NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK

AKTÍV TÁRSADALOM ALAPÍTVÁNY ACTIVE SOCIETY FOUNDATION 1094 Budapest, Liliom u. 8. Tel/Fax: 216-3039

NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK Demográfiai kihívások és az azokra adható szükséges és lehetséges válaszok a 21. század első felében

Tóth Pál Péter Hablicsek László

Budapest, 2009. május

1

Tartalom KIINDULÓPONTOK .......................................................................................................................................... 2 A MAGYAR NÉPESSÉGFEJLŐDÉS ALAKULÁSA ..................................................................................... 5 A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR NÉPESSÉGFEJLŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI .................................................................. 5 A magyar népességfejlődés első szakasza..................................................................................................... 6 A magyar népességfejlődés második szakasza.............................................................................................. 6 DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK A RENDSZERVÁLTOZTATÁST KÖVETŐEN ............................................................... 8 A termékenység alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatást követően ............................................ 8 Gyermekvállalás a Kárpát-medencei magyarság körében ......................................................................... 12 A halandóság alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatás után....................................................... 13 A Kárpát medencei magyarság halandósága ............................................................................................. 18 A nemzetközi vándorlás népességfejlődést módosító szerepe Magyarországon ......................................... 18 A népesség korösszetételének változása: a demográfiai öregedés Magyarországon ................................. 20 A Kárpát-medencei magyarság korösszetételének alakulása ..................................................................... 22 A KÖZELJÖVŐ VÁRHATÓ FOLYAMATAI............................................................................................... 23 AZ ORSZÁGOS NÉPESSÉG ALAKULÁSA 2021-IG ................................................................................................. 24 A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG ELŐREBECSLÉSE ....................................................................................... 26 A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA 2021-IG....................................... 27 NÉPESSÉG, ISKOLAI VÉGZETTSÉG ÉS GAZDASÁGI AKTIVITÁS: ELŐREBECSLÉS 2021-IG ..................................... 30 A ROMA NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI VISZONYAI ................................................................................................... 35 A BEVÁNDORLÓ EREDETŰ RÉSZNÉPESSÉG ELŐREBECSLÉSE .............................................................................. 38 A DEMOGRÁFIAI TÉNYEK ÉS PROJEKCIÓK ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE ................................................................. 40 A HAZAI NÉPESSÉGFEJLŐDÉS ÉS A TÁRSADALMI-POLITIKAI CSELEKVÉS FELTÉTELEI, LEHETŐSÉGEI ................................................................................................................................................. 42 NÉPESEDÉSPOLITIKA – CSALÁDPOLITIKA .......................................................................................................... 44 A VÁLTOZÁS LEHETŐSÉGE ................................................................................................................................ 47

2

Kiindulópontok Közismert, hogy Magyarország demográfiai helyzete kedvezőtlen. Csökken a népességszám, idősödik a korösszetétel. Mindez óhatatlanul felveti a népesség és a népességet alakító demográfiai folyamatok befolyásolásának szükségességét. A demográfiai folyamatok társadalmi befolyásolásának politikai megítélése ugyanakkor sajátos kettősséget mutat: •

a politikai tényezők egy része a termékenységgel, a halandósággal, a helyváltoztatással stb. összefüggő demográfiai események befolyásolásának lehetőségét, s annak szükségességét elutasítja, miközben számos területen a hatóság beavatkozását magától értetődőnek tartja,

•

a tényezők másik része kifejezetten szükségesnek tartja a népesedési folyamatok befolyásolását, miközben óvakodik az olyan direkt beavatkozásoktól, melyek túlzottan beavatkoznak az intim szférába, a családok, közösségek életébe, meghagyva a választás lehetőségét elsősorban annak érdekében, hogy az egyének, családok, kisközösségek megvalósíthassák életcéljaikat.

•

vannak olyan irányzatok, amelyek kényszerítő erejű rendeletekben szabályozottan tettek, vagy szeretnének kísérletet tenni a demográfiai folyamatok módosítására.

E megosztottság, és egymásnak ellentmondó politikai alapállás szükségszerűen azokat a népesedési intézkedéseket (vagy azok elmaradását) is meghatározzák, amelyeket az éppen hatalmon lévők – az ún. gondoskodó állam nevében – elégségesnek, vagy szükségesnek tartanak megtenni. Álláspontunk tisztázása érdekében leszögezzük: a nemzeti létezés alapmeghatározottságát a népesség demográfiai adottsága, létszáma, struktúrája, egészségi állapota, műveltsége, kulturáltsága képezi. Ennek „karbantartása” pedig nem csupán az egyén, hanem a társadalom feladata is. Nem tartjuk tehát a magánélet megengedhetetlen sérelmének, ha a társadalom feladatának tekinti a létszámgyarapodás jövőbeli feltételeinek megteremtését, a népesség egészségi állapotának folyamatos javítását, általános és szakmai műveltségének kiszélesítését, s ha mindezekkel összhangban aktív szerepet vállal az anyanyelv, a kultúra, a nemzeti történelem, a hagyományok megőrzésében, továbbfejlesztésében, s az ezeket fenntartó intézmények fenntartásában, működtetésében. Az állami működés, – így a közigazgatás és közszolgálatok – körében, a népesedéssel összefüggő kérdésekben is mindenki számára biztosítani kell az informálódás teljes szabadságát, a jogokhoz, javakhoz, szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést. Leszögezzük: a népesedéssel összefüggő kérdésekben a politika és az állam semmiféle pressziót nem gyakorolhat az emberekre, még a legenyhébb formában sem fenyegetheti és zsarolhatja őket. Ezzel szemben a közszférának segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy az emberek a családalapítással kapcsolatos döntéseiket felelősségteljesen hozzák meg és segítséget kell nyújtani problémáik megoldásában és azok megelőzésében. A szolgáltató állam követelménye épp ezt az igényt jelenti: segíteni az embereket abban, hogy felelősségteljesen, kellő informáltsággal dönthessenek; kényelmes, könnyű és egyszerű hozzáférést kell biztosítani számukra ahhoz, amihez joguk van; és rugalmasan alkalmazkodni kell az állam működési keretein belül ahhoz, ami az ő életüket könnyebbé teheti. A demográfiai eseményeket – jelentős leegyszerűsítéssel – a makro strukturális tényezők mellett a jelen idejű társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az éppen preferált

3 értékek, divatok, s az egyéni törekvések hálózatának bonyolult, minden elemében pontosan nem ismert szövevénye határozza meg. Ezek demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásának részletes bemutatását nem tartjuk feladatunknak. Dolgozatunkban főként a lélekszám csökkenésének okaival és következményeivel s ezzel párhuzamosan a népesség elöregedésének általunk legfontosabbaknak tartott kérdéseivel foglalkozunk. A népességfejlődés jövőbeli egyértelművé kell tenni, hogy:

alakulásával

összefüggésben

mindenekelőtt

•

tudomásul vesszük, képtelenek vagyunk a kialakult helyzet megváltoztatására, s hagyjuk, hogy a magyar népesedési folyamatokat a spontán hatások alakítsák, vagy pedig

•

kísérletet teszünk a kedvezőtlenül érintő népesedési hatások megelőzésére, korrigálására, a bennünket jellemző demográfiai folyamatok befolyásolására.

Álláspontunk szerint a kedvezőtlen népesedési hatások megelőzésre, kiküszöbölése egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepció keretében olyan, a belső és a külső ellenhatásokat eredményesen kompenzáló mechanizmust kell kialakítani, amely az egyéni demográfiai törekvéseket (mindenekelőtt a párkapcsolati és a gyermekvállalási elképzeléseket) képes az előnyös kollektív „produktum” irányába fordítani. Az Unió jóléti, társadalompolitikai közös erőfeszítéseit a Lisszabonban meghozott döntések nyomán, „a koordináció nyílt módszerével” harmonizálja. A nemzeti prioritásaikat és célkitűzéseiket közösségi szinten egyeztetett elvek alapján a tagországok saját maguk határozzák meg. A közös stratégiákhoz alkalmazkodás nem kötelezettség, mégis Magyarország igen fontos politikai érdeke, hiszen ez teremthet alapot az Unió tagországaiban eredményes, „jó gyakorlatok” átvételéhez. Éppen ezért a kedvezőtlen népesedési hatások kiküszöbölése, az e téren rendelkezésünkre álló lehetőségeink megismerése és a feladatok meghatározása során az európai népesedési folyamatok alakulását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hiszen a népesség lélekszámának csökkenése és a népesség elöregedése nem csupán magyar jelenség. A hazai és az európai demográfiai folyamatok között meglévő valóságos, vagy látszólagos azonosságokat, egybe eséseket, együtt hatásokat azonban nem célszerű misztifikálni, mert ez könnyen önfelmentésre, felelősségáthárításra ösztönözhet bennünket. A demográfiai magatartás azonosságára való hivatkozás azért sem célszerű, mert egyfelől az azonosság nem is feltétlenül igaz: ma Nyugat- és Észak-Európában sokkal kedvezőbbek a demográfiai mutatók (is), mint Magyarországon. Másfelől azért sem, mert bár a hazai kedvezőtlen demográfiai folyamatok időben messze megelőztek hasonló európai folyamatokat, mégsem állíthatjuk, hogy ezen a téren mi jelentettünk mintát az európai országok számára. Az igaz, hogy a generációk reprodukcióját jelző termékenységi mutatók Magyarország esetében, a nyugat-európai országokhoz viszonyítva évtizedekkel korábban (az 1950–es évek végén!) figyelmeztettek a népességcsökkenés lehetőségére. Az előre jelzett „lehetőség” 1981-ben vált valósággá, mikor a halálozások száma mintegy kétezerrel már meghaladta az élveszületésekét. Európában is kialakult az alacsony gyermekszámú fejlett országok csoportja (Németország, Ausztria, Svájc, a dél-európai tömb), ám ez ott az élettartam jelentős növekedése mellett ment végbe. Sajátossága a hazai népességcsökkenéssel együtt járó öregedésnek, hogy azt a mind alacsonyabbá váló termékenység mellett a magas halandóság, azon belül az idős kor előtti (korai) halálozások nagy gyakorisága együttesen generálják. 1

1

A halandóság javításának nélkülözhetetlen eleme a népegészségügyi program megvalósítása. Külön elemzést kíván, melynek kifejtését nem tartottuk feladatunknak, hogy az elműlt évek egészségügyi intézményhálózat struktúráját megbontó intézkedései, népesedési következményeivel együtt mennyiben járultak hozzá a nagyar népesség egészségi állapotának javításához, illetve romlásához.

4 A hazai negatív népesedési tendenciák korrigálására számos kísérlet történt. Általános tapasztalat, hogy ezek (köztük még az 1970-es években tett bíztató kísérletek is) nemhogy csökkentették a népesedési gondokat, hanem ellenkezőleg: a „zavarok” még egyértelműbbé váltak. Amennyiben pedig végigtekintünk azokon a kormányzati intézkedéseken, amelyekkel az elmúlt közel száz évben a hazai népesség demográfiai folyamataira kívántak hatni, akkor megállapíthatjuk, hogy olyan népesedéspolitikai koncepció és annak alárendelt gyakorlat, amely a népesedési folyamatok legfontosabb elemeinek komplex figyelembe vételével tett volna kísérletet a népesség jövőbeli állapotának befolyásolására, egyszerűen nem volt. Az eddigi törekvések, tapasztalatok és sikertelenségek figyelembe vételével, demokratikus alapelveinkkel összhangban, olyan népesedéspolitikai célokat kell társadalmi szinten megfogalmazni, s ezeknek alárendelten olyanféle eszközrendszert kell kialakítani, és gyakorlati intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek egyrészt a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulását ellensúlyozzák, másrészt pedig a demográfiai fejlemények jövőbeli változását pozitívan befolyásolják. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentiek megvalósítása igen bonyolult feladat, eredmény pedig, a legkörültekintőbben végiggondolt és megvalósított népesedéspolitikai koncepció mellett is csak 15-20 éven belül várható. A feladat nehézsége népesedésünk jelenlegi állapotából fakad, illetve abból, hogy a megvalósítandó népesedéspolitikának egyszerre, és egy időben kell elősegítenie: •

a születéscsökkenés megállítását, a hazai termékenység szintjének növelését,

•

a gyermekvállalás területén kiemelt szerepet játszó családok és családi jellegű együttélési formák támogatását,

•

az egyre növekvő számú időskorú népesség körülményeinknek megfelelő egészségügyi, kulturális, szociális ellátását,

•

az egyre erőteljesebbé váló társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését, a leszakadt, leszakadóban lévő résznépességek felemelését,

•

a bevándorló népesség sikeres integrációjának támogatását,

•

a határainkon túli, mindenekelőtt a szomszédos országokban élő magyar népességgel való törődést.

A megvalósítandó népesedéspolitikának a demográfiai folyamatok jelenlegi kedvezőtlen alakulását a fentiek mellett úgy kell befolyásolnia, hogy annak eredményeként hosszú távon ne csak a hazai népesedési helyzet javuljon, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság lélekszáma is stabilizálódjon, sőt növekedjen.

5

A magyar népességfejlődés alakulása 2 Dolgozatunkban a magyar népességfejlődéssel foglalkozunk. Magyar népességen két népességet értünk: a magyarországi teljes népességet és a határainkon túl élő magyar etnikumú népességet. Tudatában vagyunk annak, hogy a bevándorlás és a nemzetiségi hovatartozás következtében nem minden magyarországi lakos tartja magát magyar nemzetiségűnek, és arányuk idővel növekedhet. 3 Mégsem tartjuk megengedhetőnek, hogy a Magyarországot érinő népesedéspolitikát leszűkítsük a magukat magyarnak vallók résznépességére, mégha ez a résznépesség a teljes népesség 96-98 százalékát teszi is ki. Ugyanakkor az sem megengedhető, hogy ne foglalkozzunk a határainkon túl élő magyar népességgel, mert ez a magyarság, a magyar nyelven beszélők elemi érdeke, hiszen szoros összefüggés van a magyar népességfejlődés jövőbeli alakulásával.

A Kárpát-medencei magyar népességfejlődés sajátosságai A Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatokat évszázadokon át fenntartó országkeretet és az itt élő népesség összetételét az I. világháborút lezáró békeszerződés, majd következményeit tekintve annak II. világháborút követő megismétlése megszüntette. Ezzel a soknemzetiségű Magyar Királyság népesedési folyamatai lezárultak. Ettől kezdve a szomszédos országokhoz került magyarok 4 demográfiai folyamataira – a homogenizáló nemzetállami politikai törekvések direkt és indirekt hatásai mellett – az utódállamok egymástól is eltérő gazdasági, politikai, társadalmi törekvései, s az ezeknek alárendelt népesség-, és családpolitikái hatottak, és hatnak ma is. A Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatokat – széttagoltsága, és a közel kilencven éves „szétfejlődése” ellenére is – csak akkor lehet megismerni, ha a jelenleg nyolc országban zajló magyar népesedési folyamatokat hatásukban együtt, egységes folyamatként vizsgáljuk. A magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarok népesedési folyamatai ugyanis csak látszólag függetlenek egymástól, és nemcsak feltételezik egymást, hanem kölcsönhatásukban felerősítik és kiteljesítik azokat a demográfiai eseményeket, amelyek az új feltételek által meghatározott népességfejlődési korszakkal kezdődtek. E nélkül a komplex szemlélet nélkül ugyanis sem a szomszédos országokban élő magyarok népesedési folyamatait, sem a hazait, a kialakult népesedési anomáliákat, a szórványosodás folyamatát és következményeit, a népesedéspolitikai gyakorlat által létrehozott diszfunkciókat, hibás mechanizmusokat megismerni, megérteni és módosítani nem lehet. A Kárpát-medencei magyar népességfejlődés 1918 utáni folyamatainak megértése, a bekövetkezett változások hatására is generált kedvezőtlen változások diszfunkcionális 2

Lásd részletesen: Tóth Pál Péter: A nemzetközi vándorlás szerepe a kárpát-medencei magyar népességfejlődésben, Budapest 2007, Akadémiai doktori értekezés, MTA Könyvtár, kézírat. 3

Tóth Pál Péter: Magyarország új állampolgárai (1988-1992) In: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben [Szerk.]: Valuch Tibor - Juhász György - Völgyesi Zoltán Budapest: Osiris; 1956-os Intézet, 1995. p. 687-702. 4

Az 1910-es népszámlálás adatai alapján a magyarok közül 1 704 851 fő Romániában, 1 084 343 fő Csehszlovákiában, 563 597 fő a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, 24 807 fő pedig Ausztriában maradt. A magyarok közel 34 százaléka tehát (3 377 598 fő) kívül rekedt az újrarajzolt magyar határokon. 1920-ban Magyarország lakosainak száma 7 986 879 fő volt, akik közül 7 148 256,7 fő magyar nemzetiségűnek tartotta magát.

6 következményeinek megszüntetése, elhárítása érdekében felmerül a kérdés, hogy az 1918ban bekövetkezett szétszakítottság, az immár közel egy évszázados népességfejlődésbeli külön utak, külön fejlődés, eltérő hatások ellenére léteznek-e még, s ha igen, akkor milyen egymást erősítő, vagy gyengítő demográfiai hatások léteznek a magyar népességfejlődésben? A magyar népességfejlődés első szakasza Nagyon vázlatosan, a teljesség kedvéért tegyünk egy utalást az I. világháború végéig tartó Kárpát-medencei magyar népességfejlődésre, melyet egymásba kapcsolódó, egymást feltételező kettős folyamat határozott meg. E folyamat egyik elemét a magyarság termékenysége által determinált s halandóságával módosított népességfejlődés, a másikat pedig az a pótlólagos népességnyereség alkotta, amelyet a magyarokkal együtt élő nem magyar népek „biztosítottak” annak következtében, hogy jelentős számban asszimilálódtak a magyar népességhez. A honfoglalástól tehát 1918-ig az ország, és ezen belül a magyarság lélekszámának gyarapodását • • •

a magyarokkal együtt érkező nem magyar népek, a Kárpát-medencében élő nem magyar népek, valamint az országba hívott idegenek, bevándorló néptöredékek s azok leszármazottjai révén biztosított asszimilációs (pótlólagos) népességnyereség folyamatosan kiegészítette. A Magyar Királyság keretei között ez a demográfiai törvényszerűség biztosította, hogy a magyarok létszáma természetes szaporodásukat meghaladó mértékben növekedjen. 5

A magyar népességfejlődés második szakasza Az I. világháború következményeként a magyar népességfejlődés addigi meghatározottsága megszűnt. A magyar népesség létszámának és demográfiai folyamatainak alakulása szempontjából bekövetkezett változás legfontosabb következményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: •

A magyar népesség egyharmada kívül rekedt a magyarországi népességfejlődés keretein.

