REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS

REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS

REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS Oktatási segédlet

DR. TÓTH TAMÁS (SZERK.)

© SZIE GTK RGVI 2009

1


Szerzők: Goda Pál Szent István Egyetem (1. fejezet) Kollár Kitti Szent István Egyetem (2. fejezet) Dr. Tóth Tamás Szent István Egyetem (3.; 4. és 5. fejezet)

Lektor: Dr. Káposzta József Szent István Egyetem © SZIE GTK RGVI 2010

Első kiadás

A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. A kiadványt, illetve annak részeit másolni, reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni bármilyen formában és bármilyen eszközzel – elektronikus úton vagy más módon – a kiadó és a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos. Kiadó: Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Gödöllő, 2010. április

2


TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ _________________________________________________________________ 5 1. A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI _________ 6 1.1. FÖLDRAJZI MEGKÖZELÍTÉSEK A GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM FEJŐDÉSÉRE ___________ 7 1.2. REGIONÁLIS GAZDASÁGTANI MEGKÖZELÍTÉSEK A GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM FEJLŐDÉSÉRE__________________________________________________________________ 8 1.2.1. A regionális növekedést meghatározó tényezők ________________________________________ 9 1.2.2. Növekedés elméletek csoportosítása ________________________________________________ 11 1.2.3. Regionális fejlődés _____________________________________________________________ 12 1.2.4. A regionális potenciált meghatározó tényezők ________________________________________ 13

1.3. FENNTARTHATÓSÁG TÉMA KÖRE _____________________________________________ 17 1.4. TÉR ÉS IDŐ KÉRDÉSKÖRE____________________________________________________ 18

2. AZ EGYES ÁGAZATOK FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI _________________ 23 2.1. HAZÁNK GAZDASÁGÁNAK ÁLTALÁNOS PERSPEKTÍVÁI ____________________________ 23 2.2. GAZDASÁGI ÁGAZATOK, A MAGYAR NEMZETGAZDASÁG SZERKEZETE _______________ 24 2.2.1. Az ipari ágazat főbb jellemzői ____________________________________________________ 24 2.2.2. A mezőgazdasági ágazat főbb jellemzői _____________________________________________ 26 2.2.3. Kereskedelem és idegenforgalom főbb jellemzői ______________________________________ 28

2.3 AZ ÁGAZATOK FEJLESZTÉSÉNEK MEGHATÁROZÓ IRÁNYAI NAPJAINKBAN ____________ 29

3. A MAGYAR GAZDASÁG TERÜLETI FEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATAI, TERÜLETI VERSENYKÉPESSÉG __________________________________________ 31 3.1. A TERÜLETI FEJLŐDÉS TÖRTÉNELMI HÁTTERE __________________________________ 31 3.2. A VERSENYKÉPESSÉG _______________________________________________________ 35 3.2.1. A versenyképesség fogalma ______________________________________________________ 35 3.2.2. A versenyképesség hazánkban ____________________________________________________ 37

2.3. MAGYARORSZÁGON MEGJELENŐ VERSENYKÉPESSÉGGEL KAPCSOLATOS STRATÉGIÁK _ 37 3.4. A VERSENYKÉPESSÉG KIVÁLTÓJA: A GLOBALIZÁCIÓ _____________________________ 38 3.5. A PORTER FÉLE GYÉMÁNT MODELL ___________________________________________ 39 3.6. A VERSENYKÉPESSÉGI FA ___________________________________________________ 44 3.7. KLASZTEREK _____________________________________________________________ 46 3.7.1 A klaszterek fajtái ______________________________________________________________ 47 3.7.2. A klaszterek fejlesztésének lehetőségei _____________________________________________ 49 3.7.3. A klaszterek fejlesztésének hazai gondjai ____________________________________________ 51

4.1. A GAZDASÁGFEJLESZTÉS MŰKÖDTETÉSE_______________________________________ 53 4.2. A (LED) FOLYAMATA, A FELHASZNÁLHATÓ MÓDSZERCSOPORTOKKAL ______________ 58

5. A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTSÉ SPECIÁLIS SZERVEZETI ELEMEI _________________________________________________________________________ 64 5.1. AZ IPARI PARKOK __________________________________________________________ 64 5.1.1. Az ipari parkok létesítésének jogi szabályozása _______________________________________ 64

3

REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS 5.1.2. Az Ipari Park fogalomköre _______________________________________________________ 65 5.1.3. Az Ipari Parkok kialakulása és fejlődési pályája_______________________________________ 66 5.1.4. Az ipari parkok tipológiája _______________________________________________________ 67 5.1.5. Az Ipari Parkok nemzetközi áttekintése _____________________________________________ 70 5.1.6. Ipari parkok Magyarországon _____________________________________________________ 71

5.2. VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK __________________________________________________ 76 5.2.1. A vállalkozási övezetek jogi szabályozása ___________________________________________ 76 5.2.2. A vállalkozási övezetek gazdaságfejlesztő hatásának nemzetközi tapasztalatai _______________ 77

IRODALOMJEGYZÉK ____________________________________________________ 84 FOGALOMTÁR __________________________________________________________ 87

4


ELŐSZÓ „…A felnőttek ugyanis szeretik a számokat… Sosem azt kérdezik: „Milyen a hangja,? ”, „Mik a kedves játékai?”, „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves?”, „Hány testvére van?”, „Hány kiló?”, „Mennyi jövedelme van a papájának?”. És csak ezután vélik úgy, hogy ismerik.” Antoine de Saint-Exupèry – A kisherceg

Nem szeretném azt, hogy a számokat szerető felnőttekhez hasonlóan e könyvet olvasók is eltévedjenek az ismeretszerzés útvesztőiben, és ne tudják megkülönböztetni a lényeges és kevésbé lényeges dolgokat egymástól, természetesen ez még bonyolultabb és nehezebb különböző szakmai ismeretek elsajátítását szolgáló információk értelmezése során. Ezért is szándékozzuk rendszerbe foglalva, ismerteti a regionális gazdaságfejlesztés legfontosabb alapelemeit. A regionális gazdaságfejlesztési alapismeretek elsajátításának fontosságát nem nehéz indokolni, mert a területfejlesztés alapját képező stratégiai tervezés, a térbeli folyamatok alakításának egyik legfontosabb területe. Magyarországon talán éppen a gazdaság fejlesztésére van a legnagyobb szükség. A gazdasági stratégiai tervezést természetesen mindig a települések életének összefüggéseiben kell folytatni. Bízom benne, hogy a könyv olvasása során egyértelműen kiderült, hogy a gazdaságfejlesztés motorja és feltétele a terület fejlődésének, fejlesztésének. Hosszú távon sikeres csak akkor lehet egy területi egység, település, város, ha stratégiai gazdasági tervezést folytat. Ezen folyamatok hatékony és szisztematikus működtetése teremti meg az alapot a társadalmi jólét megteremtésének és hosszú távú megőrzésének. Ezért is érdemes külön tárgyalni különböző területi egységekben, régiókban gazdaságfejlesztést, mint a stratégiai tervezés egyik alapvető gyakorlati alkalmazását. A gazdaságfejlesztés egy része az átfogóbb település- területfejlesztésnek. A település fejlesztése felfogható úgy, mint a politikai, szociális, gazdasági, környezeti, egészségügyi, technológiai, kulturális valamint szabadidő eltöltésének körülményeivel kapcsolatos összetevők fejlesztése a településen belül, mely az adott település életszínvonalának emelése érdekében tett erőfeszítés. Az is tény, hogy a gazdaságfejlesztés az egyik legfontosabb eleme a területek, települések fejlesztésének, mivel ez tudja biztosítani a közösség gazdasági jólétét, melynek segítségével a település előreléphet a fent említett más összetevők fejlesztésében is. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik tevékenyen elősegítették azt, hogy a tananyag ebben a formában megjelenhessen. Továbbá ezúton szeretném köszönetet nyilvánítani a szerzőknek, akik a kiadványban közérthető módon összefoglalták az egyes témakörök (fejezetek) lényeges elemeit. A szerkesztő

5


1. A GAZDASÁGI-TÁRSADALMI FEJLŐDÉS TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI A fejezet a regionális gazdaságfejlesztés elméleti összefüggéseit alapozza meg. A gazdaságitársadalmi fejlődés törvényszerűségeinek eszme történeti fejlődés szempontból számos tudományágban megfigyelhető. A regionális gazdaságtan egy interdiszciplináris tudomány, így a regionális gazdaságfejlesztés is interdiszciplináris megközelítést követel.

A regionális gazdaságtan (térgazdaságtannak) megszületését kb. a XX. század közepére tehetjük. Tárgya a gazdaság általános törvényszerűség térbeni érvényesülésének, a térben létező gazdaság mozgástörvényeinek feltárása, térbeni gazdaság törvényszerűségeiről van szó, a tér nem egy passzív tartály, hanem az érvényesülés aktív eleme, azt befolyásoló és módosító tényező. A gazdaságtudományok közé tartozik, amelynek két fő csoportja van: 1. ágazati gazdaságtudomány, 2. funkcionális gazdaságtudomány legszorosabb kapcsolatban az alaptudománnyal, a közgazdaságtannal Az RG (térgazdaságtan) beolvadt egy szélesebb tárgykörű tudományban, az ún. Regionális tudományba. A regionális tudományt már nem tekintjük közgazdaságtudománynak, hanem a tér szerepével foglalkozó általános összefoglaló tudománynak. A térbeli mozgás, kölcsönhatás általános elmélete. A regionális gazdaságtan, mint alkalmazott gazdaságtudomány egyben határtudomány is a gazdaságtudományok és földrajztudományok között. A regionális gazdaságfejlesztésekben a térnek, a tér szerkezetének kiemelt szerepe van. Ezért fontos a földrajzi megközelítés és a földrajzi megközelítésből levezett összefüggések értelmezése.

A fejezet első részében a történeti földrajzi iskolákkal ismerkedünk meg. Ezek az iskolák elméletei fogják megadni a fejezet további vázát. Három fő iskolára fűzzük fel a gondolatmenetünket: a determinista, posszibilista és a nihilista iskolák gondolataira. Mind három iskola a térrel, az ember szerepével a térben, a térnek a társadalomra és gazdaságra ható viszonyrendszerével foglalkozik. A fejezet második részében a párhuzamba állítjuk az említett három történeti földrajzi felfogást három eltérő fejlesztési megközelítéssel. A fejezet utolsó részében a tér-idő kapcsolatrendszerének ciklikus hatásait elemezzük gazdasági és társadalomi aspektusból. Öt különböző ciklus elmélettel ismerkedünk meg, amelyek befolyásolhatják regionális gazdaságfejlesztési elképzeléseinket, és amelyeknek tudatában jobban feltérképezhetjük jelen helyzetünket.

6


1.1. FÖLDRAJZI MEGKÖZELÍTÉSEK A GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM FEJŐDÉSÉRE A történeti földrajz a világban A modern tudományok a 18-19. században születnek meg. A történelem és a földrajz sokáig nem vált ketté. A történeti földrajz kialakulása a 19. században kezdődött, a nemzetállamok kialakulásával, amikor is ez volt az aktuális kérdés egészen a 19. század végéig. FÖLDRAJZI ISKOLÁK: Deterministák: 





Földrajzi deterministák: német iskola. Képviselői Carl Ritter /1779-1859/nevéhez fűződik a Lebensraum fogalma (Montesqieu tanaira alapozva-„az éghajlat a törvénykezést és jogrendet is befolyásolja“) és Fridrich Ratzel/18441904/, nevéhez fűződik a GEOPOLITIK fogalma. Az elmélet szerint a különböző népek történelmét, fejlődését alapvetően meghatározza, behatárolja a földrajzi környezet. Az eltérő környezeti, elsősorban éghajlati feltételek szerintük eltérő karakterű népek kialakulását eredményezik (pl. hegy-kemény ember, alföld-puhány ember). Természetesen az eltérő környezeti feltételek eltérő életmód – így gondolkodásmód – kialakulását segítik elő, ám a deterministák hajlottak ennek a tételnek az abszolutizálására. A náci ideológusok is felhasználták egyes tételeiket, az SS-osztály át szerette volna tervezni a szlávok által lakott, elfoglalt keleti területeket, mondván a „nép lelkülete visszatükröződik a tájban”, a II. világháború után a földrajzi deterministák nézetei emiatt tudományos körökben háttérbe szorultak. Az 1960-as években tovább vizsgálódtak e téren, a következő eredményre jutottak: van kapcsolat a földrajzi környezet és a különböző népek közt, de ez nem determináló.

Possibilisták:  Földrajzi posszibilisták iskolája: képviselője Paul Vidal de La Blache /18451918/. A természeti környezet nem determinál, csak lehetőségeket és korlátokat állít. Korlátozhatja és/vagy elősegítheti annak fejlődését, ám a fejlődés iránya és gyorsasága a társadalom tagjainak döntésein múlik.  A társadalomkutatásban az 1960-as évekig uralkodó felfogás szerint az emberiség története során a természeti környezetnek nem volt jelentős szerepe a társadalom fejlődésére, mivel a társadalom a természeti környezettől többékevésbé elszigetelve fejlődött. Mindkét iskolára jellemző az ún. fixizmus – természeti környezet változatlansága.(Később ez is megdől – pl. amikor szóba kerül a klímaváltozás, vagyis a természeti környezet és az emberi társadalom kölcsönhatásban áll egymással, erről a fejezet későbbi részében olvashatunk.)

7


Nihilizmus: Földrajzi nihilizmus: Az emberi civilizáció már annyira fejlett, hogy bármit bárhol meg tud valósítani. Csak a gazdasági racionalitás szab határt a lehetőségeknek. A társadalmi fejlődés nem függ a természetföldrajzi tényezőktől, belső sajátosságok, törvényszerűségek mentén halad előre. (szűzföldek felszántása, erdőirtás, környezet-átalakító tervek) TÖRTÉNÉSZ EREDETŰ ISKOLÁK: ANNALES-i iskola (1929): Egy újságról kapta nevét, melyet Srassbourgban, az egyetemen adnak ki. Az irányzat egy lázadás és egy válasz a szociológia megjelenésére, ami egy egységesítő, szintetikus elmélet kívánt lenni. A szociológiával ellentétben nem globális, hanem regionális szintéziseket kívánt létrehozni. Interdiszciplináris megközelítés. Két generációja volt: I. generáció:   

Marc Bloch, Lucien Febvre. A történelmi eseményeket mélységében kezdték el vizsgálni. A mindennapi eseményekre fókuszáltak: HISTOIRE TOTALE A másik jellemző az ún. HOSSZÚ IDOTARTAM – a történelem mély áramlatai a fontosak. Az eseménytörténettel szemben lázadnak. Nem az egyes csaták dátumai, királyok trónralépésének időpontja, stb.(a jéghegy csúcsa), hanem a mélyben zajló események, a névtelen tömegek is fontosak (a jéghegy). Kibővítették a források típusát is pl. kereskedelmi levéltárakban, térképekben, területrendezési tervekben is kutakodtak, nem csak diplomáciai iratokban.

II. generáció:  

Fernand Braudel – szintén a hétköznapi történelemmel foglalkozik. Megírta például a Mediterráneum történetét. Milankovich: A jégkorszak keletkezéséről írt a Föld pályájának elemeire bontásával.

1.2. REGIONÁLIS GAZDASÁGTANI MEGKÖZELÍTÉSEK A GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM FEJLŐDÉSÉRE Fejlődés anélkül is létezik, hogy külsőleg a változásokba beavatkoznánk. A rendszerek, közösségek bizonyos folyamatokon mennek keresztül, vagy bizonyos változásokat szenvednek el. Ha pozitív irányba történik a változás, akkor azt fejlődésnek, ha számukra nem kívánatos irányba történik a változás, akkor leromlásnak, esetleg degradálódásnak nevezhetjük. A fejlesztésnek olyan tudatos beavatkozásnak kell lennie, amelynek a végső célja és eredménye fejlődés lesz. (Farkas, 2002). A gazdaság erősödése a társadalom fejlődésének anyagi alapja. Erre támaszkodik a jövedelem és a fogyasztás emelkedése, az életkörülmények korszerűsítése és a jövőbeli fejlődést megalapozó beruházás is. A különböző helyzetben lévő gazdaságok – sok tényező hatására – 8


eltérő mértékben fejlődnek. Általános tapasztalat, hogy az alacsonyabb fejlettségi szinten lévők növekedése gyorsabb, mint a fejlettebb gazdaságoké, így az elmaradottak csökkentik hátrányukat. A növekedés és fejlődés között különbséget kell tenni. A következőkben a determinista és a posszibilista gondolkodás menethez kapcsolódva a növekedési és fejlődési elméleteket fejtjük ki. A növekedés alatt főként mennyiségi a fejlődés alatt pedig minőségi változást értünk. Párhuzamot lehet állítani a deterministagondolkodás és a növekedési elméletek között valamint a posszibilista és a fejlődési elméletek között. Itt is igaz, hogy mindkét iskolára jellemző az ún. fixizmus – természeti környezet változatlansága.

1.2.1. A regionális növekedést meghatározó tényezők A gazdaság teljesítményének mérésekor különböző szinteken érdemes vizsgálni a növekedést meghatározó tényezőket annak érdekében, hogy releváns eredményeket kapjunk. A területi szintű mutatók általában a bruttó hazai termékből, azaz a GDP-ből, a bruttó nemzeti jövedelemből, azaz a GNI-ból, a bruttó hozzáadott értékből és a hozzáadott értékből épülnek fel, ami a lenti ábrán is jól látható.

A növekedéselméleteket lehet tipologizálni makro- illetve mikro szinteken egyaránt. Ha makrogazdasági növekedéselméletek tipologizálásáról beszélünk a következő négy kategóriát érdemes létrehozni. 1. Kategória: tényezők csoportja A tényezőkön belül érdemes megvizsgálni mind a külső, mind a belső tényezők rendszerét, amelyek a gazdasági növekedést befolyásolhatják. 2. Kategória: a piaci egyensúly hipotézise 9


A piac egyensúly vizsgálatakor alapul lehet venni a klasszikus/neoklasszikus/új szemléleteket, amelyek mellett érdemes megvizsgálni a keynesi/postkeynesi/neokeynesi elméleteket is. A releváns eredmények érdekében ezek összevetése sem elhanyagolható. 3. Kategória: a figyelembe vett szektorok száma Érdemes rögzíteni a tipologizálás elején, hogy egy vagy több szektorra végezzük el a vizsgálatainkat. 4. Kategória: a figyelembe vett paraméterek Fontos a figyelembe vett paraméterek száma (kettő vagy több) illetve a paraméterek között fennálló kapcsolat, amely lehet exogén illetve endogén.

A regionális gazdasági növekedést meghatározó tényezőket külső és belső tényezőkre bonthatjuk, mint azt már a fentiekben is szerepelt. 1. Belső tényezők: A belső tényezőkön belül is érdemes két külön alkategóriát megkülönböztetni, ami a keresletet illetve a kínálatot befolyásoló tényezők alkotnak. 1.a. Kínálatot befolyásoló tényezők: Ha a kínálati oldalt vesszük figyelembe, mint a növekedést meghatározó tényezőket, akkor a munkaerőt, a tőkét, a természeti potenciált és a technikai haladást/innovációt kell alapul venni. 1. b. Keresletet befolyásoló tényezők: A keresletet befolyásoló tényezők közé soroljuk a népességet és a jövedelmi viszonyokat.

10


2. Külső tényezők: A külső tényezőket két alapvető elem alkotja, az egyik az interregionális hatások, amelyeken a termékek és a különböző szolgáltatások áramlását értjük, a másik pedig az állam reallokációs politikája, ami alatt az állam által összegyűjtött források újra elosztását értjük. Az alábbi ábrán a regionális gazdasági növekedést meghatározó tényezőket követhetjük nyomon:

1.2.2. Növekedés elméletek csoportosítása Az alap tipológia szerint a második nagy kategória a piaci egyensúly hipotézise, amit a növekedéselméletek osztályozásának segítségével írhatunk le. Először érdemes meghatározni a növekedés forrását, ami lehet a termelési tényezők mennyiségi bővülése illetve a technikai haladás vagy más néven innováció. A termelési tényezők mennyiségi bővülését több különböző közgazdasági elmélet írja le. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk a növekedéselméleteket osztályozni szükséges megvizsgálni mind a klasszikus, mind a keynesi és mind a postkeynesi elméleteket. A technikai haladáshoz kapcsolódóan pedig a neoklasszikus és az endogén elméletek meghatározóak. Ezek rendszerét az alábbi ábra mutatja.

11


1.2.3. Regionális fejlődés A regionális fejlődés definíciójakor a potenciál változásokat és azokhoz kapcsolódó változások folyamatát írjuk le. A vizsgálódás indoka az, hogy a térben és időben bekövetkező változások mértéke általában eltérő, ezen változásokat általában diszparitásoknak nevezzük, amelyekről még a későbbiekben lesz szó. A regionális fejlődést az alábbi ábrán szemléltetjük:

12


1.2.4. A regionális potenciált meghatározó tényezők A regionális potenciálokat meghatározó tényezőket hét nagy kategóriába sorolhatjuk. Ezek közül az első kategória az infrastruktúra potenciálja, ami magában foglalja a humán, műszaki és intézményi infrastruktúrát is egyben. A humán infrastruktúrához tartozik az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra, a műszakihoz pedig a közlekedési, közüzemi és a kommunikációs. Az intézményi infrastruktúra pedig szerves részét alkotja a regionális potenciált meghatározó infrastrukturális tényezőcsoportnak, ami az alábbi ábráról is jól leolvasható:

A második nagy kategóriába a kulturális és történelmi kötődéseket sorolják, ami tulajdonképpen a vallási hovatartozásból, a nyelvi és nemzetiségi identitásból, a családi identitásból és a térségi identitásból épül fel. Ezen tényezőket külön-külön megvizsgálva, majd egyesítve kapjuk meg azon tényezők csoportját, amely segítségével könnyen megállapíthatók a kulturális és történelmi kötődések a vizsgált területeken.

13


Miután megvizsgáltuk az adott terület infrastrukturális adottságait és a kulturális és történelmi kötődéseket, fontos megvizsgálni, hogy milyen természeti potenciállal rendelkezik a terület. Ebbe a kategóriába sorolhatóak a fellelhető ásványkincsek mennyiségének, minőségének és összetételének vizsgálata, a föld mint alapvető erőforrás termőképességének vizsgálata, a térség vízkészletének feltérképezése, a táj idegenforgalmi értékének meghatározása illetve a térségökológiai potenciál feltárása.

A természeti potenciált logikai sorrendben általában a gazdasági potenciál felmérése követi. A gazdaság viszonylag a legösszetettebb kategória a hét nagy kategória közül, hiszen ide soroljuk a tőkepotenciált, magát a gazdaság szerkezetét, a felvevő pisc potenciálját és az innovációs potenciált. A tőkepotenciál a fizikai-, technológiai-, illetve a működő tőke potenciálból épül fel. Mindezen tényezők együttes vizsgálata alapján tudjuk egy adott terület gazdasági potenciálját relevánsan meghatározni.

14


A gazdasági potenciál után érdemes megvizsgálni az innováció nyújtotta lehetőségeket és azok alkalmazásának eredményeit. Egy adott terület elemzésekor, meg kell nézni, hogy mennyire nagy a terület befogadóképessége az innováció iránt. Ezt az innováció képességgel lehet jellemezni. Az innovációs potenciál másik eleme pedig az innováció támogatása, amelyhez különböző innovációs eszközök, módszerek és erőforrások szükségesek. Ezek együttese alkotja az adott terület innovációs hatékonyságát, amit a következő ábra is mutat:

Az előzőekben már többször megjelent a humántőke fogalma, ezért nem elhanyagolható a regionális fejlődés vizsgálatakor a humán potenciál vizsgálata. A humán potenciál esetén három alapvető tényezőt érdemes megnézni. Fontosnak tartom a demográfiai viszonyok vizsgálatát, az adott területen élő illetve dolgozó emberek iskolai képzettségét illetve a kulturális potenciált. Ezen tényezőhármas alkotja majd a humán potenciált.

15


Végül, de nem utolsó sorban a regionális fejlődést meghatározó utolsó tényező a térszerkezet, hiszen tudjuk, hogy a térnek nincs két ugyanolyan tulajdonsággal rendelkező pontja. Így a regionális fejlődés akkor nyer értelmet, ha a térszerkezetet is elemezzük. A térszerkezetet két alapvető tényező írhatja le. Az egyik a település nagyság és sűrűség, amely megmutatja, hogy az adott településen mennyi a lakosok száma és milyen az eloszlásuk, illetve a másik fontos tényező a vonalas infrastruktúra helyzete. Ezeket összességében vizsgálva kapjuk meg a vizsgált település térszerkezeti vázát.

16


1.3. FENNTARTHATÓSÁG TÉMA KÖRE A fenntartható fejlődés és fejlesztés témaköre a nihilista gondolkodók iskolájával lehet párhuzamba állítani. Az ember természet alakító és formáló tényezővé nőtte ki magát. Ezért amikor regionális fejlesztésekről beszélünk az ember klímaalakító szerepét is figyelembe kell venni. A fenntartható fejlődés, nem egy új keletű fogalom, bár értelmezése tekintetében mindig újabb és újabb szempontok merülnek fel. A legismertebb és elfogadott definícióját a norvég miniszterelnök asszony Gro Harlem Brundtland által vezetett Környezet és Fejlődés Világbizottság fogalmazta meg, a „Közös Jövőnk” című jelentésében 1987-ben: „Egy olyan fejlődés, amely a jelen generációk igényeit úgy elégíti ki, hogy az a jövő generációk hasonló tevékenységét nem veszélyezteti.”. A fenntartható fejlődés kérdéskörével több világkonferencia is foglalkozott, az egyes konferenciákon eltérő kérdéskörök területei kerültek előtérbe. A Stockholmi Konferencián a természeti-környezeti pillér alakult ki, a Riói Konferencián a gazdasági pillér került előtérbe, a Johannesburgi Konferencián pedig, a társadalmi-szociális pillér kapott hangsúlyt. (Marselek, 2003)

GAZDASÁG

Mindhárom dimenzió szempontjából megfelelő megoldások

TÁRSADALOM

ÖKOLÓGIA

Forrás: A szerzők szerkesztése (SZAKÁL, 2004)

A fenntarthatóság meghatározásakor három alrendszer kerül egymással szoros kapcsolatba, ezek egymással összefüggő és egymást erősítő pillérek: a környezeti, a társadalmi és a gazdasági rendszer.(Havas, 2001). 17


A pillérek között fontos az interakciók megtalálása és nem csupán az egyes alrendszerek bemutatása és fejlesztése. Ha a fenntarthatóság elemeit külön tekintjük, akkor csak részleges fenntarthatóságról beszélhetünk, ha viszont a különböző rétegek egymással való kölcsönhatásaira is tekintettel vagyunk, akkor a teljes fenntarthatóságot vizsgáljuk. A fenntarthatóságot veszélyeztető okok, csak az utóbbi módon tárhatók fel. A fenntarthatóság azonban nem feltételezi a növekedés folytonosságát és egyenletes ütemét. (Korompai A., 2001) „Egy rendszer fennmaradása szempontjából nem az egyensúlyi pályája a döntő, hanem az, hogy a rendszerrel kapcsolatos változások ne lépjék túl azokat a határokat, amely után a rendszer már nem képes önmagával azonos lenni.” (Korompai A., 2001 ) Az „értékteremtés”, amit a gazdasági rendszer végez, az ökológiai rendszerből nézve hulladéktermelés, vagy természettudományos kategóriákkal kifejezve, kis entrópiájú természeti erőforrásoknak nagyobb entrópiájú hulladékká történő átalakítása. Eközben a gazdasági rendszer emberi szükségleteket elégít ki, jelen esetben a biomassza által termelt villamos energiával. Az „értékteremtés” azonban a természet szempontjából gyakran értékvesztéssel járhat . (Csutora M.-Kerekes S., 2001) Ezért elmondható, az hogy „az a vállalat, amelyik az emberi szükségleteket kis entrópia növekedéssel elégíti ki értékteremtőbb, mint az, amelyik a szükséglet ugyanolyan mérvű kielégítése közben nagyobb entrópia növekedést idéz elő. Az előbbit értékteremtő vállalatnak tekinthetjük, az utóbbit pedig olyannak, amelyik a természet javait elpocsékolja”. (Csutora M.-Kerekes S., 2004) „A jéghegyet mindig a csúcsa, a rövid távú érdekek jelzik, de a veszélyeket sokszor a nem látható rész jelenti. Sokszor nem kockázatokat jelent, hanem lehetőségeket kínál a fenntartható fejlődés elmélete.” (Csutora M.-Kerekes S., 2004) Ezért érdemes a fenntarthatóság szemszögéből vizsgálni egy rendszer működését.

1.4. TÉR ÉS IDŐ KÉRDÉSKÖRE A regionális gazdaságfejlesztések esetében a térnek, mint a fejlesztést befolyásoló szerepe van. A térnek két fő sajátossága van: - távolság (2 dimenzió) - mélység – ezek a földrajzi szférák (atmo-, pedo-, lito-, bioszféra + antroposzféra – ezt az ember hozta létre) Az ember a 20. századra geológiai léptékű erővé vált, ami annyit jelent, hogy alakítani tudja a környezetét. Történeti szempontból a teret négy (öt) hierarchikusan felépülő egységre bontották. Ez mai is megmaradt (pl.: NUTS rendszer) A tér felosztásának egységei: 1. A legkisebb történeti régió: az a körzet, amelyben az emberek házasodnak 2. Néprajzi, folklorisztikus régió – szokások, dialektus alapján (Göcsej, Sárköz, Sárrét) 18


3. Tartomány szintje – pl. Erdély 4. Az állam – territoriális állam (nem személyes uralmi viszonyok által meghatározott állam, hanem terület alapján) Az idő szerepének figyelembe vétele a fejlesztések esetében elengedhetetlen. Eszmetörténeti szempontból két merőben eltérő időszemléletet különböztetünk meg. Az inkább „keleti ” idő felfogás egy hatalmas rendszerben képzeli le az időbeni történéseket és nem egy lineáris egyenesre helyezi el. Ezzel szemben a „nyugati gondolkodás” egy lineáris egyenesre helyezi a fejlődés/ fejlesztés pályáját. Kétfajta időfelfogás :  

Lineáris idő – az az idő, ami egyenletesen telik. A lineáris idő irreverzibilis – ami egyszer bekövetkezett, az nem fordítható vissza, valamint kumulatív - az események egymásra rakódnak. Ciklusok –Üzleti (business ciklus) és matematikai ciklusok léteznek. Két pont közti nyugalmi állapotot nevezünk ciklusnak.

Ciklus elméletek: A európai gondolkodás a lineáris és a ciklikus felfogást kombinálja. A 19.század végén kerültek előtérbe.

