YA G
Beszprémy Katalin
Tájegységek-kézműves
mesterségek-korok és stílusok I.
M
U N
KA AN
(Felvidék)
A követelménymodul megnevezése:
Népi kézműves vállalkozás működtetése A követelménymodul száma: 1004-06 A tartalomelem azonosító száma és célcsoportja: SzT-010-30
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
TÁJEGYSÉGEK,-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK,-KOROK ÉS
ESETFELVETÉS – MUNKAHELYZET
YA G
STÍLUSOK I. FELVIDÉK
Olyan megbízást kap, melynek témája egy felvidéki vendéglátó hely berendezése!
Tanulmányozza a különféle táji specifikus emlékanyagot, hogy minél hitelesebben tudjon megfelelni a feladatnak! Ismerje
meg
a
lokális
stílusközpontjainak
emlékanyagát,
forma-
és
KA AN
motívumkincsét is!
társszakmák
SZAKMAI INFORMÁCIÓTARTALOM
A népi kézműves számára - legyen bármilyen mesterség képviselője, fontos alapismeret a
magyar nyelvterület nagy tájainak népi kézműves kultúrájának táji szintű megismerése. Ezek
az ismeretek segítenek abban, hogy az alkotó biztos kézzel, tudással és ízléssel forduljon
forrásként paraszti hagyományaink felé, tudja, hogy az általa felhasznált formák, díszítmények mely tájakról, korokból származnak, új tervezés esetén ne következzen be
U N
stílustörés a felhasznált stíluselemek között. Épp ezért fontos, hogy napjaink kézművese is
tisztában legyen egy-egy tájegység, stílusközpont forma és díszítményvilágával, mely természetesen nemcsak tájegységenként, de koronként is változást mutat. Fontos továbbá,
hogy az alapműveltség szintjén a népi kézműves ismerje a rokonszakmák táji jellemzőit is, mivel a továbbiakban ez az esetleges közös munka alapja ez lehet.
M
A magyar nyelvterület tájegységei tárgyalkotó hagyományainak ismerete olyan alapvető
tudás a kézműves számára, mint az anyanyelv ismerete
1
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Palócok: A Felföld hegyes-dombos tájain, elsősorban a legnépesebb palóc népcsoportnál, a térség szegénysége, és elzártsága hagyott nyomot jellemző bélyeget a parasztság
életmódjára. A hegyvidéken kevés, és sovány föld jutott az apró jobbágyfalvaknak. Sok
közülük háziiparral, fuvarozással, utóbb bányákba járással tartotta fenn életét. A palóc
községekben sokáig egyszerű maradt a házberendezés és az öltözet. Az ország többi tájához mérten e vidéken jelentkezett legkésőbb a népművészet színes, parasztos stílusa, és
klasszikus virágzási ideje. Bár öreg datált tárgy alig akad a palóc falvakban, tárgyaik mégis, a többi vidékhez képest talán a legrégiesebbek, leghívebben őrzik a régmúlt korok formavilágát.
fentiekkel
ellentmondónak
látszik,
hogy
ugyanerről
az
északi
hegyvidékről
YA G
A
a
parasztstílusok fiatal alkotásai mellett, nagy számban kerültek elő régies, úrias a történeti
stílusokhoz
közel
álló
darabok,
így
reneszánsz
ihletésű
darabok,
úrasztalterítők,
recemunkák. Ezekből a műfajokból ismerünk igen régi példányokat, de fiatal darabokat is, melyek olyan időben készültek, mikor más vidéken az efféle régies munka már nemzedékek
óta feledésbe ment. Ahogy viszonylag a megbolygatatlan falukban hosszan megőrződött a régi, szinte középkoriasan egyszerű paraszti élet, úgy a kuriális községekben, kisnemesi
településekben, az udvarházak és a kerített városok régies ízlése maradt fenn, s hozott késői
KA AN
másodvirágzásokat. Ezt a hagyományőrzést a táj történelmével magyarázhatjuk. Míg az
ország központi területén a török uralom miatt pusztult a táj és a lakosság, a megkíméltebb
peremvidékek így a Felföld a magyar állami és társadalmi rend, műveltség folytonosságát töretlenül őrizhették. A török uralom utáni nagy tömegeket megmozgató telepítések a
térséget elkerülték, de a gabonakonjunktúra okozta gazdasági fejlődés érintetlenül hagyta a
Felvidéket. A nemesi kúriáknak e területen volt a legnagyobb hatása a népi műveltségre, a paraszt életmódot folytató kisnemeseken keresztül, de a nagyobb udvarházak által is.
Lórántffy Zsuzsanna sárospataki hímző iskolája messze tájakra, az egész Felvidékre kisugárzott.
Matyók: A matyók, - Mezőkövesd, Tard, Szentistván - építkezése, településmódja,
U N
gazdálkodása alföldi jellegű. Művészetükben a szűcsmunka, a szűrhímzés szintén az alföldhöz kapcsolódik csakúgy, mint az általuk Tiszafüreden vásárolt cserépedények. Eltérnek viszont a mezőkövesdiek az alföldi mezővárosoktól abban, hogy nem indultak a
polgári fejlődés, divat irányába az öltözködésben, hímzésben és a lakásbelső kialakításában sem. Mezőkövesden a népművészet a városi megrendelések, műkereskedelem hatására
M
megindult a népművészet felvirágzásával együtt annak bomlása is.
