SZÖVEGÉRTÉS–SZÖVEGALKOTÁS
Tanulói munkatankönyv
7
A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerõforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértõk felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült.
SZAKMAI VEZETÕK
P Á L A K Á R O LY
S Z A K M A I I G A ZG AT Ó
P U S K Á S AU R É L
F E J L E S Z T É S I I G A ZG AT Ó H E LY E T T E S
RÁPLI GYÖRGYI,
FEJLESZTÉSI PROGRAMVEZETŐ
VEZETŐ FEJLESZTŐK
A PROGRAMFEJLESZTÉSI KÖZPONT VEZETŐJE
KORÁNYI MARGIT
A R AT Ó L Á S Z L Ó KÁLMÁN LÁSZLÓ
S Z A K M A I B I Z OT T S Á G
B Ó K AY A N TA L
ELNÖK
B Á N R É T I Z O LT Á N CSERHALMI ZSUZSA GYÕRI JÁNOS SCHEIN GÁBOR
A L K OT Ó S Z E R K E S Z T Õ
S Z A K M A I L E K TO R O K
MURÁNYI YVETT
A S Z A K M A I B I Z OT T S Á G TAG J A I PETHŐNÉ NAGY CSILLA
FELELÕS SZ ERKESZ TÕ
NAGY MILÁN
BORÍTÓGRAFIKA
S Z Ű C S É D UA
TIPOGRÁFIA
BÁRD JOHANNA
© S U L I N O VA K H T. © MURÁNYI YVETT
A KIADVÁNY INGYENES, KIZ ÁRÓL AG Z ÁRT KÖRBEN,
KIADJA A Z EDUCATIO TÁRSADALMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KÖZHASZNÚ TÁRSASÁG
KÍSÉRLETI-TESZTELÉSI CÉLL AL HASZNÁLHATÓ.
1134 BUDAPEST, VÁCI ÚT 37.
KERESKEDELMI FORGALOMBA NEM KERÜLHET.
A KIADÁSÉRT FELEL: KEREKES GÁBOR ÜGY VEZETŐ IGA ZGATÓ
MÁSOL ÁSA, TERJESZTÉSE SZIGORÚAN TILOS!
NYOMDAI MUNK ÁK: PÁTRIA NYOMDA ZRT., 2008
A K I S E PI K A A L A K V Á LTO Z ATA I
Tanulói munkatankönyv
F e j l e s z t ő Pethőné Nagy Csilla
A KISEPIK A AL AK VÁLTOZ ATAI ELBESZÉLÉSMÓD OK MODER NSÉGBEN
A
TÁG A N
ÉRTE T T
A szépprózában a 19. század végétől visszaszorul a nagyepika, és egyre népszerűbbé válnak a rövidebb prózafomák: az elbeszélés, a novella, a rövidtörténet. Az is megfigyelhető, hogy a terjedelem csökkenése mellett egyre kisebb szerepet játszik a történet, a cselekmény helyett fokozatosan a szövegszerűség, a sűrítés (hiány, elhagyás), a jelképezés eljárásai és az elbeszélhetőség kérdései felé fordul a szerzők figyelme. Ezek a prózapoétikai változások az olvasótól is másfajta befogadói magatartást igényelnek. A következő hét tanórában 20. századi magyar szerzők elbeszéléseit olvassuk és értelmezzük. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogyan kötődnek ezek a művek a korábbi magyar prózahagyományhoz, illetve miben újítják meg ezt a hagyományt. Milyen prózapoétikai sajátosságok mentén válnak maguk is követhető hagyománnyá, hivatkozási alappá a modern magyar széppróza alakulástörténetében. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az elbeszélésmódok tanulmányozására. Arra, hogy a történetmondás mellett, illetve helyett hogyan alakul, milyen sajátosságokat mutat az elbeszélésnek mint tevékenységnek a mikéntje, a diszkurzivitás.
6
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
A Z EMLÉK E ZÉS MINT N Y ELVI K RÚDY G Y UL A: A HÍDON
É V F O L Y A M
STRUK TÚR A
1. Mnemoszüné – előzetes házi feladat Ian Marke digitális képvariációiban (2006) ilyennek képzeli Mnemoszünét, az emlékezet istennőjét. Mnemoszüné a görög mitológiában Uranosz és Gaia lánya, titanisz. Zeusztól fogant gyermekei a Múzsák. a) Mi minden jut eszedbe az emlékezetről, az emlékezés természetéről a képek láttán? Képzettársításaidat rögzítsd a képek melletti jobb oszlopban!
b) Válassz néhányat az alábbi képekből, és írd le, miért lehetnének az emlékezés, illetve az idő metaforái! Keress vagy rajzolj néhány további, az emlékezés, illetve az idő metaforájaként is olvasható képet!
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
c) Mire jó, miért fontos szerinted az emlékezet, az emlékezés, illetve a felejtés?
d) Tapasztalatod szerint hogyan működik, milyen tudati munkát végez az emlékezeted, ha egy régebbi emléket idézel fel vagy idéződik fel benned valaminek a hatására?
e) Mit gondolsz, hogyan lehet a próza közvetítő közege, médiuma az emlékezésnek mint a tudat tevékenységének? Szerinted milyen nyelvi eszközökkel lehetne megalkotni egy elbeszélés szereplőjének az emlékezését?
2. Szindbád, a hajós – előzetes házi feladat a) Mit tudsz Szindbádról, a mesehősről? Ha nincs vagy kevés a tudásod róla, nézz utána a világhálón vagy lexikonban!
7
8
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
Melyik mesevilágban szerepel? Milyen jellegű, témájú történetekben? Ki ő? Mi karakterének lényege? Ki meséli a történeteket? Kinek és miért?
Kiket sorolnál „Szindbád rokonai” közé eddigi olvasmányélményeid alapján? Miért?
b) Tegyél fel magadnak néhány előzetes kérdést a Krúdy-elbeszélésre vonatkozóan, annak a tudásnak a birtokában, hogy a főszereplőt ebben is Szindbádnak hívják!
c) Olvasd el az elbeszélést!
KRÚDY GYULA: A HÍDON Negyedik út Szindbád, a hajós, midőn közeledni érezte halálát, elhatározta, hogy még egy utolsó utazásra indul, mielőtt elhagyná a sztambuli bazárt, ahol egy régi szőnyegen üldögélve, pipáját szívogatta. Eszébe jutott fiatalkorából egy város – völgyben és piros háztetőkkel, ahol a barna híd ódon ívei alatt színes kavicsok felett vágtat egy tiszta kis folyó, és Szindbád a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a messziségben alvó kék erdőket... Ide kívánkozott még egyszer Szindbád, mielőtt utolsó pipáját kiszívta volna a régi szőnyegen; a kék erdőket látni a messziségben és a híd lusta ívei alatt serényen utazgató folyót. Egy kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot dohányszínű függönyeivel, valamint kopott aranyos betűivel. A. Marchali, mondják a töredezett betűk a boltocska felett, ahol Szindbád egykor sarkantyúját pengette, és a háromlábú biliárdasztal felett dákójára támaszkodva, kecsesen, könnyedén és ábrándosan álldogált, mert a cukrásznénak barna szeme volt, barna haja volt. Sárgaborítékos regényt olvasott a kassza mellett, és midőn a tekegolyók futkározásukban megcsörrentek a zöld posztón, álmodozva, szórakozottan felpillantott a cukrászné a regényből. Ezért állott Szindbád dákójára támaszkodva minden délután a biliárd felett, és dús, puha haját titkon megigazította a kassza tükrében. – Vajon él-e még Amália? – kérdezte Szindbád a sztambuli bazárban, és nemsokára útra kelt a piros tetők felé, ahol egy folyó szeli keresztül a várost, és a hídról álmodó erdőket látni.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
A városka (amelyben Szindbád egykor katonáskodott) mintha mit sem változott volna. Némely vidéki város, a hegyek között, völgyekben, mintha századokig aludna, ha egyszer elalszik. A régi királyok okozták ezt, akik egyszer valamiért megharagudtak e helyre, és kegyes, termékeny pillantásukat levették a városkáról. Mit csináljon a városka, ha a király többé nem néz rá? Bánatában elalszik, és álomba merülve várja, amíg valamely királynak ismét odatéved a tekintete, hogy a városka megrázkódjon és felébredjen. A királyok még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák is megállottak itt. Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha sincs. A kapuk, amelyek többnyire a falba vésettek, az ajtók, amelyek halkan és csöndesen nyílnak sötétes folyosókra: bezárva. A sárkányfejű esőcsatornák felmondták a szolgálatot, az esővíz másfelé csurog alá az ereszekről, és a kis boltok előtt ugyanazon fakó ostornyeleket rázogatja a szél. Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül. Vagy egy asszony alszik odabenn csöndesen, és valakiről hosszasan és édesdeden álmodik. Vagy talán egy kép függ a falon, a bezárt ablak mögött, valakinek a képe, akinek kedvéért örökös homályba borult a szoba... Szindbád így bandukolt végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán. A. Marchali... A betűk aranyozása persze lekopott régen, de a dohányszínű függönyök az ablakon még a régiek. A sáros út a régi híd felé kanyarodik, és a hídon csöndesen gurul egy szamaraskordé. Nagyfülű, kis szürke csacsi vékony lábszáraival serényen bandukol a kordé előtt és piros szalag van a nyakában. Szindbád tűnődve áll a cukrászbolt előtt, vajon bemenjen-e dicsősége, boldog szerelme színhelyére? Majd megnyomta a kilincset. Szivarfüst és pörköltkávé szaga fogadja odabent. Biliárdgolyók koccanását hallja, mintha az ő tiszteletére csörrentek volna össze a golyócskák, és egy fiatal tiszt nyurgán, hanyag előkelőséggel, nyakánál kigombolt zubbonyban áll dákóra támaszkodva az asztal felett. Öreg, pápaszemes ember hajlik egy kávéfoltos újságlepedő fölé, és kis kalitkában valamely fekete madár gunnyaszt az ablak mellett. A kis kassza a régi helyén, és a Makart-csokrok ott állanak színes tartóikban, mintha azóta emberi kéz sem nyúlt volna hozzájuk. Szindbád csöndesen, szinte visszafojtott lélegzettel ült helyén, és csodálkozott, hogy a piros és fehér golyócskák mily fürgén szaladoznak az új posztóval bevont biliárdasztalon. A görbe padlón megcsörren a fiatal tiszt sarkantyúja, és a kályha mellett halkan ketyeg egy faházikóba rejtett óra. – Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád. És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. A félcipőcskéje némileg kopott volt, de a szalagja friss és széles, a köténye pirossal volt beszegve, és frissen fésült barna hajában egy ezüstfésű villogott. Könnyed, alig hallható lépésekkel hozta a kávét Szindbád asztalához, és barna szemében kellemes kíváncsiság csillant meg a furcsa idegen láttára. Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: – Nos és hogyan tetszik önnek városunk?
9
10
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya... A kassza melletti asztalkán kis kézimunkakosár áll, és amint a cukrászné elfoglalja helyét a kosár mellett, a függöny mögül óvatos, hosszúkás lépésekkel jön elő egy nagy szürke macska, amely, miután körülsétálta a biliárdasztalt, elfoglalta helyét úrnője lábánál, és bajuszát megpödörte. – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította. A barna nőcske kezében piros és kék rózsákkal hímzett szövetdarab mozog, és a frissen fésült hajból mintha valami könnyű illat áradna szerteszéjjel. A kicsiny és rózsaszínű fül mellett göndörkés fürtöcskékben libeg a barna haj, míg a finom, fehér orr tájékán, a hosszúpillájú szemek mellett könnyű kékes árnyék borong. A domború mell a selyemkötény alatt lágyan emelkedik, és a finom nyakon vékony aranylánc látszik. A nyurga tiszt széles mozdulattal öltötte magára bő köpenyegét, sarkantyús lépései elzörögnek. A kopasz, pápaszemes emberke már előbb eltűnt észrevétlenül az újságlepedő mögül. Szindbád egyedül marad a cukrásznéval... – Asszonyom, nem mutatná meg nekem azt a medaillont közelebbről, amelyet a nyakában visel? – kérdezte Szindbád egy darab idő múlva. A cukrászné könnyen elpirult. – Anyámtól örököltem, uram. Megboldogult édesanyámtól... – Éppen azért kérem, mert Marchaliné asszony egykor nagyon jó ismerősöm volt. Némi vonakodás után a Szindbád kezébe kerül a medaillon. Igen, megösmeri. Ez volt az, amit a cukrásznénak egykoron ajándékozott. Vajon benne van-e a régi kép... Az ujja reszket, midőn némi erőlködéssel felnyitja a medaillont. Odabent egy fakó arckép. Fiatal, mosolygó katona arcképe... – Az apám képe. Katona korából való képe – mondja a barna kis cukrászné. Szindbád hosszasan, elmerengve, álmodozva nézte a saját képét a medaillonban. Nini, milyen furcsa bajusza volt akkor, és a haja milyen hullámos, mint egy fodrászé... – Kérem – mondja a cukrászné. Szindbád egy másodpercig fogva tartja a kis barna nőcske puha, bársonyos kezét a kezében. – Férjes már? – kérdi. – Igen, és két gyönyörű gyermekem van. Szindbád szeretné a gyermekeket látni, de nem merészeli. A barna nőcske idegenkedve, haragosan húzódik az öreg idegentől, és borús homlokkal ül kézimunkája fölött. Szindbád tehát ezután nemsokára elbúcsúzott A. Marchali cukrászboltjától, és a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket. A folyó fürgén futott a híd álmos ívei alatt. 1911 3. A hídon és más Szindbád-novellák A) Hagyomány és újítás a) Ki ebben az elbeszélésben Szindbád? Milyen korban, időben és milyen térben mozog? Mi kölcsönöz énjének osztottságot?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
b) Jellemezzétek az alaphelyzetet!
c) Milyen esemény, mozzanat hogyan billenti ki a nyugvópontról az alaphelyzetet?
d) Mennyiben követi A hídon a klasszikus novella szerkezeti konvencióit, miben különbözik tőle?
e) Olvassátok el az alábbi novellaindításokat, és hasonlítsátok össze A hídon című elbeszélésével! Mi a közös bennük? (1) Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós történetünk előtt körülbelül huszonöt esztendővel kis diák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka tánciskolájában. (…) Szindbád – akinek ez az álneve még abból az időből eredt, midőn az algimnázium növendékei az ezeregyéjszaka tündérmeséit olvasgatták, és maguknak hősöket választottak a rege alakjaiból – megnövekedett, széles vállú, deresedő férfiú lett, midőn egyszer eszébe jutott, hogy elmegy megkeresni ifjúkora emlékeit. Vonatra ült, éjjel-nappal utazott vasúti kocsiban, végül szánon, melyet három ló vont, mert hiszen nem messzire volt ide az orosz határ. A csengők csörögtek a lovak szerszámján, amint az öles hóval borított országúton, a széles fennsíkon Szindbáddal nyargaltak. (Szindbád, a hajós – Első utazás) (2) – Szindbád, Szindbád! – mondta a Hang egy éjszakán. – Voltál-e már azon a helyen, ahol a temető a hegyoldalban van, és a temetőben valaki fekszik, akinek azt ígérted, hogy sohasem hagyod el?
