Szorongásos betegségek Pánikbetegség Pánikrohamról akkor beszélünk, ha hirtelen, percek alatt, azaz rohamszerűen (pánikroham) az alábbi tünetek közül több is jelentkezik: Testi tünetek: heves szívdobogás, izzadás, remegés, fulladás vagy légszomjérzés, torokszorításgombócérzés, mellkasi nyomás vagy fájdalom, hányinger vagy hasi panaszok, szédülés, bizonytalanság, zsibbadás, hidegrázás Lelki tünetek: halálfélelem, szorongás, rettegés, a külvilág megváltozottságának az érzése A roham előfordulhat teljes nyugalomban, akár éjszaka is ébredhet erre a beteg, vagy valamihez köthető. Ezek a tünetek perceken belül egyre rosszabbá válnak, majd egy bizonyos idő elteltével önmaguktól is lecsökkennek. A roham során sokszor jelentkezik hiperventilláció (gyorsult légzés) mely a tüneteket rontja. A roham kellemetlen volta miatt később egy ettől való félelem alakulhat ki. A rohamot „váró” aggódás, szorongás miatt a következő roham valószínűsége megnő. A pánikroham átélésének helyszínéhez kellemetlen emlékek társulnak, sokszor a páciens a környezetet okolja a roham kialakulásáért, ezért azt a helyszínt többnyire később igyekszik elkerülni. Ez ahhoz vezethet, hogy a páciens élettere beszűkül (egyre több helytől-helyzettől fél és egyre többet elkerül e miatt). A pánikroham során a szervezet izgalmi állapotát tapasztalhatjuk meg, ezen állapotok többsége fiziológiás, azaz normális. Ami a problémát okozza az az, hogy nem a megfelelő helyzetben (menekülés, harc) hanem nyugalomban jelentkeznek a tünetek, ezért ezek igen rémisztőek lehetnek a páciens számára. Pánikbetegségről beszélünk, ha a rohamok rendszeresen jelentkeznek, ok nélkül, és többnyire az újabb rohamtól való félelem is kialakul. A pánikbetegség valószínűleg genetikai hajlam és különböző környezeti tényezők szerencsétlen összejátszásának eredménye. Ebből következik, hogy a hajlamot (mivel genetikailag kódolt) megszüntetni nem tudjuk. A terápia bázisai a gyógyszeres terápia, a pszichoterápia, a pszichoedukáció és az életmódváltoztatás.
Fóbiák: egyes emberek bizonyos a hétköznapi életben többször előforduló helyzetekre/tárgyakra a normálistól eltérő módon, szorongással reagálnak. Ez lehet olyan súlyos, hogy pánikroham jelentkezik az adott helyzetben (pl közlekedés során, nyílt vagy zárt térben, magasban) illetve bizonyos állatok (kígyó, pók) látása esetén. Ekkor beszélünk fóbiáról. A fóbiás szorongásnak tehát mindig van tárgya, míg pánikbetegség esetén a páciens nem tudja megmondani, miért alakult ki a szorongás. Speciális helyzet, amikor valaki az emberek figyelmétől szorong, azaz akkor amikor úgy érzi, mások látják hogy mit csinál. Ez lehet egy iskolai/munkahelyi szereplés, de akár olyan hétköznapi helyzet is, mint egy közös étkezés, mégis szorongást vált ki. Ezt nevezzük szociális fóbiának.
Kényszerbetegség: a kényszerbetegségenk két jellegzetes tünete van. A kényszergondolatok és a kényszercselekedetek. Mindkettő jellegzetessége, hogy a beteg azokat énidegennek érzi, azaz nem a saját örömére, hanem kényszerből csinálja. Kényszergondolatok esetén olyan visszatérő gondolatok foglalkoztatják a beteget, amikre ő nem kíváncsi, azok többnyire zavarják, esetleg megrémítik, de hiába hessegeti el őket, azok rendszeresen visszatérnek. Kényszercsekedeteket esetén a beteg értelmetlen rituálékat végez (pl háromszor körbefordul mielőtt kimegy az ajtón), vagy normális cselekedeteket, de azokat a szokásosnál többször vagy gyakrabban (pl napi 30x mos kezet).
