Úttartozékok, közúti műtárgyak Úttartozékoknak nevezzük a padkán, a járdán és az út mentén elhelyezett elemeket, ezek: • közúti jelzőtáblák és útbaigazító táblák; • útburkolati jelek; • vezetőoszlopok, kilométer-oszlopok; • vezetőkorlátok és közúti vasbeton korlátok; • gyalogútkorlátok; • sziklabevágások védőhálói; • fényvédő hálók; • szélzsákok; • zajvédő falak. Korszerű kialakításuk a forgalombiztonság, a fenntartás és a tájékozódás szempontjából nagyon fontos. Mindazokat az út vonalába épített műszaki létesítményeket, amelyek lehetővé teszik az út zavartalan és biztonságos vezetését a különféle akadályok felett, alatt vagy mellett, közúti műtárgyaknak nevezzük, ilyenek: • az átereszek; • a közúti felüljárók; • a közúti aluljárók; • a gyalogos alul- és felüljárók; • az alagutak; • a tám- és bélésfalak; • egyéb műtárgyak. Vezetőoszlop A járművezető viselkedését az előtte lévő útszakaszról alkotott benyomásai jelentősen befolyásolják. Ezért fontos, hogy az utak kialakítása, felszereltsége olyan legyen, hogy a közlekedésben részt vevők könnyen felismerjék a számukra fontos jellemzőket. Szükség van tehát olyan optikai vezetőelemekre, amelyek megkönnyítik az információk feldolgozását. Az optikai vezetés elősegítésére a forgalomtechnikai szakemberek sok megoldást fejlesztettek ki mind a nappali, mind az éjszakai vezetés megkönnyítésének érdekében. A vezetőoszlopok speciális elemek, mivel külön jelzésük van a nappali és külön az éjszakai vezetés számára. A vezetőoszlopok az útfelület széleit jelző, optikai vezetést nyújtó úttartozékok. A vezetőoszlopokat az útpálya mindkét oldalán, az útpadka szélén kell elhelyezni. Függőleges kialakításukkal kihangsúlyozzák az út vonalvezetésének távlati képét, és elősegítik a járművezetők jobb térérzékelését. A vezetőoszlopok méreteit az szabja meg, hogy a pályáról letérő járművekben kárt ne tegyenek, ütközéskor könnyen kitörjenek. Az optikai vezetőhatás érdekében lényeges, hogy a járművek felé a legnagyobb felületüket mutassák. Az előző két követelményt a lekerekített sarkú háromszög keresztmetszet elégíti ki. Régebben vasbeton vezetőoszlopokat alkalmaztak, manapság a legelterjedtebb a műanyag vezetőoszlop. Az oszlopok anyaga legyen formatartó, a környezeti és fenntartási Összeállította: Szilágyi Tamás
igénybevételeknek ellenálló. Az oszlopok színe fehér, felső részükön egy fekete sávval, amely az út tengelye felé lejt. Az éjszakai vezetőhatást fokozzák a fekete sávon elhelyezett fényvisszaverő felületek. Ezek készülhetnek: • fényvisszaverő fóliából; • üveg- vagy műanyag prizmából. A fóliák az út jobb oldalán piros (esetleg sárga), a baloldalon fehér színűek. A páros számú százméteres szelvényeket (2, 4, 6, 8) is fel kell tüntetni a vezetőoszlopokon. Ez az útfenntartás számára, valamint a balesetek pontos helyének megállapítására szükséges. A jelzés öntapadó, zöld, nem fényvisszaverő fóliából készül. A vezetőoszlopokat a burkolat szélétől az oldalakadály-távolságra, a burkolatlan padkasávban kell felállítani. Az oszlop útpálya felőli éle a korona élétől az úttengely felé 0,5 m-re (0,25 m-re) kerüljön, valamint a burkolat szélétől oldalirányban mért legkisebb távolsága 1,5 m legyen. Vezetősáv esetén a távolságot ezek belső, az úttengely felé eső szélétől kell mérni. Leállósáv esetén a távolság 0,5 m lehet a sáv szélétől mérve. A vezetőoszlopokat azokon a szakaszokon is el kell helyezni, amelyeken vezetőkorlátok is vannak. Ilyenkor az