Ozmolaritás Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-1

2.2.35. Ozmolaritás

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3- 1

01/2012:20235

2.2.35. OZMOLALITÁS Az ozmolalitás egy gyakorlati mérőszám, amellyel a különböző oldott anyagoknak az oldat ozmózisnyomásához történő együttes hozzájárulását fejezzük ki. Valamely vizes oldat közelítő ozmolalitása (ξm) az alábbi összefüggéssel adható meg : ξm = ν m Φ

Ha az oldott anyag nem ionos állapotú, akkor v = 1; egyébként v értéke az molekuláját alkotó, vagy abból szolvolízissel keletkező ionok száma.

oldott anyag egy

m =

az oldat molalitása, azaz az oldott anyag móljainak száma egy kilogramm oldószerben,

Φ =

molális ozmotikus koefficiens, amely az oldatban lévő, ellentétes töltésű ionok közti kölcsönhatásokat veszi figyelembe. Értéke m nagyságától függ, és meghatározása annál nehezebb, minél bonyolultabb az oldat összetétele.

Az ozmolalitás egysége az osmol per kilogramm (osmol/kg), de inkább ennek ezredrésze, a milliosmol per kilogramm (mosmol/kg) használatos. Ha nincs más előírás, az ozmolalitást a fagyáspontcsökkenés mérésével határozzuk meg. Az ozmolalitás és a fagyáspontcsökkenés (ΔT) között a következő összefüggés áll fenn: ξm =

ΔT ×1000 mosmol/kg 1,86

Készülék. A készülék (ozmométer) részei: –

a méréshez használt tartály hűtésére szolgáló hűtő;

–

hőmérsékletet mérő berendezés, amely egy hőmérsékletre érzékeny ellenállásból (termisztor) és megfelelő áramerősség- vagy feszültségkülönbség-mérő műszerből áll; a műszer skáláján a hőmérsékletcsökkenés vagy közvetlenül az ozmolalitás olvasható le,

–

a készülékhez általában keverőberendezés is tartozik. 2.2.35.-1. táblázat Oldatok az ozmométer kalibrálásához

R nátrium-klorid R vízzel készült oldatának koncentrációja (g/kg víz)

Valódi ozmolalitás (mosmol/kg)

Ideális ozmolalitás (mosmol/kg)

Molális ozmotikus koefficiens

Fagyáspont csökkenés (˚C)

3,087

100

105,67

0,9463

0,186

6,260

200

214,20

0,9337

0,372

9,463

300

323,83

0,9264

0,558

12,684

400

434,07

0,9215

0,744

15,916

500

544,66

0,9180

0,930

19,147

600

655,24

0,9157

1,116

22,380

700

765,86

0,9140

1,302

2.2.35. Ozmolaritás


Vizsgálat. A 2.2.35.-1. táblázat alapján elkészítjük a vizsgálathoz szükséges kalibráló oldatokat. A készülék nullpontját R vízzel végzett méréssel állapítjuk meg. A kalibráló oldatból a műszer gyártója által javasolt mennyiségeket mérünk a mérőcellába, és bekapcsoljuk a hűtőrendszert. Az erős túlhűlés elkerülésére a keverőberendezést általában úgy programozzák, hogy a keverés kevéssel a várható fagyáspont alatt induljon be. Az egyensúly elérését megfelelő kiegészítő berendezés mutatja. A mérőcellát minden mérés előtt átöblítjük a mérendő oldattal. A vizsgálati oldat mérését hasonlóképpen végezzük. Ha az ozmolalitás nem olvasható le közvetlenül, akkor a fagyáspontcsökkenésből számoljuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a kapott eredmény két kalibrációs mérési pont közé esik.

2.4.13. Szulfát


01/2008:20413 javított 7.3

2.4.13. SZULFÁT A vizsgálathoz kizárólag R desztillált vízzel készült oldatok használhatók. R bárium-klorid 250 g/l-es oldatának 3 ml-ét 4,5 ml R1 szulfát–mértékoldathoz (10 ppm SO4) elegyítjük. Az oldatot összerázzuk, majd 1 perc várakozás után az előbbi szuszpenzió 2,5 ml-éhez 15 ml vizsgálandó oldatot és 0,5 ml R ecetsavat elegyítjük. Az összehasonlító oldatot azonos módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó oldat helyett 15 ml R szulfát–mértékoldatot (10 ppm SO4) alkalmazunk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldatban észlelt opaleszcencia nem lehet erősebb, mint a szulfát– mértékoldatot tartalmazó összehasonlító oldatban.

2.7.15. Hepatitis B vakcina (rDNS) hatóértékének meghatározása

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.2 - 1

01/2012:20715

2.7.15. HEPATITISZ B VAKCINA (rDNS) HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A hepatitisz B vakcina (rDNS) hatóértékét in vivo és in vitro is meghatározhatjuk. Az in vivo meghatározás során adott körülmények között egerekben vagy tengerimalacokban vizsgáljuk a vakcina hepatitisz B felületi antigén (HBsAg) elleni specifikus antitestképződést előidéző hatását, és ezt hasonlítjuk össze a referenciakészítmény azonos hatásával. Az in vitro meghatározás esetében az antigéntartalmat immunkémiai módszerrel határozzuk meg.

IN VIVO HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A kísérleti állatok kiválasztása és csoportosítása. A vizsgálathoz azonos törzsállományból származó, kb. öthetes, egészséges egereket választunk. A vizsgálathoz használt egértörzs antigéndózisválasz görbéjének szignifikáns meredekséget kell mutatnia; a H-2q vagy H-2d haplotípusú egerek megfelelőek erre a célra. Egészséges, 300-350 g testtömegű (kb. héthetes), azonos törzsállományból származó tengerimalacok szintén alkalmasak. A vizsgálathoz azonos nemű állatokat használunk. Az állatokat legalább hét egyenlő, a vizsgálat követelményeinek megfelelő létszámú csoportba osztjuk. A vizsgálandó vakcina hatóértékének meghatározása. A vizsgálandó vakcinából R nátriumklorid 9 g/l töménységű oldatával, amely a vakcinához használt alumínium-adjuvánst is tartalmazza, legalább három hígítást készítünk és ugyanilyen hígításokat készítünk a referenciakészítményből is. A hígítások készítéséhez egyéb olyan hígítóoldatot is használhatunk, amely megfelel erre a célra. Az állatcsoportok mindegyikéhez más-más hígítást rendelünk és mindegyik állatnak ugyanannyit, de legfeljebb 1,0 ml-t injektálunk intraperitoneálisan, a csoportjához rendelt hígításból. Egy csoportot nem vakcinált kontrollként tartunk fenn; ebben a csoportban az állatoknak az előbbivel azonos térfogatú hígító oldatot injektálunk intraperitoneálisan. Megfelelő idő (pl. 4-6 hét) elteltével az összes állattól – érzéstelenítést alkalmazva – vért veszünk. Az egyedenként külön-külön gyűjtött szérumokban alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) egyenként végezzük el a HBsAg-vel szembeni specifikus antitesttartalom meghatározását.

Értékelés. A számításokat a kvantális válasszal jellemezhető meghatározásokra alkalmazott szokásos statisztikai módszerek segítségével végezzük (5.3). A nem vakcinált csoport szérumaira kapott reakciók mértékének megoszlásából megállapítjuk, hogy mekkora a nem-vakcinált állatok esetében várható maximális reakció az adott vizsgálatban. Minden olyan válasz, amely vakcinált állatok esetében meghaladja ezt a mértéket, definíció szerint szerokonverziónak tekintendő. A szerokonverziót mutató állatokra csoportonként kapott százalékos értékeket alkalmas módon (pl. probit-transzformációval) transzformáljuk, és a kapott adatokat a log dózis-választ ábrázoló párhuzamos egyenesek módszerével értékeljük. A vizsgált készítmény ható-értékét a referenciakészítmény hatóértékéhez viszonyítva határozzuk meg.

Az érvényesség feltételei. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha –

mind a vizsgálandó, mind a referenciavakcina ED50-értéke az állatoknak adott legkisebb és legnagyobb dózis közé esik,

–

a statisztikai analízis nem mutat szignifikáns eltérést a linearitástól és a párhuzamosságtól,

–

a relatív hatóérték konfidenciahatárai (P=0,95) a becsült hatóérték 33 és 300%-a közé esnek.

Hatóérték-követelmény. A becsült relatív hatóérték felső konfidenciahatára (P=0,95) legalább 1,0 legyen.

2.7.15. Hepatitis B vakcina (rDNS) hatóértékének meghatározása


IN VITRO HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS Az antigéntartalmat immunkémiai módszerrel (2.7.1) határozzuk meg. Az elfogadási követelményeket az in vivo vizsgálatra történt validálással állapítjuk meg. Mind az enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA), mind a radioimmunmeghatározás (RIA), a HBsAg védelem-indukáló epitópjaira specifikus monoklonális antitestek alkalmazása esetén, megfelelőnek bizonyult. A vizsgálandó vakcinából, valamint a referenciakészítményből megfelelő számú hígítást kell készíteni, és a szükség esetén megfelelően transzformált eredmények értékeléséhez a párhuzamos egyenesek módszerét kell alkalmazni. A HBsAg in vitro méréséhez szükséges reagenskészletek („kit”-ek) a kereskedelmi forgalomban kaphatók, és az ilyen reagensek vizsgálati módszerei alkalmazhatók az in vitro hatóértékmeghatározásra. Az adott referenciakészítmény alkalmazása esetén érvényes elfogadási követelményeket a validálási adatok alapján az illetékes hatóság hagyja jóvá.

2.7.2. Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése


01/2009:20702 javított 7.3

2.7.2. ANTIBIOTIKUMOK MIKROBIOLÓGIAI ÉRTÉKMÉRÉSE Az antibiotikumok hatóértékét úgy állapítjuk meg, hogy összehasonlítjuk a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag ismert koncentrációinak az antibiotikumra érzékeny mikroorganizmusok szaporodására kifejtett gátló hatását. Az értékmérésekben alkalmazott referenciaanyagok olyan anyagok, amelyeknek aktivitását a megfelelő nemzet-közi standardhoz vagy nemzetközi referenciakészítményhez viszonyítva pontosan meghatározták. Az értékmérést úgy kell megtervezni, hogy a hatóérték kiszámításának alapját képező matematikai modell érvényességét (validitását) ellenőrizhessük. Ha a párhuzamos egyenesek módszerét választjuk, akkor a vizsgálandó készítményre és a referenciaanyagra kapott log dózis-válasz (vagy transzformált válasz) görbéknek a számolás alapjául szolgáló koncentrációtartományban lineárisnak, valamint egymással párhuzamosnak kell lenniük. Ezen feltételek teljesülését adott valószínűségi szinten (rendszerint P=0,05) végzett validitási próbákkal igazolni kell. Más matematikai modell, iránytangenshányados módszer is alkalmazható, ha annak érvényessége bizonyított. Ha a vonatkozó cikkelyben nincs más előírás, az érték-mérés során kapott megbízhatósági határok (P=0,95) a becsült hatóérték 95–105%-án belül legyenek. A vizsgálatot az A- vagy a B-módszerrel végezzük. A. DIFFÚZIÓS MÓDSZER A meghatározáshoz alkalmas táptalajt felolvasztjuk, és megfelelő hőmérsékleten, vegetatív alakok esetében pl. 48–50 °C-on, beoltjuk a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójának ismert mennyiségével, úgy, hogy a meghatározáshoz használt antibiotikumkoncentrációk hatására megfelelő átmérőjű, egyértelműen mérhető gátlási zónák alakuljanak ki. A beoltott táptalajból a szükséges mennyiséget azonnal Petri-csészékbe vagy nagyméretű négyszögletes edényekbe öntjük, oly módon, hogy 2–5 mm-es, egyenletes vastagságú réteg keletkezzék. Kétrétegű táptalajjal is dolgozhatunk, ez esetben csak a felső réteget oltjuk be. A csészéket, illetve edényeket ezután úgy tároljuk, hogy felhasználás előtt a mikroorganizmusok ne szaporodjanak, de ne is pusztuljanak észrevehető mértékben, és amikor a felhasználásra sor kerül, a táptalaj felülete száraz legyen. A 2.7.2.-1. táblázatban megadott oldószer és tompítóoldat felhasználásával a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból azonos hatáserősségűnek feltételezett, ismert koncentrációjú oldatokat készítünk. Ezeket az oldatokat a táptalaj felületén elhelyezett, pl. porcelánból, rozsdamentes acélból vagy más alkalmas anyagból készült steril hengerekbe, vagy az agarban kialakított lyukakba visszük. Minden hengerbe vagy lyukba azonos térfogatú oldatot mérünk be. Úgy is eljárhatunk, hogy megfelelő minőségű, steril szűrőpapírkorongokat használunk; a korongokat átitatjuk a referenciaanyag, illetve a vizsgálandó antibiotikum oldatával és az agar felületére helyezzük.



2.7.2.-1. táblázat – Diffúziós módszer Antibiotikum

Referenciaanyag

A törzsoldat készítéséhez használt oldószer

Amfotericin B

CRS amfotericin B

R dimetil szulfoxid

pH 10,5 (0,2 M)

Saccharomyces cerevisiae ATCC 9763 IP 1432-83

F – pH 6,1

35–37 °C

Bacitracin-cink

CRS bacitracincink

0,01 M sósav

pH 7,0 (0,05 M)

Micrococcus luteus NCTC 7743 CIP 53.160 ATCC 10240

A – pH 7,0

35–39 °C

Bleomicinszulfát

CRS bleomicinszulfát

R víz

pH 6,8 (0,1 M)

Mycobacterium smegmatis ATCC 607

G – pH 7,0

35–37 °C

E – pH 7,9

30–37 °C

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18

E – pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

35–39 °C

A – pH 7,9

35–39 °C

pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6

35–37 °C

pH 5,6

Bacillus subtilis CIP 52.62 ATCC 6633 NCTC 10400

A – pH 6,6

35–37 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633 Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P

A – pH 7,9

35–39 °C

Framicetinszulfát

Gentamicinszulfát

CRS framicetinszulfát

CRS gentamicinszulfát

R víz

R víz

Jozamicin

CRS jozamicin

R metanol (l. a cikkelyt)

Jozamicinpropionát

CRS jozamicinpropionát

R metanol (l. a cikkelyt)

Tompítóoldat (pH)

Mikroorganizmus

pH 8,0 (0,05 M)

Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát

Kolisztimetátnátrium

CRS kanamicinmonoszulfát

CRS kolisztimetátnátrium

R víz

R víz

pH 6,0 (0,05M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Staphylococcus epidermidis NCIB 8853 CIP 68.21 ATCC 12228

Bordetella bronchiseptica NCTC 8344 CIP 53.157 ATCC 4617 Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536

Táptalaj Inkubációs és végső pH hőmérséklet (±0,1 pH-egység)

B – pH 7,3


Neomicinszulfát

Netilmicinszulfát

Nisztatin

Rifamicinnátrium

Spiramicin

Sztrepto-micinszulfát

Teikoplanin

CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicin-szulfát

CRS netilmicinszulfát

CRS nisztatin

CRS rifamicinnátrium

CRS spiramicin

CRS sztreptomicin-szulfát

CRS teikoplanin

Tilozin, állat-gyógyászati célra Tilozin-tartarát, állat-gyógyászati célra

CRS tilozin

Vankomicin– hidroklorid

CRS vankomicin– hidroklorid

R víz


pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus pumilus NCTC 8241 CIP 76.18 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

R víz

pH 8,0 ± 0,1

Staphylococcus aureus ATCC 6538P CIP 53.156

R dimetilformamid

pH 6,0 (0,05 M); 5 %V/V R dimetilformamidot is tartalmaz

Candida tropicalis CIP 1433-83 NCYC 1393 Saccharomyces cerevisiae NCYC 87 CIP 1432-83 ATCC 9763

R metanol

R metanol

R víz

Micrococcus luteus NCTC 8340 pH 7,0 (0,05 M) CIP 53.45 ATCC 9341 pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

pH 8,0 (0,05 M)

Bacillus subtilis NCTC 8236 CIP 1.83 Bacillus subtilis NCTC 10400 CIP 52.62 ATCC 6633

pH 6,0 (0,05M) pH 6,0 (0,05M)


R metanol R 0,1 40 térfogatrész M foszfátR metanol és 60 Micrococcus luteus NCTC 8340 tompítóoldattal térfogatrész R (pH 7,0) készült 0,1 M foszfátCIP 53.45 ATCC 9341 2,5 %V/V-ostompítóoldat oldata (pH 8,0) elegye R víz

pH 8,0

E – pH 7,9

30–37 °C

E– pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

32–35 °C

F – pH 6,0

30–37 °C

F – pH 6,0

30–32 °C

A – pH 6,6

35–39 °C

A – pH 7,9

30–32 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

A – pH 7,9

30–37 °C

H – pH 7,8–8,0

35–37 °C

A – pH 8,0

32–35 °C


Annak érdekében, hogy az értékmérés érvényességét (validitását) ellenőrizhessük, a referenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget kell vizsgálnunk, a vizsgálandó antibiotikumból pedig három akkora mennyiséget, melyeknek hatáserőssége feltehetőleg a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével azonos. Célszerű a koncentrációsorozatokat mértani sor szerint készíteni. Rutinvizsgálatok esetében, ha a rendszer linearitása megfelelő számú, háromdózisos értékméréssel bizonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig a fent leírt, háromdózisos értékmeghatározást kell alkalmazni.



A nagyobb Petri-csészékbe vagy a négyszögletes edényekbe a statisztikai szempontoknak megfelelően rendezzük el az oldatokat, a kisméretű Petri-csészék esetében viszont – amelyekbe csak hat-hat oldat mérhető be – arra kell ügyelni, hogy a vizsgálandó antibiotikum és a referenciaanyag oldatai úgy váltakozzanak, hogy a töményebb oldatok egymást zavaró hatása ne érvényesülhessen. Kb. 18 órán át megfelelő hőmérsékleten inkubálunk. Annak érdekében, hogy az oldatok bemérése közötti időeltolódás kihatását a lehető legkisebbre csökkentsük, és hogy a regressziós egyenesek meredekségét növeljük, ajánlatos az inkubálást megelőzően időt hagyni a diffúzióra, ami – az adott esettől függően – szobahőmérsékleten vagy 4 °C körül rendszerint 1–4 óra. A kör alakú gátlási zónák átmérőit legalább 0,1 mm pontossággal lemérjük, vagy területüket megfelelő pontossággal megállapítjuk, és a szokásos statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. Az egyes meghatározások folyamán annyi párhuzamos mérést végzünk egy-egy mennyiséggel, amennyi a megkövetelt pontosság biztosításához elegendő. A megkövetelt pontosság elérése érdekében és annak megállapítására, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e a megkövetelt minimális értéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményeit statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. B. TURBIDIMETRIÁS MÓDSZER A megfelelő táptalajt oly módon oltjuk be a vizsgálandó antibiotikumra érzékeny mikroorganizmus szuszpenziójával, hogy a vizsgálati körülmények között a mikroorganizmusok növekedésére kifejtett gátló hatás elegendően nagy legyen. A kiválasztott szuszpenzióból akkora ismert mennyiséget használunk, hogy a kb. 4 órás inkubálás után mutatkozó zavarosság jól mérhető legyen. A beoltott táptalajt elkészítése után azonnal felhasználjuk. A 2.7.2.-2. táblázatban megadott oldószerrel és tompítóoldattal a referenciaanyagból és a vizsgálandó antibiotikumból olyan ismert koncentrációjú oldatokat készítünk, amelyeknek hatáserőssége feltehetőleg azonos. 2.7.2. -2. táblázat – Turbidimetriás módszer

Antibiotikum

Framicetinszulfát

Gentamicinszulfát

Referenciaanyag

CRS framicetinszulfát

CRS gentamicinszulfát

A törzsoldat készítéséhez használt oldószer

R víz

R víz

Táptalaj Inkubációs és végső pH hőmérséklet (±0,1 pH-egység)

Tompítóoldat (pH)

Mikroorganizmus

pH 8,0

Staphylococcus aureus NCTC 7447 CIP 53.156 ATCC 6538 P

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0


C – pH 7,0

35–37 °C


Gramicidin

CRS gramicidin

R metanol


pH 7,0*

Enterococcus hirae CIP 58.55 ATCC 10541 Staphylococcus aureus ATCC 6538 P

C – pH 7,0

35–37 °C

* Szükség esetén detergenst, pl. 0,1 mg/ml R poliszorbát 80-at kell a tompítóoldathoz adni, hogy a hígítások folyamán elkerüljük az adszorpciót az anyagon.

Jozamicin

Jozamicinpropionát

CRS jozamicin

CRS jozamicinpropionát

Kanamicinmonoszulfát Savanyú kanamicinszulfát

CRS kanamicinmonoszulfát

Kolisztimetátnátrium

CRS kolisztimetátnátrium

Neomicinszulfát

CRS mikrobiológiai értékmérésre szánt neomicinszulfát

Rifamicinnátrium

Spiramicin

CRS rifamicinnátrium

CRS spiramicin

R metanol (l. a cikkelyeket)

R metanol (l. a cikkelyeket)

R víz

R víz

R víz

R metanol

R metanol

pH 5,6

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C –pH 8,0

35–37°C

pH 5,6

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P NCTC 7447

C – pH 8,0

35–37°C

pH 8,0


C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8666 CIP 2.83 ATCC 9637

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 8,0


C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Escherichia coli NCIB 8879 CIP 54.127 ATCC 10536

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0


C – pH 7,0

35–37 °C


CRS Sztreptomicinsztreptomicinszulfát szulfát

R víz

Tilozin, állatgyógyászat i célra Tilozintartarát, állatgyógyászat i célra

CRS tilozin

R metanol R 0,1 M foszfáttompítóoldattal (pH 7,0) készült 2,5 %V/V-os oldata

Tirotricin

CRS gramicidin

R alkohol

Vankomicinhidroklorid

CRS vankomicinhidroklorid

R víz


pH 8,0

Klebsiella pneumoniae NCTC 7427 CIP 53.153 ATCC 10031

C – pH 7,0

35–37 °C

pH 7,0

Staphylococcus aureus NCTC 6571 ATCC 9144 CIP 53.154

C – pH 7,0

37 °C

Enterococcus hirae ATCC 10541

C – pH 7,0

37 °C

Staphylococcus aureus CIP 53.156 ATCC 6538 P

C – pH 7,0

37–39 °C

R alkohol

pH 8,0

A meghatározás érvényességének igazolására a re-ferenciaanyagból legalább három különböző mennyiséget mérünk be; a vizsgálandó antibiotikumból szintén három különböző mennyiséget veszünk, amelyek ha-tás-erős-sége feltehetőleg azonos a referenciaanyag-mennyiségek hatáserősségével. A mennyiségeket mér-tani sor szerint célszerű megválasztani. A kívánt linearitás elérése érdekében szükség esetén nagy-számú koncentráció közül kell három egymást köve-tőt úgy kiválasztani, hogy a referenciaanyag és a vizsgált antibiotikum mennyiségei megfeleljenek egymásnak. Egyforma kémcsövekbe mindegyik oldatból azonos térfogatot mérünk, majd mindegyik kémcsőbe azonos térfogatú mennyiséget adagolunk a beoltott táptalajból (például 1 ml oldathoz 9 ml táptalajt). A tirotricin értékmérésénél 9,9 ml beoltott táptalajhoz 0,1 ml oldatot mérünk. Kontrollként egyidejűleg két kémcsövet készítünk elő a beoltott táptalajjal, de antibiotikum nélkül, és az egyikhez azonnal 0,5 ml R formaldehid–oldatot keverünk. Ezeket a kémcsöveket használjuk a zavarosság meghatározására szolgáló optikai eszköz beállítására. A kémcsöveket – randomizált, latin négyzetes vagy randomizált blokk elrendezés szerint – vízfürdőbe vagy más olyan készülékbe helyezzük, amely alkalmas arra, hogy az összes kémcsövet egyidejűleg és gyorsan a megfelelő inkubálási hőmérsékletre melegítse, majd 3–4 órán át ezen a hőmérsékleten tartsa. Ügyeljünk arra, hogy a hőmérséklet és az inkubálási időtartam mindegyik kémcső esetében azonos legyen. Inkubálás után mindegyik kémcső tartalmához 0,5 ml R formaldehid–oldatot elegyítünk vagy hőkezelést alkalmazunk a mikroorganizmusok növekedésének leállítása céljából, majd alkalmas optikai eszköz segítségével három tizedesjegy pontossággal meghatározzuk az opacitást. Olyan mérőmódszert is alkalmazhatunk, amely lehetővé teszi, hogy a zavarosságot mindegyik kémcsőben pontosan azonos inkubációs idő-tartam után mérjük. Megfelelő statisztikai módszerekkel kiszámítjuk a hatóértéket. A dózis–válasz összefüggés – akár transzformáljuk, akár nem – gyakran csak nagyon szűk tartományban lineáris. Ezt a tartományt kell a hatóérték kiszámításához felhasználni. A tartománynak legalább három, egymást követő koncentrációt kell tartalmaznia, hogy a vizsgálat alkalmas legyen a linearitás igazolására. Rutinvizsgálatok esetén, ha a rendszer linearitása megfelelő számú,



háromdózisos értékméréssel bi-zonyított, kétdózisos vizsgálat is elegendő lehet, feltéve, hogy az illetékes hatóság ehhez hozzájárul. Vitás esetekben azonban mindig háromdózisos meghatározást kell alkalmazni. Az egyes meghatározások során dózisonként annyi párhuzamos mérést végzünk, amennyi a szükséges pontosság eléréséhez elegendő. Annak érdekében, hogy a kívánt pontosságot elérjük, és megállapítsuk, hogy a vizsgált antibiotikum hatóértéke eléri-e az előírt alsó határértéket, a meghatározást megismételhetjük, és a mérések eredményét statisztikai módszerekkel egyesíthetjük. A fejezet következő részei tájékoztató jellegűek.

Ajánlott mikroorganizmusok A következőkben ismertetjük az ajánlott mikroorganiz-musokat és azok felhasználásának körülményeit. Ezeken kívül más, a vizsgálandó antibiotikumra bizonyítottan érzékeny mikroorganizmusokat is felhasználhatunk, ha biztosítjuk a megfelelő táptalajt, valamint a megfelelő hőmérsékletet és pH-t. A felhasznált oldatok koncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a vizsgálati körülmények között a dózis logaritmusa és a biológiai válasz közti összefüggés lineáris legyen. Inokulumok készítése. Bacillus cereus var. mycoides; Bacillus subtilis; Bacillus pumilus. Az inokulumként használandó mikroorganizmusok spóraszuszpenzióját az alábbiak szerint készítjük. A mikroorganizmust 35–37 °C-on, 7 napon át tenyésztjük alkalmas táptalaj felszínén; a táptalajhoz elő-ze-te-sen literenként 0,001 g R mangán(II)-szulfátot adunk. A tenyészetet, amely főként spórákból áll, steril R vízzel lemossuk. A szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, majd úgy hígítjuk, hogy a spórakoncentráció megfelelő – általában milliliterenként 10·106 és 100·106 közötti érték – legyen. A spóraszuszpenziók 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten hosszú ideig eltarthatók. Spóraszuszpenziót úgy is készíthetünk, hogy a mikroor-ganizmusokat a C-táptalajon, 26 °C-on, 4–6 napon át tenyésztjük, majd aszeptikus körülmények között literenként 0,001 g R mangán(II)-szulfátot adunk a táptalajhoz, és további 48 órán át folytatjuk az inkubálást. A szuszpenziót – hogy a megfelelő mennyiségű spóra (kb. 80%) képződéséről meggyőződjünk – mikroszkóposan megvizsgáljuk, majd centrifugáljuk. Az üledéket annyi steril R vízben szuszpendáljuk, hogy a spórakoncentráció milliliterenként 10×106 és 100×106 között legyen, majd a szuszpenziót 30 percig 70 °C-on melegítjük, és 4 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten tároljuk. Bordetella bronchiseptica. A teszt-mikroorganizmust a B-táptalajon, 35–37 °C-on, 16–18 órán át tenyésztjük. A baktériumtenyészetet steril R vízzel lemossuk és olyan mértékben hígítjuk, hogy a szuszpenzió opacitása megfelelő legyen. Staphylococcus aureus; Klebsiella pneumoniae; Esche-richia coli; Micrococcus lutens; Staphylococcus epidermidis. A B. bronchiseptica tenyésztésére elő-írtak szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy az A-táptalajt használjuk, és az opacitást úgy állítjuk be, hogy turbidimetriás meghatározás esetében kielégítő dózis–válasz összefüggést kapjunk, a diffúziós módszer esetében pedig úgy, hogy megfelelő átmérőjű, jól körülhatárolt gátlási zónákat kapjunk. Saccharomyces cerevisiae; Candida tropicalis. A teszt-mikroorganizmusokat F-táptalajon, 30–37 °Con, 24 órán át tenyésztjük. A tenyészetet R nátrium-klorid 9 g/l töménységű, steril oldatával lemossuk, és a kellő opacitás elérése érdekében ugyanilyen oldattal hígítjuk. Tompítóoldatok. Az 5,8 és 8,0 közötti pH-értékű tom-pítóoldatokat úgy készítjük, hogy 50,0 ml R 0,2 M kálium-dihidrogén-foszfát–oldatot a 2.7.2.-3. táblázatban megadott mennyiségű 0,2 M nátriumhidroxid–oldattal elegyítünk. Az oldatokat frissen készített R desztillált vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. A 2.7.2.-1. táblázatban felsorolt valamennyi mikrobiológiai értékméréshez, a bleomicin-szulfát és az amfotericin B kivételével, ezeket a tompítóoldatokat használjuk.



2.7.2.-3. táblázat pH

0,2 M nátrium-hidroxid–oldat (ml)

5,8

3,72

6,0

5,70

6,2

8,60

6,4

12,60

6,6

17,80

6,8

23,65

7,0

29,63

7,2

35,00

7,4

39,50

7,6

42,80

7,8

45,20

8,0

46,80

A bleomicin-szulfáthoz a tompítóoldatot (pH 6,8) úgy készítjük, hogy 6,4 g R kálium-dihidrogénfoszfátot és 18,9 g R dinátrium-hidrogén-foszfátot R vízzel 1000 ml-re oldunk. Az amfotericin B-hez a következő módon készítjük a 0,2 M foszfát-tompítóoldatot (pH 10,5): 35 g R dikálium-hidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk, az oldathoz 20 ml 1 M nátrium-hidroxid– mérőoldatot elegyítünk, és az így nyert oldat térfogatát R vízzel 1000,0 ml-re kiegészítjük. Táptalajok. Az alábbiakban megadott vagy velük egyen-értékű táptalajok használhatók. A-táptalaj Pepton

6g

Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

4g

Marhahúskivonat

1,5 g

Élesztőkivonat

3g

Glükóz-monohidrát

1g

Agar Víz

15 g ad 1000 ml

B-táptalaj Kazeinpepton (pankreász-hidrolizátum)

17 g

Szójapepton (papain-hidrolizátum)

3g

Nátrium-klorid

5g

Dikálium-hidrogén-foszfát

2,5 g


2,5 g

Agar

15 g

Poliszorbát 80

10 g

Víz

ad 1000 ml

A poliszorbát 80-at a többi alkotórész felforralt, még forró oldatához adjuk, közvetlenül az adott térfogatra történő hígítást megelőzően.



C-táptalaj Pepton Marhahúskivonat

6g 1,5 g

Élesztőkivonat

3g

Nátrium-klorid

3,5 g


1g


3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

1,32 g

Víz

ad 1000 ml

D-táptalaj Szívkivonat

1,5 g

Élesztőkivonat

1,5 g

Kazein-pepton

5g


1g

Nátrium-klorid

3,5 g


3,68 g

Kálium-dihidrogén-foszfát

1,32 g

Kálium-nitrát Víz

2g ad 1000 ml

E-táptalaj Pepton

5g

Hús-kivonat

3g

Dinátrium-hidrogén-foszfát 12 H2O Agar Víz

26,9 g 10 g ad 1000 ml

A dinátrium-hidrogén-foszfátot steril oldat formájában adjuk az előzetesen sterilezett táptalajhoz. F-táptalaj Pepton

9,4 g

Élesztőkivonat

4,7 g

Marhahúskivonat

2,4 g

Nátrium-klorid

10,0 g

glükóz-monohidrát

10,0 g

Agar

23,5 g

Víz

ad 1000 ml



G-táptalaj Glicerin

10 g

Pepton

10 g

Húskivonat

10 g

Nátrium-klorid Agar Víz

3g 15g ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja sterilezés után 7,0±0,1 legyen. H-táptalaj Pepton

5,0 g

Agar

15,0 g

Marhahúskivonat-por

3,0 g

Víz

ad 1000 ml

A táptalaj pH-ja, 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal beállítva, 7,0–8,0 legyen.

2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata

Ph. Hg.VIII. – Ph. Eur. 6.8- 1

01/2012:20903

2.9.3. SZILÁRD GYÓGYSZERFORMÁK HATÓANYAGÁNAK KIOLDÓDÁSI VIZSGÁLATA Jelen vizsgálat célja annak megállapítása, hogy valamely orálisan alkalmazott szilárd gyógyszerforma megfelel-e a kioldódási követelményeknek. Ebben a fejezetben adagolási egységnek 1 tablettát, 1 kapszulát, vagy az előírt mennyiséget tekintjük. KÉSZÜLÉK 1. Berendezés (forgókosaras készülék). A berendezés a következő részekből áll: üvegből, vagy más közömbös, átlátszó anyagból(3) készült lefedhető tartály; motor; hajtott keverőszár; hengeres kosár (keverőelem). A tartály részben a megfelelő méretű vízfürdőbe merül, vagy alkalmas eszközzel pl. fűtőköpennyel melegíthető. A vízfürdő, ill. a fűtőszerkezet lehetővé teszi a tartályon belüli hőmérséklet 37±0,5 oC-on tartását a vizsgálat során, valamint a kioldófolyadék állandó egyenletes mozgását. Sem a készülék részei, sem annak környezete nem növelheti jelentős mértékben az egyenletesen forgó keverőelem által előidézett mozgást, keverést, rezgést. Célszerű olyan készüléket használni, mely a vizsgálat alatt lehetővé teszi a minta és a keverő megfigyelését. A tartály hengeres, alul félgömb alakú, 1 l térfogatú; magassága 160–210 mm, belső átmérője 98–106 mm. Az oldalfalak felül peremesek. A párolgás csökkentésére rögzíthető fedél használható(4). A helyesen beállított keverőszár függőleges tengelye bármely ponton legfeljebb 2 mm-nyire térhet el a tartály tengelyétől, és egyenletesen kell forognia, jelentős ingadozások nélkül, hogy ez ne befolyásolja az eredményeket. A keverőszár fordulatszám-szabályozóhoz csatlakozik, mely lehetővé teszi a keverés sebességének beállítását és ±4%-os hibahatáron belül tartását. A keverőszárat és -kosarat 316 típusú rozsdamentes acélból, vagy azzal egyenértékű anyagból készítik, a 2.9.3.-1. ábrán feltüntetett előírásoknak megfelelően. Kb. 2,5 µm vastagságú aranyréteggel bevont kosár is használható. A vizsgálati minta adagolási egységét minden vizsgálat kezdetén a száraz kosárba helyezik. A tartály aljának belső felszíne és a kosár közötti távolság a vizsgálat alatt 25±2 mm legyen. 2. Berendezés (forgólapátos készülék). Az 1. Berendezés szerinti összeállítást kell használni, azzal a különbséggel, hogy keverőelemként a keverőszárhoz rögzített lapátot alkalmazunk. A helyesen beállított keverőszár függőleges tengelye bármely ponton legfeljebb 2 mm-nyire térhet el a tartály tengelyétől, és egyenletesen kell forognia, jelentős ingadozások nélkül, hogy ez ne befolyásolja az eredményeket. A keverőlapát függőleges tengelye egybe esik a keverőszár-tengellyel, úgy, hogy a lapát alja és a keverőszár alja egy síkban van. A keverőlapát feleljen meg a 2.9.3.-2. ábrán megadott előírásoknak. A keverőlapát alja és a tartály aljának belső felszíne közötti távolság a vizsgálat alatt 25±2 mm legyen. A fémből, vagy megfelelő inert anyagból készült merev keverőlapát és keverőszár egy egységet alkot. Megfelelő, két részből álló, szétszerelhető változat is használható, feltéve, hogy az alkatrészek a vizsgálat során szilárdan kapcsolódnak egymáshoz. A keverőlapát és -szár megfelelő, inert bevonattal is ellátható. A vizsgálati minta adagolási egységét a tartály aljára hagyjuk lesüllyedni a keverés megkezdése előtt. Az olyan készítményekre, melyek egyébként nem süllyednének el, inert anyagból készült, néhány menetből álló spirált helyezhetünk. Egy másik lehetséges süllyesztő eszköz a 2.9.3.-3. ábrán látható, de egyéb, validált eszközök is alkalmazhatók.

(3) (4)

A tartály anyaga nem kötheti meg, nem reagálhat és nem léphet kölcsönhatásba a vizsgálandó készítménnyel. Amennyiben fedelet használunk, azon megfelelő számú nyílásnak kell lennie hőmérő behelyezése és mintavétel céljából.



1) Rács hegesztett szegéllyel: 0,22–0,31 mm drótátmérő, 0,36–0,44mm-es közökkel. A hegesztést követően a rács kicsit megváltozhat 2) A megengedett legnagyobb túlnyúlás „A”-nál 1,0 mm, amikor az egységet a felszerelt kosárral középpontosan forgatjuk

2.9.3.-1- ábra – 1. berendezés, Forgókosaras keverőelem (méretek milliméterben)



2.9.3.-2. ábra 2. berendezés, Forgólapátos keverőelem (méretek milliméterben)

2.9.3.-3. ábra – Lehetséges süllyesztőegység (méretek milliméterben)



3. Berendezés (függőleges mozgású készülék). A berendezés egy sorozat sík aljú, hengeres üvegtartályból, egy sorozat függőlegesen mozgatható üveghengerből, 316 típusú rozsdamentes acélból vagy más alkalmas közömbös anyagból készült csatlakozókból és megfelelő, közömbös és nem adszorbeáló anyagból készült, a mozgóhengerek aljához és tetejéhez illeszkedő szűrőkből áll. További része a berendezésnek a motor és a meghajtóegység, ami a hengereket a tartályokban függőlegesen mozgatja, és ha szükséges, azokat vízszintesen másik sor üvegtartályba helyezi át. A tartályok bizonyos mélységig alkalmas méretű vízfürdőbe merülnek, ami lehetővé teszi a hőmérséklet 37±0,5 o C-on tartását a vizsgálat során. Sem a készülék részei, sem annak környezete nem növelheti jelentős mértékben az egyenletesen függőlegesen mozgó hengerek által előidézett mozgást, keverést, rezgést. Külön egységet alkalmazunk a mozgatás sebességének beállítására és ±5%-on belül tartására. Célszerű olyan berendezést használni, amely lehetővé teszi a vizsgálati minta és a mozgó hengerek megfigyelését. A vizsgálat során a tartályokat párolgásgátló fedéllel fedjük le. A készülék részeinek méretei, ha más előírás nincs, feleljenek meg a 2.9.3.-4. ábrán megadott értékeknek. 4. Berendezés (átfolyócellás készülék). A készülék a következő részekből áll: kioldófolyadékot tartalmazó tartály és pumpa; átfolyócella; vízfürdő, amely a vizsgálófolyadék hőmérsékletét 37±0,5oCon tartja. Előírt méretű cellát használunk. A pumpa felfelé áramoltatva átnyomja a kioldófolyadékot az átfolyócellán. A pumpa szállítóképességének 240–960 ml/óra között kell lennie, a következő szabványos áramlási sebességértékekkel: 4 ml/perc, 8 ml/perc és 16 ml/perc. A pumpának állandó áramlási sebességet kell biztosítania (ami a névleges értéktől ±5%-ban térhet el); az áramlási profil szinuszoid, 120±10 pulzus/perc pulzálási sebességgel. Nem-pulzáló áramlású cella is alkalmazható. Átfolyócellával végzett kioldódásvizsgálatok során a cellát jellemezni kell, hogy pulzáló-e és meg kell adni az áramlási sebességet is. Az átfolyócella (2.9.3.-5. és 2.9.3.-6. ábra) átlátszó és inert anyagból készült, függőleges helyzetben rögzített kis tartály, amelyben a cella felső részén található beépített szűrőrendszer akadályozza meg a fel nem oldódott részecskék távozását; a szabványos cellaátmérők 12 mm és 22,6 mm; a cella kúposan kiképzett aljába egy kb. 5 mm átmérőjű üveggyöngyöt helyezünk, hogy megakadályozzuk a folyadék visszaáramlását a csőbe, majd erre kisméretű, kb. 1 mm átmérőjű üveggyöngyöket rétegezünk; a speciális adagolási egységek elhelyezésére tablettatartó (2.9.3.-5 és 2.9.3.-6 ábra) alkalmazható. A cellát vízfürdőbe merítjük, a hőmérsékletet 37±0,5 oC-on tartjuk. A készülék részeinek rögzítésére csíptető szerkezet és 2 tömítőgyűrű szolgál. A pumpa külön áll a kioldó-egységtől, annak érdekében, hogy az utóbbi védve legyen a pumpa bármilyen rezgésétől. A pumpa nem lehet magasabban a gyűjtőtartályoknál. A csőcsatlakozások a lehető legrövidebbek legyenek. Megfelelő, inert anyagból (pl. politetrafluoretilén) készült, 1,6 mm belső átmérőjű csöveket és inert peremes csatlakozókat alkalmazunk.



2.9.3.-4. ábra – 3. Berendezés, üvegtartály és függőleges mozgású henger (méretek milliméterben, ha nincs másképp megadva)



2.9.3.-5. ábra – 4. Berendezés, nagy cella tablettákhoz, kapszulákhoz (fent), tablettatartó a nagy cellához (alul)(méretek milliméterben, ha másképp nincs megadva)



2.9.3.-6. ábra – 4. Berendezés, kis méretű cella tablettákhoz, kapszulákhoz (fent), tablettatartó a kis cellához (alul) Készülékalkalmasság. A készülék kioldásvizsgálathoz való alkalmasságának megállapításához ellenőrizni kell, hogy a készülék megfelel-e a fentiekben megadott méreteknek és tűréshatároknak. Ezen túlmenően a használat során kritikus vizsgálati paraméterek – a kioldófolyadék térfogata és hőmérséklete, forgási sebesség (1. és 2. berendezés), bemerülési sebesség (3. berendezés), a folyadék áramlási sebessége (4. berendezés) – rendszeres ellenőrzése is szükséges. Időközönként meg kell határozni a kioldókészülék elfogadható teljesítőképességét.



ELJÁRÁS 1. ÉS 2. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A megadott térfogatú (±1%) kioldófolyadékot az előírt készülékbe mérjük. A készüléket összeállítjuk, megvárjuk, amíg a kioldófolyadék hőmérsékleti egyensúlya 37±0,5oC-ra beáll, majd eltávolítjuk a hőmérőt. A hőmérőt nem kell feltétlenül eltávolítani, amennyiben bizonyított, hogy az eredmények egyenértékűek a hőmérő nélküli vizsgálattal. 1 adagolási egységet a készülékbe helyezünk, ügyelve arra, hogy a készítmény felületén ne képződjenek levegőbuborékok. A készüléket az előírt sebességgel működtetjük. Minden előírt időpontban vagy előírt időközökben mintát veszünk; a mintavétel helye a vizsgálófolyadék felszíne és a forgókosár vagy forgólapát teteje közti távolság felénél, a tartály falától legalább 1 cm-re legyen. Amennyiben többszöri mintavétel szükséges, pótoljuk a kivett vizsgálófolyadékot friss, 37 oC-os kioldófolyadék-részletekkel, vagy ha bizonyítható, hogy a vizsgálófolyadék pótlása nem szükséges, a térfogatváltozást a számítások során vegyük figyelembe. A tartályt a vizsgálat időtartamára fedjük le és megfelelő időközönként ellenőrizzük a hőmérsékletet. Az analízist(5) a megfelelő tartalmi meghatározással végezzük el. A vizsgálatot további adagolási egységekkel meg kell ismételni. Amennyiben automatizált mintavevőt használunk, vagy ha egyéb módosítást eszközlünk a készüléken, igazolni kell, hogy a módosított készülék az itt leírt készülékkel egyenértékű eredményt ad. Kioldófolyadék. Megfelelő kioldófolyadékot használunk. Az előírt térfogat 20–25 oC-on végzett mérésekre vonatkozik. Amennyiben a vizsgálófolyadék tompítóoldat, a pH-t a megadottól legfeljebb 0,05 pH-egység eltéréssel állítjuk be. Az oldott gázok buborékokat képezhetnek, melyek meghamisíthatják a vizsgálat eredményét, ezért ilyen esetekben az oldott gázokat a mérés megkezdése előtt el kell távolítani(6). Mintavételi idő. Amennyiben csak egyetlen időpontra van követelmény, a vizsgálat rövidebb idő alatt is elvégezhető, ha a minimálisan kioldódó mennyiségre vonatkozó követelmény teljesül. Egyébként mintavételt kizárólag az előírt időpontban végezhetünk; a megadott időponttól való eltérés legfeljebb ±2% lehet. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A hagyományos hatóanyag-leadású tablettáknál leírtak szerint járunk el. Kioldófolyadék. A hagyományos hatóanyag-leadású tablettáknál leírtak szerint járunk el. Mintavételi idő. A mintavételi időpontokat (általában 3), órában adják meg. Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az A vagy a B módszer szerint járunk el. A módszer. –

(5)

Savas kioldási szakasz. 750 ml 0,1 M sósav–oldatot teszünk a tartályba, majd összeszereljük a készüléket. Megvárjuk, amíg 37±0,5 oC-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd a készülékbe 1 adagolási egységet helyezünk, rátesszük a fedelet, és a készüléket az előírt sebességgel üzemeltetjük. Két óra 0,1 M sósav–oldatban történő működtetés után kiveszünk egy oldatrészletet a folyadékból, és késedelem nélkül a „Tompítóoldatos kioldási szakasz” pontban leírtak szerint járunk el. A kivett oldatrészlettel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk.

A vizsgálati mintát a mintavételezés során szűrni kell, kivéve ha bizonyított, hogy nincs szükség szűrésre. Inert anyagból készült szűrőt használunk, amely nem köti meg a hatóanyagot és nem tartalmaz kioldható, a vizsgálatot zavaró anyagokat. (6) A gázmentesítés eljárása a következő: Enyhe keverés mellett a közeget 41oC-ra melegítjük, majd vákuum alatt, erős kevertetés közben 0,45 µm-es vagy kisebb pórusméretű szűrőn azonnal megszűrjük, és még 5 percen át vákuum alatt kevertetjük. Más validált módszerrel is gázmentesíthetünk.


–


Tompítóoldatos kioldási szakasz. A tompítóoldat hozzáadását és a pH-beállítást 5 percen belül elvégezzük. A megfelelő keverési sebességgel működtetett készülék tartályában levő folyadékhoz R trinátrium-foszfát–dodekahidrát 0,20 M-os oldatának 250 ml-ét adjuk, melynek hőmérsékletét előzőleg 37±0,5 oC-ra állítottuk be. Szükség esetén a pH-t 2 M sósav–oldattal vagy 2 M nátriumhidroxid–oldattal 6,8±0,05 értékre állítjuk be. A készüléket további 45 percen keresztül, vagy a megadott ideig működtetjük, majd a folyadékból kiveszünk egy oldatrészletet, amellyel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk.

B módszer. –

Savas kioldási szakasz. A készülék tartályába 1000 ml 0,1 M sósavat töltünk és összeszereljük a berendezést. Megvárjuk, amíg 37±0,5 oC-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd a készülékbe 1 adagolási egységet helyezünk, rátesszük a fedelet, és a készüléket az előírt sebességgel üzemeltetjük. Két óra 0,1 M sósavban történő működtetés után kiveszünk egy oldatrészletet a folyadékból, és késedelem nélkül a „Tompítóoldatos kioldási szakasz” pontban leírtak szerint járunk el. A kivett oldatrészlettel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk.

–

Tompítóoldatos kioldási szakasz. Az eljárás ezen szakaszában olyan tompítóoldatot használunk, melynek hőmérsékletét előzőleg 37±0,5 oC-ra állítottuk be. A tartályból leengedjük a sósav– oldatot, majd 1000 ml foszfát–tompítóoldatot (pH 6,8) töltünk a tartályba. A tompítóoldatot 0,1 M sósav–oldat (3 térfogatrész) és R trinátrium-foszfát–dodekahidrát 0,20 M oldatának (1 térfogatrész) elegyítésével készítjük. Az oldat pH-ját szükség esetén 2 M sósav–oldattal, vagy 2 M nátrium-hidroxid–oldattal 6,8±0,05 értékre beállítjuk. Az oldatcserét úgy is elvégezhetjük, hogy a savas edényt új, a tompítóoldatot tartalmazó tartályra cseréljük, melybe áthelyezzük a vizsgált adagolási egységet. A készüléket további 45 percen keresztül, vagy a megadott ideig működtetjük, majd a folyadékból kiveszünk egy oldatrészletet, amellyel megfelelő tartalmi meghatározást végzünk.

Mintavételi idő. A megadott vizsgálati időtartamokat, ha nincs más előírás, ±2% tűréshatárral kell betartani. 3. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyagleadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A kioldófolyadék előírt mennyiségét (±1%) a készülék hengereibe töltjük. Összeállítjuk a berendezést, és megvárjuk, amíg 37±0,5oC-on beáll a hőmérsékleti egyensúly, majd kivesszük a hőmérőt. Minden egyes mozgóhengerbe 1 adagolási egységet helyezünk, ügyelve arra, hogy ne tapadjon rájuk levegőbuborék, és – a mozgást az előírt sebességre beállítva – a késedelem nélkül bekapcsoljuk a készüléket. A henger lökethossza 9,9–10,1 cm. Az előírt időtartam után, illetve az előírt időpontokban felemeljük a hengereket és mindegyik üvegtartályból mintát veszünk, a kioldófolyadék felszíne és az edény alja közötti távolság felénél. Elvégezzük az előírt vizsgálatot. Amennyiben szükséges, a vizsgálatot további adagolási egységekkel is elvégezzük. A kivett kioldófolyadék-mintát azonos térfogatú, friss, 37 oC-os kioldófolyadékkal pótoljuk, de ha bizonyítható, hogy nem szükséges a folyadék pótlása, akkor elegendő a számolásoknál figyelembe venni a térfogatváltozást. A vizsgálat alatt párolgásgátló fedéllel fedjük be a tartályt, és megfelelő időközönként ellenőrizzük a folyadék hőmérsékletét. Kioldófolyadék. Az „1. és 2. berendezés” pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az „1. és 2.” berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A „3. berendezés” pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni.



Kioldófolyadék. Az „1. és 2”. berendezés pontban a nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az „1. és 2.” berendezés pontban a nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az „1. és 2. berendezés” pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák B vizsgálati módszerére leírtak szerint járunk el, úgy, hogy az egyik sor edénynél az előírt – rendszerint 300 ml – mennyiségben savas, majd a következő sor edénynél tompítóoldat-vizsgálófolyadékot alkalmazunk. Mintavételi idő. Az „1. és 2. berendezés” pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. 4. BERENDEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az előírt cellába üveggyöngyöket helyezünk, és a gyöngyrétegre 1 adagolási egységet teszünk. Amennyiben előírják, tablettatartót használunk. Összeszereljük a szűrőfejet, és a részeket megfelelő szorítószerkezettel rögzítjük. A 37±0,5 oC-ra melegített kioldófolyadékot a pumpa segítségével a cella aljáról tápláljuk a cellába az előírt áramlási sebességgel. A mért áramlási sebesség legfeljebb ±5%-kal térhet el az előírttól. Minden előírt időpontban mintát veszünk a kioldófolyadékból, és a megadott módszerrel elvégezzük az analízist. A vizsgálatot további adagolási egységekkel is elvégezzük. Kioldófolyadék. Az „1. és 2. berendezés” pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Mintavételi idő. Az „1. és 2.” berendezés pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. A „4. berendezés” pontban a hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. Kioldófolyadék. A „4. berendezés” pontban gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni.

a

hagyományos

hatóanyag-leadású

szilárd

Mintavételi idő. A „4. berendezés” pontban gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni.

a

hagyományos

hatóanyag-leadású

szilárd

Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Eljárás. Az „1. és 2. berendezés” pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni, a megadott kioldófolyadékokat alkalmazva. Mintavételi idő. Az „1. és 2. berendezés” pontban a késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformákra leírtak szerint kell eljárni. KIVITELEZÉS Hagyományos hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Ha nincs más előírás, a készítmény akkor felel meg a követelményeknek, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyagmennyiségek megfelelnek a 2.9.3.-1. táblázatban megadott értékeknek. Amennyiben az eredmények sem az S1, sem az S2 szint követelményeinek nem felelnek meg, a vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell. Q-val a kioldódott hatóanyag mennyiségét jelöljük, és értékét a feliraton feltüntetett (névleges) hatóanyag-tartalom százalékában adjuk meg; a táblázatban feltüntetett 5%, 15% és 25% értékek szintén a névleges hatóanyag-tartalom százalékában értendők, így ezen értékek és a Q mértékegysége azonos.



2.9.3.-1. táblázat Szint

Mintaszám

Elfogadási követelmény

S1

6

Egyetlen egyedi egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q+5%

S2

6

A 12 vizsgálati egység hatóanyag-tartalmának (S1+S2) átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, és egyetlen egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q–15%.

S3

12

A 24 vizsgálati egység hatóanyag-tartalmának (S1+S2+S3) átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, legfeljebb 2 egység hatóanyag-tartalma lehet kisebb, mint Q–15%, és egyetlen egység hatóanyag-tartalma sem lehet kisebb, mint Q–25%.

Nyújtott hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Ha nincs más előírás, a készítmény akkor felel meg a követelményeknek, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyagmennyiség megfelel a 2.9.3.-2. táblázatban megadott értékeknek. Amennyiben az eredmények sem az L1, sem az L2 szint követelményeinek nem felelnek meg, a vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell. A kioldott hatóanyag mennyiségének határértékeit a névleges hatóanyag-tartalom százalékában adjuk meg. Minden Qi értékhez, melyek az adott részidőintervallumhoz tartozó kioldódott hatóanyag-mennyiséget jelentik, határértékek tartoznak. Ahol több, mint egy intervallum van megadva, ott mindegyik intervallumhoz külön elfogadási követelmény tartozik. 2.9.3.-2. táblázat Szint

Mintaszám


L1

6

Egyetlen vizsgálati egységre vonatkozó érték sem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban kapott egyetlen érték sem lehet kisebb, mint az erre a pontra előírt mennyiség.

L2

6

A 12 vizsgálati egység (L1+L2) értékeinek átlaga nem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban nem lehet kisebb, mint az erre a pontra előírt mennyiség; egyetlen egyedi érték sem eshet a névleges hatóanyag-tartalom 10%-ánál nagyobb mértékben a megadott határokon kívül; az utolsó vizsgálati időpontra kapott egyetlen érték sem lehet a névleges tartalom több, mint 10%-ával kisebb az előírt mennyiségnél.

L3

12

A 24 vizsgálati egység (L1+L2+L3) értékeinek átlaga nem eshet a megszabott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban nem lehet kisebb, mint az erre a pontra megadott érték; a 24 vizsgálati egység közül az egyes vizsgálati időpontokban legfeljebb 2 eshet kívül a megadott tartományon a névleges hatóanyag-tartalom 10%-ánál nagyobb mértékben; az utolsó vizsgálati időpontban a 24 vizsgálati minta közül legfeljebb 2 esetében lehet a mért érték a névleges hatóanyag-tartalom több, mint 10%-ával kisebb az előírtnál. Egyetlen érték sem eshet a névleges hatóanyag-tartalom 20%-ánál nagyobb mértékben a megadott határokon kívül, és az utolsó vizsgálati időpontban kapott egyetlen érték sem lehet a névleges tartalom 20%-ánál nagyobb mértékben alacsonyabb az előírtnál.



Késleltetett hatóanyag-leadású szilárd gyógyszerformák Savas kioldási szakasz. Ha nincs más előírás, a készítmény akkor teljesíti a vizsgálat ezen szakaszának követelményeit, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyag-mennyiség (a névleges hatóanyag-tartalom %-ában kifejezve) megfelel a 2.9.3.-3. táblázatban megadott értéknek. A vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell, kivéve ha mind a savas, mind a tompítóoldatos szakaszra kapott eredmények már egy korábbi szint követelményeinek megfelelnek. 2.9.3.-3. táblázat Szint

Mintaszám

Elfogadhatósági követelmény

A1

6

Egyetlen egyedi kioldódási érték sem haladhatja meg a 10%-ot.

A2

6

A 12 vizsgálati egység (A1+A2) kioldódási értékeinek átlaga nem haladhatja meg a 10%-ot, és egyetlen kioldódási érték sem lehet nagyobb, mint 25%.

A3

12

A 24 vizsgálati egységhez (A1+A2+A3) tartozó kioldódási értékek átlaga nem haladhatja meg a 10%-ot, és egyetlen egyedi kioldódási érték sem lehet nagyobb, mint 25%.

Tompítóoldatos kioldódási szakasz. Ha nincs más előírás, a készítmény akkor teljesíti a követelményeket, ha a vizsgált adagolási egységekből kioldódott hatóanyag-mennyiség megfelel a 2.9.3.-4. táblázatban megadott értékeknek. A vizsgálatot a harmadik szintig folytatni kell, kivéve ha mindkét szakasz már egy korábbi szinten megfelel a követelményeknek. A 2.9.3.-4.táblázatban feltüntetett Q értéke 75%-os kioldódást jelent, amennyiben más érték nincs előírva. Q értéke a savas és tompítóoldatos kioldási szakaszban együttesen kioldott hatóanyag előírt mennyiségét jelenti, a névleges hatóanyag-tartalom százalékában. A táblázatban feltüntetett 5%, 15% és 25% értékek szintén a névleges hatóanyag-tartalom százalékában értendők, így ezen értékek és a Q mértékegysége azonos. 2.9.3.-4. táblázat Szint

Mintaszám


B1

6

Egyetlen vizsgálati egység kioldódási értéke sem lehet kisebb, mint Q+5%

B2

6

A 12 vizsgálati egység (B1+B2) kioldódási értékeinek átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, és egyetlen egység értéke sem lehet kisebb, mint Q–15%.

B3

12

A 24 vizsgálati egység (B1+B2+B3) kioldódási értékeinek átlaga nagyobb vagy egyenlő legyen, mint Q, legfeljebb 2 egység kioldódási értéke lehet kisebb, mint Q – 15%, és egyetlen egység kioldódási értéke sem lehet kisebb, mint Q–25%.

A kioldódási vizsgálatra vonatkozó ajánlások az 5.17.1. fejezetben találhatók.

4.1.1. Reagensek

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.3-1

01/2012:40101

4.1.1. REAGENSEK Acetilaceton. 1000900. R2 acetilaceton–reagens. 1000902. 0,2 ml R acetilacetont, 3 ml R tömény ecetsavat és 25 g R ammónium-acetátot R vízben oldunk és R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Diazovörös B só. C17H13N3O9S2. (Mr 467,4). 1037500. [49735-71-9]. Schultz No. 155. Coluor Index No. 37125. Fast red B salt. (2-Metoxi-4-nitrobenzoldiazónium)-hidrogén-(naftalin-1,5-diszulfonát). Narancssárga por. Vízben oldódik, alkoholban kevéssé oldódik. Eltartás: légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-on. Diflubenzuron. C14H9ClF2N2O2. (Mr 310,7). 1180000. [35367-38-5]. 1-(4-klórfenil)-3-(2,6-difluorbenzoil)-karbamid. Színtelen, fehér vagy csaknem fehér kristályok. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, nagyon jól oldódik dimetilszulfoxidban, kevéssé oldódik acetonban. Dinitrobenzol. C6H4N2O4. (Mr 168,1). 1031200. [99-65-0]. 1,3-Dinitrobenzol. Sárgás színű, kristályos por vagy kristályok. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, alkoholban kevéssé oldódik. op: kb. 90 ºC. Fast red B salt. 1037500. [49735-71-9]. Lásd R diazovörös B só.

(9-Fluorenil)metil-kloroformiát. C15H11ClO2. (Mr 258,7). 1180100. [28920-43-6]. op: kb. 63 ºC. Imperatorin. C16H14O4. (Mr 270,3). 1180200. [482-44-0]. 9-[(3-Metilbut-2-enil)oxi]-7H-furo[3,2-g][1]benzopirán-7-on. (Z)-Ligusztilid. C12H14O2. (Mr 190,2). 1180300. [81944-09-4]. 3(Z)-3-Butilidén-1,3,4,5-tetrahidroizobenzofurán-1-on. 2-Metilpentán. C6H14. (Mr 86,2). 1180400. [107-83-5]. Izohexán. d 20 20 : kb. 0,653. fp: kb. 60,0 °C. Színtelen, gyúlékony folyadék. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, vízmentes etanollal elegyedik. Nátrium-tioszulfát, vízmentes. Na2S2O3. (Mr 158,1). 1180700. [7772-98-7]. Dinátrium-tioszulfát. Tartalom: legalább 98,0%.

4.1.1. Reagensek

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.7.3-2

Lásd Natrii thiosulfas (0414). Ninhidrin. 1058300. 9-Fluorenil-metiloxi-karbonil-klorid. FMOC-Cl. R3 ninhidrin–oldat. 1058306. 5 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 95 térfogatrész R 2-propanol elegyével készített, 3 g/l töménységű oldat. Osztole. C15H16O3. (Mr 244,3). 1180500. [484-12-8]. 7-Metoxi-8-(3-metilbut-2-enil)-2H-1-benzopirán-2-on. 7-Metoxi-8-izopentenilkumarin. Puerarin. C21H20O9. (Mr 416,4). 1180600. [3681-99-0]. 8-β-D-glükopiranozil-7-hidroxi-3-(4-hidroxifenil)-4H-1-benzopirán-4-on. 7,4'-Dihidroxi-8-Cglükozilizoflavon. Szilikagél, kromatográfiás célra (szánt), fenilszililezett. 1110200. Nagyon kis szemcseméretű, fenilszilil-csoportok bevitelével a felületén kémiailag módosított szilikagél. A szemcseméretet az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után tüntetik fel. Szilikon–kvarc-polimer, amorf, propil-2-fenilszililezett, utókezelt. 1178100. Szintetikus, hibrid gömbrészecskék, amelyek szervetlen (szilicium-dioxid) és szerves (szerves sziloxánok) alkotórészeket egyaránt tartalmaznak; felületüket propil-2-fenilszilil-csoportok bevitelével kémiailag módosították. A bázisos vegyületekkel való kölcsönhatás csökkentésére a visszamaradó szilanol-csoportok zömét gondosan utókezelik. A szemcseméretet az egyes vizsgálati előírásokban a reagens neve után tüntetik fel. Triflumuron. C15H10ClF3N2O3. (Mr 358,7). 1180800. [64628-44-0]. 1-(2-Klórbenzoil)-3-(triflumorometoxifenil)karbamid. Fehér vagy csaknem fehér kristályos por. Vízben gyakorlatilag nem oldódik, acetonban és diklórmetánban mérsékelten oldódik

1

01/2012:0798

ACIDUM FUSIDICUM Fuzidinsav

C31H48O6.½H2O [6990-06-3]

Mr 525,7

DEFINÍCIÓ ent-(17Z)-16α-(Acetiloxi)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién21-sav–hemihidrát. A Fusidium coccineum bizonyos törzseinek fermentálásával, vagy más módon előállított antimikrobás hatású anyag. Tartalom: 97,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS fuzidinsavval.

B. 1 g anyagot elégetünk. A maradék nem adja a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját (2.3.1). VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R metanol – R tömény foszforsav 5 g/l-es oldata – R acetonitril (10+40+50 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS csúcsazonosításra szánt fuzidinsavat (amely A-, B-, C-, D-, F-, G, H- és N-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk.

2 Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). Egy üvegcse CRS fuzidinsav-szennyezőkeveréket (amely I-, K-, L- és Mszennyező keveréke) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm); − hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: R metanol – R acetonitril – R tömény foszforsav 5 g/l-es oldata (20+40+40 V/V); – B-mozgófázis: R tömény foszforsav 5 g/l-es oldata – R metanol – R acetonitril (10+20+70 V/V); Idő (perc) 0–3

A-mozgófázis (%V/V) 100

B-mozgófázis (%V/V) 0

3 – 28

100 → 0

0 → 100

28 – 33

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, F-, G-, H- és N-szennyezőt a CRS csúcsazonosításra szánt fuzidinsavhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk; az I-, K-, L és M-szennyezőt a CRS fuzidinsav-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a fuzidinsavra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,63; N-szennyező kb. 0,65; F-szennyező kb. 0,7; G-szennyező kb. 0,82; H-szennyező kb. 0,85; I-szennyező kb. 0,96; K-szennyező kb. 1,18; Lszennyező kb. 1,23; M-szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 1,5, a G- és a H-szennyező között. Követelmények: – korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő faktorokkal szorozzuk: C-szennyező 0,7; D-szennyező 0,7; Fszennyező 0,3; I-szennyező 0,6; K-szennyező 0,6; − M-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,0%); − G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,7-szerese (0,7%); − L-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%); − B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,4%); − A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján

3 látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); − C-, D-, F-, I-, K- és N-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); − egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); − összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (2,0%); − elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%). Víztartalom (2.5.12): 1,4–2,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,400 g-ját 10 ml R etanolban (96%) oldjuk. 0,5 ml R fenolftalein–oldat hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal rózsaszínig titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 51,67 mg C31H48O6 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve, 2–8 °C hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, F, G, I, K, L, M, N. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): E, H, J, O.

