Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája
A vajdácskai református gyülekezet története Szakdolgozat
Témavezető:
Készítette:
Dr. Dienes Dénes
Bihariné Tar Zsuzsanna
Egyháztörténeti Tanszék Sárospatak, 2001.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék........................................................................................ 2 Adalékok a falu történetéhez..................................................................... 3 A gyülekezet története............................................................................... 6 A reformáció Zemplénben: .................................................................... 6 Adalékok a gyülekezet 17. századi történetéhez:................................... 8 A gyülekezet a 18. században: ............................................................. 10 A 19. századi gyülekezet ...................................................................... 15 A gyülekezet a 20. században, az 1970-es évekig ............................... 29 Adalékok az iskola történetéhez.............................................................. 55 Összefoglalás........................................................................................... 62 Függelék .................................................................................................. 63 Az 1790-ben anyaegyházzá lett gyülekezet lelkipásztorainak névsora A gyülekezet tanítóinak névsora A gyülekezet gondnokai A gyülekezet presbitériuma 1958-ban, a kibővített templom felszentelésekor Felhasznált Irodalom ............................................................................... 66
2
Adalékok a falu történetéhez Vajdácska község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bodrogköz "kapujában", Sárospataktól 7,5, Sátoraljaújhelytől 12 km távolságban helyezkedik el. Területe 2278 ha, lakossága 1322 fő. 1 Tengerszinthez mért legmélyebb pontja 97 méter, a legmagasabb, a templomdomb, 113 méter. 2 A falu határát "állandó tavak és lápok jelölték ki", amelyek az árvízektől függetlenül is egész évben megmaradtak, és körülfogták a községet. Vajdácskának ezt a "belsőségét" a Koszmó-tava és a Seges-ér biztosította. A külvilággal egy északi és egy déli átjáró kötötte össze. Ez délen a "Füzes" volt, aminek a végétől a Tiszáig csupa víz öntötte el a határt, az apró homokok kivételével". A másik átjáró észak-keleten a "Vásároshomok" volt. 3 A település tehát egy észak-déli homokháton alakult ki, s a rajta áthaladó kanyargós út ma is jelzi, hogy itt egykor hatalmas mocsaras terület volt. A falu elhelyezkedése bizonyos védelmet és rejtettséget is jelentett az ittlakóknak, s a tavak és lápok könnyű megélhetési lehetőséget is biztosítottak. A fő foglalkozás a halászás és pákászás volt, s az állattenyésztés, valamint kalászos és kapás növényeket termesztettek, gyakran csak ez utóbbit, mert az elhúzódó árvíz miatt gabonát nem tudtak vetni. De az állattenyésztésnek ezen a tájon "egészen kitűnő feltételei voltak", ami az ártéri legelőknek és a tópartok gazdag vegetációjának volt köszönhető. 4 Ezek a viszonyok nem is változtak egészen a 19. század második feléig. 1846-ban megalakult Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat, mely céljául tűzte ki a Bodrogköz árvízmentesítését. A Bodrog szabályozására is Vásárhelyi Pál készített tervet, de a megvalósítás során attól több helyen eltértek. 1857-59-re már a töltések nagy része is elkészült. 5 A falu határában, egészen 1
Borsod-Abaúj-Zemplén-megye kézikönyve II. kötet, CEBA Kiadó, 1998. 608-609.o. Sárospataki Ref. Kollégium Adattára (SRKAt), At. 1284. Szendy János és Nagy Sándor faluszemináriumi jelentése, 1939. 3 Ébner Sándor: A Bodrogköz lápi községeinek településföldrajzi vázlata, Klny. Föld és Ember 1925. 5. évf., 74-75.o. 4 Révész László: A karosi honfoglaláskori temetők - Régészeti adatok a Felső-Tisza -vidék X. századi történetéhez; A Herman Ottó Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványa, Miskolc, 1996., 12.o. 5 Dr. Boros László: A Bodrog és környéke; Bessenyei Gy. Tanárképző Főisk., Nyíregyháza, 1996. 33.o. 2
3
eddig, a 19. század első feléig, folyt a Bodrog, de útját ma már csak holtága jelzi, illetve a falu határában elterülő ártéri gyertyános-tölgyes Long-erdő, mely a legszebb az egész Bodrogközben. 6 A vizek lecsapolása, és a Bodrog szabályozása után a földművelés is lehetővé vált, ami egykor csak harmadrendű foglalkozás volt a halászás és állattenyésztés után. Ugyanakkor a község erdőirtással is több területet nyert. Így míg 1867-ben 718 kat. hold szántóföldje volt a községnek, addig 1925-ben 2072. A legelők területe pedig 432 kat. holdról 778 kat. holdra nőtt. 7 A legkorábbi feljegyzés a falut Bojoda néven említi. Ez egy 1320-ban kelt latin nyelvű "Osztálylevél a Tamásfi Dancs Simon fia Tamásfi László, a Boksa fia Miklós, a Kozma Simon fia; a Francsék fiú, a Bokcsa fiú, a Dénesfi Gergely és a Miczbán Simontól leszármazott többiek között, Eszeny, Agtelek, Szécs, Visnyó, Parnó, Két Szerdahely, Bereczki, Becsköd, Bojoda, Honkő, Agócz, Kincses, Adorjásháza, Borostyán és a többi más községekre nézve." 8 1332-ben egyházas hely. Az 1332-37-es pápai tizedjegyzék Woyda néven említi. Papjának neve pedig Paulus. 9 1337-ben a Boksa nemzetségbeli Dénesfi Gergely fia Demeter, és a szerdahelyi Bocskay Miklós fia Lőrincz és Ferenc egyezséget kötnek Vayda községre nézve, amint ezt az egri káptalantól származó töredékes feljegyzés őrzi. 10 Ezután a legközelebbi tudósítás 1380-ból való, mely szerint a váradi káptalan Mika és Meger birtokokért cserébe adta Domonkos leleszi prépostnak, így a leleszi premontreiek tulajdona lett. 11 1487-ben Ráskai Balázst is egy részébe iktatják, ám később az egész birtok a leleszi konventté lesz, s az 1587. évi összeírás már csak a leleszi prépostot említi tulajdonosként. Azután Telekessy István foglalja el, majd 1785-ben a vallásalapé lesz, és ismét visszake6
Dr. Boros László: i.m., 48.o. SRKAt. At 1285. Szendy János-Nagy Sándor faluszemináriumi jelentése, 1939. 8 Dongó Gyárfás Géza: Bocskay-irományok I., Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez VI., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1901. 19.o. 9 Valter Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VIII. szerk.: Komáromy József, Miskolc, 1969., 120-121.o. 10 Dongó Gyárfás Géza: Bocskay-irományok I., Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez VI., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1901. 19.o. 11 Matolai Etele: Zemplén-vármegye politikai s helyrajzi ösmertetése, Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez VIII., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1903., 136.o. 7
4
rül a leleszi konvent tulajdonába. "Most is a jászóvári premontrei rendnek van itt nagyobb birtoka"- írja az 1900-as évek elején a Magyarország vármegyéi és városai című monográfia. 12 A "sok százados uraság" 1945-ben ért véget- jegyzi fel Szabó Lajos a faluról, illetve a vajdácskai határ "harmadik nagyuráról", a katolikus nagybirtokosról. 13 A vajdácskai határ másik két nagyurának az árvízet és a törököt nevezi Dr. Szabó Lajos. Az árvíz néha olyannyira birtokba vette a falut, hogy voltak esztendők, amikor sem vetni, sem aratni nem lehetett- írja 14, de erről már fentebb is történt említés. A második nagyúrral kapcsolatosan el kell mondanunk, hogy valószínűleg több hagyomány maradt fenn, mint amenynyi időt a török ebben a térségben tartózkodott. Nem csoda, hogy a gazdag hagyományt vizsgálva Szabó Lajos arra a következtetésre jut, hogy a 17. században Vajdácska lehetett a török hódoltság egyik véghelye. 15 Említést tesz az itt maradt mecsetről, mely "úgy maradt itt mint dagály után üres csigahéj". Dongó Gyárfás Géza is beszél a mecsetről: "Hallomásból tudom, hogy Vajdácska helységben török mecset volt, s romjai még a múlt évszáznak 60-as éveiben is állottak." 16 A hagyomány szerint 1864-ben a görög katolikusok a mecset romjaiból építették iskolájukat. 17 Más vélekedések szerint inkább kisebb erődítmény állhatott a mai templomdombon, s erre utalhat a domb Várhomok elnevezése is. 18 Vajdácskától 1-2 km-re, északra volt található Ágóc község, melynek pusztulását szintén a törökökkel kapcsolta össze a hagyomány. 19 Valójában a települést 1669-ben a Bodrog áradása pusztította el. 20 12
Magyarország vármegyéi és városai - Zemplén-vármegye, szerk.: Dr. Borovszky Samu; Apollo irodalmi társaság, Budapest, é.n. 13 Dr. Szabó Lajos: A "vajdácskai kis Sion", 1790-1945., 1.o.; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska 14 Dr. Szabó Lajos: i.m., 1.o. 15 Dr. Szabó Lajos: i.m., 1.o. 16 Dongó Gyárfás Géza: Zemplén-vármegye történeti földrajza. LXXIV., Adalékok Zemplénvármegye történetéhez XI., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1906., 205.o. 17 SRKAt., At. 1280. Kovács István-Ködöböcz József faluszemináriumi jelentése, 1933.; Dr. Szabó Lajos: i.m., 1.o. 18 SRKAt., At. 1280. Kovács-Ködöböcz faluszemináriumi jelentés, 1933. 19 SRKAt., At. 1280. Kovács-Ködöböcz faluszemináriumi jelentés, 1933. 20 Alsóberecki Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1777-1848., Alsóberecki Ref. Lelkészi Hiv.; SRKAt. Fszkt. 595. Szűcs István: Csordás János családfája - Egy szegény parasztember küzdelmes élete, mondakincse, 1971., 7.o.
5
Szintén a török időket idézi a Var János monda, mely szerint a Luka (ma Bodroghalom) és Vajda közötti vízen Var János csónakjával egyenként szállította át a törököket a lukai oldalra, ám amikor már nem láthatták a többiek, minden törököt befordított a vízbe; így végzett mindegyikükkel, s megmentette Lukát a töröktől. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a Varjános nevű dűlő Luka határában. Törökökről a korabeli vizitációs jegyzőkönyvekben sincs semmiféle feljegyzés (1611-es a legkorábbi), "csak" a "németeknek rajtok táborzásá"-ról tesznek említést, 1671-ben. 21
A gyülekezet története
A reformáció Zemplénben:
Sajnos "egyetlen egyházvidék reformálásáról sem maradt ránk összefüggő elbeszélő forrás", "így nagyon hézagos az a kép amelyet a terjedés menetéről adni tudunk". A legelső időkben két útja volt a reformáció terjedésének: az egyik, hogy a már a mohácsi vész előtti időkben érintett területekről terjedt tovább (németek), a másik út pedig az lehetett, hogy "egy-egy harcos reformátori egyéniség vágott neki a még érintetlen területeknek, és igehirdető, vagy tanítói munkájával végezte el a magvetést." 22 Magyar reformátoraink első nemzedékéből a Tiszáninnen Dévai Bíró Mátyás működött. 1538ban kerül Perényi Péter zempléni uradalmába. Ám nemsokára megromlik kettőjük között a viszony: Perényi Péter határozatlan, míg Dévai következetes hittani magatartása nem fér meg egymás mellett. Így Dévait 1541-ben már Szikszón találjuk, ahol az iskolát egy évig igazgatja. 23 Ám Zemplénben a 16. század derekára mégis jelentős, ha nem is éppen mindenütt döntő hatást ért el a reformáció. S ebben mégiscsak szerepük volt a Perényieknek, mégha 21
Sárospataki Ref. Kollégium Levéltára (SRKLt), Kgg. I.4. Egyházlátogatási jegyzőlönyvek Bucsay Mihály: A reformáció százada (1520-1608); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949., 33.o. 23 Bucsay Mihály: A reformáció százada (1520-1608); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949., 35.o. 22
6
Perényi Péter szemei előtt csupáncsak "egy humanista szellemben belülről megtisztult római katholikus egyház képe lebegett, mintsem egy a pápával végleg szakító reformátoriprotestáns egyházé." Innen fakadhatott tehát következetlen hittani magatartása, az a kettősség, hogy egyfelől pártfogásában részesített a reformáció szellemében munkálkodó egyéneket (Gálszécsi István és Benczédi Székely István énekeskönyvei 1536-ban és 1538-ban az ő költségén s neki ajánlva jelennek meg), másfelől pedig Dévait, a következetes reformátort nemsokáig tűri meg környezetében. Ám évekkel később fiát, Gábort már arra ösztönzi, hogy a reformáció művét (lutheri irány) erélyesebben folytassa. Így a fiatalon, 1567-ben elhunyt Perényi Gábor idején tetőződik be Zemplén és más Perényi uradalmak reformációja. 24 Bár kevés adat igazolja, de teljesen valószínű, hogy a helvét irány az Egertől Kassáig és Máramarosig terjedő területen "éppoly feltartóztathatatlanul tört előre, mint a Tiszántúl." 1559-ben Kopácsi István sárospataki esperes-lelkész Méliusszal és az erdélyiekkel megállapodott az úrvacsora helvét szellemű felfogásában. 1561-ben Kopácsi elnökletével a Tarcali Zsinat állást foglalt az úrvacsora és a predestináció helvét értelmezése mellett, majd a következő évben szintén Tarcalon Méliusz jelenlétében a Tiszáninnen lelkészeinek nagy többsége sajátjának fogadta el Béza Tódor 1560-as hitvallását. A lutheri irány védelmében ekkor Perényi Gábor, abaúji főispán, megtorlást akart alkalmazni, és birtokain 1567-ben bekövetkezett haláláig kitartóan üldözte a helvét irány híveit. Ezzel a szemlélettel azonban ekkor már egyedül áll. 25 1564-ben a tiszáninneniek Tarcalon ismét megismételték nyilatkozatukat Béza hitvallása mellett, sőt Kálvin kátéjának használatát is elrendelték. Bár Perényi Gábor még el tudta távolítani Kopácsit Sárospatakról, ám a nagyúr halála után éppen Patak lett "iskolája révén a református szellemi élet egyik messzevilágító fáklyája." Kopácsi irányító szerepét Károlyi Gáspár gönci lelkész és kassavölgyi esperes vette át, s az ő
24
Dr. Révész Imre: Magyar református egyháztörténet I. kötet, Debrecen, 1938., 71-72.o. Bucsay Mihály: A reformáció százada (1520-1608); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949., 70.o. 25
7
idején ment végbe a tiszáninneni református egyház megszilárdítása. 26 Bucsay Mihály írja, hogy "a század 70-es éveiben a régi egyház már majdnem teljesen eltűnt a színről", s "egy bizalmas pápai jelentés szerint Magyarországon ezer protestánsra esett egy katolikus". Ám mindezek ellenére is a katolikus egyház az állásokat és a javadalmait, Erdély kivételével, az egész országban fenntartotta. 27 Így történt, hogy Vajdácska is egyházi birtok maradt, míg a községben a reformáció is akadálytalanul teret nyert. Adalékok a gyülekezet 17. századi történetéhez:
A gyülekezetről, mint az Alsóberecki anyaegyház filiájáról, a legkorábbi feljegyzés egy 1611-ből való egyházlátogatási jegyzőkönyvben található: "Mind az Agocziak, mind a Vajdaijak aszerint fizetnek a Bereczki Pásztornak, mint a Bereczkiek, csak ebben vagyon a különbség, hogy az Úr vacsorájához az Agocziak és a Vajdaijak bort adnak, de offertoriumban (felajánlásként) semmit nem conferálnak (t.i. pénzt)." 28 A következő egy 1629-es feljegyzés, szintén az egyházlátogatók jegyzőkönyvéből, mely arról tudósít, hogy az elhunytakat eltemetni Vajdára szállították. Továbbá az anyaegyház "panaszképpen jelenti", hogy "Vajda és Ágócz mioltától fogva a parochiát csinálták, azoltától fogva semmi segítséggel nincsenek az parochiának kertelésében (bekerítésében)". A panasz a vajdaiak ellen az, hogy "a zsellérek nem fizetnek, a gazdák is egynehányszor nem fizettek az megígért napra, az szénát is be nem rakták (t.i. a lelkipásztor járandóságát)". A gyülekezetek lelkipásztora ekkor Rátkai György, tanító pedig ezideig még nem volt a faluban 29 (Alsóbereckiben). A következő vizitációs jegyzőkönyv 1639-ből való. A gyülekezet lelkipásztora ekkor Azari Péter, tanítója pedig még 26
Bucsay Mihály: A reformáció százada (1520-1608); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949., 70-71.o. 27 Bucsay Mihály: A reformáció százada (1520-1608); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949., 81.o. 28 SRKLt. Kgg. I. 3a. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 29 Zoványi Jenő: Miskolczi Csulyak István egyházlátogatási jegyzőkönyvei; Történelmi Tár, Úf. VII. Budapest, 1906. 84-85.o.