oszlopok belső élét a korlátgerenda mögé, annak hátsó síkjához állítjuk. A vezetőoszlopokat magasság tekintetében egymáshoz igazítva kell elhelyezni. Az oszlopok szabad magassága 1,0 m. Ezt a burkolat szélének szintjéből kell mérni. A vezetőkorlátok mögé elhelyezett oszlopok ennél magasabbra kerülhetnek. A magasságkülönbséget 3-4 oszlop között fokozatosan kell elosztani. A vezetőoszlopok közötti távolság az egyenes és közel vízszintes szakaszokon 50 m. Azokon a szakaszokon, ahol gyakori a köd vagy a hófúvás, ezt a távolságot 25 m-re lehet csökkenteni. Az egyértelmű optikai vezetés megkívánja, hogy mind a vízszintes ívekben, mind a függőleges, domború lekerekítő ívekben egyidejűleg legalább öt vezetőoszlop legyen látható. Ennek érdekében az oszlopok kiosztásánál a távolságokat az ív sugarától függően csökkenteni kell, de két oszlop között min. 3 m távolság szükséges. A kiosztási távolságokat az ívek külső szélén kell betartani. A 100 m-nél nagyobb sugarú ívekben a belső oldalon minden külső oszloppal szemben sugárirányban kell egy vezetőoszlop. A 100 m-nél kisebb sugarú ívekben csak minden második külső oldalon álló oszloppal szemben kell a belső oldalon oszlopot elhelyezni. A vezetőoszlopokat a 8000 m-nél kisebb sugarú függőleges lekerekítő ívekben is be kell sűríteni. Autóbuszöböl és leálló hely mellett nem kell vezetőoszlopokat elhelyezni. Autópályákon az elválasztó sávban a vezetőoszlopokat a vezetőkorlátra kell erősíteni. A fényvisszaverő fólia ebben az esetben a baloldalon is piros.
Összeállította: Szilágyi Tamás
Vezetőkorlát A vezetőkorlát szintén optikai vezetőelem, amelyet az útpálya szélén azért helyezünk el, hogy az irányíthatatlan járműveket megóvják az útpálya elhagyásától. Ezáltal az ilyen balesetek következményei korlátozhatók. Ezen kívül alkalmazhatjuk valamely terület, műtárgy, egyéb objektum védelmére is. Vezetőkorlát csak ott szükséges, ahol a forgalombiztonság valóban megkívánja, vagy az optikai vezetés más módon nem oldható meg. A vezetőkorlát működési alapelve, hogy bizonyos határon belül leküzdhetetlen korlátot alkosson, ugyanakkor deformálható legyen, hogy az ütközési energiát elnyelje. A vezetőkorlátot alkotó elemek ütközés esetén rendszerként működjenek, ne pedig elszigetelt elemként. A kockázat mértéke az ütközéskor bekövetkező lassítás mértékével függ össze. A vezetőkorlát elemeinek olyan alakúnak kell lenniük, hogy ne okozzanak további károsodást. A korszerű korlátnak a következő követelményeket kell kielégítenie: • tényleges korlát legyen; • az ütköző járművet ne lökje vissza mereven; • az ütköző járművet ne dobja vissza az útra; • a lehető legkisebb károsodást okozza. Az új utak építésekor a korlátok elhelyezésének szükségességét helyszíni bejárással, forgalombiztonsági és esztétikai szempontok szerint kell elbírálni. A korlátokat az út forgalomba helyezéséig feltétlenül fel kell állítani. A vezetőkorlátok típusai: • rugalmas kábelkorlát; • félmerev acéltartós vezetőkorlát; • acél- vagy betonkorlát; • merev betonkorlátok (pl. New Jersey).
A rugalmas kábelkorlát egy vagy több acélkábelből áll. Ezeket a korlátokat fémhálókkal látják el, járművek és az utasok megóvása érdekében. A kábeleket különleges lehorgonyzó eszközökkel kapcsolják a támaszokhoz, amelyek további deformációt tesznek lehetővé.
Összeállította: Szilágyi Tamás
Vezetőkorlát nézete és metszete A félmerev acéltartós vezetőkorlát a legáltalánosabban alkalmazott vezetőkorlát-típus.
