Az Alföld tájain végzett futóbogár faunisztikai és ökológiai célú vizsgálatok és azok adatainak természetvédelmi vonatkozásai
DR. TALLÓSI BÉLA természetvédelmi terület-felügyelő
HORTOBÁGYI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG
Az Alföld természeti viszonyai a XXI. sz. kezdetén A természeti viszonyok kialakulása: • a múltban történt vízrendezés • szántók terjedése és faültetvények létesítése • urbanizáció • invazív növényfajok megjelenése Napjainkra jellemző természetromboló folyamatok: • települések terjeszkedése • közlekedési infrastruktúra fejlesztés autópályák • újabb vízrendezési beruházások (VTT) • a mezőgazdaság átalakulása • invazív növényfajok expanziója
Az élőhelyek megváltozásának hatása a bogárpopulációkra •
•
• • •
•
A legnagyobb veszteség a növényevő bogarakat (cincérek, levélbogarak, ormányosbogarak) érte, ami leginkább a növényzet átalakulásával hozható összefüggésbe. Az legelésző állatállomány csökkenését, valamint a mesterséges takarmányadalékok bevezetését a koprofág bogárfajok (ganéjtúrók, csíborfélék, holyvák stb.) szenvedik meg. A hullámterekben is terjeszkedő ültetvényszerű erdőgazdálkodás nem kedvez az erdei (xilofág) fajoknak. A növényvédő szerek használata a mezőgazdasági területek bogár-együtteseinek nagyarányú elszegényedését okozta. A természeti területeken végrehajtott szúnyog- ill. gyapjaspille gyérítés mellékhatásai nem tisztázottak, de feltehetően nem csak a célszervezetet pusztítják. Életmódjuknak köszönhetően a futóbogarak az Alföld természeti viszonyainak romlását EDDIG „legjobban elviselő” bogárcsalád.
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön • Elsősorban a nagyobb folyók keskeny növényzetmentes mederéle - a föveny jellegzetes futóbogár-faunával bír. • Veszélyeztető tényezők: mederrendezés, duzzasztás, vízszennyezés • Jellemző futóbogarak: -
aranyos iszapfutó (Elaphrus aureus), gömböcfutó (Omophron limbatum), szalagos fürgefutronc (Blemus discus) folyóparti gyászfutó (Poecilus striatopunctatus) hosszúnyakú kisfutó (Agonum thorey) közönséges bűzfutó (Chlaenius nitidulus)
- VÍZPARTOK
- MOCSARAK, MOCSÁRRÉTEK, HOLTÁGAK
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön
•
•
A gátakkal és csatornákkal szétszabdalt ártereken a holtágak és halastavak őrizték meg a mocsári életközösségek maradványait. Ezek az élőhelyek a hullámterekben az árvizek miatt jóval dinamikusabb életfeltételeket biztosítanak. Veszélyeztető tényezők: feliszapolódás, hirtelen bekövetkező (mesterséges) árasztás vagy lecsapolás, nádastüzek, horgászok. Jellemző futóbogarak:
-
szárnyas futrinka (Carabus clathratus) pilláscsápú futó (Loricera pilicornis) hoszúnyakú kisfutó (Agonum thorey) díszes bűzfutó (Chlaenisu festivus) kis posványfutronc (Badister bullatus)
•
- ECSETPÁZSITOS RÉTEK, NEDVES KASZÁLÓRÉTEK
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön
•
•
A hullámterek és mentett ártér mély fekvésű jó vízellátottságú területein találhatók. Meghatározó társulásalkotó növényfaj az ecsetpázsit (Alupecurus pratensis). Helyenként zsombékosodnak, átmenetet képeznek a mocsárrétek és a száraz puszták között. A Tisza és a Körösök egykori árterületén ma is jelentős területeket foglalnak el. Veszélyeztető tényezők: melioráció és felszántás, elgyomosodás - főleg a hullámterekben a gyalogakác térhódítása, tüzek, felülvetés Jellemző futóbogarak:
-
alföldi gyászfutó (Pterostichus macer) lakkos gyászfutó (Pterostichus aterrimus) réti piroslábú közfutó (Amara chaudoiri incognita) feketesárga bársonyfutó (Parophonus mendax) rezes fémfutó (Harpalus cupreus)
•
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön •
- LÖSZPUSZTÁK
•
