XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsvár, 2009. május 15–17.
BABEŞ–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZTUDOMÁNYI KAR MAGYAR NÉPRAJZ ÉS ANTROPOLÓGIA TANSZÉK
Konfirmáció Mérán Egy mérai ünnep bemutatása
Varga J. Csaba 2009-04-29
Bevezetés
A konfirmáció (lat. Megerősítés)1 a protestáns egyházak egyik szertartása, melynek keretében serdülőkorú fiatalokat avatnak az egyház teljes jogú tagjaivá. Az egyháztagság maga után vonja az egyház működéséhez tartozó közterhek viselését, ide értve az egyházfenntartói járulék beszolgáltatását, az egyházközség vezetőinek megválasztásakor a szavazati jogot és végül, de nem utolsó sorban, az úrvacsoraosztás sákrámentumában való részesülést.2
A konfirmáció a református egyház törvényei és az egyházközösségek
hagyományi által szabályozott szertartás, amit a hivatalos egyházi törvények szerint egy két éves előkészítői időszak előz meg. Bizonyos körülmények között, főleg kisebb falusi egyházközösségek életében, a konfirmáció három fő részre osztja a fiatalok életét: egy konfirmáció előtti, konfirmációi valamint a konfirmáció utáni időszakra. Erről bővebben tárgyalok a továbbiakban. Dolgozatom címében is jelezni szándékoztam, hogy nem egy tájegység (Kalotaszeg) konfirmációjának a leírását akarom megvalósítani, hanem azon belül csak egyetlen faluét. Méra Kolozsvártól 14 kilométerre északnyugati irányban, a Kolozsvár-Zilah útvonal és Kolozsvár-Várad vasútvonal, valamint a Nádas patak mentén található település. Néprajzilag Kalotaszeghez, azon belül is Nádasmentéhez (cifravidékhez) tartozik. A 2002 népszámlálás adati szerint Méra 14503 lelket számláló település. A Református Egyházközség Mérán 12004 reformátusvallású személyt tart számon, ami megközelítőleg a falu 85%-a, a többiek a baptista illetve más vallásos közösséghez tartoznak.
ϭ
KƌƚƵƚĂLJ͗DE>
Ϯ
PƚǀƂƐϭϭϬ
ϯ
KƌƐnjĄŐŽƐŶĠƉƐnjĄŵůĄůĄƐŝĂĚĂƚŽŬϮϬϬϮŚƚƚƉ͗ͬͬŚƵ͘ǁŝŬŝƉĞĚŝĂ͘ŽƌŐͬǁŝŬŝͬDйϯйϵƌĂͺ;ƌĚйϯйϵůLJͿ
ϰ
ĚĂƚĂŝŵ͕DĞnjĞŝƐĂďĂũĞůĞŶůĞŐŝƌĞĨŽƌŵĄƚƵƐůĞůŬĠƐnjƚƅůƐnjĄƌŵĂnjŶĂŬ͘
Ϯ
A konfirmáció időpontja és lezajlása Mérában a konfirmáció naptári időpontjának a kiválasztása követi az ősegyházban szokásos, a felnőtt kereszteléssel összefüggő időpontot.5 Virágvasárnap előtt egy héttel történik a konfirmálók kikérdezése, a gyülekezet és a presbitérium előtt. Ekkor a konfirmandusok kivétel nélkül „falusiba” öltöznek, amely a lányok esetében általában megegyezett a felnőtt nagylány ünnepi viseletével6. Erre az alkalomra a szülők illetve a keresztszülők egy rend új ruhát készítenek, amit általában már a konfirmáció felkészítő időszakában megrendelnek (csizma, bujka). Azok a fiatalok, akik úgy döntenek, hogy a továbbiakban nem lesz szükségük népviseletre, kölcsönkérik a ruházatot az előző évben konfirmáltaktól, ezek többnyire a faluban élő szegényebb romák. Virágvasárnap pedig a fogadalomtétel következik, amikor a konfirmandusok először részesülnek az úrvacsora sákrámentumából. Ilyenkor a templomot virágokkal díszítik, a lányok pedig fehér városi ruhába öltöznek. 2005-ben két lány öltözött fehér népviseletbe, ebben az esztendőben ugyancsak két lányon volt fehér népviselet, amit később is magára ölthet, viszont ekkor már fejét kötelezően pártával vagy valamilyen fehér alapú kendővel kell befednie. A fiúk erre az alkalomra általában öltönybe jelennek meg, ritkábban díszmagyar öltözetet vesznek magukra. Húsvétkor a frissen konfirmált fiatalok a gyülekezettel együtt vesznek úrvacsorát, ilyenkor általában az előző két alkalom valamelyik öltözetében jelennek meg.