A különösen veszélyes szakaszokon vagy a különleges védelmet igénylő területeken ezek a korlátok megerősíthetők, vagy több sorban építhetők, hogy megelőzzék a tehergépjárművek kifutását. A korlát elégítse ki a következő igényeket: • a helyszínen összeszerelhető elemekből álljon, a meghibásodott elemek könnyen cserélhetők legyenek; • az oszlopra szerelt korlátelem a beállítás érdekében (vízszintesen és függőlegesen) mozgatható legyen; • a korlát ütközési síkja és az oszlop tengelye közötti távolság max. 0,45 m lehet; • a korlátelem szélességi mérete 0,28 m; • korrózióálló legyen; • a korlátelem világos színű legyen. A vezetőkorlátot a pályaszerkezet szélétől a lehető legtávolabbra kell elhelyezni. Így elegendő hely marad az irányt tévesztett járművek útjának kiigazítására a padkán. A korlátok előtt a padka felülete tömör legyen. Vezetőoszlopokat, jelzőtáblákat nem szabad a padkán a vezetőkorlátok előtt elhelyezni! A korlát vízszintes és magassági értelemben általában párhuzamos az úttengellyel, kivéve a különleges helyeket (pl. segélykérő telefon) és a földbe való bevezetést.
Összeállította: Szilágyi Tamás
A műtárgyakhoz csatlakozó folyópálya esetén a műtárgyon elhelyezett korlát magassága nem változtatható, az esetleges méreteltéréseket a csatlakozó folyópályán kell kifuttatni. A korlát a műtárgy, ill. a védett akadály előtt és után túlnyúlik. A korlát legkisebb hossza 30 m lehet. A korlát menetirányból tekintett kezdetét a földbe (burkolatba) kell vezetni, egyes esetekben megengedhető a korlát behajlított végidommal való lezárása. Az oszlop úttest felőli széle az útkorona szélétől legalább 0,30 m-re legyen. Hidakon és az útpálya szintje alatt lévő támfalakon a korlátot a folyópályához hasonlóan kell elhelyezni. Kiemelt szegély nélküli elválasztó sávban a korlát ütközési síkja az oldalakadálytól a tervezési előírásoknak megfelelő távolságra helyezhető el. Az acél- vagy betonkorlátok merev oszlopokhoz erősített, nagyon merev acélgerendákból vagy betonoszlopokon lévő betongerendákból állnak. A korlát egy másik típusa betonelemek folyamatos sorozatából áll, amelyek egymáshoz vannak kapcsolva, és elcsúszhatnak az alapon vagy a híd felszerkezetén. A merev korlátok ott alkalmazhatók, ahol a hely korlátozott, és nem lehet rugalmas korlátot használni. A merev korlátok egyes típusai (acél vagy beton) a teherjáművek áttörésének megelőzésére különösen ajánlottak, a következő esetekben: • völgyhidakon, ahol a baleset súlyos következményekkel járhat az utasokra vagy a szerkezetekre nézve; • középső elválasztó sávon, ahol meg kell előzni, hogy a járművek az ellenkező útpályára áttérjenek. A merev betonkorlátok (New Jersey vagy hasonló) az előzőekhez hasonlóan működnek, azzal a további előnnyel, hogy a különleges profil kissé felemeli a Összeállította: Szilágyi Tamás
járműveket, és ezzel ütközési energiát nyel el. Főleg ott használhatók, ahol a középső elválasztó sáv keskeny. Készülhetnek csúszózsaluzással vagy előre gyártott elemekből. Tapasztalatok szerint a merev betonkorlátok (beton védőfalak) előnyei a következők: • nagyfokú balesetbiztonság; • megváltozott járművezetői viselkedés; • jó vezetőhatás; • csekély vakításveszély, az itt elhelyezett vakítás gátló berendezések hatásosabbak; • minimális fenntartási igény, egyszerű fenntarthatóság; • áttörés elleni biztonság, állékonyság; • szűk területen is alkalmazható; • zajvédő fal felszerelhetősége, ill. védelme. Szelvényezést feltüntető táblák
A törzshálózathoz tartozó utak kilométer-szelvényezését szabványos kilométertáblával kell jelölni külterületen és jelölhető belterületen. A kilométertáblákat mindkét oldalon el kell helyezni: • autópályán; • elsőrendű főutakon; • többsávos utakon. Az egyéb utakon csak a szelvényezés szerinti jobb oldalon kell táblát elhelyezni úgy, hogy számozásuk mindkét irányból olvasható legyen. A kilométertáblákat külterületen úgy kell felállítani, hogy a közúti űrszelvény belső élének vonalába essen. Belterületen, a gyalogjárdán elhelyezett kilométertáblának nem szabad a gyalogos űrszelvénybe nyúlnia. Közúti jelzések A közúti jelzések a forgalom zavartalan lefolyását segítő jelzések, amelyek a burkolat felületén vagy szegélyén, a gyalogjárdán, a padkán helyezhetők el. Idetartoznak: • a közúti jelzőtáblák; • az útburkolati jelek; • az egyéb jelzések. A jelzések alakjára, színére, rajzára és elhelyezésére a nemzetközi megállapodások alapján készült előírások vonatkoznak. A közúti jelzőtáblákat és útburkolati jeleket csak a közút felügyeletét ellátó szerv helyezheti el.
