Pilinszky János Általános Iskola története 1698-ban Kis,-Nagy és Káptalan Nyúl lélekszáma: 440 fő. Iskolamesterről is szólnak az írások Barbacsy Márton személyében. Őt a katolikus egyház foglalkoztatta. Hamarosan megszűnt az iskola, mert kevés a tanulója. Iskoláról, tanításról olvashatunk az 1719-es anyakönyvben. 1720-ban az iskolamester Szili János volt . Utána már rendszeresen találkozunk velük. Országos példák szerint a tanítás ideje csak a téli hónapokra koncentrálódott . Tantárgyak az olvasás, írás, katekizmus és a számolás voltak. Az iskola helye ekkor a régi Egészségház melletti Sulyok- féle ház volt . A tanítás- tanulás feltételei nem voltak mindig biztosítottak. Az 1936-os úrszéki jegyzőkönyvből értesülünk, hogy a hegybeli lakosok nem viszik be az iskola fűtéséhez szükséges tűzifát. Azzal védekeznek, hogy nem jut hely az iskolában gyermekeiknek. Ellentétes válasz: védekezésük alaptalan, mert lenne még hely a padokban, de padok nincsenek. 1748-ban a község lakóinak száma 846. Ismét volt iskolamester, Karvalics Jánosnak hívták. Az iskolaszéki jegyzőkönyv - a községbeliek fő foglalkozását is figyelembe véve - a következő határozatot hozta: " ami pedig a szüreti szünidőt illeti, határoz: hogy az általános szüret megkezdésétől számítva 14 napig fog tartani" (idézet az 1885. Szeptember 8-án készült jegyzőkönyvből) Az 1900-as évek elején két iskola volt Nyúlon. Egyik a hegyben, a másik a faluban 2-2 osztállyal. A község 500 gyermekét kellett volna befogadnia ennek a 4 tanteremnek. 1901-re felvetődött egy harmadik tanterem építésének szükségessége, de ez csak 1912-ben valósult meg. Győr vármegye királyi tanfelügyelőjének Ember Jánosnak 1909-ben írt levele is az építkezés fontosságát bizonyítja. A tantermekben lévő zsúfoltság mind egészségügyi, mind pedig pedagógiai okokból mielőbb megszüntetendő. A Nyúl-hegyi állami elemi iskola igazgatója is arról írt a falusi rk. iskola igazgatójának, hogy nem tudja fogadni a nyúlfalusi diákokat (20-30 főt), mert a hegyben is túlzsúfoltak a tantermek. 1904-ből Domonkos István helybeli plébános írását olvashatjuk: " az a drága iskola pedig áll üresen, 4-5 hónapig. Ahol közös legelők nincsenek, a hatodik hónapba is belerí az iskolák kongása, mert valóságos életveszedelem október előtt a nagyobbacska gyerekeket összefogdosni. Egyetlen szegény embernek egyetlen kuli tehene áldozatul kívánja a kis parasztfiú lelki műveltségét, mert az állat eszik, és etetni kell a hó szakadtáig. Hosszú a tél, a bekötést odázni kell, amíg lehet
.Ez égbekiáltó baj. Mindig fáj, amikor látom a kis falusi gyereket, aki a porban csak akkora, mint egy búbos pityermadár. Talán ez az első mellénykéje van rajta, és a kis lajbizsebben madzagra kötve a bicska. Nem ismerek kis parasztfiút e nélkül, de nem ismerek egyetlent, könyvvel a kezében. Ez a múlt, amely fájó. Ezekben az időkben egyre inkább növekszik a városba bejáró munkások száma, hogy a család anyagi helyzetén valamit lendítsen és megszerzett szakmájával tudásával, magának is emberibb életet teremtsen" . 1929-ben már 3 iskola volt a községben, 8 tanteremmel és 3 tanítóval. A tanulók most is csak télen látogatják. A nagy részük kora tavasszal summás munkára megy. Ezt bizonyítja a Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag Egyenlőre Egyesített Vármegyék tanfelügyelőjének leirata a pusztai járás főszolgabírájához. A tanfelügyelő leírja, hogy a ”61 továbbképző iskolába beírt tanuló közül 46 volt igazolatlan mulasztó. Felkérem a Főszolgabíró urat, hogy szíveskedjék egyben a községi elöljáróságot felhívni arra, hogy állapítsa meg, hogy a tankötelesek közül kik és hová szegődtek el hónapos munkára.” Győr 1929. Április 28. Dr. Boldizsár Dezső Vez. kir.
