Ujváry István: Fűben-fában orvosság?

Ujváry István: Fűben-fában orvosság? (kézirat. 2005. június 19.; az irodalomjegyzék kiegészítve és hírfrissítés: 2007. április 3.)

„A tiszta és elővigyázattal használt indiai kender az egyik legértékesebb gyógyszerünk.”

Russel Reynolds, Viktória angol királynő háziorvosa (1890). „A kannabisz egy rendkívül ártalmas drog, igazán rászolgált a civilizált világ kárhozatára.”

Az egyiptomi kormány 1944. évi kábítószerjelentéséből.

A fenti, látszólag ellentmondásos idézetek közül az első a kannabisz-drog gyógyászati alkalmazására, a második pedig az élvezeti célú felhasználására vonatkozik. A híradásokban a többnyire az utóbbiról, a marihuána fogyasztásának káros hatásairól és e kábítószerrel kapcsolatos bűnügyekről hallani. Írásunk - melyet az elmúlt hetek hírei különösen aktuálissá tesznek - Janus-arcú kender gyógyászati felhasználásának lehetőségeiről szól. Az elmúlt 20 évben bevezetett új gyógyszereknek több mint a fele, azaz félezer vegyület természetes eredetű anyag vagy annak kémiai rokona volt. Köztük a legismertebbek a rákellenes hatású taxol, a herpeszvírus-ellenes aciklovir, a különféle félszintetikus antibiotikumok és a koleszterinszint-csökkentő „statinok”. Az idegrendszerre ható alkaloidokra példa az izgatóstimuláns hatású koffein és efedrin, illetve a fájdalomcsökkentő morfin. Napjainkban reneszánszukat élik a többszázéves népi megfigyeléseken alapuló növényi kivonatok, bár ezek kémiai összetételéről és hatásuk farmakológiai hátteréről ma még keveset tudunk. Néhány ilyen népszerű szer a ginszeng, a páfrányfenyő és az orbáncfű kivonata. Az elsősorban rostja és magas tápértékű magja miatt termesztett kendert évezredeken át minden bajra gyógyírt hozó növényként is ismerték. Az Európában elterjedt Cannabis sativa és az ázsiai Cannabis indica kivonatait fájdalom- és lázcsillapításra, görcsoldásra, valamint hasmenés és ágybavizelés, fejfájás és idegrendszeri panaszok, tetanusz és lepra ellen is javallották. Érzékelést befolyásoló tulajdonságait már Sen-nung kínai császár ötödfélezer éves gyógyszerkönyve, az egyiptomi Ebers-papíruszok és a hinduizmus varázsének-gyűjteménye, az Atharvavéda is említik. A 19. század elején az ázsiai kenderfajta virágjának és gyantájának különleges hatásaira Európában is felfigyeltek. A hasiskivonatok összetételét, mérgező és gyógyító tulajdonságait az Indiában állomásozó William O’Shaughnessy tanulmányozta állatokon és embereken. Franciaországban Jacques-Joseph Moreau próbálkozott észak-afrikai kenderpreparátumok pszichiátriai alkalmazásával. Angliában - az ázsiai tapasztalatok alapján - Russel Reynolds évtizedeken át használt kendertinktúrát időskori álmatlanság, méhvérzés, migrén, idegzsába és izomgörcsök ellen. A nyugati orvoslás a 19. század második felére már széleskörben használt kannabiszkészítményeket.

Ujváry István: Fűben-fában orvosság? (kézirat)

A Kárpát-medencében háziipari célokra termesztett kender különféle főzetei a magyar népi gyógyászatban évszázadokon át ismeretesek voltak. A Magyar Gyógyszerkönyv első kiadásaiban ugyanakkor az ázsiai kender gyantás virágzatából és felső leveleiből készített alkoholos kivonat szerepel „Cannabis indicae herba”, azaz „indiai kender füve” címszóként. A narkotikumok kereskedelmének szigorodó nemzetközi szabályozása és a hatékonyabb szintetikus gyógyszerek megjelenése következtében a kendertinktúra a Gyógyszerkönyv 1934-es negyedik kiadásából már kimaradt.

A ható anyagok Az ópiumból kivont morfin, a váltólázat enyhítő kinin, az érzéstelenítő és stimuláló hatású kokain, valamint az élvezeti cikként és rovarirtóként használt dohányalkaloid nikotin szerkezetének meghatározása már a 19. század közepére megtörtént. A marihuána illetve a hasis jellegzetes euforiát okozó, pszichoaktív főalkotója a delta-9-tetrahidrokannabinol (THC), melynek szerkezetét csak jelentős fáziskéséssel, 1964-ben sikerült megállapítani. A kenderből napjainkig közel hetven, hasonló szerkezetű fitokannabinoidot azonosítottak, közülük sajátos biológiai aktivitása miatt kiemelendő a kannabidiol, mely nem vált ki eufóriát, sőt szorongásoldó és antipszichotikus tulajdonsága révén ellensúlyozhatja a marihuánában levő THC „negatív” kísérőtüneteit. A növényben más típusú vegyületek is képződnek, köztük farmakológiai szempontból a flavonoidok és a jellegzetes aromájú illóolajok a legfontosabbak. Az élvezeti célból fogyasztott marihuána hatásának jellegét és a hatás erősségét különféle alkotók szervezetbe jutó mennyiségei és egymáshoz viszonyított arányaik határozzák meg. A különböző eredetű marihuánafajták az eltérő pszichoaktivitását éppen az igen változatos kémiai összetételük magyarázza. A legtöbbet a THC élettani tulajdonságairól tudunk. Ez a zsíroldékony vegyület bizonyos sejtmembrán-fehérjékhez, az ún. kannabinoid (CB) receptorokhoz szelektíven kötődve fejti ki különféle hatásait. Az 1990-ben felfedezett CB1-receptor a központi és a környéki idegrendszerben fordul elő, de a herékben, a méhben, a szívben, a csontvelőben és a tüdőben is kimutatták; a CB2receptor elsősorban az immunrendszer sejtjeiben található. A receptorok azonosítását követően felfedezték a szervezet „saját” kannabinoidjait, a zsírsavszármazék endokannabinoidokat, például az anandamidot és a 2-arachidonoil-glicerint. Az endokannabinoidok és a CB-receptorok egy sor alapvető élettani folyamat szabályozásában vesznek rész, és több betegségnél mutatták ki a kannabinoid-rendszer valamilyen rendellenességét. Érthető tehát, hogy intenzív kutatómunka folyik e rendszer feltérképezésére és gyógyhatású szintetikus kannabinoidok előállítására. De a kannabinoidok, pontosabban a marihuána „biológiai tesztelése” nemcsak tudományos laboratóriumok falain belül folyik, és a történeti hűség kedvéért érdemes visszapillantani az elmúlt 30 év néhány meghatározó eseményére.

