E42-101
Témakörök
Gépkezelés alapjai
Windows és internet használata
A gyakorlat témakörei közül jó párat, talán az összest is ismeri. Azonban lehet, hogy új aspektusokra is fölhívom a figyelmét, és olyan fontos fogásokat ismerhet meg, amiket eddig nem használt.
Windows alapfogalmak
A Microsoft Windows egy teljes részletességű, grafikus operációs rendszer. Régebbi verziói még igényelték az MS-DOS meglétét, hiszen arra húzták fel magukat, ám a Windows 95 megjelenése óta erre már nincsen szükség, hiszen az már egy önálló operációs rendszer. A használhatóság egyre növekszik az újabb és még újabb verziók megjelenésével. (Windows 98, NT, 2000, XP, Vista, ...) A DOS néha bonyolult parancsai helyett a Windows egyszerűen érthető grafikus ábrák és egy-két szavas aláírt parancsokkal kommunikál. Ehhez gyakorlatilag elengedhetetlen az egér. A grafikus felület kezeléséhez nagyon fontos egy olyan eszköz, amivel az adott felület bármely pontjára rá lehet mutatni. Az egér megfogása igen egyszerű: a jobb kézzel megfogjuk az egeret, a mutatóujjat rá tesszük a bal gombra, míg a gyűrűsujjat a jobb gombra. A hüvelykujjal, illetve a kisujjal pedig az egeret mozgatjuk a négy alapirányba. Az egérrel persze nem csak a kurzort tudjuk mozgatni, hanem rá is tudunk mutatni egy adott információra, vagy programra. A legtöbb egér két, vagy három gombbal rendelkezik. Figyelem! Minden program maga dönti el, hogy melyik gombot hogyan óhajtja használni. Maga a Windows leginkább a bal oldali gombot használja. A gomb egyszerű, gyors lenyomásán kívül két külön funkciója van. A dupla1. ábra: Az egér kezelése kattintás egy adott program megnyitását, vagy futtatását jelenti. Amíg ez megtörténik, addig a Windows normál egérkurzora () átváltozik homokórává (). (A különböző programokban más és más lehet az egér alakja.) Az egér alapvető másik funkciója az úgynevezett átvitel. Ugyanis az egér bal gombját lenyomva tartva kell átvinnünk egy adott eszközt vagy képet egy új helyre.
Az ablak
Van pár kifejezés, ami feltétlenül ismerni kell ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Az ablak egy olyan kicsi, vonalakkal bekerített rész, amin belül „zajlik az élet”. Egy különálló tér, amin belül valamilyen többé-kevésbé fontos információt találunk meg. A Windows nagyszerűsége, hogy egyszerre több ablakot is meg lehet jelentetni a képernyőn, sőt ezek valamennyien láthatóak is egyszerre! Az ablakra pár példa:
E42-101
Gépkezelés alapjai
2. ábra: Windows ablakok
Az ablakokat többféleképpen elő lehet csalogatni. Az egyik legegyszerűbb módszer, hogy az „Asztal”-on lévő kicsi ábrákra (ikonokra) kattintunk az egér bal gombjával kétszer. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amit a monitoron látunk, az a Windows „Asztal”-a. Itt számtalan kicsi ábra van: ezek pici rajzok, alattuk néminemű szöveg. A balra látható ábrán például a háttér előtt a következő ikonok láthatók az első oszlopban: • Dokumentumok • Sajátgép • Hálózati helyek • Lomtár • Internet Explorer Ezek az ikonok mind egy-egy meghatározott tartalommal bírnak. Ha egyszerre túl sok ikont kellene egy helyen (például az asztalon) tartanunk, akkor rendezhetjük őket különféle csoportokba. A Windows-os terminológia szerint eme csoportokat mappáknak hívjuk. A rajz harmadik oszlopa tetején látható a tmp mappa, majd lefelé a Neptun. Ikonjukban közös, hogy az egy irattartó ( ) valamilyen módosulata. (Igazság szerint szintén mappa a Sajátgép, 3. ábra: Ikonok az Asztalon és a Lomtár is, de azok külön erre a célra fenntartott ikonnal vannak megjelölve!) Klasszikus értelemben vett programok a bal oldali ábrán a következők: Internet Explorer – Webböngésző PhotoFiltre – Képretusáló Ascgen_dotNET – Karakterkép generátor Az ábrán három dokumentum is van (EMK, karacsony, Cmaps), melyek a hozzájuk rendelt ikonból kikövetkeztethetően PowerPoint programmal létrehozott adatállományok. A dokumentumfájlok közös szimbóluma egy szamárfüles teleírt papírlap (), melyen leggyakrabban látható annak a programnak a logója is, amellyel létrehozták. Némely ikonnál a bal alsó sarokban egy jobbra fölfele mutató nyilacska ( ) látható. Ezeket az logókat parancsikonoknak nevezzük. Azoknál az objektumoknál láthatunk ilyeneket, amelyek nem az adott helyen (mappában) találhatók, hanem valahol máshol, de az aktuális helyről is elérhetővé tettük őket.
