Örökségvédelmi hatástanulmány

1

Cserszegtomaj község településrendezési terve Örökségvédelmi hatástanulmány

Dr. Vándor László CSc okl. régész, okl. műemlékvédelmi szakmérnök -

szakértő műemléki érték dokumentálása szakterületen 21-0112 nyt. sz. szakértő régészeti örökség védelme szakterületen KE93XO reg. sz.

2014. június

A tanulmány tárgya: Cserszegtomaj község Önkormányzata a jogszabályi előírásoknak megfelelően Településrendezési Tervét aktualizálja. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 66. § szerint településfejlesztési koncepció vagy településrendezési eszköz megalapozó vizsgálata esetén örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni, melynek tartalmi elemei a 395/2012.(XII.20) Korm. rendelet 1. melléklete alapján kell elkészíteni-

1. Vizsgálat: a) történeti leírás, régészeti örökség felmérése

Cserszegtomaj községre vonatkozóan nem készült eddig részletes falumonográfia, így a település történetének és régészeti örökségének értékelésekor csak a szórványosan rendelkezésre álló adatok számbavételén túl, a helyszíni szemléken, azaz a terepbejárásokon tapasztaltakra, támaszkodhatunk. 1. Történeti leírás. A Zala megyéhez tartózó, Keszthelytől 4 km-re északra fekvő Cserszegtomaj a mai közigazgatási határon belül a 19. század negyvenes éveiben két település, Tomaj és Cserszeg egyesülésével alakult. A település etimológiája: Tomajt, a 15. század végéig Tolmaj-nak írják, 1513-ban Keszthelytomajnak nevezik, amely a Tomaj alakkal váltakozva egészen a 17. végéig megvan. Neve Tolmay, Tolma, Tolmad, stb. formában is előfordult az oklevelekben. Az elnevezés aligha származtatható a magyar Tomaj nemzetség névből, inkább az ómagyar Tulma személynévvel hozható kapcsolatba. Cserszeg az írásos forrásokban a 18. sz. elején tűnik fel, a magyar "cser" fanévnek és a "szeg", azaz sarok, zug főnévnek összetételéből alakult. 1846-tól, a két település egyesül, ekkortól Cserszegtomaj az elfogadott elnevezés. Településtörténet: Őskori cserepek kerültek elő Verébhegy nyugati oldalának enyhe lejtőjén, irodalmi adatok őskori földvárat említenek a Biked-tetőn. Az erődítés nyomait nem találták meg, de a tetőn levő kőbányában újkőkor vonaldíszes kerámia leletekre bukkantak. A Gyöngyösi csárda északkeleti részén levő agyagbányákba pattintott kovaszilánkokat és őskori cserepeket rakott le a vízfolyás. Igazi archeológiai szenzációt szolgált az 1882-ben felfedezett guggoló helyzetű csontváz, a Csókakő sziklájában vájt sírban. Fekete cserepek és pénz is előkerült. A helyi iskola pincéjének ásása közben őskori edényeket találtak. Ezek utóbb megsemmisültek. Fekete cserepek, középkori cserépmaradványok ma is felszínre kerülnek a határból, a

kertből, szántás, ásás közben. A szórványosan előkerült emlékek az iskola honismereti gyűjteményében őrzik. A bronz-, a vas-, a római-kor emlékei közül megemlítendő az 1920-ban, Csák Árpád Felső-Dobogón gyűjtött kelta és római leletei. 1937-ben dobogói kőfejtőjében Szeles Lajos késő vaskori sírokból származó tárgyakat talált. Kar- és lábperecek, nyakperectöredékek, borostyángyöngy, valamint kora vaskori töredékek: bronzkés, füles bronzkarikák is napvilágra kerültek. A Szeles és Penteli birtokon 1939-ben Török Gyula archeológus gazdag késő-vaskori csontvázas sírt tárt fel. E mellett feltárt még bronzkor-végi, illetve kora-vaskori urnasírt is. Ugyancsak 1939-ben, Török Gyula, a Penteli és Szeles birtokon, a kőbányában kora-római urnasírt tárt fel. Sajnos a leletek a "kőurnával" együtt a világháború zűrzavarában jobbára megsemmisültek, a leletből mindössze három darab római bronz karperecről ismert, hogy a keszthelyi Balaton Múzeumba került. 1941-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Pó-vidéki leleteket vásárolt, s mint kiderült, a leletek egy része, a Török Gyula által megtalált temető egyik feldúlt sírjából származnak. 1946-48 között tovább folytatódnak a kutatások a Penteli bánya területén. Párducz Mihály és Szántó Imre régészek kibontottak 23 darab bronzkorvégi, illetve kora-vaskori urnasírt. Az urnákat tálak fedték, ezek felett kőlapok voltak. Az előkerült leletanyag urnákból, tálakból, fülesbögrékből, néhány bronztárgyból állt. Szántó Imre, a Penteli birtokon egy kora-császárkori hamvasztásos sírt is feltárt, majd az út nyugati oldalán, Keszthely határában, további kora és késő császárkori sírokat talált. Az 1948-ban feltárt három kora-római sír leletei a Balaton Múzeumba kerülnek. 1954-ben a Penteli bánya területén három bronzkorvégi-koravaskori sírt tártak fel a kutatók. Tomaj nevével 1357-ben találkozunk vele először (Talme), amikor egy itteni jobbágyot levelesítettek a nádori közgyűlésen. 1400-ban vámhely volt Mircea havasalföldi vajda feleségének birtokában. Tomaj 1409-től Rezi vár tartozéka volt, vámmal. Amikor Zsigmond király 1421-ben Rezi várát elzálogosította a Medveieknek, akkor a tartozékai közt szerepelt Tolma is, s 1427-ben is, amikor szintén említik a vámját. Így ennek a várnak a sorsában osztozott. 1432-ben a Gersei Pethő család tulajdona, akinek első ismert képviselője Pethő János volt, aki 1474-ben 1 forinttal, Miklós nevű testvére pedig 10 forinttal volt hátralékban a hadiadóból, így ennyi portájuk volt itt. A keszthelyi Szűz Mária egyháznak az itt levő Dobogó-hegy alatt egy malma volt, a molnár 1564-ben és 1566-ban a malomtól egy egész telek adóját fizette. Elég népes hely lehetett, mert egy, a 15. század végéről vagy a 16. század elejéről való jegyzékben, mely Rezi tartozékait sorolja fel, 20 név szerepel Tomajnál. Ekkor már Thomay-nak írták. A török hódoltság idején a település elnéptelenedett, 1564-ben alávetett a töröknek, 1620-ban lakossága már megfogyatkozott, a század közepén pusztaként jelzik, szőlőhegyét azonban továbbra is művelik a szomszédos helyiségek jobbágyai, sőt ezekben az években jelentős

szőlőtelepítési akció is megindult. 1634-ben Pezhő Györgyné engedélyezi új szőlő telepítését 4 évi menteséggel. 1697-ben a paraszti szőlők mellett három urasági szőlőbirtokot is feljegyeznek. A török veszély elmúltával a település újranépesedett, 1682-ben kialakult önálló szervezete, szabályszerű hegyközségé fejlődik, ahol hegytanács, hegybíró, hegymester és esküdtek őrzik a rendet. Pecsétje is ebből az évből származik. Ekkor már hozzátartozik Bottyánház, Bükköd és Pentelei-hegy is, ezekre szintén érvényes a szabályzat. A tanács 1793-ban és 1816-ban, Keszthely városában székel és magát „Tomaji és Bottyánháti egyben foglalt helyiség” tanácsának nevezik. Ebből arra is következtethetünk, hogy a szőlőgazdák közül a hegyen kevesen laknak. Cserszeg első írásos említése 1625-ből származik (cserszeg), a hegyközség jegyzőkönyvét 1732 óta vezetik. Cserszeg pecsétjén szőlőmunkás, vállán kapával, karóra csavarodó szőlőtőke és régi típusú szőlőmetsző kés látható. Ahogy a lakosság száma nő, úgy az igény is megfogalmazódik az önállóságra. 1778ban, II. József idején készült felmérés szerint, 227 gazda birtokolt 223 hold szőlőt. A hegyközség gazdasági fejlődése a 19. század elején kezd igazán kibontakozni, amikor fellendülést mutat a szőlők adásvétele is. 1817-ben Pfahler Károlynak – a keszthelyi uradalom fiskálisának – már szabályozni kell a telkek eladását, hogy a „visszaéléseket és tapasztalt rendetlenséget” meg lehessen szüntetni. Cserszeg és Tomaj nevű szőlőhegyek 1838 után községekké alakultak, majd nyolc év múlva egyesülnek. Közben változnak a földbirtokos családok is a vidéken. Az 1750-es években kihalt Pethők után a Bakács-, Bocskai-, Tóti-, Lengyel családok a jelentősebb birtokosok, míg a 18. sz. közepén a Festetics család szerzi meg és Keszthelyi uradalmához csatolva, birtokolja Cserszegtomajt két évszázadon keresztül. A lakosság az állattartás mellett a gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkozott, ez utóbbi meghatározó tevékenység volt a településen. Az 1857. évi kataszterben területe még Keszthely területében szerepel. Önálló területtel csal 1895-ben tűnt fel, amikor összes területének több mint 60%-át a szántó és a szőlő teszi ki nagyjából felefele arányban. A 20. század első felében kisközség a Keszthelyi járásban, körjegyzősége Kiskeszthelyen volt. 1936-tól nagyközség, 1950-től önálló tanácsú község, 1977-ben Cserszegtomaj néven és székhellyel községi közös tanácsot alapított Rezi községgel. 1984-től Keszthely városkörnyéki települése. 1989-ben megszüntették a közös tanácsot, 1990-ben önkormányzat alakult. A második világháború után, 1950-1978 között Veszprém megyéhez tartozott, s eben az időszakban jelent meg a település gazdasági életétében a bányászat. Cserszegen „okker bányát” nyitottak, melynek anyagából készítették a sárga okkerport, melynek melléktermékét, az agyagot, az egerszegi cserépkályhagyár használta fel. E mellett a mai Kertváros területén az 1950-es években pirit bányát nyitottak. A Budai-bányában kitermelt budai-földet – többek között a szabókréta előállítására használtak. A TSZ bányáiban kőport (VIM súrolóport) és különböző nagyságú zúzalékkövet, házak

