Térképtörténeti Közlemények 2016
Térképtörténeti Közlemények I.
Országos Széchényi Könyvtár Budapest, 2016
Térképtörténeti Közlemények - impresszum
Térképtörténeti Közlemények az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának évkönyve 2016
Főszerkesztő: Pászti László -
Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár
A szerkesztőbizottság tagjai: Bartos-Elekes Zsombor - Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Magyar Földrajzi Intézet Danku György - Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár Hunyadyné Fabó Beáta - Budapest Főváros Levéltára Irás Krisztina - ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék Jankó Annamária - HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Nemerkényi Zsombor - MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet Oláh Krisztina - Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár Török Enikő - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár
Cím és elérhetőség: Országos Széchényi Könyvtár, Térképtár 1014 Budapest, Szent György tér 4-5-6. email:
[email protected] telefon: (+36-1) 22 43 700 fax: (+36-1) 20 20 804 Megjelenik évente, indulási év 2016. Felelős kiadó: az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója
© OSZK ISSN www.oszk.hu
[email protected] http://blog.oszk.hu/foldabrosz/terkeptorteneti_kozlemenyek
Tartalomjegyzék
Danku György A Széchényi Könyvtár Térképtárának új szerzeménye, A New Mapp of the Kingdom of Hungary and the Adjacent Countries By Phil. Lea ......................1 Bendefy István 15 Bendefy (Benda) László térképtörténeti munkássága ............................................15 Pászti László Lipszky János Tabula generalis Regni Hungariae című térképének utóélete ...............................................................................................................................................25 Danku György Luigi Ferdinando Marsigli. Fordulat Magyarország térképi ábrázolás történetében ............................................................................................................................................31
I
II
Előszó
III
IV
Danku György A Széchényi Könyvtár Térképtárának új szerzeménye, A New Mapp of the Kingdom of Hungary and the Adjacent Countries By Phil. Lea 2015 végén a Széchényi Könyvtár hiánypótló vételként különleges és ritka térképművet vásárolt a Központi Antikvárum 137. aukcióján. A 17. század egyik legjelentősebb angol térképkészítőjének és -kiadójának, John Sellernek (1630–1697) fiával, ifj. John Sellerrel (kb. 1667–1698) 1687-ben közösen készített nagyméretű térképének egy példányát, amelynek címfeliratában a két Seller neve helyén azonban már a kortárs londoni kiadó, Philip Lea (kb. 1660–1700) nevét olvashatjuk.1 A mű rendkívül ritka, a Seller-féle változatból csupán két példány, a most sikerrel megvásárolt Lea-féle kiadásváltozatból pedig csupán ez az egyetlen darab ismert.2 A mű ritkasága, készítési és kiadási adatainak gyér volta egyaránt arra indított minket, hogy a mű könyvtári katalógus leírásának előmunkálataként némi feltáró kutatást és vizsgálatot végezzünk mind a térkép kiadástörténetére, mind a mű tartalmára, változatai készítési körülményeinek megismerésére vonatkozóan. E vizsgálatok eredményeit tesszük most közzé.
Philip Lea: A New Mapp of the Kingdom of Hungary and the Adjacent Countries (OSZK Térképtár, TR 3 100)
A térképek kiadásának története Bécs második sikertelen török ostromát (1683. július 14. – szeptember 12.) követően Magyarország és a balkáni országok felszabadításáért tizenöt éven át tartó háború indult, amelyben számos közép-európai állam és hatalom részt vett. Az elhúzódó háború eseményeit egész Európa hatalmas érdeklődéssel követte és a rendkívüli figyelemhez illően óriási mennyiségű, az érintett országok és a tágabb régió történelmét bemutató művek sokasága jelent meg. A sorsfordító események kiváló alkalmat adtak Európa térkép- és metszetkiadó vállalkozásai számára is a háború színtereit bemutató térképek és az éppen aktuális hadi eseményekhez kapcsolódó ostrom- és csatatérképek elkészítésére, kiadására és forgalmazására. 1 OSZK Térképtár, TR 3 100 (http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3618939) 2 A Seller-féle változat példányai: Hadtörténeti Intézet és Múzeum (a továbbiakban: HIM), Hadtörténeti Térképtár, B IXa 1084; Bibliothèque nationale de France (a továbbiakban BnF), GE D-11309.
1
A térképkészítés terén nagy hagyományokkal rendelkező és az európai térképpiacon a 17. század eleje óta vezető szerepet játszó holland kiadók mellett más országok törekvő kiadói is éltek az alkalommal. Így tettek London vezető könyv- és térképkiadói is. A korszak újsághirdetései alapján tudjuk, hogy már a háború első évében, 1683-ban volt olyan kiadó, Robert Morden (kb. 1650–1703)3 és William Berry (1639–1718), akik Magyarországot és a régiót bemutató térképeket adtak ki. Berry nem sokkal Bécs ostroma után, november 12én hirdette két lapos, nagyméretű művét.4
William Berry: The Kingdom of Hungary and the States that have been subject to it... 1683. (OSZK Térképtár, TR 3 015)
Példájukat a londoni kiadók többsége azonban csak a háborúban valódi fordulatot hozó 1686-os évtől követte. Ez évben nem csak Budát, az ország egykori fővárosát és a török hódoltsági területek központját sikerült elfoglalni a keresztény hadaknak, de jelentős területeket is felszabadítottak az ország középső és déli részén. Mindez a távoli Londonban élő kiadók számára is világossá tette, hogy a már harmadik éve folyó háború – a korábbi évtizedek harcaitól eltérően – valódi és kedvező fordulatot hozhat az évszázados törökkeresztény katonai küzdelmekben. 1686 őszétől sorra jelentek meg az országot vagy a tágabb régiót bemutató térképek. Richard Palmer (aktív: 1665 – kb. 1700) 1686 őszén5, John Oliver (1616–1701) 1687 elején jelent meg a piacon a címében is a háborúra utaló térképével.6
2
3 Morden művéről csak hirdetésből tudunk, példánya nem ismert: „A new map of Hungaria, with the Countries adjacent; in one large sheet, much different from any other extant. Price, coloured 1s”. ARDER, Edward: The term catalogues, 1668– 1709 A. D. with a number for Eater term, 1711 A. D. A contemporary bibliography of English literature in the reigns of Charles II, James II, Willima and Mary, and Anne. London, 1903–1906. (a továbbiakban: ARDER 1903–1906) II. köt. 30. 1683 Trin. [June]. 4 „Also a two Sheep [!] Map of the Kingdom of Hungary, and the States that have been Subject to it…” The London Gazette, 12–15 Nov 1683. TYACKE, Sarah: London map-sellers 1660-1720. London, 1978. (a továbbiakban: TYACKE 1978) 110. A térkép lényegében egyetlen mű, az Alexis-Hubert Jaillot (1632–1712) párizsi kiadó által 1673-tól forgalmazott, Le Royaume de Hongrie, et les estats qui en out sujest … par le S.r Sanson című térkép másolata volt. SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Budapest, 1996. (a továbbiakban: SZÁNTAI 1996) Berry 1a. 5 „There is now published a new and accurate Map of the Kingdom of Hungary, and the States that have been subject to it…By Richard Palmer…” The London Gazette 28 Oct–1 Nov 1686. TYACKE 1978, 126. A folio méretű térképet, címfelirata szerint Ph. Lea árusította. SZÁNTAI 1996, Lea 1. 6 „A new general Map of the Seat of War, from upper Hungary to the Isle of Candia: with exact prospects of Napoli di Romania, Modon, and Navarin in the Morea; with the Bridge of Esseck; exactly described according to the Relation in the ’Gazette’. Price 1s. Sold by J. Oliver at the Corner of the Old Baily, near Ludgate Hill.” ARDER 1903–1906, II. köt. 187. Feb. 28. Hil. 1687. és „There is now extant a new general Map of the Seat of War from Upper Hungary to the Isle of Candia… Sold by John Oliver…” The London Gazette 31 Jan–3 Febr 1686/7. TYACKE 1978, 131. Az Atlas Hungaricus tévesen Ph. Lea-t tekinti a térkép kiadójának. SZÁNTAI 1996, Lea 2.
John Seller, aki a korszak egyik vezető londoni térképkészítője és -kiadója volt, első alkalommal 1687. május 16-án adott hírt a The London Gazette című újság hasábjain térképének készítéséről. „A király hidrográfusa, id. John Seller és ifj. John Seller a Magyar Királyságnak és a vele szomszédos országoknak nagyméretű és pontos térképének készítésébe kezdett. Mindazon uraságok, akik kedvet éreznek a térképre előfizetni az ismertetőt megtekinthetik Notts úrnál a Queens Arms-nál a Pall-Mall-on …”7 Két hónap múlva, egy július 18-i hirdetésben viszont már az elkészült műről olvashatunk: „Ezúton tudatjuk, hogy Magyarország és a szomszédos országok nagy térképe (amely egy Bécsből küldött eredeti térkép alapján lett megrajzolva) elkészült és a kiadóknál, id. John Sellernél, a király hidrográfusánál, a Hermitage-nál Wappingban, és ifj. John Seller-nél, a St. Paul templomkert nyugati sarkánál, az előfizetők átvehetik.”8 E hirdetés fontos, a térkép forrására vonatkozó információt is közöl, amelyre a későbbiekben, a térkép készítésének a kérdéskörénél még visszatérünk. Érdemes azonban előtte még a The London Gazette-ben a térképre vonatkozó utolsó, 1688. június 28-i hirdetést is megismerni. „Magyarország és a vele szomszédos országok nagyméretű térképét, amelyet az elmúlt évben nyomtattunk ki, most számos kiegészítéssel pontosítottuk és egy betűrendes táblázattal láttuk el, amelyben a térkép minden települése megtalálható …”9 A hirdetésekből megtudható tehát, hogy a térképet a két Seller, apa és fia 1687 nyarán készítette. Miként az is, hogy egy bizonyos bécsi térképre támaszkodtak saját művük készítésekor, és végül az, mi szerint egy évvel kiadása után, 1688 nyarán, még pontosabban az 1688. június 28. előtti napokban a térkép tartalmát javították, bővítették. Ezek az információk már önmagukban is nagy segítséget jelentenek eddigi ismereteink pontosításában, hiszen nem csupán a térkép készítésének szinte napra pontos szerkesztési-készítési idejét adják meg, de általuk az is világossá vált, hogy a jelenleg csupán két változatban, a Seller-i és a Lea-i változatban ismert térképnek volt egy olyan javított változata is, amelyet még a Seller család forgalmazott. Philip Lea tehát a térképnek olyan állapotát árusította, amelyet 1688 nyarán, egy évvel a térkép elkészülte után a két Seller tartalmában még módosított. Röviden tehát a térképnek legalább három állapota kellett legyen. Mindezen információk birtokában lássuk, mit sikerült a térkép készítéséről és készítésének forrásairól kideríteni. Első lépésként a térkép ma ismert két változatát, a Seller-kiadás és a Lea-kiadás tartalmát vetettük össze.10 Az összevetés megerősítette Sellerék 1688. évi hirdetésének állítását. A két állapot tartalmában eltérés tapasztalható. A változások lényegében a térképnek csak a déli, balkáni területeire korlátozódnak. (1-2. táblázat) A névanyagot 18 új névvel bővítették, amelyek döntően szerbiai területeken láthatók. Négy nevet módosítottak, egyet viszont töröltek. Az adriai tengerparton két határt, Dalmácia és az újonnan a térképre írt Morlachia11 határát bejelölték. „Romania”, azaz Rumélia határát is, amely a Seller-féle kiadáson még nem látható, pótolták.12 Emellett több folyót módosítottak, legnagyobb mértékben Szerbia fő folyóját, a Moravát, amely tulajdonképpen csak a Lea-kiadás példányán mutatkozik jelentősnek, a régió fő folyójának, nevét is csak ezen a kiadáson láthatjuk. Végül, valamely okból, talán egy újonnan használt forrás tekintélye alapján egy ruméliai nevet (Maximianopolis) két településjelével együtt töröltek.13 7 „John Seller senior Hydrographer to the King, and John Seller Junior, having undertaken to make a large and accurate Map of the Kingdom of Hungary, and the adjacent Countries. Those Gentlemen that are pleased to Subscribe, may see the Proposals at Mr. Notts at the Queens Arms in the Pall-mall…” The London Gazette 16–19 May 1687. TYACKE 1978, 137. A 8 „These are to give Notice, That the large Maps [!] of Hungary, and the adjacent Counties (drawn from the original Map sent from Vienna) is now finished; and are ready to be delivered to the Subscribers, by the Undertakers John Seller Senior, Hydrographer to the King, at the Hermitage in Wapping, and by John Seller Junior, at the West-end of St. Paul’s Churchyard” The London Gazette 18-21 July 1687. TYACKE 1978, 141–142. 9 „The large Map of Hungary and adjacent Countrys that was Printed the last year, drawn from an Original sent from Vienna, is now corrected with several additions, with an Alphabetical Table to find any place in the Map…”. The London Gazette 28 June-2 July 1688. TYACKE 1978, 150. 10 A Seller-féle kiadás két ismert példányának, a HIM és a BnF példányának tartalma megegyezik, azaz egyazon állapot nyomatai, jóllehet a párizsi nyomat, lemezkopási sajátosságok alapján némileg későbbinek tűnik. A mű három ismert példányának összevetését a múzeumi és a párizsi példány nagy felbontású, on-line digitális állománya tette lehetővé a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon: http://maps.hungaricana.hu/hu/48099/ (2016.03.01.) és a BnF honlapján: http:// gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b53027441v (2016.03.01.). 11 A térképen (az E-F 1-2 mezőben) hibás MORLCHA alakban metszve látható. 12 Érdekes viszont, hogy Erdélynek Havasalföld és Moldva irányában továbbra sincs metszett határa, a Lea-kiadáson is csupán utólagos kézi színezés jelöli. 13 Maximianopolis település a Római Birodalom Thracia, majd Rodope tartományában, a Rodope-hegység délkeleti lábánál, a fontos kelet-nyugati főút, a Via Egnatia mentén fekvő fontos erődített várossal lehet azonos. A település legkorábbi ismert neve Corsulae, de nevezték Porsulae-nak is, a középkorban Mosynopolis-ként volt ismert. Bulgária és a Latin császárság harcai során, az ún. Messinopolis-i csata (1207) idején pusztult el. Romjai a mai görög Komotini várostól nyugatra
3
Névbővítés 1
Tartares / Dobruzes
D10, régiónév
2
Wryma R.