11
12
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
Szindbád az álomtalan álomból felébredve, megdörzsölte a szemét, és nyomban tudta, hogy kire céloz a múltból jövő hang. Szindbád ugyanis elérkezett életének ahhoz a korszakához, amidőn körülbelül már mindent megpróbált, ami az életben kellemes vagy kellemetlen. Vitorlázott a meszszi tengereken, és érintett ismeretlen szigetországokat... (Szindbád második útja) (3) Esős tavaszi délután – a liget fái messzire ködben, árnyban úsznak, alkonyat felé Szindbádnak levelet hozott a posta. Hegyes, apró betűk, mint megannyi kanárikörmök a borítékon, odabévül fehér kartonlap, aranyozott sarkokkal, amilyen papiroson a grófnők vagy a nagyon szegény varrókisasszonyok leveleznek. A madárkakörmök e szavakat jelentették: Kedves Szindbád, harmincadik születésnapja alkalmából fogadja szerencsekívánatait Lenkének. – Szindbád kétszer-háromszor megforgatta kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki városka neve a bélyegen, megnézte az aláírást, és mert nem volt feledékeny ember, egyszerre mindenre emlékezett. Lenke tíz esztendő előtt, lánykorában egyik szent és érintetlen szerelme volt az ifjú Szindbádnak. Fekete szemű, fekete hajú és illatos szájú hölgy volt. De legelsőbben mégis inkább kis kezére emlékezett, amelyet esti sétákon gyakran tartott a felöltője zsebébe dugva. Puha és finom ujjaival sokat játszadoztak Szindbád ujjai, a kabátzseb sötétségében, sőt többször szájon is csókolta egy régi templom mögött (ahonnan a ködbe borult temető látszott árnyékszerű kőoszlopaival), mielőtt az esti sétáról hazáig kísérte volna Lenkét. (…) Szindbád, a hajós abban az időben még nagyon szeretett utazgatni. Tehát aznap este vagy másnap – de semmi esetre sem későbben – vonatra ült, a hálófülkében lefeküdt, és éjfélig csendesen aludt amaz ismeretlen, messzi városka felé utazva, ahol Lenke lakott. (Női arckép a kisvárosban – A harmadik út)
f) Krúdy novellái jellemzően egy anekdotikus történetre épülnek rá. Melyik lehet, kihez, mihez kapcsolódik A hídon című elbeszélés anekdotikus eleme?
g) Mit tud meg az olvasó, és mit nem tud meg erről az anekdotikus elemről?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
h) Milyen anekdotikus elemre épül rá a három másik Szindbád-novella az olvasott idézetek alapján? Húzzátok alá az anekdota lehetőségét rejtő mondatokat!
i) Válasszatok ki a három (tag)mondatból egyet, és írjátok anekdotává! A V Á L A S Z T O T T, A N E K D O T Á V Á Í R H A T Ó M O N D A T:
KIVONAT BETÁJOLÁS A CSELEKMÉNY BONYOLÍTÁSA
ÉRTÉKELÉS EREDMÉNY VAGY MEGOLDÁS ZÁRLAT
j) Mennyiben más a szerepe Krúdy elbeszélésében az anekdotának a hagyományoshoz, a megszokotthoz képest?
k) Megtalálható-e, újraélhető-e Szindbád számára az emlék? Igazoljátok állításotokat szövegrészletekkel!
13
14
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
B) Toposzok, időszerkezet, identitás a) Mit jelent, hányféleképpen értelmezhető az út-utazás toposz ebben az elbeszélésben? Melyik jelentéshez milyen idősík társul az elbeszélt idő szempontjából?
b) Aláhúzással emeljétek ki az elbeszélésből az összes olyan szövegrészt, amelyben megismétlődik a cím hídmotívuma! c) A szövegkörnyezetet is figyelembe véve vizsgáljátok meg, melyik részletnek mi a szerepe az elbeszélés egészében! Milyen jelentései lehetnek a híd motívumának?
d) Milyen más, jelképesen is értelmezhető és ismétlődő-variálódó motívumok kapcsolódnak a kiemelt részletekben a hídhoz? Emeljetek ki és értelmezzetek néhányat!
e) Vizsgáljátok meg, hogy a kiemelt részletekben milyen nyelvi eszközök hogyan alkotják meg az emlékezés sajátos időszerkezetét! IDÉZET Eszébe jutott fiatalkorából egy város Ide kívánkozott még egyszer Szindbád
A Z EMLÉKEZÉS IDŐSZERKEZETE É S E N N E K N Y E LV I E S Z K ÖZ E I
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
a híd kőpárkánya mellől álmodozva nézte a meszsziségben alvó kék erdőket a kék erdőket látni a messziségben a hídról álmodó erdőket látni kőszent áll valahol a hídon, látni lehet onnan a kis cukrászboltot A sáros út a régi híd felé kanyarodik a régi hídra ment, ahonnan sokáig elgondolkozva nézte az alkonyatban álmodozó messzi erdőségeket
f) Olvassátok el a két értelmező-elemző szöveget, amely a Krúdy-szöveg eltérő emlékezésértelmezéseinek összjátékát világítja meg. Vizsgáljátok meg az ezekben olvasottak segítségével az alábbi részleteket! Figyeljetek a narrátor és a szereplő nézőpontjából kiolvasható válaszokra egyaránt! (1) „Az emlékezés egyik oldalról a múlt »megelevenedéseként«, változatlan visszatéréseként értelmezhető. Ez a sor mindenekelőtt a jelenbeli eseményeket a múltbeli történések változatlan ismétlődésként elénk állító szövegegységekből hozható létre, illetve azokra a leíró szakaszokra támaszkodhat, melyek a változatlanságot sugallják.”. Másik oldalról viszont az emlékezés „rálátást enged” az „Én két szituációja közötti különbözőségre”, ami megkérdőjelezi a múltbeli Én és a jelenbeli Én azonosságát. (Gintli Tibor) (2) A jelen a múlt felől, a múlt a jelen felől, egymás tükrében tételezi magát, ismer magára, válik olvashatóvá. „Szindbád tudata ezek nyomán úgy lép elő, mint a különbségek által lehetővé váló imaginatív [képzeletbeli] önmegragadás, mely mindig egy másik jelentésre tekintve (vágyakozva) érzékeli magát.” (Eisemann György) AL ÁHÚZ ÁSOK, KIEMELÉSEK Egy téren valahol egy boltajtó nyikorgott, és egy kis csengő csilingelt, és Szindbádnak úgy tűnt fel, hogy huszonöt év előtt sötét estéken ugyanígy sírdogált az ajtó, csengett a kis csengő gyertyákért, kőolajért járó cselédleányok keze alatt. Majd ablakokra bukkant, amelyeken már akkor is – sarkantyús legény korában – lezárt szemű zsalugáterek foglaltak helyet. Már akkoriban eltűnődött ezeken a halott ablakokon, amelyeket sohasem nyit fel senki, és a por vastagon rakódik a zsalukra. Vajon mi lehet az ilyen ablakok mögött? Talán egy halott fekszik ott ravatalán, és sárga viaszgyertyák bágyadt, kékes párák közepette lobognak a koporsó körül. (…) Szindbád így bandukolt
ÉRTELMEZŐ MEGJEGY ZÉSEINK
15
16
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
végig a csöndes városon, és egy utcasarkon hirtelen megállott, mert a közelben megszólalt egy öreg, pohos toronyka harangja, és mély hangon beleszólt a délutáni csöndbe. És mindjárt ezután valahol, valamerre katonák trombitáltak, és Szindbád sétapálcáját, mint egy kardot, hóna alá kapta, és bokázó, friss lépésekkel indult most már az A. Marchali-féle cukrászbolt felé, mint egykor hajdanában... Hátranézett, hogy miért nem csörögnek sarkantyúk a sarkán. – Most már csak Amália hiányzik – gondolta magában Szindbád. És a kassza mellett a piros függöny mintegy varázsszóra szétnyílott, és Amália fekete kötényben, kezében kávéscsészével a cukrászboltba lépett. (…) Halkan, kedveskedve, simulékony, mély hangon kérdezte Szindbádot: – Nos és hogyan tetszik önnek városunk? Szindbád csöndesen mosolygott, és kávéját kevergette. Igen, csakugyan ő az: Amália vagy legalábbis a lánya... (…) – Igen, ő az! – ismételte Szindbád magában, és furcsa melegség szalad végig a mellén, és valami diadalmas örömet érez a szívében, mit talán akkor érzett, midőn sarkantyút pengetett a lábán, és a barna kis cukrásznét először keblére szorította.
g) A szövegkörnyezet elemzésével mutassátok be, hogyan vonják össze és választják szét a múlt és a jelen idősíkját, illetve a múltbeli Én-t és a jelenbeli Én-t az alábbi motívumok ismétlődései! A MÚ LT É S A J EL EN IDŐSÍKJAINAK ÖSSZEK APCSOLÓDÁSA
MOTÍVUM a betűk aranyozása
sarkantyú
biliárdasztal
cukrászné
A MÚ LT É S A J EL EN IDŐSÍKJAINAK SZ É T VÁ L A SZ TÁ S A
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
medalion
saját példa (1)
saját példa (2)
h) Elemezzétek az alábbi részletet abból a szempontból, hogy mi a szerepe az érzékelésnek az emlék felidézésében, a jelen és a múlt időjátékában! Miért mondhatjuk, hogy az emlékezés a szinesztéziához hasonlóan működik a szövegben? Valaki valahol csiklandósan, hosszan, vígan felnevetett a félhomályban, mintha egérke szaladt volna végig a combján... A különös, izgató és titkos kacagás Szindbád füléhez ért, és a hajós meglepetten, csodálkozva emelte fel a fejét. Ezt a kacagást ő már hallotta valahol, valaha... Igen, így kacagott Anna, a szép, telikeblű és kövérkés Anna, ott abban a szűk, csöndes utcácskában, amikor estenden a fiatal tanárokkal sétálgatott. A félhomályos utcácskában ugyancsak így csendült fel az a régen hallott női viháncolás, és Szindbád képzeletében megjelent két gömbölyű és fehér női térd, amelyet hajdanában a fehér függöny mögül látott. (Szindbád, a hajós – Első utazás)
i) Keressetek példákat A hídon című elbeszélésből a színeknek, illatoknak, hangoknak, ízeknek és a tapintásnak az emlékezésben, az emlékezés nyelvi megalkotásában betöltött szerepére! SZÍNEK
HANGOK
IL L ATO K
ÍZEK
TA P IN TÁ S
17
18
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
j) Hogyan működik, milyen hatást kelt az e)–h) feladatban megvizsgált időkezelés?
k) Olvassátok el és saját meglátásaitokkal összefüggésben értelmezzétek Eisemann György tanulmányrészletét! [N]em valamilyen meghatározott időpontnak, a régmúltban elszigetelt eseménynek „originális” tartalmú visszaidézéséről van szó, hanem az elbeszélésben az idő értelmezéseként előálló szemantikai viszonyokról. Nem valamilyen eleve adott eredet és kései visszatekintés szilárd pontjainak kapcsolatáról, nem a régmúltat a felidézésben uraló, izoláltan reflektáló jelenbéli pillanat önkényes gesztusáról, hanem az időiség nyelvi létesüléséről. (…) A művészi beszéd időjelei nem leképezik, hanem megalkotják e struktúrákat: a nyelv így ezúttal sem tükrözője, hanem hordozója, letéteményese és felnyitója az időiség alapvető lét-tapasztalásának. (Eisemann György: Az emlékezés ízei) 4. Reciproktanítás a) Alakítsatok új csoportokat úgy, hogy minden csoportban legyen olyan pár, amelyik az A), és legyen olyan, amelyik a B) feladatsoron dolgozott! b) Osszátok meg egymással kutatásaitok eredményét! c) A „tanított páros” reflektáljon az elhangzottakra: • Tegyetek föl tisztázó kérdéseket, vagy ha szükséges, vitassátok az elhangzottakat! • Fogalmazzatok meg a tanító páros munkájáról méltató véleményt! • Éljetek fejlesztő célú kritikai észrevétellel! 5. Írás magamnak a) A hídon, az olvasott részletek és az alábbi részlet alapján foglald össze, milyen világlátás és léttapasztalat állhat a Szindbád-novellák emlékezés-központúságának hátterében! (…) Így múlott Szindbádnak, a hajósnak az élete, amíg végre elérkezett ahhoz az időszakhoz, midőn sem a jelen, sem a jövő már nem izgatta gondolkozásra, álmodozásra, hanem a múlt, a régen elmúlt ifjúsága. Mint a messzi tengereket bejárt hajós, nem találván többé ismeretlen országokat: kifeszíti vitorláját, hogy hazájába visszatérjen – úgy indult el Szindbád keresni az ifjúkori emlékeit. Mintha még egyszer akarná kezdeni élete regényét... Mintha új és ismeretlen érzéseket keresne... (Szindbád második útja)
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
b) Szerinted milyen olvasóra „számítanak” a Szindbád-novellák? Tudsz-e, szeretnél-e jó olvasójuk lenni?
c) Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi ismeretközlő szöveget! Krúdy Gyula (1878–1933) a modern magyar széppróza egyik legeredetibb forma-, stílus- és témateremtő alkotója. Írói fellépése megelőzte a nyugatosokét, a folyóirat köréhez később sem csatlakozott, de nem tartozott a konzervatív irodalmi csoportosuláshoz és a szerveződő avantgárdhoz sem. Rendkívül termékeny szerző volt, teljes életművének feltárása napjainkban is tart. Prózaművészetét ma egyre jelentősebbnek értékelik. Azt a sajátos elbeszélésmódot, melynek központi problémája a felidéző emlékezet és ennek elbeszéléstechnikai (nyelvi) megformálhatósága, az 1910-es években alakította ki. E prózapoétika jegyében jelent meg Szindbád ifjúsága című novelláskötete (1911), melynek központi figurája az Ezeregyéjszaka ismert hajósára utal, aki csillapíthatatlan kalandvágyból száll újra és újra hajóra. Ez a nyughatatlanság Krúdy alterego-hősére is érvényes, de Krúdy Szindbádjának utazásai többnyire az emlékezés hajóján, azaz időben visszafelé történnek. Szindbád alakja, hasonmás figurája végigkíséri Krúdy prózáját. A Szindbád ifjúsága kötetet a Szindbád utazásai (1912), a Szindbád: A feltámadás (1916), a Szindbád megtérése (1925) című novelláskötetek, majd a Purgatórium (1933) című kisregény követi. Krúdy prózapoétikai eljárásai azért is rendkívüli jelentőségűek a magyar epika alakulástörténetében, mert 19. századi epikánk jórészt olyan befogadói elvárással találkozott, amely elbeszélésen nem pusztán fiktív történetalkotást értett, hanem valaminek a megörökítését, krónikáját is. Ezért prózairodalmunkban olyan fikciós eljárások rögzültek, amelyekben sokkal inkább a világvagy a mítoszszerűség (Jókai, Mikszáth, Móricz), mint a szövegszerűség vált meghatározóvá. (Kulcsár Szabó Ernő) Ezzel szemben Krúdy elbeszéléstechnikája a magyar prózának abba a vonulatába tartozik, amely különbséget tesz a történet és annak elbeszéltsége közt, hangsúlyozza a szövegszerűséget. Ebből fakad, hogy Krúdyt olvasva a befogadónak az elbeszélésmódra, illetve a szövegszerűségre figyelő befogadói magatartást kell kialakítania.
19
20
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
„EG YM Á SBA ÍRT HIS TÓR I Á K” MÉSZÖLY MIK LÓS: TÉR K ÉP A LISC Á RÓL 6. Tájékozódás Olvasd el a neked jutó szövegrészt! Beszéljétek meg pároddal a kérdésekre adható válaszokat, majd ismertessétek a szöveget és gondolkodásotok eredményét másik két, más-más szöveggel dolgozó párossal! (1) A panorámakép A panoráma elnevezés a görög pan („minden”) és horama („látvány”) szavakból származik, Robert Baker nevezte el így azt az eljárást, aminek hátterében annak a sajátos látványélménynek a tapasztalata van, amikor egy magas tereppontról, például egy kilátóról 360 fokban körbetekintünk. Baker miniatűr- és porcelánfestő volt, s 1787-ben szabadalmaztatta találmányát, ami egy körfestmény volt. A körfestmény elhelyezésére épített speciális épületben a néző egy elsötétített folyosón és/vagy lépcsőn jut fel az épület közepén lévő kilátó teraszra, ahonnan körbefordulva, körbejárva nézheti a körfestményt. Erre példa Feszty Árpád Ópusztaszeren látható honfoglalási körképe. A panoráma fényképezési stílus is. A panorámaképeket általában több darabból rakják össze. A panorámakép a fényképezésben általános elnevezés azokra a képekre, melyek legalább kétszer olyan szélesek, mint magasak, és amelyek nagy látószöget (360°-ig) igénylő témákhoz megfelelőek. Az általános panoráma technológiával rendelkező digitális fényképezőgép fotózás közben körbefordul a saját tengelye körül, majd összeilleszti a képeket. Alább Szekszárdról látható két panorámakép, melyet a Kálvária-hegyről készített az alkotó.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Panor%C3%A1ma és http://www.fotoonline.hu/dictionary.php?
letter=P és http://www.csatolna.hu/hu/panorama/kalvaria.htm felhasználásával)
a) Szerintetek milyen művészi szándék állhat a panorámafotó készítése mögött? b) Miben valósághű és miben szükségszerűen „megcsinált” egy több darabból összerakott panorámafotó? Az egészet vagy az egymás mellé illesztett részeket mutatja? c) Milyen benyomásokat szereztetek a fotók alapján Szekszárdról?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
(2) Alisca–Szekszárd Alisca római táborhely Alsó-Pannóniában, a Duna jobb partján. A Duna-parti limesút fontosabb állomásait jelölő egyetlen fennmaradt római úttérkép, a Tabula Peutingeria minden közelebbi meghatározás nélkül helyezi Lugio (Duna Szekcső) és Alta Ripa (Tolna) közé ilyenformán: Alisca ad latus. A legvalószínűbb, hogy Szekszárd helyén állott. Aliscában mint a pannóniai határszéli út mentére eső városban erődítménye is volt az itt koncentrált katonaságnak. E római védmű feltehetően a mostani Kálvária-hegy oldalán állt. Szekszárd ma 36 ezer lakosával és otthonosságával a korszerű kisváros kényelmét nyújtja. Bármely irányból közeledünk a városhoz, megkapó látvány a lankás domboldalakról lekúszó utcák, terek képe. Tolna megye székhelye a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. A Szekszárdi-dombság és a Sárköz határolta település a Remete-patak (Séd-patak) völgyében indult növekedésnek. Története az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés apátsághoz kötődik. Szekszárd az 1063-ban elhalt Béla temetkezési helye. A tatárjárás nagy pusztításai után ismét virágzásnak induló apátság lassan kiemelte Szekszárdot a környező települések sorából. 1485 körül mezőváros rangot nyert, öt híres vásárt tartott évente, ahova messze földről – Pozsonytól Szabadkáig – jöttek a jószágkereskedők.
