SZABÓ PÁL
1
SZABÓ PÁL
Térszerkezeti kutatások
Fogalmi kérdések A térszerkezetet, mint fogalmat gyakran használják a területi kutatásokban, de az értelmezése bizonyos mértékben eddig hiányos, használata helytelen (felületes) volt. A hazai területpolitikában is gyakran használják, de sokáig nem volt konkrétan meghatározva maga a fogalom. A fogalmat tehát nem csak egy, hanem több tudomány is használja. Gyakran a területi egyenlőtlenségek szinonimájaként használják (pl.: egy főre jutó GDP területi egyenlőtlensége, egy főre jutó GDP térszerkezete). A térszerkezet idegen nyelvi megfelelői attól függenek, hogy milyen tartalommal ruházzuk fel a fogalmat. Az egyes kifejezések tükörfordítása nem lehetséges a különböző nyelvek között (Faragó 2001). A földrajzi szakszavak ide-oda fordítgatása óriási problémát jelent (Mészáros 2001). Angol nyelven a leggyakoribb: spatial structure, geographical structure, geographical pattern, spatial pattern, regional pattern; német nyelven: raumstruktur, raumordnung. A térszerkezet fogalom használata a hétköznapi nyelvben nem jellemző. „Térszerkezet: térbeli elemek között kialakult kapcsolatok alapján lehatárolható területi egységek, amelyek valamilyen azonosságot mutatnak.” (Rechnitzer 2005) Rechnitzer János megfogalmazása a régió- és a térszerkezet meghatározások között átmenetet képez, talán a régióhoz áll közelebb. Ez a meghatározás tehát a térszerkezetre nem megfelelő. A fogalom két szava közül sem a tér, sem a szerkezet nem egyszerű fogalom. A szerkezetet azonosíthatjuk a struktúra fogalmával, de a struktúra fogalma „emelkedettebb”, térelméletibb, míg a szerkezet inkább kötődik a konkrétumokhoz (Zoltán 1984). A teret, mint fogalmat már a szűkebb szakma is értelmezi (Korompai 1995; Nemes Nagy 1998; Benedek 2000; Mészáros 2000) Tér „Az abszolutista irányzat szerint a tér saját struktúrával rendelkező objektív létező, a külön valóság és a folytonosság egysége, amely mintegy tartályként magában foglalja, „hordozza” a dolgokat. A relativista irányzat szerint a tér az objektív létezők közötti viszony...” (Korompai 1995) Szerkezet A szerkezet elemekből (részek, alkotóelemek, alkotórészek) áll, mely elemek különböző elrendeződést mutathatnak, rendezettségük van, és az elemek egymással különböző módon összefüggnek, kapcsolódnak (mely akár leírható), és ezek mind (elem, helyzet, kapcsolódás) összessége egy egészt, egységet, együttest, rendszert ad, mely valami módon funkcionál,
2
TÉRSZERKEZETI KUTATÁSOK funkciója van; ez az együttes több mint a részek puszta összessége (több mint összetétel, váz); mint egész önmagában is értelmezhető, tulajdonságai (természete, jellege) vannak.
