107
ANDREJ TARKOVSZKIJ
Tükör Naplórészletek Fordította: Vári Erzsébet
Moszkva, 1970. augusztus 15. Larisza augusztus 7-én este 6 óra 25 perckor megszülte a fiunkat, Andrjusát. Egy hónappal túlhordta, de gyorsan szült. Ma, azaz nem is ma, hanem tegnap hoztuk ôket haza.
1970. szeptember 7. Milyenek lesznek a gyermekeink? Sok minden rajtunk múlik, de tôlük is függ. Fontos, hogy törekedjenek a szabadságra. Ez tôlünk függ. A rabságban született embereknek nehéz elszokniuk a rabigától. Egyfelôl szeretném, ha a következô nemzedék egyfajta nyugalomra tenne szert, másfelôl azonban a nyugalom veszélyes dolog. Lelkünk nyárspolgári, kispolgári része vágyik nyugalomra. Csak nehogy eltompuljon az utánunk következôk lelkiszellemi érzékenysége. Az a legfontosabb, hogy méltóságra és becsületességre neveljük a gyermekeinket. Feltétlenül el kell készítenem az Egy fehér, fehér napot.1 Ez is e munka része. Kötelesség. Milyen szörnyû, hitvány dolog lehet azt érezni, hogy senkinek semmivel nem tartozik az ember, mégpedig azért, mert mindig tartozunk valakinek. Csak erôfeszítés árán, csukott szemmel lehet erre az álláspontra jutni. Mostanában nagyon sok ember jut erre a következtetésre. Úgy tûnik, jól kiismertem Artur M.-et.2 Nagyon gyenge ember. Vagyis olyan fokon gyenge, hogy elárulja önmagát. Végletesen megalázza magát. A Szembeállításokat3 írjuk Ljonya Kozlovval. Nehézségekkel küszködünk. Szeretnénk ôszintén írni mindenrôl. De vannak olyan problémák, amelyek érintésével megégetjük magunkat. Így vagy úgy, mindenképpen átszerkesztik a szöveget. Erôsebben kell teoretizálni. Mindig az Egy fehér, fehér napra gondolok. Gyönyörû filmet lehetne csinálni belôle, olyat, amelyik teljes egészében a saját tapasztalomra épül. És biztos vagyok benne, hogy ezzel összefüggésben a nézô számára is fontos lesz. Bárcsak minél hamarabb befejezhetném a Solarist, pedig még el sem kezdtem. Még egy teljes, gyötrelmes év! …Nincs kivel dolgozni. Kirúgtam a gyártásvezetôt. A jelmeztervezôt szintén. Ki lesz helyettük? A stúdió – teljesen üres. A szemelvények az Osiris Kiadónál, 2002 könyvhetére azonos címen megjelenô kötetbôl való részletek.
108 Véletlenül a kezembe került Jevtusenko Kazanyi egyetem címû Novij Mirben megjelent poémája.4 Döbbenetesen tehetségtelen! Nyárspolgári avantgarde, amit csinál. Szeverjanyin ezerszer tehetségesebb volt a maga idejében. És mi maradt fenn utána? Az Ananász pezsgôben5 és megvetô mosolyok. Zsenya sajnálatra méltó valahogy. Mindenáron tetszeni akar. Egyszer részegen odajött hozzám a VTO-ban:6 – Andrej, miért vagy ennyire kegyetlen? – Hallgatok. – Tudod, a jégmezei csatán részt vett fehér tisztre hasonlítasz. – Na és?… – Az én nagyapám (vagy az apja?) ott feküdt a hóban (állítólag partizán volt) és háromtized hüvelykes puskából lôtt rájuk. Ôk pedig odafagytak a jeges hóhoz és egy lépést sem tudtak tenni. A humanista Zsenya! Korábban pedig állandóan azt firtatta: – Miért nem szeretsz te engem? Lakása falait rossz képekkel zsúfolta teli. Burzsoá. És nagyon szeretné, ha szeretnék ôt. Hruscsov is, Brezsnyev is, a lányok is… Mulatságos történetet mesélnek róla. Amikor Olaszországban járt, egy olasznál lakott, akit a barátjának nevezett. Egyszer J. elmesélte neki, milyen elbûvölô hölggyel találkozott, aki imádja ôt. De azt nem mondta meg, hogy hívják. Olaszországban tartózkodása idején idôrôl idôre mesélt szenvedélyes szerelmérôl. Egyszer a barátnak el kellett utaznia egy idôre a városból. J. megkérte, hogy hagyja ott neki a lakáskulcsát. A barát otthagyta neki. Amikor visszatért, J. pátosszal teli hangon áradozott szerelmérôl és a szeretôje jó tulajdonságairól. – Miért nem kérdezed meg, hogy hívják ôt? – érdeklôdôtt J. – A szekrény- és íróasztalkulcsokat hagytam itt neked – mondta a „barát”, eleresztvén a füle mellett Zsenya kérdését. Szellemes történet, még akkor is, ha csak anekdota. Hûen jellemzi Jevtusenkót, akiben nincs egy hajszálnyi nemeslelkûség sem. Nálunk, Oroszországban imádják Lelouch-t.7 Még a Dom Kino8 közönsége is. Ez nem véletlen. Nálunk szeretik azt, ami közönséges. Az élet, a szerelem, a halál (La vie, l’amour, la mort – 1969) a legrémesebben köznapi film. A halálbüntetés elleni tiltakozásról szól, se nem többrôl, se nem kevesebbrôl. (Majdhogynem Dosztojevszkij!) De miféle eszközöket használ annak érdekében, hogy felkeltse a nézô (akárcsak a saját! sic!) érdeklôdését. Szex, perverzitás és szentimentalizmus egyidejûleg van jelen e tehetségtelen kis francia filmjében. A Dom Kino közönsége egész egyszerûen odavolt a gyönyörûségtôl. Ki kell deríteni, megfilmesítették-e már Camus Pestisét. Ha nem, érdemes volna tárgyalásokat folytatni O. Tejnisvilivel. Hadd ajánljon két dolgot Gambarovnak:9 A Pestist és a Dosztojevszkijrôl szóló forgatókönyvet, amelyet készülök megírni. Szolonyicin nagyszerû Dosztojevszkij lehetne. Mi mindent rendezhetnék meg? I. A Kagolt (a Bormann-perrôl),10 II. A fizikus-diktátort (változatokat egy témára), III. A tornyocskás házat,11 IV. A Huhogókat,12 V. A Dezertôröket, VI. A József és testvéreit, VII. Szolzsenyicintôl a Matrjona házát,
109 VIII. A Dosztojevszkijt, IX. Az Egy fehér, fehér napot – minél elôbb! –, X. Dosztojevszkij A kamaszát, XI. A Jeanne d’Arc 1970-et, XII. Camus regényét, A pestist, XIII. A Ketten látták a rókát. Forgatókönyvek: 1. Az utolsó vadászat avagy az Összeütközés, 2. A Katasztrófa, 3. Beljajev Repülô embere alapján. William James (a „pragmatizmus” filozófusa) írta: „Igaz, mint valaha mondták, (a filozófiával) nem süthetünk kenyeret, de bátorságot önthetünk lelkünkbe (…).” „A filozófia története jórészt emberi kedélyalkatok meghatározott összeütközésének története.” „A filozófus megbízik kedélyalkatában.” 13
Szeptember 10. Andrjusa már mosolyog, nevet, gagyog, követ a tekintetével, de már a fejével is utánafordul annak, amit néz, megismer engem. Igyekszik hasra fordulni. Bárkinek meséljük, nem hiszi el. Nehéz is elhinni, hiszen még csak most 7-én volt egy hónapos. Grimaszaival Walt Disney Hófehérke címû filmjének „Kukájára” hasonlít.