építéséhez lábazati követ, díszítéshez faragott - és lapos követ állítottak elő. Napjainkban a Csókakői dolomitbánya működik. 1945 után, kezdték meg az utak felújítását, 1981-85 között elkezdték azok portalanítását. Fokozatosan kiépült a közintézményi háttér, megkezdődött a parlagon lévő telkek beépülése, megépült a Posta épülete is. 1957-1977 között az ivóvíz-hálózat-, 1961-ben befejeződött a villanyhálózat kiépítése. A TSZ 1961-ben alakult, 1974-ig önállóan üzemelt, amikor egyesült a rezi, illetve a várvölgyi termelőszövetkezettel "Rezivárvölgye" MGTSZ néven. 1992-ben felbomlott, a lakosság Hévíz és Keszthely biztosította munkalehetőségek mellett - családi vállalkozások keretében, a falusi turizmus és más szolgáltató szférában biztosította megélhetését. 1995-ben a község szőlősgazdái hegyközségi szervezetet hoztak létre. 2. Régészeti örökség felmérése A Keszthelyi-hegység délnyugati és déli lankáin nagy területen szétszórt település. Határa a Balaton egykori Hévízi-öblének tőzegmezejével érintkezik. A településre jellemző a vízszegénység, ezért a lelőhelyek az alacsonyabb szinteken fordulnak elő. Lelőhelyszámok: 1.Veréb-hegy nyugati oldala azonosító 10096 A domb nyugati enyhe lejtőjén kisebb római kori telepre utalnak a felszíni kő-, téglaés habarcsmaradványok . (MRT 10/1) Hrsz: 061/7,061/8,061/9

2. Központi (Szabó István) Általános Iskola azonosító: 10097 A központi általános iskola pincéjének ásása közben Gyerák István ny. igazgató közlése szerint néhány évvel ezelőtt őskori edényeket találtak. A leletek azonban megsemmisültek. Az iskola környékén végzett terepbejárás eredménytelen volt. (Bakay-Sági, 1964.) Hrsz.: 15, 10/7,10/6 3. Biked-tető azonosító: 10098 A Biked-tetőn egyes irodalmi adatok őskori földvárat említenek. Terepbejárás során erődítésnyomokat nem találtunk, a tetőn lévő kőbánya profiljában viszont újkőkor (vonaldíszes kerámia) szemétgödrök metszetei látszanak. (Bakay-Sági, 1964.) Hrsz.: 2085, 2089/1, 2216, 2214, 2213, 2211/2, 2212/3. 4. Szeles Lajos és Pentelei kőfejtője azonosító: 10099 Szeles Lajos 1937-ben a dobogói kőfejtőjében (LT) sírleletekből származó kar- és lábpereceket, nyakperec-töredéket, borostyángyöngyöt, továbbá bronzkorvégi – kora vaskori töredékes bronzkést és füles bronzkarikákat adott el a Balatoni Múzeumnak.

Ezek alapján végzett rövid leletmentést 1939-ben Török Gyula a Szeles- és a szomszédos Pentelei-kőfejtőben. Gazdag késő vaskori (LT) csontvázas sírt tárt fel gerendavázas sírépítménnyel. Hunyady a sírleleteket a korai LT-korba sorolta. Török Gyula bejelölte lelőhely-térképére a korábban előkerült késő vaskori sír helyét is. Egyidejűleg feltárt négy bronzkor végi – kora vaskori urnasírt és kettőnek a helyét térképezte. Urnák, tál, bögre, csupor és ilyenek töredékei, továbbá bronzkarika és tűtöredékek voltak a sírokban. A sírokat kövek jelölték. Párducz Mihály és Szántó Imre folytatta a feltárást 1946-48 között, a Pentelei-bánya területén. Kibontottak 23 bronzkor végi – kora vaskori urnasírt. Az urnákat a megfigyelhető esetekben tálak fedték, ezek felett kőlapok voltak. Az előkerült leletek: urnák, tálak, fülesbögrék, néhány bronztárgy (karperecek és huzaltöredékek). Az ásatás során újból kiásták azt a bronzkincset, illetve annak egyes részeit, melyet Pentelei évekkel azelőtt talált és visszatemetett. Pentelei szerint a több mint 100 db bronztárgy edényben volt. Csupán 14 db-ot sikerült újból megtalálni. Bronzhuzal és lemeztöredékek (talán diadém részei) kerültek elő. Az urnatemető és az egykorú kincslelet a bronzkorvégi – kora vaskori urnasíros kultúra körébe tartozik. 1954-ben a Pentelei-bánya területén újabb három bronzkorvégi – kora vaskori sír és egy urna került elő. Párducz Mihály egy kora vaskori vaszablát is említ erről a területről. Török Gyula 1939 januárjában a Pentelei – Szeles-féle kőbányában kora római urnasírt is talált, melynek mellékletei a második világháborúban talált „kőurnával” egyetemben. Török Gyula a római sír körül talált kora és késő vaskori sírokat – mint említettük – ismertette ugyan, a római leletekről azonban nem beszél, sőt még a sír helyét semmi tüntette fel közölt térképén. A lelőhelyről három római bronz karperec a KBM-ba került. Az MNM 1941-ben régiségkereskedőtől Pó-vidéki terra sigillata leletet vásárolt, amelyhez vaslándzsa is tartozik. A Cserszegtomaj-Dobogóról származó leletek sírmellékletre utalnak és a Török Gyula által megtalált temető egyik feldúlt sírjából származhatnak. Szántó Imre 1946 októberében a Török által feltárt területhez csatlakozó részen egy kora császárkori hamvasztásos sírt is feltárt az őskori sírok mellett. Az út nyugati oldalán, amely már Keszthely határa, további kora és késő császárkori sírokat talált még. Szántó Imre 1947 augusztusában és 1948 augusztusában folytatta a feltárást, és az őskori sírokon kívül újabb három kora római sírt ásott ki. A leletanyag a KBM-ba került. A temető átnyúlik a keszthelyi határba is (vö. 21/. és 21/6. sz. lelőhelyek). 1954-ben a Pentelei-féle bányában egy kora római edényt és egy melléklet nélküli csontvázas sírt találtak. Hrsz.:077/19, 077/20, 077/26, 077/27, 080,081/1, 081/5, 081/6, 082, 083, 084/1, 084/5, 084/6, 084/7, 089, 090/3,2. 5. Gyöngyösi-csárda északkeleti szomszédsága

azonosító: 10100

A Gyöngyösi-csárda északkeleti szomszédságában fekvő agyagbányában szórványos őskori cserepek és pattintott kovaszilánkok gyűjthetők a felszínről. A leletek másodlagos fekvésben vannak, mivel vízmosás sodorta őket jelenlegi helyükre. (Bakay-Sági, 1964.) Helyszíni szemlénk során nem találtuk régészeti nyomát a Rezihegy alján települt középkori Gyöngyös falunak, melyet Faluddal együtt említenek az 1327. (?) és 1358. (?) évi hamisított oklevelek. A falu emlékét őrzi a Gyöngyösi-csárda és az itt folyó Gyöngyös-patak. Hrsz.: 1993, 1994, 1995, 1996/2, 2000, 2001. 6. Csókakő oldala azonosító: 10101 1882-ben a Csókakő oldalán sziklába vájt sírban „guggoló” helyzetű csontvázat találtak. A váz körül durva fekete cserepeket figyeltek meg. Az egregyihez hasonlóan (17/11. sz. lelőhely), analógiák híján, csak feltételesen határozható meg őskorinak. Hrsz.: 1328., 1329/2., 1334/1., 1333/2, 426, 1401/1., 1401/2, 1430, 1429/2, 1429/3, 1429/12,1429/14, 1429/15, 1430. 7. Rozs János telke azonosító: 10102 Rozs János cserszegtomaji lakos telkén, a temetőtől északnyugatra melléklet nélküli csontvázas sír került elő szőlőforgatás közben. Mivel a felszínen régészeti nyomokat nem észleltünk, a sír koráról bizonyosat nem mondhatunk. (Sági, 1964.) Hrsz.: 314/16,316/1, 316/3., 316/5, 316/6, 318, 323, 326, 325/1. 8. Újévi Kétlik barlang azonosító 37418 (lelőhelyszám Keszthely 106) 2003-ban Takács Ferdinánd barlangász a barlang bejáratának tisztítása közben neolitikus. rézkori és korabronzkori kerámiatöredékeket talált, melyek a Balatoni Múzeumba kerültek. Hrsz.: 084.

Nem meghatározható régészeti lelőhelyek Bronzkorvégi edényke azonosító: 10094 Cserszegtomaj területéről, közelebbről meg határozható lelőhelyről származik: kőbalta, bronzkorvégi edényke. Éremlelet azonosító: 10095 Ugyancsak ismeretlen a pontos lelőhelye három éremleletnek is. 1891-ben Csókakőn 3851 db-ból álló 15-16. századi éremelet került elő, amelyből 167-et a MNM Éremtára szerzett meg. A többi érem sorsa ismeretlen.