A Tabula Peutingeria Pannóniát ábrázoló részlete http://www.szekszard.hu/ – Kaczián János szövege alapján
a) Milyen célközönségnek szólhatna a fenti szöveg, milyen könyvkiadványban vagy internetes oldalon jelenhetne meg? Miért? b) Milyen időrendben tárgyalja az ismertető a település történetét? c) Milyen benyomásokat szereztetek a szöveg alapján Szekszárdról?
21
22
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
(3) A térkép A térkép egy rajz, mely felülnézetből ábrázol egy területet. A föld felszínének egyes tárgyait nem eredeti alakjukban, hanem különböző, jellegük és rendeltetésük szerint megállapított jelekkel ábrázolja, ami könnyűvé teszi a tájékozódást és a térkép olvasását. A térkép nélkülözhetetlen eszköze a turistának. Mielőtt kimenne a természetbe, már otthon leterítheti maga elé, és végigmehet gondolatban azon az úton, melyen majd a valóságban is végigmegy. Kiszámíthatja útjának hosszát, elhatározhatja, hogy hol fog pihenni, kikeresheti az útjához közel eső forrásokat, megkeresheti az útjába eső menedékházat – szóval összeállíthatja a túráját úgy, mintha már bejárta volna a területet. A jó térképolvasó még ennél is sokkal többet olvashat ki a térkép jeleiből. Meglepő dolgokat, amiken elcsodálkozik az, aki nem ismeri a turistának ezt a leghasznosabb útitársát. (Zubor István: Levelek egy kezdő turistához, http://www.fsz.bme.hu/mtsz/ szakmai/kezdo08.htm alapján) Szekszárd térképe http://www.vingis.hu/image/ maps/Szekszard_640.jpg
a) Milyen szerepet tulajdonít a fenti szöveg szerzője a térképnek a valóság és a képzelet szempontjából? b) Mit tudtok leolvasni Szekszárd térképéről? c) Milyen átvitt értelmű jelentéseket kapcsolnátok a térképhez, a térképolvasáshoz? d) Mit vártok egy olyan szépirodalmi szövegtől, amelyik önmagát a címben térképként nevezi meg?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
7. Egy térképkülönlegesség a) Olvasd el lassan, figyelmesen Mészöly Miklós elbeszélését!
MÉSZÖLY MIKLÓS: TÉRKÉP ALISCÁRÓL Úgy lehetne elképzelni, ahogy a valóságban is volt – a keselyűsi gátőrháztól eperfás út vezet a szekszárdi templomtérig (tizenegy kilométer), s ha már ott vagyunk, meg is érkezünk Aliscába, amit még a rómaiak alapítanak, s csak később lesz Szegzárd a neve – rejtély, hogy miért. Persze, az se világos, hogy miért Aliscát találják a legalkalmasabb névnek a rómaiak. Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt. A Kopasz-hegy azonban már akkor se hasonlítható máshoz. Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek, hogy a nyíl gyorsabb, mint ők, s akkor elköltöznek más erdőkbe, ahol kevesebb az ösvény; aztán onnét is továbbvándorolnak, mikor rájönnek, hogy a golyó még gyorsabb, mint a nyíl. A rómaiak a Kopasz-hegy csúcsán gyújtják meg a messze világító jelzőtüzeket. Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresztül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később itt fogy ki a gázolaj, itt gyújtják meg a zsákmányt, ha hirtelen menekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más. S közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is. Ezt jó észben tartani, ha az ember a templomtérről elindul a Kopasz-hegy felé, felkapaszkodik a Bati-keresztig, a gerincen balra fordul, és lőtávolból szemügyre veszi a csatári síkságot. A véres ütközeteknek már nincs nyoma, bár a Porkoláb-völgyben a víz még mindig csontokat mos ki, csupán megkülönböztetni nem lehet őket egymástól. Azóta főképp rókák kölykeznek errefelé, s csak télen, mikor a hó eltorlaszolja a völgyeket és szurdikokat, s a présházakban tűz ég, csak akkor lehet az ablak alatt elügető ködkutyákat újra összetéveszteni a farkasokkal. Ha Fekete hegypásztor élne még, ő biztos többet tudna a részletekről, de már több mint negyven éve nem mutatkozik, így azzal kell megelégednünk, amit nélküle is tudni lehet. Ha Alisca városkapujából keletre fordulunk, a Duna felé, ahol még nincs gátőrház és eperfás út, csak nádasok, fekete nyárfás szigetek, a folyó áthatolhatatlan árterülete – egy keskeny földnyelvet követhetünk, amit a későbbi sárközi halászok emelnek, hogy a vizet elrekesszék s a halakat befogják. Innét pedig már nincs messze az útkaparóház, ahonnét pár lépés a Paradicsom-pusztai téglaszárító. Nem nevezetes hely, de annyi mégis eszünkbe juthat, hogy Podrács, a felsőiregi betyár, több hetes bujkálás után itt pihen néhány napig, s mert túlságosan unja magát, vályogból egy csikót tapaszt össze, s rátűz egy cédulát, hogy idáig ezen lovagolt, de most már gyalog folytatja útját, mint a többi szegény, hiszen ő is az. A csikót még sokáig őrzik a községházán, később a városházán, még később a vármegyeházán, de mire a városi múzeum fölépül, elporlad. Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca főterén állhatna (valamelyik császáré) – arról még ennyit se tudunk. IV. Béla királyról (véletlenül) már valamivel többet. Az egyik hadi útján erre vonult át a csapataival – akiket hamarosan a mongolok öldösnek le, de ezt még nem tudják most –, s a király az apátság épületében száll meg, és megdicséri a friss forrásvizet, amely azóta kiapadt, a helyére sem emlékszünk. Csak Káldi, a másik csősz esküszik rá, hogy a Vár-közben lehetne ez a forrás, ha a víz csakugyan fölfakadna. Most jegelt halakkal van tele a keskeny köz, ahová csak délben egy és kettő között süt be a nap. Ennyi forróság azonban kevés, hogy a nyálkás jégmáz leolvadjon a harcsákról, sügérekről; csak a piacoló halászok izzadnak, és fönt hasalnak a gyékénnyel letakart szekereken. S közben ide is áthallatszik a Rendás-műhelyből a szaggatott motorzúgás. Ezerkilencszázharmincnégy augusztusában itt szednek apró darabokra egy kiöregedett, piros Alfa Romeót. Rendás úr éjszaka újra visszamegy a műhelybe, s az udvaron újra számba veszi a ponyvával letakart alkatrészeket. Ezek az éjszakai
23
24
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
szemlék hozzátartoznak Rendás úrhoz, s nem lehet véletlen, hogy még Pestről is érkeznek hozzá a beteg Fordok és Mercedesek. A műhely hátsó udvara különben fontos ártéri kompkikötő a maga idejében, pontosan nem tudni, mikor; de ha a Dunán emelkedik a víz, a talajvíz itt is azonnal feltör. Így az is bizonyos, hogy ez a hely már kívül esik az egykori városkapun. Alisca lakói Lombardiából települnek ide, így az árvíz s az árterület nekik se szokatlan látvány, a Pó azóta is kiönt évenként, elúsztatja a barmokat, azelőtt a faragott járomfákat is, s a menyasszonyok fémtükreire ott is csak rászárad az agyag, mikor a víz partra dobja őket. A Csörge-tótól északra pár éve szintén találnak néhány ilyen tükröt, de az utolsó, nagy háború miatt abbamarad az ásatás; pedig ahonnét egy tükör előkerül, ott biztos több is hever. Perczel úr, a múzeum portása azonban nem nyugtalan; s még tetszik is neki a gondolat, hogy a föld tele van ilyen tükrökkel, és őrzik a menyasszony arcát. Mi egy másfajta tükörre emlékszünk a Harangi-féle cukrászdából; s ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis reménytelen) – azt a keskeny ajtót, például, ahonnét a habos tortát az ovális ezüsttálcán kihozzák. Ezt az ajtót nemcsak egy példányban lehet látni, hanem legalább tíz változatban, aszerint, hogy éppen hol ül az ember, s milyen szögből pillant fel a bolthajtásos mennyezetre, amelyet zöldeskék tükörsor borít. Vagyis egyszerre tíz ajtón tíz habos torta tíz ezüsttálcán közeledik az asztalhoz, ha az ember nem feledkezik meg a mennyezetről. Az ilyesmi azonban csak mellékes csoda, ami átmenetileg tartozik hozzá egy város múltjához és jövőjéhez. (A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?) Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának a maradék fél törzsét, melyet az erre vándorló céhlegények – emlékezésül, hogy erre jártak – nagy fejű szögekkel vernek tele. S a fából utóbb már nem is látszik semmi, a szögfejek úgy elborítják. Zelenka matematikatanár úr egy alkalommal megszámoltatja a diákjaival a szögeket, de nincs kettő, aki ugyanarra az eredményre jutna. Később bonyolult számításokat végeznek a matekórán, hogy mi a valószínűsége a Szekszárdon megfordult céhlegények számának, ha a különböző számolási eredményeket összehasonlítják; majd ugyanezeket a műveleteket a következő év diákjai is elvégzik. Figyelemre méltó, hogy soha nem jön ki ugyanaz az eredmény, hanem mindig más. Aztán egy téli reggel Zelenka tanár úr is meghal, és végső akarata szerint a céhlegények fáját is melléje szándékoznak temetni, miután előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot, amelynek másutt nem találnak helyet. (Az igazság persze az, hogy a fa és a tanár úr végül mégse kerülnek közvetlenül egymás mellé, mert a tavaszi Sió-áradás már előbb kidönti a korhadt csonkot, és elsodorja, senki se tudja, hová.) A villanyoszlopot azonban baj nélkül betonbölcsőbe süllyesztik, s még ma is a helyén áll. Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra vagy a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni. Ami biztosabb, és a hangja is olyan, hogy Aliscában is hallani lehetne, ha fölébrednének: az óriás-hegyi viharágyú. Szomju Mózes néhai nazarénus lakatos a megalkotója. Maga a tömzsi ágyútest török eredetű kézimozsár, amely már rég több darabban fekszik a Benedek-szurdikban, amikor Szomju Mózes rátalál, és megszerkeszti belőle a viharágyút. Helyét a városi tanács jelöli ki az Óriás-hegyen egy bedőlt borospincében, amelyet újra kiköveznek, és dorongfa ajtóval látnak el. Ha Sárpilis, Sióagárd vagy Bonyhád felől jeges viharfelhő közeledik, a tanács két embere kivonul Szomju Mózessel az Óriás-hegyre, megfelelő lőpormennyiséget tömnek a csőbe, lefojtják, meggyújtják a kanócot, és célba veszik az eget, illetve a felhőket. Az eredmény csak akkor marad el, ha valami okból késve érkeznek; különben nincs rá eset, hogy jég esne Szekszárdra, legfeljebb Sárpilisre, Sióagárdra vagy Bonyhádra. Az Óriás-hegy egyébként háromszáz méter magas, s régebben se lehetett sokkal több (több ezer év alatt néhány méter a kopás, ha nagyobb földrengés vagy földcsuszamlás nem jön közbe) – s ha így tart, továbbra se lesz alacsonyabb vagy magasabb. A szurkozott gerendákból épített háromszögelési pont tehát – ami egyúttal alkalmi kilátó is – még
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
hosszú évekig megbízható támpontot nyújt azoknak, akik Pest-Budáról közelednek Alisca felé, hogy a mezei ünnepségeket ne mulasszák el, és Mars Silvanus szent állatainak, az ökörnek, farkasnak és harkálynak a feláldozásánál jelen lehessenek. Ugyanakkor gondolni kell rá, hogy az Óriás- és a Kopasz-hegy már akkor és azóta is farkasszemet néznek egymással, s már akkor is ott terül el mindkettő mögött a sötét-völgyi erdő, ahol később a virágok és fák napján rendezik meg a szokásos évi kirándulást és majálist. S minthogy éppen nyár jön (mondják), így valószínűleg most is időszerű lesz egy ilyen kirándulás. Tanácsként a következőkre lehetne felhívni a figyelmet. A Csurgó-forrás ugyan más irányba esik, de a kitérő megéri, hogy az üveget itt töltsük meg vízzel. (IV. Béla is ennek a forrásnak a vizét dicsérhette meg; vagy esetleg egy másikét.) Utána a Kis-Bödőn keresztül közelítjük meg a Kápolna teret a Remete-kápolnával, és nem térünk el jobbra, a Rövid-völgy felé, ami csakugyan rövid, s a dombok annyira szorosan veszik körbe, hogy a televíziókészülékek majdnem használhatatlanok, a csillagok viszont zavartalanul láthatók – tehát, nem fordulunk el jobbra, hanem útba ejtjük a Kápolna-kertet, ahol ezerkilencszázharmincnégyben még él és dolgozik Balinkó Vendel takácsmester (más néven szövőiparos). Itt igazában nincs sok látnivaló, de könnyű elképzelni Balinkót a maga készítette szövőszékkel a két diófa között, a kék nemez süvegét, a háromlábú kutyáját, amelyik pontos szimattal ki tudja választani az összekuszálódott szálak közül a megfelelőt; vagy a virágórát a kút mellett, ami után a ketyegős órát is nyugodtan be lehet állítani. És csak ezután érdemes nekivágni a Kopasz-hegynek. Az út, amely fölvezet a csúcsra, legalább öt szekérnyom széles, és inkább mélyút, két emeletmagas part között kanyarog. Ezek az agyagos falak már az aliscai telek idején is jó szolgálatot tesznek, felváltva a farkasoknak és katonáknak: aki előbb tud idemenekülni a hóvihar elől, az jár jobban. (Mint ahogy a csontok itt is árulkodó módon keverednek egymással, emberé, állaté.) Fönt a csúcson, a Batikeresztnél, nem vesszük figyelembe, hogy az Óriás-hegy (átellenben) harminc méterrel magasabb; megelégszünk azzal a magassággal, ahová felkapaszkodunk. S innét, a sötét-völgyi erdőig már kevesebb szó fog esni, mint eddig. Pedig úgy illenék, hogy virágok és fák napján vidám és beszédes legyen az ember, s tulajdonképpen azok is vagyunk, csak valahogy mégis kevesebb szó esik már, mint eddig. Persze, igaz, hogy ez az erdő tényleg sötét, és nem is hasonlítható a Dunaerdőkhöz, ahol a víz is beszél és a lombok is hangosabbak; de azért lehetőleg nem pihenünk meg az úticélunkig, s már délelőtt fél tízre elérjük az első erdészházat, amelyet vastag vesszősövény véd a vaddisznók ellen. Az erdész szűkszavú, nem kérdezi, miért jöttünk, csak megmutatja a fegyvereit, a kitömött sasokat, héjákat, baglyokat, harkályokat; s azt ajánlja, hogy lehetőleg kettesével vágjunk neki az erdőnek, ne egyedül, s majd a szénapadláson kerít nekünk szállást. Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét végére megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkasáldozatok, érkeznek Rómából is vendégek, Pestről a filléres gyorssal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is újra meggyújtják... b) Fejezd be az alábbi mondatokat! Az elbeszélésben szokatlan volt számomra, hogy
Az olvasásban, megértésben nehézséget okozott, hogy
A panorámaszerűség ebben az elbeszélésben szerintem úgy értelmezhető, hogy
25
26
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
Az útikalauzra emlékeztet engem az, hogy
Az elbeszélés címében szereplő térkép találó, mert
A legérdekesebbnek azt tartom, hogy
8. Turistaútvonalak A) Turistaútvonal sárga jelzéssel: Műfajok, szövegfajták Példázzátok a szövegből és magyarázzátok meg, hogyan kapcsolódik az alábbi „műfajok” bizonyos konvencióihoz Mészöly elbeszélése! MŰFA J
PÉLDÁK
M AG YA R Á Z AT
TÉRKÉP
ÚTIKALAUZ
HELYTÖRTÉNET (ÉS/VAGY ANEKDOTASZERŰSÉG) ESSZÉ
B/1) Turistaútvonal kék jelzéssel: Idősíkok, időjelek a) Gyűjtsétek ki és nagyjából helyezzétek el az idődiagramon az Alisca–Szekszárd történetéből megemlített történelmi időket, korokat!