Az ülésrend konfirmáció előtt, közben illetve a konfirmáció után
Első osztályos kortól egészen nyolcadikig jártak a gyerekek karácsony szentestéjén Jézus születéstörténetének dramatizált előadására, mellyel rendszerint a lelkipásztor felesége foglakozott. Azok a gyerekek, akik már nyolcadikos korukban elkezdtek a konfirmációs előkészületekre járni, azok már nem vettek részt a karácsony esti előadáson.
ϱ
^njĂĐƐǀĂŝϭϵϵϴĂϭϴϮ
ϲ
dƂƚƐnjĞŐŝϮϬϬϵϭϱϯ
ϯ
A konfirmáló ifjaknak megváltozik az ülésrendjük: a fiúk a legények karzatában a jobb padsorból átköltöznek a bal padsor legelső sorába. A leányok a felnőttek karzata alól, a presbitérium padsora mellől, átköltöznek a konfirmálók padsorába. Hivatalosan a konfirmáló legényeknek is a konfirmálok padsorába kellene ülniük, de mivel a legények karzatában is meg van a számukra üresen tartott padsor, ezért szívesebben ülnek oda, mert a konfirmálók ülőhelye szinte az egész gyülekezet ülésrendjének a központjában található. Nagypénteken, a délutáni istentiszteleten a konfirmáltak átadják helyüket a legfiatalabb konfirmandusoknak, akik ilyenkor virággal köszöntik őket. A konfirmált leányok elfoglalják helyüket a hajadonok padsorában jobb illetve bal oldalt, annak függvényében, ki hol született, illetve a falu melyik részén lakik. A legények pedig átülhetnek a legények karzatának baloldali második sorába. Ők csakis megházasodva ülhetnek át a férfiak karzatába. Itt kivételt képez az úrvacsoraosztás, mivel a legények karzatába külön ajtón lehet feljutni, amely párhuzamosan a presbiterek ajtajával helyezkedik el, és az úrasztalához való járuláskor el kell hagyniuk a templomot. Természetesen arra is volt már példa, hogy úrvacsora osztás alkalmával annyian összegyűltek, hogy a legénység egy része kénytelen volt a legények karzatában helyet foglalni. A konfirmációs alkalmak lezajlása alatt a konfirmandusok az úr asztala körül foglalnak helyet. A fiúk a lelkipásztor bal keze felől, születési sorrendben, a leányok pedig jobb kéz felől, ugyancsak születési sorrendben helyezkednek el.
A családi ünnepség és az ajándékozás A konfirmáció ünnepkörébe viszont beletartozik a családi ünnepség tartása, ami viszonylag új, városról származó hagyomány. Ez a fajta családi mulatság körülbelül az 1960 évek derekától kezdett elterjedni7 A konfirmálók ezt az alkalmat rendszerint családi összejövetellel ünneplik meg, amit általában a templomi ceremónia után tartanak. Mivel a konfirmálók legtöbbször rokoni kapcsolatban állnak egymással, ezért a családok jól beosztják, hogy ki, mikor rendezze az ünnepi ebédet, vagyis a kikérdezés napján vagy a fogadalomtétel vasárnapján, esetleg éppen húsvét vasárnapján. Erre az összejövetelre hivatalosak a keresztszülők és a közelebbi rokonok, általában 15-30 személy. Néhány esetben, főleg a gazdag roma családok lakodalomszerű összejövetelt szerveznek, melyre több mint 150 személyt meghívnak és zenészeket is fogadnak. Ezeken az összejöveteleken az étrend általában azonos a lakodalmakon illetve a keresztelőkön szokásos étrenddel. Előételként hideg ételeket tesznek az ϳ
sĂƐĂƐͲ^ĂůĂŵŽŶϭϵϴϲ͘ϭϳϯ
ϰ
asztalra, ami legtöbbször üzletből vásárolt felvágottakból áll (szalámi parizer, sonka), de sokszor erre az alkalomra disznót ölnek, s ilyenkor a tányéron megjelenik a májas házikolbász, a disznófősajt és a házifasirt. Az előétel után pedig következik a tyúkhúsleves, azt követi a „második”, amit általában krumpli sült illetve párolt disznóhússal vagy néhol a levesbe főtt csirkehússal tesznek az asztalra. Ezután rakják ki az asztalra a különböző süteményeket. Manapság az ilyen családi összejövetelek időtartama 8-10 óra, rendszerint a délelőtt istentisztelet után