Tudomásunk van a sümegi Darnay Múzeumba került friesachi éremleletről és egy 2070 db-os, 16. századi ezüstpénzekből álló zárt leletről is.

b) természet, táj tájhasználat – településhálózat és településszerkezeti összefüggések, tájtörténet A festői környezetben fekvő település meghatározó természetföldrajzi tényezője, hogy a falu a Keszthelyi-hegység dél-nyugati felében, a Balaton észak-nyugati partján, a tó felé ereszkedő dombvidéken fekszik. A lankás dombok, völgyek váltják egymást, melyeknek tengerszintfeletti magassága alig 150-200 m. A község legmagasabb pontjai a mészkő szikláival magasodó Csókakő 309 m és az erdővel borított Bottyahát 292 m. A kilátás a Balatonra külön varázst ad a hegyközségnek. Külterületén jelentős a mezőgazdasági művelés alá eső területek aránya. Földjeit legfőképp szőlőművelésre használják, de jelentős az erdőkkel borított területe is. A szőlőtermelésről már a középkortól kezdődően vannak adataink, 1620 után már intenzív szőlőtelepítés végeznek. Az 1640-es évektől a környékbeli erdők (Magiahegy erdő, Farkashegy-erdő), az 1800-as évek elején Penteli-csalintos kivágásához, új ültetvények betelepítéséhez adnak engedélyt. Folyóvize nincsen, nem tudott a karsztos táj miatt kialakulni; csak jobbára száraz patakmedrek őrzik ennek nyomait, melyek nagy esőzések idején megtelnek vízzel. Cserszegtomaj területén napjainkban is igen fejlett szőlőgazdálkodás folyik. Borai közül híres a fehérborszőlőből előállított „Cserszegtomaji fűszeres.” Bakonyi Károly

és Túri István állította elő 1960-ban, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem cserszegtomaji kísérleti telepén. 1982-ben állami minősítést kapott. A település nagy kiterjedésű belterületen fekszik, s az egykor két önálló települést jelenleg is a Rezit Keszthellyel összekötő út választja el, illetve kapcsolja össze. A mai település szerkezetét máig meghatározza ez a kettősség. c) településkép és utcaképek

A Balaton környékének egyik legérdekesebb települése. 1956-ig úgynevezett „nyílt” település volt. Házak a község területén teljesen szétszórtan épültek, ha csak nyomaiban is, ez a jelleg ma is érezhető a településen. Hagyományos mezőgazdasági jellegéből adódóan, az egykori szőlő-parcellákon álló présházak, illetve pincék (át)építésével, illetve ezen a telkeken dús zöld környezetben emelt új – nem egy estben tájidegen, hivalkodó - lakóházaival, egy szétszórt típusú településhálózat alakult ki, melyet ma is a szalagparcellás beépítés jellemzi. Területén több „hobbikert” és hétvégi ház, igen nagyszámú a külföldi tulajdonban levő ingatlan. Épületei jellegzetesen egy-két szintesek, túlnyomó többségben az elmúlt másfél évtizedben épültek. A településen átmenő három, nagyjából párhuzamosan futó, a település belterületén nem találkozó főút (Sümeg-Keszthely, Rezi-Keszthely, illetve Keszthely-Várvölgy) valamint az erre jobbára merőlegesen nyíló utcák szabják meg a falu nagy kiterjedésű, laza beépítésű úthálózatát. A település közlekedésének nehézségeit jelzi, hogy a három főútvonal Cserszegtomaj belterületén nem találkozik, az egyik útról a másikra csak Keszthely város érintésével lehet átjutni. Az újabban nyitott utcái egyenes nyomvonalúak, a korábbiak a terepviszonyokhoz igazodva, kanyarogva követik a dombvidékes terep adottságait. Hagyományos értelemben vett településközpontja, illetve főutcája nincsen. Közintézményei (polgármesteri hivatal, iskola, posta, orvosi rendelő, művelődési ház, stb.) szétszórtan, a település egymástól távol eső pontjain találhatók. A Dunántúli települések többségére jellemző hagyományos központi tér (vagy főutca) hiánya, illetve annak létrehozásának szándékát tükrözi a cserszegi részben, öt utca találkozásánál 2000 évben kialakított Európa tér, illetve a tomaji részben, az iskola körül, illetve a vitatható ízlésvilágot képviselő „Vár” és az Esterházy-pince környezetében (Palota köz) alakulóban levő idegenforgalmi központ kialakítása. d) településszerkezet és területhasználat

Cserszegtomaj öt részből áll, három dombon és kettő völgyben terül el. Településszerkezetének kialakulását, illetve mai jellegét, három fontos tényező határozza meg: - Az egykoron két önálló település 1846-ban történt fúziója ellenére, másfél század után is számos egyéni jelleget mutat. A Rezit Keszthellyel összekötő út

Cserszegtomajt átszelő szakaszának környezete, az útszakasz két oldalának beépítésének jellege esetlegesnek mondható, inkább elválasztja, mintsem összeköti a település két részét. Mindkét településen, bár túlnyomó többségben római katolikusok lakják, külön templom és temető van. Középületeinek elhelyezése is megosztott. Míg a cserszegi rész elsősorban a családi közösségek céljait szolgálja, az egykori Tomaj területén, a „Vár”, az Esterházy-pince (un. „Palota”), az autóskemping, lovas-központ, stb., a tömegturizmus feltételeit hivatott biztosítani. e) településkarakter: telekszerkezet és telekhasználat, beépítési mód és épülettípusok

- A dimbes-dombos táj melyen elterül eleve egy laza, a terepviszonyokhoz igazodó telekszerkezetet eredményez. Pontosan tükrözik ezt a „nyílt” beépítési módot a település korabeli térképei 1769-ből, 1790-ből és hasonló szerkezetet mutat az 1880 körül készült térképszelvény is. A telkek mérete és formája is igen változó. A belterületen jelentős arányú a zöldterület, a településen lépten-nyomon eladásra felkínált házhellyel lehet találkozni. - Az itt lakók hagyományos mezőgazdasági tevékenysége (elsősorban a gyümölcs- és szőlőtermesztés) nyomán kialakult zárttelkes parcellák, illetve a rajtuk álló présházak és pincék fokozatos átépítése (esetenként felújítása és modernizálása) nyomán kialakult épített környezet. Sajátosnak és pozitívnek mondható jelenség, hogy a régi telkeket általában nem osztották meg, így a régi területek lakó-, illetve hétvégi házait intenzív zöld környezet övezi. A település régebbi részeinek beépítettsége, illetve annak jellege a változó terepviszonyokhoz igazodik. Zárt utcafrontok egyáltalán nincsenek, az épületek általában a (szalag)telkek mélyén, az utcafronttól távolabbi helyre, az utca vonalával párhuzamosan, többségében arra merőlegesen épültek. Cserszegtomaj mai épületállománya jobbára az utóbbi 25 évből származik. Lakóházainak számát 1869-től kezdődően lehet követni, ebben az évben összesen 396 ingatlana volt összeírva. Számuk az évek folyamán szinte folyamatosan növekedett (1890: 381, 1910: 493, 1920: 502, 1930: 488, 1941: 473, 1949: 508, 1960: 524, 1970: 557, 1980: 423), 1980-ig számuk alig haladta meg az ötszázat. Régi épületei sem régebbiek 100 évesnél, s ezek – az 1880-as évek tájékán emelt eklektikus Esterházy-pince épületét leszámítva - kizárólag az egykori szőlőhegyi pincék és présházak népies modorban fogant emlékeit őrzik. A település állandó lakossága csak későn, a törökkor után alakult ki. Egy 1735-ből való feljegyzésben, a Selyemhegy nevű határrész az egyik szőlőjében pince, présház, istálló, kispajta, kályhás szoba és konyhából álló gazdaságról írnak, ami egy állandóan ott lakó család jelenlétét feltételezi. Pince és présház építéséhez ekkor fát nem kapnak, a falakat különben sem szabad fából építeni. Így a hagyományos építésmód a tömött föld, a boronafal, a vályogfal és kőfal, újabban égetett tégla, rajta szelemenes nyeregtető, zsupp-, vagy

nádfedéssel. A melléképületek anyaga is ugyanilyen. Az eredetileg csak bortermelésre használt épületet utóbb állandó lakás céljára átalakítják, bővítik, később már kimondottan lakóépületeket emelnek. Ez a tény, hozzáadva még azt, hogy a tanyaszerű település meglehetős szabadságot biztosított az építtetőnek eredményezte, hogy a hegyközségi építkezés változatos, sok variációt engedélyez, így néprajzilag rendszerbe foglalni nehéz feladat. Az épületnek a magva a múltban a pince volt (ez már önmagában is meghatározza a ház tájolását és fekvését) a korlátozott szociális viszonyok emellett arra kényszeríttették az építtetőt, hogy lehetőleg mindent kis méretben szerkesszen meg, s azokat az anyagokat használja, amelyeket a szűkebb környezet biztosított számára. 1960-ban 524 lakóházából még 345 vályog, illetve sárfalazatú, 349 zsúp- és nádfedeles. Homlokzati kiképzésük egyszerű, a díszítést általában nélkülözik. Az egysoros, téglány alaprajzú házak általában két helyiségből állnak, de látni három-négy osztatú épületeket is. A helyiségek gerendás-deszkafödémmel vannak ellátva, általában szabadkéményes épületek voltak. Az 1900-as évek elején, a szecesszió hatására, illetve a tiroli (alpesi) építési mód egyes elemeinek átvételével egy új épülettípus, az un. oromfalasnyeregtetős házak jelentek meg. Ezeknél az épületeknél az oromfal síkját túllépő fedélszerkezet gerendáit kis háromszögeket formáló merevítőkkel fogták össze. A gerendák által bezárt közöket fából készített (fűrésszel, kivágott) általában növényi és mértani ornamentikát idéző díszítésekkel töltötték ki. Igen szép példáját látni a Bardt utcában (tomaji rész). A vidék népi építészetének ez idáig legjobb összefoglalóját dr. Vajkai Aurél közölte a „Balaton melléki présházak” című tanulmányában, míg "Víkendház a Balaton-felvidéken" c. írásában a régi,18-19. századi stílusformák megőrzését szorgalmazza, ugyanakkor jelzi az új, általa alpesi-nek nevezett stílus megjelenését, mely – szerinte – jól beilleszkedik a tájba. Ezeknek az épületeknek faluképi jelentősége egyértelmű.

f) védettségek: régészeti és műemléki, területi és egyedi

A település közigazgatási határain belül hét régészetileg nyilvántartott lelőhely, valamint egy nyilvántartott műemléki épület van. Ezekkel kapcsolatos hatáskört a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 393/2012. (XII-20-) Korm. rendelet 42.§ (1) b pontja, illetékességét a Korm. rendelet 42. § (1) bekezdése határozza meg. 1.Régészeti lelőhelyek: A régészeti lelőhelyek jellegéből adódóan a pontos lokalizáció, még inkább pedig a pontos kiterjedés általában nem határozható meg pusztán a felszíni jelenségek alapján. Az adattári és szakirodalmi adatok, valamint az elvégzett helyszíni

beazonosítások alapján jelenleg az azonosított lelőhelyekkel érintett területek az I. a. pont alatt kerültek felsorolásra. Annyi azonban megállapítható, hogy a település régészeti leletei elsősorban a tomaji részen, annak is a Hévízre néző lankáin, illetve a Rezibe vezető út két oldalán lettek feltárva (lásd a mellékelt térképet). 1.

