Szövegértés szövegalkotás. Tanulói munkafüzet

Szövegértés–szövegalkotás

Tanulói munkafüzet

7

A kiadvány KHF/4254-14/2008 engedélyszámon 2008. 11. 13. időponttól tankönyvi engedélyt kapott. Educatio Kht. kompetenciafejlesztő oktatási program kerettanterv. A kiadvány a Nemzeti Fejlesztési terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 3.1.1. központi program (Pedagógusok és oktatási szakértők felkészítése a kompetencia alapú képzés és oktatás feladataira) keretében készült, a suliNova oktatási programcsomag részeként létrejött tanulói információhordozó. A kiadvány sikeres használatához szükséges a teljes oktatási programcsomag ismerete és használata. A teljes programcsomag elérhető: www.educatio.hu címen. fe j l e s z t é s i p r o g r a m v e z e t ő

Korányi Margit



a r at ó l á s z l ó

v e z e t ő fe j l e s z t ő k



kálmán lászló

S z ak m a i b i z ot t s á g

B ó k ay A n ta l



B á n r é t i Z o lt á n



C s e r h a l m i Zs u z s a

elnök l ek to r

G y õ r i J á n o s

Schein Gábor



Murányi Yvett

A l kot ó s z e r ke s z t õ

S z ak m a i l ek to r ok

a s z a k m a i b i z ot t s á g tag j a i





pethőné nagy csilla



Felelõ s sz erkesz tõ

nagy milán



b o r í t ó g r af i ka

s z ű c s é d ua



t i po g r á f i a

bárd johanna



A ta n k ö n y v v é n y í lv á n í t á s i e l j á r á sb a n



közreműködő szakértők



t an t á r g y pe d a g ó g i a i s z ak é r t ő

t u d o m á n y o s - s z ak m a i s z ak é r t ő

V í g E m ő k e D r . K a l a fat i c s Z s u z s a n n a B o r b á l a K i r á ly I l d i k ó



t e c hno l ó g i a i s z ak é r t ő





© Murányi Yvett





© F e n y ő D. G y ö r g y, F ű k ö h B o r b á l a



© e d u c at i o k h t. , 2 0 0 8

r ak t á r i s z á m :

H - ASZE 10 0 7



tömeg:

4 10 g r a m m



terjedelem:



2 1 A / 5 í v

k o r s z a k , k o r s t í lu s, s t í lu s i r á n y z at

Tanulói munkafüzet

Fejlesztők

Fenyő D. György Fűköh Borbála



TARTALO M

k o r s z a k , k o r s t í l u s , s t í l u s i r á n y z a t



5



33

A b a r okk



56

A Klasszicizmus



73

A Ro m an t i ka



99

A Mo d e r n s é g



13 1

A ko r s z ako l á s r ó l . A r ene s z á n s z

A Posztmodern

1. A KORSZAKOLÁSRÓL . A RENESZÁNSZ Ebben a fejezetben olyan fogalmak kerülnek elő, amelyeket sokszor hallottatok, akár értettétek a jelentésüket, akár nem. Reneszánsz, barokk, romantikus, posztmodern – az irodalomtörténetben rendszeresen használt fogalmak ezek. Azért érdemes ismerni és használni is őket, mert segítenek eligazodni a művek között. Ezek a korokra és stílusokra utaló kifejezések összerendezik az egy időben keletkezett műveket, és arra is tekintettel vannak, hogy milyen világképbeli és művészi elveket vallottak az alkotók. Természetesen nem ez az egyetlen rendszerezési lehetőség, de ez is fontos lehet az eligazodásban. A fejezet hat modulja hat egymást követő korszakot dolgoz föl: reneszánsz – barokk – klasszicizmus – romantika – modern – posztmodern. Feltűnhet, hogy a reneszánsz előtti korokról külön nem beszélünk. Ennek több oka is van. A reneszánsz előtt sokkal inkább a történeti korszakolást kellene követnünk, és kevésbé a művészeti korszakolást. Ezért ott kezdjük el az irányzatok áttekintését, ahol a művészeti-irodalmi szempont inkább előtérbe kerül. A második tartalmi megfontolásunk, hogy a reneszánsztól kezdve beszélhetünk terjedelmes és jelentékeny magyar nyelvű irodalomról. Hiába születtek már a középkorban is fontos alkotások Magyarországon, azok általában latin nyelvűek, és mai irodalomérzékünk kevéssé érzi őket szépirodalomnak. E két elvi megfontolás mellett volt egy praktikus szempontunk is: arra törekedtünk, hogy a tárgyalt hat korszakra több – és közülük is a hozzánk időben és gondolkodásmódban közelebb állókra a legtöbb – figyelmet fordíthassunk. Amikor az irodalom legfőbb korszakait áttekintjük, mindenekelőtt az európai irodalomra leszünk tekintettel, azon belül nagyobb hangsúlyt kapnak a nagy irodalmak, és leggazdagabban a magyar irodalmat tárgyaljuk. Tudnunk kell, hogy a világirodalom ennél sokkal gazdagabb, hogy léteznek környező országok és más kontinensek is, de a teljességről ezúttal le kell mondanunk. Először tehát a reneszánsz korral ismerkedünk meg: ebben az időszakban ismert magára az ember először mint önálló, a világot megismerő, formáló, alkotó egyéniségre. Kétarcú ez a korszak: egyfelől programszerűen visszanyúl az ókorhoz, és az antikvitás nagy kultúráit, a görögöket és a rómaiakat akarja utánozni. Másfelől a középkorból nő ki, és tagadja is, folytatja is azt. 1. Öt perc alatt írj össze minél több olyan művet a szerző nevével együtt, amiről szó volt már a magyarórákon!

6

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

2. Öt perc alatt írj össze minél több olyan szépirodalmi művet a szerző nevével együtt, amelyről nem volt szó az irodalomórákon!

3. Most nézd végig az alábbi kategóriákat, és próbáld elhelyezni az összegyűjtött műveket bennük! Ókori művek

Középkori művek

Reneszánsz művek

Barokk művek

Klasszicista művek

Romantikus művek

Egyéb 19. századi művek

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

20. századi művek

Posztmodern művek

4. Mit jelentenek szerintetek az alábbi kifejezések? a) nemzedék

b) generáció

c) emberöltő

d) stílus

e) korstílus

f) stílusirány

5. A korszakolás problémái Olvassátok el az alábbi összefoglalót a korszakolásról és a korszakolás problémás mivoltáról! Aláhúzással emeljétek ki a lényeget! Minden tudományban, de a hétköznapi életben is törekszünk arra, hogy az adatokat, a tudásunkat rendszerezzük. (Például: Ha valaki elmegy vásárolni a piacra, és sok mindent kell hoznia, önkéntelenül is rendszerezi, amit vásárolni fog: zöldségek, gyümölcsök, húsok, pékáruk, tejtermékek stb.) A tudományban különösképpen így van ez, hiszen a tudomány arra törekszik, hogy az egyes különálló jelenségeket megmagyarázza, és ennek legfőbb eszköze az általánosítás. Ha általánosítunk, akkor ugyanis nem kell minden egyes dolgot, tárgyat, jelenséget külön-külön minden elemében megvizsgálnunk, hanem néhány jegy alapján nagy valószínűséggel rámondhatjuk, hogy micsoda az illető jelenség. (Például: az orvos néhány

7

8

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

jellegzetes tünet alapján nagy valószínűséggel megállapítja a diagnózist, és ezt azért teheti, mert egy-egy betegséghez hasonló tünetek járulnak.) A műalkotásokat szintén szokás rendszerezni, hiszen a művészettel foglalkozó tudományok (az esztétika, az irodalomtudomány, a művészettörténet, a zenetudomány stb.) szintén sok egyedi jelenséget vizsgálnak, különféle egyedi művekkel foglalkoznak, de érdeklik őket a műalkotások közös jegyei. Ezért sokféleképpen szokás rendszerezni a műveket – például az alkotók, a műfajok, a felhasznált hagyományok, a terjedelem stb. alapján. Az egyik legfontosabb rendszerezési lehetőség az időbeliség szempontja, és ami leggyakrabban ezzel együtt jár, az egyes korokban, időben egymáshoz közel keletkezett művek kifejezésmódjának, stílusának hasonlósága. Ebben a fejezetben úgy közelítjük meg az irodalmi műveket, hogy az egyes korokhoz kötjük őket. A korszakolás azonban mindig mesterséges művelet is egyúttal. Hiszen korszakhatárokat jelölünk ki, és azt mondjuk például, hogy ez a mű még reneszánsz, de az már barokk – holott elképzelhető, hogy egyszerre készültek el, elképzelhető, hogy sok hasonló tulajdonságuk van, és így tovább. Nagy eltéréseket is találunk az egyes országok szerint: valamelyik országban jóval tovább tartott a középkor, a másikban hamarabb ért véget. Nagy az eltérés az egyes művészetek között is: például a zenei klasszicizmus jóval rövidebb ideig tartott, mint az irodalmi. Ugyancsak sok különbséget látunk az egyes kulturális rétegek között: a népköltészet évszázadokig megőrzött archaikus, kereszténység előtti elemeket, miközben az ún. elit kultúra már réges-régen középkori volt. Ezen az alapon beszélhetünk az egyidejű művek nem egyidejűségéről. Sokszor az egyes irányzatok maguk nevezik el magukat. Ezeket az elnevezéseket gyakran átvesszük, de már néhány évtized, hát még évszázad elteltével látható lesz, hogy az irányzatok rokonok egymással, és nagyobb csoportokba rendezve tárgyaljuk őket. Például a fauve-izmus, a kubizmus, az expresszionizmus, a futurizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus, a konstruktivizmus stb. irányzatai egymás ellenében határozták meg önmagukat, de egy évtized múltával már inkább az avantgárdról beszéltek, összefoglaló névvel illetve ezeket az irányzatokat. És minél távolabb kerülünk egy korszaktól, annál inkább a más művekkel és más korabeli irányzatokkal közös jegyeket fedezzük föl bennük. A korszakok gyakran a történelemtől kapják nevüket is, határaikat is. Érezhető például, hogy az európai kultúrában a Római Birodalom gyengülése és bukása olyan határvonal, amely minden művészetre kihatott. De a művészetek történetében vannak belső változások és törvényszerűségek, az irodalom, az építészet vagy a szobrászat nem vezethető le pusztán egy-egy történelmi eseményből vagy korszakból (például az ívelt homlokzatok építése nem maradt abba a barokk kor elmúltával, hanem még sok száz évig a népi építészet egyik legfontosabb formája volt). Amikor tehát korszakokat állapítunk meg az irodalom és a többi művészet történetében, akkor tekintettel vagyunk a történelmi korszakokra, de nem tekintjük magától értetődően azonosnak a történelmi és a művészeti korszakot.

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

6. A korszakolás alapfogalmai a) Olvassátok el az alábbi összefoglalást! b) Hasonlítsátok össze a világirodalom és a magyar irodalom lehetséges korszakolását áttekintő táblázatokat! A korszakolás mindenképpen önkényes: azért van szükségünk korszakok megállapítására, hogy könnyebben tudjunk beszélni a múlt történéseiről. Minden korszakolás konstrukció, ezért minden korszakolás egyben megkérdőjelezhető. Mi a korszakolás során három nagy kategóriát használunk: korszak – korstílus – stílusirányzat. A korszakot történelmi fogalomként használjuk: egy-egy korszakot nagyjából egységes vagy lassan változó világkép határoz meg. Korszaknak tekintjük az ókort vagy a középkort. Tudjuk, hogy ezeken belül is voltak különféle kisebb korszakok (vagy alkorszakok) és stílusirányzatok (például az antikvitásban a klasszikus kor vagy a hellenizmus), de ezekben az időkben az akkor ismert világ különböző részeinek művészete egészen más volt (például az egyaránt klasszikus Görögországban és Rómában), és ritkábbak, időben és térben szétszórtabbak a fennmaradt emlékek. Korstílusnak tekintjük azokat a művészettörténeti stílusokat, amelyek Európának a nyugati kereszténységhez tartozó felében (és az európai gyökerű, általában gyarmatosítással exportált kultúrákban) egy-két évszázadig meghatározóak voltak. Ezek a korstílusok egyaránt jellemzőek az irodalomra, az építészetre, a képzőművészetre, a zenére, kimutathatóan valamilyen szellemiséghez, világképhez kötődtek, és egy-egy korban egységes közízlést teremtettek. Ilyen korstílusoknak tekintjük a reneszánszt, a barokkot, a klasszicizmust és a romantikát. A legnagyobb nehézségek az előző két évszázad, a 19–20. század korszakolásával és értelmezésével támadnak. A romantikával megszakadt ugyanis a művészek és a közönség közös nyelve, a közízlés, s a romantika olyannyira az individuumot, az emberi személyiséget állította a középpontba, hogy az az érzésünk lehet, mintha megszűnt volna minden közös a művészetekben. Úgy is felfoghatjuk tehát a 19–20. század művészetének történetét, mint az egységes korstílusok eltűnésének korát, amikor egymás mellett élő stílusirányzatok léteznek, amelyek hol rövidebb, hol hosszabb ideig élnek, hatnak egymásra, de amelyek csak egy-egy művészeti ágra, egy-egy műfajra, egy-egy országra vonatkoztathatók. Így a 19. század első harmadában beszélhetünk a romantika mellett továbbélő klasszicizmusról és mellette a realizmusról, a népiességről, majd a szimbolizmus, impresszionizmus, szecesszió és a naturalizmus következett. A 20. század irányzatai még nehezebben átláthatóak: az avantgárd irányzatok uralták a művészeteket a század első harmadában, az újklasszicizmus és az újrealizmus a század közepének stílusirányzatai, míg az egzisztencializmus, az abszurd, a neoavantgárd a század második felében jelentkeztek. Ám kísérletet tehetünk arra is, hogy nagyobb összefüggésben lássuk ezt a két évszázadot. Akkor azt mondhatjuk, hogy a modern személyiség középpontba kerülésétől beszélhetünk a modern korszakról, és mindazokat a stílusirányzatokat, amelyeket imént felsoroltunk, ennek rendeljük alá, megkeresve azokat a közös jegyeket, amelyek rokonítják őket egymással. A modern korszak elmúlásával pedig néhány évtizeddel ezelőtt beköszöntött a modernség utáni, a posztmodern korszak, amely jelen korunk világlátását és művészetét jellemzi. (A posztmodern és a modern korszak viszonya elméleti vita tárgya, ami azért nem meglepő, hiszen a mai kultúráról és meglehetősen új jelenségekről van szó. Mi a különféle korszakolási lehetőségek közül azt követjük, amely egymás utáni korsza-

9

10

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

koknak véli ezeket. Más korszakok egymáshoz való viszonya szintén gyakran vita tárgya, így például a romantika és a realizmus kapcsolata.) Habár imént leszögeztük, hogy nincsenek merev korszakhatárok, most mégis megkíséreljük valahogy korszakolni a művészetek és az irodalom történetét. A – szűken vett – világirodalom egy lehetséges korszakolása (I. Az ókor)

A) Az antikvitás kultúrája



a) Görög kultúra



1. Archaikus kor – i. e. 8–6. század



2. Klasszikus kor – i. e. 5. század



3. A hellenizmus kultúrája – i. e. 4–3. század



b) Római kultúra



1. A királyok kora – i. e. 3–2. század



2. A köztársaság, a polgárháborúk és Augustus kora – i. e. 1. század



3. A császárkor – i. sz. 1–5. század

B) Zsidó-ókeresztény kultúra

1. Az Ószövetség kora – i. e. 12–2. század



2. Az Újszövetség kora – i. sz. 1. század

(II. A középkor)

1. Az ókeresztény irodalom – 2–6. század



2. A korai középkor – a román kor – 6–12. század



3. Az érett középkor – a gótika kora – 13–14. század

(III. A reneszánsz)

1. A korai reneszánsz – 14. század



2. Az érett reneszánsz – 15–16. század



3. A manierizmus – 16. század

(IV. A barokk)

1. A barokk – 16–18. század



2. A rokokó – 18. század

(V. A klasszicizmus)

1. A klasszicizmus – 17–18. és a 19. század első fele



2. A szentimentalizmus – a 18. század vége, a 19. század eleje

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

(VI. A romantika)

1. A romantika – 19. század



2. A népiesség – a 19. század közepe

3. A realizmus – kb. az 1820-as évektől (VII. A modernség)

Klasszikus modernség:



1. A szimbolizmus – kb. a 19. század 2. fele



2. Az impresszionizmus – kb. az 1870-es évektől a 19. század végéig



3. A szecesszió – kb. az 1870-es évektől a 20. század elejéig



4. A naturalizmus – kb. az 1870-es évektől a 20. század elejéig



Késő modernség

5. Az avantgárd – kb. 1900–1930

6. Az újklasszicizmus – kb. 1930–1940-es évek



7. Az újrealizmus – a 20. század



8. Az egzisztencializmus – kb. 1930–1960-as évek



9. Az abszurd – kb. 1950–1980-as évek



10. A neoavantgárd – kb. 1950–1980-as évek



Utómodernség – kb. a 20. század utolsó harmada

(VIII. A posztmodern – kb. az 1980-as évektől) A magyar irodalom egy lehetséges korszakolása I. Ősköltészet – kb. 1000-ig II. Középkori irodalom – kb. 1000–1450 III. Reneszánsz – kb. 1450–1600 IV. Barokk – kb. 1600–1772 V. Felvilágosodás – kb. 1772–1825 VI. Romantika és népiesség – kb. 1825–1849 VII. Realizmus, népnemzeti, romantika – kb. 1849–1905 VIII. Modern magyar irodalom – kb. 1905–1989

1. A Nyugat és az avantgárd – kb. 1905–1930



2. Újklasszicizmus és újrealizmus – kb. 1930–1948



3. A szocializmus korának irodalma – kb. 1948 – kb. 1989

IX. Posztmodern magyar irodalom – kb. 1980-tól

Rene s z á n s z

11

12

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Ebben a tankönyvi fejezetben – mint azt a bevezetőben írtuk – csak a reneszánsszal kezdődő korszakokkal foglalkozunk. c) Házi feladat Miután áttekintettétek a fenti táblázatokat, készítsetek füzetetekbe idődiagramot! Ezen az idővonalon alul és fölül (vagy bal és jobb oldalon) jelöljétek a világirodalmi és a magyar irodalmi korszakokat! 7. A reneszánsz alkotásai a) Nézzétek meg az alábbi hat képet: az egyik egy templomot, a másik egy palotát, a harmadik egy teret, a negyedik egy diadalkaput, az ötödik egy festményt, a hatodik egy szobrot ábrázol! b) Alakítsatok hat, nagyjából egyenlő létszámú csoportot aszerint, kinek melyik kép tetszik a leginkább! A csoport üljön össze, és beszélje meg, mit mond el a kép a korszakról! Válaszoljatok az egyes képekhez kapott kérdésekre! c) A megbeszélés után minden csoport döntse el, ki foglalja össze röviden az eredményeket az osztály egésze számára! A) Firenze, a Santa Maria dei Fiori-templom, 1420–1434

(1) Melyek az első benyomásaitok a templomról?

(2) Milyen érzése lehet egy embernek, aki ebbe a templomba megy imádkozni?

(3) Milyen érzése lehet annak a firenzei polgárnak, aki ezt a templomot látja nap mint nap?

A

ko r s z ako l á s r ó l .

(4) Azonosítsátok a templom három fontos részét!

(5) Mennyi fényt kaphat a templombelső?

(6) Milyen technikai-mérnöki tudás kellett e templom megépítéséhez?

B) Firenze, Rucellai-palota, 1446–

(1) Melyek az első benyomásaitok az épületről?

(2) Milyen lehet benne lakni?

(3) Milyen gazdag lehetett a tulajdonosa? Milyen foglalkozású lehetett?

(4) Milyen elemek adják a homlokzat ritmusát?

A

Rene s z á n s z

13

14

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(5) Figyeljétek meg a különféle emeletek oszloprendjeit és azonosítsátok őket!

(6) Milyen típusú településen képzelhető el ez a palota (pl. városban, falun, birtokon, parkban stb.)?

C) Róma, Piazza del Campidoglio

(1) Melyek az első benyomásaitok a térről?

(2) Milyen épületek szegélyezik?

(3) Milyen elemekkel díszítették?

(4) Milyen funkciója lehetett?

(5) Mitől láthatjuk szépnek ezt a teret?

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

D) Nápoly, Castelnuovo főbejárata, 1453–1458

(1) Melyek az első benyomásaitok az épületről?

(2) Milyen két nagy bástya veszi közre a diadalívet? Milyen funkciója lehetett a két bástyának?

(3) Milyen funkciója lehetett a köztük lévő kapunak?

(4) Azonosítsátok az alábbi elemeket a képen! Aragóniai Alfonz király Nápolyba való diadalmas bevonulása tiszteletére emeltette ezt a diadalkaput a fia, Ferrante. A kapu fölött két griffmadár tartja az Aragóniai-ház címerét. Fölötte egy dombormű Alfonz király diadalmas bevonulását mutatja Nápolyba: elöl harcosok menetelnek, utána trombitás hírnökök következnek, majd a király következik diadalszekéren, előtte láng lobog, amely az erényt jelképezi, a szekeret négy pompás ló húzza. Följebb egy nyitott erkélyt láthatunk, afölött négy, szoborfülkében álló allegorikus alakot. Legfölül is egy allegorikus figura áll: a Nagylelkűség szobra. (5) Milyen diadalív(ek)re emlékeztet ez a kapu?

(6) Milyen anyagból készülhetett a kapu? Tulajdonítotok-e ennek jelentést?

15

16

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

E) Raffaello: Athéni iskola, 1509–1510

(1) Melyek az első benyomásaitok a képről?

(2) A kép egy freskó, amely II. Gyula pápa vatikáni lakosztályának falait díszíti. Miből látható a képen, hogy falfestményt, freskót látunk?

(3) Hogyan kelti a kép a tér, a tágasság benyomását?

(4) Ha a kép címe Athéni iskola, és a filozófiát kívánja ábrázolni, akkor ki lehet a két főalak?

(5) Mit csinálnak a mellékalakok?

(6) Miről szól szerintetek ez a kép?

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

F) Michelangelo: Dávid, 1501–1504

(1) Fogalmazzátok meg először az első benyomásaitokat a szoborról!

(2) Ki volt Dávid? Mit tudtok róla?

(3) Történetének mely pontját, pillanatát ábrázolhatja a szobor?

(4) Figyeljétek meg Dávid arckifejezését! Mit láttok rajta?

(5) Figyeljétek meg Dávid testtartását és testét! Hogyan ábrázolja Michelangelo?

(6) Véleményetek szerint mitől szép ez a szobor?

8. Alább olvashattok négy szöveget, amelyek mind a reneszánsz egy-egy fontos gondolatát, eszméjét fogalmazzák meg. Olvassátok föl hangosan mind a négyet, majd párban válasszatok ki egyet-egyet, amelyet ismét és alaposabban végigolvastok, és válaszoljatok a részlethez tartozó kérdésekre!

17

18

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A) Francis Bacon: Az olvasásról

Az alábbi rövid szöveg Francis Bacon angol reneszánsz filozófus, gondolkodó (1561–1626) eszszéi közül való. Bacon gondolkodóként azt hirdette, hogy a megismerés legfontosabb eszköze a tapasztalat és a kísérletezés.

Olvasd el figyelmesen az alábbi szöveget, majd válaszolj a kérdésekre! Ne azért olvass, hogy ellentmondj és összezavarodj, hogy vaktába higgy vagy készen elfogadj, hogy legyen miről csevegni vagy vitatkozni, hanem azért, hogy mérlegelj és határozz. Van könyv, amibe csak bele kell kóstolni, van, amin fecskemód átsiklani, és van egy kevés, amit meg kell rágni és emészteni, vagyis némelyik könyvből csak részleteket kell olvasni, másokat el kell elejétől végéig, mégpedig odaadással és figyelemmel. Némelyik könyvet elég valakivel végigolvastatni és másokkal kijegyzeteltetni; de ez csak a kevésbé fontos, csekély számú könyvre érvényes; egyes könyvek olyanok, mint a desztillált víz, átlátszó dolgok. Az olvasás egész emberré tesz; a vitatkozás talpraesetté; az írás pontos emberré; épp ezért, ha valaki keveset ír, nagy memóriára van szüksége; ha keveset vitatkozik, állandó jelenlétre; és ha keveset olvas, fortélyosnak kell lennie, hogy tudja, mit ne tegyen. A történetírás bölccsé tesz, a költészet szellemessé, a számtan árnyalatossá, a természetbölcselet méllyé, az erkölcstan felelősségteljessé, a logika és a retorika tárgyalóképessé. Abeunt studia in mores*. (Fordította Gál István) *lat. A tudományok az erkölcsöt javítják. a) Mire nem való az olvasás Bacon szerint? B A C O N SZ A V A IV A L

S A JÁT SZ A V A IDD A L

b) Mire való az olvasás Bacon szerint? B A C O N SZ A V A IV A L

S A JÁT SZ A V A IDD A L

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

c) Milyen, az olvasással rokon tevékenységeket és tudományokat említ, és mi ezek célja? B A C O N SZ A V A IV A L

S A JÁT SZ A V A IDD A L

d) Mely tudományokat sorolja föl, és milyen erkölcsi-gondolkodásbeli értékeket rendel hozzájuk? TUD O MÁ N YÁG

ÉRTÉ K

e) Milyen reményt, milyen optimista tételt fogalmaz meg e bekezdés végén? Hogyan értelmezed ezt? Igaznak tartod? Bacon megfogalmazása: Saját értelmezésed:

B) Pico della Mirandola: Az ember méltóságáról

Az alábbi rövid szöveg Pico della Mirandola olasz reneszánsz filozófus, gondolkodó (1463– 1494) filozófiai írásai közül való. Mirandola sokat olvasott keresztény, arab, zsidó és antik szerzőket is, és arra törekedett, hogy gondolataikat egységbe foglalja, a világot egységben lássa.

19

20

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Olvasd el figyelmesen az alábbi szöveget, majd válaszolj a kérdésekre! Arab írásokban olvastam, hogy mikor megkérdezték Abdalát, a szaracént: vajon mi tetszik előtte a legcsodálatosabbnak e – bízvást mondhatjuk – világszínpadon, azt válaszolta, hogy semmi sem csodálatosabb az embernél. Ezt a véleményét megerősíti Mercurius kijelentése: „Asclepiusom, nagy csoda az ember!” Gondolkoztam a mondások okáról, végül úgy véltem, megértettem, miért a legboldogabb, s ennélfogva csodálatra a legméltóbb lelkes lény az ember, és hogy melyik az a tulajdonsága, melyet osztályrészül kapott a világmindenség rendjében, s amelyet megirigyelhetnek nemcsak az állatok, de a csillagok, sőt a földöntúli lelkek is. [...] A legfőbb Atya, az isteni Építőmester, az istenségnek e látható világi házát, e fölösleges templomát a bölcsesség titkos törvényeivel ácsolta össze: a földöntúli régiókat intelligenciákkal díszítette föl, az éteri szférákba örök lelkeket plántált, az alsó világnak termékeny, alakuló rétegét pedig mindenféle állatokkal népesítette be. Mikor azonban a Mester befejezte művét, elfogta a kívánság, hogy legyen valaki, aki e roppant alkotás értékét lemérje, szépségét szeresse, nagyságát csodálja. Ezért midőn mindeneket végrehajtott [...], végül az ember megteremtésére gondolt. Azonban az őstípusok között nem volt már, amiből az új sarjadékot kiformálhatta volna, kincsesházaiban nem volt semmi, amit új magzatjának örökül átadhatott volna, s mind a világ székeiben nem volt hely, ahová az univerzum e szemlélője beülhetett volna. [...] Elhatározta tehát a jóságos Mester, hogy mivel semmi sajátosat nem adhat neki, együtt legyen meg benne mindaz, ami a többiek tulajdona. Fogta ezért az embert, és e kialakulatlan teremtményét a világ közepébe helyezve így szólította meg: „Sem lakóhelyedet, sem külsődet nem határoztuk meg, Ádám, és semmiféle különös tehetséget nem kaptál tőlünk, hogy amelyik helyet, amilyen külsőt, amilyen képességet kívánságod és érzéseid szerint te magadnak megkívánsz, az legyen tulajdonod. A többiek természete a mi megszabott törvényeink közé kényszeríttetik, örökre meghatározva: téged nem köt semmilyen fék, a saját értelmes elbírálásod hatalmába helyeztelek, s magad vonod meg határaidat. Te vagy a világ közepe, hogy kényelmesebben körültekinthess mindazon, ami a világon van. Téged nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy mintegy önmagad szabad, feljogosított alakítója és alkotója azt a formát véssed ki magadnak, amelyik jobban tetszik. Lesüllyedhetsz az állatok alacsony fokára, és újjászülethetsz lelked elhatározásából a magasabb isteni fokon.” (Fordította Kardos Tibor) a) Milyen alaptétel bizonyítására született ez a részlet, a bibliai teremtéstörténet ilyenfajta magyarázata?

b) Miként formálja át a teremtéstörténetet Pico della Mirandola? Hogy nevezi meg az istent? Mire utal az elnevezés?

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

c) Mi az ember teremtésének célja e történet szerint?

d) Mi hiányzott már az ember teremtésekor? P IC O D E LL A MIR A N D O L A SZ A V A IV A L

S A JÁT SZ A V A IDD A L

e) Mi lett a hiányoknak a következménye?

f) Mi lett e teremtéstörténet következményeképpen az ember legfontosabb tulajdonsága és lehetősége?

g) Mi a véleményetek arról, hogy az embert ennyire szabadnak és a teremtésben ennyire centrális, középponti helyzetűnek írta le Pico della Mirandola?

C) Montaigne: Az életről és a testi örömök egészséges élvezetéről

Az alábbi rövid szöveg Montaigne francia reneszánsz filozófus, gondolkodó (1533–1592) esszéi közül való. Montaigne visszavonultan élt és írt, sokat olvasott, elmélkedett, figyelte önmagát és a világot. Esszéiben – ahogy ő értelmezte e műfajt: kísérleteiben – az ember és a világegyetem egyes kérdéseiről gondolkozott.