2


3

Marihuánát több tízmillióan fogyasztanak rendszeresen, közöttük - már csak a nagy számok törvénye miatt is - sokan szenvednek különféle betegségekben, akik tapasztalhatták, hogy a szer néhány órás hatása alatt egyes betegségtünetek enyhülnek. A glaukómával küszködő az amerikai Robert Randall az 1970-es évek elején így jött rá, hogy marihuána hatására látászavarai csökkennek. Az „öngyógyításhoz” szükséges kendert washingtoni lakásában kezdte termeszteni, ám ezért az illegális tevékenységért 1975. augusztusában letartóztatták. A tárgyaláson a védelem gyógyászati végszükségre - mint büntetést kizáró okra – hivatkozott: a vádlott az egészségének romlását csak ezzel a törvénybe ütköző, viszont másokra nem veszélyes cselekedettel tudta megakadályozni. Randallt alapos orvosi vizsgálatok után 1976-ban felmentették, majd számára a tünetek enyhítéséhez szükséges napi 8-10 darab, 2% THC-tartalmú cigarettát - egy különleges kutatási programban - az amerikai Nemzeti Kábítószerügyi Intézet (NIDA) biztosította. Esete nyomán az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatal (FDA) engedélyével és a Kábítószerellenes Ügynökség (DEA) felügyelete alatt ellenőrzött minőségű marihuánacigarettát kaphattak azok a rászorulók, akiknek súlyos betegségén más módon nem lehetett enyhíteni. Bár egészségügyi aggályok miatt a kísérleti jellegű programot 1992-ben lezárták, a tucatnyi résztvevő közül a még életben levő hét fő ma is így jut marihuánához. (A mozgalom szószólójává lett Randall 53 évesen, AIDS-szövődményekben halt meg 2001-ben.) Egyébként 1996 óta az USA tizenkét állama 1 olyan törvényt hozott, amely büntethetetlenséget biztosít az orvosi javallatra marihuánát fogyasztók számára. Ugyanakkor a marihuána birtoklása szövetségi szinten máig törvénybe ütközik, amit két súlyosan beteg marihuánahasználó perében (Gonzales v. Raich) az USA Legfelsőbb Bírósága 2005. június 6-án szigorú ítéletében megerősített. A döntés mintegy százezer regisztrált „gyógyászati” marihuánafogyasztót érint, ellenük ugyanis a szövetségi hatóságok bármikor vádat emelhetnek. Miként lehetne gyógyszerként törzskönyvezni a marihuánát vagy egy fitokannabinoidkivonatot? Mint minden gyógyszernek, a kannabisz-alapú készítményeknek is három alapkövetelménynek kell megfelelnie: 1) hatékonyság az adott betegséggel szemben, figyelembe véve a már forgalomban levő szereket valamint gazdaságossági szempontokat; 2) biztonságos alkalmazás, azaz a nemkívánt mellékhatások súlyosságának és előfordulási gyakoriságának minimalizálása; 3) szavatolt minőségű és stabil összetételű kiszerelés. De valóban gyógyhatású-e a marihuána? A „városi etnofarmakológia” anekdotikus eseteit Lester Grinspoon és James Bakalar írták le 1993-ban A marihuána, a tiltott gyógyszer című könyvükben. Az 1990-es években több ország kormánya készíttetett tudományos igényű jelentést a marihuána illetve a fitokannabinoidok esetleges orvosi alkalmazhatóságáról, és 1997-ben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete is megvizsgálta a kérdést. Az USA Nemzeti Tudományos 1

2007. április 2: Bill Richardson, Új-Mexikó kormányzója törvénybe iktatta az állami Egészségügyi Hivatal által forgalmazott marihuána „orvosi célú”, szigorúan ellenőrzött körülmények közti használatát súlyos betegek fájdalmainak és más tüneteinek enyhítésére.