Kérdéses, hogy a nyilvántartásban szereplő Újévi Kétlik barlang (lelőhelyszám Keszthely 106. azonosító 37418.) lelőhely miért Keszthelynél szerepel. 2. Műemlékek Népi lakóház, présház és melléképületei Barátgödör, I. ker.126.. Törzsszám: 9641. azonosító: 10797. Lakóház-présház azonosító: 15467. Istálló azonosító: 15797. Melléképületek Határozatszám: 5138/1984. OMF. Hrsz.: 1716/3. Népi lakóház, présház. Épült a 19. század első felében A település szélén, domboldalon, közvetlen utcakapcsolat nélküli telken álló L alaprajzú, oromzatos, vályogból, illetve kő- és téglafalazással épült ház romjai. Az épülethez merőlegesen csatlakozik a egykori, kőből épült istálló és annak melléképületei. Négyosztatú belső elrendezésű: szoba, konyha, présház, pince. Helyenként még megvannak a házat fedő, nádazott nyeregtető, illetve az istálló fölötti cseréptető maradványai.

Az épületmaradvány a mintegy évtizede készült leíráshoz képest az elmúlt időszakban tovább pusztult, helyreállítása ma már rekonstrukció lenne. Fennmaradásának lehetősége rendkívül kétséges.

3. Helyi jelentőségű értékek Cserszegtomaj belterületén több olyan örökségi érték található, amelyek helyi védelemre javasolhatók, jelenleg azonban semmilyen védelmet nem élveznek. Csupán a két templomra készült el a helyi védettség, az előző hatástanulmányban javasolt több lakóház és gazdasági épület ( mindösszesen 15), s számos olyan faragott kőemlék (útszéli keresztek és sírjelek), nem kapott helyi védelmet. Ismételten javasoljuk az értékleltárunk szerinti szervezet helyi védelem feltételeinek megteremtését. Helyi védettségű épületek: A két templom áll helyi védettség alatt. (Egyházi szempontból a település népe – majd a puszta – Keszthelyhez tartozott. A 15. század végén a település keleti felén kápolna állott. 1718-ból „az Tomay szentegyház irányában” határmegjelölés maradt fenn, amely minden valószínűség szerint az 1710-ben emelt kápolnára utal.)

1.Tomajon a római katolikus temetőben, 1894-ben, Bontz József (1860-1934) keszthelyi segédlelkész (1929-től veszprémi kanonok), kezdeményezésére és irányításával, Szent Anna tiszteletére, eklektikus (neobarokk) stílusban emelt impozáns méretű kápolna, egy 1710-ben, Bakó Farkas, tomaji birtokos által emelt kápolna helyére épült. Az építkezés alkalmából, Bontz megírta az előbb említett kápolna történetét is. Az új kápolna közadakozás által épült. Az eklektikus stílusban emelt nagyobb méretű épület kivitelezője Frankl Károly tapolcai építőmester, szobrait Runggaldier József tiroli szobrász faragta. Nyugatra néző bejárata előtt két klasszicista oszlopon timpanon, rajta kőtáblán felirat: „Szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket / Aedificata est Anno 1894.” Legutóbb 1994-ben állították helyre az épületet.

2. Cserszeg első, mára már elpusztult kápolnája a 18. század közepén épület, a következő a 19. század közepe táján Szent Péter és Pál tiszteletére épült. Egyik restaurálás alkalmával a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelték. Ez a kápolna a mai Kápolna-soron volt, ma bolt működik az épületben. A mostani templom Cserszegen 1947-48-ban épült. Védőszentje Szent Terézia. 1993-ban restaurálták.

Helyi védettségre javasolt épületek

A település épületállományának vizsgálata nyomán megállapítható, hogy Cseszegtomaj területén az eklektikus stílusjegyeket mutató Esterházy-pincét leszámítva, hiányzanak a különböző építéstörténeti stílusok emlékei, építészeti értéket elsősorban a korabeli népies modorban emelt pincék-présházak jelentik. Ezek a település történeti jellegének tanúi, idegenforgalmi értékét emelhetik, turisztikai hasznosításuk többféle célra is elképzelhető. A korábbi szabályozási tervben 15 olyan épületet, illetve a Kápolna soron 2 olyan portát sikerült azonosítani, amelyek hűen őrzik a település építkezéseinek korábbi hagyományait, s amelyek már ekkor helyi védelemre lettek javasolva.

1. - Lakóház. Népi. 2. - Lakóház. Népi. 3. - Lakóház. Népi. 4. - Pince-présház. Népi. 5. - Lakóház. Népi. 6. - Lakóház. Népi. 7. - Porta. Népi. 8, - Lakóház v. porta. Népi. 9. - Lakóház v. gazd. épület Népi. 10. - Pince-présház. Népi. 11. - Lakóház. Népi. 12. - Festetics-pince. Eklektika 13. -Tájház? Népi 14. - Lakóház. Népi. 15. - Lakóház. Népi.

Szabó István u. 1/A. sz. Rezi u. 115. Csab györgye u. 4.,6.. Csabagyöngye u. 30. Kápolna sor 85. sz. Kápolna sor 41. Kápolna sor 23. sz. Kápolna sor 11. sz. Pajtika u. 10. sz. Barát u. 16. Palotai u. (Festetics-pince mellett). Palotai u. 6. Kincses u.2. Ibolya u. 13. sz.. Ibolya u. 17. sz..

H.rsz.: 157 Hrsz.: 1304 Hrsz.: 1422/ 14, 15 Hrsz.: 1417 Hrsz.: 243/3 Hrsz.: 225 Hrsz.: 215 Hrsz.: 211/1 Hrsz.: 408 Hrsz.: 076/14 Hrsz.: 1748/3 Hrsz.: 1748/2 Hrsz : 1746 Hrsz.: 13/25 Hrsz.: 13/53

2014-ben további 11 épület kerülhetett fel a listára, melyeknek védelmét javasolni lehet: Sorsz. Cím Hrsz Megnevezés 16 Porkoláb u – Villa 015/20 gazdasági- és melléképület köz

17

Csabagyöngye u. 31.

1425

gazdasági- és melléképület

18

Barlang u. 17. 19.

1667, 1663/2, 1663/4

gazdasági- és melléképület

19

Kápolna sor 27.

216

lakóépület

20

Kápolna sor 77.

242/2

lakóépület

21

Diósi u. 12.

798/1

lakóépület és gazdasági- és melléképület

22

767/1

gazdasági- és melléképület

23

Dr. Vajkai Aurél u. 38. Majori u. 37.

1533

24

Akácfa u.

1948/1

A nyugatabbra fekvő lakóépület, a keletebbre gazdasági- és melléképület lakóépület

25

Dr. Vajkai Aurél u. 19/1

747

gazdasági- és melléképület

26

Dr. Vajkai Aurél u.

820

gazdasági- és melléképület

Védésre javasolt térplasztikák: Cserszegtomaj épített örökségének figyelemre méltó értékeit képviselik a településen megőrzött kőfaragóipar emlékei, a kőkeresztek és a sírjelek. A pusztulásnak leginkább kitett emlékek, a tágabb értelemben vett térség, a Balaton-felvidék egykoron jeles iparának, a kőfaragásnak még fennmaradt példáit jelentik. A cserszegtomaji emlékek elsősorban a 18. század közepén alapított Keszthely – Rezi – Sümeg központokkal működő műhelyekből kerültek ki. A vidék számos pontján

kiváló minőségű homokkő található. A cserszegtomaji kútbarlangban 54 méter mélységben lehet megtalálni a homokkövet. A közelben levő, mára már kimerült Váli völgyi bányában azonban a felszín közvetlen közelében már fejthető volt ez az értékes kőzet, a szomszédos Rezi község határában ma is működik egy bánya, mindközül azonban a finomszemű kvarcos keszthelyi homokkő a legjobb minőségű. A környék kőfaragó műhelyeinek kialakulásában meghatározó szerepet játszott Festetics Kristófnak (1696-1768) 1750 körül megkezdett keszthelyi-, valamint Padányi Bíró Márton (1693-1762) veszprémi püspök sümegi építkezései, ahol valóságos mesterkörök alakultak. Az itt dolgozó mesternevek közül, a 18-19. században, Keszthelyen Zitterbarth József, Kugler Mihály, Sümegen Scmidt Mihály és Bándl János, Pentz Mihály a legismertebb. Ebből nőtt ki a szomszédos Rezi kőfaragó központja, amely a 18. században szintén Festetics birtok volt, s tudjuk, hogy a sümegi építkezésekhez innen szállították a faragáshoz szükséges követ. Rezi legismertebb mesterei közül Hernitz István, Kollár István (19. sz. vége, 20 sz. eleje), majd Tolnai József, Bartal János és Wilhelm Vilmos neveivel a cserszegtomaji emlékek kapcsán is találkozunk. Kőkeresztek: Cserszegtomajon, ahol általában a szőlőhegyekben, feltűnően sok útszéli kereszt van, több keresztet találunk az 1769. évi térképen is, s ismert, hogy 1940-ben 29 kereszt és két Vendel szobor állt a hegyközségben. Helynevei között máig ismert a Borskereszt, amely a szántói út mentén Csetemála alatt állt, a Csánic-kereszt a Rezi hegyben, a Fagyos-kereszt, melyet Oó Rózália állítatott az itt megfagyott férje emlékére 1877-ben, a Fehér-kereszt a Bottyaháton, a Fekete-kereszt a Lászlógyepi útón, a Kaposi-kereszt a Csetemála útón, Vendel-képe, szobor, mely a Rezi út mentén állott, stb. A település mai kőkeresztjei közül a tomaji Szent Anna kápolna előtt álló templomkereszt a legrégibb 1810-ből. Mestere, akárcsak a rezi-i úton álló, 1819-ből való útszéli kereszt Zitterbarth János keszthelyi kőfaragó. A templomkereszt oszlopán látható érdekes Mettercia ábrázolás egyedüli a térségben, rajta Szent Anna egy könyvből olvasni tanítja a kis Máriát, balján a gyermek kis Jézus látható. Szintén figyelmet érdemel Kugler Mihály útszéli keresztje 1862-ből, illetve a cserszegi templom előtt álló, 1869-ben készült templomkeresztje. Ezek a kőemlékek azok, melyek helyi védelemre méltó alkotások. Készítésének éve / mester neve

1. - Temetőkereszt. - 1810. (Zitterbarth J.). 2. - Útszéli kereszt. - 1819 ? (Zitterbarth J). 3. - Útszéli kereszt. - 1862.. (Kugler M.).

