„NAGY ÁLMOM VOLT, HOGY ITTHON ÉNEKELEK...” A Németországban élő szoprán - Hamari Júlia növendéke - eddig szinte teljesen ismeretlen volt a magyar közönség számára. Az énekesnő január 16-án lépett fel először itthon, Mozart: A varázsfuvola című operájában, az Éj királynője szerepében. A nagy sikerű előadásokat követően az idei évadban Varga Viktóriát még négy alkalommal láthatjuk ebben a szerepben: március 25-én, április 8-án és 24-én, valamint május 16-án, a Vígszínházban. (A Magyar Állami Operaház Varázsfuvola-előadásait a Vígszínházban játszák.) Az említett előadásokon kívül az énekesnő további két koncerten - március 11-én és 28-án - a Varázsfuvola keresztmetszetének előadásán is énekel majd a Bel Canto Operatársulat rendezésében. Mikor döntötte el, hogy operaénekes lesz, és mikor kezdett el énekelni tanulni? Tizennyolc éves koromban kezdtem énekelni tanulni, tehát viszonylag későn. Én ugyanis nem operaénekesnek készültem, hanem színésznőnek. Mindig szerettem persze énekelni, és végül a Bartók Béla Konzervatóriumba jelentkeztem, ott kezdtem el az éneklés alapjait elsajátítani. A konzervatórium után hol tanult tovább? A Pécsi Tudományegyetem magánének tanszakán, Bukszár Márta osztályában. De még ott sem kifejezetten operaénekesnek készültem, csak azt tudtam, hogy énekelni akarok. Otthon is kapott zenei nevelést? Nem. Én egy igen egyszerű családból származom. Édesapám kőműves, édesanyám pedig bolti eladó, aki egyébként most, Budapesten, a Varázsfuvola előadásán látott engem először színpadon.
(fotó: Operaportál)
A színészi pályát tehát meg sem próbálta? Nem, azt tanácsolták nekem, hogy gondoljam meg: ha színész leszek, nagyon keveset fogok énekelni. Akkor jöttem rá, hogy én leginkább énekelni szeretnék, de a színpadon. Adódott tehát az operaénekesi pálya, ahol viszont énekelni és játszani is tudni kell, sőt, még táncolni is. Ez egy sokkal összetettebb műfaj, mint ahogy én korábban gondoltam.
A Zeneakadémiára nem jelentkezett? Nem, mert valaki ajánlotta nekem Bukszár Mártát, mint olyan tanárt, aki az én személyiségemnek nagyon megfelelő lenne. Számomra pedig ez fontos volt. Így kerültem Pécsre. Ezután jött Hamari Júlia mesterkurzusa Győrben. Igen, ekkor dőlt el végleg számomra, hogy operaénekes leszek. Egy nagy álmom teljesült azzal, hogy megismerhettem Hamari Júlia művésznőt. Később sok mesterkurzusát végigcsináltam, de ez az első számomra a legfontosabb és legemlékezetesebb. A győri mesterkurzus után a művésznő megkért, hogy tanuljak meg két áriát és énekeljem elő a két héttel későbbi budapesti mesterkurzuson. A Szöktetés a szerájból Blondéját énekeltem és Marie-t (Masenykát) Smetana Az eladott menyasszonyából. A művésznő valószínűleg úgy gondolta, hogy a hangom különböző szerepkörök irányába is elmehet még, és kíváncsi volt, hogyan oldom meg a feladatot ebben a két teljesen különböző hangfekvésű áriában. Sikerült, megoldottam, és ezzel megváltottam a jegyemet Stuttgartba, mivel a művésznő felajánlotta a segítségét és a támogatását az énekesi pályám további alakulásához. Ezután egy kemény tanulási folyamat vette kezdetét, így lett Hamari Júlia az én mesterem, akit emberi nagysága és szakmai tapasztalatai alapján abszolút példaképemnek tartok. Majd egy évre rá felvételiztem a Stuttgarti Zeneakadémia opera tanszakára, ahol az ő osztályában diplomáztam tavaly nyáron.