2
E42-101
Gépkezelés alapjai
Programok nem csak így, az asztalról indíthatóak, hanem a gombról is kiindulva. A dolog a következőképpen érhető el. Nyomjunk rá a többnyire a képernyő bal alsó sarkában üldögélő gombra. Könnyen előfordulhat, hogy máshol van. Ez ízlés kérdése. Ha nincs sehol, akkor lehet, hogy éppen rejtve van. Ekkor a képernyő szélei felé kell az egeret mozgatni. Így előbb-utóbb előbújik a gomb menüje. Esetleg a billentyűzeten keresse meg Windows logoés az között van.) Ezt megnyomva szinnak megfelelő billentyűt. (Helye az alsó sorban, a menü. Legvégső eset: a billentyű - ugyanezzel a hatással. tén előugrik a
G GP
4. ábra: Programindítás
F
menüből
Ha itt felfelé megyünk az egérrel, akkor sorra választhatunk az egyes lehetőségek között. A legfontosabb programok értelemszerűen a „Programok” pontban vannak összefoglalva. Ha az egeret oda toltuk, akkor kattintás nélkül (!) megnyílik az itt bújó menü, ahol szintén programok, illetve alcsoportok találhatók. Természetesen navigálni lehet a nyíl-billentyűkkel is. DOS-os szokás szerint a fenti jobb oldali képen a következő „útvonal” látható: Start\Programok\Kellékek\. Programot úgy indíthatunk, ha egyszerűen kiválasztjuk az éppen aktuális menün belül az alkalmazás nevét és rákattintunk az egérrel. Az egyes programok (Windows-os nyelvhasználat szerint alkalmazások) futásukkor szigorúan megmaradnak a szegélyek által csak nekik megszabott helyen. A programok döntő többsége békésen tűri, hogy változtassuk a neki szánt alkalmazásablak méretét, de van, amelyik ennek a törekvésnek ellenáll. Ilyenek például a fentebb látott számológép-program.
3
E42-101
Gépkezelés alapjai
Egyes alkalmazások bonyolultságuknál fogva létrehoznak önmagukon belül is ablakokat. Ezeket nevezzük másodlagos ablakoknak! Például ilyen látható a bal oldali képen! Az alkalmazásablak az PhotoFiltre, míg a másodlagos ablak a JO157763.WMF. A másodlagos ablakok nem rendelkeznek az alkalmazásablakoknál megszokott rugalmassággal, de kezelésük egérrel ugyanolyan egyszerű. Gyakori, hogy egy program több másodlagos ablakot is létrehoz a könnyebb kezelhetőség érdekében. Miután megismerkedtünk az ablakok típusaival, nézzük meg egy ablak általános felépítését: A 6. ábrán egy egyszerű szö5. ábra: Másodlagos ablak vegszerkesztő alkalmazás látható. A felső sorban kék háttérben fehér színnel látható a munkafájl és az alkalmazás neve (Névtelen - WordPad). Az ablak jobb felső sarkában van a 3 méretváltoztató gomb. A cím alatti sorban, a menüsorban halványszürke háttér előtt fekete betűkkel közvetlenül találhatók a menüpontok. Ezek ebben a programban a következők: Fájl, Szerkesztés, Nézet, Beszúrás, Formátum, Súgó. A menüpontok programonként változnak! Ha Ön egy másik programot futtat, akkor ne keresse pont ezeket a menüpontokat! Alatta vannak az eszközök. Adatfájl és alkalmazásnév Ezek általában kicsi színes MéretEszközök ábrák. Csak első pillantásra változtató gombok keverhetők össze a programikonokkal, hiszen egészen más a szerepük. Ezek a kicsi rajzos ábrák a programoktól kicsit eltérően speciális tulajdonságAdatterület gal bírnak, például új fájl kezdése, megnyitás, mentés, nyomtatás, stb. Olyan nagyobb méretű fájlok esetén, amik nem férnek bele az ablakba, a program kirak úgynevezett 6. ábra: Alkalmazásablak görgető-csíkokat. Ezek az ablak jobb oldalán, illetve alján láthatóan. Szerepük: a nagyobb méretű fájlon belüli mozgás. Használatuk