Címe

Felirata

R. k. régi temető (Tomaj). „1810” Csókaközi és Rezi út sarkán. Felirata megkopott. Csaba Gy. és Fenyves u. s. „Állítatta Ibully Ferenc”

4. - Templomkereszt – 1869 (Kugler M.).

R.k. t. udvarán (Cserszeg).

5. - Útszéli kereszt. - 1890 k. (Ismeretlen). 6. - Útszéli kereszt. - 1900. k. (Ismeretlen). 7. - Útszéli kereszt. – 1914. (Ismeretlen).

Kápolna sor 66. sz. ház előtt. Felirata megkopott. Kápolna sor 36. sz. ház előtt. Felirata megkopott Kovács és Gyöngyvirág u. „Isten dicsőségére / Állítatta / ZERÉNYI

Állíttatott 1869 / Cs. község és / TAKÁTS JÁNOS / által

JÓZSEF / neje VARGA ROZÁLIA 1914.

8. - Útszéli kereszt. - 1916. (Kutasi, Keszth.). Kápolna sor.

„Isten dicsőségére Mária tiszteletére / állítatta / KOZMA ISTVÁN / és neje / GELENCSÉR MÁRIA / 1916.

9. - Útszéli kereszt. – 1920 k. (Ismeretlen). Csendes köz. 10. - Temetőkereszt. - 1923. (Walk K. Keszth.). R. k. temető (Cserszeg).

Felirata megkopott.

11. - Temetőkereszt. - 1954 . (Ismeretlen).

„A temető felszentelve 1954”

R. k. új temető (Tomaj).

„Isten dicsőségére és / Szűz Mária tiszteletére / emeltették / TAFOTA VIKTOR / és neje örökösei / IZER MIHÁLY / és neje / HORVÁTH ANNA / 1923.

Sírjelek: Cserszegtomaj területén két római katolikus temető található. Mindkettőben több védelemre kijelölendő sírjel található, közöttük a legrégibb a domborművű kereszttel koronázott, háromszögbe törő párkánnyal lezárt tábla, melyen vonalkeretben „öreg Szeles György” neve lett megörökítve 1846-ból. A tomaji temetőben 17, a cserszegi temetőben 12, összesen 29 megóvásra ajánlott sírjelet azonosítottunk. (Lásd a mellékelt fotódokumentációt). A mesterjegyek közül Kutasi, Halász István, Walk Károly, Virág S. (Keszthely), Guzsmann (Rezi), Pentz M. (Sümeg) nevei azonosíthatók.

g) örökségi értékek elemzése Cserszegtomaj területe örökségi értékek tekintetében régészeti emlékekben átlagos, műemléki értékben szegény, míg a természeti értékek tekintetében rendkívül gazdag. Ez utóbbiak azonban nem képezik a tanulmány tárgyát. A régészeti emlékek elsősorban az őskor időszakából jelentősebbek, a lelőhelyek megőrzése a Balaton-felvidék múltjának megismerése érdekében fontos. Jelenleg olyan örökségi emléket nem ismerünk, melynek bemutathatósága javasolható lenne, de előkerülésük nem kizárt, főleg a római kori lelőhelyen. A terület egykor rendkívül gazdag volt a tájra jellemző népi építészeti emlékekben. Sajnálatos módon mára az egyetlen műemléki védettségű épület a teljes pusztulás szélére került, helyreállítására nincs remény. A tanulmányban felsorolt, a táj hagyományos építészetét még őrző kisszámú épület közül többet alkalmasnak tartanánk a helyi védelemre. Ugyan nem védettek műemlékileg, de rendkívüli gazdagságot mutatnak, és a helyi védettség tekintetében kiemelt fontosságúak a helyi kőfaragók által készített változatos kőemlékek, elsősorban kőkeresztek.

. Az út menti és a temetői kőkeresztek közül a legtöbb olyan érték, mely helyi védelmet érdemel, s esetleges helyszíni megőrzési gondok esetén összegyűjtésül és bemutatásuk a kijelölt emlékparkban (Pantheon) javasolható. A gazdag természeti örökség fennmaradása, különösen a Balaton-felvidéki Nemzeti Parl jóvoltából megoldottnak látszik. h) területhasználat és területi állapot a kulturális örökség összefüggésrendszerében

A jelenlegi területhasználat és területi állapot (mezőgazdasági művelés, azon belül szőlő) a kulturális örökség régészeti elemeit nagymértékben érinti. A régészeti lelőhelyeket a talajművelés és a régészeti felügyelet nélkül végzett építkezések súlyosan károsították és továbbra is veszélyeztetik. Az ismert lelőhelyek esetében a tájékozatlanság és a tájékozódás lehetőségének elmulasztása (!) következtében ez már eddig is nagyfokú pusztítást eredményezett. Amennyiben a mezőgazdasági területeken fennmarad az intenzív talajforgatásos művelés (vagyis a szántás), akkor ez a pusztulás is folytatódik, hosszú távon pedig megsemmisülést eredményez. Az épített örökség emlékei (kivéve az egyetlen műemléki védettségűt) nagy többségben jó állapotban vannak, köszönhetően a település idegenforgalmi adottságainak. Ezeket a házak (és a két portát) elsősorban hétvégi pihenőhelyként használják, tulajdonosaik láthatóan igényes kivitelezéssel újították meg azokat. A két egyházi épület jó karban van, az elmúlt években újították fel őket. Több figyelmet érdemelnek a szép kivitelű kőkeresztek és a két temető régi, 19. századi eredetű sírjelei.

2. Változtatási szándékok:

a) településhálózati és tájhasználati változás

A rendezési terv nem tartalmaz településhálózati és tájhasználati változást.

b) településszerkezeti, területhasználati és beépítettségi változás, A rendezési terv nem tartalmaz jelentősebb településszerkezeti és beépítettség változást. A rezi-i út mentén, a település központjában kialakítandó faluközpont; családi házak építésére alkalmas kisebb területek kijelölésén túl, sportközpont és más rekreációs területek szerepelnek a javaslatban. c) infrastrukturális változás,

A rendezési terv az utak és utcák modernizációjával, kiépítésével számol, valamint a közműhálózat fejlesztésével. Ezek a tervek a jelenlegi örökségvédelmi állapotot jelentősen nem érintik.

d) népesség, életmód, társadalom, kultúra változása,

Népesség: A település lakosságága számának alakulásáról pontosabb adatokkal csak 1848-tól kezdődően rendelkezünk. Az 1600-as évek közepén pusztaként jelzett szőlőhegyen, ezt megelőzően is csak kevesen laktak: 1620-ban 11-en, 1632-ben 25-ön, 1635-ben 11en, 1643-ban 29-en, 1645-ben 2-en, 1646-ban mindössze 1 személy adott hegyvámot. A puszta (prédium) a 16. század második felében kezd ismét benépesedni. Ere utal az a tény, hogy a fehérvári török adót követel a falutól. Az első konkrét jelek, amelyek az itteni állandó létre utalnak 1674-ből való, ebben az évben ugyanis az uraság servitorai és libertinusai laknak benne, akik szőlőt is művelnek. 1735-ban, a Selyemhegyen egy gazdasági portát említenek az iratok, 1797-ben a keszthelyi mészárosok kapnak jogot húsárusításra a prédiumon. 1828-ban már igen népes, 50 házas zsellért jegyeznek fel, de most is prédiumon. Keszthelyről és a környező településekről az 1848-as forradalom után indul meg a kitelepedés. Az 1857. évi osztrák népszámlálás alapján lakossága 1239 fő, 1869-ben 1239-en, 1890-ben 1867-en, 1910-ben 1922-en, 1941-ben 2036-on, 1949-ben 2055-en, 1960-ban 1840-en, 1970-ben 1659-en, 1980-ban 1319-en, 1998-ban 1618-an laktak a településen. A község az idegenforgalom fellendülésével, és elsősorban a közeli világhírű Hévízi tófürdő közelsége miatt az elmúlt másfél évtizedben felkapottá vált, s egyre többen választják állandó lakhelyükké. A Balaton-felvidék legdinamikusabban növekvő településévé lett Cserszegtomaj lakossága 2008-ban elérte a 2700 főt. 2013 január elsején a lakósságszám 2792 fő volt. Életmód-társadalom: A település korai lakossága hagyományosan mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Még 1910-ben is az itt élő 1922 lakos 94,2 %-a őstermeléssel foglalkozott, míg a bányászatban és iparban mindössze 3,9 %, más foglakozása a lakosság 1,9 %-nak volt. Az 1941. évi adatok szerint az őstermelők aránya 92,2 % volt, s ez az arány az 1970-es években, a bányák megnyitásával, 72, 6 %-ra csökkent. Ezekből az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy az itt élő lakosság kizárólag paraszti életmódot folytatott, melyről a hosszú évekig itt lakó Vajkai Aurél néprajztudós, múzeumigazgató, több jeles tanulmányában örökített meg. Társadalmi összetétele is ehhez igazodott; itt élő nemesi réteg, a lakosság köréből teljesen hiányzott. Kultúra változása:

Cserszegtomaj lakossága sajátos földrajzi fekvésénél fogva, évszázadokon át őrizte eredeti paraszti kultúráját, dalait és táncait, szokásaihoz és hagyományaihoz ragaszkodva. A helyi népi kultúra megnyilvánulási formáiról szintén Vajkai Aurél munkássága ad némi támpontot. „Élet a cserszegtomaji házban” (1946) c. és "A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon" (1941) című tanulmányai szemléletes tükre az 1940-es évek falusi életének és környezetének, bemutatva azokat a népi szokásokat, amelyek már kihaltak vagy akkor már kihalóban voltak. Lakosságának szokásai, életvitele az évszázadok alatt formálódó, a helyi hagyományokat követve, a népi kultúra szellemkörébe gyökerezett, ahhoz igazodott. Változást e téren az 1950-60-es években következett be, amikor az akkori hatalom – az elvárásoknak megfelelően – a tömegkultúra jegyében szabta meg azokat az intézményesített kereteket, amely fokozatosan az ősi népi kultúra feladásához vezettek. 1961-ban megépült a település új kultúrháza, ezt megelőzően a rendezvények színhelye az úgynevezett „Palota” (Esterházy-pince) épülete volt. 1986-ban felújították az épületet. Az 1970-es években alakult „Pávakör” együttes napjainkban is működő kulturális szervezet. 1992-ben, a cserszegtomaji barlangkutató csoport vezetője, Takács Ferdinánd kezdeményezésére, az Önkormányzat támogatásával, a Zala Megyei Ifjúsági Központ létrehozta a „Szabad Művészet” alkotótábort Cserszegtomajon. Az 1993-tól kezdődően megrendezett nemzetközi alkotótábor pártolásának érdekében, Takács Ferdinánd elnöklete alatt megalapították a "Szabad Művészet" Cserszegtomaj Alkotótábor Alapítvány-t, amely nyitott és várja minden művészetet pártoló személy támogatását. A szervezett oktatás csak az 1870-es évek elejétől létezik, 1872-től Tomajon, 1874-től Cserszegen emelték az első iskolaépületeket. 1919-ig egy fős a tanítói állás, 1919-től két tanító, 1928-tól három főre nőtt a tantestület. A két iskola egybevonására 1958ban került sor, amikor új, mai négytantermes iskolaépületbe költözött a tanítás. Cserszegtomaj szülöttje Szabó István (1931-1976), kétszeres József Atilla díjas költő, író, akinek tehetségére először Vajkai Aurél figyelt fel az 1940-es évek második felében. Első novelláskötete „Lázadó” címen 1956-ban jelent meg, 1963-ban adják ki a „Varázslat kertje” c. novelláskötetét. Mindkettőt József Attila-díjjal jutalmazták. Fiatalon, 45 éves korában hunyt el 1976-ban, sírja a cserszegi temetőben. Cserszegtomaj jeles kutatója volt dr. Vajkai (Wagenhuber) Aurél (1903-1987) orvos, néprajzkutató, múzeumigazgató, aki hosszú itt élt ideig, a cserszegi r. k. temetőben nyugszik. Kolozsváron született, majd a család Kassára költözött, itt végezte gimnáziumi tanulmányait 1913-16 között. 1927-ben a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosdoktori oklevelet szerzett. Múzeumi gyakornok lesz Veszprémben, Keszthelyen, majd a Budapesti Néprajzi Múzeumban kutatóként dolgozott. 1949-1965 között, nyugdíjazásáig a Balatoni Múzeum, majd a Bakony Múzeum igazgatója, illetve kutatója volt. 1975-től a Magyar Néprajzi Társaság tagjává választották. Néprajzi munkássága rendkívül szerteágazó, a néprajz szinte

minden területére kiterjedt. Igen gazdag (szak)irodalmi munkásságot hagyott hátra, melyben számos esetben foglakozik Cserszegtomaj népi hagyományaival.

3. Hatáselemzés:

a) történeti településhálózati következmények

Területe már az ókortól lakott, alakulásáról, illetve fejlődéséről csak a 17. századtól kezdődően vannak pontosabb adatok. A változékonyság, a fejlődés, a megtorpanás, vagy a visszaesés jellemzi a község életét. Cserszeg és Tomaj eredetileg egyaránt szőlőhegy volt, a török idők alatt megélte az ott élő lakosság teljes kipusztulását majd újratelepedését, volt már községközpont, ma a Balaton-felvidéki turistaforgalom egyik kedvelt települése. Kellemes fekvése, a balatoni panoráma képe, a településszerkezet sajátos fejlődése, mely megőrizte eredeti laza-, így nagyarányú zöldterületet biztosító beépítettségét, Cserszegtomaj községet a pihenésre, a családias életformára vágyók egyik ismert településévé tette. Rengeteg az újonnan emelt családi ház, melyek arányaikkal (tömegükkel) jobbára beilleszkednek a tájba, ezek az újonnan emelt épületek (családi házak, nyaralók, stb.) – kevés kivétellel – hivalkodó megjelenésükkel, a helyi (Balaton-felvidéki) hagyományok teljes mellőzésével kerültek megépítésre. Szakmailag erősen megkérdőjelezhető beruházás a „Vár”, mely aránytalanul nagy tömegével, mese-illusztrációszerű megjelenésével, építész szemmel nézve, a legmesszemenőbb jóakarattal sem lehet egy sikeresnek mondható beruházásnak tekinteni. b) természeti, táji hatások,

A régészeti lelőhelyekre, valamint a település szerkezetére új természeti vagy táji hatások nem várhatók. c) településkép feltárulásának változásai

A készülő terv a település képének feltárulását a jelenlegi állapothoz képest nem változtatja meg.

d) régészeti emlékek feltárhatóságának, megmaradásának, bemutathatóságának vagy pusztulásának lehetőségei

Cserszegtomaj község területére eső, itt nyilvántartott és azonosított lelőhelyek jobbára a patakok völgyéből kiemelkedő magaslatokon, domboldalakon helyezkednek el. A hasonló adottságú területeken számolni kell további, jelenleg még nem ismert régészeti lelőhelyek előkerülésével is. A lelőhelyek területeinek többsége szántókon (szőlőkön), illetve új, kialakulóban levő lakóterületeken találhatók, így régészeti szempontból veszélyeztetett, a fokozott emberi tevékenységek károsító következményeinek van kitéve. Jelenleg egyetlen cserszegtomaji lelőhely esetében sem látszik fontosnak a fokozott régészeti védelem kimondása. A későbbiekben azonban szóba jöhet fokozott védelemre való felterjesztés. A védelemre bárki nyújthat be kezdeményezést. Megjegyzendő még, hogy bár a művelést korlátozni egyszerű határozattal nem lehet, a lelőhely rongálása büntetendő cselekmény. A helyszínen készített dokumentáció pedig a rongálás tényét egyértelműen bizonyítja. A végzett tevékenység további folytatása és a leletek bejelentésének elmulasztása tehát egyértelműen jogszabályokba ütköző cselekménynek minősül.

Megjegyezendő, hogy a helyi, önkormányzat által rendeletben kimondott régészeti védelemnek csak abban az esetben van értelme és létjogosultsága, ha az az egyes területek számára az éppen hatályos jogszabályokban biztosítottnál erősebb védelmet garantál. Ez különösen a régészeti érdekű területek esetében jelenthet átmeneti megoldás arra az időszakra, amíg az érintett terület régészeti lelőhellyel való érintettsége egyértelműen kiderül, de a miniszteri rendeletben megjelenő védettség kimondásáig a veszélyeztetett területen is átmeneti megoldást jelenthet. Bár szinte kivétel nélkül minden lelőhely esetében megállapítható annak veszélyeztetettsége és hosszú távon való károsodása, esetleges feltárásuk tervezését egyik esetben sem javasoljuk. Beruházások esetén azonban megelőző régészeti kutatásra lehetőség van a nyilvántartott lelőhelyeken, régészeti érdekű területeken vagy a községhez tartozó bármely, régészetileg nem nyilvántartott területen pedig újabb régészeti emlékanyag előkerülése esetén mentő feltárás végzése szükséges. Régészeti szempontból alapvetően fontos, hogy minden egyes nyilvántartott lelőhelyet érintő munkálat esetében, továbbá minden olyan esetben, amikor váratlanul régészeti lelet vagy jelenség kerül elő, a Zala megyei Kormányhivatal Zalaegerszegi Járási Hivatal Járási Építésúgyi és Örökségvédelmi Hivatalt (továbbiakban Hivatal) értesíteni kell ( a területileg illetékes múzeum értesítésével párhuzamosan). Tekintettel azonban a törvényi szabályozásra, mely szerint a beruházások esetében a szükségessé váló régészeti feltárások költségét a beruházónak kell állnia, valamint a váratlanul előkerülő lelőhelyek kapcsán szükséges mentő feltárások által okozott időkiesésre egy-egy beruházás során, a nem kellően motivált felek miatt a gyakorlatban továbbra is számolni kell a régészeti jelenségek egy jelentős részének dokumentálatlan pusztulásával. Ennek elkerülése érdekében szükséges az előrelátó tervezés, valamint a fejlesztések során a régészeti pluszköltségek tervezése. A régészeti lelőhelyek megmaradása nagyban függ attól, hogy a jelenlegi veszélyeztetés folytatódik-e, vagy a lelőhellyel érintett földrészleteken más, bolygatással nem járó művelésre vagy hasznosításra térnek át. A szántás – különösen a mélyszántás, a talajlazítás – folyamatos állagromlást okoz az érintett lelőhelyekben, tartós, több évtizedes ilyen jellegű használat során pedig teljes megsemmisüléssel fenyeget. Ezeken a területeken a szántóként való használatot, mint az eddigi használati módot, az esetek többségében korlátozni ugyan nem szükséges, de javasolt a művelési ág megváltoztatása olyan módon, hogy az a lelőhelyek tartós és további romlással nem járó fennmaradását garantálja: javasolt a gyep művelési ág és ennek megfelelően a füvesítés utáni kaszálóként vagy legelőként való hasznosítás bevezetésének megfontolása. A gyep, rét, legelő művelések a régészeti lelőhelyek állapotának háborítatlan megőrzése szempontjából kifejezetten kedvezőek. Épp ezért törekedni kell e felületek megőrzésére és lehetséges kiterjesztésére a régészeti lelőhelyeken és környezetükben.