Depresszió: a depresszió egy betegség, nem azonos a mindennapi használatban elterjedt értelmezésével a lehangoltsággal. A depresszió kimondásához ugyanis pontos kritériumoknak kell teljesülnie, és azok teljesülése esetén mindenképpen a beteg gyógyítására van szükség. Ezzel szemben a hétköznapi lehangoltság önmagában kezelést nem mindig tesz szükségessé. Depresszió esetén nem csak a hangulat változik, hanem sokszor számos egyéb változást is észlelhetünk. Itt a változás a lényeg, nem annak iránya, azaz a fokozott vagy csökkent alvás, a lelassulás vagy nyugtalanság, a fokozott vagy csökkent étvágy mind lehet depresszió jele. Legtöbbször jelentkezik szorongás, érdeklődéscsökkenés, örömképtelenség is. A depressziós időszakok maguktól is elmúlhatnak, egy epizód hosszúsága azonban megjósolhatatlan, többnyire 612 hónap. Kezeléssel ezt lényegesen megrövidíthetjük, illetve a rossz hangulat egyik legsúlyosabb következményét, az öngyilkossági gondolatokat, illetve az öngyilkossági kísérletet is többnyire megelőzhetjük. Bipoláris depresszió: vannak emberek, akik hangulata nem csak úgy hullámzik, hogy időnként átlagos, máskor nyomott hangulatuk van, hanem néha kifejezetten feldobottak. Ezen időszakban sokat beszélnek (telefonon is!), sok energiájuk van annak ellenére, hogy keveset alszanak, tevékenyek, jó kedélyűek, néha kritikátlanok. Az orvosi szaknyelv ezt a fázist mániának nevezi (a köznyelv ezt inkább a kényszerbetegségre alkalmazza). Mivel nem csak a hangulat egyik pólusa (nyomottság-depresszió) hanem a másik pólusa (feldobottság-mánia) is jellemző ezért ezt kétpólusú (bipoláris9 vagy más néven mániás-depressziónak nevezzük. Az ilyen típusú depresszió terápiája alapvetően eltér az egypólusú (unipoláris) depresszió terápiájától.
A szorongásos betegségek és a depresszió gyógyszeres terápiája: A gyógyszeres terápia gyorsan ható, de csak átmenetileg alkalmazható szorongásoldó-alvásjavító terápiából és lassabban ható, de huzamosabb ideig szedendő a szorongásra is ható, úgynevezett antidepressziv terápiából áll. A szorongásoldók jellegzetessége, hogy az emberek nagy többségénél hatnak, azonban krónikus használatuk során többnyire veszítenek hatékonyságukból, ezért az azonos hatáshoz egyre többet kell belőlük adni, ami ahhoz vezethet, hogy a páciens nagy dózisú nyugtató mellett is érzi már a szorongást (hozzászokás). Ekkor az adag tovább már nem emelhető, viszont a gyógyszert hirtelen elhagyni sem lehet, mert akkor gyógyszermegvonási tünetek alakulnak ki. Ezek vegetatív izgalmi tünetek (izzadás, remegés, magas vérnyomás, stb) illetve pszichés tünetek( a szorongás visszatérése) esetleg neurológiai tünetek (megvonásos görcsroham) lehetnek. Ezért az alapszabály, hogy szorongásoldó terápia adását csak átmenetileg tervezzük, amennyiben azt látjuk, hogy egyre több kell a nyugtatóból, akkor sürgősen váltsunk gyógyszert mielőtt a fenti helyzet kialakulna. Tekinettel arra, hogy az antidepresszívumok csak lassan 82-4 hét) hatnak, mindezek ellenére az első hetekben a nyugtatók használata, a fenti ajánlások betartásával szükséges lehet. Antidepresszívumok: számos vegyület tartozik ide, közös bennük hogy az agyi ingerületátvivő anyagok megbomlott egyensúlyának helyreállítását próbálják elérni. Elsősorban a szerotonin, noradrenalin, dopamin, újabban melatonin rendszereken hatnak. Hatásuk kifejlődése lassú, kb 1-2 hét mire a változások elkezdősnek majd kb 6-8 hétig folyamatos javulás detektálható, amennyiben a szer hatékony. Itt is igaz azonban, hogy nem mindenkinek jó mindegyik szer. Előfordulhatnak mellékhatások (ezek többnyire a 2. napon kezdődnek, pár napig erősödnek