ÉPÍTKEZÉS, HÁZTÍPUSOK Az északi magyar népcsoportok közül egyesek hegyek közt, erdős, köves vidéken laknak,
mások síkságon, illetve vízjárta tájakon. Építkezésük a vidék természeti adottságához alkalmazkodik.
2
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Az erdős hegyvidékek lakóinak a táj a fát adta építőanyagul. A faépítkezés egykor általános gyakorlatáról történelmi dokumentumok tanúskodnak. Manapság mégis alig akad egy-egy gerendákból összerótt boronaház a térségben. A 18. századtól, ahogy egyre rohamosabban
fogytak az erdők, csökkent a parasztság joga az erdőhasználatra, a kő-, vályogtégla-, tégla, sárépítkezés kezdett elterjedni. Kőből való építkezés a tornai, abaúji, hegyaljai térségben
jellemző. Jellegzetes építési mód a talpas-vázas, sövény, zsilipelt fa kitöltéssel. Boronafal ezen a területen meglehetősen ritkán fordul elő. Az épületek erőteljes talpgerendáiba
függőlegesen csapolják be a vázat szolgáló oszlopokat, melyek közét az oszlopok
függőleges vájataiba csúsztatott zsilipdeszkázattal, fonott sövénnyel, esetleg vályoggal töltik
YA G
ki.
A kőépítkezés körébe tartoznak a barlanglakások. A könnyen faragható tufa barlangok a Bükk déli lejtőjén lakóhelyül és különféle gazdasági célokat is szolgáltak.
Általános falazat volt ezen a vidéken is a vályog, a vert vagy rakott fal. A vályogból, földből épült lakóházakba már nem belülfűtős, hanem a pitvarból fűthető kemencét építettek, amivel a ház füsttelenítése is megvalósult.
A szobában a régebbi időben lapos kemencét építettek, ami a téli hónapokban fekvőhelyül is
KA AN
szolgált. A 18. század utolsó harmadában terjedt el az Alföldön népszerű kemence típus, a búbos kemence, dél felől terjedt északra. A cserépkályha, melynek szemeit fazekasoktól szereztek be, a 19. századtól vált ismertté.
A pitvarba nyíló kemence szája elé tűzpadkát építettek, melyen az ételt főzték. Jellemző volt a térségben a faragott díszes oszlop, fűrészelt tornácoszlop kitámasztó, mellvéd, oromzat.
A vizektől szorongatott bodrogközi, csallóközi, mátyusföldi falvakban nád és vessző volt a
legkönnyebben elérhető építőanyag. Ezeken a tájakon olyan udvarra bukkanhatott a látogató
nemrégiben is, ahol a ház, az istálló, a pajta, a kerítés vesszőből volt fonva. A házon a
U N
padlást lezáró oromfalat kivéve tapasztás borította a fonást. Ezt az építkezési módot paticsfalnak nevezzük.
A házak tetőfedő anyaga nád, zsúpszalma, természetes pala, illetve a későbbiek során
M
cseréptető volt.
3
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
1. ábra. Zsellérház fűzfából font kerítéssel1, Ipolyszög
1
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
4
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
2. ábra. Ágasfás, szelemenes, üstökös ház, Tard2
2
Tard tájház, foto Beszprémy
5
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
3. ábra. Tardi utcakép3
3
4. ábra. Lakóház, Vizslás4
Foto:Beszprémy
4
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
6
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
KA AN
5. ábra. Palóc ház, Parád5
M
U N
6. ábra. Palóc ház szerkezete6 és berendezése
5
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
6
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
7
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
KA AN
7. ábra. Utcakép, Hollókő7
7
Fél Edit, Hofer Tamás, K. Csilléry Klára A magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest,
1969.
8
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
8. ábra. Lakóház, Mezőkövesd8
8
Foto:Beszprémy
9
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
HÁZBELSŐ Az északi magyar népcsoportok közül különösen a palócoknál maradt igen sokáig régies a lakásmód. Itt a legtöbb faluban emlékeznek még arra az időre, amikor a szoba egy hatodát
elfoglaló hatalmas, belül fűtött kemence melegített, és részben világított is, benne sült a kenyér, padkáján főtt az étel, sült a kenyér, tetején aludtak a fázós öregemberek. Díszítés
U N
KA AN
YA G
nem volt ebben az időben, hiszen a szállongó füst mindent belepett.
9. ábra. Belül fűtős kemence9
M
A palócok még a 20. század első felében is nagycsaládban éltek, a fiúk apjuk házába vitték
feleségüket. Három, négy nemzedék élt így egy fedél alatt, közösen gazdálkodva. Az
asszonyok és gyermekek közös hálókamrában aludtak, itt volt elhelyezve a család holmiját őrző láda. A férfiak hálóhelye az istállóban volt.
9
Foto:Beszprémy
10
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
10. ábra. Lakókamra, Maconka10
Az ácsolt ládákat /más néven szökrönyöket/ a XIX. század végén is számos háziiparos
gyártotta a gömöri hegyvidéken, a Mátrában, a Bükkben. E ládákat jellegzetes geometrikus
M
U N
KA AN
motívumokkal díszítették.