és C*-epimere

A. ent-(24SR,17Z)-16α-(acetiloxi)-3β,11β,24,25-tetrahidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszt17(20)-én-21-sav (24,25-dihidro-24,25-dihidroxifuzidinsav),

4

és C*-epimere

B. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17[(6SR)-6-hidroxi-7,7-dimetil-2-oxooxepán-3-ilidén]-4β,8,14-trimetil18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát (24,25-dihidro-24,25-dihidroxifuzidinsav-21,25-lakton),

C. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17[(6S)-6-(1-hidroxi-1-metiletil)-2-oxodihidro-2H-pirán-3(4H)-ilidén]4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát ((24R)-24,25-dihidro-24,25dihidroxifuzidinsav-21,24-lakton),

D. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17[(6R)-6-(1-hidroxi-1-metiletil)-2-oxodihidro-2H-pirán-3(4H)-ilidén]4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát ((24S)-24,25-dihidro-24,25dihidroxifuzidinsav-21,24-lakton),

5

E. ent-(17Z,24EZ)-16α-(acetiloxi)-3β,11β,26-trihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta17(20),24-dién-21-sav (26-hidroxifuzidinsav),

F. ent-(17Z,24EZ)-16α-(acetiloxi)-3β,11β-diihidroxi-4β,8,14-trimetil-26-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta17(20),24-dién-21-sav (26-oxofuzidinsav),

G. ent-(17Z)-16α-(acetiloxi)-11β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-3-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dién-21-sav (3-didehidrofuzidinsav),

H. ent-(17Z)-16α-(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-11-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dién-21-sav (11-didehidrofuzidinsav),

6

I. ent-(17Z)-3β,11β,16β-trihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién-21-sav (16-epi-dezacetilfuzidinsav),

J. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dieno-21(16β)lakton (16-epi-dezacetilfuzidinsav-21,16-lakton),

K. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dieno-21-(16α)lakton (dezacetilfuzidinsav-21,16-lakton),

L. ent-(17Z)-16α-(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-9(11),17(20),24trién-21-sav (9,11-anhidrofuzidinsav),

7

M. ent-(17Z)-16α(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién-21sav (11-dezoxifuzidinsav), N. ismeretlen szerkezetű vegyület,

O. ent-(17Z)-3β,11β,16α-trihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién-21-sav (dezacetilfuzidinsav).

Alfadexum


01/2012:1487

ALFADEXUM Alfadex

[C6H10O5]6 [10016-20-3]

Mr 973

DEFINÍCIÓ Ciklohexakisz-(1→4)-(α-D-glükopiranozil) (ciklomaltohexóz vagy α-ciklodextrin) Tartalom: 98,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, amorf vagy kristályos por. Oldékonyság: vízben és propilénglikolban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. „Fajlagos optikai forgatóképesség” (lásd Vizsgálatok). B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe és retenciós ideje megközelítőleg azonos legyen a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területével és retenciós idejével. C. 0,2 g anyagot 2 ml R4 jód–oldatban vízfürdőn melegítéssel oldunk, majd az oldatot szobahőmérsékleten állni hagyjuk; sárgásbarna csapadék keletkezik.

Alfadexum


VIZSGÁLATOK S oldat. 1,000 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízben 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) legyen. pH (2.2.3): 5,0–8,0. R kálium-klorid 223,6 g/l töménységű oldatának 1 ml-éből és az S oldat 30 ml-éből készült elegyet vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +147 és +152 (szárított anyagra) között. Az S oldatot vizsgáljuk. Redukáló cukrok: legfeljebb 0,2%. Vizsgálati oldat. 1 ml S oldathoz 1 ml R4 réz(II)-tartarát–oldatot elegyítünk. Az oldatot vízfürdőn 10 percig melegítjük, majd szobahőmérsékletűre lehűtjük. Ezután 10 ml R1 ammónium-molibdenát– reagenst adunk az elegyhez, majd 15 percig állni hagyjuk. Összehasonlító oldat. A vizsgálati oldat elkészítésével egyidejűleg és azonos módon összehasonlító oldatot készítünk. Az S oldat helyett R glükóz 0,02 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét használjuk. A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat abszorbanciáját a 740 nm-es maximumon határozzuk meg (2.2.25). A kompenzáló folyadék R víz. A vizsgálati oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Fényelnyelő szennyezők. Az S oldatot 230 és 750 nm között vizsgáljuk (2.2.25). Az oldat abszorbanciája 230 és 350 nm között legfeljebb 0,10, 350 és 750 nm között pedig legfeljebb 0,05 lehet. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 0,25 g vizsgálandó anyagot R vízben melegítéssel oldunk, az oldatot lehűtjük, majd R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 25,0 mg CRS bétadexet (A-szennyező), 25,0 mg CRS gammaciklodextrint (B-szennyező) és 50,0 mg CRS alfadexet R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS alfadexet R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (10 µm).

Mozgófázis: R metanol – R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: differenciál refraktométerrel. Egyensúly beállítása: kb. 3 órán át a mozgófázissal. Injektálás: 50 μl; a) vizsgálati oldat, a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az alfadex retenciós idejének 3,5-szerese. Relatív retenciók az alfadexre (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,7; Aszennyező kb. 2,2.

Alfadexum


Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a B-szennyező és az alfadex között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis metanoltartalmát.

Követelmények: –

A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének a fele (0,25%);

–

szennyezők összesen az A- és B-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható alfadex csúcsterületének fele (0,5%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 11%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 2 órán keresztül, 120 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírt módon, a következő módoításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat, a) és c) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

ismételhetőség: 5 injektálás esetén az alfadexnek megfelelő csúcsterület relatív szórása legfeljebb 2,0%.

A százalékos [C6H10O5]6-tartalmat a CRS alfadex deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

Alfadexum


A. bétadex (β-ciklodextrin)

B. ciklooktakisz-(1→4)-(α-D-glükopiranozil) (ciklomaltooktaóz vagy γ-ciklodextrin).

Alteplasum ad iniectabile


01/2008:1170 javított 7.3

ALTEPLASUM AD INIECTABILE Altepláz parenterális célra

DEFINÍCIÓ A parenterális célra szánt altepláz rekombináns DNS technikával készült steril, fagyasztva szárított altepláz – azaz szöveti plazminogén aktivátor – készítmény. A készítmény hatóértéke legalább 500 000 NE/mg fehérje. A szöveti plazminogén aktivátor a fibrinszálakhoz kötődve aktiválja a plazminogént, ami plazmin keletkezéséhez és a fibrin szálak vagy vérrögök elbomlásához vezet. Az altepláz 527 aminosavból áll, számított relatív molekulatömege 59 050, figyelmen kívül hagyva az Asn 117, Asn 184 és Asn 448 pozíciókban található szénhidrát oldalláncokat. A teljes relatív molekulatömeg kb. 65 000. A plazmin az alteplázt a 275-ös és a 276-os aminosav között kétláncú formára hasítja (A lánc és B lánc); a láncokat a Cys 264 és a Cys 395 között található diszulfid híd kapcsolja össze. Az egyláncú és a kétláncú forma in vitro hasonló fibrinolitikus aktivitással rendelkezik. ELŐÁLLÍTÁS Az alteplázt rekombináns DNS technikával módosított, szérummentes körülmények között tenyésztett sejtek termelik.



A tisztítási eljárást úgy kell megtervezni, hogy az hatékonyan eltávolítsa a potenciális szennyező anyagokat, mint pl. antibiotikumokat, a gazdasejtből és a táptalajból származó DNS- és fehérjeszennyezőket, illetve lehetséges vírusszennyeződéseket. Ha az alteplázt ömlesztett formájában tárolják, bizonyítani kell, hogy az alkalmazott tárolási körülmények között stabil (hatóértékét megőrzi). A gyártási és tisztítási folyamat lépéseit, illetve a termék minőségének állandóságát az alább leírt analitikai módszerek segítségével vizsgáljuk. Ezeket az eljárásokat gyártásközi ellenőrzésként rutinszerűen használják. Fehérjetartalom. Az altepláz oldatok fehérjetartalmát a fehérje oldatának 280 nm-en és 320 nm-en mért abszorbanciájából (2.2.25) határozzuk meg, az oldáshoz használt tompítóoldatot használva kompenzáló folyadékként. Ha az altepláz mintákat hígítani kell, úgy a hígítást is ezzel a tompítóoldattal végezzük. A fehérjetartalom számításához a tompítóoldat abszorbanciáját kivonjuk a minták oldatának abszorbanciájából. Az altepláztartalom számításához a két hullámhosszon mért érték különbségét (A280–A320) elosztjuk az altepláz fajlagos abszorpciós koefficiensével, 1,9-del. Hatóérték. Az altepláz hatóértékét a „Tartalmi meghatározás” pontban leírt in vitro alvadékoldó vizsgálattal határozzuk meg. Az ömlesztett altepláz specifikus aktivitása kb. 580 000 NE/mg altepláz. N-terminális szekvencia. N-terminális szekvenálást azért végzünk, hogy meggyőződjünk a fehérje Nterminális aminosavsorrendjének helyességéről, és hogy félkvantitatív módon további hasítási helyeket azonosítsunk az altepláz molekulában, mint pl. a 275–276 aminosav helyzetben, vagy a 27– 28 aminosav helyzetben. Az N-terminális szekvenciának egyeznie kell a humán szöveti plazminogén aktivátor szekvenciájával. Izoelektromos fókuszálás. Az altepláz molekula glikozilációs mikroheterogenitásának állandóságát izoelektromos fókuszálással (IEF) igazolhatjuk. A 6,5–8,5 pH tartományban 10 nagyobb és számos kisebb intenzitású sávból álló összetett mintázatot figyelhetünk meg. Az altepláz különböző töltésű változatainak jó elkülönítéséhez denaturáló körülmények között végezzük az elválasztást. A széles töltéseloszlás-tartományt olyan molekulaváltozatok okozzák, melyek sziálsavval eltérő mértékben szubsztitált, kétfelé és háromfelé elágazó összetett szénhidrátmaradékok finomszerkezetében különböznek egymástól. Az eljárás során kapott sávok mintázata meg kell hogy egyezzen az altepláz referencia anyag mintázatával. Egyláncú altepláz tartalom. A CHO (Kínai hörcsög petefészek) sejtek által szérummentes környezetben termelt altepláz túlnyomórészt egyláncú. Az egyláncú és a kétláncú forma az „Egyláncú altepláz tartalom” pont alatt leírt (ld. Vizsgálatok) redukáló körülmények között végzett gélpermeációs folyadékkromatográfiával választható el egymástól. A altepláz alapanyagban az egyláncú formának legalább 60%-ban kell jelen lennie. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Az altepláz molekula elsődleges szerkezetének helyességét az „Azonosítás” B pontjában leírt tripszines peptidtérkép vizsgálattal igazoljuk. A redukált és karboximetilezett molekulát tripszinnel kb. ötven kisebb peptidre hasítjuk, amelyeket fordítottfázisú folyadékkromatográfiával választunk szét. Így egy, a készítményre jellemző kromatogramot (ujjlenyomatot) kapunk. Egy adott altepláz minta tripszines peptidtérképének azonossága egy jól jellemzett összehasonlító minta térképével összevetve, közvetetten igazolja a vizsgálati anyag aminosav szekvenciájának helyességét, mivel ezzel az érzékeny módszerrel vizsgálva egyetlen aminosavban mutatkozó különbség is kimutatható. Emellett a különböző glikopeptidek összetett csúcsai izolálhatók a tripszines peptidtérképről, és egy második dimenzióban tovább elválaszthatók. Az elválasztás vagy az elsőhöz képest megváltoztatott körülmények között végzett fordítottfázisú folyadékkromatográfiával, vagy kapilláris elektroforézissel történhet. A különböző glikopeptidek ilyen kétdimenziós elválasztásával igazolható a glikozilációs mintázat gyártási tételenkénti állandósága. Az altepláz minta tripszines peptidtérképe egyezzék meg az altepláz összehasonlító standard tripszines peptidtérképével. Monomertartalom. Az altepláz monomertartalmát a „Monomertartalom” „Vizsgálatok”) leírt, nem redukáló körülmények között végzett

pontban (lásd gélpermeációs



folyadékkromatográfiával határozzuk meg. Az altepláz alapanyagminták monomertartalmának 95% fölött kell lennie. I. típusú/II. típusú altepláz tartalom. A CHO sejtek az altepláz két glikozilációs változatát termelik. Az I. típus polimannóz típusú szénhidrát oldalláncot tartalmaz az Asn 117 helyen, és két összetett glikoziláció figyelhető meg az Asn 184 és Asn 448 helyen. A II. típusú altepláz csak az Asn 117 és Asn 448 helyeken glikozilált. Az I. típusú/II. típusú altepláz arány állandó, 45–65% I. típusú, és 35–55 % II. típusú altepláz tartalommal. Az I. típusú és II. típusú altepláz tartalom SDS-PAGE (nátrium-dodecil-szulfátpoliakrilamid gélelektroforézis) gélek denzitometriás vizsgálatával határozható meg. A plazminnal kezelt altepláz mintákat – melyeket a gélre történő felvitel előtt redukálnak és karboximetileznek – a következő 3 sávra választjuk szét: I. típusú altepláz A-lánc (1-275 as.), II. típusú altepláz A-lánc (1275 as.), valamint az altepláz B-lánc (276-527 as.). Az I. típusú/II. típusú altepláz arányt kalibrációs görbe segítségével határozzuk meg, melyet tisztított I. típusú és II. típusú altepláz standardok meghatározott keverékeinek denzitometriás elemzése alapján készítünk el. SDS-PAGE. SDS-PAGE-t (ezüst festéssel) használunk, az altepláz alapanyag tisztaságának és az altepláz molekula integritásának igazolására. Altepláz alapanyag-minták esetén az SDS-PAGE géleken nem lehetnek jelen az összehasonlító altepláz oldatban megjelenő sávokhoz képest járulékos sávok és bomlástermékek, ha a gélre 2,5 µg altepláz fehérjét viszünk fel futtatási sávonként, és a kimutatási határ 5 ng BSA fehérje sávonként. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1 NE/mg altepláz. Sziálsavak. A mintát és az altepláz referenciaanyagot az enzim hatásnak megfelelő tompítóoldattal (8,9 g/l R nátrium-klorid, 4.1 g/l R nátrium-acetát, pH 5,5) szemben dializáljuk. Az alkalmazott membrán elválasztási határparamétere globuláris fehérjékre 10 000-es molekulatömegnek feleljen meg. A dialízis után meghatározzuk a fehérjetartalmat. 5 µl kalcium-klorid oldatot (19,98 %m/m R kalcium-klorid) 1 ml fehérje oldathoz elegyítünk, majd az elegyhez fehérje mg-onként 10 milliegység neuraminidázt adunk. Az oldatot 37 °C fokon 17 órán keresztül inkubáljuk. 50 mg/ml töménységű R N-acetilneuraminsav törzsoldatból 1,56 mg/ml és 25,0 mg/ml közötti koncentrációjú összehasonlító hígításokat készítünk. A mintából és a fehérje összehasonlító oldatból 0,2 ml-t reagenscsövekbe pipettázunk, 2–2 párhuzamost készítve. Az N-acetilneuraminsav összehasonlító hígításokból is reagenscsövekbe pipettázzunk 0,2–0,2 ml-t. 0,25 ml perjodát – reagens (R nátrium-perjodát – 1,25 %V/V-os R tömény kénsavval készült – 5,4 g/l töménységű oldata) hozzáadása után az oldatokat összekeverjük és 37 °C fokon 30 percig inkubáljuk. A hőkezelés után 0,2 ml arzenit-reagenst (R nátrium-arzenit – R tömény sósav 1,55%-os oldatával készült – 20 g/l töménységű oldata) elegyítünk az oldatokhoz. Az oldatok előbb sárgásbarna színűek lesznek, majd a színük eltűnik. Ezután az oldatokat R tiobarbitursav 28,9 g/l töménységű oldatának 2,0 ml-ével elegyítjük. A csöveket lezárjuk és forrásban lévő vízben 7,5 percig melegítjük, majd jeges vízben 5 percig hűtjük. Végül R butanol és R tömény sósav 95:5 arányú elegyének 2,0 ml-ét mérve az oldatokhoz, a csöveket percenkénti 3000 fordulattal 3 percig centrifugáljuk. Ezt követően harminc percen belül 552 nm-en megmérjük a butanol-HCl réteg abszorbanciáját, a butanol-HCl-elegyet használva kompenzáló folyadékként. Az N-acetilneuraminsav standardok adatai alapján lineáris regressziós elemzést végzünk. A minták és az altepláz összehasonlító oldat moláris N-acetilneuraminsav (sziálsav) tartalmát a kalibrációs görbe alapján számítjuk ki. A vizsgálati minták sziálsavtartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. Az altepláz összehasonlító standardban minden mól alteplázra kb. 3 mól sziálsav jut. Semleges cukrok. Az altepláz mintákat és a összehasonlító standardot a vizsgálati tompítóoldattal (34,8 g/l R arginin, 0,1 g/l R poliszorbát 80, R tömény foszforsavval pH 7,4-re beállítva) úgy hígítjuk, hogy az oldatok fehérjekoncentrációja 50 µg/ml legyen. Ugyanezen tompítóoldattal készült 20, 30, 40, 50 és 60 µg/ml koncentrációjú mannóz–oldatokkal kalibrációs görbét veszünk fel. Az altepláz mintákból, és a referenciastandardból, valamint mindegyik mannóz hígításból 2–2 ml-t kémcsövekbe pipettázunk. Két párhuzamos sorozatot készítünk. A kémcsövekbe ezután 50 µl R fenolt, majd 5 ml R tömény kénsavat mérünk, és a keveréket 30 percig szobahőmérsékleten inkubáljuk. Megmérjük az oldatok abszorbanciáját 492 nm-en. A semleges cukortartalmat a mannóz kalibrációs görbéről



olvassuk le. A semleges cukortartalmat az 1 mól alteplázra eső semleges cukor móljainak számával fejezzük ki, figyelembe véve az altepláz minták és összehasonlító oldatok hígítási faktorát. A mannóz molekulatömege 180,2, az altepláz fehérjerészének molekulatömege pedig 59 050. Az altepláz minták semleges cukortartalmának az altepláz összehasonlító standard 70–130%-os tartományába kell esnie. A referencia standardban minden mól alteplázra kb. 12 mól semleges cukor jut. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy enyhén sárga por, illetve porlékony szilárd anyag. A készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonossági, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás elvégzése előtt. AZONOSÍTÁS A. A tartalmi meghatározás a készítmény azonosítására is szolgál. B. Tripszines peptidtérkép-vizsgálat. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményt R vízzel úgy hígítjuk, hogy az oldat milliliterenként kb. 1 mg alteplázt tartalmazzon. Az oldatot 2,5 ml-ét legalább 12 órán keresztül dializáljunk olyan oldattal szemben, amely 480 g/l R karbamidot, 44 g/l R trometamolt és 1,5 g/l R nátrium-edetátot tartalmaz, és amelynek pH-ját 8,6-ra állítottuk be. A dialízishez olyan membránt használunk, melynek elválasztási határparamétere globuláris fehérjékre 10 000-es relatív molekulatömegnek felel meg. Megmérjük az oldat térfogatát, majd az oldatot átvisszük egy tiszta kémcsőbe visszük át, és ml-enként R ditiotreitol 156 g/l töménységű oldatának 10 µl-ét adunk hozzá. Ezután 4 órán keresztül állni hagyjuk, jeges vízben lehűtjük és ml-enként R jódecetsav frissen készített 190 g/l töménységű oldatának 25 µl-ét adjuk hozzá. Az oldatot ezután 30 percig sötétben hagyjuk állni. A reakciót ezután ml-enként 50 µl ditiotreitol-oldat hozzáadásával leállítjuk, majd ezt követően R ammónium-hidrogén-karbonát 8 g/l töménységű oldatával szemben 24 órán keresztül dializáljuk. A dializált oldathoz, 100 rész fehérjére számítva, 1 rész R peptidtérkép-vizsgálathoz szánt tripszint adagolunk és a reakcióelegyet 6–8 órán át állni hagyjuk. Ezután a tripszin hozzáadását megismételjük, és az oldatot annyi ideig hagyjuk állni, hogy a várakozási idő összesen 24 óra legyen. Összehasonlító oldat. Ugyanúgy készül, mint a vizsgálati oldat, de a vizsgálandó anyag helyett megfelelő referenciaanyagot használunk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,1 m hosszú és 4,6 mm belső átmérőjű R kromatográfiás célra oktadecilszililezett szilikagéllel (5–10 µm) töltött oszlop. A-mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 8 g/l töménységű – R tömény foszforsavval pH 2,85-re beállított – oldata. B-mozgófázis: R acetonitril 75 %V/V-os, az A-mozgófázissal készült oldata.

–

detektor: 210 nm-en regisztráló spekrofotométer.

Az egyensúly eléréséhez az A-mozgófázist 1 ml/perc sebességgel áramoltatjuk az oszlopon. Az oldat injektálása után a B-mozgófázis arányát percenként 0,44%-os ütemben addig növeljük, amíg az A-mozgófázis és a B-mozgófázis aránya el nem éri a 60:40-et. Innentől a B-mozgófázis arányát percenként 1,33%-os ütemben addig növeljük, amíg az A-mozgófázis és a B-mozgófázis arány 20:80 nem lesz, majd az elúciót ezzel az eleggyel további 10 percig folytatjuk. Felvesszük az összehasonlító oldat kromatogramját: a vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a 6-os csúcs (268–275. peptidek) és a 7-es csúcs (1–7. peptidek) közötti felbontás legalább 1,5; továbbá, ha b0,5a és b0,5b legfeljebb 0,4 perc. Kb. 100 µl vizsgálati oldatot injektálunk és felvesszük a kromatogramot. A csúcsokat az összehasonlító oldat kromatogramjának segítségével azonosítjuk. A kromatogram nem tartalmazhat jelentősebb, azaz a 19-es csúcs (278–296 peptidek) területének 5%-át meghaladó vagy azzal azonos területű járulékos csúcsokat vagy vállakat; az azonosítás



szempontjából jelentős csúcsok nem hiányozhatnak. Az említett csúcsok azonosításához az alábbi mintakromatogram használható fel (ld. 1170.-1. ábra).

1170-1. ábra - Kromatogram a tripszines peptidtérkép-vizsgálathoz. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. A feloldott készítmény tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 7,1–7,5. Oldékonyság. Az anyaghoz hozzáadjuk a feliraton feltüntetett térfogatú folyadékot. A készítménynek 2 perc alatt 20–25 °C-on teljesen fel kell oldódnia. Fehérjetartalom. A vizsgálandó anyagból kb. 1 g/l töménységű, pontosan ismert töménységű oldatot készítünk. A vizsgálandó anyag pontosan mért egy térfogatrészét R arginin 34,8 g/l töménységű – R tömény foszforsavval pH 7,3-re beállított – oldatával úgy hígítjuk, hogy a hígított oldat abszorbanciája a 280 nm-es maximumon 0,5 és 1,0 között legyen (vizsgálati oldat). Megmérjük az oldat abszorbanciáját (2.2.25) a kb. 280 nm-es maximumon és 320 nm-en, az arginin oldatot használva kompenzációs folyadékként. Az altepláz fehérjetartalmát a következő kifejezésből számítjuk ki:

V ( A280 − A320 ) 1,9 ahol V a vizsgálati oldat készítésénél felhasznált arginin oldat térfogata, A280 a kb. 280-nm-en mért abszorbancia, A320 pedig a 320-nm-en mért abszorbancia. Egyláncú altepláz tartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből R vízzel kb. 1 mg/ml töménységű altepláz oldatot készítünk. Az oldat kb. 1 ml-ét kémcsőbe mérjük, és R ditiotreitolnak a mozgófázissal készült 3 g/l töménységű oldatából 3 ml-t adunk. A kémcsövet lezárjuk, és az oldatot kb. 80 °C-on 3–5 percig melegítjük. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop;

–

mozgófázis: áramlási sebessége: 0,5 ml/perc; R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát (30 g/l) és R nátrium-dodecil-szulfát (1 g/l) R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8-re beállított oldata;

–

detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en.



Kb. 50 µl vizsgálandó oldatot injektálunk és regisztráljuk a kromatogramot. A kromatogramon 2 főcsúcs látható, az egyik az egyláncú, a másik a kétláncú altepláz. Az egyláncú altepláz relatív mennyiségét a csúcsok területének arányából számítjuk ki. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető ha az egyláncú altepláz-csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000. Az egyláncú forma mennyisége az összes altepláz eredetű anyag legalább 60%-a. Monomertartalom. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó készítményből kb. 1 mg/ml töménységű oldatot készítünk. A kromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,6 m hosszú és 7,5 mm belső átmérőjű, méretkizárásos kromatográfiára szánt, szilikagél alapú, 10–13 µm szemcseméretű, merev, hidrofil géllel töltött oszlop;

–

mozgófázis: R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát (30 g/l) és R nátrium-dodecil-szulfát (1 g/l) R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 6,8-re beállított oldata; áramlási sebessége: 0,5 ml/perc,

–

detektálás: spekrofotométerrel, 214 nm-en.

A vizsgálandó oldatot injektáljuk és regisztráljuk a kromatogramot. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha az egyláncú altepláz csúcs alapján számított elméleti tányérszám legalább 1000. Megmérjük az összes, különböző molekulatömegű alteplázfajtának megfelelő csúcsterületet. E csúcsterületek alapján kiszámítjuk a monomer relatív mennyiségét. Az altepláz monomertartalma legalább 95% legyen. Víztartalom (2.5.12). legfeljebb 4,0%. A félmikro-módszerrel határozzuk meg. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): fehérje-milligrammonként kevesebb, mint 1 NE. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. TARTALMI MEGHATÁTOZÁS Az altepláz hatóértékét plazminogént aktiváló képességének, és egy nemzetközi egységekben kalibrált referenciakészítmény ugyanezen képességének összehasonlításával határozzuk meg. A plazminogén aktivációja során keletkező plazmint a fibrin alvadék adott körülmények közötti líziséhez szükséges idő meghatározásával mérjük. A Nemzetközi Egység az altepláz Nemzetközi Standardja egy meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. Tompító-oldószer. Literenként 1,38 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot, 7,10 g R vízmentes dinátrium-hidrogén-foszfátot, 0,20 g R nátrium-azidot és 0,10 g R poliszorbát 80-at tartalmazó oldat. Humán trombin oldat. R humán trombin tompító-oldószerrel készült 33 NE/ml aktivitású oldata. Humán fibrinogén oldat. R fibrinogén tompító-oldószerrel készült 2 g/l töménységű oldata. Humán plazminogén oldat. R humán plazminogén tompító-oldószerrel készült 1 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldatok. A vizsgálandó anyag 1 g/l töménységű oldatából a tompító-oldószerrel hígítási sort készítünk: pl. 1 : 5000, 1 : 10 000, 1 : 20 000 arányban. Összehasonlító oldatok. Egy pontosan ismert, kb. 1 g/l töménységű (580 000 NE altepláz/ml) megfelelő referenciaanyagot tartalmazó oldatból R vízzel 5 tagú hígítási sort készítünk, 9,0–145 NE/ml tartományban. Felirattal ellátott üveg kémcsősorozat mindegyikébe 0,5 ml humán trombin oldatot mérünk. A vizsgálati és összehasonlító oldatok hígításainak minden egyes tagját a kémcsősorozat egy-egy tagjához rendeljük és a kémcsövekbe az illető hígítás 0,5–0,5 ml-ét mérjük. Egy másik sorozat feliratos kémcső mindegyikébe 20 µl humán plazminogén oldatot és 1 ml humán fibrinogén oldatot



mérünk, majd a kémcsövek tartalmát, rázogatással összekeverjük, és a csöveket jégen tároljuk. Kezdve a legkevesebb Nemzetközi Egységet tartalmazó összehasonlító oldat/trombin keverékkel, egyesével 200–200 µl trombin keveréket adunk a plazminogén/fibrinogén tartalmú csövekhez, és feljegyezzük a hozzáadás időpontját. Ezután minden egyes cső tartalmát vortex keverővel – a keverést többször megszakítva – összesen 15 másodpercig keverjük, majd a kémcsőállványt óvatosan egy 37 °C-os, cirkulációs vízfürdőbe helyezzük. 30 másodpercen belül szemmel látható, zavaros alvadék keletkezik, majd ezt követően az alvadék belsejében buborékok keletkeznek. Az alvadék líziséhez szükséges időt, azaz az altepláz oldat hozzáadásától az utolsó buborék felszínre érkezése közötti időt rögzítjük. A legkisebb négyzetek elve szerint illesztve a görbét, meghatározzuk az összefüggést az összehasonlító oldatok Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett koncentrációjának logaritmusa és az alvadék líziséhez szükséges idő (másodpercben) logaritmusa között, a következő egyenlet szerint: log t = a+b(logUS) ahol t az alvadék líziséhez szüksége idő, US az összehasonlító készítmény Nemzetközi Egység/ml-ben kifejezett aktivitása, b a meredekség, a pedig az egyenes y-tengellyel képzett metszéspontja. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a korrelációs koefficiens –0,9900 és –1,0000 között van. Az egyenes egyenletéből és a vizsgálati oldattal kapott alvadék lízis-időből kiszámítjuk az UA aktivitás logaritmusát, a következő egyenlet szerint:

log U A =

[(log t ) − a ] b

Az altepláz aktivitást Nemzetközi Egység/ml-ben a következő egyenlet szerint számítjuk ki: D ⋅U A ,

ahol D a vizsgálati oldat hígítási faktora. A vizsgált anyagrész specifikus aktivitását a következő kifejezésből számítjuk ki:

UA P ahol P a „Fehérjetartalom” vizsgálatban megállapított fehérjekoncentráció. A készítmény becsült hatóértéke a deklarált hatóérték 90–110%-a legyen. ELTARTÁS Színtelen, üveg edényben, vákuumban vagy inert gáz alatt, fénytől védett helyen, 2 és 30 °C között. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartályban lévő altepláz-aktivitást, Nemzetközi Egységben,

–

a tartályban lévő fehérje mennyiségét.

Anticorpora monoclonalia ad usum humanum


01/2012:2031

ANTICORPORA MONOCLONALIA AD USUM HUMANUM Monoklonális antitestek, embergyógyászati célra

DEFINÍCIÓ Az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitestek egyetlen sejtklón által termelt, meghatározott specificitású immunglobulin vagy immunglobulin-fragmens [pl. F(ab’)2] készítmények. Más anyagokhoz kapcsolhatók, pl. radioaktív jelölés céljából. Az anyag klónozott és folyamatos sejtvonallá alakított immortalizált Blimfocitákból vagy rDNS technikával létrehozott sejtvonalakból nyerhető. Megfelelő láthatósági feltételek között vizsgálva gyakorlatilag részecskéktől mentes. Jelenleg a következő rDNS-módosított antitestek szerezhetők be. Kiméra monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit olyan nem emberi fajból származókkal helyettesítik, amelyek a kívánt antigén-specificitással rendelkeznek. Humanizált monoklonális antitestek: a nem emberi fajból származó variábilis domének (mindkét láncot beleértve) 3 rövid, hipervariábilis szekvenciáját humán antitest variábilis doménjébe viszik be; az antigénkötés javítása érdekében más szekvenciamódosítások is történhetnek. Rekombináns humán monoklonális antitestek: a humán antitest nehéz- és könnyűláncának variábilis doménjeit a humán antitest konstans régiójával kapcsolják össze. A rekombináns DNS technológiával módosított sejtvonalakból nyert humán monoklonális antitesteknek meg kell felelniük a Rekombináns DNS technológiával előállított termékek (0784) cikkely követelményeinek is. Ez a cikkely, egyaránt érvényes terápiás, profilaktikus és in vivo diagnosztikai célra szánt monoklonális antitestekre, beleértve a konjugátumokat is, ugyanakkor nem vonatkozik a gyógyszergyártás során reagensként használt monoklonális antitestekre, illetve a hasüri folyadékban termelt antitestekre. Utóbbi esetben a követelményeket az illetékes hatóság állapítja meg. ELŐÁLLÍTÁS



ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Az előállítás alapja egy klónozott sejtekből származó törzs-sejtbankot és – adott esetben – szaporító-sejtbankot alkalmazó oltócsíra-rendszer. Az előállítási módszert a fejlesztési vizsgálatok során validálni kell abból a célból, hogy elkerülhető legyen a kórokozók késztermék által történő átvitele. Az előállítás során használt összes biológiai anyagot és sejtet jellemezni kell, és ezen anyagoknak, ill. sejteknek meg kell felelniük az 5.2.8. Az állati eredetű fertőző szivacsos agyvelőbetegség-kórokozók ember- és állatgyógyászati készítmények útján történő átvitel kockázatának minimálisra csökkentése című általános fejezet követelményeinek. Az 5.1.7. Vírusbiztonság című általános fejezet követelményeit – amennyiben az embergyógyászati célra szánt monoklonális antitesteket emberi vagy állati eredetű anyagokból állítják elő – szintén figyelembe kell venni. Amennyiben immunogén anyagot alkalmaznak, úgy azt jellemezni, az immunizációs módszert pedig dokumentálni kell. Az eljárás validálása. A fejlesztési vizsgátok során az előállítási módszert a következő szempontok szerint kell validálni: −

az előállítási folyamat (beleértve a sejt-tenyésztési / fermentációs, a tisztítási és – adott esetben – a fragmentálási eljárás) állandósága;

−

a kórokozók eltávolítása vagy inaktiválása;

−

a termékből, illetve az előállítási folyamatból származó szennyezők (például gazdasejt eredetű fehérje és DNS, az A-protein, antibiotikumok, sejttenyészetkomponensek) megfelelő eltávolítása;

−

a monoklonális antitest specificitása és biológiai aktivitása;

−

adott esetben a nem endotoxin jellegű pirogének hiánya;

−

a tisztítási eljárás eszközeinek (pl. az oszlop anyaga) ismételt felhasználhatósága; a követelményeket, illetőleg az elfogadási határokat a validálás függvényében állapítják meg;

−

adott esetben a konjugálásnál alkalmazott módszer.

A termék jellemzése. A terméket a megfelelő információk [a szerkezet integritása, izotípus, aminosavsorrend, másodlagos szerkezet, szénhidrát-rész, diszulfidhidak, konformáció, specificitás, affinitás, biológiai aktivitás és heterogenitás (izoformák jellemzése)] megszerzése érdekében jellemezni kell. Alkalmas analitikai technikák sorozatát alkalmazzák, kémiai, fizikai, immunkémiai és biológiai vizsgálatokat beleértve (pl. peptidtérkép-vizsgálat, N- és C-terminális aminosavsorrend meghatározás, tömegspektrometria, kromatográfiás, elektroforézis és spektroszkópiás technikák). Az emberi szövetekkel szembeni keresztreakcióval kapcsolatos információk nyerése érdekében további vizsgálatokat kell végezni.



A fragmentálással vagy konjugálással módosított termékek esetében az alkalmazott módszerek antitestre kifejtett hatását is jellemezni kell. Gyártási köztitermékek. Amennyiben a gyártási köztitermékek tárolásra kerülnek, úgy minden egyes köztitermékre a stabilitási adatokkal alátámasztott lejárati vagy eltarthatósági időt kell megállapítani. Biológiai értékmérés. A biológiai értékmérést a monoklonális antitest tervezett hatásmódjával mutatott korrelációja alapján kell kiválasztani. Referenciakészítmény. Az azonosítás, a vizsgálatok és a tartalmi meghatározás céljára referenciakészítményként olyan gyártási tétel vagy abból származó reprezentatív tétel alkalmazható, amely bizonyítottan stabil, és a klinikai vizsgálatok során megfelelőnek bizonyult A referenciakészítményt „A termék jellemzése” pontban megadottak szerint kell megfelelő módon jellemezni, kivéve, hogy a keresztreakciót nem szükséges minden egyes referenciakészítmény tételnél vizsgálni. A gyártási tétel definiálása. A gyártási tétel az egész folyamat során definiált legyen. FORRÁSSEJTEK A forrássejtek fúziós partnerek, limfociták, mielómasejtek, tápláló sejtek és a rekombináns monoklonális antitest expressziójáért felelős gazdasejtek lehetnek. Az anyasejt eredetét és sajátságait, beleértve a donor egészségi állapotára és a felhasznált fúziós partnerekre vonatkozó információkat (pl. mielóma sejtvonal, humán limfoblasztoid B-sejtvonal) dokumentálni kell. Ahol csak lehetséges, a forrássejteket idegen és endogén kórokozókra irányuló szűrővizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálathoz használt vírusokat a származási fajtól és szövettől függően kell kiválasztani. A MONOKLONÁLIS ANTITESTEKET TERMELŐ SEJTVONAL A monoklonális antitesteket termelő sejtvonal alkalmasságát a következőképpen kell igazolni: −

a sejtvonal történetének dokumentálása, beleértve a sejtfúzió leírását, az immortalizációt, vagy a transzfekciót és a klónozási eljárást;

−

a sejtvonal jellemzése (pl. fenotípus, izoenzim-analízis, immunkémiai és citogenetikai markerek);

−

az antitest lényeges sajátságainak jellemzése;

–

az antitest kritikus tulajdonságainak stabilitása a populáció-kétszereződési vagy ezt meghaladó szint eléréséig, vagy a rutinszerű termeléshez alkalmazott generációszám eléréséig;


−


rekombináns DNS-termékek esetén az expressziós termék kódoló szekvenciájának nukleinsav meghatározással vagy termék-analízissel meghatározott stabilitása a termelésre felhasznált, in vitro a sejt-élettartam határáig, vagy ezt meghaladó ideig tenyésztett sejtekben.

SEJTBANKOK A törzs-sejtbank a monoklonális antitesteket termelő sejtvonal homogén szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit, tárolás céljából, egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztanak szét. A szaporító sejtbank a törzs-sejtbankból, véges átoltással nyert sejtek szuszpenziója, amelynek egyenlő térfogatrészeit, tárolás céljából, egyszeri művelettel egyedi tartályokba osztanak szét. Az előállítás után nyert sejtek (post-production cells) olyan sejtek, amelyeket a rutinszerű előállításhoz a populáció-kétszereződési szintig, illetve ezt a szintet meghaladó generációszámig tenyésztenek. A törzs-sejtbankon a következő vizsgálatokat szükséges elvégezni: életképesség, azonosítás, baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása, a termelt antitestek jellemzése. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírusés más endogén vírus-szennyezést, a megfelelő tartományban, in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A szaporító sejtbankon a következő vizsgálatokat kell elvégezni: életképesség, azonosítás, baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása, a termelt monoklonális antitest jellemzése. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. Az első szaporító sejtbank esetében ezeket a vizsgálatokat az ebből a szaporító sejtbankból származó előállítás után nyert sejteken végezzük el. Az első szaporító sejtbankot követő szaporító sejtbankok esetében egyszeri in vivo vagy in vitro vizsgálat végezhető közvetlenül a szaporító sejtbank sejtjein, vagy az előállítás után nyert sejteken. Amennyiben a sejtbankok előállítása során potenciálisan fertőzött biológiai anyagot használnak fel, úgy mind a törzs-sejtbankon, mind a szaporító sejtbankon külön vizsgálatot kell elvégezni bizonyos egyedi vírusokra, figyelembe véve, hogy az adott anyag milyen fajból származik. Ha a kérdéses anyagot validált eljárással inaktiválták, ezeket a vizsgálatokat nem szükséges elvégezni. Az előállítás után nyert sejteken a következő vizsgálatot kell elvégezni: baktérium-, gomba-, mikoplazma-szennyezettség hiányának igazolása. A nem endogén eredetű vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vivo és in vitro módszerekkel vizsgáljuk. A retrovírus- és más endogén vírusszennyezést, a megfelelő tartományban, in vitro módszerekkel vizsgáljuk. TENYÉSZTÉS ÉS ARATÁS



Korlátozott számú átoltással végzett előállítás (egyszeri aratás). A sejteket egy meghatározott átoltás-számig vagy populáció-kétszereződési szint eléréséig tenyésztik (a sejtvonal stabilitásával összhangban). A előállított termék aratása egyetlen lépésben történik. Folyamatos tenyésztéssel végzett előállítás (többszöri aratás). A sejteket meghatározott ideig folyamatosan tenyésztik (a rendszer stabilitásával és a termelés állandóságával összhangban). +Monitorozásra a tenyészet teljes élettartama alatt szükség van; a monitorozás kívánt gyakoriságát és típusát az előállítási rendszer természete szabja meg. Minden egyes aratásnál vizsgálatot kell végezni az antitesttartalomra, a mikrobiológiai szennyezettségre, valamint az endotoxinok és a mikoplazmák jelenlétére. A rutinszerűen végzett általános vagy egyedi nem endogén vírusokra vonatkozó vizsgálatokat az előállítás megfelelő stádiumában kell elvégezni, a gyártási eljárástól és a felhasznált anyagoktól függően. A korlátozott számú átoltással végzett előállítási folyamatok esetén (egyedi aratás) legalább 3 aratásnál kell egyedi nem endogén vírusokra vonatkozó vizsgálatot végezni a megfelelő tartományban, in vitro módszerrel. A további feldolgozásra szánt aratások elfogadási követelményeit pontosan, az alkalmazott monitorozási eljáráshoz kapcsolódóan kell definiálni. Ha a vizsgálat nem endogén eredetű vírusszennyezést mutat ki, az előállítási folyamatot körültekintően vizsgálni kell abból a célból, hogy a szennyeződés oka megállapítható legyen. Az aratás ilyenkor nem bocsátható további feldolgozásra. Azok az aratások, amelyekben endogén vírus mutatható ki, nem használhatók fel a tisztításnál, hacsak nincs megfelelő intézkedési terv arra nézve, hogy megakadályozzák a kórokozóknak a késztermék által történő átvitelét. TISZTÍTÁS Az aratások, illetőleg a köztes egyesített termékek a további feldolgozást megelőzően egyesíthetők. A tisztítási folyamatnak olyan lépéseket kell tartalmaznia, amelyek eltávolítják és/vagy inaktiválják a peplonnal rendelkező vagy nem rendelkező vírusokat. Olyan validált tisztítási eljárást kell alkalmazni, amely igazoltan képes eltávolítani és/vagy inaktiválni a kórokozókat, továbbá bizonyítottan eltávolítja a termékhez kapcsolódó és az előállításból eredő szennyezőket. Az eljárás lépéseinek pontos meghatározása állandó minőségű és biológiai aktivitású tisztított antitestet (hatóanyagot) eredményez. HATÓANYAG A tisztított hatóanyag vizsgálati programja az eljárás validálásától, az állandóság bizonyításától és a termékből és előállításból eredő szennyezők várható szintjétől függ. A hatóanyagot megfelelő analitikai módszerrel a következő paraméterekre kell vizsgálni: küllem, azonosság, mikrobiológiai szennyezettség és bakteriális endotoxinok, a termékkel kapcsolatos anyagokra, a termékkel vagy az eljárással kapcsolatos szennyezésekre, beleértve a gazdasejt eredetű fehérjéket, valamint a



gazdasejtből, vagy a vektorból származó DNS-t, továbbá vizsgálni kell a termék szerkezeti integritását, fehérje-tartalmát és hatóértékét is. Szükség esetén, összehasonlítás céljából, referenciakészítményt kell alkalmazni. Ha hatóanyagként konjugált, vagy transzformált antitestet alkalmaznak, alkalmas vizsgálatokat kell végezni az antitest konjugálása/módosítása előtt és után is. Ha a köztitermékek tárolására is igény van, úgy megfelelően vizsgálni kell az ilyen készítmények stabilitását, továbbá fel kell mérni a késztermék minőségére és lejárati idejére gyakorolt hatást is. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti késztermék a tisztított monoklonális antitest egy vagy több gyártási tételéből készülhet. A készítés során a letöltés előtti késztermékhez stabilizátorok és más segédanyagok adhatók. A letöltés előtti készterméket a mikrobiológiai szennyezésre és a stabilitásra vonatkozó validált körülmények között kell tárolni. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket steril szűrés után aszeptikus körülmények között steril tartályokba osztják szét, amelyeket ezután liofilezni lehet. Az eljárás alatti ellenőrzés részeként minden egyes tartályt (ampulla, fecskendő, fiola) a töltés után meg kell vizsgálni, a célból hogy a látható részecskéket tartalmazó tartályok kikerüljenek a tételek közül. A készítmény előállítása során bizonyítani kell, hogy a folyamat következtében nem keletkeztek-e fehérjeszerű részecskék a kész gyártási tételben, illetőleg, hogy az ilyen részecskék mennyisége indokolt és engedélyezett alacsony szinten van-e. SAJÁTSÁGOK

A folyékony készítmények tiszta vagy enyhén opálos, színtelen vagy enyhén színeződött folyadékok. A fagyasztva szárított készítmények fehér vagy enyhén színeződött porok, vagy szilárd, törhető masszák. Feloldás után ugyanolyan sajátságokat mutatnak, mint a folyékony készítmények.

AZONOSÍTÁS



Az azonosítást megfelelő, validált módszerekkel végezzük el, a készítményt, ahol ez lehetséges, referenciakészítménnyel hasonlítjuk össze. A vizsgálat az azonosításhoz is hozzájárul.

VIZSGÁLATOK Küllem. A folyékony vagy a feloldott fagyasztva szárítptt készítmények legyenek az illető készítményre megadott opaleszencia (2.2.1) illetve az elszíneződés mértékére (2.2.2) jóváhagyott határértékeken belül. Indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve látható részecskéket ne tartalmazzanak. Oldékonyság. A fagyasztva szárított készítményeknek az oldószer előírt térfogatában, a nevezett készítményre vonatkozóan, meghatározott időtartamon belül, maradéktalanul kell oldódniuk. pH (2.2.3). Legyen a készítményre jóváhagyott határértékeken belül. Ozmolalitás (2.2.35): Indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve legalább 240 mosmol/kg. Kivehető térfogat (2.9.17). A készítmény feleljen meg a kivehető térfogatra vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Összes fehérje (2.5.33). A készítmény legyen az erre a készítményre jóváhagyott határértékeken belül. Molekulaméret-eloszlás. A molekulaméret-eloszlást alkalmas módszerrel, például méretkizárásos kromatográfiával (2.2.30) határozzuk meg. A készítmény feleljen meg az erre a készítményre jóváhagyott határértékeknek. A molekula azonossága és szerkezeti integritása. A molekula azonosságának és a szerkezeti integritásának vizsgálatára a monoklonális antitest természetétől, mikroheterogenitásától és izoformáitól függően számos különböző vizsgálat végezhető, mint például peptidtérkép-vizsgálat, izoelektromos fókuszálás, ioncserés kromatográfia, hidrofób interakciós kromatográfia, oligoszacharidtérképezés, monoszacharid-tartalom és tömegspektrometria. Tisztaság. Az előállításból és termékből eredő szennyezéseket alkalmas validált módszerekkel vizsgáljuk. Amennyiben a hatóanyagon vagy a letöltés előtti készterméken az eljárásból eredő szennyezések vizsgálatát elvégezték és az kielégítő eredménnyel zárult, ez a vizsgálatát a késztermék vizsgálatánál elhagyható. Stabilizátor. Adott esetben feleljen meg az adott készítményre jóváhagyott határértékeknek.



Víztartalom (2.5.12). A fagyasztva szárított készítmény feleljen meg az adott termékre jóváhagyott határértékeknek. Sterilitás (2.6.1). követelményeinek.

A

készítmény

feleljen

meg

a

sterilitási

vizsgálat

Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A készítmény feleljen meg az adott készítményre jóváhagyott határértékeknek. Módosított antitesteknél alkalmazott vizsgálatok. A módosítás típusától függően elvégezzük a megfelelő vizsgálatokat.

VIZSGÁLAT A referenciakészítményt alkalmazva, megfelelő biológiai meghatározást végzünk. A meghatározást és az eredmények kiszámítását a szokásos elveknek (pl. 5.3) megfelelően kell megtervezni. ELTARTÁS A termék feliratának megfelelően. Lejárati idő. A lejárati időt a steril szűrés, a betöltés (folyékony készítményeknél) vagy (adott esetben) a fagyasztva szárítás időpontja alapján kell meghatározni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

adott esetben a Nemzetközi Egységek számát milliliterenként;

−

a fehérjemennyiséget tartályonként;

−

a monoklonális antitest mennyiségét tartályonként;

−

folyékony készítmény esetén a tartályban lévő készítmény térfogatát;

−

fagyasztva szárított készítmény esetén:

–

a feloldásra használt folyadék nevét és térfogatát;

–

hogy a monoklonális antitest a feloldást követően mennyi ideig használható;

−

adott esetben, hogy használat előtt milyen hígítást kell készíteni.

Antithrombinum III humanum densatum


01/2012:0878

ANTITHROMBINUM III HUMANUM DENSATUM Humán antitrombin-III koncentrátum DEFINÍCIÓ A humán antitrombin-III koncentrátum olyan, humán plazmából nyert glikoprotein-frakció készítmény, amely heparinfelesleg jelenlétében inaktiválja a trombint. A Humán plazma frakcionálás céljára (0853) cikkely előírásainak megfelelő humán plazmából állítják elő. A címkén megjelölt térfogatú oldószerben feloldva a készítmény hatóértéke milliliterenként legalább 25 NE antitrombin-III legyen. ELŐÁLLÍTÁS Az előállítási eljárásnak olyan lépést, ill. lépéseket kell tartalmaznia, melyekről igazolták, hogy alkalmasak az ismert fertőző ágensek eltávolítására vagy inaktiválására. Ha az előállítás során vírusinaktiváló anyagokat alkalmaznak, az azt követő tisztítási folyamat validálásával igazolni kell, hogy ezen anyagok koncentrációja elfogadható szintre csökken, és az esetleges maradék nem csökkenti a készítmény biztonságosságát a betegek szempontjából. Az antitrombin-III-at tisztítják, töményítik, majd megfelelő stabilizáló anyagot adhatnak hozzá. A fajlagos aktivitás legalább 3 NE antitrombin-III az albumin nélkül számított összes fehérje 1 mg-jára vonatkoztatva. Az antitrombin-III koncentrátumot baktériumszűrőn bocsátják át, aszeptikusan töltik a végső, steril tartályokba, majd azonnal lefagyasztják. Ezután liofilizálják, és a tartályokat vákuumban, vagy inert gáztérben lezárják. Az előállítás során mikrobiológiai tartósítószer nem alkalmazható. VALIDÁCIÓS VIZSGÁLAT Bizonyítani kell, hogy a gyártási eljárás olyan terméket eredményez, amely mindig megfelel a következő vizsgálatnak. Heparinkötő frakció. Agaróz gélelektroforézist (2.2.31) végzünk. R elektroforézis céljára szánt agarózból R barbitál–tompítóoldattal (pH 8,4) olyan 10 g/l töménységű oldatot készítünk, mely mlenként 15 NE R heparint tartalmaz. Ezen oldatból 5 ml-t egy 5×5 cm nagyságú üveglemezre öntünk, és 30 percen keresztül 4 °C-ra hűtve tartjuk. A gél-lemezbe 2 db, 2 mm átmérőjű lyukat vágunk 1 és 4 cm-re a lemez szélétől, ill. 1 cm-re a katódtól. Az egyik lyukba a vizsgálandó készítmény kb. 1 NE/ml antitrombin-III aktivitású hígításából 5 μl-t, a másikba pedig 5 μl jelzőfesték oldatot, pl. R brómfenolkék–oldatot mérünk. Az elektroforézist 4 °C-on, állandó, 7 V/cm elektromos térerősséget használva, addig folytatjuk, amíg a festék el nem éri az anódot. 1,5 cm-re a lemez azon szélétől, ahol a vizsgálandó készítményt felvittük, átvágjuk az agarózgélt, és eltávolítjuk a gél nagyobbik részét. Így egy 1,5 cm széles gél-sáv marad, benne a vizsgálandó anyaggal. Az eltávolított darabot újabb egyenletes géldarabbal helyettesítjük. Ez a réteg 3,5 ml R barbitál–tompítóoldattal (pH 8,4) készített, R elektroforézis céljra szánt agaróz 10 g/l töménységű oldatából áll, mely nyúl humán antitrombin-III elleni antiszérumot tartalmaz megfelelő koncentrációban. Az antiszérum megfelelő koncentrációját előzetesen határozzuk meg, úgy, hogy legalább 1,5 cm-es csúcsmagasságot adjon. Az eredeti gélt tartalmazó lemezt olymódon helyezzük a katód oldalhoz, hogy az elsőhöz képest derékszögben egy második elektroforézist végezhessünk. Ezt a második elektroforézist állandó, 2 V/cm-es elektromos térerőt használva, 16 órán keresztül folytatjuk. A lemezeket szűrőpapírral, és több réteg vastag, R nátrium-klorid oldattal (9 g/l) átitatott gézzel



takarjuk le, és 2 órán keresztül préseljük össze őket, a sóoldatot folyamatosan pótolva. A lemezeket végül R vízzel leöblítjük, megszárítjuk, majd R savkék 92–oldattal megfestjük. Kiszámítjuk a heparinhoz kötött antitrombin-III frakció – mely az anódhoz legközelebb eső csúcs – arányát. A számításkor tekintetbe kell venni az összes antitrombin-III tartalmat, a 2 precipitációs csúcs által meghatározott terület megmérésével. Az antitrombin-III heparinhoz kötődni képes frakciója legalább 60% legyen. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, porlékony szilárd anyag vagy por. A vizsgálandó készítményt a címkén feltüntetett módon oldjuk fel, közvetlenül az azonosítás, a tisztasági vizsgálatok (az oldhatóság, az összes fehérje és a víztartalom kivételével) ill. a tartalmi meghatározás előtt. AZONOSÍTÁS A készítmény feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” pont határértékeinek. VIZSGÁLATOK Oldékonyság. A készítmény, a címkén megjelölt oldószer megadott térfogatában kíméletes körkörös mozgatás közben 10 percen belül, teljesen oldódjék fel. Az oldat tiszta, vagy enyhén zavaros, színtelen vagy csaknem színtelen legyen. pH (2.2.3): 6,0–7,5. Ozmolalitás (2.2.35): legalább 240 mosmol/kg. Összes fehérje. Amennyiben szükséges, a vizsgálandó készítmény pontosan mért térfogatát R vízzel úgy hígítjuk, hogy 2 ml oldat kb. 15 mg fehérjét tartalmazzon. Gömbölyű aljú centrifugacsőben az oldat 2,0 ml-éhez R nátrium-molibdenát 75 g/l-es oldatának 2 ml-ét valamint 30 térfogatrész R víz és 1 térfogatrész R nitrogénmentes tömény kénsav elegyének 2 ml-ét adjuk. Az így kapott elegyet összerázzuk, 5 percig centrifugáljuk, a felülúszó folyadékot leöntjük, és a nyílásával lefelé fordított csövet szűrőpapírra helyezzük, hogy az felszívja a maradék nedvességet. A csapadék nitrogén tartalmát kénsavas roncsolásos módszerrel (2.5.9) határozzuk meg, és az eredményt 6,25-dal szorozva kiszámítjuk a fehérjetartalmat. Heparin (2.7.5): a készítmény 1 Nemzetközi Egység antitrombin-III aktivitásra számítva legfeljebb 0,1 NE heparin-aktivitást tartalmazhat. A heparin tartalmi meghatározásának módszerét minden egyes vizsgálandó készítmény esetén validálni kell, hogy tekintetbe vegyük az antitrombin-III zavaró hatását is. Víztartalom. A megfelelő módszerrel, mint pl. félmikro vízmeghatározással (2.5.12), a szárítási veszteség mérésével (2.2.32), vagy közeli infravörös spektrofotometriával (2.2.40) mért víztartalomnak az illetékes hatóság által jóváhagyott határokon belül kell lennie. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek.



Pirogének (2.6.8) vagy Bakteriális endotoxinok.(2.6.14). A készítmény feleljen meg a pirogénvizsgálat követelményeinek vagy, ha előnyösebb és amennyiben indokolt és engedélyezett, egy validált in vitro, mint pl. bakteriális endotoxin vizsgálat követelményeinek. A pirogén vizsgálathoz a nyulaknak a vizsgálandó készítményből testtömeg kilogrammonként legalább 50 NE antitrombin III-nak megfelelő térfogatot adunk be. A bakteriális endotoxin vizsgálatot csak olyan esetben lehet alkalmazni, melyben a vizsgálandó készítmény 1 Nemzetközi Egység antitrombin III-ra számítva legalább 0,1 NE endotoxint tartalmaz. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A humán antitrombin-III tartalmi meghatározása (2.7.17). A becsült hatóérték a címkén deklaráltnak 80–120%-a legyen. A megbízhatósági intervallum (P=0,95) a becsült hatóérték legfeljebb 90–110%-a lehet. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a tartályban lévő antitrombin-III mennyiséget, Nemzetközi Egységekben kifejezve,

–

a készítmény feloldására használt oldószer nevét és térfogatát,

–

adott esetben, a stabilizátorként jelen levő albumin mennyiségét.

Bisoprololi fumaras


01/2012:1710

BISOPROLOLI FUMARAS Bizoprolol-fumarát

és enantiomere

C40H66N2O12 [104344-23-2]

Mr 767

DEFINÍCIÓ [(RS)-1-[4-[[2-(1-Metiletoxi)etoxi]metil]fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]–fumársav (2:1). Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kissé nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; metanolban bőségesen oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS bizoprolol-fumaráttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban feloldjuk, az oldatokat bepárologtatjuk és a maradékot 60 °C-on, 700 Pa-t meg nem haladó nyomáson megszárítjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 acetonitril – R kromatográfiás célra szánt víz (20+80 V/V). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk.

Bisoprololi fumaras


Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt bizoprololt (amely A- és Eszennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bizoprololt (amely G-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

–

hőmérséklet: 20±2 °C.

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R foszforsav 10 g/l-es koncentrációjú oldata;

–

B-mozgófázis: R foszforsav R1 acetonitrillel készített10 g/l-es koncentrációjú oldata; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–4

95

5

4–8

95 → 80

5 → 20

8 – 15

80

20

15 – 34

80 → 20

20 → 80

34 – 36

20

80

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Injektálás: 10 µl. Szennyezők azonosítása: a fumársav, valamint az A- és E-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szánt bizoprololhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk; a G-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt bizoprololhoz mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenciók a bizoprololra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Gszennyező kb. 1,1; E-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp a G-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a G-szennyező csúcsát a bizoprolol csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.


G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%);

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%);

–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,10%);

Bisoprololi fumaras


–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,5-szerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének negyede (0,05%); a fumársav csúcsát nem vesszük figyelembe.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 38,35 mg C40H66N2O12 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, E, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet: B, C, D, F, K, L, N, Q, R, S, T, U.

és enantiomere

A. (2RS)-1-[4-(hidroximetil)fenoxi]-3-(izopropilamino)propán-2-ol,

és enantiomere

B. (2RS)-1-(izopropilamino)-3-[4-[(2-propoxi-etoxi)metil]fenoxi]propán-2-ol,

Bisoprololi fumaras


C. 1,1’-[metilénbisz(4,1-fenilénoxi)]bisz[3-(izopropilamino)propán-2-ol],

D. 1,1’-[oxibisz[metilén(4,1-fenilénoxi)]]bisz[3-(izopropilamino)propán-2-ol]

E. (2EZ)-N-izopropil-3-[4-[(2-izopropoxietoxi)metil]fenoxi]prop-2.én-1-amin,

és enantiomere

F. (1RS)-3-(izopropilamino)-2-[4-[(2-izopropoxietoxi)metil]fenoxi]propán-1-ol,

és enantiomere

G. (2RS)-1-[4-[[(2-izopropoxietoxi)metoxi]metil]fenoxi]-3-(izopropilamino)propán-2-ol,

Bisoprololi fumaras


és enantiomere

K. (2-izopropoxietil)-[4-[(2RS)-2-hidroxi-3-(izopropilamino)propoxi]benzoát,

és enantiomere

L. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-(izopropilamino)propoxi]benzaldehid,

és enantiomere

N. (2RS)-1-[4-[(2-etoxietoxi)metil]fenoxi]-3-(izopropilamino)propán-2-ol,

és enantiomere

Q. (2RS)-1-(izopropilamino)-3-[4-[(2-metoxietoxi)metil]fenoxi]propán-2-ol,

és enantiomere

R. (2RS)-1-(izopropilamino)-3-(4-metilfenoxi)propán-2-ol,

S. 4-hidroxibenzaldehid,

Bisoprololi fumaras

T. 4-[(3-izopropil-2-oxo-1,3-oxazolidin-5-il)metoxi]-benzaldehid,

U. 5-[[4-(hidroximetil)fenoxi]metil]-3-izopropil-1,3-oxazolidin-2-on.


Calcifediolum


01/2012:1295

CALCIFEDIOLUM Kalcifediol

C27H44O2.H2O [63283-36-3]

Mr 418,7

DEFINÍCIÓ (5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β,25-diol−monohidrát. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik, zsíros olajokban oldódik. Az anyag levegőre, hőre és fényre érzékeny. Az oldott anyag − hőmérséklettől és időtartamtól függően − reverzibilis izomerizációval prekalcifediollá alakul. Mindkét komponens biológiailag aktív. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: 2 mg vizsgálandó anyagot összekeverünk 225 mg R kálium-bromiddal. Összehasonlítás: a kalcifediol Ph.Eur. referenciaspektrumával. B. A „Tartalmi meghatározás” pontban kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. VIZSGÁLATOK

2 Calcifediolum


Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. A vizsgálatot a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől és levegőtől védve végezzük. Vizsgálati oldat. 1,0 mg vizsgálandó anyagot – melegítés nélkül – a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 mg CRS kalcifediolt – melegítés nélkül – a mozgófázis 10,0 ml-ében oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-ét 80 °C-os vízfürdőben, visszafolyóhűtőt alkalmazva, 2 órán keresztül melegítjük, majd lehűtjük. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, oktilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R víz − R metanol (200+800 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 265 nm-en. Injektálás: 50 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a kalcifediol retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a kalcifediolra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,85; Bszennyező kb. 1,1; C-szennyező kb. 1,2; pre-kalcifediol kb. 1,3; A-szennyező kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0 a pre-kalcifediol és a kalcifediol között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis összetevőinek arányát.


A-, B-, C- és D-szennyező: egyenként legfeljebb 0,5%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: legfeljebb 0,1%;

–

összes szennyező: legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%); a pre-kalcifediol csúcsát nem vesszük figyelembe.

Víztartalom (2.5.32): 3,8–5,0%. Az anyag 10,0 mg-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és c) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

ismételhetőség: a hatszori injektálás során kapott kalcifediol-csúcs területének relatív szórása legfeljebb 1%.

A százalékos C27H44O2-tartalmat a CRS kalcifediol deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki.

3 Calcifediolum


ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, nitrogén gáztérben, fénytől védve, 2 és 8 °C között. A felbontott tartály tartalmát késedelem nélkül fel kell használni. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. 9β,10α-koleszta-5,7-dién-3β,25-diol,

B. koleszta-5,7-dién-3β,25-diol,

C. (6E)-9,10-szekokoleszta-5(10),6,8-trién-3β,25-diol,

D. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-3β,25-diol.

Calcii acetas anhydricus


01/2011:2128 javított 7.3

CALCII ACETAS ANHYDRICUS Kalcium-acetát, vízmentes

C4H6CaO4

Mr 158,2

DEFINÍCIÓ Kalcium-diacetát. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. A kalciumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. B. Az acetátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot 50,0 ml R szén-dioxid mentes vízben oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1.) és színtelen (2.2.2. II. módszer) legyen. pH (2.2.3): 7,2–8,2. 0,50 g anyagot 10,0 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Könnyen oxidálható anyagok. 2,0 g anyagot forrásban lévő R vízzel 100 ml-re oldunk. Az oldatot néhány üveggyöngy, 6 ml 5 M kénsav és 0,3 ml 0,02 M kálium-permanganát–mérőoldat hozzáadása után 5 percig enyhén forraljuk. A rózsaszínű oldatból kiváló csapadék leülepedése után a felülúszó nem lehet teljesen színtelen. Klorid (2.4.4): legfeljebb 330 ppm. 0,15 g anyagot R vízzel 15 ml-re oldunk. Fluorid. legfeljebb 50 ppm.



Vizsgálati oldat. 50 ml-es mérőlombikban, 0,200 g anyagot R sósav 10,3 g/l koncentrációjú oldatában oldunk, majd 5,0 ml R fluorid–mértékoldatot (1 ppmF) adunk hozzá. Ezután az oldatot R sósav 10,3 g/l koncentrációjú oldatával 50,0 ml-re egészítjük ki. Az így készült oldat 20,0 ml-éhez 20,0 ml R ionerősséget beállító tompítóoldatot és R vízmentes nátrium-acetát 82 g/l koncentrációjú oldatának 3 ml-ét adjuk. A pH-t R ammónia–oldattal 5,2-re állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldatok. 0,25 ml-es, 0,5 ml-es, 0,75 ml-es és 1,0 ml-es R fluorid–mértékoldat (10 ppm fluorid) részletekhez 20,0 ml R ionerősséget beállító tompítóoldatot adunk, és az így kapott oldatokat R vízzel 50,0 ml-re egészítjük ki. Indikátorelektród: fluorid-szelektív elektród Referenciaelektród: ezüst–ezüst-klorid elektród. A számoláskor a vizsgálati oldathoz adott fluorid-mennyiséget vegyük figyelembe. Nitrát. 1,0 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldathoz 5 mg R nátrium-kloridot és 0,05 ml R indigókármin–oldatot adunk, majd keverés közben 10 ml R nitrogénmentes tömény kénsavat elegyítünk hozzá. Az oldat kék színe legalább 10 percen keresztül maradjon meg. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 600 ppm. 0,25 g anyagot R desztillált vízzel 15 ml-re oldunk. Alumínium (2.4.17): legfeljebb 1 ppm. Vizsgálati oldat. 4,0 g vizsgálandó anyagot 100 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 10 ml R acetát– tompítóoldatot (pH 6,0) elegyítünk. Összehasonlító oldat. 2 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 98 ml R víz elegye. Az üres kísérlethez készített oldat. 10 ml R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 100 ml R víz elegye. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 3 ppm. 3,3 ml S oldatot vizsgálunk. Bárium: legfeljebb 50,0 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. 5,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R bárium–mértékoldatot (0,1% Ba) R vízzel szükséges mértékben hígítunk. Vas (2.4.9): legfeljebb 20 ppm, amennyiben parenterális készítmények vagy hemodializáló oldatok előéllítása során használják. 5 ml S oldatot R vízzel 10 ml-re hígítunk. Magnézium: legfeljebb 500 ppm. amennyiben parenterális készítmények vagy hemodializáló oldatok előállítása során használják. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R magnézium–mértékoldatot (0,1% Mg) R vízzel a szükséges mértékben hígítunk.