Szeptember 11. Tegnap Zavattini14 rózsacsokrot és egy kis levélkét küldött Lariszának: „Éljen az új Tarkovszkij. Zavattini.” (Valerij Szirovszkij15 fordította le és tiszta szívbôl gratulált.) Levelet kell írnom neki, amelyben megköszönöm. Szása Misarint mintha a föld nyelte volna el. Fel kell kutatnom ôt. Tegnap az Építészek Házában ünnepeltük Ljonya Kozlov kandidátusi dolgozatának védését. Frejlichhel16 indultunk haza. Szerintem rendes ember, de egy kissé meglepett, amikor váratlanul azt ajánlotta, készítsek filmet a forgatókönyve alapján. Már csak ez hiányzott! Ez nagy baj. Amint valaki felajánlja a forgatókönyvét, azonnal megfutamodom. És bukott emberré válik a szememben valamiért, anélkül, hogy becstelenséget követett volna el. Frejlichnek, úgy tûnik, van arról valami fogalma, ki vagyok én, de akkor miért nem érti, hogy csakis a saját forgatókönyveim alapján rendezek filmet? Egyébként pedig nem hiszem, hogy meg tud írni egy forgatókönyvet. Azt is elmesélte nekem, hogy O. Tejnisvilitôl17 hallotta, hogy nemsokára vetíteni fogják a mozikban a Rubljovot. Akkor Otar miért nem szólt nekem errôl egy szót sem? Valami itt nincs rendben… Andrjusa már figyeli a csörgôt, utánafordul. Valahogy nagyon hamar csinál mindent.
Szeptember 12. A napokban beszéltem J. Mihajlovval, aki valóban nagyszerû hangmérnök. Azt mondja, ne használjunk Bachot a filmhez, mert most divatban van, sokan felhasználják. Csodabogár. Kit érdekel, hogy Bach „divatos”? Nem azért van szükségem az orgonára írott F-moll korál prelúdium fôtémájára, mert divatos, hanem azért, mert csodálatos zene.
110 Az is egyfajta sznobizmus, ha azért tartunk a Bach-zene alkalmazásától, mert az új filmmûvészet lelkesedik érte. Meg kell majd hallgatnom azt a zenét, amelyet Andron18 akar használni a Nemesi fészekben. Most nem emlékszem pontosan, melyik az. Általában figyelmesebben kell zenét hallgatni. Ma fogadás lesz Stevensnél. Megérkezett Ászja, érdekes lesz látnom ôt. Érdekes tûz-motívumrendszert találtam ki a Solaris számára. Az elsô tûzben égeti el Chris az indulás elôestéjén valamennyi felesleges papírját és holmiját. A második tûz: Chris betegsége, lázálma. Egyidejûleg jeleníti meg a hôs honvágyát és az ôt gyötrô forróságot. A legkülönbözôbb tárgyak éghetnek el benne, például Harey ruhája. Ragyogó napfényben kell felvenni, amikor szinte alig látni a lángnyelveket, és gomolyog az izzó, forró levegô. A harmadik tûzbe Chris botlik bele a Solarison a házuk közelében, mikor elhagyja a „Vendégek” által lakott „házat”. Ez olyan tûz lehet, amelynek nem éget a lángja. A tárgy, amelyet Chris beledob, nem gyullad meg. Hideg tûz. Szerintem ez nem rossz. Egy afrikai törzsben a mai napig az a szokás, hogy évente egyszer egy óriási közös tûzben elégetik a ruhájukat, edényeiket, használati tárgyaikat. A megtisztulásuk érdekében teszik ezt, így kezdenek új életet. Olasz szokás szerint az Új Esztendô beköszöntekor az emberek kidobálják lakásaikból a régi bútorokat. Általában a régi papírok és holmik elégetésében van valami ôsi, tudattalan, heves érzékiség. Úgy gondolom, a tûz abban a formában, ahogyan most kitaláltam, kellôképpen kifejezô lesz. Mivel a harmadik tûz hideg, talán árnyéka sincs? A tûz visszfénye már önmagában is különös életet él a tárgyakon és a fákon. Honnan tudná az Óceán, hogy mi is a tûz? Ez esetben csak a jelenség külsô képét tudja lemásolni. Ez a harmadik tûz jobb az Óceán szubsztanciájával rendelkezô, sistergô, füstölgô kis kráternél, amelyet Juszov19 ajánlott. Hogy Chris a háztól nem messze ebbe botoljék bele.
Szeptember 14. Ma azt mondta Juszov a stúdióban, hogy meghalt Ljova Kocsarin.20 Borzasztó. Ez valahogy nagyon elszomorított. Talán azért, mert nagy közös tevékenységünk (a Sansz21) azt eredményezte, hogy elégedetlenek voltunk egymással. Tehát amikor abbahagytuk a közös munkát, már beteg volt. Rémes. Valahogy nem hagy nyugton a miatta érzett bûntudat. Pedig mindent megtettem azért, hogy segítsek neki, amiben csak tudtam. Hosszú idôn keresztül mégiscsak közeli barátok voltunk. A temetésére valószínûleg nem megyek el. Neki most már mindegy, én pedig nem szeretném megjátszani magam. Lara tiltásom ellenére Ljova kérésére dolgozott az utolsó filmjében, és nagyon sokat segített neki. Ma elküldték a japánok a vízumot. Úgy tûnik, a hétvégén elutazunk, „ha senki sem tesz keresztbe”. Jó lenne minél elôbb elutazni és felvenni azt a 150 méteres városképet. Szeretném elkezdeni végre. Talán sikerül virradatkor felvételeket készíteni. Ehhez körülbelül öt napra van szükség, ha pedig reggel és este forgatunk, akkor három nap alatt felvehetjük ezeket a jeleneteket. A többire aztán Tokióban és Oszakában kerül sor. Valahogy így lesz: 1. Elôször a japán városképek 2. Majd a díszlet kihordása a tengerpartra (Jaltában)
111 3. Az ûrállomás stúdiófelvételei 4. Külsô felvételek Zvenyigorodban 5. Kelvinék háza – mûteremben És valahova középre az „Üléstermet”. Beszélnem kell Kulidzsanovval22 a lakás ügyében. Megígérte, hogy segít valahogy. Még ha nekünk Lariszával és Andrjusával nem jár is háromszobás, hanem csak kétszobás lakás, akkor is ezt a mostanit és az újat elcserélhetjük egy ötszobásra. És ezzel, úgy vélem, megoldódnának a lakásproblémáink. Kulidzsanov szerdán Moszkvában lesz. Ha én addigra már elutazom, akkor hagyok neki egy levelet. Ma Tejnisvili azt mondta, hogy egy külföldi munkát szeretne ajánlani nekem a Solaris után. Érdekes, mire gondolhat? És kire? Gambarovra? Mindenesetre el kell magyaráznom neki, hogy csak a pénz kedvéért nem rendezek semmit. Szerintem az Egy fehér, fehér napot kell megrendeznem a Solaris után. Érdekelne, vajon keresek-e annyi pénzt valaha, hogy megadjam az adósságaimat és megvegyem azt, ami a legszükségesebb: egy díványt, valami bútorfélét, egy írógépet, olyan könyveket, amelyeket a saját polcomon szeretnék birtokolni? A falusi házat is fel kell újítani. Ez megint csak pénzbe kerül. Már nagyon régen nem láttam apámat.23 Minél hosszabb ideje nem látom, annál szomorúbb és nehezebb elmenni hozzá. Nyilván komplexusaim vannak a szüleimmel kapcsolatban. Mellettük nem érzem felnôttnek magam, és szerintem ôk sem tekintenek annak. Nehéz, összetett, tisztázatlan viszonyok ezek. Valahogy nagyon bonyolult ez az egész. Nagyon szeretem ôket, de mellettük sohasem éreztem nyugodtnak és velük