Ha térszerkezetről beszélünk, van olyan aki arra helyezi a hangsúlyt, hogy elemekből áll, van aki az alkotórészek közötti kapcsolatokra, kapcsolódásra helyezi a hangsúlyt, és van aki a kettőt együtt értelmezi. A leggyakrabban használt térszerkezet fogalma a kémiának van. A kémia szerint „atomok ill. atomcsoportok egymáshoz való viszonya egy molekulán belül”. Azaz egy molekulán belüli atomok elhelyezkedéséről beszél. A kémiában így van egy kémiai képlet (összetétel), valamint egy szerkezeti képlet (az atomok molekulán belüli kapcsolódása). Vannak izomerek is: az azonos összegképletű, de eltérő fizikai és kémiai tulajdonságú vegyületek; a jelenség maga az izoméria. Azaz ugyanazokból az elemekből rakom össze, de más dolgok jönnek ki belőle. (Pl.: Ha építünk 500 km autópályát; nem mindegy, hogy egyben építjük, vagy 5x100 km-ben, teljesen más lesz a szerkezete). A kémia esetében tehát a térbeli elrendeződésen van a hangsúly. A térszerkezet fogalma ezen kívül még a csillagászatban, a biológiában is előkerül. A biológia szerint a struktúra: ... a növényzet térbeli szerkezete, a növényi populációk – mint struktúra alkotó egységek – elrendeződése.” (Biológiai Lexikon) A társadalomtudományban sokféle társadalmi tér létezik. A társadalom földi térhez kötött, lokalizált külső tere és az egyes társadalmi szférák belső tere (Nemes Nagy 1998). Az objektív teret fel szokták osztani külső ill. belső térre. A gazdaság belső terével a közgazdaságtan, a társadalom belső terével a szociológia foglalkozik. Ezek a belső terek megjelennek a földrajzi térben is. Akik a belső térben közel lesznek egymáshoz, azok a külső térben is egymás mellett lesznek. Horváth (1989), Asworth – Bora (1999) gazdasági viszonylatban értelmezi: létezik egy absztrakt gazdasági tér (az adott társadalmi-gazdasági struktúrában elhelyezkedő, földrajzi rendszerektől független, ezáltal területi kategóriákkal nem jellemezhető gazdasági viszonyok halmaza) és a konkrét gazdasági tér. Vajon mindkettő esetében beszélhetünk térszerkezetről? Nemes Nagy (2003) szerint: a térszerkezet általános érvényű, s így mind a földi térben egyértelműen lokalizált, mind a földi lokalizációtól függetlenül is térjellemzőket mutató rendszerekben fellelhető. belső (absztrakt) tér szerkezete + külső (konkrét) tér szerkezete = térszerkezet
A belső tér és a külső (földrajzi) tér vizsgálata nem nagyon kapcsolódik össze. Ennek az az oka, hogy a regionalisták a belső terek elemzését tulajdonképp nem tekintik a saját tudományukhoz tartozónak, a belső terek kutatói általában megfeledkeznek a területi dimenziókról (Nemes Nagy 1998). Ezek eredményeként a két tér (belső és külső) és a komplex térszerkezet egyidejű kutatása nagyon ritka. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző térszerkezet-kutatások gyakorlatilag földrajzi szerkezet, földrajzi térszerkezet kutatások is egyben. A földrajz a fizikai térben lokalizálja a társadalmi jelenségeket, illetőleg a különböző társadalmi jelenségeknek a fizikai térben történő fizikai terjedését elemzi, ezáltal a hely és helyzet meghatározás nem a társadalmi térben...(Fodor 1985).
SZABÓ PÁL
3
A tér és a terület fogalma között kell-e különbséget tenni? A tér kicsit általánosabb, nem véletlenül beszélünk földrajzi térről, gazdasági térről, politikai térről, társadalmi térről. A terület pedig általában földrajzi térségekre vonatkozik. A „hétköznapok valósága” szerint a térszerkezet fogalma már nem cserélhető le a földrajzi terek kutatásai esetén területi szerkezetre, a szokásjog erősebbnek bizonyul minden térelméleti okfejtésnél. Az 1970-es, 1980-as években a térszerkezet fogalma alig-alig bukkan fel a különböző szakirodalmakban, inkább a területi szerkezet az, ami megjelenik. Csak néhány értekezés, tanulmány használta a fogalmat (Kovács G. 1970; Illés I. 1979). Idővel azonban kezdett kiegyenlítődni a két kifejezés használatának aránya, majd az elmúlt években a térszerkezet fogalma fokozatosan felülkerekedett. Erdősi (1985) szinonimaként használja a fogalmat mint az ingázás területi szerkezete, illetve