•

Megszűnt az a mozgás (belső vándorlás), amelynek keretében az ország szélső területein élő nem magyar nemzetiségűek a központi területekre vándorolva, az ott élőkhöz asszimilálódva a magyarok számát növelték.6

5

A pótlólagos népességnyereség egyben kiegészítő forrást jelentett a demográfiai katasztrófák okozta veszteségek pótlásában is. A magyar népességfejlődést eddig négy katasztrófa sújtotta. Az első demográfiai katasztrófa a XIII. század első harmadától az 1285-ben bekövetkezett második tatárjárás végéig tartott. A második a török hódoltság demográfiai következményeinek hatására alakult ki. A harmadikat az I. világháború következményei okozták. A magyar népességfejlődés negyedik demográfiai katasztrófáját pedig, az a népességveszteség okozta, amely a II. világháborúban való részvétel miatt érte Magyarországot.

6

A belső vándormozgalom addigi asszimilációs szerepét elveszítve döntően már csak a lakosság súlypontjainak területi átrendeződését, a modernizációs folyamatok követelményeinek kielégítését szolgálja. (A városokba áramlás, a fejlettebb területeken élők termékenységi mintájának átvétele, a válások gyakoribbá válásának gyermekvállalásra gyakorolt hatása, a házasodási szokások módosulása stb. pedig, hosszabb távon nem a népességszám növelésében, hanem csökkenésében játszik szerepet.)

7 •

Magyarország nemzetközi migrációs vonzása átalakult, s ezzel az ország külföldiekre, nem magyarokra gyakorolt migrációs vonzásából származó népességnyereség jelentőségét veszítette. 7

A belső vándorlási nyereségből származó magyar népességnyereséget 1918 után lényegében nem pótolta semmi, a bevándorló külföldiek „helyét”, annak népességfejlődésre gyakorolt hatásával, következményeivel együtt pedig, a szomszédos országokba rekedt magyarok Magyarországra menekülése, vándorlása vette át. A külső vándorlás keretében a magyarok Magyarországra történő áttelepedése az I. világháború befejezése óta folyamatos. Az I., és a II. világháborút követő időszak intenzív népességmozgását követően jelentősebb elmozdulást a rendszerváltoztatás (1990), illetve azt megelőző 2-3 év okozott. 8 Az elmúlt több mint két évtizedben ugyanis a szomszédos országokból áttelepült magyarok száma több mint kétszerese annak, mint amennyien a II. világháború utáni kaotikus éveket követően 1990-ig Magyarországra érkeztek. A rendszerváltoztatással tehát felgyorsult az a folyamat, melyet a magyarok anyaországba tömörülésével jellemezhetünk. A kisebbségbe került magyarok Magyarországra történő áttelepülésének magyar népességfejlődésre gyakorolt hatása közül kiemeljük: •

• • • •

7

Az áttelepülők a hazánkban élő magyarok létszámát növelik, de nem járulnak hozzá a Kárpát-medencében élő magyar népesség lélekszámának növekedéséhez. 9 Vándorlási nyereségünk ugyanis, szemben az I. világháborúig betöltött szerepével már nem a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának növekedésében, hanem csökkenésében játszik szerepet. A Magyarországra bevándorlók nemzetiség szerinti összetétele a hazai nemzeti kisebbségek összlakosságon belüli arányát, s ezzel együtt társadalmi szerepét csökkenti. A kibocsátó magyar közösségek lélekszáma, termékenysége csökken, kor szerinti összetétele az idősebbek irányába tolódik el. A helyben maradottak szórványosodása, s ezzel párhuzamosan a már szórványhelyzetben élő magyarok többségi néphez történő asszimilálódása felgyorsul. Az áttelepedéssel szűkül az a tér, amelyet még magyarok töltenek „ki”, laknak be. Az eltávozók helyét más nemzetiségűek töltik ki, melynek eredményeként fokozatosan funkciójukat vesztik a magyarok által működtetett intézmények, illetve az idő múltával semmissé válnak azok az értékek, amelyeket a századok során az ott élő magyarok létrehoztak.

Tóth Pál Péter: Nemzetközi vándorlás - magyar sajátosságok, Demográfia. 46. 2003. 4. p. 332-341.

8

A környező országokból Magyarországra beköltöző, áttelepített és menekülő magyar nemzetiségűek pontos számát nem ismerjük. A kikényszerített migráció volumenét jól érzékelteti az a tény, hogy 1919–1924 között például csak a Romániához csatolt területről kb. 200 ezren, az ezt követő tíz évben pedig, további 130 ezren érkeztek Magyarországra.

9

Ez az oka annak, hogy Magyarország lélekszáma az alacsony termékenység és a még mindig magas halandóság ellenére mind ez ideig nem süllyedt 10 millió fő alá.

8

Végeredményét tekintve egyrészről megállapíthatjuk: •

A bekövetkezett változások következtében a Magyarország területén zajló népesedési folyamatok csak része a magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal.

•

A határon túli magyar közösségekhez tartozók nem csekély részének Magyarországra vándorlása, miközben elhalasztja az ország lakosságszámának 10 millió fő alá csökkenését, és ideig-óráig elodázza az elöregedésből származó gazdasági, szociális problémák megoldását, aközben felgyorsítja, s egyértelműen visszafordíthatatlanná teszi a Kárpát-medencében élő magyar népesség lélekszámának fogyását, s a kor szerint összetétel elöregedését.

A fentiek következtében a magyarok anyaországba vándorlását népesedési szempontból kétes eredményt „ígérő” folyamatnak tartjuk. Ennek ellenére (nem csak azért, mert a vándorlást minden ember alanyi jogának tartjuk!) összességében a magyarok Magyarországra történő áttelepedését nem tekintjük negatívnak, mert az áttelepülő – az asszimilálódó, vagy egy harmadik országba vándorló magyar nemzetiségűvel szemben – a térségben élő magyarok lélekszámát rövidtávon nem csökkenti, hanem csak elhelyezkedésének és térkitöltésének súlypontjait módosítja. 10

Demográfiai változások a rendszerváltoztatást követően A kiindulási állapotot Magyarország esetében az 1990. évi 10 millió 375 ezer fős népesség jelenti, miközben a szomszédos országokban 2,8 millió fő magyar nemzetiségű polgár él. 2009 elsején ugyanakkor Magyarország lakossága alig haladja meg a 10 millió főt (a KSH továbbszámítása szerint 10 millió 31 ezer fő), miközben a határaink mentén élő magyarok létszáma már csak 2 millió 300 ezer főre tehető. A létszámváltozások súlyos helyzetet idéznek, Magyarország lakossága 340 ezer fővel, 3,4 százalékkal csökkent, a szomszédos országok magyarsága pedig félmillió fővel, 18 százalékkal. Ezek a változások komoly utánpótlási zavarokat sugallnak a magyarság körében, melyek feltárása, orvoslása sürgős népesedéspolitikai, nemzetpolitikai feladat. Melyek a kedvezőtlen változások összetevői? A népességi változásoknak négy közvetlen tényezője van: a gyermekvállalási hajlandóság, az életkilátások, a vándormozgalom és a népesség korösszetétele. A termékenység alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatást követően Magyarország a rendszerváltoztatáshoz fogyó népességgel érkezett, mert a népesség létszáma 1981 óta csökkent annak következtében, hogy a születések száma folyamatosan alatta maradt a halálozások számának. A rendszerváltoztatás körüli időkben jelentős reményeket fűztünk egy hatásos népesedéspolitika kialakíthatóságához, amelynek következtében a romló 10

Népességfejlődésünk szempontjából figyelembe kell venni, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű migránsai nemcsak Magyarországra, hanem ugyanúgy, mint a magyarországiak a világ számos országába vándorolnak. Számuk éppen úgy ismeretlen, mint a közülük visszavándorlóké. Szerepük a magyarság híre szempontjából felbecsülhetetlen, a Kárpát-medencei magyar, vagy szűkebb értelemben a magyarországi népességfejlődés szempontjából elhanyagolható.

9 halandósági viszonyok fokozatosan javuló irányt vesznek fel, miközben a családpolitikai támogatások fenntarthatóvá teszik a viszonylag magas gyermekszámot. Várakozásaikkal ellentétben a rendszerváltoztatás első öt évében a demográfiai viszonyok lényegesen romlottak: zuhanórepülésbe kezdett a gyermekszám, és mivel csökkent az élettartam is, felgyorsult a népesség természetes fogyása. A nők átlagos gyermekszámát jelző mutató az 1990. évi 1,87-es szintről 1995-re már 1,6 alá esett. 1994-ben csúcsra jutott a halandóság: a férfiak születéskor várható élettartama 64 év alá csökkent, minden eddiginél gyakrabban haltak meg a középkorú férfiak és nők (1. és 2. ábra). 1995 után folytatódott, sőt erősödött a gyermekszám esése, mely 1999-re 1,3 alá került. Ez azt jelenti, hogy ha a gyermekvállalási gyakoriság nem változik, 100 nő élete során mindössze 130 gyermeknek ad életet, vagyis a szülőpárok utánpótlása mindössze 60-65 százalékos! A század végére ilyen gyermekszám mellett szinte biztosan megfeleződik Magyarország lakossága! 2000-től a gyermekszám tartósan „berendezkedett” az 1,3 körüli szinten, egyelőre lényeges elmozdulás egyáltalán nem látszik a tendenciákban. 11 Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az alacsony termékenység kialakulása nem magyar sajátosság. Az 1. tábla szerint a csökkent gyermekvállalási hajlandóság az egész Európai Uniót jellemzi, de az országok között igen jelentős különbségek vannak. A nyugati és az északi országok kitűnnek relatíve magas termékenységükkel, miközben kialakult az igen alacsony gyermekvállalású országok masszív csoportja Közép- és DélEurópában. Magyarország pozíciója egészen kedvezőtlenül alakul. 2000-ben a hazai gyermekvállalás még magasabb volt az országok egy jelentős részénél (Cseh Köztársaság, Spanyolország, Litvánia, Bulgária, Görögország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia), ugyanakkor 2007-ben mindössze három országban (Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban) alacsonyabb a termékenység, mint hazánkban. S ez azt jelenti, hogy Magyarország már nemcsak a halandóságban kullog az utolsó helyeken Európában, hanem a termékenység területén is. Európai Uniós viszonylatban Magyarországon termékenységi krízisről kell beszélnünk. Az alacsony gyermekvállalás egy része egyéni és társadalmi időzítésre, a gyermekvállalás átalakulására vezethető vissza. Az időzítés lényege, hogy a termékenység „idomul” a fiatalok módosult karrierjéhez, és a társadalmak azon törekvéséhez, hogy minél hamarabb felzárkózzanak a náluk fejlettebb országokhoz, illetve fenntartsák az elért életszínvonalat. Ugyanakkor azt ma még nem lehet megmondani, vajon milyen időtávon és milyen szinten konszolidálódhat a gyermekvállalás a jelenleg alacsony gyermekszámú országokban.

11

Egy-két év „nekirugaszkodása” reményt keltő (2000-ben 1,32, 2006-ban 1,34 volt a mutató) volt, de a következő évek mindig visszaeséssel jelentkeztek.

10 1. táblázat

Az átlagos gyermekszám alakulása az Európai Unió országaiban, 1960-2007 1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2007

EU-15 EU-10 EU-mind

2,59 2,57 2,60

2,72 2,36 2,66

2,38 2,23 2,35

1,96 2,35 2,04

1,82 2,21 1,90

1,60 2,18 1,73

1,57 1,94 1,66

1,42 1,48 1,45

1,53 1,33 1,47

1,55 1,28 1,50

1,58 1,34 1,53

Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

2,69 2,56 2,31 3,51 2,11 2,57 2,72 2,16 2,72 2,73 2,28 3,12 3,76 2,98 1,74 2,60 2,28 2,02 3,62 2,37 2,41 3,10 2,59 2,86 2,20 3,07 2,18

2,70 2,62 2,08 3,03 2,18 2,61 2,89 2,16 2,47 2,84 2,30 3,04 4,03 2,52 1,74 2,40 2,42 1,82 2,47 2,50 2,66 3,14 2,59 2,94 2,42 2,78 2,43

2,29 2,25 2,17 2,54 1,91 1,95 2,43 2,16 1,82 2,47 2,39 2,57 3,93 2,20 2,01 2,40 1,98 1,98 2,02 2,03 2,42 2,83 2,59 2,90 1,92 2,40 2,10

1,83 1,74 2,22 2,01 2,43 1,92 1,81 2,04 1,68 1,93 2,32 1,66 3,40 2,27 1,96 2,20 1,55 2,35 2,27 1,48 2,20 2,58 2,59 2,79 1,77 2,55 2,16

1,65 1,68 2,05 2,46 2,10 1,55 1,90 2,02 1,63 1,95 2,21 1,60 3,23 2,28 1,90 2,00 1,49 1,91 1,99 1,56 1,64 2,18 2,44 2,20 1,68 2,32 2,11

1,47 1,51 1,97 2,38 1,96 1,45 1,79 2,12 1,65 1,81 1,67 1,51 2,47 2,33 2,09 2,10 1,38 1,85 1,96 1,37 1,42 1,72 2,31 1,64 1,74 2,25 1,72

1,45 1,62 1,81 2,42 1,89 1,67 1,83 2,05 1,78 1,78 1,39 1,62 2,11 2,04 2,02 2,00 1,61 1,87 2,05 1,45 1,33 1,57 1,84 1,36 2,13 2,09 1,46

1,42 1,55 1,23 2,03 1,28 1,80 1,71 1,38 1,81 1,70 1,31 1,53 1,84 1,62 1,55 1,27 1,70 1,57 1,83 1,25 1,19 1,41 1,41 1,17 1,73 1,52 1,29

1,36 1,61 1,26 1,64 1,14 1,78 1,64 1,39 1,73 1,88 1,26 1,72 1,88 1,35 1,39 1,24 1,76 1,32 1,67 1,38 1,26 1,55 1,39 1,23 1,54 1,29 1,26

1,40 1,72 1,32 1,42 1,28 1,80 1,78 1,50 1,80 1,92 1,33 1,71 1,86 1,24 1,27 1,31 1,63 1,31 1,37 1,34 1,32 1,40 1,32 1,35 1,77 1,25 1,26

1,38 1,72 1,42 1,38 1,44 1,84 1,78 1,63 1,83 1,98 1,41 1,72 2,01 1,31 1,35 1,41 1,61 1,32 1,37 1,37 1,32 1,33 1,30 1,40 1,88 1,25 1,38

Forrás: Eurostat NewChronos

Magyarországon van esély arra, hogy stabilizált viszonyok között egy tízéves távlatban 1,5 körüli szintre emelkedjen a termékenység. Az 1. ábrán feltüntettük az átlagos szülési kor alakulását is, jól látható az ellenmozgása az átlagos gyermekszámmal, ami az időzítés egyértelmű jele. A 2. ábra pedig egy közepes termékenységi jövőképet illusztrál két múltbeli adatsorral együtt. Kiindultunk az anya kora szerinti, 1990. évi termékenységi arányszámokból, mellétettük a 2005. évi tényleges és a 2020. évi hipotetikus arányszámokat. Látható, hogy a hipotetikus arányszámok eléréséhez, melyek a jelzett 1,5-es átlagos Uniós gyermekszámot adják, jelentős termékenységnövekedés szükséges a 30 évesek korcsoportjában, miközben a 20-as években járók esetében sem tekinthető még befejezettnek a mintaváltás.

11 1. ábra

A termékenység zuhanórepülése a rendszerváltoztatás után

2,0

30

1,9

29

1,8

28

1,7

27 Átlagos gyermekszám (TFR)

1,6

Átlagos szülési kor

26

1,5

25

1,4

24

1,3

23

1,2

átlagos szülési kor

átlagos gyermekszám

(átlagos gyermekszám és átlagos szülési kor)

22 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

2. ábra Tényleges és hipotetikus termékenységi arányszámok, 1990, 2005, 2020 1000 megfelelő korú nőre jut élveszületés 180 160

2005 2020

140

1990

120 100 80 60 40 20 0 15

20

25

30

35

40

45

50

szülő nők életkora

A termékenység emelkedése a fiatalok családtervei oldaláról is megalapozott. Az „Életünk fordulópontjai” adatfelvétel szerint a 45 éven aluli nők átlagosan várható

12 gyermekszáma éppen egyezik az egyszerű utánpótlási szinttel (2,05 gyermek), és ez még akkor is bíztató, ha tudjuk, hogy a gyermekvállalási tervek realizálásába sokszor csúszik „hiba” 12 .

