Távközlési Hálózatok Laboratórium
SDH
GYŐRŐS HÁLÓZAT VIZSGÁLATA
mérési útmutató
Köszönet a mérés összeállításában közremőködött Péter Károly és Nekifor Adorján a HTI-n végzett mérnök és Varga Péter János tanársegéd kollegáknak
2
Tartalomjegyzék 1. SDH hálózatok 5 1.1 SDH hálózat épító elemei…………………………………………..5 1.2 SDH berendezések………………………………………………….7 1.3 SDH hálózati struktúrák…………………………………………...36 1.4 SDH interfészek……………………………………………… ….50 1. SYNFONET Access Node (SAN) hardverfelépítése ………………………….....59 2.1 Fıbb jellemzık ……………………………………………………59 2.2 Szinkronizáció ………………………………………………….....65 2.3 Cross-connect funkciók …………………………………………...67 2.4 Alhálózati (sub-network) összeköttetés védelem ………………....67 2.5 Menedzselés ………………………………………………………70 2.6 A SYNFONET Access Node (SAN) Manager …………………..71 2.7 Az NMS/10 ……………………………………………………….72 2.8 PDH és PRE menedzsment kommunikáció a SAN-on keresztül …72 2.9 A szabványos interfészek, ITU-T ajánlások ……………………...74 3. SYNFONET Access Node (SAN) Manager kezelése…………………………..77 3.1 Általános jellemzık …………………………………………… ..77 3.2 A SAN Manager képernyıje ……………………………………..77 3.3 A SAN Manager indítása ………………………………………...82 3.4 A SAN Manager kezelése………………………………………...83 3.5 A SAN Manager program leállítása ……………………………...86 3.6 SAN Node-ok beállítása (installálása) …………………………….87 3.7 Egy Node konfigurációjának beállítása…………………………... 88 3.8 Egy Node kiválasztott egységének beállítása…………………….. 93 3.9 A szinkronizásiós források beállításai …………………………….96 3.10 A kimeneti (szinkronizációs) óra beállításai ……………………..101 3.11 A szinkronizáló források minıségének beállítása ………………..102 3.12 A 2Mb/s-os interfész beállításai ………………………………….103 3.13 A kettıs optikai interfészek konfigurálása ……………………….111 3.14 A minıségi jellemzık megjelenítése ……………………………..121 4. Mérési utasítás …………………………………………………………………...126 4.1 Berendezések általános ellenırzése ………………………………126 4.2 2M port vizsgálata hurkolással……………………………………129 4.3 2M átvitel vizsgálata …………………………………………….130 4.4 2M összeköttetés mérése ByteSynchronous-monitored módban.. 132 4.5 2Mbps SNCP védett összeköttetés vizsgálata ……………………132 4.6 Optikai érzékenység vizsgálata …………………………………..134 4.7 Automatic Laser Shutdown vizsgálata……………………………135 4.8 DCC csatorna vizsgálata………………………………………….136 4.9 On-line help használata …………………………………………..137 5. Függelék …………………………………………………………………………138
3
4
1. SDH hálózatok
1.1. SDH hálózat építıelemei Egy SDH hálózat kialakításának célja a nagykapacitású összeköttetések megvalósítása oly módon, hogy a már meglévı különbözı digitális hálózatokhoz illeszteni lehessen. Ezt az illesztést, valamint az összeköttetések kialakítását és átstruktúrálását speciális SDH hálózatelemekkel valósítják meg. A következı alapelemeket definiáljuk: - vonali (végzıdı) multiplexerek, - vezérelt digitális rendezık (Cross Connect) - leágazó multiplexerek, (ADM = Add Drop Multiplexer) - regenerátorok, - hálózatmenedzselı rendszer (NMS = Network Management System). STM-1 R TM
STM-16
TM ADM
STM-1 ADM
ADM ADM STM-4
ADM
WAN
DXC
ADM
STM-1 STM-1 ADM
ADM
ADM
1.1. ábra: SDH hálózat elemei
A vonali multiplexerek feladata a különbözı szintő tributary jelek - PDH jelek (2, 34, 140 Mbit/s), SDH jelek (155, 622 Mbit/s) illetve ATM jelek - multiplexálása és demultiplexálása valamint illesztése az SDH hálózathoz. Ezek a hálózatelemek alkalmasak pont-pont közötti összeköttetések megvalósítására. Az aggregát jelek (multiplexált jelek) illesztése általában optikai vonalakhoz történik, mely alól csak az STM-1 szintő azon jel a kivétel, melyet valamilyen más célból még tovább feldolgoznak. Ilyen lehet a mikrohullámú vonalvégzıdés felé történı átvitel. A vezérelt digitális rendezı a beérkezı jeleket képes mind egymás között, mind pedig egy adott vonalban lévı alacsonyabb rendő tributary jeleket átrendezni. A beérkezı jeleket felbontja különbözı szintő virtuális konténerekre (VC), melyeket egy többszintő összeköttetés mátrix kapcsolhat át és helyez bele egy másik vonalba. Nagy hálózati csomópontok, győrők találkozásánál alkalmazható nem csak a vonalak, hanem az átviteli utak átkapcsolására is. Nagyságát az átkapcsolási pontok méretével adják meg, például hogy hány 2 Mbit/s-nak 5
megfelelı kapacitás átkapcsolása végezhetı el a hálózatelemmel. Tributary jelként alkalmazható PDH és SDH jel is. A leágazó multiplexerek feladata egy (vagy több) vonalból a különbözı szintő tributary jelek leágaztatása és becsatolása. Ezt a funkciót hasonlóan a cross connect-ekhez egy összeköttetés mátrix segítségével valósítja meg. Ezáltal teszi lehetıvé, hogy a hálózati vonalakból tetszıleges számú alacsonyabb rendő tributary jelet (pl. 2 Mbit/s) lehessen kivenni (illetve becsatolni) anélkül, hogy a többi átmenı összeköttetést megbontaná. Ezek a hálózatelemek alkalmasak győrős hálózatokból és pont-pont közötti vonali összeköttetésekbıl tetszıleges helyen leágaztatni jeleket. Használható még leágazó csomópontokon, de végzıdı multiplexerként is. Két ADM összekötése cross connect funkciót is elláthat. Regenerátorokat az egyes nagytávolságú összeköttetések kialakításánál alkalmaznak a jel szintjének növelésére. Ezáltal az áthidalható távolság megnı. Ezek a hálózatelemek az átviteli utat nem változtatják, az átvitt információt változatlanul küldik tovább. Az STM keret fejrészének is csak egy részét fejtik vissza, mely a jel regenerálásához, a regenerátorok üzemeltetéséhez és távfelügyeletéhez szükségesek. Az SDH hálózati alapelemek között szokták említeni a hálózatmenedzselı rendszert, melynek feladata a hálózatelemek vezérlése, konfigurálása valamint hiba esetén az összeköttetés helyreállítása. A már meglévı különbözı digitális hálózatok együttmőködéséhez definiáltak még néhány hálózatelemet: - a MODEM-eket, - a transzmultiplexereket és - a GATEWAY (illesztı) elemeket. Eddig arról beszéltünk, hogyan lehet a pleziokron jeleket a szinkron hálózatba belehelyezni. Felmerült az igény azonban az SDH jeleknek a már meglévı PDH hálózaton történı átvitelére is. Erre az esetre definiálták az SDH MODEM-eket. Ezek a hálózatelemek a 155 Mbit/s-os SDH jelnek a 140 Mbit/s-os PDH jelen keresztül történı átvitelét valósítják meg oly módon, hogy a fejrész byte-okat valamint a szinkron rendszer mőködéséhez szükséges egyéb byteokat átviszi, míg a tributary jelekbıl csak kevesebbet, például 63 helyett csak 60 db 2 Mbit/sos jelet. Bár kapacitás-csökkenéssel jár ez a mővelet, a túloldalon visszaállítható az SDH jelforma. Erre akkor van szükség, amikor két egymástól távol esı SDH hálózatot kell összekötni úgy, hogy azok közösen vezérelhetık legyenek, a távfelügyeletük egy helyrıl megoldható legyen. A transzmultiplexerek olyan hálózatelemnek tekinthetık, melyek egy 140/2 Mbit/s demultiplexer és egy 2 Mbit/s - STM végzıdı vonali multiplexer egyesítésébıl jött létre. A 140 Mbit/s-os érkezı tributary jeleket oly módon helyezi el az SDH keretben, hogy elıször visszaalakítja 2 Mbit/s-má, és VC-12-es jelek multiplikálásával történik meg a szinkron jelek elıállítása. (A másik irányban a 2 Mbit/s-os jeleket tartalmazó SDH keretbıl kinyeri az alkotó jeleket, majd 140 Mbit/s-os jellé multiplikálja.) Erre az eszközre két különbözı interfész pontokkal rendelkezı PDH hálózatnak SDH-val való összekötésénél van szükség. A GATEWAY elem szintén illesztı elem, mely egy másik digitális átviteli hálózatot illeszt az SDH-hoz. Attól függıen, hogy milyen hálózathoz történik az illesztés, különbözı GATEWAY funkciókat különböztetünk meg. Amikor a pleziokron hálózatot illesztjük az SDH-hoz, akkor nem minden esetben szükséges megvalósítani a szinkron rendszer összes 6
funkcióját. Ilyenkor egy redukált funkciójú SDH hálózatelemmel, úgynevezett GATEWAYjel történhet az illesztés. Használhatunk az ETHERNET (adatátviteli hálózat) és a szinkron hálózat között is ilyen eszközt.
1.2. SDH berendezések 1.2.1. SDH berendezések felépítése Az 1.2. ábra egy SDH vonali multiplexer berendezés funkcionális blokkdiagramját tünteti fel. A szürke háttér a jel átalakításának útját emeli ki, melyen jól végigkövethetı a multiplexálás folyamata. Az ábra bal oldalán a PDH (tributary) jelek a fizikai interfész blokkra kapcsolódnak, melynek feladata, hogy illessze ezeket a vonali jeleket a berendezés belsı elektromos jeleihez. A beérkezı jelbıl az elsı lépés (leválasztás és jelregenerálás után) az órajel kinyerése, melyet az órajel generátor felé továbbít. Ezzel egyidıben megtörténik a vételi jel hibaellenırzése, ugyanis ha sikerül kinyerni az órajelet van vételi jel, ha nem akkor riaszt a rendszer. Ezután megtörténik a kódolás, a HDB-3 illetve a CMI kódot NRZ kóddá alakítja. Ellenkezı irányban a jelet dekódolja, valamint egy vonali meghajtón keresztül illeszti a vonalra. A konténer kezelı feladata a pleziokron jelek betétele a szinkron konténerekbe. A jel illesztése is megtörténik a szinkron rendszerhez, azaz a jelek kiigazítása és a hozzá tartozó kiigazítást vezérlı bitek generálása is. Minden egyes pleziokron jelhez más és más konténert definiáltak, ezért ennek az egységnek a felépítése a behelyezendı jel nagyságától függ. Visszafejtéskor a konténerben egy megadott "térkép" szerint elhelyezett jelet kell kinyerni, figyelembe véve, hogy sor került-e kiigazításra, vagy sem. A következı lépés a konténerhez hozzárendelni a különbözı státuszinformációkat, jelezni a jel a konténer tartalmát és hibaanalízist végezni a jelre vonatkozóan. Ezeket az információkat a V5 útvonal fejrész byte-ban helyezik el, melyet a VC elıállító generál, illetve vétel irányban detektál. Az összeköttetés mátrixban lehetıség van az elıállított virtuális konténerek (VC) átrendezésére, sorrendjének megváltoztatására. Egy vonali multiplexerben erre a funkcióra ritkán van szükség, de ha más hálózatelemet használunk, mint például leágazó multiplexereket, vagy cross-connect-eket, akkor ezek segítségével lehet a különbözı kimenetekre átkapcsolni a jelet. A pointerek képzése egy pointer processzor segítségével történik, mely minden virtuális konténerhez hozzárendel egy értéket annak a kerettıl való fáziseltérésétıl függıen. Elvégzi, ha szükséges, a pointerkiigazítást is, valamint ennek átjelzésére a megfelelı biteket invertálja. Ebben a pointer kezelı blokkban történik ezután a csoportképzés is, azaz a jelek multiplikálása, és demultiplikálása. Amikor a pointerek kiértékelése történik, valamivel több a feladat, hiszen le kell ellenırizni azt is, hogy a kapott pointer érték nem hibás-e.
7
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Órajel fizikai interfész
Szinkron fizikai interfész
STM-N
Órajel generátor
T0 T2
Összeköttetés mátrix
Központi vezérlõ egység
Üzenet kommunikációs funkció F interfész
Q interfész
2 Mbit/s
Konténer kezelõ Fizikai interfész
:
PDH port
:
Fizikai interfész
140 Mbit/s
Konténer kezelõ
VC elõállító
A funkciók felé
Összeköttetés mátrix
Pointer kezelõ
VC elõállító
F2, Z3, N1
V5 (4. bit)
Pointer kezelõ
T1
T3
Multiplex szakasz védelem
E2, Z1, Z2, ....
E1, F1, .... Fejrész hozzáférés
Fejrész interfész
1.2. ábra SDH multiplexer felépítése
A multiplikált jelek beillesztésre kerülnek a VC-4-be, amelyhez újabb (9 db) útvonal fejrész byte (POH) adódik hozzá a VC kezelı által. Ezeknek a byte-oknak a kialakításánál az adott funkciókat is el kell végezni, mint például a címzés (J1) és a konténer tartalmának (C2) megadása, a paritásellenırzı kód generálása (B3), vagy a hibastátuszok átjelzése. Vétel irányban a kiértékelt POH byte-okból a kapott különbözı hibaüzeneteket a vezérlı egység felé jelezni kell. Ilyenek például az átjelzett riasztások, a B3 hibaanalízis eredménye, valamint ha hibás cím érkezik a J1 byte-ban.
8
Újabb összeköttetés mátrix teszi lehetıvé a magasabbrendő virtuális konténerek átrendezését egy STM-N jelen belül. A magasabbrendő jelek pointerének képzése (illetve detektálása) következik, (pointer kezelı) mőködése megegyezik a már említett pointerprocesszoréval. Ennek a funkciónak a pointer elıállításán és a multiplikáláson túlmenıen feladata a az STM keret elıállítása is, melyben a fejrész byte-jainak a helye még üresen van. Amennyiben a kimeneti multiplexer szakaszt védelemmel kívánjuk ellátni, a következı blokkban erre van lehetıség. Mind 1+1, mind pedig 1:n védelem elıállítható ezen funkció által. Ez tulajdonképpen egy kapcsoló rendszer, mely vezérelhetı vagy a menedzsment (vezérlı egység) által, vagy pedig automatikusan a jel minıségének megengedhetetlen romlásának hatására átvált tartalékra. A keret multiplexer szakasz fejrész elıállítását és detektálását végzi a következı funkció, kezeli az ebben található összes byte-ot, elvégzi a B2-es hibaanalízist, generálja a K1 és K2 byte-okat. Vételi irányban a hibaanalízis eredményét és a K1 és K2 byte-ok tartalmát továbbküldi mind a menedzsment felé, mind pedig a multiplexer szakasz védelem funkció felé, hogy az automatikus átkapcsolás végrehajtható legyen. Közvetlen kapcsolatban van az üzenet-kommunikációs funkcióval, mely az adatkommunikációs csatornákat (DCCM) kezeli. A regenerátor szakasz fejrész generálása következik. Itt nem csak a fejrész byte-ok elıállítása, kezelése történik, hanem a vonali kódot helyettesítı szkremblerezés és a szinkronszó kezelés is. A szkremblerezés a B1 paritásellenırzéssel egyidıben történik, hogy a szkremblerezı hibáját a vonalba ne mérjük bele. (A következı alfejezetben ezt részletesen tárgyaljuk.) Ezzel elıállt az STM-N keret. A szinkron jel detektálásakor az elsı lépés a szinkronszó megkeresése és ellenırzése, hiba esetén keretvesztés hiba generálása. A DCCR csatornákat, mely a távfelügyeleti rendszer jeleit tartalmazza, közvetlenül az üzenetkommunikációs funkció felé irányítja, adás esetén pedig innen kapja. A keretnek a vonalra történı illesztését a szinkron fizikai interfész végzi. Mivel az SDH interfész pontok általában optikai kimenetek, ezért ennek az egységnek a feladata az elektromos-optikai átalakítás, valamint a lézer (illetve az adó egység) kimeneti szintjének vezérlése. Vételi irányban az optikai jel visszaalakítása elektromossá, a jel erısítése (illesztése a belsı vonalra). Ebbıl a jelbıl kinyeri az órajelet, melyet elküld az órajel generátornak. Ha nem tudja detektálni az órajelet, akkor vett jel riasztás jelzést küld a vezérlı egységnek. A szinkron jel STM keretében átvitt különbözı jelek hozzáférhetıségét a fejrész hozzáférés biztosítja. A különbözı szintő fejrész kezelı funkciók felıl érkezı olyan jelek kerülnek itt kicsatolásra, melyek felhasználó specifikusak (az ábrán ezek a byte-ok fel vannak tüntetve), valamint azok, melyeknek még nem definiált a tartalmuk. Tipikus ilyen byte a szolgálati telefoncsatorna kivezetése. Ezeken keresztül különbözı jelzéseket, adatcsatornákat lehet még átvinni a rendszeren. A központi vezérlı egység az összes említett funkció vezérlését ellátja, győjti a riasztásokat, azokat kiértékeli. A riasztásoknak az elılapon való megjelenítésén túlmenıen elküldi ıket az üzenetkommunikációs funkción keresztül a helyi Terminál vagy az Operációs rendszer felé. Tartozik ehhez a funkcióhoz tároló egység is (EPROM illetve RAM), melynek feladata a
9
riasztások letárolása, a konfiguráció utolsó állapotának elmentése, hogy a rendszer hiba esetén újra konfigurálható legyen. Az órajel generátort is a vezérlı egység szabályozza és választja ki, hogy a különbözı vett órajelekbıl melyikkel mőködjön az összes funkció. Ehhez tartozik egy órajel interfész egység, mely kezeli és illeszti a külsı vonalon keresztül adott és kapott órajelet. Az üzenetkommunikációs funkció a távfelügyeleti rendszerrel (OS = Operating System) valamint a helyi menedzsmenttel (LT = Local Terminal) tartja a kapcsolatot. A Q interfész ponton keresztül érhetı el az OS, míg az F interfész pont a helyi konfigurálást teszi lehetıvé az LT-n keresztül.
1.2.2. Különbözı berendezések kialakítása Az ITU-T G.782 ajánlás szerint az SDH berendezések az alábbi csoportokba oszthatók: I. csoport E csoportba tarozó berendezések olyan végzıdı multiplexerek, melyek PDH 2, 34, 140 Mbit/s sebességő tributary jeleket képesek STM-N aggregát jellé multiplexálni. II. csoport A II. csoport berendezései olyan végzıdı multiplexerek, melyek STM-N tributary jelek STM-M aggregát jellé főzését oldják meg (N <= M). III. csoport Ez a csoport azokat a leágazó multiplexereket foglalja magába, melyek tetszılegesen 2, 34, 140 Mbit/s-os vagy STM-N tributary jelek aggregát jelekbe való inzertálását, illetve leágaztatását teszik lehetıvé. IV. csoport Az amerikai SONET multiplexelési rendszere AU-3, az európai SDH pedig AU-4 adminisztratív egységen alapul. A IV. csoport berendezései e két rendszer közötti illesztést végzik. A berendezésgyártók olyan univerzális berendezések kialakítására törekednek, melyekbıl az I-IV típusú berendezések mindegyike kialakítható, ezért ez a csoportosítás már elavultnak tekinthetı, csak a teljesség kedvéért mutattuk be, és a továbbiakban nem alkalmazzuk. 1.2.2.1. Végzıdı multiplexer (TM) Az elızı fejezetben egy PDH/SDH vonali multiplexer általános kialakítását láthattuk. Ezek az egységek, melyekbıl a multiplexer felépült, szabványos funkcióknak tekinthetık. Az összes SDH hálózatelem (berendezés) felépíthetı ezek segítségével. Ebben a fejezetben láthatunk példákat a különbözı kiépítésekre. Vonali multiplexerek esetén szükség van SDH/SDH multiplexerre is, azaz például több STM1 (alacsonyabbrendő szinkron jel) magasabbrendő jellé történı multiplexálására. Erre mutat példát az ábra. Itt minden SDH vonalat le kell bontani virtuális konténerekre és ellenırizni a pointer byte-jaik helyességét. A virtuális konténerek és POH byte-jainak visszafejtése már nem történik meg. A pointer kezelı fogja elvégezni a magasabbrendő keret elıállítását, ehhez az alacsonyabbrendő jelek illesztését, újraszinkronizálását és ezzel együtt az alkotó jelek multiplexálását, azaz betételét az új keretbe.
10
STM-1 Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
Multiplex szakasz fejrész
: :
:
Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
STM-N
1+1 tartalékolás
Pointer kezelõ
Multiplex szakasz védelem
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész
Multiplex szakasz fejrész
STM-1
1.3. ábra SDH/SDH vonali multiplexer
Attól függıen, hogy STM-4, vagy STM-16 vonali multiplexerrıl van szó, 4 illetve 16 db STM-1 vonalat multiplexálunk, ennyit fog a pointer kezelı a magasabbrendő STM keretben elhelyezni. Az ábrán látható esetben az aggregát jelet (multiplikált jel) elláttuk multiplexer szakasz védelemmel is, azaz megkettıztük a kimenetet. A továbbiakban is alkalmazható ez a védelem, de az egyszerőség kedvéért már nem tüntettük fel a többi helyen. 1.2.2.2. CROSS-CONNECT (DXC) A cross connect berendezést hasonlóan lehet felépíteni, itt is vissza kell az összes beérkezı jelet fejteni virtuális konténerek szintjére. Ezután egy összeköttetés mátrix funkcióval kiegészítve lehetıvé válik a virtuális konténerek átrendezése. Ezután visszaállítva a jelet az STM vonalra csatlakoztathatjuk, mely már másik bemeneti interfész pontra csatlakozik. Ezt az átkapcsolást helyi terminálról vagy távfelügyeleti rendszer segítségével vezérelhetjük, tetszılegesen bármikor átkonfigurálhatjuk. A 1.4. ábrán egy nagyon egyszerő SDH cross connect kiépítését láthatjuk, ahol négy STM-1 jel között VC-4 szinten történik meg az átkapcsolás. Lehetıség van nem csak STM-1 vonalak között, hanem nagyobb sebességő STM-4 jelek között is átkapcsolást megvalósítani. Ebben az esetben már nem csak a vonalak között, hanem egy adott STM-4-en belül is megtörténhet az átrendezés. Mivel az összeköttetés mátrix csak VC-4 virtuális konténereket lát, bármelyik 4bıl fel tudja építeni az STM-4 vonalat.