E3, folyónév
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18
Pliva R. Barovizza MORLCHA Morava R. Chiuechio Kralna Marcafcha HER Carnissa Swetray Santo Saboa Pristina / al. Coponick Hallial / Iahizar Precopia Vel Pirot Hadtörténelmi események Clad Turc. / D. Huaiade / 1445 Clad Turc. / D.E. Maxim: Bavaro / 1688 Clad Turc Hunnada / A.o 1440 / 1492 Clades R. 1409 / Sigismundi
E4, folyónév E7 + oldaln. telep.jel E-F 1-2 , régiónév E-F 7 F3 + körjel F3 + oldaln. telep.jel F3 F4, régiónév, névtöredék F5 F5-6 F6 F6-7 + oldaln. telep.jel F7 + oldaln. telep.jel F7 + oldaln. telep.jel F7, névkigéesztő elemként F8 + oldaln. telep.jel feliratai E5 + csatajel E 5-6 + csatajel E6 + csatajel E7 + csatajel
1 2 3 4
1. táblázat: Névbővítések és hadtörténeti feliratok
Névmódosítás 1 2 3 4
Seller-térkép Vinnatum / Widen Vūlpia Sarado Slating
1
Maximianopolis
Lea-térkép Vinnatum / Widden Vūlpia al. / Chipovax Bosna / Sarado Slatina Névtörlés —
E 7-8 E8 F4 F 5-6 F 10-11 + 2 oldaln. t.jel is
2. táblázat: Névmódosítások és névtörlés
Mindezen tartalmi változások feltehetően a háború hadszínterének délre tolódásával hozhatók összefüggésbe, amit megerősíteni látszik a Lea-kiadáson látható négy török kori hadi esemény felirata. A négy feliratból azonban csupán egy tekinthető kortárs eseményre utalónak. (1. táblázat) Ez az esemény Belgrád 1688. évi ostromával hozható kapcsolatba. Az ostrom előtti napokban, 1688. augusztus 7–8-án a Miksa Emánuel (1662–1726) bajor választófejedelem és fővezér által irányított keresztény csapatok sikerrel keltek át Belgrádtól délnyugatra a Száván. Az átkelést meggátolni akaró török erőket véres harcokban legyőzték és Belgrád ostroma ezt követően kezdődhetett meg.14 E felirat fontos adalék a térkép készítés- és kiadástörténetének pontosításához, hiszen mint fentebb olvashattuk, id. és ifj. Seller térképük javítását 1688. június 28. és július 2.
4
mintegy 4 km-re találhatóak. 14 BÁNLAKY József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest, 1928–1942. (Elektronikus változat, 17. fej. Magyarország felszabadítása a török alól (1683-1699). 2. Az 1688. évi hadjárat. MEK on-line kiadás: http://mek.oszk.hu/09400/09477/ html/0017/1441.html.) A sikeres ostrom 1688. szeptember 6-án fejeződött be, keresztény kézen azonban csak mintegy két évig volt, mert a várost 1690-ben a török ismét elfoglalta
között hirdették, így a térképnek az akkori változatán még nem szerepelhetett az 1688. augusztus elején történt eseményekre utaló felirat. Ezek szerint a térképnek egy további, általunk jelenleg nem ismert állapotának is lennie kellett. Itt azonban nehezen feloldható rejtélyekbe ütköztünk, amelyet e tanulmány keretében csak vázolni tudunk, megoldani nem. Különös ugyanis, hogy a londoni kiadók miért nem várták meg Belgrád ostromának lefolyását, kimenetelét, miért nem a város bevételét követően módosították, bővítették térképük tartalmát e fényes keresztény diadalra utaló. Miért inkább egy, az ostrom kezdetét jelző kisebb csatát „tüntettek ki” figyelmükkel. Ez talán magyarázható azzal, hogy Belgrád kulcsfontosságú erődjének már a megtámadása, az ostrom megindulása is kellő indok lehetett. Ez persze lehetséges, lehetséges lenne. E magyarázatnak ellentmondani látszik azonban az, hogy Sellerék forrása a négy török kori hadi esemény feliratához szinte bizonyosan Frederick de Wit (1629/30–1706) nagyhatású, 1686-tól forgalmazott Regni Hungariae, et regionum, quae eu quondam fuêre unitæ című térképe volt. A De Wit-térkép vonatkozó feliratai mind írásmódban, mind térképi elhelyezésben szinte mindenben egyeznek a Seller-i térképnek a Philip Lea által kiadott változatán látható feliratokkal.15
Frederick de Wit: Regni Hungariae…, 1689–1690 (részlet). (OSZK Térképtár, TA 364, 79. lap)
A De Wit-térkép általunk ismert állapotai közül azonban csak olyat használhattak feliratuk forrásaként a londoni kiadók, amelyen nem csupán a „Clad. Turc. D. / E. Maxim Bavaro 1688” felirat, hanem ezen felirat felett közvetlenül magának Belgrádnak a török kori ostromaira utaló „exp. 1521 rec. / 1688” felirat is megtalálható. Az amszterdami kiadó térképének azonban van olyan, méghozzá korábbi állapota, amelyen már olvasható az utóbbi, Belgrád szeptember 2-i visszafoglalását tartalmazó felirat, anélkül, hogy a Miksa Emmanuel seregének 1688. augusztus 7–8-i, a Száva menti csatájára utaló felirat már a térképen lenne. Azt csupán a térképnek egy későbbi állapota tartalmazza, amelyet De Wit legkorábban 1689 végén, vagy 1690 elején jelentetett meg.16 A rejtély megoldása, jelenlegi ismereteink szerint talán az lehet, ha feltételezzük, hogy a The London Gazette-ben megjelent, javításra utaló 1688. június 28-i hirdetés a térképnek olyan állapotára utal, amelyen a török kori négy felirat még nem szerepelt. Azokat, így az 1688-as feliratot is, csak valamikor az 1689 végén tették – e feltevés szerint – a londoni kiadók térképükre a De Wit-térképnek az 1689 végi változatát használva forrásként. Ez összhangba lenne azzal a ténnyel is, hogy a térkép tartalmának a Lea-változaton látható javítása, legalábbis e javításnak egy része leginkább az 1689. hadjárati év eseményeihez köthető. Akár a szerbiai Morava folyó völgyének módosítása, névbővítése, akár Pristina17 térképre kerülése, és ami a legárulkodóbb, a Duna menti Viddin nevének apró változtatása, mind jól illeszkedik ehhez a feltevéshez. 15 Más kortárs kiadóknak, például Jacob Sandrart, Justus Danckerts, Gaspar Bouttats a régióról közreadott térképein is láthatók ilyen török kori feliratok, de egyik esetében sem tapasztaltunk a De Wit-i térképhez hasonló szoros egyezést. 16 Frederick de Wit tehát korábban írta térképére Belgrád elfoglalásának (1688. szeptember 2.) dátumát, mint a keresztény csapatoknak az azt megelőző augusztus elejei Száva menti csatáját ismertető feliratát. A De Wit-térképnek jelenleg kilenc állapota ismert az 1686 és 1691 közötti időszakból. Az itt említett feliratok a De Wit-térképen először az 1689 végén vagy azt követően, az 1690 elején megjelent 7. állapoton láthatók. CARHART, George: Frederick de Wit and the first concise reference atlas. Leiden, London. 2016. (a továbbiakban: CARHART 2016) 98.7 Balkan. 17 A térképen Pristina / al. Coponick alakban
5
Keresztény szempontból az 1689. év volt talán a legígéretesebb a háború egész történetében, hiszen ez volt az az év, amikor a Badeni Lajos (1655–1707) által vezényelt keresztény seregnek sikerült mélyen benyomulnia Szerbia területére, lényegében meghódítva, felszabadítva azt. Majd az őszi hónapokban egy kisebb, pár ezer fős hadtest délnyugati irányban is előrenyomult Koszovó, Macedónia és Észak-Albánia felé. Az Ennea Silvio Piccolomini (kb. 1640–1689) tábornok irányította hadtest még szeptember végén elfoglalta Prokupljét18, október közepén pedig már Pristinát hódoltatta.19 Eközben a Badeni Lajos vezette fősereg a Duna irányába vonult és a hadjárati év végén sikerrel megostromolta és bevette a Duna jobb partján fekvő kulcsfontosságú erődöt, Vidint. E város nevében a későbbi változaton csak egészen apró javítást végeztek! (1. táblázat) Egy ilyen jellegű javítás azt sugallja, hogy a városra fontos esemény hívhatta fel a figyelmét a térkép javítóinak és a rendelkezésükre lévő források alapján módosították a település nevét.20 A térkép készítésére vonatkozóan tehát a jelenlegi ismereteink alapján a következők mondhatók. 1687 májusa, júniusa és júliusa folyamán21 id. és ifj. Seller az Angliában is nagy érdeklődést kiváltó török háborúhoz egy, az események helyszínét bemutató hadszíntértérképet készített, amelyet aztán egy évvel később, 1688 júniusában a térkép használatát segítendő javítottak, tartalmilag módosítottak. Az újsághirdetések alapján ebben biztosak lehetünk. A ma ismert két változat tartalmi eltérései alapján azonban, mint láthattuk, legalább még egy, némileg későbbi Seller-féle kiadást is feltételeznünk kell. Egy olyan változatot, amelynek részeként, valószínűleg 1689 végén négy török kori felirat került a térképre és ekkor módosíthatták a szerbiai névanyagot, folyóhálózatot is és talán ekkor bővítették és módosították a régióban látható utakat is.22 Ezek szerint a térképnek a ma ismert egyetlen Selleri-változata helyett legalább három lehetett. A térképek fő forrásai A kiadástörténet részletei mellett legalább ennyire érdekes és bonyolult, amit a térkép készítéséről, a készítéshez használt térképi forrásokról mondhatunk. Az 1687. évi újsághirdetés bécsi térképre vonatkozó adata alapján viszonylag gyorsan kideríthető volt, mely térképre is utalhattak, mit használtak forrásként a szerzők, id. és ifj. John Seller. A térkép nagy mérete, tartalmi részletessége és ábrázolási sajátosságai miatt kezdettől világos volt, hogy a Seller-térkép tartalmának is, mint oly sok más kortárs kiadó művének, Martin Stier (1630–1669) császári hadmérnöknek először 1664-ben kiadott térképe volt a fő forrása. A kérdés csupán az volt, hogy a Stier-térképet magát, annak valamely kiadását vagy egy (vagy esetleg több) későbbi leszármozattját használták a londoni szerkesztők. Mivel a Stier-térkép minden ismert kiadása, az 1664., az 1684., és az 1687. évi kiadás is Nürnbergben jelent meg, ezért a Bécsre utaló hirdetésnek hitelt adva, figyelmünk a kiváló osztrák térképkészítő, Georg Matthias Vischer (1628–1696) két nagyméretű Magyarország-térképére mint legvalószínűbb lehetséges szerkesztési forrásra terelődött. Vischernek az 1682-ben megjelent Ungaria cum finitimis provinciis antiquitus című térképe23 azonban mind tartalmában, mind az ábrázolt terület határait tekintve oly mértékben eltér a Seller-térkép tartalmától és a térkép által ábrázolt terület határaitól, hogy el kellett vetnünk annak a lehetőségét, hogy ez forrása lett volna a Seller-i térképnek. Viszont Vischer 1685. évi, igen nagy méretű Theatrum belli inter magnos duos imperatores Romanorum et Turcarum című alkotása annál inkább24. Már első látásra is jól felismerhetőek rajta a Stier-i ősforrás vízrajzi sajátosságai, egyúttal a térkép által ábrázolt terület határai jól egyeznek a Seller-térkép által ábrázolt terület határaival. Ennek a Vischer-i 1685. évi térképnek egyetlen teljes példánya ismert, amelyet a Szántai-gyűjtemény részeként az Akadémia Kéziratára őriz.25 A két térkép tartalmi összehasonlító vizsgálata azonban meglepő eredményt hozott. Kimutatta, hogy a két Seller, bár bizonyosan használta a bécsi Vischer-térképet, ez azonban csak a Magyarország határain
6
18 A település Precopia néven csak a Lea-i változaton olvasható, a Selleri-változaton még nem szerepel. 19 A város neve szintén csak a Lea-változaton látható. 20 Hasonló jellegű javítást tett a város nevében a kortárs amszterdami Danckerts kiadó is. A Regni Hungariae et Graeciae című térképének 10. állapotán a korábbi állapotokon látható „Viddin” nevet „Widdin”-re módosították. 21 A hirdetések időpontja alapján a május eleje és július közepe közötti időszak tekinthető a készítés időszakának. 22 A Lea-változaton a korábbihoz képest módosult a Belgrád-Konstantinápoly közötti út Collar és Panechin közötti szakasza (E–F, 6–7 mező) és két új úttal bővítették a régió úthálózatát (E–F, 5–7 mezők). 23 SZÁNTAI 1996, Vischer G. M. 1a (1682), 1b (1687). 24 SZÁNTAI 1996, Vischer G. M. 2a. 25 MTA Kéziratár, Szántai Gyűjtemény, Vischer 2.
túli területekre korlátozódott.26 Magyarország területén számos eltérés tapasztalható a két térkép névanyagában, a nevek írásmódjában, de más tartalmi elemekben is. Világossá vált tehát, hogy Sellerék a The London Gazette-ben közzétett hirdetésében csak részben osztották meg a szerkesztési forrásokra vonatkozó információkat. További térképi forrásokat keresve, a korabeli térképműveket áttekintve sikerült rábukkanni arra a térképre, amelyet a magyarországi terület szerkesztésekor használhattak, de amelyet az újsághirdetésekben nem említettek. Ez a térkép a neves, a korban nagy térképkészítői tekintélynek számító amszterdami kiadó, Frederick de Wit Regnum Hungaria in omnes suos comitatus accurate divisum et editum című, az ország megyerendszerét kiemelten ábrázoló térképműve.27
Frederick de Wit: Regnum Hungaria 1685-1686, 2. állapot (OSZK Térképtár, TR 7 095 arch)
26 Az ország területén ezúttal csak az Erdély nélküli területeket értve, hiszen a korban Erdély önálló, bár török fennhatóság alatti államisággal rendelkezett, amelyet számos kortárs térképkiadó figyelembe vett. 27 CARHART 2016, 96.1 és 96.2 Hungary.
