www.mentor-konyvesbolt.hu
11
SERDÜLŐK KRÍZISEINEK TÜKRÖZŐDÉSE RAJZAIKBAN ROSTÁS RITA-TÓTH PIROSKA
Tanulmányunk a rajzok szerepét, helyét vizsgálja a gyermekek, fiatalok megismerésében. Olyan serdülők rajzaiból válogatunk, akik a fejlődést tarkító krízisállapotok megoldásához külső segítségre szorultak. A rövid esetbemutatásokhoz rajzelemzéseket kapcsolunk, több ízben megkíséreljük a fiatalban zajló változást is szemléltetni az időben egymás után készült alkotásokkal. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a (szociál)pedagógusok képzésében, továbbképzésében milyen fontos (lenne) a rajzelemzés gyakorlása. A fent jelzett korosztály jelentős része tanuló, így a jól képzett szakemberek szervezetten, még intézményi kereteken belül tudnának hatékony segítséget nyújtani a feszültségek észlelésében, majd azok oldásában is.
SERDÜLÓK KRÍZISEINEK TÜKRÖZÓDÉSE RAJZAIKBAN
A rajz mint diagnosztikus lehetőség Folyamatosan keressük azokat az eszközöket, melyek segítségével teljesebbé tehetjük az emberek megismerésének folyamatát. Régóta ismert tény, hogy többek között a rajzok ebben jelentős segítséget nyújthatnak. Talán Ebenezer Cooke (1885) volt az első, aki a gyermekek rajzait vizsgálva megállapította, hogy azok utalnak tulajdonságaikra, személyiségükre. Ahhoz azonban, hogy a személyes jellemzőkre következtethessünk, tisztában kell lennünk az általános törvényszerűségekkel. Kerschensteiner (1905) három fejlődési szakaszt különített el a gyermekek ábrázolásában, és őt számos kutató követte a különböző szempontú felosztások megalkotásában. Mivel ezek összefoglalása több helyen is olvasható (pl. Harsányi, 1964) (Kárpáti, 1984) (Feuer, 2000a), mi most eltekintünk az ismertetésüktől.
A mozgás és nyomhagyás öröméért végzett firkálásokat lassan felváltják azok a rajzok, melyeket a gyerekek ismeretei határoznak meg, az kerül a papírra, amit tudnak a környezetükről, szemben azzal, amit látnak (ez is az egyik magyarázata az oly sokszor megjelenő transzparenciának, átlátszóságnak, az óvodások „röntgenképein"). Ennek a ténynek is szerepe van abban, hogy a rajzok és az intelligencia között szoros összefüggés mutatható ki. Goodenough (1926) az emberábrázolás szintjének mérésével rajzkvóciens kiszámítását tette lehetővé. „A rajzkvóciens (RQ) általában megegyezik az intelligencia-kvócienssel (IQ). A két mutató jelentősebb eltérése a gyermekek pszichikus állapotában és fejlettségében meglévő egyenetlenségre utaló, diagnosztikus jelző." (Torda, 1999, 3). Tapasztaljuk pácienseink, gyermekeink tüneteit, érzékeljük nehézségeiket, esetleg segítségért, tanácsért fordulnak hozzánk ők vagy családtagjaik, nevelőik, és mi minden eszközt megragadunk, játékokon és rajzokon keresztül is próbáljuk megérteni a gyermekekben zajló belső folyamatokat. „A rajzvizsgálatok alkalmazási területei és módszerei szinte áttekinthetetlenek. Felhasználják például az intelligencia, az érdeklődés, testséma zavarok, karakteranomáliák, érzelmi zavarok, pszichopatológiai jelenségek feltárásához és követéséhez." (Hajnal, 2000, 421). Karda Csaba rajzvizsgálatai során a gyermekrajzok felhasználhatóságát a következőképpen csoportosította: A. Elemtartalma szerint következtethetünk a gyermek intellektuális fejlettségi szintjére; 2. Minőségi különbségekből következtethetünk a gyermek érzelmi állapotára; 3. Végigkísérhetjük a gyermek lelki állapotát; 4. Bizonyos betegségek fázisait." (Karda, 1993, 8)
Ezzel a csoportosítással Karda tulajdonképpen átvezet bennünket a témarajzok elemzésétől a dinamikus rajzvizsgálatig. A rajztesztek egy része kötött feladatot kínál, arra kérik például az egyéneket, hogy rajzoljanak embert, családot, fát vagy éppen házat. „A dinamikus rajzvizsgálat (Hárdi, 1983) nem egy-egy rajz projektív értelmezésén, hanem rajzsorozatok longitudinális összehasonlításán, a klinikai és grafikus változások párhuzamos követésén alapul. Nagy hangsúlyt fektet az idői szempontok értelmezésére, a statikus elemzés helyett a folyamatszerűséget emeli ki." (Vass, 1996, 82) A kötött, rajzos feladat a helyzet strukturálásával is kezdi oldani a páciens feszültségét, így a kapcsolatteremtést megkönnyítő eszköz lehet. Olyannyira, hogy