Gazdasági ciklusok általában: A konjunktúra-ciklusokat elsősorban az aggregált kereslet és kínálat egyensúlyának megbomlása váltja ki. Zavar bármelyik oldalon  egyensúlytalanság  konjunkturális ingadozás Gazdasági ciklus

A gazdasági ciklusoknak két fő szakasza figyelhető meg (konjunktúra és dekonjunktúra). Részletesebben négy rész: a gazdaság élénkülése, a gazdaság fellendülése lassuló ütemben, a gazdaság hanyatlása és a lassuló ütemű csökkenés. Szokás három részre is bontani a ciklusokat: felívelő szakasz, stagnáló és leágazó szakasz. Mind a felívelő mind pedig a 19


hanyatló (leágazó) folyamat kommutatívnak tekinthető (egymásra épülő). A következő ábra ezt mutatja be részletesen.

Jelenleg öt ciklust tart számon a nemzetközi szakirodalom: Az öt legfontosabb periodizálás öt kutató (Kitchen, Juglar, Kuznets, Kondratyev és Braudel) nevéhez fűződik. 1. Kitchin, vagy más néven leltár (készlet) ciklus, 3-5 éves; 2. Juglar, vagy állandó befektetési ciklus, 7-11 éves; 3. Kuznets, vagy építési ciklus, 15-25 éves; 4. Kondratyev hosszú, vagy a hullámok ciklusa, 45-60 éves. 5. Braudel évszázados ciklusok, 150-200 év Az első a rövidtávú Kitchen-ciklus, amelyet készletezési ciklusnak is neveznek, ez körülbelül három-,l négyéves (40 hónapos) hullámzást jelent a gazdasági teljesítményekben. A készletezés összefügg a rövidtávú készletfelhalmozással és leapasztással, vagyis a cégek rövidebb távú szemléletével, az ezzel kapcsolatos vállalati döntésekkel. (Csak megjegyezzük ennek kapcsán, hogy a vállalatgazdaságtan kutatói a gazdaságtörténészekkel szemben a rövid távot pár hónapban jelölik meg, erre jó példa a vállalatok negyedéves beszámolója, náluk a három éven túli projektek már hosszú távúnak számítanak.) A Kitchen után a második ciklus a gazdaságtörténészek számára az úgynevezett Juglar-ciklus, amely 7-13 éves és nevezik ezt kereskedelminek is. Ezt már a 19. század hatvanas éveiben felismerték. Ez már egy középtávú periódust jelez, és általában ágazati ciklusokhoz kötődik. Mélypontját túltermelési válságok vagy pénzügyi krachok jelzik - Kövér szerint. A komolyabb termelő beruházások kifutási ideje is ennyi. Hét-tizenhárom év alatt derül ki, hogy egy cég mennyire állja meg a helyét a versenyben, egy adott ágazatban milyenek a keresletkínálati viszonyok, a monetáris és a reálszféra közötti egyensúly. Simon Kuznetz akit gazdasági növekedés-elmélet egyik pápájának tekinthetünk, 1971-ben kapott Nobel díjat. Természetes talán, hogy Kuznets a növekedést optimistán szemlélte. A Nobel díj átvételekor mondott beszédében a növekedés negatív hatásait is elismerve, egyértelműen azt állítja: „Két fontos dolgot kell kiemelni. Az első, hogy ezideig a növekedés negatív hatásait sohasem tekintették olyannak, ami megkérdőjelezné a növekedés pozitív hatásait, olyan mértékben, hogy az a növekedés tagadásához vezetne függetlenül attól, hogy 20


milyen durva a háttérszámítás. A másik, biztosan feltételezhetjük, hogy ha a növekedésnek valamely nem várt negatív hatása megjelenik, a növekedés negatív hatását csökkentő anyagi vagy a társadalmi technológia lehetősége is megjelenik, ami a negatív hatást csökkenti vagy megszünteti. A negyedik periódus az úgynevezett Kondratyev-hullám. Ez ma már ismertebb Magyarországon, és ezzel foglalkoztak gazdaságkutatók és gazdaságtörténészek is. Ez két 2530 körüli alperiódusra, egy felívelő és egy hanyatló szakaszra bontható, összesen 50-60 éves távlatot fog át. A Kondratyev-ciklust szokták magyarázni az emberek életkori sajátosságaival, minthogy az a 25-30 év, amely egy alperiódus ideje, általában egy ember aktív munkában töltött életének felel meg. Mások viszont elsősorban a nagyobb, hosszú távú beruházások szerepét emelik ki. Ilyen nagyobb horderejű beruházások lehetnek a szellemi és az anyagi infrastruktúra fejlesztése (vasút, autópálya, oktatás- és egészségügy). Ezeknek a kifutási ideje összességében lehet akár 50-60 év. Ez azt jelenti, hogy egy vasútvonal kiépítése minimum egy alperiódus alatt igazolja hasznosságát vagy feleslegességét, de az oktatásügybe való beruházás sem rövid idő alatt hozza meg a gyümölcsét. Schumpeter a találmányok termelésbe való bevezetésének szakaszosságával, az innovációk ciklikusságával hozta összefüggésbe a hosszú hullámokat. Miközben a közgazdászok is ismerik és vizsgálják e három említett ciklust, a gazdaságtörténészek a 20. században egy ötödik periódust is felfedeztek. Ez utóbbi elsősorban a francia Annales-iskola vezető történészének, Fernand Braudelnek a nevéhez kötődik. Braudel dolgozta ki az évszázados, úgynevezett szekuláris trendek elméletét. A legmélyebb, szinte mozdulatlan struktúrák változása szerinte csak a "longue durée", a hosszú időtartam alatt figyelhető meg. Ezek már igen hosszú lefutásúak (igaz mély- és tetőpontjai egyre közelebb kerülnek egymáshoz időben, vagyis míg korábban 200 évig tartott egy hullámzás, mára viszont akár felére is csökkenhetett a periodicitás, azaz száz évre). Általában az olyan nagy átfogó rendszerek változásait jelzik ezek, mint a mezőgazdaság vagy az ipar egymáshoz viszonyított aránya, ma pedig már a szolgáltatások is ilyen fontos ágazatot jelentenek. Két példa a ciklusok találkozásaira: Évszázados trend és a Kondratyev találkozása: 1816-1817: Az évszázados trend és a Kondratyev váltásának találkozására példa a napóleoni háborúk utáni helyzet volt. Ekkor 1816-1817 táján a Kondratyev-hullám tetőpontja (a háborús konjunktúra vége) és egy 1740 óta tartó felfelé ívelő szekuláris trend csúcsa találkozott Kövér szerint. Mindez rendkívül pusztító volt, Európa-szerte rossz termésekkel járt együtt. Magyarországra is komoly hatással bírt: a hosszú távú, nagyjából 1850-ig tartó áresés gazdaságilag előkészítette a nálunk reformkornak nevezett történelmi szakaszt. 1848/1850 egyébként egy Kondratyev-ciklus mélypontja a kutatók szerint - legalábbis ez olvasható Kehl Dániel és Sipos Béla egyik tanulmányában. Kondratyev egyébként maga is úgy vélte, hogy az általa felfedezett hullámok leszálló ágában gyakoribbak a társadalmi megrázkódtatások, forradalmak. Kövér György három másik válságra is felhívta a figyelmet. A 19. század második felében a legsúlyosabb krízis az 1873-as válság volt. Ez utóbbi egy Kondratyevciklus csúcspontja és egy Juglar találkozását jelentette, és gyorsan globális válsággá szélesedett, ahogyan az már a Kondratyeveknél lenni szokott. A 20. század legpusztítóbb krízise, a nagy gazdasági világválság kitörése 1929-ben szintén egybe esett egy Kondratyevciklus mélypontjával.

21


Juglar, Kondratyev és a szekuláris trend egybeesése: az olajválság Még érdekesebb a hetvenes évek olajválsága: itt nemcsak a Juglarok egyike esett egybe valamilyen hosszabb ciklussal, hanem egy Kondratyev és egy évszázados periódus is egymásra torlódott. Ezt a válságot a II. világháború után már előre megjósolta egy belga közgazdász, Leon Dupriez, akinek a véleményére nem nagyon figyeltek fel, csak a hetvenes években, amikor már késő volt. Még azok a közgazdászok is, akik korábban foglalkoztak a hosszú hullámmal (W. W. Rostow), a háború utáni növekedés aranykorában megfeledkeztek Kondratyevről. Az időközben "prófétává" avanzsált Dupriez szerint a II. világháború utáni konjunktúra nem tarthatott folyamatosan, ám a politikai és gazdasági döntéshozók egyszerűen nem érzékelték a Kondratyev- és a szekuláris (hosszú) ciklusokat, ezért hagyták figyelmen kívül a kutató megállapításait. A politika általában a Juglarok-ciklusokra képes reagálni, mert ezt a saját bőrén is tapasztalja, ám a baj éppen abból adódik, hogy a 7-13 éves ciklusok kezelése általában még szokott sikerülni, de az ezekre adott válaszok a strukturális problémákat nem orvosolják. Sőt, a Juglarok túltermelési válságait kisimító intézkedések néha éppen katasztrófába terelik a gazdaságot, mert a hosszú távú ciklusok szempontjából egészen mást kellene tenni.

22


2. AZ EGYES ÁGAZATOK FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI A hatékony gazdaságfejlesztés végrehajtásához mindenképpen fontos definiálnunk és megértenünk az adott ország gazdaságát felépítő ágazatokat, azok főbb jellemzőit és összefüggéseit. Ezen fejezetben hazánk gazdasági ágazatai illetve a fejlesztések fő irányai és az azokhoz kapcsolódó versenyképesség kerülnek részletes bemutatásra. Fontosnak tartom Magyarország gazdasági helyzetét felvázolni, mielőtt az ágazatok fejlesztésének irányairól beszélnénk.

2.1. HAZÁNK GAZDASÁGÁNAK ÁLTALÁNOS PERSPEKTÍVÁI Magyarország gazdasági rendszere az alkotmány szerint a tisztességes piaci versenyre és a mindenkinek járó, államilag garantált minimális gazdasági biztonságra épülő szociális piacgazdaság. Magyarország tagja a fejlett ipari országokat tömörítő OECD-nek, gazdasági teljesítménye alapján a világban gazdag, fejlett országnak, az Európai Unión belül azonban inkább szegénynek számít. Bruttó hazai terméke (GDP) 2007-ben folyó áron 27 925 Mrd forint volt. Az egy főre eső bruttó hazai termék közepesen szóródik. Magyarország régiói közül a leggazdagabb 2007-ben Közép-Magyarország volt, a legszegényebb pedig a DélAlföld. Hazánkban világviszonylatban magasak, az Európai Unió átlagához képest alacsonyak a bérek, a bruttó bérek átlaga 2008-ban 191 ezer forint (nettó 115 ezer forint) volt. A munkanélküliségi ráta 7,1%-os szintje viszonylag alacsony, de egyre inkább a tőke intenzív ágazatok fejlődnek, amelyek a magasan képzett munkavállalóknak biztosítanak megélhetést. A nem piacképes tudással vagy alacsony képzettséggel rendelkező emberek körében magas a strukturális jellegű munkanélküliség, és jelentős a szegénység is. Magyarország a fejlett ipari országokhoz hasonlóan egyre korosodó népességgel rendelkezik, az aktivitási ráta 54%-os szintje kifejezetten alacsony, vagyis egy nagy értékű munkát végző kisebb népesség sok inaktív (tanuló, nyugdíjas, állástalan) embert tart el. Magyarország több javat fogyaszt el, mint amennyit megtermel, államháztartása deficites, az államadósság szintje az éves bruttó hazai termék (GDP) körülbelül 70%-ára tehető. A magyar gazdaságban egyre erősebb a szolgáltató szektor szerepe; az áruszállításban és más szolgáltató ágazatokban kimagaslóan sok beruházás történt az elmúlt tizenöt évben. Ezzel együtt a gazdasági szerkezet leginkább fejlett ipari országként írható le. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából kimagasló jelentőségű a döntően multinacionális tulajdonú cégek által végzett feldolgozóipari tevékenység, gépgyártás, autógyártás, elektronikai cikkek. Néhány ilyen vállalkozás termeli meg az exportra kerülő termékek több mint felét, és fizeti be az adónak is több mint felét. Magyarország természeti kincsekben relatíve szegény ország, gazdasága jelentős behozatalra szorul, fizetési mérlege és külkereskedelmi mérlege is deficites. 23


A magyar gazdaság célja 1989 után az átmenet volt a tervgazdaságból a piacgazdaságba. Magyarország az Európai Unió tagjaként a világ legnagyobb egységes piacának tagja, és az Európai Unió gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megfelelően törekszik pénzének, a forintnak az euróra cserélésére, alacsony kamatok, kezelhető mértékű államháztartási deficit és államadósság elérésére, a maastrichti kritériumokban meghatározott alacsony infláció teljesítésére.

2.2. GAZDASÁGI ÁGAZATOK, A MAGYAR NEMZETGAZDASÁG SZERKEZETE A gazdaság szerkezete az utóbbi évtizedekben átalakult. A magyar gazdaságban a II. világháború előtt a mezőgazdaság állt vezető helyen. 1950-80 között az erőteljes ipari fejlesztés hatására az ipar került vezető helyre. Az 1980-as évek közepétől az ipar súlyos válságba került, a termelés jelentős mértékben visszaesett. A szolgáltatások, amelyek a szocialista gazdaságban háttérbe szorultak, a piacgazdaság feltételei között gyors fejlődésnek indultak. A 90-es évek végére a GDP előállításában a szolgáltatások az ipart és a mezőgazdaságot meghaladó arányban vettek részt, azaz a szolgáltatások kerültek vezető helyre, mint az már a fejezet elején is olvasható.

A bruttó nemzeti termék (GDP) megoszlása főbb gazdasági ágak szerint

Forrás: Bernek Á.-Bora Gy.-Nemerkényi A-Sárfalvi B., 2004.

2.2.1. Az ipari ágazat főbb jellemzői Az ipar az anyagi javak legnagyobb termelője. A sokoldalú magyar ipar főbb működési területei a következők:

24


- ásványi nyersanyagok, energiahordozók kitermelése - energiagazdaság, az elsődleges energiahordozókat (szén, szénhidrogének, hasadóanyagok) átalakítja villamos energiává, eljuttatja a fogyasztókhoz - különböző feldolgozásra alkalmas anyagok előállítása (acél, alumínium, hengereltáru, fonal, bőr, cement és más építőipari anyagok) - feldolgozott késztermékek gyártása (gépek, ipari berendezések, közlekedési és távközlési eszközök, elektronikai termékek, számítógépek, műszerek) - fogyasztási cikkek gyártása (gyógyszer, háztartási és mezőgazdasági gépek és vegyszerek, ruházat, cipő, bútor, elektronikai termékek) - élelmiszeripar, a mezőgazdaság által termelt nyersanyagok kész élelmiszerré történő átalakítása (malom-, sütő-, hús-, baromfi-, hűtő- és konzerv-, tej-, cukor-, szesz- és üdítőitalipar) Iparunk - kivéve az élelmiszeripart - a szűk hazai energia- és nyersanyagforrások miatt csak importált energia, nyersanyag, félkész termék, alkatrész feldolgozásával és késztermékbe beszerelésével képes feladatát ellátni. A hazai szenek és a bauxit kitermelése geológiai adottságok miatt költséges, minőségük is többségükben alatta marad az igényeknek. Ebből következik, hogy a nagy anyag- és energiaigényes, valamint a környezetre káros anyagokat kibocsátó ágazatok (pl. a vaskohászat, a vegyipar egyes ágazatai) gazdaságosan nem fejleszthetők. Az ipar szerkezete a rendszerváltás után átalakult és korszerűsödött, mint az már a fentiekben is olvasható. Az átalakulás súlyosan érintette hazánkat: a volt szocialista országok összeomlása miatt piacaink nagy részét elvesztettük. Új piacok megszerzése a korszerű minőségi és technikai színvonal hiánya miatt nehézségekbe ütközött. A következmény: üzemek sorát kellett a gépiparban, textiliparban, vegyiparban bezárni. Az iparban foglalkoztatottak száma radikálisan csökkent. A folyamat pozitív oldala, hogy magas értéktermelő új gyárak létesültek, ami a termékszerkezet átalakításával is együtt járt. Az ipar szerkezetében vezető helyen a gépipar áll, ezt követi a vegyipar (műanyagok gyártása, gyógyszeripar). Jelentősen vesztett súlyából a bányászat, kohászat és a textilipar. Az ipari termelésben nagy a súlya a tömegterméket összeszerelő tevékenységnek. A külföldi tőke befektetései révén létesült új gépkocsigyárak (Esztergom, Győr, Szentgotthárd), elektronikai üzemek (Székesfehérvár, Gödöllő, Pécs, Zalaegerszeg) elsősorban a külföldön működő gyárakból szállított alkatrészeket szerelnek össze késztermékké. Ezzel a hazai ipar bekapcsolódott a nemzetközi nagyvállalatok rendszerébe. Szükséges viszont, hogy minél több hazai cég vegyen részt a korszerű gyárak

25


alkatrészellátásában. Az új gépipari üzemek a legkorszerűbb termékeket gyártják, amelyek többsége a világpiacra kerül. Jelentős az energiatermelés szerkezetének korszerűsítése. A hazai energiafogyasztás több mint 50%-ban külföldről importált energiahordozókon alapul. A hazai szénhidrogén-termelés csak töredékét tudja az ország szükségleteinek ellátni. Mind a kőolaj-, mind a földgázimport fő forrása Oroszország, ahonnan csővezetékeken keresztül érkeznek az energiahordozók. Az energiaszerkezetben a szénhidrogének aránya 72%, az atomenergiáé 12%, a széné 14%-ra esett vissza. Az ország legnagyobb villamosenergia-fogyasztója a lakosság lett. Az ipar földrajzi elhelyezkedése is megváltozott. A legjelentősebb változás Budapest szerepének csökkenése, ahol az iparban foglalkoztatottak száma az üzembezárások miatt csaknem felére csökkent. A gazdaságilag hanyatló területeken, pl. Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében, ahol bányákat, kohászati és építőanyag-ipari gyárakat zártak be, szintén csökkent az ipari termelés (kivéve a vegyipart) és a foglalkoztatottak száma. Az új üzemek fellendítették Fejér és Győr-Moson-Sopron megye iparát. A legjelentősebb ipari központok sorrendben Budapest, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Miskolc és Szeged. A magyar ipar földrajzi elhelyezkedését meghatározó ipartelepítési tényezők súlya is megváltozott. Megnőtt a szakképzett munkaerő, az infrastruktúra, a jó megközelítési lehetőség, a távközlési kapcsolatok jelentősége, a tudományos háttér súlya. Önkormányzatok, vállalatok ún. ipari parkokat létesítenek, ezzel segítve új, főleg kisebb üzemek letelepedését. Az ipari park előközművesített, közlekedési kapcsolatokkal rendelkező terület, ahol olcsóbban és gyorsabban lehet üzemi épületeket felhúzni.

2.2.2. A mezőgazdasági ágazat főbb jellemzői A magyar mezőgazdaság földrajzi adottságai kedvezőek. Az ország területének fele szántóterület, ami Európában magas arány. Kiemelkedően magas az egy lakosra jutó 0,8 hektár termőterület (szántó, kert, szőlő, gyep, erdő). A nagy kiterjedésű alföldi területeken a szántóföldi művelés gépesítési lehetőségei jók, összefüggő nagyobb termőtáblák kialakítására is kedvezőek a lehetőségek. A termőföld minősége, termőképessége jó. Az ország területének nagyobb részén megfelelő agrotechnika, talajerő-utánpótlás és korszerű növényfajták alkalmazásával magas terméshozamok érhetők el. A homoktalajokon eredményes burgonya- és zöldségtermesztés folytatható, vagy szőlő- és gyümölcsültetvények telepíthetők. Az éghajlati adottságok egy szokványos évet tekintve megfelelőek. A vegetációs időszak hő összege kedvez a gabonafélék (beleértve a kukoricát is) termesztésének, és a magas sikértartalom kialakulásának. A napsütéses órák száma kedvez a gyümölcsök jó ízének, magas vitamintartalmának. A vulkanikus vagy löszös talajokon kiváló minőségű borokat adó szőlő termelhető. 26


A kedvező adottságokkal szemben hátrányos, hogy szántóföldi növénytermesztésre kevésbé alkalmas szikes vagy erodált talajú területek is vannak. Sok a gyenge gyepterület, máshol a lefolyástalan területeken a belvizek okoznak károkat. Összességében elmondható, hogy Magyarországon eredményesen megtermelhető a mérsékelt övi kultúrnövények többsége, és jók az adottságai a világon legszélesebb körben elterjedt haszonállatok tenyésztésének is. Az ország élelmiszerellátása mennyiségben és minőségben biztosított, sőt a termelés egyharmada kivitelre kerülhet. A magyar mezőgazdaság kedvező adottságai közé tartozik a munkaerő (a parasztság) szakértelme, felhalmozott tapasztalata és a nagyszámú jól képzett szakember. A mezőgazdaság társadalmi-gazdasági feltételei az átalakulás után romlottak. A mezőgazdasági földterületeken magángazdaságok, gazdasági társaságok, mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodnak. A korábbi termelőszövetkezetek, állami gazdaságok földterületének egy része a magángazdaságok vagy gazdasági társaságok tulajdonába került. A magángazdaságok nagysága rendkívül változó. Nagy a pár hektáron gazdálkodók száma, és egyelőre a gazdaságos méretű 40-100 hektáros gazdaságok száma kevés. Az Európai Unió országainak birtoknagyságával ez a folyamat ellentétes. A kisbirtokok tőke hiányában csak nagy nehézségek árán tudnak gazdálkodni. Az általános nehézségek közé tartozik, hogy a mezőgazdaság korábbi külföldi piacainak nagy részét elvesztette. A nyugati országok piacai ugyan fennmaradtak, de igényesebbek lettek. A belső vásárlóerő csökkent, a hazai lakosság kevesebb húst, tejterméket és más mezőgazdasági eredetű terméket fogyaszt. Különösen az állattenyésztés gazdaságossága romlott. A magyar mezőgazdaságot több ágazatból épül fel, melyek a következők: A gabonafélék termesztésében a búza áll első helyen, ami hagyományos termékünk. Az utóbbi évtizedekben megnőtt a kukorica termőterülete, Európában a legnagyobb termelői közé tartozunk. Az ipari növények között első helyen a napraforgó áll, amiből étolajat sajtolnak. A cukorrépa szintén értékes termékünk. A zöldségfélék termesztése növekszik: legnagyobb tömegben burgonyát, paradicsomot, zöld- és fűszerpaprikát, hagymát, gyökérzöldséget és káposztaféléket termelünk. A gyümölcstermesztés megoszlik az ültetvények és a házi kertek között. Vezető helyen a téli alma, őszibarack, kajszibarack állnak. Értékes termékek a földieper, málna és ribizli. A szőlő- és bortermelés évszázadokra visszatekintő hagyományos ágazat, minőségi borainknak számottevő külföldi piaca van. Az állattenyésztésben a sertés-, szarvasmarha- és a baromfitenyésztésnek van legnagyobb súlya. A mezőgazdaság szerkezete lassan korszerűsödik. A magyar mezőgazdaságban termelt értéknek körülbelül felét a növénytermesztés és másik felét az állattenyésztés adja.

27


A magyar mezőgazdaság hagyományosan gabona-hús szerkezetű. Ez megfelel a természeti adottságoknak, de már kevésbé a világpiac igényeinek. A szerkezetváltásra mindenképpen szükség van, a piacokon jobban eladható termékek termesztésére kell áttérni. Egy példa az elmúlt évek eredményes kezdeményezéseiből: a magánborászatok kiváló minőségi boraikkal remélhetőleg vissza tudják állítani a magyar borok korábban meggyengült jó hírét. A mezőgazdasági termékek fő felhasználója az élelmiszeripar. Hazánk élelmiszeripara jelentős gazdasági tényező, néhány ága nemzetközi szempontokból is elismert. Az élelmiszeripar földrajzi elhelyezkedése követi a termelőkörzeteket, és hozzájárult az alföldi területek iparosításához is.

2.2.3. Kereskedelem és idegenforgalom főbb jellemzői Magyarország kereskedelmében új jelenségek tapasztalhatók. A kereskedelmi egységek nagysága a helyi piacok eladóitól az áruházakig, szupermarketekig, vagy a nagy bevásárlóközpontokig széles skálán változik. A szupermarketek általában nagy nemzetközi láncok tulajdonában vannak, és terjeszkedő politikát folytatnak. Felhasználják a technika legújabb eredményeit (programozott szállítás, számítógépes készletnyilvántartás), és igen intenzív reklámpolitikát folytatnak. A bevásárlóközpontokban gyakran több kereskedelmi lánc is jelen van. A bevásárlóközpontokban a lakosság növekvő arányban költi el jövedelmét. Ez a folyamat viszont veszélyezteti a belvárosi kereskedelmet, az árakkal nem tudnak versenyezni, kevés az autóparkoló. Hazánk érdeke a fokozottabb bekapcsolódás a nemzetközi idegenforgalomba. Erre a magyar gazdaságnak szüksége van, a nyersanyag-késztermék import nagy összegű devizát igényel. Az idegenforgalom a hazai GDP-nek 4-5%-át adja, ami növelhető lenne az idegenforgalom feltételeinek javításával, a szállodahálózat bővítésével, vonzó rendezvényekkel, jobb propagandával és természetesen a külföldiek szakszerűbb (idegennyelvtudás) és udvariasabb ellátásával. A magyar idegenforgalom fejlődésének fontos eredménye, hogy a devizamérlege aktív, azaz a bevételek meghaladják a külföldre utazó magyarok kiadásait. Hazánknak vannak olyan értékei, amelyek érdeklődést keltenek. A földrajzi adottságok közé tartozik hazánk tájainak szépsége. Nemzeti parkjaink őrzik az ősi növény- és állatvilágot. A földrajzi adottságok része a Balaton, amely Közép-Európa legnagyobb tava (sajnos rövid szezonnal), legnagyobb vízparti üdülőhelyünk. Számos betegség gyógyítására alkalmas gyógyvízkincsünk, amely szinte páratlan Európában. Történelmi városaink műemlékei, múzeumaink, az egyházi épületek, néprajzi emlékeink, a falumúzeumok szintén idegenforgalmi adottságainkat gazdagítják. Szép, nyugodt környezetben lévő aprófalvaink, tanyáink a falusi turizmust alapozzák meg.

28


Budapestet páratlan szépségű fekvése, a Várnegyed, amely a világörökség része, műemlékei, múzeumai, kulturális rendezvényei, tudományos konferenciái, sporteseményei (pl. a Hungaroringen) a leglátogatottabb városunkká teszik. A hazai vadállománynak (szarvas, dámvad, mezei apróvad) magas az értéke, ezért a vadászati idényben sok külföldi vadász érkezik hozzánk. A magyar konyha, boraink kiváló minősége a külföldiek előtt is elismert. Hegy- és dombvidékeink elsősorban a belföldi turizmusnak nyújtanak lehetőséget pihenéshez, üdüléshez, kiránduláshoz. Az ország megközelíthetősége - ami az idegenforgalom egyik követelménye - sokat javult, többek között a Budapest-Bécs között autópálya elkészültével vagy a Ferihegyi-repülőtér bővítésével. Az európai idegenforgalmi áramlás útvonalainak egyike hazánk területén halad át, ezért a nyári szezonban nagy a tranzitforgalom. A hazánkba érkező külföldi vendégek többsége a szomszédos országok magyar lakosságából kerül ki. A külföldiek között sok a Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon élő magyar vagy magyar származású. Hagyományosan a legtöbb turista Ausztriából, Németországból, Olaszországból, Lengyelországból utazik hozzánk, de növekszik a távolabbi Európából vagy a tengeren túlról, sőt a Japánból érkezők száma is.

2.3 AZ ÁGAZATOK FEJLESZTÉSÉNEK MEGHATÁROZÓ IRÁNYAI NAPJAINKBAN A hét régióban - gazdasági helyzetüktől, adottságaiktól függően - természetesen eltérőek a fejlesztési prioritások, különbözőek a felhasználható támogatási keretek. KözépMagyarországon a veresenyképesség és foglalkoztatás javítása a feladat, míg a másik hat régióban a felzárkóztatási célok kerülnek előtérbe. Észak-Magyarországon a mechatronika, a vegyipar és a modern energiaipar, az Észak-Alföldön a korszerű agrárgazdálkodás és a logisztika, a Dél-Alföldön a biotechnológia, az egészségipar és a korszerű agrárgazdálkodás a kiemelt fejlesztési irány. A Dél-Dunántúlon a kulturális ipar, a környezetipar a prioritás, a Közép-Dunántúlon az innováció, a logisztika, az informatika fejlesztése a cél. A NyugatDunántúlon az autóipar, a faipar, a bútoripar az előrelépés iránya, valamint e térségben lehetőség van a termálturizmus fejlesztésére. Az egyenlőtlenségek csökkentése, megszűntetése érdekében a legjelentősebb támogatással az észak-alföldi régió számolhatott, ami mintegy 260-270 milliárd Ft volt, a legkevesebb támogatásra - mintegy 120-130 milliárd Ft-ra - pedig a gazdaságilag jóval fejlettebb NyugatDunántúl számíthatott a strukturális alapokból 2007-ig.

29


A közép-magyarországi régió kiemelt helyen van a régiók között, Budapest gazdasági súlya miatt. Ebben a térségben jelentős támogatással lehet számolni, igaz ennek felhasználását az EU pontosan meghatározza. Továbbá igen fontos feladat a döntések további decentralizációja. E területen már az elmúlt években is jelentős előrelépés történt, hiszen számos döntés került regionális szintre.