11
STM-1
STM-1 Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
Multiplex szakasz fejrész
: :
:
Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
Multiplex szakasz fejrész
Pointer kezelõ
Pointer kezelõ
Összeköttetés mátrix
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
: :
: Pointer kezelõ
Pointer kezelõ
Szinkron fizikai interfész
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész STM-1
STM-1
1.4. ábra DXC (cross connect) elvi felépítése
Ha alacsonyabb szinten szeretnénk átrendezni a jeleket, 2 Mbit/s vagy 34 Mbit/s szinten, akkor vissza kell fejteni a jeleket egészen a VC-12 illetve a VC-3 virtuális konténerek szintjéig, és ott beiktatni a rendszerbe egy összeköttetés mátrixot. Hogy milyen "mérető" egy cross connect, azt az átkapcsolást végzı mátrix nagyságával jellemzik, hogy hány jelet képes egyidejőleg átrendezni. Például 128 x 2 Mbit/s ekvivalens, azt jelenti, hogy vagy 128 db 2 Mbit/s-ot, vagy ennek megfelelı 2 db 140 Mbit/s-ot képes átkapcsolni. A cross-connect berendezések különbözı típusai léteznek, attól függıen, hogy a kapcsoló mátrix milyen szintő jeleket tud kapcsolni. Ezeket a típusokat a típusjel utáni két számjegy határozza meg, az alábbi jelölési szabály szerint: DXC x / y, ahol
x a kapcsolható legnagyobb sebességő jel kódja y a kapcsolható legkisebb szintő jel kódja Az x és y értékkészletét az alábbi táblázat definiálja: x vagy y jelentése
0 64 kbit/s
1 VC-12
3 VC-3
4 VC-4
A DXC 4/1 berendezés például olyan kapcsoló mátrixszal rendelkezik, mely VC-4, VC-3 és VC-12 konténerek közötti kapcsolást tud végezni, tetszıleges portjai között. A DXC 4/4 berendezés egy olyan cross-connect, mely a portjai között tetszıleges VC-4 szintő kapcsolást végre tud hajtani. Ez azt is jelenti, hogy egy DXC4/4 berendezés 140 Mbit/s-os vagy STM-N portokkal rendelkezik, ennél kisebb sebességőeket nem tud fogadni. A cross-connect berendezéseknél fontos szempont, hogy blokkolásmentes kapcsolásra legyenek képesek. Egy DXC akkor blokkolásmentes, ha bármely két bemenete között tetszıleges jelsebességő kapcsolást lehet végezni, a többi kapcsolási lehetıség korlátozása nélkül. 12
A kapcsolásokat a DXC-ben szoftveresen lehet létrehozni és változtatni, a DDF-eken (Digital Distribution Frame = digitális rendezıkön) manuális átrendezés nélkül. A DXC-ket az alábbi célokra alkalmazhatjuk: - forgalomirányításra, a jelek tetszıleges útvonalra kapcsolása, - azonos típusú jelek egy nyalábba rendezésére (grooming) valamint - tömörítésre (consolidation). Ha a nyalábok idıréseiben (konténereiben) különbözı típusú forgalom halad, pl. PSTN, adatátvitel, videó stb., a cross-connect berendezéssel ezeket külön nyalábokba lehet szétválogatni, melyeket aztán az adott hálózati pont felé vezetünk. (1.5. ábra)
DXC
1.5. ábra: Grooming
A vonali kapacitások jobb kihasználására, a kevésbé kitöltött nyalábokat (konténereket) tömöríthetjük. A felszabaduló átviteli kapacitások más átviteli formákra is hasznosíthatók (1.6. ábra).
DXC
1.6.ábra: Tömörítés
Az SDH multiplexerek egy része belsı kapcsolómátrixszal (cross-connecttel) rendelkezik. Egy ilyen multiplexer és egy DXC között a kapcsolómátrix méretében van különbség: a DXC-é sokkal nagyobb mérető. 1.2.2.3. Leágazó multiplexerek (ADM) A leágazó multiplexerek felépítése nagyon hasonló a cross connect-ekéhez. A virtuális konténerek szintjéig visszafejtett jelet egy összeköttetés mátrix segítségével lehet bármelyik interfész port felé kapcsolni, akár leágaztatva az alacsonyabbrendő tributary jelek felé, akár a 13
továbbmenı vonalba helyezve. A leágazó rész lehet PDH (ábra), és lehet SDH interfész is. Ennek megfelelıen kell a jelet tovább visszafejteni, vagy visszaállítani egy STM keretet. A leágaztatás nem csak egy adott szinten történhet, hanem vegyesen is: az összes PDH jel és az alacsonyabbrendő STM jel. Például egy 155 Mbit/s-os STM-1 vonalból leágaztathatok (illetve becsatolhatok) 2 db 34 Mbit/s-os jelet valamint e mellett 21 db 2 Mbit/s-ot. Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
Multiplex szakasz fejrész
Pointer kezelõ
Összeköttetés mátrix
Pointer kezelõ
Multiplex szakasz fejrész
STM-1
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész STM-1
VC elõállító
Pointer kezelõ
VC elõállító
VC elõállító
Konténer kezelõ
Konténer kezelõ
Fizikai interfész 2 Mbit/s
...
Fizikai interfész
2 Mbit/s
1.7. ábra SDH leágazó multiplexer elvi felépítése
A leágazó multiplexer többféle berendezésként üzemeltethetı: - végzıdı multiplexerként, mikor az egyik vonali irányt nem használják ki, hanem csak a tributary jelek lebontását és multiplexálását használják ki, - leágazó multiplexerként, amikor vagy egy vonali jelbıl, vagy egy győrőbıl a tributary jeleket kicsatolják és beinzertálják, - cross-connect-ként, melyben a vonali és a tributary jelek közötti tetszıleges átrendezési lehetıséget használják ki. Gyakori eset a leágazó multiplexereket vonalvégzıdésként alkalmazni. Elınye, hogy a tributary jelek átrendezhetıek, a menedzsment segítségével tetszıleges átkapcsolás valósítható meg. Az összeköttetés mátrixa nem túl nagy, ezért még árban is megfelelı. Bıvítési lehetıséget is magában hordozza, így a vonal könnyen meghosszabbítható. Legáltalánosabb felhasználási módja a győrőkbıl történı jelek ki- és becsatolása. Míg a győrők vonali sebessége STM-1/4/16 szintő, addig a leágaztatott tributary jelek sokszor csak egy-két 2 Mbit/s-ot tartalmaznak. Helyi és helyközi hálózatokban, ahol az igény egy-egy állomáson nem nagy, de változó lehet, ugyanakkor sok ilyen állomással kell kapcsolatot létesíteni érdemes a győrős struktúra alkalmazása. A tributary oldalon nem csak kisszintő PDH jelek lehetnek, hanem elıfordulhatnak SDH szintek is. Ezeket alkalmazva az SDH hálózat kibıvíthetı, alacsonyabb vagy azonos szintő 14
hálózati réteg alakítható ki. Az SDH tributary jelbe nem kell az összes vonali jelet kicsatolni, néha csak egy-két alacsonyabbrendő jelet tartalmaz, így egyszerre több (pl. 4 db) STM-N kártya is elhelyezhetı. Egy megkötés van csak, hogy az össz tributary kártyákon érkezı jelekbıl maximum a vonali jel kapacitásáig lehet jelet a vonalban elhelyezni a virtuális konténereket (VC-n). A leágazó multiplexerek alkalmasak csomópontokon több hálózat összekötésére. Az összeköttetés mátrix bármely irányból érkezı (akár vonali akár tributary) VC-n virtuális konténert bármely irányba képes kapcsolni, ezáltal cross-connect-ként alkalmazható. 1.2.2.4. Regenerátor Használunk még nagy távolságú összeköttetésekben SDH vonali regenerátorokat is. Fejrész interfész
Fejrész hozzáférés
E1, F1, .... STM-N
STM-N Szinkron fizikai interfész
Regener. szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész
A funkciók felé T1 T0
DCCR Üzenet komm. funkció Q interfész
Központi vezérlõ egység
T1
Órajel generátor
F interfész
1.8. ábra SDH regenerátor felépítése
Ezek felépítése nagyon egyszerő: a vonalból a jelet visszaalakítja elektromossá, a regenerátor szakasz fejrészt visszafejti, majd jelregenerálás után újra képzi a regenerátor szakasz fejrészt és illeszti a jelet a vonalra. Mivel a jel többi részével nem foglalkozik, így csak az átvitelhez szükséges alapvetı jeleket tudja kiértékelni, bizonyos funkciókra nem lesz képes az eszköz. Nem tud tartalékolást megvalósítani, a menedzsment jeleit is csak korlátozott számban kezeli. Az 1.8.ábrán egy regenerátor funkcionális blokkdiagramja látható. 1.2.2.5. AU-3/au-4 multiplexer Bár nem használjuk az amerikai módon megvalósított multiplex struktúrát, mégis szükség lehet egy ilyen rendszert illeszteni az európaihoz. Erre is megvalósítottak egy multiplexer struktúrát, mely a bejövı AU-3 struktúrát visszafejti egészen a TUG-3-as szintig, és újrarendezi az európai szabvány szerint az STM keretet.
15
STM-N AU-3 struktúra Szinkron Regener. fizikai szakasz interfész fejrész
STM-N AU-4 struktúra
VC-4 Multiplex szakasz fejrész
Pointer kezelõ AU-3
Pointer kezelõ TUG-3
VC elõállító
Pointer kezelõ AU-4
Multiplex szakasz fejrész
Regener. szakasz fejrész
Szinkron fizikai interfész
1.9. ábra SDH AU-3/AU-4 multiplexer
1.2.2.6. Vonalhosszabbító (VC-TS) A VC-TS (Virtual Container Transport System = virtuális konténer továbbító rendszer) berendezés alkalmazásával lehetıség van a kisebb átviteli igénnyel rendelkezı elıfizetık SDH hálózatba kapcsolására. Ezen elıfizetık az SDH hálózat valamely ADM berendezéséhez (vagy egyidejőleg akár két ADM-hez is) csatlakoznak. A csatlakozást biztosító VC-AM modul mindössze egyetlen kártyahelyet foglal az ADM berendezés tributary oldalán, így egyetlen ADM akár 12 távoli elıfizetıt is kiszolgálhat. A rendszer elınye, hogy egy sub-STM keret alkalmazásával a távoli elıfizetık felé kihosszabbított 2 Mbit/s-os nyalábok is rendelkeznek az SDH jellemzıivel, mint például az útvonal és szakasz védelem, távolról történı menedzselés, vezérlés, szoftver letöltés. A VC-TS rendszer elemei a távfelügyeleti rendszerbe integrálhatók. A rendszer alkalmazási lehetıségeit a 1.10. ábra szemlélteti. EM-OS Helyi kp. n x 2 Mbit/s alközponti csatlakozás ISDN PRA MLLN
n x 2 Mbit/s alközponti csatlakozás ISDN PRA MLLN
V C T CPE M
V C T CPE M
MXA
V C T CPE M
: : :
V C A M
MXA
STM-N győrő
V C
MXA A
M
V C A M
MXA
Elosztó csomópont
VC TM
1 ..... n
elektromos optikai csatlakozás
1.10. VC-TS alkalmazása
A rendszer két részbıl áll, a multiplexerhez csatlakoztatható VC-AM (Virtual Container Access Module = VC csatlakozó modul) és ezzel összekötve optikai (esetleg réz) hálózaton
16
keresztül az elıfizetıi egységgel, VC-TM (Virtual Container Terminating Module = VC végzıdı modul). Az optikai jelen keresztül a virtuális konténereket továbbítják, lehetıvé téve ezzel a távoli menedzselést. Jelenleg 8 illetve 14 db VC-12 jelet képesek átvinni ezen a rendszeren. Ezen felül még további Section Overhead (szakasz fejrész) információk is átvitelre kerülnek, ez teszi lehetıvé a távoli menedzselést. A berendezésekre a legtöbbször funkcionális kódokkal hivatkozunk, melyek megmutatják a berendezés hálózatban betöltött funkcióját, a vonali sebességét, ill. - sok esetben - a belsı cross-connect felbontó képességét. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk az eddig létezı összes berendezés kódot. Funkció kód
Megnevezés
TM-1 TM-4c TM-4 ADM-1 ADM-4c ADM-4 ADM-16c ADM-16 REG-1 REG-4 REG-16 VC-TM DXC 4/1 DXC 4/4
STM-1-es végzıdı multiplexer STM-4-es kompakt végzıdı multiplexer STM-4-es végzıdı multiplexer STM-1-es leágazó multiplexer STM-4-es kompakt leágazó multiplexer STM-4-es leágazó multiplexer STM-16-os kompakt leágazó multiplexer STM-16-os leágazó multiplexer STM-1-es regenerátor STM-4-es regenerátor STM-16-os regenerátor Sub-STM-1 multiplexer DXC 4/1-es cross-connect DXC 4/4-es cross-connect
Vonali jelsebesség STM-1 STM-4 STM-4 STM-1 STM-4 STM-4 STM-16 STM-16 STM-1 STM-4 STM-16 Sub-STM-1 -
Kapcsolómezı felbontó képessége max/min VC4/VC12 VC4/VC12 típusfüggı VC4/VC12 VC4/VC12 típusfüggı típusfüggı típusfüggı VC12 VC4/VC12 VC4/VC4
1.1. táblázat: SDH berendezések
1.2.3. SDH fenntartási jelek detektálása A berendezés mőködése közben különbözı jelzések tájékoztatnak minket a jel minıségérıl, a hiba fajtáiról. Ezek a multiplexálási folyamatot végzı funkciókban detektálódnak (és generálódnak), melyeket a központi vezérlı egység győjt össze és értékel. Minden egyes szinten más jelzéseket kapunk a mőködéstıl függıen. Az ábrán a négy különbözı szinten kapott és generált riasztásokat ábrázoltuk: a keret fejrészének detektálásakor, a POH byte-ok visszafejtésekor, az alacsonyabbrendő jel V5 byte-jának kiértékelésekor valamint a demapping során kapott riasztásokét. Sötét karika jelzi a detektált, míg világos az ott generált riasztási jelet. A fejrész (SOH) kiértékelésénél elıállhat négy olyan sürgıs hiba, melynek hatására a további jelfolyamba útvonal AIS-t, míg az állomás felé a vonalra, ahonnan a jelet kapta, távolvégi vett jel hiba üzenetet generál a rendszer (FERF = Far End Receive Failure). Ezek a hibák:
17
- LOS = Loss of Signal = jelvesztés, mikor nincs bejövı jel, vagy nem lehet belıle az órajelet kinyerni, - LOF = Loss of Frame = keretszinkron elvesztése, amikor jelet tud venni, de nincs meg a keretszinkronszó, így további mőveleteket nem tud a jelen elvégezni, - MS AIS = Multiplexer Section Alarm Indication Signal = multiplexer szakasz AIS, amikor a keretben a regenerátor szakasz fejrész kivételével mindenütt AIS (csupa "1") érkezik, - B2 hiba, mikor a 24 bites paritásellenırzı 10-3-nál nagyobb hibaarányt mér. Az MS AIS és az MS FERF átjelzése a K2 byte utolsó három bitjében történik. A vett FERF jelzést, valamint a B1 hibaanalízis eredményét a vezérlı egység felé továbbítjuk, mely ennek hatására például szakasz tartalékolást végezhet. Hasonló a helyzet a VC-4 POH útvonal fejrész visszafejtésénél is. Az AIS és a LOP (= Loss of Pointer = pointervesztés) hatására alacsonyabbrendő útvonal AIS-t teszünk az alacsonyabbrendő vonalba valamint útvonal FERF jelzést küldünk (a G1 státuszinformációk között) az ellenállomás felé. A B3 hibaanalízis eredményét a FEBE (= Far End Blokk Error = távolvégi blokk hiba) kódban szintén átküldjük. Az itt detektált hasonló átjelzéseket a vezérlı egység felé továbbítjuk. Szakasz
LOF/LOS
HOP
LOP
Konténer
VC-3/4 útv.AIS
Szakasz AIS B2 hiba FERF FERF B1 hiba
VC-1/2/3 útv.AIS
VC-3/4 útv. AIS VC-3/4 útv. LOP VC-3/4 útv. FERF VC-3/4 útv. FERF B3 hiba FEBE FEBE VC-1/2/3 útv. AIS VC-1/2/3 útv. LOP
AIS
VC-1/2/3 útv. FERF VC-1/2/3 útv. FERF V5 hiba FEBE FEBE
1.11. ábra Hibadetektálás
Az alacsonyabbrendő jelek esetében ugyanezt a procedúrát hajtjuk végre, csak itt minden jelzést egy byte-ban, a V5 POH -ban tudunk elhelyezni. Itt található a két bites paritásellenırzı is, melynek jelzését a FEBE kódban továbbítjuk. Egy korábbi fejezetben már tárgyalásra került a paritásellenırzı mőködése, de ezek közül a B1 (BIP-8 = Bit Interleaved Parity = nyolc bites bitbeékelı paritásellenırzés) mőködése némileg eltér a többitıl. Ennek oka, hogy a hibaanalízist a szkremblerezett jelen végzi el a 18
rendszer, hogy a szkrembler hibáját ne számítsa bele a szakaszon mért hibaarányba. A hibaellenırzés során kapott kódszót át kell vinni az ellenállomásra, hogy az ott elvégzett ellenırzést össze lehessen hasonlítani az adóoldali jellel. Ezt a kódszót a szkremblerezés elıtti következı keret B1 byte-jában lehet átvinni. Ezt mutatja az 1.12. ábra elsı része. RSOH B1 byte
STM
+
Szkrembler
BIP-8
Késleltetés
Deszkrembler
Keretszinkron
B1 byte BIP-8 1.12. ábra: Szkremblerezés és B1 hibaanalízis
A vételi oldalon a túlvégrıl jövı jelnek elıször megkeresik a szinkronjelét, majd ezután ismételten elvégzik a 8 bites paritásellenırzést. A kapott kódszót össze kell hasonlítani a majdan a következı keretben érkezı B1 byte-tal. De hogy ehhez hozzá lehessen férni, elıször még deszkremblerezni kell a jelet, csak ezután nyerhetı ki a kívánt byte. Az összehasonlítás eredményeképpen hibaarányt lehet számolni, mely jellemzı lesz az átviteli vonal minıségére. Említettük, hogy a vett jelbıl elıször vissza kell keresni a szinkronszót, hogy a jelfolyamot ki tudjam értékelni. Hasonlóan a PDH rendszerek felszinkronizálásához a szinkron berendezések esetén is egy állapotdiagrammal modellezhetı a felszinkronizálás, valamint a hibás szinkronszó vételénél lejátszódó folyamat. Az alábbi, 1.13. ábrán látható ez a diagram.
Hibás OK A1 OK A2
Szinkronvesztés Hibás
Hibás
Hibás
OK
B2
OK Hibás OK
A3 OK
Normál mûködés
Hibás B1 Hibás
OK 19
Induljunk ki abból az állapotból, amikor valami miatt újraindítjuk a rendszert, azaz még nincs szinkronjel. Ha a vett jelben talál egy helyes szinkronszót, akkor A1 állapotba kerül a rendszer. Ha egy keretidı múlva ugyanaz a helyes szinkronszó érkezik, akkor A2 állapotba, míg ha hibás jön visszakerül szinkronvesztés állapotába. Ha egymás után négy helyes szinkronszó érkezik normál mőködés állapotba kerül. Innen már egy hibás szinkronszó hatására nem esik ki a rendszer a szinkronból, csak a B1 állapotba kerül, ahonnan a következı helyes szinkronszó érkezésekor ismét normális mőködés állapotába kerül. Három egymás után következı helytelen szinkronszó hatására szinkronvesztés lép fel és LOF riasztás generálódik. Erre a folyamatra azért van szükség, mert felszinkronizáláskor egy véletlen hasonló bitmintának a hatására ne tudjon felállni a rendszer, de egy jól mőködı hálózat se menjen tönkre egy véletlen bithiba által. A szinkron rendszerben csak egyetlen (6 byte-os) szinkronszó található, az alacsonyabbrendő jeleknek nincsen külön szinkronszava. Ugyanakkor a pointer veszi át ezt a funkciót és mondja meg, hogy a tributary jelek hol helyezkednek el, mi a fázishelyzetük a nagy kerethez képest. Itt is fellép tehát az igény arra, hogy egyetlen bithiba által ne veszíthessem el az adott tributary jelemet. Ehhez menet közben egy ellenırzés szükséges, hogy hibás pointert ne fogadhassak el, tudjam korrigálni a hibát. 1.2.4. A berendezés pointer mőködése Elıször a pointer detektor és a pointer generátor mőködését tekintjük át, hiszen a pointernek több funkciója is van, melyeket egyszerre kell vizsgálni. Azon kívül, hogy a pointer értéke megadja az adott jel kezdetét, a pointer kiigazítást is végez, valamint a jel tartalmára is utal. Az 1.14. ábrán látható a pointer detektor (értelmezı) elvi mőködése. AUpointer vétel igen AIS? nem AU helytelen?
igen
nem NDF engedélyezve?
Pointer értelmezô
igen
nem Ugyanaz a pointer?
igen
nem Kiigazítás?
igen
nem BelsôPTR)0) = BelsôPTR(-1)
BelsôPTR)0) = BelsôPTR(-1)+1 10 bit
BelsôPTR(0) = VettPTR(0)
1.14. ábra Pointer detektor mőködése
20
BelsôPTR(0) = VettPTR(0) 10bit
A pointer detektor a vett pointereket megvizsgálja, hogy a lehetséges bitminta érkezett-e. AIS és helytelen pointer esetén nem foglalkozik tovább a jellel. Ha értékelhetı a pointer, az elsı lépés az NDF (= New Data Flag = új adat jelzı bitek) megvizsgálása. Ha engedélyezve van, azaz aktív, akkor vagy új adat érkezik, vagy speciális pointert detektáltunk (bıvítés kijelzést illetve null pointer indikátort). Ha új adat érkezik, a belsı tárolót, melyben a pointer értékét tároljuk, átírjuk az új adat szerint. Ha az NDF passzív (0110), akkor a jelünk változatlan marad. A következı lépés annak a vizsgálata, hogy a kapott pointer érték megegyezik-e az elızıvel. Ha igen, akkor minden rendben megy, a pointer érték nem változik. Amennyiben nem egyezik, megvizsgáljuk, kiigazításra sor került-e. Ha igen, akkor a kiigazításnak megfelelıen a tároló értékét eggyel csökkentjük, vagy növeljük. Ha a vett pointer nem egyezik a tárolóban lévı értékkel, és kiigazításról sincs szó, holott az NDF változatlan jelfolyamot jelzett, akkor csak bithibáról lehet szó, a kapott értéket nem fogadom el. Ennek megfelelıen a tárolóból olvasom ki a pointer értékét és ezzel dolgozom tovább. Kiigazítás esetén, mivel ilyenkor egy keret idejére invertálódnak az increment illetve a decrement bitek, szintén a tárolóban eltárolt pointer értékkel fejtem vissza az adott tributary jelet.
Rugalmas tároló
Pointer változtatás?
igen
nem igen Kiigazítás? Pointer generátor
nem Kimenõ PTR = Rugalm.tár PTR
I vagyD bitek invertálása
NDF=1001
AIS
AU pointer adása
1.15. ábra A pointer generátor mőködése
A pointer generátor folyamatábrája (1.15. ábra) valamivel egyszerőbb, hiszen nem kell hibát detektálni és javítani. AIS esetén nem kell pointer értéket generálni, továbbküldi a kapott jelet. A pointerképzés során az elsı lépés megvizsgálni, új adat érkezett-e. Amennyiben igen, az NDF értékét 1001-be (aktívba) állítja és a fázisnak megfelelı értéket továbbküldi valamint a belsı tárba beírja. Ha változatlan az adat, akkor megnézi kell-e kiigazítás. Ebben az esetben az increment vagy a decrement biteket invertálja egy keret idejére. Ha nincs szükség kiigazításra sem, akkor változatlan marad a pointer. Miután láttuk a pointer mőködésének folyamatát, vizsgáljuk meg mikor milyen állapotban van, hogyan értelmezi az egyes pointerérték változásokat. Az 1.14. ábra mutatja be a pointer állapotdiagramját. 21
Inc/dec
NDF
Normál mûködés N x inv. pointer
3 x AIS N x NDF
NDF 3 x pointer OK
Pointervesztés
3 x AIS
AIS
N x inv. pointer 1.14. ábra A pointer értelmezés állapotdiagramja
A pointer mőködés szempontjából három állapotot vehet fel: - a normál mőködés állapotát, melyben képes hibát javítani, - a pointervesztést, amikor nem találja a pointert, vagy hibásan mőködik, és - az AIS állapotot, amikor azért nincs pointer, mert helyette AIS érkezik. Induljunk ki abból az esetbıl, amikor minden rendesen mőködik, változatlan az adatforgalom. Amennyiben egy kiigazítás történik, vagy új adat érkezik (NDF egy keretidıre aktív lesz), marad a rendszer ebben az állapotban, ez normális mőködésnek tekinthetı. Ha egymás után túl sokszor kell kiigazítani, azaz állandóan inverzbe megy a pointer érték, vagy ha folyamatosan új adat érkezik és az új adat jelzı bit (NDF) állandóan aktívban marad, akkor a rendszer pointervesztés állapotába megy át. Hogy hány ilyen keret hatására történik ez meg az beállítható (N = állítható). Ebbıl az állapotból csak egymás után következı 3 helyes pointer hatására lesz normál mőködés, ahol hibát is képes javítani. Pointervesztésbıl (valamint normál mőködésbıl) 3 egymást követı keretben érkezı AIS hatására AIS állapotba kerül a rendszer, ahonnan 3 inverz pointer hatására kerülhet vissza. AIS állapotából már nem csak 3 egymás után következı helyes pointer, hanem egy érkezı új adat (NDF aktív lesz) hatására felszinkronizál a rendszer. 1.2.5. Vezérlés és szinkronizálás Egy berendezés vezérlésérıl a központi vezérlı egység gondoskodik, mely az összes funkcióval, egységgel kapcsolatban van. Feladata a hálózatelem konfigurációjának megfelelıen az összeköttetés biztosítása, a különbözı hibák detektálása és elemzése, valamint az ennek megfelelı parancsok kiadása. Három részbıl áll, a hibafeldolgozó részbıl, egy tárolóból a hozzá tartozó valós idejő órával (mely független az órajel-generátor órájától), és magából a vezérlı egységbıl. Ezt az összetett funkciót egy mikroprocesszor végzi.