az ingázás térszerkezete. Jelenség vs. térség térszerkezete? Napjainkban ma már a térszerkezetet „parttalanul” használják. (gazdaság ~e, adóbevételek ~e, mozihálózat ~e). Konkrét meghatározás azonban nincs ezekben a munkákban. Varga (2005) szerint a gazdasági térszerkezet a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlása (egyenletes, sűrűsödés). Ez alatt a tipikus külső tér szerkezetét érti. Süli-Zakar (1997 7.o.) Magyarországon hét ún. térszerkezeti szintet különít el: országos, regionális, nagytérségi, kistérségi, települési, lakókörzeti és háztartási. Végül sikerült néhány meghatározást találni a térszerkezetre (hangsúlyok): a) alkotóelemek és elrendeződésük (Nemes Nagy 1998; Mészáros 2000; Kőszegfalvi 1985; Zoltán 1984) [Inkább a tér fogalmához áll közel]. b) alkotóelemekre hívják fel a figyelmet (Benedek 2000; Baráth 1987; Krajkó 1989) c) elrendezésre hívják fel a figyelmet (Bartke 1989; Faragó 2004; Szabó 2008(?)). A kutatások és szemléletek alapján is kétféle csoport különíthető el: az egyik a földrajzi környezethez, annak elemeihez (települések, hálózatok, területhasználat illetve térségek) kötődő térszerkezet felfogás (inkább földrajzi, területrendezési, műszaki-fizikai); a másik a területi egyenlőtlenségek kutatásai során a területegységek közötti mennyiségi és minőségi differenciák feltárása révén fogalmazza meg a térszerkezetet (inkább regionalista, területfejlesztési). A két szempont akár együtt is előfordulhat egy-egy térség vizsgálatakor. „ ... a leírtak függvényében nem egyszerű meghatározni a térszerkezet fogalmát. Ha regionális tudományi leírást kellene alkotnom, akkor a térelemek egyenlőtlensége és rendezettsége együttesen fogható fel térszerkezetként, de én a térbeli elrendeződésre helyezem a hangsúlyt. Ha a földrajzi térre kell meghatározni, akkor azt mondom, hogy a térszerkezet egy összetett térkategória, s értelmezését erősen determinálja a közelítés módja, szemlélete; alapvetően két térszerkezet-típus a meghatározó: egyrészt a földrajzi környezetben a különböző térelemek, térrészek és ezek kapcsolata, kapcsolódása és egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, elrendeződése; másrészt a különböző térrészek (leginkább régiók, országok) mennyiségi és minőségi jellemzőinek differenciáltságából eredő területi egyenlőtlenségek és ezek rajzolatai.” (Szabó 2006)
TÉRSZERKEZETI KUTATÁSOK
4
A hazai területpolitika A területrendezésnek és területfejlesztésnek eltérő szemlélete van. A társadalom és gazdaság működésének hatékonyságát nemcsak annak belső struktúrája, hanem földrajzi térszerkezete is erősen meghatározza. A fogalom használatáról már törvényhatározat is szól: 1996. évi XXI. Tv. a területfejlesztésről és területrendezésről): 2. §: A területfejlesztés és a területrendezés célja: Az ország térszerkezete, településrendszere harmonikus fejlődésének elősegítése; 35/1998. (III.20.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról I. a területfejlesztési koncepció jövőképe A területfejlesztési koncepció jövőképe olyan térszerkezet felé törekvés, amelyben: ... az ország urbanizációs tengelyei, közlekedési folyosói szervesen kapcsolódnak az európai térszerkezetbe, dinamikus elemei a területi fejlődésnek. Ez a dokumentum kulcsfontosságú, ebben határozzák meg először a hét tervezési statisztikai régiót. „Térszerkezet, területi struktúra: a térbeli objektumok és a közöttük lévő kapcsolatok, viszonyok alkotta, működőképes rendszer (területrendezés), összetett térkategória, melynek értelmezését és leírását erősen determinálja a közelítés módja, szemlélete. A regionális kutatásokban leggyakrabban a térségek lehatárolt térrészekre bontásával, s általában egy-egy kiemelt jellemző szerinti értékelésével, térképezésével feltáruló („regionális”) egyenlőtlenségi és rendezettségi sajátosságok összessége (területfejlesztés).” (OTK 2005) Struktúraterv(ezés): fizikai tervezést összekötni a társadalmi gazdasági folyamatok tervezésével (FVR 2002/1, 20.o.); a fejlesztési és rendezési tervezés között összekötő kapcsot képező tervdokumentum.