30


3. A MAGYAR GAZDASÁG TERÜLETI FEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATAI, TERÜLETI VERSENYKÉPESSÉG A magyar gazdaság fejlődésében az iparnak mindig kiemelt szerep jutott. A szocializmus éveiben ez a szerep megkérdőjelezhetetlen, de a rendszerváltás után is a gazdaság húzóereje maradt a feldolgozóipar. Az ipar területi átalakulásával kapcsolatos kutatások a szocialista

3.1. A TERÜLETI FEJLŐDÉS TÖRTÉNELMI HÁTTERE A magyar gazdaság fejlődésében az iparnak mindig kiemelt szerep jutott. A szocializmus éveiben ez a szerep megkérdőjelezhetetlen, de a rendszerváltás után is a gazdaság húzóereje maradt a feldolgozóipar. Az ipar területi átalakulásával kapcsolatos kutatások a szocialista érában a gazdaságföldrajzi kutatások homlokterében álltak. 1990 után, azonban a kutatók többsége elfordult az ágazat vizsgálatától. Ebben több tényező is szerepet játszhatott. Egyrészt, az iparral, mint a szocialista gazdaságfejlesztés (sokak szerint túlzottan) kiemelt területével az új rendszerben már nem volt olyan „népszerű” foglalkozni, másrészt a gazdasági fejlődésben a korábban (tudományos kutatások tekintetében is) háttérbe szorított tercier szektor előretört, s felkeltette a kutatók érdeklődését, harmadrészt egy sor új jelenség területi vizsgálatára nyílt lehetőség (pl. munkanélküliség, vállalkozások stb.), és még számos más okot lehetne felsorolni. A rendszerváltás utáni ipari átalakulás területi jellemzőiről készült Barta Györgyi összefoglaló munkája, mely nemcsak az utóbbi évtized folyamatait elemzi, hanem a szocialista időszak vizsgálatával hosszú távú vizsgálatban mutatja be az ipari átalakulás legfontosabb jellemzőit. Kutatásában vállalati és makrogazdasági szinten vizsgálja és hasonlítja össze a szocializmus és a piacgazdaság főbb területi jellemzőit, valamint elemzi mindkét periódusban az iparpolitika és a területfejlesztési politika összefüggéseit, eredményeit. A következőkben olvashatjuk az értekezés fontosabb megállapításait: A mű az iparral foglalkozó közgazdasági és a gazdaságföldrajzi kutatások esszenciája, melyben a fő vezérfonalat a szerző saját kutatásai adják, de a témaválasztás nagysága és komplexitása miatt több szerző eredményeire is támaszkodik. Egyik elméleti alapja Kornai János 1993-ban megjelent „A szocialista rendszer kritikai politikai gazdaságtana” c. műve, melynek megállapításaival a Szerző azonosul, és kiindulópontnak tekint, bár amint írja „abból teljességgel hiányzik a térbeli szemlélet”. A szocialista időszak vizsgálatában először a vállalati szinten mutatja be a korszak területi jellegzetességeit, a szocialista és a tőkés fejlődés különbségeit, az iparvállalatok térbeli

31


szerveződését. A szocialista időszakot a szerző két részre osztja, melyek között az 1968-as gazdasági reform jelenti a választóvonalat. A reformot megelőző, ún. hagyományos szocializmus időszakában a természeti erőforrások és az örökölt gazdaság játszotta a legfontosabb szerepet az ipartelepítésben, a munkaerő és a tőke mobil erőforrásoknak számítottak ebben az időszakban. A térszerkezet alig változott, hiszen már 1945 előtt is erős ipari koncentrálódás volt jellemző a főváros és az ipari tengely térségében. A reform utáni, úgynevezett reformszocializmus időszakában a telephelyválasztás preferenciái megváltoztak, s a humán erőforrások szerepe felértékelődött. Jellemzővé váltak az iparosításon alapuló területfejlesztési kampányok, tömeges méreteket öltött az ingázás; a részlegipar és a TSZ melléküzemági tevékenység terjedése következtében szinte minden településen megjelent az ipar. Az iparban jelentős földrajzi dekoncentráció zajlott le, csökkentek az erőforrások eloszlásában a területi különbségek. A hatvanas években lezajló szervezeti centralizáció következtében kialakuló több telephelyes nagyvállalatok székhelyei és telephelyei között felerősödő függő viszony azonban erősítette a települések közötti centrum-periféria helyzet kiéleződését. A nagyvárosok iparirányító szerepe megnőtt, mely hosszú távon a területi differenciálódás felé hatott: „az irányító központ megcsapolta a vidék szellemi tőkéjét, ami a vidék későbbi fejlődésének korlátjává vált.” A szocialista nagyvállalatok – minden hasonlóság ellenére is – alapjaiban különböztek a fordista vállalatoktól, hiszen itt nem a profitmaximalizálás, hanem az erőforrások megszerzése volt a cél, mely nem generált termelékenység-növekedést, nem alakulhatott ki tömegfogyasztás, mely a fordista rendszer újratermelésének volt az alapja. A vállalati méretstruktúrában történt koncentrálódás a 80-as évek közepéig tartott, amikor a megjelenő magánvállalkozások révén az eloszlás a normális felé mozdult el, azonban az új típusú vállalkozások térben erősen koncentráltan helyezkedtek el. A fővárosi agglomeráció súlya kimagasló volt, a településhierarchia szerinti tagozódás is jellemzővé vált. Vidéken azonban a kisvállalkozások elterjedése a kiegyenlítődés felé hatott az ipar térbeli megoszlásában. A szocialista vállaltok közötti térkapcsolatok szegényesek voltak, jellemző volt a vállalatok „mikroautarkiás” törekvése. Hiányoztak a vállalatok közötti vertikális kapcsolatok, a horizontális kapcsolatok is ritkák voltak. A vidéki településeken nem alakult ki lokális kooperáció a más-más vállalatokhoz tartozó telephelyek között, így azok nem tudtak mélyen beágyazódni, nem alakult ki a helyi gazdaság. A szocializmus évei alatt az ipar térbeli elhelyezkedésében ugyan kiegyenlítődés ment végbe, ugyanakkor új társadalmi-gazdasági-területi differenciálódás is megindult az innováció és a K+F koncentrálódásával, az iparirányítás centralizációjával, az infrastrukturális fejlesztés elhanyagolásával, a vidék „sajátos gyarmatosításával”. 32


A szocialista időszakban az ipar területi hatékonysága ellentétes irányú képet mutatott az erőforrások térbeli struktúrájával, az iparosítás nem vonta magával az ipari térségek gyorsabb infrastrukturális fejlesztését, és a magasan képzett munkaerőt sem vonzotta egyértelműen. A munka második nagy fejezetében az átmenet éveinek legfontosabb jellemzőit ugyanúgy a fentebb említett hármas szerkezetben elemzi. Az átalakuló magyar gazdaságban új térszervező elemek jelentek meg, melyek közül elsőként kell kiemelni a külföldi működő tőke szerepét a gazdasági (és területi) átalakulásban. A Magyarországon működő külföldi vállalatoknak köszönhető elsősorban a magyar gazdaság dinamikusan növekvő teljesítménye és sikeressége. A kelet-közép-európai térségben Magyarországon a legnagyobb az ipar súlya a gazdaság modernizációjában és a növekedésben, mely nagyban köszönhető hazánk sajátos privatizációs stratégiájának és az így korán beáramló külföldi tőkének. Azonban éppen a külföldi tőkebefektetetések erőteljes területi koncentrációja is hozzájárult ahhoz, hogy a területi differenciálódás növekedett, s Magyarország térszerkezete féloldalassá vált. A dinamikusan fejlődő közép-magyarországi és észak-dunántúli térséggel szemben az ország többi része folyamatosan leszakad, ezeken a területeken csupán néhány nagyváros fejlődése mutat nagyobb dinamikát, így a centrum-periféria viszonyok vidéken, a megyéken belül is erősödnek. A szocialista (több telephelyes) nagyvállalatok szervezeti és tulajdonosi átalakulását meghatározta, hogy a vállalatok milyen „túlélési” stratégiát alkalmaztak. Egyes túlélő nagyvállatok sikeres átalakulása példázza, hogy a térbeli szervezeti összetartozás örökölt szerkezete tovább élhet. A nagyvállalatok jelentős része ma már külföldi tulajdonban van, s a hazai nagyvállalatok jelentős része nemzetközi hálózatokba integrálódik, mely segíti gyorsabb növekedésüket, igaz nyitottabbá és sérülékenyebbé teszi a magyar gazdaságot. Az új nagyvállalati tőkekoncentráció térbeli vizsgálatánál különbséget kell tenni a tőkekoncentráló és irányító funkciókkal rendelkező központok köre között. A hazai tőkevonzó központok között Budapest szerepe kimagasló, az öt „ellenpólus” város (melyek közül Győr kiemelkedik) mellett a megyeszékhelyek, a budapesti agglomeráció városai, a régi és új iparvárosok, valamint néhány középváros emelhető ki. Azonban a gazdaság- (és ipar-) irányító központok köre jóval szűkebb és térben koncentráltabb: a budapesti agglomerációban és Észak-Dunántúlon található a száz legnagyobb iparvállalat székhelye. „A vállalatok sikeressége, versenyképessége a magyar átmeneti gazdaságban a külföldi működő tőkéhez és a vállalatok méretéhez kötődik.” A telephelyválasztás szempontjából a külföldi tulajdonú, exportorientált vállalatok esetében a földrajzi fekvés (a nyugati határhoz és Budapesthez való közelség), az elérhetőség (korábban a telekommunikációs hálózat kiépítettsége, ma inkább az autópályáktól való távolság), a képzett munkaerő jelenléte, s az állami és helyi támogatások váltak a legfontosabb tényezőkké. A túlélő magyar nagyvállalatok esetében az ágazati meghatározottság erős, a prosperitás az ágazati konjunktúrának, az előnyös privatizációnak és modernizációnak köszönhető. 33


A rendszerváltás után megváltozott a térkapcsolatok erőssége és gyakorisága. A vállalatok térbeli kapcsolatrendszereire a Szerző két példát hoz: a Harmadik Itália kis és középvállalkozásainak tömörülését, valamint az ún. regionális klasztereket, melyek nagy- és kisvállalkozások és intézmények együttműködésén alapuló hálózatok. Hasonló jellegű formák már hazánkban is kezdenek kialakulni, de ezek még kezdeti stádiumban vannak (Barta, 2002). A Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok a hazai cégekkel kezdetleges együttműködési formákat alakítanak ki, melyet jól példáz az autóipar, ahol a Suzuki kivételével a hazai beszállítási arány minimális, így ezen cégek kevéssé integrálódnak a hazai gazdaságba. Ugyancsak jelentős változás történt az innováció, a műszaki fejlődés tekintetében. A szocializmusban a tudás, az innováció lassan terjedt. Ma a high-tech terjedése döntő részben a külföldi cégek megtelepedéséhez kötődik. Erősen ágazatfüggő, leginkább a gépiparhoz kapcsolódik, így területileg az Észak-Dunántúlra és a budapesti agglomerációba koncentrálódik. A K+F kapacitások az állami források elmaradásával jelentősen visszaestek, s Budapest és a vidék között nagyságrendi különbségek alakultak ki. A technológiai transzfer ma még elég alacsony színvonalú. Megállapítható, hogy a magyar gazdaságra a know how szempontjából a korábbi kapcsolatokat megőrző, a technológiát lassabban váltó külföldi privatizált cégek nagyobb hatással vannak, a zöldmezős vállalatok esetében ezek a kapcsolatok még gyenge lábakon állnak. Az ipar területi struktúrája jelentős átalakuláson ment keresztül az 1990-es években. A tercier szektor csak Budapesten vált húzóerővé, a vidéki gazdaság modernizálódásában, differenciálódásában a feldolgozóipar vált meghatározóvá. A külföldi beruházások eredményeként Közép- és Nyugat-Dunántúlon az exportorientált ipar dinamizmusa biztosította a gyors fejlődést. Az iparágak jelentős része területileg koncentrálódott, s csak a hazai nyersanyagokra jobban épülő ágazatok helyezkednek el egyenletesebben a térben. A megyék többségében is erős ágazati koncentráció alakult ki, egy-két domináns iparággal. Az ország ipari térszerkezete „megbillent”, nagy térségek iparstruktúrája egysíkúvá vált. Ma az ipari koncentrációknak négy típusa különböztethető meg. Az iparvárosok többsége nehéz helyzetbe került domináns nagyvállalatuk válságba kerülésével, de néhány város a sikeres nagyvállalatainak köszönhetően továbbra is prosperál. A nagyvárosok a legfontosabb központjai a külföldi beruházásoknak, itt koncentrálódik a termelés és a fogyasztás jelentős része, s zömében itt vannak a nagyvállalatok központjai is. Ugyancsak ki kell emelni a már oly sokat emlegetett észak-dunántúli térséget, valamint az ország legnagyobb ipari koncentrációját, a budapesti agglomerációt, ahol megindult a dezindusztrializáció, a budapesti ipari területek funkcionális átalakuláson mennek keresztül, míg az agglomerációs gyűrűben az ipari fejlődés dinamikusan bővül. Az ipar szerepe a területfejlesztésben megváltozott. A második világháború után az iparpolitika céljai jobban illeszkedtek a regionális politika céljaihoz, ma növekszik a

34


feszültség közöttük, mivel a gazdasági növekedés ma már nehezebben egyeztethető össze a területfejlesztés céljaival. A két részpolitika céljait, érdekeit össze kell hangolni, mely hosszú távon lehetséges. Szüksége van a területfejlesztés decentralizálására, az elmaradott térségek infrastrukturális felzárkóztatására. A területfejlesztésben megjelentek a sikeres térségek innovációinak átültetésére történő próbálkozások. Ipari parkokat, vállalkozási övezeteket, klasztereket hoztak létre az elmúlt években ill. tervezik kialakításukat (Barta, 2002).

3.2. A VERSENYKÉPESSÉG Manapság mind a közgazdaságtudományban, mind a regionális gazdaságtanban kardinális kérdésként merül fel, hogy mi a területi verseny, a területi versenyképesség és milyen mutatókkal írhatók le? Ezen kérdéskör vizsgálatánál véleményem szerint a globalizáció - lokalizáció fogalompárt kell alapul venni. A fejlett országok többségében egyre inkább gazdasági törvényszerűségként jelenik meg a lokalizáció (regionalizáció), amelyet a globalizáció hatásaként észlelhetünk. A gazdasági hatások térbeliségének vizsgálatát a nemzetközi szakirodalom egyértelműen a versenyképességhez köti, azokon belül is főképpen az országok versenyképességének vizsgálatára vannak alaposan kidolgozott modellek. Az Európai Unió 2007 és 2013 közötti programozási időszaka szintén kiemelt figyelmet szentel a versenyképességnek, valamint az azt befolyásoló tényezők javításának a kohézió és a felzárkózás érdekében. Véleményem szerint a regionális versenyképesség erősítése szerte az Európai Unióban mindenkinek érdeke, hiszen fokozza az EU gazdaságának növekedési potenciálját. Az EU 2004-es, tíz országgal történő bővítése előtérbe állította a regionális versenyképesség fogalmát, mely előmozdította a versenyképességgel kapcsolatos tudományos kutatásokat, valamint a versenyképességi elemzéseket is, amelyek a későbbiekben kerülnek részletezésre.

3.2.1. A versenyképesség fogalma A versenyképesség a közgazdaságtudományban régóta használt fogalom, általában a vállalatoknál a piaci versenyben való helytállást, az országoknál pedig a nemzetközi versenyben való sikerességet jelenti. Az elmúlt két évtizedben, a globalizáció felerősödésével párhuzamosan a versenyképesség vált az egyik kulcsfogalommá, amellyel az új feltételek közötti globális verseny jelenségeit, a versenyben való sikeres részvételt próbálják leírni mind vállalatok, mind országok és régiók esetében.

35


A versenyképesség nehezen definiálható gyűjtőfogalom, lényegében a piaci versengésre való hajlamot, készséget jelenti, a piaci versenyben való pozíciószerzés és tartós helytállás képességét, amit elsősorban az üzleti sikeresség, a piaci részesedés és a jövedelmezőség növelése jelez. A versenyképesség fogalma mikro-szinten a piaci versenyben való pozíciószerzés, ill. helytállás képességét jelenti az egyes vállalatok, egymás versenytársai között, valamint makrogazdasági szempontból az egyes nemzetgazdaságok között (Török, 2003). A globális verseny felerősödése következményeként szükség van a verseny fogalmának pontosítására is. Piaci verseny alatt a közgazdaságtanban általában „két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok között zajló tevékenységét” értjük. Az elmúlt években vált széles körben elfogadottá a területi verseny, a területi egységek közötti verseny fogalma egy olyan folyamat, amelynek során a regionális, helyi gazdaság fejlődését bizonyos csoportok a helyi politikákon keresztül más térségekkel versengve próbálják befolyásolni explicit vagy gyakran implicit módon. Azaz inkább területi egységek közötti rivalizálásról lehet beszélni és nem valódi versenyről, amely rivalizálás fő célja az ott élők életszínvonalának javítása. Emiatt a területi versenyképesség fogalma is részben eltér a mikro- és makroökonómiai felfogásoktól (Lengyel, 1999). A versenyképesség egységes, kiterjesztett fogalmának megalkotása szempontjából többen az USA Versenyképességi Tanácsa, az OECD és az EU dokumentumait tekintik irányadónak. Az Európai Unióban a versenyképességet a következőképpen értelmezik: Az EU dokumentumaiban a versenyképesség kifejezésnek háromféle alkalmazása, megközelítése figyelhető meg: 1. Az úgynevezett „hétköznapi” megfogalmazás: amikor a piaci versenyben való helytállás, a sikeresség szinonímájaként fordul elő mind vállalatok, mind országok és régiók esetében. 2. Az iparpolitikával kapcsolatos: amely alatt egyre inkább ipari/ágazati versenyképességi politikát értenek. 3. Közgazdasági értelmezés: amikor a versenyképesség a globális verseny feltételei közötti fenntartható endogén gazdasági növekedést és meghatározó tényezőit jelenti. Az utóbbi felfogás vált általánossá az EU regionális politikájában. Mint ahogy az már a fentiekből is következik a versenyképesség nehezen mérhető fogalom, habár az alapkategóriák, mint a GDP/fő, munkatermelékenység, foglalkoztatottsági ráta és nyitottság jól becsülhetők, de a versenyképesség javítására szolgáló közvetlen és közvetett tényezők csak komplex mutatórendszerrel írhatók le. Mivel az alapkategóriák (pl. GDP) csak nagyobb területi egység esetében mérhetők, ezért az EU is csak NUTS-2 szinten veszi figyelembe a versenyképességet, magyar viszonylatban a régiók mellett megyék, valamint nagyvárosi vonzáskörzetek is szóba jöhetnek. 36


3.2.2. A versenyképesség hazánkban A globalizáció és az európai uniós integráció elmélyülésével Magyarország egyre inkább egy nagyobb gazdasági, kulturális tér részévé válik, amelyben a régiók, térségek, települések fejlődési esélyeit elsősorban versenyképességük határozza meg.A versenyképes régiókat prosperáló gazdaság, nagyarányú foglalkoztatás, tartós és fenntartható fejlődés, folyamatos megújulási képesség jellemzi. A területi versenyképesség - amint azt az új Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) leszögezi - azonban több, mint adott térség vállalkozásainak versenyképessége. Beleértendő az is, hogy az adott térség vonzó legyen mint lakóhely, mint befektetési helyszín vagy turisztikai célpont. Mindenekelőtt alkalmas a térségi funkciók megszerzésére, megtartására. Az erőforrásvonzó és - megtartó képesség, a térségben működők versenyképességének együttes erősítése, valamint a hatékony területi szerkezet megteremtése egyaránt szükséges a térségi versenyképesség növekedéséhez. A régiók, térségek, települések versenyképességét pedig nemcsak vállalkozásaik, hanem polgáraik, intézményeik, civil szervezeteik sikeressége is méri. A vállalkozások versenyképességének javításához a működésüket meghatározó környezet - például telephely, informatikai, közlekedési elérhetőség, pénzügyi, tanácsadási szolgáltatások, megfelelő munkaerő - területileg összehangolt fejlesztése kell. Ezek az elemek nem függetlenek egymástól: a lakosság - s főként a képzettebbek megtartásához, újak vonzásához munkahelyek éppúgy kellenek, mint a kellemes lakókörnyezet vagy a magas színvonalú szolgáltatások, miként a fejlesztési források megszerzése is hatékony menedzsmentet feltételez, amely képes versenyképes projekteket, pályázatokat generálni és megvalósítani. A versenyképesség kulcsa a régió, a térség szereplőinek együttműködése. Éppen ezért a területi alapon szerveződő gazdasági célú együttműködések - például kutatóintézetek, multinacionális vállalatok, a kkv szféra szereplői és tanácsadó cégek összefogásának - ösztönzése is rendkívül fontos, amelyek alapjait különböző stratégiák képzik.

2.3.

MAGYARORSZÁGON

MEGJELENŐ

VERSENYKÉPESSÉGGEL

KAPCSOLATOS STRATÉGIÁK Az egyes térségek, régiók fejlődési lehetőségei különbözők, amelyre már az előzőekben is utaltam. A fejlettebb, jelenleg is jelentős külföldi működődőkével rendelkező térségekben, régiókban a nagy hozzáadott értéket termelő, magas technológiájú, minőségi munkaerőt foglalkoztató gazdasági tevékenységek megtelepítését érdemes ösztönözni, míg a fejletlenebb, foglalkoztatási gondokkal küzdő régiókban a nagyarányú foglalkoztatást biztosító beruházások, az ehhez kapcsolódó tőkebefektetések vonzása lehet a cél.

37


Az aprófalvak, perifériák és egyéb öregedő korszerkezetű térségek számára népességmegtartó, illetve -vonzó képességük javítása érdekében új, életképes térségi - például ökológiai, lakó-, rekreációs - funkciók kialakítása vagy azok megőrzése jelenthet megoldást. A következő fejlesztések szolgálhatják hatékonyan a versenyképességet:          

a regionális üzleti környezet és szolgáltatások fejlesztése az elérhetőség javítása térségi hálózatok ösztönzése kkv-k regionális fejlesztése a tudástársadalom építése és az innováció területi terjesztése a regionális és helyi menedzsment szervezeti fejlődése stratégiák ösztönzése a regionális és települési marketingkommunikáció erősítése a környezet megóvása és fejlesztése a turisztikai infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése

3.4. A VERSENYKÉPESSÉG KIVÁLTÓJA: A GLOBALIZÁCIÓ

A globalizáció a ’70-es évek végétől a piaci verseny feltételeit, jellemzőit gyökeresen átalakította. A versenyképesség előtérbe kerülése, a fogalomértelmezése, a versenyképesség javítására szolgáló fejlesztési elképzelések elemei a globalizáció alapvető jellemzőire: a deregulációra és az informatikai és kommunikációs technikák, technológiák növekvő gazdasági szerepére vezethetők vissza (Lengyel ,1999). Ebből következően a globális versenyt 4 fő tényező vezérli: 1.

a technológia

2.

a nemzetközi vállalatok

3.

a nemzetközi pénzpiacok

4.

az új nemzetközi intézmények (pl. WTO)

A technológiák fejlődésének következményeként megjelent a világpiaci verseny erősödése, amely a globális versenyképesség megjelenését vonta maga után. A globális vállalatok közötti verseny a Földön mindenütt megfigyelhető. A termelés , a gyártás nemzetközivé vált, amelynek következményeként alakultak ki a külföldi székhelyű telephelyek, érdekeltségek.

38


Ezen folyamatokkal párhuzamosan növekszik a kölcsönös összefüggés a globalizáció részfolyamatai között, amelyek a következők:   

a közvetlen külföldi befektetések az árukereskedelem a technológiai- és tőketranszfer kiegészítő hatása

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a globalizáció felsorolt tényezőinek megerősödése következtében kialakult új helyzet leírására új fogalmak kellenek bevezetésre, mivel a hagyományos kategóriák nem adják vissza a gazdasági folyamatok lényegét. Két főbb témakörben merült fel a fent leírt probléma: 1. A gazdasági fejlettséget és fejlődést hagyományosan a fajlagos kibocsátás nagysága és növekedési üteme fejezi ki. A ’90-es évek során vált nyilvánvalóvá, hogy egy ország gazdasági erejét a GDP bizonyos esetekben csak torzan adja vissza, ezért más mutatókat is figyelembe kell venni. Számos nagy hírnévvel rendelkező kutató szerint a fejlettség és fejlődés helyett a versenyképesség fejezi ki egy-egy ország gazdaságának valós értékét. 2. A kormányzati gazdaságpolitikák számára a nemzetközi megállapodások egyre kevésbé teszik lehetővé, hogy korlátozó, protekcionista intézkedésekkel megvédjék hazai vállalataikat, avagy pl. egyes iparágaik exportját saját belátásuk szerint támogassák. Részben ezért is merült fel az igény a gazdaságpolitikusok részéről: hogyan, milyen eszközökkel tudják a hazai vállalatok esélyeit növelni a globális versenyben, mivel közvetlenül nem avatkozhatnak be a piaci folyamatokba. Ezen közvetett eszközök pedig a versenyképesség javítását jelentik. Tehát ahogy az eddigiek során kirajzolódott, hogy a versenyképesség a globalizáció kiterjedésével került előtérbe, lényegében a gazdasági növekedés , a gazdasági fejlettség mérésének eszköze, valamint a gazdaságpolitika egyik fő célja lett az új, megváltozott körülmények között. Manapság a változó szemléletet az is jelzi, hogy az országok egymáshoz viszonyított fejlettségét egyre inkább különböző versenyképességi rangsorokkal adják meg.

3.5. A PORTER FÉLE GYÉMÁNT MODELL Michael Porter a Versenyképességi Bizottságának tagjaként már a 80-as évek elején foglalkozott a versenyképesség vizsgálatával. 1985-ben kezdte meg 10 ország száznál több iparágára kiterjedő empirikus kutatását. Arra kereste a választ, hogy milyen hatással van egy vállalat földrajzi helye a kompetitív előnyökre, illetve milyen stratégiai meggondolások alapján választanak a cégek telephelyet maguknak (Porter,1996). A kutatás eredményeit 1990-ben adta közre a The Competitive Advantage of Nations című könyvében. A versenyképességet meghatározó tényezőket egy 39


modellbe, az ún. rombusz-modellbe foglalta össze. Ebben több újszerű gondolatot is megfogalmazott, az addigi megközelítésektől eltérő módon csoportosította az iparági versenyelőnyök forrásait.



A Porter féle rombusz-modell Forrás: saját szerkesztés

A versenyelőnyök jellemzésére szolgáló komparatív előnyök helyett a kompetitív előnyöket helyezte előtérbe. A hazai bázis fogalma révén újfajta módon közelítette meg a lokalitás fogalmát. Az eredeti modellt a 90-es évek végén módosította, pontosította, a lokalitások szerepét még jobban előtérbe helyezte (Porter 1998, 1999, 2000). Porter gondolatai alapján egy régió alulról-felfelé szerveződő (bottom-up jellegű) gazdaságfejlesztési stratégiája a régióban működő versenyképes vállalkozások és iparágak versenyelőnyeihez szükséges helyi/regionális tényezők, azaz a rombuszmodell elemeinek fejlesztéséből állhat össze. Porter kezdeményezte a klaszter alapú gazdaságpolitikát is, amelyek egyre inkább előtérbe kerülnek a fejlett országokban. A rombuszmodellt a lokális, regionális versenyképesség alapmodelljének is nevezik, amely nemcsak értelmezi a versenyképesség tényezőit, hanem egyúttal stratégiát is vázol javításukra.

A Porter-féle rombuszmodell a régióban domináns iparágak tartós versenyelőnyeit meghatározó mikroökonómiai üzleti környezet jellemzőit négy alapvető determinánsba csoportosítja. A modell nem elszigetelt, hanem egymást kölcsönösen erősítő, egymásra ható, egymással kapcsolatban levő determinánsokból áll. A régió azokban az iparágakban a legsikeresebb, a rombusz ott a legkedvezőbb, ahol mind a négy determináns hozzájárul az iparág magasrendű versenyelőnyeihez. Egy vagy két determinánson alapuló versenyelőny előfordul a természeti erőforrásoktól függő, a kevésbé igényes technológiájú, vagy alacsony

40


szakképzettséget igénylő iparágakban is, de ezek az alacsonyrendű előnyök általában nem tartósak. Modellje az alábbi tényezőket vizsgálta: A.)Termelési tényezők A termelési tényezők a helyben levő, a vállalatok által kevésbé befolyásolható, „készen talált” inputok fontos szerepet töltenek be a versenyelőnyök kialakulásában. Azonban szerepüket sokszor túlhangsúlyozzák, mivel időnként a hiányuk serkent innovációra és hatékony versenystratégia kialakítására. Manapság az országok, régiók előállítják a legfontosabb termelési tényezőket: képzett munkaerőt és az innovációs kapacitást, nem pedig „öröklik”. A tényezőellátottsághoz kötődő gondolatok a fejlődő és az átmeneti országokban fontos szempontokat vetnek fel, Magyarországon is a hálózati infrastruktúra térbeli kiépítése prioritást élvez. A hagyományos termelési tényezők, természeti erőforrások, munka, tőke, vállalkozói kézség túl általánosak a vállalati stratégiák kialakításához, ezért másfajta csoportosítást célszerű alapul venni az iparágak tényezőellátottságának vizsgálatához. Két csoportra oszthatók az input tényezői: erőforrásokra és infrastruktúrára. 

Az erőforrások:

a.) Természeti erőforrások: a természeti erőforrások bősége, minősége, elérhetősége, a termőföldek, a víz ára, a vízenergia, a klimatikus viszonyok, földrajzi elhelyezkedés. b.) Humán erőforrások: a régió humán erőforrásainak mennyisége, szakképzettsége, szakértelme, a bérek színvonala. A humán erőforrás számtalan apró tényezőre bontható, amit a speciális iparágak esetében egyedileg kell mérlegelni. c.) Tőke (pénzügyi) források: az összege és költsége az iparágak finanszírozására, rendelkezésre álló tőkének, ez nem homogén, hanem, kötvényekből, kockázati tőkéből, részvényekből áll. A tőketömeg nemcsak az ország lakosságának megtakarítási hajlandóságától és a nemzeti tőkepiac szerkezetétől függ, mivel a globalizáció egyre inkább lehetővé teszi a nemzetközi tőkeáramlást. 

Infrastruktúrák:

a.) Műszaki infrastruktúra: a versenyben felhasználható műszaki infrastruktúra költsége, ára, típusa, mennyisége, mint a közlekedési hálózat, hírközlési rendszer, posta és csomagküldő szolgálatok, fizetési átutalások, az egészségügyi rendszer, a lakásállomány és kulturális intézmények. b.) Közigazgatási (adminisztratív) infrastruktúra: a központi jogszabályok, helyi rendeletek elősegítik-e a vállalati versenyelőnyök fenntartását, avagy gátolják, ezeket az előírásokat betartják-e, továbbá a központi és helyi intézmények kiépültsége, működésük hatékonysága.

