyagok, EPER, COMMPS ); 2. Mindazon információk begyűjtése és rendszerezése, amely a potenciális és tényleges kibocsátások (pont és diffúz) meghatározását szolgálják: • Jelentősebb mennyiségben gyártott, felhasznált anyagok számbavétele • A már betiltott illetve felhasználásában korlátozott anyagok listája • Peszticidek, szerves- és műtrágyák, szennyvíziszapok és egyéb talajjavító anyagok felhasználására vonatkozó információk • A főbb kibocsátó létesítmények és emissziók össz3gyűjtése (környezetvédelmi felügyelőségek illetve korábbi felmérések adatai)
Megjegyzés: az adatokat több évre visszamenőleg szükséges begyűjteni, hogy a trendek megállapíthatók legyenek. Ez azért fontos, mivel a trendek ismeretében lehet prognosztizálni, hagy egy jelenleg kevésbé kritikusnak megítélt anyag esetleg később fontossá válhat, vagy fordítva. 3. A potenciális szennyező anyagok (1. pont) és a kibocsátásokra vonatkozó információk (2. pont) egybevetése és felszíni vizekbe emittált anyagok kiválasztása. Ez az első screenelés az 1. pontban felevett komponensek körét a felszíni vizekbe emittált anyagokra szűkíti le, amely a további vizsgálatok alapját képezi; Megjegyzés: ez a szűkített lista tulajdonképpen egy olyan anyaglista, amelyről vagy konkrétan tudjuk az emissziós adatokból -, vagy feltételezzük – a gyártási, felhasználási adatokból -, hogy a felszíni vizekben előfordulnak. Ez a kiválasztási szakasz még nem veszi figyelembe sem a monitoring eredményeket, sem pedig a lehetséges koncentrációkat.
16
4. A 3. pontban kiválasztott anyagokra a fizikai, fizikai-kémiai, ökotoxikológiai és egyéb - a környezetben történő viselkedését leíró - paraméterek összegyűjtése; 5. A felszíni vizek állapotát leíró információk begyűjtése. Ide tartozik a vízgyűjtő kerületek, vízgyűjtő területek, és részvízgyűjtők pontos definiálása, behatárolása. Az adatok legfontosabb forrása a rendszeres monitoring illetve az egyéb vízminőségi vizsgálatok. A trendek ismerete itt is fontos. Egy vizsgálati monitoring beindítása azokra a komponensekre, amelyek a 3. pontban kerültek kiválasztásra, legalább a határszelvényekben illetve a főbb emisszió források környezetében. Megjegyzés: a legcélszerűbb lenne a 17 db I. listás + a 139 db. indikatív II. listás komponens monitorozása, mivel a 76/464/EGK Veszélyes Anyag irányelvből következően az I. és II. listás anyagok felméréséhez és a szennyezés csökkentő programok felállításához erre szükség van.
6. A vizsgált területet leíró egyéb paraméterek (meteorológiai, földtani, vízföldtani, stb. ) illetve földhasználatok, népesség, közműellátottság, illetve egyéb környezeti állapotjellemzők (levegő és talajszennyezettség stb.) összegyűjtése; 7. Az összegyűjtött adatok alapján (2, 4, 5, 6 pontok), a 3. pontban kiválasztott anyagokra egyszerű modellezéssel (fugacitási modellek) a várható koncentrációk (PEC) prognosztizálása vízben illetve üledékben; 8. A vízminőségi vizsgálati- (5. pont) és a modellezéssel kapott eredmények összevetése, a modell kalibrálása. A mért illetve modellezéssel kapott koncentrációk és az emisszió források összevetése, az anomáliák feltárása. Szükség esetén célzott vizsgálatok elvégzése (emisszió illetve immisszió). Ebben a vizsgálati szakaszban már definiálhatók és lokalizálhatók a legfontosabb hatótényezők és a lehetséges hatások; Megjegyzés: a modellezésre azért van szükség, mivel a lehetséges szennyező anyagok közül csak kevésnél ismerjük a tényleges emissziókat illetve a vízben, üledékben lévő koncentrációkat (monitoring), így a modellezés a várható koncentrációk megállapításának hatékony eszköze lehet.