7
Georg Matthias Vischer: Theatrum belli ... (MTA Kézirattár, Vischer 2)
Frederick de Wit: Regnum Hungaria, 1685 (OSZK Térképtár, TR 7 095)
8
John Seller: A new mapp of the Kingdom of Hungary, 1687 (HM-HIM Hadtörténeti Térképtár, B IX a 1084)
és A Vischer-, a De Wit- és a Seller-térkép tartalmi összevetése már első pillantásra is a Seller-térképnek a De Wit-térképpel meglévő szoros rokonságát mutatta, hiszen a Sellertérképen a megyerendszer ábrázolása, a megyék határai és nevük írásmódja közeli kapcsolatban áll a De Wit-térképen látható megyeábrázolással. Mivel azonban a folyóhálózat ábrázolásának mind a Vischer- mind a De Wit-térkép esetében a Martin Stier-térkép volt a forrása, így célszerű volt alaposabb, névanyag szintű összehasonlító vizsgálatot is elvégezni. G. M. Vischer F. de Wit Theatrum belli Regnum Hungaria 1 Offen OFFEN / Buda 2 Ratzen / Marckt Ratzen= / marckt / Ins. 3 Ratzkewf Ratzkewf 4 Zigetsew 5 Pendeli Pontelli 6 Futhwahr Fuldwahr 7 Almaz 8 Betschke 9 Modosdia 10 Paxsi Pax
J. Seller: Kingdom of Hungary Buda Ratzen= / mar= / ket / Ins: Ratz / kewf Zigetsew Pontelli Fuldwahr Almaz Pax
C4 mező C4 mező C4 mező C4 mező C4 mező C4 mező D4 mező D4 mező
11 Stūhl Weissenburg
Alba Regalis
C3-C4 mező
EKEKES FEIEWAR / Stuhl Weissenburg / Alba Regalis
Megjegyzés C4 mező C4 mező
3. táblázat: A Georg Matthias Vischer-, Frederick de Wit- és John Seller-féle térkép névanyagának összevetése
9
Ennek a vizsgálatnak az eredményét szemlélteti a 3. táblázat, amely világosan mutatja, hogy Sellerék művének forrása a magyarországi részeken valóban nem lehetett a bécsi Vischer-térkép. A három térképen jelentős és szisztematikus a nevek írásmódjának az eltérése, illetve összefüggése. Jól látható, hogy a Seller-térkép névanyagának írásmódja a De Wit-térkép névanyagával áll szoros kapcsolatban és ezek a sajátosságok az ország egész területére érvényesek, nem csupán a bemutatott részterületre. A Seller-térkép más, Magyarországon kívüli részein viszont igazolódott a bécsi Vischertérkép fő forrásként használata. Ennek bemutatására lássunk egy jellemző balkáni területet. A 4. táblázat és a térképrészletek jól mutatják, hogy a térkép e területének szerkesztésekor a londoni kiadók alapvetően a Vischer-térképre támaszkodtak mind a vízrajz, mind a domborzat, mind a települések ábrázolásakor. Az összehasonlító vizsgálatba bevontuk az amszterdami id. Nicolaes Vischer (1618–1679) által az 1660-as évek közepén kiadott, de még az 1680-as években fia, ifj. Nicolaes Visscher (1649–1702) által is forgalmazott Totius regni Hungariae című térképét is, ugyanis szoros forrás szintű kapcsolat volt tapasztalható a bécsi Vischer-térkép és az amszterdami Visscher-térkép Magyarország határán kívüli tartalma között. Így célszerű volt megvizsgálni, hogy a két térkép közül valóban a bécsi Vischer-térképet követték-e a londoni térképszerkesztők. G. M. Vischer Theatrum belli 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
Mons Argentius. — Hassambas
F. de Wit Regnum Hungaria
Mons Argentis Panechin Hassan Bascha Pallancka Vimiatum / hod. Widin Vinnatum / Widin Iagodna Iahottna Vulpia Vūlpia Cibel Cibel Suakisuestra Suakisuestra Clisuritsch[a] Clisuritscha Campus Sepul+jel Campus Sepul+jel Porta Trajani Clausa Isladi
J. Seller Kingdom of Hungary Mons Argentis Panechin Hassan Bascha Pollancka Vinnatum / Widen Iahottna Vūlpia Cibel Suakisuestra Clisuritscha Campus Sepul:+jel Clausa / Isladi
Megjegyzés
F 7 mező E 7 mező E 6-7 mező E 7-8 mező E 7 mező E 8 mező E 7 mező F 7 mező F 7-8 mező F 7 mező E 9 mező
4. táblázat: A Nicolaes Visscher-, a Georg Matthias Vischer- és a John Seller-féle térkép névanyagának összevetése
Georg Matthias Vischer: Theatrum belli ... (MTA Kézirattár, Vischer 2)
10
Nicolaes Visscher: Totius regni Hungariae, 1685 (OSZK Térképtár, TR 7 981)
John Seller: A new mapp of the Kingdom of Hungary, 1687 (HM-HIM Hadtörténeti Térképtár, B IX a 1084)
11
A térképrészletek jól mutatják, hogy a vízrajz és a geográfiai-topográfiai tartalmak forrása, miként e példának választott részterület is mutatja, nem lehetett az amszterdami kiadvány, amit a névanyag összehasonlítása is megerősített. A táblázatban látható nevek alátámasztják, hogy a Seller-kiadó e részterületen is igen szorosan követte a bécsi Vischer-térképet.28 A teljes térkép földrajzi tartalmának és névanyagának összehasonlító vizsgálata kimutatta, hogy a nyugati, döntően ausztriai területek kivételével id. és ifj. Seller térképük szerkesztésénél lényegében két térképre támaszkodtak. A magyarországi részeknél Frederick de Wit Regnum Hungaria című térképére, a balkáni, erdélyi, keleti, északi és északkeleti részeknél pedig a hirdetésekben is megemlített bécsi Vischer-térképre. Felmerült azonban az a kérdés is, hogy a De Wit-térképnek melyik kiadását használták? A De Wit-térképnek ugyanis két kiadása ismert. A korábbi állapoton Pétervárad nincs még feltűntetve a Szerémségben, a későbbi változaton viszont „Peterwaradein” alakban már megtalálható.29 Mivel a Seller-térképen feltüntették Péterváradot (Peterwaraden alakban), s mivel a Szerémségben, a Duna jobb partjának településnév-anyaga és annak elhelyezése a De Wit-térkép javított, későbbi változatával mutat több rokonságot, így joggal feltételezhetjük, hogy id. és ifj. John Seller térképük szerkesztésekor a De Wit-térképnek a későbbi, az 1685 és 1687 közötti időszakban készített állapotát használták.30 A Seller-család által készített és kiadott térkép további vizsgálatokat érdemel. Mind a szerkesztéshez használt még fel nem tárt források azonosítása, mind a térkép déli részén látható utak forrásának kérdése tisztázásra vár. Ugyanígy a nyomólemezek metszőjének személye, miként az is további kutatásokat igényel, hogy a térkép nyomólemezei mikor kerültek Philip Lea birtokába, ahogy az is, a térkép Lea kiadta ma ismert változatán látható javítások mely kiadóhoz és időszakhoz köthetők? Elképzelhető, hogy a térkép metszője Richard Palmer volt, aki mintegy 30 éven át rendszeresen dolgozott id. John Sellernek.31 A Magyarország-térkép metszési stílusának összevetése a bizonyítottan Palmer által metszett térképekkel segíthet ennek eldöntésében.32 Philip Lea kiadása A nyomólemezek tulajdonosváltása időpontjának kérdésében az életrajzi adatok, mind a két Seller, mind Lea életének részletei adnak némi támpontot. Idősebb John Seller 1697 májusában halt meg, fia, ifj. John Seller egy évvel később, 1698 októberében.33 Id. Seller üzletét, árukészletét és nyomólemezeit felesége, Elizabeth és fiatalabb fia, Jeremiah örökölte.34
12
28 Példaként lásd a Parechin nevet, amely a Visscher-térképen nem található meg, vagy azokat a településeket, amelyek nevének írásmódja kisebb-nagyobb eltéréseket mutat, így az 1., 3., 5., 6., 11. sz. alatti nevek. 29 További bonyodalmat jelentett annak eldöntése, hogy valóban a De Wit-i térképet használták-e Londonban? Ugyanis a De Wit-térkép tartalmával szoros kapcsolatban álló, sőt annak forrásaként szolgáló, 1683-ban vagy esetleg 1684 elején Nicolaes Visscher által kiadott, a De Wit-i mű címével azonos című térképet is használták a londoni térképszerkesztők. Miként szóba jöhetett volna a Vischer-térképet nagy hűséggel követő Johannes de Ram-féle változat is. A Visscher-i és a De Wit-i térkép névanyagában és topográfiájában azonban van némi, bár nem túl jelentős eltérés. Ez az eltérés pedig a De Wit-térkép forrás voltát támogatja. 30 A De Wit-térkép forrásának tekinthető azonos című Nicolas Visscher-térkép címkeretének allegóriája alapján tudjuk, hogy a Visscheri-térkép nem sokkal az 1683 októbere után készülhetett, a De Wit-térkép 1. állapota csak ezt követően, 1684ben vagy talán 1685-ben. A Visscher-i allegória egy még 1683-ben Visscher által Amszterdamban kiadott metszetsorozat egyik metszete alapján készült, mely sorozat Bécs 1683. évi török ostromának eseményeit mutatta be. HOOGHE, Romeyn de: De belegering van Wenen door de Turken in 1683. N. Visscher, Amsterdam, [1683.] No. 1. Carhart a De Wit- és a Visscher-térkép kapcsolatát nem vizsgálva, a De Wit-térkép 1. állapotát 1680 körülre, 2. állapotát pedig 1682 és 1686 közé datálja. CARHART 2016, 96.1 és 96.2. 31 CHUBB, Thomas: The printed maps in the atlases of Great Britain and Ireland. A bibliography, 1579–1870. London, 1927. (Reprint 1966.) 445. 32 Ilyen összehasonlító metszési stílusvizsgálat, amelyet a R. Palmer és J. Oliver által metszett Surrey angol megyetérképpel próbaképpen végeztünk (Surrey actually survey’d and delineated by John Seller…, OSZK TR 1 775), több tartalmi elemnél mutatott ki hasonlóságot a Seller-féle Magyarország-térkép metszési stílusa és a Surrey-térkép stílusa között. Így az erdők, a domborzathalmok, egyes számok és betűk metszési módja támogatni látszik Palmer szerepét a Magyarországtérkép nyomólemezeinek elkészítésben. Ennek tisztázására azonban további, alaposabb viszgálatok szükségesek. 33 TYACKE 1978, 139–140. 34 Philip Lea 1700. február 17-i végrendeletében özvegyére hagyta árukészletének és térképnyomólemezeinek harmadát, a további kétharmad a kiskorú gyermekek érdekében a gyámhatóság kezelésébe került: „one part all my Mapps globes and Copper plates for printing Mapps and Globes”. TYACKE 1978, 120. és 139.
1697-ben vagy 1699-ben Jeremiah társult apja egykori segédjével, Charles Priceszal (kb. 1680–1733), közös üzleti vállalkozásuk azonban nem volt túl sikeres és pár évvel később, 1705-ben meg is szűnt.35 A térkép nyomólemezeinek vevője, Philip Lea maga sem élt sokáig, hiszen mint életrajzi adataiból tudjuk, 1700. február 25-én meghalt.36 Ha valóban ő maga vásárolta meg a nyomólemezeket, akkor ennek egyik, lehetségesnek tűnő időpontja a két Seller halála éveinek az időszaka, 1697 és 1698 lehetett. Természetesen korábbi és későbbi időpontok is lehetségesek, így az 1690 és 1696 közötti évek vagy esetleg a Lea halála utáni évek is, hiszen korabeli forrásokból tudjuk, hogy Lea halála után felesége, Anne Lea (?–1730) vitte tovább a Lea-vállalkozást. Az Anne Lea irányította üzlet 1730-ig, haláláig működött.37 Az 1690 és 1696 közötti években történt lemezeladást okozhatták id. John Seller üzleti nehézségei. Életrajzi leírásokból tudjuk, Sellernek nem egy alkalommal kellett pályája során pénzügyi gondokkal megküzdenie. Ilyen volt az 1693. év is. Elképzelhető, hogy pénzügyi gondjain árukészletének és nyomólemezei egy részének áruba bocsátásával próbált úrrá lenni, amelynek következtében a Magyarország-térkép nyomólemezei Philip Lea tulajdonába kerülhettek. Seller pénzügyi nehézségeinek egyik forrása egy megyeatlasz vállalkozás volt, amelyet John Overtonnal (1640–1713) és Richard Palmerral még 1679-ben indítottak. Az atlasz térképeinek pontossága érdekében az előmunkálatoknak egy részletes, de jelentős költséggel járó topográfiai felmérés is részét képezte. A vállalat azonban a társak minden erőfeszítése ellenére sem hozott érdemleges piaci nyereséget és az atlasz lapjainak készítése 1693-ben megszakadt.38 Ami számunkra különösen érdekes, hogy az elkészült hat megye térképének nyomólemezét Philip Lea vette meg. Nem zárható ki, hogy Lea John Seller-től a Magyarország-térkép nyomólemezét is ekkor vásárolta meg.39 1690 és 1697 között két jelentős, váltakozó hevességű európai háború folyt. A Rajna-vidéken 1688 végén tört ki az ún. kilenc éves háború, amelyben 1689 nyarától Anglia is közvetlenül érintett volt. A háború színtereinek térképei bizonyosan jobban eladhatóak voltak a hazai közönség körében, így nagyobb hasznot is hozhattak a londoni térképkiadók számára. A magyarországi, balkáni török ellenes hadszíntéren viszont 1690 után állóháború jellegű küzdelem alakult ki, a harcoló felek jelentősebb sikere nélkül. Az 1697 azonban mindkét hadszíntéren fordulatot hozott. A 9 éves háború békekötéssel véget ért, ami Nyugat-Európa hadszíntér-térképei iránti keresletet is visszavetette. Magyarország déli részén viszont az 1697-es hadjárati év a keresztény erők újabb nagy sikerét hozta. A Savoyai Jenő herceg (1663–1736) vezényelte hadak Zentánál szeptember 11-én megrendítő erejű vereséget mértek a török seregre. A keresztény katonai sikerek a messzi Londonban ismét a térségre irányíthatták a térképkiadók figyelmét. Elképzelhető tehát, hogy Philip Lea csak ekkortáj, a két Seller halálának évében, azaz 1697-ben vagy 1698-ban, vagyis még az 1699 januárjában megkötött karlócai békét megelőző időszakban, üzleti hasznot remélve a térkép lemezeinek megvásárlása mellett döntött. Nem tudjuk. A térképtörténeti irodalomban van azonban utalás arra, hogy Philip Lea kiadványainak fennmaradt egy 1698 körül összeállított jegyzéke, katalógusa. Talán e jegyzék segíthet Lea nyomólemez-vásárlása idejének meghatározásában.40
35 Verner szerint Jeremiah 1697-ben társult Charles Price-szal. VERNER, Coolie: John Seller and the chart trade in seveneeth-century England. In: The compleat plattmaker: essays on chart, map, and globe making in England in the seventeenth and eigtheenth centuries. Ed. THROWER, Norman J. W. Berkeley, 1978. 133. (továbbiakban: THROWER 1978). Tyacke szerint azonban Jeremiah és Price csak 1699-ben társultak. TYACKE 1978, 136. 36 TYACKE 1978, 120. 37 1712-től Anne veje, Richard Glynne (1681–1755) vette át az üzlet irányítását. 1730 augusztusában újsághirdetés szólt a Lea-nyomólemezek aukciójáról. TYACKE 1978, 117. és 122. 38 WALLIS, Helen M.: Geographie is better than divinitie: maps, globes, and geography in the days of Samuel Pepys. THROWER, 1978. 26. 39 „[John Oliver] With John Seller and Richard Palmer produced 6 county maps for the proposed Atlas Anglicanus (Hertfordshire, Middlesex, Surrey, Kent, Buckinghamshire and Oxfordshire), but it appears that the atlas was never published and the partnership was dissolved in 1693. The plates were sold to Philip Lea.” SCOTT, Valerie (ed.): Tooley’s dictionary of mapmakers. New York, 2003. 351. Ugyanez olvasható a R. Palmert ismertető szócikknél: SCOTT 2003, 377. 40 Lea térképjegyzékéről Burden tesz említést Észak-Amerika katalógusában a Lea által 1689 körül kiadott Thomas Holme Pennsylvania-térképét leíró 669. tétel megjegyzései között. BURDEN, Philip D.: The mapping of North America II: a list of printed maps 1671-1700. Rickmansworth Herts, 2007. 365.