Magasabban fekvő, kedvező talajadottságú területek gyeptársulásai. Többnyire kisebb-nagyobb mértékben degradálódott formában maradtak fenn szikes pusztákon, kunhalmokon, töltéseken, árokpartokon. Sok faunisztikai ritkaságnak számító futóbogár-fajnak adnak otthont. Veszélyeztető tényezők: felszántás, infratruktura fejlesztés, növényvédő szerek, tüzek, anyagnyerő hely kialakítása Jellemző futóbogarak:
-
kis pöfögőfutó (Brachinus explodens) sokpontos tarfutó (Calathus fuscipes) sötétbarna közfutó (Amara apricaria) változékony fémfutó (Harpalus hospes) sutafutó (Polistichus connexus)
•
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön •
- SZIKES PUSZTÁK
•
Mozoikos szerkezetű területek. A vízrendezést követően területük jelentősen megnőtt. Szélsőséges életfeltételek jellemzőek rájuk. A Tisza mentén és a Nagykunságban egykor nagy területeket alakítottak át rizsföldekké, és sok halastó is szikes puszták helyén létesült. Az utóbbi években valószínűleg spekulációs céllal jelentős területeken szántották fel ezeket az ökológiai szempontból igen értékes, egyébként pedig terméketlen területeket. Veszélyeztető tényezők: felszántás, halastóvá alakítás, infrastruktúra fejlesztés Jellemző futóbogarak:
-
hortobágyi gyászfutó (Poecilus kekesiensis) szőrösszárnyú fémfutó (Harpalus affinis) apró fémfutó (Harpalus pygmaeus) díszfutó (Callistus lunatus) Schröder parányfutó (Microlestes schroederi)
•
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön •
•
A Duna-Tisza közén és a Nyírségben a legkiterjedtebbek. Jellegzetes élőviláguk mellett az egyébként inkább a löszpusztákra jellemző fajoknak is otthont adnak. A tájidegen faültetvények telepítése, főleg a Jászságban és a Nyírségben nagy veszteségeket okozott. Veszélyeztető tényezők: faültetvények telepítése, felszántás, anyagnyerő helyek Jellemző futóbogarak:
-
alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta ) sápadt közfutó (Amara fulva) őszi fémfutó (Harpalus autumnalis) díszfutó (Callistus lunatus) nagy pajzsosfutonc (Licinus cassideus)
•
- HOMOKPUSZTÁK
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön •
- FUHAFÁS LIGETEK
•
A hullámterekben a értékes fűz-nyár állományok találhatók. Cserje és gyepszintjüket meghatározóan tájidegen özönfajok alkotják (amerikai kőris, zöldjuhar, gyalogakác). Természetes újulásuk a nagyobb árvizek idején főleg felhagyott szántókon figyelhető meg. Veszélyeztető tényezők: ipari faültetvények terjedése, természetes elöregedés, árvízvédelmi beavatkozások Jellemző futóbogarak:
-
mezei futrinka (Carabus granulatus ) komor gyászfutó (Pterostichus niger) karcsú gyászfutó (Pterostichus strenuus) ligeti kisfutó (Agonum micans) fekete kisfutó (Platynus assimilis)
•
Futóbogár-élőhelyek az Alföldön •
- KEMÉNYFÁS LIGETEK
•
Pusztai tölgyesek és homoki tölgyesek, ártéri tölgy-kőris szil ligeterdők maradványai. Kisebb-nagyobb mértékben újratelepítettek, de ennek ellenére az erdei életközösségek sok értékes eleme megtalálható bennük. Jelentős a telepített kocsányos tölgyesek területaránya, amelyeknek szegényes az erdei faunájuk. Veszélyeztető tényezők: ipari faültetvények terjedése, gyapjaslepke gyérítés, illegális fakitermelés, talajvízszint süllyedés. Jellemző futóbogarak:
-
rezes futrinka (Carabus ullrichi ) rövidnyakú szivesfutó (Nebria berevicollis) vöröslábú szemesfutó (Nothiophilus rufipes) szurkos ligetfutó (Patrobus atrorufus) erdei fémfutó (Harpalus atratus)
•
Első adatok az Alföld futóbogarairól Az 1868-ban megjelent kötet III. Heves és külső Szolnok t. e. vármegyék állattani leírása címet viselő részében Kempelen Radó 246 futóbogár-fajt sorol fel. Csak néhány esetben olvasható részletesebb ismertetés az egyes fajok életmódjáról, ill. elterjedéséről. A leírás alapján feltételezhető, hogy a szerző elsősorban a Mátrában és környékén folytatott gyűjtései alapján állította össze a listát.