Akadémiájának Gyógyászati Intézete (Institute of Medicine) 1999-ben kiadott tanulmánykötetében részletesen elemzi az egyes fitokannabinoidok biológiai hatásait, az akut és krónikus fogyasztásukkal járó kockázatokat valamint a marihuánacigaretta szívásának egészségügyi vonatkozásait. A tanulmányok főbb állásfoglalásai az alábbiak. 1) A THC és más növényi, endogén valamint szintetikus kannabinoid gyógyászati alkalmazása csak tudományos alapon kívánatos, ezért az ilyen anyagok széleskörű laboratóriumi és klinikai vizsgálataira van szükség. 2) Mivel a fájdalomcsillapításra és más tünetek kezelésére alkalmas szereket várhatóan éveken át naponta többször kell szedni, vizsgálni kell a THC és a többi kannabinoid krónikus használatával járó egészségi kockázatokat, különösen a tolerancia, a függőség, pszichotikus zavarok, valamint a szív- és érrendszert érő káros hatások tekintetében. 3) Olyan adagolási formát kell kidolgozni, amely biztosítja a gyors, perceken belül kialakuló hatást és a megbízható dozírozást. A bizonytalan összetételű és ártalmas égéstermékeket kibocsátó marihuánacigaretta gyógyászati célra alkalmatlan. Egyébként az ENSZ egyezmények ma is lehetővé teszik, hogy az aláíró országok orvosi felügyelet mellett, szigorúan szabályozott körülmények közt gyógyászati célra kannabiszt illetve THC-t biztosítsanak a rászorulóknak. Így Kanadában 1999 óta a más gyógyszerekkel nem kezelhető, súlyos betegségben szenvedők orvosilag indokolt esetben a tünetek enyhítésére tarthatnak maguknál marihuánát, azt megfelelő engedéllyel maguk termeszthetik illetve másokkal termesztethetik. Hollandiában 2001 elején Gyógyászati Kannabisz Irodát hoztak létre, hogy megszervezze és felügyelje az általa termeltett, ellenőrzött minőségű és összetételű szárított kendervirágzat („mediwiet”) gyógyászati alkalmazását. (Megjegyzendő, hogy a hollandiai „öngyógyszerezők” zöme gyógyszertár helyett inkább „coffee-shop”-okban vásárolja az ott valamivel olcsóbb, bár bizonytalan összetételű és akár toxint termelő gombákkal szennyezett marihuánát.) A holland egészségügyi miniszter 2005. áprilisában az Iroda működésének felülvizsgálatát rendelte el. Ennek nemcsak a felhalmozott százezer eurós nagyságrendű veszteség volt az oka, hanem egészségügyi megfontolások is: a miniszter a „mediwiet” hatékonyságát nem látja bizonyítottnak és használatát kockázatosnak ítéli. Ugyanakkor Willem Scholten, az Iroda nemrég távozott vezetője kérdésemre derülátóan nyilatkozott, és nem vár az Iroda működésében érdemi változást. A növényi részek helyett gyógyszerként számításba jöhetnek standardizált kivonatok illetve a tiszta alkotók, mint például a THC, melynek nemcsak az euforizáló hatást, hanem az egyes gyógyhatásokat is tulajdonítják. A szintetikus THC-t – nemzetközi szabadnevén dronabinolt tartalmazó Marinol-kapszulát 1985-ben az USA-ban hozták forgalomba rákos betegek kemoterápiáját kísérő émelygésének és hányingerének megelőzésére. Étvágygerjesztő hatása révén a dronabinol ellensúlyozza az egyes rákos betegségek késői stádiumában fellépő beteges fogyást (cachexiát), és - előnyös „mellékhatásként” - hányást és fájdalmat is csillapít. A szert az anti-

4


retrovirális gyógyszerekkel kezelt HIV-fertőzöttek és AIDS-betegek étvágytalanságból eredő kóros lesoványodásának ellensúlyozására is törzskönyvezték. Egy rokon szerkezetű szintetikus kannabinoidot, a nabilont hasonló indikációs területekre törzskönyvezték európai országokban. Tapasztalatok szerint a szájon át beveendő, és így a hatóanyag lassú felszívódását eredményező szintetikus kannabinoid gyógyszerekkel nincs élvezeti célú visszaélés. A kapszulánál jobb hatásfokú lenne a kúpként való adagolás, és szóba jöhet kannabinoid hatóanyagú tapasz is. Sok esetben, például fájdalomcsillapításnál az azonnali hatás lenne kívánatos. Erre az inhaláció kiválóan alkalmas, de a legegyszerűbb „kiszerelési forma”, a cigaretta egészségi megfontolásokból nem jöhet számításba. (Meg kell jegyezni, hogy a pszichoaktív szerek gyorsan kialakuló hatása megnöveli a függőség kialakulásának kockázatát!) A füst káros égéstermékeinek keletkezését a kannabiszt 180-200oC-ra felmelegítő speciális elpárologtatókkal, ún. vaporizátorokkal el lehet kerülni, de a ma kapható nagyméretű berendezések (pl. Volcano®) helyhez kötöttek és drágák. Ezt küszöböli ki a kannabiszkivonat illetve a tiszta hatóanyag(ok) kiszerelése a jól dozírozható aeroszol formában. Egy különleges aeroszol adagolási formát dolgozott ki az angol GW Pharmaceuticals cég. Ez a hatóanyagokat meghatározott arányban tartalmazó növényi extraktum igazi áttörést jelent a kannabinoid gyógyszerek területén. A világ különböző helyeiről származó és titkos helyen, üvegházban termesztett kenderfajták (kemovariánsok) kivonataival a cég 1999 óta folytat klinikai vizsgálatokat. Az extraktumokban a fitokannabinoidok mellett a már említett flavonoidok és terpének is megtalálhatók. A kísérőkomponensek a szer gyógyhatását vélhetően előnyösen befolyásolják vagy a kívánt hatás fokozása, vagy a nemkívánt mellékhatások csökkentése által. A THC-t és kannabidiolt 1:1 arányban tartalmazó, nyelv alá illeve a szájüregbe permetezhető formulációjának forgalomba hozatalára az angol cég szövetségre lépett a természetes eredetű gyógyszereket hagyományosan becsben tartó német Bayer AG-val. A gyógyszert Sativex® néven elsőként 2005. áprilisában törzskönyvezték Kanadában a szklerózis multiplexet kísérő görcsök és neuropátiás fájdalmak enyhítésére orvosi felügyelet melletti, kiegészítő kezelésként. A nagybritanniai törzskönyvezés hasonló indikációs területre 2006-ra várható. A kábítószernek minősülő Sativex-et talán nem is engedélyezték volna, ha a kivonat kiszerelésére a cég nem dolgozott volna ki egy különleges elektronikus spray-adagolót, ami pontos és biztonságos adagolást tesz lehetővé. A vezeték nélküli telefonhoz hasonló, nehezen megbontható készülék regisztrálja a fogyasztást és időnként egy nyilvántartó központba továbbítja a használat adatait, ezáltal is megnehezítve a visszaélést. A tüneti kezelésre használható Sativex nyilvánvalóan nem csodaszer. Bár világszerte 2,5 millióan szenvednek szklerózis multiplexben, bizonyára csak töredékük számára hozhat enyhülést ez a növényi kivonat.