41


c.) Informatikai infrastruktúra: napjainkban az informatikai hálózatok kiépültsége, az adat- és információ gyorsasága és megbízhatósága, az adatbázisok elérhetősége alapvető, mivel hiányuk komoly versenyhátrányt jelent. d.) Tudományos és technológia infrastruktúra: a tudományos, technikai és üzleti ismeretek, amelyek a termékek előállításához és a szolgáltatásokhoz kellenek. Ez a tudásszint felhalmozódott az egyetemeken, állami kutatóintézetekben, magán kutatási lehetőségekben, adatgyűjtő ügynökségekben, gazdasági kamarákban, az üzleti és tudományos irodalomban, üzleti jelentésekben. A tényezőellátottságot nem általánosságban kell figyelembe venni, hanem csak azt az elemét és olyan mértékben, amennyiben ez a tényező szükséges a konkrét iparág versenyelőnyének kialakulásához, amelyik tényezőt inputként felhasználja ez az iparág. A vállalati versenyelőny nem a tényezők mennyiségétől függ, hanem minőségétől és attól, hogy mennyire hatékonyan, milyen módon használják fel a rendelkezésre álló tényezőket. A termelési tényezők egy része helyettesíthető, valamint mobilizálhatóak, a régiók és országok között áramolhatnak. Alapkérdés, hogy a vizsgált iparág versenyelőnyéhez szükséges tényező a régióban, mint térségi bázisban rendelkezésre áll-e, milyen költséggel használható fel, ha pedig nincs a régióban, akkor megéri-e a létrehozása, avagy helyettesítése más tényezőkkel. B.)Keresleti tényezők A rombuszmodell második legfontosabb determinánsa az iparágak termékei, szolgáltatásai iránt megnyilvánuló hazai keresleti feltételek. A hazai keresletnek elsősorban nem a mennyisége, hanem a minősége a döntő. „A hazai kereslet nagysága és növekedési üteme csak módosítja ezeket az előnyöket a befektetői magatartás által” (Porter 1990;). Az iparágak versenyelőnyeinek kialakulásában a hazai kereslet három tényezőjét kell kiemelni: a hazai kereslet szerkezetét, növekedésének összetételét és ütemét, valamint azt a mechanizmust, ahogyan a hazai preferenciákat át lehet transzformálni a külföldi piacokra. A hazai kereslet összetétele: azokban az iparágakban és ipari szegmensekbe jutnak a vállalatok versenyelőnyhöz, ahol a hazai fogyasztói igények jelzik előre a fogyasztási szokások várható változását, ahol a hazai kereslet szerkezete a vállalatokat versenyre és innovációra készteti. A globalizáció korában sem csökkent a hazai kereslet szerepe, egyrészt a hazai vállalatok kisebb költséggel tudják felmérni a belföldi igények változását, hamarabb észlelik, és pontosabban megértik, mint külföldi vetélytársa, másrészt a külföldi vásárlók igényeinek változását jóval nehezebben lehet követni. A hazai kereslet növekedésének a nagysága és alakulása: a hazai vállalatok által jól ismert hazai kereslet növekedése javítja a méretgazdaságosságból adódó verseny előnyöket. A javuló termelékenység általában új innovációk kifejlesztését is ösztönzi. Az egyedi iparági sajátosságoktól függ, hogy a korlátozott hazai piac mennyiben serkent az exportra.

42


A belföldi kereslet nemzetközivé tétele: nem lehet egy iparág tartósan sikeres nemzetközileg, ha otthon alig fogyasztják termékeit, mivel a hazai presztízs, hírnév, elismertség kell ahhoz, hogy a legjobb képességű fiatalok ebbe az iparágba menjenek dolgozni, az egyetemek odafigyeljenek az utánpótlásra és az iparág témáival foglalkozzanak kutatásaikban, állami és önkormányzati infrastrukturális fejlesztések ezen iparág speciális igényei szerint alakuljanak. Hazai bázis nélkül a nemzetközi versenyben hosszabb távon nem lehet megőrizni a versenyelőnyöket, kivéve a természeti erőforrásokra alapozódó néhány iparágban. C ) Támogató és kapcsolódó iparágak tényezői A rombuszmodell harmadik determinánsa az iparág versenyelőnyét, az inputokat szolgáltató többi iparágra vezeti vissza. Megfigyelhető, hogy egy nemzetközileg sikeres iparág mögött szintén sikeres partnerek állnak, akik az inputokat és egyéb szolgáltatásokat nyújtják. Az adott vállalat értéklánc-rendszerébe tartozó vállalatokat, amelyekkel valamilyen szintű üzleti kapcsolatban áll, két nagyobb csoportra osztjuk a kapcsolat intenzitása szerint: Támogató (kiszolgáló) iparágak: az adott vállalatnak azok a partnerei, akiktől inputját: állóeszközeit, fogyóeszközeit, alapanyagait vásárolja, a szolgáltatásokat igénybe veszi. A személyes kapcsolatok kiépülésével a vállalkozók üzleti tapasztalataikat és egyéb információkat is kicserélik, gyors és állandó kommunikáció jöhet létre, hajlandók a kölcsönösen előnyös együttműködésre, sőt kölcsönösen befektetnek egymás vállalkozásaiba. A támogató iparágak nem versenytársai a támogatott iparágnak, ezért általában hajlandók tapasztalataik átadására. Kapcsolódó iparágak: az adott iparággal üzleti kapcsolatban álló azon iparágak, amelyekben a vállalatok képesek megosztani vagy koordinálni a tevékenységeket az értékláncrendszerben, illetve azok a cégek, amelyek termékei kiegészítik egymást. A lényeg, hogy ezek az iparágak más-más termékpiacon versenyeznek, azaz nem egymás versenytársai, viszont egyeztetve egymást tudják erősíteni. Egy vizsgált iparág tevékenységét számtalan más iparág működése, termékei és tevékenysége befolyásolják. A gyakorlatban nehéz határvonalat húzni a támogató és kapcsolódó iparágak között, részben szerteágazó vállalati tevékenységek miatt, részben a kapcsolatok gyors változása következtében. Nyilvánvalóan időben gyorsan változik az üzleti partnerek köre, támogató és kapcsolódó is lehet, illetve fordítva is. A földrajzilag koncentrálódó támogató és kapcsolódó iparágak ún. klasztert alkothatnak. D.) A vállalati stratégia és verseny tényezői A nemzetek, régiók versenyképessége azokon a globális vállalatokon keresztül jelenik meg, amelyek hazai, avagy térségi bázisa adott országban, régióban található. Döntő, hogy ezek a vállalatok hogyan jönnek létre, szerveződnek meg, miképpen alakítják ki céljaikat és versenystratégiájukat, milyen irányítási rendszert alkalmaznak. A vállalati stratégiák, a vállalatok szervezetei nemzetenként eltérhetnek a kulturális tradíciók, magatartásminták, az adott ország versenyszabályozása következtében.

43


A belföldi vállalatok stratégiája és szerkezete: nincs mindenütt érvényes általános vállalati stratégia és szerkezet, a vállalatok többféle stratégiával és szervezeti megoldással lehetnek sikeresek, döntő, hogy a nemzeti jellemzőkhöz igazodjon a vezetési és szervezeti struktúra. Célok: a nemzetek között, nemzeteken belül és a vállalatok körében is éles különbségek figyelhetők meg a kitűzött célokat tekintve, valamint abban, hogyan próbálják motiválni a menedzsereket és foglalkoztatottakat e célok elérésére. A belföldi (hazai) versengés: a vállalati versenyelőnyök az erős iparágon belüli versenyből erednek, azokban az iparágakban sikeresek az országok, ahol erős és többszereplős a belföldi piac. Az erős belföldi verseny készteti a vállalatokat az innovációra, a fejlesztésekre és a nemzetközi piacra történő kilépésre, az exportra, így szűk belföldi piac esetén sem lehet méretgazdaságossági probléma. A rombuszmodell áttekintéséből általánosságban megállapítható, hogy ott keletkeznek versenyelőnyök, ahol a vállalatok hazai és térségi bázisa egyaránt elősegíti a specializált eszközök és tudás leggyorsabb akkumulációját, ahol a hazai bázis a piaci igényeket előre jelzi, és ahol a tulajdonosok, menedzserek és az alkalmazottak támogatják az állandó és intenzív megújulást. A nemzetek azokban az iparágakban sikeresek, ahol a hazai környezet a legdinamikusabb és ösztönzi a vállalatokat a versenyelőnyök bővítésére, kiszélesítésére. A nemzetek, régiók sikere nem az elszigetelt iparágakban rejlik, hanem az egymáshoz vertikálisan és horizontálisan kapcsolódó iparágak kooperációjában. A nemzetgazdaság, de a régiók gazdasága is a különböző vállalati kooperációk keveréke, amely forrását nyújtja a versenyelőnynek és visszatükrözi a gazdasági fejlődést is (Káposzta ,2007).

3.6. A VERSENYKÉPESSÉGI FA Az ECORYS kutatócsoportja Jan Maarten de Vet (2004) vezetésével a versenyképességi cilinderhez hasonlóan szemléletes demonstrációs modellt alkotott a regionális versenyképességről, melyet logikája, felépítése, elemei, valamint az egységes versenyképességi definícióra való épülése miatt érdemes a dolgozatomban is részletesebben megvizsgálni. A versenyképességi fa leírásában a szerzők is a regionális versenyképesség mindenki által elfogadott definíciójának hiányát említik, mint a modell megalkotásának elsődleges motivációját. A koncepció célja az, hogy azon komplex kapcsolatok megértését javítsa, amelyek a különböző helyek és terek versenyképességét alakítják, valamint hogy fejlesztési politikák alapjául szolgáljon.

A szerzők elképzelése szerint a fa, mint organikus egység egyben a versenyképesség fogalmának ciklikusságát is jellemzi.

44


Jólét

Szociális ellátás

Fenntarthatóság

Ennivaló

Mobilitás

Lakóhely

Foglalkoztatottság és jövedelem

Kultúra Egészség

Környezet

Profit és beruházások

Adók és járulékok

Iparszerkezet, termelékenység

Tehetség - Tudásintenzív készség - Képzési lehetőségek - Képző és oktató intézmények - A hely minősége - A munkaerő adaptálhatósága

Kapcsolódás

Innováció - Cégek és K+F közötti kapcsolat - Kutatóhelyek és egyetemek - Nemzetközi K+F hálózatokba integráltság - Közvetítő intézmények

- Telekommunikációs és információs hálózatok - IT/Internet - Nyitottság - Közlekedési infrastr. - Városi szolgáltatások

Vállalkozókészség - Tevékenységek koncentrálódása - magas hozzáadott értékre specializáltság - Nemzetköziség foka - Új termékek és sz olgáltatások

Forrás: de Vet et al (2004, 12. o.) alapján Lukovics szerkesztése Az összefüggéseket szemléltető ábra egy demonstrációs modell, amely egyfajta logikát tükröz, azonban egzakt tudományos összefüggéseket nem vizsgál. Ez a metafora úgy telik meg tartalommal, hogy a föld minősége, valamint a gyökérzet, törzs és ágak hatékony működése határozza meg a fa erősségét, és a termés minőségét. Ez egy dinamikus folyamat, hiszen a talaj termékenységét részben az is meghatározza, hogy a lehulló gyümölcsök milyen mértékben revitalizálják azt. A versenyképesség „gyümölcsét” (jólét, fenntarthatóság stb.) tehát egyértelműen meghatározzák a versenyképességre ható különböző szinten és erősséggel ható kategóriák. (Lukovics, 2007). A versenyképességi fa a következőképpen épül fel: 

Gyökerek a talajban, a versenyképesség faktorai (inputok): a termékeny talaj tartalmazza a versenyképesség motorjaként szolgáló faktorokat (tehetség, innováció, kapcsolódás, vállalkozókészség). Ezek azok a faktorok, amelyeket a szerzők álláspontja szerint a legegyszerűbben lehet befolyásolni a versenyképesség javítása érdekében.

45


 

Törzs és ágak, a versenyképesség alapjai: a törzs az ipari szerkezetet és a termelékenységet, míg az ágak outputokat jelölnek (foglalkoztatottság, profit és adók). A gyümölcs maga a versenyképesség: egy erős fa olyan gyümölcsöket terem, mint a jólét, a fenntarthatóság és a szociális biztonság.

Tehát a versenyképességi fa jelentősége az, hogy a regionális versenyképességet befolyásoló tényezők egymásra épültségét mutatja, és szintén felhívja a figyelmet a fogalom komplexitására. A gyökerek megjelenítik a fejlesztési lehetőségeket is, ami véleményem szerint a leglényegesebb üzenete a versenyképességi fának. A fentiek ismeretében tehát megállapítható, hogy értelmezhető a verseny fogalma területi egységek között, de ez eltér a vállalatok közötti versenytől. A területi egységek közötti egyre élesedő verseny váltotta ki napjainkra a regionális versenyképesség fogalmának látványos előtérbe kerülését, mely az Európai Unió dokumentumaiban és kohéziós politikájában is nyomon követhető. A regionális versenyképesség erősítése az Európai Unióban mindenkinek érdeke, így a 2007–2013-as programozási periódusban kiemelt figyelmet fordítanak a regionális versenyképességnek, valamint az azt befolyásoló tényezők javításának a kohézió és a felzárkózás érdekében.

3.7. KLASZTEREK A szakirodalomban a klaszter fogalmával kapcsolatban egyetlen dologban mutatkozik egyetértés, mégpedig abban, hogy a klaszter fogalmát illetően nincs egyetértés, az a vizsgálat dimenziójától és a megközelítés módjától függően változhat ( Dőry 1998; 1999; Faragó 1994; Porter 1999; Roelandt-den Hertog 1998; Steiner 1998). PORTER szerint a klaszter „…egy bizonyos működési területen belül tevékenykedő, egymással kapcsolatban álló vállalatok és intézmények földrajzi tömörülései, amelyben jelen van a versenyszempontból fontos iparágak széles skálája” (Porter 1999;). Különösen fontos, hogy a klaszter részvevői szervezetileg egymástól függetlenek, és sajátos vásárlói, beszállítói, K+F stb. kapcsolatban álljanak egymással (Faragó 1994;) ROELANDTDEN HERTOG a termelési hálózatoknak a közös értéklánc mentén történő kapcsolódását emeli ki (Roelandt-den Hertog 1998;). A klaszter egy földrajzi térségben azonos, vagy egymást kiegészítő árukat termelő vállalkozások szakmai szövetsége a közös értékesítés, beszerzés, kutatás, javítás, áruelőállítás, szervizelés stb. tevékenységek folytatására. A koncepció meghaladja az egyszerű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböző típusú együttműködésében realizálódik. Sokkal inkább egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy tudásbázisa mentén elhelyezkedő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegészítő vállalkozásokat foglal magában. Olyan cégbíróságon bejegyzett piacorientált gazdasági szervezetről van tehát szó, amelynek célja a régióban előállított termék jobb piaci pozícióinak elérése. A cég alapítói a régióban tevékenykedő gazdasági szervezetek, amelyeket összeköt a termék. Működésének az alapja a piac, célja pedig a térségben megtermelt árualapok jobb és eredményesebb piacra történő juttatása.

46


3.7.1 A klaszterek fajtái A szakirodalom megkülönböztet regionális és iparági klasztereket. A) Az iparági klaszterek A klaszterek nagyon eltérőek lehetnek a domináns iparág tevékenységének jellege, a vállalatok kapcsolatai, a térségi bázis kiterjedtsége szerint. A klaszterek tipizálásánál figyelembe vehető legfontosabb szempontok, amelyek a fejlesztési stratégiák kidolgozásakor is felhasználhatók (Feser 1998): -

a klasztert alkotó vállalatok közötti hálózati kapcsolatok típusai;

-

a klasztert alkotó gazdasági szervezetek és egyéb szereplő jellemzői;

-

az aggregáltság szintje;

-

az értéklánc-rendszerben a vállalatok pozíciói;

-

a klaszter térségi bázisának területi szintje, ami lehatárolja és

-

meghatározza a fejlesztési stratégiát kidolgozók körét;

-

a klaszterek fejlesztésére alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök.

Az iparági klaszter egy értéknövelő termelési láncban egymáshoz erősen és kölcsönösen kapcsolódó vállalatok hálózataként adható meg, amelybe specializált szolgáltatók is beletartoznak (Roelandt-Hertog 1999). Az iparági klaszter lényegében egy adott iparághoz tartozó független vállalatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szektorok és intézmények olyan halmaza, amelyek relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat tudnak hasznosítani. Klaszter „kötőanyaga” az erős és kiterjedt beszállítói és felhasználói kapcsolatrendszer, a hasonló technológia, a közös kereskedelmi csatornák vagy a közös munkaerőbázis. Általános esetben az iparági klaszter kialakulásában és működésében három tényező csoport megléte szükséges, amelyek elősegítik a klaszter mindegyik vállalatának versenyképességét: 1. Az iparág speciális igényeit kielégítő üzleti partnerek jelenléte a hazai bázisban, a félkész termékek beszállítóitól az iparág-specifikus kutatásokig. 2. A hasonló technológiát és hasonló képzettségű munkaerőt alkalmazó kapcsolódó iparágak jelenléte, amelyek tudása és tapasztalatai a klaszter vállalatai számára hasznosíthatók, mivel nem versenytársak, ezért hajlandók a tudáscserében együttműködni. 3. Támogató és szolgáltató intézmények jelenléte, akik az iparág számára képzik a speciális tudású munkaerőt, minőségellenőrzést végeznek, információkat gyűjtenek, azaz olyan közös szolgáltatást nyújtanak, amit az iparág vállalatai egyenként csak jelentős ráfordítással tudnának létrehozni. Az iparági klaszter alapja az üzleti kapcsolatok stabilitása és az egymástól való kölcsönös függés az értéklánc-rendszerben, az üzleti háttérszolgáltatások létrehozásában és az

47


innovációk kidolgozásában. A klaszterek különbözhetnek egymástó az együttműködés típusai és a hálózat jellemzői, az értéklánc-rendszer működésének sajátosságai szerint. A vállalati hálózatokból kell kiindulni, de a klaszter koncepciója több mint az egyszerű horizontális hálózat, amikor egyazon iparágba tartozó, ugyanarra a termékpiacra termelő, azaz egymással versengő cégek együttműködnek, pl. a kutatás-fejlesztésben, a szakképzésben, kiállításokon és rendezvényeken való közös fellépésben. Gyakran különböző iparágakat összefogó (vertikális és/vagy párhuzamos) hálózatok alakulnak ki, amelyeket eltérő profilú és egymást kiegészítő cégek alkotnak egyazon speciális tudásbázisra és fejlett infrastruktúrára támaszkodva. A klaszter fogalma bővebb a vállalati/üzleti hálózat fogalmánál abban az értelemben is, hogy a hálózat az formálisabb, gyakran szerződéseket kötnek a tagok egymással és a tagvállalatok köre pontosan megadható (Kocsis-Szabó 2000;). A klaszter a hálózatnál nyitottabb, a tagok köre sokszor nem állapítható meg, mivel üzleti tranzakciókat egymással nem folytatható szervezetek közötti informális kapcsolatokon keresztül is áramolhat a tudás, információ, azaz lényegesek az agglomerációs előnyök és szinergikus hatások kialakítása is (Boekholt-Thuriaux 1999, Rosenfeld 1997, Steiner 1998;). B) Regionális klaszterek A klaszterek körében PORTER nemcsak az iparági „csomósodást”, hanem a földrajzi koncentrációt is meghatározónak tartja. Véleménye szerint a globalizáció átértékelte és megerősítette a lokalitások szerepét, mégpedig úgy, hogy a globális versenyben nem elkülönült vállalatok vesznek részt, hanem a piaci verseny elsődleges szereplői a regionális klaszterek lettek. PORTER 1990-es könyvében egy országnak a globális versenyben való sikerességét négy tényezőre vezette vissza, a nevezetes rombuszmodellre, amely a regionális klaszter lényegét is körvonalazza, valamint kiemelte a kormányzat és a véletlen szerepét (Porter 1990;). Ezt a modellt a ’90-es évek végén pontosította, a versenyképességet helyezte előtérbe és megkülönböztette a makroökonómiai környezetet, valamint a mikroökonómiai alapokat. Állítása szerint a modellben rendszerezett lehetőségeket leginkább a klaszterek képesek tartós versenyelőnnyé transzformálni (Porter 1999; 2000;). PORTER kutatásai és munkái alapján hat állítás fogalmazható meg, amelyekre a rombuszmodell és a klasszterek is támaszkodnak (Porter 1990; 1998; 2000;): a.) Globális iparági verseny: a piaci verseny az egyes iparágakon belül folyik, azaz ugyanazon iparágon belül működő vállalatok, vállalatcsoportok között. b.) Értéklánc-rendszer: a vállalatok nem elkülönülten versenyeznek, hanem sokféle módon kapcsolódnak egymáshoz az értékteremtő folyamatban. c.) Vállalati versenyelőnyök keletkezése: a vállalati versenyelőnyök többsége a vállalaton kívüli tényezőkre vezethető vissza. d.) Regionális specializáció: egyetlen ország/régió sem lehet versenyképes mindegyik globális iparágban, így a régiók gazdasága erőteljesen szakosodik néhány iparágra/üzletágra. e.) Innovációs kapacitás: egy ország/régió termelékenységének, versenyképességének javulása a régióban működő domináns iparágak innovációs kapacitásától függ.

48


f.) Hazai és térségi bázis: az országok/régiók globális iparágai földrajzilag koncentrálódnak néhány, gyakran egy-két régióban, legtöbbször nagyvárosokban és vonzáskörzetükben. PORTER felfogásában egy régió gazdaságfejlesztésének célja az ott élők jólétének növelése, eszköze pedig a régió versenyképességének javítása. Egy régió versenyképessége alatt a régióban működő iparágak termelékenységének magas szintjét és a termelékenységének magas szintjét és a termelékenység magas növekedési ütemét érti (Lengyel 2000; Porter 1999;). Gondolat menete részben a növekedési pólus, részben az exportbázis elmélettel rokonítható, illetve SCHUMPETER hatása is megfigyelhető (ArmstrongTaylor 2000; Malecki 1997;). A régió versenyképességét, azaz a termelékenységet a makroökonómiai környezet és a mikroökonómiai alapok egyaránt befolyásolják. PORTER a politikai, jogi és makroökonómiai környezet jelentőségét újabban emeli ki – régebben a mikroökonómiai háttérnek adott elsőbbséget -, mivel az ágazati gazdaságpolitikák, monetáris politika, adótörvények, befektetések szabályozása, társadalombiztosítás, oktatási rendszerek országonként eltérő módon determinálják a termelékenység alakulását. A mikroökonómiai alapok egyrészt a vállalati működés és stratégia kifinomultságát jelentik, másrészt a mikroökonómiai üzleti környezet, főleg a lokális üzleti környezet minőségét. Ezáltal PORTER a mikroökonómiai alapokat vállalaton belüli és a vállalaton kívüli tényezőkre osztja. A vállalaton belüli tényezők minősége, a vállalati működés stratégia kifinomultsága nélkül a globálisan versengő vállalatok nem tudják megőrizni versenyelőnyeiket, sőt minőségi jellemzők hiányában a régió vezető vállalatai nem is tudnak kilépni a globális piacra.

3.7.2. A klaszterek fejlesztésének lehetőségei A piaci verseny jellege, az alkalmazott vállalati stratégiák, gazdaságpolitikai alapállása szerint megkülönböztethetünk hagyományos ágazati és klaszter-alapú gazdaságfejlesztési szemléletet. A kettő alapvetően annyiban különbözik, hogy a hagyományos ágazati megközelítés elkülönült, egymással versengő piaci szereplőket feltételez, míg a klaszter-alapú szemlélet a térségben működő vállalkozások együttes érdekéből, a kooperáció elsődlegességéből és a verseny bizonyos önkéntes korlátozásból indul ki, egy térségben, régióban működő vállalkozások együttműködését, lokális stratégiai szövetségét tartja szem előtt. Az ágazati megközelítés a fordista ciklusnak felel meg, azaz a hagyományos regionális politikának, amikor centralizált a döntéshozatal mind vállalati, mind kormányzati szinten. A nagyvállalatoknál domináns a vertikális integráció, gyenge az együttműködés más vállalatokkal, a rugalmasság és az alkalmazkodás alacsony szintű, a helyi kis- és középvállalkozásokkal (KKV) kialakítandó kapcsolatok szórványosak és esetiek. A klaszter-alapú megközelítés a posztfordista ciklust modellezi (L. 2. táblázat), így az új, modern regionális politika szemléletét. A nagyvállalatokra is az egyre laposabb hierarchia jellemző, az outsourcing, a vertikális dezintegráció, a helyi KKV-kal való sokoldalú és tartós együttműködés. A költségvetési források nagy részét decentralizálják és helyi testületek döntenek felhasználásukról, a régiók és térségek szakmai és politikai testületei megfogalmazzák fejlesztési igényeiket, programjaikat és azok megvalósítására anyagi 49


forrásokat is szereznek. A régión belüli együttműködés erős, kialakulnak az innovációs miliőt javító helyi intézmények, az agglomerációs előnyöket, a pozitív externáliákat a vállalkozások széles köre élvezi. A klasztereknél elválaszthatjuk a szerves fejlődéssel létrejött (pl. az Egyesült Államokban, Olaszországban, Németországban stb.), valamint a tudatos gazdaságpolitikai beavatkozással támogatott (pl. Wales, Finnország, Ausztria stb.) klasztereket. Magyarországon főleg az utóbbira van esély, azaz a meglévő avagy potenciálisan felsejlő klaszter-kezdeményezések fejlesztésére, mivel nálunk a klaszterek kialakulása még nagyon az elején jár, a piac-orientált kapcsolatok egyszerűbb formáin alapuló hálózatok, főleg a beszállítói körök formálódnak. A regionális versenyképesség javítása egy alulról-felfelé történő gazdaságfejlesztési stratégiával készíthető elő. Ez a regionális stratégia két részből áll: -

az általános infrastruktúra, főleg hálózati rendszerek fejlesztéséből (közlekedés, energetika, általános felsőoktatás stb.)

-

speciális, a régió globális iparágainak versenyelőnyeit erősítő infrastruktúra, intézmények (speciális képzések és átképzések, speciális laboratóriumok stb.).

A regionális klaszter-alapú gazdaságfejlesztési stratégia lényege, hogy olyan fejlesztéseket kell támogatni, amelyek a régió globális cégeinek versenyelőnyeit megerősítik. Mivel a régiók között verseny van, az üzleti előnyöket könnyű lemásolni, ezért csak a helyben élők között jöhet létre az a bizalmi küszöb, amely szükséges a vállalati versenyelőnyöket nyújtó egyedi fejlesztések kidolgozására. A lépések: 1) a regionális specializáció felmérése: a régióban fel kell térképezni, hogy mely iparágakban/üzletágakban vannak globálisan versenyző helyi cégek, ezek a húzóágazatok a régióban szigetszerűen, avagy klasztert alkotva működnek, 2) a klaszterek versenyelőnyeinek meghatározása: a klasztereknél egyenként fel kell mérni, hogy a rombusz négy determinánsa közül melyik milyen mértékben járul hozzá a versenyelőnyökhöz (determinánsonként SWOT-analízis elvégzésével), 3) klaszter-alapú regionális fejlesztések: klaszterenként és determinánsonként a gyengeségek megszüntetésére, valamint az erősségek fokozására javaslatokat kell kidolgozni a privát szférát bevonva. A Dél-alföldi Régió KKV fejlesztési operatív programja 2000-ben készült el, a program témavezetője LENYEL IMRE volt, a klaszterek fejlesztésére szóló alprogramot Dr. BUZÁS NORBERT kandidátus, egyetemi docens dolgozta ki: -

a meglévő gazdasági, üzleti kapcsolatok feltérképezése, amely alapján a klaszteresedés különböző fokain álló, a régióban működő piac-orientált együttműködések meghatározhatók,

-

a régió, térség domináns gazdasági tevékenységeinek (húzóágazatainak) meghatározása, iparáganként a PORTER-rombusz elkészítése, azaz a várhatóan tartós versenyelőnyökhöz jutó tevékenységek megállapítása, a domináns gazdasági 50


tevékenység jellege általában a vállalati kapcsolatokat, a klaszter típusát is determinálja, -

a klaszter domináns tevékenységének tudatosítása, egyrészt a helyi közösségek politikai, gazdasági vezetőiben, de főleg a kölcsönös üzleti érdekek és a kooperációból adódó előnyök felismertetése a klaszterhez kapcsolódó helyi vállalkozások és vezetőik körében,

-

a helyi kormányzat részéről fejlesztési ügynökségek létrehozása, az érdekelt gazdasági szereplők részéről, pedig valamilyen testület, szövetség, klub, kamara stb. kialakítása, amelyben a mérvadó, hiteles helyi gazdasági vezetők vesznek részt, ez a testület fogadja el a klaszter koncepcióját és stratégiáját, míg a fejlesztési ügynökség végzi a háttérmunkát (az operatív teendőket).

3.7.3. A klaszterek fejlesztésének hazai gondjai A klasztereknél elválaszthatjuk a szervesen létrejött, valamint a tudatosan támogatott klasztereket. Magyarországon főleg az utóbbira van esély, azaz a meglévő, avagy potenciálisan felsejlő klaszter-kezdeményezések fejlesztésére, mivel nálunk a klaszterek kialakulása még nagyon az elején jár, a piac-orientált kapcsolatok egyszerűbb formáin alapuló hálózatok, főleg a beszállítói körök formálódnak. A Dél-alföldi Régióban végzett kérdőíves felmérés és interjúk alapján a regionális klaszterek létrejöttét nehezítő, de általánosnak tekinthető tényezők: - a gyenge gazdasági bázis: a régiók egy részében még nem történt meg a szerkezetváltás (aminek következtében stagnál vagy csökken a GDP-jük), nincsenek domináns versenyképes iparágak, a térség vezető rétegének (politikai és gazdasági elitjének) nincs reális elképzelése a fejlődésre, a szerkezetváltást előidéző források, kapcsolatok és tudás odavonzására (ami nálunk főleg külföldi működőtőkét jelent), - erős centralizáció: klaszterek csak klaszter-alapú gazdaságpolitika, azaz decentralizált, alulról építkező regionális politika esetén jönnek létre (egyébként csak bizonyos beszállítói körök, azaz egyszerűbb piac-orientált vállalati hálózatok működhetnek), a területfejlesztési törvény 1999. novemberi módosítása a Regionális Fejlesztési Tanácsok összetételében a minisztériumokat helyezte előtérbe, így a centralizációt és az ágazati gazdaságpolitikák dominanciáját tovább erősítette, -

a paternalizmus továbbélése: mind regionális, mind megyei és települési szinteken is megfigyelhető, hogy az önkormányzati testületek és intézmények „boldogítják” a vállalkozásokat, azaz általában a megkérdezésük és bevonásuk nélkül dőlnek el a fontos helyi fejlesztések, ezért pl. sok ipari park esetében nem meglepő a kihasználatlanságuk, sokszor nem azt fejlesztik, ami a helyi vállalkozások tartós versenyelőnyéhez szükséges lenne,

-

a bizalomhiány: a klasztereknél alapvető a kölcsönös bizalom az együttműködéshez, az információk cseréjéhez, a kockázatok mérsékléséhez, amihez magabiztos tulajdonosok és megbecsült menedzsment szükséges, valamint erős társadalmi tőke, nálunk még csak most erősödik meg az a vállalkozói kör (az alkalmazottakat 51


foglalkoztató helyi kis- és középvállalkozások), amelyek körében előbb-utóbb kialakulhat a kölcsönös bizalom, -

az innovációs szakadék: a régiók többségében a tudás-bázis kettős szintű, az innovációk kidolgozására, avagy átvételére alkalmas intézmények (egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek stb.) és a helyi vállalkozások még nem találtak egymásra, pl. az egyetemekről nincs „túlcsordulás” (spill-over), a képzés nem veszi figyelembe a helyi munkaerőpiac igényeit, a vállalkozások fejlesztési szükségleteit.

