Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

1531 Anno

Kutatói tájékoztató kiadvány

w w w . p a t a k c o l l e g e . h u

Gyűjtemény 01 Az alapítás

02 Történelem

03 Napjainkig

A Kollégiumnak alapításától (1531) volt könyvtári, levéltári gyűjteménye. Mai szemmel kezdetlegesnek mondhatnánk a nyomtatványoknak, kéziratoknak ládákban őrzött kötegeit, az akkori követelményeknek azonban ezek messzemenően megfeleltek. Különösképpen így volt ez, amikor az oktatást az akadémia szintjére emelték (1549), s amikor Comenius Ámós János modern kollégiumot szervezett itt (16501654), vagy amikor az iskolai könyvtár a Rákócziak fejedelmi gyűjteményével egészült ki (1652). Az iskolai élet feltételeit a főúri patrónusok határozták meg: a lutheránus Perényiek, pár éven át a Korona, majd a református Dobó – család és nemzedékeken át a Rákócziak. Könyveket, tanárokat hozattak, nyomdát állíttattak, támogatták a hazai szellemi életet.

Nekik köszönhetően a kollégiumi könyvtárban vegyesen gyűjtött múzeumi tárgyak, okmányok, levelezések, iratok és főleg a könyvek gyarapodása a török hódoltsági területektől független Felvidék, Kárpátalja, Partium és Erdély legjelentősebb magyar könyvtári gyűjteményévé avatták a sárospatakit

A Kollégium iskola-együtteséből kivált a Tanítóképző, 1951-ben megszüntették a Teológiai Főiskolát és 1952-ben államisították a középiskolát. Az immár iskola nélküli iskolai gyűjtemények egyházi tulajdonban maradtak és a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei – nevet kapták.

Az ellenreformációs küzdelmek, a Kollégium bujdosása Erdélyben és a Felvidéken, azzal járt, hogy könyvés iratanyagának nagy részét nem tudta megőrizni. A vallási és politikai béke korszakaiban azonban az oktatási reformok, nevelési elvek jegyében gyarapodott a könyvtár, s egy-egy elkötelezett tanár áldozatos szakmai munkája nyomán szaporodtak a szemléltető, kísérleti eszközök, az egyes tárgyak külön-gyűjteményei és a szakirodalom.

1990-től – a Sárospataki Református Kollégium újraindulásától – a Teológiai Akadémia, a Református Gimnázium és Általános Iskola mellett kollégiumi intézmény a Nagykönyvtár, a Levéltár, a Múzeum és az Adattár, újra a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei elnevezéssel. Ezeknek az intézményeinek a kialakulását tekintjük át röviden az alábbiakban.


01 Az alapítás A könyvtár egyidős a Kollégiummal. 16. századi működtetésére utalnak az 1621-ből a könyvtárosról fennmaradt törvények. A könyveket ekkor a középkori ferences klastromban – a Kollégium legrégibb épületében – a legbiztonságosabb körülmények között őrzik. A 17. századi gyarapodás és az állománynak a fejedelmi könyvtárral történő bővítése után a könyveket a dogmatika, história, görög irodalom, latin irodalom, gyakorlati teológia, kézikönyvek, filozófia, orvostudomány szakcsoportjaiba osztályozzák. Rákóczi György építtet külön boltíves könyvtártermet a Kollégiumban a másutt már nem raktározható állománynak. Fia – III. Rákóczi Zsigmond – különösen kitűnik azokkal a könyvrendeléseivel, amelyek modern szakirodalommal töltik fel a gyűjteményt, s a nevéhez fűződik a Bibliotheca Rakocziana rátestálása a Kollégiumra. 1671-ben az ellenreformációs üldözés miatt a Kollégiumnak menekülnie kell Sárospatakról. A szekereken mentett kézisajtó és könyvállomány nagy részét Debrecenben veszítik el, amikor német zsoldosok dúlják a várost. A kollégiumi polgárok Gyulafehérváron, Marosvásárhelyen, ismét Sárospatakon, majd Göncön, Kassán folytatják tanulmányaikat, amennyire tudják, amíg 1704-ben II. Rákóczi Ferenc oltalomlevele nem biztosítja a lehetőségét annak, hogy újra Sárospatakon rendezkedjenek be. Könyvtárterem