8
mindig nincs. De ismét van panasz a vaidaiakra, t.i. hogy "főképpen nyárban Patakon az piaczon mulatják az innepet". 30 Az 1656-os jegyzőkönyv beszámol a gyülekezetekben lévő szolgálati rendről: A lelkipásztor "egy vasárnap Bereczkiben prédikál reggel, más vasárnap Vajdán, alternatim (felváltva) jár ki a Prédikátor." Most a vajdaiaknak van panaszuk, mégpedig, "hogy az innepeknek első napján egyszeris nem administraltatik az Úr vacsorája." Kérik, hogy ezt igazítsák el, hiszen mind a két helyen, Bereczkiben és Vajdán is, ugyanannyi fizetést adnak. Továbbá kérik, hogy az esketések reggel legyenek. Viszont mindkét helyen "resten járnak" a templomba a hívek, ahogy azt a lelkipásztor megjegyzi, aki ebben az időben Regéczi György. 31 Ezek a feljegyzések pedig egyértelműen arról tájékoztatnak bennünket, s ilyen szempontból ezek az első feljegyzések, hogy Vajdácskán is volt a reformátusoknak temploma vagy imaháza, ahol az istentiszteleteket tartották. Ezt támasztja alá Szűcs István a gyülekezet történetéről írt munkájában, amikoris említést tesz arról, hogy ebből az időből, III. Ferdinánd (1625-1657) idejéből, tárgyi emlék is maradt ránk, mégpedig egy, a gyülekezet tulajdonát képező kenyérosztó tál. 32 1660-ban Baskai Pál lelkipásztor jelenti, hogy egy Csomós Miklós nevű vajdai ember vitatkozott vele, ezért megintetett. Továbbá, hogy a jövedelem befizetésében is egyenetlenségek vannak, így az egyházlátogatóság elrendelte, hogy a párbért "Gergely pápa napjáig" kötelesek megfizetni. 33 1669-ben Mezei Imre a gyülekezetek lelkipásztora, de ekkor már van külön bírója Vajdának, nevezetesen Ungi István. A gyülekezetekre ismét van panasza a "pásztornak", mégpedig, hogy "igen restek az Ige hallgatására". A parókia fenntartása körül is vita van az anya- és leányegyházak között (Felsőberecki is). "A filiák nem akarnak a kertelésben segítséggel lenni." Pedig a vajdácskaiak is "tartoznak kertelni". Ezért az anyaegyház eljárást kezdeményez a filiák ellen. 34 30
Zoványi Jenő: Miskolczi Csulyak István egyházlátogatási jegyzőkönyvei; Történelmi Tár, Úf. VII. Budapest, 1906. 298.o. 31 SRKLt. Kgg. I.3. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 32 SRKAt. Fszkt. 276. Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyház történetének megírására, 39.o. 33 SRKLt. Kgg. I.3. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek 34 SRKLt. Kgg. I.4. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek
9
A 17. századi jegyzőkönyvek sorát zárja az 1671-es, amikoris Bányai Ferenc a lelkész, s azért panaszkodik, mert nem adják meg rendesen a fizetését, arra hivatkozva, hogy a "németeknek rajtok táborozása miatt mindenektől megfosztattak." Az egyházlátogatók meghagyták, hogy ezt a következő zsinatig rendezzék el. 35 A gyülekezet a 18. században:
"A kor szokása szerint", írja Szabó Lajos, a katolikus földesuraság "nem tűr meg más egyházat birtokán". Így, hasonlóan a múlt századhoz, a vajdácskai reformátusok a szomszédos alsóberecki anyaegyházba járnak igét hallgatni, és a sákramentumokkal élni. 36 Ám ez utóbbi megjegyzésnek ellentmond az, amire a 17. századi jegyzőkönyvek engednek következtetni, hogy nem a gyülekezet járt át az anyaegyházba, hanem a lelkipásztor a filiába. Ezt erősíti meg Szűcs István kutatása is, aki utal egy 1770-es iratra, melyben a pataki plébános számol be a vajdácskai templomfoglalásról: "Ez a helység Alsóbereckinek a filiája, ahova a Materben levő Prédikátor mindig ki szokott járni és a puszta(?) Templomban szolgálatot tett. Hogy azután a filiák eltiltattak az az Ekklésia a Pataki Plébános hatalma alá esett, és tartotta ide jussát", ám a vajdácskai reformátusok ekkor Bereckibe mentek át kereszteltetni és esketni, "minden oda ígérése nélkül a pataki Plébánosnak. Ez után lettek ők jobban megszorítva, és a Circulare által egyedül az oda kötelezettek, kiküldvén közikbe Szolgabíró Beniczki Menyhért urat,… azután semmi szolgálatra sem alkalmazhatták a Mater beli Prédikátort, hanem fizetésért. Ezután foglalta el a Pataki Plébános a puszta Templomot is, szolgálván benne mintegy háromszor, egyszer és másszor." 37 Vajdácskán tehát volt egy Istennek szentelt hely, ahol öszszegyűlhetett a gyülekezet. S ezt az 1770-es évekig meg is tették. 1753-ban jött ki a rendelet, mely a magános vallásgyakorlattal bíró nem articuláris helyek protestánsait a plébánosok alá rendelte. Ám ahol nem volt helyben lakó plébános, a 35
SRKLt. Kgg. I.4. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Dr. Szabó Lajos: i.m., 1.o. 37 SRKAt, Fszkt. 276. Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyház történetének megírására, 2021.o. 36
10
protestáns hívek menteseknek érezték magukat a plébános járandóságainak kifizetése alól. Vajdácskáról is valószínűleg ezért jártak át inkább az anyaegyházba, s persze ott kérték a különböző szolgálatokat is. 1755-ben azonban újabb rendeletet adtak ki, "amely arról intézkedett, hogy azokat a helyeket, ahol nem lakik plébános, be kell osztani valamelyik plébániához mint filiákat s a filiák protestáns lakói oda tartoznak fizetni". 38 Ennek a rendeletnek lett a következménye, hogy a pataki plébános elfoglalta a gyülekezet templomát. Ebből a századból a legkorábbi emlék egy 1743-ból való nagy, kenyérosztó cintál, ezzel a felirattal: "A N. Vajdátskai R. Ekkl. Sz.". A másik emlék egy 2 iccés cinkanna, melyen a felirat: "A N. Vajdátskai Rfta Ekklesia vette An. 1744". 39 A harmadik emlék egy kb. 50 fontos harang 1752-ből, ezzel a felirattal: EKKLESIA RFTA VAJDATSKAIENSIS FIERI CURAVIT. 40 Szabó Lajos szerint, a kenyérosztó tányérral és a cinkannával együtt, ez a harang is Alsóbereckiben lehetett, ahol mint "a vajdácskai harangot" kezelhették, mert 1786-ig Vajdácskán nem volt református istentisztelet, nem engedte a földesúr. 41 Bár Szabó Lajos hosszabb időre gondol, két-három évtizedig valóban Alsóbereckiben lehettek ezek, a gyülekezet tulajdonát képező tárgyak, amíg ismét lehetett az egyházközségben istentiszteletet tartani. Még akkor is így lehetett, ha a gyülekezet 1824-es, legelső protocollumában ezt olvashatjuk: "megjegyzést érdemlő dolog az, hogy ezen Ekklésiának, mint hogy kezdettől fogva Filiája volt Alsó Bereczkinek, nem volt Helyben sem Papja, sem pedig Rectora, hanem mind vasárnapokon, mind pedig hétköznapokon Bereczkibe jártak a közönséges isteni tiszteletnek gyakorlására". 42 Arról nem található említés, hogy mi történt a "puszta templommal", sem arra nem emlékeznek már, hogy valamikor a Mater Prédikátora Vajdácskán is tartott istentiszteletet. Ám az úrvacsorai edények, és a harang, jól kifejezik, hogy a vajdácskai reformátusok vágytak az önálló egyházra, s ha "csupán" leányegyház is voltak, készek voltak áldozni gyülekezetükért. 38
Tóth Endre: Az elnyomás kora (1715-1789); Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: i.m., 193.o. A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. 6.o.; Ref. Lelkészi Hiv. Vajdácska 40 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. , 5.o.; 41 Dr. Szabó Lajos: i.m., 2.o. 42 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. 35.o.; 39
11
A 18. század utolsó két évtizedében a vajdácskai reformátusok vágyakozása beteljesedhetett. Többfelől is segítségük érkezett ebben. 1781-ben II. József Türelmi Rendelete, Öreg Kis András vajdácskai bíró hitbeli buzgósága, Hertzig Pál alsóberecki prédikátor támogatása 43, majd az 1790-91. évi országgyűlés XVII. törvénycikke, mely elrendelte, hogyha a protestánsok egyházat kívánnak szervezni, akkor a földesúr köteles belső telket adni templom, paplak és iskola számára. "Ezen az alapon jutott a vajdácskai egyház is birtokhoz, megkapván a 2 vékás Aranyos nevű szántót, a 2 vékás Csege nevű kenderföldet, az 1 vékás Alsó-Vásáros nevű kenderföldet, és a Körtvéfa Geréndje nevű kaszálló rétet, továbbá az Alsó-Járó nevű kaszálót. Ezek mellett kapott az egyház egy templom helyet is, a falu feletti Homok nevű dombon." 44 Vajdácskán hosszú idő óta, az első református igehirdetés 1786-ban szólalt meg. "Az Ige szólója Hertzig Pál berecki prédikátor volt, a vajdácskai reformátusok melegszívű barátja." 45 S a hely, ahol először megszólalhatott az ige, Öreg Kis András főbíró háza volt, ide járt istentiszteletet tartani Hertzig Pál. 46 Az ő biztatására, "hogy gyakrabban szolgálhassanak az istennek, és hogy gyermekeiket is neveltethessenek", "folyamodott az Ekklésia a Felsőbbekhez és sokszori zörgetések után 1790-ben nyertek egy Lévitát" is, a kisgéresi egyház volt rektorát, az ifjú Szatmári Paksi Pált. 47 S az uradalomtól kapott telken, a hívek "hamarjában" fából építettek házat lévitájuk számára, melynek egy pitvara és két szobája volt. 48 Még ugyanebben az évben, 1790-ben, a "Homokon" felépült a vajdácskai református templom. Kőből, zsindellyel fedve 49, az ekkor 330 fős gyülekezet részére 50. A templom teljesen a vajdácskai reformátusok áldozatkészségéből épült. Az egyház 1824-es protokolluma külön is beszámol azokról, akiknek "Szorgalmatosságok által és költségeken" felépült a templom: Fő Bíró Öreg Kis András, Fő Curátor Öreg Ketskés Mihály,
43
A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. 35.o.; Dr. Szabó Lajos: i.m. 2.o.; A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. 8-9.o. 45 Dr. Szabó Lajos: i.m., 2.o. 46 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 35.o. 47 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 35.o. 48 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 7.o. 49 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 5.o. 50 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., VI.o. 44
12
Varga István, Géresi János, Csomós Pál, Pásztor István, Pásztor János, Ondi József, Szilágyi Ferenc, Kis János. 51 A templom felszentelésekor kapja az egyházközség első anyakönyvét is, amire szent Jakab havának 4. napján került sor. Első lapjain őrzi azoknak neveit, akik a gyülekezet megalapítói voltak 52: Curator Ketskés Mihály, Fő Bíró Kis András, "Consistoriális Hites Személyek" Varga István, Pásztor Mihály, Géresi János, Csomós Pál, Pásztor István, Pásztor János; a vajdácskai református egyház első tagjai: Rehor Pál, Szilágyi András, Pásztor András, Szilágyi István, Szilágyi Ferenc, Varga András, Bodnár János, Laczkó András, Ondi András, Sidó András, Ráski András, Raski Mihály, Görög János, Mészáros Mihály, Ondi József; "gyalog gazdák, vagy pázsitosok": Rehor Mihály, Ondi János, Görög György, Csomós Mihály, Pásztor Mihály, Boros János, Csizmadia András, Mózes István, Csizmadia Gyögy, Koptsai Mihály, Szilágyi János, Kis János, Czompoly István, Szilágyi Pál, Szabó György, Molnár György, Rehor András, Rajna György, Koptsai István, Szakáts Ferenc; "özvegy asszonyok": Ö. Pásztor Jánosné, Paritsi Mihályné, Ketskés Mihályné, Ráski Istvánné, Csomós Mihályné, Ketskés Györgyné, Ö. Kis Andrásné, Ondi Jánosné, Csizmadia Jánosné, Ondi Gáborné. A gyülekezet létszáma összesen 330 fő. Több család 10-14 tagot is számlált. 53 "Hanem minekutána a Templom tökéletesen fel épült, és fel is szenteltetett az 1790dik Esztbe - a népnek szíve és figyelmessége azonnal ott járt, és munkálkodott, hogy magok közikbe Lelki Tanítót kérjenek és hozzanak, melyet némely Pártfogókkal munkába vévén meg is nyertek a felsőbbektől az 1792dik Esztbe. Amikor tsak ugyan, már közöttök két Esztendőket Lévitaságban töltött néhai Szatmári Paksi Pál Urat a Predikátorságra fel is szenteltették, mely után maga vivén mind a két hivatalt, lett leg első Lelki Tanitója a Vajdátskai gyenge, de már Mater Ekklésiának." 54 De mindennek sok harc árán kellett megtörténnie, mert az anyaegyház a filia elszakadása ellen "kézzel-lábbal tiltakozott". A bereckiek beadvánnyal fordultak a felsőbb hatósághoz, hogy Vajdácska kérését ne teljesítsék. Még "Őfelsége elé 51
A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 5.o. Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., III-VI.o.; RLH Vajdácska 53 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., VI.o. 54 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 35-36.o. 52
13
is készek" voltak vinni az ügyet. Legfőbb indokuk az volt, "hogy egy koldusból kettő ne legyen", mert "a vajdaiak ha a szomszéd határokon nem szántanának, kenyerük sem volna", s egyébként is "kitetszik nagyravágyások és az elöljáróhoz való engedetlenségek". 55 Ám végül "a Felséges Királyi engedelem 's parancsolat szerint a Vajdatskai filiális Ekklesia meg vizsgáltatván mind a Papi Szent Szék, mind a Nemes Vármegye által, elégségesnek találtatott arra, hogy egy rend szerint való Prédikátort maga között tartson". 56 1792-ben, Szent Mihály hava 10. napján a vajdácskai anyaegyházban egyházmegyei gyűlést tartottak, melyen megállapították a vajdácskai prédikátor díjlevelét, a következők szerint 57: 1. Minden egész telkes gazda fizet egy köböl életet, melynek negyed része az az vékája búza. 2. Minden fél telkes gazda két véka életet, ennek is fél vékája búza 3. A pásitosok vagy gyalogok két véka gabonát 4. A zsellérek, akik más házába laknak egy véka gabonát 5. Minden külön kenyeres gazda, akár egész telkes, akár fél telkes, akár pázsitos, egy forintot, a más házában lakó zsellérek fél forintot. 6. Minden telkes gazda ad egy szekér szénát, a gyalogok fél szekér szénát. 7. Gazda és gyalog egyaránt ad a prédikátornak évente egy kenyeret és egy csirkét. 8. Minden ökrös gazda ad egy jó szekér fát. 9. Keresztelésért és énekszós halottért 4 garas stóla jár, esketésért és prédikációs halottért 1 v. forint. Házasulandók kihirdetéséért és testimonialisért fél v. forint. "A fából készült paróchiában, ezzel a díjlevéllel, valamint az egyházi földek használatával, szerényen, de tisztességesen gondoskodik a vajdácskai egyház prédikátorának megélhetéséről"- írja Szabó Lajos. 58 Sajnos Szatmári Paksi Pál 1798ban, vagy 99-ben kelt levele (év nélküli) már arról tanúskodik, hogy sem a szénát, sem pedig a fát nem hozták be becsü55
SRKAt. Fszkt. 276., Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyházközség történetének megírására, 20-21.o. 56 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., VII.o. 57 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., VII-VIII.o. 58 Dr. Szabó Lajos: i.m., 5.o.
14
letesen a hívek. A szénából kevesebbet és sokan "gazt" hoztak, a fát sem adta meg mindenki. Panaszkodik még a prédikátor a kilenc éve rá nehezedő "hármas teher" miatt, hiszen a "Predikátori, Cántori és többnyire harangozói terhet" is viseli. "…egészségemben gyakran változást szenvedvén az harangozásnak és éneklésnek terhét nehezen bírom, vasárnapokon, Úr vacsorája kiszolgáltatásakor. Temetéskor egyenesen rajtam fekszik a kettős teher." - írja. "Ámbár pedig egy Éneklő s harangozó személynek el tartására ezen Ekklésiát elégségesnek látomis. Mindazáltal minthogy némellyeknek erre való kedvetlenségeket tapasztalom sürgetni nem akartam, ajánlván e dolgot a Ven. Conferencziának kegyességében." 59 Ígyhát, bár a vajdi reformátusok szívből igyekeztek anyaegyházuk létrehozására, a sok áldásos munka mellett, ill. után, sajnos jelentkezett a restség is, s a mindennapok gondja sok szívben elölte hitük és gyülekezetük ápolását. Nemsokára, 1800 Böjtelő havának 23. napján váratlanul, 37 éves korában, munkássága teljében meghalt Szatmári Paksi Pál 60, a gyülekezet szeretett prédikátora, maga után hagyva özvegyét, Nemes Györgyi Erzsébetet, és két árvát, a 4 éves Zsófiát és a 2 éves Ábrahámot. Koporsója mellett Lovas József alsóberecki prédikátor szólta az igét: "…az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába." A sírnál ifj. Lovas Sámuel olvasta az igét: "nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség." 61 Szatmári Paksi Pál után a következő lelkipásztor id. Lovas Sámuel lett, aki ekkor már 77 éves. Így fia, ifj. Lovas Sámuel látta el mellette a segédlelkészi teendőket. 62 Így zárul le a vajdácskai (immár) anyaegyház számára a 18. század. Elkezdődött az önálló egyház élete, és folytatódik a gyülekezetben szolgáló prédikátorok sora. A 19. századi gyülekezet
59
SRKLt. Vajdácska R.A. I.4/2. A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 61 Dr. Szabó Lajos: i.m., 6.o. 62 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 60
15
Az anyaegyház második prédikátora is hamar itthagyta szeretteit, és a gyülekezetet. 1802-ben meghalt id. Lovas Sámuel, és fiát, ifj. Lovas Sámuelt választotta meg a gyülekezet lelkipásztorának. 63 Az ő prédikátorsága idején adományozta Öreg Kecskés Mihály kurátor és felesége Erdélyi Mária a 2 mázsa 48 font súlyú új harangot "Isten dicsőségéhez vonzó indulatukból". 64 1809-ben a rozvágyiak választották meg prédikátoruknak, s itthagyta a gyülekezetet. 65 Közrejátszhatott ebben az is, hogy 1807-ben mindkét gyermekét elveszítette. 66 Bánhorváti Józsefet hívja meg ekkor a gyülekezet Agárdról, ám ő már 1811-ben Ladányba távozik. 67 1810. március 3án kelt levelében, melyet az esperesnek ír, panaszolja, hogy hiába vinné teljes erővel mind a lelkészi hivatalt, mind a kántorit, de a kántori szolgálatra gyengének érzi magát, ezért inkább lemondana hivataláról. 68 Kecskés Mihály kurátor 16 nap múlva a Szent Székhez intézett levelében azt is leírja, hogy Bánhorváti József lelkipásztor ahhoz kötötte a gyülekezetben maradását, hogy a gyülekezet rektort hozat. Ám erről az ekklézsia közgyűlése "végképp lemond". Ezért prédikátorukat a Tisztelt Szent Szék "kegyességébe ajánlják". 69 A gyülekezet új prédikátora Farkas István, aki szintén Agárdról érkezik, és ekkor már 66 éves. Káplán fia, Sámuel, segítségével látja el a pásztori teendőket. 70 S amit nem sikerült véghezvinnie Bánhorváti József prédikátornak, az 1811ben mégis megoldódik. A gyülekezetbe rektor érkezik. Így tudósít erről az ekklézsia protokolluma 71: "…, meg jegyzést érdemlő dolog az, hogy ezen Vajdátskai Rfta Szent Ekklésiának, nem volt Rectora vagy Oskola Tanítója szinte az 1811-dik Esztendeig; amikor a Hallgatók Száma meg Szaporodván,… mind az Isteni tisztelet annál illendőbben mehessen véghez, mind pedig a gyermekek neveltethessenek; az itt lakó Tiszteletes Urak addig munkálkodtak a Hallgatóknak Szívek körül, és addig fedezgettek a Gyermekeknek neveletlenségekből és erkölcstelenségekből származható si63
A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., VIII.o. 65 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 66 Dr. Szabó Lajos: i.m., 6.o. 67 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 68 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 69 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 70 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 71 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 16.o. 64
16