Tanfelügyelő "
A leírtakból kitűnik, hogy az 1930-as 40-es években a szegénység fokozódásával az emberek műveltségi színvonala is igen alacsony volt. A szülők nem látták be a rendszeres iskolábajárás fontosságát, vagy szükségük volt a keresetre a család eltartásához. Sok gyermek a 6 elemit sem tudta befejezni. Ez rányomta bélyegét az egész iskolarendszerre. Némi megnyugvásra ad okot, hogy a 30-as évektől egy-két szegényparaszt, vagy munkás is megpróbálta a gyermekét Győrben taníttatni. Évente 56 tanuló járt polgári iskolába, 3-4 gimnáziumba. A továbbtanulók jó része tanító, jegyző, hivatalnok lett. A felső iskolába kerülő néhány ifjú a papi, ügyvédi, esetleg mérnöki, orvosi pálya felé orientálódott. A diákok továbbtaníttatásánál jelentős szerepe volt a falu plébánosának, tanítójának. A tehetségesebb gyermekeket segítették: Domonkos István plébános, író, Csicsai Benedek kántortanító, Baráthy Mondovics János tanító, Szilaj Gyula kistanító 1945 után 3 iskola is működött a községben. A falusi katolikus és a hegybeli, albeli állami iskola. Bevezetésre került a 8 általános iskola. A neve is jelzi, hogy nem elemi, hanem általános műveltséget kellett adnia a tanulóknak. Fokozatosan bevezetésre került a korszerűbb tanítási elveknek megfelelő tanítói végzettségek megszerzése.
Alsó tagozatba tanítói oklevél, felsőbb osztályokba pedig már a szaktanári végzettség volt követelmény az oktató nevelőmunkához. Ebben az időszakban igazgatók voltak: Vitéz Kelevész Győző, 1959-ig Szigeti István, 1959-1963-ig Both Katalin (Simon Frigyesné ), 1963-1974-ig Józsa Károly. A község vezetői már a 60-as években látták, hogy gyermekeik iskolai körülményei méltatlanul szegényesek. 3-4 helyen, sokszor zsúfoltan folyt a tanítás. 1967-ben határozottá vált az iskolaépítés. 1969-ben elkészültek a konkrét tervek. Megindult a mozgósítás. A falu apraja - nagyja magáénak érezte ezt az ügyet. A Kisalföld c. napilap 1969. áprilisi száma is foglalkozott a témával. Nyúli iskolapélda címmel Józsa Károly igazgató nyilatkozott: „ jelenleg három iskolában tanítunk 16 tanulócsoporttal. Jogos volt tehát a falusiak ezen kívánsága. A felsőbb szervektől 4 tanterem építésére nyílt lehetőség. Nyúl községnek legalább 8 teremre lenne szüksége.” A hiányzó összeget társadalmi munkával teremtették elő. A közösségi - és iskolavezetés a szülőkhöz fordult, hogy ki-ki anyagi lehetőségei szerint járuljon hozzá az iskolaépítéshez. 80,000. forint jött össze, ugyanekkor megindult a társadalmi munka szervezése. A szülők 1-10 napot vállaltak. Megindult az építkezés. Az alapozás és a lábazat teljes mértékben társadalmi munkával készült. A Pajtás című újságban is megjelent egy cikk a nyúliak lelkes helytállását dicsérve. A következőket írták: „ A felvonulási téren nyüzsögnek az emberek. Fürge kezű lányok téglát rakodnak . Balra csákányok zúzzák a törmeléket. Szemben lapáttal rakodják a homokot. A munkások csupa pehelysúlyú bajnok, vagyis gyerekek. Tanítás után is megjelennek és kérdezik hol, mit kell segíteni.” A falu vezetői tudták, hogy bízhatnak a falu lakosságában és a felsős tanulók helytállásában. Az elmúlt időszak igazolta őket. A költségvetés 6 millió forint az alábbiak szerint alakult: •
Társadalmi munka 6 millió forint
•
A lakosság hozzájárulása téglajegyekben 80 ezer forint
•
A tanulók munkája 100 ezer forint
•
Az iskola felszereléséhez a megyei tanács 200 ezer forinttal járult hozzá
•
Megyei Tanács 2, 4 millió forint
•
Községi Tanács 1, 8 millió forint