Winnicott (Winnicott, 1971) bevezette a „terápiás konzultáció" fogalmát, amelyet főként akkor alkalmazott, amikor úgy ítélte meg a helyzetet, hogy néhány találkozás elegendő lehet a változás beindításához. Ilyenkor a firka-játék segítségével kommunikálnak egymással. A játék lényege, hogy felváltva, egyenrangú félként egészíti ki a másik által elkezdett firkákat páciens és terapeuta. Az egymás vonalkáinak kölcsönös beépítése a gyorsan egymás után születő ábrákba, majd azok elnevezése hozzájárul a bizalom kialakulásához, és „az ide-oda sétáló papír segíti a tudattalan anyag feltárását, a firkajáték ... teret enged az asszociációnak, elfelejtett álmok, elfojtott konfliktusok, csalódások életre keltésének." (Virág, 1993, 190). Nagy (1999) is hangsúlyozza, hogy „a rajzok diagnosztikus és terápiás felhasználása során fontos a bizalom légkörének, a játékos helyzeteknek a megteremtése" (Nagy, 1999, 3). A rajzokat a pszichodiagnosztikában már kora gyermekkortól kezdve szinte mindenkinél használhatjuk. „A gyermekek rajzait gyakran mint egy projekciós folya-
12 mat képi megnyilvánulását szoktuk értelmezni". (Feuer, 1995, 45) Alkotásaikban megjelennek, alkalmanként akaratlanul is a felszínre törnek a vágyaik, fantáziáik, félelmeik, az őket aktuálisan foglalkoztató gondolatok, melyeket gyakran nem tudnak, vagy nem akarnak szóban megfogalmazni. A motoros szint nehezebben kontrollálható, mint a verbális, így az ellenállások könnyebben tetten érhetőek. Következtethetünk a gyermekben zajló intenzív emocionális folyamatokra, és lehetőségünk nyílhat azokat a felszínre hozni és kezelni. Kiolvasható a grafikus alkotásokból a gyermek önmagával és környezetével kialakított kapcsolata. Különösen, ha a rajz témája is tartalmaz erre felszólító jegyeket. Gyakran kérik a gyermekektől, hogy rajzolják le tényleges családjukat (Harsányi, 1968) (Hajnal, 1995), ismételt feladatként vicces, humoros formában (Harsányi, 1968), máskor egy elképzelt (Halász, 1993), egy elvarázsolt (Greguss, 2001), vagy egy tevékenykedő család (Vass, 2001) ábrázolása a feladat. A rajzok értelmezése több szinten történik: a tartalom mellett természetesen figyelembe kell vennünk a grafikus kidolgozás milyenségét, ma már számítógépes programot (Vass, 1999) is használhatunk ehhez. Vass Zoltán tanulmányában bemutatja „a számítógép használatának kiterjesztését a statisztikai adatelemzésen túl a grafikus elemzés területére." (Vass, 1996, 96) Többféle jól bevált, alaposan kidolgozott rajzteszt áll rendelkezésünkre. A rajzdiagnosztikában minden gyermek rajzát az értelmi és pszichés fejlettségi szintjén, személyiségének tükrében, szociális, kulturális környezetében kell értelmezni. Helyes, sablonoktól mentes értékelést csak a gyermekkel a rajzról történő explorációs beszélgetéssel, illetve a gyermekről szerzett további információkkal kiegészítve kaphatunk. Mindig eszembe jut, amikor a családrajzokról van szó, az az évekkel ezelőtti eset, melyben egy tanítónő fordult az iskolapszichológushoz kérdéseivel egy első osztályos kisfiúval kapcsolatban. Meghökkenve mutatta diákja családábrázolását, melyről hiányzott az anya. A gyermek külön felszólításra sem volt hajlandó rajzát kiegészíteni, azt mondta, az anya a másik szobában alszik. Ha utánanézünk, hogy a hiányzó alakot miként értelmezik például gyermekeihelyezési perek alkalmával, megtudjuk, hogy „a gyerek a személy jelenlétét nem
Fejlesztő Pedagógia 2003/6. tartja kívánatosnak, tehát a személy elutasításának tünete..."(Hajnal, 2000, 422), vagy a „családtagok kihagyása általában az emocionális problémák jelzése; az egyes konkrét esetekben a kihagyott személy felé irányuló, manifesztációjában letiltott agressziót mutathatja" (Vass, 2001, 117). A fent említett esetben is feszültséget rejtett a családrajz, bár a tanítónő vélekedésével ellentétben, az alapvető problémát nem az anya-gyerek kapcsolat megromlása, vagy a széteső-félben levő család jelentette. A kisfiú az osztályközösségbe, az iskolai életbe nem tudott beilleszkedni. Az iskolába mindennap az anya kísérte a gyermeket (az óvoda közelsége miatt oda gyakran mehetett egyedül), így ilyen módon összekapcsolódhatott az elutasított helyzet, és