ralmas következtetéseket, és ama napon a Szülékre háramló kemény büntetéseket, és meg ítéltetéseket, mint egy meg rettenvén, meg esett, nem tsak a Szüléknek, hanem minden Hallgatóknak Szívek annyira, hogy tökélletesen meg alapodtak a Rektornak szükséges volta felől. - Mely véget a fellyebb emlitett 1811-dik Esztbe köz meg egyezéssel folyamodtak a Papi Szent Székhez, az hol kívánságok bé tellyesíttetvén hoztak leg először Rectort vagy Oskola Tanitót Batskából Bátori Sámuel Urat,…" Farkas István prédikátor 1814 februárjában kelt leveléből kiderül, hogy a gyülekezet ismét nem adta meg becsületesen lelkipásztorának a járandóságát, ám most tudatja az esperessel, hogy "a curator igyekezett, hogy fizetségét beszedje, és az ekklésia is kötelezte magát, hogy begyűjtse a járandóságokat", így nem hagyja el a gyülekezetet. 72 Ez így is volt, egészen 1822 novemberében bekövetkezett haláláig. 73 1823. február 17-én mind Öreg Kecskés Mihály, mind Gombos Susánna, Farkas István özvegye levelet intéznek a Szent Székhez, kérve, hogy Farkas Sámuel legyen "jövőbeli rendes lelkészükké", aki már 4 éve teljesített kápláni szolgálatot apja mellett. 74 Ám különös módon az egyházközség 1824-es protokolluma arról tudósít, hogy 1822-ben Királyhelmecről Olajos András érkezett a gyülekezetbe. Legalábbis ezt az utókor így értelmezte, ugyanis a lelkészek névsorát eszerint állították össze. A gondnok és az özvegy levele egyértelműen 1823-ban íródtak, és a jegyzőkönyv (melyet éppen Olajos András prédikátorsága idején készíttetett a gyülekezet) bejegyzése is utalhat későbbi időpontra: "1822-ben Meg Halálozván néhai Tiszt. I. Farkas István Úr, a hátra lévő kis időt Fia mint Káplán Farkas Sámuel Úr kitöltvén, jött helyébe Király Helmeczről Lelki Tanitónak Olajos András,…" 75 Gombos Susánna 1823. június 24-én hunyt el. 76 Bizonyára Farkas Sámuelt eddig még nem iktatták be lelkészi hivatalába, s szülei halála után nem kívánt a gyülekezetben maradni. Ekkor hívhatták meg Olajos András prédikátort a gyülekezetbe, tehát mindenképpen fél évvel később, 1823-ban. 72
SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 74 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 75 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 36.o. 76 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., 256.o. 73
17
1824. február 20-án születik meg az a presbiteri határozat, mely rendelkezik az új parókia építése felől. 77 Az előzményekről így tudósít a protokollum 78: "A Parochiális Fundus, a mellyen eleinte szinte Három Esztendőkig a Rector v. Levita lakott, Szinte 1792dik Esztendeig, de már azoltától fogva, meg most is a Predikátor lakik, adodott a Vallás béli Szabadságnak felállásakor Felséges IIdik Jósef Császár és Király kegyelmes parancsolatjából, és azonnal ki is mérődött, de nintsen róla semmi írás. Ennek a Papi Parochiális Fundusnak hossz Nyolczvan egy öl, szélessége nap kelet felől való végén Tizen három öl, nap szálat felől valő végin Tizen egy öl. Ezen a Funduson… építettek a Rftus lakosok hamarjában egy Fa Házat tulajdon költségeken, a Pitvaron kívül két szobákra, amely megavulván és a benne lakókat düléssel fenyegetvén… az 1824dik Esztendőbe elbontatott." A presbitérium úgy határozott, hogy helyére kőház épüljön, melyben "az első szobáknak szélessége öszvességgel legyen 3 öl 4 láb, u.m. a nagyobb szobának belső szélessége 2 1/2 öl, a tanuló szoba 1 1/2 öl, a 3 falak 4 lábnyi szélességűek legyenek. A belső hossza az első házaknak 2 öl és 9 láb -A pitvar szélessége 1 1/2 öl, mellybe fűtőkemencés konyha építtessen". "Az egész épületnek hossza 7 1/2 ölnyi kőfal legyen." 79 Ígyhát a márciusban elbontott parókia helyére "ugyan azon Esztendőben (1824), általok (a református lakosok által) Kő Ház épittetett, a Pitvaron kívül Négy Szobákra, nád fedel alatt, a magok tulajdon adakozó költségeken,…" 80 A parókiához egyéb épületek is tartoztak: "Istáló és szeker szin egy fedel alatt gyékény kötéssel, melynek hossza a szeker szinnel edjütt 5 öl és két sukk, szélessége 3 öl 2 sukk. - Ezen kivül van egy külső kamara vájogból kő fundamentumon, ez alatt van kő pincze, ollyan hosszuságu mint a kamara, melynek hossza külső szinére nézve 4 öl és 3 sukk, szélessége 3 öl, mellyet a Rftus lakosok magok költségeken építettek, az 1823. esztendőben. Van egy kő kút a kertben gémre építve, mellyet magok költségeken építettek. - Van mindeze-
77
SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 7.o. 79 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824., 7-8.o. 80 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824. 7.o. 78
18
ken kivül két sertés ól egy fedel alatt, mellyet 1824dik esztendőben magok építetettek. 81 Olajos András gyűjti össze az egyház addigi történetére vonatkozó adatokat, a gyülekezet első protokollumában. 82 Az ő idejében, 1830-ban, készül egy másik jegyzőkönyv is, felsőbb egyházi rendelésre, "A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésiában a Prédikátor részére fizető Gazdáknak vagy Halgatók Neveinek, Fizetéseknek és lehető restanciájoknak mutató jegyzőkönyve, Esztendőről Esztendőre". 83 1827 áprilisában nagy gyász éri a gyülekezetet. 77 évesen meghal az ekklézsia első kurátora, Öreg Ketskés Mihály, "erőtelen öregségben" 84. A halotti anyakönyv így tudósít róla: "Öreg Ketskés Mihály, mint ezen Ekklésiának 38 esztendőkig volt hív Curátora." 85 A gyülekezet következő gondnoka Szilágyi András, aki 1826-tól segédkurátorként működött Öreg Ketskés Mihály mellett, az idős gondnok "erőtlenségei miatt". 86 1830 júniusában azonban a consistorium Mózes Istvánt választja és esketi fel gondnokká, mivel Szilágyi András "hivatalát időnap előtt hitetlenül elhagyta, és a Consistoriumot confundálta." 87 Ám az 1831. december 4-i consistoriális gyűlés ismét a gyülekezet kurátorává választotta, mivel Mózes István lemondott hivataláról. 88 Időközben a consistorium, 1828. május 11-i gyűlésén főkurátornak hívja meg "Ttes Ns Szentesy János Ur"-at, akit 28án fel is esketnek. 89 Szentesy János Sárospatakon lakó hadnagy, aki "feleségével együtt már évek óta meleg viszonyt tart fenn a vajdácskai egyházzal". 90 Mutatja ezt az is, hogy 1816-ban Szentesy János egy "nyolcz szegü czin kannát" adományoz a gyülekezetnek, "minden irás és jegy nélkül". 91 A protokollum bővebben nem említi annak okát, hogy miért is választ a gyülekezet főgondnokot, de igaza lehet Dr. Szabó 81
A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 8.o. A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 1.o. 83 Dr. Szabó Lajos: i.m., 8.o. 84 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., 259.o. 85 Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 1790-1871., 259.o. 86 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 69.o. 87 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 71.o. 88 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 73.o. 89 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 70.o. 90 Dr. Szabó Lajos: i.m., 9.o. 91 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 6.o. 82
19
Lajosnak, aki megemlíti, hogy bizonyára sokban segíthette a gyülekezetet a hadnagy tanácsaival és összeköttetéseivel, aki hívő és tanult ember. S nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ekkor a consistoriumban a prédikátoron és az ispánon, Ondi Istvánon, kívül, még a főkurátor tudott írni. 92 Olajos András prédikátorsága idején válik sürgetővé a templom kibővítése is. Így 1825-ben levelet intéz Öreg Kecskés Mihály a gyülekezet nevében a prépostsághoz, miszerint " a két templom közt lévő üresség határozatlan van, mi pedig templomunkat mint hogy kicsiny a Hallgatóknak bé fogadására, valami úton s módon nagyobbítani kénteleníttetünk", ezért folyamodik a "Méltóságos Földes Urasághoz", hogy a gyülekezet kérését "valamely biztos által megnézetni, meghatározni, sőt meg is állapitani méltóztasson". 93 Ám még 1833. január 30-án is ezügyben kell leveleznie Szilágyi András kurátornak, mert a hely ugyan megvan, ám a megígért segítség nem érkezett meg a Szent Széktől, pedig már négyszer folyamodtak hozzá. 12 éve elhatározták, hogy kőből újra építik a parókiát, és kibővítik a templomot, ám a megígért segítség még mindig nem érkezett meg. 94 Időközben, amint erről fentebb is volt szó, a parókiát fel is építették a maguk költségén. Ugyanez év júliusának 8. napján az espereshez intézett levelében Olajos András már arról számol be, hogy a templomot elbontották, és "már nagyobbára tökéletességre is ment a Hallgatóknak adakozások után, és az Ekklésia költsön felvett pénzein." 95 Annál is inkább csodálatra méltó ez a hozzáállás, mert időközben a gyülekezet fenntartóinak száma lecsökkent, ugyanis 1831-ben Vajdácskán is kolerajárvány üti fel a fejét, ami július 22-től augusztus 12-ig tombol. Ez idő alatt a gyülekezet 23 tagját veszíti el. 1832-ben már csak 80 az egyház terheit viselő reformátusok száma. 96 Ilyen körülmények között hozza meg mégis, mégegyszer, 1832. június 11-én a consistorium a határozatot, hogy belekezd a templom kibővítésébe. 97 92
Dr. Szabó Lajos: i.m., 9.o. SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 94 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 95 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 96 Dr. Szabó Lajos: i.m., 9-10.o. 97 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 73.o. 93
20
1833. augusztus 30-ra a gyülekezet elkészül a templom kibővítésével, sőt új kőszószék is kerül a megnagyobbított templomba. 98 Ám nemsokára elérkezik az ideje, hogy Olajos András prédikátor is elhagyja a gyülekezetet. Így adja ezt tudtul a Protocollum: "Olajos András, kinek idejében épült az egész Parochia, minden rajta lévő épületekkel, ujonnan és más helyeken lakott itt az említett prédikátor tizen két esztendőkig. De 1835dik esztendőben, tapasztalván sok szívességei után a népnek hidegségét, le mondván elköltözött Maád városába, ugymint prédikátor." S végülis a közeli Petrahóra (ma Bodroghalász) került rendes lelkipásztornak. 99 Sajnos amint a távozása idején íródott levelek mutatják, lemondása elég viharos körülmények között zajlott le. Kezdődhetett, vagy csúcsosodhatott ki azzal, hogy az ispánt nem volt hajlandó öszszeadni szeretőjével, aki ezért az egész gyülekezetet felbujtotta, s megoszlásra kényszerítette. 100 1835. május 7-én költözik el a gyülekezetből Olajos András, s helyébe Hotykáról érkezik Kovács Sámuel prédikátor. Nem marad sokáig a gyülekezetben, 1838. május 9-én "némely őt érdeklő izetlenségek miatt lemondván Predikátori Hivataláról a felsőbb Egyházi rendelések miatt elköltözött a Kaki Református Ekklésiába". 101 Kovács Sámuelnek az espereshez írott leveleiből az derül ki, hogy a környék "oskoláinak" látogatása az ő feladata volt, ám ezt az árvizek miatt sokszor nem tudta megtenni, egy télen betegsége miatt nem sikerült tisztét ellátnia, és sok helyen nem sok értelme volt látogatásainak, mert a gyermekeket nem járatták iskolába. 102 A kurátor és a consistorium 1838. február 1-én kelt levelében közli az esperessel, hogy prédikátoruk lemondott, ezzel a gyülekezet is egyetértett, és új lelkipásztort kérnek. 103 Az új lelkipásztor Taktakenézről érkezik a gyülekezetbe. Itt még fontosnak, legalábbis érdekesnek tartom megemlíteni a Leleszi Prépostság Elöljárójának, Ormos Miklósnak levelét, melyet Szilágyi András kurátornak írt, 1838. február 98
Dr. Szabó Lajos: i.m., 10.o. A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 36-37.o. 100 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 101 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 37.o. 102 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 103 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 99
21
26-án. Ebben kifejti, hogy Kovács Sámuel lelkipásztorsága alatt a vajdácskaiak "olly kárvallást s fogyatkozást szenvedtek nagy részben a jó erkölcsiség 's példás élet tárgyában, hogy az tsak egy igen tudós, szerény, és munkás moralistának sebes evezője által hozatathatik helyre." Tud is egy ilyen személyt ajánlani, mégpedig a cigándi káplánt, Kiss Jánost. Bár megjegyzi, hogy "nincs nékem arra semmi jussom, hogy a Reformata Ecclésiának rendelkezésébe leg messzebről is belé tekintsek; de amennyibe jobbágyaink boldogságát politicai tekintetekben is szívemen hordozom, - ezen egyetemes tzélból tehát, jót, hasznost, 's idvességest kivánni, óhajtani és kérni kötelességemnek tartom". 104 Mindenesetre a gyülekezet következő prédikátora Rákosy Sámuel lesz. "Ki is öt évekig folytatta Lelkipásztori hivatalát, többnyire beteges lévén, az ötödik évben segédet kért maga mellé, mellynek elteltével martius hó 6kán 1843-ban hoszszas sínlődés után tüdővészben elhunyt élete 61dik évében. Semmi maradéka nem lévén testamentaliter megajándékozta ez egyházat 100 azaz száz v. cz. forinttal…A megboldogultnak özvegye maradván, azt a Nagytiszteletű Egyházmegyei Szék még esztendeig fele fizetés szedés mellett ez egyházba hagyta, időtöltőnek pedig szinte fél fizetés szedés mellett az akkori legidősebb káplánt Megyaszóról tiszteletes Móré Pál urat ide rendelte, ki is 1843. április hó 11ikén a Vajdácskai Egyházba hozatott." 105 Móré Pált "az Egyház szabad tetszése 's választása szerint köz akarattal minden leg kisebb ellenmondás nélkül elválasztotta jövendő rendes papjának a mai ismeretessé lett 's köztök esztendeig működött időtöltő tisztel". Ám a gyülekezet tagjai közül "bizonyos incselkedők" meg akarták hiusítani a meghívást, így titkos szavazást rendeltek el, aminek az eredménye: 75 szavazattal, 5 ellenében ismét Móré Pál megválasztása, ami pedig a Tokajban tartott egyházmegyei közgyűlésen, a "Nagytiszteletű Egyházmegyei Szék által - jóvá hagyatott 's törvényesen megerősittetett" 1844. március 12-én. 106 Időközben, 1843. július 2-án sürgető határozatot kell hoznia a presbitériumnak, ugyanis "a templom környéke, mely csupa futó homokból áll, az oda szabadon bocsátott lovak 's 104
SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 37.o. 106 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 37.o. 105
22
más marhák által fölvágattatván, mind az oda vezető utak elrontatnak, mind pedig a felvágott homok porföld a szél 's záporok dühének kitétetik 's általok elsepretik annyira, hogy ha a marhák gázlásainak gát nem vettetik, rövid időn templomunk fundamentumostól veszélyben forgánd". Így a consistorium tilalom alá veti a templom környékét, sőt az egész Homok-dombot, s ezt a bíróval is tudatják. 107 Végül november 19-én határozza el a presbitérium, hogy a templomdombot beülteti akáccal és jegenyével, "mellyek idővel ha jó gondviselés mellett felnevelkedéndnek, az egész homok dombot, Vajdácska kis Sionját, a szél és zápor dühétől igen hatalmasan védelmezéndik, templomunknak is csak védelmére, ékességére, a lakosoknak is hűvös árnyaikkal valódi gyönyörűségükre szolgálandanak". Előtte azonban a torony felőli bejáratnál keletkezett nagy gödröt fel kell tölteni (erre még aznap az egyházfi haladéktalanul szólítsa fel a híveket, s másnap lássanak is hozzá), szól a határozat, majd a helyettes prédikátor által hozott akác csemetéket el kell ültetni, "s ezen példa követésére" a többi gyülekezeti tagot is fel kell szólítani. 108 1845 augusztusában a torony "elrongyolódása" miatt, annak kijavítása is szükségessé válik, s el is rendelik, hogy még azon év őszén ezt is végeztessék el egy ácsmesterrel 109. Ám még a következő év áprilisára sem készül el a munka, "a sanyarú idő és körülmények miatt". 110 1846-ban ugyanis annyira elárasztja az árvíz a határt, sőt a falu egy részét is, hogy a határban semmi sem terem. 111 Ez annál is inkább súlyos csapásnak bizonyul, mert a hívek nem akarják megfizetni a prédikátor és a rektor járandóságait. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, hozza meg a consistorium a határozatot november 15-i gyűlésén, hogy minden gyülekezeti tag a hátralékait fizesse ki még abban az évben. 112 Az 1848-49-es szabadságharc nem hoz különös változást a falunak. "A jobbágy felszabadul, a földesúr marad." A faluból egyetlen áldozata van a szabadságharcnak, a református Kocsis János, aki "a muszkák által elhajtatván, Nyíregyházán 107
A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 87.o. A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 90.o. 109 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 94.o. 110 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 96.o. 111 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 98.o. 112 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 99.o. 108
23
kolerába esik s ott hal meg és temettetik el 45 éves korában". 113 1872-ben újabb csapás éri a vajdácskaiakat. Novemberben kolerajárvány üti fel fejét. November 21-től a következő év január 30-ig 21 református esik áldozatául, s a nyár folyamán még 8-an. 114 1874-ben pedig már olyan csapás jön, amelybe "úgy látszik, belepusztul a falu". 115 A tűzvész martaléka lesz a falu legtöbb háza, köztük a parókia, összes melléképületével, és a templom is. 116 1974. április 26-án a leégett templom falai között közgyűlést tartanak. Így tudósít erről a jegyzőkönyv: "előterjesztetett, miszerint leégett templomunknak, parochiánknak s ennek minden melléképületeinek czélszerű felépítését teljességgel nem teheti egyházközségünk, különösen jelen siralmas állapotában, midőn hitfeleinknek legnagyobb része is legtehetősebb tagjai az iszonyú tűzvész által lakóházaiktól s csaknem minden ingóságaiktól megfosztatván magokkal is jóltehetetlenekké lettek, - holott a nevezett épületeknek felépítése sok tekintetben mulhatlanúl szükséges. Előterjesztetett továbbá azis, hogy az ily rendkívüli szorult helyzetben csakis oltsó kölcsönnel, melyet egyedül a f. t. Superintendentia kegyességéből nyerhet egyházközségünk segíthet legkönnyebben és czélszerűen magán". Ígyhát "közakarattal és egyetértéssel" elhatározta a közgyűlés, hogy a szükséges összeget kölcsönképpen kérelmezik és felveszik a Superintendentia pénztárából, "a vajdácskai ref. egyházközség felelősségére és jótállására". Mégpedig 2000 o. é. forintot. A jót állók ezek voltak: Zsurki János gondnok, Lovas Antal, Kiss János, Ráski János, Géresi Ferenc az "egyháztanács" részéről, és Mózes János, alsó Szilágyi Ferenc, felső Szilágyi András "köztagok". Nyolcvanketten erősítették meg nevük aláírásával illetve "kezük vonásával" a közgyűlés határozatát. 117 Egy hónappal később, május 25-én a gyülekezet ismét közgyűlést tart, melyen "az üdvös előterjesztést" az egész közgyűlés elfogadja és meghatározza, nehogy rajtuk is megessen és beteljesedjen "Krisztus Urunk szava", mely szerint "minden ház és társaság mely magában meghasonlik elpusz113
Dr. Szabó Lajos: i.m., 11.o. Keresztelési-, házassági-, és halotti anyakönyv, 1872-1927.,308-317.o. 115 Dr. Szabó Lajos: i.m., 14.o. 116 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 27.o. 117 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 27-28.o. 114
24