A lakott vagy más módon beépített területeken az emberi tevékenység az átlagosnál is jobban veszélyezteti a földben rejlő régészeti emlékanyagot. A korábbiakban felsorolt lelőhelyek esetében ezért külön figyelmet kell fordítani a területhasználattal kapcsolatos bármilyen, akár minimális változtatásra is. A további lelőhelyeken a jelen használat nem veszélyeztet közvetlen pusztulással, de hosszú távon súlyos károkat okoz, ezért javasolt annak megváltoztatása is. Ugyanakkor bármilyen újabb beruházás (pl. alagcsövezés, meliorálás, talajlazítás, csatornaásás, homok-, agyag-, vagy földbányászás, magas- vagy mélyépítés, útépítés, stb.) jelentős károkat okozhat a lelőhelyeken, ezért ezek a tevékenységek minden esetben a Hivatal előzetes szakhatósági engedélyéhez kötöttek. A Hivatal saját hatáskörében mérlegeli a tervezett beruházás és az általa a régészeti örökségben keletkező visszafordíthatatlan folyamatok arányát, viszonyát, majd a jogszabályokkal összhangban ezek alapján engedélyezi, kikötésekkel (pl. a beruházó költségére történő megelőző feltárás vagy régészeti felügyelet elrendelésével) engedélyezi, vagy elutasítja az engedélykérelmet. Mindezek alapján a lelőhelyekkel érintett területeket érdemes a gazdasági/ipari vagy építési területek kijelölésénél mellőzni. A számunkra rendelkezésre álló adatok alapján a településrendezési tervben jelenleg nem szerepelnek régészeti lelőhelyeket különösebben érintő fejlesztések. A jövőben esetleg felmerülő szándékokkal kapcsolatban azonban megjegyzendő még, hogy kert, szőlő, vagy gyümölcsös kialakítása, illetve erdő telepítése is többnyire jelentős veszélyt jelenthet a régészeti lelőhelyre nézve, ugyanis a szőlő és kertműveléshez, illetve az erdőgazdálkodáshoz általában kapcsolódó műveletek (pl. rigolírozás, szőlőirtás, új ültetvény telepítése, fásítás, tuskózás) a lelőhelyek részbeni bolygatásával vagy megsemmisítésével járhatnak. E tevékenységeket ezért lehetőleg kerülni kell. A jelenlegi területhasználatok módosítását ezért javasolt a KÖH előzetes állásfoglalásának beszerzéséhez kötni. A belterületi, vagy egyéb beépített területrészeken azok az építési munkálatok, melyek a talajt 30 cm-nél mélyebben bolygatják (pl. ház-, pince-, vagy kerítésalap ásása, közművek vezetése, tereprendezés, oszlopállítás, fásítás, árokásás, útépítés, stb.), ugyancsak veszélyeztető forrásnak minősülnek. Ezért a jövőben a beépített területeken esetleg lokalizált lelőhelyek területén az ilyen jellegű beavatkozásokat (a talaj bolygatásának mértékétől függetlenül) a Hivatal előzetes engedélyéhez kötik a jogszabályok. A régészeti érdekű területek közül, ha az a belterületen helyezkedik el, különösen vonatkoznak az előző bekezdésben leírtak. A külterületen fekvő régészeti érdekű területek esetében a hatások is nehezebben kalkulálhatók. Nem tudni például, hogy a felszín azért nem tartalmaz jelenleg lelőhelyre utaló leleteket, mert a bolygatás nem érte el eddig az ehhez szükséges mértéket, vagy éppenséggel már teljesen megsemmisítette a jelenségeket. A jelen használattól ezért eltérni nem kell, jelenségek, vagy leletek észlelése esetén azonban a jogszabályok által előírt tennivalókon túl értesíteni kell a Hivatalt is, hogy a lokalizáció alapján a lelőhelyet fel

tudja venni a nyilvántartásába. A lelőhely jellegétől függően a további teendőket a Hivatal tudja majd meghatározni. Amennyiben ezeken a területeken belül azonosítani sikerül a konkrét lelőhelyeket, azokra a továbbiakban a nyilvántartott régészeti lelőhelyekre vonatkozó szabályok és eljárások vonatkoznak. Újabb földmunkával járó beruházás vagy változtatás ezért egyik ilyen területen sem javasolt. Egy-egy nagyobb területet érintő beruházás esetén – így esetleges útépítés, zöldmezős beruházás nyomvonalának, helyének végleges meghatározását megelőzően – célszerű külön hatásvizsgálat készíttetése. Az elsősorban ú. n. nondestruktív metodológiák (légifotó, teljes felületet érintő szisztematikus terepbejárás, geofizikai felmérés), esetleg szondázó kutatások alkalmazásával a lelőhelyek azonosítása, kiterjedése és jellege viszonylag jól meghatározható. A terv véglegesítését megelőzően, saját megrendelésre készített hatásvizsgálat révén ugyanis elkerülhető, hogy a terv az engedélyezési fázisban a Hivatal által elutasításra, vagy nem várt mértékben módosításra kerüljön. A hatásvizsgálat beruházó általi elkészíttetését ugyanakkor a jogszabályokban meghatározott esetekben a Hivatal is elrendelheti. Egy-egy konkrét tervezés megkezdésekor ezért mindenképp értesíteni kell a Hivatal területileg illetékes irodáját. A lelőhelyek közül jelenleg egyiket sem javasoljuk régészeti bemutatóhely kialakítására. e) történeti térbeli rendszerek alakulása

Cserszegtomaj több száz éves építészettörtét, a Balaton-felvidéki népi építőművészet (pincék és présházak) több értékes emléke, s csak igen kis mértékben, a századforduló körül a romantika és az eklektika stílusai, valamint egyetlen műemléképület őrzi. Ez érthető, ha figyelembe vesszük azt a történeti tényt, hogy a település csak későn, a 19. század közepén alakult ki, s az itt lakók akkor is kizárólag őstermeléssel foglalkoztak. Az épületek a 19. század közepéig kizárólag vert falból, illetve vályogból, ritkábban kőből épültek, nád-, illetve zsuppfedést kaptak. A házakat „kalákában” építették, 2-3 hét alatt készült el egy-egy lakóépület. A férfiak a fal rakását, az ácsmunkát, az asszonyok a sározást és a meszelést végezték. Csaknem 20 népi helyi védelemre mindenképen javasolható „műemlék jellegű” épület őrzi még ma is az elmúlt századok építészeti hagyományait. Az épületek földszintesek, s az alacsony beépítés gyakorlata napjainkig a település építészetének meghatározó jellegét adja. Története során hagyományos településszerkezetét megőrizte, hagyományos központi teret, vagy utcát nem alakított ki magának.

f) műemléki együttesek, műemlékek eszmei, használati és esztétikai jelentőségének alakulása a tájban, településszerkezetben, építési környezetben, a település életében,

Az település egyetlen műemléke, egy szőlőhegyi présház és pince, a település elhagyott részén több mint egy évtizede tető nélkül, már romos állapotban van. Használati és esztétikai értéke ma már nincs. Helyreállítása ma már csak jelentős rekonstrukcióval lehetséges

g) műemlékek megújulásának és fenntarthatóságának gazdasági esélyei

Magyarországon az építésügyi törvény értelmében a kiemelkedő történeti, építészeti és néprajzi értékekkel rendelkező építményeket, azok tartozékait a törvényben szabályozott, hatósági védelemben kell részesíteni. A védelem lehet „műemlék” - mely a legjelentősebbekre vonatkozik - valamint a törvényben szabályozott szempontoknak megfelelő épületek, romok, szobrok és sírjelek az országosan még fellelhető, nagyszámú, helyi jelentőségű objektumoknak csak a töredékét jelentik. Előfordul, hogy a nem kellő hatósági odafigyelés miatt a régi présházak lebontásra kerülnek, bár a településen lehet szép számmal látni olyan példákat is, ahol az új tulajdonos példás módon felújítva használja ezeket a régi épületeket. Pusztulnak a mai mezőgazdaság számára már felesleges gazdasági épületek, az út menti keresztek és a régi temetők sírjelei. Természetes, hogy ezek az objektumok nagy számuk és az országosan mért, összehasonlító szempontok alapján nem tartozhatnak a műemlékek sorába. A helyi önkormányzatok feladata ezeknek az objektumoknak helyi törvénnyel történő védelme. A település egyetlen műemlékét és helyi értékeit a helyi értékvédelmi munkarész tartalmazza. Az abban feltüntetetett épületek, szobrok állagmegóvásukról gondoskodni kell. Az értékes épületek, szobrok, növénycsoportok fenntarthatósága az utókor számára biztosítottabbnak látszik, köszönhetően napjaink egyre hangsúlyosabb, táji és településképi értékek megóvását előtérbe helyező építészeti politikájának. h) településkarakter változásának hatásai

A település karaktere a készülő rendezési tervben nem változik.

i) környezeti terhelések és az épített örökség műszaki állapotának összefüggései

A településeknek állandóan képeseknek kell lenniük megújulásra. Az avulás és megújulás folyamatos harcában az állandóság és a változás feszültségeinek a feloldása, a hagyomány és a „korszerűség” párharca eredményezheti a jó építészeti megoldásokat. Cserszegtomaj esetében is a korábbi évtizedek építészeti értékei közé simuló, a kor elvárásainak is megfelelő településrendezési és építészeti megoldások megvalósítása a cél. Az épített környezetben a környezettel való azonosulást, az otthonosság érzetének fokozódását, a táji és településképi értékek megóvását előtérbe kell helyezni. Az esztétikai hatás nem szűkíthető le az építészet „szépségének” a vizsgálatára, mert az több tényező együttes hatásaként jut kifejezésre. Szerepet játszik benne a célszerűség is, de a harmónia, az egyensúly, az épületforma és színvilág stb. eltérő taralmú és jellegű érzeteket keltő hatása ugyanúgy. Egy település karakterét nemcsak a műemlék épületek, hanem a rá jellemző, hagyományos településszerkezet, a hagyományos utcaképek, az utcát alkotó jellegzetes házak, azok telepítése, tömege, homlokzata és részletei is alkotják. Ez az eltérő arculat ad egyéni, sajátos vonzerőt a településnek, az ott lakók és az ide látogató idegenek számára is. j) folyamatok iránya, visszafordíthatósága