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
b) Keressetek a szövegben példát az alábbi idővonatkozásokra! MÍTOSZI IDŐ
TÖRTÉNELMI IDŐ
TERMÉSZETI IDŐ
SZ E M ÉLY E S (EMBERI) ÉLETIDŐK
TÁ RG YA K A Z IDŐBEN
B/2) Turistaútvonal sötétkék jelzéssel: Idősíkok, időjelek a) Vizsgáljátok meg, mi a szerepe az idő megformálásában az alábbi időjelöléseknek!
IDÉZET akik akkoriban születnek a Bartinában a Kopasz-hegy azonban már akkor se hasonlítható máshoz. Inkább farkasok tanyája sokáig, míg rá nem jönnek közben mindvégig süt a nap és felkel a hold, ahogy azóta is Ha Fekete hegypásztor élne még, ő biztos többet tudna a részletekről, de már több mint negyven éve nem mutatkozik Fontosabb lehetne megemlíteni annak az ezernyolcszázhétben kidőlt diófának a maradék fél törzsét (…) előbb-utóbb úgyis ki kell vágni: ugyanis épp azon a sarkon állítanak fel egy transzformátoros, magasfeszültségű villanyoszlopot
A Z I D Ő J E L Ö L É S N Y E LV I ESZKÖZEI
A Z IDŐJELÖLÉS SAJÁTOSSÁG A, JELENTÉSBELI KÖVETKEZMÉNYE
27
28
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
b) Jellemezzétek a kiemelt mondatok időszerkezetét! MO NDATO K
JEL L E M Z É S, M AG YA R Á Z AT
Mégis, ez lehet a legotthonosabb név azoknak, akik akkoriban születnek a Bartinában, Kis-Bödőben, Lisztesben, kint a Remetén vagy a Baktában, vagy a Kálvária-domb alatt. Az észak–déli hadiúton, amely a mai templomtéren vezet keresztül, rézpikkelyes lovak húzzák a harckocsikat, a tankokból később itt fogy ki a gázolaj, itt gyújtják meg a zsákmányt, ha hirtelen menekülni kell, itt eszik meg a saját lovaikat, ha éppen nincs más. Időnk van, semmi se sürget – mondja –, s bőven elég, ha hét végére megyünk vissza Aliscába, csak akkor kezdődnek a nagy farkasáldozatok, érkeznek Rómából is vendégek, Pestről a filléres gyorssal, mert éppen holdtölte várható, s lehet, hogy a jelzőtüzeket is újra meggyújtják...
c) Mi teszi lehetővé, hozza létre az idősíkok egyidejűsítését?
C) Turistaútvonal szürke jelzéssel: Valószerűség és képzelet a) Keressetek a valószerűség hatását keltő és az elképzeltet hangsúlyozó példákat az elbeszélésből! A VA LÓ S Z ER Ű S É G H ATÁ S ÁT K ELT I
A Z EL K ÉP Z ELT E T H A N G S Ú LYOZ Z A
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
b) Foglaljátok össze, mi ennek a billegtetésnek a hatása, következménye!
c) A kettéosztott napló bal oszlopában olyan idézeteket olvashattok, amelyek az elbeszélhetőség kérdéskörét érintik. Fűzzetek az idézethez a jobb oszlopba értelmező-magyarázó megjegyzéseket! IDÉZET
ÉRTELMEZŐ MEGJEGY ZÉS
Azóta sincs lovas szobor Szekszárdon; s ami meg Alisca főterén állhatna (valamelyik császáré) – arról még ennyit se tudunk. ezt a következőképpen lehetne szavakkal leírni (ami egyébként úgyis reménytelen)
(A jelenről nem is beszélünk, hiszen ki tudja, hogy éppen most mi történik?)
Persze, kérdés, hogy száz év múlva is ott fog-e állni, és emlékezni lehet-e rá, mint Zelenka tanár úrra vagy a nagy fejű szögekre? De nem az a dolgunk, hogy olyasmit találgassunk, amit nem tudunk eldönteni.
d) Értelmezzétek a múlt, a történelem megragadására való törekvés és az elbeszélhetőség közti ellentét példázataként Zelenka tanár úr történetét!
D) Turistaútvonal zöld jelzéssel: Panoráma, mozaik, motívumismétlés a) Keressetek érveket a mellett, hogy Mészöly elbeszélése törmelékekből, mozaikokból (fragmentumokból) építkezik, illetve hogy ennek ellenére a mozaikokból összeáll egy panorámaszerű, önazonosságot hordozó kép Alisca–Szekszárdról, Magyarországról, a közép-európai térségről!
29
30
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
ÉRVEK A TÖREDÉKESSÉG MELLET T
•
1 2 .
É V F O L Y A M
ÉRV EK A PA NOR Á M A SZERŰSÉG (EGÉSZÉLMÉNY) MELLET T
b) Értelmezzétek az elbeszélt szöveg metaforájaként a Harangi-féle cukrászda tükréről szóló részt!
c) Aláhúzással kövessétek nyomon az elbeszélés néhány ismétlődő motívumát! Mi a szerepe az ismétlődésnek az egészélmény, illetve a töredékesség megteremtésében? A Z ISMÉTLŐDÉS SZEREPE A Z EG É SZ ÉL MÉN Y K I A L A K Í TÁ S Á B A N
A Z ISMÉTLŐDÉS SZEREPE A TÖRED ÉK E SSÉG K I A L A K Í TÁ S Á B A N
9. Közzététel Összefoglalóan tegyétek közzé elemzésetek-értelmezésetek eredményét! 10. Érvelés Válassz két állítást! Az elbeszélés alapján bizonyítsd vagy cáfold a választott állításokat! a) A törmelékek, szilánkok számbavétele a teljesség megteremtésének vágyáról árulkodik. b) A múlt maradandósága a táj változatlanságában mutatkozik meg. c) Az idő térbeli kiterjedést nyer, az emlékezet együtt láttatja az időrétegeket az alig változó helyszínen. d) A megjelenő helyszíneket nem jelenkori látványuk, hanem múltjuk egymásra rétegződő képei és eseményei jellemzik.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
e) A motivikus ismétlődések egyrészt megteremtik a szerkezet egységét, másrészt a töredezettség, a mozaikos szerkezet képszerű kifejezői a szövegben. f) A valós szerepeltetése nem a valószerűt, hanem az elképzeltet hitelesíti, az elbeszélés pedig nem megjeleníti vagy rekonstruálja, hanem képviseli a múltat, azzal, hogy kiegészíti „valós” töredékeit a képzelet fikcióival. (1)
(2)
11. Metonimikusság A Térkép Aliscáról Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című elbeszéléskötetének (1989) nyitó darabja lett. Mészöly egyébként Szekszárd szülötte. a) Az elbeszéléskötet címe és az életrajzi vonatkozás alapján mi indokolhatta szerinted Mészöly Miklós választását?
31
32
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
b) Az én Pannóniám című visszaemlékezés-kötetének (1991) előszavában Mészöly Miklós ezt írja: „Mindannyiunknak van egy kisajátíthatatlan belső »Pannoniája« – egy végső táj, ahol a dolgok történnek, s egyáltalán meg tudnak történni. Mondják ezt hazának is, cédulázhatatlan szerelemnek. Mondják sokféleképpen, ha a kimondhatatlant próbálják mégis szóba hozni.” Hogyan tudnád kapcsolatba hozni Mészöly gondolatát a Térkép Aliscáról című elbeszéléssel?
12. Mészöly Krúdyról Mészöly Miklós írja Krúdy időkezeléséről: „A történés nála állandó lebegtetésben jelentkezik – egyidejűleg már-történt, most-történik, fog-történni. Az időt radikálisabban függeszti fel, illetve relativizálja, mint Proust.” A Térkép Aliscáról alapján mennyiben tartod érvényesnek az állítást Mészöly prózájára?
13. Kaleidoszkóp A Volt egyszer egy Közép-Európa kötet értelmezői közül Mészöly elbeszéléseivel kapcsolatban többen emlegetik a kaleidoszkópszerűséget is. A kaleidoszkóp cső alakú optikai játék, amelyben tükörlapok között színes papír vagy üvegdarabok a cső forgatása által változó alakú, szimmetrikus képeket mutatnak. Átvitt értelemben változatos látványok, benyomások, események sorozata, együttese.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
Milyen értelemben kaleidoszkópszerű szerinted a Térkép Aliscáról című elbeszélés?
14. A Nagy Testvér Olvasd el Esterházy Péter Mészöly Miklós tündöklése című esszéjének alábbi részleteit! „Kezdő író (nem kezdő) édesanyja olvassa az ellenőrző füzetben: Fia a pad alatt Mészölyt matatott. Büntetésül írja le százszor Mészöly Miklós nevét! Kérem személyesen ellenőrizni! Írjuk le százszor MM nevét, mintha jutalmul; ennyi ez. Nem mintha egy pillanatra is elfelejtettem volna, illetve pillanatokra mindenkit elfelejtünk, csak jelezni akartam, nem vagyok hűtlen. (…) Álltam a könyvespolc előtt, odakeveredtem, s majdnem látatlanban levettem MM Sutting ezredes tündöklését, s majdnem látatlanban belelapoztam. Egy vadász sokáig kergetvén egy madarat, a vadak megölték, esztendő múlva a madár a koponyára szállván innya, megborította. Szinte megijedtem a mondattól, visszahőköltem, mint amikor mondjuk tormába hajol az ember. Ez a heves hatás, hűség ide vagy oda, meglepett, ennyire nem gondoltam mindig MM-re. Majd összevissza lapozgatni kezdtem, belekaptam, továbbléptem, s mindenütt ugyanazt az elképesztő megmunkáltságot (és még többet) találtam. Te jó ég, sóhajtottam a könyvespolcba, mi minden kacatot, hevenyészett jópofaságot és komolykodást merünk prózának nevezni emellett! – Én olykor szoktam mondani, nem okvetlenül rá, hogy a lába nyomába se érek, szün, és főleg azért nem, mert én másfelé megyek. És ugyan ez igaz lehet, de azért: csöndesebben. (…) MM is változtatott a magyar mondaton. Nem szelídítette meg, mint a zseniálisan plump Mikszáth, nem bontotta ki, mint Krúdy, nem nyeste meg, mint Kosztolányi, ennyi tér már nincs. Húzott rajta egy kicsit. Megfeszítette (magát, hogy stb.). Lett egy kis hajlás a mondatban; mint egy íj, pattanás előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a mondat. (…) Vannak, akik unják (már) ezt a mondatozást; ha akarom, értem, és akarom. Rendben is van, de azért azt (majd) meg kell mondani, hogy mi van a mondatozás helyett, megmondani, ha nem is az unóknak, de a mondataiknak vagy annak, ami a mondat helyett lesz. Mészöly minden porcikájában arra figyelmeztet, hogy minden mondat mögé oda kell állni mindenestül: ez különbözteti meg az irodalmi szöveget minden mástól. Mindig, mindenestül. (…) A Mészöly-szöveg, e big brother, figyel minket, s addig jó nekünk, míg ez így van.” a) Válassz a Térkép Aliscáról című elbeszélésből néhány mondatot, amelyik szerinted példázhatja Esterházy méltató véleményét! b) Magyarázd meg, miért tartod olyan mondatoknak választott mondataidat, amelyek mögé Mészöly „mindenestül odaáll”!
33
34
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
15. Összegzés Olvasd el az alábbi ismertetőt, és példázd állításait az olvasott és értelmezett elbeszélés alapján!
Mészöly Miklós (1921–2001) a jelenkori magyar irodalom egyik legkülönösebb és legértékesebb prózavilágának megalkotója, de dráma-, mese- és esszéíróként is jelentős művész. Pályáját a késő modern világtapasztalat határozza meg, és művészetében a hetvenes évektől e nemzedék irodalmának történetét alakítja tovább. Prózájában kerüli a megszólalás személyességét, poétikájában különös jelentőséget nyer a megismerés és az elbeszélhetőség kérdésköre. Az elbeszélés időelveit az észlelő-emlékező tudat működéséhez alakítja, szerkesztésmódját a töredékesség és mozaikosság, illetve a befejezetlenség, nyitottság jellemzi. A hetvenes évek második fele és a nyolcvanas évek Mészöly elbeszélésművészetének csúcsa, a 20. század közép-európai irodalmának is jelentős vonulata. Műfajmegjelölései (térkép, albumkép, terepismertetés, riport, képsor) hagyományt teremtők, a novellákat a kisszerkezetekben való, mozaikos szerkesztés, a más-más idők és terek párhuzamosságára épülő elbeszélői tudatműködés megalkotása és az alkotásmód kérdéseinek érintése (reflektálása) jellemzi (Térkép Aliscáról, Anno, Szárnyas lovak). A nyolcvanas években megjelenő kötetei a Merre a csillag jár (1985), a Sutting ezredes tündöklése (1987) és a Volt egyszer egy Közép-Európa antológia (1989). Ez utóbbi a novellák újrarendezésével világ- és művészetértelmezési modellt is sugall, amennyiben az életmű darabjait a címmel és az elrendezéssel egyazon történethez és novellahelyzethez utalja. Thomka Beáta kifejezésével az „egymásba írt históriák” egyfajta történelembölcseleti magatartás térségi tapasztalatának panorámáját adják.
16. Térkép lakóhelyemről Írd meg saját szülőhelyed vagy lakóhelyed „térképét” vagy „térképrészletét”!
A
K I S E P I K A
A R EDUKCIÓ M A XIMUM Á N ÖR K ÉN Y IST VÁ N: EG YPERCES
A L A K V Á L T O Z A T A I
NOVELL Á K
17. Leltár, avagy mennyi hagyható el a szövegből, hogy a végeredmény még elbeszélés maradjon, és megőrizze epikus jellegét? a) Olvassátok el az alábbi szöveget, majd végezzétek el a kapcsolódó feladatokat!
LELTÁR Dombos táj (zivatar után) 3 gomolyfelhő 1 halastó 1 gátőrház 1 férfi (az ablakon kihajolva) 1 kiáltás 1 jegenyesor 1 sáros út Kerékpárnyom (a sárban) 1 női kerékpár 1 kiáltás (az előbbinél hangosabb) 1 pár szandál 1 szoknya (a szélben lobogva, a csomagtartót csapkodva) 1 milflőrmintás blúz1 1 darab amalgámtömés2 (fogban) 1 asszony (fiatal) 1 kiáltás (még hangosabb) Új kerékpárnyomok 1 becsukódó ablak Csönd 1968 b) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, irodalmi alkotás-e a szöveg! IRO DA L MI A L KOTÁ S
NE M IRO DA L MI A L KOTÁ S
1
apróvirág-mintás
2
feketés-fémes színű fogtömő anyag, fémkeverék, legfőbb alkotóeleme a higany
35
36
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
c) Mit olvastunk? Gyűjtsetek érveket, elbeszélés-e a szöveg! ELBESZÉLÉS
NEM ELBESZÉLÉS
d) Vizsgáljátok meg részletesen a táblázat rátok jutó szempontját! TÉRRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
IDŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
SZEREPLŐKRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
TÖRTÉNETRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
DIALÓGUSRA VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
ELBESZÉLŐRE VONATKOZÓ ELEMEK ÉS HÍRÉRTÉKÜK
e) Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal, mi ennek a szövegnek a legjellemzőbb poétikai eljárása!
f) Miben nyilvánul meg az olvasott szöveg groteszk jellege?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
g) Dolgozd ki a két szereplő közti párbeszédet úgy, hogy a novella története zárt legyen!
18. Lent a hab, fent a sör a) Gyűjtsd össze pókhálóábrával, mi mindent tudsz már arról, hogy mi a groteszk!
Groteszk
b) Olvassátok el Örkény egypercesét a groteszkről!
ARRÓL, HOGY MI A GROTESZK Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni. Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt. Férfilábak kalimpálnak a levegőben, visszacsúsznak a nadrágszárak, s a lányok, ó, ezek a lányok, hogy kapkodnak a szoknyájuk után! Ott egy autó: négy kereke a levegőbe, mintha egy kutya a hasát akarná vakartatni. Egy krizantém: keljfeljancsi, vékony szára az égbe mered, ahogy a fején egyensúlyozza magát. Egy gyorsvonat, amint füstcsóváján tovarobog. A Belvárosi Plébániatemplom a két tornyán levő két kereszten levő két villámhárító hegyével érinti csak a földet. És amott egy tábla a kocsma ablakában.