9. A vizsgált szennyező anyagokra a vízminőség küszöbértékek (EQSs) megállapítása vízben illetve üledékben, amelyhez a továbbiakban a mért illetve prognosztizált koncentrációkat összehasonlítjuk. Az EQSs megállapításához felhasznált paraméterek (LC50, NOEC, PNEC). Az EQSs meghatározásához a WFD V. melléklete ad útmutatót; 10. A mért illetve prognosztizált koncentrációk összevetése az EQSs értékekkel (második screenelés). Tekintettel arra, hogy az EQS a szennyező anyagok vonatkozásában a víztestek jó állapotát tükrözi, azok a komponensek kizárhatók a további vizsgálatból, amelyek mért, vagy prognosztizált koncentrációja kisebb, mint az EQS. Az ily módon csökkentett anyaglista jelenti a releváns anyagok körét; 11. Szakértői döntés a tényleges releváns anyagok meghatározása céljából. Itt a 10. pontból kiindulva figyelembe kell venni a rendelkezésre álló adatok, a modellezés megbízhatóságát, az érzékenyebb víztesteket, a mutatkozó trendeket, amelyek alapján a 10. pontban megállapított lista módosítható. Ez az a végső lista amely definiálja a releváns anyagokat amelyekre a további intézkedéseket meg kell tenni; 12. A vizsgált vízgyűjtő egységekre (kerület, vízgyűjtő, részvízgyűjtő) meghatározott releváns anyagokra a hatótényezők és várható hatások összefoglalása és ennek ismeretében a jó vízminőségi állapotra vonatkozó kockázatelemzés (a ó vízminőségi állapothoz tartozó paraméterek nem teljesülésének kockázata) elvégzése.
Munkamódszer és feltételek:
17
•
•
•
A fentiekben vázolt feladatok a VKI-vel kapcsolatos 2004-ig elvégzendő munkáknak csak egy részét jelentik. A vízkivételek, a vízszabályozás, a morfológiai változtatások stb. hatásának vizsgálatát szintén el kell végezni, ezért több munkacsoport létrehozása javasolt, amelyek azonban szorosan együtt kell, hogy működjenek. A rendelkezésre álló rendkívül szűk idő és a feladat összetettsége indokolja egy olyan operatív csoport létrehozását, amely kellő hatáskörrel rendelkezik a szükséges adatok és információk beszerzésére vonatkozóan, illetve az elvégzendő munkákat koordinálja és irányítja. Az egész folyamat legszűkebb keresztmetszete az adatok beszerzése illetve az adatokhoz való hozzáférés. A rendelkezésre álló adatok részben a különböző minisztériumokban, háttérintézményekben, környezetvédelmi felügyelőségeken, vízügyi igazgatóságokon stb. lelhetők fel, ezért talán a legfontosabb feladat az adatok hozzáférhetővé tétele és megfelelő formában történő szolgáltatása. Fontos az elvégzendő feladatok pontos meghatározása és a teljesítés határidőhöz kötése. Ennek érdekében egy cselekvési programot kell felállítani, amely tartalmazza a feladatokat, a felelős személyeket és a határidőket. Az egész munkafolyamat számos bizonytalansággal terhelt (pl. hiányos adatok, a határidők csúszása, anomáliák), amely szükségessé teszi a rendszeres konzultációt és a megfelelő döntési pontok beiktatását. Néhány feladat eleve szakértői döntést igényel (screenelés, vizsgálati monitoring terve, kiegészítő vizsgálatok szükségessége), azonban ezen túlmenően is szükség lehet erre, különösen olyan esetben, amikor a meghatározott stratégiát, munkamódszert valamely okból kifolyólag módosítani kell. A munka során alapvetően a meglévő adatok kerülnek felhasználásra, azonban hazánk speciális vízrajzi helyzetéből következően (a vízfolyások több mint 90 %-a külföldön ered), elengedhetetlenül szükséges egy vizsgálati monitoring elvégzése. Erre, egyébként a 76/464/EGK irányelv teljesítése miatt is szükség van (I. listás anyagok kibocsátásainak és veszteségeinek kiküszöbölése, ill. a II. listás anyagokra szennyezés csökkentő programok elkészítése). A monitoring terv elkészítésénél a VKI és a 76/464/EGK irányelv követelményeit összhangba kell hozni. A vizsgálatok mélységét tekintve (mintavételi helyek és gyakoriságok) az alábbi prioritási sorrend állítható fel: ¾ Azoknak az I. listás anyagoknak a köre, amelyek hazai gyártásával illetve felhasználásával számolni kell. A 17 db. komponens közül 7 db.(hexaklórciklohexán, aldrin, dieldrin, endrin, isodrin, DDT, pentaklórfenol) vízi környezetbe történő kibocsátása tilos (203/2001. Korm rendelet), ezek kibocsátása csak diffúz forrásból várható (meglévő talajszennyezettség). Az összes többi komponens előfordulása lehetséges, a legnagyobb mennyiségben emittált szerves I. listás anyag az 1,2-diklóretán; ¾ Azok a szennyező komponensek, amelyek a WFD alapján mint elsőbbségi anyagok kijelölésre kerültek. Ez a lista 33 vegyületcsoportot illetve komponenst tartalmaz, és némi átfedést mutat az I. listás anyagokkal (9 db.). Ez a lista tehát további 24 komponenst jelent (33-9); ¾ EPER listába tartozó anyagok. Ez az anyaglista az EU-ban bejelentésre kötelezett kibocsátások küszöbértékeit határozza meg. Az I. listás és a 33 –as prioritási listás anyagokhoz képest néhány új komponens is szerepel benne (fémek(As, Cr, Cu, Zn), toluol, xilol, etil-benzol, fenolok, cianidok, fluoridok). Ez további 10 komponessel bővíti a vizsgálandó anyagok körét; ¾ A 99 anyagot tartalmazó, 1982. évi jelölt I. listás anyagok csoportja, amely mint minimális követelmény szerepel a II. listás anyagok szennyezés csökkentő programjaihoz vizsgálandó anyagok tekintetében; ¾ A 15 további komponenst jelentő, 1990. évi jelölt I. listás anyagok illetve a nevesített II. listába tartozó komponensek (25 db.). 18
Készítette: ENVI-Qua Bt.