egyenrangúnak magam. Szerintem ôk is feszélyezve érzik magukat, ha velem vannak, holott szeretnek. Nagyon nehéz olyasvalakivel érintkezni, aki soha nem foglal világosan és egyértelmûen állást. De hát kinek a hibája ez? Az övék vagy az enyém? Bizonyára egy kicsit mindnyájunké. A japán utam elôtt mégiscsak meg kell látogatnom apámat. Hiszen ô is gyötrôdik amiatt, hogy így alakult a kapcsolatunk. Nem tudom. El sem tudom képzelni, mi történne, ha egyedül én törném meg a jeget. De ez nagyon nehéz volna. Talán levelet kellene írnom neki? A levél nem old meg semmit. Majd a levél után találkozunk, és mindketten úgy teszünk majd, mintha nem is létezne semmiféle levél. Valami dosztojevszkijizmus, dolgorukijizmus24 ez. Szeretjük egymást és mégis feszengve tartunk a másiktól. Valamiért sokkal könnyebb teljesen idegen emberekkel érintkeznem… Most ágyba bújok és Hesse Üveggyöngyjáték címû könyvét fogom olvasni. Már régóta készülök rá, hogy elolvassam. Ma végre elhozta nekem valaki. Mennyire félek a temetésektôl! A nagymama25 temetése is rettenetes volt. Nem is azért, mert meghalt, hanem mert olyan emberek vettek körül, akik kifejezésre juttatták az érzéseiket. Látni sem bírom, ha sír valaki. Még akkor sem, ha ôszinték az érzései. Meghaladja az erômet, ha hozzám közel álló emberek kimutatják az érzéseiket. Emlékszem, apámmal a templomban álltunk és arra vártunk, hogy el lehessen vinni a nagymama koporsóját (másutt volt a temetô, mint ahol elbúcsúztatták), és akkor apám ezt mondta (nem fontos, mi okból): – A jó passzív, a gonosz aktív. Amikor a danyilovi temetô templomában búcsúztatták a nagymamát és még hét vagy nyolc másik halottat, a koporsó fejénél álltam, nem messze Marinától26 és anyámtól. Marina gyakran sírt. A pap felírta a holtak nevét, és megkezdôdött a búcsúztatásuk. Amikor a pap a gyászszertartás közben nevén nevezte a holtakat,
112 nekem úgy tûnt, mintha elfelejtkezett volna Veráról (így hívták a nagymamámat), mintha nem említette volna a nevét. Úgy megijedtem, hogy elindultam a pap felé azzal, hogy emlékeztessem a nagymama nevére. Úgy éreztem, hogyha ezt nem teszem meg, valami szörnyûség történik a nagymamával. A halála elôtt tudta ugyanis, hogy el fogják búcsúztatni a templomban. Most abban a hitben feküdt ott, hogy elbúcsúztatják, a pap pedig feledékenységében elfelejtett megemlékezni róla. Ott feküdt holtan a nagymama, és én tudtam, hogy ha még érezne és fel tudná fogni, ô is borzasztóan megijedne, hogy a halottbúcsúztatás közben megfeledkeztek róla. Már a pap mellett álltam, amikor másodszor is elismételte a elhunytak nevét – és meghallottam: Verát… Tehát csak nekem tûnt úgy, mintha megfeledkeztek volna róla. Mennyire megijedtem! Ez volt az egyetlen temetés, amelyiken részt vettem. Nem, mégsem, elôször akkor voltam temetôben, amikor Antonyina Alekszandrovnát, apám második feleségét temették.27 De akkor még gyerek voltam. Csak az elhunyt keskeny, éles profiljára és erôsen púderes arcára emlékszem. A. A. agydaganatban halt meg. Rákban. Tél volt, fázott a fejem. És apám újra mellettem volt. Emlékszem, egyszer, amikor még gyerek voltam, apámnál voltam a Partyijnij [Párt] utcában (!), eljött hozzá Ljova Garpung bácsi (ha jól emlékszem). Apám betakarózva ült a díványon, azt hiszem, beteg volt. Ljova bácsi megállt a küszöbön és ezt mondta: – Tudod, Arszenyij, meghalt Marija Danyilovna.28 Apám nézett egy ideig, nem értette, mi történt, majd elfordult és sírva fakadt. Nagyon boldogtalannak és magányosnak látszott, amint ott ült betakarózva a díványon. Marija Danyilovna – az én nagymamám, apai ágon. Apám nagyon ritkán látta ôt. És vélhetôen ô is valahogy feszengett. Lehet, hogy ez családi, pontosabban örökletes vonás? De lehet, hogy tévedek apám és Marija Danyilovna kapcsolatát illetôen. Lehet, hogy ôk egészen más viszonyban voltak, mint anyám és én. Anyám olykor beszélt arról, hogy Arszenyij csak magára gondol, hogy egoista. Nem tudom, igaza van-e. Jogában áll rólam is ezt állítani, mert biztosan önzô vagyok. Persze rettenetesen szeretem anyámat, apámat, Larát és Andrjusát, mégis állandóan van bennem egyfajta merevség, és képtelen vagyok kifejezni az érzéseimet. Az én szeretetem valahogy nem tevékeny. Biztosan csak arra vágyom, hogy hagyjanak békén, akár feledjenek is el. Nem szeretnék a szeretetükre számítani, a szabadságon kívül nem követelek tôlük semmit, pedig tudom, hogy szabadság nincs, és nem is lesz. Ira29 miatt is elítélnek, érzem én. Szeretik ôt, normálisan és egyszerûen. Nem vagyok féltékeny rá, de cserébe csak arra vágyom, hogy ne gyötörjenek és nem tartsanak szentnek. Nem vagyok se szent, se angyal. Olyan önzô alak vagyok, aki a szerettei szenvedéseitôl fél a világon a legjobban. Megyek Hessét olvasni.
Szeptember 18. Elolvastam Zamjatyin Mi címû könyvét. Nagyon gyenge, mesterkélt szöveg. Olyan töredezett, „dinamikus” próza, vagy mi. Valamiképpen ellenszenves. Ma megnéztem Bondarcsuk Waterlooját. Szegény Szerjozsa! Szégyellem magam miatta. Ma megszólított egy talán Roberto Coma nevû olasz, akit Dino de Laurentiis30 bízott meg a Waterloo ügyeinek intézésével. Megkérdezte tôlem, volna-e lehetôség arra, hogy meghívjon Olaszországba rendezni. Mindenesetre azt ajánlottam neki, hogy olvassa el Mann Józsefét. Ha ez sikerül, lesz értelme megrendezni Camus A pestisét. Szása Misarinnal együtt meg tudnánk írni a forgatókönyvet.
113 Na igen! Találkoztam Alla G.-vel.31 Kiderült, hogy Szása keményen iszik. És most két hónapra bevonul. Tartalékos szolgálatra. Szerencsétlen Szása! Igaz, sikerült egy újságnál elhelyezkednie. Szása és a hadsereg – teljesen kizárják egymást! Láttam Buñuel egyik filmjét, elfelejthettem a címét, nem, mégis megvan: a Tristanát. Nagyon rossz, elképesztôen közönséges film egy nôrôl, akinek amputálják a lábát, és aki olykor egy harangról álmodik, amelynek nyelve helyén a férje – a mostohaapja fejét látja. Buñuel olykor megenged magának ehhez hasonló visszalépést. Elolvastam Akutagava32 vízi koppákról szóló kisregényét. Meglehetôsen szegényes, szellemtelen szöveg. Csuhraj33 megkért, hogy vigyem el neki az Egy fehér, fehér nap forgatókönyvét. Azt szeretné, ha az ô stúdiójukban rendezném meg. Úgy hírlik, az Arielt34 is készül megvenni. Majd meglátjuk. Nem hiszek Csuhrajnak. Gyakran becsapta az embereket. Elárulta ôket, sokan panaszkodtak.