Nagykönyvtár

02 Története A jezsuitákat kötelezik ugyan, hogy az elvett könyvtár nagy részét visszaadják, de csaknem elölről kell kezdeni a könyvtárépítést és állománygyarapítást. A Kollégium csupán a 18. század végén rendelkezik ismét európai szintű könyvtárral. Az 1827-re megépített Nagykollégium klasszicista teremkönyvtárába 1934 nyarán szállítják át a könyveket. Az első könyvtári katalógusokban még nagyobb számban szerepelnek kéziratok. Ez érthető, hiszen ha működött is nyomda a Kollégiumban 1650-től, a diákság számára a sokszorosítás módja gyakran a másolás maradt. 2006-ban visszakapta a Nagykönyvtár az 1938ban megőrzés céljából fővárosi bankok széfjeiben elhelyezett és a szovjet hadsereg által 1945-ben Oroszországba szállított anyagának 3/4- részét: az 1378 nyomtatványt tartalmazó 173 kötetből – jórészt kolligátumokból – 146 kötetet. Mint egyházi könyvtár, a középkori ritkaságok mellett dicsekedhet a reformáció századának számos eredeti munkájával, az európai protestantizmus alapműveivel, s a Teológiai Akadémia újraindulása óta a legmodernebb teológiai és filozófiai irodalommal.

03 Ritkaságok Napjainkban a teológia, irodalom, történelem, földrajz, társadalomtudomány, lélektan, művelődéstörténet, filozófia területeinek a művei gyarapodnak lendületesen, jóval kisebb mértékben pedig a művészetek, az alkalmazott- és természettudományi szakok. A nevezetessé vált pataki tanárok és diákok mellett egyéb hírességek könyvei, unikumok, ritkaságok találhatók itt, a különböző korok tankönyveivel, a magyar nyelvű Biblia szinte valamennyi hazai és külföldi kiadásával. Válogathatunk a nyomdászat kézműipari korában született kiadványokból, melyek a legnevesebb európai műhelyek termékei – aldinák, giunták, elzevirek, a Plantin és Etienn-nyomdák, stb. munkái, amelyek mellől nem hiányoznak Misztótfalusi Kis Miklós remekbe metszett könyvei sem. Az újabb raktárépület – a Repositorium – földszintjén lehetőség nyílt egyes külön-gyűjtemények elhelyezésére. Itt kapott helyet Szathmáry Lajos, Király István, Halmi Róbert, Cs. Szabó László, Béres Ferenc, Koncz Sándor és Vitéz Ferenc könyvtári hagyatéka.

04 Napjainkban A Nagykönyvtár a könyveit olvasótermi használatban bocsátja az olvasók rendelkezésére. A kutatóknak külön kutatószobával tud szolgálni. A hagyományos betűrendes és ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozás) – cédulakatalógusok mellett 20 internetes számítógépen kereshető vissza az utóbbi évtizedben gépre vitt anyaga. A hagyományos reprográfia szolgáltatásaihoz – fénymásolás, nyomtatás - már hozzátartozik a szkennelés, fotózás, CD-írás, DVD-másolás. A könyvtárközi kölcsönzés mellett mód nyílik könyvtári dokumentumok elektronikus formában történő továbbítására. A Nagyköny v tár állománya 2013 -ban 589.567 könyvtári egységben határozható meg. A Tudományos Gyűjteményekben évente kb. 200 kutató végez tudományos munkát. Állománya 800.000 -et meghaladó gyűjteményi egység.