13
Összefoglalás A fentiek alapján a térképnek az alábbi kiadásváltozatait és időrendjét javasoljuk: Atlas Hungaricus, Seller 2[a] A New Mapp of the KINGDOM of HUNGARY and the Adjacent Countries. By John Seller Senior / Junior. [1687] Atlas Hungaricus, Seller 2[b] - feltételezett változat A New Mapp of the KINGDOM of HUNGARY and the Adjacent Countries. By John Seller Senior / Junior. [1688] - javított névanyaggal és határjelölésekkel (?), - helynévmutatóval ellátva. Atlas Hungaricus, Seller 2[c] - feltételezett változat A New Mapp of the KINGDOM of HUNGARY and the Adjacent Countries. By John Seller Senior / Junior. [1689–1690] - a keresztény had szávai átkelésének időpontja feltüntetve: 1688. augusztus 7–8., - javítások a térkép balkáni részén. Atlas Hungaricus, Seller 2[d] A New Mapp of the Kingdom of Hungary and the Adjacent Countries. By Phil. Lea. [1693–1698] - Ph. Lea mint új kiadó a térkép címfeliratának végén. Irodalom ARDER, Edward: The term catalogues, 1668–1709 A. D. with a number for Eater term, 1711 A. D. A contemporary bibliography of English literature in the reigns of Charles II, James II, Willima and Mary, and Anne. London, 1903–1906. BÁNLAKY József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest, 1928–1942. BURDEN, Philip D.: The mapping of North America II: a list of printed maps 1671-1700. Rickmansworth Herts, 2007. CARHART, George: Frederick de Wit and the first concise reference atlas. Leiden, London. 2016. CHUBB, Thomas: The printed maps in the atlases of Great Britain and Ireland. A bibliography, 1579–1870. London, 1927. (Reprint 1966.) HOOGHE, Romeyn de: De belegering van Wenen door de Turken in 1683. N. Visscher, Amsterdam, [1683.] SCOTT, Valerie (ed.): Tooley’s dictionary of mapmakers. New York, 2003. SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Budapest, 1996. TYACKE, Sarah: London map-sellers 1660-1720. London, 1978. VERNER, Coolie: John Seller and the chart trade in seventeeth-century England. In: The compleat plattmaker: essays on chart, map, and globe making in England in the seventeenth and eigtheenth centuries. Ed. THROWER, Norman J. W. Berkeley, 1978. WALLIS, Helen M.: Geographie is better than divinitie: maps, globes, and geography in the days of Samuel Pepys. THROWER, 1978.
14
Bendefy István Bendefy (Benda) László térképtörténeti munkássága
Bendefy László 1904. augusztus 17-én született Vasváron mint Benda László tanító és Barabás Irén tanítónő első gyermeke.1 A szentgotthárdi Állami Gimnáziumban érettségizett 1922-ben. A fiatal Bendefy (akkor még Benda)2 László érdeklődését a földrajz ragadta meg legjobban, annyira, hogy elhatározta, hogy földrajztudós lesz. Terveiről levelet írt a hírneves Cholnoky Jenő (1870–1950) professzornak.3 A jeles tudós azt a véleményét mondta el neki, hogy a föld titkait nem ismerheti meg igazán az, aki azokat nem mérnöki szemlélettel kutatja. A tanácsot megfogadva László beiratkozott a Királyi József Műegyetem mérnöki karára. A mérnöki karon akkor geológiát is oktattak.
A Benda-család az apa frontra indulása előtt. Benda István, id. Benda László, Benda Sándor, ifj. Benda László, Bendáné Barabás Irén (1915)
Még alig volt húsz éves, mikor – mint egyetemi hallgató – a Vasvármegyei Múzeum akkori vezetőit megnyerte, hogy bekerülhessen az intézmény Természetrajzi osztályára tiszteletdíjas segéd-őrként. (Az „őr” beosztást ma muzeológusnak nevezik).4 Munkáját, bár arra csak szabad idejében és a nyári szünidőben volt módja, olyan lelkesen és szakértő módon végezte, hogy a következő évben, 1925-ben már múzeumi őrré nevezték ki és reá bízták a külön-választott Ásvány-Őslénytár vezetését. A Múzeum vezetőségének megbízásából felújította az előző század derekán félbe maradt baltavári őslénytani ásatásokat. Lelkes múzeumi tevékenysége miatt műegyetemi tanulmányai kissé elhúzódtak, de 1928. június 22-én átvette mérnöki diplomáját.5 1 A Bendefy család iratai 1710-től a mai napig (kiadatlan kéziratok). 2 A névváltoztatást id. Benda László, föltehetően valamelyik fia kezdeményezésére kérvényezte a belügyminisztériumtól, amit az, egy 1934. január 14-én kelt határozatában el is fogadott. 3 Bendefy László bibliográfiája. In: VÉRTESI Péterné [Sragner Márta]: Bendefy László történész és természettudós. Vasi életrajzi bibliográfiák 9. Szombathely, 1983. 8. 4 HORVÁTH Ernő: Dr. Bendefy László a muzeológus. Vasi Szemle 1984/4. 610–613. 5 József Műegyetem, Mérnöki diploma, 1928. június 22.
15
Ifj. Benda László (1926)
A fiatalembert a térképek mindig érdekelték, a 30as években már cikkei is jelentek meg e tárgyban. Korábbi múzeumi tevékenysége során gyűjtőútjain egész Vas megyét, annak elcsatolt burgenlandi területeit is bejárta. Gyűjtéseit térképvázlatokkal, pontos jegyzetekkel tette hitelessé. Nemcsak ásvány-, kőzet- és őslénytani leletek összegyűjtésével foglalkozott, hanem geológiai fölvételezéseket is készített. Ez utóbbi alapozta meg A Vashegy-csoport geológiája című munkáját.6 1928 szeptemberében beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ezt a munkát nyújtotta be bölcsészdoktori értekezésként és védte meg 1929. május 2-án summa cum laude miBenda László saját rajzolású EX LIBRIS-e (1929) nősítéssel.
Benda László: A Vashegy-csoport geológiai térképe (1928)
16
6 Pázmány Péter Tudományegyetem, Geológus doktori diploma, 1929. május 2. BENDEFY László: A Vashegy-csoport geológiája = Geologie der Eisenberg-Gruppe. Szombathely, 1929. A kötethez mellékelt térkép kéziratos eredetije, melyet a szerző Cholnoky Jenő professzornak ajánlott, megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár (a a továbbiakban: OSZK) Térképtárának gyűjteményében. Jelzete: TK 2 181, http://nektar. oszk.hu/hu/manifestation/909275.
Két rövid lélegzetű állás után 1929 áprilisában meghívás alapján a Magyar Királyi Állami Földméréshez került, ahol kezdetben a szegedi 10. sz. Földmérési Felügyelőségnél, majd Budapesten a Magyar Királyi Háromszögelő Hivatalnál teljesített szolgálatot.7
Bendefy László könyvespolca előtt (1935)
Budapest ostromát családunk budai otthonában élte át. Mikor 1945 januárjában a ház többi férfi lakójával együtt a még harcoló orosz katonák „kicsi robot”ra vitték, egy német gránáttól súlyosan Szintezés terepen (1938) megsebesült.8 Hosszú ideig feküdt kórházban kritikus állapotban, míg végül hazatérhetett és munkához láthatott régi munkahelyén. Hivatali munkája mellett rábeszélte Kiss Imre bankárt, hogy hozzanak létre egy könyvkiadó vállalatot, amely meg is alakult Aquincum Könyvkiadó Vállalat néven. A vállalkozás létre is jött és kiadott néhány könyvet, többek között egy saját művét, valamint Budapest térképét az új utcanevekkel.9
Budapest térképe, kiadta az „Aquincum” Irodalmi és Könyvkiadó Rt. (1945) 7 BENDEFY István: Emlékezés egy múlt századi polihisztorra. Mérnök Újság 2004/10. 46. 8 VÉRTESI Péterné: Dr. Bendefy László életútja. Vasi Szemle 1984/4. 608. 9 BENDEFY László: A magyarság és Középkelet. Budapest, 1945. és a térkép: Budapest, 1:25.000. Budapest, 1945. (OSZK Térképtár, TM 797, http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2532675)
17
Bendefy 1946 őszén megbízást kapott az állami monopólium alá tartozó ásványi nyersanyagok felkutatása céljából egy új, „Jövedéki Mélykutatás” elnevezésű ügyosztály megszervezésére és vezetésére.10 Feltárta a felsőcsatári talk (talkum) vagyont és megindította a talk bányászatát. Sóshartyánban feltárta a „Jodaqua” gyógyforrást és elindította a palackozást. Mikor 1949-ben az ügyosztályt beolvasztották az Iparügyi Minisztérium bányászati osztályába, Bendefy Lászlót az Országos Felsőrendű Szintezés vezetésével bízták meg. Ő az egész szintezési szolgálatot újjászervezte, a II. világháborúban teljesen tönkrement műszerállományt felújította, az intézményt a legkorszerűbb műszerekkel, felszereléssel és laboratóriumi berendezésekkel látta el.11 Kiépítette és rövid idő alatt olyan minőségi színvonalra emelte az ország szintezési főalappont-hálózatát, hogy a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió a magyarországi I. és II. rendű szintezési hálózatot szabatosság dolgában világviszonylatban a rangelsők közé sorolta. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény 10. § külön említi a hálózati alappontok adatbázisát és közöttük a Bendefy-féle magassági hálózat alappontjait. A szintezést nem csak a gyakorlatban művelte, ezekben az években született meg a szintezési munkálatok száz esztendejét felölelő jelentős monográfiája,12 melynek alapján elnyerte a kandidátusi tudományos fokozatot. Bendefy László az ötvenes években a Budapesti Műszaki Egyetemen hadmérnök hallgatókat oktatott a „Térképészeti földtan” című tárgy keretében. Sajnálatos, hogy erre vonatkozó jegyzet nem maradt fönn. A szintezési munkálatok eredményeinek elemzése vezette el Bendefy Lászlót a földkéreg mozgásainak és a mozgások geológiai okainak vizsgálatához. Ezek a problémák már egy egészen korai, 1933-ban megjelent cikkében,13 majd az egy évvel később írott Bendefy László és Pintér Ferenc munkavezető a cáki főalappont építésénél (1952) könyvében is megjelennek.14 Ez a könyve egyetemi tankönyvként is használatban volt. Az 1956. évi dunaharaszti földrengéssel kapcsolatban fölfigyelt a földrengést megelőző és azt követő földkéreg deformáció létezésére és rámutatott meghatározásának lehetőségére és módszerére. Megállapításait az 1965. évi aulankoi II. Nemzetközi Kéregmozgástani Szimpózium egyedülállónak minősítette. Foglalkozott a szkopjei földrengés hazai hatásaival, értékes adatokkal járulva hozzá a kelet-balkáni térség földtani mélyszerkezetének megértéséhez. A Délszláv Tudományos Akadémia Bendefy László szintmérést végez Tihanynál (1954) ezért tagjai sorába választotta.
10 11 12 13 14
18
VADÁSZ Elemér: Dr. Bendefy László 60 éves. Földtani Közlöny 1965/1. 103–104. RAUM Frigyes: Dr. Bendefy László geodéziai munkássága. Vasi Szemle 1984/4. 614–616. BENDEFY László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820-1920. Budapest, 1958. BENDEFY László: Kéregmozgások hatása Csonka-Magyarország vízrajzára. Vasi Szemle 1933/1. 72-80. BENDEFY László: A magyar föld szerkezete. Belső-kontinentális kéregmozgások a Kárpátmedencében. 2. bőv. kiadás. Budapest, 1934.