5


A GW Pharmaceuticalsnak nemcsak a gyógyszer-engedélyezés szigorú elvárásainak kellett megfelelnie, hanem szembesült egy egészen máskeletű problémával is: az élvezeti célú marihuánahasználat legalizását követelő mozgalmak az általuk „folyékony marihuána” névvel illetett kenderkivonat kanadai törzskönyvezését úgy tüntetik fel, mint annak igazolását, hogy az évtizedeken át üldözött marihuána egy ártalmatlan gyógynövény, amit mindenki számára szabadon hozzáférhetővé kéne tenni. Ezzel kapcsolatos kérdésemre Brian Whittle, a GW Pharmaceuticals tudományos igazgatója kijelentette: cégük egyértelműen visszautasítja az ilyen véleményeket, mert ezek félrevezetik az orvosokat és a lehetséges pácienseket. A Sativex engedélyezése nem szolgálhat Trójai falóként a marihuánapropagátorok céljainak eléréséhez. A cég honlapján is olvasható közlemény részletesen kifejti: a Sativex egy szigorú engedélyezési folyamat nyomán forgalomba hozott gyógyszer, és nem az ún. „orvosi marihuána” névvel illetett nyers, bizonytalan összetételű és ellenőrizetlen minőségű drog. Az élvezeti célú marihuánahasználat és a gyógyászati célra kiszerelt kannabiszkivonat „összeférhetetlenségét” jól példázza az is, hogy a GW Pharma a Sativex USA-beli regisztrációjához szaktanácsadóként nemrégiben azt az Andrea Barthwell-t fogadta fel, aki korábban a Fehér Ház helyettes „drog-cárja”ként keményen küzdött a marihuánafogyasztás minden formája ellen.

A kannabinoidok alkalmazási lehetőségei a gyógyászatban A kender hatóanyagainak azonosítása lehetővé tette a korábbi megfigyelések tanulmányozását mind laboratóriumi, mind ellenőrzött klinikai körülmények közt. Habár a vizsgálatokat az anyagok kábítószer volta nehezítette, sor került a természetes kannabinoidok - elsősorban a THC, a kannabidiol illetve a Sativex-elegy - valamint néhány szintetikus származék (a nabilon és a levonantradol) alkalmazási módjának valamint az esetleges mellékhatások felmérésére is. Több független, kontrollált klinikai vizsgálat bizonyította a természetes illetve szintetikus kannabinoidok hatékonyságát krónikus fájdalmak csillapításában, egyes gyulladásos betegségekben, és amint azt említettük - eredményesen használhatók hányáscsillapítóként és étvágyjavítóként is. Néhány esetben a vizsgált kannabinoidok jobbnak bizonyultak, mint a referencia-gyógyszer. Kihangsúlyozandó, hogy a tapasztalatok szerint a kannabinoidok az említett betegségek okait nem szüntetik meg, és csak a tünetek átmeneti enyhítésére alkalmasak. Több kórtünetnél azonban a tudományos vizsgálatok a kedvező eseti megfigyeléseket nem igazolták. Ez végülis nem meglepő, hiszen a marihuána illetve a THC hangulatjavító és eufórizáló hatása a jobbulás érzését válthatja ki, miközben objektív mérések érdemi javulást nem mutatnak. A vizsgált kannabinoidok elégtelen hatásúak voltak glaukómában, asztma ellen, migrénes fejfájások enyhítésében, szklerózis multiplex és gerincsérülés okozta izomgörcsök oldásában, a Huntington-kór és a Parkinson-szindróma kényszermozgási és izomtónus

6


rendellenességeinek csillapításában, epileptikus rohamok kezelésében, valamint vizeletvisszattartási és emésztési zavarok ellen.

Nincsen rózsa tövis nélkül Gyakorlatilag minden gyógyszernek lehetnek nemkívánt mellékhatásai, és a kezelés várható előnyeinek és hátrányainak gondos mérlegelése alapján kell választani a rendelkezésre álló terápiás lehetőségek közül. Klinikai tapasztalatok szerint a kannabinoidok főbb akut mellékhatásai a következők: bódultság, szédülés, mozgáskoordinációs zavarok, depresszió, aluszékonyság, szájszárazság, hányinger, gondolkodási és beszédzavarok. Az évekig tartó és viszonylag nagy dózisú kezeléseknél számolni kell krónikus egészségkárosító következményekkel is. E tekintetben némi tájékoztatást nyújtanak az élvezeti marihuánaszívásra vonatkozó felmérések, melyek - az égéstermékek okozta szájüregi és légzőszervi károsodásokon túlmenően - pszichotikus tünetek valamint enyhe értelmi és memóriazavarok megjelenését jelzik. Óvatosságra int még a kannabinoidok egyelőre nem kellően ismert hatása az immunrendszerre. A viszonylag szerény terápiás értékű, bár néhány betegség kiegészítő kezelésében ígéretes kannabisz várható gyógyászati felhasználása azonban nagyságrendekkel elmarad az élvezeti célból fogyasztott marihuánáétól. Összevetésként: a szintetikus THC-t (dronabinolt) tartalmazó kapszulák éves forgalma 2004-ben 63 millió euró volt, ezzel szemben az illegális marihuána 2000 USD/kg „nagykereskedelmi” áron számolt - forgalmi értéke évi tízmilliárd dollár nagyságrendű. A 20. század első harmadáig a kannabisz tárolóedénye is ott állt a többi gyógynövényé mellett a patikákban. (Hazánkban az 1871-ben kiadott első Magyar Gyógyszerkönyvben is szerepel Cannabis indica-drog.).Várható, hogy a növény alkalmasan kiszerelt kivonata hamarosan visszatér a gyógyszertárak - igaz, jól elzárt – polcaira, mondjuk az efedrin, a morfin és a kokain mellé. A gyógyítás tudományosan megalapozott, valós igényei végülis háttérbe szorítják a hagyományokból és a bürokratikus szabályozásból eredő aggályokat és megszorításokat. De mindez aligha befolyásolja majd az élvezeti célra használt marihuána - mint kábítószer egészségügyi, társadalmi és jogi megítélését.