tul": "minden egyházi tag, ha az a gondnok úr vagy egyh. elöljáróság által előlegesen felszólíttatik és kirendeltetik szekerrel vagy gyalog, egyházi közmunka tételére. Az ily mulasztás vagy ki nem állás esetében a szeker napidíj 2 frt, a gyalog napidíj pedig 1 azaz egy frt bírság pénzre o. é. pénzbe állapíttatik meg: amely bírság pénzt az illető gondnok vagy egyházelöljáróság a mulasztó vagy makacs ellenálló félen azonnal exegualhat és exeguáltathat, nehogy a közmunka hátránya miatt az egyház java mint közjó kárt szenvedjen." 118 A gyülekezet szorgalmas munkával még ezen az éven befejezi a templom, a parókia és a melléképületek újraépítését. A Superintendentiától a gyülekezet államsegélyként 200 o. é. forintot kap, és Misley Károly egyházkerületi dékántól is "jótéteményt, mint államsegélyt" 100 forintot. 119 Többen adakoznak a környékbeli gyülekezetek tagjai közül is, így az 1874. évi zárószámadás így alakult: bevétel 700 frt 89 kr, kiadás 647 frt 11 kr, a maradvány 53 frt és 78 kr. 120 A tűzesettel kapcsolatosan érdekes megjegyezni, hogy 1855-ben figyelmezteti az egyházközséget az egyházmegye, hogy épületeire tűzkár esetére kössön biztosítást. Az április 15-i presbiteri ülésen meg is tárgyalja ezt a consistorium, hasznosnak is találja, ám azt mondja, hogy "ebben mit sem tehet, míg a néppel nem tudatik - minthogy semmi egyéb egyházi fundusunk nincs az ég alatt, az egyházközség jószívűségénél." A consistorium vállalja, hogy "mindent megtesz a biztosítás kieszközlésére". Ám a következő úrnapján tartott közgyűlésen süket fülekre talált az egyházmegye felhívása, a gyülekezet "világosan kijelentvén, hogy ő arról tudni sem akar, sőt nem is ád reá még csak egy krajczárt sem, - sőt minden tovább is sürgettetett a biztosítás életbe léptetése - a sürgetőket, a javaslókat otthagyta a templomban." 121 Így tudósít erről a jegyzőkönyv, s ez az, aminek hasznosságára csak akkor döbbent rá a gyülekezet, amikor a baj megtörtént. 1881 januárjában, 74 éves korában meghalt Móré Pál, a gyülekezet kilencedik, 38 évet szolgált lelkipásztora. Helyére "sok concuráló közül", 1881. március 6-án lép Farkas Lajos, aki "rendes állomását az özvegyi év leteltével 1882. április 118
A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 29.o. Gondnoki számadás, 1807-1874., 138.o. 120 Gondnoki számadás, 1807-1874., 147.o. 121 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 112-113.o. 119
25
28-án foglalta el." 122 A gyülekezet levelezését megvizsgálva elmondhatjuk, hogy valóban nem folyt le problémamentesen a lelkészválasztás, ugyanis már a választás napján többen óvást nyújtanak be, az egyházmegye pedig vizsgálóbizottságot küld ki a gyülekezetbe, akik jelentésüket március 23-án teszik meg. Végülis a gyülekezet lelkipásztora Farkas Lajos lesz, korábbi nagyrozvágyi segédlelkész. 123 1882. április 28-ig a gyülekezetben a lelkipásztori teendőket helyettes lelkipásztorként Bagdy István látja el. 124 1883. március 11-én az egyházközség közgyűlést tart, melyen az 1882-es Debreceni Alkotmányozó Zsinat határozata szerint választja meg a presbitérium tagjait. A gyülekezet gondnoka Géresi András lesz, egyháztanácsnokok pedig: Zsurki János, Lovas Antal, Mózes János, Géresi Ferenc, Géresi János, alsó Szilágyi Ferenc, felső Szilágyi Ferenc, Pásztor János, Váradi János, Kovács István, Váradi Mihály és Ráski János. 125 Július 20-án ismét közgyűlést tart az egyházközség, "melyen a Lelkész a magyarországi ref. egyházi közalapra adakozni hívja fel a gyülekezet minden tagjait". "Egyházunkban a hívek, kik bár az 1874-ik évben történt tűzvész által nyomasztó helyzetbe jutottak; - tehetségükhöz mérten az aláírási ívnek aláiratkoztak, s a hívek önkéntes adakozásából felajánltatott az 1883-84-85-ik évekre évenként 20 ft 80 kr. Az egyháztanácsosok 30, a többi 30-20-10 kr-jával iratkoztak alá, a vagyontalanok felmentvén az adakozás alól." 126 Az 1883. év november 11-én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvi bejegyzéséből derül ki, hogy a gyülekezet a tűzvész után nem tudta a templomot eredeti állapotába visszaállítani, ugyanis a tornyot még mindig nem tudta a gyülekezet felépíteni. De mivel a fa értéke állandóan emelkedett, a lelkipásztor szükségesnek tartotta a munkálatokhoz szükséges faanyagot minél előbb beszerezni. A presbiterek ezt el is határozták. Ebben segítséget szeretnének kérni Wallis grófnétól, illetve intézőjétől, "ismerve bőkezű adakozóságát", ám "azon indokból, mivel sem hitfelekezetileg, sem közösségileg vele összeköttetésben" nincsenek, "nem segélyezheti" a gyülekezetet, 122
A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 37.o. SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 124 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 37.o. 125 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 119.o. 126 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 126-127.o. 123
26
ám munkáért cserébe hajlandó a szükséges faanyagot kiszolgáltatni. Ezt a feltételt az egyházközség el is fogadja. Így a Kökény nevű erdőből 100 öl nyárfát vághat ki a gyülekezet. 127 A "díszes torony" építéséről végül 1886. március 2-án dönt az egyházi közgyűlés, illetve arról, hogy a "múltban tűz által megrongált templom és torony fala megerősíttessék". De "miután építkezésre jelenben még nincs pénze az egyháznak, kölcsön kérésre hatalmazza fel a presbitériumot; melyet kivetés útján beszedendő összeggel fedezend". Az egyházkerülettől 1000 forint kölcsönt kívánnak felvenni. Március 17-én meg is kapja a gyülekezet a kölcsönt 128, s a június 12-i és 18-i gyűléseken már arról határoz a presbitérium, hogy 20 forintért új haranglábat is csináltat, s "a gomb feltételt egy kis ünnepélyességgel összeköti". Keresztapának Nagyságos Pilissy Ferdinánd rozvágyi lakost, országgyűlési képviselőt és egyházmegyei tanácsbírót kérik fel, leányát pedig keresztanyának. Ám miután az építkezés több mint 1400 forintba került, "ezen összeg a hívek között aránylagosan és igazságosan vetteték ki". Három osztályt határoztak meg erre a célra: "az első osztályú fizet 12 ftot, a második 10 ftot, a harmadik 7 ftot". 129 A gombfeltétel tehát ünnepség keretében zajlott le. Az Igét Komjáthi Gábor szentesi lelkész hirdette. 130 1884-ben ugyancsak döntő lépésre szánja el magát a gyülekezet. Az 1884. október 1-én tartott közgyűlésen elhatározzák az egyházi magtár létrehozását, mert "ha szükség van rá, a szomszédos községek magtáraihoz kell fordulni". Ezért önkéntes felajánlásokból létrejön a magtár. "A ref. vallású hívek az egyháztanács által házanként megkerestetvén, begyűlt önkéntes adakozásból a magtár megalapítására 21 azaz huszonegy köböl gabona, melynek kezelésére a lelkész felügyelete alatt Géresi János és Szilágyi Mihály magtárnokok választattak." 131 A magtár megalapításának célja tulajdonképpen a gyülekezet tagjainak megsegítése volt, majd a lelkészi és tanítói párbér kiegészítése. 1932-ben búza és árpa alapot is létesített Főző László a gyülekezet akkori lelkipásztora, hogy "a gyülekezet tagjainak hiányát ezekből is pótolni tudja". 132 127
A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 127.o. A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 131.o. 129 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 132.o. 130 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 132.o. 131 A Vajdátskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824. 128.o. 132 SRKAt., At. 742. Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 128
27
1890-ben elhatározza a presbitérium, hogy néhai Zsurki János kérésének eleget téve, az általa erre a célra adományozott összeget felhasználva, a szószék fölé koronát készíttet. Ám, mivel az adományozás óta már 9 év is eltelt, az összeget kiegészíti. A kiegészítésről a következő határozatot hozza a presbitérium: "minden 12 éven felül levő ifjú és hajadon 5050 Krt köteles fizetni, kiknek pedig ily gyermekök nincs, azon szülék önként ajánlott összegeiket a lelkészhez vigyék be". A koronát a sátoraljaújhelyi templomban lévő mintájára készíttetik el 133, s felszentelését a gyülekezet egybeköti a templom fennállásának 100 éves évfordulóján tartandó ünnepséggel. 134 1896. május 10-én jegyzőkönyvben is megörökíti a presbitérium a honfoglalás 1000 éves évfordulóját, és az ebből az alkalomból tartott ünnepi istentiszteletet. "Ez öröm nyilvánítására gyűlt össze ev. ref. egyházunk az Úr templomában, hol Lelkész alkalmi egyházi beszédet tartott I. Sám. 7:12 felvett Szt igék alapján, fejtegetvén, hogy "mind eddig segítséggel volt nekünk az Úr"; s ez reményt nyújt a jövőre is; hogy kitartók legyünk hazánk boldogságán küzdeni, a Kr. szellemében munkálkodni." 135 1897-ben, amikor az 1874-es tűzvész nyomait már sikerülne eltüntetni, és az általa okozott nehézségeken nagyrészt túljut a gyülekezet, ismét tűzvész pusztít a faluban, s megég az iskola és a tanítói lakás is. A gyülekezet szegénysorsú tűzkárosultjait adományaival támogatja a sátoraljaújhelyi gyülekezet oly módon, hogy "30 forintot küld az egyháznak, hogy abból papi fizetésük fedeztessék". A sárospataki gyülekezet is adományt küld a szegény kárvallottaknak, egyéb kikötés nélkül, 24 forint 90 krajcárt. 136 Az "egyház nagy kárt vallott tanítói laka és iskolája leégése által" a gyülekezet az egyházkerülethez fordul segítségért. 137 De végül az épületek biztosítása által megtérül a gyülekezet kára. 138 Az 1900. év első presbiteri gyűlésén az első napirendi pont, amit a presbitérium örömmel vesz tudomásul, az, hogy Felső Szilágyi Mihály és felesége "224 korona értékben két 133
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 67.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 68.o. 135 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 75.o. 136 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 77.o. 137 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 78.o. 138 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 78.o. 134
28
ezüst úrasztali kelyhet ajándékoz az egyháznak". A lelkipásztor a házaspár áldozatkészségéért azt javasolja a presbitériumnak, hogy "némileg meghálálva egy templomi első szék ülőhellyel kínálja meg" őket. A presbitérium ki is jelöli a szószékkel szemben lévő első széket. 139 A gyülekezet ma is ezeket a kelyheket használja úrvacsoravételkor. Lezáródik a 19. század, ami a gyülekezet és tagjai számára sok örömöt, és sajnos sok szenvedést is hozott. Az árvizek, a kolerajárványok és a tűzvészek sok áldozatot követeltek a gyülekezettől. Mind a csapások ideje alatt, mind pedig utána. A lelkészek és a gyülekezet sorsa eggyé lett. Amikor minden veszni látszott, akkor sem adták fel. Ezzel is bizonyítva saját maguknak és utódaiknak is, hogy nem hiába érték őket a próbák. Isten segítségével megerősödve tudtak azokból felkelni. A gyülekezet a 20. században, az 1970-es évekig
Természetesen a századdal nem értek véget a gyülekezet feladatai. Hála Istennek, a templom bővítése is egyre sürgetőbbé válik. A presbiteri gyűléseken egyre többször vannak napirenden a "szék rendezések", mivel sok székben szorongani kell az embereknek. Főként a karzaton van nagy zsúfoltság a fiatalok között. 1908 áprilisában a presbitérium döntésre kényszerül, mivel a templom "oly állapotban van, hogy annak javítása mellőzhetetlen, sőt az idők folyamán a gyülekezet tagjai annyira szaporodtak, hogy a templom nem elegendő a híveket befogadni". A presbitérium azt a határozatot hozza, hogy "a templom déli oldalát kibontva, egy hozzá toldandó kis templommal bővíti ki oly módon, hogy az 150-200 ember befogadására alkalmas legyen". 140 A júniusi közgyűlés azonban elveti a tervet, mert időközben az iskola és a tanítói lakás felújítása is sürgőssé vált, s ha ez nem történik meg, a hatóság bezárja az iskolát. 141 Mivel azonban a gyülekezet ezt a kettős terhet nem vállalhatja, a templom bővítéséről lemond.
139
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 80.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 87.o. 141 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 88.o. 140
29
Az iskola és a tanítói lakás felújítására a júliusi közgyűlés kölcsön felvételét szavazza meg. 142 A templom bővítésének a kérdése érdemlegesen a két világháború idején, illetve között, nem vetődött fel. Bár szükség lett volna rá, de mindig volt sürgősebben megoldandó feladat, pl. új harang öntetése (1922), a lelkészlakás újjáépítése (1934), az új iskola telkének megvétele (1937). 1913-ban az egyházkerület felhívja a gyülekezeteket, hogy "a helyi körülmények és viszonyokhoz mérten, belmissziói intézmények"-et állítsanak fel. 143 A lelkipásztor "őrállóként" szükségesnek látja "a következő teendőket": Először, hogy a presbitérium tagjait felhívja "a szükséges óvakodásra, szervezkedésre; beosztván őket a községben szakaszonkénti felügyeletre, - hogy különösen a kötendő házasságoknál, ha netalán vegyes házasság köttetnék -, éberen legyenek, különösen a reverzálisok adása és vétele körül". Másodszor "a presbitérium tagjai felhívatnak a körülöttük lakó viszálkodó házasok életének figyelmes ébrentartására, azoknak a feltűnő viszáloknak lehető megszüntetésére, s ha nem lehetséges, a lelkészi hivatalhoz való bejelentésre". Harmadszor "felhívatnak a gyülekezet tagjai, az egyházi életnek, - mértékletességi egylet által való családias fenntartására, a korcsmai látogatás szigorú tilalmára, a dobzódástól való óvakodásra, mely népünknek, - sajnosan megvallott- valóságos rákfenéje". Negyedszer "olvasókör felállítása, vele együtt gazdakör megalakítása. Téli újság járatása és olvasása. Vallásos felolvasások tartása a munkaidőn kívül". És végül "énekkar felállítása, ha lehetséges. - Mert már egy időben fennállott pár évig, de a közönyösségbe, és anyaghiányba belefúlt. Megpróbáljuk újra feléleszteni". 144 Ahogy Szűcs István is megjegyzi gyülekezettörténetében, ezek valóban csak "erkölcsvédelmi törvények" voltak, nem annyira belmissziós munkáról volt szó. 145 A presbitérium határozataihoz a lelkipásztor még a következőket fűzi hozzá a jegyzőkönyvben: "Megjegyzem, hogy híveink kivétel nélkül földmívesek, kik az év 2/3 részében el vannak foglalva a testért, így a lélek üdítésére csak 1/3 rész jut, bár az is 142
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 88-89.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 91.o. 144 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 91.o. 145 SRKAt., Fszkt. 276., Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyházközség történetének megírására, 27.o. 143
30
jutna! No! De mozgassuk a Bethesda tavát, így bűzhödést nem kap!" 146 1915-ben az istentiszteletek tartását is szabályozza a presbitérium. Szabályozza a harangozások időpontját, megtiltja a templom körüli csoportosulásokat, az oda nem illő beszédet és magaviseletet, a templomi székekben a tolakodást. Felszólítja a tanítót is, hogy "nem az eddig megszokott vontatott tempóban gyakorolja, hanem mérsékelt ütemben vezesse a gyülekezeti éneklést; - és pedig vezesse rendesen, a harmóniummal kísérvén annak helyes menetét". "Mert az eddigi nyújtott módszer gyülekezeti éneklésünk teljes elfajulása." 147 A gyülekezet 1908-ban vásárolt harmóniumot a templomba, a gyülekezet tagjainak e célra gyűjtött adományából, Stowaster János budapesti hangszergyárostól. 148 Az első világháborúban 40-en veszítették életüket a községből, rokkantan 9-en tértek vissza. Életét vesztette: Bere József, Béni József, Botos János, Csordás Ferenc, ifj. Csordás Ferenc, Dankó János, Fodor István, Gulyás János, Hangácsi András, Helmeczi István, Karosi János, Kolozs Mihály, Komtrák János, Kiss Ferenc, Kiss Ferenc, Laczkó Ferenc, Laczkó András, id. Márton János, ifj. Márton János, Márton Ferenc, Mitró János, Molnár Ferenc, id. Molnár János, ifj. Molnár János, Pásztor Ferenc, Pásztor István, Pásztor István, Ráski Ferenc, Reskó (Leskó?) József, Reskó Mihály, Szabó János, Szilágyi Ferenc, Szilva Gusztáv, Szilva Gyula, Schön Ede, Tóth András, Újlaki Ferenc, Váradi János, Veres József, Csomós János. Rokkantan tért haza: Demeter Ferenc, Laczkó Mihály, Ráski János, Újlaki Mihály, Márton Márton, Lovas Ferenc, Komorosi (Kamarási?) András, Kiss Mihály, Batta Béla. 149 A háború folyamán,1917-ben, a nagy harangot elrekvirálták. Ennek súlya 217 kg volt. A gyülekezet elhatározta, hogy új harang öntésére gyűjtést szervez. Ebben nagy segítségére voltak a gyülekezetnek Mózes János és Mózes András pittsburgi kivándorolt vajdácskai lakosok. 220 dollárt (219.200 korona) küldtek haza Koleszár Jánossal. 82 adakozó 146
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 91.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 92-93.o. 148 SRKAt., At. 742., Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 149 SRKAt., At. 1281. Nagy Géza-Kolláth József: Településrajzi adalékok, 1935. november 20.; 147
31
adományát. A gyülekezet 137 tagja adta ehhez a maga adományait, így 1922. novemberében fel is szentelte a gyülekezet a mai nagy harangot. 150 A háború után a gyülekezetben a gyermekek száma egyre emelkedik, így a gyülekezet közgyűlése 1929-ben "belátja, hogy egy más tanerőre halaszthatatlan szükség van, ezért elhatározza egy második tanítói állás létesítését, és egy tanterem és egy tanítói lak építését". 151 1929 szeptemberében a második tanítói állást Arday Béla tanító tölti be. 152 A tanítói lak építése azonban még várat magára. Telket csak 1937-ben tud venni az egyházközség. 1930. márciusában a presbitérium elhatározza, hogy "az egyházi adót szék után óhajtja kivetni a jövőben, amely adókulcs szerint történik a szomszédos gyülekezetek legtöbbjében". 153 A székek beosztása március 30-án meg is történik. 1923 júliusától a gyülekezetben segédlelkész is szolgál. Kósa Szabó Pál 7 hónapig munkálkodik a gyülekezetben, "a hívek közmegelégedésére". 154 1924. május 1-től Osváth József a gyülekezet segédlelkésze. Feljegyzést arról nem találtam, hogy pontosan meddig? 1930. február 23-tól április 23-ig "gyengélkedése folytán" ismét segédlelkészt kér Farkas Lajos. Az esperes Horkay László segédlelkészt küldi ki, "ki innen külföldi tanulmányútra indult"- jegyzi meg krónika. Július 1-től Szendy Pált rendelik ki a gyülekezetbe 155, de már nem sokáig szolgálhat Farkas Lajos mellett. 1930. július 24-én "Nt. Farkas Lajos úr a vajdácskai ref. egyházközség 49 éven át buzgón és mindenki szeretetétől övezve működő lelkipásztora meghalt. Temetése július 26-án volt a helybeli templom melletti téren, honnan rokonainak és tisztelőinek serege kísérte utolsó útjára a vajdácskai temetőbe." 156
150
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 95-99.o.; Szűcs István: Adalékok a Tiszáninneni Református Egyházkerület harangjainak történetéhez, Vajdácska, 1963. 151 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 108-109.o. 152 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 113.o. 153 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 115.o. 154 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824., 37.o. 155 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824., 38.o. 156 A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protokolluma, 1824., 38.o.