01 Levéltár A Levéltár tiszte volt a Kollégium legfontosabb iratainak az őrzése. A legkorábbi anyaga nagyobb részben sajnos - az ellenreformációs bujdosás során - elkallódott vagy megsemmisült. A 18. század eleji újraindulás azonban gyorsan megsokszorozta a levéltári anyagot, olyannyira, hogy fél évszázadonként szükségessé vált a teljes átrendezése. 1813-tól levéltárost tartanak, akinek az iratnyilvántartás és iratszolgáltatás a fő feladata. A 19. század végén a kollégiumi Levéltárba kerül az egyházkerületi irattár. A megnövekedett állományt Zsoldos (Lechner) Benő (1847-1919) tanár – a Pallas Nagylexikon készítőinek munkatársa - sorolja jelzettel ellátott, időrendi gyűjteménybe, 10 kötetes alapcímtárral és 250.000 katalóguscédulával. A Levéltár 1951-től iratmentő missziót folytatva tovább bővíti állományát: befogadja – az automatikusan hozzá kerülő, hivatali iratok mellett - az ateista diktatúrában pusztulásra ítélt gyülekezeti, egyházmegyei, közigazgatási, intézményi irat-anyagokat, családi levéltárakat, személyi letéteket. Anyaga több mint 636 ifm terjedelmű.

Sáros Nagy Patak város levéltári szekrénye az ország és a város címerével. XVIII. század


02 Múzeum A szemléltetés már Comenius előtt sem volt idegen az oktatástól Sárospatakon. Az eszközök a 17. században kezdtek szaporodni, a kísérleti eszközök pedig a 18. század elejétől. A könyvtárban, osztályteremben, szer tárban gyarapodó gyűjteményt rendesen „múzeumnak” nevezték. Ilyen értelemben született fizikai, numizmatikai, természetrajzi, történelmi, régészeti, művészeti, nyelvészeti, néprajzi „múzeum”, melyek rendszerint más gyűjtemény részeként, később külön teremben, végül az egységes múzeumi anyagba tagolódva gyarapodtak. A Fizikai Múzeum tudatos gyarapítója a kísérleti fizika hazai úttörője Simándi István volt. A kísérleti eszközöket nem egyszer maguk a tanárok vagy ügyes kezű diákok készítették, vagy helyi iparosokkal csináltatták meg, néha olyan sikerrel, hogy a párizsi világkiállításra is jutott belőlük. A Numizmatikai Gyűjtemény gyarapodása az 1720-as évektől követhető: régi magyar, külföldi érmék, emlékpénzek gyűjtőhelye. A Természetrajzi Múzeumban a szemléltetés tárgyi anyagaiként ásványok, növények, őslénytani leletek sorakoztak és növénytani, állattani, kőzettani osztályok alakultak. Soltész János (1809-1879) orvos-tanár a gyűjteményt kipreparált madarakkal és egyéb, kitömött állatokkal gyarapítja, azzal a céllal, hogy Felső-magyarország állat- és növényvilágát, valamint ásványait minél teljesebben be tudja mutatni.

Gyűjtemény Aranyozott ezüst úrasztali kehely 1626-ból

A 20. század elejétől bonctani, szövettani, kémiai eszközök és vegyszerek kapnak helyet benne. „Szépészeti Műgyűjteményként” indult a Szépészeti és Műrégészeti Múzeum. Történelmi arcképcsarnokot tudott bemutatni, gyűjtötte a kisplasztikákat, szobrokat, művészettörténeti szakkönyvtárat hozott létre. A gyűjtemény darabjai között megjelentek a textíliák: pl. úrasztali terítők, népi hímzések, varrottasok, szőttesek. A Philológiai Gyűjteményt Elekes Imre (1872-1951) gimnáziumi tanár – később igazgató hozta létre nyelvészeti szemléltető eszközökből és szakkönyvtárból. A jelenlegi állomány 28.445 múzeumi tárgyat tartalmaz, amit 2.817 kötetes szakkönyvtár egészít ki.

03 Adattár A Gyűjtemények legfiatalabb intézménye az Adattár. A két háború között lendületet kapott faluszemináriumi munka hozta létre. 1931-től foglalkoztak szemináriumi keretben népismerettel, társadalomtudománnyal, nemzetneveléssel, szociográfiával, társadalomtörténeti kutatással, néprajzi gyűjtéssel, Szabó Zoltán (19021965) és Újszászy Kálmán (1902-1994) tanárok vezetésével. Amikor a faluszeminárium megszűnt, a Tudományos Gyűjtemények önálló részlegeként működhetett tovább az Adattár, melynek anyagai már külön termekben nyertek elhelyezést. Mai egységei: szakkönyvtár, kézirattár, aprónyomtatvány-tár, újságkivágat-gyűjtemény, fényképtár, levelezőlapgyűjtemény, népköltési gyűjtemény, népfőiskolai gyűjtemény, külföldi magyar református gyűjtemény, adaléktár. Országos jelentőségű az amerikai magyar református gyűjtemény. Állománya: közel 300.000 adattári egység.


