ADY
SZÍNPADKÉPEI
SZÍNHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR
8
Magyar Színházi Intézet Budapest 1978
Az előszót és a tanulmányt i r t a BACSÓ BELA
Lektorálta: d r . Almási Miklós
IS33 963 76ol 295 ISSN o586-3805 A szerkesztésért és kiadásért felelős: a Magyar Színházi Intézet igazgatója Budapest, I . , K r i s z t i n a k r t . 57« Készült 1978. februárban, 2oo példányban a Népművelési Intézet házi nyomdájában Budapest,. I . , C o r v i n tér 8. Vezető: Fazekas Gábor 78.160
ADY
SZÍNPADKÉPEI
ADY SZÍNPADKÉPEI "Az én témáim nem p i h e n t e k
el..."
/Ady Endre/ "Der M e s s i a s kommt j a n i c h t nur a l s d e r Erlöser; e r kommt a l s d e r U b e r w i n d e r des A n t i c h r i s t . " "A Messiás nemcsak Megváltó ként jön,- hanem az A n t i k r i s z t u s legyőzőjeként i s . " /W. Benjamin A törté nelem fogalmáról/ Ady Endre r e j t e t t értékei közé t a r t o z i k a kötetben közölt két szinmü, színkép. Ezek kevésbé épültek be az i r o d a l m i , szín házi köztudatba, kevésbé alkotják a f o k o z a t o s a n kialakuló Adykép s z e r v e s részét. A kötet olvasói látni f o g j a k , hogy kísér l e t i v o l t u k b a n i s t e l j e s és figyelemremeltó müvei ezek Adynak - az 1902-es A műhelyben és az 1914-es Urak fölperzselt v a r ban . Adynak egész életén áthúzódik egy f o l y t o n o s szinházf i g y e l e m és egy igény a nagy szinmü létrehozására. Ady ezen müvei s z o r o s a n kapcsolódnak a k o r s z a k jelentős versteljesitmén y e i h e z , kölcsöncsen értelmezik egymást. A Színházi Intézet feladatának érezte, hogy az A d y - c e n t e nárium alkalmával A d y v a l adózzon Ady emlékének, a körülötte mutatkozó érdeklődést és növekvő értelmezési variabilitást kevésbé i s m e r t müveivel s e g i t s e . Ady és a színház v i s z o n y a éppoly f o n t o s az Ady világkép ben, m i n t Ady más területekhez való jóval közismertebb kapcso lódása. A két szinmü közül A műhelyben az i s m e r t e b b , az es nagyváradi előadás után 1923-ban - melyről Dutka Ákos
1902-
emlékezett meg a N y u g a t hasábjain -, majd a 40-es évek elején mutatták be ismét. Az 1914-ben, a Világban m e g j e l e n t történe ti
tárgyú j e l e n e t e t , az Urak fölperzselt várbant, tudomásunk
s z e r i n t még nem mutatták be. X Vannak k o r o k , m i k o r a Messiás Janus arcú, egyrészről Megváltó, másrésztől A n t i k r i s z t u s . Hogy Megváltóvá
lehessen,
Antikrisztussá k e l l válnia, annak k i nemet mond a fennállóra; hogy Messiás l e h e s s e n , f e l k e l l
v e n n i e az A n t i k r i s z t u s
bűneit,
hogy magában végsőkig tisztázza a s o r s v i s z o n y o k a t . Hogy a győzelem önmaga f e l e t t i győzelem l e g y e n , hogy a bűnök magára vállalásával megteremtse a megváltott világot és benne a meg váltott emberiséget. A megváltás akarása k r i t i k a i a k t u s , l e számolás egy világ bűneivel, a megváltás a k t u s a egy hiátust hagy maga mögött, m e l y e t már c s a k a megváltott emberiség tölt het
be. A Megváltó nagy f e l a d a t o t
ró az emberiségre, a z t , hogy
személyében m i n d e n k i kiérdemelje az állapot aranykorét, az egyenlősülő d e m o k r a t i k u s világot. A Megváltó követel, m e r t a Megváltó önmagában t e h e t e t l e n ,
magányos lény, közösség sóvár
gó, társkereső individualitás. Keserves út, fölséges mégis, Ez már az A n t i - K r i s z t u s útja, A k i elvásik feketén, Muszájul, szörnyűn, másokért, Hogy a jövőt fehérnek t u d j a . /Az A n t i - K r i s z t u s A megváltás f o r m a k a r a k t e r e l i r a i
útja/
- ez Ady poézisának j e l l e g e
-, m e l y számára az események m i n t részmozzanatok nem válnak problémává, hanem a lét maga m i n t teljesség kerül új megvilá gításba. A megváltás a lét új teljességét t e r e m t i meg formája
6
határai között, szubjektív teljesség ez, mely egészében t a g a d j a a fennálló létösszefüggéseket. "... a költő értelmet adó és az életet meghóditó h a t a l m a . ... ez a h a t a l o m i s l i r a i : a költő személyisége szuverenitása tudatában... saját felfogását szólaltatja meg a világ értelméről nem p e d i g az eseményekből, m i n t a t i t k o s szó őrzőiből h a l l j a k i az értel met:
nem az élet teljessége ölt a l a k o t , hanem a költő v i s z o
nyulása, értékelő vagy elutasitó állásfoglalása teljességgel k a p c s o l a t b a n . . . " ^
ezzel a
Ady nem a s o r s v i s z o n y o k f a g -
gatója, hanem egy s o r s kifejezője, amely s o r s a r r a
hivatott,
hogy rnüvé szerveződésében b i z o n y i t s a igazságát. Ebben az érte lemben - Lukács szándéka s z e r i n t
- m i s z t i k u s ez a forma, "a
világmindenség alapvariációja", m e l y a r r a t a r t igényt, hogy magamegtalálásának utján minden ember számára értelmezési egészet a d j o n , a legtisztább humanitásra való vonatkozásában. "A költészet t e r e m t i meg a legmagasabb szimpátiát és
koaktivi
2 tast,
a véges es végtelen benső kozősséget."
E misztikus
f o r m a , a közösségnélküliség történeti állapotában egy f o r r a dalom váró "lelkiállapot" / L u k a c s / . Ennek a formának soha nem l e h e t tragédiája, csak u r a ként fejeződhet k i , m e r t a remény nem m i n t valós létösssefüggések felszakítása t e l j e s e d i k ,
hanem csak m i n t utópia, m i n t
e létösszefüggések radikális tagadása. Csak a m i s z t i k u s f o r m a teremtőnek l e h e t tragédiája, m i n t énnek, mely világravonatko zása ban
l i r a i . Ezért o l y p o n t o s Ady vallomása a Nagyváradi
Napló hasábjain: "Én a z t t a r t o m , hogy tragédia. A magam t r a gédiája, a magunk tragédiája, talán mindnyájunk tragédiája. Néhány lélek talán meg f o g j a belőle s e j d i t e n i ,
hogy a
görög tragédiák fátuma f e j e i n k fölött suhog ma i s . Sokan talán n e v e t n i fognak a furcsaságon, hogy v a l a k i d a r a b b a n i r . i a meg, hogy d a r a b o t nem i r " —
m e r t nem irhát abban az
értelemben, ahogy a tragédiát általában elképzelik. Elkép zelhetetlen
a modem művészeti fejlődést t e k i n t v e ,
bármely
f o r m a t k a n o n i k u s módon tételezni. "... T i fölvittétek a s z i n p a d r a . .. !"
De ez lényeget t e k i n t v e monológ, a m i s z t i
kus
en vallomása. A műhelyben c. szinkép világosan árulja
el,
hogy n i n c s többé történelmileg készen a d o t t formakánon,
csak formák léteznek, s m i v e l a t r a g i k u m feltétele a kérde zés,
a határok történeti-filozófiai elgondolása, ez egy
m o n o l i t világgal szemben l e h e t e t l e n . Ezért merőben új "drámai" forrnak
jönnek létre. Ady m i n t igazán nagy költő,
p o n t o s a n reagálta l e e n e g a t i v történeti állapot, az ember embertől való elválasztóttsagának, a Nincs—világ társiatlanságának reménytelenségét. "A m a i Magyarország egy bátor t a l a n nagyobb arányú, de össze-vissza v a l a m i egy káosz."'" A káosz tagadása a megváltás teremtése, a társhivc g e s z t u s , mely o t t van Ady szinképében. "... Ady érzékelte megszűnt a dialógus lehetősége a 'másik' ember i s már fikció csupán, megmaradt a magánbeszed, a m o n o l o g v e r s . "
A távolság
ember és ember között - művészileg - csak a h e l y e s a l a p o k o n nyugvó f o r m a által csökkenthető. A
s z i n p a d ennek m i n d i g
első fóruma v o l t . "A s z i n p a d i r o d a l m i törekvése k e z d az útra térni, a m e l y r e rátért m i n d e n i r o d a l m i
arra
és művészeti
törekvés. A k o r s z a k s a k o r emberének magyarázására, szimbolizálására s irányítására.., így hódit a h a z u g n a t u r a l i z mus h e l y e t t a belső valóság, mely a legtöbbször csak 8
szimbólum."-
7
Hogy Ady szinképe - maként egy k o r a b e l i Aladár, a Tiszántúl 1902.
k u s a , d r . Krüger
kriti
szeptember 2 8 - i
számában i r j a - "... nem s z i n d a r a b , csak egy torzó, melyen a szépség n y o m a i t f e l l e h e t f e d e z n i . . . "
Ady végeredményben
engedményeket t e s z egy hagyományos drámai formának - melyben a dialógus m i n t történeti feltétel a d o t t - s i g y g y a k r a n a dialógus kényszer következtében üressé válnak - m i n t e g y önmaga kritikáját nyújtja a mü - a párbeszédek. A m o n o l o g i k u s dráma hőse nem a színpadon k e r e s i társát, hanem a szemek osszetalálkozását, az egymásba érő t e k i n t e t e k poézisét t e r e m t i meg. A t e k i n t e t szetében.
keresése m i n d i g fellelhető Ady művé
"Sokat u t a z t a m világéletemben, s o k a t láttam, de
o l y a n szép utazásokat, m i n t a k k o r , a m i k o r Ady Endre u t a z t a m - soha !"