32
1930 decemberétől a gyülekezet rendes lelkipásztora Főző László, aki korábban Sárospatakon volt segédlelkész. 157 A gyülekezeti munka új lendületet kap az új lelkipásztor megjelenésével. A tulajdonképpeni belmissziós munkát ő kezdi meg a gyülekezetben. A presbiterek segítségével összeírja a gyülekezeti tagokat, december 7-től az új rendtartás szerint végzi az istentiszteleteket. "A gyülekezet téli munkaprogrammjába heti egy alkalommal, csütörtökön vallásos estét kíván beállítani", amihez a presbitérium is hozzájárul. Bevezeti a gyermekistentiszteleteket, kifejtve a presbitereknek, "hogy a gyülekezetnek szóló igehirdetés a gyermek értelmét felülhaladja, a vasárnap ideje alatt azonban szükséges, hogy ők is részesüljenek lelki épülésben". Erre a munkára Arday Béla tanító is felajánlja szolgálatát, így két csoportban tarthatják a gyermekistentiszteleteket. A felsőbb osztályosoknak délelőtt 9-től 10-ig tartják az istentiszteletet, az elsősöknek és másodikosoknak délután 1-től 2-ig. 158 Az 1930. év december 29-én tartott presbiteri ülésen újabb határozatokat hoz a presbitérium. Az összeírások során szomorúan tapasztalták meg, hogy sok egyháztag kárukra adott reverzálist. Hogy ennek a jövőben elejét vegyék, s felhívják a hívek figyelmét ennek káros hatásaira gyülekezetüket tekintve, a presbitérium úgy határoz, hogy aki 1931. január 1-től "kárukra ad reverzálist, mindaddig, amíg hibáját jóvá nem teszi, az úrasztalától eltiltatik, és egyháztagsági jogai felfüggesztetnek, s ha jóvá nem tette hibáját, temetése alkalmával a harang meg nem húzható, és csak imádsággal temethető el." A presbitérium a lakodalmak tartásáról is rendelkezik. Mivel zavarják "a vasárnap csöndjét és áhítatát", "a lakodalmak tartását a gyülekezetben szombat, vasárnap és hétfői napokról" eltiltják. Csordás János presbiter is indítványozza, hogy a keresztelési lakomák a szombati napról tiltassanak el, mert a "késői éjszakába nyúlva zavarólag hatnak a vasárnap teljes megszentelésére". A presbitérium ezt meg is teszi. 159 További határozatok: 1931 januárjától a templomi perselyt havonta bontják fel, ellentétben a korábbi gyakorlattal, hogy csak év végén nyitották fel. Az iskolás gyermekek mindegyike már a vasárnapi bibliaiskolában megszerzi a saját bibliáját, ezért ezután a gyülekezet nem a konfirmá157
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 119.o. és 120.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 121.o. 159 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 123.o. 158
33
ció, hanem a házasságkötés alkalmával fog Bibliát ajándékozni a fiataloknak. 160 1931 áprilisában 35 felnőtt gyülekezeti tag konfirmál. A gyülekezetben ekkor már ifjúsági egyesület működik. 161 1931 júliusában Főző László a "templomépítéshez" gyűjtőíveket készít. 1908 óta most először kerül szóba a templom bővítésének kérdése. Sajnos még most sem véglegesen. Az 1931. évi egyházlátogató bizottság is felhívta a presbitérium figyelmét a templom a nagyobbításának szükségességére, a második osztályterem és tanítói lakás építésére, és a lelkészlakás újjáépítésére. Azonban ez utóbbit látják a legsürgetőbb feladatnak, "mivel ez van a legrosszabb állapotban". 162 A lelkipásztor "szükségét látja annak is, hogy a gyülekezet házsoronkint felosztassék a presbitérium tagjai között abból a célból, hogy minden presbyter a számára megjelölt családokat évenkint egyszer meglátogassa, őket mindenkor figyelemmel kísérje s az esetleg előforduló családi és közbékét, továbbá közerkölcsöt bontó, s hitet megszégyenítő dolgaikat a lelkésznek jelentse. Első esetben minden presbyterrel a lelkész látogatja meg a gyülekezet tagjait." 163 Az 1931/32-es tanévtől a vasárnapi bibliaiskolát már 4 csoportban tartják a gyerekeknek, mert a munkába Pálúr József tanító is bekapcsolódik. 164 Ha tovább lapozgatjuk a presbiteri jegyzőkönyveket méginkább megbizonyosodhatunk arról, hogy a gyülekezeti élet jelentősen fellendült. 1932-ben arról olvashatunk, hogy "a folyó évben is a gyülekezeti munka október 31-én veszi kezdetét evangélizáló héttel, mely október 24 és 30 között lesz". Továbbá, hogy az ifjúsági egyesület október 30 és 31én "ifjúsági konferenciát óhajt rendezni". Sajnos "az évszázados panasz" is elhangzik ezen a presbiteri gyűlésen, miszerint "gyülekezetünknek nagyon sok tagja vasárnaponként piacra jár". Ezentúl ezen "ünneprontókat a presbytérium számon veszi és a lelkész által a szószékről megdorgálja". 165 Az egyháztanács egyre több reverzális-ügyet is tárgyal. Többen tudomásul is veszik a presbitérium határozatát, ám vannak akik nem nyugodnak bele, hogy eltiltották őket az úrvacsorával való 160
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 125.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 128.o. 162 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 126.o. 163 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 131.o. 164 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 133.o. 165 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 142-143.o. 161
34
éléstől. 1933 februárjában erről tesz jelentést a lelkipásztor a presbitereknek: "ezek az atyafiak, akik kárunkra adott reverzális által elkövetett hithűségbe ütköző vétség miatt az úrasztalától eltiltattak, a szereztetési igék s az úrvacsora szentségének semmibe vevésével a szomszédos sárospataki gyülekezetbe állnak oda orcapirulás nélkül az Úr asztalához". Így a presbitérium azzal bízza meg a lelkipásztort, hogy kérje meg a szomszéd gyülekezetek lelkipásztorait, hogy úrvacsoraosztás alkalmával "a szószékről figyelmeztessék azokat az atyafiakat, ha kell lakhelyükről megnevezve, akik hitükről megfeledkezve az ösmeretlenség álarca alatt mennek az úrasztalához, megkerülve és kijátszva gyülekezetük fegyelmező munkáját. 166 Főző László, mint ahogyan később maga is elmondja, szeme előtt mindenkor a gyülekezet lelki épülését tartotta. Erre igyekezett minden erejével, ám eközben a nehéz gazdasági helyzetben, s a gyülekezet figyelmetlenségének következtében is, annyira megromlott a lelkész lakásának állapota, hogy a falak és a tető is összeomlással fenyegettek. Már két év is eltelt azóta, hogy az egyházlátogatók figyelmeztették a gyülekezetet a lelkészlakás újjáépítésére, annak rossz állapota miatt, amikor a lelkipásztor is kénytelen erre felhívni a presbiterek figyelmét az 1934. év második presbiteri gyűlésén, mert a továbbiakban "maga részéről a lelkészlakás épületében, annak rosszasága miatt ezután bekövetkező károkért a gyülekezet előtt felelősséget nem vállal. Egyes része a falaknak kidűléssel, a megromlott tetőszerkezet pedig összeomlással fenyegetnek". Ígyhát a presbiterek kiválasztják az építési bizottság tagjait, névszerint Csordás János, Lovas János, Ráski Ferenc, Mózes Mihály, Varga Mihály presbitereket, és Lovas Ferenc, Kis András, Váradi András és Csomós Mihály egyháztagokat, akik a közülük választott Csordás János elnökletével az egész építkezés anyagi- és egyéb ügyeit intézni fogják, hogy a lelkipásztor azok terhe nélkül végezhesse feladatait a gyülekezetben. 167 Mindezekből is jól kitűnik Főző László határozott, céltudatos jelleme, és hogy igazi vezető volt. Előljárt, hogy a gyülekezetet Krisztus után vezesse, ugyanakkor az egyházközség 166 167
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 145.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 156-157.o.
35
feladatait is világosan meghatározva, munkatársakat választva, irányította szervezetileg is. 1934. január 28-án lemond a gyülekezet gondnoka, Géresi András, gyakori gyengélkedésére hivatkozva. Lemondásakor egy 200 pengős "alapítványt tesz", melynek kamatait és járulékait a gyülekezeti ifjúsági munka céljaira ajánlja. 168 Ám ez az időszak nemcsak a gyülekezetek lelki felemelkedésének időszaka, hanem új eszmék, és a vágyakozó szíveket csapdába ejtő szektáké is. 1934. február 24-én erről számol be szomorúan Főző László lelkipásztor a presbitériumnak, s azokról az állapotokról, melyeket "az anyaszentegyház kebelében egyik vagy másik helyen a vallásosság álarca alatt a hitetlen kommunizmus s az istentagadás végez, sokszor a hittel, az egyházzal, Istennel mit sem törődő, közömbös egyháztagok között anélkül, hogy a jobb érzésű egyháztagok és elöljárók tiltakozó szavukat emelnék föl, s a lelkipásztorok és buzgó presbiterek mellett gyülekezetek szállanának szembe a hitet és gyülekezetet rombolók, a Szentírás igéit romboló eszméik támogatására önmaguk bölcsessége szerint fölhasználó vallástékozlók ellen. Ha hangos a tékozlók szava, hangos lehet az anyaszentegyházhoz hű, buzgó egyháztagok szava is. A ricsei ref. gyülekezetben a millenisták szektája, mely tagadja a lélek létezését, az embert az állattal egy szintbe állítja, terjed anélkül, hogy gyülekezet tagjai, az egyház élén álló presbyterek szent közösségbe, áldozatkész, buzgó vallásos élettel szembeszállanának a vallás-tékozlók álarcos seregével. E helyett az egyházi fegyelem, az egyházi törvény megcsúfolásával akarnak érvényt szerezni romboló gondolataiknak." 169 Mindezeket hallva, a presbitérium kötelességének érzi, hogy figyelmeztesse a ricsei testvéreket. 1934. március 28-án levelet írnak Ricsére. Íme néhány részlet a levélből: "Anyaszentegyházunk testét Bodrogközön, de különösen ti közöttetek, megrontotta a tévelygők, a vallástékozlók, az egyház dolgaival, hitünkkel, hitvalló őseink emlékével mit sem törődő közömbös lelkek serege…A panaszra, a kesergésre ma könnyű okot találni. Éhség, ruhátlanság, hideg lakás, becsorgó tető, rongyolt szerszámok… Mindezeknek a szomorú jelenségeknek dacára mégis azt mondjuk néktek, hogy a teljes elpusztulás és nyomorúság jeleit abban látjuk, ha testvér-testvérrel, apa fiával, a lé168 169
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 161.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 164.o.
36
lek Istennel, a hívő Krisztussal és hitével hasonul meg… Keresni akarunk valami örömöt ebben a világban és boldogságot?' Szeressük Istent, egymást, hitünket, egyházunkat. Ne sajnáljuk tőle az áldozatot… Ébredjetek fel Ricsei Testvéreink és lássátok meg, hogy nem parochiátok, lelkészetek felől, hanem egészen más irányból jön az ellenség reátok." 170 1934. május 12-én ismét tűz pusztít a faluban. A tűzeset 57 károsultja közül 32 református. A takarékmagtár tetőzete is megég, és a templomtető is megrongálódik a lángok hevétől. A biztosító intézet kifizeti a károkat. 171 1934-ben a gyülekezet ifjúsági egyesülete a községtől telket kér Otthon építésére. Júniusban meg is kap egy 25 négyszögöl nagyságú területet, a nyerges-tanyai út leágazásánál,a Fő utcán. 172 Sajnos ezután erről több említés nincs a jegyzőkönyvekben, illetve egy helyen, 1938-ban, mint "esetleges ifjúsági otthon"-ról, aminek takarítása szintén a harangozóiskolaszolga feladata lenne. 173 Valószínűleg a lelkészlakás és az új tanítói lakás építése után erre már nem kerülhetett sorsem a háború és az azt követő nehéz gazdasági helyzet, később pedig az államosítások miatt. Ez év nyarán, július-augusztus hónapokban az iskolateremben a 3-6 éves gyerekek számára a gyülekezet napköziotthont szervezett, amelynek vezetését Pálúr Jolán, Pálúr József tanító leánya, vállalta. 174 Eközben azonban a parókia építése is folyamatosan halad. Június közepén az építési bizottság már arról számol be, hogy a kőműves munkák befejeződtek 175, a nyár folyamán pedig a tető is elkészül. Az év utolsó presbiteri gyűlését Isten iránti hálával zárja le a Lelkész, hiszen "az új lelkészlakás az év elején még csak álom volt a presbitérium és a gyülekezet számára, s év végére már áll, és lakható az új parochia anélkül, hogy a gyülekezetnek adósságot és külön megterhelést jelentett volna" 176, hiszen az építkezést az év folyamán részletekben, az egyházi pénztárból rendelkezésre álló összegből, 170
SRKLt., Vajdácska, R.A. I. 4/2. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 172.o. 172 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 174.o. 173 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 238.o. 174 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 175.o. 175 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 174.o. 176 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 184.o. 171
37
és az egyházi magtárban lévő termények árából fedezték. 177 Ám az épület, bár az ottlakásra már alkalmas, még mindig nem készült el teljesen. Még 1936 júliusában is hiányosságokat talál a bizottság az asztalos munkájában, ezért nem veszi át tőle az épületet, s felszólítja a szükséges javításokra. 178 Ezután több említés nem is esik a parókia építéséről. Az asztalosmunkák elvégzésével befejeződött az újjáépítés. 1935-ben Pálúr József nyugdíjba vonulásával új kántortanítója lesz a gyülekezetnek, Kolláth Sándor személyében. 1936. decemberében pedig még egy új tagja lesz a presbitériumnak: a gyülekezet, szinte egy évszázad után, ismét főgondnokot választ, szintén Sárospatakról, Baksy István református presbitert, malomkőgyári igazgatót. 179 1937. szeptember 19-én az egyház közgyűlése dönt arról, hogy a második tanítói lakás és tanterem építéséhez a telket megvásárolják. A görög katolikus templom-telek melletti "Palkó-féle" telket veszi meg az egyház tehermentesen, 2500 pengőért. Ehhez kölcsönt kell felvennie a gyülekezetnek, ami fedezetét a takarékmagtár 96 mázsa vegyestakarmánya és a híveknél kintlévő 1000 pengő hátralék képezi. 180 A telek megvásárlásával hirtelen, négy év után, megérkezik a görög katolikus egyháztanács nyilatkozata, melyben elismerik, hogy a feljáró, amit használnak az a reformátusok tulajdona, de hozzáteszik, hogy használatára a református egyháztól "szolgalmi jogot" nyertek. Valójában a helyzet úgy állt, hogy a görög katolikus egyházat négy év alatt többször is figyelmeztette a presbitérium, hogy a feljáró tulajdonjogát ismerje el, ám megkeresésükre egyszer sem érkezett válasz, tehát szolgalmi jogot sem nyerhettek. Hirtelen nyilatkozatuknak azonban nem is ez volt a célja, hiszen így is-úgy is használták a feljárót, hanem az, hogy a református egyházközség "az új iskola építésére a gk. templom szomszédságában vásárolt telekről mondjon le, mivel ő is hajlandó a 2500 P. vételárat kifizetni, s a felekezeti béke érdekében is ez lenne a leghelyesebb". Itt hivatkozhattak arra is, ami a presbitérium válaszából derül ki, hogy a gyermekek zavarnák a katolikus hívek ünneplését. A presbitérium válaszában maga is elmondja, 177
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 163.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 202.o. 179 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 208.o. 180 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 223.o.,225.o. 178
38
hogy ők is mindenkor szem előtt tartották a felekezeti békét, például amikor építkezett a gyülekezet, akkor a faluból, felekezeti különbségtétel nélkül kértek fel mesterembereket. "Aggodalmaskodás nélkül gondol a presbitérium arra is, hogy a templom szomszédságában lévő iskola zavarná az ünneplőket, s nyugodtan állítja, hogy a sokszori harangozás régi iskolánk és istentiszteleteink csendjét is sokkal jobban zavarta - s soha nem tettük szóvá-, mint iskolánk négy fala között folyó tanítása fogja - bár ezt nem hisszük- a gk. egyház ünneplését." A presbitérium tehát nem mond le tulajdonjogáról. 181 1938. február végére már tető alá is kerül az új épület, és Csordás János presbiter, mivel árajánlata sokkal kedvezőbb volt, mint a környékbeli mestereké, belefog a tanterem berendezéseinek elkészítésébe. 182 Az új tanári lakás és iskolaterem felszentelése 1938. augusztus 20-án történik meg, amikor a gyülekezetben Egyházmegyei Református Nap-ot tartanak. Az iskolaszentelést Janka Károly esperes végezte. 183 Ez év júliusában Kolláth Sándor tanító is házasságot köt, így július végére a gyülekezet áldozatkészségéből a szinte már lakhatatlan, régi tanítói lakást is felújítják. 184 1937. február 27-én a presbitérium elfogadta a lelkipásztor javaslatát, miszerint "1940-re, a gyülekezet fennállásának 150 éves évfordulójára szép és jó lenne a megnagyobbított templomban hálát adni". 185 Erre a célra, a templomépítési alapra, 1938 őszétől folyamatosan gyűlnek az adományok. 1939 februárjában pedig "Béni Jánosné és Erdei Ferenc Amerikában élő hittestvéreinknek" is gyűjtőívet küld a lelkipásztor. 186 Ám nemcsak a gyülekezet épületeire van gondja a lelkipásztornak, és a presbitériumnak, hanem a lelki építkezésre is. A bibliaiskolás gyermekek már a korábbi években is aktívan résztvettek aratás idején a kalászszedésben. 1937-ben gyűjtésük eredményét, az 1q 10kg búzát "a templomnagyobbítás költségeihez adományozták". 187 1938-ban az egész egyházmegyében megszervezik a kalászszedés mozgalmát, melynek érdekében Főző László lelkipásztor motoron 736 km-t 181
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 229.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 241-242.o. 183 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 252.o. 184 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 249.o., 252.o. 185 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 214.o. 186 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 261.o. 187 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 220.o. 182
39
tesz meg az egyházmegyében. Harminchat gyülekezet csatlakozik a vajdácskai kezdeményezéshez, és látja meg "e munka nevelő hatását, melyet a gyermeki lelkekre gyakorol". 188 A gyülekezetben ekkor már működik az édesanyák bibliaköre. Ugyan róluk csak 1939 májusában történik először említés 189, amikor az úrasztalára terítőt adományoznak, de még ma is emlegetik, hogy a bibliakör tagjai a szegények, főleg a cigány lakosság, körében is gyakran munkálkodtak. 1941-ben Főző Lászlót a királyhelmeci gyülekezet hívja meg lelkipásztorának. A gyülekezet tudomásul veszi ezt, s végül 1942 februárjában búcsúznak el lelkipásztoruktól, bár még jó ideig ő a gyülekezet felügyelő lelkésze, s felesége is tanít még év végéig az iskolában. 190 A leköszönő lelkipásztor összefoglalja a gyülekezet elmúlt 11 évi történetét: "Tizenegy évvel ezelőtt nem volt olyan öntudatos gyülekezetünkben a református hit, mint kellett volna… 1931-ben még 25 Máriapócsra zarándokló gyülekezeti tagunk volt, az együttes munka eredményeként a lelkek eltévelyedése teljesen megállott. 1933-ban október 31-ét úrvacsora vétellel ünnepeltük meg. Egyházmegyénkben ebben elsők voltunk, s ma ezt már országos törvény rendeli el. 1932-ben számba vettük a gyülekezet felnőtt, konfirmálatlan tagjait, és 36 gyülekezeti tagot részesítettünk konfirmációban. Nagy munkát fejtettünk ki a vasárnap megszentelése terén is. 1933-ban megalakítottuk az édesanyák bibliakörét. 1931-ben ifjúsági- és leányegyesületi munkát és bibliaiskolát indítottunk. Bibliaiskolásaink kalászszedése az egész ország figyelmét felhívta, s újságok ajánlották más iskoláknak is ennek bevezetését. - Istené legyen a dicsőség a lelkiekért. Eseménydús volt gyülekezetünk életének lelki oldala, de ugyanolyan volt anyagi oldala is. Rendeztük a templomdombot, renováltuk a templomot, építettünk lelkészlakot, renováltuk a tanítólakást, vettünk iskolatelket s új iskolát építettünk. Igyekeztünk a melléképületek körül mutatkozó sok hiányt is eltüntetni. Csak Isten iránti hálával gondolhatunk vissza ezekre a sokszor nehéz, de a gyülekezet anyagi gyarapodását - külön megterhelés nélkül - hozó esztendőkre." 191 188
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 252.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 264.o. 190 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1942. február 8. 191 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1942. február 8. 189