The township of Sárospatak has occupied a very significant historical and cultural role since the establishment of Hungary. The history of its castle is connected with the lives and activities of many famous and noble people of this nation. For example, Laszlo IV, known as “the Cumanian”, and Saint Elizabeth of Hungary were both born here. From the beginning of the sixteenth century, the princes of Transylvania and nobility of Upper-Hungary owned the township. Sárospatak became one of the centres of the often rekindled Hungarian national wars of independence. This is why Sándor Petőfi, the national poet, wrote in his diary, „This town was the lion’s den of the Hungarian revolutions. Here the lions of freedom dwelt.” The Reformation in Hungary started to gain ground almost simultaneously with Martin Luther’s appearance at the beginning of the 1500’s. The Hungarian people, who had defended Christian Europe throughout centuries against the invading pagans, found in Calvinism a saving and renewing force for the individual, as well as for the nation as a whole. To the Hungarians Calvinism meant a possible progress in all directions of life, so that in the end they considered it the Magyar religion. The Reformation brought a particular school system here, making it possible to establish nationwide colleges which would train ministers for the Hungarian Reformed Church. The Sárospatak College was one of these types of colleges.

Since 1531, the college was financially sponsored by Protestant nobles, who maintained all the buildings, teachers, libraries, and the printing houses of the College. They also established the rules and regulations of the College and made it possible for needy but talented students to study here free of charge. These nobles also made it possible for all eminent students of the college to visit universities of other countries. The world famous pedagogical historian, Amos John Comenius, established his modern college during his activities here in Sárospatak. During the Hungarian Counter-Reformation at the end of the 17th century, all Protestants in the Carpathian Basin who remained loyal to their faith were harassed and even killed or sentenced to galley slavery with the help of a foreign army. Thus, the Sárospatak College went into exile for a quarter of a century. The College which had been almost totally plundered, found shelter and security in Transylvania, where the Prince of Transylvania made it possible for the college to continue its functions there. At the beginning of the 18th century, the college was once again able to function freely in Sárospatak. On the 300th anniversary of the College, the particular spiritual characteristics of the college were expressed in the words of this sentence: “I have three burning torches: faith, country and humanity.” The College has an educational structure consisting of a low, middle and an upper level built upon each other, but varying in form from time to time. For example, at

one time, a student could complete theological training and at the same time receive a degree in law, liberal arts, and primary education. The College produced many famous writers, poets, and scholars for the benefit of the nation. Some mention Sárospatak, situated on the banks of the Bodrog River, as the Athens of the Bodrog. Since it was possible to get a diploma in the English language here, others called Sárospatak the Hungarian Cambridge. In 1952, the Communist dictatorship closed the gates of the Theological Academy. The General Assembly of the maintainer Tiszáninnen Church District protested, thus the functioning of the church district was also disallowed by the State. After the revolution and war of 1956, the church district regained its independence. The Great Library, Museum, Archives and the Database of Scholarly Collections remained under control of the church. However, among the ancient walls of the college, a state run grammar school was operated. In 1989, the Reformed College of Sárospatak, with both its Theological Academy and Grammar School began functioning again as a part of the Hungarian Reformed Church. The demands of the College’s manifold functions resulted in the establishment of the Great Library at the beginning of the college’s operations. Its materials have been documented since the end of the 16th century. Since 1621, contemporary writers comment on the fate of the „most famous library of Hungary and Transylvania”. The library consisted mainly of gifts from the Prince of Transylvania and the Rákóczi family library donated