igen egyszerű: azon irányú gombra kell nyomni, amerre mozgatni szeretnénk a fájlt. Ha kicsit gyorsabban szeretnénk mozogni egy fájlon belül, akkor a görgetősávokban lévő kis téglalapokat kell megmozgatnunk az egér segítségével. Az ablak bal felső sarkában találjuk meg a vezérlő menü nyomógombját. Ikonja megegyezik magának a programnak az ikonjával. Ez a gomb egy egyszerű legördülő menüt rejt, ami hasonlóan kezelhető, mint az összes megszokott Windows menü. A menüpontokból nem feltétlenül világít mindegyik, azaz nem hívhatók szabadon. Csak a vastag betűkkel szedett pontok hívhatók
4
E42-101
Gépkezelés alapjai
meg. (A lent látható esetben olyan menüt választottam az olvashatóság miatt, hol minden menüpont jól látható és kivastagított.) Alapértelmezésben a menüpontok: Miután megismerkedtünk az ablakok típusaival, nézzük meg egy ablak általános felépítését: A 6. ábrán egy egyszerű szövegszerkesztő alkalmazás látható. A felső sorban kék háttérben fehér színnel látható a munkafile és az alkalmazás neve (Gyakorlat2 - WordPad). Az ablak jobb felső sarkában van a 3 méretváltoztató gomb. A cím alatti sorban, a menüsorban halványszürke háttér előtt fekete betűkkel közvetlenül találhatók a menüpontok. Ezek ebben a programban a következők: Fájl, Szerkesztés, Nézet, Beszúrás, Formátum, Súgó. A menüpontok programonként változnak! Ha Ön egy másik programot futtat, akkor ne pont ezeket a menüpontokat keresse! Alatta vannak az eszközök. Ezek általában kicsi színes ábrák. Csak első pillantásra keverhetők össze a programikonokkal, hiszen egészen más a szerepük. Ezek a kicsi rajzos ábrák a programoktól kicsit eltérően speciális tulajdonsággal bírnak, például új fájl kezdése, megnyitás, mentés, nyomtatás, stb. Olyan nagyobb méretű fájlok esetén, amik nem férnek bele az ablakba, a program kirak úgynevezett görgető-csíkokat. Ezek az ablak jobb oldalán, illetve alján láthatóan. Szerepük: a nagyobb méretű fájlon belüli mozgás. Használatuk igen egyszerű: azon irányú gombra kell nyomni, amerre mozgatni szeretnénk a fájlt. Ha kicsit gyorsabban szeretnénk mozogni egy fájlon belül, akkor a görgetősávokban lévő kis téglalapokat kell megmozgatnunk az egér segítségével. Az ablak bal felső sarkában találjuk meg a vezérlő menü nyomógombját. Ikonja megegyezik magának a programnak az ikonjával. Ez a gomb egy egyszerű legördülő menüt rejt, ami hasonlóan kezelhető, mint az összes megszokott Windows menü. A menüpontokból nem feltétlenül világít mindegyik, azaz nem hívhatók szabadon. Csak a vastag betűkkel szedett pontok hívhatók meg. (A lent látható esetben olyan menüt választottam az olvashatóság miatt, hol minden menüpont jól látható és kivastagított.) Alapértelmezésben a menüpontok: Előző méret Az aktív ablakot visszaviszi az előző méretére Áthelyezés Az aktív ablakot áthelyezi egy másik helyre. Méret Az aktív ablakot újra méretezi. Kis méret Az aktív ablakot kicsi állapotra kicsinyíti le. Teljes méret Az aktív ablakot teljes méretre nagyítja. Bezárás Alt+F4 Bezárja az aktív alkalmazást. (Gyors-kód: ) A menüpontokat sokféleképpen lehet aktiválni. A lehetőségek: a gyorskóddal rendelkező menüpontokat a kombináció megnyomása; a egérkurzor ráigazítása, majd az megnyomása; az egérrel való rámutatás, majd a bal gomb megnyomása. Menüsor gyakorlatilag annyiféle létezik, ahány Windows alatti program van. Menüsora gyakorlatilag csak az elsődleges ablakoknak van, míg a másodlagos ablakoknál szinte soha sem találhatóak menüsorok. A menüsorok 99 %-a úgynevezett legördülő menü. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egyik menüre rábökve sok apróbb almenü jelenik meg egy kicsi ablakban, a menüpont alatt. A 7. ábrán éppen a Jegyzettömb 7. ábra: Legördülő menü program látható, amint a Fájl menüje legördül. A legördülő menüpontok a legtöbb esetben nem rögtön végrehajtandó műveleteket tartalmaznak. Ha egy menüpont végén egy jobbra mutató nyílvég látható (), akkor onnan újabb