Az Alföld futóbogarairól megjelent fontosabb faunisztikai munkák Ádám, L. & Merkl, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság National Park I. – In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park I. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 119–142. Ádám, L. és Rudner, J. (1996): Futóbogarak Békés megyéből (Coleoptera, Cicindelidae, Carabidae). – Folia entomologica hungarica 57: 295–318. Hieke, F. (1983): Cicindelidae and Carabidae (Coleoptera) of the Hortobágy. – In: Mahunka, S. (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park I. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 139–153. Horvatovich, S. (2002): A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet futóbogarai I. (Coleoptera: Carabidae). – Folia comloensis 11: 77–86. Kádár, F. és Szél, Gy. (1999): Futóbogarak monitorozása fénycsapdákkal a Körös–Maros Nemzeti Park térségében (Coleoptera: Carabidae). – Crisicum 2: 157–163. Ködöböcz, V. (2001): Adatok Debrecen és a Fényi-erdő (Bátorliget) környékének futóbogár-faunájához (Coloptera: Carabidae). – Folia entomologica hungarica 62: 343–355. Ködöböcz, V. (2006): A debreceni Déri Múzeum futóbogár (Coloptera: Carabidae) gyűjteményének revideálása. - Kézirat. Ötvös, J. (1974): A Hortobágy bogárfaunája (Die Käferfauna der Hortobágy). – A Debreceni Déri Múz. Évk. (1972): 35-106. Ötvös, J. (1981): A hajdú-bihari szikesek bogárfaunája II. – A Debreceni Déri Múz. Évk. (1979): 5-13. Speiser, F. (1893): Kalocsa környékének bogárfaunája. Kalocsa, 60 pp. Szentikrályi, F. szerk. (2001): A Tisza vízirovar-együtteseinek monitorozása, a szennyezések hatása a fénycsapdával fogható ízeltlábúakra. MTA Növényvédelmi Kutató Intézet, pályázati résztanulmány, Budapest. Tallósi, B. (2001): A Kecskeri-puszta Természetvédelmi Terület futóbogarai (Col. Carabidae). – A Puszta 2000 A “Nimfea” Természetvédelmi Egyesület Évkönyve (2000) 17: 76–89. Tallósi, B. (2003): Az Észak-Alföld ritka futóbogarai tekintettel azok élőhelyvédelmi jelentőségére. – A Puszta 2001 A “Nimfea” Természetvédelmi Egyesület Évkönyve (2001) 18: 28–48. Tallósi, B. és Boruzs A. (2006): A Nagy-Sárrét néhány jellegzetes természetközeli gyepterületének futóbogarairól (Coleoptera: Carabidae). - kézirat
A futóbogarak ismert fajszáma Magyarország különböző térségeiben Tájegységek, területek Carabidae Irodalmi forrás _________________________________________________________________________________________________ MAGYARORSZÁG 520 Horvatovich (1993), Ádám (1996) Aggteleki Nemzeti Park 194 Bakony 330 Tóth (1973) Baranya megye 351 Horvatovich (2002) Bátorliget 185 Merkl (1991) Békés megye 242 Ádám (1981); Ádám, Rudner (1996) Börzsöny 236 Endrődi (1974) Bükki Nemzeti Park 237 Szél (1996) Duna–Dráva Nemzeti Park 227 Horvatovich (1995) Észak-Alföld 285 Tallósi (2003) Fertő–Hanság Nemzeti Park 243 Szél & Bérces (2002) Hortobágyi Nemzeti Park 171 Hieke (1983) Kiskunsági Nemzeti Park 288 Ádám & Merkl (1986) Körös–Maros Nemzeti Park 292 Ádám (1981, 1983); Ádám, Rudner (1996); Szél, Kádár, Retezár (2001) Őrségi Nemzeti Park 188 Szél és Hegyessy (1996) Vas megye 347 Nagy, Szél, Vig (2004) Villányi-hegység 182 Horvatovich (2000) Mecsek 330 Tallósi, Szél, Purger (2006) ________________________________________________________________________________________________