majd fokozatosan csökkenve egy hét alatt elmúlnak) illetve hatástalanság is előfordulhat. Amennyiben azonban egy szer hatásos, akár évek alatt sem veszti el a hatását. Altatók. Ezek többségére igaz, amit az anxiolitikumnál leírtam, azaz csak a legszükségesebb ideig javasolt az adásuk. Vannak speciális, kúraszerűen alkalmazható altatók is, ezek hatásukat nem veszítik el. Hangulatstabilizálók: ezeket a bipoláris depresszióban alkalmazzuk, feladatuk, hogy a nevüknek megfelelően a hangulatot stabilizálják, illetve az újabb hangulati változást megelőzzék (ezért a másik nevük fázisprofilaktikumok). Tekintettel arra, hogy hatásukat csak igen lassan fejtik ki (hetek-hónapok) így ebből megfelelő dozírozásukra következtetni nem lehet, illetve nagyok az egyéni különbségek a felszívódásban, ezeknek vérvétellel szoktuk ellenőrizni a vérszintjüket, hogy megfelelő-e az adag. Ezen gyógyszerek nagy többsége – magasabb dózisban- az epilepsziát kiváltó görcshullámok kialakulását is meg tudja előzni, ezért epilepsziában is használatosak. Ez nem jelenti azt, hogy ha valaki ilyen gyógyszert kap bipoláris betegségére, az epilepsziás!
Addikciók: addikcióról beszélünk, amennyiben valaki kórosan gyakran használ vagy csinál valamit, annak ellenére, hogy ennek káros mivolta nyilvánvaló. Ez tehát lehet valamely szer használata (alkohol, drog, gyógyszer) vagy valamely cselekedet (kóros játékszenvedély). Jellemző, hogy a beteg egyre gyakrabban él a szerrel (hozzászokás), amennyiben nem jut a szerhez, megvonási tünetek jelentkeznek, a káros hatások ellenére (család széthullása, egészségügyi problémák, munkahely elvesztése) azt nem hagyja abba. A szer hirtelen megvonása esetén vegetatív izgalmi tünetek (izzadás, remegés, magas vérnyomás, stb) illetve pszichés tünetek (a szorongás, látomások) esetleg neurológiai tünetek (megvonásos görcsroham) jelentkezhetnek. Beszélhetünk elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) addikciókról (alkoholizmusról). Elsődleges alkoholizmus esetén az adott személy fiatalkora óta iszik, egy plusz örömforrást talál az alkoholban, amiről nem tud lemondani. Szekunder alkoholizmus esetén a beteg valamely negatív állapotát (szorongás, rossz hangulat, alvászavar) próbálja oldani az alkohollal (vagy gyógyszerrel). Ennek veszélye, hogy ugyanazok a tünetek (dependencia, megvonás) kialakulhatnak. Az addikciók kezelése több lépcsős. Először az adott szer fokozatos elvonása történik, majd ezt komplex rehabilitációs kezelés követi.
Pszichotikus állapotok: pszichózisról beszélünk, amikor a beteg elveszíti a valósággal való normális kapcsolatát, belátóképességét. Ez kétféleképpen jöhet létre. Olyan dolgokat észlel, amik nincsenek is jelen (hallucinációk) vagy pedig a gondolkodása torzul, téves következtetéseket von le (téveszmék). A hallucinációk érinthetik az összes érzékszervet. Lehetnek szaglási (olfactorius hallucináció, pl gázt érez), látási (vizuális hallucináció, pl. ismerős embereket lát), hallási (akusztikus hallucináció, emberi beszédet hall), tapintási (taktilis hallucináció, pl. bogarakat érez), ízlelési (olfaktórius hallucináció, pl. minden keserű). A téveszmék lehetnek nagyzásos (megalomán téveszme, pl én vagyok a megváltó), üldöztetéses (persecutoros téveszme, pl keresi az FBI), kisebbrendűségi (mikromán téveszme, pl mindenkinek csak bajt okozok) téveszmék. Pszichotikus állapot kialakulhat a legkülönfélébb pszichiátriai betegségekben (depresszió, szkizofrénia, alkoholmegvonás) illetve súlyosabb szervi betegségek esetén is (magas láz, agyhártyagyulladás, mérgezések). Ennek megfelelően a pszichózis nem azonos a szkizofréniával.