Fényforrás: magnézium vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 285,2 nm. Atomforrás: levegő–acetilén láng. Kálium: legfeljebb 500ppm, amennyiben parenterális készítmények vagy hemodializáló oldatok előállítása során használják. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, II. módszer). Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R kálium–mértékoldatot (0,2% K) R vízzel a szükséges mértékben hígítunk. Hullámhossz: 766,7 nm. Nátrium: legfeljebb 500 ppm, amennyiben parenterális készítmények vagy hemodializáló oldatok előállítása során használják. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, II. módszer). Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R nátrium–mértékoldatot (200 ppm Na) R vízzel a szükséges mértékben hígítunk. Hullámhossz: 589,0 nm. Stroncium: legfeljebb 500 ppm, amennyiben parenterális készítmények vagy hemodializáló oldatok előállítása során használják. Atomemissziós spektrometria (2.2.22, II. módszer). Vizsgálati oldat. 2,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozat készítéséhez R stroncium–mértékoldatot (1,0% Sr) R vízzel a szükséges mértékben hígítunk. Hullámhossz: 460,7 nm. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 7,0%. Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk. A titrálóedénybe mért metanolhoz 2 ml R vízmentes ecetsavat adunk. A titrálóedényt minden meghatározás után kitisztítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 15 ml R vízben oldjuk. Az oldatot 5 ml R dietil-amin hozzáadása után 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk; a végpontot R metiltimolkék–porhígítással jelezzük. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 15,82 mg C4H6CaO4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró edényben.



FELIRAT Ahol szükséges, a feliraton jelezni kell, hogy az anyag alkalmazható parenterális készítmények, peritoneális dializáló oldatok, hemofiltrációs vagy hemodializáló oldatok előállításához.

Calcitriolum


01/2012:0883

CALCITRIOLUM Kalcitriol

C27H44O3 [32222-06-3]

Mr 416,6

DEFINÍCIÓ (5Z,7E)-9,10-Szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β,25-triol. Tartalom: 97,0−103,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályok. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; zsíros olajokban oldódik. Az anyag levegőre, hőre és fényre érzékeny. Az oldott anyag − hőmérséklettől és időtartamtól függően − reverzibilis izomerizációval prekalcitriollá alakul. Mindkét vegyület hatékony. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: kalcitriol Ph. Eur. referenciaspektrumával. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával. VIZSGÁLATOK

Calcitriolum


Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. A vizsgálatot a lehető leggyorsabban, bomlást előidéző fénytől és levegőtől védve végezzük. Vizsgálati oldat. 1,000 mg vizsgálandó anyagot 10,0 ml mozgófázisban melegítés nélkül oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,000 mg CRS kalcitriolt 10,0 ml mozgófázisban melegítés nélkül oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2 ml-ét 30 percen át 80 °C-on melegítjük. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 μm),

–

hőmérséklet: 40 °C.

Mozgófázis: R trometamol 1,0 g/l-es oldata, amelynek pH-ját R tömény foszforsavval 7,0–7,5 értékre állítottuk be − R acetonitril (450+550 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 50 μl. Kromatografálási idő: a kalcitriol retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a kalcitriolra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; prekalcitriol kb. 0,88; A-szennyező kb. 0,95; B-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 3,5, a kalcitriol és a pre-kalcitriol között a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

elméleti tányérszám: legalább 10 000, az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő kalcitriol-csúcsra számolva.


A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,5%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként legfeljebb 0,10%;

–

összes szennyező: legfeljebb 1,0%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%); a pre-kalcitriol csúcsát nem vesszük figyelembe.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

ismételhetőség: a hatszori injektálás során kapott kalcitriol-csúcs területének relatív szórása legfeljebb 1%.

A százalékos C27H44O3-tartalmat a CRS kalcitriol deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki.

Calcitriolum


ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, nitrogén alatt, fénytől védve, 2−8 °C hőmérsékleten. A tartály tartalmát felnyitás után azonnal felhasználjuk.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. (5E,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1α,3β,25-triol (transz-kalcitriol),

B. (5Z,7E)-9,10-szekokoleszta-5,7,10(19)-trién-1β,3β,25-triol (1β-kalcitriol),

C. (6aR,7R,9aR)-11-[(3S,5R)-3,5-dihidroxi-2-metilciklohex-1-enil]-7-[(1R)-5-hidroxi-1,5dimetilhexil]-6a-metil-2-fenil-5,6,6a,7,8,9,9a,11-oktahidro-1H,4aHciklopenta[f][1,2,4]triazolo[1,2-a]cinnolin-1,3(2H)-dion (a pre-kalcitriol triazolin-adduktja).

Cellulose acetate phthalas


01/2012:0314

CELLULOSI ACETAS PHTHALAS Cellulóz-acetát-ftalát [9004-38-0] DEFINÍCIÓ Részlegesen O-acetilezett és O-ftalilezett cellulóz. Tartalom: –

ftalilcsoport (C8H5O3; Mr 149,1): 30,0–36,0 % (vízmentes és savmentes anyagra);

–

acetilcsoport: (C2H3O; Mr 43,04): 21,5–26,0 % (vízmentes és savmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, gördülékeny por vagy színtelen lemezkék. Nedvszívó. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban bőségesen oldódik; dietilénglikolban oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. Híg alkálilúgok oldják. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cellulóz-acetát-ftaláttal. VIZSGÁLATOK Viszkozitás (2.2.9): 45 mPa ⋅ s –90 mPa ⋅ s , 25±0,2 °C-on meghatározva. 15 g vízmentes anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot R víz–R aceton 1:249 arányú elegyének 85 gjában oldunk. Szabad sav: legfeljebb 3,0%, ftálsavban kifejezve (vízmentes anyagra). 3,0 g anyagot 100 ml 50 %V/V-os R metanollal 2 órán át rázatunk, majd a folyadékot szűrjük. A lombikot és a szűrőt 2×10 ml 50 %V/V-os R metanollal mossuk. A szüredéket és a mosófolyadékot egyesítjük, R fenolftalein–oldatot elegyítünk hozzá, és 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal halvány rózsaszínig titráljuk. 120 ml 50 %V/V-os R metanollal üres kísérletet végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 8,3 mg ftálsavban kifejezett szabad sav egyenértékű. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. A vizsgálathoz 2 térfogatrész R diklórmetán és 3 térfogatrész R vízmentes etanol elegyét használjuk.

Cellulose acetate phthalate


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALOM Ftalilcsoport. 1,000 g vizsgálandó anyagot 2 térfogatrész R aceton és 3 térfogatrész R etanol (96%) elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot kb. 0,1 ml R1 fenolftalein–oldat mellett 0,1 M nátriumhidroxid–mérőoldattal titráljuk. Üres mérést is végzünk. A százalékos ftálilcsoport-tartalmat (P) a következő összefüggés segítségével számoljuk ki: 14 910 n

−

179,5S

(100 - a )(100 − S )m (100 − S ) a

=

százalékos víztartalom (lásd "Vizsgálatok");

m =

a vizsgálandó anyag tömege g-ban;

n

=

a fogyott 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat térfogata, milliliterben;

S

=

százalékos szabad sav tartalom (lásd Vizsgálatok).

Acetilcsoport. 0,100 g vizsgálandó anyaghoz 25,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatot adunk, majd vízfürdőn reflux alatt30 percen keresztül melegítjük. A lehűtött oldatot 0,1 ml R1 fenolftalein–oldat mellett 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. Üres mérést is végzünk. A százalékos acetilcsoport-tartalmat a következő összefüggés segítségével számoljuk ki: ⎡ 4305(n 2 − n 1 ) 51,82 S ⎤ ⎢ (100 - a )(100 − S )m − (100 − S ) ⎥ − 0,5772 P ⎣ ⎦

a

=

a százalékos víztartalom (lásd Vizsgálatok);

m =

a vizsgálandó anyag tömege, grammban;

n1 =

az anyag vizsgálata során fogyott 0,1 M sósav–mérőoldat, milliliterben;

n2 =

az üres kísérlet során fogyott 0,1 M sósav–mérőoldat, milliliterben;

P

=

a százalékos ftalilcsoport-tartalom;

S

=

a százalékos szabad savtartalom (lásd Vizsgálatok).

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd 5.15 általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszeranyag minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a cellulóz-acetát-ftalátot filmképző segédanyagként használják gyomornedv-ellenálló tabletták és kapszulák gyártásához.

Cellulose acetate phthalate


Viszkozitás: lásd Vizsgálatok. A film oldékonysága. Kb. 0,15 g anyagot 1 ml R acetonban oldunk. Az oldatot tiszta üveglapra öntve film képződik. A film egy darabkája 0,1 M sósavat tartalmazó lombikba helyezve nem oldódhat fel. A filmdarabka azonban R foszfát−tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba téve feloldódik. Ftalilcsoport: lásd Tartalom. Acetilcsoport: lásd Tartalom.

Cetirizini dihydroclhoridum


01/2012:1084

CETIRIZINI DIHYDROCHLORIDUM Cetirizin-dihidroklorid

C21H27Cl3N2O3 [83881-52-1]

Mr 461,8

DEFINÍCIÓ [(RS)-2-[2-[4-[(4-Klórfenil)-fenilmetil]piperazin-1-il]etoxi]ecetsav]–dihidroklorid. Tartalom: 99,0–100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; acetonban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható spektrofotometria (2.2.25). Vizsgálati oldat. 20,0 g anyagot R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatának 50 ml-ében oldunk, majd az oldatot ugyanezen savval 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-ét R tömény sósav 10,3 g/l töménységű oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossz tartomány: 210–350 nm. Abszorpciós maximum: 231 nm-en. Fajlagos abszorpciós koefficiens az abszorpciós maximumon: 359 – 381. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS cetirizin-dihidrokloriddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R vízzel 5 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a).10 mg CRS cetirizin-dihidrokloridot R vízzel 5 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b).10 mg CRS klórfenamin-maleátot R vízzel 5 ml-re oldunk. Az oldat 1 mléhez 1 ml a) összehasonlító oldatot adunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R ammónia–oldat – R metanol – R diklórmetán (1+10+90 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: hideg levegőáramban. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kapott kromatogramon két, jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 1,0 g-ját R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 1,2–1,8. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS cetirizin-dihidrokloridot és 2 mg CRS cetirizin-A-szennyezőt a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re továbbhígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt cetirizin (A-, B-, C-, D-, E- és Fszennyezőt is tartalmaz) tartalmát a mozgófázissal 5,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R hígított kénsav – R víz – R acetonitril (0,4+6,6+93 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a cetirizin retenciós idejének háromszorosa. Szennyezők azonosítása: –

a B-, C-, D-, E- és F-szennyezőket a CRS csúcsazonosításra szánt cetirizinhez mellékelt kromatogram és a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk;


–


az A-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk.

Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3, a cetirizin és az A-szennyező között.

–

szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0.


A-, B-, C-, D-, E-, F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,75-szerese (0,15%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,1%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,25szorosa (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,100 g-ját 30 térfogatrész R víz és 70 térfogatrész R aceton elegyének 70 ml-ében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal a második inflexiós pont eléréséig titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 15,39 mg C21H27Cl3N2O3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): G.



A. (RS)-1-[(4-klórfenil)-fenilmetil]piperazin,

B. (RS)-2-[4-[(4-klórfenil)-fenilmetil]piperazin-1-il]ecetsav,

C. (RS)-2-[2-[4-[(2-klórfenil)-fenilmetil]piperazin-1-il]etoxi]ecetsav,

D. 1,4-bisz[(4-klórfenil)-fenilmetil]piperazin.

E. (RS)-2-[2-[2-[4-[(4-klórfenil)-fenilmetil]piperazin-1-il]etoxi]etoxi]ecetsav (etoxicetirizin),


F. [2-[4-(difenilmetil)piperazin-1-il]etoxi]ecetsav,

G. 2-[4-[(RS)-(4-klórfenil)-fenilmetil]piperazin-1-il]etanol,


Diprophyllinum


01/2012:0486

DIPROPHYLLINUM Diprofillin

és enantiomere

C10H14N4O4 [479-18-5]

Mr 254,2

DEFINÍCIÓ A diprofillin szárított anyagra vonatkoztatott 7-[(2RS)-2,3-dihidroxipropil]-1,3-dimetil-3,7-dihidro1H-purin-2,6-dion-tartalma 98,5–101,0%. SAJÁTSÁGOK Fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Vízben bőségesen oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS diprofillinnal. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,25 ml R1 brómtimolkék–oldattal elegyítve sárga vagy zöld színű legyen, de ez a szín legfeljebb 0,4 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól kékre változzék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatgráfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó enyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot Rvízzel 100,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 mlét R vízzel tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS etofillint (C szennyezőt is tartalmaz) R vízzel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 0,5ml-ét a vizsgálati oldattal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

Diprophyllinum


–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett, beágyazott poláros csoportokat tartalmazó, utókezelt szilikagél (3 µm).

–


Mozgófázis: R metanol – R víz (10+90 V/V). Áramlási sebesség: 0,7 ml/perc: Detektálás: spektrofotométerrel, 272 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a diprofillin retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a diprofillinre vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 18 perc): C-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

hegy-völgy arány: legalább 5, ahol Hp = a C-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a C-szennyező csúcsát a diprofillin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.


egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (0,35%),

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 400 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 2,5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS A reakcióelegy túlhevülésének elkerülése érdekében az elegyet az egész titrálás során alaposan kevertetjük, és a titrálást közvetlenül a végpont elérése után befejezzük. Az anyag 0,200 g-ját 3,0 ml R vízmentes hangyasavban oldjuk, majd az oldathoz 50,0 ml R ecetsavanhidridet elegyítünk. Az elegyet, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 25,42 mg C10H14N4O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

Diprophyllinum


SZENNYEZŐK Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): A, B, C, D.

A. N-metil-(metilamino)-1H-imidazol-4-karboxamid (teofillidin),

B. 1,3-dimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion,

C. 7-(2-hidroxietil)-1,3-dimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion (etofillin),

és enantiomere

D. 7-[(2RS)-2-hidroxipropil]-1,3-dimetil-3,7-dihidro-1H-purin-2,6-dion (proxifillin).

Entacaponum


01/2011:2574 javított 7.3

ENTACAPONUM Entakapon

C14H15N3O5 [130929-57-6]

Mr 305,3

DEFINÍCIÓ (2E)-2-Ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)-N,N-dietilprop-2-énamid. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: zöldessárga vagy sárga por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban oldódik vagy mérsékelten oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS entakaponnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R acetonban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R tetrahidrofurán – R metanol (30+70 V/V). Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS entakapon-A-szennyezőt az oldószerelegyben oldunk; 5,0 ml a) vizsgálati oldat hozzáadása után az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítjuk az oldatot. Ezen oldat 1,0 mlét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk, majd az így hígított oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml b) vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk.

Entacaponum


Összehasonlító oldat (c). 50,0 mg CRS entakapont az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R szilikon–kvarc-polimer, amorf, oktadecilszililezett, utókezelt (5 μm).

Mozgófázis: R tetrahidrofuránból (2 térfogatrész), R metanolból (44 térfogatrész) és R nátriumdihidrogén-foszfát–dihidrát 2,34 g/l-es, R tömény foszforsavval előzetesen pH 2,1-re beállított oldatából (54 térfogatrész) készült elegy. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 300 nm-en. Injektálás: 10 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az entakapon retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenció az entakaponra (retenciós ideje kb. 17 perc) vonatkoztatva: A- szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A-szennyező és az entakapon között.

Követelmények: – A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező, az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%). Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Oldószerelegy: R dimetilformamid – R metanol (25+75 V/V). Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1,0 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szűrés után a membránszűrőt legalább 20 ml R metanollal átmossuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vákuumban 60 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a "Rokon vegyületek" vizsgálat előírásai szerint, a következő módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C14H15N3O5-tartalmat a CRS etakapon deklarált tartalma alapján számoljuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve.

Entacaponum


SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, C, D, E, F, G, H, I.

A. (2Z)-2-ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)-N,N-dietilprop-2-énamid,

B. etil–[(2E)-2-ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)prop-2-enoát],

C. 3,4-dihidroxi-5-nitrobenzaldehid,

D. (2E)-2-ciano-3-(3-etoxi-4-hidroxi-5-nitrofenil)-N,N-dietilprop-2-énamid,

E. 3,5-dinitrobenzol-1,2-diol,

Entacaponum


F. (2E)-2-ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)-N,N-dietilprop-2-énsav,

G. (2E)-2-ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)prop-2-énamid,

H. (2E)-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)-2-(piperidin-1-ilkarbonil)prop-2-énnitril,

I.

propil–[(2E)-2-ciano-3-(3,4-dihidroxi-5-nitrofenil)prop-2-enoát].

Erythromycini ethylsuccinas


01/2012:0274

ERYTHROMYCINI ETHYLSUCCINAS Eritromicin-etil-szukcinát

Etil-szukcinát származék

Összegképlet

Mr

R1

R2

Eritromicin-A

C43H75NO16

862

OH

CH3

Eritromicin-B

C43H75NO15

845

H

CH3

Eritromicin-C

C42H73NO16

848

OH

H

DEFINÍCIÓ

Főkomponens: (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(3-C-metil-3-O-metil-2,6-didezoxi-α-Lribo-hexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3,5,7,9,11,13-hexametil-6-[[-3-(dimetilamino)-2-O(3-etoxikarbonilpropanoil)-3,4,6-tridezoxi-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (eritromicin-A-etil-szukcinát). Fermentációs termék félszintetikus származéka.

Tartalom: –

eritromicin-A, -B és -C összesen: legalább 78,0% (vízmentes anyagra),

–

eritromicin-B: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra),

–

eritromicin-C: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, etanolban és metanolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).



Összehasonlítás: CRS eritromicin-etil-szukcináttal. VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –70 és –82 között (vízmentes anyagra). 0,100 g anyagot R acetonnal 10,0 ml-re oldunk. Az elforgatás szögét legalább 30 perccel az oldat elkészítése után mérjük.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Hidrolizáló oldat. R dikálium-hidrogén-foszfát 20 g/l töménységû oldata, melyet R tömény foszforsavval pH 8,0-re állítunk be. Vizsgálati oldat. 0,115 g vizsgálandó anyagot 25 ml R metanolban oldunk. Az oldatot 20 ml hidrolizáló oldattal elegyítjük, és szobahőmérsékleten legalább 12 órán át állni hagyjuk. Ezután a hidrolizáló oldattal 50,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (a). CRS eritromicin-A 40,0 mg-ját 10 ml R metanolban oldjuk, majd az oldatot a hidrolizáló oldattal 20,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (b). CRS eritromicin-B és CRS eritromicin-C 10,0–10,0 mg-ját 50 ml R metanolban oldjuk. Az oldatot 5,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük, majd a hidrolizáló oldattal 100,0 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (c) . CRS N-dezmetileritromicin-A 2 mg-ját 20 ml b) összehasonlító oldatban oldjuk.

Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 3,0 ml-ét R metanol és a hidrolizáló oldat egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 40 mg, előzetesen 3 órán át 130 °C-on hevített CRS eritromicin-A-t 10 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot a hidrolizáló oldattal 20 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (8 µm); pórusmérete 100 nm,

–

hőmérséklet: 70 °C-os vízfürdőt használunk az oszlopnak, valamint az oszlop előtti csővezeték legalább 1/3-ának temperálására.

Mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát R hígított foszforsavval pH 8,0-re beállított, 35 g/l töménységû oldatának 50 ml-éhez 400 ml R vizet, 165 ml R terc-butil-alkoholt és 30 ml R acetonitrilt elegyítünk, majd az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 200 µl; vizsgálati oldat, valamint az a), c), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az eritromicin-A retenciós idejének ötszöröse; az integrálást a hidrolizáló oldatból eredő csúcs után kezdjük.

Relatív retenciók az eritromicin-A-ra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: a hidrolizáló oldatból eredő csúcs kisebb, mint 0,3; B-szennyező kb. 0,45; eritromicin-C kb. 0,5; C-szennyező: kb. 0,9; G-szennyező kb. 1,3; D-szennyező kb. 1,4; F-szennyező kb. 1,5; eritromicin-B kb. 1,8; Eszennyező kb. 4,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:


–


csúcsfelbontás: legalább 0,8, a B-szennyező és az eritromicin-C között, és legalább 5,5, a Bszennyező és az eritromicin-A között.


korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához az alábbi szennyezők csúcsterületét a következő korrekciós faktorokkal szorozzuk: E-szennyező: 0,09; F-szennyező: 0,15; G-szennyező: 0,14; az E- és az F-szennyező azonosításához az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk;

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (3,0%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,67-szorosa (5,0%);

–

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,02szorosa (0,06%).

Szabad eritromicin. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,250 g vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 75,0 mg CRS eritromicin-A-t R acetonitrillel 50,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét R acetonitrillel 25,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: 35 térfogatrész R acetonitril és 65 térfogatrész tompítóoldat elegye. A tompítóoldat összetétele: literenként 3,4 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 2,0 g R trietil-amint tartalmazó oldat, melynek pH-ját R hígított foszforsavval 3,0-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 195 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: az összehasonlító oldat esetében az eritromicin-A retenciós idejének (kb. 8 perc) kétszerese; a vizsgálati oldat esetében az eritromicin-etilszukcinát retenciós idejének (kb. 24 perc) kétszerese.


szabad eritromicin: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (6,0%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%. Az anyag 0,30 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként R imidazol R vízmentes metanollal készült, 100 g/l töménységû oldatát használjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,3%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatnál leírt módon.

Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat.



Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – szimmetriafaktor: legfeljebb 5; –

relativ szórás: legfeljebb 1,2%, 6 párhuzamos injektálás esetén.

Az eritromicin-A százalékos mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk ki. Az eritromicin-B és az eritromicin-C százalékos mennyiségét a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-pentametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oktaciklotetradekán-2,10-dion (eritromicinF),

B. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil- α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-hexaametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(metilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (3''-Ndezmetileritromicin-A),



C. (2S,4aR,4'R,5'S,6'S,7R,8S,9R,10R,12R,14R,15R,16S)-7-etil-5',8,9,14-tetrahidroxi-4'-metoxi4',6',8,10,12,14,16-heptametil-15-[[3,4,6-tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilohexopiranozil]oxi]hexdekahidrospiro[5H,11H-1,3-dioxino[5,4-c]oxaciklotetradecin-2,2'-pirán]5,11-dion (eritromicin-E),

D. (1S,2R,3R,4S,5R,8R,9S,10S,11R,12R,14R)-9-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-5-etil-3-hidroxi-2,4,8,10,12,14-hexametil-11-[[3,4,6-tridezoxi-3(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]-6,15,16-trioxatriciklo[10.2.1.11,4]hexadekán-7-on (anhidroeritromicin-A),

E. (2R,3R,4S,5R,8R,9S,10S,11R,12R)-9-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-5-etil-3,4-dihidroxi-2,4,8,10,12,14-hexametil-11-[[3,4,6-tridezoxi-3(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]-6,15-dioxabiciklo[10.2.1]pentadec-1(14)-én-7-on (eritromicin-A-enol-éter),



F. (2R,3R,6R,7S,8S,9R,10R)-7-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribo-hexopiranozil)oxi]-3[(1R,2R)-1,2-dihidroxi-1-metilbutil]-2,6,8,10,12-pentametil-9-[[3,4,6-tridezoxi-3-(dimetilamino)β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]-4,13-dioxabiciklo[8.2.1]tridec-1(12)-én-5-on (pszeudoeritromicin-Aenol-éter).

G. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3,5,7,9,11,13-hexametil-6-[[3,4,6-tridezoxi-3-[(4etoxi-4-oxobutanoil)metilamino]-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (3"-Ndezmetil-3"-N-(etoxiszukcinil)eritromicin A)

Erythromycini stearas


01/2012:0490

ERYTHROMYCINI STEARAS Eritromicin-sztearát

Eritromicin

Összegképlet

R1

R2

A

C55H103NO15

OH

CH3

B

C55H103NO14

H

CH3

C

C54H101NO15

OH

H

DEFINÍCIÓ Az anyag eritromicin-sztearátok és sztearinsav keveréke. A főkomponens [(3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(3-C-metil-3-O-metil-2,6-didezoxi-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3,5,7,9,11,13-hexametil-6-[[3-(dimetilamino)-3,4,6tridezoxi-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion]-oktadekánsav-só (eritromicin-Asztearát).

Fermentációs termék. Tartalom: –

eritromicin-A, eritromicin-B és eritromicin-C összesen: legalább 60,5% (vízmentes anyagra),

–

eritromicin-B: legfeljebb 5,0%,

–

eritromicin-C: legfeljebb 5,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban és metanolban oldódik. Oldatai opálosak lehetnek.



AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS eritromicin-sztearáttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 28 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS eritromicin-A-t R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R sztearinsavat R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G. Kifejlesztőszer: R 2-propanolt (4 térfogatrész) R ammónium-acetát 150 g/l töménységű – R ammónia–oldattal pH 9,6-ra beállított – oldatával (8 térfogatrész) és R etil-acetáttal (9 térfogatrész) elegyítünk; a fázisok szétválása után a felső fázist használjuk.

Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. A-előhívás: a lemezt R diklórfluoreszceint (0,2 g/l) és R rodamin B-t (0,1 g/l) tartalmazó R alkoholos oldattal permetezzük be. A lemezt ezután néhány másodpercig vízfürdő gőzterében tartjuk, majd 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük.

A-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján két folt látható; az egyik folt helye az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolt helyével, a másik folt helye a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolt helyével egyezzék meg.

B-előhívás: a lemezt R1 ánizsaldehid–oldattal bepermetezzük, 5 percig 110 °C-on melegítjük, majd nappali fényben értékeljük. B-értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható folt – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. VIZSGÁLATOK

Szabad sztearinsav: legfeljebb 14,0% C18H36O2 (vízmentes anyagra). 0,400 g anyagot 50 ml R metanolban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Kiszámítjuk a vizsgálandó anyag 1 g-jára eső 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat térfogatát (n1 ml). 0,500 g anyagot 30 ml R

diklórmetánban oldunk. Ha az oldat opálos, megszűrjük, és a maradékot 3×25 ml R diklórmetánnal összerázzuk. Az így nyert oldatot szükség esetén megszűrjük, és a szűrőt R diklórmetánnal mossuk. A szüredékeket a mosófolyadékokkal egyesítjük, majd vízfürdőn 30 ml-nyire bepárologtatjuk. A kapott oldatot 50 ml R tömény ecetsav hozzáadása után 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk; a végpontot potenciometriásan határozzuk meg (2.2.20). Kiszámítjuk a vizsgálandó anyag 1 g-jára eső 0,1 M perklórsav–mérőoldat térfogatát (n2 ml). A százalékos C18H36O2-tartalmat az alábbi kifejezéssel számítjuk ki:

2,845(n1 − n 2 ) ⋅

100 100 − h



ahol

h = a százalékos víztartalom. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 55,0 mg-ját 5,0 ml R metanolban oldjuk; az oldatot R1 tompítóoldattal (pH 8,0) 10,0 ml-re hígítjuk. Centrifugálás után a tiszta oldatot használjuk. Összehasonlító oldat (a). 40,0 mg CRS eritromicin-A-t 5,0 ml R metanolban oldunk; az oldatot R1 tompítóoldattal (pH 8,0) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS eritromicin-B-t és 10,0 mg CRS eritromicin-C-t 25,0 ml R metanolban oldunk; az oldatot R1 tompítóoldattal (pH 8,0) 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS N-dezmetileritromicin-A-t a b) összehasonlító oldatban oldunk. Az oldathoz 1,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk, majd az így kapott elegyet a b) összehasonlító oldattal 25 ml-re hígítjuk.

Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 3,0 ml-ét R metanol és R1 tompítóoldat (pH 8,0) egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 40 mg CRS eritromicin-A-t egy üvegcse alján eloszlatunk úgy, hogy legfeljebb mintegy 1 mm vastagságú, egyenletes réteget kapjunk. Az anyagot 130 °C-on 4 órán át melegítjük. Lehűlés után a hőkezelt anyagot 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R1 tompítóoldat (pH 8,0) elegyével 10 ml-re oldjuk.

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: 100 nm pórusméretű R sztirol-divinilbenzol-kopolimer (8 µm),

–

hőmérséklet: az oszlopot és az oszlop előtti csővezetéknek legalább 1/3-részét vízfürdő alkalmazásával 70 °C-on tartjuk.

Mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát 35 g/l töménységű – R hígított foszforsavval pH 9,0±0,05-re beállított – oldatának 50 ml-ét 400 ml R vízzel, 165 ml R terc-butil-alkohollal és 30 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 100 µl; vizsgálati oldat, valamint c), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az eritromicin-A retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenciók az eritromicin-A-ra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,45; eritromicin-C kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,4; Fszennyező kb. 1,5; eritromicin-B kb. 1,8; E-szennyező kb. 4,3.

Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 0,8, a B-szennyező és az eritromicin-C között, és legalább 5,5, a Bszennyező és az eritromicin-A között. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a terc-butilalkohol koncentrációját, vagy az áramlási sebességet csökkentjük 1,5 ml/percre, illetve 1,0 ml/percre.

Követelmények:


–


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő faktorokkal szorozzuk: E-szennyező: 0,09, F-szennyező: 0,15 (azonosításukra az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk),

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (6%),

–

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,02-szorosa (0,06%); az eritromicin-B és az eritromicin-C csúcsát nem vesszük figyelembe.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 4,0%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként R imidazol R vízmentes metanollal készült 100 g/l töménységű oldatát használjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatnál leírtak szerint, az alábbi módosításokkal.

Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – szimmetriafaktor: legfeljebb 5; –

ismételhetőség: 6 párhuzamos injektálás relatív szórása legfeljebb 1,2%.

Az eritromicin-A százalékos mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk ki. Az eritromicin-B és az eritromicin-C százalékos tartalmát a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk ki. SZENNYEZŐK

A.(3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil- α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-pentametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oktaciklotetradekán-2,10-dion (eritromicin-F),



B. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-hexaametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(metilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (3''-Ndezmetileritromicin-A),

C. (2S,4aR,4'R,5'S,6'S,7R,8S,9R,10R,12R,14R,15R,16S)-7-etil-5',8,9,14-tetrahidroxi-4'-metoxi4',6',8,10,12,14,16-heptametil-15-[[3,4,6-tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilohexopiranozil]oxi]hexdekahidrospiro[5H,11H-1,3-dioxino[5,4-c]oxaciklotetradecin-2,2'-pirán]5,11-dion (eritromicin-E)

D. (1S,2R,3R,4S,5R,8R,9S,10S,11R,12R,14R)-9-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-5-etil-3-hidroxi-2,4,8,10,12,14-hexametil-11-[[3,4,6-tridezoxi-3(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]-6,15,16-trioxatriciklo[10.2.1.11,4]hexadekán-7on(anhidroeritromicin-A,





Erythromycinum


01/2012:0179

ERYTHROMYCINUM Eritromicin

Eritromicin

Összegképlet

Mr

R1

R2

A

C37H67NO13

734

OH

CH3

B

C37H67NO12

718

H

CH3

C

C36H55NO13

720

OH

H

DEFINÍCIÓ Az eritromicin-A Streptomyces erythreus egyik törzse által termelt makrolid antibiotikumok keveréke; fő komponense a (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(3-C-metil-3-O-metil-2,6didezoxi-α-L-ribo-hexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3,5,7,9,11,13-hexametil-6-[(3dimetilamino-3,4,6-tridezoxi-β-D-xilo-hexopiranozil)oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (eritromicinA).

Tartalom: –

eritromicin-A, eritromicin-B és eritromicin-C együttes mennyisége: 93,0–102,0% (vízmentes anyagra).

–

eritromicin-B: legfeljebb 5,0%,

–

eritromicin-C: legfeljebb 5,0%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy enyhén sárga por, illetőleg színtelen vagy enyhén sárga kristályok; kissé nedvszívó. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik (a hőmérséklet emelkedésével csökken az oldékonyság); alkoholban bőségesen oldódik; metanolban oldódik.

Erythromycinum


AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Összehasonlítás: CRS eritromicin-A-val Az 1980–2050 cm–1 tartományban megjelenő sávokat nem vesszük figyelembe. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, a vizsgálandó anyag és a referenciaanyag 50–50 mgját külön-külön 1,0 ml R diklórmetánban oldjuk, majd az oldatokat 60 °C-on, 670 Pa-t meg nem haladó nyomáson, 3 órán át szárítjuk és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS eritromicin-A-t R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS spiramicint R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R 2-propanolból 4 térfogatrészt, R ammónium-acetát – előzetesen R ammónia–oldattal pH 9,6-ra beállított – oldatából (150 g/l) 8 térfogatrészt és R etil-acetátból 9 térfogatrészt elegyítünk. Az elegy szétválása után a felső fázist használjuk.

Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 ánizsaldehid–oldattal bepermetezzük, majd 5 percig 110 °C-on melegítjük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával, viszont helyét és színét tekintve különbözzék a b) összehasonlító oldat kromatogramjának foltjaitól. C. Kb. 5 mg anyaghoz R xanthidrol – 1 térfogatrész R tömény sósav és 99 térfogatrész R ecetsav elegyével készült – oldatából (0,2 g/l) 5 ml-t adunk. Az oldatot vízfürdőn melegítve vörös színeződés keletkezik. D. Kb. 10 mg anyagot 5 ml R1 sósavban oldunk. Az oldat 10–20 perc alatt sárgára színeződik. VIZSGÁLATOK

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –71 és –78 között (vízmentes anyagra). 1,00 g anyagot R etanollal 50,0 ml-re oldunk. A fajlagos optikai forgatóképességet az oldatkészítéstől számított 30 percen belül meghatározzuk.

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 40,0 mg vizsgálandó anyagot 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R1 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) elegyével 10,0 ml-re oldunk.

Erythromycinum


Összehasonlító oldat (a). 40,0 mg CRS eritromicin-A-t 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R1 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) elegyével 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS eritromicin-B-t és 10,0 mg CRS eritromicin-C-t 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R1 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) elegyével 50,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS N-demetileritromicin-A-t a b) összehasonlító oldatban oldunk. Az oldatot 1,0 ml a) összehasonlító oldat hozzáadása után a b) összehasonlító oldattal 25 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 3,0 ml a) összehasonlító oldatot 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R1 foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) elegyével 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (e). 40 mg CRS eritromicin-A-t injekciós üvegbe mérünk és az üveg alján egyenletesen szétterítünk úgy, hogy az anyag ne képezzen kb. 1 mm-nél vastagabb réteget. 4 órán át 130 °C-on melegítjük, majd megvárjuk, amíg lehûl. A hőkezelt anyagot 1 térfogatrész R metanol és 3 térfogatrész R foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) elegyével 10 ml-re oldjuk.

Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: 100 nm pórusméretû R sztirol–divinilbenzol-kopolimer (8 µm),

–

hőmérséklete: 70 °C; az oszlop és az oszlop előtti csőszakasz legalább egyharmadának temperálására vízfürdőt használunk.

Mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát – R hígított foszforsavval pH 9,0±0,05-ra beállított – oldatának (35 g/l) 50 ml-éhez 400 ml R vizet, 165 ml R terc-butil-alkoholt és 30 ml R acetonitrilt elegyítünk, majd a térfogatot R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 100 µl; a vizsgálati oldatot és a c), a d), valamint az e) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: az eritromicin-A retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenciók az eritromicin-A-ra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,45; eritromicin-C kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,4; Fszennyező kb. 1,5; eritromicin-B kb. 1,8; E-szennyező kb. 4,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 0,8 a B-szennyező és az eritromicin-C között és legalább 5,5 a Bszennyező és az eritromicin-A között. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázis terc-butil-alkoholtartalmát, vagy 1,5 ml/percre, illetőleg 1,0 ml/percre csökkentjük az áramlási sebességet.


korrekciós faktorok: az alábbi szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: E-szennyező: 0,09; F-szennyező: 0,15 (azonosításukhoz az e) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk).

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3,0%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 2,3-szerese (7,0%),

Erythromycinum

–


elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,02szorosa (0,06%); az eritromicin-B és az eritromicin-C csúcsát nem vesszük figyelembe.

Tiocianát: legfeljebb 0,3%. Az oldatokat közvetlenül a felhasználás előtt készítjük, és védjük a bomlást előidéző fénytől. Kompenzáló oldat. R vas(III)-klorid 90 g/l töménységû oldatának 1,0 ml-ét R metanollal 50,0 mlre hígítjuk.

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját (m g) 20 ml R metanolban oldjuk, majd R vas(III)-klorid 90 g/l töménységû oldatának 1,0 ml-ét adva hozzá, az oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk.

Két párhuzamos összehasonlító oldatot készítünk. Összehasonlító oldat. Előzetesen 1 órán át 105 °C-on szárított R kálium-tiocianát 0,100 g-ját R metanollal 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat 5,0 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 5,0 ml-éhez R vas(III)-klorid 90 g/l töménységû oldatának 1,0 ml-ét elegyítjük, majd R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. A kb. 492 nm-nél levő maximumon a kompenzáló oldattal szemben megmérjük az oldatok abszorbanciáját (2.2.25): az egyes összehasonlító oldatokét (A1, A2) és a vizsgálati oldatét (A).

Alkalmassági érték: S=

m2 ⋅ A1 m1 ⋅ A2

ahol

m1, m2 =

a megfelelő összehasonlító oldatok készítésénél használt kálium-tiocianát tömege, g-

ban. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha S értéke 0,985 és 1,015 között van. A tiocianát százalékos mennyiségét az alábbi kifejezésből számoljuk:

A ⋅ 58,08 ⋅ 0,5 ⎛ m1 m2 ⎞ ⎟⎟ ⋅ ⎜⎜ + m ⋅ 97,18 ⎝ A1 A2 ⎠ ahol 58,08 =

a tiocianátion relatív molekulatömege,

97,18 =

a kálium-tiocianát relatív molekulatömege.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 6,5%. 0,200 g anyagot vizsgálunk. Oldószerként R imidazol R vízmentes metanollal készült oldatát (100 g/l) használjuk.

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). A „Rokon vegyületek” pontban leírt módszert használjuk, a következő módosításokkal.

Injektálás: a vizsgálati oldatot, valamint az a) és a b) összehasonlító oldatot injektáljuk. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

Erythromycinum


– szimmetrifaktor: legfeljebb 5; –

ismételhetőség: az oldat hatszori injektálásával kapott relatív szórás legfeljebb 1,2%.

Az eritromicin-A százalékos mennyiségét az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk. Az eritromicin-B és az eritromicin-C százalékos tartalmát a b) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával számítjuk. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK

A. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-pentametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oktaciklotetradekán-2,10-dion (eritromicin-F),

B. (3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3-(hidroximetil)-5,7,9,11,13-hexaametil-6-[[3,4,6tridezoxi-3-(metilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion (3''-N- dezmetileritromicin-A),

Erythromycinum


C. (2S,4aR,4'R,5'S,6'S,7R,8S,9R,10R,12R,14R,15R,16S)-7-etil-5',8,9,14-tetrahidroxi-4'-metoxi4',6',8,10,12,14,16-heptametil-15-[[3,4,6-tridezoxi-3-(dimetilamino)-β-D-xilohexopiranozil]oxi]hexdekahidrospiro[5H,11H-1,3-dioxino[5,4-c]oxaciklotetradecin-2,2'-pirán]5,11-dion (eritromicin-E),

D. (1S,2R,3R,4S,5R,8R,9S,10S,11R,12R,14R)-9-[(2,6-didezoxi-3-C-metil-3-O-metil-α-L-ribohexopiranozil)oxi]-5-etil-3-hidroxi-2,4,8,10,12,14-hexametil-11-[[3,4,6-tridezoxi-3(dimetilamino)-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]-6,15,16-trioxatriciklo[10.2.1.11,4]hexadekán-7on(anhidroeritromicin-A),


Erythromycinum



Ethylis parahydroxybenzoas natricus


01/2012:2134

ETHYLIS PARAHYDROXYBENZOAS NATRICUS Nátrium-etil-parahidroxibenzoát

C9H9NaO3 [35285-68-8]

Mr 188,2

DEFINÍCIÓ Nátrium-[4-(etoxikarbonil)fenolát]. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. 0,5 g anyagot 50 ml R vízben oldunk. Az oldathoz haladéktalanul 5 ml R1 sósavat elegyítünk. A kivált csapadékot megszűrjük, R vízzel mossuk, majd 2 órán át 80 °C-on vákuumban szárítjuk. Olvadáspontja (2.2.14): 115–118 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az „A” pont szerinti azonosítás során nyert csapadékból. Összehasonlítás: CRS etil-parahidroxibenzoáttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldathoz késedelem nélkül 2 ml R tömény sósavat elegyítünk. Az elegyet 50 ml R diklórmetánnal összerázzuk. Az alsó fázist szárazra párologtatjuk, és a maradékot 10 ml R acetonban oldjuk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 1 ml-ét R acetonnal 10 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS etil-parahidroxibenzoátot R acetonnal 5 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS metil-parahidroxibenzoátot (B-szennyező) 0,5 ml a) vizsgálati oldatban oldunk, majd R acetonnal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK octadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (1+30+70 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, jól elkülönülő főfolt látható.

Értékelés: A b) vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyzetét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. Az S oldat (lásd Vizsgálatok) 1 ml-ének 1 ml R vízzel készített elegyét vizsgáljuk. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldatot elkészülte után haladéktalanul vizsgáljuk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 9,5–10,5. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R szén-dioxid-mentes vízzel 100 ml-re hígítunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg R 4-hidroxibenzoesavat (A-szennyező), 5 mg R metilparahidroxibenzoátot (B-szennyező) és 5 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS etil-parahidroxibenzoátot 2,5 ml R metanolban oldunk, majd a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 M, Ø =4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett, utókezelt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R kálium-dihidrogén-foszfát (6,8 g/l) – R metanol (35+65 V/V). Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 272 nm. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az etil-parahidroxibenzoát retenciós idejének négyszerese.



Relatív retenciók az etil-parahidroxibenzoátra (retenciós ideje kb. 3 perc): A-szennyező kb. 0,5; Bszennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0 a B-szennyező és a para-hidroxibenzoát között.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához csúcsterületét 1,4-del szorozzuk;

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területénekhatszorosa (3,0%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

–

szennyezők összesen, az A-szennyező kivételével: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2szerese (0,1%).

Klorid (2.4.4): legfeljebb 350 ppm. Az S oldat 10 ml-éhez 30 ml R vizet és 1 ml R tömény salétromsavat adunk, majd az elegyet R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az így nyert elegyet összerázzuk, majd megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk, és ezt az oldatot vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R víz és 14 ml R klorid– mértékoldat (5 ppm Cl) elegyével készítjük. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 300 ppm. Az S oldat 25 ml-éhez 5 ml R desztillált vizet és 10 ml R tömény sósavat adunk, majd az elegyet R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az így nyert elegyet összerázzuk, majd megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk, és ezt az oldatot vizsgáljuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Az oldatból R tompítóoldat (pH 3,5) hozzáadásakor csapadék válik le. A csapadékos oldatokat R vízmentes etanollal 40 ml-re hígítva, a csapadék feloldódik. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, és b) összehasonlító oldat. A százalékos C9H9NaO3-tartalmat a CRS etil-parahidroxibenzoát deklarált tartalmi értéke alapján számítjuk ki, melyet 1,132 korrekciós értékkel szorzunk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban.



SZENNYEZŐK Egyedi határértékhz kötött (specifikált) szennyezők: A. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): B, C, D.

A. 4-hidroxibenzoesav,

B. metil-(4-hidroxibenzoát) (metil-parahidroxibenzoát),

C. propil-(4-hidroxibenzoát) (propil-parahidroxibenzoát,

D. butil-(4-hidroxibenzoát) (butil-parahidroxibenzoát).

Fluticasoni propionas


01/2012:1750

FLUTICASONI PROPIONAS Flutikazon-propionát

C25H31F3O5S [80474-14-2]

Mr 500,6

DEFINÍCIÓ [6α,9-Difluor-17-[[(fluormetil)szulfanil]karbonil]-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién17α-il]-propanoát. Tartalom: 97,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten oldódik; alkoholban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS flutikazon-propionáttal. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs – retenciós idejét tekintve – egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúccsal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +32 és +36 között (vízmentes anyagra). 0,25 g anyagot R diklórmetánnal 50,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 20 mg vizsgálandó anyagot az A-mozgófázis és a B-mozgófázis egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). 4 mg CRS flutikazon-D-szennyezőt az A-mozgófázis és a B-mozgófázis egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS flutikazon-propionátot az A-mozgófázis és a B-mozgófázis egyenlő térfogatarányú elegyében oldunk, az oldatot 1,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük, majd az A-mozgófázis és a B-mozgófázis egyenlő térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 0,05 %V/V R tömény foszforsavat és 3,0 %V/V R metanolt tartalmazó R acetonitril,

–

B-mozgófázis. 0,05 %V/V R tömény foszforsavat és 3,0 %V/V R metanolt tartalmazó R víz,

Idő (perc) 0–40

A-mozgófázis (%V/V) 43→55

B-mozgófázis (%V/V) 57→45

40–60

55→90

45→10

60–70

90

10

70–75

90→43

10→57

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 239 nm-en. Injektálás: 50 µl; vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a flutikazon-propionátra (retenciós ideje kb. 30 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,38; B-szennyező kb. 0,46; C-szennyező kb. 0,76; D-szennyező kb. 0,95; E-szennyező kb. 1,12; F-szennyező kb. 1,18; G-szennyező kb. 1,33; H-szennyező kb. 1,93; I-szennyező kb. 2,01. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D-szennyező és a flutikazon-propionát között.


D- és G-szennyező: egyenként legfeljebb 0,3%,

–

A-, B-, C-, E-, F-, H- és I-szennyező: egyenként legfeljebb 0,2%,

–

a kb. 1,23 relatív retenciójú szennyező: legfeljebb 0,2%,

–

egyéb szennyezők: egyenként legfeljebb 0,1%,

–

szennyezők összesen: legfeljebb 1,2%,

–

elhanyagolási határ: 0,05%.

Aceton. Gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,5 ml R tetrahidrofuránt R dimetilformamiddal 1000 ml-re hígítunk. Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot a belső standard oldattal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 0,40 g R acetont a belső standard oldattal 100,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 mlét a belső standard oldattal 10,0 ml-re hígítjuk.



Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

–

méretei: l = 25 m, ∅ = 0,53 mm,

–

állófázis: térhálós R makrogol 20 000 (filmvastagsága 2 µm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 5,5 ml/perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–3,5

60

3,5–7,5

60→180

7,5–10,5

180

Injektor

150

Detektor

250

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 0,1 µl. Követelmény: –

aceton: legfeljebb 1,0 %m/m.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 0,250 g anyagot vizsgálunk. Oldószerként R metanolt használunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS flutikazon-propionátot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 4,0 mg CRS flutikazon-D-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 1,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük, majd a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R acetonitril (15 térfogatrész), R ammónium-dihidrogén-foszfát 1,15 g/l töménységû, pH 3,5-re beállított oldata (35 térfogatrész) és R metanol (50 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 239 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat.



Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D-szennyező és a flutikazon-propionát között.

Szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban az acetonitril-metanol arányt. Az anyag százalékos C25H31F3O5S-tartalmát a vizsgálati oldat kromatogramja, a b) összehasonlító oldat kromatogramja, valamint a CRS flutikazon-propionát deklarált hatóanyagtartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I.

A. 6α,9-difluor-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxo-17-(propanoiloxi)androszta-1,4-dién-17β-karbonsav,

B. [[6α,9-difluor-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxo-17-(propanoiloxi)androszta-1,4-dién-17βil]karbonil]szulfénsav,

C. [6α,9-difluor-17-[[(fluormetil)szulfanil]karbonil]-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién17α-il]-acetát,



D. [6α,9-difluor-17-[(metilszulfanil)karbonil]-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién-17αil]-propanoát,

E. [6α,9-difluor-17-[[(fluormetil)szulfanil]karbonil]-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxoandroszt-4-én-17αil]-propanoát,

F. [6α,9-difluor-17-[[(fluormetil)szulfanil]karbonil]-16α-metil-3,11-dioxoandroszta-1,4-dién-17α-il]propanoát,

G. [6α,9-difluor-17-[[(fluormetil)szulfanil]karbonil]-11β-hidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién17α-il]-(6α,9-difluor-11β,17-dihidroxi-16α-metil-3-oxoandroszta-1,4-dién-17β-karboxilát),

H. [6α,6’α,9,9’-tetrafluor-11β,11’β-dihidroxi-16α,16’α-dimetil-3,3’-dioxo-17,17’(diszulfándiildikarbonil)bisz(androszta-1,4-dién-17α-il)]-dipropanoát,


I.


[6α,6’α,9,9’-tetrafluor-11β,11’β-dihidroxi-16α,16’α-dimetil-3,3’-dioxo-17,17’(triszulfándiildikarbonil)bisz(androszta-1,4-dién-17α-il)]-dipropanoát.

Fosfomycinum calcicum


01/2011:1328 javított 7.3

FOSFOMYCINUM CALCICUM Foszfomicin-kalcium

C3H5CaO4P.H2O [26469-67-0]

Mr 194,1

DEFINÍCIÓ Kalcium-[(2R,3S)-(3-metiloxirán-2-il)foszfonát]–monohidrát. Az anyagot a Streptomyces fradiae bizonyos törzseinek tenyészeteiből nyerik, vagy más módon állítják elő. Tartalom: 95,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; acetonban, metanolban és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS foszfomicin-kalciummal. B. Kb. 0,1 g anyagot R perklórsav 25 %V/V töménységű oldatának 3 ml-ében oldunk. Az oldatot 1 ml 0,1 M nátrium-perjodát–oldattal elegyítjük, majd vízfürdőn 30 percig melegítjük. Hagyjuk lehűlni, majd 50 ml R vizet adunk hozzá. Az oldatot R nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatával semlegesítjük, majd R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 1 mlével elegyítjük. Egyidejűleg és azonos módon üres kísérletet végzünk. A vizsgálati oldat színtelen marad, az üres kísérletben kapott oldat narancsszínű. C. Kb. 8 mg vizsgálandó anyaghoz 2 ml R vizet, 1 ml R perklórsavat és 2 ml 0,1 M nátrium-perjodát– oldatot adunk. Az elegyet 10 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtés nélkül 1 ml R5 ammóniummolibdenát–oldatot és 1 ml R aminohidroxinaftalinszulfonsav–oldatot adunk hozzá. 30 percig állni hagyjuk. Kék színeződés keletkezik. D. A kalciumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 8,1–9,6. 20 mg anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –11,0 és –13,0 között (vízmentes anyagra). 2,5 g anyagot R nátrium-edetát 125 g/l töménységű, előzetesen R tömény nátrium-hidroxid–oldattal pH 8,5-re beállított oldatával 50,0 ml-re oldunk. A mérést 405 nm-en higanylámpa alkalmazásával végezzük. A-szennyező: legfeljebb 1,5%. 0,200 g vizsgálandó anyagot, üvegdugós lombikban, 100,0 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 50 ml R 0,5 M ftalát–tompítóoldatot (pH 6,4) és 5,0 ml 0,005 M nátrium-perjodát–mérőoldatot adunk, majd a lombikot lezárjuk és tartalmát összerázzuk. 90 percig fénytől védett helyen állni hagyjuk, majd R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét adjuk hozzá. A lombikot ismét lezárjuk és tartalmát két percig rázzuk. Az oldatot 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat sárga színe csaknem eltűnik. Ekkor az oldathoz 2 ml R keményítő–oldatot adunk, és a titrálást lassan addig folytatjuk, míg az oldat teljesen elszíntelenedik. Azonos körülmények között üres kísérletet végzünk. Az anyag százalékos C3H7CaO5P-tartalmát az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

(n1 − n2 ) × c × 97 × 100 × 100 m(100 − H ) , ahol m = a vizsgálandó anyag mennyisége, milligrammban, n1 = az üres kísérletben fogyott 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata milliliterben, n2 = a vizsgálati oldat titrálásakor fogyott 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata milliliterben, c = a nátrium-arzenit–mérőoldat molaritása, H = a százalékos víztartalom. Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,2%. 0,500 g anyagot R vízben oldunk, az oldathoz 2 ml R tömény salétromsavat adunk, majd R tömény salétromsavval 50 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,5 ml-éhez 12,5 ml R vizet elegyítünk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 2,5 g vizsgálandó anyagot 6 ml R tömény ecetsavban oldunk, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 8,5–11,5%. Az anyag 0,250 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként 1 térfogatrész R piridin és 3 térfogatrész R etilénglikol elegyét használjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A vizsgálandó anyag 0,120 g-ját, üvegdugós lombikban, 20,0 ml 0,1 M nátrium-perjodát– mérőoldatban oldjuk. Az oldathoz R perklórsav 50 %V/V töménységű oldatának 5 ml-ét adjuk és összerázzuk. Az oldatot 37 °C-os vízfürdőben 105 percig melegítjük. Ezután 50 ml R vizet adunk hozzá, és pH-ját, késedelem nélkül R nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatával 6,4-re állítjuk be. Ezután R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét adjuk hozzá. A lombikot lezárjuk, és tartalmát két percig állni hagyjuk. Az oldatot 0,1 M nátrium-arzenit–



mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat sárga színe csaknem eltűnik. Ekkor az oldathoz 2 ml R keményítő–oldatot adunk, és a titrálást lassan addig folytatjuk, míg az oldat teljesen elszíntelenedik. Azonos körülmények között üres kísérletet végzünk. Az anyag százalékos C3H5CaO4P-tartalmát az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

(n1 − n2 ) × c × 88 × 100 × (100 − G ) m(100 − H ) ahol m = n1 = n2 = c = G = H =

a vizsgálandó anyag mennyisége, milligrammban, az üres kísérletben fogyott 0,1 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata milliliterben, a vizsgálati oldat titrálásakor fogyott 0,1 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata milliliterben, a nátrium-arzenit–mérőoldat molaritása, az A-szennyező százalékos mennyisége, a százalékos víztartalom.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

A. kalcium-[(1,2-dihidroxipropil)foszfonát].

Fosfomycinum natricum


01/2008:1329 javított 7.3

FOSFOMYCINUM NATRICUM Foszfomicin-nátrium

C3H5Na2O4P [26016-99-9]

Mr 182,0

DEFINÍCIÓ Dinátrium-[(2R,3S)-(3-metiloxirán-2-il)foszfonát]. Az anyagot a Streptomyces fradiae bizonyos törzseinek tenyészeteiből nyerik, vagy más módon állítják elő. Tartalom: 95,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, erősen nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; metanolban mérsékleten oldódik; etanolban (96%) és diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R kálium-bromiddal készített pasztilla. Összehasonlítás: a foszfomicin-nátrium Ph. Eur. referenciaspektrumával. B. Kb. 0,1 g anyagot R perklórsav 25 %V/V töménységű oldatának 3 ml-ében oldunk. Az oldatot 1 ml 0,1 M nátrium-perjodát–oldattal elegyítjük, majd vízfürdőn 30 percig melegítjük. Hagyjuk lehűlni, majd 50 ml R vizet adunk hozzá. Az oldatot R nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatával semlegesítjük, majd R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 1 mlével elegyítjük. Egyidejűleg és azonos módon üres kísérletet végzünk. A vizsgálati oldat színtelen marad, az üres kísérletben kapott oldat narancsszínű. C. Kb. 8 mg vizsgálandó anyaghoz 2 ml R vizet, 1 ml R perklórsavat és 2 ml 0,1 M nátriumperjodát–oldatot adunk. Az elegyet 10 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtés nélkül 1 ml R5 ammónium-molibdenát–oldatot és 1 ml R aminohidroxinaftalinszulfonsav–oldatot adunk hozzá. 30 percig állni hagyjuk. Kék színeződés keletkezik.



D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B9 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 9,0–10,5. Az S oldat 10 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re hígítjuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –13,0 és –15,0 között (vízmentes anyagra). 2,5 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. A mérést 405 nm-en higanylámpa alkalmazásával végezzük. A-szennyező: legfeljebb 1,0%. 0,200 g vizsgálandó anyagot, üvegdugós lombikban, 100,0 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 50 ml R 0,5 M ftalát–tompítóoldatot (pH 6,4) és 5,0 ml 0,005 M nátrium-perjodát–mérőoldatot adunk, majd a lombikot lezárjuk, és tartalmát összerázzuk. 90 percig fénytől védett helyen állni hagyjuk, majd R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét adjuk hozzá. A lombikot ismét lezárjuk, és tartalmát két percig rázzuk. Az oldatot 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat sárga színe csaknem eltűnik. Ekkor az oldathoz 2 ml R keményítő–oldatot adunk, és a titrálást lassan addig folytatjuk, míg az oldat teljesen elszíntelenedik. Azonos körülmények között üres kísérletet végzünk. Az anyag százalékos C3H7Na2O5P-tartalmát az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

ahol m = a vizsgálandó anyag mennyisége, milligrammban, n1 = az üres kísérletben fogyott 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata, milliliterben, n2 = a vizsgálati oldat titrálásakor fogyott 0,0025 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata, milliliterben, c = a nátrium-arzenit–mérőoldat molaritása, H = a százalékos víztartalom. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,50 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként 1 térfogatrész R piridin és 3 térfogatrész R etilénglikol elegyét használjuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,083 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



A vizsgálandó anyag 0,120 g-ját, üvegdugós lombikban, 20,0 ml 0,1 M nátrium-perjodát– mérőoldatban oldjuk. Az oldathoz R perklórsav 50 %V/V töménységű oldatának 5 ml-ét adjuk, és összerázzuk. Az oldatot 37 °C-os vízfürdőn 105 percig melegítjük. Ezután 50 ml R vizet adunk hozzá, és pH-ját késedelem nélkül R nátrium-hidrogén-karbonát telített oldatával 6,4-re állítjuk be. Ezután R kálium-jodid frissen készített, 400 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét adjuk hozzá. A lombikot lezárjuk, és tartalmát két percig állni hagyjuk. Az oldatot 0,1 M nátrium-arzenit–mérőoldattal addig titráljuk, míg az oldat sárga színe csaknem eltűnik. Az oldathoz 2 ml R keményítő–oldatot adunk, és a titrálást lassan addig folytatjuk, míg az oldat teljesen elszíntelenedik. Azonos körülmények között üres kísérletet végzünk. Az anyag százalékos C3H5Na2O4P-tartalmát az alábbi képlet segítségével számítjuk ki:

(n1 − n 2 ) ⋅ c ⋅ 91 ⋅ 100 ⋅ 100 − G m(100 − H ) ahol m =

a vizsgálandó anyag mennyisége, milligrammban,

n1 =

az üres kísérletben fogyott 0,1 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata, milliliterben,

n2 =

a vizsgálati oldat titrálásakor fogyott 0,1 M nátrium-arzenit–mérőoldat térfogata, milliliterben

c

=

a nátrium-arzenit–mérőoldat molaritása,

G =

az A-szennyező százalékos mennyisége,

H =

a százalékos víztartalom.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, légmentesen záró, garanciazáras, steril tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A.

A. dinátrium-[(1,2-dihidroxipropil)foszfonát].

Genatmicini sulfas


04/2011:0331 javított 7.3

GENTAMICINI SULFAS Gentamicin-szulfát

Gentamicin

Összegképlet

R1

R2

R3

C1

C21H43N5O7

CH3

CH3

H

C1a

C19H39N5O7

H

H

H

C2

C20H41N5O7

H

CH3

H

C2a

C20H41N5O7

H

H

CH3

C2b

C20H41N5O7

CH3

H

H

[1405-41-0] DEFINÍCIÓ A gentamicin-szulfát a Micromonospora purpurea által termelt antimikrobás hatású anyagok szulfátjainak keveréke. Fő összetevői: gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b. Tartalom: legalább 590 NE/mg (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Olddékonyság: vízben bőségesen oldódik; alkoholban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R vízben oldunk. Az oldatot R tömény kénsav oldatának (400 g/l) 5 mlével 100 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtés után R vízzel 25 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat spektrumában, 240 és 330 nm között vizsgálva (2.2.25), abszorpciós maximum nem található. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Genatmicini sulfas


Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. CRS gentamicin-szulfát egy üvegcséjének tartalmát R vízzel 5 ml-re oldjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat, R metanol és R diklórmetán azonos térfogatarányú keverékének alsó fázisa. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük és 5 percig 110 °C-on melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának 3 főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható 3 főfolttal. C. Az „Összetétel” vizsgálat során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a b) vizsgálati oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható 5 főcsúcs retenciós idejével. D. A szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,8 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a hozzá színárnyalatban legközelebb álló 6-os számú szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5–5,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +107 és +121 között (vízmentes anyagra). 2,5 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Összetétel. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást csak a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok figyelembe vételével alkalmazzuk. Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 5,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 25.0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt gentamicint (B-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 25 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg CRS szizomicin-szulfátot (A-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 1 ml b) összehasonlító oldathoz 5 ml a) vizsgálati oldatot adunk és a mozgófázissal 50 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5μm);

–


Genatmicini sulfas


Mozgófázis: 900 ml R szén-dioxid-mentes vízhez 7,0 ml R trifluorecetsavat és 250 μl R pentafluorpropánsavat és R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldatot adunk, az elegyet állni hagyjuk az egyensúly beálltáig, majd pH-ját R szén-dioxid-mentes nátrium-hidroxid–oldattal (1:25 arányban hígított) 2,6-ra állítjuk be. Az oldathoz 15 ml R acetonitrilt adunk, és R szén-dioxid-mentes vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Oszlop utáni oldat: 1:25 arányban hígított, előzetesen gázmentesített R karbonátmentes nátriumhidroxid–oldat, amelyet egy 375 μl-es polimer keverőspirál segítségével pulzálásmentesen adagolunk az oszlopról távozó eluenshez. Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc. Detektálás: pulzáló amperometriás detektor vagy más, ezzel egyenértékű detektor, arany indikátorelektróddal, ezüst/ezüst-klorid összehasonlító elektróddal és egy – a cellatestet képező – rozsdamentes acél segédelektróddal; az elektródokat rendre +0,05 V detektáló, +0,75 V oxidációs, illetőleg –0,15 V redukciós potenciálon tartjuk, mégpedig az adott műszernek megfelelő pulzálással. Injektálás: 20 μl, b) vizsgálati oldat, a), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a gentamicin C1 retenciós idejének 1,2-szerese. Csúcsok azonosítása: a gentamicin C1, C1a, C2, C2a és C2b csúcsok azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot használjuk. Relatív retenciók az A-szennyezőre (retenciós ideje kb. 23 perc) vonatkoztatva: gentamicin C1a kb. 1,1; gentamicin C2 kb. 1,8; gentamicin C2b kb. 2,0; gentamicin C2a kb. 2,3; gentamicin C1 kb. 3,0. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legfeljebb 1,2 az A-szennyező és a gentamicin C1a között, és legfeljebb 1,5 a gentamicin C2 és a C2b között a d) összehasonlító oldat kromatogramján; amennyiben szükséges a mozgófázis acetonitril-tartalmát – összesen literenként 50 ml-rel – módosíthatjuk.

–

jel/zaj viszony: legalább 20 a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcsra számolva.


gentamicin C1: 25,0–45,0%,

–

gentamicin C1a: 10,0–30,0%,

–

gentamicin C2, C2a és C2b összesen: 35,0–55,0%,

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29), az „Összetétel” pontban előírtak szerint, a következő módosításokkal; a c) összehasonlító oldatot használjuk a szennyezők százalékos tartalmának meghatározásához. Injektálás: 20 μl a) vizsgálati oldat, a) és c) összehasonlító oldat. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját, a B-szennyező azonosítására a CRS csúcsazonosításra szánt gentamicinhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Követelmények –

A-, B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

–

szennyezők egyenként: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 3-szorosa (3,0%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületül összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 10-szerese (10%),

Genatmicini sulfas

–


elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének a fele (0,5%)

Metanol (2.4.24, B-rendszer): legfeljebb 1,0%. Szulfát: 32,0–35,0% (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot 100 ml R desztillált vízben oldunk. Az oldat pH-értékét R tömény ammónia–oldattal 11-re állítjuk be. 10,0 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldat és kb. 0,5 mg R ftaleinbíbor hozzáadása után az oldatot 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal titráljuk. Amikor az oldat színe változni kezd, 50 ml R alkoholt adunk hozzá, és a titrálást az ibolyáskék szín eltűnéséig folytatjuk. 1 ml 0,1 M bárium-klorid–mérőoldattal 9,606 mg SO4 egyenértékű. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 15,0%. 0,300 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 0,71 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Elvégezzük az „Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése” (2.7.2) fejezetben előírt vizsgálatot. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D, E.

A. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,3,4,6tetradezoxi-α-D-glicero-hex-4-enopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin (szizomicin),

Genatmicini sulfas


B. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-L-sztreptamin (garamin),

C. 4-O-(6-amino-6,7-didezoxi-D-glicero-α-D-glüko-heptopiranozil)-6-O-[4-C-metil-3-(metilamino)3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-2-dezoxi-D-sztreptamin (gentamicin B1),

D. 4-O-[4-C-metil-3-(metilamino)-3-dezoxi-β-L-arabinopiranozil]-6-O-(2,6-diamino-2,6-didezoxi-αD-glüko-hexopiranozil)-2-dezoxi-L-sztreptamin,

E. 2-dezoxisztreptamin.

01/2012:0720

HOMATROPINI METHYLBROMIDUM Homatropin-metilbromid

és enantiomere

C17H24BrNO3 [80-49-9]

Mr 370,3

DEFINÍCIÓ [(1R,3r,5S)-3-[[(2RS)-2-Hidroxi-2-fenilacetil]oxi]-8,8-dimetil-8-azoniabiciklo[3.2.1]oktán]-bromid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. op: kb. 190 °C. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS homatropin-metilbromiddal. B. A bromidion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 1,25 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 4,5–6,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R1 acetonitril – A-mozgófázis (9+41 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk, majd ezen oldat 5,0 ml-ét 50,0 ml-re hígítjuk az oldószereleggyel. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 25,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 5,0 mg CRS homatropin-hidrogén-bromidot (B-szennyező) az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 10,0 ml-éhez 0,5 ml vizsgálati oldatot adunk, és az elegyet az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 2,0 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt homatropin-metil-

bromidot (amely A-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (3 μm). – hőmérséklet: 25 °C. Mozgófázis:

– A-mozgófázis: 3,4 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 5,0 g R nátrium-pentánszulfonátmonohidrátot 980 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk. Miután az oldat kémhatását R tömény foszforsav 330 g/l töménységű oldatával pH 3,0-ra beállítottuk, térfogatát R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re kiegészítjük; – B-mozgófázis: 400 ml A-mozgófázist és 600 ml R1 acetonitrilt elegyítünk; Idő (perc)



0–2

70

30

2–15

70 → 30

30 → 70

Áramlási sebesség: 1,4 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció homatropin-metil-bromidra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,9; B-szennyező kb. 1,2. Szennyezők azonosítása: az A-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt homatropin-metil-bromidhoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk; a B-szennyező azonosításához a c) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Rendszeralkalmasság: – csúcsfelbontás: legalább 2,5 a homatropin-metil-bromid és a B-szennyező között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján;

– hegy-völgy arány: legalább 1,5, ahol Hp = az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = az A-szennyező csúcsát a homatropin-metil-bromid csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága a d) összehasonlító oldat kromatogramján. Követelmények: – A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%), – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%); az oldószercsúcs közelében megjelenő bromid-ion csúcsát nem vesszük figyelembe,

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,300 g-ját 10 ml R vízben oldjuk, majd 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk. Potenciometriás végpontjelzést alkalmazunk (2.2.20), ezüst indikátorelektródot és ezüst–ezüst-klorid összehasonlító elektródot használunk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 37,03 mg C17H24BrNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): C, D, E, F.