Alföld
318
Az utóbbi évtized során végzett felmérések fontosabb mintavételi helyei (Tallósi 1994-2005)
Az utóbbi évtized során előkerült faunisztikai szempontból különösen jelentős fajok (Tallósi, 1994-2005) -feletecsápú pöfögőfutó (Brachinus nigricornis) – Alsó-Zagyva mente, Kecskeri-puszta, Hortobágy -pajzsfoltos pöfögőfutó – (Brachinus plagiatus) – Alsó-Zagyva mente, Kecskeri-puszta, Hortobágy -keleti ragyás futrinka (Carabus cancellatus durus) – Közép-Tisza-vidék, Hortobágy -közönséges bőrfutrinka (Carabus coriaceus coriaceus) – Szolnok (leg. Vincze Tamás) -alföldi rezes futrinka (Carabus ulrichi planitiae) – Jászság -rákosi kékfutrinka - (Carabus violaceus rakosiensis)- Dél-Jászság -kecses ásófutó (Dischirius gracilis) - Közép-Tisza-vidék -Taksony gyászfutó (Pterostichus taksonyis) – Alsó-Zagyva, Kecskeri-puszta -szegélyes kisfutó (Agonum marginatum) - Alsó-Zagyva mente -vastagszegélyű közfutó (Amara equestris) - Dél-Jászság -nagy közfutó (Amara fulvipes) – Nagy-Sárrét -feketés közfutó (Amara femelica) – Kecskeri-puszta -sötét székifutronc (Pogonus persicus) - Tiszazug -busafejű bársonyfutó (Ophonus cephalotes) – Alsó-Zagyva, Kecskeri-puszta -ritka bársonyfutó (Ophonus ardosiacus) – Alsó-Zagyva -változékony fémfutó (Harpalus hospes) – Közép-Tisza-vidék, Kecskeri-puszta -sziki fémfutó (Harpalus saxicola) – Tiszazug, Hortobágy, Nagy-Sárrét -sztyepplakó fémfutó (Harpalus attenuatus) – Közép-Tisza-vidék, Jászság, Hortobágy, Nagy-Sárrét -sötétcsápú fémfutó (Harpalus fuscicornis) – Nagy-Sárrét -szőrösszemű futó (Trichosellus placidus) - Jászsági-homokhát -tüskéslábú futó (Masoreus watterhalli) – Hortobágy, Nagy-Sárrét -azúr bűzfutó (Chlaenius decipiens) - Közép-Tisza-vidék, Nagy-Sárrét -kék laposfutó (Cymindis variolosa) - Közép-Tisza-vidék -sutafutó (Polstichus connexus) – Közép-Tisza-vidék -Schröder-parányfutó (Microlestes schroederi) – Hortobágyt
A futóbogár-együtteseket alkotó fajok gyakorisága néhány jászsági területen 1
•A Jászságban 19 mintavételi helyen végzett szisztematikus felmérések során, a feljegyzett 210 futóbogár faj legtöbbje (169 faj) hétnél kevesebb helyen jelentkezett. • 62 fajt csak egy helyről mutattunk ki. •Ez utóbbiak jelentős hányada országosan is ritkának fajnak számít (pl. Pterostichus taksonyis, Amara equestris, Trichocellus placidus, Harplus ardosiacus)
62
2
39
3
27
4
15
5
14
6
12
7
9
8
6
9
6
10
3
11
ELŐFORDULÁSOK SZÁMA
3
12
5
13
A FAJOK SZÁMA
2
14
1
15
2
17 18 19
2 1 1
Eltérően kezelt hortobágyi gyepek futóbogáregyütteseinek vizsgálata • Pentezug (nem legeltetett): » szikes puszta » ecsetpázsitos rét » mocsárrét
• Angyalháza (legeltetett): » szikes puszta » ecsetpázsitos rét » mocsárrét
Eltérően kezelt hortobágyi gyepek futóbogáregyütteseinek diverzitása • A kezelt (legeltetett) angyalházi (An) területeken a feljegyzett fajszám a nedvesebb élőhelytipusokon (ecsetpázsitos rét, mocsárrét) jelentősen alulmarad a nem kezelt pentezugi (Pe) területekkel szemben. (2003-2004-es adatok) • Ezzel ellentétben a száraz szikes puszta futóbogár-együttesei jóval magasabb biodiverzitási szinttel rendelkeznek a kezelt (legeltetett) területeken. • A faunisztikai szempontból jelentős fajok (Pterostichus kekesiensis, Harpalus attenuatus, Harpalus saxicola, Parophonus mendax, Masoreus watterhalli) inkább a legeltetett
területre jellemzők.