az anya szerepe. Vágyai is a felszínre törhettek a rajzban, mert az anya az előző évben még nem járt dolgozni (akár alhatott is a „másik szobában"), és így sokkal több időt tudtak egymással eltölteni. A feszült helyzetet iskolaváltoztatás oldotta meg, melyre többek között azért került sor, mert az említett oktatási intézmény olyan programot alkalmazott, ami naponta 8(!) tanítási órát írt elő már az első osztályban is. Minden tanító és óvodapedagógus szinte naponta rajzokat a csoportjaival szabadon vagy megadott témákat, és azokból valóban nagyon sok fontos információhoz juthat, melyek hozzásegíthetik a gyerekek mélyebb, pontosabb megismeréséhez. Izgalmas végignézni az óvodások képzeletjátékok után született rajzait (Gőbel, 2003), velük szárnyal a mi fantáziánk is, de közben ismételten fel kell hívnunk a pedagógusok figyelmét, hogy mindig óvatosan bánjanak a rajzok kapcsán felmerülő gondolatokkal, megérzésekkel. Soha nem szabad sem a gyerek felé, sem a szülő felé értelmezéseket, visszajelzéseket adni. A rajzos foglalkozásoknak egyik nagy előnye éppen az, hogy „terméküket" többször is elővehetjük, van módunk arra, hogy felülbíráljuk az első benyomásunkat, kiegészítő információkat szerezhetünk, és azok birtokában módosíthatjuk meglátásainkat, összehasonlíthatjuk az időben egymás után született alkotásokat. Egy team tagjai együtt, és külön-külön is elemezhetik a műveket, kontrollt nyújtva ezzel egymásnak, vagy a még gyakorlatlan kollégáknak, és kérhetünk külső segítséget is. Néhány szerencsés főiskolai hallgató is részese lehet ilyen team-munkának, és
rendkívül sokat tanulhat belőle. Tóth Piroska, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatójaként, a kötelező gyakorlatot a Vadaskerti Kórház és Szakambulancia serdülő osztályán töltötte. Gyakorlatának tapasztalatait dolgozta fel szakdolgozatában, ebben lehettem én is (Rostás Rita) mint témavezetője, társa és segítője. Ez a dolgozat az általa összegyűjtött mintegy 50 rajzból mutat be néhány jellegzetest. Egyaránt előfordultak kötött és szabadrajzos feladatok, mint ahogy az is váltakozott, hogy szabadidejükben, vagy foglalkozáson készítették-e a 14-18 éves fiatalok a bemutatott alkotásokat. Ezzel a dolgozattal részben szeretnénk hangsúlyozni, hogy mennyire fontos már a képzés során biztosítani a pedagógushallgatók számára a rajzelemzésekben a jártasságot. Másrészt a serdülők alkotásait felhasználva, megkíséreljük a rajzokon keresztül is bemutatni a felszínre törő feszültségeket. Tesszük ezt annál is inkább, mert úgy látjuk, a szakirodalomban gyakran találkozunk kisebb gyermekek rajzaival, pl.: (Duróné, 1994) (Gerő, 1974) (Gőbel, 2003) (Kárpáti, 1990) (Mérei, 1970) (Molnár, 1990) (Molnár, 1993). A betegségekhez kapcsolt elemzés is többször előfordul pl.: Hárdi István (Hárdi, 1967) cikkeiben, és más szerzőknél is (Vass, 1999) (Feuer, 2000b) (Marton, 2000), ám úgy tűnik, mintha a kifejezetten a gyermekés felnőttkor átmenetéhez kapcsolódó rajzelemzések (Várfiné, 1996) (Gerő, 1982) valamivel ritkábbak lennének. A feszültség megjelenése
serdülők rajzaiban
A serdülőkor eriksoni (Erikson, 1991) nagy kérdése a „Ki vagyok én?". Nehéz kérdés még az egészségesen fejlődő egyéneknek is, sok időt, pszichés energiát felemészt, mire lassan továbbléphetünk. Baj van azonban, ha hiányoznak a környezetből azok a személyek, akik a biztonságot jelenthetnék, vagy azért, mert ténylegesen eltávolodtak, vagy azért, mert hiába vannak fizikailag jelen, valamilyen ok miatt nem elérhetőek családtagjuk számára. Baj lehet akkor is, ha a fenti kérdésre a fiatalt körülvevő, számára fontos másoktól folyamatosan érkező válaszok nehezen feleltethetőek meg egymásnak, problémát okozhat számára a különböző színtérről érkező elvárások összeegyeztetése is. Ezek is szerepet játszhatnak a serdülő lázadó viselkedésében, vagy éppen visszahúzódásában,
w ww.mentor-konyvesbolt.hu befelé fordulásában. E tanulmányban csupán néhány jellegzetes példát ragadunk ki az e korosztályban megjelenő nehézségekből, és az olvasó figyelmébe ajánljuk Gádoros Júlia áttekintését a gyermek- és serdülőkorban leggyakrabban előforduló depressziós és szorongásos zavarokról (Gádoros, 1996).