Bendefy László 1959-ig volt a felsőrendű szintezés vezetője. 1959-ben a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) geodéziai szakértője lett, majd később mint tudományos főmunkatárs haláláig az Intézetben dolgozott.15 Tevékenyen vett részt az Intézet Vízügyi Atlasz sorozatának (1971–1976) megjelentetésében. A Balaton évszázados vízszintváltozásainak meghatározása című értekezése alapján, amelyben 3000 évre visszamenően vizsgálta a tó történetét, 1972-ben elnyerte a „földtudományok doktora” tudományos fokozatot. Kitűnő Balaton-könyvéhez16 való anyaggyűjtés során figyelt föl Bendefy a levéltárakban, könyvtárakban elfeledten porosodó térképek hatalmas értékére. A VITUKI-n belül Fodor Ferenc az 50-es években már megkezdte a kéziratos térképek katalogizálását, de Bendefy rámutatott, hogy számos térkép lappang még nemcsak hazai, hanem külföldi és országos, vaAz 1967. júniusi szimpózium Skoplamint magán levéltárakban is. Fontos érdeknek nevezte a jéban – Bendefy középen, bottal a kezében 2–300 évre visszamenő levéltári írott források és térképek adatainak összegyűjtését, kartotékokon való feldolgozását annak érdekében, hogy a folyók mederváltozásainak évszázados menete, az egyes kanyarulatok fejlődésének intenzitása és jellege tanulmányozható legyen. Bendefy javaslatára 1962 októberében a VITUKI, az Országos Levéltár és az Országos Mezőgazdasági Múzeum részvételével kutatómunka indult hazánk folyó- és állóvizeinek, régi mocsaraknak több száz éves térképeken és a hozzájuk tartozó műszaki leírásokban való föltárására. Bendefy elvállalta a sorozatszerkesztés felelősségteljes munkáját. Munkatársai segítségével Bendefynek tizenöt év alatt 27.820 kéziratos térképet és 6200 műemléki-műszaki tervet sikerült összegyűjtenie az Országos Levéltár addig feltáratlan anyagában. Az anyag rendkívül értékes; megtalálhatók benne többek közt Balla Antal, Bedekovich Lőrinc, Beszédes József, Hegedűs János, Huszár Mátyás, Nagy József, Sártory József és Vásárhelyi Pál térképei is. Gazdag a választék az ábrázolások tárgyában is: folyók, vízfolyások, tavak, mocsarak térképeit találjuk benne. A katalógus valóságos kincsesbánya a kutatóknak. A szakma 1976-ban lelkesen fogadta a helytartótanácsi térképek katalógusának 2. részét: „Régen várt térképkatalógus született, az ország A Balaton évszázados partvonalváltozásai című könyv címlapja (1969) legnagyobb kéziratos térképállományát ismertető sorozat első megjelent kötete. Az MOL és VITUKI közös vállalkozása hívta életre, gondolatát Bendefy László vetette föl, aki a sorozat szerkesztést is elvállalta.”17 Maga Bendefy így nyilatkozott a munkáról: „Munkánk legfőbb eredményét abban látom, hogy abból az időszakból, amelyből a magyar térképírás termékeit csak szemelvényesen ismertük, ezrével kerülnek elő a jobbnál jobb, szebbnél szebb térképek.” A 3. rész 1977-ben követte a másodikat, míg az 1. rész csak 1979-ben, Bendefy László halála után jelent meg.18 15 VITÁLIS György: Emlékezés dr. Bendefy László hidrológiai munkásságára születése 100. évfordulóján. Hidrológiai tájékoztató 2004. 4. 16 BENDEFY László – V. NAGY Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Budapest, 1969. 17 HRENKÓ Pál: A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa. Geodézia és Kartográfia 1977/5. 384. 18 A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa 1. Helytartótanácsi térképek. Sorozatszerk.: Bendefy László, Sashegyi Oszkár. Szerk.: Lakos János. Budapest, 1976–1979. (OSZK Térképtár, ST 3 132/1/1-3, http://nektar.oszk.hu/hu/ manifestation/507940)
19
Nagy ívű katalogizáló munkája mellett Bendefy, mihelyt egy-egy érdekesebb térképpel találkozott, azt alaposan megvizsgálta és eredményeit közreadta. Bemutatok erre néhány példát. Ez történt akkor is, amikor fölhívták a figyelmét egy, az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárában található ismeretlen tárgyú barlangtérképre. Erről megállapította, hogy a Baradla-barlangnak a szakirodalomban addig ismeretlen térképe, mely Sártory József (1760–1838) 1794-ben készült munkája.19 Ismertette Sártory József személyét és egyben helyesbítette azt a téves nézetet, hogy a világhírű barlangról az első térképet Raisz Keresztély (1766–1849) készítette 1801-ben, azt egyúttal a világ első barlangtérképének tartva. A barlangról készült egyéb térképeket is számba vette értékelve megbízhatóságukat, összehasonlítva Sártory térképével. Egy másik példa Abaúj, Sáros és Zemplén vármegyéknek Werfer Károly (1789–1846) kassai kőnyomdájában készült térképei,20 melyet az Österreichische Nationalbibliothek térképgyűjteményében talált. Szerinte ezek a térképek topográfiai tartalmuk, részletességük és pontosságuk szempontjából saját koruk élvonalába tartoznak. A nyomda történetének ismertetése mellett föltárta, hogy a térképek azért készültek, hogy az 1804-ben újonnan szervezett kassai püspökség joghatósága alá tartozó területet ábrázolják. Mellékelve bemutatta Abaúj vármegye térképét. A bécsi Hofkammerarchiv térképgyűjteményében találta meg Bendefy Somogy és Baranya vármegyének egy 1740- vagy 41-ből származó kisméretű térképét.21 A térkép érdekessége, hogy déli tájolású; a feliratok számos elírásából megállapítható, hogy bizonyára egy bécsi rajzoló készítette, akinek a magyar helynevek teljesen ismeretlenek voltak. A térkép ábrája mellett annak rekonstrukcióját is közli és megállapítja, hogy a török háborúk folytatása céljából készítették. „Nemrég Erdélynek két ritka bányatérképe került a kezembe”– írja Bendefy Két ritka erdélyi bányatérkép című cikkében.22 Ezek közül az első címének fordítása: „Erdély jelentősebb bánya-műveinek térképe. Kiadta a Cs. Kir. szabadalmazott lithográfiai intézet Nagyszebenben.” Az 1785 táján készült térkép igen nagy jelentőségűnek mondható, az erdélyi bányáknak a 18. század végéről származó, összefoglaló jellegű bányatérképe. A térkép a II. József korabeli I. katonai felmérés alapján készült, melynek során a munkálatokat Jeney Lajos Mihály (1723–1797) mérnök alezredes vezette, aki a maga korának egyik legkiválóbb térképésze volt. A helynevek jó 2/3 része magyar, ősi székely nevek. Német név alig akad, a többi helység, valamint a hegycsúcsok román megnevezésűek. A folyók nagyon kevés kivétellel magyar nevűek. Ebből következteti, hogy a 18. század végén a román ajkú lakosság települése még csak a hegyes-dombos vidékre, de ott is a magasabb régiókra szorítkozott. Tíz féle bányát különböztet meg (arany, ezüst, ólom stb.), melyeket a lap alján elhelyezett jelmagyarázat alapján találhatunk meg. Bendefy László jelentős tanulmányokban foglalkozott az első kitűnő Magyarország-térképet készítő Lázár deák személyével, akinek 1528-ban jelent meg Magyarország részletes, sok mindenben korát is megelőző térképe.23 Bendefy évekig kutatta Lázár személyét; vizsgálta az egyetemi anyakönyveket, az egykori kortársak följegyzéseit, elemezte a különböző elképzeléseket. A térkép felirata szerint Lazarus „quondam Thomae Strigonien. Cardin. Secretariu viru”, azaz „Lázár, (Bakócz) Tamás esztergomi érsek egykori titkára” készítette a térképet. Külföldi adatok is Lázár deák (Rómer Flóris elnevezése) magyar voltát támasztják alá. Így Wolfgang Lazius, jeles osztrák térképész 1556-ban készült Hungariae descriptio című térképén Lázárt „gentis Hunnicae”-nek, hun nemzetiségűnek, tehát magyarnak nevezi. Számos adatot megvizsgálva Bendefy bizonyosan állítja, hogy Lázár magyar ember volt. Munkásságáért elnyerte a Lázár deák emlékérmet.24
20
19 BENDEFY László: Sártory József bányamérnök 1794. évbeli térképe az aggteleki Baradla barlangról. Karszt és Barlang 1962/1. 5–9. 20 BENDEFY László: A Werfer féle kassai litográfiai intézet három megyetérképe. Geodézia és Kartográfia 1975/2. 121–126. 21 BENDEFY László: Somogy és Baranya megye térképe 1740 tájáról. Geodézia és Kartográfia 1975/5. 365–368. 22 BENDEFY László: Két ritka erdélyi bányatérkép. Bányászati és Kohászati Lapok–Bányászat 1975/1–2. 127–129. 23 BENDEFY László: Lázár deák személye. Geodézia és Kartográfia 1971/5. 338–340. 24 JOÓ István: Dr. Bendefy László halálának 25 éves évfordulójára. Geodézia és Kartográfia 2002/8. 37–41. Lázár életművének ismertetését és a rá vonatkozó kutatástörténet összefoglalóját nyújta Plihál Katalin 2013-ban megjelent monográfiája. PLIHÁL Katalin: A Tabula Hungariae... Ingolstadt, 1528. Térkép és utóélete az eddigi és a jelenlegi kutatások tükrében. [Budapest], 2013.
A Lázár deák emlékérem átadása (1970)
Bendefy nagy értékű Balaton-művének előkészítő munkálatai során bukkant a levéltárakban, gyűjteményekben, könyvtárakban végzett kutatásai közben az első Mikovinytérképekre. Látván a porosodó anyagban rejtőzködő lapok nagy értékét, e térképanyag feltárására irányuló kutatásba kezdett. A Magyar Tudományos Akadémia kéziratos térképgyűjteményében is búvárkodott. Itt is rátalált a neves vízrendező mérnök, a selmeci akadémia első vezetője, Mikoviny Sámuel (1698–1750) feldolgozatlan térképeire. További térképek után kutatva bejárta a történelmi Magyarország szinte minden levéltárát és így sikerült az addig ismeretes Mikoviny-térképek számát jelentősen megnövelnie. Mikoviny 1731-ben kapott utasítást az ország megyéinek térképezésére, emellett Bél Mátyás Notitia Hungariae novae historico-geographica című topográfiai munkájához készített térképeket, melyek megbízhatóak, ízlésesek, egyszerűségükben szépek és ökonomikusak voltak, minden fölösleges részlet nélkül. Követőinek alkotásai számban meghaladják az ötszázat, ezek közül több mint háromszáz térkép. Az ország 58 megyéjéből 52-ről készült fölvétel, csupán az Erdéllyel szomszédos néhány megyére nem került sor. Bendefy utolsó nagylélegzetű műve a Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny térképeire címmel 1976-ban, az MTA Könyvtárának kiadványaként jelent meg 24 térkép-melléklettel.25 A kétkötetes monográfia összefoglalja mindazon ismereteket, amelyeket a történeti kutatás Mikoviny életével, pályafutásával, térképészeti módszereivel kapcsolatban feltárt. Bendefy László munkájának első kötetében leírja a család történetét, Mikoviny tanuló éveit, hivatali pályájának fontosabb állomásait.26 Ezután az egyes közgyűjteményekben őrzött térképeket veszi számba.27 A kötet második részében Bendefy a magyarországi közgyűjtemények Mikoviny-térképeit sorolja föl. Szerinte 47 egyedi darabot az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtára őriz. A megyei mappákon kívül ebben a gyűjteményben Duna-térképek és áttekintőlapok is találhatók. Vízügyi szempontból ezek a térképek rendkívül sokat nyújtanak, mert a 18. század első felének ősi vízrajzát őrzik meg. A monográfia második kötete 24 térképmellékletet tartalmaz az anyag legjellemzőbb darabjaiból. A szakmának a mű iránt megnyilvánult élénk érdeklődését mutatja az itthoni és külföldi ismertetések nagy száma.28 Vitatható, hogy az összegyűjtött térképek mindegyike teljes mértékben Mikoviny sajátkezű munkája-e, de ez semmit sem von le Bendefy László tiszteletre méltó gyűjtőmunkájának értékéből.29 25 BENDEFY László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny térképeire. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadványai, 71–72. Budapest 1976. 26 MOLNÁR József: Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei I-II. (könyvismertetés). Magyar Tudomány 1978/11. 874–875. 27 DÓKA Klára: Dr. Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei (könyvismertetés). Hidrológiai tájékoztató 1979 április 51–52. 28 KLINGHAMMER István: Bendefy László térképészeti tárgyú művei. In: A 100 éve született Bendefy László élete és művei. Szerk.: Sragner Márta. Marosvásárhely, 2004. 80. 29 Mikoviny teljes életművét lásd: TÖRÖK Enikő: Mikoviny Sámuel. Budapest, 2011. (Elektronikus dokumentum: http://mek. oszk.hu/09500/09518/09518.pdf)
21
Nem lenne teljes ez az összeállítás, ha nem emlékeznénk meg arról a számos méltatásról, életút ismertetőről, nekrológról, amelyek Bendefy László tollából származnak. Van közöttük történelmi személy, mint Vásárhelyi Pál vagy Gánóczy Sándor, és számos kortárs, kolléga, jó barát, mint Irmédy-Molnár László és Gazdag László. Működésük egyszerű, lexikonszerű ismertetése helyett írásaiban az embereket állítja elénk törekvéseikkel, nehézségeikkel és sikereikkel. Ezeknek az írásoknak teljes sora a Bendefy László születésének 100. évfordulójára kiadott Emlékkönyvben található.30 Bendefy László 1972. január 1-én nyugalomba vonult, ami nem hozott változást munkatempójában. Sajnos, a túlfűtött tevékenység az egészségén állt bosszút. Szívpanaszaival egyre gyakrabban kellett az orvosokat fölkeresnie és nem mindig sikerült egészségét valóban helyreállítani. Még tele volt ambícióval és tervekkel, mikor 1977. augusztus 13-án a halál kérlelhetetlenül megállította folytonos munkálkodását. Sírjánál a család tagjai mellett barátok és munkatársak sokasága búcsúzott tőle őszinte megrendüléssel.
Bendefy László sírja az óbudai temetőben (1977)
Irodalom BENDEFY István: Emlékezés egy múlt századi polihisztorra. Mérnök Újság 2004/10. 46–47. BENDEFY László – V. NAGY Imre: A Balaton évszázados partvonalváltozásai. Budapest, 1969. BENDEFY László: Kéregmozgások hatása Csonka-Magyarország vízrajzára. Vasi Szemle 1933/1. 72-80. BENDEFY László: Két ritka erdélyi bányatérkép. Bányászati és Kohászati Lapok–Bányászat 1975/1–2. 127–129. BENDEFY László: Lázár deák személye. Geodézia és Kartográfia 1971/5. 338–340. BENDEFY László: A magyar föld szerkezete. Belső-kontinentális kéregmozgások a Kárpátmedencében. 2. bőv. kiadás. Budapest, 1934. BENDEFY László: A magyarság és Középkelet. Budapest, 1945. BENDEFY László: Mikoviny Sámuel megyei térképei, különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny térképeire. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadványai, 71–72. Budapest 1976.
22
30 GAZDA István: Bendefy László írásai jeles személyekről. In: A 100 éve született Bendefy László élete és művei. Szerk.: Sragner Márta. Marosvásárhely, 2004. 96–104.
BENDEFY László: Sártory József bányamérnök 1794. évbeli térképe az aggteleki Baradla barlangról. Karszt és Barlang 1962/1. 5–9. BENDEFY László: Somogy és Baranya megye térképe 1740 tájáról. Geodézia és Kartográfia 1975/5. 365–368. BENDEFY László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820-1920. Budapest, 1958. BENDEFY László: A Vashegy-csoport geológiája = Geologie der Eisenber-Gruppe. Szombathely, 1929. BENDEFY László: A Werfer féle kassai litográfiai intézet három megyetérképe. Geodézia és Kartográfia 1975/2. 121–126. DÓKA Klára: Dr. Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei (könyvismertetés). Hidrológiai tájékoztató 1979 április 51–52. GAZDA István: Bendefy László írásai jeles személyekről. In: A 100 éve született Bendefy László élete és művei. Szerk.: Sragner Márta. Marosvásárhely, 2004. 96–104. HORVÁTH Ernő: Dr. Bendefy László a muzeológus. Vasi Szemle 1984/4. 610–613. HRENKÓ Pál: A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa. Geodézia és Kartográfia 1977/5. 384–386. JOÓ István: Dr. Bendefy László halálának 25 éves évfordulójára. Geodézia és Kartográfia 2002/8. 37–41. KLINGHAMMER István: Bendefy László térképészeti tárgyú művei. In: A 100 éve született Bendefy László élete és művei. Szerk.: Sragner Márta. Marosvásárhely, 2004. 77–81. A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa 1. Helytartótanácsi térképek. Sorozatszerk.: Bendefy László, Sashegyi Oszkár. Szerk.: Lakos János. Budapest, 1976–1979. MOLNÁR József: Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei I-II. (könyvismertetés). Magyar Tudomány 1978/11. 874–875. PLIHÁL Katalin: A Tabula Hungariae... Ingolstadt, 1528. Térkép és utóélete az eddigi és a jelenlegi kutatások tükrében. [Budapest], 2013. RAUM Frigyes: Dr. Bendefy László geodéziai munkássága. Vasi Szemle 1984/4. 614–616. TÖRÖK Enikő: Mikoviny Sámuel. Budapest, 2011. (Elektronikus dokumentum: http:// mek.oszk.hu/09500/09518/09518.pdf) VADÁSZ Elemér: Dr. Bendefy László 60 éves. Földtani Közlöny 1965/1. 103–104. VÉRTESI Péterné: Dr. Bendefy László életútja. Vasi Szemle 1984/4. 606–609. VÉRTESI Péterné [Sragner Márta]: Bendefy László történész és természettudós. Vasi életrajzi bibliográfiák 9. Szombathely, 1983. VITÁLIS György: Emlékezés dr. Bendefy László hidrológiai munkásságára születése 100. évfordulóján. Hidrológiai tájékoztató 2004. 4.