37
38
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
!RÖS TLOPASC NESSIRF Bent egy dülöngélő vendég – fejjel aláfelé – elhozza sörét a söntésből. A sorrend: lent a hab, rajta a sör, fent a pohár talpa. Egy csöpp nem sok, de annyi se csordul ki. Tél van? Hát persze! Hiszen felfelé szállingóznak a hópelyhek, és az égbolt jégtükrén lóbálózva iringálnak a korcsolyázó párok. Nem könnyű sport! Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, fölcsöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak, az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel nehezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit – pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont –, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel – kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót –, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvétnyilvánításnak. Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat. c) Mi a novella legszembetűnőbb szerkezeti eleme? Keressetek az egypercesből néhány példát erre!
d) Vizsgáljátok meg példáitokban, mi tárgyszerű és mi képtelen a szélsőségesen össze nem illő elemekben!
e) Milyen érzéseket kelt, hatásokat vált ki mindez az olvasóból? Miért?
f) Kinek a szerepéből szólal meg az elbeszélő, miféle kommunikációs viszonyt épít ki, milyen látószög felvételére kéri az olvasót? Hogyan alakítja ez a látószög példa a groteszk értelmezési lehetőségét?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
g) Értelmezzétek az Örkény-idézetet az olvasott egypercessel összefüggésben! „A groteszk megingatja a végérvényest, de nem állít egy másik érvényességet a helyébe. Pont helyett mindig kérdőjelet tesz, tehát nem lezár, befejez, hanem utat nyit, elindít.”
h) Egészítsd ki pókhálóábrádat a megbeszéltek nyomán! Kiegészítéseidet írd más színnel! 19. Műfaji rájátszások a) Olvasd el az alábbi egyperceseket!
HÍR Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.
A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK – Halló, gépterem? – Skultéti, jelentkezem. – Mennyi, Skultéti? – Harminchárom. – Mi harminchárom? – Mi mennyi, főmérnök úr? – Az, ami harminchárom. – Nem annyinak kellett volna lennie? – Mindegy, Skultéti, csak csinálja tovább.
FIAINK Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s ennek az asszonynak két szép szál fiúgyermeke. Az egyik, az idősebbik, elszegődött egy hajóra, melynek első útja mindjárt a Csendes-óceánra vezetett. Mi történt vele, mi nem, nincs, aki megmondja, mert hűlt helye lett a tengereken.
39
40
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
A kisebbik otthon maradt. De egyszer, amikor az anyja elküldte gilisztacukorért (a patikába, ami a hetedik ház), nem jött többé haza. Neki is örökre nyoma veszett. Ez megtörtént eset. De a mesékben az özvegyasszonyoknak három fiuk szokott lenni. S mindig a harmadik, aki boldogul.
SÍR N e f Jóéjt l j a z e l a l vástól, mert amire sokszor oly elborzadva gondolsz, nem más, mint álmaid elcsöndesült örökkévalósága és új sejtszövetbe épülése tested egykor volt molekuláinak b) Válassz egyet közülük, és válaszolj a szemponttáblázat kérdéseire! M I LY EN M Ű FA J I R Á J ÁT SZ Á S O K AT VESZEL ÉSZRE A Z EGYPERCESBEN? HÍR
A TERMELÉS ZAVARTALANUL FOLYIK FIAINK
SÍR
MIÉRT O LVA S H AT Ó MŰFA JPA RÓDI A KÉNT IS A SZÖVEG?
MIRŐL GOND O L KO DTAT EL TÉGED A Z EG Y PERCES? ÍRJ EG YMO NDATO S REFLEXIÓT!
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
20. Irodalmi levelezés a) Írj 8-10 mondatos olvasói levelet a névsorban téged követő osztálytársadnak (a névsorban az utolsó az elsőnek) az egyperces-olvasás előnyeiről! b) Ha megírtad a levelet, hajtsd össze a papírt, írd rá a címzettet, és küldd el! c) Olvasd el a Használati utasítás című egypercest, és az ebben olvasottakra is reflektálva válaszolj a feladónak a levélre!
HASZNÁLATI UTASÍTÁS A mellékelt novellák rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Előnyük, hogy az ember időt spórol velük, mert nem igényelnek hosszú hetekre-hónapokra terjedő figyelmet. Amíg a lágy tojás megfő, amíg a hívott szám (ha foglaltat jelez) jelentkezik, olvassunk el egy Egyperces novellát. Rossz közérzet, zaklatott idegállapot nem akadály. Olvashatjuk őket ülve és állva, szélben és esőben vagy túlzsúfolt autóbuszon közlekedve. A legtöbbje járkálás közben is élvezhető! Fontos, hogy a címekre ügyeljünk. A szerző rövidségre törekedett, nem adhatott hát semmitmondó föliratokat. Mielőtt villamosra szállnánk, megnézzük, milyen jelzésű a kocsi. E novelláknak éppily fontos tartozékuk a cím. Ez persze nem azt jelenti, hogy elég csupán a föliratokat olvasgatni. Előbb a cím, aztán a szöveg: ez az egyetlen helyes használati mód. Figyelem! Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában van a hiba. Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! 21. Házi feladat – önálló értelmezés a) Olvasd el a két egypercest, és válaszd azt, amelyikkel szívesebben foglalkoznál! b) Értelmezd a választott egypercest, gyűjts anyagot egy elemző-értelmező esszéhez! c) Készítsd el esszéd vázlatát gondolkodástérképpel! d) Írd meg elemző értelmezésed másfél oldalas piszkozatát! e) A következő óra elején alkossatok párokat az azonos szöveget választókból, olvassátok fel egymásnak esszétek piszkozatát, és fejlesztő kritikával (tisztázó kérdésekkel, megjegyzésekkel) bíráljátok egymás írását! f) Esszéd végleges változatát, tisztázatát a fejezet utolsó óráján kell majd beadnod tanárodnak értékelésre.
41
42
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
IN MEMORIAM DR. K. H. G. – Hölderlin ist Ihnen unbekannt? – kérdezte Dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. – Ki volt az? – kérdezte a német őr. – Aki a Hyperiont írta – magyarázta Dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? – Kik ezek? – kérdezte az őr. – Költők – mondta Dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri? – De ismerem – mondta a német őr. – És Rilkét? – Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte Dr. K. H. G.-t.
GONDOLATOK A PINCÉBEN A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra. Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek. Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami. – Cicus! – szólt oda a falábú házmesterkislány. – Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám? Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány – őt nézték cicának – meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek előle. Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sőt – mert ilyen telhetetlenek vagyunk! – mindjárt továbbszőtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmesterkislánynak születik? De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni. 22. Olvasd el jelöléstechnikával az alábbi összefoglaló ismertetőt!
Örkény István (1912–1979) igazi hangjára, a jellegzetesen közép-európai groteszkre csak pályája kései szakaszában talál rá. Műveit elsősorban az erkölcsi meggyőződés különbözteti meg a reménytelenség tapasztalatával rendelkező, kortárs abszurdoktól. Drámaíróként is elismert alkotó, művei az utánzó, világszerű színpadi jelrendszertől való eltávolodásukkal jelzik a magyar színpadi nyelv megújulását. Prózájának legértékesebb darabjai a nyelvi-történetbeli lefokozottságot mutató Egyperces novellák. Az Egyperces novellákat ciklusként először a Jeruzsálem hercegnője (1966) című prózakötet közli. Az egypercesek Örkény alkotásmódjának radikális megújulását: a dolgok, jelenségek lényegének jelzésszerű megragadását és a történet példázatszerű sűrítését jelzik. A rövidtörténet és a groteszk-ironizáló, lefokozó (redukciós) elbeszéléstechnika előzményei Franz Kafkánál éppúgy megtalálhatók, mint a városi folklórban vagy a viccben. Jellemzőjük a példázatosság vagy épp a példázat paródiája. Az egypercesek rövidek és jelzésszerűen sűrítettek, ugyanakkor „kétszemélyesek”. Vagyis „az egyik oldalon a köz-
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
lés minimuma áll az író részéről, másikon a képzelet maximuma az olvasó részéről. (…) a szokásosnál jobban igénybe veszi képzelőerejüket, cserébe azonban a passzív olvasás kényelmes öröme helyett a művészi alkotás izgalmát kínálja fel nekik.” A szövegek belső feszültségét ellentétes minőségek hozzák létre: a ráció és az irracionalizmus, az érzelmességre való hajlam és a kartéziánus (descartes-i) józanság, a lételméleti megközelítés rejtett pátosza és a témák banalitása, a nyelvhasználat hétköznapisága. Az ellentétes pólusok paradox együttállása hozza létre a jellegzetes örkényi világszemléletet és írásmódot, a groteszket. Az egypercesek jelentős része mutatja ugyan a novella (lefokozott) epikus jegyeit, más részük azonban a líra vagy a dráma törvényszerűségeinek engedelmeskedik, vagy épp keverednek bennük a műnemi elemek. Bár Örkény célja a magyar prózahagyomány anekdotikus elemeinek kiiktatása és a példázatszerűség érvényre juttatása, mégis szép számmal vannak az egypercesek közt olyanok, amelyek anekdotikus magra épülnek. A rövidtörténetek nyelvezete gyakran a köznapi beszéd határait súrolja, és van köztük olyan szöveg is, ami úgy került át a hivatalos stílus rétegéből az irodalmiságba, hogy a szövegeken semmit nem változtatott az író, amikor „műalkotásként” beemelte őket a kötetbe (Kivégzési szabályzat, Mi mindent kell tudni). Az 1968-as kiadásban Örkény hat ciklusba (Állapotok, Korképek, Arcképek, Visszájáról, Változatok, Példázatok) rendezte egyperceseit. Ezzel egyrészt megteremtette a későbbi, bővülő kiadások szerkezetét, másrészt tematikus csoportokba sorolta történeteit.
23. Az Egyperces novellákról Olvasd el az alábbi kritika-, illetve tanulmányrészleteket! Húzz alá mind a három részletben néhány számodra fontos gondolatot! Reflektálj ezekre a kettéosztott napló jobb oszlopában! RÉSZLETEK (1) Az Egyperces novellák olyan történeteket mesélnek el, melyeket az élet sosem írt meg, mivel az életből hiányzik a költői merészség. Örkény azokra a szituációra koncentrál, melyekben egyenesen „létünk matematikájára” ismer. (…) A szövegek legtöbbjét hatvan másodperc alatt el lehet olvasni, és van közöttük néhány, melyeket évekig őrzünk majd emlékezetünkben. (Hubert Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2002. 10. 08., Fordította Sárossi Bogáta, Élet és Irodalom, 47. évf. 6. szám) (2) Ha az emberek hétköznapi életükben hozzászoknak a képtelenségekhez, akkor ezek normális dózisban nem hatnak már. A szavak elvesztik eredeti jelentésüket, de az új jelentéshez nem társul valóság. Ezért Örkény az Egyperces novellákban felfokozta a szavak és jelentésük közt feszülő ellentmondást azáltal, hogy éles fénybe állította őket. Vagyis intellektuálisan kiélezte ellentétüket, egyebek közt oly módon, hogy lemondott minden elhagyható epikai és lírai elemről. Apró tör-
MEGJEGYZÉSEIM
43
44
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
téneteket állított elő, mégsem anekdotákat, hanem ezek ellentétét. Az anekdota végső kicsengésében kellemes, mert a poén, még ha meglepő is, harmonizál a várakozásokkal. Örkény groteszk történeteit azonban nem epikai magjuk formálja meg, hanem az ötlet, mely a szavak és jelentésük közti ellentétből meríti energiáit, és többnyire kellemetlen szájízt hagy maga mögött. Az ember nevet, de közben érzi, hogy az író titkon a halállal játszik, és ő nevetés helyett akár főbe is lőhetné magát. (Eörsi István, Élet és Irodalom, 47. évfolyam, 14. szám) (3) Amikor Örkény úgy határozza meg az általa teremtett műfaj „működési mechanizmusát”, mint „a közlés minimuma az író részéről”, ennek megfelelően pedig „a képzelet maximuma az olvasó részéről”, akkor itt avval – a hermeneutikában pontosan leírt és meghatározott – jelenséggel szembesülünk, hogy az olvasó a maga élményrendszerének elemeivel tölti ki a szöveg „kitöltetlen helyeit”, illetve megértési horizontjára illeszti a művet. Ennek során pedig sokkal aktívabban kapcsolódik a befogadás folyamatába, mintha egy úgynevezett „realista” alkotással szembesülne, a szó teljes értelmében válik partnerré – szinte alkotótárssá: esetünkben tehát beszélgetőtárssá, az olvasás során és révén. A dialógus folytatódik: újabb és mélyebb értelemmel gazdagodva. (…) Örkény ugyanis pontosan tudta – és az azonos címet viselő kötetből már mi is tudhatjuk –, hogy ehhez a látásmódhoz, a groteszk szemléletéhez a dialógussal jutunk legközelebb. (…) Ennek jelentősége pedig éppen a magyar szellemi hagyományok között rendkívüli. Hiszen irodalmi tradícióink – némi könnyelmű általánosítást megengedve – nemigen biztosítottak helyet efféle dialektikának. Évszázadokon keresztül a tiszta szubjektivitás monologikussága: a líra volt irodalmunk reprezentatív műfaja, s társadalmi szerepe szentesítette műnemi sajátosságait. (…) (Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.)
24. Olvasd el a további részleteket Nagy András írásából! [L]létezésünk alkalmaként valamiféle párbeszéd részesei vagyunk, amely különféle formákat, közvetítéseket és „médiumokat” keres, sajátos interakcióiban. (…) Amikor Örkény azt írja – és éppen a groteszkről –, hogy annak lényege volna, „hogy az ember a világról valamilyen képtelenséget állít”, akkor éppen ennek a dialógusnak sajátos természetére utal. Hiszen a képtelenség azért szükséges, folytatja azután, mert az ember „ennek árán a világ valóságát jobban meg tudja közelíteni”. (…) Aligha véletlen, hogy a párbeszéd eredeteként ott rejtőzik az utalás arra a műformára – és egyben annak modern parafrázisára –, amely a világról való gondolkodás archaikus és mégis radikálisan személyes „műfaja” volt: a dialógusra. Amely Platóntól kezdődően Galilein keresztül Descartes-ig és modern követőikig a világról való elmélkedés bölcseleti keretét kínálta (…) Minderre természetesen azért van szükség, hogy az állítás – az ábrázolás – „tárgya”, vagyis maga a világ még pontosabban megközelíthető legyen. (…) Azok a társadalmi rendszerek, amelyek Örkény életének történelmi terét adták, különféle végleteket és „képtelenségeket” erőltet-
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
tek a valóságra – ennek nyomán pedig maga a világ lett képtelenségek koherens univerzumává. Akár az „élettér”, „fajelmélet”, a militárisan szervezett társadalom lidércnyomása tett erőszakot életen és élőkön, akár az „osztályharc”, a „termelési erők és termelési viszonyok” leegyszerűsített dialektikája, illetve a proletáriátus diktatúrájának nevezett uralmi forma. Minden alapvető eltérésük ellenére közös volt bennük, hogy torz dogmatika emelkedett „totális” törvényerőre, (…) s a társadalmi-történelmi „valóság” több ponton mondott ellent magának a józan, fellebbezhetetlen és mégis „érvénytelen” racionalitásnak. Kelet-közép-európai konkrét tapasztalatként. Hasonló szemléleti elvek alapján (…) értelmezhető az Egyperces novellák dialógus-sorozata is. Nem feltétlenül a megformálásban (vagyis az epikán belüli párbeszédekben) – bár gyakorta ott is –, hanem inkább a befogadás, az értelmezés szintjén. (…) Távoli párhuzamnak tűnik, mégis fontos utalni arra a sokszor artikulálatlan, atavisztikus és egyetemes érvényű művészi hagyományra, amelyet M. M. Bahtyin tárt fel legpontosabban és írt le a groteszket megteremtő és folyamatosan továbbalakító népi tradíciók között. A plebejus, „karneváli kultúra” különös eksztázisa, gyakran blaszfémikus és éppen ekként konvencionalizálódó társadalmi hagyománya, a vulgáris és bohóctréfaszerű elemek megemelkedése és betagozódása a sajátos törvényszerűségekkel működő esztétikai „univerzumba”, a maga módján mind meghatározó volt Örkény számára is. Hiszen az ő általa is alakított „népi nevetéskultúra”, az ennek révén biztosítható lelki – és szociális, sőt: akár történelmi – katarzis műveiben és művei nyomán létrejött. Mégpedig a groteszk különös tudása és ennek a tudásnak a közlése révén: felboruló arányokkal, szándékolt elrajzoltsággal, a végletek összevillantásával, és így tovább – mindazzal, ami az ő írói világának meghatározó részévé vált. Képes volt annak kifejezésére is, amit tradicionális keretek között nem lehetett volna ezzel az expresszivitással, illetve ezzel a szellemi és művészi erővel megfogalmazni –, és ami mindezek híján a közönség számára sem jelentett volna efféle revelációt: döntő erejű, művészi-szemléleti „sokkot”. (…) Örkény nagysága talán abban – vagy abban is – állt, hogy képes volt sokféle, és olykor egymásnak ellentmondó tradíció és konvenció között valamiféle radikálisan egyedi formát teremteni – éppen olyat, amely a maga rugalmasságában, tömörségében, kimondatlanságában és komponáltságában biztosított teret semmihez sem fogható élményei megörökítése számára. Ez volt az egypercesek sorozata, amely pedig nem egyszerűen új „hangot” jelentett, de gyökeresen új típusú szemléletet és ennek megfelelő kommunikációs lehetőségeket: nyelvet. Ezért is mondja egyik párbeszédében Örkény, hogy talán „a groteszk nyelvén fogalmazzuk meg legjobban ennek a kornak az ellentmondásait”. Számára tehát ez a szemléletmód elsősorban nyelv, ekként tehát a legtágasabb kategória – voltaképpen a nyelvfilozófia által feltárt egyedül érvényes univerzum –, amin belül természetesen az ő számára szintaxis, grammatika, lexika kínálja a használat konkrét elemeit és kereteit. (Nagy András: Magyar groteszk, Árgus, 2003/1.) 25. Kérdezzük a szerzőt! Az alábbi, jelenkori egypercesek szerzője a 30Y nevű zenekar gitárosa, Grádvolt Endre. Beszélgessetek az alábbiak szerint az egypercesekről: a) Haladjatok egyenként! Olvassátok el az első szöveget! b) Fogalmazzatok meg olyan kérdéseket az olvasott szöveggel kapcsolatban, amit szívesen feltennétek a szerzőnek! (A kérdések a szövegértésre, a szöveg elmélyültebb vizsgálatára, pl. háttérismeretekre, következtetésekre, nyelvi megformáltságra, műfaji vonatkozásokra, jelentéslehetőségekre, véleményre vonatkozhatnak.)