52


4. A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS FOLYAMATA Egy gazdaságfejlesztési program multiszektorális és sokcélú. Célja olyan gazdasági átalakítások végrehajtása, amelyek az egész térségre kihatnak. Ennek elérése céljából olyan integrált stratégiát szükséges használni, amely különböző csoportokra (vállalkozások, alkalmazottak, munkanélküliek, közösségek, stb.) irányul. Átfogó hatást kell elérni a különféle célokra irányuló sokféle speciális hatás megfelelő kombinációja révén. Épp ezért a csak jól strukturált gazdaságfejlesztési folyamaton keresztül, a megfelelő módszerek használatával lehetséges adott terület gazdaságát fejlődési pályára állítani és azon tartani.

4.1. A GAZDASÁGFEJLESZTÉS MŰKÖDTETÉSE A tervezési folyamat lépéseihez fontos, a használható főbb eszközök illesztése, természetesen a teljesség igénye nélkül, mivel ezen eszközök tárháza talán kimeríthetetlen és folyamatosan bővülő, valamint szükséges a hatékony tervezés elvégzéséhez. (Tóth, 2008) A következőkben ezt a folyamatot nézzük meg részletesen, melyet a alkalmazhatjuk a hazai kistérségek gazdasági szerkezetváltásra és munkahelyteremtésre irányuló fejlesztési programjainak kidolgozásához a helyi gazdaságfejlesztés nemzetközileg elterjedt fogalmait és módszereit a (L(ocal) E(conomic) D(development)) mely Lengyel Imre adaptációs munkája nyomán került a magyar területfejlesztés fókuszába, mivel napjainkban ez a kérdéskör a közgazdaságtudományi és területi kutatások egyik kiemelt témaköre. Manapság bármely település gazdasági sikere azon múlik, hogy képes-e alkalmazkodni a dinamikusan változó helyi, országos és nemzetközi piacgazdasághoz. A szisztematikusan kidolgozott LED-et egyre nagyobb mértékben használják a világon olyan települések, melyek meg akarják erősíteni helyi gazdasági kapacitásukat az adott területen, javítani akarják a befektetési klíma valamint a helyi üzletágak, vállalkozások és munkások versenyképességét és produktivitását. Az, hogy egy közösség képes-e növelni az életszínvonalát, tud-e új gazdasági lehetőségeket teremteni és legyőzni a szegénységet, azon múlik, mennyire képes átlátni a LED folyamatait és mennyire képes hatékonyan fellépni a változó és egyre inkább versenyszellemű piacgazdaság kihívásaival szemben.

A területfejlesztés alapelvei és céljai Beavatkozás alapelvei Társadalom

Méltányosság / kohézió

Gazdaság

Hatékonyság / versenyképesség

Környezet

Élhető / fenntartható környezet

Cél Felzárkóztatás/területi különbségek mérséklése Gazdaság- és vállalkozásfejlesztés - gazdasági növekedés - munkahelyteremtés Környezet védelme

Forrás: saját szerkesztés

53

Beavatkozási politikák Esélyegyenlőség Társadalompolitika Központi (top-down) gazdaság- és vállalkozás-fejlesztési politika Helyi (bottom-up) gazdaság- és vállalkozásfejlesztés Környezetvédelmi politika


Tehát a LED az a területfejlesztés része, a gazdaság fejlesztésével áll kapcsolatban, a versenyképességet közvetlenül javító programozást fogja át. Nem foglalkozik közvetlenül a területfejlesztés olyan hagyományos kérdéseivel, mint az infrastruktúra (közutak, energia hálózatok stb.), az intézmények fejlesztése (közoktatás, egészségügy stb.), avagy a környezeti problémák. Nyilván közvetve a HGf is kapcsolatban áll szinte mindennel, ami a térségben történik, de fókuszában a munkahelyteremtés és a vállalkozásfejlesztés áll, amelyek együttes hatásaként szerkezetváltás és gazdasági növekedés indulhat el.

A térségek, régiók, hasonlóan az országokhoz, olyan üzleti környezet nyújtásával versenyeznek, amelyek hozzájárulnak az ott működő vállalatok sikerességéhez. Sajnos sokszor csak egy-egy elemét ragadják ki az üzleti infrastruktúrának (pl. oktatás, szakképzés, finanszírozás, közlekedés), holott a helyi vállalkozói környezetet komplex rendszerként, „egészként” kell felfogni és fejleszteni. Egy-egy résztényező kiemelése általában csupán rövid távú részérdekeket jelenít meg. A szerkezetátalakítási stratégia elemeinek második csoportja a háttérfeltételek kialakítására (munkaerő-átképzése, infrastrukturális megújítás, pénzügyi újjászervezés), azaz a helyi infrastruktúra és intézményrendszer megerősítésére irányul.

A helyi üzleti környezet elemeit többféleképp lehet rendszerezni, a közgazdaságtudomány (így a gazdaságpolitika) alapgondolataihoz, de a gyakorlati fejlesztésekhez is illeszkedik a lokális intézményrendszer „üzleti környezet négyszöge”. A négyszög oldalai egy-egy vetületét jelenítik meg a vállalkozás sikerességéhez szükséges helyi feltételek összességének (Johansson - Karlsson – Stough 2001). A helyi intézményi környezet egyrészt pozitív externáliákat gerjeszt, másrészt az inputok (termelési tényezők, infrastruktúra) nagy részét nyújtja, harmadrészt a versenyelőnyöket elősegítő hálózati együttműködések, illetve formális és informális kapcsolatok keretét alkotja. Mindegyik oldalt eltérő időtáv alatt és más-más módon lehet fejleszteni, azaz különböző támogatáspolitika lehet hatékony. A versenyképes régiókban, térségekben a modell által taglalt tényezők mindegyike megtalálható. A négy tényezőcsoport: -

adottságok: a társadalmi szféra (és meglevő tényezők),

-

technológia: a reálszféra,

-

szakértelem: a humán szféra,

-

tőke: a pénzügyi szféra.

54


A helyi üzleti infrastruktúra elemeinek rendszerezése

Forrás: Johansson - Karlsson – Stough (2001).

A négy oldal megfeleltethető a közgazdaságtudomány szokásos termelési tényezőinek: tőke (pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés), munkaerő (szakértelem), vállalkozói készség (adottságok), azonban nyilván a természeti erőforrások (a föld) kimarad. Viszont megjelent a technológia, amely a neoklasszikus közgazdaságtani növekedési gondolatok, termelési függvények egyik fontos része, illetve a tudásalapú gazdaság mozgatórugója. Tehát a bevált és elfogadott közgazdasági gondolatok, a négy eltérő logikájú és egymást kiegészítő termelési tényező egyfajta gazdaságfejlesztésben való alkalmazását, „aprópénzre váltását” fejezi ki az ábra. (a) Az adottságok hosszabb időtáv alatt módosíthatók, a vállalkozások számára külső adottságként elfogadott, az általuk alig befolyásolható, általában társadalmi (helyi közösségi) minták, a vállalkozókészség, innovációs kultúra és annak társadalmi megítélésére vonatkozó tényezőket tartalmaz, illetve az elérhetőséget. Ezen tényezők részben közjavak, így közösségi eszközökből, több esetben gazdaságon kívüli szempontok alapján lehet fejleszteni. (b) A technológia ebben a négyszög-modellben a technikát, az eszközöket jelenti és azokat a módszereket, eljárásokat, ahogyan ezeket az eszközöket hatékonyan alkalmazni lehet, továbbá az eszközök és eljárások gyors átvételét lehetővé tevő intézményeket. Egy régió, térség akkor sikeres, ha a legújabb eszközöket nemcsak átveszik máshonnan, hanem 55


egy részét a helyi cégek K+F során saját maguk fejlesztik ki, ezáltal az innováció életciklusának elején nagy profitra (monopolprofitra) lehet szert tenni és tartós versenyelőnyökre. A technológia és a technika fejlesztése nemcsak az új eredményekben jelenik meg, hanem egy felkészült fejlesztőgárda a máshol kidolgozott eljárásokat gyorsan felfogja, dekódolja és megérti, így hamar elő tudja készíteni a technológia transzfert. Nemcsak új dolgok fejlesztéséhez, hanem a legjobb külföldi gyakorlat követéséhez, adaptálásához is szükséges a tudományos és technológiai háttér létrehozása, a szükséges infrastruktúra kiépítése. (c) A szakértelem megerősítésére szolgáló intézmények nyilvánvalóan a humán erőforrás, az alkalmazottak és a menedzserek felkészültségét, a know-how adaptálásának személyi feltételeit, főleg az új ismeretek megszerzését és a tudás-alapú versengésben a munkaerő sikeres részvételét segítik elő. A traded vállalatok sikeressége főleg a szakértelemtől, az oktatási programok, helyi tanácsadó cégek, szakértőket foglalkoztató intézmények, inkubátorok színvonalas működésétől függ. (d) A tőke elérhetősége és megszerzése sokszor gondot okoz a traded vállalatoknak, főleg a KKV-knak. Egyrészt többségük nem rendelkezik megfelelő hitelbiztosítékokkal, fedezetekkel (garanciával), másrészt nem tudja a hitelszerzés tranzakciós költségeit (információgyűjtés, utazgatások a bankba, időigényes tárgyalások stb.) kigazdálkodni, harmadrészt szakértőt sem tud alkalmazni, aki ért az üzleti tervkészítéshez, pénzügyi szakzsargonhoz stb. Amíg a kereskedelmi bankok általában kiterjedt fiókhálózatot működtetve a folyó működés finanszírozását megoldják, addig a kockázatos műveletekre helyi pénzügyi intézmények szükségesek.

A négyszög-modellben áttekintettük azokat a tényezőket, amelyek a sikeres régiókban szinte mindenütt előfordulnak, mint a helyi üzleti intézményi környezet alapvető elemei, amelyek nélkülözhetetlenek a vállalkozások versenyelőnyeihez, ezáltal a térség versenyképességének javításához. A regionális és térségi gazdaságfejlesztés során értékelni kell, hogy milyen tényezők hiányoznak és lehetőség szerint törekedni kell a hiányzók pótlására, a gyengeségek kiküszöbölésére és az erősségekből eredő multiplikátor hatások javítására. Nyilván a fenti felsorolás csak egy „étlap”, a térség fejlettségétől függően más-más elemekre helyeződik a hangsúly.

A nemzetközi tapasztalatok szerint a fejlődés első hullámában a helyi önkormányzatok és hivatalaik szerepe domináns, de főleg az infrastruktúra kiépítésére törekszenek. Magyarországon általában az önkormányzatok és intézményeik nem képesek hatékony gazdaságfejlesztést kidolgozni és végrehajtani. Egyrészt a hivatali munkarend erre nem alkalmas, másrészt a munkatársak sem rendelkeznek gazdaságfejlesztési tapasztalatokkal, harmadrészt a hivatal nem képes rugalmasan reagálni a kihívásokra, negyedrészt a választások után a helyi politikai vezetők többször cserélődnek. A sikeres gazdaságfejlesztés mindegyik térség típusnál másféle helyi szerveződést kíván, amelyben az önkormányzat koordinál, de bevonja az érdemi helyi partnereket is (lásd alábbi táblázat). 56


A helyi fejlesztések potenciális résztvevőinek főbb csoportjai Közintézmények Kormányzati (dekoncentrált) hatóságok - térségi - helyi

-

Helyi (önkormányzati) szervezetek - városi képviselőtestületek és hivatalaik - térségi szövetségek Közszolgáltatásokat végzők - iskolák, egyetemek - szociális és egészségügyi közintézmények

Vállalatok és szövetségeik Pénzintézetek bankok takarékszövetkezetek

Egyének és csoportjaik Térségi szervezetek - egyesületek - környezetvédelmi társulások

Termelő szektorok kereskedelmi és iparkamarák egyéb vállalkozói szövetségek

-

Kulturális szervezetek társaságok szociális és vallási szervezetek

Mezőgazdasági szövetségek szövetkezetek szövetkezetek egyesülései

-

Emberek és csoportjaik informális csoportok emberek

Szolgáltató vállalatok kulturális szolgáltatások, rádió, sajtó nem-kulturális szolgáltatások

Érdekcsoportok - szakszervezetek - szakmai szövetségek

Forrás: Sprenger (2001).

A gazdaságfejlesztési program kialakításában részt vevő helyi szereplők két körét érdemes elkülöníteni. A belső körben vannak azok a szervezetek, amelyek a koncepciót és programokat kidolgozzák és menedzselik, ezt regionális/helyi hálózatnak nevezzük. A regionális/helyi hálózatok általános szerkezete

Hálózatok Szervezetek közötti hálózatok

Személyek közötti hálózatok Egyéb személyes kapcsolatok

Különböző cégek és intézmények vezetői, alkalmazottai közötti személyes kapcsolatok

Vállalati kapcsolatok

Köz- és egyéb intézmények hálózatai (önkormányzatok, egyetemek stb.)

Szervezeten belüli hálózatok Formális kapcsolatok részlegek, képviseletek és ügynökségek között

Ugyanazon intézményen, cégen belüli informális kapcsolatok az alkalmazottak között

Regionális hálózatok: vállalkozások, tudás transzfer intézmények és kormányzatok

Forrás: Sprenger (2001).

A térségek esetében a tartósan sikeres gazdaságfejlesztési programok döntő többségét ezek a dinamikus helyi hálózatok koordinálják. A regionális hálózatok általános szerkezete alatt vállalkozások szerveződései (kamarák, szakmai szövetségek stb.), tudás transzfer intézmények (oktatási és képző intézmények) és kormányzatok összességét értjük. 57


Lényeges, hogy ez a három szereplői kör rendelkezik speciális munkaszervezettel, felkészült munkatársakkal, azaz időt, költséget tudnak szánni az érdemi együttműködésre és a programok kidolgozására. Ezeknek a helyi hálózatoknak a szerkezete, a prominens helyi szereplők köre országonként eltérő. A LED-et az 1970-es évek elején fejlesztették annak eredményeként, hogy az önkormányzatok felismerték: a vállalkozások és a tőke mozgásban van a különböző földrajzi helyek között a komparatív előnyök megszerzése érdekében. Azáltal, hogy a helyi közösségek felmérték gazdaságuk alapjait, jobban meg tudták érteni, mi az ami segíti és mi az, ami akadályozza gazdaságuk növekedését és a befektetések gyarapodását. Ezen újonnan szerzett ismeretek révén a helyi közösségek megpróbálták kiterjeszteni gazdaságuk és a foglalkoztatás alapjait stratégiailag kifejlesztett programok bevezetésével, és olyan projektekkel, melyek elhárították az esetleges akadályokat és segítették a beruházásokat. Ma már a helyi gazdaságoknak még nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük

A LED stratégiai tervezés egy öt szakaszból és szakaszonként öt lépésből álló folyamat, mely rugalmas, az egyik szakasz párhuzamosan futhat a másikkal a helyi szükségleteknek megfelelően. Ha a tervezés valamelyik fázisában problémák merülnek fel, az nem feltétlenül az adott fázisban folyó munkából fakad, hanem abból, hogy az előző szakasz nem volt megfelelő. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a megelőző és a következő szakaszt újra kell gondolni, és át kell dolgozni. A LED jellemzően élő stratégia: a körülményeknek megfelelően meg kell változtatni. (Swinburg-Goga-Murphy 2004) A továbbiakban a LED rendszerét is kibővítjük a folyamatlépések során felhasználható módszercsoportokkal elősegítve a hatékonyabb alkalmazást, a felhasználható „muníció” eszközrendszer biztosításával. A módszerek kapcsolatait és a csoportok elemeit, halmazelméleti megközelítésben a 3. számú ábra tartalmazza, jelenleg a folyamatlépésekhez a csoportok csatolását végeztük el a felhalmozott gyakorlati tapasztalatok alapján.

4.2.

A

(LED)

FOLYAMATA, MÓDSZERCSOPORTOKKAL

A

FELHASZNÁLHATÓ

1. Szervezés 1.1. LED munkacsoport élére vezető kinevezése, stáb létrehozása 1.2. Politikai döntéshozatali eljárás kialakítása 1.3. Partnerkapcsolatok kialakítása a helyi szereplők között 1.4. Kapcsolat a kormányzat különböző szintjeivel 1.5. Szervezeti alkalmasság a LED stratégiák és projektek kidolgozására Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

Érdemes bővebben áttekinteni a fenti folyamat első szakaszát, azért, hogy kicsit feltérképezzük annak összefüggéseit, mivel az is nyilvánvaló, hogy össze kell hangolni az erőfeszítéseket a lépések során, melyek párhuzamosan is futhatnak ez vonatkozik az 5 fő lépésre, valamint az első lépésen belüli elemekre is. A stratégia tervezési folyamatának kezdeményezésében egy személynek vagy szervezetnek el kell vállalnia a vezető szerepet. Ez a gyakorlatban általában úgy történik, hogy az önkormányzat egy újonnan alakult vagy már létező részlegére osztja ki a feladatot. Más esetekben helyi gazdaságfejlesztő ügynökséget hoznak létre, amely független vagy fél58


független intézményként működik. Sok esetben a LED munkacsoport kezdetben egy főből is állhat (ilyen esetekben a LED fokozatosan terjedhet ki a munkatársak kiképzésén keresztül). Mivel a LED széles tevékenységi kört fed le, nagyon fontos, hogy a munkacsoportnak egy lojális és hozzáértő vezetése legyen. Mivel az önkormányzatok, valamint a fejlesztendő területek egyéb jellemzően forráshiányosak, nem áll elegendő pénz rendelkezésre, hogy a stratégia összes intézkedését egyszerre bevezessék. Ezért fontos, hogy felállítsák a megfelelő sorrendiséget, ugyanakkor megteremtsék az egyensúlyt az egyes szükségletek kielégítése között. Ennek érdekében ki kell alakítani egy műszaki és döntéshozatali mechanizmust, amely felállítja a prioritásokat a körülmények figyelembevételével. A stratégia hatékony kivitelezéséhez határozott politikai szándékra és támogatottságra van szükség. Ha a helyi politikai vezetők részt vesznek a LED kidolgozásában, akkor a támogatottság révén a stratégia könnyebben hozzájut a szükséges forrásokhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a LED vezetését és a felelősséget egy helyi politikai vezető kezébe adják. Emellett szól az is, hogy a LED stratégia beszámolóinak az önkormányzat / önkormányzati társulás éves döntéshozatali ciklusának részét kell képeznie. A helyi szereplők olyan egyének, vállalkozások, szervezetek lehetnek a magán- a köz- és a non-profot szektorból, akik részt tudnak venni a stratégia kialakításában és kivitelezésében. Ezeket a szereplőket célszerű bevonni az egész LED folyamatba a stratégia tervezésétől a kivitelezésen át a monitoringig. Ezáltal nő: 

a hitelesség és igazságosság, mivel a folyamat nyilvános,



a hatékonyság, mivel egyszerűbb megérteni a valódi (gazdasági) szükségleteket,



eredményesség, mivel a helyi szereplők mobilizálhatják saját erőforrásaikat.

A kormányzat országos, regionális és megyei szintjei kulcsszerepet játszanak abban, hogy alkalmas legyen a környezet a helyi gazdaságfejlesztésre. Azon túl, hogy figyelembe kell venni a LED kapcsolatár az adott település / térség egyéb fejlesztési terveivel, ki kell tekinteni az adott helyi területen túlra is, hogy láthatóvá váljon milyen egyéb programok, tervek, szabályzók és szabályok befolyásolhatják a helyi folyamatokat. Ezek közé tartozhatnak országos, regionális vagy megyei tervek és / vagy szabályozások: 

Nemzeti Fejlesztési Terv (jelenleg ÚMFT)



Agrár- Vidékfejlesztési Terv (jelenleg ÚMVST)



Országos / regionális / megyei területrendezési tervek stb.

Végül a folyamat első szakaszának befejezéseként meg kell vizsgálni a szervezet alkalmasság a LED stratégiák és projektek kidolgozására, mivel óriási kihívás létrehozni a megfelelő szervezeti keretet a helyi gazdaságfejlesztési stratégia kidolgozására és kivitelezésére. Lehetséges intézmények:  jegyzői vagy polgármesteri hivatal: előnye, hogy különös súlyt kap attól, hogy a legfontosabb tisztviselők támogatását élvezi, hátránya, hogy túlságosan alárendelődik a polgármester politikai pályafutásának. 59


 egy működő intézmény vagy osztály: van esélye, hogy a LED alárendelődik az osztály fő irányelveinek.  ügynökség létrehozása: hosszabb távon fenntartható szervezeti hátteret tud kialakítani, mivel nincs kiszolgáltatva a politikai folyamatoknak. 2. A helyi gazdaság feltérképezése 2.1. Beszámoló az üzleti életre ható folyamatokról 2.2. Szükséges adattípusok lehatárolása 2.3. Beszerzett adatok előzetes vizsgálata, információs rések felderítése, további adatok gyűjtése 2.4. Terv az információs rések kitöltésére 2.5. Adatok elemzése, felmérés a helyi gazdaságról Felhasználható módszercsoportok:  Gazdasági jelzőszámok; Társadalmi jelzőszámok; Komplex mutatók; Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek;

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a résztvevőknek megtervezni a jövő gazdaságát és a legmegfelelőbb programokat válasszuk ki számukra, alaposan ismernünk kell a helyi gazdaság jellemzőit. A település közösségének éppen ezért a lehető legtöbb információval kell rendelkeznie saját városáról vagy régiójáról és saját szerepéről a regionális, a nemzeti és a nemzetközi gazdaságban. A helyi gazdaság felmérésének elemzésekor nem kell szigorúan ragaszkodnunk a közigazgatási határokhoz, hanem lehetőség szerint az adott földrajzi terület (fővárosi régió, agglomerációs övezet, vagy egy városhoz tartozó ipari háttérterület) gazdasági kapcsolatait tárjuk fel. (Swinburg-Goga-Murphy 2004) 3. A stratégia kialakítása 3.1. A jövőkép megfogalmazása 3.2. Stratégiai célok kidolgozása 3.3. Operatív célkitűzések kidolgozása 3.4. Programok kidolgozása 3.5. Projektek kiválasztása Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

A jövőképben fogalmazódik meg, hogy a helyi szereplők hogyan képzelik el a régió település gazdasági jövőjét, azaz milyennek szeretnék látni az adott kistérséget, régiót vagy várost néhány (általában három, öt vagy nyolc) év múlva. Még ha a jövőkép nem is valósítható meg teljes mértékben, ideális esetben egy világos irányt jelöl ki a régió számára. A jövőkép létrehozásának egyszerre kell fantáziadúsnak és reálisnak lennie. Figyelembe kell vennie azokat a kulcskérdéseket, melyek a helyi gazdaság feltérképezése során kristályosodtak ki, és ezekre kell építenie. Jelentősége abban áll, hogy ezen jövőkép alapján fogják kidolgozni a fő célokat és célkitűzéseket, programokat és projekt akcióterveket. A jövőkép kidolgozásában és megfogalmazásában részt kell vennie minden helyi szereplőnek. Csak ebben az esetben van esély arra, hogy a jövőkép igazi stratégiai útmutatóként szolgáljon és a különböző résztvevők tevékenységét egyazon irányba kormányozza. A jövőkép meghatározása után foglalkozhatunk a fő célok kidolgozásával, melyekben olyan várható eredmények fogalmazódnak meg, melyeket a területi egység a jövőben szeretne elérni. Ezek a célok sokkal részletesebbek és konkrétabbak, mint amelyek a jövőképben

60


kerültek megfogalmazásra, és közvetlenül kell támaszkodniuk a helyi gazdaság felmérésének eredményeire. (Swinburg-Goga-Murphy 2004)

Természetesen ezek „SMART” célkitűzések tehát: „SMART” célkitűzések Specifikus (Specific) Pontosan meghatározott ügyet szolgál-e a célkitűzés? Mérhető (Measurable) Mérhető eredményt kapunk-e, ha elérjük a kitűzött célt? Megvalósítható (Attainable) Megvalósítható-e a kitűzött célkitűzés? Elérhető (Realist) Rendelkezésünkre állnak-e megfelelő források a célkitűzés eléréséhez? Időhöz kötött (time bound) Tudjuk-e mennyi időbe telik megvalósítani ezt a célt? Reális-e ezt az időkeret?

Ha megfogalmaztuk a jövőképet, a fő célokat és a célkitűzéseket, a közösségnek döntenie kell azokról a kulcs-programokról, melyek a stratégia magját fogják alkotni. Manapság több programlehetőség közül választhat egy térség. Ahogy fejlődik egy település, úgy válnak az általuk kidolgozott programok és projektek is egyre kimunkáltabbakká. Bár sok lehetőséget adódhat, de talán mondani sem kell, hogy a programok kiválasztásánál mindig figyelembe kell venni az igényeket és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket. Ha biztosítani akarjuk, hogy megfelelő stratégiát és programokat dolgozzunk ki, fontos, hogy figyelembe vegyük a rendelkezésünkre álló fizikai és humán infrastruktúra minőségét. Például, ha egy település kevés ipari felhasználásra alkalmas felparcellázható földdel rendelkezik, jól teszi, ha előbb közművesített földekről gondoskodik, mielőtt olyan programot választ, amellyel közvetlen külföldi befektetéseket akar csábítani. Azokon a helyeken, ahol az alapvető infrastruktúra korlátozottan áll rendelkezésre, jó kiindulópont, ha olyan programot választunk, amely abban segíti az önkormányzatot, hogy költség-hozzájárulásos alapon vagy magán vállalkozók által hozza létre az infrastruktúrát. Tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy olyan programokba érdemes belefogni, melyek mellett „bajnokok” kötelezték el magukat és vesznek részt az irányításban. Ilyen „projekt bajnokokat” találhatunk a helyi önkormányzatban, a magán szektorban, esetleg közösségi vagy egyéb intézményekben (pl. kutató- vagy egészségügyi intézetekben). Ideális esetben azoknak a területeknek a száma, amelyekre a programok vonatkoznak, jó ha nem megy hat fölé, természetesen a rendelkezésre álló pénzügyi- és humánerőforrások függvényében. Ez biztosítja, hogy a LED team erőfeszítései ne legyenek túlfeszítettek. Ez arra is jó, hogy a döntéshozókat a prioritások figyelembevételére késztesse. A költség-haszon elemzés fontos eszköze a prioritások meghatározásának, kiváltképp a drága projektek esetén. Mivel számos, egymással versengő projekt-variáns jöhet szóba, az egyes változatok költségeinek és várható hatásainak összehasonlítása számszerű adatokat nyújthat a prioritások kialakításához.

61


4. A stratégia megvalósítása 4.1. Átfogó LED stratégiai terv minden programhoz és projekthez 4.2. Egyedi projekt akcióterv 4.3. Végrehajtás és monitoring intézményi keretének kialakítása 4.4. A megfelelő inputok álljanak rendelkezésre 4.5. Végrehatandó feladatok a projekt akciótervében Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

Miután a helyi gazdaságfejlesztés programjait és projektjeit kiválasztották, megkezdődik a kivitelezési tervezés. A stratégia végrehajtását egy átfogó megvalósítási terv vezérli, amely az egyedi projekt-akciótervekre épül. A megvalósítási terv kijelöli a költségvetési és humán erőforrásokat, a LED stratégia végrehajtásának intézményi és eljárási vonzatait. A LED stratégián belüli minden programnak és projektnek ez tehát az integrálója. A tervezést a fejéről a talpára kell állítani, azaz a fejlesztés szemléletű tervezést, mint a területi folyamatok irányainak kijelölését kell követnie a rendezésnek, a tervezésben a stratégia szemléletet szükséges érvényesíteni. (Tóth, 2005) A stratégia kialakításához kötődően, az akcióterv határozza meg a feladatok hierarchiáját, a felelősségvállalókat, a humán erőforrásokat, a reális időzítéseket és a finanszírozási szükségleteket, a finanszírozás forrásait, a várható hatásokat és eredményeket, és minden egyes projekttel kapcsolatban a teljesítmény mérésének és az előrehaladás értékelésének eszközeit. (ld. 2. lépés) Az átfogó megvalósítási terv végső esetben mediátorként működik a különféle projektek és akcióterveik között azért, hogy ne ütközzenek egymással a forrásokért folyó versenyben. Egyúttal információt nyújt minden érintett fél részére a követésről és értékelésről, kiváltképp az önkormányzat vezető tisztségviselőinek, akik a közösségnek és a kormányzat magasabb szintjeinek fognak beszámolni. A legtöbb széles alapokon nyugvó, átfogó helyi gazdaságfejlesztési stratégia a közszféra és a magánszektor valamilyen együttműködésén keresztül valósul meg, amelyet erőteljesen az önkormányzat irányít, de részt vesznek benne közösségi csoportok és a magánszektor. Ez utóbbi gyakran lelkesen menedzseli azokat az iniciatívákat, amelyek célja a városközpontok életképességének javítása vagy amelyek üzletfejlesztési elképzeléseket tartalmaznak. A közösségi csoportok pedig olyan kezdeményezéseket látnak szívesen, amelyek a hátrányos helyzetűek egy célcsoportjában az egészség vagy a lakáskörülmények javítását tűzte ki célul. 5. A stratégia felülvizsgálata 5.1. Mit? Mikor? Miért? 5.2. Monitoring 5.3. Kiértékelés 5.4. Intézményi rendelkezések 5.5. Stratégiai áttekintés és a tervezési folyamat Felhasználható módszercsoportok:  Gazdasági jelzőszámok; Társadalmi jelzőszámok; Komplex mutatók; Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

Ahhoz, hogy az elképzelésein megvalósulásának sikeressége biztosítható el kell kerülnünk ezen a viszonylag új szakterületet jellemző hibákat, a helytelen gyakorlatot. 62


Ezek a hibák azonban aránylag kevés okra vezethetők vissza: politika (ideértve a kulcsfontosságú érdekelt csoportok kizárását, a nem megfelelő övezeti besorolást); a projektvezetők elkötelezettségének hiánya amiatt, hogy nem számoltatják be őket rendszeresen; a stratégiai gondolkodás hiánya (ami nem megfelelő stratégiához vezet); elégtelen finanszírozás, kutatás, követés és kiértékelés (ami szintén a nem megfelelő stratégiákhoz és kezdeményezésekhez vezet); támogatások felkutatása; a legfrissebb irányzatok követése. A stratégia felülvizsgálata lehetővé teszi vezetés számára, hogy átlássa a LED előrehaladását, eldöntse, keletkezett-e hiba a megvalósítás folyamán és hogyan lehet azt helyrehozni. A regionális gazdaságfejlesztési stratégiát időről időre felül kell vizsgálni, hogy reagálni lehessen a helyi gazdaságban bekövetkező változásokra és a megvalósításból származó tapasztalatokra. A gazdaságfejlesztési terv felülvizsgálatát általában évente szokásos elvégezni. (Swinburg-Goga-Murphy 2004) Ezt a felülvizsgálatot egy követési és kiértékelési tervezet alapján kell végrehajtani, amely meghatározza az eljárásokat és a mutatókat mind a LED stratégiai tervezési folyamatának, mind a programok és projektek megvalósításának kiértékelésére. A követésre (monitoring) ne utólag gondoljunk, hiszen annak nem a helyi gazdasági stratégia tervezési folyamatának végén a helye. Bele kell foglalni a tervezési folyamat minden mozzanatába. Az értékelésre (evaluation) ezzel szemben csak alkalmanként kerül sor, de csak akkor, ha jó követési információk állnak rendelkezésünkre. Az értékelésnek el kell vezetni a stratégia és projektjeinek felülvizsgálatához.