10
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
11. ábra. Ácsolt láda / szökröny/ rajza11
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
11
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
12. ábra. Csapolt régi stílusú asztal, pad, tálas. Vanyarc12 A festett bútorokkal, mennyezetig vetett párnákkal, falakat borító tányérokkal zsúfolt szobák divatja a lakószoba füsttelenítése után következett be, a 19. század második felében.
Más hazai népcsoportoknál már jóval korábban elterjedt a füsttelenített szoba, s a
lakberendezésnek igen változatos formái alakultak ki. A palócoknál ez a folyamat viszonylag
U N
későn zajlott le.
Az északi magyar vidékeket számos asztalos központ látta el festett bútorral. Általánosan jellemző
volt
az
élénk
színű
virágcsokor,
bimbók
melyeket
fekete
M
márványozással tarkított vörös vagy barna alapra festettek.
alkalmazása,
11
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
12
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
12
Öröksége
Öröksége
Nógrád
Nógrád
Megye
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
13. ábra. Szobabelső festett bútorokkal, Kisnána13
Az asztalosok munkáját az ügyes parasztemberek és a faragó pásztorok is ellesték, kezük
nyomán készültek a palócföldre jellemző áttört parasztbútorok. Leggyakoribb az áttört támlájú pad, bölcső, szék, tálasfogas. A díszítendő felületek mindig különálló táblácskákból
KA AN
állnak, melyek mindegyike zárt kompozíció. A megjelenített életképek a paraszti valamint
U N
pásztor életből merít, néhány esetben vadászjelenetet ábrázol.
M
14. ábra. Áttörten faragott pad, Nógrád megye14
13
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
14
Fél Edit, Hofer Tamás, K.Csilléry Klára A magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest,
1969.
13
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
15. ábra. Áttörten faragott pad-részlet. Nógrád megye15 A hagyományosan épített ház háromosztatú volt az egész térségben. A három helyiség a szoba, a pitar, és a kamara volt. A viszonylag kis pitar kettéoszlott a pitarra, valamint a belső
részre, ami a konyha . A két részt elválasztó boltívet tányérokkal díszítették. Ez a háztípus
elsősorban az alföldön volt jellemző, térségünkben, a Felvidéken leginkább a matyóknál
M
U N
gyakori.
15
Fél Edit, Hofer Tamás, K.Csilléry Klára A magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest,
1969.
14
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
16. ábra. Pitar és konyha Mezőkövesden16
16
Foto:Beszprémy
15
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK A kamara nemcsak tároló helyként szolgált, itt kapott helyet a fiatalasszony hozománya is, az ágy, és a láda, később a fiókos komód, a kászli. Egyes vidékeken ez a kamra hálóhelyül is szolgált.
A szobák berendezése a parasztházakban a bejárattal szemben a sarkos elrendezésű pad az
asztallal. A magyar parasztszobák funkcionálisan átlósan kettéoszthatók. A belső térhez kapcsolódnak az ünnepi események. Itt ült az öreggazda, itt csak tiszta munkát lehetett
végezni, hagyományosan csak az ünnepi étkezés helye volt. A sarokban állt a saroktéka, mely első bútoraink közé tartozott. Ebben helyezték el a bibliát, a családi iratokat, pénzt,
gyakran állt benne egy üveg pálinka is. A padok fölé szentképek, tányérok kerültek. Ezt
YA G
nevezték "szent saroknak".
Az utcára később két ablakot vágtak. Ezeknek a szobáknak központi, szakrális részéhez
tartozott az utcai, két ablak közötti rész, ahová régebben a festett ládákat, később fiókos ládákat, vagy padot állítottak. A fiókos láda, a sublót a díszesebb tárgyaknak - Mária szobor,
kereszt, vásári díszek- adott helyet. A falra a láda fölé nagyobb szentkép, bekeretezett tükör került. Ez a katolikus házakban kis oltár hatását keltette. A református falvakban a
szentképek helyett tálasokat, tányérokat helyeztek el a falra, családi képeket, vagy
KA AN
történelmi nyomatokat.
A vetett ágy a hosszanti fal mellett helyezkedett el, melyet párnahajak, díszlepedők díszítettek.
PÁSZTORFARAGÁSOK
A faragó pásztorok nemzedékeken át őrizték a tradíciókat, a megszokott tárgyakat, díszítőeljárásokat,
díszítményeket.
Művészkedésük
nem
merevedett
meg,
hanem
alkalmazkodott a megváltozott igényekhez. A természet adta anyag a fa volt, melyet domború
faragással,
ólom,
ón
berakással
díszítettek.
Jellemző,
hogy
az
alföldi
U N
pásztormunkákkal ellentétben a felvidéken kevésbé használták a csontot, szarut, sokkal inkább a környezetükben bőségesen megtalálható fát munkálták meg.
A pásztorember legkedvesebb tárgya a kezéhez illő, ízlésének megfelelő formájú bot.
Sokféle célt szolgált: őrzés közben rátámaszkodott, megdobta vele az állatot, tánc közben
M
virtuózan forgatta, de harci eszköz is volt. A mindennapi eszközként használt botok egyszerűbbek, az ünnepiek díszesebbek voltak. Készítésük során kihasználták a fa természetes görbületeit. A botok végét általában ólom, ón öntéssel díszítették.