Összeállította: Szilágyi Tamás
Közúti jelzőtáblák A közúti jelzőtáblákat úgy kell megtervezni és alkalmazni, hogy a közlekedők szükséges és elégséges információt kapjanak közlekedésük közben az úton fennálló veszélyekről, tilalmakról, kötelezettségekről, valamint a lehetséges mértékig tájékozódhassanak követhető útirányukról és az úton elérhető úti célokról. A közúti jelzőtáblák fajtái: (KRESZ) • útvonaltípust jelző táblák (autópálya, autóút, főútvonal, mellékútvonal); • elsőbbséget szabályozó táblák (autópálya, autóút, főútvonal, mellékútvonal); • utasítást adó jelzőtáblák (kör alakú, kék alapon fehér jelekkel); • tilalmi jelzőtáblák (kör alakú, piros szegély, fehér alapon fekete jelekkel); • megállási és várakozási tilalmat jelző táblák; • veszélyt jelző táblák (csúcsával lefelé fordított háromszög, piros szegély, fehér alapon fekete jelekkel); • tájékoztatást adó jelzőtáblák (négyszög alakú, kék alapon fehér, piros, fekete jelekkel); • közúti forgalommal összefüggő tájékoztatást adó táblák (négyszög alakú, zöld alapon fehér jelekkel).
Útbaigazító tábla elhelyezése
Összeállította: Szilágyi Tamás
Közúti útburkolati jelek Az útburkolati jelek a burkolattól világosan megkülönböztethető, és szembetűnő, az időjárás hatásaival és a forgalom által okozott koptató igénybevétellel szemben tartósan ellenálló anyagokból készülnek. A láthatóság érdekében fényvisszaverő kivitelben készülnek. (mikrógyöngy szórás) A közúti útburkolati jelek: • a forgalom optikai vezetését; • az útfelület forgalmi irányok szerinti felosztását, ezáltal a forgalom rendezését; • önmagukban vagy a függőleges jelzésekkel összhangban a forgalom szabályozását, ill. a forgalmi rendnek az útburkolaton való megjelenítését segítik elő. Az útburkolati jelek csoportosíthatók: • alakjuk (vonal, csíkozás, nyíl, felirat, ábra); • színük (fehér, sárga, más színű jelek); • a forgalom irányához viszonyított elrendezésük (hosszirányú, keresztirányú, egyéb jelek); • rendeltetésük; • az építéshez felhasznált anyaguk (festékek, termoplasztikus anyagok, műanyagok, útburkoló anyagok, fémek, fényvisszaverő elemek) szerint. Az útburkolati jelek anyag és kivitel szempontjából lehetnek tartósak és ideiglenesek. Összetételük szerint: • oldószertartalmú (festékek): tiszta, száraz burkolaton gépek segítségével hordják fel. (sablonok – kézi szóráshoz) • oldószermentes (plasztikok): meleg állapotban hordják fel, hőre lágyuló műgyantából, lágyítószerből, porfestékből és adalékanyagból tevődnek össze. A jeleket a burkolat felületéről kidomborodva készítik,(1-3 mm vastag) vagy beágyazzák. Öntéssel vagy permetezéssel készül. Beágyazáskor a burkolatot 5-8 mm mélységben felmarják, az anyag beöntése után simítóval lesimítják. A kétkomponenses hideg állapotú bevonatok: a ragasztott szalagok. • előre gyártott jelzőanyagok (burkolati szegek, műanyag lemez) Átereszek A hidak nyílás szerinti osztályozásakor a 2 m-nél kisebb áthidalásokat átereszeknek nevezzük. Az áteresz feladata a víz elvezetése a közlekedési pálya alatt. Az átereszek új vagy meglévő töltések alá épülnek, többnyire típustervek alapján, lehetnek: • fedlapos átereszek; • csőátereszek. Közút alatt, alacsony töltésnél fedlapos áteresz épül. A fedlap az áthidalás tartószerkezete, amelyre a burkolaton keresztül közvetlenül átadódik a járművek terhelése. Elsősorban akkor alkalmazzuk, ha az építési magasság kisebb, mint a csőátereszeknél megkövetelt legkisebb érték. A fedlapos áteresz, hasonló az egynyílású, közúti vasbeton lemezhídhoz. Síkalapozással, tömör falú alépítménnyel készül. Az áteresz helyét a terepviszonyok, méretét a vízfolyás nagysága és a töltés magassága határozza meg. Az átereszt az útkorona teljes szélességében, az útpálya változatlan Összeállította: Szilágyi Tamás