és enantiomere

A. (1R,3s,5S)-3-[[(2RS)-2-hidroxi-2-fenilacetil]oxi]-8,8-dimetil-8-azoniabiciklo[3.2.1]okt-6-én (metildehidrohomatropin),

és enantiomere

B. (1R,3r,5S)-8-metil-8-azabiciklo[3.2.1]okt-3-il-(2RS)-2-hidroxi-2-fenilacetát (homatropin),

és enantiomere

C. (2RS)-2-hidroxi-2-fenilecetsav (mandulasav),

D. (1R,2R,4S,5S,7s)-7-[[(2S)-3-hidroxi-2-fenilpropanoil]oxi]-9,9-dimetil-3-oxa-9azoniatriciklo[3.3.1.02,4]nonán (metilhioszcin),

és enantiomere

E. (1R,3r,5S)-3-[[(2RS)-3-hidroxi-2-fenilpropanoil]oxi]-8,8-dimetil-8-azoniabiciklo[3.2.1]okt-6-án (metilatropin), és enantiomere

F. metil-[(2RS)-2-hidroxi-2-fenilacetát] (metil-mandelát).

Hydroxypropylbetadexum


01/2009:1804 javított 7.3

HYDROXYPROPYLBETADEXUM Hidroxipropilbetadex

R = [CH2-CH(CH3)-O]n-H

n = 0, 1, 2...

C42H70O35(C3H6O)x, ahol x = 7 MS DEFINÍCIÓ A hidroxipropilbetadex (β-ciklodextrin, 2-hidroxipropil-éter) a betadex részlegesen szubsztituált poli(hidroxipropil)-étere. Az anhidroglükóz egységekre jutó hidroxipropil-csoportok száma moláris szubsztitúcióban (MS) kifejezve 0,40–1,50 és ennek a számnak a feliraton jelzett értékkel 10%-on belül egyeznie kell. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, amorf vagy kristályos por. Oldékonyság: vízben és propilénglikolban bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS hidroxipropilbetadexszel. Értékelés: a vizsgálandó anyag spektruma a CRS hidroxipropilbetadex spektrumával azonos abszorpciós sávokat mutatja. Az anyag szubsztitúciójában mutatkozó különbségek miatt egyes abszorpciós sávok intenzitása eltérő lehet. B. „Az oldat külleme” (Lásd Vizsgálatok).



VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 5,0 g-ját R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldjuk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. Módszer), és szobahőmérsékletre hűtés után is ilyen maradjon. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot 2,0 ml R vízben melegítéssel oldunk. Elektromos vezetés (2.2.38): legfeljebb 200 µS·cm–1. Az S oldat elektromos vezetését mérjük, eközben az oldatot mágneses keverővel lassan kevertetjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 2,50 g-ját R vízzel melegítéssel oldjuk. Az oldat térfogatát lehűtés után R vízzel 25,0 ml-re egészítjük ki. Összehasonlító oldat (a). 0,15 g CRS betadexet és 0,25 g R propilénglikolt R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Előtétoszlop: –

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (10 μm).

Oszlop: –

méretei: l = 0,30 m, ∅ = 3,9 mm.

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (10 μm).

–


Mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt víz. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométerrel, 40 °C-on. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: az A-szennyező retenciós idejének 6-szorosa. Relatív retenciók a B-szennyezőre (retenciós ideje kb. 2,5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 4,2; hidroxipropilbetadex kb. 6, az elúció kezdetére vonatkozóan. A hidroxipropilbetadex egy nagyon széles csúcsként vagy több csúcsként eluálódik. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4, az A-szennyező és a B-szennyező között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (1,5%),

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (2,5%),

–

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,04-szorosa (0,1%),

–

szennyezők összesen, az A-, és B-szennyező kivételével: csúcsterületeik összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,4-szerese (1,0%),


–


elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján a B-szennyezőnek megfelelő csúcs területének 0,02-szorosa (0,05%); a B-szennyező előtt és az A-szennyező után eluálódó csúcsokat nem vesszük figyelembe.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 120 °C-on 2 órán át szárítunk. Moláris szubsztitúció. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). A moláris szubsztitúciót (MS) a hidroxipropil-csoport részét képező metil-csoport 3 protonjának jele és az anhidroglükóz egységek C1 szénatomjához kapcsolódó protonjának (glikozidos proton) jele közti arányból számítjuk ki. Legalább 250 MHz frekvenciájú, Fourier-transzformációs mágneses magrezonancia spektrométert használunk, amely 25 °C vagy efölötti hőmérsékleten is alkalmas protonspektrum felvételére és mennyiségi analízis elvégzésére. Legalább 10,0 mg szárított anyagnak megfelelő vizsgálandó anyagot 5 mm-es – forgatható mintatartóval ellátott – NMR-csőbe viszünk, hogy a spektrumot forgatás közben vehessük fel. A cső tartalmához kb. 0,75 ml R1 deutérium-oxidot adunk. A csövet lezárjuk, majd miután tartalmát homogenizáltuk, a mintatartóba illesztjük. Beállítjuk a megfelelő műszerparamétereket (frekvencia, erősítés, digitális felbontás, mintaforgatás, korrekciós tekercsek, mérőfejhangolás, felbontás/adatpontok, vevő-erősítés, stb.), hogy mennyiségi elemzésre alkalmas spektrumot kapjunk (megfelelő FID, a Fourier-transzformáció és a fáziskorrekció után ne legyen jeltorzulás a spektrumban). A relaxációs késleltetést az impulzusszöghöz kell igazítani, hogy két impulzus között teljes legyen a megfigyelt protonok relaxációja (pl.: 10 mp 90°-os impulzushoz). Legalább 8 mérésből rögzítjük a FID-et; a spektrumablakot úgy állítjuk be a készüléken, hogy az legalább a 0 ppm és 6,2 ppm közti tartományt magába foglalja. A ppm-skálát az oldószer könnyen cserélhető protonjainak jeléhez (4,8 ppm) igazítjuk (25 °C). Az adatgyűjtés méretéhez képest legalább háromszoros zéruspont feltöltést és 0,2-et nem meghaladó (LB ≤ 0,2) apodizációs szorzófüggvényt alkalmazunk, Gauss-féle felbontásnövelés nélkül (GB=0). A FID-et spektrummá transzformáljuk. A fázis- és az alapvonal-korrekció után 0,5 ppm és 6,2 ppm között integráljuk a csúcsterületeket. Megmérjük a metil-csoportoktól származó dublett területét 1,2 ppm-nél (A1) és a glikozidos protonoktól származó 5 ppm és 5,4 ppm közötti jelek területét (A2). A moláris szubsztitúciót az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki:

MS =

A1 (3 ⋅ A2 )

ahol A1 = a hidroxipropil-csoportok részét képező metil-csoportok 3 protonjától származó jel területe, A2 = a glikozidos protonoktól származó jelek területe. A szubsztitúció foka: egy β-ciklodextrin molekulára jutó hidroxipropil-csoportok száma, amelyet úgy kapunk meg, hogy az MS értékét 7-tel szorozzuk. Mikrobiológiai szennyezés Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni:


–


TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

Ha az anyagot nem kívánják parenterális gyógyszerkészítmények előállítására felhasználni: –

TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

–

TYMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12).

–

Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).

–

Salmonella nem lehet jelen (2.6.13).

Bakteriális endotoxin (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/g. Ha az anyagot parenterális gyógyszerkészítmények előállítására kívánják felhasználni és a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást, feleljen meg e vizsgálat követelményének is. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a moláris szubsztitúciót (MS),

–

adott esetben, hogy az anyag parenterális gyógyszerkészítmények előállítására alkalmas.

SZENNYEZŐK

A. Ciklo-α-(1→4)-D-heptaglükopiranozid (betadex vagy ciklomaltoheptóz vagy β-ciklodextrin) és enantiomere

B. (R,S)-propán-1,2-diol (propilénglikol)

Immunoglobulinum humanum hepatitidis B ad usum intravenosum


01/2008:1016 javított 7.3

IMMUNOGLOBULINUM HUMANUM HEPATITIDIS B AD USUM INTRAVENOSUM Humán hepatitisz B immunglobulin intravénás alkalmazásra DEFINÍCIÓ Az intravénás alkalmazásra szánt humán hepatitisz B immunglobulin folyékony vagy liofilezett készítmény, amely immunglobulinokat, főleg immunglobulin G-t tartalmaz. A készítményt olyan válogatott és/vagy immunizált donorok vérplazmájából nyerik, akiknek vére hepatitisz B felszíni antigén elleni antitesteket tartalmaz. A készítményhez Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) is hozzáadható. A készítmény feleljen meg a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknak, kivéve a minimális donorszámot, a minimális összes fehérjetartalmat, illetve az ozmolalitás határértékét. HATÓÉRTÉK A hatóérték meghatározásához a vizsgálandó immunglobulin antitesttiterét összehasonlítjuk a Nemzetközi Egységekben kalibrált referenciakészítmény antitesttiterével. A vizsgálathoz megfelelően érzékeny és specifikus immunkémiai eljárást (2.7.1) alkalmazunk. Egy Nemzetközi Egység a hepatitisz B immunglobulin Nemzetközi Referenciakészítmény meghatározott mennyiségének aktivitása. A Nemzetközi Referenciakészítmény Nemzetközi Egységekben kifejezett hatóértékét az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. A deklarált hatóérték legalább 50 NE/ml legyen. A becsült hatóérték legalább akkora legyen, mint a deklarált. A becsült hatóérték megbízhatósági határai (P=0,95) 80 és 125% között legyenek. ELTARTÁS Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál. FELIRAT Lásd a Humán normál immunglobulin intravénás alkalmazásra (0918) cikkelyben leírtaknál. A feliraton fel kell tüntetni a hepatitisz B immunglobulin tartályonkénti minimális aktivitását, Nemzetközi Egységekben.

Belégzésre szánt / Inhalációs gyógyszerkészítmények


01/2012:0671

BELÉGZÉSRE SZÁNT/INHALÁCIÓS GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK Inhalanda DEFINÍCIÓ A belégzésre szánt gyógyszerkészítmények olyan, folyékony vagy szilárd készítmények, amelyek gőz vagy aeroszol formájában a tüdőbe juttatva lokális vagy szisztémás hatást fejtenek ki. Ezek a készítmények egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak megfelelő vivőanyagban oldva vagy diszpergálva. Az inhalációs készítmények – típusuktól függően – hajtógázokat, koszolvenseket, oldószert, mikrobiológiai tartósítószereket, szolubilizáló- és stabilizálószereket tartalmazhatnak. Ezen segédanyagok nem befolyásolhatják károsan a légutak nyálkahártyájának vagy csillószőreinek működését. A szuszpenziók, illetve emulziók összerázással jól diszpergálhatók, és a diszperziók stabilitása lehetővé teszi a pontos adagolást. Az inhalációs gyógyszerkészítményeket egy- vagy többadagos tartályokban forgalmazzák. A túlnyomásos tartályokban forgalmazott készítményeknek meg kell felelniük a Túlnyomásos gyógyszerkészítmények (0523) című cikkely által előírt követelményeknek. Aeroszol (gáznemű anyagban diszpergált szilárd vagy folyékony részecskék) formájában alkalmazott készítmények bevitelére a következő eszközöket használhatjuk: –

porlasztó;

–

inhalátor (adagolószeleppel ellátott, túlnyomásos inhalátor vagy adagolószeleppel ellátott, nemtúlnyomásos inhalátor vagy porinhalátor).

Az inhalációs gyógyszerkészítményeket a következő csoportokba sorolhatjuk: –

gőzképzésre szánt készítmények;

–

porlasztásra szánt folyékony készítmények;

–

túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmények;

–

nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmények;

–

inhalációs porok.

ELŐÁLLÍTÁS Mikrobiológiai tartósítószert tartalmazó inhalációs készítmények kifejlesztése során a felhasznált tartósítószer hatékonyságát kielégítően kell bizonyítani az illetékes hatóság számára. Az ilyen készítmény eltarthatóságára vonatkozó, megfelelő vizsgálati módszer és a követelmények leírása A mikrobiológiai tartósítás hatékonysága (5.1.3) című általános fejezetben található. Az inhalációs gyógyszerkészítmények mikrobiológiai tisztaságát a gyártás, a kiszerelés, a tárolás, valamint a forgalmazás során megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell; erre nézve a Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezet tartalmaz ajánlásokat. A többadagos inhalátorok által kibocsátott dózisok egységességének értékeléséhez nem elegendő egyetlen inhalátor vizsgálata. A gyártóknak olyan eljárásokat kell alkalmazni, amelyek az egységességet több inhalátor dózisai közötti, és egyazon inhalátor dózisai közötti viszonylatban is vizsgálják. Megfelelő



lehet az olyan, egy inhalátoron belüli vizsgálaton alapuló eljárás, melynek folyamán – az adott inhalátor feliratán jelzett dózisszám alapján – a kiürítés elején, közepén és végén 10-10 specifikált dózist fogunk fel az inhalátorból.

FELIRAT Az inhalátorokból adagolható készítmények feliratán a következőket kell feltüntetni: –

a kibocsátott (kifúvatott) dózist; ha azonban a készítmény dózisaként a szelep által adagolt dózist vagy az előre kiadagolt dózist állapították meg, akkor a feliraton a dózis nagyságát ennek megfelelően – a szelep által adagolt dózisban vagy az előre adagolt dózisban – kell feltüntetni;

–

adott esetben a minimálisan ajánlott (terápiás) dózishoz szükséges kifúvatások számát,

–

az inhalátor által biztosított kifúvatások számát.

A feliraton fel kell tüntetni az adott készítményhez felhasznált mikrobiológiai tartósítószer nevét. Gőzképzésre szánt készítmények

DEFINÍCIÓ A gőzképzésre szánt készítmény lehet oldat, szuszpenzió, emulzió vagy szilárd halmazállapotú készítmény. Ezeket általában forró vízhez adagolják, és a képződő gőzt kell belélegezni. Porlasztásra szánt, folyékony készítmények

DEFINÍCIÓ A porlasztásra szánt, folyékony készítmény lehet oldat, szuszpenzió vagy emulzió, amelyet porlasztóval aeroszollá alakítunk. A tömény formában forgalmazott, porlasztásra szánt, folyékony készítményeket felhasználás előtt az előírt folyadékkal az előírt térfogatra hígítjuk. Porlasztásra szánt folyékony készítményeket porokból is előállíthatunk. A porlasztásra szánt folyékony készítmények pH-ja nem lehet kisebb, mint 3, és nem lehet nagyobb, mint 10. A többadagos tartályban forgalmazott, porlasztásra szánt, folyékony készítmények megfelelő minőségű és koncentrációjú mikrobiológiai tartósítószert tartalmazhatnak; kivételt képeznek az önmagukban is antimikrobás tulajdonságokkal rendelkező készítmények. Ha a többadagos tartályban forgalmazott, porlasztásra szánt folyékony készítmény nem tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, és maga a készítmény sem rendelkezik kielégítő antimikrobás hatással, akkor sterilnek kell lennie; az ilyen készítményt olyan tartályban kell forgalmazni, amely mind a tárolás, mind az alkalmazás során megakadályozza a készítmény mikrobiológiai szennyeződését. Az egyadagos tartályba töltött, porlasztásra szánt, folyékony készítménynek, indokolt és engedélyezett esetek kivételével, sterilnek és tartósítószer-mentesnek kell lennie. A porlasztók olyan eszközök, amelyek a folyadékokat nagy nyomású gázzal, ultrahanggal vagy más módszer segítségével aeroszollá alakítják. Ezáltal lehetővé válik, hogy a beteg a kívánt hatóanyagmennyiséget a megfelelő ütemben, elegendő ideig tartó, többszöri légzéssel belélegezze; ez



– a megfelelő részecskemérettel együtt – biztosítja, hogy a készítmény a tüdőbe kerüljön, és ott lerakódjon. Vannak belégzéssel működtetett porlasztók, vagy más módszert alkalmaznak, hogy a porlasztó működését a beteg belégzésével szinkronizálják vagy ahhoz igazítsák.

ELŐÁLLÍTÁS A hatóanyag kibocsátási sebességének és az összes kibocsátott hatóanyag mennyiségének meghatározását a Porlasztásra szánt készítmények jellemzése (2.9.44) című általános fejezet írja le. Indokolt és engedélyezett esetben ettől eltérő berendezés és módszer is alkalmazható. Az oldat vagy szuszpenzió formájában jelenlévő, porlasztásra szánt, folyékony készítmények esetében a részecskeméret megoszlását a Porlasztásra szánt készítmények jellemzése (2.9.44) című általános fejezetben leírt berendezéssel és módszerrel határozzuk meg. Indokolt és engedélyezett esetben ettől eltérő berendezés és módszer is alkalmazható.

VIZSGÁLATOK A porlasztásra szánt folyékony készítményt a betegtájékoztató útmutatásai szerint készítjük elő. Porlasztott aeroszólok aerodinamikai értékelése. A szuszpenzió formájában jelenlévő, porlasztásra szánt folyadékban a finomrészecskék tömegét a Porlasztásra szánt készítmények jellemzése (2.9.44) című általános fejezetben leírt berendezéssel és módszerrel határozzuk meg. Indokolt és engedélyezett esetben ettől eltérő berendezés és módszer is alkalmazható. Túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmények

DEFINÍCIÓ A túlnyomásos, adagolható inhalációs gyógyszerkészítmények olyan, adagolószeleppel ellátott tartályokban forgalmazott oldatok, szuszpenziók vagy emulziók, amelyeket megfelelő hajtógázzal/hajtógázokkal – ez(ek) akár oldószerként is szerepelhet(nek) – nyomás alatt tartanak. Kibocsátott dózisnak nevezzük az inhalátorból kibocsátott dózist. Néhány készítmény esetében a szelep által adagolt dózist nevezzük dózisnak. A szelep által adagolt dózist úgy határozzuk meg, hogy az inhalátoron lerakódott mennyiséget hozzáadjuk a kibocsátott dózishoz. Ez közvetlenül is meghatározható.

ELŐÁLLÍTÁS A belégzésre szánt aeroszólrészecskék méretét úgy kell szabályozni, hogy a tüdőbe jutó adagok nagysága egyenletes legyen. A túlnyomásos, adagolható inhalációs gyógyszerkészítmények finomrészecske-eloszlását az Inhalációs készítmények vizsgálata: a finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című általános fejezetben előírt módszerrel vizsgáljuk. A túlnyomásos, adagolószelepes inhalátorokat szivárgásra is vizsgálni kell.



VIZSGÁLATOK Belégzéssel működtetett, túlnyomásos, adagolószelepes inhalátorok esetében előfordulhat, hogy az alább előírt vizsgálati körülményeket módosítani kell annak érdekében, hogy a vizsgálat folyamán biztosítva legyen az inhalátor működtetése. Az inhalátort a betegtájékoztató útmutatásai szerint készítjük elő. A kibocsátott dózis egységessége. A túlnyomásos, adagolószelepes inhalátorokat rendszerint úgy működtetjük, hogy szelepük lefelé irányuljon. Azokat az inhalátorokat, amelyeket felfelé irányított szeleppel működtetünk, olyan, egyenértékű módszerekkel kell vizsgálni, amelyek biztosítják a kibocsátott dózis teljes egészének összegyűjtését. A dózisgyűjtő készüléknek biztosítania kell a kibocsátott dózis maradéktalan összegyűjtését. A következő készülék (0671.-1. ábra) és módszer alkalmazható:

0671.-1. ábra – Túlnyomásos adagolható készítmények dózisgyűjtő készüléke (méretek milliméterben)



A készülék részei: szűrőtartó lyukacsos szűrőalátéttel (pl. rozsdamentes acélból), mintagyűjtőcső, amelyet kapoccsal vagy csavarral a szűrőtartóhoz erősítünk, és a szórófejcsatlakozó, amely légmentes zárást biztosít a szórófej és a mintagyűjtőcső között. Olyan szórófejcsatlakozót használunk, amely biztosítja, hogy az inhalátor szórófeje és a mintagyűjtőcső nyílása vagy 2,5 mm-es rovátkolt pereme (amelyik helyzet megfelelő) egy síkban helyezkedjen el. A vákuumcsatlakozót olyan rendszerhez kötjük, amely egy vákuumforrást, valamint egy áramlásszabályozót foglal magába. A vákuumforrást úgy kell szabályozni, hogy az egész rendszeren (a szűrőt és a vizsgált inhalátort is beleértve) 28,3 l/perc (±5%) sebességű levegőáramlást biztosítson. A levegőt folyamatosan áramoltatjuk át a készüléken, hogy megakadályozzuk a hatóanyagnak légkörbe való kijutását. A szűrőtartót 25 mm átmérőjű, korong alakú szűrő elhelyezésére képezték ki. A szűrőt és készüléket alkotó anyagoknak kompatibilisnek kell lenniük a hatóanyaggal és azzal az oldószerrel, amelyet a hatóanyagnak a szűrőről való leoldásához használunk. A mintagyűjtőcső kivezető részét úgy tervezték, hogy a szűrőkorongot odaszorítsa a szűrőtartóhoz. A készülék részeit légmentesen kell összeszerelni, hogy a szűrőtartó felől csatlakoztatott vákuum hatására a mintagyűjtő csövön átáramló összes levegő az inhalátoron keresztül jusson a gyűjtőcsőbe. Amennyiben a betegtájékoztatóban nincs más utasítás, az inhalátort 5 másodpercig rázogatjuk, majd egy kifúvatást végzünk a levegőbe. A megfordított inhalátort a készülékhez csatlakoztatjuk és a szelep elegendő ideig tartó lenyomásával egy teljes kifúvatást végzünk. A műveletet addig ismételjük, amíg elérjük a legkisebb ajánlott terápiás dózishoz szükséges kifúvatások számát. A készülékbe juttatott anyagot kvantitatíve összegyűjtjük, és meghatározzuk a hatóanyagtartalmát. A műveletsort további két dózissal is elvégezzük. Az inhalátort, a kifúvatások között legalább 5 másodpercet várva, a levegőbe ürítjük, mindaddig, míg csak (n/2) + 1 kifúvatás marad vissza (n a feliraton feltüntetett, inhalátoronkénti kifúvatások száma). A fent leírt módszerrel négy dózist gyűjtünk össze. Az inhalátort, a kifúvatások között legalább 5 másodpercet várva, a levegőbe ürítjük, míg csak három dózis marad vissza. A fent leírt módszerrel ezt a három dózist is összegyűjtjük. Egynél több hatóanyagot tartalmazó készítmények esetén, a kibocsátott dózis egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra el kell végezni. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a készítmény akkor felel meg a vizsgálati követelményeknek, ha a tíz eredmény közül kilenc az átlagérték 75 és 125%-a közé, és mind a tíz eredmény az átlagérték 65 és 135%-a közé esik. Ha két vagy három érték a 75–125%-os tartományon kívül esik, a vizsgálatot további két inhalátorral megismételjük. Ez esetben a harminc eredmény közül legfeljebb három lépheti túl a 75–125%-os tartományt, de egyikük sem eshet kívül a 65–135%-os tartományon. Finomrészecske-dózis. A finomrészecske-dózis meghatározására az Inhalációs készítmények: a finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című általános fejezetben leírt készüléket (C, D, ill. E készülék) és módszert használjuk. Az inhalátor á ltal biztosított kifúvatások száma. A vizsgálandó inhalátor tartalmát teljesen kiürítjük, olyan módon, hogy a vizsgálandó inhalátor szelepét 5 másodpercnél nem rövidebb időközökben működtetjük. A túlnyomásos tartályból ilyen módon kifúvatható adagok száma nem lehet kevesebb, mint amennyit a felirat feltüntet. (Ezt a vizsgálatot kombinálhatjuk a kibocsátott dózis egységességének vizsgálatával).

Nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmények

DEFINÍCIÓ A nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmények lehetnek oldatok, szuszpenziók vagy emulziók, amelyeket inhalátor alkalmazásával aeroszólokká alakítunk; e műveletet egyszeri vagy



többszöri folyadék-kifúvatással, ultrahang alkalmazásával vagy egyéb módszerekkel végezzük. Az aeroszóllá alakításra szánt folyadék térfogata lehet előadagolt, vagy az inhalátor adagolja oly módon, hogy az inhalátor által adagolt dózis egy vagy több belégzéssel inhalálható. A többadagos tartályokban forgalmazott, nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmény megfelelő koncentrációjú, alkalmas mikrobiológiai tartósítószert tartalmazhat; kivétel ez alól, ha maga a készítmény kielégítő antimikrobás hatással rendelkezik. Ha a többadagos tartályokban forgalmazott, nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmény nem tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, és maga a készítmény sem rendelkezik kielégítő antimikrobás hatással, akkor sterilnek kell lennie; az ilyen készítményt olyan tartályban kell forgalmazni, amely mind a tárolás, mind az alkalmazás során megakadályozza a készítmény mikrobiológiai szennyeződését. Az egyadagos tartályokban forgalmazott, nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítménynek, indokolt és engedélyezett esetek kivételével, sterilnek és tartósítószer-mentesnek kell lennie.

ELŐÁLLÍTÁS A belégzésre szánt aeroszól részecskék méretét úgy szabályozzák, hogy a tüdőbe jutó adagok nagysága egyenletes legyen. A nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs gyógyszerkészítmények finomrészecske-eloszlását az Inhalációs készítmények vizsgálata: a finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című általános fejezetben előírt módszerrel vizsgáljuk. Vagylagosan lézerdiffrakciós analízis is végezhető, ha ez a módszer a 2.9.18. fejezetben előírt módszerre (C, D vagy E készülék) vonatkoztatva megfelelően validált.

VIZSGÁLATOK Belégzéssel működtetett, nem-túlnyomásos, adagolószelepes inhalátorok esetében előfordulhat, hogy az alább előírt vizsgálati körülményeket módosítani kell annak érdekében, hogy a vizsgálat folyamán biztosítva legyen az inhalátor működtetése. Az inhalátort a betegtájékoztató útmutatásai szerint készítjük elő. A kibocsátott dózis egységessége. A dózisgyűjtő készüléknek alkalmasnak kell lennie a kibocsátott dózis kvantitatív összegyűjtésére. A kibocsátott dózisok egységességének vizsgálatára a túlnyomásos, adagolható készítmények vizsgálatára előírt készüléket alkalmazhatjuk. Az inhalátorból egy kifúvatást végzünk a készülékbe. A műveletet mindaddig ismételjük, amíg a legkisebb ajánlott terápiás dózis biztosításához szükséges kifúvatások számát el nem érjük. A készülékbe juttatott anyagot kvantitatíve összegyűjtjük, és meghatározzuk a hatóanyagtartalmát. A műveletsort további két dózissal is elvégezzük. Az inhalátort a levegőbe ürítjük, mindaddig, míg csak (n/2) + 1 kifúvatás marad vissza (n a feliraton feltüntetett, inhalátoronkénti kifúvatások száma). A fent leírt módszerrel négy dózist gyűjtünk össze. Az inhalátort a levegőbe ürítjük, míg csak három dózis marad vissza. A fent leírt módszerrel ezt a három dózist is összegyűjtjük. Egynél több hatóanyagot tartalmazó készítmények esetén, a kibocsátott dózis egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra el kell végezni. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a készítmény akkor felel meg a vizsgálati követelményeknek, ha a tíz eredmény közül kilenc az átlagérték 75 és 125%-a közé, és mind a tíz eredmény az átlagérték 65 és 135%-a közé esik. Ha két vagy három érték a 75–125%-os tartományon kívül esik, a vizsgálatot további két inhalátorral megismételjük. Ez esetben a harminc eredmény közül



legfeljebb három lépheti túl a 75–125%-os tartományt, de egyikük sem eshet kívül a 65–135%-os tartományon. Indokolt és engedélyezett esetekben más készülék és más módszer is alkalmazható. Finomrészecske-dózis. A finomrészecske-dózis meghatározására az Inhalációs készítmények: a finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című általános fejezetben leírt készüléket (C, D, ill. E készülék) és módszert használjuk. A nem-túlnyomásos inhalátorok vizsgálatára is a túlnyomásos inhalátorokra előírt, de megfelelően adaptált módszert alkalmazzuk. A nem-túlnyomásos, adagolható inhalációs készítmény jellemző tulajdonságaitól függően, adott esetben a relatív páratartalmat és/vagy a hőmérsékletet is ellenőrizni kell a vizsgálat folyamán. Az inhalátor á ltal biztosított kifúvatások száma. Egy inhalátor tartalmát teljesen kiürítjük a levegőbe. Az inhalátorból ilyen módon kifúvatható adagok száma nem lehet kevesebb a feliraton feltüntetett értéknél. (Ezt a vizsgálatot összeköthetjük a kibocsátott dózisok egységességének vizsgálatával). Inhalációs porok

DEFINÍCIÓ Az inhalációs porokat egy- vagy többadagos tartályokban forgalmazzák. Használatuk megkönnyítése érdekében a hatóanyagokat alkalmas vivőanyagokkal keverhetik. Alkalmazásukhoz általában porinhalátor szükséges. Az előadagoló inhalátorokat kapszulákba vagy egyéb, megfelelő gyógyszerformába előre kiadagolt porral töltik. Portartállyal rendelkező inhalátorok esetében az adagot az inhalátorba épített adagolószerkezet méri ki. Kibocsátott dózisnak nevezzük az inhalátor által kibocsátott dózist. Néhány készítmény esetében a feliraton a szelep által adagolt dózist vagy az előre kiadagolt dózist tüntetik fel. A szelep által adagolt dózist úgy határozzuk meg, hogy az inhalátoron lerakódott mennyiséget hozzáadjuk a kibocsátott dózishoz. Ez közvetlenül is meghatározható.

ELŐÁLLÍTÁS A belégzésre szánt aeroszól részecskék méretét úgy kell szabályozni, hogy a tüdőbe jutó adagok nagysága egyenletes legyen. Az inhalációs porok finomrészecske-eloszlását az Inhalációs készítmények vizsgálata: a finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című általános fejezetben előírt módszerrel vizsgáljuk.

VIZSGÁLATOK Az inhalátort a betegtájékoztató útmutatásai szerint készítjük elő. A kibocsátott dózis egységessége. A dózisgyűjtő készüléknek alkalmasnak kell lennie a kibocsátott dózis kvantitatív összegyűjtésére. A túlnyomásos adagolható inhalációs készítmények vizsgálatához javasolt készülékhez hasonló berendezés is használható, ha a cső és a szűrő méretét a mérendő áramlási sebességhez lehet igazítani. Ilyen cső látható a 0671.-1. ábrán. A csövet a 0671.-2. ábra és a 0671.-1. táblázat útmutatása szerint kell az áramlási rendszerhez csatlakoztatni. Amennyiben nincs más rendelkezés, a vizsgálati áramlási sebességet és időtartamát a mintagyűjtő cső és a rákapcsolt áramlási rendszer alkalmazásával, továbbá megfelelő nyomáskülönbség mérő és egy kimenő áramlásra kalibrált, megfelelő térfogatsebességmérő eszköz felhasználásával, a következő módon határozzuk meg:



0671.-1 Táblázat – A porinhalátorok vizsgálatára alkalmas berendezés (0671.-2. ábra) jellemző adatai Jel

Elem

Leírás

A

Mintagyűjtő cső

Alkalmas a kibocsátott dózis kvantitatív összegyűjtésére. Ilyen pl. a 0671.-1. ábrán látható dózisgyűjtő csőhöz hasonló cső, melynek méretei: 34,85 mm belső átmérő, 12 cm hosszúság. (pl. az XX4004700 számú, Millipore Corporation, Bedford, MA 01732, USA gyártmány, módosított kimenőcsővel (belső átmérője ≥ 8 mm), amelyhez egy 61631 számú Gelman terméket csatlakoztatunk). Ezzel egyenértékű egyéb cső is használható.

B

Szűrő

47 mm-es szűrő, pl. A/E üvegszálas szűrő (Gelman Sciences, Ann Arbor, MI 48106, USA gyártmány) vagy más, ezzel egyenértékű szűrő.

C

Összekötőcső

Belső átmérője ≥ 8 mm. Például rövid, fém összekötő elem, amely P3 irányában kis átmérőjű elágazással rendelkezik.

D

Vákuumcső

Megfelelő hosszúságú cső, melynek belső átmérője ≥ 8 mm, beltérfogata 25±5 ml.

E

Kétutas szolenoid szelep

Minimális légellenállású (belső átmérője ≥ 8 mm, nyitási ideje ≤ 100 millimásodperc), kétutas, kétnyílású szolenoid szelep (pl. 256-A08 típus, Bürkert GmbH, D-74653 Ingelfingen gyártmány), vagy más, ezzel egyenértékű szelep.

F

Vákuumpumpa

A pumpának biztosítania kell a rendszerben a szükséges áramlási sebességet, amikor a porinhalátor a szórófejcsatlakozón keresztül a készülékhez csatlakozik (pl. a 1023, 1423 vagy 2565 típusszámú, Gast Manufacturing Inc., Benton Harbor, MI 49022, USA gyártmány, vagy más ezzel egyenértékű termék). A pumpa teljesítményére vonatkozó követelmények csökkenthetők, ha a pumpát rövid és/vagy nagyobb belső átmérőjű (≥10 mm) vákuumcsővel és összekötőcsövekkel csatlakoztatjuk a kétutas szolenoid szelephez.

G

Időkapcsoló

Az időkapcsoló alkalmas a kétutas szolenoid szelep kívánt ideig tartó működtetésére (pl. G814 típusszámú, RS Components International, Corby, NN17 9RS, UK gyártmány vagy más ezzel egyenértékű termék).

P1

Manométer csap

Belső átmérője 2,2 mm, külső átmérője 3,1 mm, sorjamentes és a mintagyűjtőcső közepén, annak bemeneti nyílásától 59 mm-re, a mintagyűjtőcső belső felületével egy síkban helyezkedik el. A P1 manométer csap sohasem lehet nyitva a külső légtér felé. A P1 a légköri nyomáshoz viszonyított nyomáskülönbséget méri.

P2

Manométerek

Az abszolút nyomást mérik.

Áramlásszabályozó szelep

Állítható szabályozó szelep, melynek maximális CV-értéke ≥ 1 (pl. 8FV12LNSS típusszámú, Parker Hannifin plc., Barnstaple, EX31 1NP, UK gyártmány, vagy más ezzel egyenértékű termék).

P3 H

0671.-2. ábra – A porinhalátor által kibocsátott dózis egységességének meghatározására alkalmas készülék



Az inhalátort előkészítjük a használatra, és a szórófejcsatlakozó segítségével, légmentesen csatlakoztatjuk a készülék bemeneti nyílásához. A szórófej csatlakoztatása úgy történik, hogy a szórófej elülső része egy síkban legyen a mintagyűjtő cső bemeneti részével. A nyomáskülönbségmérő egyik nyílását a P1 nyomásleolvasó ponthoz (lásd 0671.-2. ábra) csatlakoztatjuk, a másikat pedig nyitva hagyjuk a külső légkör felé. Bekapcsoljuk a pumpát, kinyitjuk a kétutas szolenoid szelepet, és úgy állítjuk be az áramlásszabályozó szelepet, hogy az inhalátoron a nyomásesés, melyet a nyomáskülönbségmérő jelez, 4,0 kPa (40,8 cm H2O) legyen. Az inhalátort levesszük a szórófejcsatlakozóról, és anélkül, hogy az áramlásszabályozó szelep állásán változtatnánk, áramlásmérőt kötünk a mintagyűjtőcső bemeneti nyílásához. Olyan áramlásmérőt használunk, amelyet a kilépő levegő térfogatsebességének mérésére kalibráltak, vagy az ideális gázokra vonatkozó törvény alkalmazásával számoljuk ki a kilépő levegő térfogatsebességét (Qki). Belépő levegő térfogatsebességének (Qbe) mérésére kalibrált áramlásmérő használata esetén Qki-t a következő összefüggés alapján számoljuk ki:

Qki =

Qbe ⋅ P0 , P0 − ΔP

ahol P0 = légköri nyomás,

ΔP = nyomásesés az áramlásmérőben. Amennyiben az áramlási sebesség meghaladja a 100 l/perc értéket, az áramlásszabályozó szeleppel 100 l/perc (±5%) áramlási sebességet állítunk be. Feljegyezzük a kifelé áramló levegő térfogati áramlási sebességét, és l/perc-ben kifejezve, ezt nevezzük vizsgálati áramlási sebességnek (Qki). Az inhalátor szórófejéből Qki vizsgálati áramlási sebességgel kiáramló levegő 4 literének kiáramlásához szükséges, másodpercekben kifejezett időt pedig vizsgálati áramlási időtartamnak (T) nevezzük. A következő eljárással biztosítjuk, hogy a kritikus áramlás létrejöjjön az áramlásszabályozó szelepen: az inhalátort a rendszerre kapcsoljuk, és Qki vizsgálati áramlási sebesség mellett a szabályozó szelep mindkét oldalán (a 0671.-2. ábrán megjelölt P2 pontban és P3 pontban) megmérjük az abszolút nyomást. A kritikus áramlás létrejöttét az jelzi, ha az e két pontban mért nyomás aránya P3/P2 ≤ 0,5. Amennyiben a műszerek szerint nem jött létre a kritikus áramlás, nagyobb teljesítményű pumpát alkalmazunk és megismételjük a vizsgálati áramlási sebesség meghatározását.

Előre kiadagolt rendszerek. Az inhalátort megfelelő tömítést biztosító csatlakozó segítségével a készülékhez kapcsoljuk. Az előzetesen meghatározott körülmények között levegőt áramoltatunk át az inhalátoron. Az eljárást annyiszor ismételjük, ahány kifúvatás az ajánlott minimális dózis eléréséhez szükséges. A készülékbe juttatott anyagot kvantitatíve összegyűjtjük, és hatóanyagtartalmát meghatározzuk. A műveletsort további kilenc dózissal is elvégezzük.

Portartállyal rendelkező rendszerek. Az inhalátort megfelelő tömítést biztosító csatlakozó segítségével a készülékhez kapcsoljuk. Az előzetesen meghatározott körülmények között levegőt áramoltatunk át az inhalátoron. Az eljárást annyiszor ismételjük, ahány kifúvatás az ajánlott minimális dózis eléréséhez szükséges. A készülékbe juttatott anyagot kvantitatíve összegyűjtjük, és hatóanyagtartalmát meghatározzuk. A műveletsort további két dózissal is elvégezzük. Az inhalátort a levegőbe ürítjük mindaddig, amíg csak (n/2) + 1 kifúvatás marad vissza (n a feliraton feltüntetett kifúvatások száma). Ha szükséges, az ürítést az elektrosztatikus feltöltődés megszűnéséig megszakítjuk. A fent leírt módszerrel négy dózist gyűjtünk össze. Az inhalátort a levegőbe ürítjük, mindaddig, míg csak három dózis marad vissza. Ha szükséges, az ürítést az elektrosztatikus feltöltődés megszűnéséig megszakítjuk. A fent leírt módszerrel három dózist gyűjtünk össze.



Egynél több hatóanyagot tartalmazó készítmények esetén a kibocsátott dózis egységességének vizsgálatát mindegyik hatóanyagra el kell végezni.

Eredmények.A készítmény megfelel a vizsgálati követelményeknek, ha a tíz eredmény közül kilenc az átlagérték 75 és 125%-a közé, és mind a tíz eredmény az átlagérték 65 és 135%-a közé esik. Ha két vagy három érték a 75–125%-os tartományon kívül esik, a vizsgálatot további két inhalátorral megismételjük. Ez esetben a harminc eredmény közül legfeljebb három lépheti túl a 75–125%-os tartományt, de egyikük sem eshet kívül a 65–135%-os tartományon. Indokolt és engedélyezett esetekben az intervallumok kibővíthetők, de egyetlen érték sem haladhatja meg az átlagérték 150%-át, és nem lehet kisebb, mint azátlagérték 50%-a. Finomrészecske-dózis. A finomrészecskék aerodinamikai vizsgálata (2.9.18) című fejezetben leírt készülék (C, D, ill. E készülék) és módszer segítségével meghatározzuk a finomrészecske-dózist. Többadagos inhalátorok á lta l biztosított kifúvatások száma. Az előre meghatározott áramlási sebességgel, dózisonként ürítve, teljesen kiürítjük az inhalátort. Feljegyezzük a kifúvatások számát. Az így végzett összes kifúvatás száma nem lehet kevesebb a feliraton feltüntetett értéknél (ezt a vizsgálatot összeköthetjük a kibocsátott dózisok egységességének vizsgálatával).

Lactosum anhydricum


01/2012:1061

LACTOSUM ANHYDRICUM Laktóz, vízmentes

α-laktóz

β-laktóz

C12H22O11 [63-42-3]

Mr 342,3

DEFINÍCIÓ Az O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-β-D-glükopiranóz vagy O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-α-Dglükopiranóz és az O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-β-D-glükopiranóz keveréke. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen, de lassan oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vízmentes laktózzal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R metanol (2+3 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS vízmentes laktózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10–10 mg CRS glükózt, CRS vízmentes laktózt, CRS fruktózt és CRS szacharózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez.

Lactosum anhydricum


Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R vízmentes ecetsav – R diklóretán (10+15+25+50 V/V); A kifejlesztőszer összetevőit pontosan mérjük, mivel a víz kis feleslege is zavarosságot okoz. Felvitel: 2 μl; a startpontokat gondosan megszárítjuk. Kifejlesztés A: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás A: meleg levegőáramban. Kifejlesztés B: késedelem nélkül, a kifejlesztőszer megújítása után, 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás B: meleg levegőáramban. Előhívás: 0,5 g R timol, 5 ml R tömény kénsav és 95 ml R etanol (96%) elegyével egyenletesen bepermetezzük, majd 130 ºC-on 10 percig szárítjuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. 0,25 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R ammónia–oldattal elegyítjük, majd 80 °Cos vízfürdőben 10 percig melegítjük. Az oldat pirosra színeződik. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK S oldat. 1,0 g vizsgálandó anyagot forrásban levő R vízben oldunk, majd a lehűlt oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 6,0 g anyagot melegítéssel 25 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. A lehűtött oldat 0,3 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,1 M nátriumhidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre, vagy pirosra változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +54,4 és +55,9 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 10,0 g anyagot 80 ml R vízben, 50 °C-on melegítéssel oldunk, majd az oldatot hagyjuk lehűlni, és 0,2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk hozzá. Ezután az oldatot 30 percig állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): Az S oldat. Vizsgálati oldat (b): 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: az a) vizsgálati oldatot 400 nm-en, a b) vizsgálati oldatot 210–300 nm között vizsgáljuk. Értékelés: –

400 nm-nél az a) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,04 lehet;

–

210–220 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet;

–

270–300 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,07 lehet.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 5 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1,0 ml R ólom-mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük.

Lactosum anhydricum


Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 1,00 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk; oldószerként 1 térfogatrész R formamid és 2 térfogatrész R metanol elegyét használjuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 103 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).

A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyeket a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereként tartanak számon (lásd az 5.15. általános fejezetet). A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárásnak és a gyógyszer felhasználáskor mutatott teljesítőképességének a megbízhatóságát. Az itt megadott ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak erre a célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek túlnyomórészt szilárd (préselt és por alakú) gyógyszerformák estében töltő-, illetőleg hígítóanyagaként használt vízmentes laktózra vonatkozóan. Részecskeméret eloszlás. (2.9.31 vagy 2.9.38). Tömörítés előtti és tömörített sűrűség (2.9.34). Meghatározzuk a tömörítés előtti és a tömörített sűrűséget, majd a következő kifejezés segítségével kiszámoljuk a Hausner indexet:

V0 Vf V0 =

a tömörítetlen anyag térfogata,

Vf =

a tömörített anyag térfogat.

α-Laktóz és β-laktóz. Gázkromatográfia (2.2.28). Szililező reagens. R dimetil-szulfoxid –R N-(trimetilszilil)imidazol – R piridin (19,5+22+58,5 V/V). Vizsgálati oldat. Kb. 10 mg vizsgálandó anyagot csavarkupakos üvegcsébe mérünk, majd 4,0 ml szililező reagenst adunk hozzá. Az elegyet 20 percen keresztül ultrahanggal kezeljük és amennyiben felmelegedett az oldat, hagyjuk lehűlni. Az oldat 400 μl-ét egy injekciós üvegbe mérjük, majd 1 ml R piridin hozzáadása után a lezárt üveg tartalmát homogenizáljuk. Összehasonlító oldat. Az α-laktóz-monohidrát és a β-laktóz feltüntetett anomer-tartalma alapján elkészítjük az R α-laktóz-monohidrát és az R β-laktóz kb. 1:1 anomer arányú keverékét. A keverék 10 mg-ját csavarkupakos üvegbe mérjük és 4 ml szililező reagenst adunk hozzá. Az elegyet 20 percen keresztül ultrahanggal kezeljük és amennyiben felmelegedett az oldat, hagyjuk lehűlni. Az oldat 400 μl-ét egy injekciós üvegbe mérjük, majd 1 ml R piridin hozzáadása után a lezárt üveg tartalmát homogenizáljuk. Előtétoszlop: –

anyaga: közepes polaritású, dezaktivált kvarcüveg;

–

méretei: l = 2 m, Ø = 0,53 mm.

Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg,

Lactosum anhydricum


–

méretei: l = 15 m, Ø = 0,25 mm,

–

állófázis: R poli(dimetil)(difenil)sziloxán (filmvastagság: 0,25 μm.

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium, Áramlási sebesség: 2,8 ml/perc, Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–1

80

1–3

80→150

3–15,5

150→300

15,5–17,5

300

Injektor

275, vagy hidegen, közvetlenül az oszlopra történő (cold oncolumn) injektálás

Detektor

325

Detektálás: lángionizációs detektor. Injektálás: 0,5 μl, mintaáram elosztás nélkül, vagy hidegen, közvetlenül az oszlopra történő (cold oncolumn) injektálással. Relatív retenciók a β-laktózra (retenciós ideje kb.12 perc) vonatkoztatva: α-laktóz kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az α-laktóznak és a β-laktóznak megfelelő csúcsok között.

Az α-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki:

100 S a S a + Sb A β-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki:

100 Sb S a + Sb ahol: Sa =

az α-laktóznak megfelelő csúcs területe,

Sb =

a β-laktóznak megfelelő csúcs területe.

Szárítási veszteség (2.2.32). 1,000 g anyagot szárítószekrényben 2 órán keresztül 80 ºC-on szárítunk.

Lamivudinum


01/2008:2217 javított 7.3

LAMIVUDINUM Lamivudin

C8H11N3O3S [134678-17-4]

Mr 229,3

DEFINÍCIÓ 4-Amino-1-[(2R,5S)-2-(hidroximetil)-1,3-oxatiolán-5-il]pirimidin-2(1H)-on. Tartalom: 97,5–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C. Második azonosítás: A, B. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –97 és –99 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 0,250 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS lamivudinnal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön R metanolban oldjuk, az oldatokat szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. C. Enantiomertisztaság (lásd Vizsgálatok).

Lamivudinum


VIZSGÁLATOK Abszorbancia (2.2.25): legfeljebb 0,3, 440 nm-en 4 cm-es úthossz esetén. A vizsgálathoz 1,00 g anyagot – szükség esetén ultrahangos kezelést alkalmazva – R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg R szalicilsavat a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 50,0 mg CRS lamivudint a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg R citozint és 5 mg R uracilt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk, majd a kapott oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt 1 lamivudint (A- és Bszennyezőt tartalmaz) a mozgófázis 2 ml-ében oldunk. Az oldathoz 1,0 ml d) összehasonlító oldatot elegyítünk, majd a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

–


Mozgófázis: R metanol (5 térfogatrész) és R ammónium-acetát 1,9 g/l töménységû, előzetesen R tömény ecetsavval pH 3,8-ra beállított oldatának (95 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 277 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a lamivudin retenciós idejének háromszorosa. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, E-, F- és C-szennyezők azonosításához az e) és b) összehasonlító oldatok kromatogramjait használjuk. Relatív retenció a lamivudinra (retenciós ideje kb. 9 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,28; Fszennyező kb. 0,32; A-szennyező = kb. 0,36; B-szennyező : kb. 0,91; J-szennyező kb. 1,45; Cszennyező kb. 2,32. Rendszeralkalmasság: e) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az F-szennyező és az A-szennyező között; legalább 1,5, a Bszennyező és a lamivudin között.


korrekciós faktorok: az alábbi szennyezők mennyiségének számításához csúcsterületüket a következő korrekciós tényezőkkel szorozzuk: E-szennyező: 0,6; F-szennyező: 2,2; J-szennyező: 2,2.

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%),

Lamivudinum


–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%),

–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%),

–

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,6%),

– elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Enantiomertisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS 2. rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt lamivudint (D-szennyezőt tartalmaz) 1,0 ml R vízben oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R királis kromatográfiás célra szánt szilikagél BC (5 µm),

–

hőmérséklet: az oszlopot 15 és 35 °C közötti állandó hőmérésékleten tartjuk; a hőmérsékletet módosíthatjuk a lamivudin és a D-szennyező közti felbontás optimalizálása érdekében; alacsonyabb hőmérséklet elősegíti a felbontás javulását.

Mozgófázis: R metanol (5 térfogatrész) és R ammónium-acetát 7,7 g/l töménységû oldatának (95 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 270 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a lamivudin retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a lamivudinra (retenciós ideje kb. 8 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 1,2; Bszennyező és az enantiomer 1,3 és 1,5. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

hegy–völgy arány: legalább 15, ahol Hp a D-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a D-szennyező csúcsát a lamivudin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.

Kiszámítjuk az 1,2 és az 1,5 közötti relatív retenciójú szennyezők százalékos mennyiségének összegét. A kapott összegből kivonjuk a „Rokon vegyületek” vizsgálatban a B-szennyezőre kapott százalékos mennyiséget. Követelmény: –

D-szennyező: legfeljebb 0,3%.

Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot, szárítószekrényben, 105 °C-on szárítunk.

Lamivudinum


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosításokkal: Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C8H11N3O3S-tartalmat a vizsgálati oldat és a c) összehasonlító oldat kromatogramja, valamint a CRS lamivudin deklarált C8H11N3O3S-tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) címû általános fejezetet.): E, F, G, H, I, J.

és enantiomere

A. R = H, R’ = CO2H: (2RS, 5SR)-5-(4-amino-2-oxopirimidin-1(2H)-il)-1,3-oxotiolán-2-karbonsav,

és enantiomere

B. R = CH2OH, R’ = H: 4-amino-1-[(2RS, 5RS)-2-(hidroximetil)-1,3-oxotiolán-5-il]pirimidin-2(1H)on ((±)-transz-lamivudin),

C. szalicilsav,

Lamivudinum


D. 4-amino-1-[(2S,5R)-2-(hidroximetil)-1,3-oxatiolán-5-il]pirimidin-2(1H)-on,

E. 4-aminopirimidin-2(1H)-on (citozin),

F. pirimidin-2,4(1H,3H)-dion (uracil),

G. 4-amino-1-[(2R,3S,5S)-2-(hidroximetil)-1,3-oxatiolán-5-il]pirimidin-2(1H)-on S-oxid,

H. 4-amino-1-[(2R,3R,5S)-2-(hidroximetil)-1,3-oxatiolán-5-il]pirimidin-2(1H)-on S-oxid,

I.

4-amino-1-[(2S,4S)-2-(hidroximetil)-1,3-dioxolán-4-il]pirimidin-2(1H)-on,

Lamivudinum


J. 1-[(2R,5S)-2-(hidroximetil)-1,3-oxatiolán-5-il]pirimidin-2,4(1H,3H)-dion.

Levetiracetamum


01/2011:2535 javított 7.3

LEVETIRACETAMUM Levetiracetam

C8H14N2O2 [102767-28-2]

Mr 170,2

DEFINÍCIÓ (2S)-2-(2-Oxopirrolidin-1-il)butánamid. Tartalom: 98,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben igen bőségesen oldódik; acetonitrilben oldódik; hexánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Az azonosítást vagy az A. és a B. pont szerint, vagy a B. és a C. pont szerint végezzük. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –76 és –82 között. 0,500 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS levetiracetammal. C. Enantiomer tisztaság (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 2,0 g anyagot R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29); a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 0,200 g vizsgálandó anyagot R 2-propanollal 10,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk.

Levetiracetamum


Összehasonlító oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS levetiracetam-D-szennyezőt a mozgófázissal 5,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R királis elválasztás céljára szánt szilikagél OD.

Mozgófázis: R 2-propanol – R hexán (18+82 V/V); Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a levetiracetam retenciós idejének 1,4-szerese. Relatív retenció a levetiracetamra (retenciós ideje kb. 12 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D-szennyező és a levetiracetam között.

–

szimmetrafaktor: legfeljebb 2,0, a levetiracetamra számolva.

Követelmény: – D-szennyező: legfeljebb 0,8%. C-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R1 acetonitril (7+93 V/V). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 mg vizsgálandó anyagot és 1 mg CRS levetiracetam-C-szennyezőt az oldószereleggyel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS levetiracetam-C-szennyezőt az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R tömény kénsav 1,96 g/l-es oldata – R1 acetonitril (7+93 V/V). Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a levetiracetam retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció a levetiracetamra (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, a levetiracetam és a C-szennyező között.

Követelmény: –

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 0,25-szorosa (250 ppm).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R víz – R1 acetonitril (4+96 V/V).

Levetiracetamum


Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 mlét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg R 2-pirrolidont az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS levetiracetamot az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS levetiracetam-A-szennyezőt és 5 mg levetiracetam-B-szennyezőt az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–


Mozgófázis: R tömény kénsav 1,96 g/l-es oldata – R1 acetonitril (4+96 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat, valamint a), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a levetiracetam retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és a B-szennyező azonosításához a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a levetiracetamra (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; 2-pirrolidon kb. 1,1; B-szennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: csúcsfelbontás: legalább 1,5, a levetiracetam és a 2-pirrolidon között. Követelmények: –

korrekciós faktor: a B-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,5del szorozzuk;

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének hatszorosa (0,3%); B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%); egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%); egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,1%); összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének nyolcszorosa (0,4%); elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6-szerese (0,03%). Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

Levetiracetamum


2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C8H14N2O2-tartalmat a CRS levetiracetam deklarált tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. és enantiomere

A. (2RS)-2-(2-oxopirrolidin-1-il)butánsav,

B. (2Z)-2-(2-oxopirrolidin-1-il)but-2-énamid,

C. piridin-2-ol,

D. (2R)-2-(2-oxopirrolidin-1-il)butánamid ((R)-etiracetam).

Levothyroxinum natricum


01/2012:0401

LEVOTHYROXINUM NATRICUM Levotiroxin-nátrium

C15H10I4NNaO4.xH2O; x ≈ 5 [25416-65-3]

Mr 799 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ A levotiroxin-nátrium szárított anyagra vonatkoztatott nátrium-[(2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propanoát]-tartalma 97,0−102,0%. Tartalom: 97,0–102,0 % (vízmentes anyagra). Változó mennyiségű vizet tartalmaz. SAJÁTSÁGOK Küllem: csaknem fehér vagy enyhén barnássárga por, illetve finom, enyhén nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg alkáli lúgok oldják. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometriás vizsgálatot végzünk (2.2.24). Az anyag spektrumát a CRS levotiroxin-nátrium spektrumával hasonlítjuk össze. B: 200 mg anyagot 2 ml R hígított kénsavval először vízfürdőn, majd óvatosan nyílt lángon melegítünk. A hőmérsékletet kb. 600±50 °C-ig fokozatosan emeljük, és az anyagot addig izzítjuk, míg a fekete részecskék csaknem teljesen eltűnnek. A maradékot 2 ml R vízben oldjuk. Az oldattal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) enyhe forrásban lévő elegyének 23 ml-ében oldunk. A lehűtött oldat térfogatát 1 térfogatrész 1 M sósav és 4 térfogatrész R etanol (96%) elegyével 25,0 ml-re egészítjük ki. Az oldat külleme. A frissen készített S oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS3 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +16 és +20 között (szárított anyagra). A frissen készített S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A meghatározást fénytől védve végezzük. Oldószerelegy: A-mozgófázis – R etanol (96%) (1+2 V/V).



Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS levotiroxin-nátriumot és 2,5 mg CRS liotironin-nátriumot (A szennyező) az oldószereleggyel 25,0 ml-re oldunk. Az így készített oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 50,0 ml-re. Összehasonlító oldat (b). 1 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 25,0 mg CRS levotiroxin-nátriumot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 10,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 25,0 ml-re. Összehasonlító oldat (d). 2,0 mg CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxint (F- és G-szennyezőt tartalmaz) az oldószerelegy 10,0 ml-ében oldunk és 10 percig ultrahanggal kezeljük. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m; Ø = 4,0 mm;

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R vízzel 2 literre hígítunk;

–

B-mozgófázis: 1,97 g R foszforsavat R1 acetonitrillel 2 literre hígítunk; Idő (perc)



0–10

70

30

10–40

70 → 20

30 → 80

40–50

20

80

Áramlási sebesség: 1 ml-/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en. Szennyezők azonosítása: a szennyezőket a CRS csúcsazonosításra szánt levotiroxinhoz mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a levotiroxinra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,5; Fszennyező kb. 2,0; G-szennyező kb. 2,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat. –

csúcsfelbontás: legalább 5,0 az A-szennyező és a levotiroxin között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (1,0%);

–

F-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének kétszerese (0,2%);

–

szennyezők összesen: legfeljebb 2,0%,

–

elhanyagolási határ: azokat a csúcsokat, melyek területe kisebb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján a levotiroxinnak megfelelő csúcs területének a fele, nem vesszük figyelembe (0,05%).



A Gyógyszeranyagok (2034) cikkely „Rokon vegyületek” pontjában (2034.-1. táblázat) megadott határértékek erre a cikkelyre nem vonatkoznak. Víztartalom (2.5.32): 6,0–12,0 %. 1,00 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C15H10I4NNaO4-tartalmát a CRS levotiroxin-nátrium deklarált tartalma alapján számoljuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2−8 °C-on. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): B, C, D, E, H, J, K.

A: (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (liotironin),

B. (2S)-2-amino-3-[4-(3-kloro-4-hidroxi-5-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav,

C. [4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (trijódtiroecetsav),



D. [4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenil]ecetsav (tetrajódtiroecetsav),

E. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxifenoxi)-3,5-dijódfenil]propánsav (dijódtironin),

F. (2S)-2-amino-3-[4-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódfenoxi]-3,5-dijódfenil]propánsav, G. ismeretlen szerkezet,

H. 4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3,5-dijódbenzoesav,

J. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3-jódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav,

K. (2S)-2-amino-3-[4-(4-hidroxi-3,5-dijódfenoxi)-3-jódfenil]propánsav.

Lincomycini hydrochloridum


01/2012:0583

LINCOMYCINI HYDROCHLORIDUM Linkomicin-hidroklorid

Komponens Linkomicin Linkomicin B

R CH3 H

Összegképlet C18H35ClN2O6S,H2O C17H33ClN2O6S,H2O

M 461,0 447,0

DEFINÍCIÓ A linkomicin-hidroklorid a Streptomyces lincolnensis var. lincolnensis által termelt vagy más módon előállított, főtömegében metil-6,8-didezoxi-6-[[[(2S,4R)-1-metil-4-propilpirrolidin-2il]karbonilamino]-1-tio-D-eritro-α-D-galakto-oktopiranozid−hidrokloridból álló, antimikrobás hatású anyag. Tartalom: – linkomicin-hidroklorid és linkomicin-B-hidroklorid tartalom összesen: 96,0–102,0% (vízmentes anyagra) –

linkomicin-B-hidroklorid: legfeljebb 5,0%.

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; acetonban alig oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS linkomicin-hidrokloriddal. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk.



VIZSGÁLATOK S oldat. 2,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,5−5,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +135 és +150 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 1,000 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 25,0 mg-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS linkomicin-hidrokloridot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt linkomicin-hidrokloridot (A-, B- és C-szennyezőt tartalmaz) 2 ml mozgófázisban oldunk. Összehasonlító oldat (c). 2,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat d). 1,0 ml c) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett, dezaktivált, utókezelt szilikagél (5 µm).

–


Tompítóoldat (pH 6,1): 34 g R tömény foszforsavat 900 ml R kromatográfiás vízhez adunk, az oldat pH-ját R tömény ammóniával 6,1-re állítjuk be, végül az oldat térfogatát R kromatográfiás vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Mozgófázis: R metanol – R1 acetonitril – tompítóoldat, pH 6,1 (8+17+75 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 20 µl vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a linkomicin retenciós idejének 5,5-szerese. Relatív retenciók a linkomicinre (retenciós ideje kb. 10 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; linkomicin-B kb. 0,5; A-szennyező kb. 0,7; B-szennyező kb. 1,2–1,3; Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,8 a linkomicin és a B-szennyező első csúcsa között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

B-szennyező: a szennyezőhöz tartozó csúcsok területének összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);



–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0%);

–

elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 5 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1,0 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 3,1−4,6%. 0,500 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,50 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C18H35ClN2O6S- és C17H33ClN2O6S-tartalmát a linkomicinhez és a linkomicin-Bhez tartozócsúcsok és a CRS linkomicin-hidroklorid megfelelő anyagra vonatkozó deklarált tartalma alapján számoljuk. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 30 °C-t nem meghaladó hőmérsékleten. Amennyiben az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.):



A. metil-6,8-didezoxi-6-[[[(2R,4R)-1-metil-4-propilpirrolidin-2-il]karbonil]amino]-1-tio-D-eritro-αD-galakto-oktopiranozid (α-amid epimer),

és Z-izomere

B. metil-6,8-didezoxi-6-[[[(2S,4EZ)-1-metil-4-propilidénpirrolidin-2-il]karbonil]amino]-1-tio-Deritro-α-D-galakto-oktopiranozid (propilidén analógok),

C. metil-6,8-didezoxi-6-[[[(2S,4R)-4-propilpirrolidin-2-il]karbonil]amino]-1-tio-D-eritro-α-Dgalakto-oktopiranozid (N-dezmetil-linkomicin),

D. metil-6,8-didezoxi-6-[[[(2S,4R)-1-metil-4-propilpirrolidin-2-il]karbonil]amino]-1-tio-L-treo-α-Dgalakto-oktopiranozid (7-epi-linkomicin)

E. (2S,4R)-1-metil-4-propilpirrolidin-2-karbonsav (4-propil-higrinsav)



F. metil-6-amino-6,8-didezoxi-1-tio-D-eritro-α-D-galakto-oktopiranozid (1-tiolinkozaminid).

Magnesii chloridum 4,5-hydricum


01/2012:1341

MAGNESII CHLORIDUM 4,5-HYDRICUM Magnézium-klorid-4,5-hidrát MgCl2.xH2O x≈4,5

Mr 95,21 (vízmentes anyag)

DEFINÍCIÓ Tartalom: 52,5–55,5% (eredeti anyagra vonatkoztatva, a víztartalom meghatározás eredményét figyelmen kívül hagyva). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, szemcsés, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. A magnéziumion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot R desztillált vízből készített R szén-dioxid-mentes vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 5 ml-éhez 0,05 ml R fenolvörös–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,3 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vagy 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az indikátor színének meg kell változnia. Bromid: legfeljebb 500 ppm. Az S oldat 2,0 ml-ét R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 1,0 ml-éhez 4,0 ml R vizet, 2,0 ml R3 fenolvörös–oldatot és 1,0 ml R2 klóramin–oldatot adunk ügyelve, hogy az utóbbit az eleggyel késedelem nélkül elkeverjük. Az oldatot, pontosan 2 perc elteltével, 0,30 ml 0,1 M nátrium-tioszulfát–mérőoldattal elegyítjük, majd R vízzel 10,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat abszorbanciáját 590 nm-en megmérjük (2.2.25). Az oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az egyidejűleg, azonos módon, R kálium-bromid 3 mg/l-es oldata 5,0 ml-ének felhasználásával készült összehasonlító oldat abszorbanciája. A mérésekhez kompenzáló folyadékként R vizet használunk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 100 ppm. A vizsgálathoz az S oldat 15 ml-ét használjuk. Alumínium (2.4.17): legfeljebb 1 ppm. A peritoneális dialízis, hemodialízis vagy hemofiltrációs dialízis céljára szolgáló oldat készítésére szánt anyag feleljen meg e vizsgálat követelményének is. A vizsgálathoz 4 g anyagot 100 ml R vízben oldunk és az oldathoz R acetát–tompítóoldat (pH 6,0) 10 ml-ét elegyítjük. Összehasonlító oldatként 2 ml R alumínium–mértékoldat (2 ppm Al), 10 ml R

Magnesii chloridum 4,5-hydricum


acetát–tompítóoldat (pH 6,0) és 98 ml R víz elegyét használjuk. Az üres kísérlethez 10 ml R acetát– tompítóoldat (pH 6,0) és 100 ml R víz elegyét alkalmazzuk. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 2 ppm. Az anyag 0,5 g-ját vizsgáljuk. Kalcium (2.4.3): legfeljebb 0,1%. A vizsgálathoz 1 ml S oldatot R desztillált vízzel 15 ml-re hígítunk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Vas (2.4.9): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 10 ml-ét vizsgáljuk. Kálium (2.2.22, I. módszer): legfeljebb gyógyszerkészítmény előállítására használják.

5,00·102

ppm,

ha

az

anyagot

parenterális

Atomemissziós spektrometriás vizsgálatot végzünk. Vizsgálati oldat. 1,00 g vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. Előzetesen 100–105 °C-on 3 órán át szárított R kálium-klorid 1,144 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk (600 µg K/ml). Az oldatot szükség szerint hígítjuk. Az emisszió intenzitását 766,5 nm-en mérjük. Víztartalom (2.5.12): 44,0–48,0%. 50,0 mg anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 50 ml R vízben oldjuk. A magnéziumot komplexometriásan (2.5.11) titráljuk. 1 ml 0,1 M nátrium-edetát–mérőoldattal 9,521 mg MgCl2 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

adott esetben, hogy az anyag alkalmas peritoneális dialízis, hemodialízis vagy hemofiltráció céljára szolgáló oldatok készítésére,

–

adott esetben, hogy az anyag alkalmas parenterális gyógyszerkészítmények előállítására.