A kondások, kanászok jellegzetes eszköze a fokos vagy balta. Ez egyben fegyverük is volt.
A juhászok jellegzetes botja a juhászkampó, melynek végén fa, vagy ráhelyezett fémkampó van. Terelőeszközül, de a birkák nyájból való kifogására is szolgált, hátsó lábára akasztva az eszközt.
16
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
17. ábra. Juhászkampó17
M
A pásztorok jellegzetes terelőeszköze a karikás ostor, melynek nyelét gazdagon díszítették, a bőrfonású ostort bőrpillangó bokorral rögzítették a nyélhez.
17
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
17
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
18
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
18. ábra. Karikás ostor nyelének ólomberakásos részlete18 Az ivócsanakok ezen a vidéken is változatos forma- és díszítményvilággal rendelkeztek. Itt
YA G
is készültek borotvatartó tokok, sótartók, fa evőeszközök.
20. ábra. Ivócsanak, Csitár20
M
U N
KA AN
19. ábra. Ivócsanak, Zagyvapálfalva19
18
Fél Edit, Hofer Tamás, K.Csilléry Klára A magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1969.
19
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
19
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
KA AN
21. ábra. Kígyóval díszített ivócsanak21
Népművészetünk
20
Balassagyarmat, 2000.
21
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
20
22. ábra. Fakanál, favilla22
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
22
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
21
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
23. ábra. Sótartó23
M
U N
KA AN
A Felföld jellegzetes darabja a faragott, ólomberakásos dudafej.
23
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
22
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
24. ábra. Kosfej formájú dudafej, ólomberakással24
A pásztorok jellegzetes használati tárgya volt ezen a területen is a bőrből készült
pásztortarisznya és a pásztorkészség.
U N
FAZEKASSÁG
A Felföld nem versenyezhet az Alfölddel a cserépedények formáinak, díszeinek, színeinek
változatosságát illetően. Ennek az is oka, hogy az elzártabb, szegényebb vidékek
egyszerűbb háztartásaiban kevés díszre volt igény. Ugyanakkor épp a Felföld volt az, ahol a
M
múlt század folyamán egymást követve hozták létre az első sorban paraszti szükségleteket
kielégítő kőedény gyárakat Hollóházán, Bélapátfalván, Telkibányán. Termékeik közül különösen a rózsás tányérok voltak országszerte kelendőek.
24
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
23
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Az egész Alföldön nem volt tűzálló agyag, így a főzéshez nélkülözhetetlen fazekakat Gömör megyéből szállították nemcsak a Felvidék, de az Alföld háztartásai számára is. Majdnem 30ra tehető a gömöri fazekasfalvak száma, melyek nagy része Rimaszombat környékén
helyezkedett el. A megrakott szekérrel járó fazekas különféle méretű vászonfazekakat,
félliterestől a 25 literesig, árultak, de néhány 30-40 literes csigafőző fazék is akadt. A legtöbb 3-4 literes volt. Cserekereskedéskor két fazekat búzával töltve adtak, a harmadik
ráadás volt. Egy-egy országos vásáron 10-12 mázsa búzát is összeszedett a fazekas. Ennek a nagy fazékkereskedésnek az első világháború vetett véget, miután a gömörieket a határ elválasztotta az Alföldtől.
YA G
A fehér agyagból készült gömöri fazék vékony falú, könnyű, alakja megközelíti a gömböt.
U N
KA AN
Vékony falú, hasas formájú a többi gömöri edény is, a vizeskorsó, a vizeskanta.
M
25. ábra. Nagyfazék, Rimaszombat25
A legtöbb nagyalakú fazék csigafőző fazék volt, lakodalmas fazék, melyben szabadtűzön főzték a tyúkhúslevest, a csigatésztát. A nagy vászonfazekakban főtt a káposzta és a kása is.
Némely fazék külseje teljesen sima, a nagyobbakon a száj alatt ujjbenyomásos abroncs van. Sokféle sütőedényt készítettek, háromlábú lábast, serpenyőt, kacsasütőt.
25
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991.
24
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
KA AN
26. ábra. Gyertyamártó edény, Rimaszombat26
27. ábra. Kanta, korsó, Rimaszombat27
26
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991.
27
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991. 25
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
28. ábra. Lábas serpenyő, Rimaszombat28
YA G
A hevesi fazekasságra a mázas fajanszedények voltak hatással. A Gyöngyös, Pásztó, Eger térségében kialakult egységes kerámiastílust pásztóinak nevezi a szakirodalom. Nagy
hatással voltak erre a fazekas központra a habán ónmázas fajanszedények. A habánok, régi nevükön "újkeresztyények" a 14. század elején a reformáció radikális irányzata, az újrakeresztelkedés (anabaptizmus) hívei voltak. Emiatt menekültek Észak-Itáliából, és Dél-
Tirolból. Magyarországon nagy számban telepedtek le a Felföldön. Kiváló iparosok voltak,
első sorban fazekasok. Fehér alapon kék, zöld, sárga mintázatú kancsóik reneszánsz hatású
U N
KA AN
díszítményük, jelentősen hatott a környék fazekasainak munkájára.