45
46
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
c) Mivel a szerző nincs jelen, az ő szerepét is ti, olvasók töltitek be, kíséreljétek meg tehát a felvetett kérdések megválaszolását. d) Ha úgy ítélitek meg, haladjatok tovább, olvassátok el és a fentiek szerint beszéljétek meg a következő szöveget, amíg elolvastátok és megbeszéltétek az összeset vagy a rendelkezésre álló idő le nem telt. (1)
(2)
SPLEEN Eladó vagy kiadó garázst keresek a Kerecsényi utcában vagy környékén, reális vagy nem reális áron.
(3) MAGYAR MÓDRA Budapest, Déli pályaudvar, november 23. 22:34 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Dombóváron át Pécsig közlekedő személyvonat a krakkói csatlakozás bevárása miatt előreláthatólag hat perces késéssel indul. Dombóvár, november 23. 23:50 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy a Budapest, Déli pályaudvarról érkező személyvonat a Vartyaszeg és Karnópuszta közötti útszakaszon történő felsőelektromosvezetékrendszerjavítás miatt előreláthatólag harminc percet késik. Pécs, november 24. 1:50 Értesítjük Kedves Utasainkat, hogy az órák őszi időszámításra történő átállítása nem okoz változásokat a menetrendben.
A
(4)
CSALÁDTERVEZÉS (XY+XX)t = (XY+XX)+xy (XY+XX)2t = (XY+XX)+xy+xx (XY+XX)nt = 0 t=9 n=?
(5)
MŰVÉSZET
(http://30y.infocomplex.hu)
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
47
48
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
K ÉP ÉS N Y ELV – KÖZ VE TÍTÉS ÉS M Á NDY IVÁ N: DIÁ K SZ ER EL EM
BEFOG A DÁ S
26. Nézünk, mint a moziban a) Nézzétek meg alaposan az alábbi képeket, és beszélgessetek a kérdések segítségével!
http://www.macarts.co.uk/images/Cinema_Audit1.jpg http://www.tavistockwharf.com/images/photos/cinema-superman-500px.jpg http://www.gyorikredit.hu/ujsagkepek/2005aprilis/mozi.JPG http://www.magyar.fi lm.hu/_objectdata/72803550-64a8-4446-a7c4-eced07a2f345/mozi.jpg http://mwave.irq.hu/kepek/fi lmek/72/t_72486_prakash_traveling_cinema_a.jpg
• Milyen fényviszonyok jellemzik a mozi termét vetítés előtt/után és vetítés alatt? • Milyen kommunikációs és perspektivikus helyzetet alakít ki a mozi belső tere? • Mi teszi lehetővé technikailag a nézői azonosulást, annak az érzetét, hogy a néző uralja a látványt? • Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát metaforikusan a 4. kép? • Hogyan fejezi ki ezt a perspektívát vetítés alatt a nézőtér és a vetítőkamra fényviszonya, a közönség elhelyezése, testpozicionálása (3. kép)? • Mi a szerepe a mozi mediális (közvetítő) sajátosságának abban, hogy a laikus néző a látványt gyakran nem „megcsinált” produkcióként, fikcióként éli meg, hanem a dolgok természetes megjelenési formájaként, valóságként („ahogy a dolgok valójában vannak”)?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
Jegyzeteim:
b) Olvasd el a novellát, olvasás közben húzz alá számodra fontos részeket, írjál hozzá a margóra rövid, értelmező megjegyzéseket, kérdéseket! Ha órán nem jutsz a végére, otthon fejezd be, és csak utána foglalkozz az értelmező feladatokkal.
MÁNDY IVÁN: DIÁKSZERELEM Norman Wilson finoman remegni kezdett, akárcsak szét akarna foszlani, mint egy öreg felöltő, aztán egyszerre csak felpattant a levegőbe és eltűnt. Vele együtt tűnt el a szőke Gloria is meg a kedves, öreg, kissé elhagyatott kert, ahol kart karba fűzve sétálgattak. Mindez eltűnt, és csak a mozi vászna világított bágyadt, derengő fénnyel. Ők még csöndben maradtak. Nem kezdték el mindjárt a fütyülést, a kiabálást, a székek nyikorgását. Csöndben maradtak, mint akik el se hiszik, hogy Norman és Gloria így eltűnjön előlük. Nem, ez képtelenség! Vissza kell hogy térjenek. Egy pillanat, és megint ott állnak majd az öreg kertben, ahol a diáksapkás Norman éppen azt mondta Gloriának: „A diáksapkát katonasapkára cserélem fel, de senki és semmi nem szakíthat el bennünket egymástól.” Gloria Colman közelebb húzódott a férfihoz, de azért az arcán látszott a félelem. És aztán eltűnt a félelmével együtt. Vártak, még mindig vártak. Talán, hogy Norman Wilson a vászon mögül bújik elő, kijön a kis színpad szélére, és továbbjátssza a filmet. Gloria is megjelenik onnan hátulról meg a többiek, és továbbjátsszák a filmet. Alattomosan, váratlanul felgyulladt a villany. Vaksin hunyorgó, sápadt fény. Ott ültek a fekete zsöllyében. Egy néni lelógatta kezét a mélybe, egy fiú átfogta a lány vállát. Széles, lapos arc fordult hátra az első sorból. Senki se szólt semmit. Ültek a sápadt fényben, szemben az üres vászonnal. Egy jegyszedő surrant el a fal mellett, el is tűnt mindjárt, mint egy ijedt, megriasztott kis állat. Elöl felállt egy nő, végignézett az arcokon, aztán visszaült. Kövérkés férfi hátrahajtotta a fejét, akárcsak az orra vérezne és elbődült: – Mi lesz? Akkor aztán kitört a füttykoncert. Káromkodtak, szitkozódtak. (– Ebben a moziban mindig történik valami! Tudtam, hogy ide nem szabad jönni! – Egyszer
49
50
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
ülök be, és akkor is… Adják vissza a pénzt!) Dobogtak, a székeket nyikorgatták, fütyültek. A kövér férfi pedig hátrahajtott fejjel bőgte, mint egy hajókürt: – Mi lesz?! Egy éles női hang az igazgatót követelte. Hogy maga az igazgató jöjjön ide, és jelentse be, mi történt. – Látni akarom! – sivította. – Látni akarom! – Nem érdekel – mondta egy férfi. – Folytassák az előadást. Tapsolni kezdtek. Surrogás hallatszott a fal mellől, de jegyszedőt nem lehetett látni. – Valaki menjen be az irodába! – Ők jöjjenek ki… – Legalább egy jegyszedő jöjjön! De mintha már a jegyszedők is elhagyták volna a mozit. Eltűnt az igazgató, a pénztáros és aztán a jegyszedők. Üres, sötét lyuk a vetítőfülke. Csak ők voltak. Egy kockás sálas férfi fölkelt, és zsebre tett kézzel, elnyújtott léptekkel sétálni kezdett a széksorok között. Volt, aki cigarettára gyújtott. Egy pillanatra se szűnt meg a fütyülés és a dobogás. – Mi lesz?! Mintha csak a süllyesztőből emelkedett volna fel – egy fekete ruhás nő állt elöl. Szőke nő, zavart mosollyal. – Kedves vendégeink… – Mi van, pofi?! A nő elhallgatott, mint akinek papírgalacsint dobtak az arcába. Állt, és az ujjait ropogtatta. – Ki ez a nő? – kérdezte egy tiszta, átható hang. – Abban a patikában láttam. – Ezt? Dehogy! A Terike cukrászdában. – Semmi esetre se az igazgató! Jöjjön ide az igazgató! – Ő az igazgató. – Mit képzel?! Az először is egy férfi, én nagyon jól ismerem. A fekete ruhás nő újra próbálkozott. – Kedves vendégeink, azt a sajnálatos eseményt kell közölnöm önökkel, hogy a film elszakadt… Dühös nevetés: – Elszakadt! Ne mondja?! – …a jegyek természetesen érvényesek a holnapi előadásra. – Elhallgatott. Várakozva nézett a közönségre. „Még mit csináljak? Teát és süteményt osszak szét közöttük?” Tea és sütemény. Mintha ők is erre vártak volna. Nem mozdultak. Egy férfi a tenyerébe dűtötte az állát, lábát előrenyújtotta. – Adják vissza a pénzt – mondta a tenyeréből. Hátrafordult. – Holnap megint lesz valami. A fekete ruhás nő sértetten: – De kérem, itt még soha… – Nyelt egyet. – És ilyesmi bárhol megtörténhet! Bárhol. Lágy, dallamos fütyülés. Egyre többen kiabáltak és egyre makacsabbul, hogy: adják vissza a pénzt! – Ad-ják visz-sza! Ad-ják visz-sza!
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
Akárcsak a kedvenc csapatukat biztatnák. Senki se mozdult. Mintha azt várnák, hogy ide helybe hozzák be a pénzt. Egy idősebb férfi felállt, karonfogta a fekete ruhás nőt. – Arról nem is szólva, hogy most már végképp lemaradunk erről a filmről. – Csöndesen beszélt, de azért várható volt, hogy lekever egy-két családi pofont. – Azt mondja, hogy a holnapi előadásra érvényesek a jegyek… – A holnapira. – Csakhogy holnap műsorváltozás van, ha nem tudná, kedves. – Ez már igen szigorúan hangzott. Nem eresztette el a nő karját, ahogy a többiekhez fordult. – Holnap műsorváltozás van. Döbbent moraj. – Ki tudja, milyen vacakot játszanak! – Ezt pedig már nem adják sehol. És akkor egy hang: – Azért megtudhatják, hogy mi a vége. – Minek a vége? – A férfi elengedte a nőt és megfordult. – A film vége. – Kék köpenyes jegyszedőnő állt mögötte. Fölemelte szikár, csontos arcát, ahogy azt mondta: – Én elmesélem. Pillanatnyi csönd, aztán zajongás támadt. Valaki fölállt és előrehajolt. – Mit akar a mamus? – Mit mesél el? – A film végét. – A férfi ott elöl szédülten megrázta a fejét. – Hát ez jó! – nyerített valaki. – Maga nekem ne meséljen semmit. Csönd lett, a jegyszedőnőt bámulták. Most már csak ő állt előttük. A feketeruhás eltűnt, és az idősebb férfi is visszaült a helyére. – Láttam már egypárszor a Diákszerelmet, és azt hiszem, el tudom mondani. Még mindig nem szóltak egy szót se. Aztán egy szék nagyot reccsent! – A pénzünkért! – Az igaz! A pénzünkért akár kétszer is elmondhatja, meg hátulról visszafelé. A jegyszedőnő középre jött. Kék köpenyében, akár egy tűpárna. Meg lehetett volna rá esküdni, hogy tele van tűzdelve apró kis gombostűvel. Vajas kenyeret húzott elő a zsebéből, beleharapott. – Azt hiszem, ott hagytuk abba – kezdte csöndes, távoli hangon. Nem folytathatta. Egy férfi (talán a gépész) odaszaladt hozzá, és felvezette az emelvényre, a vászon elé. Széket is adott. A jegyszedőnő a mozi vászna elé ült, és vajas kenyeret evett. Sötét lett. De csak azért, hogy a következő pillanatban már reflektorfényben üljön. – Ó!… – hallatszott egy elnyújtott hang. A jegyszedőnő hunyorgott az éles fényben. Eltette a vajas kenyerét. Kicsit kihúzta magát. Figyelték a hunyorgását, figyelték a kék köpenyét, a barna cipőjét, az arcát, azt az elmosódott arcot, ahogy majd megelevenedik rajta a régi kert Norman Wilsonnal és Gloria Colmannel. Megelevenedett a régi kert és ott állt a kedves, derék fiú (Norman Wilson
51
52
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
alakítása), és átfogta a lány vállát (Gloria Colman alakítása), megnyugtatta, hogy most ugyan be kell vonulnia csapattestéhez, de majd visszatér a háborúból, és akkor ismét eljönnek ide, ebbe a kertbe. Még valami olyasfélét is hozzátett, hogy nem kell félni, rossz pénz nem vész el. „Azt pedig megtiltom neked, hogy kikísérj a vonathoz!” – De meg lehet tiltani egy szerető szívnek? (A jegyszedőnő feje megrezzent.) Lehet ilyet kívánni egy fiatal lánytól, hogy ne kísérje ki hadba vonuló kedvesét a pályaudvarra? (A jegyszedőnő előrehajolt.) És ez lett a veszte, mert a pályaudvaron megismerkedett Walterral. A közönség előtt megjelent Walter, a könnyelmű aranyifjú. Igen, mást aligha lehetne rá mondani, mint hogy aranyifjú. Meg aztán kalandor, aki kábítószerek csempészésével foglalkozik. Katonaruhában volt ő is, mint Norman. Úgy üdvözölték egymást, mint régi barátok. – Régen láttalak, pajtás! Az egyetem, ó, az egyetem! Walter persze abbahagyta tanulmányait, és most hanyag fölénnyel néhány professzor után érdeklődött. – Megvan még a vén sakál? – Nevetett. – Meddig nyúz még benneteket? No, pajtás, hát annál aztán a háború is jobb! Ilyeneket mondott Walter, és közben egyre csak a lányt nézte: – Irigyellek, pajtás, szavamra, irigyellek. Az a tekintet! Walter tekintete… A híres, ellenállhatatlan, szívtipró tekintete… – Rabul ejtette a tekintete – ingatta fejét egy nénike az ötödik sorban. Férfihang hátulról: – Egy ilyen lányt nem kell félteni. A jegyszedőnő felemelte a fejét. – A lány vergődött. A jegyszedőnő száraz, lesikált arcán megjelent a lány, ahogy vergődött. „Tudta, hogy a vőlegénye mellett a helye, de nem tudott szabadulni attól a tekintettől.” Lent a széksorokban dermedten figyelték ezt a küzdelmet. A nénike az ötödik sorban aprókat sóhajtott. Egy férfi gúnyosan bólogatott, hogy na, na, ezek a viharzó érzések! – de azért majd leesett a székről, amikor Walter egyszerre csak hazaérkezett a frontról, és beállított a lány otthonába. – Üzenetet hoztam a vőlegényétől. Walter éppen csak kidugta az orrát a frontra, és már otthon is volt. Bizonyos összeköttetések révén egykettőre hazakerült, hogy London utcáin grasszáljon ellenállhatatlan uniformisában. Egy asszony a balközépből: – Én nem vesztettem el a fejemet, amikor a férjem kint volt a fronton. Pisszegtek, de azért nem hagyta abba. A fűszeresről beszélt, aki mindenféle ajándékokat küldözgetett neki. – Nem érdekel a fűszerese. – Annak is jó ízlése lehetett… Aztán megint csak a jegyszedőnőt lehetett hallani. – Legalább egy hétre hazajött volna a vőlegénye! Legalább egy napra! Hogy erőt tudott volna meríteni azokból a jóságos szemekből. Conrad Nagel! Egy öregasszonynak eszébe jutott Conrad Nagel, aki olyan megnyugtatóan tudott nézni. És az is eszébe jutott, amit akkoriban olvasott róla.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