1971. szeptember 20. A háború után az egész világon valahogy romba dôlt a kultúra, és megsemmisülése a szellemi színvonal hanyatlásával járt együtt. Nálunk, Oroszországban, más egyebek mellett a kultúra következetes és barbár megsemmisítése következtében nyilvánvalóan ez történt. És kultúra nélkül természetesen elvadul a társadalom. Isten tudja, hova fajul mindez! Azelôtt sohasem állt ennyire rémes színvonalon a tudatlanság. Csakis szörnyûségeket szülhet a szellemrôl való lemondás. Most minden korábbinál inkább védelmezni kell mindazt, ami bármilyen kapcsolatban áll a szellemmel! Valóban az állati lét lenne az ember valódi létezésmódja, ha ennyire gyorsan lemond a halhatatlanságról? A magas erkölcsi színvonal stabilitásának megôrzése lényegesen nehezebb, mint jelentéktelenségben tengôdni. Hesse Az üveggyöngyjáték címû könyvében nagyszerû eszmefuttatás olvasható a kínai zenérôl. Viszonylag hosszan idéz belôle az író, majd ezekkel a szavakkal zárja a gondolatsort: „Ezért a jó, rendet tartó korban a zene nyugodt és derûs, a kormányzat pedig egyenletes. Egy nyugtalan korban a zene izgatott és dühös, és a kormányzás a feje tetejére áll. A hanyatló állam zenéje érzelgôs és szomorú, s kormányzata veszélyben van.” Lü Bu Ve: Tavasz és ôsz35 Most beszéltem telefonon Andronnal. Beszélt Szerjozsa Bondarcsukkal, aki saját stúdiót szervez a Moszfilmnél. És hívja Andront, Szaltikovot,36 Sz. Szurint,37 Panfilovot38 – Leningrádból, és hív engem is. Az egyesülés igazgatója a fiatal Dosztal, irodalmi vezetôje – V. Szolovjov,39 mûvészeti vezetôje pedig Bondarcsuk. Már régen beszélt errôl. Szeretné, ha azok, akiknek forgatniuk kell, két filmet rendezhetnének évente. Bárcsak így volna! Valahogy hihetetlennek tûnik. És mennyi nagyszerû filmet lehetne rendezni. De azt gondolom, hogy még Szergejnek sem sikerül létrehoznia ezt az államot az államban (ha egyáltalán ezt akarja). Az Egy fehér, fehér napot akkor nála kellene rendezni. Egy kicsit várni kell Csuhrajjal. Hesse Az üveggyöngyjáték címû könyvét olvasom, ragyogó mû! És még egy idézet: „Az élet, a fizikai és szellemi élet egésze dinamikus jelenség, amelynek az Üveggyöngyjáték lényegében csupán esztétikai oldalát ragadja meg, éspedig túlnyomórészt ritmikus folyamatok képében.” 40
114 Az egyetemes tudásból és a felfedezések tapasztalatából merítô magas mûvészet ez. Az élet lelki-szellemi szimbóluma. Zseniálisan kigondolt regény! Régen nem olvastam semmi ehhez foghatót. Az állandó jóakarat a jól nevelt ember jellemzôje. Tegnap késô este felhívott telefonon Jevgenyij Danyilovics Szurkov41 és elmesélte, hogy éppen Csernoucan42 telefonált neki azzal a hírrel, hogy Szuszlov43 aláírta az engedélyt, miszerint rögtön a pártkongresszust követôen sor kerülhet a Rubljov forgalmazására. Gyorsan meg kell kérni Kolját (Sislint), tudja meg, hogy hány kópiában és mely mozikban kerül forgalmazásra a film. Persze, ha a KB-ban ragaszkodnak ahhoz, hogy kivágatnak a filmbôl, elküldöm ôket a pokolba. Ehhez azonban hamarosan találkoznom kell A. N. Kosziginnal.44 Állítólag szeretne velem megismerkedni és nagyra értékelte a filmet.
1972. február 16. Nálunk most persze eljelentéktelenedett a filmmûvészet. Az állami finanszírozás saját maga fojtja el az ötleteket, és silány, spekulatív, zavaros folyadékot vedel. Az érdemrenddel és a ranggal bírók, akik képtelenek két szó összekapcsolására, romhalmazzá tették filmmûvészetünket, és ezeken a romokon füstölög néhány elképzelés maradványa. Nemrégiben átnéztem a háború elôtti olasz film történetét. Istenem, hogy hasonlít a szovjet filmtörténetre! Még sohasem süllyedtünk ilyen mélyre. Elkészültem a magam Solarisával. Arányosabb szerkezetû, céltudatosabb, ôszintébb film, mint a Rubljov, harmonikusabb is nála. De minek is összevetnem ôket? Sikerült, amilyennek sikerült, és kész. Most az Egy fehér, fehér napról kell gondolkodnom és arról, miként fogadtassam el a Magas szél forgatókönyvét – ezt az új címet adtam ugyanis az Arielnek. Jut eszembe, ki kell találnom, hogyan változtassam meg e három hôs nevét. Legyen így: Ariel – Philippe Hyde – Dekker Fox – Claude, Brook, Roys, Fields, Crookes N.B.: Nem elfelejteni a kisregényt: az emlékezet – a jelen – ábránd, fantázia
Február 21. Romanov elutasította a filmet, nem írja alá az átvételi jegyzôkönyvet, szerinte nem végeztem el a javításokat. Szizov csütörtökön fogad, nyilván rá akar venni, hogy végezzem el a kiigazításokat. De miféléket? Újra kezdôdik a Rubljovot kísérô eposz, a korábbiak szellemében. Este. Telefonált Jerevánból Bagrat,45 és azt mondta, hogy a L’Humanité vasárnapi számában beszámoltak Louis Aragon születésnapi köszöntésérôl. Aragon állítólag azt nyilatkozta, hogy két kedvenc filmje van, és ezeket szeretné megnézni. Az egyik Godard Bolond Pierrot-ja, a másik a Rubljov. Meg kell szereznem ezt az újságot, jó lenne elolvasni.
Február 23. Csakugyan évekig kell megint arra várnom, hogy mikor méltóztatik valaki engedélyezni a film forgalmazását? Milyen döbbenetes ország ez, ahol sem mûvészetünk nemzetközi elismerését, sem pedig jó minôségû új filmek és könyvek megjelenését nem kívánják? Félnek a valódi mûvészettôl, ez persze természetes, hiszen a mûvé-
115 szet humánus jellegénél fogva kétségtelenül ellentétben áll azokkal, akiknek az a feladata, hogy elnyomjanak mindent, ami él, a humanizmus minden jelenségét, legyen bár szó az emberi szabadságtörekvésekrôl, vagy a mûvészet jelenségeirôl a mi egyhangú horizontunkon. Addig nem nyugszanak, míg ki nem irtják az önállóság minden megjelenési formáját és tulokká nem változtatják a személyiséget. Ezzel mindent elpusztítanak, önmagukat és Oroszországot is. Holnap elmegyek Szizovhoz. Majd elmagyarázza, mi történik a Solarisszal, és biztosan gyôzködni fog majd, megpróbál rábeszélni, rávenni valamire. Csakhogy én nem tudok ehhez hozzászokni… Mégiscsak úgy gondolom, hogy nem kész irodalmat kell megfilmesíteni, hanem olyan nyitott mûvet, amelynek alapul szolgáló magja a filmben kitûnôen kiteljesedhet a tehetségünk révén.
Június 9. Bármely diadal végsô soron lelki-szellemi kiüresedéshez, kiábrándultsághoz, mi több, a kábulatra, bûntudatra hasonlító érzéshez vezet. A Rubljovot most sokan azért fogadták be, mert sokáig dobozban fektették. A Solaris nincs dobozba zárva, ezzel magyarázható néhány közeli ismerôsöm és barátom dühöngése. Mindkét forgatókönyvet, az Egy fehér, fehér napot és a Lemondást is odaadtam Szizovnak és Jermasnak (hétfôn pedig Baszkakovnak is odaadom). Igaz, ha a Lemondást engedélyezik, aligha térek vissza még egyszer az Egy fehér naphoz. Minél elôbb el kell kezdeni a munkát. Igaz, Szizov azt mondta, hogy modern és hasznos filmet várnak tôlem, ezért egyik forgatókönyvem sem jó nekik. Azt feleltem erre, hogy tevékenységem értelmét a szovjet film színvonalának megôrzésében és nem a „hasznos és modern” témákban látom. Egyre csak arra gondolok, hogy minél elôbb rendezni kell az adósságaimat, jobb lakásra kell cserélnünk a mostanit, és fel kell építeni a vidéki házat, különben baj lesz.