A térszerkezet kutatása A kémikusok régóta foglalkoznak a térszerkezet kutatásával. A vegyészek a térszerkezetet meghatározzák, vizsgálják, analizálják, számítják, feltérképezik, modellezik, térszerkezeti típusokat határoznak meg stb., az egyensúlyi vagy éppen a legkedvezőbb térszerkezet elérése érdekében. A geográfusok térszerkezeti kutatásai alapvetően a földrajzi tér kutatására törekednek. Célunk a társadalomföldrajzi tér jobb megismerése, és az esetleges beavatkozások meghatározása. Azaz a különböző térszerkezetek ismerete egyrészt segít a térelemek működésének, kapcsolatának jobb megértéséhez, akár a beavatkozások kialakításához, másrészt – hatékonyságuk függvényében – segíthet más térségek esetén is például a működés optimalizálásához (vitás azonban, hogy minden hely egyedi, azaz nem biztos hogy minden mindenhol működik).
SZABÓ PÁL
5
A kutatások egyik szemléleti módja szerint az egyes térelemeket pontként fogjuk fel (település, repülőtér, ipari park). Vizsgáljuk a tér alkotóelemeit (belső tér – pl. hierarchia-vizsgálat; európai városhierarchia), valamint azok elrendeződését (ponteloszlások). Az egyik térszerkezeti kutatási módszer a legközelebbi szomszéd analízis (NNA). Ennek egyik vizsgálati területe egy ország települései elhelyezkedésének vizsgálata, melyből a várossá nyilvánítás folyamatát, a városhálózatot vizsgálhatjuk (bővebben Czirfusz - Szabó 2008). Másik vizsgálati objektum lehet a szakasz (pl. hálózatok – út, energia), mint például az autópálya-hálózat elrendeződésének vizsgálata. A „fizikai” vizsgálatokon túl lehet kombinálni a vizsgálatot az autópályák forgalmával, így lehet megállapítani a sűrűn, ill. ritkán járt utakat, s ez vezet el minket a forgalomszámlálásokhoz. A harmadik vizsgálati objektumok a síkrészek, alakzatok (területhasználat). Ezek általában alaktani vizsgálatok (pl. térség alakja és fejlettsége), egy jelenség területi elterjedését vizsgálják (állapot-folyamat). Több jelenség átfedése, elkülönülése, érintkezése (mint pl. etnikumok) vizsgálható ezzel a módszerrel. Ezen kutatások összekapcsolása nem igazán jelenik meg a szakirodalomban (kivétel pl. Haggett, P. et al. 1977). Ezek modellezése ma még nem annyira kiforrott. A kutatások másik szemléleti módja a térségek felőli, többnyire területi egyenlőtlenségi vizsgálat. A területi egyenlőtlenségeket megmérhetjük, térképezhetjük. Ezek alapján meg lehet mondani, hogy erősödött-e vagy gyengült-e a területi egyenlőtlenség, a számszerűsítés azonban hiányzik (területi autokorreláció, egy térség szomszédos térségeinek átlagával való összefüggés). Ezeken kívül még sok minden más vizsgálható: a térszerkezet felépülése, morfológiai jellemzői stb. Az időt is belevihetjük a rendszerbe, s így a statika-dinamika végiggondolására (mobil és immobil térelemek, térszerkezet változása stb.) Vizsgálható még a térszerkezetek egymásmellettisége, egymásba illeszkedése („Magyarország térszerkezete része Európa térszerkezetének”). A területi egyenlőtlenségek vizsgálata könnyen (gyakorta) modellbe torkollhat.
Térszerkezeti modellek (földrajzi térszerkezeti modell, területszerkezeti modell) Modell: „A modellek egyik fő funkciója...lehetővé teszi, hogy elképzeljünk és megértsünk olyan jelenségcsoportokat, amelyek esetében ez nagyságrendjük és bonyolultságuk folytán másként nem lenne érthető.” (Chorley – Haggett 1967) A nagy kérdés az, hogy a szelektálás az információk között vajon hatásos-e. A földrajzi térszerkezet modellezése a földrajzi kép egyszerűbb képeként fogható fel. Ennek többféle típusa van, az egyik ilyen a verbális típus (pl. Észak-Dél Olaszország). Ez egy szóban kifejezhető modell, ugyanakkor tudjuk, hogy Olaszország esete azért ennél bonyolultabb. Ezt grafikus úton is ábrázolhatjuk egy konkrét földrajzi térre (konkrét; pl. Chicago), valamint több földrajzi térre (általános). Az induktív gondolkodás a földrajzban egy megfigyelés-sorozattól egy olyan összefüggés felfedezése felé halad, amely bizonyos fokig rendet teremt az adott esetek között (pl. földrajz).