kiképzésével kell elkészíteni. Az ellenfalak (hídfők) között mért távolság az l szabad nyílás, a pályaszint és a fedlap alsó éle közötti távolság a h szerkezeti magasság, az áthidalt akadály vagy a meder legmélyebb pontja és a fedlap alsó síkja közötti távolság a nyílás m magassága. Az áteresz tengelye azonos az útpálya tengelyéve. Típustervek készültek 0,6; 0,8; 1,0; 1,5 és 2,0 m szabad nyílásra. A fedlap és a hídfők (ellenfal) méreteit a típustervek adják meg. Az alapesetet kis szilárdságú betonból vagy úsztatott betonból állítják elő. Az ellenfalakat kavicsbetonból készítik. A fedlap kopórétege beton vagy aszfalt (az átvezetendő útpálya kopórétegének megfelelően). A csőátereszek magas töltésben épülnek. A felettük lévő föld a pályán közlekedő járművek terhelését elosztva, a dinamikus hatást csökkentve továbbítja a műtárgyra. Az átereszre annál kisebb dinamikus hatás jut, minél vastagabb a fölötte lévő földréteg. A csőáteresz teteje és a pálya között min. 1 m feltöltés szükséges. A csőátereszek anyaguk, előállítási módjuk és kialakításuk szerint igen változatosan építhetők. A csőátereszek egyaránt alkalmasak közúti és vasúti pálya átvezetésére. Csatornázáshoz és vízellátáshoz különböző típusú és méretű vasbeton csöveket gyártanak. Közülük csőátereszekhez leggyakrabban a Rocla-csöveket alkalmazzák, de használnak más, kellő teherbírású vasbeton csöveket is. Az építési idő és a helyszíni betonozás csökkentésére alkalmazzák az előre gyártott, Rocla-rendszerű csőanyagból épülő csőátereszt.
A Rocla-rendszerű csőanyag nagy szilárdságú vasbetonból készül, az igénybevételnek megfelelő spirál acélvezetéssel, amelyet alkotó irányú elosztó acélbetét egészít ki. A betont pörgetett eljárással tömörítik, hőkezeléssel gyorsítva a beton szilárdulását. A csőanyag tokos, hengeres és sajtolható alakban, ill. csatlakozórésszel készül. A vízzárást gumigyűrűk biztosítják. Az átereszek kialakítását és elhelyezését mintatervek segítik, amelyeket a helyszíni adottságoknak megfelelően kell felhasználni. Az elő- és utómedreket előre gyártott burkolólapokkal alakítják ki, ugyancsak mintatervek alapján. A csőáteresz kellő hossza, a beruházási költség, valamint a fenntartási munka csökkentése érdekében lehetőség szerint a közlekedési pálya tengelyére merőlegesen tervezik az átereszt. Az építést maximálisan kell gépesíteni, a szállítást, a rakodási, tárolási munkát előre meg kell szervezni.
Összeállította: Szilágyi Tamás
Az előre gyártott elemekből épített műtárgyak különleges típusa a hullámosított acéllemezből készített csőáteresz. Teherbírása függ a csőtestet körülvevő talaj minőségétől és tömörségétől. A vékony szerkezetű cső nagyon rugalmas, és már kis függőleges terhelés hatására is ellapulna, ha nem támasztaná meg, ill. nem merevítené az őt körülvevő talaj.