Június 14. Két szemben álló tendencia viszonya figyelhetô meg Thomas Mann Doktor Faustusában: egyfelôl egy lelki-szellemi értelemben véve tradicionális, következetes és szörnyen korlátolt megközelítéssel találkozhatunk, másfelôl egy hideg, meddô, metafizikusan elválasztott részleteket elôtérbe állító megközelítéssel. Ez az ellentét mindig analóg az alkotó személyiség és a valóság végtelen mennyiségû kapcsolataival, amelyekbôl a kultúra története rendkívül sokat felhalmozott. E szembeállításra azért van szükség, hogy ki lehessen fejteni, miképp alakulhatnak ki a tradicionális viszonyrendszer (egyébként lehetetlen) megszüntetése révén újfajta kapcsolatok az alkotó személyiség és a valóság között. (A Szellem és az Érzés, a Gondolat és a Test, Isten és az Ördög, a Jó és a Rossz nevezetes konfliktusának modellje.) A vágás ritmusa, a jelenet hossza – a filmes alkotó jellemét és eredetiségét fejezi ki, és nem a nézôvel való kapcsolatot biztosító mesterségbeli követelmény, mint azt gondolni szokás. Manapság azonban a zugfilmesek olyan csodapirulaként használják a vágás ritmusát, amelyet a szerencsétlen nézônek valami oknál fogva le kell nyelnie. Gondolom csak azért, hogy pénzt keressenek vele. Apám nem filmként, hanem az irodalommal rokon alkotásként határozta meg a Solarist. Ez a film belsô alkotói ritmusának, a narrációban sajátos szerepet játszó részletek kiemelt jelentôségének, valamint a banális mozgatórugók hiányának köszönhetô.
116 Augusztus 19. Larával hazajöttünk Svájcból. Zsûrielnök voltam a locarnói fesztiválon. Minden rendben, a Bizottságban mindenki örül az eredménynek. Nagy sikere volt a Rubljovnak. Kamsalovnál kiderült, hogy engedélyezik az Egy fehér, fehér napot, ha részletesen megmagyarázom az általuk tévesen értelmezett elgondolást. Újraszervezik a Bizottságot, emiatt mindenkin kitört a pánik. Nem tudni, ki lesz az elnöke. Szizov megígérte, hogy segít a cserében. Sokféle dolgom van. Még néhány külföldi út van kilátásban. De az a legfontosabb, hogy engedélyezzék a forgatókönyvemet. Moszkva körül több mint 500 hektáron tûz van, ég a tôzeg és az erdô. Szörnyû! Moszkvát elárasztotta a füst. Nagyon aggódunk Tyapkáért. Szeptemberben talán sikerül felépíteni a házat.
Augusztus 23. szerda Svájc hihetetlenül tiszta, rendes ország, olyanoknak való, akik belefáradtak a nyüzsgésbe. Nagyon hasonlít az ôrültek házára – csend, udvarias nôvérek, mosoly. Úgy tûnik, az Egy fehér, fehér nap sikerülhet. Meg kell gyôznöm Baszkakovot, Szizovot és Kamsalovot, akik egyszer már találkoztak. Sürgôsen el kell indítanom az ügyet. Romanovot leváltották, Fjodor Tyimofejevics Jermast választották a helyére. Eddig jó viszonyban voltunk. Larisza ma leutazik a faluba. Úgy tûnik, találtak olyan embereket, akik gyorsan fel tudják építeni a házat.
Szeptember 17. vasárnap Találkozó Jermas új irodájában az Egy fehér, fehér nap miatt. Jermason és rajtam kívül Szizov, Kasmalov, Baszkakov és Naumov volt ott. Bármennyire szomorú is, Baszkakov mindenkinél csúnyábban viselkedett. A megbeszélés elôtti napon jártam nála, engedélyt kértem arra, hogy Larával együtt Párizsba utazhassunk a Solaris ügyében. Arra hivatkozva utasította el a kérésemet, hogy nem kívánja, hogy utazásunk példaként szolgáljon a kollégáim számára. Ostoba, hányaveti érvelés volt ez, minthogy Ozerov és Bondarcsuk már korábban Párizsba utaztak, hasonló ügyekben. Még a kommunizmusról is kicsúszott valami a száján, miközben ijedten körülnézett. Tessék, ilyen ember ez a Baszkakov. A megbeszélésen elmondtam, milyennek képzelem a filmet. Beszélnem kellett a hôs és az ország, vagyis az egyén és a társadalmi lét viszonyáról, és más egyebekrôl. Mindannyian azt akarták, hogy újszerû, a tudományos-technikai fejlôdéssel kapcsolatos, nagy jelentôségû filmet rendezzek. Azt mondtam, hogy nem értek ehhez a témához, hogy hozzám közelebb állnak a humán problémák. A beszélgetés azzal ért véget, hogy vessem papírra az elgondolásom részletes kifejtését (amit már megtettem), és amelybôl természetesen egy szót sem értettek. A havi kétszeri fizetési kimutatáson kívül semmi mást nem tudnak ugyanis elolvasni. Kérték, jelöljem meg, mit változtatok az általuk ismert irodalmi forgatókönyvön a késôbbi rendezôi forgatókönyv számára. Nehezen egyeztek bele abba, hogy engedélyezzék számomra a rendezôi forgatókönyv átdolgozását, miután áttanulmányozták és esetleg jóváhagyták a számukra már elküldött írást. A jövô hét elején, vagyis holnap telefonálnom kell a stúdióba vagy Naumovnak, hogy megtudjam, hogyan tovább. Na igen, még azt is követelik, hogy 3200 méteresre, tehát 1 óra 50 percesre rövidítsem le a rendezôi forgatókönyvet. Alkotói szempontból ez rendben is van. Csakhogy az egyrészes filmért kevesebbet fizetnek.
117 De az nyomaszt a legjobban, hogy anyámat titkos kamerával vesszük majd fel. Sôt nem is ez. Egyszerûen félek attól, mit szól majd a tudta nélkül felvett anyaghoz. Larisza Tyapával és Anna Szemjonovnával46 falun vannak. 20-án Olaszországba kell utaznom. Szeretem Olaszországot, de utálatos társaságom lesz: Geraszimov, Ozerov, Hrabrovickij.47 Csak úgy van értelme elutazni, ha megfogadom, hogy nem bocsátkozom nagy beszélgetésekbe velük. Egyszerûen csak mosolyogni kell és jelentéktelen dolgokról beszélni velük. Majd meglátjuk.
Moszkva, december 23. szombat Úgy tûnik, engedélyezik az Egy fehér, fehér napot, amelynek A háborgó patakocska új címet adtam. De ezt biztosan nem hagyják jóvá, sajnos. Juszov elárult engem, az utolsó pillanatban megtagadta, hogy a film operatôre legyen. Szerencsére Gosa Rerberg (egyelôre) még ráér. Ami Juszovot illeti, meggyôzôdésem, hogy tudatosan választotta éppen azt a pillanatot, amelyben az együttes munka megtagadása a legfájdalmasabban érint engem. Titkon sohasem szeretett engem. Gonosz ember. Osztálygyûlöletet érez az értelmiségiekkel szemben. Misa Romagyin és Larisza azt mondják, hogy gyakran megsértett. Igaz, én nem emlékszem erre. Örülök, hogy így történt. Már épp ideje volt annak, hogy szétváljunk. Már a Solaris ábrázolásmódjában törések mutatkoztak, Juszov igyekezett megôrizni azt, amit már egyszer elért. Pedig ez már a vég. Meg aztán gyûlölte az Egy fehér, fehér napot. Dühítette ôt, a kispolgárt, hogy a film rólam szól. Larisza hazahozta faluról Tyapát és Anna Szemjonovnát. Tyapa megnôtt, megállás nélkül beszél. Nagyon édes és hihetetlenül mulatságos. Most mindannyian együtt vagyunk. Szeretném magamhoz venni Ljalkát48 is, nem bírom tovább, hogy külön éljen tôlünk, ez nagyon rossz hatással van rá is, rám is. Most fejezem be Bagrat Davilnyja címû filmjének vágását. Bagrat mégiscsak tehetségtelen rendezô. Az anyag nem montírozható. A film végét telezsúfolta. Bárcsak minél elôbb vége lenne ennek. És adná Isten, hogy elkezdhessem A háborgó patakocska forgatását. Larisza csaknem befejezte a falusi ház felújítását. A kemencén, a kandallón és a vakolási munkákon kívül már csak az ablakok, az ablakkeretek és ajtók, na és a terasz rendbetétele maradt hátra. Jövô nyáron végzünk mindezzel. Na és ami a forgatócsoport tagjait illeti, Rerberggel, Dvigubszkijjal, Harcsenkóval szeretnék dolgozni (nyilvánvalóan Kusnyerevvel együtt, aki egyedül nem segít). Jermas ködösít valamit a bizottságban. Csak nehogy meghiúsuljon az egész. Szeretnék falun élni azokban az idôszakokban, amikor nem rendezhetek. Na, elkészült a fürdô gerendázata. Nyírfából. Milyen ügyes Larisza, hogy sikerült neki minden! Ahhoz, hogy tudjam, hogyan tovább, feltétlenül meg kell rendeznem az Egy fehér, fehér napot. Sehogyan sem tudok megállapodni magammal abban, milyen címet adjak a készülô filmnek. Már nem lehet filmnek nevezni az eljátszott és filmre vett kisebb-nagyobb történeteket. Mindennek a valódi filmhez semmi köze. Elôször is a film egyetlen más mûvészeti ághoz sem hasonlítható. Vagyis a filmet csakis filmes eszközökkel lehet megalkotni. De jó is lenne, ha volna valaki, aki öt évre szerzôdést kötne velem és rávenne arra, hogy minél több kívánságom szerinti filmet rendezzek meg ez idô alatt, hát nem vesztegetném az idôt, és legalább hét filmet rendeznék.