in 1652. A large part of this library was scattered and destroyed during the Counter-Reformation in Hungary. When the College began functioning again, the Library restarted as well. This time by the sponsorship of the Protestant lower nobilities, the library’s stock was enlarged through donations of family libraries and collections of individual scholars. It became a tradition for students visiting foreign universities to bring back books to their alma mater. Since the stock of the existing Library has increased during the centuries, it has demanded new rooms and buildings to accommodate its growth. The Library was scattered until 1834, when it was gathered into the present building with its original chamber in classicist style. The newest building, the Repository, solves the problem of storage. Between the two World Wars, the book stock was about 100,000 volumes. During the 70’s it reached a half million volumes. Among these volumes, there are some Codex remains, some original printings and nearly a hundred unique and rare works of theological, historical, philosophical, legal and pedagogical works. The college’s institutes have cared for a significant amount of documents for almost 470 years of history. Since 1735, the number of documents has increased greatly through growing documents of the church district, other ecclesiastical and lay institutes, and by the collections of facilities and societies which now make up the District and Archival Collection, of which the oldest document originates

Sárospatak

,

the Calvinist College and Collection

from 1294. Since the 1700’s, various educational departments continually established collections of physics, archaeology, numismatics and fine art items which the Museum, as a separate institution, collects. Continuing exhibitions of educational and ecclesiastical arts, as well as periodical and occasional exhibitions of various kinds are held here. Before World War II, the youth of the College, took part collectively in intensive research of rural sociology. Their experiences were useful in their practical studies of theological training, as well as in gaining some sociological knowledge. The written results of these field works, combined with collections of traditional art work, sociological pictures, historical accounts of places and work of some eminent scholars, resulted in the establishment of the Database. This Database is just one of the special collections of the Scholarly Collections of the Reformed College, which are used by hundreds of researchers and students yearly.

The Great Library places its books at the readers’ disposal in the reading rooms. It serves researchers with separate research rooms. In addition to the traditional alphabetical and UDC (Universal Decimal Classification) card catalogs, data recorded electronically during the past decade can be searched online with the help of 20 computers available. Reprographics services, beside the more traditional forms of photocopying and printing, also include scanning, photography, CD burning and DVD copying. In addition to the interlibrary loan it is possible to transmit library documents electronically. In 2013, the book stock was specified in 589,567 units. Annually approx. 200 researchers use the Scholarly Collections. Its stock exceeds 800,000 units.


01 Veľká knižnica

Foto: Hadobás Ingrid

Knižnica je rovnako stará ako Kolégium. Najstarší dokument pojednávajúci o knižnici je školský poriadok z roku 1621, z čoho sa dá predpokladať existencia knižnice už v 16. storočí. V tom období boli knihy uchovávané v niekdajšom františkánskom kláštore, kde boli pre knihy najbezpečnejšie podmienky. V 17. storočí došlo k rozšíreniu knižnice o Rákócziovsku zbierku kníh, v dôsledku čoho bola knižnica tvorená prácami z dogmatiky, histórie, gréckej a latinskej literatúry, praktickej teológie, príručiek, filozofických diel. Novú klenbovú miestnosť pre rozšírenú knižnicu dal postaviť Juraj Rákóczi. Jeho syn, Žigmund III. Rákóczi obohatil zbierku o množstvo modernej odbornej literatúry a s ním sa spája aj odovzdanie zbierky Bibliotheca Rakocziana Kolégiu. V roku 1671 muselo Kolégium v dôsledku rekatolizácie zo Sárospataku odísť. Zbierka kníh bola vozmi prevezená do Debrecína, ale keď mesto spustošili nemeckí žoldnieri, veľká časť kníh a rukopisov sa nenávratne stratila. Kolégium pokračovalo v činnosti istú dobu v Karlovom Belehrade, Marosvásarhelyi, znova v Sárospataku, potom opäť v exile v Gönci, Košiciach, až do roku 1704, keď im list Františka II. Rákócziho znova neprinavráti budovu školy v Sárospataku. Hoci boli jezuiti vyzvaní, aby Kolégiu vrátili späť veľkú časť zabratej knižnice, ale v podstate sa knižnica a zhromažďovanie kníh muselo začať odznova. Knižnicu