2. táblázat

Termékenység és családtervek korcsoport és nemek szerint Korcsoport

100 nőre jutó gyermekszám élveszületett

összesen kívánt

100 férfira jutó gyermekszám élveszületett összesen kívánt

–20

5

186

0

165

20–24

24

193

11

178

25–29

87

205

51

198

30–34

146

206

109

203

35–39

205

229

156

212

40–44

196

201

179

206

45–50

–

–

169

180

122

205

102

194

Összesen Forrás: Kamarás Ferenc: id. mű

Fentiek alapján szükségszerűnek kell tekintenünk a hazai gyermekvállalás hathatós társadalmi ösztönzését. Európai helyzetünk, népesedési viszonyaink, a fiatalok családterveinek megvalósítása mind-mind azt sugallja, hogy viszonylag gyorsan fel kellene számolni a kialakult alacsony gyermekvállalási periódust. Ehhez a jelenlegi gyermekvállalási minták szerint leginkább a 25-34 évesek termékenységét kellene magasabb szintre emelni, mindenekelőtt az első gyermek megszületésének ösztönzésével, és a második és további gyermekek vállalásának megkönnyítésével. Gyermekvállalás a Kárpát-medencei magyarság körében A közelmúltban elvégzett vizsgálataink szerint nemcsak a magyarországi gyermekszám alacsony, hanem a Kárpát-medencei magyarság gyermekszáma is. Sőt, a magyarság termékenysége minden országban alacsonyabb, mint az országos átlag! A 3. ábra szerint még a hazai berkekben is kevesebb gyermeke van a magyaroknak (1,31 az 1,33 mellett, ami nem csoda, lévén a nem magyar nemzetiségűek többsége roma), de ennél jóval nagyobb különbségek vannak a környező országokban. Különösen aggasztó, hogy a szomszédos országokban élő magyarság döntő részét kitevő erdélyi magyar népesség termékenysége az 1,1-et sem éri el, miközben a romániai átlag 1,4 az 1996-2001 közötti időszakban. 13

12

Lásd: Kamarás Ferenc: Gyermekvállalás. In: Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Gyorsjelentés. KSH NKI Műhelytanulmányok. 2002/1. 43-60. o. 13

Hablicsek László – Tóth Pál Péter – Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. KSH NKI Kutatási Jelentései, 2005/ 78. sz.

13 3. ábra

Átlagos gyermekszám a Kárpát-medencei magyarság körében, 1996-2001 (zárójelben az országos értékek)

1,17 (1,40)

1,12 (1,27)

1,28 (1,35)

1,31 (1,33)

1,05 (1,32)

0,87 (1,24)

1,35 (1,42)

1,43 (1,77)

Forrás: Hablicsek László – Tóth Pál Péter – Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. KSH NKI Kutatási Jelentései, 2005/ 78. sz.

Célirányos vizsgálatok hiányában nem tudjuk biztosan, mi az oka a magyar nemzetiségű népesség alacsony termékenységének. Mindenképpen úgy véljük, hogy a kisebbségi lét önmagában alacsonyabb gyermekszámot eredményezhet, de ez persze igen erősen függ az adott országban érvényes viszonyoktól és a kisebbség egyéb jellemzőitől is. Megfordítva: úgy véljük, hogy a szomszédos országok magyar közösségeiben a termékenység emelésének esélyt ad, ha az anyaország is ösztönzi a magasabb szintű utánpótlást. A gyermekszám jelentős emelkedésének biztosítása a magyarság-politika prioritása kell legyen. A halandóság alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatás után A rendszerváltozáshoz Magyarország halandósági krízissel érkezett. Különböző okok miatt az 1970-es évektől a mortalitás emelkedett, és ez kulminált az 1980-as évek végén, az 1990es évek elején. Magyarország az európai halandósági listák végén szerepelt az élettartam alacsonysága tekintetében is. A halandósági viszonyok 1995 után kezdtek konszolidálódni, amikortól fokozatosan javult a gyógyszerellátás, elterjedtek az egészségmegőrző életmódok, visszaszorultak az egészségkárosító szenvedélyek. A férfiak élettartama először tartósan 66 év fölé, majd 2001től 68 év fölé emelkedett. A nőké is elhagyta a 74 éves szintet, és ma már 77 év fölött alakul (4. ábra). 4. ábra

14 A születéskor várható élettartam fokozatos normalizálódása a rendszerváltoztatás után 80 78

születéskor várható élettartam

76 74 72

Férfiak

70

Nők

68 66 64 62 60 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007

A halandóság megrekedése, növekedése különösen a férfiakra volt jellemző, azon belül a 30-59 évesekre. A következő ábrákon az egyes életkorokhoz tartozó elhalálozási valószínűségek idősorait mutatjuk be. Jól kivehető a halandóság növekedésének időszaka, az 1990-es évek elejének krízise, majd a fokozatos normalizálódás időszaka.

5. ábra A 30-39 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006 0,007

0,006

'30 '31

0,005

'32 '33

0,004

'34 '35

0,003

'36 '37

0,002

'38 '39

0,001

0,000 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005

15 6. ábra

A 40-49 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006 0,016 0,014 '40 0,012

'41 '42

0,010

'43 '44

0,008

'45 0,006

'46 '47

0,004

'48 0,002

'49

20 05

20 03

20 01

19 99

19 97

19 95

19 93

19 91

19 89

19 87

19 85

19 83

19 81

19 79

19 77

19 75

19 73

19 71

0,000

7. ábra

Az 50-59 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006

0,030

0,025

'50 '51 '52

0,020

'53 '54

0,015

'55 '56 '57

0,010

'58 '59

0,005

0,000 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005

Forrás: Népmozgalmi statisztika és saját számítás.

16 3. táblázat

Születéskor várható átlagos élettartamok alakulása az Európai Unióban, 1960-2005 1960 EU-15 EU-10 EU-mind Ausztria Belgium Bulgária Ciprus Cseh Köztársaság Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország France Görögország Hollandia Írország Lengyelország Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország Szlovákia Szlovénia

Forrás: Eurostat NewChronos

67,4 65,7 67,5 66,2 67,7 67,8 72,3 67,9 70,4 67,9 64,3 65,5 66,9 67,3 71,5 68,1 64,9 65,2 64,9 66,5 65,9 66,5 69,6 67,2 61,2 64,2 67,4 71,2 68,4 66,1

1970 68,4 66,5 68,4 66,5 67,8 69,1 72,3 66,1 70,7 68,7 65,5 66,5 68,4 70,1 70,7 68,8 66,6 66,0 66,9 67,1 66,3 68,4 69,6 69,0 64,2 65,7 69,2 72,2 66,7 65,0

Férfiak 1980 1990 70,5 66,7 69,6 69,0 70,0 68,7 72,3 66,8 71,2 70,2 64,1 69,2 70,2 72,2 72,7 70,1 66,9 63,6 65,5 69,1 65,5 68,5 69,6 70,6 67,7 66,5 72,5 72,8 66,8 67,4

72,8 66,7 71,4 72,4 72,7 68,4 74,1 67,6 72,0 72,9 64,6 70,9 72,7 74,6 73,8 72,1 66,7 64,2 66,6 72,3 65,2 73,7 72,0 73,6 70,4 66,6 73,3 74,8 66,6 69,5

Nők 2000 75,4 68,8 74,0 75,1 74,6 68,4 76,1 71,6 74,3 75,4 65,1 74,1 75,6 73,9 75,5 75,3 69,7 65,0 66,8 74,8 67,6 74,3 75,0 76,6 73,2 67,0 75,4 77,4 69,1 71,9

2005 76,8 70,0 75,4 76,7 76,7 69,0 77,0 72,9 75,6 76,9 67,3 75,5 76,8 76,6 77,2 77,1 70,8 65,4 65,3 76,2 68,7 77,7 76,2 77,6 74,9 68,7 77,4 78,4 70,1 74,1

1960 72,9 70,5 73,0 72,7 73,5 71,1 77,0 73,4 74,4 73,7 71,6 72,5 73,6 72,4 75,3 71,9 70,6 72,4 71,4 72,2 70,1 70,5 76,1 72,3 66,8 67,7 72,2 74,9 72,7 72,0

1970 74,7 72,6 74,7 73,4 74,2 73,5 77,0 73,0 75,9 75,0 74,1 75,0 75,9 73,8 76,5 73,5 73,3 74,4 75,0 73,4 72,1 72,6 76,1 74,9 70,8 70,4 74,8 77,1 72,9 72,4

1980 77,2 74,0 76,5 76,1 76,8 73,9 77,0 73,9 77,3 76,2 74,1 77,6 78,4 76,8 79,3 75,6 75,4 74,2 75,4 75,9 72,7 72,7 76,1 77,4 75,2 71,9 78,6 78,8 74,3 75,2

1990 79,4 75,1 78,5 78,9 79,4 74,7 78,6 75,4 77,7 78,5 74,6 78,9 80,9 79,5 80,9 77,6 76,3 74,6 76,3 78,5 73,7 78,1 78,4 80,1 77,4 73,1 80,4 80,4 75,4 77,4

2000 81,4 76,8 80,2 81,1 80,8 75,0 81,0 78,4 79,0 80,2 76,0 81,0 82,5 79,1 80,5 82,7 78,0 76,2 77,5 81,1 75,6 80,2 81,0 82,5 80,0 74,8 80,5 82,0 77,4 79,1

2005 82,5 78,0 81,5 82,2 82,4 76,2 81,7 79,1 80,2 81,1 78,1 82,3 83,8 81,5 81,6 81,8 79,4 76,5 77,3 82,3 77,2 81,4 81,8 83,2 81,4 75,7 83,9 82,8 77,9 81,3

17 Az általános feltételezés szerint az ország modernizálódása, a nyugati országokhoz való közeledés kiterjed a legújabb (az ún. negyedik epidemiológiai korszakra jellemző) egészségügyi vívmányok fokozatos átvételére is, ami az elhalálozási valószínűségek csökkenéséhez, az élettartamok lényeges emelkedéséhez vezethet. Ez a hipotézis azonban nem önbeteljesítő jóslat. A folyamathoz jelenleg például az 50-59 évesek állítanak erős kérdőjelet, miután az utóbbi öt évben inkább stagnálás, mint csökkenés jellemezte a korcsoport mortalitását (lásd a 7. ábrát). Nem lehetetlen feltételezés, hogy Magyarországon, legalábbis átmeneti jelleggel egy újabb halandósági krízis van kialakulóban. A lassan javuló, átmenetileg romló magarországi halandóság vízióját az európai mortalitás alakulása is a látámasztja. Egyfelől azt látjuk, hogy Magyarország itt is az európai listák végén helyezkedik el. 2005-ben a férfiaknál csak Litvánia, Lettország, Észtország és Románia, a nőknél csak Románia, Bulgária, és Lettország mutatott alacsonyabb várható élettartamot a magyarországinál. Másfelől az is látható, hogy egyre növekszik a különbség az EU „magja” (EU-15) és az újonnan csatlakozott országok között (EU-10). A férfiak születéskor várható élettartamában 1960-ban 1,7 év volt az EU-15 előnye a közép-kelet-európai országokkal szemben. 1990-re a különbség 6,1 évre, 2005-re 6,9 évre emelkedett. Ugyanezek a differenciák a nőknél: 2,4 év, 4,3 év és 4,5 év. Megállapíthatjuk, hogy 1990 és 2005 között még nem következett be áttörés a közép-kelet-euróapi országok és a fejlettebb nyugati világ között a mortalitás területén. Ellenkezőleg, a további fokozatos leszakadás vált realitássá. Ennek egyes jelei a magyarországi mortalitásban is megmutatkoznak, ahol a látványos 1997 utáni fejlődés az utóbbi években megtorpant.

8. ábra

A férfiak várható élettartama 30 éves korban iskolai végzettség szerint, 1986-2004

30 éves korban várható további élettartam (év)

50 48 46

Nincs alapfokú végzettsége Alapfokú végzettségű Középfokú végzettségű Felsőfokú végzettségű Összes végzettség

44 42 40 38 36 34 32 30 1986- 1987- 1988- 1989- 1990- 1991- 1992- 1993- 1994- 1995- 1996- 1997- 1998- 1999- 20001990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 évek átlaga

Az európai színtéren elfoglalt kedvezőtlen helyzetünk mellett aggasztó jelenség a halandósági különbségek fokozódása. A férfiak és a nők közötti 8-9 éves szakadék a jéghegy csúcsa. Nagyon markáns eltérések vannak a társadalmi rétegek között. Ezek közül

18 is kiemelkedik az iskolai végzettség szerinti mortalitás alakulása. A 8. ábrán a különböző iskolai végzettségű férfiak 30 éves korban várható élettartamát tüntettük fel. A diplomások és az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők között 1990 előtt is igen jelentős különbség volt (több mint 9 év), ez azonban az ezredfordulót követően már több mint 16 évet tesz ki! A Kárpát medencei magyarság halandósága A külhoni magyarság halandóságára kevés az adat és a vizsgálat. Nemzetiségi halálozási statisztikák nincsenek, illetve amennyiben ilyen létezik (Románia és Szlovákia esetében), erős fenntartásokkal kell azokat fogadnunk. Sajátos demográfiai becslések segítségével mégis képet kaphatunk a magyarság mortalitásáról, és ez a kép hasonló a termékenységéhez. Eszerint a Kárpát-medencei magyarság halandósága a többségi népességhez viszonyítva magasabb szintű, hasonló a magyarországi mortalitáshoz, az életkilátások általában rosszabbak az országos átlagoknál, kivételt képez Kárpátalja és Magyarország. Ausztriában a legkedvezőbbek a magyarság életkilátásai, míg legkedvezőtlenebbek Ukrajnában, majd Romániában, ezt követően Magyarországon és Szlovákiában. Magyarország az országos átlagokat tekintve is rosszul áll a Kárpát-medencében. Az 1990es évek első felében a magyarországi férfiak születéskor várható átlagos élettartama ténylegesen is a legalacsonyabbak között volt. A nőknél kirívóan alacsonynak mutatkozik a romániai becslés, ennek alapján a romániai magyar nők életkilátásai majd’ két évvel kevesebbek a magyarországinál. Így aztán összességében is (mindkét nemre számítva) az élettartamok nagyságában a romániai magyaroké a kétes utolsó hely, az átlag romániai magyar nem érte meg a 70 évet az 1990-es években. Mindez összevetve a termékenységnél megfigyelttel, az erdélyi magyarság sajátosan kedvezőtlen demográfiai viszonyaira hívja fel a figyelmet. A Kárpát-medencei szinten a magyar férfiak várható átlagos élettartama a férfiaknál 67,3 év, a nőknél 75,8 év (1996–2000 időszak). Miután azonban az Európai Unióban, a májusi bővítés után, Magyarország mutatja majd a legalacsonyabb élettartamok egyikét, a magyarság lesz az az ország-alkotó nemzetiség, amelynek a legrövidebb az élete. Az élettartamok jelentős emelkedésének biztosítása a magyarság-politika prioritása kell legyen. A nemzetközi vándorlás népességfejlődést módosító szerepe Magyarországon A demográfiai kérdések közül az elmúlt időszakban talán a nemzetközi vándorlás került leginkább a figyelem középpontjába és ez nem véletlen. Ez volt ugyanis az a folyamat, ami a rendszerváltoztatást követően gyökeres változáson ment keresztül. A korábbi, jobbára elvándorló (illegális) tendenciákat felváltotta a bevándorlás (legális) időszaka. A statisztikák szerint a bejövők lényegesen meghaladták az eltávozottakat, az 1990-es évek vándorlási nyeresége mintegy 195 ezer főre tehető. 14 A bevándorlás – a migránsok sajátosan fiatal korösszetétele következtében – előnyös az országok népességfejlődése szempontjából. Fiatalítja a népességet, egyúttal egy innovatív, képzett résznépességgel gyarapítja azt. Nem véletlen, hogy a migráció

14

Az 1990. évi és a 2001. évi népszámlálás között a kimutatott népességcsökkenés 175 ezer fő volt, miközben a születések száma 370 ezer fővel kevesebb volt a halálozások számánál. A különbség 195 ezer fő nemzetközi vándorlási nyereségnek felel meg.

19 pozitívumai között első helyen nem a demográfiai hatása, hanem gazdasági előnyeinek hangsúlyozása áll. Magyarország sajátos helyzetben van a nemzetközi migráció területén is. Miközben a természetes népesedési folyamatok folyamatosan kedvezőtlenek, a születések száma jóval alatt marad a halálozások számának, és emiatt a bevándorlás demográfiai szükségszerűség is, a bevándorlás etnikai összetétele aggodalomra is okot ad. Túlnyomórészt ugyanis magyar nemzetiségű a bevándorolt népesség, melynek döntő többsége a szomszédos országokból érkezik. Az 1990-es évek főbb tényszámait mutatja be a következő ábra.

9. ábra

5000

Bevándorló magyar nemzetiségűek az 1990-es években

70

00

100 0

120

00

63 00 0 00 260

20 00

0 100

A magyar kisebbségek a magyar geopolitikai célkitűzésekben, a térség nemzetközi stabilitásának megőrzésében és gazdasági progresszivitásának erősítésében is kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be. A rövid és hosszú távú politikai célok, és az erkölcsi kötelesség egyaránt azt követeli meg, hogy a kisebbségek léte biztonságos, ugyanakkor a térség népei közötti kapcsolatokat erősítő és stabilizáló hatású, mindenki által elismerten progresszív szerepkör legyen. A kisebbségi lét fenntartásához elengedhetetlen, hogy a kisebbségi csoportoknak legyen pozitív mintákat adó, őket képviselő, a kisebbség tagjainak az identitás büszke és öntudatos vállalásában példaértékű szellemi, gazdasági és politikai elitje. E cél elérése érdekében minimálisan teljesítendő követelmény a kisebbségek értelmiségét elszívó hatások gyengítése, a határon túlnyúló kapcsolatok áttelepülés nélkül elérhető feltételeinek javítása. A fentiekkel párhuzamosan javítani szükséges a kisebbségekhez tartozók oktatási, képzési esélyein, a kapcsolattartás intenzívebbé tétele révén kölcsönös előnyökre kell törekedni a határon túl élő magyarok és az anyaország között, egyéni, közösségi és

20 társadalmi szinteken, egyaránt. Az áttelepülés ösztönzése nélkül továbbra is fennmaradó erkölcsi kötelesség, hogy is befogadó letelepedési politikát kell fenntartani azok számára, akik nem lelik helyüket szülőföldjükön, akik számára a kisebbségben való lét elviselhetetlen nehézségekkel jár. Nem csupán az EU tagállamaiból, hanem máshonnan ide érkező külföldiekkel kapcsolatban is az a meghatározó, ha joguk és lehetőségük van itt tartózkodni, akkor mind számukra, mind a magyar társadalom számára az a legkedvezőbb megoldás, ha az ideérkezők mihamarabb beilleszkedhetnek a magyar társadalomba. Biztosítani kell a nyelvi akadályok leküzdését a magyar nyelv elsajátítását. A sikeres társadalmi beilleszkedés útjai gyakran a gyerekeken keresztül vezetnek el a felnőttekhez is. A gyermekintézmények integrált oktatási nevelési célkitűzéseihez igazodóan törekedni kell külföldiek gyerekeinek befogadására az oktatási és más gyerekintézményekbe. A nemzetközi vándorlással kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a magyar állampolgárok elvándorlásának megfigyelése rendkívül bizonytalan. Nincs ugyanis erre vonatkozó, a bejelentési kötelezettség elmulasztását sújtó szankció. Emiatt az ország népességszáma is bizonytalan, és a népszámlálások sem adnak pontos eredményt.