1. ábra". Cs. 17 éves fiú fa-rajz
13 Ugyancsak problémára utalhat a két (egy + egy tükörkép?) odú a fán, mely jelképezheti a serdülő két „otthonát", bár az odú kapcsolatba hozható az ébredező, de még frusztrált szexualitással is. A talajvonal kusza satírozása, a gyökérzet elfedése, mely különösen erős a jobb, a realitás, a férfiasság oldalán, az ösztönélet elutasítását jelzi. A hinta lehet az ingadozás jelképe, mely szimbolizálja a stabilitás hiányát. J. Cs. rajza első ránézésre is szomorú, lehangolt, szorongó hangulatot áraszt, amit a részletek vizsgálata is alátámaszt. A már szinte elviselhetetlen szorongás mutatkozik meg egy skizofréniás beteg, D. Zs. rajzán is. A lánynál skizofréniát diagnosztizáltak egy éve, gyógyszeres kezeléssel állapota egy ideig stabil volt. Szülei javaslatára azonban abbahagyta a gyógyszerszedést, és állapota sokat romlott. Előfordult, hogy érthetetlen viselkedésével megijesztette környezetét, így került vissza a kórházba. Kedélyállapota ingadozó. Gyakran hallucinál, elmondása szerint szellemek kergetik, akik meg akarják ölni, ezt örökítette meg a rajzán is.
azt, hogy kimelegedett a futástól, de a pír lehet a rettegés következtében kialakuló lázrózsa jele is. A háttér sötétsége, áttekinthetetlensége talán éppen arra az erdőre utal, melyben a szellemek üldözik. Az erdőképzetet erősíti a rajz két oldalán szimmetrikusan, keretszerűen elhelyezett két fa a bokorral. A fák ábrázolása sematikus, a színezéssel, az arccal együtt figyelve úgy érezzük, a kép regressziós jeleket mutat. Szintén szorongásos tüneteket mutat Ny. Zs., aki szuicid késztetései és evési zavara miatt került pszichiátriái osztályra. A 16 éves lány az első napokban szinte egyáltalán nem kommunikált társaival, leggyakrabban összekuporodva üldögélt, remegett. Kerülte a szemkontaktust. Ház-fa-ember-rajzteszt (Buck, 1947) keretében készült rajza nem korának megfelelő rajzfejlődési szintet mutat.
(eredetileg is szürke rajz)
A kórház egyik depresszió miatt kezelt
éves betegének fa-rajzát érdemes megnézni, nagyon árulkodó. A fiú viselkedése bekerülése előtt inaktívvá vált, gyakran előfordult, hogy nem ment iskolába, és lakásukat sem hagyta el napokig. A tünetek megjelenése óta étvágytalan, sokat fogyott, iskolai teljesítménye romlott. Rosszul alszik, ami nehéz elalvást és gyakori felébredéseket egyaránt jelent. Gyakran kedvetlen, nem motiválható. Érzelmi reakciói gyengék, figyelme dekoncentrált. Szülei 6 éve elváltak, azóta hol az egyiknél, hol a másiknál lakik. Tulajdonképpen nincs olyan hely, amelyet az igazi otthonának nevezne. Rajzára jellemző, hogy kizárólag grafitceruzát használt, bár számos színes filc is a rendelkezésére állt. Az A/4-es lap egészét kitöltötte, nem hagyott szabadon helyet. A fának ágai nem nagyon látszanak, satírozással is takarja azokat, lombozata a föld felé hajlik. A fa nagysága, elhelyezkedése, a lomb lefelé irányuló megjelenítése, továbbá a színek hiánya, az árnyékolás nagyfokú érzelmi elhanyagoltságot takarhat, kifejezhet védekezést veszélyesnek, nem kívánatosnak ítélt külső behatások ellen. (Süle, 1988)
3. ábra. Ny. Zs. 16 éves leány ház-fa-alak rajz (eredeti színe kék)
17
2. ábra. D. Zs. 18 éves leány önarcképe (eredetileg színes rajz) Az egész rajzban van valami bizarr. A fej alakja valószínűtlen formájú, és akárcsak a haj, abszurd színű. Az alak, amit ábrázolt, ő maga, bár a rajz alapján a figura korát nem lehet megállapítani, lehetne akár gyermek vagy egy fiatal nő is. Az ajkak, fogak üvöltenek, vicsorítanak, és a szem kétségbeesésről, nagyon erős szorongásról árulkodik. Az egyik szeme balra néz, mintha onnan várná közeledni félelmének okát, bár a kép egyáltalán nem tükröz semmiféle mozgást, minden szilárd, stabil. Az orcán kétoldalt vérvörös folt mutathatja
A rajz hangulata zavaros, teljes kuszaság jellemzi. Elképzelhető, hogy a gyermekded ábrázolás az aktuálisan zajló regresszió megnyilvánulása. A képet a látszat ellenére nem csapta össze, közel 45 percen keresztül készült, és a részletek megfigyelésekor szembeötlik, hogy milyen aprólékos a kidolgozás. A bejárati ajtóhoz lépcső és azt szegélyező korlát vezet, fölötte lámpa látható. A ház jobb oldalán van egy terasz, azt is korlát zárja le, alatta egy fűnyíró, míg balra magas tuják állnak. Figyeljük meg a tetőablakokat, melyek alakja jelzi a tető ferdeségét, és talán éppen az kelti a szétesettséget, hogy ugyanezt a perspektívát maga a tető nem mutatja. Két emberalak látható a rajzon. Az egyik a tetőablakból lóg ki, neki a neme nem állapítható meg, a másik a fa előtt tartózkodó kislány. Mindkét alaknak jellegzetes a karja, mintha nyúlnának valami felé, mintha kérnék a segítséget, de bár a fenti láthatja a földön lévőt, az neki háttal áll olyan reménytelenül messze, hogy nincs esély
14
Fejlesztő Pedagógia 2003/6.