7


8

A marihuána illetve természetes és szintetikus kannabinoid készítmények nem élvezeti célú használatának gyógyászati szempontból figyelmet érdemlő hatásai Az alább felsorolt betegségek tünetei enyhülhetnek, de a kiváltó okok nem szűnnek meg, ezért általában a szer naponta többszöri és tartós alkalmazására van szükség. Zárójelben a használt anyagot tüntettük fel. A csillag(*) valamely országban a megjelölt terápiás területre törzskönyvezett gyógyszert jelöl.) Klinikai kísérletekben bizonyított gyógyhatások hányáscsillapítás (THC, dronabinol*, nabilon*, levonantradol) étvágynövelő hatás (THC, dronabinol*, nabilon) fájdalomcsillapítás szklerózis multiplexben szenvedőknél vagy rákos betegeknél (THC, dronabinol, Sativex*, levonantradol) krónikus neuropátiás fájdalmak kezelése (THC, dronabinol, kannabidiol, Sativex, levonantradol) Klinikailag nem kellően bizonyított alkalmazási lehetőségek, ellentmondásos adatok illetve anekdotikus esetleírások glaukóma esetén a szem belső nyomásának csökkentése (marihuána, THC) migrénes fejfájások enyhítése (marihuána, THC) izommerevség, izomgörcsök oldása szklerózis multiplex és gerincsérülés esetén (marihuána, THC, Sativex, nabilon) idegi eredetű mozgási rendellenességek, izomrángások csillapítása, pl. Huntington-kór, Parkinson-kór vagy Tourette-szindróma esetén (THC, kannabidiol) epileptikus rohamok kezelése (marihuána, kannabidiol) emésztési és vizelet-visszattartási zavarok ellen, pl. szklerózis multiplex esetén (marihuána, Sativex) hörgtágító, asztmaellenes hatás (marihuána, THC) antidepresszáns, nyugtató, szorongásoldó, illetve hangulatjavító hatás (marihuána, THC, kannabidiol)


9

Az egészségre bizonyítottan vagy feltehetően ártalmas kémiai anyagok, köztük egyes gyógyszerek, növényvédőszerek, vegyipari alapanyagok és oldószerek gyártását, forgalmazását valamint használatát nemzetközi és nemzeti egyezmények szabályozzák. A kábítószer-kereskedelem nemzetközi ellenőrzésének gondolata 100 éves múltra tekint vissza, és az ópium valamint a kokain gyártását és kereskedelmét szabályozó első ilyen kábítószer-egyezmény, a Nemzetközi Ópiumegyezmény aláírására Hágában került sor 1912-ben. Az ezt követő genfi egyezménysorozatok (1925, 1931 és 1936), majd a párizsi (1948) és a new york-i (1953) megállapodások vezettek el a kábítószerszabályozás történetében mérföldkőnek számító Egységes Kábítószer Egyezményhez, melyet az ENSZ tagállamok zöme New Yorkban írt alá 1961-ben. Ekkor tiltották be a kannabisz nem gyógyászati és nem tudományos célokra való termesztését, kereskedelmét és használatát. Részlet az ENSZ 1972. évi jegyzőkönyvvel módosított 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezményének Preambulumából „Az Egyezményben részes Felek gondoskodni kívánva az emberiség egészségéről és jólétéről, felismerve, hogy a kábítószerek gyógyászati használata a fájdalom és szenvedés enyhítéséhez továbbra is nélkülözhetetlen, és hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell az ez irányú kábítószer-szükségletek kielégítését, felismerve, hogy a kábítószer-élvezet súlyos csapás az egyén számára, az emberiség számára pedig társadalmi és gazdasági veszélyt jelent, annak tudatában, hogy e csapás megelőzésében és leküzdésében kötelességek hárulnak rájuk, figyelembe véve, hogy a kábítószerekkel történő visszaélés elleni rendszabályok hatékonysága összehangolt és egyetemes fellépést igényel, ....

azzal az óhajjal, hogy olyan általánosan elfogadható nemzetközi egyezmény jöjjön létre, amelyik a kábítószerekre vonatkozó meglévő szerződések helyébe lép, a kábítószerek használatát a gyógyászati és tudományos célokra korlátozza és állandó nemzetközi együttműködést és ellenőrzést hoz létre ezen elvek megvalósítása és célok elérése érdekében, megállapodnak a következőkben: …”