D
szemében
E harmonikus egymásba-nézés a d j a e f o r m a
katarzisát, m e r t őt nézem, hogy magamat lássam, mert magamat nézem, hogy eggyé váljak v e l e - s m i n t N o v a l i s i r j a :
"A
szinház az ember tevékeny reflexiója önmaga f e l e t t . "
így
állit j a elő ez az u j drámai f o r m a e tevékeny reflexiót, i g y áll előttünk a költő-hisztrió prófétáló h i t e ,
i g y teremti
meg a l e l k e k forradalmát a f i a t a l Ady Endre. M e r t "Megvál tást sóvárog a világ: u j próféciákat, u j t i t k o k a t , u j színe ket,
u j igazságokat és u j örömöket... Ebből a d j o n nekünk az
u j k o r hisz t r i o j a .
n r
S m i n t a kritikák mutatják, Várad értő közönsége
volt
az egy estén b e m u t a t o t t három egyfelvonásosnak, Adyén kiv'îl Biró L a j o s - Adynak e k o r s z a k b a n legfőbb barátja - és Dénes Sándor müveit mutatták be. A bemutatót már n a p o k k a l előbb lázas, várakozó p u b l i c i s z t i k a
előzte meg. "A
Szigligeti
Színház fagyasztóan unalmas repertoárját rendkívüli üdeseggel
p e z s d i t i f e l a s z o m b a t i e s t e , mely r i t k a művészi és
i r o i gyönyörűséget kinál a szinhaztól e l s z o k n i kezdő
publi
kumnak. Három tehetséges nagyváradi iróembernek a köznapias mértéken magasan túlemelkedő, értékes, érdekes munka ját mutatják be a s z i n p a d o n . . . Ady Endre a t a l e n t u m o s poéta k mühelr/ben c. egyfelvonásos színképében megkapóan r a j z o l j a meg, m i n t p u s z t u l e l az ujságiroban az iró a szerkesztőség lázas munkája közepett." - i g y a Nagyvárad 1902. 25-i
szeptember
száma. "... f o l y n a k a próbák gőzerővel s már i s meg
v i l l a n a bemutató előadás képe, mely pompásnak Ígérkezik." - Nagyváradi Napló 1902.
szeptember 25« A bemutató u t a n
d r . Várady Zsigmond, a v a r a d i közélet e g y i k reprezentánsa méltatja a müvet. De az embert l e g j o b b a n ellenségei értik, d r . Krüger Aladár, a konzervatív iró, ügyvéd, a Tiszántúl 19O2.
szeptember 2 8 - i szamában közzétett irasaból már idéz
tünk, a másik lényeges megjegyzése i g y h a n g z i k : "Oly erősen l i r i k u s természetű d a r a b , hogy színpadról semmi hatása n i n c s . " - természetesen a k r i t i k u s nem az elemzésünk értel mében v e t t hatásról beszél. Nagyvárad közönsége koszorús költőjévé a v a t t a A d y t ezen az estén, "Ady Endrének IX.
1902.
27« Nagyvárad közönsége". A h o r i z o n t , a m i t Ady e k k o r lát és átfogni óhajt Varad,
melynek szabadabb polgári s z e l l e m e , a nem s o k k a l korábban megnyílt S z i g l i g e t i
S z i n h a z , a Nagyváradi Napló, a főszer
kesztő barát Fehér Dezsővel mind a kibontakozás, a fórum lehetőségét nyújtják Adynak. Ezért írhatja a korszakról és a városról: "E v a r o s lelkében tehát benne van az én credóm..." lo
M e r t i t t Váradon "... a Bocskayak b i h a r i földjén könnyebb a szó, látóbbak a szemek, élesebbek az ellentétek és hama r a b b érnek az eszmék es g o n d o l a t o k " —
i r j a a költőtárs,
a barát D u t k a Ákos, éppen A műhelyben Ady Endréjére emlé k e z v e , a Nyugatba. Ady, Biró, Juhász, D u t k a neve e z t a s z e l l e m i forrongást fémjelzi. Majd rezignáltán emlékezik v i s s z a D u t k a - de maga Ady i s többször i g y n y i l a t k o z i k ezekről az évekről - az 1923-as új bemutató előtt: "az a k i s d a r a b , amely ma i t t előadásra kerül, a v a r a d i
leg
termékenyebb forrongás idejéből való". A közönség nagy korúsitása csak e g y i k útja a revoluciót vágyó költőnek, a szinház protestáló fórum és minden művészet közül a l e g inkább képes a közös l e l k i állapot létrehozására, ha cél jában valóban az ember felszabadítása a közös értelemkere sés a legdöntőbb. A műhelyben Ady Endréje - s e r v u s h o m i n i s - szolgálni kivánja az embert azáltal, hogy m e g f o s z t j a hangulat-hité től - m i n t az Éles szemmel c. versbetét k i f e j e z i -, hogy u t a t találjon a hazugság édenéből, és új h i t e k e t
keressen.
Az első e m b e r i - k r i t i k a i lépés ennek az édennek az elhagyá sa,
az ember magához jutásának e l e n g e d h e t e t l e n feltétele
ez.
Az "Éles szemmel" m e g v e r t e k prófétáló h i t e p o n t o s a n
f o g j a körül a félelem-világok hiábavalóságát, e m b e r t e l e n ségét. Hogy lássanak, magamat láttatom e t i k u s g e s z t u s a , Ady
színképének legtisztább értéke. "Láttam minden d o l g o
k a t , m e l y e k l e s z n e k a nap a l a t t , és imé minden csak hiábao valóságj és a léleknek gyötrelme." Ady világlátásának
elementáris érzése a hiábavalóság a l e l k e k gyötrelme és egymás gyötrése, melyből az o l y a n nagy alkotó, a credo, u t i n t e l l i g a m tartásával, formaadásának esztétikai-etikai teljességgel k e r e s k i u t a t . Ami tehát abban igazolódik, hogy a színkép f o k o z o t t a n a l i r a
irányába tör, a l i r a
merőben u j világstrukturáló tevékenységét a k a r j a , a hit
hazugságmentessé tételét kivánja. S m i n t rámutattunk,
e l i r a i - m i s z t i k u s j e l l e g megköveteli a néző tartását i s , a forma követel. A "Félek, tehát vagyok..." életérzése tehát alapvető Ady világában, m e l l y e l a n e g a t i v világ állapotban csak a h i t r a d i k a l i z m u s a állitható szembe. "Ady tott
monumentális élményévé vált az értelemtől megfőszq élet, a s e n k i kezére j u t o t t föld."^ Van még h i t e m , pokolgyujtó, merész, S z e n t grádusán megáll a gyönge ész: Az én h i t e m nem erkölcs, nem szokás, Az én h i t e m csodás, nagy álmodás, Az én h i t e m több, m i n t egy k u r t a óra, M e l y összegyűjt szinháztalálkozóra, Az én h i t e m u j földre n y i t k a p u t , Az én h i t e m p u s z t i t a n i , ölni t u d , Keserű könnyel s z i n i g t e l t k e h e l y : Az én témáim nem p i h e n t e k e l . . .