63


5. A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTSÉ SPECIÁLIS SZERVEZETI ELEMEI A gazdasági szerkezet átalakulásának és a fejlődés dinamizálásának az igénye az innováció gyorsítását szolgáló regionális politika gyakorlata kialakítását eredményezte mely új speciális szervezeti elemek megjelenéséhez vezetett: -

regionális bankok kiépülése és a pénzintézeti rendszer decentralizálása;

-

regionális fejlesztési társulások, szövetségek, társaságok kialakulása;

- regionális üzleti és információs infrastruktúra kiépülése (befektetési, tanácsadói, marketing, ügynöki szervezetek); - komplex vállalkozásfejlesztési célú létesítmények létrehozása (ipari parkok, vállalkozási övezetek). A fejezet további részében ez utóbbiakról, a Magyarországon is kiemelt jelentőségű vállalkozásfejlesztési létesítményekről lesz szó, de még előtte meg kell említenünk a vállalkozásfejlesztés két fontos eszközét Vállalkozásfejlesztési létesítmények Az inkubátorház a mikro- és kisvállalkozások támogatási eszköze az indulás időszakában. Az elmaradott és fejlesztést igénylő térségekben, kis- és középvárosokban, nagyobb centrumközségekben alkalmazható elsődlegesen, létrehozásuk elsősorban helyi, decentralizált forrásokból támogatandó. A technológiai (innovációs) centrumok a szelektív fejlesztési politika részei. E forma a tőkehiány és a felállításához szükséges elemek izoláltsága miatt nagyobb térségek, régiók fejlesztési eszköze lehet, jelentősebb kormányzati szerepvállalással. Közvetlen szellemi kutatási háttérrel érdemes létrehozni, lehetőleg az egyetemek bázisán, illetve az ipari újjászervezés centrumaiban.

5.1. AZ IPARI PARKOK Az ipari parkok létesítése a modern technikát meghonosító, alkalmazó nagyobb vállalkozásokat segítő eszköz. Létrehozásuk elsősorban az ipari válság, illetve adottságaik folytán iparfejlesztést igénylő térségekben javasolt eszköz, melyhez központi támogatás igényelhető.

5.1.1. Az ipari parkok létesítésének jogi szabályozása Az ipari park ipari vállalkozási célra kialakított terület. Az "Ipari Park" cím pályázattal nyerhető el határozatlan időre, és a szerződésben megjelölt területre használható. Az ipari park cím visszavonható. Az "Ipari Park" cím elnyerésére pályázhat az az ipari parkot megvalósító, vagy már meglévő, "ipari park-szerű"-en működő területet üzemeltető belföldi székhelyű, jogi személyiségű 64


gazdasági társaság, közhasznú társaság, helyi önkormányzat és kistérségi társulás, amely kedvező infrastruktúrával, szolgáltatásokkal és szakmai háttérrel vonzó befektetési lehetőséget kínál a vállalkozások betelepedéséhez. Az "Ipari Park"-ba betelepülő vállalkozások összességének elő kell segíteni  az ipari szerkezet átalakítását új, korszerű, környezetbarát ipari termelő és szolgáltató beruházásokkal,  a munkanélküliség csökkentését új munkahelyek létesítésével,  az ipari termelés és az export növelését az előállított termékek forgalmazásával,  a regionális fejlesztési stratégiák megvalósítását a helyi és térségi erőforrások aktivizálásával,  a multinacionális cégek, valamint a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatok fejlesztését, a beszállítói, termelési, informatikai és innovációs hálózatok kialakítását,  az érintett térségek térszerkezetének kialakítását, a meglévő ipari és közlekedési infrastruktúrák hasznosításával és összehangolt fejlesztésével.

5.1.2. Az Ipari Park fogalomköre Az ipari park korunk egyik leghatékonyabb és világszerte elterjedt gazdaságszervező és egyben regionális gazdaságfejlesztő eleme. Az ipari park intézményesült, nemzetközileg igen sokrétű, fejlődési típusaiban, szakaszaiban, regionális modelljeiben, változatos összképet mutat. Az ipari park fogalma már évtizedek óta használt, de a szakirodalomban rendszeresen csak a 70-es évektől jelenik meg, mára hazánkban is a gazdasági modernizáció jelképe. Ez egy nem könnyen meghatározható gyűjtőfogalom, amely ugyan mindenütt az ipari tevékenységek egyfajta térbeli koncentrációját jelenti, de lényegében nagyon eltérő funkciói lehetnek, amelyek a nemzetközi gyakorlatban használt elnevezésekben is megjelennek. Napjainkban a „parkhoz” többféle azonosító jelző kötődik (technológiai, tudományos, innovációs stb.), utalva az ott folyó tevékenység jellegére. Annyi azonban biztos, hogy az ipari park modell világszerte alkalmazott, dinamikus stuktúrapolitikai eszköz, amelynek egyre nagyobb a jelentősége a különböző vállalkozások fejlődésében és az egyes régiók, (kis)térségek felzárkózásában. 

Az ipari park olyan telepszerűen létesített ipari és szolgáltató létesítmények együttese, amely főként kis- és középvállalkozások számára a kor színvonalán képes biztosítani a korszerű gyártmányok előállításához, a modern technológiák alkalmazásához nélkülözhetetlen feltételeket. A park egyfelől a termelőtevékenységhez elengedhetetlenül szükséges fizikai infrastruktúra (energia, víz, telefon, szennyvíztisztító stb.) igénybevételét teszi lehetővé, másfelől pedig olyan szolgáltatásokkal (szellemi infrastruktúra) segíti a vállalkozókat, amelyek ma már nélkülözhetetlen részei a sikeres üzletvitelnek (ügyvitelszervezés; pénzügyi, számviteli ügyintézés, PR; marketing; logisztika; külkereskedelem bonyolítása; hitelügyintézés; beruházási, fejlesztési, jogi tanácsadás stb.). A park területe körülhatárolt, működéséről gazdasági társaság gondoskodik.

65






Ipari parkoknak minősülnek azok a létesítmények, amelyek -

egy területileg behatárolt ingatlanon infrastruktúrával és szolgáltatásokkal kedvező feltételeket – megvehető, lízingelhető vagy bérelhető telkeket, épületeket – biztosítanak a betelepülő vállalkozásoknak;

-

a betelepülő vállalkozások jellegét tekintve elsősorban korszerű termelőés/vagy szolgáltatótevékenységet folytató, nagyobb létszámú munkaerőt foglalkoztató kis- és középvállalkozásokat támogatnak;

-

a hazai és külföldi tőke bevonásával döntően olyan innovációt valósítanak meg, amely elősegíti az ipari struktúra átalakítását korszerű termékek gyártásával, korszerű technológiák és szervezési módszerek alkalmazásával, a környezet károsítása nélkül;

-

előnyben részesítik az exportorientált termelést növelő késztermékgyártó és beszállító vállalkozásokat;

-

segítik a hazai szellemi tőke (találmányok, K+F eredmények) bevonását, az ipari és egyetemi kutatóhelyek bekapcsolódását.

Az ipari park felfogható úgy is, mint egy ingatlanfejlesztő projekt eredménye. Gyakori az a megoldás, hogy az ingatlanfejlesztő építtet különböző funkciójú épületeket, hogy azokat azután bérbe adja. Előfordulhat az is, hogy a projekt megvalósítója egy összefüggő terület tulajdonosaként infrastrukturális – értéknövelő – beruházásokat végez extraprofit elérése céljából, majd azt különböző vállalatoknak eladásra kínálja fel, akik azon felépítik saját bázisukat. Mindkét esetben az ingatlanfejlesztő a betelepülő cégeknek sokoldalú szolgáltatást is felkínál. (Rakusz, 2000.)

Az ipari parkokról egyértelműen elmondható, hogy nem adható meg egy olyan definíció, amellyel mindenki lényegében egyetértene. Az egyes definíciók más-más szempontból határozzák meg a lényeges elemeket, egyes jellemzőket jobban, kiemelnek más jellemzőket viszont kevésbé. Azonban megállapítható, hogy négy alapvető eleme van az ipari parkoknak, mint térszerkezeti struktúráknak: 

a területe tulajdonjogilag és műszakilag egyértelműen definiált,



a parknak van „gazdája”, aki a betelepült szervezetek számára szolgáltatást végez,



mind a park infrastruktúrájának megteremtése, mind a parkban elérhető szolgáltatások kedvezményezettek,



a parkon belül értékteremtés (nem kizáróan ipari tevékenység!) folyik.

Ezen kritériumok teljesítésének két fontos feltétele van: 

a szóban forgó terület tulajdonviszonyai legyenek rendezettek,



az ipari park létesítése, betelepítése, működtetése legyen szakmailag átgondolt, megalapozott (erre a megvalósíthatósági tanulmány hivatott garanciát adni).(Rakusz, 2000.)

5.1.3. Az Ipari Parkok kialakulása és fejlődési pályája Az első ipari parkok Angliában és az Egyesült Államokban alakultak az 1920-as években, olyan területeken melyek nem voltak alkalmasak mezőgazdasági termelésre, viszont közelben volt – például –autópálya, folyó, távvezeték és csak a gázvezetéket kellett telepíteni és máris 66


alkalmassá vált a terület az ipari tevékenység céljára. Így viszonylag szerény befektetési lehetőséggel nagy ingatlanhasznosítási nyereséget lehetett elérni. Az 1970-es években lényeges változást jelentett az energiaválság következtében fellépő ipari struktúraváltás valamint a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése. Egyértelmű, hogy egy ország nem tudja lecserélni egyszerre (“frontálisan”) a teljes iparát, de a struktúraváltás kisebb egységekben, például az ipari parkokban fokozatosan végrehajtható. A Ruhr-vidék iparát, amely kifejezetten nehéziparon, szénbányászaton, kohászaton alapult, mozaikszerűen, ilyen ipari parki konstrukcióval alakították át. Az ipari parkok nyugaton már a negyedik generációs fázisban tartanak, ezeknél a szolgáltatás vált meghatározóvá, olyan szervezetek jelentek meg, melyeknek funkciója elsősorban az irodatechnikán, a tervezésen, az informatikán alapul. Fejlődési fázisok Az ipari parkok maguk is jelentős fejlődésen mentek át az elmúlt negyedszázad során, több generáció váltotta egymást a változó szükségletekhez igazodóan. 

A hetvenes évek közepéig a termelőtevékenységnek helyt adó csarnokok, valamint raktárépületek voltak a meghatározóak. Az irodák a hasznos területnek csak 1015%- át tették ki. Ezen első generációs parkok épületei egyszerűek.



1975–1985 között előtérbe kerültek az irodák a számítástechnikával, illetve kereskedelemmel foglalkozó cégek révén. A második generációra már az igényes építészeti kultúra a jellemző.



A nyolcvanas évek közepétől számíthatjuk a parkok rohamos térnyerését. A harmadik generációs parkok esetében meghatározó a terület-felhasználás rugalmasságának biztosítása, a szolgáltatások körének kibővítése. A parkok építészetileg mind igényesebbek, az irodai személyzet, az informatikai tevékenység részaránya növekvő.



A negyedik generációs ipari parkok (a kilencvenes évek közepétől) tipikus épülettípusai az irodaházak, a szolgáltató épületek. Fontos szerepet kap gazdag szolgáltatásaival a parkokhoz kapcsolódó rekreációs terület. A raktárak kiszorulnak az ipari parkokból. Meghatározóvá a csúcstechnológiát képviselő cégek válnak. Az irodák a terület 60-80%-át teszik ki.(Rakusz, 2000.)

5.1.4. Az ipari parkok tipológiája A fejlett országok sikeres példáinak hatására a világon több országában is kiemelten támogatják az iparfejlesztésen belül a földrajzilag koncentrált ipari területek kialakítását, melynek legfőbb előnyei:   

munkahelyteremtés koncentrált és így olcsóbb infrastruktúra kiépítése környezeti problémák enyhítése.

Az egyes parkoknak nagyon sokféle típusa figyelhető meg. Ennek főbb okai: -

eltérőek a gazdaságpolitikai célok különböző gazdasági és társadalmi háttér más-más helyi környezeti adottságok.

67


Így ezekre többféle kategorizálás létezik, amelyek közül a legfontosabbnak ítélt tipizálásokat tekintjük át. I. Telepítés jellege szerinti parktípusok Az ipari parki kezdeményezések alapvetően két típusba (zöldmezős, rekonstrukciós) sorolhatók. A zöldmezős ipari park a mezőgazdasági vagy művelésbe be nem vont területen létesített beruházás, ezek többnyire külterületen találhatóak, ezért infrastruktúrával való ellátottságuk jelentős induló tőkét igényel. Az ilyen ipari park előnye, hogy a telepítés során a létesítmények elhelyezésénél nagyfokú szabadsággal lehet a park belső szerkezetét kialakítani, illetve a befektetők igényeit kielégíteni. A rekonstrukciós ipari park vagy más néven barnamezős ipari park az elavult ipari létesítmények még használható infrastruktúrájára épül. Ennek az előny, hogy az örökölt infrastruktúra, berendezések (víz, csatorna, energia, vasút, utak, telefon) részben vagy egészében használhatók, illetve felújításuk olcsóbb, mint telepítésük lenne. Hátrány azonban, hogy a környezetvédelem szempontjából a szennyező technológiák megszüntetése olykor többe kerül, mint az új telepítés. Gondot okozhat a park belső szerkezetének kialakításánál a még hasznosítható épületek beillesztése a park új épített környezetébe. Ezért a rekonstrukciós forma drágább, mint a zöldmezős ipari park, de az elavult gyárak, üzemek rehabilitációja a települések fejlődése során elkerülhetetlen, így általában a településfejlesztési törekvések és az országos iparpolitikai érdekek figyelembevételével a rekonstrukciós megoldás is elfogadott. II. GEORGES BENKO által elvégzett kategorizálás GEORGES BENKO a regionális tudomány nemzetközileg elismert tudósa, aki a földrajzi koncentrációkkal, új ipari terekkel foglalkozik, főleg francia tapasztalatokból kiindulva a technológiai parkot tartja az 1970-es évek végétől megjelenő új ipari terek alapvető kategóriájának, bár hozzáteszi, hogy a fogalomnak nincs homogén értelmezése, nem kristályosodott egyetlen, alapvető modellé (Benko, 1992, 1999). Három, egymással szoros kapcsolatban levő fogalmat különböztet meg: -

technológiai park

-

technológiai pólus

-

technopolisz

GEORGES BENKO gondolatai a hazai területfejlesztésre valamint az ipari parkok fejlesztésére is jelentős hatást gyakoroltak, ezért célszerű röviden áttekinteni ezeket. A) Technológiai park Földrajzi értelemben a technológiai, ipari, műszaki tevékenységek központja, a lokális fejlődés magja, az innovatív, húzó vállalatok együttese, amely többnyire nagyvárosokhoz kötődik. Vonzerejét az egyetemi és tudományos kutatási kapacitások adják. Megjelenésében irodák, laboratóriumok és termelőüzemek együttese: egy körülhatárolt teret tölt be, ahol a gazdasági tevékenységek koncentrálódnak. B) Technológiai pólus Míg a technológiai park fogalma az innováció fogalmához kapcsolódik, addig a technológiai pólusét („technopole”) a regionális fejlesztéshez lehet kötni. A technológiai pólusok olyan 68


húzóágazatokat jelentenek, amelyek területi hálózatba szerveződve a technológia átadását segítik elő a helyi/regionális ipar számára. C) Technopolisz A technopolisz egész városra és vonzáskörzetére terjed ki, fogalma integrálja a két előbbi kategóriát. Tehát a technopolisz egyszerre technológiai park és technológiai pólus, egyidejűleg lehet az innováció és a regionális fejlesztés alkalmas eleme. BENKO az új ipari tér három elméleti alapkategóriájának megfogalmazásán túl kísérletet tesz a gyakorlatban megvalósult új ipari létesítmények csoportosítására is, rendező elvként a térbeli megjelenést, illetve a tevékenységformát használva (Benko, 1992): 

innovációs centrum (egyetemen belül működő kis egységek – pl. a Compiégne-i Egyetemen),



inkubátorház (a technológiai park kiegészítő eleme),



tudományos park (az angolszász országokban jellemző típus, egyetemekhez kapcsolódik – pl. Cambridge-i Kutató Park),



technológiai park (alkalmazott kutatásra épül, nem feltétlenül egyetemi relációban – pl. Sophia Antipolis-ban),



üzleti és kereskedelmi park (kereskedelmi vállalatok igényeire épül – pl. párizsi régióban -, különösen repülőterek mellett),



a legkorszerűbb ipari zónák (korszerű ipari parkok együttese).

GEORGES BENKO szerint a technológiai parkok talán egy új iparosítási modellt jelenthetnek. Lényeges megállapítása, hogy a „parkok” döntően a területfejlesztés, illetve gazdasági szerkezetváltás lényeges eszközei, a globális gazdaság csomópontjai. Három alaptípusuk markánsan elkülönül egymástól. Mind a három lényegében „közjószágként” funkcionál (mint pl. az energiahálózatok, avagy a közutak), azaz a kormányzatnak kell létrehozni, mivel a magáncégek erre nem képesek, viszont a fenntartást és működtetést már a vállalkozóknak kell állniuk. (Búzás-Lengyel, 2002) III. Az EU hagyományos tipizálása Az Európai Unióban is megkísérelték osztályozni az ipari parkokhoz hasonló azon változatos képződményeket, amelyek a különböző kutatási eredmények megosztásán és a technológia transzfer megvalósításán alapulnak. Az 1990-es évek elején az alábbi típusokat határozták meg a parkban folyó legfontosabb tevékenységeket (core businesses) kiemelve (Scandizzo, 2001). -

tudományos park („science park”),

-

kutató park („research park”),

-

technológiai park („technology park”),

-

innovációs központ („innovation center”),

-

üzleti park („business park”) és

-

üzleti inkubátor központ („business incubation center”).

A) Tudományos park Felsőoktatási intézmények vagy fejlett kutatóközpontok közelségében helyezkedik el, valamint közöttük napi operatív kapcsolat van. Célja, hogy elősegítse olyan vállalkozások 69


létrejöttét és növekedését, amelyek az új technológiákra épülnek. Aktív közvetítő szerepet vállal a tudományos és kutató-fejlesztő intézmények, valamint a park területén működő vállalkozások között. A parkban végzett kutató-fejlesztő tevékenység gyakran csupán a prototípus kifejlesztésére korlátozódik, míg a termelést a vállalat máshol végzi. Néhány esetben viszont a fejlett technika alkalmazását feltételező részegységeket (kisebb sorozatban) is a parkban gyártják. A tudományos park több elkülönülő területből, különböző helyeken levő ingatlanokból is összetevődhet, amelyek nem egymás közelében találhatóak, de ugyanazon városon belül helyezkednek el, valamint mindig működnek közös létesítmények és közös szolgáltatások is. B) Kutató park A kutató park általában egyetemek vagy kutatóközpontok mellett helyezkedik el. Fő tevékenységébe az alapkutatás tartozik. További jellegzetessége a kapcsolódó egyetemi kutatás, a tudományban és technológiában való kiváló jártasság tényezőire alapozva. Általában nem nagyvállalati részlegek, hanem nonprofit (közösségi, alapítványi) szervezetek kutatóintézetei működnek a kutató parkokban. C) Technológiai park A technológiai park olyan vállalkozásoknak ad lehetőséget, amelyek a fejlett technológiák (high-tech) kereskedelmi célú hasznosításával foglalkoznak. A tevékenységi körbe benne foglalatoskodik: a kutatásfejlesztés, a termelés, az értékesítés és az azt követő szolgáltatások is, valamint a fejlett technológiára épülő vállalkozások speciális infrastrukturális igényeit is kielégíti. D) Innovációs központ Az innovációs központ az új termékek és technikai eljárások kifejlesztésével, marketingjével foglalkozó kezdő vállalkozások (start-up) igényeinek kielégítését tűzi ki célul. Az innovációs központ fő célja, hogy elősegítse a fejlett technológiára épülő új vállalkozások létrehozását. A nyújtott szolgáltatások körébe beletartoznak a pénzügyi, marketing és technológiai tanácsadás éppúgy, mint az adminisztratív szolgáltatások is (pl. titkárság). Az innovációs központ speciális célkitűzése a kis- és középvállalkozások (KKV-k) támogatása, több esetben egy nagyobb projekt (pl. tudományos park) elemeként működik. E) Üzleti park Az üzleti parkok a betelepülő cégek számára minőségi környezet tudnak biztosítani az üzleti tevékenységek (pl. gyártás, értékesítés, adminisztratív tevékenységek) széles skálájának végzéséhez. A tudományos intézmények közelsége nem játszik szerepet a vállalatok odatelepítésnél, avagy az üzleti park létrehozásánál. F) Üzleti inkubátor központ Az üzleti inkubátor központ meghatározott ideig az egy helyen levő, kezdő és fejlődő KKVkat foglalja magába. Célja, hogy javítsa fejlődési képességüket, lehetőségüket és túlélési esélyüket. Ennek érdekében számukra az elinduláshoz telephelyi lehetőségeket és kedvezményes üzleti szolgáltatásokat biztosít. Főleg a helyi fejlődést és munkahely-teremtést ösztönzik vele, a technológia szerepe itt mellékes lehet. Hazánkban inkubátorház néven terjedt el.

5.1.5. Az Ipari Parkok nemzetközi áttekintése NIKODÉMUS ANTAL és SCHULZ MÁRIA cikkükben (Comitatus, 2002/a) az ipari parkokról nemzetközi áttekintést adnak. 70


Anglia, Franciaország és Németország ipari parkjairól Ezen országok ipari parkjaihoz általában az ipari válságtérségek, depressziós térségek fogalma kapcsolódik (Glasgow, Manchester, Ruhr-vidék). Az 1970-es években megindult ipari szerkezetváltás (technológiai korszakváltás, környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése, energiaár-robbanás, KKV-k rohamos elterjedése és a tercier szektor előtérbe kerülése) miatt az iparterületek egy része leértékelődött, elveszítette korábbi funkcióját. Ezen térségekben a meglévő, jól kiépített infrastruktúra kedvező alapot nyújtott a térség gazdasági megújulására. A meglévő ipartelepek hasznosítását, az így létrejövő ipari parkokba való betelepülést a kormányzat különféle ösztönzőkkel (pl. adókedvezményekkel) segítette. Az EU is nagyban hozzájárult a folyamat finanszírozásához a Strukturális Alapokból. Így lehetővé vált ezeknek a térségeknek az ipari szerkezetátalakítása. Mind a francia, mind a német modellben fontos szerepet kap a regionális, illetve a lokális közigazgatás gazdasági- és térszervező szerepe. A különböző típusú (ipari, vállalkozói, technológiai, üzleti) parkok megvalósítása ugyanis csak akkor lehet sikeres, mint egy város fejlesztési folyamat, ha mind a vállalkozói, mid az állami és önkormányzati szféra együttműködésével, egyetértésével jár együtt. E hármas összefogást, az állami, önkormányzati és magánszféra közötti partnerséget – EU szakzsargonnal élve a PPP-t (Public Privat Partnerschip) –, klasszikusan a francia modell testesíti meg, hathatós közhasznú fejlesztési banki háttérrel. Hazai szempontból ez azért érdekes, mert nálunk az ipari parkok nagy része tőkeszegény, önkormányzati kezdeményezésű, illetve tulajdonú működtető szervezet kezében van. A német modellben terjedt el az „egy város egy ipari park” felfogásmód, ami annyit tesz, hogy az ipari park mindig egy komplett városfejlesztési koncepció keretében, annak szerves részeként alakul ki. Hazánkban német tulajdonú ipari park pl. a Tapolcai Ipari Park, Battai Ipari Park. Azokban a régiókban, ahol a KKV-k gazdasági szerkezete meghatározó, ilyenek pl. Németország déli tartományai vagy az Észak-Olaszországi régiók (Verona-Velence-Acona-Bologna által alkotott térség) nagy jelentősége van az ipari parkoknak, így modern technikával, marketinggel és korszerű szervezeti formákkal tudják ezeknek az ágazatoknak (bútor, textil, élelmiszer stb.), a versenyképességét növelni. Ezáltal sikerült megőrizni a kézműves tradíciókat, valamint a globalizáció kihívásaira is választ adni. A brit parkok a tudásalapú iparfejlesztésben kiemelkedő sikereket értek el, ugyanis kiváló inkubációs környezetet tudnak biztosítani a technológia- és tudás-intenzív, nagy növekedési képességű vállalkozások számára. A nagy nemzetközi technológiai vállalkozások is kölcsönös előnyökön alapuló, sajátos és szoros együttműködést alakíthatnak ki az egyes „tudást létrehozó” központokkal. Az innovációt ösztönző intézményrendszer sokrétű, az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés ösztönzésében a briteken kívül sikereket ért el Finnország, Franciaország, Németország.

5.1.6. Ipari parkok Magyarországon Magyarországon a gazdasági átalakulás, a privatizáció gyorsasága folytán az ipari parkok kifejlődése is korábban indult meg, mint az átalakuló országok többségében, így a hazai gyakorlat modellül szolgál ezeknek az országoknak az ipari parki fejlesztéseihez. Az ipari parkok létesítésének gondolata még a rendszerváltást megelőzően felmerült hazánkban, de a tényleges megvalósításra csak az 90-es évektől került sor. A folyamat spontán módon indult meg a helyi önkormányzatok és vállalatok, vállalkozások (elsősorban multinacionális cégek) kezdeményezése révén. Így segítve a mélypontra jutott magyar ipar fejlődését, valamint a kritikussá vált foglalkoztatási helyzet javítását kiemelt célként a befektetői tőke vonzásával. 71


I. AZ ELSŐ IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON Magyarországon és egyben Közép-Európában elsőként Győrött jött létre zöldmezős kezdeményezésű ipari park. Az alapítók:

Győr mellett a következő érvek szóltak:  Három ország találkozási pontjánál fekszik (Magyarország, Ausztria, Szlovákia).  A nyugati felvevőpiac közelsége.  Jól kiépített infrastruktúra (sztráda, vasút, kikötő).  A rendszerváltást nem sínylették meg az üzemek.  Szakképzett, viszonylag olcsó munkaerő. A Győri Ipari Park napjainkban 65 ha területen 30 vállalkozásnak ad működési teret, amelyek 4600 főt foglalkoztatnak, 37,1 milliárd Ft értékű beruházással 214 milliárd Ft árbevételt értek el 2002-ben, ebből 90% az exporthányad. A Győri Ipari Park sikerét látván SZÉLES GÁBOR vezetésével jött létre rekonstrukciós ipari park Székesfehérvárott a VIDEOTON infrastruktúrájára alapozva. Hasonlóan nagy a VIDEOTON Székesfehérvár Ipari Park is, ahol 67 ha területen az összesen 70 vállalkozás 11 ezer főt meghaladó létszámot foglalkoztat, a közel 170 milliárd Ft értékű beruházás mellett 642 milliárd Ft árbevételt ért el, ennek 82%-a exportra került. Majd ezt követően sorban jöttek létre ipari parkok, főként az ország nyugati, észak-nyugati részén (Szentgotthárd, Esztergom, Sárvár), majd a ’90-es évek közepétől az ország többi részén, a nyugati határtól távolabb eső területeken is megkezdődött az ipari parki fejlesztés: Dél-Dunántúl (Pécs és Kaposvár) Észak-Magyarország (Ózd) Alföld (Kecskemét) II. A HAZAI IPARI PARKOK TIPOLÓGIÁJA A magyarországi ipari parkok csoportosítására a különféle tényezők és mutatók alapján többféle elképzelés, tanulmány látott napvilágot. Az alábbiakban áttekintjük az egyes megközelítéseket. 1. A Gazdasági Minisztérium csoportosítása A Gazdasági Minisztérium (ma GKM) 2001-ben elkészítette „Az ipari parkok 10 éves fejlesztési programját”. Ebben több szempont szerint csoportosítja az ipari parkokat.(GM 2001/a, b)

72


A.) Az életciklus szerint Nemzetközi tapasztalatok szerint 7-10 év szükséges egy ipari park fejlődésének kibontakozásához. Ez az idő alatt négy különböző, sajátos szakasz figyelhető meg. Induló-szakasz: az ipari park, mint gazdasági vállalkozás elindítását, valamint a szükséges ingatlan biztosítását foglalja magába. Kezdeti-szakasz: fő feladata az alapinfrastruktúra megteremtése, az első vállalkozások betelepítése, valamint az alapszolgáltatások kiépítése. Növekedési-szakasz: a tömeges betelepítés és a szolgáltatások gyors minőségi fejlesztése jellemzi. Érett-szakasz: a betelepítés folytatódása mellett az infrastruktúra minőségi továbbfejlesztése, valamint a szolgáltatások differenciálódása veszi át a fő szerepet az ipari park fejlődésében. A magyar gazdaságfejlesztési modellre alkalmazva az alábbi kategóriákat határozták meg 2001-es adatok alapján (zárójelben az adott életciklusban lévő ipari parkok száma). Induló-szakasz: vállalkozás nem települt be még az ipari parkba; Kezdeti-szakasz: a betelepült vállalkozások száma nem éri el a 10-et, a foglalkoztatottak száma pedig 500 fő alatt van; Növekedési-szakasz: legalább 10 vállalkozás működik, amelyek 500 főt még nem foglalkoztatnak, vagy fordítva, a foglalkoztatottak száma már 500 fölé emelkedett, de a betelepült vállalkozások száma még 10-nél kevesebb; Érett-szakasz: legalább 10 vállalat már betelepült és ezek legalább 500 főt foglalkoztatnak; B.) Az ipari parkok generációváltása szerint Ezen elképzelés szerint az ipari parkok számára három fejlesztési alternatíva nyílik meg: A már létező első generációs ipari parkokban minőségi fejlesztések kivitelezése, amely által ezek az ipari parkok koncentrált ipari bázisokká válnak. Új, második generációs ipari parkok kialakulása (pl. innovációs centrumok), amelyek jelentős hatásuk által a térségi gazdaságszervezés központjává válnak. Új, első generációs ipari parkok létrehozása, elsősorban azokban a kistérségekben, ahol eddig nem létesültek ipari parkok. Ezeknél továbbra is a tőkebevonás és a területfejlesztés szempontjai kerülnek előtérbe. 3. Szolgáltatások szerinti csoportosítás A hazai ipari parkok, innovációs és transzferközpontok kategorizálása kapcsán a parkok által kínált szolgáltatásokból is ki lehet indulni. A fejlett országokban működő parkok üzemeltetői többnyire a szolgáltatások széles skáláját tudják biztosítani az ott működő vállalkozások számára. Ez azért jó és fontos, mert így a vállalkozások elsődlegesen csak szakmai tevékenységükre összpontosítanak, és a működéshez szükséges további tevékenységeket (szolgáltatásokat) előnyös áron tudják megvásárolni (mert a közösen igényelt szolgáltatások fajlagosan olcsóbbak), valamint ezek nem kötnek le más, szűkös erőforrásokat.(BúzásLengyel, 2002.)