23
24
Pászti László Lipszky János Tabula generalis Regni Hungariae című térképének utóélete Lipszky János térképészeti vállalkozásának harmadik, záró darabja volt 1810-ben a Tabula generalis Regni Hungariae című térkép. Az egylapos mű az 1804 és 1808 között megjelent Mappa generalis Regni Hungariae című nagyméretű falitérképnek az egyharmadára kicsinyített, áttekintő térkép változata.1 Szántai Lajos a térkép további két kiadását ismertette (Atlas Hungaricus, Lipszky 3a és 3b)2 , amelyek a prágai Marco Berra kiadóhoz köthetők. Szántai a datálatlan változatot a szakirodalom alapján – mint majd látni fogjuk tévesen – 1827-re keltezte, a másikon az 1848-as dátum szerepel. A térképet Bernard Biller metszette. Legutóbb Reisz T. Csaba foglalta össze a térképnek az általa fellelt további variánsokkal bővített utóéletét.3 Lipszky életművéről szóló monográfiájában ismertette a bécsi Anton Paterno által kiadott példányokat is (III B 1.a. 1825-1827), és annak 4 változatát közölte, valamint helyesen mutatott rá, hogy valamikor az 1820-as években új nyomólemez készült. Adattárában egyrészt az autopsziával megvizsgált térképműveket, másrészt a könyvészet adatait rendszerezte. Az újabban elérhető adatbázisok adatait felhasználva és az ismereteket újra áttekintve a kiadástörténet részben bővíthető és pontosítható, részben újabb kérdések merültek fel. A kiadási sorrend és időrend (a javasolt tételcímekkel): 1. Atlas Hungaricus, Lipszky 2[b] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / GROATIÆ ET SLAVONIÆ / nec non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX. SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates, Oppida, Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS, / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / per / Joannem Lipszky de Szedlicsna / Leg: Cæs: Reg: Equiestris Hung: Archiduc: Josephi Colonellum / cum / revisione ALTISSIMA approbationeque / æri incissa / Pesthini 1826. / Pragæ apud Marcus Berra. // Godofr: Prixner fec: situat // Franc: Karacs sc: script. //4 Lipszky János térképének 1826. évi Prágai kiadása (MNL OL, S 75 No. 138.) 1 REISZ T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében. Budapest, 2002. (a továbbiakban: REISZ 2002) 219–229. 2 SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Budapest, 1996. (a továbbiakban: SZÁNTAI 1996) 351–352. 3 REISZ 2002, 252–254. 4 Festetics Györgynek ajánlva.
25
Lipszky János kisebb formátumú térképéről eddig úgy tudtuk, hogy utoljára 1812ben készültek lenyomatok a rézlemezről, majd Lipszky magával vitte azt a birtokára.5 A közelmúltban azonban a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára térképanyagának feldolgozása közben felbukkant a térkép egy eddig ismeretlen, 1826. évi prágai kiadása. Kiadója Marco Berra, és valószínűleg az ebben az évben elhunyt Lipszky örököseitől került hozzá a nyomólemez. A térképen látható bélyegző alapján egykor a Magyar Kamara tulajdonában volt, rendkívül rossz állapotban maradt fenn, befeketedett, kopott. Azonban így is látható, hogy a domborzatrajz mennyire halvány, ezért a megkopott nyomólemezről valószínűleg nem sok nyomat készült, a lemezt fel kellett volna újítani vagy új lemezt készíteni. Kiadója, Pietro Marco Giulio Berra 1784. október 24-én született az itáliai Campagnaban. A zenei kiadványokkal is foglalkozó bécsi székhelyű Artaria kiadónál dolgozott, mielőtt 1811-ben saját prágai zenekiadóját megalapította volna. A kották mellett hangszereket, litográfiákat, térképeket és olajképeket is forgalmazott. 1853. május 18-án hunyt el Prágában.6 2. Atlas Hungaricus, Lipszky [3a] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / GROATIÆ ET SLAVONIÆ / nee non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates Oppida Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / Ad normam Lipszkyane delineata / Vindobonae tybis Antonii Paterno / venditoris aperum artis in fora Neuen-Markt Nro 1064 [1826–1827]7 A nyomólemez felújítását Berra valamiért nem vállalta, amit aztán – a későbbiekre tekintettel feltehetően a prágai kiadó tudtával – a bécsi Anton Paterno készíttetett el 1826A Tabula generalis új nyomólemezről készült ban vagy 1827-ben. hibás metszésű változata. Bécs, 1826–1827. Paterno 1770-ben született az észak-itá(OSZK Térképtár, TR 8 504) liai Borgo Valsugana településen. 1812-ben kereskedőként került Bécsbe, és 1819-ben nyitotta meg műkereskedését, amelyet 1835. január 22-i halálát követően özvegye, Anna Paterno vezetett. A feltételezések szerint 1848-tól a vállalkozást fiuk, Friedrich Paterno vitte tovább, míg végül 1878-ban a céget Karl Josef Wawra (1839–1905) műkereskedő megvásárolta.8 Bár első ránézésre tényleg a korábbi lemez felújításának tűnik, néhány jól nyomon követhető különbséget találunk a szöveges eltéréseken kívül. Talán leglátványosabb a domborzat, mely korábban döntően árnyékolásos volt, az új lemezen pedig csíkozással ábrázolták. Míg Lipszky lemezén a szegély és a térképkeret között kb. 1 cm-es a távolság, az új lemezen ennél jóval nagyobb, például a bal oldalon még 3 cm után sem észlelhető. 5 REISZ 2002, 234. 6 Český hudební slovník osob a institucí. http://www.ceskyhudebnislovnik.cz/slovnik/index.php?option=com_ mdictionary&action=record_detail&id=4763 (2016.02.01.) 7 Példányok: OSZK Térképtár, TR 8 504 ; ÖNB, 9 A 21 ; ÖStA KA, B IX a 500 (2. példány). A REISZ 2002, III B 1.a (1825?) és III B 1.a (1827) alatt futó tételeket egy műnek tekintjük. 8 Wien Geschichte Wiki. https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Paternos_Kunstladen (2016.02.01.) Albertina Sammlungen Online. http://sammlungenonline.albertina.at/?id=starl_FBD1807BB79440E0B444300B3CCAE122# c2d14771-6c03-497b-9d75-83f5c539f035 (2016.02.01.) és Bayerische Musiker Lexikon Online. http://www.bmlo.lmu.de/ p1395 (2016.02.01.)
26
A postakürt jel az új térképen jobbra néz. Érdekes megfigyelni a fenti címben kövéren szedett helyesírási hibákat, ami gyors munkát feltételez. A metsző neve nem szerepel a térképen, így az a korábbi állítás, hogy Bernhard Biller metszette volna, nem bizonyítható. Ha mégis Biller volt a metsző, akkor vajon az idősebb (1778–1855) vagy az ifjabbik Bernhard (1802–1840)? Mindenesetre a hibás metszés nem vall egy rutinos metszőre. 3. Atlas Hungaricus, Lipszky [3b] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / CROATIÆ ET SLAVONIÆ / nec non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates Oppida Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / Ad normam Lipszkyanae delineata / Vindobonae typis Antonii Paterno / venditoris aperum artis in foro Neuen-Markt Nro 1064 [1826–1827]9 A címben lévő helyesírási hibákat Paterno valamikor 1826-ban vagy 1827-ben kijavíttatta.
A Tabula generalis javított változata. Bécs, 1826–1827. (OSZK Térképtár, TR 7 409)
4. Atlas Hungaricus, Lipszky [3c] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / CROATIÆ ET SLAVONIÆ / nec non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates Oppida Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / Ad normam Lipszkyanae delineata / Vindobonae typis Antonii Paterno / venditoris aperum artis in foro Neuen-Markt Nro 1064 / Vindobona 182710 A Tabula generalis javított, bécsi változata az 1827-es évszámmal ellátva. (OSZK Térképtár, TR 7 410)
A térképet Paterno kiadta az 1827-es évszámmal kibővítve is.
9 Példányok: OSZK Térképtár, TR 7 409. REISZ 2002, III B 1.a (1827)* tétel. 10 Példányok: OSZK Térképtár, TR 7 410 ; ÖstA KA, B IX a 500 (1. példány). REISZ 2002, III B 1.a (1827)** tétel.
27
5. Atlas Hungaricus, Lipszky [3d] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / CROATIÆ ET SLAVONIÆ / nec non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates Oppida Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / Ad normam Lipszkyanae delineata / Pragæ apud Marcum Berra. // Sculpsit Bernardus Biller. // [1848] 11 Anna Paterno – bizonytalanul 1848-ra datált – halála talán jó indok lehetett fia, Friedrich számára egy profiltisztításhoz, amelynek során az 1827 óta elfekvő réz A Tabula generalis kiadási év nélküli prágai változata. nyomólemezt átadta, mint láttuk, bizonyos (BnF, C 2998) értelemben visszaadta, Marco Berranak. A magyarországi események ráadásul magyaráznák a cseh területen is megnövekedett érdeklődést az ország térképe iránt. Olyanynyira, hogy Berra 1849-ben a nála lévő lemezekről kiadta Lipszky Mappa generalis Regni Hungariæ című térképét is.12 A térképre rákerült a metsző Bernhard Biller neve, ami alapján a bécsi kiadások metszését is neki tulajdonítják. Itt csak annyi tűnik biztosnak, hogy a kiadóra vonatkozó felirat átalakítását ő készítette el. Joggal merül fel, ha korábban a teljes mű metszését ő végezte, vajon miért nem írta rá akkor a nevét? Mindjárt a másik kérdés, hogy ez mikor is történhetett? Szántai – Eperjesyre és Ulbrichra hivatkozva – a térképet 1827-re datálta, az ő adatát vette át Reisz is. Eperjesy valóban említi a Tabula generalis 1827. évi változatát, ő azonban a bécsi hadilevéltár Bécsben kiadott példányát látta, még ha a megjelenés helyét nem is közölte a leírásban. Szántai pedig a prágai kiadás ismeretében tévesen átvette az adatot. Ulbrich pedig egyszerűen nem is tett említést róla.13 A Szántai által ismert egyetlen és hivatkozott példány a Francia Nemzeti Könyvtár katalógusában jelenleg 1848-ra datált.
28
11 Példányok: BnF, C 2998 és GE C-7670. (http://catalogue.bnf.fr/ark:/12148/cb407117184) SZÁNTAI 1996, Lipszky 3a és REISZ 2002, III B 1.b (1827) tétel. 12 REISZ 2002, II B 1. (1849) tétel. 13 SZÁNTAI 1996, 351. Lipszky 3a ; EPERJESY Kálmán: A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged, 1929. (a továbbiakban: EPERJESY 1929) 16. tétel ; ULBRICH, Karl: Allgemeine Bibliographie des Bulgenlandes. 1. Eisenstadt, 1970. 1583. tétel.
6. Atlas Hungaricus, Lipszky [3e] TABULA GENERALIS / REGNI / HUNGARIÆ / CROATIÆ ET SLAVONIÆ / nec non / MAGNI PRINCIPATUS / TRANSYLVANIAE / CONSPECTUM / MAPPÆ GENERALIS / IN IX SECTIONES MODULI MAJORIS / DISTRIBUTÆ / Civitates Oppida Stationes et vias Postales / singillatim accurateque / EXHIBENS / secundum Geometricas partium dimensiones, recentissimasque observationes astronomicas / ELABORATA / Ad normam Lipszkyanae delineata / Pragæ apud Marcum Berra. 1848 // Sculpsit Bernardus Biller. //14
A Tabula generalis 1848. évi prágai változata (OSZK Térképtár, TR 7 411)
A térképre felkerült az 1848-as évszám. A prágai Károly Egyetem könyvtárában található példányt a katalógus 1850-re datálja, de a feltöltött digitális képen egyértelműen látszik, hogy az évszám utolsó két jegyét a térképről kikaparták, és annak helyére írták be utólag kézzel az 50-es számot. Eperjesy Kálmán pedig említ még egy 1861-es kiadású változatot is, de ezt már Reisz helyesbítette 1848-ra.15
A térképek lelőhelyeinek rövidítésjegyzéke: BnF Bibliothèque nationale de France HIM-HT Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Térképtár MNL OL Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár ÖNB Österreichische Nationalbibliothek ÖStA KA Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv UK Univerzita Karlova könyvtára (A dőlt betűvel szedett jelzeteket nem láttam, csak a szakirodalom adatait vettem át.)
14 Példányok: OSZK Térképtár, TR 7 411 ; HIM-HT, B IX a 1205 (eredeti: ÖStA KA, B IX a 505), leírása a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon: http://maps.hungaricana.hu/hu/48204/?query=SZO%3D%28Tabula%20generalis%20 regni%20 Hungariae%29 (2016.02.01.) ; UK Číslo zázn.: 001293067 (Old Maps Online. http://www.oldmapsonline.org/ map/cuni/794379, 2016.02.01. és a Digitalní univerzitní repozitář. http://digitool.is.cuni.cz/R/1E5U6GQ2Q6VUC3F6SYFY FMDIVJKR89L2VD5J9KHQS7E1AX4GBD-00292?func=dbin-jump-full&object_id=794379&pds_handle=GUEST, 2016.02.01.) SZÁNTAI 1996, Lipszky 3b és REISZ 2002, III B 1.b (1848) tétel. 15 EPERJESY 1929, 16. tétel és REISZ 2002, 254.