22
Központi vezérlõ egység
Rendellenességek
1 s-os szûrô
1 s számlálás
ES, SES szûrô Hibák
Hibaszûrô
Valós idejû óra
Mikroprocesszor
Puffer tároló
Hibák
Más funkciók felé
Illesztô e.
1.15. ábra Központi vezérlı egység elvi felépítése
A konfiguráció egy tárolóban elmentésre kerül, ez biztosítja, hogy egy funkció vagy akár a vezérlı egység meghibásodása esetén is gyorsan újrakonfigurálható legyen a rendszer. A hibákat detektálja és kiértékeli, melyre három hibaszőrı egység áll rendelkezésére. Az egyik a hibák fajtáit regisztrálja (hiba szőrı), mint például a jelvesztés, a keretszinkron hiba, a pointervesztés, az AIS vagy az átjelzett hibák. Az 1s-os szőrı a rendellenességek idejét vizsgálja, mint például a keretkiesés ideje, kiigazítási események jelzése, vagy a különbözı hibaanalízis eredményei. A harmadik szőrı a kettıbıl számítja a G.821 ajánlás szerinti értékeket, a súlyosan hibás másodpercek (SES), a hibás másodpercek (ES) számát (1.15. ábra). A vezérlı egység közvetlen összeköttetésben van az üzenetkommunikációs funkcióval, mely a külvilággal illetve a távoli állomásokkal tartja a kapcsolatot. A külsı F interfész ponthoz csatlakoztatható a helyi terminál, mellyel a konfigurálást lehet megadni, valamint a hibákat lekérdezni. A Q interfész pontján keresztül csatlakoztatható a távfelügyeleti rendszer az üzenetkommunikációs egységhez. A kapott jeleket az a funkció fogja kiértékelni, amelyik ennek az egységnek szól, ezt továbbítja a vezérlı egység felé, amelyik pedig másik hálózatelemnek, azt átkódolva beleteszi az adatkommunikációs cstornákon (DCC) keresztül a vonali jel fejrészébe. Az órajel generátor szolgáltatja az összes funkció számára azt az órajelet, mellyel függetlenül a jel irányától a berendezés együttesen mőködik. Azt már korábban láttuk, hogy mind a tributary jelekbıl, mind pedig a multiplexált jelekbıl kinyerik az órajelet és elküldik a generátor felé. Összesen négy különbözı órajel áll a generátor rendelkezésére, melybıl a megfelelıt ki kell választania és elküldeni az összes funkció felé: - a multiplexált jelbıl kinyert órajel (T1), leágazó multiplexer esetén mindkét irányból, - a tributary jelekbıl kinyert órajel (T2), kiválasztható, hogy melyikbıl, - külsı órajel (T3), mely egy külsı vonalon érkezik és - a generátor saját belsı órajele.
23
T1 T2 T3 Belsô oszcillátor
v á l a s z t
Kapcsoló egység Kapcsoló egység
v á l a s z t
T0 T3
Multiplexer órajel generátor
Vezérlõ egység 1.16. ábra Órajel generátor
Az 1.16. ábrán egy órajel generátor elvi felépítése látható, a három különbözı kapott órajel bemenettel, a belsı oszcillátorral. Ezek közül egy a központi vezérlı egység által vezérelt kapcsolóhálózattal lehet a kimenetre a kívánt jelet kiválasztani. A T0 kimenet az összes funkció felé, míg a T3 kimenet a külsı órajel fizikai interfész felé küldi a jelet.
1.3. SDH hálózati struktúrák Az elızı fejezetben tárgyalt hálózatelemekkel illetve azok kombinációival épülnek fel az SDH hálózatok. Ez a fejezet áttekinti, hol milyen hálózati struktúrákat alkalmaznak, és miért. 1.3.1. Hálózatok felépítése Egy hálózat felépítése több különbözı szinten valósulhat meg. Ez függ a hálózat méretétıl és funkciójától. Egy országos hálózatot véve példának megkülönböztetünk gerinchálózati szintet, rurál vagy helyi hálózati szintet és elıfizetıi hálózati szintet. Az egyes rétegek (szintek) önállóan mőködı, sokszor saját felügyeleti rendszerrel üzemelı hálózatot alkotnak. Minél magasabb szinten valósítjuk meg az egyes hálózatokat, annál nagyobb az átviteli kapacitás igénye. A legfelsı réteg STM-4/16 szinteket használ, míg az alacsonyabbrendő rétegek STM-1/4 szinteket. Az egyes rétegek is több szintre oszthatók olykor, mint például Magyarország SDH gerince is áll egy szövevényes STM-16-os rendszerbıl, mely a szekunder központokat köti össze és a nemzeti hálózat kialakítására szolgál. A másik szint STM-4-es győrőkkel regionális hálózatokat alkot, mely szoros kapcsolatban van a fölötte lévı réteggel. Az egyes szintek között biztonsági szempontból kívánatos legalább két helyen összeköttetést megvalósítani. Horizontálisan, az azonos szintek közötti átjárhatóságot nem kell (de lehet) biztosítani, ezt a magasabb szint automatikusan megvalósítja.
24
1. réteg
STM-4/16
2. réteg
TMN
STM-1/4/16
3. réteg
1.17. ábra Réteges hálózat felépítés
A vezérlése az egyes szinteknek történhet külön-külön, de megvalósítható egy központi felügyelettel is. A hálózat szerteágazósága illetve a különbözı szállítók és üzemeltetık miatt a felügyeleti rendszerben is egy hasonló hierarchikus felépítés tőnik jobb megoldásnak. Az egyes rétegek, szintek egymástól eltérı hálózati felépítést mutathatnak, függetlenül attól hogy azonos, vagy különbözı hálózati síkon helyezkednek el. Pont-pont közötti SDH összeköttetés alatt hálózati szempontból két PDH hálózat (vagy hálózat- rész) szinkron vonalon való összeköttetését értjük. (Az SDH vonali összeköttetések halmaza már szövevényes, csillag...stb. struktúrát mutat.) Erre akkor van szükség, ha két PDH hálózatot szeretnénk összekötni egy nagyobb kapacitású vonallal. Mivel a PDH 140 Mbit/s fölött nem szabványos, SDH hálózatelemek segítségével lehet kialakítani ezt a nagyobb kapacitású trönk vonalat. Ezek lehetnek vonali multiplexerek, vagy GATEWAY elemek, hiszen az SDH összes tulajdonságát nem kell kihasználni, itt tulajdonképpen egy SDH módon megvalósított PDH hálózati részrıl van szó.
PDH
GATEWAY 140 Mbit/s
PDH
GATEWAY STM-N
140 Mbit/s
1.18. ábra GATEWAY elemekkel megvalósított pont-pont közötti összeköttetés
Overlay vagy lefedı hálózatnak a már meglévı digitális hálózattal párhuzamosan kiépülı hálózatot nevezzük. Célja lehet átviteli kapacitás növelése, tartalék áramkörök, összeköttetések kialakítása, vagy technológiai váltás és új szolgáltatások bevezetése. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokat a csomópontokat érinti az újonnan kialakított hálózat, de nem biztos, hogy ugyanazon a nyomvonalon kerül kialakításra. Alkalmas lehet ez a struktúra különbözı funkciójú vonalak szétválasztására is.
25
PDH
140 Mbit/s
140 Mbit/s
140 Mbit/s
PDH
PDH
SDH
SDH STM-N
1.19. ábra SDH overlay hálózat
A helyközi hálózatokban (gerinchálózat) a nagykapacitású trönkvonalak kialakításánál szövevényes struktúrát alkalmaznak. A fıbb csomópontokban cross connect-ek biztosítják az összeköttetéseket és az átrendezési lehetıséget. Ehhez csatlakoznak az alacsonyabb szintő rétegek, melyek lehetnek pleziokron vagy szinkron hálózatok. A PDH esetben az illesztés GATEWAY vagy transzmultiplexer hálózati elemmel valósítható meg. Erre mutat példát az 1.20.ábra. SDH esetben illesztı elemet nem kell alkalmazni, valamilyen szintő SDH interfész ponja csatlakozik a cross connect-re. Mind a vonalakból (ADM segítségével), mind pedig a hálózatelemrıl alacsonyabb szintő jelek (pl. 2 Mbit/s) leágaztathatók. DXC-4/4
DXC-4/4 HELYI PDH HÁLÓZAT
HELYI PDH HÁLÓZAT DXC-4/4
DXC-4/4
GATEWAY v. TRANSMUX
GATEWAY v. TRANSMUX
Helyközi SDH hálózat
Központ
Helyi PDH hálózat 1.20.ábra PDH hálózatok összekötése SDH szövevényes hálózattal
SDH győrők kialakítása a különbözı régiók, területek kedvelt hálózati struktúrája. Olyan helyeken célszerő az alkalmazása, ahol már elıfordulnak nagy átviteli kapacitás igények, de az információt hordozó jel sávszélessége alacsony vagy változó igényő. Például központok összekötésére alkalmas. Óriási elınye, hogy struktúrájából adódóan rendelkezik tartalékolási lehetıséggel. Ha a győrő valahol megszakad, a másik irányból még fenntartható az adott irányú összeköttetés.
26
PDH MUX 2M
140M
SDH modem
SDXC 1/0
Helyközi kp.
2M
TMN
2M
Q3
STM-1
QX Helyi hálózat menedzselés
Központ tápterület
ADM A D M
STM-N
A D M
Központ tápterület
ADM 2M
Primer PCM
2M Helyi kp. Központ tápterület
HF/64kbit/s 2 Mbit/s bérelt vonalak
Kapcsolt vonalak
1.21. ábra SDH győrő kialakítása
A győrős struktúra kialakítására két SDH hálózati elem alkalmas, a leágazó multiplexer és a DXC (cross connect). Az ADM-eket a tributary jelek leágaztatására használják, ide lehet csatlakoztatni a központok jeleit, a PDH hálózati pontokat és a bérelt vonali jeleket. A DXCknek több győrő csatlakoztatásánál, vagy más hálózatokhoz való kapcsolásában lehet nagy szerepe. A 1.21.ábrán látható, hogy más hálózathoz modemen keresztül vagy szövevényes hálózaton további központhoz csatlakoztatható a győrő. A győrők vezérlése bérmelyik hálózatelemérıl történhet, innen az összes többi elérhetı az átvitt STM jelen keresztül. Amennyiben egy-egy régiónak, vagy településnek önállóan kialakul egy SDH hálózata, akkor SDH szigetrıl beszélünk. Ilyen szigetek alakulhatnak ki például egy-egy városi hálózatban, vagy nagy elıfizetık esetében. Ha ezeket a szigeteket szeretnék együtt mőködtetni, egy meglévı hálózaton keresztül, akkor lehet szükség különbözı modemek alkalmazására. Bár az SDH nagykapacitású összeköttetések megvalósítását teszi lehetıvé, mégis megjelent az igény iránta a nagy üzleti elıfizetık körében is, akik korszerő technológián alapuló, menedzselt összeköttetéseket megvalósító rugalmas hálózati struktúrát kivánnak létrehozni. Az SDH elıfizetıi hálózat többszintő kialakítása lehetséges attól függıen, milyen átviteli igényekkel és milyen fizetıképes kereslettel rendelkeznek.
27
Közepes üzleti elõfizetõk
STM-4
Kp
STM-1 STM-1 Kp
STM-4 Nagy üzleti elõfizetõk
Kp
Kis üzleti elõfizetõk 1.22.ábra SDH elıfizetıi hálózat
Az 1.22.ábrán egy kétszintő elıfizetıi hálózat kiépítése látható. A nagy üzleti elıfizetıkhöz a biztonságossági követelmények miatt érdemes SDH győrőt kiépíteni, míg a kis és közepes elıfizetıket össze lehet fogni egy győrővel és arra "felfőzni" ıket. A bérelt vonalak esetében közvetlenül csatlakoztathatók, a kapcsolt vonalaknál kihelyezett fokozattal vagy központon keresztül érhetı el az SDH győrő.
1.3.2. SDH hálózatok védelme
1.3.2.1. Védelmek felosztása Minél több az átvitt információ mennyisége, azaz minél nagyobb az átviteli vonal csatornakapacitása, annál inkább gondoskodni kell tartalék vonalakról, a meghibásodás elleni védelemrıl. A hálózatok védelmének két nagy csoportja van, a szakaszvédelem és az útvonalvédelem. Az 1.23. ábra mutatja egy összeköttetésnél a szakaszok és a különbözı szintő útvonalak felosztását. A regenerátor és és a multiplexer közötti, valamint a regenerátorok közötti szakasz nevezik regenerátor szakasznak (RS). A multiplexerek - vonali multiplexerek (LT), cross- -connect-ek (DXC), leágazó multiplexerek (ADM) - közötti rész a multiplexer szakasz (MS). A tributary jelek betételétıl a visszaalakításáig tart az átviteli út, mely a jel szintjétıl függıen 140 Mbit/s magasabbrendő (HO = High Order Path), vagy 2, 34 Mbit/s alacsonyabbrendő (LO = Low Order Path) lehet.
28
MS
MS multiplexer szakasz
2 Mbit/s
MS
RS
RS Regenerátor
TM TM
DXC
ADM
TM
2 Mbit/s
140 Mbit/s
140 Mbit/s Magasabbrendû útvonal Alacsonyabbrendû útvonal
1.23. ábra Átviteli utak
A szakaszvédelem esetén az adott szakasz védelmét biztosítjuk, tartalékra kapcsolásánál a teljes STM keret átkapcsolásra kerül. Az útvédelem csak a meghibásodott útvonalat állítja helyre, teljesen mindegy számára milyen útvonalon. A kapacitáskihasználtsága ezáltal sokkal jobb, viszont megbízhatóbb és gyorsabb tartalékolást kínál a szakaszvédelem. A szakasz illetve útvédelem esetén a lefoglalt védelmi kapacitás és a védendı üzemi kapacitás egymáshoz való viszonya alapján három alapstruktúra létezik: - 1:n védelem, ahol n db üzemi csatornához egyetlen tartalékot rendelünk hozzá, - 1:1 védelem, az elızı egy speciális határesete és - 1+1 védelem, ahol párhuzamosan kétirányban történik a jel továbbítása.
0 Null csatorna (0) 1
0 Aktiv szakasz 1
Aktív csatorna 1 2
1 Aktív szakasz 2
Aktív csatorna 2 2 15
Extra forg. csatorna (15)
Tartalék szakasz (0) 15 Bridge
1.24. ábra 1:n védelem
29
Az 1:n védelem az SDH rendszereknél n üzemi csatornához egyetlen egy tartalék csatornát biztosít. Ha valamelyik üzemi csatorna meghibásodik, a vevı oldal nem tudja venni, átjelzi ezt a tényt az adóoldalnak (K1 és K2 byte-okban). Az adóoldal ennek hatására a tartalék csatornára kapcsol és visszajelez a vevı számára, hogy ott is megtörténhessen az átkapcsolás. Amíg nincs hiba az összeköttetésben, addig a tartalékot kihasználhatom úgynevezett extra forgalmú csatorna átvitelére. Ennek feltétele, hogy amikor a hiba jelentkezik, akkor ezen a csatornán lévı forgalmat megszakítja és helyére a meghibásodott csatorna jelét helyezi el. Mivel a K1 és K2 byte-ban 4-4 bit áll rendelkezésre a hibás csatorna számának átjelzésére, így maximum 1:14 tartalékolást lehet megvalósítani. Az 1.24. ábrán lévı számozás szerint történik az átjelzés, a tartalék csatorna száma a 15-ös, míg ha nincs a tartalék csatornán semmilyen forgalom, akkor 0 lesz az értéke. Két egymás utáni hiba esetén, mikor már a tartalékot az egyik hiba elhárítására felhasználtuk, a prioritás dönti el, melyik hibás csatornát fogjuk a tartalékon átvinni. Ezért van szükség a K1 5-8. bitjében az éppen meghibásodott csatornát átjelezni, míg a K2 1-4. bitjében a már tartalékra kapcsolt csatorna számát. Az 1:1 védelem határesete az elızınek. Nagyon drága megoldás, hiszen 100%-os a redundancia. Itt is alkalmazható extra forgalmú csatorna is a nem használt vonalon. A vezérlése valamivel egyszerőbb, mint az 1:n-esé, mivel egy helyre lehet csak átkapcsolni, bármelyik oldal kezdeményezheti. Átjelzés ennek ellenére szükséges az adó oldal felé. Az 1+1 védelemnél az adó oldal párhuzamosítva van, és a vevı oldal dönti el, melyikre kapcsol. Ez nem átjelzéssel történik, hanem a vett jel hibaanalízisébıl kapott eredmény alapján. Aktív szakasz 1
Aktív csatorna 1
Állandó összeköttetés
Tartalék szakasz (0)
Vezérlés
1.25. ábra 1+1 védelem
A hálózatvédelmek során egy üzemi jelfolyamról egy elıre lefoglalt tartalék jelfolyamra kapcsolunk át. Ezt az átkapcsolást az APS (Automatic Protection Switch - automatikus védelmi kapcsoló) végzi. Az APS típusa szerint az alábbi típusokat különböztetjük meg: • single-ended (1+1-nek felel meg) Adásirányban a jelet egyszerre két irányba továbbítjuk, és a vétel oldalon egy átkapcsoló helyezkedik el. (1.26.a. ábra) Ebben a megoldásban a védett összeköttetés két vége egymástól függetlenül mőködik, a védelmi átkapcsoláshoz semmilyen információcserére nincs szükség. Ebbıl kifolyólag a védelem egyszerően megvalósítható és gyors. Hátránya azonban, hogy a tartalék csatornát normál üzemben is lefoglaljuk, azt más célra nem lehet használni.
30
• double-ended A double-ended védelemnél az adás- és vételirányban egyaránt egy-egy kapcsoló helyezkedik el (1.26.b. ábra), így lehetıség nyílik a tartalék kapacitás másodlagos jelentıségő forgalom átvitelére történı kihasználására is, mindaddig, amíg az üzemi összeköttetés hibátlan.
APS
APS Adás
Vétel Független átviteli utak
Vétel
Adás
a) „Single ended” védelem
APS
APS Adás
Vétel Független átviteli utak
Vétel
Adás
b) „Double ended" védelem
1.26. ábra: “Single ended” és “double ended” védelem
1.27. ábra: SDH hálózatvédelmek csoportosítása Védelmek (protections)
multiplex szakasz védelem (MSP)
útvonal védelem (path prot.)
LO/HO SNCP
Lineáris MSP USHR/P
MS védelmő
LO/HO
LO/HO
győrők
SNCP/I
SNCP/N
LO/HO útvonal védelem
31
Az SDH technikában alkalmazható védelmeket a 1.27. ábrán foglaltuk össze. Attól függıen, hogy az SDH mely rétegében történik a védelmi átkapcsolás multiplex szakasz védelem (MSP), vagy útvonal védelemrıl beszélhetünk.
1.3.2.2. Multiplex szakasz védelmek (MSP) A multiplex szakasz védelem (melyet nevezhetünk vonali védelemnek is) során az SDH berendezések közötti STM-N sebességő szakaszt - beleértve az optikai kábel vagy koax átviteli szakaszt - látjuk el védelemmel. A multiplex szakasz védelem legegyszerőbb formája a lineáris MSP, melyben egy pont-pont összeköttetést vagy egy lánc struktúrát látunk el védelemmel. A 1.28. ábrán egy egyszerő 1+1 vagy 1:1 MSP elvét mutatjuk be. A védelmi átkapcsolást az APS jelő kapcsoló végzi. Az APS kialakításától függıen, a multiplex szakasz lehet 1+1 vagy 1:1 típusú - tehát “single ended” vagy “double ended”,illetve az üzemi és tartalék multiplex szakaszok arányától függıen 1:n is lehetséges.
multiplex szakasz
kimenı jel
A U G 4
vonali port (üzemi)
optikai szálpár vagy koax
bejövı jel
vonali port (üzemi)
APS
APS
bejövı jel
vonali port (tartalék)
optikai szálpár vagy koax
vonali port (tartalék)
A U G 4
kimenı jel
SDH berendezés
SDH berendezés
független átviteli utak
1.28. ábra: Lineáris 1+1 MSP
STM-1-es jel védelme esetén az optikai kábel helyett koax kábel is szóba jöhet. A vétel oldalon a jelet folyamatosan monitorozzuk, és az üzemi jelfolyamban észlelt hiba detektálása után az átkapcsolás automatikusan megtörténik. A “double ended” (1:1 vagy 1:n) üzemmódhoz információcsere szükséges, ahhoz, hogy az adóoldalon levı APS átkapcsoljon a másik rendelkezésre álló multiplex szakaszra. Ezt az információt az STM-N jel MS fejlécének (MSOH) K1 és K2 bájtjai segítségével jelzik át.
32
állomás üzemi koax
győrő
ADM
elektromos STM-1 jel
ADM
győrő
tartalék koax
tributary oldal
1.29. ábra: MSP a tributary oldalon
Meg kell jegyezni, hogy nem csak aggregát oldalon lehet MSP-t megvalósítani, hanem tributary oldalon is. Erre mutat egy példát a 1.29. ábra. Bár a példában a tributary jel elektromos, optikai jelekre is alkalmazzák ezt a típusú tartalékolási módszert.
1.3.2.3. Útvonalvédelmek (path protection) Az útvonalvédelem az alacsonyabb és magasabb rendő útvonal rétegeken alapuló védelem, melyet akár végponttól végpontig, több hálózaton keresztülvezetve is alkalmazhatunk. Különbözı hálózati struktúrákon (győrő, szövevény stb.) egyaránt alkalmazható.
győrő
győrő győrő
pont-pont ök. 1.30. ábra: LO/HO útvonalvédelem végponttól végpontig
33
Elınye, hogy csak a meghibásodott útvonalak kerülnek árkapcsolásra, nem kell a teljes szakasz védelmét biztosítani. Emiatt nagyobb a valószínősége, hogy hiba esetén az összes
útvonal tartalékolásra kerül. Single-ended (1+1) védelem esetén is- bár itt hozzá van rendelve aktívan a tartalék útvonal - kisebb a redundancia, mivel egy átviteli szakaszon általában nincs minden útvonal konfigurálva, sıt nem mindegyik rendelkezik tartalékkal. Az SDH berendezések jelenleg csak a legegyszerőbb single-ended 1+1 védelem alkalmazását támogatják. A 1.30. ábrán látható egy példa a végponttól végpontig értelmezett útvonal védelem esetén az üzemi és tartalék irányok elvezetésére. Az útvonal védelemhez igen hasonló védelmi mechanizmus az SNCP védelem (SubNetwork Connection Protection = Alhálózati összeköttetés védelem), mely szintén az útvonal rétegben végez tartalékolást. Olyan esetekben alkalmazzák, melyben a forgalmi összeköttetés több hálózati struktúrán, esetleg hálózat üzemeltetın keresztül halad. Ekkor lehetıség van az egyes alhálózatokon (subnetwork) megvalósított részösszeköttetésekre egy-egy védelmet alkalmazni, melyek lehetnek különbözı típusúak. A 1.31. ábrán egy olyan hálózat látható, melyben nincs minden alhálózat védelemmel ellátva. védett alhálózat
győrő
védett alhálózat
győrő
védett alhálózat
győrő
1.31. ábra: LO/HO SNCP
Különbözı hálózati struktúrákon (győrő, szövevény stb.) egyaránt alkalmazható. Az SNCP védelemnek két altípusa van, melyek gyakorlatilag abban térnek el egymástól, hogy a védelmi átkapcsolást milyen feltételek hozzák létre. SNCP/I a LO/HO VC kimaradása vagy AIS megjelenése esetén SNCP/N a LO/HO VC kimaradása vagy AIS megjelenése esetén; az útvonal fejlécben elhelyezett információ vizsgálatának eredményeképpen. A tartalékolási rendszereket feloszthatjuk még visszacsatolt és nem visszacsatolt esetekre. A visszacsatolt esetnél a hiba megszőnése után vissza kell állítani az eredeti állapotot. A nem visszacsatolt esetnél a hiba megszőnése után az a csatorna válik tartalék csatornává, amelyiket a meghibásodás miatt átkapcsoltunk. Az ITU a visszacsatolt rendszereket ajánlja, de a berendezések a nem visszacsatolt üzemmódot is meg tudják valósítani.