A szinkép ebben a v e r s b e n
teljesedik k i , l i r a i
karaktere
ebben i s igazolódik - maga a v e r s később a Még e g y s z e r kötetben Témák c. a l a t t
j e l e n t meg 1903-ban -, mert n i n c s e
nek határozott lehetőségek i g y a minden értelemben v e t t "próza" határozott tagadásával érheti e l a h i t e t , mely a lehetőségek felé tör. Credo, u t i n t e l l i g a m , hiszem, hogy megismerjem, m e r t ezen az "elátkozott magyar tájon a h i s z e m , hogy gyakorlattá váljon m i n d i g p e r c n y i tünemény v o l t ,
mert
ebben az értelemben - j o g g a l p a n a s z o l j a Ady - "Nincs h i t és teljességgel n i n c s h i t i t t a D u n a - T i s z a táján, a h o l általában m i n d i g kevés v o l t . " ^ "
0
"Hogy m i egynehányan más
h i t e n vagyunk, az m i t sem számit." - az idő az u j hitüeket i g a z o l t a , egy egész f o r r a d a l m i nemzedék nőtt f e l Ady nevé v e l és a h i t t e l , mely Ady forradalomváró világlátása. Mert benne "... az i g a z i költő lelkében e l e v e n valósággá, f e l tételekhez nem kötött életté l e s z a z , ami a bölcselő agyá ban teória...""'""*' - i r j a A d y v a l k a p c s o l a t b a n Jászi Oszkár. A műhelyben dialógusaiban elénk táruló f e l b o m l o t t intellektus,
a m e g h a s o n l o t t , magát nem találó szerkesztő-
f i g u r a v e r s e i b e n talál v i s s z a az a k a r a t h o z , a magát k i f e jezéshez, m e r t a "témák" m i n t végső létproblémák
megfogal
mazása csak l i r a i módon l e h e t . A l i r a e l t e k i n t h e t az a d o t t ságtól, azért, hogy az értelemnélküliséget, a némaságot át törje és az emberiség elnémitott lelkét - Sinkó E r v i n szép szavaival Ady
- megszólaltassa. témái a Csönd megtestesülései, a Csönddel v i v o t t
e m b e r f e l e t t i küzdelmek, a Csönd szórabirása. Minden, ami a Csöndben r e j t e z i k ,
l e g i g a z i b b valónk, legtisztább k i f e
jezése vágyainknak, e l s o r v a s z t o t t e m b e r i
szükségleteink
nek. Ez a Csönd t i t k a ! A Csönd f o g i t t mindent megváltani Süket ölén a l u s z n a k robbanások... /Barangolás az országban/ "... a tizöles Csönd h e r c e g e t Ady zárta először bűvös szó b i l i n c s e k közé - rétette csodasüvegét az álomalakra és az
e g y s z e r r e láthatóvá vált."
- irja
L e s z n a i Anna. Ady téma
keresése az élet megértése és nem elmerülés ebbe, m e r t az elnémulás kiszolgáltatottság, csak az értésre törő k i f e j e zési vágy e m b e r i /Jó Csönd h e r c e g előtt c./. így j u t e l Ady e g y r e közelebb és közelebb ahhoz, a h o l már ismét csak az érzés közössége-, a "témák" történeti létfeltételeinek átélése lehetséges. E z t csak az igazán nagy f o r m a éri e l és ez nem más, m i n t a lukácsi értelemben v e t t primitivitás, a végigvitt kifejezés p r o c e s s z u s a utáni mély hallgatás, az egymásra talált l e l k e k harmóniája. "Ady lirája egy szép és nagy, az e g y e t l e n i g a z i értelemben f o l y t o n p r i m i t i v e b b
lesz.
' E z t a primitivitást
csak egy egységes, végsőkig létrevonatkoztatott forma érheti e l - erről i s szól nekünk Ady szinképe -, t u d n i i l l i k Ady esetében a l i r a . sem i g a z o l j a
"Szomorú és szép primitívségünket semmi
j o b b a n , m i n t hogy az irodalomból k e l l k i s e j d i 14
t e n i nekünk az életet vagy a halált."
A primitivitás
valósága egy jövendő e m b e r i állapot, egy minden emberben szunnyadó szükséglet a közvetlenségében i s gazdag életre, egy szemleleti-érzésbeli egész az individualitások harmo n i k u s közössége, v a g y i s a mikrokozmosz revaluciója.
"A
mikrokozmoszról a l k o t o t t i d e a a legfőbb az emberek számára /éppenséggel m i vagyunk a kozmométerek/". *
Minden egyes
ember i t t egyenlő, m e r t minden ember felelőse e beszéd közösségnek, ez a Csönd h a n g j a . A művészi primitivitás a magát elért f o r m a . Ami i t t elénk áll Ady művészetének ú j donsága - Stephan George kifejezésével - a benső társaslét,
az
" i n n e r e G e s e l l i g k e i t " m i n d e n k o r . idikál:' ;an szükségel
t e t e t t e m b e r i világa. S átkozottként k e l l r e j t e g e t n e m E z e r csodás, i g a z világot. /Misztérium/ Ezek a világok mégha u j m i t o l o g i k u s , makrokozmikus j e l l e gűnek tűnnek i s , e g y e t l e n p i l l a n a t r a sem e n g e d i k ,
hogy
vonatkozás nélkülivé váljanak a m i k r o k o z m o s z t t e k i n t v e . Ady
művészetének történefilozófiai k a r a k t e r e a Mára irá
nyultság, a remény közvetlen j e l e i n e k poetizálása, a f e n n álló m i k r o kozmikus struktúrák határainak tágitása. Ady lirája konkrét utópia. W. Benjáminnal szólva: "A j e l e n fogalmát tehát m i n t M o s t o t a l a p o z z a meg, amelybe b e l e r o b b a n h a t n a k a messiásinak szilánkjai."
Ady számára a
történelem képe sohasem beálló, hanem f o l y a m a t o s a n
tova
mozduló, a nyugalom i d e j e a messiás várása, a messiás e l jövetele az utópia megvalósulása, m e r t a történelem a t e t t eredménye, csak i g y emberi valóság. Szabad készitni a r a s z n y i jövőket, De élni nem mással, M i n t a nekünk régen parancsoiódott Kinságos és mégis s z e n t , mai Mával. Ez tán több, m i n t a X L - i k század. /"A XXX-ik századból"/ A d y t m i n d i g v o n z o t t a a "kisértő Sátán", a s z i n p a d , ezért szerződést köt egy Dózsa drámára, melynek azonban csak egy j e l e n e t e
készült e l - s j e l e n t meg a Világ 1914.
január 6 - i számában, Urak fölperzselt várban c i m m e l . F o l y t o n f e n y e g e t t e a közönséget, s talán magát i s egy
nagyobb drámai müvei, "... i r n i f o g o k én d a r a b o t i s " irja hoz
1902-ben A műhelyben után, m a j d 1914-ben E m i l I s a c i r t levelében: "Az az egyfelvonásos / t i . A műhelyben
- B. B./, amelyről ön h a l l o t t , tizenhárom év előtt ké szült e l és amolyan g y e r e k e s vallomás - az a k k o r i Adyról. De akarnék /s pompás p o f o n v o l n a Budapestnek/ v a l a m i jelentőst i r n i ,
pláne ha ön forditaná l e . " Végül ez a
t e r v sem valósult meg t e l j e s egészében, e g y e t l e n készült e l , amelyet
jelenet
azonban értelmezhetünk, m i n t egységes
müvet, m i n t történelmi drámát. A mü "... lázadás és f o r r a d a l o m idején dübörögne le...",
de korántsem k i v a n konkrét történelmi drámává
válni. Ha a tragédia a s o r s v i s z o n y tisztázása, s benne az ember történelmi tér-idő koordinátáinak f o r m a általi értelmezése, a k k o r Ady müve "pusztán" a s o r s v i s z o n y létre hozása. S z i m b o l i k u s
jellegű, hősei "... az uraság, a
szolgaság és a rendcsináló katonaság". Ady számára n i n c s o l y a n k o n f l i k t u s o s lét, m e l y e t müve alapjául v e h e t , hanem m i n t i g a z o l n i próbáltuk művészetének alapvetően l i r a i meg valósulása következtében a f o r m a általi t e l j e s
szimbólum
alkotást tüz k i célul. "Többé nem a lét egy kivételes és heves pillanatáról van
szó, hanem magáról a létről"
M a e t e r l i n c k egy esszéjében i r j a .
- miként e z t a kortárs A parasztháborús történet
mögött természetesen Ady örök-nagy szimbóluma, a k i nem sajátítható hős, Dózsa v a n . "Válasszunk mi i s v a l a k i t a történelemből, a k i szimbóluma l e s z e n a m i végtelen szenve-
désünknek, majdnem undok tragédiáinknak". '
Azért Dózsa,
m e r t "A Dózsa tragédia Magyarország millióinak a ÍR tragédiája."
legigazibb
Sajátos s z e r k e z e t e t azáltal n y e r ez a szinkép, hogy Ady nem lépteti f e l cselekvően-jelenlevőn a p a r a s z t i töme g e k e t , hanem csak a h a t a l o m r a koncentrál, annak önleleple ző dialógusai mögött a remény j e l e i t kivánja m e g m u t a t n i és az úri r e n d a l t e r n a t i v a nélküliségét. E z t szimbolizálja a külső k a p c s o l a t nélkül maradt kastély, nemesi r e k v i z i t u m o k kal
teli
l o v a g t e r m e : "Magas dombon egy fölperzselt kastély
s legtetején az épen m a r a d t , kései középkori képekkel, c i m e r e k k e l . . . " mintegy
lovagterem
I n d i r e k t úton t e r e m t i meg -
e g y e t l e n i g a z mögöttes valóságként - a p a r a s z t o k
világát, az egyedül "életest", a h i t t e l t e l i t ,
a forradal
m i t , m i n t a messiási jelét. O l y nehezen hihető azonban, és maga Ady i s o l y nehezen h i s z i - g o n d o l j u n k csak az E g y s z e r v o l t csak c , a Még e g y s z e r jönne c. ugyanebben az időben i r t Dózsa v e r s e k r e -, hogy a feudális Magyaror szág agóniája egykönnyen v i s z a szociális átalakuláshoz. " I d e j e van a keresésnek és i d e j e a vesztésnek: i d e j e 19 a megőrzésnek és i d e j e az eldobásnak." A változást akaró, f o r r a d a l m i
l e g y e n e l v semmilyen
biztositékkal nem szolgál a r r a , hogy v a l a m e l y
történelmi
ok szükségszerűen létrehozza a n e k i megfelelő valóságtényt, m e r t az idő e g y s z e r r e t a r t a l m a z z a a keresést, a vesztést, a megőrzést, az eldobást. Hogy kereső l e h e s s , vesztessé is k e l l
válni, hogy megőrző l e h e s s , kereső légy, s ha
vesztes
l e s z e l megőrzővé k e l l válnod... de csak a k k o r , ha
létezik az idő, m i n t e m b e r i történelem, a h o l ezek az a l ternatívák egyáltalán felmerülhetnek. Ez Ady konkrét utópiája a krízisből való tovalendülés credója, az élet költői mitológiába - m i n t a társ szamára nyújtott világ értelmezésbe - való foglalása. A f o r r a d a l o m nélküliség embersége.A Dózsát idéző Ady a remény felé tekintő Ady, a helyes
szemléleti alapról s t a t i k u s drámai formát létre
hozó Ady, a változást sóvárgó Ady. E g y s z e r v o l t i t t egy k i s remény, De véres és tüzes remény. /Egyszer v o l t Ady lirai
csak/
szinképei s z e r v e s e n i l l e s z k e d n e k be a k o r s z a k
termésébe, a z t mélyitik, bővitik töredékességükben,
torzó v o l t u k b a n i s - esztétikai értéket képviselnek. Ami
a legdöntőbb, az Ady világkép nem törik meg,
amely soha nem látott intenzitással f e j e z i k i , hogy ebben a világban "a s z o c i a l i z m u s csak f o r m a " , a l e l k e k egymás felé törő harmóniája, a lélektől lélekig húzódó közmeg egyezés, az idegenséggel szembe állitott e g y e t l e n r e a l i tás.