(fotó: viktoriavarga.com)
Mirella Freni mesterkurzusán is részt vett. Igen, egy alkalommal, még 2008 nyarán. Ilyenkor egy mester - az Ön esetében Hamari Júlia - nem óvja a tanítványát attól, hogy mások képzésén is részt vegyen? Bizonyára vannak ilyen tanárok, de Hamari Júlia egyáltalán nem ilyen. Ő úgy gondolkozik, hogy nekem csak jót tehet, ha szétnézek a világban, és magam döntöm majd el, hogy ki mit tud nyújtani nekem. Persze ehhez kell egy nagy adag bizalom is a tanár és a tanítvány között, ha ez nincs, akkor ez a felfogás nem működőképes. Én tudom, hogy bármilyen kérdéssel bátran fordulhatok a mesteremhez. Mit tanult Mirella Frenitől? Ezt nem könnyű megfogalmazni. Egy kéthetes mesterkurzusra elsősorban nem azért megy el az ember, hogy megtanuljon énekelni, hanem hogy további impulzusokat kapjon - akár technikailag, akár lelki értelemben - a továbblépéshez. Ráadásul itt a többi énekestől is tanul az ember. Én nagyon szeretek mesterkurzusokra járni.
2008-ban 3. helyezést ért el a nemzetközi „Iuventus Canti" énekversenyen Vrable-ban, Szlovákiában. Majd első lett a „Junge Oper Schloss Weikersheim" énekversenyen, ahol a díj egy szerep, Fluthné szerepe volt Nicolai: A windsori víg nők című operájában. Ezzel debütált az operaszínpadon? Nem, az igazi debütálásomnak a Dido és Aeneast tartom, amiben a „Script Girl"-t énekeltem a stuttgarti Wilhelma Theater-ben. A „Script Girl" azt jelentette, hogy én énekeltem az Első Boszorkány és a Szellem szerepét is egy személyben. Első szerepe tehát egy barokk operában volt. Igen, és én ennek örültem. A barokk zene számomra természetes, letisztult zene. Az én hangomnak pedig kifejezetten jót tett, hogy a romantikus szerepek mellett ilyet is kellett énekelnem.
A "Script Girl" szerepében a Dido és Aeneasban (fotó: viktoriavarga.com)
A Magyar Állami Operaházban - pontosabban annak Vígszínházban játszott előadásán most először lépett fel, és rögtön egy hatalmas szerepben, aVarázsfuvola Éj királynőjeként. Ezt énekelte a diploma koncertjén is, ugye? Igen, bár eredetileg nem így terveztem... A Bohémélet Musettájával vizsgáztam volna. Az ottani vizsgán egyébként egy teljes szerepet végig kell énekelni, zongorakísérettel, de partnerek nélkül. Ez azért is nagy kihívás volt, mert közben már folyamatosan próbáltam Fluthné szerepét is a Windsori víg nőkben. Musetta szólamát persze megtanultam, de ekkor jött a nagy fordulat. Münchenben előénekeltem Kovalik Balázs rendezőnek, akinek különböző áriákat adtam elő. Ő azonban az Éj királynője áriájára volt kíváncsi.„Pamina szerepét tudom" - mondtam neki, de ő ragaszkodott az Éj királynőjéhez. Felhívtam a mesteremet, Hamari Júliát, aki azt mondta, próbáljam meg! Hozzá kell tennem, a magas hangokkal sohasem volt különösebb problémám. Énekeltem már Blondét, és Fluthné szólamába is beszúrtam egy háromvonalas Esz-t, az azonban korábban meg sem fordult a fejemben, hogy az Éj királynője szerepét énekeljem. Rövidesen ismét felhívtam Hamari Júliát, akinek telefonban elénekeltem a koloratúrákat. Ő elismerően csak ennyit mondott: „Jézus Mária!" Ezután megköszöntem az ötletet (és hogy elirányított ebbe az irányba) Kovalik Balázsnak, aki megkért, hogy tanuljam meg a teljes szerepet. Szeptemberben volt az előénekelés a Magyar Állami Operaházban, nemsokkal azután pedig már jönnöm kellett az első próbákra. A budapesti fellépések előtt azonban még elénekeltem a szerepet Innsbruckban is, ahová ugyanazon a héten szerződtetek az Éj királynő szerepére, mint Budapesten. Milyen érzés a Magyar Állami Operaház produkciójában itthon énekelni?