1
2.4. VÍZ KERETIRÁNYELV: 2004. ÉVI FELADATOK. A DIFFÚZ FELMÉRÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ ÉSZREVÉTELEK ÉS JAVASLATOK
A felszíni vizeket érő diffúz szennyezés felmérésének folytatására az alábbiakat javasolom: • A korábbi felmérések mind országos léptékűek voltak, a hazai felszíni vizeinket érő különböző diffúz szennyező forrásból származó anyagmennyiségek és a várható átlagkoncentrációk kerültek meghatározásra. A peszticidek felhasználása, mint az egyik legjellemzőbb diffúz szennyező forrás, csak részben lett vizsgálva, amely inkább a már nem használt növényvédő-szerek (pl. DDT) meglévő talajszennyezettségéből eredő szennyezést prognosztizálta, nem pedig a ma is használatos peszticideket. Javasolt tehát a ma is használatos, engedélyezett peszticidekből eredő diffúz szennyezés felmérése. • Bár hazánkban több száz engedélyezett növényvédő-szer van forgalomban, csak a legnagyobb mennyiségben felhasznált és a 33-as elsőbbségi anyagok, illetve a II. listás anyagok között (139-es lista) szereplő komponensekre vonatkozóan célszerű a vizsgálatokat lefolytatni. • A peszticidek vizsgálata nehezebb, mint általában a többi szennyező komponensé, mivel a kijuttatásuk általában évi néhány alkalommal történik, tehát szakaszos, és a felszíni vizekbe többnyire lökésszerűen egy-egy intenzívebb esőzés következtében kerülnek. A monitoring eredmények ezért várhatóan időben igen nagy szórást mutatnak egy adott víztest esetében. • A peszticid felhasználásból eredő diffúz terhelés felmérésére számítógépes modellezés ajánlott, amelyre két lehetőség nyílik. Ha hosszú távú vizsgálat a cél, vagyis bizonyos növényvédő-szer évtizedeken keresztül történő alkalmazását modellezzük, akkor az un. fugacitási amerikai és kanadai modellek (Caltox, Level III., QWASI) alkalmazhatók, amelyekkel országos illetve kisebb terület egyaránt vizsgálható. A modellezés eredménye a vizsgált területen a felszíni vizekbe kerülő összes peszticid mennyisége – légköri kiülepedés, lefolyás és erózió következtében - illetve a felszíni vizekben, üledékben kialakuló átlagos koncentrációk. A modellezés eredménye csak hosszú távú átlagos monitoring eredményekkel vethető össze az előbb elmondottak értelmében. Ha viszont azt akarjuk vizsgálni, hogy egy adott növényvédő-szer alkalmazása rövid távon milyen akut és krónikus koncentrációt eredményezhet, akkor un esemény modellt ajánlott alkalmazni. Ezek a modellek azt prognosztizálják, hogy a peszticid kijuttatását követően a légköri kiülepedés és az eső, illetve öntözés következtében, egy teoretikus vízgyűjtőn (GENEEC modell) vagy egy létező, kiválasztott vízgyűjtőn (mezőgazdasági felhasználású terület tóval), (FIRST modell) milyen rövid- és hosszabb átlagolási idejű koncentrációk alakulhatnak ki. • Ez utóbbi modelleket az Egyesült Államokban fejlesztették ki, és mindkettő eredménye un. konzervatív (pesszimista) becslést eredményez, ami azt jelenti, hogy a valóságban igen kis valószínűséggel és különösen szélsőséges körülmények között alakulhat ki a prognosztizáltnál magasabb koncentráció. E modellekkel jól vizsgálható a különböző növényvédő-szerek, dózisok, növényi kultúrák, kijuttatási módok hatása a kialakuló koncentrációkra állóvizek és kis vízfolyások esetén. • A modellezéshez szükséges adatigény eltérő a fugacitási és az esemény modellek tekintetében, az előbbi lényegesen több input paramétert igényel. Az alkalmazott peszticid hatóanyag fizikai és fizikai-kémiai tulajdonságain és alkalmazási módján
19
•
•
•
•