21

22

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Olvasd el figyelmesen az alábbi szöveget, majd válaszolj a kérdésekre! Szeretem az életet, és úgy mívelem, ahogyan Isten kegyes volt reánk mérni. [...] Én, aki bizony földön járó ember vagyok, gyűlölöm azt az embertelen bölcseletet, amely megveti és elnyomja a testet. Ne keményítsük meg szívünket a testi gyönyörök ellen, de ne is zárjuk őket túlságosan szívünkbe. Bizonyos emberek – mondja Arisztotelész – tompa érzéketlenségből utálkoznak a testi örömöktől; mások becsvágyból vetik meg őket. Ugyan miért nem mondanak le a lélegzésről? Talán a fényt is kerülni kell, mert ingyen fürdünk benne, s nem kell hősködnünk érte? Ám elégedjenek meg Marssal, Pallasszal és Mercurral Venus, Ceres és Bacchus helyett… Gyűlölöm a parancsot, hogy szellemünk járjon a fellegekben, mialatt testünk terített asztalnál ül. Nem mondom, hogy a lélek tapadjon a gyönyörökhöz, vagy pláne fetrengjen bennük, de simuljon megértően hozzájuk. Ha táncolok, táncolok; ha alszom, alszom; ha egyedül sétálok egy szép kertben, s ha gondolataimat idegen ügyek-bajok kötötték le rövid időre, nemsokára visszaterelem őket a sétára, a kertre, a magány édességére és magamra. [...] Ha életed jól átgondoltad és helyesen rendezted be, akkor a legnagyobb feladatot oldottad meg: a természet karrier nélkül is érvényesül; otthonosan érzi magát minden szinten, és lehúzott függöny mögött is szívesen él. Jól megszerkesztetted erkölcseidet? Ez több, mint ha könyvet szerkesztesz. Az életednek nyugalmat hódítottál? Ez több, mint birodalmakat és városokat hódítani. Az ember legragyogóbb remekműve a helyes élet… (Fordította Kürti Pál) a) Milyen kérdésre keresi a választ Montaigne ebben a részletben?

b) Hogyan tekintettek a testi vágyakra a középkorban?

c) Mely görög-római isteneket sorolja föl a szöveg? Melyikőjük minek az istene? Hogyan állítja szembe őket? Melyikőjük milyen érték szimbóluma itt? I S T ENEK

F U N K CIÓJU K

J E L K É P E S T A RT A LMU K A SZÖV E GB E N

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

A szembeállítás alapja: d) Hogyan értitek az alábbi állításokat: „Ha táncolok, táncolok; ha alszom, alszom”? Mit jelentenek ezek a kijelentések? Nem puszta tautológia (üres, önmagát önmagából magyarázó állítás) mindegyik? Hogyan általánosíthatóak?

e) Milyen, a testi örömökhöz való viszonyulásokat említ Montaigne?

f) Hogyan értelmezitek azt a gondolatot, hogy az ember legfontosabb feladata a saját életének elrendezése? Egyetértetek-e vele?

D) Leonardo da Vinci: A festő a természetet kövesse

Az alábbi rövid szöveg Leonardo da Vinci olasz reneszánsz festő, szobrász, építész, természettudós, gondolkodó (1452–1519) esszéi közül való. Értekezés a festészetről címmel megjelent feljegyzéseiben arról gondolkodott, milyen legyen a tökéletes művészet.

Olvassátok el figyelmesen az alábbi szöveget, majd válaszoljatok a kérdésekre! Ha a festő a más képeiből merít, műve nem lesz éppen kiváló. De ha a természet dolgaitól tanul, jó eredménnyel fog járni. Ezt láthatjuk a rómaiak utáni festőknél, akik mindig csak egymást utánozták, és minden korral lejjebb süllyedt az említett művészet. Ezek után jött Giotto*, a firenzei.

23

24

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Magányos hegyek között született, ahol csak kecskék és más hasonló állatok laktak. Ő aztán, mivel természete hajtotta ugyanilyen művészet felé, a sziklákra kezdte rajzolni a kecskék mozdulatait, amelyeket el-elnézett, majd nekifogott a többi állatok megrajzolásához, amiket csak látott, úgyhogy sok tanulás után nemcsak a maga korának a mestereit múlta fölül, de sok elmúlt század mesterét is. Utána a művészet újra lehanyatlott, mivel mindenki a meglevő képeket utánozta. Így hanyatlott a művészet évszázadról évszázadra, egészen addig, míg Tamás, a firenzei, akit Masacciónak** is hívnak, tökéletes mesterművekkel megmutatta, hogy aki nem a természetet, a mesterek mesterét választja mintaképül, hiába fáradozik. Még csak azt akarom mondani ezekről a matematikai természetű fejtegetéseimről, hogy azok, akik csak a mintákat tanulmányozzák, és nem a természet alkotásait, azok művészet tekintetében csak unokái, nem pedig fiai a természetnek, mely a jó minták mestere. (Fordította Kardos Tibor) *Giotto: a középkor és a reneszánsz határán élt olasz festő (1266/1267–1337), akit a középkori festészet betetőzőjének tartanak, ugyanakkor képein a természet formái és alakjai jelennek meg, ezért az új festészet elindítójaként is tisztelik. **Masaccio: olasz reneszánsz festő (1401–1428), a realista festészet művelője; vallási témájú festményein és freskóin arra törekedett, hogy az emberi érzelmeket megrázó erővel fogalmazza meg. a) Milyen tételt fejt ki ebben a részletben Leonardo?

b) Mit jelentenek ezek a szavak: mimézis, imitáció, kopírozás? Honnan erednek? Minek az utánzására használják őket?

c) Milyen séma szerint írja le Leonardo a festészet fejlődését?

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z



d) Igaza van-e Leonardónak: valóban a természetből lehet-e leginkább meríteni a művészetben? Valóban a természet utánzása-e a művészet? És a festészet? Tudtok-e olyan festőt vagy irányzatot, amelyik nem a természet után dolgozik, és mégis jelentősnek tartjátok? Tudtok-e olyan festőt vagy irányzatot mondani, amelyik úgy jár el, ahogy Leonardo jónak látja?

9. Házi feladat Dolgozd fel a reneszánszról szóló ismeretközlő szöveget az alábbiak szerint! a) Gyűjtsd össze és írd a táblázat első oszlopába, mi mindent tudsz már a reneszánszról! b) Írj a második oszlopba néhány kérdést, ami foglalkoztat a reneszánsszal kapcsolatban, ami nem világos számodra vagy amiről többet szeretnél tudni! c) Most olvasd el az ismeretközlő szöveget, és írd a táblázat harmadik oszlopába a tudásodhoz képest új információkat! d) Pipáld ki azokat a kérdéseket, melyekre választ kaptál, a választ is rögzítsd a 3. oszlopban! e) Nézz utána a fennmaradó kérdéseidre kapható válaszoknak, végső esetben kérdezd meg tanárodtól a következő óra elején!

25

26

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

R TUD O M

E

N

E

S

•

Z

1 0 .

Á

N

TUD N I A K A R O M

é v fo l y a m

S

Z M E GT A N UL O M

A reneszánsz A reneszánsz Itáliában alakult ki, azokban az olasz városokban, amelyek a hajózás és kereskedelem révén hatalmas nagy vagyonokat gyűjtöttek össze. Ugyanakkor a kereskedők, a hajósok az akkori világ sok tájára eljutottak, sok népet megismertek, sok tapasztalatot gyűjtöttek, és ezáltal látókörük sokkal tágabbá vált. A gazdagság eredményezte a városi élet fellendülését, az ipar és a pénzügyek gyors fejlődését. E városok önállóak voltak, komoly belső szabadsággal, választott önkormányzattal. A gazdagabb és befolyásos családok nagy vagyonuk jelentős részét építkezésekbe, a városok fejlesztésébe fektették. Emellett ekkortájt csodálkoztak rá azokra az antikvitásból ottmaradt épületekre, amfiteátrumokra, ókori oszlopcsarnokokra, romokra, amelyeket korábban figyelemre sem méltattak. Megélénkült az érdeklődés az ókori művészeti emlékek, épületek iránt, de a szellemi hagyomány, az írott szövegek iránt is. A tudás és a műveltség komoly értékekké váltak, mégpedig nem kizárólag a középkori egyházi és latin nyelvű tudás, hanem egy világi, kulturális tudás is. A tudós humanista lett a korszak legfőbb embereszménye, az olyan ember, aki tud a jelentősebb ókori nyelveken, jártas a filozófiában, a filológiában (a régi szövegek értésében és magyarázatában), az archeológiában (régészetben), és mindezekre építve kiváló, választékos ízléssel is rendelkezik.

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

Az ember által alkotott szépségek fölfedezése és nagy becsben tartása felerősítette azt az igényt, hogy az ókori műveket másolják is, így vált a kor művészetének legfontosabb forrásává, értékmérőjévé, ideáljává az antik művészet. Ebből a törekvésből született a korszak neve is: a reneszánsz szó újjászületést jelent a neolatin nyelveken (franciául, olaszul), s a szót az antik világ újjászületésére használták a kortársak. Így nevezték el az őket közvetlenül megelőző korszakot középkornak, vagyis valamiféle közbeeső, átmeneti kornak, amely a csodálatos kultúrájú ókor és az azt újjáélesztő reneszánsz közé ékelődött be. Természetesen az ókori világ pusztulása óta eltelt ezer évet nem lehetett zárójelbe tenni, megszüntetni, így miközben a reneszánsz egyfelől valóban az ókori kultúra újjáélesztése volt, másfelől azonban a középkor szerves folytatása. A keresztény vallást a reneszánsz korai szakaszában és Itáliában semmi nem kérdőjelezte meg, s a reformáció is (a reneszánsz későbbi szakaszában és Itáliától északabbra) a keresztény vallás egy irányzata volt. A vallás szolgáltatta a művészet legfontosabb témáit, a templomok és gazdag egyházi méltóságok voltak a művészetek legfontosabb megrendelői, s a reneszánsz ember műveltségében az egyházi-bibliai és az ókori-antik elemek kiegészítették egymást, mégpedig úgy, hogy a kereszténység jelentette a világkép alapját s az antikvitás szolgáltatta a műveltségbeli anyagot. Nem hittek már az emberek az ókori istenekben, Zeuszban és Jupiterben, Marsban és Venusban, hanem mint kulturális hivatkozást, mint allegóriákat használták és idézték őket. A keresztény hit érintetlenül hagyása ellenére azonban az ember érdeklődése, látóköre kitágult. Sokkal jobban kezdett figyelni a természetre, mint a korábbi generációk. Gyönyörködött a természet szépségeiben, kivonult egy erdőbe vagy egy hegyre, kezdte megfigyelni, elemezni, vizsgálni, és a művészetekben elkezdte utánozni. Így jöttek létre az első, tapasztalaton alapuló természettudományos megfigyelések, anatómiai és mérnöki munkák, megfogalmazódott az igény az emberi test mélyebb, pontosabb megismerésére (például az igény a boncolásra). A természet szépségét úgy értelmezték, mint az Isten teremtette világrend egységének és harmóniájának kifejeződését – amikor például Petrarca az antik szerzők leírásai nyomán tett kirándulása során megmászta a Viharos hegyet, ott, a természet lenyűgöző hatása alatt Szent Ágostont kezdte el olvasni. A természet részeként pedig maga az ember felé fordult a reneszánsz ember tekintete. Felfedezte, hogy az emberi élet nemcsak siralomvölgy, hanem gazdag, önmagában is értékes létezés. Felfedezte az emberi test szépségét, és elfogadta az emberi test igényeit, mindenekelőtt a szerelmet. A reneszánsz ember szemében nem vált úgy külön a szellemi érzés, a szerelem és a testi kívánság, mint a középkor emberének szemében, aki a testi vágyakat az ördögtől valónak tekintette. Az ember, a természet, a műveltség – ezek a reneszánsz értékrendjének legfontosabb új elemei. A földi élet értéke megnőtt a reneszánsz ember szemében, az ember a szemét az égről a földre irányította. A reneszánsz világlátásának talán legkifejezőbb jegye a festészetben a horizont és a perspektíva felfedezése és alkalmazása. A képeken a horizontot ugyanis a látványt néző ember szeméhez igazítják, a perspektivikus ábrázolás pedig azt jelenti, hogy a látványt a szemlélő – a festő vagy gyönyörködő – ember nézőpontjából szemlélik. Nem valamiféle hierarchikus rend uralkodik a képeken, nem egy elvi jelentőség határozza meg, hogy mit fest a művész nagyobbnak vagy kisebbnek, elöl vagy hátul lévőnek, hanem az, hogy maga a művész honnan és hogyan látja a dolgokat.

27

28

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Az irodalomban a reneszánsz elsősorban azzal járt együtt, hogy az irodalom nyelve lassanként a latin helyett a nemzeti nyelv lett. A reneszánsz nagy alkotói gyakran kétnyelvűek voltak, és éppúgy alkottak latinul, mint például olaszul, németül vagy magyarul, de sokan már csak az anyanyelvükön írtak. Kitágult az irodalom tematikus értelemben is: a vallásos költészet továbbélése mellett egyaránt a reneszánszba tartozónak nevezzük például Boccaccio hétköznapokban játszódó és gyakran pajzán novelláit, Balassi szerelmes verseit, Shakespeare királydrámáit, az olasz commedia dell’arte szerzőinek komédiáit. Műfaji értelemben is tágultak az irodalom határai: a középkori vallásos műfajok mellett olyan új formák tűntek föl, amelyek alkalmasak voltak világi érzések és történetek kifejezésére: az olasz dal (canzone), a szonett, a novella, a nem vallásos drámai műfajok (tragédia, komédia). Ahogyan a képzőművészetre, úgy az irodalomra is jellemző az arányosságra törekvés, a harmónia szeretete. Kedvelik a mértani formákat, a szimmetriát és az aranymetszést (az aranymetszésben harmonikus arányban vannak a mű részei és a mű egésze). A képkincs anyaga egyrészt az újonnan felfedezett természet, másrészt az allegorikusan és metaforikusan használt antik mitológia. Törekszenek arra, hogy szép műveket hozzanak létre, mert a szépség a legfontosabb reneszánsz esztétikai kategória. Az olasz reneszánsz az európai kultúrtörténet egyik kiemelkedő korszaka (a 14–16. század időszakára tehető: a trecento, a quattrocento és a cinquecento évszázadaira). Ám a reneszánsz Itáliából elterjedt egész Európában: haladt délről északra, találkozott a helyi körülményekkel, a helyi hagyományokkal és kulturális szokásokkal, és azoknak megfelelően módosult. Itálián kívül a reneszánsz egy bő évszázaddal későbbre tehető, később kezdődött, tovább is tartott. Jelentős volt Németországban, Angliában, Németalföldön, Franciaországban, Lengyelországban, Magyarországon és sok más államban. A reneszánsz befejező szakaszát önálló névvel illetjük és önálló stílusirányzatnak tartjuk: ez a manierizmus. A manierizmus a 16–17. század fordulóján annak a válságnak a kifejezője volt, amelyet a reneszánsz eszményeiben való hit megrendülése okozott. Ezért a manierista művészet továbbra is a reneszánsz formavilágát használja, de nem a harmónia, a kiegyensúlyozottság, a nyugalom jellemzi, hanem a belső indulatok, a nyugtalanság, továbbá a keresettség, a formai bravúrok élvezete, a formai ötletek előtérbe állítása. A képeken az optikai virtuozitás előtérbe kerül a valószerűséggel szemben. A háttér és az alakok közötti feszültség drámai hatását előszeretettel aknázzák ki a festők. Az érzések felfokozottsága miatt többen Shakespeare-t és Michelangelót is manieristának tartják.

10. Olvasd el a szöveget, és húzd alá, hogy ismereteid alapján melyek azok a szavak, kifejezések, amelyek arra utalnak, hogy reneszánsz kori szöveget olvasol! A táblázat másik felében indokold, miért gondolod!

A

Szöveg

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

M i é r t g on d o l o m ?

SZENDRŐI NÉVTELEN: SZENDRŐI HEGEDŐS ÉNEK (részletek) Vagyok én kór ágyamban, Oly gyakor jajgatásban, Egy lovam betegödék, Vélem együtt nehezödék. Ü sokat nem mulata, Mert másnap lén megholta. Négy patkója kezemben, Vagyok oly reménységben, Bizodalmam Krisztusban, Azután krónikámban. És mind az sok urakban, Én bizott barátimban, Engöm gyalog nem hagynak, Patkómhoz lovat adnak! (1545 körül)

11. Válogasd ki a szövegből azokat a nyelvi elemeket, amelyeket ma nem így használunk, nem így írunk!

12. A kiválogatott szavakat, kifejezéseket osszátok két csoportra annak megfelelően, hogy archaikus vagy nyelvjárási alaknak ítélitek őket!

29

30

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

A r c ha i k u s

•

1 0 .

é v fo l y a m

N y e lv j á r á s i

13. Írd át a szöveget úgy, hogy a szavakat olyan alakban, helyesírással használd, ami a mai nyelvállapotnak megfelel!

14. Alkossatok 3-4 fős csoportokat! A csoportok egyik fele az A), másik fele a B) feladaton fog dolgozni. A) Olvassátok el a szöveget, és válogassátok ki, melyek azok az elemek, amelyek arra engednek következtetni, hogy a szöveg reneszánsz korabeli! Észrevételeiteket rögzítsétek a táblázat bal oszlopába! A megbeszéléskor a másik feladaton dolgozók észrevételei alapján töltsétek ki a másik oszlopot is!

A

ko r s z ako l á s r ó l .

A

Rene s z á n s z

B) Olvassátok el a szöveget, és válogassátok ki, melyek azok az elemek, amelyek arra utalnak, hogy a szöveg ma keletkezett! Észrevételeiteket rögzítsétek a táblázat jobb oszlopába! A megbeszéléskor a másik feladaton dolgozók észrevételei alapján töltsétek ki a másik oszlopot is! Je l l e m z ő k r ene s z á n s z szövegre

Je l l e m z ő k m o d e r n s z ö v e g r e

ESZTERGOMI APOKRIF Dobokai Sándor Györgytől, Balassi gyóntatópapjától származik az első hiteles leírás a költő haláltusájáról. Utolsó szavai így hangzottak: „Tuus miles fui Domine. Tua castra secutus sum.” („A Te katonád voltam, Uram. A Te seregedben szolgáltam.”) Az értékes dokumentum a Pannonhalmi Apátság Főkönyvtárában található. De Dobokai Sándor György évek múltán, emlékezetből, hogy a költőt megidézhesse hallgatóságának, így rakosgatta össze szavait: Tusakodván bévül        én igaz Istenem               soha nem is másokkal hajolj Te most fölém        egekből leszálló               minden angyalaiddal. Szívem humuszába        legszebb hónapodat               virágostul borítsad sebemnek üszökét        lázam futosását               erősen csillapítsad. Hűsítő kedvével        csobogó nagy vized               testemet ha megfolyná Danubius forrás        szikkadt nyelvem tövét               élesztené olyanná

31

32

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

mivel Téged Uram        végcsatám porondján               híven dicsérhetnélek: katonád voltam itt        angyalid kürtszaván               táborodba megtérek. 

(Lejegyezvén az Úr 1994. esztendejében)

15. Stílusutánzás és paródia a) Olvasd el az ismeretközlő szöveget! A stílusutánzás vagy stílusimitáció valamely más korból származó vagy más jellegzetes stílusban írott szöveg formai, tartalmi megidézését jelenti. A szöveg olyan hatást kelt, mintha más szerző tollából vagy más korból származna. A kezdő költők szívesen élnek ezzel az eszközzel, gyakran követik nagy elődjeik stílusát. A stílusutánzás vagy a forma követése lehet kritikai élű, humoros, ezt nevezzük paródiának. Ide tartozik még a szövegek tudatos archaizálása, egy régebbi nyelvállapot szimulálása. Erre szinte minden korból találunk irodalmi példákat, ezeknek a szövegeknek a célja általában az elődök előtti tisztelgés. b) Az előző feladatban olvasott szöveg a tudatos archaizálásra példa. Honnan lehet tudni, hogy a szöveg nem paródia? Milyen elemek utalnak arra, hogy a célja az előd előtti tisztelgés?

16. Mitől érdekes a reneszánsz? Írj öt állítást a reneszánszról, illetve arról, mi volt érdekes abban, amit a reneszánszról tanultál, mi lehetett szép a reneszánsz korban! A reneszánsz A reneszánsz A reneszánsz A reneszánsz A reneszánsz

2 . A BAROKK A barokkról szóló modul ugyanúgy épül föl, mint az előző, amely a reneszánsszal foglalkozott. Képekből indulunk ki, hogy megpróbáljunk magunk elé varázsolni egy olyan korszakot, amely nagyon távol áll már a ma emberétől. Palotákat, templomokat, kastélyokat, kerteket, kutakat nézünk meg, hogy fölidéződjön a XVII-XVIII. század világa. Olyan gazdag pompájú és kultúrájú korszakról van szó, amelyben a vallás ismét fontos lett, a katolikus egyház, majd a protestáns egyházak is megerősödtek, és a művészetekre nagyon nagy hatást gyakoroltak. Ebben a gazdag világban épült föl például a legtöbb régi magyar templom és kastély. Azt próbáljuk meg rekonstruálni ebben a modulban, hogy milyen is lehetett ennek a világnak a gondolkodásmódja és embere. 1. A barokk alkotásai a) Nézzétek meg az alábbi hat képet: az egyik egy teret, a másik egy templomot, a harmadik egy palotát, a negyedik egy szökőkutat, az ötödik egy festményt, a hatodik egy szobrot ábrázol. b) Alakítsatok hat, nagyjából egyenlő létszámú csoportot aszerint, kinek melyik kép tetszik a leginkább! A csoport üljön össze, és beszélje meg, mit mond el a kép a korszakról! Válaszoljatok az egyes képekhez kapott kérdésekre! c) A megbeszélés után minden csoport döntse el, ki foglalja össze röviden az eredményeket az osztály egésze számára! A) Róma, Szent Péter tér, 1657 (1) Melyek az első benyomásaitok a térről?

(2) A téren a következő épületek és díszek láthatóak: – a Szent Péter bazilika épülete (kupoláját Michelangelo tervezte) (1546–1564); – a bazilika két szimmetrikus szárnyépülete; – az ellipszis alakú nagy tér; – az ellipszis alakú teret a székesegyházhoz kötő kisebb, négyszögletes tér; – egy obeliszk (V. Sixtus pápa emlékére) a középpontban; – két szökőkút az ellipszis két fókuszpontjában. Azonosítsátok ezeket az elemeket a képeken! (3) Milyen funkciója és jelképes jelentése van a Szent Péter-bazilikának? Miért éppen Szent Péterről van elnevezve?

34

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m



(4) Milyen eszközöktől emelkedik, válik hangsúlyossá a tér és a bazilika?

(5) Mitől láthatjuk szépnek ezt a teret?

B) Róma, S. Carlo alle Quattro Fontane, 1667 (1) Melyek az első benyomásaitok a templomról?

(2) Milyen érzése lehet egy embernek, aki ebbe a templomba megy imádkozni?

(3) Milyen érzése lehet annak a rómainak, aki ezt a templomot látja nap mint nap?

(4) Milyen elemek díszítik a templom homlokzatát?

A

b a r okk



(5) Milyen formák találhatóak a homlokzaton?

(6) Milyen lehet a templom belseje? Próbáljátok elképzelni a homlokzat alapján!

C) Bécs, Felső Belvedere-palota (1) Mi lehetett a funkciója ennek az épületnek?

(2) Mennyire lehetett gazdag a tulajdonosa? Hogy élhe­ tett benne?

(3) Figyeljétek meg az épület tömegeit: melyek a hangsúlyos részei, mire figyelünk föl?

(4) Figyeljétek meg az épület homlokzatának díszítését! Mit emel ki?

(5) Figyeljétek meg a főbejáratot, a kaput! Mi emeli ki? Milyen érzése lehetett annak, aki ide bement?

35

36

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

D) Róma, Trevi-kút, 1732–1763 (1) Mi lehetett a funkciója ennek a kútnak? Miért építhették?

(2) Figyeljétek meg a látvány négy elemét: – a háttérben álló épületet – a szoborcsoportot – a kőtömböket – a vizet! (3) Hogyan hatnak ezek együtt, erősítik vagy gyengítik egymás hatását?

(4) Mit ábrázol a szoborcsoport?

(5) Milyen érzés lehet elmenni ez előtt a kút előtt, ha az ember gazdag, és ha az ember szegény?

E) Caravaggio: Szent Péter keresztre feszítése, 1600–1601 (1) Melyek az első benyomásaitok a képről?

(2) A kép egy templom (a római Santa Maria del Popolo) számára készült. Miből látható ez? Hogyan hathat egy templomban?



(3) Milyenek a fényviszonyok a képen? Honnan jön a fény?

A

b a r okk



(4) Milyen a kép szerkezete?

(5) Kik a szereplők, milyen érzelmek tükröződnek az arcokon?

(6) Próbáljátok megfogalmazni, miről szól véleményetek szerint a kép!

F) Bernini: Szent Teréz elragadtatása, 1644–1652 (1) Fogalmazzátok meg először az első benyomásaitokat a szoborról!

(2) Avilai Nagy Szent Teréz, Spanyolország második védőszentje, 1515 és 1582 között élt. Apáca volt, a karmeliták rendjéhez tartozott, maga is sok kolostort alapított. Fiatal kora óta elhivatottan apáca akart lenni, több látomása volt. 1559-ben egy szeráf érkezett hozzá gyermek képében, és egy aranyhegyű dárdával átverte a szívét. Több misztikus élményben is volt része, így a misztika mesterének (doctora mistica) tekintik. Történetének mely pontját, pillanatát ábrázolhatja a szobor?

37

38

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m



(3) Figyeljétek meg Szent Teréz arckifejezését! Mit láttok rajta?

(4) Figyeljétek meg Szent Teréz testtartását és testét! Hogyan ábrázolja Bernini?

(5) Milyen az alak háttere, milyen mellékalak van rajta?

(6) Szerintetek szép ez a szobor? Ha igen, mitől?

2. Házi feladat Épületek a környékünkön – gyűjtőmunka a) Nézzetek körül a környéketeken – városotokban, megyétekben, lakóhelyetekhez közel –, milyen régi épületeket találtok? Nézzétek meg a templomokat, kolostorépületeket, lakóházakat, kastélyokat, udvarházakat, parasztházakat! Érdemes hidakat, feszületeket, pestisoszlopokat, egyéb kisebb építményeket is megnézni. b) Fényképezzétek le ezeket, és állítsatok össze egy több oldalas (kb. 12–16 oldalas) anyagot, amely­ben szerepelhetnek fényképek, rajzok, képeslapok, újságkivágások, mindenféle képi ábrázolások.

A

b a r okk

c) Rendezzétek el az anyagot az ebben a fejezetben tárgyalt korstílusok szerint! (Valószínűleg barokk és modern épületet könnyen fogtok találni, klasszicista és romantikus épületet kicsit nehezebben, reneszánsz épületet vagy épületrészt alig.) d) A mai művészetről szóló utolsó fejezethez napjaink építészetéből kell válogatni, itt nem az épület megtalálása, hanem irányzathoz kötése lesz a legnehezebb feladat (vagyis annak eldöntése, hogy modernnek vagy posztmodernnek tekintsetek-e egy épületet). e) Az egyes képekhez fűzzetek néhány mondatos magyarázatot is: mi a képen látható épület, hol található, mi volt a funkciója, lehet-e tudni arról, ki tervezte, építette, faragta, milyen alkalomból stb.!

Fontos, hogy az elkészült munka maga is szép, mutatós legyen. Lehetőleg törekedjetek arra, hogy ne csak képen, interneten, könyvekben nézzétek meg az épületeket, hanem – legalább a közelben fekvőket – élőben is!

3. A Pallas Nagy Lexikona az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a századforduló kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki 1893 és 1897 között 16 kötetben. A mintegy 150 000 szócikkben sikerült összefoglalni a korabeli tudomány színvonalán az ismeretek összességét. a) Olvassátok el az alábbi szöveget! Beszéljétek meg a szöveg jellegzetességeit! Milyen célokat szolgálnak ezek?

Rokokó (franc. rococo, mely vagy roc szóból [szikla], vagy rocaille-ból [kagyló] ered), az a sajátos művészet, amely a XVIII. sz.-ban különösen Franciaországban XV. Lajos alatt és Német­országban dívott. A R. a barok ízlést váltotta föl. A R. első sorban díszítő stilus és főképen épületek, belső terek, butorok stb. díszítésére volt alkalmas. Külön R. építészet nem létezik, ama kornak épületei külsőleg klasszikus szigoruságot és józanságot árulnak el. A lakóházak legtöbbnyire patkóalakban épülnek és különösen az épületek központi része emeltetik ki. A belső díszítésnek jellemző vonása, hogy minden szilárd, erélyes formát könnyed, cifrán és többszörösen hajlított görbe vonalakba old föl. Változatosan hajlított, hullámos, szeszélyesen cikornyás vonalak alkotják fő jellemét, amit minden országban egyaránt megtart. Nálunk a vígszinház épült R. stilben. L. Építészet. b) Írd át a mai helyesírás szabályai szerint azokat a szavakat, amelyek alakja nem felel meg a mai követelményeinek!

39

40

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

4. Olvassátok el a szöveget! Gyűjtsétek össze táblázatban, hogy mik a hasonlóságok és különbségek a fenti szócikk és e között! Rokokó fr, műv I. a barokk késői fejleményeként a 18. század közepén virágzó stílus, amelyet

cikornyás, finomkodó díszítmények, kecses formák és negédesség jellemeznek II. erre a stílusra jellemző, ebben a stílusban készült H a s on l ó s á g ok

K ü l ö n b s é g ek

5. Nyissátok meg a http://hu.wikipedia.org/wiki/Barokk internetes oldalt, és dolgozzatok párban! Keressétek meg a barokkról szóló szócikket! Mi szerepel benne? Milyen linkeket ad még a szócikk mellé? Mire jó ez? Miért lehet szabadon szerkeszteni? Mik ennek az előnyei és hátrányai?