29
Irodalom Albertina Sammlungen Online. http://sammlungenonline.albertina.at/?id=starl_FBD 1807BB79440E0B444300B3CCAE122#c2d14771-6c03-497b-9d75-83f5c539f035 (2016.02.01.) Bayerische Musiker Lexikon Online. http://www.bmlo.lmu.de/p1395 (2016.02.01.) Český hudební slovník osob a institucí. http://www.ceskyhudebnislovnik.cz/slovnik/index. php?option=com_mdictionary&action=record_detail&id=4763 (2016.02.01.) EPERJESY Kálmán: A bécsi hadilevéltár magyar vonatkozású térképeinek jegyzéke. Szeged, 1929. REISZ T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében. Budapest, 2002. SZÁNTAI Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Budapest, 1996. ULBRICH, Karl: Allgemeine Bibliographie des Bulgenlandes. 1. Eisenstadt, 1970. Wien Geschichte Wiki. https://www.wien.gv.at/wiki/index.php/Paternos_Kunstladen (2016.02.01.)
30
Előadások A Magyar Királyság általános térképe, 1804–1810. Emlékkiállítás Lipszky János huszártiszt térképészeti munkásságáról, születésének 250. évfordulója alkalmából címmel rendezett kiállítás konferenciával egybekötött ünnepélyes megnyitójára I.
Danku György Luigi Ferdinando Marsigli. Fordulat Magyarország térképi ábrázolás történetében Magyarország térképi ábrázolásának hiányosságait és pontatlanságát már jóval a török felszabadító háború előtti időkben ismerték és különböző írásokban megfogalmazták. Az alábbiakban a vélemények közül mutatunk hármat, amelyek segítségével könnyebben megérthetjük, milyen kifogások, kétségek fogalmazódtak meg az ország térképeinek megbízhatóságával szemben a 16-17. században. Első idézetünket a neves 16. századi flamand humanista tudós, Abraham Ortelius (1527–1598) atlaszában, a Theatrum orbis terrarum-ban megjelent Magyarország térkép hátoldali szövegéből vettük. Ortelius atlaszában, más országok, tartományok térképeitől eltérően, Magyarországról 1579-től két térképet is közreadott. Az egyik Wolfgang Lazius (1514–1565) 1552/56-os Magyarország-térképének Ortelius által szerkesztett, kisebbített változata, amely az atlasz első kiadása (1570) óta a mű minden kiadásában megjelent. A másik, jeles humanista tudósunk, Zsámboky János (1531–1584) 1571-ben Bécsben megjelent térképe alapján készült szintén kisebbített változat, amelyet Ortelius 1579-től, közvetlenül a Lazius- térkép után kötve tett közzé atlaszában.
Wolfgang Lazius: Hungariae descriptio, Wolfgango Lazio (OSZK Térképtár, TR 7 139)
31
Zsámboky János: Ungariae loca precipua recens emendata (OSZK Térképtár, TR 7 210)
Ortelius a két térkép összevetése alapján a benne támadt kétségeket a Zsámbokytérkép hátoldalára írt kísérő szövegben atlasza használóival is megosztotta: „Magyarország ezen második térképe pontosabb és igazabb, mivel Zsámboky János, a híres, tanult férfiú, ezen ország szülötte hitette el velem. Mert minden ember, ahogy Plinius a Természettörténetben1 legigazabb módon tanította, azon ország helyzetét és elhelyezkedését írja le legjobban, ahol ő maga született és felnőtt. [Ezért] jónak láttuk, hogy az előző [Lazius-térképhez] csatoljuk, amely miatt eltekintettünk [eredeti] célunktól, amikor is azt ígértük, hogy minden egyes országról [csupán] egy térképet adunk ki. Mivel azonban egyik [térképről] sem gondolom, hogy önmagában tökéletesen elegendő ezen kiváló országhoz, [ezért] úgy gondoltam, az olvasót igazán megilleti, hogy mindkettőt kiadjuk a mi Színházunkban. Így ő [az olvasó] fogja egymással összehasonlítani őket, [miközben] gyakran nagy eltéréseket fog [találni] a települések helyzetében, a folyók futásában és kanyargásában. De még sincs jelenleg ok arra, miért kárhoztatná bárki is a szerzőket a jártasság vagy a szorgalom hiányával. De hagyjuk az Olvasót, ítélje meg ő, ahogy azt Sztrabón legigazabb módon tette a Történetben,2 mert [Sztrabón] nem gondolta, hogy az idő múltával egy történet elvetendő, amikor azt előadják [csak azért, mert] nem teljesen egyezik a helyek leírásában, mivel hogy az egész történet igazsága sok esetben [épp] ezen egyet nem értés által mutatkozik meg még világosabban. Legyen ezért a szorgalmas Olvasó és a Geográfia tanulmányozója – akinek érdekeiért mindent megteszünk, ami számunkra csak lehetséges –,
32
1 Caius Plinius Secundus (Kr. u. 23/4–79) római író, fő műve, a Naturalis historia az ókori tudományos és művészeti ismeretek összefoglalója, amely a reneszánszban az újjáéledő tudományos kutatások egyik fő ókori forrása volt. 2 Strabón (Kr. e. 63 körül – Kr. u. 23) görög író, földrajztudós, utazó; az utókorra maradt műve, a Geógraphika a reneszánsz humanista földrajztudomány egyik fő ókori forrása.
megítélésére bízva egyik is, másik is, látván, hogy arra kényszerülünk, hogy azt tegyük, amit tehetünk, s nem azt, amit szeretnénk.”3 A problémát, az ország térképi ábrázolásának elégtelenségét, a két térkép tartalmának eltérései alapján, már ekkor, 1579-ben világosan látta a kor egyik legjelentősebb geográfusa és térképkészítője. Érvelése a 16. századi humanista tudós stílusában fogalmazódott és a kor földrajzi és térképfelfogásának keretében a történelem tanulmányozásával kapcsolja össze.4 Következő idézetünket mintegy száz évvel későbbről, egy angol utazó, Edward Brown (1644–1708) magyarországi élményeinek beszámolójából vettük, amely, mint látni fogjuk, már sokkal gyakorlatiasabb, egyúttal lesújtó véleményt fogalmaz meg az ország és a szomszédos balkáni területek korabeli térképeiről. Edward Brown fiatal éveiben, az 1660as évek második felében járt az országban, majd pár ével később, 1673-ban közreadta úti élményeit. Az idézet a mű második, 1687. évi kiadásából való, amelyben egy, az első kiadásban még nem szereplő új fejezetben Brown számos egyéb tapasztalata mellett a térképekre vonatkozó véleményét is közreadta: „Amikor alkalom adódott, használtam a magammal vitt térképeket is. Ezen Osman csausz5 csak mosolygott, mondván, nem bízik a térképekben. Csak a nagyobb városokat mutatják és azokat is gyakran hibásan. Azok a csauszok képesek a legjobb térképeket készíteni, akiknek mindennapjai azzal telnek, hogy különféle országokba utaznak, akik minden helyet megfigyelnek és ismerik a török neveket. Szavaiban sok igazságot találtam, mivel Magyarország térképei nem pontosak; Szerbia, Bulgária, Macedónia és Thesszália térképei (pedig) nagyon hiányosak. Felső-Magyarországon sok város kimaradt, sokat rossz helyre tettek, miként Alsó-Magyarországon is nem keveset. Úgy tűnik, a Duna túlságosan délnyugatra tolódott, (még) az előtt, hogy a Tisza [a folyóba] ömlik. Szerbiában Hissargickot túl messze helyezték a Dunától, (pedig) mellette folyik el. Sehol sem találtam Procupia-t vagy Urschoop-ot, Lescoa-t vagy Lescovia-t, (noha) jelentős városok...”6 Az idézet jól szemlélteti, hogy a 17. század második felében az utazók számára szinte használhatatlanok voltak a térképek, a kereskedelmi kartográfia termékei.7 Mindezt négy térkép szerbiai részletével mi is szemléltetni tudjuk.
3 ORTELIUS, Abraham: The Theatre of the World. London 1606. Facs. ed., Amsterdam 1968. 96. térkl. verzó. (http://nektar. oszk.hu/hu/manifestation/2520656) 4 Ortelius gondolatmenete és érvelése azonban számunkra ma már nehezen érthető. A humanista tudományosságnak Sztrabón Geógraphika, sőt, Arisztotelész Poétika című művéig visszanyúló, ékesszólással támogatott érvelése a térképi ábrázolás érvényességét a történeti művek, históriák valóságábrázolásának sajátosságaival kapcsolja össze. 5 Török futár, hírvivő, testőr. 6 Hissargick: Grocka, Szerbia, egykori török neve Hisarcık Savaşı; Urschoop: Szkopje, Macedónia fővárosa, egykori török neve Üsküp; Lescovia: Leskovac, jelentős város Szerbia déli részén. BROWN, Edward: A brief account of some travels in divers parts of Europe, viz. Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thesaly, Austria, Styria, Carinthia, Carniola. The second edition with many additions. London, 1687. 51. 7 Nagyon érdekes Brownnak a Duna folyásirányára, futására vonatkozó véleménye. Úgy vélte, a Duna „túlságosan délnyugatra tolódott” a térképeken. Szerzőnk sajnos nem részletezi, mi alapján gondolja a délnyugatra tolódást, így nem tudhatjuk, mire alapozta megfigyelését.
33
Jacob Sandrart: Danubius fluviorum Europae princeps, 1664 (OSZK Térképtár, TR 3 056)
William Berry: The kingdom of Hungary, 1683 (OSZK Térképtár, TR 3 015)
34
Nicolaes Visscher: Totius regni Hungariae, 1685 (OSZK Térképtár, TR 7 981)
Philip Lea: A new mapp of the kingdom of Hungary, [1693-98] (OSZK Térképtár, TR 3 100)
35
Végül következzék egy olyan idézet, amely már Luigi Ferdinando Marsigli (1658– 1730) grófhoz visz bennünket. St. George Ashe (1658–1718) az 1690-es évek elején a bécsi angol követ, William Paget (1637–1713) titkáraként Bécsben tartózkodott. Edmund Halley-nek (1656–1742), a neves csillagásznak, a Royal Society tagjának 1690-ben és 1691-ben írt leveleiből idézünk: „Utolsó Önnek szóló levelem óta egy hosszú, a Dunán lefelé vivő út során számos megfigyelést tettem ezen a folyón, amelyet rendkívül hibásan írt le valamennyi térkép, amellyel eddig találkoztam […] Hiába kutattam a hadsereg némely mérnöktisztje után, hogy megnyerjem őket, csináljanak térképet – kívánságodnak megfelelően –, az újonnan meghódított területekről, de semmi remény, hogy egyet is találok.”8 Néhány hónappal később, 1691. júliusában, Ashe újra írt Halley-nak: „Emlékszem, egyik levelében, néhány hónappal ezelőtt, arra kötelezett engem, hogy tudakoljam meg, milyen földrajzi felfedezések és javítások történtek annak a hatalmas területnek a részeiben, amely a múlt év előtt a császáriak kezében volt, és amelyek csupán Terra Incognita-t képeznek legtöbb korszerű térképünkön, és bár azóta nem hanyagoltam el kutató-kereső munkámat, mégsem találkoztam olyan emberrel, aki tűrhető beszámolót tudott volna adni, vagy egyáltalán igyekezett volna ez ügyben, amíg szerencsémre megismerkedtem Lewis Ferdinand Marsigli gróffal […] Az illető bolognai nemesember, de sok éve a császár szolgálatában áll mérnök ezredesként, és ilyen minőségében gyakran talált módot arra, hogy felkeresse az újonnan meghódított területeket, amelyek állítása szerint az általa látott valamennyi új térképen szégyenletesen rosszul vannak ábrázolva, és okom van hinni neki annak a kevésnek az alapján, amit múlt évben Magyarországból láttam, ahol megnézve a fellelhető legjobb térképeket, gyakran városokat, falvakat és hegyeket, sőt egész folyókat nevetségesen rosszul helyezve találtam...”9 Ashe leveleiből már nem csupán egy utazó elégedetlen hangja szólal meg, de egy tudós társaság igényeit, szakmai szempontjait is közvetíti. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a császári sereg mérnökkarának tagjai között milyen nehéz volt találni olyan személyt, aki a feladatra alkalmas lett volna. Ez Marsigli szerepét és személyiségét még inkább felértékeli. Luigi Ferdinando Marsigli (1658–1730) élete és pályája jól ismert a térképtörténészek és talán a szélesebb közvélemény előtt is.10 Több tudományág, a geológia, oceanográfia, régészet, tengerbiológia, mint az adott tudományterület egyik úttörőjét tartja számon. Itt csupán egyetlen kérdéssel kívánunk foglalkozni. Miért ő volt az, aki átfogóbb tudományos munkája részeként az ország térképi ábrázolásának megújításában oly döntő szerepet játszott? Luigi Ferdinando Marsigli arcképe (OSZK Régi Nyomtatványok Tára, App. H. 2479)
36
A török háború idején Marsigli mellett számos hadmérnök, térképet ismerő, használó és térképet készíteni is tudó katona, nemesember
8 Royal Society. Korai levelek A, no. 40. Közli: STOYE, John: Marsigli Európája 1680–1730. Luigi Ferdinando Marsigli katona és életművész. Ford. Balla Dorottya, Kisari Balla György, Kiss Ernőné. Budapest, 2015. (a továbbiakban: STOYE 2015) 88–89. 9 Royal Society. Korai levelek, An no. 41L Journal Book, VIII.74; Council Minutes, II (1682–1727), p. 112. STOYE 2015, 89. A fordításon Deák Antal András szövegváltozata alapján módosítottam. (DEÁK, Antal András: A Duna fölfedezése. In: Danubius Pannonico-Mysicus Tomus I. A Duna magyarországi és szerbiai szakasza. Szentendre, 2004. 57.) 10 Marsigli életművét számosan kutatták, kutatják, olasz, amerikai, magyar és más nemzetiségű kutatók. Közülük, mint a Marsigli életmű térképkészítési vonatkozásainak feltáróját, Deák Antal Andrást külön, név szerint is meg kell említenünk.