Cserszegtomaj területe több régészeti lelőhelyet és épített örökségi emléket megőrzött, amelyek az emberiség és a magyarság történetének, települési viszonyainak, életmódjának fontos bizonyítékai. Bármilyen településszerkezeti, területhasználati változtatás, infrastrukturális vagy egyéb beruházás tervezése esetében kiemelt figyelmet kell fordítani ezekre az értékekre, legyen szó nyilvántartott régészeti lelőhelyről, régészeti érdekű területről, vagy a településen ez idáig megőrzött hagyományos építészeti emlékekről. Egy-egy régi épület, útszéli szobor, temetői sírjel, stb. pusztulása egy olyan visszafordíthatatlan és pótolhatatlan folyamat része, amely saját múltunk – nem egy esetben – tudatos rombolásához vezethet. Cserszegtomaj esetében a figyelem annál is indokoltabb, mivel a településen viszonylag kis számban őrződött meg ezek az értékek, amelyek ugyanakkor igen szép példái a Balaton-felvidéki népi kultúra évszázados hagyományainak. Újabb régészeti leletek (váratlan) előkerülése a település egész területén várható, ez esetben pedig mindenki részéről elvárható a törvények tiszteletben tartása és a nemzeti kulturális örökség iránti megfelelő megbecsülés. A talaj bolygatásával járó

tevékenységek során régészeti szempontból kiemelten vizsgálandó területek általában véve a tervezett aszfaltos utak építésével érintett területek, illetve gazdasági hasznosításra kiszemelt területek, vagy egyéb beépítésre szánt területek. Beruházás és tervezése esetén, már a tervezés legelején javasolt a Hivatal előzetes állásfoglalásának beszerzése. Ebben a hivatal nyilatkozni tud arról, hogy az érintett területen időközben vett-e nyilvántartásba régészeti lelőhelyet, vagy épített örökségi emlékeket, illetve, hogy az adott beruházás megvalósításához hozzá fog-e járulni, és ha igen, akkor milyen feltételekkel. A Hivatal állásfoglalásának kialakításához a 395/2012. (XII.20.) Korm. rendelettel összhangban elrendelheti örökségvédelmi hatástanulmány elkészíttetését. k) kárenyhítés lehetősége, költsége, illetve ellentételezésének lehetőségei

Cserszegtomaj kulturális örökségének időbeli alakulása során egyaránt jelen vannak azok a pozitív, mint a negatív jelenségek, melyek településeink legtöbbjén tapasztalhatók. Pozitív hatások mérlege: A települést jobbára elkerülte az elmúlt évtizedek „buldózer-politikája”, belterületén nem történtek nagyarányú, esztelen fejlesztések, s így megőrizte hagyományosan laza beépítésű szerkezetét, nagy összefüggő zöldterületeit. Az utóbbi években, évtizedekben emelt lakóépületeinek tömege általában belesimul a tájba, a település hangulata megőrizte „családias”, élhető jellegét. Hagyományos stílusban emelt épületeinek túlnyomó többsége példásan lett helyreállítva, használatuk a mai igényeknek megfelelőnek látszik. Templomai jó karban, temetői, utcái gondozottak, sok virágot látni, az itt élők igyekeznek ápolni, őrizni hagyományaikat.

Negatív hatások mérlege: Félő, hogy hosszú távon Cserszegtomaj sem tudja elkerülni a Balaton-felvidék „felkapott” településeinek sorsát, ahol az építkezők anyagi lehetőségei és ízlésvilága között nincs meg a kellő összhang. Az utóbbi években emelt családi házak közül számos olyant látni, melyek a helyi hagyományok teljes mellőzésével épültek, a Palota köz környezetében kialakított idegenforgalmi „látványosság”, a Vár tömege és megjelenése, is idegenül hat környezetére. Talán a jelentős idegenforgalomnak (és kínálatnak) tulajdonítható, hogy a települést elárasztották a legfőképp német nyelvű hirdetések. A temetőkben több az összetört, kidőlt régi sírkő, az útszéli keresztek közül is több olyant látni, mely helyreállítást, konzerválást igényel. A tomaji r. k. temető mellett a régi sírkövek felállításával kialakulóban levő Panteon dicséretes kezdeményezésnek bizonyul, továbbfejlesztése mindenképpen javasolt.

4. Közérthető, egyértelmű elbírálásra alkalmas összefoglaló Cserszegtomaj község a régészeti és műemléki örökség szempontjából örökségvédelmi szempontból nem tartozik a jelentős települések közé. A 8 régészeti lelőhely átlagosnak mondható. A lelőhelyek közül azonban a legtöbb a hétvégi házas üdülőkörzetként megjelent területen belül van, ahol az építési, közműépítési és kertészeti munkák miatt fokozottan veszélyeztetett. Ezért az az itt a lelőhelyek esetében megelőző feltárást, a lelőhelyek környezetében végzendő minden egyes építési munka során régészeti megfigyelést látok indokoltnak. Az egyetlen műemlék, egy népi jellegű lakóház-présház már 2006-ban is romként lett regisztrálva. Azóta az állapota tovább romlott, már romként való fennmaradása is kétséges. Helyreállítására, vagy állagmegóvására jelenleg szándékot nem ismerünk. Az épületromnak a védettségi bejegyzését felülvizsgálatra javasolom, és ezzel kapcsolatosan a Hivatal döntését szükségesnek látom. A helyi védelem kérdését rendezni kell. A hagyományos épületek, kőemlékek esetében egyedi javaslatok alapján a tanulmányban felsoroltak közül többet védelem alá kellene helyezni. Ez elsősorban az üdülőhellyé vált falu múltjának dokumentálását és a Balaton-Felvidék építészeti, művészeti örökségének megőrzését szolgálná, továbbá az idegenforgalmiturisztikai vonzóbbá tételt is elősegítené. Kiemelten javasolom a kőemlékek, különösen a 19. századiak megőrzését,

5. Nyilatkozat Az örökségvédelmi hatástanulmány az 395/2012. (XII.20.) Korm. rendelet I. melléklete szerinti tartalmi követelmények alapján készült. A tervezett megoldás megfelel az örökségvédelmi jogszabályoknak és hatósági előírásoknak. Az örökségvédelmi hatástanulmány készítője az elkészítésre jogosultsággal rendelkezem. Zalaegerszeg, 2014. május 10.

Dr. Vándor László

Irodalom (válogatás): * BONTZ József: A Cserszeg-Tomaji kápolna. Farkas János Könyvnyomdája Keszthely, 1894. * HOLUB József: Zalavármegye története a középkorban. Pécs, 1933. III. 885-886. Kézirat másolata a Sümegi Városi Múzeum gyűjteményében. * VAJKAI Aurél: Cserszegtomaj. Egy hegyközség élete. Néprajzi Értesítő, Bp. 1939. 2-4. 170-204. * TÖRÖK Gyula: Kelta sír és illyr urnasírok Cserszegtomajon. Bp. 1940. * DORNYAY Béla: Cserszegtomaj helynevei. Balatoni Múzeum értesítője, 1942. 1. sz. 4-5. * VAJKAI Aurél: élet a cserszegtomaji házban. Ethnographia, 59. 1948. 1-4. sz. 54-72. * Vajkai Aurél: A gyűjtögető gazdálkodás Cserszegtomajon. Néprajzi Értesítő 33. Bp. 1941. 3. 231-258. * SZÁNTÓ Imre: A cserszegtomaji kora-vaskori és kora-császárkori urnatemető. Archeológiai Értesítő, 1953 / 1. sz. 53-55. * VAJKAI Aurél: Présházak és pincék a Balatonfelvidéken. Veszprém Megyei Népújság. 11. 1955. V. 25. 2. * VAJKAI Aurél: Présházak és pincék a XVIII: századból a Balaton északi partján. Ethnographia. 67. 1956. 1-2. 57-90. * VAJKAI Aurél: Balaton melléki présházak. Bp. 1958. * VAJKAI Aurél: Betyártörténetek Cserszegtomajról. Középdunántúli Napló. 15. 1959. I. 18. 4. * VAJKAI Aurél: Cserszegtomaj helynevei. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei II. kötet 1964. 2. 303-328. * VAJKAI Aurél: Márványtáblát Cserszegtomajra. Napló. 20. 1964. VII. 10. 4. * Magyarország régészeti topográfiája 1. A keszthelyi és tapolcai járás Bp. 1966. 47-49. * VAJKAI Aurél: Cserszegtomaj. Egy Balaton menti hegyközség útja. Kortárs. 11. 1967. 3. 471-478. * VAJKAI Aurél: Füstős konyhás házak a Balaton környékén. Ethnographia 84. 1973. 82-96. *.A Veszprémi Egyházmegye papságának névtára. Veszprém, 1975. 222-223. * VAJKAI Aurél: Szőlőprések és díszítésük a Balaton északi mellékén. Különlenyomat az Etnographia, 1977. 2-3. számából. * PETÁNOVICS Katalin: Dr. Vajkai Aurél 75 éves. Veszprém Megyei Múzeumok Évkönyve. Veszprém, 1974. 11-13. * ESZES László: A keszthelyi kőfaragó műhely emlékei a Balaton vidékén (1750-1850). Műemlékvédelem. XXIV. Bp. 1980. 2. szám. 81-107. * KÁRPÁTI József: A Cserszegtomaji-kútbarlang. Karszt és Barlang, 1982. * KOVACSICS József: Zala megye helytörténeti lexikona. Keszthely és környéke. Bp. 1991. 40-43 * KÁRPÁT József: A cserszegtomaji kútbarlan. In.: Természati értékein nyomában. Tátika, Kovácsihegy, Hévíz, Cserszegtomaj. Tátika. (Főszerk.: Huszti Zoltán Ferenc). A zalaszántói Darnay Kálmán Egyesület kiadványa. IV. Castellum Kiadó. Keszthely, 1991. 43-45. * Bakony, Balaton–Felvidék. Útikalauz. Bp. 1983. * Zala megye műemlékjegyzéke. Országos Műemléki Felügyelőség. Bp. 1990. * GYIMESI Endre: Zalamegyei Életrajzi Lexikon. Zalaegerszeg, 1994. * KISS Erzsébet. Cserszegtomaj története. 1996. Kézirat másolata a Sümegi Városi Múzeum gyűjteményében. * Új Révai Lexikon. IV. 1996. 561-562. * ÖRDÖG Ferenc: Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745-1771). Bp.-Zalaegerszeg, 1998. I-IV kötet. - III. k.84. 88. 342. 347. * GYUTAI Anikó és ÁCS Gyöngyi (összeállította): ÉVKÖNYV 2003. Szabó István Általános Iskola Cserszegtomaj. Cserszegtomaj, 2003. * LŐVEI PÁL: Kőfaragók és piackörzeteik a Balatontól északra a 19. században és a 20. század első felében. Különlenyomat. A romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Bp. 2004. 135-149. (MSCS 2005. május 28).