40
Főző László lelkipásztorsága idején a következő egyesületek működtek, illetve alakultak: Gyülekezeti férfikar (1922től), Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület (1931), Ref. Ker. Leányegyesület (1931), Ifjúsági Vegyeskar (1932), Gyermekkar (1932), Serdülő Leányok Köre (1933), Serdülő Ifjak Köre (1933), Édesanyák Biblia Köre (1933), Bibliai iskola (1931). Megszűnt egyesületek nem voltak. 192 A kor egyháztagjainak vallásosságáról is fennmaradtak Főző László szavai: "A vajdácskai református egyháztagok vallásossága a szenvedésben, sokszor magára hagyatottságban, Isten jóságát, kegyelmét szüntelenül érző lélek vallásossága. Szenvedése, nehéz élete öntudatossá tette ebben a hitben, mely Krisztusunk és mártyrjaink életéről beszél neki. Az öregek buzgósága megszentelt erő a hívő ifjúság nevelésénél. Kegyességükben a népies erőnek is szerepe van, a megszólástól való félelem. Református népjellem, sokat ad a becsületre, őszinte, szókimondó, ígéretét megtartja, elöljáróit tiszteletben tartja, ha meggyőződött, hogy az szereti és javát akarja, engedelmeskedik neki… Szektás mozgalom és hajlandóság nincs. Felekezeti hatásokat vissza szorítja a református öntudat ébredése…A vallás és hitéletben az erőteljesebb öntudat és ténykedés jelei látszanak." 193 1942 júniusától a gyülekezet lelkipásztora Dr. Jánosi Ferenc lesz, aki a sárospataki gimnázium tanára. Ám alig tölt egy évet a gyülekezetben, amikor be kell vonulnia a hadseregbe. E rövid idő alatt a régi iskolát ismét rendbe kell hoznia a gyülekezetnek, és a presbitérium maga is "a legnagyobb készséggel lép bele abba az egyetemes református megmozdulásba, amelynek célja az 1894. évi 32. törvénycikknek, vagyis a máig is érvényben lévő református törvénynek az eltörlése, s helyette az 1868. évi 53. tc. egyedüli érvényének visszaállítása, mely szerint a gyermekek vegyesházasságok esetében nemük szerint követik a szülők vallását". 194 A templomalapra a nehéz idők ellenére is megtartják az éves gyűjtést. Ugyan terményt nem lehet gyűjteni, de az iskolás gyermekek minden házat felkeresnek, az adományoknak borítékot visznek, s így gyűjtik azokat össze. 195 192
SRKAt., At. 742. Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. SRKAt., At. 742. Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 194 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1942. november 25. 195 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1942. július 31. 193
41
Dr. Jánosi Ferenc többé nem tért vissza a gyülekezetbe, illetve csak egyszer (1947-ben), hogy elköszönjön a gyülekezettől. Ma is sokan emlegetik emlékezetes hadbavonulását. 196 Éppen a házasságkötése napján (1942. május 25.) érkezett meg a behívója, mely szerint még aznap be kellett vonulnia. Így is történt. Sajnos a feleségét, Vitkay Erzsikét (a bodroghalmi lelkipásztor leánya) sem láthatta többé. A gyülekezet új lelkésznéja két hónap múlva, 1943 augusztusában, 23 éves korában, meghalt. 1944 márciusában Jánosi Ferenc orosz hadifogságba került, Moszkvába vitték, ahonnan 1945 áprilisában tért vissza a "felszabadító" csapatokkal, majd "igen fontos beosztást kapott a Honvédelmi Minisztériumban, mint miniszteri osztálytanácsos, a honvédség nevelőtiszti képzésének ügyeit vezeti". 197 1938-tól a háború viharfelhői gyűltek Vajdácska fölött is. 1938-ban katonai beszállásolás volt az egész faluban, majd állandó katonai behívások, "míg bele nem sodródtunk egészen a II. világháborúba". "A háború szomorú velejárója volt a zsidóság szégyenletes deportálása". A községben 62 zsidó lakott, akiket először az újhelyi gettóba vittek, majd valamennyit deportálták. A háború után csak 8-an tértek vissza. Vajdácskától a háború még 25 emberáldozatot követelt, és 3 súlyosan rokkantat. A hadszíntér elkerülte a falut, sem harcok, sem légitámadás a községben és határában nem volt. 198 Szűcs Isván összegyűjtötte azoknak neveit, akik életüket áldozták a II. világháborúban: Béni József (nős /n/, 2 gyermek /gy/ apja), ifj. Erdei Ferenc, Kiss Géza, Kiss János (n., 4 gy.), Konyha János (n., 3 gy.), Lovas János, Mózes Ferenc (n., 1 gy.), Mózes János (n., 1 gy.), Pásztor János (n., 3 gy.), Szabó Mihály (n., 2 gy.), Varga Ferenc, Váradi Ferenc (n., 3 gy.); Itthon halt meg: Rehor Ferenc (n., 3 gy.); Súlyos rokkantan tért vissza: Batta Sándor, Csordás Ferenc. 199 Lelkipásztoruk távolléte idején a gyülekezetben szolgált felügyelőlelkészként Darányi Lajos, segédlelkészként Szepessy Imre, helyettes lelkészként Olajos László "menekült 196
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1943. június 11. Dr. Szabó Lajos: i.m., 22.o. 198 SRKAt., Fszkt. 276., Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyházközség történetének megírására, 6.o. 199 SRKAt., Fszkt. 276., Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyházközség történetének megírására, 29.o. 197
42
lelkipásztor" 200, Kocsis János, Szútor István, Király Zoltán, Dr. Szabó Lajos. A háború után, 1946. május 26-án a presbitérium kéri az egyházmegyei elnökséget, hogy "jelenleg a Honvédelmi Minisztériumban szolgálatot teljesítő lelkipásztorukhoz intézzen kérdést leszerelése illetve visszatérése ügyében, mivel a hoszszabb-rövidebb szünetekkel váltogatott helyettesítések miatt a presbitérium nem vállalhatja a lelkészi hivatal ügyviteléért a felelősséget". 201 1947 júniusában végre megérkezik Jánosi Ferenc levele, ám az lemondását tartalmazza (később megnősült, Nagy Imre miniszterelnök lányát vette feleségül). 202 Egy hónap múlva már az esperes előtt van a gyülekezet egyhangú meghívása, mellyel Szűcs István miskolci vallásoktató lelkipásztort "tüntették ki" 203, aki szeptember 5-én el is foglalta állását a gyülekezetben. 204 A "Presbitérium Isten iránti hálával foglalja jegyzőkönyvébe, hogy az egyhangúlag meghívott új lelkipásztor Szűcs István beiktatása 1947. szeptember 14-én vasárnap a délelőtti istentiszteleten ünnepélyesen, lelkeket építően, az egész gyülekezet szeretetétől kísérve végbement. A beiktatást Darányi Lajos sárospataki lelkipásztor végezte az esperes úr megbízásából… Árva, évek óta pásztor nélküli nyáj kapott Isten kegyelméből árva, üldözött magyar lelkipásztort." 205 Szűcs István Rimaszombaton volt lelkész, s amint leírja a családja háborús viszontagságairól írott munkájában: "45 tavaszán, köztünk, kiutasításra váró "anyaországi" magyarok közt ellenőrizhetetlen hírek terjengtek arról, hogy 60 kg-os csomaggal utasíttatunk ki. Sajnos ez igaznak is bizonyult." 206 Ekkor került családjával Miskolcra, ahol vallásoktató lelkész volt, majd a vajdácskai gyülekezetbe. Az új lelkipásztor, és a gyülekezet legsürgetőbb feladata ekkor az általános iskola, illetve annak felső tagozata megszervezése volt. Már egy éve húzódott ez az ügy. Legelőször úgy került a presbitérium elé, hogy a zempléni tanfelügyelő 200
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1944. okt. 24. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1946. május 26. 202 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. június 8. 203 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. július 27. 204 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. szept. 6. 205 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. szept. 14. 206 SRKAt., Fszkt. 599., Szűcs István: Zord idők, háborús évek - Egy család háborús viszontagságai, 18.o. 201
43
utasította a gyülekezetet egy harmadik tanerő felvételére, ugyanis minden olyan kéttanerős iskolát, ahol egy-egy tanerőre 40 gyermeknél több esett, három tanerőssé kellett fejleszteni. Vajdácskán egy tanítóra pedig 78 tanuló jutott. A presbitérium azonban nem járul hozzá a harmadik állás megszervezéséhez, mert "az egyházközség anyagilag túl van terhelve". 207 Tíz nappal később azonban megérkezik a püspöki körlevél, mely elrendeli, hogy "minden egyházközség szervezze meg az általános iskola felső tagozatát, ha egyedül nem lehetséges, a helybeli felekezettel együtt, érdekeik védelme és kölcsönös tiszteletbentartása mellett". Kolláth Sándor igazgató-tanító is elmondja, hogy "az általános iskola 14 éves korig egyöntetűen kívánja nevelni az összes gyermeket. Nem szükséges tehát a gyermekét taníttatni kívánó szülőnek 10 éves korában középiskolába - városba- adni gyermekét… A másik előnye a népiskolával szemben az általános iskolának az, hogy teljesen osztott iskola. Nincs tehát benne két vagy több osztály együtt… Az általános iskola megszervezéséhez legalább 5 tanterem és hét tanerő szükséges. Ezt az iskolánk egyedül nem képes megvalósítani, szükséges a rk-gk. iskolával való együttműködés". Ekkor a református iskolában 148 tanuló és 2 tanerő, a katolikus iskolában 176 tanuló és 3 tanerő volt. Így mindkét iskolában 1-1 tanerőt kellett volna felvenni. A presbitérium végül azzal a feltétellel fogadja el a harmadik tanerő felvételét, hogy jövedelme 10 %-át az egyházközség fogja fizetni, míg a fennmaradó nagyobb összeget és a lakbért az állam, ahogyan ez Nagyrozvágyon is történik. 208 Ám a gyülekezeteknek már nincs rá módjuk, hogy az általános iskolát maguk szervezzék meg. Az 1947/48-as tanév végén Szűcs István már felhívja a presbiterek figyelmét, hogy "az iskolák államosításáról lehet szó" 209, s bizony a következő tanévet már az államosított iskolában kezdik meg a gyermekek. Érdekes módon a nyári presbiteri ülések jegyzőkönyvében erre való utalást nem találtam, hanem a november 27-i presbiteri gyűlésen a következő évi költségvetés tárgyalásánál ezt a megjegyzést: "Az iskolák államosítása és a régi adósságok rendezése folytán a szükséglet örvendetesen csökkent, így kevesebb fedezetre van szükség." Ilyen szempontból va207
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1946. aug. 14. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1946. aug. 24. 209 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. máj. 18. 208
44
lóban megkönnyítette az állam a gyülekezetek dolgát, ám ezzel a gyermekeket is kiragadta kezükből, s a jövőre nézve megoldhatatlannak tűnő feladatok elé is állította. Ezen a presbiteri gyűlésen hangsúlyozza is a lelkipásztor, hogy nagyon fontos az iskolai vallásoktatás, s felhívja a presbiterek figyelmét, hogy eziránt "legalább érdeklődjenek", s ugyanígy "az államosított iskola ügyei iránt, hiszen gyermekeink járnak oda, érezzék meg szeretetünket". 210 Az 1948/49. és az 1949/50. tanévekben a hittanoktatás minden akadály nélkül folyt az iskolában. Ám az 1950/51-es tanévben már csak azok járhattak hittanra, akik beiratkoztak a hitoktatásra. Ekkor a 117 református tanuló közül 103-an iratkoztak be. 211 S éppen ez az az idő, amikor az iskola igazgatója, a volt kántortanító, "úgy érzi" le kell mondania kántori tisztéről. A presbitérium tudomásul veszi lemondását, s mivel kántori szolgálata megszűnt, vele együtt megszűnt presbiteri tiszte is, de a következő tisztújításig a presbitérium tiszteletbeli tagjaként várja sorai közé. 212 A következő tanévben 121 református gyermekből 104-et írattak be hittanra, a Nyerges-tanyáról pedig 9-ből 7et. 213 Az 1952/53-as tanévről adatot nem találtam, de a következőről "annál inkább". Az 1953. július 20-án tartott presbiteri gyűlésen azt jelenti a lelkipásztor az egybegyűlteknek, hogy "a június 26-27-i hittan beírás alakalmával senki sem tudta gyermekét beíratni, a lelkipásztor sem, bár ott voltak egész nap a szülők és a gyermekek." A "főhatóság felé a jelentést megtették, s jó reménységgel vannak, hogy lesz még alkalom a beíratásra". 214 Augusztus 24-én valóban volt is pótbeíratás, ám ennek eredményéről már csak így beszél a lelkipásztor: "A folyó évre a pótjelentkezések során jelentkezett néhány gyermekünk oktatásához a lelkipásztor a megbízólevelet megkapta." 215 A következő években azonban már biztatóbb a hittanra beíratott gyermekek száma. 1961-ben az 1961/62-es tanévre "a szabályos időben, hitoktatásra 110 gyermeket írattak be a szülők". De "szigorúan ragaszkodunk ahhoz, hogy hittanra csak a beírt 210
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1948. nov. 27. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. aug. 13. 212 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. aug. 13. 213 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. nov. 6. 214 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1953. júl. 20. 215 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1953. okt. 18. 211
45
gyermekek járhatnak"- áll a jegyzőkönyvben. 216 S persze a beírásoknál is a "szigorú önkéntesség" volt a döntő. Így tett jelentést a lelkipásztor 1961.ben a következő évi hittanbeírások idejéről: "a jövő tanévre a hittanbeírások ideje június 23-24. napja. A szigorú önkéntesség betartásával kívánjuk a szülőket erre a tényre felhívni." 217 1962-ben 116 tanuló iratkozott be hittanra 218, a következő tanévben "a tanköteles gyermekek 95%-át íratták be" 219, 1964-ről sincs pontos számadat, "csak" annyi, hogy a gyermekek nagy részét beíratták hittanra 220. Ám ebben az évben tesz először jelentést arról a lelkipásztor, hogy heti négy órát állapított meg az iskola igazgatója a hittanoktatás alkalmainak. 221 1965-ben "a gyermekek mintegy 90 %-át íratták be a szülők; mindössze 11 tanköteles korú gyermek maradt ki, ezek nagy része is javító vizsgát tett, így nem is iratkozhattak be". 222 1968-ban 74 gyermeket írattak be a szülők 223, 1972-ben pedig már csak a gyerekek 50 %-át 224. De mégis, mindezek azt jelentik, hogy a hitoktatás nem szűnt meg a gyülekezetben, illetve az iskolában, még a sokszori lebeszélések hatására sem, amiben gyakran volt részük a beírató szülőknek. De nemcsak a hitoktatásra való beíratásokban mutatkozott meg a gyülekezet igyekezete, élni akarása. Megmutatkozott a templom bővítésében, a hívek áldozatkészségében is, ami méltán lehet ennek pecsétje. Több évtizede húzódott már a templom bővítésének terve, de Isten kegyelméből nem vált szükségtelenné, sőt egyre sürgetőbbé vált. A 2. világháború után érdemlegesen 1948. május 18-án került szóba. "Kölcsönt nem lehet kapni, de Vajdácska nem is szeret kölcsönt venni. Terményben nem lehet alapot gyűjteni. A meglévő kő azonban sürget, mert azt az idő rontja. Azt be kellene építeni. A templom egyébként is javításra szorul. Vakolata omladozik, ablakai, ajtajai rozogák. Meg kellene állapítani egy keretet, hogy mit és milyen sor216
Presbiteri jegyzőkönyv, 1961. szept. 20. Presbiteri jegyzőkönyv, 1961. május 27. 218 Presbiteri jegyzőkönyv, 1962. okt. 12. 219 Presbiteri jegyzőkönyv, 1963. szept. 7. 220 Presbiteri jegyzőkönyv, 1964. nov. 18. 221 Presbiteri jegyzőkönyv, 1964. nov. 18. 222 Presbiteri jegyzőkönyv, 1965. szept. 30. 223 Presbiteri jegyzőkönyv, 1968. július 5. 224 Presbiteri jegyzőkönyv, 1972. november 12. 217
46
rendben végeznénk, amiből azután - ha erőnk nem engedi a teljes kivitelezést - az el nem végezhetőket törölnénk." 225 Az 1948-as évre a falak felhúzását tervezi el a presbitérium, ami novemberben be is fejeződik. Ez teljesen a gyülekezet áldozatából történt meg. A 26.000 forintos munkát teljes egészében ki tudta fizetni az egyházközség. Ami összeg hiányzott (1300 Ft) a templomalapból a munka kifizetésére, azt is a gyülekezet pénztárából fedezték. 1949-ben a templom vasablakait cserélik ki 226, 1950-ben pedig a toronysisak javítását és festését végzik el, és új gömböt és csillagot is csináltatnak rá Déry Géza sárospataki bádogossal 227. Ekkor adományoz Kanadából Béni János 1000 Ft-ot a gyülekezetnek, így abból az ereszcsatornát is meg tudják csináltatni. 228 1951 júniusában az egyházkerületen keresztül a gyülekezet 5000 Ft államsegélyt kap. Mivel ezzel a pénzzel a következő hónap 31-ig el kell számolniuk, s a templom renoválását a nyár folyamán mindenképpen meg akarták csinálni, a gyülekezet tagjait adakozásra serkentik. Év végén örömmel számol be a lelkipásztor arról, hogy a templom külső renoválását sikerült elvégezni. S a hívek adakozásban való meg nem lankadását mutatja, hogy ezek a munkálatok 19 943,51 Ft-ba kerültek, s amiből 5 000 Ft volt az államsegély, a többi a gyülekezet adományaiból gyűlt össze. Ekkor 840 Ft-ot kellett még felhasználni a templomalapon kívül, a gyülekezet pénztárából. 229 1953-ban a templom és a parókia "villamosítását" végeztette el a gyülekezet. Ám ezeknek a munkáknak a fedezésére már nagyon lassan gyűltek össze az adományok. "A templomban 1953. szeptember 30-án, a paróchián október 12-én gyúlt ki először a fény." 230 Végül "a templomban és a templomon kívül, valamint a toronyban szükséges villanyszerelési munkák is befejezést nyertek, s a karácsonyi kántálás eredménye (1060 Ft) a költségeket teljes egészében fedezte. 231 1954-ben kisebb munkálatok folytak a templom körül. 1955-ben Walter sárospataki géplakatos elkészíti a nála megrendelt 2 templomi vasajtót, amit a fagyok elmúltával a gyülekezet fel is szerel225
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954; 1948. máj. 18. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1949. dec. 28. 227 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. aug. 13. 228 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. aug. 13. 229 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. nov. 26. 230 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1953. dec. 10. 231 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1954. febr. 6. 226
47
tet. Az ajtók árát (4 000 Ft) is adományokból fedezték. 232 1958-ban a gyülekezet kéréssel fordul az Amerikában élő testvérekhez, hogy "legyenek segítségükre legalább annyiban a templomépítésben, hogy annyi segítséget adnának, amelyen palát tudnának venni a régi tető kijavításához". Ugyanekkor a lelkipásztor kéri a presbitereket, hogy buzdítsák a híveket az adakozásra, "mivel a gyülekezet eltökélt szándéka, hogy tavasszal erőteljesen hozzálát a templomépítéshez, ehhez pedig komoly adakozásra lesz szükség". 233 1958. július 12-én ismét összegyűlik a presbitérium. Ekkor már a templom belső elrendezésében kell egyezségre jutni. Úgy határoznak, hogy a női padsorok mindegyikéből 3-3 padot átfordítanak az új hajóba. Ezzel az úrasztala körüli tér is sokkal tágasabb és szabályosabb lesz. S még a templomszentelésig néhány padot a presbitérium is készíttet. "A kőműves úgy halad a munkálatokkal, hogy minden remény meg van arra, hogy augusztus 24-re minden munkával kész lesznek. Szükséges az, hogy a gyülekezet úgy mint eddig, ezután is minden napra biztosítsa a kőművesek és az ács mellé a segédmunkásokat, hogy ezek hiánya miatt a munka meg ne álljon." Tehát "a templom építése a befejezéséhez közeledik". Ünnepélyesen szeretné a gyülekezet használatba venni. A szolgálatra püspöküket kérik fel. 234 Isten segítségével elérkezik ez a nap is, s a gyülekezet életében hatalmas előrelépés történik. 1958. augusztus 24-én felszentelik a gyülekezet kétszeresére nagyobbított templomát. A "Presbitérium örömmel jegyzi fel jegyzőkönyvébe az utókor számára is azt az örvendetes tudósítást, hogy gyülekezetünk Isten iránti hálával vette használatba megnagyobbított templomát. Tegye Isten áldottá a jelenvoltak számára a közös öröm jó ízét és láttasson velünk jó napokat és hozzon ránk víg esztendőket. A megújított templom népét is újítsa meg. Hálaadással jegyezzük ide, hogy a munka nehezét Kiss János, majd Leskó Sándor gondnoksága idején a presbitérium minden tagja hűséggel viselte és másokat is buzdított. Nem mernénk azt mondani, hogy a presbitérium megcsinálta volna gyülekezet nélkül is, de a gyülekezet sem tudta volna jó vég232