V prvých knižničných katalógoch sa vo veľkom počte nachádzali rukopisy. Vysvetlením tejto skutočnosti bol fakt, že aj keď od roku 1650 fungovala v Kolégiu aj tlačiareň, pre študentov bolo lacnejšie knihy prepisovať. V roku 2006 Veľká knižnica získala späť knihy uložené v sejfoch budapeštianskych bánk od roku 1938, ako aj knihy, ktoré boli v roku 1945 sovietskou armádou odvezené do Ruska. Knižnici sa tak zo Sovietskeho zväzu zo 173 zväzkov pozostávajúcich z 1378 výtlačkov vrátilo späť 136 zväzkov. Ako cirkevná knižnica sa mohla pochváliť mnohými stredovekými knižnými raritami, ale aj pôvodnými dielami európskej protestantskej spisby a po znovuzriadení Teologickej akadémie aj najnovšími teologickými a filozofickými dielami. Organizácia a správa knižnice bola do veľkej miery v rukách zanietených kolegiálnych profesorov. Popri všeobecných zbierkach zahrňujúcich domácu a zahraničnú knižnú produkciu z literatúry, umenia a všeobecného vzdelania, sa vytvorili aj špeciálne zbierky z právnych a lekárskych vied. V 19. storočí tvorili zbierku knižnice rukopisy, odborné časopisy a knihy kategorizované do kategórií: teológie, filozofie, histórie, prírodných vied, praktických vied, politiky, právnych vied, geografie, literatúry.

Vedecké

ZBIERKY REFORMOVANÉHO KOLÉGIA V SÁROSPATAKU

Okrem kníh bývalých profesorov a študentov Kolégia je knižnica obohatená o zbierky mnohých významných osobností, unikáty, učebnice z rôznych historických období, takmer všetky maďarské Biblie vydané doma a v zahraničí. Môžeme si vyberať z unikátnych kníh ručných tlačiarní, ale aj kníh vyhotovených známym tlačiarom Miklósom Kis Misztótfalusim. V prízemí najnovšej budovy skladu – v Repositoriu – boli uložené niektoré osobité zbierky, ako pozostalosť Lajosa Szathmáryho, Istvána Királya, Róberta Cs. Halmiho, Lászlá Cs. Szabóa, Fernca Béresa, Sándora Koncza a Ferenca Vitéza. Veľká knižnica vypožičiava svoje knihy čitateľom prezenčne. Bádateľom je vyčlenená osobitná miestnosť. Popri tradičnom abecednom a predmetovom katalógu si môže bádateľ vyhľadať aj knihy a materiály, ktoré boli za posledných desať rokov digitalizované. Okrem tradičných reprografických služieb ako kopírovanie

Foto: Hadobás Ingrid

európskej úrovne sa podarilo znova vybudovať až koncom 18. storočia. Do veľkej knižničnej sály Veľkého kolégia, postavenej v roku 1827 v klasicistickom slohu, boli knihy premiestnené v lete roku 1834.

a tlačenie dokumentov, je samozrejme možné aj skenovanie, fotografovanie, zápis na CD a DVD. Popri medziknižničnej výpožičke je možné aj elektronické posielanie dokumentov. V roku 2013 tvorilo Veľkú knižnicu 589 567 knižničných jednotiek. Vo Vedeckých zbierkach ročne realizuje vedecký výskum okolo 200 bádateľov. Celá zbierka má vyše 800 000 jednotiek.