A

b a r okk

6. Írd meg önállóan a Wikipédiába a hiányzó rokokó szócikket!

7. Olvassátok el hangosan Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának alábbi részletét! Igyekezzetek megérteni a régies szöveget!

Zrínyi Miklós költő, politikus és hadvezér (1620–1664) egész munkásságát a török elleni harcnak, Magyarország fölszabadítása ügyének szentelte. E munkásságának része volt a Szigeti veszedelem című eposz megírása is, mert benne példát akart mutatni a magyaroknak arra, hogy a törököket önerőből le tudjuk győzni. Zrínyi a Szigeti veszedelem témájául Szigetvár 1566. évi ostromát választotta, amelynek során a várvédő Zrínyi Miklósnak, a költő dédapjának vezetésével sikerült megállítani a törökök előrenyomulását. Igaz, a győzelemnek ára volt: az összes várvédő, élükön a parancs­ nokkal, hősi halált halt akkor, amikor kirohantak a várból, annyi törököt ölve le, amennyit csak tudtak. A törököket akkor a legnagyobb hódító szultán, II. Szulejmán vezette, és ő maga is ott halt meg Szigetvárnál. A valóságban a szultán öregségében halt meg, de a költő úgy alakította át a történetet, mintha a kirohanó Zrínyi kezétől esett volna el, mivel ezzel is bizonyítani kívánta azt, hogy hősi küzdelemben a magyarok le tudják győzni a törököket. A következő részletben a vár parancsnoka, Zrínyi Miklós, miután felkészült az ostromra, összehívja a várvédőket, és beszédet intéz hozzájuk.

41

42

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI VESZEDELEM Részlet: Zrínyi beszéde (V. ének, 1–35. versszak) 1. Egyfelől Szulimán van nagy készülettel, Másfelől horvát bán1 várra gondot visel, Megtölt szorgos füle már császár hirével2, Hogy jün romlására minden erejével. 2. Áll rettenthetetlenül Zrini nagy gondokon, Mint nagy tornyos küsziklák magas Késmárkon3; Heába4 küszködnek nagy szelek azokon, Erejeket vesztik heában ostromon: 3. Ugy Zrinit nem ijesztheti gond, sem rettentés, Ha Atlas5 leromlik, ha az nagy ég leés6; Mert állhatatosra az félelem nem és, Az ki igaz üggyel s jó szüvel7 fegyveres. 4. Hadnagyokat, vajdákat8 előhivatá, Az vitézlő rendöt9 mind elöl állatá10; Mikor együtt lenni őket mind meglátá, Ily szókkal hozzájok bölcs száját megnyitá:

5. „Nem véletlen dolgot szerencse11 ránk készít, Nem teszi váratlanul ránk, az ki épit; Kit nagy szüvel vártunk, vitézek, vagyon itt, Had, fegyver előttünk, melyek pogány készit.

1 horvát bán: Zrínyi Miklós 2 …Megtölt szorgos füle már császár hirével: megtudta a császártól a hírt. 3 Késmárk: a Felvidéken a Magas-Tátra lábánál fekvő városka 4 heába: hiába 5 Atlasz: görög mitológiai hős, ő tartotta az égboltot 6 leés: leesik; és: esik 7 szüvel: szívvel 8 vajdákat: itt: századosokat 9 vitézlő rend: katonaság 10 elöl állatá: előre állította 11 szerencse: itt: sors

A

b a r okk

6. Hatalmas Török császár szultán Szulimán Huzza ránk haragját, mint dühös oroszlán, Minket elveszteni és rontani kiván; Vagyon reménsége szántalan12 sok hadán. 7. Minden reménsége az sereg sokaság, Hatalma, ereje szántalan Jancsárság13; Biztatja veszélyünkre sok számu lovasság, Sok világszegletről öszvegyült pogánság. 8. Esztelen, ki veti ilyből reménségét14, Utoljára tartja az Isten kegyelmét; Elrontja haraggal Isten reménségét, Lovassát, gyalogját, s röttentő fegyverét. 9. Ezért ő Pharahot15 rontá keménységgel, Goliátot meggyalázá egy gyermekkel16, Philisteusokat17 rettenetességgel, Ronta pogányokat bosszuálló szüvel. 10. De irgalmat is tett alázatos szüvel, Az ki csak őbenne vagyon reménséggel; Azért tett irgalmat az zsidó népekkel, Sok szent királyokkal és Dávid gyermekkel. 11. Ime nem rövidült meg keze az Urnak, Kegyelmes fülei be nem dugattattak; Hányszor mi magunkon az Isten irgalmát Láttuk, s tapasztaltuk számos ajándékját.

12 szántalan: számtalan 13 jancsárság: janicsárság – török gyalogos fegyveresek, válogatott alakulat 14 …Esztelen, ki veti ilyből reménségét: esztelen, balga ember az, aki ilyenekben bízik (mármint a sereg nagyságában, a janicsárság és a lovasság erejében – ld. 7. vsz.). 15 Pharaho: fáraó; utalás az Ószövetségre, amelyben a zsidókat elüldöző fáraót és egész seregét elnyelte a Vöröstenger. 16 Goliátot meggyalázá egy gyermekkel: Góliát óriási termetű filiszteus harcos volt, de a nagyon fiatal, még majdnem gyermek Dávid legyőzte, később Izrael állam királya lett Dávidból. 17 Philisteusokat: filiszteusokat – a filiszteusok a zsidókkal állandó harcban álló kánaáni pogány nép volt.

43

44

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

12. Azon ellenséggel mi harcolni fogunk, Kit sokszor előttünk, mint barmot, hajtottunk; Fegyvereket, tisztességeket elvontunk, Isten irgalmábul sokszor elrontottuk. 13. Nem gondolhatjuk azt, hatalmas vitézek, Hogy az mi kezeink, bár készek s kemények, Véghez ily rettenetes próbákat vittek, Mellyekért tisztelnek minket az emberek: 14. Nagyobb erő volt az, mert az nagy Isten volt, Az ki miérettünk hatalommal harcolt, Kezünknek erőt, szüvünknek bátorságot Csinált, és az pogánytul elvette aztot. 15. Ihon mit cselekedett értünk Siklósnál Az kegyelmes Isten számtalan tatárral; Mint az terhes fölyhő18, jütt ránk sokasággal, Minket kész prédának tartott ő magánál: 16. Az Isten azoknak elrontá rendeket, Megtompitá nagy szüvöket s fegyvereket, Azért nem akarának várni bennünket, Vágtuk le őbennek kétszer két ezeret. 17. Vér s fáradság nélkül megvertük Ulámát19, Mely nagy dühösséggel ránk hozá nagy hadát, De ott hagya Ulmán számtalan sok prédát, Ott hagya sok agát20, s Gyáfert21, maga fiát. 18. Most is babocsai Rinya 22 török vértül Meleg, és fejérlik mező sok holttesttül, Budai török is futott, mint por széltül, Előttünk, mert Isten volt fegyverünk körül. 18 mint az terhes fölyhő: mint a terhes felhő: mint az esőre vagy zivatarra álló, vízzel teli felhő 19 Ulama: boszniai pasa, aki 1553-ban támadott, és Zrínyi parancsnoksága alatt Nagykemlecnél megverték. 20 aga: török katonai rang, kb. a zászlóalj-parancsnoknak felel meg 21 Gyáfer: Ulama boszniai pasa fia, Veszprém parancsnoka volt 1552-ben. 22 babocsai Rinya: A Rinya patak partján fekvő Babócsa kis falu Somogy megyében. Az ott fekvő vár védői 1556-ban sikeresen verték vissza a törökök támadását.

A

19. Mely acélyos paizs23 tartott meg magamat, Mikor Babocsáról ellövék lovamat Ágyubul, s másodszor fejembül tollamat Elszaggaták; közel láttam halálomat. 20. Ihon csak nem régen nem látánk-é csudát, Mikor Isten kezünkben adá Korotnát24? Nem váránk ágyútul falának romlását, Illetlen megvévénk erős kűfalát, 21. Arszlán Jahiogli25 elfuta előttünk, Nem meré megvárni hadverő fegyverünk, Mert tudta, hogy nagy Isten vagyon mivelünk; Azért őket akkor untig vágtuk s öltük. 22. Az siklósi mezőn Tajeleri Mehmet26 Ott veszté táborát, fiát és életét; Alig volt talám egy, az ki hirt vihetett Az török császárnak, mert többi elveszett. 23. Előbb elfogy éltem, oh, erős vitézek, Hogysem kimondhassam kegyelmét Istennek, Most sem hágy el nagy hatalmu keze tiktek: Ti is ő szent nevéjért serénkedjetek. 24. Mindenfelől ránk néz az nagy kereszténység, Mi vitéz kezünkön van minden reménség; Soha még mireánk nem jütt rút szégyenség; Azért rakva hirünkkel föld, tenger és ég. 25. Mostan megnevelnünk27 kell az mi hirünket, Avagy tisztességgel végeznünk éltünket; El nem rontja üdő cselekedetünket, Valamig világ lesz, és lát ember eget.

23 acélyos paizs: acélos pajzs 24 Kortona: horvátországi vár, amit 1556-ban sikerült visszafoglalni a törököktől. 25 Arszlán Jahiogli: Arszlán Jahja pasa fia; Zrínyi 1562-ben megverte. 26 Tajeleri Mehmet: basa, aki a siklósi ütközetben meghalt. 27 megnevelnünk: megnövelnünk

b a r okk

45

46

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

26. Az is minekünk nagy tisztességünkre van, Hogy maga ellenségünk szultán Szulimán; Kit mi ha meggyőzünk, mint reménségünk van, Világbiró császárt meggyőztünk az harcban. 27. Harcolnunk peniglen28 nem akarmi okért Kell, hanem keresztény szerelmes hazánkét, Urunkért29, feleségünkért, gyermekeinkért, Magunk tisztességéért és életünkért. 28. Előbb halva lássa pogány eb testünket, Hogysem elveszessük megszámlált kéncsünket, Hogysem ő porázon hordozzon bennünket, Szabadságunkkal együtt rontván hirünket. 29. Arra fogja vetni minden mesterségét, Hogy mint bolondokat hittel csaljon minket30, Bolond az, ki török szavának ád hitelt, Mert várával együtt elveszti életét. 30. Ám vitéz Amadi erős Visegrádát Megadá31 töröknek nagy szomjuság miát, Éltével fizete, s későn báná dolgát. Igy vitéz Lossonci adá Tömösvárát32. 31. Megadá Lossonci nagy kéntelenséggel Tömösvárnak falait, eggyügyü szüvel: De gyorsan megfizete kedves éltével, És minden vitézinek elveszésével.

28 peniglen: pedig 29 Urunkért: királyunkért 30 …mint bolondokat hittel csaljon minket: becsapva rávegye a várvédőket a megadásra. 31 …vitéz Amadi erős Visegrádát / Megadá: Amade Péter 1544-ben föladta Visegrádot. 32 …vitéz Lossonci adá Tömösvárát: Losonczy István 1552-ben a szabad elvonulás ígéretével adta csak föl Temesvárt, de a törökök hitszegő módon megölték a vár védőit.

A

b a r okk

32. Nincs mit hinnünk nékünk az török császárnak, Mert nem lén embere megeskütt szavának33; Meg nem adá Budát az király fiának34, De nagy hitetlenül megtartá magának. 33. De hogy adna hitet, kinek hiti nincsen? Töröknek hogy hinnénk, ki hazud mindenben? Minekünk meghalnunk kell ebben az helyben Avagy meg kell győznünk, bizván Istenünkben. 34. Ez a’ hely s ez a vár légyen dicsőségünk, Avagy madár gyomra mi koporsóhelyünk. Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, Ugy marad meg örökkén az mi szép hirünk. 35. Fejem fennálltáig lészek én veletek, Esküszem seregek élő Istenének! Kívánom, hogy ti is igy cselekedjetek, Éles szablyát kézben tartván esküdjetek!” A) Vizsgáljátok meg a beszéd felépítését! a) Az olvasott részletben meddig tart az elbeszélő rész, hol olvasható a főhős beszéde? Elbeszélői rész: …………versszak Zrínyi szózata: ………… versszak b) Nézzétek meg részletesen Zrínyi beszédét! Úgy építi föl szónoklatát, hogy azzal meggyőzze a hallgatóságát, lényegében a retorika szabályai szerint. Azonosítsátok a beszéd alábbi részeit! (1) A pillanatnyi helyzet felvázolása: ………… versszak (2) Az ellenséges törökök jellemzése: ………… versszak (3) Bibliai példák arra, hogy a nem hívőket az Isten megbünteti: .............. versszak (4) A jelenbeli tanulság: ha Istent követjük, akkor ő megsegít bennünket: ………… versszak (5) Jelenkori, a katonák előtt is ismeretes példák arra, hogy a törököket Isten segítségével le lehet győzni: ………… versszak 33 Mert nem lén embere megeskütt szavának: mert nem lett embere megesküdött szavának – mert nem tartotta meg az esküvel megerősített ígéretét. 34 …meg nem adá Budát az király fiának: Szulejmán 1541-ben úgy foglalta el Budát, hogy a csecsemő János Zsigmondot kicsalta a várból, közben pedig a janicsárok elfoglalták a várost.

47

48

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(6) Erkölcsi tanulság, felszólítás és fogadkozás: a harc értelme, célja: ………… versszak (7) Jelenkori, a katonák előtt is ismeretes példák arra, hogy a törököknek nem szabad hinni, hogy az árulók megkapták méltó büntetésüket: ………… versszak (8) Az ellenséges törökök ismételt jellemzése: ………… versszak (9) Fogadalomtétel, eskütétel: ………… versszak c) Nézzétek meg ismét a fenti vázlatot: olyan beszédet olvashattok, amelyben a tartalmi egységek jórészt szimmetrikusan helyezkednek el, az állításokat mindig példák támasztják alá. Ábrázoljátok a beszéd szerkezetét!

B) Vizsgáljátok meg közelebbről a szónoklatot tartó Zrínyi érvelését! a) Az érvek első köre Mit tekint ő a törökök legnagyobb bűnének?

Miben bíznak a törökök?

Milyen erkölcsi fogyatkozás jellemzi a törököket?

A

Mi a magyarok legfőbb erénye?

Miben bíznak a magyarok?

Mi a magyarok legfőbb erkölcsi ereje?

b) Az érvek második köre Milyen hármas célt tűznek ki maguk elé a várvédő magyarok?



Hogy viszonyul egymáshoz e részlet szerint az idő és a hírnév?



c) Az érvek harmadik köre Milyen bibliai példákat sorol fel Zrínyi?

Mi a tanulságuk ezeknek a történeteknek?

b a r okk

49

50

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Mi következik ezekből a magyarokra nézve?

C) Vizsgáljátok meg a beszéd stilisztikai megoldásait! a) Nézzétek meg a részlet 24. versszakát! 24. Mindenfelől ránk néz az nagy kereszténység, Mi vitéz kezünkön van minden reménség; Soha még mireánk nem jütt rút szégyenség; Azért rakva hirünkkel föld, tenger és ég. Milyen eszközzel fejezi ki a harc méretét a szöveg? Mely szövegrészeket hozhatjátok erre pél­ dának?

b) Nézzétek meg a részlet 26. versszakát! 26. Az is minekünk nagy tisztességünkre van, Hogy maga ellenségünk szultán Szulimán; Kit mi ha meggyőzünk, mint reménségünk van, Világbiró császárt meggyőztünk az harcban.

Hol tér el a szöveg a megszokott szórendtől? Ezt a grammatikai eszközt inverziónak (szórend­ cserének, a megszokott szórend fölcserélésének) nevezzük. Mi a szerepe a szövegben?

A

b a r okk

c) Nézzétek meg a részlet 13–14. versszakát! 13. Nem gondolhatjuk azt, hatalmas vitézek, Hogy az mi kezeink, bár készek s kemények, Véghez ily rettenetes próbákat vittek, Mellyekért tisztelnek minket az emberek: 14. Nagyobb erő volt az, mert az nagy Isten volt, Az ki miérettünk hatalommal harcolt, Kezünknek erőt, szüvünknek bátorságot Csinált, és az pogánytul elvette aztot.

Hogyan épül fel mondattanilag ez a két versszak? Hol következik a leghangsúlyosabb állítás? Mi a mondat ilyen fölépítésének a jelentősége?



d) Nézzétek meg a részlet 33. versszakát! 33. De hogy adna hitet, kinek hiti nincsen? Töröknek hogy hinnénk, ki hazud mindenben? Minekünk meghalnunk kell ebben az helyben Avagy meg kell győznünk, bizván Istenünkben. Mi a kérdések szerepe a szövegben? Miért tesz föl ilyen kérdéseket Zrínyi?

51

52

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

8. A barokkról a) Olvassátok el az alábbi összefoglalást a barokkról!

A barokk A barokk akkor alakult ki Európában, amikor a katolikus egyház ismét megerősödött, s a vallást vissza akarták helyezni az élet középpontjába. Sok kihívás érte ugyanis az előző évszázadokban a katolikus hitet. Az első kihívás a reneszánsz volt, amely egészében vallásos korszak volt ugyan, de az emberek látókörét kiterjesztette a földi világra. A reneszánsz után már nem lehetett a földi életet átmeneti állapotnak és siralomvölgynek tekinteni, mert az életnek önértéke lett. Az embert sem lehetett már pusztán az istentől származó erények és az ördögtől származó bűnök eredőjének látni, mert az ember is önértékké vált: középpontba került a személyiség, az ember egyéni képességei fölötti büszkeség, a sokoldalú személyiség öntudata, az élet lehetőségei közötti szabad választás igénye. A második kihívás a reformáció volt, amely megszüntette Európa nyugati felének vallási egységét, több felekezetet hozott létre (az evangélikus-lutheránus, a református-kálvinista, az unitárius, a baptista irányzatokat, az anglikán egyházat és további más, kisebb keresztény irányzatot és egyházat). Ezek ugyan a kereszténység keretein belül maradtak, de puszta létükkel megszüntették a katolicizmus abszolút mivoltát. A vallás ezt követően nem adottság, hanem döntés kérdése lett, még akkor is, ha sokáig és sok helyen nem érvényesült az egyén szabad vallásválasztásának lehetősége. Ilyen előzmények után a jezsuita szerzetesrend vezetésével a XVI. század közepétől a katolikus egyház vissza akarta szerezni az elvesztett híveket. Nagy térítő tevékenységbe kezdett tehát, és ennek része és talán leghatásosabb, mindenesetre legmaradandóbb terméke a barokk művészet lett. A barokk igazi propagandaművészet. Célja, hogy meggyőzze az embereket, lenyűgözze, hatása alá vonja őket. Ezért kedveli az erős érzelmi effektusokat, a nagy szenvedélyeket. Elsősorban a monumentális formákat részesíti előnyben, a hatalmas freskókat, a nagy olajfestményeket, a nagyszabású templomokat. A zenében az orgonaműveket, a fugákat, a zenekari darabokat, az operát, az irodalomban az eposzt, a világdrámát, a vallásos lírát. A mo­ numentalitás nemcsak a műfajok és formák megválasztásában érvényesül, hanem az egyes műveken belül is. Szenvedély, pátosz, túlfűtöttség jellemzi a barokk alkotásokat: ennek megnyilvánulásai a csavart oszlopok, az ovális és ívelt formák, a polifon hangzás, a hosszú barokk körmondat. Halmozzák a jelzőket, a hasonlatokat, a díszítőelemeket, a különféle retorikai alakzatokat. (Az imént elemzett Zrínyi-szövegben láthattunk példákat a körmondatra, a költői kérdésre, az inverzióra és a túlzó barokk képalkotásra is.) A képek a szövegekben gyakran túlburjánzanak, a hasonlatok felfokozott érzéki hatásokra törekszenek, nagy szerepet kap a kontraszt, a fény-árnyék-hatások és az egymástól távol eső fogalmak meglepetésszerű összekapcsolása. A képzőművészetben az alkotók használják az illúziókeltés különféle eszközeit (az illúziókeltő freskókat, például az álkupolát, a mélység festői érzékeltetését). A szenvedély, a pátosz, az elragadtatás kifejezésének igénye azt eredményezi, hogy a barokk inkább a nyitott, szabálytalan formákat kedveli. A barokk tehát az ellenreformáció korának művészete. Az erősen katolikus országokból indult hódító útjára, és ezekben tartott legtovább – különösen az építészetben és a festészetben – a hatása: Itáliában, a Habsburg Birodalomban Ausztriában, Csehországban és Ma­

A

b a r okk

gyarországon, Spanyolországban és Portugáliában, majd innen a dél-amerikai kontinensre is elkerült. A barokk ízlésvilág meghódította egész Európát, s részben a reformáció eszközévé vált, például Németországban, Hollandiában és több más európai országban (Bach például evangélikus volt és a protestáns egyházi zene legnagyobb képviselője). A barokk ideológiai kiüresedésével jött létre a XVIII. században záró korszaka, a rokokó. A rokokó megtartja ugyan a barokk formákat, de eltűnik mögüle az egységes és erőteljes világkép, az ideológia, a hatni vágyás szándéka. A magánélet felé fordul, az intim műfajokat, a kicsiny formákat és finom árnyalatokat, a pasztellszíneket kedveli. A pátosz helyét a báj, az indulatok helyét az érzelmesség, a súlyos mondanivaló helyét a kellem és a játék veszi át. b) Készítsetek fürtábrát a szöveg alapján!

53

54

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

9. Reneszánsz és barokk – összehasonlítás Az alábbiakban az eddig tárgyalt két korszakról olvashattok 32 állítást. Válogassátok szét őket, és helyezzétek el a táblázatban a megadott szempontoknak megfelelően úgy, hogy párban álljanak! – A humor mellőzése, magasztos, patetikus hangnem – Evilági és túlvilági témák egyaránt – Középpontjában az ember és világa áll – Lényeges az egy, kiemelt középpont szerepe, hierarchia, alá-fölérendelés – Nyugodt, kiegyensúlyozott – Bonyolult megvilágítások, a fényforrás elhelyezése a kép kompozíciójában – Mozgalmas, felfokozott, átszellemült, indulatokkal teli – Világos, áttekinthető szerkezet – Túldíszítettség; a látvány és a díszítés előtérben van a szerkezethez képest – Természetesség – Törekvés a monumentalitásra, a hatalmas műformák kedvelése – A művészet célja evilági (a szépség) – A művészet célja a vallás, a hit szolgálata, propaganda – A polgárság művészete – Középpontjában az Isten és a túlvilági élet áll – Horizontális tekintet, egymás mellé rendelés – A megerősödő katolikus egyház és a nemesség, az arisztokrácia, az uralkodóházak művészete – Egyenes vonalak, gyakran geometrikus rend – Csavart vonalak – Zárt formák, a műalkotásnak határozott kerete van – Nyitott formák, a kompozíciónak nincs határozott kerete – A három dimenzió ábrázolásának fölfedezése – Törekvés a tér, a mélység érzékeltetésére – Különféle műfajok kedvelése – A monumentális, nagyszabású műfajok kedvelése (eposz, világdráma stb.) – Határozott körvonalak – Színpadiasság, pátosz, meglepetés – A méretek és formák összhangja – Elmosódott körvonalak – Egyöntetű világosság – A különféle művek különféle hangneműek, egységes hangnem az egyes művekben – Elsősorban vallásos, emellett történelmi, nagyszabású témák



A

Rene s z á n s z

S z e m pon t

A művészet célja Társadalmi bázisa Érdeklődésének centruma Hierarchia vagy az emberi horizont * A művek hangulata Kompozíció A szándékolt hatás Méretek, formák * Formák a képzőművészetben Zártság – nyitottság A tér érzékeltetése a festészetben Körvonalak a festészetben A fény és a megvilágítás a festészetben * Műfajok az irodalomban Hangnemek az irodalomban Témák az irodalomban



b a r okk

Ba r okk

55

3. A KLASSZICIZMUS A klasszicizmus a 18. század és a 19. század első felének művészete. Ez az a korszak, melynek során a felvilágosodás a nagy francia forradalom szellemi megalapozását is elvégezte, és máig meghatározó eszméket, ideológiákat hozott létre. Ebben a modulban a klasszicizmust és a vele nagyjából egyidejű irányzatokat vesszük szemügyre. 1. Olvassátok el az alábbi ismeretközlő szöveget, majd oldjátok meg a feladatokat!

A levél műfaja Nyugaton a 17. század végén és a 18. század elején vált a levél az irodalomnak szélesebb körben használt, befogadott műfajává. Beszélhetünk valóban elküldött, azaz misszilis és nem elküldésre szánt, fiktív levelekről. Az alábbi mű nem klasszicista, csak egyidejű a klasszicizmussal. A rokokó stílusirányzatához tartozik, ami a barokk kései, túlérett, kifinomult és finomkodó, utolsó fázisa. A rokokó alkotók kedvelik a miniatűr formákat, a meghitt hangvételt, az árnyalatokat, témájukat elsősorban a magánéletből, a társasági életből merítik. Törökországi levelek Mikes Kelemen 1707-ben lett II. Rákóczi Ferenc apródja, később részt vett a fejedelem által vezetett szabadságharcban, majd ennek bukása után követte Rákóczit. Hosszú bujdosás után végül Rodostóban, Törökországban telepedtek le, ahol közel negyven évig éltek emigrációban. Ezekről az évekről tudósított Mikes leveleiben. Mivel igazából senkije sem volt, kitalált egy rokont, bizonyos P. E. grófnőt, aki Konstantinápolyban él, és akihez rendszeresen írja leveleit. A következőkben a fejedelem halálhíréről beszámoló levelet fogjuk olvasni. a) Olvasd el a levelet, és figyeld meg, milyen részekből áll! Jelöld a szövegben a szerkezeti és logikai egységeket! Rodostó, 8. aprilis 1735. Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert őtet az Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk még csak a legalábbvalón is. Ítéld el, ha lehet, micsoda állapotban írom ezt a levelet, de mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni, mint esett szegénynek halála, mind téntával, mind könyhullatásimmal leírom, ha szinte azáltal megszaporítom is keserűségemet.

A

K l a s s z i c i z m u s

Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik napján írtam vala. Azután szegény mind nagy bágyadtságokot érzett, igen keveset, de másként mindent a szokás szerént vitt végben, abban a gyengeségiben is az esztergájában dolgozott első aprilisig. Aznap pedig a hideg erősen jött reá, és annál inkább meggyengíttette. Másnap jobbacskán volt. Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből, mondván, hogy talám több ágat nem fog venni. Hetfün jobbacskán volt, kedden hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem mulatott, se meg nem engedte, hogy őérette valamit elmulassanak. Mindennap szokott órában felöltözött, ebédelt, és lefekütt, noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredán délután nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkor alutt. Egynehányszor kérdeztem, hogy mint vagyon, csak azt felelte: én jól vagyok, semmi fájdalmat nem érzek. Csötörtökön igen közel lévén utolsó végihez, elnehezedék, és az urat magához vette nagy buzgósággal. Estve a lefekvésnek ideje lévén, kétfelől a karját tartották, de maga ment a hálóházában. A szovát igen nehéz volt már megérteni. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdette tőle, ha akarja-é felvenni az utolsó kenetet? Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokot mondván neki, nem felelhetett reája, noha vettük észre, hogy eszin van. Azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások folytanak. Végtire szegény, ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék, mivel úgy holt meg, mint egy gyermek. Szüntelen reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak. Ő szegény árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket. b) Beszéljétek meg, hogy miben követi és miben nem követi szigorúan ez a szöveg a levélformát!

2. Kötött és kötetlen formájú szövegek a) Milyen kötött és kötetlen formájú szövegeket ismertek? Egészítsétek ki a pókhálóábrát!

Kötött szerkezetű szövegek

Kötetlen szerkezetű szövegek

57

58

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

b) Foglaljuk össze, amit a kötött és kötetlen szerkezetű szövegekről eddig megállapítottunk, összegyűjtöttünk! A kötött szerkezetű szövegeknek legtöbbször szigorú formai előírásoknak kell megfelelniük. Ezeknek sajátos indításuk, befejezésük van, formájuk a tartalmuktól független. A kötetlen szerkezetű szövegeknek nincsenek ilyen formai előírásaik, itt a tartalom határozza meg a formát. Ezekben is ügyelni kell azonban a szöveg kisebb szerkezeti egységeire, úgymint bekezdés, konstrukciótípus.

3. Alkossatok csoportokat! Írjatok egy bekezdésnyi szöveget, amelyben szerepel a következő mondat: Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül. A) Legyen a bekezdés első mondata! B) Legyen a bekezdés utolsó mondata! C) Legyen a mondat a bekezdés közepén!

4. Házi feladat Írj levelet egy barátodnak valamilyen, általad fontosnak ítélt eseményről, de nem az esemény valódi időrendjében, hanem vagy a befejezés előrevetésével, vagy „in medias res” kezdéssel!

A

K l a s s z i c i z m u s



5. Egy szóbokor értelmezése – hasonlóságok és különbségek a) Alább olvashattok néhány olyan szót, amelyek etimológiailag összefüggenek egymással. Tegyétek mindegyiket egy kifejezésbe vagy mondatba, olyanba, amellyel érzékeltetni tudjátok a jelentésüket és a szavak jelentése közötti különbséget is! – klasszikus – klasszis – klasszicizmus – klasszicizál – klasszifikál – klassz b) Segítséget jelenthet az alábbi három kérdés megválaszolása: – Idegen nyelveken az osztály szó hogy hangzik? – Milyen nyelvet tanulsz? Azon a nyelven ez a szó hogy hangzik? – Mi köze lehet az osztálynak a klasszicizmushoz?

59

60

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m



6. Alább láthattok négy képet: egy festményt, egy kastély és kert képét, egy metszetet egy korabeli lakóépületről, valamint egy szobrot. Ezekkel a képekkel kíséreljük meg fölidézni a klasszicizmus világát. Alakítsatok négyfős csoportokat aszerint, hogy kinek melyik kép tetszik! A kapott kérdéssor felhasználásával értelmezzétek, amit láttok! A csoportmunka végeztével be fogtok számolni a többieknek vizsgálódásotok eredményéről. A) Appiani: A Parnasszus, 1811

(1) A kép a Parnasszust ábrázolja. Mi volt a Parnasszus, kik lehetnek a kép szereplői?