Hazánkban az Armco- (francia) és a Tubosider- (olasz) rendszerű hullámosított acéllemezeket alkalmazzák. A csövek vékony falú (0,3-7,0 mm) horganyzott acélból készült, megfelelő alakra hajlított, hullámos szegmensekből állnak, amelyeket nagy szilárdságú horganyzott csavarokkal kapcsolnak össze. Négyféle keresztmetszet állítható elő: kör alakú és elliptikus (magas töltés és kis vízmennyiség esetén), ív alakú (nagy vízmennyiség és alacsony töltés esetén), alagútszerű (autópályáknál) és boltozatos keresztmetszet (nagy vízsebesség és hordalék esetén). Építésének négy üteme a következő: • a tömör ágyazat elkészítése homokból, homokos kavicsból vagy homok-kavics-agyag keverékbál; • a szegmensek összeszerelése; • a feltöltés készítése max. 30 cm-es rétegben, egyenletesen a boltozat mindkét oldalán és teljes hosszúságban. Csak így biztosítható a földkörnyezet és a boltozat együttműködése, ellenkező esetben a boltozat deformálódik. A feltöltés anyaga nem tartalmazhat köveket és nagyobb göröngyöket; • a feltöltés tömörítése, amely a szerkezet jó működésének feltétele, mivel a teherbírásban a passzív földnyomásnak nagy szerepe van. A tömörítő gép nem közelítheti meg a 30 cm-nél kisebb távolságra a boltozatot. A boltozat körül a föld max. 10 kg tömegű kézi döngölővel tömöríthető. Az acél csőátereszek nemcsak víz átvezetésére használhatók, hanem gyalogos-aluljárók kialakítására és mellékutak átvezetésére is.
Összeállította: Szilágyi Tamás
Támfalak és bélésfalak Akkor készülnek, amikor a szűk helyen rézsű nem építhető. A támfal az épített földműveket (töltéseket) megtámasztó, falazat jellegű létesítmény. A bélésfal a természetes talajokat – bevágásokat, és kőzeteket megtámasztó létesítmény.
A megtámasztott földanyag súlyánál fogva kifelé és lefelé igyekszik elmozdulni, ezt az elmozdulást kell a támfalnak megakadályoznia.
A támfalra ható földnyomást kétféle módon ellensúlyozhatjuk. A támfal a saját súlyával áll ellen az eltolásnak – ez a súlytámfal
A támfalat úgy alakítják ki, hogy annak alsó vízszintes része a megtámasztandó földtömeg alá nyúljon – ez a szögtámfal Összeállította: Szilágyi Tamás
A támfal méreteit a földnyomás értéke szabja meg. A méretezést különböző esetekre kidolgozott táblázatok könnyítik meg. A támfallal szemben támasztott követelmények:
• a támfal olyan tömegű legyen, hogy a földnyomás és a fal saját tömegének eredő ereje a támfal alapsíkját a belső harmadában messe; Ntgφ T n az előírt biztonsági tényező (1,5-2,0) φ súrlódási szög a támfal és a talaj között n=
• az alaptest és a talaj közötti súrlódás olyan legyen, hogy a fal ne csússzon el, ne forduljon ki a külső éle körül, a földnyomás hatására;
n=
Gg Ee
• a fal által átadott feszültség ne haladja meg a talaj határfeszültségét, ne következzen be talajtörés a támfal alatt.
n=
C LR Gg + G1 g 1
C kohézió L a csúszó lap hossza
A súlytámfalak méretezése többnyire vastag szerkezetet eredményez, ezért jelentősebb esetben vagy pontosabb eljárásokat alkalmaznak, vagy a támfalat úgy alakítják ki, hogy a saját tömegbe a föld súlyát is beszámítjuk. Az így kialakított támfalak a szögtámfalak. Mivel a bélésfal a természetes földtömeget támasztja meg, a földnyomás itt kisebb, mint a mesterséges töltést megtámasztó támfal esetében.
Összeállította: Szilágyi Tamás
A támfalakat ezért inkább szögtámfalként, a bélésfalakat pedig súlytámfalként képezzük ki. A szögtámfalak vasbetonból, a súlytámfalak betonból, terméskőből vagy ezek kombinációjából készülnek. Az eddigi támfal- és bélésfal típusokon kívül egyéb megoldások is léteznek. A súlytámfal egyik fajtája a rácsfal vagy máglyafal. A rácsok anyaga lehet gömbfa, vasbeton vagy acélgerenda. Az üregeket földdel vagy zúzottkővel töltik ki. A vasalt talajtámfal – földből épített súlytámfal. Három szerkezeti rétegből áll: • a támfal szabad oldalát határoló homloklapokból • a homloklapokhoz rögzített erősítő acélbetétekből • az acélbetétekkel együttdolgozó talajtömegből
Összeállította: Szilágyi Tamás