73


Az ipari parkok fejlesztési forrásigényei évről-évre dinamikusan növekednek, fokozottan bevonva az EU forrásokat is ebbe a körbe. Célkitűzés, hogy az ipari parkok aktív szerepet vállaljanak a több megyét átfogó regionális programok kialakításából, s a betelepült cégek EU konform módon kapjanak segítséget versenyképességük javításához.

Ipari parkok számának alakulása Magyarországon 1997-2008 250

200

179 160

165

164

2002

2003

2004

186

197

206

146

150

133 112

100 75 50

28

0 1997

1998

1999

2000

2001

2005

2006

2007

2008

Saját összeállítás; adatok: NFGM Az ipari parkok eddigi, több mint tízéves működését összegző tapasztalatok azt mutatják, hogy csupán akkor tudnak sikeresen fejlődni, ha megfelelő menedzsmenttel rendelkeznek, és a település önkormányzata több síkon is segíti az ipari park működését. A kezdeti fejlődés beindításához elengedhetetlenül szükséges a megfelelő terület, a fejlesztésekhez saját forrás és támogatás, továbbá a működési költségek folyamatos biztosítása, likviditása. Az ipari park menedzsmentje által nem befolyásolható, azonban a vállalkozások betelepülését nagymértékben meghatározó tényező a jó közlekedési – elsősorban a közúti – infrastruktúra megléte. Ma már országszerte 3000 vállalkozás működik ipari parkokban – 173 ezer embernek adva munkát –, ezekben állították elő tavaly az ország ipari termelésének 29,5 százalékát, illetve az export harmadát. A fejlődést jól mutatja, hogy 1997-ben az ipari parkokban működő 300 vállalkozás összesen 25 ezer embert foglalkoztatott. E bázisokon általában korszerű termékeket állítanak elő, illetve folyamatosan fejlesztik termékeiket, s ezek többnyire exportra kerülnek. Ma már működnek olyan ipari parkok, amelyek szervezeti és szakmai kialakítása, működése mintaként szolgálhatna. A Magyarországon működő ipari parkok döntő hányadában például még nem alakult ki olyan szolgáltatási struktúra, amely a létesítményt üzemeltető és a betelepült vállalkozások számára egyaránt előnyös lenne A fontosabb közös szolgáltatások a hazai ipari parkok egy részénél már megjelentek és a fent maradó részüknél is előbb-utóbb elterjednek: Általános üzleti szolgáltatások: titkársági, telefon és üzenetrögzítő, recepció, fax, e-mail, Internet web oldalak, pénzügyek, könyvelés. Ingatlannal összefüggő üzleti szolgáltatások: konferencia- és tárgyalótermek, szociális létesítmények, étkeztetés és vendéglátás, recepciónál váróhelyiség, oktatási termek, 74


kiállítási területek, dolgozószobák, parkolók, bankfiók, pénzváltás, posta, kereskedelmi üzletek. Üzleti tanácsadói szolgáltatások: üzleti tervek, üzletfejlesztés, menedzsment, marketing (PR), értékesítési és pénzügyi tanácsadás, hitelügyintézés, műszaki és szabadalmazási tanácsadás, szabványügyi információs szolgáltatás, fejlesztési tanácsadás. Pénzügyi tanácsadói szolgáltatások: a helyi, nemzeti és nemzetközi támogatásokhoz, alapokhoz való hozzájutás elősegítése; a magántőkéhez való hozzájutás segítése; üzletben érdekeltek összehozása, kockázati tőke, bankok bevonása, belső pénzügyi források generálása és irányítása, tanácsadás K+F alapokhoz való hozzájutás érdekében. Logisztikai szolgáltatások: szállítás, szállítmányozás, csomagolás, külkereskedelmi ügyintézés.

vámügyintézés,

raktározás,

Ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások: épületek és zöld területek őrzése, karbantartása, vagyonvédelem, takarítás, tisztítás, hulladékgyűjtés és -kezelés, kertészeti munkák. Humán szolgáltatások: oktatás, képzés, átképzés, könyvtár, rendezvények szervezése, egészségügyi ellátás, fitness szolgáltatások a rekreáció érdekében, szépségápolás. Innovációs szolgáltatások: egyetemhez kapcsolódó technológiai és műszaki szolgáltatások, minőségbiztosítás, környezetvédelem, informatikai szolgáltatások. Az ipari parkok számának növekedési üteme a kezdeti időszakhoz képest lelassult. 2004-ben mindössze két telephely kapta meg a kitüntető „besorolást”, az azt megelőző évben pedig négy. A legtöbb „Ipari Park” címet 1998-ban osztották ki, akkor csaknem félszáz telephely részesült az elismerésben. "Ipari park" címet nyert pályázók száma 1997-2008 50

40

30

20

10

0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

-10

Saját összeállítás; adatok: NFGM

75

2003

2004

2005

2006

2007

2008


5.2. VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK A vállalkozási övezet közigazgatási határokkal elkülönített, sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, a fejlesztés szempontjából együtt kezelt terület. Vállalkozási övezetet a kormány hozhat létre az ipari szerkezetátalakítás térségeiben, illetve a gazdasági szerkezetátalakítás szempontjából meghatározó térségekben. Vállalkozási övezet létesítésének két alapvető kritériuma van az EU-normáknak megfelelően: 

azokban a térségekben lehet ezeket létrehozni, ahol a területfejlesztés és a válságkezelés klasszikus eszközeivel nem lehet eredményt elérni, a bajok csak nagyobb állami beavatkozással orvosolhatók. Ilyenek azon területek, amelyekben valamilyen tradicionális nagyipari tevékenység (pl. bányászat, kohászat) megszűnése nyomán akut válsághelyzet alakult ki, illetve a gazdasági-társadalmi elmaradottság hosszú idő óta jelen van;



az övezetbe csak fejlett, környezetkímélő technológiájú tevékenységek települhetnek be, így ez a kritérium lehetőséget teremt arra, hogy az övezeten belül magas technológiával rendelkező, a vállalkozásfejlesztés alrendszerébe tartozó ipari parkok alakuljanak ki. Ezáltal nagyobb lehetőség nyílik egyes területek modernizálására.

A vállalkozási övezet különleges területi státusát a vállalkozások, különösen a termelőtevékenységet folytató, jelentősebb munkaerőt foglalkoztató vállalkozások számára adott jelentős gazdasági kedvezmények, valamint az adminisztrációs eljárások könnyítése és/vagy bizonyos engedélyezések eltörlése jelentik. A vállalkozási övezet létrehozásának célja az ország adott térsége gazdasági fejlődése érdekében a helyi sajátosságokkal összhangban álló vállalkozásbarát környezet kialakítása, ezen belül különösen: a befektetések ösztönzése, a vállalkozások piaci viszonyokkal összhangban álló megerősítése, a foglalkoztatási lehetőségek bővítése, az érték- és jövedelemtermelő képesség fokozása, az előállított termékek és szolgáltatások hazai és nemzetközi versenyképességnek erősítése, 6. a meglévő gazdasági infrastruktúra fejlesztése és javítása, 7. a természeti, gazdasági, infrastrukturális és emberi erőforrások hasznosítása a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosításával. 1. 2. 3. 4. 5.

5.2.1. A vállalkozási övezetek jogi szabályozása A Kormány rendeletben jelöli ki az adott vállalkozási övezetre vonatkozó legfontosabb követelményeket, tartalmi elemeket, így különösen a) b) c) d)

a vállalkozási övezet pontos megnevezését, az övezet határait (az övezetbe tartozó települések konkrét felsorolásával), a fejlesztés speciális stratégiai irányelveit, és a kedvezményezettség időtartamát.

A vállalkozási övezetté történő kijelölés meghatározott időtartamra, legfeljebb 10 évre szól, de a kedvezményezettség időtartama – ha a kijelölés 10 évnél rövidebb időre történt – meghosszabbítható. A vállalkozási övezet területe további településekkel bővíthető. 76


A vállalkozási övezetben a területfejlesztési koordinációs feladatokat a megyei területfejlesztési tanács, illetőleg, ha több megyére terjed ki, a regionális fejlesztési tanács bevonásával az Országos Területfejlesztési Tanács látja el. A kedvezmények alanyai lehetnek az adott rendelet szerinti stratégiai irányelveknek megfelelő tevékenységet az övezet területén folytató egyéni és társas vállalkozások. 1996 óta Magyarországon 11 vállalkozási övezetet jelöltek ki. A vállalkozási övezetek száma a szigorú kritériumokat figyelembe véve meglehetősen korlátozott. Magyarországon Záhony és Zemplén (Sárospatak-Sátoraljaújhely) térsége, amely egyúttal a keletre, északkeletre irányuló kereskedelem kapuja, Dél-Dunántúlon Barcs, Lenti és Mohács térsége, különös tekintettel a délszláv területek újjáépítésére, valamint az észak-magyarországi iparvidéken Ózd és Salgótarján térsége, továbbá a Dél-Alföldön Békéscsaba-Gyula, Szeged-Makó és Berettyóújfalu, valamint Kunmadaras körzete volt alkalmas vállalkozási övezet létesítésére.

5.2.2.

A vállalkozási tapasztalatai

övezetek

gazdaságfejlesztő

hatásának

nemzetközi

A fejlesztési céllal kijelölt különleges gazdasági övezetek szerte a világban méretüket, funkciójukat, és a területükön belül biztosított kedvezményeket tekintve rendkívül sokfélék. Ebben az alfejezetben alapvetően az állami terhek (adók, reguláció) csökkentésén alapuló, „vállalkozási övezet típusú” zónák kedvezményeinek hatásával kapcsolatos tapasztalatokat, a vállalkozási övezetek fejlődést generáló eredményességét kívánta a témát vizsgáló nemzetközi szakirodalom és konkrét övezetek információja alapján bemutatni. Megvizsgálásra kerülnek egyrészt az övezetek megvalósulási formái és a közvetlen eredmények, valamint a vállalkozási övezetek fejlesztőhatásáról készült elemzésekre is kitérek. A megvizsgált övezetek főként Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban találhatók. Azért került e két ország kiválasztásra, mert az európai-amerikai típusú vállalkozási övezetek koncepciója Nagy-Britanniában fogalmazódott meg, a legtöbb vállalkozási övezet azonban az Egyesült Államokban valósult meg. A legtöbb szakmai tanulmány is e két országban működő vállalkozási övezetekről készült. A vállalkozási övezet, mint fejlesztési eszköz koncepciója a világban A vállalkozási övezetek állami támogatásokon alapuló koncepciója alapvetően a hetvenes évek végén jelent meg. Ez, az először az Egyesült Királyságban a Thacher korszakban megjelent koncepció, meghatározóan a konzervatív és a szabadságpárti politikai orientációhoz kapcsolódott. Az övezetek koncepcióját Kelet-Ázsiai tapasztalatai alapján Peter Hall fogalmazta meg kifejtve, hogy a válságba került városi térségek problémáinak mérséklésére kb. egy négyzetmérföldnyi nagyságú földrajzi területeket kellene lehatárolni, melyek mentességet élveznének az állami szabályozási politikától, és az import vámjától. A válságban lévő városi területeken tapasztalható hanyatlás visszafordításának olyan alternatívája ez, melynek során az állami beavatkozás minimálisra csökkenthető. A korábbi városfejlesztési programokban aktív szerepet játszó közszféra helyett a piaci erőknek nagyobb teret engedve az adókedvezmények és a csökkentett szabályozás tölti be a szerepet, hogy új vállalkozások fejlődését elősegítse, stimulálja privát beruházásokat, melyek az övezetben új munkahelyeket 77


termetnek. A vállalkozási övezetek eredeti koncepciója szerint a gazdasági aktivitás motorja kíván lenni és nem e tevékenység újra elosztására törekszik. (Rubin, Barry M., Richards; Craig M. 1992.) Az állami kedvezményeken alapuló vállalkozási övezetek programját bevezető törvényjavaslatok Nagy-Britanniában és az USA-ban egyaránt 1981-ben jelentek meg. Érdekesség, hogy bár Angliában a vállalkozási övezet programról már ekkor törvényt hozott a parlament, az USA-ban pedig még kb. másfél évtizedig nem tudtak a kongresszuson keresztül vinni egy szövetségi szintű vállalkozási övezetek programot, a kilencvenes évtized végén mégis azt tapasztalhattuk, hogy míg Nyugat-Európában – és így Nagy-Britanniában is – meglehetősen háttérbe szorult, addig Észak-Amerikában sok kormányzatot túlélő, stabil fejlesztéspolitikai eszközzé vált a vállalkozási övezetek rendszere. A vállalkozási övezeteket eredetileg, Hall koncepciója alapján, Angliában és az Egyesült Államokban egyaránt a hanyatló városi területek, elsősorban belső városrészek fejlesztésére hozták létre. A ma működő zónák közül is a városias területeken lévő vállalkozási övezetek (Urban Enterprise Zone) a dominánsak, a rurális területeken is számos példa található rajtuk. Nyugat-Európán és az USA-n kívül több ország alkalmazza a speciális zónákat fejlesztési eszközként, így a kilencvenes években a közép-kelet-európai volt szocialista országaiban is megjelentek a vállalkozási övezetek. A vállalkozási övezetekkel kapcsolatos kritikák főbb csoportjai A vállalkozási övezetek programjai Európában és az USA-ban egyaránt folyamatosan viták kereszttüzében állnak. Az egymásnak feszülő politikai és szakmai érvek eredményeként az övezeti koncepció megvalósítása esetenként eltérő lehet. Az övezeteket ért kritikák négy fő érv köré összpontosulnak. (Rubin, Barry M., Richards; Craig M. 1992.) -

az állami szabályozás és beavatkozás elsődleges fontosságú a válságban lévő területeken, ezért a fokozott állami szerepvállalás nem nélkülözhető a térségek regenerálásában,

-

gazdag irodalom igazolja, hogy az adózási feltételek nem befolyásolják szignifikánsan a vállalatok telephely-választási döntését. A zónákba betelepülő cégek számára is az elsődleges települési szempontok – pl. a piacok közelsége, munkaerő költsége – a meghatározóak,

-

más elemzők szerint a vállalkozási övezet hatása valójában nem eredményez mást, mint a már meglévő vállalkozások áttelepülését a zónába és nem járul hozzá a vállalkozások létrejöttéhez és fejlődéséhez. A program így nem jár pozitív hatással, hiszen nem jön létre a beruházások és a foglalkoztatás nettó növekedése,

-

sokak szerint az övezetek a nagyobb, tőke-intenzív – fajlagosan kevés élő munkát alkalmazó – vállalkozások számára kedvezőek. Néhány esetben azt is sikerült kimutatni, hogy egy-egy nagyobb vállalat érdekei mozgatták egy vállalkozási övezet kialakítását. (Guskind R. 1989.)

Nemzeti jellegzetességek A) A brit vállalkozási övezetek 1981-ben, két évvel a THATCHER kormány beiktatása után született meg a döntés 11 kisméretű átlagosan 100-200 angol hold (kb. 40-80 ha) nagyságú vállalkozási övezetek kijelöléséről. E zónák többségét gazdaságilag hanyatló városi térségekben fekvő, megüresedett ipari 78


területeken, a működő üzleti tevékenységet és a lakóterületeket elkerülve jelölték ki. A brit övezetek gyakori jellemzője volt, hogy a területek és a meglévő épületek állami tulajdonba kerültek. A program, melynek célja az általános gazdaságfejlesztésen túl az új ipari tevékenységek meghonosítása, valamint a használatból kikerült területek és épületek termelésbe történő visszavezetése volt, 1983-ra további 13 területtel bővült. A vállalkozási övezetekben 8 féle kedvezmény állt rendelkezésre a helyi befektetések elősegítésére és a külső beruházók bevonására (Rubin, Barry, Richards, Craig; 1992.) -

ipai és kereskedelmi ingatlanok esetében a helyi ingatlanadó alóli mentesség,

-

ipari és kereskedelmi célú beruházások után teljes társasági- és személyi jövedelemadó mentesség,

-

10 évre szóló mentesség a fejlesztési földadó alól (Development Land Tax),

-

enyhítés bizonyos vámszabályokon, elsőbbségi kedvezmény a vámkérelmezési eljárás során,

-

mentesség az ipari képzési hozzájárulás és az Ipari Képzési Tanácsnak adott kötelező információszolgáltatás alól,

-

egyszerűsített tervezési rendszer – azokhoz a fejlesztésekhez, amelyek igazodnak az övezet fejlesztési tervéhez nem szükséges az „expressz tervezési engedély”,

-

gyorsított adminisztráció a továbbra is engedélyköteles fejlesztése esetén,

-

az állami statisztikai beszámolási kötelezettség csökkentése.

B) Az USA vállalkozási övezetei Az amerikai vállalkozási övezet kezdeményezések JACK KEMP republikánus képviselő nevéhez fűződik, aki egyrészt 1981-ben elsőként terjesztette a szenátus elé egy állami vállalkozási övezetre vonatkozó javaslatát, másrészt az óta is fő pártfogója e fejlesztési eszköznek. Bár 1981-ben a kongresszus nem fogadta el a vállalkozási övezet nemzeti programját, a szövetségi államok elindították saját övezeti programjaikat. 1987-ben a kongresszus megalkotott egy jogszabályt a nemzeti vállalkozási övezetek létrehozásának lehetőségéről, azonban a Bush kabinet ekkor sem jelölt ki zónákat. A szövetségi program bár az óta is rendszeresen előkerül az elnökválasztási kampányok idején, 1993. Végéig sem sikerült egységes nemzeti vállalkozási övezet programot létrehozni. Végül a CLINTON kormány a kilencvenes évek közepén (1994.) tudott megvalósítani egy némileg módosított szövetségi programot az ún. Feljogosított Övezetek (Empowerment Zone) és Vállalkozási Közösségek (Empowerment Community) létrehozásával. Ennek keretében a vállalkozási övezet koncepciót kisebb módosításokkal első körben szövetségi szinten hat

városias és három rurális zónára valamint részen 65 városi és 30 rurális vállalkozási közösségre terjesztették ki. Ezek esetében az adókedvezményt számottevő szövetségi támogatási pénzek is kiegészítették. (Fox-Shribmen 1996.) -

Az amerikai állami övezetekben általánosságban 5 kedvezménytípus fordul elő: adókedvezmények – a zónák 94%-ában, tőkefinanszírozás – a zónák 43%-ában szabályozási könnyítés –a zónák 94%-ában gazdaságfejlesztő programok kidolgozása/végrehajtása 79


-

infrastruktúra és közszolgáltatások fejlesztése – az övezetek 37%-ában.

-

Az adókedvezmények fő típusai: forgalmi adó jóváírás, állásteremtő- és bérjóváírás munkáltatói jövedelemadó-jóváírás, eseti munkaerő alkalmazási-jóváírás, beruházás adó-jóváírás.

Több állami program is magában foglal speciális közösségfejlesztési célokat, melyek a helyi munkateremtést szolgálják. A kijelölt területek mérete 19-től egészen 4000 ha-ig, vagy teljes megyényi zónanagyságig terjed. Az övezetek fontos jellemzője, hogy az egyes zónákat független menedzsment irányítja. A vállalkozási övezetek eredményessége A vállalkozási övezetek működésének eredményessége két szempontból vizsgálható. Egyrészt felmerül annak kérdése, hogy azokat a hatásokat amelyek valósban a zóna kijelöléséből és az itt nyújtott kedvezményekből származnak hogyan különítsék el az egyéb tényezőktől, mint pl. az egyéb gazdasági folyamatok. A másik fontos módszertani kérdés, hogy mely indikátorok jelzik a legjobban az övezetek hatását. A leggyakrabban választott indikátorok az újonnan létesített munkahelyek száma és azok fajlagos létesítési költségei. E két paraméter azonban nem fedi le teljesen az övezetek eredményeként jellemző hatásokat, hiszen számos egyéb következményük is megjelenhet.

A vállalkozási övezetek működése hatékonyságának legfontosabb mércéje a vállalkozások érdeklődése az övezetek iránt, a beruházói kedv mértéke az övezetek területén – értendő ez akár az új vállalkozások betelepülésre, akár a már működő vállalkozások fejlesztéseire. A vállalkozási övezetek létrehozásának legalapvetőbb célja az üzleti szféra számára kedvező feltételeket, ösztönző kondíciókat kínálni új telephelyek létesítése, vagy a fejlesztések számára. A vállalkozási övezetek területén működő vállalkozások legnagyobbrészt a középvállalati kategóriába tartoznak. E cégek néhány tíz főtől néhány százig (maximum 300 fő) terjedő foglalkoztatotti létszámmal rendelkeznek, és döntő részük részben vagy egészében külföldi tulajdonban van. A külföldi érdekeltségű vállalkozások esetében jelentős technológiai fejlesztésekre szinte minden cégnél sor került. Az övezetek területén a multinacionális cégek jelenléte nem jellemző, de van néhány példa: GE Hungary Rt., Flextronics International Kft. Hazai tapasztalatok szerint az övezetekbe történő betelepülés során a vállalkozások a következő szempontokat veszik figyelembe: A) Telephely választási tényezők 1. Munkaerő (olcsóság, szakképzettség, munkakultúra, megfelelő szabad létszám) 2. Földrajzi fekvés (országhatárok közelsége, közlekedési elérhetőség) 3. Ingatlan (olcsóság, jó megközelíthetőség, közművesítettség) B) Adókedvezmények

80


4. Beszerzési és értékesítési piac közelsége (exportlehetőség, alapanyagok közeli beszerzése, helyi piac) 5. Elmaradott térségből adódó támogatások és kedvezmények 6. Konkurencia hiánya A fentebb leírtak sorrendiséget is jelölnek. A legfontosabb telephely-létesítési vagy fejlesztési szempont a megfelelő munkaerő megléte. Ez a követelmény általában egyszerre vonatkozik a munkaerő képzettségére, vagy képezhetőségére, olcsóságára és a szükséges létszámú munkaerőpiaci kínálatra egyaránt. Fontos szempont még a földrajzi fekvés is. Az övezetek esetében elsősorban az országhatárok közelségére – alkalmanként több ország közelségére – vonatkozik mindez. A letelepülő vállalkozások ugyanis jelenleg is és hosszabb távú terveikben is építenek a határon átnyúló kapcsolatokra, a külpiaci értékesítési lehetőségekre. A tapasztalatok szerint hasonló jelentősége van az ingatlannal kapcsolatos jellemzőknek és az adókedvezményeknek. Az ingatlanok esetében a legfontosabb szempont az olcsóság és a megfelelő méretű, ellátottságú szabad ingatlan léte. Az adókedvezmények vonatkoznak mind a vállalkozási övezetek kínálta kedvezményekre, mind a helyi adó – elsősorban iparűzési adó - kedvezményekre. Általában elmondható, hogy önmagában nem telephely létesítési szempont az adókedvezmény, de a vállalatok – főleg új telephely létesítésekor – cserébe azért, hogy oldják a térség és az ország foglalkoztatási problémáit, elvárják a közszféra hozzájárulását a beruházás terheihez. Kisebb mértékben tehát, de a betelepedési szempontok között szerepel az adókedvezményekre való igény.

További tényezők még a beszerzési és értékesítési piacok közelsége, és a térségi támogatások nagysága, léte. Az övezetek helyzetének összefoglaló értékelése A vállalkozási övezetek a kijelölésük óta eltelt időszakban, igen eltérő pályát futottak be. A fejlődésüket meghatározó tényezők igen sokfélék, részben az övezet belső adottságaiból erednek, részben külső hatásra következnek be. Jellemző hogy egy olyan vállalkozási övezet sincs, ahol a kijelölés óta átütő, az ország fejlődési ütemét megközelítő, vagy elhagyó fejlődés következett volna be. Az övezetek működésében vannak jellemző kudarc és sikertényezők. - Sikernek tekinthető, ha az övezet céljai megvalósulnak, vagyis jelentősebb méretű és létszámú, új munkahelyeket létesítő, a térség technológiai megújulását elősegítő, a helyi innovációt erősítő, a kedvezőtlen gazdasági térszerkezetet megváltoztató vállalkozások létesítenek telephelyet a térségben - Kudarcnak tekinthető a külső befektetők érdeklődésének elmaradása, a helyi vállalkozások fejlesztéseinek elmaradása, esetleges további leépülése. A későbbiekben megemlítenék néhány olyan tényezőt, amely az övezetek fejlettségében és fejlődésében meghatározó tényezők voltak és lehetnek: - A korábban a térségben működő ipar jellege és fejlettsége. Az övezetekben tevékenykedő fontosabb vállalkozások komoly százaléka korábbi állami vállalatok 81


privatizációja után maradt a területen, csak kisebb részük betelepült – esetleg multinacionális – közép- vagy nagyvállalat. Vagyis a korábban is jelentős iparral és sokrétű ágazati struktúrával rendelkező térségek befektetővonzó hatása igen jelentős volt. Fontos szempont volt továbbá a meglévő ipari kultúra és a hagyomány, a szakképzett, olcsó munkaerő jelenléte is. Erre jó példa Sátoraljaújhely. - A külföldi működőtőke beáramlásának keleti irányú terjedése. Az elmúlt 5-6 évben erősödő tendencia hogy miután a nyugati országrész, valamint Budapest és az agglomerációja lassan eléri jelenlegi fejlődési lehetőségének határát, a tőke érdeklődése kezd korábban elhanyagolt kelet-magyarországi részek felé fordulni. Az érdeklődés még kisebb mértékű és lokális, de egy jövőbeni tendencia jegyeit vetíti előre. - Földrajzi helyzet, határmentiség. Bár a 11 övezetből 10 határmenti térségben helyezkedik el, ennek előnyeit csak ott tudták kihasználni, ahol a határon túli kereslet a magyarországi olcsó árakkal találkozott. Ez nem különösebben nagy gazdasági eredmény. Az igazán komoly határmenti gazdasági együttműködések ideje még nem jött el. - A speciális beruházói igények és a térség adottságainak találkozása. A befektetők – főként a komoly multinacionális vállalatok – olyan speciális kérésekkel lépnek föl, melyek csak igen kevés helyen adottak. - Beruházási adókedvezmények. A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 21. §-a alapján a 3 milliárd Ft fölötti beruházást megvalósító cégek 10 éves adókedvezményben részesülnek. Kisebb mértékben de befolyásoló sikertényezők lehetnek még: az övezetet működtető szervezetek aktivitása az övezetek kínálta kedvezmények. A kevésbé, vagy egyáltalán nem fejlődő övezetek esetében meghatározóak azok a legfőbb kudarctényezők, melyek a legerőteljesebben gátolják a térségek fejlődését. Ezek részben az előzőekben említett sikertényezők fordítottját, vagy hiányát jelentik: - Korábban is iparhiányos terület. Az eleve iparhiányos, vagy csak alacsony színvonalú iparral rendelkező területeken elmaradt a tőke érdeklődése a privatizációs lehetőségek iránt, ezért e térségek a technológiai megújuláshoz szükséges tőkéhez nem jutottak hozzá. A tönkrement, vagy vegetáló tőkehiányos kisebb vállalatok nem jelentenek ígéretes befektetési lehetőséget. Ilyen övezetek pl. Makó, Bihari, Kunmadaras és Térsége - Budapesttől való nagy távolság és rossz közúti elérhetőség. Általában jellemző, hogy a jelentősebb külföldi beruházókat nem érdeklik a perifériális területek, számukra az autópályák mellett elhelyezkedő területek jöhetnek inkább számításba. - Szervezeti aktivitás hiánya. Bár a helyi szervezetek aktivitása önmagában nem garancia a térségek fejlődésére, hiányában szinte biztosan elmarad a beruházók jelentősebb érdeklődése. Ennek érdekében tehát az övezetek szervezeti irányítása helyzetének rendezése elengedhetetlen. Az övezetek területi kérdései Magyarországi vállalkozási övezetek a hozzájuk tartozó 370 településsel világviszonylatban is nagy területű övezetrendszernek tekinthető (az ország területének több mint 10%-a vállalkozási övezet.

82


Az övezetekre vonatkozó új szabályozás szükségessége a területi kiterjedés átgondolására is kiterjed. Az övezetek kijelölésekor is felvetődött, hogy célszerű lenne a vállalkozási övezeti kedvezményeket egy-egy jól körülhatárolható, meghatározott területre koncentrálni. Annak idején ez a fajta övezeti elképzelés megbukott, újragondolása most lehetséges. A gyakorlat egyébként az eredeti elképzelést igazolta. Mivel az övezetek hátrányos helyzetű térségekben alakultak, jellemző, hogy az egy vagy több övezeti központon kívül elmaradott, a befektetők számára teljesen érdektelen falvak alkotják az övezeteket. Az övezetek programjaikban ún. magterületeket – akcióterületeket jelöltek ki. Ezek a területek már lehatárolt, jól definiált területek, melyek alkalmasak arra, hogy a beruházók megtalálják a számukra szükséges szabad területet és az infrastruktúra kiépítésének lehetőségét, esetleg már a kiépített infrastruktúrát. Ebből a szempontból tekintve a dolgokat, azt mondhatjuk, hogy az övezetek motorja az akcióterületek, melyek sokszor nem mások, mint az övezetek területén működő ipari parkok. Az akcióterületek gazdasági fejlődésének hatása - a területfejlesztés törvényszerűségeit figyelembe véve – a környező településeken közvetlenül érzékelhető, ott is gazdasági fejlődést és társadalmi jobb létet eredményezhet akkor is, ha a környező kisebb települések (falvak) nem részei az övezetnek. Mindennek feltétele persze a mobilis munkaerő megléte a környező településeken is és a jól kiépített közlekedési infrastruktúra.