Ady l i r a i u n i v e r z u m a a formák teljesedésében a közös
e m b e r i emlékezetet t e r e m t i meg. "Mi
csak a szárnyakra emlékezünk, a repülő, a szállva
szálló szárnyakra..."
0
JEGYZETEK
1.
Lakács György: A regény elmélete, Magvető 1975.
512.0.
2.
N o v a l i s : D i c h t u n g e n und P r o s a , Reclam 1975« 4-79.0.
3f
Ady Endre: Petőfi nem a l k u s z i k - Költészet és f o r r a d a l o m , K o s s u t h Kiadó 1969- 2 4 9 . 0 . /minden cikk-idézet m e l y e t a továbbiakban külön nem jelölünk, i n n e n van./
4.
B o r i Imre: Ady E n d r e l i r a járói. Korunk 77/9.
5.
A.E.
6.
Rippl-Rónai József: Ady Endre s z e m e i . Ady Almanach 1924.
7.
A.E.: Strófák Márkusról és egyebekről - Nagyváradi s z i n i kritikák
: A Grand G u i g n o l
A Holnap évtizedében, K r i t e r i o n
1975. 5 1 . o .
8.
A Prédikátor Salamon könyve 1 .
9.
Sinkó E r v i n : Ady Endre - Szemben a biróval, Gondolat 1977.
340.0.
10.
A.E.: Magyar Pimodán, 199«o.
11.
Jászi Oszkár: Beszéd a hazafiságról, G a l i l e i kör kiadása
1913. 12.
L e s z n a i Anna: Adyról Nyugat 19o9»
13.
Lukács: Ady Endre - Magyar i r o d a l o m , Magyar kultúra
14.
A.E. : I r o d a l m i háborgás és s z o c i a l i z m u s , 223.
15.
N o v a l i s : i.m.
16.
W.
52.0.
o.
55o.o.
Benjamin: A történelem fogalmáról 18. U j Sympozion 1971/11.
17.
A.E.: Le Barre - Dózsa György, 1 4 2 . 0 .
18. 19. 20.
Ld. 1 7 . s z . j e g y z e t e t , i.m. 1 4 3 . 0 . A Prédikátor Salamon könyve 1 . A.E.: S z i g l i g e t i háza, K r i t e r i o n kötet 33«o.
Ady
Endre
A MŰHELY ESN /Rövid s z i n p a d k e p /
Személyek
A szerkesztő A barát A tűzoltó A csizmás ember A kövér a s s z o n y A szedőgyerek Az első a l a k és a többi a l a k
/Színhely: egy vidéki l a p szerkesztősége/
/Magyar vidéki l a p szerkesztősége. Elég szegényes ba.
zzo-
F a l a k h o z állitott négy-öt a s z t a l . F e l r a g a s z t o t t térképek,
hirdetések, nyomdászé nemességek s hitvány képek a f a l a k o n és a t e l e f o n . Hátul e g y e t l e n ajtó. Az ajtóval szemben, a szinpad kon
elején,, a szerkesztő a s z t a l a . A l k o n y a t .
Az a s z t a l o
egymástól elütő petróleumlámpák. E g y i k a s z t a l m e l l e t t
s e n k i sem ül. A szerkesztő előtt halom l a p és p a p i r . ő maga i d e g e s e n hány-vet. A többi asztaloknál: a l a k o k . /
A szerkesztő: / L a p o k a t f o r g a t . Egy l a p - d a r a b b a n m i n t h a o l vasna v a l a m i t . A l a p o t l e t e s z i . Csendesen be szél, de úgy, hogy a tüntető módon szorgoskodó alakok
hallják./
Győrben még m i n d i g
irnai: verseket.
Becsületes,
n a i v f i u k másutt i s vannak még. /Hangosabban. D i r e k t hangnyomással az e g y i k a s z t a l felé/ Vigasztalódjék, k e d v e s Nádasi!... Az első a l a k : / F i a t a l ember. Jámbor és szürke, de nagyhajú/ Nem i r t a m v e r s e t mar réci idő o t a , szerkesztő úr.
/Komikus szomorúsággal/ .-.zt h i s z e m , nem
i s i r o K többet... A szexkesztő: No, no! A vasárnapi számba talán mégis csak . szánt e g y e t . Ne gyógyuljon f i a m , o l y a n hamar. V e r s e t nem
irni...
A második a l a k : Szerkesztő úr, m i t csináljak a
kancsal
W i c h t e r r e l ? Muszáj legalább t i z s o r t i r n i a beszédjéről. A múltkor i s nagyon lármázott. A szerkesztő: Dicsérje jól meg. Féléves előfizető. A h a r m a d i k a l a k : Tegnap hirdetést i s küldött. /Cseng a t e l e f o n . Az első a l a k r o h a n . /
Az első a l a k :
Halló, halló!,.. K i beszél?... I g e n , a szerkesztőség... Nádasi... I g e n . Bájos és nagyműveltségű. /Erősebb hangon/ 3ájos és nagyműveltségű... Okvetlenül. A h o l n a p i számban... I g e n . . . Alázatos s z o l gája! /a szerkesztőhöz/ A szeplős Kovács Elzát eljegyezték...
A n e g y e d i k a l a k : / s i e t v e i r ; közben/ Nem
lesz j e l e n
szegény
a t i z e n h a t o d i k jogász bálon. A szerkesztő:
Csend! M i van a r o k k a n t a k nagy gyűlésével, Nádasi? Meg k e l l s z e r e z n i okvetlenül. Hátul üres a l a p . Semmi r o v a t . Különben i s , sehogy se v a g y u n k , / m o n o t o n u l recitál/ Vezércikk: Mi l e s z az önálló vámterülettel. A Hosszú Olga hülye tárcája... A f e m i n i z m u s
kinövései.
Megölték két krajcárért, / i d e g e s e n /
Hirekkel
sehogy sem vagyunk! Személyi h i r e k e t kérek, okvetlenül! /tovább recitál az előbbi hangon/ A polgármester újabb s i k e r e . A közvilágítás ügye. Az adóprés működik, /ismét i d e g e s e n / Ez hülyeség! /tovább o l v a s / Kinevezés. A rendőrség és polgárság. U j a b b k a t o n a i
bruta
litás... /dühösen/ N i n c s a l a p b a n semmi, de semmi! Ha lemaradunk, b e j l e s z am,
gyerekek!
/Lépések. Az ajtóban a szerkesztő barátja. Kopog. Belép./ A szerkesztő:
Szervusz!
Te i t t
és most? Ez igazán kedves
meglepetés. A barát:
Talán z a v a r l a k
b e n n e t e k e t , f i a m ? Nem
volt
időm máskor. Ne félj, nem maradok sokéig! A szerkesztő:
Dehogy i s zavarsz! Az u r a k d o l g o z h a t n a k tovább. A l a p jóformán készen v a n . Az én i d e g e i m n e k nagy a szerencséjük. I d e g e s , k e l l e m e t l e n , b e t e g v o l t a m egész n a p . Vágytam v e l e d találkozni, édes!...
A barát :
Én
is...
A szerkesztő:
Tudod, megvan ám ehhez a találkozáshoz a h a n g u l a t o m . Legalább most már megvan. Az édesanyámtól kaptam l e v e l e t . Csak egy röpke fél e s z t e n d e j e , hogy nem i r t a m szegénynek. A z t i s kérdi szegény, hogy v e l e d jó barát ságban élek-e még m i n d i g ? No meg, hogy ki
szoktam-e a l u d n i magam mostanában?...
A barát:
Szegény anyák!
A szerkesztő:
Ne szentimentáliskodjal! ... Más okom i s v o l t a találkozásra vágyni. Szörnyen ossziáni v o l t ez a napom újra. Edes öregem, fogytán van a filozófiám...