1973. február 1. Ma van Larocska születésnapja, én pedig beteg vagyok. Továbbá nincs egy vasunk se. Szegény Larocska! No, nem baj, majd egy kicsit késôbb, amikor meggyógyulunk,
118 megünnepeljük a születésnapját. Nehéz lehet neki, az én édesemnek velem élni! Mennyi gond, az erejét meghaladó dolog nehezedik a vállára, csak a jó Isten tudja, hogy bírja ki mindezt. Felmerült az az ötlet, hogy rendezzem meg A félkegyelmût a televízió számára, színesben, hét részben. Ehhez azonban feltétlenül beszélnem kell Lapinnal,49 közvetítôk és nélkülözhetô hivatalnokok jelenléte nélkül. Nem rossz gondolat.
Február 5. hétfô Nagydíjat kapott a Rubljov a jugoszláviai nemzetközi filmfesztiválon, a fesztiválok fesztiválján, ahol két éven át, 1972–73-ban, a Rubljov mellett valószínûleg a világ minden filmjét bemutatták. Mi A tûz megfékezése és a Csendesek a hajnalok címû filmeket mutattuk be, ezek persze nem kaptak semmit, mert az ilyesfajta filmeket csak nálunk díjazzák, a vezetôség utasítására. Kíváncsi vagyok, vajon milyen külföldi filmek szerepeltek a fesztiválon? A díjról természetesen nem a Filmszövetségtôl vagy a Filmbizottságtól szereztem tudomást. Tegnap felhívott minket telefonon Uruszevszkij50 és gratulált. A rádióban hallotta hírét. A fônökség folytatja aljas tevékenységét. Ez a „törvénybe ütközô” Rubljov negyedik nemzetközi díja.
Február 6. Azt beszélik, hogy pozitívan fogadták a nézôk a Solarist, nem volt egyetlen szabad hely sem, és senki sem ment ki a terembôl. A filmbemutató után még hangosan meg is éljeneztek. Meglátjuk, mi következik ezután. Az Egy fehér, fehér nap.
Február 7. „Sose fogj két nyilat. Ha a második nyílvesszôre is számítasz, nem becsülöd majd az elsôt. Minden alkalommal gondold azt, nincs más választásod, és ezzel az egy nyílvesszôvel kell célba találnod”. Kenk Urabe: Unalmamban írott feljegyzések „Ha gondolkodsz rajta, hogy megtegyél valamit vagy ne, akkor általában helyesebb nem megtenned.” Idézet az Itagoj–Hodanból, a Jodo buddhista szekta vezetôinek mondásaiból, 1286-ból. A napokban beszéltem Rerberggel. Kifejtette, hogy a mi klasszikus eljárásaink nem különösebben eredetiek. Rerberg téved. Az egyszerûségre kell törekednünk. Egyszerûségre és mélységre, minél egyszerûbb valami, annál mélyebb. Mindennek egyszerûnek, szabadnak, természetesnek, felesleges erôfeszítéstôl mentesnek kell lennie. Ez volna az ideális.
Február 15. Újraolvastam A félkegyelmût. És valami oknál fogva többé már nem foglalkoztat megrendezésének gondolata. Valahogy unalmasnak találtam a regényt. Már egy hónapja beteg vagyok, és gyógyulásomról szó sem lehet. Olyan gyenge vagyok, hogy felkelni sincs erôm. Különösen Tyapa betegsége aggaszt minket. Szörnyen szenved, szegény, szomorúan néz, taknyos és nagyon köhög. Nagyon lefogyott, nem tudjuk, mitévôk legyünk.
119 Az ifjú Dosztojevszkij olykor lefekvés elôtt ilyesféle levélkét hagyott a környezetének: „Ma letargikus álomba zuhanhatok. Ezért néhány napig még ne temessenek el.” Fjodor Mihajlovics állítása szerint bizonyára megbolondult volna, ha nem történik meg a Petrasevszkij-pert követô katasztrófa. Már a Petrasevszkij-ügy elôtt történik utalás Fjodor Mihajlovics komoly betegségére. I. Miklós döntése nyolcévi kényszermunkáról négyre, majd katonaságra változtatta Dosztojevszkij büntetését, az író tehát megtarthatta állampolgári jogait. Ez volt az elsô ilyen eset Oroszországban, mert korábban a kényszermunkára ítélt rab örökre elvesztette azokat. Az ítélet felolvasása közben elôbújt a nap, és Fjodor Mihajlovics ezt mondta a mellette álló Durovnak: „Lehetetlen, hogy kivégezzenek minket.” A vérpad és A félkegyelmûben elbeszélt ítélet közötti párhuzam. Feltétlenül ki kell derítenem, melyik Dosztojevszkij mûveinek legteljesebb kiadása. Kaskin észrevette a vérpadon, hogy a pap nem vitt magával áldozati kenyeret és bort, elôrehajolt és suttogva megkérdezte franciául a rendôrfônököt: „Gyónhatunk ugyan, de miért nem teszik lehetôvé számunkra a megtisztulást?” Glahov tábornok szintén suttogva ezt válaszolta: „Mindannyiuknak megkegyelmeznek.” Érdekes, Kaskin vajon miért nem osztotta meg barátaival ezt a hírt. Fjodor Mihajlovics beszámol a kivégzés elôtti percekben átélt misztikus félelemrôl, arról az állapotról, amikor arra várt, hogy a túlvilágra jut. Hitt a halhatatlanságban. Desbout szavai szerint sokak sértônek tartották a kegyelem hírét. Nyilván azért, mert minden hôsiességüket összeszedve képesek voltak méltósággal várni a halált, ez azonban a kegyelem következtében szükségtelenné vált, miképpen például Grigorjev ôrült rettegése is, és utolsó erôfeszítései, amelyek segítségével sikerült megôriznie méltóságát. Dosztojevszkij nôies hisztérikus hangulatkitörésekre volt képes. Feje és válla szokás szerint rángatózott.