A népesség korösszetételének változása: a demográfiai öregedés Magyarországon A 19. század utolsó harmadától beszélhetünk Magyarországon demográfiai rezsimváltásról, amikor kialakult a gyermekszám hosszú távú csökkenésének történelmi időszaka. Ez – együtt az élettartamok emelkedésével – radikálisan átalakította és a jövőben tovább alakítja a népesség korösszetételét: a gyermekszám csökkenése a fiatalok arányvesztéséhez, ez és a halandóság javulása pedig az idősek súlyának emelkedéséhez vezetett. Kialakult a demográfiai öregedés, vagyis az idősek arányának szakadatlan és igen jelentős emelkedése. A múlt században az öregedés első szakasza zajlott, amely sokáig „észrevétlen” maradt. Az idősek aránynövekedése csak a múlt század utolsó évtizedeiben, részben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer telítettségének kialakulása, részben a rendszerváltoztatás első időszakában érvényesített szociálpolitika következtében (Magyarország a hárommillió nyugdjas országa lett), került a figyelem középpontjába. A népesség-előreszámítások olyan mértékű elöregedést kezdtek jelezni, amelyek távlatban az időskori ellátórendszerek összeomlását vonják maguk után. A demográfiai öregedés súlyos társadalmi problémává lépett elő, napjainkra oly mértékűvé vált, hogy már a korábban kialakított eszközökkel nem kezelhető. Az öregedés kibontakozásának legújabb szakasza a társadalmak további fejlődése számára új helyzetet teremt. A társadalom elöregedése megállíthatatlan folyamat. Az életkor kitolódása két jelenség összhatásaként értelmezhető. Egyrészt, a mai nyugdíjkorhatár feletti „fiatalabb idősek” egészségesebbek, szellemileg sokkal frissebbek, mint a korábbi évtizedekben megöregedett generációk megfelelő korcsoportjai. Rájuk vonatkoztatva a legfontosabb az aktivitásuk megtartása, támogatása annak érdekében, hogy ne tétlenségre, függőségre és kiszolgáltatottságra kényszerüljenek. Másrészt, ha nem számítunk az idősebb emberek aktivitására, képességeik kibontakoztatására, akkor ezzel teljesíthetetlen terheket rakunk az aktív korú generációk vállára. Az „aktív öregkor” programja a generációk közötti szolidaritás programja: az idősebb és fiatalabb generációk közös érdekét intézményesítő politika. Az öregkor kitolódása azt is jelenti, hogy létszámarányosan a leggyorsabban növekvő korcsoport az igen idős, 75-80 feletti korosztály. Esetükben sajátos ápolásigondozási szükségleteik kielégítésére is fel kell készülni.

21 Az igen öreg, egyedül önellátásra nem képes korcsoportok létszámának már megkezdődött, és várhatóan tovább folytatódó gyors növekedése kényszerítő erővel hat az ápolási-gondozási terület reformjaira is. A népesség öregedésén általában az időskorúak össznépességen belüli arányának emelkedését értik. Az idősek arányának növekedése rendszerint együtt jár a fiatalok arányának csökkenésével. Ezek az arányok függenek attól, hol húzzuk meg az időskor alsó, illetve a fiatalkor felső határát. A demográfiai publikációkban, az Európai Statisztikai Hivatal (EUROSTAT) értelmezésében leggyakrabban a 0-19 éveseket tekintik fiatalnak és a 60 éveseket és az idősebbeket idősnek. Ezek a határok természetesen csak a nagy áttekintések miatt rögzültek így, finomabb vizsgálatokhoz az idősebb (és a fiatalabb) életkorokat tovább bontják. 10. ábra

A népesség száma nemek és életkor szerint, 1949, 2001, 2050 Férfiak

Nők 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

100000

80000

60000

40000

1949

20000

0

0

2001

20000

40000

60000

80000

100000

2050

Forrás: KSH NKI Népesség-előreszámítási adattár, 2003. A 2050. év a népesség-előreszámítás Alapváltozata szerint.

Az idősek és a fiatalok népességen belüli arányai mellett fontos jelzőszám az aktív korúakhoz, esetünkben a 20–59 évesekhez viszonyított rátájuk, melyeket fiatalkori és időskori függőségi aránynak nevezünk, míg a teljes függőségi arány a fiatalkori és az időskori ráta összege. A népesség öregedésének folyamatában az a gyökeres változás, a folyamat új szakaszának kibontakozása, hogy most már az idősek aránya az aktív korosztályok rovására is növekszik, ami egészen komoly kihívást jelent a fejlett országok számára. Az öregedés folyamatában nemcsak az idősek, fiatalok, aktív korúak száma, aránya változik, hanem a folyamat lényege az egész korösszetétel átalakulása, a népesség

22 korstruktúráját ábrázoló korfa megnyúlása. A korfa megnyúlására jó példa a 10. ábra, mely Magyarország 1949., 2001. és 2050. évi korpiramisát ábrázolja egy diagramon.A korfa megnyúlásából következik, hogy bárhogyan választunk ki egy életkort, az annál fiatalabb népesség részaránya tendenciájában csökken, az afölötti életkorú népesség részaránya tendenciájában növekszik. Sőt, az öregedési folyamat olyan előrehaladott állapotban van, hogy a fiatalok számát előbb-utóbb meghaladja az idősek száma, még akkor is, ha megemeljük a fiatalkor felső, az időskor alsó határát. 11. ábra

A fiatalok és az idősebbek népességbeli arányának alakulása Magyarországon 0,50

0-19 évesek aránya

0,45

60-x évesek aránya 0-14 évesek aránya

0,40

65-x évesek aránya

0,35 0,30 0,25 0,20 0,15 0,10 0,05 0,00 1900 19 10 1920

1930 1941

1949 1960

1970 19 80 1990 200 1 2010

2020 2030

2040 2050

Forrás: KSH NKI Népesség-előreszámítási adattár, 2003. A 2050. év a népesség-előreszámítás Alapváltozata szerint.

A 11. ábra szerint Magyarországon az öregedési fordulópontok 1990 és 2025 között jönnek létre abban az értelemben, hogy az idősek száma meghaladja a fiatalokét, más megfogalmazásban, az öregedési index meghaladja az 1-et. Az 1990-es évek elején a 60+ évesek száma már több volt, mint a 0–14 éveseké. Jelenleg már a 65+ évesek száma is magasabb. 2008-ra a 60+ évesek száma eléri a 0–19 évesekét, a 2020-as években ez történik a 65+ évesekkel is. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a népesség öregedése a demográfiai változások alapfolyamata. Meg kell tanulnunk együtt élni vele, és a társadalmi intézkedéseknek legalább követniük kell az így kialakuló helyzeteket. Az öregedés hosszú távú folyamat, hatásai lassan, ugyanakkor hatalmas erővel bontakoznak ki, a megfelelő válaszok pedig nagyon komplexek. Ezért nem elegendő az utólagos reagálás, a társadalmaknak előre fel kell készülniük a hatások kezelésére. A Kárpát-medencei magyarság korösszetételének alakulása A kiindulási állapot szerint a 60 évesek és idősek aránya 1991 táján 19 százalék volt a szomszédos országok magyarságánál, ami némileg alatta maradt a magyarországi értéknek. 2001-re fordult a sorrend: az elvándorlás miatt a külhoni magyarság már idősebbé vált a magyarországinál. Az eltérés az előrebecslések szerint növekszik, a szomszédos országok

23 magyarsága körében a legalább 60 évesek aránya eléri a 30 százalékot 2021-re, míg Magyarországon „csak” 27 százalék lesz. 2021-ben Magyarországon több mint 3 millió, a szomszédos országokban közel 600 ezer idős emberről kell majd gondoskodni. Ez megfelelő létszámú és gazdasági teljesítőképességű aktív népesség nélkül lehetetlen feladat. Ezért az öregedés kíhívásainak oldása, az időskorúak megfelelő ellátása szintén a magyarságpolitika prioritása.

4. táblázat

A 60+ évesek létszáma és aránya a Kárpát-medencei magyarság körében Országok Ausztria Horvátország Magyarország Románia Szerbia Szlovákia Szlovénia Ukrajna Kárpát-medencei magyarság összesen Ebből: Magyarország nélkül Ausztria Horvátország Magyarország Románia Szerbia Szlovákia Szlovénia Ukrajna Kárpát-medencei magyarság összesen Ebből: Magyarország nélkül

1991

2001

2011

2021

60+ évesek létszáma (ezer fő) 9,4 10,4 12,2 3,9 4,4 4,0 1949,6 2053,1 2240,7 319,3 319,6 318,4 53,4 66,9 66,0 102,3 101,9 111,7 2,0 2,0 2,0 28,4 37,8 37,0 2468,4 2596,1 2791,9 518,8 543,0 551,2

15,0 3,8 2542,2 311,5 69,9 133,5 2,0 39,4 3117,4 575,1

60+ évesek aránya (%) 28,1 25,7 17,6 26,5 19,2 20,6 19,7 22,3 15,5 22,8 18,0 19,6 23,3 31,6 17,4 24,2 19,1 20,9 18,8 22,0

25,2 36,4 22,8 25,3 27,3 23,3 44,4 25,8 23,3 25,2

26,5 57,9 26,3 28,9 34,4 30,3 59,4 31,7 27,0 30,0

Forrás: Hablicsek László – Tóth Pál Péter – Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. KSH NKI Kutatási Jelentései, 2005/ 78. sz. Megjegyzés: A 2011. és 2021. évek az elrőeszámítás közepes változata szerint.

Magyarország az Európai Unión belül közepes helyzetet foglal el az idősek arányát tekintve. Általában idősebb nálunk az Unió magjának tekintett 15 ország, kivéve Írországot, Holandiát és Dániát, míg a közép-kelet-európai országok zömében a népesség fiatalabb. Ez a körülmény még inkábg aláhúzza, hogy az öregedés kihívásaival igen komolyan kell foglalkozni Magyarországon.

A közeljövő várható folyamatai A demográfiai változások nem értékelhetők az előreszámítások nélkül. Ennek az az alapvető oka, hogy a népesség lassan változik. Hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy lássuk a változások teljes nagyságait, legfontosabb irányait, következményeik súlyosságát, a megtett alkalmazkodó lépések hatásait.

24 Elemzésünkben ismertetjük azokat a demográfiai projekciókat, amelyek közvetlen összefüggésben állnak a magyarországi humán erőforrás következő két évtizedben várható változásával, megújulásával. Így foglalkozunk az országos népesség létszámváltozásaival, az iskolai végzettség szerinti szerkezet módosulásával és mindennek a gazdasági aktivitásra gyakorolt lehetséges hatásaival, a roma népességgel és a bevándorlók népességével. Az országos népesség alakulása 2021-ig Magyarország népessége a 2001 elején 10 millió 200 ezer fő volt. Összetételét tekintve meglehetősen idős, a 60 évesek és idősebbek száma több mint 2 millió fő, az össznépesség 20 százaléka. A népesség száma csökkenő, mert a születéseké jóval kevesebb a halálozásokénál: 2001-ben az előbbi 97 ezer, az utóbbi 132 ezer volt, a születési hiány 35 ezer fő. A nemzetközi vándorlások egyenlege pozitív, 9,7 ezer fő, ennyivel többen érkeztek hozzánk, mint ahányan távoztak. 2001 folyamán a statisztikai népesség száma így 25 ezer fővel lett kevesebb. A népesedési helyzet azóta lényegesen nem változott. A születések száma továbbra is alacsony, a halálozásoké pedig ingadozik. A nemzetközi vándorlás mérlege az uniós csatlakozást követően erősebben pozitív, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a tartósan más uniós országokban élő/dolgozó polgárok számbavétele hiányos, és azt sem tudjuk biztosan, hogy a megnövekedett számú huzamos tartózkodási engedély valós migrációt takart-e. Mindezek mellett is a népesség csökkenése folyamatos, a népességszám 2007 elején több mint 100 ezer fővel volt kevesebb, mint 2001-ben. Az igen mérsékelt gyermekvállalási hajlandóságot, mint arról már korábban szóltunk jelzi, hogy a teljes termékenységi arányszám több éve 1,3 körüli, e szerint 100 nő 130 gyermeket szülne élete során. A magas halálozási számban viszont – az idősödő korösszetétellel együtt – a gyenge életkilátások is szerepet játszanak. Ebből a helyzetből kiindulva az ország egészére szóló népesség-előreszámítás alapváltozata közepes (középértékben várható) termékenységi, halandósági és vándorlási hipotéziseket alkalmaz. Így az átlagos gyermekszám lassan emelkedik, 2021-ben 1,5 lesz. A születéskor várható élettartam is nő: a férfiakét 2021-re 72,9, a nőkét 81,0 évnek vesszük. A nemzetközi vándorlásra vonatkozó hipotézis szerint 2005-től évente csökkenő, majd emelkedő trend után évi 15 ezer fős szinten állapodik meg az egyenleg. A hipotézisek nyomán az országos népesség-előreszámításból kibontakozó népességi jövőképet a további létszámcsökkenés és az öregedés – azaz az idős korcsoportok részarányának emelkedése, illetve a fiatalabbak csökkenése – uralja. Az előreszámítás szerint Magyarország népessége folyamatosan apad, 2021-ben 9,81 millió fő lesz. Feltűnően, 2001-hez képest 392 ezer fővel, 17 százalékkal esik vissza a fiatalok száma, a létszám az időszak vége felé történelmi mélypontra, 2 millió fő alá kerülhet. Új tendenciaként megkezdődik az aktív korúak létszámának fogyása is: a 20–59 éveseké 2001 és 2021 között 542 ezer fővel, 9 százalékkal, 5,22 millióra csökken. Az idősebbek, a 60+ évesek száma ezzel ellentétben igen lényegesen, 540 ezer fővel, 26 százalékkal emelkedik, és 2021-re meghaladhatja a 2,6 millió főt (5. tábla). Módosulnak a nagy korcsoportok népességbeli arányai. A fiatalok, de most már az aktív korúak hányada is csökken (mindkettő 3 százalékponttal), az idősebbeké ennek megfelelően 6 százalékponttal emelkedik. 2001-ben minden ötödik, 2021-ben már minden negyedik lakos 60 éves vagy idősebb lesz. Az öregedési index (az idősek és a fiatalok aránya) alakulásában 2006 folyamán fordulat következett be, nevezetesen azóta meghaladja az 1-et, azaz Magyarországon több az idősebb ember, mint a fiatal. A mutató értéke 2021-re már 1,33 lehet, ami azt jelenti, hogy az idősek száma egyharmaddal haladja meg a fiatalokét.

25 5. táblázat

Az országos népesség-előreszámítás főbb eredményei Év I.1.

Népességszám (1000 fő)

2001 2011 2021

0–19

10 200,3 9 990,3 9 805,9

Év I.1.

0–19

2001 2011 2021 Év folyamán

Összevont korcsoportok (1000 fő) 20–59

2 360,4 2 059,8 1 968,6

5 760,7 5 633,3 5 218,3

Összevont korcsoportok (százalék) 20–59

60+ 2 079,2 2 297,1 2 619,0

Öregedési index

60+

23,1 20,6 20,1

56,5 56,4 53,2

20,4 23,0 26,7

0,881 1,115 1,330

Születés

Halálozás

Természetes szaporodás

Tényleges szaporodás

1000 főben 2001 2011 2021

97,0 100,5 91,9

132,2 128,7 124,5

Átlagos gyermekszám

Év folyamán

–35,1 –28,3 –32,6

Férfiak élettartama (év)

2001 1,31 2011 1,40 2020 1,50 Forrás: KSH NKI Előreszámítási adatbázis, 2006.

68,2 70,4 72,8

–21,3 –20,9 –16,3

Nők élettartama (év) 76,5 78,7 80,9

Vándorlási egyenleg (fő) 9 684 8 000 15 000

12. ábra

Magyarország népességének korpiramisa, 2001, 2021 Férfiak

Nők 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

100 000

80 000

60 000

40 000 2001

20 000

0

0

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

2021

Magyarország korpiramisának változását mutatja be a 12. ábra. 2001-hez képest a korfa 20 évvel „feljebb” tolódik. 2021-ben a két nagy termékenységi csúcs (az 1950-es és az

26 1970-es évek) idején születettek közül az előbbiek idős korba lépnek, míg utóbbiak már az aktív korosztályok derékhadát képezik. A korfa alsó részét pedig az 1990-es évektől született alacsony létszámú évjáratok uralják.