Az ötödik a l a k : / B e r o h a n . Nem köszön. A szerkesztő előtt megáll. Dicsekedve o r d i t / A szocialisták ülésén nagy a botrány. Hosszú r i p o r t c i k k . Az e l e j e ciceró i s l e h e t ! . . . A szerkesztő :
Üljön l e kérem szépen és i r j o n . Csendben a o l g o z z a n a k , u r a i m ! . . . /széket h e l y e z a maga széke mellé. Leülnek m i n d k e t t e n . /
A barát:
Ismét azok az i d e g e k ! Ismét a régi csőd bemondás. Rosszkor jöttem m e g i n t . De m i k o r jöjjek?
A szerkesztő:
Ne bánts t e i s !
Csak épen t e ne bánts,
a k i hozzám férkőzhetsz! Nem szereterc, ha a l e l k e m h e z érnél--. Neked szabad. De
leg
alább t e d d kimélettel! ... A barát:
/Sok másodpercig néz szomorúan reá s azután kissé r e k e d t e n beszél/ Lásd, én megszabaditom a lelkem az érzékeny ség nyavalyájától. Nekem már a filozófiám i s ú j . Kedvet kaptam d o l g o z n i . Az élet szép, az élet s z e n t igazság. Vagy b e t e g , vagy hazug, a k i élni nem a k a r . . .
A szerkesztő:
/Egy halom újságra f e k t e t i félkezet. Szemébe néz a barátjának. Azután e l f o r d i t j a szemét s citál szomorúan két v e r s s o r t , saját régi versének két sorát/ A világ az izmos butáké, K i k h a n g u l a t b a n , h i t b e n élnek...
A barát:
/folytatja,
ugyanazon a hangon, de kissé
gúnyosan/ A m a g u n k f a j t a nyomorékok Csak vizsgalódnak és henyélnek... /Újra a szemébe néz a szerkesztőnek s emelkedettebben
folytatja/
Együtt beszéltük meg. Te talán már e l i s f e l e d t e d . L a r a b o t Írtam. Színdarabot. Együtt sütöttük k i , hogy színpadra csak az üresség vágyik. De együtt i s határoztuk e l a z t i s , , hogy megkísértjük l e l k e t
fújni az ürességbe.
Én megcsináltam! A szerkesztő : A barát:
I r t a i ? A színpadra i r t a i ? I g e n . Lányokról i r t a m pláne. Lányokról, a kik lan,
- a mi teóriánk s z e r i n t - csak öntudat jövendő eszközei az életnek!... Lányok
ról i r t a m . Lányokról. H i s z e n előre mondtam neked? A szerkesztő :
Én nem h i t t e m , /küszködve/ Én...
A barát:
És a t e témád? H i s z e n a n n y i v o l t . H i s z e n t e i s akartál... Eg3/ütt a k a r t u k . . . Olyan b e t e g vagy mar, vagy o l y a n c i n i k u s ?
A szerkesztő:
/föláll. A barát i s fölemelkedik székéről/ Kern! Nem. Talán. Az.én l e l k e m még - néha úgy hiszem - a régi. Lásd, t e g n a p i s r a j t a kaptam magam, hogy v e r s e t i r o k . verset... /hanyagul
szaval/
Még m i n d i g
Ez még a régi barna éjjel. Meredten f e k s z i k lomha szárnya, N i n c s kóbor l e l k e , n i n c s e n árnya... E z még a régi barna éjjel... Csak az én fáradt l e l k e m tépi Sötét, nehéz, bús fátyolát. Hejh, régi útja már ez néki, U z i tovább az éjszakába /Egy e l r o m l o t t , zakatoló s z i v . . . U z i tovább... A barát:
így, i g y ! Készség a v e r s r e életet j e l e n t . A v e r s o l y a n , mint a s z e r e l m e s csók. A k i k i l e h e l i , a k a r v a l a m i t . Életet...
A szerkesztő:
Akar... H i s z e n ez az én fátumom! Akarok. Eszembe j u t sok minden. Most már emlékszem a te témádra i s . Óh boldog ember, k i t Bébel meg tud n y u g t a t n i . Óh boldog ember, kinek elég hinned, hogy r o s s z a mai lány, de a r o s s z lány lánya már jó l e s z . Óh boldog ember, k i n e k i l y e n egész h i t e vem!...
A barát:
/Egy k i s hallgatás után, szomorúan/ Az én h i tem: h i t . H i t e t n i a k a r . L e h e t hazug h i t , de s z e n t . Nem
dogma, csak az én hitem. Van hivőbb
ember i s , m i n t én. Emlékezel talán? Hárman készültünk a nagy katedrára. Hárman a k a r t u k , együtt a k a r t u k a nagy próbát megtenni. A h a r madik a leghivőbb közöttünk. Ő abban h i s z , amiben én még most sem h i s z e k . Ő h i s z abban, hogy a földi J u s z t i c i a i s megkorrigálhatja magát. Hogy igazságot a n a p i élet i s tud ad n i . E n n y i nagyságos h i t m e l l e t t csak neked nem v o l n a semmi h i t e d ? A szerkesztő:
H i t ? . . . M i t akartok, szegény becsületes f i u k ? Hát kiváncsi-e v a l a k i a t i mondanivalótokra? H i t . . . Nem m e r i t e k m e g i r n i a z t sem jóformán, amit gondoltok. No és megírtátok!... A
cifra
ház c i f r a népe összezsongva várja a nagy pikantériát. A f i a t a l forradalmárok, a h e l y i szerzők darabját. Te pedig elibök v i s z e d
/A szerkesztő/
M a r g i t o t és a többit. F r a n c i a m e s t e r e i d példá jára vérző húsdarabot dobsz az ezerfejü falánk nak,
holott
az részben kaviárra, részben v e
gyes gyümölcsre éhes. Ha megismerik M a r g i t o t és vidékét: ez l e s z a legnagyobb bajod. Akkor igazat
irtál s ezért a merészségért nagyon
m e g l a k o l s z . De nemcsak t e . A másik i s . Ő még jobban, ha ő n e k i csakugyan még nagyobb a h i te.
Az emberek türelmesek. Te jól tudod. A z t
prédikálhatod nyugodtan, hogy társadalmunk csupa fekély, de agyonvernek, ha példát k e r e s e l . A társadalmat még c s a k döngetheted. De akkor i s készülj e l , hogy a m i n i s z t e r i tanácso sok egyetemlegesen, az ügyészi k a r , mint olyan, szóval mind azok, k i k e t véletlen szükségből rántottal elő, hogy prédikáltass általuk, l e fognak n y i l a t k o z n i . Zárt és n y i l t
térben.
/ E g y i k a s z t a l felé/ Nem magához szóltam, N a d a s i . A z t a nyilttéri d o l g o t nem adtam l e . Különben s e f i g y e l j e n i d e . E z e k e t a d o l g o k a t én sem tudtam még akkor, mikor minden vasárna pi
számra készen v o l t egy versem,
/tovább a baráthoz/ így van ez, f i a m . . . H i t . . . H i t . . . E g y e t h i s z e k . Az embert döcögteti a világ, mig e l nem k o p i k . Néha nagyot zökken, néha k i c s i t . Minden vágyam és könyörgésem, hogy ne k e l l e s s e n nagyokat zökkennem. Fáj a f e j e m . . . Beteg vagyok... A barát:
/Csöndben és szomorúan nézi/ Hát ez l e t t a sok fiatalságból? A sok vágyból? A sok akaratból? "Barna éjjel..." igy mondtad? Csak az én fáradt lelkem tépi. Sötét, nehéz, bús fátyolát... Milyen szép l e t t v o l n a . Együtt döngettük volna, három vad f i a t a l , a katedrát. Együtt kiáltoz tunk v o l n a i s t e n t e l e n , vakmerő, de becsületes dolgokat. Valamikor még mennyit akartál t e mon-
/A barát/ A szerkesztő:
d a n ü . . . M i l y e n szép l e t t
volna!
Az. /keserű gúnyosan/ De m i l y e n szép l e t t
vol
na! / k i s i d e i g h a l l g a t , s azután k o m o l y a n / Talán szép i s l e t t v o l n a , / h i r t e l e n / Te! Engem nagyon döcögtet az élet. Ez az én bajom. Gyorsabban koptatódom e l ,
m i n t szabad v o l n a .
Néha megragadom magam! Magammal v i a s k o d o m . T a r t s d magad, szerencsétlen! H i s z e n halálra zökkentenek!... I l y e n k o r egy-egy i s t e n i félórá hoz j u t o k . Gyerek vagyok. F i a t a l . Te: M i l y e n fiatal
vagyok én i l y e n k o r ! Elülről akarom
k e z d e n i i l y e n k o r az életet. Hohó, nem megy ez igy
tovább. E z e r t e r v e m van i l y e n k o r s b i z o n y
i s t e n köztük van a világ meghóditása i s .