29. ábra. Kettős szilkék, Gyöngyös29
M
Jó példát nyújt a díszítő ízlés átalakulására Sárospatak fazekassága. A korai időben itt is érvényesült a habán hatás, de mégis az 1800-as évek óta edényei az egykori habán
befolyást csak nyomokban mutatják. A régebben kedvelt fehér alapot felváltja a fekete, sötétbarna alapszín, s a díszítőelemek is parasztosabbá váltak.
28
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991.
29
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991.
26
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Jelentős fazekasközpont volt Miskolc. Miskolcon mázas virágozott tálasmunka már a XVII.
században készült. A miskolci tál fogalom volt. A miskolci fazekas céh nem a mesterek nagy száma miatt tekinthető jelentősnek, hanem azért, mert a mesterlegények vándorlási
útvonalának fontos állomása volt. Miskolcnak számos kapcsolata volt a környező városok és
falvak mestereivel, a fazekascéh kimutatásai szerint 1700-as, 1800-as években több száz fazekaslegény jött a városba vándorútja során, és telepedett le itt. A miskolci fazekasságra a
kivételes alkalmakra készített butykoskorsók voltak jellemzőek, melyek úrasztali, boros
edény funkciót töltöttek be. Ezek egyszínű, domborműves díszítésűek voltak. Szívesen
szakították meg a füllel szembeni vízszintes tagolást egy nagyobb motívum - kétfejű sas,
FONHATÓ SZÁLAS ANYAGOK-HÁZIIPAR
YA G
virágkosár, stb. kedvéért.
A háziipari termékek természetes köre a használók által készített eszközökből álltak. Ezeket
az eszközöket vagy a család, vagy a tágabb értelmű rokonság állította elő. Erre a tárgyrétegre rakódott rá, a paraszti specialisták, a falusi ezermesterek által kellő szakismerettel, mesterségbeli jártassággal előállított termékek köre. Az ezermester fogalom nem feltétlenül a mesterségbeli jártasság sokféleségét, sokkal inkább a mívességet,
KA AN
szakszerűséget takarta. A paraszti háztartások jelentős részében a tárgy készítője, a meghibásodott javítója ugyanaz a személy is lehetett. Minden munkában résztvevő
embernek, mesternek érdeke volt.
A terület legsajátosabb tárgyfélesége a mogyorófa vesszőből készített háti, melyet
M
U N
Noszvajon gyártottak.
30. ábra. Hátikosár, Noszvaj30
30
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
27
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Az egyes térségekben található nyersanyag köre határozta meg a felhasznált alapanyagot
/vessző, csuhéj, gyékény, szalma, mogyoró vessző stb./ és technikát is. Jellemző viszont a
KA AN
YA G
formavilág táji specifikussága.
M
U N
31. ábra. Fedeles szakajtó31
31
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
28
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
KA AN
32. ábra. Kenyérkosár, Heves32
32
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
29
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
33. ábra. Baromfinevelő kas, Átány33
33
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
30
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
YA G
34. ábra. Szalmából font méhkas, Abasár34
VISELET
A Felvidéken két - alapvetően különböző - női viselettípust különböztethetünk meg. A palóc, rövid sokszoknyás, valamint a hosszú, gótikus hatású matyó viseletet.
A tipikus palóc női viselet kendervászon ingből, /ez lehet szűkujjú un. szukaing, vagy rövid
KA AN
ujjú ráncolt ing/ a fölé öltött pruszlikból, vállkendőből áll, hozzá 6-15, térden alul érő, sűrűn ráncolt alsószoknya. Efölött hordják a sűrűn ráncolt színes felső szoknyát, melyet a bő
M
U N
kötény legalább kétharmadáig takar.
34
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005.
31
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
35. ábra. Bujáki lányok35
A pendely vastagabb házivászonból, később bolti vászonból készül. A legalsó szoknyák a
leghosszabbak, a felsők fokozatosan rövidülnek, a legfelső a legrövidebb. Az asszonyi népet
fehérnépnek, fehércselédnek is nevezik, a kifejezés onnan fakad, hogy a régebbi időkben
csak fehér inget, és fehér kender szoknyát viseltek a nők. Ez, és az előtte hordott kötény jelentette a női öltözetet. A színes szoknyát eleinte csak ünnepnapokon hordták, majd
később vált általánossá a színes felső ráncolt szoknya. A kötény palóc neve szakácska, amit
gyakran hímzéssel díszítettek. A XX. század közepe után rövidült meg annyira a női
U N
szoknya, hogy sok helyen térd fölé ért. Az ingeken kis ujjatlan selyempruszlikot viselnek, erre vállkendőt kötnek. Hidegben fekete vagy sötét szűkujjú, szabott, derékig érő
posztókabátot viseltek. Télen divat volt a selyem hímzésű bőrmellény, valamint ködmön
M
viselete.
35
Gáborján Alice Magyar népviseletek, Corvina Kiadó Budapest, 1969.
32
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
KA AN
36. ábra. Rimóci viselet36
36
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
37. ábra. Hollókői viselet37
Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
33
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
38. ábra. Kendervászon női "szukaing"Heves-megye38
Népművészetünk
37
Balassagyarmat, 2000.