kívül, a fugacitási modelleknél a vizsgált környezetet (valamennyi környezeti elem) és a meteorológiai viszonyokat leíró paraméterek kellenek, míg az esemény modelleknél ez utóbbira nincs szükség mivel vagy egy fiktív mesterséges környezet, vagy egy konkrétan meglévő környezet paraméterei vannak a modellbe beépítve. Ez utóbbiaknál inkább a peszticid felhasználási módok ismeretére van szükség A peszticid hatóanyagok fizikai, fizikai-kémiai paraméterei az irodalomból beszerezhetők, illetve az alkalmazott modell (Caltox) adatbázisa tartalmazza, illetve megfelelő empirikus összefüggések segítségével bizonyos alapadatokból (pl. Kow) a modell maga számítja ki ( H, Koc, Kd), így ezeket nem részletezem. A fugacitási modellek legfontosabb input adatai: - az alkalmazott növényvédő-szer hatóanyag éves felhasznált mennyisége (kg/ha), - a kijuttatás módja (pl. repülőgépes permetezés, talajfelszínre juttatás, illetve mélyebb rétegbe való bedolgozás) - a kezelt terület nagysága (ha) - meteorológiai paraméterek (éves csapadék mennyisége, átlagos szélsebesség és hőmérséklet) - a vizsgált terület környezeti elemeire vonatkozó paraméterek (levegő, talaj, talajvíz, felszíni víz, üledék és növényzet) 9 levegő (porkoncentráció, száraz ülepedési sebesség, aeroszol szerves anyagtartalom) 9 talaj (felszín, gyökérzóna, telítetlen zóna illetve telített zóna) paraméterei mint rétegvastagság, a talajrészecskék sűrűsége, levegő-, víz- és szerves széntartalom, porozitás, talajvíz áramlási sebesség 9 felszíni víz (a vizsgált terület felszíni vízzel borított hányada, áramlási sebesség, átlagos mélység, lebegőanyag koncentráció, ülepedési sebesség, az üledék vastagsága, porozitása, szerves széntartalma, eltemetődési sebessége 9 növényzet (az egyes növényi részek, mint levél, gyökér, szár paraméterei, termelt mennyiség stb. 9 egyéb területi paraméterek(a vizsgált területre bejövő felszíni vízmennyiség, lefolyás-, beszivárgás-, erózió mértéke, a vízfelszínről történő párolgás) Az esemény modellek tekintetében csak viszonylag kevés paraméterre van szükség. A peszticid hatóanyag fizikai- és fizikai-kémiai tulajdonságain kívül szükséges adatok: az egyszeri felhasznált hatóanyag mennyisége (kg/ha), a kezelt kultúra (pl. kukorica), az évenkénti kijuttatás száma és a kijuttatások között eltelt idő, szükséges-e a kijuttatáskor az öntözés, a kijuttatás módja (repülőgépes, talajfelszín, gyümölcsösben, szőlőben légnyomásos permetezés, a talajba való bedolgozás módja). A fentiekben részletezett viszonylag egyszerűbb modelleken kívül létezik egy összetettebb esemény modell (AGNPS), amely a mezőgazdasági eredetű diffúz források felszíni vízre gyakorolt hatását vizsgálja (szennyvíztisztítás, szerves- és műtrágyázás, állattartó telepek, peszticidek felhasználása stb., A modell prognosztizálja a csapadékintenzitás és időtartam függvényében a lefolyás és erózió miatt a felszíni vizeket érő üledék, KOI, N, P és peszticid hatóanyag terheléseket és koncentrációkat. A modell egy részvízgyűjtő komplex vizsgálatára alkalmas és ugyan viszonylag nem olyan sok paraméter szükséges, mégis lényegesen időigényesebb, mint a korábbiak, mivel a vizsgált területet annak morfológiájától, vízrajzától, összetettségétől és a tevékenységektől függően cellákra kell felosztani és minden cellára vonatkozóan valamennyi paramétert meg kell adni. 20
Összességében a peszticidek diffúz hatásának felmérésére országos léptékben (országos felhasználási adatok) javasolom elsősorban elvégezni, a már alkalmazott Caltox modellel, mivel ez képezi a korábbi munkák szerves folytatását. Kiegészítésképpen néhány peszticidre el lehet végezni, az esemény modellezést is (GENEEC, FIRST), amely viszont hasznos információt szolgáltat a vizek veszélyeztetettsége tekintetében. Ennél részletesebb és konkrét vízgyűjtőre illetve részvízgyűjtőre vonatkozó modellezést is természetesen le lehet folytatni, azonban itt az adatokat már nagyon nehéz beszerezni, ez lényegesen több időt és erőforrást igényel. Készítette:ENVI-QUA Bt.