10

FELHASZNÁLT IRODALOM Abel, E. L. (1980). Marihuana, the First Twelve Thousand Years. New York, Plenum Press. p. 289. Abrams, D. I., J. F. Hilton, R. J. Leiser, S. B. Shade, T. A. Elbeik, F. T. Aweeka, N. L. Benowitz, B. M. Bredt, B. Kosel, J. A. Aberg, S. G. Deeks, T. F. Mitchell, K. Mulligan, P. Bacchetti, J. M. McCune and M. Schambelan (2003). Short-term effects of cannabinoids in patients with HIV-1 infection. A randomized placebo-controlled clinical trial. Ann. Intern. Med. 139: 258-266. Abrams, D. I., Jay, C. A., Shade, S. B., Vizoso, H., Reda, H., Press, S., Kelly, M. E., Rowbotham, M. C. and Petersen, K. L. (2007). Cannabis in painful HIV-associated sensory neuropathy. Neurology 68: 515-521. Allen, J. H., G. M. de Moore, R. Heddle and J. C. Twartz (2004). Cannabinoid hypermesis: cyclical hyperemesis in association with chronic cannabis abuse. Gut 53: 1566-1570. American Medical Associaton (2005). Featured CSA Report: Medical Marijuana (A-01) Full Text. URL: http://www.ama-assn.org/ama/pub/category/print/13625.html. Kinyomtatva: 2005. június 17. Anonim. (1871). 87. Cannabis indica. Indiai kender. Magyar Gyógyszerkönyv - Pharmacopoea Hungarica. Budapest, Pesti Könyvnyomda. p. 90-92. Anonim. (2005) Product Monograph. Sativex®. GW Pharma Ltd., Salisbury, U.K., pp. 39. Armentano, P. (2005). Marinol versus Natural Cannabis. Pros, Cons and Options for Patients. NORML Foundation, p. 11. URL: http://www.norml.org/pdf_files/NORML_Marinol_vs_Natural_Cannabis.pdf. Kinyomtatva: 2006. október 13. Ashton, C. H. (1999). Adverse effects of cannabis and cannabinoids. British Journal of Anaesthesia 83: 637649. Ashton, C. H. (1999). Biomedical benefits of cannabis? Addiction Biology 4: 111-126. Bachs, L. and H. Mørland (2001). Acute cardiovascular fatalities following cannabis use. Forensic Science International 124: 200-203. Baker, D., G. Pryce, G. Giovannoni and A. J. Thompson (2003). The therapeutic potential of cannabis. The Lancet 2: 291-298. Barnes, M. P. (2006). Sativex: clinical efficacy and tolerability in the treatment of symptoms of multiple sclerosis and neuropathic pain. Expert Opinion on Pharmacotherapy 7: 607-615. Bayer, I. (2000). A drogok történelme. A kábítószerek története az ókortól napjainkig. Budapest, Aranyhal Könyvkiadó. p. 400. Ben Amar, M. (2006). Cannabinoids in medicine: A review of their therapeutic potential. Journal of Ethnopharmacology 105: 1-25. Berridge, V. (2003). Queen Victoria's cannabis use: or, how history does and does not get used in drug policy making. Addiction Research and Theory 11: 213-215. Bifulco, M. C. Laezza, S. Pisanti and P. Gazzerro (2006). Cannabinoids and cancer: pros and cons of an antitumor strategy. British Journal of Pharmacology 148: 123-135. Boggan, S. (2005). Legal medicinal cannabis: collapse of a joint enterprise. The Times. (2004. augusztus 11.) British Medical Association (1997). Therapeutic Uses of Cannabis. Amsterdam, Harwood Academic Publishers. p. 142. Budney, A. J. and J. R. Hughes (2006). The cannabis withdrawal syndrome. Current Opinion in Psychiatry 19: 233-238. Burns, T. L. and J. R. Ineck (2006). Cannabinoid analgesia as a potential new therapeutic option in the treatment of chronic pain. The Annals of Pharmacotherapy 40: 251-260. Butrica, J. L. (2002). The medical use of cannabis among the Greeks and Romans. Journal of Cannabis Therapeutics 2(2): 51-68. Calhoun, S. R., G. P. Galloway and D. E. Smith (1998). Abuse potential of dronabinol (Marinol®). Journal of Psychoactive Drugs 30: 187-196. Campbell, F. A., M. R. Tramèr, D. Carroll, D. J. M. Reynolds, R. A. Moore and H. J. McQuay (2001). Are cannabinoids an effective and safe treatment option in the management of pain? A qualitative systematic review. British Medical Journal 323: 13-16. Carroll, C. B., P. G. Bain, L. Teare, X. Liu, C. Joint, C. Wroath, Parkin, S G, P. Fox, D. Wright, J. Hobart and J. Zajicek (2004). Cannabis for dyskinesia in Parkinson disease. Neurology 63: 1245-1250. Castle, D. and R. Murray (2004). Marijuana and Madness. Psychiatry and Neurobiology. Cambridge, Cambridge University Press. p. 218.


11

Consroe, P., R. Musty, J. Rein, W. Tillery and R. Pertwee (1997). The perceived effects of smoked cannabis on patients with multiple sclerosis. European Neurology 38: 44-48. Darmani, N. A. and J. C. Johnson (2004). Central and peripheral mechanisms contribute to the antiemetic actions of delta-9-tetrahydrocannabinol against 5-hydroxytryptophan-induced emesis. European Journal of Pharmacology 488: 201-212. Di Marzo, V. (2004). Cannabinoids. New York, Kluwer Academic / Plenum Publishers. p. 216. Di Marzo, V., G. Bifulco and L. De Petrocellis (2004). The endocannabinoid system and its therapeutic exploitation. Nature Reviews Drug Discovery 3(9): 771-784. Earleywine, M. (2002). Understanding Marijuana: A New Look at the Scientific Evidence. Oxford, Oxford University Press. p. 326. Magyarul: Earleywine, M.: Marihuána. A tudomány álláspontja. EDGE 2000 NDI, Budapest, 2004. 406. oldal ElSohly, M. A., S. R. Wachtel and H. Wit (2003). Cannabis versus THC: response to Russo and McPartland. Psychopharmacology (Berl) 165: 433-434. ElSohly, M. A. and D. Slade (2005). Chemical constitutents of marijuana: The complex mixture of natural cannabinoids. Life Sciences 78: 539-548. Fisher, B. A. C., A. Ghuran, V. Vadamalai and T. F. Antonios (2005). Cardiovascular complications induced by cannabis smoking: a case report and review of the literature. Emergeny Medicine Journal 22: 679680. Fried, P. A. and A. M. Smith (2001). A literature review of the consequences of prenatal marihuana exposure. An emerging theme of a deficiency in aspects of executive function. Neurotoxicology and Teratology 23: 1-11. Supreme Court of the United States (2005) Gonzales v. Raich, (June 6, 2005) Rule No. 03-1454, p. 79. Gordon, E. and O. Devinsky (2001). Alcohol and marijuana: effects on epilepsy and use by patients with epilepsy. Epilepsia 42: 1266-1272. Grinspoon, L. (2003). The medical marijuana problem. Journal of Cognitive Liberties 4(2): 63-81. Grinspoon, L. and J. B. Bakalar (1993). Marihuana, the Forbidden Medicine. New Haven, Yale University Press. p. 184. Grotenhermen, F. (2003). Pharmacokinetics and pharmacodynamics of cannabinoids. Clinical Pharmacokinetics 42: 327-360. Grotenhermen, F. and E. Russo (2002). Cannabis and Cannabinoids: Pharmacology, Toxicology, and Therapeutic Potential. New York, The Haworth Integrative Healing Press. p. 439. Gurley, R. J., R. Aranow and M. Katz (1998). Medicinal marijuana: a comprehensive review. Journal of Psychoactive Drugs 30(2): 137-147. Guy, G. W., B. A. Whittle and P. J. Robson (2004). The Medicinal Uses of Cannabis and Cannabinoids. London, Pharmaceutical Press. p. 488. Hall, W. (2000). Cannabis use and public health: assessing the burden. Addiction 95: 485-490. Haney, M., J. Rabkin, E. Gunderson and R. W. Foltin (2005). Dronabinol and marijuana in HIV+ marijuana smokers: acute effects on caloric intake and mood. Psychopharmacology (Berl) 181: 170-178. Harris, G. (2006). F.D.A. dismisses medical benefit from marijuana. The New York Times April 21, 2006, A1, A23. Hazekamp, A., R. Ruhaak, L. Zuurman, J. van Germen and R. Verpoorte (2006). Evaluation of a vaporizing device (Volcano®) for the pulmonary administration of tetrahydrocannabinol. Journal of Pharmaceutical Sciences 95: 1308-1317. Hillig, K. W. (2004). A chemotaxonomic analysis of terpenoid variation in Cannabis. Biochemical Systematics and Ecology 32: 875-891. Hillig, K. W. and P. G. Mahlberg (2004). A chemotaxonomic analysis of cannabinoid variation in Cannabis (Cannabaceae). American Journal of Botany 91: 966-975. Hirst, R. A., D. G. Lambert and W. G. Notcutt (1998). Pharmacology and potential therapeutic uses of cannabis. British Journal of Anaesthesia 81: 77-84. Huizink, A. C. and E. J. H. Mulder (2005). Maternal smoking, drinking or cannabis use during pregnancy and neurobehavioral and cognitive functioning in human offspring. Neuroscience & Biobehavioral Reviews 30: 24-41. International Association for Cannabis as Medicine (2005). Clinical studies and case reports. URL: http://www.cannabis-med.org/studies/study.php. Kinyomtatva: 2005. május 22.