38
Öröksége
Nógrád
Megye
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
34
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
39. ábra. Női "szukaing" Heves-megye39
39
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
35
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
40. ábra. Zoboralji női ingujj40
Lábukon ünnepeken kortól függően fehér, kék, barna harisnyát, nyáron kétpántos cipőt, télen kemény szárú csizmát viselte. A nők nyakában 8-12 soros gyöngy van.
U N
A palóc viselet jellegzetessége, hogy szinte minden faluban más-más a főkötő. Az egész magyar nyelvterületen a palócoké a legváltozatosabbak a főkötő formák.
A palóc viselet sziluettje az erős, jó munkabíró, termékeny, egészséges női ideált modellezi. A palóc férfiviselet a kendervászonból készült régebben rövid derekú, majd vállfoltos bő ing,
M
bő vászongatyával.
40
Kocsisné Koszorús Anikó tulajdona foto:Beszprémy
36
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
41. ábra. Vőlegénying Heves-megye41
41
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
37
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
42. ábra. Vőlegénying Heves-megye42
42
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye foto:Beszprémy
38
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Munkára a férfiak kötényt kötöttek, de a díszített kötény az ünnepi viselet része is volt. A
palócoknál is jelen volt, amely rövidebb volt mint az alföldi, de hosszabb mint a dunántúli. Díszítménye szerényebb mint máshol. Az alföldön oly jellemző bunda, suba ritkább volt. A
nyersfehér posztóruhát, melynek alapanyagát, a juh házi posztót az asszonyok szőtték, a
kék és fekete posztó viselet csak a XIX. sz. végén váltja fel. A férfiak lábukon bocskort, ünnepeken csizmát viseltek.
A palócok sok szoknyájával ellentétben a matyók eleinte egy, de a legkésőbbi időkben is csak legfeljebb 3-4 alsószoknyát viseltek. Az alsószoknyák alul fodrosak, s az alul ilyen
módon szétálló szoknya , a "hendergő" a test karcsúságát és nyúlánkságát emelte ki. A
YA G
matyó viselet fénykorában az alsószoknya aljára 100 méter fodrot is felvarrtak. A legfelső szoknya selyem vagy kasmír, ami más tájakhoz hasonlóan viselőjük korának előre haladtával egyre sötétebb lett. A legfelső szoknya a mellénykével egybe volt varrva.
A jellegzetes matyó kötény, a "surc" keskeny, dúsan hímzett. Általában fekete anyagból készült. Alsó részén helyezkedett el a gazdag hímzés, melyet régen arany-ezüst csipkedísz
szegett. A matyók summásként szegényen éltek, de a viseletükre vagyonokat költöttek. "Hadd korogjon csak ragyogjon!" - szólt a mondás. Ez odáig fajult, hogy a pazarló viselet
KA AN
ellen az egyház felemelte a szavát, a ragyogókat 1924-ben ünnepélyesen elégették. Ezután
M
U N
hímzéssel igyekeztek ugyanezt a hatást elérni.
39
M
U N
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
43. ábra. Matyó női viselet,43
43
Múzeumok éjszakája, 2009. Matyó Műzeum foto:Beszprémy
40
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Régen az asszonyok bocskort hordtak, majd papucsot, csizmát. A matyó viseletben is kezdetben az ünnepélyesség színe volt a fekete, ilyen volt a menyasszony ruhája is. Amikor a divat szerint a fekete a gyász színévé vált, akkor először
színes, majd fehér ruhában esküdtek.
Jellegzetes a matyók fejviselete is. A lányok itt is pártát viseltek. Az asszonyok főkötője régen vászon volt, hátul karika alakban kitömve. Később félgömb alakú szalmatok jött divatba, mely egyre kisebb és hegyesebb lett. A fiatalasszonyok kasmírkendőt kötöttek a
fejükre, hátul tarón megkötve. Ennek gyapjú rojtja kezdetben hosszú és ritka volt, később
tömörré vált, s a "csavarintós kendőn" úgy hatott, mintha színes gyapjú gömbök lennének
YA G
rajta.
45 éves korig az asszony viselhetett áll alatt megkötött selyemkendőt is, melyet drótvázzal
merevítettek. Ez úgy állt a fejen, mint egy sátor, emiatt nevezték sátoros kendőnek.
A nők nyakukban többsoros gyöngy nyakéket viseltek, de hordtak a sárközihez hasonló
M
U N
KA AN
gyöngygallért is. Télen gazdagon díszített ködmönt viseltek.
41
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
44. ábra. Női ködmön, Tard44
Jellegzetes a matyó férfiak viselete. Ők férfiak a legcifrábbak az egész országban. Ünneplő
M
U N
ingjük rendkívül bő ujjú volt, gazdag hímzéssel, szélén széles kemény csipke díszítéssel.
44
A tardi tájház gyűjteménye, foto:Beszprémy
42
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
45. ábra. Rajz férfi ing ujjáról, "körtvés" minta45
Bő gyolcsgatyát, fekete gazdagon hímzett surcot viseltek, amit állítólag a bicikli
elterjedésével váltott fel a posztó nadrág. Mellényük gazdagon zsinórozott. lábbelijük a
U N
mezitlábtól a sarkantyús csizmáig terjedt.