02 Zbierka Kolégium malo od začiatku svojho založenia (1531) knižničnú a archívnu zbierku. Tlače a rukopisy boli vtedy uložené v debnách, a hoci z dnešného pohľadu by sa takýto prístup mohol zdať veľmi zaostalý, vtedy to úplne zodpovedalo požiadavkám doby. To platilo aj v dobe, kedy bolo vzdelávanie pozdvihnuté na úroveň akadémie (1549), keď tu Ján Amos Komenský organizoval moderné kolégium (1650 – 1654) alebo keď bola školská knižnica doplnená o Rákócziho kniežaciu zbierku (1652). Školský život bol závislý od svetských patrónov: luteránskych Perényiovcov, niekoľko rokov Korunou, neskôr od reformovanej rodiny Dobóovcov a niekoľko generácií Rákócziovcami. Zabezpečovali knihy, profesorov, založili tlačiareň, podporovali domáci kultúrny život. Vďaka ich činnosti bola bohatá zbierka muzeálnych predmetov, listín, korešpondencie a hlavne kníh jednou z najvýznamnejších uhorských knižničných zbierok oblasti severných stolíc nepatriacich k tureckému územiu, Partia a Sedmohradska. Protireformačný zápas, obdobie exilu Kolégia v Sedmohradsku a na rôznych miestach Horného Uhorska spôsobili, že mnohé knihy a listiny si nedokázala uchovať. V obdobiach náboženského a politického mieru v znamení vzdelávacích reforiem, výchovných princípov sa knižnica rozrastala, rovnako na tom mali podiel aj samotní profesori, ktorí svojimi vedeckými prácami, výskumami a zbierkami predmetov a kníh prispievali k rastu knižničnej zbierky školy.

Z kolégia sa neskôr vyčlenil Učiteľský ústav, v roku 1951 bola zatvorená Vysoká škola teologická a v roku 1952 bola poštátnená aj stredná škola. Školská zbierka, ktorá vtedy v podstate ostala bez školy ostala vo vlastníctve cirkvi a dostala názov Vedecké zbierky Predtiskej Reformovanej superintendencie. Od roku 1990, kedy bolo Reformované kolégium v Sárospataku obnovené, popri Teologickej akadémii, Reformovanom gymnáziu a Základnej škole začala znova svoju činnosť Veľká knižnica, Archív, Múzeum a Databáza, ktoré opäť dostali názov Vedecké zbierky Reformovaného kolégia v Sárospataku. Nižšie je stručná história týchto inštitúcií.

03 Archív Úlohou archívu bolo uchovanie najdôležitejších dokumentov Kolégia. Jeho najstaršia časť bola počas exilu v období rekatolizácie zničená alebo sa stratila. Avšak obnovenie činnosti v 18. storočí spôsobilo rýchly nárast archívneho materiálu, čo spôsobilo, že po každom uplynulom polstoročí bola potrebná jeho reorganizácia. Od roku 1813 archívny materiál spravoval a vydával archivár. V 19. storočí sa do kolegiálneho archívu dostal aj dištriktuálny archív. Rozšírenú zbierku chronologicky usporiadal a každý dokument označil osobitnou signatúrou profesor Benő Zsoldos (Lechner) (1847 – 1919) – spolupracovník Veľkého Lexikónu Pallas, vďaka čomu vznikol 10 zväzkový inventár s 250 000 katalógovými záznamami. Od roku 1951 vykonával archív akúsi misijnú, listinno-záchrannú činnosť, pretože svoju zbierku rozširoval o dokumenty,

ktoré by v dôsledku ateistickej diktatúry zanikli ako listinný materiál dištriktu, správy, rodinné archívy, listiny osobnej povahy. Jeho materiál má rozsah 636 bm.

04 Múzeum Názornosť bola už za čias Komenského považovaná za dôležitú súčasť vzdelávania. Predmety začali pribúdať v 17. storočí a experimentálne predmety od začiatku 18. storočia. Predmety hromadiace sa v knižnici, triedach, kabinetoch nazývali ,,riadnym” múzeom. V tomto ponímaní vzniklo múzeum fyziky, numizmatiky, prírodovedy, histórie, archeológie, umenia, národopisu, ktoré spravidla tvorili samostatné zbierky uložené v osobitných priestoroch, avšak nakoniec boli zjednotené do spoločnej muzeálnej zbierky. Múzeum fyziky rozširoval priekopník domácej experimentálnej fyziky Štefan Simándi. Experimentálne predmety boli často vyhotovované samotnými profesormi, šikovnými študentmi alebo miestnymi remeselníkmi, pričom niekedy boli úspešné a dostali sa aj na svetovú výstavu. Rozširovanie Numizmatickej zbierky sa začalo od 20-tych rokov 18. storočia, pričom sa skladala zo starých uhorských, zahraničných mincí, pamätných mincí. Zbierkové predmety Prírodovedného Múzea tvorili minerály, rastliny, skameneliny. Zbierku rozšíril o vypreparované vtáky, vypchaté zvieratá lekár – profesor János Soltész (1809 – 1879), jeho cieľom bolo lepšie priblíženie flóry, fauny a minerálneho bohatstva Horného Uhorska. Od začiatku 20. storočia pribúdali chemické látky, pitevné a tkanivové exponáty.