F
K
5
E42-101
Gépkezelés alapjai
almenü nyílik. A menüfelirat mögött látható hármaspont (…) egy paramétereket beállító segédablak (8. ábra) megnyitását jelöli. A menüpontokhoz kapcsolt funkciók nem csak a menükön keresztül, de sokszor gyorsbillentyűkkel is kikényszeríthetők. A könnyebb megjegyezhetőség érdekében a megfelelő gyorsbillentyűk a megfelelő menüpontnál kiírják (Nyomtatás… Ctrl+P). Ha a funkcióhoz az eszközsávban megjeleníthető ikon is tartozik, akkor azt is bemutatják a menüpontnál ( Nyomtatás… Ctrl+P). A programok döntő többsége nem allergiás arra, hogy mekkora helyen fut. Egyszerűen hagyja a saját méretét megváltoztatni. Teljes méretben az elsődleges ablak jobb felső sarkában három gomb van: Létezik egy speciális kicsinyítőgomb ( ), amire rábökve az aktuális ablak ikonméretűre esik össze. Az ablak nem látható az asztalon, csak a tálcán, de a program futása nem fejeződik be. Rögtön ez mellett, a jobb felső sarokban található egy nagyító gomb, ami a teljes képernyős méretre ( ), illetve ebből az állapotból a kisebbített méret között vált át ( ), ha van erre lehetőség. A három gomb közül az utolsó a bezáró ( ), amire rákattintva az alkalmazás bezárul, miután rákérdez, hogy biztosan be akarjuk-e zárni. Az intelligensebb megoldás az, hogy a program még külön rákérdez arra is, hogy az éppen futtatott fájlt elmentse-e az adott állapotában. Egy könnyedén alakítható ablak mind a négy oldalán - pontosabban a szegélyeknél - átalakul az egérkurzor, hogy így jelezze az ablak átalakíthatóságát. Az ablak méretén így finom változtatásokat lehet végezni az egér bal gombját nyomva tartva. Szintén ugyanez történik a sarkokon. A méretváltoztatás végrehajtható akkor és csak akkor, ha az egér is átalakul a megfelelő irányú változást mutatóvá (). A képernyőnkön az egyszerre nyitva lévő ablakok számát gyakorlatilag csak az áttekinthetőség korlátozhatja. Ezekben külön-külön különböző program is futhat, ezek nem akadályozzák egymást. Dolgozni azonban csak a egy (csakis egy) ablakkal tudunk, nevezetesen éppen azzal, amelyikre rábökünk az egér bal oldalával. Az aktív ablakot (fókuszban lévő ablak) a többitől eltérő színe különbözteti meg. Az aktív ablak kiválasztása igen egyszerű: a kiválasztott ablak belsejében valahová kell kattintani. Ha más ablak útban van, akkor egyszerűen kicsinyítsük le ikon méretűre. Ha nem ennyire kell lekicsinyíteni, akkor csak tegyük el az útból olymódon, hogy az ablak tetejére kattintsunk rá az egérrel, majd tartsuk is lenyomva a bal gombot, és úgy vonszoljuk magunkkal az ablakot! A Windows 95 óta az ikon-méretű ablakok a képernyő alján vannak a tálcán. A tálca egyes ablakai között olyan könnyű váltani, mint a televízió egyes csatornáin. Amelyikre rákattintunk, az ugrik előre, éppen oda, ahol utoljára hagytuk. A példán éppen nyolc ikon „ül” a tálcán.:
amelyek közül egy (Lomtár) van épp aktív állapotban, annak a gombja van „benyomva”.