és arisztokrata szolgált a császári hadseregben. Ezek között bizonnyal voltak olyanok is, akik már a háború előtti években is az ország területén éltek és tevékenykedtek. Mégis Marsigli volt az, aki a Kárpát-medence első tudományos, sok szempontú leírását, a hat kötetes Danubius Pannonico-Mysicus-t11 elkészítette, s ennek részeként nem csupán a régió földrajzi viszonyainak térképi ábrázolását újította meg, de úttörő módon, számos tematikus térképet is készített. Milyen tényezők magyarázhatják e rendkívüli teljesítményt, s mindezt jórészt a harcok szünetében, a betegségek, sebesülések utáni lábadozások idején valósítva meg? Aligha tévedünk sokat, ha ebben a származás, a neveltetés, a kulturális környezet és nem utolsó sorban a személyiség szerepét látjuk. Marsigli ősi bolognai arisztokrata család sarja volt. A család mindent meg tudott és meg is adott Luigi Ferdinandonak gyermekkorában és fiatal éveiben. Biztonságot, a képzés, neveltetés legmagasabb szintjeit, a katolikus hit alapjait, de a magas társadalmi ranggal járó kiválasztottság, s ami ezzel járt, a nagyra hivatottság lehetőségét és légkörét is. A szülőváros, Bologna az itáliai és az európai kultúra és tudomány egyik meghatározó centruma, Európa első egyetemével és a 16. századi reneszánszban gyökerező, Ulisse Aldrovradi (1522–1605) és Ferdinando Cospi (1606–1686) nevével fémjelzett humanista ismereti célú gyűjtési hagyományokkal.12 A fiatal Ferdinandónak lehetősége volt arra, hogy a legkorszerűbb eszméket olyan – a természettudomány kísérleti irányzatait oktató és propagáló – tudósoktól ismerje meg mint a padovai és a bolognai egyetem tanárai, Geminiano Montanari (1633–1687) és Marcello Malphigi (1628–1692). Felnőttként pedig, már a Duna-, a Kárpát-medence és a Balkán megismerésének éveiben, folyamatos levelezésben állt a kor jelentős tudós személyiségeivel. A térképkészítés szempontjából különösen fontosnak, sorsszerűnek, sőt, szinte szimbolikusnak mondható, hogy Marsiglit az a Giovanni Domenico Cassini (1625–1712) oktatta levelezés formájában a földrajzi helymeghatározás csillagászati módszereire, aki e módszerek területén a kor egyik vezető szakértőjének számított, aki egyébként maga is évekig élt Bolognában, így akár földieknek is tekinthetjük őket. Cassini meghatározó szerepet játszott Franciaország első országos geodéziai felmérésében, amit évtizedeken át, 1683 és 1744 között, ő és fia, Jacques Cassini (1677–1756) irányítottak.13 A családi, környezeti-kulturális feltételek jó része azonban más katonatisztek számára is többé-kevésbé adottak voltak. Csak olaszokat említünk példaként, Aeneas Sylvius Caprarát (1631–1701) és Antonio Caraffát (1632–1693). Míg ők azonban a katonai pályán futottak be gyors és jelentős karriert, addig Marsigli, katonai pályája éveiben (1682– 1704), mindvégig megosztotta figyelmét a katonai kötelmek, feladatok és tudományos érdeklődése között. Marsigli életrajzát olvasva a gróf szenvedélyes, heves vérmérsékletű, makacs, esetenként ellentmondást nem tűrő, véleményében magabiztos, ugyanakkor bátor, félelmet nem ismerő személynek, és nem utolsósorban kitűnő szervezőnek mutatkozik. Ami azonban még inkább kitűnik, személyiségjegyein gondolkodva, a szüntelen munkálkodás, energiáinak soha el nem fogyó árama. A török háború kezdetén, a rövid török fogsága után, az 1684 és 1702 közötti tizennyolc évben szinte állandóan úton volt. A hadjárati időszakokban a hadszíntéren vagy annak közelében végezte nem veszélyek nélküli, nehéz és sokirányú hadmérnöki feladatait: út- és hídépítéseket, felderítő tevékenységet, ostrommunkák irányítását. Volt olyan időszak, az 1691. április és 1692. január közötti szűk egy év, amikor egy angol diplomáciai küldöttség tagjaként, futárszogálatot ellátva, kétszer is megtette a Bécs – Belgrád – Adrianopolis14 – Isztambul közötti, légvonalban is mintegy 1300 km-es 11 MARSIGLI, Luigi Ferdinando: Danubius Pannonico-Mysicus... Haga, 1726. (http://nektar.oszk.hu/hu/ manifestation/3487835) 12 Marsigli maga is jelenetős könyv-, kézirat-, növény-, ásvány-, kőzet- stb. gyűjteményt hozott létre, amit 1711-ben szülővárosának adományozott. 13 KONVITZ, Joseph W.: Cartography in France 1660-1848. Science, engineering, and statecraft. Chicago & London, 1987. 1–21. 14 Ma Edirne, Törökország.
37
utat.15 Volt eset, 1688 nyarán, amikor négy nap és négy éjjel egyfolytában lovagolt Bécsből a délvidéki harcok színterére, a Belgrád ostromára készülő császári sereghez.16 De a harcok szünetében is állandóan úton volt. Az 1680-as évek második felétől már tervszerűen gyűjtötte a Kárpát-medence vízrajzára, régészeti, elsősorban római régészeti emlékeire, az állat- és növényvilágára vonatkozó ismereteket, az 1690-es évek közepétől pedig – már egy ezred parancsnokaként – a felvidéki téli szállások időszakában a bányászati, kőzettani és ásványtani adatokat is. Luigi Ferdinando gróf számtalan hadmérnöki feladata, a sokféle tudományos gyűjtőmunka adta elfoglaltságok alatt és kötöttségek miatt, de bizonnyal a Cassinivel folytatott levelezései alapján is belátta, hogy az ország térképi ábrázolásának megújításához szükséges korszerű csillagászati alapú helymeghatározások területén nem rendelkezik olyan szintű ismeretekkel, hogy a kellő pontosságot adó méréseket egymaga elvégezze. Ezért a nürnbergi Georg Christoph Eimmarthoz (1638–1705), a kor jeles csillagászához, matematikusához és rézmetszőjéhez fordult, segítsen ez irányú gondjain, jöjjön Bécsbe, vegyen részt e mérések elvégzésében. Eimmart azonban 1696-ban maga helyett az akkor még fiatal Johann Christoph Müllert (1673–1721) küldte a birodalmi fővárosba. Ekkor kezdődött Luigi Ferdinando gróf és Müller sok éves, 1704-ig tartó közös munkája, amely nélkül, ezt nyugodtan kijelenthetjük, Marsigli tudományos tervei és törekvései aligha valósulhattak volna meg, legkevésbé olyan színvonalon, amilyet nyomtatásban megjelent műveiben és számos kéziratban fennmaradt alkotásaiban láthatunk. Marsigli és Müller kapcsolata persze nem volt egyenrangú felek kapcsolata, társadalmi értelemben semmiképpen sem lehetett az. Müller Marsigli alkalmazottjaként és beosztottjaként, az ő utasításait követve végezte idővel mind szerteágazóbb feladatait. 1696-ban, majd az 1699 és 1701 közötti időszakban csillagászati méréseket, a topográfiai és vízrajzi viszonyok felmérését, számtalan helyszínrajz készítését, régészeti emlékek lerajzolását, majd a vázlatok alapján a tisztázati térképváltozatok elkészítését. Müller alkotta meg Marsigli sokféle – Bécsnek küldött – jelentéséhez és memorandumaihoz a szemléltető rajzokat és térképeket, s végül, már Nürnbergbe visszatérve, 1702-ben és 1703-ban Marsigli nagy művének, a Danubius-nak a köteteihez a térképlapok és más szemléltető ábrák végleges változatainak elkészítését. Együttműködésük talán legharmonikusabb időszaka a karlócai békét követően a határkitűző munkálatok időszakára, az 1699–1701-es évekre esett. Marsigli grófot 1699. március 22-én a határkitűző bizottság császári küldöttségének vezetőjévé nevezték ki. Marsigli mérnök csapata e határkitűzési munkák időszakában Karlócától előbb a Száva és Una folyók irányában, majd pedig 1700 őszétől a Temesköz és Erdély határvidékén végzett, a török küldöttséggel állandó kapcsolatban és vitában állva, határkitűző és térképező munkákat. A mintegy két éves időszakot, amellett, hogy a határkitűzést korábban nem volt módon és pontossággal valósították meg, Marsigli és Müller egy nagyszerű 39 (42) lapos térképművel is megkoronázták, amelyet az európai kartográfiatörténet különleges, korszakos teljesítményének tekint.17 Két ország politikai határát ilyen módon korábban térképi formában még nem rögzítették és nem dokumentálták. Müller ekkor szinte Marsigli árnyékaként, jobb kezeként tevékenykedett, a gróf utasításai szerint végezve a felmérő, leíró, rajzoló, észlelő, térképkészítő és nem utolsó sorban titkári teendőket.18 Müller tehetsége és alkotó munkája nélkül aligha készült volna el
38
15 Számításaim szerint, amelyet a Google Earth segítségével, légvonaltávolságok szerinti értékeket véve végeztem, Marsigli futárként az 1691 árpilis és 1692 január közötti hónapokban mintegy 6500 kilométernyi utat tett meg, havi átlagban 8-900 kilométert lovagolva. 16 Bécsben Marsigli „kért és kapott utasítást, hogy csatlakozzék a hadsereghez. Ellovagolt, mint egy őrült négy nap és négy éjjel alatt eljutott Bécsből Belgrád külvárosaihoz, az egész hadsereg megdöbbenésére”. STOYE, 2015. 46. Ez körülbelül 500 kilométer, attól függően, milyen útvonalon haladt. Ha Buda felé ment, akkor még többet, akár 550 km-t is lovagolhatott! 17 DEÁK, Antal András: Johann Christoph Müller (1673–1721). Ein Nürnberger Kartograf in Diensten des Grafen Marsigli. In: Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg. 2005. 92. 184–193. és DEÁK Antal András: Johann Christoph Müller „határmenti” térképei. In: Cartographica Hungarica 1994. 42–45. 18 Müller ekkora már oly mértékben nélkülözhetelenné vált Marsigli számára, hogy amikor 1703-ban Müllert Bécsbe hívták, állást kínálva neki, és ehhez Müller, Nürnbergből az akkor már a rajnai fronton harcoló grófhoz levélben fordult engedélyét kérve, Marsigli nem egyszerűen megtagadta az engedély megadását, de a bécsi udvarhoz fordult, hogy Müllert ezirányú terveiben megakadályozza. STOYE 2015, 184–185.
Marsigli életművének számos olyan eleme, része, amelyek nyomán Marsiglit oly megbecsülés övezte egykor és övezi ma is. E két kiváló személyiség együttműködésének eredményeképpen megalkotott számos térképmű, a Danubius-t gazdagító és teljessé tevő számtalan illusztráció, növények, halak, állatok, kőzetek, ásványok, bányák, római emlékek rajzai és ábrái tartalmi értékeik mellett Marsigli grófnak egy egészen különleges, saját korában és környezetében bizonyosan kivételes képességére is felhívják figyelmünket. E képességét, adottságát meghatározó személyiségvonásai között kell számon tartanunk, amikor a „miért éppen ő” kérdésre keressük a választ. E képesség pedig a képben való gondolkodás képessége. Már katonai pályája kezdetén, 1682-ben, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Győr és a Rába menti védelmi vonalakról és erődítésekről jelentéseihez térképvázlatokat és szemléltető ábrákat csatolt. Bárhol járt, bármit megfigyelt a későbbi években, azokról rajzokat és vázlatokat készített, Müller érkezése után pedig, a tehetséges munkatárssal készíttetett. Sokféle jelentéséhez, amit bécsi udvarnak a háború éveiben a hadszínttéről küldött, vagy akár a béketervezetekre vonatkozó javaslataihoz is, magától értetődő módon készített vagy készíttetett térképeket, személtető rajzokat. A ma tematikusnak nevezetett térképeit is gyaníthatóan ezen képben való gondolkodási képességének köszönhetjük. Akár a kereskedelmi kapcsolatok tervezetéről volt szó, akár a pestis kordában tartásáról tett jelentésről, a Duna-monográfia vízrajzi, régészeti, bányászati köteteiről, vagy épp tengerkutatásának eredményeiről a jelenségek és összefüggések képben, térképben való megértésének és megértetésének szándéka és képessége Marsigli esetében egészen természetes volt.
Mappa geographica facta in usum commerciorum…(OSZK Térképtár, TM 14 581)
39
Mappa potamographica (OSZK Térképtár, TA 277:2 A-2)
Theatrum antiquitatum Romanorum in Hungaria… (OSZK Térképtár, TA 277:2 A-3)
40
Mappa mineralographica (OSZK Térképtár, TA 277:2 A-4) Carte du Golfe de Lion… (OSZK Régi Nyomtatványok tára, App. R. 466, Pl I.)
41
Ha tehát e rövid emlékeztető végén összegezni akarnánk, miért is éppen Marsigli gróf volt az, aki térképtörténetünk rég várt fordulatát hozó új térképezést – Müller segítségével és együttműködésével –, ha vázlatos formában is, de megvalósította, akkor a fentiekben vázoltakra, azok között is mindenekelőtt a gróf személyiségjegyeire utalnánk. A Marsigli és Müller által készített, a Kárpát-medence térképi ábrázolását megújító térképeivel kapcsolatban azonban valójában csak félfordulatról beszélhetünk. Félfordulatról, ha egy ország pontos térképi ábrázolásához, annak folyamatos jobbításához, karbantartásához szükséges intézményi, szakmai és elméleti, sőt szemléletbeli feltételek meglétére, illetve hiányára gondolunk. A jövőbeni generációk hosszú, több évtizedes munkájára volt még szükség ahhoz, hogy a térképezés új, magasabb szintje, az intézményes térképezés kiformálódjon, hogy az ország rendszeres és részletes topográfiai felmérése elinduljon és intézményesüljön. Olyan, Marsiglihez hasonló elkötelezett és hozzá hasonlóan a tudományos ismeretek és pontosság iránt szenvedélyesen érdeklődő személyiségekre, mint Bél Mátyásra, Mikoviny Sámuelre, Korabinszky János Mátyásra, Lipszky Jánosra és követőikre.
Irodalom BROWN, Edward: A brief account of some travels in Hungaria… London, 1673. BROWN, Edward: A brief account of some travels in divers parts of Europe, víz. Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thesaly, Austria, Styria, Carinthia, Carniola. The second edition with many additions. London, 1687. DEÁK Antal András: Johann Christoph Müller „határmenti” térképei. In: Cartographica Hungarica 1994. 42–45. DEÁK, Antal András: A Duna fölfedezése. In: Danubius Pannonico-Mysicus Tomus I. A Duna magyarországi és szerbiai szakasza. Szentendre, 2004. 8–88. DEÁK, Antal András: Johann Christoph Müller (1673–1721). Ein Nürnberger Kartograf in Diensten des Grafen Marsigli. In: Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg. 2005. 159–198. FANTUZZI, Giovanni: Memorie della vita del generale Co. Luigi Ferdinando Marsigli. Bologna, 1770. KONVITZ, Joseph W.: Cartography in France 1660–1848. Science, engineering, and statecraft. Chicago & London, 1987. MARSIGLI, Luigi Ferdinando: Danubius Pannonico-Mysicus... Haga, 1726. ORTELIUS, Abraham: The Theatre of the World. London, 1606. STOYE, John: Marsigli Európája, 1680–1730. Luigi Ferdinando Marsigli katona és életművész. Ford. Balla Dorottya, Kisari Balla György, Kiss Ernőné. Budapest, 2015.
42
43