6
TÉRSZERKEZETI KUTATÁSOK
Ezzel szemben a deduktív okfejtés az általánostól halad a specifikus felé, a logikailag vagy elméletileg feltételezett összefüggéstől halad a megfigyelések felé (pl. közgazdaságtan). A térszerkezet általános modellje az egyes térszerkezeti elemek törvényszerű elhelyezkedésének, elrendeződésének felismerése, leírása (Thünen, Lösch, Weber, Christaller, chicagói iskola...) Ezzel szemben egy térség konkrét térszerkezeti modellje az egyes konkrét térszerkezeti elemek leírásával (lerajzolásával), szelektálásával, fő jegyeinek kiemelésével foglalkozik. Térszerkezeti konkrét modellek: grafikus forma, háttérkép (kontinens, ország, régió...kontúrvonalai). Egy térszerkezeti modell előállhat kétféle módon: az egyik a kutatás végén szintézisként, a területi kép egyszerűsített verziójaként létrejövő modell, a másik az „ötletelve rajzolgatunk”. A terület mozgóátlagnál a térséghez nem egy másik térségét, hanem a térség és egy bizonyos sugáron belüli szomszédos térségek átlagát rendelem (általánosítás, generalizálás).
Területi vizsgálatok és grafikus modellek Európára Az európai szakirodalom spatial metaphore-ként emlegeti a térszerkezeti modelleket, hazánkban azonban a modell szó az elfogadott. Fontos egyes ilyen eredményű folyamatnál (térszerkezeti modell keletkezésének folyamata és eredménye), hogy mi célból készült (tudományos kutatás eredménye, megrendelésre), milyen szemlélet alapján készült, milyen alapokon nyugszik, illetve hogy ki csinálta (urbanisztikus, regionalista...német, francia...). Fontos tudni, hogy milyen kutatásokon alapul (városföldrajzi, regionális), hogyan áll elő a modell (pl. hogyan történik az egyszerűsítés, meddig megy el a leegyszerűsítés), hogy néz ki – milyen jeleket, szimbólumokat használ, illetve fontos az elnevezés is (a modell neve, a grafikus elemek nevei). Európa esetében lényeges, hogy egy-egy térszerkezeti ábra drasztikusan meg tud változni (társadalmi-gazdasági jelenség váltja ki). A különböző korokban máshol leljük fel Európa magterületét, a centrumtérség időről időre áthelyeződött. A magterület Európa esetében mindig a korábbi centrum szomszédságába helyeződött át (Sárfalvi). A legutóbbi nagy váltások a fordista, posztfordista gazdasággal, a szocialista blokk felbomlásával kerültek előtérbe. Azt, hogy a területi modellek mennyiben követték ezeket a folyamatokat, azt újabb és újabb vizsgálatokkal lehet feltárni. A térszerkezeti modellek evolúciós fejlődéséről annyit elmondhatunk, hogy vagy az adott szerző változtat a térszerkezeti modelljén, vagy tényleges változás történik, és a térszerkezet változik meg az idő múlásával. Rendszerezés I. CENTRUM-PERIFÉRIA háromszög négyszög ötszög II. BŐVÍTMÉNYEK ÉS MÁS CENTRUMTÉRSÉGEK
SZABÓ PÁL
7