Nagyon jó. De egyúttal nagyon féltem is. Ráadásul senkit sem ismertem, de az egész csapat barátságosan és nyíltan fogadott, és az első próbáktól kezdve bíztattak és támogattak. Nagy álmom volt persze, hogy majd itthon énekelek, de arra nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik. Bár kint élek Stuttgartban, én magyar énekesnő vagyok, és az érzés, amikor otthon énekelhet az ember, semmi máshoz nem hasonlítható.
Az Éj királynője szerepében Budapesten (fotó: viktoriavarga.com)
A repertoárja igen széles; az operaszerepek mellett énekelt már BachMagnificatjában, Mozart C-moll Miséjében és Pergolesi Stabat Materében is. Ami az operákat illeti: a már említetteken kívül énekelte Micaëlát (Bizet:Carmen), Juliskát (Humperdinck: Jancsi és Juliska), Susannát (Mozart: Figaro házassága), valamint Charlotte szerepét egy kevésbé ismert műben, Ernst Křenek: A diktátor című operájában. Huszadik századi operát is szívesen énekel? Igen, egyébként nem csak operát, jelenleg például együtt dolgozom egy fiatal német zeneszerzőnővel, Selma Kemmererrel, aki dalokat komponált a hangomra. A Diktátor az első modern opera, amit énekeltem. Hozzá kell tennem: Křenek zenéje kifejezetten dallamos és fülbemászó. A cselekményt tekintve pedig egy döbbenetes hatású pszichológiai drámáról van szó, én nagyon szerettem ebben az operában játszani. Az életrajzában megnéztem az „előkészületben lévő" szerepeit is, és „megijedtem". Lammermoori Lucia, Zerbinetta, Gilda, Violetta, Kunigunda aCandide-ból. Nem túl korai ezeket rövid időn belül mind elénekelni? (Nevet.) Dehogyisnem, de nem véletlenül az „előkészületben lévő szerepek" címszó alatt szerepelnek. Valójában egy orientáló jellegű felsorolásról van szó, hogy tudják: nagyjából milyen szerepek irányába haladok, mit tudnék adott esetben megtanulni, ha szükség lenne rá. Ausztriában, Németországban mindig külön kérik, hogy az életrajzban ezeket is tüntessük fel. Nem arról van tehát szó, hogy ezeket rövid időn belül mind el akarom énekelni.
(fotó: viktoriavarga.com)
A hangját drámai koloratúrszopránként lehet meghatározni? Igen. Persze a „piaci igényektől" függően van azért még mozgásterem. Egyébként mostanában tendencia, hogy a „klasszikus" koloratúrszoprán szerepeket is inkább drámai koloratúrszopránok éneklik. Mi a legmagasabb hang, amit színpadon magabiztosan ki tud énekelni? A háromvonalas Fisz. A hangfekvésemhez képest egyébként sötétebb tónusú a hangom, de elsősorban mégsem a magas hangok éneklését kell megtanulnom, hanem a mélyebbeket. Inkább egy drámaibb szoprán vagyok, koloratúrkészséggel. Mit csinál szabadidejében? Van hobbija? Igen, az aerobic! Szakképzett aerobic edző vagyok, korábban rengeteg aerobic órát tartottam. És persze a kutyám, Billy (egy édes vörös törpe spicc), akivel rengeteget sétálunk, akit mindenhová magammal viszek, és aki hűséges társam a fárasztó, hosszú utazások során.
(fotó: Operaportál)
A továbbiakban mi kell elsősorban az előrelépéshez? Jó menedzser? Szerencse? Mindkettő. Én most jó helyen voltam jó időben, és persze egy jó menedzser is aranyat ér. Vannak énekesek, akik magukat is jól menedzselik. Én nem ez a típus vagyok, én azt tudom tenni, hogy énekelek, és bízom abban, hogy a lehetőség jön, amikor jönnie kell. És rengeteg erőt ad a családom és a barátaim bizalma és lelkesedése, akikre a fárasztóbb vagy nehezebb időszakokban is számíthatok. Nélkülük az énekesi pályám pozitív alakulása számomra elképzelhetetlen volna. A mesteremmel és a menedzseremmel már tervezzük a 2011-es évet, amikor újabb komoly feladatok várnak rám. És remélem, hogy további álmaimat valósíthatom majd meg ezen a gyönyörű, de kihívásokkal teli pályán... Csák Balázs