A

(2) Mit csinálnak az alakok, hogyan ábrázolja őket a festő?

(3) Milyen a környezet, a táj, a háttér?

(4) Hol tudod elképzelni ezt a festményt? Mit akarhat kifejezni?

B) Kent, Mereworth-kastély, 1722–1725

K l a s s z i c i z m u s

61

62

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(1) Milyen célú épületegyüttest látunk a képen? Kik lehetnek a lakói?

(2) Hogyan rendezték el az épületeket?

(3) Hogyan folytatják a főépület formáit a melléképületek?

(4) Milyen a park?

(5) Hol képzelhető el ez az épületegyüttes?

A

K l a s s z i c i z m u s

C) Chiswick House, London, 1748

(1) Képzeljük el az életet ebben a házban: kik lehetnek a lakói?

(2) Ha magának építteti valaki ezt a kertet és házat, mit akarhat kifejezni vele?

(3) Vegyétek sorra az épületet: milyen részeit láthatjuk?

(4) Vegyétek sorra a kertet: milyen részeit láthatjuk?

63

64

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(5) Milyen korábbi építészeti stílusokra emlékeztet az épület?

D) Canova: Ámor és Psziché, 1783–1793

(1) A kép címe: Ámor és Psziché. Ki volt Ámor és Psziché (más névalak szerint Psyché vagy Pszükhé)? Mit tudsz a történetükről?

A

K l a s s z i c i z m u s

(2) Milyennek mutatja a szobor a két alak kapcsolatát?

(3) Mitől erotikus a szobor?

(4) Mit emel ki a szobor kompozíciója?

7. Olvassátok el az alábbi összefoglalást a klasszicizmusról! a) Olvasás közben alkalmazzátok a jelöléstechnikát! b) A szöveggel kapcsolatos kérdéseiteket először próbáljátok 2-3 fős kiscsoportokban tisztázni! c) Azokat a kérdéseket, problémákat, amelyeket nem tudtatok kiscsoportban megbeszélni, vessétek fel az egész osztály előtt, keressetek közösen válaszokat, s ezeket jegyezzétek le a szöveg alá!

65

66

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A klasszicizmus A klasszicizmus a 17–18. század meghatározó irányzata, de hatása még a 19. század első harmadában is érezhető. Alkotói egy művészi és világnézeti eszmény igézetében éltek: újra akarták élni és alkotni a klasszikus antikvitást. Csodálták a görögöket és rómaiakat, gyönyörködtek a fennmaradt romokban, olvasták a filozófusokat és a drámaírókat, próbálták utánozni és megismételni az ókori világ e csodáját. Nem egyszerűen csak a formák ragadták meg őket, hanem az a biztonság és nyugalom, amely az ókori művekből áradt. Vonzotta őket az a szellemi egység, amely az antikvitás sajátja volt: mítosz, vallás, művészet és életforma nem váltak el egymástól, hanem szerves egységet alkottak. A klasszicisták tudták ugyan, hogy ez a világ elmúlt, de nosztalgikusan, vágyakozva tekintettek rá, és minden erejükkel arra törekedtek, hogy ugyanolyan remekeket alkossanak, mint az ókoriak. Éppen ezért az antik minták tanulmányozását és az így kapott ismeretek alkalmazását várták el a művészektől. Szabályokat alkottak, amelyeket a tanulmányozás során állapítottak meg, de amelyeket a születendő művek elé már normaként állítottak. Legyen az eposz olyan, mint Vergiliusé, legyen a dráma olyan, mint Euripidészé, legyen az óda olyan, mint Horatiusé – mondták. Irodalomfelfogásukat normatívnak nevezzük, mert igyekeztek úgy alkotni, hogy a keletkező műalkotás megfeleljen az előzetesen megállapított normáknak. Azokat a műfajokat részesítették előnyben, amelyeket az ókorban már megalkottak: a lírában az ódát és a klasszikus időmértékben írott többi műfajt, a drámában a két klasszikus műfajt, a tragédiát és a komédiát, az epikában a verses epikát: az eposzt, bár mellette ekkor formálódott ki a regény műfaja. Úgy fogalmazták meg a művészet célját, hogy az tanítson és szórakoztasson, másként megfogalmazva neveljen és gyönyörködtessen. Kedvelték tehát a tanító célzatú, didaktikus műveket: a tanító állatmesét, az eszményekre nevelő ódát, a tankölteményeket, az értekező episztolákat, a tanulságokra kihegyezett epigrammákat. Úgy vélték, a művészet legfőbb feladata, hogy az eszményeket bemutassa és az eszmények követésére biztasson. Ezért emelkedett a klasszicista művek hangvétele, ezért szeretik a pátoszt, a választékos és kifinomult nyelvet. A zárt formákat és a szimmetriát kedvelték minden művészeti ágban: az oszlopsorral és timpanonnal díszített épülethomlokzatokat az építészetben, a háromtételes szimfóniát a zenében, az ötfelvonásos tragédiákat a színházban. A klasszicista művészet elsősorban az előkelő közönségnek szólt: Franciaországban, ahol kialakult és ahol a legnagyobb ereje volt, a királyi udvar volt a klasszicista művészet legfőbb központja; mellette főleg arisztokrata támogatói és közönsége voltak a művészeteknek. Magánszínházak alakultak ki, a szalonokban divattá vált egy-egy verset vagy nagyobb mű részletét felolvasni, a gazdagabb arisztokraták házi zenészeket alkalmaztak, esetleg egész zenekart. A válogatott közönség kifinomult ízlésvilágot jelentett. A színházban az illendőség és a mértéktartás volt a legfontosabb előírás: nem volt szabad véres jeleneteket előadni, a szereplők választékosan kellett, hogy beszéljenek, a cselekmény durva eseményeiről csak a szereplők elbeszéléseiből értesülhettek a nézők. A drámák szabályos és zárt szerkezetét a hármas egység előírása biztosította: az egységes cselekménynek egy napon és egy helyszínen kellett játszódnia.

A

K l a s s z i c i z m u s

A klasszicizmus életformát, társalgási stílust, öltözködést, érzelmi kultúrát, a társas együttlét szabályait is jelentette, olyan szokásokat és előírásokat, amelyek évszázadokig normát jelentettek az előkelő világban. A francia udvar és arisztokrácia ízlésvilágát átvette a francia polgárság is, akárcsak a többi európai nemzet. Jelentős volt a klasszicizmus a németeknél, ahol a kis fejedelmi udvarok uralkodói igyekeztek kulturális centrummá válni. Abban a két és félszáz évben, amíg a klasszicista ízlés virágzott, léteztek más korstílusok is: a 17. században együtt élt a barokkal, a 18. században a rokokóval, a 19. században pedig már a romantikával. Ám meg kell említenünk három filozófiai és egy művészeti irányzatot is, amelyek mélyen összefonódtak a klasszicizmussal. (Igaz, létezett klasszicizmus ezen filozófiai irányzatok nélkül is.) * A 17. században alakult ki a filozófiai racionalizmus, amely a megismerésben az ész szerepét állította a középpontba. A racionalisták azt hirdették, hogy az ember legfőbb adottsága, veleszületett képessége a józan ész, amelynek segítségével a világ dolgait megismerheti és tudományosan rendszerezheti. Szakítottak azzal a gondolattal, hogy a Biblia a tudás és a megismerés végső mércéje, és a körülöttünk lévő világ megismerését az ember józan eszére bízták. A racionalizmus ismeretelmélete szerint a megismerés kiindulópontjául a velünk született eszmék, minták szolgálnak. (Az ismeretelmélet a filozófiának az a területe, amely azzal foglalkozik, hogy milyen módon, milyen eszközökkel ismerhetjük meg a világot, honnan származik a tudásunk.) A racionalizmus mellett, nagyjából azzal egy időben jelent meg az empirizmus, amely az előbbivel, a racionalizmussal éppen ellentétes elveket vallott a megismerés útját illetően. A megismerés elsődleges forrásának ugyanis a tapasztalatot tartotta. Azt hirdették, hogy az embernek azért vannak az érzékszervei, hogy azokkal közvetlen tapasztalatokat szerezzen a világ milyenségéről. Azt, hogy milyen a világ, onnan tudjuk, hogy milyennek látjuk, halljuk, érzékeljük – hirdették. Ezzel egészen új perspektívát nyitottak a tudomány előtt, mégpedig a tapasztalatszerzés és a kísérletezés útját. Ez teremtette meg a lehetőséget a természettudományok robbanásszerű fejlődésére. A racionalizmus és az empirizmus – egymással sok szempontból ellentétes – elveit és tudását felhasználva alakult ki a 18. században a felvilágosodás irányzata. A felvilágosodás egyszerre volt eszme, filozófiai irányzat és mozgalom. Lényegében ekkorra erősödött meg a polgárság annyira, hogy vagy már átvette a politikai hatalmat is (például Angliában, Hollandiában), vagy arra törekedett, hogy hatalomra jusson (például Franciaországban, Németországban, Közép-Európában). A felvilágosodás ezért gyakran a polgári forradalmak szellemi előkészítője volt, kiváltképpen Franciaországban, ahol a nagy francia forradalomban a felvilágosodás eszméit és jelszavát igyekeztek megvalósítani. A felvilágosodás harcolt a középkori gondolkodásmód ellen, a babonák, az egyház uralma, a papság (a klérus) ellen. Meghirdette az ész uralmát, és elutasított mindent, amit ésszel vagy tapasztalattal nem tudunk igazolni. Céljául tűzte ki, hogy egy új és igazságos világot rendezzen be, amelyben az egyenlőség, a szabadság és a testvériség uralkodik (ezeket tartották az ember természetes jogainak). Bízott abban, hogy létrehozható a jó állam, amely

67

68

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

igazságos, pártatlan és a polgárok érdekeit szolgája. Meghirdette az állam és az egyház szétválasztásának elvét, továbbá a hatalmi ágak (a törvényhozás, a törvényalkalmazás és az ítélkezés) szétválasztásának elvét. Biztosítani akarta a polgárok teljes szabadságát, ezzel korlátozta is az állam szerepét az emberek életében, megfogalmazta a polgári szabadságjogokat: a lelkiismereti, a gyülekezési, a szólás- és a sajtószabadságot. Úgy vélte, a közérdek és egyéni érdek összeegyeztethető egymással, hogy a jó állam garanciája annak, hogy az egyén érdekei érvényesülhetnek, az egyén önérdeke pedig érvényesíthető úgy, hogy más emberek érdekét és szabadságát ne sértse. A felvilágosodásnak ezek voltak a célkitűzései, amelyeket az abszolút monarchia idején fogalmazott meg. Harcolt az abszolutizmus ellen, habár Európa legjelentősebb felvilágosult uralkodói lelkes hívei és támogatói voltak (Nagy Frigyes, Nagy Katalin, II. József stb.). Ők a közjót, amely a felvilágosodás fő célkitűzése volt, maguk akarták létrehozni, fölülről, uralkodói parancsra és akaratból. A 17. század utolsó és a 19. század első harmadában élt a klasszicizmus mellett, vele párhuzamosan és némiképpen vele összefonódva egy másik stílusirányzat, a szentimentalizmus. A szentimentalizmus az érzelmek művészete. Hirtelen felfedezték az ész mellett a szív világát is. Fontosak lettek az érzelmek, az egyéni törekvések, vágyak, bánatok. A szentimentalizmus a végsőkig, az érzelmességig fokozza azt a törekvést, hogy az embert a maga legbelső érzelmeiben mutassa be. Éppen ezért olyan témákat választanak a szentimentális művek, amelyekben az érzelemvilág a leginkább kifejeződhet: a szerelmet, a vágyakozást, a magány állapotát, a halálvágyat. Műfajai is a legszemélyesebbek: a lírában a dal és az elégia, az epikában a fiktív naplókra és levelekre épülő regény, a drámában a szomorújáték. Jellegzetes hőse a sikertelenül vágyakozó szerelmes, aki – jobbára a társadalmi különbségek, rendi korlátok miatt – nem kaphatja meg szíve választottját, és fájdalmába belehal. A klasszicizmus a 17. században a racionalizmussal, a 18. században a felvilágosodással fonódott össze. A szentimentalizmus szellemi előfutára az empirizmus volt.



A

K l a s s z i c i z m u s



8. Gondolatok az emberről, a gondolkodásról és a művészetekről Alább olvashattok négy rövid elméleti szöveget: mind a négy a 17–18. századból való. Az egyiket a racionalizmus, a másikat a felvilágosodás, a harmadikat a klasszicizmus, a negyediket a szentimentalizmus példájaként idézzük. Olvassátok el a négy szöveget, majd oldjátok meg a feladatokat! 1. szöveg

RENÉ DESCARTES: ÉRTEKEZÉS A MÓDSZERRŐL (részlet) Az első szabály, amit követtem, az volt, hogy soha semmit ne fogadjak el igaznak, míg nyilvánvaló módon nem ismertem meg annak; azazhogy gondosan kerüljek minden elhamarkodást és elfogultságot, és semmivel többet ne foglaljak ítéleteimbe, mint ami elmém előtt oly tiszta s oly határozott, hogy lehetetlen benne kételkednem. A második az volt, hogy vizsgálataim minden nehezebb tárgyát annyi részre osszam, ahányra csak lehet s kell osztani jobb megfejtése céljából. A harmadik, hogy bizonyos rendszert kövessek gondolkodásomban, mégpedig olyant, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben megismerhető tárgyakon kezdem a vizsgálatot, s csak lassan, fokozatosan haladok a legösszetettebbek ismeretéhez, s úgy teszek, hogy még ott is föltételezek bizonyos rendet, ahol természettől fogva az egyik nem következik a másik után. Az utolsó pedig, hogy mindenütt oly teljes felsorolásokra s oly általános áttekintésekre törekedjem, hogy biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagytam. (Alexander Bernát fordítása nyomán) 2. szöveg

JOHANN JOACHIM WINCKELMANN: GONDOLATOK A GÖRÖG FESTÉSZET ÉS SZOBRÁSZAT REMEKEINEK UTÁNZÁSÁRÓL (részletek) A görög remekművek általános ismertetőjele a nemes egyszerűség és a nyugodt nagyság mind magatartásában, mind kifejezésben. Ahogy a tenger mélye mindig nyugodt marad, bárhogy dühöng is a felszín: a görög alakok kifejezése is minden szenvedély ellenére nagy és higgadt lelket mutat. Ilyen lélek tükröződik Laokoón arcán, és nemcsak az arcán, noha a leghevesebb szenvedést éli át. […]

69

70

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A görög művészek egy személyben bölcsek is voltak; a bölcsesség kezet nyújtott a művészetnek, és a művészet alakjaiba a közönségesnél magasabb rendű lelket lehelt. […] A görög szobrok nemes egyszerűsége és nyugodt nagysága jellemzi a görög fénykornak, Szókratész iskolájának írásait; ezek a tulajdonságok adják meg Raffaellónak is azt a kiváló nagyságot, amelyet az antikok utánzása által ért el. Minden művészetnek kettős végcélja van: élvezetet akar szerezni, s ugyanakkor tanítani is akar; s ezért vélték úgy sokan a legnagyobb tájképfestők közül, hogy csak félig tennének eleget művészetüknek, ha tájaikat emberi alak nélkül hagynák. […] (Fordította Rónay György) 3. szöveg

IMMANUEL KANT: VÁLASZ A KÉRDÉSRE: MI A FELVILÁGOSODÁS? (részletek) A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata. Restség és gyávaság okozza, hogy az emberiség oly nagy része, habár a természet már rég felszabadította az idegen vezetés alól, szívesen kiskorú marad egész életében, s azt is, hogy másoknak oly könnyű ezek gyámjává feltolni magukat. Kiskorúnak lenni kényelmes. Ha van egy könyvem, amely eszemül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom, aki megszabja az étrendemet stb., akkor igazán nincs szükségem arra, hogy magam fáradozzam. […] E felvilágosodáshoz azonban semmi egyéb nem kell, csak szabadság, s annak is a legártalmatlanabb fajtája: nevezetesen az ész minden kérdésben való nyilvános használatának szabadsága. […] A felvilágosodásnak, az embernek a maga okozta kiskorúságból való kilábolásának a sarkalatos pontját elsősorban a vallási dolgokban látom, a művészetek és tudományok mezején ugyanis egyáltalán nem érdekük az uralkodóknak, hogy gyámkodjanak alattvalóik felett: ezenkívül a vallási kiskorúság a legártalmasabb és így a legmegalázóbb is mind között. Ám az olyan államfő, aki támogatja az elsőt, tovább gondolkodva azt is belátja, hogy a törvényadás területén is veszélytelen, ha megengedi alattvalóinak, nyilvánosan éljenek saját eszükkel, s nyilvánosan a világ elé tárják a törvénykezés egy jobb formájáról való, akár a már adottnak nyílt bírálatával együtt járó gondolataikat. […] (Fordította Rónay György)

A

K l a s s z i c i z m u s

4. szöveg

JEAN-JACQUES ROUSSEAU: VALLOMÁSOK (részletek) Olyan vállalkozásba fogok, melynek nem volt soha elődje, s utánzója se lesz. Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában: s ez az ember én magam leszek. Csupáncsak én. Érzem szívem, és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki. Lehet, hogy nem érek többet náluk, de mindenesetre más vagyok. […] Két majdnem összeférhetetlen dolog egyesül bennem, magam sem értem, hogyan: egyfelől lángoló vérmérséklet, heves és féktelen szenvedélyek, másfelől lassan születő, kusza gondolatok, amelyek mindig utólag jelentkeznek. Azt lehetne mondani, szívem és szellemem nem egyazon emberhez tartozik. Villámnál sebesebben betölti lelkemet az érzelem, de nemhogy megvilágítana, inkább megéget, megvakít. Mindent érzek, semmit se látok. Fellángolok, de megdermedek, véremnek le kell hűlni, hogy gondolkodni tudjak. […] Nem ígértem, hogy az olvasót valami nagy személyiséggel ismertetem meg: azt ígértem, olyannak festem magam, amilyen vagyok, és hogy megértsenek idősebb koromban, ahhoz jól meg kell érteni ifjúságomat. Minthogy a dolgok általában kevésbé hatnak rám, mint az emlékük, és mivel képekben gondolkodom, a legkorábban belém vésődött vonások a legtartósabbak, a későbbiek pedig összevegyülnek ezekkel, de nem homályosítják el őket. A vonzalmaknak és eszméknek van bizonyos folyamatuk, ami hatással van az utóbb keletkezőkre, ezért ismerni kell a korábbiakat, hogy a későbbieket helyesen ítéljük meg. […] (Fordította Benedek István és Benedek Marcell) a) Kapcsoljátok össze az egyes szövegeket azzal az irányzattal (filozófiai iskolával, korstílussal, stílusiránnyal), amelyikhez tartoznak, írjátok az egyes pontok mellé az odatartozó szöveg számát! Döntéseteket mind a négy esetben röviden indokoljátok! – felvilágosodás:

szöveg, mert



– klasszicizmus:

szöveg, mert



– racionalizmus:

szöveg, mert

71

72

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

– szentimentalizmus:

•

1 0 .

é v fo l y a m

szöveg, mert



b) Válasszatok ki egy szöveget, és próbáljátok meg rekonstruálni a gondolatmenet vázát! Készítsetek belőle néhány mondatos vázlatot, amelynek segítségével el tudnátok mondani az adott szöveg lényegét! A kiválasztott szöveg szerzője és címe:

A kiválasztott szöveg rövid, címszavas vázlata:

c) Fogalmazzatok meg kérdéseket ugyanezzel a szöveggel kapcsolatban! Kérdezzetek rá akár arra, ami a részlet körüli szövegben benne lehet, akár azokra a problémákra, amelyeket érint a szöveg, de nem fejt ki, akár azokra a pontokra, amelyekkel nem értetek egyet!

4 . A ROMANTIKA A fejezet egyes moduljai egyre rövidebb élettartamú irányzatokat vizsgálnak: a romantika például, amelyről a most következő néhány óra szól, döntően a 19. század első felének-közepének irányzata volt, bár a 19. század legvégéig tartott. A romantikus életérzést és a romantikus embert kívánjuk elsősorban bemutatni ebben a modulban. Ismét képekből indulunk ki, majd megnézünk néhány rövidebb elméleti írást, ezekből megpróbáljuk összeállítani, hogyan gondolkozhattak a romantikusok. Néhány szépirodalmi szöveget – verset, regényrészletet – szintén szemügyre veszünk, hogy a korszak nyelvét is el tudjuk képzelni. 1. Gyűjtsétek össze azokat a kifejezéseket, szavakat, asszociációkat, amelyeket a romantika szó kivált belőletek!



romantika

2. Gyűjtsétek össze, milyen romantikus regényeket olvastatok eddig! Walter Scott: Victor Hugo: Alexandre Dumas: Jókai Mór: E. T. A. Hoffmann: Heinrich von Kleist: Egyéb szerzők:

74

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

3. Szorgalmi feladat Az imént fölidézett, összegyűjtött regények közül válassz ki egy általad olvasott és szeretett regényt, olyat, amit magyarórán nem elemeztetek! Írj róla egyoldalas regényajánlót önálló lapra! Szépen, olvashatóan írj, és a papírnak csak az egyik oldalára dolgozz, hogy az elkészült regényajánlókat egy faliújságra ki lehessen tenni! 4. Alább láthattok négy képet: két festményt, egy kastély és egy középület képét. Ezekkel a képekkel kíséreljük meg fölidézni a romantika világát. Alakítsatok négyfős csoportokat aszerint, hogy kinek melyik kép tetszik! A kapott kérdéssor felhasználásával értelmezzétek, amit láttok! A csoportmunka végeztével be fogtok számolni a többieknek vizsgálódásotok eredményéről. A) Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger fölött, 1818

(1) Hol járunk? Milyen az a vidék, amelyet a kép ábrázol? Hol, merre lehet?

(2) Milyen elemeket tudtok azonosítani a képen?

A

Ro m an t i ka

(3) Ki lehet az a férfi, akit háttal látunk? Vajon miért áll háttal?

(4) Milyen érzéseket, hangulatokat sugall a kép?

B) Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, 1830

(1) Milyen korszakot, melyik várost, milyen élethelyzetet tudsz a kép jelenetéhez kapcsolni? Mi történik a képen?

(2) Ki a nőalak a kép közepén? Hogy ábrázolja a festő?

75

76

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m



(3) Ki a három legfontosabb mellékalak, akik a Szabadsággal együtt harcolnak? Mit fejez ki a ruhájuk?

(4) Figyeld meg a hátteret: mit látunk a kép jobb szélénél, mit látunk háttérként középen?

(5) Milyen érzéseket, indulatokat indíthat meg a kép a nézőben?

C) London, Parlament, 1835

(1) Milyen funkciója van általában egy parlament épületének?

A

Ro m an t i ka



(2) Milyenek ennek az épületnek a formái? Ismerősek-e a díszek?

(3) Milyen korábbi korszakot vagy korszakokat idéz?

(4) Milyenek a méretei, arányai az épületnek? Mit akarhat kifejezni?

(5) Mi látszik az épület környezetéből? Mennyiben fontos, esetleg mennyiben szimbolikus a helyszín?

D) Esterházy-kastély, Galánta, 1860

77

78

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(1) Milyen korba helyeznéd az épületet? Miért nehéz vagy miért könnyű meghatározni a korát?

(2) Melyek a homlokzat legfeltűnőbb elemei?

(3) Milyen életformát, családot, berendezést képzelsz az épületbe?

(4) Milyen technikai felszereltséget képzelsz az épületbe?

(5) Mitől lehet romantikus egy ilyen épület?

5. A romantikus vágy Olvassátok el az alábbi regényrészletet, majd válaszoljatok a kérdésekre!

A

Ro m an t i ka

NOVALIS: HEINRICH VON OFTERDINGEN Első fejezet – részlet (A regény valamikor a 13. században játszódik, de a környezet nem hiteles, sokkal későbbi tárgyak, kellékek is szerepelnek benne, s ezek az anakronizmusok időtlenné teszik a művet. Alább a regény kezdetét olvashatjátok rövidítve. Szó van benne egy idegenről, aki előző este járt Heinrichéknél, és beszélt egy kék virágról. Ez vélhetően egy thüringiai monda a kék virágról, amely Szent János éjjelén nyílik, és aki leszakítja, kincset talál, ehhez azonban vezetőre van szüksége.) Szülei már nyugovóra tértek és aludtak, a falióra egyhangúan ketyegett, a zúgó szél zörgetett az ablakon; a szoba fel-felderengett a hold fényében. A fiú nyugtalanul hánykódott a fekhelyén; az idegenre és annak történeteire gondolt. „Nem a kincsek ébresztettek ilyen kimondhatatlan vágyakozást bennem – tűnődött –; a bírvágy idegen tőlem; hanem a kék virágot szeretném látni. Ő jár elmémben szüntelen, és nem tudok mást kitalálni, sem elképzelni. Soha még nem fogott el ilyen érzés: mintha csak álmodtam vagy egy másik világba szenderültem volna, mert ahol eddig éltem, ebben a világban ugyan ki vesződött volna virágokkal; ilyesféle, virágnak szóló, furcsa szenvedélyről sohasem hallottam azelőtt. [...] Hallottam valaha letűnt korokról, amikor az állatok és a fák és a szirtek szót váltottak az emberekkel. Nekem úgy rémlik, mintha most is meg akarnának szólítani minden pillanatban, és mintha leolvashatnám róluk, amit mondani kívánnak. Bizonyára sok szó akad még, amelyeket nem ismerek; ha többjüket ismerném, sokkal inkább felfognék mindent. Máskor táncolni szeretek; most inkább töprengek a muzsikán.” A fiú lassacskán elmerült édes ábrándjaiban, és elszunnyadt. Beláthatatlan távolokról és ember nem járta, vad vidékekről álmodott elébb. Tengeren kelt át felfoghatatlan könnyedséggel; csodás állatokat látott; sokféle-fajta emberrel élt együtt, hol háborúkban, ádáz tusákban, hol csendes kunyhókban. Fogságba esett, siralmas nyomorúságba. Soha nem ismert magasságba csapott föl benne minden érzés. Végtelenül színes életet élt át; meghalt és visszatért; a leghőbb szenvedéllyel szeretett, majd szerelmétől örökkétig elválasztatott. [...] Lágy pázsiton találta magát, szegélyén egy forrásnak, amely a légbe szökellt, és ott akárha szerteporlott volna. Sötétkéken színlő, tarka eredetű sziklák magaslottak valamivel messzebb; a körülöttük csillanó napfény szelídebb és tündöklőbb volt a szokottnál; az égbolt feketébe játszó kék volt, és makulátlan. Ami azonban őt minden erejével vonzotta, egy magas, világoskék virág volt, amely a forrás mellett állt, és megérintette őt széles, fénylő leveleivel. Számtalan egyéb virág nyílt körötte, mindenféle színű; pompás illat áradt szét a levegőben. Ám ő nem vett észre mást, mint a kék virágot; hosszan és elbeszélhetetlenül gyöngéden szemlélte. Már éppen odament volna hozzá, amikor a virág megmozdult és alakulni kezdett: még fénylőbbek lettek levelei, s hozzásimultak az egyre növekvő szárhoz; a virág Heinrich felé hajolt; a szirmok széles, kék nyakfodorrá váltak, amely fölött gyöngéd vonású arc lebegett. Édes álmélkodása mind magasabbra hágott a különös átváltozás láttán, amikor hirtelen fölébredt anyja hangjára, s a szülői házban találta magát, immár a reggeli napsütés aranykévéiben. Túlságosan lelkesült volt, semhogy álma félbeszakításától elszomorodott volna; kedvesen kívánt inkább jó reggelt az anyjának, viszonozva szíves ölelését. (Fordította Márton László) a) A részletet értelmező rövid kérdések következnek – mindegyikre röviden, egy-egy szóval, kifejezéssel, legfeljebb egy mondattal válaszolj!

79

80

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Milyen három elem jellemzi az éjszaka légkörét, hangulatát?

Hogyan, milyen kifejezéssel vagy kifejezésekkel jellemzi Heinrich a hallott történetet?

Milyen érzéssel fekszik az ágyban a fiú?

Milyen vágyakat állít szembe külvilágbeli tapasztalataival a hallott történet alapján?

Milyen szóval jellemzi az érzését, ami a virág után elfogta?

A felidézett régi korokban milyen viszony volt az ember és a természet között?

Milyen kétféle viszonyban lehet valaki a táncokkal?

Milyen volt a fiú álombeli élete?

Mikor, milyen állapotában látja meg a kék virágot Heinrich?

Milyen dolgok, tárgyak veszi körül a virágot?

Milyennek festi le a virágot, hogyan viselkedik a virág vele, az álmodóval?

Mivé válik a virág?

Milyen másik állapotba kerül Heinrich a részlet legvégén?

A

Ro m an t i ka

b) Olvasd el az alábbi értelmezési lehetőségeket, gondold végig őket, és érvelj egyik vagy másik mellett (esetleg több mellett is)! – A virág a nőiség szimbóluma, Heinrich magával a szerelemmel ismerkedik meg ebben az álmában. – A virág a természet jelképe, és az ember és a természet újraegyesülését, szerves egységének újrateremtését, ismételt összetalálkozását látjuk a jelenetben. – A kék virág mindenféle nem körülhatárolható vágy szimbóluma, a kék virág maga a vágyakozás, a testetlen sóvárgás. – A virág az ebből a világból való elmenekülés jelképe, mert sokkal szebb és igézőbb, mint bármiféle földi virág bármikor lehetne. – A kék virág a képzelet játéka, a részlet az álom, a képzelet és a vágy világát állítja szembe a rideg valósággal. Véleményem, érveim:

c) Írj fogalmazást úgy, hogy továbbgondolod a jelenetet, azaz írd meg e regényrészlet folytatását! Néhány (2-3) oldalas házi fogalmazást írj a füzetedbe! 6. A romantika önmeghatározásai Olvassátok el az alábbi öt szöveget! Mind az öt a romantika egy-egy jelentős alkotójától való, és mind arra törekszik, hogy meghatározást adjon a romantikáról. Természetesen mind az öt szerző azt emeli ki a romantikáról, amit ő maga a legfontosabbnak tart. Miután elolvastátok mindegyiket, párban válasszatok ki egy-egy szöveget, és egy mondatban foglaljátok össze a lényegét! A megoldások megbeszélése után írjátok le mind az öt szövegről azt az összefoglalást, amit a legpontosabbnak ítéltetek!