2.5. Víz Keretirányelv: 2004. évi feladatok. Javaslatok a pontszerű szennyezőanyag terhelések felmérésére vonatkozó módszertan vonatkozásában A módszertanban szereplő pontszerű kibocsátások (települési és ipari kibocsátók) leválogatási szempontjainál a valamilyen kibocsátási határérték (területi vagy technológiai), mint kritériumrendszer alkalmazása azt jelenti, hogy a kibocsátók legnagyobb része eleve kiesik, mivel a szennyvízkibocsátók legnagyobb hányada határérték alatt teljesít. Ez a fajta megközelítés valójában nem a befogadó terhelhetőségéből indul ki, holott a vizek ökológiai állapota szempontjából ez a meghatározó. Határérték alatti illetve feletti kibocsátás megkülönböztetése helyett sokkal inkább annak van jelentősége, hogy az emittált szennyező anyag a befogadóban milyen mértékben hígul, ami azt jelenti, hogy annak megítélését, hogy mi a jelentős és a kevésbé jelentős kibocsátás nem lehet a befogadó hidrológiai adatai nélkül megítélni. A probléma megoldására vonatkozó-, illetve a további – a pontszerű szennyező források – felméréséhez kapcsolatos javaslataim a következők: •
• • •
Létre kell hozni egy olyan Excel táblázatot, amely a kibocsátások összes jellemzőjét tartalmazza. Ennek a táblázatnak valamely sora egy adott kibocsátó valamennyi paraméterét - külön-külön cellákban - mutatja (cégnév, tevékenység, különböző azonosítók, szennyvízmennyiség, szennyező anyagonkénti bontásban emittált mennyiségek, befogadóra vonatkozó információk stb.) A táblázatba azokat a szennyező komponenseket, vagy egyéb jellemzőket is érdemes bevenni, amelyekre még nincs adat, de a későbbiekben szükség lesz rá. Ezt a megszerkesztett táblázatot kell feltölteni adatokkal. Lehetséges megoldás, hogy ezt a táblázatot valamennyi környezetvédelmi felügyelőségnek illetve érintett adatgazdának átadni, hogy töltse fel a saját rendelkezésre álló adataival. Ha egy ilyen adatbázis létrejön, akkor már az Excel táblázatkezelő lehetőségeivel bármiféle kritériumrendszer szerinti kiválogatást, csoportosítást, illetve matematikai műveletet el lehet végezni. Pl. ki lehet válogatni, hogy egy adott befogadóba, adott szennyező anyag esetén, kik a legnagyobb kibocsátók, ezek az össze emisszió hány %át teszik ki, vagy egy részvízgyűjtő esetében melyek a leginkább kritikus szennyező komponensek. Ha a táblázat tartalmazza a befogadó hidrológiai adatait is, akkor már rögtön számítható a bevezetés helyén kialakuló koncentráció az egyszerű elkeveredés 21
•
•
•
•
• •
feltételezésével. Természetesen bármilyen szempont vagy szempontok együttes kombinációja szerint végre lehet hajtani a leválogatást, és mindenféle terhelésszámítást stb. el lehet végezni. Azért ajánlott az Excel mivel az nemcsak adatbázis kezelésre alkalmas, hanem szinte korlátlan lehetőséget biztosít mindenféle számításra, statisztikai elemzésre, grafikus megjelenítésre, és gyakorlatilag mindenkinek a rendelkezésére áll. A táblázatban az egyelőre üresen álló cellákat (pl. olyan szennyező anyag, amelyet még nem mértek) fokozatosan fel lehet tölteni részben a későbbi mérési eredményekkel, illetve szakértői becslés vagy egyszerűbb emissziós modellek segítségével (Pl. a felhasznált anyagból és technológiából kiindulva prognosztizálható a kibocsátott mennyiség). Ezek a becsült adatok is hasznos információval szolgálhatnak a terhelés-hatás elemzéshez. A következő feladat, annak a megítélése, hogy a különböző kibocsátások milyen koncentráció viszonyokat eredményeznek egy adott víztest esetében. Ehhez olyan egyszerűbb modell használatát javasolom, amely egyrészt alkalmas arra, hogy meg lehessen vele becsülni, a szennyvízbevezetések következtében kialakuló koncentrációkat (oldott, lebegőanyaghoz kötött, üledék) illetve a mért adatok felhasználásával lehetőség nyíljon a modell kalibrálására, vagyis az input adatok változatásával az output adatoknak a mért adatokhoz való legjobb illesztésére. Ez utóbbi nagyon fontos, mivel az olyan szumma paraméterek (KOI, BOI összes N, P stb.) amelyek fizikai, fizikai-kémiai tulajdonságai nem jól definiáltak ilyen kalibrációs módszerrel kezelhetők. Fontos további kritérium, hogy viszonylag kevés input adatot igényeljen. A fenti