III. POLICENTRIKUS TÉRSZERKEZET IV. ÖSSZETETT MODELL zónák és centrumok többféle modell egyszerre V. NINCS MODELL I. Centrum-periféria Háromszög Gottmann (1962) egy Amszterdam – Párizs – Ruhr-vidék háromszöget állapított meg, 1954-ben azonban még nem említette. Gottmann után sok „háromszöget” csináltak. Hall (1992) könyvében egy London – Frankfurt – Párizs centrumtérséget ír le, ám korábbi művében (Hall 1977) egy Birmingham – Párizs – Milánó és egy Birmingham – Párizs – Dortmund háromszöget állapított meg. Érdekesség, hogy Hall 1977-ben vonta be a déli (Milánó) területeket, míg a többi kutató inkább később helyezte a déli területekre a hangsúlyt. Négyszög Négyszögből összesen két modellt lehetett találni (Lever 1995; Horváth 2006). Előző egy London – Amszterdam – Frankfurt – Párizs, utóbbi egy Leeds – Lyon – Hamburg – Milánó négyszöget határozott meg. Ötszög Más néven Pentagonként is emlegetik. Az Európai Unióban ez a modell a legelterjedtebb, leírja hogy az európai magterületet egy pentagonnal lehet összekötni. Az ESDP 1999-es dokumentuma említi a pentagont, de az ábra nem jelenik meg benne. Az ESPON 2006-os kutatásában is megjelenik az ötszög, sőt néha megkapja a 20-40-50 Pentagon elnevezést is. Alakzatok Keeble (1988) potenciálszámításokat végzett Európában. Európa centrum-térsége felé haladva az látható, hogy a gazdasági potenciálértékek egyre magasabbak lesznek. Keeble a modelljét platónak nevezte, ám vizsgálata nem futott be nagy sikert a szakirodalomban. Talán a legismertebb modell a jól ismert Kék Banán (Brunet, R. 1989). Brunet a francia Reclus kutatócsoport tagja volt (hasonló, mint nálunk a VÁTI), ez a csoport végzett ilyen regionális kutatásokat Európában. A Reclus-t a DATAR (francia területfejlesztési hivatal) bízta meg ezzel a kutatással. A centrumtérséget már Brunet-ék előtt is létezett, történészek, földrajzosok már korábban leírták ezt a gerincet. II. Bővítmények és más centrumtérségek Ezek a modellek a jövőképet próbálják felvázolni. A centrumtérséghez a jövőben felzárkózó európai zónákat, a gyorsan fejlődő területeket próbálják beazonosítani. A
TÉRSZERKEZETI KUTATÁSOK
8
franciák francia banánnak nevezték el a bővítményüket (DATAR 1992). A németek sem maradtak adósak a bővítgetéssel, ő német púpnak, uborkának nevezte el a modellt (Kunzmann 1992). Ezek a nemzetközi szakirodalomban nem „futott be”. Sokkal ismertebb Gorzelak lengyel kutató eredménye, aki szerint létezik egy Kelet-Közép Európai bumeráng Gdansktól Prágán keresztül Bécs, majd Budapest irányába (Gorzelak 1996). Kevésbé ismert modell a Sárga Banán (Yellow Banana), mely Párizstól Kölnön és Berlinen át Varsóig húzódik, sőt akár bővíthető még keletebbre is. Ez a sárga banán úgymond metszi a kék banánt, ezért ennek a németek a keresztbanán nevet is adták (Kreuzbanane). Az Arany Banánt Lever (1999) alkotta meg, mely Barcelonától az Észak-Alpokig (Lombardia, Bécs) húzódik. Baudelle és Guy (2002) e zónát az Európai Kaliforniának nevezték el, mivel az többféle, természetföldrajzi alapú övezetből tevődik össze. Brunet egy Napfény-övezetet is létrehozott, amelyet „Dél Északjának” nevezett el.