Presbiteri jegyzőkönyvek, 1955. márc. 10. Presbiteri jegyzőkönyvek, 1958. febr. 27. 234 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1958. júl. 12. 233
48
hez vinni buzgó presbiterek nélkül. Isten legyen áldott a jó véghez ért szép munkáért!" 235 A templom tetőzetének kijavítását nem tudta a nevezetes napra a gyülekezet megoldani. Igaz, már egy évvel korában a lelkipásztor arról tett jelentést a presbitereknek, hogy a tetőfedő anyag beszerzése nagy gondot fog jelenteni, ugyanis "pala beszerzésére nincs kilátás. Bádogot használtan tudnánk Makkoshotykán szerezni, de az sem elég. Maradna a cserép, amelynek beszerzése ugyancsak nehézkes." 236 Végül 57 őszén sikerül szerezni valamennyi palát, amivel befedhetik a templomot 237, de ez még mindig nem bizonyult elégségesnek, ezért kértek anyagi segítséget Amerikában élő atyafiaktól 238. 1958. október 10-ig két adomány érkezett a külföldi testvérektől: Szabó Jánostól Kanadából 70 dollár, és ifj. Tótok Istvántól 50 dollár, mindkettő gyűjtésből. 239 1959-ben sikerül végül átfedni a templomot, palával. 240 1959-ben készítik el a templomi feljárót is 241, a következő évben elkészül a templomtető "kupázása", s a munkálatokat végző mester, Désy Géza, az új hajóra ajándékba elkészíti a gombot és a csillagot. 242 Ugyancsak 1960-ban sikerül padokat szereznie a gyülekezetnek, "a sárospataki izraelita egyháztól 80 személy számára templomi padokat". 243 Még 1966-ban a gyülekezet adományaiból a toronyra villámhárítót készíttetnek 244, s ezzel tulajdonképpen végetérnek a templom körüli nagyobb munkák. S ha a megnagyobbított templom a pecsétje a gyülekezet életének és élni akarásának, akkor ez a mindenek ellenére való élni akarás mutatkozott meg a napról-napról való élésben. De sajnos azt is észre lehet venni, hogy az új körülményekkel sokmindent fel is kellett adni a gyülekezetnek. 1947-ben a lelkipásztor egyháztagsági nyilatkozatokat készít, melyeket a presbiterek hordanak szét. November 20-án már 290-en írták alá a nyilatkozatokat, s a presbiterek örömmel nyugtázzák, hogy "a gyülekezet 24 évet betöltött, kon235
Presbiteri jegyzőkönyvek, 1958. aug. 31. Presbiteri jegyzőkönyvek, 1957. ápr. 4. 237 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1957. nov. 24. 238 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1958. febr. 27. 239 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1958. okt. 10. 240 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1959. dec. 17. 241 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1959. dec. 17. 242 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1960. ápr. 4. 243 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1960. ápr. 4. 244 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1966. aug. 28. 236
49
firmált tagjainak legnagyobb része kész volt hitét megvallani és Krisztus egyházához való ragaszkodását megbizonyítani". Ám "akik bármely ok miatt a nyilatkozatot nem írták alá, azokról sem mond le, hanem különös lelkigondozásban kívánja őket az egyház részesíteni". Az egyházközség reméli, "hogy az aláírás által mélyül a reformátusság öntudata". Ekkor még kb. 70 nyilatkozat van kint. Ugyanekkor a presbitérium határozatot hoz, mely szerint az egyháztagsági nyilatkozatot alá nem írók számára minden egyházi szolgáltatás "az egyháztagságot önként vállalók által fizetett összeg háromszorosa", de ez az esketésre nem vonatkozik. 245 Öt évvel később, 1952-ben azonban már módosítja a presbitérium határozatát, s "az egyházfenntartásban részt nem vevők a keresztelést és esketést díjtalanul, a temetést (imádsággal) díjtalanul kapják, ugyancsak díjtalan a haláleseteket jelző és a temetés alkalmával végzett egyszeri harangozás is." Ezt az újabb határozatot valószínűleg azért kénytelen a presbitérium meghozni, mert nem állt jogában plusz terhet rakni a "dolgozó népre", főleg ha a gyülekezet körébe sem tartoztak. Ám annyival mégiscsak kiegészítik a határozatot, hogy "amennyiben 2 napi harangozást és igehirdetéses temetést igényelnek, a haranghasználat és harangozási díj 30+30 Ft, a temetés díja pedig lelkésznek 60 Ft, kántornak 30 Ft. Ravatalozó használat díja 20 Ft." 246 Persze a szocializmus sokkal drasztikusabb határozatok meghozására is kényszerítette a presbitériumokat. Először csak a lelkészi föld nagy részét cserélik ki a tagosításkor, 15 kh. 750 ölet. Ezt a presbitérium "tudomásul" veszi 247. 1950. november 6-án a lelkipásztor felhívja a gyülekezet figyelmét arra, hogy "a népköztársaság alkotmánya értelmében megalakult helyi tanácsok népünk jólétét, fejlődését, erősödését és békéjét vannak hivatva szolgálni. Véreink, atyánkfiai, a dolgozó nép vették kezükbe népünk sorsának, földi életének irányítását". A presbitérium pedig "minden jószándékú, népünk, községünk fejlődését, épülését és boldogulását szolgáló munkájára Isten áldását kéri". 248 A lelkészi föld kicserélésével a lelkipásztor javadalma jelentősen lecsökkent. 1951 júliusában 245
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1947. nov. 20. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1952. okt. 18. 247 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1949. dec. 28. 248 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. nov. 6. 246
50
kéréssel fordul a presbitériumhoz, hogy legyenek segítségére a saját kezelésében lévő föld művelésében, mert "lecsökkent lelkészi javadalmából csak így biztosítható szűkös kenyere". 249 A következő hónap elején azonban már "az Egyetemes Konvent Elnökségének az egyházi földingatlanok tárgyában kiadott 863-1951-I.sz. körlevelét" kell, hogy ismertesse a lelkipásztor. Augusztus 11-én a presbitériummal, 12-én pedig a közgyűléssel. A presbitérium "egyhangú határozatot hoz, tehát valamennyi igen szavazat" 250, a közgyűlés is "egyhangú határozatával jóváhagyta a presbitérium földfelajánlási határozatát" 251. A határozat tehát döntött arról, hogy "a felhívásnak megfelelően a vajdácskai református egyház tulajdonát képező ingatlanokat: 27 kh 556 öl szántót, 3 kh 320 öl rétet, 724 öl szőlőt, 197 öl kertet (háztelket), összesen 31 kh 197 öl ingatlant a magyar államnak vételre felajánlja és kéri az ingatlanok azonnali átvételét". 252 Ez év november 26-án a lelkipásztor kénytelen felhívni a presbitérium figyelmét arra, hogy "a lelkészi föld (23 1/2 kh) és lelkészi legelőjog (20) felajánlása ill. kisajátítása folytán előállott új helyzetben állapítsa meg: mit tud adni a lelkipásztornak kártalanításul. Hogyan tudja biztosítani a lelkipásztor szűkös, de tisztes, a gyülekezethez illő megélhetését?" A presbitérium vállalja, hogy a régi díjlevélben szereplő fa felének, azaz 20 m 3 fának az árát, a párbér pénzértékét, a föld után fizetett állami adókat (1400 Ft), és még évi 1000 Ft-ot ad a lelkipásztornak. A presbiterek elismerik, hogy így is "a lelkipásztor évi járandósága a gyülekezettől alig éri el egy bojtár fizetését", ezért mindezekhez még havi 100 Ft kiegészítést ad, ami azt jelenti, hogy havi 500 forint lesz a lelkész jövedelme. A gyülekezet terheit is emelik ennek érdekében, "ami azt jelenti, hogy minden adózó havi 1 forinttal vállal több terhet". 253 Az egyházközség földjeit 1952 februárjában "a megyei tanács a elfogadta, s a helyi tanács a földeket hasznosításra átvette. Megmaradt a lelkipásztor háztáji gazdasága címén 522 négyszög öl kert és 368 öl szántó a Koszmóban". 254 A presbi249
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. júl. 27. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. aug. 11. 251 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. aug. 12. 252 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. aug. 11. 253 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1951. nov. 26. 254 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1952. febr. 10. 250
51
térium 1953-ban valószínűleg komolyan gondolkodhatott azon (de hogyan is gondolhatták komolyan?), hogy visszaigénylik az egyház földjeit. Ám kérdésükre az "illetékes egyházi hatóságtól" azt a tájékoztatást kapták, hogy "az egyházak ne igényeljenek vissza ingatlant". 255 Tizenegy évvel később "a helybeli Tsz vezetősége a lelkipásztor részére is- csakúgy mint a község többi értelmiségi dolgozója részére- egy kh. háztájit mért ki, hogy ezzel a lelkészcsalád megélhetésén könnyítsen". 256 1948 után a gyülekezet különböző mutatói ide-oda ingadoznak. Az "önkéntes egyházi adó" befizetésében sok a mulasztás, többször fel kell rá hívni a hívek figyelmét. 1953 szeptemberében azért panaszkodik a lelkipásztor, hogy "hétköznapokon- reméljük, hogy csak a szorgos munka miatt- elnéptelenedett a templom, piacnapokon pedig különösképpen". Ezért azt javasolja, hogy átmenetileg hetenként háromszor: kedden, szerdán és pénteken reggel szüneteltessék az istentiszteleteket. 257 Nem is csoda, hogy üres a templom, hiszen a gyermekek sem ott kezdik már a napot, mint az államosítás előtt, a Tszbe járók sem támasztják már a kapákat a templom oldalához, hogy aztán menjenek a földekre. Aki nem lépett be a szövetkezetbe, az pedig valamelyik városba jár dolgozni, az "iparba", és sokszor csak hétvégén van otthon. Nemcsak a gyülekezet, hanem a falu közössége is felbomlóban van. Annak nincs nyoma, hogy a hétköznapi istentiszteletek tartásánál megmaradt-e a fentebbi gyakorlat, de tíz év múlva ismét úgy határoz a presbitérium, hogy "a nagy dologidőben…átmeneti időre hetenként háromszor, este tartsanak istentiszteletet…kedden, csütörtökön és szombaton". 258 S ha eddig feladott, ill. átadott dolgokról beszéltünk, most következzen egy olyan, amivel "nyert" a gyülekezet. Méghozzá új testvéreket. A Nyerges-tanyáról van szó. Így tudósít erről a jegyzőkönyv: "a birtokreform előtt a tanyával semmi kapcsolatunk nem volt, mivel az katolikus nagybirtok lévén, református egyházi munka ott nem folyhatott. Azóta lelkész és kántor istentiszteletek tartására, úrvacsoraosztásra kijár, 255
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1953. okt. 18. Presbiteri jegyzőkönyvek, 1963. ápr. 18. 257 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1953, szept. 20. 258 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1963. jún. 16. 256
52
lelkésznek ezenfelül az ottani állami iskolában a hitoktatást is kell végeznie. Az ottani református híveink gyülekezetünkkel jelenleg még semmilyen kapcsolatban nincsenek, adót nem fizetnek, és így természetesen választóink között sem szerepelnek, pedig a tanya községünkhöz tartozik." Ezért a lelkipásztor azt javasolja, hogy a presbitérium a nyerges-tanyai hívekhez küldjön egy körlevelet, "amelyben közölje, hogy a községben levő hívek milyen terheket hordoznak, hogy tanyán élő testvéreinket is be akarja sorolni a teljes jogú gyülekezeti tagjaink közé. Joguk lesz templomunkat használni, gyülekezeti életünket szavazatukkal irányítani, és a körlevélben lévő szabályzat szerint egyházi szolgálatainkat igénybe venni, és terheinkben is osztozni". 259 Így is történt. Később a nyergestanyaiak között is több reverzális adás miatti fegyelmi ügye volt a presbitériumnak. A vajdácskai hívekre való odafigyelésben is sokat kellett fáradoznia presbitériumnak. 1950 novemberében a hívek látogatására hívja fel a presbiterek figyelmét a lelkipásztor. "Szükségesnek tartja, hogy a híveket a presbiterek jobban szemmeltartsák és látogassák. Ezzel is segítségére legyenek a nagyon elfoglalt lelkipásztornak." A presbitérium mindezt helyesli, és vállalja, hogy körzetenként beosztva, mindenki a maga körzetének családjait látogassa, "gondját viselje", és tapasztalatairól jelentést tegyen a lelkipásztornak és a presbitériumnak. 260 1956-ban a presbitérium azt a határozatot hozza, hogy a 14. életévüket betöltött tanulók konfirmálhatnak, ugyanis "semmiképp nem tartja helyesnek azt a gyakorlatot, mely szerint a VII. osztályos tanulók konfirmáljanak, mert utána nem járnak hittanra és gyermekistentiszteletre". A hittanrajárás körül egyébként is "nagy rendetlenségek tapasztalhatók, de a szülők megfelelő tájékoztatása segítene a helyzeten". A presbiterek vállalják is, hogy "az első kínálkozó alkalommal felkérik az érdekelt szülőket, hogy többet törődjenek gyermekük vallásos nevelésével". 261 1955-56-ban kezdett növekedni az adományok száma. 1955-ben a templom felújítására és nagyobbítására érkezett a legtöbb adomány, szeretet szolgálatra 2000 forint gyűlt össze, 259
A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1948. máj. 18. A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1950. nov. 6. 261 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1956. febr. 8. 260
53
s a templomba Nagy Jánosné 1150 forint értékben csillárt adományozott. 1956-ban "a Duna mentén sok ezer család szenvedett nagy kárt az áradások miatt", így ez a sajnálatos helyzet adott okot az adakozásra. A gyülekezet ekkor a március 16-i perselyadományt, 510 forintot küldött el a károsultak megsegítésére. "A földrengés következtében hajléktalanná váltak ügyét is segítő szeretetében hordozza a gyülekezet"áll a további tudósításban. 262 Az árvízkárosultaknak júniusban is egy perselyt, 50 forintot küld az egyházközség. Júliusban a gallyatetői EVT gyűlés munkáját "imádságával és anyagi segítségével kíséri a gyülekezet". A júliusi perselyt teljes egészében beküldik, és imádkoznak azért, "hogy Istennek tetsző jó munkát végezzenek közöttünk". 263 S ha már az adakozásnál tartunk, álljon még itt, hogy 1969-ben a gyülekezet vállalja, hogy kétszeres fenntartói járulékot fizet, ami egyrészt a fenntartói járulék, másik része pedig építési járulék, a parókia (konyha építése) és a templom (torony festés, belső festés) körüli munkák elvégzéséhez. 264 1971-ben a gyülekezet új harmóniumot vásárol Stéhlik Gyula budapesti hangszerkereskedőtől, 6560 forintért. 265 1973-ban pedig villamosítják a harangot. 266 Szűcs István lelkipásztorsága idején hozott fontosabb határozatok még: 1952-ben a "presbitérium bevezeti a stólaváltságot", tehát "a szolgáltatásért fizetett összeget az egyház kapja, a lelkipásztor és az éneksegéd pedig az egyház pénztárából kapja meg járulékát". 267 1955 májusától a keresztség sákramentumát a délutáni istentiszteleten szolgáltatták ki, mert "egyre nagyobb mértékben elterjedt, sőt gyakorlattá vált az a szokás, hogy a keresztelési ebédet, mely sok esetben lakomává nő, vasárnap délben kezdik és estig tart, közben a gyülekezet templomos tagjai közül az ott részt vevők (30-40) a délutáni istentisztelet ideje alatt mulatoznak". 268 1966. január 1-től a lelkipásztor lemond a keresztelési sákramentum kiszolgáltatásánál a stóláról, "ha a gyülekezet érdekelt tagjai vállalják, hogy a keresztelés alkalmából Isten dicsőségére 262
Presbiteri jegyzőkönyvek, 1956. márc. 24. Presbiteri jegyzőkönyvek, 1956. jún. 21. 264 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1969. márc. 5. 265 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1971. okt. 4. 266 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1972. dec. 6. 267 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1952. okt. 19. 268 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1955. máj. 8. 263
54
eszközölnek befizetést". A presbitérium ezt el is fogadja. 269 S végül még egy határozat: 1961-ben a presbitérium úgy határoz, hogy a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények Múzeumának megőrzésre átad "egy 70 éves boros korsót, egy aranyozott ezüst kelyhet, egy úrasztali terítőt, s néhány az átvételi elismervényben felsorolt kisebb tárgyat". 270 A gyülekezet lélekszáma ezekben az időkben (1947-1974) közel 900 fő volt, 1956-ban 910, de ezután jelentősen csökkent. A választók száma a következőképpen alakult: 1947ben: 242, 1948-ban: 274, 1949-ben: 337, 1950-ben: 313, 1953-ban:332, 1957-ben: 374, 1958-ban: 394, 1959-ben: 428 (templombővítés), 1960-ban: 395, 1966-ban: 337, 1967-ben: 372, 1970-ben: 367, 1971-ben: 337 fő (2000-ben: 236 fő). Szűcs István rendkívüli időkben volt a gyülekezet lelkipásztora. 27 évig szolgált a gyülekezetben, s ezalatt megtörtént a templom bővítése, az iskolában nem állt le a hitoktatás, s a nagy, a gyülekezet tagjait és a családok tagjait is, egymástól széthúzó erők ellenére, igyekezett a presbitériummal együtt, hogy Istennél, az Ige mellett találkozzanak az emberek útjai. Ugyanakkor, amiről a gyülekezeti tagok vajmi keveset tudnak, és tudtak egykor is, az utókornak talán ő adott a legtöbbet Vajdácskából, a "vajdi nép" szokásaiból, hagyományaiból. A Sárospataki Református Kollégium Adattárának kézirattárában nagyon sok munkája megtalálható, pl. a vajdácskai népiskolai oktatás történetéről, vagy a vajdácskai mondákról, történetekről, a vajdácskai gyékénymunkáról, lakodalomról, a gyülekezet történetéről. 1965 novemberében súlyos motorbalesetet szenvedett. Egy hónap múlva épült fel, és végezhette szolgálatait "a régi lendülettel". 271 Kilenc évvel később azonban ez a lendület végleg megtört. 1974 márciusában elhunyt a gyülekezet tizenharmadik rendes lelkipásztora. Utódja, Balázsi Zoltán lelkipásztor lett, aki 1975 januárjában érkezett a gyülekezetbe, a szabolcsi Bujról. Adalékok az iskola történetéhez
269
Presbiteri jegyzőkönyvek, 1966. jan. 28. Presbiteri jegyzőkönyvek, 1961. júl. 20. 271 Presbiteri jegyzőkönyvek, 1965. dec. 8. 270
55
A lelkipásztorok a gyülekezet kezdeitől taníthatták a gyermekeket az írás és olvasás tudományára. Ezt mutatja a Pataki István, berecki prédikátor idejéről fennmaradt írás, 1647-ből, melyből Szűcs István jegyezte fel a következő mondatokat: "lányokat kezdette volt őkegyelme tanítani, de ellenjutalmat kívánván őkegyelme, hogy bereckibe menjenek aratni, vagy a pataki hegyen való szőlőben kötözni, ezt kívánta, melynek egyikére is mi gyenge leánygyermekeinket nem kötelezvén, őkegyelme már nem tanítja őket". 272 Valójában a gyakori árvizek is akadályozták a Bereckiből átjáró prédikátorokat. Nemcsak az istentiszteleti szolgálatokat nem tudták az áradások idején végezni, hanem a gyermekekkel sem tudtak foglalkozni. Szűcs István utal egy 1782-es feljegyzésre is, mely szerint a vajdácskaiak "azon installálnak, hogy Mestert tarthassanak, annyival inkább, hogy Patakig messze vagyon, s nem bátorságos, hogy áradáskor járjanak azok a Máterbe (Alsóbereckibe), hogy pedig ott tartsanak gyermeküknek asztalt, arra való tehetetlenségük igen nagy. Az egész falut a mieink teszik kevés hiján, közöttük sok a férfi- és a leánygyermek". 273 1790-ben érkezik a gyülekezetbe Szatmári Paksi Pál, a kisgéresi gyülekezet "érdemes" rektora. A "Felsőbbekhez" való "sokszori zörgetések után" érkezhet lévitaként a gyülekezetbe, hogy "gyermekeiket is neveltethessék mind a Tudományokban, mind a Jó erkölcsökben". 274 Ő lesz a gyülekezet első lelkipásztora is. 1792-ben szentelik fel. Lelkipásztori szolgálata mellett a gyermekeket is taníthatta. Talán ezért volt nehéz dolga Bánhorváti Józsefnek, amikor elsőként kérte a gyülekezetet, hogy hozassanak rektort. Az egyházközség közgyűlése ekkor, 1810-ben, erről "végképp" lemondott. 275 Egy év múlva azonban a megszaporodott gyülekezet "az itt lakó Tiszteletes Urak munkálkodása" eredményeként, rektorért folyamodik a Szent Székhez. Így kerül Vajdácskára az első tanító, Bacskából, Bátori Sámuel. 276 1931-ben jegyzik fel a gyüleke272
SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 2.o. 273 SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 3.o. 274 A Vajdatskai Rfta Szent Ekkl. Protocolluma, 1824.; 35.o. 275 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 276 A Vajdatskai Rfta Szent Ekkl. Protocolluma, 1824.; 16.o.