34
1.3.3. Győrős hálózatok A védelem megvalósítása két módon történhet: átkapcsolásos és forgalomirányításos módszerrel. Az átkapcsolásos módszernél a hiba bekövetkezése után a tartalékra kapcsol a rendszer, általában automatikusan. A forgalomirányításos módszer esetén a rendszer a menedzsment felé jelzi a hibát, mely a hiba analizálása után megvizsgálja a lehetséges tartalékolási megoldásokat, majd azok optimalizálása után dönt. Ennek megfelelıen kiküldi a megfelelı parancsokat és megvalósul a tartalékolás. A végén leellenırzi az új összeköttetés minıségét. Látható, hogy ez utóbbi jóval bonyolultabb, sokkal több az eszközigénye, ezzel szemben sokkal jobb a kapacitáskihasználtsága. Ahhoz, hogy egy tartalékolást meg lehessen valósítani, szükség van megfelelı mennyiségő tartalékkapacitásra. Ráadásul a tartalék útvonalat másik nyomvonalon kell megvalósítani ahhoz, hogy egy kábelhiba következtében a tartalék ne sérüljön. A győrős hálózati struktúra egy ilyen megoldást nyújt. A győrőknek van egy speciális csoportja, ahol eleve az átkapcsoló mechanizmust is beépítik a rendszerbe a tartalék útvonalak mellé. Ezáltal lehetıvé válik, hogy hiba esetén automatikusan megvalósuljon a tartalékolás. Az ilyen győrőket önjavító győrőknek nevezik. Itt is meg kell különböztetnünk azonban a szakaszvédelmet és az útvonalvédelmet. Míg az egyiknél minden egyes szakaszt helyreállítanak, addig az útvonalvédelemnél csak a meghibásodott átviteli út kerül tartalék irányra, az összeköttetés többi része változatlan marad. ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
1.32. ábra Multiplexer szakasz önjavító győrő
Az 1.32. ábra egy szakaszvédelemmel ellátott győrőt mutat be. Egy kétkörös győrőstruktúráról van szó, melynél a külsı győrőt használjuk fel az üzemi összeköttetés átvitelére, míg a belsı győrő tartalék marad, azon alapállapotban nincs jelátvitel. Hiba esetén a legközelebbi leágazó multiplexerek az üzemi csatornát erre a tartalék vonalra kapcsolják át. Így a belsı győrő egyszerően "kikerüli" a hibát és visszaállítja a meghibásodott szakaszon az összeköttetést. Ez a tartalékolási módszer 1:1 tartalékolással valósul meg, hisz a tartalék szálakon alapesetben nincs információátvitel, legfeljebb extra forgalmú csatornát köthetünk rá. Útvédelem esetén minden egyes átviteli útnak definiáljuk a tartalék irányát. Az 1.33. ábrán egyetlen egy útvonal üzemi és tartalék irányát tüntettük föl.
35
Látható, hogy az üzemi és a tartalék irány egyidejőleg él, a vételi oldal dönti el, melyik a megfelelı minıségő jel, és egy átkapcsolóval választhatja ki a kívánt vonalat. A belsı győrőn a duplex összeköttetés másik iránya vihetı át. Ez a megvalósítás az 1+1 tartalékolási mód. Mindkét megoldásnál az önjavító győrő csak egy hibát képes korrigálni, ennél nagyobb számú hiba esetén nem javítható a rendszer.
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
ADM
1.33. ábra Az útvédelem
1.4. Szinkron hálózatok szinkronizációja A korábbi PDH technika alkalmazásakor az átviteltechnikát nem kellett szinkronizálni. Az adásirányban az órajelet a berendezés szolgáltatta, míg a vételi jelet a vonalból kinyert órajel segítségével fejtették vissza. Az SDH bevezetésével azonban a szinkronizáció nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen az SDH átviteti rendszereket jó minıségő szinkronjelekkel kell ellátni a megfelelı mőködésük biztosításához. Az ideális az lenne, ha egy külön szinkronizációs hálózatról járatnánk az összes berendezést, külsı nagy pontosságú órajelet biztosítva ezáltal nekik. Ez nagyon drága megoldás lenne, ezért a vonalon keresztül adják tovább egymásnak az órajelet, melyre az adott berendezés felszinkronizálódik. 1.4.1. Az órajel fogalma A digitális jel olyan bináris sorozatnak tekinthetı, mely mindig egy diszkrét idıpontban jelenik meg. Következıképpen, a digitális jelnek két alapvetı jellemzıje van: maga az adat és az idıpont, amikor megjelenik. Az idızítı jel tehát, mely meghatározza, hogy az adatok mely idıpontokban érvényesek igen fontos. Az órajel - idızítı jel - fogalmát az alábbi ábra szemlélteti. Órajel hullámforma órajel p(0)
36
p(1)
p(2)
p(3)
p(4)
p(5)
p(6)
p(7)
p(8)
p(9) p(10)
idı
1.34. ábra: Idızítı jel fogalma
Az órajel tehát meghatározza az idıben az adat bitek érvényességét. Matematikai leírása annak fázisával történik: p(n) = 2 p n t0, ahol
t0 az órajel periódusa, n pedig az n-edik órajel impulzust jelöli.
1.4.1.1. Az idızítı-jel hibái Alapvetıen négy mechanizmus rontja az órajel minıségét. Ezek mindegyike a p(n) függvény egyes elemeit mozdítja el az eredeti helyérıl. Az így torzult p’(n) órajelet a p(n) függvény és egy e(n) hibafüggvény szuperpozíciójaként tekintjük: p’(n) = p(n) + e(n) hibátlan órajel p(0)
p(1)
p(2)
p(3)
p(4)
p(5)
p(6)
p(7)
p(8)
p(9)
p(10)
hibátlan órajel torzult órajel
p(0)+e(0)
p(2)+e(2)
p(1)+e(1)
p(3)+e(3)
p(4)+e(4)
p(6)+e(6) p(5)+e(5)
p(8)+e(8) p(7)+e(7)
p(10)+e(10) p(9)+e(9) idı
1.35. ábra: Órajel torzulása
Amikor tehát egy idızítıjel minıségi paramétereit vizsgáljuk, ezen e(n) hibafüggvényt, mint fáziseltérést próbáljuk leírni. Egy tipikus hibafüggvény idıbeli alakulását mutatja az alábbi ábra. e(n)
idı
1.36. ábra: Hibafüggvény
A továbbiakban olyan jellemzık ismertetésére kerül sor, melyek tükrében vizsgáljuk az e(n) függvényt.
37
1.4.1.2. Frekvencia eltérés Ha az órajel és egy általunk ideálisnak tekintett frekvenciájú órajel - pl. mesteróra - között fix frekvencia különbség van, az e(n) fáziseltérés függvénye az idıben lineáris egyenest eredményez. e (n)
idı
1.37. ábra: Fáziseltérés
1.4.1.3. Órajel zaj Minden órajel generátor egy viszonylag kisfrekvenciás, véletlenszerő amplitúdójú zajt is termel, melyre egy példát mutat az alábbi ábra. e(n)
e (n) idı
1.38. ábra: Órajel zaj
Ezt általában órajel zajnak nevezik, és számos szokásos paraméter szolgál a leírására, mint például: MRTIE - maximum relative time interval error, RMS relative time interval error, Allien változás és teljesítmény sőrőség spektrum. Ezen paraméterek mindegyike statisztikai közelítést próbálnak adni az e(n) függvény idıbeli lefolyására, rendszerint ns-ban. 1.4.1.4. Dzsitter ( Jitter ) A dzsitter diszkrét jel. Ezen jelek összessége dzsitterfüggvényt ad. A dzsitterfüggvényt amplitúdójával, frekvenciájával és fázisával jellemezhetjük. Tulajdonképpen a jel véletlenszerő nemkívánatos fázis-modulációjáról is beszélhetünk. Jellegét tekintve kétféle dzsitter ismeretes: szisztematikus és nem szisztematikus dzsitterrıl.
38
dzsitter mentes jel
dzsitter modulált jel
T2
T3
T4
T5
T6
T3
T4
T5
T6
T8
T9
T10
T11
dzsitter amplitudó
T2 T1
dzsitter moduláló jel T7
T8
T9
T10
1.39. ábra: Dzsitterfüggvény
1.4.1.5. Szlip Ha a detektált jelben az órajel elcsúszás miatt egy bit kimarad, vagy egy bitet többször olvas be a rendszer, ezáltal a következı szinkronszóig elcsúszva olvassa be az üzeneteket. A szlipek a különféle szolgáltatásokra különbözıképpen hatnak. - A beszéd típusú jeleknél egy-egy keret kiesése alig hallható kattanáson kívül más kárt nem okoz. - A faximile esetében már súlyosabb az okozott kár: akár nyolc sor képpont is kimaradhat. - A képátvitelben is zavaró a szlip, de nagyon rövid ideig tart. - Az igazán súlyos károkat azonban az adatátviteli forgalomban okozza, de ott viszont a magasabbrendő protokollok kezelik a problémát. 1.4.2. Óra típusok A szinkronizáció tárgyalásánál hierarchia szinteknek megfelelıen számos órajel generátort alkalmaznak. Ezeket az órajel generátorokat, minıségi paramétereik alapján különbözı kategóriába sorolják: • PRC • tranzit óra • helyi óra • berendezés óra • szinkron berendezés óra • SSU 39
Az elsıdleges referencia órajel (PRC = Primary Referece Clock), melyet mesterórának is szokás nevezni, minden esetben egy igen nagy pontosságú atomóra, melyet az ITU G.811 ajánlásban specifikáltak. (Ennek ETSI megfelelıje a TM-3017-6 szabvány.) Minden hálózati üzemeltetınek rendelkeznie kell legalább egy ilyen atomórával, hogy a hálózat szinkronizációját megfelelı pontosságon tudja tartani. A mőszaki elıírások elérésére a legtöbb hálózati szolgáltató cézium atomórát alkalmaz, a redundancia növelésére esetleg párhuzamosan többet is, mely igen drága megoldás. Ennél olcsóbb viszont a szatellitrıl üzemelı rendszereket alkalmazása, mellyel hasonló pontossági paraméterek érhetık el. Nem ritka a cézium atomóra és a szatellites rendszerek kombinációja sem. A szatellites rendszerek közül igen elterjedt a GPS (General Positioning System) alkalmazása, melyet az USA védelmi minisztériuma üzemeltet, eredetileg a hadserege navigációs és idızítési igényeinek kielégítésére. A tranzit órajel generátorral szemben, a G.812 ajánlásban (ETSI megfelelıje: TM-3017-4) támasztott követelménye: 1 x 10-9. Ezek az órajelek általában az elsı hierarchia szinten kerülnek alkalmazásra. Szintén a G.812-ben rögzített, a tranzit óráknál gyengébb minıségő helyi órajel generátorokkal szembeni követelmény (ETSI: TM-3017-4), 2 x 10-8 pontosságú. Az ITU a fenti órajel minıségekhez hasonlóan definiálta az SDH hálózati elemek belsı órajel generátorával szemben támasztott követelményeket is, melyek a fenti ajánlásban találhatók, 4,6 x 10-6 pontosságú. Az SSU (Synchronisation Supply Unit - szinkron elosztó egység) szigorúan véve nem egy órajel pontossági kategóriát, hanem egy funkciót jelöl, melynek kulcsszerepe van a hálózatszinkronizálásban. Hogy mégis itt szerepeltetjük, annak az az oka, hogy az SSU-khoz a gyakorlatban egy pontossági kategória kötıdik. Az SSU tehát egy logikai funkciót valósít meg, mely során több szinkron bemenetet képes fogadni, azokat feldolgozni, és a feldolgozott szinkronjelet számos kimenetén keresztül a többi berendezés felé állomáson belül szétosztani. A szinkron bemeneteket folyamatosan ellenırzi, megfelelnek-e a kívánt paramétereknek, és valamelyik hibája esetén automatikusan átkapcsol a következı legpontosabb órajelre.
választó kapcsoló
szőrı elosztó
kimenetek
szinkron bemenetek 1.40. ábra: SSU funkcionális felépítése
A kiválasztott órajelen - szétosztás elıtt - a dzsitter nagyfrekvenciás komponenseitıl megtisztítja azt. Funkcionális diagramja az ábrán látható. 40
1.4.3. SDH berendezések szinkronizálása Az SDH berendezések bonyolultabb funkciójából következıen a szinkronizálási képességeik is sokkal összetettebbek, mint a PDH berendezéseknél.
SDH trib External
PDH trib
West East
A szinkronizálás elve, hogy a berendezés összes funkciója azonos órajelrıl üzemelhessen, kiválasztható legyen a különbözı jelekbıl, melyikre szinkronizáljon fel a berendezés. Általában egy jelrıl történik a szinkron vétele és errıl minden egyes funkciót üzemeltetnek. A bejövı jelek lehetnek vonali, tributary és külsı órajel interfész bemenetek. Ha egyik jel sem megfelelı, akkor a berendezésnek saját órejel generátoráról kell az órajelet biztosítania.
East
West
Tributary
1.41. ábra: Berendezés szinkronizálása
Az órajel kiválasztást egy vezérelt kapcsoló hálózat végzi, melynél arra is lehetıség van, hogy az egyes funkciókat, irányokat különbözı helyrıl szinkronizálják fel. A szinkron multiplexer egy olyan intelligens berendezés, melybıl végzıdı multiplexer (TM), leágazó multiplexer (ADM) és regenerátor egyaránt kialakítható. Az idızítı jelekre azért van szükség, hogy a különbözı irányokból érkezı jelek órajele egymáshoz képest ne térjen el, mikor egy közös keretbe helyezzük ıket.
41
Trib.1 Trib.2 Trib.3 Trib.4 2 Mbit/s
STM-1
1-16
Külsı óra (2 MHz)
9.72 MHz
PLL
Választó
Line East
Line West 2 MHz külsı szinkron
Források Line East
Választó
Választó
9.72 MHz
Line West
Választó
Kapcsoló mátrix B 38.88 MHz szinkr. Szabadonfutó vez.
PLL
38.88 MHz
1.42. ábra: ADM berendezés szinkronizálása
1.4.3.1. Szinkronizációs üzemmódok A szinkron multiplexerek általában az alábbi szinkronizációs üzemmódokkal rendelkeznek: • szabadon futó üzemmód (free-run mode) a berendezés valamennyi adásirányú jelfolyama a berendezés szabadon futó oszcillátorára szinkronizál • egyszeres SETG üzemmód (simple SETG mode) minden adásirányú jelfolyam közös órajel forrásra szinkronizál • többszörös SETG üzemmód (multiple SETG mode) az adásirányú jelfolyamok külön-külön szinkronforrásról üzemelnek, egymástól függetlenül • Holdover üzemmód Ha a berendezés szinkron forrása megszőnik, az idızítı áramkörök még egy ideig igyekeznek megtartani azt a frekvenciát, melyet utoljára kaptak. Az adott idı eltelte után megengedett frekvenciaeltérést szabványban rögzítették. A fenti üzemmódok közül az elsı három az, melyre a felhasználó konfigurálhatja a berendezést. A negyedik üzemmód nem beállítható, ebbe az állapotba a szinkronjel megszőnésekor a berendezés automatikusan átvált.
42
Belsı órajelgenerátor
STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.43. ábra: Szabadonfutó üzemmód
Ez az üzemmód két esetben fordul elı, amikor ezt a berendezést jelölik ki master-ként, illetve, mikor elromlik egy órajel és átvált erre az üzemmódra. Ebbe a kategóriába tartozik tehát a holdover üzemmód is. Mivel ez a megoldás nem nyújt pontos órajelet, nem használják masterként, kivéve, ha egy kis elszigetelt helyi hálózatról, vagy egy tesztkörnyezetrıl van szó. Az elıírás erre az órajelre a 4,6 x 10-6 pontosság a névlegeshez képest. A másik eset, mikor elromlik a vett órajel, ezért a berendezéshez fordul a rendszer. Elıször holdover üzemmódba kerül, amely azt jelenti, hogy 48 óráig még tartania kell az utolsó órajelet 2 x 10-6 pontossággal. SMA-1 STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.44. ábra: Visszahurkolt mód
Az egyszeres SETG (Synchronous Equipment Timing Generator) eset, mikor egy kiválasztott órajelre szinkronizálom fel a berendezés összes funkcióját. Ez a legelterjedtebb üzemmód. Három különbözı esetet különböztetnek meg, attól függıen, honnan veszik ezt a kiválasztott órajelet: visszahurkolt mód (vonali jelbıl), tributary mód külsı mód
43
SMA-1 STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.45. ábra: Tributary mód
Leggyakrabban használt kiépítés, mivel a vonali jel általában a legjobb minıségő abban az esetben, ha külsı szinkron hálózatról nem vezetjük oda az órajelet, vagy nem használunk külsı órajel-forrást. A tributary mód látszólag alkalmatlan az órajel szinkronizálására, mivel általában PDH jelet tartalmaz, melynek a tőrése jóval nagyobb, mint az órajelnél elıírt pontosság. Van azonban két eset, mikor elıfordul alkalmazása, ilyen például amikor a tributary jel is SDH, illetve, mikor ez a jel közvetlenül egy központból érkezik. Ez utóbbinál a központ szinkronizációs órajele jó minıségő, de PDH porton illeszkedik az SDH berendezéshez. Erre akkor szokott sor kerülni, ha egy központ tápterületén szinkron módon viszik át a jeleket a kisközpontokhoz és a kihelyezett fokozatokhoz. külsı referencia órajel
SMA-1 STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.46. ábra: Külsı mód
Lehetıség van a berendezésekhez külsı vonalon is órajelet csatlakoztatni. Ezt vagy közvetlenül egy mesterórából, vagy egy hálózaton keresztül tehetjük meg. Ez egy ideális megoldást valósítana meg - mindegyik berendezéshez külsı szinkronizációs forrás alkalmazása - azonban nagyon drága a kivitelezése. Ezért csak olyan helyekre szállítják külsı vonalon az órajelet, ahol a minıség már a kívánt mérték alá esne és fennállna a veszélye a szinkronvesztésnek. A többszörös üzemmód azt jelenti, hogy a berendezés egyes funkcióit nem egy közös kiválasztott órajelre szinkronizálják, hanem az egyes részeit külön-külön máshonnan kinyert órajelre. Ha egy órajel elromlik és dzsitteressé válik, lehetıség van egy külsı óra segítségével azt szőrni és stabilizálni oly módon, hogy a vonali jelbıl nyert órajelet kivezetjük az órajel 44
interfész kimenetre, ezzel szinkronizáljuk a külsı órát, majd a kapott jelet visszavezetve errıl üzemeltetjük a rendszerünket. Külsı óra SMA-1 STM-1 EAST
STM-1 WEST
Tributary jelek
1.47. ábra: SASE mód
Az áteresztı üzemmódban a két irányt külön kezeljük. Alkalmazása ritka, hasonlít a regenerátoroknál alkalmazott üzemmódra. SMA-1 STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.48. ábra Áteresztı mód
A vegyes üzemmódnak sok fajtája lehetséges, ez a többszörös üzemmód elınye és egyben hátránya is. Bármilyen konfiguráció beállítható, viszont a menedzselése bonyolulttá válik. Alkalmazására talán egy példa, mikor több szinkronizációs terület végzıdik egy csomópontban és ezeket szét akarjuk választani. (Pl. különbözık az üzemeltetık). külsı referencia órajel
SMA-1 STM-1 WEST
STM-1 EAST
Tributary jelek
1.49. ábra Vegyes üzemmód
45
1.4.4. SDH hálózatok szinkronizálása
A hálózatszinkronizáció során arról kell gondoskodnunk, hogy a hálózatelemek azonos idızítésőek legyenek, ugyanis ettıl eltérı esetben bitek vesznének el, ami a keretszinkron kiesése miatt egész keretek elvesztését jelentheti (szlip). A mester-szolga, vagy más néven hierarchikus szinkronizációnál egyetlen órajelgenerátort neveznek ki elsıdleges mesterórának (PRC) és ennek a jelére szinkronizálják az összes berendezést, mely a mesterórajel hálózaton belüli szétosztásával történik. A szétosztás során az alábbiakat kell figyelembe venni: - A központokat hierarchia szintekbe sorolják. Az egyes hierarchia szinteken levı hálózatelemeket a magasabb vagy azonos szinten lévı elemre szinkronizálják, hogy idızítési hurok ne alakulhasson ki. - A szinkronizációs hálózat robosztusságának növelésére az egyes elemek rendszerint kettı vagy több szinkronforrással rendelkeznek. - A berendezés valamilyen elôre rögzített prioritás alapján dönt, hogy melyik bemeneti szinkronforrásra szinkronizál. Annak kiesése esetén átkapcsol a prioritásban soron következõre. A szinkroninformáció állomások közötti szétosztása az alábbi (1.50. ábra) szerint történik:
G.811 PRC
G.812 óra
G.812 óra
G.812 óra
G.812 óra
G.812 óra
G.812 óra
1.50.ábra: Fa struktúra
Az állomáson belüli szinkronjel elosztás architektúrája csillag alakzatú (1.51. ábra). A csillag középpontjában a legmagasabb hierarchia szinten levı berendezés áll, ez látja el az állomáson belül valamennyi berendezést órajellel.
46
NE óra
NE óra
G.812 óra
Sz ink roniz ációs link
NE óra
NE óra
1.51. ábra: Központi elosztás
A szinkronizációs szempontból egymás után kapcsolható berendezések száma az egyes berendezésekben található órajelgenerátor típusától függıen korlátozott. Ezt mutatja a 1.52. ábra. Az ábrán látható maximális hálózati elemszámot meghaladva az idızítés a megengedettnél jobban romlik. N db NE
N db NE
PRC G.821
N db NE
G.812 tranzit
G.812 tranzit
G.812 tranzit
1.
(K-1)-edik
K-adik
K max = 10 N max = 20 (ha az összes NE < 60)
1.52.ábra: Referencialánc
1.4.5. SDH győrők szinkronizálása A győrők az SDH hálózatok egy speciális struktúrája, melyet szinkronizációs szempontból is speciálisan kezelünk. A győrőkben lehetıség van egy hálózati hiba esetén arra, hogy a forgalom a tartalék útvonalakon zavartalanul folyjon tovább. Ebbıl következıen, szinkronizálási szempontból is öngyógyítónak kell lennie. A győrőben alkalmazott berendezéseknél - a regenerátorokon kívül, melyek through-timing (áteresztı) üzemmódban vannak - a single SETG hurok üzemmódot állítjuk be. Egy győrő szinkronizációját, és a szinkronjelek győrőbeli szétosztását a 1.53. ábra szemlélteti. Az “A” ponton tápláljuk be a referencia órajelet a tributary vagy külsı szinkron bemeneten keresztül. Az idızítı jel a győrő mentén egy elıre meghatározott irányban - jelen esetben az óra járásával ellenkezı irányban - kerül szétosztásra, amit a folytonos vonallal szemléltettünk. A szaggatott vonalak a második lehetséges szinkronjeleket szimbolizálják. Megfigyelhetı, 47
hogy a győrő ADM-ek két szinkron forrással rendelkeznek (folytonos és szaggatott vonalak), melyek közül azok prioritása alapján választanak.
ref.