6
,
E42-101
Gépkezelés alapjai
A párbeszédpanelek segítenek egy átlagos Windows alatti program használatában, pontosítva a beálBeviteli lítási lehetőségeiket. (Akkor jutunk mező párbeszédablakhoz, ha egy menüpont mögött három pontot láthatunk (Betűtípus …). Sajnos nincsen általános reLista cept, mivel gyakorlatilag minden Windows alatti programban különbözőek, azonban nagyjából behatárolhatóak a típusaik, melyek a következők: Adatbeviteli mezők: beírandó a kívánt érték; Legördülő lista Kiválasztó Parancs gombok: a tevékenynégyzet ség elvégzésének indításához kattintani kell rajtuk; Listák: a megadott értékekből válogathatunk – pár listaeleNyomógomb met alaphelyzetben láthatunk; Legördülő menük: a megadott 8. ábra: Párbeszédpanel értékekből válogathatunk – a listaelemeket csak akkor láthatjuk, ha azokat lenyitjuk a mező végén látható nyomógombbal ( ); Választókapcsolók (rádiógombok): az összetartozó értékek közül egy és csakis egy választható ki – a kiválasztott értéket a köröcskében elhelyezett pötty jelzi ( ); Kiválasztó négyzetek (jelölőnégyzet): az értékek közül válogathatunk – a kiválasztott elemet a négyzetben látható „pipa” jelzi ( ). Az ilyen panelek kezelése egérrel a legegyszerűbb, de van egy másik lehetőség is: az egyes mezők kijelölése a szóköz gombbal lehetséges, míg a közöttük való ugrálást a gomb könnyíti meg. Visszafelé a gomb visz. Természetesen megeshet, hogy egy alkalmazás az éppen aktuális párbeszédpanelt pont rossz helyre tesz ki. Szerencsére a Windows alatti alkalmazások többségében lehetséges, hogy a párbeszédpanelt jobb helyre mozgassuk. A Windows alatti szokásos módszerrel elegendő, hogy megfogjuk a panel felső sorát és az egér bal gombját nyomva tartva elhúzzuk egy nekünk tetsző helyre. Az alkalmazások többsége eléggé intelligens ahhoz, hogy az így elmozgatott helyet elraktározza a memóriájában és a legközelebbi alkalommal már az általunk újonnan megállapított helyen teszi ki a panelt, de sajnos már találkoztam ellenpéldával is. Egy panel bezárására elég sok lehetőség van. Lehetséges a gombbal a kiugrás mindenféle mentés és elfogadás nélkül, vagy az gombbal az elfogadás.
7
E42-101
Gépkezelés alapjai
Menük nem csak a futó programok ablakaiban láthatók, de az Asztalon, a Tálcán és az egyes mappákban található ikonok fölött a bal oldali egérgombra kattintva is előcsalogathatók.
9. ábra: Helyi menük (programikon fölött, mappa fölött, adatállomány fölött, asztal üres területén)
Ezek a helyi menük (úgynevezett felbukkanó menük) helyzet-érzékenyek. A közös tartalom mellett, attól függően, hogy milyen objektumhoz kapcsolódnak, más és más a tartalmuk. Közös funkciók: Tulajdonság: az objektum paramétereinek beállítása. Átnevezés: új név adása. Törlés: objektum törlése. Másolás: az objektum egy példányának elhelyezése a vágólapra, a vágólapon lévő ideigle–vel helyezhető az aktívvá tett célmappába. nes példány Küldés: az objektum új helyre történő másolása, tömörítése, elküldése stb. Megnyitás: program futtatása, mappa, fájl megnyitása.