HIVATKOZÁSOK Asworth, G. – Bora Gy. (1999) Fogalmi meghatározások: vállalat, tér, szervezet. In: Asworth, G. – Bora Gy. szerk. Térbeli elrendezés és vállalat I. 9-51.o. Baráth E. (1987) Egy térszerkezeti modell. Tér és Társadalom, 1. évf. 2.sz. 23-44.o. Bartke I. (1989) A társadalom és a gazdaság területi szerkezetének alapvonásai. Akadémiai Kiadó, Budapest. Baudelle, G. – Guy, C. (2003) The Peripheral Areas of Western Europe and EU Regional Policy. Prospective Scenarios. http://www.regional-studies-assoc.ac.uk Benedek J. (2000) A társadalom térbelisége és térszervezése. Risoprint, Kolozsvár. Brunet, R. (1989) Les villes ’Européenes’. DATAR/RECLUS, Paris. Chorley, R. – Haggett, P. (1967) Models in Geography. Methuen & Co Ltd, London. Czirfusz M. – Szabó P. (2008) A legközelebbi szomszéd analízis és alkalmazási lehetőségei. Területi Statisztika, 11. (48.) évf. 3.sz. 281-295.o. Erdősi F. (1985) Az ingázás területi rendszerének, valamint térszerkezetének viszonya a vonzáskörzetekhez a Dél-Dunántúlon. In: Rechnitzer J. szerk. Vonzáskörzetek – agglomerációk II. Akadémiai Kiadó, Budapest. 209-241.o. Faragó L. (2001) A területfejlesztéssel és területi tervezéssel kapcsolatos uniós fogalmak tartalma és használata. Falu-Város-Régió, 8. évf. 3.sz. 3-5.o. Faragó L. (2004) A regionalizmus hajtóerői Magyarországon. Tér és Társadalom, 18. évf. 3.sz. 1-23.o. Fodor L. (1985) A társadalmi tér elméleti kérdései a térelmélettel foglalkozó tudományok megállapításainak tükrében. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest. Gorzelak, G. (1996) The Regional Dimension of Transformation in Central Europe. Regional Studies Association, London. Gottmann, J. (1962) A Geography of Europe. Holt, Rinehart and Winston Inc., New York. Hall, P. (1977) Urban and Regional planning. Penguin Books, Harmondsworth. Hall, P. (1992) Urban and Regional planning. Routledge, London.
SZABÓ PÁL
9
Horváth Gy. (1989) A regionális gazdaságszervezés fejlődése és intézményei. Területi és települési kutatások 4. Akadémiai Kiadó, Budapest. Horváth Gy. (2006) Regionális versenyképesség Európában. In: Horváth Gy. szerk. Régiók és települések versenyképessége. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 84-105.o. Keeble, D. – Offord, J. – Walker, S. (1988) Core periphery disparities in a Community of twelve Member States. Report for the CEC. Korompai A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Regionális Tudományi Tanulmányok 1. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. Kőszegfalvi Gy. (1985) A magyarországi településrendszer strukturális változása. In: Rechnitzer J. szerk. Vonzáskörzetek – agglomerációk II. Akadémiai Kiadó, Budapest. 31-54.o. Krajkó Gy. (1989) A gazdasági térszerkezetek és a közigazgatás összefüggései. Tér és Társadalom, 3. évf. 3.sz. 53-69.o. Kunzmann, K. R. (1992) Zur Entwicklung der Stadtsysteme in Europa. In: Stiglbauer, K. ed. Mitteilungen der Österreichischen geograpischen Gesellschaft. Band 134, Wien. pp. 25-50. Lever, W. (1995) The European Regional Dimension. In: Lever, W. – Bailly, A. eds. The spatial impact of economic changes in Europe. Avebury, Ashgate, Vermont. pp. 178-203. Lever, W. (1999) Competitive cities in Europe. Urban Studies Vol. 36. 5-6. pp. 1029-1044. Mészáros R. (2000) A társadalomföldrajz gondolatvilága. Szeged, SZTE. Mészáros R. (2001) Vitaindító. „Földrajz – Regionális Tudomány” kerekasztal-beszélgetés. Regionális Tudományi Tanulmányok 6.sz. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest. Nemes Nagy J. (1998) A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Nemes Nagy J. (2003) A regionális tudomány dualitása és paradigmái – hazai tükörben. Tér és Társadalom, 17. évf. 1.sz. 1-17.o. Rechnitzer J. (2005) Miért élnek jobban az emberek a Dunántúlon, mint az Alföldön? Regionális különbségek és kezelési technikák. (előadás a Mindentudás Egyetemén.) Süli-Zakar I. (1997) Régiók a földrajzi térben. Comitatus, 7. évf. 3-4.sz. 7-16.o. Szabó P. (2006) Régió és térszerkezet az Európai Unióban. Doktori Értekezés, Budapest. Szabó P. (2008) A térszerkezet fogalma, értelmezése. Tér és Társadalom, 22. évf. 4.sz. 63-80.o. Varga A. (2005) Agglomeráció, technológiai haladás és gazdasági növekedés: a K+F térszerkezet makrogazdasági hatásainak vizsgálata. Akadémia Doktora Értekezés, Pécs. Zoltán Z. (1984) A dinamikus gazdaságföldrajz elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest.