Na
most, hozzálátok a d o l o g h o z . D o l g o z n i f o g o k . Nagy d o l g o k a t csinálok. Néha csak a pénz ked véért vágyom a s i k e r r e , hogy én i s h a b z s o l h a s sak már v a l a m i t az élet gyönyörűségeiből. Legtöbbször azonban v a d u l , ok nélkül. Vágyom a d i a d a l r a magaért a vágyért és a diadalért... Lásdd: egy i l y e n félórámban Ígérhettem én neked, hogy v e l e t e k megyek. M e n n y i t őrölt már azóta i s r a j t a m a műhely, a napszám és az éjszaka. Pedig emlékezem, hogy m i t g o n d o l t a m a k k o r . Tudnék ám én vágni a t i késetekkel. C s o n t i g . Megirnám ... Újra mondom: Megirom a h a r m a d i k d a r a b o t . Tudnék v e l e t e k menni. Fogok t u d n i ! . . . H a l l g a s d csak. Az apa jámbor f a l u s i pap. A f i u k i n t jár a nagyvilágban. A l e l k e csupa forrongás és hazajő. Nem a Sudermann nyávogó Magdája. Ez más ember. H i d e g kegyetlenséggel konstatálja, hogy a palástos, jámbor férfiú egy i d e g e n úr. Közöttük egy bejárhatatlan világ áll. E z t az i d e g e n t , ő nem érti meg. Nem i s érdekli. És megismer egy leányt. Egyszerű, szegény némber. De t i s z t a ,
hamvas, csodálatosan formás és
szűzi. Elébe áll a palástos úr. "Ez a lány nem l e h e t a tiéd! Ez a nász nem l e s z meg!"
/A szerkesztő/
Nem l e h e t ? Nem l e s z mes? K i áll elébünk, mikor s z e n t egyesülést p a r a n c s o l t
kettőnknek a t e r
mészet, az élet? K i ? Egy palástos úr... M i t a k a r ? mi joga v a n az én életemben ennek a jám bor,
derék, de idegen úrnak? Más jogát e l nem
ismerem magamon, minthogy s z e r e t h e t , ha ez őt m u l a t t a t j a . De elválasztani attól a lánytól, a k i v e l minden k i s vértódulásom üzenetet vált : hogy merészkedik?... Az enyém! Az a t i s z t a ! Az a hamvas! Az az édes!... És jön a h a r c ! Az apa a biblián k e z d i s f e l v o n u l t a t j a az egész históriát. A f i u szembeállít j a az e g y e t l e n földi igazságot: az életet. Élni a k a r és szeretni!
Igazságot a k a r . Micsoda harc! Te!
... Micsoda
harc!...
/A t e l e f o n megcsendül. A szoba darázsfészek l e s z . A szorgoskodó a l a k o k felugrálnak./ Az első a l a k :
/ a k i t Nádasi névvel szólítanak. A telefonnál/ Halló! Halló! Igen Nádasi... /rövid szünet/ Csak tévedésből történt. Okvetlenül korrigál juk... Igen....
Bizonyosan. / L e c s a p j a
a kagy
lót. A szerkesztőhöz/ Tóföldy ügyvéd neve k i maradt a t e g n a p i törvényszéki tárgyalásból. Nagyon dühös. A z t mondja, lemondja a l a p o t . . . A szerkesztő:
/Nem h a l l , nem ért belőle semmit/ ... A nagy j e l e n e t ! A f i u szemébe vágja az apának a maga igazságát..•
A második a l a k : / a z egyik asztaltól/ Egy rövid h i r elég l e s z az önkéntesek vizsgájáról? A szerkesztő:
/Tovább, lázban/ És a leszámolás! A lány i s o t t van. Az egyszerű, a hamvas, a szűzi...! /Kopogás nélkül belép a tűzoltó. A l i g köszön./
Az első a l a k :
Mi t e t s z i k ?
A tűzoltó:
A szerkesztőt keresem!... Előfizető vagyok. A leányom nevét kihagyták tegnap az újságból. Ott
v o l t a bálon s kihagyták a nevét...
A második a l a k : / a szerkesztő felé mutat/ A szerkesztő:
/Lázban. A l i g , hogy s e j t i a h a l l o t t a k a t / ügy? ... I g e n . . . A hamvas leány, a szűzi leány, az
A tűzoltó:
egyszerű leány!...
/Indignálódva/ Kérem, kérem! Az én leányom ipariskolát végzett.
A szerkesztő:
Ugy?... Hogy?... Jó... Kérem, rendbehozzuk. A h o l n a p i lapban jönni f o g . Legyen nyugodt. Sendben van. /A tűzoltó távozik./
A szerkesztő:
/ i d e g e s e n , ingerülten/ Ezek! Látod: ezek... Mennyien vannak ezek!... Ezek koptatnak e l . . .
A barát:
Ragadd k i magad egy k i c s i t
ebből az életből.
Hadd i t t a műhelyt. P i h e n j s próbáld egészen megtalálni magad... A szerkesztő:
/már ismét az előbbi lázas hangon, l e l k e s a r c c a l / Igen, k i s z a b a d i t o m magam. Fölkeres engem még o l y k o r — o l y k o r a h i t . Nagy, erős h i t . Akarok én még... Akarok. Van még h i t e m , pokolgyujtó, merész, Szent grádusán megáll a gyönge ész: Az én hitem nem erkölcs, nem szokás, Az én hitem csodás, nagy álmodás, Az én hitem több, mint egy k u r t a óra. Mely összegyűjt szinhaztalálkozóra, Az én hitem u j földre n y i t kaput, Az én hitem p u s z t i t a n i , ölni tud, Keserű könnyel s z i n i g t e l t k e h e l y : Az én témáim nem pihentek e l . . . ... Azuba jó... Zsidó leány, szegény L e r o s k a d o t t a t e n g e r fövenyén, A vére lüktet, harmatteste r e s z k e t . . . A k i meghurcolta a súlyos k e r e s z t e t , A Messiás k e n e t j e , szava hője A szeretőjét rabolták e l tőle S csináltak egy jámbor, papos világot, Mely megöli a vágyat és az álmot,
Ez a bús lány r e k e d t hangon kiáltja: No, emberiség, hát meg vagy e váltva? És a s z i g e t . . . Óh m i l y e n régi témám! Két jó barát s két asszony menedéke Nem t u d róluk a nyüzsgő földnek népe S ők együtt ülnek epedve, némán I d e h o z t a elgyötrött lelkük álma S visszavágynak a r o s s z , lármás világba... S a többi mind!... Milyen merész, nagy álmok, A z t hittem, hogy majd csak e g y s z e r kiállók S zászlót fogok, ha s e n k i sem követ: Idenézz! Tömeg!... /A t e l e f o n szól. Az e g y i k a l a k s i e t v e Az első a l a k :
elrohan./
Halló, halló. Igen. Alázatos szolgája. Igen. /A szerkesztő felé f o r d u l v a / A bankigazgató úr beszél. A szerkesztő úrral akar beszélni.
A szerkesztő:
/ I d e g e s e n . Mind a két kezével f o g j a a z a s z t a l t , mintha föl akarná dönteni./ Mondja: nem vagyok itt.
Az első a l a k :
Már megmondtam, hogy i t t a szerkesztő úr!
A szerkesztő:
/Rekedten, dühösen a baráthoz/ Bocsáss meg. Három váltóm van nála. Tegnap i s lejárt egy. /A t e l e f o n h o z támolyog./ Halló! Alázatos s z o l gája, igazgató úr. A húsvágó gépek?... Meg érkeztek?... Okvetlenül megnézem... Hosszú ismertető c i k k ! . . . Most? Azonnal menjek. Okvetlenül! S i e t e k . . . Ajánlom magam, igazgató úr!... /Visszatámolyog a székéhez. Leül a baráttal szemben ./ Na, barátom. Hát megérkeztek a húsvágó gépek. A bankigazgató úr raktárt r e n d e z e t t be. Már megérkeztek... A húsvágó gépek. Most azonnal meg k e l l néznem. H i s z ez természetes. Holnap három hasábnak k e l l
jönni róluk a
lapban!...
/kínosan kacag/ A húsvágó gépek!... Nagyszerű ... /szomorúan/ A harmadik darab. A pap f i a . . . Azuba... A s z i g e t . . . Megérkeztek a húsvágó gépekI
/Az ajtóban m e g j e l e n i k a kövér asszony és a csizmás ember. Egyik a l a k feláll az asztaltól és elibük megy. A csizmás férfi félredobja az a s s z o n y t , s úgy lépeget be szörnyű z a j j a l a szobába. A szerkesztő lázasan, kipirultán néz még m i n d i g barátjára./ A csizmás ember: A szerkesztőt keresem. /Az asztaloknál dolgozó a l a k o k fölállnak s a csizmás embert körülveszik. A szerkesztő még mindig nem v e t t e észre a vendégeket./ A kövér a s s z o n y : /Rikácsolva/ Az én dolgom sürgősebb. Meg akarom h u r c o l n i a gazembert. Ha két forintomba kerül, akkor i s ! A barát:
/halkan, gyöngéden/ Kérdezd meg, mit akarnak.
A szerkesztő:
/Támolyogva lép. Mintha mámoros v o l n a . / Azuba ... A s z i g e t . . . Mi ez? Nos? Mi t e t s z i k ?