AnSZUM
74
AnmocsSZUM
49
AnecsetpSZUM
49
AnszikesSZUM
28
Anmocs04
41
Anecsetp04
33
Anszikes04
21
Anmocs03
41
Anecsetp03
41 17
Anszikes03 PeSZUM
81
PemocSZUM
64
PeecsetpSZUM
70
PeszikesSZUM
23
Pemocs04
53
Peecsetp04
52
Peszikes04
21
Pemocs03
46
Peecsetp03
59 14
Peszikes03 0
10
20
30
40
FAJSZÁM
50
60
70
80
90
Eltérően kezelt hortobágyi gyepek futóbogár- együtteseinek kvantitatív mutatója ABUNDANCIA INDEX (ai)=egyedszám x 100 / talajcsapdák száma x expozíziós idő (nap) 301,89 729,55 227,67 163,79 283,81 180,40 352,85 177,51 224,16 182,84 440,00 1025,45 278,68 1264,38 302,63 819,30
1400
1300
1200
1100
1000
900
800
700
600
500
400
300
257,19
200
100
0
•A relatív egyedszám (ai) az adott élőhely nedveségi szintjével egyenes arányban áll. A nyár elejétől már egyre szélsőségesebb ökológiai feltételekkel jellemezhető száraz szikes pusztán alacsony értékékeket mutat. •A nedves élőhelyeken (ecsetpázsitos rét és mocsárrét) főleg egyes domináns fajok (Poecilus cupreus, Brachinus psophia) tömeges jelenléte kiugróan magas abundancia szintet eredményez. •A magas abundancia szint különösen a nem legeltetett pentezugi területre jellemző.
M SZU M S ZU m oc U M 27,83 tp SZ e cs e U M s SZ s zike ZU M An S ZU M o cs S An m ZU M 30,79 e tp S s c e An M S ZU i ke s 4 z s n 0 A o cs An m 04 35,62 s e tp An e c 4 0 s i ke An s z 3 o cs 0 An m 0 3 26,63 s e tp An e c 03 i ke s An s z M ZU Pe S ZU M o cs S m e P ZU M 25,71 e tp S s c e M Pe SZU zike s 0 4 s e P o cs Pe m p04 34,56 cs e t Pe e 4 0 s zike Pe s 3 o cs 0 Pe m p 0 3 18,24 cs e t Pe e 03 zike s Pe s
ai
Jellegzetes hortobágyi gyepek futóbogár- együtteseinek dominancia viszonyai ECSETPÁZSITOS RÉT
SZIKES PUSZTA EGYÉB FAJOK (31) 18%
EGYÉB FAJOK (68) 20%
Harpalus aeneus 48%
Poecilus cupreus 33%
Pterostichus macer 3% Brachinus nigricornis 5%
Harpalus saxicola 10%
MOCSÁRRRÉT Harpalus pygmaeus 24%
A szikes pusztán kisebb számú, biotóp-specifikus domináns faj az össz. egyedszám több mint 80%-át teszi ki.
Brachinus psophia 9%
EGYÉB FAJOK (58) 9% Agonum viridicupreum 3% Brachinus ganglbaueri 14%
Brachinus ganglbaueri 10%
Poecilus cupreus 36%
Brachinus nigricornis 16% Brachinus psophia 22%
Amara chaudoiri incognita 20%
Az ecsetpázsitos réten és a mocsárréten majdnem azonosak a domináns fajok. A gyakori kiszáradás miatt kevés a tipikusan mocsári faj.
Az Alföld futóbogarairól szerzett ismeretek összefoglalása, és azok természetvédelmi vonatkozásai •
• • •
•
A közel másfél évszázados kutatástörténeti adatok, és főleg az utóbbi évtizedek intenzív kutatásainak eredményei alapján megállapítható, hogy az Alföldön a feltételezhető eredeti futóbogár együttesek számos eleme viszonylag nagy diverzitással, kisebb-nagyobb mértékben izolált populációkban fennmaradt. Az ország más területeivel összehasonlítva magas az ismert fajok száma. A Kárpát medencéből ismert fajok több mint, 60 % -a került elő, amelyek között nagy számú faunisztikai ritkaság is jelen van. A természetes élőhelyek közül a löszpuszta és rét jellegű biocönózisokban voltak a futóbogár-együttesek kvantitatív és kvalitatív jellemzőinek legmagasabbak az értékei. Az Alföldön többnyire megváltozott fajszerkezetű erők viszonylag fajszegények, és kevés bennük a tipikus erdőlakó futóbogár-faj. Csak a kis természetes erdőfoltokban (arborétumok, jászsági erdők, Ohati- és Margitai-erdő a Hortobágy peremén) őrződtek meg az eredeti erdei társulások jellegzetes futóbogár-fajai. A természetes eredetű erdőfoltok a viszonylag alacsony diverzitás ellenére számos természetvédelmi oltalom alatt álló, és az Alföldről majdnem eltűnt futrinkafajnak (Carabus), és más értékes fajnak (Leistus rufomarginatus, Nebria brevicollis, Pterostichus oblongopunctatus, Harpalus atratus) adnak otthont.