egymás elérésére. A leányalak önmagában is ellentmondásos, törzse, keze, feje statikusságot mutat, lábai kissé az út felé fordulnak, mintha menne. Arca nem kidolgozott, szája egyenes, láthatóan nincs jó hangulata. A fa ágai az ég felé meredeznek, összekeverednek az eső vonalaival, ami fokozza a rajz kuszaságát, enyhe jobbra dőlése a nőiesség elutasításának jelzése lehet. Bár a rajz tele van korlátokkal, az örökzöld sövény is szinte áttekinthetetlenül sűrű, a fa alulról teljesen nyitott, rajzolója ,,sérülékeny a szexuális és tudattalan ösztönkésztetések irányából" (Süle, 1988, 129). Az eget felhő borítja, az eső esik, de előbújik a kisgyermekek mosolygó napja. Ny. Zs. egy későbbi alkalommal szabadon választott feladatként női arcot rajzolt.
zolás a hobbija, büszkén mutatta az eddig készített mintegy 200 rajzát, mely a 4., 5. ábrához hasonló „manga" nőket ábrázol.
4. ábra. Ny. Zs. 16 éves leány női arc (színes kép, élénk pink háttérrel) Feltűnő a minőségbeli különbség a két alkotás között, a regresszió állapotából a fiatal ekkor már kikerült. Ezen a rajzon is találhatunk a leány betegségére utaló jeleket. Az arc félelemről tanúskodik, a kép központjában lévő nyitott száj az evészavarával hozható összefüggésbe. A szorongás képbeli megjelenésének jelei a már említett tátott száj, mely olyan, mintha kiáltana, a felhúzott szemöldök és a tágra nyílt szem. A nő arcformája és annak satírozási iránya azt sugallja, hogy az ábrázolt személy megijedt, és emiatt kissé hátrahőkölt. Az arc keskeny, a nyak irányában az egész alak vékonyodik, sőt a nyaknál szinte teljesen bezárul. A következő néhány példában olyan rajzokat mutatunk be, melyek alkotói úgy küzdenek a problémákkal, hogy normaszegéssel, lázadással reagálnak rájuk. V. K. 16 éves leány, csavargásai miatt került be a kórházba. Mikor elszökött otthonról, nem járt iskolába, felnőtt férfiak társaságát kereste, bár azt tagadja, hogy idegenekkel bármilyen jellegű nemi kapcsolat létesítésére törekedett volna. A raj-
Ezek a rajzfilm-figurára emlékeztető alakok kizárólag nőneműek, nagyon erős szexuális jegyeket hordoznak magukon. A rajzokhoz intenzív, nőies színeket használ. Ugyanakkor miközben árad a képekből a kihívás, a figurák, szégyenlősen eltakarják magukat, oldalra néznek, az őszinte, magabiztos szemkontaktus hiányzik. Mindkét nőalakra jellemző a fájdalmas, félelemmel és feszültséggel teli arckifejezés. A rajzaiban tetten érhető a projekció mechanizmusa, saját vágyait a " mangókra" vetíti ki.