81

82

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

a) FRIEDRICH SCHLEGEL: 116. TÖREDÉK

(Athenaeum, 1798)



A romantikus költészet az egyetemesség haladó költészete. Rendeltetése nemcsak az, hogy a költészet szétkülönült műfajait ismét egyesítse, és a költészetet összekapcsolja a filozófiával és a retorikával. Szándéka és feladata költészetet és prózát, zsenialitást és kritikát, műköltészetet és természetes költészetet is hol keverni, hol vegyíteni, a költészetet élővé és társassá tenni, az élcet költőiesíteni, a művészet formáit mindenféle alkalmas műveltséganyaggal megtölteni és telíteni, s a humor lendületével átlelkesíteni. Átfog mindent, ami csak költői, a művészet legnagyobb rendszereitől, melyek maguk is több rendszert foglalnak magukban, a sóhajig és csókig, melyet a költő gyermek sóhajt el művészet nélkül való énekében. (Fordította Rónay György)

A szöveg lényege:

A szöveg legpontosabb összefoglalása:

b) MADAME DE STAEL: ELŐSZÓ AZ IRODALOMRÓL CÍMŰ MŰVÉHEZ (1800)

(részlet)



Ha még mindig az antik mitológiát akarnánk felhasználni, ez valóban egyet jelentene az aggkori gyermekséggel; a költő megittasult szelleme teremthet, amit csak akar, de hinnünk kell élménye igazságában. Márpedig a modern ember a mitológiát se elképzelni, se átélni nem tudja. Neki emlékezetből kell előkeresgélnie azt, ami az antikoknak megszokott benyomásuk volt. Ezek a pogányságból kölcsönzött költői formák számunkra pusztán csak utánzatok utánzatai; a természetet azokkal a hatásokkal festik, amelyeket másokra tett…



A modern költészet képekből és érzésekből él. Képei révén természet-utánzás; érzéseit tekintve a szenvedélyek ékesszólása. (Fordította Rónay György)

A szöveg lényege:

A szöveg legpontosabb összefoglalása:

A

Ro m an t i ka



c) HEINRICH HEINE: A ROMANTIKUS ISKOLA (1830)

(részlet)



Nem lehet eléggé dicsérni ezt a könyvet [Brentano és Arnim A fiú csodakürtje című népi dalgyűjteményét]: a német szellem leggyönyörűségesebb virágai vannak benne, s aki nyájas oldaláról akarja megismerni a német népet, olvassa ezeket a népdalokat. Itt fekszik most is előttem a könyv, és mintha a német hársak illatát szívnám magamba. A hárs ugyanis nagyon fontos szerepet játszik ezekben a dalokban, árnyában enyelegnek esténkint a szerelmesek, legkedvesebb fájuk a hárs, talán azért, mert levele emberi szívre hasonlít…

Csodálatos varázsuk van ezeknek a népdaloknak. A műköltők olyasformán akarnák utánozni ezeket a természeti termékeket, ahogyan a mesterséges ásványvizet gyártják. De ha kémiai eljárásokkal alkatrészeit ki is derítik: elillan előlük az, ami a legfontosabb, a pótolhatatlan szimpatikus természeti erő.

Ezekben a dalokban a német nép szívverését érezni. Megnyilatkozik bennük borús vidámsága, bolondos okossága. Bennük dobol a német harag, bennük sziszeg a német gúny, bennük leheli csókját a német szerelem. Bennük gyöngyözik az igazi német bor, és az igazi német könny. S az utóbbi olykor becsesebb az előbbinél: sok benne a vas és a só. Mennyi naivság a hűségben! S a hűtlenségben mennyi tisztesség! (Fordította Rónay György)

A szöveg lényege:

A szöveg legpontosabb összefoglalása:

d) VICTOR HUGO: AZ HERNANI ELŐSZAVA (1833)

(részlet)



Kitartás, ifjak! Bárhogy megkeserítsék is jelenünket: jövőnk szép lesz. A romantika, melyet anynyiszor határoztak meg rosszul, voltaképpen, és ha ebből a harcos szempontból nézzük, igazi meghatározása szerint nem más, mint a liberalizmus az irodalomban. Ezt ma már többékevésbé minden jóravaló szellem megérti, és jócskán vannak ilyenek; s mert a mű már megle-

83

84

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

hetősen előre haladt, az irodalmi liberalizmus rövidesen éppoly népszerű lesz, mint a politikai. Szabadság a művészetben, szabadság a társadalomban: íme a kettős cél, amelyre minden következetes és logikus szellemnek egyaránt törekednie kell; íme a kettős lobogó, mely – néhány kivételtől eltekintve (de ezek is fölvilágosulnak előbb-utóbb) – maga alá tömöríti korunk oly erős és oly lankadatlan ifjúságát… (Fordította Rónay György) A szöveg lényege:

A szöveg legpontosabb összefoglalása:

e) WORDSWORTH: ELŐSZÓ A LÍRAI BALLADÁKHOZ (1800–1802)

(részlet)

Mert minden jó költészet az erőteljes érzések spontán kiáradása; és noha ez igaz, olyan költeményeket, amelyek egyáltalán értékesnek mondhatók, csak az írhat, ha mégoly sokféle témára is, aki – a szokásosnál több benső érzékenységgel rendelkezvén – előbb hosszan és mélyen gondolkodott. [...] A költő az emberi szenvedélyek szellemében gondolkozik és érez. (Mohay Béla fordítása) A szöveg lényege:

A szöveg legpontosabb összefoglalása:

7. Olvassátok el figyelmesen az alábbi verset, Petőfi Sándor Az őrült című költeményét! Ezt követően csoportokban oldjátok meg a feladatokat!

A

PETŐFI SÁNDOR: AZ ŐRÜLT 1 – – Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába’ vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort, napsugarakból; 5 Megkorbácsolom a világot! Jajgatnak majd és én kacagok, Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam. Hahaha! Mert illyen az élet. Jajgatunk s kacagunk. 10 De a halál azt mondja: csitt! Egyszer már én is meghalék. Mérget töltöttek azok vizembe, Akik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, 15 Hogy gaztettöket elleplezzék? Midőn kiterítve feküdtem: Reám borultak s könnyezének. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. 20 De nem harapom le! – gondolám –, Legyen orrok és szagolják, Hogy rothadok, s fúladjanak meg. Hahaha! És hol temettek el? Afrikában. 25 Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiása síromból. Ez az állat volt egyetlen jóltevőm. Ezt is megcsaltam. Ő combom akarta megenni: 30 Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember? 35 Mondják: virágnak gyökere, Amely fönn a mennyben virul. De ez nem igaz, Virág az ember, melynek gyökere Ott lenn van a pokolban. 40 Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhen hala. Mért nem lopott? Mért nem rabolt? Hahaha! De mit kacagok, mint a bolond? 45 Hisz sírnom kellene.

Ro m an t i ka

85

86

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az isten is felhőszemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könyűje is? 50 A földre hull, a ronda földre, Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle? Az ég könnyéből? … Sár. Hahaha! 55 Oh, ég, oh, ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhő. Hm, így eresztik el a vén katonát, A hosszú szolgálat jutalma 60 Egy érdempénz és rongyos öltözet. Hahaha! S tudjátok-e, mit tesz emberi nyelven, Midőn a fürj azt mondja: pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt! 65 Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? Hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes; 70 Aranypohárban méregital. Én ittalak, oh, szerelem! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, Mint egy mézzé vált tenger; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, 75 Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot? Láttátok a fergeteget, 80 E barna parasztot, Kezében villámösztökével? Hahaha! És ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. 85 Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz végítélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a 90 Levegőbe röpítem… hahaha!

(1846)

A

A) a) Mi a vers témája, tárgya, gondolatvilága?

b) Mi a vers műfaja?

c) Ki beszél a versben?

d) Milyen témákról van szó?

e) Milyen a vers felütése?

Ro m an t i ka

87

88

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

f) Milyen a vers zárlata?

B) a) Milyen monumentális képek vannak a versben?

b) Milyen metaforákat találtok a versben? Jellemezzétek őket!

c) Milyen túlzó, végletes állításokat, monumentális érzelmeket találtok a versben?

d) Milyen halálképek vannak a versben?

A

e) Milyen térbeli végletek vannak a versben?

C) a) Milyen a mondatok ritmusa?

b) Milyen a mondatok modalitása? Mi jellemzi a mondatok használatát?

c) Milyen a vers szóhasználata?

d) Milyen a sorok hosszúsága, a verssor és a versmondat viszonya?

Ro m an t i ka

89

90

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

e) Milyen további megfigyeléseitek vannak a vers nyelvéről, stílusáról?

8. Mit jelent a kulcsszó kifejezés? a) Olvasd el a Kölcsey-idézetet, és állapítsd meg, mi a bekezdés kulcsszava! Húzd alá a kulcsszó ismétlődéseit! Kölcsey Ferenc (1790–1838) életművének utolsó nagy alkotása a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, mely világnézetének, erkölcsi felfogásának végakaratszerű összefoglalása. Műfaja intelem, az ideális és az erkölcsös ember követelményei fogalmazódnak meg benne. A Parainesis központi kategóriája a „rény” (erény), ennek tartalma pedig „az emberiség, s kivált a haza szolgálata”.

Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férjfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, mint kell. Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek; de sok kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk. Ezreket fogsz láthatni, kik ajkaikon hordozzák a szent nevet; kik magasztalva említenek mindent, ami a honi föld határain belül találkozik; kik büszkén tekintenek az idegenre, s hálát mondanak az égnek, mely őket magyaroknak születni engedé: s véled-e, hogy ezeknek szíveik szeretettel buzognak a haza iránt? Véled-e, hogy ezen hazaszeretet az, mely a rények koszorújában olthatatlan fénnyel ragyog, s a történet évkönyveiben tisztelő bámulattal említtetik? A kulcsszó: b) Olvassátok el közösen az alábbi ismeretközlő szöveget! A kulcsszó a szöveg tartalmi összefüggését biztosító eszköz. Azt a szót nevezzük egy szövegben kulcsszónak, amely a legjobban összefoglalja a szöveg témáját, és ennek középpontjában áll. A kulcsszó a szöveg legtöbbször ismételt témaszava. Ismétlődhet változatlan formában, ismétlődhet a szó egy része, de rokon értelmű vagy ellentétes értelmű szóval is váltakozhat.

A

Ro m an t i ka

9. Keressétek meg a kulcsszót! a) Olvasd el a hiányos szöveget, és állapítsd meg, mi a kulcsszó! (A hiányokat egyelőre nem kell kitöltened.) Mi a boldogság? […] Boldogság fájdalommal, s keserűséggel együtt meg nem állhat. Mondhatod-e, hogy ember általánosan (1) ......................... lehet? Embernek időről időre lehetnek (2) .........................; de azok vagy hirtelen enyészve (3) .........................����������������������������������������������������� ������������������������������������������������������������������������������ váltatnak fel, vagy hosszasban maradva únalomba mennek által. Érzékeny szívnek több (4) ......................... jut, mintsem általános (5) ......................... számot tarthasson: érzéketlen sem (6) ........................., sem (7) ......................... nem érezhet. A megadás nyúgalma csendes érzemény; de (8) ......................... következése, és annak emlékezetét le nem vetkezheti. Megkeményedés a (9) ......................... iránt az (10) ......................... útát is bezárja; s érzéketlenséggé vál. Higy nekem, e szó: (11) ���������������������������������������������������������������� .........................��������������������������������������� , egyike a legbizonytalanabb, s legszűkebb értelmű kifejezéseknek; s ki (12) ......................... vadász, árnyékot vadász. b) Soroljatok fel a kulcsszóval rokon értelmű és ellentétes értelmű szavakat! Rokon é r t e l m Ű s z a v ak

E l l en t é t e s é r t e l m ű s z a v ak

10. Most próbáld meg helyreállítani az előbbi szöveget! a) Hova kerül rokon értelmű szó, hova kerül ellentétes értelmű? Jelöld be a szövegben! b) Pótold a hiányzó szavakat! Ügyelj arra, hogy illeszkedjenek a szövegbe! 11. Olvassátok el az ismeretközlő szöveget! A kulcsszó a jelentés szintjén biztosítja a szövegösszefüggést, azaz a szöveg kohézióját. A kohéziót tehát a nyelvi jelek és a jelentésük biztosítják. Ha ez a kontextus és a szituáció adta összefüggésekkel is kiegészül, koherenciának nevezzük. A koherens szöveg jellemzője, hogy témája összefüggő, nyelvi elemeinek jelentései öszszefűzhetők, nincs ellentmondás a szöveg mondatai között, ezáltal a szituáció és kontextus világosan kikövetkeztethető.

91

92

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

12. Állítsd helyre a szöveget! a) Rakd sorrendbe Eötvös Károly szövegének mondatait! A szöveg két bekezdésből áll – a bekezdések első mondatai a helyükön vannak. b) Húzd alá a szöveg forikus és korreferens elemeit, illetve azokat, amelyek a szituációra utalnak! c) Adj címet a szövegnek! A szigligeti öböl mosolyog előttem.

Az öbölre völgy nyílik.

Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtő vizeit a Balatonba. Legnagyobb öble a Balatonnak. Napkelet felé, ahol megálltam a meszesgyöröki fokon, egy helyütt Badacsony zárja el a meszszelátást. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Bal felől nyúlik be a szigligeti öböl messze mélyen félmérföldnyi távolságra. A Lesence és Tapolca patakok völgye. 13. Olvassátok el az alábbi ismeretközlő szöveget! Az olvasás során használjatok ceruzát: húzzátok alá, ami lényeges, és jelöljétek meg, amit nem értetek vagy amit meg kell beszélni!

A

Ro m an t i ka

A romantika A romantika az ember csalódásából, őszinte megrendüléséből született. A felvilágosodás korában ugyanis elhitték, hogy a világ megváltoztatható, és hamar létrejöhet egy új, jól berendezett és igazságos világ. A 19. század elejének embere azonban azt tapasztalta, hogy a forradalom – elsősorban a nagy francia forradalom – nemhogy elhozta volna az ígért jó világot, hanem olyan öldökléssé, véres gyilkolássá fajult, ami mindenkit visszaborzasztott. Napóleon pedig a szép eszmékkel lobogóján Európa megtámadója, leigázója, meghódítója lett, nem a jó világ követe. Az a polgári világ, amely a forradalmak nyomán létrejött, nem maga a szabadság és igazságosság világa volt, hanem pusztán emberi alkotás: jó és rossz, működő, de döcögő, bizonyos ellentmondások megoldása, más ellentmondások létrehozója. Csalódtak tehát a szép eszmékben, csalódtak a szép eszmék megvalósíthatóságában s a megvalósulásuk nyomán létrejött világban. De csalódtak a felvilágosodás filozófiájában is, pontosabban abban, hogy nagy filozófiai rendszerekkel meg lehet érteni és le lehet írni a világot. Csalódtak tehát az emberi ész mindenhatóságában, és ez ahhoz vezetett, hogy a világ megismerhetőségében is csalódtak, mindenfajta filozófia erejében és lehetőségében. Végül pedig ott lebegett előttük a klasszicizmus művészete, amely a maga harmóniára, tökéletességre, örök eszményekre törekvésével hazugnak tűnt a szemükben. Hogyan lehet, tették föl a kérdést, az örömhöz ódát zengeni (Schiller), az örök békéről értekezni (Kant), az emberiség tudását egyetlen nagy enciklopédiában összegyűjteni és rendszerezni (nagy francia enciklopédia), amikor az érzéseink kiismerhetetlenebbek, a vágyaink titokzatosabbak, a világ pedig ellenségesebb, roncsoltabb? A polgár, aki a 18. század zászlóvivője volt, a leendő jó világ megteremtője, a romantikusok szemében szürke és unalmas, hétköznapi ember, nyárspolgár, aki minden vonatkozásával, idegszálával, vágyával a jelenhez, a meglévő valósághoz tapad, és ezenközben nem veszi észre, hogy létezik egy mélyebb, kiismerhetetlenebb, izgalmasabb valóság, amely túl van a mi világunkon. Így fordul a romantika embere a rejtélyes és titokzatos dolgokhoz: az álomhoz, a vágyakhoz, a képzelethez. Fontos lesz neki mindaz, ami a ráció útján megközelíthetetlen: a transzcendens világ jobban érdekli, mint a környező, a metafizika otthonosabb számára, mint a racionalitás. A romantika embere itt, e világban nem érzi jól magát, elvágyódik innen: vagy a képzeletbe és az álomba, vagy más földi tájakra. Utazni kezd: elsősorban egzotikus vidékekre (egzotizmus), a távoli, alig ismert Kelet országaiba (orientalizmus), ki a természetbe, addig figyelemre nem méltatott területekre. A romantika embere fedezte fel a középkor világát, mert benne azt a miszticizmust vélte megtalálni, amire annyira vágyódott. Vonzották a középkori romok, csodálta a középkor látható emlékeit: a katedrálisokat, a tekervényes középkori utcákat, városrészleteket. Ha az antik világ emlékeit csodálták, akkor csodálatuk egy soha vissza nem térő tökéletességnek és harmóniának szólt, egy olyan világnak, amely után lehet sóvárogni, de csak azért, mert egy, a romantikus lélektől annyira idegen harmóniát és tökéletességet jelent. Amit viszont önmagukhoz közelinek éreztek, a lelkükkel rokonnak, az a kiismerhetetlen és titokzatos, varázslatos, misztikus középkor volt, és benne a gótika művészete, a lovagvilág kultúrája.

93

94

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A romantika embere tehát rosszul érezte magát kora világában, és elvágyódott belőle. Byron, akinek hatalmas volt a hatása egész Európában, ezt a rossz érzést spleennek nevezte, és otthagyta Angliát, hogy a keletinek, egzotikusnak, különlegesnek érzett Görögországban találja meg a vágyott teljességet, szabadságot – és a hősi halált. A fiatal Széchenyi István, aki rajongott Byronért, maga mögött hagyta azt a Magyarországot, amelyben konkrét ok nélkül is rosszul érezte magát, és nagy utazást tett az Al-Dunán, az egzotikus és veszélyes Balkánon. Byron részt vett a görög szabadságharcban, Széchenyi a magyar forradalom kormányában lett miniszter. És így voltak vele más romantikusok is: a szabadság eszméje vonzotta őket, harcoltak érte, gyakran a forradalmakban találták meg amúgy unalmasnak érzett életük értelmét. Romantikus elvágyódás és romantikus szabadságvágy egy tőről fakadnak tehát. A romantika állította a középpontba a nemzet gondolatát is. A 19. századi politikai nacionalizmus, a nemzeti ébredések együtt jártak a romantikával. Nemcsak a nyugati, nagy nemzetek irodalma, művészete, kultúrája lesz egyszerre fontos, hanem az összes európai nemzeté. Öntudatra ébrednek a kis, közép- és kelet-európai országok, a világirodalom részévé válik a lengyel, a magyar, a cseh, a szlovák, a román, a bolgár, az orosz irodalom és így tovább. A nemzeti ébredések és a nemzeti irodalmak megteremtése együtt jár a népi kultúra, a népköltészet felfedezésével és értékként való kezelésével: gyűjtésével, kiadásával, a magas irodalomba való befogadással. Gyönyörködtek a népmesékben, a népköltészetben, a balladákban. A népköltészetet a régi költészet szinonimájának tekintették, úgy vélték, az ősi német-germán, kelta-angol, hun-magyar, ószláv-lengyel stb. kultúrát fedezik fel. Nagy hatással volt a kultúra egészére a népi képkincs, kifejezésmód, műfajok, nyelv fölfedezése és megbecsülése. A romantikus művészet az emberi lélek felé fordult tehát, a szív világához. De a szívben nemcsak fájdalmat és szomorúságot talált, hanem a legkülönfélébb, erőteljes érzelmeket: szenvedélyt mindenekelőtt, vágyakat, dühöt, haragot, szerelmet, szabadságszeretetet, a barátság, az önfeláldozás, a hazaszeretet érzését és más ezer érzést, mindegyiket izzó, forró lávaként, szenvedélyesen, végletesen. Mindezekben a vonásokban fölismerhetjük a romantika előzményeit: a szív kultuszában Rousseau-t és a szentimentalizmust, a szabadságszeretetben a német Sturm und Drangot, de a romantikában ezek a különböző érzések egy érzésvilággá forrtak össze. A romantikus művészet az érzelmeket kívánja megszólaltatni. Elutasít minden tanulságot, utálja a didaxist, a tanító célzatot. Nem fogadja el a szabályokat a művészetben. Azt mondja, hogy az igazi művész a zseni, akinek egyetlen tanítómestere lehet: a természet, nemcsak a külső természet, de az emberi lélek belső természete. Vagyis a természet és a lélek szavára figyelve alkothatunk remekműveket, de nem az iskolamesterek szabályai nyomán. Nem szeretik a klasszikus, már kialakult és bejáratott műfajokat, s ha használják is, a maguk képére formálják őket. Állandóan felrúgnak minden konvenciót, megszegik a hagyományos formákat. Azt mondják, hogy a művek tartalma maga követeli ki és teremti meg a formát, vagyis nem a kész formát akarják összekapcsolni a kifejezendő érzéssel, gondolattal és élménnyel, hanem azt hirdetik, hogy a művészben érlelődő tartalom úgyis megteremti a maga formáját – ezt belső formának vagy szerves formának nevezhetjük (szemben a klasszicizmus eleve és kívülről adott formáival). Éppen ezért vonzódnak a szabálytalanhoz, a nem szimmetrikushoz,

A

Ro m an t i ka

nem megtervezetthez. Szeretik a töredékeket, megbecsülik a nem befejezett műveket, gyakran írnak is töredékes műveket, vagy úgy adják ki, hogy töredékben hagyják. (Érdemes felidézni azt, amit Boileau mondott klasszicista Költészettanában – mennyire másképp gondolkodott ő a versírásról, mint a romantikusok! Vagy ellenpéldaként, a romantikus versalkotás kifejtéseként fölidézhetjük Petőfi A természet vadvirága című ars poeticáját – ő igazi romantikus esztétikát képvisel versében.) A romantika egyfelől szenvedélyes, másfelől ironikus. A romantikusok iróniája abból a kiábrándulásból fakad, amelyből az egész korstílus létrejött. Nem hisznek az örök emberiben, az időtlen eszményekben, hanem változónak és történelminek látnak mindent. Ha pedig semmi nem abszolút és örök, akkor ezt a relativitást, a viszonylagosságot, a részlegességet kell érzékeltetni, s ennek legmegfelelőbb attitűdje és hangvétele az ironikus hang. Egyszerre állítani és megkérdőjelezni, egyszerre hinni és kételkedni, egyszerre reménykedni és szkeptikusnak lenni – ezt fejezik ki az iróniával. Ez a zaklatott és ellentmondásos lélek a zenében közvetlenül fejezi ki magát. Egy romantikus zenemű az érzéseket a maguk szenvedélyességében mutatja meg, közvetlenül érzelemként. Az irodalomban is erős a zeneiség szerepe, és természetesen az intenzív érzelmeké és erőteljes képeké is. A regények gyakran játszódnak a középkorban vagy a nemzeti múlt valamely fontos korszakában, rendkívül cselekményesek, fordulatosak, végletes jellemeket mutatnak be, nagyon gonoszt és nagyon jót, angyalt és ördögöt. De kedvelik a meseregényt is, a képzelet teremtette birodalomban játszódó történeteket. Gazdag a romantika a verses epikában, elbeszélő költemények, eposzok, poémák és mindenekelőtt verses regények születnek, a népköltészet nyomán pedig balladák. A lírában mindenféle műfajú alkotás keletkezik, de kiemelkedik az érzelmeket közvetlenül kifejező dal, és sok művet már nem lehet besorolni egy konkrét műfajba. Lírai vers – efelé halad az irodalom. De sem az egyes műfajokat, sem az egyes művészeti ágakat, sem a hangnemeket nem különíti el egymástól a romantika. A verses regény egyszerre epikus és lírai műfaj, a meseregény egyszerre mese és regény, a filozofikus dráma egyszerre dráma, líra és filozófia. Talán az első romantikus gesztus két nagy angol romantikus költő, Wordsworth és Coleridge közös kötete volt, amelynek címe, a Lírai balladák is arra utalt, hogy a hangnemek és műfajok a kötetben egymással keveredve jelennek meg. De egy műfajban ötvöztek zenét és verset (zenei dal), zenét és történetet (programzene), és mindezek betetőzéseként Wagner az operában megkísérelte az összes művészeti ágat egy-egy műalkotásban egyesíteni (Gesammtkunstwerk). A költő gyakran önmagába zárkózó, a saját lelkét kutató, a saját érzelmeit megfogalmazó művész, de gyakran népvezér, szabadságharcos vátesz. A romantika költészete egyszerre magán- és közösségi költészet, s ezek egy-egy költőben is szerves egységet alkothatnak. Egyazon Vörösmarty írja a Csongor és Tündét meg a Szózatot, Petőfi a Felhők-ciklust, de A XIX. század költőit is. A romantikából nőtt ki, annak egy ága a népiesség irányzata. Az 1830-as, 40-es évek polgári ízlésvilágát, bensőséges, kispolgári divatját biedermeiernek nevezzük. A romantika úgy vált egy fél évszázadra Európa meghatározó érzésvilágává és korstílusává, hogy mellette más stílusirányzatok is éltek, s maga a romantika is egészen a 20. század elejéig létezett más irányzatok mellett. Ez azt is jelenti, hogy a romantikától kezdve nem lehet már egységes

95

96

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

korízlésről beszélni, hanem csak egymás mellett élő ízlésvilágokról, s egyben ez a kezdete annak a szakadéknak, amely a művészt és a közönséget elválasztja egymástól – hiszen a művész már nem szükségképpen ugyanazon a nyelven beszél ettől kezdve, amelyen a közönség. A romantika mellett, azzal egy időben, sok szempontból hasonló, sok szempontból ellentétes irányzat is virágzott, mégpedig a realizmus. A két irányzat nagymértékben hatott is egymásra. A realizmus a festészetben szakítást jelentett mind a klasszicizmus hűvösségével, mind a romantika érzelmi túlfűtöttségével, a különlegest, regényest, misztikust kedvelő egzotizmusával. A realista festők tudatosan a hétköznapokból merítették témáikat, gyakran a dolgozók, szegények, kétkezi munkások világát mutatták be komoly szociális érzékenységet tanúsítva. Törekedtek a pátosz nélküli ábrázolásra. Szívesen festettek portrékat és csoportportrékat, igyekeztek az alakok jellemét, személyiségét, sorsát bemutatni. A realizmus azonban elsősorban nem is a festészetben jelentkezett, hanem az irodalomban. Az a személyiség, aki a 19. század elején önmagára ismert, elég gazdag és érdekes volt ahhoz, hogy a regény- és novellairodalom központi témája legyen. A realista prózában, mindenekelőtt a realista regényben éppen ezért gazdag és összetett jellemeket látunk árnyalt bemutatásban. A személyiséget mélységében és mozgásában ábrázolták: a hősöknek van múltja, családja, gyermekkora, társadalmi háttere, vannak vágyaik, terveik, ösztöneik; motivációjuk összetett, személyiségük és belső világuk bonyolult, érdekes, rétegzett. Cselekszenek és gondolkoznak, reflektálnak saját magukra. A történetek általában a köznapokban játszódnak, reális térben, valós időben. A realista regényíró többnyire mindentudó elbeszélőt választ, hogy bemutathassa hőseinek gondolatait, érzésvilágát, rejtett indítékait is. A környezetrajz gazdag, megismerjük a kor legfőbb nyilvános és magántereit, helyszíneit és a korabeli szokásokat, érintkezési formákat, nyelvet, társadalmi viszonyokat. A főszereplők mellett mellékszereplők és háttérfigurák egész sora vonul föl egy-egy műben. A realizmus az 1830-as években jött létre, és az 1880-as évekig virágzott, de utána is megmaradt mint az irodalom, különösképpen pedig mint a próza folyamatosan legjelentősebb hagyománya. A realizmus fogalma és helye ugyanakkor nagyon vitatott, vannak, akik – a romantikával együtt – inkább már a modernitáshoz sorolják.

14. Az előző szöveg alapján egészítsétek ki az alábbi táblázatot! A szempontot és a klasszicizmusra jellemző állítást beleírtuk, de azt, hogy a romantika hogyan viszonyul ehhez a szemponthoz, nektek kell – a most olvasott szöveg alapján – megfogalmaznotok!

A

Kl asszicizmus

S z e m pon t

A létrejövő individuum művészete

A személyiség kifejlődése

A hatalomra törő polgárság irányzata

Történelmi-társadalmi háttér

Elsősorban a déli népek művészete

Elterjedése Európában

Egyetemes, nemzetek feletti

Kötődése az emberiséghez, illetve a nemzetekhez

Átfogó világmagyarázatokban hisz, bízik a világ megismerhetőségében az ész és a tapasztalás útján

Filozófiája

Legfőbb értéke a műveltség és ízlés

Legfontosabb értéke

Magabiztos személyiségképe van

Személyiségképe

Nyugalom, hidegség, letisztult szenvedélyek

Érzelemvilága

Tanít és szórakoztat

A műalkotás célja

Eszményképe a minél tökéletesebb utánzás

A műalkotás mércéje

A szabályok tisztelete

Szabályosság a művészetben

Törekvés az objektivitásra

Objektivitás – szubjektivitás

A zárt, kipróbált és tökéletes formákat kedveli

Zártság, befejezettség – nyitottság, befejezetlenség

Visszanyúl a görög-római antikvitáshoz

Kulturális hivatkozása

A műalkotás nem törődik a helyi sajátosságokkal

A környezet jelentősége a műalkotásokban

Szétválasztja a különnemű dolgokat, az egynemű, tiszta hangvételt és műfajokat kedveli

Hangnemek és műfajok

Ro m an t i ka

Ro m an t i ka

97

98

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

15. Újdonságok a) Valószínűleg korábban is használtad a romantikus szót, hallottál már a romantikáról, a modul kezdetén pedig összegyűjtöttük, ami csak eszünkbe jutott a romantika szóról. Most nézzük meg, hogy hogyan bővült, árnyalódott vagy változott meg ez a kép! Gyűjtsd össze azokat a gondolatokat a romantikáról, amelyek újak voltak a számodra!

b) Vedd elő a modul elején készített pókhálóábrát és egy piros tollat! Egészítsd ki a négy órával ezelőtti ábrát: pirossal írd bele azokat a fogalmakat, gondolatokat, amelyeket újonnan hallottál, jegyeztél meg!