A Kárpát-medencei magyarság előrebecslése Az egész Kárpát-medencei magyarság létszámára a zsugorodás és az öregedés lesz a jellemző a következő két évtizedben. A szomszédos országokban élő magyarok 1991. évi létszáma még 2,8 millió fő volt, 2001. évi létszáma 2,5 millió fő, a 2021. évi szám már csak 1,9 millió fő! Ez azt is jelenti, hogy a vizsgálatot átfogó három évtizedben – 1991-től – csaknem 1 millió fővel csökken a magyarság száma. 15 Az idősödés mértékei hasonlóan igen súlyosnak mutatkoznak: miközben tovább csökken a fiatalok aránya, a 60+ évesek súlya erősen megközelíti a 30%-ot, két évtized múlva 100-ból 30 fő legalább 60 éves lesz.

6. táblázat

A Kárpát-medencei magyarság előreszámítása (Magyarország nélkül) Jellemző Népesség száma

1991

1996

2001

2006

2011

2016

2021

2763625 2616333 2465655 2323287 2188726 2058824 1934151

1000 férfira jutó nő

1065

1072

1079

1086

1090

1092

1093

0-19 évesek száma

744975

633855

533693

458074

396530

366674

335946

20-39 évesek száma

787579

739119

701277

674239

604140

515519

435448

40-59 évesek száma

712265

709827

687668

645558

636547

601312

585627

60+ évesek száma

518806

533532

543017

545416

551509

575319

577130

0-19 évesek aránya (%)

27,0

24,2

21,6

19,7

18,1

17,8

17,4


28,5

28,3

28,4

29,0

27,6

25,0

22,5


25,8

27,1

27,9

27,8

29,1

29,2

30,3

60+ évesek aránya (%)

18,8

20,4

22,0

23,5

25,2

27,9

29,8

Öregedési index

0,70

0,84

1,02

1,19

1,39

1,57

1,72

Teljes függőségi arány

0,84

0,81

0,78

0,76

0,76

0,84

0,89

A népesség átlagos kora

37,5

38,9

40,3

41,6

42,9

44,1

45,3

15

Ennek a folyamatnak a súlyosságát jelzi többek között, hogy például a romániai magyarság létszáma 1992 és 2002 között 12 százalékkal csökkent, miközben Románia teljes népességének fogyása „csak” 5% volt.

27 Táblázat folytatása 19911995 Átlagnépesség

19962000

20012005

20062010

20112015

20162020

2711464 2546349 2397212 2259457 2128809 2002083

Élveszületések

120039

108851

103005

95516

84909

73255

Halálozások

193106

189582

178079

171751

164941

156296

Természetes szaporodás

-73067

-80731

-75074

-76235

-80032

-83041

Vándorlási egyenleg, Magyarország

-41577

-38285

-38285

-33340

-28395

-23449

Egyéb változások egyenlege

-32648

-31662

-29009

-24986

-21476

-18182

Tényleges szaporodás

-147292

-150678 -142368 -134561

-129902 -124673

Mit lehet tenni ilyen demográfiai helyzetben? Miután a népesség öregedése és az országok közötti vándorlási folyamatok eléggé behatárolják a mozgási lehetőségeket, azt mondhatjuk, hogy igen nagy a „tehetetlenségi” nyomatéka az előreszámítás szerinti jövő kialakulásának. Ennek ellenére nem szabad lemondani a folyamatok kedvező befolyásolásáról sem. Ugyanakkor a kiegészítő becslések azt mutatják, hogy a magyarság jelenlegi demográfiai helyzetében nincs lehetőség arra, hogy csak az egyik vagy a másik komponens erősítésével elérjük a létszámfogyás megállását. Sem a termékenység, sem a halandóság, sem a vándorlás, sem az etnikai váltás önmagában nem elegendő eszköz ehhez. Ugyanis olyan, lehetetlennek tűnő követelmények keletkeznének, amelyek reálisan nem jöhetnek szóba a következő két évtizedben. Kedvezőbb népességfejlődés kialakítása csak az összes befolyásoló demográfiai tényező együttes, jelentős javulásának következménye lehet.

A népesség iskolai végzettség szerinti összetételének alakulása 2021-ig Az iskolai végzettség egyike a legfontosabb társadalmi indikátoroknak. Az élettartam és a GDP mellett az iskolai végzettség a társadalmi fejlettség (Human Development) fő tényezője. A népesedés iskolai végzettség szerinti markáns különbségei, a rendszerváltoztatás után kibontakozó iskolázási folyamatok, a humán erőforrás változásának értékelése mind-mind igénylik, hogy előrevetítsük az iskolázottság várható alakulását is.

28 7. táblázat

Az iskolai végzettség szerinti előreszámítás főbb eredményei, 2001, 2021 2001 Kor- Legfelcsoport jebb 8 általános

szakiskola

középiskola

2021 főiskola, összesen egyetem

Legfeljebb 8 általános

szakiskola

középiskola

főiskola, összesen egyetem

létszám (ezer fő) 0–4 5–9 10–14 15–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84 85+

486,7 581,7 623,5 492,8 167,1 175,6 162,7 145,6 204,7 263,8 246,5 326,1 378,2 379,9 350,0 286,8 130,0 112,0

0,0 0,0 0,0 65,4 232,1 256,7 224,1 192,9 207,5 211,1 142,9 50,7 0,3 0,2 0,1 0,1 0,0 0,0

0,0 0,0 0,0 110,2 364,8 236,7 207,1 174,2 194,3 232,9 212,3 149,1 105,1 69,7 53,7 33,1 14,1 9,0

Együtt 5513,8

1584,1

2166,3

0,0 0,0 0,0 0,0 47,7 116,1 107,5 98,1 106,3 118,7 100,3 84,6 50,6 41,9 32,7 18,6 7,6 5,4

486,7 581,7 623,5 668,4 811,7 785,1 701,4 610,8 712,8 826,4 702,0 610,4 534,2 491,7 436,5 338,6 151,7 126,4

479,2 501,1 499,5 373,6 56,6 60,5 63,2 68,6 76,8 80,6 70,1 62,9 100,1 142,6 147,3 183,9 148,3 159,4

0,0 0,0 0,0 11,7 57,8 100,5 137,3 168,6 254,5 275,5 240,3 202,7 211,1 192,9 102,9 25,2 15,5 13,2

0,0 0,0 0,0 103,5 309,9 289,9 275,1 269,3 282,5 234,2 200,5 163,1 178,3 204,1 172,0 110,3 64,2 44,2

0,0 0,0 0,0 0,0 78,0 147,7 166,2 178,7 200,2 177,6 150,0 119,0 112,7 111,7 81,2 55,2 24,0 18,7

479,2 501,1 499,5 488,8 502,3 598,6 641,7 685,2 814,0 767,9 660,9 547,7 602,2 651,3 503,4 374,6 252,0 235,5

936,1 10200,3

3274,3

2009,7

2901,2

1620,7

9805,9

Forrás: 2001. évi népszámlálás és KSH NKI Előreszámítási adatbázis 2006.

Az iskolázottság előreszámítása azt mutatja meg, hogy a népességen belül hányan fognak rendelkezni az adott végzettséggel. Az előreszámítás hátterében az 1990-es években kibontakozott iskolázottsági boom áll. Magyarországon megerősödött a legalább középfokú végzettség megszerzésére irányuló szándék, fokozódott az érettségit adó középiskola, majd a felsőfokú képzés vonzereje. Mindennek következtében jelentős mértékben átalakul a 15– 34 éves népesség iskolai végzettség szerinti összetétele, majd ennek következményeként az idősebb korcsoportoké is. A képzettségi szint a népesség egészét tekintve meglehetősen lassan emelkedik. A belépő korosztályok magasabb iskolai végzettsége csak fokozatosan, kellően hosszú idő elteltével jut túlsúlyba az ún. demográfiai csere folyamatában azáltal, hogy a kilépő népesség alacsonyabban képzett, mint a belépő. Az iskolai végzettség szerinti előreszámításból adódó legfontosabb következtetés, hogy folytatódik és felgyorsul a magasabb képzettséggel rendelkező népesség számának expanziója. A legfeljebb 8 általánost végzettek száma 2001-ben még 5,5 millió fő volt, a népesség több mint fele, 2021-re ez várhatóan 3,3 millióra esik vissza. A szakiskolai végzettségűek 2001-ben 1,6 millióan voltak, a 2021-re várható 2,0 millióval szemben. Növekedéssel jár, hogy a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők ma

29 még aktív korú rétegébe tartozók idősebb életkorba kerülnek, viszont a fiatalok körében radikálisan visszaszorul az érettségi nélküli szakiskolai képzés. A középfokú végzettségűek (érettségizettek) száma 2,2 millióról 2,9 millióra emelkedik. A legnagyobb mértékű változás a felsőfokú végzettségűeknél várható: létszámuk 20 év alatt 940 ezerről 1 millió 600 ezerre ugrik (6. táblázat). Az iskolai végzettség szerinti korpiramis jól érzékelteti, hogy a magasabb iskolai végzettségűek az idősebb és a fiatalabb korcsoportokban egyaránt teret nyernek (13. ábra).

13. ábra

A 15+ éves népesség száma az iskolai végzettség szintje szerint 2001 Férfiak

Nők 85+ 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

0

0

100 000

200 000

300 000

400 000

500 000

300 000

400 000

500 000

2021 Férfiak

Nők 85+ 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19

500 000

400 000

300 000

legfeljebb 8 általános

200 000

100 000

0

szakiskola

0

100 000

200 000

középiskola

Forrás: 2001. évi népszámlálás és KSH NKI előreszámítási adatbázis 2006.

felsőfokú iskola

30 Az iskolai végzettség emelkedésével a humán erőforrás lényeges, általános javulására számíthatunk. Az iskolázottsági expanzió a viták ellenére támogatandó, ugyanakkor alapos vizsgálatokra van szükség a tekintetben, milyen következményekkel jár az expanzió a népesedési folyamatokra, a gazdasági aktivitásra, a jövedelemszerkezetre. Az expanzió mellett kiemelt figyelmet indokolt fordítani az idős korosztályokat érintő demográfiai csere folyamatára. A következő időszakban az előző generációkhoz képest lényegesen magasabb iskolai végzettségű népesség tölti be fokozatosan az életkkori csoportokat. Ez magasabb nyugdíjakat, színvonalasabb időskori ellátásokat is jelent, vagyis az öregedési folyamat nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásokkal is jár, kétszeresen terhelve az aktív korosztályokat. Népesség, iskolai végzettség és gazdasági aktivitás: előrebecslés 2021-ig A társadalmak jólétét alapvetően meghatározza, hogy hány ember, mekkora termelékenységgel mekkora értéket állít elő. A produktivitás növelésére irányuló gazdaságpolitikai célok mellett a népesedési folyamatok szempontjából is egyre jelentősebb tényező a foglalkoztatottság alakulása. Éppen ezért az elkövetkezendő időszakban egyik fontos kérdése, hogy azok köréből, akiknek ma nincsen pénzkereső foglalkozásuk és az aktív korosztályokhoz taroznak miképpen lehet bővíteni a foglalkoztatást. A munkaerőpiacról kiszorult rétegek, csoportok elhelyezkedését akadályozó tényezők rendkívül sokrétűek, például a hiányos képzettség, az elavult szaktudás, a versenyszférában kialakultigényeknek nem megfelelő munkakultúra, egészségügyi problémák, alacsony kereseti lehetőség stb.; azaz pusztán nem magyarázhatók a munkahelyek szűkösségével.. Támogatni kell a munka világán kívül rekedtek munkaerőpiacra (vissza)jutását, enyhíteni kell az alacsony bérű foglalkoztatás túladóztatását. Csökkenteni kell a munkába történő visszatérés első időszakát terhelő elvonásokat, és közfinanszírozott források bevonásával részt kell vállalni a munkába való visszatérés, az ezzel járó életformaváltás többletköltségeinek és nehézségeinek enyhítésében. A nyugdíjrendszer korszerűsítése során pedig törekedni szükséges arra, hogy az idős munkavállalók és az őket foglalkoztató munkaadók számára is érje meg a munkaviszony fenntartása. A gazdasági aktivitás előrebecslése a munkajövedelemmel rendelkezők (foglalkoztatottak), illetve a jövedelmet biztosító munkát aktívan keresők (munkanélküliek, álláskeresők) majdani számának és összetételének felmérésére irányul. A gazdaságilag nem aktívak közé tartoznak a gyesen, gyeden lévők, a nyugdíjasok, a tanulók és az eltartottak, amennyiben az előző értelemben jövedelemszerző tevékenységgel nem foglakoznak. A gazdasági aktivitás jellemzően magasabb szintű a férfiak, mint a nők körében. Ez részben a gyermeknevelés feladatának egyenlőtlen megosztásából (gyes, gyed igénybevétele), részben az alacsonyabb nyugdíjkorhatárból ered, de – kisebb mértékben – az általában alacsonyabb női aktivitás is hozzájárul ehhez. Az aktivitás korprofilja szintén nagyon jellegzetes, az iskola elhagyása után meredeken emelkedik, magas szintet ér el, majd a nyugdíjkorhatárhoz közeledve csökken, azt követően elsimul. A nőknél a gyermeknevelés generál jellegzetes apályt a korprofilon. A mai Magyarország aktivitási helyzetére a rendszerváltoztatás nyomja rá a bélyegét. Különböző okok következtében a foglalkoztatás szintje európai összehasonlításban nálunk rendkívül alacsony. Ez részben az alacsony nyugdíjkorhatár következménye, bár az 1997. évi nyugdíjreformhoz kapcsolódó korhatáremelés ezt a hatást mérsékli. Érdemi

31 befolyásoló tényező az oktatási-végzettségi expanzió is, amely jelentős számú olyan fiatalt von ki a munkaerőpiacról, akik korábban – alacsonyabb képzettséggel – hamarabb munkába álltak. Igen erős különbségek mutatkoznak az eltérő iskolai végzettségűek aktivitásában. A 14. ábra szerint az alacsony képzettségűek jóval kisebb arányban lépnek a munkaerőpiacra, mint kvalifikáltabb társaik.

14. ábra

Gazdasági aktivitási arányszámok iskolai végzettség szerint, 2001 100 8 osztálynál kevesebb 8 osztály Szakmunkás Középfokú Felsőfokú Összesen

90

100 megfelelő korúra jutó aktív

80 70 60 50 40 30 20 10 0 15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

70

75

életkor

Forrás: 2001. évi népszámlálás alapján saját számítás.

Ha feltételezzük, hogy a különböző iskolai végzettségűeknek nem változik a jellegzetes aktivitási gyakorlata, azaz a magasan képzettek továbbra is a 14. ábra szerinti magas, az alacsonyan képzettek pedig alacsony részvételi arányokkal jellemezhetőek majd, akkor a népesség iskolai végzettségének emelkedésével a gazdasági aktivitás növekedése várható. Viszont a korcsoportos népesség létszámtendenciái nem várt fejleményekkel járhatnak foglalkoztatottak létszámára nézve, hiszen mostanában léptek aktív korba az 1980as évek alacsonyabb létszámú évjáratai, 10 év múlva pedig az 1990-es évek „zsugorkohorszai”. Arra is figyelni kell, hogy a magasabb iskolai végzettség megszerzése hosszabb tanulási időt igényel, ami bizonyos mértékig kompenzálja a magasabb végzettségtől várható aktivitási többletet. További módosító tényező a nyugdíjkorhatár emelkedése. Az egységes 62 éves korhatár, az ahhoz igazított korkedvezmények, a már most is jelen lévő továbbdolgozás erősödése többletet eredményezhet a munkaerőpiacon. A felsorolt tényezők összhatását mérő gazdasági aktivitási előreszámítást tekintjük alapváltozatnak a jövőre nézve. Ennek legfontosabb üzenete, hogy a gazdaságilag aktívak létszámának látványos bővülésével nem számolhatunk, mert az erősítő tényezőket (iskolázás, továbbdolgozás) kioltják a népesség öregedéséből adódó létszámváltozások.

32

8. táblázat

Munkaerő-kínálati projekció, 2001–2021 (ezer fő) Jellemzők

2001

2006

A lakónépesség száma

10 200,3

10 076,6

9 990,3

9 891,6

9 805,9

8 508,3

8 523,1

8 518,0

8 411,6

8 326,1

951,1

713,6

584,0

431,0

257,8

8 osztályt végzett

2 870,7

2 586,9

2 243,1

1 860,9

1 536,7

Szakmunkás végzettségű

1 584,1

1 740,1

1 822,0

1 908,9

2 009,7

Középfokú végzettségű

2 166,3

2 364,1

2 568,4

2 744,0

2 901,2

936,1

1 118,4

1 300,6

1 466,7

1 620,7

A legalább 15 éves népesség száma 8 osztálynál kevesebbet végzett

Felsőfokú végzettségű

2011

2016

2021

Gazdaságilag aktívak és nem aktívak létszáma (ezer fő) Gazdaságilag aktív

4 115,3

4 239,9

4 238,5

4 125,7

4 051,1

49,6

38,1

38,2

35,8

34,1

881,9

749,0

610,2

443,1

299,1


1 204,0

1 228,7

1 186,8

1 128,5

1 085,8


1 286,2

1 422,4

1 490,7

1 525,3

1 557,1


693,6

801,8

912,6

992,9

1 075,1

Gazdaságilag nem aktív

4 393,0

4 283,2

4 279,5

4 285,9

4 275,0

901,5

675,6

545,8

395,2

223,7

1 988,8

1 837,9

1 632,9

1 417,8

1 237,7


380,1

511,4

635,1

780,4

923,9


880,1

941,7

1 077,7

1 218,7

1 344,2


242,5

316,6

388,0

473,8

545,6

58,7

60,8

61,5

61,9

63,5

8 osztálynál kevesebbet végzett 8 osztályt végzett

8 osztálynál kevesebbet végzett 8 osztályt végzett

15–64 évesek aktivitási aránya (%)

Forrás: KSH NKI előreszámítási adatbázis, 2006.