Methyldopum


01/2012:0045

METHYLDOPUM Metildopa

C10H13NO4.1½H2O [41372-08-1]

Mr 238,2

DEFINÍCIÓ (2S)-2-Amino-3-(3,4-dihidroxifenil)-2-metilpropánsav szeszkvihidrát (L-metildopa szeszkvihidrát). Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgásfehér, kristályos por, illetve színtelen vagy csaknem színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Híg ásványi savak bőségesen oldják. AZONOSÍTÁS Vagy az A és a B vagy a B és a C vizsgálatot kell elvégezni A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metildopával. B. Enantiomertisztaság (lásd Vizsgálatok). C. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –25,0 és –28,0 között. 2,20 g vízmentes anyagnak megfelelő mennyiséget R alumínium-klorid–oldattal 50,0 ml-re oldunk. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot 1 M sósavval 25 ml-re oldunk. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint a BS6 vagy a B6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság. 1,0 g anyagot melegítés közben 100 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Az oldathoz 0,1 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk; legfeljebb 0,5 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól az oldat tiszta sárgára színeződjék. Abszorbancia (2.2.25).

Methyldopum


Vizsgálati oldat. 40,0 mg anyagot 0,1 M sósavval 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 10.0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossztartomány: 230–350 nm. Abszorpciós maximum: 280 nm-en. % Fajlagos abszorpciós koefficiens ( A11cm ) az abszorpciós maximumon: 122–137 (vízmentes anyagra).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot 0,1 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét 0,1 M sósavval 50,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 ml-ét 0,1 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metildopát (amely A-, B- és C-szennyezőt is tartalmaz) 1,0 ml 0,1 M sósavban oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: 8 nm pórusméretű, R kromatográfiás célra szánt, diizobutil-oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).

Mozgófázis: R metanol – R 0,1 M foszfát–tompítóoldat (pH 3,0) (15+85 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a metildopa retenciós idejének hatszorosa. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metildopához mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a metildopára (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 1,9; Bszennyező kb. 4,3; C-szennyező kb. 4,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a C-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező: 2,6; C-szennyező: 1,3;

–

A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,3-szerese (0,03%).

Methyldopum


Enantiomertisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2 mg R racém metildopát a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök).

Mozgófázis: 0,200 g R réz(II)-acetátot és 0,387 g R N,N-dimetil-L-fenilalanint R vízben külön-külön oldunk; a két oldatot összekeverjük, és a keverék pH-ját R ecetsavval haladéktalanul 4,3-ra állítjuk be. Az így kapott oldatot 50 ml R metanollal elegyítjük, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk, és összekeverés után megszűrjük. Az oszlop egyensúlybeállítását a mozgófázissal végezzük; ennek időtartama kb. 2 óra. Szükség esetén csökkentjük a R metanol koncentrációját annak érdekében, hogy a D-metildopának megfelelő csúcs jól láthatóan elkülönüljön a kb. 6 percnél megjelenő negatív rendszer-csúcstól. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az L-metildopa retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció az L-metildopára (retenciós ideje kb. 14 perc) vonatkoztatva: D-metildopa kb. 0,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a D-metildopa és az L-metildopa között.

Követelmények: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).

– D-metildopa:

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 0,1000 g vizsgálandó anyagot 0,1 M sósav–oldattal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét 0,1 M sósav–oldattal 50,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5,0 ml-ét 0,1 M sósav–oldattal tovább hígítjuk 100,0 ml-re.. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt metildopa (A-, Bés C-szennyezőt is tartalmaz) tartalmát 1,0 ml 0,1 M sósav–oldatban oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: 8 nm pórusméretű R kromatográfiás célra szánt diizobutil-oktadecilszililezett szilikagél (5 µm-es gömbök),.

Mozgófázis: R metanol – R 0,1 M foszfát–tompítóoldat (pH 3,0) (15+85 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: az L-metildopa retenciós idejének hatszorosa.

Methyldopum


Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyezőt a CRS renszeralkalmassági vizsgálatra szánt metlidopához mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenció az L-metildopára (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 1,9; Bszennyező kb. 4,3; C-szennyező kb. 4,9. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és C-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező 2,6; C-szennyező 1,3;

–

A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%).

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5-szerese (0,05%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,3szerese (0,03%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 10,0–13,0%. Az anyag 0,20 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,180 g anyagot 50 ml R tömény ecetsavban – szükség esetén melegítéssel – oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 21,12 mg C10H13NO4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. (2S)-2-amino-3-(4-hidroxi-3-metoxifenil)-2-metilpropánsav (3-metoximetildopa),

Methyldopum

B. (2S)-2-amino-3-(4-metoxifenil)-2-metilpropánsav,

C. (2S)-2-amino-3-(3,4-dimetoxifenil)-2-metilpropánsav,

D. (2R)-2-amino-3-(3,4-dihidroxifenil)-2-metilpropánsav (D-metildopa).


01/2012:1448

METOPROLOLI SUCCINAS Metoprolol-szukcinát

és enantiomere

C34H56N2O10 [98418-47-4]

Mr 653

DEFINÍCIÓ Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-butándioát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; etilacetátban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a metoprolol-szukcinát Ph. Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Opálossága nem lehet erősebb, mint a II. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). pH (2.2.3): 7,0–7,6. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 50 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.

Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk. Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át. Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk. Követelmények: – szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%), – figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat. B. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3,0 mg CRS metoprolol-A-szennyezőt és 5,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm; – állófázis: 10 nm pórusméretű, 19% széntartalmú, R1 kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietilamint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: C-szennyező kb. 0,4; Aszennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között. Követelmények: – korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1del szorozzuk; – C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm.

2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 40 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 32,64 mg C34H56N2O10 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyező: C. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): A, B, D, E, F, G, H, J, M, N, O.

és enantiomere

A.

(2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

B.

4-(2-metoxietil)fenol,

és enantiomere

C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid,

és enantiomere

D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol,

és enantiomere

E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,

G. 2-(4-hidroxifenil)etanol, és enantiomere

H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

és enantiomere

M.1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol, és enantiomere

N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,

O. 1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].

01/2012:1028

METOPROLOLI TARTRAS Metoprolol-tartarát

és enantiomere

C34H56N2O12 [56392-17-7]

Mr 685

DEFINÍCIÓ Bisz[(2RS)-1-[4-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol]-(2R,3R)-2,3dihidroxibutándioát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetőleg színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS metoprolol-tartaráttal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, újabb spektrumokat veszünk fel. Mindkét anyagból R diklórmetánnal 100 g/l töménységű oldatot készítünk, melynek 25 µl-ét R kálium-bromid pasztillára helyezzük, majd az oldószert elpárologtatjuk. A vizsgálatot azonnal elvégezzük. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a B8 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 6,0–7,0. Az S oldatot vizsgáljuk.

Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +7,0 és +10,0 között (szárított anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,50 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálati oldatot R metanollal 20 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5 ml-ét R metanollal 50 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 4 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 10 ml-re hígítunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: 20 térfogatrész R metanol és 80 térfogatrész R etil-acetát elegyét tartalmazó kromatografáló kamra aljára két, egyenként 30 térfogatrész R tömény ammónia–oldatot tartalmazó főzőpoharat helyezünk. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: legalább 1 órán át telített kamrában, a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn, legalább 3 órán át. Előhívás: a lemezt legalább 15 órán át jód-gőztérben tartjuk. Követelmények: – szennyezők: a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,5%), és közülük legfeljebb egy folt lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható foltnál (0,2%), – figyelmen kívül hagyjuk a startvonalon látható foltokat. B. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS metoprolol-tartarátot és 3,0 mg CRS metoprolol-Aszennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, ∅ = 3,9 mm; – állófázis: 10 nm pórusméretű, 19% széntartalmú, R1 kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm). Mozgófázis: 3,9 g R ammónium-acetátot 810 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 2,0 ml R trietilamint, 3,0 ml R tömény foszforsavat, 10,0 ml R tömény ecetsavat és 146 ml R acetonitrilt elegyítünk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a metoprolol retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók a metoprololra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: H-szennyező kb. 0,3; Cszennyező kb. 0,4; G-szennyező kb. 0,45; F-szennyező kb. 0,7; A-szennyező kb. 0,8; J-szennyező kb. 1,4; D-szennyező kb. 1,6; E-szennyező kb. 1,8; B-szennyező kb. 2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

– csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a metoprolol között. Követelmények: – korrekciós faktor: a C-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,1del szorozzuk; – A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%), – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%); a borkősavnak megfelelő csúcsot nem vesszük figyelembe. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom– mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 4 órán keresztül, R vízmentes kalcium-klorid felett, vákuumban szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,250 g-ját 30 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 34,24 mg C34H56N2O12 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): M, N, O.

és enantiomere

A. (2RS)-1-(etilamino)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

B. 4-(2-metoxietil)fenol,

és enantiomere

C. 4-[(2RS)-2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]benzaldehid,

és enantiomere

D. (2RS)-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-1,2-diol,

és enantiomere

E. (2RS)-1-[2-(2-metoxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

és enantiomere

F. (2RS)-1-[(1-metiletil)amino]-3-fenoxipropán-2-ol,

G. 2-(4-hidroxifenil)etanol,

H. (2RS)-1-[4-(2-hidroxietil)fenoxi]-3-[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

J. 1-[2-hidroxi-3-[(1-metiletil)amino]propoxi]-3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol,

M.1,3-bisz[(1-metiletil)amino]propán-2-ol,

N. (2RS)-3-[(1-metiletil)amino]propán-1,2-diol,

O.1,1’-[(1-metiletil)imino]bisz[3-[4-(2-metoxietil)fenoxi]propán-2-ol].

Miconazoli nitras


01/2012:0513

MICONAZOLI NITRAS Mikonazol-nitrát

és enantiomere, HNO3

C18H15Cl4N3O4 [22832-87-7]

Mr 479,1

DEFINÍCIÓ [1-[(2RS)-2-[(2,4-Diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol-3-ium]-nitrát. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 178–184 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlíás: CRS mikonazol-nitráttal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a kifejlesztőszerrel 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS mikonazol-nitrátot a kifejlesztőszerrel 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS mikonazol-nitrátot és 30 mg CRS ekonazol-nitrátot a kifejlesztőszerrel 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez.

Miconazoli nitras


Kifejlesztőszer: R ammónium-acetát–oldat – R dioxán – R metanol (20+40+40 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyed részéig. Szárítás: 15 percig meleg levegőáramban. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jód-gőztérben tartjuk, majd nappali fényben értékeljük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat főfoltjával. D. A nitrátion azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,1 g anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS mikonazol-nitrátot és 2,5 mg CRS ekonazol-nitrátot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: 6,0 g R ammónium-acetátot 300 ml R acetonitril, 320 ml R metanol és 380 ml R víz elegyében oldunk. Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 10 µl. Kromatografálási idő: a mikonazol retenciós idejének 1,2-szerese. Relatív retenciók a mikonazolra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 20 perc): A-szennyező kb. 0,1 Eszennyező: kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,4; ekonazol kb. 0,5; B-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,75; F-szennyező kb. 0,85; G-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 10, az ekonazol és a mikonazol között


A-, B-, C-, D-, E-, F- és G-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,25%);

Miconazoli nitras


– egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,10 %); –

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötödrésze (0,05%); a nitrátion csúcsát figyelmen kívül hagyjuk.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 2 órán keresztül szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,350 g anyagot 75 ml R vízmentes ecetsavban – ha szükséges, enyhe melegítéssel – oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. Üres kísérletet is végzünk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 47,91 mg C18H15Cl4N3O4 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): H, I.

és enantiomere

A. (1RS)-1-(2,4-diklórfenil)-2-(1H-imidazol-1-il)etanol,

Miconazoli nitras


és enantiomere

B. 1-[(2RS)-2-[(4-klórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

és enantiomere

C. (2RS)-2-[(2,4-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etánamin,

és enantiomere

D. 1-[(2RS)-2-[(2,6-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

és enantiomere

E. 2-[1-[(2RS)-2-[(2,4-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1-H-imidazol-3-io]-2-metilpropanoát.

és enantiomere

F. 1-[(2RS)-2-[(3,4-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

Miconazoli nitras


és enantiomere

G. 1-[(2RS)-2-[(2,5-diklórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

és enantiomere

H. 1-[(2RS)-2-benziloxi-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

és enantiomere

I.

1-[(2RS)-2-[(2-klórbenzil)oxi]-2-(2,4-diklórfenil)etil]-1H-imidazol,

Natrii fusidas


01/2012:0848

NATRII FUSIDAS Nátrium-fuzidát

C31H47NaO6 [751-94-0]

Mr 538,7

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(Z)-ent-16α-(acetiloxi)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dien-21-oát]. A Fusidium coccineum bizonyos törzsei által termelt vagy más módon előállított antimikrobás hatású anyag. Tartalom: 97,5–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kissé nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nátrium-fuzidáttal. B. 1 g anyagot elégetünk. A maradékkal a nátriumion a) pont szerinti azonossági vizsgálatát (2.3.1) elvégezve az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat színe nem lehet erősebb, mint a B6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1,5 g anyagot 10 ml R vízben oldunk.

Natrii fusidas


pH (2.2.3): 7,5–9,0. 0,125 g anyagot 10 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat aközvetlenül felhasználás előtt készítjük. Oldószerelegy: R metanol – R foszforsav 5 g/l töménységű oldata – R acetonitril (10+40+50 V/V). Vizsgálati oldat. 50 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt fuzidinsavat (A-, B-, C-, D-, F-, G-, H- és N-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 1 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). A b) összehasonlító oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). Egy ampulla CRS fuzidinsav szennyezőkeverék tartalmát (I-, K-, L- és Mszennyezőt tartalmaz) az oldószerelegy 1,0 ml-ében oldjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;

–


–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R metanol – R acetonitril – R tömény foszforsav 5 g/l töménységű oldata (20+40+40 V/V).

–

B-mozgófázis: R tömény foszforsav 5 g/l töménységű oldata – R metanol – R acetonitril (10+20+70 V/V). Idő (perc)



0–3

100

0

3–28

100 → 0

0 → 100

28–33

0

100

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc, Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 20 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, F-, G-, H-, és N-szennyező csúcsát a CRS csúcsazonosításra szántfuzidinsavhoz mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk; az I-, K-, L és M-szennyező csúcsát a CRS fuzidinsav szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogram és a d) összehasonlító oldat kromatogramjának felhasználásával azonosítjuk. Relatív retenciók a fuzidinsavra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 18 perc): A-szennyező kb. 0,4; Bszennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,63; N-szennyező kb. 0,65; F-szennyező kb. 0,7; G-szennyező kb. 0,82; H-szennyező kb. 0,85; I-szennyező kb. 0,96; K-szennyező kb. 1,18; Lszennyező kb. 1,23; M -szennyező kb. 1,4. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a G- és H-szennyező között.

Követelmények:

Natrii fusidas


–

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező: 0,7; D-szennyező: 0,7; F-szennyező 0,3; I-szennyező 0,6; K-szennyező 0,6.

–

M-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (1,0%);

–

G-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,7-szerese (0,7%);

–

L-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,5-szerese (0,5%);

–

B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének négyszerese (0,4%);

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (0,3%);

–

C-, D-, F-, I-, K- és N-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenkémt nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (2,0%);

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. 0,500 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot 30 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 40 ml R etanolt (96%) elegyítünk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 53,87 mg C31H47NaO6 egyenértékű.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C-os hőmérsékleten.

SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, F, G, , I, K, L, M. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E, H, J, O.

Natrii fusidas


és C* epimere

A. ent-(24SR,17Z)-16α-(acetiloxi)-3β,11β,24,25-tetrahidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszt17(20)-én-21-sav (24,25-dihidro-24,25-dihidrofuzidinsav),

és C* epimere

B. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17-[(6SR)-6-hidroxi-7,7-dimetil-2-oxooxepán-3-ilidén]-4β,8,14trimetil-18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát (24,25-dihidro-24,25-dihidrofuzidinsav-21,25lakton),

C. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17-[(6SR)-6-(1-hidroxi-1-metiletil)-2-oxodihidro-2H-pirán-3(4H)ilidén]-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát ((24R)-24,25-dihidro-24,25dihidrofuzidinsav-21,24-lakton),

Natrii fusidas


D. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-17-[(6R)-6-(1-hidroxi-1-metiletil)-2-oxodihidro-2H-pirán-3(4H)ilidén]-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-androsztán-16α-il-acetát ((24S)-24,25-dihidro-24,25dihidrofuzidinsav-21,24-lakton),

E. ent-(17Z,24EZ)-16α-(acetiloxi)-3β,11β,26-trihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta17(20),24-dién-21-sav (26-hidrofuzidinsav),

F. ent-(17Z,24EZ)-16α-(acetiloxi)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-26-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta17(20),24-dién-21-sav (26-oxofuzidinsav),

G. ent-(17Z)-16α(acetiloxi)-11β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-3-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dién-21-sav (3-didehidrofuzidinsav),

Natrii fusidas


H. ent-(17Z)-16α(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-11-oxo-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24dién-21-sav (11-didehidrofuzidinsav),

I.

ent-(17Z)-3β,11β,16β-trihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién-21-sav (16-epi-dezacetilfuzidinsav),

J. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dieno-21(16β)lakton (16-epi-dezacetilfuzidinsav-21,16-lakton),

K. ent-(17Z)-3β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dieno-21(16α)lakton (dezacetilfuzidinsav-21,16-lakton),

L. ent-(17Z)-16α-(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,11β-dihidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta9(11),17(20),24-trién-21-sav (9,11-anhidrofuzidinsav),

Natrii fusidas


M. ent-(17Z)-16α-(acetiloxi)-3β-hidroxi-4β,8,14-trimetil-18-nor-5β,10α-koleszta-17(20),24-dién-21sav (11-dezoxifuzidinsav), N. ismeretlen szennyező.

Natrii stearas


01/2009:2058 javított 7.3

NATRII STEARAS Nátrium-sztearát DEFINÍCIÓ Különböző zsírsavak – főként sztearinsav és palmitinsav – nátriumsóinak (C17H35COONa; Mr 306,5) és (C15H31COONa; Mr 278,4) keveréke.

Tartalom: –

nátrium: 7,4–8,5% (Ar 22,99) (szárított anyagra);

–

a zsírsavfrakció sztearinsav-tartalma: legalább 40%;

–

a zsírsavfrakció sztearinsav- és palmitinsav-tartalma összesen: legalább 90%.

SAJÁTSÁGOK

Küllem: fehér vagy sárgás, finom, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Dermedéspont (2.2.18): legalább 53 °C. Az S oldat készítése során nyert maradékot vizsgáljuk (lásd Vizsgálatok). B. Savszám (2.5.1): 195–210. A vizsgálathoz az S oldat készítése során nyert maradék 0,200 g-ját az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldjuk. C. A sztearinsav és a palmitinsav tartalmi meghatározása során kapott kromatogramokat értékeljük.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő két csúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható két csúccsal. D. Az S oldattal a nátriumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK

S oldat. 10,0 g anyagot 100 ml R peroxidmentes éter és 80 ml R ecetsav elegyével visszafolyóhűtő alkalmazásával teljes oldódásig forralunk. A lehűlt keveréket választótölcsérbe visszük, a szétválást követően a vizes fázist elkülönítjük, az éteres fázist pedig 2×8 ml R ecetsavval kirázzuk. Az egyesített vizes fázisokat ezután 30 ml R peroxidmentes éterrel mossuk és 100 ml R desztillált vízzel 100 ml-re hígítjuk (S oldat). Az éteres fázist vízfürdőn szárazra párologtatjuk, a maradékot 100– 105 °C-on szárítjuk.

Natrii stearas


Savasság, lúgosság. 2,0 g anyagot 50 ml, előzetesen semlegesített R etanolban (96%) szuszpendálunk. A szuszpenziót visszafolyóhűtő alkalmazásával oldódásig melegítjük, majd 3 csepp R fenolftalein–oldatot adunk hozzá. Az oldat színtelen legyen. Az oldatnak legalább 0,60 ml, de legfeljebb 0,85 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattól rózsaszínűre kell színeződnie.

Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,2%. A vizsgálathoz az S oldat 0,25 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,3%. A vizsgálathoz az S oldat 0,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk.

Nikkel: legfeljebb 5,0 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját teflonbombában 1 térfogatrész R nehézfémmentes tömény sósav és 5 térfogatrész R nehézfémmentes tömény salétromsav elegyének 0,5 ml-ével 170 °C-on 5 órán keresztül roncsolunk. Lehűlés után a maradékot R vízzel 5,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatokat R nikkel–mértékoldattal (10 ppm Ni) készítjük és R vízzel megfelelő mértékben hígítjuk. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomizáló egység: grafitkemence. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Bemérőcsónakban mért, előzetesen mosott 1,0 g R homokot 105 °C-on szárítunk, majd a szárított tömeget lemérjük, és 0,500 g vizsgálandó anyagot, továbbá 10 ml R etanolt (96%) adunk hozzá. A keveréket 80 °C-on szárazra párologtatjuk és a maradékot 105 °C-on 4 órán át szárítjuk. Mikrobiológiai szennyezés TAMC (2.6.12): elfogadhatósági követelmény: legfeljebb 103 CFU/g. (TYMC) (2.6.12): elfogadhatósági követelmény: legfeljebb 103 CFU/g.

Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). Salmonella nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Nátrium. 0,250 g anyagot 5 ml R ecetsav-anhidrid és 20 ml R vízmentes ecetsav elegyében enyhe melegítéssel oldunk. Lehűtés után az elegyhez 20 ml R dioxánt mérünk, majd – potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) – 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 2,299 mg Na egyenértékű.

Sztearinsav és palmitinsav. Gázkromatográfia (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Visszafolyóhűtővel felszerelt Erlenmeyer-lombikban 0,1 g vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolos bór-trifluorid–oldatban oldunk. Az oldatot 10 percig forraljuk, majd a visszafolyóhűtőn keresztül 4 ml R heptánt adunk hozzá, és 10 percig továbbforraljuk. Lehűlés után az oldathoz 20 ml R telített nátrium-klorid–oldatot adunk, összerázzuk, és a fázisokat hagyjuk

Natrii stearas


szétválni. A szerves fázis kb. 2 ml-ét 0,2 g R vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, végül a vízmentesített fázis 1,0 ml-ét R heptánnal 100,0 ml-re oldjuk.

Összehasonlító oldat. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal megegyező módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett 50,0 mg CRS palmitinsavat és 50,0 mg CRS sztearinsavat mérünk be. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,32 mm;

–

állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság: 0,5 μm).

Vivőgáz R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,4 ml/perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (0C)

0–2

70

2 – 36

70 →240

36 – 41

240

Injektor

220

Detektor

260

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenció a metil-sztearátra (retenciós ideje kb. 40 perc) vonatkoztatva: metil-palmitát kb. 0,88.

Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metil-sztearát és a metil-palmitát között.

Kiszámítjuk az anyag sztearinsav- és palmitinsav-tartalmát. ELTARTÁS Légmentesen záró edényben, fénytől védve.

Nitrofuralum


01/2012:1135

NITROFURALUM Nitrofurál

C6H6N4O4 [59-87-0]

Mr 198,1

DEFINÍCIÓ 2-[(5-Nitrofurán-2-il)metilidén]diazánkarboxamid.

Tartalom: 97,0–103,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK

Küllem: sárga vagy barnássárga színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Ultraibolya és látható abszorpciós spektrofotometria (2.2.25). A vizsgálatot erős fénytől védve

végezzük. Vizsgálati oldat. A Tartalmi meghatározás pontban előírt oldatot használjuk. Hullámhossztartomány: 220–400 nm. Abszorbancia-arány: A375/A260 = 1,15–1,30. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS nitrofurállal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját R metanollal 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 10 mg CRS nitrofurált R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R metanol – R nitrometán (10+90 V/V). Felvitel: 5 µl.

Nitrofuralum


Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Előhívás: a lemezt R fenilhidrazin-hidroklorid–oldattal bepermetezzük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 1 mg anyagot 1 ml R dimetilformamidban oldunk, majd az oldathoz 0,1 ml R alkoholos kálium-hidroxid–oldatot elegyítünk. Az oldat ibolyásvörösre színeződik. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,0–7,0. Az anyag 1,0 g-jához 100 ml R szén-dioxid-mentes vizet adunk, majd összerázás után a folyadékot megszűrjük. A vizsgálathoz a szüredéket használjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,100 g-ját a mozgófázissal 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg R [(5-nitrofurán-2-il)metilén]-diacetátot a mozgófázissal 20,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot és 10 mg R nitrofurantoint a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az így kapott oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Egy üvegcse CRS csúcsazonosításra szánt nitrofurált (A- és B-szennyezőt tartalmaz) ultrahang segítségével 1,0 ml mozgófázisban oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: R acetonitril – R víz (40+60 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 310 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a nitrofural retenciós idejének tízszerese. Szennyezők azonosítása: az A- és B-szennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a nitrofuralra (retenciós ideje kb. 4 perc) vonatkoztatva: nitrofurantoin kb. 1,2; Bszennyező kb. 4,0; A-szennyező kb. 7,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a nitrofurantoin és a nitrofural között.


A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltterületének 0,2-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1,0%);

Nitrofuralum

–


elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1szerese (0,05%);

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A tartalmi meghatározást erős fénytől védve végezzük. Az anyag 60,0 mg-ját 20 ml R dimetilformamidban oldjuk, majd az oldatot R vízzel 500,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 5,0 mlét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. 60,0 mg CRS nitrofurál bemérésével ugyanilyen módon összehasonlító oldatot készítünk. A két oldat abszorbanciáját (2.2.25) a 375 nm-es maximumon határozzuk meg. A mért abszorbancia-értékek és az oldatok koncentrációi alapján kiszámoljuk a C6H6N4O4 -tartalmat. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. bisz[(5-nitrofurán-2-il)metilidén]diazán,

B. [(5-nitrofurán-2-il)metilén]-diacetát.

Oxaliplatin


01/2012:2017

OXALIPLATINUM Oxaliplatin

C8H14N2O4Pt [61825-94-3]

Mr 397,3

DEFINÍCIÓ (SP-4-2)-[(1R,2R)-Ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]-platina(II). Tartalom: 98,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban alig oldódik; etanolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS oxaliplatinnal. B. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 0,10 g anyagot R vízzel 50 ml-re oldunk. Savasság. 0,10 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk. Az oldat, 0,5 ml R1 fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,60 ml 0,01 M nátrium-hidroxid– mérőoldat hozzáadására rózsaszínűre változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +74,5 és +78,0 között (szárított anyagra). 0,250 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS oxaliplatin-D-szennyezőt R metanollal 100,0 ml-re oldunk.

Oxaliplatin


Összehasonlító oldat (b). 15,0 ml a) összehasonlító oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 75 mg CRS oxaliplatint R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 ml c) összehasonlító oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (e). 40 ml c) összehasonlító oldathoz 1,0 ml b) összehasonlító oldatot elegyítünk és az oldatot R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 4,0 ml a) összehasonlító oldathoz 5,0 ml d) összehasonlító oldatot adunk és az elegyet R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 25 cm, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R királis elválasztás céljára szánt szilikagél OC.

Hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: R etanol – R metanol (3+7 V/V). Áramlási sebesség: 0,3 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 µl; a vizsgálati oldatot, valamint az e) és az f) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: az oxaliplatin retenciós idejének kétszerese. Retenciós idők: oxaliplatin kb. 14 perc; D-szennyező kb. 16 perc. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, az oxaliplatin és a D-szennyező között az f) összehasonlító oldat kromatogramján,

–

jel/zaj viszony: legalább 10, a D-szennyezőre számolva, az e) összehasonlító oldat kromatogramján.


D-szennyező: csúcsmagassága nem lehet nagyobb, mint a megfelelő csúcs magasságának háromszorosa az e) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%).

Rokon vegyületek A. A-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag oldása érdekében élénk rázást és igen rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk.

Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 14,0 mg R oxálsavat (A-szennyező) R vízzel 250,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 200,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 12,5 mg R nátrium-nitritet R vízzel 250,0 ml-re oldunk. Ezen oldat 2,0 ml-ét 25,0 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük és az elegyet R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – –

méretei: l = 25 cm, ∅ = 4,6 mm, állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Oxaliplatin


Hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: R acetonitril 20 térfogatrészét a következő módon készített oldat 80 térfogatrészével elegyítjük: R tetrabutilammónium-hidroxid 320 g/l töménységű oldatának 10 ml-éhez 1,36 g R kálium-dihidrogén-foszfátot adunk, majd az oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk; ezen oldat pH-ját R tömény foszforsavval 6,0-ra állítjuk be. Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 205 nm-en. Injektálás: 20 µl; a vizsgálati oldatot, valamint a b) és a c) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: az A-szennyező retenciós idejének kétszerese. Retenciós idők: nitrát kb. 2,7 perc; A-szennyező kb. 4,7 perc. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 9,0, a nitrát és az A-szennyező között, a c) összehasonlító oldat kromatogramján,

–

jel/zaj viszony: legalább 10, az A-szennyezőre vonatkoztatva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,15%).

B. B-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag oldása érdekében élénk

rázást és igen rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk. Valamennyi oldat készítéséhez és injektálásához megfelelő polipropilén tartályokat használunk. Az oldatok hígításához üvegpipetták használhatók. Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS oxaliplatin-B-szennyezőt 25 ml R metanolhoz adjuk, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk, majd 1,5 órára ultrahangos fürdőbe tesszük, míg az anyag fel nem oldódik (A oldat). Ezen oldat 3,0 ml-ét R vízzel 200,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az E-szennyező in situ előállítása céljából az A oldat 50,0 ml-ének pH-ját R nátrium-hidroxid 0,2 g/l töménységű oldatával 6,0-ra állítjuk be. Ezután az oldatot 70 °C-on 4 órán keresztül melegítjük, majd hagyjuk lehűlni. Oszlop: –

méretei: l = 25 cm, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: R acetonitril 20 térfogatrészét a következő módon készített oldat 80 térfogatrészével elegyítjük: 1,36 g R kálium-dihidrogén-foszfátot és 1 g R nátriumheptánszulfonátot 1000 ml R vízben oldunk; az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 3,0±0,05ra állítjuk be. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc.

Oxaliplatin


Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a B-szennyező retenciós idejének 2,5-szerese. Retenciós idők: B-szennyező kb. 4,3 perc; E-szennyező kb. 6,4 perc. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 7, a B-szennyező és az E-szennyező között a b) összehasonlító oldat kromatogramján,

–

jel/zaj viszony: legalább 10, a B-szennyezőre vonatkoztatva, az a) összehasonlító oldat kromatogramján.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének négyszerese (0,15%).

C-szennyező és más rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálandó anyag

oldása érdekében élénk rázást, és nagyon rövid ideig tartó ultrahangos kezelést alkalmazunk. A vizsgálati oldatot a készítést követő 20 percen belül injektáljuk. Vizsgálati oldat (a). 0,100 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 500,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS oxaliplatin-C-szennyezőt és 5,0 mg CRS oxaliplatint R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 50,0 mg CRS oxaliplatint R vízzel 500,0 ml-re oldunk.

Összehasonlító oldat (d). 5 mg CRS diklór-diaminociklohexán-platinát a c) összehasonlító oldattal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 5 ml d) összehasonlító oldatot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (f). 0,100 g vizsgálandó anyaghoz 1,0 ml a) összehasonlító oldatot adunk, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm),

Hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: 0,6 ml R hígított foszforsavat 1000 ml R vízzel hígítunk, majd az oldat kémhatását R nátrium-hidroxid oldattal, ill. R tömény foszforsavval pH 3,0-ra állítjuk be. Az előbbi oldat 99 térfogatrészét 1 térfogatrész R acetonitrillel elegyítjük. Áramlási sebesség: 1,2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 210 nm-en. Injektálás: 10 µl a) vizsgálati oldatot, valamint b), e) és f) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: az oxaliplatin retenciós idejének háromszorosa.

Oxaliplatin


Retenciós idők: C-szennyező kb. 4,4 perc; diklór-diaminociklohexán-platina kb. 6,9 perc; oxaliplatin kb. 8,0 perc.

Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a diklór-diaminociklohexán-platina és az oxaliplatin között, a e) összehasonlító oldat kromatogramján;

–

jel/zaj viszony: legalább 50 a C-szennyezőre, és legalább 10 az oxaliplatinra vonatkoztatva, a b) összehasonlító oldat kromatogramján.


C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a C-szennyezőnek megfelelő csúcsterület 0,75-szorosa az f) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az oxaliplatinnak megfelelő csúcsterület kétszerese a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,10%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az oxaliplatinnak megfelelő csúcsterület háromszorosa a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,15%);

–

elhanyagolási határ: az oxaliplatinnak megfelelő csúcs területe a b) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%); azokat a csúcsokat, melyeknek retenciós ideje kisebb, mint 2 perc, nem vesszük figyelembe.

D. Szennyezők összesen, a D-szennyezőt kivéve: legfeljebb 0,30%.

Ezüst: legfeljebb 5,0 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer).

Vizsgálati oldat. 0,1000 g vizsgálandó anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 20 µl-ét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 1000 ppm ezüstöt tartalmazó, 0,5 M salétromsav–oldattal készített R ezüst-nitrát oldatát 0,5 M salétromsav–oldattal úgy hígítjuk, hogy a keletkező oldat 10 ppb ezüstöt tartalmazzon.

Összehasonlító oldat (b). 20 µl vizsgálati oldat és 8 µl a) összehasonlító oldat elegyét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 20 µl vizsgálati oldat és 16 µl a) összehasonlító oldat elegyét 0,5 M salétromsav–oldattal 40 µl-re hígítjuk. Fényforrás: ezüst vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 328,1 nm. Atomizáló egység: grafitkemence. A vizsgálati oldat, valamint a b) és a c) összehasonlító oldat abszorbanciáját mérjük.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 2 órán keresztül szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk.

Bakteriális

endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 1,0 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is.

Oxaliplatin


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „C-szennyező és más rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosításokkal.

Injektálás: 20 µl; a b) vizsgálati oldatot, valamint a d) és az e) összehasonlító oldatot injektáljuk. Rendszeralkalmasság: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a diklórdiaminociklohexán-platina és az oxaliplatin között, a d) összehasonlító oldat kromatogramján,

–

ismételhetőség: c) összehasonlító oldat.

A százalékos oxaliplatintartalmat a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): E.

A. etándisav (oxálsav),

B. (SP-4-2)-diakva-[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-platinát (diakva-diaminociklohexánplatina(II)),

C. (OC-6-33)-[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]dihidroxidoplatina(II),

D. (SP-4-2)-[(1S,2S)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-[etándioáto(2-)-κO1,κO2]-dihidroxidoplatina(II), (az oxaliplatin S,S-enantiomere),

Oxaliplatin


E. (SP-4-2)-di-µ-oxidobisz[(1R,2R)-ciklohexán-1,2-diamin-κN,κN′]-diplatina(II) (diakvadiaminociklohexán-platina(II)dimer).

Pimozidum


01/2012:1254

PIMOZIDUM Pimozid

C28H29F2N3O [2062-78-4]

Mr 461,6

DEFINÍCIÓ 1-[1-[4,4-Bisz(4-fluorfenil)butil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 216–220 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS pimoziddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS pimozidot a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS pimozidot és 30 mg CRS benperidolt a mozgófázissal 10 mlre oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Mozgófázis: R aceton – R metanol (1+9 V/V). Felvitel: 10 µl.

Pimozidum


Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: meleg levegőáramban, 15 percig. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jódgőztérbe helyezzük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon két, egymástól jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 5 mg anyagot 45 mg R nehéz magnézium-oxiddal összekeverünk és a keveréket tégelyben addig izzítjuk, amíg csaknem fehér maradék nem keletkezik (rendszerint 5 percen belül). A maradékot hagyjuk kihűlni, majd 1 ml R vizet, 0,05 ml R1 fenolftalein–oldatot és kb. 1 ml R hígított sósavat adunk hozzá, az oldat elszíntelenítése céljából. Ezután az oldatot megszűrjük, majd a szüredék 1,0 ml-ét 0,1 ml R alizarin-S–oldat és 0,1 ml R cirkonil-nitrát–oldat frissen készített elegyéhez adjuk. Az oldatot összerázzuk, 5 percig állni hagyjuk, majd színét összehasonlítjuk az azonos módon készített vak oldatéval. A vizsgálati oldat sárgára, a vak oldat pirosra színeződik. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Az oldat színe nem lehet erősebb, mint az S7 színmértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,2 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,10 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5,0 mg CRS pimozidot és 2,0 mg CRS mebendazolt R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 ml vizsgálati oldatot R metanollal 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re tovább hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, ∅ = 4,6 mm,

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-acetát 2,5 g/l töménységű és R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 8,5 g/l töménységű oldata,

–

B-mozgófázis: R acetonitril, Idő (perc)



0–10

80 → 70

20 → 30

10–15

70

30

15–20

80

20

Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc: Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 10 µl; üres kísérletként R metanolt injektálunk.

Pimozidum


Retenciós idő: mebendazol kb. 7 perc, pimozid kb. 8 perc. Relatív retenciók a pimozidra vonatkoztatva (retenciós ideje kb. 8 perc): A-szennyező kb. 0,1; mebendazol kb. 0,88, B-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 0,95; D-szennyező kb. 1,1; E-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a mebendazol és a pimozid között.


A-, B-, C-, D- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,5%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,2szerese (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,5-szerese (0,75%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,1szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 °C-on szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot platinatégelyben vizsgálunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 46,16 mg C28H29F2N3O egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C. D, E.

A. 1-(piperidin-4-il)-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

Pimozidum


és enantiomere

B. 1-[1-[(4RS)-4-(4-fluorfenil)-4-fenilbutil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on,

és enantiomere

C. 1-[1-[(4RS)-4-(2-fluorfenil)-4-(4-fluorfenil)butil]piperidin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2on,

D. 1-[1-[(4,4-bisz(4-fluorfenil)butil]-1,2,3,6-tetrahidropiridin-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2on,

E. 1-[1-[(4,4-bisz(4-fluorfenil)lbutil]piperidin-1-oxid-4-il]-1,3-dihidro-2H-benzimidazol-2-on.

Plantae medicinales


01/2012:1433

NÖVÉNYI DROGOK Plantae medicinales DEFINÍCIÓ A növényi drogok főként olyan feldolgozatlan, egész, darabolt vagy aprított növények, növényi részek, moszatok, gombák vagy zuzmók, amelyeket többnyire szárított, vagy esetenként friss állapotban használnak fel. A növényi drogok közé sorolnak ezen kívül bizonyos feldolgozatlan növényi váladékokat is. A növényi drogokat a kettős nevezéktan szerint képzett botanikai tudományos nevükkel (nemzetség, faj, változat és az első leíró neve) egyértelműen definiálják. Egésznek nevezzük a betakarítást követő állapotának megfelelő formájú, szárított vagy nem szárított növényi drogot, amelynek eredeti méretét meghagyták. Ilyenek például a csipkerózsa áltermés, a keserű édeskömény termés, az édesköménytermés vagy a rómaikamilla virág. Daraboltnak nevezzük a növényi drogot, ha azt a betakarítást követően – a kezelés, a szárítás és/vagy a csomagolás megkönnyítése céljából – feldarabolták. Ilyen például a vörös kínafa kéreg, a tenyeres és orvosi rebarbara gyökér vagy az észak-amerikai golgotavirág hajtás. Törmelékesnek nevezzük a növényi drogot, ha a növény törékenyebb részei a szárítás, a csomagolás vagy a szállítás folyamán összetöredeztek. Ilyen lehet például a nadragulyalevél, a kamillavirágzat vagy a komlótoboz. Aprítottnak nevezzük a növényi drogot, ha eredeti méretét nem porítással, hanem egyéb módon oly mértékben csökkentették, hogy a növényi drog cikkelyében megadott makroszkópos leírás már nem alkalmazható. Ha a növényi drogot meghatározott céllal, például gyógynövénytea készítése céljából olyan méretűre aprítják, hogy az homogén terméket eredményezzen, akkor ez már növényi drogkészítménynek tekintendő. Egyes ilyen módon feldolgozott növényi drogok egyedi cikkelyekkel is rendelkezhetnek. Ha egy növényi drogot, amely megfelel a rá vonatkozó cikkely követelményeinek, kivonatkészítés céljából felaprítanak, a növényi drognak – a makroszkópos leírástól eltekintve – indokolt esetek kivételével, aprított formájában is meg kell felelnie a növényi drog cikkely követelményeinek. A növényi drog az Európai Közösség jogalkotásában a növényi gyógyszerek esetében használatos gyógynövény kifejezés szinonimája. ELŐÁLLÍTÁS A növényi drogok termesztett vagy vadon termő növényekből egyaránt származhatnak. Minőségük szempontjából döntő fontosságú a szakszerű begyűjtés, termesztés, betakarítás, szárítás, aprítás, továbbá a megfelelő tárolási körülmények. A növényi drogoknak a lehetőségekhez képest földtől, portól, szeméttől és hasonló szennyezésektől mentesnek kell lenniük, és nem tartalmazhatnak gombákat, rovarokat, illetve egyéb állati eredetű szennyezéseket sem. Romlott állapotúak (rothadtak, korhadtak, stb.) sem lehetnek. Ha a drogokat szennyezésmentesítésnek vetették alá, bizonyítani kell, hogy a növényi hatóanyagok nem szenvedtek károsodást és a drogban nem maradtak vissza káros anyagok. A drogok szennyezésmentesítésére etilén-oxid nem használható.

Plantae medicinales


AZONOSÍTÁS A növényi drogokat makroszkópos és mikroszkópos leírásuk alapján azonosítjuk, de adott esetben egyéb vizsgálati módszerek (pl. vékonyréteg-kromatográfia) használata is megkövetelhető. VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2). Az idegen anyagokra vonatkozó vizsgálatot, előírt vagy igazolt és engedélyezett esetek kivételével, el kell végezni. Az idegen anyag mennyisége, előírt vagy indokolt és engedélyezett esetek kivételével, legfeljebb 2 %m/m lehet. A könnyen hamisítható drogok esetében megfelelő specifikus vizsgálat is előírható. Előfordulhat, hogy az idegen anyagokra vonatkozó vizsgálat aprított növényi drogok esetében (leírásukat lásd a „Definíció” részben) nem végezhető el, függetlenül attól, hogy az aprítás meghatározott céllal vagy kivonás érdekében történt-e. Ha azonban a növényi drog az aprítást megelőzően megfelelt az idegen anyagokra vonatkozó vizsgálat követelményeinek, feltételezhető, hogy az aprított növényi drog is megfelel. Szárítási veszteség (2.2.32). A szárítási veszteség vizsgálatot, előírt vagy igazolt és engedélyezett esetek kivételével, el kell végezni. Víztartalom (2.2.13). Nagy illóolaj-tartalmú növényi drogok esetében a „Szárítási veszteség” vizsgálat a „Víztartalom” vizsgálattal helyettesíthető. Növényvédőszer-maradványok (2.8.13). A növényi drogoknak meg kell felelniük a növényvédőszermaradványokra vonatkozó követelményeknek. A követelményeknek figyelembe kell venniük az egyes növények tulajdonságait, szükség esetén azt is, hogy a növényt milyen készítmény előállítására szánják, valamint a növény adott tételének kezelési naplójában található adatokat, ha a napló rendelkezésre áll. Nehézfémek (2.4.27). Ha a vonatkozó egyedi cikkelyben nincs más előírás, illetve egyéb indokolt és engedélyezett esetek kivételével: −

kadmium: legfeljebb 1,0 ppm;

−

ólom: legfeljebb 5,0 ppm;

−

higany: legfeljebb 0,1 ppm.

Szükség esetén egyéb nehézfémekre is előírhatók határértékek. Szükség esetén a növényi drogoknak egyéb, például az alábbiakban felsorolt vizsgálatoknak is meg kell felelniük. Összes hamu (2.4.16). Sósavban nem oldódó hamu (2.8.1). Kivonható anyagok. Duzzadási érték (2.8.4). Keserűérték (2.8.15). Aflatoxin B1 (2.8.18). Szükség esetén az aflatoxinokra is előírhatók határértékek. Ochratoxin A (2.8.22). Szükség esetén az ochratoxin A-ra is előírható határérték.

Plantae medicinales


Radioaktív szennyeződés. Bizonyos körülmények között számolni kell a növényi drogok radioaktív szennyeződésének lehetőségével is. Mikrobiológiai szennyeződés. Amennyiben a növényi drog egészben, aprítottan, vagy porformában gyógyszer alkotórészeként szerepel, a mikrobiológiai szennyeződést a Bevételre szánt gyógynövénykészítmények mikrobiológiai tisztasága (5.1.8) c. és a Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) c. általános fejezetek alapján ellenőrizni kell (pl. bőrön történő alkalmazás). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Egyéb előírás, illetve indokolt és engedélyezett esetek kivételével, megfelelő tartalmi meghatározást kell végezni. ELTARTÁS Fénytől védve.

Plantae medicinales ad praeparationes homoeopaticans


01/2012:2045

HOMEOPÁTIÁS KÉSZÍTMÉNYEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT NÖVÉNYI DROGOK Plantae medicinales ad praeparationes homoeopathicas DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok főként feldolgozatlan, általában friss, egész, darabolt vagy aprított növények, növényi részek, beleértve algákat, gombákat és zuzmókat is. Az Európai Gyógyszerkönyv egyedi cikkelyei, ennek hiányában pedig adott tagállam hivatalos nemzeti Gyógyszerkönyvének egyedi cikkelyei előírják, hogy az adott drogot friss vagy szárított állapotban kell-e használni. Ilyen cikkely hiányában elő kell írni, hogy a drog milyen állapotban alkalmazható. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok közé sorolhatók bizonyos, feldolgozatlan növényi váladékok is. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokat a származási növényfaj kettős nevezéktan szerint képzett botanikai tudományos nevével (nemzetség, faj, változat és az első leíró neve) egyértelműen definiálják. Egésznek nevezzük a betakarítást követő állapotnak megfelelő formájú, szárított vagy nem szárított homeopátiás készítmények céljára szánt növényi drogot, amelynek eredeti méretét meghagyták. Daraboltnak nevezzük a homeopátiás készítmények céljára szánt növényi drogot, ha azt a betakarítást követően – a kezelés, a szárítás és/vagy a csomagolás megkönnyítése céljából – feldarabolták. Törmelékesnek nevezzük a homeopátiás készítmények céljára szánt növényi drogot, ha a növény törékenyebb részei a szárítás, a csomagolás vagy a szállítás folyamán összetöredeztek. A homeopátiás készítmények céljára szánt, szárított növényi drogot aprítottnak nevezzük, ha a drog eredeti méretét nem porítással, hanem egyéb módon olyan mértékben csökkentették, hogy arra már a drog makroszkópos leírása nem alkalmazható. ELŐÁLLÍTÁS A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok termesztett vagy vadon termő növényekből származnak. A megfelelő minőség biztosítása érdekében nélkülözhetetlen fontosságú a növények megfelelő gyűjtése, termesztése, betakarítása, válogatása, szárítása, aprítása és a tárolási körülmények helyes megválasztása. A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak, amennyire csak lehet, menteseknek kell lenniük olyan szennyező anyagoktól, mint pl. föld, por, szemét, továbbá más, pl. gombás szennyeződésektől, rovaroktól és egyéb, állati eredetű szennyezőktől. Nem mutathatnak rothadásra utaló jeleket sem. Ha a növényi drogokat szennyezésmentesítésnek vetették alá, szükséges annak bizonyítása, hogy a növény hatóanyagai nem szenvedtek károsodást és a drogban nem maradtak káros anyagok. Etilénoxid nem használható a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok szennyezésmentesítésére. A friss növényi drogokat a begyűjtést követően a lehető leggyorsabban fel kell dolgozni. A friss növényi drogok – indokolt és engedélyezett esetekben – szállítás és tárolás céljából lefagyaszthatók; a drogok eltarthatók 96 %V/V-os vagy más, megfelelő koncentrációjú etanolban is, ha a feldolgozás során a teljes anyagot – a droggal együtt a tároláshoz használt oldószert is – felhasználják.



Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az egy vagy több növényi drogot tartalmazó homeopátiás készítmények mikrobiológiai tisztasága megfeleljen A nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága (5.1.4) című fejezet ajánlásainak. AZONOSÍTÁS A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogokat makroszkópos, és ahol szükséges, mikroszkópos leírásuk alapján azonosítjuk. Egyéb vizsgálati módszerek (pl. vékonyrétegkromatográfia) használata is megkövetelhető. VIZSGÁLATOK A friss növény bárminemű további feldolgozása előtt el kell végezni az "Idegen anyagok" és a "Szárítási veszteség" vizsgálatát. Idegen anyagok (2.8.2). Ha a homeopátiás készítmények előállításához felhasznált kiindulási anyag friss növény, ennek idegen anyag tartalma a lehető legkisebb legyen. Ha szükséges, az egyedi cikkely megadja az idegen anyag megengedett, felső határértékét. Ha a homeopátiás készítmény előállításához kiindulási anyagként szárított növényt használunk, akkor elvégezzük az "Idegen anyagok" vizsgálatát, hacsak az egyedi cikkelyben nincs más előírás. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével az idegen anyagok mennyisége legfeljebb 2 %m/m lehet. Hamisítás. A könnyen hamisítható növényi drogok esetében megfelelő specifikus vizsgálat alkalmazható. Szárítási veszteség (2.2.32). A homeopátiás készítmények előállítására szánt, szárított drogokkal el kell végezni a szárítási veszteség vizsgálatot. Friss növény esetében, ha feldolgozására a betakarítás után több, mint 24 órával kerül sor, el kell végezni a szárítási veszteség vizsgálatot. Az egyedi cikkely megadja a minimum határértéket. Víztartalom (2.2.13). A homeopátiás készítmények előállítására szánt, nagy illóolajtartalmú drogok víztartalmát meg kell határozni. Növényvédőszer-maradványok (2.8.13). A homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak meg kell felelniük a "Növényvédőszer-maradványok" vizsgálat követelményeinek. A követelmények előírásánál figyelembe kell venni a növény eredetét és tulajdonságait, továbbá, szükség esetén azt, hogy milyen készítmények előállítására használhatják, és ismerni kell az adott növényi tétel kezelésének teljes dokumentációját is – ha rendelkezésre áll. Indokolt esetben a "Növényvédőszer-maradványok" vizsgálat az őstinktúrákkal is elvégezhető a Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029) című általános cikkely követelményei alapján. Adott esetben a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogoknak meg kell felelniük egyéb vizsgálatoknak is, ilyenek pl. a következők. Összes hamu (2.4.16). Keserűérték (2.8.15). Nehézfémek (2.4.27). Ha az egyedi cikkely nem nem rendelkezik másként, vagy indokolt és engedélyezett esetek kivételével: – kadmium: max. 1,0 ppm; – ólom: max. 5,0 ppm; – higany: max. 0,1 ppm.



Ha a növényi drog tulajdonságai és származása indokolja, vagy az illetékes hatóság megköveteli, más nehézfém-, pl. arzén-, vagy nikkelszennyezésre vonatkozó határértéket is elő kell írni. Indokolt esetben a "Nehézfém" vizsgálat az őstinktúrákkal is elvégezhető a Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (2029) című általános cikkely követelményei alapján. Aflatoxin B1 (2.8.18). Adott esetben aflatoxin-szennyezésre vonatkozó határérték előírása is szükséges lehet. Ochratoxin A (2.8.22). Adott esetben Ochratoxin-A-szennyezésre vonatkozó határérték előírása is szükséges lehet. Radioaktív szennyeződés. Bizonyos, különleges körülmények között radioaktív szennyeződés kockázatával is számolni kell. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Adott esetben, megfelelő módszerrel el kell végezni a homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok tartalmi meghatározását. ELTARTÁS A szárított növényi drogokat fénytől védve kell tárolni.

Pramipexoli dihydrochloridum monohydricum


01/2012:2416

PRAMIPEXOLI DIHYDROCHLORIDUM MONOHYDRICUM Pramipexol-dihidroklorid-monohidrát

C10H19Cl2N3S.H2O [191217-81-9]

Mr 302,3

DEFINÍCIÓ [(6S)-6-N-Propil-4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-2,6-diamin]-dihidroklorid–monohidrát. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten, illetve kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Vagy a B, C és D pont, vagy az A, B és D pont szerint azonosítjuk az anyagot. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –67,0 és –69,5 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS pramipexol-dihidroklorid-monohidráttal. C. Enantiomer tisztaság (lásd: "Vizsgálatok"). D. Az oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,1 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 2,8–3,4. 0,4 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20 ml-re oldunk.



Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompítóoldat. 5 g R nátrium-oktánszulfonát-monohidrátot és 9,1 g R kálium-dihidrogén-foszfátot 900 ml R vízben oldunk. Az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 3,8-ra állítjuk be, majd az így kapott oldat térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Oldószerelegy: R acetonitril – tompítóoldat (200+800 V/V). Vizsgálati oldat. 75 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 7,5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pramipexolt (amely AB- és C-szennyezőt is tartalmaz) 5,0 ml oldószerelegyben oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: tompítóoldat;

–

B-mozgófázis: R acetonitril –tompítóoldat (500+500 V/V). Idő (perc)



0 – 15

60 → 20

40 → 80

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 264 nm-en. Injektálás: 5 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B- és C-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt pramipexolhoz mellékelt kromatogramot, és a b) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a pramipexolra (retenciós ideje kb. 6 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,7; Bszennyező kb. 1,5; C-szennyező kb. 1,7. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 6,0, az A-szennyező és a pramipexol között.


A-, B- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 1,5-szerese (0,15%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,5szerese (0,05%).

Enantiomer tisztaság. Folyadékkromatográfia (2.2.29).



Vizsgálati oldat. 6 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R vízmentes etanollal 20,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2 mg CRS pramipexol-D-szennyezőt a mozgófázissal 10 ml-re oldunk. 1,0 ml oldathoz 1 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, majd az elegyet a mozgófázissal 20 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R királis elválasztás céljára szánt, AD szilikagél.

Mozgófázis: R dietil-amin – R vízmentes etanol – R hexán (1+150+850 V/V). Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 75 μl. Kromatografálási idő: a pramipexol retenciós idejének 1,5-szerese. Relatív retenció a pramipexolra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,5. Rendszeralkalmasság:: –

csúcsfelbontás: legalább 5, a D-szennyező és a pramipexol között az a) összehasonlító oldat kromatogramján.

–

szimmetria-faktor: legfeljebb 2,4, a pramipexol-csúcsra vonatkoztatva a b) összehasonlító oldat kromatogramján.


D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 10 ppm. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 0,5 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0–7,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,120 g anyagot 150 ml R vízben oldunk. 10 ml 3 M salétromsav hozzáadása után az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal 14,213 mg C10H19Cl2N3S egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket



nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): E.

A. (6S)- 4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-2,6-diamin,

B. (6S)-N,N'-dipropil-4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-2,6-diamin,

C. a (6S)-6-N-[3-[[(6S)-2-amino-4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-6-il]amino]-1-etil-2-metilpropil]4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-2,6-diamin diasztereomereinek elegye,

D. (6R)-6-N-propil-4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-2,6-diamin,

E. N-[(6S)-2-amino-4,5,6,7-tetrahidro-1,3-benzotiazol-6-il]propánamid.

Prilocaini hydrochloridum


01/2012:1363

PRILOCAINI HYDROCHLORIDUM Prilokain-hidroklorid

és enantiomere, HCl

C13H21ClN2O [1786-81-8]

Mr 256,8

DEFINÍCIÓ (RS)-N-(2-Metilfenil)-2-(propilamino)propánamid–hidroklorid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, vagy színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik; acetonban alig oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Olvadáspont (2.2.14): 168–171 °C. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS prilokain-hidrokloriddal. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálandó anyagot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS prilokain-hidrokloridot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS prilokain-hidrokloridot és 20,0 mg R lidokainhidrokloridot R etanollal (96%) 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R metanol – R terc-butil-metil-éter (1+5+100 V/V). Felvitel: 10 µl. Kifejlesztés: 12 cm fronttávolságig.



Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk. Rendszeralkalmasság: –


Érkelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 4 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Az oldat 0,1 ml R brómkrezolzöld–oldattal és 0,40 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve kék színű legyen, de 0,80 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól sárgára színeződjék. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 3 mg vizsgálandó anyagot és 3 mg CRS prilokain-E-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 40,2 mg CRS prilokain-B-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R acetonitril (40 térfogatrész) és a következő összetételű oldat (60 térfogatrész) elegye: 0,180 g, R nátrium-dihidrogén-foszfát–monohidrátot és 2,89 g R dinátrium-hidrogén-foszfát– dihidrátot 1000 ml R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 µl. Kromatografálási idő: a prilokain retenciós idejének kétszerese. Retenciós idő: prilokain kb. 7 perc. Szennyezők azonosítása: az E-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram, a Bszennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a prilokainra (retenciós ideje kb. 25 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,3; Eszennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az E-szennyező és a prilokain között.




B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (100 ppm);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kéteszerese (0,2%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. Oldószer: R etanol (96%). Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,200 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 50 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 25,68 mg C13H21ClN2O egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D, E, F. és enantiomere

A. (RS)-2-klór-N-(2-metilfenil)propánamid,

B. 2-metilbenzamin (o-toluidin),



és enantiomere

C. (RS)-2-etilamino-N-(2-metilfenil)propánamid,

és enantiomere

D. (RS)-N-(3-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

E. (RS)-N-(4-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

F. (RS)-N-fenil-2-(propilamino)propánamid.

Prilocainum


01/2012:1362

PRILOCAINUM Prilokain

és enantiomere

C13H20N2O [721-50-6]

Mr 220,3

DEFINÍCIÓ (RS)-N-(2-Metilfenil)-2-(propilamino)propánamid. Tartalom: 99,0–101,0% (vízmentes anyagra).

SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; acetonban és etanolban (96%) nagyon bőségesen oldódik.

AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: a vizsgálandó anyagból filmréteget készítünk két R nátrium-klorid lemez közé, annak 40–45 °C-ra történő melegítésével. Összehasonlítás: CRS prilokainnal.

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 2,50 g vizsgálandó anyagot 15 ml R híg sósavban oldunk, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg vizsgálandó anyagot és 3 mg CRS prilokain E-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk, majd a kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Prilocainum


Összehasonlító oldat (c). 33,5 mg CRS prilocain B-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal tovább hígítjuk 10,0 ml-re. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).

Mozgófázis: 26 térfogatrész R acetonitril és a következő összetételű oldat 74 térfogatrészének elegye: 0,180 g nátrium-dihidrogén-foszfát-monohidrátot és 2,89 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot 1000 ml R vízben oldunk. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a prilokain retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az E-szennyezőt az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogram alapján, a B-szennyezőt a c) összehasonlító oldattal kapott kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a prilokainra (retenciós ideje kb. 25 perc) vonatkoztatva: B-szennyező kb. 0,3; Eszennyező kb. 1,2. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 3,0, a prilokain és az E-szennyező között.


B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–


Nehézfémek (2.4.8/H): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,180 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 22,03 mg C13H20N2O egyenértékű.

Prilocainum


SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, D, E, F.

és enantiomere

A. (RS)-2-klór-N-(2-metilfenil)propánamid,

B. 2-metilbenzamin (o-toluidin),

és enantiomere

C. (RS)-2-(etilamino)-N-(2-metilfenil)propánamid,

és enantiomere

D. (RS)-N-(3-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

E. (RS)-N-(4-metilfenil)-2-(propilamino)propánamid,

és enantiomere

F. (RS)-N-fenil-2-(propilamino)propánamid.

01/2012:1063

ALLERGÉN TERMÉKEK Producta allergenica

Ez a cikkely nem alkalmazható: olyan vegyületekre, melyeket kizárólag kontakt dermatitisz diagnózisában alkalmaznak, szintetikus készítményekre, rDNS módszerrel előállított allergénekre. A cikkely nem vonatkozik szükségszerűen az állatgyógyászatban használatos allergén termékekre. DEFINÍCIÓ Az allergén termékek természetes eredetű allergéneket tartalmazó forrásanyagok kivonataiból származó gyógyszerkészítmények, melyeknek hatóanyagai allergiás (túlérzékenységi) megbetegedést okoznak, vagy elősegítik annak kialakulását. Az allergén komponensek leggyakrabban fehérje természetű anyagok. Az allergén termékek in vivo diagnózis céljára, vagy az adott allergénnek tulajdonítható allergiás (túlérzékenységi) betegség kezelésére szolgálnak. Az allergén termékek végtermékként, vagy végső, de felhasználás előtt még átalakítást igénylő formában érhetők el. Az allergén termékek parenterális készítményként, szemészeti készítményként, belégzésre szánt készítményként, bevételre szánt készítményként, szublingvális készítményként és bőrpróbára alkalmazott készítményként állnak rendelkezésre. Az in vivo diagnosztikai célra alkalmazott allergén készítmények általában a kezeletlen extraktumok 50 %V/V-os glicerines oldatai, melyekkel „bőr-szúrásos” allergiatesztet (allergiás bőrpróbát) végeznek. Intradermális diagnózis illetve az orr, szem vagy hörgők vizsgálatára irányuló provokációs tesztek céljára az allergén készítményekből, a vizes vagy glicerines extraktumok megfelelő hígításával, vagy a módosítatlan liofilizált kivonatoknak közvetlen felhasználás előtti feloldásával készíthetők. Az immunterápiában alkalmazott allergén termékek lehetnek módosítatlan extraktumok, vagy kémiailag módosított és/vagy különböző hordozók felületére (pl. alumínium-hidroxid, kalcium-foszfát, tirozin) adszorbeált extraktumok. ELŐÁLLÍTÁS FORRÁSANYAGOK Az allergén termékek forrásanyagai állati vagy növényi eredetűek, leggyakrabban pollenek, penészgombák, atkák, állati hámsejtek és hámeredetű növekmények (pl. haj, tollak) és/vagy korpa, hártyásszárnyúak mérge, rovarok illetve bizonyos élelmiszerek lehetnek. Amennyiben az allergén termékeket emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az

5.1.7 Vírusmentesség fejezet követelményeit alkalmazni kell. A forrásanyagokat eredetük, természetük, gyűjtésük módja vagy az előállítás és előkezelésük szerint osztályozzák. Az azonossággal és tisztasággal kapcsolatban ellenőrző módszerek és elfogadási követelmények állnak rendelkezésre. Az elfogadási követelményeknek olyanoknak kell lenniük, hogy biztosítsák az allergén-forrásanyagok állandóságát mind minőségi, mind mennyiségi szempontból. A forrásanyagokat, a stabilitási adatok által meghatározott, kontrollált körülmények között kell tárolni. A forrásanyagok gyűjtése, előállítása és kezelése is olyan legyen, hogy amennyire lehetséges, tételről tételre biztosítsa az egységes összetételt. Az oldószermaradványokat, a nehézfémek és növényvédőszerek mennyiségének meghatározását a mintavételi tervben rögzített tételszámmal kell elvégezni. Az oldószermaradványokra és a

növényvédőszerekre vonatkozó határértékeket a 2.4.24 Oldószermaradványok azonosítása és ellenőrzése c., és a 2.8.13. Növényvédőszer-maradványok c. általános fejezetek határozzák meg.

Pollenek. A lehetséges kémiai szennyezőanyagok – mint a peszticidek vagy a nehézfémek – mennyiségét a minimumra kell csökkenteni. Mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizve az összpollen legfeljebb 1% idegen pollent, és az egyes pollenekből 0,5 %-kot tartalmazhat. A kimutatható penészgomba spórák nem haladhatja meg az 1%-ot. A pollenektől eltérő, a növényből származó egyéb szennyező- részecskék mennyiségét minimalizálni kell. A maximálisan megengedett szennyezést indokolni kell.

Penészgombák. A biológiailag aktív szennyezők – úgymint a mikotoxinok a penészgombákban – mennyiségét minimálisra kell csökkenteni, és jelenlétüket indokolni kell. Megfelelő méréseket kell alkalmazni, hogy kizárjuk az idegen penészgomba törzsek jelenlétét. Gondoskodni kell a penészgombák – mint forrásanyagok – tenyésztéséhez használt táptalaj allergén tartalmának minimalizálásáról. Azok a táptalajok melyek emberi vagy állati eredetű anyagokat tartalmaznak, indokoltak kell legyenek és ha kell megfelelően kezeltek, hogy biztosítva legyen az inaktiválás vagy kizárható legyen a lehetséges kórokozók átvitele. Az előállítási módszert validálják annak igazolására, hogy az allergén termékek penészgombákból származnak, és parenterális célra alkalmazzák őket. Amennyiben ilyen célra alkalmaznák őket, akkor meg kell felelniük „A vizsgálat abnormális toxicitásra” c. (2.6.3) általános fejezet követelményeinek.

Atkák. Megfelelő méréseket kell alkalmazni, hogy kizárjuk az idegen atkatörzsek jelenlétét. Gondoskodni kell az atkák – mint forrásanyagok – tenyésztéséhez használt táptalaj allergén tartalmának minimalizálásáról. Azok a táptalajok melyek emberi vagy állati eredetű anyagokat tartalmaznak, indokoltak kell legyenek és ha kell megfelelően kezeltek, hogy biztosítva legyen az inaktiválás vagy kizárható legyen a lehetséges kórokozók átvitele. Állati hámsejtek és hámeredetű növekmények és/vagy korpa. Az állati hámsejteket válogatott, egészséges állatokból kell kinyerni, hogy a lehetséges betegség átvivő ágenseket kizárjuk. Hártyásszárnyúak mérge. Azokat a hártyásszárnyú fajokat, amelyekből a méreg származik azonosítani és specifikálni kell. A rovarok gyűjtését és a méreg kivonását előírás szerint kell végezni, és biztosítani kell a forrásanyagok megfelelő minőségét. Élelmiszerek. Az állat-, és növényfajok tudományos paramétereit (faj, nemzetség, törzs stb) és a felhasznált részeket jelezni kell. Az élelmiszereknek emberi fogyasztásra alkalmasnak kell lenniük. Az élelmiszerek eredetét és a feldolgozási műveletet fel kell tüntetni.

GYÁRTÁSI FOLYAMAT Az allergén termékek előállítását a forrásanyagból, mely többnyire extrakcióval történik és tisztítási lépést is tartalmazhat, az allergén komponensek biológiai tulajdonságainak megőrzésére alkalmas eljárással végzik. Azon allergének esetében, ahol nincs elegendő páciens a teljes allergiás aktivitás in vivo vagy in vitro meghatározására, a kivonási arány, ami az allergén forrásanyagok és oldószerek relatív hányadát (m/V) jelzi, jelenti a minimális követelményt. Azon allergén termékeket, melyek parenterális készítményekben, szemészeti készítményekben, belégzésre szánt készítményekben és a bőr vizsgálatára szánt készítményekben jelennek meg aszeptikus körülmények között kell gyártani. A gyártóhelyen, az egyéb úton történő alkalmazásra szánt allergén termékek csomagolása, tárolása és forgalmazása során, megfelelő ellenőrző mérésekkel biztosítják a mikrobiológiai minőséget, az 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága c. fejezet előírásainak megfelelően. Minden allergén termékek gyártását úgy kell megtervezni, hogy az exogén és endogén enzimatikus lebontó folyamatokat minimalizálják. Minden tisztítási eljárást úgy kell tervezni, hogy azzal az irritáló hatású kis molekulatömegű, illetve nem allergén komponensek mennyisége minimalizálható legyen. Az allergén termékek megfelelő mikrobiológiai tartósítószert is tartalmazhatnak. A konzerválószert és alkalmazott koncentrációját indokolni kell.