5 . A MODERNSÉG A modernségről szóló modul a legterjedelmesebb. Ennek az az oka, hogy a 19. század nagyobbik felét és a 20. század nagy részét felöleli az a korszak, amiről itt szó lesz. Nem is szokták egy egységként tárgyalni, inkább külön az egyes rövidebb irányzatokat: például külön a szimbolizmusról, az avantgárd irányzatokról vagy a neoavantgárdról szokás beszélni. Most szemügyre vesszük először ennek a majdnem két évszázadnak azokat a jellemzőit, amelyek közösek, és így lehetővé teszik, hogy egységként beszéljünk erről az időszakról. Aztán részletesen megismerkedünk azokkal a legfontosabb irányzatokkal, amelyek külön-külön határozták meg önmagukat, és nemritkán egymással is ellentétben vagy vitában álltak. A nagy korszakáttekintés után három nagy tömbben beszélünk a modernség irányzatairól: először a 19. század második feléről, a klasszikus modernségről lesz szó a részletezésben, utána az avantgárd modernségről, a 20. század első három évtizedéről, majd az úgynevezett kései modernségről, vagyis az 1930-as évtizedtől az 1980-as évtizedig tartó időszakról. Bizonyára nem lesz könnyű követni azt a gondolkodásbeli és művészi fejlődést, azokat az utakat, mellékutakat, tévutakat és kacskaringókat, amelyeket az emberiség az előző másfél évszázadban bejárt, de nagyon izgalmas is lehet, ha rá tudunk hangolódni ezekre a gondolatmenetekre és művészi törekvésekre. 1. Gyűjtsétek össze azokat a kifejezéseket, szavakat, asszociációkat, amelyek a modern szó hallatán eszetekbe jutnak!

Modern

2. Olvassátok el az alábbi ismeretközlő szöveget! A szöveg elolvasása és megértése után készítsétek el a szöveg vázlatát gondolkodástérképen! A térkép természetesen csak minta, átalakíthatjátok, bővíthetitek.

A modernség A romantikát követően megszűnt a közönség és a művész közös nyelve, a művészetek közös nyelve, éppen ezért úgy szokták tekinteni, hogy a 19. század elejétől vagy közepétől már csak stílusirányzatokról lehet beszélni. Ezeket a stílusirányzatokat a későbbiekben át fogjuk tekinteni, most elöljáróban nézzük meg azt, ami az előző másfél-két évszázadban közös!

10 0

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A 19. század elejére kialakult a szabad, felnőtt emberi individuum. Az ember kiszakadt a korábbi korlátok közül, megszűnt a középkor hierarchikus függése (a hűbéri lánc) és megszűntek a rendi kötöttségek. A technika gyors fejlődése (az ipari forradalom) és az iparosodás eredményeképpen a városok nagyon gyorsan fejlődtek, és szétestek a hagyományos faluközösségek. Mindezek következtében az ember számára megnyílt az a lehetőség, hogy a maga életében a legfontosabb döntéseket maga hozza meg. A korábbiakkal ellentétben az ember már maga dönthette el, hol akar élni, milyen foglalkozást szeretne űzni, hol, mennyit és mit szeretne tanulni, kit szeretne házastársának. A polgári szabadságjogok gyors elterjedése következtében azt is maga dönthette el, milyen vallást válasszon magának (vallásszabadság), milyen meggyőződést kövessen (lelkiismereti szabadság), milyen politikai eszmében higgyen és melyik pártra szavazzon (politikai szabadság, választáson alapuló demokráciák). Még úgy is dönthetett, hogy nem hisz semmilyen vallásban vagy nem tagja semmilyen felekezetnek (ateizmus), hogy nem házasságban él, vagy hogy nem vesz részt a választásokon. Vagyis az egyénnek egzisztenciális fontosságú döntések sorát kellett meghoznia, így személyisége is kifejlődhetett. Ennek a kifejlett individuumnak a világa a modernitás világa. Az ember e két évszázadban bízott abban, hogy képes valamilyen nagy filozófiai vagy még inkább tudományos rendszer segítségével megismerni, megmagyarázni és leírni a világot. A pozitivisták a 19. század közepén bíztak a tudományokban, és azt mondták, hogy ha az emberiség egyszerűen fölhalmoz minden tudást, akkor képes lesz arra, hogy a világot pontosan leírja. Darwin a 19. század 70-es éveiben az ember és az állatvilág fejlődését egyetlen elvben, az evolúció elvében akarta leírni. Marx ugyancsak a 19. század második felében az emberi társadalmak fejlődését az osztályharcok elvével, a gazdaság működését a tőke elméletével magyarázta. A 20. század elején Freud a mélylélektannal egységes magyarázatot hozott létre az emberi személyiség és lélek jelenségeinek magyarázatára. A 20. században a relativitás elmélete (Einstein) ugyanilyen átfogó elméleti rendszer volt a fizikai világ leírására. A modernitás hitt tehát a nagy elbeszélésekben, a nagy világmagyarázó rendszerekben. Ezekre azért is volt szüksége, mert azt az űrt, amit az egységes vallási világkép megszűnése hagyott, be kellett tölteni. Ezzel a hiánnyal és válaszszükséglettel a modernitás nagy gondolkodói tisztában is voltak, és tudatosan törekedtek arra, hogy válaszokat találjanak. A 18. század végéig az emberek nagyjából ugyanolyan technikai-civilizációs körülmények között élték le az életüket, mint amilyenek között megszülettek. A 19. században ez az ipari forradalom következtében megváltozott, és ettől fogva a technikai megoldások és az ember alkotta gépek, tárgyak nagyon gyors fejlődésen – és ezzel együtt nagyon gyors elavuláson is – mentek keresztül. Ennek a fejlődésnek volt jelképe a 19. század közepén a vasút, a 20. század elején az autó, később a repülő, majd az űrhajó. Ez a tapasztalat ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy a tudomány és a technika segítségével minden probléma megoldható lesz, és hogy az emberi világ történetét fejlődésként lehet leírni. A fejlődés gondolata a modernitás talán legfontosabb gondolata. E két évszázadban egyre nagyobb területeket hódított meg az ember. A 19. század elején a Föld egy jelentős része még ismeretlen volt, legalábbis az európai ember számára, aztán a század során a nagy utazók feltérképezték az addig járatlan afrikai, ázsiai, óceániai, antarktiszi területeket, s ezzel együtt az európai kultúra és értékrend elterjedt az egész Földön.

A

Mo d e r n s é g

A 20. században pedig az ember más dimenziókban is egyre távolabb jutott: például a tengermély és a világűr felfedezésében vagy az anyag szerkezetének megismerésében. Az ember ebben a két évszázadban – a felvilágosodás eredményeinek következtében – egyre inkább úgy érezte, hogy ura lett a maga világának: teljes terjedelmében és mélységében megismerheti, sőt változtathatja, alakíthatja is azt. A vallás jelentősége, szerepe egyre inkább visszahúzódott: az állam és egyház elválasztásának elvét egyre több helyen és egyre mélyebben megvalósították, az állam és a társadalmi élet szekularizálódott, a vallás teljesen az emberek magánügyévé vált. Az emberek életének szervezését, irányítását, rendjének kialakítását már nem a hagyomány diktálta (hiszen a hagyomány nagyon stabil közösségeket és állandó életformát igényel), nem is a vallási rítusok és előírások (hiszen ahhoz az egy társadalomban élőknek ugyanazt a vallást kellene követniük), hanem az állam és az állam törvényei. Egyre inkább megnövekedett az állam szerepe, akár a polgári demokráciák képviseleti-liberális államáról, akár a diktatúrák abszolút államáról legyen szó. A nagy európai diktatúrák ugyanis szintén a modernitás gondolatával összefüggésben alakultak ki. Az ember ebben a fejlődésben, a technikában, a nagy filozófiai-tudományos rendszerekben való hitében eljutott oda, hogy megkísérelte megvalósítani az általa elképzelt jó államot. Nem pusztán tervek születtek, utópiák, hanem olyan államok is, amelyek egy-egy ilyen utópiát megkíséreltek megvalósítani. A fasizmus a fajilag tiszta, homogén államot, a magasabb rendű faj – az Übermenschek – államát akarta létrehozni. A kommunizmus arra törekedett, hogy az igazságosság és egyenlőség államát hozza létre, hogy minden dolgozó ember egyenlően és jólétben éljen. Ennek a célnak az érdekében azonban minden lehetséges eszközt, még a forradalmat és a terrort is felhasználhatónak tartotta. Így jöttek létre a 20. század első harmadában a nagy európai diktatúrák, s e század nagy részét ezek határozták meg. De a polgári demokráciák továbbfejlődése is a tömegtársadalmak irányában történt: a fogyasztói társadalom és az információs társadalom egyaránt ilyen. A modernitás tehát a 19–20. század nagy részének szellemi állapota. Nem korstílus és nem művészi korszak, hanem olyan történelmi-szellemi korszak, amely természetesen kifejeződik a művészetekben is. Az építészetben egyre inkább a funkcionalitás került előtérbe (főként a 20. század során). A fogyasztás növekedésével egyre fontosabb lett a tárgyak formája, díszítése, kinézete, így az alkalmazott művészetek – az iparművészet, a design (ejtsd: dizájn) – szerepe megnőtt. A zene a romantikát követően egyre inkább elszakadt a hallgatóságtól, és egy kulturális elit művészetévé vált. A komolyzene eltávolodásával és a népzene jelentőségének gyors csökkenésével (eltűntek a zárt, hagyományos falusi közösségek) kialakult a modern szórakoztató zene, és főként a 20. század második felében ez lett az igazi tömegművészet. A képzőművészet radikális változását a fényképezés feltalálása ösztönözte: a festészet és a szobrászat elszakadt a valósághű ábrázolás követelményétől, és ki kellett találnia a maga formanyelvét és feladatát e megváltozott vizuális közegben. A fényképezés ezenközben önálló művészetté nőtte ki magát. A 20. századra pedig megszületett a film, amely szintén önálló művészetté, másfelől a zene mellett, sőt előtt a legigazibb tömegszórakozássá vált.

10 1

10 2

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Az irodalomban az új, önálló individuum legfontosabb kifejezője a regény lett. Bár nagyon sokat változott, alakult e műfaj az előző kétszáz évben, vezető szerepét mégis megtartotta. A verses epika teljesen háttérbe szorult, a novella viszont jelentős műfaj maradt. A színház igazi polgári szórakozássá vált, a színházművészet pedig a 19–20. század fordulóján önálló művészeti ággá nőtte ki magát. A líra ennek az önálló, de magányos, szabad, önmagát megformálni kényszerülő és akaró embernek az egyik legfontosabb kifejezési módja maradt, ezért jelentősége nem csökkent, csak formái, nyelve, határai alakultak át sokszor és nagyon mélyen a modernitás korában. Különbséget kell tenni a társadalomtudományi értelemben vett modernitás és a művészi modernizmus között. A modernitás a felvilágosodással kezdődik, a modernizmus a művészetekben a 19. század második felében. A modernizmuson belül három korszakot szokás megkülönböztetni: a) esztétizáló/klasszikus modernség – a 19. század 2. felében; b) avantgárd modernség – a 20. század első harmadában; c) késő modernség – kb. az 1930-as évektől. A következőkben e felosztás szerint fogjuk tárgyalni a modernizmust, és külön-külön veszszük szemügyre az egyes korszakok irányzatait.

A MODERNSÉG

A

Mo d e r n s é g

3. Képek a 19. századból – az esztétizáló vagy klasszikus modernség kora a) Alább láthatsz öt képet: mind az öt mű egy-egy 19. századi irányzat reprezentatív alkotása. A képek időrendi sorrendben szerepelnek. b) Válassz ki közülük egyet, amelyet a legérdekesebbnek tartasz, és írd le minél pontosabban, mit látsz a képen! Vigyázat: ezúttal nem kell arra törekedni, hogy értelmezd a látottakat, arra sem, hogy a személyes megfigyeléseidet vagy érzéseidet megfogalmazd, csupán arra, hogy minél világosabban, pontosabban és részletesebben közöld, mit látunk a képen. A képekhez tartozó kis szövegeket, háttérinformációkat természetesen felhasználhatod. (1) Daumier: Harmadosztályú kocsi, 1863–1865

A képen a francia harmadosztályú vasút egyik kocsijának belsejét látjuk.

(2) Neuschwanstein vára, 1869–1886

A Németországban, Füssen mellett található várat egy középkori torony maradványai köré építették. Tervezője Christian Jank, a bajor királyi színház díszlettervezője volt. A vár, amelyet a Wagner operáiért rajongó II. Bajor Lajos király számára tervezett Jank, termeiben, freskóiban a Wagner-operák világát idézi.

(3) Monet: Impresszió, a felkelő nap, 1873

Ez a kép szerepelt az impresszionisták 1874-es kiállításán, és a mozgalom ennek a képnek a nyomán kapta nevét.

(4) Moreau: Salome tánca Heródes előtt, 1876 Salome mostohaapjától, a kegyetlen Heródes királytól azt kérte gyönyörű táncáért egy lakomán, hogy vágja le és adja neki Keresztelő Szent János fejét.

10 3

10 4

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s





1 0 .

é v fo l y a m

A képen balra elöl Salome táncol, középen a trónon Heródes király ül, a trón lépcsőjétől jobbra egy eunuch szolga áll, kezében karddal. Salome mögött egy guggoló asszony gitárt penget.

(5) Klimt: A csók, 1908



•

A

Mo d e r n s é g



4. Képek és irányzatok a) A fenti öt kép a következő öt irányzathoz tartozik: – historizmus, eklektika – impresszionizmus – naturalizmus (realizmus) – szecesszió – szimbolizmus

Olvassátok el az alább található ismertetéseket, majd párban dolgozva rendeljetek hozzá mindegyik irányzathoz egy képet!

b) Egy-két mondattal indokoljátok is meg, miért kapcsoltátok össze a képet és az irányzatot!

10 5

10 6

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Irányzatok a 19. században, a romantika után – az esztétizáló (klasszikus) modernség

Historizmus, eklektika A romantika felfedezte a múltat: a nemzetek korai történetét, a népköltészetet, a középkort, a lovagvilágot. Csak néhány évtizednek kellett eltelni ahhoz, hogy ezek az élmények átkerüljenek az építészetbe is – éppen ezért a historizmust szokás a romantika építészeteként is definiálni. Ám a historizmus nem arra törekszik, hogy a maga világát és formanyelvét megalkossa, hanem arra, hogy korábbi korok építészetét felhasználja, a korábbi formákat megismételje. A neo- irányzatok sorozata tartozik ide: a neogótika, neoromán, neoreneszánsz, neobarokk stílus. Eklektikának nevezzük azt az irányzatot, amelyben a korábbi korok építészeti stílusait vegyítik egy-egy épület kialakításakor. Ilyenkor legfeljebb egy-egy részletet tudunk korábbi irányzathoz kötni (például egy gótikus tornyot), az épület egészét azonban nem. Az eklektika gyakran használt fel nem az európai művészettörténetbe tartozó formákat, motívumokat, megoldásokat, például a mór stílust vagy keleti formákat. Akadémizmus, naturalizmus A 19. század közepén jelentős festészeti iskolák, akadémiák működtek azokban a városokban, amelyek művészeti központnak számítottak (például Párizs, München stb.), és ezekben az élethű, realista ábrázolást kötelezővé, normává tették. Ettől az elvesztette igazságszeretetét, életismeretét, és életszerű, pontos, de gyakran lélektelen, csak a mesterségbeli tudásra koncentráló művészet lett. Ezt nevezték akadémizmusnak. Az előző modulban tárgyalt realizmus pontosságra törekvése az 1870-es években találkozott a pozitivista filozófiával, s e találkozásból született a naturalizmus irányzata. Az emberre a naturalizmus nemcsak mint társadalmi, hanem mint biológiai lényre tekintett, és úgy vélte, a társadalmi és biológiai körülmények meghatározzák, determinálják az ember tetteit (determinizmus). Már nem a maga értékrendje, múltja és személyisége szerint döntő szabad individuumot mutatták be, hanem a családja, környezete, biológiai adottságai és történelmi körülményei által meghatározott egyént. A szenvedélyek bemutatásának helyét az ösztönvilág ábrázolása vette át, a gazdag társadalomrajz helyét az aprólékos, részletező környezetrajz, a döntések és a szabad elhatározások szülte tettek leírását a durva, kegyetlen, undorító, alantas cselekedetek bemutatása. A realista regény hőse a szabadság szülte személyiség volt, a naturalizmus hőse a külső és belső nyomorúságok és meghatározottságok között kényszerűen cselekvő ember. Szecesszió A 19. század második felében a városok és a polgári társadalmi élet hirtelen és rohamosan fejlődni kezdtek, a városok hatalmasra duzzadtak, a polgári jólét kezdett általánossá válni. Kialakult az igény arra, hogy a bérházakat is szépen, ízléssel építsék föl, hogy a lakásbelsők, illetve a leghétköznapibb tárgyak (a bútorok, az étkészletek, a ruhák, a szalonok berendezése) is díszítettek, elegánsak legyenek. Így lendült fel a formatervezés, az iparművészet, és

A

Mo d e r n s é g

így alakult ki a szecesszió irányzata. A szecesszió a tárgykultúrában és a képzőművészetben a díszítés, sőt a túldíszítettség irányzata. Kedvelték az indázó mintákat, a növényi leveleket, kacsokat, a növényi formákat, a szép, erős színeket, a geometrikus mintákat, az öncélú díszeket. Az ábrázolás igényét így nyíltan alárendelték a formaalkotás törekvésének. A festők nem törekedtek a perspektíva használatára, inkább síkban, két dimenzióban dolgoztak. Stilizált formákat alkalmaztak, nagy felületeket, erős színeket, gyakran keleti vagy más egzotikus díszítéseket is. Mind az irodalomban, mind a festészetben a legfőbb téma az erotika, a vágyakozás, a fülledt érzelmek. A szecesszió a szexualitásból szinte semmit nem ábrázol, de szinte mindent sejtet és érzékeltet. Ez az időszak a gazdag és előkelő polgárság virágkora volt, amikor az erkölcsöket nagyon szigorú szabályok védték, a testet ruha, kabát, kesztyű, kalap fedte, de a polgári otthonok vastag ajtaja és súlyos függönyei mögött érzelmi és szexuális viharok tomboltak. A jólneveltség egyszerre volt kultúra és álszentség, s a szecesszió erről a kettősségről, a külső díszítettségről és a gazdag díszítés mögötti, elfojtott érzelmi világról beszélt. A szecesszió legfőbb témája a szerelem és a halál, és általában e kettőt együtt, összefüggésükben mutatja be. A halálvágy és a halál kultusza összefüggött a századvég (fin du siècle) érzésével, élményével. Közeledett az évszázad vége, és ez egy korszak, egy kultúra végét is jelenthette. A dekadencia érzése kerítette hatalmába az európai embert, az elmúlás fenyegetését, a halál jelenlétét mindenhol és mindenben érzékelte, s a szépségben különösképpen. Impresszionizmus Az 1860-as és 1870-es években a festészet a fotográfia feltalálása nyomán hirtelen megszabadult a minél pontosabb, minél realistább ábrázolás kényszerétől. A korszak festői úgy érezték, hogy olyan dolgokat kell a festményeken megmutatni, amit másként nem lehet: a fényeket, a párát, a ködöt, a pillanatnyi benyomásokat, a víz rezgését, a levegő vibrálását. És nemcsak a természetben érdekelte mindez a festőket, hanem az emberi világban is: a tánc egyes pillanatait akarták megörökíteni, azokat a mozdulatokat, amelyek egyetlen pillanatig élnek csak, de az a pillanat önmagában gyönyörű, aztán a színházak, mulatók és orfeumok hangulatát, sörkerteket és kirándulásokat, bálokat és operaelőadásokat, a hinta röpülését, a kánkán szédületét, a csónak ringatózását. Nem örök, nagy témákat, hanem a természet, a hétköznapok, a szórakozás és a művészet eseményeit, s nem az egyes helyszínek lényegét, hanem az egyes helyszíneken szerzett benyomásokat. Impressziókat, az egyénre tett hatást, egyes pillanatokat. Monet harminc festményen örökítette meg a roueni székesegyházat, ezzel érzékeltetve, mennyire másnak látja az ember akár ugyanazt az épületet is napfelkeltekor vagy szürkületkor, délben vagy este, reggeli párában vagy reggeli napfényben – és így tovább. Az impresszionisták tehát szakítottak azzal, hogy a festészet a „lényegre” koncentráljon: ők a benyomásaikat, azaz impresszióikat akarták rögzíteni. Szakítottak az akadémiákkal és a műtermekkel, kimentek a szabadba, ott állították fel festőállványaikat, és azt festették le, amit ott láttak. Egybefüggő körvonalak helyett inkább foltokat ábrázoltak, amelyekből összeállt egy-egy helyszín, tárgy vagy alak. Szakítottak a hegyes ecsetkezeléssel, nem akartak minden részletet pontosan ábrázolni, hanem csak a benyomást megragadni. A korábbi festményeken

10 7

10 8

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

minél közelebb kellett hajolni a képhez, hogy a legapróbb részletek, szép ruharedők, míves csipkék, háttérbeli részletek is jól láthatók legyenek – az impresszionista festménynél hátrébb kell lépni néhány lépést, hogy a foltokból, ecsetvonásokból kirajzolódjanak a formák. A korábbi festészet el akarta tüntetni a festő anyagát és technikáját, nem látjuk az ecsetvonásokat, a színek komponenseit – az impresszionisták láthatóvá tették az ecsetvonást, a festéket, az árnyalatok színbeli összetevőit. Az impresszionizmus eredményeit a század utolsó negyedében a posztimpresszionisták fejlesztették tovább. Fölhasználták mindazt a tudást, amit az impresszionizmus a látványról és a festői technikáról felhalmozott, de nem elégedtek meg a benyomások rögzítésével, és valami állandóbbat akartak megfesteni: egy táj lényegét, egy emberi érzelemvilágot, egy nagy szellemi tapasztalatot, egy eszmét. Ismét nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a formáknak, melyeket nem oldottak föl a fény, illetve az ecsetkezelés lebegésében. A kép rajzi elemei, elsősorban a vonalak és a formák kontúrjai újra fontossá váltak. A festészettől vette át az irodalom az impresszionista technikát. Lényege, hogy az irodalomban is lehet a pillanatnyi érzéseket, benyomásokat ábrázolni. Az árnyalatok kifejezésére törekednek az impresszionista művek, elsősorban a lírai alkotások. Finom tájleírásokat, pillanatnyi hangulatok rögzítését olvashatjuk az ilyen versekben. Az impresszionista költők kedvelik a képeket, leírásokat, a fölsorolásokat, előszeretettel használják a névszói stílust.

Szimbolizmus A historizmus elsősorban az építészet stílusirányzata volt, a naturalizmus elsősorban a prózairodalomé, a szecesszió az iparművészeté, az impresszionizmus a festészeté. A szimbolizmus a költészetben volt meghatározó stílusirány. 1857-ben Baudelaire megjelentette A romlás virágai című kötetét, a szimbolista, tágabban az egész modern líra úttörő művét. A szimbolisták úgy gondolják, hogy mindaz, amit a világból látunk, nem lényeges, mert esetleges, változandó, viszont egyúttal kifejezője, hírhozója egy másik, láthatatlan és lényegi világnak. Amit látunk, szimbólum tehát, lényeges üzenetek hírhozója. Ám ez az üzenet nem mondható el, nem fordítható le, nem definiálható egyértelműen. A szimbólumok sokjelentésűek, sokrétegűek, összetettek. A szimbolisták ezt a lényeget akarják tehát megragadni különféle összetett képek, elsősorban a szimbólum, mellette a metafora, az allegória és a szinesztézia segítségével. A szimbolista költő nem élvezője ennek a jóléti világnak, inkább idegennek, magányosnak, meg nem értettnek érzi magát benne. Gyakran valóban nem értik: a közönség nemegyszer zűrzavart és érthetetlenséget érzékel csak, a költő, a művész viszont lenézi az értetlen, műveletlen, a bonyolult összefüggéseket átlátni nem képes vagy nem akaró közönséget. Ez az idegenség- és magányérzet fejeződik ki gyakran a versekben. Ezért a költői én a szimbolista versekben – mivel a szimbolizmus elsősorban a lírára jellemző – mindig egyes szám első személyű, sohasem vátesz, népvezér, hős. A szimbolista költő erősen ragaszkodik a költői hagyományhoz: a kipróbált, sok évszázados és zárt formákhoz, a hagyományos allegóriákhoz, képekhez. Ám mivel élményei merőben újak, témája gyakran szokatlan vagy felháborító, nyelve egészen újszerű, amiért szintén érthetetlenséggel vagy durvasággal vádolják.

A

Mo d e r n s é g

A festészetben a szimbolizmus összefonódott a századvég többi irányzatával, az impresszionizmussal, a szecesszióval, a posztimpresszionizmussal. Ami mégis megkülönbözteti: témái gyakran elvontak, kifejezésmódja áttételes. A szimbolista festők érzéseket, víziókat festenek le, nem a látványt vagy a benyomásokat, és az egyes figuráknak jelképes jelentést tulajdonítanak. – historizmus, eklektika:

kép, mert



– impresszionizmus:

kép, mert



– naturalizmus (realizmus):

kép, mert



– szecesszió:

kép, mert



– szimbolizmus:

kép, mert

10 9

110

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

5. Az avantgárd modernség a) Nézzétek meg alaposan az alábbi képeket, majd olvassátok el az egyes avantgárd irányzatok ismertetését! Beszéljétek meg a csoportban, melyik képet melyik avantgárd irányzatba sorolnátok, és indokoljátok meg, miért! Felhasználhatjátok az egyes képeknél szereplő információkat is. (1) Soutine: Önarckép, 1922–23

A

Mo d e r n s é g

(2) Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907

A kép címe vélhetően így értelmezendő: Lányok az Avignon utcai bordélyház ablakában, Barcelonában. Ez indokolja a nőalakok meztelenségét.

(3) Chagall: Én és a falu, 1911–1912 Chagall egy oroszországi faluban született, de 1910-től Franciaországban élt (majd néhány évig ismét Oroszországban, 1923-tól pedig végleg Franciaországban telepedett le).

111

112

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(4) Duchamp: Kút, 1917

Ez a szobor másolat, remake: egy ugyanilyen WC-kagyló szerepelt egy 1917-es kiállításon, a közönség nagy megbotránkozásra.



(5) Theo van Doesburg: Szimultán ellenkompozíció, 1929–1930

(6) kép: Boccioni: A felkelő város, 1910–1911

A

Mo d e r n s é g

Kubizmus A kubizmus szó a ’kocka’ jelentésű latin cubus szóból származik. A kubisták célja az volt, hogy a látványt, a valóságban látható tárgyakat elemezzék és egyszerűbb mértani formákra vezessék vissza. A kubizmus első korszakában, az analitikus kubizmusban a kubista festő elemző módon fordult az ábrázolás tárgya felé: kockákra, háromszögekre, néha körökre bontotta föl a látványt. Ennek az elemzésnek volt fontos eszköze, hogy a tárgyakat egyszerre több nézőpontból, különböző szögekből igyekezett egyazon képen láttatni. A mozgalom későbbi szakaszában, a szintetikus kubizmusban a festő a tárgyak megtalált, felfedezett elemeit új rendben rakta össze, új kompozíciót alkotott belőlük, felrúgva a fizika törvényszerűségeit. A kubizmus festészeti irányzat, és bár igyekeztek irodalmi megfelelőit megtalálni, az irodalomban nem használjuk e kifejezést. A francia festészetben alakult ki, és a nemzetközi avantgárd rövid ideig élő, de kedvelt irányzata volt.

Expresszionizmus A latin eredetű expresszió szó ’kifejezést’ jelent: az expresszionisták arra törekedtek, hogy a bennük lévő indulatokat, feszültségeket, mondanivalót minél erőteljesebben fejezzék ki. Nem véletlen, hogy az irányzat neve éppen az impresszionizmus ellentéte: ez utóbbi képviselői arra törekedtek, hogy a külső látványnak az emberben keltett benyomását rögzítsék, míg az expresszionisták nem a külsőből, hanem az ember belső világából indultak ki. Az ember belső élményeit, látomásait akarják kifejezni, elsősorban az ember szorongásait, félelmeit, válságélményét. Törekszenek az expresszív, erőteljes, hatásos kifejezésmódra: erős színeket alkalmaznak, láthatóvá teszik az ecsetkezelést, a kifejezés érdekében deformálják a látványt. Az érzelmeket rávetítik a külső világra, a látványra. Az indulat áll az expresszionista műalkotás középpontjában, és ehhez a szorongó, fájdalmas indulathoz keresik meg a külvilágban a megfelelő tárgyakat. Az irodalomban szintén erős hatásokra törekszenek: a szó kerül a kifejezés középpontjába, minden olyan szó, amely asszociációkban gazdag, hatásában erőteljes. Az expresszionizmus nemcsak a lírában jelentős, hanem a drámában és az epikában is. Ennek részben az az oka, hogy nagyon erős az irányzat társadalmi töltete: gyakran a szegények, elnyomottak hangját szólaltatja meg, indulata, dühe sokszor társadalmi töltésű. Az expresszionista mű mindig olyan, mint egy kiáltás: követeli, hogy figyeljünk rá, nem elégszik meg azzal, hogy a költő vagy festő a maga érzelmeit kifejezze, hanem arra törekszik, hogy ez a nézőben-olvasóban is erős érzelmeket váltson ki. Az expresszionizmus az első világháború előtti évek válsághangulatában keletkezett, annak a szorongásnak a kifejezője volt, a világháborús és az azt követő évek pedig elmélyítették a mélyén rejlő rettegést. Mindenekelőtt a német és a közép-európai irodalmakban volt jelentős irányzat.