12

Joy, J. E., S. J. Watson, Jr and J. A. Benson (1999). Marijuana and Medicine. Assessing the Science Base. Washington, D.C., National Academy Press. p. 267. Kalant, H. (2004). Adverse effects of cannabis on health: an update of the literature since 1996. Progress in Neuro-Psychopharmacology & Biological Psychiatry 28: 849-863. Kendell, R. (2003). Cannabis condemned: the prescription of Indian hemp. Addiction 98: 143-151. Lindsay, A. C., R. A. Foale, O. Warren and J. A. Henry (2005). Cannabis as a precipitant of cardiovascular emergencies. International Journal of Cardiology 104: 230-232. Lutz, B. (2004). On-demand activation of the endocannabinoid system in the control of neuronal excitability and epileptiform seizures. Biochemical Pharmacology 68: 1691-1698. Mack, A. and J. Joy (2004). Marijuana as Medicine? The Science Beyond the Controversy. Washington, D.C., National Academy Press. p. 199. Martin, B. R. and J. L. Wiley (2004). Mechanism of action of cannabinoids: how it may lead to treatment of cachexia, emesis, and pain. Journal of Supportive Oncology 2: 305-316. Mathre, M. L. (1997). Cannabis in medical practice: a legal, historical and pharmacological overview of the therapeutic use of marijuana. Jefferson, McFarland & Company, Inc.p. 239. McPartland, J. M. and E. B. Russo (2001). Cannabis and cannabis extracts: greater than the sum of their parts? Journal of Cannabis Therapeutics 1(3/4): 103-132. Mechoulam, R. (2005). Plant cannabinoids: a neglected pharmacological treasure trove. British Journal of Pharmacology 146: 913-915. Mechoulam, R., L. A. Parker and R. Gallily (2002). Cannabidiol: an overview of some pharmacological aspects. Journal of Clinical Pharmacology 42(Supplement): 11S-19S. Mittleman, M. A., R. A. Lewis, M. Maclure, J. B. Sherwood and J. E. Muller (2001). Triggering myocardial infarction by marijuana. Circulation 103: 2805-2809. Müller-Vahl, K. R., H. Prevedel, K. Theloe, H. Kolbe, H. M. Emrich and U. Schneider (2003). Treatment of Tourette's syndrome with delta-9-tetrahydrocannabinol (Δ9-THC): no influence on neurophysiological performance. Neuropsychopharmacology 28: 384-388. Nahas, G. G., K. M. Sutin, D. Harvey and S. Agurell (1999). Marihuana and Medicine. Totowa, New Jersey, Humana Press. p. 826. Neurológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása (2005. február 1.) URL: http://www.sm.alba.hu/htm/hetitudhirek.htm. Kinyomtatva: 2005. május 13. Office of Medicinal Cannabis. URL: http://www.cannabisbureau.nl/eng/home.html. Kinyomtatva: 2005. május 13. Pacifici, R., P. Zuccaro and S. Pichini (2003). Modulation of the immune system in cannabis users. Journal of the American Medical Association 289(15): 1929-1931. Perez-Reyes, M., M. C. Timmons, K. H. Davis and E. M. Wall (1973). A comparison of the pharmacological activity in man of intravenously administered Δ9-tetrahydrocannabinol, cannabinol, and cannabidiol. Experientia 29: 1368-1369. Pertwee, R. (ed.) (2005). Cannabinoids. Berlin, Springer. p. 770. Pertwee, R. (2006). Cannabinoid pharmacology: the first 66 years. British Journal of Pharmacology 147: S163-S171. Pryce, G. and Baker, D. (2007). Control of spasticity in a multiple sclerosis model is mediated by CB1, not CB2, cannabinoid receptors. British Journal of Pharmacology 150: 519-525. Rätsch, C. (1998). Marijuana Medicine: A World Tour of the Healing and Visionary Powers of Cannabis. Richester, Vermont, Healing Art Press. p. 204. Reynolds, J. R. (1890). Therapeutical uses and toxic effects of Cannabis indica. The Lancet 1: 6377-638. Robson, P. (2005). Human studies of cannabinoids and medicinal cannabis. In: Cannabinoids. Ed.: R. Pertwee. Berlin, Springer: 719-756. Rosenbaum, S. (2005). Gonzales v. Raich. The implications for public health policy. Public Health Reports 120: 680-682. Russo, E. (1998). Cannabis for migraine treatment: the once and future prescription? An historical and scientific review. Pain 76: 3-8. Russo, E. B. (2002). The role of cannabis and cannabinoids in pain management. Pain Management. A Practical Guide for Clinicians. R. S. Weiner. Boca Raton, CRC Press: 357-375.