A
D
B
C
1.53. ábra: Győrő szinkronizálása
A következı ábra a fenti konfigurációt mutatja abban az esetben, amikor a “B-C” szakaszon kábelszakadás következik be. Ekkor a “C” berendezés a második prioritású forrásra kapcsol: a “D” berendezés felıl érkezı vonali jelre. A “D” berendezés viszont - semmit nem tudván a “B-C” szakasz hibájáról, az elsıdleges forrást tekinti mérvadónak, mely a “C” berendezés felıl érkezik. Mindennek az a következménye, hogy a “C-D” szakaszon egy idızítési hurok jön létre, mely a győrő teljes instabilitását okozza. A hurkok kialakulásának kiküszöbölésére tehát egy további eszközre van szükség, melyet timing markernek neveznek. ref.
A
D
hurok
B
C
1.54. ábra Győrők szinkronizálása hiba esetén
A győrő szinkronizálási példán láttuk, hogy a berendezésekben elıre definiált szinkronforrás prioritási táblázat nem elégséges. Szükség van egy további olyan információra is, mely az egyes szinkronforrások használhatóságára illetve minıségérıl ad tájékoztatást.
48
Ezt a feladatot látja el a timing marker, mely az STM-N jel fejlécében (overhead) az S1 jelő bájt 5-8. bitjeiben található. Az alábbi táblázat (1.2. táblázat) a timing marker értékeit és értelmezését mutatja. (A táblázatban nem szereplı timing marker értékek fenntartott értékek.) Timing marker
Jelentése
0000 - 0
ismeretlen minıség
0010 - 2
G.811 óra
0100 - 4
G.812 tranzit óra
1000 - 8
G.812 helyi óra
1011 - 11
SETS
1111 - 15
szinkronforrásként nem használható 1.2. táblázat: S1 byte tartalma
A 0-ás érték abban az esetben használt, amikor nem ismerjük a szinkron forrás minıségét. A szinkronforrás kiválasztása ezek után a prioritási táblázat és a timing marker együttes kiértékelése alapján történik: A szinkronforrások közül mindig a rendelkezésre álló legmagasabb prioritású és legnagyobb pontosságot jelölı timing markerrel rendelkezı forrást választja ki a berendezés. A timing marker mőködését a következı példán keresztül ismertetjük. ref.
A
D
B
C
1.55. ábra: Timing marker használata
A 1.55. ábrán látható győrőt A-B-C-D sorrendben szinkronizáljuk, és 2-es prioritással az óramutató járásával megegyezı irányban. Ha bárhol szakadás lépne fel - például a B-s a C pont között - akkor a C állomás szabadonfutó állapotba kerül és ezt a jelet küldi tovább. A D állomás változatlanul veszi a C-D vonalból az órajelet, és ha nincs timing marker, akkor ezt fogadja el és erre szinkronizál. Ha van timing marker átjelzés, akkor a C állomás jelzi, hogy
49
egy rosszabb minıségő szabadonfutó órajelet küld. Mivel érzékeli a D állomás, hogy bár 2-es prioritással, de rendelkezésére áll egy jobb minıség is, átvált erre a szinkronizációs jelre. Hogy az elızı fejezetben említett szinkronizációs hurok ne jöhessen létre, a visszirányban mindig Q6-os információt küld a rendszer.
1.5. SDH interfészek
1.5.1. Elektromos interfész pontok Az SDH technikában az interfész pontokat, azaz a szinkron berendezések jeleinek az átviteli vonalakra történı illesztéseit az ITU-T ajánlások szabályozzák. Meghatározzák azokat a jelformákat és szinteket és az átvitellel összefüggı egyéb paramétereket, melyeket a jeleknek teljesíteniük kell. Ezáltal válik lehetıvé a különbözı gyártók által üzembe helyezett eszközök együttmőködése. A szinkron berendezéseknél definiáltak elektromos és optikai interfészeket is. A PDH jeleknél csak elektromos interfésszel találkozunk, melynek részletes paramétereit már a jegyzet 3. fejezetében részletesen taglaltunk. Az SDH jelek közül az STM-1 jelet mind optikai vonalra, mind pedig elektromos vonalra csatlakoztatni lehet. A két elıírás eltér egymástól, hiszen más tulajdonságokat, paramétereket kell megvalósítania a jelnek az átvitel során. 6.43 ns 1 ns
0.1 ns
0.5 ns
1 ns
0.60 0.55 0.50 0.45 0.40
0.05 0 - 0.05
3.215 ns 1.2
Névleges zéró szint
3.215 ns 1.2
- 0.40 - 0.45 - 0.50 - 0.55 - 0.60 0.1 ns
0.5 ns 1 ns
1.608 ns
1 ns
1.608 ns
1.56. ábra 155 Mbit/s impulzus maszkja bináris 1 esetén
50
A 155 Mbit/s elektromos interfész: Bitsebesség: Vonali kód: Impedancia: Kimenı impulzus amplitúdója: Feléledési idı (névleges amplitúdó 10% és 90% között) Visszaszóródási veszteség (8 és 240 MHz között)
155520 kbit/s ± 20 ppm CMI 75 Ω , asszimetrikus 1 V ± 10 % ≤ 2 ns ≥ 15 dB
A kimeneti jel alakjának tőrését egy impulzus maszk segítségével adják meg (1.56. és 1.57. ábra). Mivel CMI kódról van szó, melynek frekvenciája különbözı a bináris "0" illetve az "1" esetén, két különbözı impulzus maszkot láthatunk. A jel névleges értékét és alakját az ábrán egy folytonos vastag vonal szemlélteti. Az ettıl való maximális eltérést (úgynevezett tőrést) szürke keretezett vonallal ábrázoltuk, megadva az amplitúdó változását (V) az idı függvényében (ns). A jel impulzus maszkját megvizsgálva látható, hogy a jel felfutására és lefutására más értékeket definiáltak. Nem csak a felfutási idıre adtak meg egy maximális értéket (2 ns), hanem míg a felfutó él a névleges zéró szinten 1 ns tőréső, addig lefutásnál ez csak 0.2 ns. Mivel a jel amplitúdójának a névleges szinttıl is lehet 10 % tőrése (± 0.05 V), ezért a maximális amplitúdó szint a tőrésmezıtıl még további értékkel eltérhet, melyet sötét szürke színnel jelöltünk. 6.43 ns 1 ns
0.1
0.5
1 ns
0.60 0.55 0.50 0.45 0.40
0.05 0 - 0.05
Névleges zéró szint
- 0.40 - 0.45 - 0.50 - 0.55 - 0.60 0.1 ns
0.5 ns 1 ns
1 ns
1.608 ns 1.608 ns
1.57. ábra 155 Mbit/s impulzus maszkja bináris 0 esetén
A kimeneti és a bemeneti jel paraméterei megegyeznek. Az adatokból leolvasható, hogy ezek a paraméterek hasonlítanak a 140 Mbit/s PDH jeléhez, CMI kódú, tributary jelként használva ± 20 ppm tőréssel rendelkeznek, csak a sebességben (frekvenciában) különböznek. A jel 51
átvitele egy 75 ohmos koax kábelen lehetséges, ahol a jel névleges feszültségszintje 1 Vpp. Hogy a visszaszórt jel ne zavarja az adót megadták ennek minimális csillapítás értékét, mely nagyobb kell legyen 15 db-nél. Az SDH berendezések interfész pontjai között fontos szerepet játszik az órajel szinkronizálásra használt külsı órajel interfész. Egyrészt az innen kapott jellel van lehetısége a berendezésnek felszinkronizálnia, másrészt ugyanilyen jelet kell továbbítania a további állomások felé, amelyek külsı órajelrıl üzemelnek. 2 Mbit/s elektromos interfész: 2048 kHz ± 50 ppm 75 Ω , asszimetrikus 1.5 Vpp 0.75 Vpp 488 ns
Bitsebesség: Impedancia: Maximális amplitúdó: Minimális amplitúdó: Névleges impulzus szélesség: A jel alakját az 1.58. ábra mutatja. T/30
T/30
T/30
T/30
T/30
T/4
T/4
T/4
T/4
T/30
V 1.50
0.75
0
- 0.75
- 1.5
T = 488 ns
1.58. ábra A szinkronizációs 2 Mbit/s maszkja
1.5.2. Optikai paraméterek A fénytávközlés fejezetben tárgyalásra kerültek azok az átviteli paraméterek, melyek a tökéletes átvitelt legnagyobb mértékben befolyásolják. Láttuk, hogy nem mindegy, hogy milyen hullámhosszon milyen eszközt használunk. Az ITU szabványosította a különbözı szinkron hierarchia szintekre, valamint a különbözı átvitelekre használható jelek paramétereit. Egy táblázatban foglaltuk össze a különbözı optikai paramétereket, feltüntetve az alkalmazási területet és az áthidalható távolságot is. A ITU-T G.65x -es sorozata határozza meg a szálak típusát: a multimódusú szálak a G.651, a monomódusú szálak a G.652 és az eltolt diszperziójú szálak a G.653 ajánlásban találhatók. 52
3
Csillapítási együttható (dB/km)
2
D
C 1 A
B
0 1200
1300 1400 1260 1360 1430 1280 1335
1500
1600 1580
1480
Hullámhossz (nm)
1.59. ábra Az adók hullámhossz tartományai
A legfontosabb követelmény az optikai adókkal szemben, hogy a megadott optikai átviteli ablakban sugározzanak, azaz esetünkben 1300 nm és 1550 nm környékén. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a fényvezetı szálak csillapítása egy adott érték alatt maradjon, mert csak így biztosítható a nagy távolságon is a hibamentes átvitel. Az optikai adókat különbözı osztályokba sorolták attól függıen (A, B, C és D), hogy milyen hullámhossz tartományban sugároznak. Az 1.59. ábra kinagyítva mutatja a két általunk távközlésre használt ablakot, feltüntetve az osztályok pontos határértékeit. Fontos paraméter az adók spektrális félérték szélessége, mert a nagy hullámhossz tartomány növeli a diszperziót és ezáltal csökkentheti az átviteli távolságot. Amennyiben a késıbbiekben egy optikai ablakon belül több hullámhosszt szeretnénk párhuzamosan átvinni, szintén fontos a keskeny spektrumú adók használata, hogy a különbözı jeleket szét lehessen választani. A táblázatból kiolvasható, hogy vannak olyan adók, melyek nem alkalmasak arra, hogy egy átviteli ablakon belül párhuzamosan több jelet átvigyenek hibamentesen. Ilyenek a LED-ek, de néhány lézertípusnak is túl nagy ehhez a technikához a spektrális félérték szélessége. A széles adóspektrumnak van egy másik hátránya is, hogy növeli a diszperziót. Ennek az oka, hogy a törésmutató hullámhossz függı, ezáltal a különbözı hullámhosszú jelek nem azonos sebességgel haladnak a szálban, ezzel diszperziót, jelszóródást okozva. A vevıérzékenységrıl a minimális érzékenység ad felvilágosítást. Ez az érték a 10-10 hibaarányra vonatkozik, ami annyit jelent, hogy itt még hibamentes az átvitel. Ennél jobb érték adódik, ha nem követeljük meg az ilyen jó minıségő átvitelt. A maximális átvihetı távolság nagy mértékben függ a vevınek ettıl a paraméterétıl. A maximális vevıszint pedig azt jelenti, hogy ennél nagyobb bemenı teljesítmény esetén a vevı túlvezérlıdik. Rövid szakaszok esetén ha a kimenı szint nagyobb mint a megengedett maximális bemenı szint, a tökéletes vétel érdekében csillapítást kell a rendszerbe beiktatni.
53
Az optikai kimeneti jelnek nem csak a maximális teljesítményszintje fontos, hanem a kimenı jel alakja is. Mivel a szkremblerezett kimeneti jelen kell mérni, nem követelik meg egy adott bináris jel formáját, így ez a jel tartalmazni fogja az összes lehetséges bitkombinációt egymásra vetítve. Ezt az optikai jel-karakterisztikát, mely tartalmazza a felfutási idıt, a lefutást, valamint a túllövéseket, optikai szemábrának nevezik.
1+y1 Logikai “1” névleges szintje
1 y2 Amplitúdó 0.5 y1
Logikai “0” névleges szintje
0 -y1 0
x2
x1
x3
x4
1
Idô
STM-1
STM-4
STM-16
X1/X4
0.15/0.85
0.25/0.75
-
X2/X3
0.35/0.65
0.40/0.60
0.2
Y1/Y2
0.28/0.80
0.20/0.80
0.25/0.75
1.60. ábra Optikai szemábra
Az 1.60. ábrán látható impulzus jelalak tőréseit a táblázat tartalmazza, felhasználva az ábra jelöléseit. Az amplitúdónak nincs mértékegysége, mert a névleges szintekkel számolunk és ehhez a normalizált egységhez képest adjuk meg a lehetséges eltéréseket. Az átvitelnél nem csak a csillapítás és a jelalak-hiba okozhat hibát, hanem az átvihetı távolságot korlátozza a diszperzió is. A maximális diszperzió értékét az 1.61. ábra és az 1.62. ábra mutatja, külön-külön a két átviteli ablakra. Az 1300 nm környékén (1.61. ábra) a diszperzió értéke nulla, van egy inflexiós pontja. A tőrésnél abszolút értékben adták meg a maximális értéket. Tervezésnél ezekkel a paraméterekkel kell számolni. Mérése diszperziómérıvel történik. Természetesen ezek az értékek az anyagi diszperzióra vonatkoznak, a módusdiszperzió hatása ezen felül értendı.
54
Adó típusa
LED
Mőködési terület Adó hullámhossza
Beltéri nm
A szál típusa Áthidalható távolság
Lézeres adó Rövid szakaszokra
Nagytávolságú
1310
1310
1550
1310
G.652
G.651
G.652
G.652
15
1550 G.652
40
G.653
km
2
60
nm
80
7.7
2.5
4
2.5
1
Kimenı teljesítmény
dBm
-8
-8
-8
0
0
0
Min. érzékenység
dBm
-23
-28
-28
-34
-34
-34
Max. vevıszint
dBm
-8
-8
-8
-10
-10
-10
nm
35
4
2.5
4
2.5
1
Kimenı teljesítmény
dBm
-8
-8
-8
+2
+2
+2
Min. érzékenység
dBm
-23
-28
-28
-28
-28
-28
Max. vevıszint
dBm
-8
-8
-8
-8
-8
-8
nm
4
1
1
1
1
1
Kimenı teljesítmény
dBm
-3
0
0
0
+1
0
Min. érzékenység
dBm
-18
-18
-18
-26
-26
-26
Max. vevıszint
dBm
-3
0
0
-10
-9
-10
STM-1 Max. spektrális félérték szélesség
STM-4 Max. spektrális félérték szélesség
STM-16 Max. spektrális félérték szélesség
1.3. táblázat Optikai interfész paraméterek
Az 1.62. ábrán látható 1550 nm környékén a diszperzió értéke, mely már nem elhanyagolható, mint a II. átviteli ablakban. Az értéke 18 - 20 ps/nm kilométerenként, ami annyit jelent, hogy
55
60 km-en már 1200 ps/nm, ami összemérhetı a nagysebességő átvitel jelével, korlátozva ezzel az áthidalható távolságot.
D ps/nm km 7 6 5 4 3 2 1 0 1260
1280
1300
1320
1340
Hullámhossz 1360 nm
1.61. ábra Az optikai szál diszperziója 1300 nm hullámhosszon D 24 ps/nm-km 22 20 G.654 szál 18 16 G.652 szál 14 12 10 1430
1470
1510
1550
1590
Hullámhossz nm
1.62. ábra Az optikai szál diszperziója 1550 nm hullámhosszon
1.5.3. Dzsitter-paraméterek A dzsitter átvitelt az SDH rendszerekben csak a regenerátor funkcióknál definiáltak. Ez a dzsitter átviteli karakterisztika határozza meg a kimenı STM-N és a bemenı STM-N jitterének arányát. Két fontos paramétere a dzsitter-erısítés (-csillapítás), mely megadja, hogy a bemeneti dzsitter hány %-át viszi át a regenerátor és a (dzsitter) határfrekvencia, amelynél a kimeneti dzsitter 3 dB-lel csökken (a függvény töréspontja).
56
Dzsitter erôsítés
P Meredekség = -20 dB/dek.
Frekvencia
fc
1.63. ábra Dzsitter átviteli karakterisztika
A P értéke minden SDH jelre 0,1 dB, illetve a határfrekvencia 30 kHz. A bemeneti dzsittertőrés azt mondja meg, mekkora az a maximális bemenetei dzsitter érték, melyet még a rendszer hibaarány romlás nélkül elvisel. Bemeneti dzsitter amplitúdója
A2 Meredekség = -20 dB/dek. A1
Frekvencia
ft
f0
1.64. ábra Bemeneti dzsittertőrés
Az egyes értékeket a különbözı STM szintekre az 1.4. táblázat tartalmazza. STM szint
ft (kHz)
f0 (kHz)
A1 (UIp-p)
A2 (UIp-p)
STM-1
65
6.5
0.15
1.5
STM-4
250
25
0.15
1.5
STM-16
1000
100
0.15
1.5
1.4. táblázat Bemeneti dzsittertőrés értékei
57
58
2.
SYNFONET Access Node (SAN) hardverfelépítése
A SYNFONET Access Node (SAN) változtatható kiépítéső elemekbıl áll a Szinkron Digitális Hierarchia (SDH) hálózatokban való különbözı alkalmazások számára. A SYNFONET Access Node (SAN) alapkiépítései az alábbi ábrán láthatóak.
Maga a Node (a multiplexer) egy keretbıl és az abba elhelyezhetı egységekbıl áll, melyek a szükséges elektromos és optikai interfészeket biztosítják. 2.1 Fıbb jellemzık: Node típusok: • STM-1 TM (Terminal Multiplexer), vagy ADM (Add Drop Multiplexer) 2, 34,vagy 45 Mb/s PDH jelek (Tributary jelek) átvitelére. Interfészek: • STM-1 S1.1 (short haul) és L1.1/L.1.2 (long haul) lézer opciókkal • Egy, vagy két optikai ki/bemenettel • 2 Mb/s interfész 75, vagy 120 ohmos csatlakozással • 34 és 45 Mb/s interfész 75 ohmos csatlakozással • Aszinkron és bájtszinkron leképzés (mapping) a 2 Mb/s jelekhez • Újraidızítési mód a 2 Mb6S interfészhez • Q3 menedzsment interfész • 2 MHz –es szinkronizációs ki-és bemenet • Szolgálati telefon interfész (EOW) • V.11 adatátviteli interfész 59
Cross-connection (Vezérelt Digitális Rendezı) • VC-12 és VC-3 szintő átkapcsolások • Teljes, blokkolásmentes alsó szintő átkapcsolások a multiplexelt (aggregate) és az alrendszeri (tributary) jelfolyamokra Védelem • VC-12 és VC-3 útvonal védelem (SNC/I) ADM alkalmazásban • Teljes szinkronizációs állapot üzenet (SSM) támogatás • Védett szinkronizáció Menedzsment • Q3 menedzsment interfész • Menedzsment kommunikáció IS-IS routing alkalmazással • ECC együttmőködés más gyártmányú SDH berendezésekkel • Menedzsment kommunikáció DCCM, DCCR, CV-4 POH F2 bájt, VC-3 POH F2 bájt, VC-12 R-bájt és a 2 Mb/s-s jel n. idırése • Microsoft Windows NT 3.5/4.0 alapú menedzselés • Távoli és helyi szoftver letöltés • Menedzselés 100 berendezésig • A Hálózati Menedzser Rendszer (NMS) támogatása • Közelvégi mőködésminıségi (performance) jellemzık tárolása (history)
2.1.2 Átviteli interfészek: 2.1.2.1.1 STM-1 interfész Az interfészeket és egyedi mőködésüket egymástól függetlenül ki/bekapcsolhatók. Az STM-1 optikai interfész az alábbi fıbb jellemzıkkel rendelkezik: • 1310 nm hullámhosszúságú közeli és távoli átvitelre alkalmas lézer diódák • 1550 nm hullámhosszúságú távoli átvitelre alkalmas lézer diódák • Egyszeres/kétszeres optikai ki/bemenetek • Egyszeres/kétszeres interfész modulok • FC/PC, vagy SC optikai csatlakozók Az optikai interfészek Automatikus Lézer-Kikapcsolóval (ALS) vannak ellátva, azaz a lézer adó kikapcsol, ha a vevı nem érzékel jelet. Ha a vevı ismét érzékeli az optikai jelet, az adó lézer ismét mőködésbe lép. Természetesen manuálisan, a SAN Manager segítségével bármikor ki/be kapcsolhatjuk az adó jelét. 2.1.2.2 2 Mb/s interfész • Opcionálisan 120 ohm szimmetrikus Euroconnector-ok, vagy 75 ohmos aszimmetrikus koax csatlakozók • A PDH jel leképzése VC-12 keretbe lehet aszimmetrikus, bájt-szinkron monizorozott, vagy bájt-szinkron végzıdtetett • Opcionálisan újraidızítı buffer mód is lehetséges
60
2.1.3 Cserélhetı (Plug-in) egységek: 2.1.3.1 Egység típusok Az alábbi ábrán láthatók a Synfonet család egységei, melybıl a Node-okat kiépíthetjük.
A Távközlési Hálózat laboratóriumában három Node van győrős hálózatba kötve. Az 1. Sorszámú Node CORE(2M) kiépítéső, kettıs (dual) optikai interfésszel, a 2. Sorszámú Node CORE(2M) kiépítéső, kettıs (dual) optikai interfésszel, a 3. Sorszámú Node CORE kiépítéső, kettıs (dual) optikai interfésszel és SAN2M elektromos interfésszel 61
2.1.3.2.1
Logikai felépítés
Az egységek logikai felépítése az alábbi tömb-vázlatokon láthatók:
62
2.1.3.3
Konstrukciós felépítés A SYNFONET Access Node (SAN) fiókegységei nyomtatott áramköri alaplapra szereltek, az összes felhasználói interfész pedig az elılapon kapott helyet. Az egységek hátlapcsatlakozóval csatlakoznak az keret hátlapjához, így semmi átkábelezés nem szükséges. Az egységek elılapjain találhatók a kijelzı LED-ek, melyek a hibabehatárolást megkönnyítik. Mindenegyes önálló egység (plug-in) egy DC/DC konvertert tartalmaz,mely az egység számára elıállítja a szükséges tápfeszültséget a keretre kerülı 42V - - - -75 V-os egyenfeszültségbıl. A következı oldali ábrák mutatják a Plug-in egységek konstrukciós felépítését:
63
64
2.2
Szinkronizáció A SYNFONET Access Node (SAN) Manager (PC-n futó szoftver) segítségével vezéreljük/állítjuk be a Node szinkronizációs feladatait. Mindenegyes Node szinkronizációs beállításait az SDH hálózat szinkronizációs terve alapján kell beállítani. Mindenegyes Node szinkronizációs feladatait a CORE, vagy CORE2M egység vezérli közvetlenül. A CORE egység veszi az elérhetı szinkronizációs források jeleit, kiválasztja az alkalmazott forrást és a többi egységet (pl. SAN2M, stb.) ehhez a forráshoz szinkronizálja.
65
2.2.1
Prioritás beállítása A felhasználó állítja be rendelkezésre álló szinkronizációs referencia pontokat prioritási sorrend szerint. A legjobb minıségő forrást használjuk az egység órajelének szinkronizálására, de ha több elérhetı forrás is van azonos minıséggel, a prioritási sorrend szerint választunk forrást.