Az alapváltozatban (8. táblázat) a gazdaságilag aktívak létszáma – egyébként azonos feltételek mellett, de az aktivitás szempontjából kedvezően változó végzettségi struktúra és a nyugdíjkorhatárral kitolódó aktív kor ellenére – csökken, részint a belépő korosztályok alacsony létszáma, részint az iskolázás hosszabb időtartama miatt. A csökkenés a 2001. évi 4,11 millióról indulva 60 ezer főt tesz ki, a végszám 2021-ben 4,05 millió fő. Iskolai végzettség szerint vizsgálva, 600 ezerrel zsugorodik a legfeljebb 8 osztályt végzett aktívak száma, összhangban a résznépesség létszámcsökkenésével. A gazdaságilag aktív szakmunkások számát egyfelől a képzés visszaszorulása, másfelől a fiatalok létszámcsökkenése apasztja, több mint 100 ezer fővel, 10 százalékkal. Ez azért is elgondolkodtató, mert közben a szakmunkás végzettségű népesség létszáma erősen emelkedik. Az iskolázási expanzió hatása mutatkozik meg a középfokú és a felsőfokú végzettségű aktív népesség 650 ezer fős, 33 százalékos növekedésében. Ezen belül a csak érettségizett gazdaságilag aktívak létszáma 270 ezer fővel, 21 százalékkal, a diplomásoké pedig 380 ezer fővel, 55(!) százalékkal lenne magasabb – hangsúlyozottan a kiindulási aktivitási ráták változatlansága esetén.

33 Hogyan valósulhat meg akkor mégis a különböző programokban előirányzott magasabb foglalkoztatottság? Szóba jöhet itt a munkanélküliség csökkentése, bár ennek magyarországi (hivatalos) mértéke európai viszonylatban meglehetősen alacsony, még akkor is, ha az utóbbi időszakban az álláskeresés növekszik. Oldható a definíciós szigor, fehéríthető a szürke- és a feketemunka. Lehet aktivitásra ösztönözni alapvetően inaktív népességcsoportokat, így a tanulókat, a gyermeket nevelőket vagy a nyugdíjasokat. A gazdasági aktivitás valóságos fokozása azonban – úgy tűnik – nem ezek, hanem az aktivitás társadalmi-területi különbségeinek mérséklése révén lehetséges. Az aktivitás általános növelésének egyik leghatásosabb eszköze – az iskolai végzettség emelése mellett – az azonos képzettségűek között területek szerint mutatkozó különbségek mérséklése lehet, ezek ugyanis minden metszetben erősek. A 15. ábra a középfokú végzettségű férfiak példájával él. Látható, hogy például az 50–54 éves férfiak aktivitási arányszáma a Nyugat-Dunántúlon 85 százalék, Észak-Alföldön viszont csak 70 százalék volt 2001-ben. Az utóbbi kárára mutatkozó 15 százalékpontnyi különbség csak ebben a korcsoportban 13 ezer fős aktivitási hiányt jelent. 15. ábra

A középfokú végzettségű férfiak aktivitási arányszámai régiónként, 2001 100 90 aktivitási arány (%)

80 70 60 50 40

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország

30

Észak-Alföld

20

Dél-Alföld

10

Magyarország összesen

0 20–24 25–29 30–34 35–39 40–44 45–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 korcsoport (év) Forrás: 2001. évi népszámlálás alapján saját számítás.

Amennyiben a területfejlesztési politika eredményeként sikerül érdemben csökkenteni az aktivitás regionális különbségeit, az a foglalkoztatottság lényeges emelkedésével járhat. Az aktívak korcsoport és iskolai végzettség szerinti összetételének tényleges és előrebecsült átalakulását a 16. ábra mutatja be. Az iskolázottsági struktúra változásának következménye azonban nem egyértelmű. Miközben a képzési boom szinte bizonyosan bekövetkezik, nem nyilvánvaló, hogy ezzel párhuzamosan és egyenlő mértékben megemelkedik a magasabb iskolai végzettséget igénylő munkahelyek száma is. Máris vannak jelei a diplomás munkanélküliség emelkedésének.

34 16. ábra

A gazdaságilag aktív népesség korfája iskolai végzettség szerint 2001 Férfiak

Nők 85+ 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

0

0

100 000

200 000

300 000

400 000

500 000

300 000

400 000

500 000

2021 Férfiak

Nők 85+ 80-84 75-79 70-74 65-69 60-64 55-59 50-54 45-49 40-44 35-39 30-34 25-29 20-24 15-19 10-14 5-9 0-4

500 000

400 000

300 000

200 000

100 000

0

Legfeljebb 8 osztály Felsőfokú diploma

0

Szakiskolai végzettség

100 000

200 000

Középiskolai érettségi Gazdaságilag nem aktív

Forrás: KSH NKI előreszámítási adatbázis, 2006.

Mindenesetre a projekcióból is az tűnik ki, hogy a gazdasági aktivitást illetően rendkívül mélyreható változások folynak, amelyek Magyarország gazdasági és

35 társadalmi fejlődésének egészét érintik, és minden bizonnyal a mai viszonyok gyökeres átrendezését igénylik a következő 2–3 évtizedben. A roma népesség demográfiai viszonyai A népesség nemzetiség/etnikai hovatartozás szerinti előrebecslése többféle értelmezésen alapulhat. A nemzetiséget/etnikumot lehet deklarálni valakinek saját magáról (önbevallás), és lehet megállapítani valakiről (besorolás). A roma résznépesség esetében a különleges helyzet az, hogy az önbevallás és a mások által történő besorolás nagyon eltérő eredményeket ad: a besorolás alapján mintegy háromszor akkora népességgel számolhatunk, mint az önbevallás alapján. Ez a különbség egy olyan résznépesség esetében, amely igen sokféle szempontból és igen nagymértékben hátrányos helyzetű, nem engedi meg, hogy az önbevallásra építsük az elemzéseket, előrebecsléseket. Ezért a roma népesség elemzése, előrebecslése nem a népszámlálásokból, hanem az ún. szociológiai adatfelvételekből indul ki, melyek Kemény István nevéhez fűződnek. Legismertebb az 1994. évi felvétel 16 , mely szerint a roma népesség létszáma a lakókörnyezet által történt besorolás alapján, minta-középértéken 480 ezer fő körül volt. A szociológiai adatfelvételek és a népszámlálások alapján összecsengő kép alakul ki a roma nemzetiségű / roma besorolású népesség demográfiai, iskolázottsági, aktivitási jellemzőiről, ennek alapján a résznépesség részletes ismérvei becsülhetők, és az előrebecslések elvégezhetők. Az elmúlt időszakban két ilyen előrebecslés készült, illetve jelent meg nyomtatásban. Az első, kísérleti országos előreszámítás a roma résznépesség dinamikus növekedésének kimutatásával hívta fel magára a figyelmet. A másodikban a területi (megyei, régiós) különbségekre fókuszáltunk. Rámutattunk a markáns különbségekre a gyermekvállalás területén, a jelentős belső vándorlásra, és mindennek alapján a területileg igencsak differenciált növekedési potenciálokra. 17 Az információk együttese alapján a hazai roma résznépesség fiatal, dinamikusan növekvő népesség. A 2001. évi átlagos gyermekszám (teljes termékenységi arányszám) a roma népességnél 2,9, vagyis az adott évi gyakoriságok mellett 100 nő 290 gyermeket szülne élete során. Országosan ez a mutató 1,3 volt 2001-ben. A termékenység mellett roma népesség halandósága is magas, a születéskor várható átlagos élettartamok igen alacsonynak becsülhetők, a férfiaknál 60, a nőknél 68 évre, ami közel 10 évvel marad el az országos átlagtól (férfiaknál 68, nőknél 77 év). Miután a halálozások száma jóval kevesebb a születésekénél, a résznépesség olyan jelentős természetes szaporodást mutat, ami mellett létszáma 50 évente megkétszereződne. A demográfiai előreszámításból az ún. alapváltozattal foglalkozunk. Ez közepes termékenységi és halandósági hipotéziseket alkalmaz, a nemzetközi vándorlást pedig zérusnak veszi. A hipotézis szerint az átlagos gyermekszám csak lassan és hosszabb távon csökken, a családtámogatási ösztönzők is abba irányba hatnak, hogy még 2020-ban is 2,6

16 Lásd Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Dokumentáció és adattár, Socio-Typo, Budapest, 1998. 17

Lásd:

Hablicsek László: Kísérlet a roma népesség előreszámítására, 2001–2050. In: Horváth Ágota – Landau Edit – Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni: Tanulmányok, dokumentumok. Budapest, Aktív Társadalom Alapítvány – Új Mandátum Kiadó. 243–276. o. Hablicsek László: Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzőinek alakulására és 20201-ig történő előrebecslésére. Demográfia, 50. évf. 2007/1. 7–54. o.

36 legyen a gyermekszám. Viszont a hipotézis szerint a születéskor várható élettartamok nagymértékben emelkednek: a férfiakét 2020-ban 64–70 évnek, a nőkét 72–78 évnek vesszük. A roma résznépesség jövőjét ilyen hipotézisek mellett az ütemes növekedés és a fokozatos öregedés jellemzi. A teljes roma népesség létszáma 1991-ben 448 ezer fő, 2001ben becslésünk 550 ezer főről szól, 2021-ben pedig az előreszámítás 733 és 814 ezer fő közötti számot ad, 774 ezer fős középértékkel. 2001-hez képest az alapváltozatban a növekedés 41 százalék. A roma népesség dinamikus létszámbővülése csökkenő országos népességben valósul meg: Magyarország népességszáma a jelenlegi 10,1 millióról 9,8 millióra fogy 2021-ig. Ezzel a roma lakosság aránya közel 8 százalékra emelkedik a következő 15 évben. Legnagyobb növekedés Közép-Magyarországon látszik, ahol a létszám közel 80 ezer fővel, 80 százalékkal bővül (9. táblázat). Nem sokkal kisebb a budapesti gyarapodás: 44 ezer fő, 73 százalék. A növekedés arányában ezt követi Közép-Dunántúl (60%). A létszám abszolút bővülését tekintve viszont Észak-Magyarország áll a második helyen 64 ezer fővel. Mindhárom változat szerint Budapest roma lakossága eléri, meghaladja a százezer, ÉszakMagyarországon a kétszázezer főt. Az előrebecsült létszámokat, fontosságuk miatt, táblázatba foglaltuk.

9. táblázat A roma lakosság létszáma, 1991–2021 (ezer fő) Területi egység Budapest

1991

2001

2011

Alap

Alacsony 2021

Magas

40,4

59,6

80,5

103,2

95,9

110,6

Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld

65,8 22,8 22,2 63,5 123,8 114,5 35,5

97,0 31,0 26,4 72,4 151,5 129,6 41,8

132,7 39,8 30,2 79,3 181,9 145,0 48,7

173,0 49,5 33,7 84,9 215,5 161,3 56,3

159,6 45,9 31,9 82,7 204,3 155,2 53,5

186,7 53,2 35,4 86,8 226,5 166,7 59,0

Magyarország összesen

448,1

549,7

657,6

774,2

733,1

814,3

A magas gyermekszámok és a fiatal korösszetétel hatására a 0–19 éves fiatal népesség száma továbbra is erősen növekszik, bár a teljes népesség növekedésénél kisebb mértékben. Országosan a roma fiatalok száma 2021-ig 2001-hez képest negyedével emelkedik, 240 ezer főről közel 300 ezer főre. Erősen szóródik az átlag körül a fiatalok létszámváltozása régiók szerint. Kiemelkedik Budapest és Közép-Magyarország, 50% körüli növekedéssel. ÉszakMagyarországon és Közép-Dunántúlon is 30% körüli gyarapodásra számíthatunk. Két régióban viszont stagnál/csökken a fiatalok száma: Nyugat- és Dél-Dunántúlon. A 20–39 éves fiatal munkavállalási korúak létszámát is a dinamikus emelkedés jellemzi. A korcsoport 178 ezer főről 239 ezer főre változik, a növekedés mértéke 34%. A területi létszámváltozások 3% (Dél-Dunántúl) és 60% (Közép-Magyarország) között szóródnak.

37 A 40–59 éves idősebb munkavállalási korúak létszáma 101 ezer főről 165 ezer főre változik az előreszámítás Alapváltozatában, vagyis a roma összlakosság növekedését másfélszeresen meghaladó létszámbővülés több mint 60 ezer fővel növeli az idősebb munkavállalók számát. A területi változások fő jellemzője, hogy míg a Dunán innen és DélDunántúlon 40% körüli a gyarapodás, Budapesten, a központi régióban, Közép- és NyugatDunántúlon megduplázódik ennek a korcsoportnak a létszáma. Ez a növekedés is eltörpül azonban az idősek várható létszám-gyarapodásához képest. A 60+ évesek száma 30 ezer főről 75 ezer főre, 2,5-szeresére emelkedik! Budapesten 2001-ben 2700-ra tehető az idős roma lakosok száma, számuk 2021-ben 12500 is lehet, az emelkedés 4,6-szeres. Ugyancsak négyszer annyi idős ember él majd KözépMagyarországon, háromszor annyi Közép- és Nyugat-Dunántúlon, de mindegyik régióban legalább megduplázódik a 60+ évesek száma. A roma lakosság öregedése felgyorsul a következő időszakban, a korfa felfelé „nyújtózkodik” (17. ábra). 17. ábra

A roma népesség korpiramisa, 2001, 2021

N ők

Fé rfiak 105 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 10000

8 00 0

6000

4000 2001

2000

0

0

2 00 0

4000

6000

8 00 0

10 0 0 0

2 0 21 - Alapváltozat

Biztosan csökken a fiatalok aránya. Országos szinten a 0–19 évesek aránya 44 százalékról 38 százalékra 6 százalékponttal mérséklődik. Az átlagosat meghaladó a roma fiatalok arányvesztése a dunántúli régiókban, a központit kivéve. Miközben a fiatalok aránya Magyarország népességében is csökken 23-ról 20 százalékra, a korcsoportban megnövekszik a roma fiatalok aránya: 10-ről 15 százalékra. Egyértelműen, jelentősen emelkedik az idősek roma népességen belüli aránya. A 60+ évesek részaránya megkétszereződik, 5 százalékról 10 százalékra változik. Az idősek különösen Budapest roma lakosságában gyarapodnak: arányuk 4–5 százalékról 12 százalékra változik. Ugyanakkor az ország összlakosságában is igen erősen emelkedik az idősek aránya: 20-ról 26 százalékra, tehát a roma népességtől vett különbség csak kismértékben csökken.

38 A függőségi arány (fiatalok és idősek aránya az aktív korúakhoz) a roma népességben igen magas, országosan 1,0, a keleti országrészben 1,2, nyugaton 0,8–0,9. Ha hihetünk a demográfiai átmenet általános sémájának, amely alól a népességek eddig nem nagyon tudták magukat „kivonni”, akkor a következő időszakra a csökkenő függőségi arányok lesznek jellemzőek. Valóban, az előreszámítás szerint országos szinten 0,9-re, nyugati országrészben 0,7–0,8-re csökken a demográfiai függőség, mérséklődik az aktív korúakra háruló „nyomás”. Ugyanakkor Észak-Magyarországon alig változik a függőség (megmarad az 1,2-es szinten) (Csak felhívjuk a figyelmet arra, hogy egyúttal megkezdődik a nem-roma népességben a „függőségi boom”, a ráta a jelenlegi 0,75-os szintről 0,88-ra emelkedik 2021-ig.) A teljes függőségi rátán belül érezhető lesz az eltolódás a fiataloktól az idősek felé. Viharos tempóban közelít az idősek száma a fiatalokéhoz, új súlypontokat jelölve ki a roma népességen belül az eltartási kérdésekben. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy hazai roma népesség gyors ütemű integrálása olyan sürgős feladat, amelynek megoldása nélkül a népesedés, és általában a társadalmi fejlődés területein megtett komplex erőfeszítések is csak részeredményeket hozhatnak.

A bevándorló eredetű résznépesség előrebecslése Magyarországon az 1990-es években megváltozott a nemzetközi vándorlás előjele. A korábbi időszakhoz képest számottevő bevándorló érkezett hazánkba. Noha a kivándorlásokról mind a mai napig nincs pontos információnk, számuk a fogadó országok adatai alapján mindenképpen kisebb a bevándorlókénál. 18 Az 1990. és a 2001. évi népszámlálás szerint 11 év alatt mintegy 200 ezer fős népességtöbblet keletkezett, ami a nemzetközi vándorlásoknak tulajdonítható. A népesség-előreszámítások prolongálják a viszonylag magas migrációs egyenlegeket a jövőre. Felmerül a kérdés, ilyen körülmények között mi jellemezheti a Magyarországra újabban bevándoroltak résznépességének jövőbeni alakulását? Erre kívántunk válaszolni a nemzetközi vándorlás népességfejlődésre gyakorolt hatásainak vizsgálatával és a bevándorolt népesség előrebecslésével. 19 Abból indultunk ki, hogy az évtized elején 110 ezer külföldi tartózkodott Magyarországon, és évente nettó 18 ezer fős „utánpótlás” érkezik. Továbbá az itt-tartózkodók gyermeket vállalnak, egy részük meghal. Ilyen módon előáll egy résznépesség, amelyet bevándorló eredetű résznépességnek nevezhetünk. A résznépesség vizsgálata azért fontos, mert a roma résznépesség mellett egy másik, az integráció szempontjából erőteljesen figyelembe veendő csoportról van szó. Az előreszámítás az országossal megegyező közepes termékenységi és halandósági hipotéziseket alkalmaz a bevándoroltakra is. Ilyen feltételek mellett a bevándorló eredetű résznépesség 2021. évi létszáma az induló létszáma 110 ezer főhöz képest 521 ezer fő lenne, tehát csaknem ötszöröződne. Ez a növekmény egyáltalán nem irreális, ha az 1990-es évek 200 ezer fős nyereségére gondolunk.