Internet használata Elektronikus levelezés Az elektronikus levelezés napjaink kommunikációjának fontos része. Részletesen olvashat róla a Wikipédiában: http://hu.wikipedia.org/wiki/E-mail. Ahhoz, hogy levelezni tudjunk, egy e-mail címmel kell rendelkezni. Célszerű, ha ezt az elektronikus postafiókot bárhonnan a világból (akár egy könyvtárból, web-kávézóból, tanteremből stb.) el tudjuk érni. Ezt a célt szolgálják a webes felületen keresztül is használható levelező-szolgáltatások. Ilyen szolgáltatás esetén nincs szükségünk külön levelező kliensre, a szolgáltatás eléréshez csak egy web-böngészőre van szükség, amit manapság már alapszoftvernek tekinthetünk. Ingyenes postafiókot rengeteg magyar és külföldi szolgáltatónál „igényelhetünk”. Az igénylés egy regisztrációs űrlap kitöltésével történik, a „fizetést” pedig oly módon oldjuk meg, hogy a levelező oldalon hirdetéseket kell olvasnunk és/vagy a levél végére automatikusan beszúródik valamilyen reklámszöveg, illetve néhanapján hirdetési levelet is kapunk a szolgáltatótól. Keresse föl valamelyik szolgáltató honlapját, és készítsenek egy postafiókot magának, amelyet a félévi feladatok és a gyakorlati zárthelyi dolgozat feladata megoldásainak elküldéséhez is használnak majd. Magyar szolgáltatók listáját megtalálhatják a http://ingyenmail.lap.hu weboldalon. A regisztráció megkezdése előtt olvassa el és tartsa majd be a használati feltételeket. A regisztrációs adatlapot valós névvel töltse ki, hogy a leadott feladatokról ki lehessen deríteni, hogy kitől érkezett. Amennyiben a levél fejléce nem tartalmazza a feladó valós nevét, az a feladat értékét 5 százalékponttal csökkentem. Ugyancsak elvárt, „illendő”, hogy az elektronikus levélnek tartalmi is legyen. 8
E42-101
Gépkezelés alapjai
A postafiókot használat közben erősen javasolt karban tartani. Ez jelenti a megfelelő gyakoriságú ellenőrzését, hogy a beérkezett levelekről tudomást szerezzen, azokat megválaszolja, és a fölösleges leveleket – a postafiók megtelte előtt – törölje, ugyanis a szolgáltatók nem rendelkeznek végtelen nagyságú tárhellyel. Amennyiben már rendelkeznek e-mail címmel, nem szükséges egy másikat létrehozniuk, de arról győződjenek meg, hogy a létező postafiókjuk elérhető-e böngészőn keresztül is.
10. ábra: Levélírás
Ahogy a 9. ábrán is látható – bár a levelező programok különbözőek –, hasonló rovatokat kell/lehet kitölteni levélírás során. Kötelezően kitöltendő a Címzett/To rovat. Ide kell beírni annak a személynek az e-mail címét, akinek a levelet szeretnénk elküldeni. A rovatba több cím is beírható, ezeket egymástól vesszővel kell elválasztani. Ugyancsak címzette(ke)t lehet beírni a Másolat/Cc és a Titkos másolat/Bcc rovatokba is. A másolat rovatban megadott címzettek látszanak a megérkezett levélben, míg a titkos címzettek nem. Nem kötelező, de ajánlatos (illendő) kitölteni Téma/Tárgy/Subject rovatot. A címzett(ek) ebből a rovatból tudjá(k) meg, hogy miről szól a levél, és tud(nak) dönteni arról, hogy mennyire fontos üzenet. Igyekezni kell nem túl hosszú, de hatásos szöveget beírni ide. A „levélpapíron” csak szöveg helyezhető el. Ha formázott szöveget akarunk küldeni, azt html-formában fogja elküldeni a programunk, de tudni kell azt, hogy ez jóval nagyobb méretű lesz, mint a csak-szöveg formátumú. Az Informatika (E42-101) tantárgy keretében elküldött leveleknek csak-szöveg formátumúaknak kell lenniük! Bármilyen más digitális adatot csak mellékletként, csatolt fájlként tudunk elküldeni e-mailben. A Melléklet/Attchmnt rovatban kell megadni a küldendő fájl azonosítóját. A hibák elkerülése céljából célszerű a [Tallóz] nyomógombot használva „megmutatni” a levelezőnek a fájlt.