A csizmás ember: Kérem: én régi előfizető vagyok. Nagy sértés történt r a j t a m . /Az egyik asztalnál dolgozó a l a k széket mutat. A csizmás ember köszönő szó nélkül, önérzete sen
leül./ T e t s z i k talán i s m e r n i a Kolumbia
kávéházat. O t t ülök tegnap e s t e . T i z óra l e h e t e t t . Több v o l t . . . Mert háromnegyed
tizkor
mér a "Vad ökör"-ben v o l t u n k . Hát v o l t fél t i z e n e g y . O t t ülök.Kerek egy feketekávét. A pincér e l h o z z a , de... /Az ajtón egy s z u r t o s gyerek állit be./ A szedőgyerek:
Szerkesztő úr, kérek gyorsan kéziratot. A l i g ment l e v a l a m i . A nyomda áll. /Az asztaloknál dolgozó a l a k o k egy-egy csomó p a p i r r a l állnak: f e l s mennek a szerkesztő a s z talához./
A kövér a s s z o n y : /dühösen, lármázva/ Kérem, nekem n i n c s időm a napot
l o p n i . Én nem akarok ingyen semmit. Én
pénzzel jöttem. Megmutatom, hogy amiért v a l a k i rendőrbiztos... /A t e l e f o n megcsendül, élesen. Többször. Hosszass a n . Az e g y i k a l a k rohan : Halló! Halló! A szerkesztő kimerülten e s i k l e székére. A barát részvéttel nézi./ A szerkesztő:
/fájdalmasan, csöndesen/ Azuba... A s z i g e t . . . A húsvágó gépek... Ugy-e megirjam
a tietekhez
a harmadik darabot? A szedőgyerek:
Szerkesztő úr! A szedők állnak.
A csizmás embere /Eddig idegesen mozgolódott. Hol felállott, hol leült./ Jól van, ha az urak i g y bánnak egy régi előfizetővel!... H i s z e n van más l a p i s ! . . . A szerkesztő:
De kérem szépen. H i s z e n e z e r örömmel... /Az asztaloknál dolgozó a l a k o k tárgyalni kezde nek a kövér a s s z o n n y a l , a csizmás emberrel, s a szedőgyerekkel./
A barát:
Elmegyek most már. Neked i s szaladnod k e l l , ugye? Hát megpróbálod, ugy-e? Megirod ugy-e a darabot? Lásdd: együtt, hárman. Ahogy meg beszéltük! M i l y e n szép l e s z . . .
A csizmás ember: Jó! Meghallgatnak
engem másutt. / E 1 /
A kövér a s s z o n y : Hát akkor miért lopatták i t t velem a z időt. /Lármázva, z a j b a n ő i s e l . / /A t e l e f o n dühösen cseng újra./ Az első a l a k :
/ a telefonnál/ Halló... Szerkesztő úr, a z igazgató úr türelmetlenkedik. Tessék azonnal menni!
A szerkesztő:
/A baráthoz/ I s t e n v e l e d . E g y s z e r tán én i s meg f o g l a k látogatni... I g e n , a s z i n d a r a b ? Tréfa... Nevetség az, öregem... Nem
•
értek én
/A szerkesztő/
i l y e s m i h e z . F i a t a l emberek érnek rá csak az i l y e s m i r e . Most pláne sok a dolgom. /Rekedten, mintha zokogás fojtogatná/ Majd a t i daraboto k a t reklámoztatom. Nádasi gondol majd reá. A kritikákat l e h e t , majd én magam irom
meg.
Most s i e t e k . Várnak a húsvágó gépek... I s t e n veled... A barát:
/Elrohan/
/Szomorúan néz utána./
/A függöny l e . /
Ady Endre URAK FÖLPERZSELT VÁRBAN /Egy készülő színdarabból/
/Ez a dráma lázadás és forradalom idején döbörögne l e , de mégsem a k a r történelmi vagy pláne magyar históriai dráma l e n n i , még a nevek i s szándékosan a l i g magyarok benne. Azért akár egy Hóra-Kloska-korba i s bele l e h e t képzelni, sok ember él, gyülekszik, öl és h a l meg benne, de a dráma főhősei: az uraság, a szolgaság és a rendcsináló katonaság. K i nem maradhatott
belőle a nő, de szerepe c s a k p a s s z i v e bujtó
inkább, a minden i n d u l a t o t fokozó szerelemé, féltékenységé és bosszúé. Az egész környék füstös, f e k e t e , i t t - o t t még pirosló pusztaság, a lázadó jobbágyok dühtől, italtól, győzelemtől i t t a s a k , s még vadabbak, mert tudják már, hogy jönnek a császár katonái, megsegíteni az u r a k a t . Magas dombon egy fölperzselt kastély s legtetején az é en maradt, kései középkori lovagterem
képekkel, címerekkel, h a d i j e l
vényekkel s töménytelen h a r c i szerszámmal a f a l s on. I d e menekültek s kerültek össze a környék rémült u r a
egynéhá
nyan, f u r c s a zagyvaságban. Gyertyákat és régi maradék fáklyákat égetnek, de reszketőn és óvatosan./
csonka
Bondur:
/hívogató erőltetett szórakozottsággal. kissé baktatóan sétál a terem hosszában s meg-megáll egy-egy f a l i cimer vagy h a d i
szer
szám előtt/ Tanácsolnék valamit az uraknak: béküljünk és barátkozzunk végre össze, ha már összesodort bennünket ez a gyalázatos szélvohar. Ditmár hadnagyot talán hiába várjuk, zsörtölődünk, osztozkodunk, és úgy találunk mindjárt a másvilágra j u t n i , hogy az Úristennek sem t e l h e t i k bennünk kedve. Majd a z t f o g j a mondani, hogy megérdemeltük az e b s o r s o t , mert közös h a l a l - b a j u n k b a n i s csak marakodtunk. Bizony, amilyen v e s z e t t a világ most, még a z t s e cso dálnám, ha az Úristen elhatározná, hogy b i r t o kos I . nemes úr:
urakból magnak se hagy többet.
/kopott, úri subán fekvő, mokány képű a t y a f i , csöndes hangon, gúnyosan a két társához/ Az Úristennek bizony l e h e t megbánni valója, hogy az i l y e n e k n e k a d j a a s o k - f a l u s
birtokot,
vagyont. Most azután, i l y e n k o r , egyformák va gyunk, testvérek, egyforma urak, egyforma b i r t o k o s o k . Hát fenenagy i s most a mi e g y f o r maságunk, mert azok a p a r a s z t bestiák nem válogatják a nyársakat. I I . nemes úr:
De nézzétek csak meg különben i s a grófot, milyen jámbor, i s t e n e s , jó lélek l e t t
belőle,
mintha nem m i a t t a lángolt v o l n a föl a p o k o l az
egész Bond-sikságon.
Kővár kapitánya: /egy nagy karosszékből már előbb o d a s e t t e n kedik, közelebb a többiekhez, l e f o g o t t hangon, majdnem s u t t o g v a / A z z a l a v e s z e t t csürhével már régen és magunk e l tudtunk volna bánni, ha
Demeter papot meg nem vaditják.
I . nemes úr:
De Bondur őnagyságának a k k o r legveszedelmesebb
jött g u s z t u s a a
szoknyára, amikor mi a l e
g y i l k o l t m i e i n k e t temettük. I I . nemes úr:
S z i l v i a k i s a s s z o n y k e l l e t t n e k i , a Demeter pap húga: mondhatom f u r c s a vágy a grófi vágy: mészárszék s z a g a k e l l hozzá.
Kővár kapitánya! / r a v a s z u l , tovább i s h a l k a n ,
szomorúan—tré
fásan, a k i lappangó dühöcskéket a k a r fölug r a s z t a n i / De e s z e v o l t a gróf urnák, a g i r h e s c i t r o m a r c u asszonyát, urficskáit, k i s a s s z o n y k a i t elküldte rokonságlátni külső országba, mikor megorrontotta
a bűzt. De mikor mi ré
müldözve átkoztuk a z t i s ,
a k i az ölelést k i
találta, ő e l c i p e l t e t t e magának a l e g t i l o s a b b asszonyfalatot. I I . nemes úr:
Igen, az áldóját n e k i , az én feleségem már lánykorában nyomorék d e s z k a v o l t , hát még a gyermekek után. Én nem sajnáltam tőle sem a gyermeket, sem a j a v a s a s s z o n y t , pedig nekem tréfából sem v o l t szabad félrekacsintani sem. Jó, de hát most én i s l a k o l j a k , mert Bondur grófnak a jobbágy lány nem v o l t elég, n e k i egy fehér papkisasszony k e l l e t t ? ! Ha dühödt és gyászos nem volnék, b i z o n y tán még hahotáz nom kéne: az én nyomorék családomat
legyilkol
ják, Bondur őnagyságáik röpdösve élnek. /Mélyről, lentről, a völgyből szűrt hangú, de nyugodt s elég zengő, muzsikás harangszó támlászkódik f e l . Bondur kivételével mindenki n y u g t a l a n u l , s z i n t e r i a d t a n f i g y e l , mintha az alacsony ajtó fölpattanását várnák./ Bondur:
/mit sem a k a r h a l l a n i maga körül, sokáig néz egy» a többinél ékesebb, nagyobb, főhelyi c i m e r t , k e n e t e s méltósággal/
Hm,
ezek a
Dedekek közeli rokonaim volnának, máig i s f o l y i k három nagy határsértési pör közöttünk. 4o
I I I . nemes úr:
/fiatal,
kevés szavú, de megindulva majdnem
zuhogó beszédű, c s i n o s , csendes ember, bele vág a gróf csacsogásába, de önmaga elé beszél c s a k / E z a vénfalvi harang. Vénfalvára szo r u l t a k a lázadók, de a harang csendesen kongat, talán megbeszélésre h i v j a a csürhét. Hát csürhe, v e s z e t t csürhe, de egy k i s igazsága van,
s én nem csodálkoznék, ha még a katonaság
előtt ismét i d e r o n t a n a , Bondur:
s kitépné a belünket.