Az iskola kivitelezését és a munkálatok szervezését a Nyúli Vegyesipari KTSZ végezte. Az avatóünnepség 1971 szeptember 1-jén volt. Néhány mondat az ott elhangzottakból : „Új iskolát avatunk. Az új épületre tekintve eszünkbe jut újra gazdagabbak lettünk az oktató-nevelő munka egy nagyszerű műhelyével. Iskolánk a megye legkorszerűbb falusi iskolája. Az építők és a birtokbavevők is büszkék lehetnek erre a létesítményre. Iskolánk pedagógusai oktatják, nevelik a jövő nemzedékét. Azon fáradoznak, hogy a kisebbek nagyobbak egyaránt eligazodjanak a tudomány útvesztőiben. Így megoldódott a több évtizedes probléma, minden tanulónk délelőtt járhat iskolába.” 1974-től Józsa Károly Győr város közéletében kap feladatot, és elköltözik a faluból. 1975-től Faragó Sándor vezeti az intézményt. Ebben az időszakban szakmailag is nagyot fejlődött az intézmény 23 tanerője, az új oktatási koncepciók minden nevelőt továbbképzésre, szakmai többlettudásra ösztönöztek. A tanárok is tanultak szerte az országban, komplex tanfolyamokat, másoddiplomát szereztek. Helyi program is volt bőven, az alsós és felsős tanulók sok tanulmányi - és sportversenyen való részvétele öregbítette a nyúliak hírét. Az igazgató urat felkérték a Megyei Művelődési Osztály munkatársának, így ő is távozott, Győrbe költözött . 1982-1991-ig Szűcs Alajos kapott igazgatói megbízást Az ő nevéhez kapcsolódik a fúvószenekar újjáélesztése, és menedzselése. Több év sikere, hogy napjainkban már nincs olyan jeles ünnep, ahol ne ők "hangoskodnának" Ő valósítja meg az iskolához csatolt korszerű tornaterem felépítését is, melynek megvalósítására az iskola építésekor, a szűkös anyagiak miatt nem nyílt lehetőség. Az iskola építéséhez hasonlóan Szabó Imre tanácselnök és Szűcs Alajos igazgató kéréssel fordultak a szülőkhöz és a község lakosaihoz. Kérték az anyagi hozzájárulást és a társadalmi munkát. Részlet a levélből: „A Községi Tanács önkéntes községfejlesztési hozzájárulást kér a község lakosságától a tornaterem építéséhez. A társadalmi erőfeszítésekhez az önök megértő támogatását kérjük." A felhívás eredményes volt, a társadalmi munka értéke 800 ezer forint, a felajánlások összege 350 ezer forintot tett ki. Az építkezés 1983 őszén fejeződött be. A győri járás első tornatermének átadása 1983. november 18-án volt. A szülők és a tanulók egyaránt örültek a 18x36 méteres tornateremnek. Szűcs Alajos mondta az átvételkor: " A tornatermet örömmel átveszem. Olyan létesítménnyel gazdagodtunk, amelyet kevesen mondhatnak magukénak. Az igényes
testnevelésórák és a gyerekek sportolási igényén kívül a felnőtt lakosságnak is rendelkezésre áll. Szeretnénk, ha iskolánkból minél edzettebb fiatalok kerülnének ki. " Az impozáns épület teljes költségvetése a következő: •
Megyei Tanács:
2,5 millió Ft.
•
Községi Tanács:
1,8 millió Ft.
•
Társadalmi munka:
800 ezer Ft.
•
Nyúli TSZ:
400 ezer Ft.
•
Országos Sporthivatal:
300 ezer Ft.
•
Lakossági hozzájárulás:
300 ezer Ft.
•
KTSZ:
200 ezer Ft.
•
Házgyár:
100 ezer Ft.
A tornaterem alkalmas megyei területi versenyek rendezésére is. A téli időszakban itt tartják edzéseiket a helyi Nyúli Sportkör tagjai is. A faluban önkéntes alapon működő kispályás labdarúgó csapatok úgynevezett öreglegények tudják összemérni tudásukat, és kielégíteni mozgásigényüket. Esténként itt megtalálható a pályán a segédmunkás és az orvos egy csapatban. A megnövekedtet lehetőségekkel az elvárások is nőttek a testnevelés tanításával szemben. Ma a sportcsarnokban minden sportolni vágyó megtalálja a számára legkedvesebb sportágat : kézilabda, kosárlabda, jóga, aerobic, karate, kick-boksz, jazz-balett, modern táncok, majorette, futball, tömegsport közül választhatnak az érdeklődők. A rendszerváltás után 1992-től Balogh Ferenc nyeri el a pályázók közül az elsőbbséget. Ő további öt évig vezeti az iskolát. 1997-től vettem át az iskola irányítását. Néhány adat a nevelők és a tanulók létszámának váltózásáról : tanév
nevelők létszáma
tanulók létszáma
1970/71
23
403
1971/72
23
373
1975/76
26
382
1980/81
27
409
1985/86
28
469
1990/91
26
408
1991/92
26
379
1997/98
24
258