Webböngészés
World Wide Web WWW
Web
A világháló (angol eredetiben , vagy röviden ) az interneten működő, egymással úgynevezett hiperlinkekkel összekötött dokumentumok rendszere. A rendszert webböngésző program segítségével lehet elérni. Ez a program képes megjeleníteni az egyes dokumentumokat, „weblapokat”. A felhasználó a lapokon található hiperlinkek segítségével további lapokat kérhet le, amelyeken újabb hiperlinkek lehetnek. A rendszer „háló”-jellegét is ez adja; a dokumentumok a háló csomópontjai, míg a hiperlinkek a háló szálai, amelyeken keresztül egy vagy több lépésben tetszőleges csomóponthoz eljuthatunk (hu.wikipedia.org/wiki/Web) Ha ismerjük a keresett információt tartalmazó weboldal címét, azt egyszerűen beírhatjuk a böngészőnk Cím mezőjébe, és kattintunk a mögötte látható Ugrás ( ) nyomógombon vagy egyszerűen lenyomjuk az -t. Fontos kényelmi segítség, hogy a címek kezdetén lévő http:// karaktersorozat elhagyható. Ezzel automatikus kiegészítik a böngésző a címet.
L
9
E42-101
Gépkezelés alapjai
Az ablak adatterületénél hosszabb weboldal tartalmát a görgető nyilakkal mozdíthatjuk föl és le, illetve balra és jobbra. A legtöbb weblapon találhatunk hivatkozásokat más lapokra, ezek alapértelmezés szerint kék színű, aláhúzott karakterek, de ez nem kötelező. Ezek a hivatkozások (linkek) arról ismerhetők fel, hogy az egérkurzor rájuk mutatva a nyíl () alakból kéz alakúvá () válik. A kapcsolt lapot úgy tekinthetjük meg, hogy a kéz alakú kurzorral rámutatva egyet(!) kattintunk az egér gombjával.
Kezdőlap Frissítés Előre
Leállítás
Vissza 11. ábra: Navigációs eszközök
A megtekintett lapok sorozatán a „lapozás” sorrendjének megfelelően az Vissza és az ikonokkal lépegethetünk. Az aktuális webcímet tartalmazó sor jobb oldalán egy legördítő nyilat találunk. Erre rákattintva megjelenik azon címek listája, amelyeket korábban begépeltünk. Innen is választhatunk visszatérési pontot. További lehetőség az oldalak felkeresésére a Kedvencek vagy Könyvjelzők nyomógomb használata. Ha egy olyan címet találunk, amelyre máskor is szeretnénk visszatérni, mentsük el a Hozzáadás nyomógombbal. Az ide került címet a későbbiekben egyszerű kattintással felkereshetjük. A túlságosan sok elmentett címet célszerű mappákba rendezve, saját kommentárokkal kiegészítve tárolni. Az internetes weblapok néha nagyon lassan töltődnek le. Ha ez az idő nagyon hosszú, és rájöttünk, hogy a lap nem az, amire kíváncsiak vagyunk, akkor az oldal lekérését a Leállítás nyomógombbal megszakíthatjuk. Ha vissza akarunk térni az indítás utáni állapotra, akkor a Kezdőlap ikonra kell kattintani. Előre
Keresés a weben A web mérete ma már felfoghatatlan, és exponenciálisan nő. Szinte nincs olyan dolog, amiről ne lenne valahol adat, de ennek az információnak (úgynevezett metainformáció – információ az információról) sem vagyunk általában a birtokában. Léteznek azonban a neten olyan szolgáltatók, amelyek az oldalakat tematikusan összegyűjtik, illetve kulcsszavak alapján keresnek az adatbázisukban. A tematikus keresők az információt témakörök szerint csoportosítják. Egy témakör kiválasztása után altémákból választhatunk stb. Ilyen például a www.hudir.hu vagy a www.lap.hu. A portálok olyan oldalak, kikötők, ahol bőséges, folyamatosan frissülő híranyagok, érdekes információk, keresési lehetőségek, on-line játékok stb. találhatóak. (Tulajdonképpen