Zo ,,zbierky pekných predmetov” sa vytvorilo Umelecké a archeologické múzeum. V nej sa nachádzala zbierka historických portrétov, menších plastík, sôch, odborná knižnica s literatúrou o umení a dejinách umenia. Medzi zbierkami múzea sa objavil aj textil: napr. obrusy na stôl Pána, ľudové výšivky, tkané obrusy. Filologickú zbierku tvorenú z predmetov a vedeckých prác z filológie založil gymnaziálny profesor, neskôr riaditeľ Imrich Elekes (1872 – 1951). Súčasná muzeálna zbierka pozostáva z 28 445 muzeálnych predmetov, čo dopĺňa odborná knižnica s 2 817 publikáciami.

Galéria

05 Databáza Najmladšou inštitúciou Vedeckej zbierky je Databáza. Začala sa rozvíjať výskumom vidieka, ako dedinský seminár počas dvoch svetových vojen. Od roku 1931 pod vedením Zoltána Szabóa (1902 – 1965) a Kalmána Újházyho (1902 – 1994) sa venovala poznávaniu ľudovej kultúry, spoločenských vied, ľudovou výchovou, sociografiou, sociológiou a zbieraním ľudových artefaktov. Keď dedinský seminár ukončil svoju činnosť, Databáza sa stala súčasťou Vedeckej zbierky ako samostatné oddelenie. Dnes je jej súčasťou: odborná knižnica, príručná knižnica, zbierka drobných tlačí, zbierka novinových výstrižkov, zbierka fotografií, pohľadníc, zbierka ľudovej slovesnosti, zbierka ľudovej vysokej školy, zbierka zahraničných artefaktov reformovanej cirkvi. Celokrajinský význam má reformovaná zbierka zo Spojených štátov amerických. Zbierka pozostáva z mála 300 000 artefaktov.

01 Csáti graduál Protestáns énekek.1602.


04 Vizsolyi Biblia Széchy Mária (1610 – 1679) Vizsolyban nyomtatott Bibliája. Az első teljes magyar bibliafordítás. 1590.

02

Jan Amos Comenius (1592- 1670) teológus, filozófus, pedagógus, a „népek tanítója”

05 Lorántffy Zsuzsanna bejegyzése a saját Bibliájába 03

Jan Amos Comenius (1592-1670) által írt illusztrációs tankönyv, az Orbis Sensualium Pictus. Lőcse, 1685.

Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony sajátkezű bejegyzése a Szenci Molnár Albert által revideált Bibliába. Hanau, 1608. „Ez előtt való két esztendővel kezdettem volt el ezt a Bibliát és az Újtestamentumot negyedikszer és végeztem el 13 március Anno 1638, kiért az én Istenemnek legyen áldott a nagy neve, és ismét ma kezdtem el az Újtestamentumot és egész életemet e mellé köteleztem és kérem az én Istenemet aki elkezdte a jót bennem vigye véghez.” Susanna Lorantfy m. pr. (manu propria = saját kezűleg)


Galéria

06 Osztályterem

07 Adománylevél

08 Falfestés

Iskolatörténeti kiállítás. 19. századi iskolaterem és korabeli diáköltözet. (Részlet a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeumából)

Rákóczi György és felesége Lorántffy Zsuzsanna Fekete János sárospataki porkolábnak házat adományoz cserébe azon háza helyett, amelybe beköltöztek a Sárospatakra telepített anabaptisták. Munkács, 1646. augusztus 19.

a Kollégium Gutenberg terméből (Régen kocsma, valamint nyomda is működött a helyiségben)


Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei 3950 Sárospatak Rákóczi út 1. T. +36.47.311.057 F. +36.47.311.057 E. [email protected] www.patakcollege.hu TÁMOP-3.2.4.A-11/1-2012-0056 “A tudás Patakja”


Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei

Recommend Documents