56
zet Protokollumába a "rectori rendes fizetést", amely az "ezelőtt való időkben is így állott": 1. Minden külön kenyeren levő egész telkes gazda, ha maga lakik az egész telken, fizet egy egy véka búzát, ha pedig többen laknak az egész telken, és külön kenyeren vagynak, mindenik gazda fizet egy egy véka gabonát. - A pásitosok pedig és a más házába lakó sellérek fél fél véka gabonát, melyet mindenkor a Curátor szedet bé. 2. Hét szekér tűzi fa. 3. Minden külön kenyéren lévő gazdák akár egész, akár fél telkesek, akár pásitosok légyenek, sőt a más házába lakó sellérek is fizetnek 30 Krt egyen egyen. 4. Négy szeker szénára való fű, melyet maga tartozik feldolgoztatni a Rector. 5. Minden gyermektől tanításért 1 Rforint, egy véka zab és egy szekér fa. Sabbathaléban egy véka tavasz, akár árpa, akár zab, akár csős kukoricza. 277 1811-ben az ekklézsia az "oskola tanítóra nézve" is kap egy telket "a Jászai és Leleszi uradalom vagy Prepostság által…mégpedig szabadon, úgy hogy nintsen rajta legkisebb teher is". "Ezen a telken van egy patitsos ház, a pitvaron kívül két szobákra nád fedel alatt, az házhoz ragasztva egy istáló, ugyan azon fedel alatt… Ezen a telken van az udvaron egy már dülőfélen lévő kamara vályogból, szalma fedel alatt." 278 Az első iskolalátogatás jegyzőkönyvében ezt jegyezték fel: "Itt most állítottak fel először oskola és tanítói hivatalt. Találtam benne 8 fiút és 21 leányt. A fiúk közül négy jó olvasó és diktáló a templomban, a többiek az ábécével küszködnek. Zsellérségbe, egy kis házba nyomorog a Rector, nints hol tanítani, míg az új iskola el nem készül." 279 1819-ben 30 gyermek járt iskolába, három év múlva csak 13 gyermek, aminek "oka a Rector, aki kegyetlen, nem mernek szólni neki, mert félnek tőle". 1820-ban 11 berecki és 12 vajdácskai gyermek tanult az iskolában, de "mihelyst olvasni tudnak, nem járnak többé iskolába"- áll a jegyzőkönyvben. 280 277
A Vajdatskai Rfta Szent Ekkl. Protocolluma, 1824.; 16.o. A Vajdatskai Rfta Szent Ekkl. Protocolluma, 1824.; 10.o. 279 SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 6.o. 280 SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 6.o. 278
57
1826-ban kezdik a tanulókat külön osztályokba sorolni. Egyenlőre csak négy osztályt állítanak fel. 281 Ebben az évben háborúság tör ki a tanító és a gyülekezet között. Szilágyi András a gyülekezet gondnoka levelet intéz a Szent Székhez a békétlenség ügyében. Előadja a szülők és a gyülekezeti tagok panaszát, miszerint a rektor és felesége szomszédjukkal "szüntelen perlekedésben van", a rektor már meg is verte a szomszédjukban élő "orosz" embert. Az iskola sokszor "tisztátalan", semmi kérésüknek és határozatuknak engedelmeskedni nem akar, felesége pedig sokakat káromol. 282 Kapitány Dániel tanítónak is megvan a maga panasza a gyülekezetre: nem tudja tanítani a gyermekeket, "mert itt a tudományt nem kedvelő szülék, a mindenféle serkentő kemény parancsolatokra sem akarják az ő gyermekeiket Oskolába feladni, s azokat rendesen előmbe járatni". 283 Még ebben az évben új tanító érkezik a gyülekezetbe. 1858-ban a Császári-Királyi Csendőrség feljelenti az iskolát, mert piszkos, és "oda nem illő dolgok" vannak benne. Ezek az oda nem illő dolgok valószínűleg "apró jószágok", amik "éktelen büdössé" tették a tantermet, s amik eltávolítására már 1854-ben is felszólította a presbitérium a tanítót. 284 A királyhelmeci szolgabíró ezért utasítja a tanítót a tisztaság megtartására. 285 Ám egy év múlva újra szükség van a felszólításra, mert a tanító, Bajusz István, "a gyermekeket nem tanítja gazdasági elfoglaltsága miatt, és akiket mégis elküldenek az iskolába, azokat mezei és házi munkára fogja be". 286 Bajusz István 1866-ig marad a gyülekezetben. 1857-ben a tanulók létszáma 37 fő 287, 1866-ban "az iskola rendben, 52 gyermek jár", négy év múlva pedig már 91. 1873-tól a tanítói hivatalt Csontos Károly tölti be. Róla van feljegyezve: "Nem lehet felemlítés nélkül hagyni azt a megható jelenetet, midőn a tanító egy szerencsétlen, tökéletesen néma, iskolába járó gyermeket előintve, vele a táblára sorokat íratott. Áldja az Isteni gondviselést az az egyház, ki 281
SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 7.o. 282 SRKLt., Vajdácska, R.A. I.4/2. 283 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 284 A Vajdátskai Ref. Szent Ekkl. Protocolluma, 1824., 110.o. 285 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 286 SRKLt. Vajdácska, R.A. I.4/2. 287 SRKAt., At. 742., Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934.
58
ilyen tanítót mondhat magáénak." 288 Főző László is feljegyzi róla: "Módszeres eljárással emeli az iskola színvonalát, pontosan kiadja a mulasztókat, legtöbbet harcol az iskolakerülés ellen. Jó kántor. Eredményes működése meglátszik az ő idején kikerülteken, kik a legnagyobb tisztelettel, s legkedvesebb emlékekkel beszélnek róla. 289 1905-1906-ig a tanulók létszáma mindig 60-70 körül van. Az 5. osztályt már kevesen végzik el, főleg azért, mert sok szülő későn adja gyermekét iskolába. 1906 után az iskolába járók száma emelkedni kezd. 1929-ben 140-en vannak, 1934ben pedig 134-en. Ezekben az években egyre több gyermek jut fel az 5. és 6. osztályba. 290 1908-ban az iskola és a tanítói lakás "annyira célszerűtlen és törvényellenes" hogy a közigazgatási hatóság bezárásra ítéli, és kötelezi az egyházat, hogy "törvényszerűen építse ki". 291 Ehhez a gyülekezet kénytelen kölcsönhöz folyamodni, s így elvégezni a szükséges munkálatokat. A századforduló idején tanítóhiány volt. Ebben az időszakban négy oklevél nélküli tanítója volt a gyülekezetnek. Mivel az iskola nem volt államsegélyes, megtehették azt, hogy egy-egy évre oklevél nélküliekkel is betöltsék. Az "államsegélyes" iskolákban ugyanis az államsegélyt csak okleveles tanítóknak folyósíthatták. 292 Érdekességképpen itt jegyezném meg, hogy a négy oklevél nélküli fiatalember közül az egyik Móricz Dezső volt, a nagy író, Móricz Zsigmond testvére. Az egész Móricz család itt lakott 1899 szeptemberétől 1900 júniusáig. 1900-ban az édesapa, Móricz Bálint fedte be zsindellyel az iskola épületét, díjtalanul. 293 1929-ben dönt a presbitérium a második tanítói állás megszervezéséről, ugyanis "az iskolai növendékek száma annyira felszaporodott, hogy azok egy tanteremben és egy tanító tanítása alatt nem lehetnek". Ezért kimondják egy második tanerő
288
SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 7-8.o. 289 SRKAt., At. 742., Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 290 SRKAt., At. 742., Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 291 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 88.o. 292 SRKAt., At. 742., Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. 293 SRKAt., At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961.; 4.o.
59
felvételét, és egy második tanítói lakás és tanterem megépítését. 294 1929 szeptemberében Arday Béla, az új másodtanító el is foglalja helyét a gyülekezetben. 295 Díjlevelét a következőképpen határozták meg: 1. Lakás, vagy lakbér az egyház pénztárából fizetve. 2. A magas kormány által fizetendő mindenkori kezdőfizetés 20%-a. 3. Megfelelő államsegély. 296 1937-ben nagy lépést tesz előre az egyházközség iskolája fejlesztésének terén. Sikerül telket vásárolnia a második lelkészlakás és tanterem számára, ami a következő év őszére el is készül, s használatba vehetik mind a gyermekek, mind tanítójuk. 1941 júniusában a presbitérium elhatározza, hogy a következő tanévtől megszervezi az iskolában a 7. osztályt. 297 1943ban pedig Lovas János vajdácskai teológus már arról tudósít, hogy a kéttanerős iskolában "a felső négy tagozatnak tanítója Kolláth Sándor, az alsó négy osztálynak tanítónője van, Sváb Etelka személyében". 298 A háború után, püspöki rendeletre, a presbitérium elhatározza általános iskola megszervezését a többi felekezettel közösen, s dönt arról, hogy egy harmadik tanerőt is alkalmazzon. 299 1948-ban államosították az iskolákat, így mindezek megvalósítására már nem kerülhetett sor.
294
A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 108.o. A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 113.o. 296 A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől, 111.o. 297 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1941. jún. 6. 298 SRKAt., At. 1466., Lovas János: Az én egyházam élete, 1943. 299 A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; 1946. aug. 24. 295
60
Összefoglalás A vajdácskai reformátusság története visszanyúlik egészen a 1617. századig. Bár a község katolikus birtok volt, lakói legnagyobb része protestánssá lett, amihez nagyban hozzájárulhatott a sárospataki Református Kollégium közelsége is. Egészen 1792-ig a gyülekezet az alsóberecki református egyház filiája. Az alsóbereckiben élő prédikátorok járnak át az istentiszteleteket megtartani, hacsak az árvíz nem akadályozza őket. A vajdácskai református hívek azonban mindig is igyekeztek arra, hogy önálló egyházzá legyenek. Effelé a legnagyobb lépést 1790-ben tehették meg, amikor saját erejükből felépítették templomukat, s egy lévitát is tarthattak. Két év múlva anyaegyházzá lettek, 1811-ben pedig tanítói állást is felállíthattak, aminek érdekessége, hogy az alsóberecki gyerekek is ide jártak iskolába. A 19. század sok nehézséget rejtett az újonnan alakult anyaegyház számára: tűzvészt, kolerajárványokat, áradásokat. A pásztorok és a gyülekezet sorsa teljesen egybefonódott. A gyülekezet is porrá lehetett volna parókiájával és templomával együtt, ám erőtlen helyzetében méginkább megmutatta erejét. Tudtak újra kezdeni. A következő századdal is több feladat köszönt a gyülekezetre: az iskola újjáépítése, egy új, második iskola építése, a templom kibővítése. Annyira megszaporodott a gyülekezet, hogy nem férnek el a templomban. A kibővített templomot 1958-ban szentelik fel. A szocializmus ideje alatt is folyik a hitoktatás az iskolában, s bár kevesebb a hallgatók száma, de még a hétköznapi istentiszteleteket is megtartják a templomban. A gyülekezet lelkipásztora ekkor Szűcs István. Végezetül elmondhatjuk, hogy a gyülekezet életét minden időben a napról-napra való élés jellemezte. Mindig annyi volt, annyi gyűlt össze, hogy lelkipásztorát, tanítóját el tudta tartani, és a szükséges javításokat, újjáépítéseket el tudta végezni. S miközben másutt kiürültek a templomok, itt a bővítésére volt szükség. Sajnos mára annyira lecsökkent a gyülekezet létszáma, hogy a kezdethez (1790) hasonlóan kb. 330 fős. Elegendő lenne a templom eredeti méreteiben. A helyzet annyiban változott, hogy míg egykor a gyermekek száma volt a jelentősebb, ma az időseké többszörösen meghaladja azt.
61
Függelék
Az 1790-ben anyaegyházzá lett gyülekezet lelkipásztorainak névsora:
Szatmári Paksi Pál Lovas Sámuel ifj. Lovas Sámuel Bánhorváti József Farkas István Olajos András Kovács Sámuel Rákosi Sámuel Móré Pál Farkas Lajos Főző László Dr. Jánosi Ferenc Szűcs István Balázsi Zoltán
1790-1800 1800-1802 1802-1809 1809-1811 1811-1822 1823-1835 1835-1838 1838-1843 1843-1881 1881-1930 1930-1942 1942-1947 1947-1974 1975-2000
A gyülekezet tanítóinak névsora:
Báthori Sámuel Bálint József Bagdi István Kapitán Dániel Bodnár Benjámin Fodor József Bajusz István Gönczy Sámuel Hubay Boldizsár Jeddi István Csontos Károly
1811-1813 1813-1817 1817-1819 1819-1826 1826-1845 1846-1850 1850-1866 1866-1868 1868-1872 1872-1873 1873-1891
62
Gönczy Bertalan 1891-1898 Rozgonyi János 1898-1900 Móricz Dezső 1900-1902 Sztankovics Lajos 1902-1905 Pálúr József 1905-1935 Arday Béla (második tanító) 1930-1940 Kolláth Sándor 1935-1948 Főző Lászlóné Rózsa Ibolya (második tanító) 1940-1942 Csordás Lászlóné Sváb Etelka (második tanító) 1942-1948 A gyülekezet gondnokai:
Öreg Kecskés Mihály Szilágyi András Mózes István Szilágyi András Váradi János id. Pásztor István id. Pásztor Mihály Kecskés István Géresi János Lovas Antal id. Váradi János ifj. Pásztor János Zsurki János Lovas Antal Ráski János Géresi András Magyar János Csomós János Géresi Imre Pásztor János Pásztor Ferenc Géresi András Pásztor Ferenc Magyar János Géresi András Ráski Ferenc Kiss János Leskó Sándor
1789-1827 1827-1830 1830-1831 1831-1841 1841-1845 1845-1853 1853-1859 1859-1866 1866-1869 1869-1870 1870-1871 1871-1872 1872-1879 1879-1880 1881-1882 1882-1894 1894-1896 1896-1899 1899-1905 1905-1906 1906-1918 1918-1921 1921-1924 1924-1926 1926-1934 1934-1938 1938-1964 1964-1970
63
Csordás János Géresi Ferenc
1970-1995 1995-
A gyülekezet presbitériuma 1958-ban, a kibővített templom felszentelésekor:
Leskó Sándor - gondnok Csordás János Csomós Ferenc Erdei János Hangácsi József Kiss Mihály Lovas Ferenc Lovas János Miklódi Mihály Mózes János Mózes Mihály Nagy János Pásztor Ferenc Ráski András Szilágyi József Varga Mihály
64
Felhasznált Irodalom
Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez VI., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1901. Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez VIII., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1903. Adalékok Zemplén-vármegye történetéhez XI., szerk.: Dongó Gyárfás Géza; Sátoraljaújhely, 1906. Alsóberecki Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 17771848.; Ref. Lelkészi Hivatal, Alsóberecki Bíró-Bucsay-Tóth-Varga: A magyar református egyház története, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1949. Borsod-Abaúj-Zemplén-megye kézikönyve II. kötet, CEBA Kiadó, 1998. Dr. Boros László: A Bodrog és környéke; Bessenyei Gy. Tanárképző Főisk., Nyíregyháza, 1996. Dr. Révész Imre: Magyar református egyháztörténet I. kötet, Debrecen, 1938. Dr. Szabó Lajos: A "vajdácskai kis Sion", 1790-1945.; Ref. Lelkészi Hiv. Vajdácska Ébner Sándor: A Bodrogköz lápi községeinek településföldrajzi vázlata, Klny. Föld és Ember 5. évf., 1925. Magyarország vármegyéi és városai - Zemplén-vármegye, szerk.: Dr. Borovszky Samu; Apollo irodalmi társaság, Budapest, é.n. Révész László: A karosi honfoglaláskori temetők - Régészeti adatok a Felső-Tisza -vidék X. századi történetéhez; A Herman Ottó Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum kiadványa, Miskolc, 1996. Történelmi Tár, Úf. VII. Budapest, 1906. Valter Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben, A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VIII. szerk.: Komáromy József, Miskolc, 1969.
65
Jegyzőkönyvek: A vajdácskai ev. ref. egyház Presbyteri gyűléseinek jegyzőkönyve, 1890-ik évtől; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska A Vajdácskai Ref. Gyülekezet Jegyzőkönyve, 1939-1954.; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska A Vajdatskai Rfta Szent Ekklésia Protocolluma, 1824.; Református Lelkészi Hivatal, Vajdácska Alsóberecki Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 17771848.; Ref. Lelkészi Hivatal, Alsóberecki Alsóberecki Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 17771848.; Ref. Lelkészi Hivatal, Alsóberecki Gondnoki számadás, 1807-1874.; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska Keresztelési-, házassági-, és halotti anyakönyv, 1872-1927.; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska Presbiteri jegyzőkönyvek 1955-1972.; Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska Vajdácskai Ref. Egyházközség I. vegyes anyakönyve, 17901871., Ref. Lelkészi Hivatal, Vajdácska Források, Sárospataki Református Kollégium Adattára: At. 1280. Kovács István-Ködöböcz József faluszemináriumi jelentése, 1933. At. 1281. Nagy Géza-Kolláth József: Településrajzi adalékok, 1935. november 20. At. 1284. Szendy János és Nagy Sándor faluszemináriumi jelentése, 1939. At. 1466., Lovas János: Az én egyházam élete, 1943. At. 2046. Szűcs István: A népiskolai oktatás történetének vázlata Vajdácskán, Vajdácska 1961. At. 742. Főző László: Gyülekezet történeti adatok 52 pontban, 1934. Fszkt. 276. Szűcs István: Kísérlet a vajdácskai ref. egyház történetének megírására Fszkt. 595. Szűcs István: Csordás János családfája - Egy szegény parasztember küzdelmes élete, mondakincse, 1971. Fszkt. 599., Szűcs István: Zord idők, háborús évek - Egy család háborús viszontagságai
66
Szűcs István: Adalékok a Tiszáninneni Református Egyházkerület harangjainak történetéhez, Vajdácska, 1963. Források, Sárospataki Református Kollégium Levéltára: A gyülekezet levele a "Méltóságos Földes urasághoz", 1825. júl. 7. A királyhelmeci szolgabíró levele az espereshez, 1858. nov. 30. A királyhelmeci szolgabíró levele az espereshez, 1859. okt. 21. A nyomozó küldöttség jelentése, 1881. március 23.; A vajdácskai presbitérium levele a ricsei testvéreknek, 1934. március 28.; A választók névsora, 1881. március 6.; Az espereshez írt levél, melyben kérik Olajos András elhelyezését a gyülekezetből, 1835. február 25. Azon egyháztagok nevei, akik lelkipásztoruk mellett maradtak, 1835. február 25.; Gombos Susánna levele a Szent Székhez, 1823. febr. 17. Kapitán Dániel tanító levele a Coadj. Curatorhoz, 1826. jan. 25. Kecskés Mihály levele a Szent Székhez, 1810. márc. 19. Kgg. I. 3a. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Kgg. I.3. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Kgg. I.4. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek Kovács Sámuel levele a Ven. Tractuale Consistoriumhoz, 1836. február 3.; Kovács Sámuel levele az espereshez, 1835. július 12.; Kovács Sámuel levele az espereshez, 1838. január 28. Lelkészválasztás jegyzőkönyve, 1881. március 6.; Olajos András levele a Szent Székhez, 1835. február 25.; Olajos András levele a Zempléni Egyházmegye esperesének, 1833. július 8. Ormos Miklós, a Leleszi Prépostság Elöljárója és Prefectusa levele a Coadjutor Curátorhoz, 1838. február 26. Óvás a választás ellen, 1881. március 6.; Öreg Kecskés Mihály levele a Szent Székhez, 1823. febr. 17. Öreg Ketskés Mihály levele a Leleszi Prépostságra, 1825. július 7.
67
Presbiteri határozat az új parókia építéséről, 1824. febr. 20. R.A. I.4/2.: Szatmári Pál levele a Ven. Conferentziához, é.n. Szilágyi András curátor és a consistorium levele az espereshez, 1838. február 1. Szilágyi András curátor levele a Szent Székhez, 1826. márc. 6. Szilágyi András Curator levele a Szent Székhez, 1833. január 30.
68