„A mostanában feltűnt Conrad Nagel népszerűsége Rudolph Valentinóéval vetekszik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyszerre három film főszerepére kapott szerződést.” Mi lett Conrad Nagellel? Rabnec bácsi kihúzta magát a széken. „Rongy dolog, hogy valaki éppen a barátja menyasszonyát akarja elcsábítani, és éppen akkor, amikor a barátja kint van a fronton. Ha én akkor kikezdek Fiore Sárival…” – A férjemet holttá nyilvánították, de én még mindig vártam. – A temetőben ismerkedtünk meg. – A temetőben… kivel? – Azzal a lánnyal, amikor érettségire készültem… – Aha. Hallgattak és figyeltek. A jegyszedőnő összekulcsolt kezét nézte, aztán lecsúszott a tekintete az emelvény porondjára. Még sosem látta ilyen közelről. Por… csupa por. A vékony repedések tele porral, egy porréteg az egész. Egyszer itt lasszót dobtak egy nő nyakára. Cowboyruhában állt a nő, és egy férfi lasszót dobott a csuklójára, a derekára, végül pedig a nyakára. A szünetben léptek fel… – Mi az! Elaludt?! A jegyszedőnő közben már folytatta… és a lány mindennap együtt volt Walterrel. Walter színházba vitte, szórakozni jártak, és közben a lány anélkül, hogy észrevette volna, elmerült az alvilági életben. – Nem féltem. – De a hang most már aggodalmas volt. A többiek se tudták, hogy mi lesz ezzel a lánnyal. Nem is válaszol a vőlegényének? Már fel se bontja a leveleket, amelyek a frontról érkeznek?! – Majd hazajön a fiú, és akkor helyrerázza! Ebben reménykedtek. Hogy majd egyszerre csak megjelenik a fiú, az igazi (Norman Wilson, az az édes pofa!), és akkor majd megint úgy lesz, mint régen. – Mit szív a lány? – Ópiumot, egy barlangban. – Barlangban? – Hát ópiumbarlangban, de maradjon már csöndben! A nénike nem is tudott volna szólni. Istenkém, az a lány egy ópiumbarlangban! És ott csak ülnek, és szívják az ópiumot, és nagyon előkelően van berendezve a barlang, mélyen a föld alatt, tompa fények jönnek a falból, csak suttogva szabad beszélni, és ez a Walter a főnökük. – Borzalmasak voltak az ébredések – mondta a jegyszedőnő. – A lány sokszor már meg se ismerte azt, aki belépett a szobájába. Így történt aztán, hogy egy napon… A fejek előredőltek. Rémült suttogást lehetett hallani, mintha egymás közt beszélnék meg ezt az ügyet. Aztán a nénike kint állt a dobogó előtt. Ott állt félrebillent fejjel, és azt mondta: – Ez nem igaz. A jegyszedőnő nem is vette észre, ahogy folytatta: – A fiú az ágynál állt, és belebámult abba a megkínzott arcba. Katonaruhában volt a fiú, úgy, ahogy hazajött a harctérről. Igen, a fiúnak most már látni kellett, hogy a hírek, amelyeket a menyasszo-
53
54
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
nyáról kapott, nem túloztak. Ő már nem a régi, ő már elszakadt mindentől és mindenkitől – egy szenvedély rabja. – Nem igaz! A jegyszedőnő elhallgatott, majd kissé csodálkozva leszólt a sötétbe. – Mi nem igaz? Az meg belekapaszkodott a színpad szélébe. A fejét pedig akárcsak fel akarta volna tolni, mint valami batyut. – Olyat nekem ne mondjon, hogy azt a fiút nem ismerte meg! Azt még elhiszem, hogy a leveleit nem bontotta fel, de amikor ott áll az ágya előtt… – De ugye a fiú magához térítette? – Ezt már egy férfi kérdezte. Majd megint egy újabb hang: – És végül is kilökték azt a Waltert? – …aztán később mind a ketten csak nevettek az egészen! Már többen álltak a színpad előtt. Homályos, elmosódott arcok. A dobogó szélét püfölték. – Az esküvőt mondja el! – Milyen esküvőt? – A jegyszedőnő hátradűtötte a fejét. – Nincs esküvő. Csönd. Mélységes, döbbent csönd. Majd egy hang a terem végéből: – De hát, amikor a lány meggyógyul… – Nem gyógyul meg. – Csak nem azt akarja mondani, hogy… – Székreccsenés, a férfi előrejött. A jegyszedőnő kezét zsebre dugta, könyökét hátrafeszítette. Pusmogást hallott odalentről. Mintha egymás közt tárgyalnának valamit. Aztán egy éles, támadó hang: – Én tudom, hogy nem hal meg. – Honnan tudja? – A jegyszedőnő elképedve ingatta a fejét. Ácsorogtak a széksorokban. Úgy ácsorogtak, mintha megint fütyülni és kiabálni akarnának. De csöndben voltak. – Kérem szépen – mondta egy öregember –, biztos, hogy ez ebben a filmben van? Fáradt, szomorú hang. De mégis ez volt a jeladás. Ordítoztak, a székeket recsegtették, mintha szét akarnák verni a mozit. – Nem is ezt a filmet mondta el! – Pofára ejtett bennünket… A jegyszedőnő olyan gyenge volt, hogy egy szót se tudott szólni. Dermedten ült, várta, hogy felrohanjanak, és lerángassák a színpadról. Csönd támadt körülötte. Majd egy-egy hang, könyörögve: – …ugye, aztán a fiú beviszi valami kórházba? – …és korcsolyáznak? Én láttam kint egy képet, ahol egymás karjába kapaszkodva korcsolyáznak. Kérték, egyre csak kérték, hogy mondja el a film végét, az igazi végét. – Mondja már! – Mondja… A jegyszedőnő lehetetlenül összezsugorodva ült a hatalmas, fehér vászon előtt és hallgatott.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
27. Házi feladat a) Elemezd, értelmezd az olvasott elbeszélést a jelednek megfelelő szempontok segítségével! A) A történet(ek)
MI(K )NEK A TÖR TÉNE TE?
MIRŐL SZÓL A TÖR TÉNE T?
MI A MEG JELENÍTÉS KÖZ V E T Í T Ő KÖZ E G E (MÉDIU M A )?
H O G YA N H OZ H AT Ó ÖSSZEFÜG GÉSBE A TÖR TÉNE T A C Í M M E L?
VA N / N I N C S EREDMÉN Y E A TÖRTÉNE TMESÉLÉSNEK?
MIÉRT VA N / N I N C S EREDMÉN Y E? ( B E F E J E ZHE TŐSÉG)
B) A pozícióváltozások párhuzama (1) NORMAN POZÍCIÓJÁNAK
A K É T H ELY Z E T/ TÖ R T ÉN E T KÖZ T I PÁ R HUZ A M L EHE TŐSÉG E
VÁLTOZÁSA
A FILM NÉZŐINEK POZÍCIÓVÁLTOZÁSA
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
55
56
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
(2) WALTER POZÍCIÓJÁNAK
A K É T H ELY Z E T/ TÖ R T ÉN E T KÖZ T I PÁ R HUZ A M L EHE TŐSÉG E
VÁLTOZÁSA
A JEGYSZEDŐNŐ POZÍCIÓVÁLTOZÁSA
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
(3) GLORIA „TEKINTETE”
A K É T H ELY Z E T/ TÖ R T ÉN E T KÖZ T I PÁ R HUZ A M L EHE TŐSÉG E
A BEFOGADÓ „TEKINTETE”
(POZÍCIÓ-
(POZÍCIÓ-
VÁLTOZÁS
VÁLTOZÁS A
A MEGISME-
KÖZVETÍTŐ
RÉSBEN, FELIS-
KÖZEGBEN ÉS
MERÉSBEN)
A BEFOGADÁS TÉTELEZETT IGAZSÁGÉRTÉKÉBEN) PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
Mi lehet az oka annak, hogy a nézők megkérdőjelezik a jegyszedőnő történetének, „a film végének” igaz voltát, a történetmesélés hitelességét?
C) Egy lépéssel hátrébb: a belső történeteket összefogó narratív struktúra A N A R R ÁTO R SZ ER EP E A FILM TÖRTÉNETÉVEL K A P C S O L AT B A N
A NÉZŐI RE AKCIÓKK AL K A P C S O L AT B A N
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
A N A R R ÁTO R L ÁTÓ SZÖ G E, A L ÁTÓ SZÖ G SZ ER EP E A FILM TÖRTÉNETÉVEL K A P C S O L AT B A N
A NÉZŐI RE AKCIÓKK AL K A P C S O L AT B A N
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
57
58
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
A N A R R ÁTO R T UDÁ S A , SZ ER EP E A FILM TÖRTÉNETÉVEL K A P C S O L AT B A N
A NÉZŐI RE AKCIÓKK AL K A P C S O L AT B A N
PÉLDÁK A SZÖVEGBŐL
Hogyan utal vissza az elbeszélés önmagára, miként olvasható a megértés, a jelentéstulajdonítás olvasói munkájának és természetének példázataként?
b) Alkossatok 4-5 fős, azonos feladattal dolgozó szakértői csoportokat, és beszéljétek meg otthon végzett kutatásotok eredményét! c) Válasszatok csoportképviselőt, aki összefoglalja, mit vizsgáltatok és mire jutottatok az értelmezésben, válaszadásban! 28. Írás saját magam számára a) Írj folyamatosan öt percig arról, mit tanultál meg, mit értettél meg jobban vagy másként Mándy Iván elbeszélésének elolvasásával, megbeszélésével!
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
b) Olvasd el az összefoglaló ismertetőt, ahol lehet, példázd állításait a magad számára az olvasott elbeszélés alapján! Mándy Iván (1918–1995) írásainak világát, hangulatát meghatározza a környezet, amelyben élt: a Teleki és Mátyás tér környéke, az egyszerű emberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek kis világa. Alkotásmódja elszakad a közvetlen realitástól, a szürreális, az abszurd világérzékelés irányába tolódik, prózájában gyakori az álom, a látomás formateremtő szerepe. Az ötvenes és hatvanas években írt regényeinek és kisregényeinek világa sajátos mítosszá kerekedik. A régi mozik, presszók, uszodák, tribünök és futballpályák világa alkotja a „Mándy-univerzumot”. A hetvenes évek végétől figyelme a tárgyak, a dolgok felé fordul, műveiben a modern nagyvárosi ember szorongása, magánya, groteszk helyzete szólal meg. A film módszereit felhasználva – vágások és áttűnések technikájának alkalmazásával – és a lírára jellemző önállósult költői képekkel, látomásokkal, emlékképekkel, fantáziaképekkel újítja meg az elbeszélés hagyományos idő- és téralakítását.
59
60
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
(K I)N AG Y ÍTÁ S, AVAG Y EG Y EG Y ÉN, EG Y ÍRÓ, „ A” VA R I ÁCIÓ B OD OR Á DÁ M:
•
A K I
1 2 .
É V F O L Y A M
FIG Y EL
BEHAVA ZOT T
L Á BN YOMOK
29. Kérdezzük a címet! a) Bodor Ádám alábbi elbeszélésének címe: Behavazott lábnyomok. Írj néhány olyan kérdést a pókhálóábrába, amelyre szerinted az elbeszélésből választ kellene/lehetne kapni!
Behavazott lábnyomok
b) Hallgassátok meg az elbeszélést, majd beszéljétek meg, mely kérdéseitekre kaptatok választ, melyekre nem!
BODOR ÁDÁM: BEHAVAZOTT LÁBNYOMOK Délfelé nagy, barnás, lencse alakú felhők tűntek fel a Puzdra3 körül. Nagy komoran úsztak el mellette, volt, amelyik súrolta. Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszkodott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. Ott sündörögtek, amíg pár óra alatt teljesen betakarták. Úgy látszott, odafönn újra beáll a havazás. Nem volt ebben semmi szokatlan. Szokatlan esetleg a felhők szeszélye, amikor erre az egy hegyre esett a választásuk, s a többi orom között fölényesen tovasiklottak. Máskor az ereszkedő felhő találomra körülölel egész vonulatokat, megtapad a meredélyeken, kitölti a völgy zugait; belevonja az égbe, amit elborít. Most valamivel alázatosabban érkezett, egyszerűen ráidomult a hegyre, így kiérződött alóla annak alakja. Kissé várakozóvá tette az embert, mint egy lepel alatti szobor. Itt lenn, a Repedő-völgy kerítései tövében liszteszsáknyi darabokban aszalódott a múlt heti hó, valamivel fönnebb a kecskeganés föld sötétlett liszteszsáknyi darabokban a hó között. A kőfejtés omladékai után a hó hirtelen fehéren összecsapott. 3
A Radnai-havasok – a Keleti-Kárpátok legimpozánsabb masszívuma – egyik hegye.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
Szinte egyenletes távolságra egymástól mélyedések sorakoztak, akkorák voltak, mint egy-egy kincstári csajka4. Félig behavazott lábnyomok voltak, alattuk a meder öblös edényeiben fojtott hangon csobogott a patak. Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekültek az irtás csutakjai5 közé. Valaki itt járt, és megijedt. Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás fényt vetett a lábnyomok peremére. Nemsokára, ahogy a hónak ez a sárgás hamva elillan a domborulatokról, egy következő, kitartóbb felhő érkezésével egyszerre beesteledik. A gerinc felől csöndes mordulással eloldódott a szél, hirtelen lila lett a völgy, mintha lila szél seperte volna az oldalakat. A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. Ahogy a szél kihagyott, egy pillanatig lebbenetlen maradt, aztán lassú hullámzással besüppedt a gallyak közé, odahavazott a fenyők tövére. Egy másik felhő a gyanútlan Lóhavas felé tartott, a katlan fölött majdnem megállt, hasánál enyhén behorpadt, majd lepényhalszerű mozdulatokkal kiterjeszkedett, és ráborult a három tó fennsíkjára. Néha egy ilyen lencse alakú felhő váratlanul rátelepül egy hegyre, pár napig hull belőle csendesen a hó, közben körülötte a környéken kitavaszodik. Mégis, valahogy látszik, hogy odafönn történik valami. A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek. (1978)
A Radnai-havasok Erdélyben www.karpategyesulet.hu/.../RadnaiHavasok.html
4
többnyire szögletes fémedény, katonák isznak, esznek belőle, ételt melegítenek benne
5
erdős terület megritkított, kiirtott része, ahol a földben maradtak a tuskók, gyökerek, csonkok
61
62
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
30. Nyomolvasás a) Dolgozzatok csoportban! Írjatok csoportotok szempontjának megfelelően 3 fontos kutatói kérdést, és próbáljátok megválaszolni őket a szöveg elemzésével! A) A műfaji konvenciókhoz vezető nyomok
KÉRDÉSEINK
ÉRTELMEZÉSEINK, VÁ L A SZ A I N K
A Z ELBESZÉLÉSBŐL V E T T, B I Z O N Y Í T Ó MEGVIL ÁGÍTÓ ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK
(1)
(2)
(3)
B) Az elbeszélésmódhoz és a nézőponthoz vezető nyomok
KÉRDÉSEINK
(1)
(2)
(3)
ÉRTELMEZÉSEINK, VÁ L A SZ A I N K
A Z ELBESZÉLÉSBŐL V E T T, B I Z O N Y Í T Ó MEGVIL ÁGÍTÓ ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
C) A tér- és időkezeléshez vezető nyomok
KÉRDÉSEINK
ÉRTELMEZÉSEINK, VÁ L A SZ A I N K
A Z ELBESZÉLÉSBŐL V E T T, B I Z O N Y Í T Ó MEGVIL ÁGÍTÓ ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK
(1)
(2)
(3)
D) A nyom és egyéb kapcsolódó toposzok olvasása
KÉRDÉSEINK
ÉRTELMEZÉSEINK, VÁ L A SZ A I N K
A Z ELBESZÉLÉSBŐL V E T T, B I Z O N Y Í T Ó MEGVIL ÁGÍTÓ ÉRVÉNYŰ PÉLDÁINK
(1)
(2)
(3)
b) Válasszatok csoportképviselőt, és két percben foglaljátok össze kutatásotok eredményét a többi csoportnak!