/ v o n t a t o t t , dicsekedő hangon f o l y t a t j a / Az én dédanyámat Dedek Klárának hivták, s em lékszem, hogy az apám udvarosai az én gyermek koromban e g y e t l e n nap t i z Dedek-jobbágyot vertek
I I I . nemes úr:
agyon.
/most már hangosabban, mindenkihez/ Hát ha egy k i c s i t megkésve i s , de a Dedek-jobbágyok f i a i sem maradtak adósak, kár, hogy az én kedveseim nek
k e l l e t t a legcsúnyábban l a k o l n i o k a Bondur—
Dedek viszálykodásért. /A grófhoz/ Én értem már nem kár, nagyságos uram, gróf uram, nekem mar c s a k az anyám él, ha a menekülő úton agyon nem verték, vagy a szabaditó katonák k i r a b o l v a e l nem hantolták. De ha D i t m a r hadnagy katonáinál hamarabb bukkannának i d e Demeter papék, azok bizony nem igen érnek rá emlékezni. O l y a n egy halált h a l a gróf úr i s , mint az a t y a f i a k emitt, vagy én, a k i két és fél jobbá gyomat sohse mertem pusztítani, félvén, nehogy megfogyatkoznának. Bondur:
/gőgösen, gúnyos a r c c a l h a l l g a t j a a szót, vál l a t von/ Látják kegyelmetek, mi l e t t a h i r e s Dedek-várból: ez az ócska terem, ahová mi behajtódtunk, mint a kóbor, h a j t o t t kutyák. No ez, véletlenül, épen maradt, mert meredély f a l o n , magasabban, erősebben épült, s mert i n n e n úgyse r a b o l h a t t a k volna s o k a t . Én ma
/ Bondur/
azt
h a l l o t t a m egy menekülő északi nemes úrtól,
hogy a kastély úri népét beledobták a lángok ba, I . nemes úr:
amikor a vár kivörösödött.
Dehogy! Az egész D e d e k - f a m i l i a minden pereputytyostól idejében, gyorsan k e r e k e t o l d o t t . ők bezzeg most a vidám Székhalmon nyújtják a f a r s a n g o t , s várják a h i r t , r e n d e t
csináltak-e
végre a császári katonák. Bondur:
/most már ő i s h a l l g a t j a a megint és megint megszólaló harangot, nézi az ajtót/ Én útálom a siránkozó, vádaskodó, gyáva embereket, hallják kegyelmetek. J u l e s z Ditmár hadnagy a katonáival talán eljön, de ha későn jönne a segítség, megérdemelnők.
I I I . nemes úr:
Ditmár hadnagy alighanem egyformán utálja a z o k a t , a k i k e t megmentenie k e l l ,
s azokat,
a k i k e t meghurkolnia kéne. Bondur:
/haragos gőggel/ A császár küldte, a z t k e l l c s e l e k e d n i e , amit a császárja p a r a n c s o l t n e k i . Mi i s kardot kötünk, lóra ülünk, mikor a tró nus
I I I . nemes u r :
bajban f o r o g : egymás oltalmával élünk.
T i z e n n y o l c évvel ezelőtt i s fölkeltek ezek a kutyák, s majdnem igy öltek bennünket, mint most. De akkor még nem v o l t a k o l y a n vadak és hóhérok, mint most, s mi i s legényebbek és összetartóbbak v o l t u n k . Küldte akkor i s a császár az ő vitézeit, jöttek i s azok, persze hogy későn. Amikor már olyan nagy v o l t a r e n d , hogy öt év a l a t t se t u d t u k ugyahogy az üres jobbágy-kuckókat betelepíteni. Hol a császár késik, h o l mi, t i z évvel ezelőtt mi késtünk e l v a l a m i t i z héttel a császár nagy csatájából, most a császár késik.
Bondur:
Majd gondom l e s z kegyelmedről, ha ebből a kutyaszorítóból valahogyan k i j u t u n k ! A mi rendünkben nem szokás, nem szabad a nagy dolgo k a t i l y e n p o r o s a n eltréfálni.
I . nemes úr:
/ a másodikhoz gúnyosan/ H a l l o d , testvér, már megint m i l y e n egyrendüek vagyunk?
I I I . nemes úr:
/harsogva/ Miért, nekem már c s a k igazán mindegy! Mi jöhet még, mondja Nagyságod?!
Bondur:
Halál vagy szabadulás jöhet, de mind a kettő gyalázatos l e h e t kegyelmedre.
I I I . nemes úr:
A halál nem nagyon. S szabadulás? Ugyan-ugyan, gróf u r . Három seregé a mai világ. Mink, a z urak, nyomorgattuk a jobbágy-népséget, és nem csak a szájuktól meg az alvásuktól vettünk e l mi mindent. Közülük megszabadulhat, a k i most már messze menekült, mi a l i g h a . A dühödt jobbágyot érkezve-késve, kedwel-kedvetlenül ráncbaszedik a császáriak, a k i k minket a l a p o s a n utálnak. S ami maradék marad a mentő katonaság ból, az fölmálházza az e I r a bolhatót s elmegy. Még a császár sem t u d j a , hova.
T a r ispán:
/kicsi,
öreges, gnóm-alkatu, o d a s e t t e n k e d i k
a z ajtóhoz, s egy vékony résnyire k i n y i t j a , néz-néz, h a l l g a t / I I I . nemes úr: No, ispán, hát ég-e Vénfalva? T a r ispán:
Nem a k a r . De egy dombon nagy máglyát égetnek: már szeretném, h a dobni kezdenének bele bennün k e t , /kiált, rémülten/ Hé, k i a z ? /bevágja az ajtót/
Bondur:
/majdnem zuhanva vágódik az ajtóhoz, s vállon r a g a d j a T a r ispánt/ K i t láttál?
T a r ispán:
Alighanem embert.
I I I . nemes úr:
Jöhet R i e s a , a vezér. Demeter pappal, ha Ditmár időt hagyott n e k i k s katonáival mulato z i k v a l a h o l . Jöhetnek Ditmárék i s , ám ők föl gyújtották v o l n a először a f a l u t , s most a harang i s másképpen szólna. Jöhet afféle hős úr, mint mind vagyunk. Jöhetne valami gyáva szegény ördög. Most már mindenféle jöhet. Bánom i s én. /Az ajtó kicsapódik, az égő fáklyák lángjai h a j l a d o z n a k . S z i l v i a és Guna anyó, a vén boszorkány lépnek be./
Bondur:
/ a k a r a t l a n bátorsággal áll a n y i t o t t ajtó előtt, de megreszket, mikor Szilviát megisme r i / Te, t e vagy S z i l v i a ? E i jön v e l e d ? K i k jönnek v e l e d ? Jönnek ugye, sokan, dé k i k jön nek utánad?
Szilvia:
/magas, szőke, aranyos hajú, fehér arcú, f e k e t e szemű teremtés. L o n c s o s , fáradt, szép séges, tépett, de úrias/ Áh, áh, a gróf ur! Guna anyó azonnal mondta, mikor erre tértünk, hogy i t t a legrongyosabb u r a k a t leljük elbúj va. Ugye, anyó?
Guna:
Igen, mert én tudom, t i z e n n y o l c évvel ezelőtt nekem i s v o l t egy Szilviám, én édes, gyönyörű lyányom.
Bondur:
/ r e k e d t e n / Nem Szilviának hivták a z t , t e boszorkány.
Guna:
Hát akkor próbálj emlékezni a nevére, gróf, egy k i s időd van még hozzá. /Félrevert harangot kongatnak./
I I I . nemes úr:
/ a k i s ajtóhoz s z a l a d , felszakítja megint, lentről részeg, össze-vissza nóta-zsivaj száll föll-be; fölordít/ Vénfalva ég, Vénfalva ég, urak, emberek!
Guna:
No, urak, van-e innivalójuk? Jó v o l n a hamaro san fölhajtani valami jóból s o k a t . /Az u r a k az ajtó körül tolonganak, suttognak, hallgatóznak, az ajtóhoz most már nem mernek nyúlni. Bondur megfagyva a félelemtől, szemben áll Szilviával, a k i kigyúlt szemű most, égő arcú s egyenes, nyugodt t e s t e csak néha rándul meg, vadgalambosan n e v e t . /
Szilvia:
Hát nem szeretnél most megcsókolni, szép gróf? I l y e n k o r i g a z i a csók. Gyere, csókolj meg, gyere! Nekem pedig most esnék jól. S i e s s , mert R i e s a i t t l e s z rögtön!
Bondur:
/tántorog/ Ne csókolj, hanem kegyelmezz! /Az urak s i e t v e , egymást taposva oltják a világitó lángokat s s z a l a d n a k a mély, meredek völgyre néző ablakokhoz. Az ajtó törve bezu han s káromkodva, hahotázva, u j j o n g v a tódulnak be R i e s a és kaszásparasztjai./