Február 16. „A hóhértulajdonság csírájában megtalálható jóformán minden mai emberben” – írja Dosztojevszkij a Feljegyzések a holtak házából címû könyvében.51
Február 16. Nem emlékszem, írtam-e ebbe a füzetbe Paszternakkal, pontosabban Paszternak lelkével folytatott spiritiszta beszélgetésemrôl, lusta vagyok átolvasni. Kérdésemre, hány filmet rendezek még, ezt válaszolta: „Négyet.” „Ilyen keveset?”– kérdeztem én. Paszternak: „Viszont nagyon jókat.” Egyet a négy közül elkészítettem. Vajon jónak nevezhetô-e? Mindenesetre én szeretem. Épp az imént telefonált Rosztockij. Nemrég tért vissza Jugoszláviából. Azt mondta, nem tudta, hogy egyedül csak ô megy ki a fesztiválra. Szerintem hazudik. Ez volt a fesztiválok fesztiválja, az elmúlt két évben díjazott filmeké. A Keresztapát is bemutatták, amelyrôl úgy tartják, hogy nagyon támogatja a maffia. Lehet, hogy igaz. A Rubljovval nyitották meg a fesztivált. A közönségszavazatok alapján a Rubljov a negyedik helyre került. A Keresztapa és még másik három film elôzte meg. A nemzetközi kritikusok abszolút elsô helyét, a Grand-Prix-t nyerte el a versenyben a Rubljov. 160 kritikus egyhangúlag szavazta meg az elsô díjat a Rubljovnak. Rosztockij azt is mondta, hogy a fesztivál amerikabarát, ki tudja. Szegény Rosztockij, ugyanezen a fesztiválon mutatták be a Csendesek a hajnalok címû filmjét, és Hrabrovickij filmjét, A tûz megfékezését. Úgy kell nekik.
120 Február 18. vasárnap Én még egyetlenegyszer sem láttam orosz színpadon olyan jelenetet, amelynek színészi játékában ne fordult volna elô ugyanaz a hiba. Elôször értékelnek, azután gondolkodnak, és csak ezt követôen mondják ki, amit kell, szörnyen, természetellenesen elnyújtva, gondolkodás nélkül. Olyan állapotba kerülnek a színészek, amelyben képtelenné válnak arra, hogy folyamatosan gondolkodjanak és a szavakat a gondolkodás érdekében ejtsék ki, nem magáért a szóért. Ezt a sorrendet alkalmazzák a szó, a tett, a gondolkodás és a lélekállapot egyidejûsége helyett. Úgy látszik, ezt hívják orosz színésziskolának, melynek ebben rejlik a legnagyobb hibája, hamissága és hazugsága. Nyikolaj Nyikolajevics Pokrovszkij mesélte, hogy megboldogult édesapja kéziratát odaadta Raszul Gamzatovnak, hogy mondjon róla véleményt, de Gamzatov még mindig nem küldte vissza, lassan két éve magánál tartja, pedig Dagesztánban már két disszertációt védtek meg a könyvrôl, amelynek címe: „Az Észak-Kelet Kaukázus hegylakóinak függetlenségi harca a XIX. század elsô felében”. Na, tessék, egy avar. Sok történész mással sem foglalkozik, mint hogy a szememre hányja a Rubljov prológusában szereplô légballont, pedig érdekes módon a ballon gondolatát a már elhunyt Szicsev52 erôsítette meg bennem, akinek Jamscsikov53 mutatott be. Egyre inkább úgy tûnik, hogy a teljesség nevében kidolgozott egységes elvek talán a filmben a legjelentôsebbek, sokkal jelentôsebbek, mint más mûvészetekben. Arra gondolok, amit sûrítésnek neveznek az érthetôség érdekében, így például a Bûn és bûnhôdés megközelíti ezt az ideális struktúrát, míg, mondjuk, a szétesôbb A félkegyelmû jelentôs mértékben távol áll tôle.
1974. február 4. hétfô A szövegnek és a szavaknak, csakúgy, mint az életben, a filmben is sajátos értelmet adnak a szavakon kívüli dolgok. A szavak semmit sem jelentenek, a szavak olyanok, mint a víz. * Nem hiszem, hogy a film többsíkú volna. A folyamatos gazdagodás okozta váltakozás és felhalmozódás révén (az n-dik filmkép = 1. k. + 2. k. + …. + n. k.) jön létre a polifónia és nem azért, mert a film többsíkú. És nemcsak ez: az ábrázolás többértelmûsége szintén magából az ábrázolásból következik. Új címet kapott a filmem: TÜKÖR. Nem sikerül egy részben megoldanom. A megfelelô pillanatban meg kell kérnem Jermast, hadd változtassak a hosszúságán. Botrány lesz. Nem tudom, mit csináljak, nem szeretném kivágásokkal tönkretenni a filmet.
1974. Moszkva, május 3. Larisza elmondása szerint Szerjozsa Paradzsanovot 5 évre lecsukták. Természetesen fellebbez az ukrán bíróság döntése ellen. Éppen hogy vissszatértem Olaszországból (május elsején), a Solaris úgynevezett bemutatójáról. Hárman utaztunk el, Banionisz, N. Bondarcsuk54 és én. Istenem, milyen buta is Natasa! Az olasz forgalmazók 30 perccel megrövidítették a filmet. Nem mulasztottam el ezt szóvá tenni az egyik interjúban. Na persze, ez annyit tesz, mint halottnak a csók. Voltunk Capri-szigetén, Rómában, kellett volna mennünk Milánóba is, de Lanzi úr, a forgalmazó megijedt annak lehetôségétôl, hogy botrányt csapok a film megvágása miatt, ezért Rómában maradtunk. Szörnyû idô volt, zuhogott az esô.
121 Találkoztam Roberto Comával. Kommunista, és A jégsziget foglya címû film segédrendezôje volt. Most producer. Bemutatott az olasz állami televízió két felelôs személyiségének, akik a következô ajánlatokat tették nekem: 1. Bármennyi félórás részbôl álló mûsorsorozatot készíthetek G. Rodari Halló, itt apu mesél (Favole al telefono – 1962) címû mûve alapján. 2. Szörnyen felvillanyozta ôket a József és testvérei ötlete. 3. Készek megbízni A félkegyelmû közös produkcióban történô megrendezésére, azzal a feltétellel, ha néhány külföldi színész szerepelhet a filmben. Ez alkalommal rossz hatással volt rám Olaszország, ahol mindenki csak a pénzrôl beszél. Találkoztam Fellinivel. Nagyra értékeli a képességeimet. Láttam az Amarcord címû filmjét. Érdekes, de közönségfilm. Kelleti magát, és nagyon sokat vág – tetszeni akar a nézôknek. Azonban csodálatos és mély ember. Elmesélte, hogy az elsô Moszkvai Filmfesztiválon Geraszimov napokon át gyôzködte arról, hogy lépjen vissza, és ne vegyen részt a versenyben a 8 és 1/2-lel, mert úgysem kap érte díjat. Fellinit meglepte, hogy én kevesebb fizetést kapok, mint Geraszimov. Véleménye szerint fordítva kellene lennie. Korábban gondolkodtam külföldi lehetôségekrôl. Most már félek tôlük. Megrémisztenek. Nehéz odakinn élni és dolgozni.
Május 30. csütörtök Nagyon összekuszálódott minden, és rosszkedvû vagyok. Semmi sem sikerül a köznapi, normális életben. A filmmel is rosszul áll a helyzet, a vezetôség nem fogadja el. Az elfogadtatással kapcsolatos viszontagságokat feljegyzem a munkanaplómban. Az angolok azt javasolják, hogy rendezzem meg náluk az Ördögöket. Elküldték, egy Michael Davidnek nevezett valaki már jelenetekre osztott forgatókönyvét. Még nem olvastam el, de biztosan rossz forgatókönyv. Azt súgja a szívem. Másrészt hogyan gondolják? Angliában, angol színészekkel rendezzek Dosztojevszkijt? Nem vagyok rá hajlandó. Az olaszok (mint már írtam róla) Rodari mûvét és a Gyönyörû Józsefet javasolják. A nyugatnémetek a Doktor Faustus rendezését ajánlják a televízió és a berlini filmstúdió együttmûködése keretében. (Úgy tûnik, ez utóbbival áll kapcsolatban Sz. A. Gambarov.) A filmnek két változata készülne, egy a televízió és egy a moziforgalmazás számára. Három hét múlva Moszkvába érkezik valaki tárgyalni a nyugatnémet TV részérôl. Szerintem ez a legjobb megoldás. Talán köpjek mindenre és állapodjak meg a németekkel?