13

Russo, E. B. and J. M. McPartland (2003). Cannabis is more than simply Δ9-tetrahydrocannabinol. Psychopharmacology (Berl) 165: 431-432. Russo, E. and G. W. Guy (2006). A tale of two cannabinoids: The theraputic rationale for combining tetrahydrocannabinol and cannabidiol. Medical Hypotheses 66: 234-246. Russo, E., M. L. Mathre, A. Byrne, R. Velin, P. J. Bach, J. Sanchez-Ramos and K. A. Kirlin (2002). Chronic cannabis use in the Compassionate Investigational New Drug Program: an examination of benefits and adverse effects of legal clinical cannabis. Journal of Cannabis Therapeutics 2(1): 3-57. Smith, P. F. (2005). The safety of cannabinoids for the treatment of multiple sclerosis. Expert Opinion on Drug Safety 4(3): 443-456. Svendsen, K. B., T. S. Jensen and F. W. Bach (2004). Does the cannabinoid dronabinol reduce central pain in multiple sclerosis? Randomised double blind placebo controlled crossover trial. British Medical Journal 329: 253-260. Szendrei, K. and G. Nagy (2002). Nem árt ha tudsz róla. 3. A rostkendertől a "netherweed"-ig - egy ősi növény újabb metamorfózisa. Gyógyszerészet 46: 400-409. Szendrei, K. and G. Nagy (2003). Nem árt ha tudsz róla. 4. Újra gyógyszer nyersanyag lesz a Cannabis herba - A Bayer bejelentette az új gyógyszer-specialitást a Sativex®-et. Gyógyszerészet 47: 587-592. Taylor, H. G. (1998). Analysis of the medical use of marijuana and its societal implications. Journal of the American Pharmaceutical Association 38: 220-227. Thomas, A., Baillie, G. L., Phillips, A. M., Razdan, R. K., Ross, R. A. and Pertwee, R. G. (2007). Cannabidiol displays unexpectedly high potency as an antagonist of CB1 and CB2 receptor agonists in vitro. British Journal of Pharmacology 150: 613-623. Tramèr, M. R., D. Carroll, F. A. Campbell, D. J. M. Reynolds, R. A. Moore and H. J. McQuay (2001). Cannabinoids for control of chemotherapy induced nausea and vomiting: quantitative systematic review. British Medical Journal 323: 16-21. Ujváry, I. (1995). A marihuána-probléma. Kultúrtörténeti és pszichofarmakológiai áttekintés. Psychiatria Hungarica 10: 413-425. U. S. Food and Drug Administration (2006). Inter-Agency Advisory Regarding Claims That Smoked Marijuana Is a Medicine. FDA News Release April 20, 2006. URL: http://www.fda.gov/bbs/topics/NEWS/2006/NEW01362.html. Kinyomtatva: 2006. október 13. Veress, T., J. Szántó and L. Leisztner (1989). Hasis, illetve marihuána típusú kábítószerek hatóanyagtartalmának meghatározása. II. Kannabinoidsavak mennyiségi meghatározása dekarboxilezés és HPLC alkalmazásával. Magyar Kémiai Folyóirat 95: 59-65. Westfall, R. E., P. A. Janssen, P. Lucas and R. Capler (2006). Survey of medicinal cannabis use among childbearing women: Patterns of its use in pregnancy and retroactive self-assessment of its efficacy against ‘morning sickness’. Complementay Therapies in Clinical Practice 12: 27-33. Wilkinson, J. D., B. J. Whalley, D. Baker, G. Pryce, A. Constanti, S. Gibbons and E. M. Williamson (2003). Medical cannabis: is Δ9-tetrahydrocannabinol necessary for all its effects? Journal of Pharmacy and Pharmacology 55: 1687-1694. Woolridge, E., S. Barton, J. Samuel, J. Osorio, A. Dougherty and A. Holdcroft (2005). Cannabis use in HIV for pain and other medical symptoms. Journal of Pain and Symptom Management 29: 358-367. Zajicek, J., P. Fox, H. Sanders, D. Wright, J. Vickery, A. Nunn and A. Thompson (2003). Cannabinoids for treatment of spasticity and other symptoms related to multiple sclerosis (CAMS study): multicentre randomised placebo-controlled trial. The Lancet 362: 1517-1526. Zeese, K. B. (1999). Marijuana in the 20th century: a chronology of use and regulation. The International Journal of Drug Policy 10: 339-346. Zuardi, A. W. (2006). History of cannabis as a medicine: a review. Revista Brasileira de Psiquiatria 28(2): 153-157. Zuardi, A. W., J. A. Crippa, J. E. Hallak, F. A. Moreira and F. S. Guimarães (2006). Cannabidiol, a Cannabis sativa constituent, as an antipsychotic drug. Brazilian Journal of Medical and Biological Research 39: 421-429. Zuardi, A. W., I. Shirakawa, E. Finkelfarb and I. G. Karniol (1982). Action of cannabidiol on the anxiety and other effects produced by Δ9-THC in normal subjects. Psychopharmacology (Berl) 76: 245-250. B

Ujváry István: Fűben-fában orvosság?

Recommend Documents