113

114

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Futurizmus A futurizmus neve a ’jövő’ jelentésű olasz szóból származik (futuro). A futuristák ugyanis a múlt helyett a jövőre tekintettek. Azt hirdették, hogy az embernek nem a múlt, a régiségek, a múzeumok, a hagyományok felé kell fordulnia, hanem a jövő, a cselekvés, a modern világ tárgyai és helyszínei felé. Az erőt, a mozgást, a dinamizmust, a haladást, a fejlődést hirdették. A festmények gyakran törekednek arra, hogy a mozgást ábrázolják, gyakran szerepelnek rajtuk modern, technikai tárgyak, gépek, vonat, autó, és általában valamilyen városi, modern teret mutatnak be. Az erő kultusza, a világ átformálásának vágya, a diadalmas jövő hirdetése, a modern ember megteremtésének szándéka vezette a futuristákat. Ezért gyakran valamilyen – a világot átformálni kívánó – társadalmi mozgalom, politikai párt elkötelezett hívei is voltak. Az irányzat elsősorban Olaszországban és Oroszországban hódított. A futurizmus mind a képzőművészetben, mind az irodalomban kedvelte a harsány megoldásokat, a színeket a képeken, a felkiáltójelet a szövegben. A versek nemegyszer valamilyen technikai tárgyat dicsőítettek, a mozgást, a dinamizmust hirdették. Olyan versformákat használtak, amelyek maguk is az erő képzetét keltik, például szabad verset, lépcsős verset, prózaverset. A futurizmus és az expresszionizmus rokon irányzatok: mindkettő erőteljes eszközökkel él, mindkettőben erős az igehirdető gesztus és gyakran a társadalmi elkötelezettség is. Mindkettő világképében erőteljes az apokaliptikus elem: úgy érzik, a világ elérkezett egy döntő fordulathoz: vagy a pusztuláshoz, vagy a teljes megújuláshoz. Ez a világvége akár egy háború, akár egy forradalom képében érkezhet – innen mindkét irányzat erőteljes politikai érdeklődése.

Dadaizmus A dadaizmus a dada hangsort tette meg az irányzat nevének, melynek a legkülönbözőbb nyelveken a legkülönbözőbb jelentése van, de egyik jelentésből sem lehet levezetni az irányzat tartalmát (például franciául: falovacska, oroszul: igen-igen, magyarul: dajka stb.). A dadaizmus az első világháború éveiben jött létre abból a csalódásból, kiábrándulásból és rettenetből, amit a háború Európában okozott. Sokan úgy érezték, hogy a háború megmutatta az európai kultúra csődjét, hiszen az európai szellem, tudás, technika vezetett el a történelem addigi legvéresebb és legtotálisabb háborújához. Éppen ezért a dadaisták megkérdőjelezték egész kultúránkat, benne a nyelvet és a művészetet is. A teljes kiábrándultságot fejezték ki civilizációnkat illetően. Polgárpukkasztó műveket készítettek, olyanokat, amelyek nem az értelemhez szóltak: a képzőművészetben ők használtak először ready-made-et (kész, a köznapi világban meglévő tárgyakat mint műalkotásokat állítottak ki), vagy például újrafestettek korábbi műveket, átértelmezve, gúnyolva azokat. Az irodalomban gyakran értelmetlen szósorokat fűztek össze, kizárólag a hangzásra és a ritmusra ügyelve. Elsősorban a lírában volt fontos az irányzat. Bár a dadaizmus csak néhány évig élt (az 1910-es évek második felében és az 1920-as évtized első éveiben), hatása nagy volt: egyrészt komoly kérdőjeleket tett föl a korábbi művészet és kultúra érvényességét illetően, másrészt előfutára volt a későbbi irányzatoknak, elsősorban a szürrealizmusnak.

A

Mo d e r n s é g

Szürrealizmus A szürrealizmus egy francia szóból ered, jelentése: ’realizmus fölöttiség’. A szürrealista festők arra törekedtek, hogy azt ragadják meg, ami a kézzel fogható realitás mögött, azon túl van: az érzelmek, az asszociációk, az álmok, a véletlen, a szabad képzettársítások, a lélek mélyebb rétegeinek világát. A mozgalom nagyon sokat köszönhet a dadaizmus bátorságának, amellyel az egymás mellé helyezte a legkülönfélébb, racionális megközelítéssel össze nem kapcsolható tárgyakat, szavakat, gondolatokat, és még többet a pszichoanalízisnek, a mélylélektannak, amely megmutatta az ember nem tudatos lényének jelentőségét, és ráirányította a figyelmet a szabad asszociációkra, az álmokra, a tudatalattira. A szürrealista festészetben a megjelenő tárgyak egy új rendben kerülnek egymás mellé, és kapcsolatuk mindig jelentéshordozó. A szürrealista festmény rendje a meghökkentő, váratlan összekapcsoláson alapul, térélménye és térhasználata is ezt az asszociációs rendet fejezi ki. A szürrealizmus nagy teret enged az egyéni alkotói elképzeléseknek, mert a különféle asszociációkat és képalkotási technikákat egyaránt érvényesnek tekinti. Ez tette lehetővé, hogy az irányzat évtizedekig fennmaradjon, a legtermékenyebb avantgárd irányzat legyen. Az irodalomban is erőteljes a szürrealizmus jelenléte. A tudatos elem kikapcsolása, a tudat belső működésének versbeli megjelenítése elsősorban az asszociációkra épülő szabad nyelvhasználatban, a nyelvi játékok gyakori alkalmazásában öltött testet. A verszenének nagy szerepet tulajdonítottak, de még nagyobbat a képeknek. A szürrealista vers képekben gazdag, nehezen felfejthető, logikus jelentéssel nehezen azonosítható, de olyan műalkotás, amely a lélek és a tudat bonyolult működését van hivatva ábrázolni. Megfogalmazták az „automatikus írás” eszményét: a tudat kikapcsolásával, a tudat cenzúrájának megszüntetésével igyekeztek írni. A szürrealizmus az irodalomban is gazdag, termékeny irányzat volt, évtizedekig élt, mindenekelőtt a francia irodalomban.

Absztrakt művészet – konstruktivizmus A képzőművészet a formák elemzése és egyszerűsítése során eljutott oda, hogy ne utánozza a külső világot, ne „fessen le” valamit, hanem csak a festészet anyagával dolgozzon: a formával, a színnel, a vonallal, a foltokkal, a felülettel, az arányokkal. Az elvont, absztrakt művészet tehát elszakad az ábrázolástól, és pusztán arra törekszik, hogy ezekkel az elemekkel, elsősorban a formával hozzon létre új kompozíciókat. A képeket megszerkesztik, megkonstruálják: innen ered az irányzat egyik neve. A műveknek gyakran nincs címük, vagy olyan címük van, amely nem utal az ábrázolt dologra – mivel nem ábrázolnak. Ehelyett új valóságot teremtenek, általában mértanilag megtervezett, megszerkesztett valóságot. Bár szokás megfeleltetni az absztrakt festészetnek irodalmi irányzatokat, mégis elsősorban a festészetben él. A konstruktivizmus kísérletezett azzal, hogy a képzőművészet és az irodalom határát elmossa, így keletkeztek a vizuális-tipográfiai hatásra is törekvő verskompozíciók, amelyek képként és szövegként is értelmezhetőek.

115

116

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

• kubizmus:

•

1 0 .

é v fo l y a m

kép, mert



• expresszionizmus:

kép, mert



• futurizmus:

kép, mert



• dadaizmus:

kép, mert



• szürrealizmus:

kép, mert



• absztrakt művészet/konstruktivizmus:

kép, mert

A

Mo d e r n s é g

b) Szorgalmi feladat Válassz ki egyet a most megnézett képek közül, és írj róla külön lapra fogalmazást az alábbi címmel: Amit látunk és amit nem! A fogalmazásban azt írd le, mit látsz a képen, milyen elemek hiányoznak, milyen hatást kelt a kép, mi az, amit megértettél belőle, mi az, amit nem! 6. Programszövegek és versek Alább olvashattok négy programszöveget és négy verset. A négy szöveg egy-egy avantgárd irányzat programját fogalmazta meg, a versek pedig jellegzetesen kötődnek egy-egy irányzathoz. a) Olvassátok el egyénileg a programszövegeket, és húzzátok alá a kulcsszavakat! b) Találjátok ki a csoportban, melyik művészeti program melyik irányzathoz tartozik! c) Ezután olvassátok el a verseket, és beszéljétek meg, melyik programszövegnek melyik alkotás felel meg a leginkább! Válaszotokat indokoljátok, írjatok néhány érvet is!

PROGRAMSZÖVEGEK (A kiáltványokban gyakran szerepelt az éppen meghirdetett irányzat neve – ezeket természetesen kihagytuk a szövegekből, és kipontoztuk a helyüket.)

(1) KIÁLTVÁNY A veszély szeretetét, az erőre és merészségre való törekvést akarjuk megénekelni. A bátorság, a vakmerőség, a lázadás lesznek költészetünk lényeges elemei. Az irodalom mindmáig a megfontolt mozdulatlanságot, a révületet és az álmot magasztalta. Mi a kihívó mozgást, a lázas álmatlanságot, a futólépést, a halálugrást, a pofont és az ökölcsapást magasztaljuk. Megállapítjuk, hogy a világ nagyszerűsége új szépséggel gazdagodott: a sebesség szépségével. Egy versenyautó, kirobbanó lélegzetű kígyókhoz hasonlatos, vastag csövekkel díszített motorházával… egy bömbölő autó, mely úgy száguld, mint a kartács, szebb, mint a Szamothrakéi Győzelem szobra. Azt az embert akarjuk dicsőíteni, aki a kormánykereket tartja, melynek képzelt rúdja átéri a földet, rohanó futásban, földi pályájának körein. Kell, hogy a költő hévvel, nagyvonalúsággal és teljesen adja oda magát, hogy a leglényegesebb elemek lelkesítő hevét növelje. Nincs másban szépség, csak a küzdelemben. Egy mű sem lehet igazi alkotás, ha nincs támadó jellege. A költészetet úgy kell felfogni, mint heves támadást ismeretlen erők ellen, hogy azután az ember előtt megadásra lehessen kényszeríteni őket. A századok legkiemelkedőbb csúcsán állunk! Miért kellene hátranéznünk, ha ki akarjuk tárni a Lehetetlen rejtelmes kapuit? Tegnap meghalt az Idő és a Tér. Már a teljességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlevő sebességet. A háborút akarjuk dicsőíteni – a világ egyetlen megtisztítóját –, a militarizmust, a patriotizmust, a felszabadultak destruktív magatartását, azokat a szép elveket, melyekért meghal az ember, és a nő megvetését.

117

118

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Le akarjuk rombolni a múzeumokat, a könyvtárakat, az akadémiák minden fajtáját, és harcolni akarunk az erkölcsösködés, a nőmozgalom és minden megalkuvó vagy hasznos hitványság ellen. Meg fogjuk énekelni a munkától, örömtől vagy a lendülettől felkavart nagy tömegeket: megénekeljük a forradalmak sokszínű és sokhangú áradatait a modern világvárosokban; megénekeljük a fegyvergyárak és vad villamos holdaktól megvilágított hajógyárak vibráló éjszakai tüzét; a mohó állomásokat, melyek füstölgő kígyókat nyelnek el; a csavart füstjük szálán felhőkre függesztett műhelyeket; a hidakat, melyek mint óriási tornászok kapaszkodnak át a folyókon s késpengeként villognak a napfényben; a kalandos gőzhajókat, melyek a látóhatárt kémlelik, a széles keblű lokomotívokat, melyek mint hatalmas, csövekkel kantározott fémlovak toporzékolnak a síneken, és sikló szállását a repülőgépeknek, melyek légcsavarja zászlóként csattog a szélben, s úgy tapsol, mint a lelkes tömeg. Olaszországból repítjük világgá a felforgató és gyújtogató erőszakosságnak ezt a kiáltványát, mellyel ma megalapítjuk a …………-t, mert meg akarjuk szabadítani ezt az országot a profeszszorok, régészek, idegenvezetők és antikváriusok bűzös rákfenéjétől. Itália már hosszú ideje az ócskaságok piaca. Meg akarjuk szabadítani őt a múzeumoktól, melyek mint megszámlálhatatlan temetők befedik az egész országot. Múzeumok: temetők! Valóban azonosak, hiszen itt is szerencsétlenül vegyülnek össze olyan testek, melyek nem ismerik egymást. Múzeumok: nyilvános hálótermek, amelyben örökké gyűlölt vagy ismeretlen emberek mellé kell letelepedni! Múzeumok: a festők és szobrászok lehetetlen vágóhídjai, ahol a pályabérül kitűzött falakon színek és vonalak ütésével vadul egymást öldösik! Hogy valaki évente egyszer, mint halottak napján a temetőbe, ide is elvándoroljon… azt még megengedem. Hogy évente egyszer ajándékul virágokat tegyen a Gioconda elé, azt is megengedem… De azt már nem tűröm el, hogy naponta sétálva vezessék a múzeumokon keresztül szomorúságainkat, törékeny bátorságunkat, beteges nyugtalanságunkat. Miért kell megmérgeződni? Miért kell megposhadni? És mi mást lehet egy régi képen látni, mint a művész fáradságos vonaglását, amellyel az álmának teljes kifejezését gátló legyőzhetetlen akadályokat kijátszani igyekszik? Egy öreg képet megcsodálni annyi, mint érzékenységünket hamvvederbe önteni, ahelyett, hogy a teremtés és a cselekvés vad lendületével messzire hajítanánk előre. Azt akarjátok tehát, hogy a múlt örökös és haszontalan csodálásában, melyből végzetesen elgyengülve, kimerülten és megtaposva kerültök ki, elpocsékoljátok legjobb erőiteket? A valóságban, kijelentem nektek, a múzeumok, könyvtárak és akadémiák (felesleges erőlködések temetői, megfeszített álmok kálváriái, megcsonkított lendületek iktatói!) mindennapos látogatása ugyanolyan káros, mint a becsvágyó akaratuktól és elméjüktől megrészegedett ifjak szülőinek szívós gyámkodása. A haldoklóknak, a betegeknek, az elzártaknak hadd maradjon csak ez; a megcsodált múlt talán balzsam az ő bajaikra, hiszen a jövő előlük el van rekesztve… De mi nem akarunk többet tudni a múltról, mi, fiatal és erős ……………-k! A szenes ujjak dobják csak a vidám tűzvészeket! Erre! Erre! Gyorsan vessetek tüzet a könyvtárak polcaira! Térítsétek el a csatornák futását, hogy elöntsék a múzeumokat! Ó, milyen öröm lenne látni, amint ezeken a vizeken lebegve úsznának az árral, szétszaggatva és megfakultan, a régi dicsőséges vásznak! Ragadjátok meg a csákányokat, a fejszéket, a kalapácsokat, és romboljátok, romboljátok könyörtelenül a tiszteletre méltó városokat! A legidősebb közülünk harmincéves! Tehát legalább egy évtizedünk van, hogy véghez vigyük munkánkat. Majd ha negyvenévesek leszünk, más, fiatalabb és nálunk értékesebb emberek hadd dobjanak csak a papírkosárba bennünket, mint felesleges kéziratokat. Egyenesen ezt szeretnénk! Kiegyenesedve a világ tetején, még egyszer odahajítjuk kihívásunkat a csillagokhoz!…

A

Mo d e r n s é g

(2) RÉSZLETEK EGY 1919-ES KIÁLTVÁNYBÓL …Vár a tagadás, a rombolás nagy munkája. Seperjünk, tisztogassunk. A világ gonosztevők birtokába került, akik gyilkolják egymást, s pusztítják az évszázadokat; majd ha a tébolyult világ kitombolta magát, akkor jöhet el az egyén számára a tisztaság kora… Egy reményünk maradt a vérfürdő után: a tisztult emberség győzelme. Akkor nem lesznek többé festők, irodalmárok, zenészek, szobrászok, vallásosok, republikánusok, királypártiak, imperialisták, anarchisták, szocialisták, bolsevikok, politikusok, proletárok, demokraták, hadseregek, rendőrségek, országok, egyszóval ezek az ostobaságok nem lesznek többé, nem lesz többé semmi, többé semmi, semmi, SEMMI, SEMMI, SEMMI. [...] [...] Eltöröljük a logikát, a tehetetlenek táncát: ………; eltörlünk minden, szolgalelkeknek való hierarchiát és társadalmi képletet: ………; a tárgyakat, minden tárgyat, az érzelmeket és az ösztönöket, a jelentéseket és a párhuzamos egyenesek metszéspontjait is felhasználjuk a harcunkhoz: ………; eltöröljük az emlékezetet: ………; eltöröljük a régészetet: ………; eltöröljük a prófétákat: ………; eltöröljük a jövőt: ………; feltétel és ellenvetés nélkül hiszünk a spontán vágyakban: …………

(3) RÉSZLETEK HÁROM KIÁLTVÁNYBÓL A …………… forradalom, közvetlen kihatásait tekintve, nem annyira a dolgok látható, fizikai rendjén akar változtatni, mint inkább a lelkeket mozgásba hozni. A …………… forradalom eszméje a belső lényegre, a gondolkodásmódra irányul… Minden jel arra mutat, hogy a léleknek van egy pontja, ahonnan nézve megszűnik az ellentét élet és halál, valóságos és imaginárius, múlt és jövő, közölhető és közölhetetlen, fenn és lenn között. S a ...................... cselekvés egyetlen lehetséges indítéka a remény, hogy sikerül ezt a pontot meghatározni. Egy eddig ismeretlen hatalom lepi meg őket (a …………………-kat), valami páratlan könnyedség, a szellem felszabadulása, példa nélkül álló képgazdagság és valami természetfölötti hang csendül fel írásaikban. Mindabban, ami így születik bennük, anélkül hogy felelősnek éreznék magukat érte, annak a néhány könyvnek és néhány szónak egyedülálló varázsára ismernek, amely képes megrendíteni őket. Egyszerre felfedezik a költészet rendkívüli egységét, amely minden népek próféciáitól a Színvázlatok-ig és Maldoror dalai-ig tart. A sorok közül kiolvassák töredékes vallomásait azoknak, akik egykor már e módszerrel éltek: felfedezésük fényénél az Egy évad a pokolban elveszti minden rejtelmességét, valamint a Biblia is és az ember néhány más megnyilatkozása, képmikroszkópjaik alatt…

(4) KÉT KIÁLTVÁNYRÉSZLET [...] A polgári korszak embere csupa fül, mellyel kifigyel a világra, de nem felel rá. Nincs szája, önmaga képtelen a világról beszélni, a lélek törvényét kimondani. Az ……………………-ista azonban felnyitja az emberiség száját, elég sokáig csak figyelt, neszelt s közben hallgatott; most végre újra ki akarja mondani a lélek válaszát. Számára nem az egyes mű a fontos, hanem az embert akarja helyreállítani. A mi számunkra a művészet ne csak „megszépítse” az életet, és „elrejtse vagy átértelmezze a múltat”, hanem az életet kell elhoznia, önmagából megteremtenie, az ember legősibb és legsajátabb tetteként megvalósítania. [...] Amint az ősember a természettől rettegve önmagába rejtőzik, úgy menekülünk mi is vissza önmagunkba az olyan „civilizáció” elől, amely az ember lelkét megsemmisíti. [...] Az ………………-izmus sem lát tökéletesen. Amíg az impresszionizmus a

119

12 0

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

szemet puszta füllé változtatta, az …………………-izmusban a szem puszta szájjá lesz. A fül néma, az impresszionizmusban a lélek hallgat; a száj süket, az ……………-ista nem hallja a világot. A néphit ezt mondja: akit felakasztanak, utolsó pillanatában átéli egész életét. Ez semmi más, mint …………………-izmus! Gyorsaság, szimultaneitás, szemlélt dolgok egymáshoz tartozásának legfeszültebb megérzései feltételei a stílusnak. A stílus maga: a gondolat kifejezése. A vízió túlzottan leegyszerűsített tömörségében igyekszik megnyilatkozni: ez minden stílus …………………-izmusa. Szín jelölés nélkül, rajz magyarázat nélkül, a ritmusba fogott főnév jelző nélkül...

VERSEK, AMELYEK AZ EGYES IRÁNYZATOK ELVEIT KÖVETVE ÍRÓDTAK: (A) RÉSZEGSÉG ÉS ÉJSZAKA Röpke cinege. Éj a lombod teteje. A dadogó kósza szellő s a nyögő ég éjjele. Borosan, gyászosan hadonászik az éj három részege. Ólomcsillagok forognak féllábon. Röpke cinege. Éj a lombod teteje. Sajgó percek abroncsában zúg a halánték ere. S a te csönded? Három pőre részeg ember éneke. Szűz selyemnek varrt szegélye a dalod. Röpke cinege. Cine-cine-cine-cine. Röpke cinege. (B) AGYONLŐTTEK FALA Sikoly, kiáltás görnyesztette a falat. Mint Szent Sebestyén teste kínnal felfakadt ezer sebében az ezernyi nyílnak

A

a kövek s rések sebei kinyíltak, mikor homokba fúlva vérük elapadt. Sápadt halál őrjöngött naponta, leköpött öl lett az anyaföld, Isten: szegény, csupasz, üldözött, de a fal vádolva vonta – minden kínok anyja –, vonta csak néma szívére az áldozatokat. (C) EGY EGÉSZ ÉLET mint a megtört fény mint a halott fény mint elkövetett bűnről szóló híradás a csend hulláma szobámba beloccsan nem ugat nem gondol semmire bennünket kutyába se vesz tíz év tíz év azóta az ajtó szárnyára nehezül a magány tömbje megfagyasztotta az emlékezetet szétázott utcák és hálótermek idézik a ködbe fulladt éveket hol gyöngykirálynők elégületlen folyama reszket tíz év gyermekkorunk megbosszulja magát tíz év a megkötözött csillag a feledés fölé hajlik: nem villog-e rajta lobogó hajkoszorúk gyöngyház bélyege vaksin ráhunyorít az elhagyott utcák odvaira – tíz év lámpák hűvös lángja az alvó ablaküvegen – fanyar ősz átkozza a kénsav-színű mandulafa titkát éjszakámba is behatolt: felbillenti emberségem mérlegét tűzvészként szétszaggatja csípőmet s a barbár vágyakat tizenegy év (D) ÓDA A VERSENY-AUTOMOBILHOZ Te egy acél-faj szilaj istene, nagy messzeségtől részeg Autó, ki rémülten zörömbölsz és vicsorogva harapod a zablád!

Mo d e r n s é g

12 1

12 2

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

Hámor-szemű, iszonyú, japáni isten, te lángon és olajon élő, te messze csillagokért égő, feloldom ördöngös, töfötölő szíved és óriás pneumatikod, hogy táncolj, ujjongj a nagyvilág fehérlő ujjain. És meglazítom érc-fékjeid, robogj, robbanj ki részegen a szabadító Végtelenbe!... Ökröndöző és ugató lármádra... nézd, az alkonyuló Nap is nekilendül, véres lihegéssel futni kezd a szemhatár peremén... Ott lenn üget az erdők mélyein... nézd! Hajrá, jó démon, tiéd vagyok egészen... vigyél, süket a föld, a nesz hiába rezzen, vak az égbolt, csillag hiába lobban, sarkantyúzón a lázam és a vágyam, karddal verem érc-paripámnak orrát!... És minden pillanatban hátrahajlok, hogy érezzem – a tarkóm beleborzong – a szél pihés, hízelgő simítását. Kecsegtető, varázsos messze karok!... Ó szél, ez a te mohó lihegésed megmérhetetlen Végtelen, mely elnyelsz!... Ah! Ah! ...fekete malmok bicegve sietnek, mint hogyha futnának utánam hártya-szárnyikkal hatalmas lábakon... Ott a Hegyek, most az utamra dobják szendergő frissességük köpenyét. Ott! Ott! nézd... annál a baljós fordulónál!... Hegyek, ó szörnyű Állatok, ó Mammutok, kik lomhán totyogtok, görbítve iszonyú hátatok, már túlhaladtalak titeket... a semmibe rogytok, a köd zavarába!... És alig-alig hallom a döngést, a buta zöngést, mérföldlépő csizmátok messzi zuhogását!... Azúrköpenyes, friss, messze hegyek!... Holdfénybe derengő drága folyók!... Homályos lankák! Az őrült szörny rohan és elhagy benneteket is... Csillagok, én Csillagaim, halljátok a futását, a durva zúgását, acéltüdeje örökös pöfögését?

•

1 0 .

é v fo l y a m

A

Mo d e r n s é g

Én állom a versenyt... ti Véletek, én Csillagaim!... Gyorsabban!... még gyorsabban!... előre! hajrá!... Lazítsd a féket!... Nem bírod?... Törd le!... Hadd zúgjon a motor, vágtasson a gépem! Hurráh! A mocskos földet elhagyom!... Szabad vagyok, az űrbe röpülök, az ég arany ágyán, a Csillagok szikrázó végtelenjén. A z i r á n y z at ne v e

(1)

(2)

Me l y i k v e r s ?

É r v ek

12 3

12 4

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(3)

(4)

7. Házi feladat – az avantgárd Válassz egyet az alábbi feladatok közül, és írd meg kb. 2 oldal terjedelemben! a) Röpirat az avantgárd (vagy egyik irányzata) védelmében b) Röpirat az avantgárd (vagy egyik irányzata) ellen c) Szabad vers – valamelyik avantgárd irányzat stílusában d) Hogyan írok verset? – Képzeletbeli ars poetica valamelyik avantgárd irányzat elvei szerint 8. Alább olvashatsz egy összefoglalást arról, ami az avantgárd után következett a 20. század közepén és második felében. Olvasd el a szöveget, és tegyél fel kérdéseket vele kapcsolatban! Ezek a kérdések jelentik majd a kiindulópontot az alábbi irányzatokkal kapcsolatos beszélgetéshez.

A

Mo d e r n s é g

Irányzatok a 20. szá zad közepén és második felében – a késő modernség Az 1920-as évek végére az irodalom és a képzőművészetek története olyan pontig jutott el, ahonnan, úgy tűnt, nem könnyű vagy egyenesen lehetetlen továbblépni. Hogyan folytatható a festészet, ha a végeredmény a Fehér alapon fehér négyszög című kép? Hogyan folytatható az irodalom, ha teljesen értelmetlen szövegeket állítanak elő versként? Hogyan folytatható a művészet, ha az egyik kiállításon egy WC-csésze, a másikon a Mona Lisa bajusszal kerül az ember elé? Az 1920-as évek végére kifáradt tehát az a lendület, amely a művészet totális megújítását tűzte ki céljául. Sikerült megújítani a művészetet: de most hová léphetünk tovább? Ugyanakkorra kifáradt az a lendület is, amely a tömegmozgalmakban, forradalmakban, megváltókban és politikusokban munkált, és amely az emberi élet és az emberi társadalom totális megújítását tűzte ki céljául. Lett új művészet, lett új társadalom (a szocializmus) – és valahová ismét tovább kellett lépni. A 20. század közepén és második felében a művészet korábbi megoldások és korszakok felé fordult. Ez nem értékmérője az egyes műveknek: egészen zseniális alkotások születhetnek, kiemelkedő virágkorok jöhetnek létre korábbi stílusok talaján. Egy-egy műnek, alkotónak vagy korszaknak csak jellemzője tehát, hogy mennyire újító vagy folytató, újjáéleszt vagy szakít korábbi megoldásokkal. A 20. század közepe (az 1930-as és 1940-es évek) az újklasszicizmus és az újrealizmus jegyében telt, második fele pedig (az 1950-es, 60-as és 70-es évek) az új avantgárd jegyében. Az újklasszicizmus elfordult a művészetek megújításának programjától, tudatosan és vállaltan a klasszikus formák, a kipróbált műfajok és versformák felé fordult. Volt ebben a fordulatban egy komoly világnézeti és egy komoly morális elem is: az újklasszicizmus szembefordulást jelentett mindenfajta irracionalitással, és az embert mint tudatos és kultúrája által meghatározott lényt feltételezte. Eljött ismét a zárt formák, a klasszikus időmérték, a mitológiai, vallási és irodalmi-művészi hivatkozások ideje. Míg az újklasszicizmus inkább a lírára, addig az újrealizmus a prózára volt jellemző. A 19. század regényirodalma megteremtett egy olyan lehetőséget és hagyományt, a polgári regény műfaját bőséges cselekménnyel, gazdag jellemábrázolással és átgondolt motivációval, amely a 20. század egészében élő és termékeny maradt. Igaz, a regény sok szempontból megváltozott: a szereplőket már nem mindig lehetett koherens személyiségnek beállítani, a társadalmi motiváció gyakran megkérdőjeleződött, a lírai és az esszéisztikus elemek jelentősége megnőtt, a lineáris időrend gyakran felbomlott, a térkezelés szaggatottabbá vált, a mindentudó elbeszélő alkalmazása gyakran megkérdőjeleződött – mindezek ellenére az újrealizmus az epika legfontosabb stílusirányzata maradt. Az újrealizmus mellett az irodalmi egzisztencializmus hozott sok újat a prózában. Nem is elsősorban irodalmi, inkább filozófiai irányzat volt ez, és az ember létbe vetettségét, kozmikus magányát mutatta meg. Az irodalomban az egzisztencializmus hatására a regények parabolikusabbá váltak, nem konkrét térben és időben játszódtak, elvetették a megismerhető és elemezhető személyiség képletét. Azt mondták, hogy motivációink rejtettek, mások előtt, sőt önmagunk előtt is ismeretlenek és gyakran érthetetlenek maradnak.