2.2.2
Szinkronizációs referencia pontok Az alábbi források használhatók szinkronizációs referencia pontként az órajel elıállítására: • Külsı 2048 kHz-es jel • Bejövı STM-1 jel • Bejövı 2 Mb/s jel (bájtszinkronizációs mód) • Belsı referencia frekvencia, amit a CORE(2M) állít elı. Az egység egy 2048 kHz-s szinkronizációs kimenettel is rendelkezik. A szinkronizációs állapot üzenetek szolgálnak annak ellenırzésére, hogy a legjobb megoldást alkalmazzuk. Ez az üzenet az STM-1 SOH fejrészében lévı S1 bájt továbbítja.
2.2.3
66
A 2 Mb/s-os jel használata más berendezések szinkronizációjának újraidızítésére A 2 Mb/s –os jelet opcionálisan újraidızítési módba állíthatjuk, amikor a vevı berendezés szinkronizációs referenciának használhatja azt. Ilyen berendezések lehetnek pl.: PDH/PRE (Primary Rate Equipment) Nodeok, BTS (Base Traseiver Station), vagy Központ (PABX). A 2 Mb/s-os jel újraidızítı funkciója akkor használható, ha az SDH hálózathoz kapcsolódó berendezés semmiféle más szinkronizációs forrást nem talál. Természetesen a 2 Mb/s-os újraidızítési funkció nélkül beállított jel amikor áthalad az SDH hálózaton nem használható szinkronizációs forrásnak a mapping és pointer- -jitter miatt elıálló vándorlás miatt. A következı ábrák mutatják be a 2048 kHz-es és a 2 Mb/s-os jelek használatát szinkronizációs referenciának.
2.3 Cross-connect funkciók A SYNFONET Access Node (SAN) képes cross-connect (Vezérelt Digitális Rendezı) feladatok ellátására az alábbi szinteken: • 4. szint ( VC-4, 140/155 Mb/s-os kapavitású vonalakon • 3. szint ( VC-3, 34/45 Mb/s-os kapavitású vonalakon • 2. szint ( VC-2, 6 Mb/s-os kapavitású vonalakon • 1. szint ( VC-12, 2 Mb/s-os kapavitású vonalakon A laboratóriumban felállított egységek tipikusan VC-12 és VC-3 cross-connect szinteken használatosak. A VC-12 digitális rendezı a 2 Mb/s-os tributary jeleket kapcsolja át , míg a VC-3 digitális rendezı a 34/45 Mb/s-os tributary jeleket kapcsolja át. A VC-4 szintő digitális rendezés akkor alkalmazott, ha regenerátor funkció szükséges. Ilyenkor a Node konfigurációja ADM, de tributary jelek nélkül és az STM-1 multiplex jelek kapcsolódnak át. Mind a TM és az ADM Node konfigurációkban teljes, blokkolásmentes átkapcsolásokat biztosít a multiplex (aggregate) és az alrendszeri (tributary) összeköttetéseken. Az átkapcsolások beállítása bidirekcionális, azaz egyszerre mindkét irányt kapcsolja. A beállításo a SAN Manager szoftver segítségével történik.
2.4 Alhálózati (sub-network) összeköttetés védelem A SYNFONET Access Node (SAN) Add/Drop Multiplexer kiépítésbenVC-3 és VC-12 szintő SNC/I összeköttwetés védelmet biztosít. Az alhálózati (sub-network) összeköttetés védelem az 1 + 1 védelmi elven mőködik, ezáltal minden hálózati elrendezésben, topológiában használható. A védet útvonal (Path) egyedileg és egyirányúan kapcsolódik át csupán a végzıdı Node helyi információi alapján. Az SNC védelem látható az alábbi ábrán:
67
2.4.1
Védett összeköttetések kialakítása
AZ SNC védett összeköttetés hasonlóan alakítható ki, mint a cross-connect kialakítás azzal kivétellel, hogy most három összeköttetési pont van összekötve, nem kettı. A VC-12 SNC védelem kialakítási elve az alábbi ábrán látható:
A védett összeköttetések kétirányúak (bidirectional) és a védett, valamint a védı összeköttetést hozzáadhatjuk, ill. eltávolíthatjuk a rendszerbıl anélkül, hogy a forgalomban ez megszakadást jelentene. 2.4.2
Átkapcsolási funkció
Az SNC védelem meleg-tartalékolást jelent, miszerint a védett, információt szállító útvonal és a védı útvonal is mőködik (jeleket szállít). A támogatott alrendszeri összeköttetés védelem „egy-végő” és „ nem reverzibilis”. Az „egy-végő”-ség azt jelenti, hogy a védelmi átkapcsolás eldöntése független az áramkör mindkét végétıl. A „ nem reverzibilis” jelzı arra vonatkozik, hogy védelmi átkapcsolás után, a hiba kijavítása esetén sem kapcsolódik vissza automatikusan. 2.4.3
Az ön-gyógyító győrő
Az SNC védelmet többnyire győrős hálózati kialakítás esetén alkalmazzák. A következı oldali ábra egy kétirányú, ön-gyógyító győrőt mutat be. A védett jel egyidejőleg (szimultán) továbbítódik a győrő mindkét oldalán, és mindkét jelet a végponton ellenırizzük (monitorozzuk). Ha az elsıdleges jelút meghibásodik a vevı Node észleli és automatikusan átkapcsol a másik útvonalra védelmet biztosítva. Ha védı (tartalék) útvonal folyamatosan rendelkezésre áll a Node és Link hibák 50 ms-on belül helyreállítódnak.
68
69
2.5 Menedzselés A SYNFONET Access Node (SAN) menedzseléséhez a következık szükségesek: • A menedzsment hálózat • A SYNFONET Access Node (SAN) Manager • NMS/10 a Marconi egységek menedzsment rendszere • Nokia NMS/100 hálózati menedzsment rendszer • Nokia NMS/1000 hálózati menedzsment rendszer mind a kapcsoló, mind az átviteli hálózatra • PDH és PRE menedzsment-kommunikáció a SAN-on keresztül 2.5.1
Menedzsment hálózat A SYNFONET Access Node-ok összeköttetései alkotják az SDH Menedzsment hálózatot. Menedzsment összeköttetéseket alakíthatunk ki az SDH berendezések Beágyazott Üzemi Csatornáján (ECC) keresztül. A hálózatba csatlakozott berendezéseket egy helyrıl tudjuk vezérelni és monitorozni a SYNFONET Access Node (SAN) Manager és az NMS segítségével.
2.5.2
Automatikus IS-IS irányítás (routing) A SYNFONET Access Node automatikusan alakítja ki a menedzsment hálózatot az IS-IS (Intermediate System) útvonal-keresésével, mely megtalálja az optimális ECC útvonalat. Amikor új Node kerül a hálózatba bekapcsolásra, az IS-IS routing automatikusan felülírja a hálózati adatokat. Ha hiba keletkezik az átviteli útban az IS-IS routing automatikusan új útvonalat keres a menedzsment információ átvitelére. Egy SDH Menedzsment Hálózat az alábbi:
70
2.6 A SYNFONET Access Node (SAN) Manager
A SYNFONET Access Node Manager, a SAN Manager PC alapú szofver alkalmazás a SAN egységek vezérlésére és monitorozására. a SAN Manager könnyen kezelhetı, felhasználóbarát grafikai interfész, beépített on-line súgóval. A SAN Manager-t használjuk a bekapcsolt új egységek konfigurálására, a meglévık átkonfigurálására, hibahely meghatározásra.
A SYNFONET Access Node Manager az alábbi funkciókat tartalmazza: • Új Node-ok insallálása • Szofver felülírás (upgrade) • Új és már mőködı Node-k átkonfigurálása • Egy Node riasztási és mőködési információinak monitorozása • Egy Node jelzéseinek tárolása • A Node hibájának javítása A SAN Manager ablaka az alábbi:
71
2.7 Az NMS/10 A NMS/10 egy elemi szintő menedzsment rendszer a Marconi gyártmányú SYNFONET egységek és a NOKIA gyártmányú PDH/PRE átviteli berendezések monitorozására, ellenırzésére kis és közepes átviteli hálózatokban. Fıbb funkciói: • A Node-ok riasztási jeleinek fogadása és kijelzése • Grafikai hálózati térképek alkotása a hálózat real-time állapotának bemutatására • A Node-ok menedzselése Symfonet és PDH/PRE menedzser alkalmazásokkal Az NMS/10 ablaka:
2.8 PDH és PRE menedzsment kommunikáció a SAN-on keresztül A SAN hálózat más berendezések menedzselési információit is szállíthatják, olyan berendezésekét, melyek nem rendelkeznek szabványos Q3 interfésszel (CLNS1 protokoll), vagy nincs G.784 szabványú beágyazott üzemi csatornája (ECC). Ilyen berendezések a NOKIA PDH és PRE berendezései, melyek Q1 menedzsment kommunikációt alkalmaznak. Vegyes SDH és PDH/PRE hálózatokban a PDH/PRE menedzsment kétféle módon oldható meg a SAN SDH hálózat segítségével: • •
72
Az SDH hálózaton keresztül a transzparens 2 Mb/s-os jel 0. IdıRését, azaz a 0. TS (Time Slot)-t. Ezt centralizált összesítésnek nevezzük. Elsı ábra. Az auxilary (kiegészítı) csatornák és egy omnibus összesítı-függvény alkalmazása mindenegyes Node-ban. Ezt szétosztott összesítésnek nevezzük. Második ábra.
73
2.9 A szabványos interfészek, ITU-T ajánlások
74
75
76
3. Synfonet Access Node (SAN) Manager kezelése 3.15
Általános jellemzık
A SAN C2.0 Manager Microsoft Windows NT alkalmazásokon fut. Amikor a SAN C2.0 Manager menedzseli a Node-ot különbözı adatokat győjt be a Node aktuális állapotáról. Pl. a SAN C2.0 Manager bekérheti az aktuális riasztásokat, vagy bekéri a Node összeköttetéseit és megjeleníti azokat. A SAN C2.0 Manager az alábbi feladatokat látja el: • A Node-tól bekért adatokat a kezelı állandóan frissítheti, vagy kiválasztott adatokat automatikus idızítéssel is bekérheti. • Beállítási adatokat szerkeszthetünk, majd aNode-hoz elküldve felülírjuk annak konfigurációját. • A mőveletek folyamatát figyelemmel kisérhetjük. • Bizonyos mőveleteket megszakíthatunk. • A konfigurációs adatok összességét, vagy bizonyos részét adott fájlba menthetjük, ahonnan vissza-konfigurálható lesz a Node a kiválasztott állapotba. • Adatokat tud kinyomtatni • On-line Help elérését biztosítja. 3.16
A SAN Manager képernyıje
A SAN C2.0 Manager könnyen kezelhetı grafikus interfésszel rendelkezik, mely a MS Windows NT alatt fut. A kezelıi interfész ablakok sorozatát, menü lehetıségeket és párbeszéd dobozokat (dialog box) tartalmaz, annak érdekében, hogy a kezelı könnyen és hatásosan végezze az összes menedzselési mőveletet. Mindenegyes menedzselési alkalmazásnál a képernyın a SAN C2.0 Manager alkalmazási ablaka (application window) látható. Azon ablakok, melyek ebben a alkalmazási ablakban jelennek meg dokumentum ablakoknak hívjuk. Speciális dokumentum ablak a Node Subrack window mindig jelen van az alkalmazási ablakban a menedzselés során. A Node Subrack window az éppen menedzselt Node grafikai reprezentációját ábrázolja. Innen lehet kiválasztani az egyes egységeket konfigurálás, vagy adatgyőjtés céljából 3.16.1 Az alkalmazási ablak (application window) Az alkalmazási ablak (application window) az a fı ablak, melyik elıször jelenik meg a SAN Manager indítása után. Ebbıl az ablakból érjük el azután a többi kívánt alkalmazás ablakait. Lehetıvé teszi: • PC és a kiválasztott SAN össze-,ill. szétkapcsolását • Konfigurálni és menedzselni a kiválasztott SAN-t • A programból való kilépés is történik
77
Az alkalmazási ablak kiépítése: Tittle bar Az ablak legfelsı sora Menu bar A Tittle bar alatt látható és tartalmazza azokat a parancsokat, melyek a SAN Manager rendelkezésére állnak. Pl., ha a Node-hoz nincs hálózati összeköttetés, ebben a sorban a Node parancs nem jelenik meg. Ez látszik a következı ernyıképen.
Bizonyos alkalmazásoknál a nem engedélyezett parancsok elszürkülnek. Azon szöveges parancsok, melyek után három pont van dialog box-ok megnyitását eredményezik.
Azon szöveges parancsok, melyek után nincs semmiféle karakter azonnali végrehajtást eredményeznek.
78
Toolbar A Menu bar alatt található Toolbar szolgál a leggyakrabban használt parancsok kiválasztására az egér kattintásával. Bizonyos ikonok itt is szürkén jelenhetnek meg az alkalmazásnak megfelelıen. Az alábbi táblázat mutatja be az egyes ikonokat
Az alkalmazási ablak munkaterülete Itt jelenik meg a Node Subrack window és az összes más, megnyitott ablak. Status bar A legalsó sor, mely bal oldalán javasolt eljárások, melyek a kiválasztott parancsok Help-jeit tertalmazzák. A jobb alsó sarokban az aktuális riasztási jelzés szövege látható.
3.16.2 A Node Subrack window Amikor egy Node menedzselése folyamatban van a Subrack window mindig látható az alkalmazási ablak munkaterületén. Tipikus ablak az alábbi ernyıkép részlet:
79
A Node Subrack window az alábbi eljárásokban használható: • • • • • •
Beazonosítja a SAN Manager-rel összekapcsolt Node típusát Információkat bocsát rendelkezésre a Node –ban található egységekrıl Információkat ad a Node –ban található egységek elhelyezésérıl Információkat ad a Node –ban elhelyezhetı és a valóban található egységekrıl Információkat bocsát rendelkezésre a Node –ban található egységek aktuális riasztásairól Lehetıvé teszi új egységek elhelyezését a Subrack-ban.
A Node Subrack window automatikusan jelenik meg a menedzselés indítása után. A Node Subrack window kiépítése: Fejrész A Fejrész tartalmazza az alábbi információkat: • A Node-ra definiált elnevezést (Név) • A Node típusát • A Node rendszer-azonosítóját • A Node hely szerinti elhelyezkedését • A SAN Manager szofver azonosítóját • A Node-Idı az eltelt emulációs idıt mutatja és nem a Node-nál lévı helyi idıt • Az aktuális szinkronizációs forrást Riasztási és fiók-hely azonosító terület Megmutatja: • Hány fiók van a Subrack-ben Az egyes fiókok számokkal vannak megjelölve. A SAN C2.0 Manager 2, 4, és 8 fiókos elrendezést képes kezelni. • Az aktuális fiók-riasztásokat a fiókokat reprezentáló téglalapok színváltozása jelzi. 80
A fiók-egységek területe A fiók-egységek területe mutatja a Subrack-ben lévı fiók-egységek típusát és azok elhelyezkedési sorrendjét.
A Subrack-ben lévı fiók-egységek beállítását, konfigurálását késıbb magyarázzuk el.
3.16.3
Az egér bal és jobb billentyőjének használata
A bal egér-gomb Az ablakból egy megkülönböztetett objektum kiválasztására használjuk. Például, ha az ábrán a CORE és az STM-1 fiók-egységekre kattintunk, azok lesznek kiválasztva és a képernyı látható módon kiemelkednek a többi fiók síkjából.
A jobb egér-gomb A jobb egér gombot használjuk, ha egy fiók-egység, vagy blokk-on elvégezhetı mőveletekre vagyunk kíváncsiak. Akkor egy un. pop-up menü jelenik meg. Ezütán a bal gombbal választjuk ki a felkínált lehetıségekbıl a kiválasztottat.
81
3.16.4
A billentyőzet használata
A SAN NODE Manager-t vezérelhetjük a billentyőzetrıl is. A Billentyőzet használatát táblázatból nézhetjük ki: Help Keyboard További billentyő-kombinációk vannak feltüntetve a legördülı menükben is:
3.17
A SAN Manager indítása
Kattintsunk a SAN Manager ikonra a monitor képernyıjén:
82
Ekkor feltőnik a Manage Node ablak:
3.18
A SAN Manager kezelése
3.18.1 A kezelési módszer A SAN C2.0 Manager használatának két módszere lehetséges: Egy fiók-egység kiválasztása, majd a kívánt feladat kiválasztása A Subrack egy fiók-egységének kiválasztásakor • Kattintsunk a fiókra, vagy • Használjuk a bal és jobb egér-gombokat. Például, ha a CORE egységet kívánjuk konfigurálni, akkor jelöljük ki a Core egységet, majd a Menubar-ból válasszuk a Configure Interface parancsot és megjelenik az Interfész ablak. Ha a fiókegységre a jobb egér-gombbal kattintunk, a legördülı menübıl válasszuk a Configure parancsot. Egy ikon kiválasztása Egy feladat kiválasztásához válasszunk parancsot a Menubar-ból. Például egy cross-connection konfigurálásához: Configure Cross-connection 3.18.2 A Node adatainak lekérdezése Manuálisan A legtobb megjelenített ablak manuálisan is aktualizálható a következı paranccsal: Data Refresh from Node . Ilyenkor a SAN Manager bekéri a Node legújabb adatait. A Data Refresh from Node parancs akkor is hasznos, ha egy ablakot szerkesztünk és még nem küldtük ki a változtatásokat, de meggondoltuk magunkat, visszaállíthatjuk az eredeti állapotot. 83
Haszmálhatjuk a Data
Undo parancsot is.
Dinamikusan Egység-riasztások, külsı riasztások, jelenlegi állapot-minıség (performance), szinkronizációs állapot, lézer teljesítmény mérés, ezek a fıbb jellemzık, melyeket az Auto Refresh paranccsal aktiválhatunk. Az Auto Refresh eredeti beállítását a Node Manager Options parancs aktiválásával állíthatjuk be. A SAN C2.0 Manager az éppen menedzselt Node-on jelen lévı riasztások adatait megjeleníti: • Current Alarm ablak • Block Status • 2M és STM-1 konfigurációs ablak • Szinkronizációs konfigurációs ablak • Node Subrack ablak • A Manager ablak jobb alsó sarka • A cross-connection ablak védelmi riasztásai ablak • External Alarms ablak Bármelyik ablak is van nyitva a fentiek közül, egy új riasztás azonnal megjelenik. 3.18.3 A Node adatainak (állapotának) megváltoztatása Ha a menedzselés biztonsági szintje (security level) megengedi, akkor lehet csak változtatni aNode beállításain. Ha Node-ból bekért adatokon változtatásokat eszközölünk a Manager segítségével, azok nem jelennek meg azonnal a Node beállításain, csak akkor, ha aktiváljuk a Data Send to Node parancsot. 3.18.4 A kiválasztott mővelet idı-folyamatának ellenırzése A SAN C2.0 Manager foglalt, ha • Ha egy ablak, vagy egy dialog-box adatokat fogad, vagy küld a Node felé • Ha a SAN C2.0 Manager felkapcsolódik, vagy lekapcsolódik egy Node-ról
A mellékelt ábra egy ilyen folyamatot mutat be, amikor a Node felkapcsolódik.
84
A „ Forgó Kerék” forgása mutatja, hogy a SAN C2.0 Manager és a Winows NT dolgozik.
Az idıfolyamat ábrázolása Az idıfolyamat ábrázolása lehet egy futó csík és lehet futó számjegyekkel ábrázolva a mellékelt képek szerint:
3.18.5 Adat küldés/fogadás meghiúsulása Ha A Node és a Manager program közötti információ-csere meghiúsul, hibaüzenetek jelennek meg:
3.18.6 Egy mővelet megállítása A fenti képeken látható Abort –ra kattintva a parancs befejezését leállíthatjuk.
85
3.19
A SAN Manager program leállítása
3.19.1 A Node kapcsolat megszakítása A kiválasztott Node menedzselésének leállítása a SAN C2.0 Manager program leállítása nélkül a Node Stop Managing paranccsal végezhetı el. Ilyenkor a SAN C2.0 Manager megvizsgálja van-e elküldetlen üzenet bármelyik irányba, ha van hibaüzenetet küld. A legördülı ablakból kiválasztjuk a megfelelı tartalmakat OK, majd ismét Node Stop Managing. A végén jelenik meg az alábbi ábra:
3.19.2 A dokumentum-ablakok bezárása Olyan szerkesztett adatot tartalmazó dokumentum ablakok esetén, melyek nem kerültek továbbításra és ezeket be akarjuk zárni, vagy frissíteni a SAN C2.0 Manager mindig megkérdezi, a beállított, szerkesztett adatok elveszhetnek.
86
3.20
SAN Node-ok beállítása (installálása)
3.6.1 Új Node beállítása Ha a felhasználó biztonsági szintje megengedi ( NMS/10 Network Administrator 4.-es szint) lehet egy új Node-ot beállítani. Új Node beállításának lépései: 1. Bizonyosodjunk meg, hogy a Node semmi más hálózathoz nem kapcsolódik, csak a PC hálózati kártyájához 2. Kapcsoljuk rá a tápfeszültséget a Node-ra. 3. Indítsuk el a SAN C2.0 Manager-t 4. A Manage Node párbeszéd ablak jelenik meg
5. Válasszuk ki a LocalLAN területet az Area csoport dobozból. 6. Válasszuk ki az egyetlen Node-ot a Node List csoport dobozból, mely a DEADDEADF5B0 címkével van ellátva. 7. Kattintsunk a Manage ikonra. 8. Kövessük az Install Wizard utasításait. 3.6.2
Egy Node újra beállítása
Az eljárás hasonló az elızıhöz csupán az indítás lesz más: Node Reinstall. Ekkor a Reinstall párbeszéd ablak jelenik meg és követni kell az utasításokat.
87
3.7
Egy Node konfigurációjának beállítása
Egy Node beállításainak megtekintése, vagy azokon változtatás ezközlése a Configure Node Settings választással lehetséges. A rendszer néhány másodperc alatt begyőjti a Node információit és megjelenik a Node Settings dialog box. Az elsı megjelenített ablak a Node, az alábbi ábra szerint. A többi ablak a megfelelı fülekre való kattintással érhetı el.
A Type mezı csak olvasható információ a Node típusáról. A Name mezıben tudjuk a Node megnevezését megváltoztatni, a Location mezıben pedig a helyszínt. A következı ablak: a Subrack:
88
A Subrack ablak csak olvasható információkat tartalmaz a Node elrendezésérıl. Megváltoztatni ezeket az adatokat csak a Reinstall Wizard segítségével lehet. A Q3 Address ablak a következı:
A Q3 Address ablak három csoportot különböztet meg: Node Area, Node, és Network Parameters. A Node Area mezıben a legördülı mezıbıl tudjuk a Nevet kiválasztani: Name. Egy új név hozzáadásáho, szerkesztéséhez, törléséhez a Data-base-re kell kattintani. Ekkor jelenik meg a Select Area párbeszéd ablak:
Egy új terület hozzáadása: klikkeljünk az Add fülre, A régi terület szerkesztése: klikkeljünk az Edit fülre, A terület törléséhez válasszuk ki a legördülı mezıbıl a kívánt területet, majd klikkeljünk a Delete fülre. Node mezı A Node ablak a Node rendszer-azonosítóját tartalmazza, mely megváltoztatásához a szerkesztést (Edit) kell kijelölni. Network Parameters mezı Itt tudjuk beállítani a maximálisan alkalmazhatón területi címeket: 1-tıl 254-ig. Hasonlóan az Originating level 1 LSP buffer size értékét 507 és 1492 között. 89
Figyelem: A hálózati paramétereknek ugyanazon a szinten (level 1 area) hasonlóaknak kell lenniök. Pl. A rendszer- azonosító szám, mely (ID) 2-tól 18 karakterig terjedhet, ugyanazon a szinten (level 1 area) azonos hosszúságúaknak kell lenniök. A következı ablak a Real Time Clock
1. A Set mode két lehetıséget kínál a Node órájának beállítására 2. A Date mezıben állíthatjuk be az aktuális dátumot. Az évek 1990-tıl 2030-ig állíthatók. 3. A Time mezıben állíthatjuk be manuálisan a pontos idıt. 4. Ezután válasszuk a Data Send to Node parancsot. Ekkor a Real Time Clock ablak teljes információja átíródik a Node-ba. Megjegyzés: Miután a Data Send to Node parancs végrehajtása néhány másodpercet vesz igénybe, az idı beállításánál kissé elıbbre kell azt állítani.