V. K. külsőre már „átalakult", csinos felnőtt nőnek néz ki, öltözködése és viselkedése általában nem kihívó. Jellemző rá, hogy amint egy számára vonzó férfi jelenik meg a környezetében, magatartása megváltozik, kissé erőszakosan, „minden áron" igyekszik verbális kapcsolatot létesíteni. A nővé válás azonban még gondot okoz neki, szorongása gátolja a társas környezetbe való beilleszkedésben. Viselkedési zavarok miatt szorul kezelésre A. M. 14 éves, kiemelkedően jó intellektusú fiú. Édesanyja munkanélküli, az apa balkáni származású, aki eltűnt az Öböl-háború idején, azóta holléte ismeretlen. Az anya, a férje eltűnése óta a második élettársi kapcsolatot tartja fenn. Jelenlegi társa külföldi munkavállaló. A. M.-nek két féltestvére van, mindkettő az új nevelőapától. A család korábban többször élt rövid ideig külföldön, leghosszabb kint-tartózkodásuk 3 hónapig tartott. A gyermek és az anyja közötti kapcsolat ambivalens, nevelőapjával és testvéreivel pedig kifejezetten rossz. Édesapjáról sohasem beszél, ha kérdezik, akkor sem válaszol, elrohan vagy dühkitöréssel reagál. A. M. iskolai beilleszkedését nehezítette bőrszíne, sokat csúfolták emiatt, mire ő többször verekedést provokált. Viselkedése gyakran kritikátlan, többször előfordult, hogy lopott, illetve, hogy szándékosan levizek tárgyakat. Az alkotás egy szabadrajzos foglalkozáson készült, ahol zene mellett, csöndben mindenki azt rajzolhatott, amihez kedve volt. Rendelkezésre álltak színes ceruzák, filcek, zsírkréták.
7. ábra. A. M. 14 éves fiú 1. rajz (fekete-fehér rajz) A. M. rajzán első ránézésre egy viszonylag kopár tájat látni, melynek közepén egy magányos fa áll. Gyökerei kiállnak a földből, kapaszkodót keresve. A lombozat nagyon sötét, vízszintes vonalakkal fedi el, ta-
www.mentor-konyvesbolt.hu karja el az ágakat és önmagát. A fa mögött jobbra teljesen kopár sziklák vannak (az apai oldal, a jövő kilátástalan), míg balra fenyősáv és egy vízesés forma található. A kép közepén a felkelő / lemenő nap motívum. Mind a magányos fa, mind pedig annak kilógó gyökerei a társas kapcsolatok hibás működését jelzik. A fa ,,elkerítése" a nem kívánt egyedüllétre, magányosságra, szorongásra utalhat. A rajz díszítése és színezése csupán az eltérő irányú satírozásból áll. Bár a kép kidolgozása jó, és egy 14 éves fiú rajzfejlődési szintjén túlmutat, a hangulat, amit áraszt szomorú, lehangoló, komoly. A rajz különlegessége, hogyha jobban megnézzük, akkor úgy tűnik, mintha a vízesés egy (katonai?) sapkával letakart homlokot, az abból kiálló szikla egy orrot, majd egy szájat ábrázolna, vagyis a kép alsó részén egy hanyatt fekvő embert láthatunk. A figura jelentheti az apát. Az arcnélkülisége, sziklává dermedése utalhat arra, hogy a gyermek nem ismeri, elérhetetlen, megközelíthetetlen a számára, de megjelenítéséből következtethetünk rá, hogy hiányzik neki. Lehet, hogy egy mesebeli alvó óriás fekszik itt, aki még fel is ébredhet, csak elég sokszor, elég feltűnően, elég hangosan kell felhívni magunkra a figyelmet? A fiú a rajz elkészülése után nem akart beszélgetni róla, elutasított mindenfajta kommunikációt, nem ismerte el, hogy képének két jelentése is lehet, elfojtással élt. A. M. következő rajzán egy „deszkás" srácot ábrázol.
15 Itt is jelentkezik némi kétértelműség, mert az arckifejezése, szakálla felnőtt férfiéra emlékeztet, sapkájával akár egy katona képzetét is keltheti. A gördeszka pedig a 12-16 éves fiatalokra jellemző. Az alak tekintete hideg, gyanakvó, kéztartása fenyegető, a „kinyújtott ujj a legidegesítőbb gesztusok közül való" (Pease, 1990, 38), jelzi, hogy ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretné, azt megbánja a vele összeütközésbe kerülő. Másik kezén a két kinyújtott ujj utalhat az ördög szarvára, de a rockerek is ezt a kézformát használják „csápolás" közben. Az agresszív kisugárzást valamelyest csökkenti, hogy a kezek nem mások felé, hanem a talaj felé irányulnak. A rajzon együttesek és egy énekes jelképei láthatók. Mindannyian divatos, a fiatalok körében népszerű zenét játszanak, szövegeik kissé provokatívak, a fennálló normákat bírálják. Ez a kép is része lehet az A. M.-ben zajló indulattalanítás folyamatának. Végezetül P. F. 17 éves leány rajzát elemezzük.