18

Tóth Pál Péter: Magyar migránsok Európában In: Migráció és statisztika. Szerk. Illés Sándor - Lukács Éva, Budapest: KSH NKI, 2002. (KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Kutatási Jelentések 71.) p. 33-53. 19

Lásd Hablicsek László: A nemzetközi vándorlás hatása Magyarország népességének változására. Demográfia, 39. évf. (2004/3–4. sz.) 300–320. o. és Hablicsek László – Tóth Pál Péter: A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999–2050 között. Demográfia, 43. évf. (2000/1. sz.) 11–46. o.

39 A résznépesség minden szegmense növekvő, a fiatalok 7-szer, az aktív korúak 4-szer, az idősebbek 6-szor annyian lennének 20 év múlva, mint jelenleg. A népesség összetétele kiegyensúlyozott, rendkívül fiatal, az öregedési index csökken (10. tábla)!

10. táblázat

A bevándorló eredetű résznépesség előreszámításának főbb eredményei Összevont korcsoportok (ezer fő)

Népesség száma (ezer fő)

Év I.1.

0–19

20–59

60+

2001

110,0

17,0

82,1

10,9

2011

307,9

58,8

218,0

31,1

2021

521,2

116,1

340,2

64,9

Összevont korcsoportok (százalék)

Év I.1.

Öregedési index

0–19

20–59

60+

2001

15,4

74,6

9,9

0,645

2011

19,1

70,8

10,1

0,529

2021

22,3

65,3

12,5

0,559

A bevándorló eredetű résznépesség korpiramisának változását mutatja be a 18. ábra. 18. ábra

A bevándorló eredetű népesség korpiramisa, 2001, 2021 Férfiak

Nők 100 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0

6000

5000

4000

3000

2000

2001

1000

0

0

1000

2000

3000

4000

2021

5000

6000

40 A demográfiai tények és projekciók általános értékelése Az előreszámítások a magyar népesség jövőjét úgy láttatják, mint amit a létszámok és a struktúrák jelentős változása és az öregedési folyamat jellemez. Miközben az össznépesség csökken, növekednek olyan résznépességek, mint például az idősek, a romák, a bevándorlók vagy a magasabb iskolai végzettségűek. Távolról sem mondható el tehát, hogy a fogyás a népesedési folyamat minden mozzanatára kiterjedne. Az ismertetett demográfiai projekciókból származó legfontosabb következtetésnek azt tartjuk, hogy az iskolázás terén végrehajtott váltás és a területitársadalmi különbségek látványos csökkenése nyomán bontakozhat ki egy olyan hosszú távú tendencia, amikor a gazdasági aktivitás a korábbi időszakok szintjére emelkedik, a demográfiai változások pedig a fenntartható népességfejlődés irányába mutatnak. A legfontosabb prioritás a gyermekvállalás növelése. A termékenység alakulása és a gazdaság teljesítőképessége között meglévő kapcsolatot nem nehéz felismerni. A gyenge gazdasági teljesítmény közvetett formában hatással van a gyermekvállalási szándék alakulására. 20 A népességszám bizonyos szint alá süllyedése pedig, nemcsak megakasztja a további gazdasági fejlődést, hanem – mivel a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadát kell az inaktívvá váló időskorúakra fordítani – annak gátjává is válik. Éppen ezért a magyar társadalom működőképességének fenntartása érdekében a jelenlegi, vagy azzal közel azonos lakosságszám megőrzését, s az elöregedés ütemének lassítását stratégiai feladatnak tekintjük. A mind kedvezőtlenebbé váló népesség összetétel megváltoztatását tehát – az ország gazdasági teljesítőképességével összhangban – nemzetbiztonsági, morális és nemzeti azonosságtudat szempontból is fontos feladatnak tekintjük. A hosszabb távú jövő biztosítása érdekében ugyanis olyan létszámú, és korstruktúrájú népességre van szükség, amely nemcsak ideig–óráig őrzi meg még nyelvét, történelmét, s biztosítja ezeregyszáz éves Kárpát–medencei kultúrájának folytonosságát, hanem mindazt, amit örökül kapott továbbfejlesztve adja át utódainak. Mindezt egy elöregedő népesség egyre kevésbé tudja biztosítani, a magyar népességnek tehát „fiatalodnia” kell. Népesedési helyzetünk értékelését nehezíti, hogy az évenkénti demográfiai változások nem tűnnek aggasztónak. Ezek következményei összegeződnek, és az évtizedek elmúltával pontosan meg nem határozható tehetetlenségi erővel „zúdulnak” a társadalomra, a gazdaságra. Egy-egy év adatai, bár jelzik például a fogyás és az elöregedés tendenciáját, hosszabb távon azonban már határozott tendenciákat vetítenek elénk. A fiatal-, és az időskorúak össznépességen belüli arányváltozása az egyes korcsoportok létszámát is módosítja. E folyamat következményeként most már nemcsak a 20 év alattiak száma csökken, hanem a munkaképes korúaké is, mellyel párhuzamosan az aktív munkát nem végzők aránya fokozatosan növekszik. 21 Ez pedig egyaránt hatással van a

20

A körülmények romlását a családok, különösen a nagycsaládosok többsége – a munkaidő végessége, illetve a mind szűkebbé váló munkaerőpiaci lehetőségek miatt – ma már egyre nehezebben tudják ellensúlyozni. 21

Magyarország lakossága 1981-ben 10 millió 700 ezer fő volt, jelenleg még éppen meghaladja a 10 millió főt. A 40 éven aluliak száma 1 millió 200 ezer fő, azon belül több mint 900 ezer fő a gyermek. Az idősebbek létszáma félmillió fővel emelkedett. Ha az így folytatódik, akkor 30 év múlva – az 1981-es „csúcsnépességhez” képest –már 1,4 millió fő hiányzik majd a fiatalok, 1,1 millió fő a fiatal felnőttek közül, sőt már az idősebb munkaképes korúak köréből is negyedmillió, miközben az idősebbek létszáma 1,4 millió fővel emelkedik.

41 népességszám további csökkenésére, illetve a korstruktúra idősebb korúak irányába történő eltolódására. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nem kívánatos demográfiai változásokban nemcsak negatív, hanem több pozitív társadalmi eredmény is szerepet játszik. Legszorosabb összefüggést a termékenység és az iskolázottság között látjuk. Minél nagyobb mértékben növekszik ugyanis a nők iskolázottsága, annál nehezebb feladat „egyszerű” családpolitikai intézkedésekkel ösztönözni a kívánatos szintű gyermekvállalást. Az ún. permanens oktatás is ebbe az irányba mutat, hiszen a kiegészítő tanulás, a diplomaszerzés igen nagymértékű leterhelést jelent. A termékenység vonatkozásában negatív hatású az urbanizáció is, amely folyamat megállíthatatlan. Demográfiai értelemben ezeknek a pozitív társadalmi jelenségeknek nincs ellensúlya. A népesedési intézkedések, vagy azok elmaradása a demográfiai folyamatok alakulása szempontjából 30-40 év távlatában fejtik ki teljes érvényűen hatásukat. Ezekkel számolni kell, hiszen például már megszülettek azok az igen kicsiny létszámú korosztályok, amelyeknek tagjai 10, 20, 30, 40 év múlva szülőképesek lesznek. Számuk alapján pedig, már most tudjuk, hogy 30-40 év múlva fele annyi szülőképes korú nő lesz, mint most van. Tehát, ha bárki 30-40-50 év múlva a mai alacsony születésszámot szeretné elérni, akkor ennek a nagyon kicsiny létszámú női korosztálynak kétszer annyi gyereket kellene szülnie, hogy a jelenlegi alacsony termékenységi szint megmaradjon. Ez azonban illúzió. A termékenység országos átlaga (2008-ban 1,3) sajátos keveréket jelent, amelyben egyszerre vannak jelen azok a népességcsoportok, amelyben a termékenység mindig relatíve magas, és azok az egyre növekvő számú csoportok is, amelyek termékenysége igencsak alacsony. (Magyarországon vannak még olyan kistérségek, ahol a teljes termékenységi arányszám reprodukciós szintű, és vannak olyanok, ahol már az egyet is alig éri el!) Emellett, mint már arról említést tettünk a népesség összetételén belül az idősek arányának egyre magasabb szintje már jelenleg is, de különösen hosszabb távon, 2030, 2050 körül komoly gondot jelent. Mindezek megakadályozása érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amely megteremti annak feltételét, hogy ez az alacsony létszámú női korosztály kicsivel több gyereket hozzon a világra s, hogy az időskorúak ellátása sem okozzon megoldhatatlan problémát. A magyar népesség társadalmi mértékű fiatalodásra mindenekelőtt azért van szükség, mert: •

Az újítókész fiatalok arányának csökkenése gátolja új ismeretek iránti fogékonyságot, kezdeményezőkészséget, a kreativitást, az új ismeretek átvételét és alkalmazásának elterjesztését.

•

A termékenységi arányszámok alacsonyabbak annál, hogy lehetővé tennék a generációk reprodukcióját

•

Az időseknek, különösen a korban előrehaladottabbaknak mind kisebb hányada lesz képes a társadalmi munkamegosztásban való produktív részvételre, melynek következtében az aktívak–inaktívak aránya nemcsak megváltozik.

•

A népességen belül az idősek arányának egyre magasabb szintje, mivel az idősebbek ellátása jóval többe kerül, mint a fiatalabbaké önmagában is komoly gondokat okoz például nyugdíjrendszerben és az egészségügyi ellátások területén. Az időseken belül a legidősebbek arányának még fokozottabb emelkedése (ún. kettős öregedés) pedig többszörösére növeli a hosszú távú gondozás költségeit, melynek következtében az elkövetkező időszakok idős

42 nemzedékeinek eltartási lehetősége egyre aggályosabb lesz. 22 (Hazai viszonylatban egy gyermek felnevelése tizedrészét teszi ki egy idős ember eltartási költségeinek! A Világbank szakértői szerint egy gyermek felnevelése világátlagban negyedrészét teszi ki egy idős ember eltartási költségeinek.) •

Az elöregedő társadalomban megerősödik a megszokott megoldásokhoz való ragaszkodás, a rövidebb perspektívában való gondolkodás.

•

Az idős korúak kapcsolatainak beszűkülése, érzelmi izolálódása a helyzetüket reménytelennek érző, a depresszióra hajló emberek arányát növeli.

•

Az elöregedő népesség mind kevésbé válik érdekelté az utódok nevelésében, miközben a természet törvényeinek megfelelően fokozatosan képtelen is lesz annak vállalásra. Ezt a mintát pedig, a kisebb és kisebb létszámú fiatalabb korosztályok tagjai átveszik, követik. A népesség elöregedése tehát a mind kevesebb és kevesebb gyermek vállalását is jelenti, melynek következtében fokozatosan leszűkül az a bázis, amely morális, szellemi és fizikai értelemben is képes az emberi közösség, a társadalom megújítására.

A hazai népességfejlődés és a társadalmi-politikai cselekvés feltételei, lehetőségei Megítélésünk szerint a népesedéspolitikai célkitűzések megvalósításának legfontosabb társadalmi feltételét a társadalmi béke és a jólét irányába megtett lépések teremthetik meg. Olyan nyugodt, békés társadalmi környezet és közhangulat megteremtését kell elősegítenie a társadalompolitikának, amelyben •

minden állampolgár félelem és szorongás nélkül tervezheti a maga és családtagjai jövőjét,

•

mindazok, akik sajátos helyzetük (például egészségi állapotuk, koruk, másokért, így gondozásra szoruló hozzátartozókért vállalt felelősségük) miatt segítségre, támogatásra szorulnak, azok bizonyosan számíthassanak az őket körülvevő társadalmi és intézményi környezet együttérzésére és támogatására,

•

az élet természetes velejárói és történései a maguk természetességével élhetők meg, és amely eseményekre és történésekre mindenki felelősséggel képes felkészülni.

Az 1990-es évek társadalmi változásai a termékenység szintjét strukturálisan (pl. a házasságkötések arányának jelentős visszaesése, a szülőképes korú nők családi állapot szerinti összetételének megváltozása, a születési kor kitolódása, a gyermektelenek aránya növekedése) mind egyértelműbben határozzák meg. Jellegükből következően ezek rövid távú befolyásolásuktól komolyabb eredmény nem várható. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a demográfiai változásokat hosszabb távon generáló népesedéspolitikai koncepciót, s annak megvalósulását segítő intézkedéseket ne kellene elfogadni. Feltételezésünk szerint ugyanis egy koncentrált, hosszú távra szóló, folyamatos népességpolitikai erőfeszítések eredményeként egy fenntartható népességfejlődés fennmaradása jelenleg még biztosíthatónak látszik. 23 22

Az időskori halandóság javulása, az élettartamok emelkedése az ellátási szintek fenntartására, már a jelenlegi rendszerekben is billiós nagyságrendű többletet igényel. 23

Abban az esetben, ha a következő 10-15 évben nem következik be olyan változás, amely hosszabb távra kedvezően kihat, akkor a jelenlegi helyzet már fenntarthatatlan. A természetes szaporodás, vagy a tényleges

43 Ennek legfontosabb eleme a parlamenti pártok és a civil szféra konszenzusán nyugvó, 2/3-os többséggel elfogadott törvény, amely a népesedési kérdéseket nemzeti ügynek tekinti s az ezt, alátámasztó alapelveket is meghatározza. Az alapelvekben a prioritások, a juttatások stabilitásának biztosítása érdekében olyan mechanizmust kell kialakítani, amely nem teszi lehetővé, hogy az elfogadott rendszert az egymást követő kormányok megváltoztassák. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az országokban sikerül a gyermekvállalási kedvet pozitívan befolyásolni, ahol aktív és komplex szemléletű – a pénzbeni támogatásokat, természetbeni szolgáltatásokat sokoldalú foglalkoztatási rendszerrel kiegészítő – családpolitika valósul meg. Ennek megfelelően hazánkban is olyan, a gyermekvállalást hatékonyan ösztönző, átfogó, hosszú távú, választási ciklusokat átívelő népesedéspolitikára van szükség, amely komplex, kiszámítható, és a parlamenti pártok és a civil szféra politikai konszenzuson nyugszik. •

Komplex, amennyiben a pénzbeni juttatásokra, a gyermekvállalást segítő intézményrendszer fenntartására, minőségének javítására, illetve a család és a munkavállalás konfliktusát oldó foglalkoztatási megoldásokra egyaránt kiemelt figyelmet fordít. De komplex annyiban is, hogy széles körű társadalmi összefogásra épül és a demográfiai folyamatokat meghatározó legfontosabb tudati tényezők befolyásolására is kiterjed.

•

Kiszámítható, stabil családtámogatási rendszer bevezetésére van szükség, mert a gyermekvállalás a családok részéről hosszú távú „befektetés”, amelyre kedvezően csak a stabil feltételek hatnak. Az elmúlt évtized hazai tapasztalatai azt mutatják, hogy a családpolitika bármely elemének negatív megváltoztatása azonnali és tartósan kedvezőtlen hatással van a gyermekvállalási kedvre. Ezzel szemben az elvett kedvezmény visszaadása annak korábbi hatását már nem éri el.

•

A stabilitás fontos feltétele, hogy ebben a kérdésben a parlamenti pártok széles körű konszenzusán alapuló, a kormányzati ciklusokon átívelő döntések szülessenek.

A mindenkori politika közvetlen és közvetett formában is hatást gyakorol a lakosság életvitelére, létfeltételeinek alakulására, hiszen a költségvetés, illetve az államháztartás tervezése során meghatározza a jövedelemtulajdonosok pozícióváltozásait. A jövedelemtulajdonosok egy zárt rendszert alkotnak, többlet jövedelemhez csak egymás javára, vagy kárára juthatnak. A népesség jövőbeli számának, kor szerinti összetételének alakulása szempontjából is meghatározó jelentősége van tehát annak, hogy az államháztartást, a vállalkozásokat illetve, hogy a lakosságot milyen mértékben részesítik a jövedelmekből. A mindenkori kormányzat tehát a költségvetés elfogadásával meghatározza, hogy a következő évben az állami hatalmat, külföldet, a vállalkozásokat vagy a lakosságot részesíti–e előnyben, vagy hozza hátrányos helyzetbe. A lakosságot közvetlen módon elsősorban akkor preferálja, ha a személyi jellegű juttatásokat növeli, illetve ha a személyi jövedelemadó mértékét csökkenti. A költségvetés természetesen egy évre szól, de könnyen belátható, hogy a költségvetésbe kódolt politikai szándék, még esetleges módosítása ellenére is több éven keresztül hat.

szaporodás negatív egyenlegének ellensúlyozásához ugyanis már 2,6 fölötti gyermekszámok lennének szükségesek, amelyek mint magyarországi átlag, nem elképzelhető. Koncentrált népesedéspolitikai erőfeszítések nélkül 2020-ban a mai, 10 millió főt még meghaladó létszám megőrzése éppen úgy elképzelhetetlen, mint az, ha valaki napjainkban célnak az 1981-es népességlétszám reorganizálását tűzné ki.