3.7.1 A Real Time Clock ablak aktualizálása. A Real Time Clock ablak automatikusan nem aktualizálódik, ezért, ha a Real Time Clock ablak megjelenik a képernyın, a látható információ kiesik a pontos idıbıl. A pontos beállításokhoz válasszuk a Data Refresh from Node parancsot. Ekkor a már kinyitott ablak az aktualizált értékekkel íródik felül.
90
A következı az EFDs ablak:
Ebeen az ablakben lehet konfigurálni a az Event Forwarding Discriminators (EFDs) beállításait. Négy különbözı lehetıség van felkínálva, melyek mindegyike konfigurálható forward alarm and events riasztásra és esemény loggolásra a menedzsment rendszerben. Válasszunk a négy lehetıség közül, majd az EFD ablakban jelennek meg a részletek. A kiválasztott EFD használatos és használaton kívüli alkalmazását az Used kiválasztásával állítjuk. A NSAP (Network Service Access Point) azaz a Node célcímek 1-tıl 20 karakterig szerkeszthetık hexadecimális formában. A TSEL a célcím mezı része, melyet 1-tıl 32 bájtban adhatunk meg hexadecimális formában. A SSEL a célcím mezı része, melyet 1-tıl 16 bájtban adhatunk meg hexadecimális formában. A PSEL a célcím mezı része, melyet 0-tól 4 bájtban adhatunk meg hexadecimális formában. A Buffer Full csoport tudatja, mi a teendı, ha a riasztási és esemény tároló megtelt. A Halt-ot választva a Node már nem fogad új riasztási és esemény információkat. A Wrap választása: a Node a legrégebbi információkat kezdi felülírni. A Peports kiválasztásával dönthetjük el, hogy a riasztási és esemény információk elküldésérıl kérünk-e visszajelzést. 91
A Software Settings ablak:
Ebben az ablakban lehet: • Beállítani a Node-szoftver kompatibilitási szintjét • A Node-ot fenntartási (Maintenance State) állapotba állítani • Egy kiválasztott kártyára szoftver letöltése A szoftver jelenlegi kompatibilitási szintjének változtatása: 1. Kattintsunk a New Level ablakra. A Maximum Safe Level szint jelenik meg az ablakban. A még elérhetı szintek listája a legördülı menübıl választható:
2. Válasszuk ki a megfelelıt és engedjük el az egér-gombot.
Az utolsó ablak a Node Settings ablakban a Test Timeout ablak, mely a következı oldalon látható. A különféle visszahurkolások és lézer teljesítmény tesztek idızítési beállítasait a következı lépésekben lehetséges beállítani. 1. 2. 3.
92
Válasszuk a Configure Node Settings parancsot. Kattintsunk a Test Timeout négyzetre, hogy a beállítási ablak megjelenjen. Állítsuk be a kívánt lejárati idıket: max.: 99 nap, 23 óra, 59 perc.
4.
3.8
Válasszuk ki a Data
Send to Node parancsot
Egy Node kiválasztott egységének beállítása
Egy Node kiválasztott egységének beállítása akkor válik szükségessé, ha új Nodeot akarunk a Subrack-ba behelyezni, ha Node-ot szeretnénk cserélni (rossz), ha Node-ot tervezünk eltávolítani. Figyelmeztetés: A Node egységének installálása elıtt gyızıdjünk meg, hogy az összes dokumentációs ablak bezárt legyen. Az eljárás lépései a következık: 1. Kattintsunk a Node Subrack ablakban látható grafikai ábrán a kiválasztott fiók-egység helyre (slot). 2. Egy jobb kattintással. 3. Válasszuk ki a Configure Unit Type parancsot. Az ekkor megjelenı Unit Type párbeszéd ablakban látható a fiók-résben található egység. 4. Ha nincs egység akkor a No Unit felirat jelenik meg.
93
5. A Type alatt található legördülı mezıbıl válasszuk ki az intsallálásra kiválasztott egységet. A Node és a Subrack-nak megfelelıen csak a megjelenített egységeket lehet konfigurálni. Elıször a fı egység típusát, majd a Primary Interface Modul-hoz tartozó egység típusát kell kiválasztani. Az egységek nevei rövidítésekkel vannak jelölve az alábbiak szerint:
Rövidítés
Egység megnevezés
No Unit
Üres fiók-hely
CORE
A Node vezérlı egysége (PC alapú)
CORE2M
A Node vezérlı egysége, 8 x 2Mb/s interfészekkel
STM-1 PIM
STM-1 Optikai Interfész Primary Interface Module
Dual STM-1 PIM
STM-1 Optikai Interfész Primary Interface Module, két interfésszel
SAN 2M unit
21 x 2Mb/s interfész, további két kiegészítı (auxilary) interfésszel
245M
34 Mb/s és 45 Mb/s interfészek
EOW
Engeenering Order Wire Unit vezetékes kezelıi telefon
ACL4
Acces Line Equipment, két darab 2 Mb/S-os HDLC interfész
4. OK-zuk le a kiválasztást. Ekkor a Node Subrack ablak tartalma felülíródik az új választással. 5. Miután az összes egység a Manager programban installálásra került, válasszuk a Data Send to Node parancsot. Egység Információ (Unit Information) A Node-ban alkalmazott egységrıl úgy tudunk részletes információt kapni,hogy: válasszuk a inicializálásra Information parancsot. Ekkor jelenik meg a Unit Information párbeszéd ablak:
94
3.8.1
Egy Node eredeti beállítása, inicializálása Egy Node eredeti beállítása, inicializálása érdekében az összes eddigi beállításokat (pl. cross-connections)el kell távolítani. Ekkor a Node a gyári beállításokra áll vissza. Figyelmeztetés: Egy Node kezdeti beállításakor ügyeljünk arra nehogy másik Node is ki legyen jelölve inicializálásra, mert az inicializálásra kijelölt Node-ok azonos rendszer azonosítót (System ID)-t kapnak. A Node inicializálása elıtt még szükség van egy nem-fémes rudacskára 2mm átmérıvel és legalább 100mm hosszúsággal. 1. 2. 3. 4.
5. 6.
Lépjünk li a SAN C2.0 Manager proramból Kapcsoljuk ki a Node tápfeszültségét Helyezzük be a mőanyag rudacskát a Reset lyukba. Tartsuk benyomva a Reset gombot, miközben kapcsoljuk be a tápfeszültséget. Az egységek elılapjain található LED kijelzık színe vörös-rıl zöld-re fog váltani. Várjuk meg míg a LED-ek sárga színüwek lesznek és elkezdenek villódzni. Amikor a sárga LED-ek villódznak, húzzuk ki a mőanyag rudacskát. A Node készen áll az új installálásra.
A Node kezdeti beállítási NSAP címe a gyári beállítás, melyet meg kell változtatni. A gyári (default) beállítások: • AFI: • IDI: • Area address: • System ID:
39 (Authority and Format Identifier) 246F Initial Domain Identifier) 00000116000000010001 DEADDEADF5B0
95
Egy Node installálásához meg kell változtatni a PC területi kódját (area address) 1. 2. 3. 4. 5.
Változtassuk meg a PC címét a fenti, gyári beállításra. Válasszuk a Node Manage… parancsot és csatlakozzunk a Node-ra Amikor ai Installation Wizard megjelenik változtassuk meg a Node címét. Amikor a beállítási varázsló befejezıdött, csatlakozzunk le a Node-ról. Változtassuk meg a PC címét az eredeti címre, melyet az 1. lépésben változtattunk meg
3.9
A szinkronizásiós források beállításai
3.9.1
Szinkronizációs források
Forrás
Leírás
Internal
A Node belsı órajele (mindig elérhetı)
Node Clock
A Node Selector kimenete, ha ezt használjuk forrásként
EXT S1 2MHz
A 2 MHz-es külsı órajel: S1
2M
2 Mb/s –s külsı digitális jel
STM-1
Az STM-1 külsı digitális jel
A Node szinkronizálásához két szeparált órajel használható: • Belsı szinkronizálás • Külsı (kimeneti) szinkronizálás Belsı szinkronizálás Ezzel vezéreljük meg a Node óráját, mellyel a Node összes egysége szinkronizálódik. A SAN C2.0 Manager használható annak beállítására, mivel szinkronizáljuk a Node óráját. Külsı (kimeneti) szinkronizálás Ekkor a Node szinkronizációs jelet ad kimemenetére, melyet external reference jelnek nevezünk. A szinkronizáció tömbvázlata látható a következı oldalon.
96
3.9.2
Szinkronizációs információk
A SAN C2.0 Manager a kiválasztott referencia órajel minıségét és riasztásait is monitorozza: a Node azon részeit melyek a külsı, vagy a belsı szinkronizációs forrást használják.
Minıség
Leírás
Jó
A Node órája valós kimenetet ad
Rossz
A Node hardver meghatározatlan kimenetet ad
Riasztási szöveg LTI
FORC
3.9.3
0
Leírás (Loss of Timing Information) Belsı órajel használata, amikor használhatatlan források vannak a prioritási listában Kényszerített szinkronizáció
Szinkronizációs források minısége
Aszinkronizációs források minıségét a jel-óra minısége jelenti. Mindenegyes STM-1 szinkronizálási forrás minıségi információit az SDH keret SOH fejrésze tartalmazza a Synchronisation Status Messaging (SSM) bájtban. Az STM-1 minıségét manuálisan is beállíthatjuk adott minıségre. A 2MHz külsı órajel és a 2Mb/s digitális jel nem tartalmaz minıségi jellemzıt, így ezen források minıségi jellemzıit manuálisan kell beállítani. 97
A SAN C2.0 Manager képes a szinkronizációra használt 2M jelek minıségének kijelzésére és beállítására. Az alábbi felsorolás a minıségi sorrndet mutatja csökkenı tendenciával:
3.9.4
Minıség
A Minıségi Szint Leírása
G.811
A G.811-es ajánlásban leírt Primary Reference Clock minıség
G.812T(transit)
A tranzit Node órája az ajánlásnak megfelelıen
G.812L(local)
A helyi Node órája az ajánlásnak megfelelıen
SETS
Synchronous Equipment Timing Source Egy Node belsı oszcillátora
Do Not Use
Idızítési hurkok elkerülése érdekében nem használható
Szinkronizációs források prioritása
Egy node-nak mindig a legjobb minıségő szinkronizálási forrást kell választania. Abban az esetben, ha több azonos minıségő forrás is rendelkezésre áll, a Node egy elıre beállított prioritási listából választ. A prioritási lista beállítása: 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot.
Ekkor a Synchronisation ablak jelenik meg:
98
2. Kattintsunk a Node Clock fülre, ha az nincs kijelölve: eredeti beállítás ezt jelöli ki. 3. Válasszunk a Source listából rákattintással. 4. kattintsunk az Add fülre és a kiválasztott forrás a Priority List dobozába kerül. 5. Ismételjük meg az alábbi lépéseket, hogy a prioritási listát feltölsük. Maximum 16 forrás jelölhetı ki. 6. A Priority List dobozba belépve a prioritási sorrendet tudjuk beállítani. 7. Egy új forrás helyzetét a • Raise, magasabb prioritás felé • Lower, alacsonyabb prioritás felé változtatjuk 8. A végleges sorrendig kell beállítani. 9. A Priority List dobozból kiválasztott forrást törölhetjük: Remove. 10. Válasszuk a Data Send to Node parancsot. Megjegyzés: A Belsı szinkron-forrás (Internal) prioritását nem emelhetjük, az mindig a legalsó lesz.
3.9.5
Szinkronizációs források megtekintése
a Node órájának éppen használt szinkronizációs forrás megtekinthetı. 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Jelöljük ki a Node Clock fület. A használatos forrás Status doboz Current Source mezıjében jelenik meg.
99
3.9.6
Az óra-kiválasztás információ megtekintése
A szinkonizálási forráshoz kiválasztott óra állapotának információja megtekinthetı: 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Jelöljük ki a Node Clock fület. A használatos forrás állapota a Status dobozban jelenik meg, megmutatja a minıség (jó/rossz) és az összes riasztás. A jelenlévı riasztások a megnevezések rövidítéseivel vannak kiírva. A riasztási mezı hátterének színe jelzi a riasztás fontosságát. Ha nincs riasztás, ez a mezı üres és zöld színő. 3.9.7
Szinkronizációs források eltávolítása
A szinkronizációs források eltávolítása a prioritási listából az alábbiak szerint lehetséges. Ilyenkor a Node ezeket nem tudja használni szinkronizációhoz. 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Jelöljük ki a Node Clock fület. 3. Jelöljük ki a Priority List-bıl az eltávolítandó forrást. 4. Válasszuk a Remove parancsot. Megjegyzés: A Belsı szinkron-forrás (Internal) prioritását nem törölhetjük, mivel ez szolgál forrásként, ha már a prioritási lista többi eleme nem használható. 5. Válasszuk a Data Send to Node parancsot. 3.9.8
A Source Selection Mode beállítása
Annak beállítása, hogy a szinkronizálási forrás automatikus, vagy manuális kiválasztással történjen, kövessük az alábbi lépéseket: 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Jelöljük ki a Node Clock fület. 3. Válasszuk az Auto Refresh parancsot a Node állapotának aktualizálására. 4. A forrás prioritás kiválasztásának módszerét a Mode-ra kattintva láthatjuk. • • •
100
A Node a forrást automatikusan a prioritási listából választja A prioritási listából manuálisan kiválasztjuk Használjuk a Hold-Over funkciót, azaz a belsı órajelet kényszerítjük foorásként.
3.9.9
A Node óra kalibrálása
1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Válasszuk a Calibrate Internal Clock parancsot Ilyenkor a belsı óra kalibrálását az éppen aktuális forrás végzi. 3. Válasszuk a Data
3.10 3.10.1
Send to Node parancsot.
A kimeneti (szinkronizációs) óra beállításai A kimeneti (szinkronizációs) óra megtekintése
Az éppen használatos szinkronizáló forrás megtekintése, melyet a SAN C2.0 Manager a 2 MHz-es kimeneti szinkron-jelhez használ: 1.
Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak.
3. Kattitsunk az Output fülre. Megjelenik az Output ablak:
Az ábrából látható, hogy az Ext S1 referencia jelet az STM-1 digitális jelbıl vesszük.
101
3.10.2
A kimeneti (szinkronizációs) óra beállítása
Az éppen használatos szinkronizáló forrás beállítása, melyet a SAN C2.0 Manager a 2 MHz-es kimeneti szinkron-jelhez használ: 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Kattitsunk az Output fülre. Megjelenik az Output ablak: 3. Válasszunk forrást a Node Clock , vagy az Other fülekre kattintva. Az Other választásakor kettıs kattintással jelöljük ki a forrást, majd a Select fül aktiválásával állítjuk be a forrást. 4. Válasszuk a Data Send to Node parancsot. 3.11
A szinkronizáló források minıségének beállítása
A szinkronizáló források minıségének beállítása a következı lépésekkel állítható be: 1. Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot. Megjelenik a Synchronisation ablak. 2. Kattitsunk az Quality fülre. Megjelenik az Synchronisation (Quality) ablak:
Az ablakból látható, mely STM-1 és 2M források érhetık el, a minıségi jellemzık is megjelenítettek. 3. A listából válasszuk ki, mely forrás minıségi jellemzıjén kívánunk változtatni. 102
4. Válasszunk a Quality determination csoportból. Az STM-1 mindig SSM-et használ.. 5. Ha a Set Manually-t választjuk, akkor enged a Quality Level doboz a felkínált szintek közül választani. 6. Ha az SSM-et választjuk, a Quality Level doboz nem engedélyezett, ilyenkor automatikusan áll be a minıség a Synchronisation Status Maggage üzeneteknek megfelelıen. 7. Válasszuk a Data Send to Node parancsot.
3.12
A 2Mb/s-os interfész beállításai
A SAN két típusú 2Mb/s-os interfész-fiókkal rendelkezik: • SAN2M egység • Core2M egység A 2M egység 21 darab 2M interfészt, míg a CORE2M 8 darab 2M interfészt kezel az alábbi funkcionális blokkokkal: • E12 • E12/P12 • P12/S12 • S12 3.12.1 A 2Mb/s-os interfész kiválasztása Az összes 2M interfész a Subrack mezejében látható. Bal kattintással válasszuk ki a kívánt egységet. A fiók a síkból kiemelkedve látható:
103
3.12.2 Blokkok és riasztási mezık A riasztási állapotok megtekintéséhez kétszer kattintsunk a kiválasztott egységre. A következı oldalon látható konfigurációs ablak jelenik meg, mindegyik interfész-blokk színes riasztási mezıvel. Amelyik blokk nincs riasztásra monitorozva, szürke lesz a szín.
A súlyos riasztások rövidített elnevezései megjelennek a riasztási mezıben. 3.12.3 A konfigurációs ablak használata Valamelyik 2 Mb/s-os ki/bemeneti interfész-blokk-ra jobb kattintással lépve, ( itt az 1. sorszámúra) újabb almenü jelenik meg:
104
Itt lesznek láthatók a blokk állapot riasztásai (Block Status) és itt lehet a kiválasztott blokkot konfigurálni. A Block Status-re kattintva a Block Status ablak nyílik meg:
3.12.4 A 2Mb/s-os jel állapota A 2Mb/s-os jel állapota lesz látható z alábbi lépések után: 1. 2. 3.
A Node Subrack ablakban válasszuk ki kívánt egységet Válasszuk a Configuration Interface parancsot. A kiválasztott egység konfigurációs ablaka jelenik meg:
Ha az E12 mezı Out of use-t mutat, a csatorna nincs bekapcsolva, ezért riasztásokat sem generál. A valóságban AIS jeleket továbbít mindkét irányba.
105
Ha a csatorna In use-t mutat, azaz használatban van, a lehetséges riasztások kiírásra kerülnek. Hasonlóan itt jelenik meg a Test felirat, ha visszahurkolást alakítunk ki. A P12/S12 oszlop riasztási információkat ad bájt-szinkron PDH interfészeknek. 3.12.5 A VC-12 jel állapota A jel állapotának megtekintéséhez a következı lépések szükségesek: 1. 2. 3. 4.
A Node Subrack ablakban válasszuk ki kívánt egységet Válasszuk a Configuration Interface parancsot. A kiválasztott egység konfigurációs ablaka jelenik meg: Az S12 oszlop mutatja a VC-12 (virtuális konténerek) riasztási állapotait. Ha NMON jelenik meg: akkor ez a csatorna nincs monitorozva, így riasztások sem jelennek meg. 5. A P12/s’” oszlop mutatjamegy milyen típusú leképzést (mapping) alkalmaz a VC-12 jel.
Az aSy jelentése: A bSy jelentése: A bTe jelentése:
Aszinkron Bájtszinkron és monitorozott Bájtszinkron és végzıdı
A leképzés, azaz a Mapping határozza meg, hogy milyen hiba-felfedést alkalmazunk, továbbá meghatározza a PDH jel idıréseinek elérését. •
Ha a „Mb/s-os jel nem keretszervezett, azaz nem a G.703 szerinti, akkor csak az aszinkron leképzést lehet választani. Az idırésekhez nem férhetünk hozzá és csak a Loss Of Signal (LOS9 kijelezhetı. • Ha a jel G.703 szerinti keretszervezett választhatjuk az aszinkron leképzést , de ha több hiba-információt szeretnénk akkor a ájtszinkron és monitorozott, vagy a Bájtszinkron és végzıdı leképzést. EZ utóbbiban a PDH jel 0. idırése is feldolgozásra kerül, így a CRC-4 kiértékelések is.
3.12.6 A 2M ablak kiválasztott blokkjának beállításai Az E12, azaz az Elektromos-Fizikai PDH intrfész a következı lépésekben állítható be/át. 1. Válasszuk ki a kívánt 2M egység, valamelyik csatornáját (blokkját). 2. Jobb kattintással újabb menü jelenik meg.
106
3. Kattintsunk a Configure feliratra, az alábbi ernyıkép jelenik meg:
A Channel mezıben lehet a beállítani kívánt csatornát kijelölni. A kiválasztott csatorna sorszáma az összes többi fül: E12/P12, P12/S12 és S12 megnyitásakor nem változik meg. A Physical Interface csak a használatot engedélyezi. A Performance Collection az automatikus lekérdezések idıtartamát adja meg. A Loopback legördülı mezıben található beállítások: • (No loopback) • To Equipment • To Interface • To Equipment and Interface , ezzel hozunk létre Test üzemmódú visszahurkolást. Ha egy beállítást több csatornán is el szeretnénk végezni, akkor az Also Apply To mezıt kell aktiválni, majd a beállított ablakban OK –t aktiválni.
107
Az E12/P12 ablak Az ablak megnyitását a Configure U3 2M ablakból a megfelelı fülre kattintással érjük el:
Itt csak a Signal Retiming funkció változtatható. Ha egy SDH hálózathoz csatlakozó berendezés semmi más szinkronizálással nem rendelkezik csak a bejövı 2 Mb/s-os jellel, akkor a 2 Mb/s-os újraidızítés késedelmet okoz. A jel újraidızítési funkció teszi lehetıvé, hogy a SAN órája újraszinkronizálja ajelet. A jel újraidızítésének két módja látható az alábbi ábrákon:
108
Ha egy beállítást több csatornán is el szeretnénk végezni, akkor az Also Apply To mezıt kell aktiválni, majd a beállított ablakban OK –t aktiválni.
A P12/S12 ablak Az ablak megnyitását a Configure U3 2M ablakból a megfelelı fülre kattintással érjük el:
109
A VC-12 Mapping legördülı listából az alábbi három lehetıség közül választhattunk: • Asynchronous • ByteSynchronous-Monitored • ByteSynchronous-Terminated A csak olvasható Signal Labels mezı mutatja az aktuálisan vett jel jellemzıjét (Rx Received), a várt jel jellemzıjét (Rx Expected) és a kiküldött jel jellemzıjét (Tx Sent). Az alábbi táblázat mutatja be, milyen jellemzıket szállíthat a C2 bájt. Szöveg Használatlan csatorna Nem specifikált csatorna Asynchronous Bit synchronous Bytesynchronous Test signal VC-AIS
C2 bájt érték (hex) 0 1 2 3 4 6 7
Ha egy beállítást több csatornán is el szeretnénk végezni, akkor az Also Apply To mezıt kell aktiválni, majd a beállított ablakban OK –t aktiválni.
S12 ablak Az ablak megnyitását a Configure U3 2M ablakból a megfelelı fülre kattintással érjük el:
110
A VC-12 Path Monitoring dobozban állíthatjuk be a VC-12 Útvonal monitorozását. A Performance Collection dobozban állíthatjuk be, hogy milyen idınként győjtse össze, vagy ne, a Node a minıségi jellemzıket. A Trail Trace ellenırzı dobozban választjuk ki a vett jel monitorozásáz. Ha a Trail Trace engedélyezve van, akkor az Rx Received össze lesz hasonlítva az Rx Expected –vel és a Trail Trace Identifier Mismatch riasztás lép fel, ha különböznek. A csak olvasható Rx Expected és a Tx Sent mezı mindig jelen van, az Rx Expected mezı csak a Trail Trace engedélyezése esetén. Ha egy beállítást több csatornán is el szeretnénk végezni, akkor az Also Apply To mezıt kell aktiválni, majd a beállított ablakban OK –t aktiválni.