szokott elkezdődni, de ahol nagyobb méretű összejövetelt szerveznek, az eltarthat hajnalig is. Ilyenkor nem ritka az éjféli fogás sem, ami rendszerint sült kolbász szokott lenni. Az ünnepi ebéd alatt házi készítésű köményes pálinkát fogyasztanak, amit üvegekbe töltve tesznek az asztalra, illetve a sört, amit folyamatosan kínálnak az összejövetel alatt. Az eseményre elsősorban a nagyon közeli rokonok és a keresztszülők segítenek felkészülni, közülük is általában a női rokonok, mert ilyenkor a férfimunka minimális, tehát inkább a sütésfőzés igényel több időt. A konfirmálók megajándékozása az ünnepség másik nagyon fontos mozzanata. A keresztszülők a ruha illetve az arany ékszereket már a kikérdezés vasárnapján odaajándékozzák a konfirmáló fiatalnak, hogy a templomban már ezekkel az ajándékokkal tudjanak megjelenni. Ezek az ajándékok általában aranyból készülnek: pl. nyaklánc, pecsétgyűrű vagy karperec stb. A ruhaajándékok8 is legtöbbször olyan viseleti darabok vagy egész rend ruhák, amit a konfirmáló fiatal a konfirmációi istentiszteletek alkalmával magára ölt. A távolabbi, de az ebédre meghívott rokonok illetve családi barátok, a faluban szokásos pénzösszeggel ajándékozzák meg a konfirmálót. Ez ebben az évben 150 és 200 lej közötti összeg volt, és ez annak függvényében volt kiszámítva, hogy ki mennyire közeli rokona az összejövetelt szervező családnak, illetve ha már az ajándékozó családban volt ilyen jellegű összejövetel szervezve, akkor a megajándékozott család az akkori „árfolyam” szerint mekkora összeget ajándékozott.
A konfirmáció szerepe a közösség életében
A konfirmációnak két fontos szerepe van: egyházi szempontból fontos a fiatal hitének megerősítése éppen a fogadalomtétel által, amellyel nemcsak az egyház működéséhez szükséges terheket vállalja magára, hanem a megkereszteléskor, a keresztszülők által tett fogadalmat is, miszerint a gyerek a református egyház nevelési elveiben fog felnőni, most már tudatosan is magára vállalja. A ϴ
^njĂĐƐǀĂŝϭϵϵϴĂϭϴϮ
ϱ
másik fontos szerepe a konfirmációnak a falusi társadalomba való integrálás, amely a fiatal életét három fontos részre tagolja. Régebben a serdülőkorú, de még nem konfirmált fiatalt nem engedték szülői felügyelet nélkül a bálba vagy nem mehetett a fonóba, nem táncolhatott csőszként a szüreti bálban. Régebb 16 éves korban konfirmálhattak, s ezzel is megakadályozták a korai házasságkötéseket, vagy a leányok elszöktetését. Későbbiekben a fiatalok továbbtanulási lehetőségeik kibővültek, sokkal többen tudtak Kolozsváron továbbtanulni, s így a házasságkötés életkora is kitolódott 18-20 éves korra. A konfirmációs életkor lecsökkent 14 éves korra, hogy a fiatalok konfirmálhassanak, mielőtt elvégzik az általános iskolát Mérában. Az ezredforduló elején a tanügyi rendszerben bevezetett nyolcadikos kisérettségi vizsga miatt (2004-ben) a konfirmációs korhatárt a presbitérium és a szülök határozata által kibővítették 15 éves korra, hogy a fiatalok iskolai vizsgája tehermentesebb legyen. Ekkor határozták el azt is, hogy a konfirmációi előkészítő nem egy, hanem két éves legyen. Emiatt 2004-ben nem volt konfirmáció Mérában. A konfirmációs időszakban9 a fiataloknak rendszeresen el kellett járniuk istentiszteltekre, mert a falu társadalmi kontrollja ilyenkor a legnagyobb. Konfirmáció után a leányok már eladósorba kerülnek, sőt régebb, aki 17-18 éves korig nem ment férjhez, azt már vénlánynak nevezték. Manapság ezek az értékrendek többé-kevésbé megváltoztak, s a régi típusú bálokat és táncmulatságokat felváltotta a disco, a rendszeresen működő fonókat pedig mai modern szórakozóhelyek, ahova már nem jut el a „falu mindent tudó, mindent látó kontrollja”.