kritériumoknak teljes mértékben megfelel az US EPA által ajánlott és szponzorálásukkal kifejlesztett SMPTOX3 modell (Simplified Method ProgramVariable Complexity- Stream Toxics Model). A számítógépes modell három különböző bonyolultsági szinten futtatható, amely meghatározza a szükséges input paramétereket, illetve a számítással nyert eredményeket. A legegyszerűbbnél a vízben kialakuló összes szennyező anyag koncentrációt, a következőnél az összes-, az oldottilletve a lebegő anyaghoz körött koncentrációt kapjuk meg. A leginkább komplex futtatás eredménye már az összes-, oldott-, lebegő anyaghoz kötött-, illetve az üledékben lévő oldott- és összes koncentráció illetve a lebegőanyag koncentráció. A modellbe be lehet vinni a mért monitoring adatokat, így a grafikus megjelenítésnél szemléletesen össze lehet hasonlítani egy adott folyószakaszra prognosztizált és mért koncentrációkat. A modellnek meg lehet adni a vízminőségi határértékeket (EQS) is, így elemezhető annak teljesüléséhez szükséges terheléscsökkentés stb. További előnye, hogy paraméter érzékenységi vizsgálatot is lehet végezni, amelynek segítségével meg lehet állapítani, hogy valamely input paraméter ingadozása, bizonytalansága milyen hatást gyakorol a prognosztizált eredményekre. Állóvizek vizsgálatára javaslom a QWASI 2.8 kanadai modell alkalmazását, amely egy fugacitási modell és a diffúz szennyezések vizsgálatára is alkalmas (pl. légköri kiülepedés). A modell a szintén kanadai LEVEL fugacitási modellsorozat ( LEVEL I. II. III. ) adaptációja állóvizekre. A LEVEL I. modellt használták egyébként a COMMPS eljárásban, amely alapján kijelölésre került a 33-as prioritási lista. Természetesen vannak más modellek is amelyek jól használhatók, azonban ezeknek általában lényegesen több a paraméter igényük és inkább részletesebb, komplexebb vizsgálatokra alkalmasak (QUAL, AQUATOX, WASP). Az egyszerűbb modellek alkalmazásával tehát sokkal egzaktabb módon lehet megítélni a különböző szennyező források adott víztestre gyakorolt hatását, potenciális veszélyét illetve a víztest veszélyeztetettségét. 22
•
A szennyező anyagok legnagyobb részére vonatkozóan ismeretesek a különböző toxikológiai adatok, PNEC koncentrációk, így az Excel emissziós adatbázis, az adott víztestre elvégzett modellezés eredménye és ennek összevetése a toxikológiai adatokkal, PNEC koncentrációkkal gyakorlatilag költségkímélő módon lehetővé teszi a VK által előírt Impress elemzés elvégzését, a kritikus víztestek, szennyező anyagok és a leginkább meghatározó jelentőségű kibocsátások beazonosítását. Készítette: ENVI-QUA Bt.
2.6.. Programjavaslatok a felszíni vizek veszélyes anyagokkal szembeni védelmével kapcsolatosan 1
Program Az országos szennyezés csökkentő program EU felé benyújtandó változatának kidolgozása
2
Az országos monitoring hálózat mérőpontjainak, a vizsgálandó komponensek körének és a mérési gyakoriság megtervezése
3
Vizsgálati monitoring program kidolgozása és lefolytatása a nem-, illetve csak alkalomszerűen vizsgált komponensekre
4
Vizsgálati monitoring megtervezése és végrehajtása a főbb kibocsátók szennyezési problémáinak a feltárására
Megjegyzés A kidolgozásra került országos szennyezés csökkentő program elsősorban „belső használatra„ készült, a releváns anyagok kiválasztása során – az adathiány miatt – több olyan komponens is kikerült a releváns anyagok köréből, amelyekre vonatkozóan nem rendelkezünk információval. A benyújtandó szennyezés csökkentő programnak továbbá olyan információkat is kell tartalmazniuk, amelyek nem szerepelnek az anyagban (pl. a monitoring hálózat felépítése, működtetése). Az országos szennyezés csökkentő program, illetve a diffúz szennyezések felmérése is kimutatta, hogy nem országos léptékű, hanem lokális vízminőségi problémák a jellemzők. Maga a szennyezés csökkentő program is ezeknek a helyi problémáknak a megoldását célozza. Szükséges lenne a meglévő hálózat kibővítése olyan szempontból, hogy tükrözze a jelentősebb kibocsátók hatását különösen az érzékenyebb kis vízfolyások és állóvizek tekintetében. Pl. a műtrágyázás és növényvédőszer felhasználás mint diffúz forrás is elsősorban az állóvizek és kis vízfolyások esetén