A gyártási eljárás során különféle állapotok jelennek meg: – forrásanyag; – hatóanyag, ez általában módosított, vagy nem módosított allergén-kivonat; ahol alkalmazható, ezeket olyan körülmények között tárolják, ahol legjobban megőrzik stabilitásukat, pl. fagyasztva szárítva; – végtermék. A gyártási eljárás során jelentkező egyéb állapotokat köztiteméknek tekintjük. „HÁZI” REFERENCIA KÉSZÍTMÉNYEK „Házi” Referencia Készítménynek (in house reference preparations, IHRP) egy megfelelően reprezentatív anyagot kell választani, azt jellemezni kell és a gyártási tételek állandóságának ellenőrzésére kell felhasználni. Az IHRP-t megfelelő alikvot részletekben és olyan körülmények között kell tárolni, hogy stabilitása biztosított legyen, például liofilizált állapotba.

A „Házi” Referencia készítmények jellemzése. Az IHRP jellemzésének mértéke az allergén kiindulási anyag természetétől, az allergén komponensek ismeretétől, a megfelelő reagensek hozzáférhetőségétől és az alkalmazási területtől függ. Egy jól jellemzett IHRP referenciaként alkalmazható a kiindulási allergén kivonatok, köztes allergén termékek, vagy amennyiben lehetséges a végső allergén készítmények gyártási tételeinek ellenőrzése során. A „ Házi” Referencia Készítmény (IHRP) jellemezhetők fehérje-tartalmuknak és fehérje–profiljuknak meghatározásával, megfelelő eljárásokat alkalmazva mint pl. izoelektromos fókuszálás, poliakrilamid– gélelektroforézis, immunelektroforézis, kapilláris elektroforézis, kromatográfiás technikákák vagy tömegspektrometria. Az allergén komponensek megfelelő módszerekkel – mint az immunblot vagy kétdimenziós radioimmunelektroforézis – határozhatók meg. Az allergén komponensek jellemzése magába foglalhatja a releváns allergének szerológiai vagy más technikákkal történő azonosítását, melyhez allergiás betegek egyedi vagy összegyűjtött szérumát, vagy az adott allergénre specifikus poliklonális vagy monoklonális antitesteket használnak. A releváns allergének mennyiségi meghatározását, ahol lehetséges, meg kell valósítani. A meghatározáshoz a releváns allergén-komponensek kiválasztását indokolni kell. Az egyes allergéneket azonosítani kell és, ahol lehetséges, nemzetközileg megállapított nomenklatúra szerint kell megnevezni őket. Az első IHRP biológiai hatóértékét a pacienseken „in vivo” módszerekkel (pl. bőrpróbák) kell meghatározni, és biológiai aktivitási egységekben kell kifejezni, kivéve, ha nem áll elegendő számú páciens rendelkezésre. Ebben az esetben az első IHRP meghatározása in vitro módszerrel történik. Ebből kifolyólag a további IHRP –k biológiai hatóértékének meghatározása is in vitro módszerrel történik, az eredményt összevetve az első IHRP meghatározásakor kapottal. Az in vitro hatóérték meghatározása megvalósulhat alkalmas immunmeghatározási módszerek alkalmazásával (pl. specifikus IgE típusú ellenanyag kötőkapacitásának gátlásán alapuló) AZONOSÍTÁS Az azonosítási vizsgálatokat a gyártási eljárás legkésőbbi szakaszában kell elvégezni. Abban az esetben, ha a termék a végső, de felhasználás előtt még átalakítást igénylő formában van, a vizsgálatot a hatóanyaggal és/vagy a hatóanyag és véglegminta közötti köztitermékkel kell elvégezni. Az azonosság – az IHRP-vel összevetve és megfelelő eljárást, mint pl. izoelektromos fókuszálást, nátriumdodecil-szulfát poliakrilamid-gélelektroforézist, immunelektroforézist, immunblot-módszert, folyadékromatográfiát, vagy tömegspektrometriát alkalmazva – a fehérje-profil meghatározásával igazolható. Kivételes esetekben, ha IHRP nem áll rendelkezésre, egy jellegzetes példa tétel felhasználható az azonosítás igazolására.

VIZSGÁLATOK A vizsgálatokat a gyártási eljárás lehető legkésőbbi szakaszában kell elvégezni. Abban az esetben, ha a termék a végső, de felhasználás előtt még átalakítást igénylő formában van, a vizsgálatot a hatóanyaggal és/vagy a hatóanyag és véglegminta közötti köztitermékkel kell elvégezni. Számos biokémiai és immunológiai vizsgálatot fejlesztettek ki az allergének minőségi és mennyiségi jellemzésére. Azokat az eseteket, melyekben ezek a módszerek (főleg az allergiás aktivitás és az allergén és vagy fehérje-profil meghatározás) nem használhatók, indokolni kell.

Víztartalom (2.5.12 vagy 2.532) A fagyasztva-szárított termékekben legfeljebb 5% lehet. Szájon keresztül alkalmazott liofilizátumok esetében a víztartalom meghaladhatja az 5%-ot, amennyiben ez indokolt és engedélyezett.

Sterilitás (2.6.1) A parenterális, szemészeti, belégzésre vagy bőrpróba alkalmazásra szánt készítményként alkalmazott allergén készítmények feleljenek meg a sterilitási vizsgálatok követelményeinek. Mikrobiológiai szennyezők. A nem-steril allergén szennyezőknek teljesíteniük kell az 5.1.4. Nem steril gyógyszerkészítmények és gyógyszeranyagok mikrobiológiai tisztasága c. fejezetben előírtakat.

Fehérjetartalom (2.5.33): a névleges fehérjetartalom 80–120%-ka, hacsak nincs más előírás. Amennyiben a biológiai hatóérték meghatározható, a fehérjetartalom meghatározása tételenkénti konzisztencia-vizsgálatként valósul meg, és a fehérjetartalomnak a névleges fehérjetartalom 50-150 %-ka között kell lennie. Amennyiben a végtermék fehérjeszerű segédanyagokat tartalmaz, a fehérjetartalom meghatározását az előállítás során a lehető legkésőbb, a fehérjeszerű segédanyagok hozzáadása előtt kell elvégezni.

Fehérjeprofil. A fehérje összetétel meghatározásra az IHRP jellemzésére megfelelő, alkalmas módszert kell használni. A releváns allergén-komponensek jelenlétét, amennyiben lehetséges, igazolni kell. A vizsgálandó releváns allergén komponensek kiválasztását indokolni kell.

Az allergén termékektől függően, különféle egyre növekvő szelektivitású kiegészítő vizsgálatok alkalmazhatók, azonban minden olyan esetben, amikor az allergén terméket terápiás célból használják, a biológiai hatóérték validált módszerekkel történő mérését kell alkalmazni, legyen az a teljes allergizáló aktivitás, vagy az egyedi allergének meghatározása ill. egyéb indokolt vizsgálat, minden esetben el kell végezni. Alumínium (2.5.13) Ha adszorbensként alumínium-hidroxidot vagy alumínium-foszfátot alkalmazunk, az alumínium tartalom – az indokolt és engedélyezett esetek kivételével – a névleges érték legalább 80%-a, de legfeljebb 120%-a lehet, de a humán dózisonkénti 1,25 mg-ot nem haladhatja meg. Kalcium (2.5.14) A névleges érték legalább 80%-a, de legfeljebb 120%-a lehet, amennyiben adszorbensként kalcium-foszfátot használnak.

Allergén profil. A releváns allergén komponensek azonosítását megfelelő módszert alkalmazva, allergénspecifikus humán antitestek felhasználásával kell végezni.

Teljes allergén aktivitás. Az aktivitásnak a névérték 50 és 150%-a között kell lennie specifikus IgE ellenanyagok kötőkapacitásának gátlásával vagy más megfelelő, egyenértékű „in vitro” módszerrel mérve. Egyedi allergének. A meghatározást megfelelő módszerrel végezve, a névleges érték 50 és 200%-a között legyen minden releváns allergén komponens esetében. ELTARTÁS Az adszorbeált allergén termékek fagyasztása nem megengedett, az indokolt és engedélyezett esetek kivételével. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni:

– az allergén termék nevét; – a biológiai hatáserősséget és/vagy a fehérjetartalmat és/vagy az extraktum koncentrációját; – a beadás módját és az alkalmazási területet; – az eltartási körülményeket; – adott esetben a termékhez adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét; – adott esetben, liofilizált készítmények esetén: – az oldáshoz használt folyadék nevét, összetételét és térfogatát; – azt az időtartamot, amelyen belül a feloldott készítményt fel kell használni; – adott esetben azt, hogy a készítmény steril; – adott esetben az adszorbens nevét és mennyiségét.

Sufentanili citras


01/2012:1269

SUFENTANILI CITRAS Szufentanil-citrát

C28H38N2O9S [60561-17-3]

Mr 386,6

DEFINÍCIÓ N-[4-(Metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid–citromsav. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) oldódik, metanolban bőségesen oldódik. op.: kb. 140 °C (bomlás közben). AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a szufentanil-citrát Ph.Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 0,20 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Az E-szennyező in situ előállítása céljából a vizsgálandó anyag 10 mg-ját 10,0 ml R hígított sósavban oldjuk, majd – visszafolyó hűtőt alkalmazva – vízfürdőn 4 órán át melegítjük. Ezután 10,0 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot adunk hozzá, vízfürdőn szárazra párologtatjuk, lehűtjük, majd a maradékot 10 ml R metanolban felvesszük, végül az oldatot megszűrjük.

Sufentanili citras


Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ét R metanollal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m; ∅ = 4,6 mm,

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 térfogatrész R tetrahidrofurán és 90 térfogatrész R víz elegyével készült, 5 g/l töménységű oldata,

–

B-mozgófázis: R acetonitril Idő (perc)



0–15

90 → 40

10 → 60

15–20

40

60

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a szufentanilra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; Bszennyező kb. 0,4; I-szennyező kb. 0,45; C-szennyező kb. 0,7; D-szennyező kb. 0,85; E-szennyező kb. 0,9; F-szennyező kb. 0,95; G-szennyező kb. 1,05; H-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, az E-szennyező és a szufentanil között.


A-, B-, C-, D-, E-, F-, G-, H- és I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, minta b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (1%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,1szerese (0,05%); a szufentanil retenciós idejére vonatkoztatva a 0,05-dal megegyező, vagy annál kisebb relatív retenciójú csúcsokat nem vesszük figyelembe.

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson, 60 °C-on, 2 órán át szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,400 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 57,87 mg C28H38N2O9S egyenértékű.

Sufentanili citras


ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G,H, I.

A. N-[4-(metoximetil)piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid,

B. cisz-[4-(metoximetil)-4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin]-1-oxid,

C. [4-(fenilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]metanol,

D. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4- il]-N-fenilacetamid,

E. 4-(metoximetil)-N-fenil-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-amin,

Sufentanili citras


F. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-3-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid,

G. [[4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]metil]-propanoát,

H. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilbutánamid,

I.

transz-[4-(metoximetil)-4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin]-1-oxid.

Sufentanilum


01/2012:1569

SUFENTANILUM Szufentanil

C22H30N2O2S [56030-54-7]

Mr 386,6

DEFINÍCIÓ N-[4-(Metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) és metanolban bőségesen oldódik. Kb. 98 °C-on megolvad. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: a szufentanil Ph.Eur. referenciaspektrumával. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). 0,10 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). Az E-szennyező in situ előállítása céljából a vizsgálandó anyag 10 mg-ját 10,0 ml R hígított sósavban oldjuk, majd – visszafolyó hűtőt alkalmazva – vízfürdőn 4 órán át melegítjük. Ezután 10,0 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldatot adunk hozzá, vízfürdőn szárazra párologtatjuk, lehűtjük, majd a maradékot 10 ml R metanolban felvesszük, végül az oldatot megszűrjük. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 5,0 ml-ét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk.

Sufentanilum


Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m; ∅ = 4,6 mm,

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R ammónium-karbonát 10 térfogatrész R tetrahidrofurán és 90 térfogatrész R víz elegyével készült, 5 g/l töménységű oldata,

–

B-mozgófázis: R acetonitril Idő (perc)



0–15

90 → 40

10 → 60

15–20

40

60

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a szufentanilra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: D-szennyező kb. 0,85; Eszennyező kb. 0,9; F-szennyező kb. 0,95; H-szennyező kb. 1,1. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 4,0, az E-szennyező és a szufentanil között.


D-, F-, és H--szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,25%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, minta b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,4-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5%),

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,2szerese (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot csökkentett nyomáson, 60 °C-on, 2 órán át szárítunk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 50 ml-ében oldunk. Az oldatot, 0,2 ml R naftolbenzein–oldatot használva indikátorként, 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 38,66 mg C22H30N2O2S egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve.

Sufentanilum


SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: D, F, H Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, B, C, E, G, I.

A. N-[4-(metoximetil)piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid,

B. cisz-[4-(metoximetil)-4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin]-1-oxid,

C. [4-(fenilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]metanol,

D. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4- il]-N-fenilacetamid,

E. 4-(metoximetil)-N-fenil-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-amin,

Sufentanilum


F. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-3-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilpropánamid,

G. [[4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]metil]-propanoát,

H. N-[4-(metoximetil)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin-4-il]-N-fenilbutánamid,

I.

transz-[4-(metoximetil)-4-(fenil-propanoilamino)-1-[2-(tiofen-2-il)etil]piperidin]-1-oxid.

Sumatriptani succinas


01/2009:1573 javított 7.3

SUMATRIPTANI SUCCINAS Szumatriptán-szukcinát

C18H27N3O6S [103628-48-4]

Mr 413,5

DEFINÍCIÓ [[3-[2-(Dimetilamino)etil]-1H-indol-5-il]-N-metilmetánszulfonamid]–hidrogén-butándioát. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS szumatriptán-szukcináttal. VIZSGÁLATOK S oldat. Az anyag 1,0 g-ját R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldjuk. pH (2.2.3): 4,5–5,3. A vizsgálathoz az S oldat 2,5 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Abszorbancia (2.2.25). Az S oldat 440 nm-en mért abszorbanciája legfeljebb 0,10 lehet. A- és H-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 30,0 mg-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk.



Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szumatriptánt (amely A- és H-szennyezőt is tartalmaz) a mozgófázissal 1 ml-re oldunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm;

–


Mozgófázis: R ammónium-acetát 771 g/l töménységű oldatát (10 térfogatrész) R metanollal (90 térfogatrész) elegyítjük. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 282 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a szumatriptán retenciós idejének ötszöröse. Relatív retenciók a szumatriptánra (retenciós ideje kb. 2 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 1,8; Hszennyező kb. 2,6. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogram egyezzék meg a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt szumatriptánhoz mellékelt kromatogrammal;

–

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az A- és a H-szennyező között.


korrekciós faktor: az A-szennyező mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületet 0,6del szorozzuk;

–

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének hatszorosa (0,6%),

–

H-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének háromszorosa (0,3%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A-oldat. R nátrium-dihidrogén-foszfát–dihidrát 2,925 g-ját 600 ml R vízben oldjuk, és az oldat pH-ját R tömény nátrium-hidroxid–oldattal 6,5-re állítjuk be. Az oldatot R vízzel 750 ml-re hígítjuk, majd 250 ml R acetonitrillel elegyítjük. Vizsgálati oldat (a). A vizsgálandó anyag 30,0 mg-ját a mozgófázissal 10,0 ml-re oldjuk. Vizsgálati oldat (b). A vizsgálandó anyag 15,0 mg-ját az A-oldattal 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). Az a) vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Az így kapott oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS szumatriptán-szennyezőkeveréket (amely B-, C-, D- és Eszennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 1 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). CRS szumatriptán-szukcinát 15,0 mg-ját az A-oldattal 100,0 ml-re oldjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0.25 m, ∅ = 4 mm.

–

állófázis: R kromatográfiás célra szán, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm).



Mozgófázis: R acetonitrilt (25 térfogatrész) a következő módon készített oldattal (75 térfogatrész) elegyítünk: 0,970 g R dibutil-amint, 0,735 g R tömény foszforsavat és 2,93 g R nátrium-dihidrogénfoszfát–dihidrátot 750 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény nátrium-hidroxid–oldattal 6,5-re állítjuk be, majd az így kapott oldatot R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 282 nm-en. Injektálás: 10 μl; a) vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a szumatriptán retenciós idejének négyszerese. Szennyezők azonosítása: a B-, C-, D- és E-szennyező csúcsát a b) összehasonlító oldat kromatogramja, valamint a CRS szumatriptán-szennyezőkeverékhez mellékelt kromatogram segítségével azonosítjuk. Relatív retenciók a szumatriptánra (retenciós ideje kb. 7 perc) vonatkoztatva: E-szennyező kb. 0,5; Bszennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,7; C-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 1,5, a szumatriptán és a C-szennyező között,

–

a kromatogramon öt, egymástól jól elkülönülő csúcs látható.


B-, C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5%),

–

E-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,1%),

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%),

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének hatszorosa (0,6%),

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének fele (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: b) vizsgálati oldat és c) összehasonlító oldat. A százalékos C18H27N3O6S-tartalmat a CRS szumatriptán-szukcinát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK



Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, H. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet.): F, G.

A. [3-[2-(dimetilamino)etil]-2-[[3-[2-(dimetilamino)etil]-1H-indol-5-il]metil]-1H-indol-5-il]-Nmetilmetánszulfonamid,

B. N-metil-[3-[2-(metilamino)etil)]-1H-indol-5-il]metánszulfonamid,

C. [3-[2-(dimetilamino)etil]-1-(hidroximetil)-1H-indol-5-il]-N-metilmetánszulfonamid,

D. [N,N-dimetil-2-[5-[(metilszulfamoil)metil]-1H-indol-3-il]etánamin]-N-oxid,



E. [3-(2-aminoetil)-1H-indol-5-il]-N-metilmetánszulfonamid,

F. N-metil-(2,3,4,9-tetrahidro-1H-pirido[3,4-b]indol-6-il)metánszulfonamid,

G. N-metil-(2-metil-2,3,4,9-tetrahidro-1H-pirido[3,4-b]indol-6-il)metánszulfonamid,

H. [3-[2-(dimetilamino)etil]-1-[[3-[2-(dimetilamino)etil]-1H-indol-5-il]metil]-1H--indol-5-il]-Nmetilmetánszulfonamid.

Terconazolum


01/2012:1270

TERCONAZOLUM Terkonazol

és enantiomere

C26H31Cl2N5O3 [67915-31-5]

Mr 532,5

DEFINÍCIÓ 1-[4-[[(2RS,4SR)-2-(2,4-diklórfenil)-2-[(1H-1,2,4-triazol-1-il)metil]-1,3-dioxolán-4-il]metoxi]fenil]-4-(1metiletil)piperazin. Tartalom: 99,0–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; acetonban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS terkonazollal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a szükséges legkisebb mennyiségű R acetonban feloldjuk, az oldatokat levegőáramban szárazra párologtatjuk, majd a maradékokból felvesszük az új spektrumokat. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).

Terconazolum


Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 30 mg CRS terkonazolt R metanollal 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 30 mg CRS terkonazolt és 30 mg CRS ketokonazolt R metanollal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R ammónium-acetát–oldat – R dioxán – R metanol (20+40+40 V/V). Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: telítetlen kamrában, a lemezmagasság feléig. Szárítás: meleg levegőáramban 15 percig. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jódgőztérben tartjuk, majd nappali fényben vizsgáljuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –


Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. Porcelántégelybe mért 30 mg anyaghoz 0,3 g R vízmentes nátrium-karbonátot adunk, és a keveréket nyílt láng felett 10 percen keresztül hevítjük. A maradékot hűlni hagyjuk, majd 5 ml R hígított salétromsavban oldjuk, és a folyadékot megszűrjük. A szüredék 1 ml-éhez 1 ml R vizet elegyítünk. Az így készített oldattal a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Optikai forgatóképesség (2.2.7): –0,10° és +0,10° között. A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,100 g vizsgálandó anyagot R metanollal 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS terkonazolt és 2,0 mg CRS ketokonazolt R metanollal 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét R metanollal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 5,0 mlét R metanollal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,1 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt dezaktivált oktadecilszililezett szilikagél (3 µm).

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfát 3,4 g/l töménységű oldata;

–

B-mozgófázis: R1 acetonitril;

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

Terconazolum


(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0 – 10

95 → 50

5 → 50

10 – 15

50

50

Áramlási sebesség: 2 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 10 µl. Relatív retenciók a terkonazolra vonatkoztatva í8retenciós ideje kb. 7,5 perc): ketokonazol kb. 0,8; Aszennyező kb.: 0,85; B-szennyező kb. 0,9. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 13, a ketokonazol és a terkonazol között.


A- és B-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,25%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,4-szerese (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének kétszerese (0,5%);

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötödrésze (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 1 térfogatrész R vízmentes ecetsav és 7 térfogatrész R etil-metil-keton elegyének 70 ml-ében oldjuk. Az oldatot 0,1 M perklórsav–mérőoldattal a második inflexiós pontig titráljuk; potenciometriás végpontjelzést alkalmazunk (2.2.20). 1 ml 0,1 M perkórsav–mérőoldattal 17,75 mg C26H31Cl2N5O3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

Terconazolum


és enantiomere

A. 1-[4-[[(2RS,4RS)-2-(2,4-diklórfenil)-2-[(1H-1,2,4-triazol-1-il)metil]-1,3-dioxolán-4-il]metoxi]fenil]-4(1-metiletil)piperazin,

és enantiomere

B. 1-[4-[[(2RS,4SR)-2-(2,4-diklórfenil)-2-[(4H-1,2,4-triazol-4-il)metil]-1,3-dioxolán-4-il]metoxi]fenil]-4(1-metiletil)piperazin.

Tetra-O-acetylmannosi triflas ad radiopharmaceutica


01/2012:2294

TETRA-O-ACETYLMANNOSI TRIFLAS AD RADIOPHARMACEUTICA Tetra-O-acetilmannóz-triflát radioaktív gyógyszerkészítmények előállításához

C15H19F3O12S [92051-23-5]

Mr 480,4

DEFINÍCIÓ 1,3,4,6-Tetra-O-acetil-2-O-(trifluormetánszulfonil)-β-D-mannopiranóz. Tartalom: 97,0–102,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonitrilben nagyon bőségesen oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS tetra-O-acetilmannóz-trifláttal. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –12,0 és –16,0 között (szárított anyagra), 20 °C-on. 0,250 mg anyagot R acetonitrillel 10,0 ml-re oldunk. B-szennyező. Mágneses magrezonancia spektrometria (2.2.33). 19F-NMR technika alkalmazásával. Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 20,0 mg vizsgálatdó anyagot R deuteroacetonitrillel 1,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20,0 mg CRS tetra-O-acetilmannóz-triflátot R deuteroacetonitrillel 1,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b). 4,0 mg CRS lítium–trifluormetánszulfonátot (a B-szennyező lítium-sója) R deuteroacetonitrillel 1,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldathoz 10 µl b) összehasonlító oldatot elegyítünk. Követelmény: a vizsgálati oldattal kapott spektrumon a körülbelül –78 ppm-nél látható jel alatti terület kisebb legyen, mint az ugyanazon kémiai eltolódásnál látható csúcs alatti terület, a c) összehasonlító oldattal kapott spektrumon (0,2%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat (a). 0,200 g vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 2,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 10,0 mg vizsgálandó anyagot R acetonitrillel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg CRS tetra-O-acetilmannóz-triflátot R acetonitrillel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R acetonitrillel 10,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R acetonitrillel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg R 1,3,4,6-tetra-O-acetil-D-mannopiranózt (A-szennyező) 5 ml R acetonitrilben oldunk. Az oldat 1 ml-ét az a) összehasonlító oldat 1 ml-ével elegyítjük. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 µm);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R víz;

–

B-mozgófázis: R1 acetonitril; Idő (perc)



0–1

80

20

1–20

80 → 55

20 → 45

20–35

55

45

35–45

55 → 0

45 → 100

45–50

0

100

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat. Relatív retenció a tetra-O-acetil-mannóz-triflátra (retenciós ideje kb. 29 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,2. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 5,0, a tetra-O-acetilmannóz-triflát és az A-szennyező között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);



–

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–


Szárítási veszteség: legfeljebb 0,6%. Az anyag 25 mg-ját termogravimetriásan vizsgáljuk (2.2.34). Az anyagot 2,5 °C/perc ütemben 80 °C-ra melegítjük. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. A százalékos C15H19F3O12S-tartalmat a CRS tetra-O-acetilmannóz-triflát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve, 2–8 °C hőmérsékleten. FELIRAT A feliratnak ajánlást kell tartalmaznia arra nézve, hogy az anyagot a radioaktív gyógyszerkészítmény gyártása előtt próbagyártási vizsgálatnak kell alávetni. Ez biztosítja, hogy meghatározott gyártási körülmények között az anyagból a kívánt mennyiségű és minőségű radioaktív gyógyszerkészítmény állítható elő. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B.

A. 1,3,4,6-tetra-O-acetil-β-D-mannopiranóz,

B. trifluormetánszulfonsav.

Általános cikkelyek

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.3 -1

01/2012:2029 HOMEOPÁTIÁS KÉSZÍTMÉNYEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA SZÁNT ŐSTINKTÚRÁK

Tincturae maternae ad praeparationes homoeopathicae DEFINÍCIÓ A homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák olyan, folyékony készítmények, amelyeket a nyersanyagokból megfelelő vivőanyaggal végzett kivonással állítanak elő. A nyersanyagokat többnyire friss, de néha szárított állapotban használják fel. Homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák növényi nedvekből is nyerhetők, megfelelő vivőanyag hozzáadásával vagy anélkül. Egyes készítmények esetén a kivonás csak a nyersanyag előkezelése után végezhető el. ELŐÁLLÍTÁS A homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák áztatással (maceráció), digerálással, főzet vagy forrázat készítéssel, fermentáció útján vagy az egyedi cikkelyekben leírt módon, többnyire megfelelő koncentrációjú alkohol felhasználásával készíthetők. A homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák készítéséhez – figyelembevéve a nyersanyag víztartalmát is – meghatározott nyersanyag/oldószer arányt alkalmaznak, kivéve az indokolt és engedélyezett eseteket. Amennyiben friss növényeket használnak fel, olyan eljárásokat kell alkalmazni, amelyek biztosítják a növények friss voltát. Az illetékes hatóság megkövetelheti a frisseség megfelelő vizsgálattal történő igazolását. A homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák általában tiszta oldatok. Az oldatban állás közben előfordulhat kismértékű üledékképződés, ami mindaddig elfogadható, amíg nem befolyásolja jelentősen a tinktúra összetételét. A gyártási folyamatot úgy kell definiálni, hogy annak alapján a folyamat reprodukálható legyen. Előállítás áztatással. Ha csak nincs más előírás, a kivonandó anyagot megfelelő méretűre aprítják, alaposan összekeverik, majd az előírt kivonási műveletet alkalmazva, az előírt kivonófolyadékkal elvégzik a kivonást. A keveréket az előírt ideig zárt tartályban hagyják állni. Az üledéket elkülönítik a folyadéktól, és szükség esetén kipréselik; utóbbi esetben egyesítik az így nyert két folyadékot.



A hatóanyagtartalom, illetve az egyéb összetevők tartalmának beállítása. A készítmény összetevőinek tartalmát, ha szükséges, megfelelő koncentrációjú kivonófolyadék vagy az előállításhoz használt növényi, illetve állati anyagból készült, másik – homeopátiás készítmények előállítására szánt – őstinktúra hozzáadásával lehet beállítani. AZONOSÍTÁS Vonatkozó esetben legalább 1 kromatográfiás azonosítást el kell végezni. VIZSGÁLATOK Az egyedi cikkelyekben a határértékek előírása a hivatalos előállítási módszerek figyelembevételével történik. A specifikus határértékek alkalmazkodnak a megadott előállítási módszerhez. Ha a "Relatív sűrűség" vizsgálatot elvégezzük, az "Etanol" vizsgálatot nem kell elvégezni, és vica versa.. Relatív sűrűség (2.2.5). A homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúra feleljen meg a cikkelyben megadott határértékeknek. Etanol tartalom (2.9.10). Az etanol-tartalom feleljen meg a cikkely előírásainak. Etanol és 2-propanol (2.9.11): legfeljebb 0,05 %V/V metanol és legfeljebb 0,05 %V/V 2-propanol, hacsak nincs más előírás. Szárazanyagtartalom (2.8.16). Adott esetben a homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúra feleljen meg a cikkelyben előírt határértékeknek. Növényvédőszer-maradványok (2.8.13). Adott esetben a homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúra feleljen meg e vizsgálat követelményének. Ez a követelmény akkor is teljesül, ha az előállításhoz használt növényi drog bizonyítottan megfelel e vizsgálatnak. Indokolt esetben a "Növényvédőszer-maradványok" vizsgálat az őstinktúrával is elvégezhető ahelyett, hogy a növényi drogot vizsgálnánk a "Homeopátiás készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045)" című általános cikkelyben megadott követelmények szerint. A határértékek előírásánál figyelembe kell venni a növényi drog tulajdonságait és eredetét. E határértékek előírásánál az őstinktúra hígítási faktorát és a módszerre jellemző kimutatási határt is számításba kell venni. Nehézfémek (2.4.27). Indokolt esetben a "Nehézfémek" vizsgálat az őstinktúrával is elvégezhető ahelyett, hogy a növényi drogot vizsgálnánk a "Homeopátiás



készítmények előállítására szánt növényi drogok (2045)" című általános cikkelyben megadott követelményei szerint. A határértékek előírásánál figyelembe kell venni a növényi drog tulajdonságait és eredetét. E határértékek előírásánál az őstinktúra hígítási faktorát és a módszerre jellemző kimutatási határt is számításba kell venni. Amennyiben az illetékes hatóságok megkövetelik, megfelelő határértékek egyéb nehézfémekre, például arzénre vagy nikkelre is előírhatók. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Adott esetben el kell végezni az őstinktúra tartalmi meghatározását és meg kell adni a tartalomra vonatkozó határértékeket is. ELTARTÁS Fénytől védve tároljuk. A legmagasabb tárolási hőmérséklet megadására is szükség lehet. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: - hogy a termék homeopátiás készítmények előállítására szánt őstinktúra (jelölés „TM” vagy „Ø”), - a nyersanyag nevét, adott esetben az Európai Gyógyszerkönyv megfelelő cikkelyének latin címét használva, - az előállítási módszert, - az alkohol vagy egyéb oldószer koncentrációját az őstinktúrában (%V/V), - a nyersanyag/őstinktúra arányt, - ahol szükséges, az eltartási körülményeket.

Toxinum botulinicum A ad iniectabile


01/2012:2113

TOXINUM BOTULINICUM A AD INIECTABILE Botulinum toxin (A típus), injekciós célra DEFINÍCIÓ Az injekciós célra szánt A típusú botulinum toxin tisztított A típusú botulinum neurotoxint tartalmazó, szárított készítmény. A neurotoxin hemagglutininekkel és nem toxikus fehérjékkel képzett komplex formájában is előfordulhat. Az A típusú botulinum neurotoxint vagy annak hemagglutinin komplexét A típusú Clostridium botulinum alkalmas törzséből készült folyékony tenyészet felülúszójának megfelelő eljárással végzett tisztításával állítják elő. A tisztított komplexek többféle fehérjéből állnak és különböző méretűek lehetnek. A legnagyobb komplex (relatív molekulatömege kb. 900 000) egy 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxinból, egy 130 000 relatív molekulatömegű nem toxikus fehérjéből és különböző, 14 000 és 43 000 közötti relatív molekulatömegű hemagglutininekből áll. A tisztított toxin egy része csak a 900 000 relatív molekulatömegű neurotoxin komplexben megtalálható 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxint tartalmazza, amely eredetileg egy láncként szintetizálódik, majd az endogén proteázok teljesen aktív, diszulfid-híddal kapcsolt könnyű lánccá (relatív molekulatömege 54 000) és nehéz lánccá (relatív molekulatömege 97 000) hasítják. A készítményt használat előtt a feliraton feltüntetett módon fel kell oldani. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A toxin előállítása olyan meghatározott oltócsíra-rendszerben kezelt oltócsíra-tenyészeteken alapul, mely biztosítja a toxintermelő képesség fenntartását. Igazolni kell, hogy az előállítási eljárással folyamatosan olyan termék nyerhető, melynek aktivitása és profilja hasonló a klinikai vizsgálatok során megfelelően ártalmatlannak és hatásosnak bizonyult gyártási tételekéhez. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnák, a legnagyobb humán klinikai adagnál nem kisebb mennyiség alkalmazása esetén, a semlegesítésre használt, megfelelő mennyiségű specifikus A típusú botulinum antitoxin jelenlétében, megfelelne az általános abnormális toxicitási vizsgálat követelményeinek (2.6.9). Az előállítási eljárást és a késztermék, illetve a releváns köztitermékek stabilitását az alábbi vizsgálatokkal kell értékelni. A vizsgálatoknak tartalmazniuk kell a toxinaktivitás megfelelő funkcionális modelljében értékelt, 1 mg tisztított toxinfehérjére számított specifikus toxinaktivitást, továbbá kiegészíthetők az A típusú botulinum toxin és, adott esetben, a hozzá kapcsolódó nem toxikus fehérjék jelenlétét igazoló vizsgálatokkal is. BAKTÉRIUM OLTÓCSÍRATÉTELEK Alkalmas táptalajban C. botulinum olyan, ismert eredetű és történetű, fokozottan toxintermelő törzseit szaporítják, melyekről ismert, hogy A típusú toxint termelnek, továbbá bizonyított, hogy más botulinum toxinokat (különösen a B és F típusú botulinum toxint) kódoló gének hiányoznak belőlük. Az oltócsíra-törzstételként felhasznált baktériumtörzset olyan feljegyzett adatok alapján kell azonosítani, amelyek tartalmazzák a törzs eredetére, valamint a jellemzésére alkalmazott vizsgálatokra vonatkozó információkat. Utóbbiak a törzs morfológiai, tenyésztési, biokémiai, genetikai és szerológiai sajátságait foglalják magukban. Adott esetben azt is igazolni kell, hogy az oltócsíratörzstétel és -szaporítótétel profilja megegyezik. Csak olyan oltócsíratétel használható, mely megfelel az alábbi követelményeknek.



Azonosítás. Minden egyes oltócsíratételről igazolni kell, hogy A típusú C. botulinum baktérium tiszta, idegen bakteriális vagy gomba szennyezőktől mentes tenyészetéből áll. Mikrobiológiai tisztaság. Minden egyes oltócsíratételnek meg kell felelnie a szennyező mikroorganizmusoktól való mentességre vonatkozó követelményeknek. A baktériumtenyészetek tisztaságát megfelelően érzékeny módszerekkel kell igazolni. Ezek magukban foglalhatják a megfelelő táptalajba oltást és a telepek morfológiai vizsgálatát is. Fenotípusos paraméterek. Minden egyes oltócsíratételnek ismert zsírsavprofillal, cukorfermentálási profillal (glükóz, laktóz, mannóz stb.) és fehérjebontó aktivitással, továbbá megfelelő lipáz, lecitináz és zselatináz aktivitással kell rendelkeznie. Genetikai tisztaság. A toxint kódoló gén szekvenciájának minden egyes oltócsíratétel esetében ismertnek kell lennie. Az oltócsíratételeknek meg kell felelniük a más toxin-szerotípusokat kódoló génektől való mentességre vonatkozó követelménynek. Aktív toxin termelés. Azok a baktériumtörzsek, amelyek az akut toxicitási vizsgálat alapján nagy mennyiségű aktív toxint termelnek, alkalmasnak tekinthetők. Az oltócsíratételeknek legalább olyan minimális toxicitásszintet kell produkálniuk, mely az előállítás folyamata és mérete szempontjából megfelelő. A GYÁRTÓ REFERENCIAKÉSZÍTMÉNYEI A fejlesztés során a gyártási tételek állandóságának igazolására, továbbá a letöltés előtti tisztított toxin és a késztermék azt követő ellenőrzésére alkalmas referenciakészítményeket kell létrehozni. Ezeknek az A típusú botulinum toxin olyan gyártási tételeiből kell származniuk, melyeket a „Letöltés előtti tisztított toxin” részben leírtak szerint jellemeztek. A referenciakészítményeket felhasználási céljuknak megfelelően kell jellemezni, és alkalmas méretű részletekben olyan körülmények között kell tárolni, hogy alkalmasságuk biztosítva legyen. LETÖLTÉS ELŐTTI TISZTÍTOTT TOXIN Az A típusú C. botulinum törzset anaerob körülmények között, alkalmas táptalajokon tenyésztik, melyből a kiválasztott tenyészeteket, a maximális toxintermelés elérése érdekében, az oltócsíratenyésztési és fermentációs szakaszokon keresztül megfelelően ellenőrzött anaerob atmoszférában fokozatos lépésenként inkubálják. A toxint a nukleinsavak és a mellékhatások okozására hajlamos összetevők eltávolítása céljából megfelelő módszerekkel tisztítják. Csak olyan tisztított toxin használható fel letöltés előtti késztermék előállítására, amely megfelel a következő követelményeknek. Minden egyes vizsgálatra és minden egyes termékre meg kell állapítani az elfogadási határértékeket, és minden új tisztított toxinnak meg kell felelnie ezen a határértékkövetelményeknek. Reagensmaradványok. Megfelelő határérték-vizsgálatokkal vagy a folyamat validálásával igazolni kell, hogy a tisztítási lépések során a reagensmaradványok eltávolítása megtörtént. Nukleinsavak. Megfelelő határérték-vizsgálatokkal vagy a folyamat validálásával igazolni kell, hogy nukleinsavak eltávolítása megtörtént. Immunológiai azonosság. A specifikus A típusú toxin jelenlétét alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) kell igazolni. Fajlagos aktivitás. A fajlagos aktivitást egér toxicitási modellen vagy olyan in vivo/ex vivo módszerekkel kell igazolni, amelyeket az LD50 meghatározásra validáltak és 1 mg fehérjére vonatkoztatott egér LD50 értékben fejeztek ki. A fajlagos aktivitás nem lehet kisebb, mint 1·108 egér LD50 egység/mg fehérje, a 150 000 relatív molekulatömegű neurotoxin esetében, illetve 1·107 egér LD50 egység/mg fehérje, a 900 000 relatív molekulatömegű neurotoxin komplex esetében.



Fehérje. A teljes fehérjekoncentrációt alkalmas módszerrel határozzák meg. A termékre elfogadási értéket kell megállapítani, és minden egyes gyártási tételnél bizonyítani kell, hogy megfelel a határérték-követelményeknek. Fehérjeprofil. Az azonosítást és a fehérjeösszetétel-meghatározást, megfelelő referenciastandardokkal összehasonlítva, poliakrilamid gélelektroforézissel (2.2.31), redukáló és nem redukáló körülmények között egyaránt el kell végezni, de használható más alkalmas fizikai-kémiai módszer, például méretkizárásos kromatográfia (2.2.30) is. Teljes életképes mikroorganizmusszám. A terméknek meg kell felelnie a jóváhagyott határértékkövetelménynek. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK A letöltés előtti készterméket úgy állítják elő, hogy a letöltés előtti tisztított toxinhoz engedélyezett segédanyagokat adnak. Az oldatot baktériumszűrőn szűrik. Amennyiben humán albumint is adnak az oldathoz, annak meg kell felelnie a Humán albumin oldat (0255) cikkely követelményeinek. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket aszeptikus körülmények között steril, garanciazáras tartályokba töltik le. A töltés egységességét a töltési folyamat során igazolják, így a tartalom egységessége (2.9.6) vizsgálat nem szükséges. A tartályokat úgy kell lezárni, hogy az esetleges szennyeződés lehetősége kizárható legyen. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az adott termékre megállapított határérték-követelményeknek, illetve az alábbiakban az „Azonosítás”, „Vizsgálatok”, illetve „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. pH. A feloldott készítmény pH-jának az adott termékre megállapított érték ± 0,5 egység tartományon belül kell lennie. Víztartalom: legfeljebb az adott termékre megállapított határérték. AZONOSÍTÁS Az A típusú botulinum toxin jelenlétét alkalmas immunkémiai módszerrel (2.7.1) kell igazolni. VIZSGÁLATOK Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 10 NE/ampulla. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A Kísérleti és Egyéb Tudományos Célokra Felhasznált Gerinces Állatok Védelméről szóló Európai Egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat a lehető legkevesebb állat felhasználásával kell elvégezni, oly módon, hogy azoknak a lehető legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodást okozzuk. Mivel az LD50 meghatározás az állatok jelentős szenvedésével jár együtt, a gyártók számára erősen ajánlott, hogy olyan meghatározásokat fejlesszenek ki és validáljanak, amelyekben a felhasznált állatok száma csökkenthető, illetve hogy a vizsgálati eljárást, az állatok jólétét szem előtt tartva, finomítsák vagy helyettesítsék. A feloldott termék hatóértékét LD50 érték egereken végzett meghatározásával, vagy más, az LD50 meghatározással szemben validált módszerrel kell meghatározni. A hatóértéket egér LD50 értékben



vagy a referenciakészítményre vonatkoztatva fejezik ki. Az LD50 meghatározásánál a termék fokozatosan növekvő mennyiségeit fecskendezik intraperitoneálisan a csoportokra osztott egerekbe, és az LD50 értéket az egerek elhullási aránya alapján a szokásos statisztikai módszerekkel (5.3) számolják ki. Ezzel párhuzamosan egy megfelelő referenciakészítmény hatóérték-meghatározását is el kell végezni. A toxin hatóértékét a referenciakészítményre vonatkoztatva adjuk meg vagy a referenciakészítményre kapott értékre, amelynek az engedélyezett hatóérték alapján megadott, megfelelő határértékeken belül kell lennie. A termék hatóértéke – az LD50 meghatározással (referenciamódszer) szemben végzett validálást követően – más, az állatok jóléte szempontjából előnyösebb módszerekkel is meghatározható, például paralízis végpontot alkalmazó, élő egereken végzett vizsgálatokkal, egér rekeszideg (nervus phrenicus)–rekeszizom preparátum alkalmazásával végzett ex vivo vizsgálatokkal, in vitro endopeptidáz meghatározásokkal, illetve sejtalapú meghatározásokkal. Az alternatív helyettesítő vizsgálatok esetében a hatóértéket egy egér LD50 egységekben kalibrált, alkalmas referenciakészítményre vonatkoztatva kell kiszámítani. A becsült hatóértéknek a deklarált érték 80 és 125%-a között kell lennie. A meghatározás megbízhatósági határértékeinek (P = 0,95) a becsült hatóérték 80 és 125%-a között kell lenniük. A vizsgálat megismételhető, de ha 1-nél több vizsgálatot végzünk, a hatóérték becslésénél minden egyes érvényes vizsgálati eredményt figyelembe kell venni. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: −

az ampullánkénti toxinegységek számát, egy olyan nyilatkozattal, mely szerint az egységek termékspecifikusak, és más A típusú botulinum toxint tartalmazó készítményekre nem alkalmazhatók,

–

a szárított termék feloldásához használandó oldószer nevét és térfogatát.

01/2012:0153

EMBERGYÓGYÁSZATI VAKCINÁK Vaccina ad usum humanum DEFINÍCIÓ Az embergyógyászati vakcinák olyan antigéneket tartalmazó készítmények, amelyek fajlagos és aktív immunitást képesek előidézni az emberi szervezetben egy fertőző kórokozóval vagy az általa termelt toxinnal vagy antigénnel szemben. Az immunválasz során aktiválódhat a veleszületett és a szerzett (celluláris és humorális) immunitás is. A tervezett program szerint végezett oltás esetén az embergyógyászati vakcináknak az emberi szervezetben bizonyítottan kielégítő immunizáló aktivitással kell rendelkezniük, és megfelelően biztonságosnak kell lenniük. Az embergyógyászati vakcinák tartalmazhatnak: kémiai vagy fizikai módszerekkel inaktivált teljes mikroorganizmusokat (baktériumokat, vírusokat vagy parazitákat), amelyek a kívánt immunizáló sajátságaikat megőrizték; élő mikroorganizmusokat, amelyek természetüknél fogva avirulensek vagy amelyeket virulenciájuk gyengítése céljából előkezeltek, anélkül, hogy a kívánt immunizáló sajátságaikat elvesztették volna; mikroorganizmusokból kivont, vagy azok által kiválasztott, illetve rekombináns DNS technológiával vagy kémiai szintézissel termelt antigéneket. Az antigének felhasználhatók natív állapotukban vagy kémiai, illetve fizikai módszerekkel detoxifikálva, továbbá – immunizáló hatásuk növelése érdekében – aggregálhatók, polimerizálhatók vagy valamilyen hordozóhoz is kapcsolhatók. A vakcinák adjuvánst is tartalmazhatnak. Az olyan vakcinát, ahol az antigént ásványi adjuvánshoz kapcsolták, „adszorbeált” vakcinának nevezik. Az embergyógyászati vakcinák cikkelyeiben használatos fogalmak definícióit az 5.2.1 fejezet tartalmazza.

A teljes sejteket tartalmazó bakteriális vakcinák színtelen vagy csaknem színtelen folyadékfázisú, különböző opacitásfokú szuszpenziók, vagy fagyasztva szárított termékek. A termékek adszorbeáltak lehetnek. Az élő vagy inaktivált baktériumok koncentrációját az opacitás Nemzetközi Egységében fejezzük ki, illetve adott esetben közvetlen sejtszámlálással, vagy élő baktériumok esetében az életképes mikroorganizmus-szám mérésével határozzuk meg.

A bakteriális összetevőket tartalmazó bakteriális vakcinák szuszpendált vagy fagyasztva szárított termékek, amelyek adszorbeáltak lehetnek. Antigéntartalmukat alkalmas validált módszerrel határozzák meg.

A bakteriális toxoidokat toxinokból állítják elő, olyan fizikai vagy kémiai eljárással, amely – immunizáló tulajdonságaik megőrzése mellett – toxicitásukat elfogadható szintre csökkenti vagy teljesen megszünteti. A toxinokat meghatározott mikroorganizmus-törzsekből nyerik. Az előállításra alkalmazott eljárásnak olyannak kell lennie, hogy a toxoid ne alakulhasson vissza toxinná. A toxoidokat tisztítják. A tisztítást a detoxifikálás előtt és/vagy után végzik. A toxoid vakcinák adszorbeáltak lehetnek.

A vírusvakcinákat állatokban, előkeltetett tojásokban, megfelelő sejttenyészetekben, alkalmas szövetekben vagy géntechnológiával módosított sejtek tenyészeteiben szaporított vírusokból állítják elő. A vírusvakcinák előállításuk módjától függően változó opacitású folyadékok, de lehetnek fagyasztva szárított termékek is. A vírusvakcinák adszorbeáltathatók. Mind a folyékony, mind a reszuszpendált fagyasztva szárított készítmények lehetnek színesek is, ha az előállításukhoz használt táptalaj sav-bázis indikátort, pl. fenolvöröst tartalmaz.

A szintetikus antigén-vakcinák általában tiszta vagy színtelen folyadékok. Az összetevők koncentrációját általában a fajlagos antigén-tartalom formájában fejezik ki. A kombinált vakcinák együtt adagolt, különböző antigéneket tartalmazó többkomponensű készítmények. A különböző antigénkomponensek adagolásának célja, hogy ugyanazon organizmus különböző törzsei vagy típusai és/vagy különböző organizmusok ellen nyújtsanak védelmet. A kombinált vakcina forgalomba kerülhet többkomponensű folyadékként, fagyasztva szárított készítményként vagy különálló összetevőkként, amelyeket felhasználás előtt a mellékelt utasítás szerint kell elegyíteni. Amennyiben az adott kombináció

nem rendelkezik egyedi cikkellyel a Gyógyszerkönyvben, a vakcinának meg kell felelnie az egyes komponensek cikkelyeiben előírt, és az illetékes hatóság által szükség szerint módosított követelményeknek. Az adszorbeált vakcinák szuszpenziók, amelyek a tartály alján üledéket képezhetnek. ELŐÁLLÍTÁS

Általános rendelkezések. Bizonyítani kell, hogy egy adott termék előállítási eljárásával mindig a klinikailag hatékonynak, immunogénnek és biztonságosnak bizonyult gyártási tételhez hasonló tételek állíthatók elő. A termékjellemzőket, beleértve a gyártás közbeni ellenőrzést is, rögzíteni kell. Az előállításra vonatkozó követelményeket, beleértve az előállítás folyamán végzendő vizsgálatokat is, az egyedi cikkelyek tartalmazzák. Indokolt és engedélyezett esetekben bizonyos vizsgálatok elhagyhatók, ha – pl. validációs tanulmányokkal – igazolható, hogy az előállítási módszer következetesen biztosítja az adott vizsgálat követelményeinek való megfelelést. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a vakcinák előállítása oltócsíra-rendszer alkalmazásával történik. Az előállítási módszereket úgy kell kialakítani, hogy a műveletek során a megfelelő immunizáló tulajdonságok megmaradjanak, a készítmény ártalmatlan legyen és idegen kórokozókkal ne szennyeződjék. Amennyiben az embergyógyászati vakcinákat emberi vagy állati eredetű anyagok felhasználásával állították elő, az 5.1.7. Vírusmentesség című fejezet általános követelményeit együtt kell alkalmazni jelen cikkelynek a vírusmentességre vonatkozó specifikusabb követelményeivel, illetve az 5.2.2. Vakcinák előállítására és minőségellenőrzésére szánt, meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományok, az 5.2.3. Embergyógyászati vakcinák előállítására szánt sejtszubsztrátumok, a 2.6.16. Vizsgálat idegen kórokozókra humán élővírus-vakcinákban fejezetek és az egyedi cikkelyek vírusmentességre vonatkozó követelményeivel. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vakcina gyártási tételeinek előállításakor a vírusátoltások vagy a baktérium-szubkultúrák száma (az oltócsíra-törzstételtől számítva) nem haladhatja meg azt az átoltásszámot, amelyet a klinikai vizsgálatok során ártalmatlanság és hatékonyság vagy immunogenitás tekintetében megfelelőnek bizonyult vakcina előállításánál alkalmaztak. A vakcináknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek emberben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki. A vakcinák tartalmazhatnak megfelelő segédanyagokat, így tartósítószereket és adjuvánsokat is. Penicillin és sztreptomicin sem az előállítás egyes lépései során, sem a végtermékhez adva nem használható fel. Ugyanakkor penicillint vagy sztreptomicint tartalmazó táptalajjal készült oltócsíra-törzstétel – indokolt és engedélyezett esetekben – felhasználható az előállításhoz. A vakcinatermelés fontos jellemzője a termelés állandósága. Az embergyógyászati vakcinák cikkelyei az előállítás alatt és a kész gyártási tételen elvégzendő különböző vizsgálatokra vonatkozó határértékeket írnak elő. Ezek a határértékek megadhatók a megengedett legnagyobb, illetve legkisebb értékekként, illetve egy megadott értéktől való megengedett legkisebb és legnagyobb eltérés formájában. Bár a terméknek meg kell felelnie ezen határértékeknek, ez még nem szükségszerűen biztosítja egy adott vakcina termelésének állandóságát. Ezért az adott vizsgálatokra vonatkozóan az előállítónak minden egyes termékre megfelelő beavatkozási vagy felszabadítási követelményt/követelményeket kell előírnia, amely/amelyek a klinikai vizsgálatok során, illetve a termelés állandóságának igazolására használt gyártási tételek eredményein alapulnak. Ezek a határértékek a későbbiekben a gyártási tétel adatok statisztikai értékelésének ismeretében kismértékben módosíthatók.

A szaporításhoz használt szubsztrátumok. A szaporításhoz használt szubsztrátumoknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv ide vonatkozó követelményeinek (5.2.2, 5.2.3) vagy – ilyen követelmények hiányában – az illetékes hatóság által előírt követelményeknek. A sejtbankokkal és a sejtbankból származó sejttenyészetekkel végzett műveleteket aszeptikus körülmények között, olyan helyen kell végezni, ahol más sejtekkel nem dolgoznak. A sejtszuszpenziók készítéséhez használt szérum és tripszin bizonyítottan mentes legyen idegen kórokozóktól.

Oltócsíra-tételek/sejtbankok. Az adott oltócsíra-törzstételt vagy sejtbankot a nyilvántartási adatok – így a törzs eredetére és kezelésére vonatkozó adatok – alapján azonosítjuk. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy az oltócsíra-törzstételben vagy -szaporítótételben idegen kórokozó vagy nemkívánatos anyag ne

legyen jelen.

Táptalajok. A táptalajoknak, amennyire csak lehetséges, mentesnek kell lenniük az olyan anyagoktól, amelyek az emberi szervezetben – ismereteink szerint – toxikus, allergiás vagy egyéb nemkívánatos reakciót válthatnak ki; amennyiben ilyen összetevőkre mégis szükség van, bizonyítani kell, hogy mennyisége a kész gyártási tételben olyan kicsi, hogy a végtermék már ártalmatlan. A sejttenyészetekhez használt táptalaj tartalmazhat engedélyezett állati eredetű szérumot (humán szérumot nem), az a táptalaj azonban, amelyet a vírusszaporítás közben használnak a sejtnövekedés fenntartására – ha nincs más rendelkezés – nem tartalmazhat szérumot. A sejttenyészetekhez használt táptalajok tartalmazhatnak sav-bázis indikátorokat, pl. fenolvöröst, valamint engedélyezett antibiotikumokat (a legkisebb hatékony koncentrációban), előnyösebb azonban, ha az előállítás folyamán a táptalaj antibiotikummentes. Szaporítás és aratás. A sejttenyészetek szaporítását és az aratást pontosan meghatározott körülmények között kell végezni. Az aratás tisztaságát a cikkelyben megadott megfelelő vizsgálatokkal igazolni kell.

Kontrollsejtek. Sejttenyészetekben előállított vakcinák esetén a kontrollsejteket az előírások szerint kell fenntartani és vizsgálni. Az értékelhető kontroll biztosítása céljából a sejtek fenntartásához az előállításra használt sejttenyészetekével lényegében megegyező körülményeket kell fenntartani, beleértve azt is, hogy a tápfolyadékoknak azonos gyártási tételből kell származniuk, és a tápfolyadék cseréjét/módosítását is azonos körülmények között kell végezni.

Kontrolltojások. Tojásokban előállított élő vakcinákhoz a kontrolltojásokat a cikkely előírásai szerint kell inkubálni és vizsgálni.

Tisztítás. A tisztítási eljárásnak, adott esetben, validáltnak kell lennie. Inaktiválás. Az ínaktivált vakcinákat bizonyított hatékonyságú és megbízhatóságú, validált inaktiválási eljárással kell előállítani. Amennyiben az aratás várhatóan idegen kórokozókat tartalmazhat (pl. ha a vakcinát egészséges, nem SPF állományból származó tojásokban állítják elő), az inaktiválási eljárást a potenciális szennyezőket illetően is validálni kell. Az inaktiválás hatékonyságára vonatkozó vizsgálatot az inaktiválás után a lehető legrövidebb időn belül el kell végezni.

Letöltés előtti késztermék. A letöltés előtti készterméket a vakcina alkotórészeinek aszeptikus elegyítésével kell előállítani. A nem parenterális alkalmazásra szánt, nem folyékony vakcinák esetében a letöltés előtti készterméket a vakcina alkotórészeinek alkalmas körülmények között történő elegyítésével kell előállítani.

Adjuvánsok.

Az antigén(ek)re adott immunválasz fokozása és/vagy módosítása céljából a vakcinakészítmény egy vagy több adjuvánst tartalmazhat. Az adjuvánst tartalmazhatja maga a késztermék, de külön tartályba is kerülhet. A termelés állandósága szempontjából alapvető fontosságú az adjuvánsok minőségének ellenőrzése, külön és az antigénekkel kombinációban egyaránt. A minőségi követelményeket külön vagy az antigénnel/antigénekkel együtt alkalmazott minden egyes adjuvánsra rögzíteni kell.

Adszorbensek mint adjuvánsok. A vakcinák alumínium-hidroxidra, alumínium-foszfátra, kalciumfoszfátra vagy más alkalmas adszorbensre adszorbeáltathatók. Az adszorbenseket olyan különleges körülmények között állítják elő, amelyek biztosítják a megfelelő fizikai állapotot és adszorpciós tulajdonságokat. Ha adszorbenst alkalmaznak adjuvánsként és ezt a vakcina gyártása során in situ állítják elő, úgy a minőségi követelményeket a vakcina minden egyes komponensére és a vakcinában az előállított adszorbensre vonatkozóan is meg kell állapítani. A minőségi követelmények elsősorban az alábbiak ellenőrzésére szolgálnak: – kémiai összetétel (minőségi és mennyiségi); – ahol lényeges, a fizikai szerkezet és az ezzel kapcsolatos adszorpciós tulajdonságok, különösen abban az esetben, amikor az adjuváns adszorbensként funkcionál; – az adjuváns és az antigén közötti kölcsönhatás; – a tisztaság, beleértve a bakteriális endotoxin-tartalmat és a mikrobiológiai tisztaságot;

– a vakcina működése szempontjából kritikusnak tartott egyéb paraméterek. Minden egyes – külön és az antigénnel kombinált formában alkalmazott – adjuváns stabilitását, különösen a kritikus paraméterek tekintetében, a készítményfejlesztési tanulmányok során meg kell állapítani.

Mikrobiológiai (antimikrobás) tartósítószerek. A mikrobiológiai (antimikrobás) tartósítószereket azért alkalmazzák, hogy megakadályozzák a vakcinának a felhasználás során bekövetkező, mikrobiológiai szennyeződésből eredő minőségromlását, és az ebből fakadó káros mellékhatások kialakulását. A fagyasztva szárított készítmények mikrobiológiai tartósítószereket nem tartalmazhatnak. Egyadagos folyékony készítmények esetében a mikrobiológiai tartósítószerek alkalmazása általában nem elfogadható. Többadagos folyékony készítmények esetében a hatékony mikrobiológiai tartósítás szükségességének megítéléséhez figyelembe kell venni a felhasználás során esetlegesen előforduló szennyeződést és a tartály felbontásától számított leghosszabb ajánlott felhasználhatósági időtartamot. Mikrobiológiai tartósítószer használata esetén bizonyítani kell, hogy az nem befolyásolja kedvezőtlenül a vakcina ártalmatlanságát és hatékonyságát. Antibiotikumokat mikrobiológiai tartósítószerként általában nem lehet alkalmazni A készítményfejlesztés során az illetékes hatóságok részére elfogadható módon igazolni kell, hogy a mikrobiológiai tartósítószer a teljes felhasználhatósági időtartam alatt megőrzi hatékonyságát. A mikrobiológiai tartósítószer hatékonyságát az 5.1.3. fejezetben leírtak szerint kell értékelni. Ha sem az A-, sem a B-követelmény nem teljesül, akkor az embergyógyászati vakcináknál indokolt esetben az alábbi követelményeket kell alkalmazni: a baktériumszám 24 óra – 7 nap között ne növekedjék, 14 nap elteltével 3 logaritmus egységgel csökkenjen, 28 nap elteltével ne legyen növekedés; gombák esetében 14 nap és 28 nap elteltével se legyen növekedés.

A köztitermékek stabilitása. Köztitermékeket a vakcinagyártás különböző fázisaiban nyernek, és ezeket esetenként akár hosszabb ideig is tárolják. Ilyen köztitermékek: – oltócsíra-tételek és sejtbankok; – élő vagy ínaktivált aratások; – toxinokból vagy toxoidokból, poliszacharidokból, baktérium- vagy vírusszuszpenziókból álló, tisztított aratások; – tisztított antigének; – adszorbeált antigének; – konjugált poliszacharidok; – vakcina letöltés előtti, kész gyártási tétele; – a végső, lezárt tartályban, a stabilitási vizsgálatok során alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt, és ismételt vizsgálat nélküli felszabadításra szánt vakcina. Ha a köztiterméket nem használják fel rövid időn belül, bomlásuk várható mértékének megállapítására a tervezett tárolási körülmények között stabilitásvizsgálatokat kell végezni. A vakcina letöltés előtti, kész gyártási tételének stabilitásvizsgálata, a tervezett tárolási körülményekkel egyenértékű körülmények között, reprezentatív mintákkal végezhető. Az oltócsíra-tételek és sejtbankok kivételével a tervezett tárolási körülményekre vonatkozó lejárati időt minden köztitermékre meg kell állapítani, amennyiben lehetséges, a stabilitási tanulmányok alapján.

Kész gyártási tétel. A kész gyártási tételt a letöltés előtti készterméknek steril, garanciazáras tartályokba, aszeptikus körülmények között történő szétosztásával állítják elő; a tartályokat – adott esetben fagyasztva szárítás után – szennyezést kizáró módon lezárják. Nem parenterális alkalmazásra szolgáló, nem folyékony vakcinák esetében a kész gyártási tételt a letöltés előtti késztermék steril, garanciazáras tartályokba, megfelelő körülmények között történő szétosztásával állítják elő. Indokolt és engedélyezett esetben a letöltés előtti készterméken bizonyos, a kész gyártási tételre előírt vizsgálatok elvégezhetők, amennyiben igazolták, hogy az aztkövető gyártási műveletek nem befolyásolják a követelményeknek való megfelelést. Küllem. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a kész gyártási tételt tartalmazó minden egyes tartályt (üvegcse, fecskendő vagy ampulla) vizuálisan vagy mechanikusan meg kell vizsgálni, a küllem elfogadhatóságának ellenőrzésére.

Az adszorpció mértéke. Adszorbeált vakcina esetében – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – az adszorpció mértékére vonatkozó felszabadítási specifikációt a klinikai vizsgálathoz felhasznált gyártási tételekre kapott eredmények alapján kell előírni. A vakcinára kapott stabilitási adatok alapján igazolni kell, hogy az adszorpció mértéke a lejárati idő végén sem lesz kisebb, mint a klinikai vizsgálatokhoz felhasznált gyártási tételekre kapott érték. Hőstabilitás. Amennyiben a hőstabilitás vizsgálatot az élő gyengített vakcinák esetében az egyedi cikkely előírja, a vizsgálatot a végső gyártási tételen kell elvégezni azért, hogy a gyártási tételek hőstabilitási állandósága a termékben levő vírus/baktérium-komponensek esetén nyomon követhető legyen. Az egyedi cikkely előírja a megfelelő körülményeket. A vizsgálat rutinszerű alkalmazása adott termék esetén csak abban az esetben hagyható el, ha az állandóságot az előállítási folyamat bizonyítja, a kompetens hatóság beleegyezésével, olyan releváns paraméterek alkalmazása mellett, mint hozam-állandóság, az életképes baktériumszám a fagyasztva szárítás előtt és után, a hatóérték a felszabadításkor és a tényleges stabilitás a hőstabilitásnál előírt paraméterek alkalmazása mellett. Amennyiben az antigének előállítási folyamata vagy a formulálás jelentősen megváltozik, a vizsgálatot újra be kell vezetni.

Stabilitás. A termékfejlesztés során végzett vizsgálatokkal igazolni kell, hogy a kész gyártási tétel a felhasználhatóság teljes időtartama alatt megőrzi hatóértékét; a javasolt tárolási körülmények között bekövetkező hatóérték-csökkenés mértékét meg kell állapítani. Túl nagy csökkenés arra utalhat, hogy a vakcina nem megfelelő, még akkor sem, ha hatóértéke az elfogadhatóság határain belül marad.

Lejárati idő. Amennyiben nincs más rendelkezés, a lejárati időt a hatóérték-meghatározás megkezdésétől, kombinált vakcinák esetében pedig az első hatóérték-meghatározás megkezdésétől kell számítani. A stabilitásvizsgálatoknál alkalmazott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten tárolt, és ismételt hatóértékmeghatározás nélküli felszabadításra szánt vakcinák esetében a lejárati időt az erről a hőmérsékletről való áthelyezéstől kell számítani. Amennyiben adott vakcinával nem végeznek hatóérték-meghatározást, a kész gyártási tétel lejárati idejét az engedélyezett stabilitásjelző vizsgálat időpontjától, vagy ennek hiányában a fagyasztva szárítás, illetve a végső tartályokba töltés időpontjától kell számítani. Az olyan kombinált vakcinák lejárati ideje, melyek összetevőit külön tartályokba töltik, a legrövidebb lejárati idejű komponensével azonos. A lejárati idő csak az előírt körülmények között tárolt vakcinákra érvényes.

Állatokon végzett vizsgálatok. A Kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló európai egyezmény (European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental and Other Scientific Purposes) rendelkezésének megfelelően a vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy a lehető legkevesebb állatot használják fel, és azoknak a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet vagy tartós károsodását okozzák. Az egyes cikkelyekben a vizsgálatok eredményének megítélésére alkalmazott követelményeket ezeknek megfelelően kell alkalmazni. Például, ha egy cikkely előírása szerint az állatot akkor kell „pozitív”-nak, fertőzöttnek stb. tekinteni, ha a jellemző klinikai tüneteket mutatja, vagy kimúlik, akkor amint világossá válik, hogy az eredmény már nem változik, a szóban forgó állatot humánusan le kell ölni, vagy megfelelően kezelni kell, hogy a felesleges szenvedését elkerüljük. Az Alapelvekkel (General Notices) összhangban a cikkelynek való megfelelés igazolására lehet alternatív vizsgálati módszereket használni. Az ilyen vizsgálatok használata különösen indokolt, ha ezzel helyettesíthető, vagy csökkenthető az állatfelhasználás, illetve csökkenthető az állatok szenvedése. VIZSGÁLATOK A vakcináknak adott esetben meg kell felelniük az egyedi cikkelyekben található előírásoknak, beleértve az alábbiakat is:

pH (2.2.3). A folyékony vakcinák – adott esetben reszuszpendálás után – feleljenek meg az adott készítményre jóváhagyott követelményeknek. Adjuváns. Amennyiben a vakcina adjuvánst tartalmaz, annak mennyiségét meg kell határozni, és bizonyítani kell, hogy az a várt mennyiségnek megfelelő határértékek között van (lásd az alábbiakban az alumíniumra és kalciumra vonatkozó vizsgálatokat is).