44 Népesedéspolitika – családpolitika A pénzügyi egyensúlyt rövidtávon érvényesíteni kívánó politikai gyakorlattal szemben a népesedéspolitikának – a termékenység és a születésszám emelkedése, illetve a halandósági viszonyok területén történő javulás érdekében – a családot és azokat a családi jellegű együttélési formákat kell támogatásban részesítenie, amelyek a gyermekvállalás, azaz a népesség–utánpótlás területén kiemelt szerepet játszanak. Kiindulópont tehát a család, mely a társadalom legősibb, önkéntes közössége, melynek számos funkciói közül a legalapvetőbb és legfontosabb az utódok felnevelése. Létezése és normális feltételek közötti működése a fejlődés alapfeltétele, hiszen a családot alkotó ember a gazdaság elsődleges forrása. A humán tőkét "termelő" család tevékenysége révén a közösség egésze – közvetve és közvetlenül – gyarapszik, hiszen a gyermek nemcsak a javak és szolgáltatások leendő termelője, hanem fogyasztója is. A magyar népesség a bekövetkezett változások ellenére alapvetően még ma is család– és gyermekpárti. Erre alapozva a népesedéspolitikának a családi közösség szerepének megerősítésére kell helyezni a hangsúly. Olyan társadalmi közhangulatot és ennek megfelelő feltételrendszert kell tehát kialakítani, melyben: •

az individualizmussal szemben egyértelmű értéket jelent a család,

•

a szülők gyermeknevelésben való lekötöttségét egyértelműen elismerik,

•

a családban gyermekét nevelő anya presztízse – a titkárnőtől az akadémikusig – egyetlen más foglalkozáshoz sem hasonlítható, és amelyben

•

az individualizmus és a születéskorlátozás értékként való elismerésével szemben természetes a gyermekes családokat támogató alapvető egészségügyi és szociális programok finanszírozása, azaz nem jelenthet társadalmi feszültséget a gyermekvállalás, a gyermeknevelés fokozott anyagi támogatása.

A közgondolkodás olyan típusú átalakítását, megerősítését kell tehát megvalósítani, melynek eredményeként nem teherként, hanem az élet legfontosabb és legtermészetesebb ajándékaként jelenik meg a családban a gyermek, aki nem teher, s nem a szülők, mindenekelőtt az anya karrierjét lehetetlenné tevő csapás. A gyermekek jólétével, szegénységével kapcsolatban a program arra a felismerésre épít, hogy a gyermekek életkörülményeire a legnagyobb társadalmi kockázat a szülők, különösen az anyák munkaerőpiaci kiszorulása jelenti. Épp ezért fontos prioritás a gyerekes szülők jelenkori és a jövőre előre jelezhető munkavállalási, jövedelemszerzési pozícióinak javítása. A tehetségek és képességek egyenlő esélyű kibontakoztatása szempontjából alapvető társadalmi feladat az oktatásban való gondtalan részvétel támogatása, minden gyermek számára. A nők számára még mindig sajátos problémát jelent a munkához jutás, a szakmai karrier, a bérezés, valamint a szakmai és családi élet összeegyeztetése. A gyerek-barát társadalmi közeg erősítésének széleskörű eszközeivel csökkenteni szükséges azokat a félelmeket és szorongásokat, amelyek társadalmi kockázatokat, lecsúszási és kirekesztődési veszélyeket tulajdonítanak a gyermekvállalás következményének. A gyermekvállalást támogató gazdasági-társadalmi környezet megteremtésének sarkalatos pontja a szülés és az anyasági távollét utáni munkaerőpiaci visszatérés támogatása. El kell érni azt, hogy a szülés és az anyaság ne jelentsen behozhatatlan társadalmi hátrányokat, jövedelmi és munkabiztonsági lemaradásokat a munkaerőpiacokon. Ugyancsak szükséges olyan ösztönzők alkalmazása, amelyek a gyermeknevelés kötelmei mellett a részmunkaidős és atipikus foglalkoztatást bátorítják. A nők méltóságának, az anyaság fontosságának, valamint a családban, a gyermekek nevelésében betöltött kiemelkedő szerepének elismerése mellett fontos alapelveként kell

45 számon tartani, hogy a szülőknek joga, kötelessége és felelőssége gyermekeinek fejlődését irányítani és vezetni. Társadalmi és népesedési szempontból is fontos feladat az esélykülönbségek csökkentése, a társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó hátrányok mérséklése. Vannak ugyanis olyanok (egyének, családok), akik nem tudnak élni lehetőségeikkel, és nem képesek teljesíteni az átlagos – és feltételezhetően növekvő – elvárásokat, mert nem rendelkeznek megfelelő iskolai végzettséggel, társadalmi, családi háttérrel, előítéletek akadályozzák boldogulásukat, stb. Támogatást kell adni a leghátrányosabb helyzetű csoportok társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedését segítő programokhoz, az oktatás és a szociális ellátórendszer infrastruktúrájának javításához, területi különbségeinek csökkentéséhez. Az oktatási és munkaerőpiaci integráció több embert juttat értékteremtő elfoglaltsághoz, amelynek nemcsak ők maguk, hanem az egész társadalom is haszonélvezője lehet. A szegénység és társadalmi kirekesztettség legfájdalmasabb pontja az elmúlt évtizedben megnövekedett gyermekszegénység. Minden erővel küzdeni kell az ellen, hogy a szülők szegénysége generációkon keresztül átöröklődjön. Ezért kell különös hangsúlyt kapniuk a gyerekek esélyegyenlőségét erősítő politikáknak és programoknak a jóléti ellátások és intézmények valamennyi területén. Az elérendő cél megvalósítása érdekében nem lehet fenntartani azt a helyzetet, hogy a társadalom legnagyobb szegénységben élő rétegéhez éppen a több gyermeket nevelő családok tagjai tartozzanak. Éppen ezért a gyermeket, gyermekeket nevelő családok megerősítése érdekében: •

Demográfiai szempontból újra kell gondolni a jelenlegi, és a korábbi évtizedek családpolitikai intézkedéseit, s ezek odaítélésének és visszavételének pozitív, illetve diszfunkcionális következményeit.

•

Szembe kell nézni a források rossz elosztásából és az elosztás hiányos voltából fakadó feszültségekkel, s elő kell segíteni, hogy az anyagi javak igazságosabb elosztása révén mindenki egyforma mértékben részesüljön az utódok felnevelésére fordított társadalmilag elismert költségekből, hogy a gyermekeket nevelők a jelenleginél nagyobb és jobb lehetőségekkel rendelkezzenek.

•

A családok marginalizálódási folyamatát meg kell állítani, azaz a gyermeket, vagy a gyermekeket nevelő családokat kiemelt támogatásban, és megfelelő feltételek megléte esetén – az egyedül élőkkel és a gyermektelen családokkal szemben – differenciáltan meghatározott előnyben kell részesíteni. (A lakáskérdéssel kapcsolatban is bizonyos alapelveket kell lefektetni. Például kiemelt állami feladat és népességpolitikai prioritásnak tekintjük az első önálló lakás megszerzésének fokozottabb támogatása.)

•

Elő kell segíteni, hogy a gyermekvállalás és a kereső tevékenység közötti feszültségek minimálisra csökkenjenek.

•

Az igazságosabb közteherviselés kialakítása érdekében a rendszerváltoztatás nyerteseinek és gyermeket vagy gyermekeket nem nevelő családoknak és egyedül álló személyeknek megfelelő mértékben részesedniük kell az utódok felnevelésére fordított költségekből. A társadalom valamennyi gyermekes szülő esetében ismerje el a gyermekneveléssel járó többletköltségeket. Bármilyen, két azonos jövedelempozícióban levő felnőtt emberpár közül szisztematikusan több jövedelemmel rendelkezzen az, akinek gyereke, több gyereke van, illetve hogy a társadalom nagyobb mértékben támogassa az azonos családi helyzetű emberek között azokat, akiknek alacsonyabb a jövedelmük.

•

Minden gyereknek – a család anyagi helyzettől, kortól, stb. függetlenül – lehetőséget kell biztosítani, hogy óvodába, bölcsödébe, napközibe járhasson. A

46 népesedéspolitikai alapelvnek ki kellene mondani, hogy a fenntartó kötelessége, hogy a gyerekintézményeket megtartsa, s működését biztosítsa. •

Az általános, univerzális gyermektámogatások mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a szegénységben élő gyermekek és szüleik pénzbeli segélyezésére is. A kiszámítható és garanciákkal körbebástyázott segélyezési jogosultságok a családi helyzethez igazodó, családtípusra megállapított minimális segélyezési szintek bevezetésére épülhetnek.

Ahhoz, hogy a kisgyermekes, vagy hozzátartozó otthoni gondozását ellátó nők részt tudjanak venni a képzési programokban, illetve munkát vállaljanak, vagy vállalkozói tevékenységet folytassanak, szükségesek olyan szolgáltatások, amelyek a képzés/munkavégzés idejére biztosítják a kisgyermek vagy más hozzátartozó gondozását. A kisgyermekek gondozásában és napközbeni felügyeletében való intenzívebb állami, társadalmi és közösségi feladatvállalás a program központi eleme. A gyermekfelügyelet civil, önsegítő formái támogatása különösen nagy jelentőségű kérdés ott, ahol a gyermekintézmények nem elérhetőek, vagy ahol a „normál” gyermekintézményben való elhelyezést alapvetően nehezítik, lehetetlenné teszik akár a gyermekek, akár a szülők speciális, társadalmi hátrányai. Ugyancsak a nagyszülők gyermekgondozási feladatokban való aktívabb részvételének bátorítása, elismerése, és a lehetőségekhez mért támogatása is. A család–, és gyermekcentrikus támogatási rendszernek nem a rossz anyagi körülmények között élőket kell segíteni, hanem az ország gazdasági lehetőségeivel összhangban, s nem annak alárendelten ésszerűen és minden lehetséges mód felhasználásával a társadalom és a munkáltatók felé egyaránt el kell elismertetni a születendő gyermek világrajövetelének, illetve minden megszületett gyermek gondozásának és felnevelésének költségeit. Olyan támogatási rendszert kell kialakítani, amely szűkíti az analfabéták, az aluliskolázottak táborát, illetve kizárja annak lehetőségét, hogy a család, illetve a gyermekét egyedül nevelő személy egyetlen jövedelemforrása a gyermekek utáni támogatás legyen. A támogatási rendszernek egyértelműen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a felnövekvő gyermekek jó egészségben és megfelelő műveltséggel rendelkezve sikerrel fejezzék be az alsó–, a közép– és a felsőfokú tanulmányaikat. Abból indulunk ki, hogy a gyermekvállalási kedv számos morális, pszichés, erkölcsi, kulturális feltétel megléte mellett szoros összefüggést mutat a gyermekeket vállaló megfelelő családi háttér biztosításával. S mivel a több gyermek vállalásának előfeltétele az első gyermek vállalása, éppen ezért – a családalapítás számára biztosított kedvező légkör kialakítása mellett – az első gyermek születésekor minden családot egyszeri egyedi támogatásban kell részesíteni. Nagyon nehéz népesedéspolitikai eszközökkel egyrészt az első gyermek világrahozatalát ösztönözni, akkor, amikor az emberek nem is kötnek házasságot, vagy pedig az alternatív párkapcsolati formákat választják. Kérdéses, hogy a házasságon kívüli születések dinamikája és az alternatív partnerkapcsolatok termékenységemelkedése mennyiben tudja kompenzálni azt a hiányt, ami a házasságok csökkenésével jár együtt. Megállapítható, hogy összességében a nem házas nők termékenysége emelkedett, és egy kicsit közelítette a házasokét, de még mindig messze elmaradt tőle. Az általánosabban értelmezett egészségügyi ellátáshoz való jog értelmében lehetővé kell tenni a nők számára, hogy biztonságosabban várják és szüljék meg gyermekeiket, azaz hogy a házaspároknak egészséges gyermekük születhessen. Ezzel párhuzamosan újra kell gondolni, hogy hogyan lehet és kell az anya és a születendő gyermek érdekében a szülés előtti és azt követő gondozási formákat a jelenleginél hatékonyabbá tenni. A gyermekek vállalása, a családtervezés egy szerepre való tudatos és következetes felkészítés is. A gyermekneveléssel kapcsolatos szocializációs minták és akarati tényezők

47 döntő forrása a szülő és a család. Ám szülői szerepekre való felkészítésben nem mellőzhető a közintézmények, így az állami és civil szervezetek hozzájárulása sem. Éppen ezért az iskolai és az egyéb oktatási formákban rendszerszerűen helyet kell kapniuk a gyermek vállalásával és felnevelésével kapcsolatos ismeretek, képességek és ráhangoltságok előmozdítását szolgáló oktatási-nevelési programoknak. A társadalom feladatvállalásának az állami gondoskodás szervezeti feltételeinek javításán keresztül lehet érvényt szerezni. A meleg, családias környezet megteremtése érdekében fontos szempont az „intézménytelenítés”, a nagy létszámú otthonokat kiváltó nevelő szülők, helyettes szülők, stb. rendszerének bővítése. Meg kell előzni a gyermekek szülői, családi környezetből való kényszerű eltávolodását, állami gondozásba kerülését. Ilyen esélyek elmulasztása esetén is szükséges a visszavezető utak nyitva tartása, „szélesítése”.

A változás lehetősége A pozitív vándorlási egyenleg segítségével megvalósított hazai népesség „pótlást”, a Kárpátmedencei magyar népességfejlődés sajátosságának ismertetett következményei miatt kizárjuk a reálisan számba vehető megoldási lehetőségek közül. 24 Abban az esetben azonban, ha a három népmozgalmi komponens, azaz a termékenység, a halálozás és a nemzetközi vándorlás egyenlege között egy sajátos egyensúlyt fenntartva osztjuk meg a népességcsökkenés korlátozásának „teendőit”, akkor megfelelő népesedéspolitikai intézkedések hatására a népességcsökkenés úgy „szelídülhet” meg, hogy jelentősebb vándorlási nyereség nélkül a népesség fogyása, és elöregedése nem rapid módon halad előre. A fentiekkel összhangban 2050-ig akkor remélhető a létszámfenntartás, ha a termékenység színvonala tartósan 1,7 fölött alakul, az élettartamok elérik a 80 évet és évi 25 ezer fő bevándorlási többlet realizálódik. 25 Ebben a „változatban” is szembe kell nézni a fokozatos elöregedéssel, ám az idősek aránya a 30 százalékot nem haladja meg, miközben az összlétszám szinten marad. Hasonló paraméterek együttállása mellett a Kárpát-medencei magyarság létszáma is stabilizálódna. A népesedési folyamatok fentiekben leírt kívánatos szintjei azonban ma még elérhetetlennek tűnik. Megismételjük: a népességcsökkenés és az elöregedés ütemének mérséklése mindaddig nem lehetséges, amíg a feltárt valós folyamatokat figyelembe vevő nemzetpolitikai koncepció szerinti népesedéspolitikai gyakorlat nem valósul meg. Addig tehát, amíg a parlamenti pártok és a civil szféra konszenzusán nyugvó, 2/3-os többséggel elfogadott népességcsökkenés ütemét lassító intézkedéseket nem fogadják el, s ezek pozitív hatásukra még várni kell a magyarok által lakott területek további szűkítését és a magyarok 2000-ben (lásd: Hablicsek László−Tóth Pál Péter: A nemzetközi vándorlás szerepe a magyarországi népesség számának megőrzésében 1999-2050 között) iterációval meghatároztuk azt az egyszeri volument, amely – miután új, magasabb szintről indítja a népességi változásokat, 2050-ig a „bűvös” tízmillió fő felett tartja az ország népességszámát. Azt találtuk, hogy 2000-ben 1,8 millió bevándorlónak kellene érkeznie ahhoz, hogy a termékenységi, halandósági, vándorlási alaphipotézisek mellett a népességszám mégse csökkenjen 10 millió alá 2050-ig. Ez a „betelepítés” 2001-re 11,8 millió főre emelné a népesség számát, a munkaképes korúak létszámát pedig – a bevándorlók sajátos korösszetétele miatt – 1,4 millióval növelné meg. 24

A fenti gondolatok nyilvánosságra kerülése országhatáron belül és kívül is jelentős ellenérzést váltott ki, ami többek között arra utal, hogy egy ilyen volumenű népességpótlásnak a gondolatára nem vagyunk felkészülve. E tapasztalat birtokában úgy látjuk, hogy a népességfejlődést befolyásoló harmadik elemet, a migrációt a népességcsökkenés ütemének lassításában, s majd megállításában „bevonni” csak akkor érdemes, ha egyfelől meghatározzuk, hogy ennek következtében milyen negatív és pozitív hatások várhatók, másfelől, ha a várható közvetlen és közvetett költségeket is megbecsüljük.

25

Hablicsek László: Demográfiai forgatókönyvek. Hipotézisek és eredmények 2000–2050. KSH NKI, 2000. (kézirat).

48 szórványosodását, azaz a Kárpát-medencei magyarság létszámcsökkenését csak abban az esetben mérsékelhetjük, ha Magyarországon olyan feltételeket teremtünk, hogy: •

minden újszülöttnek lehetősége lesz arra, hogy felnövekedve saját képességeinek, és fejlettségi szintünknek megfelelő ismeretek birtokában bekapcsolódhat a magyar társadalom életébe;

• •

az idő előtt meghaltak száma minimálisra csökken és, ha közös erőfeszítés hatására a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek közül mind kevesebben éreznek késztetést szülőföldjük elhagyására, miközben Magyarországon mintegy 1 millió bevándorló integrálása megy végbe. 26

Mindezek valóra válásának természetesen nemcsak pénzügyi, hanem etikai, erkölcsi következményekkel járó feltételei is vannak. Megvalósulásuk esetén azonban olyan mértékű népességnyereséget könyvelhetünk el, hogy a termékenység jelenlegi szintje mellett sem lenne jelentősebb mértékű pozitív vándorlási egyenlegre szükség ahhoz, hogy a hazai népességcsökkenés üteme csillapodjon, s az ország összlakosságának jelenlegi száma megőrződjön. Amennyiben a fentiekben megfogalmazottak megvalósulnak, akkor a magyar népességfejlődésben rezsimváltás következik be, s lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unió keretei között a magyarság lélekszámának növekedése és kor szerinti összetételének fiatalodása hosszú távon reálissá váljon.

26

Tóth Pál Péter: International migration – major trends in demography: a Hungarian example, Yearbook of Population Research in Finland. 39. 2003. p. 181-201.

NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK

Recommend Documents