A tíz, illetve a húsz éve konfirmáltak eskütételének újabb megerősítése
Az ünnepélyes konfirmációi vizsgatétel napján a lelkipásztor névre szóló meghívókat küldet a konfirmáló ifjakkal a tíz, illetve húsz éve konfirmált egyháztagoknak, kik virágvasárnap újból fogadalmat tesznek a gyülekezet előtt, így újból megerősítik az egy két évtizede tett fogadalmukat. Ők is a konfirmálókkal együtt részesülnek a virágvasárnapi úrvacsoraosztásban, a húsz évvel ezelőtt konfirmáltak pedig a leányok padsorában foglalnak helyet: az első sorban a nők, mögöttük a férfiak. A tíz éve konfirmáltak, a konfirmálók padsorában foglalnak helyet, az első padsorokban, a nők, mögöttük a férfiak.
ϵ
njĂŬĠƚĠǀŵĞůLJĞŶĂĨŝĂƚĂůŽŬĞůƅŬĠƐnjşƚƅƌĞũĄƌŶĂŬ͘
ϲ
A kimaradtak konfirmációja
A Mérai Református Egyházközösség Mezei Csaba lelkipásztor jóvoltából lehetőséget nyújt a valamilyen okból nem konfirmált egyháztagok konfirmáltatására. Ezen okok lehetnek például anyagi gondok (pl. az egyháztagok nem fizették hosszú ideig az egyházfenntartói járulékot), esetleg írástudatlanság, kik nem jártak iskolába, és ezáltal teljesen kimaradtak illetve kirekedtek a közösségi életből. Ezen személyek legtöbbször idősek, és házasságkötésre illetve utódaik megkeresztelésére készülnek.
Összegzés
A konfirmációról elmondhatjuk, hogy egy beavatás, az egyházi életben felnőtté, a társadalmi életben pedig ifjúvá nyilvánítás.10 Ez egy életkorszak végét és egy másik újabb, még nem teljesen felnőtt korszak kezdetét jelöli. Régebben elsősorban olyan átmeneti időszak volt, amelyben a fiatal a legtöbb tapasztalatot gyűjti össze a családalapításhoz, vagyis a nagybetűs élethez. Manapság, mivel már ezek a tiltások nem igazán léteznek, vagyis a fiatal függetlenül attól, hogy konfirmált, eljárhat szórakozóhelyekre, az egész átmeneti rítus átminősült. A konfirmáció még napjainkban is tovább él, tehát ugyanolyan fontos állomása a méraiak életének, mint ezelőtt fél évszázaddal. Talán a lelkipásztor ezért teszi azt a többékevésbé vicces illetve komoly megjegyzést minden konfirmációi alkalomkor, hogy manapság a fiatalokat „kikonfirmáltatjuk a református egyházból”.
ϭϬ
sĂƐĂƐͲ^ĂůĂŵŽŶϭϵϴϲ͘ϭϳϳ͘
ϳ
Irodalom
ORTUTAY Gyula Magyar néprajzi lexikon I–V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977.
ÖTVÖS László A konfirmáció néprajza. In: DANKÓ Imre – KÜLLŐS Imola (szerk.): Vallási néprajz. I. Református néphagyományok. 110–132. Budapest, 1985.
TÖTSZEGI Tekla A mérai viselet változása a 20. században. Mentor, Marosvásárhely, 2009.
SZACSVAY Éva Konfirmáció Kalotaszegen. Egy szokás jelrendszerének értelmezési lehetőségei. Néprajzi Értesítő, LXXX. 173–192, 1998a.
VASAS Samu – SALAMON Anikó Kalotaszegi Ünnepek. Gondolat. Budapest, 1986.
ϴ