Alumínium (2.5.13): amennyiben a vakcina alumínium adszorbenst tartalmaz, legfeljebb 1,25 mg alumínium (Al) a készítmény egy emberi adagjában, ha nincs más előírás.

Kalcium (2.5.14): amennyiben a vakcina kalcium adszorbenst tartalmaz, legfeljebb 1,3 mg kalcium (Ca) a készítmény egy emberi adagjában, ha nincs más előírás.

Szabad formaldehid (2.4.18): ha a vakcina előállítása során formaldehidet használnak, legfeljebb 0,2 g/l szabad formaldehid lehet a végtermékben, amennyiben nincs más előírás.

Fenol (2.5.15): ha a vakcina előállítása során fenolt használnak, legfeljebb 2,5 g/l lehet a végtermékben, amennyiben nincs más előírás.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0 %m/m, fagyasztva szárított vakcinák esetében, ha nincs más előírás. Kivehető térfogat (2.9.17). Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készítmény feleljen meg a vizsgálat követelményének. Bakteriális endotoxinok. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével a készterméken el kell végezni a bakteriális endotoxin vizsgálatot. Ha az egyedi cikkelyben nincs határérték előírva, a megfelelő módszerrel (2.6.14) meghatározott bakteriális endotoxin-tartalom kevesebb legyen, mint az adott készítményre engedélyezett határérték. ELTARTÁS Fénytől védve. Amennyiben nincs más rendelkezés, 5±3 °C hőmérsékleten. A folyékony halmazállapotú adszorbeált vakcinák esetében nem engedhető meg, hogy a vakcina megfagyjon. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: – a készítmény nevét; – a kész gyártási tétel azonosítására alkalmas jelzést; – a javasolt humán dózist és az alkalmazás módját; – az eltartási körülményeket; – a lejárati időt; – a vakcinához adott mikrobiológiai tartósítószer nevét és mennyiségét; – a vakcinához adott antibiotikum, adjuváns, ízjavító anyag, illetve stabilizátor nevét; – adott esetben, hogy a vakcina adszorbeált; – az esetlegesen ártalmas reakciót okozó összetevő nevét és a vakcina használatára vonatkozó minden ellenjavallatot; – fagyasztva szárított vakcinák esetében: – a reszuszpendáláshoz használandó folyadék nevét vagy összetételét és térfogatát; – azt az időt, amelyen belül a reszuszpendált vakcinát fel kell használni.

Vaccinum morbillorum, parotitidis, rubellae et varicellae vivum


01/2012:2442

VACCINUM MORBILLORUM, PAROTITIDIS, RUBELLAE ET VARICELLAE VIVUM Kanyaró, mumpsz, rubeola és bárányhimlő vakcina (élő)

DEFINICIÓ A kanyaró, mumpsz, rubeola és bárányhimlő élő vakcina a kanyaró-, mumpsz- és rubeola vírus, valamint a humán herpeszvírus-3 megfelelő legyengített (attenuált) törzseiből készült, fagyasztva szárított készítmény. A vakcinát közvetlenül a felhasználás előtt, a feliraton megadott módon feloldva tiszta folyadék nyerhető, amely sav-bázis indikátor jelenléte miatt színes lehet. ELŐÁLLÍTÁS A négy komponenst a Kanyaró vakcina (élő) (0213), Mumpsz vakcina (élő) (0538), Rubeola vakcina (élő) (0162) és Varicella vakcina (0648) cikkelyekben leírtak szerint állítják elő, és az ezen cikkelyekben előírt követelményeknek kell megfelelniük. Az előállítási eljárást validálni kell annak bizonyítására, hogy a készítmény, amennyiben vizsgálnák, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitás vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA Az egyes komponensek egyszeri vírusaratásait egyesítik, és a sejtek eltávolítása céljából tisztítják. Az egyesített aratásokhoz megfelelő stabilizátor adható. A komponensek egyesített aratásai megfelelő mértékben hígíthatók. Az egyes komponensek egyesített aratásainak megfelelő mennyiségeit elegyítik. A kész gyártási tétel előállítására csak olyan letöltés előtti késztermék vakcina használható fel, amely megfelel a következő vizsgálat követelményének. Bakteriális és gombaszennyezettség. Sterilitási vizsgálatot (2.6.1) végzünk. Minden tápfolyadékra 10 ml mintát oltunk. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A készítmény felszabadításához minden egyes komponensre vonatkozóan meg kell határozni a legkisebb víruskoncentrációt, annak biztosítására, hogy – a stabilitási adatok fényében – a feliraton feltüntetett legkisebb víruskoncentráció az eltarthatósági idő végéig jelen lesz a készítményben. A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között steril, garanciazáras tartályokba osztják szét, és a vakcina stabilitása szempontjából igazoltan kedvező nedvességtartalom eléréséig liofilezik. Ezután a tartályokat olyan módon zárják le, hogy a szennyeződést és a nedvesség behatolását megakadályozzák. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely valamennyi komponens esetében megfelel a felszabadításhoz szükséges legkisebb vírustartalomra vonatkozó követelményeknek, valamint a „Hőstabilitás”, a „Szarvasmarha szérumalbumin” és a „Víztartalom” vizsgálat, továbbá az „Azonosítás” és „Vizsgálatok” részben előírt valamennyi vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a szarvasmarha



szérumalbumnira vonatkozó vizsgálatot a letöltés előtti késztermék vakcinán elvégezték, és ez megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a késztermék esetében elhagyható. Hőstabilitás. A kanyaró, mumpsz és rubeola komponensek esetében a fagyasztva szárított kész gyártási tétel legalább 3 ampulláját száraz állapotban 7 napon át 37±1 °C-on tároljuk. A „Hatóérték-meghatározás” részben leírt módszerrel meghatározzuk a víruskoncentrációt a melegen, illetve a tárolásra előírt hőmérsékleten tárolt vakcinákban. A melegen tartott vakcina víruskoncentrációja valamennyi komponensre vonatkoztatva legfeljebb 1,0 log egységgel lehet kevesebb, mint a nem melegített vakcináé. Szarvasmarha szérumalbumin. Megfelelő immunkémia módszerrel (2.7.1) meghatározva, nem haladhatja meg az illetékes hatóság által jóváhagyott értéket. Víztartalom (2.5.12). Nem lehet nagyobb, mint az az illetékes hatóság által jóváhagyott mennyiség, amely bizonyítottan biztosítja a vakcina stabilitását. A meghatározáshoz a fél-mikro módszert használjuk. AZONOSÍTÁS A feliraton magadott módon feloldott vakcina, kanyaró-, mumpsz- és rubeolavírusok, valamint humán herpeszvírus-3 elleni specifikus antitestekkel elegyítve, nem képes a fogékony sejtkultúrát fertőzni. A feliraton feltüntetett módon feloldott vakcinát bármely három antitestnek az adott víruskomponensek semlegesítésére elegendő mennyiségével elegyítve, a negyedik víruskomponens a fogékony sejtkultúrát megfertőzi. VIZSGÁLATOK Bakteriális és gombaszennyezettség. A feloldott vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményének. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A sejtvonalakat és/vagy a semlegesítő antiszérumokat olyan módon kell megválasztani, ami biztosítja, hogy az egyes komponensek meghatározását a másik három komponens ne zavarja. A vakcina fertőző kanyaró-, mumpsz- és rubeola vírus, valamint humán herpeszvírus-3-tartalmának meghatározásához a vakcina legalább 3 üvegcséjének tartalmát titráljuk. Minden egyes hígítási lépés esetében a titráló lemez megfelelő számú mélyedését használjuk. Az egyes meghatározások validálására a megfelelő referenciakészítmény egy üvegcséjének tartalmával 3 párhuzamos titrálást végzünk. A referenciakészítmény vírustartalmát egy kontrollgrafikon segítségével kell nyomon követni, és a készítmény titerét minden egyes laboratórium a feljegyzett előzmények alapján állapítja meg. Amennyiben a gyártó referenciakészítményét használjuk, indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve, a kanyaró-, mumpsz-, rubeola- és humán herpeszvírus 3 vírusok hatóértékét a megfelelő Európai Gyógyszerkönyvi Biológiai Referenciakészítményekhez kell hasonlítani, és rendszeres időközönként monitorozni kell. A vakcina egyes ampulláira és a referenciakészítmény ismételt meghatározásaira számított egyedi víruskoncentráció értékeket, valamint a megfelelő kombinált víruskoncentrációkat a szokásos statisztikai módszerek felhasználásával (például: 5.3) számítjuk ki. A kanyaró vírus, mumpsz vírus, rubeola vírus és humán herpeszvírus-3 koncentrációinak kombinált becsült értéke a 3 vakcina ampulla esetén nem lehet kevesebb a feliraton megadott értéknél; a feliraton megadott legkisebb kanyaróvírus-koncentráció nem lehet kisebb, mint 3,0 log CCID50 érték, egy emberi adagra számítva; a feliraton megadott legkisebb mumpszvírus-koncentráció nem lehet kisebb, mint 3,7 log



CCID50 érték, egy emberi adagra számítva; a feliraton megadott legkisebb rubeolavírus-koncentráció nem lehet kisebb, mint 3,0 log CCID50 érték, egy emberi adagra számítva. A meghatározás csak akkor értékelhető, ha: −

a referenciakészítmény 3 párhuzamos meghatározásból számított vírustartalmának konfidencia intervalluma (P = 0,95) nem haladja meg a ±0,3 log CCID50 értéket (kanyaró vírusra, mumpsz vírusra és rubeola vírusra vonatkozóan) vagy a ±0,3 log PFU értéket (humán herpeszvírus-3-ra vonatkozóan),

−

a referenciakészítmény vírustartalma legfeljebb 0,5 log CCID50 értékkel (kanyaró vírusra, mumpsz vírusra és rubeola vírusra vonatkozóan) vagy legfeljebb 0,5 log PFU értékkel (humán herpeszvírus 3ra vonatkozóan) tér el a feltüntetett értéktől.

A meghatározást meg kell ismételni, ha a vakcina kombinált víruskoncentrációjának konfidencia intervalluma (P = 0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 érték (a kanyaró vírusra, mumpsz vírusra és rubeola vírusra vonatkozóan), illetve ±0,3 log PFU érték (a humán herpeszvírus-3-ra vonatkozóan); a minta vírustartalmának kiszámításánál csak az érvényes meghatározásokból nyert adatokat szabad, a szokásos statisztikai módszerek alkalmazásával (lásd például 5.3), egyesíteni. A kombinált víruskoncentrácó konfidencia intervalluma (P = 0,95) nem lehet nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 érték (kanyaró vírusra, mumpsz vírusra és rubeola vírusra vonatkozóan) vagy ±0,3 log PFU érték (humán herpeszvírus 3-ra vonatkozóan). Referenciakészítményként BRP élő kanyaró vakcina használható. Referenciakészítményként BRP élő mumpsz vakcina használható. Referenciakészítményként BRP élő rubeola vakcina használható. Referenciakészítményként BRP élő varicella vakcina használható. Indokolt és engedélyezett esetekben más hatóérték-meghatározási módszer is alkalmazható, ilyenkor előfordulhat, hogy eltérő validitási és elfogadhatósági kritériumokat kell alkalmazni. A vakcinának azonban, amennyiben vizsgálnák, ebben az esetben is meg kellene felelnie a fenti vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a vakcina előállításához felhasznált vírustörzseket,

–

a vakcina előállításához felhasznált sejtek típusát és eredetét,

–

a vakcina komponenseire vonatkozó legkisebb víruskoncentrációt,

–

azt, hogy a vakcina nem kerülhet kapcsolatba fertőtlenítőszerekkel.

Vaccinum poliomielitidis perorale


01/2012:0215

VACCINUM POLIOMYELITIDIS PERORALE Poliomielitisz vakcina (orális) DEFINÍCIÓ Az orális poliomielitisz vakcina 1., 2. és 3. típusú élő, gyengített poliovírusok jóváhagyott törzseit tartalmazó készítmény, melyet jóváhagyott sejtek in vitro tenyészeteiben történő szaporításával állítanak elő. A vakcina orális beadásra alkalmas formában tartalmazhatja a három Sabin törzstípus bármelyikét külön-külön, vagy tetszőleges kombinációban. A vakcina tiszta folyadék, amely sav-bázis indikátor tartalmánál fogva színes lehet. ELŐÁLLÍTÁS Igazolni kell, hogy az alkalmazott vakcinatörzsek és az előállítás módszere emberre nézve állandóan megfelelő immunizáló képességű és biztonságos vakcinát eredményeznek. A vakcina előállítása vírus oltócsíra-rendszeren alapszik. Sejtvonalak sejtbank-rendszerben alkalmazhatók. Amennyiben az előállításhoz primer majom vese sejtkultúrákat használnak, az előállítás feleljen meg az alábbiakban megadott követelményeknek. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a vírus a kész vakcinában az oltócsíra törzstételből legfeljebb 2 átoltással állítható elő. REFERENCIASTANDARDOK A BRP 1., 2., 3. típusú orális poliomielitisz vakcina alkalmas vírus referenciakészítményként a hatóérték-meghatározáshoz. A MAPREC (Mutant Analysis by PCR and Restriction Enzyme Cleavage; mutációanalízis PCR-ral és restrikciós enzim hasítással) meghatározás céljára szánt 2. típusú Sabin poliovírus és a MAPREC meghatározás céljára szánt 3. típusú Sabin poliovírus szintetikus DNS Nemzetközi Standardok használhatók a genetikai markerek vizsgálatához és a termelés állandóságának igazolására vonatkozó molekuláris vizsgálatokhoz. Az in vivo neurovirulencia homotípusú vakcinával végzett összehasonlító vizsgálatára mindegyik poliovírus típus esetében elérhetőek a Sabin Eredeti + 2 passzázsszintű vírus referenciakészítmények: az 1. típusú vírus esetében a WHO (SO+2)/I, a 2. típusú vírus esetében a WHO (SO+2)/II, a 3. típusú vírus esetében a WHO (SO+2)/III készítmény alkalmazható. Az in vivo neurovirulencia vizsgálatokhoz szükséges WHO referenciakészítmények az Egészségügyi Világszervezettől (WHO, Biologicals, Geneva, Switzerland) szerezhetők be. Minden egyes vizsgálat esetében megfelelő referenciakészítmény alkalmazandó. A VÍRUS SZAPORÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ KÖZEG A vírust humán diploid sejtekben (5.2.3), folyamatosan fenntartott sejtvonalakban (5.2.3) vagy primer majomvese sejttenyészetekben (beleértve a primer majomvese sejtek sorozatban átoltott sejtjeit) szaporítják.

Primer majomvese-sejttenyészetek. Primer majomvese sejttenyészet esetén az alábbi speciális követelményeket kell alkalmazni a vírus szaporítására szolgáló közeg esetében.



A primer majomvese-sejttenyészet előállítására és a vírus vizsgálatára felhasznált majmok. Ha a vakcinát primer majomvese sejttenyészeten állítják elő, olyan állatokat kell használni, melyek az illetékes hatóság által engedélyezett fajból származnak, egészségesek és melyeket korábban nem használtak kísérleti célra. Az állatokat zárt vagy folyamatosan ellenőrzött csoportban kell tartani. Az állatokat jól kialakított és megfelelően szellőztetett helyiségben, egymástól minél távolabbra elhelyezett ketrecekben kell tartani. Megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a ketrecek közötti keresztfertőzések megelőzésére. Ketrecenként kettőnél több majom nem helyezhető el és az állatok a ketrecek között nem cserélhetők fel. A majmokat a felhasználás előtt a vakcinát gyártó országban legalább 6 héten át kell zárlat alatt, csoportban tartani. Egy zárlati csoport olyan kiválasztott, egészséges majmok csoportja, amelyet egy elkülönített etető és tisztító rendszerrel rendelkező szobában tartanak, és a zárlat idején más majmokkal nem kerülnek kapcsolatba. Ha a zárlat idején bármikor az egy vagy több csoportból álló szállítmányban az elhullási arány eléri az 5%-ot (kivéve azokat az eseteket, amikor az elhullás baleset, vagy egyértelműen nem fertőző betegség miatt következett be), a teljes szállítmányból származó összes majmot további legalább 6 hétig tartó zárlat alatt kell tartani. A csoportokat folyamatosan elkülönítve kell tartani, a zárlati idő letelte után is, egészen a majmok felhasználásáig. Az adott csoportból származó utolsó majom felhasználása után a csoport elhelyezésére szolgáló szobát gondosan ki kell takarítani és fertőtleníteni kell, mielőtt azt egy újabb csoport elhelyezésére használnák. Amennyiben röviddel a születés előtt álló majommagzatok veséjét használják, az anyát a vemhesség idején zárlat alatt kell tartani. Azokat a majmokat, amelyeknek veséjét eltávolítják, altatást követően különös gonddal vizsgálni kell elsősorban tuberkulózis és cercopithecin herpeszvírus 1 (B vírus) fertőzés jelenlétére. Ha egy majom bármilyen kóros elváltozást mutat, amely veséjének az oltócsíra-tétel vagy a vakcina készítése szempontjából lényeges, azt felhasználni nem lehet. A csoport többi tagjai sem használhatók mindaddig, amíg be nem igazolódik, hogy azok használata a termék biztonságosságát nem veszélyezteti. Az ebben a fejezetben leírt műveletek mindegyikét a vakcina előállítására használt területeken kívül kell elvégezni. A felhasznált majmok majom vírus 40 (SV40), majom immundeficiencia vírus és spumavírus elleni ellenanyagtól igazoltan mentesek legyenek. A vérmintákat, amelyeket SV 40 ellenanyag kimutatására vesznek, a vesék eltávolítását megelőző lehető legrövidebb időn belül kell venni. Ha Macaca alfajú majmokat használnak a termelésre, igazolni kell, hogy a majmok cercopithecin herpeszvírus 1 (B vírus) elleni ellenanyagoktól mentesek. A B vírus elleni ellenanyagoktól való mentesség jelzésére humán herpeszvírust alkalmaznak, a cercopithecin herpeszvírus 1-gyel (B vírus) való tevékenység veszélyes volta miatt. Az új oltócsíra-tételek előállításához használt majmok esetében a majom cytomegalovírus elleni ellenanyagoktól való mentességet is igazolni kell.

A vakcina termelésére használt primer majomvese-sejttenyészetek. Sejttenyészetek előállítására kóros elváltozást nem mutató vesék használhatók. Amennyiben a majmok vakcina előállítására fenntartott tenyészetből származnak, a vírus szaporítására felhasználhatók a primer majomvesesejtekből származó sorozatosan átoltott majomvesesejtek, más esetekben a majomvese sejtek nem olthatók át sorozatosan. Az ilyen tenyészetekben a vakcina előállítására szolgáló vírust aszeptikus eljárással kell tenyészteni. Amennyiben a sejtek szaporítása során állati szérumot használnak, a vírus szövettenyészetre vitele után a fenntartó tápfolyadék hozzáadott szérumot nem tartalmazhat. Az egyetlen majomból, vagy a röviddel a szülés előtt álló legfeljebb 10 majom magzatából származó sejttenyészeteket külön csoportokként kell előállítani és vizsgálni. VÍRUS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK A felhasznált poliovírus törzseket az adott törzs eredetére és az izolálást követő műveletekre vonatkozó feljegyzések alapján azonosítják. Az oltócsíra-szaporítótételeket az eredeti Sabin vírusból származó, jóváhagyott passzázsszintű törzstételből történő egyetlen átoltással nyerik. A vírus oltócsíra-tételeket nagy mennyiségben kell előállítani, és –60 °C alatti hőmérsékleten kell tárolni.



Csak az az oltócsíra-tétel használható vírusszaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes oltócsíra-szaporítótétel esetében a poliovírus típusát fajlagos ellenanyagokat használva azonosítani kell.

Víruskoncentráció. Az alábbiakban leírt módszerrel meghatározott víruskoncentráció alapján kell a neurovirulencia vizsgálatban alkalmazott vírusmennyiséget megállapítani.

Idegen kórokozók (2.6.16). Ha az oltócsíra-szaporítótételt humán diploid sejteken vagy folyamatos sejtvonalon állítják elő, feleljen meg a vírusvakcinák előállításához használt oltócsíra-tételekre vonatkozó követelményeknek. Amennyiben az oltócsíra-szaporítótételt primer majomvese sejtkultúrán állítják elő, feleljen meg az alábbiakban, a „Vírusszaporítás és aratás”, illetve a „Monovalens aratáskeverék” pontokban megadott követelményeknek, valamint a 2.6.16 fejezetben felnőtt egereken, szopós egereken és tengerimalacokon elvégzett vizsgálatok követelményeinek. A 2.6.16 fejezetben előírt vizsgálatok követelményein túl, a sejtvonalon előállított vakcinák vagy primer majomvese sejtkultúrán előállított oltócsíra-tételek esetében sCMV-re vonatkozó validált vizsgálatot is kell végezni. Az oltócsíra-szaporítótételek nem tartalmazhatnak majomvírus 40-ből (SV40) származó kimutatható DNS láncrészeket.

Neurovirulencia. Minden egyes oltócsíra-törzstétel és oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg az orális poliomielitisz vakcina neurovirulenciájára vonatkozó vizsgálat (2.6.19) követelményeinek, a vizsgálatot majmokon végezve. Ezen túlmenően az oltócsíra-tételekből előállított monovalens aratáskeverék első 4 egymást követő gyártási tétele is feleljen meg az orális poliomielitisz vakcina neurovirulenciájára vonatkozó vizsgálat (2.6.19) követelményeinek, a vizsgálatot majmokon végezve. Az oltócsíra-tétel csak ekkor tekinthető felhasználásra alkalmasnak. Nem használható fel további vakcinatermelésre az oltócsíra-tétel, ha a belőle előállított monovalens aratáskeverék esetében a hibák gyakorisága nagyobb, mint az statisztikailag várható. A statisztikai számításokat az egyes vizsgálatok után, az összes monovalens aratáskeverék vizsgálati eredményei alapján kell végezni; az első vizsgálat alkalmával várt valószínűség a téves visszautasítás valószínűségének felel meg (vagyis 1%), a téves visszautasítás valószínűsége az újravizsgálat esetén elhanyagolható. Amennyiben a vizsgálatot csak a gyártó végezte el, a vizsgált mikroszkópos metszeteket át kell adni értékelésre az ellenőrző hatóságnak.

Genetikai jellemzők. Minden egyes oltócsíra-szaporítótételt a „Monovalens aratáskeverék” pontban leírtak szerint, 36–40 °C közötti hőmérsékleten meg kell vizsgálni szaporodási tulajdonságaik megállapítására. Az oltócsíra-tételben lévő vírus jellemzésére (például a mutációk százalékos arányának megállapítására) a MAPREC vizsgálatot kell elvégezni. A 3. típusú vírus oltócsíra-tételek feleljenek meg a „Monovalens aratáskeverék” pontban leírt MAPREC meghatározás követelményeinek. VÍRUSSZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS A sejtbankkal és azt követően a sejttenyészettel folytatott minden egyes műveletet aszeptikus körülmények között kell végezni, olyan területen, ahol az előállítás ideje alatt más sejtekkel nem dolgoznak. A tápfolyadékban megfelelő állati (de nem emberi) szérum felhasználható, a vírusszaporítás során a sejtnövekedés fenntartására szolgáló végső tápfolyadék azonban nem tartalmazhat állati szérumot. A sejtszuszpenziók és tápoldatok készítéséhez használt szérum és tripszin idegen kórokozóktól igazoltan mentes legyen. A tápoldatok tartalmazhatnak sav-bázis indikátort, például fenolvöröst és a legalacsonyabb hatékony koncentrációban megfelelő antibiotikumokat. A termelés folyamán előnyösebb antibiotikumot nem tartalmazó tápoldat alkalmazása. Az oltócsíra-szaporítótétel szövettenyészetre való felvitelének napján a termelésre használt sejttenyészet legalább 5%-át vagy 1000 ml-t (amelyik kevesebb) nem fertőzött sejttenyészetként (kontroll sejtek) félre kell tenni. Amennyiben a vakcinát primer majomvese sejttenyészeten termelik, az alábbiakban megadott speciális követelmények szerint kell eljárni a kontrollsejtek esetében. A vírustartalmú szuszpenziót a beoltást követő legkésőbb 4. napon kell learatni. A termelő sejttenyészet oltócsíra-szaporítótétellel történő beoltását követően a beoltott sejttenyészeteket a vírus szaporítására



alkalmas 33–35 °C közötti, állandó hőmérsékleten kell tartani, a hőmérsékletnek ±0,5 °C eltéréssel állandónak kell lennie; a kontrollsejteket az adott inkubációs időszakban szintén 33–35 °C-on kell tartani. Csak az az egyszeri aratás használható fel monovalens aratáskeverék készítésére, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Vírustartalom. A termelés állandóságának ellenőrzése, illetve a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához szükséges hígítás megállapítása érdekében, a „Hatóérték-meghatározás” pontban leírtak szerint meghatározzuk a víruskoncentrációt az egyszeri aratásban.

Molekuláris vizsgálatok a termelés állandóságának igazolására. A MAPREC meghatározást minden egyes vírusaratáson el kell végezni. A termelés állandóságának igazolására használt elfogadhatósági kritériumokat minden egyes előállító és minden egyes oltócsíra-szaporítótétel esetében az illetékes hatósággal egyetértésben kell meghatározni. Ezeket a kritériumokat az illetékes hatóság elvárásai alapján rendszeresen felül kell vizsgálni. Amennyiben egy vírusaratás olyan eredményeket ad, amelyek eltérnek a korábban mért értékektől, vizsgálni kell a termelés állandóságát. Kontrollsejtek. A termelésre használt sejttenyészetek kontrollsejtjei feleljenek meg az azonosítási és az idegen mikroorganizmusokra vonatkozó (2.6.16) vizsgálatok követelményeinek, illetve primer majomvesesejttenyészetek használata esetén az alábbi követelményeknek.

Primer majomvese-sejttenyészetek. A primer majomvese-sejttenyészetekben vírusszaporítás és aratás során az alábbi speciális követelményeket kell alkalmazni.

végzett

Sejttenyészetek. A vírus oltócsíra-szaporítótétellel végzendő ráoltás napján minden egyes sejttenyészetet meg kell vizsgálni kórokozók okozta esetleges elváltozásokra. Amennyiben a vizsgálatok során a sejttenyészetben bármilyen idegen mikroorganizmus jelenléte igazolt, az összes azonos eredetű sejttenyészetet meg kell semmisíteni. A vírus oltócsíra-szaporítótétellel végzendő ráoltás napján az egyes majmok vagy legfeljebb 10 közvetlenül szülés előtt álló majom magzatának vesesejttenyészetéről legalább 30 ml folyadékot kell összegyűjteni, és 2 egyenlő részre osztani. Az összegyűjtött folyadék egyik adagját azonos fajból, de nem a vakcina készítésére használttal azonos állatból készített majomvese sejtkultúrán kell vizsgálni. A másik adag összegyűjtött folyadékot szükség esetén egy másik majomfajból származó vese sejtkultúrán kell vizsgálni; legalább 1 olyan fajból származó vese sejtkultúrán is történjen vizsgálat, mely SV40 vírusra ismerten fogékony. Az összegyűjtött folyadékot ezen sejttenyészetet tartalmazó tartályokba kell vinni oly módon, hogy a bevitt folyadék a tápfolyadékkal legfeljebb 1:4 arányig híguljon. A sejtréteg területe legalább 3 cm2/ml összegyűjtött folyadék. Minden egyes sejtkultúra legalább 1 tartályát nem beoltott kontrollként félre kell tenni. Amennyiben ismert, hogy a vakcinatermelésre használt majomfaj érzékeny SV40-re, egy második faj vizsgálata nem szükséges. A sejtek szaporítása során állati szérum használható, amennyiben az igazoltan nem tartalmaz SV40 ellenanyagokat, de a vizsgálati anyagnak a sejtkultúrára vitele után a fenntartó tápfolyadék szérumot nem tartalmazhat, kivéve az alábbiakban leírtakat. A tenyészeteket 35–37 °C-on inkubáljuk, és legalább 4 héten át megfigyelés alatt tartjuk. Ezen megfigyelési időszakban és legalább 2 hetes inkubálást követően, legalább 1 átoltást kell végezni, minden egyes tenyészet felülúszójából ugyanarra a sejttenyészetrendszerre. Az így előállított átoltásokat legalább 2 héten át megfigyelés alatt tartjuk. Az eredeti tenyészethez az átoltás készítésekor SV40 ellenanyagot nem tartalmazó szérum adható. A sejtekben lévő SV40 és más vírusok kimutatására fluoreszcens ellenanyag technika alkalmazható. További legalább 10 ml összegyűjtött folyadékot cercopithecus herpeszvírus 1-re (B vírus) és egyéb vírusokra nyúlvese-sejttenyészeten kell megvizsgálni. Igazolni kell, hogy az ezen szövettenyészetek tápfolyadékában használt szérum nem tartalmaz B vírus elleni ellenanyagokat. A B vírus elleni ellenanyagoktól való mentesség jelzésére humán herpeszvírust alkalmaznak, a cercopithecin herpeszvírus 1gyel (B vírus) való tevékenység veszélyessége miatt. A mintát az ezen sejttenyészeteket tartalmazó tartályokba kell bejuttatni olyan módon, hogy a bevitt folyadék a tápfolyadékkal legfeljebb 1:4 arányig híguljon. A sejtréteg területe legalább 3 cm2/ml összegyűjtött folyadék legyen. Minden egyes sejttenyészet legalább 1 tartályát nem beoltott kontrollként félre kell tenni.



A tenyészeteket 35–37 °C-on inkubáljuk, és legalább 2 héten át megfigyelés alatt tartjuk. Az összegyűjtött folyadék további 10 ml-es, a vírus oltócsíra-tétellel végzett beoltás napján a sejttenyészetről levett részletét kanyaróvírusra érzékeny humán sejttenyészetekre történő ráoltással kell idegen mikroorganizmusok jelenlétére vizsgálni. A vizsgálatok nem értékelhetők, ha a tenyészeteket tartalmazó edények több, mint 20 százalékát meg kellett semmisíteni az adott vizsgálati szakaszok végéig nem specifikus, véletlenszerű események miatt. Ha a vizsgálatok során egy idegen mikroorganizmus jelenléte igazolt, a teljes sejttenyészetcsoportból származó egyszeri aratást meg kell semmisíteni. Amennyiben a cercopithecus herpeszvírus 1 (B vírus) jelenléte igazolt, az orális poliomielitisz vakcina termelését meg kell szakítani, és az illetékes hatóságot értesíteni kell. A gyártás tovább nem folytatható mindaddig, amíg az átfogó vizsgálat be nem fejeződött, és óvintézkedések nem történtek a fertőzés újbóli megjelenésének kizárására. Csak az illetékes hatóság jóváhagyása után indulhat újra a termelés. Ha ezeket a vizsgálatokat nem azonnal végezzük el, az összegyűjtött sejttenyészet-folyadékokat –60 °C-on, vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten kell tartani, a B vírus vizsgálatára szolgáló minta kivételével, amelyet 4 °C-on lehet tárolni, amennyiben a vizsgálat a mintavételt követő 7 napon belül megtörténik.

Kontroll sejttenyészetek. A vírus oltócsíra-szaporítótétellel végzendő beoltás napján az egyes majmok veséinek, vagy 10 közvetlenül a születés előtt álló majommagzat veséinek sejttenyészetéről nyert szuszpenzió 25%-ából (de legfeljebb 2,5 literből) nem fertőzött kontroll sejttenyészetet készítünk. Ezeket a kontroll sejttenyészeteket a beoltott tenyészetekkel egyező módon kell inkubálni legalább 2 héten át, és ezen időszakban vizsgálni kell a sejtkárosító változásokat. A vizsgálat nem értékelhető, ha a kontroll sejttenyészetek több, mint 20%-át nem specifikus, véletlenszerű okok miatt meg kellett semmisíteni. A megfigyelési szakasz végén a kontrollsejteket fertőző mikroorganizmus által előidézett degeneráció szempontjából kell vizsgálni. Ha ez vagy bármely, ebben a fejezetben előírt egyéb vizsgálat a kontroll tenyészetekben bármilyen idegen mikroorganizmus jelenlétére utal, a megfelelő beoltott tenyészetben termelődő poliovírus nem használható fel.

Vizsgálat hemadszorbeáló vírusokra. Az aratás idején, vagy a termelő tenyészeteknek a vírus oltócsíraszaporítótétellel való beoltását követő 4 napon belül a kontroll sejttenyészetek 4%-át kell vizsgálni hemadszorbeáló vírus tartalomra. A megfigyelési időszak végén a megmaradt kontroll sejttenyészeteket hasonlóan kell megvizsgálni. A vizsgálatokat a 2.6.16 fejezetben leírtak szerint kell elvégezni.

Vizsgálat egyéb idegen kórokozókra. Az aratás idején, vagy a termelő tenyészetnek a vírus oltócsíraszaporítótétellel való beoltását követő 7 napon belül a kontroll sejttenyészetek minden egyes csoportjából származó összegyűjtött felülúszó legalább 20 ml-es mintáját kell vizsgálni kétféle majomvesesejttenyészeten, a fent leírtak szerint. Az eredeti sejttenyészetek megfigyelési szakaszának végén hasonló mintákat gyűjtünk a felülúszóból, és a mintákon a fentiekben, a sejttenyészeteknél előírt vizsgálatokat végezzük el, kétféle majomvesesejttenyészeten és nyúl-sejttenyészeteken. Amennyiben cercopithecus herpeszvírus 1 (B vírus) jelenléte kimutatható, a termelő sejttenyészet nem használható, és a fentiekben előírt, a vakcinatermeléssel kapcsolatos intézkedéseket meg kell tenni. Az idegen kórokozók jelenlétére végzett vizsgálatok előtt a kontroll sejttenyészetekről vírusaratáskor és a megfigyelés befejeztével vett felülúszó minták egyesíthetők. Az egyesített folyadékminták 2%-át mindegyik megadott sejttenyészet-rendszerben meg kell vizsgálni.

Egyszeri aratások A neutralizált egyszeri aratás vizsgálata primer majomvese-sejttenyészetben. Minden egyes egyszeri aratás legalább 10 ml-ét nem majom állatfajban előállított típusspecifikus poliomielitisz antiszérummal neutralizálunk. Az antiszérum ilyen célra történő előállításakor az immunizáló antigént nem majomból származó sejteken kell előállítani. A neutralizált elegy felét (amely legalább 5 ml egyszeri aratásnak felel meg) a vakcinatermelésre használt majommal azonos fajú, de azzal nem azonos állatból előállított vesesejttenyészeten kell vizsgálni. A



neutralizált elegy másik felét szükség esetén más majomfajból származó vesesejttenyészeten kell megvizsgálni, úgy, hogy legalább 1 olyan fajból származó vesesejtkultúrán is történjen vizsgálat, mely SV40 vírusra ismerten fogékony. A neutralizált eleggyel úgy kell a sejttenyészeteket beoltani, hogy az elegy a tápfolyadékkal legfeljebb 1:4 arányban híguljon. A sejtréteg területe legalább 3 cm2/ml neutralizált elegy legyen. Minden sejttenyészet típusból legalább egy tartályt oltatlan kontrollként félre kell tenni. Ennek tápfolyadéka a neutralizáció céljára használt ellenanyagot is tartalmazza, a neutralizálás során alkalmazott koncentrációban. A sejtek szaporítása során használható állati szérum, amennyiben az igazoltan nem tartalmaz SV40 elleni ellenanyagokat, de a vizsgálati anyagnak a sejtkultúrára vitele után a fenntartó tápfolyadék a poliovírus neutralizáló antiszérumon kívül egyéb szérumot nem tartalmazhat, kivéve az alábbiakban leírtakat. A tenyészeteket 35–37 °C-on inkubáljuk, és legalább 4 héten át megfigyelés alatt tartjuk. Ezen megfigyelési időszakban és legalább 2 hetes inkubálást követően, legalább 1 átoltást kell végezni, minden egyes tenyészet felülúszójából ugyanarra a sejttenyészet-rendszerre. Az így előállított átoltásokat legalább 2 héten át megfigyelés alatt tartjuk. Az eredeti tenyészethez adható az átoltás készítésekor SV40 ellenanyagot nem tartalmazó szérum. A neutralizált egyszeri aratások mintáiból további vizsgálatokat kell végezni idegen mikroorganizmusok kimutatására, 10 ml folyadék kanyaróvírusra érzékeny humán sejttenyészetre vitelével. A vizsgálatot sCMV kimutatására is validálni kell. A sejtekben lévő SV40 és más vírusok kimutatására fluoreszcens ellenanyag technika alkalmazható. A vizsgálatok nem értékelhetők, ha a tenyészeteket tartalmazó edények több, mint 20 százalékát meg kellett semmisíteni az adott vizsgálati szakaszok végéig nem specifikus, véletlenszerű események miatt. Amennyiben bármelyik tenyészetben bármilyen sejtkárosító változás észlelhető, ezen változások okait ki kell vizsgálni. Amennyiben a sejtkárosító változások igazoltan nem neutralizált poliovírustól erednek, a vizsgálatot meg kell ismételni. Amennyiben az egyszeri aratásból származó SV40 vagy egyéb idegen kórokozó jelenléte beigazolódik, az adott egyszeri aratást nem szabad felhasználni. MONOVALENS ARATÁSKEVERÉK A monovalens aratáskeverék a több, megfelelő, ugyanazon vírustípust tartalmazó egyszeri aratás egyesítésével készül. A folyamatos sejtvonalon előállított monovalens aratáskeverék tisztítható. Minden egyes monovalens aratáskeveréket baktérium-visszatartó szűrőn kell átszűrni. Csak az a monovalens aratáskeverék használható fel letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes monovalens aratáskeverék esetében a poliovírus típusát fajlagos ellenanyagokat használva azonosítani kell.

Víruskoncentráció. A termelés állandóságának ellenőrzése, a letöltés előtti késztermék vakcina előállításához szükséges hígítás, illetve a neurovirulencia vizsgálathoz szükséges vírusmennyiség meghatározása érdekében a víruskoncentrációt a későbbiekben leírt módszerrel meg kell határozni. Genetikai jellemzők. A 3. típusú Sabin poliovírus esetében validált MAPREC meghatározást kell végezni. A vizsgálat alapján a genom 472. pozícióban lévő mutációjának (472-C) mennyiségét meg lehet becsülni és kifejezni az arányát a MAPREC meghatározás céljára alkalmazott 3. típusú Sabin poliovírus Nemzetközi Standardhoz képest. Amennyiben a 3. típusú poliovírust tartalmazó monovalens aratáskeverék esetében a 472-C mennyisége szignifikánsan nagyobb, mint a MAPREC meghatározás céljára alkalmazott 3. típusú Sabin poliovírus Nemzetközi Standard esetében, a monovalens aratáskeverék nem felel meg a vizsgálat követelményeinek. A 3. típusú Sabin poliovírus MAPREC meghatározását az illetékes hatóság által jóváhagyott szabványműveleti eljárás szerint kell elvégezni. Egy megfelelő eljárás leírása (Mutant analysis by PCR



and restriction enzyme cleavage (MAPREC) for oral poliovirus (Sabin) vaccine) elérhető az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO, Quality and Safety of Biologicals (QSB), Genf). A vizsgálatot végző laboratóriumnak az illetékes hatóság részére igazolnia kell alkalmasságát a vizsgálat elvégzésére. Az előállítónak és az illetékes hatóságnak meg kell állapodniuk az alkalmazandó eljárásban, és azon kritériumokban, amelyek alapján eldöntésre kerül, hogy a monovalens aratáskeverék esetében a 472-C mennyisége szignifikánsan nagyobb, mint a Nemzetközi Standard esetében. A termelés állandóságának igazolására használt elfogadhatósági kritériumokat minden egyes gyártó és minden egyes oltócsíra-szaporítótétel esetében az illetékes hatósággal egyetértésben kell meghatározni. Ezeket a kritériumokat minden egyes új tétel gyártása és vizsgálata esetében újból meg kell állapítani. Amennyiben egy monovalens aratáskeverék olyan eredményeket ad, amelyek eltérnek a korábban mért értékektől, vizsgálni kell a termelés állandóságát. Mivel a 3. típusú Sabin poliovírus MAPREC meghatározása alkalmas az in vivo neurovirulencia előrejelzésére, amennyiben egy szűrt 3. típusú Sabin poliovírus monovalens aratáskeverék nem felel meg a vizsgálat követelményeinek, vizsgálni kell a termelés állandóságát, illetve az oltócsíra-szaporítótétel alkalmasságát. A vizsgálatban megfelelő eredményt mutató monovalens aratáskeverékeken el kell végezni az in vivo neurovirulencia vizsgálatot is. A 3. típusú poliovírus esetében a MAPREC meghatározás és a majom neurovirulencia vizsgálat (2.6.19) együttesen alkalmas annak megállapítására, hogy milyen hatása van az előállítási eljárásban végrehajtott változtatásoknak, illetve annak, ha új előállító kezdi a termelést. Az 1. és 2. típusú poliovírus MAPREC meghatározásának validálásától függően ezen vírusok esetében a szűrt, letöltetlen vírusszuszpenziót kell vizsgálni a szaporodási képességre, 36 °C és 40 °C hőmérsékleten. A monovalens aratáskeverékben lévő vírus szaporodási képességének a 36–40 °C közötti hőmérséklettartományban mért arányát az oltócsíra-tétellel, vagy egy markervizsgálatra szánt referenciakészítménnyel, és az ugyanazon típusú poliovírusok rct/40- és rct/40+ törzseivel kell összehasonlítani. A vizsgálat során alkalmazott inkubációs hőmérsékletet ±0,1 °C pontossággal kell szabályozni. A monovalens aratáskeverék megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha mind az aratásból származó vírus, mind a megfelelő referenciakészítmény esetében a 36 °C-on mért titer értéke legalább 5,0 log értékkel nagyobb, mint a 40 °Con mért érték. Amennyiben a 40 °C-on észlelt növekedés olyan lassú, hogy értékelhető összevetésre nem alkalmas, 39,0–39,5 °C hőmérsékletet kell alkalmazni, mely hőmérsékleten a referenciaanyag redukciós titere 3,0–5,0 log legyen a 36 °C-on mérthez viszonyítva. Egy adott hőmérsékleten az elfogadható legkisebb redukció értékét minden egyes vírustörzsre meg kell határozni. Ha 1 vagy több referenciavírus esetében a titerértékek nem felelnek meg a várt értékeknek, a vizsgálatot meg kell ismételni.

Neurovirulencia (2.6.19). Minden egyes monovalens aratáskeverék feleljen meg az orális poliomielitisz vakcina neurovirulenciájára vonatkozó vizsgálat követelményeinek. Amennyiben a majom neurovirulencia vizsgálatot csak az előállító végzi el, a vizsgált mikroszkópos metszeteket értékelésre át kell adni az illetékes hatóságnak. Az 1., 2. vagy 3. típusú vakcinák neurovirulenciájának vizsgálatára a majom neurovirulencia vizsgálat lehetséges alternatívája a TgPVR21 transzgénikus egér modell, amennyiben a laboratórium igazolja alkalmasságát a vizsgálat elvégzésére, és az illetékes hatóság is elegendőnek tartja a laboratórium felkészültségét. A vizsgálatot az illetékes hatóság által jóváhagyott szabványműveleti eljárás alapján kell elvégezni. Egy megfelelő eljárás leírása (Neurovirulence test of type 1, 2 or 3 live poliomyelitis vaccines (oral) in transgenic mice susceptible to poliovirus) elérhető az Egészségügyi Világszervezetnél (WHO, Quality and Safety of Biologicals (QSB), Geneva).

Primer majomvese-sejttenyészetek. Az alábbi követelmények a primer majomvese-sejttenyészeten előállított monovalens aratáskeverékre vonatkoznak. Retrovírusok. A monovalens aratáskeveréket reverz transzkriptáz meghatározással vizsgálni kell. Retrovírusok jelenlétére utaló jel nem mutatkozhat.

Vizsgálat nyulakon. A monovalens aratáskeverék mintáját cercopithecus herpeszvírus 1 (B vírus) és egyéb vírusok jelenlétére kell vizsgálni, legalább 100 ml folyadék legalább 10 egészséges, 1,5–2,5 kg súlyú nyúlba



történő beadásával. Minden nyúlnak 10–20 ml-t adunk be, ebből 1 ml-t intradermálisan, több helyre adunk be, úgy, hogy egy helyre legfeljebb 0,1 ml-t injektálunk; a maradékot szubkután adjuk be. A nyulakat legalább 3 hétig megfigyelés alatt tartjuk, az esetleges elhullások, illetve betegségre utaló jelek észlelésére. Minden nyulat, amely a vizsgálat első 24 órája után elpusztult, vagy betegség jeleit mutatja, fel kell boncolni, az agyat és a szerveket el kell távolítani az elhullás okának megállapítása céljából végzett további részletes vizsgálat érdekében. A vizsgálat nem értékelhető, ha az oltott nyulak több, mint 20 százaléka a megfigyelés ideje alatt valamilyen fertőző betegség jeleit mutatja. A monovalens aratáskeverék megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha a nyulak egyike sem mutatja B vírus fertőzés vagy egyéb idegen kórokozó okozta fertőzés jeleit, illetve mutat az aratáskeveréknek tulajdonítható bármilyen egyéb kóros elváltozást. Amennyiben a B vírus jelenléte igazolt, a fentiekben a sejttenyészeteknél előírt, a vakcinatermeléssel kapcsolatos intézkedéseket meg kell tenni.

Vizsgálatok tengerimalacokon. Amennyiben a primer majomvese-sejttenyészetek nem zárt tenyészetből származó majmokból erednek, a monovalens aratáskeverék feleljen meg az alábbi vizsgálatok követelményeinek. Legalább öt 350–450 gramm súlyú tengerimalac mindegyikének a monovalens aratáskeverékből 0,1 ml-t intracerebrálisan (0,05 ml-t agyféltekénként), és 0,5 ml-t intraperitoneálisan adunk be. Minden állat végbélben mért testhőmérsékletét 6 héten át minden munkanapon fel kell jegyezni. A megfigyelési szakasz végén az állatokat fel kell boncolni. Legalább 5 további tengerimalacnak a vizsgálati anyag 0,5 ml-ét adjuk be intraperitoneálisan; az állatokat a fentiekben leírtak szerint 2–3 héten át megfigyelés alatt tartjuk. A megfigyelési szakasz végén ezen állatok vérével és máj- vagy lépszuszpenziójával legalább 5 további tengerimalacot oltunk be. Az utóbbi tengerimalacok testhőmérsékletét 2–3 héten át végbélben mérjük. Mindazon állatokat, amelyek a vizsgálat első napját követően elhullanak, vagy amelyeket betegség miatt kíméletesen leölünk, illetve 3 egymást követő napon testhőmérsékletük magasabb, mint 40,1 °C, fel kell boncolni, és szövettani vizsgálatokat kell végezni filovírusfertőzés kimutatására; ezen állatok vérével és máj- vagy lépszuszpenziójával legalább 3 további tengerimalacot intraperitonálisan oltunk. Amennyiben bármilyen, filovírusokra utaló jel észlelhető, megerősítő szerológiai vizsgálatokat kell végezni az érintett állatok vérével. A monovalens aratáskeverék megfelel a vizsgálatok követelményeinek, ha a tengerimalacok legalább 80 százaléka egészségesen túléli a megfigyelési szakasz végét, és egyetlen állat sem mutatja a filovírusfertőzés jeleit. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék vakcina egy vagy több megfelelő monovalens aratáskeverékből áll és egynél több vírustípust is tartalmazhat. Megfelelő ízesítő anyag és stabilizátor is alkalmazható. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel a kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális és gombaszennyezettség. A sterilitási vizsgálatot (2.6.1) végezzük el, mindegyik táptalajra 10 ml mintát oltva. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelelőnek bizonyul az alábbi, „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt valamennyi követelménynek.

Hőstabilitás. A kész gyártási tétel legalább 3 üvegcséjének tartalmát 48 órán át 37±1 °C-on tároljuk. Ezt követően a melegen és a tároláshoz előírt hőmérsékleten tartott mintákban párhuzamosan meg kell határozni a vírustartalmat, a „Hatóérték-meghatározás” vizsgálat előírásai szerint. A melegen tartott vakcina víruskoncentrációja legfeljebb 0,5 log egységgel lehet kisebb, mint a nem melegített vakcináé.



AZONOSÍTÁS Fajlagos ellenanyagokat használva igazolni kell, hogy a vakcina a feliraton feltüntetett poliovírus típusokat tartalmazza. VIZSGÁLATOK

Bakteriális és gombaszennyezettség. A vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A vírustartalom meghatározásához a vakcina legalább 3 üvegcséjének tartalmát az alábbiakban leírt módszerrel külön-külön titráljuk. Az egyes meghatározások validálására a megfelelő referenciakészítmény egy üvegcséjének tartalmát is titráljuk. 3 párhuzamos titrálást végzünk. A referenciakészítmény vírustartalmát egy kontrollgrafikon segítségével monitorozzák, és a készítmény titerét minden egyes laboratórium esetében a korábbi feljegyzések alapján állapítják meg. Amennyiben a vakcina egynél több poliovírustípust tartalmaz, minden egyes típust külön kell titrálni, megfelelő típus-specifikus ellenanyag (vagy lehetőleg monoklonális ellenanyag) felhasználásával, neutralizálva a jelenlévő más típusokat. A vakcina egyes üvegcséinek vírustartalmát, a vírustartalomra a referenciakészítmény párhuzamos titrálásai során kapott értékeket, illetve az átlagos vírustartalmat a szokásos statisztikai módszerek (például 5.3) segítségével számítjuk. A három típust együtt tartalmazó vakcina esetében, a számított titerátlag a következő legyen, humán adagonként: –

legalább 6,0 log fertőző vírusegység (CCID50) az 1-es típusra,

–

legalább 5,0 log fertőző vírusegység (CCID50) a 2-es típusra,

–

legalább 5,5 log fertőző vírusegység (CCID50) a 3-as típusra vonatkozóan.

Az egy vagy két típust tartalmazó készítmények esetében a minimális vírustitert az illetékes hatóság határozza meg.

Módszer. Mikrotitráló lemezek csoportonként megfelelő számú mélyedésébe az adott vírushígítás megfelelő térfogatát, majd a Hep-2 (Cincinatti) vonal sejtszuszpenziójának megfelelő térfogatát adjuk. A 7–9. napon kell vizsgálni a tenyészeteket. A meghatározás nem értékelhető, amennyiben –

a referenciakészítmény 3 párhuzamos meghatározásból számított becsült vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50;

–

a referenciakészítmény vírustartalma 0,5 log CCID50 egységnél jobban eltér a feltüntetett értéknél. Amennyiben az előállító saját referenciakészítményt használ, annak hatóértékét a megfelelő Európai Gyógyszerkönyvi Biológiai Referenciakészítményhez kell hasonlítani, és rendszeres időközönként monitorozni kell.

A meghatározást meg kell ismételni, amennyiben a vakcina számított átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50. Csak az értékelhető meghatározások eredményei egyesíthetők a szokásos statisztikai módszerekkel (például 5.3). A vakcina átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nem lehet nagyobb, mint ±0,3 log CCID50. Referenciakészítményként BRP orális poliomielitisz vakcina használható.



Indokolt és engedélyezett esetekben más hatóérték-meghatározási módszer is alkalmazható, ilyenkor előfordulhat, hogy eltérő validitási és elfogadhatósági kritériumokat kell alkalmazni. Amennyiben azonban a fenti vizsgálatot végeznék el a vakcinán, annak meg kell felelnie a vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a vakcinában lévő poliovírus típusokat,

–

az egyes vírustípusok minimális mennyiségét egy emberi adagban,

–

a vakcina előállítására felhasznált sejtszubsztrátumot,

Vaccinum rotaviri vivum ad peroralia


01/2012:2417

VACCINUM ROTAVIRI VIVUM AD PERORALIA Rotavírus vakcina (élő, orális) DEFINÍCIÓ Az orális alkalmazásra szánt élő rotavírus vakcina egy vagy több, jóváhagyott sejtkultúrán előállított, megfelelő vírus szerotípust tartalmazó készítmény, mely orális alkalmazásra alkalmas formában kerül forgalomba. A vakcina tiszta folyadék, esetleg fagyasztva szárított készítmény, melyet a feliraton feltüntetett módon közvetlenül a felhasználás előtt kell reszuszpendálni, kissé zavaros folyadékot nyerve. A felhasználásra kész vakcina a benne lévő sav-bázis indikátor miatt színes lehet. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Igazolni kell, hogy az alkalmazott vakcinatörzsek és az előállítás módszere emberre nézve állandóan megfelelően hatékony és biztonságos vakcinát eredményeznek. A formulálás során úgy kell kialakítani a vakcina tulajdonságait, hogy az emésztőnedvek ne tudják a vakcinát inaktiválni. Amennyiben a vakcina fagyasztva szárított formában készül, az oldószer antacid kapacitását és stabilitását igazolni kell. A vakcina előállítása vírus oltócsíra- és sejtbank-rendszeren alapszik. Indokolt és engedélyezett esetek kivételével, a kész vakcinában lévő vírus nem eredhet az oltócsíra-törzstételből származó magasabb számú átoltásból, mint a klinikai vizsgálatokban biztonságosnak és hatásosnak bizonyult vakcinában lévő vírus. Amennyiben az előállítás során tisztítási lépések történnek, a tisztítási folyamat állandóságát igazolni kell különböző, a folyamatra jellemző szennyeződések és maradványtermékek, például a maradék gazdasejt eredetű fehérjék, maradék sejteredetű DNS, endotoxinok, szarvasmarha szérum, tripszin és antibiotikumok mennyiségének csökkenését követve. REFERENCIAKÉSZÍTMÉNY A víruskoncentráció meghatározásához alkalmazott vizsgálatok esetében megfelelő referenciakészítményt kell használni, mely klinikai vizsgálatokkal igazoltan hatásos vakcinatételekből készül. A rotavírus vakcinák összetételében és jellemzőiben mutatkozó különbségek miatt minden egyes készítmény esetében az adott terméknek megfelelő referenciakészítmény szükséges. A VÍRUS SZAPORÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ SZUBSZTRÁTUM A vírust alkalmas sejtvonalon szaporítják (5.2.3). VÍRUS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK A felhasznált rotavírus törzseket történeti feljegyzések alapján kell azonosítani, mely feljegyzések tartalmaznak minden egyes törzs eredetére és az izolálást követő minden egyes műveletre vonatkozó adatot, beleértve az attenuálás módját, a törzs esetleges biológiai klónozását az oltócsíra-törzstétel elkészítését megelőzően, a genetikai szekvenciára vonatkozó adatokat, az oltócsíra-törzstételek és -szaporítótételek fenotípusos és genotípusos állandóságát az átoltások során az egyszeri aratás szintjéig, és azt az átoltási szintet, melynél az emberen való alkalmazhatóság klinikai vizsgálatokkal igazolt. A vírus oltócsíra-tételek – 20 °C-on tartandók fagyasztva szárított és –60 °C alatt a nem fagyasztva szárított készítmények esetében. Csak az az oltócsíra-tétel alkalmas vírusszaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.



Azonosítás. Igazolni kell, hogy az oltócsíra-törzstételek és az oltócsíra-szaporítótételek a kívánt rotavírus típust tartalmazzák, specifikus antitesttel végzett immunológiai vizsgálat vagy molekuláris azonosító vizsgálat (pl. RNS poliakrilamid-gél elektroforézis, RNS/RNS hibridizálás vagy a polimeráz láncreakcióval (PCR) amplifikált VP7 génszakasz szekvenciájának restrikciós-enzim térképezése) alapján.

Víruskoncentráció. A termelés állandóságát az oltócsíra-törzstételek és oltócsíra-szaporítótételek víruskoncentrációjának meghatározásával kell követni. Közvetlenül a sejttenyészetekre kidolgozott módszerek, valamint nukleinsav-amplifikációs eljárások (NAT) (2.6.21) is alkalmazhatók, például a vírusreplikáció mértékének PCR-módszerrel történő meghatározása a sejttenyészetekben. Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes oltócsíra-szaporítótétel feleljen meg a vírus oltócsíra-tételekre vonatkozó követelményeknek. VÍRUSSZAPORÍTÁS, EGYSZERI ARATÁS, MONOVALENS ÖMLESZTETT ARATÁS A sejtbankkal és azt követően a sejttenyészettel folytatott minden egyes műveletet aszeptikus körülmények között kell végezni, olyan területen, ahol az előállítás ideje alatt más sejtekkel nem dolgoznak. A tápfolyadékban megfelelő állati (de nem emberi) szérum felhasználható, a vírusszaporítás során a sejtnövekedés fenntartására szolgáló végső tápfolyadék azonban nem tartalmazhat állati szérumot. A sejtszuszpenziók és tápoldatok készítéséhez használt szérum és tripszin idegen kórokozóktól igazoltan mentes legyen. A tápoldatok tartalmazhatnak sav-bázis indikátort, például fenolvöröst és a legalacsonyabb hatékony koncentrációban megfelelő antibiotikumokat. A termelés folyamán előnyösebb antibiotikumot nem tartalmazó tápoldat alkalmazása. TÁROLT KÖZTES VÍRUSTENYÉSZET Amennyiben a közeg beoltására az oltócsíra-szaporítótételből készített tárolt köztes vírustenyészetet használnak, a beoltás napján a nem fertőzött sejttenyészet 5%-át vagy 500 ml-ét (amelyik a nagyobb mennyiség) félre kell tenni (kontrollsejtek). A tárolt köztes vírustenyészeteket a vírustörzsnek megfelelő időben kell aratni és –60°C alatti hőmérsékleten kell tárolni. Csak az a tárolt köztes vírustenyészet használható vírusszaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes tárolt köztes vírustenyészet rotavírus-típust azonosítani kell specifikus ellenanyagokat alkalmazó immunológiai vizsgálattal vagy molekuláris azonosító vizsgálattal, például NATtal (2.6.21).

Bakteriális és gombaszennyezettség. Minden egyes tárolt köztes vírustenyészet feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek, minden egyes közeg 10 ml-ét vizsgálva. Víruskoncentráció. A termelési eljárás állandóságának igazolására minden egyes tárolt köztes vírustenyészet víruskoncentrációját meg kell határozni a „Hatóérték-meghatározás” részben leírtak szerint. Közvetlenül a sejttenyészetekre kidolgozott módszerek, valamint nukleinsav-amplifikációs eljárások (NAT) (2.6.21) is alkalmazhatók, például a vírusreplikáció mértékének PCR-módszerrel történő meghatározása sejttenyészetekben.

Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes tárolt köztes vírustenyészet feleljen meg az idegen kórokozók kimutatására szolgáló vizsgálatok követelményeinek.

Kontrollsejtek. A termelésre használt sejtkultúra kontrollsejtjei, amelyekből minden egyes tárolt köztes vírustenyészet származik, feleljenek meg az azonosságra, illetve az idegen kórokozókra (2.6.16) vonatkozó követelményeknek. VÍRUSSZAPORÍTÁS ÉS EGYSZERI ARATÁS A vírus oltócsíra-szaporítótétellel vagy a tárolt köztes vírustenyészettel történő beoltás napján a vakcina termelésére használt sejtkultúrákból mintát veszünk, és ezeket nem fertőzött (kontroll) sejtekként



megőrizzük. Amennyiben bioreaktor-technológiát alkalmaznak, a vizsgálandó sejtkultúra nagyságát és a minta kezelési módját az illetékes hatóság hagyja jóvá. A vírustartalmú közeg aratása a használt vírustörzsnek megfelelő időben történik. Csak az az egyszeri aratás használható fel további feldolgozásra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális és gombaszennyezettség. Minden egyes egyszeri aratás feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek, minden egyes közegre 10 ml mintát oltva. Kontrollsejtek. Az egyes egyszeri aratások előállítására szolgáló sejtkultúrák kontrollsejtjei feleljenek meg az azonosságra és az idegen kórokozókra (2.6.16) vonatkozó követelményeknek. MONOVALENS ÖMLESZTETT ARATÁS A monovalens ömlesztett aratások az ugyanazon vírustípusból előállított bizonyos számú egyszeri aratások egyesítésével készülnek. Amennyiben nem készül monovalens ömlesztett aratás, az alábbi vizsgálatokat minden egyes egyszeri aratáson el kell végezni. Csak az az egyszeri aratás vagy monovalens ömlesztett aratás használható fel tisztított monovalens aratás előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes egyszeri aratás vagy monovalens ömlesztett aratás rotavírus típusa specifikus ellenanyagokkal végzett immunológiai vizsgálattal vagy molekuláris azonosító vizsgálattal (NAT) (2.6.21) azonosítandó.

Bakteriális és gombaszennyezettség. Minden egyes egyszeri aratás vagy monovalens ömlesztett aratás feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek, minden egyes közegre 10 ml mintát oltva. Víruskoncentráció. A termelési eljárás állandóságának igazolására minden egyes egyszeri aratás vagy monovalens ömlesztett aratás víruskoncentrációját meg kell határozni a „Hatóérték-meghatározás” részben leírtak szerint. Közvetlenül a sejttenyészetekre kidolgozott módszerek, valamint nukleinsav-amplifikációs eljárások (NAT) (2.6.21) is alkalmazhatók, például a vírusreplikáció mértékének PCR-módszerrel történő meghatározása sejttenyészetekben.

Idegen kórokozók (2.6.16). Minden egyes egyszeri aratás vagy monovalens ömlesztett aratás feleljen meg az idegen kórokozók kimutatására szolgáló vizsgálatok követelményeinek. TISZTÍTOTT MONOVALENS ARATÁS A tisztított monovalens aratás az egyszeri aratásból vagy a monovalens ömlesztett aratásból készül. Az egyszeri aratást vagy a monovalens ömlesztett aratást a sejttörmelék eltávolítása céljából tisztítani kell, illetve tovább is tisztítható. Csak az a tisztított monovalens aratás használható fel letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális és gombaszennyezettség. Minden tisztított monovalens aratás feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek, minden egyes közegre 10 ml mintát oltva. Víruskoncentráció. A termelési eljárás állandóságának igazolására a tisztított monovalens aratás víruskoncentrációját meg kell határozni a „Hatóérték-meghatározás” részben leírtak szerint. Közvetlenül a sejttenyészetekre kidolgozott módszerek, valamint nukleinsav-amplifikációs eljárások (NAT) (2.6.21) is alkalmazhatók, például a vírusreplikáció mértékének PCR-módszerrel történő meghatározása sejttenyészetekben.

Maradék sejteredetű DNS: legfeljebb 100 µg sejteredetű DNS egyszeri emberi adagonként, amennyiben a vírusszaporítás fenntartott sejtvonalakon történik. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA



A letöltés előtti késztermék vakcina egy vagy több megfelelően tisztított monovalens aratásból készül és egynél több vírustípust is tartalmazhat. Megfelelő stabilizátorok alkalmazhatók. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális és gombaszennyezettség. A letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek, minden egyes közegre 10 ml mintát oltva. KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti késztermék vakcinát aszeptikus körülmények között, steril tartályokba töltik le; a vakcina a stabilitásának megfelelő nedvességtartalom elérése érdekében fagyasztva szárítható. A tartályokat ezután a szennyeződés, illetve nedvesség bejutásának megakadályozására lezárják. Annak érdekében, hogy a feliraton jelzett legkisebb vírustartalom a készítményben a lejárati idő végéig jelen legyen, meg kell határozni a stabilitási adatok alapján a termék felszabadításához szükséges legkisebb vírustartalmat. A fagyasztva szárított vakcinák esetében a reszuszpendáláshoz használt folyadékon el kell végezni az azonosítást, a pH, a térfogat, a sterilitás és a lényeges összetevők vizsgálatát. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely a hőstabilitásra vonatkozó alábbi követelményeknek megfelel, és megfelelőnek bizonyul az alábbi, „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt valamennyi követelménynek.

Hőstabilitás. Legalább 3, kész gyártási tételt tartalmazó tartályt meghatározott ideig magasabb hőmérsékleten tartunk, olyan körülmények között, amelyek az adott termék esetében megfelelőek, az illetékes hatóság jóváhagyásával. A víruskoncentráció meghatározása a melegen tartott és a tárolási utasítás szerint előírt hőmérsékleten tartott vakcina-minták párhuzamos vizsgálatával, a „Hatóérték-meghatározás” pontban leírtak szerint történik. A melegített tartályokban lévő minták víruskoncentrációja a megadott melegen tartási időszakban nem csökkenhet a jóváhagyottnál nagyobb mértékben. A többkomponensű vakcinák esetében, ha nincs lényeges különbség a szerotípusok közötti vírustartalom-csökkenésben, a csökkenés a teljes vírustartalomra vonatkoztatható. AZONOSÍTÁS Specifikus ellenanyagokkal végzett immunológiai vizsgálattal vagy molekuláris azonosítási vizsgálattal igazolni kell, hogy a vakcina minden, a feliraton szereplő rotavírus típust tartalmaz. Amennyiben PCR vizsgálatot végeznek a „Hatóérték-meghatározás” vizsgálat során, úgy az azonossági vizsgálatként értékelhető. VIZSGÁLATOK

Bakteriális és gombaszennyezettség. A vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat (2.6.1) követelményeinek.

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 3,0%, a fagyasztva szárított vakcina kész gyártási tételeiben. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A rotavírus vakcina hatóértékének meghatározása a vakcinaminták különböző vírushígításainak megfelelő sejtkultúrákra vitelével történik. A rotavírus koncentrációját vagy egyrétegű sejttenyészetek fertőzött részeinek mikroszkópos elemzése, vagy a vakcina vírus RNS-t termelő kapacitásának vizsgálata alapján számítjuk, a jóváhagyott referenciakészítmény ugyanazon tulajdonságával való összehasonlítás alapján.

A sejtréteg fertőzött területeinek mikroszkópos vizsgálatán alapuló hatóérték-meghatározás céljára, a vakcina fertőzővírus-tartalmának meghatározására a vakcina legalább 3 tartályának tartalmát külön-külön titráljuk. Az egyes meghatározások validálására a megfelelő referenciakészítmény egy tartályának tartalmát



is titráljuk; 3 párhuzamos titrálást végzünk. Amennyiben a vakcina egynél több rotavírustípust tartalmaz, valamennyi típust külön, megfelelően specificikus módszert alkalmazva titráljuk. A referenciakészítmény vírustartalmát egy kontrollgrafikon segítségével monitorozzuk, és a készítmény titerét a történeti feljegyzések alapján állapítjuk meg minden egyes laboratórium esetében. A vakcina egyes tartályainak vírustartalmát, a vírustartalomra a referenciakészítmény párhuzamos titrálásai során kapott értékeket, illetve az átlagos vírustartalmat a szokásos statisztikai módszerek (például 5.3) segítségével számítjuk. A meghatározás nem értékelhető, amennyiben –

a referenciakészítmény 3 párhuzamos meghatározásból számított becsült vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 (vagy ezzel egyenértékű, a vizsgálatban alkalmazott módszernek megfelelő egységben kifejezett érték);

–

a referenciakészítmény vírustartalma 0,5 log CCID50 egységnél (vagy ezzel egyenértékű, a vizsgálatban alkalmazott módszernek megfelelő egységben kifejezett értéknél) jobban eltér a feltüntetett értéktől.