9. ábra. P. F. 17 éves leány
(színes kép)
8. ábra. A. M. 14 éves fiú 2. rajz (csak a bal felső sarokban használt piros filcet, egyébként fekete rajz)
P. F. bulimia nervosa miatt került felvételre. Középiskolás, jó intellektusú, szorgalmas lány, ügyesen rajzol. Betegségtudata nincs, nem ismeri el, hogy problémája lenne az evéssel. Magát kövérnek tartja, bár súlya normális. Kórházba kerülése előtt szülei többször tapasztalták, hogy nagy mennyiségű étel tűnt el a hűtőszek-
rényből, és előfordult, hogy öklendező hangokat hallottak a fürdőszobából. A lány tagadta, hogy meghánytatta magát, bár ez első ránézésre megállapítható, mert kézfeje nagyon száraz, kicserepesedett, és apró karcolások vannak az öklén. A rajzon egy divatos, csinos, rendkívül magas nőt láthatunk. A magasság mellett a legszembeszökőbb a tulipánformára emlékeztető arc, melyről kimaradt a száj, a táplálkozás szerve. A nő, bár vonzó, szinte betegesen vékony, csontjai csúcsosan kiállnak (áll, váll, könyök, csukló), nyaka, végtagjai hosszúak, bal kézfejét oldalra tartja, kicsit fölényesen, ám az ujjak a többi testrészhez képest gyengébben kidolgozottak, és nagyon elnyújtottak. Jobb kézfeje a háta mögé van rejtve. A két kézfej ilyen jellegű megjelenítése és a száj hiánya utalhat az önhánytatásra, a lányban dolgozó feszültséget is jelezheti, mert az elfojtásra jellemző módon, részlegesen ábrázolja a szorongást, bűntudatot okozó testrészeket. A virággal való hasonlatosság, a hangsúlyos nagy szem összecseng a súlyukkal sokat foglalkozó nők aggódó vélekedésével: „nekem ennem sem kell, nekem elég, hogyha ránézek az ételre, én még a levegőtől és a víztől is hízom." A serdülőkorban felgyorsuló biológiai és pszichés változások az arra érzékenyeknél betegséget kiváltó, elősegítő tényezőként hathatnak. Egy a közelmúltban megjelent cikkükben Várfiné Komlósi Annamária és mti (Várfiné, 1996, 114) arra hívják fel a figyelmet, hogy a serdülőkor lehetne a legalkalmasabb időpont a depresszió prevenciójára, többek között azért is, mert iskolai közegben könnyen elérhető és szűrhető még ez a korosztály. Tanulmányukban beszámoltak arról a kísérletről is, melyben a veszélyeztetett fiataloknak és osztálytársaiknak támogató kiscsoportos foglalkozást szerveztek. Itt is tapasztalták, hogy a rajzokon keresztül pontosítani lehet a kórképet, megsejthető például, hogy milyen megküzdési stratégiák mozgósítására képes a fiatal. Azt gondoljuk, hogy ehhez a munkához nagyon sokban hozzájárulhatnának a szociálpedagógusok, és a mentálhigiénés továbbképzéseket végzett, nyitott pedagógusok. A szűrésben is, és az öngyógyító folyamatok beindításában is nagyon nagy szerep juthat a rajzoknak. Ahhoz, hogy ez ténylegesen megvalósulhasson, el kell érnünk, hogy minél több olyan végzett hall-
16 gatónk legyen, aki már a képzés során megkezdi az elmélyedést a rajzdiagnosztikában. Az általános és középiskoláknak előírja a közoktatási törvény (www.om.hu, 2003), hogy gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst, egészségnevelőt és szabadidőszervezőt is alkalmazzanak, mely feladatkörök betöltésére többek között a szociálpedagógus, családpedagógus végzettségűeket javasolja. Sokszor hallani azonban, hogy ez megreked a formalitás szintjén, nem találják meg a tényleges szerepüket, helyüket segítő szakembereink az iskola világában. Örülnénk, ha gondolatmenetünk hozzájárulhatna ahhoz, hogy az oktatási intézmények is úgy érezzék, hasznosítható, fontos segítséget kaphatnak az órarendi keretek között tanítást nem végző szakemberektől is.