Jellegzetes a matyó férfiak magas kalapja. A Felföld - főleg Gömör és Hont megyék nemesi társadalmainak öltözete - eltér az
előzőekben említett viseletektől. Főleg az alföldi viseletre jellemző polgárosodott nemesi
M
viselet volt a jellemző.
SZŐTTES, HÍMZÉS A Felföld egyes községeiben a házasodni kívánó legény azt kérdezte a feleségül kiválasztott lány anyjától, " tud-e szőni a lány? " Ha nem akarták hozzáadni, azt felelték, még nem tud szőni. Ez a szokás a szövés-fonás fontosságát jelzi a vidéken.
45
Matyó hímzésminták, Dajaszászyné Dietz Vilma
43
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK A maguk által termelt és feldolgozott különféle minőségű kenderből ruhaneműt, (ing, gatya, pendely, a kötények alapanyagát), a lakástextilek közül párnahajak, lepedők, dunnák,
abroszok,
különféle
gazdaságban
funkciójú
szükséges
kendők,
textileket
búcsústarisznyák,
készítették.
valamint
Természetesen
díszesebbek, gazdagabbak voltak, mint köznapi társaik.
az
a
háztartás,
ünnepi
a
textíliák
A saját szövésű textíliák mellett jelentős volt a térségben a takácsok működése, de a textilkereskedelem is. A takácsok mintakincse erőteljesen hatott a paraszti szövőkultúrára.
A térségben jellemző a négynyüstös mintázat gazdag variációja épp úgy, mint a szedettes
M
U N
KA AN
YA G
kultúra. Az abroszokat, díszlepedőket több szélből készítik, csipkével összedolgozva.
46. ábra. Szedettes szőttesek mintarajza, Heves-megye46
A Felföld hímző kultúrájára egyaránt jellemző a régi stílusú hímzés, mely a reneszánszból eredeztethető, és a parasztos új stílus.
46
A Hevesi Háziipari Szövetkezet gyűjteménye, foto:Beszprémy
44
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Az előbbiekre példa a térségben rendkívül elterjedt recehímzések sora, valamint a tót kereskedők által kezdetben végszámra, méterben árult, országosan elterjedt vagdalásos
kakasos hímzések, melyeket halotti lepedőszélen alkalmaztak a széles, gazdag gömöri vert
csipkével együtt. Szintén e korszak emléke az a nagyszámban református úrasztal terítőként megmaradt úrihímzés, melyet a Sárospataki Református Gyűjtemény, de számos falusi egyházközség őriz. E gazdag emlékanyag feltehetően a sárospataki Lórántffy Zsuzsa által
47. ábra. Úrasztal terítő47
M
U N
KA AN
YA G
szervezett hímző iskola tevékenységének kisugárzásaként születtek.
47
Sárospataki Református Gyűjtemény Múzeuma tulajdona, foto:Beszprémy
45
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
48. ábra. Úrasztal terítő48
48
A Sárospataki Református Gyűjtemény Múzeuma tulajdona foto:Beszprémy
46
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
49. ábra. Recehímzés gömöri vert csipkével49
49
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
47
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
50. ábra. Halotti lepedővég kakasos vagdalásos mintával50 A Felvidék jellegzetes hímző technikája a göbös fehérhímzés, mely Gömörben maradt meg. A térségben a hímző kultúra a lakástextil és az öltözeti darabokon az utolsó időkig (Ingek,
surcok,
U N
fennmaradt
szakácskák,
kendők,
főkötők,
valamint
M
lepedőszélek, párnahajak, abroszok, dísztörülközők díszítményeiként).
50
Matyó Múzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
48
sátorlepedők,
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK Jellemző technikák a vagdalásos, keresztszemes, szálánvarrott hímzések, gazdag azsúr és subrika díszítéssel, csipkebetétekkel. Gyakori a fehérhímzés, lyukhímzés. A szabadrajzú
/rajzolás után varrt / hímzések közül kiemelkedik a nógrádi és a hevesi palócok valamint a három matyó falu - Mezőkövesd Tard, Szentistván - alkotásai. Ezek a hímzések sajátos fejlődést jártak be az egyszerű, egy, illetve két színű korai stílustól a kiszínesedett,
"kivirágzott" új stílusig. E kiszínesedés különösen a matyó hímzésen figyelhető meg, melyre a "népművészet felfedezésének" a háziipar kialakulásának, a városi, polgári megrendelések által irányított ízlésvilág elterjedése, divatja rendkívül nagy hatással
U N
KA AN
YA G
volt
M
51. ábra. Hevesi palóc abrosz51
51
Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, foto:Beszprémy
49
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
52. ábra. Nógrádi palóc abrosz52
52
Dobó István Vármúzeum tulajdona
50
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
53. ábra. Palóc "szakácska" mintarajzok53
53
Hevesi Háziipari Szövetkezet gyűjteménye
51
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
54. ábra. Hevesi sátorlepedő54
54
Dobó István vármúzeum tulajdona, foto:Beszprémy
52
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
55. ábra. Sátorlepedő Heves-megye55
55
Dobó István Vármúzeum tulajdona, foto:Beszprémy
53
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
M
U N
56. ábra. Új stílusú matyó hímzés mintarajza56
56
Matyó hímzésminták, Dajaszászyné Dietz Vilma rajza
54
KA AN
YA G
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
57. ábra. Új stílusú matyó hímzés
TANULÁSIRÁNYÍTÓ
U N
Keresse meg a legfontosabb Felföldön található múzeum, tájház nevét, címét, ha lehetséges, tekintse meg a gyűjteményét, néprajzi kiállítását!