83


IRODALOMJEGYZÉK

84


1. sz. melléklet 1. ARMSTRONG H. – TAYLOR J. (2000): REGIONAL ECONOMICS AND POLICY. PP. 64-165. OXFORD: BLACKWELL 2. BARTA GYÖRGYI (2002): A MAGYAR IPAR TERÜLETI FOLYAMATAI 1945-2002. 3. BENKO G. (1992): TECHNOLÓGIAI PARKOK ÉS TECHNOPOLISZOK FÖLDRAJZA. MTA RKK, BUDAPEST. 4. BERNEK ÁGNES – BORA GYULA – NEMERKÉNYI ANTAL – SÁRFALVI BÉLA: TÁRSADALOMFÖLDRAJZ. TANKÖNYVKIADÓ, 2002. 125. O. 5. BORA GY. - KOROMPAI A. (2001): A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK GAZDASÁGTANA ÉS FÖLDRAJZA. AULA KIADÓ. BUDAPEST. 6. BÚZÁS N. - LENGYEL I.(SZERK.) (2002): IPARI PARKOK FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉGEI: REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS, INNOVÁCIÓS FOLYAMATOK ÉS KLASZTEREK. JATEPRESS, SZEGED. 7. CSUTORA M.- KEREKES S. (2004) A KÖRNYEZETBARÁT VÁLLALATIRÁNYÍTÁS ESZKÖZEI. KJK-KERSZÖV JOGI ÉS ÜZLETI KIADÓ KFT. BUDAPEST. 8. EC (2001): MANUAL PROJECT CYCLE MANAGEMENT. COMMISSION OF THE EUROPEAN COMMUNITIES, BRUSSELS. 9. ENYEDI GYÖRGY (1992): URBANIZÁCIÓ KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN MAGYAR TUDOMÁNY 1992/6. 685-693. PP. 10. FARKAS T.(2002): VIDÉKFEJLESZTÉS A FEJLŐDÉSELMÉLETEK ÉS A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓK TÜKRÉBEN – TÉR ÉS TÁRSADALOM 1. 11. FOX, J-SHRIBMAN, D. (1996) THE LITTLE POLICY IDEA THAT COULD. „FORTUNE” VOL. 134. ISSUE 9. 12. GKM 2002: AZ IPARI PARKOK SZEREPE A KORMÁNY BEFEKTETÉS-POLITIKÁJÁBAN. GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM (TECHNOLÓGIAI - POLITIKAI FŐOSZTÁLY) – 2002. OKTÓBER 30., BUDAPEST 13. GKM 2003: IPAI PARK – LOGISZTIKA – GAZDASÁGFEJLESZTÉS. (SAJTÓANYAG 2003.06.11) GAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI MINISZTÉRIUM, BUDAPEST 14. GM 2001/A: AZ IPARI PARKOK TÍZ ÉVES FEJLESZTÉSI PROGRAMJA. SZÉCHENYI TERV, GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM, BUDAPEST 15. GM 2001/B: MELLÉKLET: IPARI PARKOK MAGYARORSZÁGON 1997-2000. GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM, BUDAPEST 16. GUSKIND R. (1989) ROUND TWO FOR ENTERPRISE ZONES. „PLANNING Sept. 17. HAVAS P. (2001) A FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIAI ELEMI 2001/09 18. HTTP://WWW.OKI.HU/OLDAL.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=2001-09-TA-HAVASFENNTARTHATOSAG LETÖLTÉS:2008.04.25. 19. JOHANSSON, B. - KARLSSON, C. – STOUGH, R. (2001): INTRODUCTION: ENDOGENOUS REGIONAL GROWTHT AND POLICIES. IN JOHANSSON, B. - KARLSSON, C. – STOUGH, R. (EDS): THEORIES OF ENDOGENOUS REGIONAL GROWTHT. SPRINGER, BERLIN, PP. 17-48. 20. KÁPOSZTA JÓZSEF (2007): BEVEZETÉS A REGIONÁLIS(TERÜLETI) GAZDASÁGTANBA, EGYETEMI JEGYZET, HEM TÁVOKTATÁS, SZIE-GTK GÖDÖLLŐ 21. KOCSIS ÉVA - SZABÓ KATALIN (2000): A POSZTMODERN VÁLLALAT. BUDAPEST, OKTATÁSI MINISZTÉRIUM KIAD. 22. LENGYEL I. (2003): VERSENY ÉS TERÜLETI FEJLŐDÉS: TÉRSÉGEK VERSENYKÉPESSÉGE MAGYARORSZÁGON. JATEPRESS, SZEGED. 23. LENGYEL IMRE(1999): GLOBALIZÁCIÓ, RÉGIÓK ÉS VERSENYKÉPESSÉG, SZEGED 24. LUKOVICS MIKLÓS (2007): A LOKÁLIS TÉRSÉGEK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK AZ ELEMZÉSE, SZEGED 25. MARSALEK S.- ABAYNÉ E. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS LEHETŐSÉGEI. WWW.NKFP014.HU/DOKUMENTUMOK/KRF/NKFP_PUBLIKACIOK_KRF_01.DOC LETÖLTÉS:2008.03.29.

85


26. MARTIN, R.L.ET AL (2005): A STUDY ON THE FACTORS OF REGIONAL COMPETITIVENESS. A FINAL REPORT FOR THE EUROPEAN COMMISSION DG REGIONAL POLICY. UNIVERSITY OF CAMBRIDGE, CAMBRIDGE. 27. MICHAEL E. PORTER (1990): THE COMPETITIVE ADVANTAGE OF NATIONS 28. MICHAEL E. PORTER (1996): COMPETITIVE STRATEGY: TECHNIQUES FOR ANALYZING 29. 30. 31. 32.

33. 34. 35.

36. 37. 38.

INDUSTRIES AND COMPETITORS NIKODÉMUS A. – SCHULZ M. (2002): NEMZETKÖZI ÁTTEKINTÉS AZ IPARI PARKOKRÓL. COMITATUS 1, 88-93 O. RAKUSZ L. (2000): IPARI PARKOK 1994-2000. IPARI PARKOK EGYESÜLETE, BUDAPEST RUBIN B.M – RICHARDS C.M. (1992) TRANSATLANTIC COMPARISON OF ENTERPRISE ZONE IMPACTS. „ECONOMIC DEVELOPMENT QUATERLY” VOL.6. ISSUE 4. SCANDIZZO, P. L. (2001): FINANCING TECHNOLOGICAL CHANGE. GLOBAL FORUM ON MANAGEMENT OF TECHNOLOGY: FOCUS ONT HE ARAB REGION. 29-30 MAY, 2001, VIENNA, AUSTRIA. UNIDO SPRENGER, R.U. (2001): INTER-FIRM NETWORKS AND REGIONAL NETWORKS. ADAPT, BONN. SWINBURN, G. – GOGA, S. – MURPHY, F. (2004): A HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉS KÉZIKÖNYVE. VILÁGBANK, WASHINGTON. TÓTH T. (2005): „A TERÜLETI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS FŐBB MÓDSZEREI ÉS A FEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI” C. DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS GAZDÁLKODÁS- ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA GÖDÖLLŐ, TÓTH T. (2008): TERÜLETI TERVEZÉS ÉS PROGRAMOZÁS. , SZENT ISTVÁN EGYETEMI KIADÓ, GÖDÖLLŐ, UN/UCE (2000): BEST PRACTICE IN BUSINESS INCUBATION. UNITED NATIONS, ECONOMIC COMMISSION FOR EUROPE, ECE/TRADE/253, NEW YORK AND GENEVA UN/UCE (2001): BEST PRACTICE IN BUSINESS INCUBATION. UNITED NATIONS, ECONOMIC COMMISSION FOR EUROPE, ECE/TRADE/265, GENEVA

86


FOGALOMTÁR 1. addicionalitás (additionality): Az az elv fogalmazódik meg benne, hogy a speciális forrásból való finanszírozás csak kiegészítője legyen az országos vagy az önkormányzati szervek által nyújtottakat. Az addicionalitás elve megköveteli, egy adott projekthez elnyert pályázati összegeket ne pusztán a meglevő finanszírozás helyettesítésére/pótlására használjanak, hanem további projektekhez és tevékenységekhez. 2. ajánlat: a projektfeladat teljesítésében potenciálisan közreműködő szervezetnek a projekttulajdonos ajánlati felhívása alapján kialakított olyan üzleti reakciója, amely a projekttulajdonossal való szerződéskötés szándékát fejezi ki, de egyben az ajánlattevő biztonságát (védelmét) is szolgáló dokumentáció. 2. ajánlati felhívás: a projekttulajdonosnak a projektfeladat teljesítésére vonatkozó vételi szándékát, valamint a vétel és a teljesítés kondícióit, illetve szabályait részletesen leíró dokumentációk összessége. 3. barnamezős területek (brownfields): Ezt az általános kifejezést olyan területekre használjuk, melyeket a múltban már kihasználtak, és lehet, hogy szennyezettek, bár az is lehet, hogy nem. A fenntartható gazdaságfejlesztő stratégiák ezeknek a területeknek a produktív újrahasznosítását tartják hatékonynak, még akkor is, ha ez adott esetben többe kerül, mint egy új és jelenleg használaton kívüli zöldmezős területet kiépíteni vagy kialakítani. 4. beszállítói lánc (Supply Chains): Azok a termékek és feldolgozói folyamatok, amelyek elengedhetetlenek egy áru vagy szolgáltatás létrehozásához. Például: a fagyasztott hal előállításánál, a beszállítói lánchoz tartozik a halászat, a feldolgozás, a fagyasztás, a csomagolás, a tárolás és a kiszállítás. Ezek mind a beszállítói lánc szemeit alkotják. A holisztikus szemléletű LED stratégiák arra törekszenek, hogy nagyobb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket telepítsenek az adott terület lehetőségein belül.

5. benchmarking: Az angol nyelvben önálló fogalommá vált. A legmegfelelőbb gyakorlat alkalmazását, vagy minőségi normák fölállítását jelenti. A jelen anyagban elsősorban a Jó Típusmegoldás Keresését (TMK) jelenti, mely gyakran számos állami és magán intézmény szervezet-korszerűsítésének, illetve túlélésének egyetlen módja. 6. egyablakos üzleti szolgáltató központ: Olyan létesítmények, ahol üzletemberek tanácsért és támogatásért folyamodhatnak, amikor új vállalkozásba akarnak kezdeni vagy a régit akarják továbbfejleszteni. Néha ezekben a központokban állítják ki azokat az engedélyeket, melyek egy vállalkozás beindításához, működéséhez vagy bővítéséhez szükségesek. Ezek a központok azáltal járulnak hozzá a helyi vállalkozói környezet fellendítéséhez, hogy lecsökkentik azoknak a különálló ügynökségeknek és irodáknak a számát, ahol a vállalkozóknak a különböző szükséges papírokat be kell szerezniük, hogy be tudják indítani vállalkozásukat. Ezzel időt és pénzt spórolnak meg és hatékonyabbá teszik az ügyintézést. 7. életciklus-költségek: a projekteredmény létrehozásával kapcsolatos költségek (ár), valamint a projekteredmény működési periódusa alatt felmerülő működtetési, karbantartási és korszerűsítési költségek jelenértékre számított együttes összege.

87


8. előzetes minősítés (előminősítés): a potenciális külső közreműködők ajánlatadást megelőző minősítési eljárása rögzített kritériumrendszer alapján abból a célból, hogy kiválaszthatóvá váljék az alkalmas közreműködői szervezetek köre. 9. értékteremtő és értéknövelő megközelítés (High Road Techniques): Az az igény fogalmazódik meg benne, hogy a forrásokat még hatékonyabban hasznosítsuk és fektessünk be a gyártási technológiába, a műszaki újításokba és a munkaerő továbbképzésébe. Úgy tekint a munkára mint fontos árucikkre, a munkaerő továbbképzésére pedig mint alapvető és célzott befektetésre. Ez a helyi források mobilizálását és fellendülését hozza magával, valamint a helyi előnyök maximális kihasználását, illetve a viszonylag magasabb bérszínvonal kiegyensúlyozását. 10. export növelő szolgáltatás: Az export tevékenységet növelő programok abban segítenek a vállalkozásoknak, hogy ki tudják terjeszteni fogyasztói bázisukat, működési területüket és nagyobb profitot tudjanak termelni. E programok a következőkre terjedhetnek ki, például: a cég exportképességének értékelése, piackutatás, információs szolgáltatások (az export tevékenységről, kereskedelmi szabályozókról, szállítmányozásról, stb); nemzetközi kereskedelmi kiállításokon való részvétel vagy piackutató utazások támogatása

11. fenntartható fejlődés (sustainable development): Olyan fejlődés, mely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélybe sodorná a következő generációk szükségleteinek kielégítési lehetőségeit. 12. fizikai infrastruktúra (Hard Infrastructure): Azon vagyontárgyak összessége amely a város gazdaságát alkotják. Például a szállítási infrastruktúra (utak, vasút, kikötők, repülőterek), az ipari és a kereskedelmi épületek, víz- és csatornázási művek, energia- és telekommunikációs hálózat, stb. ld. még humán infrastruktúra. 13. forgatókönyv: a valószínűségi alapon bekövetkező jövőkép, amely korlátozott számú bizonytalansági tényezőt is kezel. 14. helyi szereplők (Stakeholders): Olyan egyének és csoportok, akiknek valamilyen érdekeltségük van a szóban forgó ügyekben. Résztvevőként általában a saját érdekeiket képviselik. 15. humán infrastruktúra (Soft infrastructure): A humán infrastruktúrába a LED kevésbé megfogható összetevői tartoznak, úgy mint az oktatás, a továbbképzési programok, az életminőség javításhoz szükséges infrastruktúra, mint pihenési, szabadidős, könyvtári és házkezelési szolgáltatások, valamint a vállalkozást támogató szolgáltatások, vállalkozói hálózatok és pénzügyi szolgáltatások, stb. 16. informális szektor: A hivatalos és a legális szektoron kívül létező és ennél nem nyilvántartott.

17. jövőkép: értelmezése kettős:  olyan nagy távlatra szóló állapotábrázolás, amely elsősorban célrendszer megfogalmazásában lehet segítségünkre, így a koncepció készítését alapozza meg és ezért annak vizsgálati fázisába tartozik;  az elérni kívánt jövő leírása – az angol szakirodalomban „vision” –, így a koncepció meghatározó része.

88


18. jövőbe mutató stratégia (Forward strategy): Olyan intézkedések, melyek a projektek életben tartását célozzák azután, hogy az eredeti projekt támogatása már megszűnt. Néha exit vagy succession stratégiának is nevezik. Minden olyan projekt beindításakor létre kell hozni, amelyek valószínűsíthetően folyamatos tőke- és jövedelmi forrásokra szorulnak a projekt megvalósulásának első periódusa után is. 19. klaszter: Kapcsolódó iparágak és intézményeik csoportosulásából áll egy adott körzeten vagy régión belül. Az iparágak között szoros összefonódás jön létre és a legkülönbözőbb kapcsolatok alakulhatnak ki. Egyes vállalkozások a clusteren belül másoknak a szállítói vagy éppen a vevői; megint mások megosztoznak a munkaerőn vagy egyéb forrásokon. Az a fontos, hogy a clusteren belül a vállalkozások gazdaságilag kapcsolatban álljanak egymással. 20. koncepció (stratégia): koherens fejlesztési elképzelések, lehetőségek megfogalmazása, amely a célmeghatározás tekintetében érdekegyeztetési, koordinációs feladatokat tölt be. Az elfogadott koncepció értékválasztást és közös fejlesztési szándékot fejez ki. Elfogadásával a döntéshozó deklarálja a szereplők többségének véleményazonosságát az elfogadott célok és prioritások tekintetében, és ezzel meghatározza a stratégiaépítés fő kereteit is. Elfogadásuk a normaalkotással rendelkező döntéshozók esetében is határozat, így csak orientálja a többi döntéshozót, és nem keletkeztet jogokat és kötelezettségeket a többi jogalany számára. Általában két fő részből áll: a helyzetértékelésből, amely a SWOT analízissel zárul és a koncepcióból, amely a jövőkép (küldetés) és a célok, prioritások leírását tartalmazza. 21. költségelőnyön alapuló megközelítés (Low Road techniques): Avval segíti elő egy körzet gazdasági élénkítését, hogy csökkenti a termelési költségeket, különösen a béreket; nem hosszan fenntartható módszer. 22. közösség (community): Rendszerint informális embercsoportokra vonatkozik, akik között egyfajta érdekközösség áll fenn; egy település lakói, szomszédok, kisgyermekes szülők, személygépkocsi tulajdonosok stb. A szövegben azonban sokszor településként jobban visszaadja a szó igazi jelentését 23. könnyen továbblépő befektetés (Mobile Manufacturing or service sector Investment): Akkor és ott jön létre, ahol az ipari (vagy szolgáltató) cégek számos terület között válogathatnak. Ebből következően nagyon erős tárgyalási pozícióban vannak, amikor arra kerül sor, hogy hová telepítsék vállalkozásukat. 24. külső közreműködő: egy projektfeladat teljesítési folyamatában a projekttulajdonoson kívüli mindazon szervezetek köre, amelyek a projektfeladat teljesítésében részt vesznek. 25. létrehozott érték: a folyamatkontrollban használt bázis-mérőszám, amely a teljesített tevékenységek (vagy tevékenységrészek) tervezett költségét mutatja. 26. meghívásos versenyeztetés: olyan versenyeztetési típus, amelyhez nem kapcsolódik előzetes minősítés, de ajánlatbenyújtásra csak az erre felkért ajánlattevőknek van lehetősége. 27. munkaerő-piaci információ: Azoknak az adatoknak az összessége, melyek hozzáférhetők egy adott munkaerőpiacon, beleértve a munkavállalási és munkanélküliségi statisztikákat, a foglalkoztatási statisztikákat, az átlagos munkaidőt és a bérstatisztikákat 89


28. növekedési góc (Growth Node): Olyan földrajzi terület, ahová szándékosan terelik az ipari és/vagy fogyasztói létesítményeket: vagy azért, hogy csökkentsék a város egyéb területein a növekedés nyomást, vagy azért, hogy átrendezzék a város növekedési térképét. 29. operatív (fejlesztési) program (cselekvési terv): konkrét feladatok (akciók) megfogalmazása eszközökkel, a végrehajtásért felelősökkel, határidőkkel együtt. Javaslatot tesz az eredmények mérésére is. E taktikai szint következmény jellegű az előző célmeghatározói szint(ek)hez képest. Döntések ebben a fázisban már csak a konkrét megoldásokkal kapcsolatban vannak. 30. pénzügyi elszámolási mód: a projekttulajdonos és a külső közreműködők közötti költségkockázatok allokációjának eszköze a projektfeladat teljesítési folyamatában. A pénzügyi elszámolási mód lehet: 1. ár bázisú, 2. költség bázisú, 3. cél bázisú. 31. prognózis: fejlődési törvényszerűségek „mechanikus” előrevetítése, a főbb trendek meghatározása, a vizsgálatok módszertani eszköze. 32. projektben érintett érdekcsoport: minden olyan egyén, illetve alkalmi vagy szervezetszerűen működő közösség, amely a projekt teljesítésével, illetve az elkészült projekteredmény működésével kapcsolatban anyagi vagy nem anyagi természetű érdekkel rendelkezik 33. projektmarketing: olyan proaktív tevékenység, amely arra irányul, hogy megismerve a projektben érintett érdekcsoportok elvárásait és a projekttel kapcsolatos emócióit, hozzásegítse a projekt vezetőségét ahhoz, hogy egyrészt az ésszerű és jogszerű elvárások kielégítésével, másrészt pedig a projektmarketing-eszközök etikus alkalmazásával elejét vegye a szükségtelen konfliktusoknak. 34. projektteljesítési stratégia: egy projekt teljesítési fázisában a projekteredmény egészével és a teljesítés időtartamának egészével összefüggő felelősségek és kockázatok allokálásának eszköze. Elemei és eszközei: 1. a szerződéstípus, 2. a pénzügyi elszámolási mód, 3. az előminősítés, 4. a versenyeztetési típus. 35. projekttulajdonos: a projektfolyamatban az a résztvevő, amelyik a projekteredmény létrehozásának a saját szervezeti stratégiai céljai elérése érdekében kezdeményezője, és ennek következtében az a szervezet, amelynek számára a projekteredmény létrejön. 36. regionális fejlődés: számos tényező befolyásolja, ezek egy részére (mint a politikai faktorokra) a központi és helyi hatóságok is befolyással lehetnek, más tényezőkre azonban (mint pl. a gazdasági ciklusokra) nem. Vannak olyan tényezők is, amelyeket endogéntényezőknek nevezünk (az adott politikai jellemzők, a közösség strukturális faktorai.

90


37. regionális tervezés: a területi tervezés része, a regionális szintek (emlékezzünk vissza Nemes Nagy térszerkezeti felosztásánál tárgyalt elméletekre) fejlődését befolyásoló eszköz, mely tudatos és jól strukturált tervezési folyamatban testesül meg, igazítva az aktuális területi szint sajátosságaihoz, a fejlesztés hatékonyságának és a célzott jólét, társadalmi megelégedés növelése érdekében. 38. rendezési terv: Az ország, illetve egyes térségek nagytávlatú fizikai szerkezetét meghatározó és befolyásoló tervdokumentum, amely biztosítja a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét. Mindezt úgy, hogy figyelembe veszi az ökológiai elvek érvényesítését, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezését és a terület-felhasználás rendszerét. alapvetően két fajtája lehet: - területrendezési v. - településrendezési, 39. sorrendiség (priority): Általában fontossági sorrendre vonatkozik. A dolgok, feladatok, teendők rangsorolását, súlyozását, fontossági sorrendjét jelenti. 40. stratégiai program: a fejlesztési koncepcióban megfogalmazott célok elérésére komplex programokat fogalmaz meg. Feladatorientáció szerint strukturált, átfogó program, amely már felvázolja a lehetséges aktorokat, pénzügyi forrásokat, az érintettek körét, a várható eredményeket és a program menedzsmentjét is. A lehetőségeknek megfelelően minimalizálja az ismeretlen, bizonytalansági tényezőket, amely meghiúsíthatja a megvalósítást. Tartalmazza a különböző célok és programok közötti hierarchiát. 41. szerződéstípus: a projekttulajdonos és a külső közreműködők között az elérendő projekteredmény egészével (teljességével, minőségével, funkcióképességével stb.), továbbá a teljesítés időtartamának egészével összefüggő felelősségek és kockázatok allokációjának eszköze. A szerződés típusa lehet: tradicionális, kulcsrakész, menedzsment. 42. területfejlesztési koncepció: a jövőre vonatkozó elgondolás, a célok és a lehetséges alternatívák megfogalmazása, a választás lehetőségeinek felvázolása, a döntés-előkészítés lényeges eleme. 43. területfejlesztési program: egy adott térség komplex középtávú fejlesztésének megalapozására szolgál. Ennek érdekében meghatározza  a problémákat és adottságokat;  a fejlesztési célokat;  a követendő stratégiát;  biztosítja a végrehajtás szervezeti, pénzügyi feltételeit;  létrehozza a program ellenőrzési mechanizmusát. 44. területfejlesztési stratégia: az alternatívák közötti döntést, a célok elérésére vonatkozó tervezetet, a megvalósítás elemeinek és eszközeinek meghatározását foglalja magában. 45. területi politika: bár széles körben elfogadott fogalom, jelentését, tartalmát tekintve nem született konszenzus. Használják a területi tervezéssel, de a megvalósítással szinonim kifejezésként is. Általában a területi akciók összességeként fogják fel, de nyilvánvalóan több annál, a területi fejlődésre vonatkozó átfogó célokat foglalják 91


magukban, a gazdasági, társadalmi és természeti folyamatok, területi célok és prioritások szerint alakítják. 46. területi terv: a célok megvalósításának, a folyamatok irányításának eszköze. A terv a legkülönbözőbb célokat szolgáló cselekvési modell, következésképpen a területfejlesztés legkülönbözőbb szintjeire és alkotóelemeire vonatkoztatható. 47. területi tervezés: a különböző területi szintekben kialakítandó területi fejlődés befolyásolásának eszköze, mely tudatos és többlépcsős, jól strukturált tervezési folyamatban testesül meg, a fejlesztés hatékonyságának és a célzott jólét, társadalmi megelégedés növelése érdekében. 48. területrendezés: Az országra, illetve térségeire kiterjedően a terület-felhasználás rendjének és a területhasználat szabályainak megállapítása, s ebből kifolyólag az erőforrások feltárása, a táj terhelésének és terhelhetőségének meghatározása, értékelése, területi adottságok célszerű hasznosítási javaslatainak, valamint fejlesztési koncepciók és programok műszaki-fizikai rendszerének kidolgozása. 49. terv: minden részletében kidolgozott, jóváhagyott fejlesztési program, amely kötelezettséget jelent a végrehajtók számára. 50. versenyeztetési típus: a külső közreműködők kiválasztásának eszköze, amelynek segítségével a szűkebben értelmezett projektteljesítési stratégia (szerződéstípus és pénzügyi elszámolási mód) alapján történő teljesítéshez az alkalmas közreműködők köréből a tényleges közreműködők kiválasztásra kerülnek. A versenyeztetés típusát az a körülmény határozza meg, ahogyan ahhoz az előminősítés kapcsolódik, így a versenyeztetés lehet: 1. nyílt, 2. szelektív, 3. kétszintű, 4. meghívásos. 51. zöldmezős területek: Olyan területeket értünk ezalatt, amelyeket idáig nem hasznosítottak. A zöldmezős beruházások esetében a beruházó nem kész létesítményeket vásárol fel, hanem azokat közvetlenül az ő számára tervezik és építik.

92


2. sz. melléklet A (LED) folyamata, a felhasználható módszercsoportokkal 1. Szervezés 1.6. LED munkacsoport élére vezető kinevezése, stáb létrehozása 1.7. Politikai döntéshozatali eljárás kialakítása 1.8. Partnerkapcsolatok kialakítása a helyi szereplők között 1.9. Kapcsolat a kormányzat különböző szintjeivel 1.10. Szervezeti alkalmasság a LED stratégiák és projektek kidolgozására Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

2. A helyi gazdaság feltérképezése 2.6. Beszámoló az üzleti életre ható folyamatokról 2.7. Szükséges adattípusok lehatárolása 2.8. Beszerzett adatok előzetes vizsgálata, információs rések felderítése, további adatok gyűjtése 2.9. Terv az információs rések kitöltésére 2.10. Adatok elemzése, felmérés a helyi gazdaságról Felhasználható módszercsoportok:  Gazdasági jelzőszámok; Társadalmi jelzőszámok; Komplex mutatók; Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek;

3. A stratégia kialakítása 3.6. A jövőkép megfogalmazása 3.7. Stratégiai célok kidolgozása 3.8. Operatív célkitűzések kidolgozása 3.9. Programok kidolgozása 3.10. Projektek kiválasztása Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

4. A stratégia megvalósítása 4.6. Átfogó LED stratégiai terv minden programhoz és projekthez 4.7. Egyedi projekt akcióterv 4.8. Végrehajtás és monitoring intézményi keretének kialakítása 4.9. A megfelelő inputok álljanak rendelkezésre 4.10. Végrehatandó feladatok a projekt akciótervében Felhasználható módszercsoportok:  Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

5. A stratégia felülvizsgálata 5.6. Mit? Mikor? Miért? 5.7. Monitoring 5.8. Kiértékelés 5.9. Intézményi rendelkezések 5.10. Stratégiai áttekintés és a tervezési folyamat Felhasználható módszercsoportok:  Gazdasági jelzőszámok; Társadalmi jelzőszámok; Komplex mutatók; Eszközök az értékelés szervezésére; Szociológiai jellegű módszerek; Adatelemzés eszközei; Matematikai statisztikai módszerek; Parametrizálható egzakt módszerek; Ítéletalkotás eszközei;

93


3. sz. melléklet Ellenőrző kérdések Első fejezet Mi jellemzi a determinista földrajzi iskolákat? Mi jellemzi a posszibilista földrajzi iskolákat? Mi jellemzi a nihilista földrajzi iskolákat? Mi a közös a determinista és a posszibilista földrajzi iskolában közös és miben tér el a nihilista földrajzi iskola? 5. Kik tartoztak az Annales-i iskola első generációjához? 6. Kik tartoztak az Annales-i iskola második generációjához? 7. Mi a különbség a fejlődés és növekedés között? 8. Milyen területi mutatókat ismer a gazdaság mérésére? 9. Mi a regionális fejlődés fogalma? 10. A regionális potenciált milyen tényezők határozzák meg? 11. A fenntarthatóságnak milyen három fő elem van? 12. Milyen két fajta időfelfogás létezik? 13. Mit nevezünk ciklusnak? 14. Milyen részei vannak egy ciklusnak? 15. Milyen ciklus elméleteket ismer? 1. 2. 3. 4.

Második fejezet 1. Jellemezze néhány mutatóval a magyar gazdaság perspektíváit! 2. Hogyan oszlik meg a Bruttó hazai termék (GDP) a főbb gazdasági ágak között? 3. Milyen országokat tömörít egybe az OECD? 4. A magyar gazdaságban miért erősödött meg a szolgáltató szektor szerepe? 5. Soroljon fel néhányat az ipar főbb működési területei közül! 6. Mi jellemzi az ipari szerkezet átalakulását a rendszerváltás után? 7. Jelenleg a mezőgazdaság milyen ágazatokból épül fel és milyen a szerkezete? 8. Mi jellemzi Magyarország kereskedelmét és idegenforgalmát? 9. Miben nyilvánul meg a decentralizáció a döntések meghozatalánál? 10. Budapest gazdasági súlya hogyan befolyásolja a fejlesztési prioritásokat a Középmagyarországi régióban? Harmadik fejezet 1. Milyen tényezőkkel jellemezhetjük a területi versenyképességet? 2. Mit értünk piaci verseny fogalma alatt? 3. Hogyan értelmezik az Európai Unióban a versenyképességet? 4. Milyen fejlesztések szolgálhatják hatékonyan a versenyképességet? 5. Sorolja fel a Porter-féle gyémánt modell részeit és jellemezze azokat néhány mondatban! 6. Milyen keresleti tényezők jelennek meg a Porter-féle gyémánt modellben? 7. Mi a különbség a támogató és kapcsolódó iparágak között? 8. Milyen klaszter fajtákat ismer? 9. Mik a hazai klaszter-fejlesztés legfőbb gondjai? 10. Mit értünk innovációs szakadék alatt?

94


Negyedik fejezet 1. Melyek a helyi fejlesztések potenciális résztvevőinek főbb csoportjai? 2. Melyek a területfejlesztés alapelvei és céljai? 3. Mi az a LED, hány lépése van? 4. Sorolja fel a LED lépéseit! 5. Mik azok a SMART indikátorok? 6. A LED-ben mit értünk szervezés alatt? 7. A LED-ben mit értünk a hely gazdaság feltérképezésén? 8. A LED-ben mit értünk stratégia kialakításon? 9. A LED-ben mit értünk stratégia megvalósításon? 10. A LED-ben mit értünk stratégia felülvizsgálaton? Ötödik fejezet 1. Milyen speciális szervezeti elemeket ismer a gazdaságfejlesztésben? 2. Mit nevezünk inkubátorháznak? 3. Hogyan határozná meg az ipari parkok definícióját? 4. A telepítés jellege alapján milyen típusú ipari parkokat ismer? 5. Az ipari parkok generációváltása szerint milyen három fejlesztési alternatíva jellemző? 6. Mit nevezünk vállalkozási övezetnek? 7. Milyen kritikákat fogalmaztak meg a vállalkozási övezetekkel kapcsolatosan? 8. Milyen telephely választási tényezőket ismer 9. Mik a jellemzői a Brit vállalkozási övezeteknek? 10. Mik a jellemzők az USA vállalkozási övezeteire?

95

REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS

Recommend Documents