63
64
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
c) Hallgassátok figyelmesen más csoportok beszámolóit, reflektáljatok röviden az összefoglalókra: • egy tisztázó, a csoportszempontok közti kapcsolatra vonatkozó kérdésfeltevéssel, • egy dicsérő megjegyzéssel, • egy fejlesztő szándékú kritikai megjegyzéssel! 31. Kilépőkártya
Ebben az elbeszélésben az tetszett legjobban, hogy
Ebben az elbeszélésben idegen volt számomra az, hogy
A legfontosabb gondolatom:
Kérdésem, egyéb megjegyzésem:
HÁZI FELADATOK 32. A valószerű és a titokzatos a) Válassz egyet az alábbi idézetek közül! Készíts tetszőleges technikával illusztrációt, amely kifejezi mind a tér-idő valószerűségét, mind az ebbe befurakodó rejtélyest, titokzatost! b) Írj illusztrációd mellé 10-15 soros esszét, melyben bemutatod az aprólékosan valószerű és a valószerűtlen, szinte irracionális játékát Bodor Ádám elbeszélésében! (1) Ilyenkor egy-egy komolyabb gomolyag leszakadt, foszlányaival megkapaszkodott az ülő farkas alakú szikla tájékán, és áttetsző gyökereket eregetett a jeges hasadékok közé. (2) Késő délután volt, egyenletesen sötétedett, amíg az ülő farkas alakú szikla mögött elmozdult egy felhő, szürke csóvája bekanyarodott a völgybe, helyén valamivel üresebb maradt az ég, és sárgás fényt vetett a lábnyomok peremére.
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
(3) A völgy torka felől oldalvást, fehéren kúszott fölfelé a köd, amint magasabbra ért, széllökésekben sodródó varjakkal találkozott, s ugyanazok a széllökések ráterítették az erdőre. Mint egy elég nagy fátyol, ami beleakadt a föld tüskés szőrébe. (4) A felhők rojtos széle mentén a magasba merészkedő varjak a szeszélyes áramlatban minden igyekezetük ellenére hátrafelé repülnek. 33. A nyomozó rekonstruál: valószerű és elképzelt a) Olvasd el és reflektáld kettéosztott naplóval az alábbi interjúrészletet! 3-4 bejegyzést tegyél! AL ÁHÚZÁS
REFLEXIÓ
„Én csak akkor tudok valamit megírni, ha a »történetet« elejétől a végéig és valamennyi kellékével egyetemben írás közben találom ki. A fikció, a képzeletbeli táj, a kitalált helyzet fölfedezése által válik tulajdonképpen izgalmassá az írás. Megtörtént dolgot előadni már-már plágium, hiszen azt egyféleképp az élet már előadta, én legfönnebb azt értelmezem, közvetítem, ez pedig számomra kevés. Kész anyagból, amilyen például a saját életem, nem tudok dolgozni, és képtelen is lennék élményeimmel egy novellisztikus térségbe elrugaszkodni.” (Bodor Ádám, http://www.korunk.org/oldal. php?ev=2001&honap=11&cikk=3466)
b) Írd meg ötujjas elbeszélésben a lábnyomok képzelt történetét! „Alagúttá fagyott a patak fölött a hó, boltja elég jól bírta az ember súlyát, amíg egy helyen aztán ijesztően döngött egyet, itt a léptek habozó topogás után meredeken bemenekültek az irtás csutakjai közé. Valaki itt járt, és megijedt.”
c) Szerinted jobb vagy rosszabb, hatásosabb vagy kevésbé hatásos lenne, ha az elbeszélésben szerepelne a lábnyomhagyás története? Érvelj!
65
66
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
34. Egy elbeszélés és egy vers Hasonlítsd össze Fodor Ákos versének és Bodor Ádám elbeszélésének kérdésfelvetését, motivikáját!
FODOR ÁKOS: IDŐ, JÁRÁS, JELENTÉS aztán a hó, megint a hó, eljön a hó hava, évada: hullhat önmagára másmaga. Most jelentősebbek és múlandóbbak a lábnyomok. Aztán megint elolvad a hó, a hó, a hó
35. Szócikk a) Olvasd el az alábbi tanulmányrészleteket! Készíts ezek és saját olvasói tapasztalataid alapján összefoglaló fürtábrát Bodor Ádám prózájának jellemzőiről! (1) „Bodor Ádám novellisztikájában van valami a napnál világosabb rejtélyre hasonlító (…). Nem az a rejtélyes, amit nem mond ki, illetve ilyen nincs, hanem az, ahogyan ez a világ él, működik, egyben van, holott valójában elemeire széthullott. (…) Anélkül, hogy esetek, események, cselekvések puszta leírásán kívül lélektani ábrázolási eszközökhöz nyúlna az író, mégis úgy hat ránk, mintha történetei nem az időben zajlanának, mintha történeteinek éppen a közmegegyezéses lényege, tudniillik az időhöz való viszony szűnne meg. Ez a megszűnés az igazán kelet-európai specialitás: itt vagyunk; a történelem kétséges, nem evidens; ez az adottság a leghiggadtabb normalitásnak is valami lidérces elmozdulást, torzószerűséget, olykor pedig rémálomszerű szuggesztivitást kölcsönöz. (…) ugyanakkor Bodor irálya valószínűleg semmitől sem viszolyog jobban, mint bármiféle értelmezéstől, filozófiától, reflexiótól; csak a világ képét adja, emberi reakciókat és működéseket. Novellisztikája éppen ezért univerzumszerű – nem nyelvi, hanem atmoszférikus és tárgyi értelemben –, mert sikerül az elbeszélés, az elmondás puszta, kopár fenntartásával, ezzel a pokoli malommal érzékeltetni a kelet-közép-európai táj egyik fő jellegzetességét, hogy eredményes kísérletek folytak és folynak a történelemértékelés megszüntetésére.” (Balassa Péter)
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
(2) „Az olvasót mindenekelőtt az alapállítás fokozatos leépítése bizonytalanítja el. (...) az elbeszélő a kívülállók nézőpontjának szüntelen modulálása és ütköztetése által a talányos helyzet hipotetikus és alternatív behatárolását adja (...) az olvasói pozíció ide-oda mozdul, hordozója pedig teljes tanácstalanságban vergődik (...) a szituáció átláthatatlanságában és a folyamatok fölmérhetetlenségében a megállapítások eleve kétségesek. Majd a váratlan evidenciává lényegül. Ezáltal az olvasói várakozások kielégítetlenek maradnak. A szövegben viszont elbeszélői magyarázatnak halvány nyoma sincs. (...) Bodor novelláinak szövegvilága enigmatikusságában [titokzatosságában, megfejthetetlenségében] romba dönti a nyelv mítoszát és a mitikus elemek, illetve a jelképek egyetemes nyelvén szólal meg (...) A természet pedig kiismerhetetlen törvényeivel együtt minősül át, mint az egyetemes lét szövevényes rendjének metaforája, miután egyszerre mutatkozik ellenségesnek és barátainak.” (Pozsvai Györgyi)
Bodor Ádám prózájának jellemzői
b) Keress további anyagot az interneten vagy a könyvtárban! Írj 10-12 mondatos szócikket Bodor Ádámról!
67
68
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
36. Alakváltozatok Foglald össze az asztalterítőbe írt kulcsszavakkal, amit megtudtál, megértettél, megtanultál a fejezetben olvasott elbeszélések értelmezésének folyamatában a modern kisprózáról, illetve az egyes szerzők alkotásmódjáról! A közös jellemzőket középre írd!
KRÚDY
MÉSZÖLY
ÖRKÉNY
MÁNDY
BODOR Bodor Ádám Az érsek látogatása című regényéből Kamondi Zoltán rendezett fi lmet Dolina címmel (2007)
Bodor Ádám A részleg című kisregényéből készült Gothár Péter fi lmje, amely az 1995-ös Magyar Filmszemle fődíját kapta
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
„B” VA R I ÁCIÓ EG Y ELBESZÉLÉS, A MELY NEK FŐSZER EPLŐJE BUNDÁ S R EK K 37. Adatlap a) Az elbeszélés főszereplőjét Bundás Rekknek hívják. Milyennek képzeled a karaktert a neve alapján? Töltsd ki az adatlapját! Neve: Bundás Rekk Nevének eredete: Kora: Neme: Testfelépítése: Ruházata: Kedvenc étele: Kedvenc időtöltése: Néhány fontosabb jellemvonása: Lakókörnyezete: b) Beszéld meg elképzeléseidet padtársaddal! 38. Szakaszos olvasás Az elbeszélést szakaszos olvasással dolgozzuk fel. Minden szakasz olvasása előtt meglévő tudásunk birtokában előfeltevéssel fogunk élni a történet alakulásáról (a jóslástáblázat 1–2. oszlopa). Minden szakasz olvasása után visszatérünk a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és megvizsgáljuk, hogy előfeltevésünkhöz képest hogyan alakult a történet valójában. Vagyis folyamatosan töltjük a jóslástáblázatot! a) Írj egy-egy mondatot az első és a második oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A Z 1. R É S Z B E N?
MIBŐL GONDOLOD?
MI TÖRTÉNT VA LÓJ Á B A N?
69
70
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
b) Hallgasd meg az elbeszélés kezdetét, kövesd nyomon a szöveget! Bundás Rekk, a magánzó6 lehunyt szemű házban lakik, utcára néző ablakát örökösen csukott zsalugáter takarja. Kapuja zárva, a bádogkerítés mögött udvara kicsi és kopár, nem terem meg benne se fű, se egyéb hitvány virágot hozó gyom, mert Bundás Rekk már a tavasz kezdetén különféle oldatokkal locsolja földjét; esőtlen, nyári heteken, amikor csak a falak alatt lomhán kavargó szél szikkasztja, kiégett udvara olyan lesz, mint egy darabka kerítéssel védett sivatag. Bundás Rekk, a csendes szomszéd az utcán – biztosra vehetően – kétszer látható. Egyszer kora reggel, amikor kezében drótfogantyús, szutykos szatyorral elsétál a pékhez, és lezárt borítékkal fizet a kenyérért. Aztán megint estefelé, amikor szennyvizes vedrével lép ki a kapuján, és az utcai lefolyóba üríti. Ilyenkor vagy mindjárt visszatér sivatagos udvarára, vagy amúgy vedrestől elkószál valamerre. Ő csak az „esti vedres ember”, alakja olyan mérhetetlen közönyt áraszt, hogy nemigen fordulnak utána. c) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! d) Hasonlítsd össze kitöltött adatlapodat az elbeszélés elején megformálódó karakterrel! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!
e) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert rész alapján írd be elképzelésedet és meglátásaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A Z 2. R ÉSZBEN?
6
MI ERRE A BIZONYÍTÉK? MIBŐL GONDOLOD?
MI TÖRTÉNT VA LÓJ Á B A N?
magánzó (régies, hivatalos): foglalkozás nélküli, közelebbről meg nem határozható jövedelemből élő személy
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
f) Hallgasd meg a folytatást, kövesd nyomon a szöveget! Az utca túloldalán a mit sem sejtő Trenkó Vilmos lakik népes családjával. A két öreg: Trenkó és Trenkóné; a gyerekek: három fiú és két lány, a vők és a menyek. Ezek az emberek egész udvarukat befuttatták szőlővel és klematisszal, beültették dáliával, estikével és oroszlánszájjal, televetették sóskával, kaporral és petrezselyemmel, a falak tövétől az ereszig ösztövér mályvaszárak ágaskodnak. Nagy közös asztalnál étkeznek a lugasban vagy éppen az udvaron, olykor hiányos öltözékben, lenge alsókba, papucsokba bújva csoszognak és beszélgetnek. Gyakori vendégeik is ingujjra vetkőzötten forgolódnak közöttük, mint meghitt családtagok. És beszélgetnek. Megszokták a szemközti ház poros és száraz csöndjét, örökösen lehunyt szemét, megszokták, hogy udvarukba főként a nap süt be, nem leselkedők tűző tekintete. Bundás Rekkre sosem gondolnak. g) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! h) Gyűjtsd össze az első két rész alapján, mi mindenben képez ellentétet a szöveg Bundás Rekk és Trenkóék között! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit! BUNDÁS REKK
TRENKÓÉK
i) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert két rész alapján írd be elképzelésedet és meglátásaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A Z 3. R ÉSZBEN?
MI ERRE A BIZONYÍTÉK? MIBŐL GONDOLOD?
MI TÖRTÉNT VA LÓJ Á B A N?
71
72
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
j) Hallgasd meg a harmadik részt, kövesd nyomon a szöveget! Pedig Bundás Rekk – hacsak nem éppen reggeli szatyros portyáján vagy esti szennyvizes-vedres sétáján tartózkodik házon kívül – egy magasított lábú széken ül naphosszat zsaluval lesötétített szobája ablakában. Ül egy lyuk előtt, amelyet akkor fúrt a zsalu deszkájába, amikor ablaktábláit végképp beszögezte. A lyuk körül a deszka az orra érintésétől már megzsírosodott, leheletétől szivacsossá korhadozott, s ha nem éppen tulajdon szagáról lenne szó, maga Bundás Rekk is érezhetné, hogy közelségétől mennyire büdös. De Bundás Rekk nem ismeri a saját szagát, nem is érdekli őt. Inkább az, hogy mit eszik a Trenkó család, és mire telik, mennyi hús marad a lerágott csontokon, s úgy mellékesen: hogy mi a véleményük például a betevő falatról általában, az elnöki palástról, a Tudományos Akadémiáról és a kiváló hajfestő szerekről. Ő csak ül a deszkába fúrt lyuk mögött, ül és figyel nagy nyugodtan, és arra gondol: az idő neki dolgozik. k) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan alakul az elbeszélés! l) Az eddig olvasott három részben húzd alá azokat a mondatokat, amelyek eltitkolnak valamilyen információt, amelyeknek meghatározó jellemzője a hiány! Tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek a hiány megszüntetését célozzák! Észrevételeidet röviden oszd meg padtársaddal, hallgasd meg az övéit!
m) Folytasd a jóslástáblázat kitöltését, az eddig megismert három rész alapján írd be a szerinted lehetséges befejezést és indokaidat az 1–2. oszlopba! MIT GONDOLSZ, MI FOG TÖRTÉNNI A BEFEJE ZÉSBEN?
MI ERRE A BIZONYÍTÉK? MIBŐL GONDOLOD?
MI TÖRTÉNT VA LÓJ Á B A N?
A
K I S E P I K A
A L A K V Á L T O Z A T A I
n) Hallgasd meg a befejezést, kövesd nyomon a szöveget! Egyszer aztán mégis berezel. Egyszer, amikor krétaszagot érez a szobában. Ez a tantermekből aránylag ritkán elkószáló szag nem az utcáról illant be réseken és repedéseken vagy éppen az általa fúrt lyukon, forrása itt van valahol a homályos szobában. Bundás Rekk csak úgy forgolódik maga körül, és nem bír szabadulni a krétaszagtól. Mint valami pimasz légy üldözi, és rátelepedik az orra hegyére. Ott van, szagolni kell. Akkor villanyt gyújt Bundás Rekk, látja is magát a nyitott ablak homályos tükrében, látja: krétás az orra. Miközben krétás orrát törülgeti, megpillantja a kémlelőnyílás alá krétával írott üzenetet: KRÉTÁS AZ ORROD NEKED.
„Krétás az orrom nekem.” Döbbenetes. Aki ezt írta, igazat írt. Meg kell kapaszkodni valamiben. Igen bizony, mert attól a krétától lett krétás az orra, amivel az ismeretlen jóslatot firkált a zsalu belsejére. Döbbenetes. Egy valaki. Egy illető. Egy egyén. Aki talán most is a szekrény deszkájába fúrt lyuk mögött kuporog egy polcon, és őt figyeli, milyen kapkodva vesz lélegzetet. (A krétaszag eredete) o) Térj vissza a jóslástáblázat harmadik oszlopához, és végezz korrekciót! Írd be röviden, hogy az elképzelésedhez képest hogyan fejeződött be az elbeszélés! p) Milyen metaforikus olvasata lehet (a címmel is összefüggésben) ebben az elbeszélésben a szagoknak?
q) Beszéljétek meg, milyen történelmi-emberi vagy léttapasztalat állhat az elbeszélés világa mögött! Minek a példázataként olvasható a történet? (Több lehetőséget is fontoljatok meg!)
73
74
S Z Ö V E G É R T É S – S Z Ö V E G A L K O T Á S
•
1 2 .
É V F O L Y A M
39. Egy témáról különböző szerepekben a) Gyűjtsetek ötleteket: az elbeszélés világán belül milyen témában és milyen műfajban ki írhatna (vagy mondhatna) valamit kinek? Egy lehetőséget a példa kedvéért közlünk. FEL ADÓ
CÍMZETT
TÉMA
MŰFA J
gyerekek a településen
Bundás Rekk
piszkossága, szutykossága
csúfolódó
b) Házi feladat Válassz egy lehetőséget, és dolgozd ki a kommunikációs helyzetbe helyezkedve a szöveget 1015 sorban!