12 5

12 6

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A második világháborút követő évtizedben a nyugati társadalmakban hirtelen és rohamosan megnőtt a jólét, a társadalom szervezettsége; az emberiség úgy érezhette, hogy túlélte – ha ki nem is heverte – a fasizmus és a világháború sokkját. Egyfelől tehát győzött az európai hagyomány és az európai típusú jól szervezett állam – másfelől azonban ennek az új rendnek egyre-másra feltűntek a hibái, embertelensége. Az ötvenes években indult neoavantgárd mozgalmak is egy hagyományhoz nyúltak vissza: a század első évtizedeinek avantgárd hagyományához. Merthogy hiába volt az avantgárd hagyomány-ellenessége: két-három évtized elmúltával bizony ez is az európai kultúra egyik hagyományává vált. A beatirodalom Amerikában bontakozott ki az 1950-es években. Képviselői elégedetlenségüket, a fogyasztói társadalom iránti megvetésüket akarták kifejezni azzal, hogy kivonultak a társadalomból, hogy az elfogadotthoz képest más, alternatív életformákat hirdettek, hogy lenézték a konformitást, a fogyasztást, a rendet. Szerves nemzedéki ellenkultúrát alakítottak ki: a beatzene, a hippi életmód, a kommunák, a szabad szerelem kultúráját. Ez az ellenkultúra az 1960-as években teljesedett ki, és az 1968-as diákmozgalmakban érte el csúcspontját. A beatirodalom azonban csak egy időben és térben körülhatárolt része volt a neoavantgárdnak, az egész irányzat sokkal tágasabb annál. A dráma nagyjából ugyanazokat az utakat járta be, mint az epika és a líra: jelentős volt az avantgárd a század első harmadában, aztán megerősödtek a realista hagyományok a század közepén, majd az avantgárd újjáéledt az 50-es és 60-as években. Ennek a korszaknak a legfontosabb drámatípusa az abszurd dráma. Az abszurd drámában kiüresedik a párbeszéd, eltűnik az érvényes cselekvés, vagyis a dráma két legfontosabb pillére, a dikció és az akció egyaránt megkérdőjeleződnek. A nyelv már nem a dolgok kifejezésére, hanem elleplezésére szolgál, az idő pedig nem tartalom, hanem várakozás. Az abszurd dráma végállapotot mutat be, az emberi kapcsolatok, az emberi nyelv és az emberi személyiség végállapotát.

Kérdéseim:

9. Az alábbi szóösszetételek, szóalkotások Ady Endre költészetéből, illetve Karinthy Frigyes Ady-paródiáiból származnak. Beszéljétek meg, mit jelenthetnek! Milyen kontextusba tudnátok őket helyezni? Milyen a hangulatuk? álom-bakók, muszáj-Herkules, fény-ember, mámor-gályák lélek-pók, Álom-királyfi, Moslék-ország, Átok-város

A

Mo d e r n s é g



10. Alkossatok csoportokat! Válasszatok egy-egy írói szótárat! A kiosztott kártyán szereplő szavakkal fogtok dolgozni. a) Keressétek meg a szótárban az 1. szót, nézzétek meg a jelentését, és keressetek arra példát, hogy a költő a köznyelvivel megegyező jelentésben használja a szót!

b) Most arra keressetek példát, hogy a költő újszerű szókapcsolatban, új jelentéssel használja ugyanezt a szót!

c) Nézzétek meg, hogy a kártyán szereplő 2. szó milyen módosítókkal szerepel a költőnél! Menynyire szokatlanok ezek a módosítók?

d) Olvassátok el az ismeretközlő szöveget!

12 7

12 8

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

A köznapitól eltérő szóhasználat gyakran jellemzője a művészi kommunikációnak, kiváltképp a huszadik század eleji költőknek. Egy-egy szóalaknak különleges stílusértéket lehet adni azáltal, ha a hétköznapitól eltérő környezetben, eltérő jelentésben használjuk, vagy újszerű, meglepő szókapcsolatokat alkotunk vele. A művészi szóhasználat vizsgálatára vannak speciális szótárak, az ún. írói, költői szótárak, amelyek egy-egy író vagy költő teljes szókincsét (pl. Juhász Gyula költői nyelvének szótára) vagy egy mű (pl. Toldi-szótár) szókincsét dolgozzák fel. Ezekben megtaláljuk a szónak az író által használt jelentését, szófaját, stílusértékét, valamint példákat a szóval alkotott szerkezetekre. Ezek azért is érdekesek, mert nagy mértékben eltérhetnek hétköznapi használatú megfelelőiktől. Az is különleges stílushatást ad egy szövegnek, hogy milyen szerepű szó milyen arányban szerepel benne. Például ha egy szövegben nem (vagy kis számban) szerepelnek ragozott igealakok, stílusát nominálisnak nevezzük, ha a ragozott igealakok túlnyomó többségben vannak, akkor verbálisnak. 11. Olvasd el a következő Örkény-egypercest, és játssz egy kicsit a szöveggel! Írd meg a történetet nominális stílusban!

ÖRKÉNY ISTVÁN: ÜVEGHALÁL Délután ötkor halkan zihálni kezdett, de senki nem vette észre. A családot a vendégvárás izgalma tartotta fogva. A zihálás erősödött, később hörgő hangokkal elegyedett. Most se figyelt rá senki, habár az idegek már jelezték, hogy valamilyen rendhagyó hangforrás működik a lakásban. Csakhogy van bennünk egy olyan jelzőrendszer is, mely mindent letompít, hogy késleltesse a rosszat. Amióta ösztöneink elzsibbadtak, csak a közvetlen veszélyre riadunk fel! Míg testet nem ér, nincs semmi különbség egy kiköpött cseresznyemag és egy kilőtt puskagolyó között. A hörgések sűrűbbek lettek, aztán elcsitultak. De éppen akkor, ebben a baljóslatú csöndben, megszólalt egy buggyanó hang, mint amikor megpattan egy ér, s a tüdőből habos vér tódul a szájba. Mind összeszaladtak. Olga mama lassan letette a majonézt, és azt mondta: – Istenem. Márti azt mondta: – Én nem tehetek róla, anyu kérem. Olga mama azt mondta: – Mert sohasem arra figyelsz, amit csinálsz. A nagymamóka közbeszólt: – Ne veszekedjetek, mert bezár a csemegebolt. Csakugyan, valakinek le kellett volna menni és kicserélni a szódásüvegeket. De nem bírtak mozdulni. Álltak és néztek, mert nincs lenyűgözőbb, mint a szenvedés. Az üveg belsejében pezsgett a víz; a pezsgés megremegtette testét. Száján buborékok bugygyantak ki, elpattantak, lefolytak az oldalán. Néma volt, de lehet, hogy szenvedett; ebből a zárt rendszerből nem tudtak kiszökni a hangok. Egy idő múlva kipezsgett a szénsav, a víz föltisztult, az üveg elcsendesült. Nem szállt fel belőle egyetlen buborék sem. Olga mama fölébe hajolt, és hallgatózott, az üveg azonban nem adott többé életjelt. – Istenem, mi lesz velünk? – kérdezte a nagymamóka. Senki se válaszolt.

A

Mo d e r n s é g



12. Házi feladat Több órán át foglalkoztunk a modern korszakkal és művészettel. Foglald össze magadnak, melyek voltak azok a legfontosabb tanulságok, amelyeket a korszakkal való foglalkozás során felfedeztél. Írj öt kifejtett állítást! A modern szerintem

A modern szerintem

12 9

13 0

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s



A modern szerintem

Érdekes volt benne az, hogy

Érdekes volt benne az, hogy

•

1 0 .

é v fo l y a m

6. A p o s z t m o d e r n Fejezetünk utolsó modulja napjaink irodalmáról és művészetéről szól. Ez az a korszak, amiben benne élünk, aminek a hangulatától, tárgyaitól, technikájától, szellemi irányzataitól egyikünk sem tudja függetleníteni magát. Nem biztos, hogy értjük is a saját korunkat, lehet, hogy tíz vagy negyven év múlva másként látjuk majd önmagunkat, de mégis fontos megismerkednünk azzal, ami ma a mai művészetből, irodalomból jelentősnek tűnik. A régebbi korokhoz képest mi magunk is utókor vagyunk – ugyanígy lesz nekünk is utókorunk, amely megért vagy megmosolyog bennünket. Ez a modul tehát a leginkább kísérleti; amikor a posztmodernről beszélünk, akkor lehetünk a legkevésbé biztosak abban, hogy rálátunk saját korunkra és művészetére. De talán a legizgalmasabb felfedező utazást is ezen a – legkevésbé ismert – tájon tehetjük meg. 1. Szövegnek tekinthetők-e az alábbi részletek? Beszélgessetek róluk! A közös megbeszélés eredményeit rögzítsétek T-táblázatokban!

(1) A abajgat abbahagy ábécé abesszin ablak ábra abrak ábránd abrosz acél

(3) Szép Piros Magas Merev Vázában Asztalon Szobában Házunkban. (2) Noszeda – Talkum Calomel Kalmopirin

13 2

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Birobin Jodaceptin Tofamin Pepsin Uliron Isolanid Noxiron Bupatol Penicillin Rutascorbin Rausedyl Miscleron Xavin Sumetrolim Prána Morphin – Formalin SZÖV E G

(4) Downtar

A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót, S hétért kitesz, még morcolánkodik, Richárdot fölcihellve ellened, ennhorjodat, míg téged elsümérel, pihál, de csak kurtán s fonátosan.

N E M SZÖV E G

A

P o s z t m o d e r n

Mert hosszú nótát a cölöpmadár – hajósok tartják – ritka nap pityog. Henrik

Csitándiságomat csotválja még e purhonya, ez a pühös nyagóc! S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak! Downtar

Cáp cselkesiddel sunnyog és butog A Vérgonyasztón... Anyakirályné

A Vérgonyasztón? Ó, süh, Pém! Piha! SZÖV E G

N E M SZÖV E G

2. Miért nevetségesek ezek az újságból, illetve diákfogalmazásból származó megnyilatkozások? Szövegnek tekinthetjük őket? Hogyan javítanátok ki őket? Egyik hajónkat biciklista rongálta meg: földön feküdt és nekiment.

A városunkban kutyaszépségversenyt rendeztek. Apukám is benevezett, és második lett.

13 3

13 4

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

3. Olvassátok el Deme László szövegdefinícióját, és beszéljétek meg, hogy egyetértetek-e vele vagy sem! A szöveg a nyelv és a beszéd legnagyobb egysége, egymással összefüggő mondatok sorából álló szerkesztett egész. 4. A magyar nyelv ismeretén kívül milyen ismeretekre van még szükség ahhoz, hogy az alábbi szövegeket megértsük? a) Tanár a diákoknak: – Mindjárt itt a félév, és jön a fásítás. Lesz téli tüzelőtök! b) Wehner Tibor: Szigorúan tilos a fűre líz! (versek) c) Futó Péter: Word Ctrl+C Ctrl+V Ctrl+PgUp Ctrl+V

Egy szöveg tartalmának teljes megértéséhez nem elegendő a nyelvismeret. A nyelven kívüli tartalmat a világra vonatkozó ismereteink alapján értjük meg, dolgozzuk fel. A szöveg akkor informatív a számunkra, ha képesek vagyunk összeegyeztetni tudásunkkal, azaz követi a kooperatív kommunikáció szabályait.

5. Állítsátok helyre a szöveget! Találjátok ki a rímelő szavakat! Egy görény felül akart emelkedni társadalmi ............................. E nagyralátó terv szerint

A

P o s z t m o d e r n

feleségül kérte a nemes ............................. De a felső kasztba tartozó prémes ............................. Talált persze vigaszt csakhamar a görény: – Szép hölgy, de a bűze nem elég ............................. 6. Próbáljátok meg befejezni Weöres Sándor Fughetta című versét! Először találjátok ki, milyen logika szerint épül fel a vers! Egy gerenda legurul Piros csörgők tündökölnek Kék tojások énekelnek Tarka csigaszarvak lengnek Piros csörgők összetörnek Egy gerenda legurul Kék tojások énekelnek Tarka csigaszarvak lengnek Piros csörgők összetörnek Kék tojások

7. Posztmodern épületek és műalkotások Alakítsatok négyfős csoportokat, és minden csoport dolgozzon a számára kijelölt képpel! A képeken napjaink, a közelmúlt vagy a jelen egy-egy műalkotását láthatjátok. A kapott kérdéssor felhasználásával értelmezzétek, amit láttok! A) Guggenheim Múzeum, Bilbao, Spanyolország, 1997

Az épület egy képzőművészeti gyűjtemény, a Guggenheim Múzeum épülete a spanyolországi Bilbaóban. Tervezője Frank Gehry.

13 5

13 6

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(1) Milyen az épületről kialakult összbenyomása a nézőnek?

(2) Milyen formákat használ az épület?

(3) Miből látszik, hogy múzeumépületről van szó?

(4) Milyen a falak és a bejárat viszonya?

(5) Milyen korábbi építészeti megoldásokat vagy stílusokat használ fel az épület?

B) A Louvre nagy piramisa, Párizs, 1989

A Louvre egy hatalmas palota, amelyet a 16. századtól a 19. század elejéig építettek, mai kinézete zömmel barokk, de vannak reneszánsz és klasszicista jegyei is. Hatalmas és rendkívül értékes, egyedülálló gyűjteménye miatt a világ talán legismertebb múzeuma.

A



P o s z t m o d e r n

Ennek udvarára építették 1989-ben ezt az üvegpiramist (tervezője Ming Pei), amely a képtár bejárata lett. Alatta, a föld alá helyeztek el sok közösségi funkciót (bejárati csarnok, múzeumi bolt, ruhatár stb.).

(1) Mire törekszik ez az épület: arra, hogy minél láthatatlanabb maradjon a palota közepén vagy arra, hogy fölhívja magára a figyelmet, és ezzel átformálja az egész Louvre látványát?

(2) Milyen további elemekkel egészül ki a piramis?

(3) Hogy viszonyul az épület a hagyományhoz?

(4) Tetszik-e nektek ez az épület? Miért vagy miért nem?

C) Mariani: A kéz engedelmeskedik az észnek, 1983

13 7

13 8

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(1) Figyeljétek meg a képet: milyen ötletre épül?

(2) Hogyan értelmezitek a festő és a modell, a festő és a festmény viszonyát a képen?

(3) Milyen korábbi hagyományokra épül a kép?

(4) Hogy tetszik a kép?

D) A berlini Reichstag becsomagolása, Berlin, 1995

A Reichstag a német parlament épülete Berlinben. Egyrészt szimbolizálja a német demokráciát, másrészt Németország újraegyesítését. Ugyanakkor a fasizmusra is emlékeztet, mert felgyújtása Hitler uralomra jutásának mementója.



Két művész, Christo és ’Jeanne-Claude 1995-ben becsomagolták az egész épületegyüttest. Ehhez speciális polipropilén csomagolóanyagot használtak föl, és mérnökök, építészek, hegymászók és munkások hada végezte el a munkát.

A

P o s z t m o d e r n

(1) Hogy tetszik a becsomagolás ötlete?

(2) Hogy tetszik a becsomagolt épület?

(3) Művészetnek tartjátok-e ezt?

(4) Mennyire maradandó egy ilyen műalkotás? Ha igen, miért az, ha nem, miért nem?

(5) Mit jelent, van-e művészi üzenete, jelentése?

E) Videóinstalláció a Velencei Biennálén, 1993

A Velencei Biennálé kétévenként ismétlődő képzőművészeti seregszemle, amely a jelenkor alkotóit gyűjti össze. Minden kiállításon valamilyen előre meghatározott cím, téma, mottó, gondolat köré csoportosulnak a művek.



Az 1993-as Biennálén egy művész, Nam June Paik egy egész falat telerakott videóképernyőkkel, ezeken különféle képek futottak különféle hanghatásokkal kísérve.

13 9

14 0

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

(1) Hogy tetszik a videófal ötlete?

(2) Művészetnek tartjátok-e ezt?

(3) Mennyire maradandó egy ilyen műalkotás? Ha igen, miért az, ha nem, miért nem?

(4) Mit jelent, lehet-e művészi üzenete, jelentése?

A

P o s z t m o d e r n

(5) Hogyan kell viselkednie a nézőnek egy ilyen műalkotás előtt?

8. Egy posztmodern vers A vers elolvasása után válaszoljátok meg párban a kérdéseket, oldjátok meg a feladatokat!

PARTI NAGY LAJOS: EGY HOSSZÚ KÁVÉ 1 Ma ősz van és vasárnap, avarszag és dohányzom, az asztalkán fajanszban még gőzölög az égbolt, 5 egy öntöttvas fotelben ülök a cifra balkon, kavarva hosszú kávét, míg végre lusta tükrén eloszlok és bedrappul, 10 mint kondenzált ökörnyál a kedvem égi mása. Pedig szép itt a Herbsttag1, ahogy körülkeríti, mint birtokát a gazda 15 a parkot és a kertet, hogy majd planíroz, ásat, és télre házat épít e zöldből és vörösből, ahonnan úgy hiányzol, 20 hisz csak neked ha egyszer, ha egyszer még, neked csak, valami házat, allét, napórát lusta tűvel, hová a hosszú árnyék 25 magát befűzni boldog, s szakadt zakóm zsebébe a forró őszi holdat 28 bevarrja éjszakára.

1 Herbsttag = őszi nap (német). A szó R. M. Rilke egy versének a címe (magyarul: Őszi nap).

14 1

14 2

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

a) Mi az a hosszú kávé?

b) Mi a vershelyzet, honnan beszél a versbeli én?

c) Milyen, a helyszínre vonatkozó szavak, kifejezések szerepelnek a műben?

d) Milyen, időre vonatkozó szavak, kifejezések szerepelnek a műben?

e) Milyen, a beszélő léthelyzetére vonatkozó szavak, kifejezések szerepelnek a műben?

f) Hol fogalmazódik meg valamiféle negatívum, hiány a versben?

A

P o s z t m o d e r n



g) Olvassátok el az alábbi versrészleteket, és keressétek ki, mely pontokon játszik rá egyikre vagy másikra a Parti Nagy-szöveg! Írjátok oda az egyes részletek mellé a Parti Nagy-vers vonatkozó parafrázisait!

RAINER MARIA RILKE: ŐSZI NAP (Herbsttag) Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár. A napórákon fektesd el az árnyat, s szabadíts szelet a mezőkre már. A gyümölcsök még hadd piruljanak, adj verőfényt a beteljesüléshez, s forrjon a nyár utolsó méze édes, nehéz borrá, míg délies a nap. Kinek nincs háza, többé sohse épít, ki maga van, magára marad végre, virraszt, olvas, levelet ír az éjbe, s a fasorban bolyong, míg űzve végig zizegő szél kap a hulló levélbe. (Fordította: Tóth Bálint)

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: MOST HARMINCKÉT ÉVES VAGYOK (részlet) Most harminckét éves vagyok. Nyár van. Lehet, hogy tán ez, amire vártam. Egészséges bronzarcomat aranyfénnyel veri a nap, és lassan megyek fehér ruhában a lugasban. Pipámba sárgálló dohány, a füstje kékes, halovány. A fák alatt egy kerti széken alszik szelíden feleségem. A küszöbön fiam. A szeme kék láng, nagy szőke fej.

14 3

14 4

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

Álmos, puha száján csiklandva csorran a lanyha tej. Vad délután, a föld parázsló. Részeg virágok és darázs-szó.

BABITS MIHÁLY: A GAZDA BEKERÍTI HÁZÁT (részlet) Léckatonáim sorban állnak már, pici földem a földből kikerítve, könnyü szál dzsidások módján állnak őrt, hatalmasan igazságukban

JÓZSEF ATTILA: TÉLI ÉJSZAKA (részlet) mérem a téli éjszakát. Mint birtokát a tulajdonosa.

ARANY JÁNOS: VOJTINA ARS POETICÁJA (részlet) Nem a való hát: annak égi mássa Lesz, amitől függ az ének varázsa h) Milyen a vers versformája? Hangsúlyos vagy időmértékes? Állapítsátok meg pontosan a versformát! Melyik költőtől származik? Milyen tartalmak kapcsolódtak e versformához az idők során?

i) Hol vannak nyelvtanilag rosszul használt szavak, kifejezések? Próbáljátok meg pontosan, nyelvtanilag is leírni, mitől furcsa a használatuk!

A

P o s z t m o d e r n



j) Hol vannak váratlan, nyelvileg is meglepő részletek, szókapcsolások a szövegben? Próbáljátok meg pontosan, nyelvtanilag is leírni, mitől furcsa a használatuk!

k) Hol vannak az alanyi és állítmányi részek? Mitől furcsa a mondat fő részeinek használata? Próbáljátok meg pontosan, nyelvtanilag is leírni, mitől furcsák!

l) Hol vannak váratlan, nyelvileg is meglepő képek, képkapcsolatok a szövegben? Próbáljátok meg pontosan, nyelvtanilag is leírni, mitől furcsa a használatuk!

14 5

14 6

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

m) Foglaljátok össze, mit mond nektek a vers! Hogyan hatott rátok? Milyen jelentést tulajdoníthatunk a szövegnek?

9. Olvasd el az alábbi összefoglaló ismertetést a posztmodernről, majd készítsd el a szöveg vázlatát!

A posztmodern A posztmodern gondolkodásmód az 1970-es években formálódott, körülbelül 1980-tól beszélhetünk posztmodern korszakról. A posztmodern elsősorban az őt megelőző korszakkal, a modernséggel szemben határozza meg önmagát. Már a korszak neve is erre utal: a modernség utáni kor. De nemcsak mint a modernség utáni, hanem mint azzal ellentétes korszakról beszélhetünk a posztmodernről. A modern kor embere még hitt a nagy elbeszélések, átfogó világmagyarázatok létezésében és létjogosultságában, de legalábbis ezek hiányát, elvesztését fájdalmasan élte meg: a posztmodern viszont már elvi lehetőségüket is kétségbe vonja. A modern világ akkor kezdett formálódni, amikor a francia felvilágosodás hívei azt gondolták, hogy az emberi világ, a társadalom jóra formálható, s ehhez az állam berendezkedését, a hatalmat, a tulajdonviszonyokat, a hatalmi struktúrát kell megváltoztatni. A modern ember nemcsak a társadalom, de az ember megváltoztathatóságában is hitt, azt gondolta, átformálható és így boldoggá tehető az ember. A posztmodern kor nem bízik abban, hogy a társadalmat és az államot az ember formálja. Nem hisz sem forradalmakban, sem a nemzetállamokat létrehozó nacionalizmusban, sem a kommunizmust létrehozó egyenlőséggondolatban, sem a fasizmust eredményező fajelméletben. Nem véletlen, hogy a posztmodern a kelet-európai szocializmusok megroppanásával egy időben vált korszakká (1980 körül). A posztmodern erősen összefügg a globalizációval és az információs társadalmak kialakulásával. A klasszicizmus univerzális eszmékben hitt, a romantika a helyi és nemzeti jegyekben, a modern a tudományosban és a tervezhetőben. A posztmodern a világok és kultúrák,

A

P o s z t m o d e r n

nyelvek és stílusok keveredését hirdeti. Az internet, annak szabadsága, nyitottsága, nemzetekhez, sőt földrészekhez nem kötött mivolta, ellenőrizetlen (vagy kevéssé ellenőrzött) információáramlása igazi posztmodern jelenség. A ma társadalmát nem a fogyasztás határozza meg, nem is a termelés, hanem az információs robbanás. Ez azzal is jár, hogy az államilag ellenőrzött információáramlás átadta-átadja a helyét az információk szabad áramlásának, a párhuzamos rendszereknek. A modern kor az építészetben a funkciót állította a középpontba. Úgy vélték, hogy az épület formáinak minél inkább ki kell fejezniük azt, hogy mire szolgál az épület, és minél takarékosabban kell bánni a térrel és az anyagokkal. A modern kor hozta létre a bérházakat, a lakás funkciójára redukált koncentrált épületeket, sőt ennek túlhajtásaként a lakótelepeket is. A posztmodern nemcsak a funkcióból indul ki, hanem a formákból. Élményt akar adni, éppen ezért keveri a színeket, formákat, látványokat, a meglepetésre és az ötletre épít. A posztmodern épület színes és feltűnő. A modern ház alapja a szerkezet, a konstrukció volt, a posztmodern ház alapja a forma és a látvány. A modern várostervezés át akarta formálni a városok arculatát, új településeket hozott létre, a régi településeket átformálta. A posztmodern sokkal inkább együtt akar élni a régivel, a maga teljesen új módján, de folytatni akarja a városok már meglévő szövetét. A posztmodern erős, feltűnő gesztusokkal dolgozik, meghagyja a régit, de nem akar belesimulni. A posztmodern képzőművészetben felszívódott az autonóm és nem autonóm (alkalmazott) művészet határa, és felszívódtak az egyes képzőművészeti ágak határai is. A film, a videó és a DVD, a számítógép, a televízió, az animáció bekerült a képzőművészetbe. A posztmodern művészet (és nemcsak a képzőművészet) bekapcsolja a befogadót a műalkotásba, számol vele, figyelembe veszi, hogy a befogadóban válik teljessé a mű. Az irodalomban a posztmodern legfőbb jellemzői a korábbi kultúra nyelvként történő felfogása, az idézés és hivatkozás; a beszélő, az én megsokszorozódása és kérdésessé válása; a kultúrák, hangnemek és műfajok, stílusok és kulturális rétegek keveredése, az irodalom nyelviségének előtérbe kerülése; az erőteljes, feltűnő gesztusok szeretete, a hagyományból való önkényes, inkoherens és személyes válogatás. A 20. század állította a középpontba azt a gondolatot, hogy a kultúra a nyelvben létezik, tehát minden gondolat és megfigyelés, tapasztalat és érzékelés nyelvileg meghatározott. Ezért a nyelv került a posztmodern irodalom centrumába, a művek nyelvisége, az a tény, hogy a nyelv által determináltak az ember élményei és tapasztalatai is. Ezt a nyelvi megelőzöttség tapasztalatának nevezik, tehát hogy az egyént, az egyéni gondolkodást, a mű megalkotását megelőzi a készen kapott, a korábbi művek által formált nyelv. A posztmodern irodalom nyelvnek tekinti az összes többi, korábban keletkezett művet, ezért gyakran idéz más művekből, rájátszik egyes szavaikra, megoldásaikra, soraikra. Az idézet, evokáció, rájátszás, parafrázis, a posztmodern kifejezésével az intertextualitás a posztmodern művek legfontosabb és legláthatóbb jegye. A posztmodern már nem hisz a személyiség egységében: az emberi személyiség élményekben és tapasztalatokban létezik, töredezett, fragmentált. Éppen ezért a művek középpontjában áll az a probléma, hogy ki beszél. A szerepjátszásnak, a választott beszélőnek, a fiktív énnek a korábbi irodalomban is nagy volt a szerepe, a posztmodernben azonban

14 7

14 8

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

minden egyes mű maga provokálja a kérdést: ki beszél benne? A válaszadást pedig a mű tudatosan megnehezíti, az olvasót elbizonytalanítja. S ha sikerül is azonosítanunk a beszélőt, korántsem biztos, hogy az mindvégig ugyanaz marad, hogy nem ölt újabb meg újabb alakokat, maszkokat, szerepeket magára. A posztmodern vers általában szerepvers, a posztmodern regény elbeszélője általában a regény kulcsszereplője. A posztmodern műben keverednek a különféle kulturális rétegek: slágerszövegek és képregényszövegek éppúgy bekerülnek a szépirodalmi alkotásokba, mint Dante vagy Homérosz szövegei. Keverednek a kulturális hagyományok, a műfajok és a hangnemek is: a mű gyakran nagyon különféle, széttartó elemekből építkezik. A posztmodern irodalom alkotásai sokszor egy-egy feltűnő, a mű egészét meghatározó gesztusra, mondhatni poénra épülnek, amely a mű alapjává, fundamentumává válik. Nézzünk néhány példát erre napjaink magyar irodalmából! Esterházy Péter Harmonia Caelestisének kulcsgesztusa, hogy az első rész minden külön bekezdése mindig egy-egy „édesapám”-ról szól; a Termelési regény műfaja termelési regény; az Egy nő papírtekercsre készült, és minden szövege ugyanazzal a mondattal – vagy annak egy variánsával – kezdődik. Parti Nagy Lajos A test angyala című művének alapgesztusa, hogy egy nőíró, Sárbogárdi Jolán a fikcionált szerző. Temesi Ferenc Por című regényéről mint szótárregényről kell beszélnünk. Kovács András Ferenc Kompletóriumáról szólva kihagyhatatlan szempont, hogy ezernyi különböző szerepet ölt magára a költő. Ezekben a meghatározó gesztusokban közös az, hogy mind vagy a mű szerzőjére, vagy a szövegére vonatkoznak, tehát nem a mű világán belül vannak: a mű alkotóját (szerzőjét, elbeszélőjét stb.) vagy a mű mibenlétét (szövegtípusát, műfaját, eredetét stb.) határozzák meg. Másként gondolkodik az irodalomról a posztmodern, mint a modernitás. A modernitás az egyedi művet állította a középpontba, az öntörvényű műalkotást, és azt vizsgálta. A posztmodern viszont a művet nem mint önmagában álló, egyedi darabot vizsgálja, hanem mint az irodalmi folyamat, az irodalmi párbeszéd, az irodalmi diskurzus részét. A modern korban abszolútnak tekintették a műalkotást, a posztmodern a befogadót és a befogadást állítja a középpontba, és ezzel a műalkotás határait elmossa.



A



P o s z t m o d e r n

14 9

15 0

s z ö v e g é r t é s – s z ö v e g a l ko t á s

•

1 0 .

é v fo l y a m

10. Fogalmazd meg, mi az, amit a posztmodern tanulmányozása után jobban értesz napjaink művészetéből, társadalmi jelenségeiből, tárgyi világából, mint korábban!

11. Mutassátok meg egymásnak az elkészült stílustörténeti portfóliókat! Készítsetek belőlük közös alkotást valamilyen formában (például kiállítás, egy kötetbe fűzés, honlapra felhelyezés stb.)!