3.13
A kettıs optikai interfészek konfigurálása
Az STM-1 kettıs PIM (Primary Interface Module) egység két optikai interfésszel rendelkezik, ezek mindegyike négy, vagy hat funkcionális blokkal rendelkezik: • • • • • •
OS1 RS1 Ms1 MS1/S4 S4 ( ha az MS1/S4 funkcionális blokk végzıdtetett) S4/TUG ( ha az MS1/S4 funkcionális blokk végzıdtetett)
3.13.1
Elıkészítés
A PIM optikai interfész a Subrack ablakban látható. Bal kattintással válasszuk ki a kívánt egységet. A fiók a síkból kiemelkedve látható:
111
3.13.2
Blokkok és riasztási mezık
A riasztási állapotok megtekintéséhez kétszer kattintsunk a kiválasztott egységre. Az alább látható konfigurációs ablak jelenik meg, mindegyik interfész-blokk alján színes riasztási mezıvel (csíkkal). Amelyik blokk nincs riasztásra monitorozva, szürke lesz a szín.
A felsı képen látható, amikor mindkét optikai csatlakozót levezzük, az alsó képen, pedig az egyiket visszatettük. 3.13.3
A konfigurációs ablak használata
Az alábbi kép a PIM tipikus konfigurációs ablakát mutatja:
112
Az optikai OS1 blokkok a kiadott és vett lézer teljesítményeket kijelzik. Ha a lézert leállítjuk „Off”, ha az Auto Laser Shutdown van beállítva, akkor az „ALS”jelenik meg a teljesítmények helyett. A blokkok riasztásainak megtekintése A kiválasztott blokkra egyet kattintva a jobb egér gombbal újabb almenü jelenik meg:
Itt lehet kiválasztani a riasztási állapotok megtekintését, a blokk konfigurálását, az aktuális minıségi paramétereket, a minıségi paraméterek megelızı állapotait. A Block Status kiválasztásával az alábbi ablak nyílik meg:
A Block Status ablakban a riasztásokról részletes információkat kapunk, a riasztás fokozata, típusa és leírása. A korábbi riasztások megtekintéséhez az Event History Log parancsot kell aktiválni. A Block Status ablak megjelenése alatt, ha újabb riasztás(ok) jelennek meg, azok csak akkor láthatók, ha az Auto Refresh aktiválva van.
113
Egyedi blokkok (csatornák) konfigurálása: 1. OS1 block Az OS1 blokk beállításához kattintsunk a Configure parancsra:
114
A Monitoring legördülı listából választhatjuk ki a monitorozás állapotát. A Auto Refresh for laser powers listából választhatjuk ki a lézer-teljesítmény mérésének periodicitását. A Laser State legördülı listából választhatjuk: • Normal állapot: a lézer automatikusa ki/be-kapcsol a szükség szerint • Forced On állapot: a lézer állandóan be van kapcsolva • Forced Off állapot: a lézer állandóan ki van kapcsolva • Test állapot: a lézer ellenırzésére szolgál Az Automatic Laser Shutdown csoportban, ha az ALS ki van jelölve, a lézer automatikusan kikapcsol. A Manual Restart engedélyezi a lézer kezelıi bekapcsolását. A 2 Seconds és a 90 Seconds kiválasztása a manuális újraindításnál azt jelenti, hogy a lézer 2, vagy 90 másodpercre kapcsoljon be. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot 2. RS1 block Az RS1 blokk beállításához kattintsunk a Configure ablakban a RS1 fülre:
115
Ez a blokk mutatja meg a Regenerator Section Termination, azaz a regenerátor szakasz végzıdési funkciókat. A Performance Collection csoportban választhatjuk ki a minıségi jellemzık kiátlagolásához használt idı-intervallumot, vagy az egyiket sem. A Trail Trace csoportban választhatjuk a vett jel-út monitorozását. A Trail Trace ellenırzı dobozban választjuk ki a vett jel monitorozásáz. Ha a Trail Trace engedélyezve van, akkor az Rx Received össze lesz hasonlítva az Rx Expected –vel és a Trail Trace Identifier Mismatch riasztás lép fel, ha különböznek. A csak olvasható Rx Expected és a Tx Sent mezı mindig jelen van, az Rx Expected mezı csak a Trail Trace engedélyezése esetén. Az Rx Expected mezı az összes vett jel-út adatait tartalmazza, ha nincs egy sem, akkor a NO TTI RECEIVED kiírás jelenik meg. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot 3. MS1 block Az MS1 blokk beállításához kattintsunk a Configure ablakban a MS1 fülre:
116
Ez a blokk mutatja meg a Multiplex Section Termination, azaz a multiplexorok közötti szakasz végzıdési funkciókat. A Performance Collection csoportban választhatjuk ki a minıségi jellemzık kiátlagolásához használt idı-intervallumot, vagy az egyiket sem. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot 4. MS1/S4 block Az MS1/S4 blokk beállításához kattintsunk a Configure ablakban a MS1/S4 fülre. A következı oldali kép jelenik meg. Ez a blokk mutatja meg a Multiplex Section Adaptation, azaz a multiplexorok közötti szakasz alkalmazási funkciókat. A VC-4 Path dobozban állíthatjuk be, ha a magasabb rendő útvonal (Higher Order Path) végzıdtetve van. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot
117
5. S4 block Az S4 blokk beállításához kattintsunk a Configure ablakban az S4 fülre.
Az S4 blokk csak akkor választható, ha az MS1/S4 ablakban a VC-4 útvonal végzıdtetése ki van jelölve. Ez a blokk mutatja meg a Higher Order Path Termination, azaz a magasabb rendő útvonal végzıdtetési funkciókat. A VC-4 Path Monitoring dobozban állíthatjuk be, ha a magasabb rendő útvonal (Higher Order Path) monitorozva legyen. A Performance Collection csoportban választhatjuk ki a minıségi jellemzık kiátlagolásához használt idı-intervallumot, vagy az egyiket sem. A Trail Trace csoportban választhatjuk a vett jel-út monitorozását. A Trail Trace ellenırzı dobozban választjuk ki a vett jel monitorozásáz. Ha a Trail Trace engedélyezve van, akkor az Rx Received össze lesz hasonlítva az Rx Expected –vel és a Trail Trace Identifier Mismatch riasztás lép fel, ha különböznek. A csak olvasható Rx Expected és a Tx Sent mezı mindig jelen van, az Rx Expected mezı csak a Trail Trace engedélyezése esetén. Az Rx Expected mezı az összes vett jel-út adatait tartalmazza, ha nincs egy sem, akkor a NO TTI RECEIVED kiírás jelenik meg. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot 118
6. S4/TUG block Az S4/TUG blokk beállításához kattintsunk a Configure ablakban az S4/TUG fülre:
Az S4/TUG blokk csak akkor választható, ha az MS1/S4 ablakban a VC-4 útvonal végzıdtetése ki van jelölve. Ez a blokk mutatja meg a Higher Order Path Adaptation, azaz a magasabb rendő útvonal alkalmazási funkciókat. A Signal Labels csoport három, csak olvasható mezıt tartalmaz. Az Rx Received mezı mutatja meg az aktuálisan vett jel címkéjét szöveges formában, az alábbiak szerint:
Szöveg Használatlan csatorna Nem specifikált csatorna TUG szerkezet Lezárt TU ATM MAN (DQDB) FDDI Test jel VC-AIS
C2 bájt érték (hex) 0 1 2 3 13 14 15 FE FF 119
Az Rx Expected mezı a várt, a Tx Sent mezı pedig a küldött jel címkéjét mutatja. Ha más csatornákon is ugyanazon változtatásokat eszközölünk, akkor használjuk az Also Apply To… parancsot: Majd kattintsunk az OK fülre és aktiváljuk a Data Send to Node parancsot 3.13.4
A TUG szerkezet beállításai
A TUG (Tributary Unit Group) szerkezet konfigurálásához kattintsunk a TUG Mapping… gombra:
Ebben az ablakban láthatók a VC-N –ek leképzése, azaz a mapping. Ha valamelyik nem szerkeszthetı VC-N –t szerkeszthetıvé kívánjuk tenni, akkor a cross-connections beállításokat törölni kell. 1. Kattintsunk a dobozokban lévı a „--„ és a „+” jelekre a mapping megváltoztatásához. 2. Ha a TUG szerkezet olyan, amilyent akartunk, kattintsunk az OK-ra.
120
3. Aktiváljuk a Data
Send to Node parancsot.
Az ábrában szereplı ikonok jelentése: Végzıdtetett
Nem végzıdtetett
Végzıdtetett
Nem végzıdtetett
Nem szerkeszthetık 3.14 3.14.1
A minıségi jellemzık megjelenítése Minıségi adatok győjtésének konfigurálása
Mielıtt egy egység minıségi (performance) adatait megtekintenénk, konfigurálni kell a minıségi adatok győjtésének módját az alábbi lépések szerint: 1. A konfigurálásra szánt egység Node Subrack ablakban lévı grafikus megjelenítésére kell duplán kattintani. 2. Ezután kattintsunk az egység megfelelı blokkjára, amelyrıl a minıségi jellemzıket begyőjteni kívánjuk. Például a következı ábra az STM-1 egység RS1 blokkjának monitorozó ablaka látható. Más ablakok más lehetıségeket is felkínálnak, nyomjuk le az F1 billentyőt és szöveges magyarázatokat kapunk azok használatához. 3. A kiválasztott blokkra a jobb gombbal kattintva, újabb almenü jelenik meg. Például az alábbi másodi képen az STM-1 egység MS1 blokkját választottuk.
121
4. Válasszuk a Configure parancsot. A Node Subrack-ból kiválasztott egység konfigurációs ablaka jelenik meg, mely részletes információkat ad meg egészen a funkcionális egységekig. 5. A Performance Collection mezıben engedélyezzük, vagy nem a periódikus adat-győjtést két beállítható idı-intervallum használatával. 6. Válasszuk a Data Send to Node parancsot. 3.14.2
Az aktuális minıségi adatok megjelenítése
Az aktuális minıségi adatok megjelenítéséhez az alábbi lépések szükségesek: 1. 2.
A Subrack ablakban kiválasztott egységre kétszer kattintunk. Az egység kiválasztott blokkjára a jobb gombbal kattintunk. Ekkor újabb almenü jelenik meg:
3. Válasszuk a Current Performance parancsot. A Current Performance ablak jelenik meg, a blokk minıségi adatainak részletes információival. Attól függıen, hogy 15 perces, vagy 24 órás adatgyőjtést alkalmaztunk, az adatok a Current Performance ablakban megjelennek:
122
Az ablak megnevezései: • Elapsed Time az indítástól eltelt folyamatos idı • ES/ESR Errored Seconds / Errored Seconds Ratio • SES/SESR Severily Errored Seconds / Severily Errored Seconds Ratio • UAS/UASR Unavaible Seconds / Unavaible Seconds Ratio • BBE/BBER Background Bit/Block Error / Background Bit/Block Error Ratio • Collecting a minıségi rekord állapot: OK; Suspect; Not Collected; Cleared. A megfelelı adatgyőjtést az OK jelenti. Suspect jelenti, hogy az adato győjtése a teljes periódus egy részében nem volt engedélyezve. 4. Válasszuk az Auto Refresh parancsot, ha a nyitott ablak adatait frissíteni kívánjuk. 5. A Display csoportban választjuk ki, hogy a jellemzık megszámolását, vagy azok arányát kívánjuk megjeleníteni:
123
A relatív egységek exponenciális formában vannak kijelezve: pl 1/10000 1.00e-04 formát ölt. Ha nem jelennek meg minıségi adatok az ablakban, akkor valószínőleg nem volt engedélyezve az adatok győjtése. A Current Performance ablak adatainak törlése a Reset parancssal történik. Ekkor az alábbi üzenet jelenik meg:
Az OK-ra kattintva az ablakból törlıdnek az adatok és csak akkor jönnek be újabb adatok, ha a Data Refresh from Node parancsot aktiváljuk. 3.14.3
A már összegyőjtött minıségi adatok megjelenítése
A már összegyőjtött minıségi adatok megjelenítéséhez az alábbi lépések szükségesek: 1. 2.
3. 4. 5.
A Subrack ablakban kiválasztott egységre kétszer kattintunk. Az egység kiválasztott blokkjára a jobb gombbal kattintunk. Ekkor újabb almenü jelenik meg:
Kattintsunk a Performance History gombra:(kép a másik oldalon) Válasszuk ki a 24 órás, vaqgy a 15 perces megfigyelési idıt. Ha az ablak tele van, a jobb oldali scroll vezérlıvel tekinthetı meg az összes adat. A Record No oszlop sorszámozza az összegyőjtött adatokat. Összesen 16 sor lehetséges. Az End Date és End Time az utoló adatok dátumára és idejére utal. Megjegyzés: a dátum DD:MM:YY formájú, az idıpont HH:MM:SS formában van ábrázolva.
124
6.
A Display mezıben választhatjuk ki az abszolút és relatív értékek ábrázolását.
A Performance History ablak adadainak törlése soronként lehetséges. A sor kijelölése után a Delete gombra kattintunk:
A törlés elindítása után egy megerısítı üzenet is megjelenik:
7. 8.
Kattintsunk az OK-ra. Válasszuk a Data Send to Node parancsot.
A Performance History ablakban a Show Current gombra kattintva visszajutunk a Current Performance ablakba.
125
4.
Mérési utasítás
4.1 Berendezések általános ellenırzése
A NOKIA gyártmányú SDH berendezések menedzselése a PC-re telepített Synfonet Access Node Manager programmal történik. ( LAN ellenırzése!!) A program indítása után Node Manage
A berendezés kiválasztása után: Manage parancs. Beállítandó paraméterek:
Név BMF01 BMF02 BMF03
126
Q3 address 000000000001 000000000002 000000000003
Óra Igazítás a PC-hez Igazítás a PC-hez Igazítás a PC-hez
Szinkronforrás 1.
Szinkronforrás 2.
4.1.1 Berendezés név ellenırzése, beállítása Válasszuk a Configure Node settings parancsot
4.1.2 Q3 cím ellenırzése, beállítása
127
4.1.3 Berendezés óra ellenırzés, beállítás
4.1.4 Berendezések szinkronizációjának beállítása Válasszuk a Configure Synchronisation parancsot Feladat: Node clock / Priority List beállítása a megadott paraméterek szerint 4.1.5 2M interfészek konfigurálása Válasszuk a Configure Interface parancsot (2M kártya legyen kiválasztva) Beállítandó paraméter az összes interfészre: - Interface use – NO - Performance Collection – NO - VC-12 Path Monitoring – NO 4.1.6 Optikai interfészek konfigurálása Válasszuk a Configure Interface parancsot
(STM-1 kártya legyen kiválasztva)
Beállítandó paraméter az összes interfészre: - Physical Interface Monitoring – Not Monitored - Automatic Laser Shutdown – Enabled A beállítások elvégzése után az összes berendezésnek riasztásmentes állapotban kell legyen. Ellenırzése: Válasszuk a Monitor Current Alarms parancsot . 128
4.2
2M port vizsgálata hurkolással
Mérési összeállítás:
Feladatok: 4.2.1 Berendezés konfigurálása Beállítandó paraméterek: - 2M interfész o Interface use o Performance Collection o VC-12 Path Monitoring -
Cross connect készítése (Configure Cross Connections)
Berendezés BMF01
CP1 U1 CORE2M i/f:1
CP2 U1 STM-1 i/f:1#1
Protect
4.2.2 Szoftveres hurkolás a helyi interfészen Adjon 2Mbit/s sebességő álvéletlen keretezetlen jelet a BMF01 berendezés 1.-es 2M-ás interfészére, majd hurkolja meg a 2M kártya 1.-es interfészét a mőszer irányába. Ellenırizze a hurok meglétét a mőszerrel. 4.2.2 Szoftveres hurkolás a távoli interfészen Adjon 2Mbit/s sebességő álvéletlen keretezetlen jelet a BMF01 berendezés 1.-es 2M-ás interfészére, majd hurkolja meg a 2M kártya 5.-ös interfészét a mőszer irányába. Ellenırizze a hurok meglétét a mőszerrel.
129
A 2 MHz-es keretezett (PCM) jeleket a Siemens K4305 Digitális Analizátorból, a 2Mbit/s-os álvéletlen, keretezetlen un. „Unframed „ jelet a 2 Mbit/s interfész csatlakozóra. A bemenet az 58 oldali ábra alsó sora, a kimenet a felsı sora. A valóságban a csatlakozó-sáv függıleges elrendezéső. A 2 Mbit/s-os kimenetet csatlakoztassuk a Digitális Analizátor bemenetéhez. A ki/be-meneti jeleket oszcilloszkópon is figyeljük.
4.3
2M átvitel vizsgálata
Mérési összeállítás:
130
Feladatok: 4.3.1 Berendezések konfigurálása Beállítandó paraméterek: - 2M interfész o Interface use o Performance Collection o VC-12 Path Monitoring -
Optikai interfész o Physical Interface Monitoring – Monitored o Automatic Laser Shutdown – Enabled
-
Cross connect-ek készítése (Configure Cross Connections)
Berendezés BMF01 BMF02
CP1 U1 CORE2M i/f:1 U1 CORE2M i/f:1
CP2 U1 STM-1 i/f:1#1 U1 STM-1 i/f:1#1
Protect
4.3.2 Optikai kapcsolat létesítése a két berendezés között A kapcsolat létesítése után ellenırizze az optikai szinteket a berendezés segítségével.
4.3.3
2M összeköttetés mérése asynchronous módban
Állítsa be mindkét 2M-ás interfészen a VC12 Mapping módot Asynchronous-ra. Adjon 2Mbit/s sebességő álvéletlen keretezetlen jelet a BMF01 berendezés 2M-ás interfészére, és a másik berendezésre tett fizikai hurok segítségével mérje át az összeköttetést. A mőszer segítségével iktassunk hibákat a jelfolyamba. Hasonlítsuk össze a berendezés illetve a mőszer által kijelzett hibákat. Berendezésben: 2M-ás interfészen Current Performance parancs. 131
4.4
2M összeköttetés mérése ByteSynchronous-monitored módban Állítsa be mindkét 2M-ás interfészen a VC12 Mapping módot Byte Synchronousmonitored-ra. Adjon 2Mbit/s sebességő álvéletlen keretezetlen jelet a BMF01 berendezés 2M-ás interfészére, és a másik berendezésre tett fizikai hurok segítségével mérje át az összeköttetést. A mőszer segítségével iktassunk hibákat a jelfolyamba. Hasonlítsuk össze a berendezés illetve a mőszer által kijelzett hibákat. Berendezésben: 2M-ás interfészen Current Performance parancs. Mi a két üzemmód közti különbség? Milyen hibákat képes az SDH berendezés detektálni a fenti két módban?
4.5
2Mbps SNCP védett összeköttetés vizsgálata
Mérési összeállítás:
4.5.1
Berendezések konfigurálása
Beállítandó paraméterek: - 2M interfész o Interface use o Performance Collection o VC-12 Path Monitoring -
132
Optikai interfészek o Physical Interface Monitoring – Monitored o Automatic Laser Shutdown – Enabled
-
Cross connect-ek készítése (Configure Cross Connections)
Berendezés BMF01 BMF02 BMF03
CP1 U1 CORE2M i/f:1 U1 CORE2M i/f:1 U1 STM-1 i/f:2#1
CP2 U1 STM-1 i/f:1#1 U1 STM-1 i/f:2#1 U1 STM-1 i/f:1#1
Protect U1 STM-1 i/f:2#1 U1 STM-1 i/f:1#1
4.5.2 Optikai kapcsolat létesítése a berendezések között A kapcsolatok létesítése után ellenırizze az optikai szinteket a berendezések segítségével.
4.5.3
4.5.4
2M összeköttetés mérése Adjon 2Mbit/s sebességő álvéletlen keretezetlen jelet a BMF01 berendezés 2M-ás interfészére, és a másik berendezésre tett fizikai hurok segítségével mérje át az összeköttetést.
Automatikus átkapcsolás vizsgálata optikai kábelhiba esetén
A 2Mbps mérés alatt szakítsa meg a jelzett optikai összeköttetést!
Az optikai szakasz megbontása után ellenırizze a berendezésekben az átkapcsolást. Mennyi hibát okozott a 2Mbps összeköttetésben az átkapcsolás? (ITU-T G821)
4.5.5 Automatikus átkapcsolás vizsgálata berendezéshiba esetén Állítsa helyre az optikai összeköttetést, majd a 2Mbps összeköttetésen indítsa újra a mérést. Kapcsolja le a BMF03 berendezés tápfeszültségét !
133
Ellenırizze a berendezésekben az átkapcsolást. Mennyi hibát okozott a 2Mbps összeköttetésben az átkapcsolás? (ITU-T G821) 4.6
Optikai érzékenység vizsgálata
Mérési összeállítás:
4.6.1
Berendezések konfigurálása
Beállítandó paraméterek: - 2M interfész o Interface use o Performance Collection o VC-12 Path Monitoring
134
-
Optikai interfészek o Physical Interface Monitoring – Monitored o Automatic Laser Shutdown – Enabled
-
Cross connect-ek készítése (Configure Cross Connections)
Berendezés BMF01 BMF02 BMF03
CP1 U1 CORE2M i/f:1 U1 CORE2M i/f:1 U1 STM-1 i/f:2#1
CP2 U1 STM-1 i/f:1#1 U1 STM-1 i/f:2#1 U1 STM-1 i/f:1#1
Protect U1 STM-1 i/f:2#1 U1 STM-1 i/f:1#1
4.6.2 Optikai kapcsolat létesítése a berendezések között Iktasson az optikai szakaszba 2*15dB csillapító tagot! A kapcsolatok létesítése után ellenırizze az optikai szinteket a berendezések segítségével. Milyen riasztások keletkeztek a berendezésekben? Melyik berendezésben történt védelmi átkapcsolás? Milyen hibát okoz a 2Mbps összeköttetésben a megnövekedett csillapítás?
4.7
Automatic Laser Shutdown vizsgálata
4.7.1 Optikai kapcsolat létesítése a két berendezés között
A kapcsolat létesítése után ellenırizze az optikai szinteket a berendezés segítségével.
Beállítandó paraméterek: - Optikai interfészek o Physical Interface Monitoring – Monitored o Automatic Laser Shutdown – Enabled
135
4.7.2
ALS vizsgálata
Mekkora a vételi jelszint a BMF01 berendezésben? Hogyan történhet a lézer indítása?
4.8
DCC csatorna vizsgálata
Mérési összeállítás:
4.8.1
Berendezések konfigurálása
Beállítandó paraméterek: -
136
Optikai interfészek o Physical Interface Monitoring – Monitored o Automatic Laser Shutdown – Enabled
-
Man. and Aux channels o U1 CORE stack: 1 U1 STM-1 i/f: 1 DCC(M) D4-D12 o U1 CORE stack: 2 U1 STM-1 i/f: 2 DCC(M) D4-D12 Lépjen ki a Node Manager-bıl Válassza le a BMF02 és BMF03 berendezést a LAN-ról Lépjen be a BMF 02 berendezésbe ( Node Manage) Ne a Local LAN area legyen kiválasztva !!
Szakítsa meg az optikai kapcsolatot bármely két berendezés között, majd ellenırizze, hogy a Node Manager-rel mindhárom berendezés elérhetı maradt-e. 4.9
On-line help használata Létesítsen kapcsolatot (overhead connecton) a két berendezés AUX interfészei között.
Milyen sebességő az összeköttetés? Milyen byte-ok használhatóak overhead connection átvitelére a regenerátor és a multiplex szakaszban? Mérje át az összeköttetést!
137
5.
Függelék
I. Az SDH modulációs struktúra látható az alábbi ábrán:
II.
A 2048 kb/s-os jelek leképzése ( mapping ) STM-1 jellé:
A laboratóriumban található multiplexerek ( Node-ok ) 2 Mb/s-os interfésszel rendelkeznek a PDH jelek felé. Azaz itt jelölt leképzési folyamat zajlik le a multiplexerekben.
Az ábrában lévı számok a következı oldali ábrákhoz adnak magyarázatot a szinkron és aszinkron jelátvitelre.
138
139
140
III. A VC-12 multikeret – szervezéső, így az ábra szerint négy darab STM-1 keret ( 500 us ) kell a teljes leképzéshez.
141
IV. Az SDH riaszási állapotai és ellenırzési helyei már a 37. oldalon is szerepeltek, de ez részletesebb ábra.
142