internetes információs és szórakoztató központok.) Gyakran reklámokból tartják fenn magukat. Érdemes megemlékezni a Magyar Elektronikus Könyvtár (www.mek.oszk.hu), a Magyar Virtuális Enciklopédia (www.enc.hu), a Wikipédia (www.wikipedia.hu) oldalakról. Az elsőről komplett alkotásokat tölthetünk le jogtisztán, az utóbbiak pedig fontos (és hiteles) információforrásnak minősülnek. Ugyancsak fontos információ-lelőhely a Hallgatói Információs Központ elektronikus információszolgáltatása (www.eisz.hu), amely minden felsőoktatásban tanuló hallgató az
10
E42-101
Gépkezelés alapjai
egyetemi IP-címekről ingyenesen használhat. A használat regisztrációhoz kötött, de ingyenes. A szerveren cikkek, publikációk, oktatóprogramok érhetők el. A valódi kereső-oldalak lényege, hogy egy hatalmas adatbázis található a keresőoldal mögött. Ebben az adatbázisban az általa ismert weblapokról nyilvántartja a releváns adatokat, és amikor megadjuk a bennünket érdeklő kulcsszavakat, végigfut ezeken a leírásokon, és válaszként visszaküldi azokat a webcímeket, amelyekben a kulcsszót/kulcsszavakat megtalálta. Néhány kereső: www.altavista.hu, www.google.hu, www.yahoo.com, www.heureka.hu, www.kutat.hu, www.ok.hu. Bár a keresőprogramok mögött algoritmusok, keresési stratégiák általában különbözőek, de a kezelőfelületük szabványosodott. Az oldalon található mezőbe kell beírni azt a szót vagy azokat a szavakat, amelyek lényegesek a megkeresni kívánt weboldalon, majd kattintani a kereső mező mögötti nyomógombon. Figyelem! Nem az a jó keresőkérdés, amelyre több ezres találati listát kapunk, hanem az, ahol a lista rövid, maximum egy-két tucat hivatkozást tartalmaz. Ha a keresőszavakat szóközzel választjuk el egymástól, az a keresőmotorok számára a logikai (megengedő) VAGY (OR) relációt jelenti, vagyis azt, hogy a megtalált oldalon valamelyik megadott szónak szerepelnie kell. Ha valamelyik kereső szó elő + jelet teszünk, az logikai ÉS (AND) kapcsolatnak felel meg, tehát a fellelt oldalon mindegyik szónak elő kell fordulnia, hogy a találati halmazban szerepeljen. A - jel tiltja az őt követő szó jelenlétét a találati listában, vagyis csak olyan oldalak jelentenek valós találatot, amelyiken a megadott szó nem szerepel: logikai NEM (NOT). A + és - jelnek tapadnia kell a szóhoz, ami követi, nem lehet szóköz utána. Ha nem egy szóra, hanem kifejezésre (szókapcsolatra) akarunk rákeresni, akkor a keresőmintában a szavakat idézőjelek közé kell tennünk. Például: Keresőminta
Jedlik Ányos Jedlik +Ányos Jedlik -Ányos "Jedlik Ányos"
Találat minden olyan oldal, ahol vagy a Jedlik vagy az Ányos szó előfordul ahol a Jedlik és az Ányos szó is előfordul, de nem feltétel, hogy ezek a szavak egymás mellett legyenek ahol a Jedlik szó előfordul, de sehol az oldalon nem olvasható az Ányos ahol a Jedlik Ányos szókapcsolat előfordul 1. táblázat: Keresőminták
Ha kisbetűvel írunk valamit, arra illeszkedik a kis- és a nagybetűs találat is, a nagybetűs írásmódhoz csak a nagybetűs találatok illeszkednek. A magyar nyelv toldalékozó és tőhangváltós tulajdonsága miatt a szavak alakja a mondatokban változó lehet. Ilyen esetekben nagy segítséget nyújt az úgynevezett keresőkarakterek alkalmazása. Az aláhúzásjel (_) egyetlen betűt helyettesít a keresőmintában, mégpedig azon a helyen, ahol elhelyeztük. Szavak csonkolására a százalékjel (%) használható.
11