jelent problémát a szakaszos terhelés következtében. Ahhoz, hogy viszonylag megbízható információhoz jussunk azoknak a szennyező komponenseknek a hatása szempontjából, amelyek kibocsátása szakaszos, illetve alkalomszerű, legalább egy évig tartó mérési sorozat elvégzése szükséges. Pl. a peszticidek és műtrágyák hatása lökésszerű és függ a kijuttatás módjától és az azt követő esőzés intenzitásától. Ez a lökésszerű terhelés a kis vízfolyásoknál és különösen az állóvizeknél kedvezőtlen akut és krónikus hatást idézhet elő. Az elmúlt években lefolytatott felmérés kimutatta, hogy az emittált anyagokra vonatkozóan igen hiányosak az információk és anomáliák is jelentkeztek.. A technológiai határértékek bevezetése javítani fog ezen a helyzeten, mivel számos - eddig még nem vizsgált – komponens mérése fog bekövetkezni, amelyek jellemzőek az illető technológiára. A bevezetésre került határértékek egy része azonban un. szumma paraméter (pl. AOX), amely adott esetben nagy számú egyedi komponenst foglalhat magában (pl. vegyipar) Az EU szabályozások - akár a meglévő, akár a tervezett határértékeket vizsgáljuk - mindig konkrét anyagra vonatkoznak., ezért mindenképpen szükséges a szumma paraméterek egyedi összetevőinek a vizsgálata.. A szennyezés csökkentő programokat is mindig konkrét anyagra kell meghatározni. Fontos továbbá az igen jelentős mennyiséget produkáló települési szennyvizek vizsgálata, mivel a rájuk vonatkozó határértékek csak az általános paraméterekre (KOI, BOI, N, P ) terjednek ki miközben fémeket és szerves
23
5
Az országos szennyezés csökkentő program kiegészítése és módosítása a vizsgálati eredmények alapján
6
A releváns komponensekre vonatkozó EQS-ek kidolgozása
7
Az I. listás anyagok illetve a kiemelten veszélyes anyagok szennyezés csökkentési lehetőségének vizsgálata.
8
Hatásvizsgálatok
9
Diffúz felmérés folytatása
10
Víztestek terhelés-hatás felmérése
11
A víztestek terhelés-hatás elemzésének részletes kidolgozása egy modellnek kiválasztott víztest (részvízgyűjtő) alapján
12
Technológiai
határértékek
szennyezőket is emittálnak. A nagy szennyvízmennyiség miatt ezek jelentős források lehetnek. A kidolgozott program csak néhány komponens szennyezés csökkentését irányozta elő, mivel a monitoring illetve az egyéb adatok hiányában (pl. gyártási és felhasználási) számos potenciális szennyező anyagra vonatkozóan nem állapítható meg, hogy releváns-e vagy sem. A jelenlegi fázisban ezeket az anyagokat úgy tekintettük, hogy nem relevánsak, azonban ez az álláspont az EU felé nem tartható. A megoldás ebben az esetben az, hogy ezekre az anyagokra vonatkozóan vizsgálati monitoringot kell lefolytatni, és ennek eredménye alapján lehet kiegészíteni a szennyezés csökkentő programot. Mind a szennyezés csökkentő programok, mind az egyedi vízgyűjtő területi határértékek alapját az EQS-ek képezik. Meghatározásuk ökológiai, humán egészségügyi és gazdasági megfontolások eredőjeként kell, hogy történjen. Fontos a hatókör (országos, részvízgyűjtő, víztest) illetve a jogi következmény (határérték illetve referencia érték) kidolgozása. A veszélyes anyag irányelv illetve a vízvédelmi keretirányelv előírja az I. listás anyagok illetve a kiemelten veszélyes anyagok kibocsátásainak, veszteségeink fokozatos megszüntetését, a II. listás anyagok illetve az elsőbbségi anyagok szennyezésének fokozatos csökkentését. Miközben a II. listás anyagok csökkentésére már elkészült egy program, az I. listás anyagok és a kiemelten veszélyes anyagok vonatkozásában még nem történt konkrétan a régi felmérést követően semmi. Szükséges lenne egy olyan program beindítása, amely a monitoring adatok, a gyártási és felhasználási adatok birtokában és az érintett kibocsátók ismeretében erre vonatkozóan javaslatokat dolgoz ki. A különböző szennyezés csökkentési programok (II. listás, elsőbbségi anyagok illetve a kidolgozandó I. listás és kiemelten veszélyes anyagok) hatásainak elemzése. Szükséges lenne megvizsgálni, hogy a különböző tervezett intézkedések a szennyezés csökkentés mértéke és ütemterve milyen megterhelést ró az érintett kibocsátókra, elérhetők-e a célkitűzések, milyen korrekciós lépésekre van szükség. Az EQSek