Hasonlítsa össze a Felvidéki gyűjteményekben talált tárgyak motívum és formavilágát a többi tájegység anyagával! Készítsen rajzos és fényképes dokumentációt saját mintagyűjteménye
M
számára!
55
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
ÖNELLENŐRZŐ FELADATOK 1. feladat Milyen építőanyagokat használtak a Felvidéken? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
YA G
_________________________________________________________________________________________
2. feladat
KA AN
Kik laktak a lakókamrában? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
_________________________________________________________________________________________
3. feladat
U N
Mi a "szökröny"? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
_________________________________________________________________________________________
M
_________________________________________________________________________________________
4. feladat
Mik voltak a pásztorok legfontosabb tárgyai? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
_________________________________________________________________________________________ _________________________________________________________________________________________
56
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK 5. feladat Hol készítették a tűzálló fazekakat? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
_________________________________________________________________________________________
YA G
_________________________________________________________________________________________
6. feladat
Hol készítik a hátikat? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
KA AN
_________________________________________________________________________________________ _________________________________________________________________________________________
7. feladat
U N
Mi a különbség a palóc és a matyó női viselet között? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
_________________________________________________________________________________________ _________________________________________________________________________________________
M
_________________________________________________________________________________________
8. feladat
Mi a sátorlepedő? Válaszát írja le a kijelölt helyre!
57
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
_________________________________________________________________________________________
M
U N
KA AN
YA G
_________________________________________________________________________________________
58
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
MEGOLDÁSOK 1. feladat Fát, követ, földet 2. feladat
3. feladat Ácsolt
láda,
díszítménnyel
keményfából,
általában
4. feladat
gőzölt
YA G
A nők és a gyermekek
bükkből
készült,
geometrikus,
karcolt
5. feladat
KA AN
Ivócsanak, botok, kampók, fokosok, ostor, pásztortarisznya, pásztorkészség,
Gömörben, Rimaszombaton 6. feladat Noszvajon
U N
7. feladat
A palóc női viselet rövidebb, sok szoknyás, az erős, jó munkabíró női alkat megtestesítője. A matyó hosszú, kevés alsószoknyával, nyúlánk karcsú ideál.
M
8. feladat
A tisztaszobában a "vetett ágyat" borító díszlepedő.
59
TÁJEGYSÉGEK-KÉZMŰVES MESTERSÉGEK-KOROK ÉS STÍLUSOK I.FELVIDÉK
IRODALOMJEGYZÉK FELHASZNÁLT IRODALOM Fél Edit, Hofer Tamás, K. Csilléry Klára A magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1969.
YA G
Hofer Tamás és Fél Edit Magyar népművészet, Corvina Kiadó, Budapest, 1975. Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991. Gáborján Alice Magyar népviseletek, Corvina Kiadó Budapest, 1969.
Fél Edit: Magyar népi vászonhímzések, Corvina Kiadó Budapest, 1976.
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005. Öröksége
Nógrád
Megye
Népművészete.
KA AN
Népművészetünk
Balassagyarmat, 2000.
Európa
Könyvkiadó,
Népművészetünk Öröksége Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Népművészete Európa Kiadó hozzájárulásával Miskolc, 1997.
AJÁNLOTT IRODALOM
Népművészeti Örökségünk Heves Megye Népművészete. Európa Könyvkiadó, Eger, 2005. Öröksége
U N
Népművészetünk
Nógrád
Megye
Népművészete.
Európa
Könyvkiadó,
Balassagyarmat, 2000.
Népművészetünk Öröksége Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Népművészete Európa Kiadó hozzájárulásával Miskolc, 1997.
M
Kresz Mária Magyar fazekasművészet, Corvina-Forum, Budapest, 1991.
60
A(z) 1004-06 modul 010-es szakmai tankönyvi tartalomeleme felhasználható az alábbi szakképesítésekhez: A szakképesítés megnevezése Csipkekészítő Fajátékkészítő Faműves Fazekas Gyékény-, szalma- és csuhéjtárgykészítő Kézi és gépi hímző Kosárfonó és fonottbútor-készítő Szőnyegszövő Takács Kosárfonó
YA G
A szakképesítés OKJ azonosító száma: 31 215 02 0010 31 01 31 215 02 0010 31 02 31 215 02 0010 31 03 31 215 02 0010 31 04 31 215 02 0010 31 05 31 215 02 0010 31 06 31 215 02 0010 31 07 31 215 02 0010 31 08 31 215 02 0010 31 09 31 215 02 0100 21 01
A szakmai tankönyvi tartalomelem feldolgozásához ajánlott óraszám:
M
U N
KA AN
20 óra
YA G KA AN U N M
A kiadvány az Új Magyarország Fejlesztési Terv
TÁMOP 2.2.1 08/1-2008-0002 „A képzés minőségének és tartalmának fejlesztése” keretében készült.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. Kiadja a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet 1085 Budapest, Baross u. 52. Telefon: (1) 210-1065, Fax: (1) 210-1063 Felelős kiadó: Nagy László főigazgató