A meghatározást meg kell ismételni, amennyiben a vakcina számított átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50. Csak az értékelhető meghatározások eredményei egyesíthetők a szokásos statisztikai módszerekkel (például 5.3). A vakcina átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nem lehet nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 (vagy ezzel egyenértékű, a vizsgálatban alkalmazott módszernek megfelelő egységben kifejezett érték). Indokolt és engedélyezett esetekben más hatóérték-meghatározási módszer is alkalmazható, ilyenkor előfordulhat, hogy eltérő validitási és elfogadhatósági kritériumokat kell alkalmazni. Amennyiben azonban a fenti vizsgálatot végeznék el a vakcinán, annak meg kell felelnie a vizsgálat követelményeinek.

A vakcina vírus-RNS termelő kapacitásának összehasonlításán alapuló hatóérték-meghatározás a sejtek fertőzését követően a fenti képességet veti össze egy hitelesített referenciakészítmény ugyanazon képességével. Egy mikrotitráló lemezen megfelelő számú sejtkultúrát a vakcina és a referenciakészítmény futó hígítási mintáival párhuzamosan fertőzünk. A vírusreplikáció létrejöttéhez szükséges körülményeket biztosítva, megfelelő idő elteltével a vírus-RNS-t az egyes edénykékben a sejtekből felszabadítva, annak mennyiségét NAT (2.6.21) eljárással mérjük, valós idejű kvantitatív reverz-transzkriptáz polimeráz láncreakció (RT-PCR) eljárással. A vakcina legalább 3 tartályának tartalmát külön-külön vizsgáljuk; a megfelelő referenciakészítmény egy tartályának tartalmával 3 párhuzamos vizsgálatot végzünk. A vakcina egyes tartályainak a referenciakészítményre vonatkoztatott vírustartalmát, illetve a megfelelő összesített víruskoncentrációt a szokásos statisztikai módszerek (például 5.3) segítségével számítjuk. A becsült összesített vírustartalom a 3 tartály esetében nem lehet kisebb a feliraton feltüntetett értéknél A hatóérték-meghatározás csak abban az esetben értékelhető, amennyiben: –

a negatív külső NAT kontroll egyértelműen negatív;

–

a pozitív külső NAT kontroll egyértelműen pozitív;

–

a negatív mátrix kontroll (nem fertőzött sejtek) egyértelműen negatív;

–

a pozitív mátrix kontroll (vírus RNS-sel fertőzött sejtek) egyértelműen pozitív;

–

a statisztikai elemzés szerint a dózis-válasz görbék meredeksége szignifikáns, és eltérésük a linearitástól és a párhuzamosságtól nem szignifikáns;

A meghatározást meg kell ismételni, amennyiben a vakcina számított átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 fertőző egység. Csak az értékelhető meghatározások eredményei egyesíthetők a szokásos statisztikai módszerekkel (például 5.3). A vakcina átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nem lehet nagyobb, mint ±0,3 log CCID50 fertőző egység.


FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a vakcinában lévő rotavírus vagy rotavírusok típusát;

–

az egyes vírustípusok legkisebb mennyiségét egy emberi adagban,

–

a vakcina előállítására felhasznált sejtszubsztrátumot.


Vaccinum tubercolosis (BCG) cryodesiccantum


01/2012:0163

VACCINUM TUBERCULOSIS (BCG) CRYODESICCATUM BCG vakcina, fagyasztva szárított DEFINÍCIÓ A fagyasztva szárított BCG vakcina a Calmette és Guérin bacillus (Mycobacterium bovis BCG) kultúrából származó élő baktériumokból előállított készítmény, melynek védőképessége a tuberkulózissal szemben igazolt. ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK A BCG vakcinát egyéb fertőző kórokozókkal nem dolgozó egészséges személyekből álló személyzet állítja elő; különösen tiltott a Mycobacterium tuberculosis virulens törzseivel folytatott tevékenység, valamint a tuberkulózis fertőzés ismert kockázatának kitett személyek alkalmazása a készítmény előállítására. A személyzet tuberkulózis fertőzöttségét meghatározott időközönként ellenőrizni kell. A BCG vakcina érzékeny a napfényre: a vakcina termelési folyamatát úgy kell megtervezni, hogy a termelés, az ellenőrzés és a tárolás minden szakaszában a tenyészetek és a vakcinák védve legyenek a közvetlen nap- és ultraibolya sugárzástól. A vakcina előállítása oltócsíra-rendszeren alapul. Igazolni kell, hogy az előállítási módszer állandóan azonos minőségû BCG vakcinát eredményez, amelynek hatására emberben megfelelő tuberkulin érzékenység fejlődik ki, illetve amely állatokon megfelelő védőhatást mutat és ártalmatlan. A vakcinát olyan tenyészetekből állítják elő, melyeket az oltócsíra-törzstételből a lehetséges legkisebb számú, de 8-nál semmiképpen sem több átoltás útján nyernek. Az átoltások folyamán a készítmény csak egyszer vethető alá fagyasztva szárításnak. Ha az élő mikroorganizmus-számlálás helyett biolumineszcenciás vagy más biokémiai eljárást alkalmaznak, a módszert validálni kell az élő mikroorganizmus számlálásra, minden egyes eljárási lépésben, amelyben az adott módszert alkalmazzák.

BAKTERIÁLIS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK Az oltócsíra-törzstétel kialakítására szolgáló törzset úgy kell kiválasztani és fenntartani, hogy az megőrizze tulajdonságait, tuberkulin szenzitizáló képességét emberben és tengerimalacokon, valamint az embert és a laboratóriumi állatokat megbetegítő hatástól való viszonylagos mentességét. Az alkalmazott törzs az eredetre és a törzzsel kapcsolatos minden tevékenységre vonatkozó történeti feljegyzések alapján azonosítandó. Az első oltócsíra-szaporítótételből készült megfelelő vakcina gyártási tételt összehasonlító készítményként meg kell őrizni. Új oltócsíra-szaporítótétel kialakításához tengerimalacokban megfelelő, késői típusú hiperszenzitivitási próbát kell végezni az új oltócsíra-szaporítótételből előállított egyik gyártási tételből. A termék aktivitása nem térhet el jelentősen az összehasonlító tételétől. Az antimikrobás szerekkel szembeni érzékenység is vizsgálandó. Csak az az oltócsíra-szaporítótétel használható fel szaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Az oltócsíra-szaporítótételben lévő baktériumok mikrobiológiai módszerekkel Mycobacterium bovis BCG-ként azonosítandók. Ezek a vizsgálatok molekuláris biológiai eljárásokkal (pl. nukleinsav-amplifikáció és restrikciós-fragment-hosszúság polimorfizmus) is kiegészíthetők.



Bakteriális és gombaszennyezettség. Sterilitási vizsgálatot végzünk (2.6.1), minden egyes táptalajra 10 ml mintát oltva. Az oltócsíra-tétel feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, kivéve a mikobaktériumok jelenlétét.

Virulens mikobaktériumok. Az oltócsíra-szaporítótétel a Vizsgálatok pontban leírtak szerint vizsgálandó, 10 tengerimalac felhasználásával. SZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS A baktériumokat megfelelő közegben, felületi vagy süllyesztett tenyészetekben legfeljebb 21 napig szaporítják. A tenyészetek közege nem tartalmazhat olyan anyagokat, melyek ismert, emberben toxikus vagy allergiás reakciókat kiváltó tulajdonsággal rendelkeznek, illetve hatásukra tengerimalacokban virulenssé válnak a baktériumok. A tenyészet aratása és szuszpendálása steril folyékony közegben történik, amely biztosítja a tenyészet életképességét; ezt alkalmas élő mikroorganizmus számláló módszerrel határozzák meg.

LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A letöltés előtti késztermék egy egyszeri aratásból vagy több egyszeri aratás egyesítésével készül. A letöltés előtti késztermékhez stabilizátor adható. Amennyiben ez zavarja a baktériumkoncentráció meghatározását a letöltés előtti késztermékben, a meghatározást a stabilizátor hozzáadása előtt kell elvégezni. Csak az a letöltés előtti késztermék használható kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Bakteriális és gombaszennyezettség. Sterilitási vizsgálatot végzünk (2.6.1), minden egyes táptalajra 10 ml mintát oltva. A letöltés előtti késztermék feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, kivéve a mikobaktériumok jelenlétét. Élő mikroorganizmusszám-meghatározás. Az élő mikroorganizmusok milliliterekenkénti számát szilárd táptalajon végzett élő mikroorganizmus számlálással, a vizsgált termékre alkalmas módszerrel vagy megfelelő biokémiai eljárással kell meghatározni. A vizsgálatot párhuzamosan ugyanabból a törzsből készült referenciakészítménnyel is el kell végezni.

Baktériumkoncentráció. A teljes baktériumkoncentrációt alkalmas eljárással, közvetlenül a mikroorganizmusok tömegét meghatározva vagy közvetetten, opacitást meghatározó módszerrel, melyet a mikroorganizmus tömegéhez viszonyítva kalibráltak, határozzuk meg. Ha a baktériumkoncentrációt a stabilizátor hozzáadása előtt határozták meg, a letöltés előtti késztermékben a baktériumkoncentrációt számítással kell megállapítani. A teljes baktériumkoncentráció az adott termékre elfogadott határértékek között legyen. Az élő mikroorganizmus szám és a teljes baktériumkoncentráció aránya nem lehet kevesebb az adott termékre elfogadottnál.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL A letöltés előtti készterméket steril tárolóedényekbe töltik le és fagyasztva szárítják a termék stabilitását biztosító nedvességtartalom eléréséig; a tárolóedényeket vákuum alatt vagy inert gáz atmoszférában zárják le. A lejárat ideje az aratástól számított legfeljebb 4 év, kivéve ha a letöltött és lezárt tárolóedényeket –20 °C-on vagy alacsonyabb hőmérsékleten tárolják. Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel az alábbi, az élő mikroorganizmus szám, valamint az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban előírt követelményeknek. Amennyiben a virulens mikobaktériumokra történő vizsgálat a letöltés előtti késztermékben megfelelő



eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható. Amennyiben már az oltócsíraszaporítótételen és az abból származó 5 egymás utáni kész gyártási tételen sor került az erőteljesebb bőrreakciót okozó képesség vizsgálatára, és a vizsgálat megfelelő eredménnyel zárult, ez a vizsgálat a kész gyártási tétel esetében elhagyható.

Élő mikroorganizmusszám-meghatározás. Az élő mikroorganizmusok milliliterekenkénti számát a reszuszpendált termékben szilárd táptalajon végzett élő mikroorganizmus számlálással, a vizsgált termékre alkalmas módszerrel vagy megfelelő biokémiai eljárással kell meghatározni. Az élő mikroorganizmusok fagyasztva szárítás után, illetve előtt mért számának aránya nem lehet kisebb az adott termékre elfogadott értéknél. Hőstabilitás. A fagyasztva szárított vakcina kész gyártási tételének tartályait száraz állapotban 37 ± 1 0C-on kell tárolni 4 héten keresztül. Az élő mikroorganizmusszámot az alábbiak szerint kell meghatározni. A meghatározást a melegített vakcinával, és az előírt hőmérsékleten tárolt vakcinával párhuzamosan kell végezni. A melegített vakcina esetén az élő mikroorganizmusszám legalább 20 %-a legyen a nem melegen tartott vakcina esetén meghatározottnak. AZONOSÍTÁS A BCG vakcinát a bacillusok mikroszkópos vizsgálatával, saválló tulajdonságuk kimutatásával és szilárd közegen kinőtt telepeik jellemző megjelenési formájával azonosítják festett kenetekben. Egyéb eljárások, pl. molekuláris biológiai technikák (pl. nukleinsav-amplifikáció) szintén alkalmazhatók. VIZSGÁLATOK

Virulens mikobaktériumok. 6, egyenként 250–400 g súlyú tengerimalacnak, melyeket korábban nem kezeltek a vizsgálatot befolyásoló anyaggal, legalább 50 emberi adagnak megfelelő mennyiségû vakcinát adunk be szubkután vagy intramuszkulárisan. Az állatokat legalább 42 napig megfigyelés alatt tartjuk. A megfigyelési időszak végén az állatokat leöljük, és boncoláskor a tuberkulózisfertőzés jeleit keressük; az injekció helyén kialakult bármilyen nem súlyos reakciót figyelmen kívül hagyjuk. Azok az állatok, melyek a megfigyelési időszakban elhullottak, szintén vizsgálandók a tuberkulózis vonatkozásában. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egyetlen tengerimalac sem mutatja a tuberkulózis jeleit, és legfeljebb egyetlen állat hullik el a megfigyelési időszakban. Amennyiben 2 állat hullik el a megfigyelési idő alatt, és a boncolás során nem találhatók meg a tuberkulózis jelei, a vizsgálat 6 másik állaton megismétlendő. A vakcina megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha legfeljebb 1 állat hullik el az injekció beadását követő 42 nap alatt, és a boncolás a tuberkulózis semmilyen jelét nem mutatja ki. Bakteriális és gombaszennyezettség. A reszuszpendált termék feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek (2.6.1), kivéve a mikobaktériumok jelenlétét. Erőteljesebb bőrreakciót okozó képesség. A vizsgálathoz 6 fehér vagy világos-tarka, egészséges tengerimalacot használunk, melyek mindegyike legalább 250 g súlyú és melyeket korábban nem kezeltek a vizsgálatot befolyásoló anyaggal. Minden egyes tengerimalacnak 0,1 ml reszuszpendált vakcinát adunk be intradermálisan, randomizációs tervnek megfelelően, a vakcina két, tízszeres léptékû hígítási sorozatából, illetve az összehasonlító vakcina azonos adagjaiból. A beadás helyén kialakuló elváltozásokat 4 héten keresztül megfigyeljük. A vakcina megfelel a vizsgálat követeményeinek, ha a hatására kialakult reakciók nem különböznek jelentősen az összehasonlító vakcina hatására kialakult reakcióktól.

Víz. Mennyisége nem lehet nagyobb, mint az adott termékre elfogadott határérték, alkalmas módszerrel meghatározva. HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS



Az élő mikroorganizmus számot a reszuszpendált termékben szilárd táptalajon végzett élő mikroorganizmus számlálással, a vizsgált termékre alkalmas módszerrel vagy megfelelő biokémiai eljárással kell meghatározni. Az érték a feliraton feltüntetett határértékeken belül legyen. A vizsgálatot párhuzamosan összehasonlító kontrollmintával is el kell végezni.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

az élő mikroorganizmusok adagonkénti legkisebb és legnagyobb mennyiségét,

–

hogy a termék közvetlen napsugárzástól védendő.

Vaccinum rotaviri variolae vivum


01/2012:0164

VACCINUM VARIOLAE VIVUM Himlő vakcina (élő) DEFINÍCIÓ Az élő himlő vakcina tojásban (csirkeembrió membránjában), sejtkultúrában vagy élő állatok bőrén szaporított élő vaccinia vírusból előállított folyékony vagy fagyasztva szárított készítmény. Jelen cikkely előírásai azokra a vakcinákra vonatkoznak, melyek termelésére emberben bizonyítottan hatásos törzseket használnak, elsősorban olyanokat, amelyeket a himlő eradikációja során alkalmaztak, például a Lister törzset (időnként Lister/Eltree törzsként jelölve) és a New York City Board of Health (NYCBOH) törzset. A cikkely előírásai nem alkalmazhatóak a nem replikatív törzsekre, mint például a módosított Ankara vírus (MVA). ELŐÁLLÍTÁS ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK Igazolni kell, hogy az előállítás módszere emberre nézve állandóan megfelelő immunizálóképességű és biztonságos himlő vakcinát eredményez. Az alkalmazott törzsnek emberben típusos vaccinia-vírus okozta bőrelváltozást kell mutatnia. A vakcina előállítása oltócsíra-rendszeren alapszik. Az előállítási módszert validálni kell annak igazolására, hogy a termék, amennyiben vizsgálnánk, megfelelne az embergyógyászati immunszérumokra és vakcinákra előírt abnormális toxicitási vizsgálat (2.6.9) követelményeinek. A himlő vakcina Nemzetközi Referenciakészítmény alkalmas arra, hogy a vírustitrálás során referenciakészítményként használják. A VÍRUS SZAPORÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ KÖZEG

A bőrön termelt vakcinák előállítására alkalmas állatok. Amennyiben a vakcinát állati bőrön állítják elő, a felhasznált állat az illetékes hatóság által jóváhagyott fajhoz tartozó, megfelelő egészségi állapotban lévő, zártan vagy fokozott megfigyelés alatti tenyészetben tartott, korábban kísérleti célokra fel nem használt állat legyen. Csak a vaccinia vírus bőrbe történő fertőzésére fogékony állat használható a vakcina előállítására. Az állatok jól felépített, megfelelően szellőztetett állatszállásokban, egymástól a lehető legtávolabb lévő ketrecekben tartandók. Megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a ketrecek közötti keresztfertőzés megelőzése érdekében. Nagytestű állatfaj esetében 1 állatnál több nem tartható egy rekeszben. Két kisállatnál több nem tartható egy ketrecben és a ketrectársak nem cserélhetők. Az állatok a vakcinát előállító országban, a felhasználás előtt legalább 6 hétig karanténban tartandók. Amennyiben a karantén ideje alatt az elhullási arány bármikor eléri az 5%-ot a csoportban, a teljes csoportból egyetlen állat sem használható vakcinatermelésre. A csoportokat folyamatosan elkülönítve, karanténban kell tartani, a karantén időszak lejárta után is, mindaddig, amíg az állatok felhasználásra nem kerülnek. Amint a csoport utolsó tagjai is felhasználásra kerültek, új csoport fogadása előtt a helyet alaposan tisztítani és fertőtleníteni kell. A beoltandó állatokat érzéstelenítés után gondosan meg kell vizsgálni. Amennyiben egy állat bármilyen kóros bőrelváltozást mutat, nem használható oltócsíra-tétel vagy vakcina előállítására, és hasonlóan nem



használható a karanténcsoport bármely más tagja sem mindaddig, amíg egyértelműen nem igazolódik, hogy használatuk nem veszélyezteti a termék biztonságosságát. A megelőző és diagnosztikus eljárásokat, amelyeket fertőző betegségek kizárására alkalmaznak, az illetékes hatóság hagyja jóvá. Ezek az eljárások különböző országokban eltérőek lehetnek, függően az alkalmazott állatfajtól, és a betegségektől, amelyekre az adott állatfaj fogékony az adott vakcinatermelő országban. Figyelemmel kell lenni továbbá a betegség szóródásának veszélyére más országokba, ahová a vakcinát esetleg szállítják. Különös figyelmet kell fordítani mindenkor a száj- és körömfájás, brucellózis, Q-láz, tuberkulózis és dermatomycosis kockázatára, valamint szükséges lehet a pusztuláris dermatitisz, lépfene, keleti marhavész, hemorrágiás szeptikémia, Rift-völgyi láz és egyéb fertőzések lehetőségét is figyelembe venni.

Előkeltetett tojások. A termelésre használt előkeltetett tojásoknak meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományokból (5.2.2) kell származniuk. Humán diploid sejtek, folyamatos sejtvonalak. A humán diploid sejtek és folyamatos sejtvonalak feleljenek meg a sejtszubsztrátumokra vonatkozó követelményeknek (5.2.3). Primer csirkeembrió sejtek. A primer csirkeembrió sejteknek meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományokból (5.2.2) kell származniuk. Primer nyúlvesesejtek. Csak az illetékes hatóság által jóváhagyott zárt tenyészetben tartott, egészséges nyulakból származó sejtek használhatók. Igazolni kell a – lehetőleg 2–4 hetes – állatok meghatározott kórokozóktól vagy azok elleni ellenanyagoktól való mentességét. Amennyiben új állatokat helyeznek a tenyészetbe, azokat legalább 2 hónapig karanténban kell tartani, és igazolni kell meghatározott kórokozóktól való mentességüket. Olyan állatok veséje használható fel, amelyeket korábban nem használtak kísérleti célokra, különösen fertőző kórokozókkal történő vizsgálatokban. A tenyészetet rendszeresen vizsgálni kell emberre is veszélyes állati kórokozó vírusok és más kórokozók markereinek jelenlétére. A tenyészet kialakításának idején minden állatot meg kell vizsgálni a lehetséges vírusszennyezők elleni ellenanyagoktól való mentesség igazolására, azon vírusszennyezők esetében, amelyek emberi fertőzést okozhatnak vagy humán eredetű sejtekben in vitro replikáció történhet. A retrovírusok kimutatására egy érzékeny polimeráz láncreakción (PCR) alapuló reverz transzkriptáz vizsgálatot kell végezni, de használható nukleinsav-amplifikációs vizsgálat (2.6.21) is. A tenyészet kialakítása után, azt rendszeresen vizsgálni kell az állatok legalább 5%-át kitevő reprezentatív csoport bevonásával, amelyektől meghatározott időpontokban (pl. havonta) vért vesznek. A tenyészetet szűrik továbbá kórokozó mikroorganizmusok jelenlétére, beleértve a mikobaktériumokat, gombákat és mikoplazmákat. A szűrési programot úgy kell megtervezni, hogy valamennyi állat vizsgálata megtörténjen egy adott időszakon belül. Amennyiben egy állat elhullik, vizsgálatot kell végezni az elhullás okának megállapítására. Ha kimutatható a tenyészetben az elhullást okozó kórokozó jelenléte, a himlő vakcina termelése nem folytatható. A vese kivételével egyidőben az állatokat meg kell vizsgálni rendellenességek előfordulására vonatkozóan. Az állatok semmiféle rendellenesség észlelése esetén sem használhatók fel vakcina előállítására. Az egyszeri vírusaratás előállítására szolgáló állatcsoportból származó kontrolltenyészetnek azonosíthatónak kell maradnia valamennyi vizsgálat, különösen az idegen kórokozókra vonatkozó vizsgálatok lezártáig. VÍRUS OLTÓCSÍRA-TÉTELEK Az oltócsíra-törzstétel előállítására szolgáló vaccinia vírus izolátumot történeti feljegyzések alapján azonosítani kell. A feljegyzések tartalmazzák a törzs eredetére és jellemzésére alkalmazott vizsgálatokra vonatkozó adatokat. Az oltócsíra-szaporítótételből származó vírusnak az oltócsíra-törzstétel előállítására használt törzzsel megegyező jellemzőket kell mutatnia. Az eredeti izolátumból az egyszeri aratás korlátozott



számú átoltással készülhet, az átoltások számát az illetékes hatóság hagyja jóvá. A vakcinát az oltócsíraszaporítótételtől számított lehető legkevesebb átoltással kell előállítani. Mivel a sejttenyészet előállítása és a klón szelekció (pl. plakk tisztítás) megváltozott vírustulajdonságokat eredményezhet, az oltócsíra-törzstételt a lehető legteljesebb mértékben jellemezni kell, például a biztonságossági profil és a törzs biológiai jellemzőinek a kiindulási izolátummal történő összehasonlítása révén. A jellemzésnek az alábbiakat kell tartalmaznia: –

antigénanalízis, specifikus antiszérumok és/vagy monoklonális antitestek alkalmazásával;

–

biológiai vizsgálatok, például fertőzőképességi titer meghatározása, chorioallantois membrán (CAM) vizsgálat, in vitro és in vivo növekedési jellemzők vizsgálata arra alkalmas állatmodellen;

–

genetikai elemzés, például restrikciós térkép/southern blotting, PCR analízis és részleges szekvenciaértékelés;

–

fenotípusos és genetikai stabilitás a közegben történő átoltás során;

–

neurovirulencia és immunogenitás vizsgálata.

A jellemzésre alkalmazott vizsgálatokat minden egyes oltócsíra-szaporítótétel, valamint az első oltócsíraszaporítótételből készített 3 gyártási tétel esetében el kell végezni a vakcinatörzs genetikai stabilitásának igazolására. Csak az a vírus oltócsíra-tétel használható vírusszaporításra, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Azonosítás. Minden egyes oltócsíra-tételben azonosítani kell a vaccinia vírust, specifikus antitestek és molekuláris vizsgálatok alkalmazásával. Megfelelő vizsgálatokkal ki kell zárni a variola vírus és egyéb orthopox vírusok jelenlétét. Víruskoncentráció. A víruskoncentrációt CAM hatóérték-meghatározással vagy alkalmas validált in vitro vizsgálattal (plakk vizsgálat vagy CCID50 hatóérték-meghatározás) határozzuk meg. A víruskoncentráció alapján kell megállapítani a neurovirulencia vizsgálatokban használt vírusmennyiséget.

Idegen kórokozók (2.6.16). Amennyiben az oltócsíra-tételt előkeltetett tyúktojásban, humán diploid sejteken vagy folyamatos sejtvonalon szaporítják, a szaporítótétel feleljen meg a vírusvakcinák oltócsíratételeinek előállítására vonatkozó követelményeknek. Az előkeltetett tyúktojásban és primer sejtkultúrákon szaporított oltócsíra-tételek feleljenek meg továbbá az alábbiakban leírt követelményeknek is. Amennyiben az előírt vizsgálat nem végezhető el, mivel az oltócsíra-tételben lévő vírus teljes neutralizációja nem lehetséges, az oltócsíra-tétel az idegen vírusok vizsgálata előtt olyan koncentrációra hígítható, amely megegyezik azzal a hígítással, amelyet a vakcinatermelésben inokulumként alkalmaznak. Kiegészítő specifikus vizsgálatok elvégzése is lehetséges idegen vírusok kimutatására validált nukleinsav-amplifikációs eljárásokkal (2.6.21) vagy immunkémiai módszerekkel (2.7.1). Amennyiben mikoplazmák kimutatására az indikátorsejt-tenyésztéses módszer (2.6.7) nem végezhető el, helyette nukleinsav-amplifikációs eljárást kell végezni. Az előkeltetett tyúktojásokban vagy sejtkultúrákon történő termelésre használt oltócsíra-tételeket az eredeti oltócsíra továbboltásával kell vizsgálni a lehetséges idegen kórokozók jelenlétére. Amennyiben az eredeti oltócsíra teljes átoltási története valószínűleg nem deríthető ki, és lehetséges, hogy egynél több fajt használtak az előállításhoz, ennek a kiegészítő vizsgálatnak legalább a számításba jöhető fontos idegen kórokozókra ki kell terjednie. Az állati bőrön termelt oltócsíra-törzstételek és oltócsíra-szaporítótételek mikrobiológiai szennyezettségének korlátozása a körülmények, a személyzet és a termelésre használt állatok igen gondos, minden részletre kiterjedő ellenőrzését és az oltócsíra-tételek specifikus vizsgálatát is megkívánja. Mindazonáltal nehézségek adódhatnak az állati bőrön előállított oltócsíra-tételek idegen kórokozóktól való teljes mentességének biztosításában, így megfontolandó olyan termelési eljárások alkalmazása, amelyek az ilyen kórokozókat teljesen vagy részben eltávolítják. Az ilyen gyártási tételek feleljenek meg az alábbiakban jelzett követelményeknek. A meghatározott humán kórokozóktól való mentességet további vizsgálatokkal, pl. baktérium- és gombatenyésztéssel, vírustenyésztéssel, virális kórokozók nukleinsav-amplifikációs vizsgálatával (2.6.21) kell megerősíteni.



Neurovirulencia. Az oltócsíra-törzstételek és oltócsíra-szaporítótételek neurovirulenciáját megfelelő állati modell, pl. majom vagy egér alkalmazásával kell értékelni. Összehasonlításra a kiindulási izolátumot kell alkalmazni. Amennyiben az eredeti izolátum nem áll rendelkezésre erre a célra, ezzel egyenértékű anyagok használhatók. VÍRUSSZAPORÍTÁS ÉS ARATÁS ÉLŐ ÁLLATBAN TERMELT VAKCINA

Beoltás előtt az állatokat le kell tisztítani, és gondosan takarított istállóban kell tartani a vaccinia anyag learatásáig. A beoltás előtti 5 napon át és az inkubációs periódusban az állatokat állatorvosi felügyelet alatt kell tartani. Az állatoknak megbetegedés bármilyen jelétől menteseknek kell maradniuk; az állatok végbélben mért testhőmérséklet-emelkedését naponta fel kell jegyezni. Amennyiben a hőmérséklet abnormális emelkedése vagy megbetegedésre utaló bármilyen jel figyelhető meg, a vakcina termelését az adott állatcsoportban fel kell függeszteni, amíg az ok nem tisztázódik. Az oltóvírust az állat olyan testtájára kell beadni, amely nincs kitéve vizelettel vagy ürülékkel való szennyeződésnek. A beoltásra használt felületeket le kell borotválni és le kell tisztítani úgy, hogy azok lehetőség szerint a sebészeti aszepszis feltételeit érjék el. Amennyiben a vírusra ártalmas antiszeptikus anyagot használtak a tisztítás során, azt az oltás előtt steril vízzel történő alapos öblítéssel kell eltávolítani. Az oltás idején az állat azon részét, amelyet nem használnak az oltás beadására, de annak közelében van, steril borítóval le kell fedni. A múltbeli gyakorlat szerint a nőstény állatok hasi felülete, míg a hím állatok oldalsó része alkalmas oltásra. A vaccinia anyag begyűjtése előtt mindennemű antibiotikum adást meg kell vonni, és az oltott területet meg kell tisztítani. A nem oltott felületet steril borítóval kell lefedni. Az aratás előtt az állatokat humánusan leöljük és elvéreztetjük, a vaccinia anyag vérrel való nagyfokú keveredésének megelőzésére. Az egyes állatoktól nyert vaccinia anyagot aszeptikus módon külön-külön kell gyűjteni. A vakcina termelésére használt minden egyes állatot fel kell boncolni. Amennyiben bármilyen, a vacciniától eltérő általános vagy szisztémás betegség jelei észlelhetők, az attól az állattól nyert vaccinia anyagot meg kell semmisíteni. Indokolt és engedélyezett esetektől eltekintve, amennyiben a betegség fertőzőnek minősíthető, a teljes állatcsoporttól nyert aratást meg kell semmisíteni. TOJÁSBAN TERMELT VAKCINA

Az előkeltetett tyúktojásokkal folytatott minden egyes műveletet aszeptikus körülmények között kell végezni, olyan területen, ahol az előállítás ideje alatt más fertőző anyagokkal vagy sejtekkel nem dolgoznak. Az oltás és ellenőrzött hőmérsékleten történt inkubáció után történhet az aratás, kizárólag az élő, megfelelő csirkeembriók esetében. Az embriók korát a vírusaratás idején a tojásoknak az inkubátorba helyezésének kezdetétől kell számítani; az embriók nem lehetnek 12 napnál idősebbek. Homogenizálás és centrifugálással végzett tisztítás után az embriómassza kivonata az alábbiakban leírtak szerint vizsgálandó, majd –70 °C-on vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten tárolandó a további eljárásokig. Azok a vírusaratások, amelyek megfelelnek az előírt vizsgálatok követelményeinek, egyesíthetők. A termelési folyamat egyetlen szakaszában sem adható humán fehérje a vírusszuszpenzióhoz. Amennyiben az anyaghoz stabilizátort adnak, igazolni kell, hogy az nem rendelkezik az emberben antigén-sajátsággal vagy érzékenyítő tulajdonsággal. Csak az az egyszeri aratás használható fel letöltés előtti késztermék vakcina előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Kontrolltojások. A kontrolltojások feleljenek meg az idegen kórokozókra vonatkozó vizsgálatok (2.6.16) követelményeinek. A vakcina termelésére használt gyártási tételből származó, oltatlan előkeltetett tyúktojások 2%-át (legalább 20 és legfeljebb 50 tojást) ugyanolyan körülmények között inkubáljuk, mint az oltott tojásokat. A vírusaratás idején az oltatlan tojásokat azonos módon kezeljük, mint az oltott tojásokat. Sterilitás (2.6.1). A készítmény feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, mindegyik táptalajra 10 ml mintát oltva. SEJTTENYÉSZETEKEN

ELŐÁLLÍTOTT

VAKCINA

(PRIMER

CSIRKEEMBRIÓ

SEJTEK,

PRIMER



NYÚLVESESEJTEK, HUMÁN DIPLOID SEJTEK VAGY FENNTARTOTTT SEJTVONALAK)

A sejtbankkal és azt követően a sejttenyészettel folytatott minden egyes műveletet aszeptikus körülmények között kell végezni, olyan területen, ahol az előállítás ideje alatt más sejtekkel nem dolgoznak. A tápfolyadékban megfelelő állati (de nem emberi) szérum felhasználható, a vírusszaporítás során a sejtnövekedés fenntartására szolgáló végső tápfolyadék azonban nem tartalmazhat állati szérumot. A sejtszuszpenziók és tápoldatok készítéséhez használt szérum és tripszin idegen kórokozóktól igazoltan mentes legyen. A tápoldatok sav-bázis indikátort, például fenolvöröst, és megfelelő antibiotikumokat a legalacsonyabb hatékony koncentrációban tartalmazhatnak. A termelés folyamán előnyösebb antibiotikumot nem tartalmazó közeg alkalmazása. Az oltócsíra-szaporítótétel szövettenyészetre felvitelének napján a termelésre használt sejttenyészet legalább 5%-át vagy 1000 ml-t (amelyik kevesebb) nem fertőzött (kontroll) sejttenyészetként félre kell tenni. Amennyiben a vakcinát primer nyúlvese-sejttenyészeten termelik, az alábbiakban megadott speciális követelmények szerint kell eljárni a kontrollsejtek esetében. A termelő sejtkultúrának az oltócsíra-szaporítótétellel való beoltása után a beoltott sejteket megfelelő hőmérsékleten tartják, majd a vírustartalmú közeget megfelelő inkubációs idő után aratják. Csak az az egyszeri aratás használható egy monovalens egyesített aratás előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Kontrollsejtek. A vírusaratás előállítására szolgáló termelő sejttenyészetből származó kontrollsejtek feleljenek meg az azonosságra és az idegen kórokozókra (2.6.16) vonatkozó vizsgálatok, illetve amennyiben az előállításhoz primer nyúlvese-sejtkultúrákat használnak, az alábbiakban felsorolt speciális vizsgálatok követelményeinek. A vizsgálat nem értékelhető, ha a megfigyelési szakasz végére a kontroll sejttenyészetek több, mint 20%-át meg kellett semmisíteni.

Idegen kórokozók (2.6.16). Az egyszeri aratás feleljen meg az idegen kórokozókra vonatkozó vizsgálatok követelményeinek. A vaccinia vírus teljes neutralizációját magas vírustartalom mellett nehéz elérni, ebben az esetben specifikus vizsgálatok, például nukleinsav-amplifikáció (2.6.21) és immunkémiai vizsgálatok (2.7.1) helyettesíthetik a sejtkultúrában vagy tojásban végzett nemspecifikus vizsgálatokat. A biológiai reagensekkel, például a vaccinia neutralizáló ellenanyaggal való takarékosság céljából az idegen kórokozók vizsgálata az egyszeri aratás helyett a letöltés előtti késztermék vakcinán is elvégezhető. Primer csirkeembrió sejteken termelt vakcina. A kontrolltenyészetekből származó egyesített folyadékmintákat vizsgálni kell adenovírusok és avian retrovírusok, például madárleukózis vírus jelenlétére. Minden egyes neutralizált egyesített vírusaratásból továbbá a vakcina 100 emberi adagjának megfelelő vagy 10 ml (amelyik több) mennyiséget megtermékenyített tojás csoportokban allantois oltással, illetve ugyanilyen mintát egy másik tojáscsoportban szikzsákba történő oltással vizsgálunk. Mindkét esetben 0,5 ml beoltandó anyagot kell bevinni egy-egy tojásba. A vírustétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha 3-7 nap múlva semmilyen, idegen kórokozó jelenlétére utaló tünet nem észlelhető.

Primer nyúlvese-sejttenyészeten termelt vakcina. A vírus szaporítására, aratására és vizsgálatára az alábbi speciális követelmények vonatkoznak. Az oltócsíra-szaporítótétellel való beoltás napján a primer sejtszuszpenzió készítésére használt minden állatcsoport vesetenyészeteiből készült egyesített folyadékokból legalább 30-30 ml-t el kell különíteni. Ezeket a folyadékokat primer vesesejttenyészetbe oltjuk olyan módon, hogy a folyadék ne híguljon 1:4 aránynál jobban. A tenyészeteket 34–36 °C-on inkubáljuk, és legalább 4 hétig megfigyelés alatt tartjuk. A megfigyelési időszak alatt, legkevesebb 2 héttel a megfigyelés kezdete után, legalább 1 folyadék átoltást készítünk valamennyi tenyészetből, melyeket 2 héten át megfigyelés alatt tartunk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a tenyészetek több, mint 20%-át meg kellett semmisíteni. Amennyiben idegen kórokozó jelenléte igazolt, a teljes csoportból származó egyetlen sejttenyészet sem használható fel vakcinatermelésre. –

Kontroll sejttenyészetek. Az oltócsíra-szaporítótétellel történő beoltás napján készített tenyészetekből, minden állatcsoport vesesejt-szuszpenziójából a szuszpenzió 25%-át kontrollként félre kell tenni. A kontroll sejttenyészeteket legalább 2 hétig az oltott tenyészetekkel megegyező módon kell kezelni. A vizsgálat nem értékelő, ha a kontroll sejttenyészetek több, mint 20%-át valamely nem specifikus ok miatt meg kellett semmisíteni.


–


Vizsgálat hemadszorbeáló vírusokra. Az aratás idején vagy a termelő sejttenyészeteknek a vírus oltócsíra-szaporítótétellel való beoltását követő 4 napon belül a kontroll sejttenyészetek 4%-ából álló minta vizsgálandó hemadszorbeáló vírusok jelenlétére, tengerimalac vörösvérsejtek hozzáadásával.

–

Vizsgálat egyéb idegen kórokozókra. Az aratás idején vagy a termelő tenyészetnek a vírus oltócsíraszaporítótétellel való beoltását követő 7 napon belül a kontroll tenyészetek minden egyes csoportjából vett legalább 20 ml kevert mintát vizsgálunk egyéb idegen kórokozók jelenlétére.

–

A neutralizált egyszeri aratás vizsgálata primer nyúlvese sejttenyészetekben. Minden neutralizált egyszeri aratást vizsgálni kell primer vesesejtkultúrákon, melyeket a termelésre használt állatoktól eltérő állatcsoportból állítanak elő.

EGYESÍTETT ARATÁS Csak az az egyesített aratás használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek, illetve a termékre elfogadott határértékeknek.

Azonosság. A vaccinia vírust az egyesített aratásban szerológiai módszerekkel kell azonosítani, melyek molekuláris módszerekkel kiegészíthetők. Molekuláris vizsgálatok is alkalmasak lehetnek a célra, például a restrikciós fragment hosszúság polimorfizmus vagy a részleges szekvenálás, különösen a terminális DNSszekvenciák vizsgálata, amely a vaccinia törzsek közötti legnagyobb változatosságot mutatja. Víruskoncentráció. Az egyesített aratás vaccinia vírus koncentrációját tyúktojás CAM vizsgálattal vagy sejttenyészetben meg kell határozni. A titrálás validálására ugyanazon rendszerben, párhuzamosan egy referenciakészítményt is vizsgálni kell. A víruskoncentráció szolgál alapul az egerekben végzett neurovirulencia vizsgálatban használt vírus mennyiségének meghatározásához.

A vírus jellemzőinek állandósága. Az egyesített aratásban vagy a letöltés előtti késztermék vakcinában lévő vaccinia vírust olyan módszerekkel kell vizsgálni, amelyekkel megállapítható, hogy a vaccinia vírus fenotípusos és genetikai jellemzői nem változtak az előállítási folyamat során a vírus szaporodása alatt. Ezekben a vizsgálatokban az oltócsíra-törzstételt vagy az azzal egyenértékű készítményt kell összehasonlító mintaként használni. Az összehasonlító mintát és az alkalmazott vizsgálatokat az illetékes hatóság hagyja jóvá.

Neurovirulencia. Az egyesített aratás neurovirulenciáját egy összehasonlító eredeti (vagy annak megfelelő) oltócsírával összehasonlítva kell értékelni; a vizsgálathoz szopós egereket az egyesített aratással intracerebrálisan oltunk. Az elfogadható és a nem elfogadható gyártási tételek közötti különbségek értékelésére egyéb vizsgálatok is alkalmasak lehetnek.

Maradék DNS. A folyamatos sejtvonalakon szaporított vírusok esetében vizsgálni kell az egyesített aratás maradék DNS-tartalmát. Az előállítási eljárással igazolni kell, hogy a sejteredetű DNS mennyisége emberi adagonként kevesebb, mint 10 ng. Bakteriális és gombaszennyezettség. Az állati bőrön termelt vakcinák kivételével, a letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményeinek, mindegyik közegre 10 ml mintát oltva.

Mikoplazmák (2.6.7). Az állati bőrön termelt vakcinák kivételével, a letöltés előtti késztermék vakcina feleljen meg a vizsgálat követelményeinek, 10 ml mintát vizsgálva. LETÖLTÉS ELŐTTI KÉSZTERMÉK VAKCINA A felszabadításhoz szükséges legkisebb víruskoncentráció értékét a stabilitási adatok ismeretében úgy kell megállapítani, hogy a feliraton feltüntetett legkisebb érték bizonyítottan jelen legyen a készítmény lejárati idejéig. ÉLŐ ÁLLATBAN TERMELT VAKCINA



Az egyesített aratást centrifugáljuk. Amennyiben a vakcinát folyadék formában használják fel, az idegen kórokozók mennyiségének csökkentésére szolgáló eljárás glicerin vagy egyéb alkalmas, antimikrobás anyagot is tartalmazó hígítófolyadék hozzáadásából, majd átmenetileg egy bizonyos hőmérsékleten való tartásból állhat. Amennyiben a vakcina szárított formában kerül felhasználásra, az eljárás alkalmas antimikrobás anyag hozzáadásából állhat. Az élő állatokon termelt vakcinákra a következő speciális követelmények vonatkoznak. Csak az a letöltés előtti késztermék vakcina használható fel kész gyártási tétel előállítására, amely megfelel az alábbi követelményeknek.

Teljes baktériumszám: milliliterenként legfeljebb 50, csak az állati bőrön termelt vakcinák esetében, a letöltés előtti késztermék vakcina megfelelő mennyiségéből lemezen számlálással meghatározva. Escherichia coli. A letöltés előtti késztermék vakcina 1:100 arányú hígításának legalább 1 ml-ét az E. coli-t egyéb baktériumoktól megkülönböztető közeget tartalmazó lemezekre oltunk. A lemezeket 48 órán át 35–37 °C-on inkubáljuk. Amennyiben a letöltés előtti késztemék vakcinában E. coli mutatható ki, a letöltés előtti késztermék vakcinát meg kell semmisíteni, illetve az illetékes hatóság döntése alapján kell eljárni.

Hemolitikus streptococcusok, koaguláz-pozitív staphylococcusok vagy egyéb olyan kórokozó mikroorganizmusok, amelyek esetében ismert, hogy vakcináció útján veszélyesek az emberre. Legalább 1 ml, 1:100 hígítású letöltés előtti késztermék vakcinát véres agarra oltunk. A lemezeket 48 órán át 35–37 °C-on inkubáljuk. Amennyiben kimutathatók a fent említett mikroorganizmusok, a letöltés előtti késztermék vakcinát meg kell semmisíteni. Bacillus anthracis. Minden egyes telepet meg kell vizsgálni, amely a lemezek bármelyikén alaktanilag a B. anthracis-ra emlékeztet. Amennyiben a telepen lévő szervezetek nem mozgékonyak, a B. anthracis tenyészet jellegére vonatkozó további vizsgálatok végzendők, beleértve az alkalmas állatokon végzett megbetegítő képesség vizsgálatot. Amennyiben B. anthracis jelenléte igazolt, a letöltés előtti késztermék vakcinát és minden egyéb, vele kapcsolatban lévő tételt meg kell semmisíteni. Kiegészítő validált molekuláris vizsgálatok végezhetők. Clostridium tetani és más kórokozó spórás anaerob mikroorganizmusok. A letöltés előtti késztermék vakcina legalább 10 ml-es mennyiségét 10 csőbe, melyek legalább 10 ml, az anaerob mikroorganizmusok növekedésére alkalmas közeget tartalmaznak, azonos térfogatban szétosztjuk. A csöveket 1 órán át 65 °C-on, a nem spórás alakok mennyiségének csökkentésére, majd legalább 1 hétig anaerob körülmények között, 35–37 °C-on tartjuk. Minden egyes csőből vagy lemezről, amelyen növekedés figyelhető meg, megfelelő közegre átoltást végzünk lemezöntéssel; a lemezek anaerob körülmények között, azonos hőmérsékleten tartandók. Minden anaerob telepet vizsgálni és azonosítani kell. Amennyiben C. tetani vagy egyéb kórokozó spórás anaerob mikroorganizmusok jelenléte igazolt, a letöltés előtti késztermék vakcinát meg kell semmisíteni. TOJÁSBAN TERMELT VAKCINA

Az egyesített aratások derítendők, majd tovább tisztíthatók. SZÖVETKULTÚRÁN TERMELT VAKCINA (PRIMER CSIRKEEMBRIÓ-FIBROBLASZTOK, HUMAN DIPLOID SEJTEK VAGY FOLYAMATOS SEJTVONALAK)

Az egyesített aratások a sejtek eltávolításával derítendők, majd tovább tisztíthatók.

KÉSZ GYÁRTÁSI TÉTEL Csak az a kész gyártási tétel szabadítható fel, amely megfelel a felszabadításhoz szükséges minimális vírusmennyiségre és az előírt hőstabilitásra vonatkozó, illetve az alábbiakban, az „Azonosítás”, „Vizsgálatok” és „Hatóérték-meghatározás” pontokban megadott követelményeknek. Amennyiben a mikrobiológiai tartósítószerre, a fehérjetartalomra, a szarvasmarha szérumalbuminra és az ovalbuminra



vonatkozó vizsgálatok a letöltés előtti késztermék vakcina vizsgálata során megfelelő eredménnyel zárultak, a vizsgálatok a kész gyártási tétel esetében elhagyhatók.

Hőstabilitás. A folyékony állapotú készítmények esetében legalább 3, kész gyártási tételt tartalmazó tartályt meghatározott ideig magasabb hőmérsékleten tartunk, olyan körülmények között, amelyek az adott termék esetében megfelelőek, az illetékes hatóság jóváhagyásával. A víruskoncentráció meghatározása a melegen tartott és a tárolási utasítás szerint előírt hőmérsékleten tartott vakcina-minták párhuzamos vizsgálatával, a „Hatóértékmeghatározás” pontban leírtak szerint történik. A melegített tartályokban lévő minták víruskoncentrációja a megadott melegen tartási időszakban nem csökkenhet a jóváhagyottnál nagyobb mértékben. A vizsgálat körülményeit és a követelményeket az illetékes hatóság hagyja jóvá. A fagyasztva szárított készítmények esetén a kész gyártási tételből származó legalább 3 tartályt száraz állapotban 37±1 °C-on 28 napig tartunk. A víruskoncentráció meghatározását a melegített vakcinával, és az előírt hőmérsékleten tárolt vakcinával párhuzamosan kell végezni. A melegített vakcina víruskoncentrációja legfeljebb 1,0 log egységgel lehet alacsonyabb, mint a nem melegített vakcináé. AZONOSÍTÁS A vaccinia vírust megfelelő módszerrel azonosítani kell. VIZSGÁLATOK

Mikrobiológiai tartósítószer. Ha a készítmény tartalmaz mikrobiológiai tartósítószert, annak mennyiségét megfelelő kémiai módszerrel meg kell határozni. A mikrobiológiai tartósítószer mennyisége nem lehet kevesebb, mint a hatásosnak bizonyult legkisebb mennyiség, ugyanakkor nem lehet több a feliraton feltüntetett érték 115%-ánál.

Fenol (2.5.15): legfeljebb 0,5%, amennyiben az előállítás során fenolt alkalmaznak. Fehérjetartalom. Minden egyes letöltött gyártási tétel fehérjetartalmát meg kell határozni, amennyiben a letöltés előtti késztermék vakcinában nem történt meg a fehérjetartalom meghatározása. Az érték az illetékes hatóság által jóváhagyott határértékek között legyen.

Szarvasmarha szérumalbumin: legfeljebb 50 ng egy emberi adagban, megfelelő immunkémiai módszerrel (2.7.1) meghatározva, amennyiben szarvasmarha szérumalbumint használnak a sejttenyészetek előállítása és fenntartása során. Ovalbumin. Az előkeltetett tyúktojásokban előállított vakcinák esetében az ovalbumintartalom az illetékes hatóság által jóváhagyott határértékek között kell legyen.

Maradék nedvesség. A fagyasztva szárított vakcinák egyes gyártási tételeiben a maradék nedvességtartalom az illetékes hatóság által jóváhagyott határértékek között legyen. Baktériumszám. A bőrön előállított vakcinák esetében a vakcinát megfelelő mikroszkópos és tenyésztési eljárásokkal kell vizsgálni emberre patogén mikroorganizmusok, különös tekintettel hemolitikus streptococcusok, staphylococcusok, kórokozó spórás mikroorganizmusok, elsősorban B. anthracis és E. coli jelenlétére. A vakcina ezektől a szennyezőktől mentes legyen. A nem patogén baktériumok teljes száma nem haladhatja meg az 50-et, a vakcina 1 ml-ében.

Sterilitás (2.6.1). A bőrön termelt vakcinák kivételével, a vakcina feleljen meg a sterilitási vizsgálat követelményének.

Bakteriális endotoxinok (2.6.14). A vakcina feleljen meg az illetékes hatóság által jóváhagyott követelményeknek.



HATÓÉRTÉK-MEGHATÁROZÁS A vírustartalom meghatározásához a vakcina legalább 3 üvegcséjének tartalmát titráljuk, szükség esetén reszuszpendálás után. Az egyes meghatározások validálására a megfelelő referenciakészítmény egy üvegcséjének tartalmával 3 párhuzamos titrálást végzünk. A referenciakészítmény vírustartalmát egy kontrollgrafikon segítségével monitorozzák, és a készítmény titerét a történeti feljegyzések alapján állapítják meg minden egyes laboratórium esetében. A vakcina egyes üvegcséinek vírustartalmát, a referenciakészítmény párhuzamos titrálásai során kapott vírustartalom-értékeket, illetve az átlagos vírustartalmat a szokásos statisztikai módszerek (például 5.3) segítségével számítjuk. Az átlagos vírustartalom a 3 üvegcse esetében nem lehet kisebb 8,0 log10 pock-képző egységnél vagy annak hitelesített plakk-képző egység megfelelőjénél, illetve 50%-os sejtkultúra-fertőző adagnál milliliterenként, kivéve amennyiben klinikai vizsgálatokkal igazolt az ennél alacsonyabb hatóértékű vakcina alkalmazhatósága. A meghatározás nem értékelhető, amennyiben: –

a referenciakészítmény 3 párhuzamos meghatározásból számított becsült vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,5 log fertőző egység érték;

–

a referenciakészítmény vírustartalma 0,5 log fertőző egység értéknél jobban eltér a feltüntetett értéknél.

A meghatározást meg kell ismételni, amennyiben a vakcina értékelhető meghatározásokból, a szokásos statisztikai módszerekkel (például 5.3) számított átlagos vírustartalmának konfidencia-intervalluma (P=0,95) nagyobb, mint ±0,5 log fertőző egység érték. A vakcina átlagos vírustartalmának konfidenciaintervalluma (P=0,95) nem lehet nagyobb, mint ±0,5 log fertőző egység érték. Indokolt és engedélyezett esetekben más hatóérték-meghatározási módszer is alkalmazható, ilyenkor előfordulhat, hogy eltérő validitási és elfogadhatósági kritériumokat kell alkalmazni. Amennyiben azonban a fenti vizsgálatot végeznék el a vakcinán, ebben az esetben is meg kell felelnie a vizsgálat követelményeinek. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: –

a vakcina vírustörzs jelölését;

–

a milliliterenkénti legkisebb vírustartalmat;

–

a vakcina előállítására használt közeget;

–

a stabilizátor, tartósítószer vagy a vakcinában és/vagy az oldószerben jelenlévő egyéb adalékanyagok természetét és mennyiségét.

Valacicloviri hydrochloridum anhydricum


01/2011:1768 javított 7.3

VALACICLOVIRI HYDROCHLORIDUM ANHYDRICUM Valaciklovir-hidroklorid, vízmentes

C13H21ClN6O4 [124832-27-5]

Mr 360,8

DEFINÍCIÓ [2-[(2-Amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-L-valinát–hidroklorid. Tartalom: 95,0–102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. Polimorfiára hajlamos (5.9). AZONOSÍTÁS Az A, a B és a C vagy az A, a B és a D vizsgálatot végezzük el. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vízmentes valaciklovir-hidrokloriddal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot külön-külön a lehető legkisebb mennyiségű R vízmentes etanolban oldjuk, az oldatokat exszikkátorban, erősen csökkentett nyomáson, R foszfor(V)-oxid felett szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel. B. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. C. Az anyag megfelel az R-szennyezőre a "Rokon vegyületek" vizsgálat A. pontjában megadott határértéknek. D. Optikai forgatóképesség (2.2.7): az anyag balraforgató. A vizsgálathoz 2,50 g anyagot R vízzel 50,0 ml-re oldunk.



VIZSGÁLATOK E-, F- és G-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 0,250 g vizsgálandó anyagot 2 ml R vízben oldunk, és az oldatot R etanollal (96%) 5,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS valaciklovir-D-szennyezőt, 5,0 mg CRS valaciklovir-E-szennyezőt, 5,0 mg CRS valaciklovir-G-szennyezőt és 8,4 mg CRS valaciklovir-F-szennyező-para-toluolszulfonátot 2 ml R víz és 6 ml R etanol (96%) elegyében oldunk. Az oldatot R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Az a) összehasonlító oldat 3,0 ml-ét R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). Az a) összehasonlító oldat 2,0 ml-ét R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). Az a) összehasonlító oldat 0,5 ml-ét R etanollal (96%) 10,0 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez (2-10 μm). Előkezelés: a lemezt R metanollal mossuk: az oldószerfrontot legalább a lemezmagasság négyötödéig vándoroltatjuk. Ezután a lemezt száradni hagyjuk. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia–oldat – R tetrahidrofurán – R metanol – R diklórmetán (3+12+34+54 V/V); közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Felvitel: 4 μl; vizsgálati oldat, valamint b), c) és d) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagasság négyötödéig. Szárítás: levegőáramban. Előhívás: az E- és a G-szennyező kimutatására a lemezt 254 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. Az F-szennyező kimutatására a lemezt R fluoreszkamin R diklóretánnal készített, 0,1 g/l töménységű oldatával bepermetezzük és 365 nm-es ultraibolya fényben értékeljük. RF-értékek: A-szennyező kb. 0; B-szennyező kb. 0,2; valaciklovir kb. 0,3; C-szennyező kb. 0,5; Dszennyező kb. 0,6; E-szennyező kb. 0,7; F-szennyező kb. 0,75; G-szennyező kb. 0,79; a C-szennyezőt elfedi a valaciklovir-folt felső széle; az F- és a G-szennyező együtt vándorolhatnak, de ez nem befolyásolja kedvezőtlenül az értékelésüket, mert megjelenésük különböző. Rendszeralkalmasság: a b), a c) és a d) összehasonlító oldat 254 nm-es ultraibolya fényben vizsgált kromatogramján egyaránt 3-3, egymástól jól elkülönülő folt látható; ezek rendre a D-, az E-, illetve a G-szennyező foltjai. Követelmények: –

E-szennyező: az E-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet erősebb, mint a megfelelő folt a c) összehasonlító oldat kromatogramján (0,2%);

–

F-szennyező: az F-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet erősebb, mint a megfelelő folt a b) összehasonlító oldat kromatogramján (sósav-sóra számolva 0,3%);

–

G-szennyező: a G-szennyezőnek megfelelő folt nem lehet erősebb, mint a megfelelő folt a d) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).

Rokon vegyületek. A. A-, B-, I- és R-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav 0,5 %V/V-os oldatával 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valaciklovirt (amely A-, B-, C-, D-, H-, I-, J-, M- és R-szennyezőt is tartalmaz) R tömény sósav 0,5 %V/V-os oldatával 5,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b). 50,0 mg CRS vízmentes valaciklovir-hidrokloridot R tömény sósav 0,5 %V/V-os oldatával 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 3,0 ml vizsgálati oldatot R tömény sósav 0,5 %V/V-os oldatával 100,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét R tömény sósav 0,5 %V/V-os oldatával 100,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,0 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, koronaéterezett szilikagél (5 μm);

–


Mozgófázis: R perklórsav – R metanol – R víz (0,5+5+95 V/V); Áramlási sebesség: 0,75 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl; vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a valaciklovir retenciós idejének 1,5-szerese. Szennyezők azonosítása: az A-+B-, a C-+R-, a D-, az I- és az M-szennyező azonosítására a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valaciklovirhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a valaciklovirre (retenciós ideje kb. 21 perc) vonatkoztatva: A- és B-szennyező kb. 0,2; I-szennyező kb. 0,4; C- és R-szennyező kb. 0,6; D-szennyező kb. 0,7; M-szennyező kb. 1,3. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – hegy-völgy arány: legalább 1,5, ahol Hp a D-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a D-szennyező csúcsát a C- és R-szennyező csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. Követelmények: – korrekciós faktor: az A- és B-szennyező mennyiségének kiszámításához 0,7-del szorozzuk a megfelelő csúcsterületet; – R-szennyező: a C-szennyezőnek a "Rokon vegyületek" vizsgálat B. pontja szerint meghatározott mennyiségét levonjuk az együtt eluálódott – jelen vizsgálat során meghatározott – C- és R-szennyező mennyiségéből (legfeljebb 3,0%); – A- és B-szennyező: összesen legfeljebb 2,0%; – I-szennyező: legfeljebb 0,2%; – elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,03%); egyéb csúcsokat nem veszünk figyelembe, kivéve az A-+B-, a C-+R-, illetve az Iszennyezőnek megfelelő csúcsokat. B. Folyadékkromatográfia (2.2.29): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Az oldatokat elkészítésük után 24 órán belül fel kell használni. Oldószerelegy: R etanol (96%) – R víz (20+80 V/V). Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 100 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 2,5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valaciklovirt (amely A-, B-, C-, D-, H-, I-, J-, M- és R-szennyezőt is tartalmaz) az oldószereleggyel 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígitjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 20,0 ml-re hígítjuk.



Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, fenilhexilszililezett szilikagél (5 μm);

–


Mozgófázis: –

A-mozgófázis: R trifluorecetsav – R víz (2+1000 V/V);

–

B-mozgófázis: R trifluorecetsav – R2 metanol (2+1000 V/V). Idő (perc)



0–5

90

10

5–35

90→60

10→40

Áramlási sebesség: 0,8 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 10 μl. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, H-, I-, J- és D-szennyező azonosításához a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valaciklovirhez mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a valaciklovirre (retenciós ideje kb. 19 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,4; H-szennyező kb. 0,5; C-szennyező kb. 1,06; I-szennyező kb. 1,09; Dszennyező kb. 1,2; J-szennyező kb. 1,3; M-szennyező kb. 1,6. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – hegy-völgy arány: legalább 2,5, ahol Hp a C-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv a C-szennyező csúcsát a valaciklovir csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. – kromatogramja egyezzék meg a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt valaciklovirhez mellékelt kromatogrammal. Követelmények: –

M-szennyező: legfeljebb 1,5%;

–

D-szennyező: legfeljebb 0,5%;

–

C-szennyező: legfeljebb 0,3%;

–

H-szennyező: legfeljebb 0,1%;

–

J-szennyező: legfeljebb 0,1%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,05%;

– elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,6szerese (0,03%); az A-, a B- és az I-szennyező csúcsát nem vesszük figyelembe. Követelmény: –

összes szennyező az A. és a B. pont szerinti vizsgálat alapján: legfeljebb 5,0%.

Klorid: 9,4–9,9% (vízmentes és oldószermentes anyagra).



0,350 g anyagot 100 ml R vízben oldunk. Az oldatot 0,2 ml R tömény salétromsav hozzáadása után 0,1 M ezüst-nitrát–mérőoldattal potenciometriásan titráljuk (2.2.20). Ezüst indikátorelektródot és ezüst–ezüst-klorid összehasonlító elektródot vagy kombinált ezüstelektródot alkalmazunk. Az első titrálás az elektródok beállítására szolgál, ezért ennek eredményét nem vesszük figyelembe. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,1 M ezüst-nitráttal 3,543 mg Cl egyenértékű. Palládium: legfeljebb 10 ppm. Induktív csatolású plazma-atomemissziós spektrometria (2.2.57). Vizsgálati oldat. 0,1 g anyagot R tömény sósav R dimetil-szulfoxiddal készült, 2 %V/V-os oldatával 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldatok. Az oldatsorozatot milliliterenként 1000 μg Pd-ot tartalmazó oldat megfelelő hígításával készítjük. A hígításokhoz R tömény sósav R dimetil-szulfoxiddal készült, 2 %V/V-os oldatát használjuk. Hullámhossz: 340,5 nm. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 20 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. A vizsgálathoz az oldat 12 ml-ét használjuk. Az összehasonlító oldatot 10 ml R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,0%. Az anyag 0,250 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a "Rokon vegyületek" vizsgálat A. pontja szerint a következő módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. A százalékos C13H21ClN6O4-tartalmat a CRS vízmentes valaciklovir-hidroklorid deklarált tartalma alapján számoljuk ki. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, M, R. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): K, L, N, O,P, Q.

A. 2-amino-1,9-dihidro-6H-purin-6-on (guanin),



B. 2-amino-9-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on (aciklovir),

C. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-(N-metil-L-valinát),

D. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-(N-etil-L-valinát),

E. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-(N-[(benziloxi)karbonil]-L-valinát),

F. (2-hidroxietil-L-valinát),

G. N,N-dimetilpiridin-4-amin,

H. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-L-alaninát,


I.


[2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-acetát,

J. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-L-izoleucinát,

K. 9-[(2-hidroxietoxi)metil]-2-[[[(6-oxo-6,9-dihidro-1H-purin-2-il)amino]metil]amino]-1,9-dihidro6H-purin-6-on,

L. 2,2'-(metiléndiimino)bisz[9-[(2-hidroxietoxi)metil]-1,9-dihidro-6H-purin-6-on],

M. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-(N-formil-L-valinát),

N. [2-[[6-oxo-2-[[[(6-oxo-6,9-dihidro-1H-purin-2-il)amino]metil]amino]-1,6-dihidro-9H-purin-9il]metoxi]etil]-L-valinát,

O. [2-[[2-[[[[9-[(2-hidroxietoxi)metil]-6-oxo-6,9-dihidro-1H-purin-2-il]amino]metil]amino]-6-oxo1,6-dihidro-9H-purin-9-il]metoxi]etil]-L-valinát,



P. [2,2'-[metilénbisz[imino(6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-2,9-diil)metilénoxi]]dietil]-di(-L-valinát),

Q. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-(N-[[(6-oxo-6,9-dihidro-1H-purin-2il)amino]metil]-L-valinát),

R. [2-[(2-amino-6-oxo-1,6-dihidro-9H-purin-9-il)metoxi]etil]-D-valinát.

Vinpocetinum


01/2008:2139 javított 7.3

VINPOCETINUM Vinpocetin

C22H26N2O2 [42971-09-5]

Mr 350,5

DEFINÍCIÓ Etil-[(13aS,13bS)-13a-etil-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1H-indolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1ij][1,5]naftiridin-12]-karboxilát. Tartalom: 98,5–101,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy enyhén sárga, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban oldódik; vízmentes etanolban kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vinpocetinnel. VIZSGÁLATOK Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +127 és +134 között (szárított anyagra). 0,25 g anyagot R dimetilformamiddal 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 1,0 ml vizsgálati oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítunk.

Vinpocetinum


Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS vinpocetin-B-szennyezőt, 6,0 mg CRS vinpocetin-A-szennyezőt, 5,0 mg CRS vinpocetin-C-szennyezőt és 5,0 mg CRS vinpocetin-D-szennyezőt a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot és 1,0 ml b) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Oszlop: –

méretei: l = 0,25 m, ∅ = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (5 µm).

Mozgófázis: R ammónium-acetát 15,4 g/l töménységű oldata – R acetonitril (45+55 V/V). Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en. Injektálás: 15 μl. Kromatografálási idő: a vinpocetin retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenciók vinpocetinre (retenciós ideje kb. 16 perc) vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,4; Dszennyező kb. 0,68; B-szennyező kb. 0,75; C-szennyező kb. 0,83. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a B- és a D-szennyező között.


A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,6%);

–

B-, és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területe (0,5%);

–

C-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján a megfelelő csúcs területének 0,6-szerese (0,3%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetincsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetincsúcs területének tízszerese (1,0%);

–

elhanyagolási határ: a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható vinpocetincsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át vákuumban, szárítószekrényben, 100 °C-on szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot R ecetsav-anhidrid és R vízmentes ecetsav azonos térfogatarányú elegyének 50 mlében oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 35,05 mg C22H26N2O2 egyenértékű.

Vinpocetinum


SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D.

A. etil-[(12S,13aS,13bS)-13a-etil-12-hidroxi-2,3,5,6,12,13,13a,13b-oktahidro-1H-indolo[3,2,1de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (etil-vinkaminát),

B. metil-[(13aS,13bS)-13a-etil-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1H-indolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (apovinkamin),

C. etil-[(13aS,13bS)-13a-etil-9-metoxi-2,3,5,6,13a,13b-hexahidro-1H-indolo[3,2,1-de]pirido[3,2,1ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (metoxivinpocetin).

és enantiomere

D. etil-[(12RS,13aRS,13bRS)-13a-etil-2,3,5,6,12,13,13a,13b-oktahidro-1H-indolo[3,2,1de]pirido[3,2,1-ij][1,5]naftiridin-12-karboxilát] (dihidrovinpocetin),

Ozmolaritás Ph.Hg.VIII. Ph.Eur.7.3-1

Recommend Documents