bevezetése hasonlóan kritikus, ezeknek a hatását is meg kellene vizsgálni. Javasolt a hazai felszíni vizeinket érő diffúz szennyezések felmérése az eddig nem vizsgált anyagcsoportokra (Pl. növényvédő-szerek) A vízvédelmi keretirányelv előírja a víztestek kijelölését és az ezeket érő terhelés-hatás felmérését. Tekintettel arra, hogy úgy tűnik, igen nagy számú víztest kijelölésére kerül sor, és a fenti feladatok elvégzésének határideje 2004 év vége, csak egy rendkívül nagyvonalú becslésre van lehetőség. Szükséges tehát egy egyszerű és egységes kritériumrendszert kidolgozni, amellyel a terhelés és hatás minősíthető. A 2004 év végéig elvégzendő terhelés-hatás elemzés csak egy nagyvonalú kvalitatív becslést tesz lehetővé a tényleges kvantitatív értékelés helyett. Ugyanakkor elkerülhetetlen a víztesteket érő hatások mennyiségi felmérése. Ehhez nagy számú adatra, monitoring eredményre és modellezésre van szükség. Javasolt egy olyan mintaterület kijelölése (víztest illetve részvízgyűjtő) amelynél az egész eljárást le lehetne folytatni, a szükséges adatokat összegyűjteni, a modellezéseket elvégezni stb. Az így lefolytatott vizsgálat, kidolgozott módszer alapján lehetne egységesen a többi víztestre a későbbiek során az eljárást lefolytatni A technológiai határértékek elsősorban az egységes
24
kidolgozásának folytatása
13
14
környezethasználati engedélyezés alá tartozó tevékenységekre lettek kidolgozva. Vannak olyan tevékenységek, amelyek pl. nem egy iparághoz kötődnek, hanem általánosan alkalmazottak (pl. vízkezelések) amelyek során ugyanúgy - adott esetben kiemelten veszélyes anyag – kerül a vízi környezetbe. Ezen kívül az eddig még nem vizsgált illetve újabb tevékenységekre vonatkozóan célszerű fokozatosan a technológiai határértékeket kidolgozni. A legjobb környezetvédelmi gyakorlat A szennyezés csökkentés a diffúz források esetén csak a BEP (BEP) ajánlásainak kidolgozása alkalmazásával érhető el. Szükséges a különböző diffúz kibocsátásokat eredményező tevékenységekre a BEP ajánlásokat kidolgozni irodalmi adatok, az egyes országok gyakorlata illetve egyéb pl. modellezés alapján. Ez különösen fontos a mezőgazdaságnál, amely a diffúz szennyezések egyik legfontosabb forrása. Ezzel kapcsolatban már kiterjedt irodalom, és számos számítógépes modell áll rendelkezésre, amelyek segítségével a különböző BAT-okhoz hasonlóan a BEP ajánlásokat ki lehetne dolgozni. Mind a veszélyes anyag irányelv, mind a vízvédelmi keretirányelv előírja a diffúz forrásokra a BEP alkalmazását, tulajdonképpen az EU felé benyújtandó összefoglalónak ezt is tartalmaznia kellene. Koordinációs feladatok A javaslatban megfogalmazott feladatok elvégzése a különböző minisztériumok vízügyi és környezetvédelmi hatóságok illetve intézmények részvételét igénylik. Különösen igaz ez az adatszolgáltatásra, amely talán a legfontosabb, és mindennek az alapját jelenti. A környezetvédelmi felügyelőségekre háruló feladatok is egységes szakmai irányítást igényelnek (felmérések, adatszolgáltatás, intézkedési programok stb.) Szükséges tehát az érintett szervezetekkel egy folyamatos koordináció kialakítása.
Készítette: ENVI-QUA Bt.
2.7. A veszélyes anyagokkal foglalkozó szakértői csoportban végzett munka 2003 januárjában megalakult egy munkacsoport (ENV B1), melynek feladata szakértői anyagok előkészítése az EU veszélyes anyagokkal foglalkozó bizottsága számára. A Water Research Center (WRc) által vezetett szakértő-csoportban Anglia (WRc) mellett Hollandia (RIZA), Ausztria (Toxiklógiai Intézet, Bécs), Németország (Fraunhofer Institute) és Magyarország (VITUKI Consult) egy-egy szakértője vesz részt. A VITUKI Consult Rt. részéről Dr. Zotter Katalin vesz részt e munkában. A szakértői munkában való részétel előnye, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium illetékes főosztálya ezáltal folyamatosan tájékoztatva van a jövő irányvonalairól és potenciálisan ráhatással lehet az új leány-irányelvek kialakítására. A munka e-mail kapcsolatra épülve, angol nyelven folyik.
25
A zárójelentést összeállította: Dr. Zotter Katalin Bácskai György
VITUKI Consult Rt. ENVI-QUA Bt.
Budapest, 2004. május 29.
Fehér János elnök-vezérigazgató témavezető
26