1974. január 7. kedd A Piknik megrendezésének vágya valahogy hasonlít a Solarist megelôzô állapotra. Most már értem az okát. Ez az érzés azzal függ össze, hogy legális lehetôségem nyílik arra, hogy érintkezésbe kerüljek azzal, ami transzcendentális. Mindemellett nem az úgynevezett „kísérleti”, hanem normális, hagyományos, öntörvényûen fejlôdô filmrôl van szó. A Solarisban nem oldottam meg ezt a problémát. Forgatás közben nehezen sikerült elrendeznem a témát és nem tudtam megfogalmazni néhány kérdést. Az énközpontú elbeszélés egyszerû és teljes értékû érzésvilágából kevert emocionális szférát szeretném hatásosan ötvözni az élet értelmével foglalkozó néhány filozófiai-etikai kérdésfelvetéssel. A Tükör sikere újra meggyôzött ama feltevésem helyességérôl, hogy a filmes elbeszélés lényegi eleme a személyes lélektani tapasztalat. Talán a film a legyszemélyesebb, legintimebb mûvészet. Ráadásul a személyes alkotói tapasztalat gyôzi meg befogadáskor a nézôt.
122 Jegyzetek 1. A Tükör címû film forgatókönyvének korábbi változata. A film végleges címe Arszenyij Tarkovszkij, a rendezô édesapja egyik versének címével azonos, az Egy fehér, fehér nap pedig e vers egyik sorára utal, de ez a motívum a költô más verseiben is visszatér. Vö.: Kovács András Bálint–Szilágyi Ákos: Tarkovszkij – Az orosz film Sztalkere. Helikon Kiadó, Budapest, 1997. 138.o. 2. Artur Makarov – szovjet forgatókönyvíró. 3. A megörökített idô címû filmelméleti munka elsô változata. A megörökített idô címû kötet magyar kiadása: Osiris Kiadó, Budapest, 1998. Fordította Vári Erzsébet. 4. Novij Mir, 1970/4. szám, 46–89. 5. Szeverjanyin 1915-ben kiadott kötete. 6. VTO: Vszeszojuznoje Tyeatralnoje Obscsesztvo (‘Összövetségi Színházi Egyesület’). 7. Claude Lelouch (1937–) francia filmrendezô, operatôr és producer. 8. Dom Kino – filmes alkotók klubja. 9. Sergio Gambarov – szovjet filmekre specializálódott berlini filmszakember, a Szovexportfilm hagyományos partnere. 1989-ben hunyt el. 10. Martin Bormann (1900–1945) a német nemzetiszocialista párt egy vezetôje, akit a II. világháború végén a nürnbergi perben elítéltek és kivégeztek. 11. Friedrich Gorenstejn (1932–), 1980-ban emigrált orosz író kisregénye. Magyarul Szöllôsy Klára fordtásában jelent meg a Kilátó cmû antológiában, 1966-ban. 12. Balzac regénye. 13. William James: Pragmatizmus. In: Pragmatizmus. Válogatta: Szabó András György. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1981. 124. és 125.o. Fordította: Márkus György. 14. Cezare Zavattini (1902–1989) – olasz forgatókönyvró és filmteoretikus. 15. Valerij Szirovszkij – a Moszfilm olasz tolmácsa volt. Ô tolmácsolt Tarkovszkijnak az 1962-es Velencei Filmfesztiválon. 16. Szemjon Frejlich (1920–) orosz filmtörténész és filmkritikus. 17. Otar Tejnisvili – a Szovexportfilm franciaországi képviselôje. 18. Andrej (Andron) Mihalkov-Koncsalovszkij (1937–) orosz filmrendezô, forgatókönyvíró. 19. Vagyim Juszov (1929–) orosz filmoperatôr, Az én nagy barátom, az Iván gyermekkora, az Andrej Rubljov és a Solaris címû Tarkovszkij-filmek operatôre volt. 20. Lev Kocsarin – örmény rendezô, Tarkovszkij barátja volt. 21. Az Ogyin sansz iz tiszjacsi (‘Ezerbôl egy esély’ – 1969) címû filmrôl van szó, melyben Tarkovszkij Artur Makarovval és Lev Kocsarinnal a film forgatókönyvének társszerzôje és forgatásának mûvészeti vezetôje volt. 22. Lev (Ljova) Kulidzsanov (1924–) oroszországi filmrendezô. A Filmszövetség elsô titkára volt. 23. Arszenyij Tarkovszkij (1907–1989) – neves orosz költô, mûfordító. 24. Dolgorukij Dosztojevszkij A kamasz címû regényének elbeszélô fôhôse. 25. Vera Visnyakova (1870–1950) – Tarkovszkij anyai nagyanyja. 26. Marina Tarkovszkaja (Gordon) (1935–) – Andrej Tarkovszkij húga. Szerkesztô. Bátyja halála után Tarkovszkijról címen megírta a filmrendezôrôl szóló visszaemlékezéseit; a könyv 1989-ben jelent meg. Más rövid prózai mûvek szerzôje is. 27. Antonyina Alekszandrovna Tarkovszkaja (1907–1940). 28. Marija Danyilovna Tarkovszkaja (1870–1943) – költônô. 29. Tarkovszkij elsô felesége. 30. Dino de Laurentiis – olasz producer. 31. Alla Gerber – naplóvezetô. 32. Ryunosuke Akutagava (1892–1927) – japán író. 33. Grigorij Csuhraj (1921–2001) orosz filmrendezô. 1970-ben a Moszfilm kísérleti stúdiójának vezetôje volt. 34. Tarkovszkij Alekszandr Beljajev azonos címû kisregénye alapján írt forgatókönyve. 35. Herman Hesse: Az üveggyöngyjáték. Fordította: Szabó Ede. Második, átdolgozott kiadás. Tericum Kiadó, Budapest, 30. o. 36. Alekszej Szaltikov (1934–) orosz filmrendezô. 37. Alekszandr Szurin (1939–) orosz filmrendezô. 38. Gleb Panfilov (1934–) orosz filmrendezô. 39. Vaszilij Szolovjov (1925–) orosz forgatókönyv1ró. 40. Hesse: I. m. 110. o. 41. Jevgenyij Szurkov (1915–1988) színikritikus, a Goszudarsztvennoje Kino (Goszkino, a. m.: Állami Filmbizottság) mûvészeti igazgatója, az Iszkussztvo Kino (Filmmûvészet), a kor legtekintélyesebb és legbefolyásosabb filmmûvészeti folyóiratának fôszerkesztôje. 42. Igor Csernoucan – az SZKP KB filmmûvészetért felelôs funkcionáriusa. 43. Mihail Szuszlov (1902–1980) – az SZKP KB ideológiai titkára, a Politikai Bizottság tagja volt. Az SZKP KB XIV. kongresszusára 1971-ben került sor. 44. Alekszej Koszigin (1902–1980) – korabeli szovjet miniszterelnök. 45. Bagrat Oganeszian (1929–1990) – örmény filmrendezô. Fôiskolásként rész vett az Andrej Rubljov munkálataiban. Tarkovszkij tisztelte tanítványát. 46. Anna Szemjonovna Jegorkina (szül. Anakina) – Larisza Tarkovszkaja édesanyja. 47. Danyiil Hrabrovickij (1923–1980) – orosz filmrendezô. 48. Olga Kizilova (1960–) Larisza Tarkovszkaja elsô házasságából származó lánya. 49. Szergej Lapin – a Rádió és a Televízió ügyeivel foglalkozó Állami Bizottság elnöke. 50. Szergej Uruszevszkij (1908–1974) – orosz operatôr. 51. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából. Európa Kiadó, Budapest, 1981. 205. o. Wessely László fordítása. 52. Szicsev – mûvészettörténész, az oroszországi középkor mûvészettörténetének specialistája. 53. Szavijelij Jamscsikov – orosz kultúrtörténettel foglalkozó tudós, restaurátor. Az Andrej Rubljov címû film rendezésekor Tarkovszkij konzulense volt. 54. Natalja Bondarcsuk és Donatasz Banionisz a Solaris címû film szereplôi voltak.