FELHASZNÁLT IRODALOM Bagdy E. (2000): Fejlődéslélektan az életfolyamaton át. Pszichoterápia 2000. IX. 263-296 Buck K. N. (1947): The House-TreePerson Test. Colony, Virginia Duróné Kecskés Zs. (1994): Gyermekrajzok értelmezése. Módszertani lapok: alsó tagozat. 1994. 5. 21-24 Erikson, E. (1991): Az életciklus: az identitás epigenezise. In: A fiatal Luther és más írások. Gondolat, Budapest 437-496 Feuer M. (1995): A gyermekrajzok lélektanáról. Miskolci Bölcsész Egyesület Bölcsész Könyvek, Miskolc Feuer M. (2000a): A gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémia Kiadó, Budapest Feuer M. (2000b): Kórházban fekvő gyermekek specifikus rajzainak jellegzetességei. Psychiatria Hungarica 15. 4. 429-444. Gádoros J. (1996): Depresszió és szorongásos zavarok gyermek- és serdülőkorban. Háziorvosi Továbbképző Szemle 1. 76-78 Gerő Zs. (1974): Gyermekrajzok esztétikuma. Akadémiai Kiadó, Budapest Gerő Zs. (1982): Esztétikusan rajzoló gyermekek kreativitásának követése serdülőkorig. In: Kreativitás és deviáció. Akadémiai Kiadó, Budapest 45-57
Fejlesztő Pedagógia 2003/6. Goodenough, F. L. (1926): The measurement of intelligence by drawings. World Bk., New York Gőbel O. (2003): A képzelet-játékok indukálta intrapszichés folyamatok személyiségfejlesztő hatása az óvodában. Ph. D. disszertáció. Kézirat DE Greguss M. (2001): Az individuálpszichológia alkalmazása a pedagógiai gyakorlatban. Új Pedagógiai Szemle 88-93 Hajnal Á. (1995): A rajzvizsgálat helye a pszichodiagnosztikában. A családrajz felhasználása a gyermekelhelyezési perekben. SOTE Magatartástudományi Intézet, Budapest Hajnal Á. (2000).: Az érzelmi állapot és az érzelmi kapcsolat megjelenése gyermekelhelyezési perek keretében készült családrajzokban. Psychiatria Hungarica 15. (4) Halász A. (1993): A családrajz jelentősége a gyermekterápiában. In: A gyermekpszichoterápia elmélete és gyakorlata III. (szerk.: Gerő Zs.) 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó Hárdi I. (1975): A dinamikus rajzvizsgálat újabb eredményei, alkalmazása mániásdepresszív pszichózisnál. In: Pszichológiai tanulmányok XIV. 1975. Akadémiai Kiadó, Budapest Hárdi I. (1983): A dinamikus rajzvizsgálat. Medicina Könyvkiadó, Budapest Harsányi I. (1964): 3-18 éves fiúk és leányok témarajzainak fejlődéslélektan sajátosságai. In: Pszichológiai tanulmányok VI. 1964. Akadémiai Kiadó, Bp. Harsányi I. (1968): Az iskolások családrajza mint a családi relációk és az önértékelés feltárásának eszköze. In: Pszichológiai tanulmányok VIII. 1968. Akadémiai Kiadó, Budapest Karda Cs. (1993): Gyermekrajzok világa. Közoktatás. 4. (10) Kárpáti A. (1984): Rajzfejlődés iskoláskorig I-VI. Óvodai Nevelés 249-285, 299-305, 331-335, 372-376, 408-413, 1895.13-17 Kárpáti A.(1990): A nyitott óriáskígyó, avagy: kutatások a gyermekrajzok körül. Fejlesztő Pedagógia. 1990. 1. 15-19. Kerschensteiner, D. G. (1905): Die Entwicklung der zeichnerischen Begabung. Gerber, München Marton K., Szabó G., Tényi T. és mtsai (2000): Művészet csoportpszichoterápia integrációja nyílt pszichózis osztály
komplex terápiás rendszerébe. Psychiatria Hungarica 2000.(15.) 4. 466-471. Mérei F., V. Binét Á. (1970): Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest Molnár I. (1993): A bábjáték és a rajzolás jelentősége a gyermekterápiában. In: A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata III. (szerk.: Gerő Zs.) 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó Molnár V. J. (1990): A gyermekrajzok üzenete. Petőfi Művelődési Központ, Gödöllő Nagy E. (1999): A gyermekrajzok mint az önkifejezés eszközei. Óvodai élet. 2-6 Pease, A. (1990): Testbeszéd. Park Kiadó Süle F. (1988): A „Fa-rajz"-teszt. In: Pszichodiagnosztikai vademecum II. Tankönyvkiadó, Budapest Torda Á., Darvas Á. (1999): Példatár az emberalak-ábrázolás és a vizuomotoros koordináció diagnosztikus értékeléséhez. BGGYTF Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet kiadványa Tóth Piroska (2003): A gyermekrajzokban megjelenő félelem. Kiadatlan szakdolgozat, Zsámbék Várfiné, Vass Z., Rózsa S. (1996): A depresszióra való hajlam serdülőkori felismerésének és módosításának lehetőségei. Magyar Pszichológiai Szemle, 1996. LII. (36)101-124 Vass Z. (1996): A projektív rajzok előnyei, problémái és kutatási távlatai. Magyar Pszichológiai Szemle, LII 1-3 Vass Z. (1999): A projektív rajzvizsgálat objektivizálása felé: elemzés algoritmusokkal (Skizofrén betegek farajzainak térszerkezeti elemzése). Pszichológia 19, 79-124 Vass Z. (2001): A kinetikus családrajz alkalmazása a pszichodiagnosztikában. Magyar Pszichológiai Szemle, M. 107-134 Vikár Gy. (1980): Az ifjúkor válságai. Gondolat, 1980 Virág T. (1993): „A terápiás konzultáció." Winnicott módszere és gyakorlata. In: A gyermek-pszichoterápia elmélete és gyakorlata III. (szerk.: Gerő Zs.) 1993. Nemzeti Tankönyvkiadó Winnicott, D. W. (1971): Therapeutic Consulations in Child Psychiatry. The Hogarth Press, London 2003. évi LXI. Törvény a közoktatásról www.om.hu
